Készítette: Lesti Árpádügyvezető igazgató

Az elemzés összefoglalása: A magyar választási rendszer változatlansága, a korábbi évek eredményei és a mandátumkiosztás módszerének ismerete lehetővé tette, hogy függvények segítségével elkészüljön az Országgyűlési Mandátum Kalkulátor, melynek alkalmazásával elkészíthető a 2010-es választások után összeülő új Magyar Országgyűlés pártviszonyait bemutató Kalkulált Országgyűlési Patkó.

Országgyűlési Mandátum Kalkulátor2010.március

Forum Politicum2010. március

Tartalomjegyzék

Bevezetés 3

Röviden a magyar választási rendszer működéséről 4

Egyéni választókerületek 4

Területi listák 6

Országos lista 8

Országgyűlési Mandátum Kalkulátor (OMK) működése 12

A közvéleménykutatások 20

A nyomtatott sajtóban megjelenő adatok összefüggései 20

Kalkulált Országgyűlési Patkó - Szonda Ipsos 2010. márciusi adatai alapján 23

Kalkulált Országgyűlési Patkó - Ipsos Zrt. 2010. március 18-ai adatai alapján 26

Országgyűlési Mandátum Kalkulátor

Bevezetés

Az alábbi elemzés tárgya a magyar választási rendszer egyes elemei működésének a bemutatása, melynek során ismertetjük hogyan, milyen választási aránynál lehet mandátumot nyerni az egyes mandátum kiosztási eljárások szerint. Miután minél több ok-okozati viszonyra, logikai elemre és összefüggésre fényt derítünk, sort kerítünk a mandátumok kalkulációjának elvégzésére. Ehhez bemutatjuk az Országgyűlési Mandátum Kalkulátort (OMK), a Forum Politicum saját fejlesztésű programját, amelynek segítségével a közvéleménykutatások által százalékban megadott eredményeket egyéni és területi listás szavazatokká alakítva lehetőségünk van meghatározni, hogy melyik pártnak melyik listáról hány mandátuma lenne, s így pontosan meg lehet határozni, hogy kik lesznek a mandátumot nyert jelöltek. Az OMK mindezt a korábbi hosszas számítgatások helyett néhány perc alatt képes megadni.

Az OMK működési elvének megértéséhez azonban előbb feltétlenül szükséges a magyar országgyűlési választási rendszer rövidebb bemutatása, melyet az is szükségesség tesz, hogy napjainkban - mikor sorra jelennek meg elemzések a választási rendszerünk bemutatásának igényével - gyakran pontatlan, felszínes elemzések látnak napvilágot, melyek elnagyolva számolnak a mandátumok kiosztásával.

Mivel az OMK-t is közvéleménykutatási eredmények alapján tudjuk működtetni, érdemes a a közvéleménykutatási eredmények pontosságát is szemügyre vennünk. Ennek során az intézetek választások előtti utolsó nyilvánosságra hozott felmérését és a végső eredményt vetjük össze, hogy tendenciákat fedezhessünk fel az eltérés nagyságát illetően, amit felhasználhatunk előrejelzésünkben.

Bízunk benne, hogy az ok-okozati összefüggések ismertetésével sikerül olyan irányba terelnünk az olvasót, amely elvezeti a napjainkban tapasztalható az országgyűlési választási rendszer felszínes elemzéseitől. Végső eredménykényt talán sikerül elérnünk azt is, hogy mind többen belátják, hogy a választási rendszerünk kiszámítható, átlátható rendszert alkot, amiben nincsenek érthetetlen elemek.

Röviden a magyar választási rendszer működéséről

A mandátumok kiosztása

A magyar országgyűlési választási rendszerben mandátumhoz három helyről juthat egy képviselő-jelölt. Lehetősége van egy választókerületben egyéni jelöltként indulni - ha a választókerületben élők közül legalább 750-en ajánlószelvényükkel támogatják - valamint a jelölő szervezete, pártja listáin szerepelni. Utóbbi esetben valamelyik területi listáról vagy az országos listáról juthat mandátumhoz. A magyar szabályozás értelmében csak azok a jelölő szervezetek, pártok ál l í thatnak terület i l istát, amelyek “a terület i választókerületben ...az egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább két egyéni kerületben jelöltet állított.” Az országos lista állítás szintén feltételhez kötött, itt jelöltet “az a párt állíthat, amely legalább hét területi választókerületben állított listát.”

Érvényesség és eredményesség

A választási forduló érvényessége a szavazáson a választásra jogosult választópolgárok számához van kötve. Ha egy forduló érvényes akkor lehetőség adódik a mandátum/mandátumok kiosztására, amennyiben sikerül kiosztani ezeket úgy a forduló eredményes is. A törvényi szabályozás pontosan rögzíti a szóba jöhető eseteket választási típusonként.

Egyéni választókerületek

Törvényi szabályozás

Az első érvényes választási fordulóban az kap mandátumot, aki a szavazatok abszolút többségét (“szavazatoknak több mint felét”) megkapja. Ennek hiányában kerül sor a második fordulóra, ahol “azok a jelöltek indulhatnak, akik az első fordulóban az érvényes szavatok legalább tizenöt százalékát megkapták; ha nincs legalább három ilyen jelölt, akkor az első fordulóban a legtöbb szavazatot elért három jelölt”. Itt már az érvényesség esetén (“a választókerület választópolgárainak több mint az egynegyede szavazott”) a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyeri el a mandátumot.

A magyar választási rendszer kompenzáló jellegű, ebből adódóan nem vesznek el az országgyűlésbe bejutó pártok jelöltjeire leadott szavazatok. Mivel ezek a szavazatok a továbbiakban fontos szerepet játszanak érdemes a törvényi megfogalmazást idéznünk. Az 1989. évi XXXIV. törvény a következők szerint határozza meg őket: “Töredékszavazatnak minősülnek: egyéni választókerületben a választás első érvényes fordulójában az olyan pártjelöltekre leadott szavazatok, amelyekkel a választás egyik fordulójában sem szereztek mandátumot”.

Tehát azok a szavazatok, amelyeket nem olyan jelöltre adtak le, aki az első vagy a második fordulóban megnyerte a mandátumot. A későbbi számítások szempontjából fontos, hogy elképzelhető olyan eset, amikor vezet az első érvényes forduló után egy párt jelöltje, végül a második fordulóban mégsem ő szerez egyéni mandátumot, s így “meglepően” sok töredékszavazatot visz az országos töredékszavazatok közé.

Korábbi eredmények

Érdemes szemügyre vennünk a korábbi választási eredményeket annak érdekében, hogy megállapítsuk lehet-e tendenciákat megfigyelnünk az egyes egyéni választókerületek eredményei között. Az egyszerűség kedvéért az alábbi térképen nem pártokat, hanem oldalakat jelenítettünk meg 19981-tól 2006-ig (ahol az FKGP által nyert körzeteket a jobboldali, az SZDSZ által nyert körzeteket a baloldali körzetek közé soroltuk).

1 Elemzéseinket az 1998-as választási évvel kezdjük. Az 1990-es és 1994-es választások alkalmával valami vagy valaki ellen szavaztak a választópolgárok. Másrészt még nem volt egyértelmű, hogy mely pártok melyik oldalhoz fognak csatlakozni (ld.:Fidesz) esetleg lesz-e önálló “liberálisnak” nevezett harmadik erőpólus. Ezzel összefüggésben az 1994-es választások alkalmával a szavazók azzal a tudatban szavaztak még a második fordulóban is az SZDSZ-re, hogy a párt a jövőbeli legnagyobb ellenzéki erő lesz. Majd néhány nap alatt kiderült, hogy koalíció lépnek a szocialistákkal. A fenti okok alapjában véve befolyásolnák a baloldali-jobboldali körzetek besorolását.

Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt három általános országgyűlési választás alkalmával volt 65 ill. 46 olyan körzet, ahol mindig ugyanaz az oldal nyert. Vagyis a 176 egyéni körzetből 111 végső győztese nem lehet “normál” esetben meglepő, s a maradék 75 választókerület végső győztese az érdekes. Tehát az, hogy ki nyeri a választásokat, ki ér el több mandátumot nagyrészt ebben a 75 körzetben dől el, aki itt többet tudott eddig megnyerni az számíthatott a végső győzelemre és a kormányalakítás esélyére is.

Területi listák

A magyar választási rendszerben itt történik a pártokra leadott szavazatok mandátummá alakítása, s törvényi meghatározás értelmében legfeljebb 152 mandátum sorsa dőlhet itt el. Minden egyes területi lista esetén szintén törvény határozza meg, hogy pontosan hány mandátum kiosztására nyílik lehetőség. A szavazatok mandátummá alakítása során csak az országosan 5%-os küszöböt elérő pártok vehetnek részt, vagyis a mandátumok kiosztása előtt országosan összesítik az adatokat, és az összes leadott szavazat száma

1. térkép: Bal- és jobboldai körzetek ʼ98 óta

alapján meghatározzák a szavazatok 5%-át, s amelyik párt elérte ezt, annak az egyes területi listás eredményeit figyelembe veszik.

Az eljárás során összeadják a területi listákra2 leadott összes érvényes szavazatot. A kiosztható mandátumok számához hozzáadnak egyet3, s ezzel osztják el az összes érvényes szavazatot, így kapva meg az “egy mandátum árát”. Minden párt annyi szavazatot kap, ahányszor ez az érték szerepel a területi listán szereplő szavazataiban. Amennyiben ezek után még marad szabad mandátum az “egy mandátum árának” kétharmadát is kiszámolják és akik ezt elérték szintén mandátumban részesülnek. Ha így sem sikerül minden mandátumot szétosztani, akkor a még szabad mandátumokat az országos listás mandátumokhoz adják hozzá és ott kerülnek kiosztásra.

Akárcsak az egyéni szavazatok esetén itt is képződnek töredékszavazatok, melyeknek pontos megfogalmazása ismételten fontos: “területi választókerületben - a választás érvényes fordulójában - a listákra leadott olyan szavazatok, amelyek mandátum megszerzéséhez nem voltak elegendőek, illetőleg amelyek mandátum megszerzéséhez felhasznált szavazatszámot meghaladták”.

A későbbiek, az országos listán kiosztott mandátumok szempontjából fontos, hogyha egy párt a kétharmados szabállyal szerez mandátumot, akkor ún. “negatív töredékszavazatot” visz az országos listára, ami az “egy mandátum ára” és a saját szavazatai közötti különbség.

Korábbi eredmények

Az egyes területi listákon a pártok választásról választásra hagyományosan erősebben vagy gyengébben szerepelnek. A korábbi eredmények ismeretében tudható, hogy melyik megyében melyik párt győz.

2 Elképzelhető olyan eset, hogy olyan párt is eléri a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, az országosan leadott szavazatok 5%-os eredményét, amelynek nem sikerült 20 területi listát állítania. pl.: KDNP - 1990

3 Ez a Hagenbach-Bischoff-módszer, amit a magyar választási rendszerben a terület listák kiosztásához választottak.

A három választási év adatainak ismeretében állíthatjuk, hogy 5 megyében jobboldali, 8 megyében és a fővárosban pedig baloldali győzelem kalkulálható. A megyében győztes listák rendre több mandátumot is jelenthettek, ez a jelentősségük. Mint látható 7 olyan megye van, amiben említett időszakon belül változott a győztes kiléte.

Országos lista

Az országos listáról törvényileg garantált módon legalább 58 mandátum kerül kiosztásra, azonban ez a szám nőhet azokkal a mandátumokkal, amelyeket nem sikerül kiosztani a területi listákon. Itt a mandátumok kiosztása a töredékszavatok összeadásával kezdődik, melyek együttesen fogják képezni az országos töredékszavazatokat. Mint már írtuk az egyéni körzetekből és a területi listákról lehet töredékszavazathoz jutni, de ugyanígy a negatív töredékszavazatok is ide kerülnek (kétharmados szabály okán keletkeznek), amelyeknek átszámolása mandátumokká az ún. dʼHondt módszerrel történik. Ennek lényege, hogy a legalább 5%-os eredményt elért pártok eredményeit először eggyel,

2. térkép: Bal- és jobboldali területi listák ʼ98 óta

kettővel, hárommal, stb. osztjuk el, majd megkeressük a legnagyobb számokat, amiket addig számolunk amíg elérünk az országos listáról kiosztható mandátumok számához. Ha például 7 kiosztható mandátumunk lenne, miközben X, Y és Z pártunk a táblázatban látható töredékszavazatokkal rendelkezne, akkor a töredékszavazatok számának osztása után az alábbi elosztás születne.

X Y Z

töredékszavazat 100 000 80 000 30 000

töredék/2 50 000 40 000 15 000

töredék/3 25 000 20 000 7 500

töredék/4 12 500 10 000 3 750

Korábbi eredmények

Az elmúlt választások során az országos listáról kiosztható mandátumok száma folyamatosan csökkent. Az 1. ábráról leolvasható, hogy az 1998-as 82-ről 2006-ra 62-re csökkent ez a szám, ha a korábbi választási évek adatait is figyelembe vennénk még drasztikusabb az esés, mivel az 1990-es választások alkalmával még 90 mandátum sorsa dőlt el az országos listán, vagyis nagyjából kétharmadára csökkent 16 év és 5 választás alatt.

1. táblázat: 7 mandátum kiosztása a dʼHondt-módszerrel

Mivel egyre több megyei listás mandátumot lehetett kiosztani a területi listás szavazatok alapján csökkent az országos listára felcsúszó mandátumok száma. Korábbi elemzések rávilágítottak arra, hogy az országos töredékszavazatok kb. 20%-a a területi listákról, kb. 80%-a az egyénikből érkezik4 valamint arra is, hogy a választásokon második párt nyeri a legtöbb országos mandátumot5. Mivel sok esetben kétharmados szabállyal sikerült mandátumhoz jutniuk a pártoknak, a sok kiosztott megyei mandátum és a kétharmados szabály által keletkezett negatív töredékszavazatok hatására csökkent a nagy pártok országos töredékszavazatainak száma6. Ez kedvez a kisebb pártoknak, ugyanis az országos lista kiosztásánál az országos töredékszavazatok egymáshoz viszonyított arányában részesülnek a kiosztható mandátumokhoz a pártok7.

0

22,5

45,0

67,5

90,0

58 58 58

2412

6

1998 2002 2006

Országos listáról kiosztható mandátumok száma

Törvényileg szabályozott Megyei listákról felkerült

4idézi Körösényi András-Tóth Csaba-Török Gábor (2003) : A magyar politikai rendszer, 256.o. és Tóth Csaba (2002) : A magyar pártrendszer fejlődésének fő iránya 164.o.

5 Körösényi András-Tóth Csaba-Török Gábor (2003) : A magyar politikai rendszer, 257.o.

6 A 2006-os Fidesz országos töredékszavazatainak már csupán 8,37%-a jött a területi listákról.

7 A 3. táblázatban is látható, hogy a dʼHondt módszer rendkívül arányos már 58 kiosztható mandátum esetén.

1. ábra: országos listáról kiosztható mandátumok alakulása ʼ98 óta

Párt SZDSZ MSZP MDF Fidesz

országos töredékszavazat 551505 878324 467335 1332428

elnyert mandátum 11 17 9 27

töredékszavazat % mandátum mandátum%

Összes 3229592 100 64 100

SZDSZ 551505 17,08 11 17,19

MSZP 878324 27,2 17 26,56

MDF 467335 14,47 9 14,06

FIDESZ 1332428 41,26 27 42,19

Ami viszont nem kedvez a kis pártoknak, az az országos listáról kiosztható mandátumok számának csökkenése, melynek oka a területi listán történő mind nagyobb számbeli kiosztásuk. Így hiába nő egy pártnak az egyénikben kapott szavazatainak száma, amelyekből majd töredékszavazatok lesznek, mivel korlátozott, sőt csökkenő az országos listáról kapható mandátumok száma.

3. táblázat: Az országos töredékszavazatok és az országos listáról elnyert mandátumok aránya 2006-ban

2. táblázat: Az országos töredékszavazatok és az elnyert mandátumok száma 2006-ban

Országgyűlési Mandátum Kalkulátor (OMK) működése

Az OMK a magyar választási rendszer mandátumkiosztásának függvények segítségével elkészített sablonja.

Az egyes területi listák esetén ismert, hogy az összes szavazat hány százaléka eredményez egy mandátumot és hány százaléka egy “kétharmados mandátumot”8. Az alábbi táblázatban szerepel, hogy adott országos százalékos eredmény mellett hány mandátumot nyerhet egy párt (ha minden területi listán azonos eredményt érne el).

% mandátum % mandátum % mandátum % mandátum

5 2 19 30 33 52 52 83

6 4 20 31 34 56 53 90

7 5 21 31 35 56 54 93

8 7 22 31 36 56 55 93

9 7 23 33 37 58 56 95

10 15 24 40 38 59 57 96

11 15 25 41 39 67 58 98

12 20 26 41 45 76 59 98

13 21 27 43 46 76 60 98

14 25 28 47 47 77 61 99

15 25 29 47 48 79 62 103

16 25 30 50 49 79 63 105

17 27 31 51 50 79 64 106

18 28 32 52 51 80 65 108

Természetesen egy elképzelt esetet tükröz a fenti táblázatunk, mivel igen kicsi a valószínűsége, hogy minden egyes területi listán azonos eredményt érjen el egy párt. Az

8 Tóth Csaba (2002) 138-139.o.

4. táblázat: területi listás mandátumok adott országos %-nál

országos eredmény a területi listák összesített eredményéből tevődik össze, vagyis eltérőek az egyes területi listák eredményei.

A korábbi választási eredmények ismeretében azonban, az elmúlt három általános országgyűlési választás területi listás eredményeit felhasználva súlyozás készíthető, amely magában foglalja az egyes pártok területi listás és országos eredményének különbségét. A különbségek tudatában már lehet számolni, hogy melyik párt melyik megyében hány százalékot érhet el, s így hány mandátumot fog nyerni9.

Adatainkat befolyásolhatják az aktuális választási részvételek, amelyeket azonban szintén az elmúlt választások adatainak ismeretében emelhetünk be számításainkba. Az alábbi térképeken látható (3-5. térkép), hogy adott választási évben az országos részvételhez képest milyen volt a választott megye részvételi aránya. Az “x” az országos és a területi részvétel különbségét jelzi.

9 A korábbi eredmények kapcsán néhány veszélyre érdemes itt felhívnunk a figyelmet. Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a korábbi eredmények kapcsán a jövőre vonatkozó párhuzamba állításokba bocsátkozunk, miközben nem pontosak az összehasonlítási alapjaink, szempontjaink. Erre jó például szolgál az 1998-as FKGP, amely 13,15%-kal 48 mandátumhoz jutott. Ebből akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy egy 13% körüli eredménnyel 40 mandátumot lehet elérni a magyar választási rendszerben. Itt két fontos tényt hagynánk figyelmen kívül. Elsőként megemlítendő, hogy a párt 8,51%-ot ért el Budapest, miközben Békés megyében 20,11%-ot, vagyis jelentősek a területi eltérések, amely a területi mandátumok kiosztása szempontjából fontos. Még látványosabb eltérésekkel találkozunk az 1994-es választások alkalmával, amikor az FKGP országosan 8, 82%-ot, Budapesten ezzel szemben az 5%-ot sem érte el, miközben 10 megyében a 10%-ot meghaladta. Így 14 mandátumot kapott területi listáról, ha azonban az egész országban egységesen 8,82 %-ot kapott volna csupán területi listás mandátumainak a felét, vagyis 7 mandátumot szerzett volna. Másodszor pedig a két forduló között kölcsönös visszalépésekkel támogatták egymást a Fidesz és az FKGP jelöltjei 1998-ban. Ennek hiányában feltehetően kevesebb egyénit nyert volna a kisgazda párt.

3. térkép: területi választókerületek és országos részvételek viszonya 1998-ban

4. térkép: területi választókerületek és országos részvételek viszonya 2002-ben

Bizonyos összefüggéseket a térképek alapján levonhatunk, ezek közül nézzünk csak meg néhányat a példa kedvéért. Látható, hogy csökkent a kiugró megyék száma: 1998-ban még két-két megye tartozott a két szélső értéktartományba, ami 2006-ra egy-egyre csökkent. A nyugati megyék részvételi adatainak országos átlaghoz mért előnye csökkent és a keleti megyékben is közelebb voltak már az országos átlaghoz. Egyes megyék esetén kijelenthető, hogy például Budapesten várhatóan több, mint 5%-kal többen mennek el, mint az országban átlagosan és Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyék várhatóan 5%-kal alacsonyabb részvételi értékeket fognak elérni, mint az egész ország. Valahol ezek a gyakorlati tények mindenki számára ismertek, hiszen az imént leírtak körülbelül azt jelentik, hogy Budapesten magasabb a részvétel, mint vidéken és az ország nyugati megyéi aktívabbak, mint a keletiek. Azonban a gyakorlati számításoknál ezeket a közhelyeket is figyelembe kell most vennünk!

Mivel kalkulálható, hogy egy párt országos és megyei eredménye között milyen lesz az összefüggés (lásd: 2. térkép) könnyen kiszámíthatóvá válnak a területi listás részvételek az országos előrejelzések alapján. Így végső soron az országos részvételi adatokat területi választókerületi részvételi adatokká alakíthatjuk, majd ezekből a százalékos

5. térkép: területi választókerületek és országos részvételek viszonya 2006-ban

előrejelzésekből a területi választókerületekben lakó választópolgárok száma alapján szavazatokat kaphatunk.

Az egyéni mandátum esetén szintén a korábbi évek eredményei és adatai alapján lehet az egyénikben való részvételre következtetni (6-8. térkép). Az aktuális országos részvételi hajlandóságot egyéni választókerületekre bontjuk le, majd ismerve az ott lakó választópolgárok számát a sablon a százalékos eredményeket szavazatokká konvertálva megadja, hogy mely párt hány szavazatra számíthat. Mivel így már tudhatjuk kinek mennyi szavazata lesz, tudni fogjuk ki veszít az országgyűlési választókerületben, s nem lesz ismeretlen a kerületből keletkezett töredékszavazatok száma sem.

6. térkép: országos és egyéni választókerületek részvételének viszonya 1998-ban

7. térkép: országos és egyéni választókerületek részvételének viszonya 2002-ben

8. térkép: országos és egyéni választókerületek részvételének viszonya 2006-ban

A fenti térképekben nincs semmi meglepő adat, a gyakorlatban azonban látjuk csak viszont a megyei részvételi adatokat, igaz, részletesebb bontásban. Itt is a budapesti és nyugati megyék egyéni országgyűlési választókerületeiben magasabb a részvétel, szemben a keleti megyék adataival. Az is igaz azonban, hogy nehezebb már tendenciákat megfigyelnünk, mivel egy-egy helyben ismertebb jelölt akár plusz szavazói köröket tud részvételre buzdítani, néhány száz fő mozgósítása pedig akár már másik tartományba lendíthetett ideiglenesen egy választókerületet. Azonban a fenti adatokat is figyelembe kell vennünk az Országgyűlési Mandátum Kalkulátor használatánál, mivel döntően befolyásolják az eredményt az egyéniből keletkező töredékszavazatok.

Természetesen azt, hogy melyik egyéni választókerületben melyik párt nyer 2010-ben, nem lehet biztosan tudni. A korábbi eredmények alapján, ha a korábbi évekhez hasonló tendenciák lennének hazánkban, akkor azt gyaníthatnánk, hogy melyik 65 ill. 46 körzet lesz a jobb ill. baloldalé. Azonban a közvéleménykutatások és a pártok szavazóinak aktivitása alapján közelebb kerülhetünk a válaszadásához. Nyílván ha egy párt - jelen esetben az egyszerűség kedvéért a Fidesz - 50%-nál is jobb eredményekkel szerepel az előzetes közvéleménykutatásokban, akkor várhatóan azokat a kerületeket, amiket eddig is megnyert most is meg fogja nyerni. Ennek fényében csak az jelent komolyabb problémát, hogy mely egyéni kerületekben nyer más, továbbá milyen szavazati arányt érnek el az adott egyéniben a mandátumot nem nyerő pártok. Ehhez az egyes választókerületekben készült nagymintás közvéleménykutatások lennének szükségesek, amelyek elkészítésének anyagi és időbeli ráfordításai sem hoznának azonban akkora hasznot, ami megkövetelné jelen esetben szükségességüket. (Jelen esetben az elv ismertetése a cél, nem feltétlenül “eltalálni” hol, ki nyer. Az egy másik elemzés tárgya lehetne. Ráadásul ha 2-3 egyéniben nem sikerül eltalálni a győztest, az így “vesztes párt” az országos listáról kompenzációként a töredékszavazatok nagy száma miatt nyerhet egy mandátumot, így összességen könnyen 1-2 mandátum sorsát tudnánk csak pontosabban meghatározni. Ez pedig már a pártok, egyes jelöltek esetében fontos. A rendszer ismerete szempontjából azonban nem.)

Ismerve a területi választókerületekből származó töredékszavazatokat, negatív töredékszavazatokat valamint az egyes egyénikből származó töredékszavazatokat

elkészíthetjük a pártok országos töredékszavazatait tartalmazó mátrixot, aminek segítségével kiszámítható mely párt hány mandátumot kaphat10.

Mindezek fényében összeadható egy párt által megnyert egyéniből és listákról származó mandátumok száma és elkészíthetővé válik az “Kalkulált Országgyűlési Patkó”, ami a Magyar Köztársaság Országgyűlésének üléstermi ábrázolása a mandátumok pártonkénti bemutatásával.

10 Az eredmény rendkívül arányos lesz mint láttuk.

A közvéleménykutatások

Az OMK eredményét döntően befolyásoló tényező a közvéleménykutatások pontosságának kérdése. Abból a feltételezésből kell kiindulnunk, hogy létezik az adott pillanatban pontos közvéleménykutatási adatunk. Ennek a feltevésnek a bizonyítására érdemes megvizsgálnunk hazánk vezető közvéleménykutató intézeteink elmúlt országgyűlési választási felméréseit.

Természetesen több ok miatt is eltérhetnek ezek a végső eredménytől, most csak egyet emelnénk ki. Mint ismeretes Magyarországon az utolsó felmérést nyolc nappal a választások napja előtt lehet nyilvánosságra hozni, tehát nem nehéz belátni, hogy a felmérés készítése és a választás napja közötti időben változhat a választópolgárok szimpátiája, aktivitása, így miközben a valós képet mutatja az utolsó nyilvános felmérés, ettől alaposan eltérő eredménnyel zárulhat a választás. Ezért megpróbáljuk észrevenni az egyes cégek felmérése és a végső eredmény közötti tendenciákat, hogyha van összefüggés, akkor ezekkel korrigálva készíthessük el a Kalkulált Országgyűlési Patkót.

A nyomtatott sajtóban megjelenő adatok összefüggései

Valamennyi közvéleménykutató intézet adatait jelen keretek között, terjedelmi okok miatt nem érdemes felhasználnunk. Így valamilyen szempont szerint előzetesen választanunk kell közülük. Most főleg azokat az intézetek és adataikat alkalmazzuk, amelyek már egy-két választás alkalmával az országgyűlési választásokon indulni kívánó pártok várható eredményéről előzetes felméréseket készítettek, s az idei esztendőben is várható tőlük közvéleménykutatás. Eszerint az előzetes szűrés után így négy intézet adataival foglalkoztunk (Gallup, Medián, Szonda-Ipsos, Tárki). Adatforrásként a Népszabadság11 korabeli számait és az intézetek honlapjait12 vettük. Abból a célból, hogy a korábbi választások során a Népszabadságban nem megjelenő intézetektől is legyen adatunk a Forsense aktuális méréseivel is dolgoztunk.

11 A 2002-es választási évből a Népszabadság CD-s verziója az egykori táblázatok könnyebb felhasználását is lehetővé tette.

12 A nyomtatott és ma is neten elérhető adatok összevetése után arra a megállapításra kellett jutnunk, hogy több alkalommal nem ugyanazok az adatok szerepelnek két forrásunkban.

2002 - Népszabadság

MSZP Fidesz SZDSZ Centrum MIÉP

Gallup

Medián

Szonda

Tárki

választás

38 47 7 3 3

42 44 5 2 4

43 41 7 2 4

38 46 6 4 4

42 41 5,5 3,9 4,3

Az 5. táblázatunkból is leolvasható, hogy a három kisebb párt esetében a lényegi kérdéseket mind a négy intézet a végeredménynek megfelelően mérte, vagyis 4% körüli eredményt a Centrumnak és a Miépnek, s 5% felettit az SZDSZ-nek, ami így átlépi a parlamenti küszöböt. A két nagy párt esetében azonban csak a Szonda találta el a végső győztest, hiszen a másik három párt Fideszes győzelmet mért. Sőt, a Gallup és a Tárki nagy arányú győzelmet jósolt.

Ezek után érdemes megnéznünk mi volt a helyzet a 2006-os választások kapcsán. A 6. táblázatból kiolvasható, hogy a Népszabadságban utoljára megjelenő felmérések és a végső eredmények között a legfőbb különbség, hogy az MDF egyik közvélemény-kutatónál sem lépte át a parlamenti küszöböt, a Gallupnál pedig az SZDSZ sem. A két nagy párt esetében pedig 2006-ban már három intézet mérte az MSZP végső győzelmét, csak a Medián hozta ki egyenlőre a versenyüket. Mivel ebben az évben kicsi volt a különbség újra a Fidesz és az MSZP között, valamint az MDF néhány századdal lépte csak át a küszöböt, minden különbség bőven hibahatáron belüli.13

5. táblázat: az utolsó közvéleménykutatások 2002-ben

2006 - Népszabadság

MSZP Fidesz SZDSZ MDF

Gallup

Medián

Szonda

Tárki

Választás

44,7 44,2 4,6 3,7

44 44 5 3

46 43 5 3

46 43 6 4

43 42 6,5 5

A két választási év mért adatai és a választás végeredménye közötti különbségek, tapasztalt eltérések összefüggéseinek rögzítése után elkészítettünk egy korrekciós skálát, amely arra hivatott, hogy az egyes intézetek adatait korrigáljuk vele. Bízunk benne, hogy ezzel közelebb kerülünk a várható végleges eredményhez.

Mint a fenti táblázatokból is kitűnik, olyan intézet nincs, amely minden esetben “eltalálta” a végső eredményeket. Ezért több intézet adatait is felhasználhatjuk, a korrekciós skála alkalmazásával. Jelen írás keretein belül az éppen aktuális, legfrisebb adatok felhasználása mellett döntöttünk.

6. táblázat: az utolsó közvéleménykutatások 2006-ben

Kalkulált Országgyűlési Patkó - Szonda Ipsos 2010. márciusi adatai alapján

Az alábbiakban Szonda Ipsos 2010. március 11-én nyilvánosságra került adatai alapján számoltunk, amely a nol.hu-n vagy a hirado.hu-n keresztül is elérhető.

Eszerint a választásra jogosultak fele kíván részt venni a soron következő általános országgyűlési választásokon. Az összes választókorú 12%-a MSZP, 35%-a Fidesz, 10%-a Jobbik, 1%-a MDF szimpatizáns. A biztos pártválasztók körében a Fidesz 57, az MSZP 20, a Jobbik 17%-on áll. A továbbiak szempontjából érdemes megjegyezni, hogy külön nem kérdeztek rá az LMP-re, viszont egy egyéb pártra a biztos szavazók 4%.a szavazna (ami akár az LMP is lehet, de akár több más kisebb együtt is).

Fidesz MSZP Jobbik

%

szavazó

57 20 17

2 280 000 800 000 680 00

A számok ismeretében nem meglepő, hogy az egyénik többségét a Fidesz nyerné, azonban több egyéniben az MSZP végső (II. fordulós) győzelme elképzelhető még így is. Az MSZP által nyert egyénik esetében a korábbi választási eredmények, a választókerület központja aktuális vezetőjének pártállása és a központ valamint a választókerület többi, kisebb településének szavazóinak száma (s ezen települések vezetőinek pártállása) nagyban befolyásolták végső eredményünket. Természetesen nem szabad elfelejtetnünk azt sem, hogy az első forduló eredményei nagyban befolyásolni fogják a második fordulót is (részvétel, kik érzik, úgy, hogy már eldőlt..., visszalépések, vissza nem lépések, győzteshez húzás).

A képviselők frakció szerinti és név szerinti felsorolása elérhető ide kattintva!

7. táblázat: biztos szavazók száma 2010. márciusában a Szonda Ipsos adatai alapján

FIDESZ MSZP JOBBIK

egyéni 160 16 0

területi lista 92 29 27

országos lista 9 32 21

mandátumok száma 261 77 48

mandátumok aránya (%) 67,62 19,94 12,44

2. ábra: Kalkulált Országgyűlési Patkó a Szonda Ipsos márciusi adatai alapján számolva

8. táblázat: mandátum elosztás a Szonda Ipsos adatai alapján

Az így létrejövő hárompárti Parlamentben a Fidesz kétharmados többsége mellett az MSZP lenne az ellenzék legnagyobb frakcióval rendelkező pártja, jelentős előnyben a Jobbikkal szemben, így megmaradhatna a Fidesz elsőszámú kihívójának szerepében. Ebben a verzióban a Fidesz “sok“ országos listás mandátuma miatt Parlamentbe kerülne a jelenleg Brüsszelben dolgozó Schmitt Pál mellett Dr. Áder János, Járóka Lívia, Glattfelder Béla, Dr. Kósa Ádám, Dr. Hankiss Ágnes és Gyürk András is, vagyis esetükben felvetődne, hogy hazatérhetnek parlamenti képviselőnek, s helyettük hét személyt küldhetne a Fidesz az EP-listáján szereplő jelöltjek közül. Hajdú-Bihar megyei területi listáról a Parlamentbe kerülhetne Pálffy István is, a KDNP jelöltjeként.

A Jobbik EP-képviselői közül hazatérhetne a budapesti listát vezető Balczó Zoltán, s képviselővé válhatna Pörzse Sándor és Hegedűs Lorántné is. Az MSZP utolsó országos listáról bekerülő képviselője Dr. Wiener György lenne, nem szerezne mandátumot már Juhász Gábor, Csizmár Gábor, Teleki László, Suchman Tamás, Budai Bernadett, Gy. Németh Erzsébet vagy éppen Szilvásy György, aki így mentelmi jog nélkül maradna ismét. A létrejövő 77 fős frakcióban jelentős lenne a megyei elnökök (területi listavezetők) és a kerületi vagy városi polgármesterek számaránya a pártban egyéb tisztségeket betöltőkkel szemben: a képviselőcsoport legalább harmada megyei, városi vezető lenne. Az országgyűlési képviselőség és megyei közgyűlési valamint polgármesteri tisztségek szétválasztásának kérdése igen kellemetlenül érintené őket, így akár a szocialista frakción belül is komoly érdekellentétek alakulhatnának ki ezen kérdések mentén. További éles ellentétek alakulhatnának ki a frakcióvezető személye körül, hiszen a Gyurcsány-kormány sok felfedezettje kerülne be biztosan megyei vagy országos listáról, ezzel akár lehetőséget teremtve az egykori kormányfőnek a visszatérésre.

Kalkulált Országgyűlési Patkó - Ipsos Zrt. 2010. március 18-ai adatai alapján

Az alábbi adatok az MR1 Kossuth Rádió megbízásából az Ipsos Zrt. által végzett és március 18-án nyilvánosságra került felmérésből származnak.

Itt a Fidesz a biztos szavazó, biztos pártválasztók körében 64%-on, a Jobbik 13%-on, az MSZP 12%-on, míg az LMP 5%-on áll. Ennek tükrében még több egyénit nyerne meg a Fidesz, akár mind a 176-ot, s területi listáról is már több, mint 100 mandátumot kapna. Újdonság, hogy itt már az LMP is bejutna a Parlamentbe, kevés egyéni indulója révén kevés országos listát kapva egy igen kis frakciót alakíthatna.

3. ábra: Kalkulált Országgyűlési Patkó az Ipsos Zrt. MR1 megbízásából végzett márciusi adatai alapján számolva

FIDESZ MSZP JOBBIK LMP

egyéni 176 0 0 0

területi lista 103 16 21 3

országos lista 5 35 21 6

mandátumok száma 284 51 42 9

mandátumok aránya (%) 73,58 13,21 10,88 2,33

Az így összeülő Parlamentben a Fidesz-kormánynak még biztosabb kétharmados többsége lehetne, bekerülne egy apró frakcióval az LMP is, míg az MSZP és a Jobbik közötti különbség igen csekély lenne. Így az ellenzéki pártok közül az MSZP dominanciája már nem lenne egyértelmű, elvesztenék kihívó szerepüket, vagyis nem lenne magától értetődő, hogy a 2014-es általános országgyűlési választások alkalmával melyik párt is lehetne a Fidesz kihívója, a valódi alternatíva.

A Fidesz frakciójába ebben a verzióban is bekerülne Schmitt Pál, Dr. Áder János és Járóka Lívia, ahogyan a Jobbiknál is Balczó Zoltán. Az MSZP esetében viszont jelentősen csökkene a frakció létszáma az előző változathoz képest is. Nem szerezne mandátumot a következő négy évre a Gyurcsány-korszakkal kritikus viszonyban lévő Szanyi Tibor vagy éppen Dr. Karsai József. Kimaradna több budapesti kerületi polgármestere a pártnak: Molnár Gyula (XI. kerület), Dr. Tóth József (XIII. kerület) és Dr. Mester László (XVIII. kerület) jelenlegi polgármesterek is elveszítenék országgyűlési mandátumukat. Az egyetlen mindig egyéniből bejutó Kuncze Gábor és a 2006-ig egyéniből bejutó Csapody Miklós mellett egy újabb, már az első ciklusban a Parlamentben dolgozó képviselő is búcsút inthetne az Országgyűlés épületétől: a Horn-kormányban honvédelmi miniszterként tevékenykedő Keleti György. Nem lehetne az Országgyűlés alelnöke Mandur László sem, mivel országos listán pont az előtte található Szabó Vilmos lenne az utolsó bejutó, így Keller László, Török Zsolt vagy éppen Dr. Wiener György is kimaradna.

Az LMP 9 fős képviselőcsoportjában helyet kapna a párt országos listájáról Schiffer András, budapesti listájának éléről pedig Jávor Benedek, Pest megyei eredményüknek köszönhetően pedig Kukorelly Endre. Az országos listáról bekerülne még az 1990-es választások alkalmával az MDF szineiben egyénit nyerő Mile Lajos, továbbá a Heves megyei Ivády Gábor is.

9. táblázat: mandátum elosztás az Ipsos adatai alapján