FALU VÁROS RÉGIÓ 2006_3[1]

Táj - tervezés - fejlesztés

2006 / 3.

20

06

Területfejlesztési és területrendezési szakmai folyóirat

AZ EURÓPAI TÁJEGYEZMÉNY

A TÁJ ELTÉRÔ ÉRTELMEZÉSEI

AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET KÖZÖS ALKOTÁSA

KIÉ A PART? - TERV ÉS KOMMUNIKÁCIÓ

A HOKHÁTSÁGI TANYÁK SORSA

TÁJÉPÍTÉSZETI OKTATÁS EURÓPÁBAN ÉS ITTHON

Dr. Lamperth MónikaKEDVES OLVASÓ! 1

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

Csemez Attila-Salamin GézaA TÁJ ESÉLYEVita a tervezésrôl, fejlesztésrôl, rendezésrôl 2

ELMÉLET ÉS MÓDSZER

Duhay GáborMEGNYÍLT AZ ÚTAz Európai Tájegyezmény 13

Kerényi AttilaKÉNYELMETLEN, DE ALAPVETÔA táj eltérô értelmezései és azok tájtervezési-tájvédelmi jelentôsége 18

Csatári BálintA MEGÉLT TÉR ÉLMÉNYEGondolatok táj, a terület- és a vidékfejlesztés kapcsolatáról 23

Konkolyné Gyuró ÉvaA TÁJKARAKTERTartalom és forma egysége a térben 26

Fejérdy TamásA HATÁRTALAN(?) KULTÚRTÁJAz ember és a természet közös alkotásai 33

PRAXIS

Drexler DóraA TÁJKÉPRÔL - MÁSKÉPPJavaslatok az integrált tájpolitika megvalósításához 37

Péti MártonA TERÜLETI TERVEZÉS „ÁLLATORVOSI LOVA”Balatoni tájak. Kilátások a II. Nemzeti Fejlesztési Terv tükrében 42

Gerzanics AnnamáriaKIÉ A PART?Egy tervezési folyamatot kísérô kommunikáció tanulságai 49

Czene Zsolt - Jávor Károly - Majorné Vén MariannA HAGYOMÁNY KAPCSOLÓDÁSA A MEGÚJULÁSHOZA homokhátsági tanyák tájszerkezeti jelentôsége és a fejlesztés lehetôségei 54

Karancsi ZoltánTERMÉSZET ÉS LÁTVÁNYA tájkép értékelése a Medves-vidéken 63

Láposi RolandTERVEZZÜNK KÖZÖSEN!Városi táj, avagy téralakítási megközelítések 68

KÉPZÉS

M. Szilágyi KingaHÁRMAS IRÁNYTájépítészeti oktatás Európában 71

Sallay ÁgnesAZ ERDÔSÁVOKTÓL A NEMZETI PARKOKIGA tájtervezôk hazai oktatása 75

SUMMARIES 78

A Falu-Város-Régió folyóirat támogatója: az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium

Felelôs kiadó a VÁTI Kht.

Vezérigazgató: Csanádi Ágnes

A kiadó címe: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32.

A lap olvasható az interneten: www.vati.hu

Szerkeszti a szerkesztôbizottság

Tagjai: dr. Bujdosó Sándor, dr. Csemez Attila, Fülöp Judit, Gauder Péter,Ongjerth Richárd, Salamin Géza, dr. Szaló Péter, Szoboszlai Zsolt

A szám szakmai szerkesztôi: dr. Csemez Attila és Salamin Géza

A szerkesztôség vezetôje: Bálintné Réffy Edit � Szerkesztô: Czáka Sarolta

Nyomdai elôkészítés: Remetecom Bt.

Nyomás: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.Ügyvezetô: Kovács János

ISSN: 1218-2613

T A R T A L O M

1

Izgalmas és lelkesítô napokon, heteken, hónapokon van túl a területfejlesztô szakma.Megszületett az új uniós költségvetés. Magyarországra 2007. és 2013. között mintegy

8000 milliárd forint közösségi támogatás érkezik. Ennek a nagyságrendje azzal az összeggelmérhetô, amely a kiegyezés után érkezett az országba, és gazdasági, tudományos, oktatási, kulturális fejlesztéseivel Magyarországot sok tekintetben az akkori Európa élvonalába emelte. A magyar területfejlesztôk emberfeletti munkát végeztek, hogy a következô években – a közösségi források segítségével – egy modern Magyarország épülhessen.

A elmúlt években leraktuk az új magyarországi területpolitika alapjait. Megszületett azOrszágos Területfejlesztési Koncepció. Az anyag – az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióvalösszhangban – felvázolja az ország jövôképét, és nemcsak a nagy, átfogó területpolitikai célkitûzéseket foglalja össze, hanem hazánk hét területfejlesztési régiójának terveit, céljait is.

Most már biztos, hogy a készülô II. Nemzeti Fejlesztési Tervben az ágazati programok mellettmegjelennek a regionális operatív programok is. Az uniós alapelvekkel összhangban feladatokatés forrásokat adunk át a régióknak azért, hogy az emberek életét érintô döntések hozzájuk a lehetô legközelebb szülessenek. Ez az elmúlt évtizedek talán legnagyobb sikere. Minden okunkmegvan hát, hogy bizakodva tekintsünk a jövôbe.

De a munkát még korántsem fejeztük be. Kemény és embert próbáló feladatok várnak ránk a következô hetekben, hónapokban. Be kell fejezni az ágazati és regionális programok leha-tárolását, végérvényesen el kell osztani egymás között a feladatokat. A Területfejlesztési Törvénymódosításával rendezni kell a regionális fejlesztési tanácsok közjogi helyzetét, hogy – megfelelôállami szerepvállalással – alkalmasak legyenek a decentralizált EU-források elosztására.

Meg kell állapodni a közremûködô szervezetek feladatairól. Erôsíteni kell a RegionálisFejlesztési Ügynökségek szerepét a regionális, a Váti szerepét pedig humánerôforrás-fejlesztésiés a közigazgatás korszerûsítési programok végrehajtásában. Javítani kell az önkormányzatok, akistérségi társulások, a kis- és középvállalkozások, a civil szervezetek adszorpciós kapacitását.Megfelelô ösztönzôkkel kell segíteni, hogy minél több, minél jobb minôségû projekt tervekészüljön el a lehetô legrövidebb idô alatt.

Éppen ezért öröm számomra, hogy ebben a rendkívül izgalmas, vibráló és kihívásokkal teliidôszakban a területfejlesztô szakma újra a kezében tarthatja ezt a színvonalas lapot.

Az Európai Unióban azok az országok váltak igazán sikeresekké, amelyekben a különbözôpolitikai erôknek, a gazdasági élet szereplôinek, a társadalmi és a civil szervezeteknek sikerültmegállapodniuk a nagy célokról, a fô fejlesztési irányokról. Számunkra is fontos, hogy azOrszággyûlés olyan fejlesztési programokat fogadhasson el, amelyek alapja a társadalmiközmegegyezés. Ez pedig csak akkor jöhet létre, ha közös munkánkat nem elszigetelten, elefántcsonttornyokban végezzük, hanem széles szakmai és társadalmi nyilvánosság elôtt. A Falu Város Régió kiváló lehetôséget teremt eredményeink publikálására, szakmai vitákra éselsôsorban arra, amibôl Magyarországnak sokkal többre volna szüksége: a párbeszédre. Mert csak így lehetünk sikeresek. Kívánom Önöknek, hogy haszonnal forgassák ezt a lapot!

Dr. Lamperth Mónikaönkormányzati és területfejlesztési miniszter

Tisztelt Olvasó!

FALU VÁROS RÉGIÓ 2006 /3

A táj esélyeVita a tervezésrôl, a fejlesztésrôl, a rendezésrôl

Mit is jelent ma a táj? Örökségünk, értékeink fontos halmaza, vagy komplex területi

kategória? Hogyan kell védenünk? Miként található meg a fejlesztés és az értékvédelem

tájaink fejlôdését ösztönzô egyensúlya, illetve harmóniája?

Ezek és még sok egyéb izgalmas kérdés sarkallta a lapszám alkalmi szerkesztôit

és a szerkesztôbizottság egészét arra, hogy a folyóirat tematikus számát a tájak ügyének,

fejlesztési-tervezési vonatkozásainak szentelje.

Közös véleményünk az, hogy a tájak ügyével foglalkozni kell, mert

- az ország nem csak megyékbôl és régiókból, hanem tájakból is áll,

sôt a változások jelentôs része éppen a tájak változásában értelmezhetô és érezhetô;

- a táj nem csak környezetünk nagyobb térbeli egysége, hanem értékeink hordozója, minden-

napi életünk kerete, amely meghatározza például azt, hogy valahol jól érezzük magunkat

vagy sem;

- a táj az, ahol a vizeink, hegyeink-síkjaink, földjeink, élôvilágunk és az emberi tevékenység

termékei, nyomai összekapcsolódnak és egymásra hatnak. Ez az a keret, amiben tetten

érhetô például, ahogyan egy ipari szennyezés tönkreteszi a talajt, ez kipusztítja a

növényzet, az állatvilág egy részét, elszennyezi a vizeket, vagy ahol egy lakópark elfoglalja

egy mezô helyét, eltakar egy erdôt, megszüntet egy dombos-völgyes látképet, lámpáival

megöli az éjszaka sötétjét. Ugyanakkor a táj az az egység, amin belül közös múlt, közös

hagyományok és értékek kötik össze az ott élôket, vagy éppen ahol az adott terület egyedi

értékei vonzó célponttá válnak a turisták számára.

A táj egyik legfôbb ismérve a változások, a mindenkori társadalom megnyilvánulásainak

tükrözése. Fejlesztés nélkül azonban nincsen társadalmi haladás, fejleszteni viszont csak

beruházással lehet. A létesítmények gazdasági igényeket, társadalmi érdekeket szolgálnak.

Míg az egyes beruházások közgazdasági vonatkozásai kiszámíthatók, addig a táji

adottságok befolyásolása, a táj megváltoztatásának mértéke csak becsülhetô

és nehezen prognosztizálható. A tájban végbemenô folyamatok rendkívül bonyolult

hatásmechanizmusokon keresztül érvényesülnek, a jelenségek többsége pedig csak hosszú idô

után válik érzékelhetôvé. A tájrendezés lényegét az ember tájalakító tevékenységén,

az embereknek a tájhasználatra irányuló elképzelésein keresztül lehet megismerni.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2006 /3 3

A K E R E K A S Z T A L R É S Z T V E V Ô I

Bardóczi Sándor

Táj- és kertépítészmérnök, térinformatikus, szabadúszó.Településtervezés tájépítészeti szakágimunkarészeiben, különbözô megyei tervek készítésében vesz részt, de foglalkozik vidékfejlesztéssel, a Duna szabályozásának kérdéseivel is.

Csemez Attila

Egyetemi tanár, a Budapesti CorvinusEgyetem Tájépítészeti Karának dékánja,a Tájtervezési és TerületfejlesztésiTanszék vezetôje. Pro-Regio-díjas vezetô tervezô, az MTA doktora. A vita egyik moderátora.

Csuták Máté

Környezetkutató geográfus, tájkutató, az MTA FöldrajztudományiKutatóintézetének munkatársa, amelyintézmény a tájkutatás terén nagy hagyományokkal rendelkezik; részt vesz különbözô jellegû környezeti hatásvizsgálatokban.

Göncz Annamária

Táj- és kertépítészmérnök, a Váti Kht.Térségi Tervezési irodájának vezetôje,területrendezési és területfejlesztési terveket, koncepciókat, programokatkészít építész, közgazdász,mezôgazdász és földrajzos, illetve aziroda szemléletét is erôsen befolyásolótájépítész kollégáival együtt.

Illyés Zsuzsa

Táj- és kertépítész, a Pagony Táj- ésKertépítész Iroda vezetôje, a BudapestiCorvinus Egyetemen tájtörténetet éstájépítészeti alapismereteket tanít.Tervezôként széles spektrumbantevékenykedik, rendezési tervekkészítésétôl egészen odáig, hogy egyinformációs tábla milyen legyen, hovátegyék és mi kerüljön rá.

Jávor Károly

Táj- és kertépítészeti szakon végzett,1978 óta a Váti-ban dolgozik. Korábbanregionális tervek mezôgazdasági,környezetvédelmi fejezeteinekkészítésével, a Balaton-tervvel foglalkozott, megalakulása óta a Váti vidékfejlesztési irodáját vezeti.

Keresztes Sándor

Nyugat-dunántúli területi fôépítész, s ebben a minôségében évente több száztelepülésrendezési terv megy a kezénkeresztül, az azokban megjelenô tájrendezési munkarészekkel isfoglalkozik. A Magyar UrbanisztikaiTársaság elnökségi tagja, végzettségéttekintve építészmérnök.

Laposa József

Pro Regio-, Pro Natura- és Balaton-díjastájépítész. Saját cégével településren-dezési tervek készítésében mûködikközre, fôként azok külterületi éskörnyezetvédelmi munkarészévelfoglalkozik. A Váti-nak is munkatársa.Meghatározó szerepet játszott a Balaton-törvényt elôkészítô tervezésben.

Salamin Géza

Területi tervezô, a Váti irodavezetôje. A fejlesztési, rendezési és tájtervezésiszempontokat integráltan kezelô területitervezés elkötelezettje, az új OTK vezetôtervezôje. Végzettségét tekintve terület- és településfejlesztô geográfus-közgazdász. Az ELTÉ-n oktat,rendszeresen publikál. A vita másik moderátora.

Tóthné Pocsok Katalin

Táj- és kertépítészmérnök. Tíz évet a Váti-ban dolgozott, most az ország különbözô megyéibenkészít településrendezési terveket,illetve egy-két megyei tervben is részt vett.

A TÁJ FOGALMA

Keresztes Sándor szólalt meg elsôként. Véleménye szerint a ma-gyar táj se nem pusztul, se nem fejlôdik, hanem alakul, illetve át-alakul. A táj anélkül alakul, hogy különösebb befolyást tudnánkgyakorolni rá, aminek nyilván több oka van. A táj gazdátlan.Amíg az épített községen, városon belül az önkormányzat agazda (foglalkozik vele, integráltan, egységben kezeli, törôdikminden egyes elemével), addig a külterületen, a tájban hasonlónem tapasztalható. A tájat senki sem érzi magáénak. A táj egyeselemeiért felelôsök egymástól függetlenül, koordináció nélküldolgoznak. A táj spontán módon változik, mert nincs gazdája. Haazt akarjuk, hogy fejlôdjön, ahhoz tervezett és irányított folya-matnak kellene lennie, s a tájjal hiányzik a koordináció.

A tájnak semmiféle érdeke, semmi egysége nincsen. A táj külön-bözô érdekek hordozója, konfliktusának a színhelye. A konfliktu-sok attól függôen dôlnek el, hogy ki milyen értéket tulajdonít atájnak. A táj önmagában semleges.

Illyés Zsuzsa azt hangoztatta, hogy a táj nem területi fogalom,hanem viszony: az ember viszonya a környezetéhez, ezért nemdefiniálható tulajdonként, ezért nem szûkíthetô le közigazgatásiterületre. A tájnak nem az önkormányzat a gazdája, hanem mindenegyes ott élô ember. Az emberek a tájat saját létük részeként élikmeg, ha ez minden esetben nem is tudatosul bennük. Tehát a tájegy eleme, nagyon fontos és nagyon lényeges eleme az életünknek,amit öntudatlanul szoktunk használni, nyûni vagy akár díszíteni.

Göncz Annamária szerint a táj alakíthatóságát nagyon erôsenbefolyásolja a tulajdonviszony. A mai tevékenységünk – bár-melyik tervezési fázist vagy léptéket nézzük – leginkább a véde-lemre koncentrál. Képtelenség a helyi közösségtôl elvárni, hogyértékelje saját környezetét, azt a tájat, amiben él. Csak alulról ésfölülrôl is, egymással összefogva lehet a táj értékét megállapítani.

Laposa József megállapította, hogy a táj egyes elemei pusztul-nak. Természetes, hogy az átalakulás, a változás a táj egyik leg-fontosabb jellemzôje, tehát nem kell nekünk ettôl kétségbe esni.De a nagy elemeket vizsgálva nem jó irányba megy a változás, amonokultúrás szántóföldek kialakulására nem lehet azt mondani,hogy ideális irány. Összességében inkább a kedvezôtlen folyama-tok kerülnek mindig elôtérbe.

Csuták Máté markánsan megkülönböztette a táj és a környezetfogalmát, amihez harmadikként a régió társul. A régió és a táj ageográfia szerint területi kategória. Tehát a táj konkrétan leha-tárolt, ill. lehatárolható terület: egy nagyon hosszú természeti ésegy rövid, de annál intenzívebb társadalmi folyamat eredménye,ami természetesen folyamatosan változik, olyan eredménye, amibizonyos tájjellemzôk alapján homogén egységnek tekintendô. A táj tehát konkrét térkategória, amelyet meg kell különböztetni akörnyezet fogalmától. A régió szintén térkategória. Az egyik fôkülönbség, hogy a tájnak nincs gazdája, a régiónak pedig van.

A kerekasztal-beszélgetés

elsô felében arról folyt

a vita, hogy mit is jelent

a táj fogalma

a gyakorlat számára, valamint

arról, hogy tájaink jelenleg

milyen állapotban vannak,

miképp változnak.

A résztvevôk több éves,

évtizedes szakterületi – elsôsorban

tervezôi, kutatói és részben

igazgatási – tapasztalatok alapján

fejtették ki nézeteiket.

A moderátor – Csemez Attila –

kérésére minden résztvevô

megfogalmazta, hogy megítélése

szerint mi a legnagyobb hazai

probléma vagy konfliktus,

illetve mi a legfontosabb

feladat e területen.


„2006 /3 FALU VÁROS RÉGIÓ 5

A táj inkább természetföldrajzi, míg a régió társadalom-föld-rajzi kategória. A tájnak éppúgy része az ember létesítmé-nyeivel együtt, mint a természeti környezet. Tisztán homogéntermészetföldrajzi tájról már nem beszélhetünk, épp ezért a tájfogalmába mindenképpen bele kell tenni az embert, illetvelétesítményeit. A táj területi kategória, hierarchiába rendezôdik:ökotóp vagy geotóp a legkisebb területi egység, aztán kistáj, kö-zéptáj, nagytájak alapján épül föl. Egymás mellé illeszthetôk,mint egy mozaik, és nem fedik egymást, tehát lehatárolhatók.Gyakorlatilag a tájakkal az egész Földet le lehet határolni.

Jávor Károly lényegesnek tartotta a tájérzetet, függetlenülattól, hogy a táj területi vagy nem területi kategória. Ha belesé-tálunk egy tájba, annak van látványa, van illata és van hangu-lata is, ilyenkor tetten érhetô a genius loci. Tehát a táj a körülöt-tünk lévô világnak egy több szempontból jól meghatározhatórésze, amiben vagy jól érezzük magunkat, vagy rosszul. Harosszul, az intô jel, ezért meg kell nézni az okait. A tájban nincsvalódi értékek mentén (a pénz az nem valódi érték, hanemeszköz) országos szinten meghatározott fontossági sorrend.Amíg nem lesz egy olyan sorrend, amelyben az élet az elsô – ésminden olyan elem, például a föld, a növényzet, a víz, ami azéletet közvetlenül szolgálja, prioritást élvez –, addig folytontapasztalhatjuk a táji értékek degradálódását.

Bizonyosan megfogalmazható a táj érdeke. Természetesen azattól is függ, hogy a háttérben van-e országos szinten a valódiértékek mentén megfogalmazott fontossági sorrend. Minimálisfeltétel, hogy a terhelhetôségét nem szabad meghaladni. Több-kevesebb külsô érdek nyomására ugyanarra a tájra többféle ter-helhetôségi érték jelent meg, ami nyilvánvalóan nonszensz.Alulról közelítve: a terhelhetôség, felülrôl megközelítve pedigaz alkotóelemek optimális mûködésének biztosítása lehet a tájérdeke. Ameddig nincsen olyan kompetencia, amelyik az adotttáj valamennyi eleme szempontjából legalább vétószerû véle-ménynyilvánítási joggal rendelkezik, addig a táj érdeke megfo-galmazható ugyan, de nem érvényesíthetô. A tájak ismereteinkvagy a gyakorlat szerint minden esetben képviselnek valami-féle funkcionalitást.

Bardóczi Sándor a Môcsényi-féle tájdefinícióval kezdte mon-dandóját. Eszerint a táj kultivált, humanizált természet, az em-bernek a környezetre gyakorolt mindenkori lenyomata. Tehátnem beszélhetünk arról, hogy a táj pusztul-e vagy fejlôdik,hiszen minden viszonylagos. A magyar tájak kapcsán kevésbévan szó spontaneitásról. Inkább arról, hogy jelenleg se a terü-letfejlesztésnek, se a tágabban értelmezett tájépítésznek nincsarra válasza, hogy a piacgazdasági viszonyok között mit csi-náljanak a magyar tájakkal.

A spontaneitásról eltérnek a fogalmaink. Spontaneitásnaktekinthetô, ha egy folyamat nem írható le, nem becsülhetô meg,hogy mi fog történni. A magyarországi tájak döntô többsége

K E R E K A S Z T A L - B E S Z É L G E T É S

CSUTÁK MÁTÉ

A táj abszolút, konkrét területi kategória, a tájalkotó tényezôk (kôzet, talaj, domborzat, növényzet, ember, egyéb antropogén elemek) térben lehatárolható rendszere, ami egy hosszú természeti és egy rövid, de intenzív társadalmi folyamat eredménye. Nem azonos a környezet fogalmával, amely mindig egy viszonyítást, birtokviszonyt jelenít meg.

ILLYÉS ZSUZSA

Az emberek a tájat saját létük részeként élikmeg, ha nem is jönnek erre rá. Ez egy nagyon-nagyon fontos eleme az életünknek, amit olyan öntudatlanul szoktunk használni, nyûni vagy akár díszíteni, mint minden természeti erô.

„FALU VÁROS RÉGIÓ 2006 /36

esetében viszont van elôképünk arról, hogy mi fog történni a következô öt-tíz évben.

A tájat nem csak esztétikai értékként éljük meg, hanem mérlegeljük a társa-dalmi-gazdasági igényeket is. Olyan területhasználatot igyekszünk megha-tározni, amelyben helye van a tájnak mint ökológiai egységnek is. Igazán csaka meglévô jogszabályokra támaszkodhatunk, amiknek nem eleme az esztétika.

Salamin Géza szerint a kiváló tájépítész kollégák a tájat elsôdlegesen esz-tétikumként értelmezik. A területi tervezô számára a tájat igazából a külön-bözô természeti, környezeti, társadalmi-kulturális és mûvi jelenségek területirendszerének, e tényezôk területi szervezôdési egységének érdemes tekinteni.Olyan térkategóriának, amelyet nem adminisztratív módon jelöltek ki, s amelya különbözô tényezôk valódi területi kapcsolatrendszerét hivatott meg-jeleníteni. A tájjal szemben a régió meghatározásánál – amelyet tervezôkéntszintén területi rendszernek érdemes tekintenünk – kevésbé hangsúlyos a ter-mészeti dimenzió és fontosabb a gazdasági, társadalmi, irányítási karakter.

Fontos elôrelépés a területfejlesztés oldaláról, hogy az új Országos Terület-fejlesztési Koncepció (OTK) megpróbálta ezt a tájszemléletet egyrészt elvként,másrészt a konkrét célok mentén nevesíteni. Tehát a területfejlesztési gondol-kodásban, ami eddig zömében gazdasági megközelítésû és jórészt felzárkóz-tatási motivációjú volt, ezzel „hivatalosan” is megjelent a táj mint területikategória, a tájakkal kapcsolatos értékek figyelembevétele.

A geográfia rendszertant alakított ki a tájak azonosítására, aminek a legfôbbhazai leképezôdése a Magyarországi kistájak katasztere címû munka. Ez a területi tervezés egyik alapforrása.

A HAZAI ÁLLAPOTOK

Keresztes Sándor szerint az elmúlt 15 évben két jó dolog történt. Az egyik,hogy az OTÉK kötelezôvé tette a tájrendezési munka készítését, a másikpedig az, hogy végre a tájrendezési tervezést is jogosultsághoz kötik, amióriási lépést jelenthet a következô években. Viszont a tájrendezési munka-részek a rendezési tervekben messze nem elégítik ki azokat a követel-ményeket, amelyeket meg lehet velük szemben fogalmazni.

Bardóczi Sándor nagyon fontos tervezési feladatnak tartja, hogy tájegysé-genként meghatározzák azokat a kereteket, amelyek kijelölik, hogy mi az,amit lehet, mi az, amit nem lehet, illetve nem szabad megvalósítani. Megálla-pította, hogy a KHV (Környezeti hatásvizsgálat) akkor készül, amikor egyfejlesztô már megvásárolta a területet, elkészítette a tervet és van egy, azazegyetlen változat arra, hogy mit akar tenni. A KHV tehát be van zárva egy ci-nikus dobozba, hogy ne legyen akadálya a tervezett beruházásnak. Amíg aKHV-t nem helyezik át a tervezés korai fázisába, addig a KHV-nak ténylegnem lesz semmi értelme. Ameddig egy külterület-belterület közöttikonfliktushelyzetben könnyebb a külterületet beépítésre szánt területté minô-síteni és keresztülvinni egy zöldmezôs beruházást, ahelyett, hogy egy barna-mezôs területet sokkal nagyobb költséggel rehabilitáljanak, addig a mérlegnem lehet egyensúlyban.

Göncz Annamária úgy véli, hogy nem kellene különválasztani a fejlesztéstés a rendezést. A fejlesztési tervezésbe is be kell vinni a táji szempontokat,

JÁVOR KÁROLY

Ha te látsz egy embert, akit fojtogatnak,

és akit egyébként angolul szeretnél tanítani,

akkor mit csinálsz elôször? Megtanítod angolul, vagy pedig

megakadályozod, hogy megfojtsák? A tájak olyan veszélyes helyzetben

vannak, ami elsôdlegessé teszi az értékvédelmet.

Egy normális, tehát az összes tényezôt tekintetbe vevô,

az összes partnert ebbe a folyamatbabevonó fejlesztés szükségtelenné

teszi a védelmet, mert úgy avatkozik be,

hogy nem okoz kárt, vagy ha az kikerülhetetlen,

akkor minimalizálja a károkat.

LAPOSA JÓZSEF

Az ország felén olyan folyamatokzajlanak, hogy eltûnik az ember,

elnéptelenednek a falvak, megáll a mezôgazdaság,

eltûnnek például a szôlôhegyek. Ma két-három százalék

a szôlôk aránya Zalában, Tolnában, de öt év múlva már nulla százalék lesz,

és mind nagyobb részén az országnakmarad a bozót, a parlag,

szó szerint valóban gazda nélkül, és nekünk erre ott valamit

mondanunk kell.

2006 /3 FALU VÁROS RÉGIÓ 7


tehát alapvetôen egy fejlesztési tervezésnektisztában kellene lennie a táji adottságokkal.

Illyés Zsuzsa szerint mindannyian próbálják ke-resni, megfogalmazni a tájjal kapcsolatban a ter-vezhetôséget, a fejleszthetôséget. Sokkal fontosabb,hogy mennyire és milyen szinten tervezhetô a táj. A táj minden embernek személyes joga, lehetôségeés élménye is.

Létezhet-e ma Magyarországon táji érdek és en-nek van-e valami képviselete? A probléma az, hogynincs képviselete. Biztosan azért gazdátlan a táj,mert nincs, aki az érdekeit valamilyen módon kép-viselje, tehát nem mûködik a táj „személyiségének”,a táj érdekeinek, a táj tiszteletének a kezelése.

Tóthné Pocsok Katalin elmondta, hogy tervezésközben sokszor vakon és nagyon idealisztikusan tö-rekednek arra, hogy mit kellene a tájban szabályoz-ni ahhoz, hogy valami elôrevetített kedvezô képelegyen. Bizonyos rendszerek elég erôteljesen hatnaka táj alakulására, de ezek a rendszerek koor-dinálatlanul mûködnek. Sokszor még a tervezôszámára sem válnak felismerhetôvé a hatások,pedig ô a tervben valamilyen módon le tudja ké-pezni a tájat használók igényeit. Annak érdekében,hogy a táji értékek megvédhetôk legyenek, nagyonsokat kellene foglalkozni – nemcsak tervezôi szin-ten, hanem országosan is – a rendszereknek a be-folyásával. Figyelni kell a szabályozórendszerekneka prognosztizálható hatásait is. Például a kárpótlás-ról szóló törvény és a jogszabályok óriási tájvál-tozást idéztek elô az elmúlt évtizedben, de a tájiadottságok szempontjából átgondolatlanok voltak.

Salamin Géza szerint a tervezés, a területi terve-zés alapvetôen, szemléletében újul meg és változik.Korábban arra irányult, hogy valamit létrehozza-nak, ezzel szemben ma egyre inkább a tervezés va-lamiféle rendszernek a tudatos irányításává alakulát. Ha valamilyen változást szeretnének elérni, arendszer különbözô pontjain kell beavatkozni azért,hogy a rendszer egésze jó irányban haladjon.

Jelentôs elôrelépés lenne a tervezésben, ha a tájikoncepciót a területi tervezés és a fejlesztés is ha-tározottabban figyelembe venné, és nagyobb hang-súly kerülne a tájak mûködésének megismerésére,akár a tájkutatásra, ha jobban ismernénk azokat abelsô mechanizmusokat, kapcsolatrendszereket,amelyek alapján meg lehet mondani, hogy adott be-ruházásnak milyen tovagyûrûzô hatása lesz azösszes többi elemre.

A táj ugyanakkor nem csak tervezési kategória,hanem a térségben élô közösségeknek valamiféleerôforrása is. Nem elégséges megoldás, ha országosszinten a tájvédelem mint egy „policy” ágazat meg-erôsödik, vagy ha még jobb tájtervezôk kezdenek eldolgozni. A tájügy csak annyira lesz fontos kérdés,amennyire általában az emberek, a társadalomegésze számára azzá válik. Ez szoros összefüggés-ben van az emberek környezet-tudatosságával, aközügyek iránti felelôsség-vállalásával. A legfon-tosabb, hogy a tájnak a helyi-térségi közösséglegyen a gazdája, hogy a tájat óvja, védje, fejlessze.Ehhez szemléleti váltás szükséges a magyar tár-sadalomban.

Laposa József véleménye, hogy a településterve-zés keretén belüli tájtervezés korcs tevékenység,amit nem lehet tájrendezésnek nevezni. Például azárutermelô szôlôk méretének 500 négyzetméterbenés 10 hektoliterben való meghatározása az utóbbi tíz évben nagyon sok szôlôhegyet „eltüntetett” Magyarországon. Egy egyszerû rendeletnek ko-moly táji hatása van.

A tervhierarchiában tájrendezési tervezés mintterv gyakorlatilag nem létezik. A tájrendezôktôl sokmindent számon lehet kérni, de amíg a tájrendezésbúvópatak módján mûködik a különbözô tervekben(a településrendezési tervekben korcs és csökkentetttartalommal jelenik meg), és nincsen többletpénzminôségi alapanyagokra, addig nem szabad lehetet-lent elvárni.

Érték és érdek ütközik. Amikor az agrár környe-zet-gazdálkodási pénzt áttették a termeléshez (ma isugyanez folyik) felgyorsultak a hátrányos hatások.Sôt még a vidékfejlesztési stratégia vállalta is azostoba irányt. A Balaton-törvényben védünk bizo-nyos táji elemeket, táji értékeket, holott sokak sze-rint „értelmesebb” lenne, ha azt a maradék szôlôt isfölparcelláznák, hiszen jóval nagyobb ingatlan-árakat, nagyobb fejlôdést, építést, munkahely-teremtést hozna magával.

Ha nem történik érdemi elmozdulás, végképpmegsemmisül a tájjelleg. A tájban ott van az ember,ott van az elôzô nemzedékek munkája, ott van atörténetiség. A tájnak, ha érdeke nincs is, bizonyoslelkülete és szellemisége épp az elôttünk lévô nem-zedékek által alakult ki. Bármennyire is mondjuk,hogy az esztétikumot kizártuk, mégis a táji ismérvekhez – a használhatósághoz és a hosszú tá-vú célokhoz hasonlóan – szervesen hozzátartozik.


„KONFLIKTUSKERESÉS”

A moderátor kérdésére mindenki megfogalmazta, hogy milyenhazai konfliktust, ill. tennivalót tart a legfontosabbnak a táj-ügyben.

Ismét Keresztes Sándor kezdte a problémák összefoglalását.Véleménye szerint a tájrendezési szakma nem tud szabályokatadni a táj alakításának a befolyásolásához azok számára,akiknek hatósági eszközökkel módjuk lenne a beavatkozásra.A tájrendezésnek nincsen kidolgozva az az eszközrendszere,amellyel a folyamatokat hatósági úton befolyásolni tudná.Márpedig tudomásul kell venni, hogyha be akarunk avatkoznia tájba, az elsôsorban hatósági eszközökkel, másodsorbananyagi ösztönzésekkel lehetséges.

Csuták Máté a legnagyobb problémának a táji jellemzôkbôl,a pozitív és a negatív adottságok összegzésébôl, a tájpoten-ciálokra és az optimális területhasználatra vonatkozó javaslat-tételek meghatározásának hiányát tartja, azt, hogy az adott tájsehol sem tud pályázni.

Göncz Annamária szerint a legfontosabb a szemléletfor-málás, illetve az, hogy társadalmi szinten ismerjük el ezeket azértékeket és tegyünk meg mindent megôrzésükért.

Bardóczi Sándor a tájtervezésben, a területi tervezésben análunk alkalmazott masterplan jellegû tervezés hiányosságátemlítette. A masterplant váltsa fel egy participatív tervezés. Amásik nagy probléma, hogy hiányzik a tervezésnek a pénznyelvére való lefordítása, aminek alapján a befektetô számárais egyértelmû lehetne, hogy mit szabad tenni és mit nem egybizonyos területen (a társadalmi konszenzusbeli véghezviteleléggé bizonytalan).

Jávor Károly véleménye, hogy az ökológiai fenntartható-ságnak, és nem a gazdasági versenyképességnek kellene min-denek fölött az elsô helyen lennie.

Tóthné Pocsok Katalin jónak tartaná, ha az érdekeket és azértékeket megfelelôen magas szinten meghatároznák. Szük-ségesnek tartja a kompenzációt, ami kiegyenlítené a korlátozá-sokat, és ennek megfelelôen tudja kezelni a helyi érdekeket.Nagy probléma a zöldmezôs beruházások helyzete is.

Illyés Zsuzsa szerint két dolog ijesztôen hat manapság: az egyik az elnéptelenedô területek növekedése, a másik – azelôbbivel összefüggésben – a települések felkészületlensége abeérkezô forrásokra. Nem tudnak a források címkézettségévelsaját stratégiát, saját érdeket szembeállítani, ezért a fejlesztésirányát jelenleg a forrás címkéje és nem a helyi valóság vagy ér-dek diktálja.

Laposa József úgy véli, hogy nem a táji-területi, hanem azágazati szempontok azok, amelyek mindig érvényesülnek,ezáltal szinte lehetetlenné teszik a tájtervezési elképzelésekmegvalósulását. Olyan mértékig ki vagyunk szolgáltatva a

BARDÓCZY SÁNDOR

Jelen pillanatban sem a területfejlesztésnek,

sem a tágabban értelmezetttájépítészetnek nincs arra válasza,

hogy piacgazdasági viszonyok között mit csináljon a magyar tájakkal.

Azt tartanám a szakma legfontosabbkihívásának, hogy olyan közérthetô, a pénz nyelve által is érthetô leírást

adjon ezekrôl a tájakról, aminek alapjánegy befektetô számára is egyértelmûvé

tehetô, hogy mit szabad és mit nemszabad egy bizonyos területen,

amit nevezhetünk tájnak is.

KERESZTES SÁNDOR

Gazdátlan a táj. Ha azt akarjuk, hogy a táj ne csak spontán alakuljon,

hanem fejlôdjön, annak tervezett és irányított folyamatnak kell lennie.

Hiányzik a koordináció, amely a spontán folyamatelemeket

meghatározott cél irányába vihetné.

2006 /3 FALU VÁROS RÉGIÓ

tôkének vagy a beruházásoknak, tehát az érdekeknek, hogy eztképtelenek vagyunk ellensúlyozni. Ha lefordítjuk a pénznyelvére, akkor sem valószínû, hogy ellen tudunk állni.

Salamin Géza hiányolja a területi szemléletet, a területi gon-dolkodást. Ez az „átlag” honpolgár esetében azt jelenti, hogynem rendelkezik területi szemlélettel a környezetével, a tájjalvaló identitással. Hiányzik a táj iránt érzett közvetlenfelelôsség. Az államigazgatás szintjén ez a hiány azt jelenti,hogy nem vesszük figyelembe, hogy bizonyos területek, tájakvagy régiók egészen másféle adottságokkal rendelkeznek, mintmások, és nem vesszük figyelembe, hogy a különbözôérdekeket vagy értékeket adott területi egységen belül kellösszhangba hoznunk.

HIÁNYZÓ ESZKÖZÖK

A jelenlévôk többsége egyetértett abban, hogy ma Magyar-országon nem a szabályok vagy a tervek hiányoznak, hanemaz ezekben foglaltak érvényesítésének eszközei, garanciái. A szabályok betartatásának nehézségeként szóba került, hogybár a tájak fejlesztésének és védelmének céljai belekerülnekbizonyos – fôként rendezési – tervekbe, jogszabályokba, a meg-valósításukhoz szükséges fejlesztésekre leggyakrabban nem jutpénz. Ezekre a célokra vagy nincsenek közforrások, vagy a ter-vekben megfogalmazottak esetleg nem a közjóból levezethetôcélok, vagyis nem társadalmi igények. Ha egyik sem, akkor aköz forrásait esetleg nem a közjó érdekében használjuk fel. Holvan ebben a tervezôk hibája, hol a döntéshozatalé és hol a rend-szer egészének az elégtelensége? Ezek alapján a vita áttere-lôdött arra, hogy a tervek képesek-e valóban a közjót szolgálni,vagy lobbi, esetleg csak saját szakmai érdekeket jelenítenekmeg, vagy egyszerûen a terveknek nincs súlyuk.

Nagy támogatottságot kapott az az észrevétel, hogy min-dezen gondok érvényesítésére eredményes választ ad a partici-patív tervezés, amelynek fontosságát, mint Jávor Károly megj-egyezte, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Szerinte a helyiközösségek mindenképpen kikerülhetetlen részei ennek azegész folyamatnak. Mégpedig a jól felkészített helyi közössé-gek, amelyeknek már megvan az az élménye, hogy „megmerít-keztek” egyfajta együttmûködésben, programalkotásban, ér-dekütköztetésben, konfliktuskezelésben. Ezek azok a közös-ségek, amelyek egyenrangú partnerei lehetnek egy felkészülttervezônek, és az erôs érdekérvényesítô képességgel rendel-kezô hatóságnak vagy jogszabályalkotónak.

Keresztes Sándor szerint a tájrendezési tervek tartalmi köve-telményeinek meghatározása, illetve az érvényesítés szakha-tósági kontrolljának erôsítése lehetne megoldás, de felvetette atájfejlesztési programok kialakításának szükségességét is.

A vita második felének témaköre

a tájak fejlôdését szolgáló társadalmi cselekvések, vagyis a szabályok, a tervezés, fejlesztésitevékenységek eredményességének értékelése volt. A vitavezetô – Salamin Géza – néhány indító kérdést vezetett fel: Célszerû-e a jelenlegi szabályozás? Szükség lenne-e a tájakat, azok rendszerét nem csak a terület- és településrendezésben, hanem a térségfejlesztésben, sôt a legtöbb ágazati politikában, közfeladatbanfigyelembe venni? Szükséges-e a tájtervezést a többi területi dimenziójú(vidékfejlesztési, területfejlesztési stb.) tervezés rendszerébe integrálni?

9


SZINTEK, TEREK

Keresztes Sándor felvetését a többiek általkiegészítve, alapvetôen mindenki egyet-értett abban, hogy települési szintû tervek-ben nem megoldás a táj-ügy kezelése,hiszen a táji elemek, jellemzôk a településiléptéknél mindenképpen nagyobb össze-függésben kezelhetôek. Szerinte ezen a di-lemmán segítene, ha az alapszint – a terve-zési hierarchia legalsó szintje – nem a tele-pülés, hanem a kistérség lenne.

Göncz Annamária szerint a regionálisszintnek kellene nagyobb szerepet kapnia,ahol a táji érdekérvényesítésnek nagyobb azesélye, mert ott kevésbé érvényesülnek köz-vetlenül a helyi egyéni, befektetôi érdekek.A település sokkal inkább kiszolgáltatottszint. A regionális szintû tervezés kialakítá-sában azonban még nagyon sok szakmai ésrendszerépítési feladat elôtt állunk tájter-vezési szempontból (is).

Laposa József véleménye szerint a jelenle-gi tervezési hierarchiába bele lehetne (és beleis kell) illeszteni a tájakat, azok szempontjait,hiszen ez részben már meg is valósult.Ugyanakkor nagyon hiányzik az összehang-oltság. A tájtervezés felelôsségét feltétlenülolyan magas szintre kellene tenni, ahol a tájiérdekek mentén befolyást lehet gyakorolnimindenféle ágazati tevékenységre. A rend-szernek össze kell hangolnia az értéket és azérdeket. Ez alacsonyabb szinten szerinte nemdönthetô el, mert ott nincs megfelelô rálátás,nincs olyan értékrendszer, amelynek alapján

dönteni lehetne, és nincs mellérendelve kom-penzáció sem. Ugyanakkor szerinte nemszabad a táj-ügyet egyenlôvé tenni máságazatokkal, mert akkor megint nincs esélyarra, hogy minden releváns ágazatbanértelmesen érvényesüljön.

Összességében tehát egyetértés voltabban, hogy a településinél magasabb szin-ten (is) kellene kezelni a táj-ügyet – bár amegfelelô szint kiválasztásában nem éppenugyanarra gondoltak a hozzászólók. Ko-moly vitát eredményezett viszont annak fel-vetése, hogy a tervezés, fejlesztés tulajdon-képpen milyen teret tekintsen tájnak.

Csuták Máté a tájakat, régiókat, telepü-léseket vizsgálata tárgyának tekintô geográ-fia szemléletét képviselve amellett foglalt ál-lást, hogy a táj komplex, konkrét, lehatárol-ható, objektíve létezô területi egység, melyeta különbözô tájalkotó tényezôk hasonlóságaés kapcsolatrendszere alapján lehet és kellkijelölni. Ezek hierarchiákba szervezôdveszintenként lefedik a teret. A fejlesztések so-rán figyelembe kell venni a tájak megjele-nését és szervezôdését, a tervezést is lehe-tôség szerint ezekhez igazítva, legalábbis evalós térszervezôdésekre ügyelve kellenekialakítani és megvalósítani.

Illyés Zsuzsa ezzel szemben vitatta, hogya tájak egységes rendszere, lehatárolása re-ális lenne. Hangsúlyozta, hogy a tájak ha-tárai megközelítésenként változnak: teljesenmásutt vannak a tájnak a határai, ha a víz-gyûjtôk, ha ökológiai rendszer, vagy éppenkulturális folyamat, illetve összetartozás

GÖNCZ ANNAMÁRIA

Azt gondolom, hogy regionális

szinten a tájiérdekérvényesítésnek

nagyobb esélye van,mert ott kevésbé

érvényesülnekközvetlenül

a helyi egyéni, befektetôi érdekek.

A település sokkal inkább

kiszolgáltatott szint.

TÓTHNÉ POCSOK KATALIN

A tájesztétika olyan puha érv a

szabályozási rendszerben, amit

nagyon nehéz érvényesíteni a tervezés,

a fejlesztés során. Vannak szerencsésebb

települések, tájegységek, ahol a táji értékeknek

a megtartása egybeesik a gazdasági érdekekkel,

például az idegenforgalom miatt,

másutt viszont a gazdasági érdek súlyos

táji konfrontációt okoz.



alapján határoljuk le ôket. Megítélése sze-rint a tájak határa nem lehet állandó, min-dig a feladattól és a megközelítéstôl függ,hogy milyen egységet tekintünk tájnak.Éppen ezért nem hiszi, hogy értelme lenneMagyarországot különbözô tájakra „szét-szedni” és e „kôbe vésett” tájakra tervezni.Megítélése szerint feladat alapon ki lehetjelölni az akcióterületnek vagy annak azadott helyzetben értelmezhetô tájnak ahatárait, de ezek szemlélettôl függôen elté-rôek lehetnek és nincs objektív alapon meg-határozható határvonal.

Bardóczi Sándor alapvetôen Illyés Zsu-zsához csatlakozva hangsúlyozta a tájakrelatív jellegét, példaként hozva a Duna-mentét, amellyel sokat foglalkozott.Szerinte a Duna-menti övezet egy Duna-táj,amit a hasonló fejlesztési érdekrendszer fûzegybe. (Ez azután heves vitát váltott ki;többek szerint a Baja melletti síkság és aDunakanyar-Visegrádi-hegység a legjobbindulattal sem tekinthetô egy tájnak.)

Keresztes Sándor szerint viszont ha aztelfogadjuk, hogy karakter vagy jelleg alapjánlehatárolhatók tájak, akkor az is nyilvánvaló,hogy a vizsgálatokat ezekre kell végezni, his-zen a táj rendszerének az összefüggésébenértékelhetôk a táji elemek. A kisebb léptékûtervekben a tájtervezési tartalomnak a na-gyobb táji léptékû vizsgálati munkarészekrekellene támaszkodni, de jelenleg egybefüggônagy tájakra készített tervek és vizsgálatoknincsenek.

REAKTÍV VÉDEKEZÉS

A továbbiakban megfogalmazódott annakproblémája, hogy a különbözô fejlesztésekmennyire figyelmen kívül hagyják a tájaksajátosságait, értékeit és azoknak az adottszituációban megfogalmazható érdekeit. A jelenlévôk ezzel magyarázták azt, hogy atájügynek határozott ellenpont szerepre, táj-védelemre kell berendezkednie.

Jávor Károly egyetértett azzal a vitaindítófelvetéssel, hogy a tájak létét, rendszerétvalamennyi közfeladat szervezésekor figye-lembe kell venni, és hogy a tájtervezést nemlenne szabad az egyéb tervezési formáktólvagy struktúráktól függetlenül kezelni.Szerinte az alapvetô gond a világos célok,prioritások kijelölésének és következetesfigyelembe vételének, azaz egy érvénye-sített (vagyis valódi) területpolitikának ahiánya. Minderre példaként az EurópaiMezôgazdasági és Vidékfejlesztési Alapnak(EMVA) a 2007-2013. közötti idôszakbantervezett felhasználását említette. A formá-lódó tervek szerint ugyanis az EMVA négytengelye közül a tájak fejlôdésének szem-pontjából potenciálisan alapvetô jelen-tôségû környezetgazdálkodást és tájgaz-dálkodást lehetôvé tevô második tengelyrea lehetô legkevesebbet tervezi a szaktárcafordítani (csak annyit, amennyit az unióminimálisan megkövetel). Teszi ezt annakellenére is, hogy a környezetgazdálko-dáshoz kapcsolódó tengely esetében az

SALAMIN GÉZA

A területi tervezés ma már egyre inkább a térben szervezôdô rendszereknek a tudatos rányításává alakul át. Vagyis a fô cél nem létrehozni valamit, hanem a rendszerbenvalamilyen változást elérni, ennek érdekében összehangoltan beavatkozni. Éppen ezért segít minket, tervezôket, ha a tájakat a környezeti, társadalmi-gazdasági elemek országot lefedô valós rendszerének tekintjük.


uniós forrás egységnyi hazai önrészhez lényegesen kedvezôbb, mint a prefe-rált elsô tengely, amely az agrárszektor versenyképességét hivatott javítani,lényegében a nagyobb termelôk támogatásával.

Laposa József az agrárintézkedések közül a termelési támogatások gyakor-latát hozta példaként, amelyek a táji értékeket teljesen figyelmen kívül hagy-va, jelentôs részben járultak esetenként hozzá, hogy „monokultúrássivatagokká” alakítsuk az Alföldet. Ezt követôen a moderátor felvetette azt ahipotetikus kritikát, mely szerint a tájtervezô szakemberek egyértelmûen akonzerváció, a védelem mellet kötelezik el magukat, s kissé mintha fejlesztés-, illetve gazdaságellenesek lennének. Ez a kijelentés azután hangzavart okozóheves ellenkezést váltott ki, de végül érdemben senki nem cáfolta meg, sôt ahozzászólások inkább ezt a tényt indokolták.

Jávor Károly elismerte a védelem jelenlévô dominanciáját, de megítéléseszerint ez ma Magyarországon szükségszerû, hiszen a tájak olyan veszélyeshelyzetben voltak-vannak, ami létrehívta a védelmet, a tájvédelmet, akörnyezetvédelmet, egyfajta védekezést. Egy normális, tehát az összestényezôt tekintetbe vevô, az összes partnert ebbe a folyamatba bevonó fej-lesztés szükségtelenné tenné a védelmet, mert úgy avatkozna be, hogy nemokoz kárt, vagy ha az kikerülhetetlen, akkor a károkat minimalizálja. Ez azon-ban ma Magyarországon egyáltalán nincs így.

Bardóczi Sándor szerint a tervezô alapvetôen skizofrén állapotban van,mert a megbízója rendszerint egy fejlesztô, ezért nem független e fejlesztéstôl,de szakmai meggyôzôdésébôl adódóan mégis a tájak védelmét kell szem elôtt tartania.

Csemez Attila is elismerte, hogy a védelmi szemlélet ösztönös reakció,valamiféle tiltakozás. Ezt egy kicsit amerikai szemmel szerinte úgy lehetinterpretálni, hogy az európaiak védik, ôk pedig már eleve meghatározzák afunkciókat. Megítélése szerint ez teljesen indokolt, hiszen az emberi befolyá-solás mértéke a tájakon egészen más szinten áll Európában, mintAmerikában. Ott óriási szabad térségek vannak, nálunk pedig ez a mozgástérannyira szûk, hogy mi ösztönös védekezésre kényszerülünk. A társadalomlelkiismerete úgy fogalmazódott meg, hogy növelte a védett területeket, atájrendezés pedig ezt próbálja tovább, a védett területeken túl isérvényesíteni.

A kerekasztal-beszélgetés során a jelenlévôkben az az erôs benyomás fogal-mazódhatott meg, hogy vannak közös értékítéletek, sok probléma léténekelismerésében egyetértünk, ugyanakkor a válaszok tekintetében már többponton jelentôs a szemléleti különbség.

A beszélgetés fontos konklúziója lehet, hogy a tájakban való gondo-lkodást területi szemlélettel minden szakpolitikában és közösségi cselekvés-ben, vagyis a társadalomirányítási rendszer egészében figyelembe kellvenni. Ha ez nem sikerül, akkor marad a mérsékelten sikeres védô, óvó, kor-látozó megközelítés, környezetvédelmi analógiával élve: a „csôvégi”megoldás.

Csemez Attila - Salamin Géza

CSEMEZ ATTILA

A helyi közösségnek, képviselôjének, az önkormányzatnak igen nagy lenne a szerepe a táji értékek védelmében.

Az önkormányzat ezt van, ahol képviseli, van, ahol nem.

Általában ellenérdekelt, mert azt veszi észre, hogy ha el tud adni

valahol valamilyen területet, akkor vonzza a beruházót,

és ezzel megfogta az isten lábát, attól kezdve a település virágozni fog.


Hazánkban a Tájegyezmény elôkészítésében kor-mányzati szinten az Nemzeti Kulturális Örökségvé-delmi Minisztérium, valamint a Környezetvédelmiés Vízügyi Minisztérium vett részt. A tudományos,felsôoktatási, tervezôi területeken tájjal foglalkozókközül többen is segítették az egyezmény megszüle-tését. Ennek eredményeként 2005 áprilisában amagyar kormány 2051/2005. számú határozatábanelkötelezte magát a Tájegyezményhez való csatla-kozásra. 2005 szeptemberében már 31 ország aláírtaés ebbôl 19 ratifikálta. Az aláírók között már Magyarország is szerepelt. Ezzel megnyílt az út a hazai bevezetéshez.

A FÔBB MEGÁLLAPÍTÁSOK

- Az európai tájakhoz kapcsolódó kulturális és ter-mészeti értékek sokfélesége és minôsége Európaközös örökségének részét képezi.

- Ebbôl következik, hogy Európa országainakközös kötelessége, hogy ezen értékek védelme,kezelése és tervezése érdekében közösen lépjenekfel. A Tájegyezmény ehhez kíván segítséget nyújtani.

Megnyílt az útAz Európai Tájegyezmény

E L M É L E T É S M Ó D S Z E R

Európában régen felismerték, hogy a természeti, táji örökség megôrzése fontos lenne, mivel a fejlôdésgyakran pótolhatatlan értékek elvesztésével jár együtt. A természet védelme, jól megfogalmazható módonvaló szabályozásának története évtizedekkel ezelôtt kezdôdött, a tájakkal kapcsolatos szabályozások viszont számtalan akadályba ütköztek. Ez nem csak az egyes országok problémája, hanem egészEurópában így van. Ennek köszönhetô, hogy az Európai Tájegyezmény szövegszerû megfogalmazását ésa végleges változat elkészültét hosszú évek szakmai vitái elôzték meg. Az elôkészítésben hazánk is résztvett. A tájakkal foglalkozó alkotómûhelyek (egyetemek, egyesületek), a természetvédelemért,tájvédelemért felelôs minisztérium és területi szerveinek képviselôi fáradoztak azon, hogy létrejöjjön egyolyan európai konszenzuson alapuló tájegyezmény, amely elôsegíti az európai tájak, táji értékekmegôrzését, ezen alapuló tájpolitikát, tájtervezést, tájfejlesztést, továbbá kialakíthassa a tájakra vonatkozóörökségvédelmi szemléletet. Az elôkészítés eredményeként 2000 júliusában az Európa Tanács MiniszteriBizottsága tíz ország részvételével elfogadta az egyezmény szövegét. Ezt követôen az alapító országokmindegyikének aláírásával 2004 márciusában hatályba lépett a Tájegyezmény.

A Csörgô-patak a Mátrai Tájvédelmi Körzetben


- Az egyezmény lehetôvé teszi a csatlakozottországok számára, hogy maguk döntsék el,milyen belsô jogi eszközökkel kívánják azegyezménybôl fakadó kötelezettségeiket tel-jesíteni.

- A Tájegyezmény deklarálja az európai identitásmegôrzését, a természeti és kulturális örökségközötti egyensúly kialakítását, miközben foglal-kozik az idegenforgalommal is.

A CÉLOK

- A Tájegyezmény céljai között kiemelt szerepetkap a táj védelme, amely magába foglalja a tájmegôrzését és aktív védelmét.

- A táj kezelése, fenntartása, fejlôdésének har-monikus megvalósítása elégítse ki a gazdasági éstársadalmi igényeket úgy, hogy közben gondotfordítson a táj minôségének javítására.

- A táj tervezése fôként a különbözô tájváltozá-sokkal és állagromlásokkal érintett tájak javítá-sára irányuljon. Amennyiben a táj leromlásaolyan mértékûvé válna, hogy javítgatásokkal nemorvosolható, akkor a tájtervezés gondoskodjon új(szép, élhetô) tájak létrehozásáról.

- Fontos cél a tájvédelem, a tájkezelés (fenntartás)és tájtervezés egyensúlyának megteremtése olyanmódon, hogy a táji sokféleséget és a minôségetmegôrizzük, sôt gazdagítsuk, ahelyett, hogytétlenül szemlélnénk hanyatlását.

- A Tájegyezményhez való csatlakozás biztosítékMagyarország számára, hogy az európai értéke-ket hordozó jellegzetes hazai táj – a magyar táj-örökség – nem tûnhet el, nem homogenizálódhat,hanem meg kell ôrizni.

- Az egyezmény a tagállamok, a regionális és ahelyi önkormányzati szervek, továbbá az állam-polgárok és a civil szervezetek közös felelôs-ségévé teszi a tájat. Ebbôl következik, hogy a táj-jal kapcsolatos tevékenységnél biztosítani kell akoordináción alapuló demokratikus részvételt.

NEMZETI FELADATOK ÉSNEMZETKÖZI PROGRAMOK

- Minden országnak, így hazánknak is be kellépítenie a tájpolitikát a regionális és településitervezésbe, a kulturális, mezôgazdasági, szo-ciális, gazdasági és egyéb olyan politikába,aminek hatása lehet a tájra.

Szentkúti barátlakások


- A Tájegyezményhez csatlakozott országoknakfeladata a tájjal kapcsolatos ismeretek oktatása.Biztosítani kell az oktatási intézményi hátteret amegfelelô tájakkal foglalkozó szakemberek, szak-értôk képzéséhez.

- A tájak megôrzése, fenntartható fejlesztésemegkívánja a hazai tájak számbavételét, minô-sítését, állapotuk, változásaik nyomon követését.Ezen ismeretek birtokában lehet meghatározni azegyes tájakkal kapcsolatos megôrzési, fejlesztési,rehabilitációs, rekonstrukciós feladatokat.

- Minden országnak ki kell alakítania a sajáttájpolitikáját, összhangban az európai tájpolitikaalakulásával.

- A politikai célok alapján ki kell alakítani a végre-hajtáshoz szükséges programokat.

- Gondoskodni kell a tájpolitikák és programokmûködtetésérôl.

A Tájegyezmény céljainak, feladatainak meg-valósítása felügyeletet igényel, hogy azok végrehaj-tása nyomon követhetô legyen.

Az egyezmény az Európa Tanács Tájdíjával le-hetôséget biztosít a tájakért sokat tevô közösségek,személyek megjutalmazására. A tagországok tehet-nek javaslatot a díj odaítélésére.

A HAZAI BEVEZETÉS

Hazánk a Tájegyezmény aláírását megelôzôen isjelentôs munkát végzett a csatlakozás utáni felada-tok megoldása érdekében. A KvVM (értve ez alatt ajogelôdeit is) a tájakkal kapcsolatos legmagasabbszintû szabályozást az 1996. évi LIII., a természetvédelmérôl szóló törvényben (a továbbiakban Tvt.)tette meg. Ebben elsô ízben szabályozta a védett ter-


Madárfigyelô a töreki halastavaknál


mészeti területekre (nemzeti parkok, tájvédelmikörzetek, természetvédelmi területek) és a termé-szetvédelmi oltalom alatt nem álló területekre atájak védelmét. A táj védelme a természet vé-delmével együtt – az idézett törvény alapján – min-denki számára kötelezôvé vált. Ugyanakkor ennekkormányzati felelôsségét a természet védelméértfelelôs miniszterre/minisztériumra ruházta.

A Tvt felhatalmazása alapján született meg a166/1999. kormányrendelet. Ez végrehajtási ren-deletként a védett és nem védett tájakra vonatkozószakhatósági szabályozást olyan módon határoztameg, hogy a tájban jelentôs beavatkozást okozóberuházások engedélyezése során mikor kell azeljárásba bevonni a tájvédelmi szakhatóságot.

A Tvt felhatalmazása alapján folyamatosankészülnek a védett természeti területekre vonat-kozó természetvédelmi kezelési tervek (ezek mi-niszteri rendeletekként jelennek meg), és elôre ha-lad az arra érdemes természeti területek védettényilvánítása is. Ezzel az adott tájak megôrzése jogi-lag is eredményesebbé tehetô.

A Tájegyezmény végrehajtását segíti a hatósági-szakhatósági rendszer kialakítása. 1999. óta mûkö-dik a tájvédelmi szakhatóság. Az elsôfokú szak-hatósági feladatokat jelenleg a Környezet-, Termé-szetvédelmi és Vízügyi Felügyelôségek látják el.Másodfokon az Országos Környezetvédelmi, Ter-mészetvédelmi és Vízügyi Fôfelügyelôség atájvédelmi szakhatóság.

A táj védelmére vonatkozó jogi szabályozás biz-tosítja, hogy

- a tájban jelentôs változást okozó beavatkozásokengedélyezése csak tájvédelmi szakhatóságiközremûködéssel valósítható meg;

- egyedi tájértékeknél közremûködik a tájvédelmiszakhatóság;

- környezeti hatásvizsgálati engedélyezési eljárás-ban figyelembe kell venni a tájvédelmi szempon-tokat is;

- a nemzetipark igazgatóságok tájkezelési, szak-értôi és ôrzôi feladatokat látnak el a tájvédelemterületén.

A hajdúbagosi földikutya-rezervátum


A hatósági, szakhatósági rendszer mellett egyébszabályozási lehetôségek is segítik a Tájegyezményvégrehajtását:- Terület- és településfejlesztési, terület- és telepü-

lésrendezési tervek készítésénél, elfogadásánálszükséges a tájvédelmi, természetvédelmi szak-értôi közremûködés, illetve véleményezésijogkör.

- Más országos, megyei tervek egyeztetésében táj-,természetvédelmi szakértô vesz részt.

- A tájvédelem érvényesítését mûszaki szabályo-zási eszközök (magyar szabványok, szakkiad-ványok, útmutatók, ismertetôk) segítik.

- A II. Nemzeti Környezetvédelmi Program és aNemzeti Természetvédelmi Alapterv tájvédelmiprogramokat, megoldandó feladatokat tartalmaz.

- Folyamatban van a táj- és természetvédelmi ter-vek rendszerének kialakítása, amely tervi for-mában elôsegíti a Természetvédelmi Alaptervvégrehajtását, ugyanakkor az országos tájkatasz-ter elemeit is tartalmazni fogja. A táj- és termé-szetvédelmi tervek eligazodást nyújtanak a hazaitáji, természeti örökségek megôrzéséhez a területiés más gazdasági tervezések során.

A Tájegyezmény hazai bevezetésének elsô lépéseolyan kormányhatározat megjelenése, amelymeghatározza a bevezetés jogi formáját. A tervezettjogi lépés az egyezmény törvénnyel való kihirde-tése. A törvényben lehetôség van olyan továbbiszabályok megalkotására való felhatalmazásnak,amely az eddig még nem vagy nem megfelelôenszabályozott kérdésekre talál jogi megoldást. Ez ajogalkotási feladat az idén és jövôre várható. Ajogalkotásban széles szakmai összefogásra vanszükség, hogy valóban betölthesse feladatát ésvégrehajtható legyen.

A Tájegyezmény aláírásából következô továbbifeladatok:

- a tájak számbavétele (országos tájkataszter felál-lítása), változások követése;

- a táj értékei iránti fogékonyság növelése;- a Tájegyezményhez való csatlakozásunk népsze-

rûsítése;

- helyi, regionális, országos szervezetek, intéz-mények, egyesületek részvétele az egyezménybôlfakadó feladatok (tájpolitikák, programok) végre-hajtásában;

- a Tájegyezmény végrehajtásáért felelôs nemzetibizottság létrehozása;

- az egyezmény végrehajtásának nyomon követése.

ÖSSZEFOGLALÁS

Az Európa Tanács tagországainak többsége máraláírta az Európai Tájegyezményt. Hazai beveze-tése új távlatokat nyit és egyben új kötele-zettségeket teremt a tájakért felelôsséggel tartozók,felelôsséget érzôk számára, akár a közigazgatás,akár a hatóságok, a kutató- és oktatási intézmények,egyesületek, akár az állampolgárok körében.

A magyar táji örökség meghatározása, felmérése,megôrzése egyre sürgetôbb, és a természet védel-mérôl szóló törvény szellemében nem csak a termé-szet- és tájvédôk felelôsségi körében, hanem min-denki számára kötelezô az ereje. Az országos,regionális, megyei, térségi és települési szintû ter-vekben, programokban, koncepciókban érvényrekell juttatni a természeti, táji értékek megôrzését, azúj beruházások tájba illesztését. Ennek a szemlélet-nek az érvényesítése a természet védelmérôl szólótörvény hatályba lépésétôl kezdve a nem védetttájakra is kiterjedt, de az elért eredményekkel nemlehetünk megelégedve. Az érintettekkel összefogvatovább kell folytatni a természeti, táji értékekmegôrzését az Európai Tájegyezmény szellemében,ha szükséges, a meglévô jogszabályaink, tervezésirendszereink alakításával, újak kidolgozásával,hatályba léptetésével. Ezeknek országos, regionális,megyei és települési szinten is támogathatóknakkell lenniük, hiszen minden terv, jogszabály csakannyit ér, amennyit abból végre lehet hajtani.

Duhay Gáborfôosztályvezetô-helyettes

Környezetvédelmi és Vízügyi MinisztériumTermészetvédelmi Hivatal

Erdészeti és Tájvédelmi Fôosztály, Budapest



A táj fogalmának értelmezéseirôl könyvtárnyi szak-irodalmi publikáció született. A hazai szerzôk közülmegemlítem Bulla (1952), Csemez (1996), Csima(2006), Csorba (1999), Kertész (2003), Marosi (1981),Môcsényi (1968) munkáját. Môcsényi Mihály tanul-mányában ezt írja: „És most lássuk a legkényel-metlenebb, de mindenképpen alapvetô kérdést: mia táj?” Nem véletlen, hogy Môcsényit idézem, és azsem, hogy a „kényelmetlen, de alapvetô” jelzôkhangsúlyt kapnak bevezetô mondataimban.

Môcsényi szakmai kisugárzása máig hat a tájépí-tészek körében. A tájtervezéssel és tájvédelemmelkapcsolatos fogalmak levezethetôk az ô tájfelfogá-sából, s alapvetô hatással vannak a tájtervezés gya-korlatára is. Rövid tanulmányomban a táj és a ter-mészeti táj kérdésérôl kívánok megosztani néhánygondolatot az olvasóval. Kitérek arra, hogy a szem-léletbeli különbségekbôl milyen következményekszármazhatnak a tájtervezés és a tájvédelemgyakorlata számára.

LÉTEZIK-E MÉG TERMÉSZETI (TERMÉSZETES) TÁJ?

A címben feltett kérdésére Môcsényi (1968) eléggéhatározott választ ad: „A táj a társadalmi igények-nek megfelelôen bioszférából nooszférává alakított,emberiesített természet, emberi környezet. A tájren-dezés szempontjából természetes táj (natürlicheLandschaft) nincsen.” A neves professzor volt tanít-ványai, követôi általában ezt a felfogást vallják. Ezaz antropocentrikus szemlélet végigvonul Môcsé-nyi idézett munkáján, és olyan gondolatokat hozmagával, melyek szerint a táj („az emberiesített ter-mészet”) természeti és emberiesített elemei, tárgyaimunkatárgyak és munkaeszközök. Így tehát mun-katárgyak és munkaeszközök a termelési épületek,sôt az építmények általában, de munkaeszköz aföld is. (Môcsényi, 1968. 72. old.). Ad abszurdum:

minden az emberért van a Földön, továbbá a társa-dalom hozta létre a termelôtájat, majd a lakótájat, sa történelem során ezek differenciálódtak tovább:ipari, mezô-, kert- és erdôgazdasági tájjá, illetve la-kó- és üdülôtájjá. A természet és a társadalom meg-bonthatatlan egységet képez, társadalom nélkülnincs táj.

A geográfusok felfogása abban különbözik a Mô-csényi-iskoláétól, hogy az a természeti tájat a társa-dalomtól függetlenül létezô természeti objektum-nak tartja, és ilyen értelemben (is) elsôdleges szere-pet tulajdonít neki. Vagyis az ember elôtt is léteztektájak: a Kárpátok hegyvonulatai százezer évvel eze-lôtt is a maihoz hasonló domborzati képet mutat-tak, ugyanazokból a kôzetekbôl épültek fel, rajtuktalaj képzôdött, ezen pedig növénytakaró, s azerdôkben állatvilág élt. Mindezek együtt alkották atermészeti tájat.

Az ember társadalomba szervezôdésével valóbannagy átalakuláson ment át a Föld, de területileg ezaz átalakulás rendkívül nagy különbségeket mutat.Ha szélsôségesen szigorúan vesszük, akkor azt kellmegállapítanunk, hogy az ember a földfelszín min-den részére gyakorolt már valamilyen hatást. Érzé-keny mûszerekkel kimutatták, hogy a légköriszennyezôdések a trópusi esôerdôk legbelsô terüle-teire, sôt még az Antarktiszra is eljutottak. Csak-hogy ezek a jelentéktelen hatások nem változtattaksemmit a táj mûködésén, sem pedig a tájképen. A trópusi esôerdôk területén vagy akár a szubarkti-kus tajgaterületeken is vannak olyan tájak, amelyekmegfelelnek a természetesség kritériumainak.

Általánosabban fogalmazva természetinek nevez-zük azt a tájat, amelynek lényeges tulajdonságait ésfolyamatait az emberi tevékenységek nem változ-tatták meg, benne természetes folyamatok eredmé-nyeként kialakult ökoszisztémák mûködnek, és ezta mûködést jelenleg is természeti törvénysze-rûségek határozzák meg.

Miután az ember szinte az egész Földet (legalább-

Kényelmetlen, de alapvetôA táj eltérô értelmezései

és azok tervezési-védelmi jelentôsége



is a szárazföldeket) „belakta”, még ezek a feltételeksem sok helyen teljesülnek. Néha a látszat szerinttermészetesnek tûnik egy-egy táj, fejlôdéstör-ténetének, múltjának megismerése azonbanrávilágít antropogén jellegére. Ilyen például a medi-terrán vidék természetesnek látszó tájainak túlnyo-mó része, ahol az ókori erdôirtások s az azokat kí-sérô talajpusztulás máig nem tette lehetôvé, hogyaz eredeti táj regenerálódjon. De ilyen a mi Horto-bágyunk is, amely mai formájában egyrészt a 19.századi folyószabályozás, másrészt a rendszereslegeltetés hatására alakult ki. Ugyanakkor az semtagadható, hogy sok, korábban durva beavatkozás-sal kialakított tájban (ha ott már hosszú ideje meg-szûnt a zavaró emberi tevékenység) tartósan ter-mészetes folyamatok hatnak, és a táj, némilegmódosulva ugyan, de természetes úton regene-rálódik. Az ilyen tájban az „ember elôtti” álla-pothoz képest ugyan más ökoszisztémák alakulnakki, de a természetes folyamatok dominanciája nemtagadható. Ezeket nevezhetjük természet közelitájaknak.

Mindebbôl látszik, hogy az emberi hatások na-gyon különbözô mértékûek lehetnek, s a tájaktermészetességi foka e hatásokra fokozatosan csök-kenhet. Sajnos, nincs abszolút objektív kritériumaannak, hogy meddig nevezhetô egy táj természe-tinek (természetesnek), és mikor szükséges ter-mészet közelinek minôsítenünk. Itt meg kell emlí-tenünk, hogy a hazai jogszabályokban (így pl. a ter-mészetvédelmi törvényben) használják a természetiterület fogalmát. Ez jogi kategória, és olyan terü-

letet jelöl, „amelyre a természeteshez hasonlítókörülmények, természet közeli állapotok jellem-zôek”. Természeti területté csak meghatározottmûvelési ágú területek minôsíthetôk, például azerdôk, gyepek, nádasok és a mûvelés alól kivettegyéb területek, ha „nem építmény elhelyezéséreszolgálnak, nem állnak bányamûvelés alatt, továb-bá mezô- és erdôgazdasági hasznosításra alkalmat-lanok”. Mint látjuk, a jogi megközelítés tudomá-nyos szempontból kissé pontatlan („természeteshezhasonlító körülmények”), másrészt azonban a téte-les felsorolással igyekszik egyértelmû helyzetet te-remteni, hogy mely területek tartozhatnak a „ter-mészeti terület” kategóriába.

AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG INTENZITÁSÁNAK HATÁSA

Az elôzôkben csak azzal foglalkoztunk, hogy mi akülönbség a természetes (természeti) és természetközeli tájak között, de folytatnunk kell a gondo-latmenetet azzal, hogy a Földön jelenleg létezô tá-jakra az emberi tevékenység egyes nagyrégiókbanolyan intenzitással hat, hogy az már a táj mûködé-sét és habitusát is meghatározza.

Mind a német, mind az angol tájökológusok fog-lalkoztak az emberi tevékenységek intenzitásánaktájra gyakorolt hatásával. A német nyelvû szakiro-dalomban egy finn kutató, Jalas (1955) nyomán ahemeróbia-fokozatokkal fejezik ki a tájra gyakoroltemberi hatások mértékét (Blume-Sukopp, 1976;

1. táblázat. Az emberi tevékenység intenzitását kifejezô terminológia az angolszász és a német szakirodalomban. (Forman, 1996 és Leser, 1991 nyomán)

Angolszász Német Emberi hatás(hemeróbiafokozat)

természeti táj ahemerob hiányzik,oligohemerob gyenge

kezelt táj mezohemerob mérsékelt

megmûvelt táj euhemerob erôs

szuburbán táj polihemerob igen erôs

urbán táj metahemerob drasztikus, az élô szervezeteket megsemmisíti



Odzuck, 1982; Leser, 1991). Az idézett szerzôk kö-zül Leser (1991) összefoglaló munkájában részlete-sen elemzi az antropogén hatásokat, egyes para-méterek esetében pedig számszerû határértékeket isközöl a különbözô hemeróbia-fokozatokról. A skálaaz emberi hatás hiányától (ahemerob) az élô szer-vezetek megsemmisítéséig terjedô hatásokig (meta-hemerob) követhetô (1. táblázat).

Az angolszász irodalom az emberi hatásokintenzitásának növekedését öt fokozattal érzékel-teti: a skála a természeti tájtól az urbán tájig terjed.Az 1. táblázatban a kétféle nyelvterületen használa-tos kifejezéseket megkíséreltem párhuzamba állí-tani. A megfeleltetés nem tökéletes, mert a fokoza-tokat más-más kritériumok szerint állapítottákmeg. Mégis hasznos lehet e fokozatok bemutatása,mert érzékelteti, hogy a tájökológusok nagy figyel-met fordítanak az emberi hatások mértékére.

Kétségtelen, hogy a Môcsényi-iskola is foglalko-zik az emberi hatásokkal, de ott az emberi tevé-kenység jellege kap hangsúlyt, és nem az intenzi-tása. Ha egy tájat mezôgazdasági tájtípusba so-rolok, azzal még nem mondtam túl sokat az emberihatások intenzitásáról. A mezôgazdasági tájban le-het környezetkímélô módon és lehet környezet-szennyezô és -pusztító módon is gazdálkodni, a ter-mészeti adottságoknak nem megfelelô, intenzívtájhasznosítással további környezeti problémákatlehet elôidézni. A hemeróbia-fokozatokban akár kétfokozat különbség is lehet a különbözôen kezelt éshasznosított mezôgazdasági tájak között.

A KÖRNYEZETI ALAPPROBLÉMA

A társadalomnak kisebb-nagyobb mértékben, demindig alkalmazkodnia kell természeti környeze-téhez, ugyanakkor fejlôdése során azt mind na-gyobb mértékben átalakítja. A természeti környe-zetre gyakorolt hatások döntôen a termelésbôl és afogyasztásból származnak.

A társadalom e két alapvetô tevékenységét az em-beri szükségletek és igények mozgatják (1. ábra): anövekvô igények és szükségletek mind több áruelôállítására késztetik a társadalmi termelést, s amegtermelt javakat elfogyasztjuk.

A termelés során az ember a természeti környe-zetbôl anyagokat vesz el, ezeket feldolgozza, áta-lakítja, s ily módon hasznos tárgyakat, anyagokat

hoz létre (biztosítja élelmiszer-szükségletét, meg-felelô lakhelyet épít magának, eszközöket készít atovábbi termeléshez, gondoskodik a megtermelt ja-vak elszállításáról, elosztásáról). A termelésitevékenység anyag- és energia-felhasználássalés/vagy átalakítással jár együtt, amely szükségsze-rûen vezet hulladékanyagok és -energiák képzô-déséhez.

A hulladékok mindaddig, amíg az ember zártrendszerekben kezeli azokat, nem okoznak kör-nyezeti ártalmat, ha azonban a környezetbe jutnak(pl. egy szennyezett olajat szállító teherautó bale-setet szenved, és az olaj kiömlik az út mentén),kifejtik szennyezô hatásukat. Így ugyanazok azanyagok, amelyek a zárt rendszerben hulladéknakminôsülnek, innen kiszabadulva szennyezô anya-gokká válnak. A termelésbôl a környezetbe kerülôanyagok és energiák hatást gyakorolnak az élô ésélettelen természeti környezetre, az épített kör-nyezetre és magára az emberre mint biológiai lény-re is (1. ábra).

A tágabban értelmezett termelés magába foglaljaa nyersanyagok és energia-hordozók kitermelését is(bányászat). Ennek során a bányászat helyén fizika-ilag pusztítják el az élôvilágot és a talajt, sôt a kô-zeteket megbolygatva akár geológiai értékeket ismegsemmisíthetnek. (Igaz, fel is tárhatnak, látható-vá, hozzáférhetôvé tehetnek ilyen értékeket.)

Közvetlen környezetkárosítással jár a fakiterme-lés is (1. ábra). A természetes trópusi erdôk a fajok-ban leggazdagabb ökoszisztémák, s ezek olyanmértékû irtása (kitermelése), mint ami a 20. századmásodik felétôl jellemzô, az egész szárazföldi élô-világra nézve súlyos következményekkel jár: a faj-gazdagság lényeges csökkenését idézi elô.

A fogyasztás világméretû növekedése csaknemolyan súlyos környezeti hatásokat eredményez,mint a termelés. A fogyasztás során keletkezetthatalmas mennyiségû hulladék (hazánkban példáulévente személyenként 450 kg körüli a településiszilárd hulladék) vetekszik a termelési hulladékmennyiségével. De a háztartási fogyasztás folyé-kony és légnemû hulladékokat, szennyezô anya-gokat is termel. Vagyis a fogyasztás melléktermékeiugyanúgy visszahatnak a természeti és építettkörnyezetre, valamint az emberre, mint a termelésé(1. ábra).

Láthatjuk tehát, hogy az alapvetô társadalmitevékenységek okozzák mindazokat a gondokat,


amelyeket környezeti problémáknak nevezünk. Ez kiegészül az emberiség lélekszámának növeke-désébôl és ezzel összefüggésben az épített környe-zet térigényének fokozódásából eredô káros hatás-sal, amely az élôvilág életterének visszaszorítását,ezzel fajok pusztulását, ezáltal a faji változatosság(biológiai diverzitás) csökkenését, géneróziót és sokélettelen természeti érték pusztulását okozza.

Az európai kontinensen zajló folyamatok azt bi-zonyítják, hogy az épített környezet terjeszkedéseakkor sem áll meg, ha egy ország lakossága csök-kenni kezd. Ugyanakkor az embernek mint bio-

lógiai lénynek a léte alapvetôen függ az élôvilágtól,amelynek élôhelyeit fokozatosan felszámolja. A bioszféra természetes mûködôképessége az egészföldi rendszer stabilitását biztosítja, az ember ter-melô és fogyasztó tevékenysége pedig ezt a stabili-tást veszélyezteti.

Mindezeket a folyamatokat együtt azért ne-vezhetjük környezeti alapproblémának, mert anemkívánatos környezeti hatások a társadalom nor-mális mûködésébôl: a termelésbôl, építési tevé-kenységekbôl és a fogyasztásból származnak. Azalapproblémát akkor tekinthetjük majdan meg-

1. ábra. Az ember fontosabb társadalmi tevékenységeinek hatásai az élettelen, az élô, az épített környezetre és az emberre mint

biológiai lényre



oldottnak, ha sikerül megállítanunk az élôvilágglobális pusztulását. Ezért az életcentrikus meg-közelítésnek a környezet- és természetvédelem,valamint a tájvédelem alapvetô és közös szemléletivezérfonalának kell lennie. Az ember önös érdeke isazt kívánja, hogy a több mint 3,5 milliárd éven átkialakult természetes élô rendszerek minél telje-sebben maradjanak fenn. Ez pedig csak úgy lehet,ha a megmaradt természeti tájak és/vagy tájrész-letek védelmére az eddigieknél nagyobb gondotfordítunk.

A kontinensek tájak mozaikjaiból épülnek fel,ezért alapvetôen fontos, hogy milyen emberi bea-vatkozásokat végzünk a tájakban. A sok ezerkisebb-nagyobb beavatkozás összhatása globálisméretû. A tájtervezés mint a tájrendezés szellemielôfutára meghatározó ebbôl a szempontból. A ha-zai tájtervezési gyakorlatban nem különösebbenfedezhetô fel a természetes élô rendszerek kiemelttisztelete. Nem tagadható, hogy a tájtervezés sokszempontjának egyikeként ez is szerepel, mint aztCsemez (1996) könyvében olvashatjuk. A konkréttervekben azonban ez több esetben háttérbe szorul.

Senkit sem kívánok megbántani, ezért illusztrá-cióként csak egy közvetett példát említek. Néhányévvel ezelôtt az országos környezettudományidiákköri konferenciára az egyik tájépítész hallgató(témavezetôje jóváhagyásával) olyan dolgozatotnyújtott be, amely a zalai kôolaj-kutakat dicsôítette(valamiféle szocreál versidézettel megtámogatva), sazokat a táj értékes elemeiként mutatta be. Úgygondolom, ez annak az antropocentrikus tájfelfo-gásnak az eredménye, amelyrôl dolgozatom elejénírtam, és szerintem nemkívánatos szemléletettürköz. A kôolaj-kutak nem járultak hozzá, sôtfelhagyásuk után sem járulnak hozzá az élôhely-vé-delemhez, ezért a tájvédelemhez sem, inkább te-kinthetôk a tájpusztítás eszközeinek.

A példa sarkos, és a figyelem felkeltését szolgálja.A tájtervezôkkel szemben akkor leszek igazságos,ha azt is leírom, hogy az általam ismert tervekközött többel is találkoztam, amely ökológiai szem-pontból is kifogástalan. De olyanokkal is, ahol ez aszemlélet háttérbe szorult.

A geográfusok nagy figyelmet szentelnek annak aténynek, hogy a természetestôl a degradáltig széles

skálán változik a tájak átalakítottsága. A tájtervezésegyik alapvetô feladatának tartom, hogy olyan ter-vek szülessenek, amelyek alapján a tájrendezésminél kevésbé zavarja a természetes struktúrákat ésfolyamatokat, és segítse a természetes élôvilágfennmaradását.

Kerényi Attila geográfus, egyetemi tanár

Debreceni Egyetem, Tájvédelmi ésKörnyezetföldrajzi Tanszék

IRODALOM

Bulla B. 1952. Általános természeti földrajz - Tankönyvkiadó,

Budapest

Blume, H.-P. &H. Sukopp: Ökologische Bedeutung antropogen-

er Bodenveränderungen. - In. Schr. Reihe Vegetationskde., H.

10, Bonn-Bad Godesberg 1976, 75-89.

Csemez A. 1996. Tájtervezés-tájrendezés - Mezôgazda Kiadó,

Budapest, 296 p.

Csima P. 1993. Az általános tájvédelem és a természetvédelem -

Öko IV. évf. 2-3sz.pp.12-18.

Csima P. - Gergely A. et al. 2004. Természetvédelem - védett

területek tervezése - BKÁE, Tájépítészeti -védelmi és -

fejlesztési Kar, Budapest, 214 p.

Csima P. 2006. Tájvédelmi szabályozás a településrendezési ter-

vekben - In: Csorba P. - Fazekas I. (szerk.) Tájkutatás-

Tájökológia - Dialóg Campus, Pécs, megjelenés alatt

Csorba P. - Mezôsi G. (szerk.) 1995. Tájökológiai szöveg-

gyûjtemény II. - Tájtervezés - Kossuth Egyetemi Kiadó,

Debrecen

Csorba P. 1999. Tájökológia - Kossuth Egyetemi Kiadó,

Debrecen, 113 p.

Forman, R. T. T. 1995. Land Mosaics, The ecology of landscapes

and regions - Cambridge University Press, Cambridge, UK.

Kertész Á. 2003. Tájökológia - Holnap Kiadó, Budapest, 166 p.

Leser, H. 1991. Landschaftsökologie-Ulmer, Stuttgart, 647 p.

Marosi S. 1981. Táj és környezet - Földr. Ért. 31. 59-72 p.

Môcsényi M. 1968. A táj és a zöldterület fogalmi problémái a

tájrendezés nézôpontjából -Településtudományi

Közlemények, 21. sz. pp. 66-76.

Odzuck, W. 1982. Umweltbelastungen: belastete Ökosysteme -

Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart


A tájnak, ennek az igazán klasszikusnak nevezhetôfogalomnak az értelmezése és a használata is erôtel-jesen átalakult az elmúlt évtizedekben. Jól jelzi ezt,hogy ha a magyar nyelvû internet-keresôbe beírjukezt a valóban sokatmondó hárombetûs szót, hogy„táj”, akkor igen érdekes és meglepô találatokatregisztrálhatjuk. Az irodalomtól a politikáig, a pszi-chológiáig, sôt a világhálón való képeslapküldésigterjed az az igen széles, ún. „találati skála”, amihezkapcsolódva ma a tájat általános vagy egyféleköznyelvi értelmezésû, valóságos vagy átvittértelmû fogalomként fellelhetjük az interneten. Ott,ahonnan ma a nagyközönség információinak több-ségét szerzi. A táj köznyelvi és szakmai fogalmaközött, úgy látszik, széles szakadék tátong. Ez –megítélésem szerint – alapvetôen megnehezíti a táj-fogalom általános, tehát a szûkebb tudományosvagy tervezési, szakmai körökön túlmutatóhasználatát. Pedig egy „jó”, általánosan, tehát akáraz adott tájban élô ember számára is elfogadottmódon használt tájfogalom nélkül nehéz elképzelnibárminô sikeres és tudatos tájtervezést. Ez a feladategyébként annál is inkább fontos és mondhatni„elkerülhetetlen”, mert hazánk is aláírta az EurópaiTájegyezményt.

Ez a fontos alapdokumentum segíthetné, sôt újpályára állíthatná az interdiszciplináris alapokrahelyezett honi tájfejlesztést. Sajnos azonban csakmosolyogni lehet az errôl szóló, hivatalosan az in-terneten is nyilvánossá tett kommüniké szövegén:„Az Egyezménnyel kapcsolatos feladatok: AzEgyezményben meghatározott feladatok egy részét(a szerzô kiemelése) már teljesítette (sic!) Magyar-ország, hiszen a táj védelme törvényi szinten sza-bályozott, illetve a tájra vonatkozó stratégiákbanmegjelenik a tájak védelme, kezelése és tervezése. A tájak értékeléséhez és mûködtetéséhez értô szak-emberek képzése is nagy hagyományokra tekint

vissza. A lakosság és a helyi érdekelt szervezetek isrészt vesznek a tájjal kapcsolatos döntési mechaniz-musban (pl. lakossági fórum, közmeghallgatás)”.

Lássunk akkor néhány, az „egy részen” túlmutatóproblémát!

A TÁJI (ÖN)TUDAT GYENGESÉGE

A rendszerváltozás utáni Magyarországon isreneszánszát éli a lokális identitás erôsítésének ajelszava, amit részben a globális világ gyors és amindennapi ember számára gyakran alig követhetôfolyamataival, eseményeivel való szembenézés ésvédekezés kényszere hív életre. Ennek lenne/le-hetne az egyik legmarkánsabb eleme a táji tudat.Amirôl Bulla Béla írta egykor, hogy az olyan táj-neveinknek, mint Szatmár, Bereg, Ôrség vagy Or-mánság az ott élôk tudatában mélyen gyökerezô,„földrajzi” tartalma van.

Ez a tartalom az államszocializmus idején – gyak-ran ideológiai alapokra támaszkodva, s azt is hird-etve, hogy az emberi elme és a szocialista társdalomképes legyôzni a természetet – igencsak megkopott.Újjáépítése korántsem könnyû feladat, hiszen a táj-védelem, a fenntarthatóság, a tájaknak a jövô ge-neráció számára való megôrzése költséges és éppena táj lényegébôl következôen bonyolult, összetett.Ez mind nemzeti, mind lokális szinten ún. össztár-sadalmi feladat, amit egy periférikus helyzetû,felzárkózó és számos gazdasági, társadalmi konflik-tussal küzdô ország egyelôre vagy nem, vagy aligtud megoldani.

FOGALMI TISZTÁZATLANSÁGOK

A bevezetôben már említettem, hogy a táj végsôfokon egyfajta elméleti konstrukció, az elemzô, sôta tudományosan elvont gondolkodás eredménye,

A megélt tér élményeGondolatok táj, a terület- és a vidékfejlesztés kapcsolatáról



amely tartalmazza a mindenkori társadalom (ésannak kultúrája) viszonyát a térbeli környezetéhez.E szerint a táj változásai sem csak az adott tér ter-mészeti tényezôiben, például az élôvilágában, atalaj- és a területhasználati viszonyaiban bekövet-kezett átalakulásokat jelentik, hanem a „mindenko-ri kultúra” viszonyát a térbeli környezethez, ahhoz,amelyben él és létezik. Mondhatni tehát, hogy aszocializmus táji kultúrájának a fô viszonyulását atáji, természeti elemek feletti pirruszi gyôzelemmotiválta, amíg e jelenlegi, új polgári demokratikus(szociális?) piacgazdaságban a piac (és a pénz)szinte kizárólagossága a viszonyulás alapja.

Az a polgári magatartás és az a mélyen demokra-tikus, azaz kulturálisan is erôteljesen meghatározott„viszonyulás” a köz afféle javaihoz, amit a táj jelent,egyelôre még nem következett be „kellô mértékbenés arányban”.

A táj fogalmi elemeinek tisztázását azért is igenfontosnak tarthatjuk, mert a mainál kedvezôbb tár-sadalmi és kulturális „viszonyulásokat” akkorremélhetünk, ha a szakemberek, a kutatók, a ter-vezôk, a fejlesztôk lényegében elfogadják azt, hogya táj sajátos, többé-kevésbé egységes vagy homogéntérrész, amely sokféle természeti és társadalom-föl-drajzi tényezô együttes hatására különbözik aszomszédos területektôl. Azt, hogy a jelenlegitájainkhoz való „kulturális” viszony a mainál ked-vezôbb legyen, tervszerûen és tudatosan csak akkorlehet segíteni, ha legalább ebben egyetértés alakulki a tájjal foglalkozók között.

A tudományok fejlôdésével és azoknak egyremélyebbre hatoló részdiszciplinákra bomlásávalgyakran elvész a „saját táj” és a „megélt tér” lé-nyege. Errôl írta Enyedi György helyesen, hogy az

embereknek, a társadalom tagjainak, csoportjainakszámára a „megélt tér élménye” független a tu-dományos alapon született, akár adminisztratívvagy más területi beosztásoktól. Ahhoz, hogy ma atáj – akár, mint fontos tervezési és területfejlesztésitérfogalom – visszanyerje az ôt megilletô helyét, sezen az alapon hozzájáruljon a társadalom kedvezô(és netán cselekvô) „megélt tér” élményéhez, visszakell térnie e fogalomnak a modern, szintézisreképes geográfiába. S ott e tudomány kettôssége ésátlátó-képessége alapján, tekintettel a mai modernfenntartható tájfejlôdés igényeire és a lokális tár-sadalom napjainkban jellemzô kulturális térbeliviszonyulásaira, újra kell azt (mármint a tájat)definiálni, majd kellô tisztelettel átadni a társtu-dományok és a társadalom számára.

VISZONYUNK A TÁJHOZ

Sajnos ma igen keveset tudunk érdemben éskonkrétan arról, hogy az embereknek, a helyi társa-dalomnak milyen a valós viszonya a tájhoz, külö-nösen a csaknem fél évszázadnyi – alapvetôen atájtól és településétôl, azaz a lokalitásától való eli-degenedéssel jellemezhetô – idôszak után. A fejlettországokban a szociálgeográfia és a behavioristageográfia számos eredményt tett asztalra azért,hogy pontosan bemutassa a különbözô társadalmicsoportok térhez, tájhoz való valóságos és rejtettviszonyait.

Nálunk is szükség lenne arra, hogy egy alulrólépítkezô, új, érdemben decentraliziált, demokra-tikus tervezési és fejlesztési folyamatban a táj

A kis- és a nagyléptékû terek jellemzôi

A „kis”-tér(település, táj, kistérség)� Valós közösség� Érzékek, érzelmek� Területileg, kulturálisan

meghatározott� Helyi értékrend, tradíciók� Területi, helyi kötôdés� Informális önszervezôdés� Stabilitás� Saját „politika”

A „nagy”-tér(település, táj, kistérség)� Virtuális közösség� Érdekek, számítás� Transzkulturális,

plurális� Univerzális értékek� Mobilitás� Formalizált,

strukturált szervezet� Állandó változás� Külsô „politika”

A kis és a nagy tájakról való gondolkodás szemléletbeli különbségei (Faragó László nyomán a szerzô szerkesztése)

Az új, elegáns lakóház „beleépül” a régi, városszéli tanyavilágba (A szerzô felvétele)


visszanyerje helyét a közgondolkodásban. E szerinte meglehetôsen összetett fogalom egyszerre jelent-hetné természetszerûen a TÁJvédelmet, a TÁJgaz-dálkodást, a TÁJépítészetet, a kultúrTÁJak rehabili-tációs programjait. De azt is, hogy az érintettek, azott lakók, a helyi társadalom és közösség tisztábanlegyen vele, hogy meddig képes életteret adni azadott táj, mennyire terhelhetô, illetve mire lehetérdemi befolyásuk és miért. Ehhez nyitottnak kel-lene lennünk olyan tervezésfilozófiai kérdések irántis, amelyeket az elôzô ábrán láthatunk.

Magyarországon gyakran keverjük össze – stesszük át egyik oszlopból a másikba – ezeket a szi-gorúan egymásra épülô gondolkodásbéli táji-térbe-li „meghatározottságokat”. Emiatt a tájak tervezési-fejlesztési szemlélete gyakran zavaros, s ebbôl iskövetkezôen nem megfelelôen hierarchizált.

A két oszlop alján két „összegzés” is adható. A baloldali (lokális) oszlop egészét illetôen Nemes NagyJózsef kifejezése nyomán a „hely és a fej” kapcsola-ta válik döntôvé, míg a jobb oldali (regionális)esetében a tér és a tudás viszonya.

A TÖRVÉNY ÉS A NAPI GYAKORLAT

Igaz, hogy az 1996-ban elfogadott Területfejlesz-tésrôl és -rendezésrôl szóló törvény egyes pontjaitilletôen a már említett, s szinte minden tájjal (térrel)foglalkozó szakma szempontjából abszolút fontostervhierarchiát az Alkotmánybíróság visszaállította,de a mûszaki-fizikai tervezésre vonatkozóan – amimégiscsak a tájtervezés egyik, ha nem a legfon-tosabb elemének tekinthetô – alig van ennek hatása,foganatja. A törvény pedig a fejlesztés és -rendezésügyének a gondosan „egymás mellé rendelt”, sôt

„egymásra interaktívan is ható” folyamatáról szól,ám ezt mégsem sikerült elérni egy évtized alatt.

A fejlesztési tervek gyakran nem számolnakkellôen a tájak, térségek konkrét és a térhez kötöttrendezési tervezés szempontjából mindenképpenfigyelembe veendô, esetenként komoly, több-ségében persze korlátozó tényezôvel. Az sem ritka,hogy a mûszaki-rendezési tervek „kerülik” afejlesztési programokhoz valóban szükséges „ala-pok” szakszerû leírását, a „kemény” táji feltételekmegadását.

A területfejlesztési koncepciók, programok és aterületrendezési tervek tartalmi követelményeirôlszóló 18/1998. sz. KTM kormányrendelet nagyonegyszerûen fogalmaz.

„Vizsgálati adatok gyûjtése és azok értékelése (az alábbi témakörök, illetve szakágak és a részletes

tartalmi elemek figyelembevételével):1. természetföldrajzi (éghajlati, földtani, vízrajzi,

domborzati stb.) adottságok,2. a táj jellemzôi

a.) a települések fôbb adatai, településrendszer,b.) demográfiai alapadatok,c.) környezeti elemek állapota,

környezetvédelem...”

Ezért is, „legalábbis” ezeknek a feladatoknak kel-lene maximálisan megfelelni.

Csatári Bálintgeográfus,

a földrajztudomány kandidátusa, MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet,

Kecskemét


A tájhoz való viszonyulás változása az elmúlt 120 évben. (A szerzô felvétele)


Az elmúlt másfél évtizedben az Európai Unióbantöbb konferencia, kutatási projekt, publikáció éskörnyezetpolitikai dokumentum irányította rá a fi-gyelmet a holisztikus tájkutatás, a tér tájszemléletûmegközelítésének sokrétû szerepére. Ez a tudo-mányos megközelítés a természeti, a humán és azesztétikai vonatkozásokat együttesen és együtt-hatásukban értelmezô felfogás. Kiegyensúlyozott,organikus szemlélet, amely nem tekinti elsôdleges-nek vagy kizárólagosan meghatározónak a ter-mészeti vagy az ember alkotta rendszereket, illetvea társadalmi-gazdasági tényezôket, avagy az esz-tétikumot, hanem ezeket egyenrangúnak, egymástkölcsönösen feltételezô tájalkotóknak tartja. A té-máról rendszeresen több konferenciát is tartanak.Ilyen az IALE (International Association for Land-scape Ecology), a Nemzetközi Tájökológiai Szövet-ség négyévente rendezendô világ és európai kong-resszusa, amely ma már messze nem pusztán

ökológiai problémákat tárgyal, hanem tágabbperspektívában mutatja be a tájkutatási ered-ményeket. Sokak szerint a tájtudománynaknevezett új diszciplína körvonalai rajzolódnak ki eszervezetben és rendezvényein. Az Európa Tanácsévente szervez az Európai Tájegyezmény meg-valósításának helyzetét értékelô tanácskozást.Szûkebb résztvevôi körrel, de szintén éventemegrendezik Szlovákiában, Selmecbányán a „Táj éskultúra” kapcsolatával foglalkozó workshop jellegûösszejövetelt.

TELJESSÉG ÉS EGYEDISÉG

Az elmúlt években sokasodó, nem rendszeres táj-konferenciák sorából csak néhányat említünk. A kulcstémák, illetve kulcsszavak a tájelemzés és atájpolitikák kapcsolata, a multifunkcionalitás, a

A tájkarakterTartalom és forma egysége a térben


A pálházi perlitbánya tájsebe


tájváltozás, a múlt tanulságai és az integrált isme-retek. 1999-ben „Táj és fenntarthatóság” címmelHollandiában rendeztek nemzetközi tanácskozást,amelynek fókuszában a „tájelemzés mint politikaieszköz” témaköre állt. Az egyik szervezô az angolVidék Ügynökség (Countryside Agency), az országegészét lefedô kormányzati szervezetek regionálishálózata, a tájkarakter-elemzés módszertani meg-alapozója és angliai megvalósításának koordináto-ra. A 2003. évi, több száz résztvevôvel zajlott nem-zetközi Cardiffi Tájkonferencia a Wales-i VidékTanácsa szervezésében hasonló témát tûzött napi-rendjére. 2004-ben Bordeaux-ban „A táj ismeretétôla táj alakításáig” címû nagyszabású rendezvény akutatás és a tervezés kapcsolatát taglalta. A multi-funkcionalitás témakörében 2005-ben két konferen-ciát szerveztek: Németországban Giessenben ésÉsztországban Tartuban.

A sor hosszan folytatható, de az említett példák isjól illusztrálják a tájkutatásban és tervezésben mu-tatkozó növekvô aktivitást. A kutatások az EurópaiUnió kutatásfejlesztési stratégiája révén már nemkizárólag egy-egy intézetben, hanem nemzetközikonzorciumok kereti között is folynak. Az V. és VI.Kutatási Keretprogram több ország intézeteirészvételével folyó projekteket támogat, amelyekrészben vagy egészben tájkutatással foglalkoznak,

illetve az európai tájkutatási eredmények össze-foglalását tûzték ki célul.

Az ELCAI (European Landscape CharacterAssessement Initiative) projekt, az Európai Táj-karakter Elemzési Kezdeményezés 2003-2005.között számba vette a 15 részt vevô ország tájleírási,tájelemzési rendszerét, vizsgálta ezek szerepét ésbeépülését a tájat alakító ágazatok stratégiai ter-vezésébe. (WASCHER ed. 2005.) Az ELCAI projektés az egyes országok tájkutatás eredményeit pub-likáló további nemzetközi szakirodalomban a tájakosztályozásának, elemzésének és leírásának háromfô iránya bontakozik ki.

Az egyik a természettudományos, fôként geo-morfológiai és éghajlati, illetve növényföldrajzisajátosságokra építô közép- és észak-európai iskola.Hazánk földrajzi tájosztályozási rendszere a Föld-rajztudományi Kutatóintézet által készített „Tájtí-pusok” felosztása és térképe, valamint a „Termé-szeti tájak rendszertani felosztása” e természettu-dományos megközelítéssel készült. A tájrendszer-tani térképhez tartozó leírás a Magyarország kistá-jainak Katasztere (MAROSI - SOMOGYI 1990.) tar-talmaz utalásokat a tájhasználatra, de alapvetôenmegmarad a természetföldrajzi keretek között.

A másik felfogás, a latin, fôként olasz és franciaszemlélet kisebb jelentôséget tulajdonít a táj ter-mészeti meghatározottságának, a táj lényegét azemberi kultúra alkotásai és az esztétikum révén vélimegragadhatónak.

A harmadik irány az angol iskola, amelynek lé-nyege a táj teljessége, valamint a tájalkotó elemek éstényezôk kölcsönhatása eredményeként kialakulttájkarakter. (A tájjelleg és a tájkarakter szinonimfogalmak.)

AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET

A Tájkarakter-elemzési útmutató hangsúlyozza azember és a természet kapcsolatát. „A táj az ember ésa hely közötti kapcsolat kifejezôje, mindennapiéletünk kerete, környezete... Környezetünk külön-bözô elemeinek – természeti (geológia, a talaj, klí-ma, flóra és fauna), kulturális (földhasználat, tele-pülések, határok és más humán tényezôk) – köl-csönhatásából és az ember-általi felfogásból alakulki a táj. Az emberi felfogás, érzékelés révén válik aföldbôl táj (az eredeti angol szövegben: from land

A tájalkotók és kölcsönhatásaik teljes rendszere az angolTájkarakter-elemzési útmutatóban (Swanwick, C. et al 2002.)



landscape)... A tájkarakter a tájalkotó elemek elkü-löníthetô, felismerhetô, konzisztens rendszere,amely az egyik tájat megkülönbözteti a másiktól ésnem jobbá, vagy rosszabbá teszi” (Swanwick, C. etal 2002.) Az ELCAI projekt definíciója kiegészíti ameghatározást: „A tájkarakter tehát a természeti éskulturális elemek összekapcsolódásának kifeje-zôdése, amely révén a speciális ökológiai, ökonómi-ai és szociális rendeltetést betöltô hely egyediségelétrejön.” (WASCHER et al 2005.)

Az angol „landscape” szót sokan tájképnek és atájkarakter bemutatását tájképleírásnak értelmezik.A fenti fogalomértelmezés szerint a tájnak valóbanimmanens tulajdonsága a percepció, az érzékelés, aszellemi befogadás. A percepció legfontosabb, denem kizárólagos formája a táj esetében a vizuális ér-zékelés, azaz a látvány befogadása. A látvány kulcs-szerepet tölt be a tájban zajló tartalmi folyamatokmegértésében. Ez által tükrözôdik vissza a tájbanlenyomatként megjelenô emberi tevékenység, és jönlétre a kapcsolat az ember és a hely között. És elér-keztünk a tájesztétikához. A görög aeszthetisz szóangol fordítása percepció. Az esztétikum az emberitudatban létezik, valamely alkotás és a szemlélôközötti kapcsolat, érzékelés, felfogás révén jön létre.A mûvészetesztétika a mûalkotás és a szemlélô kap-csolatát elemzi. A tájesztétika pedig ember és az ôt

befogadó tér kapcsolatát vizsgálja, amelyben kulcs-szerepet tölt be a látvány, a tájkép.

Az angol tájleíró és -elemzô módszer kiegyen-súlyozottan veszi tekintetbe a természeti és azantropogén elemeket és hatásokat, valamint a tájpercepcióját, esztétikai vonatkozásait. A hangsúlyta karakterre, a sajátos jellemzôkre helyezi, ily mó-don a táj egyediségét, identitását emeli ki. Ketté-választja a tényeket bemutató, semleges tájleírást ésa meghatározott szempontok alapján ítéletet alkotóértékelést. Hangsúlyozza a történeti tájkarakter-elemzés jelentôségét, a táj történetiségének, atájhasználat-kontinuitás feltárásának és bemu-tatásának szerepét. Ugyanakkor elismeri, hogy afolytonos változás a táj alapvetô tulajdonsága, ezérta törvényszerûen bekövetkezô antropogén változá-sok során a karakteradó elemeket irreverzibilis mó-don károsító, megszüntetô hatásokat kellkiküszöbölnünk. A tájkarakter-elemzésen alapulótájleírás és tájértékelés ily módon a tájat érintôtevékenységek megfelelô irányításának és terve-zésének kiindulópontja. Kimondja, hogy „A tájka-rakter-elemzés döntéstámogató eszköz, amely segítmegérteni a tájalakulást és nem a tájat érintô válto-zásokkal szembeni ellenállás eszköze. Szerepe,hogy segítse a helyes fejlesztési döntéseket, ame-lyek révén a karakter erôteljesebbé válik, és a meg-

A Füzéri medence


ôrzendô jellegzetességek nem tûnnek el a tájból. A fejlesztési, a rendezési és a kezelési tervezéshathatós alátámasztó dokumentuma.”

A tájkarakter-elemzés különbözô léptékben alkal-mazható, az európai vagy nemzeti szinttôl a helyiszintig. Ideálisan a különbözô szinteken és lépték-ben készült lehatárolások egymásba illeszthetôk.Az elkülönített tájtípusok és tájkarakter területekleírása az alsóbb szinteken mind több részletet ad afelsôbb szinten azonosított jellemzôkhöz. A nagytájléptékû tájkarakter területek mintázata fôként ageológiai felépítés, a domborzat és vízrajz, valaminta ráépülô nagy ökoszisztémák és a településrend-szer jellemzôi alapján rajzolódik ki. A középtájak fi-nomabb felbontású elemzésével a felszínformák ésa különbözô felszínborítás kombinációk, valamintaz egyedi elemek mintázatának köszönhetôen egy-séges karakterû tájak írhatók le. A középtáj szintûkarakter területeken belül további jellegzetes, a helyegyediségét tükrözô kistájak fordulnak elô. Kistájléptékben a tájalkotók részletes feltárása történik,amelynél a hangsúly a helyi tájhasználat és tájmin-tázat jellemzôire, az egyedi építményekre, a helyszellemét adó fô vonásokra helyezôdik.

Angliában az 1990-es évek végén, több éves mun-kával készült el az ország teljes területét lefedô táj-karakter-elemzés, amelynek eredményét hatkötetestájmonográfia sorozatban publikálta a koordináló

szervezet, a Vidék Ügynökség. A kiadványok mel-lett elkészült útmutató részletesen bemutatja az al-kalmazott módszert. A tájkarakter leírásokat szá-mos esetben felhasználták Angliában és Skóciában,és az alkalmazásokat a jövôben még folyamatosanbôvítik. A felsorolt példákból látható, hogy a tájka-rakter ismerete valóban alkalmas a hídszerep be-töltésére a fejlesztés központú regionális megkö-zelítés, valamint a megôrzés központú környezet-és természetvédelmi célok között. Tervezési alkalmazások:- a fejlesztési politikák és a tervezés informálása

(regionális tervek, szerkezeti tervek) nemzeti,regionális és helyi szinten;

- a fejlesztési lehetôségek feltárását célzó tanul-mányok alátámasztása, új fejlesztések számáramegfelelô területek kiválasztása, különös tekin-tettel a városokra és a városperemekre, valaminta periférikus vidéki térségekre;

- a rendezési tervezés támogatása a különbözôberuházások, építkezés, bányászat, szélerômûvekszámára megfelelô hely, tér, lépték és formamegválasztásában és a táj egyedi karaktervoná-sait figyelembe vevô szabályozás megfogal-mazásában;

- hozzájárulás az ún. „tájkapacitás” tanulmányok-hoz, például beépíthetô területek, ásványkincsek,megújuló energiák rendelkezésre állása és külön-bözô földhasználatok számára alkalmas területekfelderítése vonatkozásában;

- alapadatok szolgáltatása a környezeti hatásvizs-gálatok számára mind a tervek, mind a politikákszintjén, mind az egyéni fejlesztési javaslatokesetében.

Boldogkô várának kilátója és a kilátás

A Guardiana, Portugália és Spanyolország határfolyójamenti táj Alcoutim várából



Tájmegôrzés, -kezelés és -rehabilitáció:- a tájkezelési, tájgazdálkodási stratégiák mega-

lapozása, információ az agrár-környezetvédelmicélrendszer kialakításához;

- információ-szolgáltatás speciális jogi esetekbenterületkezelési feladatokhoz, például védettényilvánítások, területek különleges kezelésénekigazolása, területhatárok térképezése, jóvá-hagyása, politikai döntések, a kezelési tervek ésminden kezelési tevékenység számára;

- a területhasználat-változások pozitív és fenn-tartható irányba terelése, például erdôterületnövelési programok és degradált, roncsolt felszí-nek új hasznosításának meghatározása;

- környezet- és természetvédelmi kezdeménye-zések, stratégiák támogatása, úgy mint a HelyiAgenda 21, biodiverzitás akciótervek, környezet-állapot jelentések.

Angol mintára és módszer szerint készül Dánia ésSzlovénia tájkarakter térképe és leírása. Franciaor-szágban régiónként készítik a tájatlaszt, amely ha-talmas ismeretanyagot tartalmazó tájmonográfiasorozat, CD-n és nyomtatott formában is kiadták.Portugáliában 2004-ben készült el az ország nagytá-jaira vonatkozó tájkarakter-elemzés. Spanyolországtöbb ezer oldalas tájatlasza szintén 2004-ben jelentmeg. Németországban több példát találunk a tájakszámbavételére; jelenleg országosan egységes mód-szerrel készül egy hierarchikus felépítésû tájmo-nográfia. (KONKOLYNÉ GYURÓ 2002., WASCHER2005.)

VÉLEMÉNYCSOKOR

Annak ellenére, hogy Magyarországon nincs a teljesterületet lefedô tényleges tájkarakter-leírás, lé-teznek tanulmányok, vélemények, állásfoglalások,kezdeményezések, amelyek optimizmusra adhat-nak okot. A teljes irodalom áttekintése helyett sze-retnénk egy közelmúltban elkészült tanulmányrautalni, amely az ELCAI projekt keretében készült. A kutatás lehetôséget adott a különbözô ágazatokdöntéshozói és stratégiai tervezôi tájkarakter-elemzésrôl alkotott véleményének megismerésére.A következôkben néhány értékes és lényeges gon-dolatot idézünk a 2003-ban készített interjúkból.

„A területrendezési terveket a társadalommal isel kell fogadtatni. A gyakorlat az alkotmányra hi-

vatkozva a magántulajdont fetisizálja, a területren-dezés pedig hosszútávú közérdeket véd. A terület-rendezônek társadalomtudósnak is kellene lennie.Fontosak a minták, amelyek példát mutatnak azembereknek. Társadalmi vita kellene, konszenzus.A tájhoz való kötôdésnek az identitástudat erôsíté-sében, a közvéleménnyel való együttgondolkodás-ban, közmegegyezésben lehet fontos szerepe. De-monstráló hatása is van. Tulajdonképpen közöseurópai értékmentésrôl van szó.” (SZALÓ Péterelnök, Miniszterelnöki Hivatal, Területrendezési ésTerületfejlesztési Fôosztály.)

„A tervezôi munkát nagymértékben támogatnáegy egységes szempontok alapján kialakított tájka-rakter lehatárolás és leírás. Egy ilyen, országosanelfogadott rendszer sokat segítene az egyezte-téseknél, az ágazatok közötti koordinációban, mivelalátámasztaná a tervezôi véleményeket.” (GÖNCZAnnamária, VÁTI területrendezési irodavezetô ésterületrendezési tervezôk.)

„Jelenleg marginális a tájkarakter szerepe az ag-ráriumban, nagyon elnagyoltak a tájra való utalá-sok, nincs igazán táji adottságokhoz kötve a straté-gia-alkotás. Közép vagy hosszú távon olyan ágaza-ti stratégiákra lesz szükség, amelyek a táji adottsá-gok szerint differenciáltak. Vissza kellene állítani a„tájgazdálkodást”, a tervezést erre az alapra kellenehelyezni.” (TAR Ferenc, az FVM Agrár-környezet-gazdálkodási fôosztályának vezetôje.)

„A táj manapság mostohán kezelt, kerülik, he-lyette sokszor más fogalom, pl. a természeti környe-zet, illetve települési környezet használatos. Azértkellene definiálni, vagyis használni, mert kikerül-hetetlen, hiszen a fejlesztési politikákban figyelem-be kell venni az embert, és az európai kultúrákbanembernek a tájhoz van kötôdése. A vidéki térsé-gekben feladatunk a jövedelemszerzés bôvítése, azegyedi, tájspecifikus minôségi fejlesztés. Optimálisterülethasználat-tervezésre és a térségi sajátossá-gokat érvényesíteni képes támogatási politikáravolna szükség. Ennek megfelelô tervezési szempon-tok kellenének. A támogatásnak olyannak kellenelennie, hogy hosszú távon a fenntarthatóságot, atermészeti erôforrások fenntartható használatát isszolgálja. Ez segíti a tájkarakter megôrzését is. A tájkarakter meghatározása a kultúra megmen-tésében is segítséget nyújthat. Az egységes tájkarak-ter-azonosítás egyfajta platform lehet. A táj érték,vissza kellene hozni a bürokratikus rendszerekbe.”



(JÁVOR Károly, VÁTI Országos VidékfejlesztésiIroda vezetôje.) (KONKOLYNÉ GYURÓ É. -UINTO-CORREIA T. 2004.)

A környezetpolitikai dokumentumok sorábankétség kívül legfontosabb az Európai Tájegyez-mény, amelyet az Európa Tanács koordinál, amelyet2000-ben Firenzében nyitottak meg aláírásra, és tízország ratifikációját követôen, 2004-ben lépetthatályba. Hazánk 2005-ben csatlakozott azegyezményhez.

A táj fogalmát az egyezmény a következôképpenhatározza meg: „A táj az ember által érzékelt terü-let, amelynek jellege természeti tényezôk és/vagyemberi tevékenységek hatása és kölcsönhatásaeredményeként alakul ki.” Az egyezmény megal-kotásában szerepet játszott az az igény, hogy a kö-zös európai táji örökség védelmében konkrétintézkedések és együttmûködés szülessen. Létreho-zását a társadalmi szükségletek, a gazdasági te-vékenység és a környezet közötti harmonikus,kiegyensúlyozott kapcsolat, a fenntartható fejlôdéselérésére való törekvés és az a felismerés is kész-tette, hogy a tájaknak igen lényeges szerepe vankulturális, ökológiai, környezeti és társadalmitéren, valamint gazdasági tevékenységek forrása-ként is. A táj védelme, kezelése és tervezése a mun-kahelyteremtés eszköze is. A táj a helyi kultúrák, ahumán és természeti örökség alapvetô hordozója,nagyban hozzájárul az európai identitás meg-

erôsítéséhez, az emberiség jólétéhez. (FISKUS O. -KONKOLYNÉ GYURÓ É. 2004.)

A tájegyezményt aláíró országok sokrétû feladataközött szerepel a tájak számbavétele és értékelése,amely a tájak jellemzôinek leírására, változásukatelôidézô hatások feltárására és a változások számontartására, valamint a tájak értékelésére irányul. A tájegyezmény hazai aláírása nyomán megkez-dôdött a rendelkezésre álló tájleírások, alapadatokés információ-források összegyûjtése, amely azország teljes területét lefedô tájkarakter-elemzésalapjául szolgálhat.

A TÁJKUTATÁS HATÁSA

Megállapíthatjuk, hogy a holisztikus tájkutatásnaksokrétû pozitív hatása lehet a stratégia-alkotásra, atervezésre és a területkezelésre. A tájkarakter-elemzés feltárja a táj teljességét és egyediségét, � megteremti a természeti folyamatok és az emberi

tevékenység egységben látásának és az egyediségfeltárásának lehetôségét;

� alkalmazásával kiküszöbölhetô, hogy a hatás-mechanizmusok figyelembe vétele nélkül csakszegmenseket lássunk az adott térségben;

� a tájkarakter-leírás és -értékelés az egyediséget, asajátosságokat mutatja fel, így segít megôriznivagy rehabilitálni a táj identitását, potenciálját,

Berethalom, Erdély


amely az emberi környezetminôség letétemé-nyese és a fenntarthatóság fontos tényezôje;

� az egyedi karaktervonások megôrzését, valaminta fejlesztési és a környezetvédelmi érdekkonflik-tusok feloldását segítô információ szolgáltatószerepe lehet a környezet-, területi politikában, aterület- és vidékfejlesztésben, a környezeti prog-ramtervezésben és a rendezési tervezésben;

� a térségi szereplôk, a helyi érintettek bevonásávalkészülô tájkarakter-elemzésnek szemléletformálóereje van, elôsegíti a helyi identitás és felelôsségmegerôsítését és megalapozza a részvétel alapútervezés érdemi lehetôségét.

Dr. habil. Konkolyné Gyuró Éva egyetemi docens,

Nyugat-Magyarországi EgyetemKörnyezettudományi Intézet, Sopron

IRODALOM

Countryside Agency 1999. Countryside Character. 1- 6. The char-

acter of England's natural and man-made landscape.

Cheltenham.

Fiskus, O. - Konkolyné Gyuró Éva 2004. Gondolatok az Európai

Táj Egyezmény jelenlegi helyzetérôl és a további feladatokról.

Tájépítészet c. folyóiratba leadott kézirat.

Konkolyné Gyuró É. 2001. A Táj öröksége. Az Európa Tanács Táj

Egyezménye és Díja. Falu Város Régió. 8.évf. 3. sz. pp. 23-27.

Konkolyné Gyuró É. 2002. Tájtípusok fô karaktervonásainak

meghatározása, tájjelleg-indikátorok azonosítása, tekintettel a

természeti, a humán tényezôkre, kölcsönhatásaikra és tör-

téneti változásukra. Tanulmány. Megbízó KÖM-KGI.

Konkolyné Gyuró É. 2003. Környezettervezés. Mezôgazda

Kiadó, Budapest

Konkolyné Gyuró É. - Uintro-Correia T. 2004. Országok tájai.

Hogyan és mivégre értékeljük vagy térképezzük a tájakat.

Portugália és Magyarország példája. ÖKO. 2004. 1-2. SZ. PP.3-

22.

Marosi S. - Romogyi S. 1990. Magyarország kistájainak

katasztere I-II. MTA FKI Budapest

Pécsi M. fôszerk. 1989. Magyarország Nemzeti Atlasza. MTA-

FKI Budapest

Turner T. 1998. Landscape planning and environmenetal impact

design. The Natural and built environment series. UCL Press

Swanwick, C. et al 2002. Landscape Character Assessment

Guidance for England and Scotland. Countryside Agency &

Scottish Natural Heritage

Washer D. M. (ed.), 2005. European Landscape Character Areas -

Typologies. Cartography and Indicators for the Assessment of

the sustainable landscapes. Final Report as deliverable from

the EU's Accompanying Measures project European

Landscape Character Assesment Initiative (ELCAI) funded

under the 5th Framework Programme on Energy,

Environment and Sustainable Development (4.2.2),x + 150 pp.

Published by Landscape Europe in collaboration with ELCAI

project partners. Alterra Wageningen.

Zoltai D. 1997. Az esztétika rövid története. Helikon. Budapest

Internet-hivatkozások

Countryside Agency www.countryside.gov.uk

ECNC www.ecnc.nl

European Landscape Character Assessement Initiative

www.elcai.org

International Association for Landscape Ecology. www.land-

scape-ecology.org

Justus-Liebig-University Giessen. www.sfb299.de/conference

Landscape Conference Bordeaux:

tp://www.landscape.lyon.cemagref.fr/colloquepaysage@bor

deaux.cemagref.fr

Landscape Tomorrow www.landscape tomorrow.net


A kulturális örökség fogalmának elterjedése csupánnéhány évtizedes múltra tekinthet vissza. A kul-túrtáj mint ma már széles körben használt örök-ségvédelmi kategória szintén ez idô alatt érte elnapjainkban tapasztalható ismertségét és bizonyosértelemben elismertségét. (A fogalom magyar meg-nevezése a 2001. évi LXIV. törvény szóhasználataszerint „történeti táj”, itt szándékosan használomezt a korábban elterjedt formát.) Abban is hason-lóságot vélek felfedezni, hogy a két fogalom általmegjelölt valóságtartalom még nem szilárdult megteljesen, azaz akár még szakmai körökben iskomoly eltéréseket lehet felfedezni közöttük. Ha atovábbiakban már valóban összpontosítunk akultúrtáj mint örökségvédelmi kategória téma-körére, arra a gondolatra juthatunk, hogy a nö-vekvô érdeklôdés valószínûleg éppen erre a kia-lakulatlanságra vezethetô vissza.A következôkbenhárom olyan gondolattal foglalkozom, amely ahazai örökségvédelem számára is egyértelmûkihívás, és amelyre inkább elôbb, mint késôbbmegfelelô választ kell találnunk.

VILÁGÖRÖKSÉGI KATEGÓRIA

Szakmai körökben közismert a röviden és találóancsak világörökséginek nevezett 1972-es UNESCOegyezmény jelentôsége és szerepe a kulturális és atermészeti örökség együttes értékelésében éskezelésében. Mégsem érdektelen röviden utalniarra a folyamatra, amely éppen ebben a vonatko-zásban bontakozott ki az egyezmény végrehaj-tásakor. Az eredeti elgondolást megfogalmazókindítékainak és szándékainak átgondoltságát nemvonom kétségbe, mégis megkockáztatom, hogyannak idején maguk sem látták elôre a kultúrtájmint sajátos örökségi kategória önállósodását, tar-talmi kibontakozását. Ez a megállapítás arraalapozható, hogy az elsô húsz évben a világöröksé-

gi listán szereplô kulturális és természeti örökségitételek (helyszínek) mellé vegyes, azaz kulturális,illetve természeti örökségi értékeinél fogva egya-ránt és egyszerre „kiemelkedô és egyetemes érté-kû” tételek kerültek fel. Tehát korántsem a kölcsön-hatás, hanem a kettôs megfelelés kritériumát érvé-nyesítette a felvételrôl döntô VilágörökségBizottság.

Lényegében csupán az 1992-ben kezdôdött, majd1994-ben megvitatott Global Strategy (GS) doku-mentum elfogadásával (18. ülésszak, Phuket, Thai-föld) gyorsult fel az azóta már-már divatossá váltkultúrtáj mint sajátos örökségi mûfaj karrierje. Az ál-talánosan elterjedt vélemény az, hogy az elsôvilágörökségi kultúrtáj az 1995-ben felvett „Fülöp-szigeteki Kordillerák rizsteraszai”, amelyet a márkidolgozott szempontok szerint bíráltak el. (A ma-gyarországi Hollókô felvételi javaslatakor megfogal-mazott, az ember és a táj együttesét, kölcsönhatásáthangsúlyozó érvek 1987-ben még egyáltalán nemkerültek elôtérbe; az úgynevezett „jelentôség meg-állapítás”, azaz a felvételt indokoló legfôbb értékekrövid összefoglalása ezt így még nem tartalmazza.)

A kultúrtáj elfogadottságának látványos növe-kedésében különösebb magyarázatot nem igényel areá vonatkozó szakmai-tudományos megalapo-zottságú, a kategória sajátosságait összegezô, ezértminden korábbinál világosabb irányt mutató doku-mentum. A kulturális és természeti tételek, azEurópában és a többi (UNESCO) régióban találhatóhelyszínek számszerû összehasonlításában az euró-pai régión belül a keresztény vallási helyszínekúgymond túlreprezentáltságát, továbbá a történetivárosok, települések, ezen belül is az európaiak(számbeli) túlsúlyát állapították meg. Ezek mind-mind ahhoz a következtetéshez vezettek, hogyvalamit tenni kell a kiegyensúlyozottabb, ezért hite-lesebb, a világörökség egészén belül az egyes kul-turális és természeti régiókat jobban reprezentálólista kialakításáért.

A határtalan(?) kultúrtájAz ember és a természet közös alkotásai



Ebben az erôtérben látszott hirtelen igen ígéretesés kézenfekvô megoldásnak a kultúrtáj koncepcióbevezetése, felerôsítése. Nem alaptalanul, hiszen anem európai kulturális régiók számára, amelyek azépített, nagymûvészeti örökség területén valószí-nûsíthetôen talán mindig hátrányban lennének, akultúrtáj - történeti táj mûfajában nyilvánvalógazdagságukkal akár behozatják a hátrányukat.

Az 1994 óta eltelt évtized tapasztalatai avárakozásokat csak részben igazolták. A kultúrtájkategóriában elôterjesztett jelölések száma ugyanlátványosan szaporodott, elsôsorban az európairészes államok aktivitása miatt. (Szemléletes példá-ja ennek Drezda: a település nem történetivárosként, hanem mint „a drezdai Elba-völgy”kultúrtáj került 2004-ben a Világörökség listára.2006-ban a veszélyeztetett listára viszont rákerültegy, a világörökségi kultúrtájon átvezetendôautópálya, az Elba feletti híddal.) Így tehát akiegyensúlyozó hatás ugyan nem érvényesült telje-sen, a kultúrtájjal kapcsolatos tartalmi és egyéb(fenntartási, kezelési) fejlôdés viszont kiemelkedôjelentôségûnek mondható.

A kultúrtájak megjelenése és megerôsödése avilágörökségi listán rámutat arra, hogy az egyez-mény milyen úttörô szerepet vállalhat egyes örök-ségi mûfajokkal kapcsolatos megközelítés kibontá-sában. Valóban a „kibontás” a leghelyesebb megje-lölése ennek a folyamatnak, hiszen mindennek agyökere már benne volt, van az egyezményszövegében:

„1. cikk. Jelen Egyezmény szempontjából „ter-mészeti”, „kulturális örökség”-nek tekintendôk akövetkezôk:

…- helyszínek emberi alkotások, vagy ember és ter-

mészet együttes alkotásai, (kiemelés tôlem F.T.)valamint régészeti lelôhelyeket is magukba foglalóolyan területek, amelyek történelmi, esztétikai,etnológiai vagy antropológiai szempontból kie-melkedô egyetemes értékûek….”

A világörökségi együttmûködés katalizátor ha-tása, kiemelkedô szerepe a kultúrtáj mûfajának elis-merésében tehát vitathatatlanul megvolt és tovább-ra is fennáll. Igazából ez a logikus lépés már számosszakmai és szakmapolitikai mûhelyben érlelôdött.Lássunk egy másik, szintén meghatározó jelen-tôségû kezdeményezést!

A KEVESEBB TÖBB LENNE

Az építészeti örökség európai éve, 1975. óta azEurópa Tanács különös gonddal foglalkozott azépítészeti és városépítészeti értékek védelmével.Ugyanakkor eleinte jóval kevesebb törôdés jutott avédett helyszínekre, területekre, kultúrtájakra, jólle-het az 1985-ben elfogadott Granadai Egyezmény„az építészeti örökség védelmérôl” ezeket igenfontos tényezôként határozta meg. Ez a felismerésvezetett oda, hogy a Kulturális örökség bizottságfelállított egy, a kultúrtájakkal foglalkozó szakértôimunkabizottságot annak érdekében, hogy dolgoz-zon ki ajánlást a tagállamok számára; továbbá, hogyszervezzen konferencia-sorozatot a kultúrtájakhelyreállítása, rehabilitációja tárgyában.

A szakértôi bizottság 1991-ben kezdte megmunkáját, amelyben Magyarország képviseletébenkezdettôl fogva részt vehettem. Számos, különbözôországok kultúrtáj-gyanús helyszínein megszer-vezett munkaülésen haladt elôre a szövegtervezetkidolgozása. Az elfogadott egyezmény szerint akultúrtáj (a 'cultural landscape area', a 'paysagesculturels et patrimoniaux' fogalmakat használtuk)konzerválása, vagyis megôrzése, kezelése, bemu-tatása nem választható el a táj egészének globálisszemléletétôl és kezelésétôl. A tájjal kapcsolatbanhárom kulturális dimenziót emeltünk ki:- ahogyan az adott területet az egyén vagy egy

embercsoport szemléli;- az egyén és környezete múltbéli és jelenlegi kap-

csolatának dokumentuma;- a táj ismerete összefügg a kultúrák létrejöttével, a

helyi irányultságokkal, gyakorlattal, hiedelmek-kel, hagyományokkal.

Javasoltuk néhány idôszerû feladat kijelölését is:- A kultúrtájak kezelése témájában európai szintû

kutatást, áttekintést kell végezni, hogy meg lehes-sen határozni a védelem, a helyreállítás, a kezelés,a bemutatás, a rehabilitáció legmegfelelôbb mód-szereit. Ezt a programot más európai, Európa ta-nácsi programokkal összehangoltan kell végezni.Különös figyelmet kell fordítani a „történelmiemlékhelyek” témakörére.

- A kultúrtájak kezelésével foglalkozó szakem-berek képzése és továbbképzése elôsegíti a „jópéldák” megismerését.

- A döntéshozók felkészítése érdekében szükségesegy nagyobb lélegzetû konferencia megszervezése.


- Az ajánlás szövege ismeretében kidolgozhatóvolna európai konvenció a tájakkal kapcsolatban,ezt azonban csak a szélesebb táji-természetiösszefüggésekkel együtt lehet elkészíteni, a ter-mészeti és az épített környezettel foglalkozómunkabizottságok együttes munkájával.

A javaslat továbbá tartalmazta volna még aGranadai egyezmény 1. cikkelyének kibôvítését isegy új bekezdéssel, a kultúrtájra vonatkozóankidolgozott fogalom-meghatározással.

Ugyanebbe az elôkészítési folyamatba illesz-kedett az 1993 nyarán Keszthelyen a kultúrtáj és amûemlékvédelem összefüggéseivel foglalkozó,valószínûleg sokunk számára igen emlékezeteskonferencia, amelyben egyébként a szóban forgóEurópa tanácsi munkacsoport tagjai igen jelentôsszerepet vállaltak.

Az Európai Tájegyezmény (Firenze, 2000) néhányeleme a korábbi változattól eltérôen „elemelte” azta szorosabban vett örökségi irányultságától. Ennekbizonyítására álljon itt:

„2. cikk - Az Egyezmény hatálya A 15. cikk rendelkezéseinek megfelelôen ez az

egyezmény a felek teljes területére vonatkozik, ésérvényes mind a természeti, vidéki, városi és városkörnyéki térségekre. Ide értendôk a szárazföld, azédesvizek és a tengeri területek is. Magába foglaljamind a kiemelkedô, mind az átlagos vagy leromlottállapotú tájakat is.

3. cikk - Az Egyezmény célja, hogy elôsegítse a tájvédelmét, kezelését és tervezését, valamint, hogyhozzájáruljon a tájak vonatkozásában megvalósulóeurópai együttmûködéshez.”

A bevezetô szövegrész világossá teszi: …„Felismerve, hogy a táj egyformán fontos része azemberek életminôségének mindenhol: városon és fa-lun, leromlott és kiváló állapotú területeken, a külön-legesen szépnek tartott és ilyen adottság nélküli he-lyeken;…”, azaz mindezekre is vonatkoznak azegyezmény elôírásai. Másképpen kifejezve ez nemkevesebbet jelent, minthogy az egyezményhez csat-lakozott európai országok területének minden egyesnégyzetmétere – legyen az teljesen természeti, vagyéppen teljesen beépített – mindenképpen úgy tekin-tendô, mint (valamilyen minôségû) táj része, és mintilyen, az egyezmény hatálya alá tartozik.

Miközben teljesen egyértelmû, hogy az EurópaiTájegyezmény ilyen mértékû átfogó megközelítéseaz európai környezet egészének, és ami ettôl

elválaszthatatlan, az európai életminôség eme-lésének érdekét szolgálja, éppen ez a nagyon tág,mintegy „határtalan” megközelítés bizonyára nemfogja megkönnyíteni az eredményes alkalmazását.Nyilvánvaló, hogy ebben az egész összefüggés-rendszerben a táj fogalma nem azonos többé akultúrtáj fogalmával, legalábbis nem a kifejtettvilágörökségi értelemben.

Ezek után már magától értetôdô az a követ-keztetés, hogy – legalábbis gyakorlati megfontolás-ból – komoly jelentôsége van a táj és a kultúrtáj tar-talmi elkülönítésének, összefüggéseiket nem ta-gadó, mégis világos és egyértelmû szétválasztásá-nak. Az általános „táj” témakörben sem kell ter-mészetesen lemondani az értékeket megôrzô (eset-leg visszaállító) szabályokról és módszerekrôl, demindaz nyilván nem várható el, ami a kultúrtáj, hátmég a (védetté nyilvánított) történeti táj esetébenkötelezôen megkövetelt gyakorlat. Ilyen különb-ségként említhetô például a kezelési terv, kezelôszervezet témaköre, amely az örökségvédelmikategóriában kötelezô (vagy annak kellene lennie),a tájak fejlesztése és védelme kategóriában viszontelégnek kellene lennie az általános szabályozások-nak, illetve azok betartásának.

Bizonyára meglepô lehet, hogy egy több év-tizedes mûemlékvédelmi, örökségvédelmi elkötele-zettséggel és tapasztalattal rendelkezô szerzô afenti megállapítást teszi, hiszen inkább az volnaelvárható ilyenkor, hogy „védjünk inkább többet,lehetôleg mindent” – akkor biztosan nem veszítünkel értéket. Ez azonban nem csak a fejlesztéseketszorgalmazók, megvalósítók, hanem az örökség-védelem számára is elfogadhatatlan volna. Az ér-tékvédelemi szemléletet ugyanis általánossá lehetés kell tenni, ez azonban nem jelentheti a valóban ésmindenáron megôrzendô értékkategória viszony-lagossá tételét. Nagy tévedés azt hirdetni, hogymindent úgy kellene kezelni, mint a védettértékeket, az pedig még nagyobb, ha az értékvédel-mi szemlélet általánossá válásában bízva lemon-danánk a kiemelt értékek kiemelt védelmérôl. A tá-jak, kultúrtájak esetében ennek a mûemlékvédelem-ben egyébként egyáltalán nem ismeretlen meg-közelítésnek a karakteres érvényre juttatása márparancsoló szükségszerûségként jelentkezik – nemis lehet másként, éppen a kiterjedésük, átfogó lép-tékük miatt. Hogy ez mennyire így lehet, annakbemutatására álljon itt a következô, befejezô rész.



TRÓJAI FALÓ

Akár a tájakra, kultúrtájakra általánosságban isleselkedô veszély, de legalábbis lehetséges érték-csökkentô tényezô lehet az adott helyhez nem illô,nem illeszkedô, annak jellegzetességeit és ezértakár jelentôségét is felülíró, leromboló fejlesztésekerôltetése. Talán nem véletlen, hogy ilyen törekvé-sek elsôsorban a történeti településeket, azokintegritását fenyegetik. A világörökségi listán sze-replô történeti városi helyszínek számára ilyen azújabb divathullámként megjelenô magasház-építésiprojektek esete. Bécs (Wien-Mitte projekt, négy ter-vezett toronyházzal); Köln (a Rajna túlsó oldalán,de a katedrális megjelenését befolyásoló módonelhelyezni szándékozott toronyházak) egyelôreugyan – a Világörökség Bizottság jelentôs nyomá-sára (miután a helyszíneket a veszélyeztetettvilágörökség listára tette) – visszalépett a tervekmegvalósításától. A „trend” azonban folytatódnilátszik. Itthon éppen Budapest világörökségi terü-letét, illetve annak tágabban értelmezett látványátnegatívan befolyásoló, építészeti-urbanisztikai vitaköntösébe bujtatott magasház-építési lobbi kezdkibontakozni. Az utóbbi hetekben pedig Ausztri-ában, Parndorfban a Fertô-Neusiedlersee közösosztrák-magyar világörökségi helyszínre tekintô,mintegy hetven szobás (természetesen valamennyia tóra néz) toronyszálló építésének szándéka látottnapvilágot.

Ebben a környezetben értékeljük tehát a 2005májusában az UNESCO Világörökségi Központ ésBécs városa kezdeményezésében rendezett szakmaikonferenciát. Ez megfogalmazta a kortárs építészetialkotásoknak (különösen a magasházaknak) atörténeti környezetbe való beillesztésére iránytmutató Bécsi Memorandumot.

Hogy jön mindez a „határtalan kultúrtáj” témá-jához? Valójában a memorandumnak az EurópaiTájegyezmény szelleméhez hasonló szóhasznála-tából és megfogalmazásából egyenesen következikez a kapcsolódás. Ebben a dokumentumban jelenikmeg ugyanis, mégpedig nagyon explicit módon, azangol verzióban „the historic urban landscape”(HUL) fogalom. Bár ez valóban értelmezhetô volnaúgy is, mint ahogyan azt a dokumentum magyarfordítója (dr. Román András mûemlékes-építész,urbanista) tette, azaz: „az épített történetikörnyezet”. Az azóta egymást követô további szak-

mai megközelítések bizony egyre inkább „a várositörténeti táj” értelemben idézik és próbálják tovább-vinni. Bizonyos értelmezési környezetben különössúlyt adhat ennek az ICOMOS 15. közgyûléséhezkapcsolódó tudományos tanácskozáson megfogal-mazott Xian-i nyilatkozat, amely a mûemlékek„beágyazódásáról” (setting), azaz immanens kör-nyezetkapcsolatáról szól, és mint ilyen, megint csakerôteljesen „áthallásos” a kultúrtáj fogalommal.

A városi történeti táj mint kultúrtáj értelmezése, amár említett drezdai esethez hasonlóan, még éle-sebben vetôdik fel újabb, elôkészületben lévôvilágörökségi jelölések kapcsán. A kultúrtáj foga-lom tartalmát tehát, még mielôtt teljes formájábanegyértelmûvé vált volna, lehet, hogy olyan értel-mezési elhajlások torzítják, amelyek semmi másranem alkalmasak, mint éppen ennek a nagyonfontos, lényegében minden esetben legalább háromdimenziós (természeti - kulturális - szellemi kul-turális) örökségi mûfajnak valamiféle érdekek men-tén történô felhasználására. Fennáll annak a veszé-lye, hogy – élve a kultúrtáj mostanában jól csengônevével – valóban trójai falova lehet olyan, csak lát-szólag az örökségi értékeket szolgáló törekvé-seknek, amelyek nemzeti presztízs-törekvéseket,és/vagy turisztikai propaganda-érdekeket szolgál-nak. Ettôl fogva már csak rugalmas értelmezéskérdése, hogy ennek az alkalmazásnak az értel-mében tényleg „határtalan” lesz-e a kultúrtáj.

Természetesen legkevésbé a kultúrtájak örökségiértékének fokozódó elismerése, presztízse lenne azokozója annak, ha a felvázolt - inkább negatív - ten-dencia folytatódna, kiteljesedne. A kultúrtáj azember és a táj (harmonikus) kölcsönhatásának ered-ményeként létrejött, valóságos örökségi érték. A túl-ságosan kiterjesztô értelmezés helyett az ezekre avalamilyen szinten védett helyszínekre vonatkozta-tott, integrált szemléletû, értékôrzô-fejlesztô meg-tartására való összpontosítás lehet az egyetlenhatékony eszköz a tévutak és értékpusztító mel-lékvágányok elkerülésére.

Fejérdy Tamáselnökhelyettes

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest


A tájképértékelés tájtervezésben betöltött szerepe ésszükségessége nem értelmezhetô a táj – mint foga-lom, és mint a tervezés „tárgya” – jelentésének be-hatóbb ismerete nélkül. Írásomban éppen ezért nemtörekszem a tájkép értékelésére tett számtalan kísér-let, módszer és metodika rendszeres bemutatására.Sokkal inkább célom, hogy felhívjam a figyelmet atáj egy viszonylag új, a magyarországi oktatásbanés gyakorlatban máig meghatározó szakmai ér-telmezéstôl eltérô, emberközpontú megközelí-tésére, amely az elmúlt években az Európai Táj-egyezmény kapcsán került a nemzetközi tájpolitikaelôterébe. E megközelítés tükrében nyer értelmetmaga a tájkép-értékelés mint az emberek tájjalszembeni vizuális igényeit felmérô, a tájtervezéstmegalapozó eszköz.

Az Európai Tájegyezmény aláírásával Magyaror-szágon is hivatalosan elfogadott emberközpontútájszemlélet új kihívás a hazai szakmapolitika szá-mára. A cikk javaslatokkal zárul arra nézve, hogyanlehetne a jelenlegi szektorális (jogszabályilag aterületi és a települési tervezés, valamint a termé-szetvédelem alá rendelt) tájtervezést az új kihívás-nak megfelelôen átalakítani egy integrált (a táj ala-kításában részt vevô valamennyi ágazatot és szem-pontot összehangoló) tájpolitikává. Javaslataimatabban a reményben fogalmaztam meg, hogykiszélesítik, illetve elindítják a mindeddig vagyszûk körben, vagy egyáltalán nem folytatott szak-mai diszkussziót a táj, a tájkép és a tájtervezés jele-nérôl és jövôjérôl Magyarországon.

GONDOLATI KÉPZÔDMÉNY

A táj több mint a környezeti elemek és rendszerekösszessége. A táj nem írható le az által, ha elemez-zük egy területen a hegyek, a vizek, a talaj, az éghaj-lat, a növényzet adottságait. A táj ugyanis a környe-zetét szemlélô ember által egységes egészként

érzékelt és értelmezett látvány – nem más tehát,mint a szemlélô által definiált gondolati képzôd-mény. Simmel után szabadon: A szemlélô sajátmaga hozza létre a tájat, a szemlélt környezeti rész-let kiválasztásával és megkomponálásával. Gondo-latban ugyanazt cselekszi, mint amit a tájképfestôtesz a vásznon. (Simmel 1903)

A táj azonban nem csak kép, hanem – mint gon-dolati képzôdmény – kulturális és társadalmi esz-mék hordozója és kifejezôje. Ebbôl következôen atáj jelentése és jelentôsége soha nem állandó, hanema történelem folyamán mindig változott és változik.A táj mint gondolati képzôdmény kialakulása ésjelentésváltozása dióhéjban a következôképpenírható le. A technika és a tudomány fejlôdése, azemberiség függetlenedése a természet alapvetô kö-töttségeitôl, a városok kialakulása és az (elôször areneszánsz Itália polgársága körében megjelenô)egyéni öntudat tették lehetôvé a táj „megpillan-tását” a természetben (vö. Ritter 1963, Piepmeier1980, Sieferle 1986, Groh és Groh 1991). A táj ebbenaz idôszakban a haladás terméke és jelképe, aszabadság és az alkotó egyéniség kifejezôje volt.

A technika és a tudomány továbbfejlôdése és sze-kularizációja, a feudalizmus felbomlása, a felvilá-gosodás és az iparosodás (legelôször Angliában)rohamosan megváltoztatták a társadalmi viszo-nyokat, a valós környezetet és természetesen a táj ér-telmezését is. Az iparosodás elôtti táj a konzervatívgondolkodás jelképévé és ideáljává vált (ld. példáula tájképi kert kialakulása, ellentétben Adrian vonButtlar leírásával, Vesting 1997). A romantikakorában az ember és a természet közötti harmonikuskapcsolat, az emberi tevékenység természeti adottsá-gokhoz való igazodása és az így létrejött jellegzete-sen egyedi táj jelentették a tökéletesedés felé vezetôutat (ld. Herder történelemfilozófiája, pl. Eisel 1982,Trepl 1997, Kirchhoff 2005). Az iparosodással együtta pre-indusztriális területhasználatok átalakításaazonban tovább fokozódott.

A tájképrôl – másképpJavaslatok az integrált tájpolitika megvalósításához

P R A X I S


A 20. században maga a „tudomány” lépett fel atermészet és a környezet, kiváltképp pedig a széptájként érzékelt környezet pusztítása ellen. Errôltanúskodnak az európai országok elsôként védettényilvánított területei (pl. Lüneburger Heide, 1910;Debreceni Nagyerdô, 1939). A kialakuló természet-védelem belsô ellentmondása a mai napig éppen ab-ban rejlik, hogy a racionális tudományt, a felvilágo-sult haladás eszközét igyekszik bevetni egy alapve-tôen konzervatív, a korlátlan haladást és uniformi-zálódást fékezô cél, például a fenntartható fejlôdés,illetve a tájvédelem érdekében. A Természetvédelmitörvény célkitûzése és tájdefiníciója közötti szemlé-letbeli különbség jól mutatja ezt a diszkrepanciát: „1.§ E törvény célja: a) a természeti értékek és területek, tájak, valamint

azok természeti rendszereinek, biológiai sokfé-leségének általános védelme, megismerésének ésfenntartható használatának elôsegítése, továbbá atársadalom egészséges, esztétikus természet irán-ti igényének kielégítése; (…)

6. § (1) A táj a földfelszín térben lehatárolható, jel-legzetes felépítésû és sajátosságú része, a rá jel-lemzô természeti értékekkel és természeti rend-szerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetes-ségeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatóka természeti erôk és a mesterséges (ember általlétrehozott) környezeti elemek.” (1996. évi LIII.törvény a természet védelmérôl, kiemelés D. D.)

A táj természetvédelmi törvény szerinti, a termé-szeti és környezeti tényezôkbôl kiinduló megkö-zelítése éppen azt hagyja figyelmen kívül, ami a tör-vény célkitûzésében még részben szerepel és az em-berek számára talán a legfontosabb a tájban, vagyisa szépségét, az otthonosságát vagy az általa nyúj-tott identitás- és szabadságérzetet.

Magyarország 2005 szeptemberében írta alá, és aparlament várhatóan idén iktatja törvénybe az Eu-rópa Tanács által 2000-ben létrehozott Európai Táj-egyezményt (továbbiakban Egyezmény). Az Egyez-mény a következôképpen definiálja a tájat:

„'Landscape' means an area, as perceived by peo-ple, whose character is the result of the action andinteraction of natural and/or human factors.”(Landscape Convention 2000, Article 1 -Definitions. Kiemelés D. D.) (Az Egyezménynek aKörnyezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hon-lapjáról letölthetô magyar fordítása nem tükrözi azeredeti szöveg értelmét: „Táj az ember által érzékelt

terület, amelynek jellege természeti tényezôkés/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsön-hatása eredményeként alakult ki.”)

Ez a meghatározás túlmutat a táj természettu-dományos módszerekkel vizsgálható tulajdonsá-gain, vagyis a tájfogalom jelentésének környezetielemekre és rendszerekre történô redukálásán. Az egyezmény definíciója elôtérbe helyezi, hogy atáj egy adott terület szubjektív értelmezése (vö. „anarea, as perceived by people“), amely értelmezés aszemlélô egyén társadalmi és kulturális hátterétôl,anyanyelvétôl, ismereteitôl, ízlésétôl és a területadottságaitól egyaránt függ (vö. Martinet 1983). Az Európai Tájegyezmény tehát az embert helyezi(méltán) a tájjal foglalkozó diszciplínák középpont-jába, s ezzel kiegészíti (és nem megcáfolja!) a máigdomináns, egyoldalúan természettudományos táj-megközelítést. Az egyezmény elfogadása és beveze-tése hazánkban ilyen értelemben egy szakmai pa-radigmaváltás kezdete.

Az antropocentrikus tájdefiníció révén felold-hatók a tájtervezés belsô ellentmondásai, amelyekabból adódtak, hogy a tervezô a táj minden aspek-tusát természettudományos módszerekkel igyeke-zett leírni. Annak leszögezése, hogy a táj az em-berek felfogása egy természettudományos módsze-rekkel vizsgálható területrôl, világossá teszi, hogymaga a táj nem írható le kizárólag természettu-dományos úton. Az erre tett számos kísérlet „ter-mészettudományosított”, sokszor álobjektív tájter-vezési eszközöket és módszereket eredményezett(mint például a kizárólag kvantitatív tájkép-értékelési módszereket), amelyek természetesennem tudták kiküszöbölni a tájtervezés óhatatlanulnormatív (hiszen szubjektív tájértelmezésen ala-puló) jellegét, viszont összességében a „tudomány-talanságához” vezettek.

Az Európai Tájegyezményben megfogalmazotttájmeghatározás világossá teszi, hogy a táj jelen-tését és jelentôségét kulturális és társadalmi szem-szögbôl, az emberek tájértelmezésébôl és értékrend-jébôl kiindulva kell meghatároznunk. Ez perszenem azt jelenti, hogy a Természetvédelmi törvény-ben elôírt tájvédelem, illetve az Európai Unió ter-mészet- és környezetvédelmi direktívái – mint pl. atermészetes élôhelyek, valamint a vadon élô állatokés növények védelmérôl szóló direktíva (Natura2000), vagy a Víz Keretirányelv – veszítenének je-lentôségükbôl. Ellenkezôleg. Az egyezmény de-


mokratikus és emberközpontú megközelítése régihiányt pótolva egészíti ki és (várhatóan) teszi ha-tékonyabbá (társadalmilag elfogadottabbá) a táj ter-mészettudományos megközelítését. Az EurópaiTájegyezmény ezáltal hozzájárul a természet- éstársadalomtudományokat, valamint a tájalakítás-ban résztvevô ágazatokat összehangoló, más szóvalaz integrált tájpolitika megteremtéséhez.

VISZONYÍTÁSI FOLYAMAT

A táj objektív és szubjektív, rajtunk kívül és ben-nünk való vonatkozásainak áttekintése után térjünkrá a tájkép, a táj vizuálisan érzékelt, esztétikai as-pektusának tárgyalására. A tájkép egy terület lát-ványa, amely a szemlélô komponáló pillantása és alátottak jelentésekkel való összekapcsolása, vagyisértelmezése által válik tájjá. A hivatalos fogalom-meghatározás szerint a tájkép: „A látóhatár kiter-jedéséig vizuálisan érzékelhetô élô és élettelentájalkotó elemek formákkal és színekkel jellemzettegyüttese.” (MSZ-13-195-1990, Általános tájvéde-lem, Fogalom-meghatározások, 44.)

A tájkép vizsgálata tehát annak a kutatása, hogyegy terület (vagy egy területet már kompozíciókéntábrázoló fénykép, illetve festmény) vizuálisanérzékelhetô adottságai milyen hatást váltanak ki aszemlélôbôl, vagyis, hogy a szemlélô milyen jelen-téseket társít az adott terület megjelenéséhez. A táj-kép vizsgálatával nem jutunk közelebb a tájértelme-zés okaihoz, magyarázatához, hiszen ezek az embe-rek társadalmi és kulturális hátterében gyökerez-nek, a tájképi preferencia-vizsgálatok pedig nem aszemlélô szocio-kulturális hátterének a feltárásátcélozzák. Erre még a jelenlegi kvalitatív, interjúnalapuló módszerek sem alkalmasak. (Ellenkezôirányban, vagyis a tájértelmezés okai ismeretébenviszont következtethetünk a várható tájképi pre-ferenciákra.) A tájképi preferencia-vizsgálatokbólkonkrét kérdésekre kaphatunk választ, mint pél-dául arra, hogy a megkérdezettek csoportja a he-gyes-dombos vagy a sík tájképet találja vonzóbb-nak, vagy, hogy az iparosodás elôtti, vidéki, esetlega modern, városi látványt részesíti elônyben.

A tájkép értékelése – mint minden értékelés –viszonyítási folyamat. Az adott látványt össze-vetjük egy ideális állapottal, s az összehasonlításalapján állapítjuk meg, hogy a tájkép „mennyit ér”.

A tájkép értékét kifejezhetjük szöveges leírással,pontszámokkal, grafikusan, vagy akár monetárisanis. Mindegyik módszerre bôséggel akad példa atájképértékelés gyakorlatában. Nagyon fontosannak a tudatosítása, hogy az ideális állapot,amelyhez az értékelés során az adott látványt viszo-nyítjuk, mindig egy normatív értékrend kifejezôje.Ez természetes következménye annak, hogy a tájmint gondolati képzôdmény társadalmi és kulturá-lis jelentések, ideálok hordozója, vagyis, hogy az„ideális táj” milyensége elsôdlegesen az emberektájértelmezésétôl, és nem a területi adottságoktólfügg. A legtöbb tájkép-értékelési módszer hibája ab-ban rejlik, hogy figyelmen kívül hagyja vagy éppenmegpróbálja objektivizálni az elkerülhetetlenülszubjektív viszonyítási momentumot. Az ilyenmódszerek általában egy statikus tájideált alkal-maznak az értékelés összehasonlítási alapjaként,mint például a jól ismert Kiemstedt módszer (V-Wert Verfahren 1967), ahol minden esetben a sze-gélyekben gazdag, magas relief-energiájú, sok víz-felülettel rendelkezô, változatos tájkép kapja a leg-magasabb üdülési alkalmassági értéket. A statikusviszonyítási alap (tájkép-ideál) alkalmazásakorfennáll annak a veszélye, hogy a tájképet nem azérintett emberek és az adott tervezési feladatigényei szerint, hanem egy megrögzött szakmaiálláspont vagy egy más tervezési feladatra alkalmasmódszer szerint, rosszul értékeljük.

A tájtervezési gyakorlatban legtöbbször az ér-tékelési munkarészt, s így – ha sor kerül rá – a táj-kép-értékelést is az adott feladathoz kidolgozott,egyedi módszerrel végezzük. Ennek megvan az azelônye, hogy az értékelési módszer (jó esetben)megfelel a tervezési feladat állította kihívásoknak.Sokszor elôfordul azonban, hogy a tájkép-értékelésta tervezô kizárólag a saját, óhatatlanul szubjektívmegítélése alapján végzi, vagyis az adott tájképet aszakmai szempontok figyelembe vételével ugyan,de mégiscsak az egyéni tájkép-ideáljához viszonyít-ja, az értékelési módszert, valamint a legtöbbszörszámszerûsített eredményt viszont objektív eljárás-ként közli. Ez az objektivizálás nemcsak paradox,hanem ellentmond annak az alapvetô, az EurópaiTájegyezmény tájdefiníciójából is következô elv-nek, mely szerint a tájkép értékelését jól csak a ter-vezés által érintett emberek tájképi preferenciájaalapján (s nem elsôsorban a tervezô tájképi igényeiszerint!) végezhetjük el.

P R A X I S


SZAKMAI ÉS TÁRSADALMIEGYEZTETÉSSEL

Az eddigiekbôl kitûnt, hogy a Magyarországonjelenleg domináló táj(kép)-megközelítés nem azemberek tájértelmezését helyezi a tájpolitika s így atájtervezés középpontjába. A jelenlegi tájtervezésezért nem képes figyelembe venni és térben össze-hangoltan kielégíteni a társadalom sokrétû (gaz-dasági, kulturális, szociális, egészségügyi, környe-zet- és természetvédelemi, esztétikai) igényeit a táj-jal szemben. Az Európai Tájkonvenció 2005-ös elfo-gadása és az elkövetkezô években várható imple-mentálása Magyarországon lehetôséget ad arra,hogy a mai szektorális tájpolitikát átalakítsuk egyhatékony, a társadalmi igényeket jobban kielégítô, akülönbözô tudományterületeket és gazdaságiágazatokat átfogó és összehangoló szakmapoliti-kává. Az átalakítás széles körû szakmai és társadal-mi egyeztetést, a vitákban kialakított konszenzustés jó érdekérvényesítést igényel. Javaslataimat atájpolitika és a tájtervezés fejlesztésére – a teljességigénye nélkül – abban a reményben közlöm, hogyáltaluk magam is hozzájárulok az átalakítási folya-mat elsô lépéseihez.1. A tájtervezés legfontosabb eszköze a tájrendezésiterv. A tájrendezési terv készítésének, tartalmánakés hatályának elôírásai jelenjenek meg egy jogsza-bályban összefoglalva.- A jogszabály lehet önálló tájtörvény francia

mintára, - vagy lehet a területi tervezést is felölelô általános

tervezési törvény, amely tartalmazza a tájtervezésszabályait is.Faragó Lászlónak a Falu-Város-Régióban, 2002-

ben megjelent cikkébôl idézve: „E megoldás óriásielônye (…) hogy a közszférában folyó tervezéstegységesen kezeli, meghatározza a különbözôszereplôk kompetenciáit (így a kormányét is), akülönbözô tervezési körök kapcsolódási pontjait,ami által számos párhuzamos munka és súrlódáselkerülhetôvé válik.” (Faragó 2002)- Elfogadható az a megoldás is, hogy a tájtervezés

szabályozása a természetvédelmi törvényen belülkapjon helyet, bár ebben az esetben a tervekvédelmi, konzerváló jellege várhatóan nagyobbhangsúlyt kapna, mint az emberek tájjal szembentámasztott egyéb elvárásai (például a rekreációsvagy produkciós lehetôségek fejlesztése).

2. A tájtervezési jogszabály adja meg a tájrendezésiterv tartalmi alapkövetelményeit.- A tájrendezési terv elôkészítô lépése a tervezés-

ben érintett emberek tájértelmezésének vizsgálatalegyen, vagyis annak a megállapítása, hogy azemberek számára milyen jelentésekkel és jelentô-séggel bír a tervezési terület. A tájértelmezés vizs-gálata két megközelítés együttes alkalmazásávaltörténjen: egyrészt az általános tájértelmezésfeltárásával (pl. célzott kultúrtörténeti és tár-sadalmi kutatásokkal és nemzetközi összehason-lításokkal), másrészt a jelenlegi gyakorlatot dom-ináló empirikus metodikák továbbfejlesztésévelés széles körû alkalmazásával (például kiterjedttájpreferencia vizsgálat végzésével, többek közötttájképi szimulációk és interjúk segítségével,valamint viselkedési modellek felállításával).

- A tájértékelés (és ezen belül a tájkép-értékelés) el-kerülhetetlenül szubjektív, de a demokrácia alap-elveinek megfelelô gyakorlásához alapvetô felté-tel, hogy az értékelés viszonyítási alapja (táj-ide-álja) a tervezésben érintett emberek tájpreferen-ciája szerint kerüljön meghatározásra. Konkréttájértékelési módszer elôírását nem tartom célra-vezetônek. Hasznos lehet azonban metodikaisegédlet kiadása, amely felhívja a figyelmet azértékelési módszerek buktatóira.

- A tájrendezési terv a tájértékelés eredményére tá-maszkodva fogalmazza meg a táj fenntartásához,védelméhez és fejlesztéséhez szükséges alapelve-ket. Az alapelvek törekedjenek az érintettemberek és a társadalom tájjal szemben támasz-tott változatos igényeinek a lehetô leghatéko-nyabb kielégítésére.

- A tájrendezési terv tematikus térképeken ábrázol-ja a táj fenntartására, védelmére és fejlesztéséremegfogalmazott alapelvek területi vonatkozásait.

3. A tájrendezési jogszabály fektesse le a tájtervekkészítésében a társadalmi részvétel és a kommu-nikáció megvalósításának kereteit. - A tervezôk és az érintettek között legyen rendsze-

res a kommunikáció. A tervezés folyamata legyennyilvános. Legyen elôírás a hatékony és köz-érthetô tájékoztatás a tervezés céljáról, módjáról,menetérôl és várható eredményeirôl.

- A társadalmi véleménynyilvánításra a tervezésifolyamat több pontján legyen lehetôség. Kerüljönsor a vélemények megvitatására és figyelembevételére.


P R A X I S

4. A tájrendezési jogszabály adja meg a tájrendezésitervek hatályát.- A tájrendezési tervek tartalma legyen kötelezô

érvényû a területi és a települési tervekre. Atájrendezési terv és a területi, illetve a településitervek tartalma ne lehessen egymásnak ellent-mondó.

- A tájrendezési terv tartalma érvényesüljön a poli-tikai és az ágazati szakmapolitikai döntésekben,valamint a jogszabályalkotásban.

- A tájrendezési terveket legritkábban tízéventevizsgálják felül és újítsák meg.

5. A tájtervezési jogszabály fogalmazza meg, hogymely esetekben kötelezô és mikor opcionális atájrendezési terv készítése.- Tájrendezési terv készítése legyen kötelezô min-

den tervezési szinten, valamint a nemzeti parkokterületére.

- Tájrendezési terv ezen kívül készülhessen bár-mely, a társadalom által jelentôs tájnak ítélt terü-letre, civil, önkormányzati társulási, önkormány-zati vagy állami kezdeményezésre. (Drexler 2004)

Drexler Dóra tájépítészmérnök, PhD hallgató

Technische Universität München, Lehrstuhl für Landschaftsökologie

IRODALOM

AZ 1996. évi LIII. törvény a természet védelmérôl.

MSZ-13-195-1990: Általános tájvédelem, Fogalom-meghatározá-

sok, 44.

Drexler Dóra 2004: Táj és tájértékelés. A táj szimbolikus jelentése

és a tájértékelési módszerek összefüggésének vizsgálata

Franciaország, Németország és Magyarország összehason-

lítása alapján. Diplomamunka a Budapesti Corvinus Egyetem

Tájépítész Kara Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszékén.

URL:http://www.tagszem.hu, http://epiteszforum.hu

(30.03.2006).

Eisel, Ulrich 1982: Die schöne Landschaft als kritische Utopie

oder als konservatives Relikt. Über die Kristallisation gegner-

ischer politischer Philosophien im Symbol der Landschaft. -

Soziale Welt, Jg. 33 (2), 133-288.

Faragó László 2002: A területi tervezés újraszabályozásáról. -

Falu Város Régió, 2002 (3), 9-11.

Grogh, Ruth und GROH, Dieter 1991: Weltbild und

Naturaneignung. Zur Kulturgeschichte der Natur. Suhrkamp,

Frankfurt am Main.

Kiemstedt, Hans 1967: Zur Bewertung der Landschaft für die

Erholung. - Beiträge zur Landespflege. Sonderheft 1. Stuttgart.

Kirchhoff, Thomas 2005: Kultur als individuelles Mensch-Natur-

Verhältnis. Herders Theorie kultureller Eigenart und Vielfalt.

In: Weingarten, Michael (Hrsg.): Strukturierung von Raum

und Landschaft. Konzepte in Ökologie und der Theorie

gesellschaftlicher Naturverhältnisse. Westfälisches

Dampfboot Verlag, Münster, 63-106.

Landscape Convension 2000: Council of Europe. URL:-

http://www.coe.int/t/e/Cultural_Cooperation/Environmen

t/Landscape/Presentation/9_Text/02_Convention_EN.asp#

TopOfPage (23.09.2006).

Martinett, Jeanne o. J: Le paysage: signifiant et signifié. In: Lire le

paysage, lire les paysages. Act du colloque des 24 et 25

novembre 1983. (Hrsg.): Centre Interdisciplinaire d'etude et

de Recherches sur l'Expression Contemporaine. Université de

Saint-Etienne, o. O.: 61-67.

Piepmeier, Rainer 1980: Das Ende der ästhetischen Kategorie

„Landschaft“. - Mitteilungen des Provinzialinstituts für

Westfälische Landes- und Volksforschung des

Landschaftsverbandes Westfahlen-Lippe. (Westfälische

Forschungen.) 30. Band. Aschendorff, Böhlau, Münster, Köln,

Wien.

Ritter, Joachim 1989: Landschaft. Zur Funktion des Ästhetischen

in der modernen Gesellschaft. (1963) In: Ders. (Hrsg.):

Subjektivität. Suhrkamp, Frankfurt am Main, 141-163.

Sieferle, Rolf Peter 1986: Entstehung und Zerstörung der

Landschaft. In: Smuda, Manfred (Hrsg.): Landschaft.

Suhrkamp, Frankfurt am Main, 238-265.

Simmel, Georg 1957: Das Schöne und die Kunst. Philosophie der

Landschaft. (1. Aufl. 1903) In: Landmann, M. (Hrsg.): Brücke

und Tür. Essays des Philosophen zur Geschichte, Religion,

Kunst und Gesellschaft. Köhler, Stuttgart, 141-152.

Trepl, Ludwig 1997: Ökologie als konservative

Naturwissenschaft. Von der schönen Landschaft zum funk-

tionierenden Ökosystem. In: Eisel, Ulrich; Schultz, Hans-

Dietrich (Hrsg.): Geographisches Denken. Sonderband des

Urbs et Regio. Kasseler Schriften zur Geographie und

Planung, Kassel, 467-492.

Vesting 1997: Die Ambivalenz idealisierter Natur im

Landschaftsgarten. Vom Garten des guten Feudalismus zum

republikanischen Garten der Freiheit. - Beiträgen zur

Kulturgeschichte der Natur. Schriftenreihe des Lehrstuhl für

Landschaftsökologie. Technische Universität München,

Weihenstephan.


A táj fogalmát egy Balaton-térséghez mérhetô lép-tékben objektívan létezô abszolút és egyedi térkéntkell felfogni, melyben a döntôen természetföldrajzitájalkotó tényezôkre társadalmi struktúrák települ-nek. A táj itt földrajzi kategória. Tehát a Balaton-tér-ségi táj vizsgálata és tervezése elsôsorban földrajzitudást, a természeti és társadalmi tényezôk átfogóismeretét igényli.

A területi tervezés terét nyújtó adminisztratívegység határai rendszerint felszabdalják tájakat. A tájszemléletet azonban így is lehet érvényesíteni aterületi tervezés során (ld. az új Országos Területfej-lesztési Koncepció – OTK – tájszemléleti alapelvét)a tájökológiai törvényszerûségek tiszteletbentartásával és a térséget érintô minden táj adottsá-gainak figyelembe vételével. A Balaton térségébenkülönleges módon a tájhatárok és a tervezési ha-tárok jórészt egybe esnek.

A balatoni tájak különlegessége egyszerûen ab-ban rejlik, hogy a tájalkotó természetföldrajzi ténye-zôk még mindig jelentôs hatást gyakorolnak a te-rületrendszer társadalmi és gazdasági rendszereire.Ráadásul e térség természetföldrajzi tényezôi hazaiviszonylatban ritkák, tájgazdálkodási rendszereiegyediek. A 19. század végétôl felértékelôdött a tájrekreációs potenciálja, és a tó közvetlen környékénelsô számú erôforrássá vált. További egyedi fordu-latot vett a térség fejlôdése az üdülô-tulajdonosokmegjelenésével, mert teljesen átalakították a tár-sadalmát és sajnos az épített környezetet is. A sokegyedi vonás egybekovácsolja a térséget. Figye-

lemre méltó, hogy a hazánkban szinte nem létezôterületi identitás a Balaton térségében jelen van, ésa tóparti lakosok megyétôl, településtôl függetlenülbalatoniaknak tekintik magukat (OLÁH, 2005).

A nem szabályozott fejlôdés rengeteg kárt tett azegyes környezeti elemekben és a tájak ökológiai sta-bilitásában, de esztétikai értékében is. A túlpörge-tett extenzív fejlesztés még a humánerôforrás adap-tációját sem igényelte, a vendéglátói kultúra és aturizmus szervezettsége gyenge maradt. A fejlôdésazokat a többnyire természeti alapú erôforrásokatszámolta fel, melyek rendkívül fontosak voltak azegész területrendszer mûködtethetôségében. Így arendszerváltás után a térség válságba süllyedt. A korábban dinamikus térség lassan leszakadóváválik (a GDP értéke az elmúlt tíz évben az országosátlaghoz viszonyított 120%-ról 100% alá süllyedt,LÔCSEI - NÉMETH, 2006).

A TÁJI STRUKTÚRÁK FÖLDRAJZI HATÁRAI

A kimagasló balatoni tájértékek rendkívül sérü-lékenyek. A tómedencék terhelhetôsége csekély, afejlesztések tere véges, a környezeti elemek öntisz-tulása limitált, a szennyezések nagy része helybenmarad. Ez típusos problémákhoz vezet midenközép-európai tómedencében. Az egyik fô rekreá-ciós erôforrás a tó vízkészlete. Nagy elôny, hogyellentétben más vízgyûjtôkkel, a tó egész vízgyûjtô-je az ország területén van (ez a legkiterjedtebb hazai

A területi tervezés „állatorvosi lova”Balatoni tájak.

Kilátások a II. Nemzeti Fejlesztési Terv tükrében

P R A X I S

Írásunk újabb kérdésfeltevésekkel és javaslatokkal kíván hozzájárulni a Balaton-térségrôl és ter-vezésérôl folyamatosan zajló szakmai együttgondolkodáshoz. Nehéz egyértelmû üzeneteket adnie témáról a napjainkban zajló területi tervezési viták tapasztalatai alapján, látva a különbözô szak-mai lobbik, közösségek közös nyelvezetének és értékrendjének hiányát, eltérô felkészültségét.Talán a bemutatott példák segíthetnek. A Balaton térségérôl szólva lehetetlen megkerülni a hazaiés különösen a területi tervezés általános problémáit. Az utóbbi évtizedek tervezései próbáltákugyan felvenni a küzdelmet a káros spontán folyamatokkal szemben – csekély eredménnyel. A jövôben talán a tervezés segíthet a balatoni tájak fenntarthatóságának helyreállításában.


vízrendszer). Ezért az egész vízgyûjtô egységesvízminôség-védelmi, a tó és körülvevô víztesteinekmennyiségére is tekintettel levô szabályozástkaphatna (ez az Európai Unió Víz Keretirányelvé-nek köszönhetôen talán megtörténhet).

Tájökológiai szempontból az anyagmozgásoktere ugyan a vízgyûjtô, és modellezni, tervezni issok folyamatot lehet itt, de a tájak kialakulásábanszámos más természetföldrajzi és erre rakódó kul-turális struktúra is szerepet kap. Célszerûbb, ha ba-latoni tájaknak tekintjük azokat a tereket, ahol agazdasági-társadalmi struktúrák a karakterestermészetföldrajzi jelenségek által átlagon felüliarányban meghatározottak. E szempontból a Bala-ton térségének tervezési tere, a Balaton KiemeltÜdülôkörzet (BKÜ) általában túlságosan nagy te-rületet foglal magába. A túlzott kiterjedés tér-ségfejlesztési fókuszvesztést okoz (pl. speciális szo-ciális problémák jelennek meg).

A BKÜ területe, a Balaton térsége úgynevezettkiemelt térség (az új OTK szerint). Az az elképzelés,hogy az ilyen térségek tervezésének integrálódniakell a II. Nemzeti Fejlesztési Terv regionális és ága-zati terveibe (SALAMIN, 2006). Ez bonyolult egyez-tetési és döntéshozatali folyamatot igényelne, aminem tud kibontakozni. A BFT területét három régiószabdalja fel. A régiók a II. Nemzeti Fejlesztési Tervkomoly fejlesztéspolitikai szereplôivé váltak (mígaz ágazatok is azok maradtak). A funkcionális térsé-gi szerepkör gyakorlati érvényesítésérôl szólómegoldási javaslatokat nem fogadták el és nem al-kalmazzák. (Ellenérvéként az is elhangzott már,hogy a Balaton-fejlesztés elkülönült megjelenítése,mely a térség fejlesztésének valós garanciája lenne a2007-2013-as idôszakban – technikailag a térségönálló prioritást kapna a régiók operatív program-jain belül – „kettévágná a régió programját” (sic!). A régiók számára a Balaton periférikus.

Ez érhetô is, hiszen a regionális szintre decentrali-zált fejlesztési területek még csak kialakulóban van-nak (hosszas tárgyalások után a II. Nemzeti Fejlesz-tési Terv már rögzíti ezeket). Így nagyon nehézmeghatározni a kiemelt térségi kompetenciákat, azegységes kezelést igénylô sajátosságokat, amelyekamúgy is csak beavatkoznának a nehezen meg-szerezett regionális kompetenciákba. Nem csak arégiókkal van probléma, az ágazatok általános térér-zékenysége (Balaton-érzékenysége is) is hiányzik. Ez veszélyes a térség fejlôdése szempontjából: felmé-

rések szerint a BKÜ-be érkezô állami fejlesztési forrá-sok kevesebb, mint felét használják fel a térség sajátfejlesztési stratégiája mentén (OLÁH, 2006).

Látható, hogy a várakozásokkal és tervekkelellentétben Magyarországon még nem érkezett el anagyon finom térfelosztást és kompetencia-kiosztást igénylô tervezések ideje. A megoldás a tér-ség teljesen egységes fejlesztése lenne. Ez a tó, amitörténelmi idôk során elválasztott országrészeket,sôt gyakran világrendszereket, mára összeforrasztjatérségét. Fontos lenne ezt végre felismerni, ahogy ató körül élôk már fel is ismerték.

Nem egyedi balatoni jelenség, hogy térfelosztá-saink, így a fejlesztéspolitikai térfelosztás is eltér atáji identitásoktól vagy a társadalmi-gazdasági tér-szervezôdéstôl (nagyvárosok vonzáskörzetei). Je-lenlegi régióink szintén nem adnak identitást (a táj-egységi megnevezéseket elvetô angolszász stílusúnévkialakításuk ezt tovább nehezíti). Az új OTK ésmás vélemények szerint is a lehatárolások tökélete-sítésével meg kell várni a hazai regionális szintmegerôsödését. Kérdés, hogy vajon nem fordítvamûködik-e ez a folyamat, és nem lenne-e érdemes atérfelosztás optimalizálásával kezdeni. Nehéz erreválaszt adni. Biztosan nem akadályozható ugyan-akkor egy térség kifejezett önszervezôdési vagyhovatartozási szándékának megvalósítása, mert azgátolja a térségi erôforrások kibontakozását.

Statisztikai adatgyûjtésünk sem készült fel az or-szágosan kiemelt térségek tervezésének és me-nedzsmentjének támogatására. A BKÜ határa még akistérségek határait is átmetszi. Csak településiadatok használhatók fel a tervezésekor, s rendkívülnehézkes fontos tervezési alapadatok megszerzése.

A RENDEZÉS ÉS FEJLESZTÉS KAPCSOLATA

A tervezési terek felosztásának dilemmái mellett aBalaton térségi tervezés másik kulcsa a területi ter-vezés egységének kérdése. A területrendezés (éstelepülésrendezés) és területfejlesztés (és település-fejlesztés) kapcsolatának újradefiniálása a területitervezési szakmai közvélemény manapság gyakranfeszegetett témája (az új OTK is elôirányozza). Idejelenne a területi tervezésben a fejlesztés és a ren-dezés kapcsolatát részletesebben meghatározni, ésa minôségbiztosítási rendszereiket kiépíteni(SALAMIN, 2006). A szakmai közönség számára

P R A X I S


szükségtelen ecsetelni a területrendezési Balaton-törvény vitathatatlan fontosságát, egyedülálló tel-jesítményét. E helyütt inkább azokat a tényezôketérdemes megvizsgálni, amelyek a jövôben haté-konyabbá tehetik a Balaton-törvényt is magábafoglaló Balatoni területi tervezési rendszert.

Érdekes jelenség, hogy Magyarországon a területitervek között elsôrangú fontosságot tulajdonítanaka szabályozás típusú rendezési tevékenységeknek.E kiemelt figyelem elsôsorban annak köszönhetô,hogy a hosszú távú tervezési kultúrával nemrendelkezô hazai viszonyok között a fejlesztésitevékenységek az eddigiekben csekély hatással bír-tak a folyamatok alakulására. Ez azonban a jövôbena nagymértékû európai uniós támogatások beáram-lása és a támogatások regionalizációja eredmé-nyeképpen jelentôsen változni fog. Ezért a sza-bályozásoknál sokkal fontosabb, hogy már a fej-lesztési szándékok is a táji adottságokhoz igazod-janak. Orientálni kell a fejlesztéseket! Az erôsfejlesztési szándékok úgyis bármikor átírják azilyen szempontból csôvégi tájvédelemnek te-kinthetô területrendezési terveket.

A szabályozási kudarcok oka, hogy valós föld-rajzi, környezeti, társadalmi, gazdasági struktú-rákra egyaránt kiterjedô információk nélkül nemlehet megadni a térhasználat kereteit. Ehhez megkell határozni a térség jövôképét, a fontosabbfejlesztési irányait, saját fejlesztési értékrendjét. A Balaton Stratégiája és Komplex Programja határo-zott orientációt fogalmazott meg, amikor több szin-ten is mélyen környezetintegrált fejlesztést alakítottki (horizontálisan: fejlesztési elveiben, térhasználatielveiben, vertikálisan: környezeti céljában és a többigazdaságfejlesztési, turizmusfejlesztési, társadalmiés közlekedési céljába beépülô fenntarthatóságimegfontolásiban).

A területrendezés annak a sokat hangoztatottcéljának sem tud egymagában megfelelni, hogy atájak védelmét szolgálva meghatározza a tér-használat lehetôségeit, és azokat az abszolút térbenrögzíti. A táji rendszerek mûködôképességének biz-tosítása érdekében számos olyan információra vanszükség, amelyeket e tervek nem rögzítenek (ezértis szükséges az alapos stratégiai környezeti vizs-gálatuk). A Balatonnál számos tényezô esetébenmeg kell határozni a tájak terhelhetôségének hatá-rait vagy irányszámait. Például a táji emberi jelenléttekintetében, mely nem csak a beépítettséget jelenti.

Vagy a megjelenô motorizált forgalom tekintetében,ami nem csupán az építésre vagy bôvítésre szorulóútvonalak kijelölése. Ugyanígy a tájökológiai jelen-ségek tekintetében, ami nem csak a zöldterületeketösszefûzni igyekvô ökológiai hálózatépítés, hanemolyan lépték is, mint a parti és a háttérterületek öko-szisztémái közötti anyag-, energia- és információ-áramlás újbóli megteremtése, célirányos ökológiaihálózatépítés, a gátak felszámolása vagy áthidalása,az erôdtömbök összekapcsolására tett törekvések (atervezett parti sétányok is ökológiai hálózatielemként funkcionálhatnak). Említhetô továbbá ahagyományos karaktert kölcsönzô és tájökológiaiszempontból is fontos tájhasználati formák védel-me, mely nem csak a mûvelési ágra, hanem annakformáira is kiterjed (pl. fajták, a teraszozás védel-me). Összességében a szabályozás továbbfejleszté-sekor túl kell lépni a beépítettség mennyiségi mu-tatóin és a szennyvízkezelési meghatározottságon.

Ehhez átfogóbb helyi környezeti és földrajziinformációkra van szükség. A tervezéstámogatóhelyi környezeti, azaz táji információk hiánya álta-lános jelenség Európában, ahogy az is, hogy bizo-nyos témákban nagyon jó felbontással állnak ren-delkezésre adatok (pl. helytörténeti, néprajzi, bota-nikai, erdészeti, és a hazai MÉTA adatbázis mégcsak bôvíti e kört). Szükséges azonban ezek földraj-zi, tájszemléletû, pragmatikus feldolgozása, a tájifolyamatok, a tájháztartás, a táji eltartóképességfôbb folyamatainak tájankénti feldolgozása, tájöko-lógiai szakkifejezéssel élve a tájszintézis, a Kistáj-kataszter alkalmazott táj(geo)ökológiai szempontútovábbfejlesztése, rendszeres felülvizsgálata.

Másrészt szándék is kell, egyfajta szemléletváltása tervezôk és a közösség részérôl egyaránt. Be kelllátni, hogy ez a jelenlegi viszonyok között illu-zórikus, egyelôre a Balaton-törvény nehezen elértpozitív eredményeinek megtartása is csak küz-delmek árán sikerül.

A területrendezés az ágazati fejlesztések sza-bályozása során nem alakít ki az ágazatok nem tér-érzékeny megközelítéseivel szembeni alternatí-vákat. Ezt nem is kell megtennie, mert eszközei errekorlátozottak. Jó példa erre a közlekedésfejlesztés,mely még mindig hisz abban a gyakorlatban cáfolttételben, hogy a közúti közlekedési gondokat újabbútvonalakkal, meglévô utak fejlesztésével kellorvosolni. Sajnos ezt az elképzelést veszi át aBalaton-törvény is. Természetesen a Balaton-part


közlekedési gondjait a sok esetben a településeketelkerülô utak híján a parttal párhuzamos utakfejlesztése nem oldhatja meg, csak forgalmat gen-erál olyan helyeken is, ahol eddig nem volt. A kör-nyezeti problémákat sosem exportjukkal kell kezel-ni, hanem helyben kell megoldani. Hosszú távon azegyéni motorizált közlekedési igények alternatívájacsak a közösségi közlekedés, a tömegközlekedés ésaz egyéni nem motorizált (fôként a kerékpár)közlekedési lehetôségek bôvítése és az alternatívközlekedési formák preferálása lehet. A Balaton-törvénnyel ellentétben a területfejlesztési meg-fontolásokat összesítô Balaton Stratégiája ésKomplex Programja ennek szellemében készült, ésígy kívánta orvosolni a térségnek a nagyváro-sokhoz hasonló súlyos közlekedési problémáit. Atömegközlekedési lehetôségek kiszélesítéséhezterületrendezési tervekben rögzítendô infrastruk-turális beruházásokra is szükség van. Jellemzô mó-don az ágazat fejlesztési elképzelések között nemtûnnek fel ezek, hiszen ezekben nem is jelennekmeg a balatoni közlekedési problémák egységesen.

A területrendezési tevékenység tudatosan azágazati fejlesztési elképzelések összegyûjtésérôl ésterületi alapú szabályozásáról szól. Nagyon gyak-ran úgy teszi ezt meg, hogy éppen az ágazati elkép-zeléseket az adott területegységekben szintetizálóterületfejlesztés információit nem csatornázza be,vagy nem tudja becsatornázni. Így történt ez aBalaton-térség esetében is, ami a Balaton-törvényelkészítésekor, annak kármentô jellege miatt érhetôvolt. A jelenleg folyó felülvizsgálatának motivá-ciójában elsô helyen szerepelnie kell az idôközbenmár elkészült és frissítésre is került térségi terület-fejlesztési stratégiák információi becsatornázásának(ld. Balaton Stratégiája és Komplex Programja). A gyakorlati munka során határozott erôfeszítésektörténtek erre, kedvezô lenne, ha a késôbbiekben belehetne számolni e most is zajló munkák sikerérôl.Természetesen nem lehet meghatározni egy térségtérhasználatának kereteit anélkül, hogy tudnánk,vajon mi is az adott térség jövôképe és mik a fejlesz-tési irányai. Erre jelenleg a Magyarországon terület-fejlesztésnek nevezett tevékenység hivatott.

A Balaton-törvény például a turizmus érdekeithelyezi középpontba, ami nem egyezik meg a mo-dern fejlesztési elképzelésekkel. Statisztikailagugyan kimutatható, hogy e gazdasági ág országosösszehasonlításban is szignifikáns a térségben (a

foglalkoztatottaknak és a GDP-nek egyaránt 20%-akötôdik e szektorhoz). Egyrészt azonban a térségnagyobb részén a már említett lehatárolási gondokmiatt elenyészô a szerepe, továbbá az üdülôné-pesség jelenléte sok helyen kevés hatással van ahelyi gazdaságra. Másrészt nem elônyös az igé-nyektôl elszakadó mértékben, egyoldalúan túlfej-lesztett, sérülékeny balatoni turizmustól való füg-gés. A jövôben érdemes a túlpörgetett turizmusmellett más gazdasági ágak fejlesztését is mega-lapozni, hiszen a turizmus térvesztése sok esetbennem állítható meg, helyét be kell tölteni. A fentiekértelmében bizonyos helyeken nem érdemes akadá-lyokat gördíteni a mezôgazdasági, ipari tevékeny-ségek kibontakozása elé, de csak úgy, ha egyúttalmeghatározzuk e tevékenységek kívánatos irányaités határait. A Balaton stratégiája és programjaennek az elvárásnak próbál megfelelni.

A hazai területi tervezésnek gyenge a földrajziinformációs bázisa (területisége). Hiányoznak atérségi fókuszok, az egyes területegységekre irá-nyuló célok (TERRA, 2004), általában a földrajziszemlélet. Ez a térfelosztási hiányosságok isme-retében igen kedvezôtlen jelenség, ezzel ugyanisorvosolni lehetne annak negatív hatásait. A II.Nemzeti Fejlesztési Terv regionális operatív prog-ramjainak is gyenge a területisége (ezért is nehézbalatoni tartalmakat elhelyezni bennük). Igaz ezsajnos a Balaton tervezésére is. Pedig e térség isegymástól meglehetôsen eltérô tájakra bomlik, és azitt meghatározó turizmusnak az e tájak által hordo-zott vonzerôk a fô tényezôi. Ezért mind a terület-fejlesztésnek, mind a területrendezésnek területibontást kellene alkalmaznia. A Balaton esetében ahagyományos parti és partközeli felosztás ter-mészetesen nem elég. Nem csak az idegenforgalmiszempontokra, a tájak turisztikai termékeireérdemes itt gondolni. Egyértelmû például, hogy a7-es fôút menti déli parti városhalmaz teljesen másproblémákkal küzd, mint a többi parti város, vagyhogy a somogyi térségek szociális, infrastrukturálisproblémái is máshol nem tapasztalható, eltérômegközelítést igényelnének.

A rendezés abszolút térbeli szabályozási gyen-geségeirôl már szóltuk. Ezért is kellenek az európaitervezési gyakorlatnak megfelelô általános térhasz-nálati elvek. Ezek mind a hazai területrendezésbôl,mind a hazai területfejlesztésbôl hiányoznak. E hiányt orvosolta már az új OTK, és ennek szelle-


miségében a Balaton Stratégiája és KomplexProgramja is (1. ábra). A területfejlesztés jelenlegigyenge jogszabályi erejét tekintve ezeknek az el-veknek a rendezési tervekben is meg kellene jelen-niük. Ezzel szemben gyakran elhangzó érv, hogy ahatóságok nincsenek felkészülve elvek érvénye-sítésére. Valóban, a hazai tájak arculatának akárcsakaz elmúlt évtizedben történt elônytelen változá-saiból kiindulva a hatóságoknak gyakran még a je-lenlegi szabályozások betartása is elegendô kihívás.Talán éppen ezért itt lenne az ideje, hogy elkezdôd-jön a szemléletváltás ezen a területen.

A Balaton-térséget alkotó települések (akár aBKÜ) és a balatoni fejlesztések terei, a BFT tagsága,valamint a Balaton-törvény területi hatálya egy-mástól függetlenül kezelhetô térkategóriák. Így atörvény szigorát felesleges újabb településekrekiterjeszteni, hisz a meglévôk is jelentôs ellentábo-rát képezik már a törvénynek. A fókuszált balatonifejlesztésekhez e nélkül is csatlakozni lehet, ha való-ban nincsenek elkülönített vagy többletforrások.

KÖZÖSSÉGI TERVEZÉS, KÖZTERVEZÉS

A Balaton-térség esetében gyakran felmerülô kér-dés, hogy a tájai jövôjének megálmodására ki vanfeljogosítva, hogy ki végezze a közösség tervezéséta Balatonnál: a helyi szereplôk vagy a kormányzat.(Ma Magyarországon a közösségi tervezés kifejezésmegjelenik köztervezésként, a közösségi bevonásonalapuló tervezési módszerként és az uniós forrásoktervezéseként egyaránt.) Az a tény, hogy a térség or-szágosan kiemelt státuszba került, mutatja, hogy ittbonyolult érdekrendszerek találkoznak. A térségiszereplôk érdekei gyakran ütköznek az országoselvárásokkal, sajnálatosan a táji értékek védelmévelis. Természetesen nem csak a térségi, hanem a térsé-gen kívüli fejlesztési akciók is okozhatnak gondot,és nem csak a magánérdekek, hanem a közszféra el-képzelései is (pl. a nemzetközi vasúti teherforgalomelterelésének hiánya, vagy a parthoz közel húzódó,gyakran tájromboló autópálya nyomvonal).

A 2007-2013-as idôszak területfejlesztési ter-vezése ezért két irányból építkezett. Kormányzatiszinten megszületett a Balaton Komplex Programja,de ezzel párhuzamosan a Balaton térségi szereplôkkezdeményezésére megkezdôdött a Balaton Straté-giájának tervezése is. A két tervezési folyamat a vé-gén egy tervvé állt össze. E cikk szerzôjének volt

szerencséje minôségbiztosítóként kísérni a 2007-2013-as Balaton Stratégia tervezését és vezetni a2007-2013-as Balaton Térségi Komplex Program ter-vezését (Horkay Nándor irodavezetô kollégával).

Nagyon érdekes tapasztalata volt e folyamatnak,hogy a központi tervezés során, ami csak a térségspecifikumait próbálta megragadni, a térségi szere-plôk lehetetlenül túlzó fókuszálást láttak. Eközbenpedig a helyi tervezéssel szemben gyakran felme-rült a balatoni karakter érvényesítésének hiánya.Így például a stratégiában kezdetben teljesen átla-gos ipartelepítési kezdeményezések is megjelentek,és fel kellett vállalnia olyan klasszikus hátrányoshelyzetû térségi problematikát is, melyre a közpon-ti tervezés természetesen nem fókuszált, mert nemtekintette Balaton-specifikusnak, a regionális fej-lesztések körébe utalta. Hogy mi tekinthetô speciá-lisan balatoninak, az persze relatív, ebben teljesenegyet kell értenünk a helyi tervezôkkel. Szakmailagkifejezetten izgalmas és inspiráló egyeztetés utánösszekovácsolódtak a tervek, sôt minden egyeselem beillesztésre került az ágazati és regionálisoperatív programokba. Remélhetôleg e termékeketfel is használják a II. Nemzeti Fejlesztési Terv végre-hajtása során, ám erre vonatkozóan egyelôre nin-csenek garanciák.

Okunk van feltételezni, hogy a Balaton térségeképes lesz szemléletváltásra, szükségtelenné téveaz értékeket védô központi kontrollt. Számos pozi-tív példa említhetô erre. Már a térség elsô, jelenfolyamatot megelôzô területfejlesztési stratégiája iskifejezetten környezetintegrált és tájszemléletûvolt. A Balaton térségében a Balatoni Integrációs ésFejlesztési Kht.-n belül kibontakozott egy tervezésikoordinációs tudás. Ezen belül is ki kell emelni azOláh Miklós vezette Társadalomtudományi Kuta-tócsoportot, mely elemzéseivel megalapozta mind akomplex programozást, mind a stratégiaépítést. A csoport elemzô munkája példaértékû lehet min-den térség menedzsmentje és tervezése számára. A tudás és az új szemlélet azonban nem csak atérségmenedzsmentben érhetô tetten. Egyre gyak-rabban fordul elô, hogy a térség politikai vagy tár-sadalmi szereplôinek tiltakozását váltják ki a tájiszempontból kritikus, a Balaton törvénnyel összee-gyeztethetetlen beruházások.

A hatékony szemléletformálásra, a különbözô,hagyományostól eltérô fejlesztési felfogások, avédendô helyi értékek felismertetésére, a tervezôk


1. Területhasználat

� Területrendezés. Minden fejlesztésnek összhangban kellállnia a Balaton-törvénnyel. Amennyiben szükséges, afejlesztések körültekintô módosító javaslatokat szolgál-tathatnak a törvény felülvizsgálatához.

� Beruházások helykiválasztása. A fejlesztéseket bar-namezôs területeken kell megvalósítani, azok nem növel-hetik a beépítettséget. A barnamezôs területek táganértelmezettek, nem csak az egykori ipari területeket jelen-tik, hanem általában a fejlesztések új funkciókat egy adottterületre nem vezethetnek be, hanem az ott már meglévôfunkciók hatékonyságát növelhetik, modernizálhatják.Amennyiben új funkciók jelennek meg, azoknak a koráb-binál alacsonyabb környezetterhelést és a közösségihozzáférés növelését kell eredményezniük.

� Zöldterületek kialakítása. Mind a kül-, mind a belterületierdôsítések, fásítások, települési zöldterületek kialakításasorán törekedni kell ezeknek az elemeknek a nagytérségiökológiai hálózatba való illesztésére, a zöld- és természetközeli területek minél nagyobb mértékû összefüg-gôségének, valamint a közösségi hozzáférésüknek a biz-tosítására.

2. Térhasználat-szervezés

� Környezetterhelés, eltartóképesség. A fejlesztések nemirányulnak az állandó lakónépesség nagyságrendiemelkedésére.

� Háttérterületek terhelése. A parti területek terhelésénekcsökkentését célzó fejlesztések nem növelhetik a háttér-területek terhelésének növelését (a térségen belül nem le-hetséges probléma-export, pl. forgalomterelésben). A hát-térterületek üdülônépesség eltartó képességét a partiterületekénél alacsonyabb, a fejlesztésük során a parti te-rületekhez hasonló túlfejlesztést el kell kerülni, megô-rizve jelenlegi vonzerejüket.

� Hozzáférés. A fejlesztések nem korlátozhatják a közkin-cset képezô területekhez való hozzáférést, nem növel-hetik az elérésükhöz szükséges utazási idôt (tömegkö-zlekedési, gyalogos, kerékpáros formában sem), nem kor-látozhatják használatukat. Közkincset képezô területek:erdôk, hegycsúcsok, turistautak, vízpartok, vízfelületek,fényszennyezés-mentes éjszakai égbolt, kilátás és kilátó-pontok, szigetek, védett természeti és kulturális értékek.

� Akadály-mentesítés. Nem támogatandó az olyan fejlesz-tés, amely a fogyatékossággal élôk számára az igénybevé-tel lehetôségeit nem javítja, mind a meglévô mind az újlétesítményekben, a közigazgatás, a közszolgáltatások, akulturális és turisztikai célú beruházások terén egyaránt.

� Fenntartható közlekedés, közlekedés-szervezés. A közle-kedésfejlesztésekben prioritás a fenntartható közlekedés

fejlesztése. A szükséges rendszeres motorizált utazás elsô-sorban tömegközlekedéssel legyen kivitelezhetô. Mind alakossági igényeket kielégítô, mind az üdülônépességi ésegyéb turisztikai célú tömegközlekedés-fejlesztés eseténelônyt élvez: a vasút (kisvasút is), illetve a vízi közleke-dés, valamint ezek kerékpáros és gyalogos közlekedésselvaló kombinációja, az autóbusz-közlekedéssel való kom-binált fejlesztése.

� Fenntartható közlekedés, egyéni közlekedési formák. A fejlesztések eredményeképpen ne növekedjen a turisz-tikai vonzerôk tömegközlekedési, gyalogos és kerékpároselérhetôsége, a rendszeres utazási idô. Az üdülô- és la-kónépesség a lehetô legtöbb szolgáltatást vehesse igénybegyalogosan, kerékpárral, tömegközlekedéssel.

� Fenntartható közlekedés, forgalomcsökkentés. Elônytélveznek az egyéni motorizált közlekedési forgalom csök-kentését szolgáló fejlesztések, így azok a beruházások is,amelyek a fejlesztések kapcsán a közterületeken (vagytelepülés- és tájrészleteken) teljesen megtiltják vagy erô-teljesen korlátozzák a gépjármûhasználatot. A fejlesztésekne növeljék a térségen áthaladó tranzit forgalmat és atérségbe irányuló áruszállítás és energiafelhasználásnagyságrendjét se.

� Fenntartható közlekedés, parkolási igények. A rendez-vények, látványosságok, szolgáltatások fejlesztése ne jár-jon az elérhetôségükhöz szükséges parkolási igénynövekedésével, így részesüljön elônyben az az akció,amely ezt tömegközlekedéssel, gyalogos, kerékpárosmegközelíthetôséggel kezelni tudja. Nem támogathatóolyan akció, amely ki nem elégíthetô parkolási igényeknövekedésével jár (a zöldterületen és termôföldön valóideiglenes parkolás sem engedhetô meg).

� A helyi lakosság közlekedési igényei. A tömegközleke-dési, kerékpáros és vízi közlekedést érintô fejlesztések aturisztikai célok mellett igazodjanak azt az év nagyobbrészében használó helyi állandó népesség igényeihez.

� Rekreációs egyéni motorizált közlekedés. Nem bátorít-ható a közúton kívüli gépjármû-használat, az egyénimotorizált vízi közlekedés.

� Megújuló energiák, térségi energiarendszerek. A fejlesz-tések energetikai infrastrukturális beruházásai sorántörekedni kell az adott helyen elérhetô megújuló és alter-natív energiaforrások feltárására, kiaknázására. Az egyesenergetikai beruházásoknak fenntartható, térségi szintenszervezett rendszer kialakítását is szolgálniuk kell.

3. Speciális balatoni fejlesztési ütemezési irányelv

� A pihenést zavaró zaj, forgalom és károsanyag-kibocsátásnövekedésével járó fejlesztések a szezonon, illetve a ren-dezvények idején kívül végezhetôk.

1. ábra: A Balaton térségi fejlesztések általános térhasználati elvei és a kapcsolódó ajánlások (Péti M. 2005.)

P R A X I S


és a közösség együtt tanulására rengeteg idô kell.Sajnos azonban a jelenlegi fejlesztési tervezésifolyamatok általában idôhiánnyal küzdenek. Amígez a helyzet, addig a helyi közösségi tervezés csakkorlátozott lehet.

A TERVEZÉS KÍVÁNATOS JÖVÔJE

A Balaton LIFE Projekt (LIFE, 2005) és a BalatonStratégiája és Komplex Programja vázolja a Balaton(területi) tervezési rendszerének jövôbeli kereteit.Ennek célja, hogy olyan rendszer szülessen meg,amely biztosítani képes a balatoni tájak fenntart-hatóságát, amire a jelenlegi epizodikusan összeálló,majd szétesô tervezési akciók nem képesek. E rend-szer bizonyos, fôleg a szabályozást igénylô ele-meinek kidolgozására a közeljövôben nem sokremény van, de törekedni kell arra, hogy legalábbnéhány elemét meg lehessen honosítani.

Brit példák nyomán hasznos lenne egy térségifenntarthatósági keretstratégia megalkotása, melyaz egyes balatoni tájak szerint megadja az eltartó-képesség határait a vitorlások számától kezdve aközúti forgalmon, a javasolt állandó és üdülôné-pesség számán, annak korösszetételén keresztülegészen a turistautak forgalmáig vagy a szennyvíz-kibocsátás kívánatos mértékéig. Az értékeket ága-zatonként határozza meg. Ebbôl a szempontbólegyfajta ágazati tényezô maga a területhasználat is,melyet térhasználati elvekkel lát el. A keretstratégiaemellett beazonosítja a térség fenntarthatóságánakmegteremtéséhez szükséges cselekvéseket is, azazönálló, vertikális irányokat is megad, amelyekleginkább, de nem kizárólagosan környezeti prob-lémák. A keretstratégia irányszámait figyelembekell venni minden a térséget érintô fejlesztés vagybármilyen más beavatkozás során. A keretstratégiaugyanakkor a területrendezéshez hasonlóan nemönálló fejlesztési eszköz, elveit más tervek ér-vényesítik, céljai más tervezési tevékenységekbenérvényesülnek. Nincs önálló monitoringja se, mástervek monitorozásának vagy a tájmonitorozásadatgyûjtésére támaszkodik, de folyamatosanfe-lülvizsgálatra szorul. A keretstratégia a térség terü-leti tervezésének alapja, a leghosszabb ciklusú terv-dokumentuma (minimum 15 évre szól). Haelkészítését alapos elemzés és élénk kommunikációkíséri, akkor egy térség jól megalapozott fen-ntarthatósági értékrendje lesz. Segítségül szolgál

minden tervezési és értékelési tevékenységhez. A térség más terveinek (pl. területfejlesztési vagy

ágazati programoknak) vagy nagy projektjeinek azértékelései (különösen stratégiai környezeti vizs-gálatai) már egyszerûen a keretstratégiábanmeghatározott értékrendeket vihetik be a terve-zésekbe, illetve kérhetik azt számon. A térség te-rületrendezési és területfejlesztési tervezésének ajövôben közös területi stratégiára kell támaszkod-nia. A stratégiára épülô fejlesztési programoknak ésterületrendezési terveknek pedig egymással iterá-cióban kell készülniük.

Szükség lenne egy komplex környezeti, táji moni-toring rendszer kialakítására is a Balaton-térségben.A környezeti elemeken (víz, levegô, zaj, talaj stb.)túl adatokat kell gyûjteni nagy felbontásban a be-építettségrôl, az épített környezet minôségérôl, atájökológiai folyosók állapotáról, összefüggô-ségérôl, a mûvelési módok és ágak változásairól, atájban való emberi jelenlétrôl. A Balaton LIFE pro-jekt már ebben az irányban próbálkozik egy moni-toring rendszer felvázolására (LIFE, 2005).

A térségi menedzsment felelôssége, hogy akeretstratégia valóban érvényesüljön. A Balatonnálszükség van egy környezeti és fenntarthatóságimenedzsment kialakítására, amely ellátja akeretstratégia tervezését, érvényesítését, felülvizs-gálatát, táji monitorozást, környezeti kommuniká-ciót, a táji értékek fel- és elismertetésének feladatát.

Péti Márton, vezetô tervezô Váti Kht. Stratégiai Tervezési

és Értékelési Igazgatóság, Budapest

IRODALOMLôcsei, H. - Németh, N. (2006): A Balaton Régió gazdasági ereje.

Comitatus, 2006(XVI)/7-8, pp. 7-23.Oláh, M. (2005): Háttéranyag „A Balaton-térség regionális

intézményfejlesztési alternatívái - a C variáns, avagy az inter-regionális fejlesztési modell” címû szekértôi tanácskozáshoz.

Oláh, M. (2006): (Ki)útkeresô Balaton régió. Comitatus,2006(XVI)/7-8, pp. 23-33.

LIFE (2005): Balaton LIFE Projekt Integrált döntéstámogató rend-szer megvalósítása a fenntartható turizmus elérése érdekébena Balaton Régióban, jelentés

TERRA (2004): A komplex regionális fejlesztési programokfelülvizsgálata. Terra Studio Kft. 2004. október, készült azMTRFH megrendelésére, jelentés

Salamin, G. (2006): A területi tervezés aktuális kérdései, folya-matai és feladatai. Területi statisztika, 2006(IX(46.))/4, p. 367


A Balaton Kiemelt Üdülôkörzet területrendezésitervérôl szóló törvényt – az úgynevezett Balaton-törvényt – 2000. október 17-én nagy támogatottság-gal szavazta meg az Országgyûlés. (2000. évi CXII.törvény a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területren-dezési Tervének elfogadásáról és a BalatoniTerületrendezési Szabályzat megállapításáról.) Aheves parlamenti viták után jó érzéssel töltött elminket a tudat, hogy szakmai érveinket a törvény-hozás szokatlan egyetértéssel fogadta el, és atörvény elôírásaiban kifejezésre jut a táj, a termé-szeti és települési környezet minôségének a köz-érdek figyelembe vételével meghatározott védelme.Akkoriban egyfajta szakmai naivitással azt gondol-tuk, hogy egy törvény végrehajtása, amelyet ekkoratámogatottsággal szavaznak meg, nem ütközhetellenállásba, ám ha mégis, majd a törvény kedvez-ményezettjeinek megszólalásával és segítségévelezek az ellenvetések lebonthatóak lesznek.

Nem így történt.

KIKERÜLVE A BIZALMATLANSÁGOT

Az elsô kommunikációs hibát valószínûleg akkorkövettük el, amikor a Balaton-törvény elôkészítésétés jóváhagyását – a jogszabályban elôírt egyeztetésifolyamatokon túl – semmilyen kommunikációs te-vékenység nem kísérte. Az elôkészítés során talánörültünk is, hogy nem kell a sajtó kutakodó kérdé-seivel foglalkoznunk, és az akkor még ismeretlen –hiszen az új típusú területrendezési tervek sorábanez a terv volt az elsô – tervfajtával szemben meg-nyilvánuló bizalmatlanság nem artikulálódik. A törvény jóváhagyását követôen pedig azt hittük,hogy a „jó bornak nem kell cégér”.

Információk és kommunikáció hiányában a tör-vény elôírásait csak kevesen ismerték meg, és mégkevesebbekhez jutott el az intézkedési terv, amelyaz elôírások érvényesítését célzó cselekvéssort

határozta meg. A Balaton-törvénynek a leghang-súlyosabban, a közérdek figyelembe vételévelelôkészített elôírásai a vízparti települések közül jónéhányban a meglévô állapot felszámolása érde-kében (a közvetlen vízpart nem, vagy csak nagyonkis mértékben volt a közhasználat számára megkö-zelíthetô) elôírták, hogy� a belterületekhez illeszkedô parthossz legke-

vesebb 30%-án közhasználatú – „zöldterület” fel-használási kategóriába sorolt – parti sétányt kellkialakítani;

� annak érdekében, hogy a parti területek rehabili-tációja egységes elvek alapján valósuljon meg, avízpart-rehabilitációs követelményeket kormány-rendeletben kell meghatározni;

� a közérdek figyelembe vételével kell lehatárolni avízpart-rehabilitációs intézkedésekkel érintettterületeket;

� az érintett területekre a Balaton-törvénynek és avízpart-rehabilitációs szabályozási követelmé-nyeknek megfelelô terület-felhasználás megha-tározása érdekében kormányzati feladatként ta-nulmányterveket kell kidolgozni, és

� e tanulmányterveket a településrendezési tervek-ben kötelezôen figyelembe kell venni.

Információk és kommunikáció hiányában a szakmaképviselôi és az érintett – tegyük hozzá: hitünk sze-rint kedvezményezett – állampolgárok távolságtar-tása miatt a törvény végrehajtását támogató köz-megegyezés sem alakulhatott ki. Ebben a kiváró,társadalmi támogatottságát tekintve elôkészítetlen,szakmai támogatottságát tekintve közönyös hangu-latban kezdôdött el a vízpart-rehabilitációs tanul-mánytervek készítése.

TELJESÍTHETETLEN ELVÁRÁSOK

A területrendezési tervek egyeztetésére és nyil-vánosságára vonatkozó jogszabályok egyértelmûen

Kié a part?Egy tervezési folyamatot kísérô kommunikáció tanulságai

P R A X I S


meghatározzák a tervkészítés folyamatában azegyeztetések rendjét, majd a jóváhagyást követôena tervekhez történô hozzáférés lehetôségét. A víz-part-rehabilitációs tanulmánytervek készíttetésé-nek folyamata során szerzett egyik megrázó tapasz-talatunk az volt, hogy nem elég megfelelni a jogsza-bályoknak. Hiába lehet például elektronikus útonhozzáférni az egyeztetési dokumentációhoz – amiönmagában is azt jelenti, hogy a korábbiakban nemlátott módon növekszik a nyilvánosság, a véleménynyilvánításának lehetôsége –, a közvélemény ebbôlazt jegyezte meg, hogy a korlátozottan elérhetô szé-les sávú internet miatt nem jutnak el mindenkihez atervek. Tekintettel arra, hogy a folyamatot nem kí-sérte kellô tájékoztatás, amelyben jó elôre elmagya-ráztuk volna, hogy a terveknek nem mindenkihezkell eljutniuk, hanem mindenki számára hozzáfér-hetônek kell lenniük, és a kettô nem ugyanaz, márisa teljesíthetetlen elvárások csapdájába estünk.

Egyáltalán nem néztünk szembe azzal a körül-ménnyel sem, hogy a többlet információ nem jelen-ti okvetlenül a tervek megértését. Ellenkezôleg: ameg nem értett tervi részletek, a közvélemény szá-mára feldolgozatlan információtömeg csak növeli atervekkel kapcsolatos elégedetlenséget.

Arra pedig végképp nem számítottunk, hogy akedvezményezett többség – akik számára a vízpart-rehabilitáció megvalósulásával a települési környe-zet egyértelmûen gondozottabbá válik, és korábbannem létezô szolgáltatások nyílnak meg – a tervekkörül gerjesztett vitában hallgatni fog. Így a víz-

part-rehabilitáció körüli vita az elégedetlen, terü-letileg érintett parti telektulajdonosok és a közfela-datok teljesítésében résztvevô hivatalok, valamint atervezôk vitájára szûkült le.

Mindhárom esetben sokat segített volna a tájé-koztatás a tervezési, egyeztetési folyamatot megha-tározó elôírásokról és a velük kapcsolatos fél-reértésekrôl, sokszor túlzó elvárásokról. A lehetsé-ges kérdések átgondolása és a kérdésekre adhatóválaszok elôzetes kommunikációja felesleges indu-latoktól kímélte volna meg az érdekelteket.

A KÖVETKEZMÉNYEK

A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek megvaló-sítása a jelenlegi gazdasági helyzetben nem várhatópusztán önkormányzati és tisztán állami forrásbólsem, ezért elengedhetetlen az Európai Unió pályáz-ható forrásainak bevonása a megvalósítás folya-matának finanszírozásába.

A Balaton-parti zöldterületek megvalósítása – avízpart-rehabilitációs tanulmánytervek adatainakösszesítése alapján – mintegy 200 hektárnyi köz-vetlen parti kapcsolattal rendelkezô területet érint.Ezen belül 75 hektár új zöldterület kialakításávalkell számolni. A megvalósításhoz szükséges for-rásigény eléri az uniós forrásokból támogathatóúgynevezett „nagyprojektek” nagyságrendjét. Ezértelkészítettük és beadtuk a zöldterületi partisétányok megvalósítására vonatkozó nagyprojektpályázati anyagát. A pályázatok értékelési folya-matában hosszú vitákon és kiválasztási eljáráskeretében dôlt el, hogy az uniós lehetôségekrepályázó nagyprojektek versenyében melyek kapnakmár az elôkészítésre is támogatást. Ez a projekt azelôkészítésre nem kapott.

A pályázati folyamatot figyelemmel kísérô szak-értôk azt a tanácsot adták, hogy sürgôsen pró-báljunk meg változtatni a projekt társadalmi meg-ítélésén. Az unió a tervek megvalósításának nagyközpénz igénye miatt ugyanis igen nagy hangsúlythelyez a megvalósításra kiválasztott projektekrôlkialakult közvélekedés figyelembe vételére, ésjelenleg a következôket tapasztalja. 1. Az önkormányzatok a projektjavaslatot nem

támogatják. A pályázathoz benyújtandó önrészrevonatkozó kötelezettségvállalásra (államilagfinanszírozott projektekhez 25%, önkormányzati


finanszírozással 10%) az önkormányzatok nemvállalkoztak. Az állam – rövid várakozási idôután – vállalta a finanszírozást, de a projekt azönkormányzatoktól még az elvi (értsd: „szívesenfogadjuk”) típusú támogatást sem kapta meg.

2. A projektjavaslatról kialakult lakossági véle-mények közül csak a parti telkekkel rendelkezô,ellenérdekelt felek véleménye artikulálódik.

3. A projektjavaslat sajtója igen rossz. A vízpart-rehabilitáció körül kialakult vita hangadó újság-cikkére (Zsigovits Edit: Balatonharács 1. – Élet ésIrodalom. 2003. május 2.) hivatalosan senki semreagált. A cikk megjelentetésének hátterébentevékenykedô civil szervezetek beadványát azAlkotmánybíróság a 11/2005. (IV. 5.) határozatá-val elutasította. De a civil szervezetek által irányí-tott pontatlan, az alkotmánybírósági döntésselellentétes értelmezésû kommunikációt ismét nemcáfolta senki. Az alkotmánybírósági döntéshivatalos magyarázata szintén nem hangzott el.

Megjegyzendô, hogy az aggodalmukat kifejezôszakembereket a kommunikációs szakemberekazzal próbálták nyugtatni, hogy ezt a kesztyûtnem szabad felvenni, méltatlan lenne egy ilyenhangvételû vitába beszállni. Amint a ta-pasztalatok mutatják, ezt a vélekedést tekint-hetjük bár elegánsnak, de eredményesnek sem-miképp.

A Balaton-törvénybôl származó, a parti területekrehabilitációjára vonatkozó feladatok (a vízpart-rehabilitációs követelményekrôl szóló kormányren-delet és a követelményekkel érintett területek leha-tárolását követôen a vízpart-rehabilitációs tanul-mányterveket jóváhagyó miniszteri rendeletek, atanulmánytervekben meghatározott parti terület-felhasználás figyelembe vételével elkészült ésjóváhagyott településrendezési tervek) ez idô sze-rint csaknem minden településen teljesültek már. A törvény által meghatározott rendezési feladatokezzel megvalósultak.

A rendezési típusú terveket gyakran éri az a vád,hogy nem veszik figyelembe az alulról jövô kezde-ményezéseket, a térségre készült fejlesztési típusúterveket. A Balaton térség esetében e vádnak nincsalapja. Emlékezzünk arra, hogy a Balaton-törvényparlament elé terjesztésének idôpontjában a BalatonFejlesztési Tanács (BFT) már jóváhagyta – 2/1999.(II.24.) BFT határozat a Balaton Fejlesztési Kon-cepció jóváhagyásáról – a térség fejlesztési koncep-cióját. (A kormány jóváhagyása valóban váratottmég két évig magára – 2153/2002. (V.15.) Kormány-határozat a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet hosszútávú területfejlesztési koncepciójának jóváhagyá-

P R A X I S


sáról –, de ennek éppen a térségfejlesztési tanácsáltal szervezett egyeztetés elmaradása, illetve for-mai okai voltak.) A térségi szereplôk részvételévelidôközben elkészült és 2005. végén a BFT általjóváhagyásra került a Balaton Régió FejlesztésiStratégiája. A benne megfogalmazott célok ésprioritások, a jelenleg egyeztetés alatt lévô BalatonRégió Részletes Fejlesztési Tervében meghatározottún. „intézkedéseken” belül a vonzó és élhetô bala-toni települések kialakítását célzó „komponensek”helyet biztosítanak a vízpart-rehabilitációs projek-teknek, benne a Balaton-parti zöldterületek meg-valósításának.

A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek általmegtervezett zöldterületi parti sétányok kialakítá-sának projektje tehát – annak ellenére, hogy azelôkészítésre támogatást nem kapott – mára teljeslétjogosultságot nyert a térség fejlesztését célzódokumentumokban. Tervi elôkészítettsége kitartóés következetes munka eredményeképpen a rende-zési típusú tervekben a térség területrendezési ter-vétôl a településrendezési terv szabályozási mun-karészéig csaknem valamennyi településen bizto-sított. A fejlesztési típusú tervekben a térségfejlesz-tési koncepcióból levezethetôen helye van a térségregionális operatív programjának tekinthetô doku-mentumban meghatározott támogatható tevékeny-ségek, projektek között. Tekintettel arra, hogy a Ba-laton Régió önálló fejlesztési programmal valószí-nûleg nem képviseltetheti magát a 2007-2013-as ter-vezési idôszakban, most az a feladat, hogy a térségitervekben jól elôkészített projekteknek helyet kellbiztosítani a térséget érintô három RegionálisOperatív Programban. Ha ez sikerül, akkor ennek aprojektnek igen jók az esélyei a II. Nemzeti Fejlesz-tési Terv Regionális Operatív Programjaiból elnyer-hetô támogatásra.

A zöldterületek megvalósításának folyamatábantervi szinten mára már csak a konkrét helyszínekrekészülô engedélyezési tervek és a kiviteli tervekhiányoznak. Ezek határozzák majd meg az adottterület zöldterületi felhasználásán túl azokat afunkciókat, amelyek a használók számára a legfon-tosabbak. Ezek a tervek a leginkább emberközeliek:lehetôségük van a távolságtartó, helyenként ger-jesztetten ellenséges (közvéleménynek nemigennevezhetô) hangulat oldására. Több kommuniká-ciós hibát a tervezéssel kapcsolatban tehát nem kö-vethetünk el!

MEGVÁLTOZOTT STRATÉGIA

A megvalósítás most következô fázisában a kom-munikációs stratégiának a következôket kellfigyelembe vennie.

Ütemezés, idôzítésA parti zöldterületek kijelölésénél a tanulmányter-vek minimalizálták azokat a zöldterületi sávokat,amelyeket csak magántulajdonból történô kisajá-títással lehetne kialakítani. A kisajátítási eljárás avízpart-rehabilitáció legkockázatosabb része. Amegvalósítást ezért nem a kisajátítást igénylô sza-kaszokkal kell elkezdeni, hanem ott, ahol az enélkül is megoldható, a tisztán önkormányzati vagyállami tulajdonú területeken. Az utóbbiak vonatko-zásában döntés szükséges az önkormányzati tulaj-donba adásról vagy az állami tulajdonban maradóterületek kezelésének formájáról. Ezeken a terüle-teken csak ezt követôen lehet a zöldterületeketkialakítani.

A lakosságot már az engedélyezési tervek készí-tésének kezdetén tájékoztatni kell. Ebben a szakasz-ban különös jelentôsége van az egyeztetésnek, mertezek a tervek töltik meg funkciókkal a zöldterüle-teket. Ilyenkor elengedhetetlen a kapcsolat a területjövôbeni használójával. A tervkészítés elôtt prefe-rencia-vizsgálattal kell feltárni, hogy a zöldterületethasználó lakosság és üdülônépesség milyen funk-ciókat látna szívesen az adott területen.

A tervezési, engedélyezési folyamatot követôenaz építési szakaszban is folyamatos kapcsolatot kelltartani a lakossággal és az üdülôközösséggel. Az építési szakasz kapcsolattartásának jellege nemegyeztetési, hanem inkább tájékoztatási feladat.

Tartalom és közérthetôségAz engedélyezési tervek készítésének kezdeténegyeztetésre bocsátott anyagoknak még a látszatátis kerülniük kell annak, hogy bármi el lenne döntve.Az engedélyezési terv készítésének ebben a koraiszakaszában a rajzi munkarészek helyett inkábbfigyelemfelhívó, szöveges munkarészekkel egyez-tessünk. Az egyeztetési anyagok tartalmára vonat-kozóan meglehetôsen pesszimista forgatókönyvvelkell dolgozni, amelyben a mértéket a� nem hozzáértô, � nem érdekelt, sôt ellenérdekelt,� nem konstruktív,


� rossz képzelôerôvel megáldott,� kiábrándultkommunikációs célcsoporthoz kell igazítani, mégakkor is, ha ôk vannak kevesebben. Az ellenérde-kelt felek által gerjesztett közhangulat miatt szá-molni kell azzal is, hogy többeknek lételeme a bizal-matlanság. Ezt egyetlen módon lehet oldani: a ter-vezésbe való bevonással. Ezért � az összes érdekeltet meg kell szólítani,� tudatosítani kell, hogy ki miben érdekelt,� ha megtörtént a közeledés, a motivációt fenn is

kell tartani,� segíteni kell az érdekelteket, a zöldterület hasz-

nálóit a különbözô lehetôségek feltárásában,� támogatni kell abban, hogy igényeinek szavakat

találjon,� meg kell teremteni és eléjük kell tárni az igé-

nyeiknek megfelelô mûszaki megoldásokat,� az együtt élôk közösségét segíteni kell abban,

hogy önmaguk találják meg, melyek a jogos, másérdekeit nem sértô igényeik,

� a csoport tagjaiban tudatosítani kell, hogy akompromisszumos és a konszenzusos megoldá-sok is eredményezhetnek utat a sikerhez.

A tervezésbe vont terület funkciójának (a „mit?”kérdésre adandó válasz) közmegegyezéses el-döntése után jöhetnek a „hogyan?” kérdésre aválaszok. Ebben segítenek a rajzi munkarészek.

A vélemények ütköztetésének, az álláspontok kö-zelítésének elengedhetetlen feltétele a személyesmegjelenés, a lakossági fórumok megtartása. Ebben aszakaszban, ha szükséges, a tervezô munkáját kívül-álló szociológus, pszichológus vagy kommunikációsszakember segítse. Az ô feladata a vita vezetése.

Az építési szakasz tájékoztató jellegû anyagainakis közérthetônek, információ-gazdagnak (adatokat,határidôket, a terület átadás utáni használatáravonatkozó információkat tartalmazónak) kelllenniük.

A MEGCÉLZOTT CSOPORTOK

Az érdekeltek körének meghatározása a meg-valósítás kezdeti szakaszának egyik igen izgalmasfeladata. Ennek elôsegítése érdekében a projekt tár-sadalmi megítélésérôl közvélemény-kutatást készít-tetünk. Ettôl várjuk a lakosság és az üdülônépesség(eddig hallgató) rétegeiben kialakult vélemények

tisztázását. Bizonyosan másképpen kell megkö-zelíteni a kommunikációval az állandó lakosokat ésaz állandó (üdülôingatlannal rendelkezô), valaminta településen ideiglenes jelleggel tartózkodóüdülôket is.

A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek készíté-sével kapcsolatos tevékenység kommunikációjánakspeciális, kiemelt célcsoportjai a települési önkor-mányzatok, testületek és hivatalok egyaránt.Nélkülük nem megy.

A törvény a zöldterületek megvalósításának idô-és sorrendbeli ütemezésére vonatkozóan kötelezéstnem tartalmazott, nem írta elô azt sem, hogy kinekkell a zöldterületeket megvalósítania. Tekintettelarra, hogy a zöldterületek megvalósítása nem ter-melô beruházás, maga az építés is csak ideiglenesenbiztosít munkalehetôséget, valamint a zöldterületekfenntartása – a mai vélekedés és település-üzemel-tetési gyakorlat szerint – inkább viszi a pénzt, minthozza, a települések értékhierarchiájában a kevésbépreferált célok közé tartozik. Ezért – miként arramár a nagyprojektek elôkészítésére vonatkozópályázati anyaggal kapcsolatban rámutattunk – amegvalósítás kezdeti fázisában nem számíthattunkaz önkormányzatok aktivitására. Ez idô szerint azönkormányzatok kezdik felismerni a zöldterületekkulturált kialakításában rejlô lehetôségeket.

A funkciógazdag, ápolt zöldterületek vonzó kör-nyezetet teremtenek az idegenforgalmi beruházá-sok számára. Az új beruházások a településrészközponti funkcióit erôsítik, amelyek az újabb, a sze-zon hosszabbítását lehetôvé tevô beruházásokat isgazdaságossá tehetik az adott településrészben.Ezeket a járulékosnak nevezett hatásokat is tudato-sítani kell az önkormányzatokban. Példa értékûekilyen vonatkozásban – az egyes Balaton-parti tele-püléseken már más konstrukcióban megkezdôdött– végeredményét tekintve a zöldterületek rehabili-tációját célzó tevékenységek.

(Ez az írás a szerzônek az Országos Területfej-lesztési Hivatal megbízásából készített, „A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervekkel kapcsolatoskommunikációs feladatok” címû tanulmányaalapján készült.)

Dr. Gerzanics Annamáriafôosztályvezetô-helyettes, ÖTM Területrendezési

és Tervezési Fôosztály, Budapest

P R A X I S


A tervezési terület a tanyavilág elhelyezkedését iskövetve a Duna-Tisza közi homokhátság tájföldraj-zi egység határáig terjed, így nem minden esetbenesik egybe a kistérségek határaival. Az érintett kis-térségek (zárójelben a települések száma): bajai (2),ceglédi (11), csongrádi (4), dabasi (8), jánoshalmi(3), kecskeméti (17), kiskôrösi (14), kiskunfélegy-házi (11), kiskunhalasi (9), kiskunmajsai (4), kistele-ki (6), kunszentmiklósi (1), monori (2), mórahalmi(9), szegedi (3).

A FELMÉRÉS FÔBB ADATAI, TRENDEK

A felmérés 76%-os reprezentativitású (a Homok-hátság 104 településén nyilvántartott 53 709tanyából 40 700-ra van adat), amely abból adódik,

hogy 96 település (92%) készítette el a felmérést, ésezek többsége sem tudott minden tanyára adatotadni. A reprezentatív jelleget növeli, hogy a legtöbbesetben az adatszolgáltatás nem közvetlen helyszínibejárás alapján történt. Az adatokban ezért lehetsé-ges bizonyos hibaszázalék, reprezentatívan azonbanmegmutatja a tanyavilágban zajló folyamatokat.

A legfontosabb megállapítás a tanyák visszaszo-rulásának folyamata. A tanyák 12%-a a 2000. évilégi felvételezéshez képest mára megszûnt, eltûnt.A megmaradtakból további 23% lakatlan, azazhasználaton kívül áll; lehetséges, hogy nemsokáraszintén a megszûntek közé fog tartozni. Önmagá-ban ez a két szám a tanyavilág erôteljes erodálódá-sát mutatja. A negatív tendencia még jobban látszik,ha figyelembe vesszük azokat a tanyákat is, aholidôsek laknak, mert esetükben a (lakó)funkció

A hagyomány kapcsolódása a megújuláshoz

A homokhátsági tanyák tájszerkezeti jelentôsége és a fejlesztés lehetôségei

P R A X I S

Egy civil megmozdulás (a petróleumlámpás felvonulás) eredményeképpen kezdôdött el 2005.elején az OTH Kiemelt Térségi Programok Fôosztálya megbízásából a Váti Kht. és az MTA RKKATI tervezô-, kutatómûhelyében a Tanyás térségek fejlesztési programja címû munka, s akistérségi térszerkezeti tanulmánytervek elkészítésével 2006 szeptemberében zárult le. Átfogófelmérés készült a Homokhátság 104 településének tanyáiról. Az 1970-es években végzett vizs-gálatok óta nem volt ilyen mélységû kutatás. A program kiemelt feladatként kezeli a tanyavil-lamosítást és a megközelíthetôség javítását, a települési önkormányzatok munkatársainak adat-szolgáltatására építkezve a Homokhátság egészére Helyzetfeltáró vizsgálat és elemzés, ahhozkapcsolódóan Fejlesztési stratégia és programjavaslat (Váti Kht. és MTA Regionális KutatásokKözpontja Alföldi Tudományos Intézete), valamint Térségi villamosenergia-ellátási tanul-mányterv (Pylon Kft.) készült (2005). A tervezési folyamat 2006-ban a Homokhátsági tanyástérség energiaellátási és elérhetôségi viszonyai javításának kistérségi térszerkezeti tanulmányter-veivel folytatódott; két ütemben 15 kistérség dokumentációi készültek el. A kistérségi szintû ter-vezés a jogutód Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Területrendezési és TervezésiFôosztálya megbízásából, szintén az önkormányzatok adatszolgáltatására építve a Váti Kht.-banfolyt. A tervezés folyamán végig a települési résztvevôk (polgármester, önkormányzatitisztviselô, pedagógus, polgárôr, falugazdász, falu- és tanyagondnok, természetvédelmi ôr)munkájára támaszkodtunk; segítségük nélkül a kitûzött feladatot nem lehetett volna teljesíteni.


P R A X I S

megléte hosszú távon kérdéses. Potenciálisan ezekközül is sok tanya kerülhet a lakatlan vagy amegszûnt kategóriába. A mûködô tanyák egyne-gyedének (6730-nak) van idôs lakója, akik többségemár nem gazdálkodik érdemben. Ezek alapján von-ható le az a következtetés, hogy az egykori alfölditanyavilág az elmúlás utolsó fázisának állapotábanvan, és a tanyák fele rövid idôn belül megszûnhet(Csatári-Kanalas 2006.a).

Ugyanakkor a létezô tanyák háromnegyede (76%-a) még mindig mûködik, azaz lakóhelykéntés/vagy gazdasági térként használják. Ez a tanyav-ilág fennmaradását vetíti elôre. Igaz, hogy ezekneka többsége (65%-a) már elsôsorban lakóhely, ahollegföljebb önellátó gazdálkodás folyik, de mezôgaz-dasági árutermelés nem. Egytizedük (10%) pedig

nyaraló, állandó lakó nélkül. Egynegyedükben(26%) idôsek, megélhetési gondokkal küzdôk lak-nak, akik szociálisan hátrányos helyzetûek, ellátás-ra szorulnak. Összességében az elsôdlegesen lakó-funkciójú tanyák nagyobb aránya (közel kétszerannyi, mint a gazdasági hasznosítású) a tanyavilágfunkcionális átrendezôdését mutatja. A tanyavilágkialakulásában döntô tényezôt játszó gazdaságifunkció visszaszorul, helyette megjelenik azingázás, a nyugdíjas életforma, sok esetben amunkanélküliség, a szociális juttatásra alapozottéletvitel. A gazdasági funkción belül elôfordulnakugyan mezôgazdaságon kívüli tevékenységek, demarkáns súlyt nem képviselnek (12%). A gyakranemlegetett tanyai turizmus még csak kevés helyenmûködik (2%). E folyamatokat tekintve a tanyák

1. táblázat. A tipológia kategóriái és összegzô adatai

1 Beazonosítható funkcióval rendelkezô tanyák.2 Az összes funkcióval rendelkezô és használaton kívüli (lakatlan) tanya.3 Azok a tanyák, amelyekre a felmérés adatot (funkció vagy lakatlan) szolgáltatott. 4 A földhivatali nyilvántartás és a légi fotók alapján összeállt adatbázisban szereplô összes tanya.

TANYÁK JELLEMZÔI DB EBBÔL VILLANNYAL

ELLÁTATLAN DB

Gazdasági funkciójú tanya Mezôgazdasági kistermelés 7018 243

Mezôgazdasági árutermelés 1077 35

Mezôgazdasági önellátás/

lakatlan vagy nem nevesített

funkcióval 399 56

Egyéb gazdasági tevékenység 936 37

Vendéglátás, -fogadás 177 3

Összesen 9607 374

Lakófunkciójú tanya Lakófunkció és mg. önellátás 7841 383

Idôsek, megélhetési gondokkal küzdôk,

hajléktalanok 7054 531

Nyaralótanya 2731 273

Összesen 17626 1187

Mûködô tanya összesen1 27233 1561

Lakatlan tanya lakatlan tanya/ismeretlen funkció 8524 2243

Létezô tanya összesen2 35757 3804

Megszûnt (összedôlt) tanya 4943 1377

Adattal rendelkezô tanya összesen3 40700 5181

Nincs adat vagy adatbázisbeli átfedés (ismétlés) 13009

Nyilvántartott tanya összesen4 53709 5181


gazdálkodási szerepének fokozatos visszaszoru-lásával, ezzel párhuzamosan alternatív gazdaságifunkciók (turizmus, kisipar) létrejöttével, illetve alakófunkció erôsödésével lehet számolni. Utóbbi-nak három fontos vetülete van: a szuburbanizáció anagyobb városok (pl. Kecskemét) közvetlen, városközeli tanyavilágában, a nyaralók megjelenése sokesetben külföldi tanyatulajdonossal, valamint agazdálkodással felhagyó idôsek, illetve megélhetésinehézségek miatt szociálisan segítségre szorulórétegek térnyerése. Mindez rendkívül differenciált,jellemzôiben és problémáiban sokszínû tanyavilá-got eredményez, amely egyre kevésbé hasonlít azeredetire. Emiatt lényegében mára a klasszikus tan-yarendszer megszûnt, helyette éles differenciálódászajlik a külterületen (Csatári-Kanalas 2006.b) (1. táblázat, 1. ábra).

TERÜLETI SAJÁTOSSÁGOK

A legtöbb tanya a Homokhátság középsô részén, aceglédi, kecskeméti, kiskunfélegyházi, kiskôrösi,mórahalmi kistérségben található (2. táblázat). Azarányokat tekintve a bajai kistérségben szûnt meg alegtöbb, s átlagon felüli a megszûntek aránya akiskôrösi, kiskunmajsai és a kiskunhalasi kistérség-ben. A szuburbanizáció miatt a megszûnés nemjelentôs a szegedi kistérség településein, ugyancsakalacsony a csongrádi kistérségben. Figyelemreméltó, hogy miközben leépülés tapasztalható,Kunadacson (kunszentmiklósi kistérség), Kocséronés Mikebudán (ceglédi kistérség) vagy Kaskantyún

(kiskôrösi kistérség) nincsen megszûnt tanya.Megtalálható persze a másik véglet is, például aceglédi kistérséghez tartozó Törtelen, ahol az adat-tal rendelkezô tanyák 28%-a már megszûnt és amég létezôk közel egyötöde nehezen elérhetô. Abajai kivételével így is mindegyik kistérségben 90%körüli a létezô tanyák aránya. Figyelmeztetô adat,hogy a lakatlan tanyák aránya néhány kistérségben(bajai, monori) igen magas, több hagyományosantanyás kistérségben (kiskôrösi, kiskunmajsai,kisteleki) is eléri a 30%-ot. A bajai kistérség érintettkét településén világos tendencia a tanyák eltûnése,a monori kistérségben inkább a hagyományostanyavilág átrendezôdése érvényesül a városikiköltözôk megjelenésével (Pilis). A tanyák gaz-dasági funkciója jobban megmaradt a mórahalmi,kiskunmajsai, kunszentmiklósi és csongrádi

kistérségekben, melyekben a gazdasági funkcióvalrendelkezô tanyák aránya 50% vagy a körüli. Amonori kistérségben a tanyák megszûnésével,funkcióváltásával magyarázható a lakófunkciómagasabb aránya, ugyanez a hagyományosantanyás kecskeméti, kiskunfélegyházi, kiskunhalasikistérségben a térségközpont város körülérvényesülô szuburbanizációval, illetve a nyaralóés hétvégi hasznosítás nagyobb arányával függössze. A monori, dabasi, kecskeméti, kiskunfélegy-házi, kiskunhalasi és kisteleki vonalban a lakó-tanyák dominanciája rajzolódik ki (70% fölöttiarány). A monori kistérségben a lakófunkciónfeltûnô a hobbitanyák aránya (67%). Az átlagnál

1. ábra. A létezô tanyák funkció szerint, 2006. 08. 31.

Gazdasági 3:Mezôgazdasági

önellátás/lakatlanvagy nem nevesítettfunkcióval; 399; 1%

Gazdasági 4:Egyéb

gazdaságitevékenység;

936; 3%

Gazdasági 5:Vendéglátás,

- fogadás; 177; 0%

Lakó 1:Lakófunkció és mg.

önellátás; 7841; 22%

Lakó 3:Nyaralótanya;

2731; 8%

Lakó 2:Idôsek, megélhetési gondokkal

küzdôk, hajléktalanok; 7054; 20%


nagytermelés; 1077; 3%


kistermelés; 7018; 20%

Lakatlan tanya:8524; 23%


P R A X I S

nagyobb súlyt képviselnek a csongrádi és a kiskun-félegyházi kistérségben is, ezzel szembenmeglepôen kevés ilyen tanya van a kisteleki, akiskunhalasi vagy a szegedi kistérségben. A szociá-lis problémákkal jellemezhetôk aránya kiugró (80%fölötti) a bajai és a jánoshalmi, s a homokhátságiátlag fölött van a mórahalmi, a kisteleki és a kun-szentmiklósi kistérségben. Ez elsôsorban az elöre-gedéssel függhet össze.

PROGRESSZIVITÁS ÉS HALMOZOTTANHÁTRÁNYOS HELYZETEK

A homokhátsági tanyavilágban egyszerre vannakjelen a progresszivitás jelei, vagyis a tanyák fenn-

maradása, megújulása akár hagyományos gazdál-kodás céljára, akár funkcióváltással, és a pusztulás,erodálódás, vagyis a szociális hátrányok erôsödése,a lakatlanná válás vagy megszûnés. A progresszivi-tás több eleme is megjelent, így az iskolázottságiszint növekedése, a tanyagondnoki hálózat mû-ködése, a biogazdálkodás terjedése, az árutermelôgazdaságok megerôsödése, az agro-, lovas- és zöldturizmus térnyerése; azonban ez nem olyan mér-tékû, hogy térségi szinten a tanyai lakosság életle-hetôségeiben gyökeres változást hozott volna(Csatári-Kanalas 2006.b). A külföldi tulajdonbanlévô tanyák (822) aránya (2%) egészében alacsony,ugyanakkor érdekes, hogy – bár csekély arányban –szinte minden tanyatípusban elôfordulnak. Ígyvannak külföldi tulajdonosú gazdasági, gazdál-

2. táblázat. Az összegzô adatok kistérségenként

Bajai 2 0 0 0 0 1 4 0 12 17 0 36

Ceglédi 980 88 15 57 26 982 653 207 947 519 1068 5542

Csongrádi 370 14 61 36 0 294 144 133 246 24 1632 2954

Dabasi 65 8 4 29 5 230 96 48 162 100 229 976

Jánoshalmai 6 5 0 0 2 2 24 3 0 6 1138 1186

Kecskeméti 797 77 65 165 28 1385 1497 706 1247 707 5140 11814

Kiskôrösi 785 66 18 115 15 704 650 226 1240 779 497 5095

Kiskunfélegyházi 657 201 16 83 39 1056 988 624 928 636 988 6216

Kiskunhalasi 528 68 44 33 17 1030 664 99 787 585 145 4000

Kiskunmajsai 550 28 3 69 5 324 296 144 971 481 28 2899

Kisteleki 347 151 2 26 5 635 595 69 932 287 545 3594

Kunszentmiklósi 84 6 2 13 0 63 54 2 140 0 4 368

Monori 1 0 0 0 0 0 1 2 11 2 81 98

Mórahalmi 1556 306 168 305 34 768 1193 412 730 767 33 6272

Szegedi 290 59 1 5 1 367 195 56 171 33 1481 2659

Mez

ôgaz

dasá

gi

kist

erm

elés

Mez

ôgaz

dasá

gi

árut

erm

elés

Mez

ôgaz

dasá

gi

önel

látá

s/la

katla

n

Egyé

b ga

zdas

ági

tevé

keny

ség

Ven

dégl

átás

Lakó

funk

ció

és m

g.

önel

látá

s

Idôs

ek, m

egél

heté

si

gond

ok, h

ajlé

ktal

anok

Nya

raló

tany

a

Laka

tlan

tany

a

Meg

szûn

t (ö

ssze

dôlt)

tan

ya

Nin

cs a

dat

Öss

zes

nyilv

ánta

rtot

t ta

nyaKistérség

Létezô tanya

Mûködô tanya

Gazdasági tanya, db Lakótanya, db


kodó tanyák is. A külföldi tulajdonúak háromne-gyed része természetesen nyaraló, az összesnyaralótanya 22%-a. Az üdülési célt szolgáló ta-nyák 10%-os aránya a tanyák funkcióváltását mu-tatja. Az árutermelés a mezôgazdasági tevékeny-séget folytató tanyák között arányában jelentôsenelmarad a kistermelés mögött. Ez az a tanyai gaz-

dálkodó réteg, amelyet a farmszerû gazdálkodásprogresszivitása jellemez. A progresszív elemeknek:a mezôgazdasági árutermelésnek, a nem mezôgaz-dasági gazdasági tevékenységnek és a vendégfo-gadásnak az együttes aránya 8% a mûködô tanyákközött. Az üdülôként használtakat is számítva, atanyák 18%-án fedezhetô fel a progresszivitás.

3. táblázat. A hátrányos helyzetû tanyák adatai kistérségenként

1 A bajai, jánoshalmi, kunszentmiklósi, monori és szegedi kistérségekben csak egy-két település tartozik a tervezési területbe, vagynagyon hiányosak az adatok. 2 Cegléd város tanyáinak (1339) csak 12%-ára van adat. 3 A csongrádi kistérségre nincs elegendô adat, csak Csongrád településre.4 Dabas település tanyáinak csak 8%-ára van adat.5 A létezô tanyák 4%-a halmozottan hátrányos helyzetû, lakatlan (Kecelen sok ilyen tanya van).

Bajai1 47 19 8 42 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Ceglédi2 12 3955 397 10 250 6 146 58 67 27 37 15 35 9 11

Csongrádi3 2 1298 46 4 219 17 118 54 68 31 33 15 13 1 2

Dabasi4 13 647 94 15 139 21 79 57 24 17 36 26 14 2 8

Jánoshalmai1 13 42 1 2 1 2 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Kecskeméti 11 5967 761 13 612 10 350 57 94 15 94 15 82 9 37

Kiskôrösi5 17 3819 862 23 724 19 340 47 120 17 264 36 187 11 147

Kiskun-félegyházi 12 4592 541 12 369 8 160 43 61 17 148 40 132 16 97

Kiskunhalasi 15 3270 347 11 514 16 250 49 99 19 165 32 83 17 57

Kiskunmajsai 17 2390 346 14 206 9 64 31 53 26 84 41 67 6 36

Kisteleki 9 2762 66 2 316 11 166 53 53 17 97 31 14 1 12

Kunszentmiklósi1 0 364 12 3 124 34 36 29 33 27 55 44 5 0 4

Monori1 12 15 1 7 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Mórahalmi 12 5472 303 6 257 5 114 44 98 38 45 18 12 2 6

Szegedi1 3 1145 19 2 166 14 82 49 56 34 28 17 2 0 2

Meg

szûn

t ta

nyák

%

Léte

zô t

anyá

k db

Vill

amos

ene

rgiá

val e

l nem

láto

tt t

anyá

k db

% a

léte

zôk

%-á

ban

db % a

léte

zôk

%-á

ban

Ebbô

l: la

kó d

b

% a

neh

ezen

elé

rhet

ôk %

-ába

n

Gaz

dasá

gi d

b

% a

neh

ezen

elé

rhet

ôk %

-ába

n

Laka

tlan

db

% a

neh

ezen

elé

rhet

ôk %

-ába

n

Neh

ezen

elé

rhet

ô és

vill

any

nélk

üli

Ebbô

l: sz

ociá

lis n

ehéz

sége

k és

neh

ezen

elé

rhet

ô és

vill

any

nélk

üli

Ebbô

l: la

katla

n és

neh

ezen

elé

rhet

ô és

vill

any

nélk

üli

Nehezen elérhetô tanyákHalmozottan hátrányos

helyzetek

Kistérség


P R A X I S

Kritikus a halmozottan hátrányos helyzetû ta-nyák sorsa (3. táblázat). Ezek közé azokat sorol-hatjuk, amelyeknél a szociálisan hátrányos helyzetvagy a lakatlanság együttesen fordul elô a villamos-energia-ellátás hiányával és a nehéz megközelí-thetôséggel. A felmérés kiindulópontját képezô vil-lamosenergia-ellátás a létezô tanyák egytizedén(3804, 11%), illetve a mûködôk (gazdasági vagylakófunkciójúak) 6%-án (1561) hiányzik. Figye-lemre méltó a lakatlan helyek magas aránya az ellá-tatlanok között, megengedve azt a következtetést,hogy ezek a tanyák többek között a villamossághiánya miatt váltak lakatlanná. A nehezen elérhetôtanyák szintén 11%-ot képviselnek a létezô tanyákközött. Legnagyobb részük (49%) lakófunkciójútanya, amelyeknél a megközelíthetôség a munkábaés iskolába vagy orvoshoz járáshoz nagyon fontoslenne. Elég sok a nehezen elérhetô lakatlan tanya is(28%); feltehetô, hogy a rossz elérhetôségnek ko-moly szerepe volt az elnéptelenedésükben. A ne-hezen megközelíthetô tanyák közel egyötödében(646, 17%) nincs villany, ennek 11%-ára jellemzôvalamilyen szociális hátrány, kétharmaduk (65%)pedig lakatlan. Mindezek alapján egyértelmû a vil-lamosenergia-ellátás és a megközelíthetôség szere-pe a tanyák fennmaradásában.

A HOMOKHÁTSÁG TÁJI ADOTTSÁGAI

A Homokhátság nem önálló tájrendszertani kate-gória, a Duna-Tisza közi síkvidékbôl, a Duna mentisíkságból és az Alsó-Tiszavidékbôl fog összeterületeket. Kedvezô ökológiai adottsága többekközött a napfénytartam, a tenyészidôszak nagyhôösszege, a homoktalaj gyors tavaszi felmele-gedése. Kedvezôtlen adottságként a szélsôségeket:az aszályra hajló klímát, a többnyire szélsôségesvízháztartású, kis humusztartalmú talajokat, adeflációveszélyt, az alacsony talajvízszintet és atalajvíz szélsôséges éves dinamikáját, esetenként abelvíz és a másodlagos szikesedés veszélyétemlítjük (Dóka 2006). Legjellemzôbb talajtípusai afutó- és humuszos homoktalajok. Fontos jellemzôjea mozaikosság a talajadottságokat, a vízháztartástés a felszínborítást tekintve egyaránt. Védett te-rületei a nádasok, nyílt homokpusztai gyepek,homoki sztyepprétek, borókás-nyárasok, szikesrétek, kisebb kiterjedéssel a mocsárrétek, láprétek,

mézpázsitos-vakszikesek, homoki tölgyesek körétölelik fel.

Az országos értékekkel egybevetve a Homok-hátságra jellemzô a szántó valamivel kisebb, va-lamint a szôlô, a gyep és az erdô valamivel nagyobbaránya. A hátság tájhasználatában a szántó a meg-határozó (42%), amelyet az erdô és a gyepterületekkövetnek. A Homokhátság egésze domináns mezô-gazdasági tájhasználatot mutat. A vegyes mûvelésûkategória a tanyás gazdálkodásnak feleltethetô meg,a legtöbb tanya ilyen területen található. A Homokhátság szintjén ennek aránya 8%, ezzel anegyedik legjelentôsebb területhasználatot képviseli.A mûvelési ágak változását tekintve a Homok-hátságra is a mezôgazdasági területek csökkenésejellemzô. 1990-2000 között a legnagyobb mértékbenéppen a homoki gazdálkodásban és régen a homokmegkötésében meghatározó szerepet játszó szôlô- ésgyümölcsterületek csökkentek (Farkas J. Zs. 2006).

A Homokhátság táji változatosságának megfele-lôen a területhasználatban kistérségenként jelentôskülönbségek mutatkoznak. A tanyák táji jelen-létének eltérô mértékét mutatja a vegyes mûvelésûmezôgazdasági terület megoszlása, mely a kevéstanyával rendelkezô bajai és jánoshalmi kistérség-ben nagyon alacsony, ezzel szemben a szegedi és amórahalmi kistérségben jelentôs, de átlagon felüli akiskunhalasi és a kiskunmajsai kistérségben is. A legtöbb kistérségben a szántó a domináns mû-velési ág, de a bajai, a dabasi és a kiskunhalasikistérségben jelentôsebb az erdô, a kunszentmikló-siban pedig a gyep. Kiemelkedô a szôlôterületaránya Kiskôrös térségében, a csongrádi és a szege-di térségben pedig szembetûnô a kevés erdô. Azagglomerálódással van összefüggésben a településiterület magasabb aránya a monori kistérségben.

A Homokhátság Európában egyedülálló telepü-léstörténeti, táji, természeti értékekkel bíró, fenn-tartásra, megôrzésre érdemes kultúrtáj. A dominánsmezôgazdasági tájhasználat miatt kiemelt szerepetkap a fenntartható vagy értékfenntartó mezôgaz-dálkodás, vele a mezôgazdaság multifunkcionali-tása, aminek értelmében az agrárium egyfelôlminôségi árut elôállító termelô, másrészt a termé-szeti, tájképi és kultúrtörténeti értékek megôrzésételôsegítô, a termôhelyi alapokat fenntartó társadal-mi szolgáltató ágazat. Míg a növénytermesztésszempontjából kedvezô adottságú és környezetilegkevésbé érzékeny területeken az árutermelô


funkció dominál, addig a környezetileg sérülékenyvagy természetileg értékes térségekben a mezôgaz-daság természeti értékeket és tájképet fenntartófeladatkörének kell elsôdlegesnek lennie. A célolyan környezethasználati rendszer kialakítása,amely elôsegíti a természet- és tájvédelmi szempon-tok érvényesülését, valamint a helyi közösségekmegélhetését és megmaradását. A kistérségekgyenge termôhelyi adottságú, szélerózióra, aszály-ra érzékeny területein kívánatos a mozaikostájhasználat, a homoki gyepek, erdôsávok, erdô-foltok, extenzív szántók térnyerése, a tájfenntartásbázisát jelentô, hagyományos tanyai gazdálkodásterületeinek megôrzése. A kedvezôtlen adottságúhomok-, szikes és láptalajokon az értékfenntartógazdálkodási rendszerek legfôbb feladata a vízjártaterületek hasznosítása, a homokpuszták fenn-tartása, valamint a térségben élôk, elsôsorban atanyai lakosok jövedelmének kiegészítése, így anépesség megtartása. A tájhasználat-váltás lehet-séges irányai a homoktalajokon a gyepesítés, mezô-védô erdôsávok, kisebb erdôfoltok létesítése, a ked-vezôbb adottságú humuszos homoktalajokon akertészeti kultúrák, ültetvények kialakítása,amennyiben az öntözés feltételei biztosítottak. A ta-nyákon élôk jövedelemszerzésében, illetve jövede-lem-kiegészítésében a jövôben is meghatározószerepet játszanak a kertészeti kultúrák. Belterjesszántóföldi növénytermesztésre a futó- és humu-szos homoktalajok elsôsorban gyenge víztartóképességük miatt alkalmatlanok.

A TANYÁK HELYE A TÁJBAN ÉS A TELEPÜLÉSSZERKEZETBEN

A tanya az Alföldnek a természetes környezetifeltételekhez leginkább alkalmazkodott település-formája, ennek megfelelôen a tanyai építészet ésgazdálkodás változatos, sokszínû, a tanyák tájhozés természethez való viszonya pedig különleges(Ónodi G. 2006). A táj, az épület, az ember harmó-niájának megjelenítésében a tanya komoly tradí-ciókat hordoz (Kiss A. 2006). Fontos értéke, hogymegfelel a fenntartható fejlôdés, az integrált vidék-fejlesztés, a multifunkcionális mezôgazdaság euró-pai fejlesztési modelljének. A környezeti adottságokfelértékelôdéséhez kapcsolódó kereslet új tanya-funkciókat hívhat életre a korszerû mezôgaz-

dálkodás, az üdülô- és lakófunkció, valamint a tu-rizmus és a vendéglátás területein.

A Homokhátság településeinek külterületén (abokortanyák kivételével) a tanyás településszer-kezeti típusok valamennyi formája megtalálható.Egyaránt elôfordulnak szórt tanyás jellegû részek,szabályos tanyasorok. E két típus közötti átmenet,az úgynevezett laza tanyasor, ahol a szórványjellegmégis mutat valami rendezettséget. A legtöbbtérségben a szórt tanyás jelleg dominál, de tanya-sort is találunk szinte mindenhol.

A táji, építészeti és kulturális örökség értékénekelismerése tükrözôdik abban, hogy a felmérésben alétezô tanyák 6%-a (2084) kapott ilyen besorolást.(Ezt a kategóriát nem egyenlô mértékben jelölték atanyafelmérésben a helyi szakemberek, emiatt ezekaz adatok csak részleges képet mutatnak a ténylege-sen tájképi jelentôségû, építészeti vagy kultúrtör-téneti értéket képviselô tanyákról.) E tanyák közelfele (47%) gazdasági, elsôsorban mezôgazdaságifunkcióval rendelkezik, valamivel kisebb a lakó-tanyák aránya (43%). A táji, építészeti értéket képvi-selô, de lakatlan, használaton kívüli tanyák komolypotenciált rejtenek magukban, amelyet azért is cél-szerû lenne kihasználni, mert e tanyák összedô-lésével a tanyás tájkarakter tovább szegényedik. A lakófunkciójú, különösen a szuburbán tanyákesetében a tájba illeszkedés, a hagyományos tanyaiépítészet jövôje a kérdés. Néhány nagyváros kör-nyéki, korábban jellemzôen tanyás terület a tájjellegrohamos elhalványodására hívja föl a figyelmet, atájban korlátozás nélkül gyarapodó lakófunkciófelemésztheti a tájat (Kiss A. 2006).

Az alföldi tanyarendszert, az itt található magyartanyavilágot sajátos, megôrzendô értéknek kell te-kinteni, melynek fejlesztése csak a meglévô egyeditelepülésszerkezeti és építészeti értékek, tájgazdál-kodási hagyományok és a természeti-táji környezetegyüttes értékelésén alapulhat. Ennek megfelelôen atanyás térségek revitalizálását megfogalmazza a2005-ben megújított Országos Területfejlesztési Kon-cepció, és az Országos Területrendezési Terv folya-matban lévô felülvizsgálata is kitér erre a térségtí-pusra. Az egyes települések érvényes helyi rendele-tei között jelenleg indokolatlan különbségek vannaka tanyás területekre vonatkozóan, azzal együtt, hogytöbbé-kevésbé egységesnek mondható a tanyavilágés természeti környezete. A kistérségi térszerkezetitanulmánytervekben tett fontosabb javaslatok:


P R A X I S

� Településenként speciálisan a külterületekre,tanyás térségekre vonatkozó értékfeltáró, de aproblémákat is felmutató vizsgálatok szüksége-sek.

� Készüljenek kistérségi szintû fejlesztési koncep-ciók, amelyek a mezôgazdasági, erdô- és vízgaz-dálkodási területek fejlesztésével összhangbankiemelten kezelik a tanyák kérdéseit.

� Javasolt meghatározni kistérségi szinten azokat atanyás területeket (települési, közigazgatási ha-tároktól függetlenül), amelyek településszer-kezeti vagy tájképvédelmi szempontból értéke-sek, kiemelhetôk, ezekre rendezési ajánlásokatkell kidolgozni.

� Meg kell vizsgálni az agrár-környezetvédelmiszempontú besorolásokat (érzékeny természetiterületek) és ezeknek a tanyás gazdálkodási mó-dokhoz való viszonyát, a tájgazdálkodás kistér-ségi szintû irányelveinek kidolgozásával. A ta-nyákat a mozaikos tájhasználat lényegi elemei-nek, sajátos tájfenntartó szerepû bázisainak kelltekinteni.

� Ahol ez indokolt lehet (például védett természetivagy tájképvédelmi területen, egységes, hagyo-mányos, védendô szerkezetû tanyacsoportoknál,tanyasoroknál), javasolt az új tanyák létesítésé-hez építési helyeket, építési sávokat is kijelölni arendezési tervekben.

� Tájba illeszkedô tömegformákat, épületléptékeketkívánatos kialakítani.

� Ki kell térni a szabályozásokban a tanyák körülifásításokra, a birtokközpontok zöldfelületeinekkialakítási részleteire és a tájfásításra is (mezô-védô erdôsávok, út és vízfolyás menti fasorok,határmezsgyék növénysávjai).

� Az intenzív zöldségtermesztést szolgáló fóliasát-rak, üvegházak létesítési, építési feltételeit is megkell határozni.

� Ki kell dolgozni a szükséges, ám a jelenlegijogszabályi keretek (OTÉK) között mezôgaz-dasági területeken nem elhelyezhetô kiszolgáló,kereskedelmi-szolgáltató, vendéglátó, borturiz-mussal összefüggô vagy üdülési, idegenforgalmilétesítmények építési feltételeit (és lehetôlegkonkrét helyeit is).

� Szükség van a helyi hagyományokat korszerûentovábbfejlesztô típustervekre, beépítési javasla-tokra.

JÖVÔKÉP A TÁJBAN

Az alföldi tanyás térségek degradációja alapvetôenveszélyezteti a táj és benne a sajátos természeti,néprajzi értékek, gazdálkodási hagyományok fenn-tarthatóságát. Segítô intézkedések nélkül az országés egyben Európa egyedi élô, településtörténetikincse tûnhet el pótolhatatlanul. Amennyiben nemsikerül a népesség megtartásának és a tanyavilággazdasági fejlôdésének feltételeit biztosítani, a tájtovább degradálódik, hagyományos „tanyai”élelem-termékeink egy része eltûnik, az új funkciók(második otthon, tanya-turizmus) elszigetelt jelen-ségek maradnak. A külterületen tovább növeked-nek a szélsôséges társadalmi és építészeti-kör-nyezeti konfliktusok, tovább romlik a közbiztonságés a tanyai közösség mentális állapota. Eltûnik asajátos életmódhoz kötôdô, generációkon keresztülátadott tudás és hagyomány (negatív jövôkép).Amennyiben sikerül, remény van a tanyák és tár-sadalmuk nagyobb részének megújulására, meg-maradnak az eredeti tanyás kultúrtáji funkciók, smegfelelôen fogadják be az újakat. A tanya az orga-nikus gazdálkodás színtere lesz, ahol egészségesélelmiszert állítanak elô, kifejlôdik a tájra és a tradí-ciókra épülô turizmus. A városi életmóddal szem-ben alternatív életvitelre, természet közeli életmód-váltásra, távmunkára nyílik lehetôség (pozitívjövôkép). (Egy új tanyastratégia vázlata 2005. MTARKK ATI, Csatári B. alapján.)

FEJLESZTÉSI IGÉNYEK ÉS LEHETÔSÉGEK

A tanyás térségek fejlesztésének jelenlegi fázisábana kistérségi térszerkezeti tanulmánytervekbenhárom területre irányult a figyelem: � Villanyárammal való ellátás. Javaslat az energia-

ellátás módjaira. A gazdaságosság függvényébenez lehet hagyományos vezetékes (20 kV-os ve-zetékrôl vagy transzformátorról), megújulóenergiára alapozott egyedi ellátás (például nap-cella, biomassza csoportos villamos ellátókiserômû, bioolaj-motoros áramfejlesztô, napcel-la- és szélerô-telep, geotermikus kiserômû stb.).

� Az elérhetôség javítása. A kistérségi tanulmány-tervekben az elérhetôség szempontjából leg-rosszabb helyzetben lévô tanyák körére készült


javaslat az úthálózat fejlesztésére, „javítottföldút” minôségben, településenként átlagosan10 km-es mértékben, három ütemben.

� Társadalmi-kulturális infrastruktúra fejlesztése,közösségi terek létrehozása. A korábbi tanyasiiskolák mintájára szükség van a tanyán élô éstevékenykedô népesség információszerzési, kul-turális és közösségi igényeit kielégítô minimálisháttér infrastruktúrára. Ahol még megvannak aKlebelsberg-iskolák, ott kézenfekvô ezekfelújítása és közösségi használata. Ahol márnincsenek vagy nem elérhetôek, elsôsorban alakatlan tanyák közül lehet erre a célramegfelelôt választani.

A tanyás térségek problémái nem szûkíthetôk leegyetlen tényezôre, például a villany nélkülitanyákra, a rossz külterületi utakra, a mezôgaz-daság jövedelmezôségi problémáira vagy a rosszközbiztonságra, hanem a környezeti, szociális, kul-turális, közösségi és gazdasági aspektusokkalegyaránt foglalkozó komplex megoldást kívánnak.A gondolkodás és a fejlesztés igényli egy mai viszo-nyokra alkalmazható tanyadefiníció megalkotását,továbbá a tanya rendszerszerû felfogását (Csatári2006). A problémák összefüggenek a Homokhátságvízháztartási gondjaival, a megújuló energia alkal-mazási lehetôségeivel s a gazdálkodási modellvál-tás kényszerével. A kistérségi térszerkezeti tanul-mánytervek hátterét képezô, a tanyás térségek hely-zetének javítását célzó fejlesztési program ezért át-fogó célként jelöli meg a következôket.

Az életképes tanyák fennmaradásának biztosításaa funkcionális megújulás elôsegítésével, a gazdasá-gi, infrastrukturális feltételek megteremtésével; atanyai lakosság életminôségének javítását az infra-struktúra fejlesztésével, a szolgáltatások elérhetôb-bé tételével és a foglalkoztatás elôsegítésével; atanyás térségek tájrehabilitációját a tanyák tájfenn-tartó funkciójának megerôsítésével; és a tanyák táji,építészeti és kulturális örökség értékeinek megôr-zését. Specifikus célként pedig a következôket tar-talmazza. � Az elektromosenergia-ellátás megoldása.� A szabályozás és a tervezés rendszerének meg-

újítása.� Szociális problémák kezelése, egészségügyi

ellátás fejlesztése, a szolgáltatások elérhetôsége.� Az oktatáshoz, képzéshez, kultúrához jutás

javítása, az igényekhez igazítása, közösségi, kul-turális terek megújítása.

� A közbiztonság javítása.� A tanyák tájfenntartó szerepének megôrzése.� A foglalkoztatás, ezáltal megélhetés és jövedelem

biztosítása a tanyán élô népesség számára.

A tanyarendszer jövôjét egymással ellentétesenható tényezôk, a tanyatulajdonosok többféle igényeés érdeke, eltérô települési sajátosságok alakítják. A Homokhátság tanyavilága korántsem homogén,és a felmérésbôl a további differenciálódás folyama-ta olvasható ki. Lehetséges, hogy a régi tanyavilág,a hagyományos tanyai gazdálkodás idôvel eltûnik,vagy legalábbis háttérbe szorul, de egészen bizo-nyos, hogy lehet olyan új funkciókat és sajátosellátási módokat találni, amelyek biztosítják atanyák életképességét, fennmaradását. Egy ilyenmódon modernizálódó tanyavilág szép példájalehet a hagyomány és a megújulás összekapcso-lódásának.

Czene Zsolt,tervezô, VÁTI Kht. Stratégiai Tervezési és Értékelési

Igazgatóság, Budapest

Jávor Károly, irodavezetô, VÁTI Kht. Stratégiai Tervezési és

Értékelési Igazgatóság, Budapest

Majorné Vén Mariann, tervezô, VÁTI Kht. Térségi Tervezési Iroda,

Budapest

IRODALOM

Csatári B. - Kanalas I. (2006a): A homokhátsági tanyák jelene ésterületi jellemzôik. - A falu 2006/2. p. 27-34.

Csatári B. - Kanalas I. (2006b): A progresszió fogalmánakértelmezése a Homokhátság tanyás térségeiben. - A falu2006/2. p. 95-105.

Csatári B. (2004): A tanyák változásairól általában. A tanya mintrendszer. - Tanyai kaleidoszkóp. A 2002-2003. évi tanyakol-légium munkájának eredményei. P. 6-18.

Dóka R. (2006): A homokhátsági tanyák természeti környezetivonatkozásai. - A falu 2006/2. p. 43-51.

Farkas J. Zs. (2006): A mûvelési ágak változásai aHomokhátságon. - A falu 2006/2. p. 79-87.

Kiss A. (2006): Tanyák a tájban. - A falu 2006/2. p. 35-41.Ónodi G. (2006): Globális mintázatok és a tanyák. - Vigília.

2006/március. www.vigilia.hu//2006/3/onodi.htm Átfogó fejlesztési program a tanyás térségek helyzetének a

javítására. I. Helyzetfeltáró vizsgálat és elemzés. II. Stratégiaiprogram javaslat. VÁTI Kht. - MTA RKK ATI. 2005.

Egy új tanyastratégia vázlata 2005. MTA RKK ATI


A Medves-vidék az Északi-középhegység vál-tozatos felépítésû és formakincsû kistája. A termé-szeti szépségekben bôvelkedô térség sajátossága,hogy területén az 1960-as évekig országos fontos-ságú szénbányák, az 1980-as évek elejéig pedigfokozatosan csökkenô jelentôségû bazaltbányákmûködtek. Ennek köszönhetôen a terület egyrészén az ember ún. ipari tájat hozott létre. Az em-beri tevékenység a tájváltozásra szinte mindignegatívan hatott mind esztétikai, mind ökológiaiszempontból. A bányászat befejezése óta nô a turiz-mus jelentôsége, s elôtérbe került a táj szépségemint turisztikai vonzerô.

Az idegenforgalom fellendülése abból fakad,hogy az emberek menekülnek a megszokott kör-nyezetükbôl. Ha a város természetre vágyik, „betöra szórakoztatóipar” a tájba: síparadicsomokat, golf-pályákat, sportcentrumokat hoznak létre, szál-lodák, bevásárlóközpontok, hétvégi házak épülnek.Az épületek nagyobb része negatívan hat a tájra,megváltoztatja annak karakterét, így esztétikailag iszavaró hatású. Az ilyen üdülôterületeken azonban,ahol a táj áruvá vált, a pihenni vágyó embereket las-

san-lassan utoléri az, ami elôl menekülni próbáltak.Korábbi vizsgálataink megállapították, hogy bár

a térség jelentôs turisztikai potenciállal rendelkezik,annak kihasználtsága ma még nem megfelelô.Bemutattuk, milyen lehetôségek vannak a turizmusfejlesztésére, sôt településekre lebontva felvá-zoltunk egy lehetséges jövôképet is arról, hogyhogyan képzeljük el a turizmus és természetvé-delem kapcsolatát a Medves-térségben. Írásombanmegkísérlem összefoglalni ottani tájesztétikaikutatásainkat.

AZ ELEMEK ÖSSZHANGJA

Elôször egy olyan szempontrendszert határoztunkmeg, amelynek segítségével megítélhetôk a Med-ves-térség tájesztétikai értékei. Emellett vizsgáltuka táj megjelenését (látványát), attraktivitását, ter-mészetességét (naturalitását) és a táji elemek kont-rasztosságát. Bár a táj esztétikai megítélése számosszubjektív elemet hordoz, mégis vannak olyanszempontok, amelyek segítségével a táj szépségeértékelhetô.

Természet és látványA tájkép értékelése a Medves-vidéken

P R A X I S

A Medves-vidék a kutatási területtel


A forma (alak) a táj egyik legszembetûnôbb tulaj-donsága. Gyakran a táj típusát is ennek alapjánhatározzák meg. A táj egységességét, esztétikus-ságát a harmonikusan összetartozó formák együtte-se jellemzi.

A Medves-térség változatos felszínformákkaljellemezhetô. A terület mind makro-, mind pedigmikro-formákban gazdag. A bányászat után vissza-maradt meddôhányók nem természetesek, a tájszépségét gyakran elrontják.

A Medves-vidék legjellemzôbb természetes for-mái: a Medves-fennsík, amely Közép-Európa leg-nagyobb bazaltplatója (magyarországi területemintegy 7 km2), amit bazaltkúpok kereteznek. A legmagasabb csúcsokra stratégiai jelentôségükmiatt már a 13. században várakat építettek. Ezek akultúrtörténeti emlékek növelik a táj esztétikaiértékét. A valódi vulkáni kúpokhoz hasonló, igenlátványos, bár mesterséges formák a salakkúpok,amelyeket vízmosások tagolnak.

A méret abszolút és relatív értelemben is megad-ható. A nagy abszolút méretek általában különlegesvonzerôt jelentenek. Ha azonban hiányzik a válto-zatosság (ez a monotónia), akkor unalmas, taszító islehet az óriási méret (például egy hatalmas pusz-taság). Területünkön hiányoznak az igazán gran-diózus méretû formák, emberi léptékén még a leg-nagyobb összefüggô felszínként megemlíthetôMedves-fennsík sem változtat.

A relatív méreteknek az egyes tájelemek, foltokegymáshoz viszonyított arányának megítélésébenlehet szerepe. Egy hegyoldal esztétikusabb, ha nemcsak összefüggô erdô borítja, hanem nyílt (tisztá-sok, újulat) és erdôvel borított (zárt) területek vál-takoznak kb. 30:70 százalékos arányban. Így tu-

lajdonképpen esztétikai szempontból a változatosvegetációjú terület az értékesebb, aminek kiala-kításában a Medves-vidéken is jelentôs szerepet ját-szott az ember.

A természeti táj váltakozó méretû, formájú elemeiáltalában összhangban vannak egymással. Ez te-remti meg egy táj harmóniáját, egységességét. Azesztétikai megítélésben elsôsorban a felszín megje-lenése a meghatározó. Ezért a többi tényezôt is amorfológiával vetjük össze.

A mûvi elemeket akkor tekinthetjük tájba illesz-kedônek, ha formájukat és anyagukat tekintve isharmonizálnak a közvetlen, esetleg a tágabb kör-nyezet természeti formáival, természetes anyaga-ival. A tiszta térélmény segíti a tájékozódást, ezáltalpozitív kép alakul ki a területrôl. A megfelelô térér-zet kialakulásához bizonyos zártság (lehatároltság),mélység (elôtér, középtér, háttér) és térmagasságszükséges. Ha a térhatároknak egy bizonyos részemegvan, akkor a hiányzó szakaszokat a szemlélô aképzeletében pótolja.

Vizuális szempontból a látvány lehet nyílt (pél-dául a Medves-fennsík gyeppel borított legelôi),áttört (ilyenek a fennsík felhagyott legelôin a ritkásfacsoportok) és zárt, mint a beépített területek (ipar-területek), illetve a Medves-peremi erdôségek. A különbözô vonalas szerkezetû objektumok (út,kerítés), illetve területhatárok, amelyek irányítják a tekintetet, emelik a térhatást és dinamikát sugároznak.

Az eltérô mûvelési ágak, területhasználati módokhatárán alakulhatnak ki a szegélyek, általuk válikláthatóvá a tájszerkezet. A szegélyek hatását fokoz-za a fény-árnyék hatás, a színek és formák kont-rasztja, valamint a zártság és a nyitottság érzete.

Somoskô vára a Sátorossal

A Salgó-vár alkonyi sziluettje


A táji elemek hasonló jellegû felépítésében ésezek egymásutániságában nyilvánul meg a szem-lélôt megnyugtató folyamatosság. Az ilyen hasonlóelemek (terek) többszöri megjelenése adja a táj rit-musát, amely többnyire pozitív hatású, de egy bi-zonyos határon túl unalmassá is válhat. Egyfajta rit-must képviselnek a Medves-fennsík egymássalpárhuzamosan kialakult eróziós barázdái.

Egyes táji elemek uralkodó hatásúak különlegesformájuk, méretük, anyaguk vagy színük révén(dominancia). Éppen ezért válhatnak tájékozódásiponttá, de akár a táj szimbólumává („névjegykár-tyájává”) is, mint pl. a somoskôi bazaltömlés, amelykülönleges formája miatt egyedülálló értéketképvisel Közép-Európában.

A HELY SZELLEME

Az élô és élettelen tájelemek sajátos illeszkedésévelezek egy megjelenési egységgé formálódnak. Azegyediség fogalmánál az elemek összjátéka (har-móniája), az általuk alkotott mintázat és ennekössze nem téveszthetôsége játsszák a legnagyobbszerepet, ami a méretekben, az anyagokban, aszerkezetben nyilvánul meg. Kutatási területünkönerre kiváló példa a Ravaszlyuk különleges,állandóan változó homokkôszurdoka.

Az ember alapvetô esztétikai igénye a vizuálisváltozatosság. A természeti táj diverzitását vál-tozatos földtani fejlôdés, heterogén kôzettani, talaj-tani és geomorfológiai felépítés jellemzi. Mindeh-hez változatos bioszféra társul. Az ökológiai diver-zitás hozzájárulhat a táji sokszínûség kialakulá-sához, de a táji változatosság is elôsegítheti a

fajgazdagság kialakulását. Az is elôfordulhat, hogyaz egyik tényezô kellô változatossága ellenére semalakul ki a másik diverzitása. A táji diverzitásigazán akkor értékes, ha jelentôs (nem csak sokféle,hanem értékes fajok) ökológiai (faji) diverzitássaljár együtt, bár ennek tájesztétikai szempontbólritkán van jelentôsége. Az emberi tevékenységnövelheti vagy csökkentheti a táji diverzitást.

A változatosság lehet térbeli (a képi elemekkülönbözôsége, kontrasztok) és idôbeli (a táji ele-mek változása évi és napi ritmus szerint). Az idô-járás elsôsorban a fényviszonyokat, a színek inten-zitását befolyásolja, de ide sorolhatjuk a különbözôformájú felhôket és a különleges légköri jelensé-geket (pl. a szivárványt) is. Az idôjárás megváltoz-tathatja a táji elemeket.

A táj megjelenése évszakonként is jelentôs kü-lönbségeket mutat. Télen gyakran sápadt fény-viszonyok jellemzôek. A lombkorona hiánya miatt adomborzat jól felismerhetô. Tavasszal újraéled avegetáció, virágba borul a természet, a világoszöldszín dominál. Nyáron éri el a vegetáció a maximálissûrûségét, s a legnagyobb fényintenzitás miatt aszínek tisztán jelennek meg. Ôsszel az erdôk színe-sednek, ilyenkor a vöröses-sárgák túlsúlya jellemzô.

A fények változó beesési szöge és intenzitása mi-att a nap folyamán erôteljesen változik a térhatás.Oldalfénynél emelkedik ki legjobban a plaszticitás,ellenfényben a táji elemek nem vehetôk ki tisztán,ezért a tér nagyobbnak tûnik.

Általánosságban kijelenthetô, hogy minél na-gyobbak a kontrasztok, annál hatásosabb a feltárulókép. A fényviszonyok elsôsorban az évszaktól, anapszaktól és az idôjárástól függnek. A világosságfoka a táj megjelenését nagyban változtatja. A vilá-gos színû területek nagyobbnak tûnnek, mint asötétek. Egyébként a színeknek is fontos szerepükvan a térérzet kialakításában. Általános megálla-pítás, hogy a piros, narancs vagy sárga, vagyis me-leg színû tárgyakat közelebbinek érezzük, mint akék, zöld színûeket.

Ide tartozik még a természetben ritkán, fôleg víz-felületekhez kapcsolódó jelenség: a tükrözôdés és acsillogás, ami néhány ásványnál és növényfajnál iselôfordul. A tükrözôdés révén az embert érôvizuális ingerek száma nô, és vízszintes tengelyûszimmetria jön létre. Területünkön két jelentôsvízfelület található: a Tehenesi-horgásztó és aKözép-bánya tava.

P R A X I S

A somoskôi bazaltömlés


Az anyagok, illetve ezek felszínének jellemzôje(annak mintázata) a textúra, amely a falevéltôl azerdôig több szinten jelenhet meg. A mesterségesfelületek legnagyobb része sima, mintázat nélküli.

A táj maga is hordoz csak reá jellemzô tulajdonsá-gokat. A vonzó tájrészletek a tájtényezôk külön-leges együttesét alkotják és így az adott helyrevonatkoztatható, sajátos egységben megjelenôegyedi értéket képviselnek. Ezt tekinthetjük a „helyszellemének” (genius loci). Ezek azok a többnyiretermészeti látványosságok, amelyeket az emberekmindenféle esztétikai elemzés nélkül is a legszebb-nek tartanak. E sajátos katarzisélmény kialaku-lásában szerepet játszanak az elôzôekben tárgyaltszempontok is.

Az ilyen látvány teljességét az értelmünkkelfelfoghatjuk, de a képzeletünk már nehezenbirkózik meg vele. A potenciális – de nem valós –veszély érzete még érzékletesebbé teszi az élményt,pl. amikor egy korláton át egy szurdok mélységeibenézünk. E különleges tájak (tájrészletek) gondoskezelést igényelnek, s az emberi beavatkozást ke-rülni kell, mert gyakran a legkisebb változtatásmegszüntetheti a hely különlegességét (pl. akilátást).

KÉPESLAPOK A TÁJRÓL

A képeslapok „eladják”, ugyanakkor jellemzik atájat. A képeslapnak ezért az eladandó táj imázsá-nak megalkotásán túl jelentôs reklámhordozófunkciója van. Az adott tájról és annak karakterisz-tikus elemeirôl a látnivalók leltáraként adják a leg-gyorsabb és legszélesebb körû áttekintést. Ezért vannagy jelentôsége annak, hogy mi kerül rá a képes-levelezôlapokra.

Tájesztétikai kutatásunkhoz forrásként a Medves-vidéket bemutató, 1899-tôl megjelentetett 308 ké-peslapot használtunk. A lapokat különbözô szem-pontok szerint értékeltük. Elôször arra voltunkkíváncsiak, hogy a vizsgált, több mint száz év alattmikor adták ki a legtöbbet és a legkevesebbet. Ezekaz adatok természetesen a sokféleségre vonatkoz-nak, nem pedig a nyomdai példányszámra. Megál-lapítottuk, hogy a legtöbb képeslap a két háborúközött, a harmincas években jelent meg, ami a gaz-dasági világválság utáni konjunktúra eredménye.Érthetô módon a második világháború évtizedébenjelent meg a legkevesebb, majd az újjáépítés után a60-as és a 70-es években ismét megközelítette aháború elôtti idôszak mennyiségét.

Vizsgáltuk a táj képi szerepét is, a természetes(természet közeli) és a mesterséges képi elemekszázalékos arányának kifejezésével.

Természetes (természet közeli) tájként (tájképielemként) kezeltük az erdôs, bokros, rét, legelô ka-tegóriákat (noha ezek is többé-kevésbé antropogénhatás alatt állnak); mesterséges elemeknek az inten-zíven mûvelt, sérült (mint pl. egy külszíni bánya),valamint beépített területek mellett a kopár meddô-hányós területeket neveztük. Figyelembe kell azon-ban venni, hogy például a külszíni bányák a rekul-tivációval vagy a növények betelepülésével újra ter-mészetes (természet közeli) tájjá válhatnak, mintahogy a felhagyott mezôgazdasági területek is.

Így a képeslapokon látható felszínborítás, illetveterülethasznosítás alapján döntöttünk a természetesvagy mesterséges kategóriák között. Ennek meg-felelôen a táj képi szerepe lehet uralkodó, amikor a természetes elemek a képen meghaladják az 50%-ot; egyenrangúnak tekinthetjük, amikor azarány 50-50%-os és alárendeltnek, amikor a mester-séges képi elemek aránya haladja meg az 50%-ot,azaz kizárólag háttérként szerepelnek a képes-lapokon természetes (természet közeli) tájak. A táj-

A Ravaszlyuk homokkôszurdoka


képet ábrázoló képeslapok legnagyobb részében atáj uralkodó jelleggel jelenik meg.

Az értékelés leginkább szubjektív része a táj(kép)-élmény meghatározása volt. Az élmény alapvetôenakkor tekinthetô pozitívnak (tetszetôs, látványos),amikor a mesterséges elemek alárendelt szerepetkapnak, bár az élmény kialakulásában szerepetjátszhatnak a mesterséges tájképi elemek is, pl. egyvár. A változatosság, a természetesség alkotó eleme-ként említhetô, de a pozitív tájélmény kialaku-lásában fontos megemlíteni még a színek és a fé-nyek szerepét is. Éppen ezért pozitív élményeketokozhat egy intenzíven mûvelt, különbözô színûparcellákból álló mezôgazdasági terület, ugyan-akkor nem okoz feltétlenül kellemes élményt egysûrû, sötét, természetes erdô képe. A tájélmény ak-kor semleges, ha egyhangú (egyszínû), homogéntájképet látunk, hiányzik a kontraszt, a mozgal-masság (változatosság). Ebben az esetben gyakranaz sem lényeges, hogy a természetes és mesterségeselemek milyen arányban vannak jelen a képen. Vé-gül negatív tájélmény a pusztuló, elhanyagolt,degradált táj. Ennek ellenére pl. a somoskôi egyko-ri kôbánya feltárt, látványos vulkáni rétegei pozitívtáj(kép)élményben részesítenek.

Látható, hogy táj(kép)élményünket több, nem-igen „számszerûsíthetô” tényezô alakítja, ezért azértékeléskor nem lehetett teljesen kiküszöbölni aszubjektív elemeket. A tájképek értékelése során aztkaptuk, hogy a táj(kép)élmény arányaiban többé-kevésbé megegyezik a vizsgált képeslapok tájképiszerepével. A pozitív táj(kép)élményt sugárzó lapokaránya 51%, a negatívaké 14%. Ez látszólag azt isjelenti, hogy az uralkodó tájkép bemutatásánakszerepét betöltô lapok legtöbbje egyben pozitívélményt is nyújt, míg az alárendelt szerepû képes-lapokhoz negatív tájélmény társul. Ilyenfajta össze-függést azonban nem minden esetben tudtunkkimutatni.

A képeslapokat átvizsgálva kerestük a leggyak-rabban ábrázolt, tehát minden idôszakban jelentôsértéket képviselô objektumot (tájképi értéket). A legtöbb (79) képeslapon megjelenô objektum atérség fontos kultúrtörténeti emléke, Salgó vára,amely a Salgó csúcsára épült. Ha ehhez hoz-závesszük azokat a lapokat is amelyeken alárendel-ten, a háttér részeként ugyan, de felismerhetôenmegjelenik a várhegy, akkor a képek száma 90. A különbözô idôszakokban, különbözô technikával

készült lapok képeit összegezve, megpróbáltukrekonstruálni, hogy honnan készítették a fel-vételeket, és ennek megfelelôen újrafotóztukazokat. Az így elvégzett képeslap-kiértékelés alap-ján, térkép és légi fotó segítségével egylátványtérképet szerkesztettünk, ahol jelöltük afényképezés irányát és számát, így vizuálisan érzé-kelhetô az is, hogy melyik a várhegy legtöbbet fotó-zott oldala (részlete).

( A tanulmány az OTKA támogatásával készült.Témaszám: T 046373)

Karancsi Zoltán fôiskolai docens,

SzTE JGyTFK Földrajz Tanszék, Szeged

IRODALOM

Drexler Sz. - Horváth G. - Karancsi Z. (2003), Turizmus, ter-

mészetvédelem és tájhasznosítás kapcsolata egy nógrádi

kistájrészlet példáján, Földrajzi Közlemények, CXXVII. Köt. 1-

4. sz. pp. 45-62.

Karancsi Z. (2001), A Medves-térség természeti környezetét

befolyásoló antropogén hatások értékelése, A Magyar

Földrajzi Konferencia tudományos közleményei, Szeged, CD-

ROM, ISBN 963482544-3

Karancsi Z. (2002), Természetes és antropogén eredetû

környezetváltozás a Medves-térség területén, Doktori (PhD)

értekezés, SZTE, kézirat, p. 131.

Karancsi Z - Kiss A. (2006), Tájesztétikai vizsgálatok a Medves-

térség területén: A táj képi szerepe és a tájképélmény

értékelése képeslapokon. II. Magyar Tájökológiai Konferencia

Kiadványa. Debrecen, közlésre elfogadva.

Karancsi Z - Horváth G - Kiss A. (2006), Tájesztétikai vizsgálatok

a Medves-térség területén: Egy klasszikus képeslapmotívum

megjelenítése. A III. Magyar Földrajzi Konferencia

tudományos közleményei. Budapest, CD Kiadvány, ISBN

9639545120

Kastner, M. (1985), Das Landschaftsbild. Entwicklung und

Veränderung, rechtlicher Stellenwert in Österreich,

Wahrnehmunng und Bewertung, Wien, Universität für

Bodenkultur

Mezôsi G. - Csima P. (1998), Tudományos szempontok az egyedi

tájértékek kataszteréhez, KTM Természetvédelmi Hivatal -

kézirat p. 49 + 20 melléklet

P R A X I S


A pesti Kamermayer tér a jelenlegivárostestben némileg félreesô, egy-ben intim, leginkább parkolásra, át-hajtásra szolgáló belvárosi terecske,kihasználatlan gyalogosfelületekkelés fix térfalakkal. Itt olyan közössé-gi tervezéssel megvalósítható aktustvittünk véghez a helyi lakosság, agazdasági szféra, valamint az V. kerületi és a fôvá-rosi önkormányzat politikusai, szakértôi segítsé-gével, amelyre megítélésem szerint nem volt mégpélda Magyarországon.

A cikkírás gondolata a nyárelôn, a belvárosiKamermayer tér megújításáról tartott Tervezôihétvége sorozat (workshop) eseményeinek hatásáraszületett. A talán félrevezetô címmel ellentétbennem a „városi táj” fogalmának definiálását,esetleges tipológia összeállítását, sokkal inkább abennünk, emberekben lévô kicsit ködös, de aktivál-ható tudáshalmaz példák útján történô össze-kapcsolását érzem fontosnak.

A helyi lakosokkal, politikusokkal, vállalko-zókkal, üzlettulajdonosokkal és az önkormányza-tok, valamint meghívott építész- és tájtervezôirodák munkatársaival közösen, magán a Kamer-mayer téren tartott egész napos, kötetlen beszél-getés és véleménycsere, valamint skiccelés közbenalakítottuk ki a tér megújításának, mûködtetésének

programját. A tervezôirodák egyhéttel késôbb a saját impressziójukés a civilekkel folytatott beszél-getések alapján a legkülönbözôbblátványterveket készítették el ésprezentálták a szakma, majd egykiállítás keretei között a nagykö-zönség számára.

A szereplôk találkozása során szembesültünkazzal a megoldásra váró feladattal, hogy nemcsak acivil laikus, hanem a szakma mûvelôje – legyen azfôépítész, település-tervezô vagy tájépítész – semazonos fogalomkörrel szemléli a kérdést. Elgondol-koztunk tehát azon, hogy mit is jelent egy, atörténelmi belvárosban lévô, adott térfalak határol-ta kis tér és a környezô utcák megjelenésébe,„életébe” történô beavatkozás, azaz miként lehetformálni a városi tájat, jelen esetben a Kamermayerteret.

A városvezetôket a problémamegoldó megköze-lítés jellemezte. Azt, hogy a belvárosi terek meg-újításában az érintettek ma fôleg nem tájformálólehetôséget, hanem a civilek által túldimenzionáltproblémát látnak. E szemlélet gyökere a rossz kér-désfelvetés és a probléma hibás meghatározása,amely csak egy-egy részletkérdést emel ki, mintamilyen a parkolóhelyek biztosítása vagy a felhasz-nált, beépített anyagok formája és minôsége.Természetesen mindez nem elhanyagolható, azon-ban közel sem elégséges ahhoz, hogy a tér tájala-kítására, majdani formájára és mûködtetésére elég

Tervezzünk közösen!Városi táj, avagy téralakítási megközelítések

P R A X I S


információt adjon. A probléma megoldása ugyanisnem csak a kialakításon vagy az építészeti progra-mon, hanem társadalmi, gazdasági megfontolá-sokon is múlik. Éppen ezért a városi táj formálásasem egyedi, speciális, hanem általános, elvi szem-léletû megoldást igényel.

Az építészek a tér életétôl jórészt független,dizájn alapú megközelítéssel, térformálási javasla-tokkal érkeztek. E megfontolások a teret csak esz-tétikai kategóriaként kezelték, s nem mint élô,reagáló környezetet. Meglepô módon az építészetimegoldás nem nagyon tudott mit kezdeni magávala térfalak közé szorított negatív térrel (space),inkább a térbe helyezett felületek, a látvány, a tö-megek esztétikai megfontolású újjáalakítását pre-ferálta. Gyakorlatilag a teret kapcsolták egy építé-szeti elemhez, s nem az építészeti elemet helyeztéka térbe.

Az ellentmondásos megközelítések értelmezésesorán (a viselkedésen alapuló megközelítést képvi-selve) fel kellett hívnunk a figyelmet olyan antropo-morf, az emberbôl eredô, magát a városi tájatdefiniáló „alkotóelemek” létére, mint maga azEMBER, aki a téren tartózkodik. A gyalogosmozgá-sok, áramlások, megtorpanások, torlódások, a lelas-sulás és felgyorsulás, tehát a ritmus és lüktetés a fi-zikai környezet funkcionális elemeitôl függ. E nyil-vánvaló dimenziókon túl pedig arra is figyelmetkellett fordítani, hogy a tér használatát az ott lévôattrakciók, a föld, a tér felszíne, a pihenés helye, aszórakozás és szórakoztatás, a napszak és az év-szak, végül pedig az ott közlekedôk (a vásárló, a tu-rista, a vendég, a sétáló) szándéka is nagybanbefolyásolja. Így viszonylag könnyen meg lehetetthatározni az emberre s nem kizárólagosan a fizikaikörnyezetre szervezett térrészeket, tengelyeket.

Jóval egyszerûbb, szin-te mindenki általközhelynek tekintettgondolat volt a térelérhetôségének és kap-csolódásainak szám-bavétele, azaz a kontex-tusba illesztés, amelyaz elôbb felsorolt jel-lemzôkre is hat, hiszenezáltal válik el, hogysok ember van a téren,vagy sem.

Hasonlóan meglepôaz a szemlélet is, amely nem foglalkozik a többfélemódon használható tér kialakításával, mintha csakegyetlen ideális megoldás lehetne, holott a térenszámos különbözô funkció és aktus zajlik egysz-erre. Ilyen például a társadalmi reprezentáció,

„ambuláns-tér”, amely mozgásban van, forgalmas,a pihenés és a vendéglátás helye, amely biztonságotnyújt és komfortos, a piaci nyüzsgés és akereskedelem helyszíne, esetleg az egyre inkábbelôtérbe kerülô lakó-tér.

A civilek bevonásához ennél kicsit több is szük-séges, hiszen nagyon sok általuk is ismert, egy-egyokra visszavezethetô tényezô kapcsolatába kellettbeavatni ôket. A stílusok, színek és anyagokegymásra hatása mindenki számára ismert,

P R A X I S


mégsem megértett, nem komplexen kezelt tény.Kijelölhetünk velük a térben bizonyos részeket,játékosan bánva intim és dinamikus felületekkel. A különbözô stílusviszonyok jelentkeznek a talajfel-szín, a burkolatok dekorációjának, anyaghaszná-latának keresésekor. A színek a téralkotó elemekközötti viszonyokra hatnak, eltávolítanak vagyközelítenek, elválasztanak vagy összekapcsolnak,ezáltal reflexiókat váltanak ki az emberekbôl. Atérbe helyezett tömegek, utcabútorok, térberen-dezési eszközök pedig az említett hatásokgyújtópontba gyûjtésével erôsíthetik a tér „szemé-lyiségét”, karakterét. A szín, a forma, a minôség, azanyagszerkezet és felület, mind befolyásolják atérérzetet, olyan hihetetlenül variábilis módon,mely szinte követhetetlen, tervezhetetlen.Gondoljunk csak arra, amikor esô után a száradófelület csillog, vagy ahogy a hó tompítja az éleket…

A lépték és pozíció fontossága akkor került fel-színre, amikor a Kamermayer-szobor helyénekmegváltoztatásáról, esetlegesen a piedesztálróltörténô leemelésrôl folyt a latolgatás. E példánkeresztül könnyen érthetôvé vált a forma és a méretmeghatározó mivolta, a hozzájuk viszonyított pozí-cióból adódó térérzet. Hasonló felismerést nyújtotta környéken lakók számára az, hogy nem csak aszobor, hanem az utcabútorok, a homlokzatfelü-letek és a térfelszín aránya is más és más, immárontudatosult érzést vált ki belôlük.

A legkevésbé megértett, bár a film- és színházmû-vészetbôl jól ismert aktust a fénnyel való játéklehetôsége jelentette. A fény, a terek és utcák termé-szetes megvilágítása, benapozása változik a nap-szakkal, az órákkal, az évszakokkal. Mindezmesterséges megvilágítással, tükrözôdô felületek-kel szabadon változtatható, különösen az esti órák-ban. A fény intenzitásával kiemelhetôk vagy elbúj-tathatók részek, csökkenthetjük vagy növelhetjük akontrasztot, átalakíthatjuk a színek viszonyát, lá-gyíthatjuk a vizuális feloldás jegyében.

A felmerülô kérdésekre csak nagy vonalakbankitérve, nyilvánvalóvá vált: nagyon sokat segít amegértésben és még inkább a tudatos alkalmazás-ban, ha a külön-külön közhelynek tekintett fogal-makat és metódusokat képesek vagyunk egyszerre,komplexen kezelni. A közös tervezésben rajtunk kí-vül részt vevô tervezôirodák megjelenése pedig aztjelezte, hogy a városi táj tervezésével kapcsolatbakerülô szakmák képesek a különféle tervezési jogo-sultságok szabta határokon átnyúlva is alkotni, csaklegyen szándék és fogadókészség.

A városi tér, városi táj formálásával és közösségitervezésével kapcsolatban szerzett tapasztalatokhangsúlyozzák a közös tudás transzferének éshasználatának fontosságát, még egy ilyen kis ter-vezési területen is, ahol a térfalak megmozgatása,megszüntetése vagy átrakása, adott esetben land-mark elhelyezése szóba sem jött. A szomszédosSzervita tér éppen valami hasonlóra készül, de errôlinkább más alkalommal…

Láposi Roland településmérnök

Ecorys Magyarország Consulting Kft.


A tájépítészet alapjának tekinthetô kerttervezés,kertépítészet a reneszánsz korig a kertek tulajdono-sainak, vagy az általuk megbízott kertészeknek,építészeknek, festôknek, szobrászoknak a feladataés privilégiuma volt. A kerttervezés elsôsorban amagánkertekre, az épületekhez kapcsolódó külsôterekre, esetleg nagy fontosságú városi terekre ésmás közterületekre terjedt ki. A külsô terekalakítását – az építészeti terekhez hasonlóan –Vitruvius építészetelméleti irányelvei vezérelték,amelyek szerint az építészet, a téralakítás célja ahasználhatóság, a határozott tervezettség és az élve-zetesség (utilitas, firmitas, venustas) hármas egy-sége. A kertészeti ismeretek elmélyítése és tovább-adása a középkorban a kolostorokhoz, egyházi

intézményekhez fûzôdött. A természettudományokés benne a botanikai ismeretek bôvülése, a világfelfedezése, az újabb és újabb növények megje-lenése a világi tudományos élet központjainakfejlôdését hozta magával. A 16. század közepénPadovában épült fel az elsô, napjainkban is az ere-deti térszerkezetet mutató egyetemi botanikus kert,mely nem csak a növénytani ismeretek bôvítését éstanítását szolgálhatta, hanem kerttervezési, kert-építészeti és nem utolsó sorban növényalkalmazásiiskolaként vagy legalábbis példaként szolgálhatott,immár nem csak a kolostorok zárt falai között,hanem egy olyan intézménykertben, amely félig-meddig a városi közösség számára is nyitott volt.

Hármas irányTájépítészeti oktatás Európában

K É P Z É S

A padovai botanikus kert (1545) 16. századi ábrázolása. Tervezô: Daniele Barbaro, velencei nemes. A botanikus kertet a VelenceiKöztársaság szenátusa alapította Páduában. A világ elsô botanikus kertje, amely eredeti helyén megmaradt


A kerttervezés iskolai oktatása Európában a 17.században, Franciaországban kezdôdött, ahol elô-ször Le Notre tevékenységének hatására fogalma-zódott meg a mûvészeti célú és igényû téralakítás,valamint a kertészeti, növényalkalmazási és élettaniismeretek egységének szükségessége.

A 19. században Európában a kerttervezés, majda 20. század elejétôl a tágabb látókörû, nagyobb lép-tékben gondolkodó tájépítészet oktatásának alapjaitaz a néhány felsôfokú iskola, illetve akadémia tettele, amely a képzés tudományos hátterét és gyakor-lati bázisát meglévô botanikus kertekre, nagymúltú, magas kvalitású parkokra, kertekre vagyéppen virágzó kertgazdaságokra alapozhatta.

Így Versailles, Potsdam, a Berlin melletti Dahlemvagy Pillnitz, a németalföldi Vilvorde, az angliaiGreenwich akadémiáiról és nem utolsó sorban abudai, gellérthegyi kertészeti tanintézetbôl kerültekki a 19-20. század tanult kertészei, mûkertészei, alegtehetségesebbek körébôl kertmûvészei. A kert-tervezésben, kertépítészetben a felsôfokú képzéscsúcsai a 20. század második felében egyetemirangra emelt iskolák, ahol rendre nem csak a ma-gánkertekre kiterjedô kerttervezést, hanem aközösség, a tájat használó, átformáló és építô tár-sadalom számára szóló tájépítészetet is oktattak.

A 19. század közepén megszületett fogalom, a táj-építészet ma szerte a világban azt a széles körû te-vékenységet jelenti, amely a külsô terek tervezésé-tôl a nagy léptékû területi tervezésig magába foglal-ja a tájépítés, -formálás, a fenntartás-gondozás és amegôrzés-védelem hármas egységét. Ide tartozik azember alakította természet értô gondozása, a tár-sadalom igényeinek megfelelô szabad terek, tér-rendszerek építése, a tájpotenciál megôrzése ésfejlesztése a jelen és jövô generáció érdekeinekvédelmében. A tájépítészet oktatása ezért a kert-építészetben elsôdleges fontosságú mûvészi-terve-zési, mûszaki-szerkezeti és kertészeti-növényis-mereti, illetve növényalkalmazási tantárgyakon túlnagy hangsúlyt helyez a természettudományos,illetve ökológiai, valamint a társadalomtudományialapozásra is.

Napjainkban az európai tájépítész-képzés színespalettáján négy jellegzetes irányultság figyelhetômeg, attól függôen, hogy az oktatás milyen felsô-fokú képzési alapokra épül, illetve a tájépítészetösszetett tevékenységi körén belül mely területekrehelyezi az adott iskola a hangsúlyt. Az 1991-benalapított és 2006-ban jogi státust nyert EurópaiTájépítészeti Iskolák Szövetsége (ECLAS, EuropeanCouncil of LandscapeArchitecture Schools) 2002-ben az EU Socrates Erasmus keretprogram támo-gatásával elindított egy európai oktatási együttmû-ködést erôsítô programot. A LE:NOTRE (LandscapeEducation: New Opportunities for Training andEducation in Europe) betûszóval jelölt tematikushálózatprogram (Thematic Network Program)mintegy száz európai tájépítészeti iskolát tömörít.

Az ECLAS keretében társult és a LE:NOTREprogramban részt vevô iskolák 37%-a olyan felsô-fokú képzési helyeken mûködik, amelyek eredeti-leg vagy jelenleg is az agrártudomány valamelyik

A kerttervezés kilép a magánkert territóriumából és tájformáló,tájszervezô elemmé válik. Vaux le Vicomte, FranciaországAndré Le Notre terve, távlati kép

André Le Notre, kertépítész 1613-1700


K É P Z É S

KÉPZÉSI HELY, EGYETEM A PROGRAM NEVE KÉPZÉSI SZINT

Alap + mesterképzés

Bécs Agrártudományi Egyetem (BOKU) Tájtervezés és tájépítészet BA 3 év + MA 2 évBelgrádi Egyetem, Erdészeti Kar Tájépítészet és kertészet BSc 4 év

Tájrendezés / tájvédelem MSc 2 évDublini Egyetem Táj és kertészet BSc 4 év + MSc 2 évÉsztországi Élettudományi Egyetem Tájépítészet BSc 3 év + MSc 2 évGenovai Egyetem Tájépítés, kertépítés

+ Tájépítészet BSc 3 év + MSc 2 évGreenwich Egyetem Tájgazdálkodás BSc 3 év

Tájépítészet / kertépítészet MA 1 évEurópai tájépítészet MA 2 évTájrendezés MSc 1 év

Larenstein Egyetem Tájépítészet BLA 4 év + MLA 2 évMüncheni Mûszaki Egyetem Tájépítészet és tájtervezés BSc 4 év

Tájépítészet / fenntartható erôforrások MSc 2 évKörnyezettervezés és mérnökbiológiai módszerek MSc 2 év

Nyitrai Szlovák Mezôgazdasági Egyetem Kert- és tájépítészet / tájrendezés BSc 3 év + MSc 2 év

Wageningeni Egyetem Tájrendezés és -tervezés BSc 3 év + MSc 2 évMester + doktor képzés

Brno Mendel Mezôgazdasági és Erdészeti Egyetem Kert- és tájépítészet BSc 3 év + MSc 3 év + Ph. D. 3 évEdinburgh Mûvészeti Iskola Tájépítészet MLA 2 év

Tájépítészet Ph. D. 3 évKoppenhágai Királyi Állatorvosi és Mezôgazdasági Egyetem Tájrendezés BSc 3 év

Tájgazdálkodás MSc 2 év Tájépítészet és tájtervezés Ph.D. 3 év

Ljubljanai Egyetem Tájépítészet MSc 2 év + Ph.D. 2 évBudapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kertépítô és tájrendezô mérnök BSc 3,5 év

Tájépítészmérnök MSc 2 évTájépítészet Ph.D. 3 év

1. ábra. Néhány európai tájépítészeti iskola több lépcsôs, lineáris képzési programmal

területéhez tartoznak (kertészeti, erdészeti, mezô-gazdasági egyetemek, illetve karok). Majdnemugyanennyi (32%) a mûszaki, döntô többségbenépítészeti fôiskolák vagy egyetemek, illetve fakultá-sok aránya. Ezeken a képzési helyeken részbenönálló tájépítészeti képzés folyik, részben pedig azépítészhallgatók számára felvehetô szakirányult-ságról beszélhetünk. Természettudományi egyete-meken az európai tájépítészeti programok 18%-afut, míg a mûvészeti iskolák aránya 10%.

A képzési programok 25%-a 4-5 éves diplomásképzés, ezek többsége német nyelvterületen, illetve

a közép- és kelet-európai országokban van. A hagyományos fôiskolai és egyetemi programok,átalakításának, reformjának elôkészítése a felsôok-tatás európai harmonizációjáról szóló BolognaiNyilatkozat értelmében Európa-szerte megkezdô-dött, de tényleges változás, mint például hazánk-ban, még kevés helyen történt. Ebben az évtizedbenszámos európai tájépítészeti iskola indít új típusú,többlépcsôs oktatási programot.

Az angolszász és észak-európai országokbannagy hagyománya van a többlépcsôs, lineárisképzésnek, az egyetemi alapképzésre több helyen


2. ábra. Az európai tájépítészeti képzési programok tantárgyainak megoszlása a tájépítészet fôbb tevékenységiterületei és ágazatai között a LE:NOTRE munkacsoportokértékelése alapján

ráépül a mesterképzés és néhány egyetemen a dok-tori iskola is. A 3-4 éves egyetemi alapképzés(bachelor, BSc, BA) aránya 30%, a mesterképzésé(master, MSc, MA) 27%. Húsz olyan tájépítészetiiskola van Európában, ahol az egyetemi alapképzésés a mesterképzés is elérhetô a diákok számára éskilenc egyetemen van lehetôség felmenô rendszer-ben doktori iskola keretei között továbbtanulni,illetve kutatásokat folytatni.

Új jelenség az oktatásban a nemzetközi táj-építészeti mesterprogramok megjelenése. Jelenlegmár három nemzetközi mesterképzésen (Inter-national Master of Landscape Architecture) lehetangol nyelven tájépítészetet tanulni németországi,dániai, hollandiai, angliai és amerikai egyetemekenindított közös oktatási program keretében.

Németországban kimagaslóan sok tájépítészetetoktató egyetem, iskola található. Az összesen 19 táj-építész iskola több mint fele alkalmazott tudo-mányokat oktató egyetemekhez tartozik, s ezekbena programokban hagyományosan erôs az ökológiaiszemlélet, a környezetminôség és a tájpotenciálmegôrzésének, fejlesztésének szempontja. Az Euró-pai Unió környezetügyi kritériumrendszere isnagyrészt a német elôírásokat, szabványokat veszifigyelembe. Nagy-Britannia 11 tájépítészeti oktatásiintézményében dominál a kerttervezési, kert-építészeti, ennek megfelelôen a mûvészeti jellegûalapozás és szemlélet. Emellett a kert- és tájépí-tészet-történeti és elméleti kutatások és publikációka nemzetközi szakirodalom élvonalát adják. A me-diterrán országok tájépítészeti képzésére inkább azépítészeti alapozás, a magas szintû „designer”képzés a jellemzô.

A tájépítészet európai hagyományainak és gya-korlatának megfelelôen a szakma három legfon-tosabb tevékenységi területe a táj- és kertépítészetitervezés (az ún. objektum-tervezés), a nagy léptékûtájrendezés, tájtervezés (térségi vagy településiszint, beleértve a tájpotenciál védelmét és fejlesz-tését), illetve a tájgondozás, tájgazdálkodás (amely-ben a tájvédelem és -rehabilitáció fontos szerepetjátszik). Ezt az erôs hármas irányultságot aLE:NOTRE program keretében elvégzett elemzésekis egyértelmûen visszaigazolták. A tájépítészet fôbbtevékenységi területeinek, illetve oktatási-képzésiterületeinek megfelelôen a programban 12 munka-csoport jött létre, és a 2004-ben feltöltött adatbázistöbb mint 1500 tantárgyának, illetve tantárgyiblokkjának értékelését ezek a munkacsoportokvégezték el.

M. Szilágyi Kinga, egyetemi tanár

Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar,Kert- és Településrendezési Tanszék

A LE:NOTRE Thematic Network Project (2002-2005) az adatbázis fejlesztésére, az intézményi oktatási/kutatási kapcsolatok és a hallgatói/oktatói mobilitás fejlesztésére + egy év (2005-2006) támogatást kapott, és sikerrel pályázottLE:NOTRE Two címen a második fejlesztési ütemre (2006-2009)

Az ECLAS 1991-ben alakult nemzetközi egyetemi szövetsége2006-ban lett legális szervezet, amely az éves konferenciákon túltudományos szakmai folyóirattal is rendelkezk (JoLA, Journal ofLandscape Architecture)

Tájépítészeti tevékenység Tantárgyak száma

Táj- és kertépítészet, tervezés 280

Tájrendezés, tájtervezés 270

Növényalkalmazás 181

Tervezéselmélet és módszertan 136

Tájgazdálkodás, tájgondozás 135

Kerttörténet és rekonstrukció 124

Építési anyagok és szerkezetek 119

Települési zöldfelületi és szabadtér rendszer 104

Szakmagyakorlás (hazai és nemzetközi környezet) 84

Kultúrtájak 78

Informatika, GIS, CAD 74

Infrastruktúra, út- és közmûtervezés 52


Magyarországon egyetlen egyetemen, aBudapesti Corvinus Egyetem TájépítészetiKarán folyik akkreditált tájrendezô-mérnökképzés. A tájrendezés egyes részterületeit, atájökológiát, a tájföldrajzot, a tájtörténetet atudományegyetemek földrajzi tanszékeitôl aSzent István Egyetemen át a NyíregyháziFôiskoláig több helyen oktatják az országban.Kifejezetten tájtervezés címmel tantárgyatvezet például a Szegedi TudományegyetemGeoinformatikai és TermészetföldrajziTanszéke is. A továbbiakban a TájépítészetiKar képzéseirôl szólunk.

A KEZDETEK

A Kertészeti és Szôlészeti Fôiskolán a28/1963/Mg. É. 31./FM számú utasításahagyta jóvá a kertépítészeti szak létrehozását.Az intézményben már korábban is folytkertépítészeti oktatás, de ez a határozatalapozta meg a specializálódott, a kerttervezésés a parkfenntartás mellett a nagyobb léptékûtájtervezési és zöldfelületi feladatok ellátásárais alkalmas szakemberek képzését. A mindtöbb tájtervezési feladat megjelenése miatt aszak elnevezése 1971-ben táj- és kertépítészetiszakra változott. A hallgatói létszám

növekedése 1997-ben lehetôvé és szükségessétette az önálló Tájépítészeti, - védelmi és -fejlesztési Kar létrehozását az akkor márKertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. A kara megváltozott egyetemi struktúrában a Bu-dapesti Corvinus Egyetem keretei között,Tájépítészeti Kar néven mûködik. Az EurópaiTájépítész Iskolák Szövetségének (ECLAS)Magyarországról egyedül ez a kar a tagja.

OKTATÁS ÉS KUTATÁS

A mai értelemben vett tájrendezési tevé-kenység a 19. században Nebbien Henriktôl, afolyószabályozásokkal foglalkozó mérnö-kökön keresztül, a Közmunkatanács sokolda-lú, nagyléptékû tervezési munkáira terjedt ki.

A tájtervezés oktatása 1962-ben a szakiránylétrehozásával kezdôdött. Môcsényi Mihályprofesszor a fejlett országok tevékenységétáttekintve állította össze a tantárgy temati-káját, melyben a külföldi tapasztalatok melletta hatvanas évek tervezési aktualitásai is meg-jelentek. A tanszék és a hallgatók foglalkoztakerózióvédelmi tervek készítésével, mezôvédôerdôsávok tervezésével, erdei tornapályák, au-tópályák környezetének kialakításával, tájre-habilitációs tervezéssel.

Az erdôsávoktól a nemzeti parkokig

Tájtervezôk hazai oktatása

K É P Z É S

Az építészeti tervezéshez a jogszabályok alapján tervezôi jogosultság és ennek megfelelôvégzettség szükséges. A tájtervezôk rendeletek által szabályozott tervezési tevékenységetvégeznek a terület- és a településrendezési tervek szakági munkarészeinek elkészítésekor. A tájat mindenki és minden felszínt érintô tevékenység alakítja. A táji léptékû tervezéssel, atájtervezéssel a legkülönbözôbb végzettségû szakemberek foglalkoznak. Az erdôsítéseketáltalában erdészek, a bányák rehabilitációját bányamérnökök, a vízrendezési munkákat vízépítômérnökök tervezik, a megalapozó vizsgálatokban, értekezésekben pedig számos geográfus dolgozik. Az összes nagyléptékû tervezési folyamatot a tájrendezés részének lehet, illetve kell tekinteni.


A tájtervezés oktatása és a tájtervezésselkapcsolatos kutatás, tervezés párhuzamosanfolyt a szaktanszékeken. A legfontosabb, azoktatásban is megjelenô témakörök, kutatásitémák a következôk voltak:

Az 1950-es években:� A Balaton zöldfelületi rendszerének terve

(Ormos Imre, Môcsényi Mihály)� Lakótelepek kertjének tervezése � Mezôvédô erdôsávok tervezése� Új iparterületek körül véderdôk kialakítása

(az Ipartervvel közösen)Az 1960-as években� Lakótelepi kerttervek készítésének

általánossá tétele� Külszíni bányák rekultiválása � Talaj(táj)-védelmi tervek� Városok zöldövezetének tervezéseAz 1970-es években� Bezárt kôbányák rekultiválása � Az elsô tájrendezési tervek (Tihany,

Badacsony), Váti� Kavicsbánya-tavak rendezése (Dorog,

Délegyháza, Nyékládháza)� Nemzeti parkok tervezése (Hortobágy,

Kiskunság, Bükk)� Meddôhányók rendezése, ERTI� Parkerdô-tervek készítése� A Pilisi tájegység kísérleti tájrendezési terve,

Váti� Tájértékelési eljárás kidolgozása (téma-

körök: termálkút, parkerdô, üdülés, Óbuda)� Utak, autópályák mentének környezetren-

dezéseAz 1980-as években� Általános rendezési tervek, tájrendezési,

környezetvédelmi, zöldfelületi szakági mun-karészei (Heves, Komárom, Pest megye)

� A Bôs-nagymarosi vízlépcsôrendszer tájren-dezési terve

� Egyedi tájértékek minôsítése� Környezeti hatástanulmányok (módszertan,

M0, vízlépcsô)� Módszertani kutatások a hatástanulmányok

készítésére� Tájalakulás-történeti munkarész bevezetése,

illetve térképi alátámasztása a tájrendezésitervek vizsgálati szakaszában

� Tájértékelési módszerek kidolgozása� Természetvédelmi tervezési munkák (Buda-

pesten és országszerte)Az 1990-es években� Élôhelyfejlesztés megvalósítási tervek

(Apáthy-szikla, Balogh Ádám-szikla, Róka-hegy, Tündér-szikla, VIM-bánya)

� Környezetterhelhetôségi vizsgálatok (Tisza-tó)

� Létesítmények tájba-illesztése (épületek,mûtárgyak, utak, gáztartályok)

� Regionális tájrendezési tervek (Szigetköz,Duna-Dráva NP)

� Tájhasználati konfliktusok munkarész beve-zetése a tájrendezési tanulmányokba, ter-vekbe

� A tájképi potenciál meghatározása (Duna-kanyar, Óbuda, Lágymányos, Észak-Csepel)

� Tervek egymásra épülése, tájkonvenció� Területrendezési tervek tartalmi felépítése

(módszertan)� A térinformatika bevezetése a tájtervezésbe

(Szigetköz, Tihany, Duna-Tisza köze stb.)� Térinformatika a felsôoktatásban szimpózi-

umok rendezése (1992. óta folyamatos)� Vízpótlási hatástanulmányok (Szigetköz,

Duna-Tisza köze)

A 2000-es években� Arculattervek készítése (Barcs, Tököl,

Szécsény)� BRIDGE-Lifeline Danube határon átnyúló

együttmûködés� Élhetô régió (Közép-nyugati régió), fenntart-

hatóság� Határon átnyúló ökológiailag gazdag térség

fejlesztése (Fertô-tó - Neusiedler See)� Környezeti hatástanulmány értékelése/fe-

lülvizsgálata (M0 északi szektor)� Rozsdaövezetek rehabilitációja� Tájökológiai vizsgálatok, környezetérzé-

kenységi mutatók � Tájjelleg, tájkarakter-értékelés � Széttelepülési folyamat mérséklésére irá-

nyuló törekvések (lakópark)� Zöldfolyosó-rendszer kialakítása (budai

régió)� Az Európai Tájegyezmény bevezetésének

hazai megalapozása.


K É P Z É S

ÉV JELENTKEZÔK FELVETTEKSZÁMA SZÁMA

1996. 155 541997. 412 711998. 346 761999. 334 612000. 358 712001. 349 982002. 392 1142003. 330 tájépítész 103

73 településm. 432004. 496 tájépítész 97

137 településm. 432005. 402 tájépítész 97

72 településm. 312006. 613 152

ÉV KIADOTT DIPLOMA

1994. 131995. 231996. 211997. 25 +

2 honosított1998. 271999. 262000. 232001. 552002. 522003. 602004. 552005. 572006. 49

1. táblázat. A felvételi létszám. 2. táblázat. Diplomázó hallgatók.

ÉVENTE ÖTVEN

A kar megalakulása óta a jelentkezô és a felvetthallgatók létszáma fokozatosan emelkedik (1.táblázat). Ebben nem hozott változást a2006/2007-es tanévben elindított kétlépcsôsképzés sem. Az újfajta képzési rendben a hall-gatók 3+2 éves, BSc és MSc képzésben vesznekrészt. A hároméves képzés után tájrendezô éskertépítô mérnöki diplomát kapnak. Az elsôfélévben a hallgatók az agrármûszaki képzésközös alapozó tárgyait hallgatják. Ehhez kap-csolódnak a második félévtôl kezdôdôen atájrendezô és kertépítô alapszak tantárgyai:építészet, geodézia, szaktörténet, rajz és ábrá-zoló geometria, dendrológia, környezettan,tereprendezés, természetvédelem, út és köz-mûtervezés, GIS és CAD, Magyarország táj-földrajza, tájrendezés, kert- és szabadtérépítés,környezetvédelem, vállalkozási ismeretek,közigazgatási és jogi ismeretek, valamint zöld-felület-gazdálkodás. Az utolsó két félévbenhárom szakirány (kertépítô, tájrendezô és tele-pülésüzemeltetô) közül választhatnak. Akik aBSc képzés után folytatni akarják tanulmá-

nyaikat és ezt a tanulmányi eredményük islehetôvé teszi, azok ún. MSc képzésben vehet-nek részt. A kar Tájépítész-mérnöki MSc ala-pítási kérelmét elfogadták, a szak indítása fo-lyamatban van. A tervekben szerepel kétmesterszak alapítása: a Településmérnöki MScés a Tájépítész MA.

A Tájépítészeti karon diplomát szerzô hall-gatók létszáma tíz év alatt sokszorosára nôtt,az elmúlt években ötven körül állandósult (2. táblázat). A végzett hallgatók elhelyezke-désérôl pontos adatok nincsenek. A vissza-jelzések alapján a diplomát szerzett hallgatókközel hatvan százaléka kap munkát a szakmánbelül: tervezôirodákban, önkormányzatoknál,különbözô hivataloknál, kivitelezôcégeknél. A tervezôi jogosultság megszerzése után sokankezdenek önálló cég alapításába.

Dr. Sallay Ágnesegyetemi docens

Budapesti Corvinus Egyetem Tájtervezési ésTerületfejlesztési Tanszék


THOUGHTS ON THE DIFFERENT

INTERPRETATIONS OF THE LANDSCAPE

AND THEIR SIGNIFICANCE IN LANDSCAPE

PLANNING AND LANDSCAPE

PROTECTION

There is a significant apprehension difference regardingthe interpretation of the landscape between landscapearchitects and geographers. According to landscapearchitects, the landscape is the altered nature aptly to thesocial demands. This means that there is no natural land-scape. According to geographers, alteration of landscapesvaries in a wide scale from natural landscape to degrad-ed landscape and one of the fundamental tasks of land-scape architecture is to disturb the natural structures andprocesses as less as possible and to help the survival ofthe natural biosphere by deliberate landscape alterationon the basis of well constructed plans.

Attila Kerényi

EXPERIENCE OF THE LIVED SPACE

The meaning of the word, landscape has significantlychanged during the last decades. The Hungarianapproval of the European Landscape Convention opensnew horizons and brings up duties for Hungary in thefield of landscape issue.

The author tries to outline the most crucial problemsconcerning development of Hungarian landscapes inrural development, spatial development. In his opinionthey are: weak landscape identity, unclear understandingof meaning of landscape; the contradictions of legislativeand professional practice; the position of landscape as ageographical unit in geography and planning.

The author claims, that geography should provide theplanners and decision makers with a suitable landscapedivision of the territory of Hungary in order to enhance acommon understanding of what landscape is, and howcan it be taken into consideration in rural and regionaldevelopment, and other public interventions.

Bálint Csatári

LANDSCAPE CHARACTER

Te article raise a few questions concerning the signifi-cance of the landscape concept and the multiple functionsof the landscape character assessment. In the recent inter-national scientific activity more and more examples showthe increasing interest towards the holistic landscaperesearch. Landscape character assessment is one of them.It is more than the separate and accurate description ofthe landscape elements; it seeks to reveal the unique char-acteristics, the unique sense of the whole landscape. Itcontributes to the preservation of identity. It can bridgethe interests of conservation and development, as themultiple applications gives several examples throughoutEurope. In Hungary after the existing natural geographi-cal landscape classifications, the signature of theEuropean Landscape Convention might help in the char-acter description of the Hungarian landscapes

Konkolyné Gyuró Éva

LANDSCAPE SCENERY -

FROM A DIFFERENT POINT OF VIEW

The role and the necessity of evaluating landscapescenery in landscape planning cannot be understoodwithout the definition of “landscape” itself - both as aconcept and as the “object” of planning. In the presentarticle my aim is to draw attention to a relatively new,humanistic approach to landscape, which is becoming acentral paradigm in the international landscape policydue to the European Landscape Convention. The human-istic landscape approach differs from the understandingof landscape in the current Hungarian education andplanning practice. In view of the anthropocentric land-scape approach the landscape scenery evaluation gainsits meaning as a tool supporting the planning through theestimation of people's visual demands towards the land-scape. Through the signature of the European LandscapeConvention, the humanistic landscape approach is bind-ing for Hungary and presents a challenge for landscapepolicy. The article ends with some recommendations on

S U M M A R I E S


how the Hungarian landscape planning system could bedeveloped from the current sectoral to a future integratedlandscape policy.

Dóra Drexler

LANDSCAPE PLANNING OF LAKE

BALATON REGION IN THE CONTEXT

OF THE II . NATIONAL DEVELOPMENT

PLAN 2007-13

A complex understanding of sustainability and spatialthinking are missing from planning concerned with LakeBalaton and the region around it. The Lake Balaton regionpossess one the most coherent territorial structures inHungary whose sustainability is significantly injured.The special Hungarian categories of spatial planning(about physical planning, building restrictions) andregional development (about social and economic region-al development) are sharply distinguished and theiractivities are independent from each other. Therefore theframes of defining the limits and other conditions of sus-tainable territorial systems are also missing in the LakeBalaton region. New regional development plans of theregion draft a sustainable future in all the tree dimensionsof sustainability.

Márton Péti

LESSONS OF THE COMMUNICATION

ACTIVITY RELATED TO A PLANNING

PROCESS

The Act on the spatial plan of the Lake Balaton SpecialResort Area, i.e. the Balaton Act, was adopted byParliament by an overwhelming majority on 17 October,2000. In the absence of a communication strategy, the pro-visions of the law were known to few people only and theimplementation plan, which was to define the series ofactions aimed at implementing the provisions, was thusaccessible to an even smaller group of people. With boththe professional circles and the citizens concerned kept ata distance, the Act failed to gather public support for itsimplementation. Consequently, study plans designed torehabilitate the waterfront, a measure in the implementa-tion process of the Act, were elaborated in a spirit whichreflected the ill-preparedness of the necessary social sup-

port and the indifference of the professional circles. A large number of people in the waterfront areas charac-terised by excessive construction are affected by thesestudy plans which serve the purpose of providing directaccess to the open water for the majority of the citizens byopening up new public areas along the shore.

The only planning tasks still to be carried out are theelaboration of licensing plans and working drawings forspecific locations. No more communication error isallowed in the course of drawing up these plans.Therefore, the author puts forward a proposal for thecommunication strategy of the period to come, the timeschedule of implementation, the surveys of public prefer-ences and the groups targeted by the communication.

Dr. Annamária Gerzanics

LANDSCAPE IMPORTANCE

AND DEVELOPMENT POSSIBILITIES

OF THE HOMESTEAD AREA

OF HOMOKHÁTSÁG, CENTRAL

GREAT-PLAIN OF HUNGARY

The development programme of the homestead area,including 104 settlements, is composed of 3 phases: sur-vey and research; situation analysis and the formation ofa development programme; and finally micro regionalspatial structure studies. The project has provided datafor 40,700 homesteads. It can be diagnosed that the num-ber of homesteads are declining; many of them haveceased or are in bad condition. Among the dwellers manyare elder or socially indigent. Most of the still existinghomesteads have residential function. The original farm-ing function is losing ground, giving place to new roleslike tourism or second home. Traditional homesteadshave been perfectly adapted to the patchwork landscapestructure of Homokhátság. It represents cultural heritage,landscape and architectural value, and the traditionalfarming structure of the area corresponds with theEuropean model of multifunctional and sustainable agri-culture. Revitalisation of the homestead area is importantin terms of environment and landscape management andalso from a social aspect. The micro regional spatial struc-ture studies focus on 3 areas: providing electricity,improving availability (road infrastructure) and thedevelopment of social-cultural infrastructure.Nevertheless the problems of the traditional homestead

S U M M A R I E S


area of Homokhátság necessitate a more complex solu-tion beyond these measures.

Zsolt Czene - Károly Jávor - Mariann Major Vén

THINKING ABOUT LANDSCAPE

ASSESSMENT ON MEDVES-REGION

The Medves Region, a small landscape unit of the NorthHungarian Middle Mountain is lying along theHungarian-Slovakian state border. Both its geologicalsetup and geomorphologic features are considerably var-iegated. The picturesque region, which abounds in natu-ral beauty, became a typical industrial landscape by themiddle of the 19th century due to the human activities.Having abandoned the mining activity the beauty of thelandscape as an attractivness became conspicuous factorof the increasing tourism. This paper attempts to deter-mine those points of view, which play important role inthe aesthetic appreciation of the landscape of the region.Although this aesthetic appreciation contains many sub-jective elements, however, there are aspects that help toassess the beauty of the landscape in spite of that someexperts take into consideration often unlike criteria in theprocess of landscape evaluation. Our assessment is basedon the following criteria: form, size, visual attractiveness,harmony, diversity and the “genius loci”.

Using the earlier published postcards I examined howthe represented form has been changed during more thana hundred years. When and what kind of landscapes theytried to “sell” the landscape of Medves with.

Zoltán Karancsi

EDUCATION IN EUROPE

Landscape architecture is both a relatively young and anunusually diverse academic discipline. It integrates awide spectrum of subject areas and bridges the historicgap between the creative arts and the natural sciences,and incorporats aspects of the humanities and technolo-gy. This diversity is reflected in the wide range of highereducation programs in which teaching and research takeplace across Europe. These include Colleges of Art and

Universities of Technology, Architecture Schools andAgricultural Universities, as well as 'general' universities.

LE:NOTRE, the first Thematic Network Project inLandscape Architecture managed by ECLAS (EuropeanCouncil of Landscape Architecture Schools) has docu-mented the current state of the art, seeking commonground and building bridges between the various partsof the discipline. A detailed survey of institutions, degreeprogrammes, their component course units was carriedout using a specially designed web site (www.le-notre.org). This has been developed to provide an interac-tive range of communication tools aimed at supportingthe development of landscape architecture education in acoherent European context.

Kinga M. Szilágyi

THE HISTORY OF LANDSCAPE PLANNING

EDUCATION IN HUNGARY

Landscape architecture education exists in Hungary since1964, when the School of Landscape Architecture of theCollege of Horticulture and Viniculture established anine-semester training program for a MSc. degree. TheFaculty of Landscape Architecture, Protection andDevelopment was established at the University ofHorticulture and Food Industry in 1992, with the missionof providing graduate and postgraduate (PhD) studies inlandscape architecture. The time span of study is 10semesters at the university level and three academic yearsin the PhD. program. Since 2004 the Faculty of LandscapeArchitecture belongs to Corvinus University of Budapest.Students pursue one of three specialties: garden and openspace design; landscape protection and reclamation andlandscape/territorial planning. 100 students are admittedto the landscape architecture training program each year,although there are 8-10 times more applications. The fac-ulty is the only place for landscape architecture trainingin Hungary. Today the BSc education is official in ourFaculty, the foundation of the MSc education is inprogress. We plan to start two master degree faculties:Settlement engineer MSc and Landscape architect MA.

Ágnes Sallay

Documents

FALU VÁROS RÉGIÓ 2006_3[1]