Falvak az uradalmak helyén 13241.pdf /13200/13241/13241.pdf

Tamáska MátéFalvak az uradalmak helyén

Tamaska_konyv_168_238.qxd:Layout 1 4/16/13 5:15 PM Page 1


Tamáska Máté

FALVAK AZ URADALMAK HELYÉNA megszûnt nagybirtok telepes

községeinek építészete 1945 után

Martin Opitz KiadóBudapest 2013


ISBN 978-963-9987-12-8

Kiadja: Martin Opitz Kiadó, Budapest. Felelős vezető: Tóth Csaba Borítóterv: Gelencsér Judit Olvasószerkesztő: Incze Éva

Angol nyelvi lektor: Tamáska Péter Nyomdai előkészítés: Heiling Média Kiadó Kft., Máté Gábor

Nyomdai munkák: Kodex Könyvgyártó Kft. Felelős vezető: Marosi Attila© Tamáska Máté 2013

A kötet az MTA támogatásával készült

A kézirat megírását az NKA támogatta


BEVEZETÔA telepes község – A könyv felépítése – Források

AZ URADALMI FALUUradalmi falu, eszmei község, puszta – Az uradalmi falvak földrajzi elhelyezkedése – Az uradalmi falvak szerkezete – Az uradalmi falvak település-részei – Az előszállási majorságok településképe – Az uradalmi puszta környezetmintázata

AZ ÚJ KÖZSÉGEK KÖZVETLEN ELÔZMÉNYEIA telepítés – Népies típustervek falun – Alulnézetben

AZ ÚJ KÖZSÉGEKDefiníciós nehézségek

TÁRSADALOMÉPÍTÉS – A HIVATALOS FORRADALOMA hivatali apparátus – Népnevelés: Kertmagyarország – Az új falu társadalma – Alulnézetben

FALUÉPÍTÉS – UTCÁK A SZÁNTÓK HELYÉNAz új községek földrajza – Az új községek kristálypontjai – A belső szerkezet – A telekkiosztás – Az uradalmi örökség sorsa

HÁZÉPÍTÉS – KEVÉS NAGYBÓL SOK KICSIAz átépítések – A falusiak építészete – Népies modern – A telepes ház – A tisztviselő falu – A vidéki modern (középületek)

AZ ÚJ KÖZSÉGEK ARCULATA Mátyásdomb – Hantos – Nagylók – Kisszállás – Lökösháza – A népies (és a vidékes) modern kritikája – A népies (és a vidékies) modern aktualitása

ÖSSZEFOGLALÁS

JEGYZETEK

HIVATKOZÁSOK

SUMMARY

7

10

40

53

65

87

113

165

193

195

200

217

TARTALOM



BEVEZETŐ 7

A telepes község

Noha a mai történetírás nem szereti a pa-tetikus mondatokat, mégiscsak helytálló azállítás, hogy 1945-ben néhány hét leforgásaalatt lezárult a magyar nagybirtok törté-nete.1 Hasonló forradalmi földreformraKözép-Európában egyedül Lengyelország-ban került sor, ám ott mindez összefüg-gésben volt a porosz tartományok bekebe-lezésével.2

A Márkus István által „urak futásának”nevezett történeti sorsforduló nem csupána tulajdonviszonyokat rendezte át, de jó né-hány régióban a hagyományos település-struktúrákat is átszabta (MÁRKUS 1967: 5).Százezrével épültek új parasztházak, aminekkövetkeztében a települések gyors növeke-désnek indultak, sokszor nem is a belterü-leten, hanem tanyaszerűen, a határban szét-terülve (SAÁD 1985: 244). Az átalakulásgyors sodrában különösen a nagybirtok ta-nyás jellegű átalakulása tűnt problémásnak.Egyrészt igen fejlett, részben állami tulaj-donú mezőgazdasági nagyüzemek műkö-dését lehetetlenítette el, másrészt megne-hezítette az új gazdák szakmai ellenőrzését,betagozódását az (akkor még önkéntes) szö-vetkezeti rendszerekbe, harmadrészt pedig ahevenyészve felhúzott épületek miatt a vi-déki lakásállomány minőségének továbbiromlásához járult hozzá.3 Ilyen körülmé-nyek között született meg az elhatározás,hogy a frissen földhöz juttatottak közülazok, akik a volt nagybirtokon kaptak föl-deket, ne spontán módon építkezzenek, ha-nem íróasztalon megtervezett mintafalvakathozzanak létre számukra.

Mivel a zavaros politikai átmenetbennem voltak tisztázottak az egyes hivatalokhatáskörei, a földosztást koordináló Orszá-gos Földbirtokrendező Tanács (OFT) magavette kézbe a faluépítés ügyét. A Veres Pé-

ter vezette szervezet társadalmi célul tűzteki, hogy a nagybirtok szétszórt majorságaihelyett zárt, illetve félig zárt (tanyaköz-pontos) paraszti települések épüljenek fel,ahol a hét-tíz holdas családi kisgazdaságokintenzív kertgazdálkodást folytathatnak, ésszövetkezetekbe tömörülnek. Emellett aszervezet állami mintagazdaságokat is kije-lölt, megteremtve ezzel a későbbi nagyüze-mek alapjait. A közepes méretű állami min-tagazdaságok és a kistermelők alkottatermelési-települési struktúra alapjaibantért el a néhány év múlva erőltetett kol-hozrendszertől (forrás: MÁSZT).

Az OFT koordináló ernyőszervezet volt,amelynek hasonló szerep jutott a vidékiépítészet fejlődésében, mint a jóval ismer-tebb, 1940-ben alapított Országos Nép- ésCsaládvédelmi Alapnak (ONCSA). A kétszervezet építészeti holdudvarában ráadásuligen komoly személyi átfedések vannak,így például a második világháború utánnéhány évig kulcsszerepet játszó Tóth Kál-mán és Rácz György neve az ONCSA-há-zak kutatói számára is ismerősen csenghet(BEREY 1978: 448, HÁMORI 2004: 13).Annak ellenére tehát, hogy a két ernyő-szervezet egészen más politikai törekvésttestesített meg (az előbbi egy forradalmi át-alakulást irányított, míg utóbbi egy jóvalkisebb hatósugarú szociálpolitikai programvolt csupán), építészeti hatásukban igenhasonlóak voltak egymáshoz.

A szakmai alapelvek konzekvens véghez-vitelét azonban számtalan körülmény ne-hezítette. A politikai bizonytalanság és apénzhiány mellett számolni kellett a kivite-lezések esetlegességével, valamint azzal, hogya házhelyhez juttatottak nem feltétlenül fo-gadták örömmel a típusterveket. A legna-gyobb probléma azonban mégiscsak az volt,hogy az OFT alapprogramja, amely tehát aparaszti kisgazdaságokon nyugodott, a kom-

BEVEZETÔ


8 BEVEZETŐ

munista hatalomátvétel után aktualitásátvesztette. Nem véletlen, hogy a Veres Péter-féle parasztpártból „átigazoló” Erdei Ferenc1949-ben a Tanyai Tanács vezetőjeként gyö-keres fordulatot hajtott végre a vidéki tele-püléstervezésben (lásd HAJDÚ 1992)4. Azötvenes években már nemcsak a nagybirtokszórt településrendjét, de a paraszti tanya-rendszer egészét fel kívánták számolni. Akorábbi évekhez képest mindez sokkal radi-kálisabb fellépést tett szükségessé. Egyedül1950-ben negyvenhárom új helység nyertjogi önállóságot (forrás: HELYSÉGNÉVTÁR1973). S noha a Tanyai Tanács elsősorbanaz alföldi tanyarendszer felszámolását (re-formját) tekintette fő feladatának, mellémegörökölte az OFT-től a nagybirtokonlétesített új községek továbbépítésénekügyét is.

A Tanyai Tanács árnyékában a nagybir-tokon létesített új községek történetemintha a feledés homályába veszett volna.Beluszky Pál például megjegyzi, hogy apuszták – a tanyákkal ellentétben – csend-ben, szinte maguktól tűntek el a magyar te-lepüléshálózat térképéről (BELUSZKY 2000:24). Holott a hivatali jelentések alapján mi-nimum egy tucat új települést alapítottakközvetlenül a háború után, ami mellett to-vábbi harminc-negyven, részben nagybir-tokon létesített faluval is számolhatunk.Ennél pontosabb számadatokat nehéz lennemegadni, hiszen az új községek meghatáro-zása rengeteg kérdést vet fel (lásd a Definí-ciós nehézségek című alfejezetet). Az OFThárom éves működése nyilvánvalóan túlsá-gosan rövid időszak volt ahhoz, hogy tele-püléspolitikai elképzeléseit maradéktalanulérvényesítse. Néha még annak eldöntése isproblematikus, hogy egy-egy új falu nagy-birtokon létesült-e vagy tanyás vidéken, s ak-kor még nem beszéltünk a sajátos morfoló-giai jegyekkel bíró szőlőhegyekről vagy azaprófalvas vidékek, mindenekelőtt Somogykülön utas fejlődéséről. Éppen ezért vi-szonylag ritka az egyértelműen besorolható

új község, mint amilyen Besnyő, Mátyás-domb vagy Nagykarácsony. A legtöbb falu-ban keverednek a községesítés különbözőhullámai. Célszerűbb tehát, ha az új telepesközséget, mint építészeti együttest nem me-rev kategóriaként, hanem egy hosszabb tör-téneti fejlődés láncszemeként fogjuk fel.

A könyv felépítése

A kutatás során azt a mélyreható település-és tájszerkezeti átalakulást kellett leírni ésmegérteni, amely során a nagybirtok szórtmajorsági rendszere zárt falvakká alakultát. Természetes, hogy ilyen horderejű vál-tozás vizsgálatakor nem korlátozható a fi-gyelem kizárólagosan az 1945–49 közötteltelt négy esztendőre, amíg az OFT műkö-dött. Mindenekelőtt tisztázni kellett, mi-lyen is volt a nagybirtok településrendje,amelyet a telepes falvakkal igyekeztek fel-számolni. Az uradalmi falut bemutató fe-jezet egyben behatárolja azokat a földrajzitájakat is (mindenekelőtt a Mezőföldet,azon túl pedig a Kunság foltszerű területeit,Moson, Csanád és Békés vármegyéket),amelyek képét döntően befolyásolta a nagy-birtokot felváltó községesítési folyamat. Az1945-ig fennálló településmorfológiaiörökség mellett az új falvak arculatát dön-tően befolyásolták a Horthy-rendszer ide-jén kidolgozott falusi kislakásépítési alap-elvek is. Az ezt bemutató fejezet egyrésztkiemeli, hogy a negyvenes évek közepére afalusi kislakásépítés köré jól bejáratódott,bürokratizált intézményrendszer alakult ki,másrészt letisztult az a formanyelv, amelyet„népies modernnek” fogunk hívni.

Az 1945 utáni telepes falvak bemutatásaa definíciós problémák áttekintésével kez-dődik. Utána három nagy témakörrebontva járjuk körül a kérdést: az első a tár-sadalomépítés, a második a faluépítés, aharmadik a lakásépítés. A társadalomépí-tésről szóló fejezet a felülről irányított for-radalomról beszél, kitér a politikai háttérre,


BEVEZETŐ 9

a végrehajtó szervezetre és az új gazdák tár-sadalmi pozíciójára. A faluépítésre vonat-kozó rész a településszerkezetet mutatja be,úgymint a helyszínek kiválasztását, az ut-caszerkezetek kialakítását, illetve általábana faluépítési koncepció főbb sarokpontjait.Végül a lakásépítés-fejezet foglalkozik a te-lepes ház formai sajátosságaival, úgymint anépiességtől a modern felé hajló tendenci-ákkal, valamint a városi lakásminták be-áramlásával.

Források

A forrásanyag gerincét a FöldművelésügyiMinisztérium alá tartozó Országos Föld-birtokrendező Tanácsnak a Magyar Orszá-gos Levéltárban (mai nevén Magyar Nem-zeti Levéltárban) őrzött iratanyaga képezi(iratszámok: XIX-K-11-e, XIX-K-11-h,XVII-1-a, XIX-K-1-y). A telepítés-faluépí-tés kapcsán hatalmas iratanyag keletkezett.Számtalan dobozt foglalnak el a bérszám-fejtési ívek, de általában is túlsúlyban van-nak az elszámolásokkal kapcsolatos ügy-iratok. Márpedig a telepítés menetéről ésépítészeti programjáról mindenekelőtt nemezek, hanem a felmérési jelentések, telepí-tési tervek és általános protokollok, végre-hajtási utasítások, telepfelügyelői beszá-molók tudósítanak. Különlegesenértékesnek bizonyultak a legkülönfélébbokokból mellékelt kéziratos térképek ésépítészeti tervrajzok. Noha az elmúlt évek-ben közel száz dobozt sikerült áttekinteni,nem zárható ki, hogy a jövőben további do-kumentumok kerülnek majd elő, amelyekrészben kiegészítik, részben korrigálják je-len munka eredményeit.

A kutatás számára a célzott levéltárimunka önmagában nem lett volna ele-gendő, hiszen az csak az OFT 1945 és

1949 közötti működési időszakáról adottvolna felvilágosítást. Márpedig az OFT te-vékenysége csak háttérváltozóként volt ér-dekes. Az átalakulás történeti dinamikájá-nak megértéséhez ezért a történetitérképekből és légifelvételekből nyerhetőinformációkra is szükség volt. Az uradalmifalvak országos fejlődését és elterjedtségét ahárom katonai felmérés alapján lehetett rö-viden felvázolni, illetve statisztikai adatok-kal pontosítani. A második világháborúutáni fejleményekről a hatvanas-hetvenesévekben készült topográfiai térképek tu-dósítottak, illetve az aktuális műholdké-pek retrospektív következtetésekre adtakalkalmat. Mindezeken túl jó néhány nagy-birtokról állt rendelkezésre a 19. századelejéről származó birtokterv, illetve a voltelőszállási uradalom kapcsán a Földmérésiés Távérzékelési Intézetben található ka-taszteri felvételi ívek is segítették a munkát.

A harmadik forrásanyagot a korabeli tí-pusterv-katalógusokból és építészeti folyó-iratokból kiemelt háztervek jelentették.Ezek alapján volt nyomon követhető az aszakmai átalakulás, amely a népies irány-zaton belül a negyvenes években lezajlott.

Végül az új községek mai arculatánakbemutatásához elengedhetetlen volt a cél-zott helyszíni falufelmérés. A legkiterjed-tebb terepmunka Nagykarácsonyban zaj-lott, illetve általában a volt előszállásiuradalom területén. Ezt egészítette ki2009-ben egy koncentráltabb Fejér megyeiadatfelvétel Besnyő, Hantos, Nagylók,Nagyvenyim és Mátyásdomb esetében,majd 2011-ben Kisszállás és Lökösházavizsgálatára került sor. A terepkutatásokonmindenekelőtt fényképi dokumentáció ké-szült, archív anyagok kerültek összegyűj-tésre, illetve „oral history” interjúk szület-tek idősebb adatközlőkkel.


10 AZ URADALMI FALU

Uradalmi falu, eszmei község, puszta

Noha a nagybirtok a dualista Magyaror-szágnak is sajátja volt, az 1920 után meg-kisebbedett ország területén különösennagy aránytalanságok keletkeztek. Dacára aföldreformnak, a negyvenes években mint-egy hétszáz darab ezer hold fölötti óriás-birtok kezén volt a földek húsz-harmincszázaléka (SZAKÁCS 1998: 296). A nagy-birtok messze több volt, mint magántulaj-doni forma. Egy olyan, döntően mezőgaz-dasági országban, mint amilyen ahúszas-negyvenes évek Magyarországa volt,a földtulajdon kérdése az élet szinte mindenterületét meghatározta (BELUSZKY–GYŐRI2005: 55). Településtörténeti szempontbólpedig a nagybirtok bizonyos régiókban csakrá jellemző településformát hozott létre, azuradalmi falut.

Az uradalmi falu társadalom-földrajziértelemben hiányos település, „nem egészés nem teljes falu. Az összes aprófalvaknálnagyobb arányban szorul kiegészülésre,akár több hasonló egységgel, akár egy igazifaluval vagy várossal.” (ERDEI 2004: o. n.)Erdei tehát az uradalmi falut nem külte-rületi, lakott helyekből álló konglomerá-tumként kezeli, hanem szórványként. En-nek oka, hogy figyelme nem atelepülésszerkezetnek szól, hanem a társa-dalmi formációnak, hangsúlyozva, hogy azuradalmi cselédség és zsellérség ugyanúgya rendiség maradványa, mint a saját házá-ban élő, saját földjét művelő falusi pa-rasztság. Az uradalmi falu azonban foko-zott szociális elzártságban élt, hiszen mégolyan területeken sem volt képes bekap-csolódni a modernizációba, amelyek azország centrumához tartoztak vagy jó köz-

AZ URADALMI FALU

2. Majsamiklósvár, Szemcsed és Fürged rendezése (utóbbiak határa pontozott vonallal jelölve). A sûrû faluhálózatú Tolnában Majsamiklósvárat úgy lehetett megszüntetni, hogy határát teljes egészében a szomszédos települések kebelezték be.

BENISCH 1940 ALAPJÁN, RÉSZBEN SAJÁT SZERKESZTÉS

1. Újdombóvár eszmei község rendezése (szürkévelaz új faluhatár). A távoli pusztákat a legközelebbi zártközséghez csatolták, illetve egy új község volt formá-lódóban, a késôbbi Dalmand.

BENISCH 1940 ALAPJÁN, RÉSZBEN SAJÁT SZERKESZTÉS


AZ URADALMI FALU 11

3. Eszmei községek területi elhelyezkedése

a két világháború között

BENISCH 1940 ADATAI ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS


12 AZ URADALMI FALU

lekedési infrastruktúrával rendelkeztek.Erdei kétezerre teszi a két világháború kö-zötti uradalmi falvak számát (majorságok,szőlőhegyek). Mikor később a Tanyai Ta-nács elnökeként az uradalmi falvak köz-ségesítése is az ő kezébe került, felméréstkészíttetett, amelyben az áll, hogy 3000,ötven főnél népesebb külterületi majorságlétezett Magyarországon (HAJDÚ 1992:110).

A Dunántúl volt az a vidék, amely a leg-inkább összefonódott a nagybirtok nevével.A tényeken túl ebben nagy szerepe volt a kétvilágháború közötti szociográfia egyik leg-nagyobb hatású művének, a Puszták népé nekis (lásd ILLYÉS 1987). A „puszták népe” fo-galommá vált, amely az uradalmi falu mel-lett és helyett a tudományos szóhaszná-latba is átkerült (DEMETER–LUKÁCS 1980,EPERJESSY 2006, VARGA 1991). A kép,amelyet Illyés Gyula a pusztáról festett,minden volt, csak pozitív nem, így ahhozis nagyban hozzájárult, hogy a pusztára amagyar értelmiség mind a mai napig va-lami elmaradott, sötét helyként emlékszik.Ez az egyoldalúan negatív vélemény ma-napság némiképp változóban van. Sokegyéb tényező mellett szerepe lehet ebbenannak is, hogy a puszták helyén alakult újközségekben a megmaradt uradalmi épü-letek lassan ugyan, de a helyi kulturálisörökség részeivé válnak. Mindenekelőtt akastélyok és kisebb uradalmi lakok azok,amelyek építészeti nívójuknak köszönhe-tően kiemelt figyelmet kapnak. IllyésGyula maga is megemlíti a kastélyokat,mint olyan épületeket, amelyek fizikálisana pusztákon állnak ugyan, de társadalmi-lag külön életet élnek: „Van (…) kastély is,hatalmas gyönyörű park közepén tenisz-pályával, mesterséges tóval, gyümölcsösselés fejedelmi allékkal, és mindezek körülremekbe kovácsolt magas vaskerítésekkel(…)” (ILLYÉS 1987: 5). Ugyanitt felso-rolja a dunántúli puszta egyéb épületeit, asokszor még a „kastélynál is díszesebb

ököristállót”, az intézői lakot, a gépészla-kot és persze a nyomorúság szimbólumátmegjelenítő cselédlakot (u. o.: 5).

A kastély és a hozzá tartozó pusztaiépületegyüttes településként sosem álltönmagában, hanem további külterületek-kel együtt alkotott nagy kiterjedésű kong-lomerátumot. Az ilyen konglomerátumoka jobbágyfelszabadítás utáni évtizedek-ben jogilag vagy hozzácsapódtak valamelyközeli faluhoz, vagy önálló közigazgatásiegységekbe, úgynevezett eszmei közsé-gekbe szerveződtek (GYÁNI–KÖVÉR 1997:51). Noha a magyar jog tételesen sosem is-merte el az eszmei községek létezését, szá-muk megközelítette a félszázat (BENISCH1940: 5, lásd továbbá PERNEKI 1977/78).A volt allodiális földekből összeszervezettfalvak a legtöbb esetben idegen testkéntékelődtek a közigazgatás szerkezetébe, sezzel az arisztokrácia átmentett hatalmátjelképezték egy fiatal polgári államban.Benisch a legkirívóbb esetek közt említimeg többek között Újdombóvárt, amely-nek egyáltalán nem volt belterülete, Maj-samiklósvárat, amelynek határa nem al-kotott egybefüggő területet, illetve amintegy 55 000 holdas óriási Sövényhá-zát. Az ilyen, általa „közigazgatási szörny-szülötteknek” nevezett képződmények leg-főbb problémáját a széttagoltságban látta,és sürgette a zárt telepek mielőbbi kiala-kítását (1., 2., 3. ábra).

Uradalmi falu(Erdei) Puszta (Illyés) Eszmei község

(Benisch)uradalmifalu, minttelepülés-forma: csoportosszórványokkonglo me-rátuma a tájban

településföldrajz szociográfiai jogi

hiányos település

kirekesztett társadalmi

osztály lakhelye

közigazgatásianomáliák

4. Az uradalmi falu, a puszta és az eszmei község fogalmának összehasonlítása


AZ URADALMI FALU 13

Az uradalmi falu, a puszta és az eszmeiközség tehát voltaképpen egyazon társa-dalmi jelenség, a nagybirtok különbözőmegnevezésekkel illetett településformájátjelenti. Attól függően, hogy a település-földrajzi, a társadalmi vagy a jogi megköze-lítés kerül-e előtérbe, egyik vagy másik meg-nevezés a találóbb. A további elemzésszámára azonban egyik sem megfelelő, mi-vel figyelmen kívül hagyják – vagy leg-alábbis nem hangsúlyozzák eléggé – a tele-pülésmorfológiai jegyeket. A morfológiaivizsgálat legfontosabb kiindulási alapjaugyanis az, hogy az uradalmi falu egy nagykiterjedésű, ritkán lakott vidék, belső úthá-lózattal, amely úthálózat rendkívül inho-mogén egységeket köt össze, központi ésperiférikus pusztákat (más néven majorsá-gokat), szőlőhegyi szórványokat, telepeketés telepítvényi részeket, sőt némelykor még

zárt falvakat is. Az uradalmi falunak ez aváltozatos településképi hagyatéka a tele-pes falvak mai arculatát is meghatározza,ezért különösen indokolt, hogy ennek a ke-vésbé ismert településtípusnak a kialakulá-sát, földrajzi elhelyezkedését, funkcionálistagoltságát és építészeti karakterét részlete-sebben is tárgyaljuk (4. ábra).

Az uradalmi falvak földrajzi elhelyezkedése

Az uradalmi falvak kialakulásának legele-mibb előfeltétele a nagybirtok, amely azon-ban önmagában nem teremt uradalmi falut(5. ábra). Valódi uradalmi falu csak ott jö-hetett létre, ahol a feudalizmusból örököltjobbágyi telekrendszer valami oknál fogvameggyengült: „Az ország területének jelen-tős hányadán, főleg a török által birtokolt

5. A nagybirtok területi elhelyezkedése az 1920-asévekben. Látható, hogy a latifundiumok elsôsorbansíkvidéki, illetve az enyhén tagolt tájakon sûrûsödtek.Árnyalta a képet, hogy az Alföldön nem csak magán-földesurak és az egyház, de a városok is óriási földte-rülettel rendelkeztek.

TÉRKÉP: HANTOS 1926 ALAPJÁN, RÉSZBEN SAJÁT SZERKESZTÉS


14 AZ URADALMI FALU

vidékeken az újonnan betelepült jobbágyságnem telekszisztéma formájában, hanemanyagi erejéhez mérten, első és újrafoglalá-sos rendszerben művelte földjét.” (VARGA1967: 4) Noha Varga itt főként a tanyáso-dásra célzott, a majorsági újranépesedésnekis itt kereshetjük a gyökereit. Tanya és ma-jorság elkülönítésekor elsősorban a birtokosszemélye és a birtok nagysága a meghatá-rozó szempont. Tanya alatt elsősorban a pa-raszti kézben lévő, egy-egy család által meg-munkált kis- és középbirtokokat értjük,amelyeken idővel lakófunkció is kialakul. Amajorság vagy puszta ezzel szemben na-gyobb birtoktestek képződménye, és a gaz-dasági épületek mellett a földesúr szolgála-tában álló családok csoportos lakhelye(BALOGH 1980: 272, LUKÁCS 1984: 8).Ebből következően a tanya kisebb egysé-gekből álló, de sűrű, míg a majorság na-gyobb egységekből álló, de ritkásabb külte-rületi településformát hoz létre.

A kettő elkülönítése persze csak elméle-tileg tűnik egyszerűnek. Alapvető prob-léma, hogy a köznyelvi szóhasználatban atanya, a majorság és a puszta sokszor ösz-szekeveredik, sőt vidékenként más-más je-lentést takar. Ezeket a regionális elnevezé-seket a térképek is átvették, így például aszabolcsi részeken az urasági majorságokat(pusztákat) is tanyaként jelölték a térképek(például grófi tanya). További kérdéseketvet fel az uradalmi falu ma még kellően felnem tárt történeti beágyazottsága és tájimeghatározottsága. A harmadik katonaifelmérésen például egyértelműen látszik,milyen óriási morfológiai különbségek je-lentkeznek az Északi-középhegység kisebbméretű állattartó pusztái és a mezőföldi, bé-kési fekete földeken kialakult óriási ura-dalmi konglomerátumok birtokegységeiközött. A világos elkülönítést tanyás vidékés uradalmi falu között azonban nem is azimént említett okok, hanem az átmenetiformák sokasága akadályozza. A kalocsaiSárköz érseki birtokait például éppúgy tár-

gyalhatjuk sajátos tanyaformaként, mintahogyan uradalmi faluként is, hiszen a ta-nyák csoportba rendezése a gazdatisztekirányítása mellett zajlott (BÁRTH 1975: 85).Szintén átmenetet képeznek a Dél-Alföldtelepítvényi falvai, amelyek jellemzőenolyan óriásbirtokokon keletkeztek, mintpéldául a hírhedt Pallavicini uradalom. Atelepítvény morfológiája alapján ugyanfalu, de jogi helyzetét tekintve bérlemény,amelyet a birtokos bármikor megszüntet-hetett. Ez történt a 19. században többekközött Bakssal, Bánommal, Hantházával,Homokkal vagy Dóccal (VÁLYI–ZOMBORI2007: o. n., GYIMESI 1965: 164). Szinténkérdéses, hogy hová sorolhatók Békés vagyCsanád kamarai és egyéb dohánykertészfalvai, amelyek ráadásul megtévesztésighasonlatosak tudnak lenni a Bánát négy-zethálós alaprajzú településeihez. Eredeti-leg azonban ezek a települések is csak te-lepítvények (illetve bérlemények) voltak,és csak egy-egy sor házból állottak. Későbbújabb sorokkal bővülve jött létre a ma lát-ható négyzetes forma (például Tótkovács-háza, ma Véghegyes, Tótbánhegyes, maNagybánhegyes), Kunágota vagy Almás-kamarás.

A telepítvények állandósulása és falvakkánövekedése az egyik útja annak a 18–20. szá-zad egészét végigkísérő folyamatnak, amelya nagybirtok kisebb-nagyobb mértékű pa-rasztosodását hozta magával. Részletesenfoglalkozik ezzel a kérdéssel Lukács László,aki Aba környékének példáján mutatja be,hogyan vásárolták ki a parasztok az ura-dalmi földeket a majorsági épületekkelegyütt, és hogyan alakították át azokat sajátkistermelői igényeik szerint (LUKÁCS 1984:17). Hofer nemzetközi összehasonlító ta-nulmányában arra is rámutat, hogy az alfölditanyásodás egyik mozgatórugója éppen akülterjes földesúri birtokok parasztosodásá-ban keresendő (HOFER 1980: 50).

Az átmeneti formák ellenére mind a ta-nyás, mind a majorsági területeknek létezett


AZ URADALMI FALU 15

egy-egy jellemző nagytáji kerete. Míg ta-nyák elsősorban az alföldi parasztvárosokkörül keletkeztek, addig az uradalmi falvaka Mezőföld településrendszerét határoztákmeg (lásd DEMETER–LUKÁCS 1980). Vég-eredményben mindkét esetben másodlagosszórványról beszélhetünk, amelynek alapjaa korábbi faluhálózat pusztulása és a bir-tokkoncentráció volt (HOFER 2009: 26,RÁCZ 1980: 99). Az alföldi tanyás nagyvá-rosokat, mint például Szegedet vagy Deb-recent még a két világháború között is otttaláljuk az ország legnagyobb földbirtokosaiközt (lásd MENDÖL 1936). Hogy mégsemszokás ezeket a vidékeket a magyar nagy-birtokhoz sorolni, annak nyilvánvaló oka,hogy társadalomtörténeti, és ami esetünk-

ben még fontosabb, településmorfológiaihatásukat tekintve egészen más utat jártakbe, mint az egyházi, állami és magánföl-desúri latifundiumok.5 A nagyhatárú vá-rosok körüli tanyás szórványképződés és avalódi nagybirtok majorsági szórványkép-ződése közötti legfontosabb társadalomtör-téneti különbség, hogy előbbi esetében a vá-ros kicsiny mezőgazdasági termelőegységekformájában belenőtt a tájba, de, legalábbisideális esetben, megtartotta polgárát. Aho-gyan Erdei fogalmaz: „Lényege ennek a ta-nyai társadalmi formának, hogy nem egy-nemű kisebb egység, mint a falu vagy aszórvány vagy a város, hanem egy külön-nemű, kisebb egységekből összetevődő na-gyobb társadalmi egységnek az egyik része:

6. Hódmezôvásárhely és a Károlyi uradalmak eltérô határszerkezete a harmadik katonai felmérésen. Elôbbi sûrûn települt parasztos tanyavilág, utóbbi a nagyüzemi termelési rendszerhez igazodó településforma

TÉRKÉP: HARMADIK KATONAI FELMÉRÉS ÁTRAJZOLT VÁLTOZATA


16 AZ URADALMI FALU

városrész vagy falurész.” (ERDEI 1976: 37)Az uradalmak szórványképződése ezzelszemben nem a városi kirajzás eredményevolt. Emiatt az uradalmi falu lényegébenfüggetlen a közeli városi centrumoktól, te-lepüléshálózati értelemben fehér folt, leg-alábbis akkor, ha szerepét a lokális beágya-zottságán keresztül vizsgáljuk (ERDEI 1971:331). Ha ugyanis a 20. század fejlett ura-dalmi falvainak gazdasági kapcsolatait néz-zük, úgy azok a legnagyobb városi centru-mokkal, sőt a nemzetközi piacokkal álltakszoros kapcsolatban.

Nem egy térségben a nagyhatárú városokés a földesúri nagybirtokok egymás szom-szédságában léteztek. Leginkább ezeken a te-rületeken szembeötlő a kétfajta szórvány for-mai különbözősége. Szeged tanyákkal sűrűnbeépült határa például 31–40 kilométerhosszan nyúlt fel észak felé. Vele párhuza-mosan Sövényháza eszmei óriásközség terültel, ritkán lakott, kisebb-nagyobb telepítvé-nyekből és majorsági központokból álló táj-képével. Hasonlóan éles település-alaktanihatárok húzódtak a Károlyiak kezén lévőNagymágocs uradalmi falu és Hódmezővá-

7. A Mezôföld volt az uradalmi falvak hazája. TÉRKÉP: HARMADIK KATONAI FELMÉRÉS ÁTRAJZOLT VÁLTOZATA


sárhely tanyavidéke között, a békési Wenck-heim-birodalom környékén vagy éppen Kis-szállás, Kunadacs térségében (6. ábra). A ka-tonai felmérések szórvány formáittanulmányozva pontosan kirajzolódnak a vá-rosi és a magánföldesúri birtokok határai.

Miközben az Alföldön vegyesen voltakmegtalálhatóak a tanyás városok és az ura-dalmi falvak, addig a Dunán átkelve, aMezőföld platóján alig találunk tanyákat.Itt a 18. század elejétől a 20. század köze-péig egyértelműen az uradalmi falu volt adomináns településtípus (7. ábra). A tér-ség a középkorban kun szállásterületnekszámított (GYÖRFFY 1990: 274). A ku-nok kései letelepedésével és állattartó gaz-dálkodásával magyarázható, hogy a falvakegy része csupán időszakosan lakott szál-lás lehetett (innen eredeztethetők többekközött az Előszállás, Kiskarácsonyszállás,Szabadszállás stb. elnevezések is). A kunszállásrendszer a török időkben teljesenfelbomlott, de az Alfölddel ellentétben ahelyén nem jöttek létre összefutott, „kócosvárosok” (PRINZ–TELEKI 1937: 331). Vol-tak ugyan városok, amelyek magukhozvonzhatták volna az elpusztult falvak la-kosságát, de ezek főként a Duna meg-szabta kereskedelmi tengely mentén sora-koztak. Lakosságuk kevésbé függött aföldműveléstől, így földszerzési igyekeze-tük sem volt olyan számottevő (MAKSAY1976: 43, GRANASZTÓI 2006: 181). Mi-vel nem voltak nagyhatárú, autonóm vá-

rosi szervezetek, a mezőföldi területek 18.századi újranépesítése egészében magán-földesúri, koronai és egyházi befolyás alattállott (ERDEI 1976: 81). Az persze már azegyes földesurak birtokpolitikájának, gaz-dálkodási stílusának a függvénye volt,hogy az újranépesítés zárt falvakat vagypusztákat hozott-e létre.

A mezőföldi tájon a 18. század végéigjobbára csak külterjes legelőket találunk.A településhálózatot a kisebb-nagyobbszállások képviselték, amelyek a közép-kori topográfiát követve kezdték benépe-síteni a lakatlan pusztaságot (BÁTKY 1922:186). A gabonára való átállással párhuza-mosan, tehát a 19. század fordulóján ezeka szállások váltak az uradalmi falvak leg-fontosabb központjaivá (DEMETER–LUK-ÁCS 1980: 13). A jelzett időszakban mármegmutatkoztak a piacra termelő, vállal-kozó szellemű uradalom nyilvánvaló elő-nyei a hagyományos, a jobbágyi adók ésjárulékok beszerzésére törekvő rendies ter-melési móddal szemben (SZABÓ 1948:161). A földesurak ezért minél nagyobbföldterületet igyekeztek saját kezelésbentartani – illetve később bérleti formábankiadni –, amelyen okszerű, a modern bér-munkára alapozott termelési üzemeketalakítottak ki (KÁLLAY 1979: 204–205,PACH 1971: 1, SZABAD 1957: 404,SZÁNTÓ 1952: 221, további irodalom:FÜLÖP 1997). Zárt falvak helyett kisebb,a termelés tényleges helyéhez igazított te-

8. Somogyban a puszták(majorságok) a meglévôaprófalvas településháló-zat réseibe telepedtek,emiatt nem tudtak össze-függô uradalmi falvakkáválni.


AZ URADALMI FALU 17


18 AZ URADALMI FALU

10. A magyaróvári urada-lom a 18–19. század tájátalakító munkái révénóriási szántóföldekhez ju-tott. A feltört földeken ki-alakuló uradalmi falu he-lyén a negyvenes évekbenkét új község épült fel, Várbalog és Újrónafô.


9. A legjobb fekete földek a mai Magyarországon és a puszták19. századi elerjedése. Az uradalmi falvak létrejöttének természetföldrajzi feltétele volt a jó termôtalaj.

TÉRKÉP: HARMADIK KATONAI FELMÉRÉS ÉS LÁNG 2002: 379 ADATAI ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS

lepülési szórványok jöttek létre, amelyekazonban nem voltak teljes mértékbenszórványok, hiszen igazgatási, gazdasági,település- és társadalomszervezési érte-lemben egyetlen egységet alkottak.

Noha a Dunántúlon máshol is találunkóriásbirtokokat, illetve uradalmi falvakat,a Mezőföld mégis sajátos helyzetű, mivelitt nem csupán egy járulásos települési for-máról van szó. A Tolnában, Somogybanvagy éppen Győr és Vas vármegyékben a19. század elejétől kiépülő urasági falvaklényeges változást hoztak ugyan a telepü-léshálózat részleteiben (megakadályozták

például a falvak extenzív növekedését), deközben alkalmazkodniuk kellett a már ki-alakult jobbágyfalvak rendszeréhez is. Aztmondhatjuk, hogy ezeken a vidékeken azokszerű uradalmi puszták a falvak közöttirésekben szerveződtek, nem egyszer egy-mással fizikailag össze nem érő mozaikokatalkotva (8. ábra). Ilyen volt a Tolna megyeiMajsamiklósvár is, amelyet 1940-ben úgysikerült felszámolni, hogy annak egész ha-tárát szét lehetett osztani a tamási járásfalvai között (BENISCH 1940: 12, lásd 2.ábra). A Dunántúl egészétől eltérő utatjáró Mezőföldön ezzel szemben arra ta-


AZ URADALMI FALU 19

lálni példát, hogy egy uradalmi falu a mármeglévő zárt községet felszámolta. Ez tör-tént Nagyhantossal, miután 1877-benNagylók pusztaközséghez csatolták (VÁR-NAI 1987: 125).

Igen jellemző mutatója a Dunántúl egé-sze és a Mezőföld között meglévő különb-ségnek, hogy utóbbi területen a nagybirtoka legintenzívebben művelt szántóföldi kul-túrákat mondhatta magáénak. KogutowiczKároly a két világháború közötti birtokvi-szonyok elemzésekor felhívja a figyelmet atényre, hogy noha az 1000 hold feletti óri-ásbirtokok a Dunántúl teljes földterületénekaz egyharmadát fedték le, tényleges mező-gazdasági súlyuk ennél jóval csekélyebb volt(KOGUTOWICZ 1930: 127). Ennek oka,hogy az óriásbirtokokon a művelési ágakattekintve felülreprezentált volt az erdő és aműveletlen terület. A legjövedelmezőbbszántók és kertségek statisztikáit külön ke-zelve azt láthatjuk, hogy húsz százalék körülmozog az óriásbirtokok kezén lévő földterü-let aránya, Vasban és Zalában a tíz százalékotsem éri el. Kivételt egyedül Fejér megye je-lent, ahol a nagybirtok kezén van a szántókés kertek negyven százaléka. Összességébentehát azt mondhatjuk, hogy az uradalmi fal-vak elsősorban azokon a jó szántóföldi adott-ságokkal rendelkező tájakon tudtak kiépülni,ahol növekedésüket nem gátolták a közép-kori eredetű jobbágyi-paraszti birtokstruk-túrák (9. ábra).

Noha a 19. század elejére már kialakul-tak a jobbágyfalvas, tanyás és uradalmi fal-vas vidékek nagytáji keretei, azok nem vol-tak változatlanok. Különösen erőteljeshatást gyakorolt egy-egy táj településszer-kezetére a folyószabályozás, a mocsárlecsa-polás és a rétek, legelők feltörése. A 19.század folyamán termőre fogott új terüle-teken majd mindenhol a majorsági gazdál-kodás igényeinek megfelelő szórt telepü-lésformák jöttek létre (ANDRÁSFALVY 1975:4, CSÁK 1977: 25, DÓKA 2006: 132). Mi-ként Féja Géza szociográfusi tömörséggel

foglalta össze, a folyószabályozás „a pusz-tuló dzsentrinek adott elsősorban hivatalt sa nagybirtok önvédelmét szolgálta.” (FÉJA1937: 142) Az eke alá vont területeken amajorsági szórványok a már meglévő falu-hálózatba ékelődtek. Jellemző példája en-nek a Bodrogköz, ahol falvanként két-há-rom új uradalmi majorság épült ki(BALASSA 1975: 226). A Sárospatak és Ci-gánd közötti, folyók határolta háromszögkései lecsapolásának településszerkezetiöröksége abban fogható meg leginkább,hogy ezen az óriási területen nem alakultakki újabb zárt községek. Még az 1945-ösföldreform után sem volt szükség új tele-pülés kijelölésére, mivel a meglévő sűrű fa-luhálózat magához vonzotta a frissen föld-höz jutott lakosságot.

A szántóföldek előretörésében a 19. szá-zad második felének nagy alföldi folyósza-bályozása minden kétséget kizáróan meg-érdemli azt a kitüntetett helyet, amellyel azutókor rossz vagy jó szájízzel, de emlékszikrá (lásd DUNKA 1996). Emellett azonbannem szabad elfelejteni, hogy korábban iszajlottak komoly tájátalakító munkálatok(CSEMEZ 1996: 37). A nagybirtok és ezzelösszefüggésben a helyén létrejövő telepesfalvak története kapcsán különös jelentő-séggel bír a Hanságban és a Fertő-vidékenaz 1780-as évekig visszanyúló kultivációsmunka (KETTINGER 1991: 28). A területannyiban hasonló a Bodrogközhöz, hogyitt is a sűrű, középkori eredetű település-hálózat üresen hagyott fülkéiben indultmeg a szórványképződés (10. ábra). A táj-rendezést végrehajtó magyaróvári urada-lom azonban sokkal tartósabb település-szerkezetet hozott létre, aminekeredményeként a táj egésze egyetlen óriásiuradalmi faluvá fejlődhetett. Ennek oka,hogy itt az egybefüggő óriás birtoktest mel-lett egy sor egyéb „feltétel” is adott volt: hit-bizományi, tehát feldarabolhatatlan tulaj-don volt, jó közlekedési kapcsolatokkalrendelkezett, tehát piacra tudott termelni,


20 AZ URADALMI FALU

főhercegi tulajdonosai révén pedig államimegrendelésekhez is jutott. A következőfejezetben a hansági, illetve a hasonlóanfejlett mezőföldi uradalmi falvak szerke-zeti alapvonásait tekintjük majd át.

Az uradalmi falvak szerkezete

Mint az eddigiekből kitűnik, az uradalmiközségek országos elterjedésének fő határaita török kor és a közvetlenül utána következőidőszak birtokviszonyai határozták meg. Azuradalmi falvak fejlődése a következő bő kétévszázadban ezt a keretet töltötte fel a magasajátos településszerkezeti elemeivel. Min-denekelőtt puszták (majorságok) létesültek,de nem elhanyagolható a szőlőhegyek, a te-lepítvények és a zárt telepes falvak szerepesem. Az első ránézésre különállónak tűnőszórványokat egységes út- és kisvasút-háló-zat kötötte össze (11. ábra).

Az uradalmi falu morfológiájában laza,nagy kiterjedésű konglomerátum volt,amely a tájban élt, sőt, némi túlzással

ugyan, de tájépítészeti együttest alkotott.Jellemző, hogy a magyaróvári vizes legelő-ket feltörő Wittmann Antal az 1800-asévek elején nem csak a hasznosítást, de a tájszépítését is feladatának tekintette: „A csa-tornák több kanyarban szelték át a réteket,és (…) összekötötték a hasznosat a kelle-messel. Minden irányba utat vezettek aszéna behordása érdekében; a gátakat fásí-tották.” (KETTINGER 1991: 32) BalásházyJános, korának neves agrárszakembere, akita Magyar Tudományos Akadémia is tagjaiközé fogadott, nem győzi dicsérni az ura-dalmi falvakat, amelyek szerinte „a szemgyönyörködésének nyújtanak táplálatot”(BALÁSHÁZY 1840: 189). Kétségtelen, hogya rendezett, „okszerű, pontos és tiszta” tájigazdálkodás a maga óriási léptékeivellenyűgözte a kis paraszttelkekhez szokottszemet (idézet: FÉNYES 1851: szócikk: Al-csúth). A reformkort tárgyaló történelem-könyvekben van egy gyakran felbukkanómetszet, amelyen egy uradalmi nyomtató-szérű emeletnyi magas gabonakazlai látsza-

11. Az uradalmi falu település a tájban, amelyet a racionális üzemszervezés hozott létre a 19–20. szá-zadban. Erre utal a dûlôk merev rácsos felosztása is.Nem túl erôs központja a belmajor, ahol rendszerinttemplom, kastély, illetve egy kisebb falusias utca istalálható. Az úthálózat félig-meddig utcaként is funk-cionál, mivel rajta keresztül érintkeznek egymássalaz egy települési rendszert alkotó szórványok.


AZ URADALMI FALU 21

nak. Még ha némileg idealizált is a kép, jólkifejezi az okszerű gazdálkodás korabelierejét és magabiztosságát. Hasonlóan ma-gával ragadó látványt nyújthattak fél év-század múltán a vasútállomásokon felhal-mozott cukorrépa- és burgonyahegyek.Ennek a tájformának kétségtelenül megvolta maga esztétikája, amely csak azért nemrögzült be a magyaros tájképek sorába,mert nem talált rá a maga irodalmi és kép-zőművészeti tolmácsolójára.

Az uradalmi falu tervezett táj, unifor-mizált megoldásokkal. Miközben a pa-rasztság kezén lévő területek keskeny, elap-rózott csíkjai a rongyszőnyeg tarkaságát ésesetlegességét idézték, addig a nagybirtokkezelésébe vett földeket kimért racionalitásjellemezte (12. ábra). Az íróasztal mellettmegszülető tájkép ideáltípusa a sakktáblaszabályos rácsozata. Ilyen volt például aKárolyi-féle derekegyházi uradalom, amely-nek tervezői nem törődtek a dűlők közöttiapró különbségekkel, a vízfolyások, kisebb-nagyobb mélyedések topográfiájával vagy akis területen is változékony talajadottsá-

gokkal (13. ábra). Azt persze további kuta-tásoknak kellene tisztáznia, hogy a térképenábrázolt ideálhoz képest milyen módontért el a valós tájhasználat. Annyi azonbanbizonyos, hogy ha voltak is problémák a ki-vitelezés során, a rácsszerkezetet leképeződűlőutak és csatornák a nagybirtoki tájképelmaradhatatlan tartozékaivá váltak. Isméthangsúlyozni kell, hogy noha mai szemmelmindez sematikusnak tűnhet, a 18–19. szá-zad embere számára ez a fajta gépiesség in-kább tetszetősnek volt mondható, hiszenegy haladó és felvilágosult üzemformát rep-rezentált: „Az uradalmi major már ebben akorszakban is megközelítette a korabelinemzetgazdászok üzemforma-ideálját.”(BALOGH 1980: 273) Nem mellékesen anégyzetes dűlők és egyenes utak mintázataaz esetleges községesítést is meghatározta. Azárt települések kijelölésekor ugyanis sokesetben nem tettek mást, mint a rendszer-ből néhány „partert” kiemeltek és felpar-celláztak, mint történt Baracs-Apátszállás,Újrónafő vagy Várbalog esetében az 1940-es évek elején (14. ábra).

12. Az uradalmi óriástáb-lák és a parasztság rongy-szőnyegszerû parcelláiegészen más rajzolatotadtak a vidéknek (fenn). Az osztrák-magyar határonHalbturn/Féltorony ésAlbertkázmérpuszta eseté-ben ez a különbség ma isjól megfigyelhető (lenn).

MÛHOLDKÉP: GOOGLE EARTH


22 AZ URADALMI FALU

A rendezett uradalmi falu összképe egyhatalmas, gondozott kert benyomását kel-tette. Az egész tájat betöltő óriási haszon-kertnek a csúcspontja volt a kastély előte-rében létesített díszkert, amelynektermészetesen megvolt a maga vizuáliskapcsolata a környező vidékkel (lásd JÁM-BOR 2009). A kapcsolat olyannyira erősvolt, hogy a kert meghosszabbításakéntfákkal szegélyezett reprezentatív allék lé-tesültek egy-egy kirándulóhely irányába.Legismertebb a ma is meglévő mezőhe-gyesi allé, a Keszthelyről Fenékpusztáravezető út, illetve a nagycenki hársfasor(GERZSON–SZILÁGYI 2011: 2, KUBINSZKY1995: 28, 15., 16. ábra). A katonai fel-mérések térképszelvényei és a helyenkéntmegmaradt reliktum fasorok arról tanús-kodnak, hogy a fákkal szegélyezett egyenesút máshol is elengedhetetlen tartozékavolt az uradalmi falunak. Az esztétikai ér-téken túl a fasor szélvédőként is funkcio-nált, illetve hozzájárultak az uradalom fa-anyag igényeihez is.

A fákkal övezett uradalmi utak félig-meddig utcaként is funkcionáltak, hiszenaz egyetlen települési egységbe tartozószórványokat kötötték össze. Ilyen érte-lemben hasonlóan működtek, mint a sze-reket összekötő „út-utcák” az Őrségekben(TÓTH 1971: 15). A pusztai „út-utcák-ról” egyébiránt nem voltak túl jó véle-ménnyel a nagybirtok kritikusai. SándorAndrás a földosztás után néhány évvel ígyírt a volt előszállási papi birtok útjairól:„nyáron porosak és hepe-hupásak, esőbennyakig ér rajtuk a sár, télen meg egyenesenjárhatatlanok.” (SÁNDOR 1948: 10) Perszeugyanezt a zárt falvas vidékeken is papírralehetett volna vetni. Másfelől a nagybirtokbírálóinak abban kétségtelenül igazukvolt, hogy az uradalmi falu útszerű utca-hálózata sokkal inkább a racionális üzem-szervezést szolgálta, mintsem a ténylegestelepülésközi, illetve településen belüli kap-csolatokat. Az út minősége mindenek előttattól függött, milyen mennyiségű árutszállítottak rajta, és nem attól, hogy hány

13. A derekegyházi Károlyiuradalom szabályos dűlő-rendszere a tájtól és helyiszokásoktól független me-zőgazdasági üzemszerve-zés iskolapéldája.

TÉRKÉP: DEREKEGYHÁZI…


AZ URADALMI FALU 23

ember használta azt. Az idénymunkákrafelfogadott tartalék munkaerőnek otthontadó szőlőhegyek például kívül estek a gaz-dasági számítások racionalizmusán, ezértezekre a helyekre ugyancsak bajos volt azeljutás.

Az uradalmi falvak úthálózati rendjéneklogikáját akkor érthetjük meg, ha azt a ta-nyás városokkal vetjük össze (17. ábra). Atanyás város csomópontja a belőle szerte-ágazó utaknak: „Szigorúan sugárszerű utakfutnak a város felé a határ minden részébőls azok mellett vagy a keresztbe vágott dűlő-utak mentén sorakoznak a tanyák. ” (ERDEI1976: 154) Mindez annak a ténynek a kö-vetkezménye, hogy a szabályos tanyás tele-

15. Az uradalmi falu, mint tájépítészeti együttes. Anagycenki hársfasor nagytáblás szántók között fut akastélytól a tóra néző kilátóig.

GERZSON-SZILÁGYI 2011 NYOMÁN, RÉSZBEN ÁTDOLGOZVA

14. Az uradalmi falvak községesítését nagyban segítette a rácsos dűlőrendszer, amelyből egy vagy több négyzetetkiemelve szabályos, sakktábla alaprajzú falut lehetett létrehozni, mint történet ez az 1940-es években Újrónafőn.

KÉP FORRÁSA: WW2.LEGIFOTOK.HU, SOMOGYI-TÓTH PÉTER


24 AZ URADALMI FALU

püléseken a külterületi lakosság részese ma-radt a városi életnek is. A nagybirtoknak ez-zel szemben nincs valódi központja. A kas-tély centruma volt ugyan a környéknek,de a summások, cselédek zöme nem itt, ha-nem a környező pusztákon és szőlőhegye-ken lakott és dolgozott. A kastélynak azon-ban, mint irányító központnak sem voltegyértelmű a szerepe. Főként azután nem,hogy a 19. század végétől a piacra termelőnagybirtokon felértékelődött a vasútállo-más, mint áruelosztó és feldolgozó egység.Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy azigazán frekventált pusztai vasútállomásokidővel el is válhattak az uradalmi falutól.Pusztaszabolcs példája a legközismertebb,amelyet az 1870-es évektől a vasút érdeke-inek megfelelően önálló községgé fejlesz-tettek (FARKAS 1991 c). Hasonló folyamatismétlődött meg 1920, illetve 1945 után

Lökösházán is, amely nemzetközi hatá-rátkelőként fontos szerepet kapott az ak-kori Magyarország gazdasági vérkeringés-ében.

Az uradalmi úthálózat nemcsak cent-rum nélküliségével ütött el a tanyás tájtól,hanem látszólagos ürességével is. A külte-rületek paraszti birtokbavételének rendesmenete szerint elsőként a kivezető utakmelletti területek telkesedtek. Az utak te-lepülésképző szerepe általános törvény-szerűséget takar, nem véletlen, hogy a népiépítészeti szakirodalom külön morfológiaitípusként tarja számon az úti falut (BARA-BÁS–GILYÉN 1979: 23). A 18. században anagybirtok benépesülésének is ez volt azegyik jellemző formája, hiszen az első szál-lások még közvetlenül az utak menténépültek ki. A modern, okszerű gazdálkodáskialakításával párhuzamosan azonban más

16. Mezőhegyes főbejárata. A fasor az uradalmi falu elmaradhatatlan karaktereleme volt.

ARCHÍV KÉPESLAP, ILLETVE A MAI ÁLLAPOT


AZ URADALMI FALU 25

alapelvek kerekedtek felül, így a 20. századimodern uradalmi falvakban futó utak men-tén ritkán találni településeket. A moder-nizálódó nagyüzemi gazdálkodás telephe-lyeit nem az utak mentén, hanem a földekmélyén építették fel. Felmerülhet az ellen-vetés, hogy a paraszti gazdaságoknál is ál-

talános gyakorlatnak számított a fölbirtokközepén építkezni. Csakhogy, míg egy 10-15 holdas kisbirtokon nem olyan nagyok atávolságok, hogy az út és az épületek vizu-ális kapcsolata megszakadjon, addig egy100-200 holdas uradalmi földdarabon márugyancsak nagy esély mutatkozik ugyan-

17. A tanyasi és az uradalmi táj úthálózata és az utak felől feltárulkozó településkép. A tanyavilág központja aváros, amiből sugarasan, illetve ágasan futnak ki a határbeli utak. Az uradalmi falunak nincs világos gravitációspontja, így úthálózata esetleges, bár valamelyest igazodik a belmajorhoz, a századfordulótól pedig a vasútállomás-hoz. Más a két típus utakról feltárulkozó településképe is. A tanyai utak mentén sűrűn sorakoznak a kisméretű ud-varok, mintha csak egy szellősen beépült faluban járnánk. Az uradalmi utakon járva ezzel szemben csak sejthető atelepülés. Az óriási dűlők közepén álló épületeket rendszerint véderdő takarja, ami miatt a valóságosnál sokkaltaelhagyatottabbnak tűnik az uradalmi táj.


26 AZ URADALMI FALU

erre. A pusztai tájon nyílegyenesen átfutóközlekedési tengelyek így olyan érzést kel-tettek, mintha üres és lakatlan lenne a vi-dék. A valóságban persze bekötőutak soka-sága vezetett a majorságokba (18. ábra, lásdmég 17. ábra).

Az út, mint közlekedési tengely és atényleges település különválása racionálisdöntés volt, amely szervezési elveit tekintvemegelőlegezte a korszerű gyorsforgalmiutak koncepcióját. Mindez azonban a má-sik oldalon azt is jelentette, hogy a pusztánélők azoktól a spontán kapcsolatoktól iselestek, amelyek az úti falvak esetében azarra közlekedő idegenek és más falubéli is-merősök révén létrejöttek. S mivel az épí-tészeti egységek közötti üres tér szociológiaiértelemben éppen attól válik utcává, hogyott nem csak a tiszta közlekedési funkciókérvényesülnek, hanem a társadalmi érint-kezések megannyi formája is elevenenműködik (SPIRO 1993: 189), a pusztai utaknem voltak képesek maradéktalanul betöl-teni a falusi utcák minden funkcióját. Az

okszerű településtervezés ily módon,akarva-akaratlan, de hozzájárult a pusztaicselédség fokozottan elzárt világának afenntartásához.

A közlekedést szolgáló úthálózat és atelepülés, mint építészeti együttes külön-válásának további táji következménye, hogya kereszteződéseknél és elágazásoknál, teháta településképződés természetes csomó-pontjainál, nem feltétlenül álltak épületek.A huszadik századi községesítések igengyakran e „csupasz” csomópontokra tá-maszkodva indulhattak meg, mint történtaz Besnyő vagy Nagymágocs esetében (19.ábra).

Az uradalmi falvak fénykorában, tehát a19. század közepétől kezdődő szűk évszá-zadban azonban nem is annyira az útháló-zat általában, hanem az ennél jóval ritká-sabb vasúti hálózat határozta meg azuradalmi falvak tényleges szerkezetét. Anagybirtok hamar felismerte az új szállításilehetőségben rejlő előnyöket: „A vasutatúgy építették a megye urai, hogy csak ott

18. Tanyás és volt uradalmi vidék különbsége manapság Szegvár és Derekegyház határában.



AZ URADALMI FALU 27

19. Az uradalmi úthálózat a településektől függetlenül szerveződött. Emiatt viszonylag gyakori volt az olyankereszteződés és elágazás, ahol egyáltalán nem álltak házak. A 20. századi községesítés előszeretettel válasz-tott ilyen csomópontokat, mint azt Nagymágocs példája mutatja.


20. Az uradalmi falvak pusztái és a vasút kölcsönösen vonzották egymást. Egyrészt a vasútvonalakat előszeretettelvezették át nagybirtokokon, másrészt ezek a nagybirtokok majorságaikat igyekeztek a vasúthoz közel telepíteni.

TÉRKÉP: HARMADIK KATONAI FELMÉRÉS ÁTAJZOLT VÁLTOZATA

menjen át, ahol az egyes uradalmaknak alegelőnyösebb.” (SÁNDOR 1948: 10) A Me-zőföldön ez különösen szembeötlő, főkéntazért, mert a térség legjelentősebb hídvá-rosát, Dunaföldvárt elkerülte a pécsi fővo-

nal. A vasút és a nagybirtok összefonódá-sát pozitív előjellel, de Széchényi Antal ismegerősíti, aki visszaemlékezéseiben írja,hogy a Somogyszob–Barcs vasútvonal aföldbirtokosok összefogásaként épülhetett


28 AZ URADALMI FALU

21. Legfontosabb kisvasúti vonalak Magyarországon. Gazdasági kisvasutak (az erdészet és a bányászat) mellett

elsősorban a feketeföldeken települt uradalmi falvakbanműködtek. Ezek a vonalak rengeteg leágazással bírtak, ésmint a városokat a villamosok, úgy járták be a pusztaköz-

ségeket (szürke). A tanyavidék vasútjai ezzel szembenjobban hasonlítottak a hagyományos közüzemű

vasút hosszanti vonalvezetésére.

TÉRKÉP: KISVASUTAK, RÉSZBEN ÁTDOLGOZVA


AZ URADALMI FALU 29

ki (SZÉCHÉNYI 2001: 15). A vasút alapjai-ban formálta át az uradalmi falvak szerke-zetét, mikor egy-egy vonal mentén lánc-szerűen felfűzött puszta-füzéreket inspirált.Ilyenre példa a 19. század végén Győrből aRába mentén vezetett vasútvonal vagy aKomárom–Székesfehérvár, Szajol–Kun-szentmárton közötti pályaszakasz (20. ábra).6

Végül a nagybirtok és a vasút kapcsola-tának van egy alsóbb szintje is, nevezetesena pusztai kisvasút. A huszadik század első fe-lében az uradalmak egymás után építették kikeskeny nyomközű hálózatukat, amely – al-kalmazkodva az uradalmi falu korábbi szer-kezetéhez – rendszerint több leágazással isbírt (21. ábra). A szeghalmi tizenöt, a he-gyeshalmi és a nagyvenyimi tizenkettő, akaposvári tizenegy kisebb szakaszból állt ösz-sze. Korántsem véletlen, ha ezeket látva anagy bánya- és iparvállalatok által kialakítottklasszikus kapitalista városkép jut azeszünkbe, például Tatabánya, ahol szinténkisvasút kötötte össze a szórt telepeket(SZVIRCSEK 1992: 100). Az intenzívenművelt uradalmi falu lényegében a kapita-lista iparosítás mezőgazdasági megfelelőjevolt: profitorientált racionális üzem, amely-nek a településszerkezeti fejlődését szinteteljes egészében a „gyárszerű” termelés hatá-rozta meg (PRINZ–TELEKI 1937: 227).Gyárnak nevezni az uradalmi falut azért semtűnik túlzásnak, mert a legjobban működő

nagybirtokokon nem csak nyers termelésfolyt, de piacra termelő élelmiszer-feldolgo-zás is. „Az ember itt csak gépalkatrész. Azegész üzemben van valami falanszterszerű.(…) A majorokat számozzák, nevük nin-csen, ha jönnek a vadászatok, az emberekvízhatlan köpenyt kapnak, hogy hajtás köz-ben ruhájukat egészen tönkre ne tegyék, há-tukon óriási számmal” – olvashatjuk a kirá-lyi mintabirtokról, Mezőhegyesről Féja Gézaragyogó meglátásait (Féja 1937: 120).

Az uradalmi falvak településrészei

Az uradalmi falu legjellegzetesebb – nohakorántsem kizárólagos – települési alap-egysége a nagyobb épületekből álló cso-portos szórvány, a puszta vagy más névenmajorság. Eperjessy a zselici nagybirto -kokról írt munkájában három típust kü-lönböztetett meg: a belső majorokat, az el-pusztult középkori falvak helyén létesültmajorokat és az új majorokat (EPERJESSY2006: 43). A belső majorokat a kastély ésmelléképületei határozták meg, ehhez csat-lakozhatott egy nem túl kiterjedt utcás fa-lurész a maga parasztportáival. Többek kö-zött Bárdudvarnokot, Magyarlukafát ésLipótfát sorolja ide. A második csoportbaolyan Árpád-kori, de később elpusztult fa-luhelyeket sorol be, amelyek a 18. századfolyamán nem telepednek újra, de helyü-kön allodiális birtokközpontok épültek ki,mint például Márcadón, Szentlakapusztán,Ropolyon. Végül az új majorok egészébenvéve a 19–20. század fejleményei, több-nyire örökösödés folytán vagy egyéb bir-tokszervezési okokból jöttek létre. Eper-jessy ilyeneknek tekinti Korcsányt,Alsókövesdet vagy Böcört, amelyek min-dentől távol feküdtek, és az épületek meg-lehetősen laza halmazából álltak (22. ábra).

Tovább közelítve azt látjuk, hogy azegyes majorságok (puszták) épületállo-mánya is igen változatos képet mutatmind formáját, mind minőségét tekintve

22. Az uradalmi falu majorságainak lehetségesklasszifikációja.

EPERJESSY 2006 FELOSZTÁSA ALAPJÁN, SAJÁT SZERKESZTÉS

belsô major allodiális birtokközpont új major

kastély és körülötte a majorság

parasztportákösszetett, halmazosnôtt szerkezetiség

elpusztult középkorifalu helyén

majorság kisebb kas-téllyal vagy intézôi

lakkalvegyes szerkezet,

laza, nôtt szerkezet

birtokosztódás révéna 19—20. századbankastély/kúria — ma-

jorság szabályos, telepítettszerkezet vagy magá-

nyos épületek lazahalmaza


30 AZ URADALMI FALU

(lásd ÁGOSTHÁZI–BOROS 1985). Minde-nekelőtt meg kell említeni, hogy a pusztaiépítészet csúcsát jelentő kastélyok nem-csak, hogy szinkronban fejlődtek a nagyépítészeti stílusokkal, de például a barokkés a klasszicizmus idején a városi építészet-nek is mintául szolgáltak. „A főúri kasté-lyok megépítésében mindenkor nagyobbszerep jutott a kiváló szakképzettségű, je-

23. Állami Ménesbirtok Mezőhegyesen. Az uradalmi falu jól szervezett gyárüzem volt.

ARCHÍV KÉPESLAP

24. A termelési funkció mellett az uradalmi falvakegyben nyaralók és rezidenciák is voltak, aminek kö-szönhetően elegáns parkok, kastélyok és vendéghá-zak létesültek. (Mezőhegyes)

ARCHÍV KÉPESLAP


AZ URADALMI FALU 31

lentős művészi fokon álló s a stílusok leg-újabb változataiban otthonos építőművé-szeknek, mint a városi és falusi építkezé-seknél, melyek inkább a helyi mesterekkezéből kerültek ki.” (RADOS 1939: 9) Denemcsak maga a kastély, hanem a jelentő-sebb gazdasági melléképületek is az adottkorszak legjobb technológiai tudását tük-rözték (lásd DOBROVITS 1983, FARBAKY2012: o. n.). Az istállók bolthajtásos áthi-dalásait és a több száz négyzetméteres tere-ket lefedő bonyolult ácsszerkezetek kap-csolatait nem annyira a környező vidéknépi építészetében, hanem a távoli uradal-makban kell keresnünk. A 19. századig a vi-déki nemesi építészet – a hétszilvafás, bir-tok nélküli rétegeket leszámítva – egységes,vagy legalábbis a népi építészetnél jóval tá-gabb régiókban gondolkodó mintázatokatrajzolt ki (TAMÁSKA 2010: 294). Ezértmondhatjuk, hogy az uradalmi építészet anépi építészethez képest sokkal inkábbhelyfüggetlennek tekinthető. A századfor-duló környékén mindez abban is megmu-tatkozott, hogy az uradalmak arculata egyreinkább városias külsőt nyer (lásd 195.ábra). Igen gyorsan elterjednek a korszerű,

nagy fesztávolságú, nyerstégla épületek, aporoszsüveg boltozat vagy éppen a beton. Azigazán fejlett uradalmak, mint amilyen pél-dául Kisszállás, Gödöllő vagy Mezőhegyesvoltak, alig különböztek a korabeli városigyáróriásoktól (23. ábra). Hacsak abban nem,hogy környéküket a nyaralókastély közelségemiatt csinos parkkal látták el, illetve a tulaj-donos által is látogatott részeket, például a lo-vardákat, vasútállomásokat különleges gond-dal igyekeztek kialakítani (24. ábra).

A pusztai építészet városi kapcsolatairami sem jellemzőbb, mint az, hogy a cse-lédházak szabványai és az ipari munkásla-kások között némelykor teljesen elmosód-tak a különbségek, illetve mennyiségikérdéssé redukálódtak. Így például a tata-bányai hatlakásos bányászházak mind-egyike külön konyhát kapott, míg Mező-hegyesen két családnak jutott egy tűzhely(KÖRNER 2004: 135, EPERJESSY 2006:182). Maga az alapforma azonban mindkétesetben ugyanaz a hosszúkás téglalap volt,amelybe vonatfülkeszerűen lehetett egy-más mellé sorolni hat, vagy akár tíz-tizen-két lakást is (lásd 112. ábra). Az uradalmicselédház akkor is eltérhetett a környék

25. A majorságokmelletti szőlőhegye-ken megtelepülőagrárnépességrendkívüli szegény-ségben élt, amit jól jelez, hogy épí-tészetében alig hagyott nyomot a19–20. század népidíszítőtörekvése.(Nagyvenyim)


32 AZ URADALMI FALU

építőszokásaitól, ha éppenséggel önállóporta volt. A magyaróvári uradalom pél-dául olyan házakat építtetett alkalmazotta-inak, amilyenek a huszadik század első fe-lének kertvárosi munkás kolóniáiban voltakszokásban (KETTINGER 1991: 137).7

A városi és a pusztai építészet 20. századiösszeolvadását még hosszan lehetne tár-gyalni, ám jelen írás keretei erre nem adnakmódot. Sokkal fontosabb annak hangsú-lyozása, hogy az uradalmi falvak „hátsó ud-varaiban” a szükség és a szegénység az iméntifolyamatoktól gyökeresen eltérő hagyo-mányt konzervált. Az impozáns, gyárszerűlétesítményektől térben elkülönülve, azok-tól nem egyszer több kilométernyi távol-ságban a zsellérfalvak és a napszámos réte-gek egyszerű faluképződményei húzódtakmeg. Ezek nemcsak az imént jelzett urba-nizációs mintákat nélkülözték teljes mér-tékben, de még a népi építészeten belül is alegegyszerűbb megoldásokat éltették tovább(25. ábra). A napszámosok számára maga aföldbirtokos is kijelölhetett területet, deigen gyakran ez nem jelentett mást, mint amár kialakult, illegális építkezések okoztahelyzet jogi rendezését. Az idénymunkásoklegkönnyebben az uradalmak melletti sző-lőhegyeken találhattak állandó lakást. A sző-lőhegyeket a szomszédos falvak parasztjaiművelték, akik igen egyszerű hajlékokathúztak fel földjeiken (NOVÁK 1997: 89). Azidénymunkások számára ez lehetővé tette,hogy a munkák közötti időkben lakást kap-hassanak az uradalom környékén. A szőlő-beli kunyhók pedig idővel kisebb parasztigazdaságokká fejlődtek (TAMÁSKA 2011:104). Elviekben ezek a parasztgazdaságokakár földet is vásárolhattak, és függetlenít-hették magukat az idénymunkától. Ám a jólműködő uradalmak nem voltak érdekeltekföldjeik felparcellázásában. Ebből adódóana szőlőhegyi telepek annál nyomorultabbhelyzetben voltak, minél inkább prosperálónagybirtok mellett feküdtek. A rendkívülalacsony bérszínvonal miatt a napszámo-

sok sokkal rosszabb, és főként bizonytala-nabb anyagi körülmények között éltek,mint általában az uradalmi cselédek(GYÁNI–KÖVÉR 1997: 289). A prosperálóagrárnagyüzemek mellett végeredménybenhasonló tömeges elszegényedés zajlott le,mint a gyáripari centrumok környékén. Ro-bert Castel ezt a fajta szegénységet a 19. szá-zad „új szegénységének” nevezi, mivel a ko-rábbi évszázadokkal ellentétben nem atársadalom szélein jelentkezett, hanem an-nak kellős közepén, ott, ahol a legsikeresebbvolt a kapitalista gazdasági átmenet (CASTEL1995: 195). Az agrárproletariátus gyengeanyagi helyzetéből fakadóan nem vett részta paraszti építészet 20. századi megújításá-ban, és nem alakított ki költséges díszítő-kultúrát sem.

A szőlőhegyek rendszerint zsáktelepülés-részek voltak, amelyeket éjjelre sorompóvalzártak le. A kialakuló falusias utcák meg-örökölték a szőlőbérlemények alaprajzát,amely egy útból és az arra merőlegesen ki-mért szalagparcellákból állt. Kezdetbensokszor csak az út egyik oldalán épültek há-zak. Ilyen korai településképet őriz a maiNagykarácsony Szőlőhegy nevű tartozék-települése. Idővel azonban az út túloldalánis házak épültek, néha egészen keskeny,szekérrel éppen csak járható utcát kiala-kítva, mint történt az Nagyvenyim eseté-ben. Mivel a háztulajdonosok zöme az ura-dalomban dolgozott, nem épültek nagyobbistállók és raktárak sem. Tartozéktelepülésjellegéből fakadóan hiányoztak az alapvetőközösségi funkciók, mindenekelőtt a temp-lom. Az itt letelepülő idénymunkásokanyagi helyzetük okán legfeljebb egy-egykereszt vagy harangláb felállításáig jutottakel. A szőlőhegyek közel feküdtek ugyan amajorságokhoz, de társadalmilag és építé-szetileg nem ezekkel, hanem a városok észárt falvak külső szegénynegyedeivel voltakhatárosak (25. ábra).

Az imént elmondottak fényében megintcsak érdemes egy pillantást vetni az ura-


AZ URADALMI FALU 33

26. Előszállás uradalmi falu alaprajza1846-ból. Az úthálózat még a legelő-kön áthaladó utak nyomvonaláhozigazodik. A legfontosabb csomó-pontban található Előszállás belma-jor, az elágazásoknál a szállásokból,volt falvakból lett legfontosabb mel-lékmajorok, Karácsonyszállás ésNagyvenyim. Egy szabályos telepesközség is található itt, Hercegfalva(ma Mezőfalva). A kisebb új majorokmár racionális telepítés eredményei,az őket felfűző úthálózat pedig magais egyre inkább rácsformát kezd fel-venni.

TÉRKÉP: ELÔSZÁLLÁS 1846 NYOMÁN, SAJÁT SZERKESZTÉS


34 AZ URADALMI FALU

dalmi falu ellentétére, a tanyás városra.Noha a szegénység nyilvánvalóan ott is szá-mottevő és tömeges, a tőkekoncentrációmessze nem olyan végletes. Emiatt a tanyáképítészete sokkal inkább egységesnekmondható, nem tagozódik fejlett városi ésegyszerű népi rétegekre, hanem kizárólag anépi építészet különböző fejlettségű fokaitmutatja. Márpedig a népi építészet egyiklegfőbb sajátja, hogy egyazon kulturálismintából levezethető térformálási alapel-vek vezérlik (MEGGYESI 2008: IX. old.).

Az elôszállási majorságok településképe

Az iménti szempontok alapján egyetlenuradalom példáján érdemes közelebbrőlmegnézni, hogy is nézett ki a különbözősúlyú és méretű pusztákból (majorságok-ból), valamint egyéb külterületi helyekbőlálló uradalmi falu. A választás arra az elő-szállási uradalomra esett, amelynek terüle-

tén a háború után két új telepes község isalakult, Nagyvenyim és Nagykarácsony(26. ábra).

Az uradalom legrégibb, „belső major-sága” a névadó Előszállás volt (27. ábra).Noha maga az Előszállás név már a 15. szá-zadban felbukkan az okiratokban, sőt arrólis van tudomásunk, hogy a pusztát a törökidőkben rácok lakták, kérdéses, hogymindennek bármilyen szerepe is lett volnaa későbbi településszerkezet alakulásában(FARKAS 1984: 103). Ami bizonyos, hogya 18. századi Előszállás major két szem-pontból is ideális helyre települt: egyrésztegy természetes vízfolyás mellé, de védetthelyre, másrészt a Dunaföldvárról kiin-duló országút vonalához igazodva. Ez azigazodás azonban nem jelentette azt, hogya településszerkezetet az út vonalvezetésedöntő mértékben alakította volna. Az ura-dalom épületei ugyanis nem közvetlenül azút mellett, hanem attól valamivel távo-

27. Néhány jellemző alaprajz 1846-ból. Előszállás szélesen szétterülő halmazos birtokközpont, kastéllyal,templommal, ménistállóval. Nagykarácsony kisebb, de ugyancsak nőtt szerkezetű. Hercegfalva teljesen sza-bályos telepes falu. Bernátút, Kisvenyim, Mélykút épületei zárt vagy félig zárt udvart formáznak.

TÉRKÉP: ELÔSZÁLLÁS 1846


AZ URADALMI FALU 35

labb, egy kisebb kiemelkedésen épültekfel, egymástól jókora távolságra. A kastélyelőtti kert, az épületek szellős pozicionálásaaz uradalmi központ eleganciáját, vidékieskényelmet és gazdagságot fejeztek ki. Akastély melletti templom, távolabb egy ki-sebb udvarház és a lóistálló, az út mellettivendéglő a kovácsműhellyel összességük-ben igencsak impozáns és kellemes össz-képet eredményeztek (FARKAS 1984: 103).Az épületek jó arányain, visszafogott, dekonzekvens díszítettségén túl köszönhetővolt mindez a táji kapcsolatnak is. Távolróltekintve Előszállás fás-ligetes foltnaktűnhetett a szántók között, amelyről csaka templomtorony árulta el települési mi-voltát. Nem csupán Előszállás, de általábana puszták jellegzetessége volt a fás-ligeteskialakítás. A kisebbeket is védte legalábbnéhány sor fa a szél ellen, a nagyobbakatpedig díszkertek tették tetszetőssé. A nyíltszántók és legelők határtalan látványábanfeltűnő, fákkal védett, illetve takart épü-letcsoport nevezhető a pusztai településképlegsajátosabb vonásának (lásd 17. ábra).

Előszálláshoz hasonlóan a forgalmas Só-hordó út mentén keletkezett a szomszédosNagykarácsonyszállás puszta is, amelyazonban sokkal visszafogottabb képet mu-

tatott (lásd 27. ábra). A kastélyt itt már csakegy intézői lak helyettesítette, amelyhez kétoldalról gazdasági melléképületek csatla-koztak (TAMÁSKA 2011: 40). Templomcsak a huszadik század harmincas éveibenépült. Nagykarácsonyszállás valódi mellék-major volt: épületei tágasak, de jobbáradísztelenek, településszerkezetében pedignem érvényesült semmiféle tervszerűség.Az épületek nagy területen, lazán szétszórvaállottak.

Mint a nevük is mutatja, Előszállás ésNagykarácsonyszállás keletkezése a pusz-ták 18. századi extenzív, legeltető állattar-táson alapuló hasznosításáig nyúlik vissza(FARKAS 1984: 86). A fejlődés rendes me-nete szerint az első állattartó karámok melléa 18–19. század fordulójától épült ki a mo-dern, okszerű mezőgazdaság megannyiüzemegysége (BODROG 1966: 502, BAJMÓCZY 2012: 168). A főmajorok teháttörténeti, organikus képződmények, ame-lyekre a laza, halmazos településszerkezet ajellemző. Az épületek elhelyezésének ter-jengőssége történeti örökség, mivel ere-dendően „az épületek náddal voltak fedve,s a tűz ellen nem volt más védekezési esz-köz, mint a nagy térközök hagyása.” (KOTSIS 1954: 251)

28. Nagylók-középmajor 1948-ban, az új községkialakításának idején. A majoron belül három jólelkülöníthető csoport figyelhető meg: az első acselédlakoké, a második az uradalmi istállóké, míga harmadik vegyes funkciójú (feltehetően öregbéres lakások és sommásbarakkok lehettek itt).


36 AZ URADALMI FALU

A nőtt szerkezetű régi majorságokkalellentétben a 19. században újonnan alapí-tott üzemközpontok alaprajzukban mér-nökies, okszerű szemléletet tükröznek (lásd27. ábra). Györgyszállás, Kakasd, Bernát-kút, Kiskarácsonyszállás, Felső- és Kisve-nyim vagy Róbert-völgy épületeinek fel-építésekor nem kellett alkalmazkodnisemmilyen korábbi településmorfológiaiadottsághoz, még az úthálózathoz sem. Kü-lönösen előnyös telepítési elvnek bizonyulta szélvédett udvarok létrehozása. Legszebbpéldája ennek az elvnek Bernátkút, amelyminden oldalról házakkal körülvett hat-szögletű térséget alkotott.

Végül látni kell, hogy a régi belmajorokfejlődésével és az új majorságok telepítésé-vel párhuzamosan folytatódott a szállás-szerű majorképződés is. Gulyamajor vagyKözépsismánd lényegében egyetlen istál-lóból álló szórványok voltak. Az ilyen, a táj-

ban magányosan álló istálló, néhány ár-nyékot adó fával kiegészülve megint csakszínesítette az előszállási uradalom pusztá-inak tipológiáját.

Az uradalmi puszta környezetmintázata8

Az uradalmi falu településképével és tele-pülési karakterével a mai építészettörténetnemigen tud mit kezdeni. Ennek oka, hogyaz uradalmi építészet, noha fizikai érte-lemben a vidékhez kötődik, nem nevez-hető népinek, mivel képzett szakemberekhozták létre. Ez a bizonytalan státusz lehetaz oka annak, hogy a monografikus igényűösszefoglalók, legyen szó népi építészetiszakmunkákról vagy általánosabb jellegűtelepülésképi kézikönyvekről, nem fogla-koznak az uradalmi falu környezeti mintá-zatával (például BARABÁS–GILYÉN, IST-VÁNFI 2004, MÁTÉ 2002, MEGGYESI 2008,

29. Fenn a nagylángi Zichy major, lenn Aba főutcája az 1930-as években. A képpár tömören kifejezi az uradalmiés a jobbágyi (telkes) falu közötti alapvető különbséget. A majorságra a szabad tájolás, az impozáns méretűtömbök és a terjengős térközök jellemzőek, míg a falura a kötött telekrend, a kis méretek és a sűrű beépítés.

FOTÓ FORRÁSA: KOGUTOWICZ 1930


AZ URADALMI FALU 37

TÓTH. 1961). Pedig az uradalmi falu épp-úgy hozzátartozik a kárpát-medencei tájakkörnyezeti örökségéhez, mint a tanyatípu-sok jól feltárt világa. A téma elhanyagolt-ságát jelzi, hogy az országszerte megnyi-tott skanzenek sorában csupán egyetlenegyet találunk, amely az uradalmak építé-szetére specializálódott (lásd ÁGOSTHÁZI–BOROSS 1985). Mivel a telepes falvak épí-tészeti arculatát mind a mai napigmeghatározzák az uradalmi időkből szár-mazó reliktumok (például a volt kastély-parkok, szőlőhegyek), érdemes néhánypontban összefoglalni azok főbb jellegze-tességeit.

Az uradalmi falukép alapja, hogy ere-dendően nem létezett telekrend, amihezaz épületeknek alkalmazkodni kellett volna(28. ábra). A nagyobb majorságban több-féle termelési ág is helyet kapott, ami miattegymástól viszonylag távol ló-, ökör-, juh-

istálló, magtár, csíraház, gépszín stb. ka-pott helyet. Közvetlenül a termelést szol-gáló épületek mellett helyezték el a lakó-funkciót szolgáló cselédlakokat és azirányítást is ellátó intézői lakokat. A na-gyobb központokban mindehhez járult atemplom, a plébánia, az iskola, a csendőr-szállás, és persze maga a kastély megannyikiszolgáló melléképületével. A jobbágyi te-lekrendhez igazodó népi építészettel ellen-tétben tehát az uradalmi falut sokkal in-kább a kötetlen tájolás jellemezte.

Az uradalmi falu második sajátossága,hogy az épületek legtöbbje jó minőségű,tartós anyagokból készült, fejlett szerkezetimegoldásokkal, amiből következően azépületek életciklusa jóval hosszabb volt,mint a paraszti hajlékok esetében. Szán-tódpusztán például már az 1800-as évekelején áttértek a vályogról a téglára (BOROSS1980: 238).

30. Szántódpuszta szabadtéri múzeuma. Az épületek egy kisebb kiemelkedésen állnak, fákkal védve a szél el-len. A változatos formájú, alakú és funkciójú tömbök halmazosságába csak a racionális tájolás visz valamifélerendet.



38 AZ URADALMI FALU

Harmadikként említhetjük, hogy apusztai építészetet a nagy léptékek jelle-mezték. A 30–50 méter hosszú, téglányalakú tömbök a rájuk boruló hatalmas nye-regtetővel voltak a pusztai építészet meg-határozó tematikus elemei. Ha ezt össze-vetjük azzal, hogy a tanyasi parasztházakátlagosan 10–15 méter hosszúak, azonnalérzékelhetővé válik a kétfajta szórvány kö-zötti óriási különbség (29. ábra).

Az imént felsorolt három pont termé-szetesen csak a fő vázát jelenti az uradalmifalu mintázatának, amely mindenekelőtt aparaszti eredetű mintákkal való összevetésrévén rajzolódik ki. Ha ugyanis az ura-dalmi falut saját belső logikája szerint kí-vánjuk megérteni, úgy finomabb árnyala-

tok is kimutathatóak. A relatív kötetlenségpéldául nem azonos a véletlenszerűséggel.A magányos épületekből és kisebb udvaro-kat körbezáró csoportokból álló halmazostelepüléskép egészét egybefogta a bekötőútfőtengelye, illetve a racionális tájolásbóladódó szükségszerűség. Nagyvenyim,Nagylók vagy Nagykarácsony puszták olya-nok voltak, mintha maga a szél hozta volnaőket létre: főbb tömbjeik rendre észak-nyu-gat, dél-kelet irányban álltak. Fás vidékekenaz uralkodó széljárásnak nem volt ugyanilyen erőteljes szerepe, de az északi és délioldal közötti különbséget mindenhol fi-gyelembe vették.

Más kérdés, hogy a tájolásnak ez a sza-bályozó jellege inkább csak a térképen raj-

31. Fenékpuszta, Keszthely mellett. A 18–19. századi puszták közül kiemelkedtek az úgynevezett ménesmajo-rok, amelyek kiképzésére különösen sok gondot fordítottak. Az épületek szabályos, félig zárt udvarokat alkot-nak, illetve egy kiskastély is helyet kapott.

FOTÓ FORRÁSA: HEINRICH-T.—STRAUB 2009: 62


AZ URADALMI FALU 39

zolódik ki, a valóságban nem annyira szem-beötlő (30. ábra). Ennek számtalan oka le-hetett. Mindenekelőtt figyelembe kellvenni, hogy a fő épülettömbök egymástóleléggé távol álltak, ami miatt átfedések ésperspektivikus torzítások jellemzik a pusz-ták településképét. Másrészt a nagyobb pár-huzamos tömbök közé kisebb melléképü-letek, például kemencék, lacikonyhákékelődtek. Harmadikként említhető, hogya meghatározó pusztai épülettömbök el-térő funkcióval, és ezért eltérő építészetikialakítással rendelkeztek. A racionális tá-jolásból adódó párhuzamosság leginkábbmég a cselédházak esetében érvényesült,amelyeket előszeretettel építettek közel egy-máshoz, illetve amelyeket a huszadik szá-zadban hasonló alaprajzú szabvány szerintalakítottak ki (lásd HELLER 1937).

A tájolásból következő párhuzamosságszabálya csak addig érvényesült, amíg egy

másik alapelv, az udvarképzésre való törekvésazt felül nem írta. Legszembeötlőbb ez az in-tézői lakok, kúriák és kastélyok esetében.Ezek a reprezentatív épületek a gazdaságtöbbi egységétől térben elkülönülve álltak,mögöttük szépen gondozott kerttel. Ez voltaz a zárt úri világ, amelyből a puszta lakói tel-jességgel ki voltak zárva. Az intézői lak, kas-tély vagy kúria azonban másfelől az uradalmifalu irányító központja is volt, ezért a kerttelátellenes oldalon raktárakat, szolgálati laká-sokat, irodákat alakítottak ki, aminek ered-ményeképpen egy „U” alakú udvar formá-lódott (31. ábra). Ám nemcsak a központiépületegyüttes törekedett az udvarképzésre. Akülönálló nagyobb istállók előterében is ki-alakultak félig-meddig zárt udvarterek. Leg -egyszerűbb esetben ez nem állt másból, mintaz eredeti épülettömb „L” alakban való el-fordításából, de akár teljesen körbeérő térfa-lak is létrejöhettek (32. ábra).

32. Nagyvenyim majorsági istállói. A nagyléptékű, hosszúkás tömbök négyzetes udvart fognak közre.


40 AZ ÚJ KÖZSÉGEK KÖZVETLEN ELÔZMÉNYEI

A telepítés

Az uradalmi falu szélsőséges belső viszonyo-kat teremtett, amely a summások putriszerűszállásaitól a kastélyépítészetig ívelt. Mindezmorfológiai következménye volt azoknak arendkívül egyenlőtlen szociális viszonyok-nak, amelyek az 1848-as „puha” jobbágyfel-szabadítási törvény utáni évszázadban ural-kodtak (SZABÓ 1948: 313). Érthető, hogyilyen fokú társadalmi egyenlőtlenség a re-formkörök céltáblájává tette a nagybirtokot.Az osztályhelyzetükből fakadóan kritikusnépi írók, és általában a paraszti kötődésű ér-telmiség mellett a liberális polgári gondol-kodók támadták a leghevesebben a nagybir-tokrendszert. Szende Pál 1910-ben, a GalileiKörben tartott előadásában például megle-hetősen ironikusan állapítja meg, hogy más

társadalmi osztályokkal ellentétben a magyarnagybirtokosság „(…) saját érdekeinek felál-dozásával is mindig oda törekedett, hogymás osztályok javát mozdítsa elő.” (SZENDE1911: 5) Ezután e „törekvések” egyes lépéseitveszi sorra, rámutatva, hogy az önzetlenségretorikája mögött nagyon is a maga érdekeittartotta szem előtt a birtokos arisztokrácia. Aföldbirtokosság legnyilvánvalóbb előnye ab-ból származott, hogy a föld árát mestersége-sen magasan tartotta, felparcellázta és kisrészletekben értékesítette (u. o. 25). A hu-szadik században a parcellázás az egész or-szágban általános gyakorlatnak számított,aminek révén sakktábla alaprajzú új községeksora keletkezett, mint például Kisláng vagyBócsa (33. ábra).

A parcellázás nem egyenlő a telepítéssel,noha a kettő közötti határ néha elmosódik.

AZ ÚJ KÖZSÉGEK KÖZVETLEN ELÔZMÉNYEI

33. Az uradalmak felparcellázása elsősorban a nagybirtokos jövedelmétgazdagította, ezért érdemes elkülöníteni azt a szociális célú telepítéstől.A Zichy-birtok Kislángot az 1900-as évek elején osztották fel. Az utcaki-osztás a régi uradalom alléit követi.


AZ ÚJ KÖZSÉGEK KÖZVETLEN ELÔZMÉNYEI 41

Körner Zsuzsa szerint telepről, illetve tele-pítésről három kritérium párhuzamos ér-vényesülésekor beszélhetünk: (1) egyidejű-ség, (2) célzott népességi csoport, (3)egységesség (KÖRNER 2004: 50). Látható,hogy a parcellázás e kritériumok tekinteté-ben alapvetően eltér a telepítéstől. A par-cellázás során az egyéni vásárlók tőke -erejétől függ, milyen ütemben épül be aterület. A telepítés esetében mindez meg-határozott ütemterv szerint halad. A má-sodik pontnál elmondható, hogy a parcel-lázáskor többé-kevésbé mindegy, hogy kikvásárolják meg a házhelyeket. Az elsődlegescél a profitszerzés, amelyhez nem társul vi-lágos társadalompolitikai célkitűzés. A te-lepítésnél ezzel szemben a pénzügyi érte-lemben vett rentabilitás másodlagosjelentőségű a társadalompolitikai cél mö-gött. Ezzel kapcsolatban említhető Újiráz,amelyet a 20. század elején azzal a céllal ho-zott létre a nagyváradi káptalan, hogy a re-formátus Sárrét vallási képét katolicizálja(LOVAS 2007: 253). Végül építészeti szem-pontból a harmadik pont tűnik a leglénye-gesebbnek. Eszerint a gyengén szabályo-zott parcellázásokkal szemben atelepítésekhez fejlett településrendezésikoncepció, illetve típusház sorozat tartozik.Innen ered, hogy a telepek az urbanisztikaivizsgálódás sajátos csoportját képezik, ésegy adott korszak, illetve építészeti programtiszta ideáltípusait jelenítik meg (34. ábra).

Az iménti formális definíció alapján amagyarországi telepes falvak történetétakár a középkorig is visszavezethetnénk,ám mindennek témánk szempontjábólcsekély hozadéka lenne. A jól ismert bánáti

telepítéseket is csak a rövid összevetés ked-véért érdemes megemlíteni (TÓTH J.1961: 33). Mert való igaz, hogy sok bánátifalu merev, négyzetes alaprajza a huszadikszázadi telepes falvaknál is visszaköszön, ezazonban csak formai hasonlóság, amelyegy viszonylag egyszerű telekkimérési elvkövetkezménye. Ráadásul, ahogyan a Bá-nát esetében, úgy a huszadik századi tele-pítések esetében sem ez volt az egyetlenalaprajzi szisztéma (GHEORGHIU 1999:48). A formai egyezéseken túl a két telepí-tés elvei és céljai merőben eltértek. A bá-náti, illetve általában a 18. századi telepí-tések egy feudális állam keretei közöttzajlottak, a császári udvar, illetve általábanaz arisztokrácia érdekeit szolgálva (lásd:BEER–DAHLMANN 2004). A 20. századszociális indíttatású telepítéspolitikája ez-zel szemben, éppen a nagybirtok ellenébenszerveződött.

A nagybirtok elleni fellépésnek az elsővilágháború előtt nem voltak meg a politi-kai feltételei, mivel a birtokos arisztokráciafontos közvetítő szerepet töltött be Buda-pest és a bécsi udvar között (GYÁNI–KÖVÉR1997: 194). A monarchia bukásával ez apolitikai szerep megszűnt, ami elvi lehető-séget teremtett egy ésszerű birtokreformra.A Nagyatádi-féle földreform azonban aligváltoztatott a nagybirtok túlsúlyán (DÁNIEL 1930: o. n.).

A földreform sikertelenségének meg-volt a maga gazdasági racionalitása, hiszena magyar nagybirtok, ha megengedhetőaz általánosítás, korántsem volt valami el-maradott, félfeudális szisztéma, legalábbisami a termelést illeti (ERDÉSZ 1987: 219).Kogutowicz Károly Dunántúlt bemutatóföldrajzi munkájában hosszan fejtegeti anagybirtokrendszer termelékenységi elő-nyeit, a gépesítést, a piacra való áruterme-lést, és csak a rend kedvéért jegyzi meg,hogy „a legnagyobb mértékig kell elítél-nünk azt a nagybirtokost, aki (…) mindenképzettség nélkül, uradalmainak intézésé-

34. A telepítés és a parcellázás közötti különbség.

KÖRNER 2004 NYOMÁN, SAJÁT SZERKESZTÉS

parcellázás telepítés

idôben elhúzódhat egyidejûség

profitszerzés emberi erôforrás biztosítása

gyenge építészeti szabályozás típustervek



ben nem is vehet tevékenyen részt, áldo-zatokra pedig nincsen szíve.” (KOGUTO-WICZ 1930: 130).9 A magas termelékeny-ségnek persze megvolt a maga szociális ára,hiszen a nagybirtok lakta vidékeken álta-lában sokkal kevesebb ember tudott meg-élni a földből, mint a tanyás részeken (35.ábra). Minél inkább gépesítették ugyanis amezőgazdaságot, minél inkább racionali-zálták az emberi erőforrás felhasználását –például idénymunka formájában –, annálégetőbbé váltak a vidék szociális problémái(SZABAD 1957: 422). Az uradalmi közsé-gekben, ahol a nagybirtokos egyben a köz-igazgatási jogokat is gyakorolta, admi-nisztratív eszközökkel korlátozhatta atelepülés túlnépesedését (BENISCH 1940:18). A kényszerből elvándorlók tömegét a

gyengén fejlett magyar városhálózat nemtudta maradéktalanul felszívni, így a lét-szám feletti népesség jobb híján a szom-szédos zárt falvakban húzódott meg, vég-letekig fokozva ott a túlnépesedésanomáliáit (VERES 1968: 223). A ritkán la-kott uradalmi falvak a nagyobb idény-munkák idején óriási tömegeket vonzot-tak, ami egy országos méretekbenjelentkező summás vándormozgalmat ala-kított ki. Jellegzetes kibocsátó terület volta kisfalvas Heves és Borsod, ahonnan Fejérmegyébe jártak el dolgozni az emberek(GUNST 1998: 241, LENCSÉS 1982: 43).Az 1945 utáni telepítések fontos szociálishozadéka volt, hogy a korábbi summá-soknak juttatott házhelyek révén megszűn-tették ezt az ingamozgást.

35. Az uradalmi falu gazdasági sikere részben a munkaerő túlkínálatból következő alacsony béreknek volt kö-szönhető. Az uradalmi falvak vezetősége igyekezett a lakosság számát a cselédségre korlátozni. A népfelesleget a környező kisebb-nagyobb falvak szívták fel, végletekig túlfeszítve ott a föld eltartó képessé-gének a határait. Olyannyira, hogy a 19. századtól megindult az uradalmakon belüli szőlőhegyek illegális, fél-illegális benépesülése. A szőlőhegyek népességének megélhetése, saját föld híján, szinte teljes egészébenaz uradalmi idénymunkáktól függött. Béresélyeiket azonban jelentősen rontotta a messzi tájakról érkező arató-munkások tömege.



Végül nem is általában a nagybirtok, despeciálisan az uradalmi falu szórt szerkeze-tisége egy sor közigazgatási problémát oko-zott. A külterületeken élő népesség ugyanisnehézkessé és költségessé tette a központi ál-lamapparátus működését, a jegyzői köz-igazgatás és az iskolahálózat kiépítését, va-lamint fenntartását. A külterületi népességmagas aránya a Trianon utáni megkisebbe-dett Magyarországon vált igazán szembeöt-lővé (THIRRING 1932: 4, 36. ábra). Az egy-szerre tanyás, illetve uradalmi falvasCsongrádban például 47 százalékos volt akülterületeken élők aránya, míg az uradalmifalvak legtipikusabb megyéjében, Fejérben29 százalékos volt ugyanez a mutató (u. o.9). A külterületeken élők az uralkodó osz-tályok számára tradicionálisan gyanús éskontrollálhatatlan embereknek tűntek, akikellen már Mária Terézia is keményen fellé-pett, jobbára sikertelenül (GYÖRFFY 1943:130, SZABAD 1980: 151, SZABÓ 1960:

146).10 A kiköltözés a szegény emberek szá-mára kétségtelenül némi szabadulást ho-zott a fennálló szociális viszonyok szűkreszabott keretei közül (VERES 1968: 219).Noha a tanyák számítottak a leggyanúsabbképződményeknek, az illegálisan, fél-ille-gálisan benépesülő uradalmi szőlőhegyeksem örvendtek sokkal jobb megítélésnek(FARKAS 1991 a: 161).

A szórványok megszüntetése tehát azállamhatalom alapvető érdeke volt, mivel aza szorosabb hivatali kontroll lehetőségétígérte. S mivel a nagybirtok kötődött afennálló politikai rendszerhez, maga is szor-galmazta a zárt községek létrejöttét. Mind-ezt persze úgy kellett végrehajtani, hogyközben a jól működő majorsági gazdálko-dás érdekei se csorbuljanak. A Nagyatádi-féle földreform lehetővé tette ugyan a nagy-birtok kisajátítását, de csak olyan mértékig,amíg az „a megfelelő okszerű gazdálkodástnem gátolja.” (TÖRVÉNYEK 1920: 36. tc.,

36. Külterületi népesség 1930-ban. A területi gócpont egyértelműen a Közép-Alföld tanyás vidéke, ahol azuradalmak szerepe a népesség dekoncentrációjában csupán másodlagos tényező. A Dunántúlon ezzel szem-ben az uradalmi falu a népesség széttelepülésének legfontosabb oka.

ÁBRA FORRÁSA: THIRRING 1932



30 §) Ebből következett, hogy az újonnankimért földek a racionális nagybirtok hé-zagait töltötték ki, a házhelyeket pedig a te-lepülési központtól, majorságtól, sőt sokszora szőlőhegytől is távol mérték ki. A húszas-harmincas évek új telepei így csak fokoztáka nagybirtok dominálta településszerkezetekszórvány jellegét: „nincs tájunk, ahol «új te-lepeket» ne találnánk. E házak külsőlegszebbnek és jobbnak látszanak a régi falusilakásoknál, a külső azonban többnyire csa-lóka. Nedves, terméketlen, kertnek soha-sem használható, a falu peremén fekvő,gyakran területileg a faluval össze semfüggő helyeken építették őket.” (FÉJA1937: 100)

Az egymással ellentétes érdekek együt-tes érvényesítésére példa Nagykarácsony-szállás községesítése. A földbirtokrendezéssorán a Róbert-völgyi szőlőhegy két végénalakítottak ki egy-egy kisebb agrármunkástelepet, amely természetesen része lett volnaa tervezett új községnek is. Igen ám, de a fa-luközpontot nem itt, hanem a majd egy ki-

lométerre fekvő majorság közvetlen köze-lében kezdték el kiépíteni, ahol is templom,iskola és néhány korszerű cselédház készültel rövid időn belül (TAMÁSKA 2011: 44).Még inkább szórt szerkezetet eredménye-zett a közeli Nagyhantos telepítési akciója.(FARKAS 1991 b: 185). Maga Hantos-Újtelep minden közlekedési tengelytől tá-vol, a puszta közepén keletkezett. Alighacsodálkozhatunk azon, hogy nem fejlődöttvalódi községgé (37. ábra).

Miközben a Mezőföldön a húszas-har-mincas évek új telepei el sem indultak aközséggé fejlődés útján, az Alföld komolytelepítési és telepítvényi hagyományokkalrendelkező régióiban született néhány újfalu. A kertészfalvairól (például Kevermes,Kunágota lásd PALÁDI-KOVÁCS 2008: 335)híres egykori Csanád vármegyében az 1920után alapított Kaszaper vagy Csabacsűd tö-kéletesen belesimul a térség településháló-zatába. A ma Békés megyéhez tartozó te-rület része a Dél-Alföld törökök utánújratelepített nagytájának, ahol „a lapályon

37. Hantos-Újtelep a két világháború közötti földreform jellegzetes képződménye. A Hantostól jó másfél kilo-méterre kimért házhelyek semmilyen módon nem sértették a nagybirtok gazdálkodási érdekeit. A közlekedésilehetőségektől elzárt telep fejlődési potenciái meglehetősen korlátozottak voltak.



egymástól nagyjában egyenlő távolságbanés hasonló nagyságú, egyszerre kitűzöttnégyszögökre telepítették a falvakat. Azalaprajz szabályos sakktábla, széles, befásí-tott, hosszú utcákkal (…), közökkel.”(PRINZ–TELEKI 1937: 324) Csabacsűdrőlsem mondhatunk mást: „Tervrajza s elren-deződése mintaszerű: széles, nagy fásítottutcák, a házak körül szépen fejlődő kerteks maguk a lakások is messze a «reformátlag»fölé emelkednek. Nincsenek ablaktalanodúk s földpadlós tbc-melegágyak.” (VE-RES 1937: o. n.) Fontos kiemelni, hogy az it-teni telepesek jobbára a környékbeli falvak-ból költöztek át. Ennek a ténynek azért vankülönös jelentősége, mert az új falvak ügyétnem a kis területen folyó migrációs mozgá-sok, hanem az országos áttelepítéssel járóadminisztrációs feladatok tudták építészetiprogrammá érlelni.

A telepes falvak kérdése a harmincasévekben legfelsőbb politikai programmávált, miután Gömbös Gyula 95 pontjábankijelentette, hogy „a birtokmegoszlás egész-

séges kialakításának előmozdítása végettegészséges telepítési politika kezdeménye-zésére és végrehajtására fogunk törekedni.Ebbeli törekvésünkben magasabb nemzetiérdeket tartva szem előtt, vigyázni fogunkarra, hogy a termelés folytonossága és ered-ményessége csorbát ne szenvedjen.” (idéziGERGELY et all. 2003: 295). Noha a „foly-tonosság” hangsúlyozása arra utal, hogyGömbösék egy lassú, a nagybirtok érdekeitis szem előtt tartó konzervatív reformbangondolkodtak, a korábbi szemlélethez ké-pest ez is óriási elmozdulást jelentett. Abirtokreform és a telepítések ügyének újbólifelvetése összefüggésben volt a Horthy-rendszeren belül lezajlott politikai elitcse-rével. A harmincas években színre lépő elitmár nem kötődött olyan erősen a nagybir-tokhoz, tagjai volt katonatisztek, államitisztviselők voltak (PÜSKI 2006: 71). A te-lepítési program eredményeként születettmeg 1936-ban a 27. törvénycikk, amely ki-mondja, hogy „ahol a népsűrűségi és bir-tokmegoszlási viszonyok kívánatossá teszik

38. Kál-Kápolna határában épült Nagyút telepes község házterve 1939-ből. Az épület a FAKSZ-házak kései példája, ahol az építész a korabeli falusi hagyományokhoz igazodott, mind alaprajzban, mind díszítőkedvben.

TERV: BÍRÓ, LÁTVÁNYRAJZOT KÉSZÍTETTE HORVÁTH ORSOLYA



(…) a jelen törvény végrehajtása során újközségek létesítésére kell törekedni.”(TÖRVÉNYEK 1936: 27. tc. 63. §) Az1936-os törvény tehát már nem egyszer-űen a földreformról szólt, hanem egy újnépesedési és migrációs politikáról. Azelső telepes falu építése Aporháza néven(mai Bátorliget) már ugyanebben az évbenmegkezdődött (HÁMORI 2004: 19). Né-hány év múlva tovább bővítették a telepí-tési területeket, mikor a külföldön élőnagybirtokosok és a pénzintézetek eseté-ben állami kisajátítást irányoztak elő(TÖRVÉNYEK 1940: 4. tc.).

A külföldiek diszkriminációja egyben atelepítés „nemzeti” jellegére is rávilágít.11

Az egyenlőtlen tulajdonviszonyok meg-szüntetése mellett ugyanis fontos cél voltaz is, hogy a nemzetiségi, mindenekelőtt asváb-német tömbökbe magyar családokattelepítsenek. A megvásárolt, magyarbólyiAlbert főherceg-féle uradalom helyén pél-dául százhúsz sokgyermekes magyar családletelepítését irányozták elő (ALBERT 1983:31). Szintén etnikai célokat szolgált aHanságban Várbalog telepes falu építése,ahová Csanád vármegyéből érkeztek tele-pesek (lásd KULCSÁR 1975).12 Várbalogegyébiránt az 1945 utáni új községek ügy-iratai között is felbukkan (levéltári forrás:H.3.7.). A falu jellemző példája a későHorthy-korszak és a koalíciós idők tele-pítési akciói közötti szakmai folytonos-ságnak.13

Népies típustervek falun

A második világháború utáni új községeképítészeti programjuk okán közvetlen le-származottai a harmincas-negyvenes évekfalusi lakástervezésének. Stílusjegyeik alap-ján alig válaszhatók el egymástól az 1945előtti és utáni telepes házak, már csak azértsem, mert a korábban kidolgozott típus-tervek egy része az ötvenes évek elejéig for-galomban maradt (BALASSA M. 2010: 262,

BEREY 1978: 450). A mérnöki parasztházaktörténete, akárcsak a telepes falvaké általá-ban, nyilvánvalóan nem a huszadik szá-zaddal kezdődött, de ennek a kérdésnek ataglalása túl messzire vezetne (TÓTH J.1961: 33). Egyedül a Magyar Országos Le-véltár tervtárában több tucat, a 18. század-ból származó telepesház-terv található, ésakkor még nem beszéltünk az uradalmiiratanyagokról.14 Ismert, bár történeti sze-repéhez képest talán kevéssé kutatott tény,hogy a nagyobb földesurak alkalmazásá-ban álló építészek feladatköre a parasztihajlékok körére is kiterjedt (FARBAKY 2012,VAJKAI 1957: 87).

A huszadik század annyiban jelentettújdonságot, amennyiben általában is meg-változott az építészet társadalmi szerepe. A19. századi céhes építőmester helyett a 20.században az egyetemet végzett függetlenértelmiségi vált a szakmaiság letéteménye-sévé (DÉRY 1995: 67). Falun ez a változásjócskán megkésve jelentkezett, elsőként ép-pen az uradalmak környékén: „Valószínű,hogy a házépítő és karbantartó tevékenységszakosodása éppen az uradalmak munka-szervezetének hatására indult meg.” (BAKÓ1978: 133) A szakosodás azonban a 20.század közepéig nem jelentette azt, hogy aparasztok okleveles építészt fogadtak volnafel tervezőnek. A megbízó-megbízott vi-szony kialakulását nemcsak a földművesrétegek többnyire siralmas anyagi helyzeteakadályozta, hanem a mély rendi különál-lás is, amely a 20. századi paraszti és úriMagyarországot jellemezte (lásd: ERDEI1942: 13). Somogyi Imre programszerűkönyvében, amelyben egy harmadikutasagrártársadalom lehetőségeit vázolja fel,ugyancsak elítélően idéz egy falusi jegyzőt:„Hogy lehet még arra csak gondolni is,hogy a XX. században a legkisebb intelli-genciájú emberek főiskolai végzettséggelrendelkező embereket egyszerű en csakmegfogadjanak.” (SOMOGYI 1942: 94).15

Somogyi idézhetett volna akár építészt is,



hiszen nem valamely foglalkozási ág, ha-nem általában az úri középosztály felsőbb-rendűségi tudata volt az, amely lehetet-lenné tette a falu megújítását (u. o.: 116).Ennek fényében van különös jelentősége atelepítési programoknak, hiszen általuk aparasztság és az építészek közé közvetítő-ként az állam lépett, amely mindkét sze-replő szemében bizonyos fokú autoritástképviselt. Másfelől a falusi telepítések kap-csán le kell szögezni, hogy azok, mint álta-lában a szociálpolitikai programok, leg-alább annyira, ha nem jobban aközéposztály érvényesülését és munkáhozjutását segítették, mint magukat a szegénycsaládokat (SPÉDER 2002: 20).

Az állami szerepvállalás a falusi lakás-építésben önmagában persze még nem ma-gyarázza a típustervek népies szellemisé-gét, mint ahogyan azt sem, mit kell érteni

népiesség alatt. A népi építészetnek, mintesztétikai-művészeti programnak a megje-lenése szorosan összefügg a nemzeti építé-szetről szóló vitákkal (DÉRY 1995: 89). Kétnagy irányzatot szokás kiemelni: a Lechner-féle ornamens szecessziót, illetve Kós Károlyés köre angol mintákat követő, a tömeg-arányokra és a szerkezetekre koncentrálóiskoláját (BEREY 1978: 435, DÉRY 1995:104).

Noha a telepes falvak építészete inkábbaz utóbbi irányzathoz áll közelebb, többokból sem állíthatjuk, hogy abból nőttvolna ki. Mindenekelőtt azért nem, mert anegyvenes évek típusterveit már egy kö-vetkező generáció készítette, amely önma-gát éppen az iménti iskolák ellenében ha-tározta meg, és amely úgy kívánt népieslenni, hogy közben a nemzetközi modernépítészet elveit sem tagadta meg (BEREY

39. FAKSZ-házakként is emlegetettparasztporták Lökösháza fő utcáján.A beépítési vonal enyhe egyenet-lensége is jelzi, hogy az épületsortmég a népi építészet, és nem a né-pies modern hozta létre.



1978: 447, HÁMORI 2004 a: 6). A népiesromantika és a nemzetközi modern talál-kozásából született meg az a máig ható nar-ratíva, amely a népi építőtevékenységettiszta szerkezetiségnek tekinti, és mint ide-ális állapotot a modern megújhodás mér-céjének teszi meg a díszítésekben tobzódószázadforduló ellenében.

A két világháború közötti falusi típus-tervezés végeredményben két nagy kor-szakra osztható. Az első a harmincas évekközepéig-végéig tartó időszak, amely egyrégi kívánalmat szem előtt tartva elsősor-ban közegészségügyi és építéstechnológiaiszempontból kívánta megújítani a falvaképítészetét. A Nagyatádi-féle földreform-hoz kapcsolódóan tevékenykedő FalusiKislakásépítő Szövetkezet (FAKSZ) köl-csönökkel és késztervekkel segítette az épít-tetőket. Van szerző, aki 30 000-re, van,aki 100 000-re becsüli az állami támoga-tással elkészült otthonok számát (TÓTH1961: 49, BALASSA M. 2002: 167). Or-

szágszerte ma is rengeteg ilyen épület áll.Nem utolsósorban a korabeli szociográfiákis élénken foglalkoztak az új házak kérdé-sével. Veres Péter elsősorban a falusi lehe-tőségeket messze meghaladó karbantartásiköltségeket sokallta: „A FAKSZ házak,amelyekben már nincsen kemence és kat-lan, éppen ezért fűthetetlenek és hidegek,mert a tüzelő árát a parasztok nem bírják.De nem bírják a karbantartást sem. Az ősiparaszti házakat a parasztok maguk tapasz-tották és meszelték, csinosak, tiszták voltak.Ezeknek az új házaknak a malterozási ésfestési költségeit sem bírják.” (VERES 2000:261) Ha a kortársak szemében újszerűnekis tűntek az anyagok, mai szemmel nézve aFAKSZ-házak kifejezetten régiesnek, pa-rasztosnak, sőt akár népinek is hatnak. Ahúszas-harmincas évek „típusháza” – ha le-het egyáltalán itt ezt a szót használni – tel-jes mértékben alkalmazkodott a korabeli fa-lusi építtetők elvárásaihoz. Az alaprajz anépi építészet mintáit követte, egymás

40. Az ONCSA támogatással igénybe vehető falusi lakóház közel egységes alaprajzi rendszert követett. Nohanem minden tervben köszön vissza, de előremutató kezdeményezés volt a konyha hosszanti megosztása,amely révén az a korábbinál jobb megvilágítást nyert.

CIKK: VÖRÖSMARTY 1941: 38



mögé sorolt helyiségekkel, illetve „L” alak-ban hozzátoldott esetleges bővítménnyel.Az utcai részt természetesen nem lakták,hanem tisztaszobának használták. Gyakorivolt a díszes deszkaoromzat, szinte mindigépült tornác – még ott is, ahol addig aznem volt jellemző –, a szilárd alapokra he-lyezett kőlábazat pedig masszív megjele-nést adott az egész épületnek (38., 39.ábra).

A két világháború közötti népies típus-tervezésnek a FAKSZ-hoz kötődő első kor-szakáról egyébiránt igen keveset tudunk. Azépítészeti vitákban csak a harmincas évek-től kezd feltűnni a falusi építészet problé-mája, igaz, akkor elemi erővel. Aligha té-vedünk nagyot, ha ezt az érdeklődést ameghirdetett nagyszabású telepítési prog-ramnak tudjuk be. Nem véletlen, hogy anépies építészek vezetője, Padányi GulyásJenő éppen politikai kapcsolatainak be-tudhatóan válhatott a népies csoport szel-lemi vezetőjévé (HÁMORI 2004 a: 12). Anevéhez köthető Magyar Ház Baráti Köré-ből kerültek ki azok a szakemberek, akik anegyvenes években útjára indított OrszágosNép- és Családvédelmi Alap számára ké-szítették a mintaterveket. A két világhá-ború közötti típustervezés második korsza-kának úgynevezett ONCSA-házai olyan

tervezők kezei alól kerültek ki, mint AntalDezső, Gosztonyi Gyula, Lakatos Kálmán,Kalas Imre, Kós Károly, valamint RáczGyörgy és Tóth Kálmán (BEREY 1987: 447,HÁMORI 2004 a: 13, PARMER 1986: 198,TÖRVÉNYEK 1940: 23. tc.). Utóbbi két épí-tész nevével az 1945 utáni korszakban isgyakran találkozunk majd. A bécsi dönté-sek után visszacsatolt területekkel együtt10–12 000 otthon épült fel, legtöbbszöregy-egy meglévő falu vagy város külső te-lepeként (KEMÉNYFI 1999: 213). Új falvakis épültek, köztük a leghíresebb Fábián-sebestyén, amelynek átadásáról a kora-beli MTI is tudósított, kiemelve a házaképítészeti jellegzetességeit is: „Az egy-kétszobás házak a környékbeli házépítési mó-dok figyelembevételével emelkednek. Atornácos és virágos verandák, a nagy ab-lakos házak homlokzata igazi magyar stí-lust képvisel. Ez a száz ház úgy épült fel,hogy nem látszik rajta a tömegépítkezésvagy a kaszárnyastílus”. (FORRÁS: MTI1943. okt. 10.)

Az ONCSA-házak a korábbi FAKSZ-házakhoz képest már némi alaprajzi újítástis tartalmaztak (40., 41. ábra). A lakóteretelsősorban a tornácok rovására igyekeztekbővíteni, ami azt eredményezte, hogy ahosszanti alaprajz a négyzetes forma felé

41. Az új alaprajz új élet-formát feltételezett. A korábbi tisztaszoba he-lyét a hálófülkékkel ellá-tott nappali vette volna át.A juttatottak azonban ragaszkodtak a hagyomá-nyos lakótérhasználathoz.

FOTÓ FORRÁSA: CIKK: VÖRÖSMARTY 1941: 38



kezdett elmozdulni (HÁMORI 2004 b: 11).Már itt megjelenik az a később általánossáváló alaprajzi újítás, miszerint a konyhátnem keresztben, hanem hosszában osztjákmeg (cikk: VÖRÖSMARTY 1941: 35). Ezzela lépéssel a korábbi rossz megvilágítású

konyha jó benapozást nyert, miközben akamra a ház leghűvösebb, északi csücskébekerült. A racionális térszervezés mellett amodern szellemiségű tervezés hatását mu-tatja a házak egyszerű, tömör tömegalakí-tása is (42. ábra). A hasábra boruló nye-

42. Pest megyei lakóház variánsok az Országos Nép-és Családvédelmi Alap számára. A tervsorozat nemteljes, de a bemutatott anyagból is látszik, hogy apróváltoztatásokkal igen eltérő arányú épületek hozhatóklétre. A tervező a ház Pest megyei jellegét az oszlo-pok hengeres kiképzésével, a felfalazott oromzattal,illetve a kerek padlásnyílással kívánta elérni.

TERV: IMRÉNYI



regtetőt a népi építészettől kölcsönöztékugyan, de azzal, hogy lemondtak az alaprajzvariálásáról és a tetőidomok kínálta játé-kosság lehetőségéről, élesen elhatárolódtaka korábbi népies törekvésektől. A Kós Ká-roly-féle falusi épületekről Padányi G. Jenőigen elítélően nyilatkozott, mint szép, devalótlan utópiáról, amely „kiindul a falu-ból, Erdély hegyei közül, fatornyos és ga-lambdúcos kapuk harmatos formáit kapjaölre.” (PADÁNYI 1928: 14) A „harmatosformákkal” szemben megfogalmazott visz-szafogott tömegformálás persze szükségbőlkovácsolt erény is volt, mivel a juttatottakaz állami segítség mellett sem igen vállaltakbe bonyolultabb, s éppen ezért költségesebb

megoldásokat. A tiszta és egyszerű tömeg-formálás mellett az ONCSA-házak azzal isigyekeztek modernnek tűnni, hogy tuda-tosan kerülték a népi szimbolikát, tehát aLechner-féle ornamens népiességet. A fal-síkok fehérségét csak az ablakok, esetleg azsalugáterek törték meg, párkányok, pillé-rek, lizénák, netán tulipánok vagy más ka-locsai, matyó vagy éppen székely motívu-mok szigorúan kerülendők voltak.

Noha az ONCSA-ház eszmeiségébenmodern építészeti célokat tűzött ki magaelé, nem szakadt el teljesen a hagyományosnépiesség-felfogástól sem. Ilyen gesztus volta tetőlezárások és a tornácformák tájegysé-gekre jellemző variálása, aminek eredmé-

43. Az ONCSA-házak a vidék megújítását a hagyományok kihangsúlyozásaként fogták fel. Tájegységenkénteltérő tetőformákkal dolgoztak, és noha az egyszerűséget hirdették, néhol díszítéseket is alkalmaztak, mint azta nógrádi lakóház mutatja.

TERV: ANTAL, GOSZTONYI, PADÁNYI, A NÉV NÉLKÜLI TERVEKET LÁSD CIKK: VÖRÖSMARTY 1941



nyeként mintegy ötven „tájba illő” hom-lokzati terv készült (cikk: VÖRÖSMARTY1941: 37, 43. ábra). A nógrádi házak víz-vetősek voltak, a délalföldiekre napsugárdí-szes vértelek került, a Tolnába szánt épüle-teket pedig felfalazták. Ez a visszafogottnépiesség, amely egyben a helyi tájdialek-tusok beható ismeretét is jelezte, elképzel-hetetlen lett volna a korábbi évtizedek fa-lukutatásai nélkül, amelyekben a MagyarHáz Baráti Köre maga is élenjárt (lásd pl.TÓTH 1936, PADÁNYI 1937, KISS 1943,MISKOLCZY–VARGHA 1943). Az ONCSA-ház népiességéről azt mondhatjuk, hogy tu-dományos alapokon nyugodott, a paraszt-ház kontúrját ragadta meg, mint egy szépműszaki rajz. Eredményei megelőlegezték az1945–49 közötti tervezési időszakot,amelybe azonban sok részlet, így például atáji érzékenység már nem került át.

Az ONCSA-házak kivitelezését a há-ború állította le, de kérdéses, hogy békei-dőben sokkal nagyobb jövő várt volna-erá. A házak ugyanis sokkal inkább tükröz-ték az építészek és az állam közötti meg-egyezést, semmint a lakók ízlésvilágát.Mindez önmagában még nem lett volnabaj, hiszen alapvetően praktikus és jó tervekszülettek, amelyek nem titkolt célja éppenaz volt, hogy a közízlést javítsák (HÁMORI2004b: 12). Ám éppen ezt a célt sikerült alegkevésbé elérni. Az ONCSA ugyanis sze-génycsaládokat támogatott, ezzel akaratla-nul is azt a vélekedést erősítette, mely sze-rint a díszítmény nélküli puritán forma aszegénység jelképe. Mindeközben a magá-nerőből építeni tudó birtokos parasztságépítészetét továbbra is saját szokásvilágánaka városi mintaátvételekkel való keveredésejellemezte.16


AZ ÚJ KÖZSÉGEK 53

Definíciós nehézségek

Az új községek meghatározásakor háromszempontot vehetünk figyelembe. Az első atényleges településmorfológiai átalakulás, amásodik az OFT telepítési hivatal által ki-jelölt falvak listája, a harmadik az önállóközséggé minősített települések listája.Noha mindegyik definíciónak vannak hiá-nyosságai, mindegyik lényeges részletremutat rá: a morfológiai szemlélet arra, me-lyek voltak azok az uradalmi falvak, ame-lyek arculata a földbirtokrendezés utánalapvetően megváltozott; az OFT irat-anyaga arra, vajon melyek voltak azok a cél-területek, ahol a legaktívabb volt a háborúutáni községesítés. Végül a községgé ala-kulás viszonylag pontos eligazítást ad arról,jogilag mi tekinthető új községnek.

Elsőként tekintsük át a közigazgatási lis-tát, amelyet az 1973-as KSH helységnévtárközöl (forrás: HELYSÉGNÉVTÁR 1973). Aforrás valamennyi 1900 utáni községgé ala-kulást feltünteti, ami lehetőséget teremtarra, hogy az 1945 utáni folyamatokat tá-gabb összefüggésben is értelmezni tudjuk. Astatisztika összesen 230 nevet közöl (44.ábra). A témánk szempontjából azonbanez az adat erősen túlzó, mert jó néhány jo-gilag önállósodó település nem illeszthető bea szórvány vidék községesítési történetébe.Ilyen lehet a falvak szétválásával, a budapestiagglomeráció bővülésével, az üdülőkörzetekszélesedésével vagy az országhatárok válto-zásával létrejött település (45. ábra). Buda-pest környékén például mintegy húsz újközséget jegyeztek be a huszadik század-ban. Ráadásul a fővárost övező harminc ki-lométeres gyűrű az 1945 utáni községesí-téskor is sajátos elbírálás alá esett,birtokügyeivel egy külön szervezet, a Fővá-rosi Földbirtokrendező Tanács foglalkozott(cikk: HÖNSCH 1947: 34, levéltári forrás:

AZ ÚJ KÖZSÉGEK

44. Jogi új községek alapításának dinamikája,1900–1970. Noha a folyamat végigkísérte a 20. századot, az 1945 utáni évtized intenzitását tekintve messze kiemelkedik.

FORRÁS: HELYSÉGNÉVTÁR 1973 ADATAI ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS

45. A közigazgatási új községek létrejöttének leggya-koribb okai. Noha a köztudatban legerőteljesebben atanyafelszámolás emléke él, az uradalmi falvak köz-ségesítése hasonlóan fontos velejárója a vidék 20.századi történetének.



54 AZ ÚJ KÖZSÉGEK

46. Uradalmi falu helyén létesített jogi új községek.




A.1.1.). Igaz ugyan, hogy néhány fővárosmelletti új falu korábban puszta volt (mintpéldául Gyál, Inárcs), de önállósodásuk va-lójában nem a vidék községesítését, hanema világváros terjeszkedését jelezte. Szinténhiba volna a szórványok helyén létesítettfalvak közé sorolni a Balaton-part üdülő-körzetének fejlődését. Tovább zsugorítja aszámot az országhatár módosítás miattkényszerből alakult falvak sora, mint pél-dául a Szerbiához került Gyálával szembenkimért Gyálarét vagy a Szabadkáról leváltCsikéria, Kelébia és Tompa. Végül megem-líthető a két ipari falu, Martfű és Almásfü-zitő is, amelyek történetét úgyszintén másszemszögből kell vizsgálni, mint a hagyo-mányos agrárfalvakét.17 Az imént felsoroltspeciális eseteket leszámítva még mindigigen tekintélyes szám marad, mintegy 190.

A legnagyobb falualapítási hullám az1945–1950 közötti időszakra esik, mikor isöt év alatt (minden kategóriát figyelembevéve) mintegy 130 új név került be a hely-ségnévtárba. Ezeknek persze csak egy töre-déke tekinthető nagybirtokon létesített újközségnek, amit az is jelez, hogy a csúcs év

1950-re esett, amely már a Tanyai Tanácsműködésének a korszaka (ORBÁN 1980:368). A pusztás, illetve a tanyás vidékek el-különítése egyáltalán nem egyszerű (46.ábra). A nagybirtok elaprózódása, parasz-tosodása ugyanis hosszú folyamat, amivelpárhuzamosan az Alföldön egyre nagyobbterületeket hódítottak meg a tanyák. A sze-gedi határ és a Pallavicini-uradalom gya-korlatát összevetve Juhász Antal megálla-pítja, hogy bár „a bérbeadás indítékai ésfeltételei helyenként eltérőek voltak, de ha-marosan szinte valamennyi haszonbéresföldön tanyák keletkeztek.” (JUHÁSZ 1989:225) A kisbérleti rendszer jóvoltából ura-dalmi falvak egész sora vált az 1940-esévekre tanyás vidékké, mint például Kar-dos, Kétsoprony, Körösújfalu, Kungyám,Újtikos, Kengyel vagy Újlengyel környéke.Az uradalmi falvak felszámolása azonbannemcsak tanyaképződéssel járt. Gyakranelőfordult, hogy egy-egy nagyobb majormegmaradt, telkesedett és zárt faluvá szer-veződött, mint például Öttömös (1908),Soltszentimre (1919), Kengyel (1946) vagyTiszatenyő (1950).

47. A kevés megmaradt tanya egyike Lökösháza határában. A felosztott uradalmi birtokok a negyvenes évekbenerősen tanyásodtak, ám a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a néhány évtizede épült házak legtöbbjét elbontották.



A tanyásodás, mint társadalmi hagyo-mány rányomta a bélyegét az 1945 utánifolyamatokra is. Az alföldi uradalmi fal-vak szétterülése óriási méreteket öltött. Afrissen földhöz jutottak elbontották az ura-dalmi épületeket, hogy kisebb egységbeszétosztva önálló farmgazdaságokat alakít-hassanak ki maguknak (ORBÁN 1980: 365,47. ábra). Perczel Károly a Tanyai Tanácsmegbízásából készített szakértői beszámo-lójában 50–100 000-re becsülte az új épí-tésű tanyák számát (HAJDÚ 1991/92: 108).

Az 1950-es topográfiai térképen jól látszik,hogy a derekegyházi vagy a kisszállási ura-dalom szabályos tábláit tanyák tucatjai né-pesítették be. A kunadacsi puszta ugyan-csak tanyásodott, sőt, itt már az úthálózatátalakulása is megkezdődött (48. ábra). Atanyabokorrá alakuló, de majorsági jellegétis megtartó Kunadacs központtal sugarasrendszerű szerkezetiség kezdett formálódnia korábbi raszterek helyén. A helyi telepü-lési tradíciók jelentőségét mutatja, hogyhasonló szétterülési folyamattal sem a há-

48. Kunadacs 1958-ban. A térképenjól kivehető a korábbi rácsos ura-dalmi dűlők felaprózódása, ezzelegyütt pedig egy új, a tanyaköz-pontba gravitáló úthálózat csírája,amely azonban a korabeli tanyaelle-nes településpolitika miatt nem tu-dott tovább fejlődni.

TÉRKÉP: 1958-AS TOPOGRÁFIAI FELMÉRÉS ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS

49. Újrónafő a nyugati határszélen, Árpádhalom pedig a Viharsarokban fekszik. Mindkét település községese-dése a háború előtti időkig nyúlik vissza. Újrónafő esetében nyomát sem találjuk a tanyásodásnak, rögtön zártfaluvá alakult. Mindeközben Árpádhalom az 1950-es évekre a volt uradalom nagytábláit elfoglaló tanyavi-lággá vált, amelyet a hatvanas években másodszor is községesítettek. A mai belterületet a szürke rész jelöli.

TÉRKÉP: 1958-AS TOPOGRÁFIAI FELMÉRÉS ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS



ború előtt, sem utána nem találkozni az or-szág nyugati végében, ahol Újrónafő ésVárbalog új községek a környék zárt falva-inak sorába tagozódnak (49. ábra). Fiataltörténetiségüket legfeljebb a feltűnően sza-bályos utcarendszerük árulja el, amely egy-általán nem jellemző a környék falvaira.Megállapíthatjuk tehát, hogy a tanyás vi-dékekkel határos uradalmi falvakban, hakorábban nem is voltak nagy számban ta-nyák, az ötvenes évek elejére lezajlott a pa-raszti szórványképződés. Ezzel magyaráz-

ható, hogy noha például Kunadacs vagyKisszállás a háború előtt inkább uradalmifalu volt, 1950-ben éppúgy „tanyaközpon-tosítani” kellett, mint Kecskemét vagy Sze-ged határát.18

A fentiek figyelembevételével tehát csakhozzávetőleges arányokkal számolhatunkakkor, amikor a községesítések kapcsánazok tanyás vagy pusztás jellegére kérde-zünk rá. Ezzel együtt is kijelenthetjük, hogyelőbbiek vannak túlsúlyban: körülbelülnyolcvan esetben beszélhetünk tanyaköz-

50. Nagyvenyim telepítési terve. A nagyvenyimi szőlőhegy eredendően egy főútra merőleges utcából állt,majd idővel az út túloldalán is épült néhány ház. 1947-ben a lakók határozott kérésére az új község belterü-letéhez hozzácsatolták a szőlőhegyet is. Ez rövidtávon azzal az előnnyel járt, hogy egy már telkesedett belte-rületet nyert a falu. Hosszútávon azonban megosztottá tette a települést, hiszen a köztük lévő vízfolyás miatt a volt major és a szőlőhegy nem tud teljesen összeforrni.

TÉRKÉPI MELLÉKLET E.3.4.



pontról, amivel szemben hatvanra tehető apusztából létesített falvak száma. Fontoskülönbség, hogy noha mindkét esetben amásodik világháború utáni néhány év te-kinthető a legaktívabb korszaknak, a ta-nyákra ez sokkal hangsúlyosabban áll. Apuszták korábban is előszeretettel községe-sedtek, ami mögött több tényezőt is sejt-hetünk. Először is szerkezetileg közelebbálltak a zárt faluhoz. Másodikként említ-hető, miszerint a nagyobb majorok vi-szonylag jó közlekedési kapcsolattal bírtak,sok esetben vasútállomás mellett feküdtek.A harmadik ok, hogy nem tartoztak anya-településhez, így nagyobb volt az igény aközpontra. Nem utolsó sorban fontos sze-repet játszott az is, hogy a földek egy tulaj-donban voltak. A tanyák felszámolásáhozsokkal erőteljesebb állami beavatkozásravolt szükség, amit jól jelez, hogy míg piacikörülmények között, tehát 1947-ig az újközségek zöme pusztás vidéken szervező-dött, az állami diktatúra éveiben a tanya-központok váltak dominánssá.

Végül szólni kell a harmadik szórvány-típusról, a szőlőhegyről is, amely éppúgyjellemzője volt a tanyás, mint az uradalmiszerkezetnek, illetve a kevert vidékeknekis. A statisztikai adatok szerint azonban aközségbe szerveződött szőlőhegyek több-sége az Alföld tanyás vidékein található.Nagyobb arányú önállósodásuk pedig egy-beesett az ötvenes évek elején megnyilvá-nuló tanyaközpontosítási törekvésekkel.Ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy a

51. Nagyvenyim szőlőhegyi része napjainkban. KÉP FORRÁSA: WW2.LEGIFOTOK.HU, SOMOGYI-TÓTH PÉTER

52. A községgé minősítés 1945 előtti és utáni kü-lönbsége. Miközben relatív súlyukat tekintve 1945előtt inkább az uradalmi falvak átalakulása volt a do-minánsabb, addig a kommunista diktatúra kiépülé-sével párhuzamosan a tanyák felszámolása vált alegjellemzőbb folyamattá.

1945 elôtt 1945 után

tanyás vidék kb. 12 kb. 72

pusztás vidék kb. 22 kb. 26

szôlôhegy kb. 4 kb. 16

egyéb kb. 37 kb. 32



53. Az OFT iratanyagában szereplő községek, illetve puszta helynevek (vastagon szedve

a ténylegesen megvalósultak).



szőlőhegyek önállósodása az uradalmi vi-dékeken is a községesedés bevált módjavolt, mint azt Baks (1947) vagy Kőszárhegy(1931) példája mutatja. Ami azonban en-nél is lényegesebb, hogy a pusztaközpontokközelében fekvő szőlőhegyek nagyban hoz-zájárultak a volt uradalmi falvak 1945 utánimorfológiai fejlődéséhez, hiszen általuk egymár telkesedett falurészhez volt illeszthetőaz új község (lásd Nagyvenyim, Előszállás,50., 51., 52. ábra).

Amint az iménti gondolatmenetből islátszik, a jogi önállósodás önmagában ke-veset mond a községesedés tényleges folya-matáról. A helyzetet csak bonyolítja, hogynem minden pusztából kialakult községvolt korábban uradalmi falurész. FőkéntSomogyban volt gyakori, hogy a pusztáknéhányszáz fős, jobbágyi eredetű falvakkalkeveredtek. Szegerdő például négyzethálóskiosztású, telepes eredetű új község, de egyolyan aprófalvas vidéken, ahol a puszták,bár nagy számban fordultak elő, nem al-kottak zárt rendszert. Mindemellett látnikell, hogy jó néhány, 1945 után önállóválett község már a 20. század első felében ki-alakult, így az évszám csak a jogi beiktatást,de nem a tényleges faluépítést mutatja.Ilyen volt például Dóc, amely régi telepít-vényi község, a majorság helyén kijelöltÚjsolt, amely ráadásul erősen tanyásodott,Dalmand, amely Újdombóvár eszmei köz-ség felszámolásakor keletkezett (BENISCH1940: 12). Vannak emellett olyan jogi újközségek is, amelyek egyértelműen a negy-venes évek első felének a telepítési akciói-hoz kötődnek, noha csak a háború utánváltak önállóvá, mint Újrónafő vagy Vár-balog. Várbalogra egyébiránt maga VeresPéter toborzott telepeseket a Hajdúságból(lásd KULCSÁR 1975). A jogi definíció leg-nagyobb hiányossága azonban az, hogyazok az uradalmi falvak, amelyek közigaz-gatási értelemben már léteztek, nem mi-nősülnek 1945 utáni új községnek, holottszerkezetük mélyreható átalakuláson ment

keresztül, mint például Fácánkert, Fürged,Pusztaegres, Mezőhegyes, Nagymágócs,Nagylók, Pusztavacs vagy Kisszállás.

A helyzetet tovább árnyalja, ha az OFTiratanyagát figyelembe véve próbáljuk mega nagybirtokon létesített új községeketmeghatározni (53. ábra). Itt ugyanis listáksokasága keletkezett, amelyeket a legkü-lönfélébb okokból (például traktornyil-vántartás, kútépítés) állítottak össze. Az ittfelmerülő nevek egy kb. ötven-hatvan té-teles összesített listát adnak, amely azonbancsak részben van átfedésben a közigazgatásiönállóság alapján feltárt nevekkel. Mivelaz OFT az általános birtokrendezés melletta telepítési ügyekre koncentrált, érthetőmódon csak azokkal a majorságokkal fog-lalkozott, ahová telepeseket remélt irányí-tani. Jó néhány falunak az ötlete azért nemvalósulhatott meg, mert a környéken nemvolt a máshonnan érkezők számára kioszt-ható szabad földterület. A Csorvás mellettiNagymajor kiépítését például ezzel az in-dokkal utasította el az OFT, noha éppen-séggel egyéb indoka is lehetett volna, mintpéldául a vasúti és közúti kapcsolat szinte

54. A ma Sárbogárdhoz tartozó Kislók egyike azon újközségeknek, amelyek máig sem épültek fel.




teljes hiánya (levéltári forrás: H.1.2.).Nagymajor puszta, legalábbis annak mara-déka ma is megvan, később sem települthelyén új község.

Az iratokat böngészve elég gyakran ta-lálkozni hasonló esetekkel. Arra is akadpélda, hogy a negyvenes években kijelöltékugyan az új község helyét, házak is épültek,de az önálló településsé fejlődés végül meg-akadt. Ez történt a Gyulavári szomszédsá-gában álló Dénes-major (levéltári forrás:H.1.2.), a Bicske melletti Németegyháza(H.3.1.) vagy a ma Sárbogárdhoz tartozóKislók esetében (E.6.2., 54. ábra). A nyu-gati határon egész településcsoportot talá-lunk, amely csak papíron létezett. Egy1945-ös leltári listában olyan leendő új köz-ségről olvashatunk, mint Márialiget, Lau-ramajor, Albertkázmérpuszta vagy Újma-joros (A.2.1.). Noha az eddig feltártdokumentumok ezt nem erősítik meg, defeltételezhető, hogy a számtalan nyugat-magyarországi telepes község az ONCSA-program kapcsán is érvényesülő magyaro-sító törekvéseket szolgálta volna. Az1945-re nagyrészt már felépült Újrónafő-höz és Várbaloghoz kapcsolódóan ugyanis

a mosoni hármas határban egy magyar ajkúetnikai tömb létrehozása vált lehetségessé.Bármi is volt a szándék, a megvalósítást akommunista hatalomátvétel utáni határ-zár illuzórikussá tette.

Miközben a nyugati határ mentén a hi-degháborús politika akadályozta meg az újközségek születését, a belső országrészekbena településfejlesztési alapkoncepció válto-zása tette ugyanezt. Dévaványa környékénterült el a Magyar Katolikus Vallásalap10 000 holdas óriásbirtoka. Maga a vidékazonban jellegzetes tanyás táj volt. 1945-ben a mintegy 1700 földigénylőnek négyvolt majort jelöltek ki, mint új telepes köz-séget: Kéthalom-pusztát, Csetemajort, Cse-repes-pusztát és Ködmönöst (E.1.1.). Azegymáshoz közeli új községek egy viszony-lag sűrű tanyaközponti hálózat alapjai le-hettek volna. Erről a félig tanyás, félig fal-vas rendszerről írja Rácz György építész1946-ban: „De lehet valami új is, ami ná-lunk még nem volt – tanyaközpont. Azazolyan község, ahol csak középület (…) van,gazdaházak nincsenek, mert azok a tanyánvannak.” (RÁCZ 1946: 63) A végrehajtásazonban más úton haladt. A Tanyai Ta-

55. Megszűnő tanyavilág Bélmegyer új község határában. A földosztás utáni első időkben főként tanyák épül-tek. A településmaghoz közel esők máig fennmaradtak, miközben a kintebb fekvőkre csak a bokros-fás foltokemlékeztetnek.




56. A morfológiai szempontból községesedett települések.

SAJÁT SZERKESZTÉS A HARMADIK KATONAI FELMÉRÉS ÉS A MAI TOPOGRÁFIAI TÉRKÉPEK ALAPJÁN



nács működésétől kezdve évtizedeken át aközeli Ecsegfalva új község fejlesztése élve-zett támogatást, olyannyira, hogy a kör-nyék tanyás külterületi jellege mára teljesenmegszűnt. Hasonló volt a helyzet Békéstelepülés határában, ahol csak két új község,Tarhos és Bélmegyer létesült, miközben atöbbi majorság elsorvadt (H.3.4.). Az Al-földön az új községek hatvanas évekbenbeinduló második fejlesztési hullámábanmár nem a majorságok bontása, hanem ahelyükön 1945–49 között létrejövő tanya-világ felszámolása volt a meghatározó (55.ábra).

Az OFT iratanyagában található listáktanulmányozásakor nem szabad elfelejte-nünk, hogy a tanács elsősorban telepíteniakart, amihez az új községek kijelölését csu-pán eszközként vette igénybe. Ameddig le-hetett, igyekezett felhasználni a meglévőfaluhálózat infrastruktúráját. Így kerülhe-tett az „új községek” közé Hercegfalva, Elő-szállás, Hegyeshalom vagy Etyek, amelyhelyszíneken „csoportos telepítéseket” haj-tottak végre (E.15.1.). A csoportos telepí-tésekkor előfordult ugyan, hogy a meglévőfalumag mellé új utcákat jelöltek ki (lásdEtyek), de még gyakoribb volt, hogy az el-kobzott sváb ingatlanokat utalták ki az újgazdáknak (A.1.4.). Ezzel magyarázható,hogy a nagybirtok dominálta, de jelentőssváb lakossággal bíró Tolnában nem kerültsor új község alapítására. Az elkobzott pa-raszti ingatlanok tömeges igénybevételérejellemző, hogy egy 1948-as telepfelügyelőikimutatásban főként lakosságcserén átesettsváb falvakat találunk (E.28.1.).

Így, noha az OFT iratanyagában renge-teg településnévvel találkozni, viszonylagkevés a konkrét falualapítás. Azt sem szabadelfelejteni, hogy az OFT által kijelölt új fal-vak többségében igen vontatottan haladtakaz építkezések, így a kimért alaprajzok fel-töltése középületekkel és családi házakkalcsak az ötvenes-hatvanas évek fordulójáraérte el azt a telítettséget, hogy zárt falvak-

ról beszélhessünk. A tanyás alföldi részekenennél is hosszabb kifutási idővel számolha-tunk. Mindezen problémák ellenére, a le-véltári listák alapján mégiscsak meghatá-rozható a nagybirtok helyén létesített újközségek legszűkebb csoportja. A fő akti-vitás Fejér megyére esett, egész pontosan azuradalmi falvak dominálta Mezőföldre,amelynek a nyugati fele akkoriban mégVeszprém vármegyéhez tartozott. Az itt lé-tesített falvak a következők: Hantos, Kislók(ma Sárbogárd része), Nagylók, Kisvenyim(nem épült fel), Nagyvenyim, Feketepuszta(Mátyásdomb), Nagykarácsony (E.28.1.).A többi falu az Alföldön található, és a ta-nyás vidékek között fennmaradt óriásbir-tokok felosztását és benépesítését szolgálta,mint Kunadacs, Kunpeszér, Kisszállás, aHortobágyon Faluvéghalom és Cserepes19

(egyik sem épült fel), Bélmegyer, Lökös-háza, Tarhos, Mezőhegyes (E.28.1., E.6.3.,H.3.4., H.3.5.).

Az új községek meghatározásának har-madik lehetősége, ha a morfológiai jegye-ket vesszük figyelembe (56. ábra). Ebben azesetben új község az, amelyik a huszadikszázad közepén döntően pusztás vidékbőlalakult zárt faluvá. A térképi források alap-ján mintegy félszázra tehető az ily módonát-, illetve kialakult falvak száma. A mor-fológiai szempont nagy előnye, hogy nemkötődik szervezeti keretekhez, így a gyakoripolitikai rendszerváltások és településfej-lesztési koncepció-módosulások között ké-pes a hosszú távú dinamika feltárására. Azuradalmi falvak felszámolása egy negyven-ötven évet átölelő folyamat, amely átala-kulásban éppúgy helye van a harmincasévekben épülő Nagyútnak és Eperjesnek(Kiskirályság), mint az ötvenes évekbenformálódó Mátyásdombnak és Lököshá-zának, vagy a viszonylag későn telkesedőBábolnának, Derekegyháznak és Fürged-nek. Utóbbiakat éppúgy hiába keressük az1973-as Helységnévtár 20. századi új fal-vainak sorában, mint az OFT nagybirtok



helyén létesítendő telepei között.20 A mor-fológiai szempont előterébe helyezése azon-ban jelen írás számára azzal a veszéllyeljárna, hogy a hosszú távú történeti folya-matok között az OFT 1945–49 közötti te-vékenysége elhalványulna. Márpedig azalapvető cél az volt, hogy ne általában anagybirtok településszerkezetének a felszá-molását igyekezzünk megérteni, hanemezen belül kiemelten foglalkozzunk a há-ború utáni néhány év faluépítészeti elgon-dolásaival.

Végezetül, bármennyire is problemati-kus a nagybirtok helyén létesített új közsé-gek meghatározása, fontos, hogy néhánymondatban megragadjuk annak ideális for-máját. Az új községek a majorságokból állóuradalmi falvak helyén létesültek. Telepü-lésmorfológiai előzményük egy-egy volt ma-jorság, amelyhez szőlőhegy is csatlakozha-tott. A leendő házhelyeket a majorságtólnem messze, üres területen, egyszerre mér-

ték ki. Mind a telkek kimérésében, mind aházak, középületek építési munkálataibanaz állam komoly koordináló és ellenőrzőszerepet vállalt. Földrajzilag az új községekmagterülete a Mezőföld pusztás vidéke. Itttalálhatók a legkarakteresebb példák is, mintBesnyő, Nagykarácsony, Nagylók és Má-tyásdomb. További jellemző vidék a mai Bé-kés megye és a Kunság egyes foltjai. Törté-netileg az 1945–49 közötti időszak alegmeghatározóbb, de a parcellázások gya-korta már a húszas-harmincas években meg-indultak, míg a falvak teljes kiépülése a het-venes évek fordulójáig is elhúzódhatott. Azígy kialakult falvak száma a legszűkebb ér-telmezésben tíz-tizenkettőre tehető, de ru-galmasabban kezelve a kérdést, ha tehát fi-gyelembe vesszük a tanyaközpontokkal valóátfedéseket (például Ecsegfalva) és azt, hogyaz OFT átvette az 1945 előtti telepes falvakügyét is (például Várbalog), akár félszázasnagyságrendről is beszélhetünk.


TÁRSADALOMÉPÍTÉS – A HIVATALOS FORRADALOM 65

A hivatali apparátus

Az 1945 utáni átalakulás, és ezen belül aföldosztáshoz kapcsolódó új községek épí-tése sokkal bonyolultabb folyamat volt an-nál, mintsem egyetlen hivatal ellenőriz-hette volna. Mégis azt mondhatjuk, hogyaz Országos Földbirtokrendező Tanácsminden más intézménynél markánsabbanképviselte a vidéki faluépítés gondolatát. Azutóbbi kijelentés ugyancsak meglepőnektűnhet annak fényében, hogy az OFT nemvolt építésügyi szervezet. Ám 1945-ben aleginkább illetékes Újjáépítési Minisztéri-umot teljesen lefoglalta Budapest (lásd BO-RECZKY 1987). Az OFT felügyeletét ellátóföldművelésügyi miniszter, Kovács Béla1946. január 14-én kelt levelében nehez-ményezte, hogy a „városi háztulajdonosok(…) megsegítésével szemben eddig semminem történt a falusi lakóházak (…) hely-reállítása érdekében.” (U.34.1.) Néhánysorral alább olvashatjuk, hogy a földmű-velésügyi tárca „valamennyi osztálya fog-lalkozik újjáépítési (…) kérdésekkel” (u.o.). Másfelől azt is látni kell, hogy az OFTjellegéből fakadóan nem településfejlesz-tési, hanem birtokrendezési problémákatkívánt orvosolni az új községek mielőbbifelépítésével. A kérdés ezek után nem olyanformában merült fel, vajon szükséges-emegreformálni Magyarország település -szerkezetét, vagy, hogy a külterületi né-pesség magas aránya nehézségeket okoz-ea közigazgatás számára. A fő vezérlőelv anagybirtokrendszer felszámolása volt, ami-hez az építésügyet eszközként vettékigénybe.

Az OFT fokozott szerepvállalását az épí-tési feladatok koordinálásában tehát a ko-alíciós idők zavaros körülményei kénysze-

rítették ki. Eredendően az OFT-t a me-gyei és helyi földigénylő bizottságok fel-ügyeleti szervezetként hozták létre (TÖR-VÉNYEK 1945/VI. 3. §). Feladatai közétartozott a fölbirtokrendezésen túl az államimintagazdaságok kijelölése és működte-tése, valamint az országos telepítési akciókés a hozzájuk kapcsolódó műszaki, építésifeladatok ellátása is (forrás: MÁSZT). A ta-nácsot Veres Péter vezette, további tagokvoltak még Donáth Ferenc, Dégen Imre,Kerék Mihály, Takács József és Macska Jó-zsef (A.1 – jegyzőkönyvek/ 1945). Megle-hetősen nagy volt a fluktuáció. 1946-raVeres Péter és Kerék Mihály kivételévelmindenki távozott, helyükre pedig Mura-közy Boldizsár, Vas Leó, Nagy Lajos, Kele-men István, Ötvös István és Turi István ke-rültek (A.1 – jegyzőkönyvek 1946. jan.1.). Mivel a földosztás forradalmi átalaku-lásokat hozott a magyar vidék életében,magát az OFT-t is megilleti a forradalmijelző.21 Ez a forradalmiság azonban annyi-ban sajátos, hogy legalább olyan mértékben– ha nem erősebben – kötődött az agrári-umot irányító hivatali apparátushoz, minta parasztsághoz, mint forradalmi csoport-hoz. Ezért nevezhetjük az 1945–49 kö-zötti időszakot hivatalos forradalomnak.Az OFT – amennyire csak lehetséges voltegy ennyire bizonytalan időszakban – be-illeszkedett az államapparátus hierarchiá-jába. Munkájáról a Földművelésügyi Mi-nisztériumnak tartozott beszámolni, lefelépedig, végrehajtási szinten, főként az Or-szágos Földhivatal szakembereire támasz-kodhatott.

A földreformhoz kapcsolódóan orszá-gosan mintegy 400 000 új házhelyet mér-tek ki, ezek jelentős részét korábbi külte-rületeken és majorságokon (PERÉNYI 1973:

TÁRSADALOMÉPÍTÉS A HIVATALOS FORRADALOM


66 TÁRSADALOMÉPÍTÉS – A HIVATALOS FORRADALOM

113). A külterületi csoportos telepekennem csak a helybeli lakosság új gazdái kap-hattak házhelyet és földet, de az ország másterületéről érkező földigénylők is. A ház-helyosztással és a telepítéssel járó feladatokgyors lebonyolítása érdekében a falvakkáfejlesztendő majorok kiválasztásához és fel-építéséhez az OFT megbízásából a földhi-vatalon belül két külön végrehajtó szerve-zetet állítottak fel: a Telepítési Hivatalt és aMűszaki Hivatalt (A.1.5.). A Telepítési Hi-vatal feladata volt: „azoknak az igényjogo-sultaknak az ország más részén történőföldhöz juttatása, akik lakhelyükön nemjutottak földhöz.” (forrás: MÁSZT) AMűszaki Hivatal (1946-tól FM MűszakiFőosztály) hatáskörébe tartozott a nagybir-tokok épület- és gépállományának az ösz-szeírása és kezelése, valamint a telepítésre al-kalmas majorok felmérése, majd a kijelöltúj községek építési munkáinak felügyelete(forrás u. o., valamint E.6.1.).

A birtokrendezés és az építésügy össze-olvadásának megvolt a maga előzménye,hiszen a harmincas évektől az állami tele-pítési akciókhoz kapcsolódóan a mezőgaz-dasági hivatalok koordinálták az új pa-

rasztházak, iskolák, községházák és temp-lomok munkálatait is. Másfél évtized alattkialakult az a végletekig bürokratizált rend-szer, amely a faluépítés minden fázisát el-lenőrzése alatt tartotta a telekkimérésektőla házak vakolásáig. Az építési vállalkozókat,ácsmestereket és kőműveseket pályázatiúton választották ki, majd a munka elvég-zéséről tételesen beszámoltatták őket(Y.262.1., Y.245.1.). Még a vályogvetésköltségeit is Budapestről kellett megigé-nyelni (Y.244.1.). A pályázatoknál nemvolt kikötés a földrajzi közelség, így a ha-gyományos falusi-népi építészettel szem-ben, amely erősen helyhez kötött, dialek-tusokban létező volt, a telepes falvak a tájakközötti kiegyenlítődést, a népi építészetidialektusok integrációját lendítettékelőbbre.

A korábbi tapasztalatok birtokában azOFT irányította falualapítások menet-rendjét viszonylag hamar kidolgozták (57.ábra). 1946 februárjára készült el az egysé-ges protokoll, amely – ezt fontos hangsú-lyozni – nem általában új községekről, ha-nem „csoportos telepítésekről és telepesközségekről” beszél (E.6.1.). Az eljárásrend

57. A települések kiválasztásának hivatalos protokollja. A Telepítési Tárgyaló Tanács mindenekelőtt operatívszervezet volt, a végső döntéseket maga az Országos Földbirtokrendező Tanács hozta meg.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: E.6.1. ALAPJÁN, SAJÁT SZERKESZTÉS


a háború előtti szervezeti struktúra részle-tesen szabályozott, egyetlen központból irá-nyított, a kormányzati rendszeren belül in-kább konzultatív, lefelé azonbanrendeletszerű eszközökkel dolgozó modell-jéről tanúskodik. A központosítás része-ként elrendeli például, hogy a földhiva-talok írják össze a még ki nem mértföldeket, igénybe vehető majorsági ingat-lanokat és gépeket, és azokról tegyenek je-lentést az OFT-nek. A kormányzati rend-szeren belül szabályozza a konzultációsszinteket, ugyanakkor fenntartja az OFTvezető szerepét azáltal, hogy a tanács a te-lepítésre alkalmas földterületek kijelölésé-ben egyedül dönthet (E.6.1.). Ezen általá-nos jellegű megállapítások után érdemesáttekinteni a falualapítás egyes hivatali lép-

csőfokait. A rendelkezés értelmében első-ként a kiküldött tisztviselők készítettek egyáltalános javaslattervet, amely a TelepítésiHivatal pozitív elbírálása után egy különerre a célra összehívott testület, a TelepítésiTárgyaló Tanács22 elé került. Ezután kerültsor a terület kijelölésére, amely tartalmaztaa javasolt belterület helyét és a határ műve-lési ágak szerinti megoszlását (58. ábra). Ajelentés alapján újabb eljárási fázis kezdő-dött: négyfős bizottság állt össze, amelybenegy gazdasági szakértő, egy földbirtokren-dező, egy építész és egy gépész kapott he-lyet. Figyelembe véve az esetleges hozzá-szólásokat, elkészült a végleges változat,amelyet a Telepítési Tárgyaló Tanács volt hi-vatva elfogadni, majd az anyagot az OFT-nek megküldeni. Ezután az OFT a tervet

58. Nagylók telepítési terve. Az első telepítési tervek még csak a belterület és a határ kijelöléséről szóltak,házhelykiosztást nem tartalmaztak. Nagylók sajátosságát az adta, hogy a Gorda-telep révén már rendelkezettfalusias belsőséggel, sőt vasútállomása is volt. Ennek ellenére az új községet az említett morfológiai adottsá-goktól elkülönítve jelölték ki.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: E.3.8.




59. Lökösháza Építési Szabályzata. A földhivatali apparátus igyekezett kézben tartani az új községek építésügyét, hogy ott ne csupán telepek, de takaros falvak épüljenek.




véleményezésre elküldte az illetékes helyi ésországos közigazgatási szerveknek. Nagy-venyim telepítési tervét például 25 címrepostázták (E.8.2.). Noha hosszadalmasnaktűnik, a valóságban viszonylag gördülé-kenynek bizonyult az adminisztráció.1947-re a kiválasztott majorságok már te-lekkönyvezett belsőséggel rendelkeztek, ésmár az első iskolák és községházák felépí-tésének előkészületei zajlottak (E.11.1.).

Az új községeket nem egyszerűen felakarták építeni, hanem mintafalvakká kí-vánták fejleszteni. A telepítési tervekbenkitértek az alkalmazható házformákra, abeépítési módokra, sőt még az előkertekméretére is (E.8.2., E.13.3., H.1.3., 59.ábra). A gazdaházakhoz állami kölcsönt le-hetett igénybe venni, ám csak annak, aki tí-pusterv szerint építkezett (E.21.1.). A ház-tervek eleinte a Műszaki Hivatalnál voltakbeszerezhetők, de hamarosan népszerűsítőkiadványok születtek, országos vándorkiál-lítás indult, illetve a műszaki rajzok mellétetszetős látványtervek készültek (terv:RÁCZ (B), terv: KISMARTY L., FARKASDI–KISMARTY, cikk: VERES 1947, lásd 137.ábra). Az új gazdákat azonban nem csakkölcsönökkel, előírásokkal, illetve nép-szerűsítő kiadványokkal igyekeztek a „he-lyes” építészet felé terelni. A legnagyobbösztönző erőt abban látták, ha minél ha-marabb elkészülnek az új, korszerű pa-rasztotthonok (lásd 71 ábra). Így, noha azúj gazdák részvételét az építési munkála-tokban kiemelten fontosnak tartották, azelső telepes házak építését többnyire buda-pesti vállalkozókra bízták.23 Mindezzel el-kerülni igyekeztek a hibát, hogy a „falusikontárok” esetleg a maguk gyakorlata sze-rint szabják át a letisztult terveket (E.3.5.).S ha valaki még ezek után is ragaszkodottvolna a típustervektől eltérő egyéni elkép-zeléseihez, úgy az OFT fenntartotta magá-nak a jogot, hogy a telepes községekbenminden egyes házépítést ellenőrizhessen(E.8.2., lásd 117. ábra).

A földművelésügyi hivatalok mellett ter-mészetesen a klasszikus építésügy is foglal-kozott az új falvak kialakításával. A háborúutáni zűrzavarban a résztvevőknek sem voltegyszerű eligazodni a minisztériumok, hi-vatalok, bizottságok és tanácsok alakuló,átalakuló és megszűnő világában. Anélkül,hogy teljes képet adhatnánk a korabeli fa-luépítés szervezeteiről, csupán néhány jel-lemző párhuzamosságra érdemes felhívni afigyelmet. Perczel Károly elismeri ugyan afölbirtokrendezés szerepét a falvak átalaku-lásában, de ezt inkább negatív felhanggal te-szi. Könyvében megállapítja, hogy a föld -igénylő bizottságok helytelen gyakorlatátkorrigálandó néhány éven belül mintegy2000 házhelyosztási tervet kellett felülvizs-gálni (PERCZEL 1973: 113). Az építészekfokozott szerepvállalását erősíti megHönsch László is, aki arról ír, hogy már1945 tavaszán az Országos Építésügyi Kor-mánybizottság területi kirendeltségeket ho-zott létre, amelyek a közvetve az OFT alátartozó Országos Műszaki Hivatal munká-ját segítették (cikk: HÖNSCH 1947: 34). Azépítésügyért felelős tárca és a házhelyosztá-sokat végrehajtó földhivatal között 1947-ben egyezség is született, miszerint utóbbicsak a mellékutak mentén fekvő községek-ben jogosult a házhelykimérésekre, s ott iscsak az építésüggyel konzultálva. A város-okban és a főforgalmi utak mentén fekvőfalvakban azonban kizárólag a miniszté-rium városrendezési osztálya az illetékes(H.3.2.).24

De nem csak az építésüggyel voltak át-fedések. Az OFT például a volt nagybir-tokok valamennyi ingó- és ingatlanva-gyonával rendelkezhetett. Csakhogyugyanezekre igényt formált az „Elhagyottjavak kormánybizottsága” is (A.1.6.).Albertkázmérpusztán például ugyanazokata javakat más-más személyeknek utalta kiaz egymás mellett tevékenykedő két legfel-sőbb szervezet (H.5.2.). Nem volt egyér-telmű az OFT hatásköre a telepítési ügyek-



ben sem, mivel 1945 májusában az ideig-lenes kormány létrehozta a NépgondozóHivatalt, amely a menekültek elhelyezésé-ért, a „fasiszta németek kitelepítéséért” és azországon belüli áttelepítésekért felelt. Fő-ként ez utóbbi miatt az OFT keretébenműködő Telepítési Hivatallal állandóak vol-tak a konfliktusok (TÓTH 1993: o. n.,levéltári forrás: A.3.2.).

A hivatalok közötti tényleges erőviszo-nyokat kezdettől fogva meghatározta az or-szág folyamatban lévő szovjetizálása. A for-málódó új hatalom Veres Pétert és az általavezetett Nemzeti Parasztpártot néhány évalatt kiszorította a hatalomból. A paraszt-párt gyengülésével párhuzamosan az OFTis egyre inkább súlytalan intézménnyé vált.1947-ben a földhivatalok vették át a tanácsjogosítványainak túlnyomó többségét,majd két évre rá a testületet végleg felosz-latták (TÖRVÉNYEK 1947: V., 1949:XXIV.). Normális politikai viszonyok kö-zött persze nem kellene csodálkoznunkazon, hogy a földosztást szervező intéz-mény átadja a helyét a rutinszerű hivataliügyintézésnek. Csakhogy a valóságban sok-kal mélyrehatóbb változást jelzett az OFTfelszámolása. Az OFT ugyanis a szövetke-zeti eszmét a magángazdák szabad társulá-

saként értelmezte, szemben az új beren-dezkedéssel, amely a szovjet típusú kollek-tivizálást erőltette.25 A változást jól érzékel-teti, hogy a nagybirtokon létesítendő falvakügyét az a Tanyai Tanács vette át, amely im-már nem a nagybirtokot, hanem általában akülterületi parasztvilágot tekintette fő ellen-felének. A korabeli propagandában a tanya-világ a rugalmasan kezelt ellenségképnek, a„kulákságnak” a lakhelyeként jelenítődöttmeg (forrás: VIRÁGZÓ… 1949).

Népnevelés: Kertmagyarország

Az OFT hivatalos forradalmának politi-kai, társadalmi célja az volt, hogy a nagyföldterületen folyó kapitalista mezőgazda-sági üzemszervezetek helyén életerős kis-birtokosság jöjjön létre, amely kisbirtokos-ság egyrészt dán típusú mezőgazdaságiszövetkezetekbe tömörül, másrészt szorosanegyüttműködik az állami mintagazdaságokhálózatával. A földosztás, a telepítés és azépítkezés ugyanannak a törekvésnek a kü-lönböző eszközei voltak, amely törekvésegy öntudatos, modern mentalitású pa-rasztság kialakítását célozta meg. A falu-építés és társadalomépítés összefonódásátnagyban segítette, hogy a 20. század első fe-

60. Az új községekidealizált tájképe: hasuraföldek Somogyi Imre, Kertmagyarország felécímű könyvének cím-lapján. A tágas búza-földeket kis-parcellás intenzívkertgazdaságok váltották volna fel.

SOMOGYI 1942



lében az építészek között is általános volt afelfogás, miszerint az építészet önmagábaniránymutatás a társadalom számára egyigazságosabb és szebb jövő felé. Tömörenfejezi ki ezt a hitet Vörösmarty rövid mon-data, miszerint „a faluépítés nemcsak tele-pülési, hanem gazdasági és társadalmi kér-dések megoldása is ” (cikk: VÖRÖSMARTY1947: 178).

Márpedig, ha az építész társadalmi kér-déseket old meg, nyilvánvalóan rendelkez-nie kell politikai utópiával is. Különösenígy volt ez a negyvenes évek feszült légkö -rében. A korabeli építészeti viták is messzetöbbről szóltak, mint esztétikai megfonto-lásokról vagy műszaki megoldásokról. MintDéry Attila fogalmaz: „E helyzetben a nem-zeti építészet feletti vita tulajdonképpen aparasztság jövője feletti vitának volt te-kinthető.” (DÉRY 1995: 186).

Vidéken a nagybirtok széthullása után akonzervatív út megbukni látszott, és csupánkét életerős alternatíva maradt: a paraszt-ságra alapozott Kertmagyarország és a kol-lektivizálás. Sarkosan fogalmazva, előbbitképviselte az OFT, utóbbit a Tanyai Tanácstelepüléspolitikája. A Horthy-rendszerbenaktív népies építészek, élükön Tóth Kál-mánnal és Rácz Györggyel a paraszti út

mellett tették le voksukat. Azzal pedig,hogy a negyvenes évek végére véglegessévált a Kertmagyarország utópia veresége, ahozzá kapcsolódó tervek is elvesztették lét-alapjukat, hiszen azokat az önálló parasztibirtokosoknak, és nem a szövetkezeti bér-munkásoknak szánták.26

Kertmagyarország eszméje messze többvolt, mint a parasztságot támogató föld-osztás. Társadalmi és gazdasági megújhodásvolt, amely azt célozta, hogy a nyolc-tízholdas kisbirtokosság szövetkezeti rend-szerbe tömörülve, de saját intenzív kert-kultúrákat művelve a földből élhessen.Maga Veres Péter kétségtelenül e gondolatmarkáns képviselője volt, noha a gondolatlegismertebb, leginkább gyakorlatias kép-viselője nem ő, hanem Somogyi Imre volt(lásd: SOMOGYI 1942, VERES 2000). AKertmagyarország eszme annyiban volt in-novatívabb, mintha csak egyszerűen a márműködő nyugat-európai szövetkezeti mo-delleket vette volna át,27 hogy számolt azország alacsony tőkeerejével. A Somogyiáltal felvázolt mezőgazdasági reformokhozkis összegű befektetésekre volt szükség,amelyekhez igényes szaktudás és intenzívemberi munka társult. Somogyi újító szel-lem volt, de újításait úgy állította be,

61. TakarékszövetkezetLökösházán. Az újközségek tervezésekornagy hangsúlyt fektet-tek a gazdaságiegyüttműködést szolgáló intézményekmegfelelő elhelyezé-sére. Igaz, maguk az épületek sokszorcsak a hatvanas évekelejétől, a vidékiesmodern formanyelvétmegszólaltatva készültek el.



mintha a régi jó szokásokat hozná vissza aköztudatba. Részletesen ír az ősi magyar ál-latfajták újrahonosításáról, a népi tapaszta-lat útján nemesített gyümölcsökről és zöld-ségfajtákról, a kis teljesítményű, házilagelkészíthető öntözőmalmokról vagy a zöld-ségkertészetekben alkalmazható hasuráról(60. ábra).28 A rövid könyvecske voltakép-pen nem is annyira program a szó politikaiértelmében, mint inkább gyakorlati útmu-tató. Gondolatrendszerének alapvonásaivoltaképpen megegyeznek a később bemu-tatandó népies-modern építészet alapelve-ivel. Mindkettőben közös a forma egy-szerűsége, a költségek minimalizálása, ahagyományos népi tudás felértékelése, ami-hez a korabeli falusi viszonyok éles kritikájaés a végletekig fokozott racionalitásból kö-vetkező modernizációs szándék társul.

Kertmagyarország ideáljához legköze-lebb a Háromváros, illetve Szeged állt, ame-lyek homokos határán tanyák tízezrein folytaz intenzív zöldség- és gyümölcstermesztés(lásd: BÁLINT 1978/79, GESZTELY 1937).Mondani sem kell, hogy ezen a biztos gaz-

dasági alapokon nyugvó vidéken a közsé-gesítés igénye nem jelentkezett. Önmagaegykori politikai szerepvállalásával ellent-mondva a hatvanas években maga Erdei isúgy látja, hogy a prosperáló városok von-záskörzetében élő tanyasiaknak nem új köz-ségekre, hanem külterületi házépítési en-gedélyekre lenne szükségük (ERDEI 1973:299). A tanyás vidékekkel ellentétben anagybirtokon élő parasztság kezdettőlfogva támogatta a községesítést, amelytőlegy új életformát remélt. Más kérdés, hogyaz új gazdák eszményképe nem feltétlenüla Somogyi-féle kertgazdálkodó földmű-ves volt, de még csak nem is a homokhát-ság magyarsága, hanem sokkal inkább aza nagygazda, aki ötven-száz holdas sajátföldjének jövedelméből kényelmesen megtud élni.

A földosztás révén azonban egészen másbirtokstruktúra alakult ki, amelyben az öt-tíz holdas törpebirtokok domináltak (SZA-KÁCS 1998: 296). Ezért írja Veres Péter,hogy „szép élet, szabad élet az 50–100 hol-don uralkodó kisgazda élete, de bele kell

62. Szövetkezeti bolt Lökösházán, előtte a nemrégiben felépített templom tornyának árnyékával.



nyugodnunk, hogy mint egy paraszti szó-lás-mondás tartja: «nem lehet mindenkineka tokaji hegyen szőlője», vagyis nem lehetminden paraszt kisgazda.” (U. ő. 2000:356) S hogy a „szólást kitalálók” is elfo-gadják ezt a helyzetet, mindenekelőtt újparaszti mentalitásra volt szükség. Ennek atechnikai oldalát jelentette az intenzív kert-gazdálkodás. Ám éppen a volt summások éscselédek alkotta új községekből hiányzottleginkább a családi gazdálkodás, főként pe-dig a kertészet tapasztalati hagyománya.29

A hivatalos forradalom részeként ezért azagrárértelmiségi szaktudást, amelyet addigzömmel a nagybirtok foglalkoztatott, igye-keztek a szélesebb néptömegek szolgála-tába állítani: okleveles gazdatiszteket alkal-maztak, tanfolyamokat szerveztek, újtermelési módokat (például korszerű ba-romfitartást) népszerűsítettek (levéltári for-rások: H.3., E.15.4., Y.928.5.). Mint annyimás intézkedésnek, természetesen ezeknekis megvoltak a maga előzményei a Hor-thy-korszakban (lásd: SZÁVAI 1990).

A termelési kérdéseknél is nagyobbproblémát jelentett ugyanakkor a paraszt-ság szociális miliője, szokásrendje, amely alegkevésbé sem kedvezett az újításoknak:„Nálunk soha, sehol se a fiatalok gazdál-kodnak és gazdálkodtak. Akár a vő kerül aházhoz, akár a gazda fölcseperedett fia, sze-retne valami újabb gazdálkodást bevezetni,nem engedik az öregek.” (SOMOGYI 1942:100) Amennyire merevek voltak a generá-ciós szabályok, éppannyira ragaszkodott acsaládi gazdaság a maga teljes önállóságá-hoz. A magyar parasztgazdaság nemcsakazért nem állt dániai színvonalon, mert anagybirtok nem engedte terjeszkedni. Leg-alább ekkora problémát jelentett az indivi-dualizáció, amely megnehezítette, hogy acsaládi üzemek a jobb piaci pozíció érde-kében egymással szövetségre lépjenek ésszövetkezetekbe tömörüljenek (VERES2000: 357). A hivatalos forradalom ezzelszemben tulajdonukban önálló, de közös

érdekeik mentén szövetkezni tudó paraszt-ság megteremtését tartotta feladatának: „Atelepesek gazdálkodásának irányítása és el-lenőrzése (…) – lehetőleg a szövetkezet ke-retein belül – kell, hogy a Megyei Földhi-vatalok elsőrangú feladatát képezze.”(A.3.3.) Az új falvak házhelyosztási tervei-ben gondosan ügyeltek rá, hogy a szövet-kezetek épületei, mint például a tejház, atraktorállomás, a terményraktár vagy a boltmegfelelő telket kapjon (RÁCZ 1946: 64;61., 62. ábra).30

A kisbirtokos szövetkezet, noha nevébenrészben megegyezik a későbbi termelőszö-vetkezetekkel, távol állt a szocialista balol-dal kollektivizálási terveitől, és sokkal in-kább a Németh László-féle harmadik utasnépiességhez közelített (GYURGYÁK 2007:448, HUNYADI 2007: 124). A két eszmeépítészeti ideálja is merőben eltérő volt: azegyik standardizált tömbházakat és közös-ségben feloldódó családokat vizionált, aholnemhogy a gazdálkodás, de a lakás számosfunkcióját (pl. étkezés, gyerekfelügyelet) isátveszik a közös terek. A másik, harmadikutas jellegű szövetkezeti eszme megőrizte aparasztház különállását, annak gazdaságijellegével egyetemben. A kollektivizált falulegszélsőségesebb utópiáját a két világhá-ború között Le Corbusier öntötte tervekbea „village coopératif ” formájában (terv: LECORBUSIER 1943), amelyben egyetlen ma-gasházba terelték volna be az agrármun-kássá lett falusiakat (63., 64. ábra). A hely-zet fonákja, hogy noha a totálisszövetkezetesítés baloldali gyakorlat volt,építészettörténeti előzményeit a nagybir-tokon találjuk meg. A katonai mintákból(kaszárnya) táplálkozó cselédház voltakép-pen egy parasztportákat összeolvasztótömbház (65. ábra).31 Az OFT azonbannemcsak történeti öröksége miatt óvako-dott a cselédházra emlékeztető soklakásosépületek vidéki alkalmazásától.32 Legalábbennyire fontos szempont volt, hogy a sajáttelek és ház a parasztság gazdasági önálló-



ságát és családi integritását fejezte ki. Nemutolsó sorban a házépítés része volt annaka népnevelő munkának, amelynek végcéljaaz egyszerre individuális és szövetkezni tudóvidéki embertípus kialakítása lett volna.Mint Veres Péter maga is megfogalmazta,„az a ház, amelynek munkájában a későbbilakosai is részt vettek, érzelmileg is jobbanhozzánő a szívükhöz.” (cikk: VERES 1947:137) Ennek megfelelően a házépítésekbenvállalt segédmunkákkal az új gazdák csök-kenthették a felépült ház tényleges vételárát(levéltári forrás: E.3.6.). Ám a házépítésnemcsak az egyének személyes ambícióitvolt hivatva szolgálni, hanem a közösségiösszetartozást is. Az új községekben is ak-

tív Országos Házépítő Szövetkezet veze-tője, Tóth Kálmán írja programfüzetében,hogy „ha saját erőnk kevés, építsük fel há-zainkat közös erővel «kalákában»” (TÓTH1947: 47). A kaláka ebben az összefüggés-ben éppúgy a szövetkezeti eszme spontán,népies kifejeződése, ahogyan a parasztikertművelés az új Kertmagyarországé vagya népi építészet az új földműves típusházé.Az új falvak több szálon futó népnevelésé -nek általános motívumát ezek után abbanragadhatjuk meg, hogy az értelmiség az újgazdáknak át kívánta adni mindazt a tu-dást, amit saját hite szerint maga is a népigyakorlat tanulmányozása és továbbgon-dolása révén tanult meg.

63. Le Corbusier szö-vetkezeti faluja a kollektivizáláslegszélsőségesebb utópiája, ötemeleteslakóházzal, községházával, szövetkezeti bolttal,klubbal, silóval, műhelyekkel és garázzsal. Noha a balol-dali építészek számára ideális kiindulási alap lett volna a szocia-lista falukép megtervezésekor, a realitások a magánerőt is felhasználó csa-ládi házak mellett szóltak.

TERV: LE CORBUSIER

64. Tömbházak Mezőhegyesen. Amire a hatvanas évekközepéig, végéig nemvolt pénzügyi fedezet,azt a hetvenes évekmezőgazdasági konjunktúrájában,egyszerűsített formában ugyan, demegvalósították.



Az új falu társadalma

A megszűnő uradalmi faluban két alapvetőtársadalmi rend létezett: az urak és a pa-rasztok (ERDEI 1942: 59, 66. ábra). Vég-eredményben ez a dichotómia 1945 után istovább élt, csak más társadalmi szereplők-kel. Az úri rend helyébe az állami hivatal-nokréteg lépett, a parasztság fogalmát pediga korszerű „új gazdára” cserélték fel. Az em-berek örökölt habitusa ettől persze mégnem változott meg egyik napról a másikra,de hosszabb távon az új falut olvasztóté-gelynek szánták, amely eltünteti a szegény-parasztság olyan örökölt státuszait, mint asummást, a cselédet, a szőlőhegyi arató-munkást vagy a törpebirtokost (67. ábra).

Az új gazdák egyetlen társadalmi osz-tállyá történő összeolvadását oly módon issegíteni kívánták, hogy a telepesek össze-válogatásánál homogén tömböket hoztaklétre, ezzel mérséklendő a telepítésekkel,

kisajátításokkal, földosztással járó konflik-tusokat. Általában az egy faluból jelentke-zőket ugyanarra a helyre irányították, fi-gyeltek a nemzetiségi és a vallásijellemzőkre, sőt, amennyire csak lehetett, akibocsátó község gazdasági hagyományairais. Így például Budapest környékén olyanigénylőknek kívántak földet és házat ki-utalni, akik értettek a gyümölcskertésze-tekhez (levéltári forrás: A.1.3.).

A nemzetiség és etnikum tekintetébenkét csoportot is kizártak az új gazdák sorá-ból, a németeket és a cigányokat. Veres Pé-ter már az egyik legelső tanácsi ülésen aztjavasolta, hogy minden magyarországi svá-bot eleve tekintsenek volksbundistának, te-hát kitelepítendőnek, és csak azok kerülje-nek le a listáról, akik igazolni tudják ennekellenkezőjét (A.1.3.). Noha végül a Nép-gondozói Hivatal vette át a svábok kito-loncolását (A.1.2.), a németellenes hangu-lat a földhivatali apparátust is áthatotta.

65. A déli kaszárnya Mezőhegyesen. Noha a totális kollektivizálás baloldali ideológia volt, a tömbházas, többlakásos építkezés vidéki gyökereit a katonai mintára szerveződött nagybirtokon találjuk meg.



sek házait (E.1.6.). Nagyon is valószínű,hogy a helybeli németek nem fogadták tártkarokkal a telepeseket, ám a jelentés hang-neme egyértelműen a megbélyegzést, a ki-telepítés hangulati előkészítését szolgálta.Miközben a németeket a kollektív bűnös-ség elve alapján zárták ki az új gazdák so-rából, a cigányok diszkriminációjának okátkülön nem indokolják a jegyzőkönyvek(A.1.2.).

Az etikum mellett másodlagos, de igenfontos szempont volt a vallásfelekezeti ho-vatartozás is. Példaként említhető Elek,amely bár nem volt új község, a környékenfelosztott nagybirtokok és a megüresedettsváb házak okán nagyszámú telepest tu-dott fogadni. A püspök kérését teljesítve atelepítési hivatal az evangélikus német hí-vek helyére ugyanolyan felekezetű szlová-kokat irányított (E.1.7.). A vallásfelekezetiegyensúly iránti hivatali elkötelezettségrejellemző, hogy ahol ez nem sikerült, ott aztaz önkényes betelepülők rovására írták.Besnyőn például az ellenőrző bizottság ne-hezményezte, hogy a „vallásfelekezeti meg-oszlás azért különböző, mert önkényes te-

Az előszállási telepfelügyelői jelentésbőlolyan kép bontakozik ki, mintha egyedül a„volksbundista svábok” miatt haladna ne-hezen az új községek élete, mivel azok el-lopják a szerszámokat, és betörik a telepe-

66. Úri kisasszony portréja és cselédkönyv a két há-ború közötti időkből. Az uradalmi falvak szélsőségesviszonyokat teremtettek az ország leggazdagabb bir-tokos arisztokrata családjaitól a házzal sem rendel-kező, sőt saját személyében sem teljesen függetlencselédségig.

KÉPEK FORRÁSA: KISSZÁLLÁSI ISKOLA HÁZI MÚZEUMA

67. Az uradalmi falu társadalmi átalakulásaúj községgé 1945–49 között. A korábbi di-chotómia, amely az urak-parasztok világátjelentette, állam és új gazdák viszonyrend-szerében továbbra is fennmaradt. Az 1945-ös földreform megszüntette ugyana nagybirtokos osztályt, de annak szakem-bergárdáját szívesen átvette.



68. Az új gazdák társadalmi csoportja abból a szegényparasztságból verbúválódott, amelynek jelentős része a szocializmus évtizedeiben is megőrizte paraszti mikrovilágát.



lepülés folytán történt az eddigi letelepü-lés.” (Y.928.7.)

Az etnikai és vallási homogenizáció el-lenére bőven maradtak törésvonalak az újfalvak társadalmában. Az új gazdákat, minttulajdonosi osztályt létre lehetett ugyanhozni egyetlen törvény következetes végre-hajtásával, de jóval nehezebbnek bizonyultebből az osztályból egységes öntudatú újtársadalmi csoportot kreálni (68. ábra).Az új gazdák azon történeti öröksége, hogymindannyian a régi Magyarország legsze-gényebb rétegeiből verbuválódtak, önma-gában még nem teremtett szolidaritást. Kü-lönösen a telepesek és a helybeliek közöttikonfliktus tűnt feloldhatatlannak. Békés-ben, ahol az új községeket a környékbelimajorságok lakói népesítették be, ez az el-lentét még szolid keretek között maradt

(H.3.4.). Ezzel szemben a Mezőföldön,ahová valóságos népvándorlás indult meg,rendszeresek voltak a régi és új lakosok kö-zötti verekedések. Noha pontos számokatnem ismerünk, a Fejér megyei levéltárbanőrzött iratok szerint Nagykarácsonybanpéldául 140 cseléd származású földigénylőmellé 210 telepest irányítottak. Hasonlóarányok jellemezték a többi új községet is:Hantost (110/170), Mátyásföldet(140/210) vagy Besnyőt (390/201) (FAR-KAS 1970: 151, levéltári forrás: Y.928.5.).Még meg sem száradt a papíron a pecsét,amikor a helybeli cselédek javaikat féltvetiltakoztak a jövevények ellen: „Bennünketabból a lakásból kitenni, melyben mégnagyapáink születtek, a legnagyobb lehe-tetlenség lenne.” (E.1.5.) A legélesebb el-lentétek ott keletkeztek, ahol pedig látszó-

PUSZTÁK, MAJOROK tégla (db)

GÖBÖLJÁRÁScsôszház, csikóistálló, takarmánypajta, templom, plébánia, magtár, régi iroda, istálló, építési iroda, lakóház,

mûhely, raktár, ököristálló, lóistálló (2 db), cselédlak (2 db), sertésól, víztorony, olajraktár, fûtôanyagraktár, daráló,mázsaház, csíraistálló, cselédlak (9 db), sütôkemence (2 db), sertésól, sommásbarakk

714 300

FELSÔBESNYÔcselédlak (3 db), hajdúház, csôszház (vályog), öregbéres ház, ököristálló, lóistálló, tehénistálló, intézôi lakás (bon-tása nem ajánlott), lakatos mûhely, iskola (vályog), lacikonyha (vályog), magtár, csíraház, sommásbarakk, nagy csí-

rás istálló, kis csírás istálló, gépház, sommásbarakk (vályog), szélmotor, gépszín, nagy sommásbarakk

617 200

KOLOMPOS-MAJOR tehénistálló, sertésól, csikóistálló, cselédlak (2 db), cselédlak (vályog)

104 000

GYÖRGY-MAJORcsíraház (vályog), tehénistálló, cselédlak

80 000

ÚJ-MAJORököristálló, birkaistálló, cselédlakás (2 db), sommásbarakk (vályog), tehénistálló

191 250

ALSÓ-BESNYÔistálló, cselédlak (8db, vályog), sertéshizlalda, takarmánypajta, birkaistálló, tehénistálló, további kisebb épületek

197 850

AGGPÉTERintézôi lak, istálló, lóistálló, magtár (2 db), tanítói lakás, gépszín, sütôkemence, cselédlak (7 db), ököristálló,

víztorony, daráló, csíraistálló, növendékistálló376 300

SZESZGYÁRsertésól, cselédlak (3 db), sütôkemence, istálló, takarmánytároló, gyárépület, göbölyistálló

150 000

MALOM-PUSZTA cselédlak (4 db, vályog), istálló, cselédlak (2 db), sertésól, csikóistálló, kerítésfal, magtár

191 900

69. Az ercsi uradalom bontási terve. Az OFT 1945–47 között a kinyerhető építőanyagok miatt rendszeresenleltározta a még álló uradalmi épületeket.



lag a legnagyobb volt az egyezés: a földkér-désben. Egy-egy hold többletjuttatás a vég-letekig fokozta az indulatokat. Nagykará-csony szőlőhegyi új gazdái drámai levélbentiltakoztak amiatt, hogy míg a telepesekkilenc és fél, a cselédek nyolc és fél, addigők csak hét hold földet kaptak. Büszkénemlítették, hogy nekik már „ősapáik is ittlaktak”, de arról hallgattak, hogy a zirciapátság az első világháború után már mértki számukra földet (E.7.1.). Nagykará-csonyban végül papveréssel végződött azügy, amit heves parlamenti viták követtek(FARKAS 1991 a: 167). Később csak rosz-szabbodott a helyzet, ami végül a falu po-litikai megosztottságához vezetett (SÁNDOR1948: 22). Az örökölt történeti törésvona-lak évekkel a kommunista hatalomátvételután is masszívan tartották magukat. Az

idősek visszaemlékezései szerint ritkaság-számba ment a vegyes házasság (HETÉNYI1992: 60).

A heves ellentétek annál is inkább fi-gyelemreméltóak, mert ritkaságszámbament, hogy a helybeliek a telepeseknek leg-alább egy részét ne ismerték volna az ura-dalmi időkből. A házigénylők többségeugyanis a volt uradalmak idénymunkásai-ból került ki. Mivel a vasúti jegyek vásárlá-sához állami kölcsönt lehetett igényelni,viszonylag pontosan nyomon követhető,melyek voltak a fő kibocsátó területek. Kü-lönösen sokszor szerepel a Heves megyeiBodony, Bükkzsérc, Viszek, Mátraderecske,Recsk, Kisfüzes, valamint a Jászságból Jász-fényszaru és Jászárokszállás (E.5.3., E.16.1.,E.15.3.). Az áttelepülés előtt egy kérdőívesadatlapot kellett kitölteni, majd a válaszok

70. Telepes ház Nagykarácsonyból. Az uradalmi épületekből nyert tégla igen komoly presztízsnek örvendett,ezért előszeretettel hagyták vakolatlanul és használták ki a benne rejlő díszítő lehetőségeket. Utóbbiakategyébiránt a régi uradalmi épületekről lesték el.



valódiságát a helyszínen ellenőrizték. A sok-gyerekes családok előnyt élveztek, de a fa-sizmus elleni harcokban való részvétel vagyegy hősi halott a családban szintén pluszpontot hozott (E.5.4.). Az egy faluból szár-mazók igyekeztek együtt maradni az újközségben is (FARKAS 1970: 320, levéltáriforrás: E.3.7.). Az egy településről szárma-zók összetartása olyannyira erősnek bizo-nyult, hogy az a dűlőosztási tervekben isvisszaköszönt. Besnyőn külön határrésztkaptak a bodonyiak, a rákoscsabaiak, azercsiek, de még a különböző pusztákon élőcselédek is (Y.928.5.). A belső házhelyekkapcsán már nem érvényesült hasonló el-különülés. A házhelyosztási tervek szerintsorshúzással kellett eldönteni, ki hol épít-kezhet (E.6.3., E.8.2.). Ilyen sorshúzásraegyébiránt Mátyásdombon emlékeznek is,noha ennek időpontját nem a koalíciósidőkre, hanem 1951-re teszik. A kommu-nista diktatúra minden bizonnyal szívesenvette át ezt a módszert, hiszen ezzel lazítanilehetett a szomszédsági kapcsolatok tartós-ságán, áttételesen pedig a múlt rendszertársadalmi berögződéseinek a továbbélé-sén. Ennek ellenére nem mindenhol ren-deztek sorsolást. A nagyhantosi adatközlőkpéldául azt mesélték, hogy egyszerűen „le-csapták” az új telkeket.

Az új gazdák erősen heterogén társa-dalmi osztálya felett az új falu elitjét az ál-lami alkalmazottak alkották, élükön a te-lepfelügyelővel. Ez megint egy olyantisztség, amely az ONCSA időkig nyúlikvissza. A telepfelügyelők kinevezésével acél az volt, hogy az állami bürokrácia köz-vetlen irányítása alatt tarthassa az új közsé-gek egész gazdálkodását: „a telepes köteles(…) a részére juttatott ingatlanokat a jógazda gondosságával, a telepfelügyelő uta-sítása alapján (…) megművelni” (E.8.2.).Az új községek lakói tehát nem voltak amaguk urai. Mindennapi életüket, főkéntpedig gazdálkodásukat a telepfelügyelő el-lenőrizte, aki legtöbbször maga is az új köz-

ségben kapott szolgálati lakást, 12 holdnyiilletményföldet, illetve IX. fizetési osztálybasorolt honoráriumot (E.28.1.). A felügye-lőnek naplót kellett vezetnie az aktuálismezőgazdasági munkákról, napi teendők-ről, illetve rendszeres időközönként jelen-téseket küldeni a vármegyei főfelügyelők-nek (E.3.1., E.3.3.).

A telepfelügyelői, földhivatali apparátusegyébiránt nemigen bízott a forradalom si-kerében. Lépten-nyomon hangoztatta,hogy az új gazdák, különösen a cselédek al-kalmatlanok az önálló gazdálkodásra. EgyOFT-nek megküldött jelentésben olvas-hatjuk: „Tudnivaló az, hogy a gazdaságicselédeknek a munkák elvégzéséhez irányí-tásra van szükségük.” (E.7.2.) Egy véletle-nül fennmaradt magánlevél ennél is éle-sebben fogalmaz: „Nem beszélek arról,hogy az ott lévő telepesek nagy százalékanem ér egy hajítófát, de hiszen Te nagyonjól tudod magad ezt, erről nem kell sokatbeszélni.” (E.3.2.) Ha pedig valamilyen lo-pásról, illegális bontásról kellett beszá-molni, nem spóroltak a minősítő jelzőkkel,mint a „vandalizmus”, „barbarizmus”,„helybeli fékeveszett lakosság” (E.6.2.,H.5.3., A.3.1.). Az agrárértelmiség számáraa nagybirtok szétesése komoly egzisztenci-ális kihívást jelentett. Nem véletlen, hogyNagypataki Sándor Fejér megyei földhiva-tali ügyvezető már 1945-ben javaslatot tetta volt gazdatisztek minél nagyobb számúalkalmazására. Ugyanitt amellett érvelt,hogy a száz hold alatti gazdaságok esetébenfel kellene függeszteni a földek felosztását(E.1.2.).

A földhivatal ellenőrzési jogköre általá-ban, de még inkább a telepfelügyelők ki-nevezése komoly ellenérzést és irigykedéstváltott ki az új gazdák körében. Mivel a te-lepfelügyelő háza az elsők közt épült fel, asaját föld mellett pedig állandó fizetést iskapott, kezdettől fogva sokkal jobb anyagikörülmények között élt, mint a legtöbb új-gazda. Ezt egyébiránt még a főfelügyelői je-



lentések is szóvá tették (E.1.8.). Érdekesmódon az új falvak emlékezetéből teljesenkitörlődött a telepfelügyelői intézmény.Egyedül Mátyásdombon emlegették az idő-sek Vincze János nevét, ő viszont nem sze-repel a levéltári névsorokban. Besnyőn„Danai mérnök úrról” tudtak, de ő nem te-lepfelügyelő, hanem építészmérnök volt(E.5.6.). Kétségtelen, hogy a félig-meddigmég a Horthy-korszakot tovább éltető,1945–49 közötti adminisztráció rövid életűvolt ahhoz, hogy az emberek emlékezetébebevésődhessen. Nem hagyható figyelmen

kívül továbbá a pszichológiai motívumsem, hogy az új gazdák az 1945 előtti álla-potokat figyelembe véve, végső soron má-sok korábbi javait kapták meg, és ezt a„hirtelen tulajdonosváltást” nem kívántákaz emlékezetben tartósan rögzíteni. Rá-adásul a földosztással, áttételesen tehát azakkori adminisztrációval, nemcsak a régibirtokos osztály, de az új gazdák egy jelen-tős része is elégedetlen volt. A Nagyvenyi-men élő szőlőhegyiek beadványukban ken-dőzetlen őszinteséggel kritizálják a telepítésibizottságot, amely szerintük nem áll „hi-vatása magaslatán” (E.3.4.). A kommunistahatalomátvételt jelentősen megkönnyítet-ték a hasonló panaszok, hiszen alapot je-lentettek a régi hivatalnokgárda félreállítá-sához. Az országban zajló politikaitisztogatás részeként a telepítéseket irányítóCserky Gyulát 1947 decemberében le istartóztatták (KUGLER 2000: 145).

71. Az Ercsi mellett felépülő Besnyő telepes közsé-get az OFT mintaberuházásnak szánta, ezért az istál-lók felépítését is magára vállalta. Az 1947-ben át-adott 36 portát a helyiek „tíz házként” (egyablakos),illetve „húsz házként” (kétablakos) emlegetik.

1947-ben tervbe vett lakóház-építkezések néhány új telepes községben

Ercsi-Göböljárás (Besnyô) 37

Nagylók, Kislók, Hantos 150

Dég-Feketepuszta (Mátyásdomb) 72

Hercegfalva (Kisvenyim, Nagyvenyim) 25

Elôszállás (Nagykarácsony) 30

Nagyegyháza (Bicske) 40

Dévaványa (Ecsegfalva) 80

72. Az 1947-ben tervezett építkezések. Noha a számok nem voltak túlzóak, mégsem sikerült tartani az ütemet.

LEVÉLTÁRI FORRÁS E.11.1. ALAPJÁN



Alulnézetben

A negyvenes években az új községeket azideiglenesség jellemezte. A régi struktúramár nem működött, az új pedig túlságosanképlékeny volt. Az ideiglenesség az építke-zéseket is áthatotta. 1946-ban egy nagy-hantosi mester, aki ferdén rakta a falat, az-zal védekezett, hogy ez a fal úgyis csakideiglenes (E.3.5.). A földindulásszerű vál-tozások és általában a háborúban leromlottország helyzete nem kedvezett sem a gon-dos, sem a gyors építőmunkának. Az új-gazdák lakáskörülményei az első öt-hat év-ben csak nagyon lassan kezdtekkonszolidálódni. Egy telepes leveléből idé-zünk: „… megvizsgáltuk a lakásokat is.Erre azonban nem mondhatjuk azt, amit aföldekre, hogy jó, mert a lakások teljesenlakhatatlanok.” (E.1.4.) A legjobb helyzet-ben a szőlőhegyi aratók voltak, nekik leg-alább volt valamilyen házuk. A cselédekrendszerint a régi helyükön maradtak, eset-leg az átalakított istállókba költöztek át.Szintén istállókban húzták meg magukat atelepesek (H.3.3., E.15.4., E.15.2. stb.).Az istállóhelyeket elvileg nem szabadottönkényesen elfoglalni, hanem szabályosan

kérvényezni kellett. Egy Nagykarácsonybaáttelepülő vegyeskereskedő például másféloszlopfőnyi helyet kapott, amely köré vá-laszfalat volt köteles felhúzni (E.20.1.). Ezaz eset azonban inkább a kivételek közétartozott, a legtöbbször szabad foglalás zaj-lott. Óriási volt a káosz. A kislóki felügyelőbizottság például jóval több családot találta pusztákon, mint ahánynak a papírok sze-rint ott kellett volna lennie (E.15.4.). A sza-bad foglalások mellett az uradalmi javakszéthordása jelentette a legnagyobb gon-dot. Az egyik telepfelügyelő arról panasz-kodott, hogy a volt intézői lakás kerítéseit,ajtóit elhordják, felhasogatják és eltüzelik(E.6.2.). Máshol arról értesülhetünk, hogymég a vasbeton tejházat is szétverték(H.3.3.). A tönkretett épületek, a sebté-ben felhúzott válaszfalak és deszkaólakaligha ígértek gazdag jövőt. A visszaemlé-kező interjúkban többször is említették,hogy a telepesek egy része, látva a siralmasállapotokat, inkább lemondott a juttatottföldről, és továbbállt. Ugyanerről számol beegy korabeli jelentés is (E.1.2.).

A telepfelügyelők első feladata a rendvisszaállítása volt, amit példaértékű bün-tetésekkel kívántak elérni (Y.928.2.). Az

73. Egykori szegény-paraszti otthon Lökös-házán. Az új gazdákspontán megindulóépítkezései a nincste-lenség szorításábanmind minőségben,mind léptékben elma-radtak a támogatottlakásépítés megcél-zott ideáljától.



uradalmi épületek széthordása annál is in-kább problematikus volt, mert a bontásianyagok nélkül aligha volt remélhető, hogyaz új községek építésügye előrébb jusson. Apusztákról leltárak készültek, amelyek tar-talmazták a kinyerhető tégla, fa és egyébépítőanyag pontos mennyiségét. Egyedül aBesnyő környéki puszták „kitermeléséből”3 000 000 téglát reméltek (Y.923.5., 69.ábra). Mezőhegyesen a telepítési hivatal

szerint 381 638 köbméter építőanyagnyerhető ki (A.3.1.). A bontási munkákrakülön lehetett pályázni, a nagyobbak ese-tében még versenyszerű közbeszerzést iskiírtak (H.5.1.). De maguknak az újgaz-dáknak is felajánlották a lehetőséget, hogyleendő házukhoz a téglát ily módon sze-rezzék be (E.3.1.). A tégla egyébiránt az újközségek szimbólumává vált, és az utca fe-lőli falat sokszor vakolatlanul hagyták,

74. TSZ istálló traktor-beállóval az 1950-esévekből, Lökösházán.A népies és a vidékiesmodern szigorú funk-cionalizmusa a szoc-reál éveiben a repre-zentativitás felémozdult el.

75. Kultúrház Besnyőn a hatvanasévek fordulójáról. Az épület a szocreál(tetőkiemelés) és azuradalmi építészetörökségét (hosszúkástömbforma) egyarántmagán viseli.



hogy jobban érvényesüljön a „kőház” ha-tása. Arra is számtalan példát találni, hogya vályogház elé egy „dísztégla” köpenytemeltek (70. ábra).

Az újgazdák mielőbb építkezni akartak,amiben közrejátszhatott a nem szűnő féle-lem is, hogy az egész átalakulás bármikorvisszájára fordulhat. Ezért sürgették a ház-helykiméréseket, amelyeket nemcsak a szak-emberhiány késleltetett, de olyan „aprósá-gok” is, mint például a pauszhiány (E.3.1.,H.1.1.). Eleinte csak egy-egy utcát mértekki, legalábbis az idősebbek így emlékeznek.1946–47 fordulójára készültek el a komp-lex házhelyosztási tervek, amelyek alapjánmegindulhattak a központilag irányítottépítkezések. A feladat érthető módon azépítész társadalmat is kihívás elé állította. AzOFT és az Újjáépítési Minisztérium kü-lön-külön írt ki pályázatot falusi kislaká -sokra, illetve falurendezésre (U.32.1., cik-kek: HEGEDŰS 1947: 10, PREISICH 1947:11). A legsikerültebbnek ítélt pályamun-kákból készült kiállítást 1947. június 4-énVeres Péter nyitotta meg a Nemzeti Sza-lonban (cikk: KOZMA 1947: 144). Az anya-got úgy állították össze, hogy az vándorki-állításnak is alkalmas legyen.33

Noha a kiállításon Fekete-puszta, a ké-sőbbi Mátyásdomb rendezési terveit mu-tatták be, nem ez, hanem Göböljárás, amai Besnyő bizonyult a legalkalmasabbpropagandahelyszínnek (71. ábra). Ebbennagy szerepet játszhatott a fővároshoz közelifekvése is. 1947 májusában Veres Péter rész-vételével tartották meg az első 36 ház bok-rétaünnepségét (forrás: MTI 1947. máj.19.). Az ünnepség a helybeli emlékezetbenis megőrződött. Az akkor átadott épülete-ket a népnyelv „tíz-házként”, illetve „húsz-házként” tartja számon, az OFT elnökétpedig némi iróniával „Vörös Péterként”.Utóbbi szójáték is jelzi, hogy a háborúutáni néhány év a kommunista hatalomát-vétel árnyékában nem volt képes önállókorszakként bevonulni az új községek tör-

téneti tudatába. Pedig Besnyőt, és főkéntannak első házait az OFT presztízsberuhá-zásaként értékelhetjük. Az általános gya-korlattal ellentétben, amely kizárólag a la-kóházra koncentrált, itt az istállókmegépítéséről is központilag gondoskod-tak. 1947-ben persze nem csak itt, de or-szágszerte folytak az építkezések. Egy fenn-maradt előirányzat szerint a jelzett évbenmajd félszáz lakóháznak kellett volna elké-szülnie (E.11.1., 72., 73. ábra).34

Ha figyelembe vesszük az igényeket, atervezett lakásszám egyáltalán nem nevez-hető elégségesnek. Noha maga az ütemtervnem volt túlságosan feszes, a kivitelezés ne-hézségei miatt sokszor még ezt is nehezentartották (E.1.2.). Besnyőn például 1947-ben csak 90 lakóház állt, ráadásul ezek je-lentős része átalakított uradalmi épület volt(Y.928.5.). Évekkel a földosztás után nem-csak, hogy új községek nem álltak, de mégtelepek se nagyon. Ugyancsak tanulságos,hogy a listában felsorolt településeken a ter-vezett 28 új középület nagy része a negyve-nes évek végéig előirányzat maradt (E.1.2.).A kutatás során tett helyszíni terepbejárásokalapján ugyanis állíthatjuk, hogy a tanács-házák, iskolák, kultúrházak és szövetkezetiközpontok első komoly építési hulláma jócs-kán átcsúszott az ötvenes, de még inkább ahatvanas évekre (74., 75. ábra). Mindaddiga közintézményeket, illetve a szolgálati la-kásokat a volt uradalmi épületekben he-lyezték el. Ennek köszönhető, hogy a ki-sebb kastélyok és intézői lakokközségházaként vagy iskolaként funkcio-nálva megmenekülhettek az általános bon-tási láztól. Az új községek életének a bein-dítása érdekében nagy hangsúlyt fektettek atelepfelügyelők elhelyezésére (E.11.1.). Alegfontosabbnak tartott épületekről Nagy-venyim telepítése terve tanúskodik. Itt a táv-latilag megcélzott 27 darab községi ingatlanközül első körben az iskola, a községháza, va-lamint a telepfelügyelői, jegyzői és tanítói la-kások kérdését kívánták rendezni (E.8.2.).



Noha közintézmények nélkül az új fal-vak nem működhettek volna, a legnagyobbvolumenű szervezési kihívást a falusi kisla-kások tömeges építése jelentette. Az újföldműves lakások iránti igény hívta életre1947-ben az Országos Házépítő Szövetke-zetet, amely az új községekben is aktív hi-telezési politikát folytatott. Vezetője a né-pies tábor kulcsfigurája, az ONCSAkorábbi kivitelezője, Tóth Kálmán lett. Azépítész visszaemlékezéseiben arról ír, hogy1951-ig mintegy 10 000 falusi kislakás el-készültében működött közre a szövetkezet(TÓTH 1978: 426). Ezt a számot nehézlenne ellenőrizni, ugyanakkor az új közsé-gek építési ütemét figyelembe véve talánnémileg túlzónak tűnik, még akkor is, hatudjuk, az OHÉSZ nem csak az új közsé-gekben volt aktív. A számoknál lényege-sebb, hogy az OHÉSZ keretében építkezőkcsak a felajánlott típustervek közül válo-gathattak. Ez annál is lényegesebb volt,mert a telepítési tervek tiltották a korszak-ban ezerszámra épülő szükséglakások eme-lését (A.3.1., E.6.3.). A típustervhez kötötttámogatás gyakorlata a későbbiekben a Fa-lusi Gazdasági Lakásépítő Iroda (rövidenFAGI) által támogatott házak esetében isfennmaradt, amely házakat a hitelnyújtó

bank nyomán OTP-s házaknak is szokásnevezni (SÁRI 2009: 30).

A visszaemlékezések szerint éppen1951-ben, tehát az OHÉSZ–FAGI közöttiváltás évében indult meg a nagyobb arányúlakásépítkezés a mintaközségnek szánt Má-tyásdombon. Az adatközlők egyik szervezetnevét sem ismerték, de azt megemlítették,hogy az OTP-től kaptak kölcsönt. Egy-szerre három-négy család építkezett kalá-kában. Az alapozáshoz a Balaton mellőlvörös homokkövet hozattak a faluba, azajtókat, ablakokat szintén előre leszállítot-ták. Hivatalosan vályogtéglából készültek afalazatok, de sokaknak már volt bontotttéglája. Állítólag két-három hét alatt szer-kezetkész volt egy-egy lakóház. 1954-benmár állt az iskola, és elkészültek a tanítói la-kások is (PERESZTEGI–KÓSÁNÉ 2008:5). Szintén az ötvenes évek első felében ka-pott iskolát, kultúrházat és tanácsházátNagylók, Besnyő, Hantos vagy Nagykará-csony.35

Az új községek kiépülése egy olyankorszakba nyúlt át, amikor az eredeti cél,tehát Kertmagyarország megteremtése po-litikai illúzióvá vált. Az alkalmazott tí-pustervekben azonban csak lassan váltérezhetővé a változás, ami ellentmondásos

76. Épületábrázolások a Tanyai Tanács 1949-es propagandakiadványából. Noha ebben az időben már a kol-lektivizálás volt napirenden, a házak formája még népies.

FORRÁS: VIRÁGZÓ 1949



helyzeteket teremtett. Semmi sem érzé-kelteti ezt jobban, mint a Tanyai Tanácspropagandakiadványa. A képeken láthatóúj otthonok egyértelműen a korábbi ter-vezés elveit, sőt hagyatékát mutatják be,miközben élesen elítélnek minden korábbikezdeményezést: „A régi Magyarországonis voltak házépítő akciók. Gondoljunkcsak a hírhedt FAKSZ vagy az ONCSAépítkezésekre” (forrás: VIRÁGZÓ… 1949:26, 76. ábra). Az új falvakban az ötvenesévek derekáig megépülő házsorok olya-nok, mintha a harmadik utas népi Ma-

gyarország lenyomatai lennének. Külsőreúgy tűnhet, mintha az új gazdák a társa-dalom legszélesebb értelemben vett kö-zéposztályát képezték volna. S hogy nemeleve vesztes, kizárólag felülről erőltetettutópia volt a szegényparasztságot kistu-lajdoni alapokra helyezett gazdaréteggétenni, azt az egyik telepes levelének túl-áradó optimizmusról tanúskodó záró soraillusztrálja: „Mert Isten után bízunk fiatalerőnkben, a magyar föld erejében és ab-ban, hogy munkánknak meg lesz az ered-ménye.” (Y.928.3.)


FALUÉPÍTÉS – UTCÁK A SZÁNTÓK HELYÉN 87

FALUÉPÍTÉS UTCÁK A SZÁNTÓK HELYÉN

77. A majorságok közsé-gesedésének elméletileglehetséges útjai és az abból következő új telepü-lésformák. Az első eset-ben hosszú úti falu, sőt úti falvak jönnek létre, a másodikban tanyavidék,a harmadikban a volt majorsági struktúrát meg-tartó, szövetkezeti minta-birtokok köré szerveződőkisebb telepek képződnek.A tervezett új község csaka negyedik variáns.

Az új községek földrajza

A második világháború utáni községesítésföldrajzi értelemben követte az uradalmi fal-vak országos eloszlását. Az azonban kezdet-ben még kérdéses volt, vajon a földosztásutáni helyzetben zárt falvakat hozzanak-elétre, vagy a meglévő uradalmi szerkezeteketparasztosítsák-e (77. ábra). A szórt majorsá-gok ugyanis nemcsak a nagybirtoknak, de amezőgazdasági kisbirtoknak is ideális ter-melési keretet biztosíthattak volna, hiszenígy a lakóhely a megművelt föld közelébenmaradt volna. Nem beszélve a tanyákról,amelyek ezrével létesültek a kiosztott földe-ken. A helyi földigénylő bizottságok min-denekelőtt a bevált termelési gyakorlatotvették alapul, amikor nem új falvakat akar-tak kijelölni, hanem csak a meglévő major-ságokat a kisbirtokosi rendszer igényeinekmegfelelően szerették volna átalakítani.Rendszerint a falvak természetes növekedé-

sének logikáját követték. Előszeretettel mér-tek ki házhelyeket a majorságokból kivezetőutak mentén (Tarhos), közvetlenül a ma-jorságok mellett (Nagykarácsony) vagy amár amúgy is sűrűn beépült szőlőhegyekfolytatásaként (Nagyvenyim). Az első jelen-tések még jóval több majorság telkesítésévelszámoltak. Ha a kezdeti, főként a helyi föld-osztó bizottságok munkáját tükröző gya-korlat vált volna a településfejlesztés alapjává,úgy nem zárt községek, hanem a majorságokhelyén tanyabokorszerűen szerveződő pa-rasztfalvak jöttek volna létre. Ilyen kezde-mény volt többek között Mélykút, Kisve-nyim, Felsőbesnyő vagy Pál major (E.1.3.,E.2.1.). Beszédes a már a két világháború kö-zött is erőteljesen telkesedő Nagylók esete,ahol is a központi falurész mellett Erdőma-jort és Felsőtöbörzsököt is fejleszteni igye-keztek, úgymint állandó lakosokkal rendel-kező mintagazdaságokat (FARKAS 1991 b:87, 195).


Hamarosan azonban világossá vált,hogy a településfejlesztés nem egyszerűena régi uradalmi falu belsőségeit kívánta át-szabni, de a nagybirtok dominálta telepü-lési tájszerkezetet is. A külterületi lakotthelyekből álló laza konglomerátum helyetta tájtól világosan elkülönülő belterülettelrendelkező zárt falu vált az ideáltípussá(PERCZEL 1973: 114). Az új koncepcióalapja, hogy az ezer-kétezer lakost tömö-rítő, jó közlekedési kapcsolatokkal rendel-kező község méreténél fogva kiküszöböli akülterületek elzártságából fakadó társa-dalmi hátrányokat, mivel ott a korszak fo-galmai szerint gazdaságosan lehetett kiala-kítani az elemi civilizációs intézményeket.Ahol tehát a településhálózat alapja a kül-területi lakott hely volt, ott a külterületeklakosságát egy-egy zárt faluba igyekeztekösszevonni.

Az új községek kijelölésének elvi kere-tét a főfelügyelői körzetek képezték, ame-lyek 1948-ban a következők voltak: (1)Tolna, Somogy; (2) Baranya; (3) Bács-Bodrog, Csanád, Dél-Pest, Békés; (4) Bu-dapest környéke; (5) Esztergom, Komá-rom, Fejér; (6) Veszprém; (7) Moson,Sopron, Győr (E.28.1.).36 Ami azonnalszembeötlik, hogy teljeséggel hiányoznakaz északi megyék, és nemcsak a dombvi-dékek, de a részben nagybirtok domináltaHeves és Szabolcs is. Szintén nincs főfelü-gyelője Vas megyének, miközben So-mogynak, Tolnának, sőt a nagybirtok általalig érintett Baranyának van. KülönösenBaranya esete mutatja, mennyire összeke-veredett a nagybirtok elleni fellépés a svábkis- és középparasztság ellen irányuló et-nikai tisztogatással. Nagy Imre, aki 1945-ben a földművelésügyi tárca vezetőjeként

78. A kiosztható szántók mennyiségeFejér megyébenNagypataki Sándor jelentése alapján(1945). A kiosztottföldek mennyiségeönmagában nem te-remtett új községet. A jelentősebb ura-dalmi faluközpontok,mint pl. Csákvár, Mór,Seregélyes az új gaz-dákat is magukhozvonzották.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: E.1.2. ADATAIALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS

88 FALUÉPÍTÉS – UTCÁK A SZÁNTÓK HELYÉN



részt vett az OFT első ülésén, egyértelmű -en fogalmazott, amikor a birtokrendezéssajátos feladatainak sorában a mintabirto-kok és a telepítésre alkalmas területek ki-jelölése mellett a volksbundisták vagyon-elkobzását említette meg (A.1.8.).37

A németellenesség mellett ki kell emelnia már fentebb is említett tényt, hogy azOFT nem faluépítési, hanem telepítési cél-lal alakult. Új falvakat csak akkor létesített,ha ezáltal nagyszámú telepest tudott elhe-lyezni. Így például az agrárnépességét te-kintve telített Hajdú és Szabolcs megye an-nak ellenére sem kapott főfelügyelőt, hogyott a nagybirtok korábban igencsak erősvolt.38 Új falvak kijelölésére akkor sem ke-rült sor, ha a földigénylők elhelyezhetőkvoltak a környék településein. Másként fo-galmazva, a nagybirtok nem mindenholhagyott maga után faluhiányos területe-ket. Még az uradalmi falvak hazájában, aMezőföldön is számtalan példát találni arra,hogy egy-egy nagyobb község, például Se-regélyes, Rácalmás vagy Cece teljes egészé-ben felszívta a környék házigénylőit (E.1.2.,78. ábra). Szintén nem kellett új települé-seket létrehozni az aprófalvas Somogyban,a kiegyenlített faluhálózattal bíró Tolná-ban, illetve Fejér megye északi részén. Ezek-ben a megyékben ráadásul a topográfiaiadottságok sem kedveztek a falualapítás-nak. Jellemző példa erre a Váli-völgy, amelyútifalvak sorozatából állt, miközben a ma-jorságok az úttól távolabb, a domboldalontelepedtek meg. Ha tehát a majorságok ésszőlőhegyek lakosságát egyetlen új községbeakarták volna szervezni, akkor ez egyrésztzsákfalut eredményezett volna, másrésztegy meglehetősen előnytelen hosszanti ha-tárformát. Befolyásolta a községesítés tény-leges lefolyását a helyi szokásjog is. A tanyásAlföldön az újgazdák nemigen törekedtekzárt falvakba tömörülni, miközben a do-hánykertész Csanádban, Békésben igen, aDunántúlról nem is beszélve (lásd 48., 49.ábra).

Végül a nagybirtok felszámolásához kap-csolódó faluépítés területi elhelyezkedésé-ben döntő tényezőnek bizonyult a nagybir-tok örökségének belső szerkezete is. Az újközségek zöme olyan védett nagybirtokonlétesült, amely – mivel nem volt mód felda-rabolására – ténylegesen már az óriásbirtokkategóriájába sorolandó. Ilyen volt a Feste-tics Sándor-féle dégi hitbizomány (11 228hold), a zirci apátság előszállási uradalma(26 863 hold) vagy Peszéradacs állami birtok(19 552 hold, térkép: HANTOS 1926). Azóriási, egybefüggő földterület mellett máso-dik alapvető szempontként az uradalom inf-rastrukturális fejlettségét vették figyelembe.A telepes falvak kijelölése előtt a műszaki hi-vatal leltározta az államosított javakat, éscsak ott javasolt új községet építeni, ahol an-nak feltételeit (út, vasút, bontásból nyer-hető építőanyag) biztosítva látta (H.3.4.).Paradox módon tehát éppen a leginkábbkülterjes, legkevésbé kiépült majorságokkalrendelkező nagybirtokos vidékek kerültékel a községesítést. Így például a Magyar Ka-tolikus Vallásalap püspökladányi (19 735hold), a Pallavicini őrgrófok sövényházi (maÓpusztaszer, 41 589 hold), az egri római ka-tolikus főkáptalan polgári (42 209 hold), aSemseyek balmazújvárosi (29 599 hold, tér-kép: HANTOS 1926) uradalmainak közsé-gesítésével – mivel ott jelentős részben kül-terjes legelők voltak – az OFT nemfoglalkozott érdemben. A másik oldalon vi-szont igen jól szervezett, szinte kizárólagszántókból álló, átlagos méretű nagybir-tokok is kaphattak új falvakat, mint példáula Semsey-féle nagylóki uradalmi falu (2400hold), a Metternich-féle herceghalmi ura-dalom vagy Békés megye több, 2000 holdkörüli nagybirtoka. Az imént említett té-nyezők együttesen magyarázzák a már a de-finíciós fejezetben is megemlített erőteljes re-gionalitást, azt tehát, hogy az új falvaktöbbsége Fejér megye fekete földjein, vala-mint Békésben, illetve a Duna-Tisza közenéhány jól szervezett nagybirtokán jött létre.



Az új községek kristálypontjai

Az uradalmi falvak külterületi csoportos te-lepei közül (puszták, szőlőhegyek, telepek-telepítvények) az új községek egyedül a pusz-tákban rejlő fejlődési potenciált használták ki(79. ábra). Ez korántsem természetes, habelegondolunk, hogy tágabb történeti pers-pektívában az uradalmi falu községekké ala-

79. Az új községek elméletileg lehetséges kristály-pontjai: a szőlőhegy további telkesítése, a 20. századközepén létesített telepek kibővítése, a vasútállomásmelletti telekkimérés és a leggyakrabban alkalmazottmódszer, mikor is a majorság melletti szántókonmérik ki a házhelyeket.

80. A jogilag 1928-ban önállósodott Előszállás különös alakját az egymás utánlezajlott telkesítések alakították ki. 1945-ben minden korábbi telkesedést figyelmen kívül hagyva a szántókra tervez-ték az új községet.

OPEN STREET MAP ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS

kulásában mindhárom morfológiai alap-egység részt vett. Előszállás esetében példáula közeli hegyek az új falu belterületébe ol-vadtak be (1928), míg a távolabbiak, hosz-szútávon legalábbis, önálló községgé szer-veződtek, Daruszentmiklós néven (2002,80. ábra). De úgyszintén szőlőhegyként ke-letkezett Fejér megyében Kőszárhegy(1931), Békésben Kamut (1950) vagy Jász-Nagykun-Szolnokban Tiszagyenda (1946).A szőlőhegyek persze nem feltétlenül voltakideális helyszínek, hiszen kényszer szülte te-lepülésekről van szó, amelyek a központok-tól, sőt gyakran az utaktól is távol feküdtek.Ugyanez fokozottan áll a korábbi földbir-tokreformok és szociálpolitikai intézkedé-sek révén kimért telepekre. Sokuk a nagy-birtok üresen hagyott réseiben, a világtólelzárva létesült, mint például Csökmő-Kó-rósziget, Hantos-Újtelep vagy Nagyvenyim-Dohánytelep. Ezek továbbfejlesztése való-ban nem sok reménnyel kecsegtetett. Ámmég a sikerültebb telekkimérések esetében isprobléma volt a közlekedési kapcsolat, min-denekelőtt a vasút hiánya. Eperjes, Baracs-Apátszállás, Árpádhalom, Várbalog vagy Új-rónafő mind olyan, új telepből létrejövőközségek, amelyek nem rendelkeznek vas-útállomással. Szerencsésebbek voltak azoka telepítési, illetve parcellázási akciók, ame-lyek a vasútállomás közelségére alapoztak,mint Újtikos, Nagyút vagy Nagylók.



Az imént említett sikeres tapasztalatokamellett szóltak, hogy az új községeket anagybirtokon áthaladó vasútállomásoknálkell kijelölni. Az OFT azonban sokkal in-kább a nagyobb majorságok parcellázásátszorgalmazta. S mivel az uradalmi falvak-ban a fontosabb majorok nem feltétlenül avasútállomás mellett feküdtek, az 1945utáni új községek vasúti összeköttetése sok-szor hiányzott. Jelentős kivétel e téren Lö-kösháza, amely egyértelműen vasutas hely,de Nagylók vagy Nagyvenyim már sokkalinkább pusztai elődjére, mint a közlekedésiinfrastruktúrára telepedett rá. A pusztákközségesítése persze nem volt új folyamat,legfeljebb annak volumene, illetve az, hogymíg korábban főként az adósságok rende-zését szolgálta a parcellázás, addig 1945

után a jól működő birtokközpontok is po-tenciális falvakká váltak.

A szóba jöhető puszták közül a telepítésihivatal azokat igyekezett fejleszteni, aholmár állt egy uradalmi időkben emelt temp-lom (például Nagyvenyim, Hantos, Bes-nyő, Nagykarácsony). A templom telepü-lésszervező funkciója nem volt tudatosannyiban, hogy a falvasítást nem ezzel, ha-nem a közlekedési adottságokkal és a földekminőségével indokolták. Ráadásul a ház-helyosztási tervek végül mindenhol a falu-szélre szorították a templomokat, sőt az öt-venes évek falutervezése tudatosan isigyekezett elhomályosítani a szerepüket. Azegyik legnagyobb nevű mezőgazdasági épí-tész, a már a két háború között is aktívKotsis Endre 1954-es tankönyvének esz-

81. A háborút követő falukijelöléseknél főként olyan helyszíneket választottak, ahol már állt egy-egy pusztaitemplom. Néhány évvel később a tanyaközpontok esetében ez már nem játszott döntő szerepet, mivel az1950-es évek ideális községében a templom szerepét a kultúrház foglalta el.

Legfontosabb épületek: 1=kultúrház, 2=iskola és sporttér,3=vendégház, 4=tanácsház,5=iroda, 6=posta, 7=üzletház,8=óvoda, 9=bölcsőde, 10=orvosi rendelő, 11-45=nagyüzemi gazdasági épületek

TERV: KOTSIS



ményi mintatelepén már nincs is temp-lom, a főteret pedig a kultúrház tömbjefoglalja el (terv: KOTSIS 1954, 81. ábra).Ugyancsak templom nélküli Kismarty-Lechner Ödön, Kismarty-Lechner Gyula ésPongrácz Pál 1960-as terve, amely akkor azÉpítésügyi Minisztérium első díját hoz-hatta el (lásd tervek).

A belsô szerkezet

Az új falvakat majorságok helyén tervezték.Ugyanakkor a telepítés során számolni kel-lett az átmeneti helyzettel, azzal, hogy azuradalmi épületek még hosszú évekig lakástbiztosítottak az új gazdák számára. Ezzelmagyarázható, hogy az új falvak nem köz-vetlenül a majorságok helyén, hanem a

mellettük lévő szántókon kezdtek el növe-kedni. A majorságok kikerülése azzal a kö-vetkezménnyel járt, hogy a környék épüle-tek számára legalkalmasabb földterülete,mivel azt a még részben álló majorság ültemeg, kimaradt az új község kiparcellázásá-ból (82. ábra).

A telepes falvak utcakiosztásakor azon-ban nem ez volt az egyetlen nehézség,amivel szembe kellett nézni. A földigénylőbizottságok például előszeretettel mértekki házhelyeket az utak mentén, és ezzelkész helyzetet teremtettek a későbbi, rasz-teres rendben gondolkodó falurendezésszámára (D.98.1.). A később sakktábla-szerűen felépült Tarhos puszta első telepí-tési tervében még az áll, hogy a házhelye-ket a Békés felé vivő út két oldalán volna

82. Az új községek viszonya a korábbi majorsághoz. Az új községek rendszerint nem közvetlenül a major-ságra, hanem melléje, a szántókra települtek. Utcakiosztásuk azonban nem független a volt uradalomtól, hi-szen a házhelyeket a volt uradalmi utak kifeszítette térhez igazodóan mérték ki.

KATONAI FELMÉRÉSEK ÉS OPEN STREET MAP ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS



célszerű kialakítani (H.3.4.). A falvakhosszanti növekedése nemcsak az új fal-vakban jelentett problémát, ezért kerültékaz út menti telekkimérést (PERCZEL 1973:113). Az utak mentén csáposan szétterülőfaluszerkezetek fő veszélyét abban látták,hogy a házak, illetve a gyalogosok akadá-lyozni fogják a fellendülő gépkocsiforgal-mat (cikk: HÖNSCH 1947: 35). Az utakvédelme néha ugyancsak antihumánus ki-jelentésekre késztette a tervezőket: „Újabbrendelet nagyon helyesen tilalmazza is,hogy ötven méternél közelebb házparcel-lákat létesítsünk, mert az udvarokról el-kóborló lábasjószág, gyerek zavarja az au-

tók forgalmát, kárt is tehet bennük.”(RÁCZ 1946: 7)

Részben az ötven méteres védősávnak isbetudható, hogy az új községek elvi alap-rajza független lehetett az átmenő utaktól(TÓTH 1947: 12). Ráadásul ezt az elvetnem is lett volna nehéz megvalósítani, hi-szen sok puszta eleve így települt, amikorkisebb bekötőutakkal „fürtszerűen” csatla-kozott rá a közutakra. Ám az ilyen pusztákjellemzően mellékmajorok voltak, márpe-dig 1945 után mindenekelőtt a főmajoro-kat kívánták falvasítani. A főmajorok pediginkább utak mentén feküdtek, igaz, kis-forgalmú utak mentén. Így aztán félretéve

83. Besnyő házhelykiosztási tervének részlete és 1980 körüli térképe. Az eredeti elképzelések szerint egy sugaras-körutas rendszer épült volna ki, terekkel, allékkal és gyalogos átjárókkal. A megvalósítás során a vásártér helyén sportpálya lett, a kistér és a sugárutak nem készültek el, a gyalogjáróra ránőttek a telkek.

TÉRKÉP: BESNYÔ, ILLETVE LEVÉLTÁRI FORRÁS: Y.928.6. ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS



az elvi megfontolásokat, az új községekalaptengelyét mégiscsak a távolsági útbólalakították ki. Az új községek főtengelyei ésbekötőútjai tehát a volt uradalmi falvakörökségén nyugszanak. Nagyvenyim éleskanyart leíró Fő utcája a régi majorsági útvonalát követi. Nagykarácsonyban a Só-hordó út szőlőhegyi elágazásánál jelölték kia falucentrumot. Nagylók váza a névadópusztát és a tőle két és fél kilométerre fekvőSzilfamajort összekötő út lett. A néha többszáz éves uradalmi utak vonalvezetésénekköszönhető, hogy a sablonos sakktáblaalaprajz némileg feloldódva az organikusanfejlődő településekre emlékeztető változatostelek- és tömbformáknak is helyet ad.

Különösen a pusztai útkereszteződések-nél kialakult falvak alaprajza érdemel fi-gyelmet, amelyekben a kiágazó sugárutakközé feszítették ki a raszteres telekkiosztá-sokat. A legyezőszerűen szétnyíló alaprajzmiatt eleve változatosabb formájú tömbökkeletkeztek, mint a négyzetes alaprajzúsakktáblafalvakban. Ilyen alapszerkezetevan többek között Nagymágócsnak, Bé-késföldvárnak, Nagykarácsonynak és Nagy-venyimnek is, illetve Besnyőnek, amely alegtisztábban jeleníti meg ezt a típust.

Besnyő főtere négy sugárút csillagalak-ban összefutó találkozásában található. Afőtértől kiindulva pókhálószerűen tárulko-zik fel a falu a maga egyre szélesedő tömb-

84. Lökösháza házhelyosztási terve telekhatárok nélkül. A terv érdekessége, hogy tudatosan számolt az uradalmiörökséggel, főként annak parkjával és kúriájával. Ha teljes egészében megvalósult volna, nem is falu, hanem ki-sebb város születhetett volna, monumentális terekkel, sétányokkal, iparos és szolgáltató utcával.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: E. 13.4., RÉSZBEN SAJÁT SZERKESZTÉS



jeivel. Az eredeti terven a később megvaló-sultaknál is változatosabb út- és térformákszerepelnek (83. ábra). Így például a mai fo-cipálya eredetileg egy kisvárosias tér lettvolna, amelyre rövid oldalukkal néztek atelkek, és így szinte kínálták annak a lehe-

tőségét, hogy oromzatos házvégekből állótérfal alakuljon ki. Ezt a nagyobb piacteretegyenes út kötötte össze egy jóval kisebb,négyzet alakú térrel, amely azonban a be-torkolló utcákkal nem mindenhol zár bederékszöget, így ez a forma is hordoz némi

85. Lökösháza 1963-ban. Az allé részben megvalósult, a körutak inkább csak nevükben léteznek, a főtér helyett pedig főutca épült.

TÉRKÉP: LÖKÖSHÁZA ALAPJÁN, RÉSZBEN SAJÁT SZERKESZTÉS



oldottságot. Mindebből azonban ma szintesemmi sem érzékelhető. A fejlődés beke-belezte azokat a tervezett gyalogos utcákatis, amelyeket a lábastelkek közé terveztek.39

A terv egyszerűsítése egyébként az elfogadáspillanatától kezdve napirenden volt. A hely-színi bizottság ugyanis már 1947-ben azt ahatározatot hozta, hogy a templomteret anagyobb vásártérrel, a sporttelepet pedig akisebb piactérrel célszerű összevonni (le-véltári forrás: Y.928.6.).

Még kevesebb valósult meg Lökösházakiosztási tervéből, amely pedig a geometriairendszerű térszervezés talán legszebb pél-dája lehetett volna (84., 85. ábra). A terü-letnek nem voltak olyasfajta morfológiaikötöttségei, mint Besnyőnek az uradalmiutak. Keleten a vasút, délen egy kisebb útjelölték ki az új település határait. Előzmé-nyei között kell említeni, hogy 1920 utána határállomási feladatok ellátása érdekébenegy kisebb vasúti telep épült emeletes bér-házakkal. Az új község centrumát azonbannem ez, hanem a majorságból kiinduló fő-

tengely képezte volna. A vasútállomástóldélre fekvő majorsághoz ugyanis egy ki-sebb park tartozott. S noha ez nem volt jel-lemző a korabeli gondolkodásmódra, az újfalu kijelölésekor alkalmazkodtak az ura-dalmi adottsághoz. Közvetlenül a park előttalakították ki a falu fogadóterét, amelybőlegyszerre hétfelé is el lehetett indulni. Igaz,némileg groteszk volt ez az elosztó szerep,hiszen ebből három utca a falu főutcájafelé, kettő pedig a vasútállomásra vitt.Utóbbi egyébiránt fekvésénél fogva min-denképpen alkalmasabb lett volna a foga-dótér szerepre. Az ellentmondást úgy igye-keztek feloldani, hogy a vasútállomás és azúj fogadótér között kisebb, négyzetes tel-keket alakítottak ki. A főként mesterek-nek, kiskereskedőknek alkalmas telekmé-retek révén remélni lehetett, hogy majdanegy falusias „bevásárló utca” fog kiépülni.Az elképzelésből semmi sem valósult meg,mivel később ezen a területen is gazdál-kodó telkeket mértek ki, sőt magát a foga-dóteret is felparcellázták. A térnek egyedül

86. Móricz Zsigmond falva eszményi község terve sza-kított a raszteres formával.Az utcák vonalvezetését adomborzati viszonyok határozzák meg, a vizenyősebb részeketmeghagyták fás, bokros li-getnek. Az orsó alakú főtér szinténfák gyűrűjében áll. A középületek: 1 = templom, 2 = községháza, 3 = kultúrház, 4 = üzletház, 5 = iskola, 6 = egészségház.

TERV: SCHÖMER ALAPJÁN RÉSZBEN SAJÁT SZERKESZTÉS



a park felé eső része maradt beépítetlenül,ahol focipálya létesült. Megvalósult ugyan-akkor az a promenád, amely az ily módonfiktívvé vált fogadótértől vezet a falu főte-rére. A főtér egy levágott végű oktogon,amelynek sarkaiból sugárutak indulnak, asugárutakat pedig körutak fogják egybe. Ateret nyugat felől zöld térfal övezi, amely avízelvezető árok menti községi gyümöl-csöshöz csatlakozik. Az egész elképzelés in-kább városi, mintsem falusi mintákból táp-lálkozott, de éppen emiatt híven kifejezi afalu urbanizálódásának akkori programját.40

Sem az oktogonális főtér, sem a gyümöl-csös, sem a sugárutak és körutak alkottarendszer nem valósult meg. Itt-ott azonbanfelbukkan valami az eredeti tervekből, pél-dául egy-egy, valamilyen okból mégiscsakkimért körút-szelet formájában.

Lökösháza vagy Besnyő, ha el is sza-kadtak a sakktábla alaprajz merevségétől,végső soron geometriai tervek voltak, egye-nes utcákkal és szabályos formájú terekkel.Létezett azonban szelídebb elképzelés is,amely tudatosan számolt a táj természetesadottságaival. A Móricz Zsigmond nevűeszményi falut megálmodó Schömer Er-vin tervének ismertetésekor arról ír, hogy „atelepülés formája teljesen kötetlen, vonal-vezetése alkalmazkodik a terepviszonyok-hoz és az esetleges facsoportokhoz, (…) fi-gyelemmel van az Alföld esetleg kisebb,1-2 méteres nívókülönbségeire” (cikk:SCHÖMER 1947: 154, 86. ábra). A tervnekez az akár környezettudatosnak is nevez-hető alaptézise önmagában érdekessé tesziMóricz Zsigmond falva tervét. Az alaprajzegy körút motívumon nyugszik, amelyrőla tervező azt állítja ugyan, hogy idegen amagyar vidéktől, holott hivatkozhatottvolna a hajdúvárosok hagyományára. Errea körútra fűzi fel a lakóházak zömét. A su-gárutakat elhagyja, csupán egyetlen, ke-resztben futó főutca tárja fel a belső része-ket. Ez a főutca középtájban orsószerűenkiszélesedik, ligetes-fás térségbe olvad bele,

amelyben a modern építészet elvei szerint„szabadon úsznak” a közintézmények. Aterv hátránya, hogy viszonylag kevés lakó-házat lehet benne elhelyezni, ráadásul azegész szerkezet rendkívül zárt. Sugárutaknélkül ugyanis ésszerűtlen lenne még egykörutat kimérni. Ez az alaprajz tehát in-kább a kisebb falvak esetében lett volnaideális, ott viszont kétségeket vet fel a lige-tes főtérre tervezett közintézmények finan-szírozhatósága.

A legnagyobb probléma azonban nem ezvolt, hanem egy olyan mérnöki mentalitásmegléte, amely mindennél előbbre helyeztea telekosztás áttekinthetőségét. Ahogyan aföldigénylő bizottságok is a lehető legegy-szerűbb irányba mozdultak el akkor, amikoraz út mentén kezdtek parcellázni, úgy a te-lepüléstervezők sem „tévedhettek nagyot”akkor, ha a tömör szerkezet érdekében araszteres mintázatot részesítették előnyben.A telepes falvaknak ez a klasszikus alapfor-mája könnyen kezelhető volt a rajzasztalonéppúgy, mint ahogyan egységes telekmére-tei miatt alkalmasnak tűnt a házhelyosz-tások során óhatatlanul felmerülő elégedet-lenségek minimalizálására. A sablonosmegoldások irányába hatott a feladat volu-mene is. Az 1945–1960 közötti időszakbanévente ötven-hatvan41 egyszerűsített rende-zési terv készült, amely munka során – mintegy korabeli építésügyi jelentés fogalmaz –csak „bizonyos mértékben” volt szempontaz „esztétikus utcakép” (D.38.1.).

A megvalósult telepes falvakban végülkétfajta raszteres mintával dolgoztak. Azegyikben a párhuzamos utcák nyílegyenesenfutottak, a másikban némi ívet vettek föl,ami a körutas megoldás felé tett szerény lé-pésként értékelhető. Utóbbi azonban any-nyira ritka volt, hogy inkább csak érdekes-ségként jelentkezik többek közöttKunadacs, Kislók vagy Nagylók telekkiosz-tásában (87. ábra, lásd 54. ábra). Az új fal-vak többsége, ha a volt pusztai út vonalve-zetése másra nem kényszerítette, merev



sakktábla alaprajzzal került fel a térképre. Ameglévő falvak mellett kimért csoportostelepek esetében is ezt a sémát alkalmazták.Így toldottak Etyek mellé egy meglehetősenszervetlenül kapcsolódó négyzetes falurészt.

Az eszményi új község, „Máriaháza”alaprajzát a Tanyai Tanács propaganda ki-adványában lelhetjük fel (terv: Máriaháza,88. ábra). A terv lényege a „paneles” bő-víthetőség, hiszen szinte minden iránybanhagyott lehetőséget újabb párhuzamos ut-cák kimérésére. A lakóházak bővíthető rasz-terét egy középtengelyre szervezték rá,amely allészerűen fut be a település szélénelhelyezkedő központba. A „sarokfőtér”úgy jön létre, hogy a lakótelkek sorábólhárom-négy vagy több egységet kivágnak.Itt megint csak „paneles” ötlet született,hiszen a tervekben a felmerülő középületekhelyigényének megfelelően lehet változ-tatni a sarokfőtér méretén anélkül, hogyhozzá kellene nyúlni a teljes alaprajzhoz.

Maga a főtér egy óriási park, „szabadonúszó” középületekkel. A parkosított főtér afalu felé a fő utca sétányával, a határ felé avéderdővel és a sportpálya zöldjével alkotvizuális egységet.

Máriaháza ideális alaprajzához képest ahelyi adottságok számtalan kisebb-nagyobbváltozást tettek szükségessé. Bélmegyer pél-dául teljes egészében rátelepült a régi ma-jorságra, illetve a vésztői útra. A főutcábólszabályos közönként ágazik le egy-egy me-rőleges, nem túl hosszú keresztutca, össze-sen vagy tíz darab. Nagykarácsonyban ele-inte a papi birtok körül építkeztek, amiegy sugaras rendszert vetített előre. Az1950-es rendezési tervben azonban ehhez afalukezdeményhez hozzáragasztottak egyrasztert, amelynek átellenes oldalán alakí-tották ki a sarokközpontot (térkép: Nagy-karácsony általános munkaterve, TAMÁSKA2011: 47, lásd 96. ábra). Az innen nemmessze fekvő Hantoson a raszter közepét a

87. Nagylók vasúton túli, Szilfamajori településrészén a sugaras-körutas rendszer szerint mérték ki a telkeket.




majorság volt épületegyüttese lyukasztja át,a szélen pedig a valamikori Nagyhantosfalu főutcájához kellett alkalmazkodni (89.ábra). Ugyancsak a majorság épületeit ölelikörül Kisszállás négyzetes utcahálózata (90.ábra). Máshol, mint például Nagylókon aháború előtti parcellázások teremtettekolyan kész helyzetet, amiből kifolyólag egymeglehetősen elnyújtott, a szabályostól mármessze eső falualaprajz keletkezett (91.ábra, lásd 58. ábra). Kunpeszéren ugyan-ezen okból szinte nem is érvényesül az újtelekkiosztások raszteres rendje. Ezeknél iskirívóbb azonban Nagyvenyim esete. Arasztert nemcsak a volt uradalmi út és a

templom morfológiai öröksége töri meg,hanem a szőlőhegy is, amelyet a lakosságkérésére kellett a belterülethez csatolni(E.3.4., lásd 50., 51. ábra). Annak elle-nére, hogy az elmúlt évtizedekben a két fa-lurész fizikálisan összenőtt, az egykori újközség és a szőlőhegy alaprajzi mintázatama is világosan elválik egymástól.

Természetesen léteznek a szabályos rasz-terhez közelebb álló szerkezetek is. Minde-nekelőtt érdemes megemlíteni a másodikvilágháború előtti két telepes falut, Újró-nafőt és Várbalogot (lásd 14., 49. ábra). Akét falu négyzetes alaprajza annál is inkábbfeltűnő, mert ezen a vidéken jellemzően

88. Máriaháza eszményi újközség terve 1949-ből. A raszteres település egy középső főtengelyre szerve-ződik. A sarokfőtér méreteéppúgy variálható, mint ahogyan az alaprajz is tetszés szerint bővíthetőszinte minden irányban.

TÉRKÉP: MÁRIAHÁZA



89. Hantos raszteres alaprajzát két történeti szerkezetiség is oldja. Egyrészt a kép közepén látható park a kastéllyal az uradalom öröksége, másrészt a kép alján futó utca az egykori parasztfalu hagyatéka.


90. Kisszálláson az amúgy is egyenes tengelyre felfűzött uradalmi központhoz minden gond nélkül hozzá lehetett igazítani a párhuzamos utcákat.




nőtt faluszerkezeteket találhatunk. Mind-emellett Várbalog képe annyiban eltér aháború utáni elvektől, hogy a főutcakéntfunkcionáló tengely nem valamilyen lazateresedésbe, hanem a katolikus templomfőhomlokzatába fut bele. Hasonló kon-zekvens raszteres települési alaprajzot a há-ború után ott lehetett létrehozni, ahol az újközség szigorúan elkülönült a majorságmorfológiai örökségétől. A teljes egészé-ben szántóföldre épült Mátyásdomb vagyTarhos az új faluépítészet megvalósult utó-piái (lásd 181. ábra).

A telekkiosztás

A telekosztások méretezésénél két dolgotvettek figyelembe. Az egyik, hogy a lakos-ság többsége önálló gazdálkodást fog foly-tatni, a másik, hogy az új falvakban fejlettinfrastruktúra fog kiépülni. Az első tágas

telkeket igényelt, míg a második a fajlagosköltségek minimalizálása végett sűrű be-építést, tehát a telekméretek csökkentését(92. ábra). Az egymásnak ellentmondó fel-tételek összeboronálását a mindenütt al-kalmazott lábastelkekkel kívánták megol-dani (93. ábra). Az egyéni gazdálkodáshozszükséges házhelyek méretét általában 2000négyzetméterben határozták meg, de voltakezt meghaladó kimérések is (E.8.2.). Ösz-szehasonlításképpen a néhány év múlvaerőre kapó szocialista falutervezésben az1000 négyzetméteres telek már gazdapor-tának számított (D.98.1.).

A telkek formáját igyekeztek szabályostéglány formájúra venni. Meghatároztákaz előkertek méretét, de még azt is, hogyoda csak gyümölcsfa ültethető (E.6.3.). Azépületet természetesen oldalhatárra kelletthelyezni, és ugyanez vonatkozott a csatla-kozó melléképületekre is (E.13.3.). A leg-

91. Nagylók alaprajza a leginkább elterjedt raszteres formát mutatja. A községi épületeket a sarokban helyezték el, egy park közepén. A kép alján kifutó utca a korábbi telekkimérésekhez, illetve a vasúti megálló körüli településrészhez csatlakozik.




92. A negyvenes évek elejéhez viszonyítva a telek-méretek folyamatosan csökkentek. Ez érintette a gazdatelkeket is, de még inkább szembeötlő a korábban privilegizált falusi értelmiség, illetve az iparosok házhelyein.

93. A falutervezés központiproblémája a közművek kiépí-tési költségének minimalizá-lása volt. Ennek érdekébenmindenhol ragaszkodtak a lá-bas telkes rendszerhez.

ÁBRA FORRÁSA: PERÉNYI-FARAGÓ-MAJOR 1962: 170



gyakrabban húsz méter széles, száz méterhosszú telkeket mértek ki. A szélesség egy-részt jó választásnak bizonyult, mivel hanagyobb lett volna, a későbbiekben hosz-szában megoszthatták volna. Másfelőlazonban – nem szándékolt hatásként – ele-gendő hely maradt az oldalhatáron álló há-zak utcai befordítására, illetve a nyári kony-hák elhelyezésére is. A száz méterestelekmélység valóban a gazdálkodói igé-nyeket szolgálta.

Jellemző, hogy Nagyvenyimen, amely azelmúlt évtizedekben Dunaújváros szub -urbiájává vált, a lábastelek végében új ut-cákat nyitottak, így sűrítve az egykoriagrártelepülés laza beépítettségét. Nagy-venyim 1946-ban keltezett első telepítésiterve egyébiránt a fokozottan agrárszemlé-letűek közé tartozott, ahol közel 2800négyzetméteresek voltak a gazdatelkek(E.8.2., 94. ábra). Ám nem ez a terv egyet-len érdekessége. A telepfelügyelő ugyanismintegy 3500 négyzetméteres házhelyet

kapott, akkorát, mint az iskola. A falusiértelmiségnek (jegyzőnek, tanároknak, kis-bírónak, papnak) is széles, nagy telkeketszántak. Annak ellenére tehát, hogy ez a ré-teg mezőgazdaságon kívüli jövedelemmel isrendelkezett, a telepítések első változatá-ban még szükségesnek érezték, hogy a hi-vatali státuszt megfelelő méretű telek is ki-fejezze. Ez a szemlélet azonban ekkor márváltozóban volt, és nem látjuk nyomát,hogy akár Nagyvenyimben is megvalósultvolna.

Az 1947–49 körül körvonalazódó újgyakorlat szerint ugyanis a nem mezőgaz-daságból élők nemhogy nagyobb, de éppellenkezőleg, kisebb házhelyre voltak csakjogosultak. A tisztviselő és iparos telkekméretét drasztikusan lecsökkentették 500–800 négyzetméterre, de a háztáji gazdálko-dással foglalkozó munkások sem számol-hattak 1000 négyzetméternél nagyobbjuttatással (TÓTH 1947: 19). Mátyásdombtervezésekor már ezekkel a telekméretekkel

94. Nagyvenyim első telekkiosztása. A tömör faluszerkezetre való törekvésegyértelmű. A központot a majorsági bekötőút mellé telepítették.




95. Nagykarácsony 1950-es általános munkatervenagyszabású központot vizionált. Az új faluközponthelye annál is inkább figyelemre méltó, mert a kétvilágháború közötti községesítés még a temp-lom környékén indult meg. Az 1949-espolitikai fordulatot jelzi a gépállo-más és lakótelepe. Szinténérdekessége a tervnek az értel-miségieknek szánt ikerházakmagas száma. Az elképzelésekbőlazonban csak néhány elem valósultmeg, mint az iskola, a községházavagy a sportpálya. A főteret részben fel-parcellázták, de itt kapott helyet a víztá-rozó is. 1 = rendőrség, 2 = kultúrház, 3 = gépállomás lakótelep, 4 = gépállomás,5 = pártház, 6 = közalkalmazotti lakások, 7 = gyógyszertár, 8 = községháza, 9 = szövet-kezeti üzletház, 10 = orvos, 11 = iskola, 12 = óvoda, 13 = templom, 14 = autóbuszmegálló, 15 = tanítói és óvónői lakások, 16 = sportpálya.

TÉRKÉP: NAGYKARÁCSONY, RÉSZBEN SAJÁT SZERKESZTÉS

96. Eszményi faluterv, amely már teljes egészében a modern építészet elveit tükrözi. A szerkezet abszolút tömör, a telkek kicsik, ikerházas beépítéssel. A központ tökéletesen elkülönül a lakófunkciótól, a falurészekközött zöld sáv húzódik, az ekkoriban még jelentős szennyezést jelentő vasút a lakóépületektől távol fut.

TERV: KISMARTY



97. A népiesből vidékivé váló modern falutervezés jellemző példája a debreceni pusztán épült Hortobágy község,amely másfél évtizeddel a földreform után, a hatvanas években kezdett kiépülni. A hosszúkás alapformát az út és a vasút közötti szabad terület jelölte ki. A lakó és igazgatási funkció élesen elválik, sőt a kép jobb oldalán látható,hogy a turisztikai tér is különválik. A telkek szabályosak és kicsik, gazdálkodásra nem alkalmasak.


98. Nagyvenyim mai központja, amely ellentétben a lakóterületekkel, viszonylag oldott kompozíciót alkot.Ennek oka az épületek változatos funkciójában és formájában, valamint a látványt felfűző zöldfelületben és akerítések hiányában keresendő.




számoltak, ami azt eredményezte, hogysenki sem igényelt „iparos” telket. Másholis megfigyelhető, hogy a kis telkek irántnem volt nagy kereslet. Nagykarácsonybana közintézmények körüli iparos-köztiszt-viselői telkek csak a hetvenes-nyolcvanasévekben épültek be, de nem az eredeti szűkkeresztmetszetekkel, hanem már összevont,„normál” méretekkel.

Az iparos telkek kimérése, akárcsak amegcélzott magas színvonalú infrastruk-túra az utópisztikus falusi urbanizáció esz-ményéből fakadt. Eszerint a nagybirtoktólmegszabadult falu differenciált munka-megosztású lokális közösséggé fejlődikmajd, ahol a mezőgazdasági népesség egy-ben a helyben készült egyszerűbb ipari ter-mékek fogyasztójaként is megjelenik.42

A telepes falvakba áramló szegényparaszti

lakosság azonban jellemzően földművelés-sel akart foglalkozni (ezért is igényelt föl-det). Ráadásul, ha akadt is volna önállóiparos, azt a kommunista hatalomátvételvégképp eltérítette szándékától. A művel-hető kert nélküli iparos telek nem voltmegfelelő választás az ötvenes években ki-alakuló ingázó munkásrétegnek sem. Azugyanis a fő munkahelye mellett még évti-zedekig saját gazdálkodásából egészíthetteki a jövedelmét, akárcsak szövetkezetiszomszédjai (TAMÁSKA 2005: 41).

Nemcsak a kisipar meghonosítása üt-között nehézségekbe, de az új falvak kö-zösségi tereinek kialakítása sem ment köny-nyen. Márpedig ezek nélkül az újközségekben élő földműves réteg civilizá-ciós felemelkedése eleve kudarcra voltítélve. Ezért a tervekben mindenhol szá-

99. Hantos volt kastélya jelenleg iskolaként működik. A legtöbb új községben a tervezett közintézmények csakévtizedekkel később vagy egyáltalán nem épültek fel. Ennek köszönhetően számtalan uradalmi épület kerülteel a bontást és kapott előbb ideiglenes, majd állandó új funkciót.



mottevő, a belsőségek tíz-húsz százalékátkitevő területeket tartalékoltak a közintéz-mények számára. Az a korabeli viszonyokközött is természetes igényként jelentke-zett, hogy a közigazgatási intézményeknek,

mint a községháza, posta, tűzoltószertár,iskola és templom, illetve az ezekben dol-gozó értelmiségiek számára telkeket külö-nítsenek el. A telepes községekben azonbanegészségügyi intézmények, orvosi rendelő,

101. Templom és paplak, valamint a hozzájuk tartozó kert Nagyvenyimen a település perifériáján. Az új falvaktervezői az uradalmi örökségből rendszerint csak a szakrális emlékeket és a műemlékileg értékes kiskastélyo-kat, kastélyokat kívánták hosszútávon megtartani, ám ezeknek sem szántak kiemelt szerepet.

100. Kisszállás egykori igazgatói lakását az 1950-esévekben alakították át kultúr-házzá. A timpanonnal záródóoszlopsor tökéletesen megfe-lelt a kor szocreál ízlésének is.



gyógyszertár, fürdőház, valamint kultúrházis helyet kaptak (E.8.2., Rácz 1946: 56). Akésőbbiekben tovább szaporodtak az ur-bánus életmódot kiszolgáló intézmények.Nagykarácsony 1950-es módosított rende-zési terve kisebb városnak is beillő intéz-ményi infrastruktúrát irányoz elő (TA-MÁSKA 2011: 47, 95. ábra). Új elemkénttöbbek között csecsemőotthon épült volna,hogy a nők mihamarabb munkába állhas-sanak,43 valamint klub, városias munkásla-kások, pártház, szövetkezeti üzletház, fürdőés sportpálya jelezték a kialakítandó új élet-rend főbb sarokpontjait.

Az új községekben a középületeket igye-keztek úgy elhelyezni, hogy azok csoportotalkotva hivatali negyedet alkossanak (96.,97., 98. ábra). A központi telkek beépíté-sét csak lazán szabályozták, sőt törekedtekis rá, hogy a közintézmények ne a telekha-táron álljanak, hanem szabadon tájolva, la-zítva ezzel a lakótelkek rendeletekkel előírtmerevségét. A megvalósult hivatali köz-pontok közül Mátyásdomb fő utcája a leg-érdekesebb, amely úgy néz ki, mintha ki-csinyített városi felvonulási út lenne (lásd:181., 185. ábra). A legtöbb helyen azonbancsúsztak, sőt el is maradtak a beruházások,ami miatt az eredendően ideiglenes jelleg-gel használt uradalmi épületek iskolaként,községházaként vagy kultúrházként minda mai napig fennmaradtak és alapjaiváválhattak a helyi kulturális identitásnak(99., 100., 101. ábra).

Az uradalmi örökség sorsa

A korabeli leltárokból is kitűnik, hogy a fej-lett uradalmi falvak valóságos gyártelepekvoltak, nem egyszer komoly feldolgozóiparral. Még a nem is olyan fejlett zalaimajorságokban is malmok, szeszgyárak,fűrésztelepek, tégla- és kerámiagyárak, va-lamint keményítő üzemek sora került ál-lami kezelésbe, nem beszélve a kisvasúthá-lózatról vagy a gépszínekről (H.1.3.).

A nagybirtok szerkezetéhez igazodó ingat-lanvagyont nem lehetett teljes mértékbenátalakítani és a kisparaszti gazdaságok igé-nyeihez szabni. Jobban mondva a cél nemaz volt, hogy minden nagyüzem megszűn-jön, hanem az, hogy a nagyüzemek a kis-birtokot is termelési előnyhöz juttassák.Ennek érdekében mintagazdaságokat ala-pítottak, amelyek elvi feladatkörébe tarto-zott, hogy a környező gazdák számára biz-tosítsák a gépeket (pl. bérszántás,bércséplés), vetőmagokat, felvásárlási és ko-ordinálási feladatokat. A mintagazdaságok,kisbirtokok rendszerét az önkéntes szövet-kezet fogta volna össze (102. ábra). A föld-osztással párhuzamosan 1945 júniusáramintegy hetvenhárom mintagazdaságot je-löltek ki (A.1.9.).44 Mivel a mintagazda-ságok a volt uradalmi majorok ingatlanál-lományát kapták meg, ez a tény némivédelmet nyújtott az általános bontásokkalszemben is. A majorságokkal együtt a kas-télyok is az állam tulajdonába szálltak át. Sbár a kastélyok puszta létükkel szimboli-zálták a feudális Magyarországot, mégis-csak a magyar művészettörténet legneve-sebb alkotásairól volt szó. Ezzeltermészetesen az új községeket építő mér-nökök is tisztában voltak: „Falvainkbanlegtöbbnyire a templomok, (esetleg) a kas-télyok régiek. Gondoljunk tehát reájuk,hiszen a szép régi épület nemzeti kincs.”(RÁCZ 1946: 60)

A forradalmi hangulat azonban nemkedvezett sem a racionális megfontolások-nak, amely tehát a működő üzemek egybentartása mellett szólt volna, sem a műemlékiszempontoknak. Mikor Balogh Vilmos mi-nisztériumi vezető tisztviselő a tanácsülésenfelvetette, hogy legalább a nemesítő nagy-gazdaságokat meg kellene óvni a feldara-bolástól, kiderült, hogy ezek egy részét márkiosztották az új gazdák között (A.1.10.).45

A telepítési tervek rendszerint totális bon-tásokkal számoltak. Nagyvenyim vasútál-lomásnál például egy kisebb városi gyárnak



is beillő üzemközpont állt. Ennek ellenérea templomon, a paplakon és az iskolán kí-vül semmit sem kívántak megtartani az újfalustruktúrában (E.8.2., lásd 101. ábra).Besnyőn ugyancsak szigorúan bántak amúlttal, mikor is a templomon, az intézőilakáson, a magtáron és a gépszínen kívülminden más objektumot elbontandónakminősítettek (Y.928.7.).

A radikális megoldásokat egyrészt magaaz élet hátráltatta, hiszen a legtöbb épület-ben ekkor már laktak, másrészt egy még ra-dikálisabb politikai ideológia, a kommu-nizmus, amely a nagybirtokhoz sokbanhasonló kolhozokban gondolkodott. A ko-rántsem pozitívumként elkönyvelt párhu-zamra az alapvetően baloldali elkötelezett-ségű szociográfia is felfigyelt: „Az államigazdaságok eleinte erősen hasonlítottak arégi nagybirtokra. A termelőszövetkezet-nek az a struktúrája, amelyet 1948–53 kö-zött erőltettek (…) ahelyett, hogy felrob-bantotta volna, új módon konzerválta afélfeudalizmus nem egy elemét” (MÁR-KUS 1971: 199). Építészeti szempontból

mindez azzal a következménnyel járt, hogya formálódó szövetkezetek és állami gazda-ságok a volt nagybirtok épületeit kezdték elhasználni (E.13.2., E.14.1.).

A szocialista mezőgazdaság számáranemcsak a nagybirtok épületei, de egésztelepülési rendje ideálisnak bizonyult, hi-szen a határban fekvő nagy termelési egy-ségek a szigorú funkcionális tagoltságothirdető településrendezés alapját jelenthet-ték. Perényi a mintaként bemutatott szov-jet kolhoz-falvakról írva megállapítja, hogybennük „három építési övezet alakult ki: 1.lakóépületek, 2. igazgatási és kulturális épü-letek, szociális intézmények, 3. üzemi épü-letek”. (cikk: PERÉNYI 1947: 162) A há-ború utáni, nem szocialista jellegűfalutervezéshez képest ez a rendszer annyi-ban volt más, hogy nem számolt a paraszt-telek gazdasági funkciójával. Ha kizárólagtelepülésszerkezeti értelemben nézzük, akolhoz-falunak ez az ideálja alig különbö-zött az uradalmi falu gyakorlatától.

A kolhoz rendszerű szocialista faluren-dezés 1949-ben vett nagyobb lendületet.

102. Kertmagyarországtól a kolhozfaluig. Az új községek kijelölésének pillanatában még nem volt elsődlegescél a zárt községek kialakítása. A mintagazdaságokat egy-egy volt uradalmi majorság köré telepítették.Ugyanitt mérték ki az új gazdák telkeit is, igen gyakran tanyaszerűen szétszórva. A laza településszerkezetet az önkéntes gazdasági és társadalmi szövetkezés fogta volna össze. A kolhozfalu ezzel szemben tömör falu-struktúra, amely társadalmi értelemben a központi államapparátus irányítása alatt áll. A földek a kolhozokhoz,a termelőeszközök (gépek) a gépállomásokhoz tartoznak.



A helyzet fonákja, hogy miközben tör-vényben tiltották meg a külterületi építke-zést, a Tanyai Tanács felállításával pedigmintegy kétszázezer paraszti gazdaság ésmintegy 8000 (ebből 3000 ötven főnél né-pesebb) major megszüntetését kívánták rö-vid időn belül elérni, az állam maga erő-teljes külterületi fejlesztésekbe fogott(HAJDÚ 1992: 108, 103. ábra). A volt ma-jorságokban gépállomásokat hoztak létre,kivéve ezzel a termelési eszközök tulajdon-jogát a parasztság kezéből (HONVÁRI 2003:81, 104. ábra). A gép- és javítóműhelyekfelvonulást biztosító feladatokat is elláttakvolna háborús konfliktus esetén. Az 1949-es évtől kezdve az államilag támogatott fa-lusi lakásépítés legfontosabb célterülete márnem a falu, hanem a gépállomás volt (for-rás: ÉPÍTÉSÜGYI ÉRT. 1949).46 Ráadásul

ezek a lakások még mindig a paraszti gaz-dálkodáshoz kifejlesztett tervek szerintépültek, mint azt az Ercsi melletti Sinate-lep is mutatja (a képet közli: CSURGÓ2007: 113). A majorság jellegű telepek je-lentősen lelassították a közeli új falvak bel-sőségeinek a fejlődését (D.98.1.).

Az uradalmi épületek hosszúra nyúltideiglenes felhasználása nem jelentette azokkarbantartását, így amikor a hatvanas évekmásodik felében nagyobb lendületet vett amezőgazdaság gépesítése, az épületek je-lentős részét elbontották. A bontások elle-nére a szocialista nagyüzem szerkezeti mo-dellje még mindig a nagybirtok mintáitkövette. Sipos Gyula szociográfus szerint„az állami gazdaságok központi településeitérezhetné az ember a régi uradalmi termelésközvetlen folytatóinak”. (SIPOS 1977: 12)

103. Munkáslakások a Lökösháza melletti Bréda-majorban az 1950-es évekből. Miközben a magánemberekszámára megtiltották a külterületi építkezéseket, a TSZ központok és gépállomások munkaerő szükségletétbiztosítandó az állam számtalan külterületi agrárlakótelepet hozott létre.



Noha kétségtelen, hogy az ötvenes évekbenmég ez volt a helyzet, építészeti szempont-ból a hatvanas-hetvenes évek mélyrehatóváltozást hoztak. A modern majorok min-denekelőtt zsúfoltabbak voltak a hagyo-mányos pusztáknál (KOTSIS 1954: 252,105. ábra).47 Ha nem is tekintjük az épü-lettípusokban beállt változásokat, a betonés vasbeton szerkezetek gyors terjedését,már önmagában ez a tény is megnehezítetteaz épített örökség fennmaradását. Nagy-karácsonyban például kijelölték szövetke-zeti belmajornak a falu melletti uradalmi is-tállókat, ám az ezekhez szervesenhozzátartozó további épületek, köztük amagtár, már túlságosan messze álltak ah-hoz, hogy az üzemközpont részét képez-hessék. Ennek ellenére az új falvak közelé-ben fekvő majorságok a legtöbbet voltakképesek megőrizni arculatukból, mert abelterület közelsége miatt nem volt mód

104. Kisszállás fejlett uradalmi gazdasága helyén jelölték ki Magyarország első gépállomását. A munkások-nak szánt lakóingatlanok nem annyira a népies modern, mint inkább a pusztai építészet világát idézik.

105. Kiskokasd puszta Mezőfalva mellett. A régi uradalmi majorság lazán települt, fákkal körülölelt csoportja élesen elkülönül a modern mezőgazdasági üzemközpont sűrűn egymás mellé helyezett tömbjeitől.




azok intenzív fejlesztésére, például új istál-lók felépítésére. A határban fekvő majo-rok, mint például Kiskarácsonypuszta, Bá-rányjárás, Bernátkút, Újgalambos annálmélyrehatóbb átalakulásokon mentek ke-resztül. Gyakran az egész épületállománytlecserélték, legfeljebb az intézői lakot hagy-ták meg irodának.

Végül nem hagyhatjuk szó nélkül, hogya nagybirtok öröksége a magyar műemlék-védelem egyik legelhanyagoltabb területe(ROMÁN 2004: 75). Szántódpuszta a magakomplex rehabilitációjával mind a mai na-pig Magyarország egyetlen, uradalmi idő-ket idéző szabadtéri múzeuma (ÁGOST-HÁZI–BOROSS 1985, lásd 30. ábra).48 Az iskifejezetten ritka, hogy egy uradalmi ma-

jor eredeti funkcióját nagyrészt megőrizveműködne tovább, mint a mezőhegyesi lo-varda. Jellemző, hogy a jóval kisebb lép-tékű, de hasonlóan értékes, Mezőfalvamelletti Ménesmajort a műemlékké nyil-vánítás sem képes megóvni a pusztulástól(cikk: CSERI 2006). Az elmúlt évtizedekettúlélő uradalmi épületekre ma újabb ve-szély leselkedik, a bontott tégla divatja.Gyakori látvány, hogy a majorságok he-lyén tornyokba rakott téglákat kínálnakeladásra. A gazdasági épületeknél valami-vel jobb helyzetben voltak, illetve vannaka kastélyok és a kúriák, ám ennek a kér-désnek az áttekintése messzire vezetne, rá-adásul sorsuk eléggé közismert (ROMÁN2004: 57).

106. Hantos magtára, előttebontásból származó téglák. A szövetkezetek 1990 utániszéthullásával gazdátlanná lettrégi uradalmi épületek pusztu-lása látványos méreteket öltött. A folyamatot gyorsítja, hogy az utóbbi időben divatba jött a használt tégla falfelület, minta kortárs városi építészet egyikesztétikai eszköze.


HÁZÉPÍTÉS – KEVÉS NAGYBÓL SOK KICSI 113

Az átépítések

A lakáskérdést az első időszakban a kény-szermegoldások jellemezték. Új házak aligépültek, leginkább a volt uradalmi épületekátalakításával kísérleteztek. Ez a gyakorlatnem nevezhető újnak, hiszen a telepes fal-vakban már a negyvenes évek első felében isáltalános volt (107. ábra). Újrónafőn pél-dául egy 41x10 méteres alapterületű voltcselédlakban gépszínt, darálót, mázsát, egykisebb műhelyt, csendőrpihenőt, valamint

gépész szolgálati lakást alakítottak ki. A szol-gálati lakásnál még az esztétikai kialakításrais ügyeltek, és a korszakra jellemző romanti-kus íves tornácot helyeztek el a bejárat elé.

Ugyancsak beszédes példa Csökmő-Kó-róssziget volt kúriájának átépítése (108. ábra).A kétmenetes, oszlopsorral ellátott klasszici-záló épület a felújítás után még egy budapestinagypolgári lakásnak is beillett volna. Voltkülön ebédlő, gyerekszoba, vendég- és háló-szoba, valamint fürdő. A kert felőli homlok-zat elé félköríves reggeliző terasz került.

HÁZÉPÍTÉSKEVÉS NAGYBÓL SOK KICSI

107. Átépített cselédlak Újrónafőn az 1940-es évek elején. A földosztás előtti telepes községek nem voltakforradalmian nagybirtok ellenesek, így az uradalmi épületállomány racionális újrahasznosítása sem ütközöttideológiai nehézségekbe.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: Y.318.1. ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS


114 HÁZÉPÍTÉS – KEVÉS NAGYBÓL SOK KICSI

A nem túl tágas konyhát és a cselédszobát kü-lön térsorban helyezték el, hogy ne zavarja azépület reprezentatív jellegét. A telepfelügye-lői munkára egyedül az épület egyik szár-nyában elhelyezett iroda emlékeztet. Azon-ban még ide sem lehet közvetlenül azudvarról benyitni, hanem az előtérben kellvárakozni. Az átalakítás kétségtelenül sok

polgárias elemet hozott az épületbe, ám ez apolgárosodás az úr és a paraszt közötti távol-ság fenntartását szolgálta. Lényegében nemtörtént más, mint hogy a feudális földbirto-kos, intéző, bérlő stb. helyére az állami tiszt-séget betöltő telepfelügyelő lépett.

Ha a két épület után az 1945 utáni át-alakításokra vetünk egy pillantást, úgy rögtön

108. Csőkmő-Kóróssziget telepátépítési rajza telepfelügyelői lakássá az 1940-es évek elején.Az alaprajz a kor polgári igényeitjeleníti meg, tehát az úri közép-osztály életvilágát a paraszti te-lepesekkel szemben.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: Y.244.2 ALAPJÁN SAJÁT SZERKESZTÉS

109. Gazdatiszti lakás megosz-tása Nagyvenyimen (1945). A gazdatisztek épületeit ideigle-nes jelleggel szoba-konyha-kamra beosztású gazdalakásokkáosztották fel.



feltűnik utóbbiak deklarált ideiglenessége.Mivel hosszútávon nem számoltak az ura-dalmi épületállomány fennmaradásával, csaka lehető legegyszerűbb beavatkozásokra szo-rítkoztak. Ám ezekből is kitűnik a rendszeralapvető célkitűzése: a demokratizálódás. Akúriák és tiszti lakok esetében ügyeltek rá,hogy azok ne kerüljenek egyetlen magán-személy birtokába. A nyolc-tíz helyiséggelrendelkező épületekben kiszabott szoba-konyha-kamra lakásokban helyezték el a te-lepfelügyelőt, a tanítót, sőt esetenként egy-egy új gazdát is (E.10.1. 109.; 110., 111.

ábra). Miközben az úri rend lakásait felosz-tották, a cselédlakokban éppen ellenkező elő-jelű változásokat sürgettek. A cselédnyomorszimbólumának számító közös konyhát igye-keztek megszüntetni, és minden családnakkülön konyhát és kamrát biztosítani (E.8.1.,112. ábra). Azonban itt sem törekedtek tar-tós megoldásra. A bejáratokat nem helyeztékát, pedig elvileg lehetőség lett volna elfogad-ható méretű előkerttel rendelkező lakóegy-ségeket is létrehozni. Ehhez annyi kellettvolna csupán, hogy a lakások helyiségeit nekeresztbe, hanem hosszába fűzzék fel.


110. Gazdatiszti lakásmegosztása Alsókisvenyi-men. Az épületben egytantermes iskolát, valamintkét, előszobával ellátott ér-telmiségi lakást alakítottakki. Az iskola-tanítólakás,egészségház-nővérszálló,templom-paplak vegyesfunkció kialakítására a né-pies modern tervezésigyakorlatában is tettek kísérleteket.




A falusiak építészete

Noha az új községek legmeghatározóbb spe-cifikuma a tervezett jelleg, hiányos lenne akép, ha nem vennénk figyelembe a korszakfalusi építtetőinek, köztük az újgazdáknak ahivatalos elvárásoktól többé-kevésbé függet-len építészeti törekvéseit. Már csak azért is,mert a típustervek erőltetése az állam részé-ről főként azzal volt magyarázható, hogy azépítész szakmai elitek nem nézték jó szemmela falvakban uralkodó divatokat. Az új köz-ségekben ezért kezdettől fogva szorgalmaztáka típustervek alkalmazását, igaz, eleinte csakazért, mert a földhivatali dolgozók attól tar-tottak, máskülönben az újgazdák, egy kora-beli hivatalnok szóhasználatát idézve, „vis-kókat” építenének maguknak (A.1.1., E.6.3.,lásd 25. ábra, 73. ábra).

Az építészeknek azonban nemcsak a sze-gényparaszti szokásokkal volt bajuk, de a

falusi társadalmi hierarchia közepét és csú-csát képviselő rétegek orientációs mintáivalis. Padányi Gulyás Jenő 1940-ben ugyan-csak elítélő hangon beszélt a „hengeres pin-gálókról”, akik az építészek tervezte falusikislakásokat „telepingálják (…) darvakkal,flamingókkal, szőlőfürtökkel, rózsákkal,ahelyett, hogy fehérre meszelnék.” (cikk:KODOLÁNYI 1940: 25) Anélkül, hogy esz-tétikailag rehabilitálnánk a pingálók mun-káját, meg kell jegyeznünk, nemcsak a rosszdíszekkel, hanem általában a díszekkel volta probléma. Hiszen Padányi, aki maga is amodern mozgalom gyermeke volt, min-dent feleslegesnek érzett az épületen, aminem tartozott szervesen a funkcióhoz. Ahasonlóan gondolkodó néprajzos GundaBéla egyenesen azt állította, hogy a népiépítészetben a díszítmény eleve csak idegenhatású lehetett: „Az, amit ma annyira né-pinek hiszünk, csak felső máz a paraszti

111. Gazdatiszti lakás megosztása Mélykúton. Az ideiglenesség és átmenetiség beszédes példája,hogy pl. a telepfelügyelő helyett még gazdatiszt szerepel, illetve általában a tény, hogy a falu legjob-ban kereső hivatalnok rétegét önálló ház helyett kicsiny lakásokban tudták csak elhelyezni.




112. Peszéradacs cselédházainak új meg-osztása. Az ideiglenes jellegű átépítéseknéla legfontosabb cél a közös konyha meg-szüntetése volt. Máskülönben nem sokattörődtek az épületben rejlő átépítési lehető-ségekkel, mert már rövidtávon is bontássalszámoltak.




építészetben, a kisnemesség, a polgárság la-káskultúrájának a múlt század közepétőlkezdődő utánzása.” (cikk: GUNDA 1937:102) Mint a modern mozgalom annyi másalapelve, a népi építészetről alkotott felfo-gása is megfellebbezhetetlen dogmakéntrögzült az építész közbeszédben.49

A modern építészek szemében a falusiakszépről alkotott elképzelése messze állt azesztétikai kifinomultságtól. A pingálásokattalán még elviselték volna, reménykedve,hogy a divat múltával visszatérnek a régi fe-hér falazatok. Az egyszerű nyeregtetőből ki-ugró tornyocskák ellen azonban évtizede-ken át folyt a szellemi hadviselés (D.98.1.,113. ábra). Rácz György új gazdáknak ké-szült építési útmutatójában egy fényképet isközöl (RÁCZ 1946: 9). Az épületnek – véli aszerző – már az alapformája is hibás, de iga-zán csúffá a saroktornyok és az oromzat te-

szik. Mintha csak ugyanezt az épületet állí-taná pellengérre évtizedekkel később MajorMáté: „A kép valóban kastélyt ábrázol, mely-nek alapformája négyszögletű, de több ki- ésbeugrás teszi «romantikussá», s egyik sarká-ból sem hiányzik a torony.” (cikk: MAJOR1981: 196)

A huszadik század falusi építészetétmind a modern, mind a népies építészek el-ítélték, a kérdés csak az, honnan számítot-ták a romlást. „A ház tájolása és belső el-rendezése, a házépítés történetének egészfolyamán szerves egység volt. Ez az egységazonban az utolsó fél évszázadban felbom-lott.” (TÓTH 1947: 7) Tóth szerint a „fel-bomlás” nem is a tornyokkal, de még csaknem is a díszítményekkel kezdődött, ha-nem általában a falukép urbanizálódásá-val. Szerinte ugyanis nincs helye falvaink-ban az „L” alaprajzú, két utcai szobás

113. A városi polgárság ízlését tükröző díszes villák megjelenését a falvakban és a kisvárosok falusias utcáiban az építész szakma hangadó elitje egységesen elítélte. (Hajdúböszörmény)



épületeknek, mert azok a paraszti életfor-mától idegenek (u. o. 17., 114. ábra).

Az új községekben folyó állami szerep-vállalás elvi lehetőséget teremtett arra, hogya „rossz” tendenciákat ellenző építészek amindennapi építőgyakorlatba is átültet-hessék elveiket. Ez azonban valóban csak le-hetőség volt. Mert bár a szakmai elit egy-séges volt az egyszerű formák mellettikiállásában, az építőmesterek, falusi építőkés az építész szakma kevésbé hangadó rétegesemmi kivetnivalót nem talált a falu díszí-tőkedvében. A Kál-Kápolna melletti Nagy-úton olyan típusházakról maradtak fennkiviteli rajzok, amelyek teljes mértékbenmegfeleltek a harmincas-negyvenes évekfalusi szokásoknak. A szoba-konyha-kamraalaprajzot meghagyták, az oromzaton és atornácon díszeket helyeztek el. A kétszobásváltozat esetében az utca felől bővítették azépületet, ahogyan az falun amúgy is szokásvolt. Az egyetlen furcsaság az, hogy a tor-nác lerövidült, s így az csak a konyha előttirészen futott végig (Y.262.1., 115. ábra).

A tornác ilyen redukált használata annális inkább feltűnő, mert a népies-modernmozgalom a parasztház esszenciáját, táji ka-rakterét vélte benne felfedezni: „Pest me-gyében a kerek oszlopokat szeretik legin-kább, ahol sok a kő, kőből rakott íves

tornácok a gyakoriak, másutt a faoszlop. AKunságban a tornác két végét be szoktáképíteni egy-egy kamrával, jó az a szerszá-moknak. (…) Építsünk tehát a helyi szokásszerint.” (TÓTH 1947: 25) A nagy kérdéspersze az, hogy a falusi építtetők miért nemvoltak maguk is tisztában a helyi szokások-kal, és miért nem építkeztek eleve hagyo-mányos módon. Valószínűleg azért, mertezek a hagyományos minták azt a parasztilétet szimbolizálták, amelytől kimondva,kimondatlanul, de szabadulni igyekeztek(lásd TÓTH 2010, VALUCH 2004).

A falu persze nemcsak a tornáctól for-dult el, de általában a hosszúháztól is. AGyőr melletti Ikrény új községben a voltcselédek helyi pallérokat alkalmazva sá-tortetős kockaházakat kezdtek építeni (BALASSA M. 2002: 168, 116. ábra). Demég a mintafalunak szánt Besnyőről isfennmaradtak építési engedélyek, ame-lyek egyedi tervezésű, tehát nem típushá-zas villák építéséről tanúskodnak, közvet-lenül a házhelyosztások utáni időkből(117. ábra). A telepítési hivatal engedé-lyezte is az épületet azzal a kikötéssel, hogysátortető helyett utcával párhuzamos nye-regtetőt kapjon az épület, valamint a csí-kozást elhagyva egyszínű maradjon azegész homlokzat. Ám még ez a feljavított

114. Tóth Kálmán, a másodikvilágháború utáni háztervezésegyik vezető alakja nem csu-pán a városi villát, de az utcárabeforduló, majd idővel sorhá-zassá váló beépítést sem láttaszívesen a falvakban.



115. Telepeseknek szánt háztervekKál-Kápolna Nagyútról a harmincasévek végén. Az épületek még teljesmértékben alkalmazkodtak a helyiépítőszokásokhoz, azoktól semalaprajzban, sem a díszítésekbennem igen tértek el.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: Y.262.1. ALAPJÁN A RAJZOKAT HORVÁTHORSOLYA KÉSZÍTETTE



változat is igencsak messze esik a TóthKálmán képviselte ideáltól.

Belépve a kockaházba válik igazán vilá-gossá, miről is szól ez az épülettípus.Ugyanaz a polgári életideál köszön ugyanisvissza, amely nagyobb léptékekben ugyan,de a kórósszigeti kúriánál is megfigyelhetővolt. A kétmenetes épület egyik oldala a„kiszolgáló” helyiségeket, az előszobát, akonyhát és a kamrát foglalja magába, mígaz utcai oldalon két, egymásból nyíló szobatalálható. Erről a megoldásról Major Má-

ténak egyenesen a barokk palota jut eszébe,amelynek térfüzérét szintén egy szimmet-riatengelyre felfűzött ajtósor képezte (cikk:MAJOR 1981: 197). A besnyői házban für-dőszoba még nem épült, mint ahogy annaksem látták szükségét, hogy a kert felé pi-henő teraszt toldjanak az épülethez. Ezekhiányából is látszik, hogy a korai kockaházelsősorban formai utánzása volt a polgáriéletideálnak, miközben a porta egészébenparaszti maradt (lásd TÓTH Z. 1976, 118.,119. ábra).

116. Jellegzetes sátortetős kockaházak a háború utáni évtizedekből. A kockaház a polgári lakásideál falusimegfelelője. A hátsó traktusra szerveződnek a kiszolgáló helyiségek, a kényelmes fürdő, a tágas előszoba,míg az utcai oldalra egymásba nyíló „barokkos térfüzér” kerül. A polgári életmód egyéb kellékei, például a kerti terasz azonban még hiányoznak.

KÉP FORRÁSA: TÖMÖRY 1979 : 77



Ez a kettős kötődés, amely életmódjá-ban paraszti, orientációjában már inkábbvárosinak volt mondható, korábban a tisz-taszoba kapcsán éreztette hatását a vidéképítészetében. A tisztaszoba jelenségével amodern építészek nem tudtak mit kezdeni.Racionális gondolkodásmódjuktól teljesenidegen volt, hogy a lakásban kihasználatla-nul maradt holt terek keletkezzenek. Ho-lott – s erre éppen Veres Péter hívta fel a fi-gyelmet – a tisztaszoba a maga módjánracionális jelenség volt (cikk: VERES 1961:209). Azt a célt szolgálta, hogy legyen a pa-raszti háztartásnak olyan helyisége, amelyszó szerint tiszta maradhatott a házkörülimunkával óhatatlanul együtt járó sártól éspiszoktól. Ha jobban belegondolunk, ha-sonló dilemma ez, mint az elmaradottságszinonimájaként kezelt udvari árnyékszékkérdése. A maga logikáját követve ugyanisjogos az igény, hogy ezt a funkciót ne a la-kás belső terébe helyezzük el, ahol többekközött az evés is zajlik. A civilizációs ké-nyelem és a paraszti racionalitás tehát nemminden esetben egyezett.

A kockaház falun óriási változást ho-zott, de csak külsőleg. Míg ugyanis a régiparasztházban csak egy szobát nem hasz-náltak, a negyvenes-hatvanas években gyak-

117. R. J. és nejének épülőháza Göböljáráson (Besnyőn)1947-ben. A Szűcs István je-gyezte házterv négyzetes alap-rajzú városi épületet ábrázol. A földművelésügyhöz rendelt Országos Műszaki Hivatalnaknem volt kifogása a népiesneknem nevezhető terv ellen. Mó-dosította ugyanakkor a tetőfor-mát, áthúzta a csíkozást, illetveoldalhatárra helyeztette azépületet.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: Y.928.4. UTÁN ÚJRARAJZOLVA

118. A kockaház és a régi hosszúház természetesegybenövése. Az első házrész teljes egészében vá-rosias, ám a ház élete jellemzően nem itt, hanem ahátsó nyári konyhában zajlott.

KÉP FORRÁSA: TÖMÖRY 1979 : 79



ran az egész házat lakatlanul hagyták, vagylegfeljebb aludni jártak be. Az első kocka-házak valóságos „tisztaházak” lettek, ame-lyek mellé nyári konyhát húztak föl, és on-nan működtették a háztartást (TAMÁSKA2008: 105). A modern építészek által ter-vezett parasztporták zömének is ez lett asorsa. Már csak azért is, mert az 1945–49között született tervek egyáltalán nem szá-moltak a kettős életmóddal, így a nyárikonyhával sem. Ez pedig oda vezetett, hogya falusiak korrigálandó a hiányt toldások-kal és hozzáépítésekkel kezdték kiegészí-teni az eredeti beépítést (lásd 147. ábra).

Mivel mind a nyári konyha, mind akockaház, különösen annak tornyos válto-zata ellentétes volt a szakmai ízléssel, azépítészek szinte állandóan panaszkodtak a

hatósági ellenőrzések hiánya miatt(D.98.1.). Tóth János egy országos vizsgá-latra hivatkozva szomorúan nyugtázta,hogy „a falukép züllik: kontárok építkez-nek. A megfelelő hatósági ellenőrzés hi-ányzik.” (TÓTH 1961: 50) Aggasztó ten-denciaként értékelték, hogy a tornác szinteteljesen megszűnt, az emberek nem törőd-tek a helyes tájolással, a fehér meszelés rit-kaságszámba ment, mindenki ott építkezetta telken belül, ahol kedve tartotta. A be-számolóból kibontakozó kép szerint, a hu-szadik század második felében a falusiakváltak a népi építészet, sőt általában a ren-dezett falukép legnagyobb ellenségeivé.

A falukép széthullása pontosan tükrözteazt a változást és bizonytalanságot, ami a vi-déket jellemezte (BALASSA M. 2002: 14).

119. Kockaházak Kisszálláson.Különösen az alföldi új közsé-gekben dominálnak a kockahá-zak. Itt ugyanis a földosztáshozkapcsolódó tanyaépítési hul-lám miatt a zárt községek ki-alakítása évtizedeket csúszott.



A helyzet összevisszaságát mi sem jelzi job-ban, minthogy az ötvenes évek kollektivi-zálásának idején az új községekben előírt tí-pustervekben az önálló parasztigazdálkodás igényei köszönnek vissza. Hainnen közelítünk a problémához, úgy aztkell mondanunk, hogy a falusiak sokkalreálisabban mérték fel a helyzetet és általá-ban az egyéni termelés jövőjét, mint az épí-tési hatóságok.

Kétségtelen, hogy a falvak népe, amintmód volt rá, visszatért az egyéni gazdálko-dáshoz, illetve a hatvanas évektől a háztájifelé fordult. Ez a helyzet azonban átmenetvolt csupán. A paraszti létben szocializáló-dott falusiak, más eszköz hiányában, pa-raszti munkabírásukkal igyekeztek megte-remteni a következő generáció anyagiboldogulását. Az utóparasztosodás azon-ban nem kívánt többgenerációs mintáválenni. Akkor érezték az emberek sikeresnek,ha az így termelt plusz jövedelemből a fel-növekvő gyerekeiket a városi munkás, szak-munkás pályákon tudták elindítani (MÁR-KUS 1979: 254). A városhoz valószorosabb kötődés igénye az építkezésekbenis megmutatkozott. Nem véletlen, hogy akockaház közvetlen mintáit az elővárosokmunkáskerületeiben lelhetjük fel (BA-LASSA M. 2002: 171).

Népies modern

Az új falvak építészete – az ötvenes évek vé-géig legalábbis – más utat járt be, mint azimént vázolt vidéki urbanizáció. Az új köz-ségekben az országos átlaghoz képest sok-kal erőteljesebben érvényesült az építészektervező és ellenőrző szerepe. A feladat vo-lumene és egyidejűsége pedig lehetőségetadott arra, hogy az építészek településszintűalternatívát mutassanak fel az elővárosokbólérkező hatások ellenében.

Az új községeknek szánt tervek a negy-venes évek népies irányvonalát vitték to-vább. Ez a népiesség – mint azt fentebb be-

mutattuk – távol állt a 20. század első felé-nek romantikus felfogásától. A népi építé-szetből átvett arányok és alapformák a mo-dern mozgalom alapelveinek vidéki(magyar) környezetbe illesztését jelentet-ték. Ezért, hogy ezt az irányzatot a népiestörekvéseken belül elkülöníthessük, különnévvel, a népies modernnel fogjuk illetni.S míg a korai negyvenes évek ONCSA-tervei még hangsúlyozottabban voltak né-piesek, mint modernek (például napsugár-díszes deszkaoromzat, tájjellegű tornácok),az évtized fordulójára a modern szellemi-ségű puritán anyagkezelés vált dominánssá.Az ötvenes évek végére a magyar falu népiesízlésű megújhodásának eszméje lekerül anapirendről, noha búvópatakszerűen to-vábbra is része marad a magyar építőmű-vészetnek (HADIK 1992: 31, PERÉNYI–FARAGÓ–MAJOR 1962: 181, 182).

A népies modern alapelveit VörösmartyKálmán 1941-ben, az ONCSA-házakatméltatva a következőképpen határozta meg:„Éppen úgy semmi hely itt a vasbetonszer-kezetek adta formáknak, mint a lapos tetőmotívumának, vagy a többszínű vakolat sok-szor igen zagyva mondanivalóinak, de aszűrhímzés díszítő elemei, vagy a mézeska-lács-építészet sem teheti magyarrá és népiesséa homlokzatot.” (cikk: VÖRÖSMARTY 1941:37) A helyfüggetlen modernitást és roman-tikus népiességet egyszerre elutasító, valójá-ban persze mindkettőből merítő építészetiprogram a háború éveiben még nem voltforradalmi, különösen nem nagybirtokelle-nes. A népies tervezés elsősorban nemzetikérdés volt, amely kifejezte a „szociális, kol-lektív gondolatot”, és segítette a „születő újMagyar Birodalmat” (u. o. 33, 38). Az ON-CSA-telepítésekhez kapcsolódó nemzeti re-torika miatt a baloldali építészek 1945 előtthallani sem akartak a modern építészet és anépi hagyományok összekapcsolásáról. Ma-jor Máté a Tér és Formában leszögezte, hogy„egy körzővel-vonalzóval szerkesztett pa-rasztház nem népi”, majd a fábiánsebestyéni



mintaházak kapcsán szorgalmazta, hogyazok „csekélyke alaprajzi többlete” helyett, akortárs nemzetközi áramlatokból táplál-kozva kellene megújítani a magyar vidéket(cikk: MAJOR 1943: 21). Ugyanitt Gra-nasztói Rihmer Pál ötletekkel is szolgált egyamerikai sorházas farmtanya és a már emle-getett Le Corbusier-féle utópisztikus „villagecoopératif ” modelljének bemutatásával(cikk: GRANASZTÓI 1943 a, b, lásd 63.ábra). S hogy mennyire nem szakmai kér-désekről szólt a vita, mutatja, hogy az egy-szerre baloldali és modern hívő Molnár Far-kas hirtelen politikai pálfordulása után, anemzeti tábor tagjaként egy dévaványai te-lepes ház erejéig népies modorban alkotott(BEREY 1978: 445).

Miután pedig az új rendszerben MajorMáté elsődleges véleményformáló szerepbekerült,50 a faluépítés népies útját sem láttaannyira elvetendőnek, mint korábban. Azáltala is szerkesztett Új Építészet51 különszámban foglalkozott a vidék kérdésével(1947/7). Ebben már csak egyetlen cikkerejéig éri kritika a népies típusterveket:„A gyakorlatban felmerülő megoldások ál-talában az eddigi tervek továbbcsiszolásátjelentik, és szemmel láthatóan azt a hitetkeltik, hogy a parasztház (…) úgy a leg-jobb, ahogy van.” (cikk: BENKHART 1947:165) Benkhart cikkével kapcsolatban aszerkesztők külön jegyzetben látták szük-ségesnek megjegyezni, hogy adott helyzet-

ben a népi lakóház alapformájának átvételeaz egyetlen reális út a magyar vidék előtt.Egy másik írásban Borbíró Virgil világossáteszi, hogy a modern építészek ellenszenvea népies tervezéssel kapcsolatban szinte ki-zárólag annak nemzetiként való felhaszná-lása miatt következhetett be: „a szellemieltévelyedés szinte meglepő színbe hozzaazt a kísérletet, hogy (…) ismét a falusiépítészeti formák felé fordulunk, és a pa-raszti építőmódszereket akarjuk alkal-mazni.” (cikk: BORBÍRÓ 1947: 138) Ez-után kifejti, hogy a modern építészet és anépi gyakorlat tulajdonképpen egyazonépítőelvet jelent, hiszen mindkettő szerény,szigorú és funkcionális.

Az 1945 utáni népies építészet mellettiérvrendszernek az alappillére, hogy a pa-raszti építőhagyományra, mint a nemzet-közi modern építészet történeti felmenőjéretekint: „Egyszerű alaprajzi tömegek, tago-latlan tetőforma, egyensúly, de nem erő-szakolt szimmetria, árnyékhatás: eresz,mély tornác, keretezés nélküli ablaknyí-lások stb.” (TÓTH K. 1947: 28) Minthacsak egy korabeli modern épület laudáció-ját olvasnánk. A már sokat idézett RáczGyörgy mindenkinél direktebben muta-tott rá a népies modern szellemi bázisára:„Vegye tudomásul mindenki: a magyar pa-rasztház alapformája, a hosszú, oszlopostornácos elrendezés a legmodernebb egészEurópában.” (RÁCZ 1946: 10)

120. Vákár Tibor falusi házának homlokzati rajza,amelyet az Újjáépítési Minisztérium pályázatára kül-dött be. Az erdélyies épületet a zsűri bizonyára túl-zottan romantikusnak ítélte, erre utal legalábbis,hogy nem kapott díjat.

TERV: VÁKÁR



A modern és a népi egybemosása épp-annyira volt a nemzeti gondolatot helyette-sítő legitimációs eszköz, mint építészetiprogram. A tervpályázatokon ugyanisrendre elbuktak azok az építészek, akik arégi módon kezelve a feladatot, nemcsak alegegyszerűbb tömegformákra, de a díszí-tőmotívumokra is hangsúlyt fektettek. Afolyóiratok nem is közölték ezeket a terve-ket, így csak véletlenül maradt fenn VákárTibor egy rajza, amely meredek, középütthajlásszöget váltó erdélyies tetőzete miattbiztosan nem számíthatott a korabeli ítészekelismerésére (VÁKÁR 2008: 87, 120. ábra).

A népi építészet díszítőkedvének, illetveromantikus értelmezésének a radikális el-utasítása újdonságot jelentett a korábbiONCSA-házakhoz képest, amelyek ki-mérten bár, de felhasználták a helyi díszí-tőmotívumokat (tornác, tetőoromzat). Anegyvenes évek második felében dogmati-kus következetességgel harcoltak a díszítő-

elemek romantikája ellen. Janáky Istvánamúgy nagyra értékelt földműves háza kap-csán Kozma Lajos reményét fejezte ki, hogya jövőben eltűnnek majd mindazok a „ro-mantikus apróságok”, mint például az ut-cai tornácbejáró íves áthidalása vagy a zsa-lugáterek szív alakú kivágása, amelyek „anépies stílus dekoratív felfogásából” ma-radtak hátra (cikk: KOZMA 1947: 149, terv:JANÁKY 1947, 121. ábra). Ugyanitt Kozmaarról elmélkedik, hogy az „új tárgyilagos-ság” éppen azok után az alapformák utánkutatott, amelyeket a régi falusi ház régótaismert, mert „ha a régi falusi házról azamúgy sem szervesen alkalmazott cifrasá-gokat levesszük, amelyek – mint ismeretes– az úri építkezés hatása alatt keletkeztek,megmarad a falusi ház dísztelen funkcio-nális és szerkezeti formája.” (u. o. 142) Innen már csak egy lépés, hogy megálla-pítsa: a magyarság eredendően „konst-ruktív” szellemiségű (u. o. 143). Végül

121. Janáky István: telepes ház. A beépítés sajátossága a parasztudvartól elkülönülő kert, illetve az istállókmegközelítését szolgáló kocsi behajtó. A tornác íves lezárása, a zsalugátereken látható szívecskék némi dekoratív romantikát visznek az összképbe.

TERV: JANÁKY



Kozma kétszer tíz pontban összegzi a he-lyes tervezési alapelveket. A legfontosab-bak ezek közül, hogy az alaprajzban a tö-mör téglány az ideális, elengedhetetlen alakórészek és a konyha elkülönítése, töre-kedni kell a takarékosságra és a helyi anya-gok felhasználására, valamint a helyes tá-jolásra (u. o. 145).

Kozma imént ismertetett írása, amelyegyébiránt az általa rendezett vándorkiállí-tás anyagát mutatja be, a legrészletesebb ésegyben leginformatívabb összefoglalója az1946–47 között zajló tervezési időszaknak.Az építészek aktivitását magyarázza, hogyelőbb az OFT, majd rövid időre rá az Új-jáépítési Minisztérium is kiírt egy-egy pá-lyázatot (cikkek: HEGEDŰS 1947: 10, PREISICH 1947: 11). Egyedül a minisztéri-umi kiírásra mintegy 450 pályamunka ér-kezett (u. o.). Sajnos a pályamunkákat nemsikerült megtalálni. A szakfolyóiratokbanmegjelent győztes tervekhez képest a mi-nisztérium iratanyagában alig találni pluszinformációt (levéltári forrás: U.32.1.). A bí-rálóbizottság szakmai összetétele azonban

figyelemreméltó. A minisztérium két kép-viselője mellett a népjóléti, a földművelé-sügyi tárca, az országos építésügyi kor-mánybiztos, a Műegyetem, a MÉMOSZ(Magyarországi Építőmunkások OrszágosSzövetsége), a Budapesti ÉpítőmesterekIpartestülete és a Parasztszövetség is dele-gálhatott tagokat.

Ha figyelembe vesszük a pályázók nagyszámát, úgy a kutatás során a szakmai fo-lyóiratokban, illetve a levéltári anyagokbantalálható hatvan-hetven név csak a töredé-két jelenti a faluépítés ügyében megmoz-duló építészeknek és építőknek. Olyanokis aktívan bekapcsolódtak a tervezésbe,akikről elsőként nem a falu juthatnaeszünkbe, mint például Farkasdi Zoltán,Ivánka András vagy Zalaváry Lajos. Más-részt fontos hangsúlyozni, hogy a háborúutáni vidéknek szánt tervek között a népiesmodern nem az egyetlen irányzat volt.52

Dominanciája azonban megkérdőjelezhe-tetlen, ami abból is látszik, hogy az új köz-ségek lakóházai nagyrészt ennek jegyébenszülettek meg.

122. A Gádoros-csoport telepes ház terve. Az alapötlet a népi építészetből származik. Főként Békés megyé-ben, például Tótkomlóson találni hasonló házakat, ahol az istálló felett terménytároló kamrákat alakítottak ki.A terv lakóhelyiségei azonban sokkal differenciáltabbak, mint egy korabeli parasztházban.

TERV: GÁDOROS



A népies modern nem csupán építé-szeti, de társadalmi program is volt. Sajátostörténeti küldetéstudatára jellemző, hogy azÚjjáépítési Minisztérium győztes pályáza-tainak bemutatásakor Hegedűs Béla – egyépítésztől egyáltalán nem magától értetődőmódon – a házak életmódra gyakorolt ha-tásából indult ki. Szerinte éppúgy helyte-len, ha az építész a paraszti életformát a ko-rabeli nívóján akarja meghagyni, mint hasaját polgári világát erőlteti a vidékre. Jómegoldásnak egyedül a középutat tartja,amelyet főként Kotsis Endre, a Gádoros-

csoport, valamint Rácz György terveibentalált meg (cikk: HEGEDŰS 1947: 10, 122. ábra).

A magasra értékelt tervekben visszatérőmotívum a szoba-konyha-kamra soros el-rendezés jelentős átszabása, amely ötletugyan már 1945 előtt is felmerült, de mégnem vált általánossá (123., 124. ábra, terv:RÁCZ A., PREISICH). A soros térfűzés hibájavolt, hogy emiatt a konyha rossz megvilá-gítást kap, miközben a kamra egy esetlegesbővítés útjában áll. Megoldásként a kö-zépső helyiséget nem haránt, hanem hosz-

123. Rácz György növekvő falusi háza. A konyha hosszanti megosztása már az ONCSA-házak tervezésénél megjelenik.

TERV: RÁCZ (A)


124. Preisich Gábor és Gádoros Lajos: a falusi ház alapraji vizsgálata. A népies modern jóval többet akart,mint visszahozni a régi falusi építőszokásokat. A vidéki lakóházépítés egészét revízió alá vette, így az évszá-zadok alatt berögzült helyiségkapcsolatokat is.

TERV: PREISICH




szában választották el, aminek köszönhe-tően a konyha az eddigi ajtón túl egy abla-kot is nyert (RÁCZ 1946: 14, cikk: VÖRÖSMARTY 1941: 38). Külön nem em-lítették, holott előnyként jelentkezett az is,hogy a kamra az északi falhoz került, teháta leghidegebb rész kifűtése vélt elhagyha-tóvá. Talán azért nem hangsúlyozták ezt anyereséget, mert a vizesblokknak is csakitt találtak helyet, ami pedig igényelt volnaegy kis meleget. De nem csak a konyha ésa kamra viszonyát fogalmazták át, hanemaz első szoba szerepét is. Mivel úgy vélték,a napfényessé tett konyha immár nappalitartózkodásra alkalmas lakókonyhává vált,az első helyiségből bátran leválasztható aháló, vagy legalább egy-egy hálókamra.Mindez komoly lépés volt a kétmenetesség

irányába. S hogy a hálóhelyiségeket minélkényelmesebben lehessen elhelyezni, azépület szélességét igyekeztek a lehető leg-jobban kihúzni. A méretbeli megkötésekmiatt (maximum 40–50 négyzetmétereseklehettek a lakások), hátul lecsíptek a házból,míg végül a legtöbb terven egy tömör, tég-lány épület látható a hagyományos hosz-szanti alapforma helyett.

Érdekesen alakult a tornác sorsa is, amelyannak ellenére kezdett kikopni a ház mellől,hogy funkcionális szerepét a modern építé-szet sosem kérdőjelezte meg. A tornácotugyanis „tárgyilagos” szerkezeti-esztétikaielemnek tekintették, amely az utcai frontzártságát az „udvar felé játékos derűvel oldjafel” (VÖRÖSMARTY 1947: 179). A népiesmodernben szokatlan „játékos derű” azért

125. Dávid Károly falusi háza. Ritkaság, hogy az építészek házain a tornác teljes hosszában végigfusson, mintahogyan a kő homlokzat is, amely itt az utca felé érdekes támfallal egészül ki. A teljes ház hosszában végigfutólakókonyha ötlete ugyanakkor olyannyira merész, hogy a gyakorlatba semmilyen formában sem került át.

TERV: DÁVID



volt megengedhető, mert a tornác nagyon isszükséges részét képezte a falusi otthonnak:„munkahely (…), amit olyan szélesre kelltervezni, hogy arra idővel bővülhessen aház”. (KOZMA 1947: 144)

Ennél a megállapításnál érdemes egy pil-lanatra megállni, hiszen remekül illusztráljaa népies modern gondolkodásmódját. Atornácot, mint díszítőelemet azért nem tá-madták, mert például a vakolatdíszítéssel el-lentétben praktikus megoldásnak tartották.Azt azonban figyelmen kívül hagyták, hogymaga a tornác a hagyományos népi építé-szetben társadalmi státuszjelző szereppel is

bírt. Az 1800-as évek közepén „a parasztság(…) a tornácban találta meg vágyainak, abirtokos nemesi életforma elérésének hatá-sos kifejezését”. (BARABÁS–GILYÉN 2004:126) A tornác tehát a maga korában ugyan-olyan társadalmi funkciót töltött be, mint a20. században az eklektikus, szecessziósmintákkal feldíszített utcai homlokzat, atisztaszoba vagy éppen a tornyocska. Hasz-nálatukkal a paraszti építtető a korszerű-ség, konkrétan a városi minták iránti elkö-telezettségét fejezte ki (BALASSA M. 1989:43, TAMÁSKA 2011: 116). A magyar építő-hagyományokban pusztán a „konstruktívszellemet” kereső modern építészek az ilyes-fajta, építészeti szempontból irracionális-nak tűnő, de társadalmilag igen fontosszempontokról nem akartak tudomástvenni.

Az már a tervezés következő lépcsőfokavolt, hogy a „tornácot, mint munkahelyet”,amely „a bővülés” potenciális tartaléka volt,nem futtatták végig a ház teljes hosszán, ha-nem a belső tér növelése érdekében az utcafelőli részen eleve beépítették. Ez alól a ten-dencia alól kivételt jelent ugyan a „roman-tikus apróságoktól” sem mentes Janáky Ist-ván-féle ház, illetve Dávid Károly kőháza,ám ezek nem tartoztak a népies modern fősodorirányába (125. ábra, lásd: 121. ábra).A tornác bekebelezésére egyébiránt már azONCSA-házaknál is akadt példa (terv: AN-TAL, lásd 43. ábra), de általános gyakorlattácsak a második világháború után vált. Si-ettette a folyamatot, hogy az új országosépítési szabályzat minimum három lakó-helyiséget írt elő, amit a szűk alaprajzi ke-resztmetszetek mellett nem is igen lehetettvolna másképpen teljesíteni (cikk: VÖRÖS-MARTY 1947, terv: HEGEDŰS, NÉMETH,PREISICH–GÁDOROS, RÁCZ (B), ZÖLDY,126., 127. ábra).

A népies modernet a népi tradíció nemfeszélyezte. Magabiztosan szabták át a pa-raszti térszervezés szoba-konyha-kamra hár-masságát, új helyiségeket és funkciókat kre-

126. Zöldy Emil hatszemélyes falusi lakóháza. A ter-vezett népi lakóház a hagyományos portával szem-ben, amely inkább hosszában, vagy „L” alakban bő-vült, sokkal tömörebb helyiségszervezésbengondolkodott. Ennek eredménye a tornác részbenivagy teljes beépítése, ami végül négyzetes alapraj-hoz vezetett.

TERV: ZÖLDY



áltak. Egy magasabb civilizációs szintet kí-vántak a falunak biztosítani, városias tere-ket, ahol „nemenként elkülönített háló,mosdófülke, tágasabb, konyhával egybe-épült nappali” állt rendelkezésre (TÓTH1947: 23). Voltak azonban, akik még to-vább mentek, és a parasztház burkába ké-nyelmes városi lakást álmodtak, előszobá-val, reggeliző terasszal (terv: IVÁNKA,SCHÄFFER, 128., 129. ábra). Szintén a mo-dern építészet által képviselt városi nap-fényideált szolgálták a széles, nagy abla-kok. A jó benapozású lakás szükségességét

illetően kételyek is megfogalmazódtak.Eszerint a földművesek amúgy is sokat van-nak kint a szabadban, így a szobában nemigénylik annyira a fényt, mint a városimunkásság (RÁCZ 1946: 37). Voltak aztánegészen nehezen megindokolható ötletek is.Így például kérdéses, hogy szokatlanságántúl miért kerülhetett a legjobb tervek so-rába egy olyan elképzelés, amely a soroselrendezést teljesen feladva keresztben vágtaát az épületet. Emiatt ugyanis a hálószobákablakai a szomszéd telekre nyíltak, miköz-ben az udvar felé hosszan elnyúló „csőnap-

127. Hegedűs Béla falusi lakóháza. Az alapformanégyzetes, de a lakókonyha toldaléka nem foglalja ela tornác teljes szélességét, így némileg oldottabb a tömeghatás. Úgyszintén figyelemre méltó a tetősík megtörése az udvar felé, amely a népi lakóházak hozzátoldott tornácaira emlékeztet.

TERV: HEGEDÛS



pali” keletkezett (terv: DÁVID, lásd 125.ábra). Feltehetően nem is ezért, hanem szi-gorú külső tömegkezeléséért nyerte el a bí-rálók tetszését.

Ha egymás mellé tesszük a különfélealaprajzi elrendezésekkel operáló házakat,azt tapasztaljuk, hogy a külső tömegkikép-zés szinte mindegyiknél ugyanazt a klasszi-kus falusi házformát célozza meg: a fekte-tett hasábra boruló egyszerű nyeregtetőt,jobbára felfalazott, ritka esetben deszkávalborított vértelekkel. Az épület alaptömegétigyekeztek az istállók felé is továbbvinni, éssemmilyen módon sem megtörni. A népiépítészetben sok helyütt általános gyakor-lat helyett, miszerint az istállók, ólak, fé-szerek felé lépcsőzetesen visszalép a tetőge-rinc, a lakóháztól a disznóólig egységesfedélszéket képzeltek el (130., 131. ábra).Kifejezetten ritkaságnak számított, ha va-

laki a melléképületeket keresztben, netán azeredeti épülettől elválasztva tervezte meg(terv: HEGEDŰS, JANÁKY, lásd 121., 127.ábra). Általában a lakás és a melléképületekközé helyezték el a kocsiszínt, azzal a meg-fontolással, hogy ott idővel egy újabb szobaépülhet majd. A mindent egy tető alá elvemiatt ugyancsak tekintélyes tömbméretekkeletkeztek, amelyek voltaképpen a „sáv-házak” ideálját valósították meg falun, per-sze kisebb léptékben és lapos tető nélkül.Az ONCSA-házak tájjelleget kiemelő kü-lönböző tetőformái teljesen eltűntek, a tor-nác dísztelen oszlopsorrá egyszerűsödött,hogy minél kevésbé törje meg a szögletesgeometriai alapformát. A két világháborúközötti időkre oly jellemző hangsúlyos kő-lábazatokat, amelyek a bejárat körül a térd-falak magasságáig is felérhettek, mint ro-mantikus elemet fokozatosan elhagyták

128. Ivánka András telepes háza. A reggeliző terasz bizonyára kedvelt tartózkodási helye lett volna egy városinyaralóvendégnek, mint ahogyan a konyhából kis ablakon át kiszolgált ebédlő is inkább városi, mint vidékiéletmódot feltételez.

TERV: IVÁNKA



(kivéve: terv: ZÖLDY, lásd 126. ábra). Hom-lokzati díszítésként csak a padlásszellőzőkés a zsalugáterek jöhettek szóba. A zsalugá-terek gyakori alkalmazása annál meglepőbb,mert a mintának tartott magyar népi építé-szetben nem számított gyakori elemnek. Fel-tehető, hogy a modern bűvöletében dol-gozó építészek fantáziáját az a lehetőségragadta meg, hogy az ablakok az egymássalösszeérő nyitott zsaluszárnyakkal „sávab-lakra” emlékeztető motívumot rajzoltak ahomlokzatra (terv: IVÁNKA, GÁBOR, lásd128., 131. ábra).53

A népies modern nemcsak a paraszt-ház térrendszerét és esztétikai hatását kí-vánta megreformálni, de szerkezetét és

anyaghasználatát is. A legalább 80 centi-méter mély alapozást éppúgy evidensnektekintették, mint a padlószigetelést, amelyrévén megszüntethető volt a földpadlórossz gyakorlata (RÁCZ 1946: 36). A vá-lyog feljavításaként felmerült a cementtelmegerősített „vertföld beton” ötlete is(cikk: PERCZEL 1947: 157). Különöshangsúlyt fektettek a fafelhasználás mini-malizálására. Szabványosították a fedél-székeket, sőt még előre gyártott vasbetonszarufákkal is kísérleteztek (cikk: BOR-BÍRÓ 1947: 140). A racionális anyagfel-használás, a szabványosítás és típusterve-zés a korszak egészét áthatotta (SAÁD1985: 258).

129. Schäffer Ferenc: földműves ház. A tornác a hagyományos parasztházban éppannyira volt rangjelző, mintközlekedő és pihenőtér, ezért azt az utca felől indították. Itt azonban a jó benapozás érdekében a konyha abla-kát nem árnyékolja semmi. Hátul ellenben esőtől védett átjárót találunk az istállók felé, ami a népi építészet-ben, ha nem is ismeretlen, de nem mondható általánosnak.

TERV: SCHÄFFER



Az 1949-es fordulat kihatott a falvaképítésügyére is, bár az átmenet lassúbb volt,mint a politikai életben (HADIK 1987: 30).Jellemző momentuma a szemléletváltás-nak, hogy a frissen felállított Tanyai Ta-nácsnak készített jelentésében Perczel Ká-roly emeletes házakból álló kolhozfalvaképítését szorgalmazta (HAJDÚ 1990: 108).Szintén beszédes, hogy az 1949-es típustervkatalógusban már sok a négyzetes alaprajz.A kérdés ezek után csak az volt, meddig ra-gaszkodnak a tervezők, illetve építtetők anyeregtetőhöz. Turányi László 1952-es szö-vetkezeti munkáslakása például majdnemtökéletes négyzet alaprajzú, de még meg-tartja a nyeregtetőt, sőt egy lopott tornácot,valamint egy romantikus esőbeállót is hoz-zátold az épülethez (terv: TURÁNYI, 132.ábra). Az 1959-es falusi kislakástípusok-

ban azonban már általános a sátortető, il-letve az új formák iránti vágy (133., 134.ábra).

A kockaházak alaprajzát eredendően avidéki értelmiség számára tervezték, de amezőgazdasági munkássá lett falusiak kö-rében lett igazán népszerű (terv: RÁCZ (D)135. ábra). Benne találkozott a hatalomparasztellenessége és a parasztok körébenrégóta meglévő városi orientáció igénye. Akockaházak gyors terjedésével54 szemben anépies modern csak szigetszerű pontokattudott meghódítani, mint például a máremlegetett gépállomásokat, Hortobágyotvagy Új-Mohácsot, amelyet 1956-ban azárvíz után teljesen újjá kellett építeni (for-rás: VÍG: 1956, lásd 97. ábra, 136. ábra). Aszigetszerű pontokhoz tartoztak az 1945után létesített telepes községek is.

130. A népies modern viszonylag egységes épületkiképzésben gondolkodott, a hosszúkás alaptömbre borulónyeregtetőben. Az olyan, a népi építészetben általános megoldás, mikor is a sorosan kapcsolódó melléképü-letek tetőgerince lépcsőzetesen visszalép, egyáltalán nem bukkan fel a tervekben.



131. Gábor László és Lévay Andor földműves háza. A mindent egyetlen tető alá hozó megoldások végered-ményben hosszúkás vidéki sávházakat eredményeztek. A szinte egymásba érő, sávablak hatást keltő zsalugá-terek további lehetőséget teremtettek a modern építészet formanyelvének vidékre csempészésében.

TERV: GÁBOR—LÉVAY

132. Turányi László termelőszövetkezeti lakóházterve 1952-ből. Az alaprajz a népi építészettől telje-sen idegen, főként, ami a hálókat felfűző folyosót il-leti. A nyeregtető azonban még a régi falut idézi, az esőbeálló timpanonja pedig a korszak szocreálépítészetének jellemző gesztusa, noha például a Göcsejben ennek a formának is megvan a maga népi előképe.

TERV: TURÁNYI



A telepes ház

Az előző fejezetben bemutatott, 1946–1947-es pályázatok győztes házterveihez ké-pest a telepes házak köre jóval szűkebb volt.Az új falvak ügyét kezdettől fogva áthatottaa típustervezés gondolata, ami miatt nemvolt szükség túl sok egyéni tervezőre.55

A tervekhez a kiviteli és engedélyezési do-kumentumokon túl távlati rajzok is készül-tek, hogy az építtetők könnyebben tudjanakválasztani (cikk: VÖRÖSMARTY 1947: 227,137. ábra). A felajánlott épületek, akárcsaka pályázaton győztes telepes házak, három la-kószobásak voltak (terv: BRÓZ, GÁBOR, NÉ-METH, 138., 139. ábra). Az utcai helyiségeta népies modern építészet szellemében há-lóhelyiségekre osztották fel, a lakókonyhátpedig a második, a tornácról nyíló helyi-ségben alakították ki.

A megkérdezett idős falusiak úgy emlé-keznek, hogy az OTP-kölcsönök folyósítá-

sához két terv közül lehetett választani(mindkettő tornác nélküli volt) attól füg-gően, hogy ki mekkora házat akart. Má-tyásdombon az egyes típus egyszobás, alap-területe kb. 6,5x9 méter. A kettes valamivelszélesebb, így a 8 méteres homlokzat mö-gött két utcai szoba is elfért. Ez a tornácnélküli, viszonylag széles oromzatú épület-típus más helyszíneken is elég gyakori,56

így joggal tekinthetjük az új községek leg-jellegzetesebb házformájának. Ugyancsakjellegzetesek az épületek nyílászárói (140.ábra). A tipizálás érdekében minden ab-lakméretet 48x48 centiméteres szemekbőlállítottak össze. A kétablakos házak 2x3szemes álló ablakot kaptak, az egyablakosoknégyzeteset 3x3 szemmel (ezeket lehetettkésőbb a legkönnyebben kicserélni háro-mosztatú típusablakra). Az ablakszemekméretéhez azonban nem csak a magánhá-zaknál, de a középületeknél is ragaszkodtak(141. ábra). A háború utáni faluépítésnek ezta karakteres vonását azonban lassanként el-tünteti az idő, pontosabban a modern hő-szigetelő ablakok divatja (142., 143. ábra).

Az építési munkálatokban nagy szerepjutott az újgazdák munkájának, amelyért„cserébe” a maguk ízlését is belecsempész-ték a típustervekbe. Ha az eredeti építke-zésnél erre nem is mindig nyílt alkalmuk,a későbbiekben maguk dönthettek a hom-lokzatok módosításáról, sőt az alapformabővítéséről is (144., 145., 146. ábra). Két-fajta bővítési modellt különböztethetünkmeg. Jellemző előfordulásuk szerint az egyi-ket mátyásdombinak, a másikat nagykará-csonyinak fogjuk hívni (147. ábra).

A mátyásdombi modell a telepes ház ésa mellé felhúzott nyári konyha összenövé-sét jelenti. A nyári konyhát az eredeti épü-let bejáratával szemben, attól öt-hat mé-terre helyezték el. Később a nagy házbejárata előtti esővédő helyébe zárt veran-dát emeltek. Ily módon a két épület közöttcsupán néhány méternyi szabad hely ma-radt. Végül a későparaszti nyári konyha és

133. Hervai Hugó bővíthető lakóépülete. Az 1950-esévek második felében a népies modern már nem do-mináns a vidéki lakóháztervezésben.

TERV: HERVAI



134. Falusi boltos háza, Salamon István építészhallgató terve. Miközben a negyvenes évek a népies modernvirágkora, az új nemzedék már más formák után kutatott.

TERV: SALAMON



a városiasodó lakás megtestesítette élet-módminták közeledtével a két épületet egyfűtetlen folyosóval kötötték össze (148.ábra). Az egymást követő toldások ugyan-csak különös házformát eredményeztek,ami meglehetősen messze került a típus-tervek zárt, fegyelmezett hatásától. A má-tyásdombi bővülési modell újabb változataaz, amikor a nyári konyhát elbontják, és averandát újabb szobává bővítik. Ezáltal egyfordított „L” alaprajz jön létre (149. ábra).

A nagykarácsonyi modellben nem anyári konyha, hanem a tornác építésévelkezdődött a bővítés (150. ábra). A toldotttornácot egy féltetővel a ház teljes udvarioldalán végigvezették. A későbbi fejlődéssorán a lakótér már a tornác rovására kez-dett terjeszkedni (151. ábra). A régi pa-raszti mintáknak megfelelően előbb az ut-cai szobát megkettőzték, majd újabbdivatokat követve a hátsó tornácot veran-dává, illetve előszobává fejlesztették.

135. Rácz György városi lakó-háza. Ugyanazok az építészek,akik vidékre népies terveketszántak, a városokban előszo-bás, verandás lakásokat tervez-tek, amelyek akár szabadon,akár ikresítve is állhattak.

TERV: RÁCZ (D)

136. Regula Ede családi háza.Az ötvenes évek második felé-ben másodvonalba kényszerültnépiesség egyre inkább jel-zésszerűvé vált, és csupán aházak léptékében és a nyereg-tetőben mutatkozott meg.

TERV: REGULA



137. Az új falvakban leggyakrabban használt népies modern épülettípusokhoz mellékelt tetszetős látványrajzok célja a falusi építők meggyőzése volt.

TERV: RÁCZ (B), KISMARTY L. , FARKASDI-KISMARTY L .



138. Bróz Béla telepes ház tervei, melyeket a földhivatalnak készített. Az alaprajzban az istálló bővíthetőségeis fontos szempont volt, noha a Besnyőn megépült első portákat leszámítva az istállók építéséhez nem járt ál-lami segítség.

TERV: BRÓZ.

139. Gábor László és Németh Pál telepes házai a Közmunkaügyi Minisztérium által felkínált típusházsorozat-ból. Differenciált belső térelrendezés, négyzetes alaprajz, lakókonyha, beépített tornác: a népies külső mo-dern lakásformát takar.

TERV: GÁBOR, NÉMETH



Az így kialakuló alaprajz erősen hasonlít akockaházéra, amit a házak utcai frontjánakkialakításával is igyekeztek hangsúlyozni(152. ábra).

A toldások révén feloldódó szigorú tömeg-formán túl a felületkezelés az, ami a leginkábbmegváltoztatta a telepes ház eredeti hatását. Afehér színt felváltották a színes vakolatok, aszemes ablakokat a háromosztatúak, a zsalu-táblákat a lehúzható redőnyök. Egy olyan,végtelenül leegyszerűsített hatásokban gon-dolkodó épülettípus esetében, mint amilyen atelepes ház volt, ezek a beavatkozások mélyenbelenyúltak az esztétikai rendbe.

A tisztviselô falu

Az új falvak értelmiségi lakóházainál a főtörekvés az volt, hogy a korábbi gyakorlat-tal ellentétben a tanítók, jegyzők és egyébértelmiségiek lakásai csak csekély mérték-ben térjenek el a földművesek otthonaitól.Ez nem csak társadalompolitikai cél, deesztétikai értékrend is volt, mivel „a tiszt-viselő lakóháza a múltban különleges, vil-laszerű felépítése” miatt nem illeszkedettmegfelelően a faluképbe (TÓTH 1947: 25).Az 1949-es Építésügyi Értesítőben pedigezt olvashatjuk: „az értelmiségi lakóházakat

140. Az ablakok, ajtók tervezésénél fontos volt a standardizálás. Az ablakszemek méretének egységesítésére különösen sok gondot fordítottak(noha a végleges megoldás az itt bemutatottól eltérő, négyzetes ablakszem lett).

KÉP FORRÁSA: RÁCZ 1946: 38.

141. Nagylók iskoláján mégláthatók az eredeti, közelnégyzetes ablakszemek. Ma-napság az új hőszigetelésitechnológiák rohamosan szo-rítják ki az épületek ezen ka-rakterelemét.



142. Eredeti ablakait megőrző telepes ház. (Mátyásdomb)

143. A nyitott zsalugáternemcsak sávablakra emlékez-tető modern motívum, hanemderűs, az épület mérnöki szigorúságát oldó elem is.(Nagylók)

144. Ritka, hogy egy típusházon semmi változást ne lehessen regiszt-rálni. Ennél az épületnél megmaradtak a zsalugáterekés a fehér színezés is. (Mátyásdomb)



és a gazdasági munkáslakásokat – aszerinttipizáltuk, hogy ne ugorjanak ki túlságosana falu jövő képéből” (forrás: ÉPÍTÉSÜGYIÉRTESÍTŐ 1949). A feladat nem volt egy-szerű, hiszen az értelmiség döntően a vá-rosokhoz kötődött, az ottani lakásmintákatszokta meg, amit nem szívesen cserélt fel aparaszti igényekhez szabott falusi kislakás-okra. Az értelmiségi lakások legfontosabbalaprajzi többlete az előszoba, a tágasabbfürdőszoba és a kert felé néző reggeliző te-rasz voltak. Természetesen hiányzott a há-ború előtti tisztviselő házakhoz járó cse-lédszoba, ám máskülönben, ha szűkösen

is, de a helyiségek jellege lehetővé tette apolgári életvitelt. Tóth Kálmán az értelmi-ségi lakóházakhoz is parasztos oromzatotképzelt el, de már a beépítésre sajátos ja-vaslata volt (153. ábra). Az értelmiségi la-kóházat a telekhatártól néhány méterrelbeljebb helyezte el, így a hátsó oldalán egygazdasági kiszolgáló részt lehetett volnakialakítani: kocsibeállóval, kerékpártáro-lóval, fészerrel és természetesen külön be-járattal a lakás felé. A napi jövés-menés-től megkímélt déli oldalra szélvédett,napsütötte díszkertet álmodott, amelyet atanító a verandán pihenve szemlélhetett.

145. A nagybirtok helyén létesített új községekben csakkivételes esetben épültek azONCSA-időkre emlékeztetőtornácos típusházak. (Nagykarácsony)

146. Tömegformáját őrző telepes ház Mátyásdomról. A sarokkváderezés a falusiakdíszítőkedvét jelzi.



A kiszolgáló és a reprezentatív, a pihenő- éslakóterek elválasztása jellegzetes polgáriigény. A gazdasági térként is funkcionálóparasztporta logikája egészen más, ott nincsszükség elkülönült pihenőhelyekre vagyszalonszerű társalkodó terekre. A jó gazdaugyanis akkor tudja megbecsültségét a kül-világ szemében fenntartani, ha udvarán aszorgalmas és állandó munka kellékeit lát-tatja: a szerszámokat, a nyitott istállót, azösszegyűjtött terményeket.

A gazdaporta és a falusi értelmiségi lakásközötti különbségtétel fontos alappillérevolt a negyvenes évek tervezési gyakorlatá-

nak.57 Mint ahogyan az is, hogy az értel-miségieknek szánt „típusterv ne legyen al-kalmas arra, hogy a faluban (a múltban di-vatos) társadalmi gócokat alakítsanakköréje” (forrás: ÉPÍTÉSÜGYI ÉRTESÍTŐ1949). Más kérdés, hogy Tóth Kálmánnalellentétben a falusiaknak szánt típustervekfő irányát az ikerházak jelentették. Az iker-ház lényegében a falu méretére szabott sor-ház, amely mindössze két elemből áll. Nagyelőnye a családi házzal szemben a gazdasá-gosabb telekhasználat, a közművek és afűtés kisebb fajlagos költsége. A sorház,ikerház, noha hosszanti téglány formája

147. A típusházak bővítési sémái. A felső kettő esetében(mátyásdombi modell) az utcakép csak kismértékbenváltozik. Az alsó kettőnél(nagykarácsonyi modell)azonban akár kockaházra emlékeztető homlokzat is létrejöhet. 1 = tornác, 2 = nyári konyha, 3 = plusz szoba, 4 = fedett átjáró, 5 = beépített vagy

üvegezett tornác

148. Telepes ház, nyárikonyha, illetve a kettőt összekötő fedett, de fűtetlenfolyosó. (Mátyásdomb)



van, nem tekinthető a cselédház leszárma-zottjának. Gyökerei egyértelműen város-iak, a gyárak munkástelepei felé mutatnak.Az értelmiségieknek szánt szolgálati lakásokvégeredményben két kockaház egymásmellé helyezését feltételezték (lásd 135.ábra). Újdonságot jelentett a helyiségeketfelfűző folyosó, a kamrában elhelyezettpadlásfeljáró,58 a káddal ellátott fürdőszoba,a verandára nyíló fényes nappali (terv: NÉ-METH–SZILÁGYI, 154. ábra). Utcaképiszempontból a variációs lehetőségek nemvoltak túl nagyok. Egyrészt a verandákat le-

hetett a kert felé tenni, ekkor az utca felénégy ablak nézett, másrészt előre (terv:CSERI, ZILAHY–MOLNÁR, 155., 156. ábra).Utóbbi azonban nem volt túl népszerű, fő-leg vidéken nem, ahol a tanító rendszerintmaga is kertet művelt, tehát a reggeliző te-rasznak tervezett verandát tornácként hasz-nálta (157. ábra).

Megjegyzendő egyébiránt, hogy az iker-házak alkalmazása az új községekben nemvolt új gondolat, és már a háború előtt is kí-sérleteztek ilyen formákkal (158. ábra).Meghonosodni azonban sosem tudott, fő-

149. A konyha elé toldottszoba, amely az udvarképetigen, de a ház utcai homlok-zatát nem változtatja meg.(Mátyásdomb)

150. Egyszobás telepes ház bővítése féltetővel fedett tornáccal. (Nagykarácsony)



ként az értelmiség körében nem. Az ikerházlakás presztízse nem mérhető össze a sajátcsaládi házéval. Mivel pedig a tanárok, jegy-zők, orvosok mindenkor a falu felső rétegétképezték, ha tartósan meg kívántak tele-pedni, a szolgálati otthonukat családi házracserélték fel. Az ikerházak tehát érdekes, denehezen hasznosítható elemei az új közsé-geknek. Van rá példa, hogy a két lakástegybenyitva önállósították az épületet, dearra is, hogy az önkormányzat szociális bér-lakásként hasznosította azt. Az ikerházakszerepe inkább a tervezés folyamatában volt

jelentős. Itt érlelődtek ki ugyanis azok az ál-talános alaprajzi elrendezések, amelyek márnem a paraszti tér megreformálását tekin-tették feladatuknak, hanem a városi lakásvidékre helyezését. Az ikerházakat ketté-vágva lényegében a kockaházak alaprajzirendszerének első variánsait kapjuk meg.Az épületrészek önálló családi házzá ala-kulása persze nemcsak a tervezés fázisábantörténhetett meg, de a kivitelezés során is.Ha nem is általános, de van rá példa,hogy az ikerháznak csak az egyik felétépítették meg.

151. Telepes ház bővítése féltetővel fedett üvegezett verandával. (Nagykarácsony)

152. Telepes ház bővítése az utcai szoba megkettőzésé-vel, mikor is mind az utcaihomlokzat, mind a tetőformaradikálisan átalakul. (Nagykarácsony)



153. Tóth Kálmán elképzelése a vidéki értelmiségi lakásról. Fenn az eredeti földmunkás telek, lenn az értel-miségi otthon. A főbb hangsúlyok mindkét esetben ugyanazok, ám az értelmiségi teleknél nincs gazdaságiudvar, ellenben van egy szerviz út. Más a helyiségek szerepe is: a földműves házban fontosabb a konyha, arövid tornác pedig munkahely. Az értelmiségi otthon fő helyisége a nappali, amely a kertre néz, illetve a reg-geliző terasz, amely a hátsó ajtó révén mentesül a mindennapi jövés-menéstől.

TERV: TÓTH

154. Iker- és sorházak alaprajza az ötvenes évek fordulóján. Az ikerházak újdonsága a helyiségeket felfűzőhosszanti előszoba, esetleg folyosó volt, amely aztán az egyéni lakásépítésben is megjelent.

TERV: NÉMETH — SZILÁGYI



A tisztviselői lakáskérdés további meg-oldási lehetőségét kínálta a vegyes funkci-ójú, közösségi és magánterekkel is bíróépülettípus. A két funkció összekapcsolásaegyben lehetőséget teremtett a tömegfor-mák változatosabb kapcsolódására. VidosZoltán egészségházánál a fő épület hátsótraktusához merőlegesen hozzátoldott,alacsonyabb épületszárnyban kapott he-lyet az ápolói lakás (terv: VIDOS, 159.,160. ábra). Ily módon az épület előtti téris meghittebbé, udvarszerzőbbé vált.Ugyancsak „L” alakú térfalak jöttek létrea Kovács Ferenc tervezte községházánál,

amelyhez jegyzői lakást illesztett (terv:KOVÁCS, 161. ábra). Mindkét esetben kü-lön gondot fordítottak a magánélet elkü-lönítésére. A lakások ablakai ugyanis nemaz udvarra, hanem kifelé néztek. Más kér-dés, hogy ettől még nem oldódott meg azalapvető probléma, a lakások kertkapcso-lata. Noha a munkahelyhez toldott szol-gálati lakás tetszetős épületformát hozottlétre, kint az életben ugyanazokat a szoci-ológiai problémákat vetette fel, mint azikerlakás: éppen a legtehetősebb falusi csa-ládoktól követelte meg, hogy önálló házhelyett lakásban éljenek.

155. Falusi értelmiségieknek szánt sorházak. Ez az építésmód, noha költséghatékonyvolt, nem volt igazán népszerű. Pedig az új községekben akár a cselédházak átépíté-sének is mintája lehetett volna.

TERV: ZILAHI — MOLNÁR, CSERI



156. Vasúti személyzetnek szánt ikerházak Lökösházán az 1950-es évek legelejéről.

157. Tanítói ikerlakás Hantoson és Nagylókon. Az iskolaépítkezésekhez kapcsolódóan felépült tanítói lakásokvonzereje manapság nem túl erős, hiszen a falusi lét két alapvető előnyét, az önálló házat és a tágas kertet isnélkülözi.



A vidéki modern (középületek)

A népies modern számára a középületek je-lentették azt a terepet, ahol leginkább el-szakadhatott a falusi mintától, és ahová alegkönnyebben átültethette a kortárs mo-dern építészet formáit. Ennek oka egyszerű,hiszen a népi építészet csak a paraszti léthezkötődő épülettípusokhoz kínált mintákat.A falusi iskolák, templomok hagyományo-san a közösség keretein kívül élő, szakkép-zett mesterek, illetve építészek munkájátdicsérik.59 Az 1945 utáni faluépítészetbenráadásul egy sor olyan épülettípus jelentmeg, amely korábban nem, vagy legalábbisnem ilyen hangsúlyosan létezett, mint pél-dául a kultúrház vagy az egészségház. Nohaaz 1945–49 közötti tervezési időszakra ezmég nem áll, de az ötvenes évektől ezekkelaz épületekkel kívánták kiváltani a temp-lom dominálta hagyományos faluképet.

A templom kezelésének a kérdése azegyik legfontosabb különbség a harmadik-utas és a szocialista falutervezés között. Azúj községek kiválasztásánál eleve fontosszempont volt, hogy van-e ott az uradalmiidőkből visszamaradt egyházi épület. El-lentétben a nagybirtok egyéb emlékeivel,beleértve a kiskastélyokat és a kúriákat is, atemplomok és kápolnák bontását szigo-rúan tiltották. Nyilvánvaló, hogy az elsőidőkben még elevenen élt a Horthy-időszaktervezési gyakorlata, amely faluközpontalatt egyértelműen templomot értett, kie-gészülve egy-egy iskolával, jegyzői lakássalés csendőrpihenővel. A második világhá-ború éveiben felépülő Várbalog egész szer-kezete a templom főbejáratára fut ki. Magaaz épület dísztelen, erőt sugárzó megjele-nésével, történeti utalásaival (román abla-kok, csúcsíves árkádsor) a német „Heima-tarchitektur” modorát idézi. Ugyancsak ez

158. Tanítói ikerlakás terve Csökmő-Kórósszigeten(1939). Az épület még a romantikus vidéki tervezéseszköztárát mutatja. A kémény hangsúlyos kieme-lése, a kiugró tornáctető, amelyet apró oszlopocskáktartanak, valamint a füstlyukas lezárás, mind a meg-hitt vidéki romantikát szolgálja.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: Y.245.1 ALAPJÁN RAJZOLTA HORVÁTH ORSOLYA



a stílus köszön vissza, de erőteljesebb mo-dern formavilággal Vaits Sándor 1945utáni tervén (terv: VAITS, 162. ábra). A to-rony még a régi, történeti hagyományokbóltáplálkozó, vaskos neoromán kiképzést ka-pott. A hajó ellenben inkább iskolára em-lékeztet, éppen csak az ablakok kisebbek.Végül ehhez az ellentétekkel teli szakrálistérkompozícióhoz szerényen, de egyér-telműen csatlakozik a paplak. Sajnos egyébtemplomtervet nem közöltek a folyóiratok,csupán Rácz György könyvében találha-tunk egy templombelsőt, ami inkább csakötlet, mint kidolgozott terv (RÁCZ 1947:61, 163. ábra). Lényege, hogy a belső térmonumentalitását nem a nagy méretekadják, hanem az alacsony tartófalak és amagas tető kontrasztja. Ez a megoldás

azonban erőteljesebben emlékeztet KósKároly szellemiségére, semmint a népiesmodernre.60

A negyvenes évek fordulója, illetve aszocializmus négy évtizede nem kedvezetta templomépítkezéseknek. Ezzel ellentét-ben a többi közösségi épületet, főként az is-kolákat és a községházákat, tanácsházákatigyekeztek a lehető legrövidebb időn belültető alá hozni.

A népies modern a középületek kap-csán már közvetlenül a háború után meg-haladta önmagát. A középületek esetébennem kötötték örökölt formák és térhasz-nálati minták az építészek kezét. Szabadontervezhettek, és ez a szabadság egyet jelen-tett a modern alapelvek és részletmegoldá-sok alkalmazásával. A háború előtti, ro-

159. Vidos Zoltán falusi egészségháza. Az épület alaptömbje egy megna-gyobbított parasztház, amelynek a „melléképülete” az ápolói lakás. Meg-jelenik a modern építészetre olyannyira jellemző széles üvegfelület,amelynek hatását a benti virágok ugyancsak kellemessé teszik. A látvány-terv egyébiránt ott is üvegfelületet jelöl (ápolói lakás szobáján), ahol az alaprajzban nincs.

TERV: VIDOS


mantikus elemekkel gazdag népiesség ittadta át a helyét a leghamarabb a puritán,modern ízlésvilágnak (164. ábra). Ezértcélszerűbb, ha a középületek kapcsán in-kább nyeregtetős vagy vidéki modernrőlbeszélünk, semmint népies modernről. A

vidéki modern tervezési gyakorlata a hat-vanas évekre elérte a családi házakat is (lásd136. ábra). A népies, a népies modern és avidéki modern lényegében egyazon folya-mat eltérő állomásait jelzi: az első a har-mincas-negyvenes évek programját, a má-

160. Egybeépült orvosi lakásés rendelő az 1960-as évek-ből. Az épület a maga zárt tö-megformájával, falból kivágottesőbeállójával jellemző példája a népiből vidékiessé váló modern tervezési gyakorlatnak.(Nagykarácsony)

161. Kovács Ferenc falusi községháza.Az uradalmi építészet „L” alakú belsőudvarképzése köszön vissza a terven. Ajegyzői lakás kényelmes, polgári otthon,külön nyíló szobákkal. A forma- és felü-letkezelés szigorúan puritán. Az előcsar-nok oszlopsorát például a „kivágott” fal-felületekkel sikerült kiváltani.

TERV: KOVÁCS




sodik közvetlenül a háború utáni korszakot,míg a harmadik a szövetkezeti falu hivata-los stílusát.

Az 1946–47-es pályázatokon nyertesközépületek mindegyike ugyanazt a tö-meghatást célozza meg a maga elnyújtotthasábformájával, visszafogott meredekségűnyeregtetőjével (165. ábra). Kozma Lajosszerint „az épületeknek «egyféle» szellembenfogant formai megoldása (…) az egymáshozkapcsolódás problémáját is rendkívüli mér-tékben megkönnyíti.” (cikk: KOZMA 1947:148) Ez természetesen igaz, de másfelől ne-hézségeket is okozott. Azzal ugyanis, hogykerülték a reprezentációs kellékeket (pél-

dául timpanont, oszlopsort), a középülettőlelvárható monumentalitást egyedül az épü-lettömb léptéknövekedésével tudták elérni.Ezzel akarva-akaratlan az uradalmi építészetvilágát éltették tovább (166. ábra). Noha akorabeli szakírók sosem említették, maiszemmel annál feltűnőbb a vidéki modernés az uradalmi épületek léptékbeli és formaihasonlósága. A nagykarácsonyi szolgálta-tóház elnyújtott tömbje 1945 előtt is épül-hetett volna, de ugyancsak az uradalmimintázatokat juttatják eszünkbe az „L”alakban befordított iskolaépületek, sőt méga kultúrházak is (167., 168. ábra, lásd még74., 75. ábra).

162. Vaits Sándor falusitemplom és paplak. Az 1940-es évek faluterve-zésében a templom mégközponti épület volt, amelyminden középület közül a leginkább magán hordozta a történeti építészet stílusjegyeit.

TERV: VAITS

163. Templombelső teré-nek ötletrajza Rácz György-től. Az íves, befelé széle-sedő ablaknyílások olyantörténeti orientációt feltéte-leznek, amely a negyvenesévek végétől fokozatosankiszorul a népiből egyre in-kább vidékivé váló középü-let tervezésből.

RÁCZ 1946: 61



164. Iskola terve Csökmő-Kórósszigeten (1939). Anépies modern tervekkel ellentétben itt még tudato-san és bátran használták a monumentalitás hagyo-mányos eszközét, a timpanont.

LEVÉLTÁRI FORRÁS: Y.245.1. ALAPJÁN RAJZOLTA HORVÁTH ORSOLYA

165. Tárnok Vilmos falusi kultúrháza. Az egymásra merőleges épületrészeket egyetlen tetőgerinccel sikerült lefedni. A kis bevilágító ablakok a korszak kedvelt építészeti elemei.

TERV: TÁRNOK



166. Üzlet és italbolt a faluépítés első hullámából. Az épület tetőformája, a fő-homlokzati ablaknyílások, a két kereskedelmi egységegymás mellé helyezése méga hagyományos tervezés sajá-tossága. A nagy falfelületetmegtörő kisablakok sora azon-ban már a népies, illetve méginkább a vidéki modern hatá-sát mutatja. (Mátyásdomb)

167. Payr Egon falusi iskolája. Azzal, hogya népies-vidékies modern építészet ragasz-kodott az épületek zárt tömegformájához, amonumentalitást egyedül a méretek növe-lésével tudta elérni. Mindennek az eredmé-nye az uradalmi építészethez közelítő han-gulat.

TERV: PAYR



168. A lökösházi iskolának az uradalmi építészet léptékét idéző épülettömbje az 1950-es évek elejéről.

169. Kultúrház Hantoson. A kései vidékies modern épület hatását az uradalmi időket idéző park emeli ki. Az épület fontos elemét, a külső és belső tér áthallását biztosító üvegportált elfüggönyözték.



170. Kultúrház Nagylókon. Az épület arányai még az uradalmi építészettel rokoníthatók, de az ablakformák, azüvegportál és az előtető félreismerhetetlen modern stílusjegyek.

171. Rácz György: szövetkezeti bolt. A terv az oszlopsor révén timpanonná kiképzett oromzattal a vidéki klasszicizmust élteti tovább, miközben az egymásba fonódó üvegportálokkal teljesen új falfelület kezelést alkalmaz.

TERV: RÁCZ (C)



Megint csak a régi világ településformá-ját éltették tovább az épületek elhelyezésé-vel. A kastélyparkok, fasorok és szélvédőligetek zöld textúrájába burkolózó major-sági épületcsoportok voltaképpen a mo-dern településrendezés alapelveit előlegezték

meg (169. ábra). Természetesen azzal a nemlényegtelen különbséggel, hogy az új köz-ségekben a kastély helyett az iskola, az is-tállók és cselédlakok helyett pedig a kul-túrház és a községháza úszó épülettömbjebontakozott ki a park lombjai mögül.

172. Községháza tervek az 1950-es évek fordulóján. Jó megvilágítású, tágas előcsarnok, tanácsterem, tárgya-lóasztalok és kiszolgáló pultok. A helyiségek elrendezése és a berendezések egy tekintélytisztelő (példáulasztalfő), de demokratikus társadalom ideálját tükrözik. Mindez 1950-ben inkább utópia volt, semmit realitás.

TERV: RÁCZ (E)



173. Jánossy György: falusi kultúrház (modell 1951). A timpanon a szocreál rövid időszaka alatt létjogosultságot nyert a helyi tervezésben.

TERV: JÁNOSSY

174. Zalaváry Lajos építészhallgató falusi kultúrháza. A fiataloknál erőteljes volt az igény, hogy elszakadjanak a hagyományos vidéki hangulattól, és ha visszafogott módon is (például eltolt szimmetriatengely, vízszintes osz-tású ablakok), de új formákkal kísérletezzenek.

TERV: ZALAVÁRY



175. Weisz Oszkár építészhallgató falusi egészségháza. Itt a népiesség csupán tervezési elv, amely az egy-szerűségben fejeződik ki. A tető hajlásszöge, az oszlopsor megformálása és a homlokzat a régi falusi formák-tól független utat vetít előre.

TERV: WEISZ



Ráadásul az általános pénzhiány miattzöld központja zömmel csak azoknak afalvaknak lett, ahol a kastélypark megma-radt, mint például Hantoson vagy Kis-szálláson.

A vidéki modern mindamellett, hogytömb- és térhatásában a régi időkre emlé-keztetett, felületkezelésében valóban új-szerűnek bizonyult. Egyrészt szigorúan ke-rülte a vakolatarchitektúrát, másrészt, ésez még lényegesebb, az üvegfelületek al-kalmazásával sajátosan új építészetet te-remtett (170., 171. ábra, terv: RÁCZ C). Azablakok olyan sűrűn követték egymást,hogy néha szó szerint összeértek, amivelnem mellesleg a lakóházaknál már emlege-tett sávablak hatást tudtak elérni (lásd 161.ábra). Nagy hangsúlyt fektettek továbbá abelépők és a folyosók megvilágítására, akinti és a benti tér (jellegzetes modern gon-dolat) vizuális összekapcsolására (lásd 159.

ábra). A padlótól a plafonig futó szélesüvegportálokkal és ajtókkal télikertnek isalkalmas belső tereket hoztak létre a „sivár,piszkos, füstös” hivatalok helyett (RÁCZ1947: 58).

A bejárat kérdése persze másfajta, azépületek reprezentativitásával, közérthető-ségével kapcsolatos problémákat is felvetett.Az uradalmi falvak népe számára évszáza -dokon át a kúria, illetve a kastély jelen-tette a reprezentatív építészet csúcsát. Atörténeti építészet formanyelvében a bejá-ratra szerveződött rá az egész épület. Ki-váltképpen áll ez a kúriaépítészetben any-nyira kedvelt timpanonos portikuszra. Amodern építészet ezzel szemben általábantagadta a „küszöb” jelentőségét, és igyeke-zett a kint és bent közötti átmenetet el-mosni (MIKLÓSSY 1994: 1159). A vidékimodernben is szembeötlő ez a törekvés,noha közel sem olyan mértékben, hogy a

176. Kisszállás iskolájának menzája az egykori kastélykertben. A tető hangsúlyozottan népies, igaz, nem anegyvenes évek második felének divatja szerint. A felületkezelés azonban félreismerhetetlenül modern.



bejárat teljesen eltűnjön, és „nyilakkal kell-jen jelölni” azt (u. o.). Az viszont tény,hogy a hagyományos, főbejáratra szervezettközépületekkel szemben az új építészet va-lami másra törekedett. A nyeregtetőt nemszívesen törte meg, nemhogy egy hozzátol-dott timpanon, de még egy kisebb előtetőkedvéért sem. Ehelyett inkább a falsíkotléptette vissza (terv: KOVÁCS, RÁCZ (C), VI-DOS, lásd 159., 161. ábra). A falsíkból visz-szalépő esőbeállóknál a koszorúgerenda alá-támasztása miatt szükséges oszlopokugyanakkor lehetőséget teremtettek a „kü-szöb” szerény mértékű kiemelésére. Sőt, haa bejáratot az épület oromzati tengelyébehelyezték, akár a jól ismert oszlopsoros tim-panonforma is visszaállítható volt (terv:RÁCZ (C), lásd 171).

Érdemes egy pillantást vetni a középü-letek belső térrendezésére is, főként a ta-nácstermekre (terv: RÁCZ (E) 172. ábra).Itt megint csak az 1945 utáni demokráci-

ára szabott tervezési elvek és a valóság kö-zötti mély szakadék mutatkozik meg, hi-szen a kiépülő diktatúra sok mindent igé-nyelt, csak tanácstermi vitákat nem. Az újközségek sajátos építészettörténeti parado-xonját mutatja, hogy demokratikus célokatkiszolgáló középületek születtek a legke-ményebb diktatúra idején. Ugyanaz az el-lentmondás ismétlődik meg itt, amit máraz egyéni építkezéseknél is megfigyelhet-tünk, mikor is a szövetkezetbe kényszerítettembereknek kisbirtokosok számára készülttípusterveket kínáltak.

A vidéki modern 1949 után két irány-ban fejlődött tovább. Egyrészt az ötvenesévek elején viszonylag könnyen alkalmaz-kodott az ötvenes évek szocreál elvárásai-hoz. Jánossy György 1951-es kultúrházapéldául már nem szerénykedik a timpa-nonnal, hanem merészen kilépteti az épü-let tömbjéből, igaz, nem a középtengelyben(terv: JÁNOSSY, 173. ábra). A történeti ele-

177. Szövetkezeti bolt Hortobágyon. A népiességet sem tagadó vidékies modern a hatvanas-hetvenes évek-ben újra divatba jött, mint regionális irányzat. Az üvegportál korszerűséget sugall, szintúgy az elcsúsztatott tetőforma, miközben az épület egésze félreérthetetlenül utal a hortobágyi állattartó épületek tömegkezelésére.



mekkel operáló szocreál azonban sokkalinkább szólt a hatalom igényeinek, mint-sem a szakmai közönségnek. A vidéki mo-dern útja nem erre, hanem a hagyományosformák leváltása felé vezetett. Jellemző,hogy az új generációt képviselő építész-hallgatók tervein a népies párhuzamok leg-feljebb a szerkesztés egyszerűségében lel-hetők fel (tervek: SALAMON, ZALAVÁRY,WEISZ, 174., 175. ábra, lásd még 134.ábra). Terveiken a nyeregtető hajlásszögeegyre alacsonyabbá válik, a gerinc elkerül aszimmetriatengelyből, az ablakok kirakat-szekrény méretű hatalmas üvegtáblákká nö-

vekednek, vagy akár a teljes falat is elborít-ják. Weisz falusi egészségházát ráadásulolyan, közvetlenül a fedélszéket alátámasztókarcsú oszlopsor díszíti, amely már sem-milyen utalást nem hordoz a falusi torná-cokra. A tervek hangvétele világosan mu-tatja, hogy a vidéki modern és a népiépítészet között a szellemi kapcsolat egyreinkább elhalványult. A kitapintható ízlés-változás természetesen nem jelenti azt, hogya regionális formák iránt érzékeny vidékiesmodern egyszer és mindenkorra megszűntvolna, mint építészeti ideál és tervezési gya-korlat (176., 177. ábra).


AZ ÚJ KÖZSÉGEK ARCULATA 165

Az új községek népies, majd egyre inkább vi-dékies modernitása olyan állomás volt a ha-zai építészettörténetben, amely megpróbáltaösszhangba hozni a hagyományos tömeg-formálást a korszerűség kívánalmaival. Azirányzat azonban még a telepes falvak több-ségében sem tudott összefüggő építészeti al-kotásokat létrehozni, aminek persze nem atervezés kvalitása volt a legfőbb oka. A nagy-birtok helyén létesített új községek kijelölé-sére egy olyan történeti pillanatban kerültsor, amikor előbb a háború utáni nyomor,majd az ötvenes évek vidékellenes politikájalelassított minden építési beruházást, bele-értve a magánerős családi házakét is. Ebbőlkövetkezően az új községek ügye nem voltolyan gyors és látványos akció, mint azt azOFT remélte. Az évtizedeken át folyó épít-kezések miatt újabb és újabb építészeti di-

vatok rakódtak rá az új községek alapköve-ire, ami önmagában is heterogén faluképeteredményezett. Ehhez járult, hogy a hetve-nes évek településfejlesztési koncepciója az újközségek jelentős részét mellékfaluként ke-zelte, ami a központi beruházások szinte tel-jes leállásával járt együtt. Ugyanennek a dön-tésnek a közvetett következménye, hogy azuradalmi épületekben 1945 után ideiglene-sen elhelyezett iskolák, óvodák, tanácsi hi-vatalok stb. immár végérvényesen a helyü-kön maradtak.

Mindezen körülményeket figyelembevéve az új községek arculatának leírásakorlegalább három, de esetenként akár ennél istöbb építészeti réteg viszonyát kell megér-tenünk. Időben legalul helyezkedik el azuradalmi múlt a maga kisszámú, de relik-tum jellege okán igen fontos objektumával,

AZ ÚJ KÖZSÉGEK ARCULATA

178. Az új községekben járva az uradalmi falu öröksége minduntalan felbukkan, ami sajátos együtthatásokateredményez. A nagykarácsonyi magtár, amely egykor szabad térség közepén állt, ma kis házak mögül kiemel-kedve, tényleges méreteinél is nagyobbnak tűnik.


166 AZ ÚJ KÖZSÉGEK ARCULATA

valamint szerkezeti örökségével (178. ábra,lásd még 99., 100., 106. ábra). Gyakorieset, hogy az uradalom falvasítása már aszőlőhegyek kiépülésével, majd az 1920utáni földreformmal kezdetét vette, aminekeredményeképpen egy vékony paraszti-népiépítészeti réteg is jelen lehet. A másodikemeleten az 1945 utáni építési korszak he-lyezkedik el, a maga népies, illetve vidékiesmodern megoldásaival. Végül az építmé-nyek számát tekintve a legjelentősebbnek az1960 utáni időszak mondható, amelyenbelül az érett Kádár-korszak kockaházai,illetve ikerházai és munkástelepei, a több-generációs családi házak vagy a rendszer-váltás utáni új divatok további rétegeket ké-pezhetnek.

Nagykarácsonyban például alig találniolyan utcarészletet, ahol a népies moderntelepülésképe érvényesülne (179. ábra).61

Ennek oka, hogy a toldások révén igensokféle házvégződés és tetőforma alakult

ki, a hozzátoldott féltetővel ellátott válto-zattól, az utcával párhuzamos gerincű,majd a sátortetős házakon át a nyolcvanasévekben épített típusházakig. Az összképettovább tarkítják az egyelőre még szórvá-nyos, de annál feltűnőbb, lepényszerű, úgy-nevezett amerikai házak.

A mintafalunak szánt Besnyő karaktere isvegyes képet mutat (lásd 71., 75. ábra). Azelső házak felépítése után OTP-kölcsönökformájában folytatódott a munka. Az elhú-zódó egyéni kivitelezés igen sok kiskaputhagyott. Számtalan szövetkezeti tag a ko-rábbi paraszti mintákat követve építkezett,így akárcsak Nagykarácsonyban, itt is épí-tettek hajlított házakat az ötvenes-hatvanasévekben. Később Budapest közelsége a szu-burbán kertvárosi házformák gyors terjedé-séhez járult hozzá. Az egymást érő, egymás-sal nem kommunikáló építési divatok végüla történeti falvakban is gyakori illeszkedésiproblémák sokaságához vezettek.

179. Az új községek arculatán az elmúlt évtizedek átépítései is sokat változtattak. A kép jobb harmadában látható az ötvenes években épült szövetkezeti bolt, amely elnyújtott formájával és kiugró tetőszerkezetéveleredeti formavilágát őrzi. (Nagykarácsony)



Fokozottan áll mindez Nagyvenyimre.Utóbbi község karakterében a telepes múltalig érvényesül. Gyakoriak voltak a kilen-gések mind időben visszafelé a paraszti vi-lágba, mind az új idők felé, a szocialista fej-lődés irányába. A szőlőhegyi lakosok nemszívesen építkeztek az új községben, akik vi-szont mégis, azok inkább a paraszti hagyo-mányokhoz nyúltak vissza (180. ábra). Azötvenes években aztán hirtelen váltás kez-dődött a kockaházak irányába. Végül a ki-lencvenes évekig sem egységes faluképre azelmúlt két évtized rátelepítette a maga szu-burbán lakásmintáit, ami együtt járt a te-lepülésszövet besűrűsödésével, a beépített észöldterületek arányának drasztikus válto-zásával (47. ábra).

Az imént említett példák korántsem te-kinthetők kivételnek. A következőkbenegy-egy kiemelt település karakterelemzésesegítségével kívánjuk érzékeltetni, milyenegyéni történeti adottságokból táplálkozó

utakat jártak be az új községek, miként ala-kult az egyes esetekben a három építészetiréteg, az uradalmi múlt, a negyvenes éveknépies modernje és az azt követő moderni-zálódás viszonya.

Mátyásdomb62

Az összes új község közül a legforradalmibbarculattal Mátyásdomb rendelkezik, amelyBesnyőt megelőzve az ötvenes évek kései né-pies modernjének a mintafalujává vált. Szer-kezetét nem befolyásolta az uradalmi örök-ség, mivel nem a majorságra, hanem mellételepítették (182. ábra). A hatvanas évekbena kastély melletti területen épült fel a modernszövetkezeti majorság, amely a volt uradalomnéhány melléképületét is használatba vette. Akilencvenes évek végétől azonban az ura-dalmi épületek állaga folyamatosan romlik,amely alól a műemlékileg különösen értékesLonkai-kastély sem kivétel (183. ábra).

180. Nagyvenyim új községnek a hozzácsatolt szőlőhegy révén komoly paraszti magja volt. Talán ennek, illetve az itt kialakult építőszokásoknak tudható be, hogy az új gazdák jelentős része a korábbi népi építészetformáit éltette, illetve fejlesztette tovább a felkínált típusházak helyett.



181. Mátyásdomb építészeti rétegei. A település ideális új község. Az uradalmi épületek a falu szélén, térbenelkülönülve helyezkednek el. Az utcakiosztás 1945 utáni, csakúgy az épületállomány. Periféria helyzete miatt1970 után fejlődése megakadt. Komoly változást hozott az elmúlt évtizedben kiépülő, főként németek laktanyaraló negyed, ám a falumag népies modern karakterét ez sem írta felül.



182. A majorságot a termelőszövetkezet vette át, aminek köszönhetően az épületek egy része ma is megvan.1990 óta az állagromlás feltartóztathatatlannak tűnik.

183. Mátyásdomb elődje, Fekete-puszta, amely a kapitalizálódó nagybirtok jellegzetes példája. Erre utal kései, barokkosan historizáló kastélya is, amelyet a bérlő Lonkai Ármin építtetett a századfordulón. Az épület 2013-ban vevőre vár.



184. Újabb családi ház Mátyásdombról. A falu új parcelláin manapság főként németek építkeznek. A lakóépü-letek főbb tömegformájukban illeszkednek a korábbi telepes faluhoz, noha az előtetők, garázsok, kerti tera-szok révén félreismerhetetlenül új világot jeleznek.

185. A polgármesteri hivatal a népies modern jellegzetes épülete. Az esőbeállót visszaléptették, hogy nekelljen megbontani az épület tömbjét, a folyosót pedig embermagasságú üvegfelülettel látták el a jó megvilá-gítás érdekében.



A majorsággal ellentétben a telepes faluátellenes részén fekvő telekcsoport éppen azelmúlt évtizedben értékelődött fel. Főkéntkülföldi tulajdonosok építkeztek itt, többé-kevésbé igazodva a helyi építőtradíciókhoz(184. ábra). Ezalatt azt kell érteni, hogy azúj épületek nem ütnek el a telepes házak tö-mör téglány alaprajzától és nyeregtetősalapformájától. Az új falurész létét a Bala-ton közelségének, illetve az ehhez képestigen alacsony telekáraknak köszönheti. Akülföldiek első hullámát azonban nem kö-vették újabb vásárlók, így a kimért telkekenmeglehetősen szellősen állnak a házak, azegész telep befejezetlenséget sugall.

Az 1945 előtti majorság és az 1990utáni nyaralók között fekszik maga a tele-pes község, szigorú mértani utcakiosztással.Az egész település nem túl nagy, kétszernégy utca, középen egy felvonulásszerűközponti tengellyel. A tengelyt a népies

modern szellemében fogant iskola és az in-kább már az ötvenes évek szocreálját idézőpolgármesteri hivatal dominálja (185.ábra). A két fő épülettömb mellett kaptakhelyet a kisebb közösségi létesítmények, aposta, a bolt, a háborús emlékmű, a műve-lődési ház, valamint a tanítói ikerlakás.Temploma mind a mai napig nincs a falu-nak, csupán egy kis haranglába. A park-szerűen kiképzett központban felfűzöttközépületek a negyvenes évek falutervezé-sének egyértelmű hagyatékai. Természete-sen részleteiben sokat változott a kép. Azutóbbi évek falu-rehabilitációja során azeredeti nyílászárókat lecserélték, a hom-lokzati színezést aktualizálták, sőt, helyen-ként díszítményeket is felhelyeztek.

A főutca másik felén találhatók az úgy-nevezett iparos telkek, ám erre az elneve-zésre már csak az idősek emlékeznek. Va-lójában az itteni lakótelkek formája és

186. Népies modern lakóházakból álló utcakép. A népi építészetben is fontos látványbeli ritmika a mérnökitervezés és precizitás következtében meglehetősen merev, sematikus összképet eredményezett. Jelen eset-ben az első épületnél alkalmazott támfal szerencsésen oldja ezt a monotonitást.



mérete teljesen megegyezik a falu többi ré-szén alkalmazott 20x80 méteres alapterü-lettel. Az eltérés csak annyi, hogy viszony-lag sok kockaház található itt, ami arrautal, hogy a telepes részekhez képest újabbbeépítésekről van szó.

Ha a főutca lakóházainál nem is, a mel-lékutcákban a népies modern abszolút do-minánsnak tekinthető (186. ábra). Az ut-caképek hasonlítanak is a hagyományosfalura, meg nem is. Annyiban mindenképphasonlítanak, hogy a házak alapformája ésléptéke, valamint az oromzatos házvégekritmusa a nem szakmabeliek szemében va-lószínűleg teljes mértékben parasztosan hat.A valódi népi építészettel ellentétben azon-ban ugyanezek a házak túlságosan is ki-mértek, szabályosak. A hagyományos falusiföldmérés esetlegessége, a pallérok eltérőszaktudása és mindenekelőtt maga az időhatása, tehát a házak állandó javításából,bővítéséből és cseréjéből következő válto-zatosság nagyrészt hiányzik az összhatás-ból. Mátyásdomb rajzasztalon született ka-raktere hatvan évvel a kampányszerűépítkezések után is kitapintható. Pedig a va-kolatok sokat változtak, alig látni fehér fa-lakat, és persze kicserélték az ablakokat is.Ami azonban az utcakép ritmusa szem-pontjából rendkívül fontos, hogy a má-tyásdombi házbővítési szokások megkí-mélték az oromzatos lezárásokat akkor,amikor a hátsó udvari részen toldották megaz épületeket (lásd 147., 148., 149. ábra).A számtalan megmaradt telepes ház, illetvea főutca okán Mátyásdomb az új községekideáltípusa, ahol a népies modern mind-máig a legmeghatározóbb építészeti réteg.

Hantos63

Egészen különleges új község Hantos. A te-lepülés a 19. században jellegzetes utcásfalu volt, majd később egyre inkább ura-dalmi jellegűvé vált (187. ábra). A század-fordulón is zajló átalakulásról az akkori

plébános, Kapitány Gyula is beszámolt, akifelpanaszolja, hogy a zsellérbérlők számaegyre kevesebb, és félő, hogy néhány évenbelül kizárólag cselédek laknak majd a fa-luban (forrás: HISTORIA DOMUS). A plé-bános leírásából az is kiderül, hogy Han-toson, noha építészetében falusias volt, ajobbágyi földhasználat már 1848 előtt ren-dezetlen volt, a parasztság többsége az ura-dalom napszámosaként dolgozott. A han-tosi főutca az 1800-as évek közepén kétmajorsági épületegyüttes közé ékelődött.Ez az utca ma is megvan, de már csak az újfalu szélső házsoraként funkcionál, jellem-zően újabb építésű családi otthonokkal(188. ábra). Egyedül a templom, illetvenéhány uradalmi épület utal régiségére. Anem túl arányos, klasszicista elemekkeloperáló, koraeklektikus hantosi plébánia-templom jellegzetes pusztai egyház volt,amely Hantos uradalmi részével, és nem az1860-as években még meglévő parasztosfőutcával alkotott szoros egységet. A temp-lomot az 1945 utáni község sem tudta iga-zán inkorporálni (189. ábra).

Hantos új községi része mintegy nyolcdarab telektömbből áll. A telektömbökrasztert rajzolnak ki, de nem teljesen sza-bályos rasztert (lásd 89. ábra). Ennek oka,hogy a főtengelyek alkalmazkodtak az ura-dalom korábbi útviszonyaihoz. Mind-emellett az uradalom halmazosan elterülőreliktumai tekintélyes területet hasítanakki a rendszerből. A telepes múlt előtti kor-szak legkarakteresebb hagyatéka a kastélyés a kastélykert. Utóbbi egyben az új köz-ségnek is szimbóluma, mivel itt található afalu kultúrháza (lásd 169. ábra). Az eltoltszimmetria tengelyű, üvegportállal ellátottépület térhatásában pontosan olyan, mintamit a vidékies modern megcélzott: parkközepén úszó pavilonszerű tömeg, a külsőés belső tér finom egybeolvasztásával. Ahelyzet paradoxonja, hogy ezt a hatást amúlt örökségeként fennmaradt kertnekköszönheti.



187. Hantos új község építészeti rétegei. A legalul elhelyezkedő uradalmi örökség mind a mai napig megha-tározza a község arculatát. A népies modern elsősorban a sakktáblaszerű alaprajzban és a lakóházak jellegé-ben mutatkozik meg. Utóbbiak kapcsán azonban legalább annyira meghatározóak a hetvenes évektől megje-lenő nagyobb családi házak is.



188. Hantos fő utcája szerkezetében régi, de épületállományában új képződmény.

189. A klasszicista plébániatemplom eredetileg is inkább az uradalomhoz, mint a parasztfaluhoz tartozott. Az épületet az új község sem tudta inkorporálni. Az üres térség szélén tanítói ikerlakás látható.



A kultúrházzal szemben áll a park ere-deti szervező épülete is, a ma iskolakéntműködő, klasszicista oszlopsorral díszítettkastély (lásd 100. ábra). A mögötte egykorelterülő majorság helye azonban üres tér-ként ékelődik a faluszövetbe. A tér egyik ol-dalát a sportpálya foglalta el, máshol a frissés régebbi bontások nyomai, egy-egy mégálló, de használaton kívüli mezőgazdaságiépület (lásd 106. ábra). A telepes falu ehhezképest meglehetősen gondozott. A belsőrészeken a negyvenes-ötvenes évek emlékeidominálnak, kifelé haladva a kockaházak éstetőtér beépítéses családi házak alkotnakegész utcasorokat.

Nagylók64

Nagylók sajátosságát a háború előtti par-cellázások adják, aminek eredményeként1945-ben egy kisebb falukezdemény ala-kult ki (190. ábra). Ez a falukezdemény aparcellázások jellegzetes szabálytalanságai-nak megfelelően nem alkotott zárt struk-túrát. Egyik utcája a vasúti átkelőtől veze-tett a tó felé, a másik erre merőlegesenhaladt egy országút mentén. Mindemel-lett ott volt a két major is, az egyik a töltéskeleti, a másik annak nyugati oldalán. Az újközség a háború előtti morfológiai kris-tálypontok között terül el, ami miatt meg-lehetősen amorf és főként terjengős belte-rülettel rendelkezik (lásd 58., 91. ábra). Afalu szélső házai között akár három kilo-métert is gyalogolhatunk, holott ugyanek-kora települést egy szabályos raszteres há-lóban fele-kétharmada távolságokkal is kilehetett volna alakítani.

A leginkább kieső terület a Szilfamajoralatti parcellázás (87. ábra). Mai formájá-ban ez az átlós-sugaras utcaszerkezet csakszelete egy elképzelt félkörnek, amely keletfelé a vasút vonalára nőtt volna rá. Mivelazonban a telepes falu végül nem ide került,csak az állomás és a Szilfamajor közötti ré-szek beépítésére került sor. A szilfamajori

részen mind a mai napig a telepes típushá-zak dominálják az utcaképet. Az íves utca-szakaszokon, ahol amúgy is csak kis szakaszlátható be, viszonylag széles, 25–30 méte-res parcellák születtek. A szellős beépítésmiatt már-már tanyabokorszerű hatás ke-letkezik.

Az 1945 utáni falu másik fele a vasútontúl terül el, de nem közvetlenül a sínekmentén. Ezen a részen ugyanis főként 1945előtti FAKSZ-házak állnak, sokuk már ki-bővítve (191. ábra). A másik, háború előttiparcellázáson, tehát a volt országút menténnéhány ikerház is található. Ezeket a visz-szaemlékezések szerint a vasút állami al-kalmazottai kapták szolgálati lakásként(192. ábra). Mintegy hatszáz méter után akiépülő sor derékszögben keresztezte a re-gionális forgalom szempontjából egykoronigen jelentős Sóhordó utat. 1945 után a Só-hordó út északi szakaszát beszántották, adéli részét pedig az új falu főtengelyévé tet-ték. Az ily módon „T” alakúvá egyszerűsö-dött teresedésben épült ki a faluközpont(lásd 141., 170. ábra). A legkitüntetettebbpozíciót a kultúrház foglalja el, körülötte atanári ikerlakással, az iskolával, a tanácshá-zával (ezt utólag fa timpanonnal látták el),a takarékpénztárral és az idősek otthonával.Noha az épületek talán túlságosan is mere-ven nőttek rá az útra, gazdagon parkosítottkörnyezetükkel megvalósítják a vidéki mo-dern faluközpontról alkotott ideálját.Ugyancsak a negyvenes évek építészeti el-képzelései dominálják a központból kifutólakóutcákat. Mivel ritka volt a bővítés, s havolt is, inkább a hátsó helyiséget dupláztákmeg, illetve nyári konyhákat emeltek, azoromzatos házvégek alkotta utcakép máigfennmaradt. Az oromfalon itt-ott még azeredeti nyílászárók és a zsalugáterek is lát-hatók. Noha a házak nem fehérek, a színe-zések visszafogottnak mondhatók. A telepesfalu azonban máig sem töltötte ki a teljesbelterületet. A falu széle felé haladva foko-zatosan ritkul a településszövet, míg végül



190. Nagylók építészeti rétegei. A telepes falut két majorság között mérték ki úgy, hogy magába foglalja a há-ború előtti parcellázásokat is. A falu magját képező telepes község központja egy valamikori útkereszteződés-ben kapott helyet.



191. Parasztház a háború előtti időkből. Az uradalmi földek első parcellázásához nem társult telepítési prog-ram. A portákat ki-ki a maga erejéből és ízlése szerint építette fel.

192. A vasúthoz vezető országút mentén már 1945 előtt is MÁV-alkalmazottak kaptak telket, akik számára ké-sőbb kényelmes ikerlakások készültek. A háttérben egy városias modern tömbház is látható, a falu urbanizáci-ójának hetvenes évekre eső szakaszából.



néhány tömböt szinte teljesen üresen hagy-tak. A települést a névadó majorság zárja le,amely azonban a hatvanas-hetvenes évek-ben szinte teljesen átépült.

Kisszállás65

Kisszállás uradalmi falu a kapitalizálódónagybirtok iskolapéldája volt (194., lásd90. ábra). Máig fennmaradt impozáns köz-pontja éles kontrasztot képez az új községcsaládi házaival. A négyszáz méter hosszú éshelyenként százharminc méter széles, par-kosított főtér egy közepes méretű alföldi vá-rosé is lehetne, főként, hogy a kastély (maiskola) környékén emeletnyi magas, néholteljesen zárt térfalak találhatók (195. ábra).Közelebb lépve azonban világossá válik,hogy nem a városi múlt öröksége ez, hanemegy racionalizált nagyüzemé, amely egy óri-ási mezőgazdasági gyár volt, magtárakkal,szesz- és kendergyárral, igazgatási irodákkalés iparos lakásokkal. A gyárudvarra kis-vasút futott be. Az uradalom felbomlása

után, mint szövetkezeti központ még évti-zedeken át működött az egyre kevesebbfunkciót ellátó komplexum. Az udvart le-betonozták, jó néhány épületet, köztük aszárító hatalmas tornyát elbontották. Amegmaradt, rendkívül értékes épületállo-mány ma részben üres, részben raktárkéntműködik (196. ábra).

A főutcán szinte semmi sem utal arra,hogy háború utáni új községben járnánk.Az uradalmi épületekkel szemben a hatva-nas évek végét, hetvenes évek elejét idézőkockaházak sorakoznak. Más kérdés, hogya központot átszelő hatalmas park a benneelhelyezett épületekkel pontosan az 1945utáni településrendezés ideálját mutatja(197. ábra). A parkban álló középületekegy része másodlagos hasznosítású: az iskolaés az öregek otthona valamikor kastély, amai polgármesteri hivatal uradalmi iskola,az óvoda csendőrlaktanya volt. Van azon-ban, ami funkciójában nem változott: a Pi-ros Hetes nevű fogadó, a plébánia, illetve avolt iparos lakóházak. A középületek egy

193. Nagylók legtöbb utcájában a népies modern modorában fogant telepes házak vannak többségben.



194. Kisszállás építészeti rétegei. A település főutcája az egykori gyár és nyaralókastély komplexum tengelye,zömében korabeli épületállománnyal. Népies, illetve vidékies modern középületek csak szórványosan jelennekmeg. A főutca köré szerkesztett, részben szintén uradalmi örökségként itt maradt raszteres utcákban sem annyiraa népies modern, mint inkább a hatvanas-hetvenes évek újabb családi házai alkotják az ingatlanállomány javát.

újabb rétege a hatvanas években született,részben még a vidékies modernhez iga-zodva, mint a patika, a tűzoltószertár vagyaz iskola melletti étkezde (lásd 176. ábra,198. ábra). Ugyanakkor olyan meghatá-rozó épületek, mint a templom, a kastély

mellé toldott kollégium vagy a gyárkomp-lexumhoz toldott szolgáltató házak már ahetvenes évek tradícióktól mentes mo-dernizmusát képviselik. Különösen érde-kes a kultúrház épülete, amely egymagábanötvözi a különböző építési korszakokat,



195. A főutca térfalának léptéke egy alföldi mezővárost idéz.

196. Az egykori mezőgazdasági gyárüzem hatalmas csarnokai ma részben üresek, részben raktárként hasznosulnak.



197. A központ építészeti karaktere egyértelműen a századfordulót idézi. Más kérdés, hogy a parkosított köz-terek szövetében úszó épülettömbök a népies modern ideáljához is közel állnak.

198. Népies modern középületek. Mivel Kisszállás gazdag és jó minőségű ingatlanállományt örökölt, az ötve-nes-hatvanas évek építkezései inkább csak színesítik az összképet.


egészen napjainkig (199. ábra). Az épületalaptömbje uradalmi örökség, amihez egyegészen sajátos formavilágú modern kör-templom csatlakozik. Harmadik elemkénttársul mindehhez a nemrég átadott, fabo-rítású harangláb. Noha mindhárom tömbsaját formavilágot testesít meg, a látványmégsem válik zavarossá. Ebben persze atudatos illesztési felületeken túl komolyszerepe van a környező parknak is.

A zömében uradalmi időket idéző, denéhány elemében már modern főtér körülterül el a raszteres új község, amely nagy-részt a kiterjedt uradalom lebontott terüle-tét foglalja el. A családi házak között minda mai napig feltűnik egy-egy reliktum ura-dalmi tömb, mint a tehénistálló (népiesen:svájceráj) vagy a mai futballpálya melletticselédház. Kisszállás második világháborúutáni átépülése igen vontatottan haladt.Noha a belterület déli szektorában már azelső építési periódusban modern gépállo-

mást alakítottak ki szolgálati lakásokkal,összességében sokkal inkább a tanyásodásjellemezte az első évtizedet (lásd: 104.ábra). A határbéli uradalmi földek felpar-cellázása egyébiránt már a húszas évekbenmegkezdődött. A falu folklórja úgy tartja,hogy 1945 után Veres Péter, akit itt „Péterbácsiként” emlegettek, a cselédeket nemzárt falu létrehozására, hanem „piros fe-delű tanyák” építésére szólította fel. A cse-lédek mellett főként a szegedi tanyavilág la-kosai igényeltek földeket Kisszálláson, akikmagukkal hozták a tanyasi gazdálkodás ha-gyományát is. Megjegyzendő, hogy még abelterületen sem szívesen építkeztek a te-lekhatárra, igen sok a telekbelsőn álló la-kóház.

Az ötvenes évek közepére datálhatók azúj község első zárt utcái, amelyek azonbannem foglaltak el túl nagy területet. Kis-szállás ötvenes évekbeli építéstörténete sa-játosan alakult. Mivel a gépállomás mellett


199. A templom az elmúlt száz év szinte valamennyi fontos építészeti rétegét megjeleníti (uradalmi örökség,modern, napjaink), egyedül a népies modernet nem.



inkább iparosok66, semmint parasztgaz-dák telepedtek meg, házaik sem oromzatosgazdaporták, hanem utcával párhuzamosgerincű, kéttraktusos épületek voltak (200.ábra). Az utcai traktuson két egymásbólnyíló lakószoba, az udvarin előszoba,konyha, kamra kaptak helyet. A későbbi-ekben a mellétoldott nyári konyha miattfelszabadult a régi konyha, így háromszo-bássá vált az épület.67

A falukép egészét az iparos házak inkábbcsak színesítik, semmint meghatározzák.Kisszállás ugyanis jellegzetes kockaházas köz-ség lett, miután a hatvanas évek elejétől jó-részt kényszerből behúzódtak az emberek atanyákról (lásd 119. ábra). A falu arra példa,hogy a tanyásodás az új községek építését je-lentősen lassította, jobban mondva jó két év-tizeden át nem a zárt községek irányába te-relte. Ezzel magyarázható, hogy a negyvenesévek második felének hagyatéka nem meg-határozó a belterület összképében.

Lökösháza68

Az Alföld délkeleti csücskében találhatóLökösháza mérnökies alaprajza meglehe-tősen szokványosnak mondható. Az ura-dalmi központok között a 18–19. század-ban egymás után létesültek akisebb-nagyobb dohánykertész falvak, sok-szor csupán egy-egy sor épülettel, amibőlhosszú évtizedek múltán alakult ki a ma lát-ható négyzetes alaprajz. A nagybirtok hé-zagaiban azonban már igen korán megin-dult a paraszti tanyaépítés is, leginkább avalamikori postaút, azaz a mai vasút nyom-vonala mentén. A tanyai gazdálkodás ha-gyománya olyan erős volt, hogy 1945-bena frissen földhöz juttatottak is inkább aföldjeiken, semmint a faluban kezdtek épít-kezni (lásd 47. ábra).

Holott maga Lökösháza újközség 1945-ben már komoly morfológiai előzmények-kel rendelkezett. Az 1920-ban meghúzott

200. Az új falu lakóházaisajátos módon fejlődtek.Mivel a Kisszálláson létesí-tett gépállomás dolgozóiipari munkások voltak, mára negyvenes évek végén isvárosias alaprajzú és tájo-lású otthonok születtek.



201. Lökösháza építészeti rétegei. A község kialakulása szorosan kötődik az 1920-ban meghúzott határhoz,ami egy korszerű határállomás kiépítését tette szükségessé. A földosztás utáni új község azonban nem itt, ha-nem a majorság parkjából indított allé mentén kezdett kiépülni.



magyar-román határ egy katonailag is véd-hető vasutas falu létesítését indokolta. Azegyetlen utcából álló telep amellett, hogykiszolgálta a forgalmat (raktárak, irodák,víztorony, villanytelep), igen kellemes lak-hatást biztosított a vállalat alkalmazottai-nak. Az állomás melletti rész ma is őriz va-lamit ebből a kispolgári miliőből, a szónakmind pozitív, mind negatív értelmében.Az előkertes ikerházak sárga és vörös téglá-ból rakott falait azonban nagyrészt beva-kolták, szintúgy ritkaságszámba megy egy-egy megmaradt spaletta. A vasút szerepe1945 után sem csökkent, ezért a sort to-vább bővítették. Az újabb épületek, köztükegy igen értékes vasutas pihenő kevesebbromantikával, annál több modern elem-mel operáltak, úgymint az alacsonyabb te-tőhajlásszöggel, a spaletták elhagyásával, azüvegportállal vagy a mellékhelyiségekre,fürdőkre helyezett, keskeny ablakokkal(lásd 156. ábra).

A vasutas telep Lökösháza sajátos, az újközségtől térben is elkülönülő negyede. A há-ború utáni falu ugyanis nem itt, hanem az ál-lomáshoz délről kapcsolódó majorság terüle-tén, illetve a majorsághoz vezető utak menténterül el. Az első rendezési terv nagyvonalúkoncepciójából csak néhány sugárút- és kör-útkezdemény maradt meg, amelyek azonbannem állnak össze logikus alaprajzzá (lásd 84.,85. ábra). A maga teljességében egyedül amajorságból az eleki úthoz vezető allé épült fel.A főként örökzöldekkel szegélyezett utca mö-götti parkban szabadon úsznak a középületektömbjei, mint az iskola, az óvoda, a régi egész-ségház, a szövetkezeti bolt, a takarékszövetke-zet, a kultúrház és a polgármesteri hivatal(204. ábra, lásd 61., 62., 168. ábra). Utóbbiépületek részben már az eleki úthoz tartoz-nak, amelyet az alléhoz hasonlóan fasor sze-gélyez. Az első építkezésekre az ötvenes évekelején került sor, majd folyamatosan bőví-tették az épületállományt, főként az iskolákat.

202. Vasutas típusház. A két világháború közötti építészetben még fontos szerepet kapott a díszítés, amit jelen esetben a téglasorok variálásával kívántak elérni.



203. Az 1949-ben átadott vasúti alkalmazottaknak készült pihenő üvegportálja a modern építészeti elvek vidéki megjelenését jelzi.

204. A lökösházi allé, mögötte a szabadon úszó középületek kontúrjaival, a népies modern településrendezésegyik legszebb példája.



205. A templomot csak néhány éve szentelték fel. S noha időben és stílusában is más, mint környezeténekvidékies modernitása, annyiban emlékeztet azok alapelvére, hogy a hagyomány és a korszerűség ötvözetéretörekszik.

TERVEZÔ: GERMÁN GÉZA



Ezek a bővítések azonban jórészt alkalmaz-kodtak az eredeti épületek architektúrájá-hoz, így a faluközpont egésze a vidékies mo-dern szellemiségét tükrözi. Még afaluközpont legújabb és legkarakteresebbeleme, a templom is ezt a szerkesztési elvetköveti, noha csak néhány éve készült el.69 Acsupasz fehér falak, a födém elhagyásávalmegnövelt belső tér, a csíkablakok, valaminta napsugarakat bevonzó óriási kereszt a szen-tély mögött mind a vidékies modern építé-szetre jellemző puritán formanyelvről szól-nak, amely úgy tudott hagyományosmaradni – jelen esetben a gótikus falusitemplom képét megidézni –, hogy közben el-kerülte az anakronizmus veszélyét.

A központ vidékies modern jellegévelszemben a település lakóházairól nemmondható el, hogy a népies modern hatásaalatt születtek volna. Oromzatos végű há-zakból álló összkép lényegében csak két-há-

rom utcában alakult ki, s főként ott, aholazok a természetes településképződés ré-szeként amúgy is megszülettek volna, ígymindenekelőtt az eleki makadámút menténés a vasút melletti telkeken. A természetesnövekedésre jellemző, hogy közvetlenül afaluközpont mellett kevésbé precíz, valódiparasztos házkimérésekkel találkozni (lásd39. ábra). Ez azt jelenti, hogy a házvégekalig észrevehetően ugyan, de nem párhu-zamosak egymással, amiből következőenaz utcakép is némileg oldottabb, mint egymérnöki alapokon nyugvó házsornál. Ez akésőparaszti építészet a környéken általánosszokás szerint úgy vált másfél traktusossá,hogy az eredeti oromzathoz egy alacso-nyabb féltetővel toldották hozzá a kamra-előszoba-konyha helyiségsort. Azért, hogya hátsó szobának is legyen ablaka, a mel-léképületeket kénytelenek voltak hátrébbelhelyezni.

206. Az 1945 után felerősödő tanyásodás miatt az új falu kialakulása hosszabb időt vett igénybe. A falu szé-lein ma is szellős a beépítés. Ami azonban ennél is feltűnőbb, az a házak formai sokszínűsége, ami az elhú-zódó építkezésekre utal.



A megkérdezettek ezeket a népies épü-leteket FAKSZ-házakként emlegették.Tény, hogy a környéken már a két háborúközött is voltak parcellázások. Összességé-ben azonban az ötvenes évekig az egész fa-lumag nem volt több, mint a határban ismeglévő tanyasorok valamivel sűrűbb foly-tatása. Az ötvenes évek elején a faluközpontkijelölésével párhuzamosan épültek fel azelső típusházak, rendszerint utcával párhu-zamos tetővel (206. ábra). A ténylegessűrűsödés csak a tanyafelszámolás két évti-zedében, a hatvanas-hetvenes években kö-vetkezett be. A beköltözők nagy része koc-kaházat épített magának.

Lökösháza, mint Magyarország egyiklegnagyobb forgalmú vasúti kapuja speciá-lis helyzetű falu volt. A határőrség és avasút a nem helybéli alkalmazottak szá-mára tömbházakat is építtetett. Ezeket akét-három emelet magas, széles épületeketa vasúttal párhuzamosan, de meglehetősenad hoc jelleggel, a családi házas szövetbeékelve alakították ki. A vidéki modernnelszemben a tömbházak léptékük okán semtalálják helyüket a falusi környezetben. Rá-adásul a vasúti szállítás szerepének és jelle-gének 1990 utáni megváltozásával70 a szol-gálati lakások is feleslegessé váltak.

A népies (és a vidékies) modern kritikája

Az új községek utópisztikus ideálokat vol-tak hivatva megvalósítani, de anyagi erő éstársadalmi akarat hiányában mindenholtorzók maradtak. Kérdés azonban, hogyegy totális megvalósítás esetén valóban azta harmonikus esztétikai élményt nyújtot-ták volna-e, amit tervezőik reméltek. Fel-tehetően nem. A népies modern legna-gyobb problémája a sematikus megoldásoknyomasztó rendezettsége, amely végül una-lomba csap át (lásd 186, 193. ábra). Apontosan kimért telkeken álló szabvány-házak ritmusos látványt eredményeznekugyan, de körülbelül úgy, ahogyan egy

metronóm zenei ütemet képes adni. Azegyenes telekvégződések sora, főként, ha akerítés vonala is kiemeli, mesteri perspek-tívavonalat rajzol ki, de kérdés, hogy ez aperspektíva önmagában eredménynek te-kinthető-e. Voltak ugyan próbálkozások aterek és utcák sakktáblaszerű rendszerénekfelbontására, de ezeknek az ötleteknek atúlnyomó többsége nem szakadt el a vo-nalzó adta biztonságtól (lásd: 83., 84.ábra). Az új községek telekkiosztásánakideálja a sima papírfelület volt, ahol aközművek közötti minimális távolság volta jó tervezés mércéje (lásd 92., 93. ábra).Noha szinte minden megoldást pénzügyiracionalitással magyaráztak, fel sem merülta kérdés, hogy a valóságban sosem létezőszintezett terep kialakítása milyen össze-geket emészt fel. Azt pedig pláne nem mér-legelték, hogy az ily módon papír simáraegyengetett terep megőriz-e valamit a be-fogadó táj természetességéből. A régi ma-jorságok rendszerint kisebb magaslatokonemelkedtek, és ha úgy volt szükséges, egy-mástól akár negyven-ötven méterre is szét-szóródtak az épületcsoportok. Mivel a nö-vénytársulások kialakulását is döntőenbefolyásolja a terep hullámzása, az épüle-tek úgy tűnhettek, mintha a hasonló adott-ságú dombtetők vagy szárazulatok termé-szetes karakterelemei lennének (lásd 29.ábra, 30. ábra). Az új községek ezzel szem-ben rátelepedtek a tájra, átformálták azt.Ez a gondolkodásmód mélyen áthatotta anegyvenes évek egészét, a várostervezéstőla faluépítésen át a mezőgazdasági üzem-szervezésig. A tájgazdálkodás egésze televolt hadászati műszavakkal, mint például„meghódítás”, „leigázás” (ZÁM 1987: 12).

Az új falvak elvi tervezését nemcsak atájtól igyekeztek függetleníteni, de a meglévőtelepülési örökségtől is. Az ideális új közsé-gek nem számoltak a morfológiai előzmé-nyekkel, mintha csak egy meghódításra váró,üres területet készültek volna civilizálni.Mindez éles váltás a negyvenes évek első fe-



léhez képest, mikor is a volt kúriákat, cse-lédlakokat és istállókat már a tervezés fázi-sában igyekeztek beilleszteni az új községszerkezetébe (lásd 107. ábra). Amikor tehátnépies modernről, vidékies modernről be-szélünk, akkor ugyanazzal az ahistorikusgondolkodásmóddal állunk szemben, amelya Tabánba fürdővárost, Pest századfordulóskerületei helyére pedig pontházas lakótele-peket álmodott. A természet leigázásáhoztehát a múlt leigázása, vagy legalábbis feled-tetése is társult, noha meg kell jegyezni,hogy finomabb eszközökkel, mint azt a vá-rosi párhuzamok sugallnák.

További probléma, hogy a mindent egy-szerre megvalósító építészet eszméje kiiktattaaz időt a településképből. Egy-egy templomotvagy igényesebb épületet leszámítva mindentaz alapoktól kívánt megvalósítani. A totálistervezési gyakorlat úgy tett, mintha végérvé-nyesen megtalálta volna a felmerülő igé-nyeknek megfelelő formát. Itt persze önma-gával került ellentmondásba, hiszen másfelőlaz építészetben az újat és az ötleteset kereste.Másként szólva predesztinálható volt, hogytíz-húsz év múlva az új községek szövetébenaz eredeti elképzelésektől idegen épületek fog-nak megjelenni, erről azonban nem akartaktudomást venni (lásd 176., 177., 184., 199.ábra). Az időt kiiktató stílus tiszta, egységes el-vek szerint felépülő, tetszetős falvakat ered-ményezett (volna), ám itt megint felmerül akétség, mindez valóban abszolút esztétikaiértéket képvisel-e. A falanszter faluban nin-csen múlt, de nincsen jövő sem, egyszer ésmindenkorra elkészült (lásd 88. ábra). Azilyen falu voltaképpen szomorú befejezettsé-get sugall, mintha az egymást követő generá-ciók közül egyetlen egynek lett volna csak le-hetősége és joga a településképet kialakítani.

Az idő kiiktatásával függ össze a társa-dalmi részvétel elhanyagolása és a társa-dalmi változással szembeni érzéketlenségis. Az új falvak egy jobb világért küzdöttekanélkül, hogy ezt a jobb világot a falusiakténylegesen igényelték volna. A parkosí-

tott központok csábító pihenési alternatívátjelentettek volna egy polgárosodó kisvá-rosban, de nem azokban a falvakban, aholmég a nyolcvanas években is felparcelláztáka parknak szánt köztelkeket, mondván,„mindenkinek van saját kertje”. Úgyszinténhasznos gondolatnak tűnt a közműköltsé-gek csökkentése érdekében összetömörí-teni a házakat, de azt is látni kell, hogy alegtöbb helyen a hetvenes évekig kellettvárni a vezetékes ivóvízre, a csatornahálózatpedig mindmáig nem épült meg teljes mér-tékben. Az elmúlt évtizedekben megjelenőzöld technológiák pedig kérdésessé teszik azalaptételt, hogy a házak költséghatékonyműködtetése sűrű beépítést kíván.71

Ahol azonban a társadalmi részvétel hi-ánya a leginkább megbosszulta magát, az alakóháztervezés. Az építészek a belső terekátszabásával szabadon formálták a családéletterét, ám szocializációja révén ez a csa-lád még évtizedekig nem igényelte azokat apolgári tereket, amelyeket a kicsiny pa-rasztos házba a tervezők bezsúfoltak. A ne-menként elkülönített háló, a nappali és afürdő mind olyan újítások voltak, amelyekmajd csak a hatvanas-hetvenes évektől je-lennek meg az érintettek lakásigényeiben.Adott volt ezzel szemben egy mobilitásitendencia, amely a ház városias külsősége-iben mutatkozott meg, például a díszes va-kolatarchitektúrában (lásd 113., 114. ábra).Erről viszont az építészek nem akartak tu-domást venni. Vissza akarták terelni az em-bereket a meszelt falakhoz és a dísztelenhomlokzatokhoz, mindenekelőtt azonbanahhoz a parasztházhoz, amelynek formaifelbomlása már jó ideje zajlott Magyaror-szágon (lásd 144. ábra). A helyzet parado-xonja, hogy a háború utáni típustervezésnem szándékolt hatásaként maga is hozzá-járult a paraszti térformák gyorsuló eltű-néséhez. A falusi értelmiségieknek szánttervek révén ugyanis kész mintákat adott avárosias hatást imitáló négyzetes kockahá-zak számára (lásd 135. ábra).



A lakóházak esztétikai hatása kapcsánmegismételhetjük mindazt a kritikát, amita települések egészét értékelve kifejtettünk.A házak mellőzték az esetlegességet, a sze-mélyességet, emiatt pedig kimértek és ide-genek maradtak. A házak egyformasága azutcák egyformaságánál is nyomasztóbb tudlenni, mivel a totálisan uniformizált átlagotszimbolizálja. Az eredeti népi parasztház,noha majd mindenhol ugyanazokat azalaprajzokat követte, sosem vált teljesenuniformizálttá. Ezért is meglepő, hogy anépies modern típustervek mennyire nemszámoltak a kis résztelekben rejlő variációslehetőségekkel. Vagy nem is annyira meg-lepő, ha belegondolunk, mennyire ellenez-tek mindenfajta atechtonikus díszítőele-met, a zsalugáterekbe faragott formákatéppúgy, mint a vértelek felöltöztetését vagyakár az ablaktokok keretezését.

Nem feledkezhetünk meg a típustervezéstársadalmi munkamegosztásra gyakorolt ha-tásáról sem. Az előre gyártott ablakok és aj-tók költséghatékonyak voltak ugyan, de fe-leslegessé tették a helybéli asztalosokmesterségbeli tudását. A tipizálás így hozzá-járult a falusi kézműipar sorvadásához, agyári termékek beáramlásához. Még akkor isszóvá kell ezt tenni, ha máskülönben az ek-koriban kialakított megoldások formájuk-ban a népi tradíciók léptékét és gondolko-dásmódját idézik (lásd 140., 141. ábra). Akézművesség hiánya ott bosszulta meg magáta leginkább, ahol a népies modernnek a leg-nagyobb szüksége lett volna rá: a felületke-zelésben. A korabeli építészeknek annyibankétségtelenül igazuk volt, hogy a szecessziósés egyéb vakolatarchitektúrák zavarták a fe-hér felületek árnyékhatását. Azt viszont nemszabad elfedni, hogy a fehér falazaton jelent-kező árnyékhatások akkor igazán hatásosak,ha a fal kisebb-nagyobb egyenetlenségei fod-rozzák a világos és fehér játékát. Ilyen falfe-lület kialakításához elengedhetetlen az em-beri kéz munkája. Minél professzionálisabbáválik ugyanis az építés kivitelezése, annál in-

kább sikerül tükörsima felületeket elérni. Ezpedig oda vezet, hogy a sötét-világos hatás anapszaknak megfelelő csíkszerű határrá egy-szerűsödik (lásd 104. ábra).

Végül a népies modern lakóházak eszté-tikai értéke kapcsán megint csak hangsú-lyozni kell az idő szerepét. A népi építészet-ben sosem volt kész épület. Ha növekedetta család, hozzátoldottak egy plusz szobát, hamegszűnt egy házkörüli tevékenység, az ah-hoz tartozó melléképületet is elbontották. Anépies modern ezt a mozgást igyekezettugyan figyelembe venni, mikor helyet ha-gyott a bővítéseknek, de úgy, hogy elevemegszabta annak jövőbeni helyét és méretét(lásd 124. ábra). A bővítés ily módon nemszámolt az épület architektúrájának a válto-zásával. Más szóval azt remélték, hogy 40–50év múlva még mindig ugyanazt az alapfor-mát mutatják majd az épületek. A hagyo-mányos népi építészet kevésbé volt szigorú:megengedte az utca felé terjeszkedést épp-úgy, mint az udvar felőli toldásokat vagyéppen visszabontásokat (lásd 147. ábra). Akülönböző megoldások egyedi hangot köl-csönöztek azoknak a házaknak is, amelyekmáskülönben ugyanabból az alapformábólindultak ki. A régi házak legnagyobb értékétéppen az átépítések révén kialakuló összetettmorfológia adja meg. Ezzel szemben az időelőrehaladtával bekövetkező szétfejlődést anépies modern egyértelműen veszélykéntérzékelte és élte meg (lásd 147. ábra).

A népies (és a vidékies) modern aktualitása

A negyvenes évek falutervezése óriási lehető-ség volt a magyar vidék modernizációs folya-matában. Szerencsésebb történeti helyzetbentalán képes lett volna moderálni azokat a ha-talmas változásokat, amelyek a következő év-tizedekben bekövetkeztek. Annak ellenére,hogy elképzeléseik még az új községek szint-jén sem valósulhattak meg teljes mértékben,számtalan ponton értek el olyan eredménye-



ket, amelyek a mai falurendezésben és falu-re-habilitációban is megfontolandóak.

Ilyen eredmény mindenekelőtt, hogy a vi-dékies modern megteremtette az új község-központ mintáját, amely többé nem csupántemplomból, esetleg iskolából és postábólállt, hanem közösségi létesítmények tucatja-iból (lásd 95., 96. ábra). Megszüntette a kö-zösségi épületek túlzó hatalomreprezentáci-óját, feloldotta a hivatalos és a magán térközötti merev határvonalat. A községházát,iskolát, egészségházat stb. egyetlen térkom-pozícióként kezelte, ahol viszonylag nagy te-rületen összeolvadnak a látható telekhatárok(lásd 169., 170. ábra). A hivatali épületek kö-rüljárhatóak, megszűnnek a hivatalok, illetvea felsőbb osztályok számára elkülönített kü-lön parkok és egyéb elzárt terek. Manapság,mikor újra erősödőben van a társadalmi ré-tegek közötti térbeli elkülönülés, ugyancsakérdemes felidézni a közösségi terek ezen el-gondolását. A térbeli átjárhatóság a társa-dalmi átjárhatóságot és kommunikációt iselősegíti, hiszen nem hangsúlyozza túl a hi-vatali szintek és formák, illetve az állampol-gárok között amúgy kétségtelenül létező hi-erarchikus viszonyokat. Gondoljunk csak atanácstermekre, a világos és tágas várakozófolyosókra, amelyek egy demokratikusabbés élhetőbb hivatali ügyintézés térbeli kereteitteremtették meg (lásd 161., 172. ábra).

Ma divatos szóval azt mondhatnánk,hogy a vidékies modern egy szolgáltató álla-mot képzelt el, mindenki által használt ma-gas színvonalú közterekkel. Azért, hogy atényleges állami adminisztráció megszűnjönelkülönült igazgatási tér lenni, az épületekköré tágas parkok kerültek, polgári értelem-ben vett sétaterek (lásd 204. ábra). Annak el-lenére, hogy évtizedekkel ezelőtt a falvaknem igen éltek ezzel a lehetőséggel, manap-ság komoly törekvés mutatkozik a közterü-let-rendezésre. A vidékies modern azzal, hogynem csak kisebb facsoportokban, de sétány-szerű allékban, parkokban, védőerdőkben,sőt sporttelepekben gondolkodott, a falvakat

átszövő zöldhálózat holisztikus szemléletétteremtette meg. Ennek fontosságát ma mártalán nem kell hangsúlyozni, főként az el-múlt évtizedek szuburbanizációs tapasztala-tai után. A főváros és a nagyobb vidéki vá-rosok előterében azt láthatjuk, hogy atervezett zöldtengelyek és zöldfolyosók nél-küli parcellázás rövid időn belül felszámoljaa szabad területeket, megszüntetve ezzel avidék legnagyobb értéktöbbletét, a termé-szet-közeliséget.

A negyvenes évek győztes pályamunkái-nak legközvetlenebb formában hasznosít-ható megoldásai azonban nem a település-rendezéshez kötődnek. Azzal, hogy a népiesmodern a hosszúház polgári jellegű moder-nizációját szorgalmazta, tulajdonképpen anépi lakóházállomány mai hasznosításáhozadott alapvető instrukciókat. A plusz ablak-kal megvilágított lakókonyha, az északi fal-hoz sorolt mellékhelyiségek, a közlekedőfo-lyosó, ami a tornác felszabadulásáteredményezi, a kertre nyíló reggeliző terasz,ami mögött egy kisebb télikert is helyet kap-hat, bizonyítják, hogy a hosszúház tartályaalkalmassá tehető a modern életformák be-fogadására anélkül, hogy durván beavatkoz-nánk az épület utcai térhatásába és általábana tömegforma fegyelmezett zártságába (lásd128., 129. ábra). Ha ehhez hozzávesszük,hogy az oldalhatáron álló ház a hosszanti te-lek legracionálisabb kihasználása, ami rá-adásul biztosítja a szomszédtól vizuálisan iselzárt udvart, ugyancsak közel kerültünk amai individualizált lakáseszményhez. A né-pies modern térkezelése egyszerre két, egy-mással vitázó érvrendszernek is tanulságos le-het. Azok számára, akik eleve elleneznekminden beavatkozást a történeti épületekesetében, meggyőző lehet, hogy az utcakép,sőt az udvarkép felborulása nélkül is lehet-séges a lakások erőteljes modernizációja.Ugyanez a másik oldal számára fokozottanáll: egyáltalán nem feltétlenül igaz, hogy akorszerű lakásformák kötelezően új házfor-mát jelentenek.


ÖSSZEFOGLALÁS 193

Az uradalmi falu a magyar táj jellegzetesképződménye volt, amely a tanyákhoz ha-sonlóan másodlagos szórványként jött létre,de attól lényegesen eltérő szerkezettel (lásd17. ábra). Az uradalmi falu csoportos szór-ványokból álló, nagy kiterjedésű konglo-merátum volt, amelyet egymással közelegyenrangú egységek alkottak (lásd 11.ábra). A csoportos telepeket belső útháló-zat, később pedig már kisvasút is összekö-tötte. Jellegzetes uradalmi táj ott tudott ki-alakulni, ahol hiányoztak a zártjobbágyfalvak, és a tanyásodásnak sem vol-tak hagyományai, így mindenekelőtt a Me-zőföldön, Békés, Kunság és a Hanság egyesfoltjaiban (lásd 9. ábra). A Dunántúl nagy-birtok dominálta aprófalvas-pusztás vidé-keit ezzel szemben morfológiai értelembennem sorolhatjuk az uradalmi falvak közé.

A nagybirtok a 19. századtól kezdve apolgári, szocialista és kisgazda körök ál-landó céltáblája volt, mivel alacsony mun-kaerő szükséglete miatt jelentősen hozzájá-rult a környező vidék elszegényedéséhez(lásd 35. ábra). A kérdés azután válhatottpolitikai programmá, hogy az első világ-háború után az arisztokrácia elvesztettepolitikai funkcióját, és helyét a „hivatalnokállam” vette át. Az állam egyre nagyobbszerepvállalása a falusi lakásügyben tettelehetővé, hogy az okleveles építészmérnö-kök részt vehettek a jövendő falu arculatá-nak kialakításában. A professzionális ter-vezésre a katasztrófák utáni újjáépítésekmellett mindenekelőtt ott volt lehetőség,ahol egyszerre sok lakóházat kellett tető aláhozni, tehát a telepes falvakban. Nem vé-letlen, hogy a negyvenes évek legnagyobbtelepítési akciója, az Országos Nép- és Csa-ládvédelmi Alap (ONCSA) egyben építé-szeti program is volt, amelyet a MagyarHáz Baráti Köre csoportosulás tartott kéz-ben (lásd 42., 43. ábra).

A második világháború utáni községesítésa már létező folyamatokat extrém módonfelgyorsította, hiszen a földreform forradalmiváltozásokat hozott a magyar vidék szerke-zetében. Az új parasztközségek ügyét leg-konzekvensebben a Veres Péter-féle Nem-zeti Parasztpárt képviselte, ezért mondhatjuk,hogy a szintén általa vezetett Országos Föld-birtokrendező Tanács az ONCSA program-hoz hasonlóan egy időre a falusi építészetvezető orgánumává vált. Az új községek táv-lati célja az volt, hogy kisparcellás, intenzívenmegművelt parasztközségek jöjjenek létre,amelyekben dániai mintájú szövetkezetek isműködnek (lásd 102. ábra). Ebből kifolyó-lag az új községek egyszerre voltak individu-álisak, azaz elvetették a cselédházak bármi-lyen formában történő újrahasznosítását, ésszövetkezetiek, azaz a telepítési tervekbennagyszámú közösségi telket jelöltek ki.

Az új községek meghatározása elsősor-ban azért problematikus, mivel morfológiaiés közjogi értelemben jóval több falurólvan szó, mint amelyek községesítésében ésfelépítésében az OFT részt tudott vállalni(lásd 46., 53., 56. ábra). A nagybirtokonlétrehozott új községek számát a háromszempont alapján mintegy száz körülire be-csülhetjük, ezen belül az OFT közvetlenirányítása alatt körülbelül tizenöt-húsz faluépítése kezdődött meg 1945–1949 között.

Az új községek a megszűnt nagybirtokfő majorsági mellé települtek, ami komolyeltérés a korábbi telepítési gyakorlattól. Az1945-ös földosztás előtt ugyanis vagy egy-általán nem törődtek a telepek infrastruk-turális kapcsolataival, vagy ha igen, a vas-útállomások környékét fejlesztették (lásd82. ábra). A majorságok infrastruktúrájátazonban csak ideiglenesen kívánták fel-használni. A templomon, iskolán, egy-egyintézői lakon és kastélyon kívül mindenépületet bontásra ítéltek. Az elhúzódó ki-

ÖSSZEFOGLALÁS


194 ÖSSZEFOGLALÁS

vitelezés és a kommunista hatalomátvételazonban lehetetlenné tette a tervek követ-kezetes végrehajtását, annál is inkább, mertaz alakuló kolhoz-szövetkezetek és államigazdaságok a volt nagybirtok majorságaitkapták meg induló vagyonként.

Az új községek ideális esetben tehát füg-getlenek voltak a korábbi morfológiaiadottságoktól, legalábbis ami az épületeketilleti. Az uradalmi utak ezzel szemben meg-határozónak bizonyultak. A legérdekesebbalaprajzok ott jöttek létre, ahol a meglévőútelágazás feloldotta az amúgy meglehető-sen mereven alkalmazott raszteres alapraj-zot. Természetesen születtek elképzeléseka rasztertől eltérő, térsorozatokból, allékból,sugárutakból és körutakból álló összetet-tebb alaprajzokra is, de ezek vagy el sem ju-tottak a kivitelezésig, vagy jelentősen le-egyszerűsödtek (lásd 83., 84., 85. ábra). Atipikus telepes falu egyszerű lábastelkes ki-osztású mérnöki rendszer, amelynek egyikszabadon hagyott tömbjében helyezték el aközösségi épületeket (lásd 88. ábra). A pa-raszttelkeken túl iparos és értelmiségi te-lekkimérésekkel is számoltak, ezekre azon-ban nemigen volt jelentkező.

A telepesházak építését igyekeztek a bu-dapesti központból kézben tartani. Az ál-lami megrendelés lehetősége megmozgattaaz egész korabeli építész társadalmat. Hahihetünk a korabeli beszámolóknak, mint-egy 400 terv született. A győztesként kivá-lasztottak az ONCSA vonalát követték, deahhoz képest hangsúlyozottabban voltakmodernek. Nemcsak a díszeket kerülték, dea tömör tömeg bárminemű megbontását is(lásd 137. ábra). Engedményt egyedül a

tornác kapcsán tettek, de a hamarosanéletbe lépő előírás, miszerint minimum há-rom lakóhelyiséget kell kialakítani, oda ve-zetett, hogy a helyiségeket a tornác rovásáramegnagyobbították. Az így kialakuló alap-rajz inkább a négyzethez állt közelebb, minta hagyományos parasztházhoz. S noha ezta térrendszert sátortetővel is le lehetettvolna fedni, az utcai hatás miatt ragasz-kodtak az oromzatos, nyeregtetős megol-dáshoz.

Ha röviden értékelni akarjuk a korsza-kot, úgy azt mondhatjuk, hogy egy építé-szetileg szolid modernizációt képviselt,amely főbb vonalaiban megmaradt a falusiépítészet hagyományainál, de ahol lehe-tett, kijavította azok hibáit. Az újgazdáknem fogadták egyértelműen pozitívan ajavításokat, mivel azok révén a ház repre-zentációs funkciója csorbát szenvedett(nem voltak díszek, nem volt tisztaszoba).Ennél is nagyobb probléma volt azonbanaz általános szegénység, amely lehetet-lenné tette, hogy éppen ezekben az évek-ben újuljon meg a magyar vidék. Még atelepes falvak nagy részében is az 1950-esévekre húzódott át a lakásépítés, egy olyankorszakra tehát, amely már nem kívántafenntartani a paraszti gazdálkodást. Ennekellenére forgalomban maradtak a népiestípustervek, ám azok helyett a falusiak in-kább a városias, kertvárosias épületeketpreferálták. S noha ily módon az új köz-ségek végül nem teljesen érték el eredeticéljukat, tehát nem váltak mintafalvakká– talán az egy Mátyásdombot kivéve –, te-lepülésképük markánsan elüt a történetifalvakétól.


JEGYZETEK 195

1. Az 1945 600/1945 ME sz. rendeletértelmében Magyarországon minden 200hold feletti birtokot megszüntettek. A ko-rábbi nagybirtokok helyett a föld legna-gyobb része maximum 10 holdas kisbirto-kosok kezébe került (SZAKÁCS 1998: 298).

2. A magyar földreform radikalizmusarészben megkésettségéből fakadt. Nem sza-bad azonban elfelejteni, hogy a közép-eu-rópai térség legtöbb államában a földre-form egyben a korábbi uralkodó elit elleninemzeti fellépés is volt, így Bulgáriában atörökkel, Romániában, Jugoszláviában ésCsehszlovákiában a magyar-német nagy-birtokossággal számolt le a földreform.Ilyen motívum hazánkban nem volt, és eznagyban késleltette a megoldást (BEREND1976: 34).

3. A könyv többféle forrásból dolgozik.Ahol ez nincs másképpen jelezve, ott a hi-vatkozás könyvre, tanulmányra vonatko-zik. Minden egyéb forrás esetében annakjellege is feltüntetésre kerül: pl. tervrajz,cikk. A levéltári források betű-szám kódotkaptak. Az eredeti levéltári fond jegyzékszám és a doboz szám a feloldásban szere-pel.

4. Az Tanyai Tanács 1949 januárjábanjött létre a tanyarendszer felszámolása ér-dekében. A politikai cél az önálló parasztigazdálkodás ellehetetlenítése volt.

5. Az alföldi városfejlődésnek olyan óri-ási irodalma van, hogy szinte lehetetlenegyetlen szerzőt megadni. Viszonylag rövid,de rendkívül bőséges hivatkozással ellátottírást közöl: NOVÁK 1997: 283.

6. A nagybirtok és a vasút összefonódásapersze csak fedőváltozója volt egy mégmélyrehatóbb változásnak, amely a mező-gazdaság kapitalizálódását jelentette. Eztjelzi, hogy a parasztok tanyasi farmgazda-ságai maguk is a vasút felé gravitáltak, mintazt Nemesmilitics és Bajnok környékén a

harmadik katonai felmérés térképe szépenkirajzolja.

7. Nem szabad persze elfelejteni, hogyaz uradalmi hierarchián belül igen erőteljeskülönbségek lehettek az egyes cselédlakokközött. Az őrségi Ivánc monográfiájában ol-vashatjuk, miszerint „minél jobban távolo-dunk a kastélytól, és minél alacsonyabbrangú uradalmi alkalmazottról van szó, an-nál inkább hiányzik a szilárd építőanyag,főként a tégla, és lép helyébe a boronafal, atetőn pedig a cserépzsindelyt helyettesíti aszalmazsúp” (BENCZIK 2007: o. n.). Ugyan-akkor a szerző hozzáteszi, hogy még a leg-alacsonyabb rangú cselédek lakásviszonyaiis jobbak voltak, mint a környékbeli job-bágyságé.

8. Környezetmintázat: az angol „pattern”szó fordítása. Arra utal, hogy az épített kör-nyezetnek van egy sajátos, a nyelvi rendsze-rekhez hasonlítható, kultúrafüggő kód-rendszere, amely az adott vidék történetihagyományaiban gyökerezik. A pattern egy-szerre utal az elemek sokféleségére (építészetszavai: kapuk, falak, bejárat, ablak stb.) ésezek kapcsolataira (építészet szintaktikája,illetve grammatikája). Lásd: MEGGYESI2008: IX. old., ALEXANDER 1977.

9. A nagybirtokos arisztokrácia mező-gazdasági szerepével kapcsolatban látni kell,hogy a 19–20. század folyamán lényegébenkivonult a közvetlen termelésből, mikorföldjeit tartós bérletekként hasznosította(SZABAD 1957: 404, WEIS 1930: 132).

10. A helyzet paradoxonja, hogy ugyan-ebben a korszakban a császári udvar maga iskülterületekből álló falut épített Mezőhe-gyesen, amely a maga tökéletes katonai szer-vezettségében mintául szolgált az uradalmifalvak kialakításához (P. MADAR 1982: 18).

11. A nagybirtok kisajátítása annál in-kább előrehaladt, minél radikálisabbá válta nemzeti politika. A jobboldal birtokren-

JEGYZETEK


196 JEGYZETEK

dezési törekvései ráadásul összekapcsolha-tóak voltak az antiszemitizmus gyakorlatbaültetésével, hiszen a nagybérlők jelentős ré-sze izraelita volt (GYURGYÁK 2007: 234).

12. A teljes kép kedvéért érdemes meg-jegyezni, hogy a legnagyobb, etnikai jellegűtelepítésekre a bécsi döntések utáni Ma-gyarországon került sor. Legismertebb adélvidékre került bukovinai falvak története(SAJTI 1981).

13. Érdemes megjegyezni, hogy az Or-szágos Földbirtokrendező Tanács megala-kulása után nem sokkal saját hatáskörébevette a korábbi telepítési programokat (le-véltári forrás: A. 1.2.).

14. Pl. T 62 No 307 Dombó, Német-mokra (Máramaros m.) Osztrák telepesektípus lakóházai 1777; T 62 No 479/1Új-telep (Csanád m.) Telepes lakóház és istálló1786; T 62 No 1014/1-2 Apatin (Bács m.)Telepeslakás 1795; T 62 No 1053/2 Sósó(Liptó m.) Kincstári telepesházak 1802.Megtalálható: MOL Tervtár-szekció. Terv-rajzokat közöl: BALASSA M. 1989.

15. Erről a mentalitásról írta Szabó Zol-tán, hogy a magyar középosztály „szemefölfelé néz, keze lefelé taszít.” (SZABÓ 1938:144)

16. A két világháború közötti falusi épí-tészetet lényegében négy tendencia hatá-rozta meg. Az első az egyszerű népi építészetkonzerválódása azokon a területeken, ahola szociális fejlődés tartósan megakadt (régistílus). A második a virágzó népi építészet,amely a közép- és gazdagparaszti rétegeksajátja volt (új stílus). A harmadik irányzataz itt tárgyalt népies típustervezés, végül anegyedik a közvetlen városi munkáslakásokmintaátvétele, amely a kockaházat előle-gezte meg (TAMÁSKA 2008: 100).

17. Martfűt a cseh Bata cipőgyár alapí-totta az 1940-es években, Almásfüzitőt pe-dig az amerikai Vacuum Oil Company irá-nyította.

18. Kisszállás ráadásul nem is szerepel azúj községek listáján, mivel jogi értelemben

már 1945 előtt is létezett. TulajdonképpenKunadacs is, csak akkor még Peszéradacs-ként hívták, és hozzá tartozott a háborúután telkesedő Kunpeszér.

19. A Hortobágy sajátos történetével,klimatikus viszonyaival egészen sajátos fej-lődési utat mutat, amelynek részleteit kü-lön tanulmányban lenne érdemes áttekin-teni. Faluvéghalom esetét levéltáriforrásokra támaszkodva mutatja be BéresAndrás a Hortobágyi Állami Gazdaságrólszóló tanulmányában. Ő idézi Dr. TóthFerenc „gazdaszakértő” álláspontját, aki sze-rint „ha a kijelölt területre földhözjutta-tottakat telepítenek, ott csak egy nyomor-tanya létesülhetne." (BÉRES 1959: 122)

20. Érdemes megjegyezni, hogy Mező-hegyes birtokmegosztását az OFT különtárgyalta, és mintának tekintette más, ha-sonló jellegű állami mintagazdaság számárais (levéltári forrás: A.3.1).

21. A földreform irodalma rendkívülgazdag. A legfontosabb, további bibliográ-fiai adatokat is tartalmazó munkák váloga-tása megtalálható: SZAKÁCS 1998: 287.

22. A Telepítési Tárgyaló Tanács össze-tétele és jogköre nem teljesen tisztázott adokumentumban. Egyrészt az eljárásrendszerint itt hozzák meg a végső döntést, amiután a tényleges építési munkák is meg-kezdődhetnek. Másrészt azonban Nagyve-nyim fennmaradt telepítési tervét szemé-lyesen Veres Péter, az OFT elnöke írta alá,tehát úgy tűnik, a TTT inkább operatív,semmint döntéshozói feladatokat látott el.

23. „Az egész terv egyik alapgondolataaz, hogy a falusi otthonok megvalósításábanaz építtetők saját munkaerejükkel is részt ve-gyenek.” (cikk: VERES 1947: 137)

24. A dokumentum érdekessége, hogyközel két évvel a háború után még mindigszerepelnek benne az 1938-ban visszacsa-tolt területek városai és falvai, mint példáulBuzinka vagy Galánta (H.3.2.).

25. A vidék szovjet típusú átalakításárólkönyvtárnyi irodalom született. Itt csupán


JEGYZETEK 197

egy frissen megjelent összegző munkára ér-demes felhívni a figyelmet: KOVÁCS 2012.

26. Más kérdés, hogy, mint később látnifogjuk, az új községek építési munkálataita heves politikai átalakulások árnyékábanegy viszonylag immanens belső kontinuitásjellemezte, ami miatt még az ötvenes évek-ben is forgalomban voltak a népies típus-tervek.

27. A nyugati típusú szövetkezetekről:Hunyadi 2007.

28. „Hasurának nevezzük azt a zsúpbólvagy gyékényből font takarót, amelyet a ker-tészetekben melegágyak és üvegházak beta-karására használnak.” (SOMOGYI 1942: 37)

29. A teljesség kedvéért érdemes meg-jegyezni, hogy noha a cselédségre valóbannem volt jellemző az önálló gazdálkodás,pláne nem a piacra termelés, ez nem jelentiazt, hogy teljesen hiányzott volna az ilyenjellegű paraszti tudás. Mint Kovács Imreírja: „a cselédcsalád egy kis üzemet, még-pedig szükségletfedezeti üzemet alkot.”(KOVÁCS 1984: 403)

30. Más kérdés, hogy néhány év múlvaugyanezek a létesítmények a szocialista köz-ségnek a szimbólumaivá váltak.

31. Az első kollektív házak a Szovjetuni-óban létesültek az 1920-as években. Ezekbena kollégiumokra emlékeztető képződmé-nyekben „a család organizációja (…) fel-bomlik, és a fizikai és pszichikai életformák,az étkezés, szórakozás, sport, szellemi élet kö-zös helyiségekben nyernek kielégítést. Indi-viduális csak a legszorosabb értelemben vettlakás tevékenysége marad, az is standardi-zálva.” (HORNYÁNSZKY 1932: o. n.)

32. „… kevesen ismerik a falusi lakás-nyomorúságot, a cselédházak poklát, aholegy konyhán legalább négy asszony, de gyak-ran hét is főz…” (cikk: VERES 1947: 137)

33. Sajnos a kiállítás anyaga nem kerültelő, így a kutatás csak a szakfolyóiratokbanmegjelent tervekre hagyatkozhatott.

34. Mint szinte valamennyi dokumen-tum, úgy ez a tervezet is ad hoc jellegűnek

tűnik, amit az is mutat, hogy noha orszá-gos listának készült, nagyrészt Fejér me-gyére koncentrál.

35. Az épületek korát a helyszíni kuta-tások során felgyűjtött interjúk, illetve azépületek stílusa alapján lehetett meghatá-rozni.

36. Mivel Budapest környékének fej-lesztését teljes egészében a fővároshoz iga-zították, lényegében csak hat körzet foglal-kozott a vidék ügyével (A.1.1.).

37. A németek teljes kitelepítésérőlazonban nem volt szó.

38. Ráadásul az Észak-Alföldön új köz-ségek is születtek, mint például Tiborszál-lás, Ebes vagy Újtikos. Utóbbi, mint a há-ború előtti szociális indíttatású falualapításöröksége többször is felbukkan az irat-anyagban, de mivel alkalmatlannak találtáktelepesek befogadására, végül nem foglal-koztak a fejlesztésével.

39. A falusi gyalogos utca ötlete végülHortobágy községben a hatvanas évekbenvált valósággá (BALASSA M. 2002: 170).

40. A falu urbanizációja másodlagos je-lentőségű kérdésnek tűnt ahhoz a társa-dalmi feszültéghez képest, amely a városbaáramló vidékiek szokásai és az urbánus kör-nyezet között keletkezett (lásd HORVÁTH2000).

41. Természetesen az évi ötven-hatvanegyszerűsített rendezési tervnek csak egyrésze vonatkozott új községekre.

42. Ez a rendszer egyébiránt éppen anagybirtokokon működött, ahol a gépek,nagyobb épületek, közlekedési rendszerekszámtalan javító és karbantartó foglalkozástigényeltek.

43. A nők munkába állítása jellegzetesötvenes évekbeli fejlemény, amely aztán aszocialista éra egészében meghatározta akis falvak életét. Eszerint a férfiak foko-zódó ipari (ingázó) munkavállalásával pár-huzamosan a mezőgazdasági feladatokategyre inkább a nőknek kellett átvállalniuk(ŐRSZIGETHY 1995: 147).


198 JEGYZETEK

44. A mintabirtokok átlagos területe200–500 hold között mozgott: például Bu-ják 400, Dég 500, Balatonkiliti 490, De-rekegyház 385, Sopronpuszta 164, Nagy-cenk 200, Eszterháza 280, Bácsalmás 720,Nagymágocs 177 (A.1.9.).

45. Az osztályvezető beszámolójában akövetkező nemesítő gazdaságok szerepel-tek: Rózsamajor (Bánkút), Öntözési, Me-zőgazdasági és Ipari Mezőgazdasági Telep(Sarkad), Egri Káptalan birtoka (Bödön-kút), Harkányi gazdaság (Taktaharkány),Főhercegi uradalom (Magyaróvár), Ester-házy birtok (Lovászpatona), Esterházy bir-tok (Eszterháza, Pettend).

46. Az ötéves terv első évében mintegy1300 lakást kívántak felépíteni a gépállo-mások dolgozói számára.

47. A szerző néhány oldallal későbbazonban arra is figyelmeztet, hogy „régiépületeket, csak azért, mert rossz helyenfekszenek, ne bontsunk el könnyelműen.”(KOTSIS 1954: 256)

48. Hacsak nem soroljuk ide a kasté-lyokat.

49. A modern építészet, mint korszaklezárult ugyan, de eszmevilága mind a mainnapig meghatározza a szakma értékítéletét(NERDINGER 2010).

50. A szakmán belül közvetlenül a há-ború után Fischer József szociáldemokrataépítész-politikus volt a legmeghatározóbbfigura. Lényegében az ő befolyása ellenébenszerveződött az „igazi baloldal” Major Má-téval és Perényi Imrével az élen (SAÁD1985, SIMON 1999).

51. A folyóirat főszerkesztője PerényiImre volt, mellette Kozma Lajos és MajorMáté dolgoztak.

52. A további kísérletekről akkor tud-nánk képet kapni, ha előkerülnének az ere-deti pályamunkák.

53. Az összeérő zsaluszárnyak alkottasávablak ötlete néhány évtized múlva a bu-dai várnegyed foghíjbeépítéseinél bukkanfel újra.

54. A kockaházak igazi nagy korszaka amásodik TSZ szervezés utánra tehető. Sa-ját föld híján az emberek a házépítésbe fek-tették be munkaerejüket (TAMÁSKA 2008:104).

55. Az Építés- és Közmunkaügyi Mi-nisztérium Építéspolitikai Főosztálya a ter-vek elkészítésével Gábor Lászlót, ifj. Kis-marty-Lechner Jenőt, Németh Pált, RáthGyörgyöt, Schöner Ervint, Tőkés Györ-gyöt és dr. Szendrői Jenőt bízta meg.Ugyancsak feladatot kaptak Zoltán László,dr. Kiss Tibor és Tóth Kálmán, akik a bá-nyászházak és értelmiségi lakások terveitkészítették el (cikk: VÖRÖSMARTY 1947/12,227).

56. Legalábbis a Dunántúlon, aminekaz oka, hogy a tanyásodott alföldi új köz-ségekben csak a hatvanas években kerültsor a belterület beépítésére.

57. A szövetkezetek, illetve az államimintagazdaságok létrehozásával megjele-nik a harmadik lakástípus is, a mezőgazda-sági munkáslakás, amely a paraszti és azértelmiségi otthonok között félúton he-lyezkedett volna el, ha az ötvenes évek po-litikai diktatúrája át nem szabja az új faluteljes koncepcióját.

58. A parasztházaknál rendszerint azudvarról indult a padlásfeljáró.

59. Vannak persze vitatható átmenetek.A Felső-Tisza mentén nagy számban meg-maradt haranglábak például joggal tekint-hetők népi alkotásoknak, úgyszintén atemplomok kazettás mennyezetei. Szinténkérdéseket vet fel a falusi iskola kérdése.Nemcsak azért, mert az első iskolák gya-korta parasztházakban nyitották meg ka-puikat, de azért is, mert a tervezett épüle-tek kőműves megoldásait a falusiak ellestékés saját házaikon alkalmazták.

60. Rácz egyébiránt az egyik legroman-tikusabb alkotója volt a korszaknak. Azoromzat alá csempészett timpanonról méglesz szó, itt csak annyit érdemes megje-gyezni, hogy a könyvében ajánlott köz-


JEGYZETEK 199

épületek mindegyike játékos, a történetiépítészet formáit újraalkotó szemléletrőltanúskodik.

61. Nagykarácsonyról, Nagyvenyimrőlés Besnyőről, azok telepes karakteréről lásdrészletesebben: TAMÁSKA 2009: 107–110,TAMÁSKA 2011: 45–54.

62. Mátyásdomb történetéről lásd: VÁR-NAI 1990.

63. Hantos történetéről lásd: VÁRNAI1987.

64. Nagylók történetéről lásd: FARKAS1991B.

65. Kisszállásról lásd bővebben: PETRÓ é. n.66. Ne feledjük, hogy olyan uradalom-

ban, mint a kisszállási rengeteg szakember,gépszerelő, kovács, lakatos, kőműves dol-gozott, akiket a gépállomás is szívesen al-kalmazott.

67. Ténylegesen persze csak a nyárikonyhát lakták, sőt az idősek mind a mainapig itt töltik idejük nagy részét.

68. Lökösháza történetéről lásd bőveb-ben: BÉKÉS 1987.

69. A lökösházi templom terveit ifj.Germán Géza építészmérnök készítette.

70. A vasút korábban néhány vagonnyiárut is szállított, ami a kocsik gyakori ren-dezését igényelte. Ennek köszönhetően ala-kult ki Lökösháza is. Manapság előre ösz-szeállított szerelvények közlekednek, ahatárállomáson szinte semmilyen érdemimunka nem zajlik.

71. Gondoljunk csak a föld hőjét hasz-nosító házakra, amelyek viszonylag tágastelken valósíthatók csak meg, vagy a telkenbelüli szennyvíztisztításra, a napkollektor-okra, ami szintén ritkább beépítést igé-nyelne. Noha ezek a csúcstechnológiák amai községek szegényes hétköznapjaitóltávol állnak, nem minden hatás nélküliek.Lökösházán például divatba jött a meg-üresedett házak elbontása, hogy ott „ener-giaerdőt” telepítsenek. Itt végső soronmegint csak arról van szó, hogy a lakóházenergiaigényét nem vezetékekkel, hanemegy tágasabb környezettel igyekszenek ki-elégíteni.


200 HIVATKOZÁSOK

Könyvek, tanulmányok:ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ – BOROSS MARIETTA(1985): Szántódpuszta építéstörténete. Panoráma, Szántódpuszta.

ALBERT GÁBOR (1983): Emelt fővel. (Magyarország felfedezése sorozat), Szép-irodalmi Könyvkiadó, Budapest.

ALEXANDER, CHRISTOPHER – ISHIKAWA,SARA – SILVERSTEIN, MURRAY (1977):A Pattern Language: Towns, Buildings,Construction. Oxford University Press, Ox-ford.

ANDRÁSFALVY BERTALAN (1975): Dunamente népének ártéri gazdálkodása Tolnaés Baranya megyében az ármentesítés be-fejezéséig. Tolna Megyei Levéltár, Szek-szárd.

BAJMÓCY PÉTER–BALOGH ANDRÁS (2012):Egykori majorok tipizálása Vas megyei példá-kon. In: Földrajzi Közlemények 2. 165-181.

BAKÓ FERENC (1978): Parasztházak és ud-varok a Mátra vidékén. Műszaki Könyvki-adó, Budapest.

BALÁSHÁZY JÁNOS: 1840. Vízszabályozásokföldmívelési tekintetben. In: A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei IV, Buda, 184–193.

BALASSA IVÁN (1975): Lápok, falvak, emberek. Gondolat, Budapest.

BALASSA M. IVÁN (1989): A magyarországinémetek némi építkezéséről. In: Ház és ember V. 31–49.

BALASSA M. IVÁN (2002): A FAKSZ-házaktól a szocialista faluig. In: Ház és ember 15. 164–174.

BALASSA M. IVÁN (2010): Paraszti építészet,falusi építészet. In: Műemlékvédelem 4.258–263.

BÁLINT SÁNDOR (1978/79): A szögedi nem-zet: a szegedi nagytáj népélete 3. rész. MóraFerenc Múzeum évkönyve. Szeged.

BALOGH ISTVÁN (1980): Egy tőkés tanyásgazdaság a 19. század második felében. In:Pölöskei–Szabad 1980. 272–312.

BARABÁS JENŐ – GILYÉN NÁNDOR (1979):Vezérfonál népi építészetünk kutatásához.Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

BARABÁS JENŐ – GILYÉN NÁNDOR (2004):Magyar népi építészet. Mezőgazda, Budapest.

BÁRTH JÁNOS (1975): A kalocsai szállásoktelepülésnéprajza. Kalocsa Város Kiadása,Kalocsa.

BÁTKY ZSIGMOND (1922): Néhány vonásFejér megye településföldrajzához. In: Földés ember 2. 185–191.

BEER, MATHIAS – DAHLMANN, DITTMAR(Hg., 2004): Über die trockene Grenze undüber das offene Meer. Binneneuropäische undtransatlantische Migrationen im 18. und 19.Jahrhundert. Klartext, Essen.

BÉKÉS GÉZA (1987): Szemelvények Lökös-háza történetéből. Kézirat. Megtalálható Lö-kösháza Római Kat. Plébánia.

BELUSZKY PÁL – GYŐRI RÓBERT (2005):Magyar városhálózat a 20. század elején.Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs.

HIVATKOZÁSOK


HIVATKOZÁSOK 201

BELUSZKY PÁL (2000): Magyarország telepü-lésrendszer fejlődése. In: Enyedi György(szerk.): Magyarország településkörnyezete. Ma-gyar Tudományos Akadémia, Budapest, 9-76.

BENCZIK GYULA (2007): Ivánc. Budapest (in-ternetes kiadás: http://www.sulinet.hu/orok-segtar/ Utolsó megtekintés 2012. november 1.)

BENISCH ARTUR (1940): Az eszmei (ura-dalmi) községek alkonya. Dunántúl Ny. Pécs.

BEREND T. IVÁN (1976): A szocialista gaz-daság története Magyarországon 1945–1968.Kossuth Könyvkiadó, Budapest.

BÉRES ANDRÁS (1959): A Hortobágyi ÁllamiGazdaság kialakulása és előzményei. In:Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21.121–136.

BEREY KATALIN (1978): Népies törekvésekés a népi építészet kutatása a század első fe-lének magyar építészetében. In: Ethnog-raphia 3. 434–453.

BERKOVITS GYÖRGY. (1976): Világváros ha-tárában. (Magyarország felfedezése soro-zat), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.

BODROG GYÖRGY (1966): A tőkés gazdál-kodás kialakulása az előszállási uradalom-ban. In: Agrártörténeti Szemle 4. 502–543.

BORECZKY BEATRIX (1987): Az ÚjjáépítésiMinisztérium működésének válogatott do-kumentumai, 1945–1946. In: Források amagyar népi demokrácia történetéhez 6. ÚjMagyar Központi Levéltár, Budapest.

BOROSS MARIETTA (1980): Szántódpuszta.Egy Somogy megyei nagybirtok majorságiépületei és épülettervei. In: Knézy Judit(szerk.): Anyagi kultúra. Tárgyi néprajzi dol-gozatok. Somogy megyei Múzeumok igaz-gatósága, Kaposvár, 231–286.

CASTEL, ROBERT (1995): A szociális kérdésalakváltozásai. Max Weber Alapítvány,Wesley Zsuzsanna Alapítvány, Kávé Kiadó,Budapest.

CSÁK GYULA (1977): A szikföld sóhaja.(Magyarország felfedezése sorozat) Szép-irodalmi Könyvkiadó, Budapest.

CSEMEZ ATTIL (1996): Tájtervezés – táj-rendezés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

CSURGÓ BERNADETT ( 2007): Építészek ésa falvak (szemelvények). In: Kovách Imre(szerk.): Vidék- és falukép a változó időben.Argumentum, Budapest, 99–114.

DÁNIEL ARNOLD (1930): A nagybirtok maihelyzete és kilátásai Magyarországon. In:Korunk június-szeptember. Internetenmegtalálható: epa.oszk.hu oldalon.

DEMETER ZSÓFIA – LUKÁCS LÁSZLÓ (1980):A puszták népe: a Mezőföld története. IstvánKirály Múzeum, Székesfehérvár.

DÉRY ATTILA (1995): Nemzeti kísérletek épí-tészetünk történetében. Terc Kiadó, Buda-pest.

DOBROVITS, CS. DOROTTYA (1983): Épít-kezés a XVIII. századi Magyarországon (Azuradalmak építészete). Akadémiai Kiadó,Budapest.

DÓKA KLÁRA (2006): A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt ésután. Békés Megyei Levéltár, Gyula.

DUNKA SÁNDOR – FEJÉR LÁSZLÓ – VÁGÁSISTVÁN (1996): Verítékes honfoglalás. Víz-ügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjte-mény, Budapest.

EPERJESSY ERNŐ (2006): Puszták népe aZselicben. Mikszáth Kiadó, Budapest.


202 HIVATKOZÁSOK

ERDEI FERENC (1942): A magyar paraszt-társadalom. Franklin Társulat, Budapest.

ERDEI FERENC (1971): Makó. In: Erdei:Város és vidéke. (Magyarország felfedezésesorozat). Szépirodalmi Könyvkiadó, Buda-pest, 247–373.

ERDEI FERENC (1973): Egy régi településiprobléma új megoldása. In: Erdei Ferenc vá-logatott írásai és beszédei. Kossuth Könyv-kiadó, Budapest, 286–300.

ERDEI FERENC (1976): Magyar tanyák.Akadémiai Kiadó, Budapest (1941, ha-sonmás kiadása).

ERDEI FERENC (2004): A magyar falu. In-ternetes kiadás: Neumann Kht, Budapest.

ERDÉSZ ÁDÁM: (1987): A mezőhegyesi mé-nesbirtok gazdálkodása a két világháborúközött. Békés Megyei Levéltár, Gyula.

FARBAKY PÉTER (2012): A reneszánsz és abarokk építészete Magyarországon. V.2. Ura-dalmi építési irodák. Szabadbölcsészet tan-anyag. Letölthető: http://mmi.elte.hu ol-dalról (linkek – szabadbölcsész tananyagok).Utolsó megtekintés 2012. október 14.

FARKAS GÁBOR (1970): Az agrárátalakulásnéhány kérdése Fejér megyében. In: FejérMegyei Történeti Évkönyv 4. 273–350.

FARKAS GÁBOR (1984): A tőkés nagybirtokirányításának néhány kérdése az előszállásiuradalomban, 1800–1914. In: LevéltáriSzemle 34. 85–108.

FARKAS GÁBOR (1991 a): Nagykarácsony.In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22.151–178.

FARKAS GÁBOR (1991 b). Nagylók. In: FejérMegyei Történeti Évkönyv 22. 179–224.

FARKAS GÁBOR (1991 c). Pusztaszabolcs.In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22.267–302.

FÉJA GÉZA (1937): Viharsarok. Az Alsó Tiszavidék földje és népe. (Magyarország fel-fedezés sorozat). Atheneum, Budapest.

FÉNYES ELEK (1851): Magyarország geo-graphiai szótára 1-2. Pest.

FÜLÖP ÉVA MÁRIA (1997): Az uradalom-történeti monográfiák historiográfiája amagyar történetírásban. In: Gyüszi László:Helyismereti Könyvtárosok III. Országos Ta-nácskozása: Tata, 1996. július 17–19.Szentendre, 101–109.

GERGELY JENŐ – GLATZ FERENC – PÖLÖSKEIFERENC (2003, szerk.): Magyarországi párt-programok 1919–1944, 2. kötet. KossuthKiadó, Budapest.

GERZSON LÁSZLÓ – SZILÁGYI KINGA (2011):Gondolatok a nagycenki hársfasor állapo-táról és megújításának lehetőségéről. In:4D Tájépítészeti és kertművészeti folyóirat21. 6-19.

GESZTELY NAGY LÁSZLÓ (1937): Küzdelemaz Alföld jövőjéért. Beszámoló a Duna-Ti-szaközi Mezőgazdasági Kamara másfél évti-zedes munkájáról (1922–1937). Duna-Ti-szaközi Mezőgazdasági Kamara, Kecskemét.

GHEORGHIU, TEODOR OCTAVIAN (1999):Bánsági telepített falvak – tipológiai meg-közelítés. In: Balassa M. Iván – Cseri Miklós (szerk.): Népi építészet Erdélyben,Szentendre, 45–56.

GRANASZTÓI GYÖRGY (2006): A dunai térségés Magyarország urbanizációja (1500–1800).In: Rácz Szilárd (szerk.): Regionális átalakulása Kárpát-medencében. Magyar Regionális Tu-dományi Társaság, Pécs, 181–191.


HIVATKOZÁSOK 203

GUNST PÉTER (1998): A magyar agártár-sadalom 1919–1945 között. In: Gunst Pé-ter (szerk.): A magyar agrártársadalom ajobbágyság felszabadításától napjainkig.Napvilág Kiadó, Budapest, 231–284.

GYÁNI GÁBOR – KÖVÉR GYÖRGY (1997):Magyarország társadalomtörténete. Osiris,Budapest.

GYIMESI SÁNDOR (1965): A telepítvényesfalvak „felszabadítása”. In: Szabó István(szerk.): A parasztság Magyarországon a ka-pitalizmus korában 1848–1914, I.kötet.Akadémiai Kiadó, Budapest.

GYÖRFFY GYÖRGY (1990): A magyaror-szági kun társadalom a XIII–XIV. század-ban. In: Györffy: A magyarság keleti ele-mei. Gondolat, Budapest, 274–304.

GYÖRFFY ISTVÁN (1943): Magyar falu –magyar ház. Turul Szövetség, Budapest.

GYURGYÁK JÁNOS (2007): Ezzé lett magyarhazátok. A magyar nemzeteszme és naciona-lizmus története. Osiris, Budapest.

HADIK ANDRÁS (1992): A népi irányzatról,a falu építészetéről. In: Építészet és tervezésMagyarországon 1945–56. Magyar Építé-szeti Múzeum Katalógusa, Budapest, 27–32.

HAJDÚ ZOLTÁN (1990/1991): A TanyaiTanács története. A „szocialista tanyapoli-tika” alapvetése és a tanyakérdés megoldá-sának radikális, voluntarisztikus kísérlete,1949–1954. In: Alföldi Tanulmányok 14.105–124.

HÁMORI PÉTER (2004 a): Korszerű és népi?Korszerű vagy népi? Viták a magyar faluépítészetéről a huszadik század első felé-ben. In: Századvég 4. 3-26.

HÁMORI PÉTER (2004 b): ONCSA (Orszá-gos Nép- És Családvédelmi Alap) – Egyszociálpolitikai és építészeti kísérlet Magya-rországon 65 év távlatából. In: Országépítő 2.5-12.

HEINRICH-T. ORSOLYA – STRAUB PÉTER(szerk. 2009): Keszthely-Fenékpuszta imSpiegel der Jahrtausende. Keszthely-Fenék-puszta az évezredek tükrében. Balatoni Mú-zeum, Geisteswissenschaftliches ZentrumGeschichte und Kultur Ostmitteleuropasan der Universität Leipzig, Zala Megyei Mú-zeumok Igazgatósága. Leipzig, Zalaegerszeg.

HELLER ANDRÁS (1937): Cselédsor. A me-zőgazdasági cselédek helyzete 1935-ben.Szent István Társulat, Budapest.

HETÉNYI ISTVÁN (1992): Nagykarácsonytörténete. Albex Lap- és Könyvkiadó, Du-naújváros.

HOFER TAMÁS (1980): A hazai tanyarendszerés a másodlagos településszóródás külföldipéldái. In: Pölöskei–Szabad 1980. 9-60.

HOFER TAMÁS (2009): Agrárváros-régiókEurópa peremén. In: Hoffer T.: Antropológiaés/vagy Néprajz. L’Harmattan, Budapest,17–50.

HONVÁRI JÁNOS (2003): A gépállomásoktörténete: 1947–1964. Távtan, Budapest.

HORNYÁNSZKY ISTVÁN (1932): Építészetés társadalom. In: Korunk, szeptember,www.korunk.org

HORVÁTH SÁNDOR (2000): Falusiból vá-rosi, parasztból városlakó. In: Cseri Miklós– Kósa László – T. Bereczky Ibolya (szerk.):Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón.Magyar Néprajzi Társaság - SzentendreiSzabadtéri Néprajzi Múzeum, Budapest –Szentendre, 377-392.


204 HIVATKOZÁSOK

HUNYADI ATTILA (2007): A különböző szö-vetkezeti típusok és a szövetkezeti értékrendkialakulása. In: Somai József (szerk.): Szövetke-zetek Erdélyben és Európában. Romániai MagyarKözgazdász Társaság, Kolozsvár, 111–140.

ILLYÉS GYULA (1987): Puszták népe. Mag-vető Kiadó, Budapest.

ISTVÁNFI GYULA (1997): Az építészet törté-nete. Őskor. Népi építészet. Nemzeti Tan-könyvkiadó, Budapest.

JÁMBOR IMRE (2009): Kertépítészet-történet.FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szakta-nácsadási Intézet, Budapest.

JUHÁSZ ANTAL (1989): A szegedi táj tanyái.Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged.

KÁLLAY ISTVÁN (1979): A nagybirtokkor-mányzat levéltári forrásai 1711–1848. In:Gazdag István (szerk.): A Hajdú-Bihar MegyeiLevéltár Évkönyve VI. Budapest, 202–215.

KÁROLYI JÁNOS (1904): Fejér vármegye története. Csitári Kő és Könyvnyomdája,Székesfehérvár.

KEMÉNYFI RÓBERT (1999): Az ONCSA-telepek építésének néhány települési tér-szerkezeti következményéről. In: ÚjváriZoltán (szerk.): Ünnepi kötet Szabó Lászlótiszteletére. Ethnica, Debrecen, 211–220.

KETTINGER GYULA – NAGY FRIGYES – TÍMÁRLAJOS (1991): A magyaróvári nagybirtok tör-ténete. Tartalom Kft, Mosonmagyaróvár.

KISS TIBOR (1943): A Szigetvidék és az Or-mányság népének építészete. Magyar Épí-tőművészet, Budapest.

KOGUTOWICZ KÁROLY (1930): Dunántúl ésKisalföld. M. Kir. Ferenc József Tudo-mányegyetem Földrajzi Intézete, Szeged.

KOTSIS ENDRE (1954): Mezőgazdasági épí-tészet. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

KOVÁCS IMRE (1984): A gazdasági cselédekkereseti és megélhetési viszonyaihoz. In: TóthPál Péter (szerk.): Agrárszociológiai írások Ma-gyarországon 1900–1945. Kossuth Kiadó,Budapest, 357–388.

KOVÁCS, Ö. JÓZSEF (2012): A paraszti tár-sadalom felszámolása a kommunista dikta-túrában. A vidéki Magyarország politikaitársadalomtörténete 1945–1965. Korall,Budapest.

KÖRNER ZSUZSA (2004): A telepszerű lakás-építés története Magyarországon 1850–1945.Terc Kiadó, Budapest.

KUBINSZKY MIHÁLY (1995): Táj + építészet:a természeti környezet egy építész szemével.Mezőgazda Kiadó, Budapest.

KUGLER GYULA (2000): Lakosságcsere aDélkelet-Alföldön. Osiris, Budapest.

KULCSÁR IMRE (1975): Jánossomorja, Vár-balog községek története. Kiadja a Nagyköz-ségi Tanács, Jánossomorja.

LÁNG ISTVÁN (szerk., 2002): Környezet- éstermészetvédelmi lexikon I. rész. AkadémiaiKiadó, Budapest.

LENCSÉS FERENC (1982): Mezőgazdaságiidénymunkások a negyvenes években. Aka-démiai Kiadó, Budapest.

LOVAS KISS ANTAL (2007): Telepítettföldművelők. Újiráz telepítési szempontja-inak hatása a lokális identitásra. In: Bán-kiné Molnár Erzsébet (szerk., 2007): Földés társadalom. Bibliotheca Cumanica 7. Kiskunfélegyháza, 253–265.


HIVATKOZÁSOK 205

LUKÁCS LÁSZLÓ (1984): A mezőföldi tanyáknéprajza: A farmtanyák kialakulása és pusz-tulása a Mezőföldön a XIX–XX. században.Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár.

MAKSAY FERENC (1976): A dunántúli tele-pülésrendszer a XVII–XVIII. század fordu-lójáig. In: Farkas Gábor (szerk.): A Dunán-túl településtörténete. Magyar TudományosAkadémia Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bi-zottságának értesítője II., Veszprém, 43–59.

MÁRKUS ISTVÁN (1967): Urak futása. In:Márkus: Mit láttam falun? 1945–66. Mag-vető Kiadó, Budapest.

MÁRKUS ISTVÁN (1971): Kifelé a feudaliz-musból. In: Márkus: Kifelé a feudalizmus-ból (tanulmánykötet). Szépirodalmi Kiadó,Budapest, 193–219.

MÁRKUS ISTVÁN (1979): Nagykörös. (Ma-gyarország felfedezése sorozat). Szépiro-dalmi Könyvkiadó, Budapest.

MÁTÉ ZSOLT (2002): Történeti településeinkértékvédelme. Egyetemi Jegyzet. BudapestiMűszaki és Gazdaságtudományi Egyetem –Műemlékvédelmi Szakmérnöki Szak, Buda-pest.

MEGGYESI TAMÁS (2008): Települési kultú-ráink. Terc Kiadó, Budapest.

MENDÖL TIBOR (1936): Alföldi városainkmorfológiája. Közlemények a debreceni Ti-sza István Tudományegyetem Földrajzi In-tézetéből, Debrecen.

MIKLÓSSY ENDRE (1994): A táguló és zsu-gorodó ember. In: Magyar Szemle, novem-ber, 1156–1166.

MISKOLCZY LÁSZLÓ – VARGHA LÁSZLÓ(1943): A Nagykunság-vidék népének építé-szete. Magyar Ház Baráti Köre, Budapest.

NERDINGER, WINFRIED (2010): „Warumwurde und wird rekonstuiert” – Rekonst-ruktion als politische, ideologische oderästetische Handlung. In: Uta Hassler, Ner-dineger, Winfried (Hg.): Das Prinzip Re-konstruktion, Institut für Denkmalpflegeund Bauforschung der ETH Zürich undArchitekturmuseum der TU München,Zürich, 14–29.

NOVÁK LÁSZLÓ (1997): Szőlő Albertirsa ésPilis hagyományos telekrendszerében ésüzemszervezetében. Mezővárosi fejlődés azAlföldön In: Novák: Településnéprajzi ta-nulmányok. Ethnica, Debrecen, 71–107.283–298.

ORBÁN SÁNDOR (1980): Tanyaközpontosí-tási, községesítési kísérletek a felszabadulásután. In: Pölöskei–Szabad 1980, 362–398.

ŐRSZIGETHY ERZSÉBET (1995): Birsalma-sajt. Sík Kiadó, Budapest.

P. MADAR ILONA (1982): Uradalmi cselédekBékés megyében. Békés Megyei Tanács, Békéscsaba.

PACH ZSIGMOND PÁL (1971): A kelet-euró-pai „Gutswirtschaft” problematikájához: ro-botmunka és bérmunka a földesúri majorsá-gokon a XVI–XVII. századi Magyarországon.In: Agrártörténeti Szemle 1-2. 1-20.

PADÁNYI GULYÁS JENŐ – TÓTH KÁLMÁN –MISKOLCZY LÁSZLÓ (1937): A Fertő-vidéknépének építészete. Magyar Ház Baráti Köre,Budapest.

PADÁNYI GULYÁS JENŐ (1928): A magyarépítőművészet útja. In: Magyar Szemlemárcius, 237–244. Részleteket közöl: Ba-ranyai Katalin: Szemelvények a két háborúközti építészeti irodalomból, Országépítőkülönszáma 2009, 14–15.


206 HIVATKOZÁSOK

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA (szerk. 2008): Ma-gyar Néprajz VIII. Társadalom. AkadémiaiKiadó, Budapest.

PARMER NÓRA (1986): Magyar építészet a kétvilágháború között. Műszaki Könyv kiadó,Budapest.

PERCZEL KÁROLY (1973): Faluépítés. In:Pozsonyi Zoltán (szerk.): Városépítés Ma-gyarországon a felszabadulás után. MűszakiKönyvkiadó, Budapest, 111–120.

PERÉNYI IMRE – FARAGÓ KÁLMÁN – MAJORJENŐ (1962): Mezőgazdaság és településter-vezés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

PERESZTEGI LÁSZLÓNÉ – KÓSÁNÉ HUJBERKATALIN (2008): A Lonkai Ármin Általánosiskola. Önkormánya. nyomtatott kézirat,Mátyásdomb.

PERNEKI MIHÁLY (1977/1978): Az eszmeiközségek kialakulásának történetéhez. In:Levéltári Közlemények 44–45. 417–428.

PETRÓ JÁNOS – BÓR JÓZSEFNÉ (é. n.): Kisszál-lás. Kézirat. Megtalálható: Kisszállás KözségÖnkormányzat Művelődési Ház és Könyvtár.

PÖLÖSKEI FERENC – SZABAD GYÖRGY(1980): A magyar tanyarendszer múltja. Tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest.

PRINZ GYULA – TELEKI PÁL (1937): Magyarföldrajz. A magyar munka földrajza. Kir. M.Egyetemi Nyomda, Budapest.

PUSZTAI LÁSZLÓ – HADIK ANDRÁS – FÜ-LÖP CSILLA (szerk., 1987): A népi irányzattovábbélése a magyar építészetben. OrszágosMűemléki Felügyelőség Magyar ÉpítészetiMúzeuma, Budapest.

PÜSKI LEVENTE (2006): A Horthy-rendszer.Pannonica Kiadó, Budapest.

RÁCZ GYÖRGY (1946): A korszerű paraszt-ház. Sarló Kiadás, Budapest.

RÁCZ ISTVÁN (1980): A tanyarendszer kialakulása. In: Pölöskei–Szabad 1980.97–148.

RADOS JENŐ (1939): Magyar kastélyok.Műemlékek Országos Bizottsága, Könyv-barátok Szövetsége, Budapest.

ROMÁN ANDRÁS (2004): 487 bekezdés és617 kép a műemlékvédelemről. Terc Kiadó,Budapest.

SAÁD JÓZSEF (1985): Építészek az újjáépí-tés szolgálatában. In: Medvetánc 2-3. 237–261.

SAJTI, A. ENIKŐ (1981): Székely telepítés ésnemzetiségpolitika a Bácskában. AkadémiaiKiadó, Budapest.

SÁNDOR ANDRÁS (1948): Övék a föld.Szikra, Budapest.

SÁRI ZSOLT (2009): Típusterves építkezésekés az életmód változásainak kapcsolata. In:Cseri Miklós – Sári Zsolt (szerk.): Vidékiéletmódváltozások a 20. században. Szabad-téri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 21–52.

SIMON MARIANN (1999): „Fordulatnak kellbekövetkeznie építészetünkben – jelentősfordulatnak” – Elmélet és gyakorlat 1949–1951. In: Architectura Hungariae 4. o. n.

SIPOS GYULA (1977): Pusztaiak. KossuthKönyvkiadó, Budapest.

SOMOGYI IMRE (1942): Kertmagyaroroszág.Magyar Élet Kiadása, Budapest.

SPÉDER ZSOLT (2002): A szegénység változóarcai. Századvég Kiadó, Budapest.


HIVATKOZÁSOK 207

SPIRO, KOSTOF (1993): Die Anatomie derStadt. Geschichte städtischer Strukturen.Campus, Frankfurt/M./New York.

SZABAD GYÖRGY (1957): A tatai és a gesz-tesi Eszterházy-uradalom áttérése a robot-rendszerről a tőkés gazdálkodásra. Akadé-miai Kiadó, Budapest.

SZABAD GYÖRGY (1980): A tanyára telepedésfeudalizmus kori korlátai és felszámolásuk. In: Pölöskei–Szabad 1980. 149–169.

SZABÓ ISTVÁN (1948): Tanulmányok a ma-gyar parasztság történetéből. Teleki Pál Tud.Intézet, Budapest.

SZABÓ ISTVÁN (1960): Kísérletek az alfölditanyarendszer megszüntetésére az 1780-as és1850-es években. In: Szabó (szerk.): Agrár-történeti tanulmányok. Tankönyvkiadó, Bu-dapest, 139–207.

SZABÓ ZOLTÁN (1938): Cifra nyomorúság.Cserépfalvi Kiadása, Budapest.

SZAKÁCS SÁNDOR (1998): A földreformtól akollektivizálásig. In: Gunst 1998. 287–343.

SZÁNTÓ IMRE (1952): A majorsági gazdál-kodás uralkodóvá válása, a parasztság nagy-arányú kisajátításának kezdete. In: SpiraGyörgy (szerk.): Tanulmányok a parasztságtörténetéhez Magyarországon, 1711–1790.Akadémiai Kiadó, Budapest, 221–298.

SZÁVAI FERENC TIBOR (1990): Arany- ésezüstkalászos gazdaképzés Magyarországon.In: Honismeret 2-3. 61–67.

SZÉCHÉNYI ANTAL (2001): A nagybirtokműködése 1924–1944: párhuzamok. Püski,Budapest.

SZENDE PÁL (1911): A nagybirtok és Magyar-ország jövője. Galilei Kör Kiadása, Budapest.

SZVIRCSEK FERENC (1992): Kolonizálás,mint a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. mun-káspolitikájának része. In: Somorjai József(szerk.): Tatabánya 45 éve város: Tatabányavárossá nyilvánításának 45. évfordulója al-kalmából rendezett tudományos konferen-cia előadásainak anyaga. Komárom-Eszter-gom Megyei Önkormányzat MúzeumainakIgazgatósága, Tata, 99–105.

TAMÁSKA MÁTÉ (2005): Nagykarácsony hét-köznapon. Egy mezőföldi falu értékvizsgá-lata. In: Comitatus, március. 37–52.

TAMÁSKA MÁTÉ (2008): Kockaházat a skan-zenbe? Az utóparaszti háztípus helye a vidékiházfejlődésben. In: Múltunk 3. 98–108.

TAMÁSKA MÁTÉ (2009): A puszták népé -nek telepes községei 1945 után. In: CseriMiklós – Sári Zsolt (szerk.): Vidéki élet-módváltozások a 20. században. Szentendre,89–118.

TAMÁSKA MÁTÉ (2010): Egy építészetiforma diffúziója. In: Jancsák Csaba – NagyGábor Dániel – Pászka Imre (szerk.): Ál-landó párbeszédben. A szegedi műhely tisz-telgése Utasi Ágnesnek. Belvedere, Szeged,280–295.

TAMÁSKA MÁTÉ (2011): A vidéki tér emlé-kezete. Martin Opitz Kiadó, Budapest.

THIRRING LAJOS (1932): A tanyák, pusztákés egyéb külterületi lakott helyek népessége1930-ban. Magyar Statisztikai Társaság,Budapest.

TÓTH ÁGNES (1993): Telepítések Magyar -országon 1945–1948 között. Bács-KiskunMegyei Önkormányzat Levéltára, Kecske-mét. Interneten elérhető: www.mtaki.huoldalról.


208 HIVATKOZÁSOK

TÓTH JÁNOS (1961): Népi építészetünk ha-gyományai. Műszaki Könyvkiadó, Buda-pest.

TÓTH JÁNOS (1971): Az Őrségek népi épí-tészete. Műszaki könyvkiadó, Budapest.

TÓTH ZOLTÁN (2010): Melyik ház a „koc-kaház”? Mit mond a művelt középosztályegy munkásháztípusról?. In Korall 40. 5-44.

TÓTH KÁLMÁN – NÁSZAY MIKLÓS (1936):A Balaton-vidék népének építészete. MagyarHáz Baráti Köre, Budapest.

TÓTH KÁLMÁN (1947): Új falu, új otthon.Faust, Budapest.

TÓTH KÁLMÁN (1978): Építészmérnökökés a népi építészet 1930–1950. Személyesvisszaemlékezés. In: Ethnographia 89. 426–433.

TÓTH ZOLTÁN (1976): Egy életforma fel-bomlása. A szekszárdi kockaházak társa-dalma 1972-ben. In: Valóság 4. 74–84.

TÖMÖRY TAMÁS (1979): Lakásunk. MűszakiKönyvkiadó, Budapest.

VAJKAI AURÉL ( 1957): Balatonfelvidéki ésBakony vidéki falusi épületek a XVIII. századból. In: Ethnographia LXVIII. 87–108.

VALUCH TIBOR (2004): A hosszú háztól akockaházig. A lakásviszonyok változásai amagyar falvakban a hatvanas években. In:Rainer M. János. (szerk.): „Hatvanas évek”Magyarországon. 1956-os Intézet, Buda-pest, 386–407.

VÁLYI KATALIN – ZOMBORI ISTVÁN (2007)Ópusztaszer. Örökség – Kultúra OktatásiE-Könyv- és Médiatár. Budapest.

VARGA DÁVID (1991): Mai puszták népe:volt cselédek, mai gondok Dél-Dunántúl ál-lami gazdasági pusztáin. Baranyai MegyeiKönyvtár, Pécs.

VARGA JÁNOS (1967): A jobbágyi földbir-toklás problémái 1767–1849. AkadémiaiKiadó, Budapest.

VÁRNAI TAMÁS (1987): Hantos. In: FejérMegyei Történeti Évkönyv 17. 121–172.

VÁRNAI TAMÁS (1990): Mátyásdomb. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. 177–188.

VERES PÉTER (2000): Magyar megmaradás.A paraszti jövendő. Az Alföld parasztsága.Parasztsors – magyar sors. In: Veres: Válo-gatott írások. Püski, Budapest, 259–308.

VERES PÉTER (1968): Szülőhazám, „Horto-bágy mellyéke”. Kossuth Könyvkiadó, Bu-dapest.

WEIS ISTVÁN (1930): A mai magyar társa-dalom. Magyar Szemle Társaság, Budapest.

ZÁM TIBOR (1987): Tévedések és tanulsá-gok. A hortobágyi Állami Gazdaság tizenötévéből. In: Zám: Tények és indulatok. Válo-gatott szociográfiai írások. Magvető Kiadó,Budapest, 7-28.

Cikkek szakfolyóiratokból: BENKHART ÁGOSTON (1947): Parasztházvagy „házfalu”. In: Új Építészet 7, 165–166.

BORBÍRÓ VIRGIL (1947): Régi falu – újfalu. In: Új Építészet 7, 138–140.

CSERI PÉTER (2006): Nem örülnek a vé-dettségnek. In: Népszabadság, február 17.


HIVATKOZÁSOK 209

GRANASZTÓI RIHMER PÁL (1943 a): Far-mertelep az Egyesült Államokban. In: Térés forma 16. évf., 54–55.

GRANASZTÓI RIHMER PÁL (1943 b): Népiépítészet és az európai agrárcivilizáció. In:Tér és forma, 16. évf., 37–39.

GUNDA BÉLA (1937): Az Ormánság pa-raszti építkezése. In: Tér és forma, 10. évf.102–105.

HEGEDŰS BÉLA (1947): A telepesház, azOrszágos Földbirtokrendező Tanács terv-pályázata. In: Új Építészet, 1. 10.

HÖNSCH LÁSZLÓ (1947): Visszapillantás aföldreform városrendezési vonatkozású fel-adataira. In: Tér és forma, 3. 34–35.

KODOLÁNYI JÁNOS (1940): Építsünk ma-gyarul! Beszélgetés Padányi Gulyás Jenővelépítészetünk feladatairól. In: Híd, 1. 24–26.

KOZMA LAJOS (1947): Falu város lakásépí-tési kiállítás. In: Új építészet, 7. 141–152.

MAJOR MÁTÉ (1943): Népi építészet – népiesépítészet. In: Tér és forma 16. évf., 20–21.

MAJOR MÁTÉ (1981): „Sziget”-ház, „szi-get”-lakás vagy közösségi otthon (In: Kor-társ, 1960/11.). In: Major Máté – OsskóJudit (szerk.): Új építészet, új társadalom1945–1978. Budapest, 1981. 195–200.

PERCZEL KÁROLY (1947): Vertföld-beton, a falu új építőanyaga. In: Új Epítészet, 7,157–158.

PERÉNYI IMRE (1947): A kolhozok építé-szete. In: Új Építészet, 7, 162–163.

PREISICH GÁBOR (1947): Az újjáépítési Mi-nisztérium tervpályázata. In: Új Építészet, 1. 11.

VERES PÉTER (1947): Beszélgetés Veres Pé-terrel a faluépítésről és a lakáspolitikáról.In: Új Építészet, 7, 137.

VERES PÉTER (1961): Lakáseszmény – élet-eszmény. In: Kortárs 1961/január 20. Má-sodközlés: In: Major Máté – Oskó Judit(szerk.): Új építészet, új társadalom 1945-1978.Corvina Kiadó, Budapest, 206-215.

VÖRÖSMARTY KÁLMÁN (1941): A korszerűmagyar falusi ház, az Országos Nép- és Csa-ládvédelmi Alap mintaháza. In: Építészet 1. kötet, 2. füzet, 33–38.

VÖRÖSMARTY KÁLMÁN (1947): A három-éves terv magyar parasztházai. Új Építészet,8. 178–179.

VÖRÖSMARTY KÁLMÁN (1947): Épületter-vek az új falusi telepesek részére. In: ÚjÉpítészet, 12. 227.

Törvények: 1920. évi XXXVI. törvénycikk a földbirtokhelyesebb megoszlását szabályozó rendel-kezésekről.

1936. évi XXVII. törvénycikk a telepítésrőlés más földbirtokpolitikai intézkedésekről.

1940. évi IV. törvénycikk a kishaszonbér-letek alakításának, kisbirtokok és házhe-lyek szerzésének előmozdításáról s másföldbirtokpolitikai rendelkezésekről.

1940. évi XXIII. törvénycikk az OrszágosNép- és Családvédelmi Alapról.

1945. évi VI. törvény a nagybirtokrendszermegszüntetése és a földmíves nép földhöz-juttatása tárgyában kibocsátott kormány-rendelet törvényerőre emeléséről.


210 HIVATKOZÁSOK

1947. évi V. törvény a földreform befejezéseérdekében szükséges egyes rendelkezésekről.

1949. évi XXIV. törvény a földreform és atelepítés befejezésével összefüggő egyes kér-dések rendezéséről.

Térképek: Besnyő topográfiai térképe 1:10000, 1980(83. ábra)

Derekegyházi uradalom térképe, OSZK, S82 No 0213 (13. ábra)

HANTOS GYULA: Magyarország nagybir-tok térképe 1926. (5. ábra)

Előszállási uradalom térképe (1846), szerzőtulajdona. (26., 27. ábra)

Három Katonai felmérés (1780, 1850 és1890 körül), elérhető: lazarus.elte.hu(utolsó letöltés 2013. január 20.)

Kataszteri felmérés nagykarácsonyi szelvé-nye (1900 körül)

Kisvasutak térképe, www.kisvasutak.hu(utolsó letöltés 2012. szeptember 10.) (21.ábra)

Lökösháza topográfiai térképe 1:4000,1963. (helyi tanácsi használatra készült má-solat) (85. ábra)

Máriaháza eszményi újközség tervrajza.Megtalálható: Virágzó… 1949. (88. ábra)

Nagykarácsony Általános (munka)Terve(1950): Készült, Budapest, Múzeum Krt.1/b. Mezőgazdasági és TelepülésfejlesztőIroda. Nagykarácsony Polgármesteri Hiva-tal leselejtezett iratanyagból, saját gyűjte-mény. (95. ábra)

Topográfiai térkép Magyarország 1:25 000:Kunadacs, Áprádhalom és Újrónafő kör-nyéke, 1958. (48., 49. ábra)

Tervek: ANTAL DEZSŐ: Dunántúli és Szabolcsi fa-lusi ház, 1941. In: Új Építészet, 1947/7.139. (43. ábra)

BÍRÓ TIBOR: „2.” jelű ház. Nagyút telepesközség számára. Lásd: levéltári forrás:Y.244.3. (38. ábra)

BRÓZ BÉLA: Országos Földhivatal TelepítésiAkciója. Növekvő lakóházak és istállók terve.In: Új Építészet 1947/8. 152. (138. ábra)

CSERI JENŐ: III. 10. számú kétszobás laká-sokból álló földszintes sorház. In: Típuster-vek katalógusa, Építésügyi Minisztérium1950–51, Budapest. (154. ábra)

DÁVID KÁROLY: Falusi ház kőből. In: ÚjÉpítészet, 1947/7. 141. (125. ábra)

FARKASDI ZOLTÁN – KISMARTY LECHNERÖDÖN: Fürdőszobás parasztház. 49.IV.11.In: Falusi lakóházak típustervei (szerk. Pe-rényi Imre, Tabéry Iván), Magasépítési Ter-vező Intézet, Budapest 1949. (137. ábra)

GÁBOR LÁSZLÓ: Telepes ház, Építési ésKözmunkaügyi Minisztérium. In: Új Épí-tészet, 1947/8. 179. (139. ábra)

GÁBOR LÁSZLÓ – LÉVAY ANDOR: Földmű-ves ház. 1947/7. 150. (131. ábra)

GÁDOROS LAJOS – GERLE GYÖRGY – MÁL-NAI LÁSZLÓ – PREISICH GÁBOR: Vályogbólépülő falusi lakóház. In: Új Építészet,1947/1. 10. (122. ábra)

GOSZTONYI GYULA: Baranyás ház, 1941.In: Új Építészet, 1947/7. 140. (43. ábra)


HIVATKOZÁSOK 211

HEGEDŰS BÉLA: Falusi ház. In: Új Építé-szet, 1947/8. 149. (127. ábra)

HERVAI HUGÓ MOT I. 1-48/59 típus-számú bővíthető lakóépület. In: Magyarországos típustervek katalógusa, kiadja Épí-tésügyi Minisztérium Műszaki FejlesztésiFőosztály 1960 Budapest, Házi sokszoro-sítás. (133. ábra)

IMRÉNYI-SZABÓ IMRE: Pest megyei lakó-házak az ONCSA számára, 1941. MagyarÉpítészeti Múzeum Archívuma. (43. ábra)

IVÁNKA ANDRÁS: Telepes ház. In: Új Építé-szet, 1947/8. 147. (128. ábra)

JANÁKY ISTVÁN: Falusi ház. In: Új Építészet,1947/7. 148. (121. ábra)

JÁNOSSY GYÖRGY: Falusi kultúrház, mo-dell 1957. In: Hadik 1992: 31. (173. ábra)

KISMARTY LECHNER ÖDÖN: Kétszobás pa-rasztház, 49.IV.1.a. In: Falusi lakóházak tí-pustervei (szerk. Perényi Imre, Tabéry Iván),Magasépítési Tervező Intézet, Budapest1949, (137. ábra)

KISMATRY LEHNER ÖDÖN – K. L. GYULA –PONGRÁCZ PÁL: Mezőgazdasági település1960, Építésügyi Minisztérium első díja,Mezőgazdaság és településtervezés : szem-pontok a mezőgazdasági jellegű településekés tájak tervezéséhez. In: Perényi Imre – Fa-ragó Kálmán – Major Jenő: 1963, 175.(96. ábra)

KOTSIS ENDRE: Új major eszményi terve.In: Kotsis 1954: 252. (81. ábra)

KOVÁCS FERENC: Falusi községháza. In: ÚjÉpítészet, 1947/7. 146. (161. ábra)

LE CORBUSIER: Village Coopératif. In:cikk: Granasztói 1943a: 37. (63. ábra)

NÉMETH PÁL – SZILÁGYI JENŐ: 1949/III. 2 számú ikerháza, illetve III/3 számú sorháza.In: Típustervek katalógusa 1950-51. Építés-ügyi Minisztérium, Budapest. (155. ábra)

NÉMETH PÁL: Telepes ház, Építési és Köz-munkaügyi Minisztérium. In: Új Építészet,1947/8. 178. (139. ábra)

PADÁNYI GULYÁS JENŐ: Csallóközi telepesház, 1941. In: Új Építészet, 1947/7. 139.(43. ábra)

PAYR EGON: Falusi iskola. In: Új Építészet,1947/7. 143. (167. ábra)

PREISICH GÁBOR – GÁDOROS LAJOS: A fa-lusi lakóház alaprajzi vizsgálata. In: Új Épí-tészet, 1947/7. 155–156. (124. ábra)

RÁCZ GYÖRGY (a): Egy-két-háromszobás(növekvő) falusi lakóház és látványtervek ahelyi dialektusoknak megfelelő kialakításra.In: Új építészet, 1947/1. 10, Rácz 1946: 25-26. (123. ábra)

RÁCZ GYÖRGY (b): Egyszobás bővíthetőparasztház, 49.IV.10.d. In: Falusi lakóházaktípustervei (szerk. Perényi Imre, TabéryIván), Magasépítési Tervező Intézet, Bu-dapest 1949. (137. ábra)

RÁCZ GYÖRGY (c): Szövetkezeti bolt. In: ÚjÉpítészet, 1947/7. 144. (171. ábra)

RÁCZ GYÖRGY (d): SI IV. 13. típusszámúvárosi lakóház. In: Típustervek katalógusa1950-51. Építésügyi Minisztérium, Buda-pest. (135. ábra)

RÁCZ GYÖRGY (e): községháza tervek: kisközségháza 1949/IV.12, nagyobb község-háza fésűs beépítéshez 1949/IV.13, na-gyobb községháza 1949/IV.13. In: Típus-tervek katalógusa 1950–51. ÉpítésügyiMinisztérium, Budapest. (172. ábra)


212 HIVATKOZÁSOK

REGULA EDE: MOT. I. 1-30/58 típus-számú tetőtér beépítéses családi háza. In:Magyar országos típustervek katalógusa, ki-adja Építésügyi Minisztérium Műszaki Fej-lesztési Főosztály 1960 Budapest, Házi sok-szorosítás. (136. ábra)

SALAMON ISTVÁN: Falusi boltos háza. In: ÚjÉpítészet 1949/7. 131. (134. ábra)

ZALAVÁRY LAJOS: Falusi kultúrház. In: ÚjÉpítészet 1949/7, 135. (174. ábra)

SCHÄFFER FERENC: Földműves ház. In: ÚjÉpítészet, 1947/7. 150. (129. ábra)

SCHÖMER ERVIN: Móricz Zsigmond falva.In: Új Építészet, 1947/7. 154. (86. ábra)

TÁRNOK VILMOS: Kultúrház. In: Új Építé-szet, 1947/7. 143. (165. ábra)

TÓTH KÁLMÁN: Tanítói, illetve jegyzői la-kás. In: Tóth 1947: 25. (153. ábra)

TURÁNYI LÁSZLÓ: Termelőszövetkezeti la-kóház terve, 1952. In: Hadik 1987: 30.(132. ábra)

VAITS SÁNDOR: Móricz Zsigmond falva,templom és paplak (eszményi terv). In: Térés forma, 6. 132. (162. ábra)

VÁKÁR TIBOR: Falusi kislakás terve az Újjá -építési Minisztérium pályázatára 1946. In:Hadik András – ifj. Vákár Tibor (szerk.): Azelpattant láncszem. Budapest, 2008. 87.(120. ábra)

VIDOS ZOLTÁN: Falusi egészségház. In: ÚjÉpítészet, 1947/7. 144. (159. ábra)

WEISZ OSZKÁR: Falusi egészségház. In: ÚjÉpítészet, 1949/7. 132. (175. ábra)

ZILAHY ISTVÁN – MOLNÁR GYULA: III. 1. számú egyszobás lakásokból álló föld-szintes sorház. In: Típustervek katalógusa,Építésügyi Minisztérium 1950–51: 15.(154. ábra)

ZÖLDY EMIL: Hatszemélyes falusi lakóház.In: Új Építészet, 1947/1. 11. (126. ábra)

Levéltári források:

Országos Földbirtokrendező Tanács jegyzőkönyvei [XVII-1-a]A.1.1. A Budapest 30 km-es gyűrű telepü-léseinek listája (1945. ápr. 23.)

A.1.2. Raj Béla beszámolója a régebbi tele-pítésekről és a mostani lehetőségekről(1945. máj. 15.)

A.1.3. Veres Péter Kerék Mihály beszámo-lójához (1945. ápr. 20.)

A.1.4. Kerék Mihály beszámolója a du-nántúli földosztás és telepítés lehetőségeiről(1945. ápr. 20.)

A.1.5. Határozat az OFT mellé rendeltföldhivatal új hivataliról (1945. jún. 9.)

A.1.6. Vita az OFT feladatairól, főként,ami az Elhagyott Javak Kormánybizottságaés a Népgondozói Hivatal kapcsán felme-rült konfliktusokat illeti (1945. jún. 14.)

A.1.7. Tanácsi határozat, amely lehetővéteszi a bontási anyagok igénylését (1945.jún. 13.)

A.1.8. Nagy Imre beszéde az OFT első ülé-sén (1945. ápr. 4.)

A.1.9. Az állami mintabirtokok kijelölésé-nek aktuális állapota (1945. júl. 19.)


HIVATKOZÁSOK 213

A.1.10. Balogh Vilmos FM termelési osz-tályának vezetője kéri a nemesítő gazdasá-gok mentesítését (1945. máj. 28).

A.2.1. Dégen Imre beszámolója a dunán-túli kiszállásról (1945. aug. 7.)

A.3.1. Mezőhegyes birtokmegosztási vitája(1946. május 29.)

A.3.2. Hajdú István, az Országos Földhi-vatal ügyvezetőjének előadása a Népgon-dozói Hivataltól átvett 162 személy elhe-lyezéséről (1946. május 14.)

A.3.3. Körlevél a Megyei Földhivatalok-nak (1946. május 14).

Országos Földhivatal, Telepítési Főosztály, Országos Telepítési Hivatal – XIX-K 11 e E.1.1. Jelentés Békés megyéből, Elek ésDévaványa telepítési előkészületeiről, 1945.

E.1.2. Jelentés a Fejér vármegyei Földhiva-tal ügyvezetőjétől, Nagypataki Sándortól,1945. (78. ábra)

E.1.3. Javaslat mintagazdaságok kialakítá-sára Fejér megyében, 1945.

E.1.4. V. J. telepes levele az Országos Tele-pítési Főfelügyelőségnek Mélykútról, 1945.

E.1.5. Ötvenöt mélykúti cseléd család til-takozása egy állítólagos kitelepítés ellen,1945.

E.1.6. Előszállási telepfelügyelő jelentéseiáprilis, május, augusztus, november hóna-pokban, 1946.

E.1.7. Evangélikus püspök kérelme Elekújratelepítése kapcsán, 1945.

E.1.8. Főfelügyelő jelentése Bács-Bodrog-ból, 1945.

E.2.1. Javaslat mintagazdaság kialakításáraDég Pál-majorban, Fekete-pusztán és An-tal-majorban.

E.3.1. T. J. nagylóki telepfelügyelő jelen-tése, 1946.

E.3.2. Magánlevél a nagylóki telepfelü-gyelő jelentése mellett, 1946.

E.3.3. Cserki Gyula főfelügyelői jelentés,1946.

E.3.4. Beadvány Nagyvenyim lakossága ré-széről Nagyvenyim telepes község belterü-letével kapcsolatban, 1946. (50. ábra)

E.3.5. Építkezések Nagyhantoson, 1946.

E.3.6. Észrevételek a telepes községek tele-pítési terveivel kapcsolatban, 1946.

E.3.7. Jászárokszállási telepesek panasza,1946.

E.3.8. Nagylók telepítési terve (térképi do-kumentum), 1946. (58. ábra)

E.5.1. Etyek telepítési vázlatrajza, 1945.

E.5.2. A Metternich féle és a Székesfehér-vári r. k. káptalan volt uradalmainak tele-pítési terve, 1946. (Herceghalom)

E.5.3. Vasúti jegyigénylések Visznek, Tarna-lelesz, Bükkszék, Mátraballa, Sirok, Fedémes,Kisfüzes, Recsk, Szajla, Szuha falvakból, 1946.

E.5.4. Adatlap áttelepülési kérelemhez,1946.

E.5.5. Sárbogárdi gazdaiskola igénylése tan-gazdaság létesítése céljából, 1946.

E.5.6. Cserky Gyula telepítési főfelügyelőjelentése, 1946.


214 HIVATKOZÁSOK

E.6.1. A telepítések gyakorlati végrehajtá-sánál követendő eljárás, 1946.

E.6.2. Kislók, havi jelentések, 1947.

E.6.3. Lökösháza telepes község telepítésitervjavaslata, 1947.

E.6.4. Jelentés Nagylók házhelyek felmérésimunkáiról, 1947.

E.7.1. Nagykarácsony panaszlevele a ki-osztott földek aránytalansága miatt, 1946.

E.7.2. Gazdasági főfelügyelői jelentés,1946.

E.7.3. Építési anyag kérelem, Göböljárás,1946. (ma Besnyő)

E.8.1. Pészeradacs átalakított lakások alap-rajza, 1946. (112. ábra)

E.8.2. Nagyvenyim telepes község telepítésiterve, 1946. (94. ábra)

E.10.1. Az alsókisvenyimi, a nagyvenyimiés a mélykúti tiszti lak megosztási vázlata,1946. (109., 110., 111. ábra)

E.11.1. A volt nagybirtokon létesített tele-pes községek építkezési munkái, 1947.

E.13.1. Telepítési Tárgyaló Tanács jóváha-gyott tervei. Eddigi építkezések áttekin-tése, 1947.

E.13.2. Nagylók telepfelügyelő jelentése,1947.

E.13.3. Építési szabályok Lökösháza telepesközségben, 1947. (58. ábra)

E. 13.4. Lökösháza telepítési terve (térképidokumentum). (84. ábra)

E.14.1. Előszállási Földműves Szövetkezetjuttatásai, 1947.

E.15.1. Igazolvány kiutalás telepfelügye-lőknek, 1947.

E.15.2. Jelentés a nagyvenyimi bejárásról,1947.

E.15.3. Vasúti jegyek NagykarácsonybaGyöngyös, Recsk, Bükkszenterzsébet,Bükkszék, Visznek, Mátraballa községek-ből. Hercegfalvára Fedémes, Kisfüzes,Bükkszenterzsébet, Recsk, Szuha, Kisfüzesközségekből, 1947.

E.15.4. Jelentés a K.F.B. kislóki vizsgálatá-ról, 1946.

E.16.1. Vasúti jegyek Nemesnádudvarról,Hartáról, Hajósról, Nagykarácsonyba, Kis-venyimbe és Kislókra, 1947.

E.20. P.L. juttatása, 1948.

E.21.1. Nyilatkozati űrlap a házhelyjutta-tottak részére, 1947.

E.22.1. Mány telepítési javaslata, 1947.

E.28.1. Kimutatás a telepfelügyelőkről(benne a kitelepített sváb falvakkal és anagybirtokon létesített telepes községek-kel), 1948.

E.28.2. Kimutatás 1945. VI. t.c.-vel törvé-nyerőre emelt 600/1945. M. E. sz. rendeletvégrehajtása során volt nagybirtokok területénlétesített, illetve létesítendő telepes községek-ről (csoportos telepekről) – előzetes adatok.


HIVATKOZÁSOK 215

Országos Földhivatal, Műszaki Főosztály(Országos Műszaki Hivatal) – XIX-K 11 h H.1.1. Jelentés a földmérési tanfolyamról,Kecskemétről, 1946.

H.1.2. Gyulavári határában létesítendő újközség ügye, 1946.

H.1.3. Elkobzott vagy megváltott ingatla-nok, Zala megye, 1947.

H.3.1. Traktorállomány kimutatás, 1947.

H.3.2. A házhelyosztásokat megelőző ad-minisztratív szabályozásról, 1947.

H.3.3. Göbölyjárás H. Gy. szülésznő la-kásügye, 1947.

H.3.4. Vizesfási, békésföldvári, Tarhos-pusztai és Kamut-pusztai tanyaközpontoklétesítése, 1946.

H.3.5. A volt nagybirtokon létesített tele-pes községek kút és vízellátási ügye, 1947.

H.3.6. Panaszlevél a lakásépítési szövetke-zetek telkeinek kisajátítása ügyében, 1947.

H.3.7. Traktorállomány kimutatás. Tele-pes községek, 1945.

H.5.1. Dévaványa telepes építkezések bon-tási munkálatai, 1946.

H.5.2. Az elkobzott Nyugat-MagyarországiAlbrecht birtokon létesített ipartelepeküzembeállításáról, 1945.

H.5.3. Jelentés Dég, Fekete-Puszta, 1945(ma Mátyásdomb).

Földbirtokrendezési Főosztály – XIX – K – 1 Y Y.244.1. Költségadomány kórósszigeti telepesépítkezésekhez szükséges vályogvetésre, 1939.

Y.244.2. Csökmő-Kóróssziget telepfelü-gyelői lakás átépítési terv, 1939. (108. ábra)

Y.244.3. Bíró Tibor egy és kétszobás telepes há-zai Kóróssziget telepes község számára, 1939.

Y.245.1. Építési napló a Bihar megyébenCsökmő község mellett fekvő Kórósszigetenépülő telepes község iskolájának és tanítói la-kásának kőműves munkálatairól, 1943.

Y.262.1. G. S. ácsmester által Nagyút köz-ségben 1939-ben végzett munkák utóla-gos felülvizsgálata, 1947. (115. ábra)

Y.318.1. Cselédlak átépítése istállóvá, gé-pészlakká, csendőrpihenővé és gépházzáRónafő telepes községben, 1941.

Y.928.1. Házhelyek juttatása Besnyő köz-ségben, 1949.

Y.928.2. Ercsi telepesek büntetése, 1947.

Y.928.3. F. M. telepes bontási engedély ké-relme, 1947.

Y.928.4. R. J. és nejének épülő családi házterve, Göböljárás/Besnyő 1947. (117. ábra)

Y.928.5. Besnyő telepítési ügyirat, 1949.

Y.928.6. Jegyzőkönyv Göböljárás telepesközség kijelölése céljából, 1947. (83. ábra)

Y.928.7. Szakértői Bizottság jelentése Ercsiközség határában létesítendő telepes községvégleges telepítési tervének előkészítéséről,1946.

Y.928.8. Bontási anyagok kimutatás, 1946.


216 HIVATKOZÁSOK

Építésügyi Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya [XIX-D 3 t]D.98.1. Falvak, mezőgazdasági jellegű la-kótelepek építésének tapasztalatai Magya-rországon az 1949–1959 években, 1960.

Újjáépítési Minisztérium U.32.1. Tervpályázat a falusi kislakásokterveinek beszerzésére (1946. jan. 22.)

U.34.1. Rongálást szenvedett falusi lakó-házak helyreállításához szükséges hitel ren-delkezésre bocsátása (Kovács Béla levele,1946. jan. 14.)

Egyéb források:Építésügyi értesítő 1949. december 3., 17.Szemelvényeket közöl: Csurgó 2007: 112–113.

Helységnévtár (KSH) 1973.

Historia Domus: Kapitány Gyula plébánosfeljegyzései 1901–1906. Letölthető:http://hantos.ementor.hu

MÁSZT: Magyar Állam Szervei története1945–1990. Magyar Országos Levéltár adat-bázisa. Elérhető: http://www.mol.gov.hu/

MTI 1943. okt. 10. Tudósítás Fábiánse-bestyén építkezéseiről.

MTI 1947. máj. 19. Bokrétaünnep Gö-böljárás új községben.

Virágzó községeket a tanyavilág nyomorú-sága helyett. Kiadja a Tanyai Tanács, 1949. (Propaganda kiadvány, szerző nélkül.)

Víg István (1956): Régen tanyavilág –most: hét központi település. In: MagyarNemzet, május 29.


SUMMARY 217

The manorial village is a typical forma-tion of the 18-20th century Hungarianlandscape having developed as secondaryscatter, similarly to homesteads that havedifferent structure (See Fig. 17). The ma-norial village used to be a vast conglome-rate consisting of grouped scatters, units ofsimilar rank (See Fig. 11). An inner roadnetwork, and later a light railway connec-ted the grouped plantations. The typicalmanorial land could develop where closedserf villages were missing, and homesteadformation had no traditions, mainly in theMezőföld (Middle of Hungary, near toDunaújváros), in some parts of Great Hun-garian Plan, as in Békés, Kunság and in theHanság in Nord-West Hungary (See Fig.9). In a morphological sense, the Dunán-túl’s (Transdanubia) regions of tiny villagesand manorial farmsteads – however domi-nated by large estates – do not belong tomanorial villages.

Large estates were ever the target of ci-vil and small holder circles since the 19thcentury as their low manpower demandgreatly contributed to the impoverishmentof the surrounding region (See Fig. 35).This issue could become a political prog-ram, when the aristocracy had lost its po-litical function after the I. World War andthe ’clerk state’ took its place.The increa-sing role of the state in village housingmatters enabled professional architects toparticipate in shaping the image of the fu-ture village. Professional planning couldtake place besides reconstructions after di-sasters, where many dwelling houses wereto be completed, that is, in plantation vil-lages. Not a coincidence then, that thegrandest plantation action between the twoWorld Wars was at the same time an ar-chitectural program, Országos Nép- és Csa-ládvédelmi Alap (hereafter ONCSA – Na-

tional People and Family Protection Fo-undation) controlled by Magyar Ház BarátiKöre (Fellows of the Hungarian House So-ciety) (See Fig. 42, 43).

Municipalisation after the II World Waraccelerated the already existing processesextremely, since the land reform broughtabout revolutionary changes in the struc-ture of the Hungarian countryside. ThePeasants’ Party led by Péter Veres repre-sented the issue of new peasant villages themost consistently, therefore it can be statedthat the Országos Földbirtokrendező Ta-nács(hereafter OFT - National Estate Di-rectory) also led by him became the leadingmedium of the country architecture for awhile just as had ONCSA been. The pers-pective goal of the new villages was to es-tablish peasant communities with intensi-vely cultivated small plots, like the Danishtype co-operatives (See Fig. 102). Conse-quently the new villages were at the sametime individualistic – they rejected the re-usage of servants’ quarters in any form -and cooperative,that is, plantation sche-mes designated a large number of com-mon plots.

Defining new villages seems problema-tic in the first place, because in a morpho-logical and legal sense there are a lot morevillages than whose municipalisation andconstruction the OFT took part in (SeeFigs. 46, 53, 56). According to three as-pects, the number of new villages establis-hed on large estates can be estimated abouta hundred, wherein the construction ofabout 15-20 villages commenced between1945–1949 under the direct command ofOFT.

The new villages were established ne-arby the one-time manors as a fundamen-tal difference to the former plantation met-hod that concentrated around railway

SUMMARY


stations (Fig. 82). However the infrastruc-ture of the manors was to be employedonly temporarily, as all was condemned tobe pulled down except the church, school,mansion, or a steward lodge. Yet the pro-longed execution and the communist ta-keover made the steady implementationof plans impossible, all the more, as thekolkhoz-cooperatives and state estates re-ceived the manors of the former large es-tates as starting assets.

Thus ideally the new villages were in-dependent from the previous morphologi-cal potentials as far as buildings were con-cerned. The manorial roads proveddeterminate nevertheless. The most inte-resting ground plans developed where anexisting junction thawed the otherwise rat-her rigidly employedraster-like groundplan. Naturally there arose notions thatdiffered from the raster, complex groundplans of space sets, avenues and rings, yetthese either never came to execution orgot simplified significantly (Figs. 83, 84,85). The typical plantation village is a do-uble row of plots and asimply engineeredsystem, where one block was left to ac-commodate community buildings (Fig.88). Besides peasant plots, allotments wereready for craftsmen and intelligentsia, yetapplicants were infrequent.

The centre in Budapest tried to controlthe construction of plantation houses. Theopportunity for state orders agitated thewhole contemporaneous architectural so-ciety. Reports from that time claim thatsome 400 plans had been conceived.Thewinners followed the line set up by ON-CSA, but with even more emphasis onmodernism. Not only ornamentation, butopening the solid mass in any waywas avo-ided (See Fig. 137). As an only concessionthey allowed verandas, yet an imminentregulation to build three living rooms soonentailed that the rooms were enlarged intothe place of verandas. The ground plan

thus formed was closer to square than tothe traditional peasant house. Althoughthis spatial structure could have been co-vered with a tent roof, yet for the street ef-fect the ridged, gabled roof was enforced.

To sum up this period, it actually rep-resented a modest architectural moderni-zation, as its main features retained thetraditions of rustic architecture and pos-sibly mended it as well. The new holdersdid not clearly welcome the correctionsthat hindered the representation functionsof the house (no ornaments, no fancyroom). However the general poverty posedan even greater problem, which made itimpossible to revive the Hungarian count-ryside in those years.Still in most of theplantation villages, house constructionspassed through into the 50s, into an erathat was not going to maintain peasanteconomy. Nonetheless the rustic modelplans remained in circulation, while thelocals preferred the urban-suburbian-likebuildingsinstead.Even though the new vil-lages could not fulfil their original goal-completely, so that they did not becomemodel villages except for one – Mátyás-domb -, their typical settlementscapes dif-fer significantly from those of historicalvillages.

Criticism of the rustic (and provincial)modernism

The new villages were to materialize uto-pistic ideals, but for the lack financial ca-pacity and social volition they have onlycome to half-completion. The question re-mains though, if fully realized whetherthey would provide that harmonic aesthe-tic experience that the designers had pro-jected. Probably not. The biggest problemof rustic modernism is the depressing re-gularity of schematic solutions that turn te-dious eventually (See Figs. 186, 193). Alt-hough the standard houses on the

218 SUMMARY


SUMMARY 219

punctually designated plots produce arhythmic scene, but somehow as metro-nome will do a musical rhythm.The stra-ight plot ends – especially when highligh-ted by fences – delineate a masterlyperspective line, yet it is in doubt that thisperspective itself is an achievement.There-were attempts to open up the chessboard-like system of places and streets, but mostof these ideas never left the safety given bythe ruler (See Fig. 83, 84). The ideal of al-lotment in new villages was the smooth pa-per surface where the standard for good en-gineering was to achieve the shortestdistance between public utilities (Figs. 92,93). While all solutions were explained byfinancial rationality, the question did notarise that what costsentailed from levellingthe ground as it had never existed. Letalone whether such a ground levelled tosmooth paper retained something from thenaturalness of the accommodating envi-ronment. The old manors used to stand onsmaller heights, and when necessary, theclusters of buildings could scatter aboutforty-fifty meters from each other. As theundulation of the terrain significantly de-termines the formation of plant commu-nities, also the buildings might seem to becharacter elements of hilltops, plots orknolls of similar potentials (See Figs. 29,30). The new villages were imposed on thelandon the other hand and transformedit. This mentality deeply penetrated thewhole of the 40s from town planning thro-ugh village construction to agriculturalplant organization. Military terms domi-nated the entire land cultivation like con-quest or subjugation (ZÁM 1987: 12).

Engineers attempted to detach the con-ceptual planning of the new villages fromthe land as well as from the existing settle-ment heritage.The ideal new villages didnot consider the morphological antece-dents as if it all had been a vacant groundto conquer and civilize. This was a sharp

shift compared to the first half of the 40swhen manors, servants’ quarters and barnswere to be integrated into the structure ofthe new village in the first phase of plan-ning (See Fig. 107). When we talk aboutrustic modernism,rural modernism we facethe same ahistorical mentality that imagi-ned a spa resort in the Tabán, and detachedblock house estates in the stead of Pest’s finde siècle districts. Conquering nature alsooccasioned conquering or at least relinqu-ishing the past, although by remarkably fi-ner means than suggested by the urbanparallels.

The conception of omnipotent archi-tecture eliminated time from the settle-mentscape. Except for a church or a moredemanding building it endeavoured to ac-complish everything from the foundati-ons.The totalitarian planning practice pre-tended to have found the ultimate form foranswering potential needs. Here of courseit ran into contradiction with itself, beca-use otherwise it sought the new and inge-nious. To put it in another way, buildingsforeign to the original conceptions wouldpredictably emerge in the contexture ofthe new villages within ten or twenty years,yet the projectors ignored this (See Figs.176, 177, 184, 199). The style that had eli-minated time (would have) brought aboutclear, pleasant villages built according touniform principles, yet doubt arises here aswell whether all this represents absoluteaesthetic values. There is neither past norfuture in the phalanstery village, it is comp-leted once and for all (See Fig. 88). Sucha village imparts completeness as if onlyone of the successive generations couldhave had the opportunity and right to cre-ate the settlementscape.

Eliminating time relates to neglectingsocial participation and to indifference to-wards social changes. The new villagesstrove for a better world without the villa-gers actually wanting it. Thecentres con-


220 SUMMARY

verted to parks might have proved to beattractive leisure alternatives in anembour-geoising small town, but not in those vil-lages where even in the 80s the commonground for park was allotted saying ‘ever-yone has his own garden anyway’. Theaggregation of houses to reduce public uti-lities costs also seemed a useful thought,but as a matter of fact running water wasonly installed in most places in the 70sand sewerage in many areas has not beencompleted. Also the green technologies ofthe recent decades impugn the paradigmthat cost effective operation of houses re-quires aggregated building-in. (1)

However the lack of social participa-tion took revenge in house planning at themost. Architectsfreely shaped the family’s li-ving space by retailoring the inner rooms,yet for their socialization the given familydid not require those civic rooms that werecrammed into the small rustic house. Se-parate bedrooms for the two genders, livingroom and bathroom were all such new in-ventions that the dwellers would only re-quire in the 60s-70s. Whereas there was agiven mobility tendency that materialisedin the urban appearance of the house, forexample in rich plaster architecture (SeeFigs. 113, 114).Architects ignored this.They wanted to drive people back to whi-tewashed walls and undecorated gables,and primarily to those peasant houseswhose form had already been dissolvingfor sometime in Hungary (See Fig. 144).As a paradox in this situation, the post-warstandard design involuntarily contributedto the accelerating disappearance of rusticspatial forms. Along with the plans for ru-ral intelligentsia that provided ready pat-terns for quadratic cube houses imitatingurban effect (See Fig. 135).

As concerns the aesthetic effect of thedwelling houses I can repeat all the criti-cism expressed about evaluating the wholeof the settlements. The houses waived

eventuality and personality, therefore re-mained rigid and extraneous. The unifor-mity of the houses can be even more dep-ressing than that of the streets, since itsymbolizes the totally uniformed average.The original rustic peasant house – altho-ugh following the same ground plans al-most everywhere – never became totallyuniformed. Surprising therefore that rusticmodern standard plans did not count onthe wealth of varieties hidden in small de-tails at all. Or perhaps not, consideringhow much the projectors opposed any kindof atectonic ornament, like shapes carvedinto the shutters, doing up pediments orframing jambs.

Noteworthy is the effect of standarddesign on social division of labour. Pre-fabricated windows and doors were cost-ef-fective though, nonetheless they discardedthe local carpenters’ craftsmanship. Thustypification contributed to the decay ofthe rural handicraft and to the influx of in-dustrial goods. This is remarkable, eventhough the shapes of the solutions designedin that period invoked the scale and men-tality of rustic traditions (See Figs. 140,141). The absence of handicraft took itstoll where rustic modernism would haveneeded it the most. Well, contemporane-ous architects were right in that the seces-sionist and other plaster architectures dis-turbed the shading effects of whitesurfaces.Meanwhile shading effects appea-ring on the white masonry are effectivewhen the lesser and bigger unevennesses ofthe wall ripple the play of light and dark.Only human hands can create such a wallsurface. In fact the more professional isthe execution of the building the easier isto achieve glass-smooth surfaces, which le-ads to that the light-dark effect gets simp-lified to a stripe-like border in the given daypart (See Fig. 104).

Finally concerning the aesthetic valuesof rustic modern dwelling houses, the role


SUMMARY 221

of time has to be emphasized. No completebuilding existed in rustic architecture.When the family grew, an extra room wasadded, and when a household activity ce-ased the pertinent outbuilding was pulleddown along. Rustic modernism tried totake this motion into account by leavingroom for extensions, but also determinedits future place and dimension (See Fig.124). Thus the extension did not accountfor the changes in the architecture of thebuilding. In other words, it was expectedthat the buildings would still show thesame base form after 40-50 years. The tra-ditional rustic architecture was less scru-pulous: it allowed expansion towards thestreet, or extensions from the yard, or pul-ling down things (See Fig. 147). The dif-ferent solutions lent unique character evento those houses that had set out from thesame base form. The greatest value of oldhouses derives from their complex morp-hology,which results from reconstructions.As a contrast, rustic modernism consideredand realized this branching development inthe passing time as an explicit threat (SeeFig. 147).

Actuality of rustic (and provincial) mo-dernism

Village planning of the 40s was a great op-portunity in the modernization of theHungarian countryside. In a more fortu-nate historical situation it could have mo-derated the immense forthcoming changesof the following decades. Notwithstandingthat the projectors’ conceptions could notbe fully realized even on the level of newvillages, they had several achievements thatmay apply to today’s village organizationand rehabilitation.

For example rustic modernism has es-tablished the model of new village centrewhich no longer consists of only a church,or a school and a post office, but dozens of

common institutions, amenities (See Figs.95, 96). It has also eliminated the excessivepower representation of the communalbuildings, and dissolved the rigid border-line between official and private spaces. Ithas treated village hall, school, healthcentre, etc. as one spatial compositionwhere the visible plot borders dissolve in arelatively large area (See Figs. 169, 170).Public offices can be walked around, seg-regated parks and spaces for offices andupper classes disappear. As today the spa-tial separation between social classes is inc-reasing, this conception of communal spa-ces is worth deliberation. Spatialpenetrability fosters social penetrability andcommunication as well, because it doesnot exaggerate the obviously existing hie-rarchical relations in official levels andforms, as well as in among citizens. Oneshould just consider the council halls, thelight and commodious waiting corridorsthat have created the framework for a moredemocratic and liveable office administra-tion (See Figs. 161, 172).

Coining a fashionable word I can statethat the rustic modernism imagined a pro-vident state with high quality public spacesused by everyone. Large parks, promenadesin a civil sense were established around thebuildings to eliminate the segregated ma-nagerial space of the actual state administ-ration (See Fig. 204). Despite that villageshave not cared for public domain arrange-ment for decades they do now. As rusticmodernism employed not only smaller gro-ups of trees, but promenade-like allees,parks, shelter forests, and even sportscomplexes; it has created a holistic aspect ofgreen networks interweaving the villages. Itis needless to emphasize its importance to-day, especially in the view of last decades’suburbanization experience. Conspicuo-usly in the foreground of the capital (Bu-dapest) and some bigger country towns, al-lotments will soon eradicate all free spaces


222 SUMMARY

if no green axes and corridors have beenplanned – thus eliminating the greatest as-set of the countryside: the natural envi-ronment.

However the most directly utilizablesolutions of the winning tenders of the 40sdo not relate to settlement organization.When rustic modernism promoted the ci-vic modernization of the longhouse, in factit has given fundamental instructions to thecurrent utilization of the rustic housingstock. The tank-like longhouse may beadopted to accommodate modern lifestyles without roughly interfering with thespatial effect of the building towards thestreet, and generally with the orderly con-tainment of mass form – by adding anextra window to a live kitchen, placingbath and auxiliary rooms along the nort-hern wall, with a corridor to join themand relieve the veranda, or opening a bre-akfast terrace to the garden with a smallerwinter garden at the rear (See Figs. 128,129). Furthermore the best utilization ofthe longitudinal plot is a house situatedalong the side border,which also providesthe dwellers with a separate, visually segre-gated court from the neighbour, and thentoday’s individualized house ideal is close athand. The spatial disposition of rustic mo-dernism may at the same time assist twoprinciple systems in dispute. People who inprinciple object to any interference in thecase of historical buildings can appreciatethat the heavy modernization of flats mayoccur without upsetting the streetscape oreven the courtscape. This appeals to theother party all the more: it is not quintes-sentially true that modern housing formsshould necessitate new house models.

(1) Let us consider the houses utilizinggeothermics that can only be implementedin rather large plots, or on site wastewatertreatment or solar collectors that wouldalso require sparser building-in.Althoughall these advanced technologies fall far from

the meagre everyday life of today’s villagesstill they do have an effect. It is fashio-nable for instance in Lökösháza to pulldown vacant houses to plant ’energy fo-rests’ instead. Thisshows that ultimatelynot a cable but a more extensive environ-ment should supply the energy demand ofa house.

1. Arrangement of Újdombóvár, anideal manorial village. The distantfarmsteads were annexed to the nea-rest closed village, and also a new vil-lage was taking shape, the later Dal-mand. eszmei According to Benisch 1940, partly theauthor’s edition

2. Arrangement of ideal manorial villa-ges of Majsamiklósvár, Szemcsed andFürged. In Tolna County which has adense village-network, Majsamiklós-vár was eliminated in a way that itswhole territory was annexed by theneighbouring settlementsAccording to Benisch 1940, partly theauthor’s edition

3. Spatial distribution of ideal manorialvillages between the two World Wars.According to Benisch 1940, the author’sedition

4. Comparison of the concepts of ma-norial village, manorial farmstead andideal manorial village.

5. Spatial distribution of large estates inthe 1920s. Apparently, latifundia wereaggregated mainly on the plains ormildly articulated lands. In the Alföld(Great Hungarian Plain) however, notonly landlords and the Church, butalso towns possessed large tracts ofland.map: According to Hantos 1926, partlythe author’s edition

6. The different structures of land ofHódmezővásárhely and the Károlyidemesne in military survey of 19th


SUMMARY 223

Century. The first is a densely settledpeasant world of homesteads, whilethe other is a special settlement formadjusted to the large-scale productionsystem.Third Military Map

7. Mezőföld was the home of manorialvillages.Third Military Map

8. In Somogy County, manorial farms-teads settled into the gaps of the exis-ting settlement network of tiny villa-ges, therefore they could not becomecontiguous manorial villages.

9. Good soil was the physical geograp-hical prerequisite to establishing ma-norial villages. map: according to third military surveyand data by Láng 2002: 379.1926,the author’s edition

10. Magyaróvár demesne gained largearable lands due to the land transfor-ming works of the 18 -19th centuries.A manorial village was established inthe ploughed lands, then in its steadtwo new villages Várbalog and Újró-nafő were built in the 1940s.Third Military Map

11. A manorial village is a settlement isthe landscape which is established asa consequence of rational planning inthe 19-20th centuries. Its weak centreis the inner manor often with achurch, mansion and a village-likestreet. The road network partly func-tions as streets because scatters of thesame settlement system communicatevia it.

12. The large manorial landscape and thelittle peasants’ parcels lend a differentimage to the region. At the Austrian-Hungarian border, in the cases ofHalbturn/Féltorony and Albertkáz-mérmanor this difference is still wellobservable.satellite image: Google Earth

13. The Károlyi demense in Derekegyházwith a regular baulk system is a typi-cal example of the agricultural orga-nization of labour, which is indepen-dent from the landscape and the localcustoms.map: Derekegyház…

14. The raster-like structure of paths ac-ross the fields assisted (helped) themunicipalisation of manorial villageswhereof one or two squares were de-signated to establish a village of chess-board ground plan as it happened inÚjrónafő in the 1940s. picture source: ww2.legifotok.hu, Somo-gyi-Tóth Péter

15. The manorial village as land archi-tectural cluster. The Nagycenk limealley runs between plough lands oflarge tracts from the castle to the lo-okout by the lake. According to Gerzson-Szilágyi 2011partly edited

16. Entrance of Mezőhegyes. The tree al-ley was the essential element of thecharacter of the manorial village. Archive postcard, and present state

17. Road networks of the homestead andmanorial lands, and the view of thesettlement from the roads. The town isthe centre of the homestead regionwhere from the bourn roads set out ra-dially and branching. The manorialvillage has no clear point of gravitation,thus its road network is casual andslightly adjusting to the inner manorand since the 20th century to the rail-way station. The two types have diffe-rent settlement scapes opening upfrom the roads. Small yards align thehomestead roads frequently as if onewalked in an airily built up village.Walking the manorial roads on the ot-her hand, the settlement dimly showsup. Usually a forest shelters the buil-dings that stand in the middle of large


224 SUMMARY

fields, therefore the manorial land se-ems even moreisolated.

18. The difference between homesteadand former manorial regions todayon the outskirts of Szegvár and De-rekegyház.satellite image: Google Earth

19. The manorial road network was or-ganized independently from the sett-lements. Thus, such kind of crossesand branches, where no houses stoodoften were occurred. The 20th cen-tury municipalisation frequently pre-ferred such junctures as it can be seenin the example of Nagymágocs.source of picture: ww2.legifotok.hu, So-mogyi-Tóth Péter

20. The farmsteads of the manorial villa-ges and the railway had a mutual att-raction. From one hand, railway lineswere preferred to lead through largeestates, and from the other hand theselarge estates tended to establish theirfarmsteads near the railway.Third Military Map

21. The most important light railway li-nes in Hungary. Economic light rail-ways (besides forestry and mining)usually operated in manorial villagessettled on the black soils. These lineshad countless branches, and liketramways in towns did the trains runin the farmstead villages (grey).Rail-ways of the homestead region on theother hand rather resembled the lon-gitudinal tracks of the traditionalpublic railways.Map: light railways, partially revised

22. Possible classification of the farmste-ads of manorial village.according to Eperjessy 2006’s division,author’s edition

23. Villa in Mezőhegyes. The manorialvillage was a well-organized agricul-tural factory. Archive postcard

24. Besides productive functions, the ma-norial villages were holiday resorts atthe same time, and for that reasonelegant parks, mansions and guesthouses were built (Mezőhegyes).

25. The agrarian population settled onvineyards and lived in deep poverty,which is indicated by the fact thatthe 19-20th century rustic decora-tion practices have left only sparsetraces in the architecture (Nagyve-nyim).

26. Layout of the manorial village of Elő-szállás from 1846.The road networkis still adjusted to the track of the ro-ads passing the pastures. Előszállás isan inner manor in the most impor-tant juncture, at the branches themost important auxiliary manorsemerged from hamlets and villages:Karácsonyszállás and Nagyvenyim. Aregular plantation village is also foundhere: Hercegfalva (today Mezőfalva).The smaller new manors are the resultof rational settling and the road net-work stringing them is taking up araster shape.Map: according to Előszállás 1846, aut-hor’s edition

27. A few typical ground plans from1846. Előszállás is an outstretchingdemesne centre of clusters, withchurch, mansion and stud stable.Nagykarácsony is smaller but it alsohas a randomly built structure. Her-cegfalva is an absolutely regular plan-tation village. The buildings of Ber-nátút, Kisvenyim and Mélykútcompose closed or half-closed courts.Map: Előszállás 1846

28. Nagylók-középmajor in 1948 at thetime of the formation of the new vil-lage. The manor appears to have threeseparate groups: first is the servants’quarters, second is the stables, third ismiscellaneous (here probably were re-


SUMMARY 225

tired serfs’ quarters and bondagers’barracks).

29. Zichy demesne of Nagyláng above,Aba’s high street below in the1930s.This pair of pictures plainlyexpress the fundamental differencebetween manorial and tenantvillage.The manor is characterized by freeorientation, blocks of imposing di-mensions and expansive interspaceswhile the village has boundplot orderand dense building-up.photosource:Kogutowicz 1930: LI

30. Szántódpuszta’s open-air museum.The building stands on a smallerknoll sheltered by trees against thewind. Only the rational orientationimposes some order in the cluster ofblocks with various shapes and func-tion (source of picture: ww2.legifo-tok.hu, Somogyi-Tóth Péter).

31. Fenékpuszta, near Keszthely. The studranches stand out from the 18-19thcentury farmsteads for elaborate de-sign. The buildings form regular half-closed courts, and there is also a man-sion.photosource: Heinrich-T.-Straub 2009:62

32. Manorial stables of Nagyvenyim. Thelarge-scale longitudinal blocks flank aquadratic court.

33. Allotting demesnes chiefly enrichedthe large estates so they should be tre-ated differently from a socially-ori-ented settlement. Kisláng, a Zichydemesne was allotted in the begin-ning of the 1900s. Street distributionfollows the allees of the old manor.

34. Difference betweenplantation and al-lotmentaccording to Körner 2004, author’s edition

35. The economic success of the manorialvillage was partially due to low wagescaused by manpower surplus. Themanagement of the manorial villages

strove to limit the populace to ser-vants. The surrounding lesser or big-ger villages absorbed the excess po-pulace overstraining the provisioncapacity of the earth. So much thatfrom the 19thcentury onwards, pe-ople began settling half-illegally inthe vine hills within the demesnes.Without possessing land, the liveli-hood of the populace on the vine hillsalmost completely depended on themanorial seasonal jobs. However, themasses of harvesters arriving from dis-tant parts worsened their wage opti-ons greatly.

36. Population on the outskirts in1930.The territorial hub is evidentlythe homestead region of the MiddleAlföld where manors played only a se-condary role in population decon-centration. Whereas in the Dunántúl(Transdanubia) people were settleddown scatteredly, one of the most im-portant reasons of this spatial expan-sion? is the manorial village.source of figure:Thirring 1932

37. Hantos-Újtelep is a typical formationof the land reform between the twoWorld Wars. The building plots al-lotted about one and a half kilometerfrom Hantos did by no means violatethe economic interests of the largeestate. The plantation closed fromtransport had little development po-tentials.

38. Reconstructed house plan in Nagyútplantation village built in the bournof Kál-Kápolna in 1939. The buil-ding is a late example of FAKSZ (Vil-lage Small Flat BuildingSociety)houses, as the architect con-formed to the contemporaneous vil-lage traditions both in ground planand ornamentation (plan: Bíró). plan: Bíró, visualization by OrsolyaHorváth


226 SUMMARY

39. Peasant houses mentioned as FAKSZhouses in the high street of Lökös-háza. The slight unevenness of thestreet line indicates that rustic archi-tecture and not rustic modernism cre-ated this row of buildings.

40. The rustic dwelling house subsidisedby ONCSA (National People and Fa-mily Protection Foundation) follo-wed a near uniform ground plansystem. Although not all plans inclu-ded it, it was a good initiative to di-vide the kitchen longitudinally gai-ning better lighting.article: Vörösmarty 1941: 38

41. The new ground plan meant new lifestyle. The living room with alcovesshould have taken the place of theformer fancy room. People neverthe-less clung to the traditional livingspace usage. photosource: article: Vörösmarty 1941:38

42. Dwelling house variant for ONCSAin Pest County. The plan series is notcomplete, but as it can be seen in thepresented material, buildings of verydifferent proportions may be realizedwith small changes. The architecttried to impart a ‘Pest County’ cha-racter by shaping cylindrical columns,walled up pediment and round atticopening.plan: Imrényi

43. The projectors of the ONCSA housesregarded them as the revival of thecountryside by the accentuation oftraditions. They employed differentroof shapes in different regions, andalthough they claimed simplicity theyalso used ornamentation generouslyas seen in this house from NógrádCounty.plan:Antal; Gosztonyi, Padányi,seeplans without name: article: Vörösmarty1941

44. The dynamism of establishing legalnew villages form 1900 to 1970. Alt-hough the process went along the20thcentury, the decade after 1945clearly stands out for its intensity.othersources: according to Helységnévtár1973data,author’s edition

45. The most frequent reasons to estab-lish municipal new villages. Altho-ugh the general consciousness re-members the elimination of thehomesteads the most, the municipa-lisation of the manorial villages wasalso significant in the 20th centuryhistory of the countryside.othersource: according to Helységnévtár1973 data,author’s edition

46. Legal new villages established in theplace of manorial villagesothersources: according to Helységnévtár1973 data,author’s edition

47. One of the few remaining homesteadsin the bourn of Lökösháza. The al-lotted manorial demesnes became ho-mesteads in the 40s, yet most of thebuildings a couple of decades old weredemolished at the turn of the 60s-70s.

48. Kunadacs in 1958.The map displayswell the breaking up of the formermanorial fields, as well as the core ofa new road network gravitating to-wards the homestead centre, howeverit could not develop further due tothe contemporaneous anti-homesteadpolicy. map:topográfiai 1958according toaut-hor’s edition

49. Újrónafő lies at the western border ofHungary, and Árpádhalom in the so-called Viharsarok (southeast). Themunicipalisation of both settlementsgoes back to the before World War 2-era. Újrónafő shows no traces of ho-mestead formation, it immediatelyturned into a closed village. Meanw-hile Árpádhalom had become a ho-


SUMMARY 227

mestead region by the 1950s occup-ying the large tracts of the formermanor, and in the 60s it was againmunicipalised. The grey part indica-tes the present municipal area.map: topográfiai 1958 according toaut-hor’s edition

50. Settlement plan of Nagyvenyim. Thevine hill originally consisted of a streetperpendicular to the high road, andlater a few houses were built on theother side of the road. In 1947, thepeople demanded that the vine hill beannexed to the municipality of thenew village. On the short run, thevillage gained an allotted municipalarea. On the long run however, it haskept the settlement divided since theformer manor and the vine hill can-not merge because of the ravine bet-ween them.Map supplementE.3.4.

51. Vine hill quarter of Nagyvenyim todaysource of picture: ww2.legifotok.hu, So-mogyi-Tóth Péter

52. The difference of municipalisationsafter and before 1945. As for relativeweight, before 1945 the transforma-tion of the manorial villages weremore dominant, while by the forma-tion of the communist dictatorshipthe elimination of homesteads be-came the most significant process.

53. Names of villages and farmsteads inthe archive of OFT (National EstateDirectory)

54. Kislók today belongs to Sárbogárd,it is one of those new villages thathas never been built up entirely.satellite image: Google Earth

55. Dissipating/Vanishing homestead re-gion in the bourn of Bélmegyer, anew village. After the land reform,first homesteads were built. The onesclose to the settlement cores have per-sisted, while only bushy-woody patc-

hes indicate the once remote ones. satellite image: Google Earth

56. Settlements municipalised from amorphological aspectauthor’s edition, according to the thirdmilitary survey and current topographi-cal maps

57. The official selection protocol of sett-lements. The TTT (Plantation Ne-gotiation Council) was primarily anoperative organization, the final reso-lutions were made by OFT. according to archival source: E.6.1.,author’s edition

58. Nagylók settlement plan. The firstsettlement plans were only to desig-nate the municipal area and the bor-ders, and excluded house plot alloca-tions. A characteristic of Nagylók wasthat it had had a village-like interiorand even a railway station in the formof Gorda-telep. Despite all this, thenew village was designated separatefrom these morphological potentials.archival source: E.3.8.

59. Building Code of Lökösháza. TheLand Registry administration tried tocontrol the construction issues of thenew villages so that not mere planta-tions but attractive villages should bebuilt.archival source: E.13.3.

60. The idealized landscape of the newvillages: horticultural fields in the titlepage of Imre Somogyi’s book ‘To-wards a Hungary of gardens’. Inten-sive gardening should have replacedthe large wheat fields. Somogyi 1942

61. Savings bank in Lökösháza. Whenplanning the new villages, there was aspecial emphasis to allocate appropri-ately the institutions serving econo-mic cooperation. Nevertheless, thebuildings themselves often came toconstruction only after the beginning


228 SUMMARY

of the 60s in the style of rustic mo-dernism.

62. Cooperative shop in Lökösháza, withthe shadow of the tower of the re-cently build church in front.

63. Le Corbusier’s cooperative village isthe most extreme example utopia ofcollectivism with a five-storey dwel-ling house, village hall, cooperativeshop, club, silo, workshops and ga-rage. Although leftist architects co-uld set out from the ideal above to en-gineer socialist village scape, realityrequired the family houses using pri-vate endeavour. plan:Le Corbusier

64. Block houses in Mezőhegyes. Therewas no financial backing until the late60s for these projects, and then inthe agricultural boom of 70s theywere – in a simplified form though –executed.

65. Southern barracks in Mezőhegyes.Although the totalitarian collectivismwas a leftist ideology, the constructionidea of blockhouse and multiple flatsderives from the large estates based onmilitary patterns in the countryside.

66. Young lady’s portray and a servant’s li-cence book from between the Warsperiod. The manorial villages createdexorbitant conditions in a scale fromthe proprietary aristocracy’s richestfamilies to serfs without a house anddependant in person.Source of pictures: the local museum ofKisszállás’ school

67. The way, as the manorial village wastransformed socially into a new villagebetween 1945-49. The previous dic-hotomy that had been the world oflandlords and peasants continued inthe relation system of state and newholders. The 1945 land reform abo-lished the class of large estate owners,yet their specialist staff were welcome.

68. The new holders arrived from thepoor peasantry who retained theirrustic micro world in the socialist era.

69. Demolition plan of Ercsi demesne.The OFT took regular inventory ofthe standing manorial buildings bet-ween1945-47 for recyclable mate-rial.

70. Plantation house in Nagykarácsony.The bricks from manorial buildingswere relished therefore they were of-ten left unplastered to release theirdecoration potential, in an imitationof the old manorial buildings.

71. Besnyő plantation village was to bebuilt nearby Ercsi, and OFT intendedto make it a model project, thus OFThad the stables built as well. The lo-cals call the 36 houses completed in1947 as ‘ten house’ (with one win-dow), and ‘twenty houses’ (with twowindows).

72. Constructions planned in 1947. Alt-hough the numbers were not exces-sive, the schedule could not be met. according to archival source E.11.1.

73. One-time poor peasant’s home in Lö-kösháza. The newholders‘ spontane-ous house buildings in the grip ofdestitution lagged behind the subsi-dised ideal of house construction inboth quality and scale.

74. TSZ (cooperative) barn with tractordrive from the 1950s in Lökösháza.The rigid functionalism of the rusticand the provincial modernism shiftedtowards representation in the yearsof social realism.

75. Culture centre in Besnyő from theturn of the 60s.The building incor-porates both social realism (protru-ding roof) and manorial (longitudinalblock shape) architectural heritages.

76. Building descriptions from the pro-paganda of the Homestead Councilin 1949. Although collectivism was


SUMMARY 229

under way that time, the house shapeswere still rustic.source:Virágzó 1949

77. The theoretical ways to the munici-palisation of the manors and the re-sultant new settlement forms. In thefirst case villages along the long road,or road-villages occur, in the second ahomestead region does, while in thethird smaller plantations organisedaround the cooperative model estatestake place retaining the former ma-norial structure. The planned newvillage is only the fourth variant.

78. Amount of allocable arable lands inFejér County according to SándorNagypataki’s report (1945).The sheeramount of allotted lands did not cre-ate new villages. The significant ma-norial village hubs like Csákvár, Mór,and Seregélyes attracted the newhol-ders as well.according to archival source: E.1.2.data,author’s edition

79. The theoretical crystallization po-ints of the new villages: further al-lotmentson the vine hill, expandingthe plantations settled in the middleof the 20thcentury, allotment by therailwaystation, and the most frequ-ently employed method was to allothouse plots in the fields around themanor.

80. Előszállás became legally independentin1928. The successive plot allot-ments moulded its peculiar shape. In1945, the new village was projectedonto the fields disregarding all previ-ous plot formations.according to Open Street Map, author’sedition

81. After the World War II usually suchsites were chosen for settlement thathad had a homestead church. A fewyears later it lost significance with ho-mestead centres, as in the ideal village

of the 1950s the culture hall replacedthe church. Most important buil-dings: 1=culture hall, 2=school andsports ground, 3=guest house, 4=co-uncil hall, 5=office,6=post, 7=shop-ping centre, 8=nursery, 9=infants’nursery, 10=surgery, 11-45 large es-tate service buildingsplan:Kotsis

82. Relation of the new villages to theformer manor. The new villages wereusually not settled directly on themanor but next to it on the fields.Their street distribution however de-pended on the former manor as theywere allocated and adjusted to thespace pinpointed by the manorialroads.according to military survey and OpenStreet Map, author’s edition

83. A detail of the interior house plot al-lotment plan and map of Besnyőfrom about 1980. The original con-ceptions projected a radial-ringroadsystem including squares, allees andpedestrian passages. During the imp-lementation sports grounds replacedthe market place, the square and bo-ulevards never got constructed, andthe plots grew onto the footways.map: according to Besnyő, and archivalsource: Y.928.6. author’s edition

84. House plot allotment plan of Lökös-háza without plot borders. The plan isnoteworthy for the inclusion of themanorial heritage, mainly its park andmansion. Had it been fully imple-mented, not a village but a smallertown would have been establishedwith immense public spaces, prome-nades, artisans’ and service streets. archival source: E. 13.4., partially aut-hor’s edition

85. Lökösháza in 1963. The allee was par-tially realised, the ringroads existedrather in their names, and a high


230 SUMMARY

street was built instead of a main squ-are.map: Lökösháza according to, partiallyauthor’s edition

86. Zsigmond Móricz’s village, the planof an ideal village discarded the rastershape. The terrain configurations de-termine the tracing of the streets, thesoggier parts were left for woody,shrubby groves. The spindle-shapedmain square is also embraced by trees.Public buildings: 1 = church, 2 = vil-lage hall, 3 = culture hall, 4 = shop-ping centre, 5 = school, 6 = healthcentre. plan:Schömer partiallyauthor’s edition

87. Plots were allotted according to theradial-ringroad system in Nagylók’sSzilfamajor quarter over the railway. source of picture: ww2.legifotok.hu, So-mogyi-Tóth Péter

88. Ideal new village plan of Máriaháza in1949.The raster-like settlement dis-poses on a middle main axis. The sizeof the corner main square is variablejust as well as the ground plan may beextended in almost any direction. map: Máriaháza

89. Two historical structures thaw Han-tos’raster-likeground plan. First, thereis the park with the mansion in themiddle of the picture, also the streetthat runs in the bottom of the pictureis the heritage of the one-time peasantvillage.source of picture: ww2.legifotok.hu, So-mogyi-Tóth Péter

90. In Kisszállás the manorial centre at-taches to the originally straight axis sothe parallel streets were easily adjustedit.source of picture: ww2.legifotok.hu, So-mogyi-Tóth Péter

91. Nagylók’s ground plan shows themost commonraster-like form. Therustic buildings were placed into a

corner in the middle of a park. Thestreet that runs out in the bottom ofthe picture joins the previous plot al-lotments and the quarter around ra-ilwaystation.source of picture: ww2.legifotok.hu, So-mogyi-Tóth Péter

92. As compared to the beginning of the40s the plot sizes diminished conti-nually. This affected the holders’plots, but even more did the houseplots of the artisans and formerly pri-vileged rural intelligentsia.

93. The central problem of planning vil-lage centres was to minimalize thecosts of installing public utilities. The-refore the system of double, parallelplots had to be applied everywhere. Source of figure: Perényi-Faragó-Major 1962: 170

94. Nagyvenyim at the time of the firstplot allotment. Efforts to form adense village structure are obvious. Acentre was planted by the manoriallink road. archival source: E.8.2.

95. Nagykarácsony’s general work planin 1950 made a vision of a grand-scale centre. The place of the new vil-lage centre is indeed remarkable, asmunicipalisation had commencedaround the church between the twoWorld Wars. The service station andits compound signpost the volte-faceof 1949.Interestingly enough the planincluded a high number of semi-de-tached houses for the intellectuals.However only a few elements of thesenotions came to implementation likethe school, village hallorsports gro-und. The main square was partiallyallotted and the reservoir was placedhere as well. 1 = police, 2 = culturehall, 3 = service station compound, 4= service station, 5 = party headquar-ters, 6 = civil servants’ flats, 7 = phar-


SUMMARY 231

macy, 8 = village hall, 9 = cooperativeshopping centre, 10 = surgery, 11 =school, 12 = nursery, 13 = church, 14= coach station, 15 =flats for teachersand nursery teachers, 16 = sports gro-und. map: Nagykarácsony, partially author’sedition

96. Ideal village plan that reflects entirelythe principles of modern architecture.The structure is absolutely solid, plotsare small with semi-detached houses.The centre was completely separatedfrom the living function, also a greenstrip ran between the village parts andthe railway– that time emitting a largeamount of pollution – ran far fromthe dwelling parts.plan:Kismarty

97. A typical example of modern villageplanning – transforming from rusticto provincial – is the Hortobágy vil-lage built on Debrecen’s plain. Itsbuilding commenced one and a halfdecades after the land reform, in the60s.The vacant area between the roadand the railway designated the longi-tudinal shape. The dwelling and ma-nagerial functions, moreover the tou-ristic area are clearly separate. Plotsare regular and small, not appropriatefor cultivation.source of picture: ww2.legifotok.hu, So-mogyi-Tóth Péter

98. Nagyvenyim’s present centre has a re-latively loose composition as opposedto the dwelling quarters. As for rea-sons the building shave diverse func-tions and shapes, the greeneries stringup the the whole sight, and fencesarelacking.source of picture: ww2.legifotok.hu, So-mogyi-Tóth Péter

99. Hantos’ former mansion today func-tions as aschool. In most new villagesthe planned public institutions got

built up decades later or never.Thanks to that, many manorial buil-dings escaped demolition, and firstreceived a temporary then a perma-nent new function.

100. Kisszállás’ former managerial flat wastransformed into culture hall in the1950s. The colonnade with tympa-num seamlessly satisfied the social re-alist taste as well.

101. The church and vicarage with the ad-jacent park at the periphery of thesettlement in Nagyvenyim. From themanorial heritage, the projectors ofthe new villages were to permanentlykeep only sacral monuments, manorhouses and mansions of heritage va-lue, but without delegating them withsignificant roles.

102. From a Hungary of gardens to thekolkhoz village. At the moment ofdesignating the new villages, the for-mation of closed villages was not aprimary objective. The model estateswere planted around a former mano-rial centre. The new holders’ plotswere allotted here as well, often scat-tered in a homestead manner. A vo-luntary economic and social coope-ration should have coordinated theloose settlement structure. Whereasthe kolkhoz village is/has? a densesettlement structure that is – in a so-cial sense - under direct control ofthe central state administration. Thelands belonged to the kolkhozes,while the production equipment (ma-chines) did to the service stations.

103. Workers’ flats in Bréda-puszta nearLökösháza from 1950s. Building wasbanned for individuals on the outs-kirts, while the state established seve-ral agrarian housing estates there tosupply the manpower demand of thecooperative centres and service stati-ons.


232 SUMMARY

104. Hungary’s first service station was de-signated in the stead of Kisszállás’ ad-vanced manorial estate. Dwellings forworkers impart rather the world offarmstead architecture and not that ofrustic modernism. satellite image: Google Earth

105. Kiskokasd manor near Mezőfalva.Thecluster of the old manorial estate is lo-osely settled and embraced by trees asopposed and separated from thedense blocks of the modern agricul-tural service centre. satellite image: Google Earth

106. Hantos’granary, bricks from demoli-tion in front. As the cooperatives col-lapsed in1990, the old manorial buil-dings lost owners and they have beenfast decaying since. Even more as to-day the used brick wall-surfaces havecome into fashion as an aesthetic me-ans in modern urban architecture.

107. A refurbished servant’s house in Új-rónafő at the beginning of the 1940s.Before the land reform the planta-tion villages were not revolutionarilyagainst the large estates therefore re-furbishing the manorial buildingstock had no ideological opposition.archival source: Y.318.1.according toauthor’s edition

108. Conversion drawing of Csőkmő-Kó-rósziget plantation into supervisor flatat the beginning of 1940s. The la-yout is plays the civic needs of theage, that is, the genteel middle class’world as opposed to that of the pea-sant plantations.archival source: Y.244.2 according toauthor’s edition

109. Division of a steward’s flat in Nagy-venyim (1945). The stewards’ buil-dings were temporarily divided intoholders’ flats of room-kitchen-pantryarrangement. archival source: E.10.1.

110. Division of a steward’s flat in Alsó-kisvenyim. The building included aone-room school, and a flat for in-tellectuals with two hallways. Rus-tic modernism also planned and putto practice the miscellaneous functi-ons of school - teacher flat, healthcentre – nurse hostel, church – vica-rage.archival source: E.10.1.

111. Division of a steward’s flat in Mély-kút. A telling example of temporalityand transition is that there was a stew-ard instead of a plantation supervisor,and generally the fact that the bestearning officials of the village wereaccommodated in tiny flats insteadof separate houses. archival source: E.10.1.

112. The new division of Peszéradacs’ ser-vant houses. The most important ob-jective in these temporary-like refur-bishings was to rid of the commonkitchen. Otherwise, conversion opti-ons to the buildings were left out asdemolition was pending even on theshort run.archival source: E.8.1.

113. The whole leading architectural elitecondemned the emergence of ornatevillas reflecting bourgeoisie tastes invillages.

114. Kálmán Tóth, the leading figure inhouse planning after the World WarII scorned not only the urban villabut also the sort of building-up thatturned onto the street and later be-came row houses in villages.

115. House plans for plantations from Kál-Kápolna Nagyútat the end of the1930s. The buildings entirely con-formed to the local construction prac-tice in both ground plan and orna-mentation.according to archival source: Y.262.1.drawings made by Orsolya Horváth


SUMMARY 233

116. Typical tent-roofed cube houses fromthe decades after World War II. Thecube house is the village equivalent ofthe civic flat ideal. The service roomsalign to the rear wing while the streetside has a communicating ‘baroqueishplace string’. Other furnishings of ci-vic life are missing like the terrace tothe garden.source of picture: Tömöry 1979 : 77

117. R. J. and wife’s house under const-ruction in Göböljárás (Besnyő) in1947. István Szűcs designed thehouse plan depicting an urban buil-ding of quadratic ground plan. TheOMH (National Technical Bureauunder Agricultural Ministry) did notoppose this plan far from being rustic.Anyway they changed the roof shape,erased the striping and had the buil-ding placed on the side border. according to archival source: Y.928.4.newly drawn

118. The natural merge of the cube houseand the old longhouse. The firsthouse section is completely urban,nevertheless housekeeping typicallydid not happen here but in the rearsummer kitchen.source of picture:Tömöry 1979 : 79

119. Cube houses in Kisszállás. Cubehouses especially dominate the newvillages of the Alföld. As the forma-tion of closed villages got delayed herefor decades because the land reformhad initiated a homestead buildingboom.

120. Southern frontal drawing of TiborVákár’s village house submitted forthe Renovation Ministry’s tender. Theboard must have judged the Transyl-vanian-style building too romantic asimplied by rejection.plan: Vákár

121. István Janáky’splantation house. Thespeciality of the building-up is that

the garden is separate from the pea-sant court and there is a drive-in toaccess the stables. The arched finish ofthe veranda and the hearts in theshutters impart some romantic deco-ration to the overall picture.plan: Janáky

122. Clerestory plantation house plan. Thebasic idea derives from rustic archi-tecture. Similar houses occur mainlyin Békés County, e.g. Tótkomlós,where crop storage rooms are placedabove the stables. The dwelling roomsin this plan are a lot more refinedthan in a contemporaneous peasanthouse.plan: Gádoros

123. György Rácz’s growing village house.The longitudinal division of the kitc-hen has already occured in the plan-ning of ONCSA houses.plan: Rácz (a)

124. Gábor Presich and Lajos Gádoros: in-vestigating the ground plan of the vil-lagehouse. Rustic modernism inten-ded far more than retrieving theoldvillage construction practice. It re-viewed the entirety of the provincialdwelling house along with the roomrelations cemented by centuries.plan:Preisich

125. Károly Dávid’s village house. It is rarethat the veranda runs all along an ar-chitect’s house as is the stone façadepropped by are markable abutmenttowards the street. The living kitchenruns all along the whole house, whichwas such a daring idea that it has ac-tually never been put into practice.plan:Dávid

126. Emil Zöldy’s six-person village dwel-ling house. The planned rustic dwel-ling house had a different room ar-rangement than the traditional villagehouse that extended longitudinallyor in ‘L’ shape. As a consequence the


234 SUMMARY

veranda got partially or fully built upresulting even in quadratic groundplan. plan: Zöldy

127. Béla Hegedűs’s village dwelling house.The base shape is quadratic but theextension of the living kitchen doesnot occupy the whole width of the ve-randa thus the mass effect is somehowlooser. Breaking the roof plane to-wards the court is also remarkable re-sembling the added verandas of therustic dwelling houses.plan: Hegedűs

128. András Ivánka’s plantation house. Thebreakfast terrace must have been apreferable spot for an urban holiday-maker, and also the dining room ser-ved from the kitchen with a smallwindow rather suggests urban thanrural lifestyle.plan: Ivánka

129. Ferenc Schäffer’s peasant house. Theveranda used to present rank in thetraditional peasant house as well asthe communicating and rest roomstherefore it set out from the street.Here the kitchen window is not sha-ded for better sunlight. At the rearhowever there is a passage shieldedagainst rain, which is – if not unk-nown – but certainly rare in rustic ar-chitecture.plan:Schäffer

130. Rustic modernism had a relativelyuniform building formation in thelongitudinal base block covered withgable roof. Such a general rustic ar-chitectural practice, when the roofridges of the attached outbuildingsrecede in steps, never entered theplans.

131. László Gábor and Andor Lévay’s pe-asant house. Solutions placing everyt-hing under one roof ultimately resul-ted in longitudinal provincial “band”

houses. The almost touching shutterscreate a band-window effect and fa-cilitated further implantation of theidiom of the modern architecture intothe countryside.plan:Gábor– Lévay

132. László Turányi’s agrarian cooperativedwelling house plan from 1952.Theground plan is really foreign to rusticarchitecture especially concerning thecorridor stringing up the sleeping ro-oms. The gable roof still imitates theold village, while the tympanum ofthe rain shelter is a landmark of theera’s social realist architecture, altho-ugh in Göcsej for example this shapehad a rustic archetype.plan:Turányi

133. Hugó Hervai’s expandable dwellinghouse. In the second part of the1950s, rustic modernism did no lon-ger dominate provincial dwellinghouse planning. plan:Hervai

134. Village shopkeeper’s house, SalamonIstván architect student’s plan. Whilethe heydays of rustic modernism werethe 40s, the new generation searchedfor different shapes. plan:Salamon

135. György Rácz’surban dwelling house.The same architects projected rusticplans to the countryside and designedhouses in towns with hallway and ve-randa, detached or semi-detached. plan:Rácz (d)

136. Ede Regula’s familyhouse.The verna-cular style was forced into obscurity,became insignificant in the secondhalf of the 50s, and made appearanceonly in the scale of the houses and thegable roof.plan:Regula

137. Visualization drawings aimed to pro-mote the building types of rustic mo-dernism most frequently used in the


SUMMARY 235

new villages and also to persuade thebuilders. plan:Rácz (b), Kismarty L. , Farkasdi-Kismarty L .

138. Béla Bróz’s plantation houseplans forthe Land Registry. The ground planincluded the extension option for thestables although the stables did not re-ceive state subsidy except in the firsthouses of Besnyő.plan:Bróz.

139. László Gábor and Pál Németh’s plan-tation houses from the set of stan-dard houses offered by the Ministryof Public Works.Refined interiorspace arrangement, quadratic groundplan, livingkitchen, built-upveranda:the rustic exterior disguises a modernflat form. plan:Gábor, Németh

140. Standardization was important in de-signing windows and doors, especiallyin windowpane sizes (however the ul-timate solution was different fromthe one shown here, which was aquadratic windowpane). Source of picture:Rácz 1946: 38).

141. Nagylók’s school still shows up theoriginal near quadratic windowpanes.Today the new insulation technolo-gies fast displace this character ele-ment of the buildings.

142. Plantation house retaining originalwindows. (Mátyásdomb)

143. The open shutter is a modern motifresembling band window and also acheerful element loosening the engi-neered rigidity of the building.(Nagylók)

144. Rare that no change has occurred ona standard house. This building hasretained the shutters and the colourwhite as well. (Mátyásdomb)

145. Standard houses with veranda re-sembling ONCSA era were only ex-ceptionally built in thenewvillages es-

tablished in the stead of the large es-tates. (Nagykarácsony)

146. Plantation house retaining the massshape in Mátyásdomb. Corner stone-plaster decoration indicates the lo-cals’ ingenuity.

147. Extension patterns of standardhouses. In the case of the upper twoones (Mátyásdomb model) thestreetscape hardly changes. In the lo-wer two ones (Nagykarácsony mo-del) however a façade may occur thatresembles cube house. 1 = veranda, 2= summerkitchen, 3 = extraroom, 4 =roofed passage, 5 = veranda built upor fitted with glass.

148. Plantationhouse, summerkitchen,and the roofed, unheated corridor jo-ining the two. (Mátyásdomb)

149. The room added to the front of thekitchen that changed the courtscapebut not the street façade of the house.(Mátyásdomb)

150. Extension of a one-room plantationhouse with lean-to roof and roofedveranda (Nagykarácsony).

151. Extension of plantation house withlean-to roofed, glassed-in veranda(Nagykarácsony).

152. Extension of a plantation house byduplicating the streetrooms, whenboth the façade and the roof shape getradically transformed (Nagykará-csony).

153. Kálmán Tóth’s design for a rural in-telligentsia house. The original pea-sant’s plot is above, the intelligent-sia’s home is below. The mainemphases are the same in both cases,yet the intelligentsia’s plot has nofarmyard but a service way. The ro-oms have different roles too: the kitc-hen is more important in the peasanthouse and the short veranda is aworkplace. The main rooms of theintelligentsia house are the living


236 SUMMARY

room facing the garden and the bre-akfast terrace free from everyday mo-tion due to the back door. plan:Tóth

154. Ground plans of row and semi-de-tached houses at the turn of the50s.The novelty of the semi-detac-hed houses was a longitudinal hallwayor corridor stringing up the rooms,which later appeared in private housebuilding as well. plan:Németh – Szilágyi

155. Row houses for the village intelli-gentsia. Although cost-effective thisconstruction method was not reallypopular. Albeit, it could have been amodel in the new villages to convertthe servants’ houses.plan:Zilahi – Molnár, Cseri

156. Semi-detached houses for railway per-sonnel in Lökösháza from the verybeginning of the 1950s.

157. Semi-detached teacher’s houses inHantos and Nagylók. Teachers’houses built along the schools have noattraction today as they lack bothprincipal advantages of village life:detached house and large garden.

158. Teacher’s house plan in Csökmő-Kó-róssziget (1939).The building stillshows the means of romantic provin-cial planning. The accentuated chim-ney, the prominent veranda roofpropped by small, narrow columnsand the smoke-hole finish provide anintimate rural romanticism.according to archival source: Y.245.1drawn by Orsolya Horváth

159. Zoltán Vidos’village health centre.The base block of the building is anenlarged peasant house, where theoutbuilding is the nurse’s flat. Thewide glass surface – so typical of themodern architecture – appears herewith a pleasant effect of the plantsinside. The visualization plan also in-

dicates a glass surface (in the room ofthe nurse’s flat) where the groundplan does not.plan:Vidos

160. A doctor’s compound of flat and sur-gery from the 1960s. This building ofclosed mass shape and a shelter cutout of the wall is typical in the prac-tice of modern planning becomingprovincial. (Nagykarácsony)

161. Ferenc Kovács’rusticvillage hall. The‘L’ shaped court formation of the ma-norial architecture reappears in thisplan. The notary’s flat is a comfor-table, civic home with separate ro-oms. Disposing form and surface isstrictly puritan. The colonnade of theentrance hall, for example, is replacedby ‘cut out’ wall surfaces.plan:Kovács

162. Sándor Vaits’villagechurch and vica-rage. In the village planning of the1940s, the church was a central buil-ding that bore the most stylistic cha-racteristics of historical architectureamong public buildings.plan:Vaits

163. György Rácz’s sketch for a church in-terior. The arched window openingswidening inwards assume such a his-torical orientation that was graduallylosing ground from the end of the1940s in the public building plan-ning that turned from rustic to pro-vincial.Rácz 1946: 61

164. Schoolplan in Csökmő-Kóróssziget(1939). As opposed to the plans ofrustic modernism, here the traditionalmeans of monumentality - thetympanum - was employed delibera-tely and daringly.according to archival source: Y.245.1.drawn by Orsolya Horváth

165. Vilmos Tárnok’s village culture hall.A single roof ridge could cover all


SUMMARY 237

the perpendicular building sections.The small lighting windows are pre-ferred architectural elements of thatera.plan:Tárnok

166. Shop and drink shop from the firstboom of village construction. Theroof shape of the building, the win-dow apertures of the main façade,disposing the two commercial unitstogether are characteristics of traditi-onal planning. While the row of smallwindows breaking up the large wallsurface show the influence of the rus-tic or rather provincial modernism.(Mátyásdomb)

167. Egon Payr’s village school. As the rus-tic-provincial modern architecture ad-hered to the closed mass shape of abuilding, monumentality could onlybe achieved by increasing size. It re-sulted in a milieu similar to manorialarchitecture.plan:Payr

168. Lökösháza’s schoolblock resembles thescale of manorial architecture at thebeginning of the 1950s.

169. Culture hall in Hantos. The park in-voking the manorial times enhancesthe effect of the late modern provin-cial building. Nonetheless, the glassportal-traversing the interior and ex-terior - is encurtained.

170. Culture hall in Nagylók. The pro-portions of the building may relate tothe manorial architecture, yet thewindow shapes, the glass portal andthe awning are unmistakably modernstylistic elements.

171. György Rácz’s cooperative shop. Bythe colonnade, the pediment becamea tympanum sustaining provincialclassicism while it employed a comp-letely new wall-surface disposal by in-terweaving glass portals.plan:Rácz (c)

172. Village hall plans at the turn of the1950s. Well lit large vestibule, coun-cil hall, conference tables, and ser-vice desks. The arrangement and fur-nishings of the rooms are autocratic(e.g. head of the table), but reflectingthe ideal of the democratic society. In1950, it was more like a utopia thana reality.plan:Rácz (e)

173. György Jánossy’s village culture hall(model 1951).The tympanum gainedsignificance in the short period of so-cial realism in the local planning. plan:Jánossy

174. Lajos Zalaváry, architect student’s vil-lage culture hall. The young deman-ded a break from the traditionalcountry atmosphere, and to experi-ment – though moderately- with newshapes (e.g. shifted symmetry axis,windows with horizontal division).plan:Zalaváry

175. Oszkár Weisz architect student’s vil-lage health centre. Here rusticism isonly a planning principle in the formof simplicity. Inclination angle of theroof, shaping of the colonnade andthe façade project a new way inde-pendent from old village shapes. plan:Weisz

176. Kisszállás’ school canteen in the one-time mansion park. The roof is ac-centuatedly rustic, although not ac-cording to the fashion of the secondhalf of the 1940s. Surface dispositionis unmistakably modern.

177. Cooperative shop in the Hortobágy.Provincial modernism – not refutingrusticism – came into fashion again inthe 60s-70s as a regional trend. Theglass portal suggests modernity as wellas the slided roof shape, while thewhole of the building clearly impliesthe mass disposition of the Horto-bágy’s stable buildings.


238 SUMMARY

178. Walking in the new villages, the ma-norial village heritage transpireseverywhere producing peculiar coin-cidents. The granary in Nagykará-csony used to stand in the middle ofa vacant lot, but nowlooks biggerthan its real dimensions protrudingfrom small houses.

179. Reconstructions of the last decadeshave considerably changed the imagesof the new villages. In the lower thirdof the picture, the cooperative shopbuilt in the 1950s has an elongatedshape and salient roof structure thatretains the original idiom. (Nagyka-rácsony)

180. Nagyvenyim’s new village had a sig-nificant peasant core thanks to theannexed vine hill. Due to this or tothe established construction practi-ces, most of the new holders eithersustained or developed the forms ofthe previous rustic architecture ins-tead of the offered standard houses.

181. Mátyásdomb’s architectural layers.The ideal settlement of the new vil-lage. The manorial buildings lie atthe edge of the village separated inspace. The street distribution derivesafter 1945 as well as the buildingstock. Due to its peripheral situation,its development halted after 1970.An established holiday resort mainlyfor Germans has brought conside-rable changes in the last decades buteven that has not overwritten the rus-tic modernist character of the villagecore.

182. The predecessor of Mátyásdomb wasFekete-puszta, a typical example ofthe large estate becoming capitalist.As implied by its baroqueish histori-zing mansion which was built by thetenant Ármin Lonkai at the fin thesiècle. The building awaits a new ow-ner in 2013.

183. The agrarian cooperative took overthe manor and owing to that, some ofthe buildings still stand. Yet their de-cay seems unstoppable since 1990.

184. A newer family house from Mátyás-domb. Today mainly Germans haveon-going constructions on the newplots of the village. The dwellinghouses conform to the former plan-tation villages in their main mass sha-pes although they signal an obviouslynew world for the awnings, garagesand garden terraces.

185. The mayor’s office is a characteristicbuilding of rustic modernism. Theshelter was stepped back lest theblock of the building should be up-set and the corridor was fitted withman-high glass surface for good ligh-ting.

186. Streetscape of dwelling houses of rus-tic modernism. Scenic rhythm is alsoan important element in rustic archi-tecture however due to engineeredplanning and precision it has resultedin a rather rigid, schematic overallpicture. In the present case the abut-ment used in the first building cle-verly thaws this monotony.

187. Hantos new village’s architectural la-yers. The lowest, manorial heritagelayer still determines the image of thevillage. Rustic modernism primarilyappears in the ground plan and thecharacter of the dwelling houses. Ho-wever the bigger family houses haveemerged since the 70s.

188. Hantos has a high street old in struc-ture, but its building stock is a newformation.

189. Originally, the parish church ratherbelonged to the manor than to thepeasant village. Even the new villagecould not incorporate this building.At the edge of the vacant lot, a semi-detached teacher’s house is seen.


SUMMARY 239

190. Nagylók’s architectural layers. A plan-tation village was designated betweentwo manors in a way that it includedthe plots allotted before World WarII. The village core is the centre of theplantation that lies in a former roadjunction.

191. Peasant house from before World WarII. The first allotment of the manorialfields did not entail a settling prog-ram. Everyone built the houses in theway he could and liked.

192. Along the high road leading to rail-way the Hungarian State Railwaysprovided plots for its employees evenbefore 1945, for whom comfortablesemi-detached houses were built. Inthe background, a modern urbanblockhouse is also seen from the 70s’village urbanization.

193. Plantation houses designed in thestyle of rustic modernism dominatemost of Nagylók’s streets.

194. Kisszállás’ architectural layers. Thehigh street of the settlement is theaxis of the complex of the one-timefactory and holiday mansion, mainlywith a contemporaneous buildingstock. Rustic or provincial modernpublic buildings occur only sporadi-cally. The raster-like streets structuredaround the high street partially derivefrom the manorial heritage as well, yetthe bulk of the real estate stock con-sists not really of rustic modernismbut of the newer family houses of the60-70s.

195. The scale of the street line resemblesa market town of the Alföld.

196. The vast halls of the one-time agra-rian factory now stand partially va-cant, partially used as warehouse.

197. The architectural character of thecentre obviously evokes the fin desiècle. On the other hand the blocksof buildings float in the greenery tex-

ture of public places, which is close tothe ideal ofrustic modernism too.

198. Public buildings of rustic modernism.Since Kisszállás had inherited a richand good-quality building stock, theconstructions of the 50-60s only tin-ged the overall picture.

199. The church represents almost all im-portant architectural layers of the lasthundred years (manorial heritage,modern, contemporary), except forrustic modernism.

200. The dwelling houses of the new vil-lage had a particular development.Because industrial workers operatedthe service station established in Kis-szállás, the houses had urban groundplan and orientation even at the endof the 40s.

201. Lökösháza’s architectural layers. Theformation of the village in fact rela-tes to the frontier delineated in 1920that necessitated the construction ofa modern frontier station. After theland reform however, the new villa-gewas not built there but along theallee setting out from the park of themanor.

202. A standard railwayman house. Orna-mentation played an important rolein the architecture between the twoWorld Wars-era as seen here in the va-riation of the brick rows.

203. The rest hall opened in 1949forrail-way workers, its glass portal signifiesthe arrival of the modern architectu-ral principles in the countryside.

204. The allee in Lökösháza with the con-tours of the free-floating buildings isone of the most beautiful examples ofsettlement disposition of rustic mo-dernism.

205. The church was only consecrated afew years ago. Although it is diffe-rent in time and style from the pro-vincial modernity of its environment,


240 SUMMARY

it resembles them in the principles ofalloying tradition and modernism.architect: Géza Germán

206. As homestead formation increased af-ter 1945, the formation of the new

village took a longer period. Building-up is still scanty at the edges of the vil-lage. What is more conspicuous is theformal diversity of the houses, whichsuggests prolonged constructions.


Documents

Falvak az uradalmak helyén 13241.pdf /13200/13241/13241.pdf