1

Fűszer- és gyógynövénykert

"Semmi áron se mondjatok le arról, hogy mindig legyen időtök gyümölcsöt, gyógynövényt, virágot szedni, gyűjteni! Hajoljatok le a földig és emelkedjetek az égbe utánuk!" (Maurice Mességue, a fitoterápia megalkotója)

A fűszer-és gyógynövények olyan jótéteményei a természetnek, melyek használatával ízesebbé tehetjük az ételeinket és sokféle betegségre is gyógyírt nyújtanak. Ismeretük tehát nem csak a „vajákosoknak” fontos, hanem a mindennapi életben is bárki hasznosíthatja ezeket a „plantákat”.

Természeti környezetünkben sok növény illatával, fűszeres ízével, gyógyító hatásával kiválik a társai közül. Már az ősember is felfedezte őket, amikor táplálkozásra alkalmas növények után kutatott. A fűszernövények talán a legősibb nemesített növények közé tartoznak. Már az időszámításunk előtt több ezer évvel az ókori egyiptomiak, a görögök, a rómaiak és a kínaiak is ismerték és termesztették pl. a köményt, a koriandert, az ánizst, a kaprot, a hagymát, a sáfrányt stb.

A középkorban Nagy Károly elrendelte a gyógynövények termesztését. Ebben az időben az egyik leghíresebb fűszer-és gyógynövénykert a St. Gallen-i kolostorban volt, ahol apácák és szerzetesek foglalkoztak a termesztéssel és hasznosítással. A kolostor 820 körüli tervrajzában szereplő gyógyfüves kertben 16-féle növényt (liliom, rózsa, karósbab, borsfű, boldogasszony tenyere, ördögcérna, rozmaring, menta, zsálya, ruta, írisz, csombormenta, fodormenta, kömény, lestyán, édeskömény) gondoztak.

A kolostori kórházakban a betegeket a kertben termesztett gyógynövényekkel kezelték. A szerzetesek a nép orvosai is voltak, s a nagyobb monostorokban működtek a mai gyógyszertárak ősei. A házipatikákban a szerzetesek által termesztett gyógynövények és a belőlük készült termékek voltak a korabeli gyógyítás eszközei.

Az utazók az új földrészek felfedezésével újabb fajokkal gazdagították a fűszernövény-választékot, pl. Amerikából származik a paprika, a vanília és a kakaó.

Magyarországon az első fűszernövények termesztéséről szóló leírások a XIV-XV. századból valók. Mátyás király felesége, Beatrix Itáliából hívott földműveléshez értő mesterembereket, akik a helybéli kertészeknek megtanították a vörös- és fokhagyma, valamint egyéb, akkor divatos fűszer termesztését. Sokan nem is tudják, hogy a talán legmagyarabbnak tartott fűszer, a paprika termesztését a megszálló törököktől tanultuk. Hazai fűszernövényeink közül a legjelentősebbek a paprika, hagyma, fokhagyma, kakukkfű, kapor, majoranna, petrezselyem, tárkony, zeller.

Egy ideig a háztartások jellegzetes színfoltjai voltak a kertekben vagy éppen az ablakban nevelt illatos-fűszeres növények, melyeket az ételek ízének javítására és a különböző betegségek kúrálására használtak.

A háború utáni időben azonban a fűszerek kerti termesztése visszaesett, sőt, ezeknek a növényeknek a használata is szinte feledésbe merült. Persze azért maradtak még falusi porták, ahol kitartóan termesztik a borsfüvet (csombort), de olyan ritkaságok is elő-előbukkannak, mint a boldogasszony-tenyere nevű fészkes virág, mely a keresztény kultúrában Mária-attribútummá is vált, így nem véletlenül tették a parasztasszonyok a

2

bibliájuk lapjai közé a levelét. (A mindennapi életben pedig mint húsfűszert használták.)

Napjainkban az egyre több „főzős” műsor segíti a fűszernövények használatának újbóli gyakorlattá válását, ráadásul ezek a növények nemcsak az ételek ízét emelik ki, hanem serkentően hatnak az emésztésre, a gyomor- és bélműködésre, előnyösek a vérkeringésre és a szívműködésre, így „mellékesen” gyógyhatással is bírnak.

A fűszernövények mellett az „igazi” gyógynövények használata is szinte reneszánszát éli, hiszen a belőlük készült teák, kivonatok és az azokat alkalmazó alternatív gyógyászat is egyre népszerűbb. (Igaz, ennek ellent mondani látszik a legújabb EU-s rendelkezés, mely szerint megszűnik a gyógyhatású készítmények kategóriája, s vagy a növényi gyógyszerek vagy az étrendkiegészítők kategóriájába kell hogy tartozzanak a különböző termékek.)

Az illatos kert A fűszernövények nevelése elég egyszerű, ezért nyugodtan lehet a termesztésükkel próbálkozni. Változatos formájúak, kellemes illatúak, sokuk virága színes, így vonzzák a hasznos rovarokat, pl. a méheket, és ezzel elősegítik más növények megporzását is. Másrészt pedig, szintén illatanyagaik segítségével, távol tartják a kártevőket a haszonnövényeinktől. Telepíthetőek egy külön kertrészbe, ahol sűrűn ültetve, szinte vadul nőnek, társíthatóak dísznövényekkel, zöldségnövényekkel, az árnyéktűrőket (pl. citromfű, turbolya) ültethetjük cserjék köré, gyümölcsfák mellé (a metélőhagyma pl. az almafa varasodása ellen is véd), de vannak olyan fűszernövények, amelyeket talajtakarónak is alkalmazhatunk (pl. kakukkfű), mert jól bírják, ha rájuk lépnek, sőt ekkor lehet a legjobban érezni az illatukat. A zsályát, az izsópot, a levendulát vagy a színes mentaféléket csoportosan, dísznövényként is ültethetjük. Az izsópot és a levendulát sziklakertbe is telepíthetjük. A vízigényesebbek, mint pl. tárkony, menta, lestyán remekül érzik magukat a kerti csapok, kifolyók, ereszcsatornák mellett. Hogy a kertben mekkora területen termesztünk fűszernövényeket, azt a kert nagysága, a családtagok száma és igénye, valamint az új növényekkel való kísérletezési kedvünk határozza meg. Általánosságban 2-10 m2 terület elegendő. Az mindenképpen praktikus, ha a házhoz közel tudjuk kialakítani az illatos kertet, hiszen a fűszernövényekre a konyhában van szükség. A fűszerkertben a könnyű megközelíthetőség érdekében ajánlatos utakat, tipegőket is készíteni, mert a fűszernövényeket gyakrabban kell szedni, mint a többi növényfélét. A fűszernövények többsége mediterrán eredetű, ezért a napos helyet kedvelik, de vannak közöttük félárnyékot elviselők is. Részben a szárazabb meszes talajt, részben a nedves, humuszos talajt kedvelik. A talajnak gyommentesnek és jó vízáteresztő képességűnek kell lennie, mert a fűszernövények nagy többsége a pangó vizet nem viseli el. A látszólag igénytelen növények számára is fontos a talajok megfelelő tápanyag-ellátottsága, ami viszont nem frissen trágyázott területet kell hogy jelentsen! (A túl sok trágya és így a könnyen felvehető nitrogén növeli ugyan a növények zöld tömegét, de a bennük lévő hatóanyag mennyiségét akár csökkentheti is.) Megfelelően előkészített talaj számukra a kétszer felásott föld, amibe érett szerves trágyát, vagy

3

komposztot keverünk. Ha a talaj nagyon nedves és kötött, akkor mély ásással, szerves anyag beforgatásával, valamint kavics belekeverésével lehet a szerkezetén javítani. A vetés, ültetés előtt figyelembe kell vennünk az egyes növények magasságát, kiterjedését, fényigényét, illetve azt is, vajon a betervezett növény csak egy évig él, vagy több évig díszíti a kertünket. Alacsony növények: kakukkfű, snidling, petrezselyem, majoranna. Középmagasak: borsika, menta, zsálya, bazsalikom, ánizs, oregánó, borágó, citromfű. Magas növények: kapor, üröm, lestyán, tárkony, édeskömény, angyalgyökér. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy évelő, vagy egynyári fűszernövényt ültetünk. Évelők: pl. levendula, izsóp, lestyán, tárkony, menta, citromfű, kakukkfű. Egyévesek: petrezselyem, bazsalikom, koriander, ánizs, majoranna, borsika. Fűszernövények szaporítása Fűszernövényeink döntő többségét mi magunk is nevelhetjük helybevetéssel (tavasszal) (petrezselyem, ánizs, koriander, borsikafű), vagy palántáról (bazsalikom, majoranna) is. Az évelőket kora nyáron zöld-dugványozással (levendula, rozmaring), illetve kora tavasszal, vagy késő ősszel tőosztással (citromfű, kakukkfű, menták) is szaporíthatjuk. Magvetés (pl. petrezselyem, borsikafű, petrezselyem, kapor) Gyakori a szórva és a sorba vetés is, bár ez utóbbi több szempontból előnyösebb. Általában sekély barázdába kell szórni a magvakat és földdel sekélyen betakarni, de vannak fényen csírázó magvak is, melyeket nem szabad takarni (pl. borsikafű). A szabadföldi magvetés időpontját általában a növények hőigénye határozza meg, de a legtöbb növényünket márciusban, a talaj felmelegedésétől függően már vethetjük. Korábban, már februárban vethetők a koriander, petrezselyem, hagyma. Érdemes már a vetés előtt beöntözni a vetőbarázdát, így biztosítani tudjuk a csírázáshoz szükséges nedvességet. Hacsak lehet, már a magvetésnél ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön nagy mennyiségű mag a sorba – így a kikelő növények kellő mennyiségű fényhez és tápanyaghoz juthatnak, és meg tudnak erősödni. Palántázás (bazsalikom, majoranna, zeller) A magvetéssel előnevelt palántákat –különösen a magas hőigényűeket- a fagyok elmúltával ültessük ki. Fontos, hogy az ültetendő palánták erősek, jól fejlettek, egészségesek legyenek. Érdemes az ültetés előtt zsurlóteában megfürdetni a fiatal növényeket, így a gombabetegségek nehezebben támadják meg azokat. Az ültetés gyommentes, jól előkészített talajba, a növénynek megfelelő térállásba történjen. Ültetés után nem szabad elhagyni a palánták beöntözését. Tőosztás (pl. szurokfű, menták, citromfű, kakukkfű, metélőhagyma, zsálya, lestyán) Ha évelő növényeink túlságosan elterebélyesedtek és elöregedtek, célszerű azokat tövestől kiásni és a fiatalabb gyökeres-hajtásos részeket leválasztva újratelepíteni. Ezt a folyamatot nevezzük tőosztásnak. A tőosztás legmegfelelőbb időpontja a nyár vége. Dugványozás (pl. rozmaring, levendula) Az ivartalan szaporítási módok között a legáltalánosabb a dugványozás. Az eljárás során az anyanövényről leválasztott hajtást, levelet, gyökeret, vesszőt gyökereztetjük. Lényege, hogy a növényi rész, vagyis a dugvány járulékos gyökeret fejlesszen és regenerálódjon. A zölddugványozás (zöld hajtásokat gyökereztetünk) időpontja a nyár eleje, fás dugványokat ősszel és tavasszal készíthetünk.

4

A 6-8 cm hosszúságú dugványokat homokos földbe kell tűzdelni úgy, hogy a hajtás csúcsa a föld fölött maradjon. A gyökereztetést párával telt zárt térben, árnyékos helyen tanácsos végezni. (A párás teret biztosíthatjuk egy befőttes üveggel, vagy fóliával való takarással is.) A dugványok 4-6 hét múlva általában önálló életre kelnek, gyökeret eresztenek és hajtást nevelnek, s ezek után már állandó helyükre is ültethetjük őket. A fűszernövények ápolása A fűszernövények szerencsére nem túl igényesek, bár a szárazabb időszakban alaposabb öntözést igényelnek, hogy a víz a mélyebb rétegekbe is eljusson. Eleinte gyomlálni kell a kiültetéseket, de később a növények összenőnek és elnyomják a gyomokat. Néhány fűszernövényt ritkítani is kell. A levendulát és a kakukkfüvet érdemes virágzás után visszavágni, hogy a bokor tömör maradjon. A kertben kialakított fűszernövény-ágyást 2-3 évente ajánlatos más helyre telepíteni, mert az egy helyben termesztett növények termése évről évre csökken és a kártevők is felszaporodhatnak.

Fűszernövények védelme Vannak olyan fűszernövények, mint pl. a citromfű, vagy a menta, amelyeket a rozsda vagy a lisztharmat megfertőzhet. Ilyenkor célszerű a fertőzött hajtásokat visszavágni és megsemmisíteni. Vegyszerek használatát a fűszerkertben minden esetben mellőzni kell. Helyettük alkalmazhatunk pl. zsurlóteát, valamint csalánból készített oldatot. A sarkantyúka kiváló védelmet ad a levéltetvek ellen. Fűszer- és gyógynövények felhasználása Fűszereknek azokat az általában növényi eredetű termékeket nevezzük, melyeket ételek, valamint élelmiszeripari készítmények ízesítésére, illatosítására, színezésére, és esetenként tartósítására használunk. A világon mintegy húszezer fűszerként is használható növényt tartanak számon. Ezekből hazánkban körülbelül ötvenet alkalmazunk többé-kevésbé rendszeresen. A fűszer- és gyógynövények különféle aromás anyagokat, illóolajokat, vitaminokat, színanyagokat, szerves savakat, ásványi anyagokat, természetes antibiotikumokat tartalmaznak. A kertben igen mutatósak, élettanilag rendkívül hasznosak, nem csak az ételek ízesítésére, italok fűszerezésére, hanem gyógyító növényként is használhatóak. Csökkentik a fájdalmat, gyógyítanak, szag- és ízanyagaik segítik az emésztést. A fűszerek adagolására nincs egyértelmű recept. Ízlés dolga, hogy valaki több, vagy kevesebb fűszert használ az ételek készítése során. Azt azonban tanácsolhatjuk, hogy a fűszerekből csak kisebb adagokat használjunk, mert így a kóstolással el tudjuk dönteni, szükséges-e még a további ízesítés, és el tudjuk kerülni a túlfűszerezést, amikor már az étel elveszíti jellegzetes aromáját, s helyette csak a tömény fűszer íze érződik. Vannak persze olyan ételek is, melyeknél épp a fűszerek adják azok jellegzetességét. Érdemes arra is tekintettel lenni, hogy azonos ízhatás elérése érdekében a friss és szárított fűszereket nem lehet azonos mennyiségben alkalmazni, hiszen a frissek mindig sokkal ízletesebbek, mint a szárazak, mert aromájuk erősebb és a vitamintartalmuk is magasabb. Általános tanács, hogy az illatos fűszereket ne főzzük együtt az étellel, hanem azt csak az utolsó forralás, vagy a tálalás előtt tegyük a fazékba, vagy a tálra (pl. a

5

petrezselyemzölddel a főzés befejezte után szórjuk meg az ételt, így zamata jobban érződik majd).

Milyen fűszer milyen ételhez? Növény Ételelek Angelika Salátafőzelék, likőrök, ürmös borok Ánizs Főzelékek, édes rizs, pudingok, likőrök Bazsalikom Levesek, saláták, mártások, sültek, halételek, növényi ecetek,

paradicsomos ételek, tésztafélék Borsikafű Főzelékek, burgonyás ételek, káposztafélék, saláták, húsos és

gombás ételek Borsosmenta Töltelékek, gyümölcssaláták, borok, likőrök Citromfű Gyümölcslevesek, főzelékek, szárnyas- és vadételek Édes kömény Főzelékek, saláták, halételek Fokhagyma Levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadas ételek, vagdalt húsok,

mártások, pácok Izsóp Burgonya-, petrezselyem-, zeller-, hal-, és hússaláták Kakukkfű Levesek, sültek, burgonyafőzelék, savanyú káposzta, vagdalt

hús, vadas mártások, növényi ecetek Kapor Főtt húsok, mártások, halételek, saláták, főzelékek, körözöttek,

sütemények, savanyúságok Koriander Sültek, húspácok, mártások, vadas ételek, savanyúságok Kömény Levesek, saláták, káposzta, burgonyás ételek, vajas, sajtos,

túrós keverékek, sültek Lestyán Levesek, főzelékek, mártások, saláták Majoranna Levesek, burgonyás és babos ételek, mártások, húsételek, májas

ételek Metélőhagyma Levesek, saláták, sültek, tojásos ételek, mártások Pasztinák Húslevesek, raguk Petrezselyem Levesek, főzelékek, sült és párolt húsok, tojásételek, saláták Rozmaring Mártások, a húsok közül különösen a bárányhús, vadas és

szárnyas sültek, de a halakhoz is finom, töltelékek, gombás ételek

Szurokfű (oregánó) Paradicsomos ételek, főtt tésztafélék, pizzák, saláták Tárkony Mártások, saláták, savanyúságok, levesek, bárány- és szarvas

sültek, vadnyúl Torma Főtt sonka és főtt húsok, kolbászáruk, Zeller Levesek, főzelékek, saláták, ecetek, mártások, húsos, tojásos,

túrós ételek Zsálya Zsíros húsételek, hústöltelékek, májas és vadas ételek, halak,

lágy sajtok, tésztafélék Gyógyteákat, borogatásokat, pakolásokat kisebb-nagyobb rendszerességgel mindannyian használunk, inhalálni is szoktunk. Bár a gyógynövények nem tudnak teljesen helyettesíteni minden gyógyszert, de nem felejthetjük el, hogy a gyógyszerek egy része a gyógynövényekből kivont hatóanyagokból készül. A gyógynövények további előnyös tulajdonsága, hogy nem rendelkeznek mellékhatással, hosszabb időn át is alkalmazhatók, így kiegészítőként nagyszerűen megállják a helyüket. Komolyabb

6

probléma esetén persze orvoshoz kell fordulni, azonban fejfájás, köhögés, torokfájás csillapítására a házipatika gyógynövényei is hatékonyak. A gyógyteákhoz jobb, ha száraz növényeket használunk. Elkészítésükhöz érdemes egy külön edényt használni. Általában reggel és este szokás a gyógyteák fogyasztása, de vannak teaféleségek és terápiák, melyek a napi többszöri, de kis adagú fogyasztást követelik meg (pl. köhögés csillapítása). Gyógynövényekből általában forrázással (illóolajos növényekből), főzéssel (gyökerek, kérgek), vagy áztatással (hőre érzékeny alapanyagok) készíthetünk teát. A gyógyteákat lehet édesíteni mézzel, vagy cukorral, de az epe-, máj-, gyomor- vagy fogyasztó teákat magukban kell fogyasztani. A gyógynövények a teán kívül még számtalan más módon is felhasználhatók. Fürdővízbe szórva (a teaként leszűrt növényt is beledobhatjuk) frissítenek, vagy éppen nyugtatnak, miközben illatosítják és ápolják bőrünket. Szépségápolási szerekbe -arckrémbe, arcpakolásba, testápolóba, hajöblítőbe, parfümbe- keverve a lehető legkoncentráltabban juttathatjuk bőrünket természetes növényi hatóanyagokhoz. Kis vászonzsákokban kellemes illatukat, nyugtató hatásukat élvezhetjük, akár párnánkba tesszük, akár kedvenc olvasófotelunk közelébe helyezzük azokat. A fűszer- és gyógynövények különböző részeit hasznosíthatjuk: - magvakat és termésrészeket (kömény, ánizs, koriander, mustár), - virágokat, bimbókat valamint virágrészeket (sáfrány, levendula, izsópfű, sáfrányos szeklice), - leveleket és leveles hajtásokat (kapor, majoránna, tárkony, borsikafű, borsmenta, lestyán, kakukkfű, rozmaring), - fűszeres törzset, rizómát (hagyma, gyömbér, kálmos), - gyökeret (angyalgyökér, lestyán, kasvirág). A virágokat -amikor a bimbók már kinyíltak, de még nem túlnyílottak-, a leveleket és a még nem virágzó hajtásokat mindig meleg, napos, száraz időben, leginkább délelőtt szedjük le. A gyökerek, rizómák gyűjtését a növények nyugalmi idején, késő ősszel vagy kora tavasszal végezzük. A termést és a magvakat röviddel beérés előtt szedjük, ám mivel ezek nem egyszerre érnek, érdemes folyamatosan gyűjteni őket. Ügyeljünk arra, hogy se beteg levél/szirom, se piszok, se mérgező gaz ne kerüljön a fűszer- és gyógynövények közé. Védett területen bármilyen növényt, illetve védett fajt (pl. vadon növő íriszeket, héricset, kökörcsint), bárhol nőjön is, engedély nélkül tilos gyűjteni!!! Kerüljük a gyűjtéssel az utak mentét, és a szennyezett helyeket! A legtöbb növényt szárítással tudjuk tartósítani. Erre a célra a szabad levegő vagy egy olyan helyiség is megfelel, ahol jó a szellőzés, ahol nem túl párás és nem nyirkos a levegő, és fel lehet akasztani a növényeket, vagy szét lehet teríteni őket. Soha ne szárítsuk tűző napon vagy esős időben a fűszer- és gyógynövényeket! Ne felejtsük el, hogy a szárított gyógy- és fűszernövények két év után sokat veszítenek ízükből és illatukból, még akkor is, ha sötét üvegben, lezárva tároltuk azokat. Időnként ellenőriznünk és selejteznünk kell, mert előszeretettel telepszenek a szárítmányokba az élelmiszermolyok.

7

A fűszer és gyógynövények jó szolgálatot tesznek a biokert növényeinek védelmében is. A vegyes kultúrában nevelt fűszernövények számtalan előnnyel is járnak. Illóolajtartalmuk riasztja a kártevőket, a magasra növő ernyős virágzatok csábítják a beporzó rovarokat, A borsikafűvel vegyesen ültetett babot jobban megvédhetjükjük a levéltetvektől, és ha az ebédhez szedjük a termést, egyúttal kéznél van a hozzá való fűszer is. Az uborka és a kapor együtt élése szintén kedvező a kertben is és a savanyúságos üvegben is. A saláta-zsázsa-hónapos retek kombináció véd a levélbolhák ellen és aromásabbá teszi a zöldségeket. A paradicsomhoz illik a petrezselyem, a zeller, a bazsalikom - serkentik egymás növekedését és a paradicsomos ételek készítése során is jól hasznosíthatók. Fűszerspirál Ha valakinek nincs ágyásnyi területe, de mégis többféle fűszernövényt szeretne, a fűszerspirál, mint egyfajta vertikális kert, kiváló lehetőségeket kínál. Némi zúzott kő, építési törmelék, tégla, kertiföld, homok és komposzt felhasználásával viszonylag gyorsan építhetünk egy min. 1,5m átmérőjű függélyes kertet, ami tökéletes a különböző igényű fűszernövények telepítésére. A spirál tájolása É-D irányú, és jó, ha a déli oldalon egy kis medencében végződik. Érdemes a spirál helyén egy ásónyom mélyen kiásni a talajt, s a gödröt kőzúzalékkal feltölteni. A kis medence helyén pedig olyan mély lyukat kell ásni, hogy a vizes edény beleférjen (edény helyett fóliabélelés is alkalmazható). Az építési törmeléket vagy kődarabokat max. 7-80 cm magasságú kúpformában a spirál közepére kell halmozni. Ezután téglából vagy terméskőből szárazon, de stabilan kell megépíteni a spirál falát, majd ebbe a csigaházba kell feltölteni a földet. A talaj összetétele, az árnyékoltság-benapozottság és a talaj nedvességtartalma a spirál csúcstól lefelé haladva változik, ezért a növényeket is eszerint kell ültetni:

Legfelül rozmaring, levendula, aminek inkább homokos talajra (2/3) van szüksége, és kevesebb komposztos kertiföldre (1/3). Utána a kakukkfű, aminek szintén hasonló talajigénye van.

Majd a citromfű és oregano, zsálya következik, amelyek egy idő után igen aktív

gyökérzettel rendelkeznek, és

http://anaturalgardener.blogspot.com

8

időnként igénylik a ritkítást. Itt 1/2-1/2 homok-komposztos kertiföld arány a legjobb.

Végül pedig fodormenta, borsosmenta, franciatárkony, lestyán, és petrezselyem következhet. Ide már alig kerül homok a kertiföldbe, sőt ezek inkább a kifejezetten gazdag, jó termőföldet kedvelik.

Fűszerek az ablakban és az erkélyen Ha nincs kertünk, de mégis ragaszkodunk a friss levelekhez, cserépben, virágládákban is nevelhetünk jó párat közülük. Erkélykertnek leginkább alkalmasak a déli, nyugati fekvésű erkélyek, hiszen a mediterrán eredetű fűszernövényeink a meleget és a sok napfényt kedvelik. A cserepeket, vagy virágládákat tápdús, jó szerkezetű, homokkal és érett komposzttal is elegyített földdel kell megtölteni, és arra is kell ügyelni, hogy az edények alján ne gyűljön föl a felesleges víz, tehát azoknak legyen kifolyónyílása. A cserépméret kiválasztásánál fontos szempont, hogy mekkorára is nő a beültetendő növényünk. Erős növésű fajt már kezdetben nagyobb edénybe ültessünk, mint pl. a kis termetű kakukkfüvet.

Biztosabb, ha palántát, vagy fiatal

sarjhajtást veszünk,

persze senkit sem

szeretnénk a

magvetéstől sem

visszatántorítani.

Palántáról szépen

nevelhetők a

bazsalikomok, zeller, paprika, majoranna, sarjakról pedig a menták, citromfű, szurokfű, zsálya, metélőhagyma. A fodros, vagy a metélő petrezselyem magját viszont érdemes márciusban elvetni az erkélyládába is. Borsikafű palántáról és magról is nevelhető. A rozmaringot érdemes egy külön cserépben tartani, melyet télire a lakásba is be tudunk vinni. Bár a mediterrán származás az alkalmazott növények többségét megtanította a szárazságtűrésre, ez mégsem jelenti azt, hogy az erkélykert növényeit szárazon lehet tartani. Sőt, fontos a talaj nedvességtartalmának a folyamatos pótlása, hiszen az általában sötét színű cserepek gyorsabban felmelegszenek, így bennük a talaj is sokkal gyorsabban kiszárad, mint a kertben. Különösen figyelni kell a nedvességigényesebb fajok (pl. mentafélék) vízpótlására.

http://www.google.com

9

És még egy fontos dolog: a fűszernövények lassabban öregszenek el, ha viszonylag sűrűn tépkedjük, hiszen így egyre több hajtás nő rajtuk! A zöldfűszerek mellett körömvirággal, büdöskével, levendulával is színesíthető az erkélykert, mely így már szinte illatkertté is válhat. Ha a ládákban, cserepekben lévő fűszernövényeket télire világos, mérsékelten meleg helyen tudjuk teleltetni, a hideg napokban is „szüretelhetjük” a friss ízesítőket. Tanácsok néhány gyakori fűszer- és gyógynövény termesztéséhez Ánizs Mediterrán eredetű, egy éves növény. Középmagas, magas, ernyős virágú, hasogatottan szeldelt levelű, jellegzetesen édeskés illatú. Tápanyag- és melegigényes, magvetéssel március-áprilisban szaporítható. Termése augusztus-szeptemberben „aratható”. Emésztést segítő, a kisgyermekteák puffadást csökkentő gyógyteájának alapvető összetevője. Bazsalikom Dél-Ázsiai, egyéves növény. Többféle változata is ismert (zöld és bordó levelű, kis bokros növésű, és terebélyes). Alacsony, vagy középmagas növekedésű, melegigényes. Tápdús talajt kíván. Szaporítási módjánál a palántanevelés a biztosabb. Szabadföldbe kiültetni a fagyok elmúltával célszerű. Hajtásait, leveleit a növények megerősödése után folyamatosan is szedhetjük, de július végén és szeptember közepén egyszerre nagyobb mennyiséget is be tudunk takarítani. Teája gyomorerősítő, étvágygerjesztő, köhögéscsillapító hatású. Biokertben jó társnövénye a paradicsomnak és paprikának. Borsikafű A Földközi tenger vidékéről származó, egy éves növény. Alacsony, dúsan elágazó kis bokrokat nevel. Magja fényen csírázik, március végén, április elején már vethető a talaj felszínére. Igénytelen. Hajtásának betakarítását a virágzás kezdetén kell végezni (a legalsó elágazás felett kell elvágni). Gyomorerősítő, görcsoldó és némi bélféregirtó hatása is van. Biokertben a bab mellé ültetve véd a levéltetvek ellen. Borsmenta Hibrid eredetű, erős illatú növény. Középmagasra növő hajtásai a föld alatt szerteágazó tarackokból fejlődnek. Tápanyag és vízigényes. Sarjakkal, tőosztással szaporítható. A hajtásokat 5-6 cm-es tarló meghagyásával kell betakarítani. Teája kedvező az emésztési zavaroknál, felfúvódásnál. Frissítő, élénkítő íze révén szájöblítésre is kiváló, melyet fokozhatunk 1-1 levél elrágásával is. Cickafark Üde és félszáraz gyepekben szinte mindenhol megtalálható. Középmagas, fehér virágú, évelő növény. A kertbe a réten kiásott példányok is eltelepíthetők. Virágát a virágzás kezdetén kell gyűjteni. Teája csillapítja a görcsöket, enyhíti a menstruációs fájdalmakat, elősegíti a bélgázok távozását. Borogatásként ekcémára, viszkető bőrre, kötőhártya- gyulladásra, ülőfürdőként a medencetáji fájdalmak enyhítésére is alkalmazható.

10

Biokertben nagyon jó társnövény és a komposztálódást is gyorsítja. Citromfű Mediterrán növény, de előfordul egészen Turkesztánig. Középmagas, jellegzetesen citrom illatú növény. Szereti a napos fekvésű, szárazabb termőhelyeket, fagyérzékeny. Könnyen szaporítható tőosztással. Évente érdemes legalább kétszer levágni (júniusban és szeptemberben). Teája nyugtató hatású. Frissen 1-2 levéllel fagylaltokat, üdítőket, gyümölcstálakat ízesíthetünk. Kakukkfű (kerti) A Földközi-tenger délnyugati vidékén honos félcserje, melynek számtalan változata fordul elő vadon hazánkban is. Középkötött, tápdús talajban fejlődik a legjobban. Magvetéssel, tőosztással és dugványozással is szaporítható. Az aratás legkedvezőbb időpontja a virágzás kezdete. Teája hurutus köhögés ellen javasolt. Eldugult, náthás orron is segít inhalációval: a növény forrázata feletti gőzbe tartsuk arcunkat. Kapor Mediterrán eredetű, egy éves növény. Magasra megnövő, ernyős virágzatú faj, mely különösebben a talajjal szemben nem igényes. Magvetéssel szaporítható, de a pergetett magvai sokszor egészen váratlan helyeken fejlesztenek szép növényeket a kertünkben. Másodveteményként is számolhatunk vele. Erre a célra a vetés ideje július-augusztus, s a fagyok előtt mint zöldkaprot lehet felhasználni. Teája álmatlanság ellen is kiváló háziszer. Biokertben a magasra növő ernyős virágzata vonzza a megporzó rovarokat. Levendula A Földközi-tenger vidékéről származó félcserje. Középmagas növésű, szép kék virágai és mutatós szürkés-zöld bokra miatt a díszkertekben is helyet kapott. A meszes talajokon fejlődik a legjobban. Dugványozással sikeresen szaporítható. Gyűjteni a virágot kell teljes virágzáskor (szárral együtt). Teája nyugtató hatású, valamint idegi eredetű bélproblémákra is jó. Ehető virágával színezhetjük a salátákat, vagy desszerteket, de likőrök, szörpök ízesítésére is használhatjuk. Vászonzsákocskában nem csak a molyok ellen hatásos a ruhásszekrényben, hanem párnánkba téve segíti a nyugodt alvást is. Köztes növényként ültetve riasztja a levéltetveket és a hangyákat. Majoranna Mediterrán, egyéves növény. Alacsony-középmagas, kerekded, szürkészöld levelű. A lazább, jó táperőben lévő, gyorsan melegedő talajokban fejlődik a leginkább. Legbiztonságosabban palántáról szaporítható. Virágzó, leveles hajtásait kell gyűjteni – a tenyészidőszak alatt többször is vágható. Étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő hatása van, de köhögés csillapítására is alkalmas a teája. Rozmaring

11

Mediterrán félcserje, mely nálunk szabadföldben csak kifejezetten védett fekvésben telel át, ezért biztonságosabb edényes növényként nevelni és télen hűvös, fényes helyen pihentetni. Hajtásdarabkái könnyen gyökeresednek, így dugványról eredményesen szaporítható. Évente kétszer, háromszor lehet a már érett, de még nem fás hajtásokat levágni. Serkenti az epehólyag működését, elősegíti a mérgező anyagok távozását a májból, görcsoldó és vízhajtó hatású. Fürdővízbe téve a reumatikus fájdalmakat csökkenti. Kellemes illata révén használhatjuk illatzsákocskákban is. Szurokfű/oregáno Mediterrán, középmagas növény, melynek vad alakja nálunk is megtalálható. Évelő, emly meghálálja a tápdús talajt. A meleg, védett termőhelyet magasabb illóolajtartalommal hálálja meg. Tőosztással egyszerűen szaporítható. Betakarítása virágzáskor a virágzó hajtások levágását jelenti. Teaként virágos hajtásait és leveleit szedjük, mely hatékony köhögéscsillapító és köptetőszer, valamint elősegíti az emésztést. Torma Délkelet-Európából származó növény, melynek a földbeli hajtását használjuk, mint fűszert. Lágy szárú, évelő, melynek a levelei nagyok, hosszúkásak és tőállóak. Nem igényel sok meleget, gyökere, földbeli hajtás erősen fagyállóak. Tápanyagigénye nagy, árnyékban és napon is szépen fejlődik, de vaskos tormatöveket csak eléggé nedves és laza talajon képez. Gyökérdugvánnyal szaporítható. A gyökerek „betakarításának” ideje októbertől a következő év tavaszáig tart. Étvágygerjesztő, gyomorjavító hatású, és kedvezően hat a vérkeringésre is. Zsálya Mediterrán növényként a napsütéses, gazdag talajt kedveli. Télen érdemes az összegyűjtött falevelekből egy keveset köré szórni, hogy megvédjük a gyökérzetét a kifagyástól. Jó helyen középmagas, dús bokrot képez. Szép, díszítő változatai is vannak (pl. bordó és sárga-tarka levelű), de hatóanyagtartalma a szürkészöld levelű alapfajnak a legmagasabb. Legegyszerűbben dugványozással és tőosztással szaporítható. Leveleit a virágzás előtt kell gyűjteni. Csípések és kisebb duzzanatok enyhítésére a levél nedvével kenjük be az érintett bőrfelületet. Izzadáscsökkentő hatással rendelkezik, hasznos fogínygyulladás esetén is. Legjobb konyhai zsályák az egyszerű, keskenylevelű fajták. Örökzöld növényként az év bármely időszakában felhasználható. Leginkább húsos ételek fűszerezésére alkalmas, de paradicsomos ételekhez, pizza-tésztákhoz, levesekhez, vagy akár ragukhoz is kiváló ízesítő. Erős aromája miatt inkább óvatosan használjuk. Felhasznált és ajánlott irodalom: Máthé Ákos-Romváry Vilmos (1978) Fűszer- és gyógynövények a kiskertben és a házunk táján, Mezőgazdasági kiadó, Budapest Megyeri Szabolcs (2011) Fűszerkert, Cser Kiadó, Budapest www.fuszervilag.eu www.gyogynovenyek.net/gyogynovenytar/index.php www.herbacio.hu www.google.com

12