Esztétika 2010-09-08

Sík Sándor: Esztétika (könyv)1889- 1963-ig, piarista, költő, imakönyvek, tanár.Németh G. Béla

Bevezetés az esztétikába

Alapja, tárgya, feladatai, módszerei

Esztétika szó: tudományág neveként 18 szd.-ban használták először. – Baumgarten német filozófus alkotta meg, német eredetű, jelentése: érzéki megismerés, természete, vizsgálata.Érzékszervek működése.Azt állapítja meg hogy: fejlettebbek az állatokénál, működése rokon az állatokéval, de ezekkel többet tudunk a valóságról mint az állatok. Akkor, amikor még nem absztrahálunk, a puszta érzékszervi megismerés többet, mint a puszta állatoké, mi nem pusztán ösztönszerűen reagálunk, hanem valami módon a puszta érzéki tapasztalás is a valóság mélyebb megragadásra ösztönöz. Ebben kitüntetett szerep a művészetek.Érzékszervi tapasztalat alakította ezt a tudományszakot, elsősorban a művészet megragadása segítette. Embernek több érzékszerve van, és különös szerepe van a szemnek és a hallásnak, a többi az állatokhoz képest csökevény, kevésbé formált a látás és a hallás a művészi szempontból nagyon fontos. Ősembernek nem voltak tárgyai melyeket esztétikai szempontból készített, de pl. a párnáját kidíszítette, ágyát befedte valami mintás terítővel. Művészet mindig is jelen volt, de együttes neve nem volt, külön volt festészet, tánc, költő, későn jutott az emberek eszébe hogy ezek összefüggnek, és máshogy is kezelték őket.

2010-09-15

Esztétika egy tényre figyel: ez a tény az, hogy vannak szép jelenségek a világban, ez olyan minőség, ami bennünket figyelemre késztet, ez a tetszésnek nyilváníts.Mi is tetszik, ez sok ponton jelenik meg. Egy táj, egy tengerpart. Ez egy nagyon szubjektív dolog. pl.: ha valaki pestről vidékre kerül dolgozni, akkor hiányozhat neki a pesti éjszaka, amit magától értetődőnek tartott. Akkor érzi, hogy jó volt, amikor már nincs ott, hiányzik neki, honvágya van, pl.: Petőfi, akinek a puszta hiányzott.Szépséggel való kapcsolata.Ember is lehet szép, van egy sajátos szépsége az öregségnek. Öreg arcnak, alaknak is van szépsége. Alkotó is alkot olyan dolgokat, amik a szépségnek okoznak örömet, ez a művészet. Művész feladata hogy olyan dolgot, tárgyat készítsen, ami szép. Pl.: trágyadomb képen, aminek nincs szaga, de maga a látvány képen széppé válik. József Attila: Báránygané a havon, megfagyva gyönyörű lesz. Ezek nem arra valók, hogy hazavigyük.

A művészet reprodukálja a természetben felfedezett szépségnek, részben viszont maga teremt. Szobrász megalkothat olyan modellt, amit sosem látott, a műalkotás az a szépséget nem a köznapi dolgokban elveszett állapotban rakja elénk, hanem egy koncentrált állapotban.Tudatosan először a művészetben találkozunk szépséggel és csak utána a természetben. Pl.: egy arc vagy egy táj szépsége csak a képeken a művészetben vesszük észre. Természeti szépség nem tolakodó módon van jelen, hanem belopja magát az emlékezetinkbe. A művészet

keretbe foglalja, ami szép pl.: egy arcot, tehát azt sugallja, hogy erre érdemes figyelni. Egy keret akaratlanul egy tájra vonja a figyelmet és azt érezzük, hogy az valamiért szép, akkor is hogyha azt amúgy nem találnánk szépnek. Ez nem annyira evidens, ez egy objektív tapasztalat. Nem mindent állít meg a tapasztalat, ez egy szubjektív tapasztalat. De nem teljesen szubjektív. Nem mondható hogy ízlés dolga, részben iskolázottság részben született érzék. Pl.: vannak botfülű emberek, pl.: Mozartnak átlagon felüli érzéke volt, de ugyanilyen érzék van a negatív irányba is. A szépséget nem tudjuk egyformán érzékelni. Ha valaki valamit szépnek talál, akkor többet gondol, mintha csak annyit mondana, hogy tetszik neki. Művészetekkel foglalkozik a szépség.

Sokféle művészet más-más érzékünkre hat, kívülről nem sokban hasonlítanak, pl.: zene – fül, szobrászat – látványIrodalom: érdekes, szavakkal foglalkozik, emlékünkre hathatnak, maga elé tudja képzelni azt amiről, szól a költő vagy író. Érzékszervi tapasztalat lévén hogyan vezet le a tetszését. A művészetekben az a közös hogy mindegyiknek a művészetetekhez van köze. Az egyik hangok sora, a másik meg egy kődarab, ami egy szép vizuális formát tesz elénk, valami van ezekben, ami közös bennük, ezért van egy nevük a művészet. Akinek van az egyikhez érzéke a másikhoz is lesz. Ha egy új „szépség” fejlődik, akkor az egy másik művészetben is megjelenik, pl.: romantika a zenében és az irodalomban

Ezt a jelenség csoportot nem csak az esztétika csinálja, hanem más tudomány csoportok is. Többféle tudomány foglalkozik az esztétika tudományával. Először a lélektan: annak az embernek a pszichikai léte, aki közel a szépséghez. Hatása a lelkünkre ez a szépség, ezt vizsgálja a lélektan. Művészetterápia létezik, pl.: betegségnél segíthet egy - egy kellemesebb zene. Művészetnek lehet terapeutikus hatása lelki felüdülés. A tetszés azt is kiválthatja, hogy jobb embernek érezzük magunkat antik dráma katarzis: megtisztulás. Nem csak abból lesz művész, aki fogékony a művészetre, hanem olyan ember, akit valami lelki megtorlás ért, és fogékony lett művészetre. Művészet lélektana, Jaspens. A művészek közül sokan vannak, akik megbolondultak.

A művész lélektana: kiből lesz művész, és milyen tragédiák történnek velük, és miért lesznek sokan öngyilkosok. A szépség hatásait vizsgálja az esztétika.Hasonlóval foglalkozik az szociológia: tetszés személyes, de nem marad meg egyéni dolognak közösséget teremt, ha valakinek tetszik meg akarja osztani másokkal. Közös hatásokat vált ki. Pl. 1956 után a művészeket is letartoztatták, mert a forradalom mögött mindig ott van a művészet. Művészet szociológia

Művészet és a reklám:Figyelemfölkeltés a célja van, hatni akar az emberre. A művészet majdnem reklámszerű. Reklámozó alkotás. Reklám hatásai az emberre, a művész nem ilyen mondvacsinált eszközökkel kapcsolja össze, hanem mélyen összefüggő gondolatokat kapcsol össze. Művészetnek is van egyénre és közösségre való hatása. Művészek nem akarnak politikailag elszegődni.

2010-09-22

Történeti mű tárgyalása közben nem azon gondolkodik az ember, hogy hogyan hat ránk, hanem hogy mennyire jelenik meg benne az adott kor.Műnek az, az érdekessége hogy a 2000 évvel íródott is olyan mintha ma írták volna, olyan élményt nyújthat. Művészet technikája történetileg változik. Mindenben vannak forradalmak, új festékek, új anyagok a szobrászatban. Technikai forradalom ábrázolása – művészettörténet. Esztétika az, ami a mű értékének a kérdéseivel foglalkozik, mitől nyűgöz le, hogyan az egyénre. Ez filozófiai jellegű kérdés. Új irány jelenik, meg akkor azt általában először lebecsülik. Pl.: nonfiguratív festészet. Egy idő után fölenged az ellenállás az új iránt, nem a tagadás jelenik meg, hanem meglátják benne a rendet. „Ázni” a kép környezetében és felfedezni benne a szépséget. Művészi érzék nevelhető. Tudományban, amikor valami új van, akkor a régi eltűnik, de a művészetben nem tűnik el az új hanem megmarad, csak egy másik művészi lehetőség bontakozik ki, leginkább a filozófiával lehet kapcsolatba hozni.

Az esztétikum

Esztétikai alkotás sajátosságai.

Az esztétikai alkotás: vannak művészek, akik e jelentőségű műveket alkotnak.Tevékenység: nem csak az emberi tevékenység része jelenik, hanem valamiképpen az egész ember. Ennek az alkotásnak vannak értelmi és érzelmi vonatkozásai, és van akarati vonatkozása is. Ezek egymást áthatva érvényesülnek, pl.: van olyan, akit a nagy érzelmi kitörései motiválják, de az igazi művész ÉRT a mesterségéhez, ért a világhoz, amit más esetleg nem ért meg, hanem úgy érti ezt, amit ért, ezt valahogy fel tudja mutatni egy alkotásban. Tudományban nem lehet bevonni az érzelmet, mert akkor szubjektívvé válik, de a művészetben pont ez az érdekes, és itt fontos szerepet játszik a tudatalatti. – Freud: léleknek van tudatalatti vonatkozása is, amikről nem tudunk, de adott esetben betörhetnek tudatalatti – olyan, mint egy kuka. A műalkotásban a tudatos és tudattalan tényezők is részt vehetnek. Pl.: az ihlet működik egy művészben. Vannak racionális elemek a művészetben is, pl.: a szobor nem dőljön össze.Befogadásban is részt vesz az egész ember. Pl.: egy matematikai feladatnál nincs érzelem, de egy műalkotásnál az egész embernek nyitva kell lennie. „csupa fül vagyok” – azt jelenti, hogy az egész lényével az ember érzékeli, és ott van a mű befogadásánál.

Tapogatózunk a művészet mibenlétére körül:- utánzás? (mimézis): Emberben van ilyen igény, hogy ha látunk valamit, akkor azt

megpróbáljuk azt leutánozni és magunk képére formálni, a megnyíló valóságot valamiképpen leutánozza, de nem ugyanaz csak hasonlít. Pl.: egy ismerősünkre. Nem pontos másolata, más és mégis hasonlít. Nem téveszthető össze egymással. Az utánzat kevesebb is meg több is a valóságnál. Arany János: nem csak másolunk, hanem szebbé tesszük a valóságot. A művészet valami látszatot ad, ismerni kell az igazit is ahhoz, hogy utánozni tudjuk. Úgy utánoz a művész, hogy az összeset figyelembe veszi. A valóságban „csipp- csupp” igazak vannak. Az utánzatban pedig az örök igazság jelenik meg. Hazudni kell, hogy igazabb legyen a mű, mint az igazság. Nem pontos másolat, hanem emlékeztet, és még igazabb, jelzésszerű. Ez nem minden művészetről mondható el, elsősorban a képzőművészetről mondható el.

o de az irodalom is tud utánozni: szavakkal emlékeztet, ezzel idéz fel bennünk emlékeket, így utal a valóságra, egy történetet is fel tud idézni, ez már inkább ábrázolás

o zene tud-e utánozni: a cím mutat irányt. Pl.: a béke mást mond a minden embernek, - Beethoven, Mozart. Lehet r asszociálni, de inkább esetlegesen társíthatunk hozzá valamit

o építészet: nagyon nehezen tud ily módon ábrázolni, pl.: nem tudja azt a hatás leírni hogy mintha belépnénk egy erdőbe. Bizonyos mértékig rokon, mert beleállítja egy környezetbe, és kapcsolatot keres azzal a környezettel. Pl: folyóparton, hegy tövébe.

Az utánzáshoz kell fantázia is, hogy átalakítsa a valóságot. Apollinaire: utánozzuk a járást, mely tökéletesítve felfedezzük a kereket. Valóságot tükrözni kell, nem csak tükrözni akar, hanem át is alakítja, kicsit torztükör – görbe tükör.

A mű kifejezi az alkotója érzéseit, indulatait, stb., szokatlanul nagyon mélyen. Őszintén mégis áttételesen szemérmesen. A műnek szokatlan kifejező személyes jellege van. A mesterséges alkotások nem ennyire személyesek, de előfordulhat. A témát, az alkotás és a kettő viszonyát egyszerre ismeri meg. Líra és zene.

Eszmehirdetés: erre is jó a műalkotás, de nem mind, műnek az eszmei mondanivalója, főként lírai művekben, meg akarja nyerni a befogadót. Nem szemlélője lesz a valóságnak, hanem olyan emberekre számít, akiket szintén lelkesíteni lehet. Műalkotás és reklám rokon dolog de a műalkotás mélyebb dolog. Műalkotás nem olyan komoly, mint a valóság pl.: a lerajzolt almát nem lehet megenni. Ez egy fajta játékosság. Nem komoly a világ dolgairól, de komolyabb annál. Vannak szabályai, utánozza a valóság szabályait. Néha szigorúbb törvényei vannak, mint a valóságnak, nem lehet megszegni. Pl.: egy költő hexamaterben tud írni, de a valóságban nem, beszélünk így, kiemeli a megszokottból.

2010-09-29

- az esztétikumban sokszor az alkotó is játékot keres- játék? anyaggal való kedvtelő bíbelődés (Sík Sándor szerint) ► valójában inkább az,

hogy átadjuk magunkat valamilyen izgalomnak- a játék NEM elvetése

o az erőfeszítésneko minden szabálynak fontosak a játékszabályokat nem lehet megszegni,

míg a valósakat igen- a játékba bele lehet halni a művészet játék- az esztétikai szabályok súlyosabban köteleznek, mint a morális törvények a morális

törvények mindenkit köteleznek, az esztétikaiak csak a műalkotás létrehozóját ha valaki nem tartja be a morális törvényeket, akkor is élnie kell; ha valaki nem tartja be az esztétikai törvényeket, akkor abba kell hagynia az alkotást ► az esztétikai törvényeket be KELL tartani

- a gyarló embert nem ítéljük el, a gyarló alkotót igen (ha nem megy neki, hagyja abba)- a játékosság gazdaggá teszi a művészetet

A költészet játékai- asszociáció = képzettársítás valamiről valami eszünkbe jut- ráfeledkezés a szavak zenéjére

műalkotás = utánzás + kifejezés + eszmehirdetés + játék► csak akkor igazi, ha mindez együtt megvan benne

- „apriori” = semmi máshoz nem hasonlítható különös érzékkel, figyelemmel fedezhetjük fel

- nem igaz, hogy a vers nem valóságo vers = valóságo költő = valóságo olvasó = valóság► nem mondhatjuk, hogy a vers, az nincs a maga módján utal az adott tárgyára, de a költőjére is!

- a műalkotás egy másféle valóság, de az!- a műalkotásban megjelenő valóságnak és az ábrázolt valóságnak bonyolult viszonya van

nem egyeznek meg, sőt, olykor az első valóbbnak látszik

Tárgy jelent- anyagi természetű dolgot- a figyelmünk, a beszélgetésünk, stb… tárgyát- a nyelvtanban egy mondatrészt

► az esztétikai tapasztalatnak is van egy tárgya = műalkotás

- esztétikai tapasztalat más természetű, mint a hétköznapi tapasztalataink ►hétköznapi = objektív ↔ esztétikai = szubjektív

o az iskolázottabb, érzékenyebb, stb… jobban meg tudja ítélni valaminek az esztétikai értékét

o ez nem jelenti azt, hogy az esztétikai tapasztalat teljesen szubjektív (alanyi) van objektív (tárgyi) alapja

2010-10-06

Műalkotás: - tartalom- forma

o ennek a kettőnek a kapcsolata nagyon fontos a művészetben

Tartalom: nem egy üveg tartalma értendő ezalatt, nem maga a cselekmény, hanem egy sajátos értelemben használjuk. Nem az a valóság amire utal, nem a témája. Arra kérdésre válaszolhat: hogy mit ábrázol/fejez ki/jelent/szolgál? Valamint mire jó?

- épület tartalma: funkció, amit az épület betölt- gyászzene tartalma: gyász ezt sugározza- művek címe: többnyire a tartalomra utal rá.- mű esztétikumi értéke összefügg a tartalommal (téma, tárgy befolyásol)- mű esztétikai értéke összefügg a tartalommal (téma, tárgy befolyásol)- önmagában nem esztétikai érték, nem tesz esztétikai értékelést (műalkotássá)- műalkotáshoz kell: érdekes tartalom

Forma:

- Hogyan? A tartalom megragadása érdekében alkalmazott mesterségbeli fogás.- Tudatosan vagy önkéntelenül? Képzelet segítségével szóképek – hogyan mondja

el? háború van: Forr a világ bús tengere ó magyar!- Önmagában van esztétikai érték (ha csak elképzeltünk vele, de nem közvetít tartalmat- Gondosan megválasztott forma igényes

Önmagában egyik sem érték, csak együtt ha összeillenek!

Jól megformált tartalomnak új mélységei tárulnak föl. Tartalom nem téma/”sujet”/”stuff”.

Változatok egy témára: - Petőfi Sándor: Első esküm (1847) – tartalma: egy esemény (a téma), felnőttként kicsit fenntartásokkal gondol vissza, mosollyal. - Arany János: A vándor cipő – téma azonos (hasonló), mint a Petőfinél, de mint emberi élmény, nagyon különböző.

Nincs két mű, aminek tartalma azonos! – olyan mondanivaló, ami egyéni, sajátos (még ha a szüzsé már régi is!) forma ezt segíti kibontani.

Kosztolányi Dezső: - Egy zászló – prózai följegyzés – 1925- Zászló – vers – 1935

o Tartalmi többlete vanA kettőnek azonos a szüzséje és az élménye.

Nemes Nagy Ágnes: Párbeszéd (disztichon): rúd és zászlóvászon beszél, Kosztolányit ismerhette, más tartalom más forma, zártságot erősíti.

Vörösmarty Mihály: Széplak (kiseposz) – romantikus történet, megformálás frázisait is nyomon követhetjük.

Hogyan születik egy mű?A tartalomhoz a megformálás megfelelő módját találja meg. Ha ez a kettő összeillik – érték. Forma az egyedi tartalom felmutatására is alkalmas.

Petőfi Sándor: Megy a juhász a szamáron- nagyság – cm- boldogtalanság mértékegysége (?) hosszú földig ér a lába (mint amikor az ember

megy) mint: elkeseredésében (kajla szó) – szamár fejére üt. Nem gúnyos, nem neveti ki, nem bántja a legényt, de mégis mosolyogtat.

- Elgondolkodtatáshoz: téma jó, hogyan? – ez alátámasztja a témát, pont ahhoz alkalmazkodik.

- Tartalom, forma egymásra találása érték. Nem csak egy „termék”.

2010-10-13

Forma: nem csak a pusztán letisztult formát jelenti pl.: a versforma, vagy egy szobor formája. A közvetlenül nem láthatót és láthatóvá tegyen. Minden egyes alkotásban a tartalom sajátos formával találkozik. Célja hogy kibontsa és megragadhatóvá tegye. Pl.: Juhász Gyula: Tiszai csend. Ebben a versben több az üres hely mint a tartalom ami a csendet jelképezheti. (12 sor, 6 versszak)

Előzménye: cikk: 1910-ből. Minden tartalmi elem benne van ami a versben megjelenik. De a versben nincs arról szó egy város eltűnik, mert ez túlságosan konkrétnak gondolja. Prózában ott vannak a konkrét tartalmi mozzanatok, és ezek megjelennek, de sajátos módon. Első versszak: a sötétség különböző burkokban jelenik meg, amit egy háló tart össze, a távol levő dolgokat a háló tartja össze, és ez lesz a vers leguralkodóbb tartalmi eleme. Minden szakasz két mondat, ponttal a végén. Második versszakban ugyanúgy 2 távol levő dolgot kapcsol össze tücsök, és harmonika. A két fényesség így felel egymásra. Emellett újra megjelenik a hang.Versben megy az idő, elolvasása pár perc, de közben órák telnek el. E/1-es mondat: önmagáról beszél. Magam egymagam ismétlése nagyon mély hangulati hatást idéz fel, a szomorúságot, de nem annyira szomorú. És a tiszai hajókban a társakra lel, megszólítja őket. E/1 T/1.

Forma az is hogy milyen mondatokat, milyen szavakat használunk, és hogy mennyi szünet van, és hogy mikor játszódik. Metafora készlete: tanyákból átszűrődő fényt az égi csillagokhoz hasonlítja. A környéket is felidézi számunkra ezek a metaforák. Önkéntelenül összeillő metaforákat rakott össze.

Formai elemzésnek ezeket kell feltárnia. A forma sokkal többet kevés tartalommal többet tud felidézni, roppant takarékosan.Tartalom és forma egysége. Van egy absztrakt tartalom megfigyelésből, és önmagában erről alig beszél.

Mi a szép?Kant: A szépről: Ami érdek nélkül tetszik. Pulchra sumt quae visa placent

Szép az ami látva tetszik. Mi az, hogy tetszik valami: valami módon elidőzünk felette, mellette, jó elidőzni nála. Felkelti a figyelmemet, örömöm telik benne, ez olyan amit nézni akarok, és emlékezek rá, elfeledkezem a környezetemről, és magamról is. Ne tudjuk meghatározni hogy miért de valamiért tetszik érdek nélkül. Valami mély rezonanciát váltott ki belőlem. Balassi Bálint: Kiben az kesergő…3 kép van erről a síró nőről, aki gyászol és még ekkor is gyönyörű. Csodálni kell a fájdalmat.

Látva nézve: valami figyelmet jelez, jelöl. Honnan fakad az igazi esztétikai öröm, honnan segíti, esetleg mi akadályozza. Egy olyan mű is megragadhat, aminek esetleg a témája és a világnézete nem egyezik az általam követett szabályokkal.

Intuíció: megismerés egy módja, valamilyen analitikus, lépcsőzetes módja, egyetlen mozdulattal. Pl.: a Himnusz képe a Kárpát - medencéről. Művészet az egy intuitív ismeretet készít elő. Az egészet egyetlen mozdulattal ragadja meg, néhány „adat” alapján. A tankönyvből való megtanuláshoz meg minden részletre szükség van, és belőlük rakja össze az

egészet. A másik több „zsenialitást” kíván meg, valami sajátos készség kell hozzá. Művészetről szóló beszéd:

- csak egy kiáltás pl.: „jajj de szép”- dadogás: pl.: „nem is tudom megmondani” - lehet szakszerű beszéd is: ami mégis analitikus módon közelíti meg. Ez egy teljesen

más beszédmód, mint a művészé.

2010-10-20

Esztétikai párhuzam

- esztétikai tárgy (a jó műalkotás) 4 jellemzője:o Szervesség: organikus építészet: a műalkotásnak egy kerek egésznek kell

lennie, hanem van eleje vége, pl.: irodalmi mű. Festmény legyen egy önmagában lezárt valami. Arisztotelész: Poétika – egész, aminek van kezdete közepe és vége. A valóságban ez nincs így, mert annyira egybefolynak az események. Pl.: Iliász Homérosz története belevág a közepébe. A művész ki tud választani a valóságból egy részletet, ami ő körül tud határolni és lesz eleje meg vége, de a valóságban, amikor látunk egy tájat akkor az egész világot látjuk. Befér egy keretbe a mű, és van közepe, ami azt jelenti, hogy nem önkényes vannak belevágva, hanem egymáshoz kapcsolódó dolgok vannak beleírva. Minden a maga helyén van, és mindennek megvan a maga szerepe, és semmi nem fölösleges. A részek a helyükön vannak. Refrén a versben olyan, mint az orgonapont, egyfajta támasz a versben. Állandó, ami mindig visszatér, és nem felejtjük el. Refrén csattanó is tud lenni, lehetőséget ad arra hogy be tudjuk fejezni a művet.

o Lényegkifejezés: Hemingway: Öreg halász és a tenger - A téma lényegére mutatás a fontos. Valaminek a lényege nem fejeződik ki tisztán az életben és a művész dolga ennek megfogalmazása, ennek kiemelése. Esetlegesen ezeknek a dolgoknak a megszépítése, de nem úgy hogy hazudik, csak kiemeli azokat a dolgokat, amiket elsőre nem veszünk észre. Jéghegy-elv (lényeglátás): minden kiemelkedő részt kiemelni, de a nem látható részek ott vannak, és az jóval több, mint azt mi gondoljuk. De azt nem kell mind leírni. A jó műalkotás mögött ott van rengeteg tudás. Nem a tudomány által megrajzolt lényeg, hanem amit az író fontosnak gondol. Arany János: Toldi – Ilosvai Selymes Péter művét ismerte, amiből ő kiválasztotta, ami a lényeg. A mű többet mond, mint a hétköznapi élet darabja

o Szemléletesség: „szem” szó van benne, mint érzékszerv. Minden megismerés az érzékszervek bevonásával történik. Ezekkel tapasztalunk, összefüggéseket keresünk benne. A művészet nagyon ragaszkodik az ilyenfajta megragadható tapasztalathoz. A tudomány is ebből indul ki, de elrugaszkodik tőle, de a művész ragaszkodik hozzá. A rossz szemléltetés akadály a tudományban, pedig néha szükség van rá, és itt alárendelt szerepű. A művésznek viszont pont erre van szüksége, nemcsak magyaráz vele hanem asszociációra is késztet, és egy sokkal gazdagabb világot, képet tud vele lefesteni. A tudomány csak az értelemhez is szól, a műalkotás viszont az egész lényemet szólítja meg. A művészet megrázó. A fül: konkrét fizika valóságot érzékeli, erre is hat a műalkotás. Az író a képzeletét is használja, míg a festőnek ezt nem kell használnia. Emlékeket idézhetnek a különböző írott vagy festett képek, érzékszervi emlékeket. Tóth Árpád verse.

2010-11-03

Esztétikai érzékkel rendelkező tulajdonság érzékei: szervesség, lényeglátás, és szemléletesség. - Érzelmesség: „tocsogó szentimentalizmus” nem az érzelmek elbomlása, nem

szentimentalizmus, bizonyos költők nem akarnak ebben alkotni, úgy gondolják olcsó dolog érzelmek tocsogva – együttérzést keresni. Pl.: Ady átadta magát az érzelmeinek, és Babits pedig ezzel szemben, ő meghaladja a romantikát, a lírai romantikát, ő az alkotás izgalmát keresi, hanem ő remekelni akar. Szavakból épült remekművet akar átadni. Ezekben azonban rejtett titkos érzelmi elem. Ezek nélkül nem sokat mondanának a költemények. Sík erről beszél a legtöbbet, érzelmek ihletése nélkül nincsenek művek. Pl.: abban hogy valaki csak kiválasztja a témáját, amiről ez már maga egy érzelmi viszonyulás. Abból még nem lesz mű, hogy valakinek nagy, mély erőteljes érzései vannak, de sokan nem jutnak el odáig, hogy le is tudják írni. Pl.: arany kislánya meghalt, és amikor „nagyon fáj”-t már nem tudott többet írni róla. Pusztán egy nagy érzés nem tesz művésszé valakit. Kosztolányi is írt erről. Egy vers születését hogyan látja az, aki benne van – pl.: Vajda János: felesége naplót írt az üstökös című vers keletkezéséről. Ebben van egy „élmény” – élmény olyasmi, ami nagy erővel avatkozik bele az éltébe. Egy megrázó esemény: itt az üstökös megjelenése. A versben nem látjuk a többi embert. Vajda „önmagából kikelve” nézte, és érdekes hogy mindemellett okoskodik is mert tanult csillagászatot. Saját emberi tulajdonságaival ruházza fel a csillagot, ami őt magát jellemzi, nem csak örömében írja meg a verset, hanem amúgy az életének kimondatlan titkait mondja el, tépi föl, szokatlan mélységeit kavarja fel. Ettől van annyira oda, nem csak azt látja mit a többi ember – saját magát látja: „életátkom képe”. Az addig el nem mondott saját magánya kimondhatóvá válik. Ilyen hasonló élmény amikor ady megírja hogy ég a vármegye háza. (fölszállott a páva). Eltemetett fájdalma valójában felszabadul, kitör.

o Érzelmek viszonya az alkotáshoz: Petőfi, a romantikában alkotott, mivel nem volt a társadalmi rang tetején, elég szegény életet élt, és nagyon vágyott egy olyan emberre, aki őt megérti, és elfogadja. Csak a szerelem vágya fogalmazódott meg benne a szerelem nem. Etelke ciklusa erről szól, hogy ha előbb fölfedezi, akkor nagyon szerethették volna egymást. Sírja fölött írja le szerelem vágyi élményeit. „Cipruslombok Etelke sírjára” – részletek. A költő érzi, hogy valamit most megfogott, és érzi, hogy ebből a valóra vált szerelemtől nagyon szép verseket tudott volna írni, nem kéri hogy vigasztalják meg. Igazi mély érzések nélkül nincs műalkotás, de pl.: egy szobrot egy közösség érzései indítatják el, ez valamilyen célt szolgál. Érzelmi azonosulásra szükség van, de ugyanakkor nem elég, kell, hogy tudás, és urának kell lennie az érzelmeinek. Pl.: a giccs: olcsó érzelmekben tocsog. Érzelemnek nem kimondva kell jelen lennie, hanem a művész „az ecsetet kezeli”. Sőt az veszélyesebb hogy egy költő kimondja pl.: Szeretném, ha szeretnének.

- Érzelmi tényező befogadóban: az igazi befogadás amikor valakiben érzelmek is támadnak, a mű láttán, mondjuk a szívét megérinti: pl.: Illyés Gyula: saját befogadó élményét írja le: az irodalom élménye. – Toldiról ír. Az igazi „műélvező” érzelmileg azonosul a művel. Sajnos nem mindenki nem mindig tud azonosulni a művel. A tanár utat készíthet a befogadói élményhez. A tanárnak jó élményeket kell nyújtani az órán, hogy a diák jó élménnyel gondoljon vissza.

o Juhász Gyula - vers: Madách: 1906 – intellektuális élmény egy jól megcsinált vers. 1922:

Madách Sztregován. – sokkal több személyes élmény van benne, prágai színt választja ki. Madách-ra való emlékezés.

Esztétikai törvények: III rész.

Milyen értelemben lehet a művészetben törvények? – esztétikai normák:- Fizikai törvények, biológiai törvények, az anyagi világban. Ezek nem lehet

ellenezni, ezeknek alá vagyunk vetve, kérlelhetetlenül érvényesülnek – tömegvonzás törvénye. Ezeket nem mi hozzuk, csak felismerjük őket. Bánni tudunk velük megváltoztatni nem tudjuk. A pszichikai törvények is ide tartoznak.

- Parlament törvényei, az állam törvényei, ezeket az emberek hozzák: pl.: a közlekedési szabályok, társadalmi törvények. Törvényekkel kell szabályozni az embereke életét, lehetőleg okosan, ezekez meg lehet szegni csak nem illik, bizonyos mértékig kockázatos is. Törvények tartják össze a társadalmat és a tolvaj élősködik ezeken. Törvények lehetnek ügyetlenek, korfüggők, és lehet azon dolgozni h minél jobb törvények legyenek.

- Esztétikai törvények: olyan mint az állatok törvényei. Ezeket nem a parlament hozza, hanem inkább az anyagi világ törvényei hasonlít. Pl.: színház, ha ébren akarja tartani őket, akkor izgalmas darabot kell írni, a dolgok természetéből fakad. Nem erkölcsi szabályok tartják egybe.

2010-11-10

esztétikai törvények:természeti törvények- nincs döntés hogy megtartjuk e őketemberi törvények- nem tartjuk meg --> büntetés

tör|vény- törösszetör? játék szabad önfeledt cselekvés-, de vannak törvények! ha a szabályokat nem

tartjuk, be nem tudunk játszani (foci verekedés) gazdagabbak leszünk a közösen megtartott törvényekkel! jó törvényeket kell hozni!

(nem értelmetleneket) ne ellenséges szemmel nézzünk a törvényekre

Esztétikai törvények: esztétikai alkotásokban önkéntelenül érvényre juttatja ezeket az alkotó, ezeket meg tudjuk fogalmazni. Színház alkotás és befogadok közvetlen találkozása drámai mű cselekményszála, vezesse az embert, tartsa fent a figyelmet, nem lehet túl sok szereplője, ...kialakult drámai szabályok (Shakespeare: Hamlet)

Színház : antik valóságtételhez hozzátartozott a hármas egység: Shakespeare ezt már nem tartja meg(ember fantáziájára támaszkodik) de nagyon jó nyelv és cselekmény kell ehhez

Vihar: nem kell ózón a nézőtérre. Shakespeare szavai is viharzanak, épp ilyen feszültséget keltenek. Nagy művek rendezéséhez alázat kell.

Madách Ember tragédiája: együtt fedezi fel Ádám és Éva a megteremtett a világot.

Jó rendező nem a mű ellen rendez! Ne önmagát mutogassa, hanem egész lényét belevéve a művet adja vissza (nem ripacskodik)

esztétikai törvények: örök törvények, tartósak, időt állók - "helyhez", időhöz kötött kultúrkör.

Máshol más törvény van - de ez nem jelenti, hogy nincs értelme a törvényeknek( úgy is mindenhol más) más törvény szerint lehet élni de törvény nélkül nem. Minta értékű művek (klasszikusok - vagy épp egy új ízlésforma (új törvények forradalmak) etalonjai) idő múltán egy - egy norma rendszer " kifárad". Talán ilyenek is meghúzódnak minden korízlés mélyén (örök törvények)

1. Szervesség ből fakad - belső egység (tartalmi, formai,....) megfelelő tartalom és forma talál egymásra az ANYAGBAN. Anyagszerűség - szobrász kőbe vési, amit ábrázolni akar - megtalálja a megfelelő anyagot.(Szent Márton katona volt így tért meg fél köpönyeget odaadta a meztelen koldusnak, éjszaka Jézus megköszönte neki ,hogy felruházta)

szoborról kép: drámai: Szent Márton - ló - koldus tekintetük összeköthető (Szent Márton, koldus). Párhuzamosan metszik. Gazdag <--> koldus. Lovas belebotlik a szegényekbe, de nem tapossa el, hanem ruhákat ad - tartalom. kompozíció - forma. Koldus arca---> ahogy általában Krisztus arcot formálták akkor. Anyaga: ólomöntvény - nem rideg fém, gondosan kimunkált. Egész történet egy jelenetbe sűrítve (egyetlen pillanat) tömbszerű zártság mégis mozgalmas. Tartalom + forma = anyagszerűség (fém lehetőségeivel dolgozik ezt így csak ebből a fémből lehetett megcsinálni)

Zene hang: Emberi torok + hangszerek = az anyag Pl.: egy zenész ismerte a társulatot, akinek az operát írja, áriát annak a

szopránnak, azokra a hangszerekre, amit az adott zenekar használ Irodalmi mű --> anyaga a nyelv - fordítás révén változik a tartalom is. Baudelaire -->

macska ([sá]) gyakran szerepel verseiben. Különleges állat, vad, nem alkalmazkodik teljesen a civilizációhoz. (az író macskája a kedvesének)

József Attila - tél: olyan, mint a kés - metsző éles. anyagszerűsége - hangzás, asszociációk, jelentés. Anyaga szerint --> nemzethez kötöttebb az irodalom, mint más művészeti ágak.

2010-11-17

Esztétikai törvények

Emlékezet a jól sikerült művekből vonja elNem óvja eredetiségét a jó művész, hanem tanul másoktól, de szelektálEsztéta igyekszik ezeket megfogalmazniKoronként ezek kifáradnak, megváltoznak, korízlés, korhoz kötött

Sík Sándor meg akar fogalmazni törvényeket, a szemléletességből, a szervességből, és a többiből.

Lényegszerűségből kapcsolódó törvények

Jellemzetesség törvénye. Minden nyilatkozásnak van jelleg, pl.: autó nem műalkotás, de a szobor az igen. Nem cserélhetők össze semmivel, valami sajátos művészi gondolatot

fogalmaz meg, van valami mondanivalója. Lényeg kifejezésnek különböző kifejezései vannak, pl.: valaki készít egy Dante szobrot akkor nem a költészetét akarja megfogalmazni hanem magát az embert.Vannak olyan szobrok amik egy típust mutatnak be, és azt állítják elé.

Lovas szobor: Hadik András lovas szobra: Semmi bombasztikus póz, mértéktartó szépség, nincs benne otrombaság, mérete életnagyság, a fiatal nemzedék alig ismeri, a ló egy híres bábolnai mén, realisztikus ábrázolás, költői szépségének varázslatos ereje van, a harci mén félelmetes lovasa, de ugyanakkor nagyon finoman van kimunkálva, arányok finomsága, mozdulatnak tűnő mozgékonyság, emberközeli. A szobrászat is folyamat, ez is a teremtés része, be kerülhet

a művészet egészébe, ha elég jó.

Ez a szobor egy kort idéz fel, amiben az alakot ismerjük, de a kort még jobban. Nincs küszködés a lóban, de látszik hogy tudna vágtatni. A szobor elsősorban embert ábrázol, embernek és a lónak a viszonyát is tudja ábrázolni. A lovasnak és a lónak a viszonya, egy érdekes feladat, és többet tudunk meg az emberről. Talapzaton van, a szabadban nem múzeumban, és ott is a helye.

A szemléletesség törvénye: Érzékszereinkhez van köze, és leköti őket, intellektuális tartalmat akarja megragadni. Nem az elvonás felé tartunk, hanem maga a hatás lenyűgöz, amit az érzékszerveinkre gyakorol, főként: látás és hallás, és a hozzájuk kapcsolódó emlékeinket idézi fel, nem az értelmüket keressük, hanem elgondolkodunk rajtuk. Mégis van mélyebb tartalma, égész gazdagságában segít felidézni az egész tartalmat. Világosság törvénye: egy jó versben a törvények, egymásból fakadnak, és szinte kínálják a mélyebb érzelmi gondolatot, világosak, nem csak szokatlanok és meghökkentik, hanem egymásba kapcsolódnak, öncélúak, beszédes. A jó költő „gazdája” azoknak a képeknek amiket fölidéz.

Pl.: nagyon nagy mestere ennek

Petőfi: - Egy gondolat bánt engemet.

Egy gondolat bánt engemet:Ágyban, párnák közt halni meg!Lassan hervadni el, mint a virág,Amelyen titkos féreg foga rág;Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,Mely elhagyott, üres szobában áll.Ne ily halált adj, istenem,Ne ily halált adj énnekem!Legyek fa, melyen villám fut keresztül,Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybeEget-földet rázó mennydörgés dönt le... �Ha majd minden rabszolga-népJármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkalÉs a zászlókon eme szent jelszóval:„Világszabadság!”S ezt elharsogják,Elharsogják kelettől nyúgatig,S a zsarnokság velök megütközik:Ott essem el én,A harc mezején,Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,S ha ajkam örömteli végszava zendül,Hadd nyelje el azt az acéli zörej,A trombita hangja, az ágyudörej,S holttestemen átFújó paripákSzáguldjanak a kivivott diadalra,S ott hagyjanak engemet összetiporva. �Ott szedjék össze elszórt csontomat,Ha jön majd a nagy temetési nap,Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenévelÉs fátyolos zászlók kiséretévelA hősöket egy közös sírnak adják,Kik érted haltak, szent világszabadság!

Egy képet idéz fel, azt hogy hogyan nem akar meghalni, ez az egy gondolat 3 képet idéz fel benne, és mindegyik kép szeretettel van megírva, de érezzük benne a lassú halált, a képeket felidézi és el is ejti. Tökéletes vannak megszerkesztve, egy kép 2 sor. Majd a vers egészen megrészegedik, eddig is elég ideges volt, a végén már egy látomás van, a forradalomról, hogy hogyan akar elesni, tulajdonképpen ott akar meghalni, a világforradalomban, és akkor az lesz a legeslegszebb az egészben.Majd a halottakról beszél. Azért jó vers, mert a fantáziánkat megrázó képeket idéz fel, meg tudjuk, hogy ott essen el a harcmezőn,

Itt van gazdagság és világosság, minden a helyén van, olyan, mint egy kert minden a helyén van.

Petőfi: A magyar ifjakhoz:

Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?Avvagy virág vagy te, hazám ifjúsága?...Jaj az olyan kertnek,Jaj még annak is, mert megverte az isten,Ahol, mint ti vagytok, magyar ifjak, ilyenVirágok teremnek!

Felhő alakjába lelkem átöltözik,Ugy száll a hon fölött nyugattól keletigSötéten, csendesen:Ha volna mennyköve, mint van a felhőnek,Csapásitól, ifjak, sokan hevernétekA port, élettelen.

Mert ti az életet meg nem érdemlitek,Egész nagy csillagok voltak őseitek,És ti? csak parányok!Ne adja a balsors, hogy e szegény hazaBajában reátok szorúljon valaha...Ti meg nem ónátok.

Szivetek mindig-nyilt-ajtajú palota,Tódulnak, tódulnak seregestül odaVíg, zajos vendégek;Garázda népséggel telik meg a terem,S ezek között helye nincs az örömtelenHonfiérzeménynek.

Sziveteknek alig marad egy szöglete,Ahol titkon magát pók gyanánt szövi beA hazaszeretet,S ez is csak addig van, míg jön az önérdek,És azt javasolja, hogy lesöpörjétek,Mint hitvány szemetet.

Oh mily gyöngék vagytok! kiknél a hazánakFénye nem ér annyit, mint a hiuságnakMulandó csilláma.Oh mily gyöngék vagytok! nap süthetne rátok,S e helyett kis lámpa, melyet körülálltok,Nyomorú kis lámpa.

Szent hazaszeretet, mibe mártsam tollam?Hogy dicső képedet híven lerajzoljam,Oly híven, oly szépen,Hogy megbűvöld, ki rád szemét fogja vetni,Hogy örök tanyára tégy szert valamennyiMagyar kebelében.

Ti bálványimádók, hiúság rabjai!Jertek, gyilkot fogok szivembe mártani,Hadd feccsenjen véreSzét fejeitekre... tán sikere leszen.Tán megtértek tőle... jertek hozzám ezenUj keresztelésre!

Babits Mihály: Petőfi koszorúi:

"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?Ki meri meglátni, ki meri idézniaz igazi arcát?Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak

Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,de ma már maga sem tudja hogy mit akar:talány zaja, csöndjeés úgy támolyog az idők sikátorán,mint átvezetett rab a fogház udvaránbörtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gondmessze az Övétől, mint sastól a vakondavagy gyáván bújik,s a bilincses ajak rab szavakat hadar?Csak a vak Megszokás, a süket Hivatalhozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!...Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,melyet eszméinek ellensége rádobemlékére - kőnek!

Kel, magyar ifjúság, légy te virág magad!Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabadvirág szabad földön!hogy árván maradva megrablott birtokánmondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,kicsi, de nem börtön!"

Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!Legyen lelked szabad, legyen hangod igazaz Ő ünnepségén:Koporsó tömlöcét akit elkerülte,most hazug koszorúk láncait ne tűrjeeleven emlékén!

Régi vers képanyagából táplálkozik, de nem azt mondja, hogy rossz, hanem azt mondja, hogy elavult, a képeit nagyon komolyan veszi. Más faját iskolázottsággal születnek meg benne a képek, máshogy kapcsolódnak, és mégis ugyanúgy van felépítve, nagyon erős költi hatások hatnak rá, ezek a képek itt új értelmet kapnak, ebben az időben, Petőfi kicsit didaktikus. Tekintet ilyen megragadó, így kezdi Babits a nézésével, elején a képpel keresi igazi Petőfit, ez a hivatalosság nem méltó Petőfihez, a kép nem öncélú, hanem egy fontos gondolatot fogalmat meg.

Esztétikai kooperáció törvénye:

Nem csak befogadom, hanem tovább gondoljuk, érvényesnek találjuk.

Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz: ennek csónak alakú virágai vannak, amiket renget a szél.

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,S tömött arany diszét fejem fölé lehajtjaA csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.S én árva óriásként nézek rájuk, s nehézSzívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,S megreszket az egész szelíd arany hajóraj.

Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdagNyárvégi délután nyugalmas kék legén,Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgatA lomha óriás, hisz oly borús szegény.Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komorBányáiból a bú vihedere kereng fel,Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomorAknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember!

Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporokS a sűrű napsugár forró arany veréseGond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog,Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése;Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatátGyüjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után,Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatátAz öntudat nem űz, a konok kapitány.

Én is hajó vagyok, de melynek minden ízétA kínok vasszöge szorítja össze testté,S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét,Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,Bár fájó szögeit már a létentúli létTitkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:A néma szirteken békén omolni szétS nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.

És hát a többiek?... a testvér-emberek,E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák,Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerekRettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, -Ó, a vér s könny modern özönvizébe vetveMily szörnyü sors a sok szegény emberhajóé:Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se,Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé.

Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világonCsak miriád virág szelíd sajkája leng:

Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtvaA fájó ősanyag: immár a kínnak vége!S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.

(Nemes Nagy Ágnesnek van erről egy tanulmánya)

Fölvetődik benne egy kép, Egy idő után elkezd magáról beszélni, tüdőbetegsége előjön a versben, és a fájdalmat sokszor leírja, mar szeretne meghalni, annyira faj neki, amikor hajóhoz hasonlítja magát, akkor azt mondja mennyi sok más hajós is van itt vele, aztán az özönvízről eszébe jut Noé, Noéról eszébe jut szivárvány, de itt az ember utáni világba ígér békét a szivárvány,

Petőfinél van egy gondolati kör Tóth-nál képek sora van, itta keze alatt születik egymásból következő gondolatok, növelni tudja a verset és nem foszlik szét

Nem kételkedni nem tud, hanem tények elé állít. A kép vagy a vers zenei teste nem puszta eszköz, hanem a gondolat elmélyítéséhez vezető erő. Kép képet szül. a 19 századi költők, akik iskolában tanulták, nekik tanították h képeket kell találni, - szemléletesség törvényei kapcsolódnak hozzá.

Izoláció törvénye: műalkotás olyan hogy valamit a köznapi beszédből kiemelünk, és pl.: talapzatra tesszük, elszigetelés, elszigetelődés, a figyelmünk rátapad, pl.: keretbe tesszük a képet, verset is el lehet választani a többi szövegből, kiemelkedik a hétköznapi életből.

Egyértelmű realitás törvénye: a képbe nem raktak tárgyakat, manapság van ilyen.

2010-11-24

Esztétikai törvények

Sajátos értelem van, jellemvonásokban kell kezdeni, szemlétesség stb. kapcsolatos törvényeket igyekszik bemutatni. Nem mindenhol sikerül törvényt megfogalmazni

Érzelmesség törvényei:Érzelem esztétikai kijelentése, esztétikai alkotásokban az érzelemnek mindennél fontosabb szerepe van. Nem gátlástalanul ragadják magukhoz a figyelmet. Vannak művészek, akik inkább játszanak, objektív lírát művelne. Ők ábrázolni akarnak, ezekben a helyzetekben is azt érezzük, hogy nagyon mely érzelem van a játék mögött, ami arra vár, hogy fölfedezzük. Az esztétikai öröm törvénye: az érzelem az többnyire a valamire irányul valami között kapcsolatot teremt, valamit szeretünk, valamitől félünk pl. Érzelemnek lehet alanya, ami érez, lehet iránya, akire irányul. Pl.: valakit szeretünk. Művész az alkotó az alany. Érzelmekről beszélünk akkor maga az alkotás, amiben ezek az érzelmek kifejeződnek, a megalkotás valamiféle örömmel tölti el az alkotót. Egy fájdalmas költemény is akkor, amikor az alkotó megalkotja, akkor örömmel tölti el, akkor amikor ezt az alkotásban kifejezi akkor ő ezzel bánni, nem csak úgy homályosan, akkor ezt most valamiképpen kifejeződött. Amikor kifejezi valahogy akkor valahogy fel is oldja valahogy azt a rettenetet. A bennem gomolygó érzéssel megküzdöttem s sikerült magamnak is és a világnak is

megörökíteni. A mindennapokban ezt nem tudjuk megcsinálni hanem hagyjuk magukban. A művész tudja manifesztálódni az érzéseit, és ez örömet okoz neki. Ilyesmi érzelmi viszonyokra kell gondolni, amikor az érzelmek szerepéről beszélünk. Amikor pl.: játszik a szavakkal, akkor ezt az örömöt látjuk. És ezt megirigyeljük tőle, mert mi is gyönyörködünk benne, Ezek az érzelmi viszonyok megnyilvánulnak, és akkor a befogadó a „hálójába” fogja. Az érzelmeket nem kell szégyellni. Az érzelmek nem állati szégyellni való dolgok, hanem manapság (érzelmi intelligencia: mennyire tudom átérezni a másik érzelmeit, ez egy született és egyben művelhető dolog is.) ezeket is kell figyelni, és kell gondozni. A művészetben ezek az érzelmek szerepét meg kell becsülni. Igazi érzelem nélkül igazi művész nem születik.

Michelangelo szobrok:Pieta szobrok

Legalább két alak kell hozzá. 23 éves korában faragta, érett nagy művészre vall a kidolgozása. Francia megrendelő ízlését is figyelembe vette, ilyen műgonddal nem dolgozott soha többé. Nagy háromszögbe van zárva melynek feje a Mária, szép arcot keretezve esik hátra felé, arc nem árul el semmit a erőlködéstől. Jobb keze fia testét tartja gyengéden, kendővel. Testet nem érinti a kéz, kettő között gyolcs van, keze kérdő mozdulatot mutat. Érzelmi hullámok kerültek fölszínre. Anyja karjára esik feje. Éles kemény csattanós befejezés. M. szereti ezt a művet. Széles nagyszabású egység, ez a befejezett munkai egyike.Ez sok mindent jelent, a művész soha nem fejezi be művet, későn korán de sohasem akkor amikor kell. Anyag és szellem elválaszthatatlan. Mindig egyszeri egyetlen mert akkor már ipar. Borsos maga is művész ezért ír így, ezért enged meg magának ilyen kifejezéseket. Hajon elvittek amcsiba hogy kiállítsák. Értékesebbnek tartotta a kapitány az embert a szobornál, és ezen mindenki kiakadt. A szobor halhatatlan az ember nem. A szobor az emberisége miatt ér annyit.

1550 és 53 között faragta, nagyon beteg volt, és a sírjára szánta. 4 alakos, fő alak József, aki maga elé néz, bal oldalt van Mária, szomorú arc. Krisztus teste szokatlanul összetördelt, két

oldalról Mária és Magdolna tartja. Kisebb és jelentéktelenebb a Magdolna, egy lába van krisztusnak. A mű szépsége: befejezettség problémája. Aszerint hogy mit tartott fontosnak, nem fiatalkori kéz, az Michelangelo keze. A részvét az, ami megragad.

Pieta, Rondanini, túl fehér, halála előtt néhány nappal, még nyúzta, faragta, 90 évesen, nem ismerjük milyen volt előtte, a robosztus alakból elnyűtt alak lett, a két fej érintkezik, egymást támogatják, nagyon formákat puha remegés tölti meg, puha ecsetszerű nyomok vannak a fejen, mellén mélyen barázdált helyek.

Könyv erről elkötelezetten ír. Az érzelemnek nagyon nagy szerepe van. Arról van szó, hogy egy biblia jelenet érzelmeit is át tudjuk élni,

Esztétikai fogyatékosság, és kárpótlás

Érzelmi megragadottság annyira fontos eleme, hogy ha ezeket a képzeletben pótoljuk, az nem jó, ha csak külső hatásokra tör, és készen lévő érzelmeket bombáz. Giccs:amikor nem a műből árad az érzés, hanem a meglévő érzelmi tartalékot mozgósítja.

Szent Cecília: zene szent Ágoston, közvetlenebbül hat az érzelmeinkre, Legenda: egy szót félreértettek – orgál – orgona – kínzó eszköz volt, nem zeneeszköz, így lett a zene védőszentje, Zene születése, a szavaknak az értelme jobban megterhelik, ez úgy át üt, a zene azt mondja: megérteni és szavakba formálni nem lehet amit a zene mond, van szerepe az értelemnek, a beszédben ugyanazok a a szavak amik eredetileg nem művészetre van hanem a hétköznapi életre, a zene eredetileg van erre,

Az esztétikai tartalom:

Három rétege van:

- mit ábrázol:o valamit felidéz a világról, világnak egy darabja, társadalom, nem a teljesség

igényével, - mit fejez ki:

o az alkotó árul el valamit, pl. azt hogy miért tetszik valami amiről alkot valamit, pl: üstökös, új pszichológiai értelem, valamit kimond magáról is, valamit tudatosan elárul magáról valamit,

- mit jelent: o nem csak kicsi darab valóság hanem az egész, minden mű a világról,

akaratlanul olykor, olykor, programszerűen egy gondolat bánt engemet, van egy politikai jelentése, anyám tyúkjának is van egy jelentése. A világhoz nem csak eszmék hanem a csöndes gondolatok is hozzátartoznak:

A jelentés: csak akkor érezhető meg ha harsányan van ki fejezve az antológiában, pl.: nemzeti dal - anyám tyúkja, minden verset el kel olvasni hogy megismerjük, sokszor nem egy - egy alkotás hanem egy életmű hordozza, teszi érthetővé. Életműben jobban feltűnik hogy mit akar jelenteni egy - egy mű. Es ekkor mar egy - egy alkotásban is megértem a jelentést,

Jelentés lassanként magasodik a művész és befogadó felé,

Tartalom, mint ábrázolás, Látott és elképzelt valóság, a hitelesség kérdése. Vannak ilyen helyzetek, ahol pl.: Hemingway öreg halász és a tenger, először igaz aztán, írta meg a regényt, történet vége más, a nem pontosan látott valóságot ábrázolja.

2010-12-01

Be lehet mutatni a jegyzetet. Előadás anyaga a fontosabb, a könyv az bővebb. Könyv: esztétikai törvények volt. IV. részt vesszük: esztétikai tartalom, a szépség nincs.

Az esztétikai tartalom

Más, mint az irodalmi tartalom, Itt az jelenti:

- Mit ábrázol, miről szól.- Mit fejez ki. (az alkotóból)- Mit jelent. - ezek a tartalom szempontjai.

Pl.: Szabó Lőrinc: Szamártövis. Nem az a cél hogy bemutassa hanem az ábrázoló funkciót veszi elő. Nem biztos hogy egyes számban írja le, hanem így akar ábrázolni.

Esztétikai érzelmesség: Michelangelo: Pieta.Egyértelmű hogy M. mit akar ábrázolni, a cím meghatároz egy témát. És ez gyakori a keresztény művészetben. 3 Pieta összevetéséből: látszik h M pl fiatalkorában máshogy látta a témát, és máshogy látta mikor rendelésre készül. Egymástól is különbözik a 3 szobor.

Mit ábrázol: 3 Piéta közötti különbség:- az első: Rómában van. nem egy kétségbeesett Mária, nem egy fájdalmas asszonyt

hanem valami csodálatos lényében ábrázolja, békében, halálában beteljesült az élete. Föl néz az égre, a gyász M. valami szokatlant művelt, a megszokott témához egy érdekes megközelítést adott hozzá M.

- a második: a firenzei, ez a halott krisztus teste összetörve, egyik oldalt Mária, aki sokkal megtörtebb, egész csoportot összefogja József, a gyászoló csoportnak őre lesz, megrendül, ez saját sir szobornak készült, és azt mondják hogy saját arcát ábrázolta, nem a megnyugvást mutatja. Drámai.

M. viszonyát ismerjük a valláshoz, krisztus szenvedésének misztériuma nagyon érdekelte.

Rondanini szobor megy a legmesszebb a pontosságtól. Az alakok vékonysága, régi reneszánsz, és a modern lehetősége is megnyílik, ez volt a legutolsó szobra és addig is dolgozott. Személyesen is átformálták a halál közeli élmény, és a szobor tökéletes még ekkor is. Középkori emlékek, Ugyanaz a téma, másféle tartalommal jelenik, meg, ugyanaz a művész nagyon sok féleképpen közelíti meg ugyanazt a témát. Lehet hogy a saját arcát formálta meg. Nem a portréra törekedett, kifejező formára törekedett. Látomásként történő jelenet megformálásra törekedett. Amennyire tökéletes annyira elnagyolt a többi, ezeket többé kevésbé nem fejezte, volt amit összetört, és később faragták ki újra, nyersen hagyott és kifaragott váltakoznak, és ezek adnak egy különös fölidéző erőt. Az áldozat pozíciójába kerül. Nem csak egy látott valóságot ábrázol hanem egy belső valóságot is. Látványt idéz fel, látatóvá teszi a láthatatlant. Itt sokat mondóvá lesznek olyan pillanatok amiket ő láthatóvá teszi, a művész ezeket a pillanatokat megleli, és ábrázolja, valamint a lélekről is elmond nagyon sok mindent, Egy regényíró is egy egész kort, vagy egy egész embertípust is le tud írni, fel, tud idézni

Kifejezés:Ugyanezek a szobrok, ha egymás mellé tesszük, látjuk egy ember útját, és látjuk hogy sokat meditál, gondolkodik, itt AZ emberről készült egy összetett kép, M. mindig nagyon érdekelte a halál gondolata, - az életet is akkor tudjuk megbecsülni ha nem felejti hogy a halál körülvesz bennünket,

Jelentés:valamit hirdet a világról, az emberről, a sorsáról, és a rendeltetéséről, mond el valamit,

ezek a kapcsolatát kell nézni, egy műben, és akkor derül ki, hogy mik a hibái vagy mik nem,

mit jelent?jelentés

Sík Sándor: mű esztétikai értéke ezen múlikigazán nagy mű az aminek lenyűgöző jelentése, is van, ekkor lesz emlékezetes egy mű számunkra, amit nem felejtünk el soha Tolsztoj: Ivan Iljics halála, halál gondolata érdekes megközelítéseT. nagyon hitelesen ábrázol, szinte magunk előtt látjuk. Szinte megelevenedik mellettünk, és ő örömét is leli ebben, és nagyon ért hozzá, minden nagyon pontosan ábrázol, egy ember aki mindenhol otthon van, ábrázolásban T. remekel, és ettől lesz hiteles a jelentése, ő mindig tanítani is akar, arra tanít, amit maga is ámulva fedezett fel a világról, azért mert annyira hiteles, és arányosak a művei, egyszer csak kitágul előttünk a világ, és ebben jelenik meg mindaz amit láttatni akar, és megjelenik az értelme, pl.: a halál föl vagyunk-e készülve, mi is egyedül maradunk, T. ábrázolása, egyszerre hiteles, és pontos, és ugyanakkor nem ugy nézzuk mint egy régi világot, hanem azt vesszük hogy ez az amiben mi is élünk, saját életünk gondjait ismerjük fel. – ez a művészet igazi nagysága,

Igazi jó műnek van egy jelentése, kortól, helytől függetlenül is lehet számomra nagyon jelentős, valami elmond az én világomról.

Egy - egy jó műnek van valami világképe, életérzése, amit sugároz és ezt ne tolakodó módon, hanem elárulja, feltárja és elérhetővé teszi számomra,

Némely mű lehet tragikus, vagy komikus,

Sorsérzés, erkölcs, vallás, Erkölcs és vallás: marxizmus volt előtérben, és marxizmus el is várta a művészektől hogy ez mutassák, és hogy megnyerjék az embereket, és az emberek rossz lelkiismerettel próbáltak alkalmazkodni,

Ha valamit kötelezően ráerőltetünk valakire az biztos hogy visszatetsző, mert a művésznek van egy szabadsága, ahol szabadon vállalja a műveit, volt hogy az egész művészettől elment a kedvük, és elutasították a követelményeket, Ha a szabadságtól fosztjuk meg a művész akkor magát a művészetet tagadjuk meg.

Közösen vállalt eszmén belül, a sajátját is meg tudja mutatni, pl.: M, reneszánsz volt, de megtartotta vallásosságát, nagyon mély vallási hittel, az antik szépség szeret és vallásossága egyaránt megjelenik a művekben.

Hogy lehet remekművet úgy alkotni hogy a világról való felfogást tükrözze, hogy nézzen a dolgok mélyére, és próbáljon tájékozódni,

Vallás: nagy tehetség nélkül vallási téma, nem meggyőző módon mutatja, a nagy művész azonban a hitével is tud hozzá fordulni,

E. Pound: a jó cimbora balladája

Zelotes Simon mondja, kevéssel a keresztre feszítés után

Hát elveszejté legjobb cimboránkat Papok s gazok szégyenkeresztje? Izmos legény volt, hajh, a cimboránk: A hajókat s a nyílt tengert szerette.

Midőn bekerítették emberünket, Mosolygott ajka, az áldott. „Ezek hadd menjenek – szólt ránk mutatva –, Vagy átkom hull reátok!”

Így szabadultunk a dárdagyűrűből – Ő nézte a hordát, s felnevetett: „Miért nem fogtatok el, midőn magamban Róttam az utcákat s tereket?”

Aromás bort ittunk, rubinpirosat, Hogy legutószor együtt ült velünk – Nem kappan pap, de férfi volt a talpán, S jó cimbora volt: a mi emberünk.

Nem fogják könyvbe zárni őt, tudom, Bár gonddal írják lapjait s nagy ésszel: Tenger fia volt, nem kopasz tudós, Ki molyrágott iratcsomókba vész el.

Bolondok! Azt hitték, hogy tőrbe kapták, S már örvendeztek is halálán. „Menyegzőre megyek – így mondta ő –, Pedig tudom: keresztfa vár rám.

Láttátok: vakot, bénát gyógyítottam; S a halott szíve újra melegen vert – Most láttok újabb, szomorú csodát: Hogy mint gyaláznak meg egy igaz embert.”

Isten fia volt a hű cimbora, S munkált a testvérek javán. Láttam, mint rémített meg százakat, S én láttam őt a fán.

Szöget vertek belé, s ő nem sikongott, Pedig dőlt már a vére, mint patak; Az ég kármin kutyái ordítottak, De ő jajszóra sem fakadt.

Láttam, hogy rémített meg százakat Az Olajfák hegyén: Nyüszítettek, midőn nyugodt szeméből Rájuk villant a szürke fény.

Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót, S mit nem gyűrhet le a vihar – Mint az ár, melyet megfélemlített Feddő, szelíd szavaival.

Nagy mester volt a mi cimboránk, Nem kezdte ki gúny és nevetség; Bolond a csőcselék, ha azt hiszi, Hogy végre most megölte testét.

Én láttam őt még lépes mézet enni, Mióta fölszegezték.

Fordította: Képes Géza

Egy bizonyos típus képviselője, pl.: Radnótit is tőrbe fogták, mert jézusról irt, és itt is ez történt, „haverként” mutatja be, utcán találkozott vele, és követi s úgy mutatja be, botrányos is lehetne, s így is meg lehet közelíteni az alakját,

A művész nem csak a régi szövegeket érzi, hanem a központi eseményt fedezi fel benne, és a amit a 21 század fedez fel benne, templomba is ki lehet akasztani modern képeket aminek olyan a témája.

2010-12-08

EsztétikumEsztétikai elméletekEsztétikai intuícióEsztétikai tárgy jellemzőiEsztétikai törvényekSzép c. fejezet nem nagyon kell

Esztétikai tartalom:Jelentés sajátos tartalma a tragikum

A tragikum

Közbeszéd is használjuk tragikus formában. Esztétikában nem ugyanaz a tragikus ami a mindennapi életben: anyukát elütik kisgyerekével. Mindennapi életben váratlan végzetes eseményt nevezünk annak. Egy hosszú betegség utáni halál az fájdalmas nem tragikus.

Az esztétikában nem akárkivel történhet tragikus esemény, ott a váratlan események inkább fájdalmasak, itt kell hozzá egy hős, egy rendkívüli ember, a fájdalmas esemény a rendkívülisége miatt történik. A kis embert nem éri tragikus csapás, csak a nagy embert érhető, a hétköznapi életben a baleset is tragikus, az esztétikában a nagysága miatt lesz valami tragikus. Az esztétikában hozzátartozik valamiféle küzdelem is. Kis ember nem veszi észre a nagy dolgokat, a nagy ember észreveszi, hogy valami nincs rendjén a világban és ekkor úgy érzi hogy föl kell szólalnia. A hős az nem tud éldegélni, nem fér bele a ráerőltető kategóriákba, és ezért lázad, kicsit mások nevében is. A kis emberek azok megalkuvók. A hős úgy érzi lázadnia, kell, kihívnia maga ellen a sorsot. A hős egy villámhárító. „csalánba nem üt a menykő”. Mások helyett is felszólal.A régi tragédiákban nem akárki a főhős, társadalmi szerepet is betölt. Ilyenek körül bontakozik kis a tragédia, olyasmi ellen fordul, ami másokat is nyomaszt, de ők nem szólalnak fel. Tragikus hős kihívja maga ellen. Hamlet: úgy győzött volna, hogy leszúrja Cl. Akkor nem tapsoltak volna, azért tapsolunk mert annyira odaadja magát..A tragikumhoz hozzátartozik a bukás: ő elbukik, a hős. Azzal aki elbukik, nem azonosulunk, inkább tiszteljük. Ha elbukott, akkor sem gondoljuk butának, hanem azt mondjuk hogy vannak olyan ügyek amikért meghalni se szégyen, amikért érdemes meghalni. Elbukik de szurkolunk neki, hogy legalább próbálja meg és amikor nem győz akkor is azt mondjuk hogy ez a legnagyobb győzelme. A néző többnyire maga is a közemberek közé való. Ezért kezdettől fogva nem egyértelműen azonosul a hőssel – Antigoné, mi is inkább a Iszménének adunk igazatKórus szerepe az antik drámában: ők is mintha a közönség gondolatait fogalmazná meg. És mégis azt mondjuk Antigoné-nak van igaza, Lassanként hódítja meg a nézőket a tragikus szerepet vállaló hős. A hős magányos: egyedül marad azzal a feladattal, hogy helyt álljon és a nézők mellé állnak egyre inkább. A nézőnek ez a változása nem csak szórakoztatás, hanem kicsit meg is változik és ezt nevezzük katarzisnak, ami azt jelenti megtisztulás. Megtisztul a kispolgári eszményektől amiket elfogadott és ezek után azt gondolja hogy bárcsak ő is így tudna gondolkodni.

Tragikus vétség: a hős nem tökéletes, nemcsak elbukik, hanem valami hibát is elkövet. Gőgössé válik a hős. Gőg: görögül: hübrisz. Hogy ezzel fordítják maguk ellen az isteeneket, hogy ők valami jobbat akarnak. A későbit tragédiákban nem hübrisz van mivel nem egy feladatot magára. Pl.: Hamlet: úgy gondolja a világ a rossz embereké lett, és ezen változtatnia kell. Azért mer kizökkent a világ, és úgy viselkedik mint egy kis király. Leszúrja szerelme apját, Ophélia: ezek ilyen vétségek.., bánk bán.Valamit a hős is hibázik, mert őt olyan erős indulatok sodorják, amik csak viszik és nem tudja reális felmérni a helyzetet, és ő is egy ember és óhatatlanul hibázik. És azzal a tudattal kel megbuknia, hogy hibázott. Tragikus vétségek a nagyságuk miatt keveredik. Tökéletlenségből faadó vétkek miatt lest hős. Kevés mű az ami a tragikus feszültséget idézi föl. És ezeknek ez lesz az uralkodó témája. És a tragikum műfajában van. Egy zene s felidézhet tragikus hangulatot. George Steinel: magyarországi zsidó családból származik: a tragédia halála c. könyve. Tragédiával Nietzsche is sokat foglalkozott. Végig követi az európai tragédia okát, és azt mondja, hogy barokkban vége a tragédiának, és Ibsen drámát irt. Azt mondja a társadalom már nem hősi, és már nincsenek ilyen hősök. A demokratizálódás és a társadalom az oka. Vannak tragikus elemek az alkotásokban de a tragédia meghalt.

Manapság mikor előadják ezeket a darabokat, akkor ironikusnak tűnik ezekkel a tragikus elemekkel. Ezekez az előadásokat nem vállalják a pátoszt és ma már a hitetlenséget el is akarják hitetni.

Az örök Antigoné: Szophoklész nyomán végig nézi hogyan milyen átdolgozások vannak belőle. Ugyanannak a haragnak és témának más korszemlélet feldolgozásai vannak, más megközelítései vannak.

Ember tragédiája: tragikus feszültségek nem egy ember ellen vannak, hanem istenhez vannak kérdései: hogy érdemes-e élni.