SZEPTEMBER13–15. Cigányok lelkigyakorlata14. Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye zarándoklata21. Szlovák ajkú görögkatolikusok zarándoklata21–22. AVE(Elváltak,egyedülélőkés újraházasodottak) lelkigyakorlata27–29. Lakitelek lelkigyakorlata28. Szlovákiai magyar görögkatolikus esperesi kerület zarándoklata (szombat)29. Romániai magyar görögkatolikus esperesi kerület zarándoklata (vasárnap)

OKTÓBER4–5. Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye zarándoklata5. A bazilita harmadrend zarándoklata5–6. Újpesti családok lelkigyakorlata6. Házaspárok búcsúja – Európai Máriás Háló napja(Istenszülőoltalma)11–13. Hegyközi családok lelkigyakorlata13. Újságírók zarándoklata17–19. A Debrecen-Nyíregyházi Róm. Kat. Egyházmegyei Karitász lelkigyakorlata19–20. AVE(Elváltak,egyedülélőkés újraházasodottak) lelkigyakorlata24–27. Katekéták lelkigyakorlata24–27. Zárt lelkigyakorlat

A Máriapócsi Lelkigyakorlatosés Zarándokház programjai

2

IDÉN IS MEGRENDEZZÜK A GÖRÖGKATOLIKUS

KÓRUSOK TALÁLKOZÓJÁT,

AMELYRE SZERETETTEL VÁRJUK EGYHÁZKÖZSÉGEINK ÉS INTÉZMÉNYEINK KÓRUSAIT S TERMÉSZETESEN, MINDENKEDVESÉRDEKLŐDŐT.

Időpont: 2013. november 16., 14.00 óraHelyszín: Nyíregyháza,SzentMiklós Görögkatolikus Iskola csarnoka

Atalálkozóta18.00órakorkezdődőközösvecsernyévelszeretnénk befejezni.Kórusok jelentkezését az iroda@gorogkatolikus.hu címre várjuk. (A kórusok 10 perces fellépéssel készül-hetnek, a közös éneklés kottája szeptember 15. után leszletölthetőawww.gorogkatolikus.huoldalról.)

Jelentkezési határidő: 2013. október 31.

„Tégy méltókká minket, Krisztus Istenünk,hogytisztaszívvelénekeljünkésdicsőítsünktéged!”(1. hangú dicséreti sztihira)

Vajon ilyen lenne az Isten arca? Hogyan jellemez-te volna Jézust egy újságíró? Mit látott volna meg

benne egy antropológus? Miként írná le egy szocioló-gus? És hogyan tekintettek rá a tanítványok vagy éppen a farizeusok? Mit látott benne a nép? S végül, hogyan nézte őt az édesanyja, Mária?Mindenki ugyanazt azarcot látja, s mégis mindenkinek más. A tökéletes Is-ten-arc,mindenemberialakésjellemmintája,őstípu-sa, amelyben jelen van nemcsak az Isten, hanem sok milliárd ember, mindenki, aki csak élt és élni fog itt e teremtett világon. Mindenki fölismerheti Benne önma-gát,ésmindenemberbenfölismerhetőŐmaga.Hiszenmegmondta, amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekemteszitek.Azonosítottamagátvelünk:azotténvagyok (Mt 10,40; Mt 25,31–46).

Roppant fontos tehát tudni, ismerni, hogy milyen ez azArc!Kitudnálefesteni?Azószövetségiemberegye-nesen tiltotta, hiszen Istent soha nem látta senki. Aki megpillantaná, nyomban meg is halna. Még Mózes is, akivel„szemtőlszembebeszélt,ahogyemberbeszélabarátjával” (Kiv33,11),ő iscsakhátulról láthattamegaz alakját. Illés, a mennybe ragadott próféta is, csupán azenyhe szellőben tapasztalhattameg jelenlétét.Ámamikor átléptek az Újszövetségbe és megálltak a Tábor hegyen, akkor már többet láttak, mint az egész Ószö-vetség, s többet, mint a mellettük álomba szenderült apostolok.Őkkettenazemberitesten,aháromapostolpedigaz istenidicsőségencsodálkoztak.Amegteste-sülésben emberként jelent meg az Isten, a Színeválto-záskor pedig Istenként jelent meg az Ember. Melyik a nagyobb titok, melyik a nagyobb csoda? Az égiek és földiek egyaránt ámulnak.

Először Betlehemben pillantotta meg az Istent azember. Akár azt is lehet mondani, eddig tartott az Ószövetség. Legalábbis az ábrázolási tilalom. Hiszen

ha történetesen az egyik pász-tornak kedve támadt volna le-rajzolni a feleségének, hogy mit vagy kit látott a jászolban, ez lett volna az első Krisztus-ábrázolás, az első ikon. Persze,akkor még nemigen gondolt erre senki. Csak amikor a föltá-madás után kezdtek ocsúdni az első tanítványok,akkorkezdtekel töprengeni nemcsak a ha-lálon és föltámadáson, hanem az Isten születésén is. Ki volt itt közöttünk? Kit láttunk magunk előtt? Előbb csak hitükben, ké-sőbb gondolataikban, az értel-mükben is kezdték fölfogni az üdvösségszerző művet, annakegyes részleteit, majd lassan

egészéletükmindenporcikájávalvallották:EzvalóbanazIstenFiavolt!Egyrejobbanértették,mitjelent,amitmindjárt az elején meghirdetett Jézus, hogy közel ke-rülthozzájukaz Istenországa.Láthatóvá,érinthetővé,megölelhetővéváltazIsten.Aztánkitártakarját,hogyőmagaöleljeátazegészvilágot.

Ettőlkezdvenemkétséges,hogyazószövetségipa-rancsnemmegszűnt,hanembeteljesült.Kiderült,hogyaz addigi ábrázolási tilalom csupán előkészülete voltamegtestesülésnek,még érzékelhetőbbé tette a föl-foghatatlan titkot, hogy az Isten közénk érkezett. Azóta minden ikonnal ezt a közénk érkezést valljuk. A meg-testesülés az ikon kulcsa, az ikon pedig a megtestesü-lés pecsétje. Inkarnáció nélkül nincsen ikon, ikon nélkül pedig elhalványodik hitünk a megtestesült Istenben.

Ha az ikon elé állok, ha Krisztus tekintetébe nézek, Isten országát látom, ami, Aki közöt-tünk van. Benne látom az Egyházat, melynek Ő a feje, én pedig tagja vagyok. Benne látom a szenteket, akik nélküle ugyanolyan hitvány földi figurák maradtak volna, mint én vagyok. De Benne látom önmagamat is, aki még nem vagyok, de Általa, Vele élő kapcsolatban ma-radva elérhetem a mennybe jutott önmagam. Már attól szentebbé válok, ha az ikon elé állok és nézek (Zsolt 5,3). Nem a fatáblát, nem a fes-téket, nem az alakot: az Istent szemlélem.

ASZENTKÉPEKTISZTELETÉNEKKONTÁKJA,8.HANG:AzAtyánakábrázolhatatlanIgéje*tőledmegtestesülveábrázolhatóvá lett, ó Istenszülő, * és abeszennyezettképetősitisztaságbanhelyreállította,*sazisteniszép-séggelegyesítette.*Miazértazüdvösségrőlhitvallásttéve*tettbenésszóvalegyarántábrázoljukazt!

Kocsis Fülöp

Hitünk látható jele:

AZ IKONA gyertyával, mécsessel megvilágított, tömjénfüsttel megtisztelt fatábla előtt ál-lok és merengek. Nem tudom biztosan, hogy imádkozom-e, csak jó itt állni, be-lemerülni a szent tekintetbe. Mély, bar-na szemek, hosszú, egyenes orr, kicsiny, szinte szigorúan zárt ajkak, körülötte erős szőrzet, általában gondozott szakáll, a vállra pedig dús, meleg barna haj omlik.

JELEN

3

Dr. Papp Szabolcs

Szent Mamász nagyvértanú

Szeptember 2.

Szt. Mamász tisztelete főként a görög nyelvű területe-ken jelentős, ahol emléknapját liturgiával, ünnepként tartják meg. Evangéliumi szakasza (Jn 15, 1–11) Jézus tanítványaihoz intézett búcsúbeszédéből való: „Én va-gyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Bár életéről hiányo-sak az ismereteink, tisztelete már a IV. század elejétől folyamatos; mind Nagy Szt. Bazil, mind Nazianzi Szt. Gergely dicsőítő beszédet mondott róla.

A nagyvértanú Paphlagóniában született, Kis-Ázsiá-ban,aIII.században,vallásoséselőkelőcsaládban.Szülei, Theodotosz és Rufinamár keresztények voltak,akiket hitük nyílt megvallása miatt a pogányok elfogtak és börtönbe vetettek a kappadókiai Cezáreában.

Theodotosz tisztában volt testi gyöngeségével, így azért imádkozott, hogy Isten még a kínzások megkez-déseelőttvegyemagáhozalelkét.AzÚrmeghallgattakönyörgését,smégabörtönbenmeghalt.Szt.Rufinaishamarosan követte férjét, de csak azután, hogy a bör-tönbenvilágrahoztagyermekét.Akoraszülöttfiútimá-jában Istenre bízta, s kérte, hogy legyen oltalmazója az árva gyermeknek.

Istenmeghallgattaahaldoklóanya imádságát: egyAmmianevűgazdag,keresztényözvegy tisztelettel el-temetteaszülőktestét,afiúcskátpedigsajátgyerme-keként nevelte föl a keresztény hitben. Gondoskodott természetes képességei fejlesztéséről, iskolába küld-te Mamászt, aki könnyen és szívesen tanult. Még nem voltfelnőtt,mégiskiemelkedettértelménekésszívénekérettségével. Bölcs társalgása és személyes példája ré-vén sokakat térített a keresztény hitre.

Akormányzó,Demokritoszértesültminderről,letar-tóztatta a tizenöt éves Mamászt és bíróság elé állította. Tiszteletbentartvaelőkelőszármazásátésifjúkorát,nemkínoztatta meg, hanem elküldte Aurelianus császárhoz (270–275). Az uralkodó eleinte nyájas szavakkal, aztán fenyegetésekkel próbálta rávenni Szt. Mamászt a po-gány hitre, de teljesen eredményte-lenül. A szent bátran kereszténynek vallotta magát, és rámutatott a po-gányok esztelenségére, akik élettelen bálványoknak mutatnak be szertartá-sokat.

A feldühödött császár kegyetlen kínzásoknak vetette alá az ifjút, meg-próbálták vízbe fullasztani, de az Úr angyala megmentette őt, és élve a

hegyekbevitte,aCezáreaközelébenelterülővadonba.Meghajolva Isten akaratának, az ifjú egy kis templomot épített fel ott, és szigorú önmegtartóztató életet kezdett folytatni, imádságban és böjtölésben.

Hamarosanfigyelemreméltóhatalomratettszertatermészet erői fölött: a környező vadonban élő vadál-latok összegyűltek lakóhelyén, és szelíden hallgatták,amint az evangéliumot olvasta. Szt. Mamász vadkecskék ésőzektejével táplálkozott;ugyanakkornemcsaksajátmagárafigyelt,hanemészrevetteaközelbenélőembe-rekszegénységét,sőtéhezését.Atejbőlsajtotkészített,ésingyenszétosztottaaszegényeknek.ÉrthetőmódonSzt. Mamász híre hamarosan elterjedt Cezárea egész környékén. Minthogy a császár a perzsiai hadjárata miatt pár évre kénytelen volt felfüggeszteni a keresztényüldö-zést, Szt. Mamász is békében élhetett ekkor.

A hadjárat végeztével újraindult Krisztus híveinek ül-dözése, s a kormányzó katonákat küldött a letartóztatá-sára. Amikor összetalálkoztak Szt. Mamásszal, a katonák nemismertékfel,összetévesztettékegyegyszerűpász-torfiúval.Aszentmeghívtaőketlakóhelyére,tejetadottnekik inni, és megmondta a nevét, még ha tudta is, hogy aKrisztusértfelajánlandóhalálvárrá.Ő, Istenszolgájaaztmondtaacsászárszolgáinak,hogymenjenekelőreCezáreába,smegígérte,hogyhamarosankövetiőket.Akatonák a városkapunál vártak rá, Szt. Mamászt pedig, amikor találkozott velük, egy oroszlán kísérte.

Miután átadta magát a kínzóknak, Szt. Mamászt a helyettes kormányzó, Alexander bírósága elé állították, aki hosszú és súlyos kínzásoknak vetette alá, ez azonban nemtudtamegtörniaszentakaratát.Mennybőleredőszavak erősítették meg ekkor: „Mamász, légy erős ésmerítsbátorságot.”

Amikor Szt. Mamászt a vadállatok elé hurcolták, azok hozzá sem értek. Végül egy pogány pap háromágú szigonnyal ütötte meg. A halálosan megsebesült Szt. Mamász a városon kívülre vonszolta magát, s egy kisebb barlangban adta vissza lelkét Istennek, aki mennyei lak-helyébe fogadta a vértanúját. Keresztény hívek temették előt,elhunytahelyén.

Halála után nagyon hamar megtapasztalták a keresz-tények Mamász mennyei közbenjárásának erejét és cso-datételeit.NagySzt.BazilegyikbeszédébenígydicsőítiSzt.Mamászt: „Emlékezzetekaszentvértanúra, ti,akik

ittéltek,ésakiknekőasegítője…Azok, akik tévedésben éltek, s akiket ő vezetett vissza az élet-be. Azok, akiknek gyöngeségeit meggyógyította, azok az elhunyt gyermekek, akiknek visszaadta az életét, azok, akiknek az élete meghosszabbodott:mindnyájanegy emberként jöjjünk össze, és magasztaljukavértanút!”

4

SZINAXÁRION

5

KELET

A térben és időben élő embe-reket Isten összegyűjti az Ő

dicsőítésére. A templomban, mintneki szentelt épületben, az embe-rek sokasága, mint egy adott helyen összegyülekező közösség által – akettőösszességeként(!)–létrejöna„liturgikustér”.Azazazemberikezekáltal felépített, s így pusztán „embe-ri tér” Isten megszentelő jelenléteáltal„szent”és„liturgikustérré”vál-tozik. A templom és a benne lévőgyülekezetszorosegységbenvan:atérkonkrét„funkciótnyer”abennezajló liturgikus szertartások által, s a közösség eme istentiszteletek – leg-főkéntaSzentLiturgia–általkifeje-zi identitását, bemutatja és megvall-ja egyháza hitét.

Az egyház, mint liturgikus közösség,„cselekvő gyülekezet”: aközösség felhasználja az adott teret, s e tér jelentése átértelmeződik: ahit kifejezője lesz,miként a közös-ség is, mely megalkotja az egyház titkát, s ezzel bemutatja, leképezi a mennyei és földi liturgia egysé-gét. Mivel minden közösség vég-ső alapja a Szentháromság örökszeretetközössége, így liturgiánk is háromságos erőtérben zajlik: a Fiúáltal, a Szentlélekben mutatjuk be hálaadásunkat, visszük „önmagun-kat,egymástésegészéletünket”azAtya színe elé.

A fentebbi, talán elsőre bonyo-lultnak tűnő sorok szükségesekahhoz, hogy templomba járásunk

effajta mély értelmére is rámutas-sanak, s későbba szent teretmint„ikont” ismegvizsgálhassuk.Látha-tó tehát, hogy maga a liturgikus tér többdolograisfelhívjaafigyelmet:

1. Hitünk szempontjából fontos, hogy Jézus emberségére mutat, azt jelképezi:Őmagatöbbszörazono-sítottamagátatemplommal,sPéterelsőleveleszerintnekünk,atemp-lomjáróhívőknekis„lelkitemplom-má” kell épülnünk. A liturgia nagy„találkozása”, az Eucharisztia általpedig egy testté és vérré válunk az isteni Feltámadottal, és egymással is azŐTestében,melyazegyház.

2. Isten népének s ezáltal az „egyháznak a háza” összegyűjt ésbefogadó:Akoraiidőkbenatemp-lomot ezért „bölcső”-nek is nevez-ték, hasonlóan az anyaméhhez. Innenjobbanérthetőazanyaszent-egyházkifejezésis:ehelyüttahitel-és befogadása által isteni védelmet nyerünk, és a szentségekben újjá-születünk.

3.Aközösségtagozódik(bűnbá-nók, katekumenek-hívek-papság), s tagolása a templom felosztásán (előcsarnok-hajó-szentély) alapszik:mindenkinek megvan a maga helye és feladata a hit kifejezésének teo-lógiai rendszerében.

4. A liturgikus tér küldetést ad:Amellett, hogy a templom számon tartja a rítus igényeit, és segít a ben-ne zajló misztériumok átélésében, felruház hitünk külső, a világ szá-mára való felmutatásának feladatá-val. Ha pedig az egész világot mint Isten jelenlétének templomát néz-zük, még inkább adott az ezzel kap-csolatos feladat! (Gondoljunk csakvisszaebből,ahitmegmutatásánakszemszögébőlanemréglezajlottif-júsági gyalogos zarándoklatra, vagy éppanagybúcsúra!)

Most, e sorokon elmélkedve, s templomunkra így is rátekintve lépjünk hát be a „szent tér”-be alegkisebb falusi templomtól a leg-nagyobb városban összegyűlő kö-zösségek bármelyikének bátor, „hit-valló”tagjaként!

Kanyó Árpád HIT ÉS LITURGIAA Hit évében azt keressük, „mit hisz”, amikor „ünnepel” az egyház. Soroza-tunk első része a liturgikus nap istentiszteleteit – a teljesség igénye nélkül – vizsgálva közelít hitünk vonásaihoz.

AHITLITURGIKUSÜNNEPLÉSE– a „SZENT TÉR"-ben – Kelet és Nyugat liturgikus térről való gondolkodásmódját két oldalról kö-zelíthetjük meg: Egyrészt vizsgálhatjuk annak „ikonszerűség”-ét, mely-ben az egyházi építészet mint Krisztus misztériumának „térbeli ikon”-ja jelenik meg, s „térbe öntött teológia”-ként közvetít hittartalmat. Más-részt pedig elemezhetjük az adott helyen összegyülekező közösség olda-láról, mely megelőzte a funkcionális épületek kialakítását, közvetítve az ősi felfogást, miszerint ahol a közösség, ott az egyház, s maga az épület is a benne Eucharisztiát ünneplő közösség révén nyeri méltóságát. Jelen soraink most az utóbbi megközelítés értelmezésével foglalkoznak, s ke-resik abban a hitünkről szóló üzenetet.

KÖNYVESPOLC MELLETT

6

Legeza József

A házasság alkonya X.Az előző részben az erős családról, az erős családi kö-telékekről volt szó. És ez már egész kiskortól, sőt mag-zati kortól jelentőséggel bír. Hogy mit jelent a csecse-mőnek az anyával és az apával való kontaktus, hadd mondjak el egy példát. Először az anyával való bőr-kontaktus fontosságáról. Nem véletlen, hogy a gyerek az anya érintésére rögtön megnyugszik. Érdekesek e tekintetben az újszülött majmokkal végzett kísérletek. Tudni való, hogy a nőstény majom nem tartja a kicsi-nyét szoptatás közben, hanem annak kell belecsim-paszkodnia a szőrzetébe. Ha az anyát elöl a mellkasán leborotválják, a kis majom elpusztul. És kiderül, hogy ha az újszülött majmot mesterséges táplálékon neve-lik is, mindenképpen szüksége van egy szőrös párná-ra, egyébként hiába etetik, nem fejlődik jól, és később semmiképpen nem képes integrálódni a többi majom közé. Az ember gyerek gyengébb a majomnál, nem tud csimpaszkodni, szüksége van az anya segítségére.

Az apával való kontaktust jól példázza, általában ho-gyan reagálnak az újszülött megérkezésére a család

férfitagjai.Akísérletetnemisakárholvégezték,hanema legszegényebb, legelnyomottabb körülmények között, a hírhedt dél-amerikai favellákban, bádogviskókban. Ki-derült,hogyaférfiak,akiketsenkisemtanítottgyöngéd-ségre, sem pedagógiára, ösztönösen magasabb hangot használnak, amikor csecsemőhöz szólnak. Az újszülöttés a környezet kapcsolata ott sem korlátozódik csak az anyára. A szoros családi kontaktus magyarázza, hogy a gyermekektöbbségemégalegszörnyűbbkörülményekközött is normális lelkületű emberré fejlődik. A töme-gesen nyomorban született cigány gyerekek idegileg nem mennek mind tönkre. Az emberiség nagyobb része évezredek óta lelki sérülés nélkül vészelte és vészeli át a primitiv élet nehézségeit, sokszor még a nélkülözést is. Habár a hiányos táplálkozás komolyan károsítja az agyat,azolyanéhezőgyerek,akitazanyjacsecsemőko-rában a hátán hordoz, az ezáltal valamiféle kompenzáci-óban részesül. Mi a gyerekeinknek igyekszünk „mindent megadni”, hogy ne sérüljenek. Közben kiderül, hogynagyon sok, számunkra nélkülözhetetlen dolgot pótol a szeretet és a gondoskodás. Gondoljunk csak a „kulcsos gyerekekre”,akiknekbankkártyájukvan.Egyszegényes,deédesanyaigonddalelkészítettegyszerűvajaskenyérpótoljaa legszínvonalasabbanétkezőgyerekekpuccos

fogásait is. Ezzel nem a nyomorúságot propagálom, hi-szen nem vitatom a vele járó hátrányokat, inkább csak utalok rá, hogy milyen paradox helyzet az, hogy éppen most, a jólét és a civilizáció összehasonlíthatatlanul ma-gasabbfokánnőttmegalelkilegsérültgyermekekszá-ma. Ugyanolyan ellentmondás az, hogy napjainkban, a kielégítőésvitamindústáplálkozáskorában–amikorlé-nyegében minden gyerek hozzájut a szükséges napi 70 grammfehérjéhez–kevesebbfiatalválnabekatonának,mintrégebbenanagynyomorúságban,hakötelezőlen-nemégakatonaság.Persze,ennekismegvanaracionálismagyarázata.Régebben–amiidőnkben–azéletjobbanmegedzetteafiatalokat.Asarokbaszorítottembervagyremekel,vagyberezel.Azértnincsenekhősökésremek-lések, mert kerüljük a sarkokat. Mindent kényelmessé, komfortossáteszünk,sezelpuhítjaafiatalokat.

Ezzel egy kicsit eltávolodtunk a házasság témájától, de a házassághoz a jó Isten ajándékaként hozzátarto-zik a gyereknevelés. Nagyon kell vigyázni arra, hogy aházasságotne falja fel a család.Vannak ismerőseinkmindannyiunknak, ahol a házasságot felfalta a család. Arra hegyezték ki magukat. Már nem is férj és feleség, hanem kizárólag a gyerekeik szülei, az unokák nagyszü-lei lettek csupán. Egymás közt is úgy szólítják egymást, hogy papa, mama, nagymama, nagyapa. Ez nem is vol-na baj, csak az, hogy egymás szemében sem többek, csupán a gyerekeik apjuk, anyjuk, unokáik nagyanyjuk, nagyapjuk.

Fentebb idéztem Arany János Családikörcíműversét.Mostálljonitt Simon István hasonló, Modern családi körcíműverse:

Négyenvannak:férj,feleségÉs két gyerek, a két kicsi.

Reggel ötkor kész az ebéd.Az apa magával viszi.

Az asszony hétre megy (Közért-Alkalmazott), gyerekeit

Fölpakolja – egy bölcsödétKeres meg és egy napközit.

Kifárasztja a villamos,Elég gond a család, gyerek.

Hányszorkésőéjszakamos.Mégis megy – kell a kereset.

Ésdolgoznak:járafűrész,A férje bútorasztalos,

Őpénztáros:ragyogapénzKezében, s összead, szoroz.

Olykor,hakevésavevő,Gondolatbanszépetmível:

Eljátszikhomokkeverő,Totyogó gyermekeivel.

Férje,mígtűnődvemegállS elszív egy görbe Kosutot,

S így, amíg csahol a gyalu,Kasszábahullópénzcsörög:

Valahol – vajh, ki tudja, hol,Kisejti,meddigésmitől?–

Nagy ívben, láthatatlanulHúzódik a családi kör.

Végezetül egy régi történetettel fejezném be A házasság alkonya cikksorozatomat. Majd minden es-küvőn eszembe jut egy gimnazis-ta élményem. Akkor még nem volt sztrádaaBalaton felévezetőúton.Frontálisan ütközött két autó. A ron-csokközülegyidősházaspártszed-tekki,éslefektettékőketazútmentifüves részre egymás mellé. Azt vet-temészre,hogyaférfiujjainaraszol-gatva elindította a kezét a felesége felé, és mindaddig „haladt”, mígkeze a felesége kezét el nem érte. A fejét sem tudta odafordítani, de a keze a felesége kezét kereste. Szin-te eszméletlen volt, eszméletlenül is a felesége kezét, de inkább a szí-vét kereste. Két élet eggyé válása a végsőkig. Ígykell rátranszfolmálniafiatalos,eksztatikus,lángolószerel-

met az évekre, az évtizedekre. Nyil-ván sokszor kereste keze a felesége kezét, hozzá volt szokva, hogy a kezének a legjobb helye a felesége kezében van. Ebben az állapotában semfeledkezettmegerről,ekkorisezt igényelte, erre vágyott. A jele-netről eszembe jut MichelangeloSixtus-kápolnában levő freskója,melyen Isten ujja Ádám – az em-ber – ujját keresi, nyújtja kezét felé. Minden házasságban élő ember aházastársán keresztül Isten ujját, szívét keresi.

Isten áldja meg a házasságban egy életet élő szerelmeseket, akik együtt haladnak gyerekeiket sze-retve Isten felé.

7

KÖNYVESPOLC MELLETT

ÜZEN A BIBLIA

8

Nagy karaván vonult Jerikóból Jeruzsálem felé. Sok teve vitte

az ajándékokat. A hosszú utazásuk lassan véget ér. Az asszony a me-net közepén, Sába királynője, aztkérdi magától: Vajon megéri-e ezahosszúút,ezanagyerőfeszítés?Mintha kiégett tájon járna a siva-tag,aperzselőforróság.Azéjszakanagyon hideg, a nappal forróság, deszívébenmindvégigtudta:men-nem kell, nem tehetek mást.

Sába királyi palotájában gyakran hallott Salamonról, Izrael királyáról. Úgy beszéltek róla, mint mesés gaz-dagságú és végtelen bölcs ember-ről. Híre bejárta egész Keletet. „Azegész föld kívánta látni Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott (1Kir 10,24). Sok király kereste föl, hogy tanácsot kérjen tőle, és ajándékotadjon neki (2Krón 9,22–24).

Sába királynője sok kérdésengondolkodik, amelyek személyes életére, az államra és a királyságra vonatkoznak. De vannak kérdései Istennel kapcsolatban is. Feltűnt

neki, hogy a Salamonról hallott hírek valamilyen formában mindig kapcsolatosak Isten nevével. Úgy tűnik,hogyasikereséleténekalap-ja Jahve, Izrael Istene. A királynősok istent ismert. A tenger, a föld, a háború, a bor, a nappal és az éjsza-ka isteneit. Ám ezek egyetlen prob-lémáját sem oldották meg. Vajon Salamonképeserre?Ezakirálynőértelmes asszony, azonban ismeri bölcsességének korlátait is. Nem sajnálja a fáradságot, hogy kérdé-seire választ kapjon.

Az igazi bölcsesség mindig alá-zattaljáregyütt.Akirálynőbevallja,hogy nem elégedett önmagával.

Sába királynője Jeruzsálembetart. Megy, hogy tanácsot kérjen a bölcsSalamontól.Viszmagávalfű-szereket, aranyat, drágaköveket.

SalamonDávidtizedikfia,Dávidés Betsabemásodik fia, Izrael har-madik királya. Nátán próféta Isten akarata szerint az Úr kedveltjének nevezte (2Sám 12,25). Amikor apjá-tól átvette a királyságot, Isten álmá-banmegjelentelőtte,éseztkérdez-

te:„Mitadjakneked?”Salamonaztmondta: „Adj szolgádnak engedel-mes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, a jó és a rossz között kü-lönbségettegyen…”(1Kir3,5–9).

Ilyen előzmények hátterébenfolyik Sába látogatása a királynál. Ez nem hivatalos látogatás, hanem magánjellegű.Afelekközöttjóbe-szélgetésalakulki.Akirálynőelégalázatos ahhoz, hogy beismerje tu-datlanságát és vágyát a bölcsesség után. Sába sok kérdést tesz fel a ki-rálynak.Akirálynőámulatáramin-den kérdésére választ kap. Most már saját szemével látja, hogy ez a férfi Istenáldottembere.Salamonnemcsak a hétköznapjait ismerteti megakirálynővel,hanemmeghívja

Dr. Soltész Mihály

A BIBLIA ÜZEN ÉVA LÁNYAIRÓL„Tegnapelőtt óta olyan feladat áll előttem, amelyet senki nem kívánna, hacsak egy pillanatra is beleélné magát. Másfelől ez a feladat mégis oly szép, hogy csak azt kérdezhetem magamtól: Ki vagyok én, hogy azt be-tölthetem?” (Julianna holland királynő)

Sábakirálynője– Egy asszony, aki fáradságot, pénzt

nem kímélt, hogy bölcsebb lehessen

„Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Íme, itt nagyobb van Salamonnál” (Mt 12,42).

A király bölcsességének éssikerének forrása az

Istennel való kapcsolata (Péld 2,6)

az istentiszteletre is. Itt jön rá a ki-rálynőéleténektitkára.

Amikor Salamon bemutatja az égőáldozatot, érzi, hogy a királyazonosítja magát az ártatlan állat-tal, melynek helyettes áldozatként meg kell halnia a bűneiért (Szám1,1–9). Isten megmutatja az eszközt, melyen a bűnbocsánat nyugszik.Salamon ebből a szabadításból él.Megszabadul a büntetéstől (Szám17,1). A király bölcsességének és si-kerének forrása az Istennel való kap-csolata(Péld2,6).Salamonéleténeknemazacélja,hogyösszegyűjtseéstovábbadja a bölcsességet, hanem az istenfélelem. Megtartja a paran-csokat, és hangoztatja, hogy ezt Istenmindenembertőlmegköveteli(Préd12,11–13).

Sábakirálynőnemhitteel,amita bölcsességéről mondtak. A va-lóságban azonban ez felülmúlta a róla szóló híreket. Amikor hazafelé tart, minden tekintetben – szelle-mileg is, anyagilag is – gazdagabb, mint mikor odament (2Krón 9,12). De a legértékesebb kincset, amit

kapott, nem lehet pénzben kifejez-ni. Megismerte a bölcsességet adó Istent, és ezt viszi magával az ott-honába.

Sába királynője bevonult atörténelembe. Nem kisebb vala-ki, mint Jézus állítja őt példakéntelénk. Dicséri, mert nem kímél-te magát, költséget és fáradsá-got, csak hogy hallhassa Salamon

bölcsességét. Így bizonyítja, hogybölcs dolog Isten dolgaival foglal-kozni (Ef 5,16). Nem tudjuk, hogy csak az értelme gazdagodott, és ennyivel megelégedett? (Iz 11,2; 1Kor 1,30). Isten mellett Salamon iseltörpül!Alegnagyobbbölcses-ség nem az értelemé, hanem a szí-vé.Csakannakvan jövője, aki eztmegtalálja (Péld24,14).Ezerévvelkésőbb Jakab apostol figyelmez-tet arra, hogy aki csak hallgatja az Igét, de nem tartja meg azt, az nevetségessé teszi magát (Jak 1,22–24). Sába királynőjének csakazértelmétgyőzteleabölcsesség,melyet Salamontól látott és hal-lott, vagy a szívét is megváltoztat-ta? (2Kor 8,10–11). Ha nem találta meg az Istent, akkor megragadó példakép ugyan, de mégis tragikus alakSábakirálynője.Alehetőségekadva voltak számára. Ezekre a kér-désekre a Biblia nem válaszol. Az Úr Jézus szavaiban nem találjuk megaválaszt.JézusDélkirálynőjétakorazsidóságaföléhelyezi,sőtafarizeusok és írástudók elé példa-képül állítja.

Nem azt bizonyítja ez, hogy vé-gül is megtalálta az igazi boldog-ságot? Az asszony, aki nem kímélt költséget és fáradságot annak érde-kében, hogy bölcsebb lehessen.

ÜZEN A BIBLIA

9

10

PÉLDA

Apai nagybátyám és keresztapám – Orosz Péter Pál kárpátaljai már-tír görögkatolikus lelkész emléke még mindig élénken él bennem. Édesapám – Orosz János, szin-tén görögkatolikus lelkész – édes öccse volt.

(folytatás az előző lapszámból)

Élete során Péter atyamélységeshálávalkötődöttacsaládhoz:

– András atyához és nejéhez, Zsofka nénihez,gyermekeihez:–Józsefhez,ajövőbenilelkipásztor-hoz,akiasztáliniidőkbenaGULAGbörtönében vesztette egészségét,– Konstantinhoz, aki a későbbiek-ben titokban felszentelt püspökként szolgált,–Pálhoz,akitatitokbanvégzettte-ológiaitanulmányaitkövetőenszin-tén pappá szenteltek,– Györgyhöz, Évához, Máriához és a legkisebb testvérhez, Gabriellához.

Úgy viszonyult hozzájuk, mint édes testvéreihez. Ugyanakkor me-leg szeretetet táplált János bátyjá-hoz, akit a görögkatolikus egyház üldözésének éveiben rabszolga-munkára ítéltek a 60. szélességi kö-rön túl lévő,vorkutai szénbányába.Leveleiben, rövid levelezőlapokbankeresztapám lelkileg támogatta édesapámat, erősítette bizodalmátaz Úristen kegyelmében. Szoros kapcsolata fűződött a kisebb test-véreihez – Erzsébethez és Tiborhoz. Egyébként a rokonok iránti szeretet kölcsönösvolt,ésezlelkierőtadottazokban a nehéz években.

1942-ben Sztojka Sándor püs-pökatyakinevezteOroszPétertse-gédlelkésznek Nagykomját község (Kárpátalja) parókiájára. 1947-tőlegész Kárpátalján elkezdődött azegyházak elleni összehangolt táma-dásahatalomrészéről.Különösenagörögkatolikus egyház szenvedett nagy sérüléseket, hiszen az volt a cél, hogy beolvasszák a keleti or-todox egyházba, és ezzel teljesen megsemmisítsék.

„Ma éjjel mindnyájan

megbotránkoztok.

Írva van:

Megverem a pásztort

és szétszélednek

a nyájból a juhok.”

(Szt. Máté 26:30)

Elkezdődtek a letartóztatások,a megtorlások és a papság fizikaimegsemmisítése. Emiatt PopovicsJános atya, bilkei parókus letartózta-tásátkövetőenRomzsaTódormártírpüspök atya (ma boldoggá avatott) mégéletébenkineveztePéteratyátBilkére (Kárpátalja) parókusnak a görögkatolikus parókiára. Bölcsen előre látvaaközelgő,egyházakel-len irányuló megtorló intézkedése-ketRomzsaTódorpüspökmegelő-ző lépéseket tett a görögkatolikusegyház megmentésére. Bendász kanonok atya archív adatai szerint még idejekorán titokban püspök-

ké szentelt két lelkipásztort – Chira Sándor atyát és Orosz Péter atyát.Az esemény 1944. december 19-én valósult meg. Néhai Bendász Ist-ván kanonok, aki maga is egykor a GULAG foglya volt, szabadulása után, kockáztatva a saját és a csa-ládja szabadságát, felbecsülhetet-lenértékű,hitelesanyagotgyűjtöttössze a kárpátaljai lelkipásztorokról és a görögkatolikus egyház tevé-kenységéről a sztálini üldöztetéséveiben. Ez az anyag alapját képez-te több kiadványnak. Ezt a nemes munkátjelenlegfia,BendászDánielatya folytatja.

Az évek során a püspök atya félelme, sajnos, bebizonyosodott – Chira Sándor segédpüspököt 1949. február 10-én a szovjet hatóságok letartóztatták.

Különösen élénken maradt meg emlékeim között utolsó találkozá-sunkkeresztapámmal–Péteratyá-val–,amikorőmeglátogattaacsa-ládunkat Ungváron.

1947. október hónap lehetett, amikor nálunk volt vendégségben. A családi ebéd közben Péter atyaésédesapámvalamirőlgondterhel-ten beszélgettek – talán akkoriban lehetett Peti bácsi Romzsa Tódorpüspök atyánál audiencián. Abban azidőbenazelemiiskolamásodikosztályába jártam, tanterem hiánya miatt a tanítás a délutáni órákban folytatódott. Búcsúzáskor kereszt-apám a lelkemre kötötte, hogy elhaladva a kis ceholnyai kápol-na mellett, ne felejtsek el betérni egy imára. Azt a régi imakönyvet,

Fodorné Orosz Erzsébet

Idén 60 éve halt vértanúhalált

OroszPéterpüspökOrosz Péter titkosan felszentelt mártír püspök emlékére

PÉLDA

11

amelyikből imádkoztakatestvérek– édesapámés Peti bácsi – féltettkincskéntőrzömmais.

Rövidesenszörnyűhírráztamega kárpátaljai görögkatolikus híveket. Álnok közúti támadás és az azt kö-vetőalattomosgyilkosságakórház-ban megszakította Romzsa Tódor püspökatyaéletét.Így,ahatóságokreményei szerint már szabad volt az út céljaik megvalósításához.

1948 júniusában letartóztatták és 10 év kényszermunkára ítélték édesapámat, Orosz Jánost.

Súlyos feladatok hárultak Orosz Péter, titkosan felszentelt püspökre– a kárpátaljai görögkatolikus egy-ház irányítása és megmentése a tel-jesmegsemmisítéstől.

Különösképpen említést érde-mel az a szeretet és ragaszkodás a bilkei és nagykomjáti hívek részé-ről, amellyel körülvettékaz illegáli-sanműködőlelkipásztorukat,amintrejtegettékaKGBszerveitől. Ennekköszönhetően lehetősége volt tel-jesíteni főpapi szolgálatát egészenaddig a tragikus 1953. év augusz-tusi napig. A falubeliekkel való kap-csolat kölcsönös volt. Lelkipásztoruk gondját viselte a rászoruló híveknek, különösen azoknak, akiknek kiskorú gyermekeik voltak – hisz maga is apátlan-anyátlan árvaként, az em-berek jóságánakköszönhetően lettazzá, aki. Péter atya képes volt az

utolsó ingét is vállairól levetni, vagy levenni a lábáról a cipőjét és oda-adni a nincstelennek, így szólván:Neked nagyobb szükséged van rá, mert ha te megbetegszel, akkor ki fogja a gyermekeidet felnevelni?

Együttahűségessegítőtársaival– Horineczki Iván atyával, Margitics Iván atyával ( jövőbeni püspökkel)és Csengeri Iván atyával – járták a környékbeli falvakat, hirdették a Szentírást,szolgáltákahívőket,ke-reszteltek, eskettek, látogatták a haldoklókat,temettek…

Férjem gyermekkori barátja – vi-téz Medve Pál, jelenleg egri lakos–, akinek az édesapja, vitéz Medve Pál néhai dolhai (Kárpátalja) espe-res parókus volt, nagy tisztelettel emlékezett vissza Péter püspökre.Szavai szerint a mártírhalált halt Romzsa Tódor püspök tevékeny-ségét folytatta nagy buzgalommal, amely a görögkatolikus egyház megmentésére irányult – templo-mot szentelt, és pásztorlevelei révén összehangolta és irányította az ille-gálisanműködőlelkészekszolgála-tát.AmintemlítivitézMedvePál,adolhai parókián zárt ajtók mögött, a jelen lévő lelkipásztorokszigorú ti-toktartási kötelezettsége mellett ol-vastákfelPéterpüspökpásztorleve-leit, és felolvasás után – biztonsági okokból – sajnos, megsemmisítet-ték. Egyik pásztorlevelében többek

közöttPéterpüspökatyafelvetettea hatóságok és az aposztata pa-pokáltalerőltetettortodoxvallásra(pravoszláviára) való áttérés kérdé-sét. Ez a görögkatolikus egyházunk öt hittételének a megtagadását je-lentette volna. A későbbi vértanúpüspök lélekben is támogatta lelki-pásztorainkat, és a görögkatolikus vallásunkhozvalóhűségreéskitar-tásra buzdította őket, azaz hogy aMunkácsi Görögkatolikus Egyház-megyenekerüljönerőszakosanalá-rendelésreaMoszkvaiPatriarchátusjogi hatáskörébe.

ElőttemvanBeszkidMironatyaédesapámnak címzett, 1990. április 7-i levele, amelyben említést tesz arról, hogy a görögkatolikus egy-ház legalizálását követően ő újrafolytathatjalelkipásztoriszolgálatát:Járásunkban még egy községben – Dubinóban–ahívőkelőttújrameg-nyílt az a görögkatolikus templom, „ahovámégabbanazidőbenkine-vezett engem a Te mártír fivéred,Peti, most ebben a templombanszolgálok”,amiPéteratyafőpapite-vékenységére utal.

Bár a szovjet hatóságok nem rendelkeztek konkrét információk-kal Péter püspök hollétéről, azon-ban személyében rátapintottak arra, hogy a görögkatolikus egyház veze-tőjérőlvanszó.Ezérttitkosutasítástadtak ki az egyház lefejezése céljá-ból a főpap letartóztatására (és ezSztálin halála után történt, amikor már hivatalosan politikai okokból senkitsemüldöztek,sic!).Élvevagyhalvaelőkeríteni…

És akkor 1953. augusztus 27-én bekövetkezett a tragikus esemény – Péter atya tragikus halála. A ke-gyetlen gyilkos keze nem remegett meg, amikor meghúzta fegyveré-nek elsütő billentyűjét, és egy út-kereszteződésmellettifeszületelőtta térden álló, rózsafüzért imádkozó Péternek, Isten szolgájának életétkioltotta…Szimbolikushalál–ake-resztrefeszítettJézuselőtt!

folytatjuk...

Biri, Szabolcs-Szatmár megye, Orosz Péter püspök emléktáblájá-nak avatásához kapcsolódó Szent Liturgia Nagy István atyával, Biri parókusávalésPuskásLászlóatyaesperessel

12

IFJÚSÁGI GYALOGOS ZARÁNDOKLAT, 2013

„Uram, jó nekünk itt lenni!” – az Úrszínváltozás ünnep-körében gyakorta hallottuk Péter apostolnak ezt a felki-áltását, de a debreceni Görkapocs fesztiválon egy másik „kőszikla”, Levente Péter műsorában is számtalanszor elis-mételtük ezt a mondatot. Nem véletlenül! A tizenegyedik ifjúsági gyalogos zarándoklaton is az elevenítő Lelket kér-ve, lankadatlan figyelemmel és lelkesedéssel, jó néhány barátsággal és vízhólyaggal gazdagodva, a Tábor hegyén látott Péterrel együtt kiálthattuk mi is: jó nekünk itt lenni!

Jó volt Debrecenben, a Görkapocs fesztiválon is, ahol idén ugyan az Ocho Macho teremtett pazar hangulatot,

énmégisatavalyfellépőKowalskymegaVegátólcitálnékegymondatot:„Mindenváltozik,éssemmisemaz,amineklátszik,kétszeregyfolyóbaugyanúgynemlépsenki.”Sokminden változott az előző évekhez képest, ugyanakkor aváltozatosságazideizarándoklatonisgyönyörködtetett!

A szokásokkal ellentétben hétfő délután volt a gyü-lekező, és kedd reggel indultunk – korábbanmindig va-sárnap találkoztunk. A zarándoklat történetében előszörfocikupára is sor került Létavértesena4 különböző színű(zöld, sárga, piros, kék) csoport között – a kupát egyéb-kéntaDebrecenkorábbi sikeredzője, a csapatotaBajno-kok Ligája csoportkörébe vezetőHerczegAndrás adta át.Azarándoklattörténetébenelőszörvolthajnaliindulásunk

is: adélutáni fesztiválmiatt szerdánmár valamivelötóraelőttelindultunkLétavértesről.Bevallom,ekkor talánnemvoltmindannyiunknakőszinteamosolya(bárénkifejezet-tenélveztem,sahűsítőzuhéis jólesett…),deegyzarán-doklathoz ezek a nehézségek és áldozatok is hozzátartoz-nak, másrészt szerintem mindenkit kárpótolt a debreceni Szent József Gimnáziumban kapott fagyi és a Görkapocs fesztiválsok-sokszínesprogramja.Akülönbözősátrakbangörögkatolikus egyházunk történelmével, kultúrájával és lelkikincseivelismerkedhettekmegazérdeklődők,aszínpa-don nívós és színvonalas koncerteket hallhattunk, de a nap központi eseménye kétségkívül a református nagytemp-lomban tartott püspöki vecsernye volt. Az ökumenizmus, az egyházak közötti párbeszéd és az összefogás közös ügye kell,hogylegyenmindenjóérzésűmagyarembernek,ezértlehet örömteli számunkra, hogy vecsernyét végezhettünk ezen a történelmileg fontos, szent helyen, amire egyébként zsúfolásig meg is telt a református templom.

Az általam igen nagyra becsült és egyik papi példaké-pemnek tartott Palánki Ferenc püspök atya a lelkinaponazt találtamondani, hogy rajtunk, fiatalokonmúlik, hogymilyenleszajövő.Haebbőlahétből,azifjúságizarándok-latból indulok ki, amin idén is több mint félezren vettünk részt,akkorúgygondolom,nincsmitőlfélnünk.Óriási,fan-tasztikus dolognak tartom, hogy évek óta emberek százait

Ifj. Obbágy László

Elevenítő Elevenítő, avagy tényleg Ő elevenít?– Beszámoló a 11. (eleven) IfjúságI gyalogos zarándoklatról

mozgatja meg augusztus közepén a gyalogos zarándoklat –pedigmeleg van, fárasztóez ahét, és a suli előttmégegy utolsót lehetne bulizni a haverokkal. Mert azt elhiszem, hogy egyszer még kipróbálom, hogy milyen, eljövök a poén és a buli kedvéért. De harmadszor, ötödször, tizedszer csak úgynemteszemtönkreacipőimetésalábamat.Akikegy-szer résztvesznekezena „túrán”,azok rájönnek,hogyezsokkaltöbbegytúránál,egybulinál:ÉgiÉdesanyánkhoz,„azimádságbanfáradhatatlanulbuzgólkodóIstenszülőhöz”za-rándokolunkelévrőlévreaugusztusban,hogyletegyükazév közben ránk rakódó terheket – út közben pedig vigyük, hordozzuk mások terheit.

Ebbena„teherhordozásban”4-5naputánbizonyelfá-radunk,sezértisigazánjóésfelemelőérzésamegérkezés.Felvetődikakérdés:vanértelmeúgyzarándokolni,hanemérünk be a célba? Egy barátom döbbentett rá arra, hogy nem minden a máriapócsi finálé, a megérkezés. Miutánmegbékélt a gondolattal, hogy különböző elfoglaltságaimiatt éppen a lényeget, a megérkezést kell kihagynia, már mosolyogvaéselőretekintvefogalmaztamegazigazságot:jobb is így, hogy lezáratlan számára a zarándoklat, mert ez eszébe juttatja, hogy a máriapócsi megérkezéssel nem ér végetezazút.ASzűzanyáhozmegérkeztünk,visszakelletttérnünk a régi kerékvágásba, de az üdvösség felé vezetőföldi zarándoklatunk folytatódik. Ezen az úton is hepehupás

néhaatalaj,el-elkopikidőnkéntegy-egycipő,snéhavíz-hólyagos, sebes lesz a lábunk. De ha elszántak és kitartóak vagyunk, nem lankadunk, s leküzdjük az akadályokat, akkor boldogan fogunk megérkezni a célhoz, és elégedetten, fá-radtan,deörömtőlsugárzóarccalsóhajtjukmajd:

„Uram, jó nekünk Itt lennI!”

Hogy kissé a hét örömét és já-tékosságát is felidézzük, az

alábbiakban rejtjelesen köszönjük néhányszervező,közreműködősminketkísérőatyasegítségét:

A zarándoklaton a lélek csupa fül. ▪ Öp Lyrics – ez az együttes lesza jövőévizarándoklatmeg-hívott vendége (a török-magyar barátság, illetve az iszlám-ke-resztény közeledés jegyében). ▪ Némi viselkedés-probléma lát-tánbeszóltunk:„Ezek a nyóckert játsszák!” Válasz: „Nem, ez csakHacsaturjan Kardtánca.”▪ Ne sza-bódj, a fegyelem s e szigorú rend nem válik kárunkra. ▪ Sokan sé-táltak, ácsorogtak, nézelődtek aGörkapocson. ▪AzelevenítőLélekátjárt éjjelén-nappalán, ki nyitott szívvel rótta zarándokútját.

Találkozunk jövőre

GÖRKAPOCS – 2013.08.14.

14

Csoda. Nem jutott találóbb szó az eszembe, mikor erre a napra visszagondolok. S talán ez nem is túlzás, mert az életünkben az összekötő erő, az egység lelke, a Szentlélek egyúttal a Csodák lelke is. S hála neki, ezen a délutánon ezt is megtapasztalhattuk.

Mi nem is mertünk gondolni rá, de hamar kiderült, lesz újra Görkapocs. A visszajelzésekből kiderült,

a tavalyi egyházélményre idén is szükségünk van, s bi-zony még sokan vannak, kik nem látták még, nem ta-pasztaltákmegagörögkatolikusságbanjelenlevő,istenijókedvbőlszármazósokszínűséget.Ezértújhelyszíntvá-lasztottunk:Debrecent.Egyházközségeinksavárosishi-hetetlennyitottsággaléssegítőkészséggelálltmellénk.De görcsöltünk, izgultunk, imádkoztunk, s a rendezvény egyrenőtt,újabbésújabbötletekszülettek,egyházunkarcán újabb és újabb arcvonásokat fedeztünk fel, melyre eddig mi se gondoltunk.

Hála Istennek, lassan minden összeállt, épültek a sátrak,akiállításismárvonzzaajárókelőktekintetét,smikor kezükbe veszik a szórólapunkat, fürkésszük az ar-cukat:vajonvisszajönnek?

S a sátrak egyre szebbek. Mennyi csoda, mennyi ötlet, mennyi kincs. Fantasztikusak az iskolák, izgalma-saka szociális intézmények, s szólmár a zene, snőahangulat,sfinomacigánypogácsa.Satömegellepia„görögkatolikusokutcáját”,mosoly,öröm,barátság,tisz-ta tekintet, testvér. Hazajöttünk, itthon vagyunk Debre-cenfőterén.

Persze nem minden jött össze, legalábbis mi azthisszük, de Főszervező Lélek ott fúj, ahol akar. Agörögkatolikus borászok nem érnek ide, így mi állunk astandokhoz.Sjönaférfiember,smegkóstolja,smeg-nyílikésbeszélget.Talánhosszúévekótaelőszörbeszélújra pappal. A kiváló bor eszközzé válik az Isten kezében, kapcsolódási pont, kapocs, amolyan jófajta görkapocs.

Saszínpadelőttvadmotorokonszelídéstisztate-kintetek, hátukon angyalok. Sorfalat állnak a zarándo-kok, kik hajnali 4 óta talpon, de a 29 km után is lelkesen, szentlelkesen.

Saszínpadonpörögnekazesemények:kicsikésna-gyok,kezdőkésprofik,kikfelvállalják:összetartozunk.

Mennyien lehetünk? Nem tudom, átláthatatlan a többezres tömeg, keveredik a fellépő, az egyházfi, azérdeklődőésaturista.Számolgatok,deminek,Istenor-szágában nincsenek számok és mértékek, s mi azt érez-zük:Istenországaköztünkvan.

S a Lélek árad, túlárad. Túlárad rajtunk s összeköt, s csodákat terem. Történelmi csodákat is, ha kell! S kell,mertteljesösszefogásravanittszükség,Krisztus-hívőkegyütt teljesíthetjük küldetésünket. S így történelmi ese-ményként a zsúfolásig megtelt református nagytemp-lomban ünnepeltük a vecsernyében hitünket, ünnepel-tükközöscélunkat,azörökéletet.ALélekszavaez,Őaz,akiösszeköt.Saszínpaddübörögtovább,későestighitvalló előadók, Isten-szeretőművészekbizonyítják: azigényes szórakoztatásban is a végtelenül igényes Isten mutatkozik meg. S az öröm, a vidámság, a szórakozás is Isten ajándéka.

Estéreteljesenmegtelikaszínpadelőttitér,ahangu-latfergeteges,delassantízóra.Bármégelőtteisprob-lémázunk: szabad-e ebben a felfokozott hangulatbanközös,estiimádságotmondani?DeaLélekbátorít:helyevan az esti imának. A családapa – püspök atya – nyu-godt szavaira lecsendesül az ünnep, s csak a koncertre érkezőkjelentősrészeisvelünkmarad.Sazimádságbankiteljesedik a kapocs Isten és ember között, ember és ember között. S ez a csoda. A találkozás, az egység, a közösség.

Egy férfimegszólít, szavaösszefoglalmindent: Fel-töltődtem, köszönöm!Megérte, ha csak egynek, elegkisebbekközül…

A Görkapocs számomra így vált ünneppé, egyházünnep-pé, a Szentháromság ünnepévé. HÁLA ÉS KÖSZÖNET!

MINDEN,AMI ÖSSZEKÖT:

Szabó Tamás

15

CSODA GÖRKAPOCS – A TALÁLKOZÁS,AZ EGYSÉG, A KÖZÖSSÉG.

1416

MISKOLCI APOSTOLI EXARCHÁTUS

Urbán-Szilva Gizella

KULCSSzeptembertől ismét kötelező tantárgyként jelenik meg az általános iskolákban a hitoktatás. Ennek kap-csán felidéztem magamban, hogy én hogyan váltam görögkatolikussá.

Az ismert történelmi okok miatt sokan vagyunk mi, negyven-ötvenévesek, akiket a szüleik nem keresz-

teltettek meg kisgyermekként, akik a hitet, a vallásossá-gotnemazanyatejjelkapták.Generációmjelentősrészemáigidegenkedikakereszténységtől,távolmaradaval-lásiközösségektől,boldogságátmáshol,másbankeresi.Én önként, tudatosan jártam be azt az utat, mely során görögkatolikussá váltam. Bizton mondhatom, hogy ez voltfelnőttéválásomleghasznosabbtanulmánya.Hitemvált személyiségem, világnézetem legértékesebb jellem-zőjévé.Ezmindennapiéletemegyiklegfontosabbsajá-tossága.

Kamaszként én is kerestem a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Így jutottam el Istenhez, s egyszerre a he-lyükre kerültek a dolgok a gondolataimban és a lelkem-ben. Egyértelmű, biztos meggyőződésem alakult ki aházasságról, a családról, az emberi élet tiszteletéről, ahalálról,azelfogadásról,megbocsátásról,atürelemről,ahűségről.Magamtólébredtemráarra,hogyhitnélkülislehet élni ugyan, de nem érdemes. Mindezek által sokkal több szeretet, békesség, bizalom és remény költözött a szívembe.

Ugyancsak tizenévesen döbbentem rá, hogy milyen mélyen gyökerezik egész európai kultúránk a keresz-ténységben. A Biblia, az ószövetségi történetek, Jézus Krisztus tanításai képezik kétezer év óta kollektív tu-dásunk alapjait. Ezer szállal szövik át anyanyelvünket, népi szokásainkat, hagyományainkat, erkölcsrendünket, jogrendszerünket. Ez az a közös nyelv, melyet ismernie, beszélnie kell az embernek ahhoz, hogy eligazodjon a történelemben,irodalomban,képzőművészetben.Érteniakartam ezt a nyelvet. Ezért rengeteget olvastam és na-gyon sokat beszélgettem anyai nagymamámmal. Érez-tem, hogy egyre tartalmasabbá válnak az ünnepek is. A karácsony, húsvét, pünkösd, búcsú napjai már nemcsak atisztaotthonról,afinomételekről,abaráti-rokoniláto-gatásokrólszóltak,hanemelsősorbanJézusKrisztusról.

Tizenkilenc éves voltam, amikor úgy éreztem, hogy meg kell keresztelkednem. Ekkor a református egyházról tudtamalegtöbbet,ígycsaládunkbarátiköréből„fog-tam magamnak egy keresztanyát”, aki többé-kevésbéjáratos volt református egyházi ügyekben és mellettem

állt a szertartás alatt. Elkezdtem vasárnaponként temp-lomba járni. Bár az istentiszteletek menetét hamar el-sajátítottam, mégsem éreztem igazán jól magam. Nem voltak barátaim, magát a templomot is idegennek lát-tam. A hitem evidens volt számomra, de közösség nél-kül magányos voltam benne. És jött az égi segítség. Barátommal egyre szorosabbá vált a kapcsolatom, őés családja egy nagyon kis faluban éltek, ahol szó sze-rint mindenki ismerte egymást, aktív tagjai voltak a görögkatolikusközösségnek.Felejthetetlenazelsőhús-vét, amit náluk töltöttem. Az ódon kis templom a hegy tetején, csodálatos hársfákkal körülvéve, a festett falak, agyönyörű-mesélő ikonosztázion, a sajátságos illatok,azidősekszlávoséneklése,asok-sokpászkáskosár,azismerősarcok,atisztelendőúrzengőhangjamind-mindcsodálattal töltött el. És bár az énekeket nem ismertem, a szertartásból alig értettem valamit, az imák is másképp szóltak, mégis tudtam, hogy hazaérkeztem. Ide jártunk jegyesoktatásra,ittesküdtünkörökhűségetegymásnak,a lányaimat itt keresztelték meg, itt kaptak hitoktatást, ittlettekelsőáldozók,idetemettékelarokonainkat,idejövünk ünnepnapokon és vasárnaponként válaszokért, megnyugvásért.

A közösség befogadott, s máig jóindulattal, szeretet-tel vesz körül. Lélekben már régen görögkatolikus vol-tam, amikor – jócskán túl a harmincon – úgy határoz-tam, hogy hivatalosan is ehhez az egyházhoz szeretnék tartozni.Parókusunkebbentámogatott.Azelsőáldozá-somra olyan komolyan készültem, mint a legnehezebb főiskolaivizsgámra,azelsőgyónásomatvégigsírtam,az

17

MEX

A hitoktató újra és újra lejön a hegyről, hogy beszéljen a fent

élvezhetőpanorámáról,azösszkép-ről, amelyben látható mindenneka helye. Szól Péter boldogságáról,mert neki is jó ott lenni, s elmondja, hogy nincs egyedül, mert mások is a hegyrőlélnek.Örömmeladhírtar-ról, hogy edzettebbé vált, s a kisebb dombok már nem jelentenek külö-nösebb megpróbáltatást neki, de nem titkolja azok vélekedését sem, akik nem veszik a bátorságot, hogy felkapaszkodjanak a magaslatra. – Miközben a hittanár megismertet Jézus Krisztus szerető személyével,ilyen és hasonló tapasztalatokkal hív meg a neki elkötelezett életre.

Ha a gyermek körül mindenki a síkságot szereti, akkor nem lesz benne erős és tartós a hegy utánivágy. A hit átadásáról szólva nem

kerülhetjük ki a szülők egyedülállófelelősségét. Ennek a példaértékűés szükség esetén hitvalló keresz-tény életben kell megmutatkoznia. AzIstenbőlélőszülőkéletviteleúgyszólítja meg a gyermek szívét, hogy az évtizedek múlva is hallatszik. Az Úr kegyelme, az otthoni példa s a hitoktató tapasztalatának átadása azok a pillérek, amelyekre épülhet a felnövekvőfiatalhite.Azzala re-ménnyel vezetjük tovább gyerme-keinket az egyház közösségében, hogy az örökölt hit egykor szemé-lyesmeggyőződéssé válik bennük,amely biztos iránytűként szolgálmajd az életben.

A társadalom méltán vár sokat a hegyre indulóktól, de azoktól is, akik az erkölcstant választva csak egydarabigkísérikőket.Megújulásvalóbancsakbelülrőlfakadhat,ahol

az ember megsejti az élet titkát, a személy méltóságát, a közösséget, mint erkölcsi értéket, s főleg, hafelismeriaszeretetből teremtettésmegváltott létet. Türelemmel kell kí-sérnünk ezt a munkát, hiszen komo-lyabb eredmény nem várható máról holnapra. Ami reményünk szerint rövid időn belül is megmutatko-zik, az a hittanos csoportok vonzó

jelenléte az iskolákban. Mindez ko-molyjelentőséggelbír,hiszentöbb-irányúmissziórólvanszó,saszülőkjövőre újra tantárgyat választanakgyermekeiknek…

Kísérje mindnyájunk imádsága a hitoktatásnak ezt az új szakaszát, fogadjuk megértéssel az esetleg jelentkező nehézségeket, s hálávaleltelve örüljünk a legkisebb ered-ménynek is, hiszen mi csak ültetjük vagy öntözzük, de a növekedést az Isten adja (I Kor 3,6).

elsőszentáldozásszámomravalóbankatartikusélményvolt. Szerencsés vagyok, hogy a felnőtté válás útvesz-tőjébenaz istenkeresésútjára léptem, s azonmentemvégig. Boldog ember vagyok, mert hiszem az Urat. A hi-tem, a vallásom nagyon értékes számomra, mert sokat dolgoztam érte.

Aziskolaioktatásszéleskörű,sokoldalúismeretek-kel, képességekkel vértezi fel a gyerekeket, hogy sike-

resek lehessenek választott hivatásukban. A valódi élet-hez,a jólműködőemberikapcsolatokhozakulcsokata nevelés adja a gyerekek kezébe. A hitre okítás egy kapu,egylehetőségaboldogulás,aboldogságútján,aszeretettelteliélethezvezetőúthoz.Mindenkiszabadakaratából döntheti el, hogy kulcsaival mely kapukat nyitja ki, mely utakon indul el. A vallásos vagy a hitre fogékony családok gyermekei minden bizonnyal eddig is részt vettek hitoktatásban. A kötelezően előírt hit-tanórákazokata felnőtteket, szülőket tölthetikel ag-godalommal, akik valamilyen oknál fogva elzárkóztak akereszténységmegismerésétől,befogadásától.Sajátpéldámonkeresztülarrabiztatomőket,hogynelaka-toljáklegyerekeikelőttennekacsodálatoslehetőség-nekakapuját,engedjék,hogygyermekeikegyszerűenbelenőhessenekmindabbaatudásba,aminekünknemadatottmeg.Sőt,szeretteikhittantanulásasorántalánezek a szülők is közelebb kerülhetnek JézusKrisztus-hoz.Sohanemkéső.

Marincsák László

Gondolatok a hitoktatásról„Mi hallottuk… az égből jövő szózatot,

amikor vele voltunk a szent hegyen”(II.Pét1,18)

A most kezdődő tanév a hitoktatás előtt új lehetőségeket nyit, s ezért ér-demes e munkának legfontosabb kapcsolódási pontjaira külön is figyelni.

CSALÁDTÁBOR

18

Megkérdeztük a résztvevőketgörögkatolikus családjainkról

– számomra mégis ez volt a legiz-galmasabb eredménye a sátoraljaúj-helyi családtáborunknak. Mindenki javaslata és véleménye, szándéka és értékelése beépült a végeredmény-be:miazerősségünk,mikalehető-ségeink, gyengeségeink, és milyen veszélyekleselkednekránk.Jövőnk-re nézve vitaindító is lehet ez a rep-rezentatívnak is jellemezhetőközöselemzés–bármégsemaz,detény:ajelenlévőnyolcvanfelnőttafővá-rosból és más városokból, falvakból, egyházmegyéből és exarchátusbólérkezett. Többgyermekesek, idősnyugdíjasok, özvegyek, fiatal újhá-zasok,egészenkülönbözőfoglalko-zásúak voltak közöttük. Öröm volt velük lenni, velük pihenni és közö-sengondolkodnimagunkról!

Elsőhelyenacsaládközpontúságállerősségeinkközött.Ezszámomraóriásierőforrástjelent:aXXI.századönelégült, önmegvalósításos divata mégnemkezdtekiközösségeinket!Második helyen – milyen jó érzés ezt leírni – görögkatolikus rendez-vényeink állanak. Harmadik helyen pedig – ezt vegyük komolyan – a Krisztus iránti szeretet.

A megvalósítandó és fejleszten-dő lehetőségek első helyén a kö-zösségi programok állnak. Vajon mi hiányzik még, mire gondoltatok? A következő időszak programjainaka feladata közé tartozik ezt meg-válaszolni, együtt tervezni. Fontos, másodikhelyenlévőlehetőségünk:imacsoportok létrehozása. Feladat és kíváncsiság jellemzi a lehetősé-

gek harmadik szintjét /a két gon-dolatkör ugyanannyi pontot kapott a résztvevőktől/. Feladat: „szülők,bátorítsátok gyermekeiteket a Szent Liturgián való részvételre”, papok,hívek, biztassuk egymást arra, hogy növeljük-neveljük bele gyermekein-ket a templomba, liturgiánkba, szer-tartásainkba. Kíváncsiság: kényestémákkal kapcsolatos előadásokatvárnak családjaink – de hitelesen!„Hiteleselőadókkényestémákban”.Kik legyenek? Már az ötlet, a kér-désföltevés,alehetőségfölvetéseiskényes, de megtörtént, nem mehe-tünk el szó nélkül mellette.

Nagy gyengeségünk az előíté-let. Falakat húzunk magunk köré, nem tudjuk „elfogadni a másikat”feltételnélkül.Ígyértelmezem:ide-gen, ezért elzárkózom a velem egy templomba, egy közösségbe tar-tozó személytől, családtól. Milyencsalódások vezettek idáig, kis- és nagyközösségeinkben az elszigete-lődésig?Görögkatolikuscsaládjainkgyengesége továbbá: ritka alkal-maink közé tartoznak a meghitt és őszinte„beszélgetésekházastárssalésgyermekkel”.Talánnemistudjuk,hogyan kell ezt csinálni? Továbbá:„a Szentírást alaposabban kellene ismernünk”.

Fiataljainkat fenyegeti a legna-gyobb veszély, családjaink vélemé-nye és tapasztalata szerint. A „rossz baráti közösségek” elsodorjákőket.Szerintem ifjúsági programjainknak, a zarándoklatoknak, a középiskolai és egyetemi, főiskolai kollégiumok-nak óriási szerepe van a megtartó erejük által – vajon megfelelnek-e az elvárásoknak,ésvan-eelégbelőlük?Sokat küzdök továbbá a munkám során az érdektelenség és közöny gonosz szellemével, családjaink is ezt állították a második helyre. A „mé-dia befolyása, a szekták és a komp-romisszum készségének a hiánya”csak ezután következett a veszélyek sorában, pedig egyébként a tv-t és az internetet szoktuk hibáztatni el-sősorban.Családjainkmégiselőrébbhelyezték a baráti társaságot és a közönyt. Ez elgondolkoztató.

Mindanégytémakörben(erős-ségeink, lehetőségeink, gyengesé-geink és veszélyek) további tíz-ti-zenöt kérdéskört vetettek fel a résztvevők, de csak a „dobogóso-kat” emeltem ki. Pedig érdemeslenne tovább gondolni, tovább ele-mezni. Örülök, hogy eddig is elju-tottunk,hogyvoltaksegítőim,hogyvolt bátorságunk megkérdezni csa-ládjainkat.

Szabados Viktor

TÖBB MINT TÁBORA Várhegy Üdülőben, Sátoraljaújhelyen nyaraltak családjaink július első hetében az egyházmegyei szervezésű családtáborban. Vidám esték, hi-teles előadások, őszinte szentgyónások, csodálatos kassai kirándulás, családi vetélkedők, kézműveskedés és gyermekfoglalkozások jelzik a tar-talmas együttlétet.

19

NŐI OLDAL

Laskay Anna

NŐI OLDALÉVINDÍTÓÉRTEKEZLETHárman üljük körül az asztalt, hónapról hónapra. Nők, feleségek és családanyák. Beszélgetünk. Sokszor csak elmesélve a saját történetünket, segítjük egymást tovább. Gondolatainkat közreadva, reméljük, sokan magukra ismernek, s „leülnek közénk”.

Anna: A nyár végeztével megváltozik a családok élete. Egyre többször hangzik el, hogy „lefekvési idő,házifeladat,bepakolnivaló”.Tihogyviselitekeztazidőszakot,amikoratanévrendjeszabályozzaamindennapokat?

Ildi: Általában estére érünk haza a napközi s a kü-lönórákután,addigraafiunkmárelfárad,pedigolyankorkezdődikaközös tanulás.Demegtérülazodafigyelés!Anagylányommalkb.ötödik-ha-todik osztályos koráig tanultunk, s aztán magától tudtaadolgát!Nekünkmostnagyotváltozikazéletünkazzal,hogyőelkerülotthonról!

Andi: Én gyakran elhozom ebéd után a legkisebbet, így a délután otthoni tanulással telik. Mindig pró-bálomfenntartaniazérdeklődését,splusztadnia kötelező feladatokon túl. Erremár csak edzésután,estevanlehetőség.Sbármennyireszórako-zás is a közös olvasgatás, beszélgetés, a nap vé-gére ebben én is el tudok fáradni.

Anna: Amennyire nehéz a nyár szabadsága után „ren-dezniasorokat”,annyira jó is,hogysokkaltöbbállandó, kiszámítható program és feladat van a mindennapjainkban!

Andi: Szerintem a rendszeresség nagyon fontos az ott-honitanulásbanis!Hiábajóképességűagyerek,nem szabad elbíznia magát, meg kell, hogy ma-radjonaszorgalma!

Anna: Ti mit képviseltek, mennyire kellenek a külön-órák?

Andi: Ez nagyon gyerekfüggő! Nálunk ötéves korátólmindegyik rendszeresen sportol, de számukra ez soha nem volt teher, inkább játék. Szerintem a nyelvetsemlehetelkezdenielégkorán.Perszeeztis kötetlen, mesés formában.

Ildi: Azt gondolom, sok mindent ki kell próbálni, s az-tán választani egy-két területet, amiben örömét leli. Nem az eredmény a fontos, hanem hogy gaz-dagítsa!

Anna:Nálunkazeneésasport,amialapvető.Bárénaztképviselem, hogy minél tovább maradjon meg a kötetlenség. A nagytól kilencéves korától vártuk el, hogy rendszeres elfoglaltságai legyenek, s ki is tartson a választott különórái mellett. Viszont van egy olyan megállapodásunk, hogy egy délutánja szabadmarad!

Ildi: Az elsőnél még elkövettük azt a hibát, hogymindennap volt valamilyen elfoglaltsága, aztán atanagyagmiattfolyamatosidőkényszerbeke-rültünk. Így hamar rájöttünk, hogy semmilyenplusz óra nem ér annyit, hogy az estéink feszült-ségben teljenek. Figyelembe kellett vennünk a mi(szülők)időbeosztásunkatis,hogymegtalál-juk az egyensúlyt.

Anna: Mi az iskola által kínált sportágak és szakkörök közül választunk, így helyben, akár az órák után, önállóan is elmehetnek.

Andi: Egyszer érdemes lenne összeszámolni, hogy mennyiidőttöltöttemafocipályaésameden-cemellett! Valahogy nekem az a természetes,hogy folyamatosan fuvarozom és várom őket.Mindig úgy éreztem, hogy nekik nagyon jó le-het, hogy tudják, ezt az édesanyjuk bármikor megtesziértük!

MOZIVÁSZON ELŐTT

20

A történet a 70-es évek Afga-nisztánjában, Kabul városában

játszódik. A regény főszereplőjekét kisfiú, akik – bár teljesen mástársadalmirétegbőlérkeznek–ha-sonló helyzetüknél fogva elválaszt-hatatlan barátokká válnak. Mind-ketten elvesztik az édesanyjukat, így egymás társaságában lelik meg azt a közeget, mely a biztonság, a boldogság, az elfogadás mellett az önfeledt örömet biztosítja.

Amir (Zekeria Ebrahimi) szü-letésekor elveszti édesanyját, így édesapja (Homayoun Ershadi) viseli

gondját, aki Kabul egyik leggazda-gabb kereskedője. Apja tekintélytparancsoló, de jóságos édesapa. Kettejüket teljesen más fából farag-

ták. Az apa praktikus, gyakorlatias, érzelmeit ki nem fejező, keményférfi,akimindigfeketénvagyfehé-renlátjaadolgokat.Afiúérzelmes,érzékeny, aki nagyon vágyik egyet-len szülője szeretetére: „Mert azigazság az volt, hogy mindig is úgy éreztem, papa gyűlöl kicsit. Hogymiért? Végül is én öltem meg a fele-ségét,aző szépségeshercegnőjét.Legalább annyi illendőség lehetettvolna bennem, hogy valamelyest hasonlítok rá. De nem ütöttem rá. Egy kicsit sem.” Üzletei mellett azapának kevés ideje marad foglal-kozni fiával, akivel mássága miattamúgy sem tud nagyon mit kezde-ni. Édesapja távolságtartása miatt Amir legtöbb idejét olvasással töl-ti. A fantázia és a könyvek világába menekül. Történeteket ír.

Számomra a másik fősze-replő, Hassan (Ahmad KhanMahmoodzada) a történet igazi hőse.Hassanapja,Ali(NabiTanha)Amiréknál szolgál. Ali gyermekbé-nulás miatt sánta. Jóságos, szelíd szolga, aki tűzbe menne gazdájá-ért és annak fiáért.Hassan egyhe-tes sem volt, amikor igencsak ledér anyja elhagyta. Amir apja ugyanazt a dajkát fogadta fel fia és Hassanszoptatására is. Így, bár Hassan

szolga gyermeke, Amir pedig a gazda fia, mégiscsak testvérek let-tek: „Ali elmagyarázta, hogy akiketugyanazon emlő táplált, testvéreiegymásnak. Olyan kötelék van köz-tük,amitazidőnemtépázhatmeg.”

A kisfiúk barátok lesznek, bártársadalmilag nagy köztük a sza-kadék. Amir így tekint vissza a köz-tük lévő véd- és dacszövetségre:„Életem első tizenkét évének nagyrészét a Hassannal való játékkal töltöttem. Néha az egész gyermek-korom egyetlen hosszú, Hassannal töltöttnyárinapnaktűnik.”

Egyik télen azonban olyan dolog történik, ami mindent megváltoztat a két gyerek között. Sőt nem csaka két gyerek között, de Amir egész személyiségében, valamint mind-kettejük életében. „Tizenkét évesen, egy fagyos, borongós nap tett azzá, ami ma vagyok” – vallja későbbAmir. Ez az esemény pedig a könyv címében is szereplő papírsárkány-hozkötődik.Afiúkkedvencidőtöl-tése a papírsárkány-eregetés. Egyik alkalommal versenyt rendeznek a városban. Amir úgy érzi, most bi-zonyíthat apjának. Ha megnyeri, ki-vívhatja édesapja szeretetét. Hassan mindenbenasegítségérevan.Pon-tosan tudja, mit jelent ez a verseny barátjának. Hassan mindent tud, ami Amirt érinti. Feltétel nélkül sze-reti Amirt.

Barátja meg is nyeri a sárkány-eregető versenyt. A fiú olyan bol-dog, mint még soha. Látja apja szemében a büszkeséget. Hassan vele örül, azonban tudja a szabá-lyokat, hogy csak akkor elfogadott

Legeza Kata

„Van rá mód, hogyújrajóklegyünk.”

(KhaledHosseini:Papírsárkányokcíműregényrészlete)

A Papírsárkányok (The kite runner) olyan gyöngyszem, amit régóta ter-vezek beilleszteni a rovatba. Khaled Hosseini afgán író első regénye az egyik legszebb olvasmányélményem. Sajnos a 2007-ben készült film nem dicsekedhet nagy érdemekkel, de ez talán csak azért van, mert az alapjául szolgáló azonos című könyv nagyon magasra tette a lécet. Ez a gyönyö-rű történet világszerte hatalmas sikereket ért el, lefordították az összes európai nyelvre. Én sem bukkanok rá évek óta egy kósza példányra sem a könyvesboltokban. Aki tehát nem olvasta a könyvet, még időben tegye le a cikkem, és először olvassa el.

FILMAJÁNLÓ

21

a győzelem, hamegvan a sárkány.Az örömmámor közepette Hassan felismeri, hogy sietni kell megke-resni a sárkányt, mert más elhap-polja Amir győzelmét. Felajánlja,hogy elfut megkeresni. „Már az utcasarkon fordult be éppen, gu-micsizmája felverte a havat, ahogy futott. Megállt, megfordult. Tölcsért formáltakezéből.–Érted,ezerszeris! –mondta, aztán elmosolyodottHassan-mosolyával, és eltűnt a sa-rok mögött.” Innentől sajnos na-gyon szomorú a történet. Hassant a helyi kamaszokból álló banda sa-rokba szorítja, hogy elvegyék tőleAmir sárkányát. Amir épp odaér a sikátorba,ésegydüledezővályogfalmögülgyávánfigyeliasarokbaszo-rított Hassan bátor helytállását. Bár Hassankiállérteésagyőzelméért–hiszen tudja milyen fontos ez most Amirnak –, Amir mégsem jön elő,hogy megvédje barátját. Fél, pedig látja,mitkészülnektenniHassannal:„Kinyitottam a számat, majdnem ki-áltottam valamit. Majdnem. Az éle-tem további része talán másképp alakult volna, ha megtettem volna. De nem tettem. Csak néztem. Bé-nultan.” Tovább guggol és végig-nézi,mittesznekazzal,akitőbarát-jának vall: a fiúk lefogják Hassant,hogy vezérük letolt nadrággal olyat tegyen vele, amit az sosem feled majd el. Az undortól Amir nem bír tovább maradni, elszalad. Amikor újra összetalálkoznak, Hassan ke-zében ott a sárkány. Amir úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy a megkínzott fiú alig áll a lábán, ésnadrágja az ülepénél véres.

A következő napokban, hetek-ben kerüli barátját, mert nem bír a lelkiismeret-furdalásával. Folyton csak a sikátort látjamaga előtt ésHassan megszégyenítését. Az per-sze olyannyira szereti barátját, hogy az elutasítás ellenére keresi Amir társaságát, akiben viszont olyan nagy az undor önmaga iránt, hogy mindig elutasítja Hassant, mert az szörnyű gyávaságára emlékezteti.Végül olyannyira dühös önmagára, hogy rájön, nem bír így tovább élni. Csak úgy tudja eltávolítani maga mellől régi barátját, ha megvádol-ja lopással. Hassan annyira szereti barátját, hogy bár nem tett semmit, „elismeri”alopást.Aliésfiaelkerüla háztól.

Eljönnek a háborús idők. Amirapja, bevetve minden pénzét és befolyását, fogja a fiát és elmene-kül az országból. Amerikában pró-bálnak szerencsét. Amir sikeres író lett, megházasodott. Maga mögött hagyta a múltat. Legalábbis igye-kezett. Azonban egyik nap telefont kap Afganisztánból. Ekkor döbben rá, hogy a múlt vaskarommal ka-paszkodik a jelenbe. Apja régi ba-rátja arra kéri, térjen vissza, mert Hassankisfiaárvánmaradt. Szüleitmeggyilkolták a katonák. Veszélyes országgá vált Afganisztán. A bizton-ságot jelentő Amerikából kockáza-tos vállalkozásnak tűnikazutazás,deAmir érzi, hogyeljött aző ide-je:bárHassanmárnemél,defiánkeresztül jóvá kell tegye a múltat. Hassanról álmodik, ahogy a verseny utánhátrafordulvaaztmondja:„Ér-ted,ezerszeris!”ApjabarátjakérleliAmirt:„Gyereel!Vanrámód,hogyújrajóklegyünk.”

Amirban, hazatérve hazájába, feltörnek az emlékek. Kabul már nem ugyanaz a hely, ami gyerekko-rábanvolt.Mindenmegváltozott:asok kedvesség helyére a gyilkolás lépett, félelem hatja át az utcákat. Alig lel rá a romok között arra az ár-vaházra,ahováHassankisfiakerült.Innentőlrengetegnehézségésküz-delem árán sikerül csak visszatér-

ni Amerikába. De nem egyedül tér vissza, immár Szohrábbal, Hassan fiával.Akisfiú–hiába lettújélete,mely tele van szeretettel – szomorú. Amir és felesége régóta szerettek volna kisbabát, de nem lehetett, így Szohrábra árasztják minden szere-tetüket. Szinte úgy érzik, feladják. „Mit tehetünk érted Szohráb?” –kérdezik. A kisfiú könnyekben törki:„Arégi...arégiéletemetakarom.Apátakaromésanyut.”

Amir és felesége rájönnek, hogy semmiképp sem adhatják fel Szohráb „megszelídítését”, időtkelladniakisfiúnak,asebeklassangyógyulnak. Elviszik sárkányt ere-getni. Egyik alkalommal Szohráb a szokásos közönyével nézeget a sár-kányok után. Amir, bár sokat felej-tett a technikából, elhatározza, hogy megtanítja eregetni. „Tökéletesen csináltam. Annyi év után. Szohrábra néztem. Egy mosoly. Alig van ott. Deottvan.”„Akarod,hogyelfussaknekedazértasárkányért?”–kérdeziakisfiút.Minthaazbólintana.

„Érted, ezerszer is!” – szalad kiAmir száján, akit Hassan tanított meg ennek a mondatnak az erejére.

Számosolyandöntőhelyzetvanaz életünkben, amikor helyt kellene állni valakiért, akit szeretünk, de mi bénultan csak „guggolunk a sötét sikátorban." Ha mi el is szalasztjuk a szituációt, Isten mindig elénk hoz

egy másikat, amikor kijöhetünk a gyávaság biztos zugából, és ismét jók lehetünk.

LEGYÜNK ÚJRA JÓK!

22

GYERMEKSAROK

D.J.

ISKOLAKEZDÉSSzerető féltés, aggodalom, büszkeség kavarog a szü-lők lelkében, amikor először látják ünneplőbe öltözött gyermeküket az iskolapadban. A szülő higgadt és min-dig a gyermek érdekeit szem előtt tartó magatartása sok problémát megelőzhet.

— Ne csináljunk túl nagy felhajtást az iskolakezdés körül,nenyomasszuk ilyesmivel: „ottnemrendetlen-kedhetsz, majd a tanító néni megnevel", de arra sincs szükség, hogy „ott megmutathatod, mit tudsz, mert te már okos, iskolás vagy". Illúziókba se ringassuk a gyerekeket.Aziskolanema„CsodákPalotája".Azosz-tálybanő egy lesz a sok közül, nemő lesz a közép-pontban, mint a családban. Ezt is meg kell tanulnia. Az iskolaérettség része az alkalmazkodás képessége, a kudarcoktűrése.—Aziskoláztatáseltart16-20évigis,nemdőlösszeavilág, ha fekete pontot kap a harmadik héten. Hagyni kell,haddalakuljonkiasajáttanulásiritmusa,érdeklő-dése, feladattudata. El kell fogadni, ha valamilyen terü-leten gyengébben teljesít, másban esetleg ügyesebb a társainál. Lényeg, hogy ne frusztrálja az iskola, ne utálja megmárazelsőfélévalatt.— Ha a mi gyerekünknek lassabban megy az összeol-vasás vagy az írás, maradjunk higgadtak. A rendszeres, játékos gyakorlás sokat segít ezeknek a tanulóknak. Vi-gyázat! Ha nagyon erőltetjük a gyakorlást, a kicsi egyéletre megutálhatja az olvasást.— Az iskolakezdés még az iskolaérett gyereket is megvi-seli. Ha szétszórt, nyugtalan lesz, szorong, rosszul alszik, könnyen elsírja magát, esetleg az addig megbízhatóan szobatiszta gyermek bepisil, látható ok nélkül belázaso-dik, és egy-két hónap után is fennállnak a gondok, érde-mes szakemberhez fordulni.—Iskolaidőbenakisiskolásnakestenyolcórautánágy-banahelye.Meghallgathatmégegymesét (lehetőlegélőszóban, hogy a szülei hangja, gesztusa, arcjátékagazdagítsa az élményt), de ekkorra már pihenésre alkal-mas, nyugodt körülményeket kell teremteni (ami megle-hetősennehézfeladatamairohanóvilágunkban).Ne felejtkezzünk el az esti imáról, ami megnyugtatja a gyermeket,éselőkészítiazéjszakai,pihentetőalvást.Amásnapielőkészület,a„bepakolás"legyenkezdettőlagyerekdolga,viszontellenőrizzük,hogymindentanesz-köz rendben legyen. Egészen más a gyermek teljesítménye, hangulata, ha nyugodtan, reggeli után megy iskolába. Éhes gyerek nemtudfigyelniazórán.

—Necsakaszokványoskérdésekettegyükfel:Mivoltasuliban?Arrólkérdezzük,hogyőmikéntéreztemagát,velemitörtént.Haigazifigyelemmelhallgatjuk,bizton-ságotadnekiatudat,hogytovábbraisőafontos,akkoris, ha nem ér el azonnal óriási sikereket. Egy egész élet sikerességében a tanulmányi eredmény-nél lényegesen nagyobb szerepe van a lelki stabilitás-nak. Ennek a stabilitásnak a megteremtésében segí-tenek a Hajdúdorogi Egyházmegye által fenntartott görögkatolikus iskolák az egyházmegye egész területén. Aszülőinevelésselkaröltvevédikéssegítikgyermekeinkegészségeslelkifejlődését.

TAPASZTALATOKBAN GAZDAG ÉS ZÖKKENŐMENTES ISKOLAKEZDÉST KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

A Szent Kereszt megtalálása

306-ban Nagy Konstantin császár, Constantius Chlorus és Szent Ilona fia lépett a trónra a Ró-mai Birodalomban. A császár édesanyja 326-ban szentföldi zarándokútra indult. Végiglá-togatta Palesztina szent helyeit, és templomot építtetett Betlehemben az Úr születésének he-lye fölé, és az Olajfák hegyén, a Mennybeme-netel helyén.

A hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgo-tán megtalálta a Szent Keresztet és a szen-

vedés eszközeit. A helyet azért nem volt köny-nyű megtalálni, mert az üldözések idején egyVénusz-szobrot állítottak föl a Golgotán, hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék,Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült.

RÉZKARC,ÓLOMÜVEG,TŰZZOMÁNC

IKON(megrendelésre is)

Keresse a Szent Atanáz Könyv- és Kegytárgyboltban!

4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5. 42/310-431

www.szentatanazbolt.hu

KEDVES ISKOLÁSOK!

AGörögkatolikusSzemleSzerkesztősége

RAJZPÁLYÁZATOT hirdet iskolás gyermekek részére, amely során értékes könyveket sorsolunk ki a pályázók között.

Aszeptemberirajzpályázattémája:A SZENT KERESZT MEGTALÁLÁSA

Olvasd el a történetet, és készíts róla egy képet.Kérjüka szülőket,nagyszülőket,segítsékazelsősöketafelolvasással.Azelsősökmunkáitkülönértékeljük.

Alkalmazható tetszőleges technika, A/4-es méretben. A rajzhátoldalára írd rá a nevedet, életkorodat, iskolád nevét és a pá-lyázatcímét!Apályázatokate-mailbeniselfogadjuk. E-mail: iroda@gorogkatolikus.hu Cím: GörögkatolikusSzemleSzerkesztősége, 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.

Beérkezésihatáridő:2013. október 15.

• Kiadja: A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE • Honlapunk címe: www.gorogkatolikus.hu• A szerkesztőség címe: 4401 Nyíregyháza, Pf. 60. • Tel.: 42/415-901 • E-mail: sajto@gorogkatolikus.hu• Számlaszám: CIB 10702071-19204886-52300002 • Arculat: Zadubenszki Norbert és Szabó Sándor• Tördelés: Projekt-Team DTP Stúdió • Készült: ImiPrint-Nyomda • ISSN: 1416–793X • A Görögkatolikus Szemle megrendelhető postán a szerkesztőség címén, vagy elektronikus formában a sajto@gorogkatolikus.hu címen.Rendeléssel kapcsolatos információ a 42/415-901 telefonszámon kérhető.

23

Amikor Ilona égi jel alapján ráta-lált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásatva egy sziklaüregben megtalálták a három keresztet. A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkü-lönböztetni. Ott volt ugyan külön Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tu-datlanság isteni segítségre szorult.

Történt,hogyavárosegyikelő-kelő asszonya megbetegedett, ésmár a halálán volt. Makariosz jeru-zsálemi püspök, amikor látta, hogy

Ilona és a vele lévők nem tudjákeldönteni, hogy a három közül melyikKrisztuskeresztje, ígyszólt:Hozzátok ide a talált kereszteket, és Isten mutassa meg nekünk, me-lyikvoltazÚré!

Ezek után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a má-sikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt, és sokkal fürgébben, mint betegsé-geelőtt,járnikezdett.Visszanyerteegészségét és magasztalta Isten hatalmát.

A császárné e jel láttán fogadal-mánakmegfelelőenazonahelyen,ahol az Úr keresztjét megtalálta, ki-rályi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték, elvitte

fiának,ezekbőlőzablátéssisakotcsináltatott, melyeket hadviselés közben viselt. A császárné az üdvöt hozó fa egy részét fiának adta, amásik részét ezüsttokba foglaltat-ta, és ott hagyta Jeruzsálemben. Eztmaisnagytisztelettelőrzik.

A szent sír fölé templomot épí-tettek, és az itt megtalált Szent Keresztet szeptember 14-én ünne-pélyesenfelmutattákazösszegyűlttömegnek.Inneneredanév:SzentKereszt felmagasztalása. Azóta az egyház minden évben megünnepli ezt a napot – felemeli a keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatossá váljék, hogy az Úr Jézus mit vállalt értünk, és nekünk, Krisztus-köve-tőknek,milyen irányba kell halad-nunk.

(Készült:DiósIstvánSzentekéletecíműműve

alapján)

AJÁNLÓ