GNU Kiáltvány

7/21/2019 GNU Kiáltvány

http://slidepdf.com/reader/full/gnu-kialtvany 1/10

TI: GNU kiáltvány

AU: Richard M. Stallman

NA: Pulus (magyar fordítás)

NA: Kollár István (magyar fordítás átdolgozása)

DT: kiáltvány

PD: 1985

SO: "LaTeX - kezdőknek és haladóknak" könyv CD-ROM melléklete, Bp. 1998.

KW: GNU project

KW: Unix

KW: public domain szoftverekKW: copyright

//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A

szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát

illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző

vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési

és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják

az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy

ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése

nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják

maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad

terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK

állományából.

Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható,

terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű

alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való

megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és

felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét

kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig

benne kell maradnia.

A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási

szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású,

szabad terjesztésű elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel

kapcsolatban a [email protected] lista e-mail címén lehet

információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi

Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>,

<gopher://gopher.mek.iif.hu> és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>.

\\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////

GNU kiáltvány

-------------

Mi a GNU? A GNU Nem Unix!

A GNU (jelentése: a Gnu Nem Unix) egy teljes, Unix-kompatibilis

szoftverrendszer, melyet azért írok, hogy bárkinek, aki használni

tudja, ingyen odaadhassam. Számos önkéntes segít nekem. Nagy

szükségünk lenne további támogatásra munkában, pénzben, programok-

ban és felszerelésben.



Eddig elkészítettünk egy Emacs szövegszerkesztőt egy editor-

parancsok írására alkalmas Lisp-pel, egy forrásszintű debugger-t,

egy yacc-kompatibilis értelmezőt, egy linker-t, és még mintegy

35-féle eszközt. Már egy shell (parancs-interpreter) is majdnem

készen van. Egy új, hordozható, optimalizáló C-fordító már lefor-

dította önmagát, és valószínűleg még az idén közreadjuk. Egy kez-

detleges kernel is működik már, de még sok részlet hiányzik belőle

a Unix emulációhoz. Ha a kernel és a fordító készen lesz, lehetővé

válik a GNU, mint programfejlesztésre alkalmas rendszer terjesz-tése. Szövegformázóként TeX-et fogunk használni, de az nroff fej-

lesztése is folyik már. Az ingyenes és hordozható X-windows rend-

szert is használni fogjuk. Ezek után készítünk majd egy hordozható

Common Lisp-et, egy Empire game-t, egy táblázatkezelőt, és még száz

meg száz egyéb dolgot, beleértve az on-line dokumentációt.

Reméljük, hogy minden hasznos dolgot, amit egy Unix rendszer tar-

talmaz, biztosítani tudunk, sőt, még annál többet is.

A GNU képes lesz Unix programok futtatására, de nem lesz a

Unix-szal azonos. A kényelmes munkát biztosító minden kiegészítést

beleteszünk majd, más operációs rendszerekkel szerzett tapasztala-

taink alapján. Főként azt tervezzük, hogy hosszabb fájlneveink

legyenek, fájl-verziószámaink, rendszer-összeomlásoktól mentesfájlrendszerünk, fájlnév-kiterjesztésünk, terminálfüggetlen képer-

nyőkezelésünk, és talán majd egy Lisp alapú windows rendszerünk is

lesz, aminek segítségével sok Lisp illetve közönséges Unix program

használhatja egyszerre ugyanazt a képernyőt. Mind a C, mind a Lisp

rendelkezésre áll majd rendszerprogramozási nyelvként. Megpróbáljuk

majd támogatni a UUCP-t, az MIT Chaosnet-et és az Internet proto-

kollokat kommunikáció céljára.

A GNU eredetileg a 68000/16000-es, virtuális memóriával rendel-

kező géposztályt célozta meg, mert ezeken a gépeken a legkönnyebb

futtatni. Az az extra erőfeszítés, hogy a GNU kisebb számítógépeken

is fusson, arra marad, aki kisebb számítógépeken akarja használni.

Hogy a zűrzavart elkerüljük, kérünk, hogy ejtsd ki a "G"-t a

"GNU" szóban, ha erről a projectről beszélsz.

Ki vagyok én?

Richard Stallman vagyok, a sokat utánzott EMACS megalkotója.

Régebben az MIT AI laboratóriumában dolgoztam. Nagyrészt fordító-

kat, editorokat, debuggereket, parancsértelmezőket írtam, és az

Inkompatibilis Időosztásos Rendszer és a Lisp Machine operációs

rendszer fejlesztésében vettem részt. Úttörő munkát végeztem a ter-

minál-független képernyőkezelés bevezetésében az IIR környezetben.

Azóta megírtam egy rendszerösszeomlás-mentes fájlrendszert és két

windows rendszert Lisp gépekre, és megterveztem egy harmadik

windows-rendszert, amin most is dolgozom; ez sok rendszerre át lesz

ültetve, beleértve a GNU-t is.

[Történeti megjegyzés: Ezt a rendszert nem fejezték be; a GNU most

az X-windows használatát tervezi.]

Miért kell megírnom a GNU-t?

Az aranyszabály szerint, ha én kedvelek egy programot, akkor

azt másokkal is meg kell osztanom. A szoftver-kereskedők egymás



ellen akarják fordítani a felhasználókat, majd uralkodni akarnak

fölöttük. El akarják érni, hogy a felhasználók beleegyezzenek: nem

osztják meg a programokat másokkal. Visszautasítom, hogy a többiek-

kel való szolidaritást így felrúgjam. Nem tudok tiszta lelkiisme-

rettel aláírni egy titoktartási vagy szoftver forgalmazási szerző-

dést. Az AI laborban töltött évek alatt ellenálltam az ilyen ten-

denciáknak és más barátságtalan lépéseknek, de végül túl messzire

mentek: nem maradhattam egy olyan intézményben, ahol ilyen dolgokat

követtek el az én nevemben, az akaratom ellenére.

Azért, hogy a számítógépeket minden szégyenkezés nélkül tovább

használhassam, elhatároztam, hogy összegyűjtök egy olyan szabad

szoftvercsomagot, amely lehetővé teszi számomra, hogy a nem szabad

szoftver nélkül is boldoguljak. Elmentem hát az AI laboratóriumtól,

hogy az MIT ne tudja megakadályozni, hogy a GNU-t közreadhassam.

Miért lesz a GNU Unix-kompatibilis?

A Unix nem a kedvenc rendszerem, de nem is túl rossz. A Unix

alapvonásai jónak tűnnek, és úgy gondolom, hogy ezek elrontása

nélkül megszüntethetem a hiányosságokat. És egy Unix-kompatibilis

rendszert mások is könnyen elfogadnának.

Hogyan lesz a GNU elérhető?

A GNU nem public domain. Bárki módosíthatja és terjesztheti a

GNU-t, de SENKI SEM KORLÁTOZHATJA A TOVÁBBTERJESZTÉST. Azaz: szerzői

joggal védett módosítások nem készülhetnek. Biztos akarok lenni

abban, hogy a GNU összes verziója ingyenes marad.

Miért akar sok programozó segíteni?

Sok programozót találtam, akit "lázba hozott" a GNU, és segíteni

akar. Sok programozó nem örül a rendszerprogramok elüzletiesedésé-nek. Ez lehetővé teszi, hogy több pénzt keressenek, de azt is megkí-

vánja, hogy a más programozókat riválisnak és ne kollégának tekint-

senek. A programozók közötti alapvető baráti ténykedés a programok

kölcsönös megosztása; a jelenlegi piaci szerződések rendszerint meg-

tiltják a programozóknak, hogy másokat barátnak tekintsenek. Aki

szoftvert vesz, annak választania kell a barátság és törvény betar-

tása között. Természetesen sokan úgy döntenek, hogy a barátság fon-

tosabb. De azok, akik hisznek a törvényben, kellemetlen helyzetbe

kerülnek, bármit is választanak. Cinikussá válnak, és azt gondolják,

hogy a programozás csupán a pénzkeresés egyik módja.

Ha inkább a GNU-n dolgozunk és ezt használjuk szerzői joggal vé-

dett programok helyett, barátiak lehetünk mindenkivel, és a törvényt

is tiszteletben tartjuk. Továbbá, a GNU példaként szolgál és inspi-

rál, jelkép lesz, amely arra ösztökél, hogy újra egyek legyünk és

megosszuk egymással, amink van. Ez a harmónia érzetét adja, ami

lehetetlen, ha nem szabad szoftvert használunk. A programozók

mintegy felének, akikkel időnként beszélgetek, ez a boldogság fon-

tos, és pénzzel nem helyettesíthető.

Hogyan csatlakozhatsz?

A számítógépgyártóktól számítógépeket és pénzadományokat kérek.



Egyénektől programokat és munkát.

Aki gépeket ad, számíthat rá, hogy a GNU hamar futni fog rajtuk.

A számítógépeknek teljesnek, azonnal használhatónak kell lenniük,

fontos az otthoni használhatóság, mindenféle különleges energia-

ellátó- és hűtőrendszer nélkül.

Rengeteg programozót találtam, aki lelkesen bekapcsolódott a GNU

részmunkaidős fejlesztésébe. A legtöbb project-hez hasonlóan az

elosztott munka nehezen koordinálható; a külön-külön írt részekösszeállítva várhatóan nem működnek. De abban a speciális esetben,

amikor a Unix lecseréléséről van szó, ez a probléma nem jelentkezik.

Egy teljes Unix rendszer programok százaiból áll, és mindegyikük

külön van dokumentálva. A Unix-kompatibilitás rögzíti a legtöbb

interface specifikációját. Ha minden közreműködő megírja egy-egy

Unix utility kompatibilis helyettesítőjét, és hibátlan működésre

bírja az eredeti Unix rendszeren, akkor ezek a utility-k helyesen

fognak együttműködni, ha összerakják őket. Még ha Murphy okoz is

majd néhány váratlan problémát, ezen részek összeillesztése megvaló-

sítható feladat. (A kernel persze szorosabb együttműködést kíván, és

egy kicsi, jól összetartó csapat fejleszti majd.)

Ha kapok pénzadományokat, tudok majd teljes vagy rész-időben al-kalmazni néhány embert. A fizetés nem lesz magas a programozói át-

laghoz képest, de én olyan embereket keresek, akiknek a közösségi

szellem is van annyira fontos, mint a pénzkeresés. Ezt megoldásnak

tekintem arra, hogy elszánt emberek teljes energiájukat a GNU-ba

fektessék, és ne kelljen a megélhetésről más módon gondoskodniuk.

Miért lesz ez minden felhasználónak jó?

Ha a GNU elkészül, mindenki ugyanúgy kaphat majd jó rendszer-

szoftvert, mint levegőt.

Ez sokkal többet jelent annál, mint hogy mindenki megtakarítjaegy Unix-engedély árát. Ez azt jelenti, hogy a sok pazarló rendszer-

programozási erőfeszítés, mellyel hasonló, de független megoldások

készültek, elkerülhető lesz. Ezek az erőfeszítések a programozási

módszerek fejlesztésére szolgálnak majd.

A rendszer összes erőforrásai mindenki számára elérhetők lesz-

nek. Ennek eredményeképpen, ha a felhasználónak változtatásokra van

szüksége, azt mindig szabadon megteheti saját maga, vagy megfizethet

más "ráérő" programozót vagy céget, hogy elvégezze neki azokat. A

felhasználók nem lesznek kitéve az erőforrásokat birtokló és mono-

polhelyzetben lévő programozó vagy cég kényének-kedvének.

Az iskolák egy sokkal inkább nevelő hatású környezetet biztosí-

tanak majd, arra bátorítva a diákokat, hogy tanulmányozzák és fej-

lesszék a rendszerprogramokat.

A Harvard egyetem számítógép-központjában az az eljárás terjedt

el, hogy olyan programot nem lehetett installálni, amelynek a forrá-

sai nem voltak nyilvánosan hozzáférhetők. Meg is tagadták bizonyos

szoftverek installálását. Ez nagy benyomást tett rám.

Végül az a probléma, hogy ki birtokolja a rendszerszoftvert, és

hogy ki mire van illetve mire nincs feljogosítva, megszűnik.



Azok a szerződések, amelyek alapján az emberek fizetnek a prog-

ramhasználatért, beleértve a másolatok engedélyezését, hatalmas

költségeket rónak a társadalomra. Kényelmetlen eljárásokra van szük-

ség ahhoz, hogy megállapítható legyen, miért és mennyit kell az

egyénnek fizetnie. És csak egy rendőrállam képes arra, hogy minden-

kit engedelmességre kényszerítsen. Gondoljunk egy űrállomásra, ahol

a levegőt úgy kell drágán előállítani. Ha minden lélegző literre fi-

zetne, az elfogadható lenne, de az, hogy egy mérőórás gázmaszkot

kelljen éjjel-nappal viselni, már nem elviselhető, még akkor sem, ha

mindenki meg tudja fizetni a levegőt. Az aztán végképp felháborítólenne, ha TV kamerák lesnék mindenhol, hogy leveszed-e a mérőórás

maszkot. Sokkal jobb, ha a levegőgyárat fejadóból fizetik, és eldob-

ják a maszkokat.

Hasonlóképpen, egy programozó számára természetes és hasznos

egy program vagy egy programrészlet lemásolása. Ennek ingyenesnek

kellene lennie.

Néhány könnyen kivédhető kifogás a GNU céljait illetően:

"Senki sem használja majd ha ingyenes, mert ez azt jelenti, hogy

nem kaphat vevőszolgálati támogatást."

"Pénzt kell kérned a programért, hogy biztosítani tudd a vevő-

szolgálati tanácsadást."

Ha az emberek inkább fizetnének a GNU-ért vevőszolgálattal,

ahelyett, hogy ingyen megkapnák enélkül, akkor egy olyan cég, amely

csak szolgáltatást nyújtana az ingyen GNU mellé, nyereséges lenne.

Meg kell különböztetnünk a támogatás két formáját, a valódi

programozói munkát, és a puszta "kézenfogást". Az előbbiben nem ha-

gyatkozhatunk a szoftver eladójára. Ha a problémád nem jelentkezik

sok felhasználónál is, a kereskedő el fog küldeni a pokolba.

Ha a cégednek szüksége van megbízható támogatásra, ennek az a

módja, hogy meglegyen az összes forrásprogramod és eszközöd. Ebben

az esetben felvehetsz valakit, hogy oldja meg a problémát, így nincs

szükséged arra, hogy bárki is megkönyörüljön rajtad. A Unix ára a

forráskódokkal együtt ezt a legtöbb vállalkozás számára nem teszi

lehetővé. A GNU-val ez egyszerű lesz. Persze meglehet, hogy valaki

éppen nem talál megfelelő személyt, de ez már nem írható a terjesz-

tés módjának rovására. A GNU nem oldja meg a világ összes baját,

csupán néhányukat.

A felhasználók másik csoportja nem tud semmit a számítógépekről,

és segítő kezekre van szüksége, hogy olyan dolgokat oldjanak meg,

amit maga is könnyen elintézhetne, csak nem tudja, hogyan.

Ilyen szolgáltatásokat olyan cégek biztosíthatnák, amelyek csak

a "kézenfogást" és egyedi módosításokat ajánlanak. Ha igaz az, hogy

a felhasználó inkább olyan termékre költi a pénzét, amihez szolgál-

tatás is jár, akkor olyan szolgáltatásra is költi majd, ahol a ter-

mék ingyenes. A szolgáltatók azután árban és minőségben versenyezné-

nek, és a felhasználó nem lenne egyetlen céghez kötve. Eközben a kö-

zülünk valók, akiknek nincs szükségük a szolgáltatásra, ingyen hasz-

nálhatnák a programot.

"Sokakat nem érhetsz el reklám nélkül, és hogy ezt kifizethesd,



pénzt kell kérned a programért."

"Ingyen programokat ésszerűtlen reklámozni."

A reklámnak sok nagyon olcsó vagy ingyenes formája van. Ezek

felhasználhatók arra, hogy a GNU-ra vonatkozó információt

terjesszük. Persze az is igaz, hogy reklámmal több PC használót

érhetünk el. De ha ez valóban így van, akkor egy olyan vállalkozás-

nak, amely azt a szolgáltatást ajánlja, hogy a GNU-t lemásolja és

elküldi egy bizonyos összegért, sikeresnek kell lennie annyira,hogy a reklámot és többi hasonló költséget kifizesse. Így csak azon

felhasználók fizetnének, akik részesülnek is a reklám előnyeiből.

Másrészről, ha sok ember megkapja a barátaitól a GNU-t, és a

fent említett cégek nem sikeresek, ez azt mutatja, hogy a hirdetés

nem volt igazán szükséges ahhoz, hogy a GNU terjedjen. Miért van

az, hogy a szabad piac szószólói nem akarják, hogy ezt a szabad

piac dönthesse el?

"A cégemnek egy bejegyzett operációs rendszerre van szüksége,

hogy az élvonalba kerüljön."

A GNU kiemeli az operációs rendszereket a verseny birodalmából.Nem kerülhetsz a többiek elé ezen keresztül, de de versenytársaid

sem lesznek képesek eléd kerülni. Más téren fogtok versenyezni, és

kölcsönösen jól jártok majd. Ha a te vállalkozásod operációs rend-

szereket forgalmaz, nem fogod szeretni a GNU-t, de ez a te bajod.

Ha mással foglalkozol, a GNU megtakarítja neked azt, hogy költséges

operációs rendszer beszerzésére kényszerülj.

Szeretném elérni, hogy a GNU fejlesztését gyártók és felhaszná-

lók ajándékokkal segítsék, és így mindenkinek a költségei csökkenj-

enek.

"Vajon a programozók nem érdemelnek-e kreativitásukért jutal-

mat?"

Ha valami jutalmat érdemel, az a közjóhoz való hozzájárulás. A

kreativitás lehet ilyen hozzájárulás, de csak akkor, ha az eredmé-

nyeket a társadalom ingyen használhatja. Ha a programozók jutalmat

érdemelnek új programok létrehozásáért, akkor hasonló okokból meg

kell büntetni őket, ha korlátozzák ezen programok használatát.

"Ne kérjen-e a programozó kreativitásáért díjazást?"

Semmi rossz nincs abban, hogy azt akarjuk, hogy a munkáért fi-

zessenek, vagy abban, hogy az egyén a maximális jövedelemre törek-

szik, addig, amíg ez nem kártékony eszközökkel történik. De a mai

eszközök kártékonyak.

Pénzt kicsikarni a program felhasználóitól azáltal, hogy korlá-

tozzuk a program használatát, kártékony, mert a korlátozások csök-

kentik a program felhasználásainak számát és módjait. Ez pedig

csökkenti azt az értéket, amit az emberiség a program által kaphat.

Ha a korlátozás szándékos, akkor következmények szándékosan okozott

károk.

A jó polgár azért nem használ kártékony eszközöket annak érdekében,

hogy gazdagabb legyen, mert ha mindenki így tenne, akkor mindany-

nyian szegényebbek lennénk a kölcsönös károkozás miatt. Ez a Kant-i



etika, vagy Aranyszabály. Mivel nem szeretem annak a következménye-

it, hogy mindenki információt rejteget, azt kell hogy mondjam, hogy

ez rossz akkor is, ha egyvalaki teszi. A vágy, hogy valaki jutalmat

kapjon kreativitásáért, nem ok arra, hogy a világot ennek a kreati-

vitásnak akár csak kis részétől is megfossza.

"Nem fognak-e a programozók éhezni?"

Azt válaszolhatnám, hogy senkinek sem kell programozónak

lennie. Sokunk nem tud úgy pénzt keresni, hogy az utcán állva gri-maszokat vág. De nem is vagyunk rákényszerítve, hogy ezt tegyük,

és éhezzünk. Mi valami mást teszünk.

Ez azonban rossz válasz, mert elfogadja a kérdésben rejlő fel-

tételezést, miszerint szerzői jog nélkül a programozó egy fillért

sem fognak kapni. Minden vagy semmi, ez a két lehetőség.

Annak a valódi oka, hogy a programozók nem fognak éhezni, az

az, hogy meg lehet fizetni őket a programozás okán, de nem ennyire,

mint most.

A másolás korlátozása nem az üzlet egyedüli alapja. Ma ez a

legelterjedtebb, mert ez hozza a legtöbb pénzt. Ha ezt megtiltanák,vagy a vevők megtagadnák, a szoftver-üzlet más forrásokra alapozód-

na, olyanokra, amelyeket ma még kevésbé használnak. Egy vállalkozás

megszervezésének mindig rengeteg módja van.

A programozás az új alapokon valószínűleg nem lesz annyira jól

jövedelmező, mint ma. De ez nem érv a változtatás ellen. Azt nem

tartja senki igazságtalannak, hogy a bolti eladók milyen keveset

keresnek. Ha a programozók is ugyanennyit keresnének, az sem volna

igazságtalanság. (Igazából még mindig jóval többet keresnének.)

"Vajon az embernek nincs joga arra, hogy befolyásolja, mire

használják a kreativitását?"

A "saját gondolatok feletti hatalom" valójában hatalmat ad más

emberek élete fölött, és ezt sokan arra használják fel, hogy mások

életét megnehezítsék.

Akik a szerzői jog kérdéseit alaposan tanulmányozták (mint pél-

dául a jogászok), azok azt állítják, hogy a szellemi tulajdonra vo-

natkozó eredendő jog nem létezik. Azok a feltételezett szerzői tu-

lajdonjogok, amelyeket a kormány elismer, bizonyos célok érdekében

születtek, külön törvények meghozatalával.

A szabadalmak például azért jöttek létre, hogy az újítókat arra

ösztönözzék, hogy újításaikról a részleteket is elárulják. Ennek

célja a társadalom támogatása volt, nem pedig az újítóké. Abban az

időben a szabadalom 17-éves élete rövid volt a technológiai fejlő-

dés sebességéhez képest. Mivel a szabadalom egy a gyártók közötti

ügy, akiknek a licenc-szerződés költsége és az ezzel kapcsolatos

erőfeszítés sokkal kisebb, mint amit a termelés beindítására fordí-

tanak, a szabadalmak nem ártanak túl sokat. Általában egyáltalán

nem gátolják a szabadalmaztatott termékek felhasználóit.

A "copyright" gondolata nem létezett a régi időkben, amikor a

tudományos művek szerzői gyakran vettek át hosszú részleteket más

szerzők műveiből. Ez a gyakorlat hasznos volt. Ez volt az egyetlen

módja annak, hogy sok szerző műve akárcsak részben is fennmaradjon.



A "copyright" rendszer kifejezetten azért jött létre, hogy a "szer-

zőség" intézményét támogassa. Abban a közegben, amire kitalálták -

könyvekre, amelyeket gazdaságosan csak nyomdában lehetett másolni -

nem tett nagy kárt, és nem akadályozta az egyént a könyvek elolva-

sásában.

Az összes szellemi tulajdonjog csak engedély, amit a társadalom

adott, mert helyesen vagy helytelenül azt gondolta, hogy az egész

társadalom jól jár majd, ha ezeket az engedélyeket átadja. De bár-

mely gyakorlati esetben meg kell kérdeznünk, jól járunk-e azzal,hogy átadunk egy ilyen engedélyt. Milyen egyéni tevékenységet enge-

délyezünk ezáltal?

A programok esete nem hasonlítható a száz év előtti könyveké-

hez. Az a tény, hogy a programok másolása a legkönnyebben egyik

számítógépről a szomszéd számítógépre történik, azután az, hogy a

program forrás- és tárgykódja különböző, továbbá az, hogy a progra-

mot inkább használják és nem olvassák vagy élvezik, olyan helyzetet

eredményez, hogy aki a szerzői jognak érvényt szerez, árt a társa-

dalomnak, mind anyagilag, mind pedig szellemileg; ezt pedig az

egyénnek nem lenne szabad megtennie, tekintet nélkül arra, hogy a

törvény megengedi-e neki vagy sem.

"A verseny segít abban, hogy a dolgok jobban működjenek."

A verseny egy mintája a futás: azzal, hogy megjutalmazzuk a

győztest, arra bátorítunk mindenkit, hogy gyorsabban fusson. Ha a

kapitalizmus valóban így működik, jó; de védelmezői, akik fel-

teszik, hogy mindig így működik, tévednek. Ha a futók megfeledkez-

nek a díjról, és csak a győzelemre törekszenek, mindegy, hogy mi-

lyen áron, más stratégiákat találhatnak majd, például rátámadnak a

többi futóra. Ha a futók ökölharcba kezdenek, mindannyian későn ér-

nek célba.

A jogvédett és titkos programok az ökölharcot folytató futók

morális megfelelői. Szomorú ezt mondani, de úgy tűnik, hogy azegyetlen döntőbíró nem ellenzi a harcot: csupán szabályozza ezt

("minden tíz méteren legfeljebb egy ütés"). Valójában ki kellene

állítania, és meg kellene büntetnie őket, már csak azért is, hogy

egyáltalán harcolni próbálnak.

"Nem fog mindenki felhagyni a programozással anyagi ösztönzés

nélkül?"

Valójában sok ember egyáltalán nem anyagi okokból programozik.

A programozásnak ellenállhatatlan varázsa van néhány ember számára,

általában azok számára, akik ebben a legjobbak. Nincs hiány profi

zenészekben sem, akik annak ellenére ezt művelik, hogy reményük

sincs ebből megélni.

De annak ellenére, hogy ez egy gyakori kérdés, rosszul van fel-

téve. Az, hogy fizetnek a programozóknak, nem fog megszűnni, csu-

pán kevesebbet kapnak majd. A helyes kérdés tehát az, hogy fognak-e

a programozók kevesebb pénzért programozni? Tapasztalataim azt mut-

atják, hogy fognak.

Az elmúlt tíz évben a világ legjobb programozói közül sokan az

AI laborban dolgoztak, kevesebb pénzért, mint amit bárhol máshol

megkereshettek volna. Sokféle, nem anyagi elismerést kaptak: pél-

dául hírnevet és megbecsülést. És a kreativitás amúgy is boldogít,



ez önmaga jutalma.

Azután a legtöbbjük elment, amikor kapott egy lehetőséget, hogy

ugyanilyen érdekes munkát végezzen egy csomó pénzért.

A tények azt mutatják, hogy az emberek más okokból programoz-

nak, mint pusztán a meggazdagodásért; de ha van arra lehetőség,

hogy sok pénzt is keressenek, jönnek és követelik a magas fizetést.

A rosszul fizető cégek nem szerepelnek jól a versenyben a jól fiz-

etők mellett, de sikeresebbek lesznek, ha a jól fizetőket száműzik.

"Nagy szükségünk van a programozókra. Ha azt követelik, hogy ne

segítsünk szomszédainkon, engednünk kell nekik.

Sohasem lehetsz annyira reménytelen helyzetben, hogy egy ilyen

kérést teljesítened kelljen. Emlékezz rá: "milliókat a védelemre,

de egy fillért se hadisarcra!"

"A programozóknak meg kell élni valahogy."

Rövid távon ez igaz. De rengeteg módja van annak, hogy a prog-

ramozók megéljenek anélkül, hogy a program használatának jogát ad-

nák el. Most ez a mód a szokásos, mert a legtöbb pénzt hozza aprogramozónak és az üzletembernek, és nem azért, mert ez a megélhe-

tés egyetlen útja. Könnyen lehet más módokat találni, ha tényleg

akarjuk. Íme néhány példa.

Az új számítógépet bevezető gyártó fizetni fog azért, hogy az

operációs rendszert az új hardverre átvigyék.

Az oktató, segítségnyújtó és karbantartó cégek szintén alkal-

mazhatnak programozókat.

Az új ötletekkel előálló emberek terjeszthetnék programjukat

mint "freeware"-t, adományokat kérve az elégedett felhasználóktól,

vagy pedig szakértői tanácsadást kínálhatnának. Találkoztam márolyanokkal, akik sikeresen dolgoznak így.

Hasonló igényű felhasználók csoportokat alakíthatnának, tagdí-

jat szedhetnének, és szerződést köthetnének programozó cégekkel,

akik olyan programokat írnának, amit a csoport tagjai használni

szeretnének.

Mindenfajta fejlesztés megalapozható lenne egy szoftver-adó be-

vezetésével.

Tegyük fel, hogy mindenkinek, aki számítógépet vásárol, az ár

egy adott x százalékát szoftver-adóként be kell fizetnie. A kor-

mányzat ezt egy ügynökségnek adná át, mint például az NSF-nek

(National Science Foundation), amely azt szoftver-fejlesztésre köl-

tené.

De ha a felhasználó pénzt adományozna szoftver-fejlesztésre,

akkor adókedvezményt kapna. Így azt a project-et támogathatja,

amelyet ő választ, hogy a majdani eredményeket használni tudja. Az

adókedvezmény megfelelő mennyiségű adomány esetén a az illető tel-

jes szoftver adójára kiterjedhetne.

Az adó mértékét az adófizetők szavazata dönthetné el, a szava-

zatok súlyát a fizetett adó mennyisége adná.



Következmények:

- A számítógép-használó közösség eltartja a szoftver fejlesztést.

- Ez a közösség dönti el, mekkora támogatás kell.

- Azok, akik bele akarnak szólni abba, hogy melyik project-re

költsék pénzüket, ezt szabadon megtehetik.

Hosszú távon a programok ingyenes volta egy lépés lenne a bőség

világa felé, ahol senkinek sem kell majd túl keményen dolgoznia a

megélhetéséért. Az emberek annak szentelhetik magukat, ami örömöt

okoz, mint például a programozás, miután a szükséges heti tíz órás

feladatokat, mint a törvényhozás, családsegítés, robotjavítás és

aszteroida-kutatás, elvégezték. Nem lesz majd szükség arra, hogy a

megélhetéshez programozni kelljen.

Már most is nagyban csökkentettük az összes munka mennyiségét,

amit a társadalomnak el kell végeznie az adott produktivitás mel-

lett, de ezeknek csupán kis része vált a dolgozók számára pihenés-

sé, mert a produktív tevékenység megszervezéséhez sok improduktív

tevékenység szükséges. Ennek fő oka a bürokrácia és a konkurensek-kel folytatott verseny. A szabad szoftver nagyban csökkenteni fogja

az ilyen haszontalan tevékenységeket a programozásban. Be kell ve-

zetnünk azért, hogy a technika eredményeinek felhasználásával a

termelékenység nőjön, és kevesebbet kelljen dolgoznunk.

Copyright (C) 1985 Richard M. Stallman

Bárki jogosult arra, hogy ezt a dokumentumot a kapott formában tet-

szőleges médiumon terjessze, vagy baráti alapon másolatokat készít-

sen róla, feltéve, hogy ez a copyright és engedélyező megjegyzés

megmarad, és a terjesztő lehetővé teszi a további terjesztést ezen

megjegyzés értelmében.

Módosított verziókat nem szabad készíteni.

- = -

Ferdítette: Pulus. Köszönet Titonak a ferdítés ellenőrzésért.

A fordítást átdolgozta: Kollár István.

Megjegyzés: Az 1992-es GPL (Gnu Public License) szerint a

fordítások készítése nem számít módosításnak.

Documents

GNU Kiáltvány