Ha nyitott szemmel járunk az utcán, szám-talan üzenet vár ránk. Hány szent szobraáll a munkahelyünk és az otthonunk kö-

zött? Mind minket néz, mind ránk szeretne fi-gyelni, mind felajánlkozik segítségül. Hány an-gyal néz le ránk, míg hazaérünk? Mind hív, sbiztat, hogy szárnyaljunk! Repítenének Jézus-hoz, mert õk már nem tudnak mást tenni. Egy-szer a szemébe néztek a csöndben. Aztán mégegyszer és még egyszer. Sokszor és hosszan.Létrejött a szemkontaktus, a találkozás, s Veleindultak az úton. Most ideértek hozzánk. Min-ket néznek. Ha hagyjuk, még egybeszeretnekminket, ezt a részekre tört világot. Feltámadt, smi is feltámadhatunk!

Jakab Gábor

2

Az egész úgy kezdõdött, hogy DubiÁrpád tanár úr szólt, hogy BécsbenFrida Khalo kiállítás van. Az ezt követõ

filmklubban Jakab Gábor tanár úr levetítette a mûvésznõ életé-rõl szóló Frida címû filmet. Ekkor eldõlt, hogy december 5-énBécsbe megyünk. Azt nem gondoltuk, hogy ilyen hideg lesz.Több mint két órát várakozott kb. 30 fõs csapatunk kint az ut-cán a fagyban, hogy bejuthassunk a kiállításra. De megérte.Utána belekóstoltunk az adventi Bécs hangulatába, megnéztüka kivilágított várost.

A Neumann János Számítógép-tu-dományi Társaság és az InformatikaTanárok Egyesülete, az Oktatási Mi-nisztérium támogatásával 1998 ótaminden évben LOGO programozásiversenyt hirdet.

A verseny fõvédnöke Dr. ZsakóLászló az Eötvös Loránd Tudományegyetem IK Mé-dia- és Oktatásinformatikai Tanszékének tanszékvezetõ egyetemidocense. A verseny három fordulóból áll. A résztvevõknek egyre ne-hezebb feladatokkal kell megbirkózniuk Imagine LOGO program-nyelven. Az országos döntõ helyszíne az ELTE Informatika Tanszéke.Iskolánk évek óta eredményesen szerepel ezen a megmérettetésen.Idén Horváth Botond István 5. a osztályos tanuló elsõ helyezett letta második fordulóban, így az országos döntõbe jutott. Két 6. a osz-tályos diák - Gunther Ágota Anikó és Szalay Kristóf – ugyancsakszép eredményt ért el a megyei fordulóban.

A tanórákon csak kevés idõt tudunk fordítani a LOGO-ra. Ezért a felké-szülést sok külön gyakorlással, feladatmegoldással egészítettük ki. Gratulá-lunk a versenyzõknek lelkes munkájukhoz és szép teljesítményükhöz!

A Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ lapja. Megjelenik évente kétszer. Felelõs kiadó: Németh József igazgató.Szerkesztõség: 9022 Gyõr, Újkapu utca 2-4. Telefon: 06 96-510 380. Fax: 06 96-510 381. Honlap: www.prohaszka.gyor.hu,

e-mail: jakab.gabor@prohaszka.gyor.hu. Fõszerkesztõ: Jakab Gábor. A szerkesztõbizottság tanár tagjai: Csorba János, Dubi Árpád, SoósnéKoppi Ágnes, Horváth Márta, Botosné Mészáros Krisztina. A szerkesztõbizottság diák tagjai: Ács Veronika, Belágyi Hanna, Hegedüs Hajnalka,

Jordán Dániel, Kaszás-Tóth Cecília, Kustos Nikolett, Megyesi Lilla, Nagy Enikõ, Németh Hanna, Pittner Petra, Rideg Béla,Sztaracsek Boglárka. Nyomdai elõkészítés: Konrád Kiadványszerkesztõ Kft. Nyomtatás: Palatia Nyomda, Gyõr

Kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.

Már második alkalommal jártunk náluk, hisz decemberbenNyári Ákos 9. H osztályos tanuló Szent Mikós alakjában és vala-mennyi szavaló szakkörös diákmár meglepte a kicsiket egy kismûsor, színda- rab bemutatásá-val. Akkor is, most is számosszülõ segített abban, hogy neüres kézzel menjünk a gyere-kekkel. A múlt alkalommal sok-sok édességet küldtek, most fánkot sütöttek. Ezúton szeretnénkmegköszönni önzetlen odaadásukat és szeretetszolgálatukat. Amellékelt kép talán visszaad valamit abból a jókedvbõl, amitoda tudunk varázsolni! Meg kell jegyeznem, hogy mi magunkis töltõdtünk. Jó volt látni, ahogy az általunk készített álarcok-nak örülnek és ügyesen kapcsolódunk a játékba. Járay Ninettabohócnak öltözött, Nyári Ákos volt a bál hercege, Sári Karolí-na a tündér, Varga Vivi nyuszit alakított, Reider Dóra igazipettyes katica öltözetbe bújt, Ács Veronika cowboynak, énSztojka Mária cicának öltöztem.

A Lurkó Alapítvány vezetõje – Betti néni – gondozza, ápol-ja azt az ügyet, hogy a gyerekek a kórházban családiasan,kedvesebb környezetben tölthessék kényszerszünetüket. Tõleis sokat tanultunk. Legközelebb húsvét elõtt járunk majd ná-luk, a tanárnõvel már készülünk az újabb találkozásra.

Sztojka Mária 11. N

A megyei Technikaverseny döntõjétiskolánk rendezte március 9-én. A leg-eredményesebb csapat a Prohászka iskola8. H osztályából: Horváth Csenger,Szemethy Péter, Keszi Péter. Õk résztvesznek az országos döntõn, remélve,öregbítik az iskola hírnevét. KedvesOlvasóink! Önök is segíthetnek, szívesenvárunk minden támogatást.

Természettudományos Munkaközösség nevében:

Vas Lászlóné technika tanár

hírek • hírek •

Farsangot vittünk a kórházba

2011. március 4-én Hutás Rita tanárnõ vezetésévela Petz Aladár Kórház gyermekosztályára látogat-tunk, hogy farsangi vidámságot, derût vigyünk afáradt, beteg kisgyermekek és szülõk életébe.

LOGO verseny

Technikaverseny

A Universität Wien hatalmas komplexumaival, 80.000 hallgatójávalBécs és talán Európa egyik legnagyobb egyeteme. Az intézmény infor-matikai osztályán dolgozó Andreas Németh választása idén iskolánkraesett a használt gépek elajándékozását illetõen. 61 darab közel hason-ló kaliberû, az iskolánkban tanulási célra használt PC-knél átlagosanjobb teljesítményû számítógépeket kaptunk.

Köszönjük a nagylelkû adományt!

Ajándékszámítógépeka Universität Wienegyetemrõl

Bécs és Frida Khalo

www.prohaszka.gyor.hu

3

Kitüntettett tanáraink

Várni valakit, akit szeretünk, mindig nagyöröm. A találkozásra készülés már magában isünnep. “Ha délután négykor érkezel majd, énmár háromkor elkezdek örülni. Minél elõrébb ha-lad az idõ, annál boldogabb leszek. Négykor mártele leszek izgalommal és aggódalommal, fölfe-dezem milyen drága kincs a boldogság.” Ezt avárakozást fejezi ki az adventi koszorú, melynekhétrõl hétre növekvõ fénye Jézus eljövetelére hív-ja fel figyelmünket. Ezt a jelképet az 1. a osztálydiákjai egy délutáni játszóházban szüleik segítsé-gével készítették el és boldogan vitték haza.

A téli szünet elõtt pár nappal nagy lázbanégett az egész osztály. Betlehemezésre készül-

tünk. Szüleinknek és azidõsek ottho-na lakóinakis el akartukvinni a kará-csony üzene-tét. Kis mûso-runk az idõsemberek sze-

mébe a meghatottság és a boldogság öröm-könnyeit varázsolta.

Egy februári délelõtt az 1. a osztály diákjaikilátogattak a megújult jégpályára és korcso-lyát húztak.

Szakszné Gelesz Erzsébet

Talán kevesen tudják, hogyiskolánk névadója, ProhászkaOttokár püspök keresztény vi-láglátásában egyedülálló mó-don asszimilálta korának termé-szettudományos eredményeit.

A természettudományosmunkaközösség az elmúlt év-ben felismerte a nagy gon-dolkodó örökségébõl adódókötelezettségét. Szeretnénk,ha a természettudományosismeretek nem elszigetelt,merõben praktikus zárványaitalkotnák diákjaink mûveltsé-

• hírek • hírek • hírekA közelmúltban több tanárunk kapott elismerést. Leitnerné Óvári Csilla és Zilahi-

Szabó Imréné tanítványainak a Zrínyi Ilona/Gordiusz matekversenyre való sikeres fel-készítésért kapott jutalmat. Horváth Márta tanárnõ a katolikus közoktatásban vég-zett kiemelkedõ munkájáért a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át. Gratulálunk!

Dr. Horváth Andrása Prohászka iskola aulájában

“A természet Istennekremekmûve, melyben szeretetét,teremtõ erejét, poézisét,mûvészetét kifejezte.(Prohászka Ottokár)

gének, hanem szervesen be-épülnének keresztény szemlé-letükbe. Úgy adta a Gondvi-selõ, hogy éppen a mi általá-nos iskolánkra bízta fiainak is-kolai nevelését a fizikus, tan-székvezetõ, egyetemi docens.Õ nem csak elismert termé-szettudós, hanem városunknagy mûveltségû, kereszténytanára is. Ezért gondoltukazt, hogy mindannyiunk épü-

lésére szolgál, ha megtisztelbennünket elõadásával. No-vember 20-án a gimnázium11. és 12. osztályos tanulói-nak és az érdeklõdõ kollégák-nak izgalmas szellemi él-ményben volt részük.

A Tanár Úr iskolánk aulá-jában, “A világ keletkezésea kereszténység és a tudo-mány szemszögébõl” cím-

mel tartott rendkívül színvo-nalas, tanúságtévõ elõadást.

Az elhangzott elõadásanyaga letölthetõ iskolánkhonlapján a „Reál” oldalon.

Makó Zsolt

1. a osztályban történt Audi HungáriaIskola Focikupa

Márci-us 26-án került megrendezésre az elsõalkalommal kiírt Audi Hungária Iskola Fo-cikupa, amelynek a Gyõr Aréna adottotthont. A versenyen a meghívott iskolákI. korcsoportos csapatai körmérkõzésesrendszerben mutathatták meg tudásukata szép számmal megjelent szülõknek,családtagoknak, barátoknak, és perszenem utolsó sorban egymásnak.

A rendezõ iskola mellett meghí-vottként vehetett részt a tornán isko-lánk csapata, továbbá az Apor, a Pe-tõfi, a Péterfy és a Tulipános iskola(két csapattal) is.

A mérkõzések lebonyolítása párhu-zamosan két pályán történt, a nézõknem kis bíztatása mellett. A sorsolás

folytán arra is volt példa – mind-egyik csapat esetében – hogy egy-más után két mérkõzést kellet ját-szani, így a befejezést követõen ajólesõ fáradtság lett úrrá minden já-tékoson. A mérkõzéseken hatalmasküzdelem folyt, azonban nagyonörömteli volt látni, hogy a sportsze-rûség minden résztvevõ számáralegalább olyan fontos volt, mint agyõzelem megszerzése.

Csapatunk három gyõzelem-mel, egy döntetlennel, két vere-séggel zárt, és ezzel sikerült a vé-gére a bronzérmet jelentõ 3. he-lyet kiharcolni.

Ezúton szeretnék gratulálniminden játékosomnak, a szülõk-nek pedig megköszönni, hogyrészvételükkel, bíztatásukkal hoz-zásegítették csapatunkat ehhez aszép eredményhez.

Marek Péter

4

Egy kitüntetett idõszakban – advent napjaiban – üdvözölhetem Önöketiskolánkban. Advent idején, hiszen e képek jövetelét régóta vártuk. Nemvolt egyszerû az ideérkezésük. S ha illetlen módon nem állnék kissé háttalErzsébet mûvésznõnek – s ha szemünk találkozhatna – akkor e kiállítás létre-jöttérõl elmondaná, amit most megkísérlek szavakba foglalni: hogy igen…,de várjunk még…, majd meglátjuk… Igen, vártunk és látjuk… Mondjam azt,hogy a várakozás és vágyakozás beteljesült? Igen, ezt mondom! S Önök is –kedves vendégeink – megláthatják a várakozás beteljesülésének titkát, ha te-

A várakozásnakNémeth József igazgató úrköszöntõ beszéde

Kedves Anikó és Dalma Asszony, Erzsébet Mûvésznõ,Tisztelt Alpolgármester Úr, Munkatársaim, Diákjaink,Kedves Vendégeink!

kintetük kápolnánk oltárképével ta-lálkozik.

A várakozásnak hallatlan ereje van.Csak az a kérdés, mit, pontosabban:Kit várunk? Emlékszem gyerekkoromegyik legnagyobb csalódására. Akkori-ban jött újra divatba a similabda: ez ahulladékpapírból összegyúrt öklömnyigolyó, színes papírral bevonva, átkötvemadzaggal, rajta egy kis gumi, amit azember hüvelyk-ujjára tudott húzni, az-tán így lehetett föl-le ugráltatni. Emlék-szem egy karácsonyra: egy ilyen egy-szerû similabdát kértem, mert ez voltszívem minden vágya…

Drága szüleim nagy-nagy örö-met akartak szerezni nekem. Lab-

Emlékszem – egyetemista éveimegyikén – karácsony elõtt hazamen-tem a szüleimhez. Édesapám a kazántáplálására fáért igyekezett a fészer-be. Majd hozok én be fát – mond-tam. S kimenvén a fáskamra sarká-ban megláttam egy kosarat. Eszem-be jutott, hogy régebben abbanhordtuk fel a tüzelõt. Jól megraktam,de a kazánhoz vezetõ lépcsõn a ko-sárnak kiszakadt a közepe.

Számomra e tárlat azt az üzene-tet hordozza: vigyázzunk, nehogy ki-szakadjon életünk közepe. Ha e ké-pekre nézünk, nemcsak gyönyörkö-dünk, hanem lélekben ismegerõsödünk.

dát kér a fiam? Akkor az le-gyen igazi! S kaptam egyigazi bõrlabdát. Kétszáz si-milabda is kikerült volna az árából. S amikor megkaptam, félrevonultam egysarokba és keservesen sírtam. Mert nekem az a kis papírlabda volt hónapokóta az álmom, és én már hetek óta játszottam vele gondolatban. Hiába kap-tam sokkal szebbet, sokkal értékesebbet – sokáig nem is tudtam örülni an-nak. Így várunk mi valamit…

Hétfõn, mikor megérkeztek és helyükre kerültek a képek, valami elmondhatat-lan békesség költözött a szívembe. Nem tudtam és most is csak dadogva kísérlemmeg – néhány nap multán – elmondani. Valami olyasmi fogalmazódott meg ben-nem, hogy itt minden a helyén van: édesapa, édesanya, élet, halál, karácsony, an-gyal, teázó asztal, pápa, Baja – s ezeket valami láthatatlan erõ egy irányba sodorja.Szóval van közepe e képeknek.

www.prohaszka.gyor.hu

5

k hallatlan ereje vanLévai Anikó – gondolatok Udvardi Erzsébetkiállításának megnyitójára

Tisztelt Mûvésznõ, Kedves Erzsébet!Kedves Egybegyûltek!

Nagy szeretettel és tisztelettel kö-szöntöm Önöket, és köszönöm, hogymeghívtak ide maguk közé. Köszönöm,hogy – Antony de Mello jezsuita szerze-tes kifejésével – az emberipar szorgosmunkásai, az emberipar szolgái közöttlehetek a mai nap.

Az emberipar szolgái között, akik min-dig alkotnak, sohasem rombolnak, mindighozzáadnak, sohasem elvesznek, mindigáldozatok, sohasem paraziták. Mindig abennünk lakozó jót szólítják meg.

Az embereket jobbá tenni, szolgálnisokféleképp lehet: jócselekedetekkel, lehetfelemelõ szavakkal, és lehet mûvészettel,némán. Akárcsak Udvardi Erzsébet.

A festészet ugyanis, tisztelt hölgyeimés uraim, a néma gesztusok mûvészete.Másképp fogalmazva: szenvedélyes vágya közlésre az elszánt hallgatás eszközei-vel. Valaki így fogalmazta meg a festészetkvintesszenciáját.

Festeni annyit tesz, mint vál-lalni a néma szolgálatot. Ám ez anémaság a legkevésbé sem le-mondás és fogyatékosság. Azértvan rá szükség, mert éppen azo-kat a dolgokat kívánja kifejezni,amelyeket a nyelv önmagábansoha sem mondhatna el: a ki-mondhatatlannal kíván adni.

A nyelv tudniillik azt az eré-nyét, hogy nagyon is világos éskijelentõ kommunikáció, csak súlyos megkötések áránérheti el: csupán az általános közlésekre kénytelen hagyatkozni. Hiszen gondol-junk csak bele: már egy szín meghatározott árnyalata is kimondhatatlan! A fény,a teremtõ energia, a transzcendens leírása pedig szinte kivitelezhetetlen feladat.

A festészet, a szolgáló mûvészet tehát ott kezdõdik, ahol a nyelv végzõdik: sajátalázatos némasága húzza össze, mint egy rugót, hogy azután a kimondhatatlan dol-gok sugallatán keljen szárnyra és emelkedjen a magasba. Akárcsak egy angyal.

Semmi helyénvalót nem érthetünkmeg tehát egy festménybõl, nem ré-szesülhetünk az adományban, ha nemazzal kezdjük, hogy lelkesen tiszteljükeredendõ némaságát. Ne várjuk tehátegy képtõl, hogy magától értetõdõen,a mi megértésére irányuló erõfeszíté-sünk nélkül kijelentse szándékait. Ne-künk is közelednünk kell, másképp fo-galmazva: el kell fogadnunk némaszolgálatát.

A festészet gyönyörûsége, hogyörökös hieroglifa számunkra: megállásnélkül értelmezzük a látottakat és azazok mögött megbúvó titkot. A fest-ménybõl tehát folyamatosan áradnak,buzognak a jelek felénk: igen, a némaalkotás állandóan beszél hozzánk.

Tisztelt Egybegyûltek!Huxley, a Szép új világ szerzõje ki-

számította, hogy a csend köre éven-ként tizenhárom és fél kilométerrelszûkül. Már nincs messze az az idõ,mondta, amikor a csend a Földrõl tö-kéletesen eltûnik, és boldog lesz, aki-nek néha sikerül a Himalájában, vagyaz óceánon félórás megnyugvásbanrészesülni. Nos, nem tudjuk, hogy ajeles szerzõ mire is alapozta a számí-tását, és azt sem, hogy ezek alapjána csend köre vajon meddig is terjed,de az biztos, hogy itt megõriztek ne-künk, valamennyi betérõ zarándokszámára egy szigetnyi csendes, némaáhítatot.

Csak az angyal beszél hozzánk ra-gyogó színeivel, tiszta fényeivel és min-denekelõtt nemes, lélekemelõ céljával.

Köszönet érte!

Amikor a mestert megkérdezte egy gyáros, hogy mi a foglalkozása, a következõt válaszolta: – Az emberiparban dolgozom. – Az meg, könyörgök, ugyan meg micsoda – kérdezte a gyáros megrökönyödve. – Gondolj magadra – felelte a Mester. A te erõfeszítéseid jobb eszközöket produkálnak, az

enyémek jobb embereket.

6

Complete this text about the timetable of a typical secondaryschool in Britain.The school day is normally (1) __________ into six of seven (2)__________ , with (3) __________ during the morning, at lunchand in the afternoon. Over the whole week, (4) __________ usuallydo about ten different (5) __________ . The school normally hasthree (6) __________ , with exams at the end of the year.

Alle Osterbräuche sind ein Zeichen der Hoffnung und des Lebens.

Solve these riddles and send theanswers to the following e-mail address:horvath.marta@prohaszka.gyor.hu

Fans of record-breaking, as Britain´s largest-ever babygirl was born this week! Read the whole story andsee a picture: http://www.dailymail.co.uk/news/article-1368140/Britains-biggest-baby-girl-born-hours-weigh-ing-12lbs-8oz.html

Olympics organizers in London, after the glitzy newclock erected in Trafalgar Square to count down the500 days to go until the opening ceremony stoppedworking after just a few . If you want to read moreabout it, click here: http://uk.reuters.com/article/2011/03/15/uk-olympics-britain-clock-idUKTRE72E62R20110315

Try to solve these two riddles:There was a green house.Inside the green house there was a white houseInside the white house there was a red house.Inside the red house there were lots of babies.

What is it? The beginning of eternityThe end of time and spaceThe beginning of every end,And the end of every place.

Who am I?

Here are some school subjects but the let-ters are mixed up. What are the subjects?tahms __________cnecsei __________hogtceynlo __________rat __________ehnfcr __________irthosy __________nisgehl __________ehgoragpy __________simcu __________srheyictm __________

1

3

2

45

Osterbräuche

Unsere

Gefärbte Eier:

Das Osterei ist ein Zeiche für Leben.Wir färben sie und verschenken sie.

Osterlamm:

Speisenweihe:

In einem Korb werdenEier, das Osterlamm,Speck, Salz und Brotgeweiht.

Osterfeuer:

Es bedeutet:Christus ist das Lichtfür uns.Es ist ein Zeichen für Jesus, das

Osterlamm. Die Fahne bedeutet,dass er über den Tod gesiegt hat.

Az oldalt szerkesztette:Botosné Mészáros KrisztinaSoósné Koppi Ágnes

www.prohaszka.gyor.hu

7

A többi iskolához hasonlóan, az volt a feladatunk, hogy a csomagból Lotta ésFabian segítségével kiválasszunk, és kidolgozzunk egy témát német nyelven, és azórákon történteket fényképekkel is örökítsük meg.

Fabian és Lotta Gyõrben

Március 17-én egy hatalmas, ám annál rejtélyesebb csomag ér-kezett iskolánk könyvtárába. A Goethe Intézet vándorkofferébenFabian és Lotta utazott el hozzánk, és a tótkomlósi Jankó JánosÁltalános Iskola és Gimnázium diákjainak üdvözletét és jókívánsá-gait is magukkal hozták.

Mi, a harmadik osztályos németes csapat nagyszeretettel fogadtuk a két vendéget, még a kedvencénekünket és táncunkat is megmutattuk nekik.

Cserébe õk segítettek megoldani azt a rejt-vényt, amit Tótkomlósról küldtek nekünk. Ki kel-lett találnunk a diákok kedvenc ételeit az általukmegadott összetevõk alapján, és egy keresztrejt-vény is lapult a feladványok között.

Választott témánk az anyák napja volt. Hogytényleg eredményesek legyünk, még feladatter-vet is készítettünk, itt összegyûjtöttük, mire leszszükségünk az elkövetkezendõ három órában. El-határoztuk, hogy megmutatjuk, milyen szépentudunk rajzolni, és német szokás szerint megterí-tünk egy asztalt, ezért a színes ceruza, a papír, aszép poharak és tányérok, valamint az abrosz ésa szalvéta is felkerült a listánkra.

Ezek után láttunk hozzá az elsõ feladathoz.Lotta felolvasott nekünk egy csodaszép németverset, amit egy kislány írt az anyukájáról.

A vers arról szól, hogy az összes anyuka közüla világon nincs még egy, aki annyira tetszene ne-kem, mint az én anyukám. Szeretem, ha nevet,vagy csak rám néz, de akkor is, ha éppen nemcsinál semmit.

retem, ha ápol engem, amikor betegvagyok. Egyáltalán, mindentszeretek benne. Azon csodál-kozom a legjobban, hogy miketten, pont mi ketten talál-tunk egymásra.

A versbõl mindenkinekjutott egy részlet, és mi le-rajzoltuk, amit hallottunk.Természetesen Lotta ésFabian mindenben a segít-ségünkre voltak! A végénpedig az összes rajzból fa-liképet készítettünk. Ez a

kép most a termünk falát díszíti.A legizgalmasabb feladat a kö-

vetkezõ órán várt ránk! Az asztal

megterítéséhez magunk készítettükel a virágcsokrot, és a többi díszt.

Sajnos Lottának és Fabiannaktovább kell utaznia, hogy más isko-lákba is vidámságot vigyenek. Sike-rüket megalapozandón mi is készí-tettünk egy ravasz feladványt a kö-vetkezõ vendéglátóknak. Nagyonörülünk, hogy részt vehettünk eb-ben a programban, és jövõre is vár-juk két új barátunkat látogatóba!

A harmadik osztályosnémet csoport

Szeretem, ha integet az ablakból, ha szán-kózunk, ha énekelünk, vagy ha egy viharos éj-szakán az ágyam szélén ül, hogy ne féljek. Sze-

Karácsonyi lelkigyakorlatunkat Eperjes KárolyKossuth-díjas színmûvész tartotta. Felkészülésként megtekin-

tettük két filmjét a 6:3, avagy játszd újra Tutti és a Hídember címû alkotáso-kat. Elõadása után nyílt mód az interjú elkészítésére.

8

– Hallottam, hogy Önt a szülei papnakszánták. Illetve Ön futball és a mûszerészszakmával foglalkozott.

– Igen.

– Akkor mégis, hogy lett színész?– Valóban papnak szántak, mert a szüleimnek az elsõ-

szülött fia voltam, vagy vagyok. Az elsõszülött fiút katolikuscsaládban illik papnak felajánlani. Szép hagyomány, szokás,megtették. De aztán láttam, hogy megvizsgálva létemet, acsaládi élet mellett kell döntenem. Ha görög katolikus let-tem volna, lehet, hogy papnak megyek, mert ott lehet nõ-sülni is. Valójában sokáig nem tudtam, mi legyek. Kerestemmagamat, futballoztam, leginkább olimpiai bajnok szeret-tem volna lenni, aztán apám még a matematika, fizika,földrajz tanár szakmát akarta nekem. Elmentem számítás-technikát tanulni, meg mûszerészetet Fehérvárra. Azt el isvégeztem. Fél évet dolgoztam, de aztán egyre jobban érde-kelt a mûvészet. Bárhol indultam versmondó versenyen, azélen végeztem. Gyõrben is a megyei Ki Mit Tud?-ot meg-nyertem. Amatõr csoportot csináltam, és ott is az élen vé-geztünk a csoporttal, a rendezéssel. Játszottam is benne.

– A Színmûvészetire önszántábólment, vagy tanárai ösztönözték?

– Mindig mondták, hogy efelé menjek,de nem hittem el. Egy falusi, hegykõi, fer-tõparti gyereknek ez olyan távolinak tûnt,hogy engem fölvesznek színésznek, vagyrendezõnek, hogy mindig elhessegettem.Tehát sokan mondták, hogy valami ilyesmilesz belõlem, de mindig elhessegettem. Va-júdtam, aztán a hegyek kivajúdták ezt akövecskét. Találkoztam Montágh Imrével, anagy logopédussal és õ ajánlotta nekem,hogy jelentkezzem a fõiskolán. Tehát any-nyira nem volt önbizalmam hozzá, hogy el-sõre nem gondoltam, hogy a színészetregondol és beadtam a jelentkezésemet aGyógypedagógiai Fõiskolára. Késõbb aztánezt tisztáztuk és beadtam a SzínmûvészetiFõiskolára, hová fölvettek. Így lettem Tháliapapja. Lehet, hogy a jó Isten ezt a felaján-lást ilyen humorral fogadta el, hogy engempapnak küldtek, vagy ajánlottak. Hanem is római katolikus papnak, de Tháliapapjának elfogadott és ennek igyekszemmegfelelni (...)

– A családot és a színészetet ho-gyan lehet összeegyeztetni? Sok he-lyen lehet látni, hogy az ember esteott ragad a színházban.

– Kérem szépen, egyre nehezebbentudom ajánlani ezt a pályát. Mert min-denhol egyre csinosabb az ördög. Úgylátom, hogy most nagy morális válság-ban van nemcsak a Színmûvészeti Egye-tem, de talán az a legjobban. Magam isazt kértem a gyerekeimtõl, hogy nemenjenek oda. Ha színészek akarnaklenni, akkor egy más diplomát szerezze-nek és azzal a diplomával, menjenek apályára, ha akarnak. Latinovits Zoltántólkezdve mondhatni sok embert, aki másdiplomával lett színész. Most nem látomazt a minõséget, ami miatt jó szívvel oda

engedném a gyerekeimet. Persze, ha valakioda akar menni, hát menjen. De attól tartok, hogy akkorasérüléseket szenved, hogy nem biztos, hogy jól jön ki belõ-le. De azt kell mondanom, hogy minden lehet az Isten di-csõségére, az emberek javára, és a lelkek üdvére.

– Minden szerepet elvállal?– A Passió ha azzal fejezõdik be, hogy Jézus meghalt

a kereszten és nincs tovább, én abban nem vehetekrészt, mert az a való világ, az nem mûvészet, az re-ménytelen cselekvés bemutatása. Ha a Passió azzal feje-zõdik be, hogy Krisztus feltámad, akkor nem csak a kétpozitívot, Jézust, vagy Máriát kell eljátszanom, hanem elkell játszanom Pilátust, Júdást, vagy Pétert, vagy bárkimást. Akkor boldogan eljátszom, mert a mû egésze azigazságra irányul. Ha a mû egésze nem az igazságra irá-nyul, akkor nincs katarzisa. 2000 éve tudjuk. Ha nincsfeltámadás, abban nem lehet részt venni. Pontosabbanlehet, csak nem szabad. Tehát mindig meg kell vizsgál-ni, hogy milyen lehetõséget nyit a pálya. És ha a pályateljesen bezár, akkor azt abba kell hagyni (...) Még egy-szer mondom, negatív és pozitív szerepet is elvállalok,

ha kell. Sokan megbotránkoz-tak, hogy hát az Eperjes a Szé-chenyiben meztelenre vetkõ-zött. De hát kellett ábrázolni azõ meztelenségét, pernahajderéletét. Ha én Jézust alakítanáma Passióban, amikor megfoszt-ják ruháitól, akkor meztelen-nek kéne lennem. De ha Jézusfeltámad, akkor azon belülmég a meztelen Jézust is ábrá-zolhatom, hogyha azt ruháitólmegfosztják, mert például ak-kor, észrevennénk, hogy ho-gyan kerül rá mégis valami ru-ha. Mert Mária levette fejérõl akendõt és eltakarta fia szemér-mét. Mert fontosabb volt Mári-ának, hogy a fia szemérmet-lensége megszûnjön – amitnem õ okozott, hanem az em-berek okoztak – mint az, hogyzsidó nõ létére födetlenül le-gyen. Azért kerül az a Mária Mbetû oda föl a tetejére a feltá-madás utáni lepelre. Ezek szépszimbólumok.

Belágyi Hanna 12. o

Legyenek jókmindhalálig!

Az interjúk

teljes terjedelmében

a www.

prohaszka.gyor.hu

weboldalon

olvashatók.

www.prohaszka.gyor.hu

9

Író-olvasó találkozóra hívtuk Tõke Péter Miklóst, isko-lánk nyugalmazott matematika-rajz szakos tanárát aVeszélyes szafári, az Afrikai nyomozás, A nyevigák a Hany Istók, a lápfia és sok más izgalmas regény és mesekönyv szerzõjét. A Tanár úr örömmel elfogad-

ta meghívásunkat. Az 5. a, 5. b és a 7. a osztály tanulói vettek részt a beszélgetésen.

Sok diák hozott magával könyvet, amit otthon a házi könyvtárban megta-lált, hogy dedikáltassa a szerzõvel. Amikor készültünk a találkozóra, sok kér-dés hangzott el írói munkásságával kapcsolatban. Az együtt eltöltött egy órá-ban mindegyikre választ is kaptunk.

Veszélyes szafáris

– Kedves Tanár úr, megkérem,mesélje el, hogyan lett író!

– Igazából mindig is szerettem volnaíró lenni. Gyerekkoromban, az 50-esévekben azt írtam le, amit olvasni sze-rettem volna. Kedveltem az izgalmas,kalandos történeteket, fõleg olyanokat,amelyek távoli tájakra vittek el. Abbanaz idõben nem lehetett bármit olvasni,amihez kedvünk volt, csak azt, amit azakkori hatalom megengedett. Nehezenlehetett például hozzájutni Karl Maykönyveihez. Azért kezdtem el németülés angolul tanulni, hogy azokat a köny-veket is elolvashassam, amelyek ma-gyarul nem jelenhettek meg.

– Mikor és hol jelent meg elsõ mûve?– Ez nagyon érdekes történet. Valójában egy

rajzzal kezdõdött. A Pécsi Tanárképzõ Fõiskolahallgatója voltam, matematika-rajz szakon. Egy-szer kiállítást rendeztem saját rajzaimból, ame-lyekhez én magamban egy-egy történetet köl-töttem. A rajzok tehát ilyen értelemben illusztrá-ciók voltak. Társaim azt kérdezték, hogy melyikirodalmi mûhöz készítettem a kiállított rajzokat.Hiába mondtam, hogy egyikhez sem, nem hit-

ték el. Különösen “A robot és a madár” címûképem keltette fel érdeklõdésüket,amelyhez írtam egy történetet és be-küldtem a “Móra Könyvkiadóhoz”.A mesekönyv pár év múlva meg isjelent, amely az alapjául szolgáló kép

címét kapta. 1974-et írtunk ekkor. Ez-után sorra kaptam a felkéréseket aKincskeresõ címû ifjúsági irodalmifolyóirattól, ahol rendszeresen kö-zölték a fantasztikus novelláimat.

– Az Afrikai nyomozás címû regényébenaz afrikai szereplõk szuahéli nyelven be-szélnek. A Veszélyes szafáriban Ön, az író,egy fotós szerepében éli át a kalandokat.Bizonyára járt Ön Afrikában, és ott gyûjtöt-te az élményeit.

– Nem jártam Afrikában. Egyik könyvemmegjelenése után találkoztam egy ismerõsöm-mel, aki kenyai élményeimrõl érdeklõdött, hivat-kozva a regényemben olvasottakra. Nem akartaelhinni, hogy nem jártam a helyszíneken. Nemvolt könnyû õt meggyõzni.

– Hogyan, milyen módon gyûjtötte azanyagot afrikai témájú könyveihez?

– A német tévébõl felvettem videóra azokat atermészetfilmeket, amelyek Afrika növény- és ál-latvilágáról, éghajlatáról és az ott élõ emberekrõlszóltak. Többször megnéztem, elemeztem, majdbeleszõttem õket a történeteimbe. A szuahélinyelvet pedig német-szuahéli nyelvkönyvben ésszótárban tanulmányoztam, a szükséges mérté-kig. Szerencsére, az afrikai témájú regényeim írá-sakor már tudtam németül, ugyanis magyar-szu-ahéli szótárt nem találtam. A nyelvtudás is segí-tett abban, hogy közelebb hozzam a magyar ol-vasókhoz ezt a távoli, ismeretlen világot.

– Ön írta meg szûkebb hazánk egy különösalakjának, Hany Istóknak, a kis lápi embernek atörténetét is. A regényben elénk tárja a sziget-közi emberek hajdani életformáját, természetikörnyezetét. Milyen elõtanulmányokat végzett?

– A regény megírását hosszú és alapos “terep-munka” elõzte meg. Gumicsizmában, esõkabátbanjártam a falvakat, erdõket, mezõket, mocsarakat.Sok emberrel beszélgettem, mindenütt kedvesen fo-gadtak. Számos monda él ma is a különös vízi em-berrõl, ezeket az idõsebbek szívesen megosztottákvelem. Megismertem a halakat, madarakat, növé-nyeket, állatokat, a tájhoz kötõdõ régi mestersége-ket. A hiteles ábrázolás megkövetelte a körültekintõfelkészülést. Több évig dolgoztam a könyvön, mígvégre 1999-ben a Mezõgazda Kiadó és a Fertõ-Han-ság Nemzeti Park közös kiadásában megjelent. Az il-lusztrációkat is magam készítettem, mint ahogy azeddig megjelent legtöbb mûvemét.

– Az apátlan-anyátlan fiú egyedülboldogul a világban, miközben tökéle-tesen alkalmazkodik a vízi életmód-hoz. Meg kell küzdenie a természeterõivel, az emberi gonoszsággal, deszerencsére pártfogókra is akad. A tör-ténet emlékeztet A dzsungel könyvehõsének, Mauglinak a kalandjaira. AHany Istók is érdemes lenne arra, hogytöbb nyelvre lefordítsák.

– Ez valóban nagyon jó lenne! Már énis gondoltam erre.

– Szeretnénk tudni, hogy je-lenleg min dolgozik, illetve mi-lyen tervei vannak.

– Most Az istenek hegye címû, Afri-kában játszódó, fantasztikus regénye-met készítem elõ egy esetleges kiadáscéljára. Ezzel párhuzamosan egy újabbHany Istók-történeten is dolgozom.

– Tanár úr, köszönöm, hogymindezeket elmondta olvasóink-nak. További sikereket kívánunk!

Kardos MártaFotó: Zilahi-Szabó Imréné

Késõbb a Móra Kiadónál megje-lent A nyevigák címû könyvem is,amely nagy sikert aratott a sci-fi ked-velõinek körében. Manapság is olvas-hatók róla elismerõ vélemények a kü-lönbözõ internetes oldalakon. Eznagy örömömre szolgál (...)

Óvodai forgatag10

Az óvodánkban nagyhangsúlyt fektetünk a környe-zettudatos nevelésre. A víz vi-lágnapja alkalmából mindegyikcsoportban kreatív tevékenysé-gek során ismerkedhettekgyermekeink a víz tulajdonsá-gával. Míg a Nefelejcsesekhoztak a Mosoni-Dunából víz-mintát, és összehasonlították a

A tavasz, a természet is a megújulásthirdeti. Színesedik a világ, rügyeznek afák, énekelnek a madarak. Egyre többóvodásunk érkezik reggel az otthonikertben szedett virágcsokorral, vagy ép-pen a frissen vásárolt krókusz-, nárcisz-,jácint-hagymával, hogy ahét folyamán ápolgatva,becézgetve megfigyelhes-sük a teremtett világ aprókincseinek fejlõdését, gon-doskodásunk gyümölcsét.

Iskolai versenyeredményekVerseny neve

Versenyzõ HelyezésFelkészítõ tanárneve osztálya forduló eredmény

Országos Logo Számítástechnikai verseny Horváth Botond István 5. b megyei 1. Zilahi-Szabó ImrénéZrínyi Ilona Matematikaverseny Horváth Botond István 5. b megyei 1. Zilahi-Szabó Imréné

Horváth Csenger Álmos Országos Technika Csapatverseny Keszi Péter 8. H megyei 1. Vas Lászlóné

Szemethy PéterMarót Rezsõ Megyei Matematika Verseny Horváth Botond István 5. b megyei 2. Zilahi-Szabó Imréné

Kalmár Anna Gy-M-S megyei mobiltelefonos pályázat Kustos Nikolett 11. H megyei 2. Jakab Gábor, Dubi Árpád

Németh HannaMarót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Baji Anna 6. a megyei 12. Szomor GábornéOrszágos Logo Számítástechnikai verseny Gunther Ágota Anikó 6. a megyei 14. Zilahi-Szabó ImrénéMarót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Gunther Ágota Anikó 6. a megyei 14. Szomor GábornéIrinyi János Országos Középiskolai Kémia Verseny Ladocsi Lilla 9. H megyei 14. Hódságiné Mihályi ÉvaMarót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Szalay Kristóf 6. a megyei 20. Szomor GábornéNyelvtanverseny Kaszás Ágoston 3. a városi 1. Kállainé Bentz ErikaKerületi hittanverseny Kausits Bianka 2. a városi 1. Kállainé Bentz ErikaKerületi hittanverseny Lajkó Anna 3. b városi 1. Kállainé Bentz ErikaKerületi hittanverseny Gallyas Fábián 4. b városi 1. Kállainé Bentz ErikaKerületi hittanverseny Baji Anna 6. a városi 1. Pusztai LászlóProhászuka Kupa - városi labdarúgó bajnokság városi 1. Marek PéterKerületi hittanverseny Kaszás Ágoston 3. a városi 2. Kállainé Bentz ErikaKerületi hittanverseny Panykó Eszter 5. a városi 2. Szakszné Gelesz ErzsébetI. Audi Hungária Focikupa városi 3. Marek PéterNyelvtanverseny Lajkó Anna 3. b városi 11. Antallné Hatoss Györgyi

A napsütéses, enyhe idõt kihasz-nálva igyekszünk óvodásainkkal mi-nél több idõt a friss levegõn tölteni.

Célunk, hogy gyermekeink ma-gukénak érezzék az udvart, nemcsaka játékban, a munkában is. Nagyszorgalommal segítenek a virágülte-tésnél, kis seprûikkel a járdák, utaktakarításánál. Természetesen ehhezszükséges, hogy példát lássanak vi-rágos kertünkben a dajka néniktõl,az udvaron az óvó néniktõl.

Szeretnénk, ha a természet értékeire, szépségeire felfigyel-nének, vigyáznának. Tompa Ferencné

A víz világnapja (március 22.)

Tavaszváró

“Azt mondják a cinegék,

Itt a tavasz, nyitnikék.

Kék ibolya, hóvirág,

Csupa öröm a világ.”

Csepp, csepp csepereg, villám csattan, megered,

záporfüggöny zuhatag, fut a felhõ, süt a nap.

Jött-ment, jót esett, fûnek-fának jól esett.

csapvízzel, addig a Gyöngyvi-rágosok a csoportszobába be-vitt terepasztalt vették birto-kukba. Több délelõttön ke-resztül figyeltük, hogy mi lesza hajtogatott papírcsónakok-kal a vízen, illetve szívószállalvihart varázsoltunk a „tenger-re” és a hullámokon táncolókishajókat csodáltuk. A hétvégére készültek kavicsfigu-rák, hajtogatott halak, békák,

amivel benépesítettük a fes-tett tavat. A barkácsolásokalatt vízrõl szóló verseket,mondókákat mondogattunk.

Nem feledkeztünk meg ar-ról sem, hogy felhívjuk a gyer-mekek figyelmét arra, hogy õkhogyan tudnak vigyázni a víz-re, és mennyire fontos vizeinkmegóvása, védelme.

Virágné Bertalan Éva

www.prohaszka.gyor.hu

11

Elõadómûvész, virtuóz zongorajátékos, író, igen mûvelt egyéniség. Kora legki-emelkedõbb zeneszerzõje, és mégis õ volt az, aki népszerûsítette, vezényelte kor-társai mûveit. Új zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat. Sokattett hazájáért, Magyarországért. Törekvése az volt, hogy a kultúra kincseit, a ter-mészet szépségeit mûveibe építve visszajuttassa a hallgatókhoz. Mindent úgy né-zett, hogy amit látott, az egy-egy alkotásában visszacsengett. Olyan alkotó elmevolt, aki a látottakból hallhatót teremtett. Rendkívüli fogékonysága alakította, for-málta egyéniségét, mûvészetét. Mûveltségét a francia szellem is gazdagította.

1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vetthazájától és mûvészi kibontakozása érdekében édesap-jával hangversenykörútra indult Angliába, majd Francia-országba, s végül Párizsban telepedett le. Az utazásaelõtti hangversenyének plakátján ezt olvashatjuk:

Liszt Ferenc – az ember, a magyar(1811. Doborján–1886. Bayreuth)

Liszt Ferenc a XIX. századi romantikuszenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a koregyik szellemi vezére, és minden idõk legnagyobb zongoramûvésze.

Hangadó

„Magyar vagyok és nem ismerek na-gyobb boldogságot, mint hogy Francia-országba és Angliába utazásom elõtt ne-veltetésem és tanulmányaim elsõ gyü-mölcseit legbensõbb hálám és ragaszko-dásom áldozataként hazámnak ajánljamfel.” Komoly gondolatok ezek egy 12éves fiatal fejébõl!

A rivalda fényében sem felejtkezett meg soha az emberségrõl,a hitérõl sem. Volt alkalma bõven bizonyítani, miként is gondol-kodik ezeket illetõen. Az 1838-as árvíz után tett felajánlása min-denki számára ismeretes.

Érezte, hogy a mûvészetektõl elzárttömegekhez is kell szólnia. Az elsõ ingye-nes munkás hangversenyrõl a zenetörté-net is megemlékezik: 1841-ben Toulouse-ban hangversenyének bevételét jóté-kony célra átadta a munkásoknak. Aküldöttség egyik tagja megköszönvea pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy adrága helyárak miatt a hangversenytnem hallhatták. Liszt elhalasztotta utazá-sát, s megismételte a munkásoknaka koncertet, ingyen!

Hasonló kedves találkozásrólszól a följegyzés, amely Zichy Gé-za magyarországi birtokán történt.Liszt Ferenc egy ízben meglátogat-ta a grófot, aki a házi hangver-senyre az egész falut meghívta.Liszt játéka után egy õsz hajú parasztígy szólt hozzá: “Hogy mint hívnak, aztmegmondta a gróf. Hogy mit tudsz, aztmegmutattad nekünk, de hogy mi vagy,azt megismertük, és ezért áldjon meg amagyarok Istene!”

Nemcsak szellemi kincseit, barátságát, ha-nem mindenét szétosztva volt az adakozásapostola. „Apám egész életén át a legna-gyobb keresetû emberek egyike volt, ... samikor meghalt, hét zsebkendõ maradt utá-na.” (Leánya, Cosima följegyzéseibõl)

A hit életében 1865-tõl vált kézzelfogható-an fontossá: egy alsóbb papi rendbe nyert fel-vételt, s ettõl kezdve reverendába járt.

1869-tõl három város, Róma, Weimar és Budapest között osztotta meg idejét,s a 60-as évektõl egyre többet tett a magyar zenei élet felemelése érdekében.

Az elmúlt idõkben sokat vitatták, hogy milyen nemzetiségû Liszt. Erre a válaszegyértelmû: magyar. Vallomásai, levelezése és egyéb dokumentumok - kb. 200ilyen írást ismerünk - csalhatatlanul igazolják, hogy mindig magyarnak vallotta ma-gát. Elkötelezett hazafi volt, és sajnálta, hogy magyarul nem volt alkalma megta-nulni, de magyarságát sohasem tagadta meg: szívügye volt a magyar kultúra, és

annak felemelkedéséért sokat tett. „Mivel Ma-gyarországon születtem, illõ, hogy zenei tehetsé-

gemmel hazámat szolgáljam. Hazafiságomatnem szóvirágokban, hanem tettben, köteles-

ség teljesítésével akarom kimutatni.”1875-ben magalakul Budapesten

a Zeneakadémia, melynek egyikalapítója és elsõ tanára volt, ezért

viseli ez az intézményma is az õ nevét.

Nemrég már azegyik repte-rünk is Lisztnevét viseli. Ta-lán a muzsikaszárnyaira gon-

doltak a névadók???

Csorba János

12

Mindkét szám jelzésértékû. Az elsõ(2005, ill. 2007) azt az évet jelöli,amikor rettentõ kíváncsian, debizonytalanul, és talán egy kicsitesetlenül is megérkeztek a Prohászkafalai közé az újonnan felvettek. Amásodik évszám pedig az idei évethivatott kiemelni, amely meghozza –remélhetõleg mindenki számára – azeredményes érettségi

vizsgát, a sikeres felvételit ésa szerencsés pályaválasztást.

Az ünnepély – az iskolatörténetében elõször – a helyi kápol-nában került megrendezésre. Mindennagyon egyszerûen, és mégisemelkedetten zajlott. A csillogó képek,friss virágok, otthonosságot árasztófények és fafelületek között melegen éskomolyan csendültek fel a diákénekek,megrendítõen hangoztak az evangéliu-mi részletek, lélekig hatolóan szóltak azIgazgató Úr szavai.

A szertartás után a tizenkettedike-sek az iskola aulájában láttákvendégül a szülõkbõl, rokonokból,ismerõsökbõl és – természetesen – anevelõtestület tagjaiból állóvendégsereget. A büféasztalról hamarkerült mindenki számára egy pohárfrissen behûtött pezsgõ, és egyotthon elkészített, utánozhatatlanházi sütemény.

Ezután rövid pohárköszöntõ, majdpedig kellemes, laza beszélgetés tette

Iskolánkban 2011. február 4-én délután5 órakor került sor a szalagavató ünnep-ségre, melynek során egy fehér, kétévszámmal díszített kis szalagocskakerült végzõseink ünnepi öltözékére.

Szalagavatóhangulatossá az estét. Késõbbelérkezett az állófogadás csúcspontja,a bécsi keringõ. Az osztály hónapokig

próbált erre aprodukcióra,saját maga kore-ografálta meg,illetve gyakorol-ta be a „vínervalcert”.

Emellett ter-mészetesen azigényesenmegválasztottnõi báliruhák, és akecsesen

kivitelezett mozdulatok ismegtették a hatásukat.

A fiúk hódolólovagként, a lányokfinom úri hölgykéntsuhantak az aulában. Abemutató után aszülõkön és atanárokon volt a sor, agyakorlott táncosokmellett gyorsanpattogó ritmusokés huncut dal-lamok diktáltáklépéseiket. Azegész rendez-vény megható ésvidám volt.

A ProhászkaGimnázium tizen-

kettedik osztályos tanulói ezúton sze-retnék megköszönni a szalagavatónrészt vevõ vendégeknek, hogy részeseivoltak az örömüknek, és szeretnék há-lájukat kifejezni mindazoknak, akik se-gítették õket abban, hogy eljuthassa-nak idáig.

Istennek legyen hála.

Lengyel Zsuzsannaosztályfõnök

„Akit szeretsz, annak/Egész lelket áldozz”

Reményik Sándor

13

Kedves Diákjaink, Szülõk,Munkatársaim!Kedves Vendégeink!Olykor egy szó sokat jelent. Talán mindent. Éle-

tet vagy halált. Emlékszem, amikor egyetemista vol-tam, az egyik barátom, aki egy kicsit gyáva volt, le-vélben merte csak megkérni jövendõbelije kezét. Sannyit kért, hogy küldjön neki táviratot, hogy minélhamarabb megtudja, hogy hozzá megy-e, vagysem. Aztán hozta a postás a táviratot.

Sose felejtem el azt a remegõ ajkat, azt a sá-padt arcot, ahogy fogadta a felbontatlan táviratot.Majd hirtelen odanyújtotta nekem, és azt mondta:„Bontsd fel, mert nekem nincs erõm hozzá.”

Felbontottam és olvastam: „Igen!”Láttam, hogy visszatér a szín a barátom ar-

cára, és homályos szeme felra-gyog. Egy szó volt csupán,

de eldöntötte az életét.

Kedves FiatalTestvéreim!

Kedves Szü-lõk és Munka-társaim!

Jézus iméntfelolvasott példá-zatában szinténvan egy mindenteldöntõ szó, és eza sorsdöntõ szó ígyhangzik: azután. Afeltûzendõ szala-gotok mellé ezt azegyetlen szót sze-retném a figyel-metekbe ajánlani.Hogy van azu-

tán. Kérdezhet-né talán bárki

az itt lévõkközül,hogy miebben az

új. Hát az

csak természetes, hogy van azután. Ámmégis vannak az életnek megrendítõpillanatai, amikor úgy érezzük, hogymost mindennek vége és nincs azután.

Az élet legmegrendítõbb pillanataiezek. Még most is a fülembe cseng egy el-hagyott jegyes szívet tépõ zokogása.„Atya – mondta –, mindennek vége, nincsértelme az életemnek...” S ma jó tudnom,hogy végre az igazit találta meg, és azótatöbbgyermekes édesanya. És ma már Õ istudja, hogy van azután.

És hány fiatal érez így,megroppant lélekkel... Le-het, hogy hamarosan ti is,aki majd megkapja az el-utasítást, hogy nem vettékfel az egyetemre. S talánmegfogalmazódik a gondo-lat bennetek: „már nincs ér-telme szinte semminek.” Sezután mégis van azután.

A szülõk álmatlan éjszaká-kat beszélgetnek át gyerme-kük egy – egy ostoba tette miatt. És úgyérzik, hogy nincs azután.

S talán 10-20 év múlva derûsenvisszanéznek, és talán eszükbe jut, ésazt mondják: „Emlékszel azokra az éj-szakákra? Volt azután.”

S vajon mit érezhettek azok az asz-szonyok, akik levették Jézus kihûlt tes-tét a keresztrõl, és a férfiak, akik min-den erejüket megfeszítve ráhengerítet-ték a követ a sírra?

Minden le van zárva. Mindennek vé-ge. Pont. És Isten a pont fölé még egypontot tesz, hogy kettõspont legyenbelõle, hogy van azután.

S elgördül a kõ, és NagypéntekbõlHúsvét lesz. A magvetõ veti a magot, azelvetett mag kikél, azután szárba szökken,azután kalászt terem magától.

A Szentírás eredeti görög szövegé-ben egy ismerõs szót találunk itt.Automathé.

Ezt a titokzatos erõt kell, és kérem, hogy fo-gadjátok magatokba, mert olyasmi ez, mint arepülõbe beépített robotpilóta. Ha a pilóta rosszullenne, ez bekapcsolja a vezérlõberendezést, és agép órákig repül. Magától. Ilyen „magától”-rólvan szó itt is. Mert Isten ezt az automathét építet-te bele a magba és a mi életünkbe is.

Azt mondja az Evangélium, hogy elõször volt asarj, azután a szár, azután a kalász. Mindig az

azutáni a több. Várni kell, hogy sarjbólszár legyen, szárból kalász, kalászból ke-nyér. Aki ezt érti, az titkot ért meg.

Azt például, hogy gyermeke vagy tanít-ványa zöld tetteit, cselekedeteit, ostobasá-gait látva ne azt mondja: „Jaj, de zöld!”,hanem „Még zöld a lelke, de majd szárbaszökken, majd beérik.” Ez Isten országánakegyik látástitka. Hogy meglássuk a zöldbena kalászt. Hogy az emberekben ne azt néz-zük, akik, hanem akik Istenünk Szentlelkeáltal lehetnek. A lehetõséget. Mert Isten

így nézránk. Nemcsak diákokra, hanem tanárokra,szülõkre, és minden egyes emberre. Hogyis mondja Jézus a talentumok példázatá-ban? „Jól van, derék és hû szolga, a kicsi-ben hû voltál, sokat bízok rád: menj beUrad örömébe.”

Ilyen az azután titka itt az életben.Majd, amikor a pont kettõsponttá válik,odaát, azután is.

Kedves Fiatal Testvéreim! Ugye nem bántódtok meg, ha azt

mondom, hogy Ti még érésben vagytok.De van azután, s mi mögöttetek, az Istenpedig fölöttetek áll.

Ezt nagyon tudjátok! Ámen.

Németh József atyaigazgató

www.prohaszka.gyor.hu

14

– Mikorra nyúlik vissza az a pillanat, mikor megfogalmazó-dott benned, hogy kézmûvességgel illetve képzõmûvészettelakarsz foglalkozni?

– A kézmûvességbe beleszülettem, hiszen édesanyám hímzése-ket készített, édesapám rendszeresen subázott, így a textillel, fona-lakkal hamar barátságot kötöttem. Megtanultam a gobelinszövést,de az túl kötött mûfaj volt számomra, így abbahagytam. Ugyanak-kor középiskolás korom óta a képzõmûvészet közelében mozgok,már akkor rajzórákra, kiállításokra jártam. A gyermekeim születéseután elvégeztem a mûvelõdésszervezõ szakot, így kezdtem el elõbbkiállításokat, majd gyerekeknek tartott bemutatókat, kézmûves fog-lalkozásokat szervezni. Végül pedig már én tartottam a foglalkozá-sokat. Ez az út vezetett a mûvészet és a kézmûvesség szeretetéhez.

Egy hónapon keresztül díszítettéka Prohászka Gimnázium auláját Timár Ildikó nemezes képei.

A vele való beszélgetésekbõl kiderült: nem mindennapi mûvészet az,amit csinál abonyi kis mûhelyében.

BeszélgetésTímár Ildikóval

– Hogyan kerültél kapcsolatba agyapjúval, nemezzel? Mikor készí-tettél elõször képet és mi volt az?

– A gyapjúba, a nemezbe egy berety-tyóújfalui alkotótáborban szerelmesed-tem bele, onnan úgy jöttem haza, hogynekem ezzel kell foglalkoznom. Az elsõképemet még abban az évben elkészí-tettem. Egy fõnixmadarat ábrázolt, ésegy kedves ismerõsöm lakásának díszelett, aki rajong érte. Mindkettõnknek afolyton-folyvást való újjászületést, meg-újulni tudást, optimizmust jelenti (nekisajnos egy súlyos betegsége van).

– Hogyan készül el egy nemezkép?– Röviden ennyi: a nemez készítése során a meleg víz,

súrlódás hatására a gyapjúszálakon lévõ pikkelyek felnyíl-nak, majd dörzsölés, csapkodás, gyúrás, gördítés hatásáraa szálak egyre jobban egymás közé csúsznak, a pikkelyekösszeakadnak és bonthatatlan gubanc keletkezik. Ez azösszetömörödött anyag a nemez (...)

– Van-e legkedvesebb alkotásod?– Nincs legkedvesebb, mindet egyformán

szeretem, hiszen mindegyikhez más- más lé-lekállapot, más-más élmény fûz.

Az interjúk

teljes terjedelmükben

a www.

prohaszka.gyor.hu

weboldalon

olvashatók.

– Mik a terveid a jövõben?– Terveim? Én szeretnék lenni a világ leghíresebb

és legjobb nemezkészítõ mûvésze!A viccet félretéve: most készült el a Krisztus a ke-

reszttel címû kép a szegedi püspöknek, húsvétra pe-dig készítek neki egy Feltámadást. Szeretném a gyõrikiállítás anyagát továbbvinni, máshol is bemutatni, eztfolyamatosan szervezzük. Új témán is gondolkodok,de ez még titkos. Nagyon örülnék neki, ha ez az õsitechnika minél több emberhez eljuthatna akár a ké-peim, akár a nemezelõ foglalkozások által, hogy érez-zék, milyen jó ezzel az anyaggal együtt élni. Engemnagyon nagy fegyelemre, a gyapjú iránti tiszteletre ésfelszabadult alkotásra tanított és tanít mind a mai na-pig a nemezzel való foglalkozás.

Katona-Kerekes Réka

– Mi inspirált a politika irányába?– Egyrészt az a találkozás, ami a bencéseknek köszönhetõ-

en jött létre Orbán Viktorral 1996-ban. 1996. október 23-án Orbán Viktor mondta az ünnepi be-

szédet az iskola ünnepségén. Utána volt lehetõségünk diákok-nak együtt maradni vele, hosszasan beszélt az elképzeléseirõl,a politikai hitvallásáról. Az engem nagyon megfogott. Egymásik ember is mozdított a politikai pályára. Gyõrben négyéven keresztül alpolgármester volt, a város egyik legismertebbközéleti személyisége, Dézsi Csaba András, aki nekünk jó ba-rátunk, szomszédunk. Õ volt az, aki engem elvitt 20 évesen aFideszbe és akkor be is léptem a pártba. Akkor adódott egy

lehetõség, hogy 1998-ban itt önkormányzati képvise-lõként induljak Elindultam, vesztettem, listáról viszontbekerültem. Napra pontosan 20 évesen: 1998. októ-

ber 30-án lettem önkormányzati képviselõ és ezután jötta Fidelitas. Ami azért úgy általában a Fideszeseknek azegyik legjobb utánpótlás-képzõje. A Fidelitas volt nekem a

második közösség az életemben a bencés gimnáziumután, ami a lehetõ legtöbbet adta nekem (...) www.

prohaszka.gyor.hu

15

– Milyenek voltak a diákéveid? – A gyõri bencésekhez jártam egy fél éves amerikai ösztöndíjat

leszámítva, de az életembõl legszívesebben arra a 3 és fél évre em-lékszem vissza, amit ott töltöttem. Ennél jobb iskolát magam semtudtam volna elképzelni, mind az oktatás színvonalát, mind azegész intézmény hangulatát illetõen. Szerintem az egy nagyon fon-tos dolog, hogy egy iskolában figyeljenek oda arra, hogy a diákoka tanórán kívül is az iskola diákjaként viselkedjenek. Minket folya-matosan vittek focizni, kirándulni. Folyamatosan voltak programok,amikkel a tanórán kívül is egy közösséget maradhattunk. Abban azidõben ráadásul a bencés gimnázium az országos középiskolairangsorban elsõ helyen végzett. Tanulmányilag és szakmailag isegy kiváló intézmény volt. Lelkileg én mind a mai napig élek azok-ból az emlékekbõl és az élményekbõl, amiket ott szereztem.

– Milyennek látod a Fidelitast most? A megalakulás óta mennyit változott?– Nagyon sokat. Emlékszem rá, amikor 1999-ben beléptem. Most 2011-ben a teljes

banda kicserélõdött, ugye ez egy korosztályos szervezetnél nem csoda. Azt látom, hogy azutánunk jövõk, már egy egészen más világban élnek. Megint csak természetes, mert a vi-lág fejlõdik meg alakul. Egészen más lehetõségeik, körülményeik, s innentõl kezdve egé-szen más problémáik, kérdéseik vannak, mint voltak nekünk annyi idõsen, mint most õk.Mostani 30-as éveik elején lévõ generáció meg a 20-as éveinek elején lévõ generáció kö-zött a 10 év a világ rohanó fejlõdése miatt nagyon sokat jelent.

Egészen más kihívások vannak. Én ezért is mondom, hogy a 30 éves kora fölött egy politikus-nak a korosztályos politikából már lassan távoznia kell. A Fidelitas egy dologban viszont nem vál-tozott, továbbra is legerõsebb a politikai ifjúsági szervezetek között. Ez jól látszik, sõt most mármondhatnám azt is, hogy az egyetlen igazán létezõ politikai ifjúsági szervezet, néhány kisebb ki-vételtõl eltekintve. A mai magyar politikában vezetõ szerepet játszó fiatalok közül a legtöbb aFidelitasból került ki, és ez mutatja a szervezetnek az elért eredményét (...)

InterjúSzijjártó PéterrelJanuár 25-én járt iskolánkban Szijjártó Péter, a minisz-terelnök szóvivõje. Diákjainknak Magyarország európai elnökségérõl, az ebbõlfakadó feladatokról beszélt, majd a feltett kérdésekre válaszolt. Ezt követõen kötetlen beszélgetés-re is sor került. Itt készítettem az interjút, melyben a régi barátság okán tegezõdtünk.

– Az edzõi vizsgát is leraktad, amikor nálunk edzõsködtél. Mennyiidõd jut mostanában az egyik kedvenc sportodra, a kosárlabdára?

– Méltatlanul és érdemtelenül kevés. Nálam a sport nagyon fontos szerepetjátszik az életembe. Minden nap mozgok és edzek annak érdekében, hogy bír-jam azt a terhelést, amit a munka rak rám. A kosárlabdától viszont sajnos ebbõla szempontból eltávolodtam, mert se edzõ, se klubvezetõként, se szövetségi alel-nökként, elnökségi tagként most már nincsen lehetõségem részt venni a mun-kában. Az a munka, amit én végzek, az teljes embert kíván, emellett mondjukegy csapatért felelõsséget vállalni, egy klubért vagy egy sportágért pláne, az szin-tén egész embert kíván és ez a kettõ nem megy, ezt nem lehet részmunkaidõ-ben megoldani. Úgy, hogy távolról szurkolok a csapatnak, de a leglelkesebbszurkoló titulust, azt kisajátítottam magamnak.

– És végezetül mit üzennél az iskola diákjainak...– Azt, hogy becsüljék meg magukat, mert ilyen igazgatója kevés intézmény-

nek van, mint ennek. Büszkén és bátran mondhatom egyrészt. Másrészt megazt, hogy vigyék hírül ennek az intézménynek a jó hírnevét. Az itt dolgozó, taní-tó tanárok és az igazgató által átadott tudás és tapasztalat majd az életben na-gyon komoly és kemény fogódzót fog jelenteni. Tehát az rang, ha valaki aProhászkában érettségizik, innen kerül ki. Ezt mindig vállalják büszkén.

Tóth Tabita Georgina 12. o

16

– Honnan jött az ötlet, hogy jótékonyságibált szervezzenek?

– Spontán. A foci után az öltözõben beszélget-tünk. Úgy indult a dolog, hogy közülünk többenmondták, hogy egy bográcsozást össze kéne dobnia társaságnak. Innen fejlõdött tovább, hogy csinál-junk egy batyus bált, ezután felvetõdött az ötlet,már nem is tudjuk pontosan kitõl, hogy a bálon be-folyó pénzbõl támogathatnánk az iskolai sportéletet.

Szülõk farsangja 2011

Az iskola élete több szem-pontból is felfrissülni látszik, kezdve a meg-

újult iskolaújságtól a filmklubon keresztül a jobbnál-jobb rendezvényekig.Ezek közül a legkiemelkedõbb talán mégis az idei jótékonysági szülõ bál, a fáradhatat-lan szervezõ csapatnak köszönhetõen. Hogy többet megtudjunk a bál hátterérõl, elláto-gattunk a szerdai Apuka Focira, ahol a lelkes focisták – akik a bál szervezõi is – örömmelválaszoltak a kérdéseinkre. Ezt ezúton is szeretnénk nekik megköszönni.

Farsan

– Elérték a célt, amit kitûztek maguk elé?– Reményeinken felül sikerült. Nem is számoltunk azzal, hogy 132 em-

ber fog eljönni. Mi az elején úgy számoltuk, hogyha 50-60, optimistábbakszerint 70-80 ember összejön, akkor már nagyon szerencsések vagyunk.Ahogy érkeztek a visszajelzések, úgy kezdtünk megrettenni, hogy hova fo-gunk annyi embert ültetni. Komoly feladat volt megszervezni ezt a bált.

– Mi leszpontosan a be-folyt összegsorsa?

– A bál jóté-konysági bál cí-men volt meg-hirdetve, misze-rint a befolytösszeget az is-kola sportélet-ének fellendítésére fordítjuk. Mi-vel a bálon rengeteg szülõ jelen volt az egész intézménybõl (ovi, alsó tagozat, felsõtagozat, gimnázium), így ezt a pénzt három részre osztjuk az óvoda, az alsó tago-zat, és a felsõ tagozat – a gimnáziumot is beleértve – között. Úgy gondoltuk, hogyazon szülõk gyermekei, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, mind kihasz-nálhassák a fejlesztéseket.

– Mért pont a sportéletre akartak pénz gyûjteni?– Minden gyereknek és felnõttnek szüksége van

a sportra, mert az felszabadít. Itt, az iskolában, azApukák Fociján, mind nagyon jól érezzük magunkat.Mindenkinek jólesik, hogy Péter által az iskola lehe-tõséget teremtett nekünk a focizásra, ezt viszonozniszerettük volna valahogy. Mi lehetõséget kaptunk,adjuk meg gyermekeinknek is.

– Általánosságban tudnák jellemeznia hangulatot?

– Én azt vettem észre, hogy nagyon jóhangulat volt, sokkal jobb, mint ahogy elsõrereméltük. A bál végén már úgy kellett „elza-varnunk” az embereket. Hihetetlenül jó érzésvolt. Nem nézegették az órájukat percenként,nem akartak haza menni, és nagyon sokanúgy köszöntek el, hogy: „Jövõre találko-zunk!”. Mi egyelõre ennek a bálnak a lebo-nyolítása miatt rettegtünk, nem állt szándé-kunkban egy rendezvénysorozatot elindítani.Az eseményt még színesítette egy borszakér-tõ, aki még a vacsora elõtt ismertette a bálonfogyasztható borokat. Szintén hálásak va-gyunk azoknak a szülõknek, és mindenkimásnak, akik különbözõ értékes tombolatár-gyakkal, vagy bármilyen más segítséggelemelték az est színvonalát. Szerintünk a jóhangulathoz hozzájárult a nagyon jó zene is.Emellett baráti társaságok gyûltek össze a bá-lon, ezáltal nem lehetett rossz a hangulat.Mindenki talált ismerõs arcot, barátot. Azegész kötetlen volt, kitûnõ helyszínen meg-rendezve. Biztosan sokat nyomott a latba azis, hogy mindenki tudta, mire fordítjuk apénzt. Volt egy alapmotiváció, ami miatt úgydöntöttek, eljönnek, és segítenek az iskolá-nak. És még jól is érezték magukat.

– Tehát akkor az eddigiek alapján úgy látják,hogy lesz folytatás?

– Egészen biztos, egyszerûen nem lehet nem folytatni,és nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk. Avisszajelzések alapján mindenképpen úgy gondoljuk, hogyjövõre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk, mivel a résztvevõkis elvárják. Sok munkával járt, de megérte.

Kaszás-Tóth Cecília, Pittner Petra 11. H

A jótékonysági bál bevétele: 405.200 Forintaz intézmény sportéletét támogatja. Köszönjük!

„Nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk”

www.prohaszka.gyor.hu

15

www.prohaszka.gyor.hu

17

2011. Hollywood Farsangngolás

Van az évnek egy olyan intervalluma, amely a mulatásról, álarcokról, jelmezek-rõl és a szórakozásról szól. Amikor az emberek beöltöznek, maszk mögé rejtikarcukat, és mulatoznak. Ezt az idõtartamot farsangi idõszaknak nevezzük.

Isko- lánkban, a szokásnak megfelelõenminden évben sikerül lebonyolítani egy far-sangi rendezvényt, ahol mi diákok tanára-inkkal együtt szórakozhatunk, nevethetünk, nem gondolva aziskola nehézségeire. Ezen a bálon minden osztály felléphet,mindenki megmérettetheti magát a többi évfolyam tanulóival.Ezen elõadások témája minden évben elõre meghatározott.

A programlistán szerepelt az „it girl, it boy” választás ered-ményhirdetése. A verseny lebonyolítására hetekkel a rendez-vény elõtt került sor. Minden osztály megnevezett két fiút éskét lányt, akiket alkalmasnak talált arra, hogy kitöltsenek egytesztet Amerikával kapcsolatban. A kérdõiven személyes kér-désekre is válaszolni kellett, mint például kedvenc zene, film,vagy ital. Ez segítséget nyújtott a lányok és fiúk személyiségé-nek megismerésében. Magától értetõdõen a jelöltek külseje ispontozásra került. Valamint a kézírás, a válaszokra adott reak-cióidõ, és persze a válaszok. A versenyzõk jelentkezésük pilla-natában nem tudták, mi vár majd rájuk, ez fokozta az izgal-mat. A párbaj fantasztikusan sikerült.

Ez alkalommal gimnáziumi farsangunk témájaHollywood lett. Produkcióként az osztályok olyanismert filmekkel készültek, mint a Star Wars,Mamma Mia, vagy Dirty Dancing. Nehezítéskéntaz adott filmeket más, az eredetitõl eltérõ stílus-

Miután mindenki fellépett, kezdõdhetett a tánc. A vendé-geket két majorette elõadás is szórakoztatta, nehogy ellapo-sodjon a hangulat. Természetesen volt büfé, de emelett mégegy casino, egy koktélbár, és egy teaház is rendelkezésre állt.

ban készítették el a gimnazis-ták (horror, akció, wes-tern...). A remek filmfeldol-gozások közül nehéz volt el-dönteni, melyik érdemli az el-sõ helyet. A nyertes végül a10. osztály lett.

A farsang fogalma az évek múlásával mindenki szemében át-alakul. Ez különösen igaz a gimnazistákra. Egy tizenéves diáknem öltözik be farsangra, inkább felvesz valami mást. Ezért ke-rült az elõzõ évi farsang programjára a jelmezverseny. Sajnos ezsem ösztönözte a tanulókat arra, hogy maskarába bújjanak,ezért a 2011-es farsangon inkább a bál szóra került a hangsúly.Farsangi bál. Bál, tehát idei összejövetelünkre mindenki báli ru-hát öltött magára a lányok esetében, a fiúk pedig zakót. Ettõl azegész hangulat még emelkedettebbé vált. Velencére gondolvaálarcok is készültek, melyeket meg lehetett vásárolni. Ezeket amaszkokat tollak, festékek, csillámok, szalagok díszítették. Min-denki kedvére válogathatott, és mivel nem készült két egyforma,mindenki még egyedibbé változtathatta szerelését.

Az este utolsó programjára mindenki a tornaterembe vonult,hogy figyelje az elõre megvásárolt tombola jegyeit, hátha lesz egykis szerencséje. A nyeremények között szemvizsgálatok, mobiltele-fonok, ékszerek, fitnesz bérletek, és különbözõ ajándékcsomagokszerepeltek. Sokan nyertek, így remélhetõleg senki nem csalódott.A tombola minden iskolai farsang elengedhetetlen része.

Ez évi farsangunk témája Hollywodd volt, az osztályoknakkiosztott okleveleken egy oscar-díj szerepel. Mindenki végigsé-tálhatott a vörös szõnyegen, és le is fotózkodhatott ott egye-dül, vagy barátaival. Belépõ helyett karszalagot osztottunk, ésminden 10. vendég kapott egy ingyen üdítõt. Mindenki mulat-hatott, kártyázhatott, táncolhatott, jól érezhette magát. A2011.-es farsang minden szempontból sikeresnek mondható,jól sikerült.

Kaszás-Tóth Cecília,Németh Hanna 11. H

Keszei Fruzsina 5. brajzai

18

– Volt valaki a családjá-ban, aki zenélt, zenévelfoglalkozott? Mikor kez-

dett érdeklõdni a zene iránt?– A nagyapám öt-hat hangszeren magától, tanár

nélkül nagyon jól megtanult. De én ezt nem éreztemmagamban. Már gimnazista voltam Oroshá-zán, mikor édesapám – aki hegedûmûvész-nek készült, de nem tudta elvégezni, mertmegszülettünk, az élet bonyolultabb lett –elvitt a békéstarhosi Kodály iskolába, és ottismertem meg a magyar zenei és mûvészetiélet nagyjait. Ott végeztem. Egy hét alattmegismerkedtem a zongora ABC elsõ köte-teivel, és egy pár hónap alatt meg is tanul-tam. Mivel nem volt könyvtárunk, – mert újiskola volt – azt mondták, írjak ujjgyakorla-tokat, etûdöket, amíg Pestrõl kottát kérnek.Írtam különbözõ gyerekdarabokat: ” Nyitotttemplomajtó”, ” Betlehemi csillagzene”…Ezeket utána eljátszottam hangversenyeken, közbenszavaltam is.

Én úgy érzem, hogy valami égi jelet kaptam.Nagyon jó hallásom volt, azt tudtam. Bármilyendalt, slágert hallottam, még most is el tudnáménekelni. Tulajdonképpen nagyon boldog lettemettõl, mert ezt tényleg szeretem csinálni.

A gyõri Prohászka Ottokár Orsolyita KözoktatásiKözpont március 15-i megemlékezésének vendé-ge Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerzõ, ta-nár volt, aki idén ünnepli 80. születésnapját. Eb-bõl az alkalomból beszélgettünk, s köszöntöttük.Isten éltesse sokáig!

Beszélgetés a 80 esztendõs Szokolay Sándorral

Ebben a világbannem szabad hallgatni!

– Milyen képességekre van szüksége va-lakinek, hogy zeneszerzõ lehessen? Ezeketmennyire lehet tanulni?

– Zeneszerzést tanulni csak úgy lehet, ha valakitud muzsikálni. Tehát nagyon jól kell zongorázni,és fantázia szükséges. Kocsis Zoltán zeneszerzõ,hangszerelõ írta: a zeneszerzéshez eredetiség kell.Én nagyon boldog vagyok, mikor azt mondják,nem tudták, hogy a rádióban megy egy darabom,de pár taktus után hallották, hogy én írtam.

– A Magyar Rádió zenei lektora-ként milyen feladatot látott el?

– Meg kellett hallgatni az új mûveket,amiket írtak. Ez nagyon hasznos volt.Fontos, hogy az ember olyat tanuljon,amitõl a saját szakmájában több lesz.

„De én in-kább a zene-szerzést válasz-tottam, és mel-lette tanár let-tem.”

– Milyen hatással van hite amûveire?

– Kételkedés nélküli hitben éltemle az életemet. Édesanyám mindenvasárnap kézen fogott, úgy men-tünk a templomba. Sokáig magán-ügynek tartottam, hogy miben hi-szek, de ebben a világban nem sza-bad hallgatni. Legboldogabb akkorvagyok, ha templomi zenét írhatok.

– Honnan merít ötletet? Kiknek averseit dolgozza fel, zenésíti meg?

– Körülbelül 36-40 között van a köl-tõk száma, akiktõl magyarul megzenésí-tettem. Berzsenyi Dániel nagyon nagyhatással volt rám. Kölcsey Ferenc, PetõfiSándor, Arany János, Ady Endre. A kor-társak közül: Illyés Gyula, aki a Vérnászoperámat fordította; Németh László, aSámson opera szövegírója.

– Megrendelésre írja mûveit?– Nem nagyon szeretek a fiók-

nak írni. Ha írok valamit, valakikregondolok, hogy kik adják elõ. Én amegrendeléseket szeretem, denem azt írom meg, amit kérnek,

hanem rábeszélem õket, hogy amit éngondoltam, azt rendeljék meg. Nagyonfontosnak tartom, hogy a zeneszerzõazt az egyéniségét, amit az égbõl ka-pott, azt mûvelje ki. Nem az a lényeg,hogy tapsoljanak, az áhítat a fontos; hanem csak szórakoztató a zene, hanemmeríteni lehet belõle.

– Milyen tanácsot tudna adniaz ifjúságnak?

– Én nagyon nem szeretem azt a ki-fejezést, hogy önmegvalósítás. Nem ön-magát kell az embernek megvalósíta-nia. Nem szabad ellustulni. Egyik mûvé-szet sem hobbi, azoknak mélyebb értel-me van, és nem véletlen, hogy kapjuk atehetséget. Ez kötelez.

Nagy László szavait kölcsönvéveazt üzenem: „Ha lesz emberi arcuk,csókoltatom õket.”

Hegedüs Hajnalka 11. N

Ebben a rovatban iskolánktermészettudományi szertárainak értékeit mutatjuk be.

www.prohaszka.gyor.hu

19

nes vonalú terjedésével és az áramfejlesztõ gene-rátor belsõ felépítésével. A legnagyobb sikert aCartesius-búvár aratta, amelyet boszorkányság(Somogyi Sándor tanár úr – Révai Gimnázium – ötle-te nyomán) és sárkányság mérésre használtunk. Is-kolánk tanulói közül többeket kiszûrt a mûszer,akik ilyen mesebeli tulajdonságokkal rendelkeznek.

A továbbiakban a kísérletezõ és eszközfejlesztõszakkör által készített tárgyakat mutatjuk be, ame-lyek 5 évvel ezelõtt, illetve az idei tanévben 8. H osz-tályos diákok lelkes közremûködésével születtek.

Az elõzõ tanévben nagy sikere volt az elõadó-teremben az „Einstein élete képekben” címû kistárlatnak. A zseniális tudóst hétköznapi helyzetek-ben (biciklin, vitorláson, séta közben, otthon a ka-rosszékben, stb.), híres kortársai (Chaplin, Tagore,Thomas Mann, Bohr és mások) társaságában, csa-ládi fotókon és tudóstársai körében láthattuk. Ter-veink szerint a következõ tablók a magyar Nobel-díjas fizikusokat fogják bemutatni.

Széleskörû ismeretterjesztésA Fizika Éve elmúltával, a Kémia

Évében a „Mustármag” is felismer-te a globális folyamatok által alátá-masztott tényt: az emberiség jövõ-je szempontjából döntõ jelentõsé-ge van a természettudományokfejlõdésének, az eredmények alkal-mazásának és nem utolsó sorban aszéleskörû ismeretterjesztésnek. Aziskolák feladata, hogy a tanulókegy részét a természettudományokmûvelése és oktatása felé irányítsa.De az is cél, hogy a többiek is mi-nél átfogóbb és önállóan tovább-fejleszthetõ képet kapjanak a „valóvilágról”, hogy önállóan, a médiáknyomása nélkül értékelni tudják amindennapi eseményeket, mint aJapánt sújtó hatalmas földrengést,a szökõárat, az atomerõmûvi bal-esetet, a fajok kipusztulását, a földimágneses mezõ gyengülését, asarkok feletti ózonlyukakat, a fosszilis energiahordozók felélé-sét, az esõerdõk kiirtását és még sorolhatnám a végtelenségig..

Hegedüs Hajnalka 11. NKísértés címû rajza

Iskolánk egykor egységes fizika szertárakét részre oszlott, amikor a gimnázium újépületbe költözött. Igyekeztünk az eszkö-zök elosztásakor figyelembe venni, hogymelyek feltétlenül szükségesek az általánosiskola felsõ tagozatában, illetve a gimnázi-umban. A szûkös fejlesztési lehetõségek el-lenére a régebbieken kívül sok saját készí-tésû új, érdekes eszközünk van, amelyeketa 2010/2011-es tanévben a gimnáziumi fi-zika elõadó teremben a „hónap tárgya” el-nevezésû program keretében mutatunk be.Nagy sikert aratott a „Magdeburgi félte-kék”, a Cartesius-búvár, a Faraday-kalitka,az üvegszálas hangulat lámpa és a generá-tor modell bemutatása. A tanulók szembe-sülhettek a légnyomás létével és óriási ere-jével, a felhajtóerõ mûködésével, afémhálók elektromosságot ár-nyékoló hatásával, afény nem egye-

Szeretnénk kibõvíteni a másodikemeleti „fizika folyosó” vitrinjeibenelhelyezett, „Nagy magyar találmá-nyok” címû kiállítást is, amely doku-

mentumok, szövegek, fotók és tár-gyak segítségével idézi meg a

világhíres magyar találmá-nyokat és feltalálóikat. A kö-

vetkezõ nevek: Kármán Tódor,Gábor Dénes, Szilárd Leó, Teller Ede,Bíró László, …a sor szinte kifogyhatat-lan, s ezt kevés nemzet mondhatjarajtunk kívül. Legyünk büszkék rájuk!

Szabó György

Készítette: Chroméj Renáta 8. a

20

Prá-ga

Osztályfõnökünk, Botosné Mészáros Krisztinajóvoltából a márciusi hosszú hétvégét Prágábantöltöttük. Prága gyönyörû város, sõt az egészország káprázatos, mint például Telè, KutnáHora. Az ország levegõjében, atomjaiban érez-hetõ a történelem elégikus illata. A Moldván ha-józva Smetana dallamai csendültek fel emléke-zetünkben. A kirándulás három napos volt, ezalatt bejártuk a Morva karsztvidék Punkva bar-langját, Telè-et, Prágát, annak ó és új városrészétés zsidónegyedét egyaránt. Utunk végeztével aKutná Hora-i csontkápolnát csodáltuk meg,amelynek dohos illata a régi letûnt idõket érez-tette. A kápolnában ezer meg ezer holt lélek

Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak késõbb, amikor a kötést le-

vesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk

át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését. (Milan Kundera)

logosan jutottunk, majd a MasarykDom nevet viselõ nagyméretû barlan-got motorcsónakkal értük el.

Naplementében tárult fel elõttünkTelc festõi fõtere, amely 1992 óta azUNESCO világörökség része. A nagyjábólháromszögletû fõteret 58 ár-kádos ház övezi. Ezekenmindmáig felfedezhetõk akésõ gótikus vonások, a re-neszánsz stílus mintegy ki-egészítette az összképet,amelyet utoljára csak a ba-rokk módosított. Rövid pi-henõ után továbbindultunkprágai szállásunkra, ami párpercnyi sétára volt csupán

az Óváros tértõl.Második napun-

kat a Szent Vitus székesegyházbankezdtük misével a prágai várban. Aegykori koronázási menet útvonalánhaladva az Óvároson és az azt aMoldva túlparti negyedekkel összekö-tõ Károly hídon átsétálva értük el aKisoldalt, majd a Hradzsint.A prágai vár (Prazsky Hrad) Európa leg-nagyobb várkomplexumának számít, ésa Guiness-rekordok könyve szerint ma-ga a vár, 570 méteres hosszával, és 130méteres szélességével a világ legna-gyobb õsi vára. A régi idõkben innenkormányozták az országot a cseh kirá-lyok, ma pedig itt van a cseh köztársa-sági elnök székhelye. Számos háború,tûzvész, felújítás, és különbözõ történel-mi korok eredményeképp igen változa-tos paloták, erõdítmények, és templo-mok jöttek itt létre. Csodás kilátása mi-att is igen népszerû. A fantasztikus, va-rázslatos hangulatú prágai várnegyedkötelezõ nevezetességnek számít min-denkinek, aki Prágában jár. Története a

A beszámoló

teljes terjedelmében

a www.

prohaszka.gyor.hu

weboldalon

olvasható.

9. századig nyúlik vissza, amikorBorivoj fejedelem fából építtetetterõdje alapozta meg a Premysl-di-nasztia székhelyét a folyóra nézõdomb tetején. Luxemburgi János avár környékére jobbágyokat telepítettbe, és ezzel megkezdõdött a Várne-gyed bõvülése. A várat a 14. század-

ban IV. Károly

gótikus stílusban újjáépíttet-te. Egy 1541-es pusztító tûzvész utánszinte az egész negyedet újjá kellettépíteni. A Hradzsin 1598-ban kaptameg a szabad városi rangot, míg1784 óta az egyesített Prága része.

A várból a Moldva partjára villa-mosoztunk, ahol kétórás sétahajózásközben csodálhattuk meg a várost.Szerencsére nem csak a szemünk la-kott jól, hanem kitûnõ hideg és me-leg büfé is volt (...)

Rideg Béla 11. N

esett rabul, csontjaikból különféle dísztárgyak/be-rendezések lettek. Mi a 11.N osztály, hálásan kö-szönjük Kriszti néninek és férjének az utazást.

Elsõ állomásunk a Morva Karszt nevû termé-szetvédelmi terület volt, amely 100 km2 kiterjedé-sével az egyik legjelentõsebb közép-európaikarsztvidék. Busszal érkeztünk a közel 140 m mélyMacocha szakadék feletti kilátóhelyre, ahonnan li-begõvel közelítettük meg a Punkva-barlangrend-szert, benne gyönyörû cseppkõképzõdményekkel.A szakadékba a barlangrendszeren keresztül gya-

www.prohaszka.gyor.hu

Recept

Rejtvény

21

Páclé30 dkg sárgarépa, 20 dkg petrezselyem

gyökér 10 dkg vöröshagyma, 1 db citrom,babérlevél, só, egész bors. A fentieket egymély tepsibe rakom, a 10 dkg füstölt sza-lonnával megtûzdelt nyúldarabokkal együtt.Annyi vizet öntök rá, hogy ellepje. 60-70%-os

ÁDÁM ALMÁI Rendezõ: Anders Thomas Jensen

színes, magyarul beszélõ, dán-német vígjáték, 94 perc, 2005

Készítette: Jordán Dániel 8. H

1

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

Nyúl vadasan elkészítve

A meglõtt nyulat célszerû 2-3 napig hûvös, szellõs helyen pihentetni, mert ezutánsokkal finomabb a húsa. A feldarabolt gerincet, hátsó combokat érdemes pácolni, atöbbi részébõl finom levest lehet fõzni.

puhaságig (kb. 1 óra) a sütõben párolom,majd a citromkarikák héját leszedem, s kétkanál ecetet keverek bele. 2-3 napig hideghelyen tartom, néha a húsokat megforga-tom a lében. Vasárnap reggel a húst lecse-pegtetés után lisztben megforgatom, és for-ró olajban puhára és pirosra sütöm.

A zöldségeket ismét felforralom, tur-mixolom, s ráöntöm 2 dkg barnára pirí-tott cukorra. Ízesítem a mártást mustár-ral, sûrítem tejföllel. Az így elkészítettszószba beleteszem a megpirított, átsü-tött nyúlszeleteket, egyet forralom, sburgonyás gombóccal tálalom.

Burgonyás gombóc1 kg fõtt burgonyát tisztítás után

átnyomom majd sózom, s a annyi liszt-tel összekeverem, hogy összeálljon.Olajos kézzel tojás nagyságú gombó-cokat formázok, s lobogó, forró vízbenaddig fõzöm õket, amíg a víz tetejérenem jönnek fel. Nem baj, ha többgombóc sikeredik, mert ezeket hide-gen is fel lehet szeletelni, s forró ola-jon meg lehet pirítani. Teával nagyonfinom reggeli.

Jó étvágyat kívánok!

Vas LászlónéTechnika, gyakorlatiés háztartástan tanár

Évszak

Fénytörés

Tulipán

Félõs

Figyel

Nem sovány

Kötetlen

Advent

Sok

Budapest

Édesség

Síkidom

Kalendárium

2

Csizmazia Richárd 5, a rajza

22

Nagy örömünkre az idén résztvehettünk a minden év-ben megrendezett Taizé-i találkozón. December 27-én in-dultunk Budatétényrõl a Missziós házból. Az út hosszúvolt, de végre megérkeztünk. Ott eligazítást kaptunk ma-gyar nyelven, ki melyik egyházközséghez fog tartozni ésmilyen munkát fog végezni. A mi csoportunk a „Deco-ration team”-hez tartozott, feladatunk az volt, hogy azesti imádsághoz elõkészítsük a terepet. A szállásunk egy

Ezt követõen az Ahoyba mentünk(ez volt a gyülekezõhely, egy hatalmascsarnok). Itt elfogyasztottuk az ebédet.Majd a kis füzetünkbõl, amit az elsõnap kaptunk (ebben benne volt min-den, segített az eligazodásban és azimádságok énekei is megtalálhatók vol-tak benne), lehetett vá-

Taizé találkozóRotterdam

Baptista templomban volt, ahonnan elvittek még aznappár ember. Õk családokhoz kerültek. Négyen maradtunkmagyarok. Rajtunk kívül még franciák és lengyelek laktak ott.

Egy napunk úgy telt el, hogy felkeltünk, 8-ig kellett megreggelizni, majd fél9-kor részt vettünk a reggeli imádságon. Ezután csoportfoglalkozáson lehetettrészt venni, ahol különbözõ témák kerültek feldolgozásra. Pl.: a megbocsátásfontossága.

lasztani milyen programon szeretnénkrészt venni. Mi megnéztük Noébárkáját, de sajnos nem tudtunk be-menni, mert túl sokan voltunk és azidõ csekélynek bizonyult. Meglátogat-tuk a gospel koncertet, ahol fergete-ges hangulat uralkodott. (Mindenki-

nek szívbõl ajánlom, hogyhallgassa a zenéjüket.) Akoncert végén még táncolniis lehetett.

Mivel mi dekoráltunk,ezért elõbb kaptunk vacso-rát, mint a többiek. Ezutángyertyákat gyújtottunk,hogy szép legyen a terem.Elkezdõdött az esti ima.Énekekkel kezdtünk, majdmeghallgattuk a különbö-zõ elmélkedéseket (min-dig más-más nyelven),majd megint énekeltünkés elkezdõdött a kereszt-

hódolat. Ez este 9-ig tartott. Gyönyörû volt.

Az emberek sorban térdeltek várva ar-ra, hogy a kereszthez jussanak. Sokvolt a beteg ember, a tolószékes ésegyéb fogyatékossággal élõk, de nagyöröm volt látni, hogy õk is odamenteka kereszthez.

Azért volt lehetõségünk szabad-programra is. Ezt városnézéssel töltöt-tük. Rengeteg szép helyet láttunk. Szil-veszterkor kimentünk az egyházköz-séggel tûzijátékot nézni. Azért szórako-zásra is volt bõven lehetõségünk, bártudjuk ennek a találkozásnak a lelki fel-frissülés a fõ célja.

Azt hiszem mindannyiunk nevébenbátorkodom kijelenteni, hogy ez a ta-lálkozó meghatározó volt az életünk-ben. Én saját tapasztalatként mondom,azt hiszem megtaláltam valódi énemet.Sokat segített és már alig várom a kö-vetkezõ találkozót.

Nagy Enikõ 11. N

www.prohaszka.gyor.hu

23

A város központjában található szállodanagyon elegáns volt. Mindenki gyorsan be-pakolt a szobájába, majd nemsokára megér-kezett a csoportunk számára kijelölt síbusz,amellyel a Patscherkofelre vittek fel minket.Ezen a napon délután szabadon választhatóprogram is volt, amellyel éltek néhányan. Avárosban sétáltak és Innsbruck nevezetessé-geit csodálták meg, amíg a többiek síelnimentek. A kezdõ csoportnak Marek Pétertanár úr volt a vezetõje. Pár nap alatt a telje-sen kezdõ csoportból majdnem, hogy profisíelõkké varázsolt minket. Egészen az ala-poktól kezdtük, játékos feladatokkal tetteszínesebbé a nehéz „munkát”. Ez mókás-nak tûnt, mert nem tudtuk mi minden várezután még ránk. Minél jobbak, és jobbakakartunk lenni, azzal a motivációval, hogymi is hamarosan lecsúszhatunk a nagy éscsodálatos hegyekrõl.

A második nap reggelén mindenki nehe-zen mászott ki a puha ágyból. Sietni kellett,hogy idõben megreggelizzünk és utána fel-vegyük a meleg síruhát. Fél nyolckor lemen-tünk az étterembe, ahol szépen megterítettasztalok és finom falatokkal teli svédaszta-los reggeli várt bennünket. Miután végez-tünk, a sítároló felé vettük az irányt a léce-kért és a botokért. Bepakoltunk a buszba ésmáris indulhattunk a Schlick 2000-re. Mégezen a napon is rengeteget tanultunk, hisz

Innsbrucki sítábor2011. február 20–25.

Öt nap kikapcsolódás Innsbruckban… Sokáig csak álomnak tûnt, de azután valóra vált. Már mindannyian nagyon izgatottan vártuk a síelés elsõ napját. Vasárnap a reggeli indulást,majd néhány óra utazást követõen dél körül értünk oda Innsbruckba.

A karácsonyi

siítáborról szóló beszámoló

a www.

prohaszka.gyor.hu

weboldalon

olvasható.

mint tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert. Dea sok gyakorlás mellett volt idõnk a pihe-nésre és a szórakozásra is. A pálya szélénegy remek kis “Hütte” állt, a terasza na-gyon hangulatos volt. Szólt a zene, az em-berek táncoltak és mindenki forró teát vagyforralt bort kortyolgatott a hidegben. Na-gyon jól éreztük magunkat, de nemsokáravissza kellett mennünk a szállodába. Min-denki örömére volt egy kis idõnk pihenni,szaunázni és a medencébe úszni, játszani.Aztán vacsora után mindenki a szobájábament pihenni, hiszen az izomzatunkat ez anap is nagyon próbára tette.

A harmadik naptól kezdve AxamerLizumon síeltünk. Találtunk egy szuperhelyet a pálya alján, és itt tanultuk továbbPéter bácsi segítségével a következõ lépé-seket. Bár sokszor elestünk, de mindig si-került gyorsan felállni. Ilyenkor jókat ne-vettünk magunkon. Végre eljött a várvavárt pillanat. Eljutottunk addig a szintig,hogy lecsúszhattunk a kék pályán. AzOlympiabahn névre hallgató vonattalmentünk fel a hegy tetejére, ahonnan lé-legzetelállító látvány tárult elénk. Akár-merre néztünk, mindenfelé óriási hegyek,melyeket csillogó hó borított. A hegy te-tején egy „üvegpalota” állt, amelyrõl ki-derült, hogy egy hatalmas étterem.

Amikor azután megláttuk a hosszú –számunkra – meredek pályát, összerándulta gyomrunk. Majd elindult a nagy csapat,szépen sorba mindenki egymás után. Fi-gyelmesen követtük Péter bácsi utasításait,

azonban az elsõ meredekebb kanyarban acsapatból majdnem mindenki elesett. Elégvicces látvány lehetett. Péter bácsi és Tamásbácsi egyenként mindenkit összeszedtek, ésgyorsan indultunk tovább.

A síelés egy leírhatatlan érzés. Szabadvagy, száguldasz, akár a madár. A táj olyan,mintha egy mesében lennénk. Hihetetlen,hogy mire képes a természet. Délben ismétvisszamentünk a hegy tetejére, ahonnan akék pálya indult. Az egész csapat együttment ebédelni, közben megbeszéltünk azaznapi élményeket, és jókat nevettünk.Amikor befejeztük az ebédet, visszatértünkgyakorolni a csákányos pályára. Körülbelülfél ötre megjött értünk a busz és a szállodá-ba mentünk. A negyedik napon egy síver-senyt rendeztek a csoportunknak, amelyenelég szép számmal vettünk részt szülõk ésgyerekek egyaránt. Mindenki nagyon jól tel-jesített, ügyesen kerültük ki az akadályokat,a végén pedig mindenki kapott érmet. Ezörök emlék marad mindannyiunknak.

Az egyik nap zárásaként este szánkó-partira vittek bennünket. Hatalmas neve-tések közepette, jó szórakozás volt le-csúszni a hosszú, kivilágított pályán.

Az utolsó nap sajnos nem tudtunk síelni,mert nagyon ködös volt az idõ. Így közösenmentünk várost nézni, majd hamar elérke-zett a búcsúzás ideje. Rengeteg élménnyelgazdagodtunk. Köszönjük szépen ezt a fe-lejthetetlen sítábort Péter bácsinak! Az biz-tos, hogy ha lehet, akkor jövõre is szeret-nénk mindannyian ott lenni!

Megyesi Lilla 9. NSztaracsek Boglárka 10. N

KeresztútHamvazószerdán áldotta meg Pápai La-jos püspök atya iskolánk diákkápolnájá-nak új keresztútját. Horváth István Mun-kácsy-díjas képzõmûvész alkotásátLukácsi Zoltán atya gondolataival gazda-gítva mutatjuk be.

Már a régi keresztényekben is elevenen élt a vágy,hogy Jézus szenvedésének történelmi helyén járjákvégig passiójának állomásait. Ám a nagy távolság, aháborúk, az anyagi nehézségek és más okok miattezt csak kevesen tehették meg, s tehetik meg ma is.Mégis szeretnénk érzékeinkkel, szívünkkel ráhango-lódni Krisztus emberi gyötrelmeire. Mert nincs igazukazoknak, akik a vallást csak racionálisan, érzelmektõlmentesen, elméletben akarják gyakorolni. Szeretninem lehet csak elméletben, azonosulni a másikkalnem lehet virtuálisan. Szükséges a külsõ, tettekbenmegnyilvánuló megvallás. Ezért készít a keresztényember évszázadok óta keresztutakat, s járja végig

azokat, így téve jelenvaló-vá és élõvé a maga szá-mára egy idõben és tér-ben oly távoli eseményt.Mert Jézus kínszenvedéseés kereszthalála nempusztán régmúlt történel-mi tény, hanem ma is élõvalóság, hiszen „idõrõlidõre átvérzi a történelemszövetét” (Pilinszky). Hiá-ba tagadják, próbálják el-fedni, jelen van a világ-

ban, áldozata folyamatosan történik az emberiség tör-ténelmében és a saját életünkben. Ezért a keresztútranemcsak emlékezünk, hanem átélve azt magunk is be-kapcsolódunk Jézus örök misztériumaiba.

Ebben segít bennünket Horváth István újonnan el-készült alkotása. A mûvész arcok és kezek ábrázolá-sával ragadja meg a passió egyes állomásait. Jézusmélyre ható tekintete, szenvedésben szépült emberar-ca, amely a megdicsõülés beteljesedése felé tekint,majd a megdicsõülésben, az Atya szemlélésében be-hunyja földi szemét; Mária gyötrelemben is hitét su-gárzó tekintete; Veronika és a síró asszonyok arca; aruhát letépõ durva emberkéz; Mária halott gyermekéttartó gyöngéd karja; a sírban nyugvó Krisztus kendõ-vel letakart feje – mind egy-egy elmélkedés. HorváthIstván lírai realizmusban megfogalmazott, átgondolt,

kipróbált, elmélkedése; a keresztet Jézussal CireneiSimonként együtthordozó szeretetébõl fakadócompassiója. Elõbb-utóbb mindenkinek el kell ké-szítenie a maga keresztútját. Hiteles passiót csak azalkothat, aki azonosulni tud a Fájdalmak Férfiával,aki maga is tudja, mi a szenvedés. Aki nemcsak atest, hanem a lélek anatómiáját is ismeri. Nem eléga technikai tudás, kell az érteni tudás is, az alázat,az élet és halál titkainak bölcs leszüremkedése. Tu-datos felvállalása a szenvedésnek, amely nélkülnincs megdicsõülés, tudatos felvállalása a halálnak,amely fájdalommal vajúdik bennünket az életre.Horváth István évek óta türelemmel várta, hogy el-határozása megérjen az alkotásra. A keresztút egymûvész életében szükségszerûen összegzés, mintahogy Jézus passiójában is ott van – mintegy sûrítve–, egész földi élete. Mindenki úgy szenved és úgyhal meg, ahogy élt. Mindenki úgy alkot képet a

szenvedésrõl, ahogy él.Horváth István mindenmesterségbeli tudása, ésa teljesség felé haladóélete van ott az õ Jézusá-nak keresztútjában, s azõ Jézusa most már mind-annyiunké, és mindnyá-junknak ugyanazt tanítja:hogy a kereszt lesújt ésfölemel, összetör és meg-tisztít. S aki olyan szere-tettel tudja magáhozölelni keresztjét, mintHorváth István Jézusa,azt a Mennyei Atya ismagához öleli az Õ vég-telen szeretetében.

Lukácsi Zoltán atya