Erdészeti Lapok 2004. 139 évf. 6. füzeterdeszetilapok.oszk.hu/00300/pdf/00300.pdf · 2009-06-12 · A harmadik oldal T iborc panaszától hangos a hazai erdésztársa-dalom. Már

ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXXXIX. évfolyam • 2004. június

ALAPÍTVA 1862-BEN

A Gemenci Erdõ- és Vadgazdaság Rész-vénytársaság ismét bizonyította, hogytevékenységével a természet szolgálatá-ban áll. Ez év tavaszán Pörbölyön a gaz-daság volt szociális épületébõl kialakí-tott erdei iskolát avattak. Megnyitó be-szédet mondott Cseh Béla, a bajai Eöt-vös József Fõiskola Gyakorló ÁltalánosIskolája Felsõvárosi Iskola részénekigazgatója és Csonka Tibor vezérigazga-tó. Nagyné Bernschütz Judit szakvezetõtanárnõ elmondta, hogy szakmai, mód-szertani segítséget nyújtanak az erdei is-kolának, így kívánják elõsegíteni a tanu-lók, látogatók környezettudatos maga-tartását. Az erdei iskola programjai elsõ-sorban 6–14 éves tanulóknak készültek,de szerveznek foglalkozásokat óvodáskorúaknak is. A részvénytársaság atetõtér beépítésével megteremtette abentlakásos oktatás feltételeit is. Az árté-ri erdõkön áthaladó erdei kisvasútról ta-

nulságos és látványos oktató utakatszervezhetnek a foglalkozást vezetõ ta-nárok, és meggyõzõdhetnek arról, hogy

a Gemenc Rt. valóban a természet szol-gálatában áll.

Pápai Gábor

Erdei iskola Pörbölyön

A megnyitó ünnepség

Akik a mûsort adták

Erdész-utánpótlás Helytörténeti bemutató

Nagyné Bernschütz Judit

A harmadik oldal

T iborc panaszától hangos a hazai erdésztársa-dalom. Már megint bántottak minket. Igen, anagy vetélytárs a természetvédelem ismét lépett

egy nagyot. (lásd Sódor Márton cikke) Tûrhetetlen,hangzik fel védett és védelemre tervezett erdõrészleteinkmélyérõl.

Ágazat vezetésünknek /van ilyen?/ évek óta nem tû-nik fel, hogy helyben járunk. Iránytû nélkül sodró-dunk, nem tudunk mit kezdeni nemes elõdeink általkivívott nemzetközi tekintélyünkkel.

Az 500 ezer hektár új erdõ telepítése már nem olyanvonzó ajánlólevél, és éppúgy megszürkült Kaán Károly-ra való hivatkozásunk is. A megjelent koncepció,helyenként nem kellõen konkrét megállapításaivalegyütt is felöleli mindazt, amelyet az ágazatunknak az1996 évi törvények megjelenése után nyilvánosan felkellett volna vállalnia, elsõ számú PR. stratégiakéntmenedzselni.

Nevezetesen arra gondolok, hogy az erdész az akikomplex módon gondozza az erdei élet-közösséget, ki-elégítve a tartamosság, biológiai sokféleség, többcélúhasznosítás iránti igényeket és ezzel meg tud felelni atermészetvédelem ide vonatkozó elvárásainak is.

Helyzetünket nézve sokkal nagyobb a baj,mintsemhogy szó nélkül elmehetnénk az eseményekmellett.

– hogy a kellõen át nem gondolt-közel sem egységes-fakitermelési korlátozások során 10.000 m3-ként 100erdei munkahely szûnik meg,

– hogy az erdészek, szakmunkások utcára kerülveszociális terhet jelentenek a társadalomnak akiknekesélye sincs újra munkába állnia saját területén

– hogy többszázezer m3 olyan fatömeg is elpusztul,amely az õ megélhetésüket is biztosíthatná a nemzet-gazdaságot érõ milliárdos károk mellett.

Nem, mindezeket valószínûleg nem mondta el nyo-matékkal senki ott ahol ennek súlya van. Akkor lobbiz-nunk kell! Sajnos az Rt.-k nem képesek egységes csapa-tot alkotni, mivel hatalmas energiát kötnek le az egyé-ni küzdelmek. Nincs idõ az erdõvel együttesenfoglalkozni. Ezt megteszi helyettünk a természetvéde-lem. Akkor miért vagyunk felháborodva?

Ilyen mentalitás mellett Tisztelt Kollégák figyeljük apályázati kiírásokat:

„Természetvédelmi õröket keresünk ....”Dr. Papp Tivadar

Tartalom

Konkolyné dr. Gyuró ÉvaA fekete nyár kultúrtörténete ........................174

Akadémiai díjak ........................................................177

Koltay András: A hazai erdõk egészségi állapotának változásai......178

Sylveszter Lajos:Székely ember az erdõn arat 181

Leipold Árpád: A magyar erdészeti irodalom egy még megírásra váró könyve..............................................183

Apatóczky István: Beszélgetés Orsós János kerületvezetõ erdésszel ......184

Újabb közmunka lehetõség ......................................185

Moskovszky Éva:Háziipari fajátékok Európában ................................186

Gfellner Péter:Szarvasgombás ültetvények Magyarországon...? ......187

Rumpf János: Történelmi emlékhely ........................188

Pedróni Emma Anna:Emlékezés Kempelen Farkasra ................................189

Balázs István: Az erdészeti ágazat jövõje ................190

Scholtz Péter:Gépi talaj-elõkészítés a Pécsváradi Erdészetnél ......191

A Vásárhelyi-terv magánerdészetivonatkozásai..............................................193

Hajdú István: Gondolatok a Föld napjáról ............195

Ignácz Magdolna: Vadászati gyûjtemények ............196

Szemerey Tamás: A selmeci nótákról ......................197

Egyesületi hírek ........................................................199

Fésü József György: „Börzsöny a mi mûhelyünk” ....204

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXXXIX. évfolyam 6. szám (június)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. SZIKRA DEZSÔ

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrési Pál, Apatóczky István, dr. Bartha Dénes, dr. Czerny Károly, Detrich Miklós, Greguss László Géza, dr. JárásiLôrinc, Mihályfalvy István, dr. Sárvári János, Zétényi Zoltán.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255KIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68.• FELELÔS KIADÓ: CSERÉP JÁNOS elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2004. május 25.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, fotóért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: „Meggyûrõdve”. Fotó: Szakács László

174 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 6. szám (2004. június)

A Kárpát-medencében honos, terebé-lyes koronájú fekete nyárakból mindkevesebbet találunk a folyók és tavakpartján, kertekben, parkokban és azutak mentén. A mélyen repedezett sötétkérgû fekete nyár vízközelben díszlik alegszebben, de meleg száraz homokta-lajokon is megél, ahol magas a talajvízszintje. Legismertebb talán az útsor-faként ültetett oszlopos változata, a je-genyenyár. Rügye, kérge drogot tartal-maz, gyógyászati szerepérõl, belsõ éskülsõ hasznairól a régi füveskönyvek isbeszámolnak.

A nyárfa megnevezésének eredetea fa ökológiai igényeihez, élõhelyéhezköthetõ. A magyar nyelv történeti eti-mológiai szótára a ’nyár’ címszó alatt hi-vatkozik az uráli eredetre, ahol az alap-szóalak, a ’nor’ eredeti jelentése mocsár,nedvesség lehetett. Ebbõl származik avíznek, mocsárnak, nedves talajnak és anedvességet kedvelõ növényeknekösszefüggõ megnevezése. Ez az értelemjelenik meg a középkori említésekben,ahol a „nyèrfa” a nedves, mocsarashelyet és a nedves, homokos talajt ked-velõ igénytelen fajok nemzetsége, faja,egyede. Vízparton ábrázolja PliniusSecundus is a nyárfát az i.sz. I. század-ból való természetleírásában (1. ábra).

Szamota János, a régi magyar okle-velekben elõforduló szavakat tartalma-zó oklevél-szótárában a ’nyár’ címszó anyárfa és a nyárerdõ értelemhezköthetõ megnevezéseket sorolja. Többhelynevet említ: „Tercia pars tributipontis Narhyd” stb. A „Nyárád” földraj-zi név eredete a nyárfákkal szegélye-zett vízfolyásra utal. Nyárfasorról (akhe-riosz) kapta a nevét a görög Akherónfolyó. Nyárád, a Maros bal oldali mel-lékfolyójának neve Erdélyben. Azonosnevû település, Nyárád, Veszprém me-gyében található, amelynek elsõ, 1237-40 közötti írásos említése „Naryhag”,nyárfákkal benõtt hely, a nyár fajnévbõlszármazik. Nyáregyházát 1411. évi ok-levélre hivatkozva említi Csánky (Nyar,Nyareghaz), amely eredetileg nyárfáshely értelmû lehetett és ez ’egyház’ utó-tag akkor járulhatott hozzá, amikor a fa-lu elpusztult, s csak templomának rom-ja maradt meg. Létezik még a helyne-vek sorában Felsõnyárád, Kisnyárád,Mezõnyárád.

Melius Péter kétféle nyárfát említ, azegyik fehér, a másik fekete. A nyárfákhasznairól elbeszéli, hogy belõle csinál-nak a „barbélyok pópiumolajt”. A fehérnyár borban áztatott héja a „farsábások-nak, kiknek keresztcsontja fáj, igen jó,csepegõ vizeletet megállat”. Külsõleg: „aznyárfáknak levelét melegen kösd az fülre,vagy csepegesd az fülre. A nyár bimbóitha mézben fõzöd, homályos szemet gyó-gyít. A pópiumolaj jó hévségbõl támadtdagadások és fájások ellen.” Megismer-hetjük az ópium, vagy pópiumolaj készí-tését is: „Szedd meg az jegenyenyárnakaz bimbóit, azelõtt, míg meg nem levele-zik, ezt hadd disznóhájban, tarts[d] ott,míg az több füvek kinõnek, tégy azutánaizómát, azaz a házon termõ zöld füvet,az mezõn termõ zöld sülfüvet is, Crassulamajort, vagy Cotyledont, aki olyan mintaz bab, az övének sok bulbiskói vannak,mint egy földimogyorónak, rókamonnakés vadbabnak híják ez füvet. Bryoniaalbát, földi tököt, akinek nagy gyökerevagyon, az kertekben terem, mind az két-féle cypkének rózsabimbóját, az egyikRubus cypke, a másik ebycypke, azazgalagonnyafû, ennek is az bogyóját és aznagy lapunak és a Solanumot, azazebszõlõt. Ezeket törd öszve, és mind az

füveket és legyen az levében az disznó-hájbeli pópiumot fõzd meg erõsen, ke-verd jól, légyen kenõ ír benne.”

A nyárfához kötõdõ misztikus hitek, hiedelmek

Jankovics Marcelltõl ismerhetjük a fák-hoz kötõdõ hiteket, hiedelmeket. Az ani-mizmus primitív vallási forma alapja az ahit, hogy a közösség valamely állattól,növénytõl, ritkábban valamely élettelentárgytól, totemtõl származik. Ez az õsi lé-lekhit az istenhitek alapja és nagyon sok-féle változata létezik. A fák animisztikustiszteletére számos példát hoztunk már akorábbiakban is. Emlékezzünk a tölgyektemplomként való tiszteletére. A nyárfá-val kapcsolatos hit az észak-amerikaihidatsza indiánoknál jelent meg, ahol anyárfa árnyékát (árnyéklelkét) olyan ké-pességekkel ruházták fel, amely – hakellõ módon közelítenek a fához – segí-ti õket vállalkozásaikban.

Az életfák a szellemvilág és a valóságösszekötõi. Fáktól származhat emberilélek, fák lehetnek istenek szelleméneklakhelyei és az emberek lelke is továbbél az emlékükre ültetett vagy sírjukonkisarjadt fákban. Aranyalmafák, arany-körtefák, topolyafák (nyárak) is gyak-ran jelennek meg a mesékben, mintmegölt hõsök vére nyomán kisarjadtfák. Több szerzõ, köztük Plinius is ír arómaiak fatiszteletérõl. „Valamikorréges régen a fák voltak az istenek lakó-helyei. Az egyszerû nép a környék leg-hatalmasabb fáját az õsi hiedelemnekmegfelelõen még ma is valamelyik is-tennek szenteli. A különféle fákat is va-lamely isten saját tulajdonaként tisztel-ték, így a tölgy Jupiteré volt, a babérApollóné, Minerváé az olajfa, Vénuszéa mirtusz, Herkulesé pedig a nyárfa”.Ugyanakkor a Historia Naturalisból afák leírásánál megtudjuk, hogy azokat afákat, többek között a nyárat, amelyeknem hoznak termést, így magról nemszaporíthatók, szerencsétlennek és elát-kozottnak tartották.

Jankovics ugyanakkor elbeszéli,hogy a fák, faodúk isteni szellemmelfelruházott emberek szülõiként is meg-jelennek. Az oszlopos nyárfa feltûnik azÉgigérõ fa mesékben, ahol a faanyaelrettentõ aspektusa bukkan fel. A Tün-

KONKOLYNÉ DR. GYURÓ ÉVAAz év fája

A fekete nyár: kultúrtörténeti, kertészetiés tájalakítási vonatkozások

1. ábra. Nyárfa ábrázolása Plinius mûvében

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 6. szám (2004. június) 175

dérszép Ilona meséjében, amikor a hõski akarja vágni az égigérõ jegenyét, afán kinyílik egy ajtó és kiszól belõle egyöregasszony, hogy másszék inkább fela fán, nem bánja meg. A hõs így is cse-lekszik, azonban újabb ajtó és mögötteszüntelenül forgó kasza állja útját.

Az életfák között a fehér nedvet adófügefának volt kitüntetett szerepe. A fügeelterjedési területénél jóval északabbra afehér törzsû fák – a nyír és a nyár –, vala-mint a fehér gyantájú fenyõkhöz kapcso-lódott ez a képzet. Az életfa és nedve, atej az élet vize. A fa gyökerei közül felbu-gyogó forrásából gyûlik össze a varázs-erejû fehér vizû tó, amelyben a holtakfeltámadnak. Egy Erõs János gyûjtöttemesében a hõst a tündér nyárfává vará-zsolja. Ikertestvére úgy segít rajta, hogy anyárfát kettévágja és a tóba löki, ahon-nan hétszer szebben tér vissza az életbe.

A fák, amellett, hogy az emberi vagyisteni szellem hordozói és továbbvivõi,a faszellemet gyakran antropomorf je-gyekkel megszemélyesítik. A faszellemmindmáig legáltalánosabb formája azolyan élõ fa, amit a képzelet néhány is-teni vagy emberi vonással ruházott fel,sõt olykor szó szerint felöltöztetett. AKalevalában olvashatjuk, amint Lem-minkeinen így beszél az erdõk isten-nõjéhez, Mielikkihez:

„Borítsd az erdõt gyolccsal,posztóval a rengeteget,keríts a nyárfára köntöst,ékes ruhát az égerfára!”A fekete nyár hiedelmi szerepét nap-

tári helye és élõhelye, valamint fájánakvérvörös színe is magyarázza. Pliniusleírása szerint „Campaniában a nyárfát a(szeptemberi) szõlõvel házasítjákössze, s az házastársát ölelve ennekágai között messze felkapaszkodik”. Eza hiedelem az ártéri ligeterdõk cserje-szintjében élõ, nyárfákra felfutó vadonélõ szõlõk megfigyelésébõl ered. Anyár és a szõlõ összekapcsolásábóladódik, hogy a nyárfa a Dionüszoszkultusszal összefüggésben is említésrekerül. Nyárfalombbal koszorúzták azo-kat, akiket a bor és a természet nemzõerejének istene kultuszába beavattak.

A vizes területeken, vízpartokon élõfák – nyár, nyír, éger – azért váltak asorsfordulók jelképeivé, mert a vizekválasztóvonalat, határt szabnak a tájban,így egyetemes határjelképpé váltak. Anyárfa az õszi napéjegyenlõség szimbó-luma, amelyet követõen az éjszakákhossza meghaladja a nappalokét, így en-nek a napnak gyászos a hangulata. Anapéjegyenlõség szimbolikus ábrázolá-sánál a sötétség és a világosság egyensú-

lyát jelenítik meg. A fehér nyár sötétzöldlevélszíne és a molyhos, világos levél-fonáka közötti ellentét miatt válhatott anapforduló jelképévé – véli Jankovics.

A fekete nyárat sötét lombja, feketekérge, vérvörös fája teszi a halál szim-bólumává. Arany nyárfalevél-koszorú-kat és nyakláncokat találtak a 4500 évesmezopotámiai királynõsírokon. AzOdüsszeiában Kalüpszó nimfa halálszi-getén az alvilág bejáratánál nyárfán,égerfán és jó illatú ciprusfán halálmada-rak raja fészkel. Surányi írja a nyárfaszimbolikáról, hogy nemcsak a halál,de „a feltámadás jelképe is és a Holdistennõ gyógynövénye. A föníciaiak ésa kirgizek is szent faként tisztelték. El-terjedt hiedelem szerint Krisztus ke-resztjét is nyárfából ácsolták, s rettene-tében azóta is remeg a levele.”

A fehér nyár görög mitológiai vonat-kozásairól ír Godet. Hellaszban a nyár-fát az alvilág istenének, Hádésznakszentelték. A monda szerint Hádészszerelme, Leuké halála után megenged-te, hogy az eliziumi mezõkön, ahol aholtak lelkei tartózkodnak, nyárfáknõjenek. A szentnek tartott fák a holtakbirodalmában az emlékezés tavánakpartján nõttek. A fehér nyárfát, mint azalvilág fáját, gyakran ültették temetõk-be, emlékmûvek köré.

A nyárfa a magyar néphitben is a ha-lált, a fekete gyászt jelképezi.

„Jegenyefa tetején,két holló ül feketében,Gyászruhájuk engem illet,Mert engemet már nem szeretAz én kedves rózsabimbóm, galam-

bom”.Lázár Ervin gyûjtése

Famatuzsálemek, kertészeti, útfásítási alkalmazás

Annak ellenére, hogy a nyárak rövidéletû puhafák, néhány famatuzsálemetmégis találunk az országban. Szép idõs,5-6 méteres törzsátmérõjû fehér nyárpéldányok találhatók Sárváron, Moson-magyaróvárott, Ercsiben. Az óriás fama-tuzsálemekhez gyakran családfa-mon-dák kötõdnek. Az egyik legszebb törté-net a hédervári Kont-fáról íródott,amely a család szigetközi kastélyánakparkjában állott, mára már elpusztult. Ahárom vármegye, Gyõr, Moson és Po-zsony határán álló fehér nyárfa korát ahatvanas években 300 évesre becsül-ték, de Balogh András 1968-ban közli,hogy az általa 1953-ban rajzban meg-örökített fa helyén annak õse állott,amely azóta többször megújult. Hatal-mas csonkja a háborúban kiégett.

A Héderváry család regényes hajla-mú utódai a fa lassú pusztulását a 19.század harmincas éveiben a család ki-halásával kapcsolták össze. TörténetétRapaics írja le. „Gróf Khuen-HéderváryKároly 1911-ben, miniszterelnökségeidején emléktáblával jelölte meg ame-lyen elmondja, hogy milyen szerepetjátszott ez a fa a Héderváry-család törté-netében. … Azzal kezdi, hogy ... már atatárjáráskor állott, s Moson megye ren-dei alatta gyülekeztek 1241-ben, ami-kor a papok a tatárok láttára a kenyeretkõvé változtatták. A kõvé vált kenyér,pénz mondája õsrégi. Ugyanezen faalatt esküdtek össze a felirat szerintKont és társai Zsigmond ellen. Az ígycsaládi totemmé avatott fa együtt pusz-tult a Héderváry-családdal, valahány-szor az utódok közül egy családtagmeghalt, mindannyiszor egy-egy ágátvetette le. …. Vannak olyan fák, amelyekegész ágakat is levetnek magukról, pl. ajegenyenyárfák alatt õsszel métereságakat is láthatunk. Az ilyen fa éppolyan választó réteggel készíti elõ azágak leválását, mint az õszi levélhullást.Kisebb mértékben a többi nyárfán ismutatkozik ez a jelenség. Nyilvánvaló,hogy a család tagjai ennek alapján al-kották meg a Héderváry-fa mondáját, smivel a Héderváry-család hírnevétHéderváry Kelemen alapította meg, akivitézül harcolt a tatárok ellen, a felirat-nak a tatárjárással kellett kezdõdnie.”

E nevezetes fának Balogh Andrásfestõmûvész-tanár gyönyörû rajza,majd Vajda Ernõ Öreg fák c. könyvé-ben szereplõ 1965. évi fényképfelvételés Devecseri Gábor költeménye állítemléket (2. ábra).

E verssel – versenyzõ fehérnyárfát anép

Hédervárott „Kont-fá”-nak nevezi.Az összeesküvõk hevét, nevétõrzik, susogják friss levelei.Zeng minden új ága, Csak törzse

hallgat,Mert õ hallotta akkor esküjük.S most is rájuk figyel, kik tudták miért

haltakBéke velük.A zsarnokokÉpíthetnek gyönyörû csarnokot,Szolgálhatnak, közvetve haladástés szellemet(véres tetteket nagy idõ temet):hiába – senki mástnem õriz érzõ emlék, folyton s mind-

örökrecsak azt, ki elõször kiált nevükrenemet.

Devecseri Gábor verse


A koros fekete nyárakról Bartha Dé-nes adott ismertetést az Óriás nyárfák c.cikkében az Erdészeti Lapok 1992. évijúliusi számában. Említi a Raymann Já-nos Ádám által 1724-ben bemutatottzempléni odvas fekete nyár törzset aLatorca mentén, amelynek törzskör-mérete 16 1/4 bécsi ölt tett ki. A szemlél-tetés végett a 18. századi szerzõ hozzá-tette, hogy „belsejében három-négy párkényelmesen táncolhatott”. Késõbb, a19. század idején ültették azt a Hontmegyei Szud községbeli fekete nyárfát,amelyet a Kont-fához hasonlóan csa-ládmonda övez. A fát akkor ültették,amikor Sembery Imre, az 1848-49-esszabadságharc honvédelmi bizottmá-nyának tagja született, és amikor meg-halt a fa ágait vihar törte össze. Hatal-mas fákból álló feketenyár-csoportot ta-lálhattunk a Kenessey család birtokán aKápolnásnyék melletti Pettendy-pusztán, amelyben a legterjedelmesebbegyed magassága 31 m, törzskerülete14 m-t tett ki. Ennél is magasabbra, a le-írások szerint 42 m magasra nõtt az akét fekete nyár, amely a Duna-Drávaszögletében a századelõn még állott ésa helybeli monda szerint a törökök ishûsöltek alattuk. A Duna mentén Po-zsonynál, a szabályozás ellenére is sokszép idõs egyed maradt fenn a folyómenti ligetekben. A legszebb, legterje-delmesebb, 5-7 m-es törzskerületû pél-dányokat Reviczky Gyula költõ, DeákFerenc, a haza bölcse és Gyõrik Mártonliceumi tanár emlékének szentelte a po-zsonyiak kegyelete. Szintén Bartha Dé-nes írásából tudhatjuk, hogy Marton-vásárott a Brunswick kastély angolkert-jében, a Rózsa-szigeten álló óriás fekete

nyárat Beethoven-nyárfának keresztel-ték el, mert azt tartották, hogy a híresklasszikus zeneszerzõ gyakorta üldö-gélt ihletet merítve a Rózsa-sziget béké-jében ez idõs nyár alatt. Balogh Andrásrajza az 196o-as években már csak akidõlt famatuzsálem fekvõ törzsét örö-kíthette meg (3. ábra).

A fekete nyár legismertebb fajtája azoszlopos Populus nigra cv. Italica, alombardiai nyár vagy jegenyenyár. Heghiszerint az elsõ példányok a 17. századvégén Varsó környékére kerültek Dél-Európából, ahol már régóta elõszeretet-tel ültették. Majd 1745-ben Lombardiá-ból Wörlitz környékére is eljutott azoszlopos nyár. Godet úgy tudja, hogy a17. század vége táján vándorolt be ez anyárfa Perzsiából a Földközi-tenger tér-ségébe, és Közép-Európában csak egyszázaddal késõbb jelent meg. Szerinteelõször a Dessau melletti Wörlitz park-jába ültettek 1740-ben egy Lombardiá-ból származó porzós fát, amelynek le-származottaiként tartják számon a ke-let- és közép németországi jegenyenyá-rakat. A Közép-Rajna-vidék jegenyéifrancia eredetûek lehetnek. Napóleon,aki sok utat épített Németországban,nagyon kedvelte ezt a fajtát, és minden-hol fasorokat telepíttetett belõle hadiút-jai mentén, így Franciaországban és El-zászban is. Innen átkerülve Svájc nyu-gati részén szintén igen sok jegenye-nyár-fasor volt található.

Az Anglia és Írország fáit bemutatómonográfia a jegenyékrõl elmondja,hogy a Pó folyó mellékérõl eredeztetik,ahol vélhetõen a 18. század eleje tájánjelent meg, mivel korábban sem aklasszikus angol utazók, sem a közép-kori olasz szerzõk nem számolnak beróla az útleírásokban. Viszont Ray ésmás angol utazók 1763-ban említik apármai herceg rezidenciáját díszítõ cso-dás fasort a lombardiai Colornóban,amelyrõl úgy tudták, hogy Levantébõl

hozták be és nem Kis-Ázsiából. Az elsõkis-ázsiai elõfordulásról W. G. Browne1798-ban számol be a Damaszkusz kör-nyéki síkságon. Franciaországba 1749-ben került be, és általánosan állítják,hogy Angliában elsõként 1758-banEssexben ültettek lombardiai nyárat.

A jegenyenyár tájkaraktert formáló,olykor több kilométer hosszú fasoraiszerte Magyarországon igen elterjedtekvoltak az elmúlt évszázadban. Telepítet-ték utak mentén, vízpartokon, de ültet-ték parasztudvarokba is villámhárító-nak. Az oszlopos nyárakat egykoron, sma is sok helyütt topolyafának nevezik.Rapaics idézi Kazinczy angolkertekrõlszóló teoretikus összefoglalóját, amely-ben beszél a barokk kertekben meg-csonkított, megerõszakolt fák természetellenére való voltáról és dicséri a „nyu-gadalmas nagyságot”, a természetessé-get. „A nagy stílusú angol kert az, midõnaz ember nem kertben, hanem szép ter-mészetben véli magát. Mi lehet szebb,mint a Duna ligetei, s szép tölgy-, nyár,s topolyafák a Tisza szélein.”

Betegségérzékenységük miatt máshasonlóan oszlopos, vagy kúpos koro-nájú fajokkal váltották fel a kiöregedettfasorokat. Néhányat azonban ma is talá-lunk a Balaton-felvidéken Keszthely ésBadacsony térségében, a Bakonyban,de a Hanságban és Északkelet-Magya-rországon is. Kapocsy György a Kont-famellett bemutatja Szegedi Róza bada-csonytomaji jegenyefáját, amely a híresBadacsony-hegy oldalában álló, párat-lan panorámájú présház elõtt dacol azidõvel. A ritka méretû jegenye egyko-ron facsoportban állt, ma már egyedüli-ként maradt meg a múlt idõk tanúja-ként, de száraz ágai jelzik, hogy évei ta-lán meg vannak számlálva.

A nyárfasorok – ma fõként nemesnyárak – egykoron a jegenye mellett (afehér és fekete nyárak is) igen elterjedtekvoltak településekben, de külterületen is

2. ábra. A hédervári Kont-fa. Fotó: Vajda Ernô

3. ábra. A Beethoven-nyárfa. Balogh András rajza


mint mezõvédõ erdõsávok és öntözõ- ésbelvízelvezetõ csatornák partjait kísérõfasorok. A pesti Városliget helyén egyko-ron az Ökördûlõnek nevezett legelõ fásí-tásánál is alkalmaztak nyárfákat. A 18.

században telepítették a Városerdõt,amelybõl azután közparkot alakítottakki. Schams Ferenc írja le a Városliget ki-alakulását. „Városligetnek, vagy Új Nép-kertnek neveznek a város birtokában

levõ 308 ha sík földet. …. A Király utca vé-gén kezdõdik. A Terézváros szélsõ háza-it elhagyva nyomban belépünk a nagylombos nyárfasorba, amelyet mindkét ol-dalán megnyírt vadgesztenyefák szegé-lyeznek.” A parkban az egykori mocsarasterületen létesített tó közepén lévõ szige-tet Páva-szigetnek nevezték el. A korabe-li ábrázolásokon jól láthatók a vízparti to-polyák és más nyárfajok (4. ábra.)

A nyárfasorok sorsa nem volt mindigviszontagság nélküli. A debreceni egye-temi negyedbe vezetõ jegenyesorról azttartják, hogy õrtálló huszárok vigyáztáka fiatal fák növekedését, miután az elsõeltelepített csemetéket mind kitörték éselhordták. A fasort újratelepítették és afácskák mellé Simonyi óbester egyen-ként õrséget állíttatott. Napjainkban issok a vandál pusztítás, vagy a tûzifa-szerzés céljából való fakivágás az utakmentén is. Fontos volna a kiöregedett,illetve az illegálisan kivágott fák pótlá-sa, különösen matuzsálemi kort megéltsorfák és történelmi emlékhelyeinketdíszítõ példányok esetében.

4. ábra. A Városliget a Páva-szigettel. Rohbach 19. századi ecsetrajza

Ember és faMennek az úton. Szinte egymásbanõve. Ölében a mûanyag cserép ésbenne ül puhán rezgõ zöld lombjarejtekében a fa. A tápanyagtartálysárgás levébõl hosszú, lassú kortyo-kat iszik és mesterségesen dús koro-nája ontja az oxigént. Fóliaernyõ bo-rul az arca és a növény fölé. Egy ki-légzés, egy belégzés. Beszippantja akifújt levegõt és oxigént lehel az em-ber szomjas torkába.

Csak mennek. Az utcán a többiember, ölükben cserép s benne fákbólogatnak. Egymásból élnek; belég-zés, kilégzés.

Egész erdõ imbolyog a savasesõktõl feketére mart falak között, aszéthullott, mérgezett légkör neon-színû ködfelhõiben.

Mennek egyre összenõve, csak anövényt nézik, egymást észre semveszik.

Már csak puha, illatos, párásanrezgõ, fényes zöld leveleket csóko-lunk, csókolunk eztán.

Sárvári János

A Magyar Tudományos Akadémia el-nöksége a NYME rektorát, Prof Dr. Fa-ragó Sándor intézetigazgató egyetemitanárt, a mezõgazdasági tudomány kan-didátusát, Prof. Dr. Koloszár József tan-székvezetõ egyetemi tanárt, a mezõgaz-dasági tudomány kandidátusát és Prof.Dr. Mészáros Károly intézetigazgatóegyetemi tanárt, az Erdõmérnöki Kardékánját, a mezõgazdasági tudománykandidátusát a természetközeli erdõ ésvadgazdálkodás területén kifejtettkiemelkedõ tudományos eredményei-kért megosztott akadémiai díjban része-sítette.

2004. április 27-én Vizi E. Szilvesz-ter, a Magyar Tudományos Akadémiaelnöke Prof. Dr. Faragó Sándor inté-zetigazgató egyetemi tanár, a NYMErektora, a mezõgazdasági tudománykandidátusa, Prof. Dr. Winkler Andrásintézetigazgató egyetemi tanár aNYME rektorhelyettese, a mezõgaz-dasági tudomány doktora, Prof. Dr.Neményi Miklós intézetigazgató egye-temi tanár, a NYME MÉK dékán-helyettese és Prof. Dr. Winkler Gáborintézetigazgató egyetemi tanár, a mû-szaki tudomány kandidátusa részéreközgyûlési képviselõ megbízó leveletadott át. Az Agrártudományok Osztá-lya Erdészeti Bizottságához tartozó

nem akadémikus köztestületi tagokhárom évre választották közgyûlésiképviselõjükké Prof. Dr. Faragó Sán-dort és Prof. Dr. Winkler Andrást, s azAgrármûszaki, Mezõgazdasági Biome-triai-Biomatematikai és Mezõgazdasá-gi Biotechnológiai Bizottságához tar-tozó nem akadémikus köztestületi ta-gok pedig három évre választottákközgyûlési képviselõjükké, Prof. Dr.Neményi Miklóst.

A Mûszaki Tudományok OsztályaÉpítészettörténeti és Mûemléki, Építé-szettudományi, TelepüléstudományiBizottságához tartozó nem akadémi-kus köztestületi tagok ugyancsak há-rom évre választották közgyûlésiképviselõjükké Prof Dr. Winkler Gá-bort.

A megválasztottak az MTA közgyû-lésének tagjaként segítik a következõhárom évben a közgyûlés munkáját.

A MTA közgyûlésnek május 3-i dön-tése nyomán az akadémikusok testületenegyven új taggal bõvült. Az új levelezõtagok közé választotta az Agrártudo-mányok Osztálya Erdészeti BizottságaProf. Dr. Mátyás Csaba egyetemi tanárt,a mezõgazdaság tudomány doktorát, aNYME Környezettudományi Intézeté-nek vezetõjét.

A kitüntetetteknek gratulálunk!

Akadémiai díj 34 éves, erdõ- és vadgazdálkodásitechnikus, több mint 10 évesszakmai gyakorlattal munkátkeres. Minden megoldás érdekel.

Tel.: 06 20 9937-908


KOLTAY ANDRÁS, ERTI

Gyakran és sokféle fórumon merül fel akérdés: milyen a hazai erdõk egészségiállapota? A válasz nem egyszerû, hiszena kérdés több irányból, szemszögbõl ismegközelíthetõ. Az Erdészeti Tudomá-nyos Intézetben folyamatos, széles kö-rû adatgyûjtés és elemzés történik azerdõkre vonatkozóan. Több tudomány-terület bevonásával kutatják erdeinkszinte minden rezdülését, változását. Aszûkebb értelemben vett erdõvédelmivizsgálatok során közvetlenül a fákegészségi állapotát és annak változásaitregisztrálják. A tágabb értelmezésûerdõállapot-kutatások már az egész er-dei ökoszisztémára vonatkoznak, és en-nek csak egyik eleme, vagy mondhat-juk indikátora, a fák egészségi állapotá-nak változása. Az erdei életközösségek-re vonatkozó többszintû megfigyelése-ket – a korábbi lapszámban bemutatott– erdõvédelmi monitoring rendszerekkeretében végzik.

Az erdõk egészségi állapotánakmeghatározásához elengedhetetlen arendszeres, széles körû és folyamatosadatgyûjtés. Ezt a feladatot látják el azerdõvédelmi mérõhálózatok. A rend-szer mûködtetésének eredményekéntpontos képet alkothatunk a különfélemegbetegedések, károsodások megje-lenésérõl, intenzitásáról és térbeli elhe-lyezkedésérõl, valamint ezek változása-iról. Mindemellett az egyre szélesebbkörû és intenzívebb kutatások lehetõvéteszik a bekövetkezett változások ok-okozati összefüggéseinek feltárását, to-vábbá széles adatbázist jelentenek akapcsolódó tudományágak számára.

A hazai erdõk egészségi állapotánakaz elmúlt másfél évtizedben regisztráltváltozásait és jelenlegi állapotát az 1989-tõl mûködõ, Nemzeti nagy területû in-tenzív megfigyelõ rendszer, a 16x16 km-es hálózat adatai alapján tekintjük át.

A hálózat mintapontjai az ország terü-letére vetített 16x16 km-es rácsháló met-széspontjaira esõ erdõterületeken lettekkijelölve. A vizsgált erdõrészletek számajelenleg 65, de a parcellák és a minõsítettfák száma az erdõgazdálkodói beavat-kozások – tisztítás, gyérítés, véghaszná-lat stb. – miatt évente változó. A minta-pontokban az állomány korától és fafaj-összetételétõl függõen eltérõ számú

egyedet vizsgálunk. A 65 erdõrészletbenközel 5600 fa egészségi állapotát rögzít-jük évrõl évre, július 15. és augusztus 15.között.

A 16x16 km-es erdõvédelmimérõháló pontjaiban a fák egészségi ál-lapotának meghatározása a nemzetközimetodikához igazodva, de a hazai vi-szonyokat figyelembe véve, mintegy 54paraméter alapján történik. Az adatfel-vételek során, valamennyi egyeden, agyökfõben, a törzsön és a koronábanmeghatározzuk az elváltozásokat, illet-ve rögzítjük a károsodás mértékére,minõségére vonatkozó adatokat, ésahol lehet a kiváltó okokat is meghatá-rozzuk, feljegyezzük. A felvételi adato-kat számítógépen rögzítjük, és különerre a célra kifejlesztett programmalösszesítjük, elemezzük. Az egészségi ál-lapotra vonatkozó adatok terepi felvé-telét az ERTI erdõvédelmi osztályánakmunkatársai végzik, míg a parcellákbanfolyatatott szélesebb körû vizsgálatok-ba bekapcsolódik az ERTI többi tudo-mányos osztálya is.

Az egészségi állapotot rögzítõ, rend-szeres felvételek alapján, évrõl évre át-fogó képet kapunk a hazai erdõkegészségi állapotáról, de emellett azidõsoros adatokat elemezve az állapot-változásokat is követni tudjuk.

Az erdõk egészségi állapotának meg-határozására sokféle megközelítés léte-zik, de általánosan elfogadott, hogy a

lombkorona megfelelõ indikátora a fákegészségi állapotának. Ennek alapján ki-emelten kezeljük a levélvesztésre és lev-élelszínezõdésre vonatkozó adatokat ésezek változásait. Mindezeken túl a szá-mos vizsgált paraméter közül kiemelünknéhányat, melyeket jelentõségük vagygyakoriságuk miatt fontosnak tartunk azerdõk általános egészségi állapotánakbemutatása során.

Elsõként vizsgáljuk meg a fák egész-ségi állapotának jellemzésekor talánlegfontosabb tényezõt, a levélvesztésmértékét. Ez lehet részleges, amikor azasszimiláló felület bizonyos része hiány-zik a levelekbõl, például rovarrágásvagy nekrotikus foltok következtében.Másrészt a levélvesztés jelentheti alombkorona teljes leveleinek hiányát,például kiritkulás, koronatörés eredmé-nyeként. A levélvesztéssel kisebb-na-gyobb mértékben érintett fák arányaváltozó, de évente átlagosan a fák 40-45%-án mutatkozik ez a kárforma.1993–96 között kiugróan magas értéke-ket regisztráltunk, de 1996-ra visszaállt akorábbi évek átlaga. Ugyanakkor ettõlaz évtõl kezdve folyamatos és lassúemelkedés figyelhetõ meg a károsodottfák számában (1. ábra). A lombvesztéstelõidézõ okok közül kiemelkedõ a ro-varrágás, valamint az aszálykár, míg agombakárosításból adódó levélkár jóvalkisebb jelentõségû. Az ismeretlen ere-detû és az egyéb abiotikus károk mérté-

Egészséges vagy beteg?

A hazai erdôk egészségi állapotánakváltozásai az elmúlt 15 évben

1. ábra. A lombvesztés mértéke


ke évrõl évre változó, de viszonylag ala-csony szintû (2. ábra). A lombrágás ésaz aszálykárok éves változása vizsgála-taink szerint egyértelmû kapcsolatotmutat az idõjárási anomáliákkal.

A levélelszínezõdés jelensége ugyan-csak fontos ismérve a fák egészségi álla-potának. A levélvesztéshez hasonlóan ittis megkülönböztetünk részleges és teljeselszínezõdést. A hazai erdõk fáinak 10-15%-án jelentkezik a normálistól eltérõszínezet a leveleken. Ez az érték azon-ban kisebb hullámzásokat mutat azegyes években (3. ábra). Megfigyelése-ink szerint elsõsorban a száraz aszályosidõszakok befolyásolják az elszínezõ-dések mértéket, de emellett esetenként a

kórokozók, károsítók hatása is egyértel-mûen kimutatható. A különbözõ fafajok-nál jelentõs eltérés figyelhetõ meg azelszínezõdés mértékében. A gyertyánonés akácon rendszeres és magas azelszínezõdés aránya, míg a különfélenyárfajok és a kocsányos tölgy esetén azérték évrõl évre igen változó. A cser-, éskocsánytalantölgy-állományokban aligfigyelhetõ meg elszínezõdés (4. ábra).

Ugyancsak a koronák állapotára utala rügy- és hajtáskárok elõfordulásánakgyakorisága. Az eddigi megfigyelésekazt mutatják, hogy a károk többnyire alevélvesztést követõ években válnakérzékelhetõvé. Míg a levélvesztés1993–95 között volt a legerõsebb, addiga rügy- és hajtáskárok gyakorisága1995–96 között volt a mélyponton (5.ábra). A rügy- és hajtáskárral érintett fákaránya évrõl évre hullámzó, de itt ismegfigyelhetõ a folyamatos emelkedõtendencia. A ’90-es évek kezdetén átla-gosan a fák 10%-án jelentkezett rügy-,hajtáskár, de az 1997-es 30%-os mély-pontot követõen sem csökkent 20% alá

ez az érték. Mindez egybevág a levél-vesztés folyamatos, lassú emelkedésé-vel. A hajtáskárok közül kiemelkedõ avékonyág-elhalás, ami párosul az elhaltvázágak számának emelkedésével. Acsúcsszáradás 1993-as magas aránya azaszályos idõszak elsõ évében jelentke-zett, majd értéke ismét az átlagos 4-5%körül alakult. A rügy- és hajtáskárokelõfordulása az egyes fafajoknál éven-ként igen, de több év átlagában nemmutat igazán nagy eltérést. A felvételiadatok szerint a cser, a nemes nyárak ésa fenyõk esetében a legkisebb a hajtás-károk mértéke, míg a tölgyeknél 40-50% gyakorisággal fordul elõ ez a kár-forma.

A koronák állapotának vizsgálatamellett a törzskárokat is folyamatosan3. ábra. A lombelszínezôdés mértéke

4. ábra. A lombelszínezôdés relatív gyakorisága fafajonként

2. ábra. A lombvesztés megoszlása kárféleségek szerint


figyelemmel kísérjük, mivel jelentõs ha-tása lehet a törzsön kialakult rendelle-nességeknek a lombozat minõségére, akoronák állapotára. A törzskárok elõ-fordulása szintén lassú, de állandó

emelkedést mutat. A felvételek kezde-tén a fák mintegy 30%-án tapasztaltunkkülönféle törzskárokat, de ez az érték2003-ra elérte a 40%-t (6. ábra). A törzs-károk túlnyomó többségét a mechani-

kai sérülések teszik ki, ami mellett a ro-var- és gombakárok elõfordulásaelenyészõ. A különbözõ fafajokon belüla károsodás mértékét tekintve itt sincskiugró különbség, bár a cser, gyertyánés kocsánytalan tölgyeknél kissé ala-csonyabb, míg a bükk-, fenyõ-, akác- ésnyárállományokban kissé magasabb azelõfordulási százalék. Ez utóbbiakban agyakoribb elõhasználatok, illetve a vé-konyabb, sérülékenyebb kéreg miattfordulnak elõ általában nagyobb szám-ban a törzskárok.

A gyökfõ- és gyökérkárok jelentõs ré-sze ugyancsak a közelítési munkák so-rán keletkezõ mechanikai sérülésekbõladódik. E mellett, illetve többnyire en-nek következményeként a bekorhadásés különféle taplógombák megjelenésea leggyakrabban elõforduló kárforma.Ugyanakkor a gyökfõben és gyökere-ken jelentkezõ károk elõfordulási gya-korisága 1-2%, ami lényegesen kisebb,mint a törzskároké (7. ábra). A fafajokközött itt is mutatkozik kisebb eltérés,mely szerint a cser, bükk, akác és gyer-tyán esetében gyakrabban jelentkeznekkülönféle károsodások a gyökfõben, il-letve a gyökereken.

Összefoglalva az eddigieket, elmond-ható, hogy a hazai erdõk egészségi álla-pota, az éves ingások mértékét is figye-lembe véve, erdészeti szempontból je-lenleg még kielégítõnek tekinthetõ.Ugyanakkor a legfontosabb kárformá-kat és azok elõfordulását elemezvemegállapítható, hogy az elmúlt másfélévtized során szinte minden károsodástjelzõ paraméter esetén emelkedõ ten-dencia figyelhetõ meg. Ennek okarendkívül összetett és a jelenlegi isme-reteink alapján nem lehet egyértelmûenmegválaszolni. Ugyanakkor bizonyos-nak tûnik, hogy az elmúlt évtizedekbenegyre gyakrabban és szélsõségesebbértékekkel jelentkezõ idõjárási anomá-liáknak komoly szerepe lehet a változá-sokban. Nagy valószínûséggel az egyremelegebb és szárazabb idõszakok ne-gatív irányban hatnak, közvetlen ésközvett módon befolyásolva a fákegészségi állapotát. Az egyes fafajokeltérõ ökológiai igényeik szerint más-más módon reagálnak a környezetitényezõkre és annak változásaira, amitjól jelez, hogy az egyes fafajoknál eltérõértékek mutatkoznak a különféle káro-sodások terén. Mindezek alapján meg-gyõzõdésem, hogy a hazai erdõk egész-ségi állapotát elsõsorban az éghajlatitényezõk befolyásolják, melyet csupángyengíthetnek vagy erõsíthetnek a kü-lönféle emberi hatások.

5. ábra. Rügy-, hajtáskár gyakorisága

6. ábra. Törzskárok gyakorisága

7. ábra. Gyökfô- és gyökérkárok mértéke


Annyi embert már rég nem harangoz-hattak össze a zágoni templom elõttitérre, mint amennyit az elmúlt télen lát-hattunk a Nagy Fejedelem Kis Kamará-sának szülõfalujában a zágoni MikesErdészeti Társulat és a Magán Erdészetrezesbandával alakuló ünnepsége al-kalmával. Nagy a felhajtás, a rezesban-da hangszereivel egyidõs repertoárralhangolja rá a vásári hangulatú gyüleke-zetet, majd az ünnepi szónokok követ-keznek, köztük Kiss József polgármes-ter, a Mikes Erdészeti Társulat egybeho-zója, aki mintegy két évi, kudarcokkalés reménytelenséggel megtûzdelt, bíró-sági eljárások alá fogott küzdelem utánkiverekedte és jogerõs bírósági végzé-sekkel szentesíttette Háromszék legje-lentõsebb erdõbirtokossági társulását.Rávonatkoztatva találó a mondás, hogykicsi a bors, de erõs.

Most, utólag, meg kell állapítanunk,hogy ez a zágoni ünnepi felhajtás nemis volt túlméretezett. Ahhoz képest,hogy a közbirtokosságok, az egyházak,iskolák, községi tanácsok, magánsze-mélyek tulajdonába visszajuttatott egy-kori erdõbirtok a Háromszéki havasoklegmagasabb csúcsától, a Lakócától aBikfalva fölötti Piliske-hegy lábáig ter-jed, és hogy az erdõköpeny két szegé-lye közötti távolság nagyobb, mint százkilométer. Ezt a távolságot az ünnepiharangszó is csak úgy járja be, ha a rá-dióban a hangját felerõsítik. Az új társu-lás és magánerdészet, egyelõre, hat ésfélezer hektáron gazdálkodik, de, szán-dékuk szerint ezt a területet tízezer hek-táron felülire gyarapítják, hogy a Besse-nyei István erdõmérnök vezette erdé-szeti szakfelügyelet eredményes, és azerdõgazdálkodás megfelelõ hatékony-ságú legyen.

A hatalmas területet is láttatni képes„Kárpátok köpenyege” megnevezéstZágoni Mikes Kelementõl vettük köl-csön, aki egy török deputáció tagjakéntJászvásár fejedelmi udvarába igyekez-vén a Kárpátok külsõ szegélyénél ha-ladva sóhajtott fel imigyen, hogy vajhameglátja-e még valaha is a Kárpátok kö-penyegét. Ez a nagy takaró a tulajdon-lás felõl nézvést bizony elég foltos. Atulajdonjog visszaállítása még „folya-matban van” – nálunk a „folyamat nema Tisza, mint a Móra-elbeszélésben (Mi-hály folyamatba tétele), hanem a Feke-teügy. Ezen a hatalmas területen a dol-gok optimális rendezése után is háromgazdálkodó társulás és erdészeti fel-

ügyelet koslat majd keresztül-kasul.Foltokban állami tulajdonban hagyotterdõk ékelõdnek be a Mikes ErdészetiTársulás birtokába, a bodzamezei taná-csi erdõket kezelõ erdészet területei ismintázzák a Kárpát-kanyar hegyeineknagy ívét.

A tulajdonjogi tarkasághoz igazod-nak a históriát a mai képbe beültetõ tár-sult közbirtokosságok megnevezései is.A Bóta nevû 800 hektáros zágoni köz-birtokossági tulajdonban lévõ erdõ csa-ládjához tartozik a papolci Imreh Albertnevû közbirtokosság, vélük atyafiságosviszonyba került a feldobolyi Hammas(erdõrész-név), a nagyborosnyói Kétág-Katonaság (a név székely határõri tulaj-donra utal), a csomakõrösi Kalabucs(tájnév, az „Öleljen meg a kalabucsi bakmedve” mondásban is ez rejtõzködik), alisznyói Úrbéres név egykori társadalmitagolódás emlékét õrzi.

Zágon központtal erdõtulajdonlásiés erdõgazdálkodási pólusváltás tör-tént, s ez mágnesként, mint vasreszelé-ket vonzza magához a délkelet-három-széki (Orbai- és sepsiszéki) közbirto-kosságukat, amelyek, egymagukbanképtelenek lennének eredményes gaz-dálkodásra. Ha magukra maradnak, azerdõvagyonra az állam vagy az ingat-lanvásárlók tennék rá inkább elõbb,mint utóbb a kezüket. A mostani zágo-ni összejövetelhez az ösztönösséggelvegyülõ tudatos önvédelem szolgáltatjaa felhajtó erõt. A bál, az erdõk illatát éshangulatát is a repertoárba öltöztetõ, s atáncokban tomboló szilaj vadság is csakkülcsín, a színpadon magukat produká-ló mazsorettek után tekeredõ férfi nya-kak látványa is csupán felszíni humor,mert a lényeg a tulajdonosi érzés lelke-ket átjáró térnyerése, a közösségi és ka-lákás összefogás öröme.

A helyzet az, hogy a’89-es romániaifordulat után a magánerdõk és a közbir-tokossági, az egyházi, a községi (falu-közösségi) erdõvagyon részlegesvisszaszerzése a legszámottevõbb társa-dalmi változások közé tartozik Székely-földön. Elsõsorban nem ennek gazda-sági természetû, anyagi vonzatai miatt.Ez is fontos, de ezt messzire meghalad-ja a közös erdõbirtoklás éserdõgazdálkodás közösségépítõ „üzemmelege”. A ’89-es romániai fordulat elsõdührohamában a kollektív gazdaságo-kat anélkül verték szét, hogy ezt a va-gyont a bevitt földterület és eszközökmértéke-mennyisége, és az utólagosgyarapodás vagy fogyás szerint részará-nyosan osszák szét, és – például – lazatársulásokba, szövetkezésekbe tömö-

Székely ember az erdôn arat


rülve, mondjuk, Hangya szövetkezetialapon gazdálkodjanak tovább. Errõlakkor szó sem lehetett, a ter-melõszövetkezetek teljes mértékben,és, Erdélyben úgy tûnik, az akkori ge-nerációk élethosszának idejére komp-romittálták a közös gazdálkodást.Olyan történelmi „talajon”, amelyen afalutörvények, a rendtartó székely faluszigorú szabályai szerint évszázadokonát – mai szóhasználattal – önkormány-zati alapon szervezték meg az életüket.A székelyföldi ember együtt kelt és fe-küdt az „autonómiával”.

Az erdõtulajdon közbirtokossági, kö-zösségi vagyonra is vonatkozó vissza-szerzése olyan adminisztrálási és gaz-dálkodási modellek kidolgozására is al-kalmat teremthet, amelynek a gyökér-zete ezeken a tájakon évszázadok alattátszõtte a közgondolkodást, a közössé-get összetartó érzelmeket, kialakítottaaz együttélés és gondolkodás normáit.Ha én most idemásolnám Zágon,Papolc, Csomakõrös, Nagy- és Kis-borosnyó, Uzon, Bikfalva, és a MikesErdészeti Társulásban részt vevõ többitelepülésnek a történelem folyamántöbbször is megújított, mindannyiszor amegváltozott körülményekhez igazítottfalutörvényeit, a másutt élõk ezeken arendtartó regulákon igencsak elcsodál-koznának.

Mikor a parlamentben megszavaz-ták a földtörvényt, amely lehetõvé tettea közbirtokossági és más közösségi tu-lajdonformák visszaállítását, aképviselõk többsége azt sem tudta, mi-re adta a voksát. Ez a birtoklási mód Ó-Romániában csak itt-ott, többnyire aKárpátok külsõ elõterében volt ismere-tes, a Regátban nem vezették be a te-lekkönyvezést, ezért fogantak meg anépi tudatban olyan hiedelmek, hogy

ezt vagy amazt az erdõséget még Stefancel Mare, Moldva egykori fejedelmeadományozta az õseiknek. Az erdõk ál-lamosítása után a Keleti-Kárpátok ro-mániai vonulata mentén több tízezerhektárra rúgó erdõterületet kapcsoltakát a moldvai megyékhez. A ’89-es for-dulat utáni zûrzavarban megkezdõdteka Moldva felõl kiinduló erõszakoserdõ- és havasi legelõfoglalások, nemegyszer a hegyen innen lévõ tulajdono-sok és moldvai területfoglalók ölrementek. A földtörvény alkalmazásátebben az övezetben még ma is a pereseljárások egész sora kíséri, és mindenhivatalos dokumentum ellenére az ese-tek nagy hányadában késik a bíróságidöntés.

A zágoni Mikes Erdészeti Társulás-hoz tartozó közbirtokosságok és másstátusú erdõtulajdonosoknak a bodza-vidékiekkel vannak peres ügyeik. Bo-dzamezejét egészen a 19. századig ha-talmas erdõségek borították és nagy ki-terjedésû erdei legelõk és kaszálók tar-kították. A kistáj betelepülése az erdõkipari kitermelésével, az üveggyártással,hamuzsírfõzéssel egy idõben kezdõ-dött. Eredetileg ezek leszármazottai né-pesítették be Bodzamezejét. A területektulajdonjoga sok esetben ma már tisztá-zatlan körülmények között „szállt át” azúj tulajdonosokra. A háromszéki ma-gyar fõnemesek területei az idõk soránromán kézre kerültek. A közbirtokossá-gi erdõkrõl vannak ugyan a tulajdonjo-got bizonyító papírok, de a nem ok nél-kül feltételezett hatósági részrehajlás, ésa formai eljárások túlbonyolítása miattévek óta folynak a perek, és ezek kime-netele folyamatosan és súlyosan mérge-zi a román és magyar lakosság közöttiviszonyt, sérti az õshonos tulajdonosokigazságérzetét. Egyedül a hatósági kö-

zegekbe vetett bizalmat nem rendítimeg, mert ilyen nem is volt.

Ezek után talán jobban érthetõ, hogya székelyföldi lakosság miért keresi tu-lajdonának és személyének védelmét azágonihoz hasonló „szekértáborok-ban.”. Annak a megfejtése sem okozhatgondot, hogy a kormányzatok magas-ságában deklarált „felhõtlen” és „sohailyen jó nem volt” államközi viszonyokmilyen talapzatokon nyugszanak. Ésennek a jóra vagy rosszra fordulása la-kossági szinten nem azonos egy-egy jóüzletkötés sikerének eufóriás feltupíro-zásával, amely néhány újgazdag újabbtollasodását eredményezi.

A mostani székelyföldi közbirtokos-sági társulásokba tömörülõ tulajdono-sok tehát nem csupán néhány szál fa ki-döntése és ennek csemeteültetõ pótlásakörül tesznek-vesznek, és a zágoni ün-nepséghez hasonló vendégeskedésekalkalmával ropják a táncot, hanem azönkormányzat, a gazdasági autonómiatörténelmi alapjait tárják fel és rakják új-ra. A manapság annyit emlegetettszülõföldön maradásnak az ilyen és eh-hez hasonló társulásokban kell keresniés meg is találni a kulcsát.

A Mikes Erdészeti Társulás alakulá-sának napján egymás hangját és szán-dékát felerõsítõ határok fölötti egybe-harangozás jelképes üzenetet is kon-gat: az erdélyi magyar megmaradáscsemetekertjei, faiskolái is ezek a kö-zös erdõbirtokra alapozott egyesüle-tek. A gazdasági felemelkedéshez szo-ciális támogatási rendszer kiépülése ésmûködtetése társulhat, az iskolaügy, aközmûvelõdés is erõre kaphat. A köz-birtokossági alapszabályzatok egyikbekezdése értelmében az alapítók rög-zítik, hogy jövedelmük 20 százalékátszociális és kulturális célokra fordítják.A jelenleg mûködõ támogatási rend-szerek, az ugyanezt a célt szolgáló ala-pítványok még nem ismerik, és ebbõleredõen nem is támogatják a közbirto-kossági kezdeményezéseket. Romániá-ban tizennégy év múltán sincs magyargazdasági érdekeket támogató bank.

A közbirtokossági alakuló ünnepsé-geket nem egy székelyföldi településenolyan kulturális létesítményekben tart-ják, amelyek homlokzatáról az átkos-ban lekaparták, vagy bevakolták az eztépíttetõ közösség nevét, de a zágoniMikes Erdészeti Társuláshoz tartozóPapolc református templomában jól ol-vasható a körirat: Erõs várunk nekünkaz isten. A papolci erdõközbirtokosságajándéka. Nagyszeben – 1924.

Sylvester Lajos


Mottó:„Az utódokra nézve csak üdvös és buz-dító lehet, ha elõdeinek nagy, szép ésdicséretes tettei mintegy örökségül fenn-tartatnak.” (Elhangzott az OMSE alap-szabályát jóváhagyó közgyûlésen1843-ban.)

Aki szakmánk „nagy erdészeinek”életérõl és munkásságáról szeretne va-lamit megtudni, az sajnálattal állapíthat-ja meg, hogy erdészeti irodalmunk –több száz éves múltja ellenére is – egy„magyar erdészeti életrajzok” témájúkönyvvel nem rendelkezik. Ezzel nemazt akarom mondani, hogy szakmánknagyjairól eddig még nem jelentek meghosszabb-rövidebb terjedelmû életraj-zok, megemlékezések, hanem azt,hogy egy önálló, csak erdészeti életraj-zokat tartalmazó könyvünk nincsen.

Ezért itt megemlítendõ, hogy a legin-kább különbözõ évfordulókhoz, külön-bözõ kiadványokban elszórtan megje-lent életrajzokon kívül, a MagyarMezõgazdasági Múzeum által kiadott 3kötetes „Magyar Agrártörténeti Életraj-zok”-ban (kiadva 1987, 1988 és 1989) istalálhatók erdészeti életrajzok. Ebben a3 kötetben (összesen 2363 oldal) 587életrajz közül 48 az erdészeti vonatko-zású. Három hatalmas kötetet – ha mégegyáltalán kaphatók – azonban valószí-nû csak kevesen vennénekk meg azért,hogy 48 erdészeti életrajz tulajdonábajussanak. Ezenkívül szakmánk állítólagmindig és minden téren függetlenségretörekedett – mind bányászattól, mindmezõgazdaságtól –, itt az idõ, hogy leg-alább ezen a téren önállóvá váljunk.

Az elõbb tárgyaltakon kívül másokok is indokolják egy önálló „Magyarerdészeti életrajzok” c. könyv kiadását.

Ismert, hogy a médiák által befolyá-solt és irányított közvéleményben az er-dészek munkájáról az utóbbi idõbenegy elég negatív, eltorzított kép alakultki. Ezért szükséges volna, hogy egyilyen témájú könyv ne csak az erdé-szek, hanem mindazok számára is íród-jon, akik a természetet (így az erdõt is)tisztelik és szeretik. Egy jól megszer-kesztett „Magyar erdészeti életrajzok” c.könyvbõl (kielégítõ bevezetéssel ésesetleg a függelékben a fontosabb er-dészeti szakkifejezések szövegmagya-rázatával ellátva) a nem szakmabeliek is

megtudhatnák, hogy az erdészek mun-kája sosem volt öncélú, hanem mindiga társadalom érdekeit is szolgálta. Márakkor is, amikor a többcélúerdõgazdálkodás elvei még nem voltakismeretesek.

Sajnálatos eddig csak az, hogy akikerdeink fenntartásáért és gyarapításáért,a természetvédelem elméleti alapjánaklerakásáért, törvényerõre emeléséért,majd a törvények betartásáért a legtöb-bet tettek, azok nevérõl és munkásságá-ról a közvélemény jóformán semmitsem tud. Egy jól megszerkesztett „erdé-szeti biográfia” kiadása talán változásthozna ezen a téren is.

Az életrajzok megírásánál azonbanirányelvként kell kitûzni, hogy életrajziadatként csak azt írjuk, amit okmányok-kal, forrásmunkákkal igazolni is tu-dunk. Fel kell hagynunk azzal az erdé-szet-történetírással, amely a mindenko-ri uralkodó rendszer ideológiájáhozigazodik, illetve azt szolgálja. Az ilyenszellemû történetírás fõleg az elmúltszocialista rendszerünkre volt jellemzõ.Mítosz- vagy legendaköltésektõl, élet-rajzok átírásától, események történeté-nek meghamisításától azonban a rend-szerváltás óta eltelt idõk erdészeti iro-dalma sem mentes. Vissza azonban azeredeti témához.

Szeretném ajánlani, hogy egyjövõbeni „magyar erdészeti életrajzok-ba” – az eddigi szokástól eltérõen –olyan középfokú végzettségû erdészekéletrajza is bekerüljön, akik kiemelkedõszakmai munkájuk révén erre szinténrászolgáltak.

Ugyanúgy helyet kell kapni itt azok-nak a nagy erdészeinknek is, akiknekneve már feledésbe merült, vagyakikrõl nagyon keveset tudunk. Egy pára sok közül:

Mak Domokos (1755–1805?). Papbóllett erdész. Magyarországon elõször fá-radozott egy erdészeti iskola felállításá-ért. (Erdõlés Tudományának Oskolája).L. Weisz Leo: Mak Domokosról. Adalé-kok az erdészeti szakoktatásról hazánk-ban. E.L. 1929, 133–141. o.

Ráth Ignác (1790–1827), Wilckenselsõ tanársegédje, Erdély erdõfõfelü-gyelõje 1821–1827-ig, erdészeti térké-peken elõször alkalmazta a szintvonala-zást.

Téglási Erbei József (1792–1868).

Papból lett mérnök, botanikus, majd er-dész. Torda megye erdõfelügyelõje. Azelsõ volt, aki egy magyar–német erdé-szeti szótárt összeállított. (Csak kézirat-ban maradt fenn.)

Fuchs Frigyes (1799–1874) földmérõ,szepességi erdõ- és vasmûfelügyelõ. (L.Fuchs F.: Magyarország õserdei. Fordí-totta: Madas László, 2001)

Ujsághy Zsigmond (1830–1914)erdõmérnök, erdõfelügyelõ, a foto-grammétria magyar úttörõje. (L. Tárczy-Hornoch Antal: Egy elfelejtett magyarúttörõ. E.L. 1941, 681–685. o.)

Végül szeretném kifejezni: tisztábanvagyok azzal, hogy egy ilyen nagy ter-jedelmû „Magyar erdészeti életrajzok”c. könyvet (kb. 150 személyrõl) csakösszefogással lehet úgy megszerkeszte-ni, mint kiadni. Ezért bízok abban, hogyennek megvalósítását egyesületünktagsága ugyanúgy magáévá fogja tenni,amint pár évvel ezelõtt a „Mi nyelvünk”c. könyv megjelenését lehetõvé tette.

Leipold Árpád

A városi zöldöve-zetek erdeirôlKanada földünk egyik legerdõsültebbországa. A városi lakosság 80%-a él ittváros körüli zöldövezetekben, vagyisbensõséges közelségben a természetiadottságokkal. Utóbbiak a lakosság szá-mára széles körû környezeti és szocio-ökonómiai védelmet nyújtanak. EgyOntarióban végzett felmérés szerint alakosság tudatában van ennek a tény-nek, ezért interdiszciplináris alaponstratégiát dolgoznak ki az ilyen erdõkvédelmére, célszerû használatára. Nos,ha a növekvõ beépítések miatt aggasz-tóan csökkenõ budapesti zöldövezetregondolunk, vagy arra, hogy Kecskemé-ten csak erõs erdészeti összefogással si-került a háború utáni egymilliomodikhektár erdõsítése révén felcseperedõerdõt megvédeni a bevásárló közpon-tok terjeszkedésétõl, akkor mi is elgon-dolkodhatunk a kanadai kezdeménye-zésen.

(Forrás: The Forestry Chronicle, 23.4. sz.)

ref.: Dr. Szodfridt István

A magyar erdészeti irodalom egymég megírásra váró könyve


A beszélgetõpartner most nemteljesen „találomra” ült a tele-fon mellé. A sorsolás úgy ala-kult, hogy a soron következõtérképszelvény legnagyobb há-nyada a Balaton területén talál-ható, ahol erdõnek még semminyoma. Mármost: hogyan ha-lásszak elõ erdészt onnan? –Sehogy... – Somogy! – Itt amegoldás. Hónapokkal elõbbhallottam a nagyatádierdészrõl, akire most BogdánJózsef erdészetvezetõ segítsé-gével találtam.

– Szevasz! Az erdészetvezetõúrtól tudom, hogy bátran tegez-hetlek. Így mindjárt célszerû is abemutatkozás.

– Orsós János kerületvezetõ er-dész vagyok. A szakmai végzettsé-gig mozgalmas út vezetett. 1983-ban szakmunkás képzettséget ér-tem el. Ezt követõen a soproni RothGyula Szakközépiskola levelezõ tagoza-tára iratkoztam be, ott Szélessy Miklós-né, Kondor Antal és Víg Péter tanárokvezetésével teljesítettem 1987-ben azérettségi vizsgát. Közben a SEFAG-náldolgoztam, erdõmûvelõ, kisegítõ,vágásvezetõ beosztásokban. Érettségiután katonai szolgálatot teljesítettem,1989-tõl pedig a Dráva Völgye Középis-kolában technikus minõsítést szereztem.Szintén ’89 õszétõl kerületvezetõ lettema Nagyatádi Erdészet Lábodi kerületé-ben. Nekem az ezredforduló erdészke-rület váltással is kerekedett, Rinyabese-nyõ, Kõkút, Homokszentgyörgy közsé-gek határában.

– Valóban szokatlanul változatosvolt az utóbbi húsz éved. Úgy érzem azelmondottakból, hogy a céltudatos tö-rekvésed és persze a sikered szinkron-ban volt az iskolai és a munkahelyiháttérrel is.

– Igen, a tanáraimnak is és a munka-adómnak is köszönhetõ mindaz, amitelértem, elértünk.

– És a család?– Nõtlen vagyok, édesanyámmal la-

kunk együtt Rinyabesenyõn, saját la-kásban.

– A jelenlegi szûkebb munkahelyedethogyan jellemezhetjük?

– Inkább sík vidéki jellegû a kerület,a kiterjedése kb. 850 hektár, lényegé-

ben egy tömbben. Mindenesetre jól be-járható, ahogy mondani szokás. Patak,más tartós vízfelület nincs, idõszakosanárkokban található csak némi csapa-dékvíz.

– Mekkora csapadék mellett? -És mi-lyen erdõket éltet a víz?

– Úgy 700-750 mm éves csapadékkallehet számolni, amely többségében bar-na erdõtalajon, homokos vályogonhasznosul: kétharmad részben kocsá-nyos tölgy a meghatározó fafaj, idõsebberdeifenyvesek, kevés cseres és akácostalálható még. Gyertyán és hárs ajellemzõ kísérõ fafaj. Kor szerint azidõsebb állományok határozzák meg aképet és persze a teendõket is: a vég-használati feladat a nagyobb.

– Milyen jellegû a felújítás?– Legtöbbször tarvágásos véghaszná-

lattal dolgozunk a tölgyesekben is, ésmesterségesen történik a felújítás.Lehetõleg makkvetéssel erdõsítünk, asaját gyûjtésû vetési anyaggal. Az erdei-fenyvesekben is elegyes felújításra tö-rekszünk.

– Mindjárt adódik a kérdés, kell-e ki-emelten védeni az erdõsítést?

– Igen, kell. Vegyük elõször a szinteszélmalomharcot: a homokszerkezetûtalajokon kiterjedten szükséges küzde-nünk a pajorkár ellen. Most éppen 8hektáros szántás és vegyszeres talajke-

zelés van soron a majdanierdõsítés elõtt. Az ismétlõdõ szá-raz tenyészeti idõszakok ellenünk„dolgoznak”. A nagyvad károsításaellen leginkább kerítéssel védeke-zünk, paneles típust használunk. Akerített felújítások területét általá-ban tíz hektár alatt tartjuk, amelyminden szempontból jóláttekinthetõ és kezelhetõ. A meg-határozó vad itt a dám, a vadgaz-dálkodási feladatokat a Lábod Rtlátja el.

– A kerületben milyen feladato-kat kell az idén elvégeznetek?

– A tavalyi aszály után az újra-erdõsítés is növeli a szezonálismunkánkat. A tavaszi erdõsítésbõlmost még 15 hektár makkvetésvan hátra, 8 hektáron a mostanivéghasználat és mélyforgatás után.A legnagyobb feladat ezután a fo-lyamatban lévõ erdõsítések ápolá-sa 128 hektáron. A nevelésiteendõket kb. 10 hektár befejezett

ápolás és valamivel több tisztítás jelenti.Gyérítésbõl most alig van.

– Mostani aktualitás a jövõ évi beso-rolások elkészítése. Téged mennyibenérint?

– Az erdészet éves lehetõsége és szá-mos gazdálkodási tényezõ is behatároljaa javaslatom elfogadását. Tény, hogy amár említett korosztályviszonyok a vég-használatban adnak több lehetõséget ajövõ évre.

– Említetted, hogy a kerületben nincstermészetvédelmi oltalom. Mégis, miaz, ami esetleg a különlegességével ki-tûnik?

– A kerületem DK-i csücskében(Rinyabesenyõ 25/E) egy kimagaslózöld duglászfenyõ áll, égeres, csereskörnyezetben. Igazán impozáns látványa mintegy 30 méteres különlegesség.

– Biztosan messzebbrõl is látható.Amikor a kerülettõl Te vagy távol, mi-lyen programok várnak?

– A földtulajdonosok alkotta vadász-társaságban is találok elfoglaltságot.Idõnként lehetõség adódik az erdészetiegyesület rendezvényein részt vennem.A szolnoki vándorgyûlésen örömmelvoltam jelen.

– Köszönöm a bemutatkozást, to-vábbi magánéleti és erdészeti sikereketkívánok.

Apatóczky István

Dél-somogyi tavaszBeszélgetés Orsós János kerületvezetõ erdésszel

TTAALLÁÁLLOOMMRRAA


Ebben a témakörben érkezett meghívóa Foglalkoztatáspolitikai és MunkaügyiMinisztérium (FMM), az FVM és azÁPVRt. között létrejött együttmûködésimegállapodás nyilvános aláírására. Amegállapodás tárgya – amelyet az érin-tett szakminiszterek és az ÁPV Rt. igaz-gatóságának elnöke 2004. május 17-énírtak alá – egy erdõmûvelési közmun-kaprogram, amely elsõsorban tartósmunkanélküliek számára teremt átme-neti munkalehetõséget.

Az aláírást követõ sajtótájékoztatónelhangzott, hogy a program keretébenmegfogalmazott legfontosabb szakmaicélok a következõk:

– erdészeti feltáró utak, sétautak, tu-ristautak és tanösvények karbantartása,

– akácosok, nyárasok nyesése,– vágástakarítás a helyi tûzifa igé-

nyek kielégítésére,– szemét gyûjtése és elszállításának

segítése,– általános erdõmûvelési munkák

végzése.A maximum 5 hónapos program so-

rán a pályázók a részvételre jogosultak-kal munkaviszonyt létesítenek (teljesmunkaidõben, vagy 6 órás rész-munkaidõben) törekedve arra, hogyazok elsõsorban a hátrányos térségek-ben élõ tartós munkanélküliek–elsõdlegesen romák – és a rendszeresenszociális segélyben részesülõk közül ke-rüljenek ki.

A meghívásos pályázat résztvevõi az

állami szektorból kerülnek ki, 8 államierdészeti részvénytársaság személyé-ben, nevezetesen: az Egererdõ Rt, aDalerd Rt., az Északerdõ Rt., az Ipoly-erdõ Rt., a Kefag Rt., a Nyírerdõ Rt., aPilisi Parkerdõ Rt.és a Vérteserdõ Rt.

A pályázati feltételek szigorúak,többek között elõírják, hogy a prog-ram lezárása után is munkát kell adnia foglalkoztatottak egy részének, hogynincs támogatási elõleg, a kötelezõenelõírt önrész 20% és hogy a vissza nem

térítendõ támogatás minimum 80 %-áta foglalkoztatottak bérköltségére ésannak járulékos költségeire kell fordí-tani.

A program keretösszege – a pályá-zók önrésze nélkül – 560 millió forint,amelybõl 360 millió forint az FMM kere-te, ami tartalmazza az FVM 50 millió Ft-os hozzájárulását is, míg az ÁPV Rt. 200millió forintot különít el erre a célra.

Pápai GáborSárvári János

Újabb közmunka lehetôség –összefogás a tiszta erdôkért

Természetvédelmi szempontból rend-kívül hátrányosak a Földmûvelésügyiés Vidékfejlesztési Minisztérium átgon-dolatlan erdõtelepítési támogatásai – ál-lítja a WWF Magyarország. A közelmúlt-ban megjelent támogatási rendelet csa-lódást okozott a hosszú távon gondol-kodó földtulajdonosoknak és nem utol-sósorban a környezetükért aggódó adó-fizetõknek.

A zöldek szerint a 2004. évi agrártámo-gatásokról szóló rendelet alapján kifize-tendõ támogatások hatására várhatóan to-vább nõ a faültetvények aránya, ezzel pár-huzamosan pedig csökken a biológiaisokféleség. A szaktárca az idén is jelentõsösszegekkel támogatja a klónozott fafajták(például a nemes nyár) és az agresszíventerjedõ észak-amerikai eredetû akác tele-pítését. Az utóbbi években az ilyen ültet-

vények létesítése tette ki az összes telepí-tés 70–80 százalékát, miközben a tájképiés ökológiai szempontból kívánatos, ter-mészetszerû erdõk (tölgyesek) aránya azország nagy részén csökken. Ráadásul aszabályozás továbbra is lehetõvé teszi azértékes természetes gyepek feltörését ésfásítását is.

– Ezek az ültetvények nemnevezhetõek erdõnek, s nem képvisel-nek a társadalom számára olyan értéket,amelyet közpénzek felhasználásávalkellene támogatni – hangsúlyozta Gu-lyás Levente, a WWF Magyarország ter-mészetvédelmi igazgatója. A felelõtlenrendelkezések ráadásul azt a képzetetkeltik a gazdálkodókban, hogy az álta-luk végzett káros beavatkozás a közér-deket szolgálja.

Ö. Z. (Népszabadság)

Támogatás akác telepítésére?


A játékszerek egyik legõsibb, s egybenlegnemesebb alapanyaga a fa. A BTMKiscelli Múzeumában rendezendõ fajá-ték-kiállítás és a kortárs fajátékkészítõkbemutatói aktuálissá teszik történetük át-tekintését.

Már az õsi Egyiptomban megjelennek(gyakran mozgatható) fajátékok. Aklasszikus kor Athénjának legkedveltebbfiújátéka a kétkerekû kis kordé volt. Eze-ket vázaképekrõl és az irodalomból is-merjük, de ebbõl a korból vizes talajbanmegmaradt ilyesfajta gyermekjáték is. Aközépkorban játékokat leginkább céheskeretek között készítettek famegmunkálómûhelyekben, külön játékipar csak Nürn-bergben alakul ki. (Még a 20. sz. elején isnorimbergi árunak nevezték a játékokatés a díszmûárut.)

A fajátékkészítõ háziipar kifejlõ-déséhez szükség volt faanyagra, fontoskereskedelmi utak közelségére és elfog-laltság nélkül maradt munkáskezekre.

A Bajor-Alpokban Berchtesgaden ésOberammergau volt a két legnagyobb já-tékközpont.

A forgalmazást hosszú évszázadokonát gyalogos házalók bonyolították le, de aberchtesgadeniek lerakatokat létesítettekEurópa-szerte; Pest-Budán a 19. sz. elejéntöbb berbencés bolt is volt, ahol faháncs-skatulyákat és fajátékokat árusítottak. Azoberammergauiak áruját helyi nagyk-ereskedõk vitték egész Európába. Az Al-pok legkedveltebb játékai voltak a pojá-cák, pólyásbabák, babafejek, fakatonák,lovak, Noé bárkái.

A dél-tiroli Grödeni völgyben – amelyaz I. világháború befejezte óta Olaszor-szághoz tartozik – a 18. sz. végén kezdtekjátékot készíteni. Csakhamar ez a völgyszegény parasztjainak fõ megélhetési for-rása lett. Kedvelték a kocsikat, lovakat,kakasokat, de legkelendõbbek a nagyjá-ból esztergályozott, fafaragással után-munkált babák voltak. Angliában, azUSA-ban nevük Penny wooden vagyDutch doll volt.

A primitív bábukat nagyon szerették akislányok, még a késõbbi Viktória angolkirálynõ is legszívesebben ezekkel ját-szott. A magyar búcsúkon, vásárokon ismindenütt kaphatóak voltak a fakatók.

Ausztriában a Gmunden környékiViechtauban Mária Terézia igyekezettmeghonosítani a fafaragó játékkészítést,amelyekre a Bajor-Alpok termékei voltakhatással. Ugyancsak a berchtesgadeni ésoberammergaui fafaragókat követik acseh háziiparosok, és csakhamar már õk

exportáltak „tiroli babát” Ausztriába is.A türingiai Sonnebergben és vidékén

már a 17. században megindult ajátékelõállítás, a város elõször Nürnber-gen keresztül értékesítette a játékokat,majd késõbb itt is kereskedelmi központalakult ki. Eleinte fõleg fajátékokat készí-tettek: puskát, sípot, hegedût, diótörõt,késõbb áttértek a papírmasé-, majd a por-celánfejû babák készítésére: a bedolgo-zók már nem voltak népmûvészek. Azóriási exportot lebonyolító város játékipa-ra a II. világháború után elsorvadt. Az Érc-hegységben (Seiffen és Grünhainichen)ezzel ellentétben máig fennmaradt a fajá-tékkészítés hagyománya. Itt az ónbányákkimerülése adta a bányászok kezébe a fa-ragókést. A marcona diótörõk, karácso-nyi piramisok mellett a miniatürizált játé-kok: lovacskák, tehenek, kis házak a leg-jellegzetesebb érchegységi játékok. Ma iskaphatók – persze már nem olyan olcsók,mint a 19. században, vagy akár a buda-pesti NDK centrumban is voltak.

Oroszországban a legfontosabb fajá-tékközpont a Szentháromság- és SzentSzergej (Trojca Szergej) kolostorhoz tarto-

zó falvakban voltak. 1880 körül 1185 fafa-ragó mûködött itt. Az orosz fafaragókrahatottak az Alpok vidékének játékai, azeredeti orosz „találmányok” viszont nép-szerûek voltak messze vidéken is (ko-váccsal versenyt kalapáló medve, acsipegetõ tyúkok, faházakból összeállít-ható városkák). A 19. sz. végén ezeket ex-portálták is. A jellegzetesen orosznak tar-tott matrjoskák – esztergályozott, egymás-ba skatulyázott kedves fabábuk – viszontcsak a 19. sz. végén tûnnek fel japán ha-tásra. A lengyelországi esztergályozott lo-vas vitézek vagy a dalarnai (Svédország)piros falovacskák ritkán lépték át orszá-guk határait.

A régi fajátékok ma már nagyon ne-hezen szerezhetõk be. Gyûjtésre – ma-gán- és közgyûjteményekben való elhe-lyezésre – azonban a kortárs mûvészekfajátékai is érdemesek; remélhetõleg er-re is fogunk mihamarabb példát találni.Nagyon kívánatos az is, hogy a giccsesszuvenír-rémségek helyett ilyeneket kí-náljunk a Magyarországot felkeresõ tu-ristáknak.

Dr. Moskovszky Éva

Háziipari fajátékok Európában

A WWF Magyarország makkosztó akci-ót szervez március 13–14-én a budapes-ti Soroksári úti OBI áruházban, valaminta debreceni Malompark Bevásárlóköz-pontban. Az arra járó vásárlók háromdarab kocsányostölgy-makkot kapnak.A makkokat akár a kertben, akár egyközeli erdõ szélén is el lehet ültetni,melyekbõl május–júniusra már 10–15cm-es csemete fejlõdik. Unokáink máregy 20–30 méter magas tölgy árnyatadó lombja alatt hûsölhetnek majd aforró nyári napokon. Az akció célja aWWF Magyarország erdõtelepítésiprogramjának népszerûsítése, azerdõtelepítési kedv növelése.

A szervezet szerint a hosszú téli hó-napok után mindenkinek jólesik egy ki-adós séta egy madárdaltól hangos, azébredezõ természet bódító illatával telierdõben. Ám erre már egyre kevesebblehetõség van, hiszen hazánk területé-nek az egykori 85 százaléka helyett mamár csupán 19 százalékát borítja erdõ.Valójában azonban ezeknek fele semtekinthetõ természet közeli erdõnek.

A szervezet célul tûzte ki meglévõ ter-

mészetszerû erdeink védelmét és újerdõk tlepítését. Olyan õshonos, hazaifajokból álló erdõk telepítését szorgal-mazza, mint például a tölgy, juhar, hársés kõris, amely nem egyszerûen üzleti ér-dekeket szolgáló ültetvény, hanem élet-teret nyújt virágok, bokrok, állatok soka-ságának, ahol a nagyvárosban élõk is be-lekóstolhatnak a természet szépségeibe.

Ö. Z.(Népszabadság)

Makkosztó zöldekA környezetvédõk új erdõk telepítését szorgalmazzák

A lapot Magyarország legnagyobbmédiafigyelôje, az

OBSERVER BUDAPESTMÉDIAFIGYELÔ KFT.

1084 Budapest, Auróra u. 11.Tel.: 303-4738

rendszeresen szemlézi

» OBSERVER «


E kérdést hallván elsõsorban tanácstala-nul és hitetlenkedve nézünk ezen témafelvetõire. Persze némi joggal, mert alig7-8 évvel ezelõtt még azt sem tudtuk,hogy létezik-e szarvasgomba Magyaror-szágon, kivéve persze a „szakbarbáro-kat” és a szerencséseket. Azóta egy tu-catnyi megszállottnak köszönhetõenmár tudjuk, hogy szinte az ország min-den részében – a neki megfelelõ élõhe-lyeken – terem a szarvasgomba.

A kutatóknak végül is komoly ered-ményeik lettek, mert már tudjuk, hogyerdeinkben milyen fajok, hol, mikor ésmennyit teremnek. Ezekrõl a tényekrõlhosszasan lehetne írni, de inkább szak-mai szempontból közelítjük meg a kér-dést. Elõször is az erdészek egy részealapvetõen irtózik az ültetvény szó halla-tán, persze némi joggal. De lenne itt mégegy apróság, ami még az ültetvény elõttvan, az úgynevezett mikorrhizával fer-tõzött erdei vagy nem erdei csemete.

Szakmai szempontból úgymond ez agyökere a kérdésnek.

Sajnos egyelõre Magyarországon sem-milyen törvényi szabályozás nem szól etémáról, úgyhogy amúgy magyarosan atéma nem is téma. Persze azért voltak ésvannak különcök, akik – a külföldi példá-kat adaptálva – már idehaza is tényszerû-en bebizonyították, hogy ez a gondolatnagyon is hasznos. – Mert könnyebb ésfõleg olcsóbb e gombákkal a csemete-kertben csemetét termelni, ráadásul sok-kal jobb eredményekkel – és persze az ül-tetési stressz csökkentése, a megeredés, azáródás is nagyságrendekkel jobb bizo-nyos fajoknál, mint a hagyományos„vegyszert neki” módszerekkel.

De térjünk vissza ebbõl az igen szerte-ágazó témakörbõl a szarvasgombára. Ahagyományosan kultivált és elterjedt ter-mészetszerû ültetvények létrehozása he-lyett én jóval olcsóbb, ugyanakkor kisebberedményességet nyújtó módszert ajánla-nék. Konkrétan, míg az ültetvények szá-mára szigorú feltételek mellett egyeden-ként nevelt mûanyag konténeres, bevizs-gált csemetéket használnak létesítéskor,addig erdészeti célra a külterjesen neveltés bizonyos módszerrel kezelt olcsóbbcsemetét ajánlanám. A különbség a vég-eredményen – a gyökérzeten – mérhetõle, miszerint a konténeres csemeték gyö-kérzetén 65–95 %-os a mikorrhizáltság éscsak a célfaj van jelen a gyökérzeten, míg

a külterjes módszerrel 10–40 %-os a fer-tõzöttség és megjelennek a konkurrensmikorrhizák is.

De a nagy számok törvénye alapján ígyis sokkal hatékonyabb egy átlagos 20 %-os fertõzöttség több százezer darabos cse-mete esetén, mint az ültetvényeken a hek-táronként elültetett 4-500 db elsõosztályúcsemetéé, vagyis több gombát fog terem-ni, igaz jóval nagyobb területen. Az eddigigyûjtési tapasztalatok alapján – hamegelõztük a vadakat – egy gombakörbõl1-3 kilogramm/év nyári szarvasgombát –Tuber aestivum – tudunk gyûjteni. Amipersze annyira nem meglepõ, mert az1900-as évek elején tonnaszámra gyûjtöt-ték ezt a gombát is. – De persze akkormég nem volt annyi vad, és jobb volt a klí-ma is. Ezek a körök egy fához kötõdnek.Tehát ha 1 hektáron átlag 500 darab fánál20 %-os a fertõzöttség, könnyen kiszámol-ható, hogy átlag legkevesebb 100 kg/évgomba gyûjthetõ egy jó szezonban. Agomba átlagára 15–18 000 Ft/kg, így egyévben hozzávetõleg 1,5 millió Ft bevételtjelenthet, persze van rossz szezon is! És ne

feledjük el, ez minden évben lényegébenköltségek nélkül!

A gazdasági elõnyökön túl van öko-lógiai jelentõsége is a dolognak. Azerdeinkbõl lassan szinte teljesen eltûnõgombák tömegébõl így esetleg visszatudunk csempészni egy két fajt, mertnemcsak szarvasgombával lehet mikorr-hizálni, hanem más fajokkal is, mint atinóruk, a rizike, a pereszkék és a fran-ciák szerint újabban az ízletes vargánya.

Ezzel részben mentesítenénk a mamég élõ, a termõhelyeket az emberekgyûjtõszenvedélyétõl és a sok helyen túl-tartott vadállománytól, lehetõséget advaannak, hogy a faj fennmaradjon és meg-tartsa genetikai bázisát és változatosságát.

De nyilvánvaló, hogy manapság azerdõn gazdálkodóknak sokkal komo-lyabb problémáik vannak, minthogy egyún. mellékhaszonvétel ágazatba soroltgomba témával foglalkozzanak, de a kis-pénz is pénz, és belépvén az Unióba,ahol a több lábon állás az egyik legbizto-sabb megélhetési forrás, talán elgondol-kodtató.

Bízván abban, hogy belépésünkkelez a fehér folt is eltûnik és törvényi út-mutatót is kaphatnak az e téma irántérdeklõdõk, mert ott már régóta szabá-lyozott keretek között ez nagyon jólmûködik. A témához kapcsolódó kér-désekre további ingyenes információk-kal áll rendelkezésükre a cikk írója azalábbi telefonszámon: 06-20-591-56-48.

Gfellner Péter

Szarvasgombás ültetvényekMagyarországon...?


1989. augusztus 19-én, 15 órakor a régiPozsonyi országúton törte át az osztrák-magyar államhatáron álló „vasfüggöny”kapuját több száz NDK-s állampolgár,hogy szabad földre jutva továbbutazhas-sanak az NSzK-ba. A Páneurópai Pikniket,amelyen ez a váratlan esemény történt, azakkori debreceni és soproni ellenzéki pár-tok és polgárok szervezték, a mégmeglévõ vasfüggöny lebontására és a ha-tárok nélküli, közös Európa eszmeiségé-nek népszerûsítésére. A több szomszédosországból érkezett határbontó és a sza-badság hajnalát ünneplõ tízezres tömegrésztvevõi, de a határõrség tagjai is min-denben segítették a menekülõket. Ez a lát-ványos és tömeges menekülés adottvégsõ lökést az NDK-beli változásoknak,s vezetett el a Berlini Fal leomlásához ésNémetország újraegyesítéséhez.

Azon a nyáron is több tízezer keletné-met turista érkezett hazánkba, de márnem akartak visszatérni az NDK-ba. Azakkori hivatalos politika bizonytalanulkezelte ezt a – feloldhatatlannak látszó –kérdést. Az egyre türelmetlenebb kelet-németek Sopron melletti „spontán” áttö-rése példát mutatott egy lehetséges bé-kés megoldásra. A nagyvilág ujjongó elis-merése és szolidaritása a magyarok hu-mánusnak tekintett engedékenysége lát-tán önbizalmat adott az akkori kormány-zatnak, és szeptember 11-én hivatalosanis megnyitották az osztrák határt a németmenekültek elõtt.

A világtörténelmi jelentõségûvé váltPikniket – debreceni kezdeményezésre éstámogatással – fõleg a soproni polgárok

szervezték meg, jelentõs részben a sopro-ni egyetem és az MTA soproni kutatóinté-zete munkatársainak vezetésével, erdé-szek és vállalkozók segítségével. A „Bontsdés vidd!” jelmondat jegyében sok ezer em-ber bontotta-vágta darabokra a népeketelválasztó vasfüggönyt, s vitte magával da-rabjait – emlékül. A „civil kurázsi”elõkészítette várható rendkívüli történé-sek megörökítésére több tucatnyi forgató-csoport és fotós érkezett, így a világ szinteegyenesben láthatta az eseményeket.

Az áttörés helyszíne azóta emlékhellyévált, egyre több létesítmény és emlékfa te-szi vonzó kirándulóhellyé a valamikori si-vár környéket. Az elsõnek felállított kopja-fa (emlékoszlop) elõtt fõhajtással ismerteel a magyarok érdemeit Kohl kancellár is.Az egyetlen egykori építményhez, egyõrtoronyhoz vezetõ tanösvény, egy ujon-nan felépített vasfüggöny-szakasz ésegyéb magyarázó táblák a helyszínre

kísérõ nélkül érkezõ látogatók számára isátérezhetõvé, átélhetõvé teszik az akkorieseményeket. A japán nép elismerésétkifejezõ 40 darab japán cseresznyefa azugyancsak általuk fúratott kút fölé emeltdíszkútjukat keretezi, körkörösen. Debre-cen város ajándéka egy harangláb, s en-nek a harangnak a szavára kezdõdnek azévente megrendezett évfordulós megem-lékezések a helyszínen. További kõ- és fa-oszlopok, tömbök emlékeztetnek a hazaiés külföldi államfõk és delegációk ittenitisztelgésére. Az osztrák oldalon is szapo-rodnak a látnivalók. A közeljövõben a kétemlékpark egyesítésére és jelentõsbõvítésére kerül sor.

A helyszín jelentõségét nagyban fokoz-ta, hogy a Magyar Tudományos Akadé-mia megalakulásának 175 évfordulóján atörténelmi emlékpark mellett telepítettegy akadémiai emlékerdõt, 175 darab mé-retes hársfából. Az itt felállított emlékosz-lop és információs tábla, s mellettük asoproni Milleniumi Emlékkereszt is növe-li a hely vonzerejét.

Széchenyi István „kaput nyitott Nyugatfelé”, hogy azon beáramolhasson a mo-dern Európa minden áldásos újdonságaMagyarhonba is. A Piknik egykoriszervezõi pedig – nem kis kockázatot isvállalva – kaput nyitottak Nyugatra, hogya diktatúra elõl menekülõk szabad földreléphessenek. A két kapunyitás emlékérelétrehozott emlékpark és emlékerdõ mél-tón hírdeti a magyarok haladás és szabad-ság melletti kiállását.

Az idei jubileum alkalmából, a tizen-ötödik évfordulón mi is tisztelettel emlé-kezünk a Pikniket szervezõ erdészekre, arendezvényt nélkülözhetetlen eszközök-kel támogató szomszédos erdõgazdasá-gokra, akik és amelyek azóta is ápolják azesemény emlékét és hírdetik annak törté-nelmi jelentõségét, fejlesztik és gondoz-zák az emlékhelyet, hogy méltó körülmé-nyek fogadják az odalátogatókat.

Dr. Rumpf János

Történelmi EmlékhelyAkadémiai Emlékerdõ


Az új gondolkozású embereszménythazánkban Kempelen Farkas feltalálószemélye jeleníti meg. Emlékénektisztelettel tartozik a legrégibb magyaregyetem, a tudományegyetem, a latinelnevezéssel induló Institutum Geomet-ricum, késõbbi nevén Mûegyetem,melyhez a XX. században kapcsolódott abánya-, kohó-, erdõmérnöki kar, továb-bá a mezõgazdasági és állatorvosi kar.

Mária Terézia pénzügyi szakembere,kiváló tanácsadója, Kempelen, azt a fel-adatot kapta, hogy a Pázmány Péter ál-tal 1635-ben alapított nagyszombatiegyetemet a Budai várba költöztesse.Nem kétséges ez esetben Kempelen ta-nácsadó hazánk iránti gondos szerepe.Az egyetemi elhelyezés érdekébenKempelen a budai királyi palotát átépí-tette, mely „Universitáspalota” elnevezéssel ke-rült a köztudatba. Kitûnõvízhálózattal a vári terüle-tet és a palota körüli épü-letek rekonstrukcióját iselindította nagy létszámúépítészcsoportjával. Azegyetem értékes mûsze-reit, nagy könyvtárát,egyetemi nyomdájátKempelen személyes ve-zetésével dereglyéken,hajón, szekereken költöz-tették Nagyszombatról aBudai várba. Benépesülta budai várterület ifjúság-gal, nagy tekintélyû taná-rokkal. Divattá vált Budánletelepedni, ahol elindulta pezsgõ, fejlõdõ szellemiés társadalmi élet. Az or-szág nagy figyelemmel kí-sérte a budai elhelyezke-

dést. A tudományegyetem tanácsa pe-dig 1777-es évszámmal mindennek em-lékére mûvészi metszetû, csaknem félkilogrammos oklevél pecsételõt készít-tetett egyetemi nyomdájának betû-,címermetszõ mestereivel.

Az átköltözés az egyetem merev sza-bályait bizonyos mértékben feloldottaés nemcsak új tanszékeken – gõzerõ,mechanika, alkalmazott mathézis,hydro-technika – indult el az oktatás,hanem az elhelyezkedés utáni ötödikévre, 1782-ben létrehozták a tudomány-egyetem tanárai a Mérnöki Intézetet, hi-vatalos elnevezéssel latinul a fent emlí-tett Institutum Geometricumot (alapí-tólevelét az Országos Levéltár õrzi). Az1777. évszámú oklevélpecsét ez idõtõlkét intézmény oklevelét hitelesítette!,

egyedi jelenség a világegyetemek törté-netében, (1275 mérnöki oklevelet hite-lesítettek ezzel a pecsételõvel). Egy bi-zonyos, Kempelen Farkas munkásságá-nak a magyar felsõoktatás történetébenegészen különleges idõszaka jutott.

A kiemelkedõ tudós találmányai kö-zül az írógép- konstrukciót szeretnémemlíteni, melyet a világ minden szak-lapja elsõ írógépként ismeri el amelyvalójában az írástörténet fordulópontja,a kézi írás és a gépi írás szimbolikus ha-tárvonala. Kempelen 1779-re alkottameg fából készült írógépét Mária Teré-zia vak keresztlánya számára. A géppelírt betûk szinte ezerféle kérdésre adnakválaszt. Ámulatos a géppel írt betûk,számjegyek egymásmellettisége, a sorpárhuzamos egyenessége, a betû-, be-tûköz és sortávolság mértani rendezett-sége a teljesen fából készült írógépen.Megható a géppel írt szöveg is „... Talánaz ön szemében is megrendül a könny,mialatt elsõ levelemet olvassa, melyetaz ön gépével írtam ... Wien den 16.Aug. 1779.” és kézírással az aláírás!

Windisch Károly, Kempelen barátjaBázelben Kempelen Farkas életérõl ésmunkásságáról könyvet adott ki. A tör-ténetírónak köszönhetõ, hogy sok hi-teles adat maradt meg tudósunkról.Kempelen fából szerkesztettírógépérõl hiteles képet ad a Peter Mit-

terhofer által késõbb ké-szített írógép, mely azo-nosul Kempelen írógé-pével. Az írás gépesítéseha nehezen is indult, an-nál gyorsabban terjedt aXX. században.

Az eleinte negyedkilóaranyat érõ írógép végülis sorozatgyártás révénvált elérhetõvé és elsõsor-ban az egyetemek útjánterjedt el gyorsan és váltnépszerûvé. Magyarorszá-gon 1889-ben (igen koraiidõ ez!) volt „gyorsaságigépíró verseny”, új író-gépszakok alakultak a kö-zépiskolákban és új „ko-pogtatói”, meg „írógépmûszerészi” állások szü-lettek.

Pedroni Emma Annamûvészettörténész

Emlékezés KEMPELEN FARKASmagyar polihisztorra /1734–1804/

Universitas Palotája (eredetileg a budai királyi palota). Kempelen Farkas építette át az egye-tem számára. (Rézkarc: J.E. Mansfeld –F. Richler rajza után)

Peter Mitterhofer fa írógépe, mely Kempelen korábban készült fa írógép isme-rete alapján készült. (Pedroni E. A. gyûjteménye)


Az Országos Erdészeti Egyesület helyicsoportjai elnökei és titkárai az erdésze-ti ágazat jövõjét vitatták meg a közel-múltban.

Miért írunk róla? Mert a tagság széleskörébõl érkezett javaslatokat beszéltükmeg ezen a rendezvényen. Pontosannegyven témát sorolt fel a tájékoztatóirat, amelyre minden beérkezett javasla-tot az elnökség rostálás és kritikai érté-kelés nélkül hozott a résztvevõk tudo-mására. Szándék és az indoklás szerinta javaslatokat az egyesület több szerve-zete (a mostani tanácskozás, az elnök-ség, a Jogi Pártoló Tagok állami-magán-erdõ közössége –, majd pedig a legfõbbtestület az Országos Küldöttközgyûlés –ez utóbbi véglegesíti), illetve tagjai fog-ják megtárgyalni, és végül kikristályo-sodik egy, a tagság által jóváhagyott ja-vaslat, az OEE szerinti, az erdészeti ága-zat jövõjérõl.

Mi most csak néhány, valóban ki-emelten jelentõs javaslatot érintünk,amelyekben máris konszenzus alakultki a mintegy 70 fõs csapat tagjai között.Három csoportba sorolta az elnökség abeérkezett témákat.

Ezek:1. Parlament, kormányzati ügyek,

vagy másképpen döntéshozókra vonat-kozók.

2. Civil társadalom és szervezetei, az-az a közvéleményt érintõk.

3. Az erdészeti ágazatok, erdészetiszakszemélyzet témakörök.

1. Parlament, kormányzat, minisz-tériumok, döntéshozók

A jelenleg érvényben lévõerdõtörvényt, annak végrehajtási ren-deletét érintõ, annak módosítását érintõjavaslatok. A folyamatos erdõborításbeépítése az erdõtörvénybe, mint pél-dául a Pro Silva-féle erdõgazdálkodás,szálaló erdõgondozás, készletgondo-zás. Ez utóbbi jelenleg is megtalálható ajogszabályokban. Járulékrendszer (ki-termelt fatömeg utáni befizetés) meg-szüntetése. Ez bizony veszélyezteti azerdõfelújítások finanszírozását. Erdõtu-lajdonosokat, erdõgazdálkodókat sújtóbürokrácia csökkentése. Jogos igény.Szinte képtelenség követni, megismernia jelenlegi adminisztrációt. Évek óta eza kérése az erdõgazdálkodóknak. Meg-merevedett az erdészeti adminisztráció,még a számítógépek sem segítettek. Azültetvényeket el kell különíteni azerdõktõl. Az alföldi akácos miért ne le-

hetne erdõ? Ki kell dolgozni az erdõktermészetközeli kezelésének módsze-reit. Részben ez már elkészült, ismert ésa jogszabályok is megfogalmazták. Agyakorlat számára kell szakmailag meg-alapozott konkrét metodikákat, mód-szereket összeállítani.

Természetvédelmet érintõ javaslatok:Vizes élõhelyek, erdõk visszaállítása, vízvisszatartása az erdõterületeken. Ezkomplex feladat, több fõhatóságot isérint, de jogos a felvetés. A természetvé-delmi állami költségvetéseket tudatosíta-ni kell. Ez így kevés. Nem a tudatosítás alényeg, hanem az, hogy a természetvé-delem a védettségi korlátozások követ-keztében a gazdálkodás eredménykiesé-sét kompenzálja, fizesse meg azerdõgazdálkodóknak. A védett területekkezelésére az állami erdészetek alkalma-sak, költségtérítéssel. Az elõbbi monda-tokban már reflektáltam – részben – er-

re. Bõvíteni azzal kell, hogy igenis éselsõsorban az állami, hozzáteszem aszakmailag képzett és kijelölt magán-erdõ-gazdálkodók képesek a természet-védelmi erdõk szakszerû, a természetvé-delem érdekeit is szolgáló kezelésére.

Ha nem így lenne, vagy „lett volna”,akkor a természetvédelem nem tudottvolna 348 000 (!) hektár erdõt védelemalá helyezni.

Gazdálkodást érintõ javaslatok:magánerdõ szervezetek, mint például azintegrátorok támogatása. Nagyon jogosigény. Nem tud a magántulajdonon ala-puló magánerdõ-gazdálkodás állami tá-mogatás nélkül igazán lábra állni. Nemelsõsorban a benne érintettek hibája kö-vetkeztében. Az állam mondjon le a fa-anyagexportról, csak belföldi igényekretermeljünk. Ez az erdõgazdálkodókbelsõ tevékenységi érdekét sértené ésnem egyeztethetõ össze az EU szabadkereskedelmi és szabad verseny biztosí-tásának elõírásaival.

Egyébként is rontaná az árbevétel, anyereség az eredmény mértékét.

Kiemeltként kezelhetõ javaslat: Azállami erdõterületek további csökkenté-sét meg kell akadályozni. Mindenegyéb kommentár nélkül is fontos ja-vaslat. Éppen a jelentõs mértékûerdõterület-növelés a cél.

2. A civil társadalmat és szervezete-it, a közvéleményt érintõ javaslatok

A helyi civil szervezetekkel való kap-csolat építése. Az erdészeti szakma egyiklegnagyobb társadalmi jellegû gondja, ta-lán rosszul beidegzõdött tradíciója, az el-zárkózottság. Sokkal, de sokkal nyíltabbkapcsolatrendszert kellene kialakítani ahelyi lakossággal, a civil szervezetekkel(zöldekkel, még zöldebbekkel és mások-kal), amibõl a szakma is profitálna. Sokatjavult – kedvezõen – a helyzet ezen a té-ren, de még nem elég. Bölcsebben kellfélteni az erdõt, és minden lehetségesmódon, valamint szervezettel kell együtt-mûködve óvni erdeinket.

Az erdészet természetvédelem kö-zötti kapcsolat rendezésében az elsõ lé-pést az erdész tegye meg, több lesztõle. Tulajdonképpen jó szlogen és ele-gáns ajánlat. Meg is kell tenni ezeket alépéseket. Azonban a másik féltõl is el-várható a korrektség. A napokban foly-nak a tárgyalások mintegy 60 000 ha ál-lami erdõ természetvédelmi kezelésbevételérõl. Ugyanakkor a természetvéde-lem már utat talált az új pénzügyminisz-

Az erdészeti ágazat jövôje


terhez – legalábbis ezt hallottuk –, aholmár a 347 000 hektár védett erdõ keze-lésének gondolata merült fel. Szóvalmeg kell találni a nyílt, korrekt tárgyalá-sok lehetõségét.

Kommunikáció: Nincs erdészeti PR,amely az Erdészeti Fõosztály anyagi tá-mogatására vár. Profi céget kell megbíz-ni. Következetesen kell kommunikálni.A természetvédelmi célokat a mi lobo-gónkra kell tûzni. Az erdész nem favágó,az erdész az erdõ fenntartója. A televízi-ókban az erdészeti tájegységek, mint vi-dékfejlesztés bemutatása szükséges.

Így ez együtt jól hangzik. Meg kellvalósítani. A szakma PR tevékenységenem éri el a kívánt mértéket. A mi la-punk – az ERFA – az Erdészeti Fõosztályrészbeni anyagi támogatásával tudmegjelenni, és igyekszünk is amezõgazdászok között népszerûsíteniaz erdészeti szakmát. Tudjuk, ez kevés,mert a mintegy 400 000 fõ erdõtulaj-donoshoz mi sem tudunk eljutni.

3. Az erdészeti ágazatra, az erdészetiszakszemélyzetre vonatkozó javaslatok

Nem fenyegeti semmi az állami

erdõket, túl van dimenzionálva a kér-dés. Adja Isten, hogy ez így legyen! Né-ha-néha azért felröppen olyan javaslat,gondolat, célzás, hogy az állami erdõkegy részét – a jobbakat? – privatizálnikellene.

Nem hiába merült fel a tanácskozá-son, hogy fogalmazza meg az állam,hogy mi a célja a jövõben az erdõkkel.E mögött húzódik meg az állami erdõkjövõbeni sorsa iránti aggodalom.Remélhetõleg a Nemzeti Földalap kezé-ben jó helyen lesznek az állami erdõk.Most bizony van ám bõven gazdája, be-leszólója az állami erdõknek. Néhány:ÁPV Rt., HM, NFA, Kincstári vagyoniIgazgatóság, Környezetvédelmi és Víz-gazdálkodási Minisztérium, FVM. Széplista. Egy gazdára vonatkozó javaslatotis olvastunk a listában.

A magánerdõ-gazdálkodás lassanfelnõtt, így is kell megjeleníteni. Hátszó, ami szó, kezdi kinõni a magánerdõgazdálkodás a gyerekcipõjét, és gyógy-ulnak a gyermekbetegségek. Csakhogya folyamat nagyon lassú, és hosszadal-masan elhúzódik a felnõtté válás. Akadmég erdõgazdálkodó nélküli magán-

erdõ. Talán az EU-ba történõ belépéslendít egyet a szekéren.

Még találkoztam további szép gon-dolatokkal, mint például azzal, hogy a„szakmánk összefogása példátlan erõ-forrás, vezetõink felelõssége kiemelt, éskeressük az értéket az eligazodáshozstb.” Híres az erdészeti szakma összefo-gása. Még ma is több szakma irigyli,vagy pontosabban hangoztatja ezt.

Mi tudjuk, hogy itt-ott már akad résezen a ruhán, de még foltozható, amiheza vezetõk elhivatottsága, felelõsségérzetelehet a kohéziós erõ. Bíznunk kell ebben,mert a külsõ erõk próbára teszik a szak-mát. Nem foglalkoztam a politikai jellegûfelvetésekkel, mert az erdészeti szakmá-nak adva van a törvényekben, egyéb jog-szabályokban megfogalmazott feladata,jogállása, hatósági tevékenységének elõ-írásai, amelyek az emberi lét bölcsõjének,az erdõnek feltétlen fenntartását teszikötelezõvé az erdészek számára.

Meg kell óvnunk erdeinket a jövõnemzedéke számára. Ebben viszontegységes a szakma.

Balázs István(Erdõgazdaság és Faipar)

Az erdõgazdálkodás során szükség le-het a felújítandó terület pótlására, állo-mánykiegészítésére, alátelepítésére.

A magvetés, ültetés eredményessé-gét, fejlõdését nagyban segítheti a befo-gadó talaj megfelelõ állapotba hozása.

Természetszerû gazdálkodásnál csaka részleges talaj-elõkészítés jöhet szóba– a célok eléréséhez szükséges mértékûminimális bolygatás. (Teljes talajelõ-készítéskor-Nardy tárcsa, totális vegy-szerezés Arsenállal – teljes flóraváltás istörtént.)

Az erdészetnél traktorral járható te-repen (akár esésvonal mentén is), 0,1-0,2 ha-nál nagyobb terület esetén aBPG 60 rotációs pásztakészítõt (gyártjaa Bagodi Mezõgép) alkalmazzuk márnyolcadik éve. A pásztakészítõ a tuskó-zatlan vágásterületek gépe. Rugós para-lellfüggesztésû, ívelt, szárnyas késûrotátora a tisztító ekefej nyomában 25cm mélyen felássa a talajt.Nem eltávolít-ja, zúzza-porítja a felsõ humuszos réte-get, hanem egyenletesen beforgatva ja-vítja szerkezetét. (A szerves anyag teljesmélységben való egyenletes eloszlása alegkedvezõbb a csemetének.)

Alkalmazzuk:

– bontott állományok alatt makk-bedolgozásra. A lehullott makk csírázá-sa, a csíracsemete fejlõdése szempont-jából az a kedvezõ, ha a makk az ásvá-nyi talajra hullik, de még jobb, ha a ta-lajba be is dolgozzuk. (Kevésbé fenye-geti a kiszáradás, penészedés, a rovar-,vadkárosítás, a kései fagy,…) A bedolgo-zás mélysége a csúszótalpak állításávalszabályozható.A teljes mélységû mun-kavégzés estén is a makkok zöme csak0-15 cm mélyre kerül.

– pásztakészítésre .Általában 160 cmsortávra készítjük a pásztákat, lehetõlegõsszel, a csapadék megfogása, mélybevezetése, a fagyhatás érdekében. (Délilejtõn nézve az olvadó hó talajnedvesítõhatását, az elõkészítetlen talajon 5-10cm, a pásztában 25+15 cm volt.Így a cse-mete a szárazabb tavaszt is jobbanelviselte.) Az ültetés általában ékásóvaltörténik. Különösen a tavaszi pásztázás-kor kell ügyelni arra, hogy a csemetegyökere – fõleg csúcsa! – szorosan le-gyen tömörítve, a felfagyás elkerülésére.(Kedvezõ, ha a „nõtt” talajba rögzül.)

A szerves anyag jobb hasznosulásaés a természetszerû nitrogénpótlás ér-dekében Phylazonit N-kötõ baktérium-

trágyát alkalmazunk.Ezt tartályból a ro-tor elé juttatva azonnal bedolgozzuk (anapon elpusztul), gépi pásztázatlanerdõsítéseknél az ültetõvödör vizébetesszük.

A BPG 60-nal egyéb anyagok (talaj-fertõtlenítõ-, gyomirtó, vízkötõ, csali…)is bedolgozhatóak.A gyártó rendelésrea tároló-adagoló szerkezeteket is elké-szíti.

(A vízkötõ Alcosorb nedvdús géltszáraz idõben elõszeretettel kika-parták,fogyasztották az állatok – csali-nak sem utolsó.)

Elfüvesedett területen a tisztító eke-fejet hántó ekére kell cserélni.Lazábbtalaj esetén altalajlazítóra is váltható.

A pásztából a kések a kisebb cserjé-ket, gyökereket kiforgatják, ezzel iscsökkentik a konkurrenciát.

A pászták ápolásánál legjobb ered-ményt az elsõ évi sorkapálás mutatta(népi szólás: egy kapálás egy esõt ér.Egy pici esõt). Siskanádtippanos, fõlegleégett területen hatásos, gazdaságos ésszelektív a Nabu S gyomirtó szer. A ke-zelt területen elszaporodott a nõszirom,ezerjófû, szegfû, hunyor, kosbor,bazsarózsa.

Természetes úton… kis hátszéllel

Gépi talaj-elôkészítés a Pécsváradi Erdészetnél


A pászta 2-3 év múlva – megtette kö-telességét – belesímul környezetébe.

– makkvetésre. Régebben gépimakkvetésre a Bodor-féle makkvetõadaptert használtuk.Precizen, takaréko-san vetett, de hátránya volt, hogy réstnyitott. A résbe a pocok bejutott, végig-sétált, s nyomában csemete semnõtt.Kötöttebb talajon gond volt a tö-mörítéssel is, fõleg szárazabb idõszak-ban. Ezért, és a kedvezõ makkbedolgo-zási tapasztalatok hatására, ráálltunk aBPG-60-nal végzett makkvetésre.Afülkébõl manuálisan adagoljuk gége-csövön a rotor elé a makkot. (A kéziadagolást mielõbb szeretnénkgépesíteni.) A makk pásztaszélesség-ben , különbözõ mélységbe jut – ígyszárazabb idõben is lesz olyan, amelyikkihajt. (A visszaszáradó, átfekvõ makkpedig majd a következõ évben.)A vi-

szonylag olcsó makkból 300-400 kg-otvetve 30-50 000 db/ha csemetétnyerünk. (A csemetével történõ erdõ-sítéssel összehasonlítva: harmad áronlegalább háromszor annyi csemetét tar-talmazó erdõsítésünk lesz.) A nagy cse-meteszám – a természetes felújításokhozhasonlóan – nagyobb biológiai alapot isbiztosít, ami a késõbbi károsításokat isjobban elviseli. A vetéssel egyidejûleg arotor elé kijuttatott egyéb anyagot – Phy-lazonit stb. – is bedolgozhatunk. (A trak-torost: „Hát még lámpást ne akasszaka…ra!” kellõen adagolt anyagiakkal meg-nyugtathatjuk. A traktoron különben isvan gyáriszerelt világítás.)

Traktorral nem járható terepen, kisterületû pótlás vagy szórt elegyítés ese-tén a Stihl BT 106 C egyszemélyes gö-dörfúrót használjuk.Kezdetben a gyárifúrószárral (spirál) dolgoztunk, de az

inkább burkolt gyökerû csemetéhezvaló.Csupasz gyökerû csemeténél a ki-szórt földet körülményes összeszedni,visszatölteni, külön tömörítõ eszközszükséges, gyenge volt a megmaradás.

A fenti hátrányok kiküszöbölésére –és mert itthon nem kaptunk hozzá lazí-tókést – készíttettünk hozzá egy ívelt la-zító kengyelt.Ennek segítségével 35-40cm mélyen, 15 cm szélességben forga-tunk, porhanyítunk úgy, hogy a talajhelyben marad.Ebbe az elõkészített gö-dörbe ültetünk ékásóval.Ezzel a mód-szerrel a csemetének úgy biztosítunkelõnyt, hogy közben nem bolygatjukdurván a környezetét – és a csemetemegmaradása, fejlõdése is kedvezõenalakul.

Remélem, ez a néhány felvetett gon-dolat termékeny talajra hull.

Scholtz Péter

Az OEE Természetvédelmi Szakosztá-lya és Erdõmûvelési Szakosztálya kö-zös rendezvényt tartott április 15-16-ána szálaló erdõgazdálkodásról az ÕrségiNemzeti Parkhoz tartozó szentgyörgy-völgyi szálaló erdõben. Az elsõ napdélutánján népes hallgatóság elõtt be-széltek az elõadók. Dr. Markovics Ti-bor bevezetõjében elmondta, hogylegalább négy területen nélkülözhetet-len lesz a folyamatos erdõborítást biz-tosító erdõgazdálkodás alkalmazása,melynek a szálaló üzemmód az egyiklehetséges formája: a magánerdõk egyrészében, a gyenge termõhelyû terüle-teken, a közjóléti erdõkben és részbena természetvédelem alatt álló erdõk-ben. Ehhez kapcsolódva hívta fel a fi-gyelmet Bús Mária az Erdészeti Lapok2004. áprilisi számában megjelent, azerdõfenntartásról szóló Bartha Pál(szakosztály tag) cikk aktualitására,mely feltárja e módszerek bevezetésé-

nek szükségességét a közeljövõerdõgazdálkodásában.

Horváth Jenõ, a szálaló gazdálkodástermészetvédelmi jelentõségérõl tartottmagas színvonalú elõadást. Barton Zsolt aszálaló üzemmód elõnyeirõl beszélt, ala-posan, sokoldalúan megvilágítva a szálalástörténetét, lényegét, jelentõségét. KürtösiAndrás a szálaló erdõgazdálkodás lehetõ-ségeit mutatta be nyugat-európai példákalapján, szót ejtve az állományszerkezetivonatkozásokról, az örökerdõ típusainakfényigény szerinti változatairól is. Dr. PétiMiklós a bakonyi paraszti szálaló gazdál-kodás erdõemlékeirõl beszélt, harminc év-nél régebbi felvételeket is felvillantva.Sivák Krisztián a szentgyögyvölgyi szálalóerdõgazdálkodás történetét ismertette.Hajdú Tibor szenvedélyes, nagy ívûelõadásában az erdõrendezés szem-szögébõl világította meg a szálaló erdõkkérdését. Szavaiból kiderült, hogy inkábba vágásos erdõkre van berendezkedve az

erdészeti igazgatás. Bodor György a gaz-dálkodó szemszögébõl beszélt várakozá-saikról a felelevenítésre kerülõ szálalóüzemmóddal kapcsolatban. Az esti beszél-getés másnapig tartott.

A következõ nap Palotay István szent-györgyvölgyi erdõben lévõ emlékhelyé-nek meglátogatásával kezdõdött. A szála-ló erdõkért lelkesedõ, a magyarországiszálalás erdõrendezési vonatkozásaitrendszerbe foglaló nagy erdõrendezõéletútját Hajdú Tibor mutatta be. Ezutánkörsétával megtekintettük, értelmeztükés értékeltük a megmaradt szálaló erdõkülönbözõ fázisait és a tennivalókat. Aterepi bemutatót Fliszár Aladár, aZalaerdõ Rt. Lenti Erdészetének erdõ-mûvelési mûszaki vezetõje vezette. A je-lenlétünknek külön aktualitást adott,hogy ebben az évben készül a szent-györgyvölgyi szálaló erdõ üzemterve. Mi-vel szeretnék a hagyományokat folytatni,így a folyamatos erdõborítás kérdései aházigazdákat legalább annyira érdekel-ték, mint a vendégeket. A végén egy gyö-nyörû erdõképpel búcsúztunk a szent-györgyvölgyi szálaló erdõtõl: elegyes, ve-gyes korú bükkös, tölgyes, már csak egy-két szál fenyõt tartalmazó állományábannézegettük a felújulás ígéretes zöld foltja-iban a mindig fellelhetõ fiatal, idõnkéntvadrágott bükköket.

A szép idõ és a szép erdõképek, vala-mint az Õrségi Nemzeti Park Igazgató-ság munkatársainak vendéglátásunk kö-rüli áldozatkész, lelkes munkája emléke-zetessé teszi valamennyi résztvevõnekezt a két napot.

Bús MáriaDr. Markovics Tibor

Szálaló erdôben


Budapesten az MTESz Kossuth tériszékházában 2004. április 2-án „AVásárhelyi-terv továbbfejlesztése,erdészeti feladatai és lehetõségei”címmel konferenciát rendeztek.Luzsi József, a Megosz elnöke –meghívott elõadóként – a Vásárhe-lyi-terv továbbfejlesztésének ma-gánerdészeti vonatkozásairól be-szélt. Az alábbiakban az ott elhang-zottakból idézünk részleteket:

Kérem, engedjék meg, hogy egy szub-jektív momentummal kezdjem. Mint ma-gánember a Tisza mellett lakom, magán-erdõ-tulajdonosként és magánerdészkéntföldjeim, erdeim egy részét a Tisza mel-lett mûvelem. Integrátorként pedig sok-sok emberét. A problémákat tehát nemmodellezett élethelyzetbõl ismerem, ha-nem a valóságból. Valóság az is, hogy ahajdan szõke folyó jelen pillanatban issokunk földjét elfoglalta. Persze mostmegkérdezhetnék: Miért a Tisza mellettvettünk földet, erdõt? Hát csak azért,mert onnan erednek e gyökereink. Agyökerek pedig – jó esetben – erõsek.Mint ahogy a Tisza is. Gigantikus erejévelgyakran szembesülünk. Legalább éventekétszer kiönt…

Számomra mégsem a tengerré nõtt fo-lyó a legijesztõbb az áradások idején...Hanem a tekintetek. Azé az emberé, aki-nek összes vagyona egy húsz-ötven vagyéppen százéves ház. Jobb esetben néhányjószág, meg egy darabka föld. Azé a gaz-dáé, akinek egész évi termését a víz arat-ta le, azé az erdõtulajdonosé, akinek lekö-tözött fáit – évi bevétele nagy részét –gyufaszálként ragadta magával a Tisza…

Mindezek ismeretében gondolom,megértik, hogy a Vásárhelyi-tervet márrégóta szükségesnek tartom. A tervezetetegyébként – áttanulmányozása után – jó-nak és szakmailag megalapozottnak íté-lem.

A következõkben a leendõ Vásárhelyi-terv és a tulajdonviszonyok összefüggése-

it próbálom meg felvázolni magánerdé-szeti nézõszögbõl, ténylegesen csak a leg-markánsabb jellemzõket kiemelve.

A Tisza hullámterén található erdõ-területeknek jelenleg majdnem fele ma-gántulajdonban van, illetve magánerdõ-tulajdonosok szövetkezésének kezelésé-ben áll.

Az ártéren elterülõ mezõgazdasági te-rületek, valamint a létrejövõ szükségtáro-zók területének pedig csaknem 90%-amagántulajdonú. Azért foglalkozom amezõgazdasági területekkel is, mert ezekpotenciális erdõtelepítési területek.

Az állami tulajdonú erdõ- és földterüle-tek – a Vásárhelyi-terv szerinti – kezelésea tulajdonszerkezet miatt egyszerûnek tû-nik. Hangsúlyozom: tûnik. A magánerdõ-gazdálkodás és a magánerdõ-telepítés te-rén viszont már sokkal bonyolultabb ahelyzet.

Az egyértelmû, hogy a magánerdõ-gazdálkodást folytatóknak nincs más vá-lasztásuk, minthogy szakszerûen, hatéko-nyan, nyereségorientáltan végezzék amunkájukat, ugyanis a megélhetésükfügg tõle. Mûködésüket az Állami Erdé-szeti Szolgálat – mint hatóság – szabályoz-za és felügyeli. Gazdálkodásuk folyamána különbözõ szakhatóságok, így a Kör-nyezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumvízügyi és természetvédelmi hatóságainakelõírásaival találkoznak nap mint nap.

Köztudott, hogy a magántulajdonúerdõ- és földterületek vonatkozásában alegkülönfélébb korlátozások vannak je-lenleg is érvényben, és továbbiak várha-tók a jövõben. Talán ezért is van gyakranolyan életérzésünk, mintha csak korláto-zások léteznének, jogok nem. Tényleg,vannak jogaink?

Rendelkezések, törvények természeteskellenek. Úgy, hogy az egészséges egyen-súly fennmaradhasson a tulajdonviszony-okban is. Csak amíg az átgondolt és ele-gendõ mennyiségû szabályozók segítségetjelentenek, addig a túl sok és egymásnakellentmondó szabályok gúzsba kötik az

egyébként dolgozni vágyó kezet. Azt márcsak súgni merem: olykor az értelmet is.

A Vásárhelyi-terv tervezetében is meg-találhatók a különféle vízügyi és a termé-szetvédelmi korlátozások, melyek jelenesetben sem választhatók külön egymás-tól.

A terv megvalósításáról készült elõ-tanulmányok mind hangsúlyozzák: a maj-dan végzendõ beavatkozások közérdeketszolgálnak. Nemcsak a Tisza mellett élõemberekét, hanem az egész nemzetét.

A folyó mellett élõ, ésszerûen gondol-kodó emberek örülnek a Vásárhelyi-terv-nek, mert belátják, hogy megvalósításanagyban szolgálja a biztonságukat. Azt istudomásul veszik, hogy a megvalósításkomoly munkákat von maga után, me-lyek között lesznek „egyszeri beavatko-zások”, és folyamatos karbantartási mun-kálatok. A magántulajdonú földterülete-ken is. Ezeknek a – köz érdekébentörténõ – munkáknak az elvégzéseazonban olyan plusz feladatokat, több-letköltségeket jelent a folyó menti ma-gántulajdonosok számára, melyeketmeg kell téríteni nekik.

A kompenzációra két megoldás lehet-séges:

1. Az állam kisajátíthatja a Vásárhelyi-terv megvalósításához szükséges területe-ket és az elõírások szerint mûveli. Ami amagánerdészeti üzemek, társulatok azon-nali megszûnését vonja maga után. Pedigezeket épp az erdõk mûvelésére hoztáklétre, nem kis beruházással kiépítve hoz-zá a megfelelõ szellemi, infrastrukturálisbázist és gépparkot. A telephelyeiket felkell számolni, ami szintén pénzbe kerül.A kisajátítás következtében erdõvagyo-nukat elveszítik a tulajdonosok. A mun-kahelyeiket – az alkalmazottakkal együtt– úgyszintén. S mindez vidéken történik.Ott, ahol egyébként is a legnagyobb amunkanélküliség. Ha se vagyon, se mun-ka, a hiteleiket sem tudják kigazdálkodniaz erdõtulajdonosok, az erdészek.

Ez a változat az állam számára is a leg-drágább, mert a nagy mennyiségû kisajá-títandó területek visszavásárlása óriásipénzbe kerül. Ugyanakkor számolni kella megnövekedett munkanélküliség állam-ra háruló anyagi vonzataival is.

2. A másik lehetõség ésszerûbbnek tû-nik, és nemcsak magánerdészeti szem-

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÔÔ BB EE NN

MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND SYLVICULTURISTS IN HUNGARY

1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel: 391-4290, fax: 391-4299

e-mail: [email protected]

A Vásárhelyi-terv magán-erdészeti vonatkozásai

pontokból. Az érintett erdõket továbbra iskezelik a jelenlegi erõgazdálkodók és -tu-lajdonosok. Így értelemszerûen a mostfönnálló tulajdonviszonyok változatlanokmaradnak. Ugyanakkor a vízügyi elõírá-soknak megfelelõen kezelt területeken atényleges hozamkiesés és pluszmunka el-lenértékét és felmerült többletköltségetmegtéríti az állam.

Az Állami Erdészeti Szolgálat felépíté-sénél fogva alkalmas a vízügy elõírásaialapján a pluszfeladatok terveztetésére ésvégrehajtásának visszaellenõrzésére. Anormatív támogatási összegek alapján aköltségek betervezhetõk, a munkák el-végzése után a költségvetési elszámolá-sok alapján ezek kifizethetõk. A másodikmegoldás kidolgozása, a normatívákmegállapítása szakértõk bevonásával köl-csönös egyezség alapján lehetséges.

Ez utóbbi alternatívát több szempont-ból is sokkal jobbnak tartom, mint azelõzõt. Két érvet viszont mindenképpenszeretnék kiemelni. Egyrészt: ha a jelenle-gi tulajdonviszonyok maradnak, s az ál-lamra csak a kompenzáció hárul, ami azállamháztartást évente sokkal kevésbéterheli meg, mint a kisajátított földterüle-tek visszavásárlása. Másrészt: a ténylegesmunkanélküliség – és most ne beszéljünka „megszépített” statisztikai adatokról –,ami egyébként is igen érzékeny pontja amagyar gazdaságnak. Nem gyõzöm elég-gé hangsúlyozni: különösen vidéken. Amásodik megoldás nemcsak a mostanimunkahelyek megtartását jelentené, ha-nem új munkahelyek teremtésének ígére-tét is magában hordozza.

Mint a Megosz elnöke és mint magán-erdész mindenképpen a jelenlegi tulaj-donviszonyok és az állami kompenzációésszerû szövetkezésére szavazok. Ma-gánemberként sem támogatnám a kisajá-títások ötletét, mert nem hiszem, hogybármelyik kormánynak is érdeke lenneévtizedek alatt sem gyógyuló sebeketokozni, most, mikor még a végére semértünk az úgynevezett „kárpótlási” folya-matnak.

Diderot frappáns és elgondolkodtatómondatát, nagyon ideillõnek találom.„Múltam felel jövõmért.” Bízom benne,hogy az arra jogosultak olyan döntést hoz-nak, mely biztosítja mindenki számára azélhetõ jövõt. Olyat, ami miatt nem kell „amúltat végképp eltörölni”, mert nem is le-het. Olyat, amit szégyellni sem kell. Soha…

A természetvédelemrõl is szeretnék né-hány mondatban szólni, mivel mind aVásárhelyi-tervtõl, mind a magánerdõ-gazdálkodástól elválaszthatatlan tényezõ.Nem titok: a természetvédelemmel hosszúévek óta rideg a magánerdészet viszonya.Legfõképp azért, mert a természetvédelmikorlátozások már nyolc éve – 1996 óta –fennállnak, rendelet hiányában azonbana tulajdonosoknak mind ez idáig kom-penzációt, jövedelemkiesést, kártérítéstnem fizettek. Pedig az 1996. évi LIII. tör-

vény 72.§ (1) kimondja: „A védett termé-szeti területeken természetvédelmi érdek-bõl – az e törvény hatálybalépésétkövetõen – elrendelt mezõ- és erdõgaz-dasági korlátozás, illetve tilalom esetén,vagy a termelésszerkezet jelentõs megvál-toztatásának elõírása következtében a tu-lajdonos tényleges kárát meg kell téríteni.”Úgy tûnik, a jelenlegi jogi helyzet többmint kusza. Netán alkotmányellenes?

Már Aquinói Szent Tamás is megmond-ta: „Egy igazságtalan törvény ellenkötelezõ a lázadás!” Akkor most lázad-junk? Vagy lesz végre megoldás?

Épp ezért a Vásárhelyi-tervnél minden-képpen szorgalmazzuk a pontos normatí-vák kidolgozását.

Az erdõgazdálkodási üzemtervtõleltérõen egy húszéves vágásfordulójúnemesnyár-állomány helyébe õshonoshazai nyár felújítást ír elõ a természetvé-delmi hatóság, melynek vágásérettségikora minimum 60 év. A megtermelt fa-anyag értéke viszont egységnyi területencsak a fele a nemesnyárénak. Háromszorannyi idõ alatt tehát csak fele jövedelmetbiztosít ugyanaz a terület. A jövedelemközben úgy esik vissza az egyhatodára,hogy az erdõfelújítási és az erdõnevelésiköltségek jelentõsen megnõnek, ami a ma-gánerdészek tartamos gazdálkodását ve-szélyezteti.

Erõteljes korlátozó tényezõ az is, hogycsak vegetációs idõn kívül lehet a védettés védelemre tervezett területekenerdõgaz-dálkodási munkát végezni. Azéves erdõ-gazdálkodási munkák elvégzé-sére hat hónapja marad a gazdálkodónak,amely alatt az idõjárás rendkívül szél-sõséges, viszontagságos, és minimum kétnagy árhullám is levonul a folyón. Mindeza munkálatok költségét jelentõsen emeli,kockázatát megnöveli.

Európa nyugati féltekéjén a hasonlóproblémák már megoldódtak. Országon-ként változó módon, de a tulajdonosokatmindenütt kárpótolják.

Rövid idõn belül Magyarországon ismegoldást kell találni erre a problémára.Legcélravezetõbb pedig a törvényi szabá-lyozás szintje lenne, ellenkezõ esetbennálunk is megismétlõdhet az, ami Finnor-szágban történt, ahol majd ezer pert indí-tottak az állammal szemben a természet-

védelmi korlátozások kompenzációjára, sezek 95 %-át a tulajdonosok meg is nyer-ték.

Egyszer talán nálunk is igaz lesz: „Ajog nem az, amit adnak, hanem, amitnem vehetnek el.” Jó lenne, ha az erdõ-gazdálkodók, és -tulajdonosok ajövõben nem perekre költenék a jöve-delmüket, és az állam se tegye azt azadófizetõk pénzével.

A magánerdõ-gazdálkodók, erdõtulaj-donosok nyitottak akár a Vásárhelyi-terv-vel, akár a természetvédelemmel kapcso-latos problémák, nézeteltérések megoldá-sára. Példa erre az is, hogy az elmúltnégy-öt évben a magánerdõ-gazdálkodóksaját költségükön több olyan fórumotszerveztek, ahová a vízügy és a természet-védelem képviselõit is meghívták, s ahollehetõség adódott az álláspontok ismerte-tésére és közelítésére.

Elmondtuk már sokszor, de elismétel-jük újra és újra egy híres magyar származá-sú külpolitikai szakértõ: Paul Lendvai sza-vait. „Mindenkinek meg kell értenie: egycsónakban utazunk, s nem fenyegetõ bot,hanem az elõrejutás eszköze az evezõ.”

A magánerdõ-tuladonosok és -gaz-dálkodók, a magánerdészek egyetérte-nek, hogy szükség van a Vásárhelyi-terv-re, és szükség van a természetvédelemreis. Azt azonban mindenhol és mindenkorhangsúlyozzuk: a közcélok érdekében amagángazdálkodók és -tulajdonosok ér-dekei nem sérülhetnek! Emiatt épp a hé-ten írtunk egy levelet Persányi Miklós mi-niszter úrnak...

A magánerdõ-gazdálkodók, a ma-gánerdõ-tulajdonosok – mint mindig –készek arra, hogy a Környzetvédelmi ésVízügyi Minisztérium illetékes hatóságai-nak elõírásait betartsák, azok megvalósí-tásában szakszerûen közremûködjenek.Ehhez szakmai és technikai kapacitásun-kat rendelkezésre bocsátjuk, de a kötele-zettségek elfogadásához, megvalósításá-hoz a számunkra elfogadható kompenzá-ciós rendszer bevezetését és mûködtetésétkérjük.

Mindenekelõtt azért, hogy a Tiszátólfüggõk lelkébe ne fészkelhesse be magáta rémület. Mert ezek az emberek igazábólnem a víztõl félnek, azzal még mindigmegbirkóztak valahogy. Attól rettegnek,hogy bagóért cserébe elveszik földjeiket,megélhetésüket, a gyermekeik jövõjét.

A magánerdõ-tulajdonosok, és a ma-gánerdészek mindent megtesznek azért,hogy ne így legyen...

Épp ezért azt kérem az erdészkollé-gáktól az új Vásárhelyi-terv kapcsán

„…ha arra vágytok,hogy hallatsszon a hangotok, ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogya lármán túlharsogjatok:– hajoljatok az emberek arcához,s közelrõl, halkan szóljatok.”Úgy, ahogy azt az erdészembertõl ez

idáig megszokták...


Mûködik a MEGOSZ honlapja!

Elérhetô a megosz.org címen, a

„MEZÔGAZDASÁG” cím-szó alatt. Várjuk aTisztelt Tagtársak

véleményét, javaslatait,anyagait!


Április hónapban ünnepeljük a Földnapját, s ez alkalommal érdemes a Föld-del, ennek múltjával, jelenével ésjövõjével foglalkozni, valamint az emberés a Föld kapcsolatáról elgondolkozni.

Határozzuk meg a Föld fogalmát! AFöld az az égitest, amelyen mi élünk,mely a Naprendszer belülrõl számítottharmadik bolygója. Világszomszédai aVénusz és a Mars, amelyeket nagyság-ban felülmúl.

A Föld keletkezésérõl több tudomá-nyos elmélet is létezik. Közös bennük,hogy a Föld korát 4,5 milliárd évre be-csülik.

A Földet az emeli ki bolygótestvéreiközül, hogy az élet bölcsõje lett, majdegy fokozatos fejlõdés, az evolúció kö-vetkezményeként az emberiség szülõje.A Föld számunkra Gaia, minden életszülõanyja, azaz Szülõföld.

Tekintsük át az emberi faj megjele-nésének fõ szakaszait:

• az emberelõd / – ausztrálópitekusz– / 5-5,5 millió év

• az elõember / – homo habilis – / 2millió év

• a felegyenesedett ember / – homoerectus – / 1-1,5 millió év

• az õsember / – paleoantropusz,neandervölgyi – / 300-100 ezer év

• a mai / – bölcs – / ember /homosapiens – cro magnoni – / 3000 év.

Az emberi faj elterjedésével a Földet,mint egy új réteg, úgy öleli körül az em-beri kultúra, a civilizáció.

A civilizáció a XIX: században igenfelgyorsuló, s napjainkban a harmadikévezred küszöbén – már a Föld kincse-inek /szén- és érckészletek, olajkészlet,az erdõk kincse stb./ felélésével veszé-lyessé vált: mivel így az ember tönkrete-szi lakóhelyét, a Földet. Napjainkbanmár a Földön kívül, a világûrben keresiboldogulását, életlehetõségét. /L. „Azember tragédiája”, tizenharmadik szín/:

Ádám:...”A tér oly puszta, olyan idegen,Mint hogyha szentségtörõ járna benne,S kebelembe két érzés küzdelme foly:Érzem, mi hitvány a föld, hogy magasLelkem lezárja, s vágyom el körébõl;De visszasírok, fáj, hogy; elszakadtam.”Mire Lucifer:...„S feleded-é már a tudás szavát,Ki felszámolta, hogy négy évezredreVilágod megfagy, – a küzdelem eláll?”„Óh, Lucifer, vezess földemre vissza,Hol oly sokat csatáztam hasztalan,Csatázzam újra, s boldog leszek.” ...

Napjainkban ez a veszély már fenn-áll!

És az ember – ahelyett, hogy itt, aFöldön teremtené meg életének létfel-tételét, megélhetését, boldogulását – azÛrben próbál meg új utakat, módokatkeresni és találni.

Mert mik is azok a veszélyek, ame-lyek súlyosan károsítják Földünket, az-az az emberiséget?!

Néhányat ezek közül:Nemcsak raboljuk a Földet; – hanem

mérgezzük is azt!Egyúttal mérgezzük vizeinket. A méreg

belekerül vizeinkbe, onnan a halakba, on-nan az állatokba, s végül az emberbe.

Egyre több szintetikus anyagról de-rül ki, hogy káros az emberiségre.

100 000 vegyszerbõl 20 000 veszélyes!A veszély terjedése egyenes arány-

ban van a vegyszerek terjedésével.A PVC – poli-vinil-klorid –, ez a

sokféleképpen felhasználható anyag,úgyszólván minden jelentõsebb vegyianyagban kimutatható, s eljut az em-berig: már az anyatejben is megtalál-ható!

Kialakult a vegyipar – a modern kortudománya –, de ebbéli ismereteinkmég kezdetlegesek: pl. a világon meg-található 110 legmérgezõbb anyagbólnapjainkig csak 4-et vizsgáltak ki, pedigmár a sajtban és egyéb tejtermékben istaláltak vegyszermaradványt.

A romlás kezdeti, de már súlyos jeleimutatkoznak:

Az emberiség 4%-a – már túlérzé-kenységben – allergiában szenved.Gyermekeink már magzatkorban ve-szélyeztetettek.

A mai emberben 500 olyan vegyi-anyag van, ami elõdeinkben még nemvolt.

Olyan helyzetet teremtettünk, amely-ben jelenleg nincs megfelelõ ellenõrzé-sünk.

A felelõsségünk igen nagy: Mindnyá-junkon múlik gyermekeink jövõje!

...Mikor jövünk rá, hogy Földünk ve-

szélyeztetésének fõ oka az emberi fajönzése, kapzsisága, telhetetlensége?!

Természetesen itt az egyes ember„magáratalálása, jórafordulása” kevés.Mindannyiunknak változnia, javulniakell!

Magyarországi viszonylatban ez aztjelenti, hogy vigyázzunk környezetünk-re, bolygónk? csodálatos szépségére,vizeink tisztaságára, természeti adottsá-gaink megõrzésére.

Vigyázzunk a rendre, tisztaságra, ter-mõföldünk megõrzésére, áldott termé-kenységére, értékeink jóságára.

Ennyi az egész – ez minden – és eznem megoldhatatlan feladat, de ennekmegtétele szükséges és kívánatos.

Madách Imre ezt már százötven év-vel ezelõtt megmondta:

...”Ádám, Ádám a végsõ perc közelg;Térj vissza, a Földön naggyá le-

hetsz,” ...(Természetesen akkor, ha az emberi-

ség felfogása alapvetõen megjavul, jórafordul.

De, ha ez megtörténik: egészséges,boldog élet várhat az emberiségre, itt,ezen az áldott és áldó Földünkön.)

dr. Hajdú Istvánnyugalmazott erdõfelügyelõ

Gondolatok a Föld napja alkalmából

A gázáremelés miatt Zalában is egyre töb-ben térnek át a fafûtésre. Ivancsics Lajos, aZalaerdõ Rt. 7. sz. Erdészetének igazgató-ja elmondta: a Zalaerdõ mintegy 50 ezerhektáron foglalkozik fatermeléssel, ám akereslet akkora, hogy a Tüzép-telepekenés az erdészeteknél gyakori a sorban állás.A piac fellendülését az sem fékezte, hogya házhoz szállított tüzelõ köbmétere mármeghaladja a tízezer forintot. Az energia-árak emelkedésének következtében acégnek egyre gyakrabban kell szembesül-nie lopással, ami elsõsorban az eladásraelõkészített farakásokat érinti. Ebben azesetben rendszerint feljelentést tesznek a

rendõrségen, ám ettõl eltekintenek, hamegélhetési lopásról van szó, azaz a kis-pénzû emberek csak a gallyakat szedikössze, s viszik el. A szakember szólt arrólis: az energiaárak alakulása arra készteti azerdõgazdaságokat, hogy a késõbbiekbenegyre nagyobb területeket vonjanak be azerdõsítésbe, a kivágott fákat pedigmielõbb pótolják.

(Üzleti 7)

Gázról fára

Hirdessen az

Erdészeti lapokban!


A vadászat mindig felejthetetlen élmény avadász számára. A természet titkainakmegismerése, a vad felfedezése, az elejtésöröme, a vad tisztelete, a trófeák, mindmegannyi emlék. A vadászathoz kapcso-lódó tradíciók, hagyományok vadászatikultúránk részét képezik. A vadászat tör-téneti, kulturális és tárgyi emlékeit ma szá-mos köz- és magángyûjtemény õrzi.

Az õszi pompában tündöklõ Zemplénészakkeleti részén, a vadregényes Ke-mence patak völgyében futó kisvasút pál-házai végállomásán sajátos hangulatú er-dészeti, vadászati és természetvédelmigyûjtemény várja a látogatókat.Az 1992-ben alapított múzeumot az ÉszakerdõRészvénytársaság Hegyközi ErdészetiIgazgatósága gondozza. A kiállítás elsõ-sorban a Zemplén élõvilágát, a vadászha-tó és védett fajokat mutatja be.

Az erdõ életéhez és a vadászathoz kap-csolódó tárgyi emlékek, kultúrtörténeti rit-kaságok szorosan kapcsolódnak a közeliSemsey kastély történelméhez. A régvoltvadászatok fakuló emlékeit írásos doku-mentumok és fényképek õrzik az utókorszámára. A gyûjtemény értékes vadászat-történeti darabjai a Károlyiak idejébõlszármazó muflon és gímszarvas trófeák.

A kisvasút rostallói végállomásán indula több mint 2 kilométer hosszú Páfránytanösvény, mely a Zemplén gazdag flórá-jával ismerteti meg a látogatókat. A közelisenyõi vadászház pipázója is értékes va-dászattörténeti emlékeket õriz.

A Mátra lábánál, Gyöngyösön az Orczykastély ad otthont a Mátra Múzeumnak. Ajelentõs természettudományi gyûjteménymellett a múzeum kiemelkedõ értéke azállandó vadászati-vadgazdálkodási kiállí-tás. A gyûjteményt dr. Nagy Gyula, a Mát-ra szerelmese alapította, aki nemcsakszenvedélyes gyûjtõ, de ismert vadászatiszaktekintély is volt. A kiállítás értékes tró-feagyûjteménye mellett gazdag a vadásza-tot, a vadászható vadfajokat megörökítõképzõmûvészeti alkotásokban is.

A fegyvertermekben a különbözõ ko-rokban használt vadászati eszközökkel,lõfegyverekkel, míves kivitelû lõpor-tartókkal, tölténytartókkal és egyéb vadá-szati kiegészítõkkel ismerkedhetünk. AMátra élõvilágát különleges hangulatú télidioráma mutatja be.

Egy külön teremben látható dr. Varga-De Vargas Ervin nyugalmazott debreceniügyvéd gazdag hagyatéka, amelyet a mú-zeumnak adományozott. A hagyatékcsaknem 500 kötetbõl, trófeákból, értékesképzõmûvészeti alkotásokból áll.

A kiállítás különösen értékes darabjai afolyosó tárolóiban elhelyezett kultúrtörté-neti emlékek és iparmûvészeti remekek.Agyûjtemény egyedi darabjaiból rendszere-sen rendeznek a vadászat történetét, a va-dászati kultúrát és a vadgazdálkodást be-mutató idõszakos kiállításokat az országkülönbözõ részein.

Tolna megyében a decsi vadásztársa-ság Cserenc-pusztai vadászházában han-gulatos vadászati múzeum várja évtizedekóta a látogatókat.

A történelmi összefoglalóra épülõ gyûj-temény a Sárköz földrajzát, a Duna és aSárvíz között elterülõ vadvizeket, a sárkö-zi emberek életét, a Sárköz természetraj-zát, és páratlanul gazdag madárvilágátmutatja be.

A ritka és védett madárfajok mellett ittél Sárköz bõségmadara, a gólya és Ge-menc féltett madara, a fekete gólya is. ASárköz és a gemenci erdõ értékes vadállo-mányát a szakszerûen rendezett gazdag,trófeagyûjteménybõl ismerhetik meg a lá-togatók. A kiállítás elkülönített részén mu-tatják be a térségben nem õshonos vadfa-jokat, elsõsorban oktatási céllal.

A vadászház mellett kis vadaspark islátható.

A vadregényes gemenci erdõ mélyénvégighaladó kisvasút Malomtelelõ állomá-sától indulva szabadtéri bemutató várja alátogatókat.

A tanösvényen elhelyezett tablókrólmegismerhetjük a gemenci erdõ termé-szetrajzát, a természetvédelmi oltalomalatt álló területek elhelyezkedését, az er-dei életközösségek csodálatos világát, apáratlanul gazdag növény- és állatvilágot,Gemenc egyedülálló vadászati értékeit.

A séta során esélyünk van arra, hogytalálkozunk az erdõk királyával, vagyösszefussunk egy békésen legelészõ vad-disznócsaláddal.

A tanösvény végén lévõ magas kilátótetején tabló ismerteti a gemenci ártér vé-dett madarait, ahonnan sokáig gyönyör-ködhetünk a táj varázsában, a természetvissza nem térõ pillanataiban.

A szomszédos Somogyország patinásfõvárosában, Kaposváron a Somogy me-gyei Múzeumok épületében a TermészetiÖrökségünk címû kiállítás 1994 óta várjalátogatóit.

A kiállítás a sajátos somogyi tájat, an-nak természeti értékeit mutatja be. A tér-ség ma is az ország egyik legerdõsültebbterülete, gazdag növény- és állatvilággal.Egy-egy nagyméretû, látványosan beren-dezett dioráma a különbözõ élõhelyek

életközösségeit mutatja be. A diorámákképeit Udvarnoki András és UdvarnokiPéter vadászfestõk készítették.

A kiállítást számos tabló, információsanyag, preparátum teszi teljessé.

A somogyi dombok közötti kis falu-ban, Pamukon, egy kétszáz éves, meghitthangulatú vadászkúria bújik meg.

A kúria sokszínû gyûjteményében ér-dekes vadászati relikviák, képzõmû-vészeti alkotások és tárgyi emlékek talál-hatók. A Nádler Herbert emlékszoba az is-mert vadászíró és vadászati szakember va-dászeszközeit, trófeáit, dedikált mûveit, ésfényképalbumait õrzi.

Az Õrségben, az Alpok lábánál, a Szé-chenyi Zsigmond vadásztársaság terüle-tén található magánmúzeumot GömbösMátyás alapította.

A gyûjtemény elsõsorban az Õrség va-dászati múltját és az itt honos vadfajokpreparátumait, trófeáit reprezentálja. A va-dászterületen élõ nagyvadfajok trófeáit tu-dományos igénnyel, dekoratív csoportosí-tásban mutatják be. A vadászható, vala-mint a védett madár- és emlõsfajok a tér-ség gazdag állatvilágát szemléltetik. A kiál-lítás sokszínûen mutatja be a vadászathozkapcsolódó tárgyi eszközöket, képzõ- ésiparmûvészeti alkotásokat.

A kiegészítõ tablók, információk, a tró-feák rendszerezése, a vadászati, vadgaz-dálkodási berendezések makettjei a vad-gazdálkodás fontosságára is ráirányítják afigyelmet.

Gödi klasszicista stílusú kúria aNemeskéri-Kiss család tulajdona volt az1870-es évektõl és gazdag vadászati törté-neti múltra tekint vissza. A kúria emlék-szobája a Nemeskéri-Kiss család vadásza-ti és egyéb tárgyi emlékeit õrzi. NemeskériKiss Géza kiemelkedõ tudásu vadgazda,vadászíró, több évtizedig országosfõvadászmester volt. Nemeskéri-Kiss Sán-dor termékeny vadászíró, akinek többkönyvét német fordításban is kiadták. ANemeskéri-Kiss kúria gazdag trófeagyûj-teménnyel is rendelkezik.

A régi mesterek állandó képzõmûvé-szeti gyûjteménye mellett a kúria galériájarendszeresen ad otthont idõszakos kiállí-tásoknak is.

A ceglédi szent Hubertus Park szom-szédságában bensõséges hangulatú Ter-mészetrajzi Vadászati Múzeum és Oktatá-si Stúdió várja a látogatókat. A magángyûj-temény létrehozója és mûködtetõje Újhá-zi György.

A kiállítás elsõsorban a vadászattal,vadgazdálkodással, a vadászati kultúrával

Vadászati köz- és magángyûjtemények


kapcsolatos tárgyi emlékeket gyûjtötteössze. A gyûjtemény különleges darabjai arégi vadászati segédeszközök. Az orvva-dászat eszközeinek bemutatója erre a sa-játságos, tiltott vadászati módra hívja fel afigyelmet.

A kiállításhoz kapcsolódik - különrendszerezve - az erdõ fáinak és a gom-bák különös világának szakszerû, hangu-latos bemutatója.

A Blaskovich KúriamúzeumTápiószelén Magyarország egyetlen amásodik világháborút berendezésébenis sértetlenül átvészelõ kúriamúzeuma,amely a XIX. századi nemesi kúriák vi-lágát idézõ gyûjteménnyel rendelkezik.A Blaskovich fivérek vadászati hagya-téka a vadászatot mint életformát mu-tatja be. A vadászfelszerelések és a va-dászati kellékek sorában 18-19. századilõportartók, adagolók, egyéb vadászatikellékek találhatók. A múzeum igengazdag régi vadászati témájúképzõmûvészeti és iparmûvészeti tár-gyakban. Többek között itt látható aszkíta „aranyszarvas” a galvanomásola-ta, amelyet Tápiószentmárton határá-ban találtak.

A gyûjtemény rendkívül értékes darab-jai a Blaskovich család vadásztrófeái és va-dászfegyverei. A XVII.. és XVIII.századbólszármazó vadászfegyverek a családgyûjtõszenvedélyét igazolják.

A Magyar Mezõgazdasági Múzeumelsõ állandó vadászati kiállítása több mintszáz éve, 1897-ben nyílt meg. A jelenlegikiállítás végleges helyén fél évszázada ke-rült kialakításra. Az elmúlt években történtkiegészítés, átalakítás után napjainkbanegyedülálló, reprezentatív a múzeum va-dászati, vadászattörténeti kiállítása. A mél-tó környezet, a vadászat egyedülálló at-moszférája az elmúlt évtizedekben többalkalommal tette lehetõvé a múzeumbanhazai és nemzetközi vadászati, vadgazdál-kodási rendezvények lebonyolítását. Agyûjtemény rendszeresen kerül mind ahazai mind a külföldi rangos kiállításokonbemutatásra.

A kiállítás a magyar vadászattörténetét,kiemelkedõ eseményeit tabló-kon mutatja be. Az igen gazdag fegyver-gyûjtemény legértékesebb darabja Józseffõherceg vadászfegyvere, amelyet a mú-zeumnak adományozott és rajta bevésveaz általa elejtett vad. A hangulatos diorá-

mák a különbözõ állatfajok élõhelyeit mu-tatják be. A diorámák képeit Muray Róbertfestõmûvész készítette.

A megújított páratlanul gazdag, lát-ványos, reprezentatív trófeabemutatótöbb száz trófeából áll. Méltó környe-zetben, a kiállítás szentélyében kerültelhelyezésre az öt világrekord gímszar-vas trófea. A világrekord trófeák Ma-gyarország nemzeti értékei. Így bárki islegyen az elejtõ, a trófea az országbanmarad, hiszen közkincs hogy mindenkigyönyörködhessen benne.

A gímtrófeák közvetlen szomszédságá-ban a gyulaji és guthi világrekord dámtró-feák láthatók. A martonvásári világrekordõzbak hazai õzállomány kiváló minõségéthirdeti.

A gyûjtemény értékes darabja a világre-kord vadkanagyar, amelyet Budakeszinejtettek el.

A vadászati kiállítás rendkívül gazdagrégi képzõ- és iparmûvészeti gyûjte-ménnyel rendelkezik. 1996-ban a múze-um anyaga kibõvûlt a kortárs vadászképzõmûvészek és iparmûvészek mun-káival.

Dr.Ignácz Magdolna

Bevezetõ„A vén czigány mindennap egy nótátfelejt el, s mindennap kevesebben van-nak azok, kik még dalolni tudnak. Mimár dalolni sem tudunk. Egyrészt amost összejövõ, ünneplõ veteránoknakóhajtunk emléket állítani, hogy magukis emlékezzenek. Másrészt a jó barát-ság, az összetartozás, az önzetlen barátiszeretet ápolását tûztük ki célul akkorköztetek, mikor e kis gyûjteményt Nek-tek átadjuk.

Nem nyújthatunk annyit, amennyitszeretnénk, s nem adhatunk kifogásta-lant sem.

Egy régi letûnt világ reflex fénye vane dalokban, ezt akartuk rövid órákravisszacsalni – Apáink boldog korát. Atestvériség zavartalan arany idejét, holcsak bulek, firma, és veteránok voltak.Fogadjátok szívesen e kis dalkoszorút!”

A gyûjtõk/A MI NÓTÁINK, 1911 SELMEC/

A nótákrólAz 1790-es évek elején tanult Selmecenaz a bányafõtanácsos, aki a cenzorokfelkérésére véleményezte az 1826-ban

Bécsben kinyomtatott elsõ selmecinótáskönyvet (Klänge aus derTeufe–Hangok a mélybõl). Ebbõl meg-tudjuk, hogy diákkorukban õk is ezeketa dalokat énekelték, ill. ilyeneket, merta gyûjtemény összeállítója saját szöve-geket is fölvett az anyagba. Vagyisnótáink egy része 200 évnél is öregebb!1843-ban jelent meg a következõ, újon-nan szerkesztett könyvecske. (Erin-nerung an Schemnitz–Vágy Selmecután), majd 1869-ben ismét újabb(Schemnitzer Akademische Lieder–Aselmeci akadémikusok dalai). Ez agyûjtemény a század végéig még továb-bi három kiadást ért meg, miközben, aközreadott nóták száma az 1826-os 24db-ról száz fölé emelkedett. Idõközben– a kiegyezés után – az oktatás nyelveSelmecen magyarrá vált, amivelmegszûnt az Akadémia korábbinemzetközi jellege. A német diákok1872-ben feloszlatták a diákéletetkorábban meghatározó szervezetüket aBurschenschaftot, s a vezetést átvette azAkadémiai Ifjúsági Kör. Szomorúannézték ezt az akkori öregek, akikfájlalták a régi jó idõk elmúlását, s hogy

„ne vesszen, ami drága”, 1898-bankiadták az elsõ kottás gyûjteményt(Glück auf! Wie die Alten SchemnitzerSchachtag hilten – Jó szerencsét! Azöreg selmeciek így tartottak szakes-télyt…) Ebben az idõben bontották leSelmecen a Szélaknai kapun túl állóSchacht-kocsmát, a szakestélyek és adiákmulatozások szentélyét. A régihagyományok alámerülni látszottak adiákság új találmánya, a Göregáboros-magyarnótás „Stájngrube-nakkösség”mellett. A hagyományok azonbanerõsek voltak. A 20. század elejérõlkézzel írt és hektográffal sokszorosítottgyûjtemények maradtak fenn, amelyek-ben egyre több dalszöveg magyarfordítása jelenti az igazi újdonságot.

Eljött a nagy háború, és 1918 decem-bere, amikor az akkor már fõiskolairangú évszázados iskola menekültSelmecrõl, hogy aztán félév múlva 1919áprilisában Sopronban, az új otthonbankezdõdjön meg újra a tanítás. A selmecidiákélet, s így a nótáskönyvekszerkesztése és kiadása Sopronban isfolytatódott (1921-24; 1931; 1938-39-43), s közben 1931-re lényegében befe-jezõdött a nóták magyarra fordítása. Azanyag korról korra változott, az összeslejegyzett dalok száma kb. 160 db,amibõl nem egészen százat fordítottakle magyarra. Az új nótákkal együtt ma

A selmeci nótákrólAz áprilisi számban ismertetett cd-lemez történetéhez


120-130 dalunk van, s ezek közül csakkettõ közismert, a Gaudeamus és a Bal-lag már a vén diák. Ez utóbbi isvalószínûleg Selmecrõl terjedt elországszerte a ballagás szokásávalegyütt, 1870 után.

A II. világháború után, amikor abaloldali diktatúra, a háborúhoz hason-lító országpusztításba kezdett, a selme-ci hagyományok továbbvitele lehetet-lenné vált. Az Ifjúsági Kör feloszlattaönmagát, s 1950-ben, a hagyomá-nyokhoz ragaszkodó diákok tucatjaitzárták ki az egyetemrõl. A politikai hat-alom a hagyományok minden formájáttiltotta és üldözte. A Bányamérnöki és aKohómérnöki Kar erõszakos Miskolcratörténõ áttelepítésével az Alma Matergyümölcsözõ egységét vágta szét a hat-alom, és a frissen szervezett Föld-mérõmérnöki Kart is Bp.-re helyeztékát. A változások pusztító hatása mindentéren érvényesült, így a diákéletben és atitokban szervezett összejöveteleken is.1956-ban Sopronból az oktatói kar fele,a diákság 2/3-a távozott nyugatra, aziskola léte is kérdésessé vált. A kritikushelyzet 1957-ben, a Faipari Mérnöki Karalapításával szûnt meg. A diákhagy-

ományok a hatvanas években a tiltottkategóriából a megtûrt dolgok közékerültek, megkezdõdhetett az újjáépí-tés. Az öreg firmák segítõkészsége nemismert határt. A hatvanas évek végénmár pezsgett minden. 1965-ben adta kiaz OMBKE azt a gyûjteményt (Gyulai Z:A mi nótáink), amelynek összeállításátmár történeti kutatások is megelõzték.1973-ban, Sopronban jelent meg egy 80db nótát közreadó, diákszerkesztésûgyûjtemény, 1985-ben két dolgozat anóták történetérõl Miskolcon, majd1990-ben egy 106 dalt tartalmazó kri-tikai összeállítás, szintén Sopronban.Akkoriban már szinte évrõl évre jelen-tek meg különbözõ terjedelmû ésszerkesztésû nótáskönyvek a selmeciutódkarokon, bányavállalatoknál stb.Megjelentek a hanglemezek és pár éve aCD-k is, amelyek – mivel sajnos egyrekevesebben ismerik a kottát – immárnélkülözhetetlenek. Ezek sorábankülönös örömmel üdvözlöm ezt, aSzékesfehérvári Fõiskolai Kar Valétasza-lag alapításának 30. évfordulójára meg-jelenõ összeállítást, s úgy is, mint az ahajdani diák, aki Tamás László, alias:Libella meghívására rendszeresen utaz-

tam Sopronból Székesfehérvárra, a„Geóba” nótát tanítani.

Kívánom a CD hallgatóinak – firmák-nak és balekoknak – a nótahallgatásörömét, a repertoár megtanulását ésvégül a közös éneklés páratlan élvezetét!

Szemerey Tamás, alias: Kisfül* * *

Hogy e kiadvány megjelenhetettköszönettel tartozunk Gál Péter és Sze-merey Tamás uraknak a forrásanyagfelkutatásáért és önzetlen átadásáért,László Zsolt és Szabó Gyula színmûvészuraknak a nagyszerû tolmácsolásért, acantusoknak a régi, elfelejtett selmeci-soproni bursch nóták megtanulásáért,felénekléséért, és végül de nem utolsó-sorban a Selmeci Diákoknak.

„Minden pohár újat kíván,S kedvünk nótára pendül.Hát Cantus Praeses intonáljEgy dalt a Selmeciekbõl!A Neuschachtban is épp ilyen voltFirmaõseink torka.S ha itt lehetne valahány,Elõször korsót fogna!”

Jó szerencsét! Világost a Geósnak! A szerkesztõ

A NAGYKUNSÁGI ERDÉSZETI ÉS FAIPARI RT.

PÁLYÁZATOT hirdet az Rt.

MONORI ERDÉSZETÉNEKIGAZGATÓI

munkaköre betöltésére

Pályázati feltételek:• Erdômérnöki diploma• Legalább hároméves vezetôi gyakorlat• B kategóriás jogosítvány• Számítástechnikai felhasználói gyakorlat• Érvényes erkölcsi bizonyítvány• Idegen nyelv társalgás szintû ismerete

(német, angol, olasz) elõnyt jelenthetaz elbírálásnál.

H-5000 Szolnok, József A. út 34.Telefon: (36) 56/512-110

Fax: (36) 56/512-120

A NAGYKUNSÁGI ERDÉSZETI ÉS FAIPARI RT.PÁLYÁZATOT hirdet az Rt.

MONORI ERDÉSZETÉNEK IGAZGATÓImunkaköre betöltésére.

Pályázati feltételek:• erdõmérnöki diploma• legalább hároméves vezetõi gyakorlat• B kategóriás jogosítvány• számítástechnikai felhasználói gyakorlat• érvényes erkölcsi bizonyítvány• idegen nyelv társalgás szintû ismerete (német, angol,

olasz) elõnyt jelenthet az elbírálásnál.

Amit nyújtani tudunk:• versenyképes jövedelem• szolgálati gépkocsi és mobil telefon használata• továbbtanulási szándékot, illetve másoddiploma meg-

szerzését támogatjuk.

A pályázatokat bizalmasan kezeljük.

A pályázat benyújtásának határideje – a lap megje-lenésétõl számított 15 nap – melyet kérünk „Pályázat”

jeligére Hajdú József úr nevére megküldeni 5000 Szolnok, József A. út 34. szám alá.


Cserép János elnök köszöntötte a megje-lent küldötteket. A jelenléti ív alapján,megállapításra került, hogy a Küldöttköz-gyûlés határozatképes, megjelent 44 fõküldött.

Jegyzõkönyvvezetõnek Ormos Ba-lázst, jegyzõkönyv hitelesítõknek KupásDeák Zoltánt és Karádi Lászlót kérte fel azelnök, akiket a Küldöttközgyûlés egyhan-gúan megszavazott. A szavazatszedõ bi-zottság elnökének dr. Marosi Györgyöt,tagjainak Horváth Józsefet és Dr. BordácsSándort jelölte, akiket a Küldöttközgyûlésszintén egyhangúan megszavazott.

Cserép János elnök ismertette a napi-rendi pontokat, kérte a további javaslato-kat. Más javaslat nem lévén, a Küldöttköz-gyûlés megszavazta az elõterjesztett napi-rendi pontokat.

Cserép János elnök ezek után a kül-döttközgyûlést megnyitotta.

Elsõ napirendi pontként a 2003. éviegyesületi kitüntetések elõterjesztése, meg-vitatása és jóváhagyása következett. Cse-rép János elnök köszöntötte az új Díj Bi-zottságot és üdvözölte, hogy szigorúan aszabályzatok szellemében járt el a dönté-sei során, ezt a munkát pedig támogatja.A bizottság a feladatát jól látta el.

Az elnök felkérte Bogdán Józsefet, a DíjBizottság elnökét, hogy terjessze elõ jelen-tését.

Bogdán József ismertette az új bizott-ság összetételét, elveit és munkavégzé-sük menetét, majd szóbeli kiegészítésselegyütt terjesztette elõ a Küldöttközgyû-lésnek a kitüntetésekre javasolt tagtársa-kat. Bejelentette, hogy a Díj Bizottság azõsszel új javaslatot terjeszt elõ a Küldött-közgyûlésnek jóváhagyásra a díjazássalkapcsolatosan, az eddigi módosító javas-latokat figyelembe véve. Kéri a küldötte-ket, a helyi csoporttitkárokat a javaslatokbeadására.

Cserép János elnök az elhangzottakkalkapcsolatban kérte a jelenlévõk vélemé-nyét, majd elnöki elõterjesztésben javasol-ta dr. Szász Tibor tagtársunkat tiszteletbe-li tagsági díszoklevél kitüntetésre és ajelölõlistára való felkerülését. A jelenlévõküldöttek megszavazták az elõterjesztést.

Ormos Balázs fõtitkár ismertette a sza-vazás menetét.

Cserép János felkérte a jelenlévõket akitüntetettek melletti felszólalásokra. A tá-mogató felszólalások után a szavazás kö-vetkezett. Elõször a jelölõlistán szerep-lõkrõl szavaztak a küldöttek, hogy kik ke-rüljenek fel a szavazólapokra. Majd négy-fordulós szavazás következett, míg a jelöl-tek közül megkapták az 50 %+egy szava-zatot. Hosszú procedúra volt, de kizárta aszavazási eljárás során az összejátszáslehetõségét. Éppen ez a kitüntetési eljárá-sunk erõssége.

A szavazatok számlálása idejére CserépJános elnök felkérte Ormos Balázsfõtitkárt a második napirendi pont elõter-jesztésére, az Egyesület 2003. évi közhasz-núsági jelentésérõl és pénzügyi befek-tetésérõl, valamint a 2004. évi pénzügyitervérõl és befektetési tervérõl készült írás-beli elõterjesztés szóbeli kiegészítésére.

Ormos Balázs fõtitkár a 2003. évi be-számolót és a 2004. évi tervet az összefüg-gések miatt együtt tárgyalta.

A 2003. évi beszámoló és 2004. évi tervrészletes anyagai, a számok alakulása és aprogramok megvalósulása az írásosanyagban megtalálhatók, ezért csak a ki-egészítésre szorítkozik. Rámutatott, hogyilyen nagymérvû negatív maradvány, va-gyonvesztés nem volt az utóbbi évekbenaz Egyesületben. (-6005 eFt.). Az Egyesü-let belsõ mûködését érintõ gazdálkodás-sal általában nincs probléma, de vissza-térõ fõ kérdés a külsõ és belsõ pénzügyiforrások megszerzése. A kiegészítõ beszá-moló ezt a területet érintette.

Ormos Balázs elmondta, hogy a prog-ramnak megfelelõen együttmûködésipartnereket kerestünk, amelyek révén for-rásokat reméltünk. Ilyen partner a Nemze-ti Földalap, mely együttmûködése nélküla 2003. évet nem tudtuk volna teljesíteniés ez évi mûködésünk is veszélybe kerül-

ne. Felhívta a figyelmet a birtokhasznosí-tási bizottságok további szervezésére, hi-szen ez pénzt is jelent az Egyesületnek. AMTESz és az FVM Erdészeti Fõosztályanem támogatta az Egyesület mûködésétaz elmúlt évben. A tagdíjak sem nem foly-tak be idõben, bár a terv túlteljesült. Az el-nökség és az Ellenõrzõ Bizottság is úgydöntött, hogy 2004. évben vagyonvesztésnem lehetséges, ezért terveztük + 500eFT-ra a 2004. évi pénzügyi tervet.

Az Egyesület befektetése a pénzügyistabilizálást szolgálja. A 2003. évi forráso-kat igénybe kellett venni, de a fent említettforráshiány miatt 6 millió Ft-ra sikerült fel-tölteni. A 2004. évre az elnökség és azEllenõrzõ Bizottság a gyakorlat felülvizs-gálatát kezdeményezte, melynek soránszükséges az egész rendszer újra gondolá-sa és a Küldöttközgyûlés elé terjesztésemég ez év folyamán. A 2003. évi program-ját Egyesületünk teljesítette, itt kell meg-köszönni mindenkinek a munkáját és a tá-mogatást. A 2004. évi programterv is ha-sonlóan gazdag. Kiemelt a szakmai érté-kek képviselete, a szakmai érdekek érvé-nyesítése mellett. Legfõbb kérdések a tá-mogatások megszerzése, a befektetési el-vek felülvizsgálata, a tagdíjak rendszeré-nek és mértékének újragondolása.

Kolozsvári Ákos, az Ellenõrzõ Bizottságelnöke ismertette a bizottság észrevételeit.Részben megerõsítette a fõtitkár által el-mondottakat. Kiemelte, hogy a valós bevé-teleket lehet tervezni és a kiadások a bevé-telekhez igazodjanak, a vagyonvesztést elkell kerülni. Javasolta a beszámolók és tervelfogadását a Küldöttközgyûlésnek.

Cserép János elnök hozzászólásábankitért arra, hogy a tagság aktivitása és apénzügyi lehetõség határozza meg azOEE lehetõségét. Szigorú pénzügyi gaz-dálkodást kell folytatni, a múlt évben a fo-lyó mûködést veszély nem fenyegette, denem lehet feladni a szakmai és érdekvé-delmi tevékenységet. Meg kell szólítani azerdõgazdaságokat, az ÁPV Rt.-t, fel kellkészülni arra hogy nem mindig kap azEgyesület a pályázataira pénzt, ezért újszponzorok felé kell nyitni. Az elnökségbe fogja terjeszteni a új befektetési sza-bályzatot. A tagdíjakhoz is hozzá kellnyúlni, az Erdészeti Lapok kiadása fontos,a lap köti össze az Egyesületet. Fontos,hogy a szakma együtt maradt, az Egyesü-let is kivette részét az érdekvédelembõl.Egyesületünk kemény vitában van a ter-mészetvédelemmel, sok van amivel egyet

Egyesületi hírekROVATVEZETÔ: ORMOS BALÁZS

JEGYZÕKÖNYVaz OEE 2004. május 20-án, 10.00 órától tartott

Küldöttközgyûlésérõl, Budapest, MTESz Pesti Konferencia Központ

OEE Titkárságtel.: 201-6293, Fax: 212-7518

e-mail: [email protected]ôség: [email protected]

Internet cím: www.oee.hu


lehet éretni, de nem lehet az a cél, hogyõk vegyék át a védett területeket. Termé-szetvédelem költségvetésbõl, azerdõgazdálkodók pedig az általuk meg-termelt bevételek terhére végzik a mun-kát. A vidékfejlesztési stratégiában bennevan az erdõgazdálkodás, benne van azerdõtelepítés. A biomassza-hasznosítás iselindult, itt is az erdésztõl féltik az erdõt. Aszakma válaszúton van, de folytatni kelleddigi érdekvédelmi munkánkat.

Cserép János elnök megköszönte afõtitkári kiegészítést. A jelenlévõ küldöt-tek részérõl kérdés, hozzászólás nem tör-tént, ezért a határozat-tervezetek ismerte-tésére és határozathozatalra került sor

9/2004. (máj. 20.) sz. küldöttköz-gyûlési határozat:

A Küldöttközgyûlés a 2003. éviközhasznúsági beszámolót, a 2003.évi pénzügyi terv teljesítését 12 888eFt mérlegfõösszeggel, 51 753 eFt ár-bevétellel, 57 758 eFt. összes ráfordí-tással, -6005 eFt adózás elõtti ered-ménnyel fogadja el. (Jelen volt 44 fõküldött, a határozatot egyhangúan el-fogadták.)


A Küldöttközgyûlés a 2003. évibefektetésekrõl szóló beszámolót el-fogadja. (Jelen volt 44 fõ küldött, a ha-tározatot egyhangúan elfogadták.)


A Küldöttközgyûlés a 2004. éviszöveges tervet és a pénzügyi tervet46 700 eFt bevételi és 46 200 eFt ki-adási összeggel, 500 Ft maradvánnyalfogadja el. (Jelen volt 44 fõ küldött, ahatározatot egyhangúan elfogadták.)


A Küldöttközgyûlés a 2004. évi be-fektetési tervet 14 243 900 Ft árfo-lyamértékkel, fogadja el, azzal, hogykötelezi az elnökséget, hogy fél évenbelül a befektetések reformját ter-jessze a Küldöttközgyûlés elé jóváha-gyásra. (Jelen volt 44 fõ küldött, a ha-tározatot egyhangúan elfogadták.)

A szavazatszedõ bizottság elvégeztemunkáját és ismertetette az eredményt.További fordulók után a szavazások ered-ményre vezettek és a Küldöttközgyûlés akövetkezõ határozatot hozta:


A Küldöttközgyûlés a következõegyesületi kitüntetéseket adományoz-za, illetve hagyja jóvá, melyek a Kapu-vár-Göbösi Küldöttközgyûlésen,2004. július 3-án kerülnek átadásra.

Tiszteletbeli Tagsági Díszoklevél:Dr. Szász Tibor 44 szavazatBedõ Albert Emlékérem:Mészáros Gyula 29 szavazatNádas József 26 szavazatDr. Tóth József 42 szavazatA jelölõlistára felkerültek és szava-

zatokkal ismerték el munkájukat aküldöttek a következõ tagtársainkat:Bolla Sándor, Dr. Czerny Károly,Ipsits Lajos, Korbonszki KazimierzBogdán, Korek Károly.

Kaán Károly Emlékérem:Bognár Ernõ 43 szavazatDiósi Gyula 28 szavazatKató Sándor 29 szavazatA jelölõlistára felkerültek és szava-

zatokkal ismerték el munkájukat aküldöttek a következõ tagtársaknak:dr. Bartucz Ferenc, dr. Csõre Pál, Dal-los Andor, Halász Tibor, Jozwiak

Bernard, Schulteisz József, Szabó Fe-renc, Vízvári István.

Elismerõ Oklevél: Adorján Rita, Bánszegi József, Bu-

bán István, Fenyõsiné dr. Hartner An-na, Gy. Szabó Pál, Huiber János,Kuslics Péter, dr. Lengyel László,Menyhárt Pál, Rózsa Imréné, Naszva-di Dénes, Stubán Árpád, Szamosi Fe-renc, Szelesné Mezei Erzsébet, NádiJános (44 szavazat)

Cserép János elnök gratulált a kitünte-tetteknek, megköszönte a szavazatszedõbizottság munkáját.

Az egyebek napirendi pont kapcsánnem volt hozzászóló, ezért Cserép Jánoselnök megköszönte a küldöttek munkájátés bezárta a Küldöttközgyûlést.

Kmf.Ormos Balázs

jegyzõkönyvvezetõCserép János az ülés elnöke.

Kupás Deák Zoltán Karádi László

hitelesítõk

A Nyugdíjasok Lapja februári számábanolvashatunk az egri Nyugdíjasok Érdekvé-delmi Szervezete és az Egererdõ ErdészetiRt. között határozatlan idõre szólószerzõdésrõl. A megállapodás szerint azerdészeti vállalat mûködési területén se-gítséget nyújt környezetvédõ táborokszervezésében, rendezésében. Vállalja atermészet- és környezetvédelemhez kap-csolódó rendezvények szakmai támogatá-sát. Évente egy alkalommal mintegy50–80 fõ részére vállalták a „Nagyszülõkés unokák töltsenek közösen egy napotaz erdõben” címû program tárgyi és sze-mélyi feltételeit. A nyugdíjasok vállalják azEgererdõ Erdészeti Rt. természet- és kör-nyezetvédelmi programjainak szervezé-sét, népszerûsítését.

Ezt a szép és hasznos példát jó lenne,ha minél több település követné. A Kõsze-gi M. Kir. Áll. Tanítóképzõ ifjúsága által1927-ben állított „Kirándulók tízparancso-lata”, így szól:

1. Sohase dobj el törött üvegholmit aréten és az erdõben, mert a szilánk ko-moly veszedelem embernek, állatnak.

2. Ne hagyj a földön papirost, skatulyátvagy egyébféle szemetet, mert az elcsúfít-ja a tájat.

3. Ne dobj le nehéz tárgyat meredeklejtõn vagy a sziklák oldalán, gondolj ar-ra a komoly veszedelemre, amit ezzel a

nálad mélyebben lévõ élõlényekre zúdí-tasz.

4. Sohase okozz kárt azokon a helye-ken, amelyeket szerencséd van megláto-gatni.

5. Kíméld a ligetek minden palántáját,mert ez egyike a nemzeti gazdaság forrá-sának.

6. Légy mértékletes a virágszedésben,kíméld a füvet, ne húzd ki a növényeketgyökerestül a földbõl. Ha gyûjtõ vagy, neszedj ki túl sokat minden egyes növényfaj-tából; hagyd meg a hegynek és a földnekgazdag ékességét a jövõ számára.

7. Ne rakj tüzet az erdõben vagy fás ré-ten.

8. Ne gázold le a mezõk pázsitját és alegelõk füvét, mert sokáig tart, míg újra ki-egyenesedik, és így megfosztod az állato-kat táplálékuk egy részétõl.

9. Ügyelj a források tisztaságára! Védd afákat és a madarakat. Sohase rombolj fész-ket.

10. Csodáld és bámuld a nagy termé-szetet, és tiszteljed azt minden áldott ésjótevõ megnyilatkozásában.

Az egriek kezdeményezésének ered-ménye lehet, hogy a mostani unokáknagyapaként követik a jó példát és to-vábbadják a természetben tanúsítandókultúrált viselkedést.

Schalkház Lipót

Nagyszülôkkel a természetért


Az OEE Szeniorok Tanácsa a folyó évielsõ ülését 2004. március 2-án a Buda-pest, Fõ u. 68. sz. alatti helyiségében tar-totta. Az ülésen részt vett a tagság 70%-aés a meghívott vendégek. Az elnök üdvöz-lõ szavai után a tagság egy perces némafelállással emlékezett az idõközben el-hunyt Pechtol István szenior tagtársunkra,kollegánkra és lerótta kegyeletét.

A tervezett napirend elfogadása utána Szeniorok Tanácsa elnöke tisztelettelköszöntötte Cserép Jánost, az OEE elnö-két, vezérigazgatót, megemlítve azokata körülményeket, amelyek idõszerûvétették e találkozás és véleménycseremegszervezését. Minthogy a mai érték-válságos helyzetben szinte létkérdés azinformációcsere, a szakkérdésekben va-ló tisztánlátás és az egységes szemléletûérdekérvényesítés, felkérte az elõadót avállalt „Tájékoztató az OEE helyzetérõl,célkitûzéseirõl” címû elõadása megtartá-sára.

Az igen gyakorlatias és szemléltetõelõadás érzékeltette szakunk nehézségeités az uralkodó kockázati tényezõket.Kiemelhetõ megállapítások, hogy

• az ágazat eredményességét döntõmértékben befolyásolja a közös szem-pontú vélemény alakítása, amelyhez azazonos érdekeltségû ágazatokkal, így atermészetvédelemmel is meg kell találni a„közös nevezõt”,

• tisztázandó az erdõk tulajdonlásavonatkozásában az állami erdõk fõ funk-ciója, sorsa, a magánerdõk szerepe, ér-dekviszonyai és a közös gondolkodástmeghatározó tényezõk, vagyis az erdõkperspektívája,

• a mai szerteágazó érdekviszonyokközött súlyt kell helyezni a parlamentilobbizási formák kialakítására, az érdek-képviseletekkel való együttmûködés ha-tékonyságára,

• igen fontos a publicitás és a közvéle-mény-formálás ahhoz, hogy a célokhoz afeltételek, pénzügyi források megfelelõarányban rendelkezésre álljanak, amely-ben a társadalmi reflexiók is sokat segít-hetnek.

A véleménye kifejtésében szó volt a faenergetikai célú felhasználásáról. Meg-említésre került, hogy a kitermelhetõüzemtervi fatömegnek eddig cca. 80%-áthasznosítottuk, amelynek a tûzifa részeeladhatatlan volt, vagy önköltség alatt(4–5000 Ft/t) tudták értékesíteni. Az ener-getikai hasznosítás esetén ugyanezért atûzifáért 6–7000 Ft/t ár számolható, amelyviszont megdrágította a lakossági ellátást.

Az így elõidézõdött konfliktushelyzetetfelerõsítette a fa féltése, illetve az esetle-ges túltermelés lehetõsége. Ebben a kér-désben a tárgyilagos döntéshez perspek-tivikusabb és több szempontú költ-ség/haszon elemzés szükséges.

Ezek mellett erre a területre is „begyû-rûzött” az áfa hatása (pl. a támogatás áfá-jának értelmezése), amely téren az agrá-rosokkal is erõsíteni kell a közös érdekûkérdések távlatosabb hatáselemzését,hogy a kedvezõtlen szabályozók kivédé-se eredményesebb lehessen.

További kritikus kérdés azerdõtelepítés, -felújítás finanszírozása,amelynek forrásoldali kiegyenlítettségérenagyobb biztosíték kellene, nevezetesenaz adó, illetve befizetés viszonylatainakértelmezésében. Nem jelent könnyebbfeladatot a természetvédelemben történõközös érdekû stratégia kidolgozása, ahola védett területek vagyonkezelési kérdé-seiben van eltérõ álláspont, amelyben át-menetileg sikerült a védett erdõterületekkezelését az erdõgazdaságok keretébenmegõrizni.

Szó volt még az üzemtervi fakiterme-lés optimális lehetõségeirõl, a vállalkozóijellegû erdõmûvelési, fakitermelési mun-kák elõnyei és hátrányai mérlegelésérõl,a vadeltartó képesség vonatkozásairól,amelyekben a jelenlévõk igen gyakorlati-as és tényszerû elveken nyugvó véle-ményt, tájékoztatást kaptak.

Az elhangzott témában kérdésekettettek fel: dr. Király Pál, dr. Szász Ti-bor, Zathurecky Lajos, Köveskuti Györ-gy, dr. Erdõs László, dr. S. Nagy László,amelyekre Cserép János elnök meg-gyõzõ és tapasztalatokkal alátámasztottválaszokat adott. Ezekkel összefüggõenigen hasznos és tanulságos további vé-leménycsere alakult ki még nevezete-sen, hogy a szakágunk mennyire felké-szült az EU-ban való érdekképviseletre,mind állami, mind magángazdák tekin-tetében. Az erdõ szerepe ebben a kor-szakban sorskérdésként kezelendõ, hi-szen az érvényesítéséhez az érdekkép-viseletben kell felerõsödni. Ilyen szem-pontból jobban be kell folyni a politikaiszférába is ahhoz, hogy javuljon azérdekérvényesítõ képesség. Az erdõ te-kintetében nélkülözhetetlen, hogy kor-látozható legyen a gátlástalan privatizá-ció. Az eredményesség azért is fontos,mert tovább nõ az erdõ többcélú funk-ciójának hasznosítása iránti igény is.Ennek feltételeit viszont elsõsorban azállami erdõkben kell tovább erõsíteni.

Végül közös állásfoglalás született ab-ban, hogy ahol az erdõrõl dönthetnek,azokon a területeken és helyeken minéltöbb erdõmérnök legyen, és ne a szak-mán kívüli szervezetek nézete váljonmeghatározóvá az érvelések tekinteté-ben.

Végezetül dr. S. Nagy László megkö-szönte Cserép Jánosnak, az OEE elnöké-nek igen értékes és mindannyiunk szá-mára hasznos tájékoztatóját. Megerõsí-tette, hogy szükségszerû a tárgyilagosdöntéshozáshoz az említett rendszere-sebb együttgondolkodás, amelybenjelenlévõk örömmel részt vállalnak, átad-va tapasztalatukat az eredményesebb fel-lépéshez.

A munkatervvel összefüggõ napirend-ben az elnök ismertette az elmúlt év tör-ténéseit, majd vázolta a 2004. évi munka-tervi változatokat. Az alternatív lehetõsé-gek esetében egyetértõleg támogatták azFVM Helyi Csoporttal közös selmeci, to-vábbá a Bükki Nemzeti Park és azon be-lül a Zemplén-hegységbe kihelyezett ülésmegszervezését. Az év végére ajánlottelõadások közül Ángyán József Szent Ist-ván Egyetem Tájgazdálkodási tanszékvezetõjének a felkérése mellett döntött.

Az egyéb kérdések keretében tájékozta-tás történt a május 14–16. közöttiBányász-Kohász-Erdész miskolci találko-zóról, illetve más aktuális történésekrõl.Ezt követõen a Szeniorok Tanácsa dön-tött a tagjai közül, a Bedõ Albert-díj és azEmber az Erdõért Alapítvány kitüntetésrefelterjesztendõ személyekrõl.

E napirendi keretben dr. Szász Tiborjavaslatot tett a Szeniorok Tanácsa tisz-teletbeli tagokra történõ tagozódásra,hogy az állandó tagság minél teljesebbösszetételben ülésezhessen. A tisztelet-beli tagság létesítésével a tagok egyetér-tettek. Majd egyhangú szavazással tisz-teletbeli tagoknak megválasztotta: Gás-pár Hantos Gézát, Hibbey Albertet,Jancsó Gábort és dr. Kollwentz Ödönt.Az állandó tagjai közé beválasztotta:Barkóczay Lászlót, Lutonszky Zoltánt,Mitnyik Lászlót, Németh Ferencet és dr.Tóth Bélát. Póttagnak (állandó meghí-vottnak) felvette dr. Bondor Antalt és V.Szabó Ferencet. A Szeniorok Tanácsa ál-lást foglalt, hogy továbbiakban is az ala-pításkor meghatározott 25 fõs keretbenfolytatja tevékenységét.

A szervezeti kérdéseket követõen azelnök az aktív részvételt megköszönve azülést bezárta.

Dr. S. Nagy László

A Szeniorok Tanácsa ülésérôl


Gach György1947–2003

Gach György ötvenhat éves korában eltávo-zott közülünk.

1947-ben született Szerencsen.1965-ben érettségizett Miskolcon.1972-ben kapta meg Sopronban az

erdõmérnöki diplomát. Az egyetemi tanul-mányok idején a Nyugat-bükki ÁllamiErdõgazdaság ösztöndíjasa volt, ezért gya-kornokként a Cserépfalui Erdészetnél kezd-te meg szakmai pályafutását. Áthelyezéssel aGödöllõi Állami Erdõ- és Vadgazdaság Gal-gamácsai Erdészetéhez került fahasználatimûszaki vezetõnek.

1974-tõl a fóti Vörösmarty Mezõgazdasá-gi Termelõszövetkezetnél helyezkedett elerdészeti ágazatvezetõként. Az ott töltötthúsz év alatt foglalkozott csemetetermelés-sel, erdõneveléssel, fafeldolgozással és út-építéssel is.

1994-tõl az Egri Erdõfelügyelõség – majdaz átszervezés után az Állami Erdészeti Szol-gálat Balassagyarmati Osztályán dolgozotterdõfelügyelõként, 1997 után pedig mintosztályvezetõ.

10 évvel ezelõtt Fóton találkoztam veleelõször. Nemsokára kollégák lettünk.Erdõgazdálkodóként és erdõfelügyelõkéntis mindig nyugodt és segítõkész volt.

Keresztény reménnyel eltelve hiszem,hogy az élet örök. Az életnek az évekbenmért földi szakasza ér véget a halállal.

Isten mindannyiunkat egy meghitt csalá-di fészekbe vár a földi élet után, s hogy oda-kerüljünk, egyszerûen csak hinni kellÕbenne.

Gyuri hûséges volt az Isten által szívébeírt törvényhez.

Hiányozni fog mindannyiunknak!A Váci Erdészetnek és sok magángazdál-

kodónak volt erdõfelügyelõje, ezért Dejtár-tól Vácrátótig az erdõk az õ emlékét idézik.

Az Úr adjon neki örök békességet.Schurmann Mihály

Tóth József1936–2003

Ha egyáltalán van szép temetõ, a sal-góbányai bízvást annak mondható. Erdõölén búvik meg a múltba nézõ, csendes éselöregedõ település szélén, erdészember-nek való végsõ pihenõre. Itt temetjük mostTóth Jóska barátunkat.

Munkádat minõsíti, hogy 6 évi gyakorlat-tal már az Erdõgazdaság legnehezebb erdé-szetéhez, Inászóra kerültél, mûszakivezetõnek. Itt vágtál bele az egyetemi tanul-mányokba, pedig a csemetekerti fejlesztés, aSzõlõverõ, a Kaszálóparlag, a Papszállás, aHosszúbérc betelepítése; a budavölgyi, réz-tói, ortási, vadászházi felújítás a mai techni-kával sem lenne „félkezes feladat”.

Aztán jött az építés kora: út a Gortvába, anövéki völgybe, a Réztóhoz, új székház, szol-gálati lakás, a szõrösi fagyártmányüzem… A’70-es évek végén jött a váratlan és kegyetlenváltás. A gerincedet Te sem hagytad meghaj-lítani, eltörni pedig a tiédet sem bírták. Hiva-

tásunk másik ágát, a vadászatot választottad,hogy Roth professzor úr igéi alapján mégjobb erdõmûvelõvé válj. Gyakran találkoz-tunk, s nem adtuk fel a hitet: fogunk mégegyütt dolgozni a régi munkahelyünkön.

Szegényebbek lettünk egy gerinces, tisz-ta kezû, hihetetlen munkabírású kollégával,aki mindvégig a nógrádi erdõkben éserdõkért élt. Nekünk, a pályatársaidnak ishiányozni fogsz, Jóska.

Ritka manapság az olyan ember, aki min-denét kemény munkával szerezte és ingyentán el sem fogadna semmit. Hát Jóskám,most veled újra sírba teszünk belõlük egyet…De abban a hitben, hogy azokon a túlpartivadászmezõkön erdõket is találsz, madár-dallal, kakukkszóval és szarvasbõgéssel.

Üdv az erdésznek, Isten veled.Fodor Imre

Emlékezés Lipták Jánosra

Elmúlt egy éve, hogy kollégánk, barátunkLipták János meghalt.

Az egyik lény siet a létbe, a másik siet ela létbõl. A világot szakadatlan áramlás, vál-tozás újítja meg, mint ahogyan a végtelenörökkévalóságot az idõ megállás nélküli fo-lyamata frissíti fel. Születésünk nem nekünköröm, halálunk nem nekünk bánat. Másokörültek, amikor világra jöttünk, mások sír-nak, ha elmegyünk belõle.

1948. szeptember 1-jén született, gazdál-kodó szülõk második gyermekeként. Már ka-maszkorban elhatározta, hogy erdész lesz. Aszakma elméleti alapjait a soproni Roth Gyu-la Erdészeti Technikumban szerezte meg. AKeletbükki Állami Erdõgazdaságnál jelentke-zett munkára. Elõször a Parasznyai Erdészet-nél, késõbb a Szini Erdészetnél dolgozott,mint kerületvezetõ erdész. Kérésére 1969.május 1-tõl áthelyezték a Lillafüredi Erdészet-hez készletkezelõ erdésznek.

1971-ben vonult be katonának.Õrmesterként szerelt le, megkapta a HazaSzolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát.

1974. június 15-én kötött házasságot.Frigyükbõl két fiúgyermek született; Csabaés Gábor.

1976. január 19-i hatállyal került a MÉMÁllami Erdõrendezõséghez erdõtervezõimunkakörbe.

1983-ban „Kiváló dolgozó” kitüntetéstkapott. Az 1991-ben Sopronban megrende-zett erdõtervezõi versenyen csapatban elsõhelyezést értek el.

Többszáz hektár új erdõ létrehozásáhozszükséges tervdokumentációt készített el.

Mi, akik átvettük tõle a halhatatlan részt,az örökséget, emlékezni fogunk rá, amígcsak élünk.

Hornyánszky Antal

Tóth Sándor1930–2003

1930-ban született Sályon, egy Miskolc ésEger között fekvõ településen.

Felsõfokú tanulmányait 1950-ben Sop-ronban kezdte. Az akkori szabályok szerintegy év belföldi szakirányú tanulással jogotszerzett külföldi tanulmányok folytatására.Élve ezzel a lehetõséggel, 1951-ben Brassó-ba ment, s ebben a gyönyörû városban aMûszaki Egyetem Erdõmérnöki Karán 1955-ben oklevelet szerzett.

Hazakerülése után egy évig az Északbor-sodi Állami Erdõgazdaságnál erdészetveze-tõként, majd szintén egy évig a Zemplén-hegységi Állami Erdõgazdaságnál fásítókéntdolgozott.

1958-ban szülõfaluja közelébe, a MátraiErdõgazdaság Cserépfalui Erdészetéhez ke-rült. Itt elõször fahasználattal, illetve szállí-tással foglalkozó mûszaki vezetõ, majd1964-tõl erdészetvezetõ volt.

Vácra 1973-ban került, és ettõl kezdvea mai Állami Erdészeti Szolgálatjogelõdeinél dolgozott. 1973 és 1979 kö-zött erdõfelügyelõként különbözõ felada-tokat látott el. Ezek közül ki kell emelni aszövetkezetekben dolgozó erdészek okta-

F E L H Í V Á SEgyetemünk Erdôhasználati Tanszéke szeretné elkészíttetni és a Bota-nikus kertben felállíttatni Lámfalussy Sándor professzor (1890–1975), akorábbi nagyhírû tanszékvezetô (1947–1961) mellszobrát – halálánakközelgô harmincadik évfordulója alkalmából.

A Tanszék erre a célra szánható szûk kerete miatt tisztelettel kérjük aSzakma képviselôit, hogy járuljanak hozzá a Professzor úr emlékénekméltó megôrzését és ápolását elôsegítô kezdeményezésünkhöz.

A szoborra szánt összeget az Egyetemen elkülönített alábbi témaszám-ra szíveskedjenek átutalni:– Számlatulajdonos: Nyugat-magyarországi Egyetem,– Számlaszám: Magyar Államkincstár 10033001-00282864-00000000,– Megjegyzés rovatba írandó: 15233.

Önzetlen támogatásukat az Egyetem és a Kar nevében is hálásan kö-szönjük!

Az Erdôhasználati Tanszék munkatársai


tását, amelynek kapcsán végigjárta Nógrádmegyét.

1979 áprilisában erdõtervezõi munkakör-be került. Itt részben erdõgazdálkodási,részben vadászati üzemtervek készítésévelfoglalkozott. Ebben az idõszakban több évigegy szobában dolgoztunk. Emlékszem,hogy az Erdõrendezõség által évente meg-rendezett sportnapok sakkversenyét rendremegnyerte és ezzel neve a szolgálatnál igenismertté vált. Idõközben egészségügyi prob-lémái fokozódtak, így 1988. augusztus 1-jé-vel korengedménnyel nyugdíjba ment.

Búcsúzunk tõled, az Állami ErdészetiSzolgálat dolgozói, egykori munkatársaid,mi erdészek. Sándor bátyám, üdv az erdész-nek, Isten veled!

Raszler József

Hibbey Albert okl. erdõmérnöka Kaán Károly-díj birtokosa,

az OEE Tiszteletbeli Tagja1917-2004

A temetési szertartás az evangélikus vallás, abúcsúztatás a selmec-soproni akadémiaihagyományok szerint 2004 Nagypéntekén aVisegrádi Füvészkertben volt. A megjelentgyászolók egybegyûlte után fenyõgallyakkalfeldíszített vadászfogat hozta a nemzetiszínûzászlóval letakart koporsót a ravatalhozhárom tiszteletes, négy erdész és az elhunytkét unokája kíséretében. A ravatalnál azOEE zászlaja és a magyar zászló tisztelgett azelhunytnak. A menet alatt kürtösök fújták agyász zenéjét. Az egyházi szertartás után azerdészek nevében Bánó László búcsúzott:

Kedves Berci Bácsi!Negyvenéves ismeretségünk és barátsá-

gunk alatt most fog elõször elõfordulni, hogya Néked szánt mondandóm befejeztével nemjavítod ki stilisztikai hibáimat és tárgyi tévedé-seimet. Hajdan mit nem adtam volna azért,hogy ez egyszer megtörténjen. Most viszontnem érzek mást, csak a szomorúságot.

Mindig szerettél fogattal járni. Most is fo-gattal érkeztél. Csendesen, némán, béké-ben és méltósággal. Te is, mi is búcsúzni jöt-

tünk ide, az Apátkúti Füvészkertbe. Bú-csúnk után hamvaid a Bükk-fennsíkra kerül-nek az Ölyves völgyfõ Tamás laposára, aholnyughelyedet százéves bükkök, fenyõkõrzik és vadvirágok díszítik.

1986-ban egy 16 éves gimnazista leány –Gabi – országos második helyezést ért el egypályázaton. A pályázat címe „Erdészek, va-dászok élete” volt. Dolgozatát Rólad írta, amáramarosi szolgálati éveidrõl. Rövid idézeta dolgozatból:

„Hibbey Albert.Az erdész, vadász emlékekkel dúsan be-

rendezett szobájában szálfa-egyenes derék-kal ül karosszékében. 69 éves. Arcáról su-gárzik a keménység, a fegyelem. Kicsit félekis tõle. Elõttem jegyzetfüzet, elõtte bekap-csolt magnetofon. Elkezd beszélni… Lassan,meg- megakadva.

Egy ismeretlen világ tárulkozik ki elõt-tem. A magnetofonban hosszan forognak aszalagok. Kazetták váltják egymást hétvége-ken, néha hétköznap délutánokon is. Ésegyszer csak a végére érünk. Vége a törté-netnek. Nekem már csak le kell írnom a hal-lottakat. De vajon le lehet-e írni? A hangula-tot, az érzéseket. A temérdek történetet, él-ményt.”

Nem lehet leírni. Az erdészportrékatismertetõ Gyökerek és lombok címû könyv-sorozat III. kötetében 96 oldalt tesz ki azéletrajzod. Akik ismertek Téged, és olvassákezt a könyvet, számtalan helyen úgy érzik,milyen jó lett volna a történeteidet még rész-letesebben leírni.

Ha nem sérül meg a bal kezed, katonalettél volna. A tiszti pálya így elérhetetlennévált, erdõmérnök-hallgatónak iratkozol Sop-ronba.

Nem lehet leírni és elmondani a csodála-tos soproni diákéveket. Pápai Gábor egyet-len mondatát is elég idéznem a Gyökerek éslombok címû erdészportrék sorozat III.kötetébõl: „Ragyogó, tartalmas, emlékekbengazdag hat évet hagytál magad mögött Sop-ronban”. Az Ifjúsági Kör elnökévé választot-tak. Hatalmas rang és hatalmas kötelezett-ség! Elnökséged idején épül fel az Egyetemmenzája. Személyesen a kultuszminiszter-hez írsz kérelmezõ levelet, kérve az építke-zés erkölcsi és anyagi támogatását. A válaszsem az Egyetemhez érkezik, hanem az Ifjú-sági Kör elnökéhez, azaz Hozzád. Az építke-zést a kultuszminiszter 5000 pengõvel támo-gatja. Soproni bányász-erdész-kohász szak-estélyen vesz részt gróf Csáky István, a Ma-gyar Királyság külügyminisztere. Arra vá-gyakozik, hogy megkereszteljék a selmec-soproni diákhagyományok szerint. A III.éves erdõmérnök-hallgatót, Hibbey Albertetválasztja keresztapjául. Illõ tisztelettel öntödaz excellenciás úr hajára a sört, és kened behomlokát korommal.

Sopron után Máramarosban kezdted azerdészeti szolgálatot. Nemcsak Te beszéltélmámorító szeretettel elsõ szolgálati helyed-rõl, Máramarosról, hanem korosztályod, ba-rátaid, az erdésztársadalom színe-javáhoztartozó férfiak sokasága is. Máramaros: Amedvék, hiúzok, farkasok és fajdok birodal-ma. A végtelen erdõ, a végtelen csend biro-dalma. Brusztura, Felsõ-Szinevér, Dombó,Bustyaháza. A hatalom közbelép. A világ

sorsát nagyhatalmak határozzák meg. Világ-háború. A végén ismét leszakítják rólunkKárpátalját, de Nálad Máramaros nem vészködbe, szíved, lelked egy része örökre ottmarad.

A világégés után a Bükkbe kerültél. Nemmesélhetek az egyszerû jó szándékú, nehézsorsú bükki erdei munkásokról – a Cza-kókról, Fónagyokról, Szertekrõl, Tózsákról,Tõzsérekrõl, Borosokról, az öreg Serbánrólés a többiekrõl –, akik közül többen még azéletüket is kockáztatták volna Érted. Évtize-dek után is fejbõl mondtad sok száz munká-sod személyi adatait. Számtalan módon bi-zonyítottad emberségedet.

1948, vagy 1949 telén történt. Kovács La-josnak, a csurgói kerület erdészének felesé-ge, Teréz áldott állapotban, kilencedik hó-napban volt. Sívó kemény a tél. A fennsíkteljesen el van zárva a külvilágtól. Méter fe-letti a hóréteg vastagsága. A csurgói erdész-ház telefonvezetékét elszakította a viharosszél. A fennsíkról sílécen lejövõ gyakorno-kok hozták a hírt, Teréz vajúdik, veszélyez-tetett terhes. Ha nem kap orvosi ellátást, el-pusztul mind az anya, mind a gyermek.

Azonnal intézkedsz. Manõver mértékû azakció. Hintó száguld Szilvásról Bélapátfalváraaz orvosért. Mire megérkezik Szilvásra, a szil-vási bábaasszony már mindent összecsoma-golt. Mire az erdõgazdasági vasútüzem állo-másához érnek, már felfûtve dohog az egyikszerelvény mozdonya. A vagonokban már ottvannak a lapátos emberek. Szükség is lesz rá-juk. Irány az alsó sikló-állomás. A vasútvonaltöbb pontján megáll a szerelvény, el kellhányni a havat. Közben futárok indulnak sítal-pon Répáshutára, Nagyvisnyóra, Ómassára.Segélykérésükre minden ökrösgazda befog.Mennek az ökrökkel Csipkéskútra. A vonat-szerelvény az alsó sikló-állomáshoz érkezik.Csak gyalog lehet a felsõ sikló-állomáshoz fel-menni. Gyalogosan is csak akkor, ha elhány-ják a rengeteg havat. Telefon Csipkéskútra: Ahintóba azonnal fogják be a lovakat, és amintjárható az út, azonnal induljon a hintó a felsõsikló-állomáshoz. Mire felér az orvos és a bá-baasszony, már az ökrök a mögéjük kötöttrönkökkel járhatóvá törték a havat, és a csip-késkúti hintó a felsõ sikló-állomásnál áll. Ki-hajtják a ménest is. 30 ló töri a havat az ökrök-kel együtt. Verítékben úszva haladnak a csur-gói erdészház felé.

Eközben a házaspár már feladott mindenreményt. Az asszony sorsába belenyugodvanémán fekszik.

A férfi hallotta meg elõször a csipkéskútimének nyakára kötött csengõk hangját. Te-rikém! Ne búsulj! Hallod a csengettyûket?Jönnek!

Kovács Ilonka egészségesen megszüle-tett, édesanyja túl lett az életveszélyen.

Lakos György novellát írt a történtekrõlCsengettyûszó címmel. Déry Tibor már kis-regényt írt minderrõl. A regényben KovácsIlonkából Simon Menyhért lett, belõled ked-ves Berci Bátyám meg a falu párttitkára. Akisregényt meg is filmesítették.

A Bükkben is közbelép a hatalom,megint zátonyra futtatják az életed. Az ÁVO-val mérkõzöl. Egyenlõtlen a küzdelem. Nemtudnak ellened felhozni semmit, mégismegint menned kell. Most a Bükkben – Szil-


vásvárad, Nagyvisnyó, Mályinka, Ómassa,Répáshuta, Cserépfalu, Bükkzsérc és a többikörnyezõ falu erdeiben és lakosai szívében– hagyod örökre a szíved, lelked egy másikrészét…

Az élet a Pilisbe vezényel. Csak idõ kérdé-se, és ismét megjelenik a leszámoló hatalom.1956. Az erdõgazdaságnál Téged választanakmunkástanács-elnöknek. Az igazgató lemond.Te javasolod az üzemi értekezleten, hogy sen-ki se fogadja el az igazgatói lemondást. „Mos-tanáig õ vigyázott ránk, mostantól a mi köte-lességünk vigyázni õrá.” Néhány hónap múlvaaz Országos Erdészeti Fõigazgatóságtól mégismegkapod a felmondásod országos hatáskör-rel, azaz, mint erdész, nem vállalhatsz állást se-hol a Magyar Államerdészetnél.

Rövid múzeumi építésvezetõi munkálko-dás után az Országos Vízügyi Hivatalhoz ke-rülsz. Az ártéri erdõk gazdája leszel. 800 fõgát- és csatornaõr számára írsz tankönyvetaz ártéri erdõgazdálkodásról. Megkapod azAranyjelvényes Újító kitüntetést. Itt éred el anyugdíjkorhatárt.

Nyugállományba vonulsz. Mint nyugdí-jas, sok mindent csinálsz. Igazából, mintmindig, most is csak két kérdés érdekel: AHaza és a szakma sorsa.

Az élet nagy kitüntetéseit sohasem a ki-rály, sohasem az államfõ adja, hanem min-dig a közember. Akit az Országos ErdészetiEgyesület 120 fõs Választmánya titkos szava-zással magas szintû elismerésben részesít akimagasló szakmai értékeket teremtõ mun-kájáért, azaz a Kaán Károly-díjjal tünteti ki,mint Téged, akit ugyanezen Választmányszintén titkos szavazással az Országos Erdé-szeti Egyesület Tiszteletbeli Tagjává választ,mint Téged, annak méltatására feleslegesminden további szó.

Ennyit az életedrõl, a táviratnak vége.Kedves Berci Bátyánk!Nehéz életet éltél. Lehet, hogy így utólag

nézve máshogy kellett volna élj? Kényszerítõerõt érzek arra, hogy az utókor számáramost néhány – még 1986-ban mondott –mondat erejéig Téged szólaltassalak meg:

„Arra a kérdésre, hogy ha újrakezde-ném, mit tennék: Gondolkodás nélkül aztfelelném, hogy megint az erdész pályát vá-lasztanám. Fölfelé és kifelé harcolnék ke-ményen. A beosztott munkatársaimat min-den alkalommal szembe dicsérném és fe-nyíteném, de igyekeznék, mint eddig sike-rült, soha el nem téveszteni, kinek, mikorjár elismerés és kinek, mikor elmaraszta-

lás. Inkább szenvednék újból, mintsem ön-magamat, az elveimet, a becsületemet ta-gadnám meg. Újra a feleségemet vennémel, mert egyetlen alkalommal, egyetlen szó-val nem tett szemrehányást, nem panasz-kodott a sok megpróbáltatáskor és sok ne-héz helyzetünkben.”

Hibbey Albert feje és gerince soha, senkielõtt még nem hajolt meg. Léte során mostelõször mély fõhajtással és megtört derékkaláll a Mindenható elõtt. Alázattal kéri, mint kér-te élete során mindig is istenfélelemmel, izzóhazaszeretettel és izzó szakmaszeretettel:

Uram! Könyörülj nemzetünkön és hazán-kon, segítsd meg szakmánkat, és ha méltó-nak ítélsz rá, fogadj Magadhoz!

Berci bátyánk! Nyugodj békében!

A beszédet Kovács Vilmos: Verecke ésÁprily Lajos: Szeret az erdõ c. verse követte.Kertész József szavalt. Ezután SchmotzerAndrás állt a ravatalhoz, és intonálta a „Fiúk!Ha majd remeg kezemben” c. selmeci dalt.Az erdészalakulat háromszoros sortüze utána jelenlevõk elénekelték az Erdész- és Ma-gyar Himnuszt. Hibbey Albertet utolsó útjá-ra cigánybanda kísérte.

Bánó László

Az Ipoly Erdõ Rt. az Országos ErdészetiEgyesület Helyi Csoportjával együttmû-ködve ezen a címen rendezett konferen-ciát 2004. február 23-án a szobimûvelõdési házban. Az idõjárás sajnosnem kedvezett a rendezvény szervezõi-nek, elõadóinak és a résztvevõknek, merta szûnni nem akaró ónos esõ és jegese-dés már hajnaltól áramszünetet okozottSzobon és környékén. Emiatt nem voltfûtés a mûvelõdési házban. Délelõttvisszatért az áram egy kis idõre, ez ugyannem volt elég a terem felfûtésére, de leg-alább az elõadók a szemléltetõ anyagai-kat (diakép, írásvetítõ fólia, számítógépes

demonstráció) be tudtákmutatni.

A dermesztõ hidegnem ártott a rendezvény-nek, mert rendkívül érté-kes és érdekes elõadá-sokat hallott és látott amintegy száz fõnyi közön-ség. Az elõadások a Bör-zsönyben és környékénélõ, dolgozó erdészek-nek, erdõmérnököknekszólt, de mellettük meghí-vást kaptak és jelen voltaka Duna Ipoly NemzetiPark Börzsönyi Tájegységvezetõje és munkatársai,valamint a Börzsöny Mú-

zeum Baráti Köre tagjai. A rendezvényvédnöke Kiss László, az Ipoly Erdõ Rt. ve-zérigazgatója volt, bevezetõt HarasztiGyula, az Ipoly Erdõ Rt. termelési és mû-szaki vezérigazgató-helyettese mondott.

Az elsõ elõadó dr. Vojnits András zoo-lógus volt, akinek Börzsönykutatásai nagymúltra tekintenek vissza. Elõadásánakegyik hangsúlyos üzenete az volt, hogy aBörzsöny (különös tekintettel a Magas-Börzsönyre) tulajdonképpen az egyetlenolyan hazai hegység, amely ma még em-ber által érintetlennek tekinthetõ (leszá-mítva az erdészeti tevékenységet), ezértrendelkezik olyan hallatlanul gazdag állat-

és növényvilággal. Sajnos a hegyi kerék-párosok és motorkerékpárosok nincsenektekintettel ezekre az értékekre, és egyelõrevelük szemben tehetetlenek a hivatásos éscivil természetvédelmi szervezetek is.

Dr. Karátson Dávid vulkanológiaielõadása a hegység vulkáni fejlõdéstör-ténetének vázlatát mutatta be gazdag ké-pi, térképi illusztrációkat használva. Mun-katársaival folytatott kutatásaik eredmé-nyei alapján hosszabb idõtartamra éstöbb szakaszra teszik a Börzsöny vulkánikialakulását, mint ahogyan azt a korábbikutatások szerint leírták.

Dr. Dulai Alfréd a Börzsöny üledékeskõzeteirõl és õsmaradványairól szólóelõadását számítógépes illusztrációkkaltette még érzékletesebbé. Elmondta,

„Börzsöny a mi mûhelyünk”

Domborzati illusztráció

hogy nagyon sok eredménnyel rendelke-zik már az õslénykutatás ebbõl a térség-bõl, de még mindig akad kutatnivalóbõven e területen.

Dr. Nagy József botanikus „A Börzsönyáltalános növénytani vonatkozásai” c. cö-nológiai elõadását számos diakép vetíté-sével fejezte be, amely képileg is meg-gyõzõen támasztotta alá azt a fõ megálla-pítását, hogy a Börzsöny növényvilágafajban és növénytársulásokban kiemelke-dõen gazdag. Ez annak is köszönhetõ,hogy a különbözõ flóratartományokbatartozó szubmediterrán flóraelemek „ittadnak találkozót” a kontinentális és aszubkárpáti flóraelemekkel, és ez az okaannak, hogy a Börzsöny négy flórajárás-sal is rendelkezik.

Dr. StandovárTibor ökológusszemmel vizsgáltaa börzsönyierdõket, az általaelmondottak és abemutatott illuszt-rációk mind, mindazt fejezték ki,hogy jó lenne, ha a„vágásos gazdálko-dást” a természet-szerû erdõgaz-dálkodás váltanáfel, amely nemcsaka faji és élõhelyi

sokféleség (biodiverzitás) megõrzését ésfokozását segítené elõ, hanem tájképi éstájesztétikai szempontból is tovább nö-velné hegyvidékünk értékét.

Dr. Koczó József helytörténész a „Nyu-gat-Börzsöny településeinek helytörténe-ti vázlata” címmel adott körképet a hegy-ség nyugati (Pest megyei) településeinekkialakulásáról, történetérõl. A település-történet a helyi társadalmak történeténekfontos kerete, amely szociális, társada-lomlélektani jelentõséggel is rendelkezik.

Múzeumlátogatás zárta az eseményt,Lakatos József megbízott múzeumvezetõmutatta be a Börzsöny Múzeumot, szólvaaz állandó (régészeti, néprajzi, természet-tudományi és egyéb ) kiállításról, és aBMBK által tavaly õsszel rendezett konfe-renciához kapcsolódó, és 2004. márciusvégéig látogatható idõszaki („Kõzet- , ás-

vány-, õsmaradvány-leletek a Magyar Ter-mészettudományi Múzeum és a MagyarÁllami Földtani Intézet Országos FöldtaniMúzeuma gyûjteménybõl” c.) kiállításról.

Végül a Börzsöny Múzeum Baráti Kö-re nevében megköszönöm a konferenci-án való részvétel lehetõségét az IpolyErdõ Rt. vezetésének és munkatársainak.Bízunk abban, hogy további együttmû-ködésünk során egymás stratégiai partne-reivé válhatunk a Börzsöny természeti éstársadalmi értékeinek megismerésében,megismertetésében és megóvásában.

Fésû József GyörgyBörzsöny Múzeum Baráti Körének

elnöke

OktatócsomagHazánkban elôforduló jellegzetesebb fafajok gyûjteménye

Tartalom: 20 fafaj ismeretanyag két oldalon A3 méretben és 80 db A5 kártya a fafa-jok alak, kéreg, termés, metszet képeivel.

Az Oktatócsomag, valamint a fafajok poszter (900 x 440 mm) formában valóutánrendelésére van lehetõség az Alföld Rendszerháznál.

A kiadvány szerzõi, szerkesztõi

Az igényes kiadványt hazai minisztériumok és Roland Migende Baden Würt-temberg Tartomány Erdõtanácsosa támogatta.

Németh Róbert5000 Szolnok, Szigliget u. 2.tel./Fax: 56-420-018, 513-986E-mail: [email protected]

LektoráltaTörök Olgaerdõmérnök,mérnök-tanár

Dósa Gyulaerdész, vadgazdálkodási

szakmérnök, erdõpedagógus5000 Szolnok, Verseghy út 18.

tel.: 30 9785-328

HelyreigazítóA májusi szám 172. oldalán a tudósí-

tónak Csíkszeredában járt az esze, ígylett az ebesi csemetekert kiválóerdészébõl, Domokos Gergelybõl Dé-nes Domokos. Mindkét Domokostól el-nézést kér a szerkesztõ.

Karátson Dávid elôadása

Vojnits András zoológus

Documents

Erdészeti Lapok 2004. 139 évf. 6. füzeterdeszetilapok.oszk.hu/00300/pdf/00300.pdf · 2009-06-12 · A harmadik oldal T iborc panaszától hangos a hazai erdésztársa-dalom. Már