PROJECTBUDAPEST.HU

Vörös

Kapszula 2. Rész

2. rész

Tartalomjegyzék

3 Bevezető

9

Metagame

15 Az információs ciklus

22

A személyiségmátrix

27 Most már érted?

ELSŐ FEJEZET

BEVEZETŐ

PROJECTBUDAPEST.HU

A Vörös Kapszula előző részében az önismeretre

koncentráltunk.

Miközben mindenki a „látványos” megoldásokra

koncentrál, majdnem minden esetben kiderül, hogy a

rejtett komplexusok, megalapozatlan hiedelmek

megszüntetése a legelső szükséges lépés.

Ebben a részben ezt gondoljuk tovább:

„Hogyan tudod kristálytisztán a saját véleményedet

kifejezni, hogy azt a másik fél is úgy dolgozza fel, ahogy

te szeretnéd?”

Semmi vudura nincs szükség: az empátiáról fogunk

beszélni.

Más és más módokon dolgozzuk fel a bejövő információt:

torzítjuk, bizonyos dolgokat figyelmen kívül hagyunk,

másnak irreálisan sok energiát szentelünk, vagy

továbbgondolunk a kelleténél.

Ehhez előbb nagyon fontos volt megérteni a saját

viselkedésed, saját értékrended, hogy őszinte figyelmet

tudj fordítani a partner gondolkodására.

Ebből a következtetésből fogunk kiindulni:

A korreláció nem jelent ok-okozatiságot.

Az erősségeket fejleszteni mindig könnyebb, mint

kijavítani a hiányosságaid (és hitelesebb is lesz).

Gyanítom, hogy bőven tudsz olyan nőt mondani a saját

köreidből is, akit értékesnek tartasz, és olyan férfival

van, aki profi a saját területén, viszont a LEGKEVÉSBÉ

sem felel meg az alfahím-képnek.

Bizonyos értékrend a határozottságot keresi, viszont

sokaknak nem számít értéknek.

A határozottság hasznos, mert könnyebbé teszi az

előrehaladást, könnyebbé teszi a nőnek, hogy igent

mondjon, de ez is csak egy oldala a teljes képnek.

De nagyon fontos különbséget tennünk az igazi és hamis

magabiztosság között.

A hamis magabiztosság egy színlelt határozottság, ami az

igazi önbizalom hiányát kompenzálja.

Az, hogy korreláció van aközött, hogy valaki magabiztos,

és nőkkel jön össze, nem jelent okozatiságot (vagyis nem

fogsz több sikert elérni, ha magabiztosnak tetteted

magad).

De azáltal, hogy tudod, hogy kihez és miről beszélsz igazi

magabiztosságot fog adni neked.

Ami minden beszégletésben közös lesz, az a nő

értékrendjének kiismerése, és a saját értékrended a

nő értékrendjének a figyelembe vételével történő

megfogalmazása.

Észre kell venned, hogy egyszer kulcsra, egyszer pedig

kalapácsra van szükségünk.

Tehát egy kétkomponensű dolgoról beszélnük:

-ismerd ki magad és fejleszd az erősségeid

-ismerd ki a nőt és tudd úgy megfogalmazni a

mondandód, hogy pont a kívánt hatást érd el

Az alkalmazkodás valahol szitokszónak számít az

ismerkedésen belül, miközben ez a legfontosabb dolgunk.

Ha megnézed a fenti ábrát (ami a Goleman-modell

ábrája), minden nyíl az önismeretből indul ki, majd és

onnan jutunk el a befolyásig.

Vagyis lényegében, ha a maximumra fejleszted önmagad

(az önkontroll által), akkor nincs szükséged empátiára (és

ezért javasolja sok magabiztos férfi, hogy add önmagad).

Ennek persze korlátai vannak, hiszen egy értékes nőnek

lesz annyi oka az önbecsülése, hogy ne maradjon csak

azért, mert valaki „profi”, és „jó pasinak tűnik”.

Ezért kell az empátia.

Teljesen tisztában vagyok vele, hogy létezik egy

ellentmondás aközött, hogy „add önmagad”, és hogy

alkalmazkodni kell.

A személyiséged, az egyéniséged dinamikusan fejlődik

évről-évre, és különböző helyzetekben új és új oldalait

tudod előtérbe hozni.

Az egyéniségünk sokkal összetettebb dolog, mintsem,

hogy pár kezdeti mondatban össze tudjuk foglalni.

Például, ha egy épületet akarsz megnézni, nyilván nem

tudod csak két dimenzióban, egy oldalról megnézni az

egészet: ugyanez van a személyiségeddel.

Körbe kell járni (három dimenzió), csak nekünk megvan a

lehetőségünk, hogy eldönthessük, hogy melyik oldalt

mutatjuk meg először a nőnek.

Tehát minden esetben az önkifejezésre koncentrálunk,

de ezt többféleképpen is megteheted.

Az érzelmi intelligencia mindig is a szürkezónákról szólt,

a fekete-fehér megoldásokkal szemben.

Hogy hogyan súlyozod az ellentmondásokat.

Ez a megoldás végtelen fejlődési lehetőséget nyit meg az

kétdimenziós „mondd ezt, és viselkedj így” módszer

helyett.

Elhiszed nekem, hogy ha profi vagy a választott

területeden, gyorsan ki tudod ismerni, hogy a másik fél

milyen vonalak mentén gondolkozik, akkor el tudod kapni

a beszélgetés fonalát bármilyen helyzetben?

Sőt, ha erre koncentrálsz, egyre kevésbé lesz stressz az

ismerkedés, hiszen a megfelelési kényszered eltűnik.

Sokan kapnak rosszabb eredményeket miután elmennek

egy tréningre, vagy elkezdenek tudatosan figyelni az

ismerkedésre.

Nem látják a fától az erdőt.

Ha nem veszed figyelembe mások véleményét, akkor

megszűnik a képességed, hogy igazi kapcsolatokat tudj

kialakítani.

Néha mások véleménye fáj: ez nem jelenti azt, hogy ki

kellene zárni azt.

Egészséges kapcsolatokat akarsz építeni?

Készülj fel arra, hogy több figyelmet kell a msáikra

fordítanod, és egy idő után már erősen feléd fog lejteni

az asztal.

Csak ki akarod élni magad?

Akkor is szükséged lesz erre, csak egy kicsit más

formában.

MÁSODIK FEJEZET

METAGAME

PROJECTBUDAPEST.HU

A metagame fogalma a következő:

Léteznek olyan megoldások, amik rövid távon jó

reakciókat váltanak ki, de hosszú távon biztossá teszi,

hogy nem lesz semmi komoly a nővel.

És fordítva:

Léteznek olyan megoldások, amelyek ugyan nem

„látványosak”, nem váltanak ki közvetlen jó reakciókat,

de megalapozzák a kapcsolatotokat.

Az első eset a „fals pozitív”:

-Amikor a nő nyomásnak engedve adja meg a

telefonszámát.

-Amikor olyan poént használsz, ami nem illeszkedik a

beszéd kontextusába, és arra utal, hogy mindenkinek ezt

mondod.

-Amikor jó eredmények reményében másnak mutatod

magad.

Létezik ugyanis mindenkinek egy belső monológ a

fejében, ahogy a saját kis verzióját meséli a történtekről

a nő.

Ez mindannyiunkban így van: egyszerűen nem úgy

dolgozzuk fel a történéseket, hogy „jegyzőkönyvet”

vezetünk róla, hanem sztorikat mesélünk magunknak.

Tudod mi az igazán veszélyes?

Hogy vannak olyan nők is, akiket nem érdekel, hogy

milyen vagy igazából, csak az, hogy mennyivel nő a saját

feltételezett értékük, ha összejön valakivel.

Tehát meg fogja magyarázni magának, hogy miért

bocsásson meg minden hibát, akár a színészkedést is.

Neki a külső megerősítés, a felszínes értékek lesznek a

fontosak.

Ezért van az, hogy egy szórakozóhelyen is ők a

legfeltűnőbbek, ők a legfeltűnőbbek, amikor felszedik

őket, és sokan tévesen levonják azt a következtetést,

hogy ez működik mindenkinél, és minden helyzetben.

Nem hangzik túl jól, igaz?

De a korreláció nem jelent okozatiságot.

Az ő értékrendjüknek ez felel meg, de az önbizalmat is

sok szempontból közelíthetjük meg.

Például hány kifejezetten ripacs milliárdosról hallottál,

aki felvág a vagyonával?

Kezdj el azon gondolkozni, hogy vajon ki, milyen belső

monológot fűz a fejében! Mi váltja ki, hogy ez a

monológ a te általad meghatározott mederben

haladjon tovább?

És most képzeld el a következő történések után a nőben

kiváltódó belső monológot:

A nő megkérdezi, hogy mit dolgozol, és azt válaszolod,

hogy öngyűjtószerelő vagy (ha-ha).

Egy perc beszélgetés után odanyomod a nő melléhez a

telefonod, hogy írja be a számát.

Sok kérdést teszel fel, amikre ő készségesen válaszol, de

nem használod fel az elhangzó információkat.

SMS-eket írsz a találkozót megelőző napokon, hogy a

„fejében legyél”, és nehogy lemondja a találkozót.

Egy bevásárlóközpontban megmondod egy nőnek, hogy

nagyon szépnek találod, és azon melegében randira

hívod.

Csak szeretnélek egy kicsit belehelyezni az ő cipőjébe,

mert nagyon sok félreértés abból kifolyólag történik,

hogy nem vesszük figyelembe, hogy:

-a nő sem tud mindent

-az ő szemszögéből teljesen máshogy néznek ki a dolgok

Tehát hiába vagy rendes srác, aki érdemes lenne a

figyelmére, ha nem tudod kellően kényelmessé tenni a

helyzetet a számára, akkor csak a belső monológnak

jut hely a fejében, hogy ez az egész beszélgetés

feszültséggel jár=nem jó.

Maga az ötlet egyszerű, a kivitelezés annál nehezebb.

Az agyunk nem szereti ezt, de az igazság a

legkevesebb esetben fekete vagy fehér, szinte mindig a

szürkezónában van a megoldás, és érzelmi

intelligenciára van szükségünk a pontos „elegy”

meghatározására.

Nem lehet kijelenteni, hogy „nem szabad a nőt meghívni

semmire”.

Van bőven olyan eset, amikor ez a gondosokodásra való

készség megjelenése-és persze van olyan is, amikor

valaki ezzel próbálja megvásárolni a másik figyelmét.

Nem szabad azt mondani, hogy „ez egy tuti szöveg”, csak

azt, hogy „ez a mondat jól kifejezi a véleményem”.

Én a rutinokra csak a fenti mondat alapján gondolok: ez

jól kifejezi a véleményem.

És akkor már persze sok energiát fektetek bele, hogy

eláruljon rólam valami fontosat, és azoknak a nőknek a

figyelmét (értékrendjét) ragadja meg, akik engem

érdekelnek.

Tehát először meg kell állapítanunk a nő értékrendjét,

mert ennek a birtokában már tudni fogjuk, hogy:

-hogy fog reagálni különböző helyzetekben

-valóban jó partner lehet-e

-mi fog tetszeni neki

És ha már érted az értékrendjét, akkor már azt is tudjuk,

hogy milyen eszközt kell választani:

Kulcsot, vagy kalapácsot?

HARMADIK FEJEZET

AZ INFORMÁCIÓS CIKLUS

PROJECTBUDAPEST.HU

Az eszkaláció a kapcsolatotok előrehaladása:

Az információs ciklus nem azt jelenti, hogy egyre több

dolgot tudsz a nőről, hanem egyre jobban ismered a

gondolkodásmódját, a miértjeit, a hiedelemrendszerét és

az értékrendjét.

Lényegében amit önismereti szinten megtanultál a saját

tikkjeidről, vágyaidról, azt másnál is tudod alkalmazni.

Azáltal, hogy egyre több összefüggést találunk, mint egy

puzzle darabjait, össze tudjuk rakni a teljes képet.

Először a szélek (az egyértelmű jelek), utána pedig

azokból következtetünk (asszociálunk), a különböző

további részletekre.

Ha valaki feltűnően öltözködik, akkor kényelmesen érzi

magát a figyelem középpontjában is.

Egy extrovertáltabb személyiségről beszélünk,

valószínűleg van egy szélesebb körű szociális

tapasztalata, tehát lehetsz lényegretörőbb.

Míg visszahúzódóbb nőknél nyilván sokkal

körültekintőbbnek kell lenned, nehogy kényelmetlen

helyzetbe hozd, és ezáltal nehézzé tedd neki, hogy

beleegyezzen egy találkozóba.

Rendszeres, hogy valaki megragad alapvető

következtetéseknél, vagy túlzottan előítéletes lesz,

amikor azt gondolja, hogy „már érti” a nőt.

Arra törekszünk, hogy egy optimális előítéleted legyen:

Észreveszed a jeleket (az összeset), de nem gondolod túl,

nem magyarázol be magadnak olyan dolgokat, amire

nincs alapod.

Ha valaki nagyon bizalmatlan veled, könnyen a magad

javára fordíthatod a helyzetet, ha megérted, hogy valami

trauma biztosan érte a nőt.

Akár kihasználták, megcsalták de valami oka biztosan van

és azok a módszerek, amelyek rendszeresen

nyomásgyakorlással próbálnak érvényesülni ilyen

helyzetben-egyszerűen nem veszik ezt figyelembe.

Nem a nő kérdésére válaszolnak: az ő tudatalatti kérdése

az, hogy „Figyelj komolyan gondolod ezt az egészet,

bízhatok benned, hogy kockázatot vállaljak a kedvedért?

Csak mert egyszer már megjártam”.

Az esetek többségében pedig a tudatalatti válasz az,

hogy:

„Nem, én egyáltalán nem gondolom komolyan, csak PUÁ-

zok, de mi lenne ha az lenne, amit én szeretnék?”

Például, ha valaki nem válaszol az SMS-eidre, vagy nem

veszi fel a telefont:

Értsd meg az ő helyzetét!

Könnyen lehet, hogy nem azért nem válaszol, mert nem

kedvel téged, hanem mert egyszerűen nyomás alatt

egyezett bele a találkozóba (vagy egyenesen találkozóról

szó sem volt, csak elkérted a számát).

Mivel akkor is a legkönnyebb kiutat választotta a

helyzetből, most is a legkényelmesebb módot választja:

megmagyarázza magának, hogy majd ismerősök közül

úgyis jön valaki, neked pedig nem ad esélyt.

Nem akar megsérteni, nem akar szembesülni azzal, hogy

haragszol rá, nem akar felelősséget vállalni a helyzetért,

és ezért nem ír vissza.

És persze lehet az is, hogy bunkó...

De a legfontosabb, hogy csak akkor várhatod, hogy

készségesen felvegyék neked a telefont, és súrlódások

nélkül összejöjjön a találkozó, ha kiismerted a nő

értékrendjét, ő látja, hogy nem a „9-es számú game

protokollt” kivitelezed rajta, hanem valóban ő tetszik, az

ő értékrendje tudatában hívtad el.

Ez az őszinte érdeklődés, ami belevonja a nőt a

társalgásba, megoszt a gondolkodásáról apró morzsákat,

és te összefűzöd azokat, hogy kiismerd a

gondolkodásmódját.

Az információ helyes felhasználásra tehát kulcs az

eszkalációban.

Nézd: pont ugyanez történik ismerősi körön belül, csak

lassabban.

Nem hívogatsz el véletlenszerűen randira embereket,

csak akkor ha látod, hogy van okod rá.a

És ennek a kivitelezéséhez hasznos az információs ciklus.

Meglátod, kialakítasz egy véleményt az alapján, amit a

külvilágnak mutat magáról (erről később lesz még szó),

majd a reakcióiból pontosítasz, asszociációk által bővíted

a meglévő információidat, és kialakítasz egy modellt,

hogy hogyan gondolkozik a nő.

És utána újrakezded, mert nagyon messze vagyunk még

attól, hogy igazából kiismernénk.

A Kontroll-tréningen esetpéldákat is mutatok, hogy mire

kell figyelni, hogy történt meg saját esetemben, és az élő

workshopon szívesen elmagyarázom, a ti példáitokkal is.

Az ismerkedés is csak annyira nehéz, amennyire azzá

teszed magadnak.

A probléma, hogy sokszor nagyon könnyű nehézzé

tenni magadnak: ezért mondom, hogy az intelligens

srácok sokszor hátrányban vannak egy egyszerűbb

gondolkodásúval szemben.

És itt jövök a képbe én, amikor is kibogozom ezeket az

entellektüel, de az ismerkedésben számodra teljesen

haszontalan gondolatokat.

Az én munkámra azért van szükség, mert az emberek

(jogosan) gyakran átvesznek mintákat a

„közelfogadottból”.

A te felelősséged személyre szabni a magad számára, a

kivitelezés, ahogy megoldod lesz a legfontosabb.

Teljesen más tudni arról, hogy van egy ilyen fogalom,

hogy empátia, és beletenni azt az igényességet a

beszélgetésbe, hogy segíted a másik félnek

kibontakoztatni a véleményét.

Ez utóbbit hívjuk asszertív kommunikációnak, ami a

középút (a szürkezóna) a szubmisszív és agresszív

kommunikáció között.

A következőkben tehát adok egy módszert, amivel kicsit

le lehet egyszerűsíteni az emberek értékrendjét.

Ez mindenképpen általánosításokkal fog járni, tehát

tudnod kell , hogy „több falatban” kell majd megrágnod

az emberek értékrendjét, többször neki kell futni, amíg

kiismered valakinek az értékrendjét

De nagyszerű eszköz elindulni, első vázlatokat

kialakítani, amit továbbfejlesztünk a későbbiekben.

Utána pedig elmagyarázom, hogy a „való világban”,

hogyan működik mindez, és hogyan válik egy

kézzelfogható dologgá.

NEGYEDIK FEJEZET

SZEMÉLYISÉGMÁTRIX

PROJECTBUDAPEST.HU

„Ismerd ki az értékrendjét”

Könnyűnek, és olyan kézzelfogható megoldásnak tűnik,

ugye?

Gondoltam, hogy nem.

Ez adta a szükségét a személyiségmátrix kidolgozására,

hogy legyen egy keretrendszer, amin belül legalább a

kezdetekben tudunk gondolkozni.

Később nem: az emberek sokkal bonyolultabbak annál,

mintsem, hogy bármilyen összetett táblázatban ábrázolni

lehetne.

Arra használjuk ezt, hogy az információs ciklus első 3

állomását hatékonyabban tudjuk kivitelezni

(tehát a meglát+véleményalkotás, a reakciós értékelése,

és az asszociáció által a helyzet továbbgondolása történik

majd ezen belül).

A személyiségmátrix eredeti ötlete egy Chris Lee nevű

ameirkai önfejlesztőtől származik, de rengeteg

fejlesztést vittem bele, ami kifejezetten az

ismerkedéssel kapcsolatos, az abban való felhasználását

könnyíti.

Az egyik része az egésznek az információ, ami alapján

tovább tudsz asszociálni, a másik viszont, hogy

belekényszerít, hogy gondolkozz azon, hogy milyen

személyiségű a másik fél.

Egy érzelmileg intelligens, empatikus helyzetbe tesz

téged.

Az ötlet a személyiségmátrix mögött, hogy állítsunk fel

pár ötletet, hogy mire lehet még következtetni bizonyos

külső jelek alapján, milyen viselkedés várható.

Gyakran használok egy gondolatot:

„Képzeld el, hogy összekészíted a mondanivalódat, mint

egy kavicsot, és beledobod az ő értékrend „víztükrébe”,

és nézzük meg, hogy milyen hullámokat vet, milyen

reakciókat vált ki.

Ebből tudunk majd arra következtetni, hogy mi van a

felszín alatt.”

Látsz egy elegánsan öltözködő nőt: többnyire irányító

személyiségről beszélünk.

Mi következik ebből?

Figyelem, alább egy szélsőségesen irányító személyiséget

írok le!

Léteznek fokozatok, léteznek „hibridek”, akik bizonyos

szituációban, bizonyos emberrel teljesen más

személyiséget mutatnak (sőt ez a leggyakoribb).

A legtöbb esetben valamilyen „kevert” személyiségről

van szó, vagyis ne egyszerűsítsük vissza a fekete-fehér

helyzetbe a doglokat, a szürke megfelelő árnyalatát

próbáljuk megtalálni.

Egy irányító személyiség a legjobb példája az emancipált

nőnek, aki kicsit maszkulinabb, abban az értelemben,

hogy az önmegvalósítást (legalább részben) a céljai

elérése, az előrehaladás jelenti a számára.

Bármilyen olyan cselekvés, ami arra utal, hogy nem tudsz

uralkodni magadon, vagy te nem haladsz előre

valamilyen formában, sőt még ambíciód sincsen, azt

fogja okozni, hogy elveszti a feléd érzett tiszteletet.

Ezek a nők azok, akik tipikusan panaszkodnak arra, hogy

a mai férfiak nem tudják, hogy mit akarnak.

Tisztelni fog:

A karriercéljaidért tett erőfeszítés miatt, ha látszik, hogy

képezed magad, ha valamit szeretnél „építeni”, és ő

partner lehet ebben

Elveszti a tiszteletet:

Ha kanos középsulisként nyomulsz, nincs önkontrollod, ha

bódítod magad (alkohol, drogok), ha „nem illesz az ő

jövőképébe”.

A szélsőségesen irányító nőkkel sokszor nehéz

megmaradni egy szobában, ezért nem is kellene

olyanoknak próbálkozni, akik nem kedvelik az ezzel járó

kihívásokat.

(És helyesen gondolod, nekem pont ők a kedvenceim)

Egy irányító nő extrovertált (vagyis nem bánja a

konfliktushelyzeteket, sőt néha ő generálja), és gyakran

racionális alapon dönt (ettől függetlenül persze ő is nő,

az érzelmei erősen befolyásolják, de „uralja magát”

ilyen szempontból)

Vele szemben egy rendes nő introvertált (ami sokszor

arra vezet, hogy inkább kompromisszumot köt egy

vitában), és érzelmi alapon dönt.

Tehát a párjától kötődést, biztonságot vár.

A legtöbb nőben többé-kevésbé ott van a „rendes”

viselkedés/értékrend-nekünk azt kell eldönteni, hogy

melyik a leghangsúlyosabb, meghatározó viselkedés.

Mostanra tehát talán egyértelmű, hogy miért az

információs ciklus és a személyiségmátrix megértése a

két legfontosabb dolog (az önismeret kialakítása után) az

ismerkedésben.

Lehetővé teszi majd, hogy többet tudj meg a nőkről, és

abból többet hozz ki.

Ezáltal szinte megállás nélkül vihetsz tartalmas

beszélgetéseket, és elérheted, hogy nyomás nélkül

egyezzenek bele a találkozókba.

ÖTÖDIK FEJEZET

MOST MÁR ÉRTED?

PROJECTBUDAPEST.HU

Most már érted, hogy miért kelek ki olyan sokszor a PUA

ellen?

Mikor találkoztál akár csak egy félmondattal arra

vonatkozólag PUA-anyagban, hogy lehet, hogy más

nőknél más működik?

Hogy lehet meg kéne ismerni, akivel beszélgetsz, nem

csak „kvalifikáltatni”?

Ha összefűzöd ezt az A kommunikáció 7 szintje c.

cikkemmel, még tisztább a dolog: a kapcsolat eltérő

szakaszaiban (holtpont előtt/után, fordulópont

előtt/után) is máshogy érdemes viselkedned.

Elsőre persze mindez nehéz, felelősséget ruház rád: de

egyrészt megkerülhetetlen, másrészt idővel valóban

szórakoztató lesz az ismerkedés egy nyűg helyett.

Azért adok ki ennyi anyagot a kezemből, hogy tudd, hogy

az én fejemben nem fogyasztóként, hanem partnerként

szerepelnek, akik hozzám jönnek.

Őszintén segíteni akarok azoknak az embereknek, akik

merik vállalni a felelősséget magukért: nem pedig pár

napos megoldások, vagy technikák mögé bújnak.

A fejlődésedhez egy dolgora van szükséged: az, hogy

folyamatosan újragondold, hogy milyen helyzetben vagy,

mi szolgálja a te érdekeidet, és más szemszögéből

hogyan néznek ki a dolgok.

Azért merem kijelenteni, hogy a PUA egy rossz dolog,

mert a saját tapasztalatomból tudom, hogy az ilyen

uniformizált oktatás, és az a tény, hogy a legtöbb oktató

az anyját eladná, hogy egy kicsit többnek tűnjön a

„fogyasztói” szemében, egy dolgot fog kiváltani:

Hogy kialakul egy réteg, aki nem a saját életét éli,

hanem egy külső viselkedésmintát fogad el

felsőbbrendűnek, és a tény, hogy labilisebb erkölcsű

nőkkel időnként összejön valami, még önigazolni is tudja

a haladását.

http://444.hu/2014/11/19/nem-engedik-be-az-egyesult-

kiralysagba-az-amerikai-fopuat/

A cikkben megnevezett illető az elmúlt évek

legnépszerűbb oktatója volt.

Látványos, harsány, menő, vagyis minden, ami egy

alacsony önbizalmú srácnak kell, hogy valaki minta

legyen.

Miközben nem vették észre, hogy az oktató mindenhol

turista.

Hogy az este folyamán szelektál azok között, akik

„dughatóak”, és akik nem, és izomból megoldva

lényegében borzasztóan könnyű legyen igent mondania

azoknak a nőknek, akik keresnek valamit az estére.

És csodálkozol, hogy a legtöbben nyomásgyakorlással

próbálnak érvényesülni? És minő meglepetés utána nem

veszik fel nekik a telefont? A nő hibája lenne?

Lényegében rulettezésről beszélünk, de irányításról

semmiképpen.

Nézd el nekem ezt a kirohanást.

Egyrészt azért van rá szükség, mert itthon is megvannak

ennek az ötletnek a letéteményesei, másrészt mert olyan

sokszor látom, hogy valaki olyan irányba halad, ami nem

teszi boldoggá.

Csak azért, mert valaki „azt mondta, hogy így kell”.

Úgy csináld, ahogy te szeretnéd.

Tartsd be a szabályokat, ne várd, hogy a semmire kapsz

eredményeket, tehát fejleszd magad rendületlenül.

Tedd meg a lépéseket, de ne egy olyan irányba haladj,

ami nem jó neked.

Ehhez elképzelhető, hogy szükséged lesz a segítségemre.

A közeljövőben mutatok több lehetőséget, és ha

valamelyik szimpatikus, adok majd elérhetőséget.

A legjobbakat!

Üdv,

Görög Ádám