SZABÓ RÓBERT CSABA

www.libri-kiado.hu 2990 Ft

SZABÓ RÓBERT CSABA

ERDÉLYI RÉMTÖRTÉNETEK

„Bármennyire is szerette volna meggyőzni magát, hogy rosszul látta, amit látott, tud-ta, hogy önámítás lenne, hiszen gyerekkora óta azt sulykolták a fejébe, hogy ha az autót meglátja, akkor legkevésbé se engedje magát meggyőzni az ellenkezőjéről. Ne hagyja azt gondolni, hogy ilyesmi többé nem fordulhat elő, mert igenis előfordulhat.”

Szabó Róbert Csaba Szabó Róbert Csaba 1981-ben született Szilágybagoson, 1981-ben született Szilágybagoson, Romániában. A Romániában. A LátóLátó szépirodalmi szépirodalmióófolyóirat szerkesztője. Jelenleg folyóirat szerkesztője. Jelenleg Marosvásárhelyen él.Marosvásárhelyen él.

Művei:Művei:Az egész Antarktisz kontinens Az egész Antarktisz kontinens (novellák, 2006)(novellák, 2006)Kutyák birodalma Kutyák birodalma (novellák, 2009)(novellák, 2009)Temetés este tízkor Temetés este tízkor (novellák, 2011)(novellák, 2011)

Kolozsvár, Nagyszeben, Herkules-Kolozsvár, Nagyszeben, Herkules-fürdő, a Duna-delta és az erdélyi fürdő, a Duna-delta és az erdélyi havasok több titkot rejtenek, mint havasok több titkot rejtenek, mint gondolnánk: különös gyilkosságok,gondolnánk: különös gyilkosságok,visszajáró halottak és megmagya-visszajáró halottak és megmagya-rázhatatlan jelenések történeteit.rázhatatlan jelenések történeteit.Olyan történeteket, melyeket még Olyan történeteket, melyeket még egymás között is csak suttogva egymás között is csak suttogva mesélnek a városok és falvak lakói, mesélnek a városok és falvak lakói, de még inkább ideges pisszegéssel de még inkább ideges pisszegéssel hallgattatják el azt, aki felidézi őket. hallgattatják el azt, aki felidézi őket. Hiszen ki akarná, hogy torkon Hiszen ki akarná, hogy torkon ragadja a jeges rémület, ereiben ragadja a jeges rémület, ereiben megfagyjon a vér, és azt se tudja, megfagyjon a vér, és azt se tudja, hol a határ a valóság és a képzelet hol a határ a valóság és a képzelet játékai közt?játékai közt?

A fiatal erdélyi szerző, A fiatal erdélyi szerző, Szabó Róbert CsabaSzabó Róbert Csaba negyedik negyedik novelláskötetében az angolszász novelláskötetében az angolszász gyökerű gótikus rémtörténet műfa-gyökerű gótikus rémtörténet műfa-ját viszi el oda, ahol a Brit-szigetek ját viszi el oda, ahol a Brit-szigetek után talán a legjobb helye van: után talán a legjobb helye van: Erdély és Románia ködborította, Erdély és Románia ködborította, legendás vidékeire.legendás vidékeire.

Fotó: Fekete ZsoltFotó: Fekete Zsolt

9 789633 101094

SZABÓ RÓBERT CSABA

FEKETE DACIAErdélyi rémtörténetek

Libri KiadóBudapest

© Szabó Róbert Csaba, 2012

„Az élet pályája kétes és nehézVezéreljen rajta egy tulvilági kéz

Ha lépsz fontold meg léptedetMert sokszor visszalépni

nem lehet”

jegyzéNagyszeben 1928. okt. 25.

Szőcs Rozemari

7

A rettenetes víz urai

Manuel, végre elárulhatnád, kik ezek a halászok.A fényt a sötétségtől elválasztó gránicon álltunk, ahová kizárólag az igazi, hajnali halászok első meglepett kiáltásai érhettek el hozzánk. Szúró kiáltásaik a hosszú süketségbe igyekeztek bele-vegyülni, de ha nem lettünk volna rá kíváncsiak, akkor is zúgtak volna, és a visszhang végtelenített fonákjába térve sohasem hagytak volna nyugtot nekünk, ahogy a felénk igyekvő hullámok is úju-ló erővel, fenyegetően nyaldosták a partot.

Napkeltére, mikor a csónakok megérkeztek, és a halászok egyenként ugráltak a vízbe, hogy a homokos partra kirohanva egy borzas ember-főt, egy halott embert terítsenek a nehéz hálók mellé, nyakukban maguk után húzva ladikjaikat,

8

majd elbabrálva felszereléseikkel, szokásos halá-szat utáni tevés-vevéseikkel, érezhetően valami zavart értetlenség lett úrrá a parton.

Kinek a holttestét, Manuel, kinek a borzas fejét teríthették a fövenyre, épp csak néhány centimé-terre a nyaldosó hullámoktól, hogy a halott em-ber testét nem, de szokatlanul hosszú, a víz felé kúszó, kibomlott cipőfűzőjét meg-megemelte a tenger, és úgy lebegtette, mintha a parton tapasztalható mérlegelést fordítaná le valami érthetetlen nyelvre, ami nem árulhatja el, az a halott ember miként kerülhetett a birodalmába, miként vettetett martalékul a nagy vízben cirkáló halaknak, azoktól hogyan szabadult meg és ho-gyan akadhatott a halászok mérhetetlen hálójá-ba, és mindezt miért, kinek az akaratából.

Onnan föntről, ahol álltunk, a partnak egy hangsúlyos kiszögellésén, ami méterekkel az emelkedő föveny fölé magasodva kínál rálátást a végtelen víztömegre, de főleg a part hosszú sávjá-ra, mely jobb és bal kéz felé is elnyúlva, látszólag a vízzel újra szövetségre lépve vész bele a kék lá-tóhatárba, úgy tűnt, mintha nemcsak szemből, de oldalról is a tenger kínálta cseppfolyósság hatá-rolná létezésünket, álldogálásunkat, és azt a sem-mittevést, amibe hajnalban először a kiáltások, majd a fövenyre kiterített hulla ékelődött bele szúrós szilánkként. Arra sem számíthattunk már,

9

hogy amiért idejöttünk, amiért kisétáltunk még hajnal előtt a partra, vagyis a napkorong fölbuk-kanása majd enyhíteni fog a látványon, hogy tün-döklő erejével valamiképp fölfüggeszti, kiégeti a homokpadból a hullát, időn és főleg téren kívül helyezve őt, de alig is lehetett levenni tekintetün-ket a hálóikat rendezgető halászokról, és a tőlük pár méternyire hagyott testről, ami, legalább-is föntről úgy tűnhetett, türelmesen várakozva hevert, mint egy szerszám, amit egyelőre félre-tettek, vagy valami zsákmány, amit nemsokára földolgoznak az egyik part menti hentesboltban, jóllehet a halak, amelyeket valószínűleg a holt-testtel azonos időben, közös hálóban emeltek ki a vízből, külön hevertek tőle, gondosan elválasztva attól, amivel vagy akivel sokáig közösködni kény-szerültek előbb a rettenetes vízben, később pe-dig a háló nyomasztó, reménytelen kétségbeesést szülő csapdájának bénító kuszaságában.

Az értetlenség, a zavarodottság azonban, ame-lyet nem sokkal előbb a parton a dolgukat vég-ző halászoknak tulajdonítottunk, úgy ragadt át ránk, mintha a felkelő nap mázolná az arcunk-ra, és őróluk fokozatosan választaná le, hiszen természetes, mondhatni kényelmes, alig sietős mozdulataik csakis felszereléseik tisztogatására, elrakosgatására korlátozódtak, s a tőlük karnyúj-tásnyira heverő holttestre semmiféle jelből nem

10

lehetett következtetni, ha pedig nem láttuk vol-na a kiterített embert és valami eltakarta volna a szemünk elől, talán nem is sejtjük meg, hogy ott fekszik. Mégis ott feküdt, és maga a tény, hogy egy vízből kifogott hullával szembesültünk első hajnali sétánk alkalmával, fokozatosan erősödő, nem szűnő remegésre késztetett minket ott, a gránicon állva, ahol sötétség és világosság pár perccel korábban egy pillanatra pontosan kü-lön vált, illetve egyszerre mutatta meg magát, a halászok gyökeresen ellentétes természetű te-vékenységeit látva pedig nem tehettünk mást, mint hogy a nap gyógyító sugaraira sem számít-va visszatérjünk a panzióba, visszahúzódva a sós tengeri levegőt szállító szelek elől is, amelyek utolsó kíséretként szegődtek a nyomunkba, ked-veskedve, mielőtt még szállodánk ajtaját végképp becsuktuk volna.

Mindez azonban mégis tűnhetett volna ár-tatlan semmiségnek, véletlen balesetnek, hogy utunk éppen akkor és éppen arra vitt, amikor a hullát kifektették a partra, ha már dél előtt, a nap delelője előtt két órával nem győződtünk volna meg ennek az ellenkezőjéről, amikor tudomást szereztünk róla, hogy akár találkozhatnánk is a halott férfi val, hiszen nem sokkal a hajnali sétán-kat követően utánunk hozták a panzióba, mint ahogy ezt a friss kenyeret és tejet a szobánkba

11

szállító fi útól, Manueltől megtudtuk. Sőt azt is elárulta, hogy amíg a halászok egy része a piac-ra vitte a zsákmányolt halakat, addig a többiek egyenesen ide, a panzióba hozták a férfi t, akit először a hotel előterében helyeztek el, majd a recepción tapasztalható, általában hosszas hu-zavona és bejelentkezési kínzások után, melyen előző nap nekünk is ugyanúgy át kellett esnünk, amikor nemcsak az adatainkat, hanem jövőbeni terveink rövid leírását is elkérték, kirándulási út-vonalainkkal és gasztronómiai beállítottságaink-kal vegyesen, a férfi testét meglepő ügyintézési gyorsasággal a velünk azonos emeletre hozták, és egyenesen a mellettünk lévő szoba ágyára fek-tették, míg sorsáról az arról illetékesek dönteni hivatottak, állította a tejet és a zsemlét szobánkba szállító fi ú, Manuel.

Ha pedig a parton tevékenykedő halászok módszeres munkálkodása természetesnek hatott, úgy a fi ú előadásmódja, amivel a hulla panzióba érkezését ecsetelte, egyenesen megszokottnak, begyakoroltnak, számtalanszor elismételtnek tűnt, és megdöbbenésünket tovább növelte, ahogy Manuel valamiként sejthetően régi is-merőseként beszélt a férfi ról, megkockáztatjuk, úgy, mint akivel a vízbefúlás naponta, vagy leg-alábbis igen gyakran megesik, mintha ez a fér-fi nak alapvető tulajdonsága, mondhatni szokása

12

volna, amiről nem hogy lebeszélni nem lehet, de egyenesen segíteni kell benne, különben még na-gyobb szerencsétlenség érheti, ha nem is a férfi t, de magát az egész közösséget, esetleg mindazo-kat, akik ellen kívánnának szegülni a férfi bolon-dos hóbortjának.

Amiből akár arra is következtethettünk volna, hogy a férfi mégsem halt meg, mégsem fulladt bele a rettenetes vízbe, csupán eszméletét ve-szítette, elájult, netalán mély öntudatlanságba zuhant, ami nem ritka, ha az agy túl soká ma-rad oxigén nélkül, ám azt semmiképpen sem hi-hettük el, és még csak belegondolni se mertünk, hogy a férfi igenis meghalt, most viszont éppen feltámadni készül, mintha csak egy régi álomból ébredne fel, fokozatosan, lassan, pedig Manuel épp ezt állította beszámolója további részében, és nem tágított, hiába győzködtük, hiába ellen-keztünk, nem lehetett hatni rá, olyannyira, hogy végül valamiképp megszerezte a kulcsot a halott férfi szobájához, és az ágya elé tessékelt bennün-ket, hogy mi is meggyőződhessünk az igazáról.

Hogy a férfi valóban halott volt, azt rögtön, első pillantásra meg lehetett állapítani. A sápadt, vértelen arc, a reménytelenségbe és megnyug-vásba egyszerre belefeledkezett, üveges tekintet mind-mind erről tanúskodott, és nyomát sem lehetett rajta fölfedezni semmiféle újjászületés-

13

nek, az újraéledés semmilyen jelét nem mutat-ta. A lábfejben nem indult meg a vérkeringés, ahogy Manuel állította, a szája felől pedig a leg-halványabb lélegzetvételt sem lehetett érzékelni. Időközben világossá vált számunkra, hogy a víz-befúlást nem a férfi és amúgy is érthetetlen, za-varos és persze lehetetlen szokásának kell tulajdo-nítanunk, hanem a fi ú, a halászok, talán a panziós és mindenki számára, aki nem csodálkozott a vízbefúlás tényén, tűnhetett és tűnik természe-tesnek, megszokottnak és követendőnek a halál eme formája, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy pontosan ők a kiváltói.

A férfi holmijai egyébként a szállodai tartózko-dás legjellemzőbb mintázata szerint foglalták el a szobát, azt a megszokott rendetlenséget tükröz-ve, amivel az ember belakja vagy nem lakja be a frissen birtokba vett, idegen szállást, nem tudván még eldönteni, mit hová pakoljon, és amikor a szoba elfoglalásánál egyelőre fontosabb számára, hogy új helyzetét felfogja és megértse, elutazásá-nak és megérkezésének körülményeit feldolgoz-za, hogy aztán ennek tükrében rendezkedjen be ideig-óráig a panziószobában, az átmeneti álla-potnak eme szörnyű bugyrában. Arra tippeltünk, hogy a férfi nem sokkal előttünk érkezhetett, és ahogy nekünk is, első hajnali sétája a partra ve-zethetett, vagy korábban, még az este folyamán