A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium folyóirata I. évfolyam 2. szám

2013 II.

Angyali szeretet Fotó: Tóth Enikő (10. e)

A Lovas Nemzet című magazin által 2012-ben kiírt fotópályázat közönségdíjas képe

A képen Nagy Anna egykori diákunk, jelenleg az Állatorvosi Egyetem hallgatója

látható Leonardo nevű lovával

„Nem mondanám könnyűnek a kép elkészítését. Nagyon nehéz olyan lovas képet csinálni, amin elkapja az ember a megfelelő pillanatot. Több mint száz képet készítettem aznap amikor fotóztam Annát a lovával, azokból több, jól sikerült kép közül ezt választottam a pályázatra, miután szerkesztgettem rajta egy kicsit. A cím az ember-állat közti szeretetre utal. A lovakat gyakran emlegetik Isten teremtményeinek is szépségük miatt. Anna ebben a fehér ruhában pedig egy angyalra emlékeztet engem. Számomra az egész kép benyomása egy ilyen mennyei, csodálatos, hétköznapi ember számára szinte érthetetlen megértés és szeretet.

Sok ember egyszerűnek tartja a lovaglást, ám ez nem így van. Kérdezem én, hogy ezeknek az embereknek van-e bátorsága felülni egy több mint másfél méter magas élőlényre, aminek saját érzései és gondolatai vannak, és akár egy rossz mozdulatával képes lenne megölni minket. Képesek-e ezek az emberek pusztán a két kezükkel és lábukkal egy náluk tízszer nagyobb élőlényt úgy irányítani és olyan mozgásra rávenni, ahogy azt mi akarjuk? Ne becsüljétek alá ezt a sportot!”

TARTALOM

Portréinterjú Tóth Enikővel 1-2. oldal

Divatoldal 3. oldal

Étel, ital és egy kis szeretet-portré 4. oldal

Igaz barát-jegyzet 5. oldal

Szeretet-jegyzet 6. oldal

Szabó Anna versei 7. oldal

Állatságok-kommentár 8. oldal

Tóth Enikő

2

2007 júliusában kezdtem el lovagolni és a lelkesedésem sem hagyott alább, és nem is fog egyhamar, ez már az életstílusommá vált. Mindig is szerettem az állatokat, de különösebb vonzódásom nem volt a lovakhoz. Ám 2007-ben kaptunk egy szórólapot a Pony Clubról (rendszeresen megjelenő lovas magazin) és 11 évesen nagy lelkesedést keltett bennem, hogy megrendeljük az újságot. Az első csomagban lévő lovas regény elolvasása után tört rám az érzés, hogy nekem lovagolnom kell. Nővérem ismerte Nagy Annát, volt gimnáziumi tanulót, akinek vannak lovai, és azóta is nála lovagolok.

Mit szeretsz a lovaglásban és a lovakban?

Rengeteg mindent megtanul az ember a lovak mellett. Elsősorban szeretetet és megértést,

hisz a ló csak ezt a két dolgot kéri tőled, cserébe neked adja minden szeretetét, tiszteletét,

erejét és ebből adódóan együttműködve elérjük közös céljainkat. Megtanít minket, hogyan

legyünk türelmesek, hisz nem sikerül minden elsőre, és egyes feladatok nagy kitartást

igényelnek. Meg kell tanulnunk nyugodtnak lennünk, hisz a lovak saját gondolatokkal és

érzésekkel rendelkező élőlények, így ők is hibáznak, ugyanúgy, mint embertársaink, és ezért

nem szabad őket büntetnünk, meg kell találni azt az erőszakmentes utat, ami megértéshez

vezet. A lovak nem az emberi kommunikáció eszközeivel értetik meg magukat, ezért

megtanítanak minket nyitott szemmel figyelni a részletekre. Új kihívások jelennek meg

mindig, ezért sosem lesz egyhangú, monoton ez a sport. A lovas ember élete végéig új

dolgokat tanul a lovától, ezért ez a kapcsolat nagyon izgalmas is. Leírhatatlan érzés az,

amikor a ló elfogad minket, ragaszkodik hozzánk és együttműködik velünk. Ez egy sajátos

kis világ, ahová nem kellenek szavak, elég a szeretet. Mi a helyzet a versenyzéssel? Egyelőre még nem indultam versenyen. Nem ez az elsődleges célom a lovaglással, de lehet, hogy a jövőben még erre is sor kerül. Már fontolóban van, hogy esetleg az elkövetkező 1-2 évben díjlovagló versenyen részt veszek, és a rajtengedélyvizsgát is minél hamarabb tervezem letenni. Mesélj arról a fotópályázatról, amit a Lovas Nemzet hirdetett!

A Lovas Nemzet Magyarország egyik legnagyobb lovas magazinja. A pályázatról Nagy

Anna barátnőmtől hallottam még 2011 őszén. A pályázat 2011 őszén indult, és 2012

augusztusáig tartott. Évszakokra volt felbontva, minden egyes évszakban a közönség

szavazhatott az általa legjobbnak vélt fotóra. A zsűri pedig az összes fotóból választotta ki a

díjazottakat. A beküldött fotókat megjelenítették a Lovas Nemzet honlapján, és itt lehetett

szavazni a képekre. A tavaszi közönségszavazáson sajnos csak a 2. helyet tudtam

megszerezni, de a nyári fordulón sikerült első helyen nyernem. Itt meg is ragadnám az

alkalmat, hogy minden kedves ismerősömnek, akik szavaztak, hatalmas nagy köszönetet

mondanék! Ugyanis több mint 300 szavazat érkezett a képemre. Nagyon hálás vagyok ezért a

támogatásért. A díjátadóra és a kiállításra 2012. november 30-án került sor az OTP Lovas

Világkupán, ahol megkaptam a 2011-es Lovas Nemzet összes számát egybefűzve, és 2013-as

előfizetést is kaptam ajándékban. A 2012. decemberi számban is megjelent a képem. Nem

tartom magam tehetséges fotósnak, nem is rendelkezem profi felszereléssel, egyszerűen csak

örömömet lelem ebben a tevékenységben, ezért nagy boldogság számomra, hogy sok

emberhez eljutott a képem, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Hamarosan indul az

újabb fotópályázat, ahol újra szeretnék bizonyítani.

Az interjút Kalapos Nikolett készítette 11. a

Gimnáziumi Paletta

Kiadja

A hajdúböszörményi

Bocskai István

Gimnázium

Munkatársak

Ábrók Kamilla (11 a)

Balogh Bence (9 b)

Fekete Dávid (9 c)

Kalapos Nikolett (11 a)

Kiss Beatrix (11 a)

Magi Csaba

Máró Ágnes (9 c)

Móricz Virág (9 b)

Pálfi Gyula

Rácz Mária (9 b)

Sóvágó Szilvia

Török Regina (9 c)

Elektronikus

levélcím:

gimnaziumipaletta@

gmail.com

Internetes változat:

www.paletta.blog.hu

Címlapterv: Pálfi Gyula

Magi Csaba

3

Fashion

Jöhetnek a csótányok, a pillangók, a lovak, a baglyok, sőt az állatkert összes lakója, ugyanis újra

divat lett az állatfigurás ékszerek viselete. Talán ti magatok is emlékeztek nagymamátok vagy

anyukától ékszereire. Azokra, amelyekről egy-egy állat figyelt. Míg a hippi korszakban a pillangók, a

kígyók és más " nagyon kedves" állatok figyeltek az ujjakon, addig a nyolcvanas években pókok voltak a

leginkább divatosak, amiket nemcsak a felnőtt nők viseltek ujjaikon, hanem a kislányok is a

kabátjukon. Ezután kiveszett az állatmotívum az ékszerdivatból, hosszú évekre eltűntek a delfinek,

lovak, kígyók és társaik is. Viszont az utóbbi évek retróhulláma az ékszertrendre is hatott. Így az,

hogy ismét megjelentek az állatalakok ékszereink között, már nem meglepő. Ma már azonban minden

van, amit a képzelet a kezekre tehet. A legkedvesebb, szerencsét hozó állatoktól kezdve egészen a

morbid, valaha tényleg élő állat teteméből, testrészeiből készült ékszerekig minden megtalálható.

Bárki találhat az ízlésének megfelelőt. Érzékeny lelkű, szerelemre vágyó lányoknak katicabogaras

fülbevalót, merész, feltűnést kereső csajoknak madárlábból készült gyűrű, elegáns nőknek pedig egy

tekeredő kígyó, egy bagoly dobhatja fel a ruhatárát. Hordja az, akinek jól áll!!!

Leopárdminta

1948 óta egészen a mai napokig megtalálhatóak a divatvilágban. Bár néha közönséges és elrettentő

példát láthattunk a viselésére, egyszerű, mégis frappáns kiegészítőket,

ruhadarabokat, cipőket találhatunk „leopárdbőrbe” bújva. Akár az utcán, akár a kifutókon.

A divatoldalt szerkesztette:

Török Regina, 9. c

4

Ezzel az írásunkkal egy sorozatot szeretnénk

elindítani, amelynek cikkeiben olyan felnőtteket

mutatunk be, akiknek a munkája nélkülözhetetlen

ahhoz, hogy hétköznapjaink olajozottan működjenek.

E lapszámunk beszélgetésének helyszíne a suli büfé

volt, ahol Kardos Antalt, Anti bácsit kérdeztük.

ÉTEL, ITAL ÉS EGY KIS SZERETET

A büfé a gimi olyan epicentruma, ahol

nemcsak a tízóraidat tudod megvenni, hanem

ahol mindig vár egy megértő szó, egy érdekes

információ, esetleg pletyka a finom ételek

mellett. A jó hangulatért Anti bácsi a felelős,

aki akár szüleink jó ismerőse is lehetne,

hiszen elsőként ő indított büfét iskolánkban.

1989 előtt a Hajdú Áruházból jött át két

eladó, akiktől tejet, kakaót és kiflit lehetett

venni.

Az első igazi büfét 1990-ben indította Anti

bácsi, ahol lyukas órákban még a diákok is

besegítettek. A segítség ma fordított, hiszen

sokszor ő látja el tanáccsal vagy jókedvvel a

diákokat. Véleménye szerint a titok nyitja az,

hogy a büfé olyan hely, ahol kötetlenül lehet

beszélgetni, ezért sokan őszintén elmondják

problémáikat. Úgy érzi, sok diáknak pótolja

azt az időt és törődést, ami a szülők rohanó

életritmusa miatt elmarad vagy lerövidül. Ő

maga is apuka, két fia a gimnáziumban

végzett, ezért biztosan átérzi a fiatalok

problémáit. A sokszor poénos, rövid tanácsok

jobban célba találnak, mint egy szigorú

beszélgetés.

Reggelente, amikor fél hét, hét óra

környékén nyavalygunk a felkelés miatt,

gondoljunk arra, hogy Anti bácsinak már

négy óra ötvenkor csörög a telefon, indul a

nap. Fél hatkor a pékség hozza az aznapi

árut. Ennek bepakolása után következik a

szendvicsek elkészítése, a pult berendezése. A

diákok fél nyolc és fél kettő között tartják

szóval Anti bácsit. Délután újra indul a

beszerzőkörút, majd a pakolás.

A diákokkal való baráti kapcsolatot

példázza, hogy elballagott diákok is szívesen

keresik fel újra a büfét egy vidám, vagy éppen

kiadós beszélgetésért. Arról már nem is

beszélünk, hogy a fürdőkerti bulikon a

fiatalembereket is megszégyenítő módon

gyűjti be a lányok üdvözléseit.

Száz szónak is egy a vége: A büfébe ne csak

akkor járjunk, ha éhesek vagyunk, hanem

akkor is, ha egy kis megértésre van

szükségünk!

Ábrók Kamilla 11. a

5

IGAZ BARÁT

„Úgy érzem, mintha idegen helyen lennék. Az emberek ugyanazok, de

mindenki megváltozott. A nyári tábori effektus. Elmész egy nyári táborba.

Nagyon jól érzed magad. Nagyon jó idő van. Hazamész és egy évig várod,

mert jövőre tuti, még jobb lesz. Eljön a jövő nyár. Minden megváltozott. A

barátaid furcsák. Különös az egész. És rájössz: Ezek voltak a legjobb évek!

A legjobbak! Soha nem ismétlődik meg.” ~ Részlet a „Felhők fölött 3

méterrel” című film 2. részéből.

Ezt az idézetet azok is megérthetik, akik nem látták ezt a filmet. Azok is

átélhették, hogy elveszítettek valakit

akaratuk ellenére. Hiszen könnyű

megnézni egy filmet, és azokat a nem létező személyeket sajnálni, akiknek

ez csak egy szerep. Könnyű, hogy

olyankor nem kell gondolkodni a saját életünkön. Egy átlagos embernek

ilyenkor kikapcsol az agya, csak egy

dologra összpontosít, hogy vajon ismét egy újabb „happy end” és a saját

tapasztalatai eszébe sem jutnak.

Képzeld el! A semmi közepén vagy és

arra kapsz időd, hogy az eddigi életedet végiggondold egyetlen egy

iránymutatóval. Egy hófehér lapon

gyöngybetűkkel állna az idézett szöveg. Valójában nem vagy egyedül,

hiszen az emlékeid zsongnak a

fejedben: „Rám számíthatsz! Bennem bármikor megbízhatsz! Nagyon

szeretlek! Sosem fogsz elveszíteni! Az

igaz barátok, mindig kiállnak

egymásért, így én is érted.” Arcok villannak be, akár együtt töltött

pillanatok. Az is lehet, hogy nem csak

egy, hanem több. Ahogy felnőttél változtak a barátaid. Azok, akikre

általában azt hitted, hogy „ő az igazi”.

Nem értesz semmit sem. Hogy vajon

mit rontottál el. Nem tudsz túllépni azon, hogy akik egyszer fontosak

voltak számodra, akiknek te is fontos

voltál, hogy azok a szép pillanatok, a közös titkok miért múltak el,

veszítették el jelentőségüket, miért

hagytak itt, miért nem beszéltek már? Miért…?.

Talán te is voltál már ilyen helyzetben, vagy még rosszabban.

Hiszen az életben nem kapunk

„kikérőt”, hogy legyen időnk csak úgy tét nélkül gondolkodni.

Keveseknek adatik meg ez a

varázslatos hely, valószínűleg

senkinek ebben a zajos, nyüzsgő világban. Viszont most kapsz egy

lehetőséget, hogy amíg ezt olvasod,

eltöprenghetsz. Hiszen sok mindenkit foglalkoztathatnak ezek a kérdések.

Kik közé tartozol?

Akik egyszerűen túllépnek

rajtuk. Tehát úgy érzed, hogy az

élet megy tovább és nem szólhat mindig ugyanarról, ugyanazokról

a személyekről. Nem szabad

ezen rágódni, mennyivel könnyebb, ha mindig mindennek

a jó oldalát nézzük, így ennek is.

Talán sokkal több embert ismerhetsz meg így. Bár senkihez

sem fűz erős kötelék, nem is

hiányolod, hiszen így nem lesz

csalódás.

Úgy vélik, hogy csak azok

voltak igazi barátok, akik most

is melletted állnak, akik sosem

felejtenek el. Biztos vagy abban,

hogy még nem találkoztál azzal,

aki az igazi barát lenne. Eljön annak is az ideje, mint

mindennek. Ezek az

ismerkedések, pedig csak pillanatnyi hóbortok voltak,

amiket kinőttél. Ha szükségetek

is volt egymásra, annak már vége.

Úgy gondolják, mindennek

megvan az oka. Okkal ismerted

meg őket, okkal szerettétek és

hagytátok el egymást. Ha újra találkoztok, az sem a véletlen

műve lesz. Az emlékeid szépek,

és segítettek az életben az együtt

töltött idők.

Mindannyian makacsok

vagytok, és nem keresitek

egymást. Ezer meg ezer dolog történt, mióta nem beszéltek, de

azon a véleményen vagytok,

hogy nem a ti hibátok, hogy nem beszéltek. A mögé bújsz, hogy

„úgy sem hiányzom neki, van

elég baja nélkülem is, sőt nekem

is van” és elfeledkeztek a valóságról. Csak a kifogást

keresed. Hiányzik, de nem

mered elmondani senkinek.

A lehető legrosszabb

megoldás, ha emészted is rajta

magad. Gyötör a tudat, hogy már semmi sem lesz a régi és

csak magadat okolod ezek miatt.

Minden tettedet hibaként fogod

fel. Nem tudod elengedni a múltat.

Talán van igaz barátság, csak nem

jó helyen kerested. De semmi sem történhet meg kétszer. El kell

fogadni, semmi sem lesz újra olyan

jó, mint akkor volt. Nem szabad

emiatt elcsüggedni, ettől függetlenül jöhet még valami új, valami vagy

valaki, aki sokkal jobb. Akár

váratlanul is, és ismét olyanok, amik egyszer már csak emlékek lesznek.

Ez a mi tökéletlen életünk tökéletlen

rendje. Török Regina 9.c

6

SZERETET

„Miért mondják azt, hogy a kutya az ember legjobb barátja? Helyesen az

ember és a kutya a legjobb barátok..."

Te vagy a társam, ki veszélyes tájakon is

mellettem lohol. Én rángatlak egy vastag láncon

magam után, te e nélkül is jönnél, tudom, de

nekem kell valami, hogy tudjam, mindig

mellettem maradsz. Nem számít, hogy felmenőid

hány kiállítást nyertek, sem az, hogy ki vagy. Te

anélkül választottál, hogy tudtad volna, én ki

vagyok. Mikor szemembe néztél, nekem megszűnt

a világ, és onnantól kezdve mindig mellettem

maradtál. Legyen az egy délutáni séta, vagy

veszélyes kaland, soha nem akartam nélküled

belevágni, még ha ezt sokan nem is értették meg.

Támasz voltál számomra, minden rossz ellen, egy

mentsvár a gonoszok ellen, akik nem értettek meg.

Persze voltak barátaim, de te voltál az egyetlen,

aki a legrosszabb pillanatokban is mellettem

maradt. Ha sírtam, hosszú szőröd puha párna volt,

és nem érdekelt, ha a kis holdacska is

szemfestékes lett. Csöndben tűrted azt is, ahogy

gubancos szőröd fésülöm. Néha a gubancos szőrbe

ragacsos kezek vájtak, mikor megrohamozott egy

gyereksereg. Te szüntelenül adogattad a pacsikat,

türelmes voltál velük, hű társa voltál minden

kicsinek, ha sétára invitáltak.

Minden reggel ott vártál egy labdával a szádban,

de a nagy rohanásban csak egyet felejtettem el.

Rád figyelni. Délután pedig jöhettek a hosszú

órák, mikor próbáltam a fejedbe verni a trükköket

s parancsokat. Ó, ha tudnál beszélni, mit

mondanál?

Elmondanád, milyen rossz gazda vagyok?

Mikor megütöttelek, csak egy pillanat, és

tönkretehetted volna az életem hegyes fogaiddal,

de te csak csendben azt vártad, mikor lesz már

vége. Lehet, hogy elmondanád, hogy nem akarsz

velem lenni, de tudnod kell, nélküled én nem

tudok élni!

Mindig csöndben vártál, és tűrtél. Számomra

példakép voltál, nem voltál soha ember, de nem is

kellett annak lenned. Te soha nem vetted észre

hibáim, számodra tökéletes voltam, és nekem is

te. Te voltál a legtökéletesebb az egész világon.

Nem voltak hibáid, én nem láttam, csak azt, én

mit rontottam el rajtad.

Miért mondják azt, hogy a kutya az ember

legjobb barátja? Helyesen az ember és a kutya a

legjobb barátok...

Rácz Mária 9.b

7

HÓPIHÉK

Szabó Anna versei 9. b

Felragyog a Nap s vele az ég is horizontot nézve belemártva mézbe, édesen mosolyog s pirkadatig lesve vigyázva hogy el ne esve a lét mely mint tűz lobogva ég

Nevetve, szökkenve tova lenge széllel szembe a bús mely maga után húz hirtelen ledobva a földre huppanva rádöbbensz valódi magadra

fáj mert

valami hiányos

már nincs mellettünk mert elhagyott nélkülözéssel teli napok he tek hónapok

minden elmúlik mint az álom

s elröppen mint nagy

madár az ágról

8

Állatságok

Egyre több háznál fordul elő mint házi kedvenc a szibériai csíkos mókus, a madárpók , a fehérkakadu, a sisakos

kaméleon vagy éppen a sisakos baziliszkusz. Ha megtudjuk, hogy valaki ilyen állatokat tart, azt vagy őrültnek,

vagy nagyon gazdagnak gondoljuk. Valószínűleg annyi jut eszünkbe, hogy ez állatság!

Ezek az állatok nagy törődést, odafigyelést és különleges bánásmódot igényelnek. Nem kis mulatság egy ilyen házi kedvenc

beszerzése, eltartása sem. A különleges állatok ára elérheti akár a 100 000 FT-t is és akkor még nem vettünk neki

lakást(akváriumot,terráriumot),kaját és egyéb felszerelést, amit nem tud nélkülözni az életben. De minél drágább

kedvencünk, annál jobban szeretjük? Annál több örömet fog nekünk szerezni? A válaszokat mindenki magának adja meg, ami

a legfontosabb, ha már megvannak, megéri őket teljes szívünkből szeretni.

Az első kérdés, hogyan lehet a különleges állatokhoz hozzájutni. Mint mindenek, ennek is megvan az olcsóbb, de

bizonytalan és a drágább, de szabályos megszerzése. Ezeket az állatokat az online piactéren is megvehetjük, de ekkor csak

egy kép alapján tudunk dönteni, és a szállítás módja és ára is kérdéses. Nem tudhatjuk, hogy az eladó nem esetleg egy

betegség vagy valamilyen eltitkolt rossz dolog miatt akar az állattól véglegesen megszabadulni. Jobban járunk, ha

személyesen keresünk fel egy állatkereskedést, ahol akár meg is simogathatjuk a jövendő barátunkat.

A szibériai csíkos mókus

Nagyon aranyos, fürge állat, bár nem árt tudni, hogy kinti körülmények

között (pl ketrecben, udvaron) téli álmot alszik. Nagyon emberbarát.

Ismerek olyan állattartót, akinek szülei a mókust használják a reggeli

felkeléshez óra helyett: Az ágyba téve harapdálva, nyalakodva ébreszti a

szeretett gazdit.

Ajánlatos földdel almozni, mivel a mókus szeret ásni. Tegyünk a ketrecbe

még különböző vastagságú ágakat, valamint alvó- és kamradobozokat is!

Jobb, ha kemény fából készülnek, különben kedvencünk könnyen szétrágja

azokat.

Madárpók. A madárpókok tartása során figyelembe kell venni, hogy vadállatról van szó, mely soha sem szelídíthető meg,

ezért mindig nagy óvatossággal, figyelemmel és kellő tisztelettel kell az állattal bánni. A madárpókok ragadozó

állatok. A természetben elsősorban nagyobb rovarokat, más pókokat ejtenek el. Ennek megfelelően terráriumi

tartása során is friss élő takarmányállatot kell biztosítani a madárpókok számára. Kereskedelemben széleskörű

táplálékállat-kínálat áll rendelkezésre, mely alapján a madárpók változatos étrenden élhet a terráriumban.

A fehérkakadu Amilyen aranyos, olyan drága, egy fióka ára elérheti a 180.000 forintot

is. Kifejezetten zajos természetük sem éppen lakásba való. Rendkívül

kíváncsi, szeretetre vágyó madár. Odabújik gazdijához, szereti a

simogatást, de főleg a hasát. Jöhet dió, mogyoró, zöldség, gyümölcs, sajt,

tojás, sütőtök, főtt csirke, egyszóval bármi. A család minden tagját

elfogadja. Kis gyerekek is nyugodtan simogathatják. Ügyesebbek húsz

szót is megtaníthatnak neki, de vigyázat, a szavakat keveri!!!

A sisakos baziliszkusz. Neve alapján mesebeli lény, sárkány, aki varázserővel rendelkezik, de valójában egy barátságos hüllő. Másik

neve „Jézus-gyík”, mivel a vallásalapítóhoz hasonlóan képes a vízen futni. Kisebb állatokat, főleg

gerincteleneket és gyümölcsöket eszik. Táplálékszerzés közben gyorsan mozog. Ha veszélybe kerül, azonnal a

földre ugrik és hátsó lábaira ágaskodva elszalad. 4-5 évig élnek. Azt javasolják a szakemberek, hogy néha

kaphat egy-egy egeret, tehát macskák helyett egérfogónak is kiváló, bár a macskatartóknak erről biztosan más

a véleménye…

Móricz Virág 9.b

Fehérkakadu180 000 Ft

Szibériai csíkos mókus

12 000 Ft

Sisakos baziliszkusz

10 000 Ft

Madárpók 15000 Ft

kép: www.cukik.hu