I R O D A L O M Schwerdtfeger: A z erdő betegségei. (Die Waldkrankheiten.) 479

oldal, 230 ábrával. P. Parey kiadása, Berl in, 1944. Á r a : 24 RM. Schwerdtfeger-nek, az eberswalde-i erdészeti főiskola tanárának,

a porosz erdészeti kutató intézet erdővédelmi osztálya vezetőjének most megjelent könyve a harmadik nagyobbszabású és újabbkori német erdővédelemtan. A szép kiállítású, igen áttekinthető beosztással tagolt és gyönyörű, legnagyobbrészt eredeti fényképekkel díszített munka m é l ­tón sorakozik Hsss-Beck és Wagner erdővédelemtana mel lé . A szerző behajtó kutató és irodalmi munkássága, valamiint hosszú éveken át szerzett tapasztalat bőséges anyagot gyűjtött, ezért műve nemcsak a legújabban közölt adatok alapos ismerete és gondos mérlegelése alap­ián épül fel, hanem eredeti megállapításokban is rendkívüli gazdag.

Schwerdtfeger eddigi kutatásai elsősorban az erdőre káros l ep­kék és levéldarazsak, valamint a cserebogár életének és az ellenük való védekezési módoknak a felderítésére irányultak. L e g t e r m é k e ­nyebb művelője a rovarok tömeges elszaporodását előidéző tényezők megismerésére vonatkozó vizsgálatoknak.

K ö n y v é n e k eredeti a beosztása is. Anyagá t 7 főrészre osztja. A z elsőben az alapfogalmakat ismerteti. Betegségnek nevez min­

den rendellenes életműködést, bármilyen tényezőtől származzék. Sőt ide sorolja az erdő életközösségi egyensúlyának a felborulását is.

A második rész (8—66. oldal) az élettelen tényezők okozta beteg­ségeket tárgyalja négy szakaszban: tűzkárok, füstkárok, az időjárási jelenségeknek (hőség, fagy, szél, hó, stb.) és a talaj kedvezőt len voltának (szárazság, vizenyősség, elsavanyodás, tömöttség, sóbőség, stb.) a kárté­telei. A védekezési módokat is megemlí t i .

A harmadik, legterjedelmesebb rész (67—298. oldal) az élőlények okozta betegségekkel foglalkozik. A szerző a betegség fogalma alá veszi az állatok kártételeit is. A z első szakasz a betegséget okozó szer­vezetekről és ezek működéséről, a második a tömeges elszaporodásuk­ról szól. A z előbbi részletesen ismerteti a vírusok, baktériumok, g o m ­bák, zuzmók, vi rágos élősködők, gyomnövények , pókfélék, százlábúak, rovarok, madarak és emlősök kártételeit, valamint az ezek nyomán fellépő kórtüneteket és betegségeket. Külön-külön tárgyalja az egyes növény- és állatfajoktól előidézett károkat. A gombabetegségeket 38, a rovarkárosításokat 119 oldalon részletezi. Szól az erdőgazdaság szem­pontjából hasznos élőlényekről is. A fürkészdarazsak és l egyek fon-tosabb fajainak szerepét és jelentőségét kellőképpen méltatja. P l . meg­említi azt is, hogy az Ernestia rudis Fali. fürkészlégy az erdeifenyő-bagolypüle tömeges elszaporodásának a letörése körül sokszor nagy szerepet játszik, továbbá azt, hogy Annaburgban az erdeifenyő-araszoló-püle petéit a Trichogramm$ evanescens West. fürkészdarázs 80%-ig fer­tőzte meg. (1936.)

Talán legkitűnőbb fejezete a könyvnek a rovarok tömeges elsza­porodását tárgyaló 33 oldal, amelyben a szerző igen sok, legújabb v izs ­gálatnak az eredményét adja v i lágcs áttekintésben. Idézek ebből egy mondatot: „ A z összes eddig végzet t rovarnépességi elemzések azt mu­tatták, hogy egy nemzedék fejlődési menetére egyetlen esetben sem csak egy tényező az irányadó, hanem mindig a tényezők több v a g y kevesebb száma, amelyek egymás mellett és egymás után, majd e rő­sebben, majd gyengébben hatottak a népesség sűrűségére, és megszab­ták ennek a nagyságát."

A könyv negyedik része az erdő hajlamosságát és el lenállóképes-

ségét tárgyalja (299—316. oldal) . Pé ldákkal szemlélteti az egyes fák, majd ez á l lományok idevágó tulajdonságait.

Az ötödik rész a betegség lefolyásáról és a különböző kórtüne­tekről szól (317—348. oldal) . Ismerteti a betegségek halmozódását, lán-colódását és az i lyenféle különleges betegségeket is (lúchalál, tölgy­halál, stb.).

A hatodik rész a betegségek jelentős gazdasági hatásaival foglal ­kozik (348—354. oldal) .

A hetedik rész „az ember ellenrendszabályai ' ' f ő - és az „e rdő­véde lem" alcímet viseli. Ezt a szerző két szakaszra osztja: az „erdő­egészségtan"- és „erdőgyógyítástan"'-ra (Waldhygiene és Waldtherapie). A z elsőben (334—369. oldal) az egészséges, el lenálló erdők neveléséről szól, amelyek a betegségeknek a fellépését megnehezí t ik vagy éppen lehetetlenné teszik. „ A z erdővédelemnek elsősorban az erdő egészség­tanának kell lennie" — mondja. Tárgya l ja a megfele lő fafaj és fajta kiválasztását, az erdő ápolását, a hasznos élőlények védelmét , stb.

A „Waldtherapie" fejezet (370—450. oldal) a betegségek elleni közvetlen védekezési eljárásokat (irtó rendszabályokat) ismerteti. Első­nek veszi a betegség megállapítását és valószínű kimenetelét (diag­nózis, prognózis) , va lamint az ezek felismerésére vonatkozó módsze­reket. K imer í tően részletezi a károsítok ellen 'alkalmazható műszaki, v e g y i és élettani védekezési eljárásokat, és ezek módozatairól tárgyila­gos bírálatot mond.

A könyv végén olyan összeállítást is találunk (451—459. oldal) , amely a fák különféle szervein előforduló élettelen, növényi és állati károsítok nevei t sorolja fel.

Egy könyv lelkiismeretes Ismertetésében az esetleges tévedésekre és hiányokra is rá kel l mutatni. Ezektől az emberi munka talán soha­sem memes . A szerző is helytelenül mondja a többsejtű fonalas g o m ­bák (Eumycetes) tárgyalásában azt, hogy az asco- és basidiospórák ivartalan szaporító szervek. Min t az eddigi könyvek általában, ez sem emlí t i meg, i l l . nem emeli ki több bogárfaj ismertetésekor azt, hogy az i l le tő rejtetten élő álca élő v a g y elhalt szövetekben szokott-e káro­sítani

Schwerdtfeger könyve klasszikus tömörséggel és alapossággal megír t munka. Mondatai rövidek, de szabatosak és világosak. A 479 oldalon hatalmas anyagot tár elénk, amelyben a korszerű e rdővéde­lemtan minden kérdéséről átfogó és kitűnő tájékoztatást nyújt. Mind az elméleti , mind a gyakorlat i szakember sok új értékes adatot, m e g ­állapítást és élvezetes olvasmányt kap a műben, ezért annak egyetlen igazi erdész asztaláról sem szabad hiányoznia. A felsorolt hatalmas i rodalom igen megkönnyí t i az e rdővédelemmel foglalkozók kutató munkáját.

Dr. Haracsi Lajos.

Nagy Márton: Szűcsipari szakkönyv. I I I . kiadás. (Debrecen, 1942.) A szerző, aki maga is ezüstkoszorús szűcsmester és szakoktató,

kétségtelenül egyik legkiválóbb képviselője iparának, mert nagy gond­dal, igen világosan megír t , még a kívülál lók részére is érthető mun­kája röv id idő alatt már a harmadik kiadást ér te meg.

A kitűnő munka teljes részletességgel ismerteti a szőrmék k iké­szítését, feldolgozását és festését. Érdemesnek tartottuk a megemlítésre már csak azért is, mer t aki kezébe veszi, csodálkozva fogja látni, mi lyen komoly értéket jelent e g y - e g y gerezna, ha első perctől kezdve kellő gondozásban részesül és szakavatott kezek alakítják prémmé.

A kitűnő papírra nyomot t 120 oldalas kötet nem éppen olcsó, <ára 30.— P ) , de az 52 rajz és számos fénykép sokszorosítása se vo l t csekély költség.

Befejezőül a madár- és ál lat tömésekről is megemékez ik , tehát valóban hasznos vezérfonalat ad a p rémmel foglalkozók kezébe.

H A Z A I F O L Y Ó I R A T O K .

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. (78. kötet, 1944.) 8. sz. — Széchy K. dr.: A zsablyai Tisza-h íd építése. — Márkus A.:

Budapest építési és népesedési fejlődése 1880. és 1940. között. — Vidéky E. dr.: A fogaskerék tá rgykör jelöléseinek rendszerbe foglalása.

9. sz. — Mosonyi E.: A v i s ó v ö l g y i v íz tározó medence. — Török K.: A vasbetontalpak gazdaságossága. — Vidéky E. dr.: Homlokke rék foga -zások számításainak ellenőrzése. — Krus A. dr.: Nyersvasgyár tás fo rgó lángkemencében.

A Műszaki Világ. ( V I I I . évf. 1944.) 8. sz. — — : Ű j óriás szállí tógépek. 9. sz, — • - ; A nemzet véde lmi harcának nagy problémáiva l f o g ­

lalkozott elsősorban a M a g y a r M é r n ö k - és Épí tész-Egyle t közgyűlése. : A gyapot 1941. évi v i lágtermelése .

A Természet. ( X L . évf. 1944.) 4. sz. — Nadler H.: Egy április regge l a Szepességben.

A Vadászkutya. ( V . évf. 1944.) 4. sz. — Forti J. dr.: Kutyatar tás és az ebadó. — Janovich L.:

Egy vadásznap Örkényben. — Kiss F. d,r.: M i l y e n munkatel jesí tményt követel jünk meg vérebeinktől? (2., bef. közi .)

Az időjárás. ( X L V I I . évf. 1943.) 11—12. sz. — Balleneger K.: Hőségperiódusok. — Egyed L.: M á g ­

neses anomáliák értelmezése a ver t ikál is és horizontális intenzitásgörbe egyesítése alapján. — Bacsó N. dr.: A z 1942. év i hűvös időjárás a N a g y ­alföldön. — Berkes Z. dr.: Megvá l tozo t t - e az éghajlat? — Bacsó N. dr.: Időjósok és a gazdaközönség. — Ozorai Z. dr.: A h iganyos légnyomás­mérő adatain alkalmazot t javí tásokról . — Réthly A. dr.: Éghajlat i sze­m e l v é n y e k Grönlandról — Bacsó N. dr.: Magyarország időjárása 1943 szeptember és október havában.

Bányászati és Kohászati Lapok. ( L X X V I I . évf . 1944.) 8. sz. — Fekete S.: Megf igye l é sek arany ércek ciánlúgzásánál az

üzemi ciánoldattal kapcsolatosan. — Egyed L. dr.: Felszínalatti táblás előiordulások adatainak meghatározása gravi tác iós és mágneses m é r é ­sek alapján. — Relkovic N. dr. Üjbánya bányászatának legrég ibb e m ­lékei 1700-ig. (2. közi.)

8. sz. — Schmidt E. R. dr.: Geomechanikai tanulmányok a nagy-tektinika és a bányageológia köréből. (1. közi .) — Relkovic N. dr.: Üjbánya bányászatának legrégibb emléke i 1700-ig. (2., bef. közi .)

Bástyánk. (4. évf. 1944.) 4. sz. —• Hábe\ Gy.: Egyetemünk ifjúsága a statisztika tükrében.

— v. Sebők L.: K é t ember elindul. — Szanyi J.: A magyar észjárás. — Benedek A.: Csőd. — Szőnyi G.: K o d á l y Zoltán. — Keresztesi B.: Ce passeport expi re . — Faller J.: A Bánya- , K o h ó - és Erdőmérnökhal lgatók Ifjúsági K ö r é n e k múltjából. (6. közi.) — Bercsényi L.: P rob léma. — Gulyás J.: Országjáró Kamarasz ínház Sopronban.

Botanikai Közlemények. ( X L I . kötet, 1944.) 1—2. sz. - - Soó R.: Dr. Rédl Rezső emlékezete. — Moesz G.r

Magyarország piroslikacsú Boletusai. — Balázs F.: A növényszociológiai felvételek készítésének újabb módja. — Boros A.: Florisztikai érdekes­ségek a Bácskából. — Mándy Gy.: Paprika-rendellenességek. — Hor­váth A. O.: A szentgotthárdi apátság erdeinek növényzete. — Bán­hegyi J.: A Balaton környékének Laboulbenia-féléi . — Boros A.: A Muraköz néhány érdekes növénye. — Keller J.: Megjegyzések a Vero-nica aquatica Bernh. nomenklatúrájához. — Priszter Sz.: A d v e n i t i v és szubspontán növények Budapestről.

Fás Tudósító. ( I I I . évf. 1944.) 15—16. sz. — Rónay Gy.: A z akác múltja és jövője . — Földváry

L. dr.: K e m é n y kádárfatermelés. — Ifj. Sorg A.: Néhány szó a bará tok­ról. — Telegdy K. L. dr : A facukorgyártás lehetőségei hazánkban. — Kirchmayer ö.: A fa mesterséges szárítása.

17—18. sz. Riszdorfer L.: I rányítot t gazdálkodás. — Kúmlóssy Gy. dr.: A z épületfa korhadása.

Gazdatisztek Lapja. ( X L V I I I . évf. 1944.) 5. sz. — Liszy E. dr.: A magyar mezőgazdaság úttörői. — Faber Gy.:

A M . G. O. E. évi jelentése 1943. év i munkásságáról. — Klie L.: A v i n ­cellér is gazdatiszt. — Tompa L . dr.: A földművelés képesítéshez kötése. — Rosos ö.: Gazdatiszti utánpótlás.

Halászat. ( X L V . évf. 1944.) 4. sz. — Jászfalusi L. dr.: A fejes domolykó. — Rotarides M. dr.:

Erdélyi halfogások tudományos eredményei. — Mika F. dr. és v. Varga L. dr.: A dunai galóca. — (4. közi.) — Lukács K . dr.: Magya r halászati szakirodalom 1916—1940. (2. közi.) — f. s—: A délvidéki halászati szö­vet kezetekről. — K. M.: Süllőívatás telelőben.

Kémikusok Lapja. (V . évf. 1944.) 5. sz. — Simó B. dr.: Porelhárítás. — Jáky M.: Elméletek és újabb

eljárások a növényi olajnyerés terén.

Kertészeti Szemle. ( X V I . évf. 1944.) 5. sz. — Kiss A: Taraxacum kok-saghyz. — Görgényi L.: Dra-

caena-Cordyline. — Velich S.: Törpe alma- és körtefák termőrészeinek kialakítása. — Acsádi J.: Kisállattartás a kereskedelmi kertészet k iegé­szítője. — Horváth J.: A könyvvi te l fogalma és tárgya.

Köztelek. ( X I L . évf. 1944.) 15. sz. — Surányi J. dr.: Cirok-dolgok. — Pret íenhoffer I.: M ű ­

trágyák és talajjavító anyagok. — Csepinszky B.: A tenyészanyag k i ­választásának jelentősége a mangalicatenyésztés jövő je szempontjából. — Kovács J. dr.: A somkórómérgezés. — Tangl H. dr.: A havasi gazdál­kodás jelentősége. — HarmathK.: A paradicsom nemzetgazdasági je len­tősége és lugasszerűen való termesztése.

16. sz. — Ajtay ö.: Burgonyatermesztés a Nyíren . — Tiborcz E.: Néhány szó a gyapottermesztésről. — Csapó Gy.—Csukás Z. dr.: „ K é r ­lek, én bikatenyésztő vagyok!" — Berényi D. dr.: A talaj és talajmenti levegőréteg felmelegedése és az ezzel kapcsolatos folyamatok.

17. sz. — W. B.: Miképpen módosul a mezőgazdasági termelési és beszolgáltatási kötelessége az 1944/45. évben. — Szőnyi M.: Mé lyen vagy sekélyen kapáljuk a kukoricát. — Szüárdy Sz. dr.: Védekezés a lovak vastagbél-férgessége ellen. — Manninger G. A.: „Ada tok a magyar cukorrépa fajtakérdéshez."

18. sz. —• W . B.: Miképpen módosul a mezőgazdaság termelési és beszolgáltatási kötelessége az 1944/45. évben? —• Westsik V.: Hozzászólás a „Burgonyatermesztés a N y í r e n " című cikkhez. — Réthy A. dr.: A csa­padék rendkívüli eloszlása 1943-ban. —• Pórneczi J.: Takarékos zö ld ­takarmányozás.

Magyar Méh. (65. évf. 1944.) 5. sz. — Bázler B.: „Gazdaságos méztermelés." — Csajághy K.:

Méhek és vi rágok. — Kismarton A.: A méhcsaládok észszerű tavaszi ser­kentő etetése és zord időben való lezárása. — Szálai G.: A fekvőkaptár ­ral va ló méhészkedás egy ik módja. — Ormándlaky K.: F e k v ő v a g y r a k o d ó 9 — Várallyay B.: A csemegelépesméz termelésének legegyszerűbb módja.

Mezőgazdasági Közlöny. ( X V I I . évf. 1944.) 4. sz. — Mayer B.: Németország háborús termelési polit ikájáról.

— Beréniji D. dr.: Mezőgazdasági termelésünk a két háború között. — M . B.: Dánia szerepe Európa közellátásában

Nimród Vadászlap. ( V . évf. 1944.) 11. sz. —• Zsindely F.: A z 1943. év i vadásztrofeák bemutatása. —

Nadler H.: A selejtezésről és a selejtes agancsok bírálatáról. — Geist G. : Kiál l í tás i tanulságok. — Eidenpentz K.: A csapdázásról. — Dorning H. dr.: Búcsúzás a sólymoktól .

12. sz. — Szederjei A.: Szarvasbőgés 1943-ban. — Boross P.: Mikor lőhetünk ismét foglyot?

13. sz. — j ) . Szűcs D. dr.: A fogoly kevésbbé ismert élet jelenségei­ről. — Kittenberger K.: Egy februári vadásznap. — Eidenpentz K.: A farkasok nyomán. — G Leloi ; ich Gy.: Kacsapedzés.

Technika. (,25. évf. 1944.) 4. sz. — Gruber J. dr.: A szárnylapátos szellőző méretezése és

üzeme. — Harkányi J.: A miskolci V a y - ú t i Sajóhíd újjáépítése. — Polster A. dr.: Klórezüst fényérzékeny rendszerek. — Hornung A.: A köszbörülés mai állása. — Szilvágyi I.: Épí tmények sülyedésvizsgálata.

Természettudományi Közlöny. (76. kötet. 1944.) 4. sz. — Vitál is I . : A szénkutatásról. — Keve A.: A z ö tvenéves

Madártani Intézet. — Aczél M.: A legújabb növényvédőszer , a penta-klórdifeniletán. — Weber J.: Kór tan és egyéniség. — Réthyl E. dr.: A hegyi betegség magyar kutatói. — Kolosváry G. dr.: A tengervíz, mint tápanyagforrás.

Turista Értesítő. ( I X . évf. 1944.) 4. sz. — Karafiáth J.: Emlékezés Berzev iczy Egyedről . —TattayP.:

A túravezetőképesítés népszerűsítése és a vezetőképzés. (2. bef. közi .) — Dobiecky S. dr.: A turistaság ideológiája. — Kristóf S.: A Szövetség magashegymászó tanfolyama.

Vadászat-Halászat. ( X I I . évf. 1944.) 7. sz. — a. Balogh A.: K i felelős a medvekárokér t? Veszedelmes-e

az emberrel szemben a medve? — Vásárhelyi L: Üj pisztrángok a magyar faunában.

Vadászújság. ( I V . évf. 1944.) 11. sz. — Sz. Burgyán A.: „ A m i az eddigi vadász törvényekből k i ­

maradt." — Kenyeres J.: A d a t o k a rókarüh e l te r jedésérő l .—Panka K.dr.: Néhány adat a madarak fészekrakásáról. — Stankowsky J.: Egyről-másról .

12. sz. — Szent-Ivány G. dr.: Helytál lás . — v. Szűcs D. dr : A szár­nyas v a d lassú szaporodásának okai. — A. Balogh A.: A gyutacskérdés megoldása. — Leudár L.: Hozzászódás a „Rókarüh"-höz. — Mészáros P.: A F r o m m e r - f e g y v e r e k lőképessége.

K Ü L F Ö L D I L A P S Z E M L E .

D E R D E U T S C H E F O R S T W I R T . (1944. 17/18—33/34. sz.

Eberts: A munka a paraszterdőben. (Die Arbeit im Bauernwald.) 65—68. old.

A Németb i roda lom összes erdőterületének 26.6°/o-a a 100 ha-n aluli — természetes v a g y jogi személyek birtokában l évő — paraszt­erdőkre esik (1939). Ezeknek a teljesítőképessége — akárcsak nálunk — lényegesen alatta marad az ál lami és egyéb , belterjesen kezelt nagy erdőgazdaságokénak. N e m csodálhatjuk tehát, hogy ma, amikor a fa közgazdasági jelentősége óriási mértékben megnövekedet t és minden legcsekélyebb mennyiségre is nagy szükség van, Németország felelős szakkörei a legfontosabb erdőgazdaságpoli t ikai feladatnak tekintik a paraszterdők hozadékának a növelését.

Ennek a jegyében látott napvilágot a mult évben két fontos ren­delet. A z első a törpeerdők tulajdonosainak birtokos társulatokká való tömörülését követel i meg, a másik pedig a magánerdőgazdaságok f e l ­ügyeletére hivatott ál lami hatóságokat a paraszterdők ügyeinek intézé­sére szolgáló különleges igazgatási szervekkel bőví te t te ki. Végü l pedig ez év február 7-én megjelent a birodalmi erdőmester rendeleteként a „Vezér fonal a paraszterdőkben végzendő munkához", és igazi német alapossággal évt izedekre megszabta a fejlődés útját. A négy fejezetre tagolt utasítás nemcsak a „paraszterdő" fogalmát határozza meg pon­tosan, hanem az összes számbajöhető körülmények gondos mér legelésé­v e l állapítja m e g a belterjesség fokozása érdekében szükséges teendő­ket. Ezek legfontosabbjai: a falusi lakosság kel lő kioktatása s az erdő megbecsülésére nevelése, va lamint az általános ta la j - és bir tokviszonyok állandó javítása.

Tíieterich: A gömbölyegta-árak költségekhez arányított szabályo­zásának erdészeti vonatkozásai. (Forstliche Belange einer kostengemas-sen Regelung der Rundholzpreise.) 73—77. old.

A faárak vég leges rögzítése Németországban sem sikerült, mert hiszen a termelést befolyásoló tényezők (munkabérek, anyagárak) ott is változtak, annak ellenére, hogy a rögzítés rendszere sokkal átfogóbb és szigorúbb vol t , mint pl. nálunk.

A szerző az árak megállapításakor f igye lembeveendő körü lmé­nyek, i l l . ezek egymásra hatásának a beható vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy végzetes hiba lenne helytelen árpol i t ikával megfosztani az erdőgazdaságot a tevékenységéhez elengedhetetlenül szük. séges jövedelmezőségtől , és azt javasolja, bízza a kormányzat az árak megállapítását — az iparban alkalmazott példa szerint — egy komoly szaktestületre.

Gössvvald: A fatermés gyarapítása az erdő egészségi állapotának a vöröshangya szaporítása útján történő javításával. (Holzgewinn durch Waldhygiene mittels Vermehrung der rőten Waldmeise.) 81-84., 97-99. o.

Röszler Pá lnak a lapunk 1941. év i V I I I . füzetében közölt tanul­mánya már részletesen kifejtet te, mi lyen szinte felbecsülhetetlen véde lmi szolgálatot végeznek a hangyák az erdőben. A szerző néhány igen érdekes újabb adatot közöl erről a tá rgyról és leírja a hangyák mesterséges elszaporításának a legmegfe le lőbb módjait is.

Swart: A fafuvarozás megszervezése. (tlber die Organisation der Holzabfuhr.) 89—91. old.

A gróf Hohenstein uradalomban alkalmazot t eljárást írja le , amely valóban iskolapéldája a német szervezőképességnek.

Lustig: Köztesművelés az erdőben. (Zwischenkultur im Forst.) 91—92. old.

Rozsnak zabbal történő e legyes ve téséve l Morvaországban igen kedvező terméseredményeket értek el.

Stöck: Az erdeifenyő felújítása természetes úton. (Nochmals: Die Verjiingung der Kiefer im Lichtwuchsbetrieb.) 100—101. old.

K e l l ő gondossággal m é g mostoha te rmőhely i körü lmények között is fel lehet újítani az erdei fenyőt természetes úton, legfel jebb némi talajelőkészítéssel kel l segítségére sietni.

Schirmer: Az erdő mint adótárgy, (Der W a l d als Steuerquelle.) 105—106. old.

Pénzügy i szakemberek néhány helytelen, az erdő jövedelmezősé­gét veszé lyezte tő megál lapí tásával száll vi tába.

Frank: Példa á* fafuvarozó szervezet működésére. (Ein Beispiel über die Tatigkeit eines Holzabfuhrringes.) 113—116. old.

Tauberbischofsheim kerületben a fuvarosok 1 év alatt nemcsak az esedékes termelés teljes anyagát, hanem az előző évekrő l vissza­maradt 25.000 m 3 fát szállították el hiánytalanul és kedvező gazdasági eredménnyel .

A szerző részletesen ismerteti a fuvarozás előfel tételei t , a szer­vezés módját, a fuvarosok ellenőrzését, a nekik nyújtott segítséget, jutalmakat, a fuvarbérek alakulását, a lakosság e g y r e hatékonyabb be­kapcsolódását a közösségi munkába, végül az erdőgazdaságok és a szer­veze t közötti kapcsolatok elmélyülését . A jel legzetesen német példa eredményei igen f igye lemremél tók .

Rubner: Jellegszerinti gyérítés elegyetlen Iúcosokban. (Typen-durchforstung im Fichtenreibstand.) 121—123. old.

A szerző huzamosabb idő óta fo lyó vizsgálatai során megá l l ap í ­totta, hogy a németországi lucfenyőnek két szélsőséges fajtája van , a hosszútűjű ,,fésűs-lúc"' (Kammfichte) és a rövidtűjű „Plattenfichte".

M i v e l az előbbinek a magassági növekvése lényegesen e rő te l je ­sebb, az á l lományok fokozatos javítása érdekében a gyér í tések során ennek az e lőnyben részesítésére kell törekedni.

A z i lyen újszempontú munka azonban igen nagy f i gye lme t kíván, mert a je l legzetes két fajta között átmeneti a lakok is yannak. A fák korával együt t a tűhosszúság is módosul, ezért a 20 éven aluli á l lomá­nyokban még nem szabad az eljárást a lkalmazni .

Rupf: Miért van szükség a paraszt-erdőbirtokosok tanítására? (Warum Waldbauerlehrgange?) 123—126 old.

Németországban is a paraszterdők te l jes í tménye a legkisebb, ezért már 1937-ben külön szakiskola létesült a bajorországi H o h e n -kammer-ban az ilyen erdők birtokosainak megfe le lő kioktatására. A hathetes tanfolyamok minden évben november 1-től március 31-ig tartanak és a legszükségesebb tudnivalók közlésén k ívül igen nagy súlyt vetnek a gyakor la t i bemutatásra. A szerző közöl te tanyag valóban b i z ­tosítéka annak, hogy Németország paraszterdeinek a történetében .új fejezet kezdődött .

Wersin: Mondjunk le a fáról? (Abkehr vom Holz?) 126—127. old. Noha Európában egyre fogy az erdő, viszont a beton, a vas és a

műanyagok mindinkább tért hódítanak, az emberiség sohasem mondhat le a fáról, mint értékes nyersanyagról , nemcsak mert k iváló tulajdon­ságait nagyra értékeli, hanem mert elszakíthatatlan szálak fűzik az élő természethez.

Glaser: Cserzőkéreg-termelés gőzzel. (Gerbrindengewinnung durch Dampfungsentrindung der Eiche.) 129—133. old.

A tavaszi cserkéreghántásnak a rendelkezésre álló idő rövidsége és a mezőgazdasági munkák mindig igen komoly nehézséget okoznak. A télen döntött tö lgyekről viszont nem lehet lehántani a kérget. A né­met erdőgazdaság műszaki központja (Technische Zentralstelle der deutschen Forstwirtschaft = TZF) ezért 1941-ben beható vizsgálat alá vet te azt az eljárást, amelyet egy luxemburgi telep alkalmaz — régebbi francia próbálkozások nyomán — a kéregnek gőzölés útján történő el­távolítására.

A z eredmények igen biztatók, de mert az i lyen hántás különleges gyár ipar i berendezést igényjel, a háború befejezése előtt aligha lehet szó nagyobbarányú „gőzhántás ! ' - ról . »

I N T E R N A T I O N A L E R H O L Z M A R K T . (1944. 9—16. sz.)

Vetiska: A faszén mint szilárd hajtóanyag. (Festkrafstoff Holz-kohle.) 9. sz. 29—36. old.

A géperejű j á róművek hajtására az olajhiány miatt egyre foko­zódó mértékben használják a fát és újabban különösen a faszenet. A szerző a faszén tulajdonságainak és a hajtóanyagként ve l e szemben támasztott követe lményeknek a rövid ismertetése után a faszénégetés mai eljárásait tárgyalja bővebben, különösen pedig a retortaszenítés-nek azokat a módjait, amelyek költségesebb ipari berendezések nélkül is lehe tővé teszik a termelő erdőgazdaságnak a mótorhajtásra alkalmas faszén gyártását. A szükséges létesí tmények legcélszerűbb megoldását rajzban is bemutatja és felsorolja a különféle eljárásokkal kapott szén jóságára vonatkozó adatokat, va lamint a szenités körülbelüli köl t­ségeit is.

Flatscher: A faárak háború után. (Die Holzpreise nach dem Krieg.) 12. sz. 16—19. old.

Szószerint ideiktatjuk a szerző végső következtetését: „A faárak felemelése úgy, hogy az árak általános szilárdságát és a pénzpiac fe j lő ­dését ne zavarja, sem pedig a nép életszínvonalának a süllyedését ne okozza, a fának mint nyersanyagnak régen megérdemelt értéknövelése lenne. Egyben pedig a legcélravezetőbb módja a fapocsékolás és -pusz­títás megakadályozásának, i l letőleg a leghatásosabb buzdítás az erdők teljesítőképességének a növelésére. Nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az ál lam pénzügyi gondjait a háború után megkönnyítse és a hadi adós­ságok egy részét fedezze. Nehéz lenne megérteni , ha ezekről az e lőnyök­ről le akarnánk mondani csak azért, mert az áremelésben sokan pusz­tán az erdőbirtok kedvezményezését látják."

Fröhlich: A fa célszerű tárolása és legjobb szállítási módja. (Über die zweekmassige Lagerung und den bestén Transport des Holzes.) 13. sz 19—21. old.

A hosszú ideig tartó máglyázás a tapasztalat szerint revesedést okoz, ha tehát a termelés után nem lehet a rönköket azonnal a fűrészre vinni, ajánlatos őket l ekérege lve a vágásban hagyni. Szállítás közben

ügyelni kell arra, hogy nedvesség ne érje a fát és ezért a kifuvarozás meggyorsítása — megfe le lő utak, vasutak, stb. épí tésével — lényegesen emel i a füiészáru-kihozatalt .

Reuter: A rönkő-tér mint az üzem megítélésének fontos ténye­zője. (Der Rundholzplatz, ein wichtiges Moment in der Beurteilung des Betriebes.) 13. sz. 33—36. old.

A fürészáru minőségét kétségtelenül a gömbölyegfa-mennyiség helyes tárolása is nagymértékben befolyásolja. A leghelyesebb meg­oldásokat a szerző rajzban is bemutatja.

Rose: Ü j módszer a fal hőmérsékletének a megállapítására. (Eine neues Methode zur Bestimmung der VVandtemperatur im Raumklima.) 13. sz. 36—38. old.

Zárt helyiségek „éghaj la t"-á t az elhatároló falak nem kis mér ­tékben módosítják. Ennek a hatásnak a mérésére ma már korszerű eljárások állnak rendelkezésünkre; a szerző ezekről ad röv id fe lvi lá­gosítást.

Fröhlich: A fagazdaság iparosításának a lehetőségei Délkelet-Európában. (Industrialisierungsmögliehkeiten auf dem Gebiet der Holz-wirtschaft in Südosteuropa.) 14—15. sz. 16—17. old.

A fűrésztelepek korszerűsítésének, a hulladék belterjesebb ki ­használásának, továbbá fát, va lamint fa termékeket fe ldolgozó v e g y i üze­mek létesítésének a szükségét hangsúlyozza.

Kalnins: Fíírészporból és fahul ladék ól készült brikett fagázüzem-hez. (Sagespíine- und Holzabfallbriketts für Holzgaserzeuger.) 14/15. sz. 29—30. old.

A Rigában végze t t kísérletek eddig igen biztató e redményeket hoztak.

Vogel: Benzin- és villanyhajtású motorfűrészek, (Motorsügen mit Benzin- und elektrischem Antrieb.) 14/15. sz. 30—33. old.

A legújabb gyár tmányokat mutatja be fényképeken is,

Belani: Szalagfűrészek és kezelésük. (Uber Bandsagen und derén Behandlung.) 14/15. sz. 33—35. old.

A gyakor la t számára legfontosabb tudnivalók célszerű, v i lágos összefoglalása.

Flatscher: A pénzpiac és az erdőgazdaság. (Geldmarkt und Forst wirtschaft.) 16. sz. 15—17. old.

A z erdő a legbiztosabb befektetések egy ike . A háborús követe l ­mények miatt elrendelt túlhasználatokat azonban nem szabad hadi­nyereségnek számítani, mert a tartamos gazdálkodást súlyosan érintik; ennek a tételnek a helyességét a pénzügyi hatóságoknak is el kell ismerniük.

A Wyssen-fále kötélpálya. (Der Seilkran Wyssen.) 16. sz. 29—33. old. A Bern kantonban épített különleges berendezés segé lyéve l a leg­

nehezebb terepviszonyok el lenére is gazdaságosan lehet a fát a v ö l ­gyekbe szállítani, tehát az eljárás igen alkalmas feltáratlan erdőrészek kihasználására.