Szakdolgozat · esetenként eltér ı, konkrét példaként kiemelem a már 1995 óta személyiség- és közösségfejlesztéssel foglalkozó Nagyító Alapítvány metódusait

1

Szakdolgozat

Márkus Dóra

2

Schola Europa Akadémia Szakközépiskola

a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel együttmőködésben

Közösségfejlesztés

Konzulens tanár: Szőcs István Készítette: Márkus Dóra

Ifjúságsegítı szak

Budapest – Piliscsaba, 2009.

3

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés 4

II. A közösségfejlesztés története 5

II.1. Anglia és Amerika 5

II.2. Magyarország 6

III. Mi a közösségfejlesztés? 8

III.1. Mit nevezünk közösségnek? 8

III.2. Ifjúsági közösség 10

III.3. A közösségfejlesztés alapelvei 12

IV. A közösségfejlesztés módszerei 14

IV.1. Aktivizáló módszerek 14

IV.2. Nagyító program 15

V. Miért van szükség közösségfejlesztésre? 19

VI. Összegzés 20

Felhasznált irodalom 21

4

I. Bevezetés

Dolgozatomban a közösségfejlesztéssel fogok foglalkozni. Elsı lépésként megvizsgálom

kialakulásának történetét, majd ezek után érintem a közösségfejlesztés fontosabb állomásait,

igyekezvén definiálni, hogy mit értünk közösségfejlesztés alatt. Ennek eléréséhez úgy vélem

fontos, hogy megvizsgáljuk, mi is a közösség, milyen sajátosságokkal rendelkezik és melyek

az ismérvei. Ezen belül is megvizsgálom az ifjúsági közösségek jellemzıit, az ifjúsági

közösségfejlesztés sajátosságait, és annak hatását mind az egyénre, mind a környezetére

nézve. Továbbá kutatom, miért is van szükség arra, hogy az egyén közösségbe tartozzon.

Ehhez fontosnak tartom ismertetni azt is, milyen módszerekkel foglalkozik a

közösségfejlesztés, hiszen ezen alapszik az egész sikeressége. És minthogy a módszertan

esetenként eltérı, konkrét példaként kiemelem a már 1995 óta személyiség- és

közösségfejlesztéssel foglalkozó Nagyító Alapítvány metódusait. Az alapítvány „olyan

módszereket és eszközöket hív segítségül, amelyek révén beindulnak bizonyos önismereti és

csoportdinamikai folyamatok, ezek pedig az egyén személyiségét és a közösség összetartó

erejét is képesek növelni, nagyítani”.1

Végül dolgozatom lezárásaként azt vizsgálom, miért van szükség napjainkban

közösségfejlesztésre és hogy ez milyen jótékony hatással van az egyénre.

Véleményem szerint a közösségfejlesztésre való igény hazánkban is megvan, azonban ez

még nem eléggé elterjedt.

Fontosnak tartom a közösségfejlesztést, mert úgy vélem, hogy építı hatással van a

személyiségre, ezáltal a közösségek életére is, hiszen a kettı folyamatos kölcsönhatásban áll

egymással. Úgy gondolom, hogy jelentıs szerepet kellene kapnia hazánkban legfıképpen az

ifjúsági közösségfejlesztésnek, ezáltal az egyén életének korai szakaszában elsajátíthat

bizonyos önismereti, kommunikációs és együttmőködési módszereket, mellyel hatékonyabbá

teheti saját, valamint helyi közösségének életét is.

1 Gesztes Olympia – Vikor Csaba: Nagyító Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése, 10. oldal

5

II. A közösségfejlesztés története

II.1. Anglia és Amerika

A közösségfejlesztés kialakulása és elterjedése elsısorban az angol és az amerikai történethez

kapcsolódik.

Az angol közösségfejlesztés történelmének fontos kiindulópontja az 1884-ben induló

settlement mozgalom volt, melynek székhelyéül az észak-londoni Toynbee Hall szolgált.

Ezek a settlement-házak „olyan közösségi-szociális központok voltak, amelyek a kor szintjén

fogalmazták meg és szervezték meg a késıbb szakosodó, önálló intézményrendszert kiépítı

oktatási, kulturális, szabadidıs, sport-, egészségügyi és szociális tevékenységeket” .2

Az 1930-as, valamint késıbb az 1950-es évek Angliájában a közösségfejlesztés fıként a

lakásügyi programokkal volt összefüggésben. Az akkori közösségfejlesztık egyfajta

közösségi szellem kialakítását, az új lakónegyedekbe költözött emberek közösséggé

formálását tőzte ki célul.

A szakma történetében jelentıs szerepe van az Anglia gyarmatain végzett

közösségfejlesztı munkának is, hiszen az ott zajló tevékenység eredményei felhasználásra

kerültek késıbbi fejlesztési munkákban.

A közösségi intézményrendszer Amerikában alulról szervezıdve jött létre, így a kisebb

állami befolyásolás eredményeként sokkal önállóbbak és önszervezıdıbbek voltak. A

settlement-mozgalmak 1889-tıl Amerikában is meghonosodtak, ennek alapjaként J. Adams és

G. Starr megalapították a Hull Házat.

Az 1990-es évek elején végzett közösségszervezıi munka hasonlóságokat mutat az

angolokéval, mivel a lakóközösségek társadalmi problémáinak megoldására irányuló törekvés

volt a fı cél. A XIX. század második felétıl azonban a rohamosan zajló városiasodás okozta a

legfıbb problémát, mert a vidékrıl a városokba települt emberek többnyire nyomorban,

teljesen elszegényedve éltek. E probléma megoldására új kormányzati szervezetek alakultak,

melyek többnyire pénzsegélyek és szociális szolgáltatások formájában segítettek a

rászorulókon.

Az ENSZ által szorgalmazott közösségfejlesztési programok az 1950-es években indultak

a harmadik világ országaiban. Az alapgondolat az volt, hogy az érintettek ébredjenek rá és

öntsék szavakba problémáikat.

2 Vercseg Ilona: Közösségfejlesztı leckék kezdıknek és haladóknak, 13. oldal

6

Az 1960-70es években már létrejöttek új intézmények és önkéntes csoportok is tanácsadás

céljából.

Az 1990es években Európában a szegénység volt a legnagyobb probléma, erre kerestek

megoldásokat szociális és közösségfejlesztı programokon, projekteken keresztül.

Az elsı, több országot átfogó közösségfejlesztı program az Európai Unió Szegénység

Programja, melynek alapelvei:

- multidimenzionális megközelítés

- partneri viszony

- részvétel

Mai szakemberek szerint a közösségfejlesztés kialakulásának három eredete van:

1) „Az önsegítés és a szolidaritás mikroszintő világa, melyben a közösségi tevékenység

elsısorban a rokonok és a szomszédok körében zajlik.

2) A kölcsönös segítség szervezett, mezoszintő világa, azaz az egyesületek, ipartestületek,

civil szervezıdések segítségnyújtásának már formalizált cselekvési tere.

3) A filantrópok tevékenysége, azaz akik beavatkoztak a „kevésbé szerencsések” életébe,

azért, hogy közösen együtt dolgozva kialakítsanak egy „szerencsésebb” jövıt”. 3

II.2. Magyarország

Magyarországon a kulturális és közmővelıdési területrıl indult el a közösségfejlesztıi

munka. A magyarországi közösségfejlesztés történetében is megjelentek az 1970-es években

az ún. settlement-házak tevékenységéhez hasonló mővelıdési otthonok.

Az iparosodás során bekövetkezett városiasodás hazánkban is súlyos problémákat

eredményezett csakúgy, mint a fent említett országokban. A problémák felmerülésével

egyetemben azonban megszervezıdött a civil társadalom is. Demokratikus társadalom

hiányában azonban nem sikerült kellı befolyást gyakorolni a hatalomra, így az újszerő

megoldásokat az állam nem ismerte el.

A hazai történet hátránya a döntéshozatali szervezetek által támogatott széleskörő alulról

építkezés hiányossága. Ez a hiány jobbára mind a mai napig fennáll. Hazánkban civil

szervezeteket 1980-tól egyre többen hoztak létre, majd 1987-tıl ismét lehetségessé vált

alapítványok létrehozása is. 1989-ben elıször pedig sor került törvényi szabályozásra is. A

3 Kriston Renáta: Közösségfejlesztés története dióhéjban -. Székesfehérvári Civil Érdekegyeztetı Fórum

7

kilencvenes évekre már elfogadottá váltak az önkéntes csoportosulások. Napjainkban pedig

egyre inkább megtörténik a felismerés a helyben születı megoldások és az állampolgárok

helyi közösségben való aktív részvételének fontossága iránt.

A közösségfejlesztés épülı hazai rendszerének alapjaként 1989-ben megalakult a

Közösségfejlesztık Egyesülete, mely országosan fejti ki tevékenységét. Hazánkban a

közösségfejlesztést képviselık elsısorban „a helyi társadalmak demokratikus

önszervezıdésére és együttmőködésére helyezik a hangsúlyt”.4 Ennek célja, hogy

megszülessen és megerısödjön a nonprofit szektor, vagyis legyenek helyi közösségek,

amelyek strukturálják a helyi társadalmakat. Ezáltal az állampolgárok egyre inkább meg

tudják határozni céljaikat, hiszen egyre többször vesznek részt cselekvıen a helyi

folyamatokban, ezáltal mind jobban felismerik érdekeiket, s ennek megvalósítása érdekében

tudnak cselekedni.

Célja elérése érdekében az Egyesület a következı mőködési formákat honosította meg:

� fórumok szervezése;

� a nyilvánosság szervezése a Parola-füzeteken és a Civil Rádión keresztül;

� képzések szervezése;

� hálózatépítés;

� közösségi adattár létrehozása;

� külföldi kapcsolatok kiépítése.

A hazai közösségfejlesztés napjainkban növekvı mértékben közelít a nyugat-európaihoz.

Ennek okai:

� az új rendszer kiépülésébıl fakadó új típusú problémák megjelenése;

� az európai trendek térhódítása;

� a hazai szociális munkában kifejlıdött nyitás a közösségi munka felé.

4 Kriston Renáta: Közösségfejlesztés története dióhéjban. Székesfehérvári Civil Érdekegyeztetı Fórum

8

III. Mi a közösségfejlesztés?

A közösségfejlesztés „olyan társadalomfejlesztési gyakorlat, mely a legkülönbözıbb

társadalmi problémákra, lehetıségekre az emberek szőkebb-tágabb csoportjainak közös

fellépésében, közösségi problémamegoldások kiérlelésében hisz, ezeket a folyamatokat

támogatja”.5

A meghatározásból is látszik, hogy a közösségfejlesztésnek a legalapvetıbb elve és célja

az aktív részvétel, az emberek bevonása a problémák megoldásának folyamatába. Így akár

iskolai, akár helyi szinten olyan együttmőködés kezdıdhet el, mely egyúttal jobban

összekovácsolhatja az embereket, és melynek során szívesebben vesznek részt az ıket érintı

problémák megoldásában vagy akár a problémák kialakulásának megelızésében. Ilyen módon

minden közösségfejlesztı tevékenység egyúttal hozzájárul a társadalom fejlıdéséhez is,

hiszen az emberi jogok, a társadalmi bevonás, az egyenlıség és a sokszínőség elfogadását

érvényesíti.

III.1. Mi a közösség?

A közösségfejlesztés alapvetı eleme maga a közösség, ami „egy széleskörően használt

fogalom, mely kifejezhet embercsoportot (ifjúsági, amatır közösség); minıséget (közösségi,

közösséghiányos); … lokalitást (helyi vagy faluközösség); közös alkotást (közösségi színház);

érzést, szándékot; … képességet, az együttmőködésre (közösségi ember); gazdálkodási

formát; azonos eszmék, célok, azonos értékrend vállalását; … etnikai és kulturális értékekhez

tartozást; nemzeti–állami–politikai együvé tartozást”.6

Elsısorban a közösség és a csoport fogalma közti különbségeket szeretném bemutatni.

Robert K. Merton szociológus a csoportot szorosabb köteléknek tartja a közösségnél. Ezen

vélemény szerint azonban – és ennek alátámasztására a szakirodalomban több meghatározás

is található – a közösségnek jelentısebb értéktartalma van, ez a csoportnak már egy

magasabb, minıségibb szintjét képezi.

Ez jól látszik A.V. Petrovszkij „csoporton belüli személyközi kapcsolatok tevékenységben

való közvetítettségének elmélete”-ben is, mely szerint egy csoport fejlıdésében különbözı

szintek, rétegek különíthetık el:

1. „Az elsı réteg a diffúz, halmaz jellegő csoportnak felel meg 5 Kátai Gábor: Gondolatok az ifjúságpolitikáról és eszközeirıl, 146. oldal 6 Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, 29. oldal

9

2. A második, középsı réteg, ahol a közösség mérhetı változói, a kollektív

önmeghatározás, az értékorientációs alapon létrejött egység, valamint a tényleges

csoportalapú érzelmi azonosulás élnek és hatnak

3. Végül a közösségi lét voltaképpeni reprezentáns rétege tárul elénk: a „mag”, melyben

a közösség mint az értékek realizálója és közvetítıje teremti és ırzi meg önmagát”

Vagyis egy közösség állhat egy csoportból, de lehet több csoport egysége, mivel egy

csoportba véletlenszerően kerülünk be (mint pl. egy iskolai osztályba), míg egy közösség

tagjának lenni már tudatos választás eredménye.

A közösség további fontos ismérve a mi-tudat, vagyis a közösségi érzés tudatának

kialakulása. Ehhez nagymértékben hozzájárulnak a közösen szerzett élmények a társas

tevékenység során és ezáltal a közösség összetartó ereje is erısödik.

A közösségeknek van egyfajta hiánypótló funkciója is, mivel azzal, hogy egy közösség

tagjává válunk, olyan tulajdonságokkal leszünk felruházva, melyek a társadalom fejlesztését,

a társadalmi hiányok visszaszorítását szolgálják, valamint a résztvevık és környezetük életét

is pozitívan befolyásolja. Ilyen lehet például a minden közösségben szükségszerően

elıforduló konfliktus, mely egy jól mőködı közösségben is meglévı jelenség. Ennek

legnagyobb haszna abban rejlik, hogy a konfliktusok által fejlıdnek az önismereti és szociális

képességek.

Egy jól mőködı közösség ismérvei:

� a kooperáció képessége, hiszen egy közösség akkor mőködhet igazán jól, ha a tagjai

összefognak, együtt tudnak mőködni és dolgozni

� fontos továbbá a nyílt, tiszta kommunikáció annak érdekében, hogy a feladatok és a

problémák kellıképpen átláthatóak legyenek, és a felmerülı kérdéseket meg tudják

beszélni

� az egymásért való felelısségvállalás és egymás segítése.

„A közösség valóban értéktartalommal bíró fogalom, s számunkra ez a minıség emberek

közös és szabadon meghatározott tartalmú cselekvése önmaguk boldogulása, érvényesítése,

helyzetük javítása érdekében, mely közvetve a közjót is gyarapítja.” 7

7 Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, 53. oldal

10

III.2. Ifjúsági közösség

Az egyén egyszerre több közösség tagja lehet, így tehát a fiatalok is többfajta közösségbe

tartozhatnak, és ezek a közösségek sokfélék lehetnek, ilyenek pl. a baráti közösségek vagy az

internetes közösségek stb. Azt, hogy az egyén melyik közösség tagjává szeretne válni

nemcsak a közösségbe való tartozás szükséglete befolyásolja, hanem jelentıs mértékben az is,

hogy az érdekek és az értékek közösek legyenek.

Az ifjúsági közösségeknél figyelhetı meg a legintenzívebben, hogy egy közösség milyen

nagy hatással van az egyénre. Ez persze fordítva is igaz, hiszen a közösséget egyének

alkotják, személyiségüknek pedig jelentıs formáló ereje van. Az ifjúsági közösségekre

jellemzı, hogy megalakulásuk színtere az iskola, mely jelentıs szerepet játszik az egyén

életében, de jellemzıen a társadalmi szintő oktatás és nevelés feladatát látja el.

Mivel a serdülıkor kezdetén elindul a felnıttektıl való függetlenedés folyamata, ezért

egyre jelentısebb szerepe van a kortárscsoportok kialakulásának, és így a kortársakkal

eltöltött idı is egyre nı. A szülıktıl való eltávolodást a függetlenségigény és a kortársakkal

való kapcsolat erısödése jellemzi. A serdülıkorban megváltoznak a baráti kapcsolattal

szemben támasztott igények, egyre fontosabbá válik a szolidaritás, az érzelmi támasz és az

elkötelezıdés. A barátság serdülıkorban szinte kizárólag az azonos nemőekre korlátozódik,

mivel az azonos nemőek véleménye, viselkedése a fontos minta. A nemi szerepekkel

kapcsolatos társas viselkedések nagy része megfigyelés és gyakorlat útján sajátítandó el.

A serdülıkorra jellemzı többek között a kortárs csoportok szervezıdése, a kortársi

befolyás növekedése, valamint a barátság fontossága. A kortárscsoporthoz való tartozásban

jelentıs szerepe van a szabad választásnak, mert ez jelzi leginkább a serdülık megnövekedett

önállóságát környezetük megválasztását illetıen. Leginkább olyan társaságot választanak,

ahol magukra találhatnak, ahol hasonló emberekkel találkozhatnak, és ahol a saját dolgaikkal

foglalkozhatnak. A kortársakkal való együttlét mértékének és jelentıségének megfelelıen

azonban lényegesen erısebbé válik a kortárs csoportok befolyása a fiatalok döntéseire. Ezért

is fontos, hogy egy osztályban a tanulás mellett lehetıség legyen közös élmények átélésére és

a közösségi lét, a közösségi szerepek gyakorlására.

Egy osztályközösség nem tekinthetı ifjúsági közösségnek, mivel az egy formálisan

szervezett, készen kapott, hagyományos közösség. Az iskolákban az osztályokon kívül

létrejövı ifjúsági közösségek spontán módon, alulról építkezve szervezıdnek, összetartó

erejük a benne résztvevık hasonló mentalitásából, életkorából, érdeklıdési körébıl fakad.

11

Az ifjúsági közösségekrıl is elmondható, hogy alapvetıen az együttmőködésre épülnek,

hiszen ez elengedhetetlen a közösség hatékony mőködéséhez. Ezek a közösségek az ifjúsági

korcsoportba tartozók igényei, szükségletei szerint alakulnak meg, és tevékenységein

keresztül értékeket közvetítenek a tagok számára. Éppen ezért pozitívan hat a résztvevı tagok

személyiségére. Fı értékek közé tartozik a szolidaritás, a civil kezdeményezés, az

együttmőködés és az ıszinteség. Ezek az informálisan létrejött közösségek jelentıs közösségi

tudattal rendelkeznek, hiszen elmondható róluk, hogy „a fiatalok saját szándékából a fiatalok

fiataloknak fiatalokkal alakították ki”.8

Azzal, hogy a fiatalok cselekvıen vesznek részt egy közösség életében, nı az

önbecsülésük és magabiztosabbá válnak. A közösség további nagy elınye, hogy biztonságot

nyújt a fiatalok számára mind fizikailag, mind lelkileg.

Egy helyi ifjúsági közösség is mőködhetne, mint önszervezı intézmény egy település

életében, és ebben a folyamatban a tanárok, az iskolák és az önkormányzat közvetítı, segítı

szerepet játszana. Ebbıl kifolyólag az alulról szervezıdı kezdeményezés által a helyi fiatalok

jobban megismerhetnék városukat, bekapcsolódnának és aktívan részt vennének a település

életében, mindezzel erısítve polgári szerepüket és azt az érzést, hogy szükség van rájuk.

Az ifjúsági közösségfejlesztés egy olyan fejlesztési folyamat, melynek során a fiatalok az

igényeik megvalósításához szükséges lehetıségeket felkutatják, és ebben segítségükre vannak

településük irányító szervei, civil szervezetek és segítı felnıttek.

„Az ifjúsági közösségfejlesztés célja a fiatalok önbizalmának erısítése, cselekvési kedvük

növelése, a közösség/település iránti felelısségérzet kialakítása, közösségeik

önszervezıdésének elısegítése és érdekeik nyilvános megjelenítése. Az ifjúsági

közösségfejlesztés révén a fiatalok képesek lesznek bekapcsolódni a település életébe, a helyi

kérdések alakításába, amely valódi részvételhez vezet”.9

Az ifjúsági közösségfejlesztés egyik fı célja a fiatalok tudatosabb életre való nevelése.

Nagyon fontos, hogy ifjúsági közösségek fejlesztésénél megvalósuljon a tapasztalati

tanulás – vagyis a tapasztalatok reflexióján keresztül történı logikai híd megteremtése az

élmény, a tapasztalás és a hétköznapi élet helyzetei között –, hiszen azt a fajta tudást vagyunk

képesek leginkább hasznosítani, melyet a saját tapasztalataink alapján szereztünk, és ezáltal az

egyén önmaga számára vonhat le konklúziókat. Ezek a tapasztalatok és az ezekbıl levont

tanulságok pedig az egyén személye által beépítıdnek a csoport életébe is, mert

hozzásegítenek a hétköznapok mind tudatosabb megéléséhez.

8 Kátai Gábor: Gondolatok az ifjúságpolitikáról és eszközeirıl, 25. oldal 9 Az ifjúsági munka fogalomtára, 35. oldal

12

Fontos továbbá, hogy az ifjúsági közösségfejlesztés reális kamaszkori igényekre és

problémákra épüljön, mert a fiatalok nyitottabbak és motiváltabbak az aktív szerepvállalásra,

ha a meglévı tudásukra alapoz a fejlesztı tevékenység.

III.3. A közösségfejlesztés alapelvei

Minden szakmában fontos, hogy legyenek alapelvek, amelyek mentén a szakma kialakul és

mőködik. A CDX, azaz az Community Development Exchange, az Egyesült Királyságban

mőködı közösségfejlesztı szervezetek győjtıszervezete által megfogalmazott értékek a

következık:

� „Társadalmi igazságosság – az emberek képessé tétele arra, hogy érvényt szerezzenek

emberi jogaiknak, kielégítsék szükségleteiket és nagyobb beleszólásuk legyen az

életüket befolyásoló döntéshozatali folyamatokba.

� Részvétel – az emberek demokratikus bevonásának elısegítése az életüket befolyásoló

kérdések megoldásába a teljes állampolgáriság, az autonómia és a közösen gyakorolt

hatalom, valamint a készségek, tudás és tapasztalat alapján.

� Egyenlıség – az olyan egyéni megnyilvánulások, illetve intézményi és társadalmi

gyakorlatok megkérdıjelezıdése, melyek diszkriminálják és marginalizálják az

embereket.

� Tanulás – az olyan készségek, tudás és szakértelem elismerése, mellyel az emberek

hozzájárulnak a társadalmi, gazdasági, politikai és környezetvédelmi problémák

megoldásához, illetve melyeket a folyamat során sajátítanak el.

� Együttmőködés – közös munka a megfelelı tevékenységek meghatározásában és

végrehajtásában, a különbözı kultúrák és hozzájárulások kölcsönös tisztelete

alapján.”10

A közösségfejlesztés fı alapelvei a részvétel és a bevonás. A részvétel, mint alapelv célja a

helyi közösséghez és a társadalomhoz tartozás elısegítése, és hogy az egyén részt vegyen a

közös cselekvésben. Hiszen lehetıséget nyújt az emberek számára az, ha tartoznak valahova.

Lehetıséget arra, hogy a kialakult kapcsolatok, együttmőködések révén felelısséget

vállaljanak, magabiztosak legyenek és cselekvıként vegyenek részt a társadalomban. A

részvétel folyamatában az egyén szintjén az egyénnek konkrét céljai vannak, nem csak

10 Paul Henderson: A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata

13

sodródik, hanem saját maga vesz részt élete irányításában. Ezáltal a közösségben közös

normák, bizalom és szolidaritás a jellemzı.

„A valahová tartozás a részvételt magát is jelenti: részt veszek annak a helyi közösségnek

az életében, ahová tartozom, mert felelısnek érzem magam érte, s alakítom viszonyait,

tevékenységét, céljait”.11

A bevonás, mint alapelv lényege, hogy „a bevonás szükségességérıl akkor beszélünk,

amikor az adott közösség és tagjai alacsony részvételi aktivitást mutatnak. Tehát akkor van rá

szükség, amikor az egymás iránti bizalom és szolidaritás gyenge, a kölcsönös segítés, a

cselekvı viszonyok száma csekély, a lakosok nem ismerik jogaikat, kötelességeiket,

lehetıségeiket és az intézmények elvben értük, gyakorlatilag azonban nélkülük mőködnek”.12

Mindezeket jól összefoglalja a 2004-ben kiadott Budapesti Nyilatkozat, melynek egy

részlete így hangzik: „A közösségfejlesztés oly módon erısíti meg a civil társadalmat, hogy a

közösségi cselekvést és a közösségi perspektívákat helyezi elıtérbe a társadalmi-, gazdasági-,

és környezetvédelmi irányelvek kialakítása során. A közösségfejlesztés a helyi közösségek

képessé tételére törekszik, beleértve a földrajzilag meghatározott, a közös érdekek vagy

azonos identitás, illetve a konkrét témák és kezdeményezések alapján szervezıdı közösségeket

is. A közösségfejlesztés a közösségi csoportokon, szervezeteken és hálózatokon keresztül

fejleszti az emberek képességét arra, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak, valamint

felkészíti az intézményeket és az állami, magán és nem kormányzati szervezeteket arra, hogy

párbeszédet alakítsanak ki a lakossággal az ıket érintı változások közös meghatározásában

és végrehajtásában”.13

11 Vercseg Ilona: A részvétel mint közösségfejlesztési alapelv 12 Uo. 13 Budapesti Nyilatkozat

14

IV. A közösségfejlesztés módszerei

A közösségfejlesztés módszertana a közösségfejlesztık különbözı technikáiból áll össze. Az

angolok a practical theory kifejezést használják, melynek magyar jelentése gyakorlati elmélet.

Ennek lényege, hogy az elmélet a gyakorlatból, a gyakorlat során szerzett tapasztalatokból jött

létre. A gyakorlat fontosságát helyezi elıtérbe, mert a jártasság alapozza meg az elméletet és

ily módon könnyebb is azt megérteni.

Természetes, hogy minden közösségfejlesztınek egy idı után kialakul az egyéni stílusa és

eszköztára. Ennek a folyamatnak fontos momentuma, amikor „a fejlesztı már önmaga

számára is értelmezni tudja a közösségi munka mire-valóságát, a számára legfontosabb

értékeit, és amikor már bárki kérdésére be tudja mutatni és meg tudja magyarázni, hogy

milyen tevékenységet végez a közösségben”14

A közösségfejlesztés során hét fázis figyelhetı meg:

1. kapcsolatfelvétel, a résztvevık bevonása, cselekvı tényezık összegyőjtése;

2. a helyzet feltárása;

3. a közösség véleményének feltárása;

4. a feladatok megtervezése, cselekvési terv készítése;

5. technikák elsajátítása, a közösségek megalakulása;

6. a közösség külsı és belsı kapcsolatainak aktivizálása, érdekérvényesítés;

7. a munka koordinálása, a folyamatok értékelése és a továbblépés tervezése.

A közösségfejlesztés fontos elemét képezi az élményszerő egymástól tanulás, melynek során

sokkal intenzívebben sajátíthatók el a képességek, mely a résztvevık tudására és

tapasztalatára épít. Nagy szerepe van az egyéni ötleteknek és a rögtönzésnek.

IV.1. Aktivizáló módszerek

Az aktivizáló módszerek nagymértékben elısegítik a résztvevık közötti együttmőködést.

Ilyen aktivizáló módszer például az amerikai-svéd mintájú „svéd tanulókör”, melynek célja a

tudásvágy felébresztése. Ezek az önképzıkörök lényegében fórumok, ahol az emberek

segíthetnek egymásnak oly módon, hogy megoszthatják tapasztalataikat, tudásukat másokkal

azért, hogy közösen változtathassanak nézıpontjaikon, hogy véleményt tudjanak formálni


15

különbözı kérdésekben, megújíthassák, felfrissíthessék gondolkodásukat. Ezek a tanulókörök

az aktív polgári nevelés és az önnevelés eszközei.

Megemlíteném továbbá a Tankatalógust, melynek célja bizonyítani, hogy mindenhol van

hozzáértés és tapasztalat, melyet a helyi közösségek tagjai egymás között értékesíteni tudnak,

így segítve egymást és ezzel növelve önszervezıdésüket.

Aktivizáló módszerek közé tartozik továbbá:

� a helyi jelentıs személyiségekkel készített egyéni interjú, mely egyfajta

kezdeményezı beszélgetés;

� az úgynevezett nyilvános beszélgetések, melynek során asztalra kerülnek a felmerülı

problémák;

� a „jövımőhely” módszere. A módszer elsı fázisában megtörténik az elıkészítés,

egyfajta terepszemle. A második fázis a kritika, melynek során röviden meg kell

fogalmazni a felmerülı problémákat. Majd következik a fantázia szakasza, amikor is

munkacsoportokba rendezıdve fantázia-projektek létrehozása valósul meg. Végül az

utolsó fázis a megvalósítás, amikor is a legnagyobb fajsúlyú problémák megoldására

kidolgozott projektek létrehozása a cél;

� a település humán, természeti és gazdasági erıforrásait felmérı és aktivizáló közösségi

felmérés.

IV.2. Nagyító program

A Nagyító – Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése – program 1995-ben indult el, melynek

célja „a résztvevı fiatalok személyiségének és közösségi életének fejlesztése, illetve a

résztvevık arra való buzdítása, hogy merjenek és akarjanak önálló, gondolkodó emberekké

válni, olyanokká, akik saját véleménnyel és célokkal rendelkeznek, és azokért küzdeni is

képesek”.15

Ez egy úgynevezett rövididejő tanulási program, melynek témája lehet: önismeret,

kommunikáció, reklám, szenvedélybetegségek, szerelem-párkapcsolat, tolerancia,

közösségfejlesztés.

Az egy hétvége alatt lezajló képzés célja, hogy minél ösztönzıbben hasson, ezáltal mind

érzelmileg mind szellemileg nagy hatással legyen a résztvevıkre, és ez az impulzus hosszú

távon is maradandóvá váljon.


16

A program menetének elsı fázisa a pályázat útján történı jelentkezési forma. Ezután

történik egy elızetes felmérés, melynek során kialakul egy személyesebb kapcsolat az osztály

és a szervezık között, valamint megtörténik a képzéssel kapcsolatos igények felmérése és a

tevékenység ismertetése.

A program elsı napján megérkezéskor megtörténik a körbevezetés, a bemutatkozás,

valamint a diákok és a szervezık által közösen létrehozott szerzıdéskötés, mely teret ad a

program rendjének, a kívánságoknak és a szankcióknak.

A Nagyító képzések jellegzetes módszere a 10-12 fıs, véletlenszerően kialakított

kiscsoportokban való foglalkozás. A kiscsoportok kialakítása azért is fontos, mert a képzés

során a kevés létszámból adódóan bensıségesebb légkör jellemzi, melynek hatására a

résztvevık könnyebben megnyílnak, érzelmeik kifejezése és társaik érzelmeinek megértése

egyszerőbbé válik. A bizalmi szféra kialakításához elengedhetetlen a csoportvezetı páros

rugalmassága és nagyfokú intuíciója. Lényeges kiemelni, hogy a csoportvezetık mindig egy

férfi és egy nı, hiszen így a két nem kiegészíti egymást. Fontos tisztázni, hogy a képzés során

életbe lép a csoporttitok, mely a teljes körő bizalom megteremtésének egyik feltétele.

A nagycsoportos munka már kevésbé intenzíven hat az érzelmekre, mégsem választható el

szervesen a kiscsoportos foglalkozástól, mert kölcsönösen befolyásolják egymást, hiszen „ez

terep lehet bizonyos készségek tágabb körben való gyakorlására, bizonyos tapasztalatok

megosztására, érzelmi feszültségek levezetésére, de elıkészítheti, tisztázhatja a kiscsoportos

eseményeket is”.16

A csoportos módszerek Kaposi László és Rudas János felosztása szerint:

� az ismerkedési játékok, melyek már egymást ismerı emberek körében is hasznosan

mőködhetnek, hiszen a csoport tagjai új dolgokat tudhatnak meg egymásról;

� a bizalomjátékok során a cél az egymásrautaltság megtapasztalása;

� a lazítójátékok/relaxáció, vagyis a csoport ráhangolódása a további játékokra;

� a koncentrációs játékok, melyek a csoportban jelentkezı fáradékonyságkor hatásosan

alkalmazhatók;

� az interakciós játékok nagyban hozzájárulnak a csoporton belüli kölcsönös viszonyok

megállapításához;

� az ön- és csoportismereti játékok során az egyénnek lehetısége van jobban

megismerni önmagát egyrészt az átélt tapasztalatokból levont következtetésekbıl,

másrészt a társak visszajelzéseibıl;


17

� a csoportos feladatmegoldások a résztvevık közötti együttmőködésre alapoznak és

ezáltal erısítik a csoport összetartó erejét;

� a szituációs vagy szerepjátékok lehetıséget adnak a feszültségcsökkentésre, valamint

elısegítik a problémamegoldást, kezdeményezıkészséget teremtenek és fejlesztik a

kommunikációs készséget;

� a záró gyakorlatok csoportos feladatok lezárására törekszenek”.

A hétvége szerves részét képezi az értékelés, mely több formában történik:

� egyrészt reflexió útján, mely visszajelzést biztosít mind a diákok mind a szervezık

számára;

� az úgynevezett „Öröm- és Bánatfal” által, mely helyet biztosít mindenkinek aktuális

gondolatai, érzelmei, öröme és bánata kifejezésére;

� minden képzés végén sor kerül egy közös értékelésre, aminek során nagycsoport

keretében sor kerül a hétvége közös értékelésére;

� a szervezık pedig a résztvevık távozása után egy záró megbeszélés keretében

megvitatják a tapasztalatokat és a hátralévı feladatokat.

A nap elkezdésének, valamint lezárásának részét képezi az úgynevezett Nap- és

Holdköszöntı, melynek során egyfajta ráhangolódás történik az aznapi programokra,

valamint este a nap lezárására szolgál.

18

V. Miért van szükség közösségfejlesztésre?

Az ember születésétıl fogva társas lény. A személyiségformálódás alapvetı folyamataiként a

szocializáció és a perszonalizáció folyamatát nagyban segíti az, hogy életünk folyamán

számtalan csoport tagjává válhatunk és válunk is. Éppen ezért fontos az olyan közösség

kialakítása vagy éppen fejlesztése, amely a fiatalok érdeklıdésének megfelel, rugalmas, és

ahol hasonló korú és érdeklıdéső fiatalok vannak jelen.

Egy másik lehetséges választ D.E. Poplin fogalmazta meg „ma is léteznek azért

közösségek, melyeknek tagjai ma is teljes emberként szemlélik egymást, olyanokként, mint

akiknek lényegi jelentıségük és értékük, személyiségük van, míg a tömegtársadalom közösség

nélkül élı emberei mint silány végeredményre tekintenek egymásra, és nem tulajdonítanak

lényegi értéket és jelentıséget a személyiségnek”.17

Tehát ez a megállapítás is azt mutatja, hogy azok az emberek, akik valamilyen közösség

tagjai, sokkal jobban tisztelik és elfogadják egymást, és értékként tekintenek a személyiségre.

Míg a tömegtársadalomban azok az emberek, akik nem tartoznak semmilyen közösséghez,

barátságtalanabbak, nem ismerik fel a lényeges értékeket az emberi kapcsolatokban, és saját

magukban sem. Annak, hogy valaki nem tartozik semmilyen közösséghez, súlyos társadalmi

kockázata lehet, hiszen ezek a perifériára szorult emberek elidegenednek a társadalomtól.

Ezért is szükséges közösséget fejleszteni, mivel így azok az emberek, akik eddig

valamilyen okból kifolyólag nem ismerték a közösség adta lehetıségeket, a

közösségfejlesztés által személyiségüknek, és ezáltal közösségbeli részvételüknek fejlesztése

is megvalósulhat.

Továbbá abból a célból, hogy megvalósulhasson a társadalmi folyamatokban való aktív

részvétel, mely elısegítheti feltárni a közösségek szükségleteit és azok kielégítésének

lehetséges módjait.

Ez azért is lenne lényeges, mert egy-egy helyi közösség sokkal jobban, hatékonyabban

mőködne, ha a tagok mint önsegítı és önszervezı „intézmény” vennének részt a helyi

problémák megoldásában, és az önkormányzatnak „csak” egyfajta közvetítı szerepe lenne

ebben a folyamatban. És mivel természetesen nem lehet minden helyi problémát helyben

orvosolni, ezért az önkormányzat jelentısége sem csökkenne.


19

Közösségfejlesztést több célból is kezdeményezhetünk, de alapvetıen a közösség

megerısödése, magasabb szintre emelkedése a cél, mely eredményez(het)i a társadalmi

szolidaritás növekedését is.

A közösségfejlesztés egy másik nagy lehetısége, hogy a közösségben való részvétel során

az egyén megismeri saját magát és a környezetét. Ez azért fontos, mert ez az egyik feltétele az

önálló személyiséggé válásnak. A fejlesztés további célja lehet, hogy kielégítse az egyén

közösségbe való tartozás iránti szükségleteit, másrészt valamilyen a társadalom számára

fontos feladat teljesítése valósuljon meg.

A közösségfejlesztés szükségességét alátámasztandó, hogy hosszú távon:

� a résztvevık képesek lesznek együttmőködni;

� formalizálódhatnak a helyi törekvések, tehát létrejöhetnek pl. egyesületet, alapítványt

stb.;

� erısödik a résztvevık közötti összefogás;

� aktív részvételre ösztönöz;

� növekedik a helyi tudás;

� felélénkül az egymással való kommunikáció;

� nı a közösség kohéziós ereje.

A közösségfejlesztés által megszerzett tapasztalatok, élmények hosszantartó és mély hatással

bírnak az egyénre és a közösségre egyaránt, hiszen ezek a programok elsısorban érzelmileg

és lelkileg nagyban hozzájárulnak a résztvevık közösségben betöltött szerepének

letisztulásához és önmaguk jobb megismeréséhez. A csoportos tanulás eredményei pedig

rendszerint az önismeret, a kommunikáció és az együttmőködés nagymértékő fejlıdése.

A közösségfejlesztés az egyén és a közösség által a társadalomra is hatással van, hiszen ez

egy oda-vissza igaz láncreakció. Az egyén önismerete és annak fejlesztése hatással van a

környezetére, valamint a közösségekre, amelyekbe tartozik, ezáltal megvalósulhat a

társadalomban való aktív részvétel.

20

VI. Összegzés

Véleményem szerint a közösség az együttmőködés legmagasabb szintő formája, melyet

autonóm személyiségek szabad akaratukból hoznak létre, és amelynek pozitív értéktartalma

van. Éppen a közösségnek ez az értéke és maga a fejlıdés az, amely a közösségfejlesztés

mozgatórugója.

Úgy vélem, fontos lenne a közösségfejlesztés minél szélesebb körben való

megismertetése, mert ennek eredményeként megvalósulhatna az emberek aktívabb polgári

részvétele a helyi közösségekben, valamint az iskolában is hasznos lenne, hiszen a

közösségfejlesztés által az egyének jobban megismerik egymást és önmagukat is. Ezáltal nem

csak egyfajta sodródást érezhetnek át, hanem a közösségfejlesztés hozzásegítheti ıket egy

tudatosabb életvitelre is.

„Napjainkban az iskola vált a serdülıcsoportok legfontosabb szervezıjévé. Ezért lenne

nagyon fontos, hogy az iskolák a tanításon kívül is teremtsenek lehetıségeket a fiatalok

számára. Így oldódhatnának az osztályban, a teljesítmények kapcsán kialakult sztereotípiák,

növekedne az iskola vonzereje”.18

Véleményem szerint fontos lenne, hogy a fiatalok megtapasztalják az iskolán kívüli

képzések elınyeit, hiszen az önismereti tevékenységek által hatékonyabban tudnának részt

venni mind az iskolában kialakult közösségük, mind a helyi közösség életében.

Természetesen a közösségfejlesztés jótékony hatása nemcsak a fiatalokra vonatkozik.

Felnıtt lakosoknál is ugyanolyan hatékonyak a módszerek, hiszen elısegíti többek között a

hatékony együttmőködést és konfliktuskezelést.

Úgy gondolom, hogy ha a közösségfejlesztés nem is nyújt megoldást minden felmerülı

problémára, lényegesen sokat segít egy olyan folyamat elindításában, mely társadalmi, helyi

vagy egyéni szinten jelentıs változásokat eredményezhet, hiszen „a közösségfejlesztés nem

mindenható gyógyír a társadalom problémáira, hanem egyike a lehetséges beavatkozásoknak

és erıforrásoknak, amire a közösségeknek szükségük van”19

18 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlıdése, 207. oldal 19 Paul Henderson: A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata

21

Irodalomjegyzék

Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlıdéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Csepeli György: Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

Henderson, Paul: A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata, Parola folyóirat, 2006/4., 3-7. oldal

http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/b84c8c861998671e8525670c00815721/a146c506ce389576c125722d0033291d?OpenDocument

letöltés ideje: 2009/03/23

Kátai Gábor: Gondolatok az ifjúságpolitikáról és eszközeirıl, Belvedere Meridionale, Szeged, 2006.

Kriston Renáta: Közösségfejlesztés története dióhéjban – Székesfehérvári Civil Érdekegyeztetı Fórum

http://prohalo.hu/files/Kriston%20ren%C3%A1ta-K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gfejleszt%C3%A9s%20t%C3%B6rt%C3%A9nete%20di%C3%B3h%C3%A9jban%20-.doc


Nagy Ádám: Ifjúságügy, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2008.

SZ.n.: Budapesti Nyilatkozat – Az európai civil társadalom fejlesztése a közösségfejlesztés eszközeivel, 2004.

http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/538d96804d640588852566f2006f1ed7/6128a3978c67d2f6c1256e83002d9e12/$FILE/Budapesti%20Nyilatkozat.doc


Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlıdése, Helikon Kiadó, kh.n., 1999.

Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, Magyar Mővelıdési Intézet, Budapest, 2001.

Vercseg Ilona: A részvétel, mint közösségfejlesztési alapelv, Parola folyóirat, 2005/3-4., 23. oldal

http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/b84c8c861998671e8525670c00815721/5ce178bfbc4da037c1257131004122ad?OpenDocument


Vercseg Ilona: Közösség és részvétel, Parola folyóirat, 2006/4., 12-13. oldal http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/b84c8c861998671e8525670c00815721/da353dafc6fba390c125722d0035c7ef?OpenDocument


Documents

Szakdolgozat · esetenként eltér ı, konkrét példaként kiemelem a már 1995 óta személyiség- és közösségfejlesztéssel foglalkozó Nagyító Alapítvány metódusait