Fedezzük fel újra! II. Impregnáljuk a bőrt!

Dekoratív illatgolyó

Fedezzük fel újra! II.

Impregnáljuk a bőrt!

Mindenek előtt télen, hóban és latyakban

viseli meg nagyon a nedvesség a

szép bőrcipőket. Nem ázik át a lábbelink, ha

természetes módon, megfelelőképp ápoljuk a

bőrt.

Fedezzük fel újra! II.

A bőrcipő sokáig magasabb társadalmi rétegek luxuscikkének

számított. Bár a XIX. század végén a tömegtermelés mindenki

számára elérhetővé tette, értéke mégsem csökkent.

Tulajdonosai nagy becsben tartották, sokan még cipőjavítás

fortélyait is elsajátították.

Fedezzük fel újra! II.

Naponta gondosan ápolták, hogy tovább tartson. Talpát, sarkát, peremét alaposan lekefélték, a felsőrészt puha kefével vagy ronggyal szabadították meg a piszoktól. Ezután vékonyan cipőkrémmel dörzsölték be, végezetül puha kefével vagy ruhával fényesítették ki. Esténként sámfára húzták. Télen különleges ápolásban részesítették az értékes cipőt. Maguk készítette impregnálószerrel kezelték, hogy védjék a hidegtől, és megakadályozzák, hogy az átnedvesedett bőr kirepedezzen.

Fedezzük fel újra! II.

Így ápoljuk télen a cipőt

80 g sárga méhviaszt és 30 g fehér méhviaszt lereszelünk. Kb 600 ml tiszta terpentinhez adjuk, és gőz fölött óvatosan felmelegítjük. 30 g szappanpelyhet 600 ml vízbe szórunk, és addig melegítjük, amíg a pehely fel nem oldódik. A szappanlúgot erőteljes keverés közben elvegyítjük a folyékony viasz-terpentin oldattal. Egyenletes emulziónak kell keletkeznie. Felirattal ellátott üvegbe töltjük, és jól lezárjuk.

Fedezzük fel újra! II.

Dekoratív illatgolyó

Újra reneszánszukat élik a

nagyanyáink idején divatos

„illatos apróságok”. Nagyon

mutatósak, és gyerekjáték

elkészíteni.

Fedezzük fel újra! II.

Ki ne emlékezne szívesen a gyerekkorára, amikor a család karácsony előtt együtt ült, és barkácsolt? Égtek a gyertyák, és a fenyő, a karácsonyi sütemény, a narancs, a puncs és a fűszerek illata megtöltötte az egész házat. Az volt a szokás, hogy az ünnepen megajándékozták egymást a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, barátok, és sok családban ezeket az ajándékokat maguk készítették. Az asszonyok tehát kötöttek és hímeztek a karácsonyi készülődés idején, míg a férfiak faragtak és fűrészeltek. A gyerekek hajtogattak, ragasztottak, vagy apró, ötletes figurákon törték a fejüket.

Fedezzük fel újra! II.

Még a legkisebbek is dolgoztak, és díszítették a diót, almát, citromot vagy narancsot. A gyerekek a legszívesebben a diót festették, de az úgynevezett illatgolyók elkészítését is rájuk bízták.

Ehhez bizonyos gyümölcsöket olyan fűszerekkel tűzdeltek meg, amelyek később az egész házban gondoskodtak a jellegzetes karácsonyi illatról. Az utóbbi években újra divatba jött ez a szokás. Az illatgolyóhoz mindenek előtt narancsot használnak, amelyet szegfűszeggel tűzdelnek tele.

Mivel kellemes illatukat több hónapon keresztül ontják, karácsony után is illatforrásként teszik őket szekrényekbe vagy fiókokba. A szép, hibátlan, vastag héjú gyümölcsök a legalkalmasabbak. Ebben a receptben a narancsot fűszerporba forgatjuk, egy papírzacskóba tesszük, és 4-6 hétig meleg, sötét helyen tároljuk. Ily módon a fűszerek beszívódnak a héjába és ezzel gondoskodnak a kívánatos, hosszan tartó hatásról.

Fedezzük fel újra! II. Így készül az illatgolyó

O Egy narancsot két csík ragasztószalaggal átkötünk. A szabadon maradó héját megtűzdeljük szegfűszeggel. Ennél a műveletnél előre kifúrhatjuk a lyukakat egy vékony kötőtűvel.

O A gyümölcsöket szerecsendió-, fahéj- és nőszirompor keverékében forgatjuk meg. Papírszalvétában csomagolva meleg helyen szárítjuk. A ragasztócsíkokat óvatosan lehúzzuk, a gyümölcsöt selyemszalaggal kötjük át, és a függesztéshez hurkot kötünk rá.