Mert „az Élet él és élni akar”… (4. rész)Előző sorozatunkban a jövő tudományáról esett szó. Bebizonyítottuk, hogy a legtöbb

gondunk és betegségünk kórokozója a tudomány által szaporított, a médiában terjesztett, hibás tudás. A hibás tudások legkártékonyabbja, hogy küzdjünk betegségeink ellen, mindenáron győzzük le a kórt...

A betegség a legjobb barátunk. Az Élet maga a változás, a betegség a Változásban segít bennünket. Ha megértjük üzenetétét, százszor szebben, ezerszer erősebben élhetjük tovább életünket! Miben segít, miben gátol, milyen cél felé vezet? Miben kell változnunk a test, a lélek és a szellem szintjén? Új sorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük együtt a választ, és aki keres - talál! (GG)

Doktor Popov tornája

A „Harmadik utas orvoslás” (Moszkva, 2007) c. könyv rövidítése. A könyv a www.3med.ru weblapon olvasható.

Popov doktor ebben a könyvében olyan gerinctornát ajánl, amely segít megszabadulni egy csomó bajtól az oszteochondrózis (csigolyaporckopás), lumbágó, különböző ízületi bántalmak esetén. Olvasható itt egy „szórakoztató” anatómiai leírás is.

Sokféle torna létezik. Sok szakértő állítja, hogy a sok mozgást, hirtelen mozdulatokat tartalmazó torna nem annyira hatékony – másrészt veszélyes is. A keleti tornák, keleti hagyományok idegenek Európában. Itt más a mentalitás. Másrészt, ha olyan gyakorlatot végzel, amit nem értesz, és csak úgy majmolod, annak nem lesz hatása.

A Popov tornában is sok az ismerős elem, mert ő is csak összegyűjtötte, összerakta, megmagyarázta. A magyarázat a lényeg. Ha tudatosan tornázol, ha a tudatod veled együtt tornázik, sokkal hatásosabb lesz. Ez teljes rendszer, amely az egészséghez vezet.

Ha kipróbálod, ha nálad is működik, és ha nálam jobban el tudod mondani, onnantól a tiéd.

Hogy érzed magad? Kérdezik egymást az emberek nap mint nap. Vajon csak gépiesen válaszolunk, vagy képesek vagyunk érezni magunkat? Elfelejtettük ezt a képességünket. Képesek vagyunk rá, csak fel kell eleveníteni. Érezni kell a csigolyáinkat, porcikáinkat.

Általában amikor az ember valamilyen tornát kezd végezni, meg akar szabadulni a hátfájástól, gerincfájástól, ízületi fájdalmaktól, belső szervi bajaitól. Ezzel szemben ebben a tornában az a lényeg, hogy képzeld el magadnak azt az állapotot, amit el akarsz érni. Képzeld el a célodat. Mielőtt elindulsz valahova, tudnod kell az úticélodat (az kevésbé érdekes, hogy honnan jöttél). De az nem lehet cél, hogy még boldogabb, még egészségesebb, még gazdagabb legyél. Ha azonban van kedvenc elfoglaltságod, ügyed, vannak szeretteid, barátaid, akkor az egészséges embert kíván. Teljes életet, boldogságot. Nem magadért vagy egészséges. Az egészség nem cél, csak eszköz valami magasztosabb cél elérése érdekében. Ha ezt a gondolatot megérted, akkor ez a te tornád lesz. Ez a gondolkodó emberek tornája. Életfelfogás és életcél nélkül ne is kezdd el.

Ez a torna a lassan járj, tovább érsz elvet is használja, nem ígér azonnali eredményt. Az ókori rómaiak is azt mondták, lassan siess. Ha menet közben állandóan azt kérdezzük magunktól, hogy jó irányba megyünk-e, kevesebbet hibázunk. Ha hibázunk: van időnk javítani. Nem sietünk.

Ha fáj a lábad és csak üldögélsz a tévé előtt, akkor egy egészséges ujj is elég neked a távirányító nyomogatáshoz. Ettől még nem leszel egészséges. Az egészség és az egészség fenntartása munka, mozgás. Ezért kell előre tisztázni, hogy mi is a munka célja.

Más a sportoló egészsége, más a nagymama egészsége. Neked milyen kell pontosan?

Ez a torna arra szolgál, hogy jobb legyen a gerinced, szalagjaid, izmaid állapota és működése és egyben a tudatodat is használd. A fejünk nem csak azért van, hogy együnk vele!

Nem olyan könnyű eldönteni, mit is akarsz. Ha azt akarod, hogy semmid ne fájjon, hogy nyugalom legyen, akkor halott akarsz lenni! A leprás sem érez fájdalmat. Az emberek többnyire nem a haláltól félnek, hanem az élettől. Az élet tele van bánattal, stresszel, fájdalommal, szenvedéssel, de szeretettel, szerelemmel, örömmel is. Biztos hogy beteg is leszel. Amíg ez téged izgat, addig élsz, és adja az Isten, hogy ezekből minél több legyen és hogy sokáig élj. De mindez nem magától történik, tenni kell érte, törekedni kell rá. Dolgozni kell érte. Az emberek nem szeretnek dolgozni? Aki dolgozik, az hibázik is. Ami kellemetlen. Az itt leírt torna kellemes, napról napra kellemesebb lesz. Apróbb hibákat elkövetni kötelező azért, hogy mélyebben megértsd az értelmét. A hibákból tanulsz. Ha úgy tornázol, hogy nem ismered a működését, az értelmét, az olyan, mintha az erődben csukott szemmel lövöldöznél. Bárkit eltalálhatsz, még magadat is. Gondold végig. Ez tudatos torna. Tudd, mit csinálsz.

A tudatunkkal gondolkodunk és hibázunk. Amikor az ember erkölcsileg, lelkileg feladja, jön a sérülés. Kibicsaklik a lába, megrándul a nyaka. A Természet a tudatalattink segítségével megpróbálja ellensúlyozni a hibáinkat. Nem gondolkodik azon, hogy ez jó, vagy rossz, csak megkeresi az optimális megoldást. A Harmadik utas orvoslásban a betegség ez a lehetséges legjobb kiút az adott helyzetből, a szervezetünk védekezése, amit mi fel sem fogunk.

Valaki azt várja az orvostól, a kezelésektől, hogy le tudjon hajolni és ki tudjon egyenesedni. A manuál terapeuta bárkit összehajt, a traktor bárkit kiegyenesít, hát nem? A cél az, hogy az ember uralkodjon a saját testén, le tudjon egyedül hajolni, fel tudjon egyenesedni, amikor neki erre van szüksége. Káros lehet a manuál terápia, a masszázs, a fizioterápia, a nyújtás. Hogy miért, ez később kiderül. Nem csak az számít, hogy mit csinálsz, hanem az is, hogyan. Ha tudod, hogy mit akarsz, ha értesz a módszerekhez, akkor szükség esetén használhatod.

Ha valami bajunk van, fáj valamink, elfeledkezünk arról, hogy milyen jól éreztük magunkat, amikor még nem fájt semmink. Minél tovább tart ez az állapot, annál inkább érezzük azt, hogy mindig is fájt a derekunk, a hátunk. Gyakorlatilag elfelejtjük, hogy egészségesek

voltunk. A betegségkép belénk ég, az egészség pedig elérhetetlennek tűnik. Sokkal könnyebb elviselni a fizikai fájdalmat, mint elképzelni az egészséget. Ördögi kör. Ebben a körben hiába tornázol, hiába csinálsz bármit is, csak lelassulhatnak a folyamatok, de nem változik meg az irányuk. Irányváltás nélkül nem mész semmire. Ezért is kell az úticélt kijelölni. Talán nem is akartok meggyógyulni, hiszen jó betegnek lenni. Aki egészséges, annak rengeteg terhet kell elviselnie. Aki beteg, azt kímélik, az kíméli magát. Beszalad a patikába, kiváltja a gyógyszereit, bekapja a fájdalomcsillapítót és annyi.

Ez a torna azoknak való, akik nem akarnak elmenekülni a valós élettől, annak összes problémájától. Kételkedjetek abban, amit itt olvastok, hiszen ez a normális, ez a megértés útja. Az a cél, hogy gondolkodjatok, kételkedjetek.

Torna előtt és torna közben lebegjen a szemetek előtt, hogy milyen volt az, amikor egészségesek voltatok, és milyen lesz az, amikor újra egészségesek lesztek. Egészség-kép nélkül nem lehet tornázni. Ez a kép napról napra tisztulni fog, elérhetőbb lesz. Torna közben ne gondoljatok semmilyen betegségre. Örüljetek minden mozdulatnak. Minden mozdulatot tudatosan csináljatok.

Ezt a tornát ahhoz hasonlíthatjuk, amikor a mesében a répát csak a kisegér segítségével lehetett kihúzni. Húzták, húzták, de nem bírták!

Ha tudatosan tornázunk, fel kell készíteni a tudatunkat is. Itt egy kis anatómia.

A mozgató izmaink, azaz a nagy izmaink segítségével tudunk lehajolni, felegyenesedni stb.

Ahogyan közeledünk a gerincoszlophoz, egyre több apró izmot találunk (N.B. mélyizmok).

Ezek az apró izmok a gerinc motorikus szegmenseit mozgatják. Most jön a legfontosabb momentum. Az emberek nem tesznek különbséget ezen izmok között, pedig egészen más a szerepük. A nagy izmok mozgatnak, a kis izmok egyrészt fenntartják a gerincoszlop tónusát, másrészt szelektíven képesek elszigetelni, differenciálni a mozgásokat az egyes motorikus csigolyaszegmensekben. Azaz engedik, vagy korlátozzák a mozgást a gerinc egyes izolált szegmenseinél. Vagyis gátolhatják, vagy akár teljesen blokkolhatják is a mozgást. A többi szegmens kompenzációjának köszönhetően ezt nem is mindig vesszük észre, talán csak egészen jelentéktelen fájdalmat érzünk a gerincben, talán egy kis fáradságot. Viszont ha nagy a lelki, vagy fizikai terhelés, esetleg a hőmérsékletváltozás, akkor ugyanez élesen jelentkezhet. A nagy izmokkal szemben a kis izmok csak kicsi feszültséget hoznak létre, ezért hibás az a tétel, hogy a hátizmok erősítése megelőző megoldás a derékfájdalmakra. Ezek a nagy izmok soha sem segítik a csigolyák megfelelő rögzítésének az erősítését. A súlyemelők a legbetegebb emberek a gerinc szempontjából, pedig milyen erős hátizmaik vannak! A következő lépés annak a megértése, hogy a betegség a szervezet védekező reakciója. A hátfájás, a derékfájás a lehető legjobb kiút az adott helyzetből, hogy ne legyen még rosszabb. A gerincsérv soha nem az egyik pillanatról a másikra alakul ki, az hosszú, figyelmen kívül hagyott folyamat vége.

A hátfájással nem harcolni kell, mert ezzel csak erősítjük, hanem meg kell érteni, mi okozza.

De milyen is az egészséges gerincoszlop? (N.B. oroszul a gerincoszlop csengettyűket jelent. Amikor a xilofonon végighúzzuk az ujjunkat, csengettyű-hangok sorozatát halljuk. Minden egyes csigolya egy kis csengő, ami külön is működik, de csak harmonikusan együtt hatásos és szép.) Az egészséges gerincben a csigolyafeszítő kis izmok erősek, hogy megtartsák a csigolyákat, harmonikusan szakaszoltak, és a gerinccel egységes egészet alkotnak.

Hogyan is van ez pontosan? A nagy izmok differenciálás nélkül mozgatnak, de a kis izmok – amelyek minél apróbbak, annál több van belőlük – úgy meg tudják tartani a gerincet, mint valami izomköteget, vagy feszes kígyót. A nagy izmokat általában uraljuk, de a kis izmokat nem. Ez a torna arra irányul, hogy uralkodjunk azon, amink van. Amikor valakinek beáll a dereka, akkor nem tud felegyenesedni, mert nem uralja a kis izmokat. Az az érdekes, hogy a nagy izmok jobban alá vannak rendelve a tudatunknak, mint a kis izmok. Hál ‘Istennek, mert így legalább a kis izmok védenek minket. A tudat csinálja a problémákat, a tudatalatti pedig megoldja őket. Nézzünk egy konkrét gerinc szegmenset, azaz két csigolyát és a köztük levő porckorongot, és ízületet. A porckorong durván rugalmas labdára hasonlít, amelynek a közepe puhább, a közepében van a magja. A porckorongban nincsenek vérerek, táplálása ozmózissal történik. A gerinctest tele van vérrel: ez a csontvelő. Ha mozog a korong, akkor mint a szivacs, magába szívja a nedvességet. A mozgás csökkenésével szép lassan elkezd kiszáradni, ettől évek alatt az ember is egyre alacsonyabb lesz. Fontos tudni, hogy amennyiben egy korong teljesen kiesik az általános mozgásból, azt lehet, hogy észre sem vesszük, hiszen a fölötte és alatta lévő csigolyák ezt kompenzálják. A helytelen testtartás lassan, de biztosan tartósan beteges állapothoz vezet. Ez az egyik oka a csigolyaporc kopásnak (osteochondrosis).

Mi okozhatja az egyik korong munkabeszüntetését? A mozgás a gerincoszlop minden szegmensében (szakaszában) tojás mozgására emlékeztet. Minden irányban mozog. Mi van, ha valahogy sérül a gerinc? Ezek fontos kérdések. A gerincoszlop minden szakaszát úgy tartják az izmok, ahogyan a munkás tartja a talicskát. Ugyanaz az elv. De mi is az ideggyöki bántalom (radiculitis)? Ez az egyik csigolya elmozdulása. Igen ám, de ott halad a gerincvelő is. A természet (a mi tudatalattink) azonnal észleli a bajt és eldönti, hogy mi a fontosabb: felülírja a tudat parancsát és ne tovább! Még egy kicsi és megsérül a gerincvelő. És ekkor a kis izmok, amelyek hatalmas erőkifejtésre képesek, azért, hogy ne legyen még rosszabb, fixálják a gerincoszlop adott szegmensét. Éles fájdalmat érzünk a hátunkban. Néha, amikor ezek a kis izmok nem képesek ellátni a feladatukat, az egész testünk konfigurációjának megváltoztatásra kényszerülünk. Amikor a gerincvelő védelmébe a nagy izmok is bekapcsolódnak, érezzük, hogy a lábunkba, kezünkbe nyilall a fájdalom. Ha ekkor sikerül helyretenni a csigolyát, akkor minden visszatér a normális mederbe. Itt nemcsak fizikai helyretételről van szó. Lehetőséget kell adni a csigolyának, hogy a többi csigolyával együtt, harmonikusan működjön. A harmonikus működéshez még visszatérünk.

Ha egy csigolya beáll, az olyan erőt jelent, mint a szakadék szélén lógó ember ujjaiban lévő feszültség. Az ágba kapaszkodó ember ujjait nem egyszerű szétfeszíteni.

Fontos tudni, mi is történik, ha a egy szegmens tartósan fixálva van.

1.) ez a szegmens kevesebbet dolgozik, a mozgása korlátozottá válik;2.) a porckorong kevesebb tápanyagot kap;3.) megkezdődik a sók lerakodása, kinövések kialakulása;4.) olyan erővel nyomódnak össze a csigolyák, hogy a folyékony mag belenyomódhat a

csigolyatestbe, vagy kitüremkedhet a résbe.Az ember ilyenkor lehajol bekötni a cipőfűzőjét és nem tud felegyenesedni. Az orvos azt mondja, hogy porckorongsérve van. A beteg azt hiszi, hogy a sérvet a lehajlás, vagy valaminek a felemelése okozta. Ez nem így van. A sérve már megvolt, csak nem fájt. A sérv

kialakulása hosszadalmas folyamat. Persze ilyenkor nem csak ez az egy hely fáj, hanem a fájdalom több helyen jelentkezik. A csigolyákra úgy kell tekinteni, mint a munkahelyi kollektívára. Aki jól dolgozik, arra még több feladatot osztanak, túlterhelik. Aki nem jól dolgozik, az egyre kevesebb feladatot kap. Egy idő után a túlterhelt szomszédos csigolya is feladja, leáll, beáll. Így terjed a baj. Amikor ilyenkor a manuál terapeuta, a masszőr, a gyógytornász megpróbálja gyógyítani a gerincet, elég gyakran a meglazult, túlterhelt, kompenzáló csigolya mozgékonysága még nagyobb lesz, ezzel tovább csökkentve a másik, korlátozottan működő, beállt csigolyák mozgékonyságát. És nem hozza meg a kívánt eredményt. Ilyenkor a nyújtások, csavarások, hajlongások még jobban terhelik az így is túlterhelt, meglazult, kompenzáló csigolyákat, a beállt csigolyákra pedig nem is hatnak. Semmi jó nem sül ki ebből, hiába nyújtózkodsz, hajlongasz, erősítesz, csak súlyosbítod a bajt.

(N.B. A kompenzáló csigolyák meglazultak, mert sokkal nagyobb kitérésben kell elmozdulniuk, hiszen a köztük levő csigolya méretét át kell hidalni.)

Mi itt olyan tornát ajánlunk, ahol minden csigolya harmonikusan, nem a másik rovására működik, dolgozik. Ezt a tornát lehet a manuál terápiai beavatkozás előtt és után is végezni. A manuálterápia is lehet jó, vagy rossz, attól függően, hogy ki a terapeuta. Ha a terapeuta képes a leblokkolt csigolyákon dolgozni, anélkül, hogy a kompenzáló csigolyákat tovább terhelné, akkor ő jó terapeuta.

Van még itt egy másik anatómia érdekesség is. Sokan gondolják, hogy a testünk csontokból, izmokból, inakból, idegekből, erekből, szervekből, stb. áll. A valóságban van még egy nagyon fontos, mintegy önszerveződő, funkcionális, az idegrendszerre sokban hasonlító egész rendszer, a fasciák (izomhártyák) rendszere. Ha a testből minden sejtet kivennénk és csak az izomhártyák maradnának, akkor mesésen szép, pókhálószerű fraktálstruktúrát látnánk, amilyent csak a számítógép képernyőjén szoktunk látni képernyővédőként. Ha bárhol megérintjük, megváltoztatjuk, változik az egész. Ez a szerkezet tartja egyben és védi a testet.

Minden izmon láthatjuk a vékony hártyákat. Ez a szerkezet a tudat igen mély rétegeinek van alárendelve. Központja a rekeszizom. (N.B. Ez egy másik szögből világítja meg a légzés szabályozó szerepét. Ezért mondják, hogy a rekeszizommal lélegezzünk.) A belső szerveket ezek a hártyák rögzítik a test elülső falához és a hátgerinchez. Ha elmozdul egy csigolya, az kihat a hozzá kötött szervre és fordítva, a szerv változása kihat a csigolyára. A gerincet gyógyítva a belső szerveket is gyógyítjuk.

Ennek a tornának nem az a célja, hogy hajlékony légy, hanem az, hogy minden egyes csigolyád harmonikusan vegyen részt a mozdulataidban, mozgásodban. A tornának két eredménye van: egyrészt csökkenti a kompenzáló csigolyák szupermozgékonyságát azáltal, hogy hagyja őket kicsit pihenni; másrészt a leblokkolt csigolya blokkját folyamatosan feloldja.

Az ember megérzi az izmok, porckorongok, ízületek, inak örömét. Hiszen ezek is örülnek, ha egészségesek! Hálásak a csigolyák, ha levetted róluk a terhet és átadtad egy részét a leblokkolt csigolyának. Persze ez lassú csigolya-felszabadító munka. Az a cél, és az a fontos, hogy minden egyes csigolyád és az egész gerincoszlopod harmonikusan működjön. Bármennyi idős is légy, a gerincoszlopod képes a leggyorsabban regenerálódni. (N.B. az Országos Gerincgyógyászati központ szakértői szerint harminc éves kor után sajnálatos

módon beindul a porckorong kiszáradása. És annyi!) Hajlékony leszel. Mennyire? Ezt már te döntöd el. Annyira, amennyire ez neked szükséges. Ha az egész gerincoszlopod működik, akkor hajlékony leszel. Hogyan lehet a "gyenge" csigolyákat munkára ösztökélni, és újra elosztani a terhelést? Akárcsak a munkahelyi kollektívában. A dolgos embert nem kell ösztökélni, de a lustát igen. Ami nem egyszerű. Erre jó ez a torna.

Hogyan fordulhat elő, hogy a gerincoszlop bizonyos szakaszai nem működnek? Mi zökkenti ki a harmonikus működésből a diszharmonikus működés felé? Sérülés, esés, hirtelen fordulat, lehajlás. Akármennyire is paradox a helyzet, szerintem a rossz szokás, a rossz testtartás sokkal inkább okoz diszharmóniát a gerincoszlopban. Például nem mindenki tudja, hogy ideális esetben a test súlypontja valamivel a köldök alatt van. Ekkor könnyen mozog az ember, könnyen lehajol. Általában a görnyedt embereknél ez magasabban van. Képzeljük el, milyen könnyű függőleges oszlopot megtartani, amíg nem billen meg. Ha megbillen, akkor aztán a legerősebb ember sem tudja megtartani. A jó testtartás esetén a csigolyák egymás fölött vannak, rajtuk a fejünk is egyensúlyban van. Könnyen mozgunk.

A csigolyaporckopás, mint minden más betegség, nem önmagában létezik. Itt nem az ízületen van a hangsúly. Nem lehet a belső szervektől és a lélektől, mentalitástól függetlenül vizsgálni. Nagyon gyakran a helytelen testtartás (gerincferdülés, görnyedtség stb.) hátterében

tisztán kimutatható lelki probléma van. Ha az ember egész életében önkorbácsoló, lehajtott fejjel járó, megalázkodó, akkor ez törvényszerű. Kevesen tudják, hogy Latin-Amerikában minden lányt, minden nőt igazi szépségként kezelnek, pedig ott sem mindenki az. Ez kimutatható a testtartásukban. Úgy járnak, hogy hátraigazítva tartja vállait, magasan és büszkén tartja a fejét. Nézd meg az embereket az utcán. Nem előre néznek, hanem maguk elé, lefelé, ahol állnak. Amit akarnak, azt kapják. A kör bezárul. Így még mosolyogni sem lehet, lehajtott fejjel. Próbáljátok ki! Az ördögi körből a boldogság felé az első lépés a testtartás megváltoztatása. Görnyedt embert nem lehet manuálterápiával kigyógyítani. Amíg a belső tartásán nem változtat, amíg a testtartásán nem változtat, addig reménytelen. A szloiózis nem természetes testtartás. Ezzel a tornával visszajutunk a természetes testtartáshoz. A virágot nem kell kiegyenesíteni, magától nyújtózik a Nap felé, csak nem szabad zavarni. A csigolyaporckopástól meg lehet szabadulni, de először a lelkiállapotodat kell megváltoztatni. Minél gyakrabban mosolyogj. Mosolyogni nem is olyan egyszerű, ha szívből mosolyogsz, okkal, nem úgy mint a hülye, minden ok nélkül. Mosolyogj rá a világra. Nézd a többi embert! Sokan nálad is rosszabb helyzetben vannak, mégsem adják fel! Ha elesettnek érzed magad, akkor elesett leszel. Ha szerencsétlennek, boldogtalannak, akkor olyan leszel. Ne akkor mosolyogj, ha jó, hanem mosolyogj rá arra, ami van, ami megadatott! Az életet nem tudod megváltoztatni, de magadat igen. Ne várj addig a mosolygással, amíg semmi sem fog fájni. Szakítsd meg az ördögi kört! Mosolyogni nem lehet lehajtott fejjel!

Az életed legszebb napjai még előtted vannak. Ha egészséges akarsz lenni, akkor testi és lelki gyakorlásra egyaránt szükség van. Húzd ki magad, igazítsd hátra a vállaid és járj!

Képzelj magad elé egy hajlítva lekötözött fát. Amint elvágják a kötelet, a fa felegyenesedik a Nap felé.

A gerincoszlopod is ilyen. Ő is egészséges és boldog akar lenni, mint minden szerved, sejted.

Ez a torna nem egészségessé teszi az embert, hanem elengedi az egészség felé. Hadd menjen!

Nem fogjuk zavarni, hanem segíteni fogjuk. Ha edzünk, ha küzdünk valamilyen betegség ellen, akkor ezáltal csak megerősítjük a betegséget. Harc a betegséggel: ez a betegség edzése!

Ez a torna nem harci torna. Mi nem harcolunk.

Nézzük a megszokás kérdését. Ha mindig ugyanazon az ösvényen járunk, kitapossuk. Ez van a gerincben is. Ez is lehet oka a csigolyaporckopásnak.

Nézzük a belső szervek kérdését. A fasciákról már volt szó. A belső szerveket körbeszövik a fasciák, mint a pókháló-függőágy, rögzítve őket az egyes csigolyákhoz és a test elülső falához. Egyébként a belső szervekben nincsenek is fájdalom receptorok. A beteg szervnek változik a konfigurációja és elkezdi másképpen húzni ezeket a finom hártyákat. A fájdalmat a rögzítési pontokban érezzük, elől, vagy hátul, a hasunkban, vagy a hátunkban.

A beteg szervek hártyái szépen lassan elhúzzák a csigolyákat a normális pozícióból és előáll a gerincoszlop diszharmónia. Ez is ördögi kör. A csigolya elmozdulástól rosszul működik a szerv és vice versa. A betegség így erősíti meg magát. Neked kell ezen változtatnod! Ha megszokod, hogy beteg vagy, akkor miért is akarnál meggyógyulni? Ez lelki kérdés.

Lelkileg és erkölcsileg legyetek erősek, akkor fel fogtok egyenesedni. Ez a tartalom és a forma egysége. A gondolkodó, átérzett, tudatos torna egyszerre változtatja meg a tartalmat és a formát is. A tudatot is tornáztatjuk. Ebben a tornában tudatosan indítod a mozgást, érted a mozgást, és ellenőrzöd, érzed. Közben előtted lebeg a cél, az egészséges ember képe. A Tiéd. Szóval tévézés közben nem lehet tornázni. A mozgáson keresztül látod a célt, amely felé haladsz. Minden mozdulattal közeledsz egy kicsit a célhoz. A tudatossághoz az kell, hogy érezd magad, a gerincoszlopodat, annak mozgását, a csigolyáidat. Ugye milyen nehéz? Az érzékelésen is sokat kell dolgozni, mert már eltompultunk. Nem érezzük magunkat. Ha meg akarsz valamit csinálni, akkor nem azon gondolkodsz, miért nem tudod megcsinálni.

Ezek bonyolult dolgok, de nincs engedmény, nincs könyörület. Ilyen az élet. Ha egészséges vagy, akkor mindent meg tudsz csinálni, akkor szükség van rád. Ha nem, senki sem fog sajnálni. (N.B. GG: Aki nem képes változni, az életképtelen.)

Az elején ne csak azt a napi öt percet foglalkozzatok a tornával, ameddig a gyakorlat tart, hanem figyeljétek meg a mozgásotokat, a tartásotokat. Emlékezzetek a szép napjaitokra, amelyeknek a visszatérését szeretnétek megérni.

Gondolkodjatok el azon, amit mondok. Kételkedjetek, kötekedjetek. Én azt mondom, tizenkét, tizenöt, hetven, nyolcvan és kilencven éves ember is képes teljesen meggyógyulni és csukát fogni. Mint a mesében.

Ha kifogtad a csukát, megváltozik az életed.

Ez a torna az arany középút tornája. Nézel le a balkonról. Egyre jobban lehajolsz, de nem esel át a korláton. A határt kell megtalálni. Ha kiújul a tornától a bajod, akkor túlhajoltál a korláton! Ha nem mész ki a balkonra, nem látsz meg semmit az egészségből. Persze ez hosszú folyamat. Ha azonnal a kezedbe adnak egy csomó pénzt, fel sem fogod, hogy gazdag lettél. Azt se tudod, mire költsd el. Folyamatosan kell megszokni a gazdagságot.

A torna folyamán szépen, lassan kinő az új gerincoszlop. Átlép egy másik állapotba. A gerinc fokozatosan egyre hajlékonyabb lesz. Fontos, hogy ez lassan történjen, hogy ezzel együtt fokozatosan fejlődjenek az izmok, a kis izmok, a még kisebb izmok, a szalagok. Fontos az eredmények megtartása, nemcsak az elérése. Ha megdolgozol valamiért, meg leszel elégedve

vele. A torna közben megtanulod, hogy azt az energiát, amit eddig magadon kívül fecséreltél el, azt most magadra fordítsd. De jól használd fel! A javadra.

Szabadság mindent megszerezni és utána elosztani. Nem így van. Szabadság – a választás joga. Tornázás közben is szabad vagy. Hogyan csinálod, meddig csinálod – te döntöd el. A lényeg, hogy értsd, a felelősség ebben a tornában a tiéd. Ami velünk történik, azért nem szabad másokat hibáztatni. És ez nem csak a tornára igaz, általában is.

Több szint van a tornában. A durva szinten gyorsan jelentkeznek az eredmények. Ez a szalagok és a kis izmok szintje. De utána szembesültök azzal, hogy aki évekig görnyedten járt, annak az ízületei, a belső szervei, csontjai, ízületei erre álltak rá. Egy idő után, amikor elengeded a szervezetedet, ellazítod az izmokat, akkor a belső szervek, csontok, ízületek szép lassan elkezdik húzni a csigolyákat, a gerincet. Hiszen te nem húzod, csak elengeded.

Meg kell érezni, hogy mire van szüksége a szervezetednek és el kell engedni. Egy idő után regenerálódnak a szervek, a csontok, az ízületek. A csigolyák visszanyerhetik eredeti alakjukat – ez biztosan így van, ezt állítom. Amikor a „kisebb kinövéseket”, mint sólerakódást próbálják eltakarítani, ez butaság. Ezek a kinövések védekezésként keletkeznek. A mozgásszegény csigolyákban kiszárad a porckorong. A csontokban, a csigolyatestekben osteoporózis alakul ki. Ritka, puha lesz a csigolyatest és nagyobb felületre lesz szüksége, hogy meg tudja tartani a felette levő csigolyát, csigolyákat. Ha puha talajra lépsz, nagyobb felület kell a súlyod megtartására. Itt is erről van szó. És ezért keletkeznek ezek a kinövések, hogy a buta embereknek segítsenek. Ha megszünteted őket, a szervezet valami mást talál ki.

Ha regenerálódik a gerinc, nem lesz szükség ezekre a kinövésekre. Szóval nincs értelme harcolni a sólerakódásokkal. Tiszteletlenség. Csak ártunk vele a gerincnek. A gerinc nem érti, mit akarunk, de nincs pardon, blokkolja a csigolyákat, korlátozza a mozgásodat. Ez ide vezet. Mint a valós életben. Ha nem működnek a csigolyáid és nem teszel semmit, blokkolódnak. Persze a sebészek is besegítenek a csavarokkal, műtétekkel, felgyorsítva a folyamatot. Az a jó sebész, aki keveset operál! Az a legjobb műtét, amit elkerülsz.

Ebben a tornában belülről jön, amit csinálunk. Tudom, hogy sok sportolói baleset hátterében az áll, hogy nem volt jó a bemelegítés. A verseny elején történnek. A sportolók csak a nagy izmokat melegítik be, nem értik az anatómiát. A nagy izmok be vannak melegítve, lazák és eltépik a „hideg” kis izmokat, szalagokat. És kész a baj.

Ezt a tornát a sportban is lehet alkalmazni bemelegítésként.

Most már ideje rátérni a gyakorlatokra. De ne siessünk, van időnk.

A gerinc minden szakaszán gömbszerű a mozgás, azaz minden irányban történik. Minden gerincszakaszt, csigolyát minden irányban meg kell dolgoztatni. Nem szabad kihagyni semmit. Egymás után minden csigolyát el kell érni. Hogyan üljünk a gyakorlatnál? A fejtetőnk függőleges irányba mutasson (N.B. Vízszintes felület, egy pohár víz.) Egyenesen üljünk, mosolyogjunk rá a problémákra. Át kell érezni a tornát. Fel kell idézni az egészséget, a múltat, a célt. Minden porcikánknak fel kell ezt idézni. Ehhez idő kell. Várjunk pár percet.

Erősen éljük át, annyira, hogy remegés fusson át a testünkön, hogy könny csorduljon a szemünkbe. Így kezdődik a torna.

Minden mozdulat, legyen az dőlés, hajlítás, csavarás természetesen történik, erőfeszítés nélkül, nyugodt arckifejezéssel. Például, amikor a fejünket előre hajtjuk. Ha kicsit erőltetjük, akkor el kezd dolgozni a szétlazult gerincszakasz. Mi természetesen, csak elengedjük a gerincet, lazán, erőlködés nélkül. Az elengedés nem rombolja le a gerinc harmóniáját.

Itt jusson az eszünkbe, hogyan is működnek a gerinc közeli kis izmok. Képesek nyújtózkodni, megelégedéssel, jóízűen, mint amikor kialudta magát az ember. A lényeg, hogy a külső izmok ne annyira erősen dolgozzanak viszont kezdjenek el dolgozni a mélyizmok, amelyek a gerinc közelében vannak. Ezeket az apró „nyújtózkodásocskákat” kell megérezni, elkapni.

Mi is ez a nyújtózkodás? Húzd meg, ereszd meg. Összenyomni, elengedni és megérezni, hogy minden összenyomással nő a mozdulat amplitúdója. Minden összenyomás után egyre kisebb mértékben növekszik, de egyre nagyobb örömmel. Ezeket az apró nyújtózkodásokat 5-10-szer kell csinálni minden irányba. Először egy milliméterrel lesz hosszabb a mozdulat, utána egy tizeddel.

Mint a mesebeli történetben a répával. Figyeljetek mindig az arcotokra, a gondolataitokra.

Ha megint a bajaidon gondolkodsz, akkor inkább állj meg egy percre!

Akkor most kezdjünk bele a gyakorlatokba.

„Leengedjük” előre a fejünket, annyira, amennyire ez lehetséges erőfeszítés nélkül, azután nyújtunk (pici nyújtás, a mélyben zajlik, a mozdulat majdnem észrevétlen).

5-10 apró nyújtás után a fejünket függőleges helyzetbe hozzuk.

Most jön az oldalra döntés. Először „elengedjük” a fejünket oldalra, amennyire ez lehetséges, azután nyújtunk a fentiek szerint. Közben érezzük, hogy ez nekünk jó! Ez a fontos, az érzés és a gondolat. Mosolyogjunk a gerincünkre, minden egyes csigolyánkra.

Most jön a fejcsavarás (nem kell kitekerni a nyakunkat!). Itt is szinte csak „elengedjük” a fejünket, hadd forduljon el egy kicsit, szinte magától. Azután nyújtunk a fentiek szerint.

Amikor jobbra fordítjuk a fejünket, vegyük észre, érezzük meg, hogy a jobb oldali izmok feszülnek meg. Sokszor olyan a diszharmónia, hogy a nagy izmok egyik irányba húzzák a fejünket, a mélyben lévő kis izmok pedig a másik irányba. Oda kell figyelni, meg kell érezni, hogy mikor milyen izmok feszülnek meg. Akarva, akaratlanul a szervezet antagonistákkal működik, a másik oldalon az izmok kezdenek ellazulni. Minden gyakorlat végén a fejünk alaphelyzetbe kerül. Előre nézünk, a fejtetőnk függőleges irányba mutat.

Következő gyakorlat. Könnyedén hátraengedjük a fejünket. Azután nyújtunk a fentiek szerint.

Következő gyakorlat. Münchausen nem mondott hülyeséget, amikor elmesélte, hogyan húzta ki magát a hajánál fogva a mocsárból. Nyújtsuk ki a fejünket, mintha a hajunknál fogva húzná valaki. Mintha le akarnánk szakítani a nyakunkról. Azután 5-10-szer nyújtunk a fentiek

szerint. Következő gyakorlat. Most ugyanezt másik irányba. Húzzuk össze a nyakunkat. A fej ide-oda gördül, mint golyó a tányéron. Először egyik irányba, utána a másikba. Erőlködés nélkül, csak „elengedjük”. Ezzel kész is a felső szakasz. Ez csak a fej volt, nem is a gerinc.

Most jön a nyak. Most a nyakunkra koncentrálunk. Elengedjük.

„Leengedjük” előre a fejünket, annyira, amennyire ez lehetséges erőfeszítés nélkül, azután nyújtunk (pici nyújtás, a mélyben zajlik, a mozdulat majdnem észrevétlen).

5-10 apró nyújtás után a fejünket függőleges helyzetbe hozzuk.

Most jön az oldalra döntés. Először „elengedjük” a fejünket oldalra, amennyire ez lehetséges, azután nyújtunk a fentiek szerint. Közben érezzük, hogy ez nekünk jó! Ez a fontos, az érzés és a gondolat. Mosolyogjunk a gerincünkre, minden egyes csigolyánkra.

Most jön a fejcsavarás (nem kell kitekerni a nyakunkat!). Itt is szinte csak „elengedjük” a fejünket, hadd forduljon el egy kicsit, szinte magától. Azután nyújtunk a fentiek szerint.

A nagy izmok nem is látszanak, el vannak lazulva. Minél jobban megfeszülnek a mélyizmok, annál jobban ellazulnak a nagy izmok. Jobbra, majd balra.

Most nyújtjuk a nyakunkat, felfelé. Majd összepréseljük a nyakunkat. Hasonlóan a fejhez.

Elengedés majd 5-10 apró nyújtás. Ugyanaz a séma ismétlődik.

Következő gyakorlat. A fej-golyó a fejtetőhöz erősített madzagon lóg. A vállak nem mozognak, a karok lazák. A tudatunk közben dolgozik, tudjuk, hova megyünk.

Most jön a gerinc mellkasi szakasza. A nyak és a hát találkozásánál levő „csomónál” (N.B. a kiálló csigolyánál) nyúlást érzünk majd, amikor a nyakunkat a fejünkkel együtt előre döntjük. A mélyben megfeszülnek az izmok és a vállak is mintha csatlakoznának. Utána ugyanezt, ugyanígy hátrafelé.

Következő gyakorlat. Az egyik karunkat a vállal együtt megemeljük, a másikat leengedjük, amennyire ez természetesen lehetséges, a fejünket leengedjük. Ebből a helyzetből megcsináljuk a szokásos kis nyújtásokat a vállakkal és a fejjel.

Következő gyakorlat. Törzsdöntés. A gerinc mellkasi szakaszának a felső része. Meggörbítjük a hátunkat, mint a macska. A kezünket a térdünk alá tehetjük (itt még ülünk).

5-10-szer megnyújtjuk a mélyizmokat. Azután ugyanezt hátra homorítva. Aztán balra, aztán jobbra. Ez itt összesen négy gyakorlat ebben a helyzetben. Karok, vállak lazák. A mély mozog.

Na most jött el a felállás ideje. Törzsdöntés előre, mintegy „elengedve”. Aztán hátra, balra, jobbra. Ez is itt összesen négy gyakorlat. És mindig azok a kicsi húzd meg, ereszd meg nyújtások.

A lábaink nem dolgoznak. Ne felejtsük el, hogy a gerinc két vége a tarkó és a farokcsont, egy egyenes tengely két végpontja. Ezt a tengelyt ülve és állva is meg kell őrizni. Olyan jó érzéssel, mint a reggeli nyújtózkodáskor.

Következő gyakorlat. Hajlítsuk meg a derekunkat előre. A medenceizmok működnek.

Azután hátra nyújtózzunk. Közeledünk a nagy izmokhoz. Ezek hosszú izmok. Lényegében ugyanazok a gyakorlatok, de ezeket már a nagy izmok megfeszítésével lehet végrehajtani.

Fejhajtás előre és hátra és minden helyzetben 5-10 kis nyújtás.

Fejfordítás jobbra és balra. Onnan tudni, hogy jól végezzük, hogy jóleső érzésünk lesz.

Fejhajtás előre és hátra, a nyakra koncentrálva.

Fejbillentés jobbra és balra. Minden helyzetben 5-10 kis nyújtás. Betegek vagyunk? Nem.

„Teknősbéka” gyakorlat. A teknőcnek nincs csigolyaporckopása. Nyakunkat nyújtjuk, majd visszahúzzuk. Minden gyakorlat után visszatérünk az egészség kiinduló pontjához.

Képzeld a fejed fellógatott karácsonyfadísznek.

Münchausen gyakorlat az egész testre. Így leszünk egészségesek.

Tarts egy kis gondolkodási pihenőt. Hova tartasz? Örülj, mosolyogj!

Egyik vállunk megemeljük, a másikat közben leengedjük, a fejünket előre engedjük.

Itt a hetes csigolyánál levő „csomót”, „púpot” nyújtjuk. négy irányba. Nyak, vállak, hát irányába.

Könnyedén fordulunk balra és jobbra, szem előtt tartva, hogy a gerincünk harmonikusan működjön. Jólesően nyújtózunk. Nyújtjuk a gerincoszlopot körbevevő izmokat.

Előre hajlunk. Nyújtózunk. Majd a hátunk párhuzamos lesz a padlóval, nyújtjuk a hátsó medence izmokat.

Ennyi az egész. Nincs benne semmi csoda.

Youtube: DocPopov videók.

Rengeteg videó van a legkülönbözőbb gyakorlatokkal. Sajnos orosz nyelvű a szöveg!

Kelt Budapesten, az Úr 2012. évében, Jégbontó havában

Bartha Ferencmérnök MAG közösség