Jasper Fforde

A Jane Eyre eset

Láva Könyvkiadó

Budapest

Fordította: Tóth Tamás BoldizsárA fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Jasper Fforde: The Eyre affair Hodder and Stoughton, London© Láva Könyvkiadó, Budapest, 2008

Felelős kiadó: Varga NorbertCopyright © Jasper Fforde 2001

Hungarian translation © Tóth Tamás Boldizsár 2008Copyright© cover design by Joseph Perez

Copyright© cover illustration by Viktor KoenISBN 978-963-87907-0-5

Az idézett művek fordítói:

Ruzitska Mária és Zombory Erzsébet (Charlotte Brontë: Jane Eyre)

Arany János (William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi)Vas István (William Shakespeare: III. Richard)Szabó Lőrinc (William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok)Mészöly Dezső (William Shakespeare: Othello; Rómeó és

Júlia)

Apámnak, John Standish Fforde-nak1921-2000

aki már nem tudta meg, hogy kiadják a művem, de nagyon büszke lenne – és nem kevésbé meglepődött.

A könyv tipográfiája és kötése a Góliát Konszern szabványát követi.

Góliát© „Minden, amire szükséged lehet.”Figyelmeztetés: A Góliát Konszern bármely termékével vagy

szolgáltatásával való visszaélés az elkövető és családja élethez, egészséghez és szabadsághoz való alkotmányos jogának

csorbulásához vezethet.

Tartalom:

1. Thursday Next: a nő, aki jövő csütörtök volt2. Gad's Hill3. Újra az íróasztalnál4. Acheron Hades5. Keresd a bűnöst, büntesd az ártatlant6. Jane Eyre – Rövid betérő a regénybe7. A Góliát Konszern8. Léghajóval Swindonba9. A Next család10. A swindoni Finis Hotel11. Polly belső szeme kigyúl12. Külszol 27 – az Irodalmi Detektívcsoport13. A Capel-y-ffin-i templom14. Ebéd Bowdennel15. Isten hozta, Isten vele, Mr Quaverly16. Striggs Bratton & Felix717. KSZ-17: Szívók és rágok18. Megint Ted19. A tiszteletlen Joffy Next atya20. Dr. Joyce Tick21. Hades és Góliát22. A várós játék23. Az átadás24. Martin Chuzzlewit megmenekül25. Gondolkozási idő26. A földreszállók27. Hades új kéziratot talál28. Ahaworth-i ház29. Jane Eyre30. Össznépi felhördülés31. A Walesi Népköztársaság

32. Thornfield Hall33. A könyv megíródik34. A könyvük lassan véget ér35. Könyvünk lassan véget ér36. Házasság

1.Thursday Next: a nő, aki jövő csütörtök volt

A Különleges Szolgálat létrehozását az olyan szokatlan, illetve speciális felkészültséget igénylő feladatok tették szükségessé, amelyek megoldására az általános rendőri állomány nem alkalmas. A Külszol harminc alegységre tagozódik; ezek közé tartozik a prózai Szomszédviszály Csoport (KSZ-30), csakúgy, mint az Irodalmi Detektívcsoport (KSZ-27) és a Művészeti Bűntények Csoportja (KSZ-24). A 20 alatti számozású alegységek teljes titoktartás mellett dolgoznak, ennek ellenére köztudott, hogy a KSZ-12 az Időőrség és a KSZ-9 a Terrorelhárítás. A szóbeszéd szerint a KSZ-1 magukat a külszolosokat tartja szemmel. Hogy a többi titkos csoport mivel foglalkozik, arról nem szól a fáma, ellenben tudnivaló, hogy a Külszol ügynökei, akik többségükben volt katonák és rendőrök, nem egészen épelméjűek. Ahogy a mondás tartja: „Ha külszolos akarsz lenni, légy egy kicsit hibbant.”Madd L. Mirch: A Különleges Szolgálat rövid története

Apám arcától megállt az óra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csúnya volt vagy ilyesmi – az időőrök azokra használták ezt a kifejezést, akik képesek csigalassú vánszorgássá lassítani az időt. Apa az Időőrség ezredese volt, és mélyen hallgatott a munkájáról. Olyan mélyen, hogy a dezertálásáról is csak akkor értesültünk, mikor egy reggel az időbűvész bajtársai ellepték a házunkat, s egy visszamenőleg is örök érvényű letartóztatási és

likvidálási parancsot lobogtatva követelték, hogy mondjuk meg, hol van apa és mikor. Elfogni azonban azóta se tudták, s apa későbbi látogatásai alkalmával megtudtuk, hogy miután az egész testületet „morálisan és történelmileg romlottnak” ítélte, egyszemélyes háborút indított a Speciális Időstabilitási Hivatalnál dolgozó bürokraták ellen. Hogy ez alatt pontosan mit értett, azt nem tudtam, és ma sem tudom; jobb híján reméltem, hogy tudja, mit csinál, és miközben csinálja, nem fog pórul járni. Apának nehéz munkával szerzett, maradandó képessége volt az órafékezés, s immár magányosan vándorolt az időben; nem egyetlen korban élt, hanem mindben, s nem volt otthon sehol, csak a kronoklasztikus éterben.

Én nem az Időőrségnek dolgoztam. Nem is vágytam közéjük soha. Úgy hírlett, az ottani munka nem épp móka-kacagás, bár jól fizetnek, és páratlan búcsúajándékot adnak azoknak, akik tőlük mennek nyugdíjba: egyirányú utazást egy tetszőleges helyre és időbe. Az Időőrséget mégsem nekem találták ki. Én úgynevezett „I. fokozatú ügynök” voltam a Különleges Szolgálat KSZ-27-es alegységének, az Irodalmi Detektívcsoportnak a londoni részlegénél. Ez sokkal kevésbé irigylésre méltó státus, mint amilyennek hangzik. 1980 óta a nagy bűnbandák megjelentek a lukratív irodalmi piacon, s mi bővében voltunk a feladatoknak, de szűkében a pénznek. A főnököm Boswell területi parancsnok volt, egy alacsony, dagadt pasas, aki úgy festett, mint egy liszteszsák, aminek keze-lába nőtt. Élt-halt a munkáért, szerelmes volt az írott szavakba – a boldogság netovábbja volt számára, ha egy ál-Coleridge vagy egy hamis Fielding nyomába eredhetett. Boswell vezetése alatt tartóztattuk le azt a bandát, amelyik első kiadású Samuel Johnsonokat lopott és értékesített; egy másik alkalommal lelepleztünk vele egy kísérletet, amit az elveszett Shakespeare-mű, a Cardenio egy ordítóan pocsék utánzatának hitelesítésére tettek. Ilyen jó kis kalandokból azonban nem sok akadt – az izgalom szigetei voltak csupán a prózai rutinmunka

tengerében. Időnk nagy részében feketekereskedőkkel, szerzőijog-sértésekkel és csalásokkal foglalkoztunk.

Immár nyolc éve dolgoztam a KSZ-27-nél Boswell alatt. Egy Maida Vale-i apartmanban laktam Pickwickkel, a regenerált dodóval, ami még abból az időből maradt meg nekem, mikor nagy divat volt a kihalt fajok feltámasztása, és minden boltban lehetett csináld-magad klónozókészletet kapni. Szerettem volna – sőt, minden vágyam volt – elkerülni az Irodettől, de az áthelyezés csoda-, az előléptetés meg ritkaságszámba ment. Csak úgy lehetett belőlem igazi nyomozó, ha a közvetlen felettesem tovább- vagy kilépett. Erre azonban nem került sor; LaPozz nyomozó abbéli reménye, hogy feleségül mehet egy gazdag Ideális úrhoz és leszerelhet, az maradt, ami volt: remény – Ideális úrról ugyanis rendre kiderült, hogy valójában Link úr, Piás úr vagy Már Nős úr.

Mint fentebb említettem, apám arcától megállt az óra. Pontosan ez történt egy tavaszi délelőttön, mikor épp szendvicset eszegettem egy kis kávézóban, nem messze a munkahelyemtől. A világ villogni kezdett, megremegett és megállt. A kávézó tulaja elnémult a mondat közepén, a tévében kimerevedett a kép. Kint a madarak ott maradtak az égre ragasztva. Az autók és villamosok megálltak az utcán, s egy balesetet szenvedett biciklista mozdulatlanná vált a levegőben, arcán a ráfagyott félelemmel, fél méter magasan a kemény aszfalt fölött. Az utcazaj is szünetelt, az adott pillanat hangjai szóltak csak végtelenül kitartott, egyenletes erejű, tompa zúgásként.

– Hogy van az én gyönyörű lányom?Megfordultam. Az egyik asztalnál ott ült apám, s most

felállt, hogy szerető karjába zárjon.– Jól vagyok – feleltem, és viszonoztam az ölelést. – És

hogy van az én kedvenc édesapám?

– Nem panaszkodhatom. Az idő tényleg jó orvos. Egy pillanatig rábámultam.

– Valahányszor látlak – motyogtam –, mindig az a benyomásom, hogy fiatalodtál.

– Úgy is van. Unokákra van kilátás?– Ha így megy tovább, sose lesz.Apám elmosolyodott, és felvonta fél szemöldökét.– Korai még ezt kijelentened. Átadott nekem egy

woolworthsös zacskót.– Nemrég 78-ban jártam – mondta. – Ezt onnan hoztam

neked. Egy Beatles-kislemezt kaptam. A dal címe nem volt ismerős.

– Nem oszlottak fel 70-ben?– Nem feltétlenül. Milyen a munka?– Semmi különös. Hitelesítések, jogok, lopások…– A régi nóta?– Aha – bólintottam. – A régi nóta. Mi szél hozott?– Mostanhoz három hétre meglátogatom anyádat – felelte

apa a csuklóján viselt nagy kronográfra pillantva. – A szokásos öhm… okból. Egy hét múlva kifesti a hálószobát halványlilára. Légy szíves, próbáld meg lebeszélni róla. Nem megy a függönyhöz.

– Hogy van anya? Apa mélyet sóhajtott.– Sugárzik, mint mindig. Mycroft és Polly is megvan.Ők a nagybátyám és a nagynéném voltak. Szerettem őket,

bár sültbolond volt mindkettő. A legjobban Mycroft hiányzott. Hosszú évek óta nem jártam szülővárosomban – tudtam, hogy gyakrabban kellene látogatnom a családomat.

– Anyáddal úgy gondoljuk, jót tenne neked, ha hazautaznál egy időre. Anyád szerint túlságosan átadod magad a munkádnak.

– Ez egy kicsit erős a te szádból, apa.– Talált, süllyedt. A történelemmel hogy állsz?– Tűrhetően.

– Tudod, hogyan halt meg Wellington hercege?– Persze – feleltem. – Eltalálta egy francia orvlövész a

waterloo-i csata elején. Miért?– Csak úgy kérdeztem – motyogta tettetett közömbösséggel

apa, miközben valamit beírt egy kis noteszbe. Egy pillanatig csend volt.

– Tehát Napóleon győzött Waterloo-nál, igaz? – kérdezte lassan, feszülten.

– Dehogyis – válaszoltam. – Blücher altábornagy idejekorán beavatkozott, és megfordította a csata sorsát.

Összehúztam a szemem.– Ezt minden gyerek tudja, apa. Miért kérdezel ilyeneket?– Különös véletlen, nem gondolod?– Micsoda?– Hogy két angol nemzeti hőst, Nelsont és Wellingtont is

életük legfontosabb csatájának az elején lövik le.– Mire célzól?– Hogy ebben a francia revizionisták keze lehet.– Ez egyik esetben sem változtatott a végeredményen

– mutattam rá. – Mindkét csatát megnyertük!– Azt nem mondtam, hogy ügyesen dolgoznak.– Ez nevetséges! – fakadtam ki gúnyosan. – És persze

szerinted ugyanazok a revizionisták ölették meg 1066-ban Harold királyt is, hogy megtámogassák a normann inváziót, mi?

Apa nem nevetett velem. Csodálkozva kérdezett vissza: – Haroldot? Megölték? Hogyan?

– Egy nyilat kapott, apa. A szemébe.– Angolt vagy franciát?– Azt nem jegyezték fel – válaszoltam a bizarr

kérdezősködéstől ingerülten.– Azt mondod, a szemébe? Tényleg kizökkent az idő

– motyogta apám, és megint jegyzetelt.– Mi zökkent ki? – kérdeztem, mert nem hallottam tisztán.

– Semmi, semmi. Kész szerencse, hogy én születtem helyretolni azt…

– Hamlet? – kérdeztem, felismerve az idézetet.Apám nem felelt. Befejezte az írást, becsukta a noteszt,

azután elgondolkodva megdörzsölte a halántékát az ujja hegyével. A világ előrébb ugrott egy másodperccel, majd megint megdermedt. Apám nyugtalanul körülnézett.

– A nyomomban vannak. Köszönöm a segítséget, édeském. Ha találkozol anyáddal, mondd meg neki, hogy tőle a nap is szebben ragyog – és ne feledd lebeszélni róla, hogy halványlilára fesse a hálószobát.

– A lilán kívül bármi jó?– Igen.Apa rám mosolygott, és megcirógatta az arcomat. Könny

szökött a szemembe – túl rövidek voltak ezek a látogatások. Apa megérezte a szomorúságomat, és olyan mosollyal nézett rám, aminél szebbet gyerek az apjától nem is várhat. Aztán megszólalt: – „KSZ-tizenkettes szemmel nézz a múltba, messze.

Itt abbahagyta, s én folytattam az idézetet a régi időőr-dalból, amit apám kiskoromban sokat énekelt nekem.

– „S meglátod, a világ arca hányféle lehetne.” Azután apa eltűnt. A világ megremegett, és újra elindult az óra. A kávéház tulaja befejezte a mondatát, a madarak továbbrepültek a fészkük felé, a tévében folytatódott a NyammBurger émelyítő reklámfilmje, s a biciklista puffanva landolt az úttesten.

Minden úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. Apa úgy jött és úgy ment el, hogy rajtam kívül senki nem vette észre.

Rendeltem egy rákos szendvicset, mélázva majszolni kezdtem, és a hűlni nem akaró mochá-mat szürcsöltem hozzá. A kávéházban kevés volt a vendég, s Stanford, a tulaj, mosogatással foglalta el magát. Mikor a tévében feltűnt a Bufo Hírhálózat lógója, letettem az újságot és felnéztem.

A Góliát Konszern tulajdonában levő Bufo a legnagyobb európai hírszolgáltató volt. Napi huszonnégy órában ontotta a friss híreket, s egyetlen nemzeti csatorna sem versenyezhetett vele. A Góliát tőkeerős, stabil hátteret biztosított a Bufónak, egyszersmind kissé gyanússá tette. Senkinek nem tetszett, ahogy a konszern rátelepedett az országra, s a Bufót a megérdemeltnél is több kritika érte, holott konokul tagadták, hogy az anyavállalat kézi vezérléssel irányítaná a hírszolgáltatót.

– A Bufo Hírhálózat adását látják – harsogta bele a zenébe a felkonferáló. – Bufo – hírek a nagyvilágból, hírek minden időben, hírek MOST.

A kigyúló lámpák megvilágították a hírolvasónőt, aki belemosolygott a kamerába.

– 1985. május 6-a van, a déli híradót látják Alexandria Belfridge-dzsel. A Krím-félsziget sorsa a héten ismét az érdeklődés középpontjába került, miután az ENSZ elfogadta PN 17296-os számú határozatát, amely felszólítja Angliát és az Orosz Birodalmi Kormányt, hogy kezdjenek tárgyalásokat a terület felségjogáról. Érdekérvényesítő csoportok bel- és külföldön egyaránt a békés rendezést, az immár százharmincegyedik éve zajló krími háború befejezését szorgalmazzák.

Behunytam a szemem, és csendesen nyögtem egyet. Jómagam megcselekedtem, amit megkövetelt a haza, jártam ott '73-ban, és a saját szememmel láttam a háborúnak azt az arcát, ami nem csinnadratta és diadalmenet. A forróságot, a fagyot, a félelmet, a halált. A hírolvasónő hazafias lelkesedéstől csengő hangon folytatta: – 1975-ben az esélytelenek diadalaként értékelték, hogy az angol csapatoknak sikerült elfoglalniuk az utolsó orosz állást a félszigeten. A hadi helyzet azonban azóta sem mozdult ki a holtpontról, s a hazai közhangulatot híven tükrözi Sir Gordon Moorishnak a múlt héten a Trafalgar

Square-en, egy háborúellenes tüntetés alkalmával tartott beszéde.

Egy többé-kevésbé békés londoni tömegdemonstráción készült felvétel következett. Moorish egy pódiumon, szedett-vedett mikrofoncsokor mögött szónokolt.

– A hadjárat, ami 1854-ben az orosz birodalmi terjeszkedés megfékezését célozta – zengte a képviselő –, az évtizedek során a nemzeti büszkeség elevenen tartásának eszközévé korcsosult…

Már nem figyeltem oda. Kismilliószor hallottam ezt a szöveget. Miközben belekortyoltam a kávémba, verejték csípését éreztem a fejbőrömön. A tévében Moorish beszéde alá egy régebbi krími képsort vágtak be: az erőddé változott Szevasztopolt mutatták, ami angol helyőrségi városként igen keveset őrzött meg építészeti és történelmi örökségéből. Valahányszor ilyen képeket láttam, a kordit szaga és gránátok robaja töltötte meg a fejem. Öntudatlanul megérintettem az egyetlen látható háborús emlékemet, a kis kidudorodó sebhelyet az államon. Mások nem úszták meg ennyivel. Semmi sem változott azóta. A háború malomkövei még mindig forogtak.

– Marhaságot beszél, Thursday – szólt egy érdes hang a közelemben. A megjegyzést Stanford, a tulaj tette. Hozzám hasonlóan ő is krími veterán volt, de egy korábbi hadműveletben vett részt, s velem ellentétben nemcsak az ártatlanságát és néhány jó barátját vesztette el ott: két bádoglábon billegett, s még mindig tucatnyi konzervdobozra elég repesz volt a testében.

– Az ENSZ-nek semmi köze a Krím ügyéhez.Szeretett a Krímről társalogni velem, pedig ellentétes

nézeteket vallottunk. Más partnert ugyanis nemigen talált. A walesi konfliktusban részt vevő katonák dicsőbb témát kínáltak, a szabadságolt krímiek pedig örültek, hogy a szekrényben hagyhatják az egyenruhát.

– Ahogy gondolja – feleltem diplomatikusan, és az ablakon át kibámultam az utcára. A sarkon egy krími veterán pár pennyért Longfellow-t szavalt fejből.

– Ha most visszaadjuk a félszigetet, hiába halt meg annyi emberünk – folytatta mogorván Stanford. – 1854 óta ott vagyunk. A Krím a miénk. Ennyi erővel a Wight-szigetet is visszaadhatnánk a franciáknak.

– A Wight szigetet visszaadtuk a franciáknak – emlékeztettem türelmesen. Tudtam, hogy Stanford naprakészsége a krokettbajnokság állására és Lola Debaro színésznő szerelmi életére korlátozódik.

– Nocsak – motyogta homlokráncolva. – Tényleg? Hát nem kellett volna! Minek képzeli magát az az ENSZ?

– Nem tudom, Stan, de én bármit megszavazok, ha véget ér tőle az öldöklés.

A kávéházas szomorúan megcsóválta a fejét. Közben Moorish szónoklata befejező részéhez ért.

– …aligha kétséges, hogy IV. Alekszej Romanov cár jogot formálhat a félsziget fölötti fennhatóság gyakorlására. A magam részéről alig várom a napot, amikor csapataink hazatérnek, s véget ér az emberéletek és anyagi javak felbecsülhetetlen mértékű elherdálása.

A Bufo hírolvasónője újra feltűnt a képen, és belekezdett a következő témába: a kormány 83%-ra készült emelni a sajt adóját. Várható volt, hogy a népszerűtlen intézkedés nyomán a harciasabb szellemű polgárok sajtüzletek kifosztásába kezdenek.

– A ruszkik akár holnap befejezhetnék a háborút, ha eltakarodnának onnan – jelentette ki tüzesen Stanford.

Érvnek ez harmatgyenge volt, s ezt ő is nagyon jól tudta. A félszigeten nem maradt semmi, amit érdemes lett volna birtokolni, akárki kerül ki győztesként. Az egyetlen területsáv, ahol nem lőtt mindent péppé a tüzérség, el volt aknásítva. A Krím történeti és morális megfontolások alapján is a birodalmi

Oroszországhoz tartozott, és ettől kezdve nem volt min vitatkozni.

A következő hír a Walesi Szocialista Köztársasággal közös határunkon lezajlott incidensről szólt. Senki nem sérült meg, csak pár golyó süvített át a Wye folyó fölött Hay közelében. Wales életfogytig regnáló elnöke, az ifjonc VII. Owain Glyndwr a tőle megszokott hévvel Anglia fejéhez vágta, hogy imperialista kapzsiságból egy egyesült Nagy-Britanniát akar létrehozni; hasonlóan jellemző módon az angol parlament még csak állásfoglalást sem adott ki az esetről. A híradó folytatódott, de én már nem nagyon figyeltem oda. Új fúziós erőmű épült Dungenessben, amit a miniszterelnök személyesen nyitott meg. Kötelességtudóan vigyorgott, mikor villogni kezdtek a vakuk. Újra az újságom fölé hajoltam, és olvasni kezdtem egy cikket arról, hogy döbbenetes mértékű elszaporodásuk okán a parlament kivette a dodókat a védett fajok közül – de nem tudtam a szövegre koncentrálni. A Krím megtöltötte a fejem feltoluló emlékekkel. Szerencsére a személyhívóm kisvártatva mentőövet dobott nekem: csipogásával visszarángatott a valóságba. Letettem pár bankót a pultra, és kisiettem az ajtón, épp mikor a hírolvasónő komoran bejelentette, hogy egy fiatal szürrealista gyilkosság áldozata lett: megkéselte a francia impresszionizmus egy radikális irányzatához köthető banda.

2.Gad's Hill

Kétféle felfogás van érvényben az idő rugalmasságát illetően. Az egyik szerint az idő messzemenően hajlékony, a legapróbb esemény is megváltoztatja a Föld jövőjének lehetséges alakulását. A másik nézet szerint az idő merev: hiába próbáljuk eltéríteni, visszakanyarodik a determinált jelen felé. Megjegyzem, engem nem izgatnak az efféle részletkérdések. Én nyakkendőket adok el azoknak, akiknek nyakkendő kell.Nyakkendőárus a Victoria állomáson, 1983 júniusa

A csipogóm meghökkentő hírrel szolgált: ellopták az ellophatatlant. A Martin Chuzzlewit kézirata nem először került illetéktelen kezekbe. Két évvel azelőtt kivette a vitrinből egy biztonsági őr, aki nem akart egyebet, csak elolvasni a könyvet a maga eredeti, csorbítatlan állapotában. Végül erőt vett rajta a bűntudat, vagy épp a harmadik oldal után belefáradt Dickens kézírásának kibetűzésébe, ugyanis feladta magát, s így a kézirat megkerült. Az őr öt évig csorgatta a verejtékét a dartmoori mészégető kemencék mellett.

Charles Dickens élete alkonyát a Gad's Hill Palace-ban töltötte, de a Chuzzlewit 1843-as megírásakor még együtt lakott első feleségével a Devonshire Terrace-on. A Gad's Hillből, ami egy jókora viktoriánus épület Rochester közelében, pompás kilátás nyílt a Medwayre, amikor Dickens megvette. Ha az ember összehúzza a szemét, és nem létezőnek tekinti az olajfinomítót, a nehézvízüzemet meg az ExcoMat veszélyesanyag-telepet, úgy viszonylag könnyű elképzelni, mi

vonzotta az írót Angliának erre a részére. Naponta több ezer látogató járja be a Gad's Hillt, amit az irodalmi zarándokok harmadik legnépszerűbb úti céljaként tartanak számon az Anne Hathaway-lak és a Brontë-k haworth-i szülőháza után. Ez az emberáradat óriási biztonsági problémát jelentett; senki nem mert kockáztatni, mióta egy háborodott betört a Chawton házba, és azzal fenyegetőzött, hogy megsemmisíti Jane Austen összes levelét, ha nem adják ki tagadhatatlanul unalmas és rosszul szerkesztett Austen-biográfiáját. Az incidens ugyan szerencsés véget ért, de baljós előjelként mutatott a jövőbe. Egy évre rá Dublinban egy szervezett banda megkísérelte túszul ejteni Jonathan Swift írásait. Az elhúzódó ostrom során két zsarolót agyonlőttek, és áldozatul esett számos politikai pamflet eredetije, valamint a Gulliver utazásainak egy korai piszkozata. Nem lehetett tovább halogatni az elkerülhetetlent. Az irodalmi relikviák golyóálló üveg, elektronikus biztonsági rendszerek és fegyveres őrök védelme alá kerültek. Senki nem akarta volna ezt, de úgy tűnt, nincs más megoldás. Nem is történt azóta nagyobb baj – már csak ezért is szenzációszámba ment a Chuzzlewit eltűnése.

Leparkoltam a kocsimat, a mellzsebemre csíptettem KSZ-27-es jelvényemet, s átverekedtem magam az újságírók és a bámészkodók tömegén. Már messziről megláttam Boswellt, s a kifeszített kordon alatt átbújva feléje vettem az irányt.

– Jó napot, uram – motyogtam. – Jöttem, amint megkaptam a hírt.

Boswell az ajkára tette mutatóujját, majd a fülembe súgta:– Földszinti ablak. Tíz percig se tartott. Semmi többet.– Tessék?Aztán megértettem. A Bufo Hírek sztárriportere, Lydia

Letchup faggatózni készült. A pompás frizurájú tévés újságírónő most ért bevezetője végére, és kettőnkhöz fordult. Boswell elegánsan félrehúzódott, játékosan oldalba bökött engem, és magamra hagyott a kamerák kereszttüzében.

– …Chuzzlewit kéziratát, amit a Gad's Hill-beli Dickens Múzeumból loptak el. Az esetről Thursday Next irodalmi detektívet kérdezem. Megmagyarázná, hogyan juthattak be a tolvajok és lophatták el egyik legértékesebb irodalmi kincsünket?

– Disznó – motyogtam Boswell felé, aki kárörvendő kuncogástól rázkódva oldalgott el. Zavartan toporogtam. A lakosság lankadatlanul lelkesedett a képzőművészetért és az irodalomért, s ez, valamint a szűk költségvetési keret egyre nagyobb terhet rótt az Irodetre.

– A tolvajok egy földszinti ablakon át hatoltak be, és egyenesen a kéziratért mentek – nyilatkoztam legszebbik tévés hangomon. – Tíz percig sem voltak az épületben.

– Úgy tudom, a múzeumban ipari kamerák üzemelnek – folytatta Lydia. – Rendelkezésre állnak videofelvételek a tolvajokról?

– A vizsgálat még folyamatban van – feleltem. – Nyilván megérti, hogy bizonyos részleteket egyelőre nem tárhatunk a nyilvánosság elé.

Lydia leeresztette a mikrofont, és intette az operatőrnek, hogy álljon le.

– Tud valami konkrétumot mondani, Thursday? – kérdezte. – A kincstári szöveget akárki lenyomja nekem.

Rámosolyogtam.– Most értem csak ide, Lyds. Kérdezzen egy hét múlva!– Egy hét múlva ez már archív anyag lesz, Thursday. Oké,

vegyük tovább!Az operatőr újra a vállára kapta a kamerát, és Lydia folytatta

az interjút.– Vannak nyomok?– Egyszerre több szálat igyekszünk felgombolyítani. Bízunk

benne, hogy sikerül visszaszereznünk a kéziratot a múzeum számára, és a tettesek rendőrkézre kerülnek.

Jó lett volna osztani saját optimizmusomat. Annak idején magam vizsgáltam felül a biztonsági rendszert a Gad's Hillben, s tudtam, hogy olyan a hely, akár az Angol Nemzeti Bank. Ügyesek voltak, akik ezt a lopást összehozták. Nagyon ügyesek. És egy kicsit személyesen is érintve éreztem magam. Az interjú véget ért, s én átbújtam egy „KSZ – Lezárt terület” feliratú szalag alatt, hogy csatlakozzam a rám váró Boswellhez.

– Átkozott ügy ez, Thursday. Informálja, LaPozz!Azzal Boswell magunkra hagyott minket, elment valami

falnivalót keresni.– Ha el tudod magyarázni, hogyan hozták össze ezt

– dörmögte Pagina, aki tulajdonképpen Boswell volt idősebb és női kiadásban –, megeszem a bakancsomat csatostul.

LaPozz és Boswell már az Irodetnél dolgoztak, mikor én – a swindoni rendőrségnél tett rövid kitérőtől eltekintve egyenesen a hadseregből – a csoporthoz igazoltam. Az Irodetet nem volt szokás otthagyni, s aki Londonban dolgozhatott, az nagyjából elért a szakmai csúcsra. Az élőléptetés és a halál – ezek voltak a távozás szokásos útjai; az a mondás járta, hogy az Irodetes állást nem karácsonyra kapod – hanem egy életre.

– Te jó vagy Boswellnél, Thursday.– Milyen értelemben? – kérdeztem gyanakodva.– Olyan értelemben, hogy te kerülsz a helyemre, ha

elmegyek. A hétvégén eljegyeztük egymást egy nagyon kedves fiúval a KSZ-3-tól.

Lelkendeznem kellett volna, de LaPozz annyi eljegyzésen volt már túl, hogy két-két jegygyűrűt húzhatott volna minden kéz- és lábujjára.

– A KSZ-3-tól? – visszhangoztam kissé tolakodó érdeklődéssel. Attól, hogy külszolos volt az ember, nem feltétlenül tudta, melyik alegység mit csinál – ezen a téren talán még az utca embere is jobban informált volt. A KSZ-12 alattiak közül csak a KSZ-9-ről tudtam, hogy az a terrorelhárítás, meg a KSZ-1-ről, hogy az a belső ellenőrzés, a

Külszol rendőrsége. Ők vigyáztak rá, hogy ne tegyünk rossz fát a tűzre.

– A KSZ-3-tól? – ismételtem meg a kérdést. – Azok mivel foglalkoznak?

– Furcsa dolgokkal.– Azt hittem, a furcsa dolgok a KSZ-2-höz tartoznak.– A KSZ-2 a nagyon furcsa dolgokkal foglalkozik. Szóba

került köztünk a téma, de végül nem magyarázta el, találtunk jobb elfoglaltságot. Ezt nézd meg!

LaPozz időközben bevezetett a kiállítóhelyiségbe. Az üvegszekrény, amiben a bőrbe kötött kéziratot tartották, üres volt.

– Van valami? – fordult Pagina az egyik helyszínelőhöz.– Semmi.– Kesztyű volt rajtuk? – kérdeztem.A technikusnő felállt, és kinyújtóztatta a hátát; nem talált

semmiféle nyomot.– Annál sokkal bizarrabb a dolog. Úgy néz ki, egyáltalán

nem nyúltak a vitrinhez, se kesztyűben, se ruhával, sehogy. Azt kell mondanom, a szekrényt nem nyitották ki, és a kézirat most is benne van!

Szemügyre vettem a vitrint. A zárja ép volt, a többi kiállított tárgyhoz hozzá se nyúltak. A szekrény kulcsait nem is itt tartották, Londonból kellett elhozatni őket.

– Hoppá, ez fura – motyogtam a vitrinhez hajolva.– Mit látsz? – kérdezte izgatottan Pagina.Rámutattam a szekrény oldalfalára, ahol egy területen kissé

hullámos volt az üveg. Az érintett rész nagyjából akkora volt, mint a kézirat.

– Ezt én is észrevettem – bólintott Pagina. – Azt hittem, öntési hiba az üvegben.

– Az edzett golyóálló üvegben? – néztem rá. – Kizárt dolog. És esküdni mernék rá, hogy ez az üveg nem volt ilyen, amikor az ellenőrzésem mellett felszerelték a vitrint.

– Hát akkor?Végighúztam az ujjbegyemet a rideg üveglapon,

kitapintottam rajta a finom hullámokat. Végigfutott a hideg a hátamon, mert valami kellemetlenül ismerőset éreztem a dologban – mint mikor az elfeledett szadista iskolatárs régi barát módjára ráköszön az emberre.

– Valahogy ismerős nekem ez a munka, Pagina. Az elkövető olyan ember lesz, akivel már volt dolgom.

– Hét éve dolgozol az Irodetnél, Thursday.Értettem, mire céloz.– Nyolc éve, és igazad van: valósz'leg neked is volt dolgod

vele. Nem lehet Wal Zerking a tettes?– Lehetne, ha nem volna hűvösön. Még négy évet kell

lehúznia a Lóvá lett lovagok-svindliért.– Na és Alveg? Ő össze tudna hozni egy ilyen balhét.– Milton már eltávozott közülünk. Analepsziát kapott

Parkhurstben, a könyvtárban. Két hét múlva már hűlt tetem volt.

– Hmm.A két videokamerára mutattam.– Ezek felvettek valakit?– Senkit – felelte LaPozz. – Egy verebet se. Lejátszhatom

neked a felvételt, de nem leszel okosabb tőle.Megmutatta, hol tartanak. A szolgálatban levő őr már a

központban volt, ott hallgatták ki. Azt remélték, belül találják meg a tettest, de nem úgy nézett ki; az őr épp annyira le volt sújtva, mint mindenki.

LaPozz visszacsévélte a szalagot, és megnyomta a lejátszás gombot.

– Jól nyisd ki a szemed! A felvevő az öt kamera képe között váltogat, mindegyikből öt másodpercet rögzít.

– Tehát nincs húsz másodpercnél hosszabb lyuk?– Ahogy mondod. Figyeld csak! Ott van a kézirat…

– LaPozz a felvételen tisztán látható könyvre mutatott. Aztán a

videofelvevő a bejárati ajtónál felszerelt kamerára kapcsolt. Teljes mozdulatlanság. Most a belső ajtó következett; betörők számára is csak azon át vezetett be út, mivel az összes többi bejárat el volt torlaszolva. Ezután a folyosó képe következett, majd az előcsarnok, végül a gép újra a kéziratos terembe kapcsolt. LaPozz kimerevítette a képet, s én közelebb hajoltam a monitorhoz. A kézirat már nem volt a helyén.

– Húsz másodperc alatt bementek, kinyitották a vitrint, kivették a Chuzzlewitet, és olajra léptek? Képtelenség.

– Márpedig, Thursday, higgye el, ez történt.Ezt Boswell mondta, aki ekkor már mögöttem állt.– Nem tudom, hogyan csinálták, de megcsinálták. Gale

főparancsnok már rám szólt telefonon, őt pedig a miniszterelnök vette elő. A parlamentben kérdések hangzottak el az üggyel kapcsolatban, és hullani fog egy fej. De nem az enyém, azt garantálom.

Boswell szúrósan nézett mindkettőnkre, s ettől még kényelmetlenebbül kezdtem érezni magam – hiszen a biztonsági rendszer kapcsán a múzeum velem konzultált.

– Azonnal munkához látunk, uram – feleltem, és újra elindítottam a filmet. A felvétel az épület részeit mutatta ritmikus egymásutánban, de semmi egyebet. Odahúztam magamnak egy széket, visszatekertem a szalagot, majd újra lejátszottam.

– Mit keresel? – kérdezte LaPozz.– Akármit.De nem találtam meg.

3.Újra az íróasztalnál

A Különleges Szolgálat működését közvetlenül a kormány finanszírozza. A munka nagy része centralizáltan folyik, de a Külszol minden divíziójának vannak kihelyezett képviselői, akik az adott vidéken felmerülő problémákat kísérik figyelemmel. Ezeknek a képviselőknek az elöljárói a területi parancsnokok. Ők tartják a kapcsolatot az országos központtal, ők intézik az információcserét, az útmutatások és elvi állásfoglalások lekérését. Mint minden nagy kormányhivatal, ez is jól fest papíron, de a valóságban egy csődtömeg. A kicsinyes belharcok, az átpolitizáltság, az irigység és a szimpla rosszindulat szinte garantálja, hogy a jobb kéz ne tudja, mit csinál a bal.Madd L. Mirch: A Különleges Szolgálat rövid története

Kétnapi nyomozás után egy arasznyival sem voltunk közelebb a Chuzzlewit hollétének felderítéséhez. Pusmogtak felelősségrevonásról, de annak az volt a feltétele, hogy kiderítsük, miként vitték el a kéziratot. Kissé nevetséges lett volna büntetést kapni azért, mert kiskapu maradt a biztonsági rendszerben, de nem is sejteni, mi az. Most, némileg csüggedten, az íróasztalomnál ültem a központban. Eszembe jutott apámmal folytatott beszélgetésem, és felhívtam anyámat, hogy megkérjem, ne fesse halványlilára a hálószobát. A dolog eléggé rosszul sült el, mivel anya csodálatosnak tartotta az ötletet, és letette a telefont, mielőtt tiltakozhattam volna.

Sóhajtottam, és átlapoztam a két nap alatt felgyűlt üzeneteimet. Jórészt informátorok kerestek, valamint meglopott vagy becsapott polgárok, akiket az érdekelt, hogy halad a nyomozás az ügyükben. Ezek mind piti históriák voltak a Chuzzlewithez képest: bővében voltunk a palimadaraknak, akik megvették az alkalmi áron kínált első kiadású Byron-verseket, aztán jajgattak, mikor kiderült, hogy hamisítványt sóztak rájuk. Mint a legtöbb ügynöknek, nekem is elég pontos elképzelésem volt róla, kinek a számlájára lehet írni ezeket az ügyeket, de a nagy hal sosem akadt horogra – csak a „szájak”, vagyis akik eladták a szajrét. Gyanítottuk, hogy magas helyeket érintő korrupció van a dologban, de ezt nem sikerült bizonyítani. Általában érdeklődve olvastam az üzeneteimet, de ezúttal egyiket sem éreztem különösebben fontosnak. Elvégre Byron, Keats és Poe versei hamisított kötetben is ugyanazok a versek, az élvezeti értékük nem változik.

Kihúztam íróasztalom fiókját, és elővettem egy kézitükröt. Kissé közönséges arcvonásokat mutató nő nézett vissza rám. Szürkésbarna, nem túl hosszú haja hevenyészett lófarokba kötve lógott. Pofacsontja mintha nem is lett volna, s észrevettem, hogy az arcán megjelentek az első szembetűnő barázdák. Anyám jutott eszembe, aki negyvenöt éves korában már olyan ráncos volt, mint a dióhéj. Megborzongtam, visszatettem a tükröt a fiókba, és elővettem egy magfakult, kicsit szamárfüles fényképet. Rólam és néhány barátomról készült a Krím-félszigeten abban az időben, amikor „T. E. Next tizedes, 33550336, PSZH-vezető, könnyűpáncélos dandár” voltam. Igyekvően szolgáltam a hazámat, részt vettem egy katonai katasztrófában, és érdemeim elismerése mellett szereltek le, amit plecsni bizonyít. Azt várták tőlem, hogy szónoklatokat fogok tartani harci szellemről és vitézségről, de csalódniuk kellett. Egyszer elmentem egy veterántalálkozóra, de aztán soha többet; azon kaptam magam, hogy azokat az arcokat keresem, akik nem lehettek ott.

A fotón Ted mellettem állt, átkarolva engem és egy másik katonát, a bátyámat, a legjobb barátját. Ted elvesztette a fél lábát, de hazajött. A bátyám ott maradt.

– Az meg ki? – kérdezte LaPozz a vállam fölé hajolva.– Jesszus! – kiáltottam fel. – A frászt hoztad rám!– Bocsánat. Krími kép?Odaadtam neki a fotót, s ő figyelmesen megszemlélte.– Ez biztos a bátyád. Látni az orrotokon.– Felváltva használtuk. Én szagoltam vele hétfőn, szerdán…– … És a másik pasas nyilván Ted.Megütközve néztem LaPozzra. Soha senkinek nem

beszéltem Tedről. Ez magánügy volt. Kicsit úgy éreztem, mintha hátba támadtak volna.

– Honnan tudsz Tedről?Ingerültségem nem kerülte el LaPozz figyelmét.

Elmosolyodott, és felvonta fél szemöldökét.– Tőled.– Tőlem?– Úgy bizony. Akadozott a nyelved, és jórészt zöldségeket

beszéltél, de az kiderült, hogy Ted jár az eszedben.Összerezzentem.– A tavalyi karácsonyi bulin?– Vagy a tavalyelőttin. Nem te voltál az egyetlen, aki

zöldségeket beszélt akadozó nyelvvel.Megint ránéztem a fotóra.– Eljegyeztük egymást.LaPozz egyszerre feszengeni kezdett. Krími kapcsolatokat

firtatni igencsak rizikós volt.– És… öhm, hazajött?– Nagyrészt. A fél lábát otthagyta. Mostanában nemigen

beszélünk.– Mi a teljes neve? – Pagina megragadta az alkalmat, hogy

végre megtudhat valamit a múltamról.

– McTated. Ted McTated. – Nem is emlékeztem már, mikor mondtam ki utoljára ezt a nevet.

– Az író McTated? Bólintottam.– Jóképű pasas.– Kösz – feleltem, bár nem nagyon tudtam, mit köszönök

meg. Visszaraktam a fényképet a fiókba. Pagina csettintett az ujjával: most jutott eszébe, miért jött oda hozzám eredetileg.

– Be kell menned Boswellhez.

Boswell nem volt egyedül. Egy negyvenes éveiben járó férfi társaságában várt rám, aki felállt, mikor beléptem. Ritkán pislogott, és jókora sebhely szelte át a fél arcát. Boswell tétován hümmögött, köhécselt, az órájára nézett, aztán azt motyogta, hogy magunkra hagy minket.

– Rendőrség? – kérdeztem rögtön, mikor kettesben maradtunk. – Talán meghalt egy rokonom?

A férfi befordította a reluxát, hogy intimebb atmoszférát teremtsen.

– Nem tudok róla.– KSZ-1? – kérdeztem, a kilátásba helyezett fejmosásra

gondolva.– Én? – nézett rám őszinte csodálkozással a férfi. – Dehogy.– Irodet?– Foglaljon helyet, kérem.Rámutatott egy székre, ő maga pedig leült Boswell

terjedelmes tölgy forgószékére. A nevemmel ellátott barnássárga dossziét, amit a kezében tartott, most maga elé dobta az asztalra. Meglepődtem az iratcsomag vastagságán.

– Ez mind rólam szól?Eleresztette a füle mellett a kérdést. Ahelyett, hogy

kinyitotta volna a dossziét, előredőlt a széken, és rám szegezte meredt szemét.

– Hogyan értékeli a Chuzzlewit-esetet?

Azon kaptam magam, hogy a sebhelyét bámulom. A heg a homlokától az álláig húzódott, és úgy méretre, mint szépségre egy hajóburkolat hegesztővarratát idézte. A felső ajak felhúzódott tőle, de ettől eltekintve a férfi kellemes arcú volt; a sebhely nélkül kimondottan jóképű lett volna. Tapintatlanság volt megbámulnom; ösztönösen felemelte a kezét, hogy eltakarja.

– Precíz kozákmunka – jegyezte meg könnyedén.– Ne haragudjon.– Szó sincs róla. Nehéz nem megbámulni.Kis szünet után folytatta.– A Külszol 5-nek dolgozom – jelentette be lassan

artikulálva, és megmutatta csillogó jelvényét.– A KSZ-5-nek? – kérdeztem vissza leplezetlen

csodálkozással. – Maguk mivel foglalkoznak?– Ez bizalmas információ, Miss Next. A jelvényt azért

mutattam meg, hogy ne aggódjon a titoktartási kötelezettsége miatt, és nyíltan beszéljen velem. Ha kívánja, szólok Boswellnek, hogy ő is bólintson rá…

Szaporábban vert a szívem. A ranglétra magasabb fokán álló külszolos ügynökökkel folytatott beszélgetés akár az áthelyezés ígéretét is hordozhatta…

– Nos tehát, Miss Next, mi a véleménye a Chuzzlewitről?– A személyes véleményemre kíváncsi, vagy a hivatalos

verzióra?– A személyes véleményére. A hivatalos verziót Boswelltől

is hallhatom.– Szerintem korai még nyilatkozni. Ha zsarolási céllal

lopták el, akkor a kézirat feltehetőleg még egy darabban van. Ugyanez a helyzet, ha eladásra vagy elcserélésre szánják. Ha viszont terroristák állnak dolog mögött, akkor van miért aggódnunk. Az első és a harmadik esetben az Irodetnek nem sok köze van az ügyhöz. Beszáll a KSZ-9, mi pedig eltűnünk a képből.

A férfi merően nézett rám, és bólintott.– Maga nem szereti a beosztását, igaz?– Mondjuk úgy, hogy már elegem van belőle – feleltem a

kelleténél kicsit óvatlanabbul. – Egyébként ki maga?A férfi elnevette magát.– Bocsássa meg a neveletlenségemet. Nem akartam

titokzatoskodni. Tamworth a nevem, és az KSZ-5 vezető terepügynöke vagyok. Ez egyébként nem sokat jelent – tette hozzá –, mivel jelenleg összesen hárman vagyunk.

Megráztam felém nyújtott kezét.– Hárman egy egész Külszol-divízióban? – csodálkoztam.

– Nem durva ez egy kicsit?– Tegnap elvesztettem pár emberemet.– Sajnálom.– Nem abban az értelemben. Előrehaladás történt a

munkánkban, és az nem mindenkinek öröm. A KSZ-5-nél vannak, akik jók a kutatómunkában, de ódzkodnak a tereptől. Gyerekeik vannak. Nekem nincsenek, de megértem őket.

Bólintottam. Én is megértettem őket.– És minek köszönhetem az érdeklődését? – kérdeztem

majdhogynem könnyedén. – Én a KSZ-27-nél vagyok, és az áthelyezési bizottság volt szíves több ízben közölni velem, hogy a tehetségemet vagy az irodetes íróasztalnál vagy konyhai tűzhelynél kamatoztathatom.

Tamworth elmosolyodott, és megveregette az előtte heverő dossziét.

– Tudok róla. A Külszol Központi Sorozónál nem ismerik a „nem” szót, helyette mellébeszélnek. Ahhoz értenek a legjobban. Abban viszont téved, hogy ne volnának tisztában a maga képességeivel. Az imént beszéltem Boswellel, és azt mondta, el tudja engedni magát, ha hajlandó átjönni segíteni nekünk a KSZ-5-nél.

– Ha maga a KSZ-5-től jött, gondolom, Boswellnek nemigen van választása.

Tamworth nevetett.– Ez igaz. De magának van. Nem szervezek be olyan

embert, aki nem akar velem dolgozni.A szemébe néztem. Komolyan beszélt.– Áthelyezés?– Nem – felelte Tamworth –, nem az. Maga csak azért kell

nekem, mert számunkra hasznos információkkal rendelkezik. Megfigyelő lesz nálunk, semmi több, és nem fogja bánni, hogy csak az, ha megtudja, mekkora fába vágjuk a fejszénket.

– Szóval, ha a dolognak vége, visszazsuppolnak ide?Egy percig szótlanul nézett rám, azt fontolgatta, miként tud

biztatni anélkül, hogy hazudna. Ez szimpatikus volt.– Semmit sem garantálhatok, Miss Next, de aki részt vesz

egy KSZ-5-ös akcióban, annak nem kell attól tartania, hogy örökre a KSZ-27-nél marad.

– Mi lesz a feladatom?Tamworth elővett a táskájából egy papírlapot, és az asztalon

át elém tolta. Standard titokvédelmi szerződés volt, ami a Külszol kezébe adja szinte mindenemet és még egy csomó egyébre is jogosulttá teszi, ha csak egy szót is elsuttognék egy nálam alacsonyabb titokvédelmi szinten állónak. Engedelmesen aláírtam a papírt, és visszacsúsztattam. Cserébe kaptam egy fényes KSZ-5-ös jelvényt, amin már rajta volt a nevem. Tamworth jobban ismert engem, mint hittem. Miután ezzel megvoltunk, lehalkította hangját és belefogott: – A KSZ-5 feladata lényegében a felkutatás és a feltartóztatás. Kapunk egy körözött embert, megkeressük és feltartóztatjuk őt, aztán kapunk egy másik embert. A KSZ-4 ugyanezt csinálja, csak ők mást keresnek. Más embert. Érti. Namármost ma reggel lementem a Gad's Hillbe, Thursday – szólíthatom Thursdaynek? –, és jól megnéztem magamnak a helyszínt. A Chuzzlewit-kézirat tolvaja nem hagyott ujjlenyomatokat, a behatolásnak nincs nyoma, és a kamerák se rögzítettek semmit.

– Nemigen tudja az ember, merre induljon el, igaz?

– Ellenkezőleg. Pontosan ez jelenti az áttörést, amire vártam.

– Ezt Boswellnek is elmondta? – kérdeztem.– Dehogy mondtam. Minket nem a kézirat érdekel, hanem

az ember, aki elvitte.– És az ki volna?– Nem mondhatom ki a nevét, de leírhatom.Filctollat vett elő, egy jegyzetlapra ráírta, hogy „Acheron

Hades”, és megmutatta nekem a lapot.– Ismerős?– Nagyon is. Kevés olyan embert talál, aki ne hallott volna

róla.– Igen, de maga személyesen is ismeri, nem?– Természetesen – válaszoltam. – Tanított engem '68-ban,

mikor angol szakra jártam Swindonban. Senkit nem lepett meg, mikor szakmát váltott, és elment bűnözőnek. Kéjenc volt. Az egyik hallgatója teherbe is esett tőle.

– Igen, tudjuk, Ida Red. És maga?– Engem nem ejtett teherbe, bár mindent megtett az ügy

érdekében.– Lefeküdt vele?– Nem. Nem az volt álmaim netovábbja, hogy a tanáraim

ágyában kössek ki. De a figyelme hízelgő volt, meghívott vacsorázni, meg ilyenek. Csodálatos elme volt – de egy erkölcsi nulla. Emlékszem, egyszer épp ihletett előadást tartott a Fehér ördögről John Webstertől, amikor letartóztatták fegyveres rablásért. Abban az ügyben végül nem emeltek vádat ellene, az Ida Red-dolog viszont már elég volt hozzá, hogy elküldjék.

– Hívta magát, hogy menjen vele, de maga nemet mondott neki.

– Helytálló az értesülése, Mr Tamworth.Tamworth felírt valamit a noteszébe, majd újra rám emelte a

tekintetét.

– De ami a lényeg: tudja, hogy néz ki?– Természetesen – feleltem. – De csak az idejét fecsérli,

uram. Az embere meghalt '82-ben Venezuelában.– Nem, csak elhitette velünk, hogy meghalt. Egy évre rá

kinyitottuk a sírját. Nem volt benne. Olyan jól játszotta a hullát, hogy még az orvosokat is megtévesztette. A koporsóban, amit eltemettek, már nem volt benne. Meghökkentő képességekkel bír. Ezért is nem mondhatjuk ki a nevét. Ez az Egyes Számú Szabály.

– A nevét? Miért?– Mert ha ezer méteres körzeten belül valaki kimondja

– vagy akár csak elsuttogja – a nevét, meghallja. Így értesül róla, ha becserkésszük.

– És miből gondolja, hogy ő lopta el a Chuzzlewitet?Tamworth a táskájába nyúlt, és előhúzott egy dossziét.

„Szigorúan titkos, csak KSZ-5 engedéllyel” – ez volt ráírva, s a borítón a rendőrségi fénykép elhelyezésére szolgáló zseb üres volt.

– Nincs képünk róla – magyarázta Tamworth, miközben kinyitottam a dossziét. – A pasas nem rögzíthető filmen, se videón, és sose volt annyi ideig őrizetben, hogy lerajzolhassák. Emlékszik a Gad's Hill-i kamerákra?

– Igen.– Nem rögzítettek senkit. Figyelmesen végignéztem a

szalagokat. A nézőpont öt másodpercenként változott, de kizárt dolog, hogy egy ember mindegyiket el tudta kerülni, amíg az épületben tartózkodott. Érti, mit akarok mondani?

Lassan bólintottam, és belelapoztam Acheron dossziéjába. Tamworth folytatta: – Öt éve próbálom elkapni. Angliában hét elfogatóparancsot adtak ki ellene gyilkosságért, Amerikában tizennyolcat. Zsarolás, lopás és emberrablás. A pasas hideg, számító és könyörtelen. A negyvenkét ismert áldozatából harminchat külszolos illetve rendőr volt.

– Hartlepool, 75? – kérdeztem.

– Igen – felelte lassan Tamworth. – Hallott róla?Hallottam. A legtöbb ember hallott róla. Hadest egy

elfuserált rablás után sarokba szorították egy többemeletes parkolóház alagsorában. Az egyik bűntársa holtan hevert egy közeli bankban: Acheron ölte meg, miután megsebesült, hogy ne beszélhessen. Az alagsorban rávett egy rendőrt, hogy adja át neki a fegyverét, majd kifelé menet megölt hat másikat. Csak azt a rendőrt hagyta életben, akinek a pisztolyát használta. Így nézett ki egy Acheron-féle tréfa. A rendőr nem tudott kielégítő magyarázatot adni arra, miért adta át a szolgálati fegyverét. Korkedvezménnyel nyugdíjba ment, alkoholista lett, kisebb lopásokat is elkövetett, majd hat évvel a történtek után elgázosította magát a kocsijában. Úgy könyvelték el, mint a hetedik áldozatot.

– Kihallgattam a hartlepooli túlélőt, mikor még élt – folytatta Tamworth. – Miután parancsot kaptunk, hogy kutassuk fel őt, bármi áron. Amit megtudtam, annak alapján állítottam fel a Kettes Számú Szabályt: ha az a szerencsétlenség érné, hogy szemtől szembe kerül vele, ne higgyen el semmit, amit mond vagy tesz. Megtévesztőek a gondolatai, a tettei, a mozdulatai, és megtévesztő a külseje. Rendkívüli meggyőző ereje lehengerli a határozatlan embereket. Mondtam már, hogy engedélyt kaptunk maximális kényszerítő erő alkalmazására?

– Nem, de sejtettem.– A barátunk vonatkozásában a KSZ-5-nél alkalmazott

eljárásmód a halált okozó lövés.– Hohó, álljunk meg pillanatra. Joguk van bírósági eljárás

nélkül likvidálni őt?– Üdvözlöm a KSZ-5-ben, Thursday. Mit gondolt, mit jelent

a feltartóztatás?A nevetése kissé nyugtalanító volt.– Ahogy mondani szokták: „Ha külszolos akarsz lenni, légy

egy kicsit hibbant.” Mi nem lacafacázunk.

– És ez törvényes?– A legkevésbé sem. Külszol 8 alatt Behunyt Szem a főnök.

Van egy mondásunk: „Nyolc alatt, a törvény fölött.” Hallotta már?

– Nem.– Fogja még eleget hallani. Mindenesetre a Hármas Számú

Szabályunk: hogy élve fogjuk-e el, mellékes. Milyen fegyvere van?

Megmondtam neki, s ő jegyzetelt.– Majd szerzek hozzá magának rovátkolt skulót.– Nagyon ráfázunk, ha olyat találnak nálunk.– Csak arra az esetre kapja, ha meg kell védenie magát

– sietett a magyarázattal Tamworth. – Magának nem lesz dolga az emberünkkel. Csak annyit kérek, hogy azonosítsa, ha felbukkan. De ide hallgasson: ha kenyértörésre kerül a sor, nem akarom, hogy az embereim nyíllal lövöldözzenek a mennykőre. Minimum dum-dum golyó kell, minden más olyan, mintha vizes papírból csinálna magának golyóálló mellényt. Szinte semmit nem tudunk az emberünkről. Rejtély, hogy mikor született, hány éves, még azt se tudjuk, kik a szülei. A semmiből bukkant fel '54-ben mint irodalomban utazó pitiáner csibész, és azóta feltornászta magát a harmadik helyre a világ legkeresettebb bűnözőinek listáján.

– Kik vannak az első két helyen?– Fogalmam sincs, és megbízható források szerint annak jó,

aki nem tudja.– Akkor most mi a következő lépés?– Majd keresni fogom. Legyen éber, és hordja magánál a

csipogóját. A KSZ-27-nél mától fogva szabadságolva van, kellemes pihenést kívánok. Hamarosan találkozunk.

Tamworth egy szempillantás alatt eltűnt, s én ott maradtam a KSZ-5-ös jelvénnyel meg a kalapáló szívemmel. Visszatért Boswell, s a nyomában a felcsigázott LaPozz. Megmutattam nekik a jelvényemet.

– Gratulálok! – ugrott a nyakamba LaPozz.Boswell kevésbé tűnt boldognak, de hát neki főként a saját

alegységére kellett gondolnia.– A KSZ-5-nél durván játszanak, Next – jegyezte meg

atyailag Boswell. – Azt mondom, üljön vissza az asztalához, és gondolja végig higgadtan és alaposan a dolgot. Igyon egy kávét, egyen meg egy fánkot. Nem: két fánkot egyen meg. Ne hozzon elhamarkodott döntést, vegyen sorra minden érvet pro és kontra. Ha végzett, szívesen meghozom a döntést. Megértette?

Megértettem. Úgy rohantam ki az irodából, hogy kis híján ott felejtettem Ted képét.

4.Acheron Hades

Döbbenetes és visszataszító gaztetteket – s valljuk be, ezek terén én szakértőnek minősülök – leginkább akkor érdemes elkövetni, ha azok öncélúak. Az anyagi haszon szép és jó, de hajhászása a romlottság zamatát olyan alacsonyabbrendű ízzé silányítja, ami azok számára is elérhető, akiket pusztán túltengő kapzsiság jellemez. Az igazi, feneketlen gonoszság olyan ritka, mint a színarany – márpedig az, jól tudjuk, nagyon ritka…Acheron Hades: A bűnözés öröméről és hasznáról

Tamworth nem jelentkezett azon a héten, és a következőn se. A harmadik hét elején próbáltam hívni őt, de egy profi tagadóemberhez kapcsoltak, aki kerek-perec kijelentette, hogy nem létezik se Tamworth, se a KSZ-5. A nyakamba szakadt szabadidőt olvasással, rendrakással és autókarbantartással töltöttem, valamint szerét ejtettem, hogy Pickwicket – az új rendeletre gondolva – nyilvántartásba vétessem, mint házi dodót. Elvittem a városházára, ahol egy hatósági állatorvos-ellenőr alapos vizsgálatnak vetette alá ex-kihalt madaramat. Pickwick mindvégig kétségbeesetten meresztette a szemét, mivel, mint a kedvencállatok általában, nem különösebben kedvelte az állatorvosokat.

– Plok-plok – mondta nyugtalanul, mikor az ellenőr gyakorlott mozdulattal egy vastag rézgyűrűt kattintott a lábszárára.

– Nincs is szárnya? – furcsálkodott az orvos Pickwick sajátos testfelépítése láttán.

– Ő még 1.2-es verziójú – magyaráztam. – A legelsők egyike. Már 1.7-nél tartottak, mire a teljes génszekvenciával elkészültek.

– Akkor nem mai csirke.– Októberben lesz tizenkét éves.– Nekem egy korai erszényes farkasom volt – mesélte

komoran az ellenőr. – Egy 2.l-es. Mikor kivettük a léből, akkor derült ki, hogy nincs füle. Töksüket volt. Garanciát persze nem vállaltak rá. Felháborító pofátlanság. Olvassa az Új Génszabászt?

Be kellett vallanom, hogy nem olvasom.– A múlt héten összeraktak egy tengeri tehenet. Hát hogy

lehet azt behozni az ajtón?– Be kell zsírozni az oldalát – javasoltam. – És elé kell

dugni egy tányér moszatot.Az ellenőr azonban ezt már nem hallotta; figyelmét a

következő dodó kötötte le, egy hosszú nyakú, rózsaszínes árnyalatú állat. Pillantásom találkozott a gazdájáéval, aki szégyenlősen elmosolyodott.

– A redundáns szálakat flamingógénekkel töltöttem fel – magyarázta. – Jobb lett volna galambot használni.

– 2.9-es verzió?– Igazából 2.9.1-es. Korcs szegénykém, de nekünk ő a mi

Chesterünk. Nem cserélnénk el semmiért.Az ellenőr hosszasan tanulmányozta Chester regisztrációs

dokumentumait.– Sajnálom – mondta végül –, a 2.9.1-esek az új kiméra

kategóriába tartoznak.– Hogyhogy?– Nem eléggé dodók dodónak. Fáradjon vele a 7. szobába a

folyosó végén. Kövesse az okadi gazdáját, de vigyázzon, délelőtt odaküldtem egy kvarkot is.

Magára hagytam Chester gazdáját és az orvost, hadd vitatkozzanak, és levittem Pickwicket egy kicsit totyogni a

parkba. Miután levettem róla a pórázt, megkergetett pár galambot, aztán összejött néhány elvadult dodóval, akik lábukat a tavacskába dugva hűtőzködtek. Vidáman pancsolással és csendes plok-plokolással szórakoztatták magukat, míg el nem jött a hazatérés ideje.

Két nappal ezután már nem volt több ötletem, miként rendezhetném még át a lakást, úgyhogy Tamworth hívása a legjobbkor jött. Azt mondta, megfigyelésen van, csatlakozzam hozzá. Gyorsan lefirkantottam a címet, és szűk negyven perc múlva már az East Enden voltam. A ház, ahol a megfigyelés zajlott, átalakított raktár volt, csakúgy mint a lepukkant utca többi, húsz éve lebontásra érett lakótömbje. Eloltottam a világítást, eldugtam mindent, ami értéket képviselt, majd kiszálltam, és gondosan bezártam a kocsit. Viharvert Pontiacom elég öreg és rozzant volt ahhoz, hogy ne keltsen feltűnést ezen a sötét környéken. Körülnéztem. A málló téglafalon masszív algafolyamok jelezték az ejtőcsövek hűlt helyét. Az ablakok töröttek és koszosak voltak, a házfal alsó két méterét váltakozva grafiti és egy nemrégiben lezajlott tűzesetre utaló, friss korom borította. Rozsdás tűzlépcső cikcakkolt felfelé a sötét homlokzaton, rácsos árnyékot vetve a kátyús úttestre és pár kiégett autóroncsra. Tamworth instrukcióját követve egy mellékbejáratot céloztam meg. Odabent tátongó repedések szabdalta falak fogadtak, valamint egy olyan bűzkoktél, amiben a doh, az enyészet, a hipó és a földszinti indiai kifőzde szaga keveredett. Egy neonlámpa villogott valahol, és a sötét ajtónyílásokban szűk szoknyás nők ácsorogtak. A negyed lakossága sajátosan vegyes összetételű volt; mivel London és környéke nem bővelkedett olcsó lakásokban, a helyi munkásokon kívül itt kerestek hajlékot maguknak a lezüllött elemek és a kispénzű értelmiségiek is. Rend és törvényesség szempontjából nem volt éppenséggel steril a környék, viszont külszolos ügynökként legalább feltűnés nélkül mozoghatott itt az ember.

A hetedik emeletre érve két fiatalkorú Henry Fielding-rajongóba botlottam, akik rágógumi-kártyákat cserélgettek.

– Adok egy Ameliát a Sophiádért – ajánlotta az egyik.– Elmész a francba! – méltatlankodott a másik. – Ha Sophia

kell, adj egy Allworthyt és egy Tom Jonest meg egy Ameliát.A másik tudomásul vette a Sophia piaci értékét, és

kelletlenül rábólintott az árra. Miután az üzlet nyélbe üttetett, a fiúk lerohantak az utcára dísztárcsákat keresni. Megnéztem a cetlimen a Tamworth lediktálta lakásszámot, majd kopogtattam egy barackszínű festését lassan levedlő ajtón. Nyolcvan fölött járó férfi nyitotta ki óvatosan. Arcát félig eltakarta ráncos kezével, s én megmutattam neki a jelvényem.

– Maga nyilván Next – szólt a korához képest meghökkentően fiatalos hangon. Bementem. Tamworth távcsővel figyelt egy szobát a szemközti épületben, és rám se pillantva, egy intéssel üdvözölt. Ismét az öregemberhez fordultam, és rámosolyogtam.

– Szólítson Thursdaynek.Ez láthatóan jólesett neki, megszorította a kezem.– Prusslick vagyok. Szólítson Juvenilnek.– Prusslick? – visszhangoztam. – Rokonságban áll

Gaunerrel?– Gauner, Gauner – dörmögte. – Derék fiú, büszke lehet rá

az apja!A tíz év alatt, mióta elhagytam Tedet, Gauner Prusslick volt

az egyetlen ember, aki férfiként érdekelni tudott. Prusslick az Időőrségnek dolgozott; egyszer Tewkesburybe küldték bevetésre, és onnan nem tért vissza. Felhívott a parancsnoka, és közölte velem, hogy Gauner leküzdhetetlen akadályba ütközött. Én ezt úgy értelmeztem, hogy összeszűrte a levet egy másik lánnyal. Akkoriban fájt a dolog, de nem voltam szerelmes Gaunerbe. Ebben azért voltam egészen biztos, mert Tedbe viszont szerelmes voltam. Olyan élmény az, amit nem felejt el

az ember, kábé, mint egy Turner-kép látványa vagy egy séta Írország nyugati partvidékén.

– Szóval maga az apja?Prusslick megindult a konyha felé, de én nem hagytam

magam lerázni.– Meséljen, hogy van Gauner? Hol lakik?Az öreg a teáskannával bíbelődött.– Nem szívesen beszélek Gaunerről – válaszolta

nagysokára, s egy zsebkendővel megtörölte a szája sarkát. – Olyan régi história.

– Meghalt? – kérdeztem.– Nem, dehogy – dörmögte az öreg. – Nem halt meg.

Gondolom, közölték magával, hogy leküzdhetetlen akadályba ütközött.

– Igen, és azt hittem, talált valaki mást vagy ilyesmi.– Azt hittük, maga ért ennyiből, elvégre az apja az Időőrség

munkatársa volt, vagy most is az. Mi ott használunk efféle, hogy is mondjam, eufemizmusokat.

Merőn nézett rám megereszkedett szemhéja alatt csillogó kék szemével. A szívem dübörögve vert.

– Tehát miről volt szó? – kérdeztem.Az öreg mintha felelni akart volna, de aztán a hallgatás

mellett döntött. Elfordult, és visszacsoszogott a szobába, hogy felcímkézzen pár videokazettát. Az már világos volt, hogy többről van itt szó egy tewkesbury-i lánynál, de nem sürgetett az idő, hát pihentettem a témát.

Addig is körülnéztem a szobában. A penészes fal mellett kecskelábú asztal állt, azt pakolták tele a technikával. Volt rajta egy lassan forgó Revox szalagos magnetofon s mellette keverő, ami a szemközti szobában elhelyezett hét poloska és a telefonlehallgató közvetítette hangot küldte rá a magnószalag nyolc különböző sávjára. Az ablaktól tisztes távolságra két távcső, egy teleobjektívvel felszerelt fényképezőgép és egy

videokamera volt felállítva, az utóbbi alacsony sebességű felvételt készített egy tízórás kazettára.

Tamworth levette szemét a távcsőről.– Üdvözlöm, Thursday. Jöjjön, nézze meg!Belenéztem a távcsőbe. Tőlünk alig harminc méterre a

szemközti lakásban ötven körüli, jól öltözött, beesett arcú férfi ült. A homlokát ráncolta, s úgy tűnt, épp telefonál.

– Ez nem ő.Tamworth elmosolyodott.– Tudom. Ez az öccse, Styx. Ma reggel szereztünk tudomást

róla, hogy itt van. Úgy volt, hogy begyűjti a KSZ-14, de a mi emberünk sokkal nagyobb hal. Felhívtam a KSZ-1-et, akik intézkedtek az érdekünkben. Styx egyelőre a miénk. Hallgasson bele!

Fülhallgatót nyomott a kezembe, s én újra belenéztem a távcsőbe. Hades öccse egy terjedelmes diófa íróasztalnál ült, és a Használt autók Londonban és környékén című hirdetési újságot lapozgatta. Miközben figyeltem, megakadt a szeme valamin, felvette a telefont, és tárcsázott egy számot.

– Halló? – szólt bele.– Tessék – felelte egy középkorú női hang a vonal túlsó

végén.– Önök árulnak egy 1976-os Chevrolet-t?– Kocsit vesz? – kérdeztem Tamworth-től.– Hallgassa csak! Minden héten ugyanabban az időpontban

csinálja ezt. Órát lehetne igazítani hozzá.– Csak nyolcvankétezer mérföld van benne – folytatta a

hívást fogadó hölgy. – A motorja kifogástalanul működik. Az adója rendezve van, a vizsgája az év végéig érvényes.

– Nagyon jól hangzik – felelte Styx. – Készpénzben fizetnék. Tartanák számomra a kocsit? Körülbelül egy óra múlva érek oda. Önök Claphamben vannak, igaz?

A nő ezt megerősítette, és lediktált egy címet, amit Styx fel sem írt; újfent hangsúlyozta vételi szándékát, azután bontotta a

vonalat, csak hogy utána rögtön feltárcsázzon egy hounslow-i számot egy másik autó ügyében. Levettem a fülhallgatót, és kihúztam a jackdugóját, így most már hangszóróból áradt Styx reszelős orrhangja.

– Meddig csinálja ezt?– A KSZ-14 jegyzőkönyve szerint amíg bele nem un. Hat,

néha nyolc órán keresztül. Egyébként nem ő az egyetlen, aki ezzel szórakozik. Mindenkit, aki autót árul, megtalál legalább egy ilyen Styx-féle alak. Tessék, ezt magának hoztam.

Átadott egy doboz maximális roncsolásra tervezett expanzív lőszert.

– Minek nézi azt az embert? Bölénynek? Tamworth nem értékelte a tréfát.

– Maga nem tudja, kivel állunk szemben, Thursday. Fohászkodjon a GSI-hez, hogy ne legyen szüksége erre a lőszerre, de ha mégis odáig fajul a dolog, használja habozás nélkül. Az emberünk nem hagy időt második próbálkozásra.

Kivettem automata marokfegyverem tárját, az új fajtára cseréltem benne és a tartalék tárban is a lőszert, de felülre egy hagyományos skulót raktam, hogy ne bukjak le, ha beesik egy KSZ-1-es ellenőr. Ezalatt a szemközti lakásban Styx feltárcsázott egy ruislipi számot.

– Halló? – jelentkezett a szerencsétlen kocsitulajdonos a vonal túlsó végén.

– Jó napot, olvastam a hirdetésüket a mai Használtautóban – magyarázta Styx. – Megvan még a Ford Granada?

Megkapta a címet a tulajtól, megígérte, hogy tíz perc múlva ott lesz és letette a telefont. Gyermetegen vihogva összedörzsölte a kezét, majd kipipálta a hirdetést az újságban, és kiolvasta a soron következő számot.

– Még csak jogosítványa sincs – szólt át Tamworth a szoba másik végéből. – Amikor nem ezt csinálja, akkor golyóstollakat lop, elektromos berendezéseket tesz tönkre a

garanciaidő lejárta után, és lemezboltokba jár összekarcolni az árut.

– Kissé gyermeteg, nem?– Enyhén szólva – hagyta rá Tamworth. – Munkál benne

bizonyos fokú rosszindulat, de gonoszsága eltörpül a bátyjáé mellett.

– És hogyan hozható kapcsolatba Styx a Chuzzlewit-kézirattal?

– Gyanítjuk, hogy nála van. A KSZ-14 megfigyelési jegyzőkönyve szerint Styx a Gad's Hill-i betörés estéjén egy csomaggal tért haza. Elismerem, ez bizonyítéknak édeskevés, de három év után ez az első nyom, ami az emberünk felé mutat. Épp ideje, hogy a bátyó előbújjon.

– Követelt váltságdíjat a kéziratért? – kérdeztem.– Nem, de még akármi történhet. Nem biztos, hogy olyan

egyszerű a dolog, mint hisszük. A célszemély a becslések szerint 180-as IQ-val rendelkezik, úgyhogy talán többre készül szimpla zsarolásnál.

Bejött Prusslick, kissé reszketegen leült a távcső mögé, feltette a fejhallgatót, majd csatlakoztatta. Tamworth magához vette a kulcscsomóját, és a kezembe nyomott egy könyvet.

– Találkozóm van a KSZ-4-es kollégával. Egy óra múlva itt vagyok. Ha bármi történik, csipogjon rám. Ott a számom az újrahívás 1-en. Ha unatkozna, olvasson bele ebbe!

Szemügyre vettem a kis alakú, vastag vörös bőrbe kötött könyvet, amit a kezembe adott. Charlotte Brontë Jane Eyre-je volt.

– Kitől tudja? – kérdeztem élesen.– Kitől tudok mit? – kérdezett vissza őszinte meglepetéssel

Tamworth.– Azt, hogy… sokszor olvastam ezt a könyvet. Fiatalabb

koromban. Szinte betéve tudom.– És tetszik magának a vége?

Eltűnődtem. A regény igencsak rosszul sikerült befejezése nagy csalódás volt a Brontë-kedvelők számára. Általánosan elfogadott vélemény volt, hogy még sokkal jobb volna a könyv, ha Jane végül visszatérne Thornfield Hallba, és feleségül menne Rochesterhez.

– Senkinek nem tetszik a vége. De a mű így is épp elég értékes.

– Akkor hát tanulságos lesz újraolvasnia, nemde?Kopogtattak. Tamworth ajtót nyitott, és belépett egy

nyaktalan, csupa váll férfi.Tamworth az órájára pillantott.– Pontosan időben! Thursday Next, az úr Wedder.

Átmenetileg van nálunk, csak amíg nem kapok valakit állandóra.

Tamworth mosolygott, és már ott se volt.Kezet ráztunk Wedderrel. Ő kedvetlenül mosolygott, mint

aki nem lelkesedik ezért a fajta munkáért. Azt mondta, örül, hogy megismert, aztán Prusslickhoz lépett, és beszélgetni kezdett vele egy lóverseny eredményéről.

Ujjheggyel megkopogtattam a Tamworthtől kapott Jane Eyre-t, majd a mellzsebembe süllyesztettem. Összeszedtem a kávéspoharakat, átmentem a konyhába, és betettem őket a repedt zománcos mosogatóba. Wedder megjelent az ajtóban.

– Tamworth azt mondta, maga irodetes.– Tamworth jól mondta.– Én is az akartam lenni.– Valóban? – kérdeztem, miközben megnéztem, van-e

valami a hűtőben, aminek kevesebb, mint egy éve járt le a szavatossági ideje.

– Igen. De azt mondták, ahhoz el kell olvasni egy-két könyvet.

– Nem árt.Kopogtatás hallatszott, és Wedder ösztönösen a fegyveréhez

kapott. Spannoltabb volt, mint gondoltam.

– Nyugi, Wedder. Majd én kinyitok.Velem jött az ajtóhoz, és kibiztosította a pisztolyát.

Ránéztem, s ő bólintott.– Ki az? – szóltam ki a csukott ajtón át.– Jó napot! – felelte egy hang – A nevem Edmund

Capillary. Elgondolkozott már azon, hogy vajon tényleg William Shakespeare írta-e azt a sok csodálatos színdarabot?

Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottunk. Wedder ismét helyére tolta a biztonsági zárat automata fegyverén, s közben ezt motyogta: – A fene ezekbe a baconistákba!

– Ugyan már – mondtam –, nem tilos, amit csinálnak.– Annál rosszabb.– Csitt.A biztonsági láncot a helyén hagyva résnyire nyitottam az

ajtót, s kopott kordbársony öltönyt viselő, alacsony férfit pillantottam meg. Gyűrött igazolványt tartott felém, s arcán félős mosollyal udvariasan kalapot emelt. A baconisták komplett bolondok voltak, de többségükben ártalmatlanok. Életük értelmének és céljának azt tekintették, hogy bebizonyítsák: az angol nyelven írt legnagyszerűbb színművek szerzője nem William Shakespeare, hanem Francis Bacon volt. Hitük szerint Bacon nem kapta meg a neki kijáró elismerést, s fáradhatatlanul küzdöttek azért, hogy helyrehozzák ezt a vélt igazságtalanságot.

– Üdvözlöm! – köszönt vidoran a baconista. – Zavarhatom egy percig?

Lassan válaszoltam: – Ha azt hiszi, beveszem, hogy a Szentivánéji álom szerzője egy ügyvéd volt, együgyűbbnek nézhetek ki, mint amilyen vagyok.

A baconista nem hagyta magát zavarba hozni. Kétségkívül szeretett esélytelenül vitatkozni; a civil életben nyilván baleseteseket képviselő ügyvéd volt.

– Még együgyűbb dolog feltételezni, hogy egy szinte iskolázatlan warwickshire-i nebuló örök érvényű műveket tudott írni.

– Nem bizonyított, hogy iskolázatlan volt – vetettem ellen higgadtan, s azon kaptam magam, hogy szórakoztat a vita. Wedder azt akarta, hogy rázzam le az ürgét, de nem törődtem a mutogatásával.

– Így igaz – hagyta rá a baconista –, de azt kell mondanom, a stratfordi Shakespeare nem volt azonos a londoni Shakespeare-rel.

Ez érdekes megközelítés volt. Nem feleltem rögtön, és Edmund Capillary az alkalmat kihasználva tovább ütötte a vasat. Szinte automatikusan darálni kezdte begyakorolt szövegét: – A stratfordi Shakespeare módos gabonakereskedő volt, házakat vásárolt, míg a londoni Shakespeare-t nevetséges tartozások miatt üldözték az adóbehajtók. 1600-ban egy alkalommal Sussexben találtak rá. Vajon miért nem Stratfordban kapták el?

– Fogalmam sincs.Most már nyeregben érezte magát.– Nem jegyezték fel, hogy Stratfordban bárki is tudott volna

az irodalmi sikeréről. Nem említik, hogy vett volna akár egyetlen könyvet, megírt volna akár egyetlen levelet, csinált volna bármit is azon kívül, hogy zsákos árukkal, gabonával, malátával és hasonlókkal kereskedett.

A pöttöm emberke diadalmas képet vágott.– És mi köze mindehhez Baconnek? – kérdeztem.– Francis Bacon Erzsébet-kori író volt, aki családi nyomásra

ment el jogásznak és politikusnak. Mivel nemtetszést váltott volna ki, ha kiderül, hogy kapcsolatban áll egy olyan alantas dologgal, mint a színház, kénytelen volt strómannak használni egy Shakespeare nevű kispénzű színészt. A történelem tévesen összekapcsolta a két Shakespeare-t, hogy hitelesebb színben tüntessen fel egy minden alapot nélkülöző mesét.

– Mi bizonyítja ezt?– Két Erzsébet-kori szatíraírónak, Halinak és Marstonnak

szilárd meggyőződése volt, hogy a Venus és Adonisnak meg a Lucretia meggyalázásának Bacon az igazi szerzője. Van nálam egy vitairat, ami alaposabban taglalja ezt a kérdést. További részleteket a havonta megrendezett gyűléseinken tudhat meg. Azelőtt a városházán találkoztunk, de az újmarloviánusok radikális szárnya a múlt héten gyújtóbomba-támadást intézett ellenünk. Nem tudom, hol lesz a következő találkozó, de ha megadja a nevét és a telefonszámát, értesíteni fogom.

Komoly és magabiztos arcot vágott; azt hitte, nyert ügye van. Ideje volt kijátszanom az adumat.

– Na és a végrendelet?– A végrendelet? – visszhangozta kissé nyugtalanul. Minden

bizonnyal remélte, hogy ezt nem hozom szóba.– Igen – folytattam. – Ha Shakespeare valóban két ember

volt, akkor a stratfordi Shakespeare miért említi a végrendeletében Condellt, Heminget és Burbage-et, akik a londoni Shakespeare színházi kollégái voltak?

A baconista arca elsötétült.– Reméltem, hogy ezt nem kérdezi meg – sóhajtott. – Hiába

strapálom magam, igaz?– Félek, igen.A baconista motyogott valamit, és továbbállt. Miközben

bereteszeltem az ajtót, hallottam, hogy bekopogtat a szomszédba. Talán összejön még neki valami az emeleten.

– Mellesleg mit keres itt egy irodetes? – kérdezte Wedder, miután visszamentünk a konyhába.

– Azért vagyok itt – feleltem vontatottan –, mert tudom, hogy néz ki az illető. Ha kiszúrtam az emberünket, Tamworth visszaküld.

Kiöntöttem egy kis megaludt tejet a mosogatóba, és kiöblítettem az üveget.

– Hálát adhat az égnek.

– Én nem érzem úgy. Na és maga? Hogy került Tamworthhöz?

– Én rendesen terrorelhárítós vagyok, KSZ-9-es, de Tamworthnek most ember kellett. Egyszer bekapott helyettem egy lovassági kardot. Az adósa vagyok.

Wedder lesütötte a szemét, és a nyakkendőjét babrálta. Törlőruhát keresve óvatosan belestem egy konyhaszekrénybe, de valami nagyon csúnyát láttam benne, és gyorsan becsuktam.

Wedder elővette a tárcáját, és megmutatta egy takonypóc fényképét, aki semmiben sem különbözött a többi takonypóctól.

– Időközben megnősültem, szóval Tamworth tudja, hogy nem maradhatok. Tudja, hogy van ez, változnak a körülmények.

– Helyes gyerek.– Kösz. – Eltette a fotót. – Maga férjnél van?– Jó volna – feleltem, miközben vizet eresztettem a

kannába.Wedder bólintott, és elővett egy Vágtázót.– Érdekli a lovi? Malabár meglepetést fog okozni.– Sajna nem érdekel.Wedder bólintott. A társalgásunk nagyjából befulladt.

Pár perccel később bevittem a kávét. Prusslick és Wedder az Aranydíjas Cheltenham Hendikep eredményét latolgatta.

– Szóval maga tudja, hogy néz ki az ipse, Miss Next? – kérdezte a vén Prusslick, le se emelve a szemét a távcsőről.

– Tanított engem a főiskolán. De elég nehéz leírni a pasit.– Átlagos testalkatú?– Az volt, mikor legutóbb láttam.– Magas?– Legalább 195 centis.– Hátrafésült fekete haj, őszes halánték?Összenéztünk Wedderrel.

– Igen…?– Ha jól sejtem, odaát van, Thursday. Kirántottam a

fülhallgató dugóját.– Acheron! – bömbölte Styx a hangszóróból. – Nahát, édes

bátyám, milyen kellemes meglepetés!Belenéztem a távcsőbe, és ott láttam Acheront a lakásban

Styxszel. Bő, szürke porkabátot viselt, és pontosan úgy nézett ki, mint az emlékeimben. Úgy tűnt, egy napot se öregedett. Bevallom, megborzongtam.

– A francba – motyogtam. Prusslick már feltárcsázta a csipogó számát, hogy riassza Tamworth-t.

– A kék kecskét meglepték a szúnyogok – dörmögte a telefonba. – Köszönöm. Kérem, olvassa vissza, és kétszer küldje el.

Felgyorsult a szívverésem. Semmi nem garantálta, hogy Acheron sokáig időzik a lakásban, számomra pedig itt volt az alkalom, hogy örökre magam mögött hagyjam az Irodetet. Ha elfogom Hadest, azt senki nem intézheti el egy kézlegyintéssel.

– Átmegyek – jelentettem ki szinte könnyedén.– Micsoda?!– Jól hallotta. Maradjon itt, és kérjen fegyveres erősítést a

KSZ-14-től. Mondja meg nekik, hogy átmentünk. Csendben jöjjenek, és zárják körül az épületet. A gyanúsítottnál valószínűleg fegyver van, és rendkívül veszélyes. Érthető?

Prusslick arcán megjelent az a mosoly, amit annyira szerettem a fiánál. A telefon után nyúlt, én pedig Wedderhez fordultam.

– Velem tart?Wedder sápadt volt.– Öhm… persze, igen – felelte kissé remegő hangon.

Kirontottam az ajtón, és lerohantam a lépcsőn az előtérbe.– Next!Wedder volt az. Megállt, és szemlátomást reszketett.

– Ez… ez nekem… nem fog menni – nyögte ki. Lazított a nyakkendőjén, és megdörzsölte a tarkóját. – Nekem gyerekem van! Maga nem tudja, mire képes ez az ember. Szenvedélyem a játék, Next, higgye el, szeretek kockáztatni. De ha megpróbáljuk elkapni őt, mindkettőnknek vége. Könyörgök, várja meg a KSZ-14-et!

– Félő, hogy addigra lelép. Nincs más dolgunk, mint itt tartani őt.

Wedder az ajkába harapott, de látszott, hogy megbénítja a félelem. Végül megrázta a fejét, és szó nélkül faképnél hagyott. Ez kissé elbizonytalanított, hogy mást ne mondjak. Átfutott a fejemen, hogy utána kiáltok, de aztán eszembe jutott a takonypóc képe. Elővettem a fegyveremet, kitártam az utcai kaput, és lassan elindultam a szemközti ház felé. Eközben futott be kocsival Tamworth. Nem tűnt boldognak.

– Mi a ménkűt művel!?– Megközelítem a gyanúsítottat.– Egy frászt közelíti meg. Hol van Wedder?– Hazament.– Nem csodálom. A KSZ-14 már úton van?Bólintottam. Tamworth felpillantott a sötét épületre, azután

rám nézett.– A francba! Jól van, maradjon le, és legyen nagyon észnél.

Előbb lőjön, azután kérdezzen. Nyolc alatt…„… a törvény fölött. Tudom.– Helyes.Tamworth fegyvert húzott, és beosontunk a lakóházzá

átalakított raktárépület előterébe. Styx lakása a hetediken volt. Reméltük, hogy a meglepetés ereje a mi oldalunkon áll.

5.Keresd a bűnöst, büntesd az ártatlant

Talán jobb is volt, hogy négy hétig kómában feküdt. Nem tudott a botrányról, a KSZ-l-es jelentésekről, a viszonvádakról, átaludta Prusslick és Tamworth temetését. Mindent megúszott… csak a felelősségrevonást nem. Az elérte őt, mikor felébredt.Madd L. Mirch: Thursday Next – egy élet rajza

Próbáltam élesbe hozni a mennyezeti fénycsövet. Tudtam, hogy történt velem valami, de az este, amikor Tamworth-szel lecsaptunk Acheron Hadesre, eltűnt a fejemből, átmenetileg legalábbis. Homlokráncolva koncentráltam, ám csak jelenettöredékek kavarogtak a tudatomban. Az megvolt, hogy háromszor rálőttem egy kis öregasszonyra, és leszaladtam egy tűzlépcsőn. Mintha olyan emlékem is lett volna, hogy tüzet nyitok a saját kocsimra, meg hogy eltalálják a karomat. Odanéztem, és valóban: a karomon fehér kötés feszült. Ezután eszembe jutott, hogy kaptam még egy golyót – a mellkasomba. Sóhajtottam párat, és megkönnyebbülten konstatáltam, hogy nem hallok recsegős hörgést. Volt a szobában egy ápolónő, aki mosolygott, és szólt hozzám néhány szót, amit nem értettem. Milyen furcsa, gondoltam, azután visszasüppedtem a jótékony öntudatlanságba.

A következő ébredésemkor este volt, és hűvösebbnek éreztem a szobát. Egyedül feküdtem egy nyolcágyas kórteremben. Láttam, hogy az ajtón túl fegyveres rendőr posztol; az ajtón innen virágok és üdvözlőlapok tömkelege

zsúfolódott össze. Ahogy ott feküdtem az ágyban, előzuhantak a tudattalanomból az ominózus este emlékei. Próbáltam elhárítani őket, de mintha árvíz ellen küzdöttem volna. Egy szempillantás alatt visszatért minden, ami aznap este történt. És az emlékekkel együtt jöttek a könnyek is.

Egy hét múlva már fel is tudtam kelni az ágyból. Benézett hozzám LaPozz és Boswell, s anyám is felutazott Swindonból beteglátogatóba. Elmondta, hogy apa nagy bánatára halványlilára festette ki a hálószobát, s erről én tehetek, mert én adtam az ötletet. Meg se próbáltam magyarázkodni. Természetesen hálás voltam mindenfajta együttérző gesztusért, de az eszem máshol járt: monumentális fiaskó történt, nyilván felelőssé kellett tenni érte valakit, s a szerepre a katasztrofális este egy szál túlélőjeként én voltam a legkézenfekvőbb, egyszersmind egyetlen jelölt. A kórház rendelkezésre bocsátott egy kis irodahelyiséget, s ott találkoznom kellett Tamworth egykori parancsnokával, egy számomra addig ismeretlen, Cradents nevű pasassal, aki maga volt a kedélyesség és a jóindulat megtestesült hiánya. Hozott magával egy kétkazettás magnót és több vezető KSZ-1-es ügynököt, akik nem voltak hajlandók bemutatkozni. Igyekeztem pontos és részletes vallomást tenni, megfontoltan és őszintén beszéltem, mellőzve az érzelmeket. Acheron különleges képességeire mások is utaltak már, Cradentsnek mégsem fért a bögyébe a dolog.

– Olvastam Tamworth Hadesről vezetett aktáját, Miss Next, és igencsak zavarosnak tartom – mondta. – Tamworth némiképp olyan volt, mint egy szabadon engedett bombázórepülő. A KSZ-5-ben teljhatalommal bírt, és rögeszméjévé vált, hogy elkapja Hadest. Eddigi vizsgálataink alapján úgy tűnik, semmibe vett bizonyos alapvető irányelveket. A Külszol a közhiedelemmel ellentétben igenis számot ad tevékenységéről a Parlamentnek, jóllehet ezt igen diszkréten teszi.

Cradents elhallgatott, s a jegyzeteibe pillantott. Azután rám nézett, majd bekapcsolta a magnót. Azonosítás céljából bemondta a dátumot, a nevét és az enyémet, a többi jelenlévő ügynökre viszont csak számokkal utalt. Mikor végzett ezzel, odahúzott egy széket, és leült.

– Nos tehát mi történt?Nekiduráltam magam, és belefogtam. Ott kezdtem, hogy

Tamworth felbukkant, és Wedder menekülésszerű távozásáig jutottam el.

– Jó hallani, hogy legalább valaki észnél volt – dörmögte az egyik KSZ-l-es ügynök. Nem reagáltam a megjegyzésre.

– Ezután Tamworth-szel bementünk az épületbe – folytattam. – Elindultunk felfelé a lépcsőn, és a hatodikra érve hallottuk a lövést. Megálltunk hallgatózni, de néma csend volt. Tamworth gyanította, hogy lelepleződtünk.

– De mennyire, hogy lelepleződtek – szólt közbe Cradents. – A hangfelvétel átiratából tudjuk, hogy Prusslick hangosan kimondta Hades nevét. Hades ezt érzékelte, és hevesen reagált: megvádolta Styxet, hogy az elárulta őt, magához vette a csomagot, majd megölte az öccsét. A maguk meglepetésszerű támadása senkit nem lepett meg. Hades tudott magukról.

Ittam egy korty vizet. Vajon lefújtuk volna-e a támadást, ha akkor tisztában vagyunk ezzel? Úgy véltem, aligha.

– Ki ment elöl?– Tamworth. Lassan haladtunk tovább a lépcsőn, és a

hetedikre érve óvatosan körülnéztünk. Nem láttunk senkit, csak egy kis öregasszonyt, aki a liftnél állt, és mogorván motyogott magában. Tamworth-szel Styx lakásának nyitott ajtajához lopakodtunk, és belestünk rajta. Styx holtan feküdt a földön. Ezután gyorsan átkutattuk a kis lakást.

– Láttuk magukat a megfigyelőkamera felvételén – jegyezte meg az egyik névtelen ügynök. – A lakás átkutatását szabályszerűen végezték.

– Hadest is látni a videón?

Az ügynök köhintett. Bármennyire is szkeptikusan fogadták Tamworth jelentését, a videónak hinniük kellett. Maga Hades nem látszott a képen, a felvétel csak a hangját rögzítette.

– Nem – felelte végül az ügynök. – Őt nem látni.– Tamworth káromkodott, és visszament az ajtóhoz

– folytattam. – Akkor dördült el a második lövés.Egy pillanatra elhallgattam. Mozzanatról mozzanatra fel

tudtam idézni a történteket, de nem volt egészen világos számomra, mit láttam és éreztem abban a percben. Emlékeztem rá, hogy a szívverésem lelassult, s egyszerre mindent megértettem. A rémület helyett az a vágy vett erőt rajtam, hogy sikerre vigyem az akciót. Tamworth a szemem láttára halt meg, de akkor ezt nem reagáltam le érzelmileg. Arra csak később került sor.

– Miss Next? – zökkentett ki töprengésemből Cradents.– Igen?… Elnézést. Tamworth-t találat érte. Odasiettem

hozzá, de első pillantásra megállapítható volt, hogy a sérülése kizárja a túlélés lehetőségét. Feltételeznem kellett, hogy Hades a folyosón van, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és kilestem.

– Mit látott?– Az öregasszonyt, aki még mindig ott állt a liftnél. Nem

hallottam, hogy leszaladt volna valaki a lépcsőn, s arra következtettem, hogy Hades a tetőn van. Megint kilestem a folyosóra. Az öregasszony elunta a várakozást, és mellettem elhaladva a lépcső felé indult. Útközben belelépett egy pocsolyába, és rosszallóan ciccegett, mikor kikerülte Tamworth holttestét. Ezután ismét a folyosót kezdtem figyelni, valamint a felfelé vezető lépcsőt. Lassan elindultam a tetőkijárat felé, de pár lépés után kétségeim támadtak. Visszafordultam, és megnéztem magamnak az öregasszonyt, aki akkor már lefelé haladt a lépcsőn, és sopánkodott, hogy túl ritkán közlekednek a villamosok. Ekkor megakadt a szemem a pocsolyától nedves cipője hagyta nyomokon. Bár kicsi lába volt, a nyomok férfiméretű cipőre utaltak. Ennél több bizonyíték nem is kellett

nekem. Kettes Számú Szabály: Acheronnak megtévesztőek a gondolatai, a tettei, a mozdulatai, és megtévesztő a külseje. Ezután került rá sor, hogy életemben először dühből használtam a fegyverem.

Senki nem szólalt meg, így hát folytattam.– A négy lövésemből legalább három eltalálta a lépcsőn

lefelé csoszogó alakot. Az öregasszony – illetve akit annak láttam – eltűnt a mélyben. Óvatosan megközelítettem a lépcső tetejét. Az öregasszony holmijai szanaszét hevertek a beton lépcsőfokokon. A kerekes bevásárlótáskájából, ami egy emelettel lejjebb feküdt, élelmiszerek estek ki. A lépcsőn macskaeledel-konzervek gurultak lassan lefelé.

– Tehát eltalálta őt?– Afelől semmi kétség.Cradents előhalászott a zsebéből egy kisméretű

bizonyítéktároló zacskót, és megmutatta nekem. A fegyveremből származó három golyó volt benne; mindhárom olyan lapos volt, mintha egy tankot lőttem volna oldalba velük.

Mikor Cradents megszólalt, hitetlenkedés csengett a hangjában.

– Tehát azt állítja, hogy Acheron öregasszonynak álcázta magát?

– Igen, uram – feleltem rezzenéstelenül.– Miként volt képes erre?– Azt nem tudom, uram.– Hogyan férne bele egy legalább 195 centiméter magas

férfi egy alacsony nő ruháiba?– Nem hinném, hogy fizikailag álcázta magát. Szerintem

egyszerűen kivetítette, amit láttatni akart velem.– Ez őrültségnek hangzik.– Hades sok újat tud még mutatni nekünk.– Na látja, ebben egyetértünk. Az idős hölgy neve Mrs

Martnon. Styx lakásában találtunk rá, fel volt tuszkolva a kéménybe. Három ember tudta csak kihúzni.

Cradents elgondolkodott, s a következő kérdést más tette fel.– Engem az érdekelne, miért használtak mindketten

expanzív lőszert – szólt az egyik ügynök a falat fixírozva. Alacsony volt, sötét bőrű, és idegesítően rángatózott a bal szeme. – Nagy erejű félköpenyes töltényt táraztak be. Mit akartak lőni? Bölényt? Vettem egy nagy levegőt.

– Hadest 77-ben hat lövés érte, uram, és talpon maradt. Az expanzív lőszert ellene kellett használnunk, azért kaptuk Tamworthtől. Azt mondta, megszerezte hozzá a KSZ-1 jóváhagyását.

– Nos, nem szerezte meg. Ha a firkászok ezt megtudják, ízekre tépnek minket. A Külszol és a sajtó kapcsolata nem a legjobb, Miss Next. A Tégla kitartóan követeli, hogy állandó tudósítójuk dolgozhasson nálunk. A mostani számonkérési hullám következtében a politikusok növekvő mértékben számítanak ránk. Expanzív lőszer! A ménkűbe is, olyat még a Különleges Lovasság sem használ, pedig azok oroszokra lőnek!

– Én is így gondolkodtam – feleltem –, de most, hogy ezeket látom – ráztam meg a kilapult lövedékek zacskóját –, azt kell mondanom, Tamworth jelentős önmérsékletet tanúsított. Páncéltörővel kellett volna mennünk.

– Ezt verje ki a fejéből.Ezen a ponton szünetet tartottunk. Cradents és a többiek

átvonultak a szomszéd szobába eszmét cserélni, hozzám pedig jött egy ápolónő, és átkötötte a karomat. Szerencsém volt, a seb nem fertőződött el. Amikor lehallgatóim visszatértek, Prusslick járt a fejemben.

– Óvatosan elindultam lefelé a lépcsőn, és arra jutottam, hogy Acheron immár fegyvertelen – folytattam beszámolómat. – Az egyik beton lépcsőfokon ugyanis egy doboz pudingpor és egy 9 mm-es Beretta feküdt. Se Acheron, se az öregasszony nem volt sehol, viszont észrevettem, hogy a folyosóról nyíló egyik lakásajtót nagy erővel beszakították: a sarokpántok és a

tolózár is elnyíródott. Megpróbáltam gyorsan kikérdezni a lakásban tartózkodó két személyt, de azok csillapíthatatlanul nevettek, s nem tudtam értelmes válaszokat kicsikarni belőlük. Csak annyi derült ki, hogy Acheron elmondott nekik valami viccet három hangyászról egy kocsmában. Az egyik ügynök lassan ingatta a fejét.

– Mi a probléma? – kérdeztem ingerülten.– Az a két személy, akiket említ, nem emlékszik se magára,

se arra, hogy Hades áthaladt a lakásukon. Meg tudja mondani, miért?

Elgondolkodtam.– Természetesen nem. Elképzelhető, hogy Hades uralkodni

tud a nálánál gyengébb akaratúak fölött. Messze nem vagyunk még tisztában ennek az embernek a képességeivel.

Az ügynök tűnődve hümmögött.– Az igazat megvallva a lakók valóban próbáltak elmondani

egy hangyászos viccet. Ez szöget is ütött a fejünkbe.– Nem volt túl jó vicc, igaz?– Egyáltalán nem volt jó. De nekik valamiért nagyon

tetszett. Éreztem, hogy lassan felmegy bennem a pumpa. Egyáltalán nem volt ínyemre, ahogy ez a kihallgatás zajlott. Összeszedtem a gondolataimat, és meggyőztem magam, hogy minél előbb a végére érünk ennek, annál jobb.

– Alaposan körülnéztem a lakásban, és a hálószobában találtam egy nyitott ablakot, amin át ki lehetett jutni a tűzlépcsőre. Kinéztem, és megláttam a rozsdás lépcsőn lefelé siető Acheront, aki akkor már négy emelettel lejjebb járt. Tudtam, hogy nincs esélyem utolérni őt, de akkor megpillantottam Prusslickot. Az egyik parkírozó autó mögül araszolt elő, és mikor Hades leért, rászegezte a fegyverét. Akkor hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy jutott eszébe beleártani magát ebbe.

– Most már sejti?Elszorult a torkom.

– Miattam lépett közbe.Éreztem, hogy feltörnek a könnyeim, de lenyeltem őket.

Pusztuljak el, ha elbőgöm magam ezek előtt, gondoltam, és rutinosan köhögéssel álcáztam a szipogásomat.

– Prusslick azért lépett közbe, mert tisztában volt vele, mit tett – mondta Cradents. – Tudta, hogy mikor kimondta Hades nevét, veszélybe sodorta magát és Tamworth-t. Feltételezzük, hogy jóvá akarta tenni a baklövését. Nyolcvankilenc évesen szembeszállt egy kivételesen erős, elszánt és agyafúrt emberrel. Ez bátor tett volt. És ostobaság. Hallott valamit abból, ami elhangzott köztük?

– Eleinte nem, de mikor már lefelé mentem a tűzlépcsőn, hallottam, hogy Prusslick ezt kiáltja: „Rendőrség!”, majd azt, hogy: „Hasaljon a földre!” Mire leértem a másodikra, Hades már rávette Prusslickot, hogy adja át a fegyverét, és lelőtte őt. Két lövést adtam le fentről. Hades kissé megtántorodott, de hamar összeszedte magát, és futni kezdett a legközelebbi autó felé. Az én autóm felé.

– Ezután mi történt?– Lemásztam a létrán, majd leugrottam, de szerencsétlenül

értem földet. Valami szemétre estem, és kificamítottam a bokámat. Mikor felpillantottam, Acheron épp betörte a kocsim ablakát, és kinyitotta az ajtót. Néhány másodperc alatt leszedte a kormánybilincset, és beindította a motort. Tudtam, hogy zsákutcában vagyunk. Acheron csak felém menekülhetett. Kibotorkáltam az úttest közepére, és vártam. Amint a kocsi elindult a járda mellől, tüzet nyitottam. Minden lövésem talált. Két golyó a szélvédőn hatolt át, egy a hűtőrácsba fúródott. Az autó mind jobban felgyorsult, én pedig tovább tüzeltem. Eltaláltam az egyik tükröt és a túloldali lámpát. A kocsi egyenesen felém rohant, de már az se érdekelt, ha elüt. Az akció katasztrofálisan alakult, Acheron megölte Tamworth-t és Prusslickot, s nekem mindent egy lapra kellett feltennem, hogy ne ölhessen meg még további számtalan embert. Az utolsó

lövésem kilyukasztotta az egyik első kerék abroncsát, és Acheron végre elvesztette az uralmat a kocsi fölött. Az autó nekiütközött egy parkoló Studebakernek, felborult, a tetején csúszott tovább, és alig egy méterre tőlem állt meg. Egy percig még billegett, aztán nem mozdult többé. A lyukas hűtő vize összekeveredett az úttestre csorgó benzinnel.

Megint ittam egy korty vizet, és végigjárattam a pillantásomat kihallgatóim arcán. Feszülten figyeltek rám, de a neheze csak most következett.

– Újratöltettem a fegyveremet, azután kinyitottam a felborult autó vezetőoldali ajtaját. Azt vártam, hogy Acheron kiesik rajta, de ő, mint aznap este már többször, keresztülhúzta a számításaimat. A kocsi üres volt.

– Látta őt elmenekülni?– Nem. Épp ezen a problémán töprengtem, amikor ismerős

hangot hallottam a hátam mögül. Wedder volt az. Visszajött.– „Hol van?” – kiáltotta.– „Nem tudom” – nyögtem válaszul, és benéztem a kocsi

mögé.– „Maradjon itt! – harsogta Wedder. – Megyek, megnézem

elöl!” – Örültem, hogy valaki megmondja, mit tegyek, és nem nekem kell kitalálnom, hogyan tovább. Csakhogy amikor Wedder elfordult, vibrálás futott át a testén, és én rögtön tudtam, hogy turpisság van a dologban. Habozás nélkül beleeresztettem három golyót Wedder hátába. Összeroskadt, mint egy zsák…

– Lelőtt még egy ügynököt!? – kiáltott fel hitetlenkedve a KSZ-1-es banda egyik női tagja. – Hátulról?

Nem zavartattam magam.– … és persze nem Wedder volt. Mikor felállt és

megfordult, már Acheron nézett szembe velem. Megvakarta a hátán azt a helyet, ahol eltaláltam, és nyájasan rám mosolygott.

– „Ez nem volt valami sportszerű” – mondta.– „Nem sportolni jöttem” – világosítottam fel.

Az egyik KSZ-1-es ügynök félbeszakított.– Úgy veszem észre, Next, maga előszeretettel lövi hátba az

embereket. Közvetlen közelről, dum-dum golyókat eresztett bele, és túlélte? Már megbocsásson, de ez lehetetlen!

– Pedig megtörtént.– Hazudik! – fakadt ki az ügynök – Nem hallgatom ezt

tovább…!Cradents a karjára tette a kezét, hogy lecsillapítsa.– Folytassa, Miss Next.Folytattam.– „Üdvözlöm, Thursday” – mondta Hades.– „Acheron” – feleltem.Elmosolyodott.– „Tamworth hűlő teteme odafent hever a betonon, és ez a

maga bűne. Fejezzük be ezt, adja ide a fegyverét, és menjünk haza.” Hades kinyújtotta felém a kezét. Erős késztetést éreztem, hogy odaadjam neki a pisztolyomat. De nem tettem, hisz akkor is nemet tudtam mondani neki, mikor ennél rámenősebben próbálkozott – még diákkoromban, mikor a tanárom volt. Meglehet, Tamworth rájött, hogy van erőm szembeszegülni Hadesszel, s talán ezért is vett be a csapatába. Nem tudom. Hades mindenesetre rájött, mi a helyzet, és szívélyes hangra váltott:

– „Rég találkoztunk. Tizenöt éve, ha jól számolom.”– „'69 nyarán” – feleltem mogorván. Nem volt időm

belemenni a kisded játékaiba.– ,,'69-ben? – ismételte rövid tűnődés után. – Akkor hát

tizenhat éve. Úgy emlékszem, kimondottan jóban voltunk.”– „Maga csodálatra méltó tanár volt, Acheron. A

legragyogóbb elme, akit valaha ismertem. Miért műveli ezt?”– „Szinte ugyanezt mondhatnám el én is magáról – dobta

vissza a labdát mosolyogva Acheron. – Maga volt az egyeden diákom, akire azt mondhattam, hogy csodálatra méltó, és lám, mi lett magából? Egy gürcölő senki, akit megjutalmaztak. Egy

irodetes. A Szolgálat kisinasa. Minek köszönheti, hogy a KSZ-5-be került?”

– „A végzetnek.”Acheron hallgatott egy kicsit, és mosolygott.– „Mindig kedveltem magát, Thursday. Kosarat adott

nekem, s mint tudjuk, mi sem csábítóbb az ellenszegülésnél. Sokat tűnődtem azon, mit teszek majd, ha újra összefutunk. Ha viszontlátom az én üdvöskémet. A pártfogoltamat.”

– „Sose voltam a pártfogoltja, Hades.”Megint elmosolyodott.– „Nem örülne egy vadonatúj kocsinak?” – kérdezte

váratlanul.Természetesen örülnék, nem is tagadtam.– „És egy nagy háznak? Vagy két nagy háznak? Vidéken.

Jókora birtokkal. És pluszba egy Rembrandt-képnek?”Átláttam a szitán.– „Ha meg akar venni engem, keményebb valutát kínáljon.”Acheron arcára csalódottság ült ki.– „Maga tényleg erős, Thursday. A pénz kevés embert hagy

hidegen.”Elöntött az indulat.– „Minek kell magának a Chuzzlewit kézirata? El akarja

adni?”– „Eladás céljára lopni? – húzta el a száját Acheron.

– Micsoda közönséges dolog! Igazán sajnálom a két barátját. A félköpenyes lőszer bizony csúnya munkát végez.” Ott álltunk szemtől szemben. A KSZ-14-nek lassan meg kellett érkeznie.

– „Hasaljon a földre! – utasítottam Hadest. – Különben, esküszöm, lövök!” Acheron képe egyszerre összemosódott, ahogy követhetetlenül gyors mozdulatok sorát hajtotta végre. Dörrenés hangzott el, majd ütést éreztem a felkaromon. Melegség járt át, és egy kívülálló érdeklődésével konstatáltam, hogy meglőttek.

– „Ügyes próbálkozás volt, Thursday. A másik kezével nem kísérli meg?”

Előzőleg gondolkodás nélkül rálőttem, ahhoz gratulált. Tudtam, hogy legfeljebb harminc másodpercem van, aztán elkábulok a vérveszteségtől. Átvettem a pisztolyt a bal kezembe, és célra emeltem.

Acheron elismerően mosolygott. Amíg csak teheti, folytatta volna még kegyetlen játékát, de a távolban felvijjogtak a rendőrségi szirénák, így hát rövidre kellett zárnia a dolgot. Mellkason lőtt, és abban a hitben, hogy meghaltam, otthagyott.

Mikor a történet végére értem, a KSZ-l-es ügynökök fészkelődni kezdtek, és pillantásokat váltottak egymással. Nem érdekelt, hogy hisznek-e nekem vagy sem. Hiába gondolta Hades, hogy meghaltam, még nem járt le az időm. A Tamworth-től kapott Jane Eyre-em megmentette az életemet. Hades golyója, bár egészen a hátsó borítóig hatolt a mellzsebemben lapuló könyvben, teljesen nem tudta átfúrni azt. Eltört több bordám, légmellet kaptam, és lett egy dögletesen szép bevérzésem – de életben maradtam. Mellém állt a szerencse, a végzet, vagy nevezze ki-ki, aminek akarja.

– Nincs tovább? – kérdezte Cradents.Ráztam a fejem.– Nincs tovább.Persze lett volna még tovább, de a többihez nekik már nem

volt semmi közük. Nem mondtam el nekik, hogy Hades Gauner Prusslick halálát felhasználva érzelmileg a porba döngölt – úgy sikerült bevinnie az első találatot.

– Nagyjából megtudtunk mindent, ami érdekelt minket, Miss Next. Amint felépül, visszatérhet a KSZ-27-hez. Figyelmeztetem, hogy továbbra is köti magát a titoktartási nyilatkozat, amit aláírt. Akár egyetlen elkotyogott szónak is súlyos következményei lehetnek. Kíván még valamit hozzátenni a vallomásához?

Vettem egy nagy levegőt.

– Tudom, hogy hihetetlennek hangzik sok minden, amit mondtam, de ez az igazság. Én vagyok az első élő tanú, aki a saját szemével látta, mire képes Hades, ha az életéről van szó. Bárkit is bíznak meg a jövőben a kézrekerítésével, fontos, hogy az illető tisztában legyen azzal, mire lehet számítani a gyanúsítottól.

Cradents hátradőlt a széken, és ránézett a tikkes ügynökre. Az bólintott.

– A dolog tárgytalan, Miss Next.– Hogyhogy?– Hades meghalt. Azt el lehet mondani a KSZ-14-esekről,

hogy kissé túlságosan is könnyen mozdul az ujjuk a ravaszon, de azt nem, hogy kétbalkezesek volnának. Aznap este üldözőbe vették Hadest, aki az M4-en menekült, és végül karambolozott a 12-es kereszteződésnél. A kocsija legurult a töltésről, és kigyulladt. Úgy véltük, ezt célszerűbb akkor közölni magával, miután már vallomást tett.

A hír villámcsapásként ért. Az elmúlt két hétben a bosszúszomj volt az elsődleges érzés, amiből erőt merítettem a felépüléshez. Ha nincs bennem az izzó vágy, hogy bűnhődni lássam Hadest, jó eséllyel összeroppantam volna. De ha Acheron nincs többé, a vallomásom egyetlen pontja sem bizonyítható. Abban nem reménykedtem, hogy mindent elhisznek nekem, de abban igen, hogy a szavaim utólag igazolást nyernek, ha majd valaki más is összefut Hadesszel.

– Mit beszél? – bukott ki belőlem.– Azt mondtam, Hades meghalt.– Nem halt meg – vágtam rá gondolkodás nélkül.Cradents úgy gondolta, a reakciómat a traumás sokk

következménye.– Nyilván nehéz napirendre térnie efölött, de meghalt.

Szinte a felismerhetetlenségig elégett. A fogai alapján tudtuk csak azonosítani. És nála volt Prusslick pisztolya.

– A Chuzzlewit kézirata?

– Nyomát se leltük. Feltételezzük, hogy megsemmisült. Lecsüggesztettem a fejem. Kudarcot vallottunk minden téren.

– Miss Next… – Cradents felállt, és a vállamra tette a kezét. –Megnyugtatásul közlöm magával, hogy a KSZ-8 fölötti alegységek nem kapnak tájékoztatást a történtekről. Úgy térhet vissza a csoportjához, hogy az aktájában nyoma sem lesz ennek az epizódnak. Történtek hibák, de senki nem tudja megmondani, másféle körülmények között miként alakultak volna az események. Velünk pedig többet nem fog találkozni.

Cradents kikapcsolta a magnót, jó egészséget kívánt nekem, és kiment. Az ügynökök szintén távoztak, az egy tikkes pasas kivételével. Ő megvárta, amíg a kollégái hallótávolságon kívülre érnek, azután odasúgta nekem: – Nekem az a véleményem, Miss Next, hogy a vallomása maszlag. A szolgálat nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a Fillip Tamworth-féle embereit.

– Köszönöm.– Mit köszön?– Hogy közölte velem a keresztnevét.Az ügynök válaszra nyitotta a száját, de aztán meggondolta

magát, és szó nélkül kiment.Felálltam az asztal mellől a rögtönzött kihallgatószobában,

és kibámultam az ablakon. Odakint meleg volt, sütött a nap, és szelíd fuvallat játszott a fákkal; olyan szép volt most a világ, mintha nem is lenne benne hely a Hades-féléknek. Újra beengedtem a fejembe a szörnyű este emlékeit. Abban a részben, amit elhallgattam az ügynökök elől, Prusslickról volt szó. Acheron mondott még dolgokat aznap este. Rámutatott Prusslick törődött, vén testére, és így szólt: – Gauner arra kért, adjam át bocsánatkérését.

– Ő Gauner apja – javítottam ki.– Nem – nevetett Hades. – Ő Gauner.

Megint ránéztem Prusslickra. Nyitott szemmel feküdt a hátán, s a hatvanévnyi korkülönbség dacára szembetűnően hasonlított Gaunerre.

– Istenem, ez nem lehet igaz! Gauner? Tényleg ő volt az? Acheron szemlátomást jól szórakozott.

– Mikor az Időőrségnél eufemisztikusan azt mondják, hogy valaki „leküzdhetetlen akadályba ütközött”, az idősűrűsödésre gondolnak. Meglep, hogy maga ezt nem tudta, Thursday. Gauner kívül rekedt a jelenkoron. Alig egy perc alatt hatvan év szakadt a nyakába. Nem csoda, hogy kerülte magát.

Tehát szó sem volt tewkesbury-i lányról. Apám révén ismertem az olyan fogalmakat, mint az időtágulás meg az idő instabilitása. Gauner leküzdhetetlen akadályba ütközött az Esemény, a Kúp és a Horizont világában, s az egészben az volt a legtragikusabb, hogy ezt nem merte elmondani nekem. Pontosan úgy történt, ahogy Acheron tervezte: a mélypontra zuhantam, ő pedig abban a pillanatban fordult és lőtt.

Sietség nélkül visszatértem a szobámba, leültem az ágyra, és átadtam magam a kétségbeesésnek. Ha egyedül vagyok, nem szoktam küzdeni a könnyek ellen. Hevesen zokogtam vagy öt percen át, és sokkal jobban lettem tőle. Trombitálva kifújtam az orrom, majd a gondolataim elől menekülve bekapcsoltam a tévét. Végigzongoráztam a csatornákat, s a végén a Bufo Hírhálózat adásánál kötöttem ki. Persze megint a krími helyzetről volt szó.

– Következő hírünk is a krími háború témájához kapcsolódik – mondta a hírolvasónő. – A Góliát Konszernhez tartozó Fegyverfejlesztő Intézet bemutatta az orosz agresszorok elleni küzdelemben bevetésre kerülő legújabb harcászati eszközt. A „Buzogány” fedőnevű ballisztikus plazmaenergia-karabély a remények szerint döntő fordulatot hoz a háború sorsában. A részletekről katonai tudósítónk, James Maligner számol be.

A kép egy lőtérre váltott, ahol a Katonai Külszol uniformisát viselő férfi állt, kezében egy egzotikus kinézetű fegyverrel.

– Ez itt az új Buzogány plazmakarabély, melyet ma mutatott be a Góliát Fegyverfejlesztő Intézet – fogott bele Maligner a katona mellé lépve. – Nyilvánvaló okokból túl sokat nem árulhatunk el a fegyverről, de bemutatjuk a hatékonyságát, és azt is elárulhatjuk, hogy koncentrált energianyalábot használ, ami akár másfél kilométeres távolságból is alkalmas páncélzat és élő erő megsemmisítésére.

A katona megmutatta, mire képes az új fegyver, s én borzadva néztem a bemutatót. A láthatatlan energianyalábok tíz tarack erejével hatoltak a célként kijelölt harckocsiba. A fegyver olyan volt, akár egy tüzérségi ágyú kompakt változata. A demonstráció végeztével Maligner feltett egy ezredesnek két nyilvánvalóan levajazott kérdést, s azalatt a háttérben katonák meneteltek az új fegyverrel.

– Terveik szerint mikorra fogják első vonalbeli csapatainkat felszerelni a Buzogánnyal?

– Az első adag fegyvert már útnak indítottuk. További szállításokra a gyártókapacitás megnövelése után kerülhet sor.

– És végezetül: mi lesz a fegyver várható kihatása a konfliktusra?

Valami érzelemféle suhant át az ezredes arcán.– Azzal számolunk, hogy az oroszok egy hónapon belül

békét fognak kérni.– A franc essen bele – dörmögtem. Sokszor hallottam ezt a

mondatot, amíg a seregben szolgáltam. Most ezt pufogtatták az elcsépelt „karácsonyra vége lesz” frázis helyett. És az elhangzását kivétel nélkül mindig döbbenetes vérfürdő követte.

Az új fegyver első bevetése még váratott magára, de a puszta létezése is gyökeresen megváltoztatta a krími helyzetet. Az angol kormány már nem csapatkivonásban gondolkodott, hanem megadásra próbálta rávenni az oroszokat. Azok hallani se akartak erről. Az ENSZ követelte, hogy a felek üljenek újra

tárgyalóasztalhoz Budapesten, de erre sem volt esély. Az oroszok a várható offenzívára készülve beásták magukat. A Góliát Fegyverfejlesztő szóvivőjét délelőtt berendelték a Parlamentbe, és magyarázatot kértek tőle az új fegyver késedelmes bevezetésére, a határidő ugyanis már egy hónapja lejárt.

Kerékcsikorgás riasztott fel töprengésemből. Felnéztem. A kórterem kellős közepén rikító színű sportkocsi állt. A képe kétszer is megvillant, de nem tűnt el. Semmilyen elképzelhető magyarázat nem volt rá, hogy mit keres ott, ahogy arra se, miként jutott be, hisz az ajtó alig volt szélesebb egy kórházi ágynál – mégis ott volt. Éreztem a kipufogógáz szagát, hallottam a motor brummogását, és érdekes módon nem éreztem furcsának a dolgot. A kocsiban ülők rám szegezték a szemüket. A vezető, egy harmincegynéhány éves nő valahogy ismerősnek tűnt.

– Thursday! – kiáltott rám sürgetően.A homlokomat ráncoltam. A jelenség valóságosnak látszott,

és kétségkívül láttam már valahol a vezetőt. Az utas, egy öltönyös fiatalember, vidáman integetett nekem.

– Nem halt meg! – A nő úgy beszélt, mint akit sürget az idő. –Az autóbaleset átverés volt! Egy Acheron Hades nem hal meg ilyen könnyen! Menj Swindonba, vállald el az irodetes állást!

– Swindonba? – visszhangoztam. Azt hittem, végleg megszabadultam attól a várostól – kicsit túl sok fájó emlékem kötődött hozzá.

Szólásra nyitottam a számat, de a kerekek máris újra megcsikordultak, és a kocsi – nem elhalványulva, inkább gyorsan zsugorodva – eltűnt. Csak enyhe kipufogószag meg a kerékzaj visszhangja maradt utána, aztán az is elhalt, s én magamra maradtam a problémával, hogy mire véljem a furcsa látomást. A kezem közé fogtam a fejemet. A vezető nagyon ismerős volt: én magam voltam az.

Szinte teljesen meggyógyult a karom, mire megszületett a jelentés a belső vizsgálat eredményéről. Nem olvashattam el, de nem bántam. Ha megismerem a tartalmát, az valószínűleg csak fokozta volna amúgy sem csekély elégedetlenségemet és dühömet. Az sem nyugtatott meg, hogy Boswell egy újabb látogatása alkalmával közölte: fél évre kiírtak egészségügyi szabadságra, csak utána kell újra munkába állnom. Ott akartam hagyni az Irodetet – vagy legalábbis a londoni részlegét.

– Mit fogsz csinálni? – kérdezte LaPozz, mikor a kórházból való távozásom napján bejött, hogy segítsen összepakolni. – Hat hónap rémesen hosszú lesz, ha nincs se hobbid, se családod, se pasid – tette hozzá. Elég direkten fogalmazott néha.

– Van nekem hobbim rengeteg.– Mondj egyet!– Festek.– Ez komoly?– Komoly. Van egy félkész tengeri tájképem.– Mióta dolgozol rajta?– Kábé hét éve.– Akkor biztos jó kép lesz.– Csapnivaló.– De most komolyan – faggatott tovább LaPozz, akivel az

elmúlt pár hétben közelebb kerültünk egymáshoz, mint előtte évek alatt –, mihez fogsz kezdeni?

A kezébe nyomtam a KSZ-27 belső közlönyét, amiben fel voltak sorolva az országszerte meghirdetett álláshelyek. LaPozz elolvasta a pirossal bekarikázott részt.

– Swindon?– Miért ne? Hazamegyek.– Az jó, de az állás kevésbé. – LaPozz rábökött a munkaköri

leírásra. – Ez sima ügynöki meló. Te már több mint három éve felügyelőként dolgozol!

– Pontosan három és fél éve. De nem érdekel. Oda megyek és kész. Az igazi indokot nem árultam el Paginának. „Menj Swindonba, vállald el az irodetes állást!” – ezt az egyértelmű tanácsot adta az autó vezetője, s ezek után kézhez kaptam a közlönyt a swindoni álláshirdetéssel. Ez természetesen lehetett akár a véletlen műve is, de mégis, mi van, ha a kocsi tényleg valóságos volt, nem a képzeletem szülötte? És ha már a jóslat az állásról beteljesedett, nem zárhattam ki, hogy a Hadesszal kapcsolatos hír is igaznak bizonyul. Nem tépelődtem sokáig, jelentkeztem az állásra. A kocsiról nem beszélhettem Paginának. Ha kitálalok neki, barátság ide vagy oda, futott volna a hírrel Boswellhez, aki viszont beszélt volna Cradentscel, annak a következménye pedig kellemetlenségek egész sora lett volna. Már egészen belejöttem a titkolózásba, és jobb volt a hangulatom, mint hónapok óta bármikor.

– Hiányozni fogsz a csapatnak, Thursday.– Kibírják.– Nekem is hiányozni fogsz.– Kösz, Pagina, aranyos vagy. Te is hiányozni fogsz nekem.Összeölelkeztünk, Pagina szavamat vette, hogy tartjuk a

kapcsolatot, aztán elment. Már az ajtóban csipogott a személyhívója.

Befejeztem a csomagolást, és indulás előtt köszönetet mondtam az ápolónőknek, akik átadtak nekem egy barna papírba csomagolt dobozt.

– Mi ez? – kérdeztem.– Annak az embernek a holmija, aki azon az estén

megmentette a maga életét.– Micsoda?– Egy járókelő elsősegélyben részesítette magát, mielőtt a

mentők odaértek. Tamponálta a sebét, és letakarta magát egy kabáttal, hogy ne hűljön ki. Ha ő nincs, valószínűleg elvérzett volna.

A kíváncsiságtól hajtva kibontottam a csomagot. Elsőként egy zsebkendő került elő belőle, ami, bár többször kimosták, foltos volt a véremtől. A sarkán hímzett monogram állt: „E. F. R.” Egy férfikabát is volt a csomagban: egy olyan felöltő, ami a múlt század közepe táján lehetett divatos. Átkutattam a kabát zsebeit, s az egyikben egy divatszalon számlájára bukkantam. 1833-ban állították ki, egy bizonyos Edward Fairfax Rochester úr nevére. Az ágy szélére roskadtam, és rábámultam a zsebkendőre, a kabátra meg a számlára. Rendes körülmények között fel se merült volna bennem, hogy Rochester esetleg kilépett aznap este a Jane Eyre-ből, csak azért, hogy a segítségemre siessen – elvégre ez teljes képtelenség. Nyilván elintéztem volna az egészet azzal, hogy valaki groteszkül körmönfont tréfát űz velem, csakhogy volt egy bökkenő: egyszer már találkoztam Edward Rochesterrel…

6.Jane Eyre – Rövid betérő a regénybe

A Styx lakásánál lezajlott epizód nem az első és nem is az utolsó találkozásom volt Rochesterrel. Az elsőre Yorkshire-ben, a haworth-i paplakban került sor, mikor még ifjú volt az elmém, s a valóság és a képzelet mezsgyéje nem szilárdult még azzá a kemény héjjá, ami felnőtt életünkben gubóba zár minket. Lágy és rugalmas volt a két tartomány határa, így akkor és ott egy szívélyes idegen és egy magával ragadó hang jóvoltából átkelhettem a túloldalra – s vissza is tudtam térni onnan.Thursday Next: Egy külszolos élete

1958-ban történt. A bácsikám és a nagynéném – akiket már akkor is öregnek láttam – elvittek a régi haworth-i Brontë-lakba. Az iskolában William Thackerayről tanultunk, s mivel a Brontë-k a kortársai voltak, a kirándulás alkalmasnak látszott a téma iránti érdeklődésem fokozására. A Bradfordi Egyetem meghívta Mycroft bácsikámat, hogy tartson matematikai előadást a játékelmélet terén elért jelentős kutatási eredményeiről – melyek elsődleges gyakorlati haszna az volt, hogy az ember mindig nyert a Ki nevet a végén?-ben. Bradford közel van Haworth-höz, jó ötletnek tűnt hát a két kirándulást kombinálni.

Az emlékházban idegenvezető kísért minket, egy hatvanas éveiben járó, drótkeretes szemüveget és angorakardigánt viselő, kelletlen nő, aki olyan pattogós modorban terelte végig a csoportot a szobákon, mint aki utolérhetetlenül tájékozottnak

tartja magát, és nagy szívességet tesz, mikor hajlandó kihúzni a látogatókat tudatlanságuk mélységes kútjából. A séta vége felé, mikor a gondolatok már a képeslapok és a fagylalt körül forogtak, a fáradt múzeumlátogatók megkapták a bonusz-élményt: megtekinthették a Jane Eyre eredeti kéziratát.

Bár a papírt elsárgította az idő, és a fekete tinta világosbarnává fakult, a gyakorlott szem számára olvasható volt az írás, a lapon sorjázó finom, szarkalábas betűk ihletett szöveggé olvadó folyama. Kétnaponként lapoztak a kéziratban, lehetővé téve, hogy az emlékházat frekventáló, fanatikus Brontë-rajongók végigolvashassák a regényt abban a formájában, ahogy megszületett.

Azon a napon, amikor a múzeumban jártam, a kézirat épp annál a résznél volt kinyitva, amikor Jane először találkozik Rochesterrel – véletlenül összefutnak egy mérföldkőnél.

–… és ez teszi minden idők egyik legnagyszerűbb romantikus regényévé – darálta unalomig ismételt monológját a kelletlen és rátarti tárlatvezető, mit sem törődve a kérdezni szándékozók felemelt kezével.

– Az erős és energikus Jane Eyre markánsan eltér a korszak szokásos hősnőitől, ahogy nem nevezhető sablonosnak a zord habitusú, de alapvetően jólelkű Rochester jellemhibás, sötét kedélyű figurája sem. Charlotte Brontë 1847-ben írta a Jane Eyre-t, és Currer Bell álnéven jelentette meg. Thackeray „egy ragyogó szellem mesterműve”-nek nevezte a művet. Most továbbhaladunk a múzeumi boltba, ahol képeslapokat, tematikus tányérkákat, kicsiny műanyag Heathcliff-bábukat és más emléktárgyakat vásárolhatnak Köszönjük a…

A csoport egyik tagja, egy fiatalember továbbra is jelentkezett. Szemlátomást eltökélte, hogy csak azért is szóhoz fog jutni.

– Elnézést kérek – szólalt meg amerikai kiejtéssel. A tárlatvezető arcán megrándult egy izom, jelezve, hogy nem

könnyű erőt vennie magán, és odafigyelni valaki másnak a szavaira.

– Parancsoljon – mondta jéghideg udvariassággal.– Tudja, én még elég zöldfülű vagyok ebben az egész

Brontë-dologban – fogott bele a fiatalember –, de volt egy kis bajom a Jane Eyre végével.

– Baja?– Igen. Az van, ugye, hogy Jane elhúz Thomfield Hallból, és

elmegy az unokatestvéreihez. Mármint Riversékhez.– Tudom, kik Jane unokatestvérei, fiatalember.– Na és akkor összeáll azzal a nyálas St. John Riversszel, de

nem akar feleségül menni hozzá, és elutaznak Indiába, aztán slussz, vége a könyvnek. Ez meg mi? Hol marad a hepiend? Mi lesz Rochesterrel meg a dilis feleségével?

A tárlatvezető szeme szikrákat szórt.– Önnek mi volna kedvére? Ha a Jó és Rossz erői véres

csatát vívnának Thornfield Hall termeiben?– Abszolút nem ilyesmire gondoltam – tiltakozott a

fiatalember, immár kissé ingerülten. – Arról beszélek, hogy a könyvből ordítóan hiányzik egy ütős slusszpoén, ami rendesen lekerekítené a sztorit, pontot tenne a végére. Arról, ahogy meg van írva, az ugrik be az embernek, hogy Charlotte kidöglött a végére.

A tárlatvezető egy hosszú pillanatig rámeredt a fiatalemberre drótkeretes szemüvegén át; arra gondolt, vajon miért nem képesek a látogatók egy picivel jobban utánozni egy birkanyájat. A fiatalember sajnos nem mondott butaságot; a tárlatvezetőnő maga is sokat törte a fejét a regény erőtlen bejezésén, s olvasók millióihoz hasonlóan azt kívánta, bár úgy alakultak volna az események, hogy Jane és Rochester végül összeházasodhassanak.

– Bizonyos dolgokra már sosem fog fény derülni – felelte végül diplomatikusan. – Charlotte már nincs köztünk, így a kérdés merőben elméleti. Azt kell tanulmányoznunk, és abban

kell élvezetet lelnünk, amit ránk hagyott. Gazdag életműve bőségesen kárpótol minket minden esetleges apró hibáért.

A fiatal amerikai bólintott, és a látogatócsoport nagy része, köztük a bácsikám és nagynéném is, továbbindult. Én hátramaradtam, s mikor már csak ketten, én meg egy japán turista voltunk a helyiségben, lábujjhegyre állva megpróbáltam rálátni az eredeti kéziratra. Nem volt könnyű dolgom, mert a koromhoz képest alacsony voltam.

– Felolvassam neked? – csendült mögöttem egy barátságos női hang. A japán turista volt az. Rám mosolygott, és én megköszöntem a szívességét.

A nő körülnézett, hogy nem figyelnek-e minket, azután feltette az olvasószemüvegét, és belekezdett. Kifogástalan kiejtése volt, és nagyon kellemes tónusban olvasott. A hangja szárnyat adott a szavaknak: azok felszálltak a papírról, és beröppentek a képzeletembe.

„…Akkor még nagyon fiatal voltam, és mindenféle vidám és komor történet jutott eszembe, amit valaha hallottam. Gyermekmesék, amelyeket a serdülőkor fantáziája kiszínezett…”

Behunytam a szemem, s egyszerre csípős hideg töltötte meg körülöttem a levegőt. A japán nő hangja messze zengett, mintha a szabadban szárnyalna, s mikor kinyitottam a szemem, a múzeum nem volt sehol. A helyén egy egészen más tájon át futó dűlőút jelent meg. Szép téli alkony volt, a nap épp akkor hanyatlott a horizont mögé. Állt a levegő, a táj színei elmosódtak. A sövényen néha megrebbenő madarakon kívül semmi nem mozdult a makulátlan szépségű vidéken. Mikor megláttam lélegzetem gőzét a fagyos levegőben, megborzongtam; felhúztam a dzsekim cipzárját, s arra gondoltam, kár volt a lenti fogason hagyni a sapkámat meg a kesztyűmet. Aztán körülnéztem, és láttam, hogy nem vagyok

egyedül. Tőlem alig három méterre köpenyt és főkötőt viselő fiatal nő ült egy mérföldkövön. A holdat nézte, ami épp akkor kelt fel mögöttünk. Mikor előrefordult, láttam, hogy az arca csúnyácska, jellegtelen, ugyanakkor vonásainak feszessége nagy lelki erőt és határozottságot tükrözött. Ahogy bámultam őt, sokféle érzés kavarodott fel bennem. Akkoriban döbbentem rá, hogy nem vagyok egy kimondott szépség, s már zsenge kilencévesen megfigyeltem, hogy a vonzó külsejű gyerekek könnyebben kedveltetik meg magukat. Ez a fiatal nő viszont azt demonstrálta számomra, hogy ezek a szabályok felboríthatók. Éreztem, hogy kihúzom magam és összeszorítom a fogam, ösztönösen utánozva a nő tartását.

Épp arra gondoltam, megkérdezem tőle, hova tűnt a múzeum, mikor egy zaj mindkettőnket arra késztetett, hogy a gyalogút kanyarulata felé nézzünk. Közeledő ló dobogása hallatszott, s a nő mintha megriadt volna. Keskeny volt az ösvény, félrehúzódtam hát, hogy a ló elhaladhasson mellettem. Miközben vártam, felbukkant egy nagy fekete-fehér kutya. A sövény mentén loholt, érdekes szagok reményében a talajt szaglászva. A mérföldkövön ülő alakkal nem törődött, de mikor engem észrevett, megtorpant, lelkes farkcsóválásba kezdett, majd odaugrott hozzám. Izgatottan végigszimatolt, meleg köpenyként burkolt be forró lehelete, a bajusza csiklandozta az orcámat. Kacagtam, mire a kutya még vadabbul csóválta a farkát. Immár több mint százharminc éve a könyv minden egyes elolvasásakor végigszimatolta ezt a sövényt, de még sose került az útjába semmi, aminek a szaga ennyire… nos, ennyire valóságos lett volna. Rajongása jeléül nyalogatni kezdett, ahol csak ért. Megint kacagtam és eltoltam magamtól, mire a kutya elszaladt egy botot keresni.

Csak később, a regény többszöri elolvasása után tudatosult bennem, hogy Vezér kutya addig sose szaladhatott elhajított bot után, hisz alig néhány jelenete van a könyvben – nem csoda hát, hogy oly nagy örömmel ragadta meg a kínálkozó alkalmat.

Nyilván tudta, az ösztönei megsúgták neki, hogy a kislányt, aki egyszer csak felbukkant a 81. oldal alján, nem korlátozza az elbeszélés szigorú menete. A történet itt-ott neki magának is hagyott némi mozgásteret – eldönthette például, hogy az út melyik oldalát szaglássza végig, hisz a szövegből ez nem derül ki –, de ha a regény előírta, hogy ugatnia, szaladgálnia vagy ugrálnia kell, kötelessége volt úgy tenni.

Hosszú és ismétlődő létezés volt az övé, s már csak ezért is nagy élmény volt számára a magamfajta látogatók ritka felbukkanása.

Felnézve megpillantottam a lovat és lovasát, akik épp akkor haladtak el a fiatal nő mellett. A lovas magas termetű, nemes vonásokkal megáldott, gondterhelt arcú férfi volt. Összeráncolt szemöldökkel töprengett valamin, s úgy tűnt, gondolatai minden figyelmét lekötik. Túl kicsi voltam, nem látott meg engem, márpedig a biztonságos útvonal épp azon a helyen át vezetett, ahol félrehúzódva álltam, az ösvénynek azon a részén ugyanis alattomos jégfolt terült el. A ló pillanatokon belül mellém ért, súlyos patái kopogtak a keményre fagyott földön, s arcomat megcsapta a bársonyos orrából előtörő, forró gőz. A lovas most végre észrevette az útját elálló kislányt. – Mi az ördög…? – fakadt ki. Hogy kikerüljön engem, gyorsan balra rántotta lovát. Az állat a jégre lépett, megcsúszott, és csúnyán elesett. Hátrahőköltem, úgy megrémített a baleset, amit okoztam. Miközben a ló megpróbált feltápászkodni, a kutya az aggasztó zajokat hallva visszaszaladt, letett elém egy botot, majd megugatta a földre kerülteket; mély hangja visszhangozva szállt a csendes estében. A fiatal nő aggódó arccal a bajbajutotthoz sietett, s hogy segítő szándékát jelezze, megszólította: – Megsebesült, uram?

A férfi morgott valami, nem méltatta érthető válaszra a nőt.– Segíthetek? – jött az újabb kérdés.– Álljon oda, arra az oldalra – válaszolta nyersen a lovas,

miközben feltápászkodott. A nő hátrált néhány lépést, s a férfi

nagy szerszámcsörgés és patadobogás közepette talpra segítette lovát. Ezután egy kiáltással elhallgattatta a kutyát, majd nekiállt végigtapogatni a lábát. Látszott, hogy komoly fájdalmai vannak. Amilyen zord kedélyű embernek tűnt, biztosra vettem, hogy nagyon dühös rám, ehhez képest mikor újra találkozott a pillantásunk, barátságos mosollyal rám kacsintott, s közben az ajkára nyomta ujját, hogy hallgatásra intsen. Viszonoztam a mosolyt; ezután a lovas újra a fiatal nő felé fordult, és szerepébe visszazökkenve megint felvette mogorva arckifejezését.

Ekkor egy távoli hang, mely mintha az alkonyi égből hullott volna rám, szólongatni kezdett a nevemen. Egyre erősödött a hang, s az ég elsötétült. Az arcomat érő levegő melegedni kezdett, a gyalogút képe szertefoszlott, a ló, a lovas, a fiatal nő és a kutya visszatért oda, ahonnan jött: a könyv lapjaira. Ismét felbukkantak körülöttem a múzeumi szoba falai, s miközben a japán nő befejezte a mondatot, a képek és illatok visszaváltoztak kimondott szavakká.

„… mert odabicegett a mérföldkőhöz, amelyről én az imént felálltam, és le is ült rá…”

– Thursday! – csattant rám Polly nénikém. – Milyen dolog ez, hogy csak úgy lemaradsz? Lesz hozzád néhány szavam odakint!

A néni kézen fogott, és magával vonszolt. Hátrafordultam, és hálásan integettem a japán nőnek, aki kedves mosollyal búcsúzott tőlem.

Később elmentem még néhányszor a múzeumba, de a csoda nem ismétlődött meg. Tizenkét éves koromra kislányból nővé értem, és túlságosan bezáródott az elmém. A bácsikámnak meséltem az élményemről, s ő bölcsen bólogatott, elhitte az egészet, az utolsó szóig. Ő volt az egyetlen, akit beavattam. Az átlagos felnőttek nem szeretik, ha a gyerekek olyan dolgokról

beszélnek nekik, amelyektől megfosztja őket saját elméjük szürkesége.

Ahogy múltak az évek, kételkedni kezdtem saját emlékezetem megbízhatóságában. Tizennyolc éves koromra meggyőződésemmé vált, hogy túlságosan élénk képzeletem terméke volt az egész. Rochester újbóli felbukkanása Styx lakásánál ezek után tökéletesen összezavart. Egyvalami viszont nyilvánvalóvá vált számomra: hogy a valóság torzulni kezdett.

7.A Góliát Konszern

„Senki nem vitatja, hogy hálával tartozunk a Góliát Konszern-nek. Nem szabad elfelejtenünk, milyen hatalmas segítséget nyújtottak nekünk a második háború utáni újjáépítésben. Ugyanakkor az utóbbi időben azt kell tapasztalnunk, hogy a Góliát tevékenységét vajmi kevéssé jellemzi az ígért méltányosság és altruizmus. Napjainkra abba a kellemetlen helyzetbe kerültünk, hogy folyamatosan törlesztünk egy olyan adósságot, amit már rég visszafizettünk – kamatostul.”Részlet Samuel Pring angol góliátszkeptikus parlamenti képvislő felszólalásából.

A highgate-i KSZ-temetőben álltam, Prusslick sírköve mellett. Ez állt rajta:

GAUNER R. PRUSSLICKKiváló ügynök, aki éveit adta kötelessége teljesítése közben– Az idő nem vár –KSZ-12 & KSZ-51953-1985

Azt mondják, a munka öregít – nos, Gaunert egyenesen aggastyánná tette. Talán jobb is volt, hogy nem keresett meg a baleset után. Aligha működött volna a kapcsolatunk, s a szakítás – mert kétségkívül az lett volna a vége – valószínűleg nagyon fájdalmas lett volna. Raktam egy kavicsot Gauner sírkövére, és elbúcsúztam tőle.

– Szerencséje volt – szólt egy hang.

Odafordultam. A szemközti padon drága öltönyt viselő, alacsony férfi ült.

– Tessék? – kérdeztem bambán. Meghökkentem tőle, hogy így betört a gondolataimba.

A kis ember mosolyogva fürkészett.– Szeretnék szót váltani magával Acheronról, Miss Next.– Az egy alvilági folyó – feleltem. – Próbálkozzon a

közkönyvtárban, a görög mitológia témakörnél.– Engem a személy érdekel.Végigmértem az emberemet, próbáltam rájönni, kiféle lehet.

Lapos kalapot viselt, s olyan kurta volt a haja, hogy kerek feje teniszlabdát idézett. Vonásai élesek voltak, ajka pengevékony; nem tartozott a vonzó külsejű emberek közé. Súlyos aranyékszereket viselt, és gyémántos nyakkendőtűt, ami úgy ragyogott, mint egy csillag. Finom bőrcipőjét fehér kamásli védte, a mellényzsebéből arany óralánc lógott ki. Nem volt egyedül. Egy fiatalember állt mellette, szintén sötét öltönyben, ami kidudorodott azon helyen, ahol a pisztolyt szokás hordani. Annyira el voltam merülve a gondolataimban, hogy észre se vettem, mikor megközelítettek. Úgy saccoltam, a Külszol belső ellenőrzésétől vagy valami hasonló helyről jöhettek. Cradents és Tsai. ezek szerint még nem végeztek velem.

– Hades meghalt – mondtam, hátha rövidre tudom zárni a témát.

– De maga mintha kételkedne ebben.– Az a helyzet, hogy hat hónapra kiírtak, mivel megártott

nekem a stresszes munka. A dokik szerint téves emlékeim vannak és hallucinálok. A maguk helyében egy szavamat se hinném el – azt se, amit most mondtam.

Az alacsony férfi megint elmosolyodott, jókora aranyfogat villantva elő.

– Én nem hiszem, hogy magának az agyára ment a stressz, Miss Next. Szerintem maga pontosan olyan épeszű, mint én. Túlélte a Krímet és a rendőrséget, aztán lehúzott nyolc évet az

Irodetnél. Ha egy ilyen ember odajönne hozzám, és azt mondaná, hogy Hades nem halt meg, komolyan venném.

– Megtudhatnám, kihez van szerencsém?A férfi átnyújtott egy aranyszegélyű névjegyet, amin a

Góliát Konszern dombornyomott lógója díszelgett.– A nevem Backer – mondta. – Franz Backer.Megvontam a vállam. A névjegy tanúsága szerint a férfi a

Góliát belső biztonsági szolgálatának a vezetője volt, egy homályba burkolózó szervezeté, amihez a kormánynak nem volt semmi köze, s ami alkotmányi szintű garanciát kapott rá, hogy nem tartozik számadással senkinek. A Góliát Konszern tiszteletbeli képviselőket delegálhatott a Parlament mindkét házába, s a Kincstári Hivatalban pénzügyi tanácsadói dolgoztak. Az embereik ott ültek a legfelsőbb bírósági bírákat kiválasztó testületben, és a rangosabb egyetemek szinte mindegyikén volt egy megfigyelőjük. Senkinek nem tűnt fel, hogy beleszólnának az ország irányításába, ami talán azt jelzi, hogy nagyon ügyesen csinálták. Azonban a Góliát színlelt jóindulata dacára nem mindenki nézte jó szemmel a konszernnek biztosított privilégiumokat. A köztisztviselőiket nem a nép és nem is a kormány választotta, és ezek státusát törvény garantálta. Csak az igazán bátor politikusok mertek hangot adni ezzel kapcsolatos fenntartásaiknak.

Leültem Backer mellé a padra. Erre elküldte a fogdmegjét.– Megtudhatnám, miért érdekli önt Hades?– Tudni akarom, hogy él-e vagy meghalt.– Olvasta a halottkém jelentését, nem?– Abban csak az állt, hogy bent égett egy autóban egy

testmagasságra, alkatra és fogazatra Hadeshoz hasonló személy. De Hades melegebb helyzetekből is kivágta már magát. A maga vallomását is olvastam: az sokkal izgalmasabb. Fel nem foghatom, miért nem vették komolyan azok a bohócok az KSZ-1-től. Tamworth meghalt, így maga az egyetlen ügynök, aki bármit is tud Hadesról. Engem nem az érdekel, ki

hibázott aznap este. A következőre vagyok kíváncsi: mihez akart kezdeni Acheron a Martin Chuzzlewit kéziratával?

– Talán zsarolásra akarta használni – kockáztattam meg.– Elképzelhető. Most hol van?– Nem volt nála?– Nem – közölte higgadtan Backer. – A maga jelentésében

az áll, hogy Hades magával vitte egy bőrtáskában. A kiégett kocsiban nyomát se találták. Ha Hades nem égett el, akkor a kézirat se.

Üres tekintettel néztem Backerre. Nem tudtam, hova akar kilyukadni.

– Ezek szerint átadta egy cinkosának.– Lehet. Az a kézirat, Miss Next, ötmilliót is megér a

feketepiacon. Rengeteg pénz, nem gondolja?– Mire céloz? – kérdeztem élesen. Kezdtem felhúzni

magam.– A világon semmire. De a maga vallomása nem igazán

passzol Acheron holttestével. Maga azt mondta, rálőtt Hadesre, miután az megölte a fiatal ügynököt.

– Prusslick volt a neve – hangsúlyoztam.– Lényegtelen. Az összeégett holttesten nem voltak lőtt

sebek, pedig maga többször is eltalálta őt, mikor Weddernek illetve az öregasszonynak álcázta magát.

– Mrs Marmonnak hívták.Rábámultam Backerre. Ő folytatta:– Láttam a kilapult lövedékeket. Úgy néztek ki, mintha a

falat találta volna el velük.– Lassan elárulhatná, mire akar kilyukadni.Backer kinyitott egy termoszt, és felém nyújtotta. Intettem,

hogy nem kérek; töltött magának, és tovább beszélt: – Szerintem maga többet tud, mint amennyit elárul. Az este eseményeit egyedül a maga tanúvallomásából ismerjük. Mondja meg, Miss Next, mihez akart kezdeni Hades a kézirattal?

– Már megmondtam: fogalmam sincs.– Akkor miért akar irodetesként dolgozni Swindonban?– Nem akadt jobb állás.– Ez nem igaz. A munkáját folyamatosan átlagon felüliként

értékelik, és az aktájából kiderül, hogy tíz éve nem járt Swindonban, pedig ott él a családja. Egy megjegyzés ezt „romantikus feszültségek”-kel indokolja. Gondja volt egy férfival Swindonban?

– Semmi köze hozzá.– A munkám jellegéből következően igen kevés dolog akad,

amihez ne volna közöm. Egy ilyen tehetséges nő, mint maga, sokféle feladatot találhat magának – akkor hát miért épp Swindon? Valami azt súgja, oka van rá, hogy odamenjen.

– Tényleg mindez benne van az aktámban?– Igen.– Milyen színű a szemem?Backer ezt eleresztette a füle mellett, és belekortyolt a

kávéjába.– Kolumbiai. A legjobb fajta. Maga szerint Hades él.

Szerintem azt is sejti, hol van; nem tartom kizártnak, hogy Swindonban, és maga azért akar odamenni. Igazam van?

A szemébe néztem.– Nem. Azért megyek haza, hogy összeszedjem magam.Franz Backer továbbra is szkeptikus maradt.– Szerintem olyan, hogy stressz, nem létezik. Csak gyenge

emberek és erős emberek vannak. A Hades-féléket pedig csak az erős emberek élik túl. Maga erős ember.

Szünetet tartott.– Ha meggondolná magát, hívjon fel. Figyelmeztetem,

magán tartom a szemem.– Tegyen, amit jólesik, Mr Backer. De volna egy kérdésem.– Éspedig?– Magát miért érdekli Hades?Franz Backer megint elmosolyodott.

– Attól tartok, ezt nem közölhetem magával, Miss Next. Ég áldja!

Megbillentette a kalapját, felállt, és távozott. A temető bejáratához odagurult egy sötétített üveges fekete Ford, és elrobogott vele.

Leültem töprengeni. Hazudtam a rendőrségi pszichológusnak, mikor azt mondtam, munkaképes vagyok, és hazudtam Backernek, mikor azt mondtam, nem vagyok az. Góliátékat egy okból érdekelhette Hades és a Chuzzlewit-kézirat: mert profitot szimatoltak. A Góliát Konszerntől olyan távol állt az altruizmus, mint Dzsingisz kántól a pehelypaplan. A Góliátot mindenekelőtt a pénz érdekelte, és az ígéreteiknek senki nem dőlt be. Tény, hogy újjáépítették Angliát a második háború után, tény, hogy talpra állították a gazdaságot, de a megerősödött nemzetnek immár ideje volt önállóvá válnia, és a Góliátot már nem jószívű nagybácsinak, hanem zsarnoki mostohaapának éreztük.

8.Léghajóval Swindonba

…Nincs értelme olyan motor kifejlesztésébe ölni a pénzt, amivel propeller nélküli repülő építhető. Miért nem elég jó a léghajó? Szárnyakat adott az emberiségnek, immár több mint száz éve szolgál minket viszonylag balesetmentesen, s töretlen népszerűségnek örvend – nem látom hát okát a kritizálásának…Részlet Kelly kongresszusi képviselő1972. augusztusi, az újfajta repülőgép-meghajtás kifejlesztésének állami dotációját ellenző beszédéből

Egy kis, húszszemélyes léghajóval repültem Swindonba. A járat félig üresen szállt fel, s az élénk hátszélben hamar megtettük az utat. Vonattal utazni olcsóbb lett volna, de mint olyan sokan, én is szeretem a gázzsákot. Kislánykoromban a szüleim elvittek egy hatalmas, klipperosztályú léghajóval Afrikába. Lassan elsiklott alattunk Franciaország, láttuk az Eiffel-tornyot, Lyont, megálltunk Nizzában, majd átkeltünk a ragyogó Földközi-tenger fölött, és integettünk a halászoknak meg a tengerjárók utasainak, akik visszaintegettek nekünk. Aztán leszálltunk Kairóban, de előbb leírtunk egy kecses kört a piramisok fölött – kapitányunk gyakorlott kézzel irányította a monstrumot a tizenkét körbefordítható légcsavar segítségével. Három nappal később folytattuk utunkat a Nílus mentén Luxorba, s ott átszálltunk egy kirándulóhajóra, ami visszavitt minket a tengerpartra. Angliába a Ruritania fedélzetén tértünk haza: átkeltünk a Gibraltári szoroson, és érintettük a Biscayai-

öblöt. Érthető módon minden alkalmat megragadtam, hogy felidézhessem a gyermekkori légi utazás csodás emlékét.

– Parancsol magazint, hölgyem? – kérdezte egy utaskísérő.Nem parancsoltam. A légi magazinok mind unalmasak

voltak, különben is, engem bőven kielégített az alattunk elúszó angol táj látványa. Ragyogóan szép napunk volt, bárányfelhők mellett repültünk el, melyek lebegő nyáj módjára pöttyözték az eget. Szembejött velünk a Chiltern-dombvidék, majd elmaradt mögöttünk, és átsiklottunk Wallingford, Didcot és Wantage fölött. Uffington mellett a fehér Ló piknikek és udvarlás emlékét idézte fel bennem. Teddel sokszor jártunk ott.

– Next tizedes? – szólított meg egy ismerős hang. Az üléssorok közötti átjáróban középkorú férfi állt, arcán félmosollyal. Rögtön ráismertem, pedig tizenkét éve láttam őt utoljára.

– Őrnagy úr! – köszöntem feszélyezetten. Fura helyzet, ha az ember összefut az egykori elöljárójával. Ez a tiszt, Phelps őrnagy volt a parancsnokom azon a napon, amikor a Balaklava ellen indított támadás visszaverésekor a könnyűpáncélos dandárt tévedésből az orosz ágyúk elé küldték. Jómagam egy páncélozott szállító harcjárművet vezettem Phelps parancsnoksága alatt; nem azok voltak életem legszebb napjai.

A léghajó már Swindon közelében járt, és lassan ereszkedni kezdett.

– Hogy megy a sora, Next? – kérdezte Phelps, az egykori viszonyunk által diktált stílusban.

– Köszönöm, uram, jól. És önnek?– Nem panaszkodhatom. – Felnevetett. – Azaz

panaszkodhatnék, de nem sok értelme lenne. A féleszűek ezredest csináltak belőlem, ha nem tudná.

– Gratulálok – mondtam kissé zavartan.Az utaskísérő felszólított minket, hogy csatoljuk be a

biztonsági övet. Phelps leült mellém, és bekötötte magát. Halkabbra fogta a hangját, úgy folytatta:

– Egy kicsit aggasztanak engem a krími dolgok.– Ezzel nincs egyedül – válaszoltam. Megfordult a

fejemben, hogy Phelps politikai nézetei talán megváltoztak a legutóbbi találkozásunk óta.

– Hát igen. Az ENSZ olyan dolgokba is beleüti az orrát, amibe nem kéne. Feleslegesen halt meg annyi emberünk, ha most feladjuk a Krímet.

Sóhajtottam. Phelps nézetei változatlanok voltak, és nekem nem volt kedvem vitába szállni vele. Békepárti voltam, jóformán attól a naptól fogva, hogy hazajöttem a Krímről. Az igazságos háború fogalma számomra valami egészen mást jelentett. Megszabadítani Európát a náciktól – az igazságos harc volt. A Krím-félsziget birtoklásáért folyó háború viszont az én szememben kizárólag xenofób kivagyiságról és rosszul értelmezett patriotizmusról szólt.

– Hogy van a keze? – kérdeztem.Phelps egy élethű bal kezet mutatott fel nekem. Forgatta a

csuklóját, billegette az ujjait. Lenyűgözően tökéletes volt.– Nem semmi, igaz? – szólt. – A felkar izmaihoz kötöttek

valami érzékelő kütyüt, az közvetíti az impulzusokat a kéznek. Jól néztem volna ki, ha könyök fölött szakad le az átkozott.

Phelps hallgatott egy sort, aztán visszatért az előző témához.– Tartok tőle, hogy a kormány a közvélemény nyomására

még az offenzíva előtt visszavonulót fúj.– Offenzíva készül?Az ezredes elmosolyodott.– Úgy bizony. Vannak barátaim a megfelelő helyeken, tőlük

tudom, hogy napokon belül célba ér az első szállítmány plazmakarabély. Maga szerint az oroszok ki tudnak tartani a Buzogánnyal szemben?

– Nem hinném. Hacsak nincs nekik is valami hasonlójuk.– Az ki van zárva. A Góliát világelső a fegyverfejlesztésben.

Higgye el, én örülnék a legjobban, ha nem kellene használnunk

a Buzogányt, de tagadhatatlan tény, hogy ez jelenti a régen várt fordulópontot a konfliktusban.

Kotorászott kicsit a táskájában, és egy szórólapot vett elő.– Járom az országot, kampányolok a háború mellett.

Örülnék, ha velem tartana, Next.– Nem hinném, hogy én… – kezdtem, de azért átvettem a

szórólapot.– Badarság! – vágott a szavamba Phelps. – Mint egészséges

és rendezett életű krími veteránnak kötelessége megszólalni azok nevében, akik meghozták a végső áldozatot. Ha lemondunk a félszigetről, feladjuk a célt, amiért hőseink az életüket adták.

– Nekem az a véleményem, uram, hogy akik meghaltak, meghaltak, és halottak maradnak, akármi lesz ennek a vége.

Phelps ezt eleresztette a füle mellett, s én hallgatásba süppedtem. Az ezredes a maga részéről úgy reagálta le a katasztrófát, hogy vérmes háborúpárti lett. Azon a napon arra kaptunk parancsot, hogy morzsoljuk fel az oroszok, úgymond, „látszatellenállását”, ami azonban masszív tábori tüzérségi tűzben testesült meg. Phelps a PSZH tetején ülve utazott, mikor az oroszok egyszer csak istenigazából rázendítettek. Egy gránát levitte Phelps alkarját, és megspékelte a hátát repesszel. Beemeltük őt a járműbe, meg még annyi sebesültet, ahányat csak tudtunk, és az angol állások mögé szállítottam az egész nyöszörgő húsrakományt. Később a parancs ellenére visszatértem a mészárlás színhelyére, s a szétlőtt roncsok között kanyarogva túlélők után kutattam. Az orosz ágyúk elé nyomuló hetvenhat PSZH-ból és könnyű harckocsiból mindössze kettő tért vissza. Ötszáz-harmincnégy katonából ötvenegy élte túl és csak nyolc úszta meg sebesülés nélkül a támadást. Az elesettek között volt a bátyám, Anton Next is. A tragédia szó messze nem írja le azt, ami ott történt.

A léghajó szerencsére hamar leszállt, a légikikötőben pedig sikerült elkerülnöm Phelps ezredest. Miután megérkeztek a

csomagjaim, beiszkoltam a női mosdóba, s jó ideig ott is maradtam. Az ezredes szórólapját apró darabokra téptem, és lehúztam a vécén. Mire kimerészkedtem a mosdóból, a poggyászváró már elnéptelenedett. Tágas terem volt, nagyobb, mint azt a város légi forgalma indokolta: csontfehér elefántként emléket állított a swindoni várostervezők meghiúsult reményeinek. Kint a gyülekezési csarnok szintén majdnem üres volt, csak két diák álldogált ott egy háborúellenes transzparenst markolva. Megneszelték Phelps érkezését, és remélték, hogy el tudják venni az ezredes kedvét a szónoklástól. Az esélyük erre alulról súrolta a nulla százalékot.

A diákok megbámultak engem, s én gyorsan elfordultam. Ha tudták, kicsoda Phelps, akár azt is tudhatták, hogy én ki vagyok. Körülnéztem az üres találkozási ponton. Victor Analogy, a swindoni Irodet parancsnoka telefonon megígérte, hogy küld értem egy kocsit, de az még nem érkezett meg. Meleg volt, levettem a kabátomat. A hangszórókból végtelenített hangfelvétel szólt: arra figyelmeztette az ott sem lévő autósokat, hogy tilos a kihalt fehér zónában parkolniuk. Egy unott képű alkalmazott kofferkulikat tolt vissza a helyükre. A gyülekezési csarnok végébe húzódtam, és leültem egy Will-láda mellé. Mikor legutóbb Swindonban jártam, a léghajó-kikötőt egy közönséges mező közepén emelt rozsdás oszlop alkotta. Volt egy olyan tippem, hogy sok más is megváltozott azóta a városban.

Vártam vagy öt percig, aztán felálltam, és türelmetlenül járkálni kezdtem. A Will-láda – hivatalos nevén a „Shakespeare-monológ árusító automata” – a III. Richardra volt programozva. A gép – egy felül üvegfalú, dísztelen láda, benne egy ember felsőtestét mintázó, korhű öltözékű bábuval – tíz penny ellenében rövid Shakespeare-idézettel szolgált. Ezeket a gépeket a harmincas évek óta nem gyártották, s lassan már ritkaságszámba mentek; eltűnésükért a baconisták

vandalizmusa mellett a szakszerű karbantartás hiánya is felelős volt.

Előkotortam egy tízcentest, és bedobtam a nyíláson. Halk zümmögés és ketyegés hallatszott – a gép felpörgette magát a megfelelő fordulatszámra. Gyerekkoromban volt egy hamletes Will-láda a Commercial Road sarkán. A bátyámmal az anyánktól kikönyörgött aprópénzt bedobálva hallgattuk a bábu számunkra jórészt érthetetlen szavalatát. Valami „nem ismert tartomány”-ról beszélt nekünk. A bátyám gyermeki naivitásában azt mondta, el akar menni arra a helyre – el is ment oda, tizenhét évvel később, mikor a hazájától kétezerötszáz kilométerre részt vett egy haláltáncban, amihez motorzúgás és az orosz ágyúk dörgése szolgáltatta az aláfestő zenét.

– „Kértek már asszonyt ilyen hangulatban?” – tette fel a kérdést a gépember eszelős szemforgatás közepette, mutatóujjával a levegőbe bökve, jobbra-balra ránduló felsőtesttel. – „Nyertek már asszonyt ilyen hangulatban?” Hatásszünet következett.

– „Én nyertem, de nem tartom meg sokáig…” – Elnézést.Felpillantottam. Az egyik diák odajött hozzám, és

megérintette a karomat. Békejelvényt viselt a hajtókáján, hatalmas orrán csiptetős szemüveg ült.

– Ön az a bizonyos Next, ugye?– Melyik?– Next tizedes, könnyűpáncélos dandár.Megvakartam a szemöldököm.– Nem az ezredessel jöttem. Véletlenül kerültünk ugyanarra

a gépre.– Nem hiszek a véletlenekben.– Én sem! Milyen különös véletlen!A diák furcsán nézett rám. Most a barátnője is csatlakozott

hozzánk. Bemutatkoztam neki.

– Maga az, aki visszament – mondta, s olyan ámulattal nézett rám, mintha a hosszú farkú törpepapagáj faj egy ritka kitömött példánya volnék. – Megtagadta a határozott parancsot. Hadbíróság elé akarták állítani érte.

– De nem tették, ugyebár.– Nem, mert a Vasárnapi Bagoly lehozta a sztoriját.

Olvastam a vallomását. Maga ellenzi a háborút.A két diák összenézett. El se merték hinni, hogy ekkora

szerencse érte őket.– Szükségünk van valakire, aki felszólal Phelps ezredes

gyűlésén – mondta a nagyorrú fiú. – Valakire, aki a másik oldalról jött. Aki járt ott. Akinek hitele van. Megtenné, hogy szól az emberekhez?

– Nem.– Miért?Körülnéztem, abban reménykedve, hogy megérkezett értem

a kocsi. Nem érkezett meg.– „… akit negyedéve” – szavalta közben a gépember

– „rosszkedvemben kardom hegyére tűztem?” – Nézzék, szívesen segítenék, de nem tehetem. Tizenkét éve próbálom elfelejteni, ami történt. Keressenek egy másik veteránt. Van belőlünk párezer.

– De olyan, mint maga, nem sok van. Maga a roham túlélője. Visszament, hogy kihozza a sebesült bajtársait. Maga az ötvenegyek egyike. Kötelessége képviselni azokat, akik odavesztek.

– Fenéket. Nekem magamat kell képviselnem. Túléltem a rohamot, és ez azóta is nyomaszt engem. Minden este felteszem magamnak a kérdést: én miért élek, és a többiek, köztük a bátyám, miért haltak meg? Nincs rá válasz, és ez csak az első fájdalmas kérdés. Nem segíthetek maguknak.

– Nem kell feltétlenül beszélnie – próbálkozott tovább a lány. – De inkább egyetlen régi seb szakadjon fel, mint hogy még többezer új szülessen, nem gondolja?

– Ne tarts erkölcsi prédikációt nekem, te taknyos! – csattantam fel. Ezzel elértem a kívánt hatást. A lány a kezembe nyomott egy szórólapot, karon fogta a barátját, és már ott se volt.

Behunytam a szemem. Úgy dübörgött a szívem, mint az orosz ágyúk. Azt se hallottam, mikor nem messze tőlem lefékezett egy járőrkocsi.

– Next ügynök? – szólított meg egy vidor hang.Odafordultam, hálásan bólintottam, majd felkaptam a

bőröndömet, és odaléptem az autóhoz. A kolléga az autóban rám mosolygott. Hosszú rasztahaja volt, tenyérnyi sötét szemüveget viselt, egyenruhája a Külszolnál szokatlanul lezser módon mélyen ki volt gombolva, és a ráaggatott ékszerek is messze meghaladták a szabályzat engedte mennyiséget.

– Tárt karokkal köszönti Swindon, a város, ahol minden megtörténhet, és való'szleg meg is történik!

Széles mosolyt virított rám, és a hüvelyujjával hátrafelé bökött.

– Nyitva van a puttony.A csomagtartóban volt egy köteg vaskaró, egy rakás

kalapács, egy jókora feszület meg egy csákány és egy ásó. Mindehhez doh, földszag és enyhe hullabűz társult – bedobtam hát a bőröndömet, gyorsan rácsaptam a tetőt, és bekászálódtam az anyósülésre.

– Uramisten! – kiáltottam fel, mikor megláttam, hogy a ráccsal elválasztott hátsó ülésen egy kifejlett szibériai farkas járkál fel-alá. A kolléga elnevette magát.

– Ne is törődjön vele, húgom! Bemutatom Mr Meakle-t. Mr Meakle, a hölgy Next ügynök.

A farkasról beszélt. Rábámultam az állatra, s az nyugtalanítóan értelmes tekintettel visszanézett rám. A kolléga úgy nevetett, mintha csiklandoznák, és sikoltó kerekekkel elindult. Teljesen elfelejtettem, milyen őrült hely tud lenni Swindon.

A Will-láda épp a monológ-adag végére ért, mikor elindultunk. Az utolsó sort már magának mondta fel: – „Míg tükröt veszek, süss ki, drága nap! Menetközben hadd lássam árnyamat.” A gép ketyegett és zümmögött, majd a gépember hirtelen megdermedt: tetszhalottá vált a következő érme bedobásáig.

– Gyönyörű napunk van – jegyeztem meg, mikor már úton voltunk.

– Minden nap gyönyörű, Miss Next. Stoker, szolgálatára… Közben ráfordult a Stratton körgyűrűre.

– …KSZ-17, vámpír- és vérfarkas-semlegesítés. Szívósrágósnak is neveznek minket. A haveroknak Bökő vagyok. Magácska is – tette hozzá széles vigyorral – nyugodtan lebökőzhet.

Magyarázat gyanánt megpaskolta a rácsra akasztott kalapácsot és karót.

– Milyen néven tegezhetem, Miss Next?– Thursday vagyok.– Örülök, Thursday.Felém nyújtotta lapátkezét, s én hálásan megráztam. Máris

megszerettem őt. Bökő ezután az ablakhoz hajolt, hogy minél többet kapjon a hűsítő menetszélből, és ritmikusan dobolni kezdett a kormányon. A nyakán vér szivárgott egy friss karmolásból.

– Vérzik a nyaka – jegyeztem meg.Bökő letörölte a tenyerével.– Piskóta. Jól megdolgoztatott a blöki…Megint vetettem egy pillantást a hátsó ülésre. A farkas leült,

és a fülét vakargatta a hátsó lábával.– … de be vagyok oltva lycantropia ellen. Mr Meakle

huncutkodik, nem hajlandó szedni a gyógyszerét. Jól mondom, Mr Meakle?

A farkasban maradhatott még némi emberség, mert a nevét hallva a fülét hegyezte. Lihegni kezdett a melegben. Bökő folytatta: – A szomszédai tettek bejelentést. Az összes macska eltűnt a környékükön. A pasast a NyammBurger mögött találtam meg, egy kukában búvárkodott. Beviszem kezelésre, visszaváltozik, és péntekre megint az utcán lesz. Jogai vannak, az a duma. Te hova kerülsz?

– Én a… a KSZ-27-hez. Bökő harsányan felkacagott.– Irodetes vagy!? Mindig öröm sorstárssal találkozni, akit

szintén éheztet a költségvetés. Vannak jó fejek a KSZ-27-nél. A főnököd Victor Analogy lesz. Az ősz haja ne tévesszen meg, vág az esze, mint a borotva. A többiek mind A-l-es ügynökök. Belehízott a seggük a székbe, és kicsit túl nagy az arcuk, de hát ez van. Hova vihetlek?

– A Finis Hotelbe.– Először jársz Swindonban?– Sajnos nem – feleltem. – Ez a szülővárosom. '75-ig a

rendes testületnél szolgáltam itt. Hát te?– Tíz évig a walesi határt őriztem. '79-ben Oswestrynél

beruccantam a sötétségbe, és rájöttem, hogy van tehetségem az ilyen dolgokhoz. Mikor a körzeteket egyesítették, átkerültem ide Oxfordból. Én vagyok az egyetlen karózó Leedstől délre. Senki nem ugráltat, de baromira egyedül vagyok. Nem tudsz valakit, aki jól bánik a kalapáccsal?

– Momentán nem – feleltem, és eltűnődtem, vajon mi késztethet rá valakit, hogy külszolos éhbérért hivatásszerűen szembeszálljon a sötétség erőinek elit csapatával. – De ha alkalmas emberbe botlok, szólok neked. Egyébként mi történt Chesneyvel? Az én időmben még ő vezette az alegységedet.

Felhő suhant át Bökő vidám arcán. Mélyet sóhajtott.– Jó haver volt, de elnyelte az árnyék. A sötét erők szolgája

lett. Én magam vadásztam le. Az hagyján, hogy megkaróztam és lekaptam a fejét, de a feleségét is nekem kellett értesítenem. Nem repesett az örömtől.

– Asszem, én is kiakadnék.– Na mindegy – zökkent vissza vidor hangulatába Bökő.

– Ne válaszolj, ha nem akarsz, de hogy jut eszébe egy csinos külszolosnak elásni magát a swindoni Irodetnél?

– Volt egy kis gondom Londonban.– Aha. – Bökő úgy bólintott, mint aki mindent ért.– És keresek valakit.– Kit?Ránéztem Bökőre, és úgy döntöttem, ha valakiben, benne

megbízhatok.– Hadest.– Acheront? Ő beadta a kulcsot, húgom. Sült hús lett belőle.

Puffolt a négyesen a tizenkettesnél.– Ezt a mesét kéne elhinnünk. Ha esetleg hallanál valamit

róla…– Túl van beszélve.– És ez maradjon köztünk, ha lehet.Bökő elmosolyodott.– A karózás után a hallgatáshoz értek a legjobban.– Várj csak…Egy használtautó-kereskedés mellett haladtunk el, és a

telepen megpillantottam egy rikító színű sportkocsit. Bökő lassított.

– Mi baj?– Öhm… szükségem van egy autóra. Kiraknál a

vaskupecnél?Bökő a záróvonalon át visszafordult, aminek következtében

a mögöttünk haladó kocsinak akkorát kellett fékeznie, hogy kis híján az árokban kötött ki. A sofőr automatikusan anyázni kezdett, de mikor felismerte a külszolos járőrkocsit, jobbnak látta befogni a száját, és továbbhajtott. Kiszálltam, és magamhoz vettem a bőröndömet.

– Kösz a fuvart. Majd kereslek.

– Vagy én téged! – felelte Bökő. – Utánanézek az eltűnt barátodnak, talán sikerül megtudnom valamit róla.

– Rendes vagy, kösz.– Csaó.– Szia.– Üdv – csendült egy félénk hang a kocsiban. Mindketten

odafordultunk. Mr Meakle visszaváltozott. Vézna, meglehetősen szánalmas külsejű emberke gubbasztott a hátsó ülésen anyaszült meztelenül és nyakig sárosan. Két kezét illedelmesen a nemi szervén tartotta.

– Mr Meakle! Isten hozta! – rikkantotta széles vigyorral Bökő, majd dorgáló hangon hozzátette: – Nem szedjük a pirulát, igaz-e?

Mr Mealde szégyenkezve rázta a fejét.Újra köszönetet mondtam Bökőnek. Mikor a járőrkocsi

elindult, Mr Meakle esetlenül integetett nekem a hátsó ablakon át. Bökő újfent visszakanyarodott a záróvonalon keresztül, újabb autót kényszerített vészfékezésre, és elrobogott.

Alaposan megszemléltem az első sorban, egy „Szuper ár” feliratú molinó alatt kiállított sportkocsit. Tévedésről szó se lehetett: ez volt az az autó, amelyik megjelent a kórteremben. És én vezettem. Én magam mondtam nekem, hogy jöjjek Swindonba. Én tájékoztattam magamat róla, hogy Acheron életben van. Ha nem jöttem volna el Swindonba, nem láttam volna meg a kocsit, és most nem vehetném meg. Se füle, se farka helyzet volt, de egyet tudtam: ez a verda kell nekem.

– Segíthetek, hölgyem? – szólított meg behízelgő hangon a kereskedő, aki jóformán a semmiből bukkant elő. Izgulósan összedörzsölte a kezét, közben meg csorgott róla a víz a nagy melegben.

– Ez a kocsi érdekelne. Mióta árulják?– A 356-os Speedstert? Úgy fél éve.– Ez alatt az idő alatt járt a kocsi Londonban?

– Londonban? – visszhangozta meghökkenve a kereskedő. – Nem járt. Miért kérdezi?

– Nem fontos. Megveszem.A kereskedő még jobban meghökkent.– Biztos benne? Nem óhajt esetleg egy praktikusabb modellt

választani? Nemrég jött egy szállítmány Buick. Góliátos kocsik, de keveset futottak…

– Ezt veszem meg – jelentettem ki eltökélten.A kereskedő savanyúan mosolygott. A sportkocsi nyilván

alul volt árazva, csak vevőcsalogatónak szánták. A kereskedő motyogott valamit, és elsietett a kulcsért.

Beültem az autóba. Az utastere spártaian egyszerű volt. Nem vagyok az a típus, aki rajongani tud verdákért, de ez a példány megfogott. Első pillantásra beleszerettem, pedig borzalmasan feltűnő volt a piros-kék-zöld festésével. A vaskupec hamarosan megérkezett a kulccsal, s a kocsi a második próbálkozásra beindult. Elintéztük a papírokat, s fél órával később kihajtottam a telepről. Felbőgött a kipufogó, a kocsi szédítően gyorsult, s pár száz méter után már éreztem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, az autóm meg én.

9.A Next család

Csütörtökön születtem, innen a keresztnevem. A bátyám hétfőn született, és Anton volt – erről ennyit. Anyám vasárnap született, valamiért mégis Wednesdaynek, azaz Szerdának keresztelték, apám pedig névtelen volt – miután dezertált, az Időőrség törölte minden adatát. Hivatalosan sose létezett, de engem ez nem zavart. Így is szerettem őt.Thursday Next: Egy külszolos élete

A kánikulában lenyitottam új autóm tetejét, és az üdítő menetszelet élvezve város környéki túrára indultam. Az ismerős táj a régi arcát mutatta: ugyanolyan szép volt, mint az emlékeimben. Maga Swindon ezzel szemben alaposan megváltozott, horizontális és vertikális irányban is megnőtt. A könnyűipar kiköltözött a centrumból, helyet csinálva a bankok üvegtornyainak. A lakónegyedek területe is növekedett, s a természet még messzebb került a városközponttól.

Már esteledett, mikor befordultam negyven vagy ötven jellegtelen ikerházból álló utcánkba, és lefékeztem a miénk előtt. Felhajtottam a tetőt, és bezártam a kocsit. Itt nőttem fel; a bejárati ajtó fölötti ablak volt a gyerekszobámé. A házon meglátszott az idő múlása. Az ablakkereteken kifakult a festék, és a homlokzatról már sok helyen lemállott a kavicsos vakolat. Némi erőlködés árán kinyitottam az ellenszegülő kertkaput, majd hasonló nekifeszüléssel becsuktam magam után – ezt a műveletet már a csapatnyi dodó is megnehezítette, akik kíváncsian odagyűltek, hogy megnézzék, ki érkezett; mivel

halványan ismerősnek ítéltek, izgatott plok-plokkolásba kezdtek.

– Szia, Mordacai! – szólítottam meg a legidősebb állatot, aki válaszul biccentett és pukedlizett. Ezek után minden egyes példány igényt tartott a külön köszöntésre, úgyhogy sorban megcirógattam a tokájukat, ők pedig belekukkantottak a zsebeimbe abban a reményben, hogy van nálam habcukor, ami a dodók kedvenc csemegéje.

Anyám kinézett a házból a zsivajra, és már szaladt is felém az ösvényen. A dodók ezt látva bölcsen visszavonulót fújtak, mivel anyám veszélyességi foka a sebességével négyzetes arányban nőtt. Hosszú, forró ölelést kaptam, amit hálásan viszonoztam.

– Thursday! – kiáltott fel anyám könnyes szemmel. – Miért nem szóltál, hogy jössz?

– Meglepetésnek szántam. Állást vállaltam itt a városban.Anyám többször is meglátogatott a kórházban, és magával

ragadó stílusában Margot Vishler méheltávolításának részleteivel és nőegyleti pletykákkal untatott.

– Hogy van a karod?– Néha elég merev, és ha ráfekszem, reggelre teljesen

elmacskásodik. Szép a kert. Nem megyünk be?Anyám szabadkozott figyelmetlenségéért, beterelt az ajtón,

majd elvette a kabátomat, és beakasztotta a gardróbba. Furcsán pislogott az oldalamra szíjazott pisztoly láttán, úgyhogy inkább eltettem a fegyvert a táskámba. A házban, mint azt hamar konstatáltam, semmi nem változott: se a rendetlenség, se a bútorok, se a szag. Egy percig csak álltam, és nézelődtem, átadva magam a szívet melengető emlékek nyújtotta biztonságérzetnek. Swindonban voltam utoljára igazán boldog, és húsz éven át ez a ház volt az életem közepe. Most alattomosan az agyamba lopózott a kérdés, hogy valóban okos dolog volt-e elhagynom ezt a várost.

Besétáltunk a szépnek korántsem nevezhető nappaliba, ahol még mindig a barnák és a zöldek domináltak, s ami úgy festett, mint egy dralonkárpit-múzeum. A kandallópárkányon ott állt a fénykép, amin végzős rendőrakadémistaként a díszgyűlésen feszítek, s mellette az, amelyiken Anton bátyámmal gyakorlóruhában állünk a perzselő krími napsütésben. A kanapén idős pár ücsörgött a tévére meredve. – Polly! Mycroft! Nézzétek, ki van itt!

A nénikém volt olyan kedves, és felállt, hogy köszöntsön, Mycroftot viszont jobban érdekelte a tévében közvetített gyümölcs-felismerős vetélkedő, mint én. Üdvözlés gyanánt felém se nézve intett egyet, s közben idióta horkantásokkal nevetett egy faviccen.

– Angyalkám, Thursday, isten hozott! – szólt Polly. – Vigyázz, csupa púder az arcom.

„Mmmuah” hangot hallatva egymásé felé tartottuk az orcánkat. A nénikém penetráns levendulaillatot árasztott, és olyan vastagon ki volt sminkelve, hogy a jó Böske királynő is megirigyelte volna.

– Jól vagy, Polly néni?– Soha jobban. – Kíméletlenül bokán rúgta férjét. – Mycroft,

itt van az unokahúgod!– Szervusz, kicsikém – köszönt a bácsi a lábát dörzsölve, de

még mindig nem nézett rám. Polly halkabbra fogta a hangját.– Aggódom miatta. Egész nap vagy a tévét bámulja, vagy a

műhelyben szöszmötöl. Néha az az érzésem, teljesen agyalágyult lett.

Polly küldött egy szúrós pillantást Mycroft tarkójára, majd újra rám irányította figyelmét.

– Sokáig maradsz?– Itt kapott állást – tájékoztatta anyám.– Lefogytál?– Edzőterembe járok.– Van barátod?

– Nincs – feleltem. Tudtam, hogy a következő kérdés Tedről szól majd.

– Teddel beszéltél?– Nem, és nem is szándékozom.– Pedig olyan bűbájos fiú. A Bufóban az egekig

magasztalták az új könyvét, az Egykoron zsiványok voltak-ot. Olvastad?

Erre nem is válaszoltam.– Apáról van hír? – kérdeztem.– Egyáltalán nem tetszett neki a halványlila hálószoba

– felelte anyám. – Fel nem foghatom, miért javasoltad épp ezt a színt!

Polly néni egy fejbillentéssel közelebb hívott magához, majd harsányan belesziszegte a fülembe: – Ne csodálkozz anyádon; a fejébe vette, hogy apád összeszűri a levet egy másik nővel!

Anya elhadart valami átlátszó kifogást, és menekülésszerűen távozott.

Összeráncoltam a szemöldököm.– Miféle nővel?– Munka közben ismerte meg. Valami Lady Emma

nemtommicsoda.Felidéztem legutóbbi beszélgetésemet apával; szó esett

Nelsonról és a francia revizionistákról.– Emma Hamiltonról beszélsz?A konyhaajtóban megjelent anyám feje.– Te ismered azt a nőt? – kérdezte sértődötten.– Személyesen nem. Meghalt valamikor a tizenkilencedik

század közepén.Anyám szeme összeszűkült.– Megint a régi trükk.Anya összeszedte magát, és kedves mosolyt erőltetett az

arcára.– Maradsz vacsorára?

Igent mondtam, s anya, apával szembeni indulatát egy időre feledve, elment előszedni egy csirkét, amit aztán a tökéletes íztelenségig főzhet. A tévés vetélkedő véget ért, s Mycroft kicsoszogott a konyhába cipzáros szürke kardigánjában, az Új Génszabász magazin egy példányát szorongatva.

– Mi lesz vacsorára? – kérdezte, miután megtalálta azt a helyet, ahol a leginkább útban volt.

Polly néni úgy nézett rá, mint holmi elkényeztetett lurkóra.– Ide figyelj, Mycroft, ha annyira unatkozol, lábatlankodás

helyett untasd egy kicsit Thursdayt! Mutasd meg neki, miket fabrikálsz a sufniban!

Mycroft üres tekintettel ránk bámult, aztán vállat vont, és a hátsó ajtó felé intett a fejével. Kibújt a papucsából, gumicsizmát húzott, a kardigánt pedig felcserélte egy rémséges skót kockás kabátra.

– Na menjünk, kicsikém – dörmögte, majd az ajtón kilépve elhessentette a dodókat, akik jó falatok reményében odagyűltek, és lendületes léptekkel elindult a műhely felé.

– Megjavíthatnád a kertkaput, Mycroft bácsi. Szörnyű állapotban van.

– Szó sincs róla – legyintett a bácsi. – Valahányszor valaki kinyitja és becsukja, annyi áramot fejleszt, hogy egy órán át megy tőle a tévé. Nemigen láttalak mostanában. El voltál utazva?

– Hát igen. Tíz évig.Mycroft enyhe csodálkozással pillantott rám a pápaszeme

fölött.– Komolyan?– Komolyan. Még mindig Owensszel dolgozol?Owens a bácsikám asszisztense volt; régi bútordarab, aki ott

volt, mikor Rutherford szétszedte az atomot. Mycrofttal már iskolába is együtt jártak.

– Ez szomorú história, Thursday. Épp egy olyan gép kifejlesztésén dolgoztunk, ami tojásfehérjéből és cukorból

hevítéssel metanolt szintetizál, amikor egy impulzuslöket láncreakciót indított be, és Owensre rákötött a habcsók. Mire levéstük róla, szerencsétlen kilehelte a lelkét. Azóta Polly segít nekem.

Időközben megérkeztünk a műhelyhez. Az ajtót mindössze egy fatuskó és benne egy balta tartotta csukva. Odabent Mycroft kitapogatta a villanykapcsolót, a neonlámpák villogva kigyulladtak, és éles fény áradt szét a helységben. A kutatólabor nagyjából úgy festett, mint mikor legutóbb láttam, de csak ami a rendetlenséget és a limlomok mennyiségét illeti – a fejlesztés alatt álló szerkentyűk kicserélődtek benne. Annyit megtudtam anyám leveleiből, hogy Mycroft kidolgozta a telefax útján történő pizzaküldés módszerét, valamint sikerült helyesírás-ellenőrző programot építenie egy 2B-s ceruzába, de hogy jelenleg min dolgozik, arról sejtelmem sem volt.

– Hogy sikerült a memóriatörlő szerkezeted, Mycroft bácsi?– A micsodám?– A memóriatörlő szerkezeted. Mikor legutóbb itt jártam,

épp azt tesztelted.– Fogalmam sincs, miről beszélsz, édes lányom. No de mit

szólsz ehhez?A helyiség közepén egy nagy fehér Rolls-Royce díszelgett.

Miközben Mycroft megkopogtatta az egyik fénycsövet, hogy ne villogjon, odasétáltam a kocsihoz.

– Új autód van, bácsikám?– Dehogy, dehogy – felelte gyorsan Mycroft. – Nem tudok

vezetni. Egy barátom, aki ilyeneket ad bérbe, panaszkodott, hogy két kocsit kell tartania: egy feketét temetésekre, meg egy fehéret esküvőkre. Sikerült megoldást találnom a problémájára.

Mycroft benyúlt a kocsiba, és eltekert egy jókora kapcsolótárcsát a műszerfalon. Halk zümmögés hangzott fel, s a kocsi lassan átszíneződött: törtfehér lett, aztán szürke, majd sötétszürke, s végül fekete.

– Ez valami fantasztikus, Mycroft bácsi!

– Azt mondod? Folyadékkristályos megoldást alkalmaztam. De többet is tud ennél a szerkezet. Figyeld csak!

Mycroft tovább tekerte jobbra a tárcsát, mire az autó kék lett, aztán lila, majd végül zöld, sárga pöttyökkel.

– Az egyszínű autók eltűnnek a süllyesztőben! De ez még mindig nem minden. Ha ebbe az állásba fordítom a pigmentátor vezérlőjét, akkor a kocsinak elvileg… Igen, igen, nézd csak!

Növekvő ámulattal figyeltem, amint az autó fokozatosan láthatatlanná vált: a folyadékkristályos bevonat a műhelybeli tárgyakat utánozva a szürke és a barna megannyi árnyalatára színeződött, s a kocsi néhány másodperc múltán már teljesen beleolvadt a héttérbe. Ezzel az őrületbe lehetne kergetni a közlekedési rendőröket, gondoltam.

– Kaméleokocsinak neveztem el. Vicces, nem?– Nagyon.Kinyújtottam a kezem, és megtapintottam az álcázott Rolls-

Royce felmelegedett burkolatát. Meg akartam kérdezni Mycroft-tól, nem kaphatnék-e egy ilyen extrát a Speedsterembe, de elkéstem; bácsikám az érdeklődésemtől felvillanyozódva odasietett egy jókora redőnyös szekreterhez, és lelkesen integetett, hogy kövessem.

– Fordító indigó – szólt az izgalomtól zihálva, és több rakás élénk színű hártyavékony, fémesen csillogó lapra mutatott. –Rosettolátornak neveztem el. Már mutatom is, hogyan működik. Először is fogunk egy közönséges írólapot, ráteszünk egy spanyol indigót – a tintás oldala felfelé nézzen! –, arra jön a második papír, arra egy lengyel indigó, megint egy papír, német indigó, papír, végül francia indigó és az utolsó papír… így ni!

Mycroft összerázta a köteget, megfordítva letette az asztalra, én pedig odahúztam egy széket.

– Írj valamit a felső lapra! Bármit, amit akarsz.– Bármit?

Mycroft bólintott, így hát leírtam: Nem látta a dodómat?– És most.Mycroft diadalmas arcot vágott.– Nézd meg, édes lányom!Leemeltem az legfelső indigót, és ezt találtam alatta, a saját

kézírásommal: zHa visto mi dodo?– Ez elképesztő!– Örülök, hogy tetszik. Nézd meg a következőt is!

Megnéztem. A lengyel indigó alatt ez állt: Gdzie jest moje dodo?

– Most dolgozom a hieroglifákon és az egyszerűsített egyiptomi íráson – magyarázta Mycroft, miközben elolvastam a német indigó alatti szöveget: Haben Sie mein Dodo gesehen? – A majával nagyon megszenvedtem, az eszperantóval pedig egyáltalán nem boldogulok. Fel nem foghatom, miért.

– Ezt millió helyen lehet majd használni! – lelkendeztem, azzal felfedtem az utolsó papírlapot, amin kissé meghökkentő módon ez állt: Mon aardvark n'a pas de nez.

– Várjunk csak, ez mi? „A földimalacomnak nincs orra”? Mycroft átnézett a vállam fölött, és mordult egyet.

– Biztos nem nyomtad rá eléggé a tollat. Rendőr vagy, igaz?– Külszolos.– Akkor ez feltehetőleg érdekelni fog – mondta a bácsi, és

már indult is tovább. További furcsa és rejtélyes szerkentyűk mellett haladtunk el, amelyek funkcióját csak megtippelni tudtam. – Szerdán mutatom be ezt a masinát a rendőrség technikai fejlesztési bizottsága előtt.

Megállt egy gép mellett, amin olyasféle nagy tölcsér volt, mint a régi gramofonokon.

– Ez itt az úgynevezett olfaktográf. Két szóban el lehet mondani, mire jó. Azt minden valamirevaló véreb tanúsíthatja, hogy az egyes emberek illata épp olyan egyedi, akár az ujjlenyomatuk. Ebből következően egy szagfelismerő gépezet eredményesen alkalmazható olyan esetekben is, amikor az

elkövető azonosítása a hagyományos módszerekkel nem lehetséges. Kesztyűt és álarcot felvehet a tolvaj, de a szagát nem tudja álcázni.

Mycroft a tölcsérre mutatott.– Ez beszippantja a szagot, amit azután alkotóelemeire bont

a saját fejlesztésű „olfraktoszkóp”-om. A komponensek analízise útján pedig összeáll a bűnöző „szaglenyomata”. A gép egyetlen helyiségen belül akár tíz ember illatát is izolálni tudja, és képes megkülönböztetni a frissebb és régebbi szagokat. Kimutatja, ha valahol az elmúlt hat hónapban elégettek egy pirítóst, és harminc különböző szivarmárkát ismer fel.

– Lehet, hogy beválik – mondtam némileg szkeptikusan. – És ez micsoda?

Egy rézből készült kalapszerűségre mutattam, amit drótok és égők dzsungele borított.

– Az ám! – csillant fel nagybátyám szeme. – Ez, úgy sejtem, tetszeni fog neked.

A fejembe nyomta a rézkalapot, és felkattintott egy túlméretezett kapcsolót. A szerkezet zümmögve életre kelt.

– Most történnie kéne valaminek? – érdeklődtem.– Hunyd be a szemed, és lélegezz mélyeket! Igyekezz

minden gondolatot száműzni az elmédből!Behunytam a szemem, és türelmesen vártam.– Hat már? – kérdezte Mycroft.– Nem – feleltem, de aztán: – Várj csak! – Beúszott elém

egy durbincs. – Látok egy halat. Itt van előttem. És jön még egy!

Jöttek sorban. Nemsokára már tarka halak egész raja úszkált behunyt szemem előtt. A vízió ciklikus volt: a halak kábé huszonöt másodpercenként visszaugrottak a kiindulási helyükre, és előről kezdték mozdulatsorukat.

– Ezt nevezem!

– Őrizd meg a nyugalmad, különben eltűnnek – figyelmeztetett csitító hangon Mycroft. – Most próbáld ki ezt is!

Rohanó, elmosódott képek villantak fel előttem, majd új jelenet bontakozott ki: csillagokkal pöttyözött tintafekete mező. Olyan volt, mintha az űrben utaznék.

– Na és ez hogy tetszik? – kérdezte Mycroft, és repülő kenyérpirítók felvonulását vetítette elém. Kinyitottam a szemem, mire a vízió nyomban szertefoszlott. Mycroft komoly képpel fürkészett.

– Használható? – kérdezte.Bólintottam.– Retinális képernyővédőnek neveztem el. Ha valakit untat a

munkája, ahelyett, hogy kibámulna az ablakon, bekapcsol magának egy tetszőleges agypihentető képet. Ha megszólal a telefon, vagy betoppan a főnök, csak pislog egyet, és hopp! – máris visszatért a valóságba.

Visszaadtam a rézkalapot.– A NyammBurger eladói kapkodni fognak utána. Mikor

tervezed piacra dobni?– Ott még nem tartunk. Egy-két apróságot tökéletesítenem

kell rajta.– Például? – firtattam gyanakodva.– Hunyd be a szemed, és meglátod.Úgy tettem, ahogy Mycroft mondta. Elúszott előttem egy

hal. Pislogtam, és megláttam egy kenyérpirítót. A gép tényleg tökéletesítésre szorult.

– Ne félj – sietett megnyugtatni Mycroft –, pár óra alatt eltűnnek.

– Az olfraktoszkóp jobban tetszett.– Amit eddig láttál, az még semmi! – Mycroft máris egy

nagy szerelőasztalnál termett, amit szerszámok és gépalkatrészek borítottak. – Ez az eddigi talán legjelentősebb találmányom. Harminc év munkája van benne, és a biotechnika

legújabb eredményeit alkalmazza. Ha megtudod, mi ez, garantálom, hogy ugrasz egy hátraszaltót.

Mycroft megfogta egy konyharuha sarkát, és színpadiasan széles mozdulattal lerántotta azt egy gömbakváriumról, amiben csontkukacoknak tűnő valamik hemzsegtek.

– Mik ezek, nyüvek?– Nem nyüvek, Thursday. Könyvmoly-lárvák!A közlést Mycroft olyan büszke mozdulattal kísérte, hogy

azt hittem, a hiba az én készülékemben van.– És az jó?– Nagyon jó, Thursday. Ezek a kukacok látszólag csak arra

alkalmasak, hogy Pisztráng Pajtás csemegézzen belőlük, pedig minden egyes példányba annyi új génszekvencia van belezsúfolva, hogy ahhoz képest a házi dodód genetikai kódja a gázóra-leolvasónak hagyott cetli!

– Egy pillanat, Mycroft bácsi – vetettem közbe. – Úgy emlékszem, téged eltiltottak a génszabászattól, miután az a gikszer történt a garnélákkal.

– Az apró félreértés volt – legyintett a bácsi. – Azoknak a féleszűeknek a KSZ-13-nál gőzük sincs a találmányom hasznáról.

– Ami hol jelentkezik? – kíváncsiskodtam.– Az információtárolás miniatürizálása terén.

Összegyűjtöttem a legjobb szótárakat, fogalomtárakat és lexikonokat, csakúgy mint az angol nyelv nyelvtanáról, alaktanáról és etimológiájáról szóló munkák javát, és az egész anyagot bekódoltam a könyvmoly-lárva kicsiny testében rejtőző DNS-be. Így születtek meg a „hiperkönyvmolyok”. Gondolom, egyetértünk abban, hogy jelentős tudományos eredményt képviselnek.

– Egyetértünk. De hogy lehet hozzáférni a tárolt adatokhoz?– Mint mondtam, jelentős tudományos eredményt

képviselnek, de van egy apró hátrányuk. Mindazonáltal az események időközben felgyorsultak. A könyvmolyok

némelyike megszökött, és párosodott olyan példányokkal, amelyekbe enciklopédiákat, valamint történeti és életrajzi művek tömegét kódoltam. Az eredmény egy új törzs, amit duplapluszhiper-könyvmolynak neveztem el. Ezek a kicsikék a műsor igazi sztárjai.

Mycroft egy fiókból papírlapot vett elő, letépte a sarkát, és a fecnire ráírta a „kitűnő” szót.

– Ez mindössze kóstoló abból, amire a kukacaim képesek.E szavakkal Mycroft az üveggömbbe ejtette a papírdarabkát.

A lárvák egy percig se haboztak, nyomban megindultak a fecni felé. Ahelyett azonban, hogy felfalták volna, csupán köré gyűltek, izgatottan nyüzsögtek, és érdeklődve vizsgálgatták a szellemi táplálékot.

– Londonban én is tartottam gilisztákat, és azok se szerették a papírt…

– Csitt! – szólt rám Mycroft bácsi, és intett, hogy hajoljak közelebb a lárvákhoz.

– Remek!– Mármint micsoda? – kérdeztem értetlenkedve, de mikor

Mycroft mosolygó arcára néztem, rájöttem, hogy nem ő beszélt.

– Kiváló! – hallatszott megint a halk, susogó hang. – Felülmúlhatatlan! Eminens! Elsőrendű!

Összevont szemöldökkel a lárvákra meredtem, amelyek finoman lüktető, kis golyóvá zsúfolódtak össze a fecni körül.

– Csodálatos! – susogták a könyvmoly-lárvák. – Rendkívüli! Fantasztikus!

– Mit szólsz?– Szinonimaférgek… Mindig sikerül bámulatba ejtened,

Mycroft bácsi!Mycroft azonban egyszerre csupa komolyság volt.– Nem szimpla bioszótárt készítettem, Thursday. El se

fogod hinni, mi mindenre képesek ezek a kicsikék.

Kinyitott egy szekrényt, és elővett belőle egy bőrkötéses könyvet, aminek a gerincét két arany P betű díszítette. A gazdagon díszített borítót súlyos rézpántokkal erősítették meg. Az előlap tele volt tárcsákkal, gombokkal, elektroncsövekkel és késes kapcsolókkal. Mutatós szerkezet volt, de Mycroft találmányainak esetében a látványérték nem mindig állt egyenes arányban a hasznossággal. A hetvenes évek elején például készített egy lenyűgözően szép masinát, ami semmi egyébre nem volt képes, mint hogy változó pontossággal megtippelje, hány magot rejt a bontatlan narancs.

– Ez micsoda? – érdeklődtem.Mycroft büszkén elmosolyodott, és kidüllesztette a

mellkasát.– Ez egy…A mondat csonka maradt. Ebben a szent pillanatban ugyanis

Polly bekiáltott az ajtóból, hogy „Vacsora!”, mire Mycroft futólépésben elindult kifelé. Menet közben azt motyogta, hogy kolbászra lenne gusztusa, valamint rám szólt, hogy kapcsoljam le a villanyt, ha kimegyek. Magamra maradtam a műhelyben. El kellett ismernem, hogy Mycroft túlszárnyalta önmagát.

– Fenomenális! – susogták elismerően a könyvmoly-lárvák.

A vacsorát jó hangulatban költöttük el. Tíz év után bőven volt mit mesélnünk egymásnak magunkról, anyám pedig rengeteg dolgot tartott fontosnak közölni velem a Nőegylet témakörében.

– Tavaly majdnem hétezer fontnyi adományt gyűjtöttünk össze az időőr-árvák számára – tájékoztatott.

– Örvendetes – feleltem. – A Külszol minden felajánlásért hálás, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy vannak az Időőrségnél szegényebb csoportok is.

– Persze, tudom én – vágta rá anyám –, de olyan nagy a cégeteknél a titkolózás! Mivel foglalkoznak azok a csoportok?

– Hidd el, semmivel se tudok többet, mint te. Közelebb tennétek a halat?

– Hal nincs feltálalva – szögezte le a nénikém. – Crofty, remélem, nem használtad kísérleti egérnek az unokahúgodat.

Mycroft süketnek tettette magát. Pislogtam, és a hal eltűnt.– A KSZ-20 alattiak közül én egyedül csak a KSZ-6-ot

ismerem – folytatta Polly. – Ők a nemzetbiztonságiak. Ezt is csak azért tudjuk, mert olyan gondosan vigyáztak Mycroftra.

Oldalba bökte a férjét, aki nem reagált; azzal volt elfoglalva, hogy egy szalvétán kidolgozza a burokban koagulált tyúkpetesejt receptjét.

– A hatvanas években nem múlt el úgy hét, hogy Mycroftot ne raboltatta volna el valamelyik nagyhatalom – mesélte nosztalgikus sóhajjal Polly néni.

– Bizonyos információkat tevékenységünk sikere érdekében bizalmasan kell kezelnünk – mondtam fel a kincstári szöveget. – A titoktartás a legjobb fegyverünk.

– A Tégla azt írja, titkos egyletek tömege szövi át a Külszolt – dörmögte Mycroft, miután zsebre dugta az elkészült képletet. – A vombatokat említik mint a legfontosabbat. Igaz ez?

Vállat vontam.– Szerintem nálunk se rosszabb a helyzet, mint bárhol, ahol

emberek dolgoznak. Nekem speciel nem tűnt fel semmi, de engem mint nőt nyilván nem környékeznek meg a vombatok.

– Ez igazán nem szép dolog – csóválta a fejét Polly. – Lelkes támogatója vagyok a titkos egyleteknek – minél több van, annál jobb –, de az a véleményem, hogy mindenki előtt nyitva kellene állniuk, nemi megkülönböztetés nélkül.

– A férfiakat szívesen fogadják – mondtam –, ami azt jelenti, hogy legalább a lakosság felének nem kell bolondot csinálnia magából. Meglep, hogy téged nem hívtak meg vombatnak, bácsikám. Mycroft felmordult.

– Voltam én az, még annak idején Oxfordban. Semmi öröm nem volt benne. Az erszény kidörzsölte a hasamat, és az én mélyharapásommal kínszenvedés volt a folytonos rágcsálás.

Hallgattunk egy sort.– Itt van a városban Phelps őrnagy – szólaltam meg végül

témát váltva. – Találkoztam vele a léghajón. Azóta előléptették ezredessé, de még mindig a régi nótát fújja.

Íratlan szabály volt a házban, hogy nem beszélünk a krími háborúról, se Antonról. Az asztalnál megfagyott a levegő.

– Valóban? – kérdezte a szenvtelent játszva anyám.– Joffynak lett egy parókiája fent Wanborough-ban

– próbálta másra terelni a szót Polly. – Az övé az első GSI-templom Wessexben. A múlt héten beszéltem vele, azt mondja, nagy sikere van.

Joffy a másik bátyám volt. Már egészen fiatalon hívő lett, és végigzongorázta az összes vallást, mielőtt kikötött a GSI-nél.

– GSI? – dörmögte Mycroft. – Az meg mi a nyavalya?– A Globális Standardizált Istenség – magyarázta Polly.

– Minden vallásból van benne egy kicsi. Ha jól tudom, azért találták ki, hogy ne legyenek többé vallásháborúk.

Mycroft megint mordult egyet.– A vallás nem ok a háborúra, hanem ürügy. Mi a berillium

olvadáspontja?– 1287 Celsius-fok – vágta rá Polly. – Szerintem Joffy

nagyon ügyesen végzi a munkáját. Igazán felhívhatnád őt, Thursday.

– Lehet, hogy felhívom.Joffyval sose voltunk túl jóban. Konzekvensen

Dilibogyónak nevezett, és tizenöt éven át mindennap adott nekem egy tockost. El kellett törnöm az orrát, hogy leszokjon róla.

– Ha úgyis telefonálsz, egy füst alatt hívd fel…– Anya!

– Úgy hírlik, szépen befutott. Adhatnál kettőtöknek annyi esélyt, hogy találkozol vele.

– Ted és énköztem mindennek vége, anya. Különben is, van barátom.

Ennél boldogítóbb hírrel nem is szolgálhattam volna anyámnak. Vágyai között előkelő helyen szerepelt, hogy dagadt bokám, aranyerem és derékfájásom legyen, unokákat potyogtassak, és obskúrus rokonok nevére kereszteljem őket. E téren a családban csak én jöhettem számításba, mivel Joffy nem volt az a típus, aki utódokkal örvendezteti meg felmenőit. Esküszöm, cseppet sem ódzkodtam a feladattól, épp csak nem akartam egyedül megszülni és felnevelni a gyerekeimet. Márpedig Ted volt az utolsó férfi, akivel kapcsolatban egyáltalán felmerült bennem a gondolat, hogy az életem társa lehetne.

– Tényleg van barátod? Elárulod a nevét? Kimondtam az első nevet, ami eszembe jutott.

– Prusslick. Gauner Prusslick.– Szép név – mosolygott anyám.– Idióta név – füstölgött Mycroft. – De a Ted McTated se

különb, ha már itt tartunk. Asztalt bonthatok? Kezdődik a Kender-szakáll kalandjai.

Polly és Mycroft magunkra hagytak minket anyámmal az asztalnál. Ted neve nem hangzott el többet köztünk, ahogy Antoné sem. Anya felajánlotta, hogy beköltözhetek a régi szobámba, de határozottan nemet mondtam. Egyrészt mikor otthon laktam, egyfolytában állt a bál, másrészt időközben harminchat éves lettem. Miután megittam a kávét, anyámmal a bejárati ajtóhoz sétáltunk.

– Ha meggondolnád magad, csak szólj, kislányom – mondta anya. – A szobádat meghagytuk olyannak, amilyen volt.

Ha ez igaz, gondoltam, akkor a falakról még mindig késő tinédzserkorom bálványai néznek le rémséges poszterek formájában. Erre pedig még rágondolni is szörnyű volt.

10.A swindoni Finis Hotel

A leglelkesebb költőrajongók a Miltonok voltak. Érdemes belepillantani a londoni telefonkönyvbe: van benne durván négyezer John Milton, kétezer William Blake, körülbelül ezer Samuel Coleridge, ötszáz Percy Shelley, ugyanannyi Wordsworth és Keats, és akad pár Dryden is. Az ilyen tömeges névváltoztatás a bűnüldöző szervek munkájának útjába is akadályokat gördített. Miután egy kocsmai verekedés bírósági tárgyalásán kiderült, hogy a vádlottat, a sértettet, a tanút, a kocsmárost, az intézkedő rendőrt és a bírót is Alfred Tennysonnak hívják, törvény született arról, hogy a gyakori nevek viselői kötelesek azonosítószámot tetováltatni a fülük mögé. A módszert – a valóban praktikus közigazgatási intézkedések döntő többségéhez hasonlóan – negatívan fogadta a közvélemény.Madd L. Mirch: A Különleges Szolgálat rövid története

Beálltam a hatalmas, fényesen kivilágított épület előtti parkolóba, és bezártam a kocsit. A szállodában, úgy tűnt, nagy a sürgés-forgás, s mikor bementem, nyomban láttam, miért. A lobbyban legalább két tucat, bő fehér ingbe és térdnadrágba öltözött férfi és nő lebzselt. Nem dobott fel a látványuk. Szemközt jókora tábla köszöntötte a 122. John Milton Konferencia résztvevőit. Vettem egy nagy levegőt, és odafurakodtam a recepciós pulthoz. A csillárnyi fülbevalót

viselő, középkorú recepciós legszebb üdvözlő mosolyával tüntetett ki.

– Jó estét, hölgyem, üdvözlöm a Finisben, a kényelem és az elegancia fellegvárában. Korszerűen felszerelt, modern szolgáltatásokat nyújtó, négycsillagos szálloda vagyunk. Az a célunk, hogy az ön itt-tartózkodása a lehető legkellemesebb legyen.

Ezt úgy darálta el, mint egy mantrát. Könnyen oda tudtam képzelni őt egy NyammBurger-beli pult mögé.

– Szobafoglalásom van Next névre.A recepciósnő bólintott, és végiglapozta a foglalási

kártyákat.– Keresem. Milton, Milton, Milton, Milton, Milton, Next,

Milton, Milton, Milton, Milton, Milton, Milton. Sajnálom, de úgy tűnik, nem regisztráltuk a szobafoglalását.

– Megnézné még egyszer, kérem?Megnézte még egyszer, és megtalált.– Itt van. Valaki véletlenül berakta a Miltonok közé.

Szükségem lesz egy ismertebb hitelkártya adataira. Elfogadunk Babbage-et, Góliátot, Newtont, Pascalt, Breakfast Clubot és sült banánt.

– Sült banánt?– Bocsánat – szabadkozott a portásnő –, rossz papírt néztem.

Ez a ma esti desszert.Újra rám mosolygott, én pedig elővettem a Babbage-

kártyámat.– A 8128-as szoba lesz – nyújtotta át a nő a kulcsot, amin

akkora karika volt, hogy kézisúlyzónak is bevált volna. – Minden szobánk légkondicionált, fel van szerelve minibárral és teafőzővel. A gépjárművét tágas, háromszáz férőhelyes, vízelvezetéses parkolónkban helyezte el?

Elfojtottam egy mosolyt.– Köszönöm, igen. Állatot el tudnak helyezni?

– Természetesen. Minden Finis hotel felkészült kedvencek fogadására. Milyen állatról van szó?

– Dodóról.– Jaj, azok édesek! Arnold unokaöcsémnek volt egy alka-

madara, Bogyónak hívták. 1.4 verziójú volt, nem élt sokáig. Úgy tudom, manapság már jobbakat csinálnak. Foglalok egy helyet a kis barátjának. Kellemes itt-tartózkodást kívánok. Remélem, érdeklik a tizenhetedik századi lírikusok.

– Csak szakmai szinten.– Tanít?– Irodetes vagyok.– Ahh.A portásnő közelebb hajolt hozzám.– Önnek bevallom, Miss Next: utálom Miltont. A korai

dolgai még egész jók voltak, de miután Karcsinak elgurult a feje, nagyon elszállt, és abszolúte nem vette észre magát. Ebből is látszik, milyen egészségtelen a túlzásba vitt köztársaságpártiság.

– Hát igen.– Majd' elfelejtettem. Ezt önnek hagyták itt.A portásnő úgy varázsolt elő egy csokor virágot a pult alól,

mint bűvész a nyulat.– Egy bizonyos Mr Ted McTated hozta… Puff. Talált-

süllyedt.– … és két úr várja önt a Fakutyában.– A Fakutyában?– A Fakutya szállodánk széles italválasztékot kínáló, oldott

hangulatú bárja. Barátságos környezet, gyakorlott és előzékeny pincérek várják kikapcsolódni vágyó vendégeinket.

– Kik várnak?– Gyakorlott és előzékeny pincérek.– Az érdekel, ki a két úr.– Nem közölték a nevüket.– Köszönöm, Miss…

– Barrett-Browning – mutatkozott be a recepciósnő. – Liz Barrett-Browning.

– A virágot tartsa meg, Liz. Tegye féltékennyé vele a barátját. Ha pedig Mr McTated újra jelentkezne, mondja, hogy meghaltam flekktífuszban.

Átverekedtem magam a Miltonok tömegén, és megcéloztam a Fakutyát. Nem volt nehéz megtalálni. Az ajtó fölött zöld neonfán gubbasztó nagy piros neonkutya díszelgett. A piros neoncső kétpercenként kialudt, s a kutya vigyora ott maradt magában a fán. A lobbyn átvágva meghallottam a bárból kiszűrődő élő jazz-zenét; mosolyra rándult a szám, mert felismertem Holroyd Wilson összetéveszthetetlen zongorajátékát. Wilson tősgyökeres és megrögzött swindoni volt. Elég lett volna felemelnie a telefont, és mehetett volna játszani Európa bármelyik klubjába, ő mégis Swindon-ban maradt. A bár, ha nem is zsúfolásig, de tele volt, jórészt iszogató Miltonokkal; tréfálkoztak, vagy épp átkozták a Stuart restaurációt, és Johnnak szólították egymást.

A bárpulthoz léptem. Épp happy hour volt a Fakutyában, minden ital 52 és fél pennybe került.

– Jó estét – köszöntött a csapos. – Miben hasonlít a Holló és a pénz?

– Poe költötte mindkettőt?– Nyert – nevetett a csapos. – Mit adhatok?– Egy Dupla Döfkét kérek. Next a nevem. Nem vár valaki?A csapos, aki kalaposnak volt öltözve, az egyik túloldali

bokszra mutatott, ahol két férfi ült félhomályba burkolózva. Fogtam az italomat, és elindultam feléjük. A bárban túl sokan voltak ahhoz, hogy támadástól kelljen tartanom, s közelebb érve már jobban meg tudtam nézni magamnak a két férfit.

Az idősebbik egy hetvenen túli ősz úriember volt, tekintélyes pofaszakállal. Jó szabású tweedöltönyt és ezüstszínű csokornyakkendőt viselt, sétapálcáján nyugvó keze barna kesztyűt markolt, s a mellette álló széken vadászkalap

pihent. Miközben néztem, az öregúr hátravetette a fejét – pirospozsgás arca volt –, és ugató nevetésben tört ki valamitől, amit a társa mondott.

A másik férfi harminc körüli volt. Az öregúrral szemközt ült, egészen előrecsúszva a széken, feszült testtartásban. Tonikot fogyasztott, hajszálcsíkos öltönye drága holmi volt, de kissé viseltes. Ismerős volt valahonnan, de nem tudtam rájönni, honnan.

– Az urak engem keresnek?Mindkét férfi felállt. Az idősebbik szólalt meg előbb.– Miss Next? Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Nevem

Analogy, Victor Analogy. A swindoni Irodet vezetője vagyok. Velem beszélt telefonon.

Kezet nyújtott, paroláztam vele.– Részemről a szerencse, uram.– Bemutatom Bowden Cable ügynököt. Vele fog együtt

dolgozni.– Rendkívül örülök, hogy megismerhetem, hölgyem

– mondta Bowden ünnepélyesen, kissé zavartan és rendkívül visszafogottan.

– Nem lehet, hogy már volt szerencsénk egymáshoz? – kérdeztem, miközben kezet fogtunk.

– Nem – felelte határozottan Bowden. – Arra emlékeznék.Victor leültetett Bowden mellé, aki udvariasan odébb

húzódott.Belekortyoltam az italomba. Olyan íze volt, mint a húgyba

áztatott koszos lópokrócnak. Köhögőgörcsöt kaptam tőle. Bowden felajánlotta a zsebkendőjét.

– Dupla Döfke? – vonta fel a szemöldökét Victor. – Bátor lány.

– Köh-köszönöm.– Isten hozta Swindonban – folytatta Victor.

– Mindenekelőtt hadd fejezzem ki sajnálkozásunkat a kis balesete miatt. Semmi kétség, Hades egy szörnyeteg volt.

Cseppet se bánom, hogy meghalt. Remélem, sikerült teljesen felépülnie.

– Nekem igen, de mások rosszabbul jártak.– Ezt sajnálattal hallom. Magának mindenesetre nagyon

örülünk. Ilyen kaliberű ügynök, mint maga, még sose érkezett tespedő városunkba.

Kissé zavartan néztem Analogyra.– Nem egészen értem, mire céloz.– Kereken megmondva az a helyzet, hogy mi itt

valamennyien inkább elméleti szakemberek vagyunk, semmint tipikus Külszolügynökök. Bowden egykori társát, a maga elődjét, Jim Cromettyt lelőtték az óvárosban egy elbaltázott könyvvásárlás során. Jim jó barátunk volt; feleség és három gyerek maradt utána. Szeretném… eltökélt szándékom elkapni azt az embert, aki elvette tőlünk Cromettyt.

Egy hosszú pillanatig értetlenül bámultam a két komor arcba, aztán leesett a tantusz. Ezek azt hiszik, hogy igazi, harcedzett KSZ-5-ös ügynök vagyok, akit pihenni és regenerálódni küldtek ide. Ez egyébként nem volt szokatlan dolog. A KSZ-27-nél rendszeresen kaptunk lestrapált KSZ-9-eseket és KSZ-7-eseket. Kivétel nélkül mind flúgosak voltak.

– Olvasta maga az aktámat? – tettem fel a kérdést.– Nem adták ki – válaszolta Analogy. – Nem mindennap

fordul elő, hogy a Külszol 5 szédítő magasságából érkező ügynök tiszteli meg jámbor kis csapatunkat. Olyan embert akartunk, aki otthon van a terepmunkában, s aki emellett… hogy is fogalmazzak…?

Analogy elhallgatott, kereste a szavakat. Bowden kisegítette.

– Olyan ember kell nekünk, aki szükség esetén nem habozik a végső eszközökhöz nyúlni.

Töprengve néztem rájuk. Az lett volna fair, ha tiszta vizet öntök a pohárba, elvégre évek óta nem lőttem senkire a saját kocsimon meg egy látszólag golyóálló bűnöző-zsenin kívül, és

hivatalosan nem a KSZ-5-höz, hanem a KSZ-27-hez tartoztam. Ugyanakkor komoly esély volt rá, hogy Acheron még az élők sorában van, és bennem változatlanul munkált a bosszúvágy – fontolóra kellett hát vennem, nem volna-e célszerűbb mégis belemennem a játékba.

Analogy zavartan fészkelődött.– Crometty ügyében persze a gyilkosságiak nyomoznak.

Illetékesség hiányában nem sokat tehetünk, de a Külszol mindig is nagyra volt a függetlenségével. Ha másirányú vizsgálataink során bizonyítékokra bukkannánk, senki nem vethetne ránk követ. Érti, mire célzok?

– Hogyne. Van valami elképzelésük, ki ölhette meg Cromettyt?

– Valaki jelentkezett nála azzal, hogy van egy eladó ritkasága. Egy Dickens-kéziratot emlegetett. Crometty elment megnézni az árut, és… nos, fegyvertelen volt.

– A swindoni irodetesek zöme nem tud a fegyverrel bánni – magyarázta Bowden. – Sokan el is utasítják az ilyen irányú kiképzést, azt mondják, az irodalmi nyomozómunka és a lövöldözés nem fér össze. Jobb fegyver a toll, mint a kard, satöbbi, satöbbi.

– A szó is tud találó lenni – feleltem higgadtan, azon kapva magam, hogy élvezem a titokzatos múltú KSZ-5-ös nő szerepét –, de a 9 mm-es lényegretörőbb.

A két férfi egy hosszú pillanatig némán meredt rám. Aztán Victor egy barnássárga borítékból elővett egy fényképet, és letette elém az asztalra.

– A véleményére lennék kíváncsi. A kép tegnap készült.Megnéztem a fotót. Ismerős arc nézett róla rám.– Ez Franz Backer.– Mit tud róla?– Nem sokat. A Góliát belső biztonsági szolgálatát vezeti.

Azt firtatja, mihez akart kezdeni Hades a Chuzzlewit kéziratával.

– Elárulok egy titkot. Backer valóban a Góliát embere, de nem a biztonságiaknál van.

– Hanem?– A Fegyverfejlesztő Intézetnél. Nyolcmilliárdos éves

költségvetés fölött rendelkezik egy személyben.– Nyolcmilliárd?– Lefelé kerekítve. És úgy hírlik, a plazmafegyver

kifejlesztésekor még ezt a keretet is túllépték. A pasas ravasz, ambiciózus és nagyon konok. Két hete érkezett Swindonba. Az ittlétét pedig csak egy dolog indokolhatja: hogy van itt valami, ami nagyon érdekli a Góliátot. Azt gyanítjuk, hogy Crometty a Chuzzlewit eredeti kéziratát ment el megnézni, és ha így van…

– Backer azért van itt, mert én ide jöttem – szögeztem le. – Gyanúsnak tartotta, hogy épp egy swindoni KSZ-27-es állásra jelentkezem – kérem, ne vegyék sértésnek.

– Nem vesszük annak – felelte Analogy. – De hogy Backer eljött ide, abból arra következtetek, hogy Hades él – vagy legalábbis a Góliátnál azt hiszik.

– Hát igen – bólintottam. – Aggasztó, igaz?Analogy és Cable egymásra néztek. Elmondtak mindent,

amit akartak: hogy örülnek nekem, hogy el akarják kapni Crometty gyilkosát, és hogy utálják Franz Backert. További kellemes estét kívántak hát nekem, kalapot-kabátot vettek, és már ott se voltak.

A jazz-műsor véget ért. A többiekkel együtt megtapsoltam Holroydot, aki nehézkesen felállt, integetett a közönségnek, majd kiment. Most, hogy már nem volt élő zene, a bár rövid idő alatt jószerével kiürült. Elnéztem jobbra – ott két Milton szemezett egymással –, majd a bár felé, ahol maroknyi öltönyös utazó ügynök igyekezett leinni a napi költségkeretét. Odasétáltam a zongorához, és leültem. Leütöttem pár akkordot, hogy kipróbáljam a karom, aztán bátorságra kaptam, és elkezdtem játszani egy duett alsó szólamát, amit még tudtam kívülről. Kerestem a csapos tekintetét, hogy kérjek tőle még

egy italt, de ő nem nézett fel a pohártörölgetésből. Mikor harmadszor játszottam el a felső szólamot bevezető részt, megjelent a billentyűk fölött egy férfikéz, és pontosan belépve megszólaltatta a másik szólam legelső hangját. Behunytam a szemem; rögtön tudtam, ki az, de eszemben sem volt ránézni. Megcsapott az arcszesze illata, és láttam a sebhelyet a bal kezén. Libabőrös lett a tarkóm, s éreztem, hogy elpirulok. Automatikusan odébb húzódtam a zongoraszéken, hogy helyet adjak neki. Az ujjai együttmozdultak az enyéimmel, az összjátékunk szinte hibátlan volt. A csapos elismerően pillantott ránk, s az öltönyös ügynökök is odafordultak megnézni, ki zongorázik. Én kitartóan előre szegeztem a tekintetem. A kezem mind jobban ráállt a rég nem játszott darabra, ettől megnőtt az önbizalmam, és begyorsítottam. Fogadatlan partnerem híven követett, tartotta a tempót.

Körülbelül tíz percig játszottunk, de még mindig nem akaródzott ránéznem. Tudtam, hogy ha megteszem, rámosolyognék, azt pedig nem akartam. Tudja csak meg, hogy még mindig haragszom. Azután majd elbűvölhet. A darab végére értünk, de én továbbra is előre meredtem. A mellettem ülő férfi nem mozdult.

– Szervusz, Ted – szólaltam meg végül.– Szervusz, Thursday.Szórakozottan leütöttem pár billentyűt. Nem néztem rá.– Rég találkoztunk – mondtam.– Tíz éve – felelte. – Sok víz folyt le a Temzén azóta.A hangja nem változott. A hajdan jól ismert melegség és

érzékenység csengett benne. Ránéztem, de mikor találkozott a tekintetünk, gyorsan elfordultam. Fátyolosodni kezdett a szemem. Szégyelltem az érzéseimet, zavaromban megdörzsöltem az orrom. A hajviselete a régi volt, épp csak őszülni kezdett időközben. A szeme körül vékony ráncok jelentek meg – talán a kortól, talán csak a sok mosolygástól. Harmincéves volt, mikor szakítottunk, én huszonhat. Vajon én

is olyan szépen öregedtem-e, mint ő? Az én koromban van-e még jogom haragot tartani? Anton nem támadt fel tőle, hogy összevesztem Teddel. Már ott tartottam, hogy kimondom: talán nem késő újra megpróbálnunk, de mikor kinyitottam a számat, egyszerre megdermedt a világ. A D-dúr akkord, amit leütöttem, kitartóan tovább zengett, Ted rám szegezett szeme egy pislogás közepén félig lehunyva maradt. Apa rosszabbul nem is időzíthetett volna.

– Szia, édesem! – lépett elő a homályból. – Zavarok?– A válaszom határozott igen.– Akkor nem tartlak fel sokáig. Mit szólsz ehhez?A kezembe nyomott egy nagyobbfajta répa méretű görbe,

sárga valamit. Óvatosan megszagoltam.– Mi ez?– Egy olyan növény gyümölcse, amit hetven év múlva

találnak fel, teljesen eredeti ötlet alapján. Nézd csak…Apa lehúzta a gyümölcs héját, és megkóstoltatta velem az

omlós húsát.– Ugye, milyen jó? Éretlenül le lehet szedni, és el lehet

szállítani akár több ezer kilométer messzire, mert a hermetikusan záró, könnyen lebomló csomagolása frissen tartja. Tápláló, és még ízletes is. Egy Ann Bannon nevű zseniális mérnök rakta össze. Csak azt nem tudjuk, mi legyen a neve. Nincs ötleted?

– Biztos kitalálsz majd valamit. Mihez akarsz kezdeni vele?– Arra gondoltam, hogy bedobom úgy tízezer évvel ezelőtt,

lássuk, beválik-e. Hadd legyen mit ennie az emberiségnek. No de az idő nem vár, ahogy mondani szoktuk. Nem zavarlak tovább, foglalkozz Teddel.

A világ megremegett, és folytatódott az idő múlása. Ted kinyitotta a szemét, és rám nézett.

– Banán – mondtam, mert egyszerre rájöttem, mit mutatott apám.

– Tessék?

– Banán. A feltalálója után nevezték el.– Zöldségeket beszélsz, Thursday – mondta nevetve Ted.– Itt volt apám az előbb.– Vagy úgy. Még mindig időmilliomos?– Még mindig. Figyelj… sajnálom, ami történt.– Én is – felelte Ted, aztán hallgatott.Szerettem volna megérinteni az arcát, de végül beértem egy

szóval:– Hiányoztál.Ez hiba volt, átkoztam is magam érte. Túl sokat mondtam és

túl hamar. Ted zavartan fészkelődött.– Te is hiányoztál nekem. Az első év volt a legrosszabb.

Hallgatott egy kicsit. Leütött pár hangot a zongorán, majd így folytatta: – Élem az életem, és jó nekem itt. Néha azt hiszem, Thursday Next csupán valamelyik regényem szereplője, kitalált alak, akiben megszemélyesítettem a nőt, akit szeretni akartam.

Mára… szóval, túltettem magam a dolgon. Nem pont ezt reméltem hallani, de azok után, ami köztünk történt, nem tehettem szemrehányást Tednek.

– De hát ma megkerestél.Ted rám mosolygott.– Eljöttél a városba, ahol lakom, Thurs. A messziről érkezett

barátot köszönteni szokás, vagy nem?– És virágot is szokás venni neki? Phelps ezredes is kap

rózsát?– Nem, ő liliomot kap. A szokás nagy úr.– Értem. Sokra vitted, Ted.– Kösz – felelte. – Egyetlen levelemre se válaszoltál.– Egyetlen leveledet se olvastam el.– Férjhez mentél?– Ahhoz szerintem nem sok közöd van.– Ezek szerint nem.A beszélgetés kellemetlenre fordult, ideje volt kihátrálni

belőle.

– Ne haragudj, de hulla vagyok, és holnap nagyon nehéz napom lesz. Felálltam. Ted utánam bicegett. A Krím félszigeten elvesztette a fél lábát, de már jól boldogult nélküle. A bárpultnál utolért.

– Vacsora valamelyik este?Szembefordultam vele.– Állok elébe.– Kedd?– Legyen.– Remek. – Ted összedörzsölte a tenyerét.

– Összetrombitáljuk a régi bajtársakat.Nem így képzeltem el a dolgot.– Várj csak, mégsem jó a kedd.– Hogyhogy? Három másodperce még jó volt. Megint

beugrott apád?– Nem, csak egy csomó dolgom van, helyet kell találnom

Pickwicknek, és ki kell mennem érte az állomásra, mert nem bírja a léghajózást. Emlékszel, mikor elvittük Mullba, és lehányta az utaskísérőt?

Felmértem a viselkedésem. Kezdtem úgy locsogni, mint egy féleszű bakfis.

– Nehogy azt is elmondd – szólt Ted –, hogy hajat kell mosnod.

– Roppant vicces.– Jut eszembe, miféle munkát kaptál Swindonban?

– kérdezte Ted.– Mosogatok a NyammBurgerben.– Na persze. Külszol? Bólintottam.– Beléptem az Irodet swindoni részlegébe.– Állandóra? – jött a kérdés. – Úgy értem, végleg

visszaköltöztél Swindonba?– Nem tudom.Rátettem a kezem az övére. Legszívesebben átöleltem volna

őt, könnyekben törtem volna ki, és nyafogós fruska módjára

elzokogtam volna neki, hogy szeretem, és örökké szeretni fogom, de, ahogy apám mondaná, erre alkalmatlan volt az idő és a hely. Jobbnak láttam inkább ellentámadást indítani a kérdések szintjén.

– Te megnősültél?– Nem.– Fel se merült benned?– De, nagyon sokszor.Hallgattunk. Olyan sok mondanivalónk volt egymás

számára, hogy egyikünk se tudta, hogyan vágjon bele. Ted új frontot nyitott:

– Elmegyünk a III. Richardra?– Még mindig játsszák?– Persze.– Csábító, de fenntartom, hogy nem tudom, mikor lesz

időm. A dolgaim most elég… képlékenyek.Láttam rajta, hogy nem hisz nekem. Nem mondhattam meg

neki, hogy egy bűnöző-zseni nyomában vagyok, aki gondolatokat lop, látomásokat vetít, nem hagy nyomot a filmszalagon, és kacagva gyilkol. Ted sóhajtott, előkotort egy névjegyet, és letette a bárpultra.

– Hívj fel, ha lesz időd. Megígéred, hogy jelentkezel?– Megígérem.Arcon csókolt, kiürítette a poharát, még egyszer rám nézett,

aztán kibicegett a bárból. Magamra maradtam a névjegyével. Nem tettem el. Nem volt szükségem rá. Fejből tudtam a telefonszámot.

A szobám pontosan olyan volt, mint az összes többi a szállodában. A képek a falra voltak csavarozva, a minibárban az italos üvegeket a smucig utazó ügynökök kinyitották, kiitták, aztán újratöltötték vízzel vagy hideg teával. A szoba északra nézett, kilátás nyílt belőle a légikikötőre. Az oszlophoz egy nagy negyvenüléses volt kikötve, ezüstös oldalát

reflektorfény fürdette a sötét éjszakában. A kis léghajó, amivel érkeztem, már továbbrepült Salisburybe; átfutott a fejemen, hogy két nap múlva, mikor kiköt a visszaúton, felszállok rá. Bekapcsoltam a tévét, épp a Parlamenti hírek ment. A reggel óta tartó ádáz vita a Krímről még mindig nem ért véget. Kiraktam a zsebemből az aprót, kivettem a vállamra szíjazott tokból automata fegyveremet, és kinyitottam az éjjeliszekrény fiókját. Egy szög se fért bele. A Gideon-Biblián kívül benne volt Buddha tanításainak gyűjteménye, az angol nyelvű Korán, egy GSI-imakönyv, egy wesleyánus vitairat, két amulett a Keresztény Tudat Társaságától, Szent Zvlkx összegyűjtött elmélkedései és az elmaradhatatlan Shakespeare-összes. A könyveket átrakodtam a szekrénybe, hogy helyet csináljak a fiókban a pisztolyomnak. Azután kinyitottam a bőröndömet, és nekiálltam kipakolni. A londoni lakásomat nem adtam ki, mert nem tudtam, meddig maradok Swindonban. Furcsamód nagyon is elviselhetőnek kezdtem érezni a várost, de nem voltam biztos benne, hogy ez jó dolog. Először mindent kiraktam az ágyra, csak azután tettem a helyükre a holmikat. Néhány könyv az íróasztalra került, az életmentő Jane Eyre pedig az éjjeliszekrényre. Ted fényképével a komódhoz léptem, és rövid tűnődés után lefelé fordítva beraktam a fehérneműs fiókba. Rendelkezésre állt az eredeti, a másolatra most nem volt szükségem. A tévéből áradt a szöveg:

– … az angol kormány a francia közvetítés és az angol telepesek biztonságára vállalt orosz garancia ellenére nem mutat hajlandóságot a budapesti tárgyalások folytatására. Mivel Anglia ragaszkodik új plazmafegyvere, az úgynevezett Buzogány bevetéséhez, úgy tűnik, továbbra sem lesz béke a fekete-tengeri félszigeten…

A hírolvasó lapozott.– Belföldi híreink következnek. Chichesterben újra

fellángolt az erőszak, miután neo-szürrealisták egy csoportja összegyűlt, hogy megünnepelje a szürrealizmus legalizálásának

negyedik évfordulóját. A Bufo tudósítója, Henry Kottor a helyszínen tartózkodik. Henry, mi a helyzet ezekben a percekben?

A tévében remegős képű élő közvetítésre kapcsoltak, s én megálltam egy percre, hogy nézzem. A riporter mögött a háttérben egy feldöntött autó lángolt, és rohamfelszerelésbe öltözött rendőrök álldogáltak. Henry Kottor – aki krími haditudósítónak készült, és titkon remélte, hogy a háború nem ér véget, amíg ő ki nem jut a frontra – tengerészkék golyóálló mellényt viselt, és a csatatérről tudósító riporterek izgatott, akadozó stílusában beszélt.

– Azt kell mondanom, Brian, hogy kimondottan forró itt a levegő. Mintegy száz méterre vagyok a csatározások helyszínétől, és jó néhány felborított, lángoló autót látok. A rendőrök hiába igyekeznek távol tartani egymástól a harcoló feleket, próbálkozásaik rendre kudarcot vallanak a rendbontók számbeli fölénye miatt. Az este több száz raffaelita gyűlt a N'est pas unepipe kocsma köré, ahol vagy száz neo-szürrealista barikádozta el magát. A tömeg olasz reneszánsz jelszavakat skandált, és kövekkel, gránátokkal támadt. A neo-szürrealisták válaszul nagy, puha zsebórákkal felszerelkezve megrohamozták a tüntetők sorait, és már úgy tűnt, fölénybe kerülnek, mikor a rendőrség beavatkozott. Egy pillanat, a rendőrök épp most hoznak egy letartóztatott férfit. Megpróbálom szóra bírni.

Szomorúan megcsóváltam a fejem, és becsúsztattam néhány pár cipőt a szekrény aljába. Tombolt az erőszak, mikor a szürrealizmus be volt tiltva, és tombolt most is, mikor már nem volt betiltva. Kottor a közvetítést folytatva odalépett egy rendőrhöz, aki épp egy 16. századi ruhába öltözött suhancot vezetett el. A kölyök arcára a Sixtus-kápolnabeli Istenkéz hű reprodukciója volt tetoválva.

– Elnézést kérek, uram. Mi az ön válasza arra a kritikára, hogy önök egy intoleráns banda, akik nem tisztelik kellően a

művészet minden aspektusát érintő változás és kísérletezés hordozta értéket?

A reneszanszista dühös pillantást küldött a kamerába.– Az emberek mindig csak a balhézó reneszanszistákról

beszélnek, de én láttam itt ma este barokkos srácokat, raffaelitákat, romantikusokat és manieristákat is. Íme az ékes bizonyíték rá, hogy a klasszikus művészet egységesen lép fel a haladás szó bástyája mögé bújó senkiháziakkal szemben. Nemcsak…

A rendőr ezen a ponton közbelépett, és elvonszolta a suhancot. Kottor félrehajolt egy repülő féltégla útjából, aztán lezárta bejelentkezését.

– Henry Kottor tudósította a Bufo Hírhálózatot Chicesterből.Kikapcsoltam a tévét az éjjeliszekrényhez láncolt

távirányítóval. Leültem az ágy szélére, kibontottam a copfom, és megdörzsöltem a fejem. Habozva megszagoltam a hajam, s úgy döntöttem, hogy nem zuhanyozom. Keményebb voltam Teddel, mint szándékomban állt. Ellentéteinkkel együtt is épp elég dolog kötött össze minket ahhoz, hogy jó barátok lehessünk.

11.Polly belső szeme kigyúl

Azt hiszem, Wordsworth ugyanannyira meglepődött tőlem, mint én őtőle. Nyilván nem szokott hozzá, hogy a kedvenc emlékét felkeresve ott találjon valakit, aki a látványban gyönyörködik.Polly Next – Exkluzív nyilatkozata a Vasárnapi Bagolyban

Miközben én Teddel foglalkoztam a magam esetlen módján, a nagybátyám és a nagynéném nekifeküdtek a munkának Mycroft műhelyében. Mint később megtudtam, minden a lehető legjobban ment nekik. Legalábbis eleinte.

Mycroft épp a könyvmoly-lárvákat etette, mikor Polly belépett a műhelybe a hírrel, hogy végzett egy, szinte a felfoghatatlanságig bonyolult matematikai számítással, amit férje bízott rá.

– Crofty drágám, megvan az eredmény, amit kértél – közölte Polly egy meggyötört ceruza végét szopogatva.

– Halljuk – mondta Mycroft, miközben ragokat szórt a könyvmoly-lárvák közé. Azok mohón vetették magukat a szellemi táplálékra.

– Kilenc.Mycroft motyogott valamit, és felírta egy lapra a számot.

Aztán kinyitotta azt a nagy, rézveretes könyvet, amelyikről nekem nem árult el semmit előző este. A könyv üreges belsejében elhelyezte Wordsworth Táncoló tűzliliomok című versének nagy betűkkel kinyomtatott példányát, s arra rászórta a könyvmoly-lárvákat, akik szorgalmasan munkához is láttak:

apró testük és kifürkészhetetlen kollektív idjük tudattalanul feldolgozott minden mondatot, szót, szótagot és hangot. Alaposan megrágták a történeti, biográfiai és földrajzi utalásokat, aztán feltárták a metrum és a ritmus hordozta belső jelentést, majd elzsonglőrködtek a szubtextussal, a kontextussal és a hanglejtéssel. Ezután kiötlöttek pár saját sort, és az eredményt bináris kóddá konvertálták.

– Tavak! Aranyliliomok! Magány! Emlék! – suttogták izgatottan a kukacok, miközben Mycroft óvatosan rájuk csukta a könyvet, és bekattintotta a zárakat. Ezután bácsikám csatlakoztatta a vastag tápvezetéket a könyv hátlapjához, „be” állásba fordította a főkapcsolót, majd állítgatni kezdte a súlyos kötet címlapját elborító miriádnyi tárcsát és gombot. Bár a Műbejáró alapvetően bio-mechanikus eszköz volt, a működtetéséhez szükséges finomhangolást kézzel kellett elvégezni; s mivel a kaput abszurd mértékű bonyolultság jellemezte, Mycroft kénytelen volt jegyzőkönyvet vezetni a beindítási procedúra lépéseinek pontos sorrendjéről és a kombinációkról. Erre egy kisiskolásoknak készült füzetet használt, s mivel notóriusan tartott a külföldi kémektől, másolatot nem készített. Most a füzetet tanulmányozva tekergette a tárcsákat és állítgatta a kapcsolókat, egyidejűleg lassan fokozta a tápfeszültséget, s közben végig motyogott magának és Pollynak: – Binametrika. Szferika. Numerika. És…

– Bent vagy?– Kint vagyok – hangzott a szomorú felelet. – Várjunk

csak… Kész!Az utolsó hibajelző lámpa is kialudt, és Mycroft arcán

boldog mosoly terült szét. Lelkesen megszorította felesége kezét.

– Élnél a lehetőséggel? – kérdezte. – Akarsz az első ember lenni, aki belép egy Wordsworth-költeménybe?

Polly nyugtalanul nézett rá.

– Biztonságos dolog ez?– Akár egy bunker – nyugtatta meg Mycroft. – Egy órája

felkerestem a Hesperus balladabeli roncsát.– Tényleg? És milyen volt?– Vizes. És attól tartok, ott felejtettem a kabátomat.– Azt, amit tőlem kaptál karácsonyra?– Nem, a másikat. A nagy kockás kéket.– Azt kaptad tőlem karácsonyra – zsémbelt Polly. – Igazán

lehetnél egy kicsit figyelmesebb! Mit szeretnél tehát, mit csináljak?

– Egyelőre csak várj. Ha minden jól megy, mikor megnyomom ezt a nagy zöld gombot, a kukacok kinyitják a kaput, amin túl William Wordsworth kedvenc tűzliliomai várnak téged.

– És ha nem megy minden jól? – érdeldődött kissé nyugtalanul Polly. Mindig felrémlett benne az óriási habcsókba veszett Owens emléke, valahányszor férje rajta próbálta ki valamely gépezetét, jóllehet eddig Mycroft egyetlen találmánya sem tett kárt benne, eltekintve az egyszemélyes, butánmeghajtású vesszőparipa tesztelésekor szerzett könnyebb égési sérülésektől.

– Hmmm – hümmögött eltűnődve Mycroft. – Lehetséges, bár igen valószínűtlen, hogy olyan láncreakciót indítok be, amelynek során minden anyag megolvad, és elpusztul a világegyetem.

– Komolyan?– Nem, nem komolyan. Ez csak egy kis tréfa volt.

Felkészültél?Polly elmosolyodott.– Igen.Mycroft megnyomta a nagy zöld gombot, mire a könyv

halkan zümmögni kezdett. A környékbeli utcalámpák villogni kezdtek és elhalványodtak, mivel a gép rendkívül sok áramot vett fel a kukacok biometrikus információinak átalakításához.

Aztán a házaspár figyelő szeme előtt vékony fénycsík tűnt fel a műhelyben, mintha valaki résnyire nyitotta volna a télből a nyárba nyíló ajtót. Kavargó porszemek csillogtak az egyre szélesedő fénykapuban, ami végül akkorára nőtt, hogy már be lehetett lépni rajta.

– Nincs más dolgod, mint átmenni! – harsogta túl a gép zaját Mycroft. – Siess, a kapu kinyitása nagyon sok energiát emészt fel!

A nagyfeszültség elnehezítette a levegőt. A közeli fémtárgyak táncolni és pattogni kezdtek a statikus töltéstől.

Polly az ajtóhoz lépett, bizonytalan mosolyt küldött férje felé, majd felemelt kezével megérintette a ragyogó fehérséget, ami hullámokat vetett. Ezután vett egy nagy levegőt, és átlépte a kaput. Vakító villanás és nagy erejű elektromos kisülés következett; a gép mellett kialakult két gázplazma-golyóbis, és elröppent két irányba. Mycroftnak félre kellett hajolnia az egyik elől, s az utóbb a Rolls-Royce-nak ütközve ártalmatlanul kipukkadt. A másik az olfraktográfon robbant fel, és kisebb tüzet okozott. Ezután egy szempillantás alatt kihunyt a fény, megszűnt a zaj, a kapu bezárult, és az utcalámpák villogva kifényesedtek.

– Felhők! Boldog, vidám! Táncos fejek! – csicseregték a jóllakott kukacok, s a könyv borítóján életre keltek a rezgő mutatók: elkezdődött a kétperces visszaszámlálás a kapu újbóli kinyitásáig. Mycroft elégedetten mosolygott, s a pipáját keresve végigtapogatta zsebeit. Végül arra az elkedvetlenítő konklúzióra jutott, hogy a pipa is a Hesperuson maradt; jobb híján letelepedett hát egy iróniaindikátor prototípusára, és várt. Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás.

A Műbejárón átlépve Polly egy nagy tó füves mellékén találta magát, nem messze a szelíden a partra simuló víztükörtől. Ragyogóan sütött a nap, kövér kis felhők úsztak lustán az azúrkék égen. Polly az öböl partja mentén, egy nyírfaliget fáinak foltos árnyékában több ezer rikító sárga

liliomot pillantott meg. Egy szellő, mely a tavasz édes illatát hordozta, hajlongó táncra késztette a virágtengert. Pollyt átjárta a jelenet békéje, nyugalma. Olyan világba csöppent, ami nem ismeri az emberi rosszindulatot, gonoszságot. Ez valóban maga volt a Paradicsom.

– Gyönyörű! – törtek ki belőle végül a szavakká szilárduló gondolatok. – Ezek a virágok, ezek a színek, ez az illat – mintha pezsgőt lélegeznék be!

– Elnyeri tetszését, asszonyom?Nyolcvan év körüli, fekete köpenyt viselő férfi bukkant fel

Polly mellett. Cserzett arcán félmosoly ült, tekintetét a virágokon nyugtatta.

– Gyakran ellátogatok ide – szólt. – Valahányszor kedélyem a mélabú súlya alatt nyög.

– Szerencsés ember – mondta Polly. – Nekünk be kell érnünk a gyümölcskvízzel.

– Gyümölcskvízzel?– Az egy vetélkedő. Tudja, a tévében.– Tévében?– Igen, az olyasmi, mint a mozi, csak reklámokat is adnak.Az öregember értetlenkedő pillantást vetett Pollyra, majd

ismét a tó felé fordult.– Gyakran ellátogatok ide – ismételte meg. – Valahányszor

kedélyem a mélabú súlya alatt nyög.– Ezt már mondta.Az öreg most mintha mély álomból ébredt volna fel.– Kegyed hogy kerül ide?– A férjem küldött. Polly Next vagyok.– Én ide járok, ha merengő éjeken lelkem önmagába néz.A virágok felé intett.– A liliomok miatt, természetesen.Polly a rikító sárga virágokra nézett, s azok felé susogtak a

meleg fuvallatban.

– Bár nekem is ilyen jó memóriám volna – motyogta. A fekete köpenyes férfi rámosolygott.

– Nem maradt más nekem, csak a belső szemem – mondta bánatosan, s arcáról eltűnt a mosoly. – Itt van minden, ami egykor voltam. A műveimben lakozik az életem. Egy élet, amely több kötetnyi szó csupán – mily költői is! Mélyet sóhajtott, majd hozzátette: – De, tudja, a magány nem csupa áldás.

Most valamivel távolabbra bámult, a napfényben csillogó tótükörre.

– Milyen rég haltam meg? – kérdezte hirtelen.– Több, mint százötven éve.– Valóban? Árulja el: mi lett a francia forradalom vége?– Még nem igazán lehet tudni.A nap most elbújt, s Wordsworth a homlokát ráncolta.– Ejnye – motyogta nem emlékszem, hogy írtam volna

ilyet…Polly is odanézett. Egy hatalmas, sötét esőfelhő takarta el a

napot.– Hogyhogy…? – kezdte, de mikor körülnézett,

Wordsworth már nem volt sehol. Az ég elsötétült, s a távolból mennydörgés fenyegető hangja érkezett. Erőre kapott a szél. A tó elvesztette mélységét, s mintha befagyott volna, a liliomok mozdulatlan, sárga-zöld tömeggé dermedtek. Polly felkiáltott félelmében. Az ég és a tó összeolvadt; a liliomok, a fák és a felhők visszatértek versbéli helyükre, átváltoztak szavakká, hangokká, papíron tekergő vonalakká, amelyeknek nincs egyéb értelmük, csak az, amivel a képzelet felruházza őket. Polly még egy utolsó rémült sikolyt hallatott, aztán rázuhant a sötétség, és magába zárta őt a költemény.

12.Külszol 27 – az Irodalmi Detektívcsoport

…Ma reggel munkába állt az alegységnél Crometty utódja, Thursday Next. Nem szabadulok a gondolattól, hogy ez a nő teljességgel alkalmatlan erre a feladatra, s abban is kételkedem, hogy olyan épelméjű, amilyennek tartja magát. Megannyi démon lakik benne, régiek, újak egyaránt, s nem tudom, Swindon-e a legalkalmasabb hely a kiűzésükre…Részlet Bowden Cable naplójából

A swindoni Külszol-irodák közös épületben kaptak helyet a helyi rendőrséggel; a megszállás idején felhúzott, jellegzetesen rideg és funkcionális, germán stílusú tömb, ami eredetileg bíróságnak épült, ha más nem, legalább tágas volt. Bejáratát fémkereső kapu őrizte, azon átjutottam igazolványom felmutatása után a hatalmas, zsivajjal teli előcsarnokba, a jövő-menő rendőrök és látogatókártyás civilek közé. A tömegből néhányan rögtön belém is ütköztek; ráköszöntem pár régi arcra, aztán odaverekedtem magam az ügyeleteshez. Épp egy bő fehér inget és térdnadrágot viselő férfi adta elő a panaszát az őrmesternek. A rendőr kifejezéstelen arccal bámult rá. Nem először hallott ilyen sztorit.

– Neve? – kérdezte fásultan.– John Milton.– Melyik John Milton?John Milton sóhajtott.– Négyszáz-kilencvenhatos.Az őrmester feljegyezte az adatot.

– Mennyit vittek el?– Kétszázat készpénzben és az összes hitelkártyámat.– Értesítette a bankját?– Természetesen.– És úgy gondolja, hogy a támadója egy Percy Shelley volt?– Igen – bólintott a Milton. – Mielőtt elrohant, a kezembe

nyomott egy röpiratot a modern vallási dogmák elutasításáról.– Szia, Ross – köszöntem.Az őrmester rám nézett, majd egy másodperc múltán

szélesen elvigyorodott.– Thursday! Mesélték, hogy visszajössz! Azt is hallottam,

hogy a KSZ-5-ig vitted.Viszonoztam a mosolyt. Ross már akkor is ügyeletesként

dolgozott, mikor a swindoni rendőrséghez kerültem.– Mi szél hozott? – tudakolta. – Területi irodát nyitsz? KSZ-

9 vagy ilyesmi? Felkavarod egy kicsit a swindoni állóvizet?– Nem éppen. Az itteni Irodethez jöttem. Ross hamar

elrejtette az arcára kiülő kétkedést.– Remek! – mondta megjátszott lelkesedéssel. – Később

megiszunk valamit?Örömmel beleegyeztem, s miután megtudtam, merre vannak

az Irodet helyiségei, magára hagytam Rosst Milton 496-tal.Felmentem a fordulós lépcsőn a felső szintre, majd az

útmutatást követve megcéloztam az épület végét. Az egész nyugati szárnyat a Külszol területi részlegei foglalták el. Volt itt irodájuk környezetvédelmiseknek, csakúgy mint a Műtárgylopási Csoportnak, az Időőrségnek, sőt még Bökőnek is, de ő ritkán mutatkozott idefent – jobban szerette a sötét és meglehetősen bűzös kuckóját lent a mélygarázsban. A folyosó zsúfolva volt könyvszekrényekkel és irattartókkal; az ősrégi szőnyeg középen már pókhálósra kopott. Össze se lehetett hasonlítani ezt a helyet az Irodet londoni központjával, ahol a legmodernebb adattárolási eszközök álltak rendelkezésünkre.

Nagy sokára megérkeztem a keresett ajtó elé, és bekopogtam rajta. Nem kaptam választ, így hát beléptem.

A helyiség úgy festett, mint egy vidéki kúria könyvtárszobája. Két emelet belmagasságú volt, s a fal minden egyes négyzetcentiméterét könyvespolcok borították. A körbefutó erkélyre, ahonnan a magasabban lévő polcokat lehetett elérni, csigalépcső vezetett fel. A helyiség közepén íróasztalok álltak könyvtári olvasótermet idéző elrendezésben. Minden vízszintes felületen, így a padlón is tornyokban álltak a könyvek és az iratok – nem fért a fejembe, hogy tud itt bárki bármit megtalálni. A szobában öten dolgoztak, de látszólag egyikük se vette észre, hogy beléptem. Megszólalt az egyik telefon, s egy fiatalember felvette.

– Irodet, parancsoljon – jelentkezett be udvariasan, majd összerezzent a vonal túlsó végéről érkező szózuhatag hallatán.

– Igazán sajnálom, hölgyem, ha nem tetszett önnek a Titus Andronicus – mondta végül –, de attól tartok, ebben nem vagyunk illetékesek. Azt tudom javasolni, hogy maradjon a vígjátékoknál. Kiszúrtam Victor Analogyt, aki egy munkatársával együtt épp egy aktát tanulmányozott. Besétáltam a látómezejébe, megálltam, és vártam, hogy felszabaduljon.

– Á, Next! Üdvözlöm! Egy perc türelmét kérném, ha megbocsát. Bólintottam, s Victor folytatta: – …nem vall Keatsre se a cikornyás stílus, se a harmadik versszak kissé esetlen felépítése. Az az érzésem, ez ügyes hamisítvány, de azért küldesd rá a metrumanalizátort.

Az ügynök bólintott, és távozott. Victor mosolyogva kezet rázott velem.

– Ez Robber volt. Az ő asztala a tizenkilencedik századi lírahamisítás. Jöjjön, körbevezetem.

A könyvespolcok felé intett. – A szavak olyanok, mint a falevelek, Thursday. Vagy még inkább, mint az emberek: szeretik egymás társaságát. Elmosolyodott.

– Több, mint egymilliárd szót őrzünk itt. A java kézikönyv. Egészen jó gyűjteményünk van az alapművekből, és van itt egy s más, amit a Bodley-féle könyvtárban se talál meg. Az alagsori raktárunk is tele van. Nagyobb helyre kellene költöznünk, de az Irodet kissé alulfinanszírozott, hogy finoman fogalmazzak.

Analogy egy asztalt megkerülve odavezetett a szálegyenesen ülő Bowdenhez. Az ügynök zakója gondosan a szék támlájára hajtva pihent, s az íróasztalán olyan katonás rend volt, hogy azt már perverznek éreztem.

– Bowdent már ismeri. Derék fickó. Tizenkét éve van nálunk, szakterülete a tizenkilencedik századi próza. Ő fogja bevezetni magát a dolgokba. Az lesz a maga asztala.

Analogy megállt, és az üres íróasztalra meredt. Az nem pluszban került oda. Egy bajtársuk meghalt, és én vettem át a helyét. Egy halott cipőjébe bújok, egy halott székére ülök le. Az ügynök, aki a következő asztalnál ült, érdeklődve nézett rám.

– Ő Stayman. Ha kérdése van a szerzői jogról vagy a kortárs szépprózáról, hozzá forduljon.

Stayman bandzsa volt és köpcös, jóformán szélesebb, mint amilyen magas. Mikor rám vigyorgott, megpillantottam a reggeli maradványait a foga közt.

Victor továbblépett a következő asztalhoz.– A tizenhetedik és tizennyolcadik századi költészet és

próza felelőse Helmut Bell, aki a csatornán túli testvérszervezetünk jóvoltából vendégeskedik nálunk. Azért jött, hogy megoldjon egy vacak Goethe-fordítással kapcsolatos problémát, de azóta már egy neonáci mozgalommal foglalkozik, akik fasiszta szentet akarnak csinálni Friedrich Nietzschéből.

Az ötven év körüli Herr Bell gyanakodva mért végig. Zakó volt rajta, de a nyakkendőjét levette a melegben.

– KSZ-5, heh? – kérdezte, de úgy, mintha valami rút nemi betegséget emlegetne.

– KSZ-27-es vagyok, akárcsak maga – feleltem teljes őszinteséggel. – Nyolc évig dolgoztam Londonban Boswell alatt.

Bell felemelt egy megfakult disznóbőrbe kötött, réges-réginek látszó könyvet, és letette elém.

– Erről mi a véleménye?A kezembe vettem a poros kötetet, és megnéztem a gerincét.– Az emberi vágyak hívsága – olvastam fel. – Samuel

Johnson 1749-es műve, az első olyan, amit a saját neve alatt jelentetett meg.

Kinyitottam a könyvet, forgatni kezdtem az elsárgult lapokat.

– Első kiadás. Igen értékes lenne, ha…– Ha? – kapott a szón Bell.Megszagoltam a papírt, majd végighúztam a lapon az ujjam,

és megnyaltam. Aztán megvizsgáltam a könyv gerincét, megkopogtattam a borítót – s végül úgy visszadobtam az asztalra a súlyos kötetet, hogy csak úgy puffant.

– Ha eredeti lenne.– Minden elismerésem, Miss Next – dicsért meg Herr Bell.

– Egyszer feltétlenül el kell beszélgetnünk Johnsonról.– Annyira azért nem volt nehéz a feladat – ismertem be.

– Londonban két raklapnyi ilyen hamis Johnsonunk van, több mint háromszázezer font piaci értékben.

– Londonban is? – kiáltott fel meglepetten Bell. – Hat hónapja vadászunk erre a bandára. Azt hittük, helyi érdekeltségűek.

– Hívja fel Boswellt Londonban. Csak hivatkozzon rám, és minden segítséget megkap tőle.

Herr Bell azonmód felemelte a telefont, és lekért a központostól egy számot. Victor a központi helyiségből a kisebb irodákba nyíló számos tejüveges ajtó egyikéhez vezetett

engem, és résnyire kinyitotta. Odabenn két ingujjas ügynök egy feszes nadrágot és hímzett felsőt viselő férfit hallgatott ki.

– Jacoby és Chicane dolgozik minden Shakespeare-rel kapcsolatos bűnügyön – magyarázta Victor, miután becsukta az ajtót. – Foglalkoznak a hamisításokkal, az illegális kereskedelemmel és a szemérmetlenül szabad értelmezésű színrevitelekkel. A színész, aki épp bent van velük, Graham Huxtable. Tiltott egyszemélyes előadást csinált a Vízkeresztből. Visszaeső elkövető, pénzbüntetés vár rá, és óvadékkal fogják kötelezni a bűnismétléstől való tartózkodásra. A Malvoliója valami egészen rettenetes.

Victor most egy másik helyiségbe nyitott be, ahol egy egypetéjű ikerpár számítógépezettel dolgozott. A szobában kellemetlenül meleg volt a több ezer szeleptől, s a relék kattogása csak úgy szaggatta a dobhártyát. Ez volt az első modern berendezés, amit az irodában láttam.

– Ők a Singleton fivérek, Jeff és Geoff. A feladatuk a metrumanalizátor működtetése. A gép bármely prózai vagy lírai művet elemeire bont – szavak, központozás, nyelvtan, satöbbi –, aztán összehasonlítja az irodalmi ismertetőjegyeket a célszerzőnek a memóriában tárolt mintájával. Kilencvennyolc százalékos pontossággal dolgozik. Jó hasznát vesszük a hamisítványok kiszűrésében. Egy kéziratlapot, amit az Antonius és Kleopátra egy korai vázlatából valónak mondtak, annak alapján dobott vissza, hogy túl sok ige volt benne soronként.

Victor becsukta az ajtót.– Ennyien vagyunk. A swindoni Irodet általános főnöke

Parson Basedow. Az ő elöljárója a salisbury-i területi parancsnok. Parson jobbára békén hagy minket, s ez jól is van így. Viszont szeret rögtön az első nap megismerkedni az új ügynökeinkkel, ezért arra kérem, nézzen be hozzá. Ha továbbmegy a folyosón, a 28. szobában találja őt.

Visszasétáltunk az asztalomhoz. Victor minden jót kívánt nekem, aztán otthagyott, hogy egyeztessen Helmuttal a Doktor Faustus hepiendesre átírt befejezéssel piacra dobott kalózkiadásáról.

Leültem a székemre, és kihúztam az íróasztal fiókját. Semmi nem volt benne, még egy ceruzaforgács se. Bowden figyelte, mit csinálok.

– Victor kiürítette Crometty halálának másnapján.– James Crometty – dünnyögtem. – Nem akarna beszélni

róla?Bowden a kezébe vett egy ceruzát, és megpróbálta a hegyes

végére állítva egyensúlyozni.– Crometty elsősorban tizenkilencedik századi költészettel

és prózával foglalkozott. Jó ügynök volt, de nem elég higgadt, és kevéssé törődött az előírásokkal. Egyik este azután eltűnt, miután elmondta, hogy kapott egy tippet egy ritka kéziratról. Egy héttel később találtunk rá a bezárt Morgue utcai Holló pubban. Hat golyót kapott az arcába.

– Borzalmas.– Azelőtt is vesztettem már el barátokat – folytatta Bowden,

fegyelmezetten tartva szokásos beszédtempóját –, de vele nagyon jóban voltam, és bajtársaként örömmel haltam volna meg helyette.

Most könnyedén megdörzsölte az orrát – mindössze ennyi árulkodott az érzelmeiről.

– Lelki embernek tartom magam, Miss Next, noha nem vagyok vallásos. Lelkiség alatt mindössze azt értem, hogy úgy érzem, van bennem jóság, és adott körülmények között igyekszem etikus módon eljárni. Ért engem?

Bólintottam.– Ezzel együtt is nagyon szívesen kioltanám annak az

embernek az életét, aki ezt a borzalmat művelte. Eljárok gyakorolni a lőtérre, és most már mindig hordok magamnál fegyvert. Tessék…

– Majd később megmutatja, Mr Cable. Van valami, amin elindulhatunk?

– Nincs. A világon semmi. Nem tudjuk, kivel találkozott, és nem tudjuk, miért. Van ismerősöm a gyilkossági csoportnál; ők se tudnak semmit.

– Ha valakit hatszor arcon lőnek, az arra utal, hogy a tettes élvezi, amit csinál – szögeztem le. – Félek, Cromettyn az se segített volna, ha van nála fegyver.

– Igaza lehet – sóhajtott Bowden. – Egyetlen esetre sem emlékszem, amikor irodetes nyomozás során pisztolyt kellett volna rántani.

Rábólintottam. Tíz éve még Londonban is ez volt a helyzet. Csakhogy azóta a nagy üzlet, a rengeteg pénz, ami az irodalmi művek árusításában és terjesztésében van, az elszántabb bűnözők érdeklődését is felkeltette. Kapásból fel tudtam sorolni vagy négy olyan irodetest, aki kötelessége teljesítése közben vesztette életét.

– Durva világ van kint az utcán. Nem olyan, mint a filmekben. Hallott a chichesteri szürrealisták tegnap esti zavargásáról?

– Természetesen – felelte Bowden. – Az a gyanúm, hamarosan Swindonban is sor kerül ilyesmire. A művészeti főiskolán tavaly kis híján lázadás tört ki, mikor a felügyelet elbocsátott egy előadót, aki titokban az absztrakt expresszionizmust propagálta a hallgatóknak. Vád alá akarták helyezni a vizuálismédium-értelmezési törvény megsértése miatt. Ha jól tudom, Oroszországba szökött.

Megnéztem az órámat.– Jelentkeznem kell a parancsnoknál.A komoly képű Bowden engedélyezett magának egy ritka

mosolyt.– Sok szerencsét kívánok hozzá. Ha megengedi, hogy adjak

egy jó tanácsot, ne mutogassa neki a pisztolyát. Basedow parancsnok James korai halála dacára nem örülne neki, ha az

irodetesek állandóan fegyvert viselnének. Úgy véli, nekünk az íróasztal mögött van a helyünk.

13A Capel-y-ffin-i templom

Köszönetet mondtam Bowdennek, beraktam a pisztolyomat az íróasztalfiókba, aztán elindultam a folyosón. Kettőt koppintottam a keresett ajtóra, behívtak, s egy előtérbe értem, ahol fiatal titkár fogadott. Bemutatkoztam, s ő a türelmemet kérte.

– A parancsnok úr hamarosan fogadja. Kér addig egy kávét?– Nem, köszönöm.A titkár kíváncsian fürkészett.– Azt mondják, azért jött ide Londonból, hogy megbosszulja

Jim Crometty halálát. Azt is mondják, hogy megölt két embert. És hogy az apja arcától megáll az óra. Ez mind igaz?

– Attól függ, honnan nézzük. A hivatali pletykák hamar lábra kapnak, igaz-e?

Parson Basedow kinyitotta előttem a szobája ajtaját, és egy fejmozdulattal betessékelt. Magas, sovány, szürke arcú férfi volt, jókora bajusszal. A szeme alatti táskák arról árulkodtak, hogy nem sokat aludt az éjjel. A szobája a legpuritánabb berendezésű parancsnoki iroda volt, amit életemben láttam. A fal mellett golftáskák sorakoztak, s egy sebtében félrerakott gurító ütőt is felfedeztem.

Basedow szívélyesen rám mosolygott, és hellyel kínált, mielőtt ő maga leült volna.

– Cigarettát?– Köszönöm, nem dohányzom.– Én sem.Basedow egy hosszú pillanatig rám bámult, s közben hosszú

ujjaival dobolt makulátlan íróasztalán. Aztán kinyitotta az

előtte fekvő dossziét, s egy darabig némán olvasott. A KSZ-5-ös aktámat tanulmányozta; Analogyval nyilván nem voltak olyan jó bizalmas viszonyban, hogy információkat cseréljenek.

– Thursday Next ügynök, hm? – Basedow tekintete végigszaladt pályafutásom fontosabb állomásain. – Szép utat járt be. Rendőrség, Krím, megint a rendőrség, majd 75-ben Londonba költözött. Miért?

– Az előmenetel érdekében, uram.Parson Basedow mordult egyet, és tovább olvasott.– Nyolc év a Külszolnál, kétszer kapott dicséretet. Nemrég

kölcsönadták a KSZ-5-nek. Az ottani tevékenységének a leírása erősen cenzúrázva van, de annyit közölnek, hogy tűzharcban megsebesült.

Basedow rám pillantott a szemüvege fölött.– Viszonozta a tüzet?– Nem.– Örülök.– Én lőttem először.– Annak kevésbé örülök.Parson töprengve simogatta a bajuszát.– Maga Londonban első osztályú ügynök volt, Shakespeare-

rel dolgozott. Előkelő beosztás. Ezt cserélte le egy harmadosztályú ügynöki állásra itt a semmi közepén. Miért?

– Változnak az idők, és változunk mi is. Parson morgott egyet, és becsukta a dossziét.

– Én itt nemcsak az Irodetet felügyelem, hanem a Műtárgylopási Csoportot, a Vámpírizmus & Lycanthropiát, az Időőrséget, a Terrorelhárítást, a rendvédelmet és a sintértelepet is. Golfozik?

– Nem, uram.– Elég baj az. Hol is tartottam? Ja, igen. Mindeme

alegységek közül, tudja, melyiktől félek a legjobban?– Sejtelmem sincs, uram.

– Megmondom magának: egyiktől sem. Amitől a legjobban félek, az a Külszol területi költségvetési értekezlete. Tisztában van vele, mit jelent ez, Next?

– Nem, uram.– Azt jelenti, hogy valahányszor valamelyikük túlórát akar

elszámoltatni velem, vagy extra igénnyel hozakodik elő, túl kell lépnem a költségvetést, és akkor megfájdul a fejem itt.

A bal halántékára mutatott.– Azt pedig nagyon nem szeretem. Világos?– Világos, uram.Felemelte az aktámat, és meglengette felém.– Úgy hallom, volt egy kis kellemetlensége a nagyvárosban.

Meg is haltak kollégái. Ami itt van, az egészen más tészta. Mi adatelemzésből élünk. Ha le akar tartóztatni valakit, bízza az egyenruhásokra. Nem futkosunk pisztollyal rosszfiúk után, nem túlórázunk, és semmi szín alatt nem végzünk huszonnégy órás megfigyeléseket. Megértette?

– Megértettem, uram.– Akkor ejtsünk egy szót Hadesról is.Megdobbant a szívem; azt hittem, ha valamit, ezt a részt

biztosan kicenzúrázták.– Úgy hallom, maga szerint még él.Nem feleltem rögtön. Önkéntelenül a dossziéra néztem, és

Basedow kitalálta, mi jár a fejemben.– Ugyan, dehogy, ez nincs benne, kedvesem. Lehet, hogy

vidéki bugris parancsnok vagyok, de azért hozzám is eljut ez-az. Úgy gondolja, hogy Hades életben van?

Hogy Victorban és Bowdenben megbízhatok, azt tudtam, de Basedow esetében voltak kétségeim. Jobbnak láttam, ha nem kockáztatok.

– Megviselt a stressz, uram. Hades meghalt.Basedow bedugta a dossziémat a kimenő kosárba, majd

hátradőlt a széken, és látható élvezettél megsimogatta a bajuszát.

– Szóval nem azért jött ide, hogy utána kutasson?– Ha Hades élne is, mit keresne Swindonban, uram?Parson arcán nyugtalanság suhant át.– Ahogy mondja.Elmosolyodott és felállt, jelezve, hogy az elbeszélgetés

véget ért.– Jól van, nem tartóztatom tovább. Még egy utolsó tanács:

tanuljon meg golfozni. Rendkívül élvezetes és pihentető sport. Tessék, egy példány az alegység költségvetési elszámolásából, ez pedig a környékbeli golfpályák listája. Tanulmányozza mindkettőt! Sok sikert kívánok.

Kimentem, és becsuktam magam után az ajtót. A titkár felnézett a munkájából.

– Beszélt a költségvetésről?– Nagyjából csak arról beszélt. Van itt egy szemetes?A titkár elmosolyodott, és lábbal elém tolta a papírkosarat.

Habozás nélkül beledobtam a vaskos iratköteget.– Bravó.Már majdnem a kilincsen volt a kezem, mikor berontott az

ajtón egy alacsony, kék öltönyös férfi. Egy faxot olvasott, s bár elsodort engem, fel se nézett, hanem szó nélkül becsörtetett Parson szobájába. A titkár figyelte a reakciómat.

– Nocsak, nocsak – motyogtam. – Franz Backer.– Ismeri?– Hivatalosan nem.– Rokonszenves, akár egy sírgödör – jegyezte meg a titkár,

akinek nyilván beloptam magam a szívébe a költségvetés szemétbe pottyantásával. – Kerülje el nagy ívben. Góliátos az ipse.

Parson szobájának csukott ajtajára néztem.– Mit keres itt?A titkár vállat vont, majd cinkosan rám kacsintott, és lassan,

célzatosan ezt mondta: – Hozom a kávét, amit ígértem. Két cukorral kérte, jól emlékszem?

– Nem, nem kértem kávét.– Dehogynem. Két cukorral. KÉT cukorral.Közben az asztalán álló interkomra mutogatott.– Isten az atyám! – fakadt ki. – Szótagoljam?Végre leesett a tantusz. A titkár halvány mosolyt küldött

felém, és kisietett a szobából. Gyorsan leültem az asztalához, megnyomtam a kettes számmal jelzett gombot, és a készülék fölé hajoltam.

– Nem szeretem, ha kopogtatás nélkül rám tör, Backer.– Süllyedezem a szégyentől, Parson. Tud valamit a nő

Hadesról?– Azt állítja, nem.– Hazudik. Nem véletlenül jött ide. Ha előbb találom meg

Hadest, mint ő, megszabadulhatunk tőle.– Kevesebb többes számot, Franz – fakadt ki ingerülten

Parson.– Teljes mértékben együttműködöm a Góliáttal, de maga

alattam dolgozik, és tőlem kapta a felhatalmazását, tehát azt bármikor visszavonhatom. Úgy csináljuk, ahogy nekem tetszik, vagy nem csináljuk sehogy. Felfogta?

Backer nem jött zavarba, sőt, leereszkedő modorban válaszolt.

– Hát persze, Parson, de remélem, maga is felfogta, hogy ha bármilyen gikszer történik, a Góliát Konszern személyesen magát teszi felelőssé.

Leültem üres íróasztalomhoz. Úgy tűnt, elég sok minden folyik itt, amiből engem kihagynak. Mikor Bowden a vállamra tette a kezét, összerezzentem.

– Elnézést, nem akartam megijeszteni. Túl van a parancsnok költségvetési előadásán?

– És még egyében is. Franz Backer úgy sétált be hozzá, mintha hazamenne.

Bowden vállat vont.– A Góliáttól jött, megteheti.

Bowden levette a zakóját a széktámláról, és gondosan a karjára hajtotta.

– Hova megyünk? – tudakoltam.– Megebédelünk, aztán utánanézünk egy nyomnak a

Chuzzlewit-ügyben. A részleteket elmondom útközben. Van kocsija?

Bowden nem volt elragadtatva a tarka Porschémtől.– Mintha egy kicsit túl feltűnő lenne ez az autó.– Ellenkezőleg – feleltem. – Fel se merül senkiben, hogy ez

egy irodetes kocsija. Egyébként is, muszáj ezt használnom.Bowden beszállt az anyósülésre, és enyhe undorral

megszemlélte a spártai utasteret.– Valami gond van, Miss Next? Miért néz így rám?Most, hogy Bowden ott ült mellettem a kocsiban, egyszerre

rádöbbentem, honnan volt ismerős az arca. Ő volt az utas, amikor a kocsi megjelent a kórházi szobámban. Az események sorban igazolták önmagukat.

14.Ebéd Bowdennel

Bowden Cable azok közé a becsületes és megbízható ügynökök közé tartozik, akik a Külszol gerincét alkotják. Ezek az emberek sose kapnak dicséretet, kitüntetést, s a nyilvánosság számára láthatatlanok. Mégis tíz magamfajtával ér fel mindegyikük.Thursday Next: Egy külszolos élete

Bowden egy, a régi oxfordi út mellett működő autósbüfébe vitt el. Cseppet sem találtam kézenfekvőnek, hogy épp egy ilyen helyen akarjon ebédelni. A berendezés kőkemény narancsszínű műanyagszékekből és elsárgult, a szélek mentén már felpúposodott melaminbevonatú asztalokból állt. Az ablakokon alig lehetett kilátni, olyan koszosak voltak, a nejlonfüggönyöket lehúzta a rájuk rakódott zsír súlya. A mennyezet tele volt aggatva légypapírokkal, de azok rég nem értek semmit: már a foglyul ejtett legyek is kiszáradtak és leporladtak róluk. Valaki régi naptárakból sebtében kivágott képek kitűzésével igyekezett barátságosabbá tenni a helyiséget; a befalazott és egy vázára való művirággal díszített kandalló fölött pedig az 1978-as angol futballválogatott dedikált fotója lógott.

– Biztos ide akart jönni? – tettem fel a kérdést, miután viszolyogva leültem az egyik ablak-közeli asztalhoz.

– Jól főznek – felelte Bowden, mintha ez volna az egyetlen fontos szempont.

Rágózó pincérnő lépett az asztalunkhoz, s görbe evőeszközöket tett le elénk. Ötven körüli volt, a felszolgálóruháját pedig talán még az anyjától örökölte.

– Üdv, Mr Cable – köszönt színtelen, érdeklődést épp csak sejtető hangon. – Jól van?

– Köszönöm, Lottie, remekül. Bemutatom az új társamat, Thursday Nextet.

Lottie sandán nézett rám.– Next százados a rokona?– A bátyám volt – feleltem emelt hangon, mintha jelezni

akarnám Lottie-nak, hogy nem szégyellem a rokonságot. – És nem igaz, amit mondtak róla.

A pincérnő úgy meredt rám, mintha mondani akarna valamit, de nem volna mersze hozzá.

– Mit hozhatok? – kérdezte inkább megjátszott derűvel. Neki is elesett valakije a rohamban – ezt éreztem a viselkedésén.

– Mi a mai menü? – érdeklődött Bowden.– Soupe d'auverge au fromage – felelte Lottie – és rojoes

cominho.– Az mi? – tudakoltam.– Köményes párolt disznóhús korianderrel és citrommal

– világosított fel Bowden.– Jól hangzik.– Két menüt kérünk, és egy kancsó ásványvizet.A pincérnő bólintott, felírta a rendelést, és mielőtt távozott,

szomorkásan rám mosolygott.Bowden érdeklődve fürkészett. Előbb-utóbb magától is

rájött volna, hogy megjártam a hadsereget. Bélyegként viseltem a frontszolgálat nyomait.

– Krími veterán? Tud róla, hogy Phelps ezredes a városban van?

– Igen, tegnap összefutottam vele a léghajón. Fűzött, hogy vegyek részt az egyik gyűlésén.

– És elmegy?– Viccel? Phelps szerint a krími konfliktus ideális befejezése

az lenne, ha addig harcolnánk, amíg mindenki meg nem hal és a félszigetből egyetlen nagy, méreggel átitatott aknamező nem lesz. Remélem, hogy az ENSZ-nek sikerül mindkét kormányt észhez térítenie.

– Engem is behívtak 78-ban – mesélte Bowden. – Az alapkiképzést is végigcsináltam. De szerencsére épp abban az évben halt meg a cár, és az utódjának, a koronahercegnek fontosabb dolga is volt, mint háborúzni, így az oroszok visszavonultak. Nem lett rám szükség a fronton.

– Olvastam valahol, hogy a háború kitörése óta eltelt százharmincegy évből összesen csak hét évig zajlott fegyveres harc.

– Abban a hét évben viszont beleadtak apait-anyait – mutatott rá Bowden.

Ráfüggesztettem a tekintetem. Ivott egy korty vizet, de csak miután megkínált engem.

– Feleség? Gyerekek?– Semmi. Nem volna ellenemre a dolog, de még nem volt

időm felkutatni életem párját. A külszolos munka nem sok lehetőség ad a társkeresésre, és bevallom, nem is vagyok könnyen ismerkedő típus. Viszont megpályáztam egy ohiói állást az Irodet ottani megfelelőjénél. Ez remek alkalomnak tűnik a nősülésre.

– Odaát jól fizetnek, és fantasztikus a felszereltségük. Ha ilyen lehetőséget ajánlanának, én is fontolóra venném, hogy elfogadom.

– Tényleg? Komolyan mondja? – kapott a szón Bowden.Fellobbanó izgalma meghökkentő volt szokásos tartózkodó

stílusát ismerve.– Persze… világot látni jó dolog – hebegtem. Megijedtem,

hogy Bowden félreértette szavaimat, s megpróbáltam másra

terelni a szót. – Maga már… öh… régóta dolgozik az Irodetnél?

Bowden elgondolkodott.– Tíz éve. Tizenkilencedik századi irodalomból

diplomáztam Camebridge-ben, és rögtön beálltam az Irodethez. Jim Crometty volt az, aki az első naptól a szárnyai alá vett.

Merengve kibámult az ablakon.– Ha én is ott lettem volna…– Akkor maga is halott lenne. Aki hatszor arcba lő valakit,

azt nem a vasárnapi iskolából szalajtották. Gondolkodás nélkül megölte volna magát is. Nekem elhiheti: nincs értelmük a „mi lett volna, ha” típusú kérdéseknek. Hades két kollégámat lőtte ki mellőlem. Százszor kielemeztem magamban a történteket, de hiába kapnék még egy esélyt, valószínűleg pontosan ugyanúgy zajlana le a dolog.

Lottie felszolgálta a levest, és egy kosár friss kenyeret is hozott hozzá.

– Jó étvágyat – szólt. – A ház ajándéka.– De hát… – tiltakoztam volna, de Lottie leintett.– Ne mondjon semmit – darálta higgadtan. – A roham után.

A borzalom után. A halál első hulláma után – maga visszament segíteni. Maga visszament. És ez nálam jó pont. – Azzal sarkon fordult, és elment.

A leves finom volt; a rojoes cominho még finomabb.– Victor mondta, hogy maga Londonban Shakespeare-en

dolgozhatott – kezdett új témába Bowden.A Shakespeare-ügyeknek volt a legnagyobb presztízsük az

Irodet berkeiben. A második helyen a tavi iskola állt, a harmadikon a restauráció korának vígjátékai. Az erre alapuló hierarchia még a legegalitáriusabb irodákban is érezhető volt.

– A londoni csapatban nem sok előmeneteli lehetőség volt, így hát pár év után megkaptam Shakespeare-t – magyaráztam, miközben törtem egy falat kenyeret. – Londonban sok bajunk van a baconistákkal.

Bowden felpillantott.– Miként értékeli a baconista elméletet?– Gyenge. Mint sokan mások, én is biztosra veszem, hogy a

Shakespeare-összest nem egyedül Shakespeare írta. De hogy Sir Francis Bacon egy alig ismert színészt használjon strómannak? Ezt nem veszem be.

– Végzett ügyvéd volt – mutatott rá Bowden. – És sok darabban találkozunk a jogászzsargonnal.

– Az semmit sem jelent – legyintettem. – Greene és Nashe is használnak jogi kifejezéseket, Ben Jonsonról nem is beszélve. Egyik sem tanult jogot. Az úgynevezett kódrendszert pedig ne is emlegesse, ha lehet.

– Attól ne tartson – felelte Bowden. – Nem fogom. Én sem vagyok baconista. Nem ő írta a darabokat.

– Miért ilyen biztos benne?– Csak el kell olvasni a De Augmentis Scientariumot

– Bacon egyenesen kritizálja benne a népszerű kortárs drámát. És ez nem minden: mikor Shakespeare színtársulata színházalapítási kérelmet nyújtott be a királyhoz, azt egy bizottság elé terjesztették elbírálásra. Mit gondol, ki volt a testületnek az a tagja, aki a leghevesebben ellenezte a kérelem jóváhagyását?

– Francis Bacon? – tippeltem.– Ő bizony. Azokat a darabokat nem Bacon írta, az biztos.

Az évek során magam is felállítottam pár elméletet. Hallott már Edward de Vere-ről, Oxford tizenhetedik grófjáról?

– Valami rémlik.– Bizonyítékok vannak rá, hogy ő – Baconnel ellentétben

– tudott írni, és nem is rosszul. Egy pillanat.Lottie egy telefonkészüléket hozott az asztalhoz. Bowden

élé tette le, aki megtörölte a száját az asztalkendővel.– Tessék.Felnézett rám.– Igen, itt van. Azonnal megyünk. Köszönöm.

– Baj van?– A nagybátyját és a nagynénjét… nem is tudom, hogy

mondjam… elrabolták őket!Mikor megérkeztünk, már jó néhány rendőrségi és külszolos

autó állt anyám háza előtt. A kerítésen kívül bámészkodók kisebb tömege verődött össze és bámult befelé. A dodók, akik nem tudták mire vélni a nagy felhajtást, szintén összegyűltek és visszabámultak. Megmutattam a jelvényemet az őrt álló rendőrnek.

– Irodet? – mondta fitymálóan. – Nem engedhetem be, hölgyem. Itt csak a rendőrség és a KSZ-9 illetékes.

– A bácsikámról van szó! – csattantam fel, mire a zsaru kelletlenül utat engedett nekem. Az irodetes jelvénynek Swindonban se volt nagyobb tekintélye, mint Londonban: kábé annyit ért, mint egy villamosbérlet. Anyámat a nappaliban találtam, használt papírzsebkendőkkel körülvéve. Leültem mellé, és megkérdeztem, mi történt.

Trombitálva kifújta az orrát.– Egy órakor kiszóltam nekik, hogy jöjjenek vacsorázni.

Kolbász volt, Mycroft kedvence. Nem jött felelet, hát kimentem a műhelybe. Nyomuk se volt, és a kétszárnyú ajtó tárva-nyitva állt. Mycroft nem ment volna el csak úgy szó nélkül itthonról.

Ehhez kétség sem fért. Mycroft ki se tette a lábát a házból, hacsak nem volt feltétlenül szükséges. Owens habcsókba fúlása óta Pollyt küldözgette mindenhova.

– Elloptak valamit? – fordultam egy KSZ-9-es ügynökhöz, aki fagyosan nézett rám. Nem volt ínyére, hogy egy irodetes faggatja.

– Ki tudja? – felelte szinte közönyösen. – Ha nem tévedek, maga járt mostanában a műhelyben.

– Igen, tegnap este.– Akkor, ha esetleg körülnézne, maga közölhetné velünk,

hogy hiányzik-e valami.

Bekísértek Mycroft műhelyébe. A hátsó ajtót felfeszítették. Figyelmesen megvizsgáltam a helyszínt. Az asztal, amelyen Mycroft a könyvmoly-lárvákat tartotta, üres volt; csak a Műbejáró hátuljába csatlakoztatható vastag, villásdugós tápkábel árválkodott rajta.

– Ott voltak dolgok. Egy sor gömbakvárium tele kis kukacokkal meg egy jókora könyv, középkori templomi Bibliához hasonló…

– Le tudja rajzolni? – kérdezte egy ismerős hang.Megfordultam. Franz Backer bámult rám a félhomályból,

kezében egy vékony cigarettával. Mellette egy góliátos technikus zümmögő szenzorral pásztázta a padlót.

– Lám, lám – morogtam. – Mintha Franz Backert látnám. Miért érdekli a Góliátot a nagybátyám?

– Le tudja rajzolni? – ismételte meg a kérdését Backer. Bólintottam, mire egy másik góliátos papírt és ceruzát nyomott a kezembe. Készítettem egy skiccet arról, amit láttam: a súlyos rézpántokról és a könyv borítóján sorakozó tárcsák és kapcsolók dzsungeléról. Franz Backer átvette tőlem a rajzot, és élénk érdeklődéssel tanulmányozni kezdte. Közben bejött még egy góliátos technikus a műhelybe.

– Nos? – kérdezte Backer.Az ügynök feszesen tisztelgett, majd megmutatott

Backernek egy jókora, kissé megolvadt csíptetőt.– Next professzor házilag bekötött egy kábelt a szomszédos

trafó-alállomáson. Beszéltem az áramszolgáltatóval. Azt mondták, tegnap késő este három alkalommal is regisztráltak körülbelül 1,8 megawattos hirtelen áramfogyasztás-növekedést.

Franz Backer hozzám fordult.– Bízza ránk ezt az ügyet, Next – mondta. – Se az

emberrablás, se a lopás nem tartozik az Irodet illetékességi körébe.

– Ki tette ezt? – vágtam hozzá a kérdést, de Backer nem esett hanyatt tőlem. Intően rázta az ujját.

– Ez a nyomozás nem a maga asztala. Ha megtudunk valamit, informáljuk. Vagy nem. Majd eldöntöm.

Azzal faképnél hagyott.– Acheron volt az, igaz? – kérdeztem nyomatékkal.Backer megtorpant, és szembefordult velem.– Acheron meghalt. Ropogósra sült a 12-es

kereszteződésnél. Ne nagyon terjessze a teóriáját, kisasszony. A végén még labilisebbnek fogják hinni, mint amilyen valójában.

Szikrányi jóindulat nélkül rám mosolygott, aztán kiment a műhelyből, hogy beüljön a rá váró kocsiba.

15.Isten hozta, Isten vele, Mr Quaverly!

Ma már kevesen emlékeznek Mr Quaverlyre. Ha bárki közülünk 1985 előtt olvasta volna a Martin Chuzzlewit-et, találkozott volna benne egy mellékszereplővel, aki Mrs Todger penziójában lakik, és egy ízben fesztelenül eldiskurál Pecksniffékkel a lepkékről, jóllehet szinte semmit sem tud róluk. A 235. oldal alján ma is ott lóg a kalapja a fogason, de ez minden, ami megmaradt belőle…Madd L. Mirch: Thursday Next esetei, 6. kötet

– Le a kalappal! – szólt halkan Acheron, Mycroft Műbejáróját szemlélve. – Ez valóban bámulatos!

Mycroft hallgatott. Mióta a vers rázárult Pollyra, kizárólag felesége sorsa foglalkoztatta. Tiltakozása ellenére még az ajtó újbóli kinyílása előtt kihúzták a dugót a gépből, és neki fogalma sem volt, hogy hús-vér ember egyáltalán életben maradhat-e egy versben rekedve. Bekötött szemmel szállították el őt, s most egy nagy és hajdan fényűző hotel klubhelyiségében állt. A berendezés még idézte a régi dicsőséget, de már kopott, elhasznált volt. A gyöngyberakásos hangversenyzongoráról lerítt, hogy rég nem hangolták fel, s a bár tükörfala elől hiányoztak az italok. Mycroft kinézett az ablakon, megpróbálta kitalálni, hol tartják fogva. Nem volt nehéz dolga. A rengeteg drapp Griffin gépkocsi és az óriásplakátok hiánya egyértelművé tette, hogy a Walesi Népköztársaságban van: olyan helyen, ahova a hazai törvény keze nem ér el. Megszökni aligha tud, és ha sikerülne is, mihez

kezd? Talán még át is tudna vergődni a határon, de a világért sem hagyná sorsára Pollyt, aki még mindig ott van a versben – a versben, ami pillanatnyilag nem egyéb, mint egy szavakkal telenyomtatott fecni Hades szivarzsebében. A papírt esélye sincs visszaszerezni, hacsak nem rémisztő küzdelem árán, de a könyvmoly-lárvák és a Műbejáró nélkül Polly amúgy sem szabadulhatna ki wordsworth-i börtönéből. Mycroft az ajkába harapott, és figyelmét a helyiségben tartózkodó többi emberre irányította. Négyen voltak még ott rajta és Hadesen kívül – s közülük ketten pisztolyt szorongattak.

– Isten hozta, Next professzor! – szólt széles vigyorral Hades. – Egyik zseni üdvözli a másikat.

A gonosztevő a gépen legeltette a szemét, s mutatóujjával az egyik gömbakvárium peremén körözött. A kukacok épp a Mansfield Parkot falták, és azon rágódtak, vajon hogyan szerezte Sir Thomas a pénzét.

– Az a helyzet, hogy egyedül ezt nem tudom összehozni – folytatta fel sem pillantva Hades. Az egyik cimborája fészkelődve keresett kényelmes pózt magának egy párnázott karosszéken.

– A következő lépés az, hogy megszerzem az ön feltétlen támogatását. – Hades most komoly képpel Mycroftra nézett. – Segít nekem, ugye?

– Inkább a halál! – felelte fagyosan Mycroft.Acheron rábámult, aztán visszatért arcára a széles vigyor.– Ebben egy percig se kételkedem, no de milyen neveletlen

vagyok! Elraboltam önt, elloptam élete főművét, és még csak be sem mutatkozom!

Odalépett Mycrofthoz, és melegen megszorította a kezét. Mycroft nem viszonozta a gesztust.

– Hades vagyok, Acheron Hades. Talán hallott már rólam.– Acheron, a zsaroló? – kérdezte lassan Mycroft. – Acheron,

az emberrabló?Hades ajkáról nem tűnt el a mosoly.

– Igen és igen. De ne feledje, gyilkos is vagyok. Negyvenkétszeres gyilkos, barátom. Minden kezdet nehéz, de utána már nem számít, hisz csak egyszer köthetik fel az embert. A gyilkolás olyan, mint a ropi: nem lehet abbahagyni. – Hades megint elnevette magát. – A múltkor összefutottam az unokahúgával, tudta? Életben maradt… jóllehet nem úgy terveztem – tette hozzá, nehogy Mycroft tévesen azt higgye, maradt még egy szikrányi jóság sötét lelkében.

– Miért csinálja ezt? – kérdezte Mycroft.– Miért? – visszhangozta Acheron. – Hogy miért? Hát a

hírnévért, mi másért? – harsogta. – Nem igaz, uraim?A többiek engedelmesen bólogattak.– A hírnévért! – ismételte Hades. – És ebből a hírnévből

maga is részesülhet!Odaterelte Mycroftot az íróasztalához, és előásott egy

dossziéra való újságkivágást.– Nézze meg, micsoda sajtóm van!Dicsekedve felmutatott egy cikket.

HADES 74 HETE VEZETI A KÖRÖZÉSI LISTÁT

– Elég jó, mi? – büszkélkedett. – És ehhez mit szól?

A BUFO OLVASÓI SZAVAZÁSÁN „A LEGELLENSZENVESEBB EMBER” KATEGÓRIA GYŐZTESE: ACHERON HADES

– A Bagoly azt írta, a kivégzés túl enyhe büntetés lenne nekem, a Tégla pedig a kerékbetörés újbóli bevezetését kérte a parlamenttől.

Azt a kivágást is megmutatta Mycroftnak.– Mi a véleménye?

– Az – kezdte a válaszát Mycroft –, hogy a kivételes intellektusával szolgálnia kellene az emberiséget, nem pedig meglopnia.

Acheron sértődött arcot vágott.– Mi öröm van abban? A jóság gyengeség, a kedvesség

méreg, a derű középszerű, a jóindulat a vesztesek vigasza. Döbbenetes és visszataszító gaztetteket – s valljuk be, ezek terén én szakértőnek minősülök – leginkább akkor érdemes elkövetni, ha azok öncélúak. Az anyagi haszon szép és jó, de hajhászása a romlottság zamatát olyan alacsonyabbrendű ízzé silányítja, ami azok számára is elérhető, akiket pusztán túltengő kapzsiság jellemez. Az igazi, feneketlen gonoszság olyan ritka, mint a színarany…

– Szeretnék hazamenni.– Parancsoljon! – mosolygott Hades. – Hobbes, nyissa ki az

ajtót! Az ajtóhoz legközelebb álló ember teljesítette a parancsot, majd félreállt. A széles ajtó a lepusztult szálloda lobbijába nyílt.

– Nem tudok velsziül – motyogta Mycroft. Hobbes becsukta és bereteszelte az ajtót.

– Az nem kis hátrány Methyrben, öregfiú – jegyezte meg mosolyogva Acheron. – Nyelvtudás nélkül nem jutna messzire.

Mycroft nyugtalanul pillantott Hadesre. – De Polly…!– Ja persze! A bájos neje. – Acheron elővette a „Táncoló

tűzliliomok” kinyomtatott példányát valamint egy nagy arany öngyújtót. Utóbbit színpadiasan széles mozdulattal meggyújtotta.

– Ne! – kiáltott fel rémülten Mycroft, és néhány lépést tett előre. Hades felvonta a fél szemöldökét. A láng egy centiméterre se volt a papírtól.

– Maradok és segítek magának – motyogta megtörten Mycroft.

Hades arcán széles vigyor terült szét. Zsebre tette a verset.– Ez a beszéd! Nem fogja megbánni. Elgondolkozott.

– Helyesbítek: valószínűleg meg fogja bánni. Mycroft leroskadt a legközelebbi székre.

– Jut eszembe – folytatta Hades –, bemutattam már ádáz honfitársaimat?

Mycroft csüggedten rázta a fejét.– Nem? Súlyos mulasztás. Az a pisztolyos úriember Mr

Delamare. Végtelen engedelmessége hasonló mértékű ostobasággal párosul. Mindent megtesz, amit mondok neki, és szükség esetén meg is halna értem. Ha úgy tetszik, vizsla típusú ember. Az IQ-ja a neandervölgyieké alatt van, és csak azt hiszi el, amit a Bögölyben írnak. Mr Delamare, kedves barátom, elkövette már a mai gonosztettét?

– Igen, Mr Hades. Százzal száguldottam. Hades összevonta a szemöldökét.

– Ez nem hangzik túl gonosz tettnek. Delamare kuncogott.– Az Arndale bevásárlóközpontban.Hades elismerően intett, és gonoszul mosolygott hozzá.– Pompás.– Köszönöm, Mr Hades.– Az a másik úr Mr Hobbes. Színészként bizonyos hírnévre

tett szert, de az Angol Shakespeare Társaság botor módon nem értékeli a tehetségét. Igyekezni fogunk jobb belátásra bírni őket, nem igaz, Mr Hobbes?

– Színigaz, jó uram – felelte mély meghajlással a gatyapőcös feszes nadrágot és bőrmellényt viselő Hobbes. Az AST-nél tíz éven át módszeresen távol tartották őt a fontosabb szerepektől, csupán statisztaként és beugróként engedték színpadra lépni. Elmeállapota végül olyan labilissá vált, hogy az már a többi színésznek is szemet szúrt. Acheronhoz egy hosszabb börtönbüntetés elől menekülve csatlakozott, amit azért kapott, mert a színpadi hatásvadászat non plus ultrájaként Hamletet játszva valóban megölte Laertest.

– A harmadik úr Müller. Vele azután barátkoztunk össze, hogy eltiltották orvosi hivatása gyakorlásától. A sztorija kissé

viszolyogtató. Majd egyszer vacsora közben elmesélem, ha nem épp tatárbifszteket eszünk. A negyedik férfiú, Felix7 legmegbízhatóbb társaim egyike. Az emlékezete az elmúlt egy hétre korlátozódik, és nincsenek hosszú távú tervei. Kizárólag a rábízott feladattal törődik. Nincs lelkiismerete, irgalmat, szánalmat nem ismer. Remek ember. Több ilyen kellene. Hades elégedetten tapsolt.

– Ideje munkához látnunk! Már majd' egy órája nem követtem el semmiféle szörnyűséget.

Mycroft kénytelen-kelletlen a Műbejáróhoz vonszolta magát, és hozzálátott az előkészületekhez. Ételt, italt és tiszta almot adott a könyvmoly-lárváknak, csatlakoztatta a tápvezetéket, és rendre elvégezte az iskolai füzetben felsorolt teendőket. Amíg dolgozott, Acheron leült, és belelapozott egy kifakult piros szalaggal átkötött régi kéziratcsomóba, melyben a szarkalábas betűk folyamát megannyi beleírt javítás tarkította. Hades beleolvasott itt is, ott is, mígnem megtalálta, amit keresett.

– Pompás! – kacagott fel.Mycroft befejezte a tesztelést, és hátralépett.– Kész – sóhajtotta.– Kitűnő! – Acheron sugárzó arccal nyújtotta Mycroft felé a

kéziratot. – Ennél a résznél nyissa ki a kaput!Rákoppintott a lapra, és mosolygott. Mycroft lassú

mozdulattal átvette az irományt, és megnézte a címét.– A Martin Chuzzlewit! Maga szörnyeteg!– Hiába hízeleg, kedves professzor úr.– De hát – hebegett Mycroft – ha bármit megváltoztat az

eredeti kéziratban…– De hisz épp ez benne a pláne, drága barátom! – Hades

hüvelyk- és mutatóujja közé csippentette Mycroft orcáját, és finoman megrázogatta. – Épp… ez… a lényeg. Mit ér a zsarolás, ha nem demonstráljuk, mekkora kárt tudnánk okozni, ha akarnánk? Bankot is lehet rabolni, de mi abban a

szórakozás? „Bumm-bumm, ide a pénzt”? Ártatlanokat legyilkolni nem az igazi… kábé olyan, mint fához szögezett nyulakra lövöldözni. Egy kommandóscsapat, az már valami!

– De hát ez rettenetes! – sápítozott tovább Mycroft. – Maga teljesen megőrült!?

Acheron torkon ragadta a tudóst. Dühös fény villant a szemében.

– Micsoda? Mit mondott? Azt mondta: őrült? Hm? Heh? Mi? Mi?

Ujjai Mycroft gigájára feszültek. A professzor érezte, hogy a fulladás rémétől kiveri a jeges verejték. Acheron várta a választ, amit Mycroft nem tudott kinyögni.

– Mi? Mit mondott?Acheron pupillája kitágult, s Mycroft tudata kezdett

elhomályosulni.– Azt hiszi, jó érzés ilyen névvel élni, mint az enyém? Azért

kepeszteni, hogy teljesítsem, amit elvárnak tőlem? Annyi ésszel születni, hogy mindenki más kretén hozzám képest?

Mycroftnak sikerült hördülnie egyet, s Acheron ujjai elernyedtek. A tudós a földre roskadt, levegő után kapkodott. Acheron fölé magasodott, s feddőn ingatta az ujját.

– Soha többet ne tituláljon őrültnek, Mycroft. Nem őrült vagyok, csak… alternatív erkölcsű. Ennyi.

Hades ismét Mycroft kezébe nyomta a Martin Chuzzlewitet, s a professzor nem kellett tovább unszolni. Elhelyezte a nagy könyvben a kukacokat meg a kéziratot, s további félórányi lázas tevékenykedés után a készülék élesítve volt.

– Kész – jelentette be gyászos hangon Mycroft. – Már csak meg kell nyomnom ezt a gombot, és a kapu kinyílik. Legfeljebb tíz másodpercig marad nyitva.

Mélyet sóhajtott, és megcsóválta a fejét.– Isten bocsásson meg nekem!– Én megbocsátok – mondta Acheron. – Érje be ennyivel.

Hades odament Hobbeshoz, aki most fekete kommandósruhát viselt. A derekára csatolt hevederhám tele volt aggatva olyan eszközökkel, amelyekre egy spontán fegyveres rablás során szükség lehet: volt rajta elemlámpa, drótvágó, kötél, bilincs és egy automata pisztoly.

– Tudja, kit kell elkapni?– Mr Quaverlyt, uram.– Remek. Szónoklat gerjed bennem.Hades felállt egy faragott tölgyfa asztalra.– Barátaim! – fogott bele. – Örömteli nap ez a tudomány

történetében és gyászos nap a dickensi életműre nézvést.Hatásszünet következett.– Bajtársak, a tett, amelyet elkövetni készülünk, a barbár

művészetrombolás oly szörnyűséges példája, hogy szinte már magam is szégyellem. Önök hosszú évek óta hűséges szolgáim, s bár egyikük sem büszkélkedhet az enyémhez foghatóan ocsmány lélekkel, és ostoba képük korántsem tetszetős – mégis kedvtelve tekintek önökre.

A bajtársak köszönetet motyogtak.– Csendet! Úgy hiszem, bátran kijelenthetem, hogy

bolygónk legaljasabb lakója s e század legragyogóbb elméjű bűnözője vagyok. Tervünk, amelynél ördögibbet emberfia még nem eszelt ki, a körözési listák élére röpíti, egyúttal a legkapzsibb álmaikat is túlszárnyaló vagyon birtokosává teszi önöket. – Hades tapsolt egyet. – Kalandra fel hát, s kívánom, hogy siker koronázza e minden gonosztettek legkülönbikét!

– Uram…– Mit óhajt, Müller doktor?– Az a sok pénz… nem is tudom. Én beérném egy

Gainsborough-val. Tudja, azzal, amin a kék ruhás kölyök van.Acheron rámeredt Müllerre, s lassan mosoly terült szét az

arcán.

– Miért is ne? Az ádáz művészetbarát! Isteni dichotómia! Megkapja a Gainsborough-ját! Most pedig… Mit akar, Hobbes?

– Ugye, nem felejti el kijárni, hogy az AST műsorra tűzze a skót darab általam tökéletesített változatát Macbeth bekeményít címmel?

– Dehogy felejtem el.– Komplett nyolchetes széria lesz?– Igen, igen, és meglesz a láncfűrészes Szentivánéji is. Mr

Delamare, ön is óhajt esetleg valamit?– Hát… – vakarta meg a tarkóját a vizslaagyú. – Lehet azt,

hogy egy autópálya-pihenő a mamám nevét viselje?– Letaglózó korlátoltság – kommentálta Acheron. – A

kívánsága aligha teljesíthetetlen. Felix7?– Én nem kérek fizetséget – hangzott Felix7 sztoikus

válasza. – Én az ön odaadó szolgája vagyok, semmi több. Érző lény nem kívánhat többet, mint hogy egy ilyen jóságos és bölcs urat szolgálhasson.

– Imádom ezt a pasast! – fordult a többiekhez Hades. Kuncogott egyet, majd figyelmét az ugrásra kész Hobbesra irányította. – Felfogta, mi a feladata?

– Tökéletesen.– Akkor hát, Mycroft, nyissa a kaput, ön pedig, kedves

Hobbes, járjon szerencsével!Mycroft megnyomta a zöld „Nyit” gombot. Vakító villanás

és erős elektromágneses impulzus következett, amitől több mérföldes körzetben minden iránytű veszettül pörögni kezdett. A kapu egykettőre kinyílt, Hobbes pedig nekiveselkedett és belépett rajta. Ezután Mycroft megnyomta a piros „Zár” gombot, mire az ajtó becsukódott, és a helyiségre néma csend zuhant. Acheron ránézett Mycroftra, aki a könyvbe épített ellenőrzőórát figyelte. Müller doktor a Martin Chuzzlewit zsebkönyvkiadását olvasta, hogy lássa, hogy halad Hobbes a

feladattal; Felix7 Mycrofton tartotta a szemét, Delamare pedig a füléből kipiszkált ragacsos valamit nézegette.

Két perc elmúltával Mycroft ismét megnyomta a zöld gombot. Hobbes visszatért, s nem is egyedül: magával vonszolt egy középkorú férfit, aki rosszul szabott állógalléros öltönyt és nyakkendőt viselt. Hobbes kimerülten leroskadt a legközelebbi székre, a középkorú férfi pedig tanácstalanul körülnézett.

– Barátaim – fordult végül az őt bámulókhoz –, kínos helyzetben érnek engem. Kérem, magyarázzák meg, mit jelentsen e zavarba ejtő fejlemény.

Acheron odalépett hozzá, és nyájasan átkarolta a vállát.– Ah, a siker édes, édes illata! Isten hozta a huszadik

században és a valóságban! Hades vagyok.Kezet nyújtott. A férfi meghajolt, és hálásan parolázott vele,

abban a hitben, hogy barátok közé került.– Szolgálatára, Mr Hades. Az én nevem Mr Quaverly, Mrs

Todger szállóvendége vagyok, hivatásomat tekintve megbízott ügygondnok. Meg kell vallanom, felfoghatatlan számomra a csoda, melynek részese lettem, de kérem önt, ki vélelmem szerint e paradox világ ura: közölje velem, mi történt s miben állhatok szolgálatukra.

Acheron elmosolyodott, és jóindulatúan vállon veregette Mr Quaverlyt.

– Drága jó Mr Quaverly! Sok kellemes órát tölthetnék el önnel a dickensi próza jellemzőit boncolgatva, de csak vesztegetném a drága időmet. Felix7, utazzon vissza Swindonba, és helyezze el Mr Quaverly testét ott, ahol holnap reggel rábukkannak majd.

Felix7 karon ragadta Mr Quaverlyt.– Igenis, uram.– Még valami, Felix7…– Igen, uram?– Ha már útra kel, egy füst alatt hallgattassa el Striggs

Brattont. Feleslegessé vált számunkra az az ember.

Felix7 kivonszolta Mr Quaverlyt az ajtón. Mycroft könnyekre fakadt.

16.Striggs Bratton & Felix7

A kiváló bűnöző elme kiváló bűntársak közreműködését igényli. Nélkülük mit ér az egész? Mindig is úgy véltem, hiába volnának végtelenül aljas terveim, azokat sosem váltanám tettekre, ha nem volnának, akik részt vállaljanak bennük s értékeljék őket. Hiába, én már csak ilyen vagyok. Parttalanul nagylelkű…Acheron Hades: A bűnözés öröméről és hasznáról

– Szóval ki ez az ember, akihez megyünk?– Striggs Bratton a neve – felelte Bowden, miközben á

járdaszegély mellé kanyarodtam. Velünk szemben egy kis gyárépület állt, ablakain tompa fény szűrődött ki.

– Pár éve Cromettyvel az a hatalmas szerencse ért minket, hogy letartóztathattuk egy olyan banda több tagját, akik a Coleridge-féle Rege a vén tengerészről gyatra minőségű hamis folytatását próbálták teríteni. Rege II – A tengerész visszatér volt a címe, de senki nem dőlt be a csalásnak. Striggs úgy kerülte el a börtönt, hogy a vád tanújául szegődött. Most is van vaj a füle mögött egy Cardenio-hamisítás kapcsán. Nem akarom kijátszani ezt a kártyát, de ha muszáj, megteszem.

– És miből gondolja, hogy Striggsnek köze van Crometty halálához?

– Semmiből – válaszolta tömören Bowden. – Csak ő a következő a listán.

A szürkületben az épülethez sétáltunk. Épp akkor gyulladtak ki az utcalámpák, s már egy-egy csillag is megjelent az alkonyi égen. Fél óra múlva sötét este lesz.

Bowden latolgatta, hogy kopogjon-e. Végül nem tette. Zajtalanul kinyitotta az ajtót, és beosontunk.

Striggs Bratton elgyengült, vézna alak volt; túl sok időt töltött büntetés-végrehajtási intézményekben ahhoz, hogy képes legyen még gondoskodni magáról. Mivel nem volt előírva, mikor mosakodjon, nem mosakodott, s mivel nem adtak neki enni, nem evett. Vastag szemüveget viselt, ruházata szedett-vedett volt, s arcát hegesen gyógyult pattanások tömege holdbéli tájhoz tette hasonlatossá. Az idő tájt többek között híres írókat mintázó gipsz mellszobrok öntéséből élt, de túl sok volt a rovásán ahhoz, hogy teljesen tisztán tarthassa a kezét. Bűnözőtársai gyakran megzsarolták, hogy segítsen nekik, s a gyenge jellemű Striggs tehetetlen volt velük szemben. Nem csoda hát, hogy élete negyvenhat évéből húszat töltött csak szabadlábon.

A műhelyben egy hatalmas asztalon vagy ötszáz darab harminc centi magas, félkész Will Shakespeare-mellszobor díszelgett. Odébb egy hatalmas, üres gipszes dézsa állt, amellett pedig egy állványon húsz gumi öntőforma sorakozott. A jelek szerint a mester tömeges megrendelést kapott.

Mellékfoglalkozásként Striggs Will-ládákat is javított. Érkezésünkkor is épp ezirányú tevékenységet végzett a műhely hátsó zugában: mikor mögé osontunk, egy Othello hátában volt a keze.

Valamit beállított a bábuba épített kezdetleges lejátszón, s az sercegve megszólalt: – „Van rá okod, van rá okod…” – Kattanás. – „De vérét mégsem ontom…” – Kattanás. – „Nem sértem bőrét, mely hónál fehérebb…”

– Hello, Striggs – köszönt Bowden.Bratton megrándult az ijedségtől, és rövidzárlatot okozott

Othellóban. A bábu szeme felpattant. – „SÍRKŐNÉL

SIMÁBB!” – sikoltotta rémülten, aztán elernyedt. Striggs bosszúsan nézett Bowdenre.

– Sötétben settenkedünk, Mr Cable? Illik ez egy irodeteshez?

Bowden mosolygott.– Mondjuk úgy, hogy újra felfedezem a terepmunka

örömeit. A hölgy az új társam, Thursday Next.Bratton bizalmatlanul biccentett. Bowden folytatta:

– Hallotta, mi történt Jim Cromettyvel, Striggs?– Hallottam – bólogatott megjátszott szomorúsággal

Bratton.– Arra gondoltam, hátha tud valamit, amit esetleg

megosztana velünk.– Én?Bratton rámutatott a gipsz Shakespeare-ekre.– Nézzen csak oda! Egy japcsi cég tízezer ilyet rendelt, és

egy ötösér' veszi át darabját. Yokohama közelében felépítették Stratford-upon-Avon 7:8 arányú másolatát, és a japkók viszik ezt a szemetet, mint a cukrot. Ötven rugót kaszálok, Cable – ennyi közöm van nekem az irodalomhoz.

– No és a Chuzzlewit-kézirathoz? – kérdeztem. – Ahhoz mennyi köze van?

Striggs jól láthatóan összerezzent. Aztán vállat vont.– Semennyi – felelte cseppet sem meggyőzően.– Ide figyeljen, Striggs – emelte fel a hangját Bowden,

akinek szintúgy nem kerülte el a figyelmét Bratton idegessége. – Roppantul sajnálnám, ha be kellene vinnem magát kihallgatásra annak a Cardenio-ügynek a kapcsán.

Striggs alsó ajka remegni kezdett, riadt tekintete ide-oda ugrált kettőnk között.

– Semmit nem tudok, Mr Cable – szűkölte. – Egyébként is, maga el se tudja képzelni, mit művelne velem.

– Kicsoda?

Akkor hallottam meg a zajt: finom kattanást a hátunk mögött. Megtaszítottam az előttem álló Bowdent, ő elbotlott és fellökte Striggset, aki felkiáltott, de hangját elnyomta egy a közelben elsütött puska visszhangzó dörrenése. Szerencsénk volt – a sörétek azon a helyen fúródtak a falba, ahol az imént álltunk. Rászóltam Bowdenre, hogy maradjon fekve, s legörnyedve futni kezdtem a nagy munkaasztal fedezékében, hogy eltávolodjam a támadótól. A műhely túlsó végébe érve felnéztem, és megpillantottam egy fekete nagykabátos férfit csőtáras puskával a kezében. Ő is meglátott engem, gyorsan lebuktam hát; a következő pillanatban lövés dörrent, és gipsz-Shakespeare törmelékek záporoztak rám. A robaj beindított egy Rómeó-bábut, ami könyörgő hangon rákezdte: – „Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha. De csitt! mi fény tör át…” – Ekkor elnémította egy újabb lövés. Megkerestem tekintetemmel Bowdent, aki épp kirázta a hajából a gipszet, és revolvert húzott. Átrohantam a szemközti falhoz, közben lekuporodtam, mert a támadó megint tüzelt, újabb adagot semmisítve meg Bratton kézzel festett gipszszobraiból. Hallottam, hogy Bowden kétszer elsüti a revolverét. Felegyenesedtem, és tüzet nyitottam, de a támadó beiszkolt egy irodahelyiségbe, s nekem csak az ajtókeretben sikerült kárt tennem. Bowden megint lőtt, de a golyója gellert kapott egy öntöttvas csigalépcsőn, s Lord és Lady Macbeth Will-ládáját találta el. A házaspár sutyorogni kezdett a király meggyilkolásáról. Egyszerre megpillantottam a támadót, aki a helyiségen át iszkolva próbált az oldalunkba kerülni. Mikor megállt, könnyűszerrel le tudtam volna szedni, de nem lőhettem, mert Striggs Bratton váratlanul beugrott kettőnk közé. Azt hittem, rosszul látok.

– Felix7! – kiáltotta kétségbeesetten Bratton. – Segíts! Müller doktor azt mondta…

Striggs sajnos tévesen ítélte meg Felix7 szándékait, de hibáján bánkódni már nem maradt ideje: támadónk rövid úton a

túlvilágra küldte őt, majd megpróbált kereket oldani. Bowdennel azonnal lőni kezdtünk; Felix7 három lépés után megtántorodott, majd egy rakás kartondoboz közé zuhant.

– Bowden! – kiáltottam. – Egyben van?A válasz kissé erőtlen, de igenlő volt. Lassan, óvatosan

megközelítettem a fekvő Felix7-et, aki szaggatottan és felületesen lélegzett, s végig meghökkentően kifejezéstelen arccal figyelt engem. Odább rúgtam elejtett puskáját, majd fél kézzel végigtapogattam a kabátját, fegyveremet közvetlen közelről a fejére szegezve. A válla alá szíjazva találtam egy automata pisztolyt, az egyik belső zsebében pedig egy Walther PPK-t, de volt nála egy harminc centis pengéjű kés és egy Baby Derringer mellényzsebpisztoly is.

– Bratton? – kérdeztem.– Vége.– Ismerte ezt a bohócot. Felix7-nek szólította. Meg

emlegetett valami Müller doktort is.Felix7 rám mosolygott, mikor kivettem a tárcáját.– James Crometty! – rivallt rá Bowden. – Maga ölte meg?– Sok emberrel végzek – suttogta Felix7. – Nem jegyzem

meg a nevüket.– Hatszor belelőtt az arcába.A haldokló gyilkos elmosolyodott.– Így már emlékszem.– Hatszor! Miért?Felix7 arca összerándult, tagjai reszketni kezdtek.– Nem volt több golyóm – felelte egyszerűen.Bowden Felix7 arcába nyomta revolverét, és meghúzta a

ravaszt. Szerencséjére az ütőszeg egy üres hüvely végén koppant. Bowden eldobta a fegyvert, galléron ragadta a haldoklót, és megrázta.

– KI MAGA!? – üvöltött rá.– Azt én sem tudom – válaszolta nyugodtan Felix7. – Úgy

rémlik, valaha volt feleségem, meg egy kék kocsim. Ahol

felnőttem, ott volt egy almafa, és a bátyámat Tomnak hívták. Csak ködös, elmosódott emlékeim vannak. Nem félek semmitől, mert nem becsülök semmit. Bratton meghalt. Elvégeztem a dolgom. Teljesítettem uram parancsát, a többi nem számít.

Összehozott egy halvány mosolyt.– Hadesnek igaza volt.– Miben?– Abban, amit magáról mondott, Miss Next. Hogy maga

méltó ellenfél.– Könnyű halált – mondtam neki. – Hol van Hades?Felix7 mosolygott még egy utolsót, és lassan megcsóválta a

fejét. Próbáltam elszorítani a sebeit, hogy csillapítsam a vérzést, de nem segíthettem rajta. A légzése egyre lassult, s végül leállt.

– Bakker!– Magának Mister Backer vagyok, Next! – sziszegte egy

hang a hátunk mögött. Megfordultunk. Az általam ismert második legellenszenvesebb ember állt ott, két gorillája társaságában. Szemlátomást nem volt túl jó kedve. Lábammal észrevétlenül betoltam Felix7 tárcáját egy munkapad alá, és felálltam.

– Álljanak félre!Engedelmeskedtünk. Backer egyik embere lehajolt, és

Felix7 nyaki artériájára tette az ujját, majd felnézett főnökére, és a fejét rázta.

– Iratok vannak nála?A gorilla hozzálátott a motozáshoz.– Ezt aztán jól elszúrták, Next – szólt alig leplezett haraggal

Backer. – Hidegre tették az egyetlen nyomravezetőmet. Elintézem, hogy az M4-en találják magukat, lapáttal a kezükben.

Kiszámoltam, mennyi kettő meg kettő.

– Maga tudta, hogy itt vagyunk, igaz? Backer szeme szikrát szórt.

– Ez az ember elvezethetett volna minket a bandavezérhez – mondta. – Nála van az, amit akarunk.

– Hadesnél?– Hades meghalt, Miss Next.– Francokat, Backer. Maga ugyanolyan jól tudja, mint én,

hogy Hades él és virul. Ami pedig most Hadesnél van, az a nagybátyámé. És ahogy őt ismerem, inkább ripityára töri a találmányát, semmint hogy eladja a Góliátnak.

– A Góliát nem vásárol, Next. Kisajátít. Ha a nagybátyja kifejlesztett egy olyan gépezetet, ami ennek az országnak a védelmét szolgálhatja, akkor kötelessége azt rendelkezésre bocsátani.

– És megéri feláldozni érte két ügynököt?– Természetesen. Naponta halnak meg külszolosok teljesen

értelmetlenül. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az áldozatuk ne legyen hiábavaló.

– Ha Mycroft meghal maga miatt, esküszöm… Franz Backer nem hatódott meg.

– Magának tényleg fogalma sincs róla, kivel beszél, Miss Next?

– Egy olyan emberrel, akinek a becsvágya agyontaposta a lelkiismeretét.

– Téved. A Góliáttal beszél, egy céggel, amelyik a szívén viseli Anglia üdvét. Mindent, amit maga körül lát, a Góliát jóindulatából kifolyólag kapott ez az ország. Túlzásnak érzi, hogy a konszern némi hálát várjon ezért cserébe?

– Ha a Góliát valóban olyan önzetlen, mint amilyennek maga mondja, akkor ne várjon semmit cserébe.

– Szép szavak ezek, Miss Next, csakhogy az efféle morális kérdésekben is mindig a pénz mondja ki a döntő szót. Ahol nincs haszon és nincs kapzsiság, ott tettek sincsenek.

Közeledő szirénák vijjogása hangzott fel. Backer és a két gorilla köddé vált, s mi magunkra maradtunk Felix7 és Bratton holttestével. Bowden rám nézett.

– Örülök, hogy meghalt, és örülök, hogy én húztam meg a ravaszt. Azt hittem, nehéz lesz megtenni, de mikor lőni kellett, egy pillanatig se haboztam.

Úgy mondta ezt, mintha egy érdekes élményről számolna be – mintha a barátjának mesélné, milyen volt a hétvégi vidámparki hullámvasutazás.

– Ez megdöbbentően hangzik? – kérdezte.– Nem – nyugtattam meg. – A legkevésbé sem. Ez az ember

addig gyilkolt volna, amíg valaki meg nem állítja. Ne rágódjon a dolgon.

Lehajoltam Felix7 tárcájáért. Megvizsgáltuk a tartalmát. Minden volt benne, aminek egy tárcában lennie illik: bankjegyek, bélyegek, nyugták és hitelkártyák, de az előbbiek mind üres fehér papírok voltak, a hitelkártyák meg fehér műanyaglapok egy sor nullával a számok helyén.

– Hadesnek van humorérzéke.– Ezt nézze meg – mutatott Felix7 ujjbegyeire Bowden. –

Savval simára marták a bőrét. És nézze ezt a végigfutó sebhelyet a haja tövében!

– Igen – bólintottam. – Lehet, hogy még az arca se a sajátja.Abroncscsikorgás hallatszott fel odalentről. Letettük a

fegyverünket és felmutattuk a jelvényünket, hogy elkerüljük a félreértéseket. A kiérkező rendőrök parancsnoka egy Franklin nevű savanyú pasas volt, aki a kantinban hallott pár fele-sem-igaz sztorit az új irodetesről.

– Szóval maga Thursday Next. Hallottam magáról. Irodetes, hm? Mélyre pottyant a KSZ-5-től.

– De előtte legalább felkapaszkodtam odáig. Franklin mordult egyet, és a két holttestre nézett.

– Meghaltak?– Teljesen.

– Maguk kezdenek nagyon rákapni az akciózásra. Nem is emlékszem, mikor sütötte el itt utoljára egy irodetes a fegyverét. Ne csináljunk rendszert ebből, ha lehet. Nem volna jó, ha Swindon mészárszékké válna. És ha adhatok egy jó tanácsot, bánjanak csínján Franz Backerrel. Az a hír járja, hogy pszichopata a pasas.

– Kösz a felvilágosítást, Franklin – feleltem. – Eddig észre se vettük.

Kilenc óra is elmúlt, mikor végre elengedtek minket. Akkor jelent meg Victor, hogy feltegyen nekünk pár kérdést, ami nem tartozott a rendőrökre.

– Mi a ménkű történt? Parson fél órán át üvöltözött velem a telefonban. Nagyon komoly ügynek kell lennie annak, ami ki tudja robbantani őt a golfklubjából. Holnap reggel az asztalán akarja látni a részletes jelentést a történtekről.

– Hades van a dologban – magyaráztam. – Franz Backer is befutott, eredetileg azzal a szándékkal, hogy kövesse Acheron gyilkológépét, miután az hidegre tett minket.

Victor elgondolkodva nézett rám, és már épp válaszolni akart, amikor megszólalt a rádió: egy ügynök kért segítséget. A hang Bökőé volt, rögtön ráismertem. A mikrofon után nyúltam, de Victor meglepően fürge mozdulattal elkapta a csuklóm. Komoran nézett rám.

– Ne, Thursday. Bökőhöz ne.– De hát segítséget kér…– Ne avatkozzon bele. Bökő egyedül dolgozik, és ez így van

jól. Bowdenre néztem, aki bólintott, és így szólt: – A sötétség erőivel nem mindenki képes szembenézni, Miss Next. Úgy vélem, ezt Bökő is tudja. Időről időre halljuk a segélykérését, de aztán másnap reggel mindig ott van a kantinban. Órát lehetne igazítani hozzá. Bökő érti a dolgát.

A rádió néma volt. Nyílt csatornán jött a bejelentkezés, biztos, hogy legalább hatvan vagy hetven kolléga hallotta. Senki nem válaszolt rá.

Újra felhangzott Bökő hangja az éterből: – Az Isten szerelmére, fiúk…!

Bowden ki akarta kapcsolni a rádiót, de én nem engedtem. Beszálltam a kocsiba, és a számhoz emeltem a mikrofont.

– Bökő, itt Thursday. Hol van?Victor a fejét csóválta.– Jó volt ismerni magát, Miss Next.Vetettem rájuk egy sötét pillantást, aztán elrobogtam az

éjszakában.Bowden odalépett Victorhoz.– Nem semmi lány – dörmögte Victor.– Feleségül fogom venni – jelentette ki nemes

egyszerűséggel Bowden.Victor homlokráncolva nézett rá.– A szerelem oxigénje… Mikor lesz a boldogító nap?– Ja nem, ő még nem is tudja – felelte sóhajtva Bowden. – Ő

a tökéletes nő. Erős, találékony, hűséges és okos.Victor felvonta a szemöldökét.– Mikor fogja megkérni a kezét?Bowden a távolodó kocsi hátsó lámpáját bámulta.– Nem tudom. Ha Bökőnek az a fajta gondja van, amit

gyanítok, akkor talán soha.

17.KSZ-17: Szívók és rágok

A segélyhívásokat rutinszerűen mindig leadtam; ez szokásommá vált, mióta Chesneyt beszippantotta a sötétség. Nem számoltam vele, hogy bárki is eljön, pusztán csak így üzentem meg, hogy „hahó, fiúk, még mindig megvagyok!” Nem, nem számítottam rá, hogy segítséget kapok. Eszembe se jutott…Interjú „Bökő” Stoker ügynökkela Van Helsing Hírmondóban

– Hol vagy, Bökő?Rövid csend után jött a válasz: – Thursday, jól gondold meg,

mielőtt…– Meggondoltam. Add meg a helyzeted!Megadta, és negyedóra múlva lefékeztem a haydoni iskola

előtt.– Itt vagyok. Mire van szükséged?Bökő válasza meg is érkezett a rádión, de immár kicsit

tompább volt a hangja.– Négyes előadó. Siess…A járőrkocsim kesztyűtartójában találsz egy gyógyszeres

táskát…Ordítást hallottam, és az adás megszakadt.Odaszaladtam a régi iskolaépület bejáratánál álló kocsihoz.

Felhő haladt át a hold előtt, fekete sötétség borított el mindent, s mintha egy bénító kéz préselődött volna a szívemre. Kinyitottam a kocsit, kotorászni kezdtem a kesztyűtartóban.

Hamar megtaláltam a keresett holmit: egy kis cipzáros bőrtáskát, amin kifakult arany betűkkel a „Stoker” felirat állt. Magamhoz vettem, és már szaladtam is felfelé az iskola lépcsőjén. Odabent félhomály fogadott, csak a vészvilágítás égett. Felkattintottam egy sor kapcsolót, de nem volt áram. A gyenge fényben találtam egy útbaigazító táblát, és a nyilakat követve elindultam a négyes előadó felé. A folyosón erős szag csapta meg az orrom: hasonló ahhoz a nyomasztó halálszaghoz, ami első találkozásunkkor Bökő kocsijának csomagtartóját lengte be. Megtorpantam. Egy hideg fuvallattól libabőrös lett a tarkóm. Hátranéztem, és megdermedtem, mert az egyik kijáratjelző lámpa halvány fényében egy férfi alakjának körvonalai rajzolódtak ki.

– Bökő? – motyogtam rekedten, kiszáradt torokkal.– Sajnálom, nem – felelte az alak. Puha léptekkel elindult

felém, egy zseblámpát villogtatva az arcomba. – Frampton vagyok, a takarító. Mit keres maga itt?

– Thursday Next, Külszol. A négyes előadóban egy ügynök tartózkodik, aki segítségre szorul.

– Tényleg? – csodálkozott a takarító. – Biztos valami gyerekek után jött be. Jól van, mutatom az utat.

Alaposan megnéztem az ipsét; a gyenge fényben arany feszület csillant meg a nyakán. Megkönnyebbülten sóhajtottam.

Frampton sietve megindult a folyosón, s én a nyomába szegődtem.

– Olyan régi ez az iskola, hogy az már kínos – dörmögte a takarító, miután befordultunk egy újabb folyosóra. – Mit mondott, kit keres?

– Egy Stoker nevű ügynököt.– Mivel foglalkozik az illető?– Vámpírokra vadászik.– Tényleg? Itt '78-ban volt utoljára fertőzés. Egy Parkes

nevű diák hozta be. Túrázni ment a Deani Erdőbe, és mikor visszajött, mintha kicserélték volna.

– Túrázni ment a Deani Erdőbe? – ismételtem hitetlenkedve. –Honnan az ördögből támadt ilyen ötlete?

A takarító nevetett.– A kérdésben ott a válasz. Symonds Yat akkoriban még

nem volt ilyen biztonságos hely, mint most. Időközben templommá szentelték az egész iskolát.

Elemlámpája fénycsóváját a falon lógó nagy feszületre irányította.

– Az a fajta probléma nem fenyeget minket többet. Tessék, itt van a négyes előadó.

Frampton kitárta az ajtót, és beléptünk a tágas terembe. A zseblámpa végigpásztázta a tölgyfaborítású falakat, de Bökőnek első blikkre nyomát se leltük.

– Biztos, hogy a négyes előadót mondta? – Biztos – feleltem. – És…

Üvegcsörömpölés és tompa szitkozódás hallatszott valahonnan.

– Ez mi volt?– Biztos patkányok – válaszolta Frampton.– És a szitkozódás?– Kulturálatlan patkányok. Jöjjön, menjünk…Én azonban már indultam is az előadó túlsó végében nyíló

ajtó felé, és Frampton elemlámpáját is magammal vittem. Belöktem az ajtót – azon visszataszító formaldehid-bűz áradt ki. A helyiséget, amely biológiaszertárként szolgált, csak az ablakon besütő hold világította meg. A falak mentén álló polcokon tartósított szervek sorakoztak; javarészt állati testrészek, de néhány emberi is, olyasmik, amikkel hatodikban a fiúk a lányokat ijesztgetik. Egy üvegedény nagy zajjal összetört, s én a hang irányába lendítettem a zseblámpa fényét. A szívverésem is elállt. A magából kivetkőzött Bökőt pillantottam meg: földhöz vágott egy tárolóüveget, és a cserepei között kotorászott. Körülötte megannyi összetört

edény maradványai hevertek, jelezve, hogy nagy lakomát csapott.

– Mit művelsz!? – szóltam rá az irtózattól elszorult torokkal. Bökő elkerekedett szemmel fordult felém; a szája sebes volt az üvegcserepektől, a tekintetében rettegés ült.

– Éhes voltam! – üvöltötte. – És nem találtam egeret!Egy percre behunyta a szemét, herkulesi erőfeszítés árán

kitisztította a tudatát, majd ezt dadogta: – A gyógyszeremet!Legyőztem fojtogató undoromat, és kinyitottam a bőrtáskát.

Golyóstollszerű injekciós készletet találtam benne. Elindultam vele Bökő felé, aki időközben a földre roskadt, és némán zokogott. Ekkor egy kezet éreztem a vállamon. Megpördültem. Frampton állt ott, rosszindulatú mosollyal az ajkán.

– Hagyja, hadd csinálja. Jobb neki így, higgye el.Lelöktem a kezét a vállamról, és közben egy pillanatra a

bőréhez értem. Az jéghideg volt, egész testemben megborzongtam tőle. Riadtan hátrálni kezdtem, megbotlottam egy székben, csúnyán hanyatt estem, és elejtettem a fecskendőt. Előrántottam a fegyveremet, és rászegeztem Framptonra, aki úgy siklott felém, hogy nem is mozdult a lába. Figyelmeztetés nélkül meghúztam a ravaszt. A torkolattűz egy pillanatra megvilágította a szertárat. A találattól Frampton a tábla felé repült, és elterült a földön. Tapogatózva megkerestem a fecskendőt, és már rohantam is Bökő felé, aki egy jól felismerhető és különösen gusztustalan szervet tartalmazó üveget szorongatott. A zseblámpával az arcába világítottam, s ő ezt motyogta: – Segíts!

Lehúztam a védőkupakot, beledöftem a tűt Bökő lábába, és befecskendeztem két pumpálásnyit a szerből. Aztán elvettem Bökőtől a tárolóüveget, s ő bamba arccal lehuppant a fenekére.

– Bökő! Szólalj meg!– Ez nagyon fájt.

Csakhogy ezt nem Bökő mondta, hanem Frampton. Időközben feltápászkodott a földről, s egy partedlit kötött épp a nyakába.

– Vacsoraidő van, Miss Next. Nem is mondom, mi a menü, mert… maga az!

A biológia-szertár ajtaja dörrenve becsapódott. A fegyveremre néztem; ebben a helyzetben körülbelül annyit ért, mint egy vízipisztoly.

Felálltam, és hátrálni kezdtem Frampton elől, aki megint mintha járás nélkül siklott volna felém. Megint rálőttem, de most már nem érte váratlanul a találat: épp csak megvonaglott, de nem állt meg.

– De hát a feszület! – kiáltottam a fal felé hátrálva. – És ez az iskola – egy templom!

– Ostoba! – felelte Frampton. – Azt hiszi, a kereszténység kisajátíthatja a magamfajtát?

Kétségbeesetten körülnéztem valamiféle védekezőeszköz után, de egy széken kívül – ami magától odébb csúszott, mikor utána nyúltam – semmit nem találtam.

– Szemmiszég asz egész – vigyorgott Frampton. Az egyik metszőfoga agyarhosszúságúra nőtt, rá az alsó ajkára, azért beszélt pöszén.

– Bökő hamaroszan egy kisz cemegéhesz jut. De cak a maradékot kapja!

Elvigyorodott és kitátotta a száját – de olyan nagyra, hogy az szinte az egész helyiséget betöltötte. Aztán egyszerre megtorpant, értetlenség ült ki az arcára, s a szeme befelé fordult az üregében. A bőre szürke lett, majd fekete, s végül mállani kezdett, akár egy könyv elégett lapjai. Olyan átható dohos enyészetszag támadt, hogy a formaldehid bűzét is majdhogynem elnyomta – s mire elmúlt, már csak Bökő állt ott, kezében a hegyes karóval, ami rövid úton pokolra küldte a Frampton nevű, két lábon járó szentségtörést.

– Minden oké? – kérdezte diadalittas arccal.

– Aha – feleltem remegő hangon. – Jól vagyok… most már… többé-kevésbé.

Bökő leeresztette a karót, és odahúzott nekem egy széket. A lámpák villogva kigyulladtak.

– Kösz a segítséget – motyogtam. – A vérem az enyém, és meg is akarom tartani magamnak. Jövök neked eggyel.

– Szó sincs róla, Thursday. Én jövök neked eggyel. Még soha senki nem válaszolt a segélyhívásomra. Hirtelen jöttek a tünetek, épp mikor ki akartam csinálni Agyar komát. Nem tudtam kiszaladni a fecskendőmért…

Szórakozottan elhallgatott, s tehetetlenül bámult az üvegcserepekkel teli formaldehidtócsára.

– Ezt a jelentést se fogják elhinni – dörmögtem.– Az én jelentéseimet el se olvassák. Aki legutóbb megtette,

most pszichiátriai kezelés alatt áll. Úgyhogy csak iktatják, amit leadok, és elfelejtik. Meg engem is. Magányos élet az enyém.

Hirtelen késztetésnek engedve átöleltem Bökőt. Akkor és ott ez tűnt helyesnek. Ő hálásan viszonozta a gesztust; nyilván jó ideje nem ért hozzá emberi lény. Dohos szag áradt belőle, de nem kellemetlen: olyan, mint tavaszi eső után a nedves föld illata. Izmos férfi volt, legalább harminc centivel magasabb, mint én, s ahogy összeölelkezve álltunk, hirtelen úgy éreztem, nem bánnám, ha most próbálkozna valamivel. Talán az együtt átélt kaland váltotta ki ezt bennem; nem tudom – egyébként nem volt jellemző rám az ilyen viselkedés. A kezem felcsúszott a hátán, és a nyakára simult – de tévesen ítéltem meg az emberemet és a helyzetet. Bökő szelíden kibontakozott az ölelésből, mosolygott, és finoman rázta a fejét. A pillanat varázsa megtört.

Egy másodpercig csak álltam, aztán komótos mozdulatokkal eltettem a pisztolyomat.

– Mi volt Framptonnal?

– Ügyes volt – ismerte el Bökő –, baromi ügyes. A saját fészkében nem vadászott, és óvakodott a falánkságtól. Épp csak annyit ivott, hogy ne szomjazzon.

Kisétáltunk a szertárból, és elindultunk a folyosón.– Hogyan találtál rá? – érdeklődtem.– A szerencse folytán. Mögöttem állt meg a piros lámpánál.

Belenéztem a visszapillantóba, és egy üres kocsit láttam. Rátapadtam, és mikor az első szót kiejtette a száján, már tudtam, hogy vérszopó. Pikk-pakk megkaróztam volna, ha nem támad ez a kis gondom.

Megálltunk Bökő járőrkocsija mellett.– És veled mi a helyzet? Nem tudnak meggyógyítani?– A legjobb virológusok dolgoznak a problémán, de

egyelőre még itt tartunk: csőre töltött fecskendővel járok, és kerülöm a napfényt.

Elővette a pisztolyát, és hátrahúzta rajta a závárt. Egyetlen fényes töltény pottyant ki a fegyverből.

– Ezüst – magyarázta, miközben a kezembe nyomta a lőszert. – Mindig ilyet használok. – Felnézett az utcalámpa fényétől narancssárga felhőkre. Azok sebesen siklottak az égen. – Tedd el, hátha szerencsét hoz. Gázos dolgok vannak a levegőben.

– Kezdem úgy érezni, hogy a szerencse itt nem rúg labdába.– Erről beszélek. Isten óvjon, Thursday, és még egyszer

kösz. Eltettem a fényes töltényt. Még mondani akartam valamit, de Bökő már nem foglalkozott velem. Porszívót és szemeteszsákot ásott elő kocsija csomagtartójából – az ő esti műszakja még messze nem ért véget.

18.Megint Ted

Mikor hírét vettem, hogy Thursday visszatért Swindonba, nagyon megörültem. Mindig is hittem benne, hogy nem örökre ment el. Hallottam, hogy gondjai voltak Londonban, és tudtam, hogyan reagál a stresszhelyzetekre. Mi, akik megjártuk a félszigetet, ha tetszett, ha nem, szakértői voltunk ennek a témának…Ted McTated: Egy krími veterán emlékiratai

– Megmondtam Mr McTatednek, hogy ön elhunyt flekktífuszban, de nem hitte el – jelentette Liz, a recepciósnő a Finisben.

– Az influenza nyilván hihetőbb lett volna.Liz jelét sem mutatta bánkódásnak.– Ezt hagyta itt az ön számára.Egy borítékot csúsztatott elém. Kísértést éreztem, hogy

bontatlanul a szemétbe dobjam, de volt bennem némi bűntudat ez előző esti keménykedésem miatt. A borítékban egy számozott jegy lapult a Ritz Színházban péntekenként előadott III. Richardra. Annak idején, mikor együtt jártunk, majd' minden héten elmentünk rá Teddel. Jó kis előadás volt, s a közönség még jobban feldobta.

Liz látta rajtam, hogy hezitálok.– Mikor volt együtt vele? Felpillantottam rá.– Tíz éve.– Tíz éve? Menjen el, kedvesem! Az én pasijaim nem is

emlékeznek, mit csináltak tíz évvel ezelőtt.

Újra megnéztem a jegyet. Egy órám volt az előadás kezdetéig.

– Miatta ment el Swindonból? – kérdezte jóindulatúan Liz.Bólintottam.– És őrizgette a fényképét?Megint bólintottam.– Értem – folytatta töprengő arccal Liz. – Hívok egy taxit,

amíg átöltözik.Jónak ítéltem a tanácsot. Felsiettem a szobámba, gyorsan

letusoltam, aztán felpróbáltam ruhatáram szinte minden egyes darabját. Feltűztem a hajam, aztán kibontottam, majd megint feltűztem.

Ez túl fiús – motyogtam egy nadrágot vizsgálgatva, és hosszú ruhába bújtam helyette. Kiválasztottam egy pár fülbevalót, amit még Tedtől kaptam, és bezártam a pisztolyomat a szobaszéfbe. Sebtében kihúztam még a szemem, és mire észbe kaptam, már Swindon utcáin robogott velem taxi. A sofőr ex-tengerészgyalogos volt, részt vett Balaklava '61-es visszafoglalásában. Eldiskuráltunk a Krímről, ő se tudta, hol fog fellépni Phelps, de azt mondta, ha megtudja, elmegy, és feltesz neki pár kellemetlen kérdést.

A Ritz lepusztultabb volt, mint tíz éve; úgy tűnt, ki se festették azóta. A színpad körüli aranyozott gipszstukkókat vastagon lepte a por, a függöny foltos volt a rácsorgott esővíztől. Több mint tizenöt éve semmi mást nem játszottak itt, csak a III. Richardot; a színháznak nem is volt társulata, csak műszakiak dolgoztak benne, meg egy súgó. A fellépők a veterán nézők közül kerültek ki: ők olyan sokszor látták már a darabot, hogy betéve fújták oda-vissza. A szerepek rendszerint csak fél órával az előadás előtt kerültek kiosztásra.

Hébe-hóba előfordult, hogy egy-egy tapasztalt színész vagy színésznő is feltűnt a darabban, de ezt sosem lehetett előre tudni. A profik, ha épp szabad volt a péntek estéjük, vagy már letudták az előadásukat a három másik swindoni színház

valamelyikében, spontán beugrottak a Ritzbe, és a szereposztó igazgató meglepetésként megörvendeztette velük a közönséget meg a többi fellépőt. Épp egy héttel azelőtt történt meg, hogy az amatőr III. Richard szemben találta magát a színpadon Lola Debaróval, aki abban a szezonban a Fesztelenül Ludlow-ban musicalváltozatának főszerepét alakította a swindoni Tűzpróba Teátrumban. A botcsinálta színesz igen jól járt: egy hónapra betáblázták az estéit vacsorameghívásokkal.

Ted a színház előtt várt engem. Öt perc volt csak hátra az előadás kezdetéig, az igazgató már kiválasztotta a fellépőket és a beugrót arra az esetre, ha valaki hányni kezd a lámpaláztól.

– Köszönöm, hogy eljöttél – mondta Ted.– Én köszönöm a meghívást – feleltem. Megpusziltam őt, és

szippantottam egy mélyet az arcszesze illatából. Bodmint használt, felismertem a jellegzetes földszagról.

– Milyen volt az első napod? – érdeklődött Ted.– Emberrablás, vámpírok, agyonlőttem egy gyanúsítottat,

egy bérgyilkos miatt elvesztettem egy tanút, a Góliát élő csalinak akart használni, és kiszúrták a kocsim gumiját. Semmi extra.

– Kiszúrták a gumidat? Komolyan?– Nem, azt csak kitaláltam. Figyelj… bocs a tegnapi miatt.

Asszem, egy kicsit túl komolyan veszem a melót.– Ha nem így lenne, akkor kezdenék aggódni érted – felelte

megértő mosollyal Ted. – Gyere, menjünk be, mindjárt kezdődik.

Kellemesen ismerős mozdulattal a karjába akasztotta a karom, és bevezetett a színházba. A közönség harsányan zsibongott, s a kirostált színészjelöltek színpompás kosztümjei gálahangulatot kölcsönöztek az eseménynek. Magával ragadott a vibráló atmoszféra, s rádöbbentem, mennyire hiányzott nekem ez az élmény. Megkerestük a helyünket Teddel.

– Mikor voltál itt utoljára? – kérdeztem, miután leültünk.

– Amikor te – felelte Ted, aztán felpattant, és lelkesen tapsolni kezdett, mert ekkor felment a függöny. Követtem a példáját.

Piros szegélyű fekete köpenyt viselő konferanszié sietett be a színpadra.

– Köszöntlek benneteket, Will-imádó R3-rajongók, itt a swindoni Ritzben, ahol ma este ( – dobpergés – ) a nagyérdemű szórakoztatására, a nagyérdemű okítására, a nagyérdemű SHAKESPIRITIZÁLÁSÁRA bemutatjuk Will III. Richardját A NAGYÉRDEMŰ ELŐADÁSÁBAN!

A nézők üdvrivalgásban törtek ki, de a konferanszié csendre intette őket.

– Mielőtt elkezdenénk! – köszöntsük nagy tapssal Ralph és Thea Swanavont, akik kétszázadik alkalommal vannak itt velünk!

Lelkes ováció fogadta a színpadra érkező Ralphot és Theát. A férfi Richardnak, az asszony Lady Annának volt öltözve. Az előbbi meghajolt, az utóbbi pukedlizett, s a nézőtérről virágok repültek a színpadra.

– Ralph huszonhétszer játszotta itt Rosszéletű Ricsit, és tizenkétszer Kutyaütő Clarence-t. Thea harmincegyszer volt Lady Anna, és nyolcszor Margit.

A közönség dobogott és fütyült.– Bicentenáriumuk tiszteletére most először partnerekként

lépnek színpadra!A két ünnepelt megint meghajolt illetve pukedlizett, a nézők

tapsoltak, a függöny pedig lehullt, elakadt, majd második nekifutásra összezárult.

Néhány másodperc múlva a függöny újfent felment, s a szélen ott állt Richard. Fel-alá bicegett a deszkákon, s rendkívül csúnya műorra fölött sandán fürkészte a közönséget.

– Ripacs! – harsant egy kiáltás a hátsó sorok valamelyikében. Richard szólásra nyitotta a száját, de a közönség kórusa megelőzte: – Minek a mije a minek a mijét?

– „York napsütése” – kezdte gonosz mosollyal Richard – ”rosszkedvünk telét…” A csillárok is beleremegtek a közönség felharsanó üdvrivalgásába. Elkezdődött az előadás. Ted meg én is rikoltoztunk. A III.Richard volt az a darab, amire nem érvényes a „jóból is megárt a sok” szabály. Sokadszorra is ugyanolyan élvezetet nyújtott.

– „…tündöklő nyárrá változtatta át” – folytatta Richard, s közben kisántikált oldalra a színpadon. A „nyárrá” szóra hatszáz orra került napszemüveg, s hatszáz szempár fordult egy képzeletbeli nap felé.

– „Családunkról már elvonult a köd, s alámerült az óceán szívébe.”

– Hol a győztes koszorú? – zúgta a kórus.– „Most homlokunkon győztes koszorú” – szavalt tovább

Richard, nem törődve a nézőkkel. Legalább harmincszor láttuk ezt az előadást, de most is azon kaptam magam, hogy együtt mondom a szöveget a színésszel.

– „…a hölgy-szobákban léha lantzenére.” – Richard jól megnyomta a „lant” szót, mivel a közönség soraiból több alternatív javaslat is érkezett.

– Zongorazenére! – kiabálta be valaki a közelünkben. – Dudaszóra! – rikkantotta egy másik néző. Valaki hátul későn kapcsolt, és a következő sor közepénél sipította be: – Eufónium! – de a hangját elnyomták a többiek, akik, mikor Richard közölte, hogy ő nem játszani született, kórusban harsogták: – Akkor menj a sunyiba!

Ted rám mosolygott, s én nem tudtam nem viszonozni. Fel voltam dobva.

– „Kit durván véstek…” – motyogta Richard, a nézősereg pedig összeszokottan belépett, és olyan kopácsolást rendezett, hogy csak úgy visszhangzott tőle a színházterem.

Se Ted, se én nem akartam soha színpadra lépni, és nem is öltöztünk jelmezbe soha. A Ritz csak ennek az egy produkciónak adott otthont; a hét többi napján üres volt.

Péntekenként az ország minden részéből Swindonba sereglettek a lelkes amatőrszínészek és Shakespeare-rajongók, s mindig telt ház volt. Pár évvel azelőtt egy francia kompánia fergeteges sikert aratott a maga francia nyelvű előadásával, s néhány hónapra rá elutazott a társulat Sauvignonba, hogy viszonozza a vendégjátékot.

– „… bénán s idétlenül, hogy a kutyák megugatnak.A közönség olyan ugatókórust produkált, hogy egy

állatmenhelyen sincs különb etetési időben. Ilyenkor kint a sikátorban a máshonnan odatévedt cicákat kitörte a frász, míg a tapasztalt helybéli kandúrok csak egymásra néztek a beavatottak mosolyával.

Folytatódott az előadás, a színészek kitettek magukért, a közönség pedig részint szellemes, részint homályos értelmű, részint pedig trágár bemondásokkal felelgetett nekik. Mikor Clarence elmondta: a királynak bebeszélték, hogy „fiaitól a G rabolja el a trónt”, a kórus ezt bömbölte: – A Gloucester G betűs, te lökött!

Mikor Richard a torkának szegezett karddal Lady Anna előtt térdelt, a közönség döfésre biztatta a hölgyet; később, mikor az egyik unokaöcs, a kis yorki herceg Richard púpjára célozva azt mondja: – „Bácsim, bátyám mindkettőnket gúnyol. Mert kicsi vagyok, akár egy majom, azt hiszi, majd válladon hordozol” – mielőtt megszólalt, felharsant a kórus: – A púpról egy szót se, öcsi? – York szavai után pedig: – A Towerbe vele! A Towerbe vele!

Az előadás a Garrick-féle meghúzott változatot követte, s csupán két és fél óra hosszú volt. A Bosworth mezején zajló jelenetnél a közönség nagy része a színpadra tódult, hogy segítsen megjeleníteni a csatát. Richard, Catesby és Richmond kénytelenek voltak a nézőtéren befejezni a jelenetüket, hogy ne vesszenek el a harcolók között. Két ember formálta, rózsaszínű ló tűnt fel a színen, mikor Richard kijelentette, hogy egy ilyen jószágért odaadná az országát, s a csata az előcsarnokban ért

véget. Richmond ott magához intette az egyik fagylaltárus lányt, hogy alakítsa mellette Erzsébetet, s záró monológját fent az erkélyen folytatta. Miután a közönség lentről megéljenezte őt, mint Anglia új királyát, s a Richard oldalán harcoló katonák hűséget esküdtek neki, Richmond elmondta a darab utolsó sorát: – „Isten mond áment, s élni kezd a béke!”

– Ámen! – harsogta nagy taps közepette a tömeg. Jól sikerült előadás volt. A színészek remekeltek, s ezúttal szerencsére senki nem sérült meg a bosworth-i csatában. Teddel gyorsan kiosontunk a színházból, és még találtunk egy szabad asztalt a szemközti kávéházban. Ted rendelt két kávét, aztán egymás szemébe néztünk.

– Csinos vagy, Thursday. Szebben öregszel, mint én.– Fenéket – legyintettem. – Nézd meg ezeket a

szarkalábakat!– Azok nevetőráncok.– Ennyire semmi sem vicces.– Végleg hazajöttél? – kérdezte váratlanul Ted.– Nem tudom – feleltem, és lesütöttem a szemem.

Megfogadtam magamban, hogy nem lesz bűntudatom, amiért elmentem, de…

– Attól függ.– Mitől függ?Ránéztem Tedre, és felvontam a szemöldököm.– A Külszoltól.Végszóra megjött a kávé. Derűs mosolyt varázsoltam az

arcomra.– Na és, hogy vagy mindig?– Jól – hangzott a csendes felelet. – Csak magányos vagyok.

Rémesen magányos. És hát múlnak az évek. Te hogy vagy?Be akartam vallani, hogy engem is gyötör a magány, de

bizonyos dolgokat nehezen mond ki az ember. Azt is egyértelművé akartam tenni, hogy még mindig nem tartom fairnek, amit Ted csinált. Szép dolog a feledés és a

megbocsátás, de a bátyámat nem felejtik el, és senki nem bocsát meg neki. Anton nevét halálában besározták, és ezért egyes-egyedül Ted volt a felelős.

– Jól vagyok – válaszoltam, aztán jobban belegondoltam. – Igazából nem vagyok jól.

– Hallgatlak.– Mostanában eléggé rám jár a rúd. Londonban elvesztettem

két kollégámat. Egy eszelőst üldözök, akit a legtöbben halottnak hisznek, Mycroftot és Pollyt elrabolták, a Góliát a sarkamban lohol, a Külszol területi parancsnoka pedig talán épp most készül bevonni a jelvényemet. Szóval úszom a boldogságban.

– Mindez semmi a Krímhez képest. Erősebb vagy te annál, semmint hogy ilyen apróságok kikészítsenek.

Ted elkevert három kanál cukrot a kávéjában. Ránéztem.– Abban reménykedsz, hogy megint összejövünk?Meghökkentette, hogy csak így rákérdezek. Megvonta a

vállát.– Szerintem nem is váltunk el soha.Értettem, mit akar ezzel mondani. A lelki kapcsolatunkra

célzott.– Nem tudok már miért bocsánatot kérni, Thursday. Te

elvesztetted a fivéredet. Én elvesztettem jó néhány barátomat, az egész szakaszomat és a fél lábamat. Tudom, mit jelent neked a bátyád, de közvetlenül azelőtt, hogy megindult a páncélos hadoszlop, a saját szememmel láttam, hogy Anton a rossz völgy felé mutat Frobisher ezredesnek. Zűrös nap volt, zűrös volt körülöttünk minden, de így történt, és nekem el kellett mondanom, amit láttam! Keményen a szemébe néztem.

– Mielőtt elvittek minket a Krímre, azt hittem, a halál a legrosszabb, ami ott ránk várhat. De aztán rá kellett jönnöm, hogy az csak a bemelegítés. Anton meghalt – ezt el tudom fogadni. Háborúban halnak az emberek – ez elkerülhetetlen. Elismerem, hogy ami történt, döbbenetes katonai kudarc volt

– de sor kerül néha ilyenekre. Jó pár hasonló eset történt a krími háború történetében.

– Thursday, én igazat mondtam! – fakadt ki Ted. Dühösen vágtam vissza: – Ki tudja, mi volt ott az igazság? Az igazság mindig az, amit a legkönnyebben el tudunk viselni. A por, a forróság, a zaj! Bármi történt aznap, a mostani igazság az, amit a történelemkönyvek írnak. Amit te a vizsgálótiszteknek mondtál! Lehet, hogy Anton hibázott, de nemcsak ő hibázott aznap!

– Láttam, amikor a rossz völgy felé mutatott, Thursday.– Ilyen hibát ő sose követett volna el!Tíz éve nem éreztem a haragot, ami most fellángolt bennem.

Rövid úton kimondták, hogy kizárólag Anton volt a hibás a támadásért. A katonai vezetésnek ezúttal is sikerült kibújnia a felelősség alól, a bátyám neve pedig úgy vésődött bele a nemzeti emlékezetbe, és úgy került a történelemkönyvekbe, mint azé az emberé, aki a vesztébe küldte a könnyűpáncélos dandárt. A parancsnok és Anton is elesett a támadás során. Tedtől várták, hogy elmondja, mi és hogyan történt.

Felálltam.– Megint lelépsz, Thursday? – kérdezte keserű gúnnyal Ted.

– Ez most már mindig így lesz? Reméltem, hogy már lehiggadtál; hogy ki tudjuk bogozni ezt a gubancot; hogy van még bennünk elég szerelem, és helyrehozható a kettőnk dolga.

Haragos pillantást vetettem rá.– A lojalitás számodra ismeretlen szó, Ted? Anton a legjobb

barátod volt!– Ennek ellenére mondtam, amit mondtam – sóhajtott Ted.

– Előbb-utóbb neked is tudomásul kell venned, hogy Anton elbarmolta azt a dolgot. Van ilyen, Thursday. Van ilyen.

Rámeredtem, s ő állta a tekintetemet.– Nem léphetnénk túl ezen, Thursday? Elég sürgős lenne,

hogy választ kapjak.

– Sürgős? Annyira sietsz? Hát nem – válaszoltam. – Nem léphetünk túl ezen. Rohadtul sajnálom, hogy hiába vesztegetted rám a drága idődet!

Kirohantam a kávéházból. Patakzott a könnyem, dühös voltam magamra, dühös voltam Tedre, és dühös voltam Antonra. Prusslick és Tamworth jutott eszembe. Meg kellett volna várnunk az erősítést, elbarmoltuk a dolgot, amikor ketten bementünk a házba, és Prusslick is baromságot csinált, mikor szembeszállt valakivel, akiről tudta, hogy úgy fizikailag, mint mentálisan jóval erősebb nála. A vadászat izgalma magával ragadott minket, és meggondolatlanul cselekedtünk, mint ahogy Anton is meggondolatlan lett volna a helyünkben. A Krímen is éreztem már egyszer ilyet, és akkor is utáltam magam érte.

Hajnali egyre értem haza a Finisbe. A hétvégi John Milton konferenciát diszkó zárta. Felmentem lifttel az emeletemre, s ahogy haladt a fülke, a zene torz hangáradatból tompa, ritmikus dobogássá halkult. Nekidőltem a liftbeli tükörnek, enyhülést várva a hideg üveglaptól. Nem lett volna szabad visszajönnöm Swindonba, ez már nyilvánvaló volt. Elhatároztam, hogy reggel beszélek Victorral, és a lehető leghamarabb áthelyeztetem magam.

Kinyitottam a szobám ajtaját, lerúgtam a cipőmet, ledobtam magam az ágyra, és a mennyezet polisztirénlapjaira meredve megpróbáltam megemészteni azt, amit mindig is gyanítottam, de sosem volt bátorságom tudomásul venni. A bátyám elbarmolta azt a dolgot. Soha senki nem jutott el odáig, hogy ezt így, kereken kimondja. A katonai vizsgálóbizottság „a csata hevében elkövetett taktikai hibák”-ról és „súlyos helyzetelemzési tévedés”-ről beszélt. Valahogy az a szó, hogy „elbarmolta”, hihetőbbé tette az egész dolgot. Mindenki követ el hibákat az életében, egyesek többet, mások kevesebbet. Feltűnést csak azok a hibák keltenek, amelyeknek az árát emberéletekben számolják. Ha Anton pék lett volna, és kifelejti

az élesztőt a kenyérből, ugyanúgy elbarmolta volna a dolgát, de nem lett volna botrány belőle.

Elaludtam az ágyon fekve, s a gondolatokat nyugtalan álmok váltották fel a fejemben. Újra Styx házánál voltam, de ezúttal a hátsó kapunál. Ott volt a felborult kocsi, Cradents parancsnok meg a többi kihallgatom a KSZ-1-től. És ott volt Prusslick is. Csak állt karba tett kézzel, ráncos homlokán csúnya lyuk sötétlett, s úgy nézett rám, mintha elvettem volna a focilabdáját, és Cradentset kérte volna fel rá, hogy orvosolja sérelmét.

– Egészen biztosan nem kérte meg Prusslickot, hogy fedezze magukat hátulról? – vont kérdőre Cradents.

– Egészen biztosan – feleltem, s egymás után a szemükbe néztem.

– De igen, megkérte. – Ezt Acheron mondta, aki most elsétált mellettünk. – Hallottam.

Cradents megállította.– Hallotta? Mit mondott pontosan?Acheron rám mosolygott, majd biccentett Prusslicknak, aki

viszonozta a köszöntést.– Várjon! – szóltam közbe. – Hogy hiheti el, amit mond?

Ennek az embernek minden szava hazugság!Acheron méltatlankodó arcot vágott. Cradents felém fordult,

és acélos tekintettel nézett rám.– Ezt csak maga állítja, Next.Fellángolt bennem a harag az igazságtalan eljárás miatt.

Már-már elordítottam magam, amitől felébredtem volna, de akkor valaki finoman megütögette a karomat. Egy férfi volt az, sötét kabátban. Sűrű, fekete haja éles metszésű, szigorú arcába hullott. Első pillantásra felismertem őt.

– Mr Rochester?Bólintott. Csakhogy ekkor már nem az East End-i

raktárépületek között voltunk, hanem egy kúria szépen

berendezett szalonjában, amit olajlámpák tompa fénye és széles kandallóban égő tűz világított meg.

– Jól van a karja, Miss Next? – kérdezte Rochester.– Köszönöm, igen – feleltem, és megmutattam, milyen jól

mozog a kezem meg a csuklóm.– Miattuk fölösleges nyugtalankodnia – jegyezte meg

Rochester, Cradents, Acheron és Prusslick felé intve, akik a sarokban álló könyvszekrény mellett vitatkoztak. – Ők most csupán szereplők a maga álmában, s mivel a képzelete idézte meg őket, ártalmatlanok.

– Na és ön?Rochester nyers, erőltetett mosolyra húzta a száját. Vállát a

kandallópárkánynak vetve állt, a poharába nézett, és finoman körbelötyögtette a madeiráját.

– Én sosem léteztem a valóságban.Letette a poharát a márvány kandallópárkányra, előhúzott

egy jókora ezüst zsebórát, felnyitotta a fedelét, rápillantott, s a könnyed, elegáns mozdulatot folytatva visszadugta a mellényzsebébe.

– Érzem, hogy sürget minket az idő. Számíthatok az állhatatosságára, mikor majd üt az óra?

– Mire gondol?– Nem tudom elmagyarázni. Nem érem fel ésszel, hogyan

kerülhettem ide, s azt sem, maga hogyan juthatott el hozzám. Emlékszik még arra a bizonyos esetre kislánykorában? A hideg téli estére, mikor az útjába akadtunk?

Felidéztem a sok-sok éve átélt haworth-i élményt, mikor beléptem a Jane Eyre-be, és Rochester lova elcsúszott miattam.

– Az régen volt.– Számomra nem. Emlékszik még rá?– Emlékszem.– A beavatkozása javított a történeten.– Nem értem.

– Előtte egyszerűen csak összefutottam az én Jane-emmel, s csupán váltottunk néhány szót. Ha olvasta volna a regényt a látogatása előtt, feltűnt volna magának. Azzal, hogy a ló elcsúszott, mert kikerülte magát, a találkozás drámai súlya megnövekedett. Ebben egyetért velem?

– De hát nem így történt ez már előtte is?Rochester elmosolyodott.– Nem bizony. De nem maga volt az első látogatónk. S azt

kell hinnem, nem is maga volt az utolsó.– Mire céloz?Rochester felemelte poharát.– Hamarosan felébred, Miss Next, búcsúzom hát. Még

egyszer kérdem: Számíthatok az állhatatosságára, mikor majd üt az óra?

Nem volt időm se válaszolni, se tovább faggatni Rochestert.A hajnali telefonébresztő elkergette álmomat, s arra

eszméltem, hogy ruhástól fekszem az ágyon, égő lámpa és bekapcsolt tévé mellett.

19.A tiszteletlen Joffy Next atya

Drága Anyám!Az élet itt a Cenzúrázva táborban nagyon kellemes. Az idő jó, a koszt tűrhető, a társaság klassz. A parancsnokunk, Cenzúrázva ezredes úr nagyon jó fej. Gyakran találkozom Thursdayjel – azt mondtad, vigyázzak rá, de azt hiszem, tud ő vigyázni magára. Megnyerte az ökölvívásban rendezett női zászlóaljbajnokságot. A jövő héten átvonulunk Cenzúrázva, amint lesz miről beszámolnom, megint írok.Ölel fiad, AntonAnton Next két héttel halála előtt kelt levele

A reggelinél egyetlen ember volt csak rajtam kívül az étteremben, s a sor úgy akarta, hogy az épp Phelps ezredes legyen.

– Jó reggelt, tizedes! – köszöntött vidáman, mikor annak ellenére felismert, hogy megpróbáltam elbújni a Bagoly mögött.

– Ezredes úr.Kérdés nélkül leült az asztalomhoz.– A látogatásomnak eddig egész jó visszhangja van

– mesélte kedélyesen, miközben kivett magának egy pirítóst, és intett a pincérnek a kanalával. – Legyen szíves, hozzon még kávét! A jövő vasárnap tartom a gyűlést. Még mindig számíthatok magára, ugye?

– Lehet, hogy elmegyek – feleltem maradéktalan őszinteséggel.

– Pompás! – örvendezett Phelps. – Meg kell vallanom, mikor a gázzsákon beszélgettünk, már-már az a gyanúm támadt, hogy maga eltévelyedett.

– Hol lesz a rendezvény?– Az még titok, édes lányom. A falnak is füle van, ne szólj

szám, nem fáj fejem. Ezt látta?Megmutatta nekem a Tégla címoldalát. Mint minden újság,

ez is szinte a teljes terjedelmét egyetlen témának szentelte: a közelgő offenzívának, amiről már senki nem merte remélni, hogy elkerülhető lesz. Az utolsó nagyobb csatát 75-ben vívták, s úgy tűnt, az az élmény meg a tanulságai nem hagytak elég mély nyomokat a nemzeti emlékezetben.

– Kávét kértem! – reccsent rá Phelps a pincérre, aki tévedésből teát töltött neki. – Ez az új plazmafegyver véget vet a huzavonának. Még az is felmerült bennem, hogy átírom a beszédemet, és beleveszem, hogy akik a félszigeten kívánnak új életet kezdeni, jelezzék hivatalosan ezt a szándékukat. A Külügyminisztériumtól úgy tudom, azonnal el kell indítanunk az első telepeseket, amint végleg kikergettük az oroszokat.

– Hát még mindig nem érti? – kérdeztem csüggedten. – Ennek nem lesz vége, amíg katonákat állomásoztatunk orosz földön.

– Mit mond? – dörmögte Phelps. – Mmm? Heh?Babrálni kezdett a hallókészülékével, és megdöntötte a fejét,

mint egy papagáj. Lemondóan morogtam egyet, s már csak az alkalomra vártam, hogy elmenekülhessek az asztaltól.

Korán volt; a nap felkelt már, de még nem enyhült a hideg. Esett az éjjel, s a levegő súlyos volt a párától. Lenyitottam a kocsi tetejét, hátha a menetszél kifújja a fejemből az előző este emlékeit, a dühöt, ami akkor támadt bennem, mikor rádöbbentem, hogy nem tudok megbocsátani Tednek. Nem annyira a csúfos véget ért este keserített el, mint inkább az a tudat, hogy az érzéseim sosem fognak változni. Harminchat voltam már, és az elmúlt évtizedben a Gaunerrel töltött tíz

hónaptól meg egy vagy két borgőzös kalandtól eltekintve egyedül voltam. Tudtam, még öt ilyen év, és lemondhatok róla, hogy lesz még valaha társam ebben az életben.

Szél cibálta hajjal száguldottam a széles úton. Alig volt forgalom, s a kocsi kedvesen duruzsolt. A felkelő nap kis foltokba terelte a ködöt, s én úgy haladtam át ezeken, akár léghajó a felhőkön. Mikor beléptem egy-egy homálycsomóba, levettem a gázról a lábam, majd mikor újra megláttam a napot, finoman gyorsítottam.

Wanborough falu autóval mindössze tíz percre volt a Finis Hoteltől. Leparkoltam az anglikán egyháztól örökölt GSI-templom előtt, leállítottam a motort, és fogadtam a vidéki csend köszöntését. Valahol messze mezőgazdasági gépek dolgoztak, de zajukat ritmikus zümmögéssé tompította a távolság. Mióta a városba költöztem, már meg tudtam becsülni a vidék békéjét. Kinyitottam a kaput, és beléptem a szépen gondozott templomkertbe. Egy pillanatra megálltam, majd a helyhez illő lassú léptekkel elindultam a sírok között. Mióta Londonba költöztem, egyszer se jártam Anton síremlékénél, de tudtam, hogy ő ezt nem venné zokon. Sok minden kimondatlanul maradt köztünk, amit becsültünk egymásban. A humorban, az élet és a szerelem dolgaiban egy nyelvet beszéltünk mi ketten. Mikor Szevasztopolba érkeztem, hogy csatlakozzam a 3. Wessexi Könnyűpáncélos Dandárhoz, Ted és Anton már jó barátok voltak. Anton híradós századosként szolgált a dandárnál, Ted hadnagy volt. Anton mutatta be őt nekem, és mi a szigorú tilalom ellenére egymásba szerelmesedtünk. Akár egy diáklány, úgy lopakodtam titkos légyottokra a táborban. A krími szolgálat kezdetben élménydús vakáció volt számomra.

Az elesetteket nem hozták haza – ezt felső szintű döntés mondta ki –, de sokaknak állítottak otthon síremléket a hozzátartozóik. Antoné a sor vége felé volt, egy öreg tiszafa lehajló ágai alatt, két másik krími síremlék közé ékelve.

Látszott, hogy gondozzák, rendszeresen gyomlálják, és a virág is friss volt rajta. Megálltam a dísztelen szürke mészkőlap mellett, s elolvastam az egyszerű, szép betűkkel vésett, rövid feliratot: a név, a rang és a támadás dátuma állt a kövön. Kétezerötszáz kilométerre innen hasonló kőtábla jelölte Anton sírját a félszigeten. Az sem jutott mindenkinek: tizennégy bajtársamat, akik részt vettek aznap a támadásban, még mindig „eltűnt”-ként tartották nyilván – a katonai zsargon így fejezte ki azt, hogy nem maradt azonosítható testrész belőlük.

Egyszer csak valaki tarkón pofozott hátulról. Nem erősen, de ijesztésnek elég volt. Megfordultam, és egy idiótán vigyorgó GSI-pappal találtam szemben magam.

– Hello, Dilibogyó! – rikkantotta a pap.– Hello, Joffy – köszöntem vissza kissé bambán. – Törjem

el megint az orrod?– Tiszteld a klérust, hugi! A reverendát nem ér

bokszzsáknak használni!Egy hosszú pillanatig némán néztem rá.– Ha nem vághatlak orrba – szóltam végül –, akkor mit

csináljak?– Mi itt a GSI-nél ölelkezős népek vagyunk.Összeborultunk hát ott, Anton síremléke fölött, én meg az

ütődött bátyám, Joffy, akit még soha életemben nem öleltem át.– Mi hír Agyasról meg Hájasseggűről? – érdeklődött Joffy.– Ha Mycroftra és Pollyra célzól, semmi.– Lazíts, hugi! Mycroft kétségkívül agyas, és Pollynak,

valljuk be, hájas a segge.– A válaszom akkor is: semmi. Egyébként Polly meg anya

tényleg mintha felszedtek volna pár kilót.– Párat? Ne szépítsük, a Tesco külön hipermarketet

nyithatna csak kettejüknek.– A GSI egyháza üdvösnek tekinti emberek

pocskondiázását? –érdeklődtem.Joffy vállat vont.

– Néha igen, néha nem – felelte. – Az a szép a Globális Standardizált Istenségben, hogy olyan, amilyennek te akarod. Családon belül meg különben is minden játszik.

Végignéztem a csinos épületen és az ápolt sírkerten.– Hogy meg a térítés?– Egész jól, kösz. Mindenféle felekezetből szerzek híveket,

sőt, pár neandervölgyim is van, ami elég vad kaland. És hát közel háromszorosára nőtt az érdeklődés, mióta átalakítottam a sekrestyét kaszinóvá, és keddenként nyomjuk a sztriptízműsort.

– Hülyéskedsz!– Persze, hogy hülyéskedek, Dilibogyó!– Te szemét! – nevettem. – Komolyan be fogok húzni neked

egyet!– De előtte nem iszunk meg egy teát?Köszönettel elfogadtam a meghívást, és elindultunk a paplak

felé.– Hogy van a karod? – érdeklődött Joffy.– Jól – feleltem, majd mivel szerettem volna lépést tartani

Joffyval lazaságban, így folytattam: – Londonban elsütöttem az orvosnak azt a régi viccet. Mikor a karizmaimat próbálta gatyába rázni, megkérdezem tőle: „Mit gondol, doktor úr, fogok tudni hegedülni?” Azt felelte: „Hát persze!” Mire én: „Az jó, mert eddig nem tudtam.” Joffy fapofával bámult rám.

– Fergeteges lehet a Külszol karácsonyi bulija. Erőltesd meg magad egy kicsit, hugi! Ennél gyengébb vicc nincs is a világon.

Joffytól a falra lehetett mászni néha, de ebben speciel igaza lehetett. Ezt persze eszem ágában sem volt elismerni, így hát azt mondtam: – Lófasz a seggedbe.

Ettől viszont elnevette magát.– Túlzásba viszed a komolykodást, hugi. Már

kislánykorodban is ilyen voltál. Itt van előttem, ahogy a nappaliban ülsz, bámulod a tíz órás híreket, fülelsz minden szóra, és kérdésekkel bombázod apát meg Agyast… Jó napot, Mrs Higgins!

A koporsókapunál összetalálkoztunk egy idős nénikével, aki egy csokor virággal a kezében érkezett a temetőbe.

– Jó napot, tiszteletlen úr! – köszönt vissza derűsen a néni, majd rám nézett, és rekedten suttogva megkérdezte Joffytól: – Csak nem a barátnője?

– Dehogy, Gladys. Ő a húgom, Thursday. Külszolos, és azt kell tudni róla, hogy nincs se humora, se pasija, se magánélete.

– Gratulálok, kedveském – mosolygott a néni, aki hatalmas füle dacára nyilván töksüket volt.

– Üdvözlöm, Gladys – nyújtottam a kezem. – Joffy meg kamaszkorában annyit verte a majmot, hogy attól féltünk, leszakad neki.

– Nagyon szép, nagyon szép – cincogta a néni. Joffy se akart lemaradni: – A kis Thursday pedig olyan ricsajt csapott szex közben, hogy ki kellett zavarnunk a kerti sufniba aludni, ha hazahozta a barátját.

Jól belekönyököltem Joffy oldalába, de Mrs Higgins ezt sem vette észre; jóságosan ránk mosolygott, szép napot kívánt, és tovább csoszogott a temetőben. Tűnődve néztünk utána.

– Száznégy éves lesz márciusban – dörmögte Joffy. – Fantasztikus, nem? Azt fontolgatom, hogy ha jobblétre szenderül, kipreparáltatom, és felállítom a tornácon kalapfogasnak.

– Most legalább tudom, hogy viccelsz.Joffy mosolygott.– Egy deka komolyság se volt bennem soha, hugicám.

Gyere, igyuk meg azt a teát!A parókia hatalmas épület volt. Az a legenda járta, hogy a

templom tornya három méterrel magasabb lenne, ha az akkori vikárius nem happolta volna el a követ a saját háza építéséhez. Meg is orrolt rá ezért a püspök – a vikáriust menesztették, a szokatlanul nagy parókia viszont megmaradt.

Joffy erős teát főzött, és Clarice Cliff kannában meg csészékben szolgálta fel. Nem felvágni akart; a GSI szegény

egyház volt, s Joffy a paplakban talált holmikat volt kénytelen használni.

– Na szóval – szólt, miután letette elém a csészét, és lezuttyant a kerevetre –, mit gondolsz, apa tényleg buckózza Emma Hamiltont?

– Egy szóval se említett semmiféle szeretőt. Különben is, ha te félrelépnél egy több mint száz éve meghalt nővel, elmondanád a feleségednek?

– Na és engem?– Téged micsoda?– Engem szokott emlegetni?Ráztam a fejemet, s Joffy egy percig tűnődve hallgatott, ami

elég szokatlan volt nála.– Szerintem apa jobb szerette volna, ha én maradok ott

abban a csatában, nem Anton. Mindig is ő volt a kedvence.– Ez hülyeség. Még ha így is lenne – de nem így van –,

akkor se lenne értelme ezen rágódnod. Anton elment, meghalt, vége. Még ha ott is maradtál volna a félszigeten, tábori lelkészként nem sok beleszólásod lett volna a katonai dolgokba.

– Akkor miért nem látogat meg soha apa?Vállat vontam.– Nem tudom. Talán az Időőrség kavar be ebbe is. Jobbára

engem is csak akkor keres meg, ha a munka úgy kívánja, és pár percnél tovább sose marad.

Joffy bólintott, majd megkérdezte: – Jártál templomba Londonban, hugi?

– Nemigen van rá időm, Joff.– Arra van időnk, amire akarjuk.Sóhajtottam. Ebben igazat kellett adnom neki.– A támadás után eléggé elvesztettem a hitemet. A

Külszolnál vannak saját lelkészeink, de bennem már valahogy semmi sem a régi.

– A Krím nagyon sokat kivett valamennyiünkből – jegyezte meg csendesen Joffy. – Talán ezért kell kétszer olyan nagy elszántsággal ragaszkodnunk ahhoz, ami még megmaradt nekünk. Annak idején engem is elkapott a harci láz. Mikor a félszigetre érkeztem, még lelkesített a háború, éreztem, hogy alattomosan belém fészkeli magát a nacionalizmus, megkeményíti a gerincemet és elveszi az eszemet. Mikor ott voltam, azt akartam, hogy győzzünk, hogy pusztuljon az ellenség. Magával ragadott a csata mámora, élveztem azt a közösségi szellemet, amit csak a bajtársak ismernek. Semmi nem kovácsol össze úgy, mint a közös harc; nincs jobb barátod, mint az, akivel vállt vállnak vetve küzdöttél a csatában.

Azon kaptam magam, hogy egy másik, egy sokkal mélyebb érzelmű Joffy ül velem szemben; nyilván ez volt az az oldala, amit a hívek ismertek.

– Később aztán rádöbbentem, mennyire elhibázott dolog, amit művelünk. Hamarosan eljutottam odáig, hogy már nem láttam különbséget oroszok és angolok, franciák és törökök között. Mivel ezt nem rejtettem véka alá, visszarendeltek a frontról, nehogy demoralizáljam a katonákat. A püspököm azt mondta, nem az a dolgom, hogy megítéljem a háborút, hanem hogy lelki támaszt nyújtsak a harcoló férfiaknak és nőknek.

– Ezért jöttél hát vissza Angliába?– Ezért jöttem vissza Angliába.– Becsaptál – mondtam.– Mikor?– Amikor azt mondtad, nincs benned egy deka komolyság

se. Tudsz róla, hogy Phelps ezredes Swindonban van?– Igen. Micsoda egy seggfej… Igazán megmérgezhetné

valaki. Fel fogok szólalni az ellenében, én leszek „a megfontoltság hangja”. Te is kiállhatnál a pódiumra.

– Nem tudom, Joff, komolyan nem tudom.A csészémbe bámultam, és ráztam a fejem, mikor Joffy

Hobnob keksszel kínált.

– Szépen gondozza anya a síremléket – jegyeztem meg, hogy másra tereljem a szót.

– Nem ő gondozza, Dilibogyó. Egyrészt a látványát se bírja elviselni, másrészt fogyóznia kéne, hogy beférjen a temetőkapun.

– Akkor ki gondozza?– Hát Ted, ki más? Nem mondta neked?Felegyenesedtem ültömben.– Nem, nem mondta.– Lehet, hogy csapnivaló könyveket ír és hangyás is kicsit,

de Antonnak jó barátja volt.– Az ő vallomása sározta be Anton nevét!Joffy lerakta a csészéjét, előredőlt, és rátette a kezét a

kezemre.– Legdrágább hugicám – szólt suttogóra fogott hangon –,

tudom, hogy elcsépelt közhely, de igaz: a háború első áldozata mindig az igazság. Ezen próbált változtatni Ted. Ne hidd, hogy nem tépelődött, nem emésztette magát eleget emiatt – sokkal egyszerűbb lett volna hazudnia, hogy ne essen folt Anton nevén. Csakhogy a kis hazugság mindig egy nagyobbat szül. A hadsereg nemigen engedhet meg magának több kudarcot, mint amennyit már elszenvedett. Ted ezt jól tudta, és azt hiszem, Anton is.

Elgondolkozva néztem Joffyra. Még nem tudtam, mit fogok mondani Tednek, de reméltem, hogy megtalálom majd a megfelelő szavakat. Tíz éve közvetlenül azelőtt kérte meg a kezem, hogy meg kellett jelennie a vizsgálóbizottság előtt tanúvallomást tenni. Akkor a fejéhez vágtam, hogy sunyi módon megpróbált előre magához kötni engem, mert tudta, hogyan fogok reagálni a meghallgatáson elhangzottakra. Még azon a héten szedtem a sátorfámat, és elutaztam Londonba.

– Azt hiszem, felhívom Tedet.Joffy elmosolyodott.– Azt jól teszed – Dilibogyó.

20.Dr. Joyce Tick

…Sokan megkeresnek azzal a kérdéssel, hogy miként sikerül szert tennem a könyvmoly-lárváim jó kondícióban tartásához szükséges nagy mennyiségű toldalékra. A válasz magától értetődő: elhagyott toldalékokat használok, melyek a hasonló sorsra jutott határozott névelőkkel vegyítve tápláló takarmányt biztosítanak állatkáimnak. Teszem azt, az utazásom vége szerkezet egy elhagyott toldalékot és két névelőt bocsát rendelkezésre: az utazásomnak a vége. Számtalan további példát hozhatnék: asztalláb (az asztalnak a lába), utcasarok (az utcának a sarka) és így tovább. Ha épp nem találok jobb forrást, csak előveszem az újságot: a Bufo nap mint nap rengeteg elhagyott toldalékkal és névelővel szolgál. Ami a kukacok javarészt felesleges betűkből álló ürülékét illeti, az veszélyes, a szövegkörnyezetet súlyosan károsító hulladék; kössz a szallagott, eggycszer majd meghálállom – ezt a fertőzött mondatot nemrég olvastam valahol…Részlet Mycroft Nextnek az Új Génszabász„Kérdezz bátran!” rovatában megjelent írásából

Se Bowden, se Victor nem volt bent, mikor beértem az irodába. Kávét töltöttem magamnak, és leültem az asztalomhoz. Feltárcsáztam Ted számát – foglalt volt; pár perc múltán újra próbálkoztam, de akkor se értem el őt. Aztán Ross őrmester felszólt az ügyeletről, hogy jött valaki, aki egy

irodetessel akar beszélni, felküldi hozzám. Malmoztam egy kicsit, s már túl voltam a harmadik sikertelen telefonhívási kísérletemen, mikor becsoszogott az ajtón egy alacsony, tudósforma, feltűnően szedett-vedett külsejű férfi. Kis keménykalapot és halszálkamintás vadászkabátot viselt, mely utóbbit minden jel szerint a pizsamafelsőjére húzta fel. Az aktatáskájából papírlapok becsípett sarkai lógtak ki, és mindkét cipőfűzője nyolcascsomóval volt megkötve. Rám pislogott. Legalább két percet sétált az ügyeletes asztalától az irodánkig, de még mindig a látogatói kitűzőjével bajlódott.

– Megengedi? – ajánlkoztam.A tudós jámboran hagyta, hogy a kabátjára csippentsem a

kitűzőt, majd szórakozottan köszönetet motyogott, és körülnézett, hogy megállapítsa, hova vetődött.

– Engem keres, és jó helyen jár – nyugtattam meg. Sok tudóssal volt már dolgom életemben, tudtam, hogyan kell bánni velük.

– Valóban? – kérdezte az olyan ember őszinte csodálkozásával, aki rég beletörődött, hogy mindig és mindenhol eltéved.

– Thursday Next különleges ügynök vagyok – mutatkoztam be, és a jobbomat nyújtottam neki. Erőtlenül kezet fogott velem, a másik kezével pedig, amiben az aktatáskáját szorongatta, megpróbált kalapot emelni. Mivel ez nem sikerült neki, beérte egy biccentéssel.

– Öhm… köszönöm, Miss Next. Dr. Joyce Tick vagyok, az angol irodalom professzora a swindoni egyetemen. Felteszem, ismeri a nevem.

– Bizonyára hamarosan megismertem volna, professzor úr. Jöjjön, kérem, foglaljon helyet!

– Köszönöm.Tick professzor elindult utánam az asztalom felé, de

valahányszor megakadt a szeme egy-egy könyvritkaságon, megtorpant, így aztán nem kevés időbe telt, mire elkalauzoltam

Bowden székéig. Mikor megérkeztünk, töltöttem neki egy csésze kávét.

– Nos, miben segíthetek, professzor úr?– Talán legjobb lesz, ha megmutatom.Tick kotorászni kezdett a táskájában. Kirakott belőle egy

halom kijavítatlan dolgozatot meg egy fél pár paisley-mintás zoknit, de végül megtalálta, amit keresett: egy nehéz, kék borítós könyvet nyújtott felém.

– A Martin Chuzzlewit – magyarázta, miközben visszasöpörte a dolgozatokat a táskájába, s rácsodálkozott érthetetlen módon megnövekedett mennyiségükre. – Kilencedik fejezet, 187. oldal. Meg van jelölve.

Odalapoztam, ahova a professzor bedugta a buszbérletét, és átfutottam az oldalt.

– Érti már?– Sajnálom, professzor úr, de tizenéves fejjel olvastam

utoljára a Martin Chuzzlewitet. A magyarázatára szorulok.Tick gyanakodva méregetett; nyilván felmerült benne, hogy

imposztorral van dolga.– Egy hallgató hívta fel rá a figyelmemet ma reggel. Az első

utam ide vezetett. A 187. alján rövid bekezdés szólt egy különös szereplőről, aki a Todger-féle penzióban lakott, nevezetesen egy bizonyos Mr Quaverlyről. Megmosolyogni való figura volt, mindig csak olyan témákról társalgott, amelyekhez nem is konyított. Ha megvizsgálja a szöveget, meggyőződhet róla, hogy a mondott szereplő eltűnt.

Növekvő nyugtalansággal olvastam újra az oldalt. Ismerősen csengett a Quaverly név, de a róla szóló bekezdésnek nyoma sem volt.

– Később nem esik szó róla?– Nem, ügynöknő. A hallgatómmal több ízben alaposan

átvizsgáltuk a regényt. Kétségtelen tény, hogy Mr Quaverlyt megmagyarázhatatlan módon kihúzták a regényből. Eltűnt, mintha meg se írták volna.

– Nem lehet nyomdahiba? – kérdeztem fokozódó aggodalommal.

– Nem, a regény hét példányát vizsgáltam meg, és a szöveg egyezett bennük. Mr Quaverly nem létezik többé.

– Ez képtelenségnek hangzik – motyogtam.– Egyetértek.Erősen nyugtalanított ez a história, s igen kellemetlen

gondolatok vertek gyökeret a fejemben Hades, Franz Backer és a Chuzzlewit-kézirat kapcsolatáról.

Megcsörrent a telefon. Victor hívott. A hullaházban volt, és arra kért, azonnal menjek oda: találtak egy holttestet.

– Mennyiben érint ez engem? – tudakoltam.Miközben Victor válaszolt, ránéztem Tick professzorra, aki

a nyakkendőjén felfedezett, élelmiszer eredetű foltot bámulta.– Nem, szó sincs róla – feleltem Victornak. – Annak

fényében, amiről az imént értesültem, cseppet sem hangzik furcsán.

A hullaház erősen renoválásra szoruló viktoriánus épület volt. Falai közt a formaldehidbűz dohos, párás szaggal keveredett. Az ott dolgozók mind beteges külsejűek voltak, s úgy járkáltak a szűk épületben, mint egy temetési menet elkóborolt résztvevői. A swindoni hullaházról az volt az alapvicc, hogy ott a halottakban van a legtöbb élet. E megállapítás találó voltát ékesen bizonyította a patológus főorvos, Dr. Rumplunkett. Gyászos képű férfiú volt, széles állkapoccsal és zsúptetőt idéző szemöldökkel. Victort és őt a boncteremben találtam meg.

Dr. Rumplunkett nem vett tudomást az érkezésemről, tovább beszélt a mennyezetről alálógó mikrofonba. Monoton hangja halk zümmögésként visszhangzott a csempézett falú helyiségben. Köztudott volt, hogy az általa készített hangfelvételek leírói rendszeresen elbóbiskolnak munka közben, de ő maga is nehezen tudott ébren maradni, mikor az

ünnepi szónoklatát gyakorolta az igazságügyi kórboncnokok rendes évi táncos estélye előtt.

– Negyven év körüli fehér férfi, őszes haj, rossz fogazat. Magassága hozzávetőleg százhetven centiméter, ruházata a Viktória-kor divatját tükrözi…

Bowdenen és Victoron kívül jelen volt az a két gyilkossági nyomozó is, akik előző este kikérdeztek minket. Mogorvák és unottak voltak, s gyanakvó pillantásokat vetettek az irodetesek felé.

– Jó reggelt, Thursday! – köszöntött jókedvűen Victor. – Emlékszik Bratton gyilkosának Studebakerére?

Bólintottam.– Nos, a barátaink a gyilkossági csoporttól ezt a hullát

találták a csomagterében.– Sikerült azonosítani?– Még nem. Nézze meg ezeket!Egy rozsdamentes acéltálcára mutatott, amin az elhunytnál

talált holmik feküdtek. Megvizsgáltam a szegényes gyűjteményt, mely egy fél ceruzából, egy gallérkeményítésről szóló kifizetetlen számlából és az emberünk anyja által írt, 1843. június 5-i keltezésű levélből állt.

– Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdeztem.Victor kijött velem a folyosóra.– A halott Mr Quaverly – közöltem.– Az kicsoda?Elismételtem, amit Tick professzortól hallottam. Victor

arcán nyoma se látszott csodálkozásnak.– Nekem is könyvbeli embernek tűnt – mondta végül.– Ezzel azt akarja mondani, hogy történt már ilyen?– Olvasta a Makrancos hölgyet?– Természetesen.– És emlékszik az előjátékbeli részeges üstfoltozóra, akivel

elhitetik, hogy nagyúr, és akinek előadják a darabot?

– Persze – feleltem. – Huncfut Kristófnak hívják. Van még pár sora az első felvonás végén, de utána nem szerepel többet…

Tűnődve elhallgattam.– Pontosan – bólintott Victor. – Hat évvel ezelőtt felbukkant

Warwick közelében egy hajléktalan, analfabéta alkoholista, aki Erzsébet-kori angolsággal beszélt. Azt állította, hogy Huncfut Kristófnak hívják, szeszesitalt követelt, és nagyon kíváncsi volt a darab végére. Sikerült beszélnem vele, fél órát kaptam rá, hogy kihallgassam, és ez idő alatt meggyőzött róla, hogy valóban az, akinek mondja magát. Képtelen volt viszont felfogni, hogy kiesett a színdarabjából.

– Most hol van?– Azt senki sem tudja. Nem sokkal azután, hogy beszéltem

vele, két névtelen Külszol-ügynök elvitte kihallgatásra. Próbáltam kideríteni, mi lett vele, de hát maga is tudja, milyen titkolózás folyik a Külszol bizonyos szintjein.

Eszembe jutott kislánykori élményem, a haworth-i eset.– Ez fordítva is működik?Victor szúrósan nézett rám.– Ezt hogy érti?– Olyan esetről is tud, amikor valaki nem kijött egy műből,

hanem belement?Victor a padlóra szegezte tekintetét, és megdörgölte az orrát.– Ez eléggé vad ötlet, Thursday.– De mit gondol, lehetséges?– Ez maradjon köztünk, de kezdem gyanítani, hogy igen. A

valóságot a fiktív dolgoktól elválasztó határ nem olyan szilárd, mint hinnénk. Némileg olyan, mint a befagyott tó jege: emberek százai kelnek át rajta, aztán egyik este egy ponton elvékonyodik, majd beszakad, és valaki eltűnik a jég alatt; másnap reggelre pedig megint befagy a lyuk. Olvasta Dickenstől a Dombey és fiát?

– Hogyne.

– Emlékszik Mr Glubbra?– A brightoni halászra?– Pontosan. A Dombeyt Dickens 1848-ban fejezte be, és

1851-ben megjelent egy terjedelmes, szereplőlistát is tartalmazó recenzió a regényről. Abban a listában Mr Glubb nem szerepel.

– Véletlenül kihagyták?– Lehet. 1926-ban egy Redmond Bulge nevű ember, aki

antikvár könyveket gyűjtött, eltűnt a Dombey és fia olvasása közben. Az esettel sokat foglalkozott a korabeli sajtó, főként, mert Bulge alkalmazottja váltig állította, hogy látta, amint munkaadója „füstté bomlott”.

– És Glubb személyleírása illik Bulge-ra?– Szinte hajszálpontosan. Bulge tengeri történetek

gyűjtésére specializálódott, Glubb pedig hasonló témájú történeteket mesél. Bulge neve visszafelé olvasva „Eglub”, ami alig tér el a Glubbtól, s ebből azt gyanítjuk, hogy Bulge maga találta ki a nevet. – Victor sóhajtott. – De maga ezt nyilván képtelenségnek tartja.

– Egyáltalán nem – feleltem a Rochesterrel való találkozásaimra gondolva. – De egészen biztos benne, hogy Bulge beleesett a Dombey és fiába?

– Hogy érti ezt?– Lehet, hogy önszántából lépett be a könyvbe. Lehet, hogy

a regénybe kívánkozott, s ezért is maradt benne.Victor furcsán nézett rám. Mindeddig senkinek nem mert

beszélni az elméletéről, mert félt, hogy őrültnek bélyegzik, s most ez a tekintélyes, Londonból jött irodetes, akinek ő az apja lehetne, addig merészkedik, ameddig ő álmában sem mert. Megdöbbentő gondolat villant az agyába.

– Maga megtette, igaz?Mélyen a szemébe néztem. Ezért mindkettőnket

nyugállományba küldhettek.

– Egyetlen egyszer – suttogtam. – Még kislánykoromban. Nem hiszem, hogy meg tudnám még egyszer csinálni. Sőt, hosszú évekig azt hittem, hogy az egész csak hallucináció volt.

Folytatni akartam, beszámoltam volna neki arról is, hogy Rochester felbukkant Styx lakásánál a lövöldözés után, de ekkor Bowden kidugta a fejét az ajtón, és behívott minket.

Dr. Rumplunkett végzett az első vizsgálatokkal.– Egy lövés a szívbe, tiszta, szakszerű munka. A test

egyébiránt teljesen ép, eltekintve attól, hogy gyermekkori rachitis jelei fedezhetők fel rajta. Ez a betegség napjainkban igen ritka, ennek alapján tehát elvileg könnyen azonosítható az elhunyt, hacsak nem idegen országban töltötte gyermekkorát. Tetves, a fogazata igen elhanyagolt. Valószínűleg legalább egy hónapja nem fürdött. Ezen kívül csak annyit tudok mondani róla, hogy utolsó étkezésekor faggyúpudingot, birkahúst és sört fogyasztott. Többet majd a szövetminták vizsgálata után tudunk meg.

Összenéztünk Victorral. Igazam volt. Az elhunyt nem lehetett más, csak Mr Quaverly. Sietve elhagytuk a hullaházat; úton a kocsi felé elmondtam Bowdennek, kicsoda Quaverly, és honnan jött.

– Nem értem – mondta Bowden. – Hogy szedhette ki Hades Quaverlyt a Chuzzlewit minden egyes példányából?

– Úgy, hogy az eredeti kézirattal dolgozott – feleltem. – A lehető legnagyobb kárt akarta okozni. A világon fellelhető összes Chuzzlewit-példánynak az a változat az őse, amelyben a mű eredetileg megszületett. Ha az őskézirat megváltozik, vele kell változniuk az utódpéldányoknak is. Ha visszamehetnénk a százmillió évvel ezelőtti múltba, és megváltoztatnánk az első emlősállat genetikai kódját, a változtatás mindannyiunkra kihatna. A kettő ugyanúgy működik.

– Rendben – bólintott lassan Bowden –, de hát miért csinálja ezt Hades? Ha zsarolni akar minket, miért ölte meg Quaverlyt?

Vállat vontam.

– Talán figyelmeztetésnek szánta. Talán más tervei vannak. Sokkal nagyobb halak is vannak, mint Mr Quaverly a Martin Chuzzlewitből.

– Akkor miért nem jelentkezik?

21.Hades és Góliát

Egész életemben éreztem, hogy a végzet irányítja a lépteimet.Keveseknek adatig meg, hogy pontosan tudják, mi dolguk van a világon, s hogy mikor kell azt elvégezniük. A legapróbb cselekedetünk is következmények lavináját indítja el, s így beláthatatlan kihatással van a környezetünkre. Én szerencsésnek mondhattam magam, hogy tudtam a dolgomat.Thursday Next: Egy külszolos élete

Jelentkezett. Mikor megérkeztünk az irodába, ott egy levél várt rám. Azt reméltem, Tedtől jött, de nem. Nem volt rajta bélyeg, egyszerűen letették az asztalomra valamikor a délelőtt folyamán. A kézbesítőjét senki nem látta.

Miután elolvastam, azonnal szóltam Victornak. A papírlapot az asztalra helyeztem, hogy ne kelljen többször hozzányúlnom a szükségesnél. Victor feltette a szemüvegét, és hangosan felolvasta a levelet.

Kedves Thursday!Mikor értesültem róla, hogy beállt az irodetesek közé, majdhogynem hinni kezdtem az isteni gondviselésben. Úgy tűnik, végre-valahára megoldódik a kettőnk konfliktusa. Mr Quaverly csak bemelegítés volt. Maga Martin Chuzzlewit lesz a következő áldozat, ha nem teljesülnek az alábbi követeléseim: tízmillió fontot kérek használt bankjegyekben, egy Gainsborough-képet, lehetőleg a kék ruhás fiú portréját,

egy nyolchetes szériát a Macbethből Thomas Hobbes barátom számára az Old Vicben, és kereszteljenek át egy autópálya-pihenőt „Leigh Delamare” névre – ő az egyik munkatársam édesanyja. Együttműködési készségét azzal jelezze, hogy a szerdai Swindon Globe-ban megjelentet egy apróhirdetést, amelyben angóranyulakat kínál eladásra. Ha ez megtörténik, további instrukciókkal szolgálok.

Victor leroskadt a székre.– Az aláírás: „Acheron”. Képzelje csak el a Martin

Chuzzlewitet Chuzzlewit nélkül! – fakadt ki komoran, számba véve a lehetséges következményeket. – A könyv már az első fejezetben véget érne. Gondoljon bele, a többi figura csak üldögélne, és várná a főszereplőt, aki sose fog eljönni! Ez olyan volna, mint színre vinni a Hamletet a dán királyfi nélkül!

– Akkor hát mihez kezdünk? – kérdezte Bowden.– Mivel felteszem, nincs egy fölösleges Gainsborough-ja,

meg tízmilliója a párnahuzatban, Parson elé visszük az ügyet.Mikor beléptünk Parson szobájába, Franz Backert is ott

találtuk. Nem ajánlotta fel, hogy távozik, mikor közöltük Basedowval, hogy fontos mondandónk van, főnökünk pedig nem küldte ki őt.

– Mi újság? – kérdezte Backerre pillantva, aki egy golfütővel a lyukba gurítást gyakorolta a szőnyegen.

– Hades él – mondtam.Szúrósan néztem Franz Backerre, aki felvonta a

szemöldökét.– Jesszusom! – motyogta hanyagul megjátszott döbbenettel.

– Ez ám a meglepetés.Senki nem reagált erre.– Olvassa el ezt! – szólt Victor, és átnyújtotta Parsonnak

Acheron celofántasakba dugott levelét. Basedow elolvasta, majd továbbadta Backernek, és lekezelően odavetette nekem:

– Adja fel a hirdetést, Next ügynök. A jelek szerint sikerült jó benyomást tennie Acheronra, és elnyerte a bizalmát. Beszélek a feletteseimmel a követelésekről, maga pedig informáljon engem, ha Hades újra jelentkezik.

Basedow felállt, jelezve, hogy távozhatunk, de én konokul ülve maradtam.

– Mi folyik itt, uram?– Azt nem mondhatom el. Maga fogja szállítani a pénzt, de

a feladata ki is merül ebben. Mr Backernek speciálisan kiképzett emberei vannak, őrájuk bízzuk Hades elfogását. Végeztem.

Még mindig nem álltam fel.– Ennél többet kell közölnie velem, uram. Az ügyben a

nagybátyám is érintett, s ha igényt tartanak a közreműködésemre, bővebb felvilágosítással kell szolgálniuk a helyzetről.

Parson Basedow összehúzott szemmel nézett rám.– Attól tartok…– Ugyan már, mondja el neki! – szólt közbe Backer.Parson rávillantotta a tekintetét Backerre, aki még mindig

golfozott.– Mondja el maga, ha tetszik! – szólt ingerülten. – Elvégre

maga itt a játékmester.Backer vállat vont, és befejezte a gurítást. A labda célba

talált, s ő elmosolyodott.– Mintegy száz év óta megmagyarázhatatlan kölcsönhatás

tapasztalható fantázia szülte művek és a valóság között. Tudjuk, hogy Mr Analogy egy ideje foglalkozik a jelenséggel, ahogy tudunk Mr Glubbról és egy sor további személyről is, akik könyvbe kerültek. Mivel ezek egyike sem tért vissza, úgy véltük, a dolog csak egy irányban működik. Huncfut Kristóf felbukkanásával azonban ez a feltételezésünk megdőlt.

– Huncfut maguknál van? – kérdezte Victor.

– Nem, visszament, mégpedig saját elhatározásából. Sajnos azonban olyan részeg volt, hogy tévedésből a Makrancos hölgynek nem a Will-féle verziójába távozott, hanem egy, a Rossz Kvartok egyikében fennmaradt, silány változatba. Egy napon a megfigyelői szeme láttára köddé vált.

Backer hatásszünetet tartott, s egy nagy, piros pöttyös zsebkendővel megtörölte a golfütőjét.

– A Góliát Fegyverfejlesztő Intézet jó ideje dolgozik egy olyan eszköz kifejlesztésén, ami utat nyit a szépirodalmi művekbe. Harminc év kutatómunkája és példátlan anyagi áldozatok árán mindössze addig jutottunk el, hogy sikerült egy rossz minőségű cheddart szintetizálnunk A sajtok világa nyolc kötetéből. Sejtettük, hogy Hades érdeklődik a téma iránt, s azt is rebesgették, hogy engedély nélküli kísérletek folynak valahol itt, Angliában. Mikor ellopták a Chuzzlewit-kéziratot, és kiderült, hogy az Hades birtokában van, rögtön tudtuk, hogy jó nyomon járunk. Mycroft Next elrablása után gyanítottuk, hogy az ügynöknő bácsikája elkészített egy működőképes készüléket, s Quaverly kiemelésével immár bizonyítékot is kaptunk erre. Elfogjuk Hadest, de nekünk elsősorban nem ő, hanem a berendezés kell.

– Csak arról feledkezik meg – szóltam higgadtan –, hogy az a gép nem a maguké. Ismerve a bácsikámat, inkább megsemmisíti a találmányát, semmint hogy eladja a hadseregnek.

– Mi is ismerjük Mycroftot, Miss Next. Kénytelen lesz belátni, hogy a tudományos gondolkodás e fantasztikus gyümölcse nem maradhat olyan ember tulajdonában, aki nincs tisztában a berendezésben rejlő hatalmas lehetőségekkel. Ez az eljárás a nemzetet illeti meg.

– Téved – jelentettem ki makacsul, és felálltam, hogy otthagyjam őket. – Nem is tudja, mekkorát téved. Mycroft gondolkodás nélkül megsemmisíti bármelyik találmányát, amiről úgy sejti, hogy a katonai alkalmazása katasztrófához

vezethet. Ha a tudósok mind vennék a fáradságot, és elgondolkoznának a felfedezéseik alkalmazásának lehetséges következményein, sokkal biztonságosabb hely lenne ez a bolygó.

Backer lustán megtapsolt.– Bátor szónoklat volt, Next, de én nem kérek az efféle

moralizálásból. A hadiiparnak köszönheti, hogy vehet magának hűtőfagyasztót, autót és csinos házat; hogy aszfaltozott utakon közlekedhet, és hogy meggyógyítják, ha beteg lesz. Legyen hálás mindezért a háborúnak, ami felpörgeti a gazdaságot, és legyen hálás a Góliátnak. A krími háború hasznos dolog, Next – hasznot hoz Angliának, és nagyon jót tesz a gazdaságnak. Maga kigúnyolja a fegyverbizniszt, pedig anélkül tizedrangú ország lennénk, és a nyakunkat törhetnénk, hogy akár csak megközelítsük az európai szomszédainknál fenntartott életszínvonalat. Maga szerint az volna az ideális?

– Akkor legalább tiszta volna a lelkiismeretünk.– Ez naivitás, Next, határtalan naivitás.Backer folytatta a golfozást, és Parson vette át a szót.– Next ügynök, mi ebben az ügyben minden lehetséges

támogatást megadunk a Góliát Konszernnek. Magától pedig elvárjuk, hogy segítsen Hades elfogásában. Egyrészt, mert ismeri őt a főiskolai éveiből, másrészt, mert Hades magának címezte ezt a levelet. Belemegyünk a követelések teljesítésébe, és megszervezzük a pénz átadását. Utána rátapadunk Hadesra és letartóztatjuk. Ilyen egyszerű a terv. A Góliát megkapja a Műbejárót, mi a kéziratot, maga a nagybátyját és a nagynénjét, a Külszol-5 pedig Hadest. Mindenki kap valamit, mindenki elégedett lehet. Egyelőre tehát nyugton maradunk, és várjuk a további információkat az átadás körülményeiről.

– Én is tudom, mi az előírt eljárás zsarolás esetén, uram. Hades nem fogja hagyni, hogy bolondot csináljunk belőle.

– Nem adunk esélyt neki – felelte Basedow. – Megkapja a pénzt, és mielőtt megszökhetne vele, a markunkban lesz. Tökéletesen megbízom Backer embereiben.

– Ne vegye sértésnek, uram, de ön el se tudja képzelni, milyen agyafúrt és kemény ellenfél Acheron. Magunknak kellene intéznünk ezt a dolgot. Nem volna szerencsés, ha Backer zsoldosai összevissza lövöldöznének körülöttünk.

– Negatív, Next. Azt csinálja, amit mondok, vagy nem csinál semmit. A témát lezártam.

Lehettem volna sokkal dühösebb is, de nem voltam. Nem ért meglepetés, hisz a Góliát sosem kötött kompromisszumokat. Ha pedig nincs meglepetés, nincs min felhúzni magunkat. Tudtuk, hogy be kell érnünk azzal, amit kaptunk.

Visszamentem az asztalomhoz, és újra feltárcsáztam Ted számát. Egy nő vette fel a kagyló; megmondtam neki, kit keresek.

– Alszik – hangzott a kurta felelet.– Megtenné, hogy felébreszti? – kértem. – Fontos ügyben

hívom.– Nem ébresztem fel. Ki maga?– Thursday Next vagyok.A nő rövid, kellemetlen kacajt hallatott.– Ted mindent elmondott magáról, Thursday.Ezt olyan megvetően közölte, hogy egycsapásra megutáltam

érte. – Kivel beszélek?– Daisy Mutlar vagyok, édesem, Teddy menyasszonya.

Lassan hátradőltem a széken, és behunytam a szemem. Teljesen paff voltam. Most már értettem, miért mondta Ted, hogy sürgősen meg kell tudnia, megbocsátok-e neki.

– Meggondolta magát, drágám? – kérdezte gúnyosan Daisy. – Ted nagyon rendes pasas. Képes volt tíz évig várni magára, de sajnos most már belém szerelmes. Ha szerencséje van, küldünk majd egy szelet tortát, ha pedig nászajándékot szeretne venni nekünk, menjen el a Camp Hopsonba, ott van a lista.

Nagy nehezen lenyeltem a gombócot a torkomban.– Mikor lesz az esküvő?– Az enyém vagy a magáé? – Daisy kacagott. – A magáéról

nem tudok nyilatkozni. Az én tündéri Teddym meg én szombathoz két hétre válunk Mr és Mrs McTateddé.

– Szeretnék beszélni vele – emeltem fel a hangom.– Ha felébredt, esetleg megemlítem neki, hogy kereste.– Azt akarja, hogy odamenjek, és dörömböljek az ajtón?

– fenyegetőztem még egy fokkal emeltebb hangon. Bowden nagy szemeket meresztett rám az asztal túloldaláról.

– Na, ide figyeljen, maga tyúkagyú lotyó – támadott vissza Daisy, de csak fojtott hangon, nehogy Ted meghallja. – Hozzámehetett volna Tedhez, de elbaltázta. Vége a dalnak. Keressen magának valami becsavarodott irodetest – nem lesz nehéz dolga, mert ahogy elnézem magukat, külszolos pojácákat, egytől egyig agyalágyultak!

– Most maga figyeljen ide…– Nem! – csattant fel Daisy. – Maga figyeljen! Ha kavarni

kezd nekem, és megpróbál a boldogságom útjába állni, kitekerem a ronda kis nyakát!

A vonal megszakadt. Puhán a helyére tettem a kagylót, s már nyúltam is a szék támlájára akasztott kabátomért.

– Hova megy? – érdeklődött Bowden.– A lőtérre – feleltem. – És nem is jövök vissza egyhamar.

22.A várós játék

Minden Felix elvesztése újraélesztette Hadesben az első halálakor érzett szomorúságát. Azt az eseményt borzalmas csapásként élte meg – nemcsak mert elvesztett egy odaadó barátot és bűntársat, hanem mert rá kellett döbbennie, hogy egy számára addig merőben ismeretlen érzés, a gyász felébredése a lelkében arról a tényről árulkodik, hogy emberi felmenői is vannak – márpedig erre ő csak irtózattal tudott gondolni. Aligha meglepő, hogy Hades és az első Felix jól kijöttek egymással, hisz mindketten végtelenül romlott, amorális személyiségek voltak. Felix azonban – vesztére – híján volt a Hadest jellemző ördögi zsenialitásnak, s 1975-ben, a Góliát Bank hartlepooli fiókjának kirablására tett kísérlet során a gyomrával állított meg egy golyót. Halálos sérülését sztoikus nyugalommal vette tudomásul, s arra biztatta barátját, hogy az „haladjon tovább a jó úton”. Hades ezt követően csendesen megszabadította őt kínjaitól, majd a jó barát emléke iránti tiszteletből eltávolította Felix arcát, amit a bűntény színhelyéről távozva magával is vitte. Attól fogva Hades minden, a lakosság soraiból kisajátítás útján szerzett szolgája abban a kétes értékű megtiszteltetésben részesült, hogy nem csupán Acheron egyetlen igaz barátjának nevét, de annak arcvonásait is viselhette.Madd L. Mirch: Felix Tabularasa halál utáni élete

Bowden feladta a hirdetést a Swindon Globe-ban. Két nappal később leültünk Victor szobájában összegezni az újabb fejleményeket.

– Hetvenkét telefonhívást kaptunk – jelentette be Victor –, de sajnos mindenki a nyulakról érdeklődött.

– Kissé túl olcsón hirdette meg őket, Bowden – évődtem.– Nyulakat érintő kérdésekben a tájékozottságom nem

kimondottan naprakész – hangzott a sértődött felelet. – Nekem reális árnak tűnt.

Victor egy dossziét dobott az asztalra.– A rendőrségnek végre sikerült azonosítania a fickót, akit

maguk lelőttek Striggs Brattonnál. Nem lehetett ujjlenyomatot venni tőle, és az arca – ahogy maga is mondta, Thursday – nem a sajátja volt.

– Akkor hát ki volt a pasas? Victor kinyitotta a dossziét.– Egy Adrian Smarts nevű könyvelő Newburyből. Két éve

tűnt el. Büntetlen előéletű volt, még gyorshajtáson se érték soha. Kimondottan jó ember: mintaapa, rendszeres templomjáró, karitatív akciók lelkes résztvevője volt.

– Hades megfosztotta az akaratától – dörmögtem. – A legtisztább lelkeket a legkönnyebb beszennyezni. Akit mi lelőttünk, az már rég nem Smarts volt. És mi a helyzet az arcával?

– Az még nyitott kérdés. Valószínűleg nehezebb lesz azonosítani. A nyilvántartás szerint nem Smarts volt az első, aki ezt az arcot viselte.

Összerezzentem.– És ki tudja, hogy ő lesz-e az utolsó?Victor kitalálta, mitől tartok, és azonnal felhívta Basedowot.

Húsz perc múlva egy KSZ-14-es különítmény vette körül a ravatalozót, ahova a család Smarts holttestét szállíttatta. Elkéstek. Az arc, amelyet Smarts életének utolsó két évében viselt, eltűnt. A biztonsági kamerák, mondanom sem kell, nem rögzítettek semmit.

Ted közelgő esküvőjének híre nem kis sokk volt számomra. Később megtudtam, hogy Daisy Mutlarral több mint egy éve, egy dedikáláson ismerkedett meg. A nő csinos volt, és a jelek szerint jól el tudta adni magát, de a magam részéről kissé túlsúlyosnak tartottam. Az intellektusa sem volt valami egetverő, de ezt a véleményemet talán színezte némi elfogultság. Ted azt mondta, családot akar, s nem mondhattam, hogy nincs joga hozzá. Abbéli elszántságomban, hogy belenyugszom az elkerülhetetlenbe, odáig mentem, hogy elkezdtem pozitívan reagálni Bowden erőtlen próbálkozásaira egy közös vacsora szorgalmazása terén. Nem voltunk éppenséggel rokon lelkek, s az egyetlen, mindkettőnket érdeklő téma az volt, hogy ki lehetett a Shakespeare-drámák igazi szerzője. Rábámultam az asztal fölött Bowdenre, miközben ő egy kis papírdarabra firkantott aláírást tanulmányozott. A papír eredeti volt, a tinta úgyszintén. Az írás azonban sajnos nem.

– Mondja tovább! – unszoltam, a közös ebédünk során felvetett témára célozva. – Meséljen Edward De Vere-ről, Oxford grófjáról.

Bowden összeszedte a gondolatait.– Oxford grófja író volt, ennyit biztosra vehetünk. Egy

kortárs kritikus, Meres, megemlíti őt, mint ilyet az 1598-as Palladis Tamia című művében.

– Írhatta ő a darabokat? – kérdeztem.– Elméletileg igen – felelte Bowden. – A baj az, hogy Meres

felsorol jó pár Shakespeare-darabot is, és Shakespeare-t jelöli meg a szerzőjükként. Márpedig így sajnos Derby és Bacon után Oxford esetében is a stróman-elméletnél kötünk ki, vagyis megint csak azt kell hinnünk, hogy Will mögött nála ragyogóbb elmék rejtőztek, akiket most a múlt homálya takar.

– És olyan nehéz ezt elhinni?– Nem feltétlenül. A Fehér Királynő hat lehetetlen dolgot

hitt el reggeli előtt, mégse lett semmi baja. A stróman-elmélet

akár helytálló is lehet, de pár egyéb dolog is szól amellett, hogy Oxford volt Shakespeare.

Bowden szünetet tartott. A darabok szerzőségének kérdése igen sok embert nagyon komolyan foglalkoztatott, és nem egy remek koponya vizsgálta egy életen át ezt a kérdést.

– Létezik egy elmélet, mely szerint Erzsébet királynő megbízta Oxfordot és még egy maroknyi udvaroncot, hogy fizetség fejében írjanak az udvart propagáló darabokat. Ez még akár igaz is lehet.

Bowden kinyitott egy könyvet, és felolvasott belőle egy aláhúzott részt.

– „Udvari tollforgatók ők, előkelő nemes urak, kiktől kiváló írások erednek, miként az kitűnne, ha munkájukról tudomást szerezvén a köz élvezhetné annak gyümölcsét; s közöttük is első Oxford grófja.” Bowden becsapta a könyvet.

– Puttenham, 1598. Oxfordnak évi ezer fontot fizettek, de hogy ennek fejében ő a Shakespeare-darabokat írta-e meg, vagy valami egészen más feladata volt, azt ma már lehetetlen kideríteni. Nincs perdöntő bizonyíték rá, hogy ő a darabok igazi szerzője. Fennmaradt tőle pár verssor, és azok Shakespeare költeményeit idézik, de ez túl kevés, mint ahogy az is, hogy Oxford címerén lándzsát rázó oroszlán látható.

– És 1604-ben halt meg – mondtam.– Erről van szó. A stróman-elméletek sántítanak. Nem

érdemes abból kiindulni, hogy az igazi Shakespeare egy nemesúr volt, aki nem akarta a nevét adni a darabokhoz. Ha tényleg valaki más írta ezeket a műveket, akkor az egy másik Erzsébet-kori közember volt, egy lenyűgöző intellektusú, merész, karizmatikus személy.

– Kit Marlowe?– Úgy van.Zaj támadt az iroda túlsó végében. Victor lecsapta a telefont,

és magához intett minket.

– Backer hívott. Hades jelentkezett. Basedow fél óra múlva vár bennünket a szobájában.

23.Az átadás

Nekem kellett leszállítanom a váltságdíjat. Se azelőtt, se azóta nem volt tízmillió fontot rejtő táska a kezemben – és akkor se. Franz Backer volt olyan önhitt, hogy azt higgye, el tudja kapni Hadest, mielőtt az belepillanthatna a táskába. Az ostoba. A Gainsborough-n még meg se száradt a festék, az Angol Shakespeare Társulat pedig nem volt hajlandó együttműködni. Az egyetlen, ami Hades követelései közül teljesült, az autópályapihenő nevének megváltoztatása volt: a Kington St Michaelből Leigh Delamare lett.Thursday Next: Egy külszolos élete

Nem sokkal később Parson Basedow felvázolta nekünk a tervet – egy óránk volt az átadás kitűzött időpontjáig. Franz Backer így oldotta meg, hogy ne tudjunk privát terveket kidolgozni. Amire készültünk, teljes egészében a Góliát akciója volt – jómagam, Bowden és Victor csak azért kellettünk, hogy elaltassuk Hades gyanakvását, ha esetleg figyelné a terepet. Az átadás helyszíne egy használaton kívüli vasúti híd volt. Megközelíteni csak két úton és a régi vasúti töltésen lehetett, ami csak összkerékmeghajtású kocsival volt járható. A Góliát emberei ott voltak mindkét út és a töltés mellett is; azt a parancsot kapták, hogy engedjék be, de ne engedjék ki Hadest. A felállás pofonegyszerű volt – papíron.

A régi vasútvonalhoz vezető úton nem történt semmi említésre méltó, bár a hamis Gainsborough több helyet foglalt

el a Speedsterben, mint gondoltam. Backer emberei jól elbújtak; Bowdennel egy lelket se láttunk az elhagyatott találkahely felé közeledve.

A híd, bár már rég nem használták, jó állapotban volt. Nem hajtottam el egészen odáig, már előbb leparkoltam a kocsit, és egyedül sétáltam oda a hídhoz. Szép idő volt, s szinte teljesen néma táj vett körül. Átnéztem a korlátfal fölött, de nem láttam semmit a széles zúzottkő ágyazaton kívül, amit hullámossá tettek az eltávolított talpfák helyén maradt bemélyedések. A kőtengert már felverte a gaz. A pálya mellett volt egy jelzőbódé, s abban megpillantottam egy felém fordított periszkóp kikandikáló végét. Feltételeztem, hogy Backer valamelyik embere az, s az órámra néztem. Elérkezett a kitűzött időpont.

Egy rádióadóvevő tompa sípolása vonta magára a figyelmemet. Hegyeztem a fülem, próbáltam megállapítani, merről jön a hang.

– Egy rádió sípol valahol – jelentettem a walkie-talkie-n.– Nem a miénk – felelte Backer a bázisról, amit

negyedmérföldre onnan, egy elhagyott tanyaházban rendeztek be. – Azt javaslom, keresse meg.

A rádió nejlonba csomagolva lapult az út túloldalán álló egyik fa ágai között. Hades jelentkezett benne, de torz és zajos volt az adás – úgy hangzott, mintha kocsiban ülne.

– Thursday?– Igen.– Egyedül van?– Igen.– Hogy van? Bocsásson meg a múltkoriért, de tudja, mi

pszichopaták nagyon labilis idegzetűek vagyunk.– Életben van a nagybátyám?– Él és virul, édes lányom. Csodálatosan érzi magát.

Fantasztikus agya van, de szörnyen bizonytalan. Az ő esze meg

az én elszántságom együtt a világ urává tenne engem, és nem kellene ilyen banális zsarolgatással beérnem.

– Bármikor lefújhatja a dolgot – emlékeztettem. Hades ezt eleresztette a füle mellett, és így folytatta: – Tartózkodjon a hőstettektől, Thursday. Mint bizonyára kitalálta, nálam van a Chuzzlewit-kézirat, és nem félek megcsonkítani.

– Hol van most?– Ejnye-bejnye, Thursday, hát kinek néz maga engem? A

bácsikája szabadonbocsátásának a feltételeit majd akkor beszéljük meg, ha megkaptam a pénzem. A korlátfalon talál egy darab drótkötelet, karabinerrel a végén. Tegye a pénzt és a Gainsborough-t a korlátra, és kösse össze őket. Ha elkészült, értük megyek. A viszontlátásra, Miss Thursday Next!

Elismételtem az utasítást a többieknek. Azt mondták, tegyek úgy, ahogy Hades mondta.

A táskát a pénzzel a korlátfalra állítottam, és összekötöttem a Gainsborough-val. Utána visszasétáltam a kocsihoz, ráültem a motorháztetőre, és onnan figyeltem a váltságdíjat. Eltelt tíz perc, eltelt fél óra. Tanácsot kértem Victortól, de ő azt mondta, maradjak ott, ahol vagyok.

Egyre jobban tűzött a nap, s a legyek vidáman zümmögték körül a sövényeket. A szél enyhe szénaillatot és távoli járművek halk zúgását sodorta felém. Úgy tűnt, Hades csak próbára tesz minket, ami a váltságdíj-átvétel kockázatos művelete kapcsán nem szokatlan dolog. Öt éve, mikor elrabolták az Írók és Költők Koszorús Fejedelmét, a váltságdíj átadása csak tizedik próbálkozásra sikerült. Az IKKF akkor sértetlenül visszatért – utóbb kiderült, hogy ő maga szervezte meg az egészet, mert azt remélte, a kaland sikerkönyvvé teszi lapos önéletírását.

Eluntam a várakozást, és Backer utasításával nem törődve odasétáltam a hídkorláthoz. Elbabráltam a karabinerrel, és nézegetni kezdtem, hova vezet a téglák között futó vékony, erős drótkötél. Követtem a laza talajig a korlátfal tövében, s

láttam, hogy lefut a hídról. Óvatosan megemeltem; a vége egy gumikötélhez kapcsolódott, ami karikába tekerve lapult egy kupac száraz fű alatt, akár egy kígyó. Felébredő kíváncsisággal tovább követtem a kötelet, s láttam, hogy az egy újabb erős, fonott drótkábelben folytatódik. Ezt ragasztószalaggal egy távírópóznához erősítették, majd három méteres magasságban, hatalmas dupla hurkot alkotva elvezették a híd túlsó végén álló másik póznáig. Töprengeni kezdtem a dolgon, de ekkor halk motorzúgásra lettem figyelmes. Nem láttam semmit, pedig a motor hallhatóan közeledett, és nem is lassan. Végignéztem a régi vasúti pálya belátható szakaszán, de nem bukdácsolt felém terepjáró a kőágyazaton. Aztán a motorzúgás hirtelen felerősödött, s ugyanabban a pillanatban könnyű repülőgép emelkedett ki egy töltés mögül, amit nyilván mélyrepülésben közelített meg, hogy láthatatlan maradjon.

– Repülő! – ordítottam bele a walkie-talkie-ba. – Repülővel jönnek!

A következő pillanatban megszólaltak a fegyverek. Lehetetlen volt megmondani, ki és honnan lőtt először, de tény, hogy a természet csendjét egycsapásra kézi lőfegyverek tüzének betájolhatatlan, éles, szapora ropogása váltotta fel. Ösztönösen lekuporodtam, mert a korlátfal is kapott pár golyót, ahogy azt a záporozó téglapor jelezte. Előrántottam a pisztolyomat, s mire kibiztosítottam, a repülő már el is húzott fölöttem. Az a fajta felülre szerelt szárnyú gép volt, amit a Krímen tüzérségi állások felderítésére használnak. Az oldalsó ajtaját leszerelték, és ott ült a gépből kihajolva, fél lábát a szárny támasztórúdjának feszítve Acheron. Könnyű gépfegyvert tartott a kezében, és lelkesen lőtt mindenre, ami a szeme elé került. A kopott jelzőbódét is megszórta egy sorozattal, s a Góliát emberei hasonló lelkesedéssel viszonozták a tüzet: máris megannyi lyukat láttam a repülő burkolatán. A gép mögött kötél végére erősített horgonyt lengetett a légörvény. Mikor a repülő elhúzott a híd fölött, a

horgony beleakadt a távírópóznák között kifeszített kábelbe, és magával húzta azt; a gumikötél megfeszült, megnyúlva csillapította a rántás erejét, s a pénzes táska meg a Gainsborough egy szempillantás múlva szépen elstartolt a korlátfal tetejéről. Felegyenesedtem és tüzet nyitottam a távolodó gépre, de az élesen bedőlt, majd lebukott a töltés mögé, maga után húzva a menetszélben vészesen hánykolódó táskát és festményt. Tudtam, ha most késlekedem, elveszítem a gépet, s vele talán az utolsó esélyemet arra, hogy elkapjam Hadest. A kocsihoz rohantam hát, és kipörgő kerekekkel elindultam hátrafelé. Bowden egyik kezével jól megkapaszkodott, a másikkal keresni kezdte a biztonsági övet.

A repülő azonban még nem végzett velünk. Enyhén előrebukva lendületet vett, majd szinte függőlegesbe dőlve éles balkanyarba kezdett. A bal oldali szárny vége még súrolta is egy magas bükkfa csúcsát, ahogy a pilóta visszafordította felénk a gépet. Egy góliátosokkal teli Studebaker, amely előzőleg üldözőbe vette Hadeséket, a szembejövő repülő láttán blokkolva fékezett. A pilóta az oldalkormánnyal kifordította a gépet, hogy Acheron jobban lássa a célt. A fekete kocsi egykettőre megtelt apró, golyó ütötte lyukakkal, és az árokba csúszott. Ekkor hirtelen fékeznem kellett, mert kikanyarodott elém egy másik Studebaker. Acheron azt is szitává lyuggatta; a kocsi kifarolt, és egy alacsony falnak ütközött a híd közelében. A gép átrepült fölöttem, de olyan alacsonyan, hogy a Gainsborough megpattant a motorháztetőn. Backer emberei már alig-alig viszonozták a gépfegyvertüzet.

Beletapostam a gázba, és a két összetört autó mellett elhúzva a hídon át üldözőbe vettem a repülőt. Előttünk nyílegyenes út feküdt, Hades gépének pedig egy kis ellenszéllel kellett megküzdenie, így hát némi szerencsével utolérhettük. Az egyenes szakasz végén az út elágazott balra és jobbra, szemközt egy legelőre nyíló kapu állta utunkat. A

repülő egyenesen továbbrepült. Bowden nyugtalan pillantást vetett rám.

– Merre? – kiáltotta.Válaszul előhúztam a pisztolyomat, megcéloztam a kaput,

és tüzeltem. Az első két lövésem célt tévesztett, de a következő három talált: a sarokpánt széttört, a kapu leszakadt, s a Speedsterem bebukdácsolt az álmatag tehenek benépesítette mezőre. A gép tovább repült, s bár nem fogyott, legalább nem is nőtt a távolság köztünk.

– Repülőgéppel menekülő gyanúsítottakat üldözünk! Azt hiszem… kelet felé tartanak! – bömbölte bele a rendőrségi rádióba Bowden. Arra egyikünk se gondolt, hogy Hades esetleg repülővel érkezik. Volt ugyan egy rendőrségi léghajó a közelben, de a lassúsága miatt nem sok hasznát vehettük.

Enyhe lejtőn folytattuk utunkat; üszőket kerülgetve megcéloztuk a mező túlsó végét, ahol egy gazda épp kiszállt a Land Roveréből, hogy becsukja a kaput. Nem kis megrökönyödés lett úrrá rajta, mikor meglátta a gyorsan közeledő, sárral telefröcskölt sportkocsit, de a kaput azért kinyitotta előttünk. Kint az út elkanyarodott jobbra, félrerántottam hát a kormányt és farolva befordultam. A bal hátsó kerék az árokból jött vissza, mikor a gázba taposva egyenesbe hoztam a kocsit, és tovább robogtam – a kívánatos irányra merőlegesen. Valamivel odébb aztán ráfordultam az első balról becsatlakozó útra, ami egy farmra vezetett be. Rémülten szétrebbenő tyúkok között keresgéltük az épületeken túli mezőre kivezető utat. Még láttuk a repülőt, de a kényszerű kitérő miatt alaposan lemaradtunk.

– A Hollycroft farmon vagyunk! – kiabálta bele a rádióba Bowden, hátha esetleg érdekel valakit, merre járunk. Magunk mögött hagytuk a gazdasági udvart, majd a gyümölcsöst, és kijutottunk a mezőre egy szögesdrót-kerítésen át, ami öt párhuzamos, mély karcolást húzott a kocsi dukkójába. A füvön már gyorsabban tudtunk haladni, ha épp nem a télen

keletkezett, s azóta megkeményedett kerékvágásokon zötyögtünk át. A kocsi kétszer is felfeküdt, de végül aztán jobb terepre értünk, és elkezdtük ledolgozni a hátrányunkat. Közeledtünkre a repülő hirtelen bekanyarodott balra. Én ugyanígy tettem, s egy erdőn át vezető, fakitermeléshez használt földúton találtam magam. A villogva elsuhanó lombokon át láttuk a fölöttünk sikló gépet.

– Thursday! – harsogta túl a motorzajt Bowden.– Igen?– Út.– Út?– Út.Nagy sebességgel robogtunk ki az aszfaltra, s az útburkolat

pereme megdobta a kocsit. Rövid repülés után kissé kifarolva landoltunk, és a Speedster oldalvást belecsúszott egy sűrű, tüskés bokorba. A motor lefulladt, de gyorsan újraindítottam, és elindultam abba az irányba, amerre a gép repült. Az aszfalton jól fel tudtam gyorsulni, és hamarosan magunk mögött hagytuk az erdőt; a repülőnek alig száz méter előnye volt. Még tovább fokoztam a sebességet. Később megint át kellett vágnunk egy mezőn, de a gép még mindig ellenszélben repült, így egyre csökkent közöttünk a távolság.

– Thursday!– Mi van?– Folyó!Bowden nem tévedett. Kevesebb mint egy kilométerre

tőlünk a Severn széles folyama vágta el az utunkat. Acheron Wales felé tartott, és úgy tűnt, semmilyen módon nem tudjuk megakadályozni, hogy átjusson a határ túlsó oldalára.

– Fogja meg a kormányt! – kiáltottam, mikor már majdnem beértünk a repülő alá. Bowden ijedten meresztette a szemét a folyópart felé. Közel százzal száguldottunk a mezőn, és gyorsan közeledett az a pont, ami után már nem volt megállás. A fegyvert két kézbe fogva gondosan céloztam, és belelőttem a

repülőbe. Az kanyarodni kezdett és hirtelen bedőlt. Egy pillanatig azt hittem, sikerült eltalálnom a pilótát, de aztán a gép megint irányba állt: csupán lebukott, hogy felgyorsuljon.

Elkáromkodtam magam, beletapostam a fékbe, és félrerántottam a kormányt. A kocsi kifarolt a füvön, s miután átszakított egy újabb kerítést, leszánkázott a parti rézsűn, s az első kerekével a folyóba csúszva megállt. Felpattantam, és elkeseredésemben addig küldtem a golyókat a távolodó repülőgép után, amíg ki nem ürült a tár. Felmerült bennem, hogy Acheron talán visszafordul, és leír még egy kört fölöttünk, de nem tette. A gép egyenesen folytatta útját, és vitte Hadest, a hamis Gainsborough-t meg a tízmillió fontnyi játékpénzt.

Kiszálltunk, és megszemléltük az össze-vissza tört kocsit.– Ennek annyi – dörmögte Bowden, miután tett egy utolsó

jelentést a helyzetünkről a rendőrségi rádión. – Hades pedig hamarosan rájön, hogy a pénz, amit kapott, nem éppen első osztályú.

Az apró pöttyé zsugorodott repülő után bámultam.– Vajon a Népköztársaságba tart? – találgatott Bowden.– Lehetséges – feleltem. Elképzelésem se volt, hogyan

fogjuk becserkészni Hadest, ha Walesben keres menedéket. A két ország megkötötte ugyan a kölcsönös kiadatási egyezményt, de az angolwalesi viszony eléggé feszült volt, s a Politbüró jó barátként kezelt mindenkit, aki borsot tört az angolok orra alá.

– Hogyan tovább? – tette fel a kérdést Bowden. Lassan, töprengve feleltem neki: – Nem tudom… De ha még nem olvasta a Martin Chuzzlewitet, szerintem sürgősen ugorjon neki. Ha jól sejtem, azzal, hogy átvertük Hadest, Martin halálos ítéletét írtuk alá.

Hades gépe eltűnt a távolban. A csendet már csak a partot szelíden nyaldosó hullámok zaja törte meg. Lefeküdtem a fűbe, és behunytam a szemem, hátha sikerül egy percnyi békéhez

jutnom, mielőtt újra magába ránt az őrült örvény, a Góliát, Hades, a Chuzzlewit meg a többi. Ez a nyugalom pillanata volt – a ciklon magja. Nem is az előbbiek jártak most az eszemben… hanem Daisy Mutlar. A viszonyát Teddel egyszerre éreztem meglepőnek és evidensnek. Jó lett volna persze, ha Ted mondja el a dolgot, de tíz év távollét után erre semmi sem kötelezte. Eltűnődtem, vajon milyen lehet anyának lenni, aztán meg azon, milyen lesz, ha ezt sosem tudom meg.

Bowden leült mellém a fűbe. Lehúzta a fél cipőjét, és kirázott belőle pár kavicsot.

– Beszéltem arról az ohiói állásról, emlékszik?– Igen.– Reggel értesítettek róla, hogy megkaptam.– Szuper! Mikor kezd?Bowden lehajtotta a fejét.– Még nem mondtam igent.– Hogyhogy?– Maga már… Járt már Ohióban? – kérdezte megjátszott

ártatlansággal Bowden.– Nem, de New Yorkban sokszor voltam.– Azt mondják, nagyon szép hely.– Amerikában rengeteg szép hely van.– Victor fizetésének a dupláját ajánlják.– Az nem rossz.– És azt mondták, magammal vihetek valakit.– Na és kire gondolt?– Magára.Ránéztem; a mohó reménykedés az arcán mindent elárult.

Őszintén szólva fel se merült bennem, hogy az állandó munkatársa vagy a beosztottja akarjak lenni. Gyanítottam, hogy főnökként Bowden ugyanolyan lenne, mint Boswell volt: melómániás, aki elvárja, hogy mindenki más is az legyen.

– Ez igazán nagylelkű ajánlat, Bowden.– Megfontolja?

Vállat vontam.– Egyelőre Hadesszal van tele a fejem. Ha már kitölti a

napjaimat, reméltem, hogy legalább éjszakánként nyugtom lesz tőle, de nem: már az álmaimban is ott ólálkodik.

Bowdennek sosem voltak ilyen álmai, de nem is volt annyi dolga Hadesszal, mint nekem. Mindketten hallgatásba süppedtünk, s úgy is maradtunk egy órán keresztül; csak néztük a hömpölygő folyót, amíg meg nem érkezett az autómentő.

Elnyúltam anyám tágas öntöttvas fürdőkádjában, és ittam egy kortyot a becsempészett nagy adag gin-tonikból. A szervizben azt mondták, a Speedsteremnek a roncstelepen volna a helye, de én rájuk parancsoltam, hogy ha törik, ha szakad, pofozzák helyre a kocsit, mert fontos feladat vár még rá. Már majdnem elszunnyadtam a meleg, fenyőillatú vízben, amikor kopogtattak. Ted volt az.

– A francba, Ted! Már a kádban sincs nyugta az embernek!?– Bocs, Thurs.– Hogy jutottál be a házba?– Anyád engedett be.– Na remek. Mit akarsz?– Bejöhetek?– Nem.– Beszéltél Daisyvel.– Beszéltem vele. Tényleg feleségül veszed azt a libát?– Megértem, hogy dühös vagy, Thursday. Nem akartam,

hogy így tudd meg. Én magam mondtam volna el, de nem volt rá alkalmam a legutóbbi találkozásunkkor, mert elrohantál.

Kínos csend következett. A csapot bámultam.– Tovább kell lépnem – folytatta végül Ted. – Júniusban

negyvenegy éves leszek. Gyerekeket szeretnék.– És Daisy támogatja ezt a tervedet?– Abszolúte. Nagyszerű teremtés. Persze nem hasonlítható

hozzád, de nagyon kedves lány. Végtelenül…

– Odaadó?– Józannak mondanám. Nem egy izgalmas valaki, de

megbízható.– Szereted?– Hát persze.– Akkor nem értem, mi a probléma. Mit akarsz tőlem?Ted habozott.– Biztos akarok lenni, hogy jól döntök.– Azt mondtad, szereted őt.– Szeretem.– És gyerekeket fog szülni neked.– Igen.– Akkor vedd el!Ted tétovázott.– Szóval szerinted ez rendben van?– Nem kell engedélyt kérned tőlem.– Nem úgy értettem. Azt mondd meg, hogy szerinted

lehetett volna-e más vége is ennek a dolognak.Törölközőt nyomtam az arcomra, és nyöszörögtem

magamban. Egy porcikám se kívánta, hogy most belemenjünk ebbe.

– Nem. El kell venned őt, Ted. Megígérted neki, és különben is… – Improvizálnom kellett. – Kaptam egy állást Ohióban.

– Ohióban?– Irodetes meló. Az egyik kollégám ajánlotta.– Ki?– Egy Cable nevű pasi. Ő is nagyon kedves.Ted feladta. Sóhajtott, köszönetet mondott, és megígérte,

hogy küld meghívót. Csendesen ment ki a házból – tíz perccel később, mikor lementem, anyám arcán még mindig sóvárgó „bár a vejem lenne” kifejezés ült.

24.Martin Chuzzlewit megmenekül

Minden, amivel az elmúlt negyven évben foglalkoztam, összefüggésben állt az engem elsődlegesen érdeklő jelenségnek, a dolgok rugalmasságának a vizsgálatával. Az ember hajlamos azt hinni, hogy ez a tulajdonság csak az olyan anyagokat jellemzi, amilyen például a gumi, pedig valójában a világon szinte minden hajlítható és nyújtható – így természetesen a tér, az idő, a távolság és a valóság is.Mycroft Next professzor

– Crofty?– Polly!A tóparton találkoztak, a meleg fuvallatban lágyan

hajladozó liliomok mellett. A nap fényesen sütött, s a lombok foltos árnyékot vettettek a füves tómellékre, ahol a házaspár állt. A tavasz friss illatával teli táj az érzékeket elcsitító, a lelket megbékítő derűt és nyugalmat sugárzott. Valamivel odébb egy tóparti kőtömbön fekete köpenyes öregember üldögélt; azzal múlatta idejét, hogy kavicsokat dobált a kristálytiszta vízbe. Az idillt csak Felix8 jelenléte zavarta meg némiképp: Hades frissen operált arcú fogdmegje a liliomokon taposott, és árgus szemekkel figyelte a felügyeletére bízott házaspárt. Acheron nem érezte eléggé motiváltnak Mycroftot tervei támogatásában, ezért megengedte neki, hogy találkozzon feleségével a „Táncoló tűzliliomok”-ban.

– Jól vagy, drágám? – kérdezte a tudós.Polly feltűnés nélkül a köpenyes alak felé bökött.

– Jól, habár a jelenlévő Mr W látszólag abban a hitben él, hogy ő Isten ajándéka a női nemnek. Hívott, hogy keressem fel vele néhány kiadatlan művét. Azt hitte, elég pár cifra szó, és a lábai előtt fogok heverni.

– Gaz csábító! – pattant fel Mycroft. – Megyek, és orrba vágom!

Polly a kabátujjánál fogva visszahúzta maga mellé férjét. Az izgalom pírja öntötte el arcát a gondolatra, hogy hetvenéves férje ölre menne érte Wordsworth-szel – volna mivel eldicsekednie a Nőegyletben!

– Ez mégis csak túlzás! – füstölgött Mycroft. – Felháborító, hogy micsoda szoknyavadászok ezek a költők! – A homlokát ráncolta. – Te persze nemet mondtál, ugye?

– Természetesen.Polly bevetette a legszebb mosolyát, de férje már túllépett a

témán.– Ne menj ki a Tűzliliomokból, különben nem fogom tudni,

hol keresselek.Mycroft megfogta felesége kezét, és együtt nézték a tavat.

Túlsó part nem volt, és a kavicsok, amelyeket Wordsworth a vízbe dobált, pár pillanat múltán visszaugrottak a partra. Ezen jelenségektől eltekintve a környezet teljes mértékben valósághű volt.

Mycroft lecsüggesztette a fejét, és tenyerével simogatni kezdte a puha füvet.

– Csináltam egy kis butaságot – mondta váratlanul.– Miféle butaságot? – kérdezte Polly a helyzet súlyához illő

nyugtalansággal.– Elégettem a Chuzzlewit-kéziratot.– Micsoda!?– Mondom…– Hallottam, mit mondtál. Egy ilyen eredeti kézirat szinte

felbecsülhetetlen értékű! Hogy jutott eszedbe ilyet csinálni?

Mycroft sóhajtott. Nem volt könnyű elszánnia magát arra, amit tett.

– Az eredeti kézirat híján – magyarázta – nem lehet komolyabb károkat okozni a műben. Meséltem, hogy az az eszelős kihozatta és meggyilkoltatta Mr Quaverlyt. De biztosra vettem, hogy nem éri be ennyivel. Ki lett volna a következő? Mrs Gamp? Mr Pecksniff? Vagy maga Martin Chuzzlewit? Úgy gondolom, hálás lehet a világ azért, amit tettem.

– Szerinted ezzel elmúlt a veszély?– Hát persze. Ha nincs eredeti kézirat, nincs miben

garázdálkodni.Sötét árnyék vetült rájuk, s Polly megszorította férje kezét.– Lejárt az idő – szólt Felix8.Acheron reakcióját illető jóslatom felerészt helytállónak,

felerészt tévesnek bizonyult. Mint Mycroft később beszámolt róla, Hades tombolt a dühtől, mikor rájött, hogy senki nem vette komolyan őt, azon viszont, hogy bácsikám megsemmisítette a kéziratot, csak nevetett. Nem volt hozzászokva, hogy valaki ilyen cselesen keresztülhúzza a számításait, és kimondottan szórakoztatta a dolog.

Ahelyett, hogy ízekre tépte volna őt – bácsikám erre számított – kezet rázott Mycrofttal.

– Gratulálok, Mr Next! – szólt mosolyogva. – Ez zseniális és bátor húzás volt. Zseniális és bátor húzás, ami azonban sajnos visszafelé sülhet el. Tudnia kell, hogy nem véletlenül választottam a Chuzzlewitet.

– Nem? – morogta Mycroft.– Nem. Iskolás koromban kötelező olvasmány volt a regény,

és én örökre meggyűlöltem azt az önelégült kis férget. Az a temérdek moralizálás és papolás az önzésről! Megítélésem szerint a Chuzzlewit majdnem olyan unalmas, mint a Közös barátunk. Ha kifizetik érte a váltságdíjat, akkor is megöltem volna Martint, és végtelen élvezetet leltem volna benne.

Hades elhallgatott, hogy rámosolyogjon Mycroftra, majd folytatta: – Az ön közbelépésének hála Martin Chuzzlewit kalandjai folytatódhatnak. A Todger-penzió nem válik a lángok martalékává, s lakói zavartalanul élhetik tovább lapos kis életüket.

– Aminek én őszintén örülök – jegyezte meg dacosan Mycroft.

– Várjon az érzelemnyilvánítással, Mr Next, még nem fejeztem he. Tekintettel arra, ami történt, kénytelen leszek alternatív megoldást keresni. És ezúttal olyan könyvet választok, ami, a Chuzzlewittel ellentétben, valós irodalmi értéket képvisel.

– Csak nem a Szép reményekre gondol?Acheron szomorkásan nézett Mycroftra.– Túl vagyunk már Dickensen, Mr Next. Nagy kedvem

lenne belépni a Hamletbe és megfojtani azt a nyafogó dánt, s persze szívesen végeznék a Rómeó és Júlia mitugrász hősével is… – Hades sóhajtott. – … de sajnos a Bárd eredeti kéziratai nem maradtak fenn. – Tűnődve folytatta: – A Bennett családot megtizedelhetnénk esetleg…

– A Büszkeség és balítélet? – kiáltott fel Mycroft. – Maga szívtelen szörnyeteg!

– Hiába hízeleg, Mycroft, A Büszkeség és balítélet nem volna az igazi Elizabeth vagy épp Darcy nélkül, egyetértünk? De nem csak Austen van a világon. Miért ne nyúlhatnánk Trollope-hoz? Egy jól elhelyezett szöges bomba Barchesterben szórakoztató fordulat lenne, de Mr Crawley elvesztése sem hagyna mindenkit hidegen. Sejti már, kedves Mycroft, hogy minő botorság volt megmentenie Mr Chuzzlewitet?

Hades megint elmosolyodott, majd Felix8-hoz fordult.– Barátom, legyen olyan kedves, és nézzen utána, hány

eredeti kézirat jöhet számításba, és azok hol találhatók.

Felix8 fagyos pillantással felelt: – Nem vagyok irodista, uram. Úgy vélem, Mr Hobbes sokkal alkalmasabb efféle feladatok elvégzésére.

Acheron rosszallóan összeráncolta a szemöldökét. A Felixek sorából addig csak a hármas számú vetemedett parancsmegtagadásra. Szegény Felix3-at később egy rablás során tanúsított tétova viselkedése miatt likvidálni is kellett. Hades természetesen csak magát okolhatta ezért: némi színt próbált csempészni Felix jellemébe, de ezt csak annak az árán tehette meg, hogy meghagyott benne egy csipetnyi erkölcsi érzéket. A kudarc után lemondott róla, hogy többet várjon a Felixektől az odaadó szolgálatnál; beletörődött, hogy beszélgetőtársként csak Hobbesra és Müller doktorra számíthat.

– Hobbes! – mennydörögte Hades, s a munkanélküli színész kisvártatva be is loholt a képbe. A konyha felől érkezett, jókora fakanalat szorongatva.

– Igen, uram?Acheron megismételte a parancsot. Hobbes meghajolt, és

távozott.– Felix8!– Uram?– Ha nem túl nagy fáradság, zárja be Mycroftot a szobájába.

Ha jól sejtem, most néhány hétig nem lesz szükségünk rá. Két napig nem kap vizet, öt napig nem kap enni. Jár neki ennyi büntetés a kézirat megsemmisítéséért.

Felix8 bólintott, és kivezette Mycroftot a lepusztult szálló klubhelyiségéből. Átvágtak a lobbyn, és elindultak felfelé a széles márványlépcsőn. A pusztulásra ítélt hotelben senki nem tartózkodott rajtuk kívül; a bejáratot zárva tartották, és belülről elreteszelték.

Mycroft megállt egy ablak előtt, és kibámult rajta. Járt már egyszer a walesi fővárosban; akkor a népköztársaság vendége volt, meghívták, hogy tartson előadást a szénből szintetizált

kőolaj előállításának technológiájáról. Ebben a szállodában lakott akkor is, és találkozott mindenkivel, aki számít; mi több, még abban a kivételes megtiszteltetésben is része volt, hogy kihallgatáson fogadta őt a nagytiszteletű Brawd Ulyanov, a modern Walesi Népköztársaság nyolcvanegynéhány esztendős atyja. Mindez közel három évtizede történt, de az alacsony fekvésű város alig változott azóta. Arculatát még mindig a nehézipar jelenléte határozta meg, levegője vaskohók szagával volt terhes. Bár az utóbbi években sok bányát bezártak a környéken, a csörlőtornyokat nem bontották el; azok itt is, ott is óriási, sötét őrszemekként emelkedtek ki a zömök, palatetős házak erdejéből. A város fölé magasodó Morlais dombról az országalapító John Frost nézett le művére hatalmas mészkőszobor alakjában. Szó volt róla, hogy ez a déli ipari település talán nem a legalkalmasabb fővárosnak, de hát Methyr spirituális értelemben is az ország központja volt.

Mycroft továbbindult, és hamarosan megérkezett börtöncellájába, egy spártaian berendezett, ablaktalan szobába. Miután Felix8 rázárta az ajtót, gondolatai visszatértek ahhoz az emberhez, aki miatt a legjobban aggódott: a feleségéhez. Hogy Pollytól nem idegen a kacérság, azzal régóta tisztában volt, s Mr Wordsworth tolakodó érdeklődése az asszony iránt nem csekély féltékenységet szított benne.

25.Gondolkozási idő

Azt hittem, a Chuzzlewit kevéssé népszerű könyv, de tévedtem. Egyikünk sem számított rá, hogy ez a gyilkosság ilyen mértékű közfelháborodást és médiafigyelmet kelt. Mr Quaverly boncolásáról beszámolt a sajtó, a temetésén részt vevők 150 ezres tömegébe a világ minden tájáról érkeztek Dickens-rajongók. Parson Basedow utasítására hallgatnunk kellett az Irodet szerepéről az ügyben, de a hír hamar kiszivárgott.Bowden Cable nyilatkozata a Bagoly című lapnak

Parson Basedow parancsnok ledobta az újságot az íróasztalra, egy darabig fel-alá járkált, azután lezuttyant a székére.

– Tudni akarom, ki fecsegett a sajtónak – jelentette ki. Franz Backer az ablakkeretnek vetett vállal állt, egy kicsi, de annál büdösebb török cigarettát szívott, és figyelmesen szemlélt minket. A lényeg már a szalagcímben benne volt: Irodetesek a felelősök a Chuzzlewit-szereplő haláláért. A cikkben kifejtették, hogy „meg nem nevezett források” swindoni külszolos körökből arról számoltak be, hogy Quaverly halála egy elügyetlenkedett váltságdíj-átadási kísérlet következménye volt. A tudósítás alaposan megkeverte a dolgokat, de a fontosabb tények stimmeltek a cikkben. A nyilvánosság komoly nyomást gyakorolt Basedowra, s ő kénytelen volt nagyságrendekkel túllépni dédelgetett költségvetését Hades hollétének kiderítése érdekében. A felderítőgépet, amit Bowdennel üldöztünk, kiégett roncs formájában megtalálták

Hay-on-Wye angol felén. A közelében ott hevert a játékpénzzel teli táska, csakúgy mint a Gainsborough: Acheron nyilván első blikkre látta rajta, hogy hamisítvány. Mind biztosra vettük, hogy Flades Walesben van, de a legmagasabb szintű politikai közbenjárás sem hozott eredményt – a walesi belügyminiszter személyesen jelentette ki, hogy eszük ágában sincs támogatást vagy akár menedéket adni egy ilyen javíthatatlan gonosztevőnek. Mivel Walesben nem nyomozhattunk, a határvidékre összpontosítottuk a kutatást – de nem találtunk semmit.

– Biztos, hogy nem tőlünk tudta meg a sajtó, amit megtudott – jelentette ki Victor. – Ha foglalkoznak velünk az újságok, abból előnyünk semmi, hátrányunk viszont annál több származhat.

Rápillantott Franz Backerre, de az vállat vont.– Ne nézzen rám – hárított. – Én itt csak megfigyelő

vagyok. Azt teszem, amire a Góliát utasít.Parson felállt, és járkálni kezdett az irodában. Bowden,

Victor és én szótlanul néztük őt. Sajnáltuk Parsont; nem volt ő rossz ember, csak gyenge. Méregpohár volt neki ez az ügy – s ha a területi Külszol-parancsnok nem rúgja ki a fiaskó miatt, a Góliát még mindig elintézhette neki ugyanezt.

– Van valakinek valami ötlete?Ránéztünk Parsonra. Voltak ötleteink, de azok nem tartoztak

Franz Backerre. Aznap este Striggsnél Backer habozás nélkül feláldozott volna minket, s azóta valahogy nem volt kedvünk segíteni a Góliátnak.

– Mrs Delamare-t sikerült felkutatniuk?– Igen, megtaláltuk őt – feleltem. – Nagy örömmel vette

tudomásul, hogy autópálya-pihenőhelyét neveztek el róla. A fiát öt éve nem látta, de azért megfigyelés alatt tartjuk, hátha az megpróbál kapcsolatba lépni vele.

– Helyes – dörmögte Parson. – Egyéb?

Victor is jelentett: – Úgy tűnik, megvan Felix7 utódja. Readingből eltűnt egy Danny Chance nevű fiatalember, s az arcát később megtalálták egy parkolóház harmadik emeleti szemetesében. Szétküldtük Felix7 hullaházi fényképét, annak alapján keressük az új Felixet.

– Biztos, hogy Striggs Bratton a halála előtt csak annyit mondott: „Felix7”, semmi többet? – kérdezte Basedow.

– Biztos – hazudta a tőle telhető legártatlanabbul Bowden.Komor hangulatban tértünk vissza saját irodánkba. Parson

esetleges leváltását kellemetlen átszervezések követhették, s nekem gondolnom kellett Mycroftra és Pollyra. Victor felakasztotta a kabátját, aztán messziről odaszólt Robbernek; megkérdezte tőle, van-e már változás. Robber felnézett a Chuzzlewit egy agyonolvasott példányából. Acheron szökése óta ő, Bailey és Herr Bell egymást váltva napi huszonnégy órában olvasták a regényt. Meghökkentő módon mindeddig semmilyen változást nem találtak a szövegben. A Singleton fivérek dolga volt kiértékelni azt az egy információt, amit nem osztottunk meg se a KSZ-5-tel, se a Góliáttal. Striggs Bratton halála előtt említést tett egy bizonyos Müller doktorról, s a fivérek most ebből a névből kiindulva módszeres kutatásba kezdek a Külszol és a rendőrség adatbázisaiban. Módszeres, egyszersmind titkos kutatásba – ezért haladt nehezen a munka.

– Van már valami, Jeff? – kérdezte Victor, miközben felhajtotta az inge ujját.

Jeff köhögött.– Nem szerepel se az Angliára, se a kontinensre vonatkozó

bűnügyi nyilvántartásokban, se az orvosok, se másféle doktorok között olyan ember, akit Müllernek hívnak…

– Tehát álnév.– … és még él. – Jeff somolygott. – Ellenben 1972-ben

dolgozott egy Müller doktor a parkhursti börtönben.– Tovább.– Épp az idő tájt kaszlizták be Delamare-t csalásért.

– Ez egyre jobb.– És Delamare-nak volt egy Felix Tabularasa nevű

cellatársa.– Egy ismerős arc – dörmögte Bowden.– Úgy bizony. Müller doktor ellen akkor már vizsgálat folyt

beültethető vesék eladása miatt. 74-ben, nem sokkal a bírósági tárgyalása előtt öngyilkos lett. Hagyott egy búcsúlevelet, és kiúszott a tengerbe. Nem találták meg a holttestét.

Victor elégedetten dörzsölte össze a kezét.– Ez színlelt öngyilkosságnak hangzik. Namármost hogy

fogunk levadászni egy halottat?Jeff felmutatott egy faxot.– Fel kellett használnom egy csomó szívességet, amivel az

Angol Orvosi Tanácsnál tartoztak nekem. Nem szívesen adnak ki személyi aktákat, se élőkét, se elhunytakét, de íme.

Victor átvette a faxot, és a lényeges részeket hangosan felolvasta.

– Theodore Müller. Fizikát tanult, azután átnyergelt az orvostudományra. 74-ben eltiltották szakmai etikába ütköző viselkedés miatt. Kiváló tenorénekes volt, Cambridge-ben jól hozta Hamletet, tag a Vombat Nagytekintetű Rendjében, lelkes vonatmegfigyelő és a Földreszállók Társaságának alapító tagja volt.

– Hmmm – morogtam. – Ha mostanában álnevet használ is, jó esély van rá, hogy ragaszkodik a régi hobbijaihoz.

– Mit javasol? – nézett rám Victor. – Várjuk meg a következő gőzmozdony-bemutatót? Ha jól tudom, a Mallard a jövő hónapban megkísérli megjavítani a gyorsasági rekordját.

– Addig nem várhatunk.– A vombatok pedig nem adják ki a tagjaikat – mutatott rá

Bowden.Victor bólintott.– Akkor hát ennyi.– Nem biztos – mondtam elgondolkozva.

– Folytassa!– Arra gondoltam, hogy valaki elmehetne a földreszállók

következő gyűlésére.– Beszivárogni a földreszállókhoz? – Victor hangjában az

indokoltnál több szkepticizmus volt. – Az teljes képtelenség, Thursday. Holdkórosok gyülekezetéről van szó, akik nagy titokban furcsa dolgokat művelnek elhagyatott domboldalakon. El se tudja képzelni, min mennek keresztül, akik be akarnak kerülni a soraikba.

Elmosolyodtam.– A tagok jobbára tiszteletre méltó, érett korú,

szakmájukban kiváló értelmiségiek.Victor felváltva pillantott Bowdenre és rám.– Nem tetszik, ahogy rám néznek.Bowden gyorsan átlapozta a legfrissebb Asztronómiai

Almanachot.– Bingó. Itt az áll, hogy a Liddington Hillen találkoznak,

holnapután 14 órakor. Ötvenöt óránk van a felkészülésre.– Szó se lehet róla – méltatlankodott Victor. – Ismétlem: szó

se lehet róla. Semmi pénzért nem fogom földreszállónak kiadni magam.

26.A földreszállók

Egy aszteroida lehet öklömnyi nagyságú, és lehet akkora, mint egy hegy. Ezek az anyagdarabok a naprendszer hulladékai, a sitt, amit az építőmunkások hátrahagytak. Manapság az aszteroidák zöme a Mars és a Jupiter között található. A számuk több millióra rúg, de együttes tömegük csupán töredéke a Földének. Időről időre előfordul, hogy egy aszteroida útja keresztezi a Földét. Az ilyet nevezzük földreszállónak. A Földreszállók Társasága úgy tartja, minden aszteroida bolygóra érkezésével egy eltévedt árva kerül meg, egy tékozló fiú tér haza. Az ilyen esemény tehát nem kis fontossággal bír a szemükben.S. A. Orbiter: A földreszállók

A Liddington Hill az angol légierő, majd a Luftwaffe által használt wroughtoni reptér mellett emelkedik. Az alacsony dombon máig áll egy a marlborough-i és lambourni dombvidék köré épített vaskorszaki erődök közül. A földreszállókat azonban nem a táj ókori hangulata csalta ide. A föld szinte valamennyi országában tartottak már találkozót, látszólag véletlenszerűen kiválasztott, valójában sajátos jóslatok alapján meghatározott helyeken. Minden esetben ugyanazt az eljárást követték: kijelölték a helyet, és előnyös alkut kötöttek a tulajdonossal a terület kizárólagos használatáról. Már egy hónappal az esemény előtt felvonultak, és attól kezdve felbérelt helybéliekből vagy a csoport ifjú tagjaiból szervezett őrség

gondoskodott az illetéktelenek távol tartásáról. A militáns asztronómiai csoport annyira szigorúan vette a titkolózást, hogy valóban senki nem tudta, mit művelnek maguk között. Egy ilyen társaság soraiban nyilván szinte tökéletes biztonságban érezhette magát Müller doktor, aki ráadásul az ötvenes évek elején együtt alapította az egyesületet a kor ismert televíziós csillagászával, Samuel Orbiterrel.

Victor leparkolta a kocsiját, és fesztelenül elindult két gorillaalkatú férfi felé, akik egy Land Rover mellett ácsorogtak. Közben lopva felmérte a terepet. Jobbra is, balra is háromszáz méterenként fegyveres-kutyás, walkie-talkie-val felszerelt férfiak egy-egy csoportja állt, őrizve a területet az esetleges betolakodóktól. Lehetetlen volt észrevétlenül beosonni köztük. A legnagyobb eséllyel úgy juthat be az ember olyan helyekre, ahol nem látják szívesen, ha lehengerlő magabiztossággal bevonul a főbejáraton.

– Jó napot – köszönt meg sem állva Victor. Az egyik gorilla azonban elállta az útját, és teniszütőnyi kezét a vállára helyezte.

– Jó napot, uram. Szép időnk van. Láthatnám a belépőjét?– Hogyne. – Victor előkotorta zsebéből a tárcáját. A belépő

a tárca egyik zsebének homályosra kopott műanyagablaka mögé volt dugva. Ha a gorillák kiveszik onnan, láthatják rajta, hogy egyszerű fénymásolat, és akkor mindennek vége.

– Nem emlékszem, hogy járt volna már nálunk, uram – szólt az egyik fegyveres gyanakodva.

– Nem is – felelte higgadtan Victor. – A tagsági igazolványomon láthatja, hogy a Berwick-upon-Tweed-i spirális karhoz tartozom.

Az első fegyveres továbbadta a tárcát a társának.– Sok bajunk van a kíváncsiskodó idegenekkel, jól mondom,

Mr Európa?A második fegyveres igenlően morgott, és visszaadta

Victornak a tárcáját.

– Neve? – kérdezte az első őr, és írótáblára csíptetett listát vett elő.

– Nem hinném, hogy megtalál a névsorban – jegyezte meg Victor. – Későn jelentkeztem. Tegnap este hívtam csak fel Müller doktort.

– Nem ismerek semmiféle Müller doktort – mondta az első őr. Sziszegve beszívta a levegőt a foga közt, és összehúzott szemmel méregette Victort –, de ha ön valóban földreszálló, nyilván meg tudja mondani, melyik bolygónak a legnagyobb a sűrűsége.

Victor egyik őrről a másikra nézett, és elnevette magát. Az őrök vele nevettek.

– Hát persze.Victor tett egy lépést előre, mire az őrök nyomban

elkomorodtak. Egyikük kinyújtotta hatalmas kezét, hogy megállítsa.

– Nos?– Ez nevetséges! – méltatlankodott Victor. – Harminc éve

vagyok földreszálló, de még sosem volt részem ilyen bánásmódban!

– Nem szeretjük a betolakodókat – szögezte le újra az első őr. – Rossz hírünket keltik. Kíváncsi rá, mit csinálunk azokkal, akik megpróbálnak átverni minket? Tehát még egyszer: melyik a legsűrűbb bolygó?

Victor a két fegyveresre nézett. Azok fenyegetően néztek vissza rá.

– A Föld. A legritkább pedig a Plútó. Most elégedettek? Az őröket azonban ennyi még nem győzte meg.

– Ezt minden óvodás tudja, mister. Meddig tart egy hétvége a Szaturnuszon?

Két mérföldnyire onnan, Bowden kocsijában, Bowden meg én lázasan kerestük a helyes választ, hogy azt rádió közvetítésével Victor fülébe súghassuk. A kocsi dugig volt

csillagászati szakkönyvekkel. Csak azért fohászkodtunk, hogy ne kapjunk túl körmönfont kérdéseket.

– Húsz óra – mondta be a rádióba Bowden.– Körülbelül húsz óráig – felelte Victor a két őrnek.– A Merkúr keringési sebessége?– Naptávolban vagy napközelben?– Ne játssza az eszét. Az átlagsebességet mondja.– Lássuk csak… Összeadjuk a kettőt, és… Nicsak, ott egy

meggyűrűzött pinty!A két őr nem fordult hátra megnézni. – Nos?– Öhm, 170 km/h.– A Uránusz holdjai?– Az Uránuszról napokig tudnék beszélni maguknak – húzta

az időt Victor.– A holdjait sorolja, uram.– Ahogy óhajtják. Oberon, Titania, Umb…– Hoppá! Egy igazi földreszálló a legközelebbi holddal

kezdte volna!Victor sóhajtott, s közben Bowden diktálni kezdte a holdak

nevét fordított sorrendben.– Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona, Juliet,

Portia, Rosalind, Belinda, Puck, Miranda, Ariel, Umbriel, Titania és Oberon.

A két őr még egyszer megnézte magának Victort, majd bólintottak, félreálltak az útjából, és immár udvariasan szóltak hozzá.

– Köszönjük, uram. Bocsássa meg az eljárásunkat, de ön is tudja, milyen sok ellenségünk van. Nyilván megérti, hogy óvatosnak kell lennünk.

– Természetesen. És gratulálok, igazán lelkiismeretes munkát végeznek. Minden jót, uraim!

Victor elindult, de az őrök megint megállították.– Nem felejtett el valamit, uram?

Victor hátrafordult. Gondoltam rá, hogy esetleg használnak valamiféle jelszót – ha az őrök most arra kérdeznek rá, lebuktunk. Victor úgy döntött, megvárja, mi sül ki a dologból.

– A kocsiban felejtette, uram? – kérdezte rövid szünet után az első őr. – Tessék, kölcsönadom az enyémet.

Benyúlt a kabátja alá, és előhúzott – nem egy fegyvert, ahogy Victor gyanította, hanem egy baseball-labda elkapó kesztyűt. Mosolyogva átnyújtotta Victornak.

– Én ma nemigen jutok fel úgyse.Victor a homlokára csapott.– Ej, de lyukas az eszem! Otthon felejtettem! Most mondják

meg, képes voltam fogókesztyű nélkül eljönni egy földreszálló-találkozóra!

A két őr udvariasan együtt nevetett vele.– Jó szórakozást kívánok, uram – mondta az első.

– Földetérés 14:32-kor.Victor még egyszer köszönetet mondott, majd gyorsan

beszállt a várakozó Land Roverbe, nehogy az őrök meggondolják magukat. Nyugtalanul pislogott a baseball-kesztyűre. Mi a fenét művelnek ezek?

A Land Rover az erőd keleti bejáratánál tette ki őt. Vagy ötven ember nyüzsgött odabent, s mind acélsisakot viseltek. Az erőd közepén nagy katonai sátor állt; antennákkal volt teletűzdelve, s még egy jókora műholdvevő tányér is díszelgett rajta. Feljebb a domboldalon lassan forgó radarernyőt helyeztek el. Victor csillagászati távcsövekre számított, de olyanból egyet se látott.

– Neve?Victor megfordult, és egy alacsony férfival találta szemben

magát. A kis ember acélsisakot viselt, csiptetős írótáblát szorongatott, és szemlátomást rettentően fontosnak érezte magát. Victor blöffölni próbált.

– Ez vagyok én – bökött a lap legaljára.– Mr Fordíts?

– Nem, nem, a fölötte levő – helyesbített gyorsan Victor.– Mrs Trotswell?– Öhm, nem. Ceres vagyok. Augustus Ceres.A pöttöm ember figyelmesen végigolvasta a listát, a

golyóstollat használva sorvezetőnek.– Ilyen név nem szerepel nálam – mondta lassan, és

gyanakodva végigmérte Victort.– Berwick-upon-Tweedből jöttem – magyarázta Victor.

– Későn jelentkeztem be, és nyilván nem regisztráltak. De Müller doktor azt mondta, nyugodtan jöjjek el.

A kis ember összerezzent.– Müller? Itt senkit nem hívnak Müllernek. Nyilván

Cassiopeia doktorra gondol. – Kacsintott, és szélesen elmosolyodott. – Rendben. Nos – folytatta az erődben körülpillantva –, a külső sávban még elég kevesen vágyunk. Elfoglalhatja a B3 szektort. Kesztyűje van? Akkor jó. És sisakja? Nem baj. Tessék, az enyém, majd szerzek magamnak másikat. Földetérés 14:32-kor. Sok sikert!

Victor átvette a sisakot, és elsétált a kis ember mutatta irányba.

– Hallotta, Thursday? – suttogta. – Cassiopeia doktor.– Hallottam – feleltem. – Megnézzük, van-e róla valami.Bowden már fel is hívta Robbert, aki az irodában tartott

ügyeletet, pontosan azért, hogy ilyen esetben rendelkezésre álljon.

Victor a B3 szektor felé sétálva elővette hangafa pipáját, és hozzálátott, hogy megtömje, de ekkor kis híján összeütközött egy Barbour dzsekit viselő férfival. A rendőrségi fotó alapján azonnal felismerte benne Müller doktort. Kalapot emelt, elnézést kért, és továbbindult.

– Várjon! – bődült rá Müller.Victor megfordult. Müller szemöldökét felvonva nézett rá.– Ismerős az arca. Nem láttam már valahol?

– Máshol nemigen láthatta, csak a fejem elején – felelte Victor, hátha sikerül tréfával elütnie a dolgot. Müller mosolytalanul bámult rá, s Victor tovább tömte a pipáját.

– Láttam már magát valahol – erősködött Müller, de Victort nem lehetett ilyen könnyen zavarba hozni.

– Nem hinném – mondta, és kezet nyújtott Müllernek. – Ceres, Berwick-upon-Tweed-i spirális kar.

– Berwick-upon-Tweed, hm? Akkor biztosan ismeri jó barátomat és kollégámat, Barnes professzort.

– Sose hallottam róla – vágta rá Victor, abból kiindulva, hogy Müller csapdába akarja csalni.

Müller elmosolyodott, és az órájára nézett.– Hét perc múlva földetérés, Mr Ceres. Ideje beállnia a

szektorába. Victor rágyújtott, mosolygott, és elsétált abba az irányba, amerre küldték. Talált is egy „B3” feliratú karót, s megállt mellette. Kissé ostobán érezte magát. A földreszállók már mind feltették a sisakjukat, és a nyugati eget kémlelték. Victor körülnézett, és megakadt a szeme egy vele nagyjából egyidős csinos hölgyön, aki hat lépésnyire tőle a B2-ben állt.

– Üdvözlöm! – köszönt rá vidáman, és megbillentette sisakját. A nő szemérmesen rezgette szempilláját.

– Felkészült? – kérdezte.– De még mennyire! – felelte elegáns lendülettel Victor,

majd gyorsan hozzátette: – Őszintén szólva, nem. Először csinálok ilyet. A hölgy mosolyogva legyintett a baseball-kesztyűjével.

– Nem nagy dolog. Kinyújtott kézzel próbálkozzon, és jól nyissa ki a szemét. Lehet, hogy sok jön, lehet, hogy egy se, és ha sikerül egyet elkapnia, azonnal tegye le a fűbe. A légkörben eléggé felmelegszenek.

Victor nagy szemeket meresztett a nőre.– Azt akarja mondani, hogy meteorokat akarunk elkapni? A

hölgy jóízűen nevetett.

– Dehogy, butus… Ezek meteoritok. A meteorok elégnek a föld légkörében. Én '64 óta tizenhét ilyen megjósolt földetérésen vettem részt. '71-ben a Tűzföldön majdnem elkaptam egy meteoritot. De hát – tette hozzá szomorkásán a hölgy – akkor még élt az én drága George-om…

Mikor találkozott a tekintete Victoréval, elmosolyodott. Victor visszamosolygott rá, és a hölgy folytatta: – Ha itt ma valóban földetérés tanúi leszünk, akkor az első sikeres európai előrejelzést ünnepelhetjük. Gondoljon bele: elkapni egy meteoritot! A négy és fél billió éve, az univerzum teremtésekor keletkezett törmeléket! Olyan ez, mint mikor egy árva hazatér!

– Valóban… költői – felelte szórakozottan Victor, mivel közben elkezdtem rádión a fülébe beszélni.

– Cassiopeia doktor nem szerepel semmilyen nyilvántartásban – közöltem vele. – Az ég szerelmére, ne veszítse Müllert szem elől!

– Nem fogom – felelte Victor, és keresni kezdte a doktort a tekintetével.

– Tessék? – A hölgy a B2-ben már nem is nézte az eget, csak Victort bámulta.

– Nem fogom… öhm, eldobni a meteoritot, ha sikerül elkapnom – vágta ki magát Victor.

A hangosbemondó közölte, hogy a földetérés két perc múlva esedékes. Az izgatottan várakozó sokaságon halk moraj futott végig.

– Sok szerencsét! – A hölgy rákacsintott Victorra, majd a felhőtlen ég felé fordította a tekintetét.

Ekkor megszólalt valaki közvetlenül Victor háta mögött.– Tudom már, ki maga.Victor megfordult, és abban a kellemetlen élményben volt

része, hogy Müller doktor arcába ütközött a tekintete. Pár lépéssel odébb jól megtermett biztonsági őr állt, fenyegetően a zsebébe süllyesztett kézzel.

– Maga külszolos, irodalmi detektív. Victor Analogy a neve, jól mondom?

– Nem, én Dr. Augustus Ceres vagyok Berwick-upon-Tweedből. – Victor kényszeredetten nevetett, és hozzátette: – Különben is, miféle név az, hogy „Victor Analogy”?

Müller intett a fejével a fogdmegnek, aki előhúzta pisztolyát, és megindult Victor felé. Lerítt róla, hogy nagyon szeretné használni a fegyvert.

– Sajnálom, barátom – mondta szelíden Müller –, de nem győzött meg. Ha maga Analogy, nyilvánvalóak a szándékai. Ha ellenben kiderülne, hogy maga tényleg Ceres doktor Berwick-upon-Tweedből, előre is a bocsánatát kérem.

– Várjon egy pillanatot… – tiltakozott Victor, de Müller a szavába vágott: – Értesítem majd a családját a teste hollétéről – jelentette ki nagylelkűen.

Victor segítséget keresve körülpillantott, de a földreszállók mind az eget bámulták.

– Lője le!A fogdmeg elvigyorodott, s mutatóujja a ravaszra feszült.

Victor összerezzent, mert ekkor hirtelen hangos süvítés hasított a levegőbe, és egy meteorit csapódott a fogdmeg sisakjának. A férfi összeroskadt, akár egy zsák krumpli, de a pisztolya még elsült – a lövedék csinos lyukat ütött Victor baseball-kesztyűjén.

Mintha kinyitottak volna egy égi tűzzuhanyt, a levegő egy szempillantás alatt megtelt sikítva zuhanó meteoritokkal. Az összegyűlt földreszállók teljesen megzavarodtak a váratlan égszakadástól: nem tudták eldönteni, hogy fedezékbe húzódjanak-e, vagy igyekezzenek elkapni a meteoritokat. Müller próbálta előrángatni a zsebéből saját pisztolyát, de ekkor valaki rákiáltott a közvetlen közelből: – Nesze!

Victor volt az; sikerült elkapnia egy krikettlabda méretű meteoritot, s nyomban továbbította a felé forduló Müllernek, aki reflexszerűen felemelte érte a kezét. A gond csak az volt,

hogy ő nem viselt kesztyűt. Sercegő hang és a tüzes követ elejtő Müller jajszava hallatszott, majd fájdalmas nyögés szintén tőle, miután Victor az alkalmat kihasználva, hetvenöt évét meghazudtoló lendülettel állcsúcson bokszolta őt. Müller eldőlt, mint egy kuglibábu, Victor pedig megszerezte az elejtett pisztolyt. A fegyvert a doktor tarkójának szegezve talpra rángatta Müllert, s már vonszolta is kifelé az erődből. A meteroitzápor addigra csendesedni kezdett, s én rádión közöltem Victorral, hogy megnyugodhat.

– Analogy, igaz? – kérdezte Müller.– Az vagyok. Külszol 27, és maga le van tartóztatva.Victorral és Bowdennel már bevittük Müllert a 3.

kihallgatószobába, mire Parson és Backer rájött, ki került a markunkba. Victornak épp csak arra volt ideje, hogy tisztázza Müllerrel a személyazonosságát, mikor kivágódott a szoba ajtaja. Backer rontott be rajta, két KSZ-9-es ügynök kíséretében. Az utóbbiak egyik se tűnt vicces kedvű flótásnak.

– Az őrizetes az enyém, Analogy.– Én pedig úgy vélem, Mr Backer, hogy az enyém – felelte

magabiztosan Victor. – Én kaptam el, és az ügy az én hatásköröm: a Chuzzlewit-kéziratról hallgatom ki Mr Müllert.

Franz Backer megfordult, és ránézett a mögötte álló Basedow parancsnokra. Basedow sóhajtott, majd megköszörülte a torkát.

– Sajnálom, Victor, de a Góliát Konszern és képviselői megkapták a jogot, hogy átvegyék a swindoni KSZ-27 és KSZ-9 ügyeit. Ha érdemi információkat titkolnak el Backer megbízott KSZ-parancsnok elől, büntetőeljárás indítható maguk ellen folyamatban lévő nyomozás akadályozása miatt. Gondolom, érti, mit jelent ez.

– Hogy Backer azt csinál, amit akar – felelte ingerülten Victor.

– Adja át az őrizetest, Victor. A kihallgatást a Góliát Konszern folytatja le.

Victor rávillantotta a szemét főnökére, majd kicsörtetett a kihallgatószobából.

– Én maradnék – szóltam.– Szó se lehet róla – felelte Backer. – A KSZ-27-es

biztonsági fokozata ide nem elég.– De nekem szerencsére megvan még a KSZ-5-ös

jelvényem – mondtam.Franz Backer szitkozódott, de nem ellenkezett tovább.

Bowdent kiküldték, s a két KSZ-9-es ügynök elfoglalta posztját az ajtó két oldalán. Backer és Basedow leült a cigarettáját szolid nyugalommal pöfékelő Müllerrel szemben az asztalhoz. Én a falnak vetettem a vállam, és a passzív szemlélő szerepébe helyezkedtem.

– Jobb, ha tudják: ki fog vinni innen – szólt higgadtan Müller, és tőle szokatlan módon elmosolyodott.

– Nem hinném – válaszolta Backer. – A swindoni Külszol épületét jelenleg annyi KSZ-9-es ügynök és kommandós veszi körül, hogy egy hónap alatt se tudná megszámolni őket. Még Hades se olyan eszelős, hogy megpróbáljon bejutni ide.

Müller arcáról lehervadt a mosoly.– A KSZ-9 a világ legjobb terrorelhárító egysége – folytatta

Backer. – Higgye el, előbb vagy utóbb elkapjuk Hadest. És ha segít nekünk, a bíróság talán elnézőbb lesz magával.

Müllert nem esett hanyatt ettől.– Ha a KSZ-9 a legjobb a világon, miért egy hetvenöt éves

irodetes fogott el engem?Franz Backer erre nem tudott frappáns választ adni, s Müller

hozzám fordult: – És ha olyan baromi jó a KSZ-9, miért ez az ifjú hölgy tudta csak megszorongatni Hadest?

– Szerencsém volt – mondtam, és egy füst alatt feltettem egy kérdést is: – Miért nem ölték meg Martin Chuzzlewitet? Az üres fenyegetőzés nem Acheron stílusa.

– Nem bizony – hagyta rá Müller. – Nem bizony.

– Feleljen a kérdésre! – szólt rá szigorúan Backer. – Figyelmeztetem, nagyon meg tudom keseríteni az életét.

Müller mosolygott.– Feleannyira se, mint Acheron. A Rabló-Pandúr

magazinban a gyilkolást, a kínzást és a virágdekorációk készítését sorolta fel a hobbijaiként.

– Ennyire vágyik a börtönre? – kérdezte Basedow, hogy ő se maradjon ki a társalgásból. – Ha jól saccolom, maga ötszörös életfogytiglanra számíthat. Vagy kisétálhat innen néhány percen belül. Melyik legyen?

– Csináljanak, amit akarnak. Belőlem semmit se fognak kiszedni, így vagy úgy, de Hades ki fog vinni engem innen.

Müller karba tette a kezét, és hátradőlt a széken. A kihallgatás elakadt. Backer előrehajolt, kikapcsolta a magnót, majd zsebkendőt vett elő, és letakarta vele a sarokba szerelt videokamerát. Nyugtalan pillantást váltottunk Basedowval. Müller figyelte, mit csinál Backer, de nem adta jelét félelemnek.

– Próbáljuk meg újra – szólt Backer, miután elővette és Müller vállának szegezte pisztolyát. – Hol van Hades?

A doktor a szemébe nézett.– Megölhet, de Hades is meg fog ölni, ha rájön, hogy

beszéltem. Hogy most halok-e meg, vagy később, egyre megy, és amit maga csinál velem, valószínűleg sokkal kevésbé fog fájni, mint amit Hades csinálna. Láttam őt dolgozni. El se hinné, mikre képes.

– Én elhiszem – mondtam nyomatékkal.Backer kibiztosította a fegyverét.– Háromig számolok.– Nem beszélhetek!– Egy.– Megölne érte!– Kettő.Gyorsan közbeszóltam: – Védőőrizet alá helyeznénk magát.

– Megvédeni? Tőle? – fakadt ki Müller. – Megbolondult!?– Három.Müller becsukta a szemét, és remegni kezdett. Backer

leeresztette a fegyvert. Ez se működött. Nekem viszont hirtelen támadt egy ötletem.

– Nincs már Hades birtokában a kézirat, igaz?Müller kinyitotta a szemét, és rám nézett. Erre a jelre

vártam.– Mycroft megsemmisítette, jól mondom? – folytattam,

bácsikám vélelmezett – és mint utóbb kiderült, valós – gondolatmenetét követve.

– Így történt? – kérdezte Franz Backer.Müller hallgatott.– Akkor most biztos másik kéziratot keres – mutatott rá

Basedow.– Nyilván ezrével vannak eredeti kéziratok – dörmögte

Backer. – Mindet nem figyelhetjük. Melyikre vetett szemet Hades?

– Nem mondhatom meg – nyögte Müller, sokat veszítve dacos magabiztosságából. – Ha megmondom, kinyír.

– Akkor is kinyírja magát, ha a fülébe jut, hogy beszélt nekünk a kézirat megsemmisüléséről – jegyeztem meg szenvtelenül.

– De hát én nem…!– Azt ő honnan tudná? Megvédjük magát, de el kell

kapnunk Hadest. Hol van?Müller sorban ránézett kihallgatóira.– Védőőrizet? – motyogta. – Ahhoz egy kisebb hadsereg

kéne.– Nekünk az nem probléma – jelentette ki Backer a rá

jellemző takarékossággal adagolva az igazságot. – A Góliát Konszern kész áldozatokat hozni ebben az ügyben.

– Rendben… megmondom.

Müller egyszerre verejtékezni kezdett. Ránk nézett, és megtörölte a homlokát.

– Mitől lett itt ilyen meleg? – kérdezte.– Nincs meleg – felelte Backer. – Hol van Hades?– Elrejtőzött a… a…Müllernek a torkán akadt a szó. Eltorzult az arca, és

felkiáltott a hátába hasító iszonyú fájdalomtól.– Mondja gyorsan! – Backer felpattant, és galléron ragadta a

kínlódó embert.– Penderyn! – sikoltotta Müller. – Ott van a…– Tovább! – bömbölte Backer. – Penderynből van vagy

ezer!– Gvesz… nyöszörögte a doktor. – Gvesz… Ááááh!– Beszéljen érthetően! – ordította Backer, és vadul megrázta

Müllert. – Beszéljen, vagy puszta kézzel küldöm a túlvilágra!Müller azonban már nem volt olyan állapotban, hogy hasson

rá a fenyegetés. Rángatózni kezdett kínjában, és lefordult a székről.

– Orvost! – kiáltottam, és lekuporodtam a vonagló Müller mellé, akinek már fennakadt a szeme, és a szája néma sikolyra nyílt. Égő textil bűze csapta meg az orrom, s egy másodperccel később ijedten hőköltem hátra, mert a doktor hátából narancsszínű láng csapott fel. A tűz gyorsan szétterjedt a testén, meghátrálásra kényszerítve valamennyiünket. A heves égés kevesebb, mint tíz perc alatt egy kupac hamuvá változtatta Müllert.

– A fenébe! – motyogta Backer, miután a csípős füst eloszlott. Ami Müllerből megmaradt, az azonosításához se lett volna elég.

– Ez Hades műve – morogtam. – Vészmegsemmisítőt épített a pasasba. Ha Müller fecsegni kezd… annyi neki. Ügyes munka.

– Ez majdnem úgy hangzik, mintha tisztelné Hadest, Miss Next – jegyezte meg Backer.

– Ami tény, az tény – vontam meg a vállam. – Hades olyan, mint a cápa: szinte tökéletes ragadozóvá fejlődött. Sose vadásztam nagyvadra, és nem is fogok, de sejtem, milyen érzés lehet. Először is – folytattam, immár ügyet se vetve a füstölgő rakás hamura, ami nemrég még Müller volt – meg kell háromszorozni az őrséget mindenütt, ahol eredeti kéziratokat tárolnak. Utána neki kell állnunk azonosítani azt a Penderyn nevű helyet.

– Intézkedem – bólintott Basedow, aki jó ideje már csak az alkalomra várt, hogy leléphessen.

Magunkra maradva egymásra néztünk Backerrel.– Úgy fest, egy csónakban evezünk, Miss Next.– Sajnos igen – feleltem megvetően. – Magának a

Műbejáróra fáj a foga, nekem a bácsikámat kell megmentenem. Egyikünk vágya sem teljesül, amíg nem végzünk Acheronnal. Addig tehát szövetségesek vagyunk.

– Hasznos és örömteli szövetség lesz – mondta szikrányi öröm nélkül Backer.

A nyakkendőjének nyomtam az ujjamat.– Egyvalamit tisztázzunk, Mr Backer. Lehet a maga

fegyvere a hatalom, de az enyém meg az igazság. Higgyen nekem, mikor azt mondom, hogy bármi áron megvédem a családomat. Értjük egymást?

Backer fagyosan nézett rám.– Ne fenyegetőzzön, Miss Next. Ha akarom, maga a

lerwicki Irodetnél találja magát, mielőtt annyit mondhatna, hogy „Liliput”. Ezt ne felejtse el. Maga azért van itt, mert érti a dolgát. Én is azért vagyok itt. Jobban hasonlítunk, mint hinné. Volt szerencsém, Miss Next.

Első körben nyolcvannégy Penderyn nevű walesi várost és falut találtunk, valamint dupla annyi utcát és hasonló számú kocsmát, klubot és egyesületet. Ez nem is volt csoda: Dic Penderynt 1831-ben, a methyri lázadás után kivégezték, mert állítólag megsebesített egy katonát. Ártatlan volt, így ő lett az

ébredő Wales első mártírja, mi több, a köztársaságért vívott küzdelem szimbólumává léptették elő. Ha a Góliát emberei be is jutottak volna Walesbe, elvesztek volna a sok Penderyn közt. Nyilvánvaló volt, hogy ezen a nyomon nem jutunk messzire.

Kimerülten indultam haza. Elhoztam a kocsit a szervizből, ahol annyit tudtak tenni vele, hogy kicserélték az első tengelyt, begyömöszöltek egy új motort, és befoltozták a golyó ütötte lyukakat, amelyek némelyike kis híján a testemben folytatódott. Mikor begurultam a Finis Hotel elé, egy klipper osztályú léghajó úszott el lassan fölöttem. Már alkonyodott, s a hatalmas jármű két oldalán lustán felpislákoltak a navigációs fények. Az elegáns óriás tíz propellere ritmikus zúgással a levegőt kavarta – nappal egy ilyen léghajó árnyékba borította a földet. A Milton-konferencia véget ért, s Liz már nem is mint vendéget, inkább mint barátot köszöntött.

– Jó estét, Miss Next? Jól van?– Nem igazán – mosolyogtam. – De köszönöm az

érdeklődést.– Nemrég megérkezett a dodója – jelentette Liz. – Az ötös

számú kennelben van. Gyorsan elterjedt a híre, már jártak is itt a Swindoni Dodóbarátok. Azt mondták, ez egy nagyon ritka egyes verzió vagy valami ilyesmi – kérik, hogy keresse fel őket.

– 1.2-es – motyogtam szórakozottan. Pillanatnyilag nem a dodók voltak a legfőbb gondom. Hallgattam egy sort. Liz megérezte a tépelődésemet.

– Segíthetek valamiben?– Öhm… nem keresett Mr McTated?– Nem. Várta a telefonját?– Nem… igazából nem. Ha keresne, a Fakutyában leszek,

vagy fent a szobámban. Ha nem tud előkeríteni, legyen szíves, kérje meg, hogy félóra múlva hívjon újra.

– Nem lenne jobb, ha küldenék érte egy kocsit?– Jaj istenem, ennyire látszik rajtam?

Liz nagyot bólintott.– Megnősül.– De nem magát veszi el?– Nem.– Sajnálom.– Én is. Magának kérték már meg a kezét?– Persze.– És mit válaszolt?– Hogy majd kérjen meg újra, mikor szabad lesz.– És megkérte?– Nem.Megnéztem Pickwicket, aki láthatólag elégedett volt a

helyével. Mikor meglátott, izgatottan plok-plokolt. A dodók a szakértők elméleteire rácáfolva meglepően okos és agilis állatoknak bizonyultak – a közhiedelemmel ellentétben nem voltak suta madarak. Adtam egy kis mogyorót Pickwicknek, és a kabátom alatt felcsempésztem a szobámba. Nem mintha a kennel piszkos lett volna, vagy ilyesmi, csak nem akartam egyedül hagyni őt. Elhelyeztem a fürdőszobában a kedvenc rongyát, hogy jó vacka legyen, leterítettem pár újságpapírt, s közben elmondtam neki, hogy reggel anyámhoz költöztetem. Mikor magára hagytam, a parkolóban álló kocsikat bámulta az ablakon át.

– Jó estét, kisasszony – köszöntött a Fakutya csaposa. – Miben hasonlít a Holló és a pénz?

– „Mindkettő” m-mel kezdődik.– Frappáns. Készíthetem a Dupla Döfkét?– Ne vicceljünk. Dupla legyen, de gin-tonik. A csapos

mosolygott, és nyúlt a palackért.– Rendőrség?– Külszol.– Irodet?– Ja.Megkaptam az italom.

– Én is irodetesnek tanultam – mesélte vágyakozva a csapos. – De nem sikerült végeznem.

– Hogyhogy?– A barátnőm radikális marloviánus volt. Megbütykölt pár

Will-ládát, hogy a Tamerlánból idézzenek. Mikor lebukott, engem is elővettek. És annyi volt – utána már a hadseregnek se kellettem.

– Elárulja a nevét?– Chris.– Thursday. Kezet ráztunk.– Ezt csak a saját tapasztalatom mondatja velem, Chris, de

én katona is voltam meg külszolos is, és szerintem hálás lehet a barátnőjének.

– Hálás is vagyok neki – sietett leszögezni Chris. – Azóta elvettem feleségül, és két gyerekünk van. Esténként itt csaposkodom, napközben meg a Kit Marlowe Társaság swindoni tagozatát vezetem. Majdnem négyezer tagot számlálunk. Nem is rossz egy Erzsébet-kori gyilkos-hamisító-hazárdjátékos-ateistától, igaz?

– Egyesek szerint ő írta a Shakespeare műveinek tulajdonított színdarabokat.

Chris meghökkenve nézett rám – és kissé bizalmatlanul.– Nem biztos, hogy jó ötlet erről diskurálnom egy

irodetessel.– A diskurálást nem tiltja a törvény. Mit képzel, mi vagyunk

mi, a gondolatrendőrség?– Nem, az a KSZ-2, ha jól tudom.– Na de mi a helyzet Marlowe-val?Chris fojtott hangon felelt: – Na jó… Szerintem nem kizárt,

hogy Marlowe írta azokat a darabokat. A Faustus, a Tamerlán és a II. Edward a bizonyíték rá, hogy szuper drámaíró volt. Ő volt az egyetlen abban a korban, aki komolyan szóba jöhet szerzőként. Bacon meg Oxford esélytelenek, ha valakire, csak Marlowe-ra érdemes fogadni.

– De Marlowe-t 1593-ban megölték – feleltem eltöprengve. – A darabok többségét pedig azután írták.

Chris rám nézett, és még jobban lehalkította hangját.– Naná… ha tényleg meghalt abban a kocsmai balhéban.– Mit akar ezzel mondani?– Hogy talán csak megrendezték a halálát.– Miért?Chris nagy levegőt vett. Erről a témáról tudott egyet s mást.– Erzsébet protestáns királynő volt, stimmel? Az ateizmus

is, meg a pápizmus is szembefordul a protestáns egyházzal és a királynővel mint egyházfővel.

– Árulás – dörmögtem. – Főbenjáró bűn.– Ahogy mondja. 1593 áprilisában a Titkos Tanács

letartóztatott egy bizonyos Thomas Kydet valami udvarellenes röplapozás kapcsán. A házkutatáskor ateista írások is előkerültek.

– Na és?– Kyd Marlowe-ra kente a dolgot, azt mondta, mindent

Marlowe írt, mikor még együtt béreltek szobát. 1593. május 18-án letartóztatták és kihallgatták Marlowe-t, aztán óvadék ellenében elengedték. Valószínűleg nem volt elég bizonyítékuk ellene a vádemeléshez.

– Na és a Walsinghamhez fűződő barátsága?– Pont most akarok rátérni. Jó pár éve ismerték egymást, és

Walsingham befolyásos ember volt a titkosszolgálatnál. Folyamatosan gyűltek a bizonyítékok Marlowe ellen, és már napirenden volt a letartóztatása. Csakhogy május 30-án reggel megölték Marlowe-t egy kocsmai verekedés során, ami állítólag egy kifizetetlen számla miatt tört ki.

– Jó időzítés.– A legjobb. Szerintem Walsingham megrendezte a barátja

halálát. Mindhárom pasas a kocsmában az ő fizetett embere volt. A halottkémmel is le lett vajazva a dolog, Marlowe meg beszervezte Shakespeare-t strómannak. Will, a rúpótlan

színész, aki ismerte Marlowe-t még a shoreditchi színházból, örült, hogy kereshet egy kis zsozsót. Tudjuk, hogy pont akkor kezdett el befutni, amikor Marlowe pályafutása véget ért.

– Érdekes teória. De a Venus és Adonis nem pár hónappal Marlowe halála előtt jelent meg? Sőt, Kyd letartóztatása előtt?

Chris köhintett.– Jogos. Erre csak azt tudom mondani, hogy vagy már jó

előre kifőzték a tervet, vagy manipulálták a feljegyzéseket.Chris szünetet tartott, körülnézett, és még halkabban

folytatta: – A többi marloviánusnak ezt ne mondja el, de más is szól a megjátszott halál ellen.

– Csupa fül vagyok.– Marlowe-t a királynő halottkémének a körzetében ölték

meg. Tizenhat esküdtnek kellett megnéznie az állítólag elcserélt hullát, és nem valószínű, hogy a halottkém megvesztegethető lett volna. Ha meg akarom rendezni Marlowe halálát, Walsingham helyében én vidéken csináltam volna a dolgot, ahol egyszerűbb lefizetni a halottkémeket. Meg hát tovább is mehetett volna, megcsonkíthatta volna a holttestet, hogy ne lehessen azonosítani.

– Mire akar kilyukadni?– Arra, hogy Walsingham talán tényleg megölette Marlowe-

t, mert el akarta hallgattatni. Kínzással bárkiből bármit ki lehet szedni, és Marlowe valószínűleg csúnya dolgokat tudott Walsingham-ről.

– És akkor? – kérdeztem. – Mivel magyarázza, hogy nincsenek bizonyító erejű adatok Shakespeare életéről, mivel magyarázza a furcsa kettős életét, és hogy Stratfordban senki nem tudott az irodalmi működéséről? Chris vállat vont, – Nem tudom, Thursday. Marlowe-n kívül senkit nem tudok az Erzsébet-kori Londonban, aki akár csak képes lett volna megírni azokat a darabokat.

– Ötlete sincs?

– Ötletem sincs. De nagyon fura világ volt az az Erzsébet-kor. Udvari intrikák, titkosszolgálat…

– Bezzeg a mi szép új világunk…– A számból vette ki a szót. Egészségére.Koccintottunk, aztán Chris elment kiszolgálni egy másik

vendéget. Én zongoráztam egy fél órát, aztán felmentem lefeküdni. Előtte még érdeklődtem Liznél, de Ted nem telefonált.

27.Hades új kéziratot talál

Abban reménykedtem, hogy találok egy kéziratot Austentól, Trollope-tól, Thackeraytől, Fieldingtől vagy Swifttől. Esetleg Johnsontól, Wellstől vagy Conan-Doyle-tól. Defoe is nagyon szórakoztató lett volna. Képzelhetik, mekkora volt az örömöm, mikor megtudtam, hogy Charlotte Brontë remekműve, a Jane Eyre ki van állítva a szerző régi házában. Ki mondhatja, hogy nem kegyes a sors?Acheron Hades: A bűnözés öröméről és hasznáról

A biztonsági javaslatainkat a Brontë-múzeumba is eljuttattuk, s ott azon az éjjelen öt fegyveres őr teljesített szolgálatot: egytől egyig jól megtermett yorkshire-iek, akiket nem csekély irodalmi büszkeségük okán választottak ki e minden feladatok legmagasztosabbikára. Egy őr a kézirat mellett posztolt, egyre az épület többi részét bízták, ketten kint járőröztek, egy pedig egy kis szobában ült hat monitor előtt. Ez utóbbi tojásos-hagymás szendvicset evett, és lankadatlan figyelemmel nézte a képernyőket. Nem látott semmi említésre méltót, de hát az Acheron különleges képességeiről szóló információkat nem bocsátották rendelkezésre a KSZ-9 alatti szinteken.

Hades könnyen bejutott a házba; egyszerűen besurrant a konyhán át, miután kinyitotta az ajtót egy feszítővassal. Az épületben járkáló őr nem figyelt fel a közeledtére. Az őr holttestét később a mosogató alá tuszkolva találták meg. Acheron óvatosan ment fel a lépcsőn, igyekezett nesztelenül

haladni. Persze csaphatott volna akkora zajt, amekkorát csak akar, de hát mi élvezet van abban, hogy csak úgy besétál és kiszolgálja magát? Lassan végigosont a folyosón, majd belesett a szobába, ahol a kéziratot kiállították. A helyiség üres volt, az őr valami okból épp nem tartózkodott a helyén. Hades az edzett üveggel védett tárlóhoz lépett, és rátette a kezét a tetejére. A tenyere alatt lágyulni és fodrozódni kezdett az üveg. Hamarosan annyira megpuhult, hogy Hades át tudta dugni rajta a kezét, és megfoghatta a kéziratot. A szilárdságát vesztett üveg úgy nyúlt, mint a gumi, mikor a könyv áthatolt rajta; aztán pillanatok alatt megint megkeményedett, s a molekulák átrendeződésének nem maradt más nyoma, csak némi felületi egyenetlenség. Hades diadalmas mosollyal pillantott a kézirat címlapjára.

Jane Eyre Currer Bell önéletírása 1847. októberEzek után Acheron nyomban távozhatott volna, de mindig is

szerette a regényt, s most a kísértésnek engedve ott helyben olvasni kezdte.

A kézirat annál a résznél volt kinyitva, amikor Jane Eyre az ágyában fekszik, és halk, démoni nevetést hall a folyosóról. Örül, hogy a nevetés nem bent a szobában hangzott fel; felkel, bereteszeli az ajtót, majd kiszól: – Ki van ott?

Válaszul csupán gurgulázás és nyöszörgés érkezik, majd Jane távolodó léptek zaját és ajtó csukódását hallja. Kendőt borít a vállára, lassan visszatolja a reteszt, résnyire nyitja az ajtót, és kiles rajta. Kint a szőnyegen egy gyertyát pillant meg, és azt is észreveszi, hogy a folyosón füst gomolyog. Tekintete megakadt Mr Rochester szobájának félig nyitott ajtaján, amelyen tűz fénye világlik ki. Jane nem habozik tovább, minden mást feledve berohan Rochester égő szobájába, és próbálja felébreszteni a férfit.

– Keljen föl! Keljen föl!Rochester nem mozdul, és Jane rémülten látja, hogy már az

ágynemű is barnulni kezd, lángot fog. Felkapja a mosdótálat

meg a kancsót, tartalmukat Rochesterre önti, majd visszaszalad a saját szobájába, onnan is hoz vizet, és leönti az ágyfüggönyöket. Nagy nehezen sikerül eloltania a tüzet. A tócsában ébredő Rochester káromkodik, és e szavakkal fordul Jane-hez: – Mi van itt? Árvíz?

– Nem, uram – feleli Jane. – Tűz volt. Keljen fel, kérem, nehogy meghűljön. Rögtön hozok egy gyertyát.

Rochester még mindig nem fogja fel, mi történt.– Az isten szerelmére, ki van itt? – heveskedik. – Maga az,

Jane Eyre? Mit művelt velem, maga boszorkány? Másvalaki is van a szobában? Vízbe akart fullasztani?

– Szép lassan forduljon meg!Az utolsó megszólaló a fegyveres őr volt; felszólításával

behatolt Acheron olvasmányába.– Ezt utálom a legjobban! – sopánkodott Hades, és

szembefordult a pisztolyát rá szegező őrrel. – Pont a legjobb résznél kell beleszólni!

– Tegye le a kéziratot, és semmi kapkodás.Acheron engedelmeskedett. Az őr leakasztotta walkie-

talkie-ját, és a szájához emelte.– Ezt nem kéne tennie – figyelmeztette szelíden Acheron.– Nem-e? – horkant fel dacosan az őr. – Na és miért ne

tenném?– Azért – felelte Acheron, miközben mélyen az őr szemébe

fúrta tekintetét –, mert akkor sosem tudja meg, miért hagyta el a felesége.

Az őr leeresztette a rádiót.– Mit tud Denise-ről?

Zavaros álom gyötört. Újra a Krím félszigeten voltam; ágyúk pufogását hallottam, és azt a fémes sikolyt, amit a PSZH hallat, ha eltalálják. Ott volt a számban a por íze, az orromban a kordit és az amatol bűze, a fülemben a bajtársak tompa kiáltásai és a fegyverek betájolhatatlan ropogása. A

nyolcvannyolcas kaliberű ágyúk olyan közel voltak, hogy célzáskor nem is kellett ballisztikus pályával számolniuk. A lövedék előbb jött, mint a hangja. Megint a PSZH-ban ültem, a parancs ellenére úton voltam vissza a pokolba. Füves 274 pusztán gurultam, régebbi csatákból ottmaradt roncsok között. Éreztem, hogy valami hatalmas megüti a járművemet; a fejem fölött kinyílt a tető, és a behatoló napsugár-nyaláb gyönyörűre festette a kavargó port. Ugyanaz a láthatatlan kéz felkapta a PSZH egyik oldalát. Félig felborulva haladtam pár méter hosszan, azután a jármű visszahuppant a talpára. A motor rendben volt, kormányozni is tudtam. Továbbhaladtam hát; nem is foglalkoztam a történtekkel, s csak mikor fejem fölé emeltem a kezem, hogy megkeressem a rádió kapcsolóját, akkor tudatosodott bennem, hogy leszakadt a tető. Ez eléggé megdöbbentett, de nem sok időm volt tanakodni. Ott volt előttem füstölgő roncsok formájában Wessex büszkesége, a Könnyűpáncélos Dandár. Az orosz nyolcvannyolcasok elnémultak; kézifegyverek ropogása jelezte az oroszok és a bajtársaim között kibontakozott tűzharcot. A járóképes sebesültek legközelebbi csoportjához hajtottam, és kinyitottam a hátsó nyílás zárját. Az ajtó beragadt, de ez nem jelentett problémát, mivel a tetővel együtt az oldalajtó is eltűnt. Gyorsan bezsúfoltam huszonkét sebesültet és haldoklót a nyolcszemélyesre tervezett PSZH-ba. Közben egyfolytában csengett a telefon. Ott volt a bátyám is sisak nélkül, véres arccal; ő is a sebesülteknek próbált segíteni. Mikor elindultam visszafelé, a páncélról lepattanó puskagolyók kopogását hallottam: közeledett az orosz gyalogság. Még mindig csörgött a telefon. Kitapogattam a sötétben a kagylót, felvettem, elejtettem, majd szitkozódva felkapartam a padlóról. Bowden hívott.

– Jól van? – kérdezte, megérezve, hogy nincs minden rendben velem.

– Persze – feleltem rutinosan. – Mi a gond?

Ránéztem az órára. Hajnali három volt. Bosszúsan nyögtem egyet.

– Megint elloptak egy kéziratot. Most szóltak rádión. A módszer ugyanaz volt, mint a Chuzzlewitnél. Besétáltak és elvitték. Két őr meghalt. Az egyiket a saját pisztolyával ölték meg.

– A Jane Eyre?– Honnan a csudából tudja?– Rochester mondta.– Micsoda!?– Nem érdekes. A haworth-i házból vitték el?– Igen, egy órája.– Húsz perc múlva felveszem magát.Egy óra múlva már észak felé robogtunk, hogy Rugbynél

felhajtsunk az M1-re. Az éjszakai ég tiszta volt, a levegő hideg, az országút csaknem teljesen üres. Felhajtottam a tetőt, és maximumra állítottam a fűtést, de így is huzatban ültünk, mert a szél utat talált az illesztéseknél. Borzongva gondoltam rá, milyen lehet télen ezzel az autóval közlekedni. Úgy saccoltam, hogy ötre Rugbybe érünk, s onnan már gyorsabban fogunk haladni.

– Remélem, nem fogom megbánni ezt – dörmögte Bowden. – Parson ki fog akadni, ha megtudja.

– Ha valaki azt mondja: „remélem, nem fogom megbánni ezt”, akkor már meg is bánta. Ha ki akar szállni, még megteheti. A francba Parsonnal, a francba a Góliáttal, és a francba Franz Backerrel. Vannak a világon fontosabb dolgok is, mint a szabályzat és az előírások. A kormányok és a divatok mulandók, de a Jane Eyre örök. Nekem semmi sem drága, ha annak a regénynek a megmentéséről van szó.

Bowden nem válaszolt. Volt egy olyan gyanúm, hogy mellettem dolgozva kezdte csak el igazán élvezni a külszolos munkát. Visszakapcsoltam, hogy megelőzzek egy lassú teherautót, aztán begyorsítottam.

– Mikor felhívtam, honnan tudta, hogy a Jane Eyre-t lopták el?

Elgondolkoztam. Ha valakinek, Bowdennek igazán elmondhatom. Elővettem Rochester zsebkendőjét.

– Nézze meg a monogramot!– EFR?– Edward Fairfax Rochester tulajdona. Bowden

hitetlenkedve nézett rám.– Vigyázzon, Thursday. Elismerem, nem vagyok egy

Brontë-szakértő, de annyit azért én is tudok, hogy a regények szereplői nem hús-vér emberek.

– Ahhoz képest én többször is találkoztam Rochesterrel. A kabátja is nálam van.

– Várjunk… Quaverly kilopását már megemésztettem, de maga most másról beszél. Azt akarja mondani, hogy a figurák maguktól le tudnak ugrani a könyvek lapjairól?

– Abban teljesen egyetértünk, hogy ami itt folyik, az nem normális dolog. Nem is tudok magyarázatot adni rá. Köztem és Rochester között valamiféle átjáró keletkezett. Nem csak ő tud átruccanni ide – én is beléptem egyszer a regénybe, még kislánykoromban. Oda érkeztem, amikor találkoznak az úton. Emlékszik arra a jelenetre?

Bowden kifejezéstelen arcot vágott, és az ablakon át megbámult egy elsuhanó benzinkutat.

– Milyen olcsó itt az ólommentes benzin! Kitaláltam, hol van a kutya elásva.

– Nem olvasta regényt, igaz?– Hát… Csak mert…Felkacagtam.– Lám, lám, egy irodetes, aki nem olvasta a Jane Eyre-t!– Jól van, na, nem kell gúnyolódni. Helyette az Üvöltő

szeleket meg a Villette-et tanulmányoztam. A Jane Eyre-rel is akartam foglalkozni, de aztán valahogy kimaradt, mint annyi minden más is.

– Akkor nem ártana, ha mesélnék róla.– Nem ártana – hagyta rá kelletlenül Bowden.A következő egy órában elmeséltem neki Jane Eyre

történetét. Azzal kezdtem, hogyan élt az elárvult Jane Mrs Reed házában, az unokatestvérei között; beszámoltam a lowoodi évekről, a kegyetlen, hipokrita lelkész nevelőintézetéről; a tífuszjárványról, és a jó barátnő, Helen Burns haláláról; elmondtam, hogyan lett Jane-ből később az intézetigazgató Temple kisasszony pártfogoltjaként eltanuló és végül diák-tanítőnő.

– Jane azután elhagyja Lowoodot, és Thornfieldbe költözik, hogy Rochester gyámoltjának, Adele-nek a nevelőnője legyen.

– Rochester gyámoltjának? – értetlenkedett Bowden. – Mi az a „gyámolt”?

– Gyámleány – feleltem. – Szépítő kifejezés arra, hogy a kislány egy korábbi viszony gyümölcse. Ha Rochester ma élne, a Bufo szalagcíme azt harsogná, hogy Adelé „szerelemgyerek”.

– De a pasas korrekten bánik vele?– Persze. No de a lényeg az, hogy Thornfield kellemes, de

azért elég furcsa hely – Jane-nek az az érzése, hogy van egy sötét titok, amiről senki nem beszél. Három hónap után Rochester is hazatér a házba, és kiderül róla, hogy mogorva, parancsolgató természetű ember. Jane-nek viszont sikerül kivívnia az elismerését azzal, hogy megmenti őt, amikor titokzatos módon tűz üt ki a pasas hálószobájában. Jane beleszeret Rochesterbe, de végig kell néznie, hogyan udvarol a pasi Blanche Ingramnak, aki egy tizenkilencedik századi Barbie-baba. Aztán Jane elutazik a haldokló Mrs Reedhez, és mikor visszatér, Rochester megkéri a kezét. A távollétében a pasas ugyanis rádöbbent, hogy Jane, ha alacsonyabb származású is, sokkal fajsúlyosabb valaki, mint Miss Ingram.

– Eddig minden oké.– Nyugtával dicsérd a napot. Egy hónappal később sor kerül

az esküvőre, de a ceremónia közepén felszólal egy ügyvéd, és

kijelenti, hogy Rochester házas ember, és a felesége, Bertha életben van. Bigámiával vádolja Rochestert, s a vád be is bizonyosodik. A tébolyodott Berthát Thornfield egy második emeleti szobájában tartják, s a különös Grace Poole viseli gondját. Pár hónappal korábban ő, mármint Bertha gyújtotta fel Rochester ágyát. Gondolhatja, hogy Jane-t mennyire megrázza ez a hír. Rochester mentegetőzik, kijelenti, hogy őszintén szereti Jane-t, és azt kéri, a lány utazzon el vele, legyen a szeretője. Jane erre nem hajlandó, és bár még mindig szereti Rochestert, megszökik Thornfieldből. A Rivers-testvérekhez vetődik, két nővérhez és a fivérükhöz, akikről kiderül, hogy első fokú unokatestvérei.

– Nem valószínűtlen ez egy kicsit?– Csitt! Jane nagybátyja, aki az ő nagybátyjuk is, nemrég

halt meg, és minden pénzét Jane-re hagyta. Jane elosztja az örökséget négyük között, és önálló, független életet kezd. A fivér, St. John Rivers elhatározza, hogy Indiába utazik hittérítőnek, és arra kéri Jane-t, menjen feleségül hozzá, és szolgálják együtt az egyházat. Jane a szolgálatot örömmel vállalná, de nem akar hozzámenni St. Johnhoz. Az a meggyőződése, hogy házasságra lépni szerelemből és a kölcsönös tisztelet alapján kell, nem pedig kötelességtudatból. Hosszú tusa zajlik le kettejük között, és Jane végül beleegyezik, hogy elutazik St. Johnnal Indiába, de a munkatársaként. A könyv azzal ér véget, hogy Jane felépíti az új életét Indiában.

– Ennyi? – kérdezte meglepetten Bowden.– Hogyhogy „ennyi”?– Ez a befejezés egy kicsit lehangoló. A művészetben arra a

tökéletességre törekszünk, amit az életben nem érhetünk el, de Charlotte Brontë a regényét – amit feltehetőleg a saját élete és vágyai ihlettek – úgy fejezi be, hogy abban csak a szerelmi kiábrándultsága tükröződik. Charlotte helyében én úgy

intéztem volna, hogy Rochester és Jane újra találkozzanak, és ha lehet, össze is házasodjanak.

– Erre nem tudok mit mondani, nem én írtam a regényt. – Szünetet tartottam. – Persze igaza van. Pocsék befejezés. Ha már ilyen biztatóan alakul minden, miért kell a végén így kiszúrni az olvasóval? Még a purista Jane Eyre-esek is elismerik, hogy sokkal jobb lenne, ha Rochester és Jane összeházasodnának.

– No de hogyan, ha Bertha él?– Nem tudom. Valahogy meghalhatna. Ez például probléma,

látja?– Hogyhogy ilyen jól ismeri a regényt?– Régi kedvencem. Akkor is volt egy példány belőle a

kabátzsebemben, amikor rám lőttek. Abban akadt meg a golyó. Nem sokkal utána pedig megjelent Rochester, és elszorította a sebet a karomon, amíg a mentők meg nem érkeztek. Ő meg a könyv mentette meg az életemet.

Bowden az órájára nézett.– Még jó messze vagyunk Yorkshire-tól. Szerintem nem

érünk oda… Hoppá, mi ez?Baleset történhetett az úton, mert állt előttünk a forgalom.

Már vagy kéttucatnyi autó torlódott fel. Vártunk pár percet, de mivel egy tapodtat se haladtunk, kikanyarodtam a leállósávra, és lassan a sor elejére gurultam. Egy közlekedési rendőr intett, hogy álljunk meg; megbámulta a lőtt lyukak nyomait a kocsimon, aztán így szólt: – Sajnálom, hölgyem, nem engedhetem tovább… Felmutattam a KSZ-5-ös jelvényemet, mire a rendőr hangot váltott: – Sajnálom, hölgyem. Valami szokatlan dolog történik. Váltottunk egy pillantást Bowdennel, és kiszálltunk a kocsiból.

Mögöttünk kíváncsiskodó sokaság szorongott a „RENDŐRSÉG – Belépni tilos!” feliratú szalag mögött. Némán figyelték a szemük előtt zajló eseményeket. Már a helyszínre érkezett három járőrkocsi meg egy mentő; két

felcser egy takaróba bugyolált, keservesen síró csecsemőt próbált megnyugtatni. Az érkezésem megkönnyebbülést váltott ki a rendőrökben; egy őrmester volt a legmagasabb rangú köztük, s kimondottan örültek, hogy átpasszolhatják a felelősséget valakinek – egyszersmind találkozhatnak a misztikus KSZ-5 egy ügynökével.

Kölcsönkértem egy távcsövet, és kémlelni kezdtem a messzeséget az üres úttest fölött. Körülbelül ötszáz méterre tőlünk az út és a csillagos ég spirális örvénnyé csavarodott össze, afféle tölcsérré, mely megtört és eltorzított minden belé érkező fényt. Sóhajtottam. Apám sokat mesélt az időtorzulásokról, de még soha egyet se láttam a saját szememmel. Az örvény közepén a megtört fénysugarak kavargó káosza tintafekete lyukat vett körül, melynek nem volt se mélysége, se színe, csak alakja: grapefruit méretű tökéletes kör volt. A rendőrség az osztott pályás úttest szembejövő sávján is leállította a forgalmat; a villogó kék fények pirossá lassultak, ahogy áthatoltak a feketeség körüli részen, s a jelenség mögötti útszakasz képe úgy eltorzult, mintha egy lekvárosüveg vastag peremén át néztük volna. Az örvény előtt egy kék Datsun volt az úton; a motorháza már nyúlni kezdett, ahogy közeledett a torzuláshoz. Mögötte egy motorkerékpárt láttam, amögött pedig, hozzánk legközelebb, egy zöld családi egyterűt. Abban az egy percben, amíg a jelenetet néztem, a három jármű látszólag egy helyben állt az aszfalton. A motoros és az autók utasai szoborszerűen dermedtek voltak.

– A fenébe! – dörmögtem magam elé, miközben az órámra néztem. – Mióta van nyitva?

– Úgy egy órája – felelte az őrmester. – Történt valamilyen baleset, amiben egy ExcoMat veszélyesanyag-szállító jármű is megsérült. Rosszabbkor nem is üthetett volna be ez; pont lejárt volna a szolgálatom.

Az őrmester a hüvelykujjával a hordágyon fekvő csecsemő felé bökött. A baba időközben abbahagyta a sírást, helyette az öklét szopogatta.

– Az ott a sofőr. A baleset előtt harmincegy éves volt. Mikor ideértünk, már csak nyolc. Még egy-két óra, és a szerencsétlen már csak egy nedves folt lesz a takarón.

– Értesítették az Időőrséget?– Igen, szóltam nekik – felelte csüggedten a rendőr. – De a

warehami Tesco mellett nyílt egy Rossz Idő folt. Azt mondták, legkorábban négy óra múlva érnek ide.

Felpörgettem az agyam.– Hány ember veszett oda eddig?– Uram – szólt közbe egy másik rendőr az útra mutatva –,

nézze, mi történik!Együtt figyeltük, amint a kék Datsun torzulni és nyúlni,

egyidejűleg horpadozni és zsugorodni kezdett: a fekete lyuk magába szippantotta. Néhány másodperc telt csak bele, és a kocsi méretének milliárdadrészére kicsinyítve eltűnt a nyíláson túli Másholban.

Az őrmester hátratolta a sapkáját, és sóhajtott egyet tehetetlenségében.

Megismételtem a kérdésemet: – Hányan vesztek már oda?– Hát, eltűnt a teherautó, egy komplett mobilkönyvtár,

tizenkét autó meg egy motor. Nagyjából húsz ember.– Az rengeteg anyag – állapítottam meg komoran. – Mire az

időőrök ideérnek, a torzulás futballpálya méretűre nőhet.Az őrmester a vállát vonogatta. Sose kapott eligazítást arról,

mihez kezdjen, ha időzavarral találkozik. Bowdenhez fordultam.

– Gyerünk!– Hova?– Van egy kis dolgunk.– Maga megőrült!– Lehet.

– Nem kéne inkább megvárnunk az időőröket?– Mire megjönnek, már késő lesz. Nem nagy ügy az egész.

Egy kioperált agyú majom is meg tudja csinálni.– Kora hajnalban elég nehéz lesz kioperált agyú majmot

találnunk.– Maga hülyéskedik, Bowden.– Így van. Mi lesz velünk, ha nem sikerül?– De sikerül. Semmi az egész. Apám időőr volt, és

elmondta, miről szól a dolog. Egy gömb kell, semmi más. Nem kizárt, hogy négy óra múlva már egy globális katasztrófa szemtanúi lennénk. Az időlyuk addigra akkorára nőne, hogy már nem tudnánk különbséget tenni az itt-és-most meg az ott-és-akkor között. Kitörne a káosz, pánikba esett emberek lepnék el az utcákat, romba dőlne az emberi civilizáció, elérkezne a világvége. Hé, öcsi!

Egy kissrác kosárlabdát pattogtatott az aszfalton. Nem örült túlságosan, hogy elkérem a labdáját, de ideadta. Visszatértem a kocsi mellett nyugtalanul álldogáló Bowdenhez. Lenyitottuk a tető, és Bowden a kosárlabdát szorongatva beült az utasülésre.

– Kosárlabdával dolgozunk?– Ez is gömb, nem? – feleltem, felidézve apa sok éve

elhangzott instrukcióit. – Felkészült?– Felkészültem – válaszolta kissé remegő hangon Bowden.

Beindítottam a kocsit, és lassan előregurultam a döbbenten meredő közlekedési rendőr mellé.

– Biztos tudják, mit csinálnak? – kérdezte a fiatal zsaru.– Többé-kevésbé – feleltem a valóságnak megfelelően.

– Van valakinek másodpercmutatós órája?A legfiatalabbik közlekedési rendőr lecsatolta a karóráját, és

átadta nekem. Megjegyeztem a valós időt – 5:30 volt –, aztán átállítottam a mutatókat 12 órára. Mikor ezzel megvoltam, rácsatoltam az órát a belső visszapillantó tükörre.

Mikor elindultunk, az őrmester sok szerencsét kívánt nekünk, de az arca ezt mondta: „Inkább ti, mint én”.

Körülöttünk már világosodni kezdett az ég, a három járművet viszont még mindig sötét éjszaka vette körül. A csapdába esett kocsik számára megállt az idő, de ezt csak a külső szemlélő érzékelte így. Akik bent voltak, nem észleltek semmi különöset, eltekintve attól, hogy ha hátranéznek, azt látták volna, hogy mögöttük gyorsan hajnalodik.

Az első ötven métert gond nélkül magunk mögött hagytuk, de ahogy közeledtünk a kocsik és a motor felé, azok mintha egyre gyorsultak volna, s mire utolértük a zöld egyterűt, már majdnem százzal száguldottunk. Ránéztem a visszapillantóra akasztott órára, és megállapítottam, hogy pontosan három perc telt el.

Bowden mindaddig a hátramaradottakat figyelte. Ahogy közeledtünk a torzulás felé, a sétáló rendőrök, úgy tűnt, egyre gyorsabban mozognak, mígnem a végére távolodó alakjaik elmosódott, cikázó csíkokká kenődtek szét. Az úton feltorlódott kocsikat egyenként visszafordították, s azok egy szempillantás alatt elillantak a leállósávon. Bowden azt is végignézte, hogy mögöttünk sebesen felkel a nap, s szemlélődése közben azon töprengett, miért is hagyta magát belerángatni ebbe.

A zöld egyterűben ketten ültek, egy férfi és egy nő. A nő aludt, az autót vezető férfi pedig az előttük megnyílt sötét lyukat bámulta. Átkiáltottam neki, hogy álljon meg. Ő letekerte az ablakot, erre megismételtem a felszólítást, és a jelvényemet mutogatva hozzátettem: – Külszol! – A férfi engedelmesen lefékezett; az egyterű kigyúló féklámpái lyukat fúrtak a sötétségbe. Három perc és huszonhat másodperc telt el az indulásunk óta.

Az időőrök onnan, ahol álltak, jól látták, amint az egyterű féklámpái lustán kigyúlnak a fekete lyuk előtti sötét tölcsérben. A következő tíz perc azzal telt, hogy a szinte érzékelhetetlenül lassú mozgású kocsi elkezdett lehúzódni a leállósávra. Már majdnem tíz óra volt, s Warehamból megérkezett az időőrök

előőrse. A felszerelést és az ügynököket a KSZ-12 egyik Chinook helikoptere hozta, s Rutter ezredes előrerepült a helyszínre, hogy felmérje a teendőket. Mikor megtudta, hogy két közönséges ügynök önként vállalkozott a kockázatos feladatra, roppantul csodálkozott, már csak azért is, mert senki nem tudta megmondani neki, kik vagyunk. A kocsim rendszámát leolvasva se lettek okosabbak, mivel a nyilvántartásban még az az autókereskedés szerepelt a Speedster tulajdonosaként, ahol a kocsit vettem. Az egyetlen biztató jel az egész istenverte kavarásban az volt – mint azt az ezredes megjegyezte –, hogy a kocsi utasának a kezében mintha valamiféle gömböt látott volna. Ha a lyuk tovább nő, és az idő még jobban lelassul, a rendelkezésre álló leggyorsabb járművükkel is csak hónapok alatt értek volna utol minket. Az ezredes leeresztette távcsövét, és sóhajtott. Rohadt, undorító, magányos melónak tartotta a szakmáját. Standard földi idő szerint majd' negyven éve dolgozott az Időőrségnél. A naplózott munkaidejét nézve kétszázkilenc éves volt, személyes fiziológiás ideje szerint viszont még a huszonnyolcat se töltötte be. A gyerekei öregebbek voltak nála, a felesége már idősotthonban lakott. Kezdetben azt hitte, a jó fizetés mindenért kárpótolja majd – de tévedett.

A zöld egyterű fékezett és lemaradt. Bowden megint hátrafordult, és miközben a gyorsan emelkedő napot nézte, a járőrautóknál egy szempillantás alatt ott termett egy helikopter, oldalán az Időőrség jól ismert emblémájával. Előttünk az úton már csak a motoros maradt – ő viszont veszélyesen közel járt a kavargó, sötét lyukhoz. Piros bőrszerelést viselt, és a gépe egy Triumph csúcsmodell volt – a sors iróniája folytán pont egy olyan motor, amivel akár ki is tudott volna menekülni az örvényből, ha tisztában van a veszéllyel. További hat percbe telt, mire sikerült utolérnünk; ez idő alatt zúgó hangra lettünk figyelmesek, mely lassan robajjá erősödött, s végül már elnyomta a menetszél zaját. Olyasféle hang volt ez, amilyennek

az embert telibe kapó tájfun üvöltését képzelem. Még mindig három és fél méterrel a motor mögött voltunk, és alig-alig tudtuk tartani a tempót. A Porsche sebességmérőjének mutatója a százötvenes számhoz közelített. Megnyomtam a dudát, de a robajlásban én magam se hallottam a hangját.

– Készüljön! – ordítottam oda Bowdennek a hajunkat tépő, ruhánkat szaggató szélben. Rávillogtam a motorosra, s ezzel végre sikerült felhívnom magunkra a figyelmét. Hátranézett és intett, de mint kiderült, azt hitte, versenyezni akarunk vele: visszakapcsolt, és egy kövér gázzal állva hagyott minket. A következő pillanatban elkapta őt az örvény: az alakja megnyúlt, összecsavarodott és kifordult, s egy másodperc sem telt bele, már el is nyelte őt az időlyuk. Mikor úgy éreztem, már nem mehetünk közelebb, beletapostam a fékbe, és elordítottam magam: – Most!

A Porsche füstölő gumikkal szánkázott az aszfalton. Bowden elhajította a kosárlabdát, mely mintha rögtön a lyuk méretére tágult volna. Ezután a labda koronggá lapult, a fekete lyuk pedig csíkká húzódott szét. A labda eltalálta a lyukat, de pattant egyet rajta – ez pedig elég volt hozzá, hogy beelőzzük, és a lukon át a Másholba röppenjünk. Még egyszer rápillantottam az órára, mielőtt a kosárlabda elzárta a szemünk elől a magunk mögött hagyott világot. Tizenkét perc és negyvenegy másodperc telt el az indulástól addig a pillanatig, amikor átléptünk a jelenségen. Odakint ezalatt közel hét órát haladt az idő.

– A motorost bekapta – jegyezte meg Rutter ezredes. Mellette álló helyettese csak mordult egyet válaszul. Nem szerette, ha laikusok kontárkodnak a munkájukba. Az időőröknek több mint öt évtizeden át sikerült megőrizniük a szakmájukat körüllengő titokzatosságot, s az annak megfelelő bérszínvonalat. A parancsnokhelyettes úgy vélte, a botcsinálta hősök a mutatványaikkal csak azt érik el, hogy csökken az emberek tisztelete a szolgálat tevékenysége iránt.

Egyébként a művelet, amit el kellett végezniük, igen egyszerű, de annál időigényesebb volt. A parancsnokhelyettes egyszer például befoltozott egy hasonló téridő-repedést, ami a weybridge-i városligetben a virágóra és a zenepavilon között keletkezett. Tízperces munka volt; egyszerűen odasétált a lyukhoz, és rányomott egy teniszlabdát, de ezalatt odakint hét hónap illant tova – héthavi dupla fizetés plusz juttatások, köszönöm szépen, hívjanak máskor is.

Az időőrök felállítottak egy befelé néző hatalmas órát a lyuk hatókörében dolgozó ügynökök informálására. A helikopter hátulján elhelyezett hasonló óra viszont a kintieket volt hivatott tájékoztatni róla, milyen lassan múlik odabent az idő.

A motorkerékpár eltűnése után az időőrök még félóráig vártak, hogy lássák a további fejleményeket. Tanúi voltak, amint Bowden csigalassúsággal feláll, és eldob egy kosárlabdának látszó valamit.

– Elkésett – dörmögte Rutter, aki nem először látott ilyen jelenetet. Kiadta a parancsot az embereinek az akció megkezdésére, s a helikopter rotorja már mozgásba lendült, amikor hirtelen eloszlott a lyuk körüli sötétség. Az éjszaka viaszavonulót fújt, a kilátás kitisztult, az út ismét békésen futott a távolba. A zöld egyterű utasai kiszálltak, és ámulva néztek körül a hirtelen támadt nappali világosságban. Előttük száz méterrel a lyukat betapasztó kosárlabda a levegőben lebegett, finoman remegve az örvény szívóerejétől. Alig egy perc múlva – ennyi idő alatt hegedt be a lyuk – a labda dolgavégezetten az aszfaltra pottyant, pattant néhányat, majd legurult az útról. A ragyogó kék ég alatt nyugalom honolt, a legapróbb jele se maradt annak, hogy az idő békés folyását bármi is megzavarta volna. Hanem a Datsun, a motoros meg a tarka sportkocsi szőrén-szálán eltűnt.

A kocsim csak csúszott és csúszott, de immár nem az úton, hanem fények és színek kibogozhatatlan, őrült forgatagától körülvéve. Időnként előbukkant a zűrzavarból egy-egy

összefüggő kép, és többször is úgy hittük, visszaérkeztünk a stabil időbe, de aztán mindig újra elragadott minket az örvény, a fülünkre zuhant a tájfun üvöltése. Az első alkalommal egy úton találtuk magunkat valamelyik London környéki megyében. Téli tájban száguldottunk, s a felhajtósávról bevágott elénk egy Austin Allegro kombi. Félrerántottam a kormányt, nagy sebességgel elhúztam az Austint mellett, s közben dühösen rádudáltam. Ekkor a jelenet hirtelen széthullott, s mikor újra összeállt a kép, már egy hajó szennyes rakterében voltunk. A kocsi be volt szorítva két láda közé; a hozzám közelebb esőn Sanghaj volt feltüntetve rendeltetési helyként. Az örvény üvöltése elnémult, helyette egy másik robaj, a viharos tenger zúgása ütötte meg a fülünket. A hajó lassan billegett, s mi egymásra néztünk Bowdennel azt találgatva, vajon itt ér-e véget az utunk. Aztán a viharzúgás megint felerősödött, a párás raktér képe összezsugorodott majd eltűnt, s egy hófehér kórterem vette át a helyét. A vihar elcsitult, már hallatszott a kocsi motorjának vidám brummogása. A kórteremben minden ágy üres volt, egyetlen egy kivételével, amit egy kába és zavarodott, felkötött karú nő foglalt el. Rögtön tudtam, hogy mit kell mondanom neki.

– Thursday! – kiáltottam izgatottan.A nő az ágyban a homlokát ráncolta. Ránézett Bowdenre,

aki vidáman integetett neki.– Nem halt meg! – folytattam, kimondva azt, amiről

időközben megbizonyosodtam. Már ismét hallottam az idővihar egyre erősödő zúgását, s ebből tudtam, hogy nincs sok időnk. – Az autóbaleset átverés volt! Egy Acheron Hades nem hal meg ilyen könnyen! Menj Swindonba, vállald el az irodetes állást!

A nőnek az ágyban épp csak annyi ideje volt, hogy elismételje a város nevét, aztán megnyílt a mennyezet és a padló, s mi ismét a kavargásban találtuk magunkat. A színes zajok és hangos fények rövid, szédítő műsora után az örvény

megint visszahúzódott, s mi ott voltunk a következő jelenetben: egy autópálya-pihenő parkolójában. A vihar lecsendesedett, majd teljesen megszűnt.

– Ennyi volt? – kérdezte Bowden.– Nem tudom.Éjszaka volt, az ostorlámpák narancsszínű ragyogásba

vonták a legutóbbi esőtől még nedves aszfaltot a parkolóban. Begurult mellénk egy másik kocsi, egy böhöm nagy Pontiac, amiben egy család utazott. Az asszony szidta a férfit, amiért az elbóbiskolt a volánnál, a gyerekek sírtak. Alighanem kicsi híja volt, hogy nem történt nagyobb baj velük.

– Elnézést! – kiabáltam át, s a férfi letekerte az ablakot.– Tessék.– Megmondaná a mai dátumot?– A dátumot?– Július 18-a van! – adta meg a választ a feleség, dühös

pillantást vetve a férjére, majd rám is.Megköszöntem a felvilágosítást, és megint Bowdenre

néztem.– A három héttel korábbi múltba kerültünk? – tette fel ő

kérdést.– Vagy a negyvenkilenc héttel későbbi jövőbe.– Vagy százegy héttel vagyunk előrébb.– Megyek, kiderítem, hol vagyunk.Levettem a gyújtást, és kiszálltam. Bowden is csatlakozott

hozzám, és elindultunk a kávézó felé. Az épületen túl látszott az autópálya, fölötte a túloldali pihenőhelyre átvezető híddal.

Autómentő kocsik egész sora robogott el mellettünk; mindegyikre egy-egy üres autó volt akasztva.

– Valami itt nem stimmel.– Egyetértek – felelte Bowden. – De mi?Ekkor váratlanul kicsapódott a kávézó ajtaja, és kisietett

rajta egy nő. Pisztoly volt a kezében, és egy férfit terelt maga előtt, aki elbotlott a nagy sietségben. Bowden behúzott engem

egy teherautó mögé. Óvatosan kilestünk, és láttuk, hogy a nőt hívatlan társaság lepte meg. Három férfi bukkant elő látszólag a semmiből, és valamennyiüknél fegyver volt.

– Mi a f…!? – suttogtam, mert rádöbbentem, mi történik. – Az én vagyok!

Így is volt. Kicsit öregebbnek tűntem, de vitathatatlanul én voltam az. Ezt most már Bowden is észrevette.

– Nem volt jó ötlet, amit a hajával csinált.– Magának jobban tetszik így hosszan?– Hát persze.Tovább figyeltük az eseményeket. Az egyik férfi

felszólította azt a másik ént, hogy dobja el a fegyverét. Én-ő mondott valamit, amit nem értettünk, aztán letette a pisztolyát, és elengedte a pasast, akinek addig a karját fogta. Erre egy másik fegyveres durván megragadta az illetőt.

– Mi folyik itt? – adtam hangot értetlenségemnek.– Mennünk kell! – figyelmeztetett Bowden.– És hagyjunk a sorsomra engem?– Nézzen oda!A Porschéra mutatott. A kocsi enyhén himbálózott, mintha

megmozgatta volna egy célzott széllökés.– Nem hagyhatom itt őt… magamat… ilyen szorult

helyzetben! Bowden azonban már vonszolt is a kocsi felé, ami egyre erőteljesebben himbálózott, ráadásul fakulni kezdett.

– Várjon!Leráztam Bowden kezét, elővettem a pisztolyomat,

bedugtam a legközelebbi autó egyik kereke mögé, majd Bowden után szaladtam, és beugrottam a Speedsterbe. A legjobbkor huppantam a hátsó ülésre: a következő pillanatban vakító fény villant és mennydörgés hallatszott – aztán csend lett. Kinyitottam a fél szemem. Nappal volt. Ránéztem Bowdenre, aki a vezetőülésre ugrott be. Az autópálya-pihenő eltűnt, és immár egy csendes vidéki országúton voltunk. Az időutazás véget ért.

– Jól van? – kérdeztem.Bowden végigsimított az állán, amin megmagyarázhatatlan

módon háromnapos borosta nőtt.– Nem panaszkodom. És maga?– A körülményekhez képest igen.Megtapogattam a pisztolytokomat. Üres volt.– Viszont iszonyatosan kell pisilnem. Úgy érzem, mintha

egy hete tartanám vissza.Bowden fájdalmas fintorral bólintott.– Engem is hasonló érzés kínoz.Beszaladtam egy fal mögé. Bowden átsietett az út

túloldalára, és a sövénynél könnyített magán.– Maga szerint hol lehetünk? – kiáltottam át neki a fal

mögül. – És ami lényegesebb, mikor vagyunk?– Huszonnyolcas kocsi! – recsegte a rádió. – Huszonnyolcas

kocsi, jelentkezz!– A fene se tudja – kiáltott hátra a válla fölött Bowden. – De

ha még egyszer ilyen kalandra vállalkozik, valaki mást szervezzen be mitfárernek.

Két megkönnyebbült ember találkozott a kocsi mellett. Csodás idő volt, száraz és kellemesen meleg. Széna illatát hozta a szél, meg egy távoli traktor dohogását.

– Mi a fene volt az a jelenet a kávézónál? – tette fel a kérdést Bowden. – A kísértő múlt vagy a jövő zenéje?

Vállat vontam.– Ne várja, hogy megmagyarázzam. Mindenesetre remélem,

hogy sikerült kivágnom magam valahogy. Azok a fickók nem adománygyűjtő önkénteseknek tűntek.

– Majd elválik.– Hát igen. Csak tudnám, ki volt az a pasas, akit védeni

próbáltam.– Tippem sincs.Ráültem a motorháztetőre, és feltettem egy sötét

napszemüveget. Bowden egy kapuhoz sétált, és átnézett fölötte.

Egy medencében a völgy közepén szürke kőházak csoportja állt, s a mezőn tehéncsorda legelészett békésen.

Bowden talált egy mérföldkövet, és rámutatott.– Ránk mosolygott a szerencse.A mérföldkő felirata szerint tíz kilométerre voltunk

Haworth-től.Nem figyeltem Bowdenre, mert épp a kórházi ágyban látott

önmagam problémájával voltam elfoglalva. Ha nem kerestem volna fel ott magamat, nem mentem volna el Swindonba, és ha nem mentem volna el Swindonba, nem tudtam volna oda küldeni magamat. Apám számára ez a dolog nyilván egyszerű és világos lenne, de én belebolondulnék, ha sokat törném rajta a fejem.

– Huszonnyolcas kocsi! – szólalt meg ismét a rádió. – Huszonnyolcas kocsi, jelentkezz!

Elhessegettem a kórházas problémát, és a napra néztem.– Úgy nézem, dél körül lehet. Bowden rábólintott.– Nem mi vagyunk véletlenül a huszonnyolcas kocsi?

– kérdezte homlokráncolva.Leakasztottam a mikrofont.– Itt a huszonnyolcas kocsi, vétel.– Végre! – A rádióhang megkönnyebbülten csengett.

– Rutter ezredes akar beszélni magukkal, az Időőrségtől.Bowden közelebb jött, hogy jobban hallja a rádiót.

Egymásra néztünk, nem tudtuk, mire számítsunk: fejmosásra vagy lelkes gratulációra. Végül mindkettőből kaptunk egy adagot.

– Next és Cable ügynökök, hallanak engem? – harsogta egy mély hang az éterből.

– Halljuk, uram.– Helyes. Hol vannak?– Tíz kilométerre Haworth-től.– Jó messzire repültek! – Az ezredes öblösen nevetett.

– Pompás. – Megköszörülte a torkát.

Sejtettük, hogy most jön a java.– Nem hivatalosan azt kell mondanom, kevés ilyen bátor

cselekedetet láttam életemben. Maguk rengeteg ember életét mentették meg, és megelőztek egy súlyos katasztrófát. Büszkék lehetnek erre a tettükre, és megtiszteltetés volna számomra két ilyen remek ügynököt a csapatomban tudni.

– Köszönjük, uram, és…– Még nem fejeztem be! – Az ezredes úgy rám förmedt,

hogy összerezzentünk Bowdennel. – Hivatalosan viszont maguk megszegtek minden létező előírást. Mindkettőjüket a falra kéne szögeznem a hátsó felüknél fogva, amiért nem a szabályzat szerint jártak el. Ha még egyszer eszükbe jut ilyesmit csinálni, meg is teszem. Értve vagyok?

– Igen, uram.Bowdenre néztem. Egyetlen kérdésünk volt csak az

ezredeshez.– Meddig voltunk távol, uram?– 2016-ot írunk – felelte Rutter. – Maguk harmincegy év

után tértek vissza!

28.A haworth-i ház

Egyesek úgy tartják, hogy az időőrök fantasztikusan jó humorú emberek. Szerintem ellenben kimondottan bosszantóak. Amint hallottam, egykor szokásuk volt az újoncaikat pusztán tréfából szkafanderbe dugni, és előreröpíteni egy héttel az időben. Ezt a játékot később betiltották, miután az egyik újoncnak nyoma veszett. Az illető elméletileg most is él, csak kívül rekedt a mi időnkön, nem tud se visszatérni, se kapcsolatba lépni velünk. A számítások szerint körülbelül tizennégyezer év múlva érünk majd el oda, ahol ő van – de a szerencsétlen ez idő alatt mindössze tizenkét percet fog öregedni. Haláli jó vicc.Thursday Next: Egy külszolos élete

Bowden meg én egy jellemzően bizarr időőr-tréfa áldozatai lettünk. A visszatérésünkkor aznap dél volt csupán, tehát mindössze hét órát voltunk távol. Beállítottuk óráinkat, s még mindig a döbbenetes élmény hatása alatt állva, lassú tempóban elautóztunk Haworth-be.

A haworth-i háznál tomboló médiacirkusz fogadott minket. Reménykedtem benne, hogy odaérünk, mielőtt ez a dolog elkezdődik, de a lyuk az M1-en keresztülhúzta a számításomat. Persze Lydia Letchup, a Bufo Hírhálózat riporternője is a helyszínen volt már – épp a déli híradó számára készített anyagot. A haworth-i ház lépcsőjén állt mikrofonnal a kezében, és a ruháját igazgatta. Mikor felkészült, intett az operatőrnek, hogy kapcsolja be a kamerát, majd felvette legkomolyabb

arckifejezését, és belekezdett: – Ma a felkelő nap eső sugarai helyszínelő rendőröket találtak a haworth-i háznál, ami ma éjjel kettős gyilkosság és nem mindennapi lopás helyszíne volt. Valamikor az éjszaka folyamán egy ismeretlen tettes agyonlőtt egy biztonsági őrt, aki a Jane Eyre eredeti kéziratának eltulajdonítását próbálta megakadályozni. A rendőrök kora hajnal óta dolgoznak a házban, de egyelőre nem nyilatkoztak a történtekről. Bizonyosra vehető, hogy a ma éjjeli eset összefügg a Martin Chuzzlewit kéziratának korábbi eltűnésével – azt az ügyet egyébként a rendőrség és a Különleges Szolgálat erőfeszítései ellenére mindmáig nem sikerült felderíteni. Mr Quaverly kiemelése és meggyilkolása után sajnos valószínűsíthető, hogy hasonló sors vár Rochesterre vagy Jane-re. Meglepő fejlemény, hogy ma reggel a Góliát képviselői is felkeresték a haworth-i házat, de megjelenésüket – szokás szerint – nem kommentálták.

– És… ennyi! – harsogta Lydia producere. – Fantasztikus voltál, édesem… Megcsinálhatnánk még egyszer, de úgy, hogy a góliátos részt kihagyod? Tudod, hogy úgyis kivágják.

– Vágják, ha akarják.– Lyds, drágám! Hát kitől jön a zsozsó? Szép dolog a

sajtószabadság, de ne pont mi éljünk vele, jó?Lydia oda se figyelt a producerre. Megakadt a szeme egy

érkező autón, és felragyogott az arca. Intett az operatőrnek, és már loholt is a kocsi felé.

Az érkező, egy negyven év körüli, sovány, őszülő hajú, táskás szemű férfi a közeledő riporternő láttán az égre fordította tekintetét, de aztán mosolyt erőltetett mogorva arcára, és türelmesen végigvárta Lydia bevezetőjét.

– Itt van velem Oswald Mandias detektívfelügyelő, a yorkshire-i Bűnügyi Nyomozóhivatal képviselője. Felügyelő úr, ön szerint ez az eset kapcsolatban áll a Chuzzlewit-kézirat ellopásának ügyével?

Mandias jóindulatúan mosolygott, nem feledve, hogy nemsokára harmincmillió tévéképernyőn fog feltűnni az arca.

– Korai volna még bármit is mondani erről, de megígérhetem, hogy amint lehetséges, részletesen tájékoztatást nyújtunk a sajtónak.

– Ezzel az üggyel nem a yorkshire-i Irodetnek kellene foglalkoznia, uram? Elvégre a Jane Eyre a nemzet egyik legféltettebb irodalmi kincse.

Mandias megtorpant, és szembefordult Lydiával.– A többi Külszol-alegységgel ellentétben a yorkshire-i

Irodet a rendőrség által gyűjtött bizonyítékokkal dolgozik. Az irodalmi detektívek nem rendőrök, és nincs helyük ott, ahol a rendőrség nyomoz.

– Ön szerint miért jelentek meg itt ma reggel a Góliát Konszern képviselői?

– Nem válaszolunk több kérdésre! – harsogta Mandias helyettese, miután a többi sajtómunkás is a felügyelő köré tódult. A Góliát jött, aztán elment, de erről senki egy szóval se fog megtudni többet. A rendőrök kiverekedtek magukat az újságírótömegből, s Lydia úgy döntött, tart egy kis ebédszünetet. Reggel óta folyamatosan dolgozott.

Pár perc múlva Bowden meg én befutottunk a Speedsterrel.– Lám, lám – dünnyögtem a kocsiból kiszállva. – Itt van

Letchup, a száguldó riporter. Üdv, Lyds!Lydia kis híján megfulladt a NyammBurgerétől. Gyorsan

meg is szabadult tőle, felkapta a mikrofonját, és üldözőbe vett engem.

– Jóllehet hivatalosan se a yorkshire-i Irodet, se a Góliát képviselői nincsenek a helyszínen – hadarta utánam loholva –, az események érdekes fordulatot vettek a KSZ-27-es Thursday Next megjelenésével. Úgy tűnik, az Irodet, a bevett szokással szakítva, ezúttal nem az íróasztal mögül, hanem a helyszínen vizsgálódik.

Megálltam, mert kedvem támadt szórakozni egy kicsit. Lydia összeszedte magát, és elkezdte az interjút.

– Megtudhatnám, mi keres ilyen távol az illetékességi körzetétől, Miss Next?

– Hello, Lydia. Majonézes lett a szája attól a Nyamm-Burgertől. Rengeteg só van benne, nem volna szabad ilyen egészségtelen dolgokat ennie. Ami az ügyet illeti, csak a régi nótát fújhatom: „Meg kell értenie, hogy a nyomozás során feltárt információkat sajnos bla-bla-bla-bla.” Mondjam tovább?

Lydia titkon elmosolyodott.– Maga szerint összefüggés van a két kéziratlopás között?– Képzelje, Joffy bátyám nagy Letchup-rajongó. Nem tudna

küldeni neki egy dedikált fotót magáról? „Joffy”, két F-fel. És most bocsásson meg.

– Kösz a semmit, Thursday! – kiáltott utánam Lydia. – Még találkozunk!

A rendőrségi kordonhoz sétáltunk, és igazoltuk magunkat az őrködő egyenruhásnak. A rendőr rásandított a jelvényünkre, aztán végigmért minket. Látszott, hogy nem örül nekünk. Odafordult Mandiashoz.

– Uram, ez a két wessexi irodetes be akar lépni helyszínre. Mandias őrjítő lassúsággal ballagott oda hozzánk. Ő is végigmért minket, majd szavait gondosan megválasztva így szólt: – Nálunk Yorkshire-ben az irodetesek ülve dolgoznak.

– Az meg is látszik – feleltem. – Olvastam a letartóztatási jelentéseiket.

Mandias sóhajtott. Szemlátomást nem sok kedve volt hozzá, hogy egy másik körzetből odapofátlankodó tojásfejűek elhessegetésével töltse a drága idejét.

– Nézzék, két gyilkosság szakadt a nyakamba, és nem akarok felfordulást a helyszínen. Amondó vagyok, várják meg a jelentést, és arról a pontról kezdjék a nyomozásukat.

– Természetesen tragikusnak tartom a két gyilkosságot – feleltem –, de most elsősorban a Jane Eyre a fontos.

Mindenképp meg kell vizsgálnunk a lopás helyszínét. A Jane Eyre-ügyben mi kishalak vagyunk, maga is, én is. Ha nem enged be minket, panaszt fogok tenni az elöljárójánál.

Mandiast azonban, úgy tűnt, se üres, se másmilyen fenyegetésekkel nem lehet jobb belátásra bírni. Hiába, yorkshire-i volt. A szemembe nézett, és halkan így szólt: – Mindent bele, tintanyaló.

Tettem egy lépést előre, mire Mandias kihúzta magát. Eszében sem volt meghátrálni. Az egyik rendőr odalépett mögé, hogy szükség esetén a segítségére legyen.

Már kezdtem kijönni a sodromból, amikor Bowden megszólalt: – Uram, ha lassan elindulnánk a megegyezés irányába, megáshatnánk a kiutat abból a helyzetből, ami felé araszolunk.

Mandias hozzáállása egycsapásra megváltozott. Ünnepélyes mosolyt terült szét az arcán.

– Ha így áll a dolog, lehetőséget találunk rá, hogy körülnézhessenek – amennyiben megígérik, hogy nem nyúlnak semmihez.

– A szavamat adom rá – felelte jelentőségteljesen Bowden, és megütögette a hasát. Ezután kezet fogott Mandiasszal, kacsintást váltott vele, és már indultunk is be a múzeumba.

– Ezt meg hogy csinálta? – kérdeztem suttogva Bowdentől.– Nézze meg a gyűrűjét!Ránéztem Mandias kezére. A jókora gyűrűt, amit a középső

ujján viselt, sajátos, jól kivehető minta díszítette.– Mi van vele?– A Vombat Nagytekintetű Rendjének gyűrűje.Elmosolyodtam.– Na szóval mi itt a helyzet? – tértem a lényegre. – Van két

gyilkosságunk meg egy eltűnt kéziratunk, ugye? Nem vittek el semmi mást, csak a kéziratot, igaz?

– Igaz – hagyta rá Mandias.– És az őrt a saját fegyverével lőtték le?

Mandias megtorpant, és szigorúan rám nézett.– Ezt meg honnan tudja?– Csak tippeltem – válaszoltam higgadtan. – Mi a helyzet a

videofelvételekkel?– Most vizsgáljuk őket.– Senkit nem látni rajtuk, igaz? Mandias fürkészőn nézett

rám.– Maga tudja, kinek a műve ez?Követtem a felügyelőt a kézirat-szobába. A sértetlen

üvegdoboz szánalmas-üresen feküdt a padlón. Végighúztam az ujjamat a fedőlap közepén, ahol az üveg felülete kissé hullámossá vált.

– Kösz, Mandias. – mondtam kifelé indulva – Örök hálám.Bowden és Mandias egymásra néztek, majd utánam siettek.– Ennyi volt? – csodálkozott a felügyelő. – Már végzett is?– Láttam, amit akartam.– És nem tudna valami tippet adni nekünk? – Mandias a

sarkamban kocogott. – Legalább te mondj valamit, testvér – fordult Bowdenhez.

– Mondjuk el a felügyelőnek, amit tudunk, Thursday. Tartozunk neki ennyivel, amiért beengedett.

Olyan hirtelen álltam meg, hogy Mandias kis híján belém ütközött.

– Hallotta már a Hades nevet?A felügyelő elsápadt, és ijedten körülpislogott.– Ne féljen, már messze jár.– De hát azt beszélik, meghalt Venezuelában.– Azt is beszélik – feleltem –, hogy át tud menni a falon.

Azt is beszélik, hogy menet közben váltja a színét. Hades él és virul, én pedig meg akarom találni, mielőtt nekiesik a kéziratnak.

Mandiast mintha kicserélték volna, mióta megtudta, ki áll a dolog mögött.

– Tehetek valamit?

Egy gondolatnyi szünet után feleltem neki.– Imádkozzon, hogy elkerülje magát.

A hazaút Swindonba eseménytelenül telt, az M1 forgalma a hajnali események helyszínén is zavartalan volt. Victor az irodában várt ránk, s nem mondhatnám, hogy nyugodt lett volna.

– Parson egész délelőtt azon sápítozott nekem, hogy a biztosításunk nem terjed ki az illetékességi területen kívül eljáró ügynökök tevékenységére.

– Végre újra a régi.– Én is ezt mondtam neki. Minden szabad embert

ráállítottam a Jane Eyre-re. Olvassák és figyelik, történik-e benne valami szokatlan. Egyelőre semmit sem találtak.

– Egyelőre.– Hmmm.– És az a Penderyn, ahol Müller szerint Hades elrejtőzött?

– kérdeztem. – Sikerült belőni?– Tudomásom szerint nem. Backer azt mondta,

utánanézetett, de több mint háromszáz Penderyn jöhet szóba. Viszont ami sokkal aggasztóbb: látta a mai újságot?

Nem láttam. Victor egy cikkre mutatott a Tégla második oldalán. Ez volt a címe: CSAPATMOZGÁSOK A WALESI HATÁRVIDÉKEN Elfogott a nyugtalanság. A cikk szerint csapatmozgásokat észleltek Hereford, Chepstow és a vitatott hovatartozású határváros, Oswestry közelében. A hadsereg szóvivője igyekezett bagatellizálni az ügyet, rutingyakorlatról beszélt, de nekem nem tetszett ez a dolog. Nagyon nem tetszett. Victorhoz fordultam:

– Franz Backer… Mit gondol, Victor, lehet annyira fontos neki az a Műbejáró, hogy kirobbantson érte egy háborút Walesszel?

– Ki tudja, mekkora hatalma van a Góliátnak… De az is lehet, hogy nem Backer áll emögött. Talán csak erőt

demonstrál a hadsereg, és merő véletlen, hogy épp most mozgolódnak. Mindenesetre nem árt odafigyelnünk a dologra.

– Valahogy be kellene előznünk. Kinek van ötlete?– Mit is mondott pontosan Müller? – kérdezte Robber.Leültem.– Azt ordította, hogy „a Penderynben van”. Nem mondott

semmi egyebet.– Semmit? – kérdezett rá Bowden.– Semmit. Mikor Backer megkérdezte, melyik Penderynről

beszél, már nem tudott érthetően válaszolni.– De mégis mit nyöszörgött? – erősködött Bowden.– Hogy „gvesz” vagy valami ilyesmit. Ezt meg is ismételte,

de aztán ordítani kezdett a fájdalomtól. Felvették magnóra a kihallgatását, de kétlem, hogy meg tudnánk szerezni…

– Volna egy ötletem.– Éspedig?– Csak turistaszinten tudok velsziül, de a „gwesty” szállodát

jelent.– Uramisten – suttogta Victor.– Mi a gond? – kérdeztem, de Analogy akkor már az

asztalon összegyűjtött halomnyi térkép között kotorászott. Mindegyiken be volt jelölve valamiféle Penderyn. Victor végül kiterítette Merthyr Tydfil várostérképét, és rábökött egy helyre az Igazságügyi Palota és a Kormány Háza között. Odahajoltunk, hogy lássuk, mire mutat, de a hely nem volt megjelölve.

– A Penderyn Hotel – mondta sötéten Victor. – A mézesheteimet töltöttem ott. Egykor az Adelphivel meg a Rafflesszel emlegették együtt, de a hatvanas évek óta üresen áll. Ha nekem kellene biztonságos búvóhelyet keresnem…

– Ott van – jelentettem ki, szemem a walesi főváros térképére szegezve. – A hotelben találjuk Hadest.

– Maga szerint van rá esély, hogy sikerül észrevétlenül beutaznunk Walesbe, beszöknünk egy szigorúan őrzött

körzetbe, kiszabadítanunk Mycroftot, visszaszereznünk a kéziratot, és utána egy darabban haza is jutunk? – Bowden a fejét rázta. – Egy hónapba telik, csak amíg vízumot kap az ember!

– Valahogy megoldjuk – dörmögtem.– Maga megőrült! – fakadt ki Victor. – Parson sose fog

belemenni!– Itt lép be maga a képbe.– Én? Azt hiszi, meg tudom győzni Parsont?– Egyre nagyobb esély van rá.

29.Jane Eyre

Charlotte Brontë a Jane Eyre-t 1847-ben, a nemét elfedő Currer Bell álnéven jelentette meg. A regény nagy sikert aratott – William Thackeray „egy nagy szellem remekművé”-nek nevezte –, de bírálói is voltak: G. H. Lewes azt javasolta, Charlotte tanulmányozza Austen főművét, és „javítsa ki hibáit ama nagy művész gyakorlatának fényében”. Charlotte erre azt válaszolta, hogy Austen műve – annak fényében, amit ő írni szándékozott – szinte nem is nevezhető regénynek. Szerinte az „gondosan megművelt kert, ahonnan nincs kilátás a nyílt vidékre”. Az utókor ma is folytatja ezt a vitát.W. H. H. F. Renouf: A Brontë-k

Hobbes a fejét csóválta; nem ismerte ki magát valami jól Rochester otthonában, Thornfield Hallban. Éjszaka volt, s a házon halálos csend ült. A folyosót, ahol Hobbes állt, semmi sem világította meg, elővette hát a zseblámpáját. Narancsszínű fénycsóva szabdalta előtte a sötétséget, ahogy lassú léptekkel elindult az emeleti előtéren. Egy félig nyitott ajtót célzott meg, amin halvány gyertyafény szökött ki. Megállt az ajtó előtt, és belesett rajta. Odabent egy rongyokba öltözött, fésületlen hajú nő egy lámpából épp olajat öntött a takaróra, ami alatt Rochester aludt. Ez már némi kapaszkodót nyújtott Hobbesnak: tudta, hogy Jane hamarosan felbukkan, mert neki kell eloltania a tüzet, de hogy melyik ajtón fog kijönni a lány, arról sejtelme sem volt. Újra kifordult hát a folyosóra – és majd' kiugrott a

nadrágjából ijedtében, mert egy termetes nővel találta szemben magát. A kipirult arcú, erős alkoholszagot árasztó és kimondottan fenyegető fellépésű fehérnép alig leplezett megvetéssel nézett rá. Néhány másodpercig némán meredtek egymásra. Hobbes hirtelen nem tudta, mitévő legyen; a nő enyhén imbolygott, de a szeme meg se rezzent. Hobbest elfogta a rémület, és a pisztolyáért nyúlt, de a nő egy hihetetlenül gyors mozdulattal elkapta a csuklóját, és olyan erősen megszorította, hogy Hobbes kis híján felkiáltott fájdalmában.

– Mit keres maga itt? – sziszegte rángatózó szemöldökkel a nő.

– Ki az isten maga? – kérdezett vissza Hobbes.A nő akkora pofont kevert le neki, hogy megtántorodott.– A nevem Grace Poole – mondta Grace Poole. – Csak a

személyzethez tartozom, de maga akkor se fogja itt hiába a szájára venni az Úr nevét. Mit akar itt?

– Ühm, Mr… Mr Masonnel jöttem – hebegte Hobbes.– Hazudik – vágta rá fenyegető szemvillanással Grace.– Jane Eyre-t akarom – dadogta Hobbes.– Mr Rochester is őt akarja – közölte tárgyilagosan Grace.

– De még csak meg sem csókolja a száznyolcvanegyedik oldalig.

Hobbes bepillantott a nyitott ajtón. Az őrült nő vigyorogva, kacagva táncolt a szobában, miközben Rochester ágyán egyre magasabbra csaptak a lángok.

– Jane-nek most már jönnie kell, különben nem is lesz száznyolcvanegyedik oldal.

Grace Poole megint Hobbes szemébe fúrta vészjósló tekintetét.

– Meg fogja menteni az urat, ahogy azt már több ezerszer tette, s ahogy azt eztán is több ezerszer megteszi majd. Itt ez a dolgok rendje.

– Igen? – gúnyolódott Hobbes. – Hát majd átrendezzük kicsit a dolgokat.

E pillanatban az őrült asszony kirohant a szobából, és előreszegezett körmökkel nekirontott Hobbesnak. Az ex-színész úgy érezte, beszakad a dobhártyája a nő tébolyult, rikácsoló nevetésétől, s felordított fájdalmában, mikor támadója az arcába mélyesztette hosszú, fűrészesre hasadt körmeit. Grace Poole közbelépett; egykezes nelzonnal lefogta Mrs Rochestert, és már vonszolta is a manzárdszoba felé. Az ajtóhoz érve még egyszer hátrafordult, és ránézett Hobbesra.

– Jegyezze meg: itt ez a dolgok rendje.– Nem is próbál az utamba állni? – kérdezte zavart

csodálkozással Hobbes.– Én most felkísérem szegény Mrs Rochestert – felelte

Grace. –így van megírva.Alighogy becsukódott az ajtó Grace Poole mögött, Hobbes

kiáltást hallott: – Keljen föl! Keljen föl! –, s ez ismét a felgyújtott szobára irányította a figyelmét. Odabent a hálóinges Jane egy kancsóból vizet loccsantott Rochester fekvő alakjára. Hobbes megvárta, amíg kialszanak a lángok, akkor fegyvert húzott, és belépett a szobába. A férfi és a nő feléje fordult. Rochesternek az ajkára fagyott „az isten szerelmére” kezdetű mondata.

– Ki maga? – kérdezték kórusban.– Hiába magyaráznám, úgyse értenék.Hobbes karon ragadt Jane-t, és hátrálva vonszolni kezdte az

ajtó felé.– Edward! Én Edwardom! – kiáltozott kétségbeesetten a

leány, és Rochester felé nyújtogatta a karját. – Nem hagyom el önt, szerelmem!

– Álljon meg a menet! – méltatlankodott hátrálás közben Hobbes. – Maguk még nem szerelmesek egymásba!

– Ebben nagyon téved – brummogta Rochester, és gyútűs pisztolyt húzott elő a párnája alól. – Gyanítottam, hogy történni fog valami efféle. – Hobbes felé lendítette a fegyvert, és habozás nélkül meghúzta a ravaszt. A jókora ólomgolyó

eltévesztette célját, és az ajtókeretbe fúródott. Hobbes figyelmeztető lövéssel válaszolt; Hades szigorúan meghagyta neki, hogy a regényben senkinek ne essen bántódása. Rochester elővett egy második pisztolyt is, és felhúzta a kakast.

– Engedje el! – szólt rá Hobbesra. Állkapcsa megfeszült, sötét fürtjei a szemébe hullottak.

Hobbes maga elé húzta Jane-t.– Ne legyen bolond, Rochester! Ha minden jól megy, Jane

egykettőre itt lesz megint. Szinte észre se fogja venni, hogy elment!

Hobbes kihátrált az előtérbe, ahol ezekben a pillanatokban kellett megnyílnia a kapunak. Rochester előreszegezett pisztollyal indult utána; elszorul szívvel nézte, hogyan rángatják ki élete szerelmét a regényből, viszik át arra a másik helyre, ahol nincs szerelem, nincs közös élet, nincs Thornfield. Hobbes és Jane eltűnt a fényben, s a kapu azonmód bezárult mögöttük. Rochester leeresztette pisztolyát, és haragosan meredt a semmibe.

Egy pillanattal később Hobbes és a megzavarodott Jane Eyre a Műbejárón át bezuhant a Penderyn Hotel pusztuló klubhelyiségébe.

Acheron odalépett Jane-hez, felsegítette őt, és ráterítette a kabátját, hogy megmelegítse. Thornfield Hallhoz képest a szálloda kimondottan huzatos hely volt.

– Eyre kisasszony! – köszöntötte szívélyes hangon a lányt. – Az én nevem Hades, Acheron Hades. Megtiszteltetés, hogy a vendégemként üdvözölhetem kegyedet. Foglaljon helyet, kérem, és nyugodjék meg.

– Edward…?– Ne aggódjon, kedves kisasszony. Jöjjön, átkísérem egy

melegebb helyiségbe.– Viszontláthatom még az én Edwardomat? Hades szája

mosolyra görbült.

– Az csakis attól függ, hogy elég nagy becsben tartja-e kegyedet a világ.

30.Össznépi felhördülés

Úgy vélem, az elrablásáig senki nem sejtette – legkevésbé Hades –, hogy mekkora népszerűségnek örvend Jane Eyre. Az eltűnésével mintha az angol irodalmi örökség élő nemzeti emlékművétől fosztották volna meg a tömegeket. Ennél biztatóbb reakcióról nem is álmodozhattunk.Bowden Cable: Egy irodalmi detektív naplója

Már Jane elrablása után húsz másodperccel felfigyelt rá az első aggódó polgár, hogy díszkiadású, bőrkötéses Jane Eyre-ében furcsa dolgok zajlanak a százhetedik oldal környékén. Harminc perc múltán már égtek az Angol Múzeum könyvtárának telefonvonalai. Két óra sem telt bele, és az ország összes Irodet-központját rémült Brontë-olvasók hívásai árasztották el. Alig négy órával az esemény után a miniszterelnök fogadta a Brontë Szövetség elnökét. Vacsoraidőre a miniszterelnök személyi titkára már felhívta a Külszol igazgatóját. Kilenc órára a Külszol igazgatója már leteremtette telefonon a szerencsétlen Parson Basedowot. Ugyanőt tíz óra előtt maga a miniszterelnök is felhívta, és kérdőre vonta, hogy mit szándékozik tenni az ügyben. Basedow hebegett-habogott, semmi értelmeset nem tudott kinyögni. Addigra kiszivárogtatták a sajtónak, hogy Swindon a Jane Eyre-ügyben folytatott nyomozás központja, ennek következtében éjfélkor már aggódó olvasók, újságírók és híradóskocsik ostromgyűrűje vette körül a városi Külszol-épületet.

Basedow nem volt jó kedvében. Láncdohányozni kezdett, és órákra bezárkózott az irodájába. Tépett idegzetének ezúttal még a szobai golfozás sem tudott enyhülést nyújtani, s a miniszterelnök telefonja után üzent, hogy beszélni akar Victorral és velem. A tetőre rendelt minket, ott keresve menedéket a kíváncsi sajtó, a Góliát emberei és legfőképpen Franz Backer elől.

– Uram? – szólt Victor, mikor odaléptünk Parsonhoz, aki egy nyikorogva forgó tetejű kéménynek vetett vállal állt, s olyan üres tekintettel bámulta Swindon fényeit, hogy aggódni kezdtem. A tetőkorlát két méterre se volt tőle, s egy szörnyű pillanatig azt hittem, főnökünk kétségbeesésében véget akar vetni mindennek.

– Nézzék meg őket! – motyogta Parson.Victorral fellélegeztünk; úgy tűnt, Basedow csak azért jött

ki a tetőre, mert látni akarta a tömeget, annak a népnek a képviselőit, melynek a szolgálatára ő és emberei felesküdtek. Többezer fős sokaság gyűlt össze odalent az épület körül felállított korlát mögött. Az emberek némán álldogáltak, ki-ki egy szál gyertyával a kezében, a Jane Eyre-t szorongatva – a súlyosan megcsonkított regényt, melyben a történet most a százhetedik oldal közepén, azt követően, hogy a tűz után betoppan Rochester szobájába egy rejtélyes „fekete ruhás alak”, váratlanul megszakadt.

Basedow megrázta saját Jane Eyre-példányát az orrunk előtt.

– Olvasták, ugye?– Sajnos nincs sok olvasnivaló rajta – felelte Victor. – Az

Eyre egyes szám első személyben íródott, így csak találgatni lehet, mi történik a főhős eltűnése után. Véleményem szerint Rochester még mogorvább lesz, bentlakásos iskolába küldi Adele-t, és örökre elhagyja Thornfield Hallt.

Basedow szúrósan nézett Victorra.– Konjektúrával traktál engem, Analogy.

– Az a munkám. Basedow sóhajtott.– Azt követelik tőlem, hozzam vissza Jane-t, akiről azt se

tudom, hol van! Mielőtt ez történt, hitték volna, hogy ekkora sláger ez a könyv?

Lenéztünk az összegyűlt tömegre.– Őszintén szólva, nem.A máskor oly kimért Basedowra rá se lehetett ismerni;

remegő kézzel törölgette verejtékező homlokát.– Mi a ménkűt csináljak!? Ezt csak maguknak mondom, de

ha nem tudunk áttörést elérni ebben az istenverte ügyben, mához egy hétre már Franz Backer fog a székemben ülni.

– Backert hidegen hagyja Jane – mondtam, együtt pásztázva Basedowval a Brontë-rajongók tömegét. – Neki csak a Műbejáró kell.

– Nekem mondja? Egy hét választ el a süllyesztőtől, a történeti és irodalmi elkárhozástól. Tudom, hogy voltak a múltban nézeteltéréseink, de most szabad kezet adok maguknak: tegyenek meg mindent, amit szükségesnek ítélnek. Ezúttal a költségekkel sem kell törődniük. – Kétségbeesés szülte bőkezűségétől megriadva gyorsan hozzátette: – Ez persze nem jelenti azt, hogy számolatlanul szórhatják a pénzt.

Basedow tekintete megint Swindon fényeire vándorolt.– Nálam jobban senki nem becsüli a Brontë-kat, Victor.

Halljuk, mit vár tőlem?– Bármit követel Hades, teljesítse. Ígérje meg, hogy a

terveinket a legszigorúbban titokban tartja a Góliát előtt. És szerezzen meg nekem egy kéziratot.

Basedow összehúzta a szemét.– Miféle kéziratot?Victor egy papírt nyújtott át neki. Basedow elolvasta, és

felvonta a szemöldökét.– Megszerzem – jelentette ki végül lassan, eltökélten –, ha

saját kezűleg kell ellopnom is.

31.A Walesi Népköztársaság

A sors iróniája, hogy az 1839-ben egyidejűleg kitört pontypooli, cardiffi és newporti lázadás gyors és véres leverése nélkül Wales talán máig sem vált volna független köztársasággá. A földbirtokosok gyakorolta nyomást és a 236 fegyvertelen walesi férfi és nő lemészárlása miatti közfelháborodást kihasználva a chartisták rábírták a kormányzatot a parlamenti rendszer korai megreformálására. Ezután tovább ütötték a vasat, és – immár megfelelő képviseleti súly birtokában – az 1847-es, nyolc hónapig tartó Nagy Sztrájkot követően Wales autonómiáját is sikerült kivívniuk. 1854-ben azután a John Frost vezetése alatt álló Wales kikiáltotta függetlenségét. A Krím félszigeti és írországi konfliktusok súlya alatt nyögő Anglia nem érezte indokoltnak a konfrontációt az elszánt és harcias walesi tartományi gyűléssel. A kereskedelmi kapcsolatok élénkek maradtak, és a következő évben egy kölcsönös meg nem támadási egyezmény aláírásával egyidejűleg Anglia elismerte az elszakadást.Zephania Jones: Wales – egy köztársaság születése

Az angol-walesi határ 1965-ös lezárásakor az A4 Chepstow és Abertawe közötti szakasza korlátozott forgalmú korridor-úttá vált: csak a kikötőből árukat szállító teherautók használhatták, valamint azok az üzletemberek, akiket munkájuk a városba szólított. A walesi A4 mindkét oldalán

szögesdrót-kerítés emlékeztette rá a látogatót, hogy az útról szigorúan tilos letérnie.

Abertawe nyílt város volt, „szabadkereskedelmi zóna”. Az adók alacsonyak voltak, vámokkal szinte számolni se kellett. Bowdennel lassan gurultunk be a városba; a part mentén sorakozó csupa üveg tornyok és a nemzetközi bankok épületei a szabad kereskedelem profitábilis filozófiáját hirdették, jóllehet a walesi nemzet egésze nem tartozott annak lelkes hívei közé. Az ország többi része visszafogottabb, hagyományőrzőbb volt, sőt, a kis ország bizonyos területei fölött gyakorlatilag nyom nélkül szállt el az utolsó száz esztendő.

– És most? – kérdezte Bowden, mikor leparkoltunk a Góliát Első Nemzeti Bank épülete előtt. Válaszul megveregettem a táskát, amit előző este Basedowtól kaptam azzal az instrukcióval, hogy bölcsen használjam fel a tartalmát; ahogy a dolgok álltak, ez volt az utolsó sanszunk a Góliát hatalomtátvétele előtt.

– Elvitetjük magunkat Merthyrbe.– Nyilván kész terve van, azért mondja ezt.– Londonban én nem csak a lábamat lógattam, Bowden.

Tettem pár szívességet embereknek, amiért viszonzást várhatok. Jöjjön, erre megyünk.

Elindultunk a banképület mellett, s azt magunk mögött hagyva betértünk egy mellékutcába, ahol régi bankjegyeket, medálokat, érméket és könyveket kínáló boltok sorakoztak. Eloldalaztunk a jórészt velsziül diskuráló kereskedők mellett, majd megálltunk egy kis antikvárium előtt, melynek kirakatában tornyokban álltak a rég elfeledett művek ódon kötetei. Nyugtalan pillantást váltottunk Bowdennel, majd vettünk egy nagy levegőt, kinyitottuk az ajtót, és beléptünk rajta.

Valahol a bolt mélyén megszólalt egy apró csengettyű, s máris elénk sietett egy magas, hajlott hátú, borzas ősz hajú

férfi. Bizalmatlanul fürkészett minket félhold alakú szemüvege fölött, de mikor rám ismert, gyanakvó arckifejezését mosoly váltotta fel.

– Thursday, bach! – brummogta, és a karjába zárt. – Mi szél hozott? Biztos nem azért utaztál le Aberawe-ba, hogy meglátogass egy öregembert!

– Segítséget kell kérnem tőled, Dai – magyaráztam halk hangon. – Olyan segítséget, amilyet még sose kértem.

Daihez nyilván eljutottak az utóbbi napok hírei, mert egy szót se szólt erre. Gyengéden kivette R. S. Thomas egy korai kötetét az üzletben tartózkodó egyetlen vásárló kezéből, közölte, hogy záróra van, kitessékelte a kuncsaftot, mielőtt az tiltakozhatott volna, és bereteszelte az ajtót.

– Ő a társam, Bowden Cable – folytattam. – Ha bennem megbízol, benne is megbízhatsz. Bowden, az úr Kézirat Jones, a walesi kapcsolatom.

– Á! – Jones melegen megszorította Bowden kezét. – Thursday barátja az én barátom is. A hölgy Könyv Haelwyn – mutatta be félénk mosolyú munkatársát. – Nos, halljuk, ifjú Thursday, mit tehetek érted?

Nekiveselkedtem.– El kell jutnunk Merthyr Tydfilbe…Az antikváriusból kirobbant a nevetés.– … még ma – fejeztem be a mondatot.Jones elhallgatott, besétált a pult mögé, és gépiesen

rendezkedni kezdett.– A híred előtted jár, Thursday. Azt beszélik, Jane Eyre után

kutatsz. Azt is mondják, hogy helyén van a szíved – szembenéztél a gonosszal és túlélted.

– És még mit mondanak?– A völgyekben ott jár a Sötétség – szólt közbe egy szibilla

vészterhes hangján Haelwyn.– Köszönjük, Haelwyn – intette le Jones. – Az az ember,

akit keresel…

– … és a Rhondda hetek óta árnyéklepelbe burkolózik – fejezte be konokul a mondókáját Haelwyn.

– Most már elég volt – szólt rá egy fokkal szigorúbban Jones. – Jött pár új példány a Cold Comfort Farmból, elküldheted őket Llandodba, hmm?

Haelwyn szenvedő arccal eltipegett.– Na és a… – kezdtem.– És savanyú tej folyik a tehenek tőgyéből! – kiáltott ki

Haelwyn egy könyvespolc mögül. – És Merthyrben napok óta szédülten pörögnek az iránytűk!

– Ne foglalkozz vele, túl sok könyvet olvas – szabadkozott Jones. – De hát mondd, hogyan segíthetnék én neked? Csak egy öreg antikvárius vagyok, nincs nekem protekcióm…

– Egy öreg antikváriusnak, aki walesi állampolgár, és szabadon átlépheti a határt, nem kell protekció hozzá, hogy eljusson oda, ahova akar.

– Egy pillanat, Thursday bach… Azt kéred, hogy én vigyelek el benneteket Merthyrbe?

Bólintottam. Jones volt az első, utolsó és egyetlen esélyünk – így, ebben a sorrendben. Csakhogy úgy tűnt, nem lelkesedik annyira a tervért, mint reméltem.

– Aztán mondd, miért vállalkoznék ilyesmire? – kérdezte élesen. – Tudod te, mi jár itt csempészésért? Azt akarod, hogy hátralevő napjaimat egy skokholmi cellában töltsem? Ez túl nagy kérés. Bolond vénember vagyok – de nem ettem meszet.

Szavai nem értek teljesen váratlanul.– Ha segítesz nekünk – mondtam a táskámba nyúlva –, a

tied lehet… ez.Egyetlen árva papírlapot tettem le a pultra. Jones levegő

után kapott, és leroskadt egy székre. Nem kellett vizsgálgatnia a lapot, első blikkre tudta, mi fekszik előtte.

– Hogyan… hogy jutottál ehhez? – kérdezte gyanakodva.

– Az angol kormánynak igen fontos, hogy a Jane Eyre megkerüljön – annyira fontos, hogy akár csereüzletet is hajlandó kötni.

Jones előredőlt, és a kezébe vette a lapot. Ott volt az ujjai között a maga dicsőséges valójában a 18 költemény, Dylan Thomas első kiadott kötete nyitóversének, az „I See the Boys of Summer”-nek egy korai, kézzel írt vázlata. Wales már jó ideje követelte ennek az irodalmi ereklyének a visszaszolgáltatását.

– Ez nem egyetlen ember tulajdona, hanem a hazáé – jelentette ki megfontolt lassúsággal az antikvárius. – Ez a nemzeti örökségünk része.

– Egyetértek – feleltem. – Azt csinálsz vele, amit jólesik.Kézirat Jones azonban nem engedett a csábításnak. Ha A mi

erdőnk aljánt hoztam volna el neki, és hozzá Richard Burtont, hogy felolvassa, akkor se vitt volna el minket Merthyrbe.

– Ez túl nagy kérés, Thursday! – sápítozott. – Az itteni törvények nagyon szigorúak! A Heddlu Cyfrinach mindent lát és mindent hall!

Elcsüggedtem.– Megértem, Jones… és köszönöm.– Én elviszem magukat Merthyrbe, Miss Next – szólalt meg

Haelwyn egy félmosolyt küldve felém.– Túl veszélyes – dörmögte Jones. – Megtiltom!– Csitt! – feleselt Haelwyn. – Elég ebből a beszédből!

Naponta olvasok kalandokról – hát most részt is veszek egyben. Különben is, az este elhalványultak az utcalámpák – jelet kaptunk!

Sötétedésig Jones boltjának hátsó helyiségében ücsörögtünk, aztán egyórás, zaj és kényelmetlenség fémjelezte utazás következett Könyv Haelwyn Griffin-12 típusú automobiljának csomagterében. Velszi hangok szűrődtek a fülünkbe, mikor átvitt minket a határon, és komoly megrázkódtatásokat szenvedtünk el a Merthyrbe vezető, kátyúkkal teli úton. A

főváros határában még egy ellenőrzőpontba ütköztünk, amit csak azzal tudtunk magyarázni, hogy az angol csapatmozgások nyugtalanították a walesi hadsereget. Ezen is átjutottunk, és pár perccel később a kocsi megállt, majd kinyílt a csomagtartó teteje. Sofőrünk felszólítására kimásztunk, és kinyújtóztattuk elgémberedett, fájó tagjainkat. Haelwyn megmutatta, merre találjuk a Penderyn Hotelt, s én azzal búcsúztam tőle, hogy ha hajnalig nem térünk vissza, ne várjon ránk. Haelwyn mosolygott, kezet rázott velünk, szerencsét kívánt, aztán elindult meglátogatni a nénikéjét.

Hades a Penderyn Hotel néptelen bárjában állt, pipázott, és kibámult a nagy ablakon. A pazarul kivilágított Igazságügyi Palota fölött függő telihold hideg sugarakba vonta a nyüzsgő, fényekkel teli várost. Az épületek erdején túl felhősipkás hegyek emelkedtek. Jane egy szék szélén ült a helyiség túlsó oldalán, és haragosan meredt Hadesra.

– Kellemes kilátás nyílik innen, nem gondolja, Miss Eyre?– De fakónak látom, ha a thornfieldi ablakomra gondolok,

Mr Hades – felelte feszült hangon a lány. – Onnan a kilátás nem a legszebb, de én megszerettem, akár egy sosem változó, régi hű barátot. Követelem, hogy tüstént vigyen vissza oda.

– Mindent a maga idejében, kedvesem, mindent a maga idejében. Nem akarom én bántani kegyedet. Amit akarok, az sok-sok pénz. Amint megkapom, már mehet is vissza Edwardhoz.

– A kapzsiság megbosszulja magát, uram – fejtette ki komolyan Jane. – Ha azt hiszi, boldogságot nyer általa, téved. A boldogságot a szeretet lakomája táplálja, nem a pénz sovány kenyere. A pénz szerelme minden gonoszság forrása!

Acheron elmosolyodott.– Unalmas kegyedben ez a puritán zönge. Maradt volna

inkább Rochester mellett, ahelyett, hogy összeáll azzal a tesze-tosza St John Riversszel.

– Rivers kiváló férfiú! – csattant fel Jane. – Maga álmodni se merhet annyi erényről, amennyi benne van!

Megszólalt a telefon, és Acheron egy legyintéssel elhallgattatta a lányt. Delamare jelentkezett egy swindoni telefonfülkéből, hogy tájékoztassa Hadest egy a Téglában megjelent apróhirdetésről.

– „Kényelemhez szokott lógó fülű nyulak hamarosan elvihetők” – olvasta be a telefonba. Hades elmosolyodott, és letette a kagylót. A hatóságok végre beadták a derekukat, gondolta. Intett Felix8-nak, aki karon ragadta Jane-t, és főnökét követve kivonszolta az ellenszegülő lányt a bárból.

Bowdennel benyomtuk a sötét szálloda egyik ablakát, s mikor bemásztunk rajta, a konyhában találtuk magunkat. A dohos, porlepte helyiség tekintélyes méretű edényekkel volt tele.

– Merre tovább? – suttogta Bowden.– Felfelé indulunk. Biztos a bálteremben vagy valami

hasonló helyen vannak.Zseblámpát gyújtottam, és rápillantottam a sebtében

készített alaprajzra. Mivel a Góliát minden lépésünket figyelte, túlságosan kockázatos lett volna kísérletet tenni az eredeti tervrajzok megszerzésére, ezért inkább Victor emlékezetből felvázolta az épület fontosabb részeit. Kimentünk egy lengőajtón, és az alagsori folyosóra értünk. A fejünk fölött volt a bejárati csarnok. Az utcai lámpáknak a piszkos ablakokon át beszűrődő halvány derengésénél lassan elindultunk felfelé a vízkőfoltos márványlépcsőn. Az ösztöneim azt súgták, hogy közel járunk a célhoz. Elővettem a fegyverem, és Bowden ugyanígy tett. Felnéztem a lobbiba. A tágas bejárati csarnokban Brawd Ulyanov bronz mellszobra szemezett a lezárt főbejárattal. Balra volt az étterem és a bár bejárata, jobbra a régi recepciós pult, fölöttünk pedig a két emeleti bálterembe vezető széles lépcső. Bowden megütögette a vállamat, s a

klubhelyiség ajtaja felé mutatott. Az résnyire nyitva volt, és narancsszínű fény vékony csíkja szökött ki rajta. Már épp el akartunk indulni az ajtó felé, amikor lépések zaja hangzott fel odafent. Behúzódtunk a sötétbe, és lélegzetvisszafojtva vártunk. Kis csoport érkezett le a széles márványlépcsőn. Az élen haladó férfi, akiben Felix8-ra ismertem, gyertyatartót emelt a magasba, s a másik kezével egy alacsony nő csuklóját szorongatta. A nő Viktória-kori hálóruhát s azon panyókára vetett nagykabátot viselt. Arca dacos volt, de elkeseredést, reménytelenséget is leolvastam róla. Mögötte egy másik férfi lépkedett, aki nem vetett árnyékot a gyertyák reszkető fényében – Hades.

Tekintetünkkel követtük a három embert, akik a klubhelyiség felé vették az irányt, és hamarosan eltűntek a díszes ajtó mögött. Akkor lábujjhegyen átlopózunk a csarnokon; az ajtóhoz érve háromig számoltam, és berontottunk rajta.

– Thursday! Ejnye, kedvesem, hogy maga milyen kiszámítható!

Elkerekedett a szemem. Hades egy széles karosszékben terpeszkedett, és mosolygott ránk. Mycroft és Jane leverten ült egy sezlonon, mögöttük Felix8 állt, két ránk szegezett géppisztollyal a kezében. A Műbejáró a társaság előtt volt felállítva. Átkoztam magam az ostobaságomért. Éreztem Hades jelenlétét; miből gondoltam, hogy ő nem érzi az enyémet?

– Legyenek szívesek letenni a fegyvert – szólt Felix8. Túl közel volt Mycrofthoz és Jane-hez, nem kockáztathattam meg, hogy rálövök. Legutóbbi találkozásunkkor a szemem láttára halt meg… Kimondtam az első dolgot, ami eszembe jutott.

– Ismerős az arca, nem láttam már valahol?Felix8 mintha meg se hallotta volna.– A fegyvereket, ha szabad kérnem.– Hogy lelőjön minket, mint a dodókat? Szó se lehet róla. A

pisztolyok maradnak.

Felix8 nem mozdult. Mi leeresztett fegyverrel álltunk, ő ránk szegezte a magáéit. Nem kellett tartania tőlünk.

– Mintha csodálná, hogy számítottam magára – szólt halvány mosollyal Hades.

– Nem tagadom.– Emelkedett a tét, Miss Next. Azt hittem, sok pénz a

tízmillió, amit kértem, de időközben megkeresett valaki, aki a tízszeresét kínálja csak a bácsikája gépéért.

Mycroft rosszkedvűen fészkelődött. Már rég felhagyott a tiltakozással, tudván, hogy úgyis hiábavaló. Engedelmességgel fizetett érte, hogy időről időre rövid látogatást tehetett Pollynál.

– Ha így áll a dolog – mutattam rá –, akkor visszaküldheti Jane-t a könyvbe.

Hades elgondolkozott.– Miért is ne? De előbb köszöntse a vendégemet.Balra tőlünk kinyílt egy ajtó, és besétált Franz Backer.

Három embere kísérte, és valamennyiük kezében plazmafegyver volt. Konstatálnom kellett, hogy a dolgok egészében véve nem a legelőnyösebben alakulnak. Motyogva bocsánatot kértem Bowden-től, majd fennhangon így szóltam: – A Góliát? Itt, Walesben?

– A konszern előtt minden ajtó nyitva áll, Miss Next. Jövünk-megyünk, ahogy kedvünk tartja.

Backer leült egy kifakult, piros kárpitos székre, és szivart vett elő.

– Bűnözőkkel paktálunk, Mr Backer? Idáig süllyedt a Góliát?

– Minden relatív, Miss Next. Durva helyzetekben durva lépéseket kell tenni. Nem várom el, hogy megértsen engem. De tudja, nekünk igen sok pénz áll a rendelkezésünkre, és Acheron nagylelkű álláspontot képvisel Mr Next figyelemreméltó találmányának használatát illetően.

– Miszerint?

– Látott már ilyet? – Backer meglengette a kezében tartott zömök fegyvert.

– Plazmakarabély.– Úgy van. Egyszemélyes, hordozható tüzérségi fegyver,

amely szupertöltésű energialövedéket bocsát ki. Száz méterről át lehet fúrni vele a harminccentis páncélt. Nyilván egyetértünk abban, hogy jó hasznát venné bármely szárazföldi egység.

– Ha a Góliát szállítani tudná… – szólt közbe Bowden.– Ennél egy leheletnyivel komplikáltabb a kérdés, Cable

ügynök – folytatta Backer. – Ugyanis az a helyzet, hogy… nem működik. Majd' egymilliárdot öltünk a fejlesztésébe, és a nyavalyás vacak nem működik. S ami még lesújtóbb, nemrég bizonyítást nyert, hogy nem is működhet: amit elvárunk tőle, képtelenség.

– De hát a Krím puskaporos hordóvá vált! – fakadtam ki dühösen.

– Mi lesz, ha az oroszok rájönnek, hogy az új fegyver csak blöff volt!?

– Nem fognak rájönni – hangzott a nyugodt felelet. – Ami ugyanis itt képtelenség, odabent lehetséges.

Backer megveregette a Műbejáró könyv alakú gépezetét, majd Mycroft génszabász-tudományának gyümölcseire, a könyvmoly-lárvákra pillantott. Azok épp a pihenés-regenerálódás fázisban voltak. Nemrég fogyasztottak el egy nagy adag toldalékot, s most jóllakottan szellentgették a betűket és az aposztrófokat – sűrűű vol’t tőlük a leveg’ő. Backer most felmutatott egy könyvet, melynek borítóján nagy betűkkel ez a cím állt: A plazmafegyver harci alkalmazása. Ránéztem Mycroffra, aki csüggedten bólintott.

– Bizzony, bizony, Miss Nexxxt.Backer mosolygott, és megkopogtatta a könyvet.– Ebbb'en a műben a plazma'feggyver töökéletessen

mű'ködik. Nnincs más 'dolgunk', mint kinyitni a könnyvet a

Műbejáróvval, kihor'dani belőlle a fegyyvereket, éés bevetni őket. Ezz a győzelem fegyvere, Mis's' Next.

Backer utolsó mondata nem a plazmakarabélyról szólt: a Műbejáróra mutatott. A könyvmolylárvák válaszul jókora adag fölösleges nagybetűt böfögtek ki.

– Minndent Megvalósíthatunk, Amit Csak Az Emmberi Képzelet Szülni Képess. Az 'Én Szememben A Műbejááró Nem Ideg'eN Világok Millióiiba Nyíló Kappu, Hanem Három-di'menziósss Fénymásoló. Bárrmitt Elkészíthetünk Vele, Amit Csak Akarunk – Akár Eggy Másik Mű'bejárót Is, Egy Hordozható, Kompakt Változattot. Mától Minden Nap Karááácsony, Miss Next.

– És A Krímen Még Többben Vessznek Majd Oda. Ne Nagyon Számítsson Nyugodt Álmok'ra, Backker.

– Té'ved, Miss Nextt. Oroszország Le'megy Hídba És Maga Mögé Pisál, Ha Meg'láttjja, Mire Képes A Buzogány. A Cárr Örök Időkre Lemond” A Féélszigetről Anglia Javára – Új Riviéra Születikk. Ez' Biztató Jövőképp, Nemm?

– Biztató? Nappozóágyak É's Luxxusszállodák? Egy Olyan Területten, A'mit Fél Évszázad Múllwa Vissza Fognak Követelni Az O'rosszok? Ez Nem Megoldás, Bacckker, Csak A Probbléma Elo'dázása. Mi Lesz, Ha Már Az' Orosszoknak Is Leszz Plazma-fegyverükk?

Franz Backer nem jött zavarba.– Amiatt Ne Főjjön a Ffeje, Miss Next. Tőllük Kétszer

Annnyit Kérek A Fegyverért, Mint Az Angol Kormánytól.– Bravó, Bravvó! – lelkendezett Hades, akit mélységes

csodálattal töltött el Backer gátlástalansága. Izgatottan folytatta: – Százmillió Dolllárt Kapok a Műűbejáróért, Thursday”, Plusssz Az Enyém A Fele Minndennek, Amit Kihoznak Belőlle!

– Lefekszik A Golliath Konszernnek, Acheron? Ez Nem Vall Magára.

Hades arca megrándult, de leküzdötte indulatát.

– Apró Léptek Messze Vissznek, Thurs'day…Backer gyanakvó pillantást vetett rá, majd biccentett az

egyik emberének, aki Hadesra szegezte miniatűr páncéltörőjét.– Adja Ide A Kezell’esi Útmutatót, Hades.– Kérem, Uraim! – sápítozott Mycroft. – Felizgat'ják a

Lárvákat! Nézzék, Már'is Szótagollni Kezd-tek!– Fog-ja Be, My-croft! – förmedt rá Backer. – Ha-de's, Ké-

rem A' Ke-ze-lé-si Út-mmu-ta-tót!– Az Út-mu-tatt-tót, Ba-rá-tom?– I-gen, Mr Ha-de's. A Mun-ka-tár-ssam Tü-zér-sé-gi Lö-

ve-ge Méég' Ma-gát Is Át-Iyu-kasszt-ja. Ma-gá-nál Van-nak My-croft Jeggy-ze-tei, Va-la-mint A Ver's, A-mi-be Be-zár-ta Mrs Ne'x't-et. Add-jja Á't' Mind-ket-tőt!

– Nemm, Mr Bak-kker. Ma-ga Ad-ja Át A Fegy-ve-rét… Backernek azonban a szeme se rebbent. Az erő, ami megfosztotta ép eszétől Prusslickot és megannyi sorstársát, nem hatott Backer sötét lelkére. Hades elkomorodott. Nem volt dolga ilyen emberrel az első Felix óta. Aztán felkacagott.

– Uj-jat Mer Húz-ni Ve-lem, Bak-ker?– Hát Pper-sze. Ha Nem Mer-nék, Ma-ga Ne'm Tisz-tel-ne

Engem, A-mi So-kat Ro'n-ta-na E-gyütt-mű-kü-dé-sünkMi-nő-sé-gén.

Hades a Műbejáró elé oldalazott.– Ejj-nye, Pe-dig Mi-ly'en I-gé-re-tess-nek Tű'nt A Kap-cso-

la-tunk – jegyezte meg sajnálkozva, közben pedig a gépbe helyezte a Jane Eyre kéziratát, és rászórta a lárvákat. Azok tüstént abbahagyták a szellentést, böfögést és elválasztást, és szorgosan munkához láttak.

– Csalódott vagyok – folytatta Hades. – Be kell vallanom, jobbat vártam magától. Már-már azt hittem, magában méltó partnerre találok.

– De maga mindent magának akarna, Hades – felelte Backer. – Előbb vagy utóbb, de inkább előbb.

– Ez bizony igaz.

Hades biccentett Felix8-nak, aki azonnal tüzet nyitott. Bowden meg én védtelenül álltunk előtte; ha akarja, se tudott volna elhibázni minket. A torkomba ugrott a szívem, de meglepő módon az első golyó lelassult, majd a mellkasomtól pár centire megállt a levegőben. Mögötte nyílegyenes vonalban sorakozott a többi lövedék; a halálos díszmenetet Felix8 fegyverének fagyott tűzvirággal ékes csőtorkolata zárta le. Ránéztem Bowdenre, aki úgyszintén egy golyó útjában állt; a fényes lövedék a fejétől harminc centire lebegett – ő mégsem mozdult, ahogy nem mozdult semmi a helyiségben. Apám ez egyszer a legjobb pillanatban toppant be.

– Rosszkor jöttem? – kérdezte apa, felpillantva a zongora porlepte billentyűiről. – Ha akarod, elmegyek.

– Nem-nem, maradj csak, apa – hadartam.Sebtében körülnéztem. Apám soha nem maradt öt percnél

hosszabb ideig, s tudtam, hogy mikor elmegy, a golyók folytatják halálos útjukat. Egy masszív asztalon akadt meg a szemem – gyorsan felborítottam. Por, vakolatdarabokat és üres Póré Parádé-s dobozok hullottak róla a padlóra.

– Winston Churchill… hallottál te ilyen nevű emberről? – kérdezte apám.

– Nem… Ki az? – ziháltam, miközben Bowden elé vonszoltam a súlyos tölgyfa asztalt.

– Ah! – Apám felírt valamit a noteszába. – Hát, úgy volt, hogy ő lesz Anglia első embere az utolsó háború idején, de tizenegynéhány évesen lezuhant valahonnan, és meghalt. Roppant kínos.

– A francia revizionisták újabb áldozata?Apám nem felelt. Figyelme a helyiség közepére irányult, ott

is Hadesra, aki szorgosan ügyködött a Műbejáróval. Az a típus volt, akit nem lehetett egykönnyen leállítani.

– Ne is törődjenek velem – szólt mentegetőzve, mikor a klubhelyiség homályában felragyogott a fénykapu. – Csak behúzódom odaátra, amíg itt véget ér ez a kellemetlen hajcihő.

Nálam van a kezelési útmutató és Polly, úgyhogy örömmel állok a további tárgyalások elébe.

– Ez meg kicsoda? – kérdezte apám.– Acheron Hades.– Valóban? Alacsonyabbnak képzeltem.Mire ezt kimondta, Hades eltűnt. A Műbejáró

felzümmögött, és a kapu bezárult.– Megyek is, mert még ki kell javítanom egy-két dolgot

– mondta apám, azzal felállt, és becsukta a noteszét. – Az idő nem vár, ahogy mondani szoktuk.

Épp csak annyi időm maradt, hogy behúzódjam egy sublód mögé, s már be is indult újra a világ. Felix8 golyózápora Bowden elé tolt masszív tölgyfa asztalt érte, a nekem szánt lövedékek pedig egy ajtóba fúródtak. A helyiség két másodperc alatt csatatérré változott; a Góliát emberei is tüzet nyitottak, hogy fedezzék Backert, aki Hades hirtelen eltűnésétől megzavarodva visszavonult az egykori Atlanti Grillbárba vezető ajtó felé. Mycroft a földre vetette magát, s Jane nem habozott követni a példáját. Sűrű felhőkben felkavarodott a por, s a lövések nyomán vakolatdarabok röpködtek mindenfelé. Rákiáltottam Jane-re, hogy maradjon ott, ahol van; közben arasznyira tőlünk becsapódott egy golyó, s egy leszakadt díszléc pottyant a fejünkre, jó adag por kíséretében. Bowden felé kúsztam, aki buzgón viszonozta Felix8 lövéseit; utóbbi visszaszorult a Pálmaliget Teázóba nyíló ajtó melletti György-kori stílusú asztal mögé. Küldtem pár golyót a Backerrel együtt visszavonuló góliátosok után – és akkor hirtelen csend lett. Gyorsan újratöltöttem.

– Felix8! – kiáltottam. – Még mindig megadhatja magát! A maga igazi neve Danny Chance! Ígérem, hogy megteszünk minden tőlünk…

Furcsa gurgulázó hang ütötte meg a fülemet. Kilestem a kanapé mögül – azt hittem, Felix8 megsebesült, de tévedtem. Nevetett. Máskor kifejezéstelen ábrázata vonaglott a túláradó

derültségtől. Meglepett pillantást váltottunk Bowden – de előbújni nem mertünk.

– Mi olyan vicces? – kiáltottam.– „Ismerős az arca, nem láttam már valahol?” – vihogta

Felix8.– Most értettem meg!Meglendítette fegyverét és hosszú sorozatot küldött felénk,

közben pedig kihátrált a klubhelyiség ajtaján, és eltűnt a sötét előcsarnokban. Gazdája menekülésszerű távozása után nem volt több dolga itt.

– Hol van Hades? – fordult hozzám Bowden.– A Jane Eyre-ben – feleltem feltápászkodva. – Figyelje a

Műbejárót, és ha visszajön, használja ezt.A kezébe nyomtam a páncéltörőt. Közben Backer, hallván,

hogy véget ért a lövöldözés, visszamerészkedett a grillbárból.– Hades?– A Jane Eyre-ben van, és a füzetet is magával vitte.Backer erre felszólított, hogy bocsássam a rendelkezésére a

Műbejárót.– A kezelési útmutató nélkül semmire se megy vele

– érveltem.– Ha kihoztam Hadest Thornfieldből, és Mycroft

visszakapta a feleségét, az útmutató a magáé. Ebben állapodhatunk meg, vagy semmiben. Most pedig visszaviszem Jane-t a regénybe.

A bácsikámhoz fordultam.– Mycroft, oda küldj be minket, amikor Jane még csak

készül kimenni a szobájából, hogy eloltsa a tüzet Rochesternél. Akkor olyan lesz, mintha ki se hozták volna. Én pedig jelezni fogom, ha vissza akarok jönni. Menni fog ez így, Mycroft?

Backer az égnek emelte két karját.– Hát ez gyönyörű! Micsoda téboly ez!?– Helyes, ez lesz a jel – bólintottam. – „Gyönyörű téboly”.

Mikor ezt hallod, azonnal nyisd ki az ajtót.

– Biztos, hogy fejest akar ugrani ebbe a dologba, Thursday? –kérdezte Bowden, miközben felsegítette Jane-t.

– Biztos. Csak azt kérem, ne kapcsolják ki a gépet. Szeretem a Jane Eyre-t, az igaz, de nem akarok állandó szereplő lenni benne.

Backer az ajkába harapott. Túljártunk az eszén, és tehetetlenségre kárhoztattuk. A visszatértemig egyetlen kártyáját se játszhatta ki.

Ellenőriztem, hogy töltve van-e a fegyverem, majd vettem egy nagy levegőt, és ránéztem Jane-re, aki lelkes mosollyal bólintott. Megfogtuk egymás kezét, és átléptünk a kapun.

32.Thornfield Hall

Nem ilyennek képzeltem. Azt hittem, tágasabb és fényűzőbben berendezett. Az emeleti folyosó hűvös levegőjét viaszos bútorkenőcs szaga töltötte be. Szinte teljes volt a sötétség, s a folyosó vége a tintafekete semmibe veszett. Zord és kellemetlen hangulatú volt az egész hely. Mindez tudatosult bennem, de ezeknél is erősebben hatott rám a csend: egy olyan világ csendje, ahol nincsenek repülő masinák, gépjárművek, nagyvárosok. Az ipari kor épp csak beköszöntőben volt – közeledett a bolygó „minőségét megőrzi” dátuma.Thursday Next: Egy külszolos élete

Az átlépéskor kissé megtántorodtam: éles villanást és rövid statikus kisülést érzékeltünk, aztán már ott is álltam a hálószobák előtti folyosón, pár sorral ezelőtt, amikor Hobbes kivitte Jane-t. Rochester ágya lángolt, és Jane reflexszerűen játszani kezdte szerepét: beszaladt Rochesterhez, hogy leöntse egy kancsó vízzel az égő takarókat. Sebtében körülnéztem a folyosón, de Hadesnak nyomát se leltem; láttam viszont Grace Poole-t, aki épp a padlásszobába kísérte Berthát. Az őrült asszony tébolyult vigyorral nézegetett hátra. Grace Poole követte a tekintetét, és rosszalló pillantást vetett rám. Hirtelen nagyon idegennek éreztem magam itt; ez a világ nem az én világom volt. Félreálltam, mikor Jane kiszaladt Rochester szobájából, hogy még egy kancsó vizet hozzon. Az arca mélységes megkönnyebbülést tükrözött. Elmosolyodtam, és

belestem a férfi szobájába. Jane-nek sikerült eloltania a tüzet, és Rochester körülnézett a csuromvizes ágyon.

– Mi van itt? – kérdezte. – Árvíz?– Nem, uram – felelte Jane. – Tűz volt. Keljen fel, kérem,

nehogy meghűljön. Rögtön hozok egy gyertyát.Rochester megpillantott az ajtóban. Lopva rám kacsintott,

majd ismét bosszúsra rendezte arcvonásait.– Az isten szerelmére, ki van itt? – fakadt ki csillogó

szemmel pillantva a lányra. – Maga az, Jane Eyre? Mit művelt velem…

Visszahúzódtam az ajtóból, immár abban a biztos tudatban, hogy a könyv ismét elkezdte megírni önmagát. A „fekete ruhás alakról” szóló rész átíródik, s ha a szerencse és Hades is úgy akarja, minden visszatérhet a rendes kerékvágásba. Felemeltem a lábtörlőre ejtett gyertyát, meggyújtottam, és átadtam Jane-nek, aki hálás mosollyal az arcán lépett ki Rochester szobájából, hogy visszatérjen a magáéba. Ezután végigsétáltam a folyosón, megnéztem egy különösen szép Landseer-festményt, majd leültem két egyforma Regency-szék egyikére. A ház, bár nem volt nagy, épp elég búvóhelyet kínált Acheronnak. Kimondtam a nevét, hogy értesítsem érkezésemről, s rögtön azután ajtócsapódást hallottam valahonnan az épületből. Kinyitottam egy spalettát, s az ablakon kinézve megpillantottam a gyepen Hades összetéveszthetetlen alakját, amint sebes léptekkel távolodott a holdfényben. Figyeltem őt, amíg el nem nyelte a sötétség. A környéken akárhol elbújhatott, de egyelőre sakkban tartottam: én tudtam, mitől nyílik ki újra a kapu, ő nem. Nem tartottam hát valószínűnek, hogy bántani mer. Megint leültem; egy darabig Daisy Mutlar meg Ted dolgán tűnődtem, aztán elbóbiskoltam. Arra riadtam fel, hogy kinyílt Edward Rochester szobájának ajtaja, és kilépett rajta a ház ura. Gyertya volt a kezében, és Jane-nel beszélgetett.

– Nekem föl kell mennem a második emeletre. Ismétlem: ne mozduljon, és ne hívjon senkit.

Halk léptekkel elindult a folyosón, és suttogva szólított: – Itt van, Next kisasszony? Felálltam.

– Igen, uram.Rochester karon fogott, és a lépcsőfordulóba vezetett. Ott

megállt, letette a gyertyát egy alacsony asztalra, és a két keze közé fogta a kezemet.

– Köszönöm, Next kisasszony, szívből köszönöm! A pokol kínjait szenvedtem el; nem tudhattam, imádott Jane-em visszatér-e valaha, s ha igen, meddig kell várnom rá!

Heves és őszinte szenvedéllyel beszélt. Arra gondoltam, szeretett-e engem valaha úgy Ted, ahogy Rochester szereti Jane-t.

– Ez volt a legkevesebb, amit tehettem, Mr Rochester – válaszoltam felderülve. – Azután, hogy olyan gondos ápolásban részesített azon az estén, mikor megsebesültem.

Rochester csak legyintett.– Akkor hát távozik is?Lehorgasztottam a fejem.– Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, uram. Rajtam kívül

van még egy betolakodó a könyvben.Rochester az oszlopos lépcsőkorláthoz lépett, és hátat

fordított nekem.– Ő van itt, igaz?– Tehát ismeri? – csodálkoztam.– Talán egy másik nevén a sok közül. Van valamiféle terve?

Beszámoltam a jelszóról, és elmagyaráztam, hogy a biztonság kedvéért célszerű Thornfieldben maradnom, amíg a könyv cselekménye le nem játszódik. Azután valamiképp magammal viszem majd Hadest.

– A könyv vége – dörmögte elkomorodva Rochester. – Hogy mennyire gyűlölöm én a befejezést! Megdermed a vér az ereimben, ha arra gondolok, hogy az én drága Jane-em

elutazik Indiába azzal a pipogya St John Riversszel. – Kihúzta magát. – No de addig is legalább néhány hónapon át részem van az igazi boldogságban. Jöjjön, biztosan megéhezett. – Elindult a folyosón, fejével intett, hogy kövessem, és menet közben folytatta: – Javaslom, majd akkor próbáljuk csapdába ejteni őt, ha Jane már elment, az… – Megborzongott a gondolatra. – … az esküvő után. Akkor magunk leszünk, hiszen Jane magával viszi a történetet a Moor House-ba, az ostoba unokatestvéreihez. Többet nem bukkanok fel a könyvben, úgyhogy attól kezdve szabad kezünk van, és teljes mértékben rendelkezésére állhatok. Mindazonáltal, mint bizonnyal magától is kitalálta, tilos olyat tennie, amivel megzavarja Jane-t. Ez a regény egyes szám első személyben íródott. Módomban áll beszélni magával, amikor épp nincs szó rólam a történetben, de meg kell ígérnie, hogy Jane-t elkerüli. Mrs Fairfaxszel és Adele-lel négyszemközt beszélek majd erről; megértőek lesznek. Mary és John, a szolgák pedig azt teszik, amire utasítom őket.

Megérkeztünk az ajtóhoz, és Rochester sürgetően kopogtatott. Morgás és dobogás hallatszott, majd kisvártatva megjelent az ajtóban egy zilált külsejű alak.

– Mrs Fairfax – szólt Rochester –, bemutatom Miss Nextet. Egy-két hónapig a vendégünk lesz. Arra kérem, adjon neki valami harapnivalót, és húzzon ágyat a számára. Hosszú utat tett meg, ráfér egy jó vacsora és egy kiadós alvás. Örülnék, ha nem szólna senkinek a kisasszony jelenlétéről, és igen hálás lennék, ha úgy intézné, hogy Miss Next és Miss Eyre ne találkozzanak. Aligha szükséges hangsúlyoznom ez utóbbi fontosságát.

Mrs Fairfax tetőtől talpig végigvizsgált engem; különösen élénk érdeklődéssel és nem kisebb döbbenettel tekintett a lófarkamra és a farmernadrágomra. Végül bólintott, és elindult velem az ebédlő felé.

– Holnap újfent beszélünk, Miss Next – búcsúzott Rochester, s gondok árkolta arcára mosoly ült ki. – Még egyszer köszönöm, amit értünk tett.

Azzal sarkon fordult, és magamra hagyott a lépcsőn lefelé csörtető házvezetőnővel. Mrs Fairfax meghagyta nekem, hogy az ebédlőben várjak, amíg hoz valamit enni, és hamarosan visszatért némi hideg sülttel és kenyérrel. Farkasétvággyal ettem, s közben Vezér – aki nyilván akkor jött be, mikor Hades kiment – izgatott farkcsóválás közepette szagolgatta a nadrágszáramat.

– Emlékszik magára – jegyezte meg elgondolkodva Mrs Fairfax. – Én viszont, bár nem kevés éve dolgozom itt, nem őrzök emléket a kisasszonyról.

Megvakartam Vezér fülét.– Botot dobtam neki egyszer, mikor úton volt a gazdájával.– Vagy úgy – felelte Mrs Fairfax bizalmatlanul. – És honnan

ismeri Mr Rochestert?– Hát, öh, Madeirán volt szerencsém a Rochesterekhez.

Ismertem az úr fivérét.– Értem. Rendkívül tragikus história. – Mrs Fairfax

összehúzta a szemét. – Akkor hát Masonékat is ismeri?– Futólag.A házvezetőnő tekintete ismét a farmeromra tapadt.– Ahonnan maga jön, ott a nők nadrágban járnak?– Gyakran viselünk azt, Mrs Fairfax.– És honnan érkezett? Londonból?– Annál jóval messzebbről.Jólértesült mosoly jelent meg Mrs Fairfax arcán.– Aha! Oszakából!Azzal kisietett az ebédlőből, de még megígértette velem,

hogy nem etetem a kutyát az asztalnál. Tíz perccel később teát szervírozott, majd fél órára megint magamra hagyott, hogy megvesse az ágyamat. Azután felkísért egy második emeleti kis szobába, amelynek első fronti ablakából gyönyörű kilátás

nyílt a tájra. Ragaszkodtam hozzá, hogy Vezér velem maradjon; a kutya a bezárt ajtó előtt feküdt le, talán megérezte az új gazdát fenyegető veszélyt. Nyugtalanul aludtam, s álmomban Hades kinevetett.

Miközben én thornfieldi ágyamban pihentem, Victor és a többiek a swindoni Irodet-központban a történet visszatértét ünnepelték. Eltekintve egy rövid utalástól arra, hogy Mrs Fairfax zajosan tettvett a hálószobai tűz éjjelén, a szöveg megegyezett a régivel. Behívták az irodába a Brontë Szövetség egyik tagját, hogy folyamatosan ellenőrizze, mi jelenik meg az utolsó kétszáz oldalon, ami eddig üres volt. A Brontë-szakértő betéve tudta a könyvet, és elégedett arckifejezése mindenkit megnyugtatott.

Arra ébredtem, hogy Vezér kaparja az ajtót, ki akar menni. Halkan kinyitottam, és kilestem. Mikor megláttam a folyosón siető Jane-t, gyorsan becsuktam az ajtót, és megnéztem, mennyi az idő. Hat óra se volt még; a személyzetből páran voltak csak fent. Vártam néhány percet, azután kiengedtem Vezért, és én is elindultam a nyomában, vigyázva, nehogy összefussak Jane-nel. Mivel a délelőtt azzal telt, hogy a házbeliek Rochester szobájának rendbehozatalán szorgoskodtak, reggeli után úgy döntöttem, kirándulást teszek. Már indulni készültem, mikor Mrs Fairfax megállított.

– Miss Next, Mr Rochester beszámolt nekem az elmúlt hét eseményeiről. Szeretnék én is köszönetet mondani magának.

A házvezetőnő szenvtelen hangon mondta mindezt, de kétségem sem volt afelől, hogy őszintén beszél. Így folytatta: – Az úr meghagyta, hogy őriztessem a házat a Miss Eyre-t fenyegető elemektől.

Kinéztem az ablakon; meg is láttam egy munkást, aki őrszolgálatot teljesített egy jókora csákánynyéllel felfegyverkezve. Miközben néztük őt, egyszer csak a ház felé pillantott, majd sietve eltűnt. Kisvártatva kilépett az ajtón Jane;

körülnézett, mélyet szívott a csípős reggeli levegőből, majd visszament a házba. A munkás szinte azonnal újra megjelent, és elfoglalta őrhelyét.

– Miss Eyre nem veheti észre, hogy figyeljük és őrizzük őt – szögezte le szigorúan Mrs Fairfax.

– Értem.A házvezetőnő bólintott, majd kritikusan végigmért.– Ahonnan maga jön, ott a nők fedetlen fővel járnak?– Gyakran igen.– Ez nálunk nem elfogadott dolog – mondta szemrehányóan

Mrs Fairfax. – Javítanunk kell a megjelenésén. Jöjjön velem!A saját szobájába kísért, ahol is adott nekem egy főkötőt

valamint egy vastag fekete köpenyt, ami a bokámig ért. Köszönetet mondtam, s ő udvariasan biccentett.

– Mr Rochester itthon van mag? – érdeklődtem.– Eltávozott az ügyeit intézni. Úgy tudom, Mr Eshtonhoz

ment, ahol igen illusztris társaság gyűlt össze. Ott van Dent ezredes, úgyszintén Lord Ingram. Úgy vélem, Mr Rochester egy hétig is elmarad.

– Ilyen helyzetben bölcs dolog ez a részéről?Mrs Fairfax úgy nézett rám, mint holmi oktondi gyermekre.– Úgy látom, nem érti. A tűz után Mr Rochester egy hétre

elutazik, így szól a történet.Kérdezősködtem volna még, de a házvezetőnő exkuzálta

magát, és otthagyott. Összeszedtem a gondolataimat, megigazítottam magamon a köpenyt, és kimentem tenni egy ellenőrző sétát a ház körül. A birtokon dolgozó munkások, akik mind fel voltak szerelve valamiféle fegyverrel, jöttömre tisztelettel fejet hajtottak. Magamban azt kívántam nekik, hogy sose találkozzanak azzal, aki miatt őrizniük kell a házat, s elindultam a gyepen át abba az irányba, amerre Hades ment az éjjel. Épp elhaladtam a kerítés közelében tornyosuló bükkfák mellett, mikor egy ismerős hang megfordulásra késztetett.

– Van esélyünk ellene?

Rochester volt az. Az egyik öles fatörzs mögül bukkant elő, arcán a komor aggodalom redőivel.

– Jó esélyünk van, uram – feleltem. – Nélkülem végleg itt ragad. Ha vissza akar térni a mi világunkba, meg kell alkudnia velem.

– És hol van?– Készülök bemenni a városba, hátha ott megtalálom.

Önnek nem Mr Eshtonnál kellene lennie?– Indulás előtt még beszélni akartam magával. Ugye,

számíthatok a buzgalmára?Biztosítottam róla, hogy megteszek minden tőlem telhetőt,

aztán elindultam a városba.Millcote tisztességes méretű település volt. A központba

érve láttam egy templomot, egy postakocsi-állomást, három fogadót, egy bankot, két szövetüzletet, egy zsákosáru-kereskedést és még jó néhány más boltot. Piacnap volt, nyüzsgött a város. Senkinek sem szúrtam szemet a téli terményekkel és elejtett vadakkal teli standok között járkálva. A jelenet a mindent belengő finom tintaszagtól eltekintve teljesen életszerű volt. Az első fogadó, ami az utamba került, a George volt. Mivel a hely név szerint szerepel a könyvben, úgy véltem, érdemes ott érdeklődnöm.

Betértem, és megkérdeztem a fogadóst, vett-e ki nála szobát aznap reggel egy magas férfi. Azt felelte, nála nem, de más fogadó is van a városban. Megköszöntem a felvilágosítást, és elindultam kifelé, de ekkor oda nem illő zaj ütötte meg a fülemet: egy fényképezőgép kattanása. Lassan megfordultam. Egy japán pár állt mögöttem; korhű kosztümben voltak, de a férfi jókora Nikon kamerát szorongatott. A nő megpróbálta gyorsan elrejteni az ordító anakronizmust, és az ajtó felé vonszolta a férfit.

– Várjanak!Nyugtalan pillantást váltva megálltak.– Hogy kerülnek maguk ide? – kérdeztem döbbenten.

– Oszakából jöttünk – közölte a nő, mire a férfi, aki, úgy tűnt, nem beszél angolul, hevesen bólogatott, és belelapozott egy japán nyelvű Brontë-útikalauzba.

– De hogyan…– Én Mrs Nakajima vagyok – mutatkozott be a nő. – Az úr

Mr Suzuki.A férfi rám vigyorgott, és lelkesen megrázta a kezem.– Ez kész őrület! – fakadtam ki. – Azt akarják mondani,

hogy maguk turisták?– Azok vagyunk – hagyta rá Mrs Nakajima. – Évente

egyszer jövök el, és mindig hozok magammal valakit. Nem nyúlunk semmihez, és nem beszélünk Miss Eyre-rel. Láthatja, hogy a ruházatunk is megfelelő.

– No de japánok? A tizenkilencedik század közepi Angliában?

– Mi a gond azzal? Igaz is: mi a gond azzal?– És hogy tudnak bejönni? A nő vállat vont.– Magától megy – felelte. – Koncentrálok, mondom a

szöveget, és hopp, már itt is vagyok.Nem volt nekem időm erre.– Ide figyeljen! Az én nevem Thursday Next. Victor

Analogy alatt dolgozom a swindoni Irodetnél. Hallott a kézirat eltűnéséről? A nő bólintott.

– Bevette magát a könyvbe egy sötét figura, és ahhoz, hogy eltávolíthassam, feltétlenül szükséges, hogy csak egyetlen úton lehessen kijutni innen. Az illető, ha alkalmat kap rá, gátlástalanul kikényszeríti, hogy kivigyék. Nagyon kérem magukat, menjenek haza, amíg még megtehetik.

Mrs Nakajima megtárgyalta a dolgot a kuncsaftjával, majd elmondta, hogy Mr Suzuki lehetőség szerint látni szerette volna Jane-t, és ha most haza kell mennie, visszakéri a pénzét. Erre megismételtem az érveim, s ők végül beadták a derekukat. Felkísértem őket a szobájukba, és megvártam, amíg összecsomagolnak. Aztán Mrs Nakajima és Mr Suzuki kezet

rázott velem, majd összekapaszkodtak, és semmivé foszlottak. Szomorúan megcsóváltam a fejem. Igen kevés hely van a világon, ahova még nem ért el az idegenforgalom.

A fogadó kellemes melegéből kimentem a csípős hidegbe, s egy késői gyökérgumós zöldségeket kínáló stand mellett elhaladva átmentem a Millcote fogadóba, hogy ott is érdeklődjem az aznap érkezett vendégekről.

– És ki keresi Mr Hedge-et? – kérdezte a fogadós, és ráköpött egy söröskriglire, hogy ne szárazon kelljen törölgetnie.

– Mondja meg neki, hogy Miss Next van itt.A fogadós eltűnt az emeleten, de hamar visszatért.– Hetes szoba – közölte kurtán, és folytatta félbehagyott

tevékenységét.Acheron az ablaknál ült, háttal az ajtónak. Meg se mozdult,

mikor beléptem.– Hello, Thursday.– Mr Hedge?.– A tizenkilencedik század közepi Angliában babonásak

voltak a vidékiek. Úgy gondoltam, a Hades név kicsit túl erős lenne nekik.

Felém fordult, és belém fúrta kék szemének sugarát. De már nem volt hatalma felettem, nem tudott úgy olvasni bennem, mint másokban. Ezt ő is nyomban megérezte, félmosolyra húzta a száját, és újra kinézett az ablakon.

– Megerősödött, Miss Next.– Teher alatt nő a pálma.Hades kurtán felkacagott.– Alaposabb munkát kellett volna végeznem Styx lakásánál.– Hogy elrontsa a mókát? Lényegesen unalmasabb lenne az

élete, ha én meg a többi külszolos nem szekíroznánk magát.Ezt eleresztette a füle mellett, és témát váltott.

– Egy olyan megfontolt valaki, mint maga, nem jött volna be ide, ha nem tudna kiutat. Mi a módszere, Thursday? Valahogy jelzi Mycroftnak, mikor kell kinyitnia a kaput?

– Jófelé tapogatózik. Ha megkapom a füzetet és Pollyt, a bíróság méltányolni fogja az együttműködését.

Hades nevetett.– Nem szorulok rá a méltányosságra, Thursday. Itt és most

megölhetném magát, és erős késztetést érzek, hogy meg is tegyem, de visszariaszt az a kilátás, hogy örök időkre ennek a történetnek a foglya maradhatok. Próbáltam eljutni Londonba, de lehetetlen: ebben a világban csak azok a helyek léteznek, amelyekről Charlotte Brontë említést tett, és amelyek szerepelnek a történetben. Gateshead, Lowood – még az is meglep, hogy ez a város ilyen részletgazdag. Adja meg a jelszót, és megkapja az útmutatót meg Pollyt.

– Nem, előbb maga adja át az füzetet és a nagynénémet.– Látja? Patthelyzet. De nyilván meg akarja várni, amíg a

könyv újra megíródik. Így van?– Természetesen.– Akkor nem is zargatom magát, amíg Jane örökre el nem

hagyja Thornfieldet. Akkor majd megint tárgyalunk.– Nincs kompromisszum, Hades.Hades lassan megcsóválta a fejét.– Lesz kompromisszum, Miss Next. Visszataszítóan

túlfejlett az igazságérzete, mindazonáltal nyilván maga se akarja itt tölteni az élete hátralevő részét. Maga okos nő, biztos kitalál valamit.

Sóhajtottam, és kimentem a szobából. A vásárlók és kereskedők tarka zsivaja gyógyírként hatott rám Hades sötét lelkének mély kútja után.

33.A könyv megíródik

A Penderyn Hotel klubhelyiségében elfoglalt pozíciónkból jól láttuk Thursday tevékenységének sikerét. A történet gyorsan folytatódott; néhány sor alatt hetek teltek el. A könyvoldalakra íródó mondatokat felváltva olvastuk fel Mycrofttal. Kitartóan vártuk, hogy megjelenjen a szövegben a „gyönyörű téboly” kifejezés, de hiába. Már a legrosszabbtól kezdtünk tartani: attól, hogy Hadest nem sikerült elkapni; attól, hogy Thursday afféle bentlakó gondnokként örökre a könyvben marad.Bowden Cable naplójából

Gyorsan teltek a hetek Thornfieldben. Azzal foglaltam el magam, hogy tudta nélkül gondoskodtam Jane biztonságáról. Beszerveztem egy suhancot, aki a Millcote-ban posztolt, és figyelte Hades mozgását. Acheron azonban, úgy tűnt, megelégszik egy reggeli sétával; könyveket kért kölcsön a helyi orvostól, és ideje nagy részét a fogadóban töltötte. Kissé aggasztott a tétlensége, s azzal nyugtatgattam magam, hogy ez csak átmeneti helyzet.

Rochester üzenetben értesített minket közelgő visszatértéről, és fogadást rendeztünk a helyi barátainak. Jane-t szemlátomást felkavarta az üresfejű Blanche Ingram érkezése, de ennek nem tulajdonítottam jelentőséget. Energiáimat az kötötte le, hogy biztonsági óvintézkedéseket foganatosítottam John, a szakácsnő férje segítségével, akit éles eszű, találékony férfinak ismertem meg. Megtanítottam őt Rochester pisztolyainak használatára, és kiváló lövésznek bizonyult. Attól tartottam,

hogy Hades is felbukkan valamelyik vendég kíséretében, de azon kívül, hogy Mr Mason megérkezett Nyugat-Indiából, nem történt semmi rendkívüli.

A hetek hónapokká gyűltek; Jane-t nem sokat láttam – ez persze szándékos volt –, de tartottam a kapcsolatot a háziakkal és Mr Rochesterrel, hogy mindig tudjam, jól haladnak-e az események. És az események minden jel szerint jól haladtak. Mr Masont, ahogy kell, megharapta tébolyodott nővére a második emeleti szobában; a bezárt ajtó előtt álltam, mikor Rochester elment az orvosért, Jane ápolására bízva a sebesültet. Mikor megérkezett az orvos, a lugasban folytattam az őrködést, mert tudtam, hogy Jane és Rochester ott találkoznak majd. Így bujkáltam egészen addig a rövid cselekménymentes időszakig, amikor Jane elutazik meglátogatni haldokló nagynénjét Gatesheadben. Rochester addigra elhatározta, hogy feleségül veszi Blanche Ingramet, ami némi feszültséget szült közte és Jane között. A lány távollétét megkönnyebbülésként éltem meg; végre nyilvánosan beszélhettem Rochesterrel, nem kellett Jane elől bujkálnunk.

– Maga kialvatlan – jegyezte meg Rochester, mikor egy alkalommal a kastély előtti gyepen sétáltunk. – Karikás és tompa fényű a szeme.

– Rosszul alszom így, hogy Hades itt van alig öt mérföldnyire.

– De hiszen a kémei figyelmeztetnék, ha bármi gyanúsat tenne.

Ez így volt; a hálózat jól működött, igaz, Rochesternek nem csekély anyagi áldozatot kellett hoznia ezért. Ha Hades elhagyta a fogadót, arról két percen belül értesített egy lovas, aki az ilyen esetekre állt készenlétben. Ily módon mindig rátaláltam az emberemre, s figyelhettem, hogyan sétál, olvasgat, vagy épp veri a parasztokat a pálcájával. Sosem jött egy mérföldnél közelebb Thornfieldhez, és ezt a magam részéről igen üdvösnek tartottam.

– Kémeim ébersége valóban megnyugtató, de épp Hades látszólagos tétlensége aggaszt. Nem vall rá ez a viselkedés.

Sétáltunk még egy ideig; Rochester a birtok érdekességeit mutogatta nekem, de nem figyeltem a magyarázatára.

– Hogyan sikerült kijönnie hozzám aznap este, amikor megsebesültem?

Rochester megállt és rám nézett.– Egyszerűen átkerültem, Miss Next. Épp oly kevéssé

tudom megmagyarázni, hogyan történt, mint maga a kislánykorában nálunk tett látogatását. Mrs Nakajimán és egy Foyle nevű utazón kívül senkit nem ismerek, aki képes az átkelésre.

Ezen meglepődtem.– Ön ismeri Mrs Nakajimát?– Természetesen. Ilyenkor, mikor Jane Gatesheadben van,

idegenvezetést szoktam tartani a vendégeinek Thornfieldben. Ez kockázatmentes és igen jövedelmező üzlet. Egy ilyen vidéki kastély fenntartása még ebben az évszázadban sem olcsó mulatság, Miss Next.

Megengedtem magamnak egy mosolyt. Nem volt kétségem afelől, hogy Mrs Nakajima busás hasznot húz képességéből; elvégre egy ilyen utazás a Brontë-rajongók álmainak netovábbja, belőlük pedig nem kevés akad Japánban.

– Mihez kezd, ha hazatér innen? – kérdezte Rochester, miután mutatott egy nyulat Vezérnek, aki ugatva üldözőbe vette a kis állatot.

– Gondolom, folytatom a külszolos munkát – feleltem. – És önnek mik a tervei?

Rochester borúsan nézett rám; összeráncolta szemöldökét, s arca haragos kifejezést öltött.

– Számomra mindennek vége, mikor Jane elmegy azzal a gerinces lénynek csúfolt szánalmas csigával, St John Riversszel.

– De hát mit fog akkor csinálni?

– Csinálni? Csinálni semmit sem fogok. Attól kezdve jószerével nem létezem.

– Meghal?– Azt nem mondtam – felelte Rochester, gondosan

válogatva a szavak között. – Ahonnan maga jön, ott az emberek megszületnek, élnek, majd meghalnak, így van?

– Többé-kevésbé igen.– Micsoda szegényes létezés! – nevetett fel Rochester. – S

az élet nehéz időszakaiban az a belső szem tartja magukban a lelket, amit emlékezésnek neveznek, igaz?

– Többnyire igen – válaszoltam –, ugyanakkor a pillanatnyi érzelmek százszorta erősebbek azoknál, amelyeket az emlékek kínálnak.

– Való igaz. Én ezzel szemben nem születtem, és nem halok meg. Harmincnyolc esztendősen veszi kezdetét létezésem, amely véget is ér, miután életemben először szerelemre lobbanok, majd elvesztem imádatom tárgyát, létem értelmét…!

Megállt, és lehajolt a botért, amit Vezér az elszalasztott nyúl helyett hozott neki.

– Tudnivaló, hogy ha akarok, egy szempillantás alatt eljutok a regény bármelyik részébe, s vissza is térhetek onnan, amikor csak tetszik. Életem legnagyszerűbb szakasza akkor veszi kezdetét, mikor szerelmet vallok annak a drága vadócnak, s azzal ér véget, hogy az ügyvéd s az a kötöznivaló Mason meghiúsítják az esküvőt, világgá kürtölik az őrült asszony titkát. Ezekben a boldog hetekben időzöm legtöbbet, de el-elmegyek azért a rossz időkbe is – mert ha feledjük a bút, az öröm a megszokás mocsarába süllyed. Néha eljátszom a gondolattal, hogy utasítom Johnt, állja útjukat a templom kapujában, tartóztassa fel őket, amíg le nem zajlik az esküvő – de a dolgok rendje ezt nem engedi meg.

– Ezek szerint most, amíg itt beszélgetünk…

– … én egyidejűleg megismerkedem Jane-nel, udvarolok neki, és elveszítem mindörökre. Magát is látom magam előtt kisleányként, a rémült arcával a lovam patái mellett…

Megtapogatta a könyökét.– Az esés fájdalmát is érzem. Beláthatja tehát, hogy

létezésemnek, jóllehet szűkre szabott, megvannak a maga előnyei.

Sóhajtottam. Bár ilyen egyszerű lenne az élet! Bár újra meg újra elmerülhetnénk a szép időkben és átugorhatnánk a rosszakat…

– Magának lakik férfi a szívében? – kérdezte váratlanul Rochester.

– Igen, de rossz dolgok vetnek árnyékot a viszonyunkra. Megvádolta a bátyámat egy olyan bűnnel, amit igazságtalannak éreztem egy halott vállára rakni. A bizonyíték nem volt meggyőző, s a bátyám nem kapott esélyt a védekezésre. Nehezen tudok megbocsátani ezért.

– Minek megbocsátani? – tette fel a kérdést indulatosan Rochester. – Hagyja a megbocsátást, és éljen! A maga élete rövid – túlságosan is rövid ahhoz, hogy jelentéktelen sérelmeken rágódjék ahelyett, hogy élvezné a boldogság illanó perceit!

– Fájdalom, a szerelmem jegyben jár és nősülni készül – feleltem.

– Mit nem mond! – gúnyolódott Rochester. – A jövendőbelije nyilván épp oly kevéssé illik hozzá, mint Blanche Ingram énhozzám!

Daisy Mutlarre gondoltam, és be kellett látnom, hogy a párhuzam helyénvaló.

Egy darabig némán baktattunk egymás mellett. Végül Rochester megállt, és elővette a zsebóráját.

– Jane már közeledik Gateshead felől. Hol a ceruzám és a könyvem? Kotorászni kezdett a kabátja zsebében, s meg is találta az előírt kellékeket.

– Véletlenül össze kell találkoznom vele. Erre fog jönni a réteken át. Rendezett a külsőm?

Megigazítottam a nyakkendőjét, majd elégedetten bólintottam.

– Maga szerint szemrevaló férfi vagyok? – tette fel a meghökkentő kérdést Rochester.

– Nem – válaszoltam maradéktalan őszinteséggel.– Az ördögbe! – fortyant fel Rochester. – Menjen hát! Majd

később beszélünk.Magára hagytam, hadd várja szerelmét; elkanyarodtam a tó

felé, s gondolataimba merülve visszaballagtam a házhoz.

Múltak a hetek, az idő egyre kellemesebb lett, s lassan kizöldültek a fák. Rochestert és Jane-t, akik ebben az időszakban csak egymásnak éltek, alig láttam. Mrs Fairfax nem lelkesedett a kapcsolatukért, de mondtam neki, hogy ne legyen ilyen oktalan. Erre öreg tyúkanyó módjára elpirult, és faképnél hagyott. Thomfieldben hónapokon át a rendes kerékvágásban folyt az élet; a tavaszból nyár lett, s végül elérkezett az esküvő napja. Rochester külön meghívott az eseményre, és elrejtett a sekrestyében. Ott voltam, mikor a pap, egy Mr Wood nevű testes férfiú feltette a kérdést, hogy tud-e valaki valamilyen akadályról, ami útjában áll a törvényes, Isten igéi szerinti házasságnak. Hallottam, ahogy az ügyvéd lerántja a leplet a szörnyű titokról. Láttam Rochester dühét, mikor Briggs felolvasta Mason nyilatkozatát arról, hogy az őrült asszony Bertha Rochester, Mason nővére és Edward törvényes felesége. Búvóhelyemről figyeltem a vita kibontakozását, s csak akkor jöttem elő, mikor Rochester átkísérte a kis csoportot a házba, hogy megmutassa nekik tébolyodott nejét. Nem követtem őket, inkább elmentem sétálni; jobban vágytam a friss levegőre, mint arra, hogy tanúja legyek a házbeli szomorú jelenetnek, a házasodás jogától megfosztott Rochester és Jane gyötrelmének.

Másnap Jane elment. Biztos távolságból követtem őt – olyan volt, mint egy kóbor kis jószág, aki jobb sorsot keresve nekivág a nagyvilágnak. Elnéztem távolodó alakját, amíg el nem tűnt a whitcrossi úton, aztán besétáltam Millcote-ba ebédelni. A George-ban ettem, s utána leültem kártyázni három utazó szerencsejátékossal; hat guinea-t nyertem el tőlük, mígnem vacsoraidő tájt egy fiúcska lépett az asztalunkhoz.

– Szervusz, William! – köszöntöttem. – Mi újság?A kis lelencen felnőttektől örökölt s a méretére férceit ruhák

lógtak. Odahajoltam hozzá.– Bocsásson meg nekem, Miss Next, de Mr Hedge eltűnt.

Rémülten felpattantam az asztaltól, és már szaladtam is át a Millcote-ba. Felrohantam az emeletre, ahol az egyik legmegbízhatóbb kémem fogadott, bűntudatosan gyűrögetve a sapkáját.

– Sajnálom, kisasszony. Lent voltam az ivóban, de esküszöm, nem nyúltam szeszhez. Valahogy kiosonhatott mellettem…

– Mást nem látott lejönni a lépcsőn? Feleljen gyorsan, Daniel!

– Nem, senkit. Csak egy öregasszonyt…Felpattantam az egyik futárom lovára, és Thornfieldbe

vágtattam. A bejáratoknál posztoló őrök egyike sem látta Hadest. Beszaladtam a házba, és a nappaliban ráakadtam Edwardra, aki egy üveg brandyből töltögetett magának. Mikor meglátott, felemelte a poharát.

– Elment, igaz? – kérdezte.– Elment.– Kárhozat! Átok a körülményekre, amelyek folytán

rábírhattak, hogy nőül vegyem azt a féleszűt, és átok a bátyámra meg atyámra, amiért pártoltak egy ilyen házasságot!

Rochester leroskadt egy székre, és a padlóra bámult.– A maga munkája véget ért itt, igaz? – kérdezte

csüggedten.

– Többé-kevésbé igen. Meg kell még keresnem Hadest, aztán hazatérhetek.

– Hát nincs a Millcote-ban?– Már nincs ott.– Bízik benne, hogy el tudja fogni őt?– Igen. Gyengébbnek tűnik ebben a világban.– Akkor azt javaslom, tudassa velem a jelszót. Nem kizárt,

hogy a döntő pillanatban szorítani fog minket az idő. Jobb félni, mint megijedni.

– Ez igaz – ismertem el. – A kapu kinyitásához azt kell mondania…

E pillanatban dörrenve becsapódott a bejárati ajtó, a huzat felkapott pár papírt, és ismerős, súlyos léptek zaja hangzott fel a hallban. Megdermedtem, és ránéztem Rochesterre, aki a poharába bámult.

– Tehát a jelszó…?Vezért szólította valaki. A hang a ház urának zengő

basszusa volt.– A ménkűbe! – mordult fel Hades, miközben leolvadt róla

a Rochester-álca. Egy szempillantás alatt a falnál termett, és úgy átszakította a vakolt lécezetet, mintha rizspapír volna. Mire kiértem az előtérbe, már eltűnt: beleveszett a ház labirintusába. Rochester csatlakozott hozzám, miközben a lépcsőnél füleltem. Semmit sem hallottunk. Edward kitalálta, mi történt, és gyorsan összehívta a birtokon dolgozó munkásokat. Húsz perc múlva már őrség vette körül a házat azzal a paranccsal, hogy lőjenek mindenkire, aki megpróbál kiszökni, és nem tudja a megbeszélt jelszót. Mi magunk a könyvtárba mentünk; Rochester elővette pisztolyait, és gondosan megtöltötte őket. Idegenkedő pillantást vetett automata Browningomra, miközben gyutacsot helyezett fegyverei gyújtólyukára, és visszaengedte a kakast.

– A golyók csak feldühítik – figyelmeztettem.– Van jobb ötlete? Nem feleltem.

– Akkor jöjjön velem! Minél előbb kikergetjük ezt a sátánfajzatot a könyvemből, annál jobb!

Grace Poole-on és az őrült asszonyon kívül mindenkit kiküldtünk a házból, Mrs Poole-nak pedig meghagytuk, hogy reggelig senkinek ne nyisson ajtót, még Mr Rochesternek se. Ezután hozzáláttunk a ház átkutatásához. A könyvtárból indultunk, onnan átmentünk az ebédlőbe, onnan pedig a délutáni fogadószobába. Utána a délelőtti fogadószoba majd a bálterem következett. Mindezeket a helyiségeket üresen találtuk. Visszamentünk a lépcsőhöz, ahol John és Mathew állt őrt. Megesküdtek rá, hogy senki nem láttak. Addigra beesteledett, s az őrök fáklyákat kaptak. Halvány, lobogó fény táncolt a hallban. A házban a lépcsők és a falburkolat sötét, a fény javát elnyelő fából készültek – egy bálna bendőjében is világosabb lett volna. A lépcsőn felérve jobbra-balra néztünk, de csak homályt láttunk. Átkoztam magam, amiért nem hoztam magammal erős fényű elemlámpát. Mintegy a gondolatomra válaszul egy hirtelen huzatlökés eloltotta gyertyáinkat, majd valahol előttünk becsapódott egy ajtó. Egy pillanatra a szívverésem is elállt; Rochester szitkozódott, mert belebotlott egy tölgyfa ládába. Sietve meggyújtottam a gyertyákat. A meleg fénynél megpillantottuk egymás ijedt arcát; Rochester, látva, hogy ábrázatom az övéhez hasonló érzelmeket tükröz, megemberelte magát, és így kiáltott: – Mutasd magad, gyáva féreg!

Dörrenés és narancsszínű villanás következett: Rochester leadott egy lövést a második emeletre vezető lépcső irányába.

– Ott van! Iszkol, mint a nyúl! Úgy sejtem, el is találtam! Odaszaladtunk, de nem láttunk vérnyomot, és a súlyos ólomgolyó ott volt a lépcsőkorlátba fúródva.

– Sarokba szorult! – harsogta Rochester. – Fentről nem vezet út tovább, csak ki a tetőre, s ha onnan megpróbál lemászni, a nyakát szegi!

Felsiettünk a lépcsőn a második emeleti folyosóra. Idefent nagyobb ablakok voltak, de még így is bosszantó sötétség fogadott minket. Egyszerre megtorpantunk. A folyosó közepe táján ott állt Hades, jobbjában egy szál gyertyával, amely megvilágította az arcát. A megfutamodás és a bujkálás nem az ő stílusa volt. A bal kezével összecsavart papírt tartott a gyertya lángja mellé: nyilván a Wordsworth-verset, amelyben a nagynéném raboskodott.

– A jelszót, ha lenne szíves, Miss Next.– Soha!Hades még közelebb tolta a papírt a lánghoz, és rám

mosolygott.– Kérem a jelszót!Ekkor azonban a mosoly fájdalmas grimasszá torzult az

arcán; felordított, és kiejtette a kezéből a gyertyát meg a verset. Lassan megfordult, s így láthatóvá vált számunkra szenvedésének oka: ott csimpaszkodott a hátán egy vérszomjas vadállat makacsságával Mrs Rochester. Az őrült jamaikai asszony eszelős kacajt hallatott, és csavart egyet az áldozata lapockái közé döfött ollón. Hades újra felordított, majd térdre rogyott. Közben az elejtett gyertya lángja belekapott egy sublódba, s a mohón elharapózó tűz egykettőre fáklyává változtatta a megannyi réteg viaszos kenőccsel bevont bútort. Rochester letépett egy függönyt, hogy elfojtsa vele a lángokat, de Hades addigra ismét erőre kapott, és felállt: már nem volt a hátában az olló. Lesújtó ökle állon találta Rochestert, aki félfordulattal elterült a padlón. Acheron szemében eszelős kéj csillant; felkapott a kredencről egy spirituszlámpát, és a folyosó végébe hajította. A szétfröcssenő borszesz lángra lobbantotta a falikárpitokat. Ezalatt a hadonászva ugráló Mrs Rochester kirántotta Hades zsebéből Mycroft gyűrött füzetét, és démoni diadalkacajjal elszaladt vele.

– Adja meg magát, Hades! – kiáltottam, és leadtam két lövést. Acheron megtántorodott a lövedékek ütőerejétől, de

hamar összeszedte magát, és a füzetet bitorló Bertha után iramodott. Már minden függöny és kárpit lángolt körülöttünk; görcsös köhögés fogott el a folyosót betöltő sűrű füsttől. Gyorsan magamhoz vettem az értékes költeményt, majd talpra rángattam Rochestert, és már futottunk is Hades után. A gazember, miközben a füzettel menekülő kreol nőt üldözte, további tüzeket gyújtott. Egy tágas hátsó hálószobában értük utol őket. Úgy ítéltem meg, elérkezett a megfelelő pillanat a kapu megnyitására. Hades és Bertha bizarr macska-egér játékot űztek a lángoló ágy mellett: az őrült nő a füzetet lobogtatta és hadonászott az ollóval, mely utóbbitól Hades szemlátomást nagyon félt.

– Mondja ki a jelszót!– Mi az?– „Gyönyörű téboly”!Rochester elharsogta a szavakat. Nem történt semmi.

Megismételte őket, még hangosabban. Még mindig semmi. Hiba csúszott a számításomba: a Jane Eyre egyes szám első személyben íródott, Bowden és Mycroft tehát csak arról olvashatott, amit a mesélő, Jane átélt – ami velünk történt, az nem jelent, nem jelenhetett meg a könyvben. Erre a buktatóra nem gondoltam.

– Most mi lesz? – kérdezte Rochester.– Nem tudom. Vigyázzon!Bertha megiramodott felénk, és kirohant az ajtón. Hades

habozás nélkül követte: annyira fontos volt neki a kezelési útmutató visszaszerzése, hogy velünk nem is törődött. Rochesterrel követtük őket végig a folyosón, de a lépcső immár egyetlen hatalmas tűzoszloppá változott: a hőség és a füst meghátrálásra késztetett minket. Bertha köhögve, könnyező szemmel a tetőre menekült, a sarkában Hadesszel, Rochesterrel és velem. A benti füst után áldásnak éreztem a hűvös, tiszta levegőt. Bertha a bálterem fölé vezetett minket, s az ólomtetőn át lenézve láttuk, mennyire elharapózott odalent a tűz. A

vikszes padló és bútorzat bőséges táplálékot biztosított a csillapíthatatlan étvágyú lángok számára – látszott, hogy percek kérdése csupán, és az egész hatalmas, csontszáraz épület lángoló pokollá változik.

Az őrült asszony lassú táncot lejtett bő hálóruhájában; talán felsejlett benne egy halvány emlék abból az időből, mikor még úrihölgy volt, nem szánalmas, tengődő szörnyeteg. Közben morgott, mint a ketrecbe zárt vadállat, az ollót villogtatta, és kajánkodva lengette Hades előtt a füzetet, amit az szitkozódva próbált elkönyörögni tőle. Rochesterrel csak álltunk és néztük a jelenetet, amihez a szétrobbanó ablaktáblák csörömpölése és a tűz zúgása-ropogása szolgáltatta az aláfestő zenét.

Rochesternek végül elege lett a tétlenségből meg abból, hogy felesége és Hades haláltáncát nézze; előhúzta a másik pisztolyát, és vesetájon lőtte Hadest. Acheron megfordult; a golyó nem sebesítette meg, de feldühítette, ő is pisztolyt rántott, s egész sorozatot röpített Rochester felé, aki így velem együtt kénytelen volt bemenekülni egy kémény mögé. Bertha kihasználta, hogy Hades nem figyel rá, és a karjába döfte az ollót. A férfi felordított rémületében és fájdalmában, elejtette a pisztolyt, és térdre rogyott. A kacagó Bertha örömtáncot járt körülötte.

Nyögést hallottam, és megfordulva láttam, hogy Acheron egyik golyója eltalálta Rochester kezét. Elővette a zsebkendőjét, de csak a segítségemmel sikerült átfúrt tenyere köré tekernie.

Eközben Hades kiütötte karjából az ollót, ami nagy ívben elrepült, s a közelünkben csattant a tetőre. Erejét visszanyerve felbőszült oroszlánként vetette magát Berthára; elkapta a nő torkát, elragadta tőle a füzetet, majd két kézzel a feje fölé emelte az asszonyt, aki eközben a tűzvész zúgását is túlharsogva, tébolyultan üvöltött. Sötét alakjuk egy másodpercig élesen kirajzolódott az esti ég felé csapó lángok előterében, aztán Hades két gyors lépéssel a tetőkorlátnál

termett, és áthajította fölötte Berthát, aki csak akkor némult el, mikor teste háromemeletnyi mélységben tompa puffanással földet ért. Hades elhátrált a tetőkorláttól, és felénk fordította izzó tekintetét.

– „Gyönyörű téboly”, heh? – Felkacagott. – Jane elment az unokatestvéreihez, és magával vitte a cselekményt! Az útmutató pedig itt van nálam!

Meglengette a füzetet, majd a zsebébe dugta, és felemelte a pisztolyát.

– Melyikükkel kezdjem?Rálőttem Hadesra, de ő szabad kezével a közeledő golyó

felé kapott, s mikor kinyitotta öklét, tenyerében ott feküdt a koronggá lapult lövedék. Hades mosolygott, s közben a háta mögött szikranyaláb lövellt a magasba. Újra lőttem, s ő megint elkapta a golyót. Pisztolyom zavarja hátsó állásban maradt: a fegyver várta a következő tárat. Volt nálam még egy, de nem sok értelmét láttam azt is kiüríteni. Utolért az elkerülhetetlen: vitézül küzdöttem Hades ellen, túléltem néhány találkozást vele – amit senki más nem mondhatott el magáról –, és megtettem mindent, ami emberileg lehetséges. De a szerencse forgandó – s tőlem most épp elfordult.

Hades rám mosolygott.– Minden az időzítésen múlik, Miss Next. Az enyém a

jelszó, a füzet és a győzelem. Amint látja, a türelmem meghozta gyümölcsét.

Diadalmas kifejezés jelent meg az arcán.– Vigasztalásul elmondanám: úgy terveztem, kitüntetem

magát azzal, hogy Felix9 lehet. Kivívta tiszteletemet, legvitézebb ellenfelemként fogok emlékezni magára. És állta a szavát: valóban nem alkudott meg velem.

Már nem figyeltem rá. Tamworth-re, Prusslickra és a többi áldozatára gondoltam. Vetettem egy oldalpillantást Rochesterre, aki vérző kezét dajkálta, és szemlátomást elszállt belőle minden harci kedv.

– Egy vagyont fogunk keresni a krími háborún – folytatta monológját Hades. – Vajon mennyi hasznunk lesz egy-egy plazmafegyveren? Ötszáz font? Ezer? Tízezer?

A Krímre gondoltam, meg a bátyámra. Utánam kiáltott, hogy menjek érte, de nem mentem. Találat érte a PSZH-mat, és mikor egy másik járművel vissza akartam indulni a csatatérre, feltartóztattak. Nem láttam többet a bátyámat, és sose bocsátom meg magamnak, hogy a sorsára hagytam.

Hades még mindig szónokolt, s én már-már azt kívántam, fejezze be és végezzen velem. Azok után, amin keresztülmentem, a halál kényelmes és vonzó megoldásnak tűnt. Azt mondják, minden csata csúcspontján van egy halálosan nyugodt pillanat, amikor kitisztul az agy, és a sokk sűrű függönye távoli morajjá tompítja a külvilág borzalmait. A halál torkában álltam, mégis csak egyetlen, banálisnak tűnő kérdés foglalkoztatott: miért tudott Bertha ollója akkora szenvedést okozni Hadesnek? Felemeltem a fejem, és rápillantottam Acheronra, akinek mozgott a szája, de szavai nem jutottak el a tudatomig. Felálltam, és ő felém lőtt. Csak játszott velem, a golyója messze elkerült – a szemem se rebbent tőle. Az olló a megoldás kulcsa – bizonyára ezüstből van. Benyúltam a nadrágzsebembe, és elővettem a Bökőtől kapott ezüstlőszert. A hiú és gőgös Acheron teljesen belefeledkezett az öntömjénezésbe. Súlyos árat fog fizetni érte. A Browningba csempésztem a töltényt, és rácsattintottam a závárt. A skuló simán a töltényűrbe csúszott; céloztam, meghúztam a ravaszt, és láttam, hogy valami meglöki Hades mellkasát. Egy másodpercig nem történt semmi. Aztán Acheron elhallgatott, megtapintotta mellén a találat helyét, majd a szeme elé emelte a kezét, s mikor ránézett, döbbent csodálkozás ült ki az arcára. Számtalanszor szennyezte már vér az ujjait – de sosem a sajátja. A tekintete felém rebbent, és kinyílt a szája, de hang már nem jött ki a torkán. Megingott, majd arcra bukott, és nem mozdult többé. Acheron Hades, a

harmadik leggonoszabb ember a Földön halott volt: megölték a Thornfield Hall tetején, és senki nem hullatott könnyet érte.

A körülmények nem tették lehetővé, hogy sokáig merengjünk Hades halálán – a lángok egyre magasabbra csaptak. Magamhoz vettem Mycroft füzetét, aztán talpra segítettem Rochestert, és a korláthoz siettem vele. A tető már átforrósodott, és a lábunk alatt hajlani, ívesedni kezdtek a gerendák, amitől az ólomtető hullámokat vetett, mintha életre kelt volna. Kinéztünk a korlát fölött, de nem vezetett járható út lefelé. Rochester megragadta a kezem, és futva egy ablakhoz vezetett. Mikor betörte, hátratántorodtunk a kiáradó forró levegőtől.

– A személyzeti lépcső! – köhögte. – Erre!Rochester tapogatózva vezetett a sötét és füstös folyosón;

engedelmesen lépkedtem mögötte, a kabátja szegélyét markolva, hogy ne veszítsük el egymást. Hamarosan el is értük a személyzeti lépcsőt, amit még épp csak nyalogatni kezdtek a lángok. Elindultunk lefelé, s már félúton jártunk, amikor tűzgomolyag tört ki a konyhából, és lángözönnel kísért forró gázhullám söpört végig a folyosón meg a lépcsőfordulón. Láttam, hogy valami vörösen felizzik előttem, és éreztem, hogy eltűnik a lépcső a lábam alól, azután rám zuhant a sötétség.

34.A könyvük lassan véget ér

Vártuk Thursday jelentkezését, vártuk a jelszót, de hiába. Feszült figyelemmel olvastam a történetet, hátha valamiféle utalást találok benne arra, mi történt Thursdayjel. Kezdettől gyanítottam, hogy ha lehetetlennek bizonyul elfognia Hadest, úgy fog dönteni, a könyvben marad. Vészesen közeledett a végkifejlet, Jane elutazása Indiába, és tudtam, hogy a regény ott véget fog érni. Ha pedig a könyv nem íródik tovább, nincs más hátra, mint kikapcsolni a gépet és beletörődni, hogy Thursday és Polly örökre odaveszett számunkra.Bowden Cable naplójából

Kinyitottam a szemem, a homlokomat ráncoltam, és körülnéztem. Egy kicsi, de jól berendezett szobában feküdtem, a félig nyitott ablak közelében. A gyep fölött elnézve magas nyárfákat láttam hajladozni a szélben, de a látvány nem tűnt ismerősnek: a szoba nem Thornfieldben volt. Kinyílt az ajtó, és Mary lépett be rajta.

– Miss Next! – szólított meg kedvesen. – Alaposan ránk ijesztett!

– Sokáig voltam öntudatlan?– Három napig. Carter doktor azt mondta, súlyos

agyrázkódást szenvedett.– Hol…?– Ferndeanben vagyunk, Miss Next – sietett megnyugtatni

Mary –, Mr Rochester egy másik házában. Bizonyára nagyon elgyengült, hozok egy kis levest.

Elkaptam a karját.– És Mr Rochester?Mary nem felelt, csak rám mosolygott, puhán megveregette

a kezem, és azt mondta, hozza a levest.Visszahanyatlottam a párnára, és emlékezetembe idéztem a

thornfieldi tűz estéjét. Szegény Bertha Rochester… Vajon felfogta-e, hogy amikor találomra fegyvert választott magának, az életünket mentette meg? Valami a háborodott elméje mélyen talán megérezte, miféle szörnyeteg Hades. Hogy így volt-e vagy sem, sose tudhattam meg, de mindenesetre hálás voltam Berthának.

Egy hét elteltével már fel tudtam kelni, habár a fejfájás és a szédülés még nem múlt el. Megtudtam, hogy a személyzeti lépcső összeomlása után elvesztettem az eszméletemet. Rochester, aki maga is gyötrő fájdalomtól szenvedett, becsavart engem egy függönybe, és kicipelt az égő házból. Közben rázuhant egy leszakadó gerenda, és megvakította; a tűz utáni reggelen pedig amputálni kellett az Acheron golyója átfúrta kezét. A sötét ebédlőben kerestem fel őt.

– Vannak még fájdalmai, uram? – kérdeztem meggyötört alakjára pillantva. A szeme még mindig be volt kötve.

– Hál' Istennek, nincsenek – hazudta, de közben a legkisebb mozdulattól is felnyögött.

– Hálás köszönetem; másodszor mentette meg az életemet. Halvány mosolyra húzta a száját.

– Maga visszahozta nekem Jane-t. Azért a néhány boldog hónapért kétennyi sebet is elviselnék. De ne az én nyomorúságomról beszéljünk. Maga jól van?

– Hála önnek, igen.– Jó, jó, de hogy fog hazatérni? Úgy sejtem, Jane már

elutazott Indiába azzal a pojáca Riversszel – és vele ment a történet is. A barátai immár nem tudják kimenteni magát.

– Majd kitalálok valamit – mondtam, és gyengéden megveregettem a karját. – Sose tudni, mit hoz a jövő.

Másnap reggel volt; az én könyvbeli hónapjaim annyi idő alatt múltak el, amennyi ideig az elolvasásuk tartott. A walesi Politbüró az orruk előtt zajló gaztettekről értesülve engedélyezte Victor, Robber és a Brontë Szövetség egy tagjának beutazását. Védelem alatt az omladozó Penderyn Hotelbe szállították őket, így immár ők is ott álltak Bowden, Mycroft és az egyre nyugtalanabb Franz Backer mellett. A Brontë Szövetség képviselője folyamatosan figyelte a megsárgult kéziraton feltűnő szavakat. Néhány apróbb változástól eltekintve a történet a régi irányt követte, az elmúlt két órában pedig szóról szóra egyezett az eredeti verzióval. St John Rivers megkérte Jane kezét, hogy hitveseként magával vigye Indiába, és a lány épp most készült döntést hozni.

Mycroft az asztalon dobolt ujjai hegyével, és a könyvgép műszereinek állását figyelte. Még mindig nem tudta, hol nyissa ki a kaput, márpedig a könyvben vészesen fogytak az üresen maradt lapok.

És akkor egyszer csak megtörtént a csoda. A Brontë-szakértő, egy Plink nevű, pöttöm és többnyire egykedvű emberke hirtelen hátrahőkölt a döbbenettől.

– Várjunk! Ez újdonság! Ez nem volt!– Mi? – kiáltotta Victor, és lázasan fellapozta saját

példányát. Mr Plink nem tévedett. A papírra íródó szavakból új fejlemény bontakozott ki: miután Jane kijelentette Riversnek, hogy ha Isten úgy akarja, össze fognak házasodni, egy hang – egy új hang, Rochester hangja – az éteren át zengve elérte Jane-t. De honnan jött? Ezt kérdezte ezekben a percekben világszerte az a közel nyolcvanmillió ember, akik a szemük előtt kibontakozó új történetet követték.

– Mit jelentsen ez? – tette fel a kérdést Victor.– Nem tudom – rázta a fejét Plink. – A stílus egyértelműen

Charlotte Brontë-é, de hogy ilyen eddig nem volt a regényben, az is biztos!

– Thursday – dörmögte Victor. – Biztos, hogy ez az ő műve. Álljon készenlétben, Mycroft!

Ezután valamennyien lelkes izgalommal olvasták, hogyan másítja meg Jane Indiával meg St. John Riversszel kapcsolatos döntését, és határozza el, hogy visszatér Thornfieldbe.

Mikor Ferndeanbe érkeztem, Jane még nem volt ott. Felkerestem az ebédlőben Rochestert, és mindent elmondtam neki: hogy Riversék házában rátaláltam Jane-re; hogy az ablaka alá lopóztam, és Rochester rekedt suttogását imitálva beszóltam neki: – Jane! Jane! Jane! – Az utánzás nem volt tökéletes, de azért elérte célját. Láttam, hogy Jane elpirul, és nem sokkal később csomagolni kezd. Rochester cseppet sem tűnt lelkesnek az új fejlemények hallatán.

– Nem tudom, köszönet vagy átok jár-e ezért magának, Miss Next. Ha elgondolom, hogy ilyen állapotban fog látni, vakon, csonka kézzel! És Thomfieldet, üszkös romjaiban! Gyűlölni fog, tudom! – Téved, Mr Rochester. Nem is értem, egyáltalán hogy juthat eszébe ilyesmi épp önnek, aki olyan jól ismeri Jane-t!

Kopogtattak az ebédlő ajtaján. Mary volt az. Bejelentette, hogy Mr Rochesternek látogatója érkezett, de az illető nem hajlandó közölni a nevét.

– Isten az égben! – kiáltott fel Rochester. – Ő az! Mondja meg igaz hitére, Miss Next: szeretni tud majd engem Jane ebben az állapotomban?

Fölé hajoltam, és megcsókoltam a homlokát.– Hát persze. Bárki szeretni tudná önt. Mary, mondja a

vendégnek, hogy az úr nem fogadja. Ahogy ismerem, úgyis be fog jönni. Ég önnel, Mr Rochester. Nem tudom, hogyan fejezhetném ki hálámat, így hát csak annyit mondok: ön és Jane ott lesznek minden gondolatomban.

Rochester a fejét forgatta, igyekezett a hangom alapján megállapítani, hol állok. Aztán kinyújtotta a kezét, és

megszorította az enyémet. Meleg és lágy volt a kézfogása. Akaratlanul is Ted jutott eszembe.

– Ég áldja, Miss Next! Ne hagyja az árvák sorsára jutnia azt a gyönyörű szívét. Van egy férfi, aki szereti magát, és akit maga is szeret. Válassza a boldogságot!

Átsurrantam a szomszéd szobába, s mire behajtottam magam mögött az ajtót, Jane már az ebédlőben volt. Rochester ügyesen játszotta el, hogy nem tudja, ki lépett be hozzá.

– Kérem a vizet, Mary – szólt. Kis nesz következett, majd Vezér izgatott mozgását hallottam.

– Mi baj? – kérdezte legmogorvább hangján Rochester. Elfojtottam egy kuncogást.

– Lefeküdni, Vezér! – parancsolta Jane, mire a kutya elnyugodott, és egy ideig csend volt.

– Maga az, Mary? – kérdezte végül Rochester.– Mary a konyhában van – felelte Jane.Elővettem a zsebemből a gyűrött füzetet és a kissé

megpörkölődött verset. A leszámolás Franz Backerrel még hátravolt, de azzal ráértem később törődni. Leültem egy székre, úgy hallgattam Rochester indulatos kérdéseit: – Ki az? Ki az? Ki beszél? Hegyeztem a fülemet.

– Vezér megismert – hallaszott Jane mosolygós hangja –, és John meg Mary is tudja, hogy itt vagyok. Ma este érkeztem.

– Jóságos Isten! – kiáltott fel Rochester. – Micsoda káprázat játszik velem? Micsoda gyönyörű téboly ez?!

– Köszönöm, Edward – suttogtam, mikor a szoba sarkában megnyílt a kapu. Még egyszer körülhordoztam pillantásomat a helyen, ahova soha többet nem térek vissza, azután kiléptem a könyvből.

Villanás és elektromos kisülés zaja. A Ferndean Manor eltűnt, és felbukkant helyette a Penderyn Hotel jól ismert, romos klubhelyisége. Bowden, Mycroft és Victor a köszöntésemre siettek. Átadtam a füzetet és a verset

Mycroftnak, aki nyomban hozzálátott, hogy kimentse feleségét a „Táncoló tűzliliomok”-ból.

– Hades? – kérdezte Victor.– Meghalt.– Teljesen?– Végleg.Kisvártatva felzümmögött a Műbejáró, és Mycroft berohant

a megnyíló kapun, hogy rövid idő elteltével újra felbukkanjon, immár kéz a kézben Pollyval. Az asszony egy csokor liliomot szorongatott, és nagyban magyarázott valamit.

– Beszélgettünk, édesem, semmi több! Csak nem gondolod, hogy összeszűrném a levet egy halott költővel?!

– Most én jövök! – szólt izgatottan Franz Backer, A plazmafegyver harci alkalmazását lengetve. A könyvet a könyvmolylárvákkal együtt a gépbe helyezte, és intett Mycroftnak, hogy nyissa ki a kaput. Mikor a kukacok elvégezték a dolgukat, bácsikám teljesítette az utasítást. Backer elvigyorodott, és benyúlt a ragyogó fénykapun, remélve, hogy sikerül a kezébe kaparintania a könyvben részletesen leírt plazmafegyver egy megvalósult, működő darabját. Bowdennek azonban más terve volt. Jól irányzott lökésben részesítette Franz Backert, aki egy utolsó rémült kiáltással bezuhant a kapun, és eltűnt. Bowden biccentett Mycroftnak, aki azonmód kihúzta a Műbejáró dugóját. A gép elnémult, a könyvbe vezető kapu semmivé vált. Franz Backer rosszul időzített: mohóságában elfelejtette maga mellé rendelni góliátos testőreit. Mire a két gorilla a klubhelyiségbe lépett, Bowden és Mycroft már a helyükre tették a könyvmolylárvákat, átadták a Jane Eyre kissé megváltozott eredetijét a Brontë Szövetség képviselőjének, és hozzáláttak a Műbejáró módszeres megsemmisítéséhez.

– Hol van Backer ezredes úr? – kérdezte az egyik góliátos. Victor vállat vont.

– Valami plazmafegyvert emlegetett, és elment.

A gorilláknak lettek volna még kérdéseik, de ekkor befutott maga a walesi külügyminiszter, és közölte, hogy minekutána az ügy megoldódott, haladéktalanul távozzunk az országból. A góliátosok ellenkezni próbáltak, de a Walesi Köztársasági Hadsereg katonái, akikre a legkevésbé se hatottak a fenyegetéseik, rövid úton kitessékelték őket a szállodából.

Az elnöki limuzinnal szállítottak át minket Merthyrből Abertawe-ba. A Brontë Szövetség képviselője egész úton fagyos hallgatásba burkolózott, jelezve, hogy nem rajong túlságosan a regény új befejezéséért. Miután kitettek minket Abertawe-ban, otthagytam a többieket, Rochester szavaival a fülemben a kocsimhoz rohantam, hogy hazaszáguldjak Swindonba. Aznap délután háromra volt kitűzve Ted és Daisy esküvője, és szó sem lehetett róla, hogy lekéssem.

35.Könyvünk lassan véget ér

Véglegesen és jelentős mértékben megmásítottam a könyvet a „Jane! Jane! Jane!” – kiáltással, amit Riversék ablaka alatt elbújva a történetbe csempésztem. Ez az eljárás, bár szöges ellentétben állt mindazzal, amire kiképeztek, és amire felesküdtem, az én szememben kárpótlás volt Rochester miattam elszenvedett sérüléseiért és Thornfield pusztulásáért. Együttérzésből, nem pedig kötelességtudatból cselekedtem, ami nem mindig és nem feltétlenül rossz dolog.Bejegyzés Thursday Next privát naplójában

Három után öt perccel csikorgó kerekekkel fékeztem le az Áldott Langusztás Miasszonyunk templom előtt, nem kis meglepetést okozva a fotósnak és az ifjú párra váró böhöm nagy Hispano-Suiza sofőrjének. Vettem egy nagy levegőt, összeszedtem a gondolataimat, majd kissé remegő tagokkal elindultam felfelé a főbejárat előtti lépcsőn. Orgonazene ütötte meg a fülemet, s az addigi elszánt rohanás után hirtelen éreztem, hogy lelassullok, elszáll a bátorságom. Hogy a fenébe gondolom én ezt? Tíz év után egyszer csak felbukkanok a semmiből, és elvárom, hogy a férfi, akivel valamikor szerettük egymást, otthagyjon csapot-papot, és feleségül vegyen?

– Igen, igen – mondta egy nő a kísérőjének, mikor elhaladtak mellettem. – Ted és Daisy halálosan szeretik egymást!

Lépteim üteme vánszorgássá lassult, és azon kaptam magam, hogy el akarok késni: szabadulni akarok a döntés

terhétől. A templom dugig tele volt. Észrevétlenül besurrantam az ajtón, és megálltam a falnál, a languszta alakú szenteltvíz-tartó mellett. Ted és Daisy elöl álltak, mögöttük koszorúslányok és – fiúk kis csoportja. A násznép soraiban szép számmal akadtak egyenruhások – ők Ted krími veterántársai voltak. Egy nő, akiben Daisy anyját sejtettem, zsebkendője mögött szipogott, míg az örömapa türelmetlenül pislogott az órájára. Tednek csak az édesanyja volt jelen.

– Mindkettőjüket felszólítom – mondta épp a pap –, hogy ha valamilyen olyan akadályról tudnak, amely útjában áll a törvényes házasságnak, azt haladéktalanul közöljék.

Itt szünetet tartott, s a násznép soraiban többen fészkelődtek. Mr Mutlar, akinél az áll hiányát bőségesen ellensúlyozta nyakának vastagsága, szemlátomást feszengett, és nyugtalanul kapkodta a szemét. A pap Tedhez fordult, és szólásra nyitotta száját, de ekkor valahol hátul felzengett egy hang: – Óvást jelentek be. Ennek a házasságnak törvényes akadálya van.

Százötven fej fordult a közbeszóló felé. Ted egyik barátja harsányan felkacagott – nyilván tréfának hitte a dolgot –, a közbeszóló arca azonban egyáltalán nem árulkodott humoros szándékról. Daisy apja sem volt vevő a viccre: Ted jó parti volt a lányának, és nem állt szándékában tűrni, hogy egy ízetlen tréfa késleltesse az egybekelést.

– Folytassa! – szólt viharfelhő-ábrázattal.A pap a közbeszólóra, azután Daisyre és Tedre, végül pedig

Mr Mutlarre nézett.– Nem folytathatom, míg a vád alaposságáról vagy

alaptalanságáról meg nem győződöm – jelentette ki savanyú képpel; pályafutása során sose került még ilyen helyzetbe.

Mr Mutlar arca csúnyán ellilult; ha a közbeszóló a keze ügyében van, az öklét használta volna. De nem volt, így csak elordította magát, döbbent zsivajt váltva ki a násznép soraiban: – Miféle komédia ez!?

– Komédiáról szó sincs, uram – felelte zengő hangon a közbeszóló. – Bigámiáról annál inkább.

Rámeredtem Tedre, aki tökéletesen megzavarodott ettől a váratlan fordulattól. Nős ember lenne? Nem tudtam elképzelni róla.

Újra a közbeszólóra néztem, és a szívverésem is elállt: Mr Biggs volt az, az ügyvéd, akit a thornfieldi templomban láttam! Neszezést hallottam a közvetlen közelből, s odafordulva Mrs Nakajimát pillantottam meg magam mellett. Rám mosolygott, és a szájára nyomta mutatóujját. Homlokráncolva néztem rá. Közben a pap újra megszólalt: – Milyen természetű akadályról van szó? Talán legyőzhető akadály. Talán meg lehet magyarázni.

– Aligha – hangzott a felelet. – Tudatosan jelentettem ki, hogy legyőzhetetlen akadályról van szó. Nevezetesen egy érvényes házasságról.

Ted és Daisy éles pillantást váltottak.– Ki az ördög maga? – kérdezte Mr Mutlar, akit

egyedüliként nem bénított meg a döbbenet.– Briggs a nevem, ügyvéd vagyok Londonban, a Dash

Streeten van irodám.– Nos, Mr Briggs, akkor talán legyen olyan kedves, és

közöljön részleteket Mr McTated előző házasságáról, hogy mi is képet alkothassunk ennek az embernek az alantas eljárásáról.

Briggs előbb Mr Mutlarre, aztán az oltár előtt álló párra nézett.

– Értesülésem nem Mr McTatedre vonatkozik. Miss Mutlarről beszélek, helyesebben szólva Mrs Daisy Posh-ról!

Az egybegyűlteknek össznépileg elakadt a lélegzetük. Ted rábámult Daisyre, aki földhöz vágta a fejdíszét. Az egyik koszorúslány zokogásban tört ki, Mr Mutlar pedig odacsörtetett a lányához, és karon ragadta.

– Miss Mutlar 1981. október 20-án lépett házasságra Mr Murray Posh-sal – harsogta bele a zsivajba Briggs. – A

szertartást Southwarkben tartották. Válópert nem kezdeményeztek.

Ennyi elég is volt mindenkinek. A tömegből kitört a felháborodás, és a Mutlar család jobbnak látta visszavonulót fújni. A pap egy imába kezdett, de senki nem figyelt rá, Ted pedig leroskadt Mutlarék megüresedett padjára. Hátulról valaki bekiabálta, hogy „Hozományvadász!”, s a menyasszony és rokonsága már-már futva menekült az ezt követő szidalom-áradat elől, amibe szép számmal vegyültek templomba nem illő kifejezések is. A kavarodást kihasználva az egyik koszorúsfiú csókot próbált lopni az egyik koszorúslánytól, de csak egy pofon jutott neki. Jómagam a hideg kőfalnak vetettem a hátam, és letöröltem a könnyeimet. Tudtam, hogy nem szép dolog, de nevettem. Briggs átvágott a felajzott sokaságon, és kalapját udvariasan megbillentve csatlakozott hozzám és Mrs Nakajimához.

– Jó napot, Miss Next.– Nagyon-nagyon jó napot magának is, Mr Briggs!

Könyörgök, árulja el, hogy került ide!– A Rochester házaspár küldött.– De hisz csak három órája jöttem ki a könyvből!Erre Mrs Nakajima szolgált magyarázattal: – A vége előtt

tizenkét oldallal lépett ki a regényből. Thornfieldben időközben több mint tíz év telt el: annyi idő alatt ki lehet fundálni egyet s mást!

– Thornfieldben?– Igen, a kastélyt újjáépítették. A férjem nyugdíjas,

mostanság ő igazgatja a házat. Mrs Rochester ügyel rá, hogy a könyvben egyikünkről se essék szó. Thornfield kellemesebb hely, mint Oszaka, és már elegem is volt az idegenvezetésből.

Erre nem tudtam mit mondani.– Mrs Jane Rochester megkérte Mrs Nakajimát, hogy

juttasson el engem ide – magyarázta tárgyilagos hangon Briggs. – Mr Rochesterrel viszonozni kívánták a kegyed

segítségét. Szívélyes üdvözletüket küldik, boldogságot és jó egészséget kívánnak kegyednek, és köszönik frappáns beavatkozását történetünkbe.

Elmosolyodtam.– Hogy vannak?– Kiválóan, kisasszony – felelte lelkesen Briggs.

– Elsőszülöttjük most ötesztendős; erős, egészség fiúcska, az apja mása. Az elmúlt tavasszal pedig Jane életet adott egy gyönyörű kisleánynak, aki a Helen Thursday Rochester nevet viseli.

Ted felé néztem, aki már a templom kapujában állt, és épp a történteket igyekezett elmagyarázni Ethel nevű nénikéjének.

– Beszélnem kell vele.Ezt a mondatomat már csak én hallottam; Mrs Nakajima és

az ügyvéd köddé váltak, visszatértek Thornfieldbe, hogy beszámoljanak Jane-nek és Edwardnak küldetésük sikeréről.

Ted, mire odaértem hozzá, leült a templom lépcsőjére, kihúzta a szegfűt a hajtókájából, és gépiesen az orrához emelte.

– Szervusz, Ted. Pislogva nézett fel rám.– Thursday… Tudhattam volna.– Leülhetek?– Parancsolj.Leültem mellé a meleg mészkőlépcsőre. Ted maga elé

meredt.– Ez a te műved volt? – kérdezte végül.– Végül is nem – feleltem. – Bevallom, azzal a szándékkal

jöttem, hogy félbeszakítom az esküvőt, de cserbenhagyott a bátorságom.

Ted rám nézett.– Miért?– Miért? Hát, mert… talán, mert úgy gondoltam, hogy jobb

Mrs McTated lennék, mint Daisy.– Erre magamtól is rájöttem, és teljes mértékben egyetértek.

A kérdésem arra vonatkozott, hogy miért gyulladtál be.

Vérszomjas bűnözőket kergetsz, életveszélyes akciók lelkes résztvevője vagy, parancs ellenére bajtársakat mentesz ki az ágyútűzből, erre…

– Jó, értelek. Nem tudom. Az „igen vagy nem”, „élet vagy halál” típusú döntésekkel elboldogulok, azokat könnyebb meghozni, épp mert annyira fekete-fehérek. De az emberi érzelmek, azok… azok olyanok, mint a szürke ezernyi árnyalata, és én nem vagyok otthon az elmosódott színek világában.

– Én viszont tíz éve elmosódott színek között élek, Thursday.

– Tudom és sajnálom. Borzasztóan nehéz volt összebékíteni magamban azt, amit irántad érzek, és azt, amit Anton elárulásának tartottam. Olyan volt, mint egy érzelmi kötélhúzás, amiben én vagyok a kötél közepére kötött zsebkendő. Nem tudtam elmozdulni, se erre, se arra.

– Én is szerettem Antont. Ha volt ember az életemben, akit a testvéremnek éreztem, ő olyan volt. De nem csimpaszkodhattam örökké a kötél felém eső végébe.

– Valamit elvesztettem a Krím félszigeten – motyogtam –, de azt hiszem, most újra megtaláltam. Mit gondolsz, van még időnk egy újabb próbálkozásra?

– A huszonharmadik órában vagyunk, nem gondolod? –somolygott Ted.

– Nem – feleltem. – A huszonnegyedik óra ötvenkilencedik percében vagyunk.

Ted gyengéden megcsókolta az ajkam. Melegség és fáradt nyugalom járt át, az a fajta, mint mikor az ember az esőben tett hosszú séta után hazaérve leül a kandalló lobogó tüze elé. Ted karjába simultam, s feltoluló könnyeim a gallérját áztatták.

– Elnézést – szólt ránk a pap, aki már egy ideje a közelünkben téblábolt. – Bocsássanak meg, hogy zavarok, de fél négykor már egy másik párt kell összeadnom.

Motyogva elnézést kértünk, és felálltunk a lépcsőről. A násznép még nem széledt szét, várták, hogy valamiféle döntés szülessen.

Majdnem mind tudtak Tedről és rólam, és nemigen akadt köztük olyan, aki Daisy pártját fogta volna velem szemben.

– Igent mondasz? – súgta a fülembe Ted.– Mire? – kérdeztem vissza elfojtott kuncogással.– Bolond! Akarsz a feleségem lenni?– Hmmm – ráncoltam össze a homlokom, de közben úgy

dübörgött a szívem, mint az orosz ágyúk a félszigeten. – Ezen még gondolkodnom kell…

Ted felvonta a szemöldökét.– Igen! Igen, igen! Akarok, akarok, tiszta szívből akarok!– Na végre – sóhajtott Ted. – Mennyit kell vesződni, hogy

az ember megkapja a nőt, akit szeret…!Újra megöleltük egymást, és most már hosszan

csókolóztunk. Olyan hosszan, hogy a papnak, aki egyre sűrűbben pislogott az órájára, végül meg kellett kopogtatnia Ted vállát.

– Köszönet a próbáért – fordult oda hozzá Ted, és lelkesen megrázta a kezét. – Jövünk egy hónap múlva, és akkor már élesben megy majd a dolog!

A pap vállat vont. A történtek után már semmin sem lepődött meg.

– Barátaim! – fordult a násznéphez Ted. – Szeretném bejelenteni, hogy eljegyeztük egymást a jelenlévő bájos ügynöknővel, Thursday Nexttel. Mint tudjátok, a kettőnk múltja nem volt mentes a konfliktusoktól, a jelenünk viszont már az. A házamnál történetesen áll egy esküvői sátor tele étellel-itallal, és ha jól tudom, hat órakor Holroyd Wilson fellépésére is számíthatunk. Bűn volna veszni hagyni a sok jót, az javaslom hát, lakodalom helyett tartsunk eljegyzést!

A vendégsereg üdvrivalgással fogadta az ötletet, és ki-ki szervezni kezdte a saját átszállítását. Teddel beültünk

kocsimba, de eszünk ágában sem volt egyenesen Ted házához hajtani. Rengeteg megbeszélnivalónk volt, a parti pedig… az nélkülünk is elkezdődhetett.

Hajnali négyig tartott az ünneplés. Nagyon sokat ittam, így végül taxival mentem haza a szállodába. Ted kapacitált, hogy aludjak nála, de én – nem minden kacérság nélkül – közöltem vele, hogy várja meg a nászéjszakát. Halványan dereng, hogy felvergődtem valahogy a szállodai szobámba, de ezen a ponton el is vesztem a fonalat; a következő emlékem arról szól, hogy reggel kilenckor csörgött a telefon. Arra ébredtem, hogy félig felöltözve fekszem az ágyon, Pickwick a reggeli műsort nézi a tévében, és úgy fáj a fejem, mintha szét akarna hasadni.

Victor csörgött rám. A hangjából ítélve nem volt a legjobb hangulatban, de udvarias ember lévén első kérdésével a hogylétemet firtatta.

A vekkerre néztem, miközben egy jókora kalapács ritmikusan püfölte az agyamat.

– Voltam már jobban is. Mi a helyzet odabent?– Sok jót nem mondhatok – felelte némileg hűvösen Victor.

–A Góliát beszélni akar magával Franz Backerról, a Brontë Szövetségnél pedig a hajukat tépik a történet károsodása miatt. Tényleg feltétlenül szükséges volt porig égetni Thornfieldet?

– Azt Hades csinálta…– És Rochester? Megvakult és elvesztette a kezét. Talán az

is Hades műve volt?– Ahogy mondja.– Ezt az ügyet fejszével se tudtuk volna jobban elbaltázni,

Thursday. Ha jót akar, jöjjön be, és adjon be valami jó mesét ezeknek a Brontë-soknak. Itt ül nálam a Különleges Végrehajtóbizottságuk, és nem azért jöttek, hogy plecsnit tűzzenek a maga mellére.

Kopogtattak az ajtón. Megígértem Victornak, hogy azonnal indulok, aztán nagy nehezen feltápászkodtam.

– Ki az? – szóltam ki.

– Szobapincér! – felelte egy hang az ajtó túloldaláról. – Mr McTated kávét küldetett önnek!

– Egy pillanat!Gyorsan megpróbáltam visszaterelni Pickwicket a

fürdőszobába, mert a hotelben nagyon szigorúan vették a háziállat-tilalmat. Pickwick azonban tőle szokatlan módon agresszívnek mutatkozott; ha lett volna szárnya, bizonyára dühösen verdesett volna vele.

– Légy szíves… ne most… kezdj el… akaratoskodni! – dörmögtem az ellenszegülő madarat taszigálva.

Miután rázártam az ajtót Pickwickre, egy percre kezem közé fogtam lüktető fejemet, majd pongyolát húztam, és ajtót nyitottam. Ez igen nagy hiba volt. Odakint valóban állt egy pincér, de nem volt egyedül. Mire teljesen kinyílt az ajtó, már két fekete öltönyös férfi volt a szobámban, én pedig a falnak szorítva álltam, revolvercsővel a halántékomon.

– Hozassanak még két csészét, ha velem akarnak kávézni – nyöszörögtem.

– Roppant vicces – mondta a pincérruhás.– Góliát?– Kösz, jól van.Az álpincér felhúzta a revolver kakasát.– Elvetette a sulykot, Next. Backer fontos ember, meg kell

találnunk őt. Ez nemzetbiztonsági kérdés, és a Krím sorsa függ tőle. Egy nyavalyás kis ügynök élete ebben a játszmában lótúrót se ér.

– Elviszem magukat hozzá – nyögtem, hogy lélegzetvételnyi időhöz jussak. – A városon kívül van.

A góliátos ügynök elengedett, és rám parancsolt, hogy öltözködjem. Pár perccel később kiléptünk a szállodából. Még akkor is fájt a fejem, a halántékom is lüktetett, de legalább már tudtam gondolkodni. Kisebb csoportosulást pillantottam meg a szálloda előtt, és az ácsorgókban örömmel ismertem rá a

Londonba hazainduló Mutlar famíliára. Daisy épp vitatkozott valamin az apjával, s Mrs Mutlar fáradtan csóválta a fejét.

– Hozományvadász! – rikkantottam el magam.Daisy meg az apja elnémultak, s miközben a góliátosok

próbáltak továbbterelni engem, rám meresztették a szemüket.– Mit mondott?– Jól hallotta. Nem is tudom, melyik a repedtsarkúbb, a

lánya vagy a felesége!Ezzel elértem a kívánt hatást. Mr Mutlar feje püspöklila lett,

és már lendült is felém a karja. Gyorsan félrehajoltam, és az atyai ököl az egyik góliátos ügynök állkapcsán puffant. Eliramodtam a parkoló felé. Szinte azonnal egy golyó süvített el a vállam fölött. Végigszlalomoztam az autók között, s mikor kiértem az úttestre, egy nagy, fekete katonai stílusú Ford fékezett le mellettem.

– Szálljon be! – kiáltott ki a sofőr.Nem kellett kétszer mondania. Bedobtam magam a Fordba,

s az nyomban elindult, de addigra már két golyó fúrta át a hátsó ablakot. Másodpercekkel később befordultunk a sarkon, és már biztonságban voltunk.

– Kösz – motyogtam. – Ha nem áll meg, már kukackaja lennék. Kidobna a Külszol-központnál?

A sofőr nem felelt; üvegfal választott el tőle, s hirtelen az a kellemetlen érzésem támadt, hogy csöbörből vödörbe kerültem.

– Bárhol kitehet – mondtam, de erre se kaptam választ. Meghúztam a nyitófogantyút, de az ajtó zárva volt. Erre dörömbölni kezdtem az üvegen. A sofőr ügyet sem vetett rám; elhajtott a Külszol-központ mellett, és továbbrobogott az óváros felé. Nagyon gyorsan vezetett. Kétszer átment a piroson, és egyszer nem adta meg az elsőbbséget egy busznak. Egy farolós bekanyarodáskor kis híján belecsúsztunk egy söröskocsiba, én meg nekiestem az ajtónak.

– Álljon már meg! – ordítottam, s megint dörömbölni kezdtem az elválasztóüvegen. A sofőr nem zavartatta magát:

gázt adott, s a következő túl gyorsan vett kanyarban behorpasztotta egy másik kocsi oldalát.

Vadul rángattam az ajtónyitó fogantyúkat, s már ott tartottam, hogy kirúgom az elválasztóüveget, amikor a sofőr hatalmasat fékezett, amitől egy szempillantás alatt az ülés előtti lábrészben találtam magam. A sofőr kiszállt, és ajtót nyitott nekem.

– Már itt is vagyunk, kisasszony, nem akartam, hogy elkéssen. Phelps ezredes úr neheztelt volna érte.

– Phelps? – dadogtam.A sofőr mosolygott, lendületesen tisztelgett – és nálam

végre leesett a tantusz. Phelps megígérte, hogy kocsit küld értem a gyűlése előtt, s lám, meg is tette.

Kinéztem az autóból. A swindoni városháza előtt álltunk meg, és az épület felől nagyobbfajta tömeg bámult rám.

– Hello, Thursday! – köszöntött egy ismerős hang.– Lydia? – Kissé még mindig meg voltam zavarodva a

hirtelen fordulattól.Bizony ő volt az. És rajta kívül ott volt még hat vagy hét

tévériporter, és mindegyikhez tartozott egy kamera, és mindegyik kamera rám szegeződött, én meg ott hevertem megalázó pózban egy autó hátsó ülése előtt. Sietve kikászálódtam a kocsiból.

– Lydia Letchup vagyok, a Bufo Hírhálózat tudósítója – csendült fel Lydia legszebbik riporterhangja. – Itt van velem Thursday Next, az a Külszol-ügynök, akinek a Jane Eyre megmentését köszönhetjük. Először is, Miss Next, hadd gratuláljak önnek a regény sikeres rekonsruálásához!

– Miről beszél? – grimaszoltam. – Elszúrtam az egészet. Porig égettem Thornfieldet, és nyomorékot csináltam szegény Rochesterből!

Miss Letchup nevetett.

– Egy friss felmérés szerint száz olvasóból kilencvenkilencnek nagyon tetszik az új befejezés. Jane hozzámegy Rochesterhez! Mi lehet ennél csodálatosabb?

– De hát a Brontë Szövetség…– Charlotte nem nekik írta a könyvét, Miss Next – szól

közbe egy vászonzakós férfi, aki a hajtókáján egy ordítóan nem odaillő, nagy kék Brontë-rozettát viselt. – A szövetség felfuvalkodott alakokkal van tele. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Walter Branwell vagyok, a „Brontë-t a népnek” szövetségi töredékcsoport elnöke.

A vászonzakós kezet nyújtott nekem, és széles mosollyal fogadta a közelünkben állók tapsát. Sortűz módjára durrogtak a vakuk, egy kislány virágcsokrot nyomott a kezembe, és egy másik újságíró arról próbált faggatni, hogy milyen ember Rochester valójában. A sofőr mentett meg azzal, hogy karon fogott, és bevezetett az épületbe.

– Phelps ezredes úr már várja önt, Miss Next – dörmögte kedélyesen. A tömeg szétvált előttem, mikor kísérőmmel beléptünk egy nagy, zsúfolt terembe. Bambán pislogva körülnéztem. Izgatott zsongás töltötte be a helyiséget, s mikor végigmentem a széksorok közötti folyosón, többfelől is a nevemet hallottam elsuttogni. A régi zenekari árok, amely hevenyészett sajtópáholyként szolgált, már megtelt a jelentősebb orgánumok tudósítóival. A swindoni gyűlés a háborúról véleményt alkotó tömegek figyelmének középpontjába került: nyilvánvaló volt, hogy minden, ami itt elhangzik, jelentős hatással lesz a közvélemény alakulására. A színpad felé vettem az irányt, ahol két asztalt állítottak fel, elválasztva egymástól a vitában részt vevők két táborát. Phelps ezredes egy nagy angol zászló alatt ült, s az asztala kész barikádnak tűnt a sok zászlócskától, cserepes virágtól és a kiosztásra váró szórólapok kupacaitól. Az ezredes társai javarészt egyenruhások voltak, csupa olyan katona, akik megjárták a félszigetet. Valamennyien készek voltak rá, hogy

mély meggyőződéssel hangoztassák, milyen fontos nekünk a Krím. Az egyik katona még az új plazmafegyver egy mintapéldányát is elhozta.

A színpad túloldalán állt az „ellenzők” asztala. Emögött is számos veterán foglalt helyet, de egyikük sem viselt egyenruhát. Ott volt a két egyetemista a légikikötőből, nemkülönben Joffy bátyám, aki rám mosolygott, és felém tátogta, hogy „Szia, Dilibogyó”. A sokaság elcsendesedett; hallottak róla, hogy itt leszek, és már csak az én érkezésemre vártak.

Minden kamera rám irányult, s én nyugodt léptekkel felsétáltam a színpadra vezető lépcsősoron. Phelps felállt, hogy köszöntsön, de én nem álltam meg előtte, hanem továbbmentem a másik asztalhoz, és elfoglaltam a széket, amit az egyik egyetemista tett szabaddá számomra. Phelps megrökönyödve nézett utánam, majd vörösödni kezdett, de aztán eszébe jutott, hogy minden rezdülését veszik a kamerák, és legyőzte dühét.

A nyomomban Lydia Letchup is feljött a színpadra. Ő volt a vita moderátora – Phelps ezredessel együtt ő is ragaszkodott hozzá, hogy várjanak meg engem. Letchup örült, hogy így tettek, Phelps kevésbé.

– Hölgyeim és uraim – kezdte zengzetesen Lydia –, a budapesti tárgyalóasztal üresen áll, és bármelyik percben megindulhat az offenzíva a félszigeten. A senki földjén milliós seregek néznek farkasszemet, s nekünk fel kell tennünk a kérdést: mennyit ér a Krím?

Phelps szólásra emelkedett, de én megelőztem.– Tudom, hogy szakállas vicc – kezdtem –, de a „krími

háború” csak egy ékezetben különbözik a „krimi-háború”-tól. – Hatásszünetet tartottam. – Bűnnek tartom, ami történik, és bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni, aki az ellenkezőjét állítja. Még a túloldalon ülő Phelps ezredes úr is nyilván

egyetért velem abban, hogy legfőbb ideje pontot tenni a krími konfliktus végére.

Phelps ezredes bólintott.– A véleményünk azon a ponton tér el, hogy szerintem a

félsziget jogos birtokosa Oroszország.Ez kemény kijelentés volt. Phelps hívei tudták, mi a dolguk,

és tíz percbe telt, mire Letchupnak sikerült lecsendesítenie őket, hogy folytathassam.

– Alig két hónappal ezelőtt jó esély volt rá, hogy véget érjen ez az esztelenség. Anglia és Oroszország tárgyalóasztalhoz ültek, hogy megegyezzenek az angol csapatok kivonásának feltételeiről.

A teremben néma csend volt. Phelps hátradőlt a székén, és minden idegszálával engem figyelt.

– De aztán egyszer csak jött a plazmakarabély. Alias Buzogány. Egy hosszú pillanatra leszegtem a fejem.

– A Buzogány volt a kulcs, az apropó egy új offenzívához, egy olyan háború újraindításához, ami az elmúlt nyolc évben – hála Istennek – jobbára mentes volt a harci cselekményektől. Csakhogy van egy probléma. Az offenzívát a semmire alapozták. Üres fenyegetőzésről van szó, mert a plazmakarabély blöff – a Buzogány nem működik!

Izgatott moraj futott végig a termen. Phelps vonagló szemöldökkel, mogorván meredt rám. Aztán a mellette ülő dandártábornokhoz fordult, és súgott neki valamit.

– Az angol csapatok egy olyan új fegyverre várnak, ami sose fog megérkezni. A Góliát Konszern a bolondját járatta a kormánnyal. Hiába öltek milliárdokat a fejlesztésbe, a plazmakarabélynak csak annyi hasznát veszik a katonák a Krímen, mint egy seprűnyélnek.

Leültem. Szavaim jelentőségével mindenki tisztában volt, úgy a jelenlévők, mint az élő közvetítés nézői. Az angol hadügyminiszter már nyúlt is a telefon után, hogy felhívja az

oroszokat, nehogy azok elhamarkodott lépést tegyenek – például támadjanak.

Ezalatt a swindoni városházán Phelps ezredes szólásra emelkedett.

– Döbbenetes szavak hangzottak el az imént, mégpedig egy olyan ember szájából, aki súlyos tévedésben él – kezdte leereszkedő jóindulattal. – Saját szemünkkel győződhettünk meg a Buzogány pusztító erejéről. Az új fegyver hatékonysága vitán felül áll.

– Bizonyítsa be! – szóltam közbe. – Látom, van önöknél egy plazmakarabély. Menjünk ki a parkba, és demonstrálják a működését! Akár rajtam is kipróbálhatják, állok elébe!

Phelps késett a válasszal, s a hallgatásával elvesztette a vitát – és a háborút. Ránézett a plazmafegyvert markoló katonára, aki nyugtalanul pislogott vissza rá.

Phelps csapata a tömeg füttyögése és pfujolása közepette elhagyta a színpadot. A hősi halált halt fiaink emlékéről és a bajtársiasság jelentőségéről szóló, gondosan begyakorolt egyórás szónoklat nem hangzott el se ekkor, se később –, Phelps ezredes soha többet nem állt a nyilvánosság elé.

Négy órával később – 131 év után először – tűzszünetet hirdettek a Krím félszigeten. Négy héttel később a politikusok már a tárgyalóasztalnál ültek Budapesten. Négy hónappal később az utolsó angol katona is elhagyta a félszigetet. A Góliátot felszólították, hogy adjon számot csalárd eljárásáról. A konszern vezetése – cseppet sem meggyőző módon – azt hangoztatta, hogy nem tudott semmiről, és minden felelősséget Franz Backerre hárítottak. Azt reméltem, hogy az ügynek súlyosabb következményei lesznek a konszernre nézve, de sebaj: a Góliát leszállt rólam, és ez volt a legfontosabb.

36.Házasság

Azon a napon keltünk egybe Teddel, amikor aláírták a krími háborút lezáró békét. Ted azt mondta, azért szervezte így, hogy ne kelljen fizetnünk a harangozásért. Mikor a pap a „most szóljon, vagy hallgasson mindörökké” részhez ért, nyugtalanul néztem körül, de senki nem szólalt meg. Találkoztam a Brontë Szövetség képviselőivel – végül is viszonylag hamar megbarátkoztak az új befejezéssel, főleg mivel rájöttek, hogy rajtuk kívül mindenkinek tetszik. Sajnáltam, hogy Rochester megnyomorodott és leégett a háza, de mindezt felülírta bennem az öröm, hogy ő és Jane a beteljesületlenség száz éve után végre rátaláltak a bőven kiérdemelt békére és boldogságra.Thursday Next: Egy külszolos élete

Az esküvői partira többen jöttek el, mint gondoltuk, s tíz órakor már csak a kertben fértek el a vendégek. Boswell kicsit felöntött a garatra, úgyhogy taxiba ültettem, és visszaküldtem a Finisbe. Pagina LaPozz sikeresen összejött a szaxofonossal, és bő egy órára el is tűnt vele. Az este egy pontján félrevonultunk Teddel; megszorítottam a kezét, és megkérdeztem tőle: – Ha Briggs nem lép közbe, tényleg feleségül vetted volna Daisyt?

– Megvan a válasz a kérdésedre, angyalkám!– Apa?Apám az Időőrség ezredesi díszegyenruhájában feszített.– Elgondolkoztam azon, amit mondtál, és utánanéztem a

dolognak.

– Ne haragudj, apa, de fogalmam sincs, miről beszélsz.– Két perce beszéltünk, hát nem emlékszel?– Nem.Apa homlokráncolva fürkészett minket, majd az órájára

nézett.– Egek ura! – kiáltott fel. – Korán jöttem! A fene essen

ezekbe a kronográfokba!Megkopogtatta az órát, és szó nélkül távozott.– Apád? – csodálkozott Ted. – Úgy tudtam, bujdosnia kell.– Igen, bujdosott. Bujdosik. Bujdosni fog. Tudod.– Angyalom! – bukkant fel ismét apa. – Meglep, hogy itt

látsz?– Ahogy vesszük.– Fogadjátok szívből jövő jókívánságaimat!A zsibongó sokaságra néztem. Nem állt az idő. Apa üldözői

bármelyik pillanatban befuthattak.– Pokolba a KSZ-12-vel, Thursday! – válaszolt a

gondolatomra apa, és lekapott egy pohár italt egy arra járó pincér tálcájáról. – Mégiscsak találkoznom kell az újdonsült vejemmel, nem?

Tedhez fordult, megragadta a kezét, és tetőtől talpig végigmérte őt.

– Hogy vagy, fiam? Elkötötték az ondóvezetéked?– Nem – felelte meghökkenve Ted.– Nem szaladtál bele egy térdbe rögbizés közben?– Nem.– Nem rúgott herén a ló?– Nem.– Nem kaptál alhasba krikettlabdát?– Nem!– Helyes. Akkor ez a műhiba még akár unokákat is

eredményezhet. Legfőbb ideje, hogy Thursday pottyantson pár porontyot, mert eddig csak rohangászott, mint egy veszett

hegyimalac. – Apa elhallgatott. – Furcsán néztek rám mind a ketten.

– Egyszer már itt voltál, alig egy perce.Apa összeráncolta homlokát, majd felvonta a fél

szemöldökét, és lopva körülpillantott.– Ha az én voltam, és ha jól ismerem magam, akkor itt

bujkálok valahol a közelben. Hoppá! Úgy bizony! Nézzetek csak oda!

A kert sarkába mutatott, ahol egy alak rejtőzött a sötétben, a szerszámoskamra mögött. Apa összehúzta a szemét, és logikai alapon rekonstruálta az eseményeket.

– Lássuk csak. Bizonyára szívességet kértél tőlem, én elmentem, teljesítettem, de rosszkor jöttem vissza. Sajnos ez előfordul az én szakmámban.

– Miféle szívességet kértem volna tőled? – puhatolóztam. Még mindig meg voltam zavarodva kissé, de szívesen belementem a játékba.

– Nem tudom – felelte apám. – Egy égető kérdésről volt szó, ami régóta heves viták tárgyát képezi, de mindeddig megválaszolatlan maradt.

Eltöprengtem.– Talán arról, hogy ki írta a Shakespeare-darabokat. Apa

elmosolyodott.– Jó kérdés. Meglátjuk, mit tehetek. Kiürítette poharát.– Nos, még egyszer gratulálok. Most mennem kell. Az idő

nem vár, ahogy mondani szoktuk.Ránk mosolygott, sok boldogságot kívánt nekünk, és

távozott. – Elmagyaráznád, mi ez az egész? – nézett rám Ted. Tökéletesen meg volt zavarodva – nem is annyira maguktól az eseményektől, mint inkább a sorrendjüktől.

– Én se nagyon tudom.– Elmentem már, angyalom? – kérdezte apám, miután

előjött a sufni mögül.– Igen.

– Akkor jó. Nos, kérlek szépen, megvan a válasz a kérdésedre. Elmentem 1610-be Londonba, és megtudtam, hogy Shakespeare egy mezei színész volt, aki mellesleg zsákos árukkal kereskedett Stratfordban, de ezt – érthető módon – szégyellte, és nem akarta, hogy kitudódjon.

Ez izgalmasan kezdődött.– Akkor hát ki írta a darabokat? Marlowe? Bacon?– Nem. Ezen a ponton van egy kis probléma. Az a helyzet,

hogy senki nem is hallott azokról a darabokról, nemhogy megírta volna őket.

Ezt nem értettem.– Hogyhogy? Nincsenek Shakespeare-darabok?– Ahogy mondod. Nem léteznek. Nem születtek meg. Nem

írta meg őket se Shakespeare, se más.Tednél betelt a pohár.– Már ne is haragudjon – szólt közbe –, de a lányával három

hete együtt láttuk a III. Richardot.– Hát persze – bólintott apám. – Fenemód kizökkent az idő.

Az ügy természetesen intézkedést kívánt. Visszavittem magammal a gyűjteményes kötet egy példányát, és 1592-ben átadtam a Shakespeare nevű színésznek azzal, hogy meghatározott ütemterv szerint tegye közzé a műveket. Elégedett vagy a válasszal, kislányom?

Nem voltam elégedett.– Tehát nem Shakespeare írta a darabokat.– Egyértelműen nem! De nem is Marlowe, Oxford, De Vere,

Bacon vagy bárki más a kortársak közül.– De hát ez képtelenség! – fakadt ki Ted.– Szó sincs róla – rázta a fejét apám. – A kozmikus idő

hatalmas tömegében rutineseménynek számítanak a lehetetlenségek. Ha már annyit éltetek, mint én, rá fogtok jönni, hogy minden lehetséges. „Kizökkent az idő… Ó, kárhozat, hogy én születtem helyre tolni azt!” – Ezt te írtad bele!? – hüledeztem. Most jöttem csak rá, hogy nem apám

idézi folyton a dán királyfi szavait, hanem fordítva áll a helyzet.

Apa mosolygott.– Egy ilyen apró engedmény a személyes hiúságnak talán

megbocsátható. Különben is: ki leplezne le?Apa rábámult üres poharára, aztán körülnézett, hátha jön

egy pincér, majd így folytatta: – Lavoisier mostanra már bemért engem. Megesküdött rá, hogy elkap, és bizony ügyes fickó, ami nem is csoda, hisz közel hétszáz évig együtt dolgoztunk. Csak még egy utolsó kérdés: hogyan halt meg Wellington hercege?

Emlékeztem rá, hogy ezt már kérdezte egyszer.– Ahogy már mondtam: ágyban, párnák közt 1852-ben.

Apám elmosolyodott, és elégedetten összedörzsölte a kezét.– Pompás hír! No és Nelson?– Lelőtte egy francia orvlövész Trafalgarnál.– Valóban? Sebaj, legyen neked is igazad. No ide

figyeljetek: sok sikert kívánok a közös vállalkozásotokhoz. Fiúnak is örülnék, meg lánynak is, de a legjobb lenne egy ilyen, egy olyan.

Közelebb hajolt hozzánk, és lehalkította hangját.– Nem tudom, mikor látjuk egymást legközelebb, úgyhogy

jól véssétek az eszetekbe: ne vegyetek kék kocsit, se lubickoló-medencét, óvakodjatok az osztrigától meg a körfűrészektől, és 2016 júniusában nagy ívben kerüljétek el Oxfordot. Világos?

– Igen, de…– Pitty-pitty, az idő nem vár!Apa még egyszer átölelt, kezet rázott Teddel, s mielőtt

megmukkanhattunk volna, eltűnt a vendégek között.– Egy szót se erről – mondtam, és Ted szájára nyomtam

mutatóujjamat. – Ezek azok a külszolos ügyek, amelyeken elgondolkozni is veszélyes.

– De ha…– Ted! – emeltem fel a hangom. – Nem!

Bowden és Victor is ott voltak a partin. Bowden örült a boldogságomnak, és magától is rájött, hogy se hitveseként, se munkatársaként nem megyek vele Ohióba. Az állást hivatalosan is felkínálták neki, de ő visszautasította; azt mondta, épp elég szórakoztató a munka a swindoni Irodetnél is, és legalább tavaszig itt marad. Az állásra Robber jelentkezett helyette. Jelen pillanatban azonban egészen más foglalkoztatta Bowdent. Szerzett magának egy italt, és odalépett Victorhoz, aki egy frissen megismert idős hölggyel diskurált.

– Nocsak, Cable! – dörmögte Victor, s előbb bemutatta új hölgybarátját, csak azután volt hajlandó négyszemközt szót váltani Bowdennel.

– Minden jól sült el, heh? Ördög vigye a Brontë Szövetséget, én Thursday pártján állok. Fantasztikus az új befejezés! – Elhallgatott, és Bowdent fürkészte. – Magának hosszabb a képe, mint egy Dickens-regény. Mi aggasztja? Eszébe jutott Felix8?

– Nem, uram; biztosra veszem, hogy őt előbb vagy utóbb elkapják. Arról van szó, hogy véletlenül egy másik kötet szennyborítója került a könyvre, amibe Franz Backert zártuk.

– Ezt úgy értsem, hogy Backer nem az imádott karabélyai között van?

– Pontosan. Vettem a bátorságot, és A plazmafegyver harci alkalmazásának a borítóját ráhúztam erre a könyvre.

Átadta Victornak azt a kötetet, amit Backer a Műbejáróba helyezett. Victor megnézte a gerincét, és felnevetett. A kötet Edgar Allan Poe verseit tartalmazta.

– Nézze meg a huszonhatodik oldalt – mondta Bowden. – Furcsa dolog történt A hollóval.

Victor fellapozta a mondott költeményt, és hangosan felolvasta az első versszakát: „Egyszer elmúlt régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél S véres bosszút tervezgetve Thursday Nexten járt eszem Eyre-ügyével vesztem hozta, ő

juttatott ilyen sorsra, E szövegbe betagozva, istenem, de rossz nekem! Szedj ki innen! – így kiáltok – Börtön e szöveg nekem! Bosszúm elér, esküszöm!” Victor becsapta a könyvet.

– Az utolsó rím nemigen jött össze neki.– Mit vár egy góliátostól? – vonogatta a vállát Bowden.– De hát épp tegnap olvastam A hollót – ráncolta a homlokát

Victor. – Akkor még rendben volt a szöveg.– Nem, nem, Franz Backer csak ebben az egy példányban

van benne. Ha az eredeti kéziratba zártuk volna, akkor nagyobb lenne a baj.

– Sszív-ből Gra-t'u-lá-lunk! – lépett oda hozzánk Mycroft. Polly is vele volt, egy gyönyörűséges új kalapban.

– Mind-kett-ten Sokk' Bol-dog-sáá-got Kí-vá-nunk! – mosolygott.

– Csak nem megint a könyvmolyokkal dolgoztatok? – kérdeztem.

– Eny-nyi'-re Lát-szikk? – rémüldözött Mycroft. – Gye-rrünk!

Azzal mindketten elsiettek.– Könyvmolyok? – nézett rám Ted.– Nem olyanok, amire gondolsz.– Mademoiselle Next?Ketten voltak. Makulátlan öltönyt viseltek, és olyan KSZ-

12-es jelvényt, amilyet még sose láttam.– Tessék.– Préfet Lavoisier, ChronoGendarmerie. Oú est votre pére?– Sajnos már elment. Lavoisier káromkodott egy cifrát.– Colonel Next est un homme trés dangereux, mademoiselle.

II est important de lui parler concernant ses activités de trafic de temps.

– Ő az apám, Lavoisier.Lavoisier merően nézett rám; nyilván azon töprengett, tud-e

olyat mondani vagy tenni, amivel rábírhat, hogy segítsek neki. Végül lemondóan sóhajtott.

– Si vous changez votre avis, contactez-moi par les petites announces de Grenouille. Je lis toujours les archives.

– Ne nagyon számítson rá, Lavoisier.Ezen elmorfondírozott egy percig; mondani akart valamit,

de meggondolta magát, és csak rám mosolygott. Azután tisztelgett, tökéletes angolsággal további kellemes estét kívánt, és otthagyott minket. Nála fiatalabb társának is volt azonban mondanivalója számunkra: – Adnék egy jó tanácsot – szólt kissé feszengve. – Ha fiuk születik, és majd időőrnek szeretne menni, próbálják lebeszélni róla.

Azzal egy mosollyal elbúcsúzott tőlünk, és társa nyomában apám keresésére indult.

– Ez meg most mi volt? – bukott ki a kérdés Tedből.– Nem tudom, de valahogy ismerősnek tűnt a srác.– Nekem is.– Hol is tartottunk?– Mrs McTated? – szólított meg egy feltűnően zömök alak.

Mélyen ülő barna szeme volt, és igen komoly arcot vágott.– KSZ-12? – találgattam, meghökkenve a bozontos

szemöldökű kis ember hirtelen felbukkanásától.– Nem, asszonyom – felelte ő, miközben egy arra járó

pincértől szerzett egy szem szilvát, amit előbb alaposan megszagolgatott, majd magostól-mindenestől bekebelezett. – Bratholomew Stiggins vagyok, a KSZ-13 munkatársa.

– Önök mivel foglalkoznak?– Arról nem beszélhetek – felelte kurtán Stiggins. – Viszont

elképzelhető, hogy szükségünk lesz az ön képességeire.– Mégis miféle…Mr Stiggins azonban már nem rám figyelt, hanem egy

bogárra, amit egy virág cserepében fedezett fel. Otromba lapátkezének egy meghökkentően ügyes mozdulatával óvatosan felcsippentette a kis rovart, és a szájába dugta. Ránéztem Tedre, aki borzadva grimaszolt.

– Elnézést – mentegetőzött Stiggins, mintha azon kapták volna, hogy társaságban az orrát piszkálja. – Hogy is mondják? A szokás hatalma.

– A komposzton sok ilyet talál – előzékenykedett Ted. A kis ember mosolyszerűen hunyorított egyet; nem volt a túláradó érzelmek embere.

– Ha érdekli, jelentkezünk.– Jelentkezzenek – mondtam.Stiggins mordult egyet, feltette a kalapját, kellemes estét

kívánt nekünk, megkérdezte, merre van a komposzthalom, és odébbállt.

– Sose láttam még öltönyös neandervölgyit – jegyezte meg Ted.

– Felejtsük el Mr Stigginst – mondtam, és átöleltem a nyakát.

– Azt hittem, vége a külszolos pályafutásodnak.– Szó sincs róla – válaszoltam mosolyogva. – Az az

érzésem, csak most kezdődik el igazán…

Láva Könyvkiadó,BudapestFelelős kiadó: Varga NorbertNyomta és kötötte: a Kaposvári Nyomda Kft.Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgatóISBN 978-963-87907-0-5