Fülesbagoly• Közepes nagyságú bagoly, testhossza 25-37 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-100 centiméter, testtömege 220-370 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy , narancsvörös szemekkel rendelkezik.

Tojásai

Általában 4-6 tojást szokott lerakni

Teste

• Rozsdabarna tollai hosszanti fekete foltokkal tarkított. Előretekintő szemét tollkoszorú veszi körül, áramvonalas teste van, de nem testhez simuló mert sokszor felborzolja.

A talált fészkük• A költési időszak áprilisban kezdődik,

de még májusban is tart, de enyhe teleken a párok már korában kialakulnak. Fészket nem építenek, előszeretettel használják az elhagyatott varjúfészkeket. A hím jelöli ki a területet, de a tojó választja ki az alkalmas fészket. A fészekből akár el is zavarja a tulajdonost. A fészek helye változó, lehet magasan lévő ágakon, vagy alacsony bokrokon is. A fészekbe a tojást március második felében vagy április elején rak le. Ezeken 27-28 napig kotlik a tojó, az eleséget a hím hordja. A kikelt fehér pihés apróságokat a tojó melegíti. Az elején csak a hím látja el élelemmel a családot. A fiókák 2 hetes kora után a tojó is vadászik. A fiókák szeme 5–7 nap után nyílik ki. Háromhetesen hagyják el a fészket. Bár még nem tudnak repülni, ugrándoznak, majd este hívó hangjukkal jelzik hollétüket. Egy hónapos koruk után tudnak repülni és szüleik egész önállósodásukig etetik őket. Fiókái fészeklakók. Szigorúan védett madár!!!!

Tömeges megjelenésük

Testfelépítése, és életmódja

Ragadozó madár. Rágcsálókkal táplálkozik, Ezekre nyílt területeken vadászik. Szétbontott köpetei ezek koponyáival van tele. Havas teleken mindig több madarat, főleg verebeket fog. Lesőhelyérőlcsap le az észrevett zsákmányra, de éjszaka, hallás után is vadászik. Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokba verődve, 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik a helyeket. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre nem repül el, csak nagy szemeivel kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik. Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver. A lábával fogva tartott áldozatát ezzel veri agyon. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti.

Előfordulásuk• Európában, Ázsi

ában és Észak-Amerikában költ. Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket, kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg.

A Vörös róka• Egy felnőtt, kifejlett európai vörös róka testhossza általában 100 és 130 centiméter közt változik, ebből a farok 35-40 centiméter, magassága 35-38 centiméter. Testtömege általában 6 és 10 kg között van. Bár testfelépítése rendkívül vékony és karcsú, sűrű és tömött bundája miatt jóval testesebbnek látszik. Alakja közismert és jellegzetes, közepes termetű kutyára hasonlít, lábai rövidek. Bundája alapszíne vöröses-rozsdabarna; az állat alsó része, farka vége, toroktájéka, ajka és pofája alsó része szürkésfehér, mancsa, füle és orra fekete színű. Szeme narancssárga (a kölyköké kék), a macskáéhoz hasonlatos ovális pupillával. A hímek általában véve nagyobbak, erősebb felépítésűek, mint a nőstények.

• A vörös róka a rókák legismertebb és egyúttal a nem legnagyobb termetű faja. Aránylag kicsiny felső tépőfogai különböztetik meg; életmódja többnyire magányos.

Küzdelmük• Párzás idején a nőstényért küzdenek.

A rókák egy évben csak egyszer szaporodnak, ez az időszak az ún. Koslatás, nálunk tél közepére (január, február) tehető. A kan rókák ilyenkor hatalmas területeket járnak be szukák után kutatva, és hangok (vonítás), illetve szagok (melyet a farkuk alatt található ún. "ibolyamirigy" áraszt) segítségével találják meg egymást. A párzás többnyire február közepén történik, majd a szuka 50-52 nap vemhesség után általában 4-7 kölyköt hoz világra (ez a szám ettől kevesebb, de akár 12 is lehet).

• A nőstények a kotorékban elevenen szülnek, tehát kölykei elevenen jönnek a világra.

Kotorékuk

Táplálkozásuk• Táplálkozását tekintve, ahogyan a rókák általában, a vörös róka sem válogatós. Mindenre vadászik, amit el tud kapni: a fiatal őzgidáktól kezdve az apró bogarakig. Legszívesebben mégis az apró rágcsálókat, egereket, pockokat kedveli, amelyek változatos étrendjének közel felét teszik ki. Emellett dögevő is, és szívesen megeszi a madarak fészkeiből kifosztott tojásokat, de a különböző gyümölcsöket, bogyókat, egyéb növényi táplálékokat sem veti meg. A városok, falvak közelében élő rókák sokszor "kukáznak", fogyasztják az ember által kidobott ételmaradékokat.

• Többek közt ennek a változatos étrendnek köszönhetően képesek nagyon sok helyen megélni, az adott környezet élővilágához alkalmazkodni.

Elterjeszkedésük• Csaknem teljes Európában és

Ázsiában, Észak-Amerikában, Afrika északi partvidékén, és Ausztráliában is megtalálható. A szélsőséges éghajlati övezeteket, és a tengerszint felett 3000 méternél magasabban fekvő területeket leszámítva gyakorlatilag bárhol képes megélni. Élőhelye változatos, mely lehet akár fás-erdős, akár dombos vagy sík terület. Még az ember közvetlen közelében, falvakban, városokban is megtelepedett.

• A vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó..

• Óriási elterjedési területén kívül betelepítették Ausztráliába is, ahol kiválóan meghonosodott. A tájidegen vörös róka számtalan őshonos erszényes faj drasztikus megritkulásában illetve néhány faj kihalásában is nagy szerepet játszott. Ausztráliába eredetileg a szintén betelepített és a mezőgazdaságra nézve katasztrofális hatású üregi,nyúl megritkítása miatt telepítették be, de a rókák számára könnyebb zsákmányt jelentettek és jelentenek ma is az ilyen ragadozókhoz hozzá nem szokott erszényesek.

•