f i l m v i l á g f i l m v i l á gf i l m v i l á g f i l m v i l á gf i l m v i l á g

A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s

f i l m v i l á g22

a fanatikus. Az előítéletes gondolkodás mellett ugyanis nem fér meg az önisme-ret sem. A terrorista nem mérlegeli tette-it, vallási mártírnak, szabadságharcosnak tekinti magát. A fanatizmus lényegi voná-sa a relativizmus, akárcsak a benne rejlő értékítéletek szubjektivitása. A fanatikus nagy magabiztossággal magyarázza el, hogy ő miért nem fanatikus, hogy miért bírálói az igazi fanatikusok. Ha ez így van, megnyugodhatunk, vagyis ha nincsenek fanatikusok, akkor fanatizmus sincs. Már-pedig van! Ráadásul objektívan leírható tulajdonságokban, attitűdökben, identi-tásstratégiákban, nyelvben, csoportdina-mikában ölt testet.

Cikkünkben angolszász példák alapján vizsgáljuk meg, hogyan ábrázolja a kor-társ fi lm fanatizmust.

HARCBAN A VILÁGGALRobin Hardy 1973-as klasszikusa, A vesz-szőből font ember a fanatizmus átfogó természetrajzát kínálja. A fi lm egy külvi-lágtól elzártan élő észak-skót közösség-ben játszódik, ide érkezik a vallásos nyo-mozótiszt, hogy felderítse egy helybeli lány rejtélyes eltűnésének okait. A föld-rajzi elzártság mellett legalább annyira fontos motívum a saját vallási hitvilágát mindenáron védő közösség kulturális el-zártsága és a lépten-nyomon kérdéseket megfogalmazó rendőrrel szembeni nyílt ellenszenve. Howie őrnagy azzal pár-huzamosan ébred rá a szigetlakók más-ságára, hogy megismeri a természettel való szoros együttélésüket magyarázó ideológiát, a keresztényi nézetekkel ösz-sze nem egyeztethető okkultista-pogány rítusokat, a vallási szertartásokat és álla-tias párzási táncot, illetve találkozik a zárt és öntörvényű közösség mindenható kü-lönc urával, a Christopher Lee alakította Summerisle lordjával. A fi lm végére, a földjeik termőképességét garantáló iste-nek kegyéért bemutatott emberáldozat

rítusában érti meg az őrmester e világot tápláló eszmerendszer alapvető fana-tizmusát. Bár Howie igyekszik felnyitni a helyiek szemét, szavai süket fülekre találnak: a sziget lakosai nem fi gyelnek a számukra hitevesztett kívülálló sza-vaira, egyszerűbbnek találják a pogány hitük szerint máglyán rituálisan elégetni a józan ész érveit. A fanatizmus ismérvei és alapvonásai – az ideológiákkal ma-gát körbebástyázó, azt megkérdőjelezni képtelen közösségi identitás, az önkriti-kus gondolkodás hiánya, a vezérkultusz – mind gazdagon megjelenik a fi lmben. Hardy klasszikus fi lmjéhez több szálon is kapcsolódik M. Night Shyamalan 2004-es fi lmje, A falu, egy békés, hívő és egy láthatatlan ellenséggel küzdő közösség története. A fi lm első félében a rejté-lyes idegenektől olyannyira rettegnek a lakók, hogy az általuk viselt piros szín puszta látványát sem képesek elviselni, sőt, amikor nyelvi tabuként alkotják meg őket – „azok, akikről nem szólunk” – tu-lajdonképpen a félelemkeltő idegensé-get olvassák rájuk. A történet második felében, Shyamalan dramaturgiájához hűen, szertefoszlik a faluról előzetesen megalkotott kép és kiderül, hogy az ide-gen szörnyetegek valójában a közösség maszk mögé bújt lakói. Ekkor tudjuk meg, hogy egy csoportnyi modern civi-lizációból kiábrándult ember alapította a falut: mindannyian feldolgozhatatlan traumákat hordoznak korábbi életükből, ezek miatt vonultak vissza a modern civilizációból. Ebben a momentumban a fanatizmus alapvető tulajdonságait fogalmazza meg a fi lm. A fanatikus az önnön igazában való rendíthetetlen és kritikát nem tűrő hitéről ismerszik meg, akinek – ha hite nem fér össze a valóság-gal –, a belső, szubjektív világa helyett a külső valóságot igyekszik megváltoztat-ni. A faluban a valóság megváltoztatása csupán egy kisebb közösségben zajlik, ahol berendezik az igazhitűek vaksá-gon, fedőtörténeteken és önmaguk be-börtönzöttségét biztosító törvényeken alapuló látszatvalóságát. Az állati masz-kot és vérvörös köpenyt viselő lakók, a modern civilizáció szörnyűségét újra meg újra szimbolikusan megtestesítve igyekeznek a modernitástól rettegő kö-

F anatikus világban élünk, fanatiz-mus egyszerre van jelen látható és láthatatlan módokon, politikai, vallási és kulturális ideológiákba ágyazva, ezek leple alatt. A fana-

tizmus ezerkarú polipként mindenhová beférkőzik, a hívők közösségeitől kezdve a fogyasztói társadalomig, a családok-tól a stadionokon át a koncerttermekig, sokak számára a legaggasztóbb mégis az, ahogy napjaink politikai diskurzusa-iban publicitást kap, szalonképessé vált. Az idei Oscar-gálán a fi lmesek is aggo-dalmuknak adtak hangot, az öt legjobb idegen nyelvű alkotás rendezője (Asghar Farhadi, Martin Zandvliet, Hannes Holm, Maren Ade, Martin Butler–Bentley Dean) közös levélben szólalt fel a fanatizmus ellen: „Függetlenül attól, melyikünk kap-ja meg a legjobb idegen nyelvű fi lmnek járó Oscar-díjat,– írják – elutasítjuk a szűklátókörű gondolkodást. Úgy hisszük nincs legjobb ország, legjobb nem, leg-jobb vallás vagy legjobb bőrszín. Sze-retnénk, ha ez a díj a nemzetek közötti egységet és a művészeti szabadságot szimbolizálná […] határozottan elítéljük a fanatikus és nacionalista gondolko-dásmódot” Mire képes a mozi ebben a helyzetben? – teszik fel a kérdést a levél aláírói. Válaszukban a fi lmművészetet a kirekesztő fanatizmus alternatívájaként, más társadalmak megismerésének, a nemzeti és nemzetek közötti kulturális sokszínűség ábrázolásának lehetősége-ként határozzák meg, olyan művészeti beszédmódként, ami az ismeretlent nem gyűlölni, hanem megismerni akarja.

A fentebbi nyilatkozat is egyértelmű-síti, hogy a fanatizmus lényeges eleme a tények helyett előítéleteken alapuló ítél-kezés. A vakhit azonban nem nemcsak másnak okoz kárt, első áldozata maga

A FANATIKUSOK ÉS A FANATIZMUS JELENSÉGE VELÜNK ÉS BENNÜNK ÉLŐ

PROBLÉMA, MELYNEK FELTÉRKÉPEZÉSÉRE ÉS PONTOSABB MEGÉRTÉSÉRE

A FILMKULTÚRÁBÓL NYERHETÜNK IHLETET.

A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s

rítusában érti meg az őrmester e világot tápláló eszmerendszer alapvető fana-tizmusát. Bár Howie igyekszik felnyitni a helyiek szemét, szavai süket fülekre találnak: a sziget lakosai nem fi gyelnek a számukra hitevesztett kívülálló sza-

A FANATIKUSOK ÉS A FANATIZMUS JELENSÉGE VELÜNK ÉS BENNÜNK ÉLŐ

PROBLÉMA, MELYNEK FELTÉRKÉPEZÉSÉRE ÉS PONTOSABB MEGÉRTÉSÉRE

A FILMKULTÚRÁBÓL NYERHETÜNK IHLETET.

H atá rta lan kor lát oltság FANATIZMUS A FILMVÁSZNON // GYŐRI ZSOLT – RIGELY ÁDÁM

A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r af a n a t i z m u s k o r a

f i l m v i l á g 2017|07f i l m v i l á gf i l m v i l á gf i l m v i l á g f i l m v i l á g

a(Forest Whitaker) az agresszív „börtön-őrök” vezetője lesz. A szerepjátékból élet-halál harccá fajuló konfliktus során mindketten azzá a vezéregyéniséggé válnak, amellyé a külső társadalomban szerettek volna válni, de különböző okok miatt erre nem voltak képesek. Mindket-ten önjelölt vezetőként emelkednek ki a csoportból és a közösségből merítenek erőt céljaik eléréséhez, ugyanakkor ma-guk a célok egy idő után jelentőségüket vesztik és a vak rajongás maga válik céllá. A csoporttagok számára hasonlóképpen jelentőségét veszti, hogy mi a közösség célja, a lényeg, hogy biztonságérzetet meríthessenek a nyájszellemből.

Travis és Barris közös vonása a sa-ját igazukba vetett rendíthetetlen hit, a hűség „szent ügyhöz”, jelen esetben a kísérlet szervezői által megállapított szabályok betartásának és betartatá-sának a fontossága. A Stanley Milgram amerikai szociálpszichológus munkás-ságát bemutató Experimenter (Michael Almereyda, 2015) ez utóbbi vonást eme-li ki. A filmben szereplő kísérletek részt-vevőit számukra ismeretlen személyek (a kísérletvezető beépített embereinek)

tesztelésére kértek fel és a rosszul válaszolókat „elektromos sokkal” kel-lett büntetniük. A résztve-vők túlnyomó többsége kétely nélkül elfogadta a

tudósok utasításait és alárendelte magát a fehér köpenyes kísérletvezető, mint felettes én akaratának. Milgram kísérlete fontos adalékokat kínált a hatalomnak minden körülmények között engedel-meskedő ember, a tetteiért felelősséget nem vállaló fanatikus természetrajzához. Két további film, a német A hullám (Den-nis Gansel, 2008) és a dán Eksperimentet (Louise Friedberg, 2015) iskolai keretek között vizsgálja az idealizmus elfajzásá-nak folyamatát és a destruktív lelkese-dés pszichológiáját. Gansel filmje a náci múltat, míg Friedberg alkotása a gyar-matosítók atrocitásait megidézve kínál leleplező képet a fanatizmusról.

VALLÁSI FANATIKUSOKA fanatizmus szó hallatán az átlagember manapság terroristákra, iszlám radika-listákra, vallási fanatikusokra asszociál. Nem véletlenül. A szektáriánus közössé-gek melegágyai a fanatizmusnak, annak minden eleme megtalálható bennük: a biztos útmutatást kínáló „szentírás”, a csoporttagokat összetartó nyájszellem, és a hitvilág akár erőszakos eszközök-kel való terjesztése. A vallási fanatizmus egyik kultikus ábrázolása Stephen King 1974-es Carrie című regénye, amelyet először két évvel a nyomtatott kiadás után Brian De Palma, 2013-ban pedig Kimberly Peirce vitt vászonra. A Sissy Spacek által megelevenített Carrie White

zösséget fanatizálni. A tények elfogadása helyett a félelem válik a csoportdinamika alapjává, amivel Shyamalan a fanatizmus egy újabb fontos aspektusára is rámutat: a dogmatizmusra, amellyel a vezér akár erőszak által is másokra erőszakolja a hi-tét. Bár a vezetők nem demokratikus esz-közökkel döntöttek a modern civilizáció megtagadásáról, utódaikat a választás lehetőségétől megfosztva zárják a falu archaikus keretei, a szegénység és a ba-bona közé.

TUDOMÁNYOS FANATIZMUSA tudomány kétségtelenül sokat segí-tett a fanatikus viselkedés megértésé-ben, de gyakran saját morális korlátait átlépve tette ezt. A leghíresebb eset Philip Zimbardo 1971-es stanfordi bör-tönkísérlete volt, ami két kortárs filmet is megihletett: a német A kísérletet (Oli-ver Hirschbiegel, 2001) és ennek azo-nos című amerikai feldolgozását (Paul Scheuring, 2010). Zimbardo börtönhely-zetet szimulált, két csoportra, foglárokra és elítéltekre osztva kísérletben részt-vevő embereket. Ám kísérletét idő előtt kénytelen volt leállítani a szerepeikkel túlzottan azonosuló résztve-vők miatt. A kísérlet amerikai változatában a nonkonformis-ta Travis (Adrien Brody) válik a lázadó „rabok” vezetőjévé, míg az anyja által elnyomott Barris

23

„Első áldozata maga a fanatikus” (Robin Hardy: A vesszőből font ember – Christopher Lee)

f i l m v i l á g f i l m v i l á gf i l m v i l á g f i l m v i l á gf i l m v i l á g

A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s

f i l m v i l á g24

takat támaszt fel. A kételkedőket ellen-ségnek tekinti, leginkább az olajmágnás Danielt, a minden hájjal megkent, fanati-kusan egoista és bosszúálló üzletembert, aki éppenséggel a képmutató álpróféta Eli megsemmisítését tekinti „szent ügy-nek”. Anderson filmje a szektárius vallást hit nélküli hazug rituáléként ábrázolja, a szekta profitorientált és a hataloméhes vezetői maguk is üzletemberek, a fanatiz-mussal kufárkodnak. A Vérző olaj az 1900-as évek első évtizedeinek vadkapitalista világában játszódik, a rendező The Master (2012) című filmje a második világhábo-rú utáni erkölcsi kiábrándultság éveiben. Ebben a filmben az értékválság és a ra-cionalitás iránti hit általános meggyengü-lése kínál gazdag táptalajt a magukat „Az ügy” harcosainak tekintő, áltudományos tanokat terjesztő szektának és karizma-tikus vezetőjének, Lancaster Doddnak (Philip Seymour Hoffman), akinek a figu-rája a szcientológiai egyház alapítójával L. Ron Hubbarddal mutat párhuzamot. Anderson nem küld nyílt hadüzenetet a szcientológiai egyháznak, mindeneset-re jelzésértékűek a fiktív és a valós sze-mélyek/események közötti párhuzamok: Hubbard és Dodd 1950-ben publikálta tanait és tekintette magát számos tudo-mányág szakértőjének, szeretteik aktív közreműködésével és gyakori családi botrányok között terjesztették tanai-kat, melyek ugyan tudományos módszereket is alkalmaztak, ugyanakkor megkérdőjelezték az evolúció tanát és hittek a rein-karnációban. Az önkritika hiánya,

az áltudományos, dogmatikus tanok, a tagoktól megkövetelt jelentős anyagi ál-dozat, valamint a diktatórikus szervezeti felépítés és a személyi kultusz egyaránt a fanatikus elköteleződés jelei.

A POLITIKÁVÁ TETT FANATIZMUSA fanatizmus mára a társadalom szerves részévé vált, annak minden részébe be-férkőzött, a politikai kommunikációba, a tömegek mobilizálási stratégiáiba, a kormányzati technikákba. Demagóg ve-zéralakok, dogmatikus valóságértelme-zések, ellenségkép-gyárosok lepik el a politikát a világ minden szegletében és az őket támadó kritikákra érdemi vála-szokat bár nem kínálnak, fanatizált kö-vetőiknek rendre elmagyarázzák azok alaptalanságát. A demokratikus beren-dezkedésű társadalmakban a fanatizmus jelenléte különösen súlyos problémát jelent, éppen mert nyitottak, távol áll tőlük a gyanakvás és az állandó ellen-ségkeresés. A fanatizmus és a demok-rácia Természetükből kifolyólag nem fér meg egymás mellett; míg az előbbi egy „szent ügyet” dicsőít megkérdője-lezhetetlenül, az utóbbi az utópia he-lyett a mindennapi ügyekre koncentrál, képes meghallgatja a kritikát és képes önkorrekcióra, és igyekszik megtalálni a többség számára előnyös megoldáso-kat. A politikai fanatizmus ábrázolása az

életrajzi daraboktól, a dik-tatúrákban játszódó filme-ken keresztül, a társadalmi-tudományos disztópiákig terjed és olyan – egymástól

(Chloë Grace Moretz a 2013-as adaptáci-óban) egyedül él hívő keresztény édes-anyjával (Piper Laurie, Julianne Moore), aki a „szentírás” abszolút igazságát ren-díthetetlenül hirdeti, lányát pedig annak szellemében neveli. Míg a kisváros többi tagját csupán szavakkal próbálja meg-téríteni, Carrie-n erőszakosabb módon gyakorolja „az Úr szeretetét”. A külvilág csábításaitól és a lány naivitásától és nyitottságától tartva mindkettőjüket a hit börtönébe zárja, melynek fizikai megtes-tesülése az oltárként berendezett otthon, valamint a Carrie büntetésére szolgáló kamra. Hasonlóan erős térbeli metaforák működnek Ulrich Seidl 2012-es film-jében, A hit paradicsomában, melynek középkorú főszereplőnője a testi vágya-it önostorozással bünteti. A penitencia helyszínéül szolgáló, kulccsal zár szoba zárdacellára hasonlít, ahol a testtel és a hitetlenekkel egyaránt harcban álló fa-natikus asszony megélheti Isten iránti hódolatát és zavaró tényezők – a külvilág – hiányában elhiheti, hogy egy szent ügy szolgálatára lett kiválasztva.

Paul Thomas Anderson 2007-es Vérző olaj című drámájában is a kiválasztott-ság-tudat jelenti a vallási fanatizmus legfontosabb ismérvét. A történetben kulcsszerepet játszó szektaalapító, Eli, magának Krisztusi képességeket tulajdo-nítva „az Úr szava” által gyógyít betegsé-geket. A „szentírást” hívei felé extatikus rajongással közvetítő vezető fanatikus meggyőződéssel hirdeti, hogy Isten ter-mészetfeletti erővel ruházta fel: puszta érintése betegeket gyógyít meg, halot-

„Érdemi válaszokat nem kínálnak” (Ulrich Seidl: A hit paradicsoma)

A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r af a n a t i z m u s k o r a

f i l m v i l á g 2017|07f i l m v i l á gf i l m v i l á gf i l m v i l á g f i l m v i l á g

adőjelezi meg, pusztán kijátssza: nem le-győzi a genetikai determinizmus elvét, épphogy annak hatalmát törvényesíti. A normává tett és önbeteljesedést szol-gáló fanatizmust elkendőzött volta és magától értetődő természetessége teszi ellenállhatatlanná és mindenhatóvá.

FUTBALLFANATIKUSOKEric Hoffer a század derekán megjelent könyvében, A fanatizmus természetraj-zában a csalhatatlanság képzetét tekinti a fanatikus gondolkodás legfontosabb jellemzőjének. Az egyéni tapasztalatokat és benyomásokat csírájában elvető, a csordaszellemet erősítő vak hit a popu-láris kultúra számos területére rányomja a bélyegét, legyen szó akár a sport iránti rajongásról, vagy a popzenéről. A mo-dern versenysport maga sem mentes a sportolói fanatizmustól. A fizikai teljesít-mény tiltott szerekkel és más eszközök-kel való fokozásának iskolapéldája Lance Armstong kerékpáros esete, akinek ön-feláldozó odaadását, mint a fanatizmus biztos tünetét érzékletesen mutatta be A program: Egy legenda bukása (Stephen Frears, 2015). A labdarúgás és fanatiz-mus kapcsolata különösen erős hang-súllyal jelenik meg a brit filmkultúrában, ahol a brutális szurkolók garázdálkodása nyomán a futballhuligán-film komoly műfajjá nőtte ki magát. A legfontosabb filmek, úgymint A keménymag (1989), Személyazonosság (1995), Huligánok (2005), A keménymag (2009), a Futball faktor (2004), Cass (2008) a futball-hu-liganizmus erőszakközpontú és csorda-szellemű jelenségét a személyes élet-helyzetek szülte félelmekből eredezteti. A huligánt a nagyvárosok elszegényedő kerületeiben, szétesett családokban fel-nőtt, képzetlen fiatal férfiként ábrázolják a filmek, aki a munkaerőpiac alsó traktu-saiban motivációk, elköteleződés és az előrelépés reménye nélkül lézeng, ha egyáltalán van munkája. A hétköznapok szürke bérrabszolgája hétvégenként, a meccsnapokon kel új életre és válik az utca királyává. Még csak nem a foci látvá-nya hozza lázba, hanem a klub iránti meg-kérdőjelezhetetlen elköteleződés egyér-telmű, fekete-fehér világmagyarázata. A világban csak két csoport létezik, „mi és ők”, a „jók” és a „rosszak”. Ez a fajta gon-dolkodás hatja át például a Bushwackers (Millwall) és az Inter City Firm (West Ham United) huligáncsapata közötti rivalizálás hosszú történetét, de realistán nézve a csoportok számára a gyűlölet és a rajon-

gás tárgyánál (a kluboknál) fontosabb maga a gyűlölet és a rajongás, valamint e két érzelem átélését biztosító utcai verekedések, szópárbajok, agyat elön-tő adrenalin-löketek. A filmek tanúsága szerint a huligáncsoportok egymásra utaltak, csakis az egymás elleni erőszak-ban élhetik meg férfiasságukat, bizonyít-hatják rátermettségüket. A magányos, vagy megromlott házasságban élő férfi-ak számára a bunyók elégítik ki az erős érzelmek iránti igényüket: ekkor tudják magukat elfogadni és másokkal elfogad-tatni, legyen az a másik akár egy bunyó-társ, vagy a csoport életét zsarnokian irányító erős apafigura. Reflexió híján a reflexeiknek élő huligánok fanatikusan követik a maszkulin ideológiákat, ám ép-penséggel a férfiasság-ideálokhoz való megkérdőjelezhetetlen ragaszkodás te-szi fanatizmusukat börtönné. A kemény-mag (1989, Alan Clarke) filmjének főhő-se, Bex Bissell, meccsnapokon visszatér foci-mauzóleumnak beillő gyerekszobá-jába, begyűjti a verekedéshez szükséges eszközöket és társaival nekivág a rivális huligánbanda levadászásának. Bissell bizonyítási-kényszere tünetértékű: a férfiasságát kihangsúlyozni hivatott fa-natizmusa valójában identitás-csapda. A film tanúsága szerint a férfias beavatás-rítusként funkcionáló deviancia megne-hezíti, vagy teljesen lehetetlenné teszi a későbbi attitűdváltást. Clarke a fősze-replő kényszeres visszatérését a gyer-mekkorához a személyiséget romboló elfojtásként értelmezi. A fanatizmusban rejlő gyermeteg valóságtagadás és ön-bebörtönzés a Cass zárójelenetében hangsúlyos motívumként jelenik meg: „Már nem érdekeltek a gengszterkultúra törvényei, nem érdekelt a kemény férfi-ről kialakított kép. Elkezdtem önmagam szeretni. Azon a napon jöttem rá, hogy ki vagyok. Azon a napon váltam férfivé.”

A FIATALOK „SZENT ÜGYEI”A önmagukat kereső proligyerekeket a popzene éppúgy képes fanatizálni, mint a foci. A brit mozi ez utóbbi területen is maradandót alkotott a generációs lázadás és az 1960-as évektől virágzó szubkultúrák ábrázolásában. A rajongás és elköteleződés a rockbandák rajongói körében is fontosabb, mint az imádat tárgya. Erre tesz kissé cinikus utalást Antonioni Nagyításának (1966) emléke-zetes jelenete, melyben a fotóriporter főhős, Thomas betéved a dallamos tánc-zenét játszó rockzenekar koncertjére, de

nagyon különböző – filmeket foglal ma-gába, mint A diktátor, A mandzsúriai jelölt, Dr. Strangelove, Taxisőfőr, 1984, A bukás, vagy Az éhezők diadala. A disztópiák ér-tékeikben hamis, kizökkent világokról szólnak, olyan valóságokról, melyek lét-rejöttében, sok más tényező mellett a fa-natizmus főszerepet játszik, még ha ezt a hatalom igyekszik is leplezni. Többek kö-zött ez a helyzet a Mátrix-trilógia, a V mint vérbosszú, a District 9, Mad Max: A harag útja, vagy éppen a Különvélemény ese-tében. Steven Spielberg filmje kapcsán sokan valószínűleg nem a fanatizmusra asszociálnak, de épp láthatatlan jelenlé-te miatt válik fontos motívummá. A jövő Amerikájában játszódó történetben a technológia olyan fejlettségi szintet ért el, hogy a gyilkosságokról még a bűncse-lekmény megtörténte előtt tudomás sze-rez a rendőrség, és csírájában elfojtja az erőszakot. A látszólag utópiának tűnő, de valójában disztópikus társadalom teljes egészében a bűnmegelőzési rendszerre épül, a jövőbelátásra képes orákulumo-kat pedig istenként imádják az emberek. Az orákulumok termére szent templom-ként tekintenek, szavaikat pedig megkér-dőjelezhetetlen kinyilatkoztatásoknak tartják. Az orákulumok apoteózisa és jós-lataik tényszerűsége a vak hiten alapuló technokrata társadalmi berendezkedés fő tartópillére. Ez egy olyan világ, ahol az ember megszűnik kritikusnak lenni önmagával és világával szemben, és el-hiszi, hogy elérte a tökéletességet. Egy ilyen világ lakója ugyanakkor a közösség fennmaradása és fejlődése szempontjá-ból fontos kérdéseket és kételyeket sem tudja már felvetni. A tudományban hívő falanszterek ideális társadalmi közegét a technikai haladás kételyek nélküli tech-nokrata polgárok jelentik, akik számára a fanatikus hit természetessé vált, így már észre sem veszik, hogy a kritikai gondol-kodás felfüggesztésével egy szűk kaszt diktatúráját tartják fent.

A Gattaca (Andrew Niccol, 1997) jö-vőképe azért tűnik a disztópiák közül a legsötétebbnek, mert a rendszer elleni lázadás ebben a világban már senkiben fel nem merül. Az eugenetika ideológiája körül szerveződő technokrata társada-lomban játszódó történet főhősét bár születésekor genetikai selejtnek minősí-tették és a kirekesztettek sorsára ítélték, nem mond le arról, hogy bekerüljön az űrutazók elitjébe. A férfi fanatikus bizo-nyítási vágyát végül siker koronázza, a rendszert magát ugyanakkor nem kér-

25

f i l m v i l á g f i l m v i l á gf i l m v i l á g f i l m v i l á gf i l m v i l á g

A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s

f i l m v i l á g26

identitásválság a fi atalokat arra ösz-tönzi, hogy „szent ügyek” mellett kö-teleződjenek el. A szubkulturális-devi-anciát legkövetkeztesebben bemutató skinhead-fi lmek, azon belül is a Made in Britain (Alan Clarke, 1982), az Időköz-ben (Mike Leigh, 1984), Amerikai história X (Tony Kaye, 1998) és az Ez itt Anglia (Shane Meadows, 2006), a „szent ügyek” bűvöletében élő szereplőit a fanatizmus három újabb vonása jellemzi: az irracio-nalitás, a türelem hiánya és az agresszív gyűlölet. Clarke fi lmjének főhőse, Trevor, az ifjúságvédelmi intézményekkel foly-tatott frusztráló konfl iktusaiban fana-tizálódik és azután válik a harcos ide-gengyűlölővé, miután úgy érzi nem kap elég segítséget ahhoz, hogy racionális döntéseket hozva visszanyerje kallódó élete felett az irányítást. Meadows fi lmje szubkultúra-történetbe ágyazva vet fel hasonló kérdéseketegy skinhead közös-ség belső ellentmondását, a befogadó mentalitás és az agresszív-kirekesztő attitűd egyidejű jelenlétét ábrázolja. Két értékrend, a félelmek és az identitásvál-ság kezelésének két stratégiája ütközik és oltja ki egymást a fi lmben. Az egyik lassú és fáradságos folyamat, amivel a kallódó fi atal főszereplőt a baráti skinheadek kis közösségükbe integrálják és megtanítják

hogyan fogadja el és szeres-se önmagát. Ez a személyiség mélységi átformálásának útja, míg a másik a személyiséget mérgező félelmek robbanás-szerű kivetítése a „szent ügy”

által szentesített erőszakba. Mint meg-annyi más esetben a fanatizmus itt is pótcselekvés, azonnali, ám illuzórikus feszültségoldás. A fanatikus szekta pe-dig álközösség, amit ad azt a következő pillanatban vissza is veszi.

A FANATIZMUS MINT ELVESZETTSÉG-ÉLMÉNYA „szent ügy” magabiztosságot ad a fé-lelmek zaklatta, önelfogadásra képtelen egyénnek vagy csoportnak, de ez nem valódi segítség, hanem illúzió. Chris Morris a Four Lions-ban (2010) maró humorral mutatja be a fanatizmust: az Angliában működő terrorista sejt tag-jai kiscsoportos óvodásokat is alulmúló infantilizmussal és szervezetlenséggel szolgálják ügyüket. Elsősorban az ön-gyilkos merényletek előkészítésének mikéntjét és komikus részleteit tárgya-ló alkotásban feltűnő, hogy a szereplők egyáltalán nem beszélnek indítékaikról, vagy csak nagyon homályos összees-küvés elméletekre utalnak. A rendezés óvatos, de nem felszínes: tisztában van a másod-, harmadgenerációs bevándorlók körében terjedő terrorista elköteleződés okainak sokszínűségével, amelyeknek közös nevezője az általános irányvesz-tettség, a kulturális, sőt kultúrtörténeti szakadék. A paternalista, közösségi ide-ológiák iránti alkalmazkodást megkö-vetelő, zárt és individualitást leértékelő családokban szocializálódott bevándor-lók nehezen integrálódnak az individua-lista és demokratikus nyugati világba és gyakran elszigetelten, elveszetten, saját magukat értéktelennek érezve léteznek a nyitott társadalomban. Morris nem a válságban lévő multikulturalizmusról beszél, sokkal inkább az egymással alig kommunikáló monokultúrák Angliáját jeleníti meg. A fi lm szereplőinek legfon-tosabb ismérve az elveszettség, a célta-lanság és a kommunikációképtelenség. Valódi motivációk hiányában önmagukat szuggerálják azzal az infantilis gondolat-tal, hogy miután felrobbantották magu-kat a mohamedán mennyország elnöki lakosztályába kerülnek. A fi lm tanúsága szerint a terrorizmusból a fanatizmus legtöbb ismérve kiolvasható: a „szent ügy”, a vakhit és az önfeláldozás szent háromsága, a fekete-fehér világkép, a paranoiás összeesküvés-elméletek, a tekintélyelvűség, a gyűlölet, az agresszi-vitás, és végül az ezek eredményeként megjelenő mindent felperzselő „szent háború”.

a közönség többi tagjához hasonlóan mozdulatlanul nézi az előadást. A fi ata-lok közömbösségét egy gitár széttörése változtatja meg, a refl exszerűen kitörő fanatikus őrjöngésből Thomas is kive-szi a részét, és miután zsákmányként megszerzi a gitár nyakát, szó szerint ki-menekül a tömegből, majd pár sarokkal arrébb – az érzelmi túlfűtöttségből kijó-zanodva – egyszerűen elhajítja a nehe-zen megszerzett relikviát. A Tommy (Ken Russel, 1975) a rocksztár kultuszában és az „isteni” kinyilatkoztatásnak tekintett dalszövegekben véli felfedezni és eze-ken keresztül mutatja be a bálványimá-dó fanatizmus jelenlétét. A fi lm kulcs-jelenetében hatalmas Marilyn Monroe szobrot hordoznak végig egy templom-ban gyógyíthatatlan betegek között, miközben az énekes pap okkult tömeg-hisztériába énekli a jelenlévőket. A hívő bálványimádóvá válása a racionális-tu-dományos magyarázatok és észérvek sutba vágásával párhuzamosan történik. Felidézett példánkban a beteg embe-rek csodavárása élteti a fanatizmus-ipart, mely a fogyasztói kultúra mintá-jára azonnali gyógyírt kínál az emberek bajaira, ugyanakkor leszoktatja őket a frusztrációikkal való szembenézésre. Russel az sugallja, hogy popkulturális divatok, és ikonikus hősök akkor születnek, amikor bi-zonyos értékek már jelentő-ségüket vesztették, az újak viszont még hiányoznak, az értékválsággal együtt járó

„Egymással alig kommunikáló monokultúrák” (Chris Morris: Négy oroszlán – Arsher Ali)

A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s k o r a A f a n a t i z m u s

által szentesített erőszakba. Mint meg-annyi más esetben a fanatizmus itt is pótcselekvés, azonnali, ám illuzórikus feszültségoldás. A fanatikus szekta pe-dig álközösség, amit ad azt a következő

A FANATIZMUS MINT ELVESZETTSÉG-

A „szent ügy” magabiztosságot ad a fé-lelmek zaklatta, önelfogadásra képtelen egyénnek vagy csoportnak, de ez nem