evészavar gyógyulás

2021

GROWNUPINTUITION.COM

© EDHARCOS

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

AZ EVÉSZAVARBÓL GYÓGYULÁSSAL KAPCSOLATBAN

1

Tartalomjegyzék

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK ...................................................................................... 1

1. Miért kellene hinnem neked, amikor nem vagy sem dietetikus, sem szakember? .......... 4

2. Honnan tudsz ennyi mindent? ......................................................................................... 4

3. Tudom, hogy híznom kell a gyógyulás alatt, de ez olyan nehéz. Félek, hogy össze fognak

érni a combjaim és a hízás sose fog megállni. Hogyan fogadtad el, hogy híznod kell? ........ 4

4. De ha követem, amit írsz, az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elvet, akkor folyton

zabálni fogok, és ez könnyen átfordul más evészavarba! Így csak falászavarom lesz! ......... 5

5. De akkor MIT egyek? Te mit ettél gyógyulás alatt? Még most is úgy eszel? ................ 7

6. Néha tök jól vagyok és már gyógyultnak érzem magam mentálisan, de van olyan, amikor

teljesen undorodom magamtól, és bánom, hogy nem voltam elég kitartó ahhoz, hogy tovább

folytassam a fogyókúrát. Mit csináljak?................................................................................. 9

7. Milyen gyors lesz a hízás? Neked mennyi ideig tartott, és te mennyit ettél?.................. 9

8. Már rendszeresen eszem, de van, amikor túleszem magam, pedig nem vonok meg

magamtól semmit. Sokszor meg unalmamban eszek, és sok egészségtelen dolgot napi

szinten, pl.: sok csoki, pékáru stb. Nem akarok megvonni magamtól semmit, de jó lenne

ezeket mértékkel enni csak és egészségesebben étkezni. Még híznom kell a célsúlyomhoz,

de félek, hogy ez a sok cukor nem lehet egészséges! ........................................................... 11

9. Igazából nem hiszem magamat még mindig elég betegnek. Az elején tökre elszánt

voltam, hogy jó oké gyógyuljunk, de most megint elfogott ez a negatív érzés. Szóval

szerinted mennyire vagyok súlyosan beteg? ........................................................................ 12

10. Biztos, hogy vissza fog térni a menstruációm természetes módon? .......................... 12

11. Korábban diétáztam, és nem tudom, mennyit egyek? Mert most lehet, hogy sokat

eszem, és nem számolom a kalóriát, de nem eszek túl sokat szerinted? .............................. 12

12. Sokszor küzdök azzal, hogy azt figyelem, más mit, mennyit és mikor eszik. És úgy

érzem, én sokkal többet eszem, ez pedig rossz érzéseket indít el bennem…....................... 13

13. Segítség! Egy hónapja kezdtem el gyógyulni anorexiából, és folyamatosan kívánom

az ételeket… csokit, tortát, fasírtot, rántott húst, chipset, fagyit, nápolyit… nem értem

magam. Nem tudom, miért nem bírok leállni. Pedig nem is vagyok éhes. A hasam már

iszonyatosan nagy és pánikolok, hogy ez nem anorexia utáni falásroham, hanem

2

kényszerevés! Ez már lehet, hogy túlmutat az anorexián??! Nagyon félek, hogy falászavarom

lett az anorexiából! ............................................................................................................... 14

14. Ha az emberek nem tudnak hízni 3000+ kalórián, akkor miért van ennyi túlsúlyos

ember? Nem értem, hogyan lehet, hogy szinte a nulláról elkezdünk 2500-3000 kalóriát

fogyasztani, és mégsem hízunk. Hogyan lehetne ez csak víz, amikor mások ilyen sok kalórián

elhíznak? Miért vannak akkor kövér emberek? ................................................................... 15

15. Nagyon sok vizet tart vissza a testem, hájasnak és kövérnek látom magam. Leginkább

a hasam és a combom körül megjelent felesleg zavar. Tényleg le fog menni majd magától?

Nem vagyok túlsúlyos, ezt tudom, de aránytalan a testem, és ez megijeszt. ....................... 17

16. A gyógyulás alatt tényleg nem sportolhatok? ............................................................ 18

17. Te milyen evészavarból gyógyultál? ......................................................................... 18

18. Az a célom, hogy edzéssel izmot építsek, és ne csak zsírba hízzak. Te edzettél

felépülés alatt? ...................................................................................................................... 19

19. Szerinted, ha elérem a célsúlyomat, akkor majd mit sportoljak? .............................. 19

20. Kissé összezavarodtam, hogy miért változik, jojózik a normál emberek súlya mégis,

ha mindannyiunknak van egy meghatározott ideális testsúlya. Ha fogyni akarnak és

csökkentik a kalóriákat, utána tényleg visszahízzák? Lehetséges az ideális súlyod alatt tartani

a testsúlyodat? ...................................................................................................................... 19

21. Mire számíthatok, ha továbbra is keveset eszek? Van negatív következménye? ...... 20

22. Honnan tudhatom, hogy amit híztam, az valós súly vagy csak vízvisszatartás?

Megbolondulok a gondolattól, hogy ilyen sok kiló jött fel! Túl gyorsan hízok. .................. 21

23. Már 4 hónapja gyógyulok, a BMI-m X körül van már két hónapja, és heti 3x járok

edzeni. Úgy gondolom, hogy eleget eszem, de szerinted mennyi kalóriát kéne ennem? 17

éves vagyok, 160 cm magas és jelenleg X kiló. Nagyon szeretném tartani a súlyom, és félek,

hogy hízni fogok! De attól félek, hogy visszaesek majd, hogyha ennél több kilót szedek fel.

Segíts! ................................................................................................................................... 21

24. Mikor kezdhetek intuitívan enni kalóriaszámolás nélkül? ........................................ 22

25. Muszáj kalóriákat számolnom ahhoz, hogy meggyógyuljak? ................................... 24

26. Nem tudom, hogy mi az ideális súlyom. Honnan tudom, hogy valóban

meggyógyultam? .................................................................................................................. 24

3

27. Hogyan küzdjem le a lelkiismeretfurdalást, amikor sokat ettem? Mit csináljak, ha

falásroham (binge) után rettenetesen érzem magam a sok étel miatt? Szétfeszíti a hasam, és

úgy érzem, az egyetlen dolog, ami segítene, ha purgálok. ................................................... 25

28. Normális súlyomnál vagyok, bulimiából gyógyulok, és nem vagyok alultáplált. Akkor

is ennyit kell ennem? Nem leszek túlsúlyos, ha ilyen sokat eszem? .................................... 26

29. Már tartom a célsúlyomat. De nem is tudom… ideális súlyomnál vagyok? Hogyan

dönthetném el? ..................................................................................................................... 27

30. Meggyógyulhatok vegánként az evészavaromból? ................................................... 28

31. Falászavarral küzdök. Rám is érvényesek az írásaid? ............................................... 29

32. Még mindig hullik a hajam, pedig többet eszem már! Mi történik? Talán valamit

rosszul csinálok? Van valami tipped hajhullás/ töredezés/ szárazság/ elvékonyodás bajokra?

Miért hullik így a hajam? ..................................................................................................... 32

33. Te is gyakran túletted magad vagy voltak falásrohamaid az első hónapokban? Elmúlik

ez valaha? És a jóllakottság, az érzés, hogy elégedett vagyok azzal, amit megettem és nem is

vágyok többre, tényleg vissza fog jönni? ............................................................................. 32

34. Szóval csak bíznom kell a testemben, és akkor majd egyszer nem fog már ételért

könyörögni? Hallgatnom kell a mentális és fizikai éhségre, és mindig csak enni, és akkor egy

nap ez az állandó kimerítő éhségérzés eltűnik?.................................................................... 33

35. Egész nap ételeken gondolkodok, tele vannak a gondolataim ételképekkel, mikor

hagyja abba? Hónapokig vagy hetekig tart? Szeretnék már megszabadulni tőle. Unom az

állandó evés kényszert. ......................................................................................................... 33

36. Hogyan adjam meg magamnak, amire vágyom (pl. egy éttermi hamburger vagy pizza),

ha nincs rá pénzem? ............................................................................................................. 34

37. Mi a különbség érzelmi evés és falás között? ............................................................ 34

38. Mi a véleményed az átmeneti böjtölésről? ................................................................ 35

39. Honnan tudom, hogy valami, amit csinálok, beteges-e vagy sem? ........................... 35

40. Állandóan tele vagyok fizikailag, úgy érzem, szétpukkadok, mégis ételekről

fantáziálok. Megőrjít! Mit csináljak?? ................................................................................. 36

41. Nagyon rettegek attól, hogy bajom lesz az evészavaromtól vagy belehalok. ........... 37

4

Miért kellene hinnem neked, amikor nem vagy sem dietetikus, sem szakember?

Nem kell hinned nekem. Nem is kérem, hogy vakon bízz bennem. Légy kritikus, és mindent

kritikusan olvass, amit a neten találsz, ne csak az én írásaimat. Csak azt fogadd be, amit

magadénak érzel, amivel azonosulni tudsz. Mivel tényleg nem vagyok szakember, másképp

látom az egész folyamatot, mint ők. Én inkább egy barát vagyok, akitől bátran kérdezhetsz a

gyógyulásról, s biztos lehetsz abban, hogy őszintén válaszolok neked! Azért írok E/2.

személyben, mert így könnyebb, így olyan módon tudtam átadni a gondolataimat, mintha

magamnak írtam volna mindezt. A saját tapasztalataimat osztom meg, s azokat az írásokat,

amiket külföldi evészavar-oldalakon találtam, én azok segítségével álltam fel a saját

evészavaromból. Nem kérem, hogy feltétel nélkül megfogadj mindent, inkább az a célom, hogy

felajánljak egy új szemléletmódot az írásaimmal. Hogy ebből Te mit használsz fel a saját

életedben, az teljesen a Te döntésed és saját felelősséged.

Honnan tudsz ennyi mindent?

Jó helyen kerestem, és szerencsére jól olvasok angolul. Nem állítom, hogy mindent tudok a

felépülésről és az evészavar pszichológiai és biológiai hátteréről (hogy is tudhatnék), csupán

arról írok, amiben biztos vagyok, hogy működik, mert már sokaknak bevált. No meg persze

saját élményekről és személyes naplómról, mely nélkül, úgy érzem, nem lennék hiteles.

Tudom, hogy híznom kell a gyógyulás alatt, de ez olyan nehéz.

Félek, hogy össze fognak érni a combjaim és a hízás sose fog megállni.

Hogyan fogadtad el, hogy híznod kell?

Úgy, hogy szembenéztem vele.

Tudtam, hogy elengedhetetlen ahhoz, hogy végre jól érezzem magam és egészséges legyek.

Nem csak fizikailag egészséges, de mentálisan is. Azt is tudtam, hogy nem fogok örökké hízni

és hízni, ez csak átmeneti, és ha fejben minden rendben lesz, és nem lesz több kilóra szükségem,

akkor megáll a súlyom. És így is lett! Jobb már az elején felkészülnöd arra, hogy a combjaid

igen valószínű, hogy össze fognak érni – bár ezt a genetikád dönti el (a vízvisszatartás még

inkább rásegít, hogy összeérjenek) –, és hogy sok minden, amit most a testeden tapasztalsz, a

gyógyulás miatt olyan. Az alak sokat változik, akár rövid időn belül, neked most arra van

szükséged, hogy egyél és megadd a testednek, amiből építkezhet és életben tarthat téged.

5

A hízás egy hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik, és nincs miért félned tőle.

Nem lineáris, nem egyenletes, könnyen lehet, hogy itt-ott egy ideig stagnál és nem változik a

súlyod, majd ugrik egy kicsit, mert aztán több vizet tart vissza a tested. Nem lehet megmondani

előre. A gyógyulás alatt normális akár több súlyt visszaszedni, mint amit az evészavar alatt

leadtál, ez általában plusz 5-10%-ot jelent, és idővel (1-2 év alatt) magától le fog menni a

testedről, hogyha szükséges és genetikailag ez neked az optimális. Ebben a hormonjaid nagy

szerepet játszanak, így nehéz biztosat mondani, de a tipikus tapasztalatok azt mutatják, hogy a

gyógyulás alatt a test igényli a plusz tartalékot átmenetileg (főleg a hasi tájékon), amíg a

gyógyulási folyamatok zajlanak. Nekem az segített, hogy a súlyom helyett találtam más

témákat, amikkel elterelhettem a gondolataimat, és hamar elfogadtam, hogy a gyógyuláshoz

hozzátartozik, hogy a testem változzon. A falamat teleragasztottam pozitív mondatos cetlikkel,

mert így könnyebb volt elfogadni a sok változást és megtartani a pozitív gondolatokat a

fejemben minden nap. Ettől a hízás még rémisztő volt, ugyanakkor valahol mégis tudtam, hogy

nem fogom megúszni, előbb-utóbb szembe kell néznem a félelemmel ahhoz, hogy többé ne

legyen rám ekkora hatással.

De ha követem, amit írsz, az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elvet, akkor

folyton zabálni fogok, és ez könnyen átfordul más evészavarba! Így csak

falászavarom lesz!

Az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elvbe minden ételcsoport beletartozik.

Tévhit, hogy egészséges ételeken valaki nem küzdhet falászavarral. A falászavar elnevezés a

viselkedésre vonatkozik, és nem pedig az étel jellegére. Nem magával az étellel van a probléma,

hanem az illető szokásaival és gondolkodásmódjával. A kérdés az, hogy miért gondolod, hogy

ha mindent megehetsz, akkor egyből zabálni fogsz? Mi jut először eszedbe, ha meghallod, hogy

bármilyen ételt megehetsz? Ez sokat elárul arról, hogy hol tartasz a gyógyulásban.

Ha alaposan végigolvastad a bejegyzéseimet, akkor talán már tudod, hogy senkit nem arra

ösztönzök, hogy gondolkodás nélkül zabáljon és megállás nélkül egyen feldolgozott, gyorsan

felszívódó ételeket. Mindenkit arra biztatok, hogy a fő étkezések teljes értékű ételekből

álljanak, és emellé jöjjön minden más étel, ami jól esik. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok,

hogy az evészavar a félelmekből és ételek miatti szorongásból táplálkozik.

6

Nem tudsz addig egészségesen enni, amíg félsz az ételektől. Minden a mentalitásodon múlik:

azon, ahogy viszonyulsz az ételekhez. Ha az a célod a gyógyulás alatt, és azt tekinted fő

feladatodnak, hogy megtanuld táplálni a testedet bűntudat és szorongás nélkül, akkor ebbe

igenis beletartozik, hogy minden ételt megegyél és olyan szokásokat alakíts ki, amiktől jól érzed

magad a bőrödben – fizikailag és mentálisan egyaránt! Emellett pedig nem fér meg az ételek

moralizálás szerinti válogatása, hogy ez jó, ez rossz, ez tiltott, ezt nem ehetem, ettől bajom lesz…

stb. Ezek csak félelmek. A félelmek és ítélkezés bűntudatot teremt. Honnan tudod, hogy

folyamatosan zabálnál? Mi van, ha egy hét után már nem kívánsz majd annyi ételt, és szeretnél

változatosabban enni? Hogyha jelenleg nagyon kívánod a feldolgozott ételeket, de nem mersz

enni belőlük, és ezért gondolsz azonnal falásra, amint meghallod, hogy bármit ehetsz, az még

nem jelenti azt, hogy ez később is így marad. Hogy mi számít feldolgozott élelmiszernek, arról

ebben a (frissített) bejegyzésben írok.

Azok, akik például anorexiából átfordulnak bulimiába és kialakítanak új evészavar viselkedést,

fejben sosem voltak képesek teljesen átadni magukat a gyógyulásnak és elfogadni, hogy ehhez

a testük és gondolkodásuk is sok változáson kell hogy keresztülmenjen. Nem tudsz

meggyógyulni, ha nem változtatsz azon, amilyen gondolatokkal megtöltöd a tudatodat minden

egyes nap! A gyógyulás csak akkor történhet meg, ha elengeded a félelmeidet. Ha fejben

rendben vagy és figyelsz arra, hogy építő (és nem romboló!) hozzáállással tápláld a testedet,

akkor képes leszel megtanulni annyit és azt enni, amennyire valóban szükséged van – enni,

amikor éhes vagy, és abbahagyni, amikor jóllaktál. Ez persze nem megy egyből, gyakorolni

kell, kísérletezni és próbálgatni. Senki nem képes egyik napról a másikra egyből „normálisan”

étkezni, ha korábban évekig szorongásból viselkedett (éheztette vagy túlette magát).

Ez nem így működik.

Az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elv akkor működik, ha ezt arra használod, hogy

félelem, szabályok és bűntudat nélkül megedd azt, amit kívánsz. Ha tudod, hogy bármit

megehetsz, akkor egy idő után bizonyos ételek már nem is lesznek annyira vonzók, hiszen nem

„tilosak”. A cél az egyensúly: egyél egyszerű/nem flancos/hagyományos kajákat is, egyél olyat,

amit nagyon kívánsz, és egyél olyan ételeket is, amiktől most még félsz. Ha ez a három megvan,

és mindegyiket fogyasztod napi rendszerességgel, akkor minden rendben lesz.

Az elején teljesen normális több „egészségtelen” ételt enni, főleg, ha évekig rettegtél tőlük és

megtiltottad őket. De ha kitartóan bízol a folyamatban és engedélyt adsz magadnak, hogy egyél

belőlük, akkor eljön az a pont, hogy már nem kívánod ezeket annyira, és úgy érzed, hogy jól

esne máshogy táplálkozni. Ilyenkor érdemes több zöldséges/teljes értékű ételt visszaépíteni az

7

étkezésedbe, és megtalálni azt a módszert, ami NEKED beválik, hogy tápláló ételeket egyél, de

feltétel nélkül továbbra is megengedj magadnak mindent, amit szeretnél. Neked kell rátalálnod,

hogy mit jelent az „egyensúly” a Te életedben. Erre senki más nem képes. A honlapom csak

egy eszköz, a felfedezés iránytűje a te kezedben van.

De akkor MIT egyek? Te mit ettél gyógyulás alatt? Még most is úgy eszel?

Szerintem a testünknek – attól függetlenül, hogy a gyógyulás elején a mentális éhség erős –

szüksége van minőségi tápanyagokra ahhoz, hogy megfelelően működjön. CSAK és kizárólag

cukrot, és CSAK ultrafeldolgozott ételeket enni úgy, hogy mentális betegséggel küzdesz,

felelőtlenség az én véleményem szerint.

A rehabilitáció 3 lépcsőből áll:

1.azonosítani és elengedni az evészavar-gondolatokat

2.megváltoztatni az evészavar-viselkedést

3.helyreállítani a szervezet egyensúlyát

Ez a rehabilitációs lépcső magába foglalja a mentális és fizikai gyógyulás eléréséhez szükséges

lépéseket. Azt mondani, hogy nem számít, mit eszel, igenis felelőtlenség. Rengeteg kutatás és

egyértelmű bizonyíték van rá, hogy amit megeszel, az nagyon is számít az immunrendszered,

mentális egészséged és fizikai állapotod szempontjából, hisz az immunrendszerünk 70%-a a

beleinkben található. A bélflórád a te kis családod, akit szintén táplálnod kell ahhoz, hogy

barátként segítsék az egészséged megőrzését. Amilyen ételt gyakran eszel, azt kívánod

általában (persze van kivétel), és az ételválasztásaid meghatározó szerepet játszanak az

egészségedben és így hatással vannak a közérzetedre, ami pedig kihat a gondolataidra.

De nem feltétlenül úgy, ahogy az evészavarunk erről igyekszik meggyőzni bennünket.

Ami nekem bevált, és bátran javaslom bárkinek, az a 80-20 elv. Ma már 80%-a az

étkezésemnek teljes értékű dolgokból származik (sok zöldség, gyümölcs, főtt ételek,

fehérjeforrások, magvak, természetes zsírok stb.), a maradék 20% pedig olyan ételekből,

amelyek inkább élvezeti értékkel bírnak, mintsem gazdag mikrotápanyaglánccal, s amelyek

ahhoz kellenek, hogy minden ételt képes legyek megenni evészavar félelmek nélkül és a testem

biztosan elegendő energiához jusson. Ez a 20% általában a nasi, az édesség, péksütemény, de

akár ide tartozhat minden, amit nem tekintek kifejezetten egészségesnek, viszont jól érzem tőle

8

magam és segít megtartani a mentális szabadságot. Hogy kinek mi az egészséges, az rendkívül

szubjektív, elég sokféle irányzat van, sokféle elképzelés, ezért neked kell megtalálnod, hogy

NEKED mi működik, s mi válik be hosszútávon. A 80-20 csak egy elv, és nem szabály! Azért

tudok ma már így táplálkozni, mert elhagytam minden szabályt és nem félek többé az

ételektől! Nem gondolkodom ételeken, és nem szorongok, ha valami olyat eszem, amit

általában nem szoktam. Azért tudom ezt lazán tartani, mert megtanultam, hogy minden

ételnek van valami értéke és már nem félek megenni bizonyos ételeket. Akkor sem esem

kétségbe, ha netán nincs pénzem minőségi alapanyagokra, és egész nap péksütit kell ennem.

Számomra minden étel jó étel, amíg elegendő energiát biztosít nekem. A gyógyulás alatt nem

erre a 80-20-as táplálkozásra volt szükségem. Ez már csak eredmény.

Arról nem is beszélve, hogy a gyógyulás alatt ez sokkal inkább 50-50 % vagy 90-10 % (a nasik

javára) volt a 80-20 helyett és ez az arány folyamatosan változott az étvágyamnak megfelelően.

Egyik nap például rengeteg péksüteményt és muffint ettem, másik nap pedig rengeteg

gyümölcsöt. Voltak napok, amikor kb. egész nap feldolgozott ételekre vágytam (ó, te drága

müzli!), másik napon pedig húsra, tojásra és sok színes zöldségre. A feltáplálás elején, mivel

elsősorban anorexiából gyógyultam, igenis sokat köszönhetek a kalóriadús, feldolgozott és

könnyen emészthető ételeknek, mert azok nélkül nem tudtam volna ilyen hamar felépülni. Az

„egyél bármit, bármikor, bármennyit” mottóm itt is megállja a helyét, de nem szeretném, ha

félreértelmeznéd. A bármitbe nem csak cukros-olajos-csomagolt ételek vagy a nehéz magyar

fogások tartoznak, hanem zöldségek, húsok, gyümölcsök és főtt ételek is. Valószínű, hogy az

evészavarod alatt valamilyen egészségesnek tartott ételtől is féltél az energiatartalma miatt (én

például a banántól vagy a mogyoróvajtól), és épp ezért könnyen lehet, hogy amint engedélyt

adsz magadnak, hogy megedd, azt is nagyon fogod kívánni. Nálam működött, hogy azt ettem,

amit kívántam, de igyekeztem tartani a legalább napi kettő „rendes” főétkezést is. Egy nap 5-6

alkalommal ettem, rendszeresen, 3 óránként. Nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy neked

teljesen másra van szükséged ahhoz, hogy meggyógyulj, és ez tök rendben van.

Ugyanakkor ismétlem, a gyógyulás alatt normális, hogy kalóriadús ételekre vágysz, mert

ezekből könnyebben nyer energiát a tested! A gyógyulásom első évében egyáltalán nem úgy

ettem, ahogy most táplálkozom (és ezt, kérlek, tudatosítsd magadban). Sokkal több

feldolgozott ételt ettem, mert az nem terhelte meg annyira a legyengült emésztésemet. És nem

lettem cukorfüggő, sem kényszerevő, és már ritkán vágyom azokra az ételekre. A gyógyulás

alatt is ettem zöldséget és lédús gyümölcsöket, pont úgy, ahogy ettem egyébként kenyeret

margarinnal gazdagon, süteményt, tésztákat, kalácsot, tortát, pogácsát vagy egész pizzákat.

9

A cél az egyensúly, de nem tudsz egyből „normálisan” táplálkozni, mert ahonnan indulsz az

nem egy normális állapot. Az egyensúlyt úgy találod meg a táplálkozásban, hogyha mersz

kipróbálni új dolgokat és megszabadulsz az ételek iránti szorongásodtól. Ha bizonytalan vagy,

hogy mit kellene fogyasztanod, akkor inkább kérd ki egy dietetikus véleményét, hogy minden

tápanyagot megkapjon a szervezeted, amire szüksége van. Kell a szénhidrát (ezt a legkönnyebb

emészteni), fehérje, zsír, mindegyikre szükséged van! Voltak napok, amikor leginkább zsírosat

kívántam (kanalastul ettem a kókuszolajat a fasírttal vagy egész kocka vajat tettem a pirítósra),

és voltak napok, amikor egész nap csak szénhidrátot akartam enni. Folyamatosan változott,

hogy éppen mit kívántam. Nincs konkrét szabály, hogy mit egyél, és a legjobb, amit tehetsz,

hogy változatosan eszel, minden forrásból, semmit sem megtiltva, megtanulsz hallgatni a

testedre és követed a jelzéseit. Eleinte ez hatalmas kihívás, tudom, de minél többet gyakorlod,

annál hatékonyabban fog menni. És pontosan ez a cél!

Néha tök jól vagyok és már gyógyultnak érzem magam mentálisan, de van olyan,

amikor teljesen undorodom magamtól, és bánom, hogy nem voltam elég kitartó

ahhoz, hogy tovább folytassam a fogyókúrát. Mit csináljak?

Ez természetes érzés, és teljesen érthető, amit írsz! Velem is volt ilyen. Egyik nap látszólag

minden rendben volt étkezésügyileg, másnap meg visszakívánkoztam az evészavar legsötétebb

mélyére, hogy tovább folytassam, és mélyebbre süllyedjek, mint valaha. Az agyunknak több

idő kell, hogy felzárkózzon a testünk változásához, mint amilyen ütemben a testünk változik.

Emiatt néha úgy érezheted, hogy már készen vagy, minden tök jó, de aztán ez egy pillanat alatt

átfordul önmarcangolásba, s hogy miért nem fogytál tovább és voltál kitartóbb, mert talán nem

is voltál elég beteg… Én is átéltem, nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Mivel szembemész az

addigi gondolkodásoddal és viselkedéseddel, idő kell, hogy megszokd az új körülményeket. A

kitartó feltáplálás és evés ezen sokat segít. Türelem, türelem, ha kitartasz a gyógyulás mellett,

akkor ez az érzés el fog múlni!

Milyen gyors lesz a hízás? Neked mennyi ideig tartott, és te mennyit ettél?

Hogy milyen gyors lesz, azt nem tudom megmondani, mert nagyon sok mindentől függ. És

hogy én nekem mennyi idő volt, és mennyit ettem, nem számít a Te gyógyulásod

szempontjából. Egyrészt nem tudod, hogy én honnan indultam (ahogy én se tudom pontosan,

hogy Te mióta küzdesz ezzel az egésszel), másrészt az én testem az enyém, a tiéd meg a tiéd.

10

Nem az én testem a mérvadó a Te gyógyulásodban, hanem a sajátod! Ezért nem nagyon van

értelme hozzám hasonlítani magad, mert lehet, hogy neked teljesen más lesz. Harmadrészt

pedig a hízás üteme változik a hónapok alatt, nem egyenletes.

Azért elárulom, hogy onnantól, hogy eljutottam a 3000 kalóriáig, nagyjából 0,5-1,5 kilót

szedtem fel hetente, de én nekem sokat híznom kellett, mert az ideális súlyom alatt voltam. Az

első héten, még a legeslegelején, ugyan egy hét alatt feljött rám 6 kiló (szinte néhány nap alatt,

pedig még nem is ettem 3000-t akkor), de ez főleg víz volt, ami a gyógyulásomhoz kellett.

Nagyon ijesztő volt, de rájöttem hamar, hogy ez tényleg csak víz lehet, mert két éjszaka alatt

képtelenség 6 kilót hízni, ez fizikailag lehetetlen. Szóval, ha ilyet tapasztalsz, akkor sem kell

megijedni. Volt egy hónap, amikor annak ellenére, hogy 3000 kalóriát ettem, nem változott a

súlyom, úgyhogy emelnem kellett az adagokat, hogy tovább tudjak még hízni. Az elején nagyon

sokat ettem (extrém éhség), de sokszor inkább csak víz jött rám, és a valós súly egészen

minimális volt. Igazából lassabb volt a hízás, mint a számok szerint vártam.

Majd meglátod, nálad hogy lesz.

Ha újrakezdhetném, az elején sokkal de sokkal többet ennék, és nem félnék ennyire a hízástól

és nem akarnám elnyújtani, hogy minél tovább tartson! Ha duplán annyit ettem volna, miután

feltornáztam magam a honlapon lévő minimumos adagokhoz, annyival több időt és szabadságot

kaptam volna vele! A gyógyulás nem ér véget a hízással, és onnantól, hogy a súlyom már

stagnált egy egészséges súlynál, a menzeszem visszatért és minden kezdett egyenesbe jönni,

igazából szerintem onnantól kezdődött a legnagyobb tanulás és gyógyulás.

Elisa Oras – akinek a könyvéből gyakran idézek –

például bulimiából gyógyult, és az ő súlya az evészavara

alatt sem ingadozott igazán, így a gyógyulás alatt sem

nagyon változott. Ő állítása szerint a gyógyulás alatt csak

a vízvisszatartás miatt szedett fel néhány kilót, annak

ellenére, hogy az extrém éhség időszak napjain jóval a

minimumok felett evett. Épp ezért nagyon nehéz

megjósolni, hogy VELED mi fog történni. Van, akinek nő

a testsúlya, van, akinek nem. Nem vagyunk egyformák, és

mind más genetikai és evészavar háttérből jövünk.

11

Már rendszeresen eszem, de van, amikor túleszem magam, pedig nem vonok meg

magamtól semmit. Sokszor meg unalmamban eszek, és sok egészségtelen dolgot

napi szinten, pl.: sok csoki, pékáru stb. Nem akarok megvonni magamtól semmit,

de jó lenne ezeket mértékkel enni csak és egészségesebben étkezni. Még híznom

kell a célsúlyomhoz, de félek, hogy ez a sok cukor nem lehet egészséges!

Teljesen természetes, hogy most több „egészségtelen” ételt kívánsz, hisz ezek könnyebben

emészthetőek és kevésbé terhelik meg az emésztőrendszert. Gyors energiaforrások. Az első

hónapokban (fél évben) én is kimondottan sok olyat ettem, amit amúgy nem tartottam

egészségesnek, de nagyon kívántam. Azt gondoltam, mint Te, hogy „ez nem lehet egészséges!”,

de így visszagondolva akkor pontosan erre volt szükségem. Így legalább legyőztem a

félelmeimet az ételek körül, egyre bátrabban ettem meg bármit, és miután már bármilyen ételt

képes voltam megenni, úgy éreztem, hogy már nem kívánom ezeket annyira. Meguntam őket,

és kívántam valami mást. Elveszítették jelentőségüket. De ehhez nagyon sokat dolgoztam a

gondolkodásomon, hogy ne fekete-fehéren lássam a dolgokat! Addig is ügyeltem rá, hogy

minden nap a főétkezéseim (reggeli, ebéd, vacsora) közül legalább kettő teljes értékű ételből

álljon, hogy a testem kapjon némi plusz tápanyagot is, de általában azt ettem, amit tényleg

kívántam. Ha ez péksüti volt margarinnal és lekvárral, akkor azt. Ha mákos guba, akkor azt.

Viszont a másik két étkezésem (egy nap vagy 5-6 alkalommal ettem egy teljes évig!) mindig

zöldséges/fehérjedús/teljes értékű étel volt. Azaz olyan, amit főzni kell és nem

ultrafeldolgozott, nem már fogyasztásra kész és csomagolásban jön, hanem az összetevői pl.

gabona, zöldségek, húsok, gyümölcs, magvak stb., mert szerintem fontos, hogy már az elejétől

kezdve jó szokásokat ültess el. Ehhez pedig minden típusú ételre szükséged van. Meg kell

tanítanod az agyadnak, hogy MINDEN étel JÓ étel, és bármelyikből ehetsz. Másképp hogy

fogod felülírni a berögződött automatikus gondolataidat? Változtass a cselekedeteiden, egyél

meg mindent, és akkor a gondolataid követni fogják a tetteidet.

Persze, nagyon jó, ha azt eszed, amit kívánsz, és nem félsz többé az ételtől, mert amíg ez nem

megy, addig nem tudsz az evészavar-gondolatok nélkül étkezni. De emellett az is fontos, hogy

változatosan egyél, és ne csak mondjuk csokit, süteményt és péksüteményt egész nap. A

főétkezéseidet érdemes úgy tervezni, hogy legyen benne mindenképpen főtt étel, és mellette a

többit pedig Te választod meg bármilyen ételből. Nekem ez tűnt a legésszerűbbnek!

Ezt a bejegyzést mindenképp ajánlom ehhez kapcsolódóan!

12

Igazából nem hiszem magamat még mindig elég betegnek. Az elején tökre

elszánt voltam, hogy jó oké gyógyuljunk, de most megint elfogott ez a negatív

érzés. Szóval szerinted mennyire vagyok súlyosan beteg?

Ha azon gondolkodsz, hogy „Mennyire vagyok beteg?”, akkor biztos, hogy épp elég beteg vagy

ahhoz, hogy meggyógyulj. Mert egy egészséges ember nem gondolkodik ilyeneken. Ha például

náthás lennél, akkor nem kérdezgetnéd magadtól, hogy „Elég beteg vagyok? Vajon elég rosszul

vagyok már, hogy kifújjam az orrom?”. Ez nonszensz. Szerintem az „elég beteg” kérdésen csak

mentális betegek töprengenek, az evészavarosokkal az élen. Mert rajtunk kívül más nem akar

elég beteg lenni. Ha nem lennél beteg, ez meg sem fordulna a fejedben.

Teljesen oké néha bizonytalannak érezni magad! Ezért kell nagyon erős motiváció, hogy

ilyenkor is kitartson. A gyógyuláshoz ugyanannyi önfegyelem kell, mint ahhoz, amikor először

döntöttél úgy, hogy nem eszel vagy purgálsz. Ha nem érzed magad elég betegnek, és akkor is

megteszed magadért, amit kell, akkor tudod, hogy jó úton jársz.

Biztos, hogy vissza fog térni a menstruációm természetes módon?

Ha folyamatosan eleget eszel, rendszeresen, változatos forrásokból, pihensz, minimalizálod a

stresszt az életedben, és vágysz rá, hogy visszatérjen, akkor igen. Érdemes elmenni

nőgyógyászhoz, hogy megállapítsa, szervileg minden rendben van-e, de ha igen, akkor csak idő

és gyógyulás kérdése. Ismerek olyat, akinek 30-as évei alatt jött meg életében először, mert

akkor határozta el, hogy meggyógyul az anorexiából, ami még tini évei alatt kezdődött.

Sosem késő meggyógyulni.

Korábban diétáztam, és nem tudom, mennyit egyek? Mert most lehet, hogy sokat

eszem, és nem számolom a kalóriát, de nem eszek túl sokat szerinted?

Nincs olyan, hogy túl sok étel a gyógyulásban. A hízás igenis meg fog állni, ha kitartóan eleget

eszel és ezzel párhuzamosan megváltoztatod a gondolkodásodat, nem fogsz örökké hízni és

hízni. Annyit egyél, amennyi jólesik! Nem is kell számolnod a kalóriát, bár nem árt, ha valaki

segít megítélni, hogy eleget eszel-e. Ha diétából/anorexiából/bulimiából jössz, talán a Te

éhségérzeted nem megbízható, és túl keveset ennél ösztönösen. Az is lehet, hogy csak Te érzed

soknak, amit eszel, és közben egyáltalán nem az. Most az a dolgod, hogy egyél, és megtanuld

újra táplálni a tested. Minden nap, rendszeresen és bőségesen kell enned. Változatosan!

13

Mindenféle tápanyagból. Azt edd, ami jólesik, de próbálgasd azokat az ételeket is, amiktől

esetleg félsz, hogy le tudd győzni ezeket a félelmeket! Nagyon sok energiára van szükséged

ahhoz, hogy minden rendbe jöjjön. Ne aggódj azon, hogy „túl sokat” eszel, ez a fogalom, hogy

TÚL sok, nem létezik, ha evészavarból gyógyulsz. Hogy kinek mi a túl sok, az relatív. Nem

minden csak az ételről szól. A véleményed befolyásolja az ítélőképességed.

Sokszor küzdök azzal, hogy azt figyelem, más mit, mennyit és mikor eszik. És

úgy érzem, én sokkal többet eszem, ez pedig rossz érzéseket indít el bennem…

Az, hogy a körülötted lévőket figyeled, hogy mennyit esznek, mit, hogyan, mikor, kivel, szintén

normális, ha evészavarral küzdesz. Már amennyire normális lehet betegesen figyelni körülötted

mindent, ami táplálkozással kapcsolatos. Emlékszem, hogy anno én is állandóan mások adagjait

számolgattam, s elemeztem gondolatban, hogy ki hogyan táplálkozik. Másokat akartam etetni,

őket kínálgattam, és utáltam előttük enni, mert féltem, hogy meglátják, mennyivel többet

eszem, mint ők. Állandóan másokkal voltam elfoglalva, s hozzájuk viszonyítottam a saját

adagjaimat. Ha te is ezt csinálod, könnyen beleeshetsz abba a csapdába, hogy úgy érzed, Te „túl

sokat” eszel, s nem kellene, mert ez „rossz” vagy „baj”. (Nem, nem baj.)

Azonban azt sose felejtsd el, hogy amit tapasztalsz, az nem egy természetes vagy normális

állapot. Éppen ezért, ha többet kívánsz, mint körülötted minden szerinted „normális ember”, az

teljesen logikus és ésszerű! Azok az emberek nem küzdenek evészavarral. Ők nem gyógyulnak

abból az állapotból, amiből most Te. Nincs értelme hozzájuk hasonlítani magadat, mert az

evészavaros állapot minden, csak nem normális, se nem természetes. Ha korábban megvontál

magadtól tápanyagokat, ételeket, kalóriát, akkor persze átmenetileg sokkal többet kívánsz, mint

bárki, akihez a saját étkezési szokásaidat hasonlítod. A fokozott étvágy (vagy éppen semmilyen

étvágy) normális reakció egy éhezéses időszakra, s ugyan nem ismerlek, de biztosíthatlak

afelől, hogy ha állandóan ételeken jár az eszed és egész nap ételeken és kalóriákon gondolkodsz,

az az esetek többségében azt jelzi, hogy több ételre van szükséged.

Amikor paranoiásan figyeled, hogy ki figyeli, hogy neked mi van a tányérodon, vagy esetleg Te

magad rendőröset játszol mások adagjai és táplálkozási szokásai felett, kérlek, jusson eszedbe,

hogy nem mindenki viszonyul úgy az ételekhez, mint Te. Attól, hogy Te megszállottan figyeled

mások adagjait és ételeit, nem következik, hogy mások is ezt teszik. Az evészavar miatt a fókusz

az ételen van, nálad az étel központi kérdés, de azok, akiknek egészséges a kapcsolata a

táplálkozással, talán észre sem veszik, hogy Te mit és mennyit eszel. (Megnyugtató, nem?)

14

Segítség! Egy hónapja kezdtem el gyógyulni anorexiából, és folyamatosan

kívánom az ételeket… csokit, tortát, fasírtot, rántott húst, chipset, fagyit,

nápolyit… nem értem magam. Nem tudom, miért nem bírok leállni. Pedig nem is

vagyok éhes. A hasam már iszonyatosan nagy és pánikolok, hogy ez nem

anorexia utáni falásroham, hanem kényszerevés! Ez már lehet, hogy túlmutat az

anorexián??! Nagyon félek, hogy falászavarom lett az anorexiából!

Ne tévesszen meg a sok étel, amit megeszel. Hogyha néhány hónapja gyógyulsz anorexiából,

akkor ez szerintem még mindig reaktív evés (és extrém éhség). Fölösleges azonban címkézni,

hogy mi ez, s azt figyelni árgus szemekkel, hogy most ez „normális” vagy „beteges” vagy

„kényszeres” vagy „unalomevés” és bedobozolni mindent, amit csinálsz egy-egy kategóriába.

Ez nem így működik. Emlékszel a Minnesota Éhezési Kísérletben azokra a férfiakra, akik

képtelenek voltak leállni az evéssel és vagy tízezer kalóriát tömtek magukba szinte rosszullétig?

Ők sem kényszerevők voltak, egyszerűen egy éhezés traumájából épültek fel éppen. Ahogy Te

is. Ez az állandó evés csakis addig tartott náluk, amíg el nem jutottak egy olyan pontig, hogy

többé úgy érezték, nincs szükségük ennyi ételre, s az éhségérzetük fokozatosan normalizálódott.

Miután ez megtörtént, az után kezdett el a súlyuk is beállni ahhoz a ponthoz, ahol az éhezés

előtt volt. Addig azonban (12-18 hónapig tartott ez a folyamat) brutális mennyiségeket képesek

voltak megenni, és ez teljesen rendben volt. A testük be akarta pótolni azt az energiahiányt, ami

korábban kimaradt. Ezt pedig átlagos adagokon képtelenség lett volna megtenni.

A pánik nem segít. Végy néhány mély lélegzetet, tedd félre a pánikot és kételyeket, és

koncentrálj arra, hogy mi történik most. Mi van? Mit érzel, amikor eszel? Mit érzel azelőtt és

azután, hogy eszel? Érzed az ízét az ételnek? Van kapcsolatod a testeddel, miközben eszel?

Vagy mint mozikép peregnek le előtted a történések, s csak utólag veszed észre, hogy mennyit

ettél, mert addig szinte magadon kívül tömted magadba az ételt? Mert ha nem ez a helyzet,

egyszerűen csak állandóan ételeken jár az agyad, akkor az mentális (és extrém) éhség. Az

extrém éhség természetes reakció, és ha korábban elnyomtad az éhségérzeted, akkor nem

meglepő, hogy sosem vagy éhes. Ez nem azt jelenti, hogy „unalomból eszel”, egyszerűen csak

sosem laksz jól, és szétesett a kapcsolat az emésztésed és agyad között. A 3000-4000 kalória

még csak nem is extrém. Ennyi mennyiséget megenni teljesen érthető, ha anorexiából (vagy

bulimiából) gyógyulsz! Nekem az ALAP étrendem 3500-4000 kalória volt hónapokig! Az

extrém éhség nagyjából 4000-10.000 kalóriát jelent. Ha reálisan nézed, tényleg megeszel

ennyit? Ha igen, és még akkor is kívánod az ételt és éhség-és-ürességszerű valamit érzel a

garatodtól a beleidig, akkor szükséged van rá. Ha pedig nem eszel meg ennyit, akkor nincs is

15

mitől tartanod. A vízvisszatartás és puffadás normális reakciók. Szinte mindenki, aki

evészavarból gyógyul, átél olyan időszakot, amikor rengeteg ételt eszik rövid idő alatt (hívhatod

falásrohamnak, ha tetszik, én inkább reaktív evésnek hívom). Ez a kiéheztetettségtől van, és

szüksége van rá a hormonjaidnak, emésztőrendszerednek, szerveidnek, hogy a szervezeted

megkapja a könnyen emészthető energiát, amire most oly nagy szüksége van.

Te is tudod, hogy ha megtiltasz magadnak valamit, az pont ellenkezőleg hat. Ezért vigyázz

a gondolataiddal, hogy ne gyárts szabályokat és elképzeléseket arról, hogyan kellene enned.

Esetleg érdemes lehet növelni a rendes étkezéseid tömegét és kalóriatartalmát, és alapból

nagyobb adagokat enni. A kicsit több fehérje is gyakran segít. Ha az étkezések között ennyire

kívánsz mást még, az attól is lehet, hogy az úgymond „rendes” főétkezésekből nem eszel eleget.

Iktass be plusz étkezéseket, és növeld az ételeid kalóriatartalmát, így elkerülheted, hogy szinte

kiéhezetten ess neki három csomag nápolyinak. Vigyél rendszert az étkezéseidbe, kísérletezz,

és ha még így is folyton éhes vagy, akkor egyél, és ne agyald túl! Ez valószínűleg csak átmeneti,

s ha nagyon az elején vagy (az első félév még az elejének számít), akkor sokkal éhesebbnek

lenni, mint amit normálisnak tartasz, természetes dolog, én is átéltem, még sok más gyógyuló

is átélte, és mégsem lettünk kényszerevők. Egyél változatosan, egyél minden típusú ételt,

ügyelj a gondolataidra, és ne vidd túlzásba a mozgást egyelőre, amíg az étvágyad lecsillapodik!

Ha az emberek nem tudnak hízni 3000+ kalórián, akkor miért van ennyi

túlsúlyos ember? Nem értem, hogyan lehet, hogy szinte a nulláról elkezdünk

2500-3000 kalóriát fogyasztani, és mégsem hízunk. Hogyan lehetne ez csak víz,

amikor mások ilyen sok kalórián elhíznak? Miért vannak akkor kövér emberek?

De igen, az emberek tudnak 3000 kalórián hízni (vagy akár 1500 kalórián is), ha az

anyagcseréjük sérült és összezavarták a szervezetüket diétákkal, vagy ha sok izmot veszítettek

ezzel együtt. Amikor evészavarból jössz, akkor a testedben a különböző folyamatok nincsenek

egyensúlyban, nem működnek összehangoltan, és ilyenkor nagyon könnyen tudsz hízni.

Bármilyen mennyiségen. Nem csak 3000 kalórián. Akár már száz kalóriával több ételtől, mint

amit általában enni szoktál, képes vagy hízni. De ne becsüld alá a tested

alkalmazkodóképességét, ami lenyűgözően képes változtatni a körülményekhez igazodva!

Ha felépülsz és normalizálódik az éhségérzeted, meggyógyul az emésztésed, akkor nem fogsz

többé túlenni, falni, diétázni, hanem elkezded az éhségérzeted alapján táplálni a testedet.

Rendszeresen. Ez a cél! Hogyha az éhségérzetedre hallgatsz és tudatosan követed az éhséget és

16

jóllakottságot minden egyes nap kivétel nélkül, akkor elég valószínűtlen, hogy a tested egy

számodra egészségtelen súlynál köt ki, miután meggyógyultál. Nem könnyű túlsúlyosnak lenni,

hogyha többé nem eszed túl magad, nem purgálsz, nem tisztulsz, nincsenek masszív

sóvárgásaid ételek után, és minden nap eleget eszel és a szervezeted felépült a traumából, amit

a sok diéta/túlevés/összevisszaság okozott. (Az előfordulhat, hogy neked más az elképzelésed a „túlsúlyról”,

mint a testednek… ez esetben, nos, nem árt újradefiniálni, hogy az a TÚLsúly valóban TÚL, vagy csak súly…)

Az oldalon lévő HDRM minimumok a gyógyulásra vonatkoznak, a felépülési időszakra, hogy

a tested elég energiát kapjon és regenerálódjon teljesen. Néhányan a felépülés után továbbra is

nagyjából ennyi kalóriát esznek, de ha a Te éhségérzeted mást jelez, akkor (ismétlem: miután

meggyógyultál!) teljesen oké ennél kevesebbet enni, ha egészséges vagy. Nincs értelme

kényszeríteni magad, hogy olyan mennyiséget egyél, ami egyáltalán nem esik többé jól. A

gyógyulás után vannak, akik természetes módon 3000 kalória körül esznek tovább, mert

ösztönösen ennyi ételre vágynak, főleg ha aktívak egész nap, akkor az ő testük több kalóriát

éget. Mások viszont, hogyha csak kényszerítve magukat, a jóllakottságon túl evéssel tudnak

továbbra is 3000 kalóriát fogyasztani gyógyulási rehabilitáció után, akkor nem érdemes

megtartani ezt a mennyiséget. Ha ösztönösen kevesebb kalóriát kívánnak, mert mondjuk sokat

ülnek, alacsonyabbak az átlagnál stb., és ezért kevesebb energiát éget a testük, akkor ez

számukra egy egyértelmű jelzés, hogy annál, amit kívánnak, nincs szükségük többre.

Senki nem várja el, hogy 2500-3000 kalóriát egyél felépülés után életed végéig, hagyd meg a

saját testednek, hogy eldöntse, mennyi az elég neked! Nincs többé kompenzálás és diéta, de

nem kell a saját természetes, végre normalizálódott éhségérzeted fölött sem enni és

kényszeresen tömni magad, csak hogy elérd ezt a kalóriamennyiséget. Mire idáig jutsz,

remélhetőleg már rég nem számolsz kalóriákat.

Gyakran azokkal, akik túlsúlyosak, sokkal több minden történik, minthogy egyszerűen „túl

sokat” esznek. Sok túlsúlyos ember valamilyen diétát követett korábban és szétesett a

kapcsolata a testével (és az anyagcseréje ezért sérült), így a normál mennyiségektől is hízik.

Néha a diéta-evés-diéta-evés kör vezet elhízáshoz, mert diétázással a hormonok egyensúlya

felborul. Ne felejtsd el, hogy a diéta gyakran túlevést is okoz, és az ember olyankor is enni akar

a megfosztottságtól, amikor egyébként nem is éhes. Ez könnyen vezethet a gyorskajákon való

túlevéshez. A sok stressz, motiválatlanság, bántalmazás, testszégyenítés az alakjuk miatt

szintén okozhat további hízást. Továbbá, amiért az emberek túlsúlyosak lehetnek: a szétesett

testtudatosság, egészségügyi problémák (pl. pajzsmirigy betegség vagy különböző gyógyszerek

szedése, emésztőrendszeri zavarok, tápanyaghiány miatti fokozott éhség, cukorbetegség stb.),

17

falászavar, depresszió, a nem egészséges szokások a mindennapokban (pl. szenvedélybetegség,

alkoholfogyasztás vagy függőség) vagy akár a kevés mozgás, ami egy 8 órás műszak után

kimerülten, lássuk be, nem túl vonzó tevékenység. Nagyon gyakran az alváshiány, kevés pénz

miatti kihívások, stressz és a gyorsan elérhető feldolgozott ételekből bevitt nagy

kalóriamennyiség a ludas. Az evés csak egy tünet, nem maga a probléma.

Nem kell elnyomnunk az éhségérzetünket diétával és a kalóriák megszorításával, mert

általában nem az a valódi probléma, ami túlsúlyt okoz! Sokkal több tényező szerepel az elhízás

miértjei között, mint egyszerűen a táplálkozás.

Nagyon sok vizet tart vissza a testem, hájasnak és kövérnek látom magam.

Leginkább a hasam és a combom körül megjelent felesleg zavar.

Tényleg le fog menni majd magától? Nem vagyok túlsúlyos, ezt tudom, de

aránytalan a testem, és ez megijeszt.

A gyógyulás alatt a vízvisszatartás és puffadás miatt láthatod/érezheted magad nagynak és

nehéznek. Általában ez nem valós zsírba hízás, leggyakrabban csak étel a belekben és víz a

szövetekben, ami azért jön fel, hogy a test gyorsabban felépüljön. Ezek olyan természetes

folyamatok, amikbe nem érdemes közbeavatkozni. Nyilván, ha több étel van a beleidben, akkor

az a mérlegen is többet mutat. A puffadás és vízvisszatartás pedig nagyon gyors változásokat

idéz elő a testeden, de ez csak átmeneti, és sokat ingadozik a gyógyulás alatt – bár igen

látványos, és ezért ijesztő lehet. Ezért írom azt, hogy ez nem valós súly, mert egy nap alatt

képtelenség 2-3 kilót hízni, a hízás egy jóval hosszabb, egyenletesebb folyamat! Teljesen

normális a hasadra hízni, mert egyrészt a puffadástól kigömbölyödhet a hasad (akár mint egy

öthónapos kismamának), másrészt ott vannak az élethez legszükségesebb szerveid, amiket

igyekszik megóvni a szervezeted, most hogy végre kap elég energiát rendszeresen. A

vízvisszatartás (hivatalos nevén: ödéma) a gyógyulás után természetes módon leredukálódik

majd, szépen lemegy a testedről, amint újra egyensúlyba jön minden odabent, és az

éhségérzetedre képes leszel hallgatni. Az ödéma nem fog örökké tartani.

Nyilván van valós hízás is a felépülésben, amire nagyon is szükséged van: az izomszövetek,

szervek szövetei, zsír, csontsűrűség és egy egészséges mennyiségű víz a glikogén raktárakban

(az emberei test 70%-a víz). A kezdetben aránytalan hízás eloszlik majd, legelőször jellemzően

az arcon, hason, combokon jelenik meg, majd utána kezd a többi testrészen is eloszlani. Ha

pedig olyan evészavaros háttérből jössz, hogy a tested nagyjából a normális

18

testsúlytartományban van, akkor könnyen lehet, hogy a néhány kiló vízen kívül, amit visszatart

a tested, nem is hízol, mert a tested ragaszkodik ehhez az ideális testsúlytartományhoz. Nem

vagyunk egyformák, nehéz megjósolni előre. De az tény, hogy a vízvisszatartás átmeneti, és a

víz miatt láthatod magad nagyobbnak, husisabbnak, göröngyösebbnek, a sok víz miatt a bőr

felszíne is megváltozik, amit könnyen narancsbőrnek (cellulite) nézhetsz. Légy türelmes, és

lendülj tovább ezen az időszakon; segít, ha nem elemzed annyit a tested, és elfogadod, hogy

mindez a folyamat része.

A gyógyulás alatt tényleg nem sportolhatok?

A gyógyulás alatt nem tanácsos sportolni, ha megvonásos háttérből jössz (krónikus diétából,

anorexia, bulimia, osfed, stb.). Erről bővebben itt olvashatsz. Falászavarból való gyógyulás

esetén sokat segíthet a rendszeres testmozgás (vagy akár rendszeres séta a szabadban), de csak

építő hozzáállással! Senkinek sincs szüksége arra, hogy az edzés büntető vagy önpusztító

eszközzé váljon. Ha arra használod, hogy lemozogd a kalóriákat, az továbbra is beteges

hozzáállás, és nem segítség. Ha kényszeres mozgásfüggőséggel is küzdesz, akkor életbevágó,

hogy egy időre teljesen leállj az edzéssel. Fordítsd azt az időt inkább más pozitív dolgokra,

pihenésre, a hobbijaidra, próbáld ki, milyen megülni a fenekeden. Eleinte, tudom, hogy nem

könnyű leülni, borzasztó önfegyelmet igényel és akár hisztiket eredményezhet, de hidd el, hogy

ha megszabadulsz ettől a kényszertől, az rendkívül felszabadító!

Bőven lesz még időd mozogni, ha meggyógyultál.

Te milyen evészavarból gyógyultál?

Bulimia nervosa, anorexia nervosa, orthorexia. Hogy mikor melyik volt a domináns, az

időnként változott. Az elején talán túlevéses zavarral indultam, amiből aztán lett más.

Véleményem szerint nincs jelentősége, hogy én mivel küzdöttem, mert minden ember

evészavara egyedi, és a címkék és kategóriák közül egyik sem jobb a másiknál. Ebben nincs

evészavar-felsőbbrendűség (például az anorexia nem jobb vagy rosszabb, mint a többi), mind

ugyanúgy szenvedéssel jár és rányomja a bélyegét a mindennapi életedre.

Ezek nem különálló kategóriák, sok az átfedés a típusok között. Mindegyik evészavar, és

mindegyikből fel lehet épülni. Csak ez a fontos!

19

Az a célom, hogy edzéssel izmot építsek, és ne csak zsírba hízzak. Te edzettél

felépülés alatt?

Nem, én nem edzettem. Nekem is évekig megvolt ez a szándékom, és tíz körömmel

ragaszkodtam hozzá: „oké, hízhatok, de csak izmot akarok felszedni, hogy izmos és szálkás

legyek, ne pedig hájas”. (Ah, tipikus baklövés!) Amíg ezt a rögeszmét nem tudtam elengedni,

addig sosem adtam esélyt a testemnek a felépülésre. Az az érdekes, hogy a hízással részben

izom is jön fel. Nehéz lehet ezt elhinni, meg nem igazán látványos a sok víztől, amit visszatart

ilyenkor a testünk, de nem csak zsír jön ám a plusz kilókkal. Most inkább azt tanácsolnám, hogy

ne aggódj még ezen, csak pihenj, esetleg sétálj egy jót, amikor kívánod, de ezen kívül ne végezz

semmilyen erősítő gyakorlatot, mert csak nehezíted a tested dolgát, hogy meggyógyuljon.

Minden plusz mozgás stresszként hat a legyengült szervezetre. Ráérsz még mozogni később, és

legalább hamarabb megbékélsz a pihenés gondolatával.

Szerinted, ha elérem a célsúlyomat, akkor majd mit sportoljak?

Ha visszatér majd a menstruációd és már minimum 3 havi volt, emellett minimum 4 hónapja

tartod az egészséges súlyodat (vagy férfiak esetén, ha már minimum 4-5 hónapja tartod az

egészséges súlyod és megbízható az éhségérzeted), akkor érdemes lehet valami olyat

mozognod, ami megdolgoztatja a szívedet és akkor is inkább erősítő edzést végezni, mintsem

kardiót. A súlyzós edzést vagy saját testsúlyos edzést (pl. trx) javaslom (a jóga is alkalmas erre),

hogy terheld az ízületeidet, és a csontjaid erősödjenek az izomnövelés mellett. DE fokozatosan

kell bevezetni a mozgást, nehogy baj legyen belőle! Heti 1, max 2 alkalom bőven elég, ha izmot

akarsz építeni. Ha pedig hirtelen ugrasz az edzésbe, az könnyen extrém éhséget eredményezhet,

ami gyakran okoz visszaesést. Légy óvatos! Jobb várni még, mint túl korán fejest ugrani egy

újabb kényszeres valamibe, mikor még nem állsz készen rá.

Kissé összezavarodtam, hogy miért változik, jojózik a normál emberek súlya

mégis, ha mindannyiunknak van egy meghatározott ideális testsúlya. Ha fogyni

akarnak és csökkentik a kalóriákat, utána tényleg visszahízzák? Lehetséges az

ideális súlyod alatt tartani a testsúlyodat?

Igen, még az egészséges emberek súlya is fel-le ingadozik, ez kb. napi 2-4 kilón belül teljesen

normális. Ha például karácsonykor az átlagos beviteled felett eszel, akkor a súlyod megugrik a

20

visszatartott víz és a beleidben lévő szokatlan mennyiségű étel miatt. Amint visszatérsz a tipikus

étkezésedhez, ahogy az ünnep előtt ettél (remélhetőleg eleget), akkor ez a néhány kiló plusz

magától lemegy, semmit nem kell máshogy csinálnod, mint ahogy szoktál. Ha többet eszel, az

anyagcseréd kicsit felgyorsul, a tested hőt termel, és ha több étel áll rendelkezésre épp a

testedben, akkor az éhségérzeted természetes módon csökken, amíg az energiaegyensúly aztán

megint helyrebillen az étel megemésztésével, s ismét újra éhesnek érzed magad. A testünk így

dolgozza fel a plusz energiát.

De sok ember kiakad a néhány kiló pluszon ilyenkor sajnos, és azonnal diétába, purgálásba,

vízböjtbe kezd, vagy egyszerűen visszavesz az adagokból, mert „jaj, két kiló feljött

karácsonykor! sürgősen le kell fogynom”. Ezzel csak azt érik el, hogy még mielőtt ez a súly

magától lemenne, mindenféle macera nélkül, természetes módon, ők fejest ugranak a diétába

és lecsökkentik a kalóriákat… amivel a természetes mechanizmust az okos testükben

tönkreteszik, és készakarva manipulálják a saját ideális testsúlytartomány fenntartó

rendszerüket. Összezavarják a testüket azzal, hogy belenyúlnak ebbe a folyamatba, miközben

egyébként, ha visszatértek volna a rendszeres megszokott életmódjukhoz, akkor a karácsonyi

menü miatti néhány plusz kiló szépen magától leolvadt volna, és ott lennének, ahol karácsony

előtt voltak. A diétázás nemhogy nem segít ilyenkor, de még jobban belezavar az egész

önszabályozó rendszerünkbe, és gyakran bűntudatot, szégyenérzetet és félelmet generál.

Ráadásul, ha az ételekkel való kapcsolatod nem ideális, akkor ez a karácsonyi túlevés és utána

diéta egy túlevés-diéta-túlevés-diéta körforgást hozhat létre, ami nagyon veszélyes. Lehetséges

az ideális alatt tartani a testsúlyunkat, de ez nem egészséges, és rendszerint negatív

következményekkel jár. (Lásd: alultápláltság következményei)

Mire számíthatok, ha továbbra is keveset eszek? Van negatív következménye?

Nagyon sok negatív következménye van. Ami a legrémisztőbb, hogy gyakran ezek a

következmények nem is azonnal jelentkeznek, hanem akár évekkel később! Addig pedig

tünetmentesen rombolod a testedet, szépen, fokozatosan, amíg persze előjönnek az alulevés

(alultápláltság) jelei, és többé nem érzed jól magad a testedben. Erről bővebben a Minnesota

Éhezési Kísérlet bejegyzésben írok, ott megtalálod az alultápláltság tüneteit és következményeit

részletesen kifejtve, némi magyarázattal.

21

Honnan tudhatom, hogy amit híztam, az valós súly vagy csak vízvisszatartás?

Megbolondulok a gondolattól, hogy ilyen sok kiló jött fel! Túl gyorsan hízok.

Bíznod kell a folyamatban, és el kell fogadnod azt, ami történik. Ha kiakadsz a hízáson – legyen

az víz vagy valós súly –, csak a saját dolgodat nehezíted és drámát teremtesz, ami nem segít

rajtad (sem pedig a hízáson). Ha beletörődsz abba, hogy nem tudod mindenre a választ (és nem

is kell), hamarabb képes leszel elengedni a hízástól való félelmeidet. Tekintsd ezt kihívásnak,

egy lehetőségnek, hogy elengedd a kényszeres súlyfelügyelést! Nincs olyan, hogy túl gyors

hízás, csak hízás van. Ha úgyis híznod kell, miért nyújtanád el még jobban, mint ami feltétlenül

szükséges? A gyógyulás legtanulságosabb fázisa úgyis akkor kezdődik, amikor a hízási

folyamat véget ér, a súlyod megállapodik valahol és ott stagnál. Az éhségérzeted majd akkor

kezd csak beállni, s ott kezdesz fejben felzárkózni az új testedhez.

A vízvisszatartásnak vannak konkrét jelei:

terhes kismama pocak

hirtelen súlyváltozás, 2-8 kg plusz néhány nap vagy egy hét alatt

fáj a bőröd, viszket, ég

felpuffadsz (hasad, szemed, arcod, tenyered, lábfejed)

a zokni vagy ruha nyoma hosszú ideig megmarad a bőrödön

ha megnyomod a bokád az ujjaddal, akkor a bemélyedés ott marad akár tíz percig

nehéznek érzed magad, mintha ólomból lenne a tested

a bőröd felszíne egyenetlen, puha, feszül, mintha narancsbőrös lenne, göröngyös

sokat jársz mosdóba pisilni

Már 4 hónapja gyógyulok, a BMI-m X körül van már két hónapja, és heti 3x

járok edzeni. Úgy gondolom, hogy eleget eszem, de szerinted mennyi kalóriát

kéne ennem? 17 éves vagyok, 160 cm magas és jelenleg X kiló. Nagyon

szeretném tartani a súlyom, és félek, hogy hízni fogok! De attól félek, hogy

visszaesek majd, hogyha ennél több kilót szedek fel. Segíts!

Sokan a köszönés után egyből azt írjátok nekem, hogy x magassághoz x kilónál vagytok ennyi

és ennyi ideje, előtte x kilót fogytatok, és most x kilót híztatok vissza, féltek hízni többet, és én

mondjam meg, hogy mennyit kellene ennetek, hogy minden így maradjon…

22

Ez tipikus evészavar beszéd. Nem TI akarjátok tudni ezeket, hanem az evészavarotok

sulykolja, hogy ennek van bármi jelentősége. (nincs)

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és nem bántásból, de ha ilyeneken gondolkodsz, akkor

csak az evészavar beszél belőled, azért akarsz mindenre tökéletes választ, tökéletes

kalóriaértéket, aminél tarthatod a számodra jó eséllyel alacsony testsúlyodat, és a gyógyulás

nem erről szól. Ha igazán meggyógyulsz, nincs szükséged többé kalóriaszámolásra. Nem

rettegsz a hízástól. Nem aggaszt, hogy hány kiló vagy épp, sem pedig hogy mennyit kéne enned.

Annyi ételt eszel majd, amennyit akarsz, amit és amikor akarsz, és nem fogsz rajta gondolkodni.

Ez a cél! Nem az, hogy elérj egy bizonyos súlyt. Az igazi cél, hogy az éhségérzeted

normalizálódjon és elfogadd a testedet olyannak, amilyen, miközben Te annyit eszel, amennyire

szükséged van ahhoz, hogy jóllakj és egészséges legyél. Ha ezt sikerült teljesíteni, akkor az

egészséges súlyodat tartani gyerekjáték! Ha nem az, akkor valami nem stimmel. Akkor vagy a

súlyod túl alacsony (vagy ritkán netán túl magas), vagy amit eszel és ahogy eszel, az nem

fenntartható és egészséges számodra. Ráadásul, akkor tudod, hogy minden rendben van, ha

edzés nélkül képes vagy tartani a súlyod, és érzel éhséget, jóllakottságot és nem gondolkodsz

ételeken, csak amikor tényleg éhes vagy.

Nem az én hatásköröm megmondani neked, hogy a súlyod jó-e számodra, amit eszel, az jó-e,

és mennyit kéne enned, hogy minden úgy maradjon, ahogy most van. Ezt nem várhatod tőlem,

hiszen ki vagyok én, hogy erre válaszoljak? Neked kell rájönnöd. Ez a Te feladatod, nem az

enyém, és senki más nem tudja megmondani neked, hogy pontosan mire van szükséged, csak

Te. Mások maximum tükröt tarthatnak eléd, hogy több oldalról lásd, mi történik veled.

Mikor kezdhetek intuitívan enni kalóriaszámolás nélkül?

Bármikor, ha számolás nélkül is képes vagy eleget enni.

Azokban az esetekben, amikor ez nem megvalósítható (mert mondjuk sosem vagy éhes, torzult

az ítélőképességed, ha adagokról van szó, vagy nincs támogató társad, aki segítene megítélni,

hogy eleget eszel-e), én a számolást javaslom. DE (és ez egy fontos de) csakis abban az esetben,

ha másképp nem sikerül eleget enned. Nem érdemes ragaszkodni a számoláshoz, és semmi

esetre sem azt értem alatta, hogy minden étkezés összes alapanyagát üsd be a kalkulátorba,

hogy pontos eredményt kapj, vagy lemérd mérlegen az ételt, amit megeszel. Hisz ez ugyanolyan

beteges lenne, mint amiből próbálsz meggyógyulni. Inkább úgy érdemes használni a számolást

23

gyógyulásban, mint egy támpontot, egy megközelítőleges mércét, amit meg kell ütnöd minden

nap, ez egy minimum. Többet enni tök jó, de kevesebbet enni veszélyes a gyógyulásodra nézve.

Ennek tudatában a döntés rajtad áll, hogy Te és a támogatóid (szüleid/terapeutád/orvosod) mit

tartotok a legjobb megoldásnak a teljes gyógyulásod érdekében. Ha számolás nélkül is

megbízhatóan képes vagy a minimumokat fogyasztani, akkor a számolást már most

elhagyhatod, hisz inkább korlátozna, mintsem segítene téged.

Hogyha már legalább 3-4 hónapja tartod az egészséges súlyodat, és az nem változik,

nők esetében visszatér a menstruáció, megbízhatóan érzel éhséget és jóllakottságot, s a

minimum mennyiségek elfogyasztása nem jelent kihívást, akkor érdemes lehet egy időre

elhagynod a kalóriaszámolást. Próbáld ki, mi történik, ha egy hétig nem számolsz? Eszel annyit,

mint addig? Jól érzed magad? Tudsz aludni éjjelente? Aztán a hét egyik napján este, az összes

étkezés után nagyjából számold ki, hogy mennyit ettél. Csak azért, hogy lásd, kábé mennyit

fogyasztottál aznap. Hogyha az étkezések után számolod, az meggátol abban, hogy a számok

befolyásolják a napi döntéseidet az étkezések alatt, ezért javaslom így. Hogyha azt látod, hogy

túl keveset ettél, akkor másnap igyekezz kicsit többet enni. A lényeg, hogy ne hagyd magad

visszasüppedni a nem-evésbe vagy diétázásba! Ha nem megy elsőre intuitívan enni (nekem nem

ment), akkor se keseredj el, egy ideig számold, ha az megnyugtat, majd újra próbáld meg, hogy

elhagyod a számolást teljesen, s csak a saját éhségérzetedre hagyatkozol. Ha azt tapasztalod,

hogy számolás nélkül megijedsz, és netán félelemből, hogy nem ettél eleget, kényszeríted

magad, hogy egyél még többet, az nem túl szerencsés. Az intuitív étkezés lényege, hogy bízol

a testedben, hogy az tudja és jelzi, hogy menyire van szükséged, és nem számok, hanem a tested

jelzései alapján eszel. Akkor egyél, amikor éhesnek érzed magad, és hagyd abba, amikor

jóllaktál. Inkább többször egyél eleinte, mintsem 2-3 nagy étkezés aztán nagy szünet.

Kis lépésekkel haladj, egyszerre mindig csak egy dolgon változtass! Először számolj egy nap

mondjuk egy étkezéssel kevesebbet. Aztán egy nap csak az ebédet számold. Aztán hagyd el

teljesen. Arra kell törekedned, hogy kalóriaszámolás nélkül is bátran merj enni, és

megtapasztald, milyen érzés, amikor éhes vagy és milyen, amikor tényleg jóllaktál. Ehhez

gyakorolni kell, és nem szabad csalódottan sutba dobni az egészet, ha elsőre nem sül el jól.

Kísérletezz, próbálgasd, csak így tudod megtanulni, hogyan kell úgy eleget enni, hogy nem

számolsz kalóriákat. Minél hamarabb képes vagy a gyógyulás során azonosítani az éhség és

jóllakottság érzését, annál hamarabb képes leszel számolás nélkül is neked megfelelően enni.

Ehhez azonban gyakorolni kell!

24

Muszáj kalóriákat számolnom ahhoz, hogy meggyógyuljak?

Természetesen nem. Itt egy bejegyzésem arról, hogyan ehetsz eleget számolás nélkül. Sőt, a

kalóriaszámolás sem való mindenkinek. Ha egyedül gyógyulsz, Te főzöl magadra, akkor

hatalmas segítséget nyújthat a számolás, de ha van külső tanácsadód, aki segít megítélni, hogy

eleget ettél-e, és nem Te főzöl magadra, hanem az otthoni ételeket eszed, akkor szerintem nincs

szükséged számolásra – feltéve persze, hogy a családod nem aktívan fogyókúrázik körülötted.

Ha Te nem számolsz, akkor nem árt, ha a tanácsadód (apa, anya, testvér, nagymama, partner

stb.) is képben van, hogy mekkora adagokra van szükséged ebben az állapotban. Többet enni,

mint körülötted a többiek, rendszerint része a gyógyulásnak. Ha dietetikus állít össze neked

étrendet, akkor beszélj vele a minimumokról, így együtt tisztázzátok, hogy mennyi ételt javasol,

s Te mennyit érzel kielégítőnek, nehogy nagyon keveset ajánljon, Te pedig majd könyörögsz,

hogy hadd egyél többet… mert sajnos ilyen is van. Ha anorexiából jössz, eleinte talán az első

néhány minimumos napban segít, ha előre kimatekozod, hogy nagyjából mekkora adagokra van

szükséged, mert amit Te elégségesnek gondolsz, az valószínűleg ennél jóval kevesebb. A

kalóriaszámolás csak egy eszköz, ha el lehet kerülni, és úgy is eleget eszel, az a legideálisabb.

Légy óvatos!

Nem tudom, hogy mi az ideális súlyom. Honnan tudom, hogy valóban

meggyógyultam?

Nem baj, ha nem tudod pontosan, nem is neked kell tudni, hanem a testednek. Neked annyi a

dolgod, hogy megtanulj hallgatni a testedre, és felismerd mindig, hogy mire van szüksége. Ez

persze nem megy elsőre, gyakorlást igényel. A súlyod beáll majd magától, a Te felügyeleted

nélkül, hogyha az étkezés, mozgás, alvás, stresszkezelés a helyén van. Vagyis amikor eleget

eszel, eleget alszol, eleget pihensz, keveset stresszelsz, és rendszeresen mozogsz, de egyik téren

sem esel túlzásokba. Mozgásnak számít a séta is a friss levegőn, nem feltétlenül a konditeremre

gondolok. Ha meggyógyultál – fizikailag és mentálisan –, akkor erőfeszítés nélkül képes vagy

tartani a súlyodat, ami ahol beáll, jelenleg az az ideális testsúlytartományod. Az „ideális súly”

nem egy konkrét szám, inkább egy 2-4 kiló közötti testsúlytartomány, ahol a tested huzamosabb

ideig tartózkodik, anélkül, hogy bármilyen módon felügyelnéd a súlyodat, és attól függetlenül,

hogy aznap épp többet eszel vagy kevesebbet, mint szoktál.

Van már éhségérzeted? Érzel jóllakottságot? Hogy érzed magad általában? Eltűntek az

evészavar gondolatok és elfogadod a testedet olyannak, amilyen? Képes vagy elfeledkezni az

25

ételekről napközben és csak akkor gondolni evésre, amikor éhes vagy? Vannak a

táplálkozáson/mozgáson kívül álló hatékony stratégiáid az érzelmeiddel való megküzdésre? Ha

ezekre igen a válaszod, akkor talán meggyógyultál. Ebben és ebben a bejegyzésben írok

bővebben arról, hogy mit jelent „meggyógyultnak” lenni.

Hogyan küzdjem le a lelkiismeretfurdalást, amikor sokat ettem? Mit csináljak,

ha falásroham (binge) után rettenetesen érzem magam a sok étel miatt?

Szétfeszíti a hasam, és úgy érzem, az egyetlen dolog, ami segítene, ha purgálok.

Egyszerűen el kell fogadnod, hogy ez van, és kivárni, amíg elmúlik. Sétálj egy kicsit vagy

feküdj le, amelyik kellemesebb, a friss levegő csodákra képes! Ha evés után kimész a szabadba,

az segít kitisztítani a gondolataidat. Beszélgess egy baráttal, nézz filmet, tereld el a

gondolataidat. Bármi jól jön, ami eltereli a figyelmed a testedről! Ne igyál túl sok folyadékot,

esetleg egy kis menta vagy gyömbér teát, vagy egy pohár vizet egy citrom kifacsart levével.

Ha egy barátod tenné fel neked ezeket a kérdéseket, akkor mit javasolnál neki? Azt, hogy tegye

tönkre magát még jobban és hánytassa meg magát? Vagy inkább, hogy minden rendben lesz,

ez is el fog múlni? A purgálástól való megkönnyebbülés csak egy illúzió, ez nem oldja meg a

problémádat, csak maximum tüneti kezelést ad. A purgálás következő faláshoz vezet. A falás

pedig újra ehhez az érzéshez. Nem is beszélve a melléktünetekről, amik az étel

megszabadulásával járnak. A purgálástól tartósan nem éreznéd jól magad, különben most nem

tartanál itt. Bizalom, idővel ez is jobbra fordul, az extrém (vagy fokozott) éhség a gyógyulás

alatt majd elmúlik – hogyha nem küzdesz ellene és elfogadod, hogy erre szükséged van ahhoz,

hogy elengedd az evészavarodat! Nem fog örökre megmaradni a késztetés, hogy purgálj evés

után. Ha nem kompenzálsz evés után vagy kezdesz újabb diétába, hogy „helyrehozd a

dolgokat”, és nem szabadulsz meg az ételtől semmilyen formában, nem mozgod le, nem akarod

jóvátenni, akkor el fog múlni a késztetés. De ehhez emlékeztetned kell magad minden

alkalommal arra, hogy ha purgálsz, az éhségérzeted nem képes helyrejönni, az idegrendszered

nem nyugszik meg, és a késztetés, hogy rengeteg ételt megegyél, nem fog elmúlni. Ez az állapot

szokott kvázi-gyógyulást eredményezni, amiben ha benne ragadsz, pazarlod tovább az értékes

idődet az életedből és tovább engeded az evészavar-gondolatoknak, hogy irányítsanak. Amíg

nem adsz magadnak teljes feltétel nélküli szabadságot arra, hogy egyél, addig nem tudsz

meggyógyulni. Légy türelmes, légy kedves magadhoz, beszélj magaddal elfogadó és biztató

hangnemben, mint ahogy a legjobb barátoddal tennéd.

26

Normális súlyomnál vagyok, bulimiából gyógyulok, és nem vagyok alultáplált.

Akkor is ennyit kell ennem? Nem leszek túlsúlyos, ha ilyen sokat eszem?

Ha bulimiával küzdesz, és nem érzed úgy, hogy az éhségérzeted megbízható, akkor talán

érdemes követned a minimum ajánlásokat, hogy biztosan tudd, eleget eszel. A minimumokat

követve lesz egy támpontod, amihez viszonyíthatsz. Lehetnek napok, amikor viszont talán nem

érzed úgy, hogy ennyire szükséged lenne, fizikailag nem kívánsz ennyi ételt és nem esik jól.

Olyankor segít, ha a minimumok helyett követed a saját éhségérzetedet, és semmiképp ne etesd

kényszeresen magad, csak azért, hogy meglegyen a 2500-3000 kalória.

Szükséges lehet a 2500-3000 kalória naponta, hogy kijöjj a korlátozó módból, mert amikor

falásrohamod van a bulimia alatt és purgálsz, akkor a tested ugyanúgy deficitben van, mintha

nem ettél volna – energiaegyensúly szempontjából. Szóval, habár azt írod, hogy tartod a

normális súlyodat, a tested ugyanúgy alultáplált lehet és energiára éhezik, annak ellenére, hogy

ez a súlyodon ránézésre nem látszik. Ami nagyon fontos, hogy ne kompenzálj, ne purgálj, és

ne vonj meg magadtól kalóriákat semmilyen módon! Csak azért, mert ezt az adagot fogyasztod,

még nem leszel túlsúlyos, főleg, hogyha amúgy is egészséges súlyodnál vagy. (Amúgy is,

túlsúlyos mihez képest? Ki mondja meg, hogy mi neked a „túl”? Bízd ezt a testedre.)

Ami általában történik ilyen helyzetben, amikor elkezded a minimumokat fogyasztani napi

rendszerességgel, hogy az anyagcseréd felgyorsul, az emésztésed sokat javul, a szervezeted (és

vele az idegrendszered) megnyugszik, kiegyensúlyozottabbá válsz és visszatér az energiád,

éhségérzeted és helyrebillen az egyensúly a testedben. Ha néhány kilóval változik is a tested,

annak úgy kell lennie, és jobb, ha minél hamarabb elfogadod ezt a lehetőséget.

A minimumok alapból úgy kerültek meghatározásra, hogy NORMÁL EGÉSZSÉGES emberek

táplálkozását vették alapul! Azon emberek, akiknek az emésztése egészséges, ép, nem híznak

ezeken az értékeken. A HDRM oldal alapján a bulimiával küzdőkre ugyanúgy vonatkoznak

ezek a minimumok, mint bárki másra, aki evészavar háttérből jön. Bulimiával küzdők is

általában élnek át extrém éhséget, hisz sok apró sérülést okoz a purgálás és felborult

táplálkozási szokások a szervezetben, így ebben az esetben neked is sok energiára van

szükséged, hogy teljesen felépülj. Sosem maga az étel az ellenség! Hanem a korlátozás. A fő,

hogy elengedd az evészavar-gondolatokat, és új szokásokat hozz létre. Ebben pedig nagyon

sokat segít, hogyha eleget eszel minden nap, és feltétel nélküli engedélyt adsz magadnak arra,

hogy bármit és bármennyit egyél. A minimumok fogyasztása biztosítja, hogy sose egyél túl

keveset, és a tested minden nap megkapja, amire szüksége van.

27

Már tartom a célsúlyomat. De nem is tudom… ideális súlyomnál vagyok?

Hogyan dönthetném el?

Ez attól függ… Kívánsz ételeket nagyon? Állandóan ételeken gondolkodsz? Fizikailag jól érzed

magad a testedben? Sok energiád van, és a hormonjaid egészségesek? Tapasztalsz rendszeresen

erős vízvisszatartást? Ki szerint nem kell híznod többet? Mi a célsúlyod?

Az, hogy szerinted normális súlyodnál vagy, nem feltétlenül jelenti azt, hogy egészséges

vagy. A BMI legalján lévő testsúly az emberek 90%-ának kevés és tarthatatlan negatív

egészségügyi következmények nélkül. Ha a célsúlyod valahol a BMI 17-20 között van, az

könnyen lehet, hogy nem elég neked. Készakarva ott tartani a súlyodat ugyanolyan evészavaros

viselkedés, mintha nem ennél egész nap, csak mert félsz, hogy hízni fogsz – függetlenül attól,

hogy papíron nem számítasz kórosan soványnak. Ez nem ilyen fekete-fehér. A motivációd

többet elárul az evészavarod súlyosságáról, mint a testsúlyod BMI értéke. Az evészavar

gyógyulás nem a hízásról szól, az csak egy kis része az egész folyamatnak. Mindezt neked kell

megítélned, ez a Te tested, Te gyógyulásod, Te evészavarod, nem az én dolgom megmondani,

hogy egészséges vagy-e vagy sem, és hogy mennyi kilóra van szükséged. Ha az ideális

súlyodnál vagy, akkor nem hízol könnyen, annak ellenére, hogy esetleg néha többet eszel, mint

egyébként szoktál, és képes vagy az éhségérzetedre hallgatva enni (akkor enni, amikor éhes

vagy, és abbahagyni, amikor jóllaktál).

A gyógyulás alatt a testünk és agyunk megtanulja, hogy mennyi ételre van szüksége ahhoz,

hogy tartsa az egészséges súlyunkat, szóval a gyógyulás után már képesek vagyunk intuitívan,

az éhségérzetünkre hallgatva enni, mert a sok evészavaros-gondolat nem írja felül többé ezt a

természetes folyamatot, így a testünknek lehetősége van magának szabályozni az étvágyunkat,

és a jelzések összehangoltan működnek.

Sokunknak az evészavar utáni alakunk más, mint amit a médiában látunk. Gyakran nem is

tudjuk, hogy az alakunknak milyennek kellene lennie, mert még túl fiatalok voltunk, amikor a

diétázás kezdődött. El kell fogadnunk olyannak a testünket, amilyen, és beletörődni, hogy nem

tökéletes, talán egy kicsit „husisabb”, miután kijöttünk az evészavarunkból, de ez a test teszi

lehetővé, hogy éljünk, és csak az számít, hogy mennyi tapasztalatot szerezhetünk benne, nem

pedig hogy hányas farmerméretbe tuszkolhatjuk bele a combjainkat. Nem fogsz automatikusan

fit, szálkás lenni gyógyulás után, de lesz egy normális, egészségesen működő tested, ami ennél

sokkal fontosabb. Néhányunk teste természetes módon gömbölydedebb, másoké pedig

karcsúbb. Ez így van rendjén. Ha körbenézel az utcán, változatos formában, méretben, alakban,

28

különböző magassággal és alkattal megáldott testeket láthatsz. Ez csak egy test, ami arra van,

hogy benne élve megtapasztalhassuk az életet ezen a Föld nevű bolygón. Nincs jelentősége,

hogy milyen, és minél kevesebbet foglalkozol ezzel a kérdéssel, annál inkább önmagad leszel,

és nem akarsz másoknak megfelelni. Zsírra szüksége van a testünknek. A testünkön ez

potenciális energiaforrás. Fogadd el az alakodat olyannak, amilyen, és ünnepeld, hogy van egy

tested! Hiszen annyi mindenen keresztülmentetek együtt, ő a Te otthonod, az egyetlen társad,

aki egész életen át elkísér.

Meggyógyulhatok vegánként az evészavaromból?

Igen és nem. Az igazság az, hogy meg lehet gyógyulni vegán étrenden is, de nem kifizetődő.

Egyrészt mert ha nem vigyázol, könnyen megmarad az evészavar (diéta) mentalitás a fejedben,

és minden ételt továbbra is címkézel, hogy jó és rossz, egészséges-egészségtelen, szabad-nem

szabad stb. Erre pedig a legkevésbé sincs szükséged a gyógyulásban, mert túlevéshez,

falásrohamokhoz vezet, illetve elősegíti, hogy megragadj a kvázi-gyógyult állapotban. Az azt

jelenti, hogy habár a tested helyreáll, a fejben ugyanolyan aktív evészavar él tovább, és

valójában semmi nem változik. Ez pedig borzasztó veszélyes! (és kegyetlen magaddal szemben)

A másik oldalon pedig, ha ízig-vérig vegán lélek vagy, akkor jobban teszed, ha nem váltasz

addig „életmódot”, amíg teljesen át nem írtad a fejedben élő káoszt. Ha nem vagy elég stabil,

beleeshetsz abba a hibába, hogy szuper egészségesen eszel, csak tiszta étkezést vagy hajlandó

követni, és semmit, ami nem illik bele az „egészségesről” alkotott elképzelésedbe, azt nem eszel

meg. Aki valaha evészavarral küzdött, nagyon óvatosan kell hogy bánjon a korlátozással járó

étrendekkel! Mivel a vegánság több mint diéta, így ha tényleg komolyan átérzed a miérteket,

és szeretnél másokat inspirálni arra, hogy kevesebb állati eredetű ételt fogyasszanak, hogyha az

evészavaros időszakod alatt váltottál, nem fognak komolyan venni. Azt gondolhatják, hogy

még mindig beteg vagy, s hogy minden vegán ilyen. Ez pedig a vegánság céljainak sokat árt.

A harmadik ellenérvem pedig, hogy a vegánságról nem tudjuk még, hogy hosszútávon

(generációkon keresztül) milyen hatással lesz az emberi szervezetre, mert nincs egyetlen olyan

népcsoport sem, akik tisztán 100%-os növényi étrenden élnek. Ahhoz, hogy több növényi

dolgot egyél, nem kell vegánnak hívnod magad és kizárnod mindent, ami nem klappol a

címkéhez. Másik részről pedig a vegánság nem egyenlő szigorú szabályok szerint kiválasztott

teljes értékű bio ökogazdaságból származó szuper mindenmentes ételek fogyasztásával! A

vegánság több mint puszta egészségmánia. Ha az egészségügyi része miatt vágysz rá, hogy

29

vegánná válj, megeshet, hogy az evészavarod próbál irányítani ezen a csatornán keresztül.

Talán nem is azért akarsz vegán lenni, mert hiszel benne, hanem mert félsz az ételektől. Még

mindig. Ezen pedig semmilyen életmód nem változtat. A legjobb, amit a gyógyulásod

érdekében megtehetsz, hogy nem száműzöl ételeket az étrendedből, és bármit megengedsz

magadnak feltétel nélkül. Ettől még ehetsz tudatosan, egészségesen, többségében növényi

dolgokat, de mégis lehetőséget hagysz az állati eredetű ételeknek is (vagy a mama rétesének),

hogyha úgy érzed, hogy szükséged van rájuk. Nekem szükségem volt, fizikailag és mentálisan

egyaránt, és fel kellett adnom a vegánságot sok év vegánság után. Fájó volt beismerni, hogy

amiben annyira hittem, nem működik. Pofoncsapásként éltem meg a vegánságot gyászoló

időszakot, miután beláttam, hogy cserben hagyott az életmódom, és a testem egyértelműen

jelezte, hogy neki a növényi táplálkozásom nem tetszik. Megismerve immár a többi oldalon

álló érveket is, ma már úgy gondolom, hogy ez a téma nem olyan fekete-fehér, mint a vegán

aktivizmus sulykolja a médiában, sokkal színesebb a vegánság-kérdés, és mára nekem az a

véleményem, hogy nem olyan fenntartható a teljesen növényi táplálkozás, mint azt

beharangozzák, a természet nem úgy működik, ahogy az emberiség elképzeli.

Vegánság és evészavarok kapcsolata:

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3402905/

https://www.psychologytoday.com/us/blog/real-healing/201211/vegetarianism-and-eating-disorders

https://www.recoverywarriors.com/vegan-recovery/

https://www.thefullhelping.com/on-veganism-eating-disorder-recovery-and-no-foods/

https://www.whimn.com.au/talk/news/girls-are-going-vegan-to-mask-their-eating-disorders/news-

story/da1d973fafc5284cd1051def4019b027

https://www.youtube.com/watch?v=ejiYVhTLDFQ

Falászavarral küzdök. Rám is érvényesek az írásaid?

Igen és nem. Neked kell felismerned, hogy amiről az adott bejegyzésben írok, mennyire passzol

hozzád. Nyilván, amelyik kimondottan más evészavar típusnak szól, az valószínűleg kevésbé

segít, de a túlevésről szóló és a „mi a baj a diétákkal” írásaim hasznosak lehetnek. A

falászavarból való gyógyulásnak nagyon hasonlóak az alapjai, mint bármely más evészavarból

való gyógyulásnak! Érzelmek, szokások, gondolatok kavalkádja okozza, és ugyanúgy

megváltoztatható a rehabilitációs lépcsőt alapul véve, mint bármely más evészavar típus.

Azt látom, hogy gyakran az is falászavarnak nevezi az élményeit, aki valójában

megvonásokkal, diétás mentalitással küzd. Ha nem eszel eleget, démonizálsz ételeket és

igyekszel tőlük megszabadulni, az simán eredményezhet már önmagában falásrohamokat,

viszont fontos felismerni, hogy ez esetben nem a falás a probléma, hanem a korlátozó attitűd.

30

A probléma nem a túlevés, hanem a szándék, hogy nem akarsz enni. Ha emellé még fogyás

után is sóvárogsz– bármilyen okból – és a problémás-diéta-eszköztárból merítesz módszereket

(például 1500 kalóriás étrend, ételcsoportok kizárása, szorongás az ételek felett, bűntudat evés

után, mozgáskényszer, tiszta étkezésre törekvés stb.), nem meglepő, hogy az agyad és tested

fellázadva a módszered ellen azt üzeni: „kösz, nem! én kaját akarok”. Nem minden falás jellegű

zavar pszichés eredetű, nem minden esetben valamilyen klisés „lelki űrt” próbálsz betölteni az

evéssel, van, amikor a tested egyszerűen csak éhes.

Fontos lépések, hogy legyőzd a falászavart:

ha még nem tetted, hagyj fel a diétázással,

dobd el a mérleget; ne akarj mindenáron vékony/izmos/vonzó lenni,

törekedj arra, hogy egyensúlyba hozd a testedet rostban gazdag és változatos ételekkel,

kalóriaszámolás helyett kövess intuitív modellt,

azonosítsd az érzéseidet minden étkezés előtt ezekkel a kérdésekkel, (lásd: lentebb a képen)

tegyél különbséget érzelmi és fizikai éhség között,

maradj tudatos (helló jóga, kellemes séta és meditáció!)

tölts időt a szabadban,

beszéld ki magad a túlevésből,

ne ostorozd magad, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd,

emlékeztesd magad arra, hogy mind küzdünk valamivel! jogod van arra, hogy boldog

legyél és megérdemled a boldogságot, szabadságot, szeretetet

31

A kibeszélést a falásból, tudom, hogy könnyebb mondani, mint megtenni, de idővel, ahogy

egyre többet gyakorlod, úgy egyre könnyebb lesz azt mondani magadnak, amikor késztetést

érzel falásra, hogy „Csak azért, mert kívánom, nem jelenti azt, hogy meg is kell tennem.”

Próbálj meg különbséget tenni éhség és kívánás között, főleg, ha amit kívánsz, egy olyan étel,

amiből rendszeresen etted túl magad. A fizikai éhség érzete általában fokozatosan növekszik,

míg a kívánás azonnal tör rád, hirtelen és specifikusan egy típusú ételre irányul. A legkevésbé

akarod, hogy folyton éhes legyél, mert nem eszel eleget, szóval ügyelj rá, hogy rendszeresen

egyél elegendő mennyiségű ételt. Ne tilts meg magadnak semmit, ne hagyj ki étkezéseket, és

ha sebezhetőnek érzed magad, feldúlt vagy, akkor próbáld meg lenyugtatni a gondolataidat,

mielőtt bármilyen ételt megennél. Ahhoz, hogy ne vonódj be a saját drámádba és objektíven

tudd kezelni a helyzetet, kicsit hátra kell lépned az érzelmi világodból és kívülállóként

végiggondolnod cselekvés előtt, hogy mi történik most. Figyeld meg, azonosítsd, ismerd fel,

hogy mi zajlik benned! Beszélj úgy magaddal, mint ahogy a legjobb barátoddal tennéd!

Támogasd magad és légy kedves önmagadhoz, még ha épp nehéz időszakon mész is keresztül.

Csak Te tudod megállapítani, hogy mit érzel és mi zajlik benned.

Nagyon ritka a tiszta falászavar, ugyanis a falászavar definíciója szerint bármilyen

kompenzáló / korlátozó / hízást elkerülő attitűd kizárja a falászavar diagnózist. A

falászavarral küzdők nem purgálnak, nem akarnak megtisztulni az ételtől vagy helyrehozni a

falásroham után bármit is, hanem esznek tovább, legalább heti egyszeri falásroham epizóddal

minimum három hónapon keresztül. Ha te bármilyen módon diétára törekszel, jó eséllyel nem

falászavarral, hanem falási rohamokkal küzdesz! És ez nem mindegy annak megítélésében,

hogy mi a fő mozgatórugója a falásroham epizódoknak: a diétás attitűdöd, amely túlevésre

késztet VAGY maga a túlevés mint szokás egyéb okokból kifolyólag. Míg az elsőnél a

korlátozást kell először megszüntetni és rendszerint a falásrohamok vele együtt megszűnnek, a

másodiknál viszont valóban falászavarról beszélhetünk, és így a falásroham viselkedési és

pszichés oldalával kell foglalkozni. A túlevéses zavar a leggyakoribb táplálkozási

rendellenesség, amelynek előfordulása gyakoribb, mint az anorexia nervosa és bulimia nervosa

együttvéve! Azonban a falásroham epizódok több okból is előfordulhatnak, legjellemzőbb a

diétás mentalitás, amely már önmagában túlevésre késztet. Ha ettől megszabadulsz, valószínű,

hogy a falásrohamok is elmúlnak és/vagy könnyebb lesz őket kezelni. Minél többször csinálsz

valamit, az agyadban annál erősebben rögzülnek az idegkapcsolatok, és az a cselekvés válik

automatikussá a rendszeres ismétlés által. A szokások megváltoztathatóak, de előbb az

automatikus cselekedeten kell változtatni, a kényszeres gondolatok ezt követni fogják.

32

Még mindig hullik a hajam, pedig többet eszem már! Mi történik? Talán valamit

rosszul csinálok? Van valami tipped hajhullás/ töredezés/ szárazság/

elvékonyodás bajokra? Miért hullik így a hajam?

Az evészavar hihetetlen stresszt helyez a testedre, és ez nyilván megviseli a hajadat. Nem tudod

meggyógyítani a hajad, miközben a tested továbbra is sérült és gyenge. Ha elkezdesz enni,

képzelheted, hogy a hajad lesz az utolsó kb, amire a tested „elpazarolja” az értékes energiát,

mert előbb a szerveidet, idegrendszert, a hormonokat, az emésztésedet, testhőmérsékletet,

izomszövetet, sejteket regenerálja és tölti fel az értékes energiával. Ha hónapok óta éheznél,

mert nincs pénzed kajára, Te sem először fodrászhoz mennél, hanem ennél egy jót... Hogyha

ezek majd rendben vannak, akkor a hajad is elkezd erősödni és bedúsul. Eleinte talán még

jobban hullik a hajad, mint az evészavarod alatt, ez normális reakció. Előbb rosszabb lesz,

mielőtt javulna a helyzet, és ez a hajra is igaz! A sok változás megviseli a szervezetet, és

ilyenkor nem a haj és bőr a legnagyobb létszükségleti kérdés, amire a tested figyelmet fordít.

Ráadásul a hajunk gyakran 2-3 hónappal a súlyos stressz után reagál hajhullással, nem azonnal,

ezért is tapasztalhatsz nagyobb hajhullást a gyógyulás elején és alatt. A honlapon találsz konkrét

tippeket, hogy mivel tudod segíteni a hajad javulását, de a hajhullás, amit ilyenkor tapasztalsz,

természetes reakció és amint jobban leszel fizikailag, a hajad is újra erősödni fog.

Te is gyakran túletted magad vagy voltak falásrohamaid az első hónapokban?

Elmúlik ez valaha? És a jóllakottság, az érzés, hogy elégedett vagyok azzal,

amit megettem és nem is vágyok többre, tényleg vissza fog jönni?

Igen. Nem is csak az első hónapban ettem „túl magam”, hanem másfél évig gyakran a

minimumok felett ettem. Sosem hívtam falásrohamnak, mert szerintem az egy negatív szó,

amivel azt sugallod, hogy valami „rossz” dolog történt. Inkább reaktív evésnek, extrém

éhségnek vagy szimplán evésnek hívtam. Sokat egyszerűsít a dolgokon. Nem mindegy, hogy

mivel címkézed az étkezésed. Az, hogy minden étkezést csak evésnek tekintettem, nem pedig

falásnak, segített, hogy ne lássam a nagyobb adagokat automatikusan falásrohamoknak – mert

amúgy meg nem az. Ez csupán a tested lázadása a korábbi diétád ellen, és extrém éhség, a

testednek kétségbeesetten szüksége van ételre, és valahogy kénytelen megszerezni.

Ha pedig azzal jönnél, hogy de nem normális ennyit enni és tutira falászavarod van, akkor hadd

hívjam fel rá a figyelmed, hogy koplalni, böjtölni, össze-vissza enni, kalóriát számolni,

hánytatni, hashajtózni vagy betegre edzeni magad sem normális. A helyzeted minden csak nem

33

normális. Szóval ki a fenét érdekel, hogy mi a normális, amikor csak az számít, hogy most mire

van szükséged? Egy nem normális helyzetből hogy akarsz kijönni normális adagokkal?

Ne törődj azzal, hogy mi normális vagy mi nem, csak egyél és tedd az ellenkezőjét annak, mint

amit az evészavarod diktál. Előbb légy szabad, majd utána foglalkozhatsz a normálissal.

Az elégedettség és telítettség TÉNYLEG visszajön idővel, de az nem egy nap alatt fog

megtörténni! Attól, hogy – teszem azt – ma sokat ettél, nem jelenti, hogy holnap nem kell.

Lassan, de kitartóan helyrejönnek a dolgok és minden változik, de ez egy lassú folyamat.

Érdemesebb nem naponta elemezni, hogy mennyit változott minden, hanem mondjuk évente

néhányszor végiggondolni és visszatekinteni, hogy mennyivel előrébb jársz már és mennyit

fejlődött az éhségérzeted kontra tested kapcsolatod. Adj magadnak időt. Légy türelmes.

Szóval csak bíznom kell a testemben, és akkor majd egyszer nem fog már ételért

könyörögni? Hallgatnom kell a mentális és fizikai éhségre, és mindig csak enni,

és akkor egy nap ez az állandó kimerítő éhségérzés eltűnik?

Igen. Sosem hagyod abba, hogy feltételek nélkül egyél, csak a testednek egy idő után nincs

szüksége egy tonnányi kajára.

Egész nap ételeken gondolkodok, tele vannak a gondolataim ételképekkel, mikor

hagyja abba? Hónapokig vagy hetekig tart? Szeretnék már megszabadulni tőle.

Unom az állandó evés kényszert.

Hónapokig. Ha másra sem tudsz gondolni csak evésre, akkor az esetek 99%-ban éhes vagy.

Ha azt akarod, hogy ez elmúljon, akkor hónapokig eleget kell enned, míg a tested úgy nem

dönt, hogy „oké, most már táplálva érzem magam, nem kell kajaképekkel bombáznom téged,

mert látom, hogy nem veszed el, amire szükségem van”. Egyél többet! Akkor fokozatosan egyre

jobb lesz minden. De ez hónapokig tart, és csak akkor működik, ha minden nap teszel érte és

nem fordulsz vissza.

34

Hogyan adjam meg magamnak, amire vágyom (pl. egy éttermi hamburger vagy

pizza), ha nincs rá pénzem?

Az emberek hajlamosak azt gondolni (köztük sokáig én is így tettem), hogy megadni magadnak,

amire vágysz, azt jelenti, hogy mindent DOBJ EL AZONNAL és MOST szerezd meg, ami után

sóvárogsz! Persze jelentheti ezt is, ha megteheted… de ha és amikor nem, akkor csak edd azt,

amit speciel lehetőséged van megenni, és ami a legközelebb áll ahhoz, amire vágysz. Például

ha egy hamburger után sóvárogsz, de nem tudsz rendelni épp valahonnan egy finom cuccos

hamburgert, mert 1.drága, 2.nincs rá időd most, 3.zárva van, akkor jegyezd fel gondolatban,

hogy majd egyszer jól esne, ha lesz rá lehetőséged, a mostban pedig egyél valami olyat, ami

egész közel áll hozzá és van a hűtődben, ez segít jobban érezni magad. Csinálj egy finom

szendvicset, készíts házilag melegszendvicset vagy pizzát, egyél valami hasonló ízvilágú ételt,

ami elég kielégítő és tartalmas. Ugyanez igaz a többi ételre is. Nem mindig tehetjük meg, hogy

azt együk, amire vágyunk. Nem is reális ezt elvárni gyógyulás alatt. Ami van, azzal dolgozunk.

Mi a különbség érzelmi evés és falás között?

Ajánlom ezt a bejegyzést a falásroham fogalmának tisztázása végett, valamint a falászavarral

kapcsolatos kérdést a 29. oldalon.

A falásroham a megvonásra adott válasz: jelenlegi, múltbeli, jövőbeli vagy akár „észlelt”

(mentális) megvonásra.

Az érzelmi evés viszont az érzelmek/stressz/trauma elfojtására végzett evés.

Az érzelmi evés gyakran vált át falásrohamba, amikor bűntudatot érzünk azért, hogy eszünk,

plusz az étel sokkal inkább vonzó, amikor megfosztjuk magunkat tőle. Ha elfojtod az

érzelmeidet evéssel, majd bűntudatod van és helyre akarod rakni az evésedet, ezért koplalni

kezdesz, utána csak még vonzóbb lesz az étel, mert éhes leszel és megfosztottad magad tőle…

Mit tehetsz ellene? Mindkét esetben: állj le a diétázással. Engedd meg magadnak az ételt.

Dolgozz az érzelmeiddel. Nézz szembe velük. És dobd a kukába a szabályokat, amik

megszabják, mikor, mit, mennyit és hogyan ehetsz.

35

Mi a véleményed az átmeneti böjtölésről?

Az, hogy ez is egy diéta. Egy diétás trend.

Szabályokból áll és arra biztat, hogy figyelmen kívül hagyd a saját éhségérzeted és kihagyj

étkezéseket. Ráadásul nagyon fel tudja borítani a hormonjaidat, az anyagcseréd és kapcsolatod

az étellel. Csak gondolj bele, mennyi diétás újdonságra mondták már korábban: tudományosan

igazolt, hogy egészséges neked… Szerinted ez bevált valaha? Ugyan már. El vagyunk árasztva

tudományosan igazolt majd megcáfolt diétákkal.

Ha a tested nem éhes (te nem vagy éhes) néhány napig és nincs késztetésed rá, hogy egyél, mert

mondjuk lebetegedtél vagy egyszerűen nem kívánod az ételt, az szerintem rendben van. Persze

csak ha nem szenvedsz amúgy evészavartól vagy szenvedtél korábban. Mert akkor sosem

tanácsos huzamosabb időn keresztül kihagyni étkezéseket, bármennyire nincs kedved enni. Az

a fontos itt, hogy szándékosan, kényszerből (pl. nincs pénzed) nem eszel vagy ösztönösen?

Ezek között hatalmas különbség van, mert más a motiváció. De kényszeríteni magad, hogy tarts

egy böjtölős trendhez, ha hajlamos vagy mániássá válni, könnyen katasztrófához vezet. Nem

az a baj, ha valaki átmenetileg nem eszik, hanem ha figyelmen kívül hagyja, mit súg a teste.

Kismilliószor megtapasztaltam már magamon, hogy mi lett a vége. Amíg fejben nem vagy jól,

nem számít, hogy az időszakos böjtölésnek milyen pozitív hatása van rád fizikailag, a mentális

kínzás, amit magadnak okozol vele, mindet felülmúlja. Főleg ha evészavarral küzdesz.

Éppen ezen okokból kifolyólag én nem javaslom az átmeneti böjtölést. Nekem elég nagy

tapasztalatom van a böjtöléssel kapcsolatban, tisztában vagyok a fiziológiai hátterével, mégis

úgy gondolom, hogy aki evészavarral küzd, az nem engedheti meg, hogy rendszeresen

böjtöljön. Túl sok a kockázat, és még nem hallottam olyat, akinél ez jól sült volna el végül.

Honnan tudom, hogy valami, amit csinálok, beteges-e vagy sem?

Próbáld nem tenni egy ideig! Ha azt figyeled meg ez idő alatt, hogy megijeszt, ha nem csinálod

(bármilyen okból), akkor érdemes dolgozni rajta, hogy túllépj a félelmen. Ha azáltal, hogy

legyőzöd a félelmet, minden könnyebbé válik számodra, akkor valószínűleg beteges volt az a

cselekedet és jobb neked nélküle. Például, ha mindig csak ugyanazt a márkát vagy hajlandó

megenni egy bizonyos ételből vagy reggelente nem szereted kihagyni az erősítést vagy minden

nap kitakarítod a házat, és mindezt nem csinálni túl stresszes, akkor érdemes vele foglalkozni.

36

Állandóan tele vagyok fizikailag, úgy érzem, szétpukkadok, mégis ételekről

fantáziálok. Megőrjít! Mit csináljak??

Rendszeresen eszel? (Három óránként?) Változatosan eszel fehérjét, szénhidrátot, zsírt együtt

tartalmazó ételeket? Megeszed a napi minimumot MINDEN NAP? Sok rostos vagy magas

fehérjetartalmú ételt fogyasztasz? Ha az első négy kérdésre bármelyikkel nemmel válaszolsz,

voílá! Rejtély megfejtve. Ha ehhez még a rostos ételek is párosulnak, magaddal szúrsz ki.

Mégis hogyan várod, hogy helyrejöjjön az emésztésed, ha továbbra sem eszel eleget és nem

teszed meg minden nap azt, amit kell, hogy jobban legyél? Nem lehetsz egyszerre jobban és

közben ragaszkodhatsz a koplaláshoz, faláshoz, zabáláshoz, purgáláshoz, edzéshez, mindenhez,

amire az evészavarod kényszerít. Mert ha mégis ezt teszed, mire számítasz? Hogy mágikus

módon most más eredményt kapsz?

Ha fejben ételeken kattogsz, akkor éhes vagy. Ha ételekről fantáziálsz, akkor éhes vagy. Mi

kell még neked, hogy elhidd, a testednek ételre van szüksége? Ennél egyértelműbben nehezen

tud üzenni neked. A hasad nem mérvadó, mert attól, hogy tele vagy, még lehetsz éhes. Mivel

az emésztőrendszer rendszerint le van gyengülve koplalás vagy diétázás után, nem csoda, hogy

hamar eltelít bármi, amit megeszel és fáj a hasad, vagy már kis mennyiségű ételtől úgy érzed,

hogy feszít a gyomrod és majd szétpukkadsz. De ez csak átmeneti. Fokozatosan egyre többet

kell enned lehetőleg feldolgozott ételekből (az kevésbé terheli meg az emésztésed és kisebb

helyet foglal odabenn), és akkor elmúlik. Amikor elkezdesz többet enni, természetes, hogy

kellemetlenül érzed magad fizikailag, hisz a gyomrodnak és emésztőrendszerednek meg kell

tanulnia újra befogadni nagyobb mennyiségű ételt. Ez átmeneti, és kitartó visszatáplálással

hetek (vagy esetenként néhány hónap alatt) javul, a folyamatos telítettségérzet szépen elmúlik.

Olyan ez, mintha egy virág kaspóját szeretnéd megtölteni tápláló virágfölddel, de ehelyett

teleraknád kavicsokkal és gazzal, amiből nem is tudja felszívni a tápanyagot, miközben szegény

virág szenved, mégis kívülről látszólag tele van a kaspó és megkap mindent, amire szüksége

van… Ha jobban belenézel, látod, hogy olyan dolgokkal van teletömve, amire nincs szüksége,

csak kitölti a helyet. A gyomroddal sincs másképp. Olyan ételt egyél, ami kis helyet foglal, nem

rostos, nem lédús, és lehetőleg minél táplálóbb és nagyobb az energiatartalma. Így nem jársz

úgy, hogy például megeszel egy kondér levest, amitől fizikailag annyira tele leszel, hogy

hányingered van, de egyáltalán nem laktál jól (tapasztalat). Egyél minden nap, rendszeresen, a

minimumot, feldolgozott ételekből, másképp ne számíts javulásra. Nem éri meg feleslegesen

kiszúrni magaddal, nem kell szenvedned.

37

Nagyon rettegek attól, hogy bajom lesz az evészavaromtól vagy belehalok.

Szar érzés azon stresszelni, hogy mikor áll meg a szíved. Egészen addig nem fogod fel, hogy

mennyi következménnyel is járt az evészavar, amíg el nem kezded a gyógyulást és pofán nem

csap a kiábrándító igazság, hogy mit tettél magaddal.

Én azt mondom, hogy ha már aggódsz emiatt, az jó jel. Azt mutatja, hogy felismerted és

megértetted a tetteid súlyosságát, ami pedig a legelső lépés a fejlődéshez. De ugyanakkor… a

Te döntésed, hogy még mindig így élsz. Nem Te választottad, de ha már tudod, hogy mi okozza

és mit tehetnél azért, hogy jobb legyen (meggyógyulhatnál például), akkor a Te felelősséged,

hogy megteszed-e vagy sem. Senki más nem teheti meg helyetted. Kényszeríthetnek rá, de attól

nem fogsz felépülni. Ha attól rettegsz, hogy belehalsz, tedd fel magadnak a kérdést, hogy

egyáltalán miért akarsz élni? Mi az, ami miatt félsz elveszíteni ezt az életet? Koncentrálj arra,

amiért jó élni. Mert minél boldogabbnak érzed magad, annál inkább nem akarsz meghalni.

Ha pedig nem akarsz meghalni, akkor kérhetsz segítséget. Nem kell egyedül csinálnod mindent.

Biztos vagyok benne, hogy legalább egy ember van az életedben, aki jót akar neked, s akiben

megbízol. Hagyd neki, hogy segítsen megtanulni újra enni és táplálni a tested, pihenni és

élvezni a napokat, és főleg: akivel kibeszélheted, hogy min mész keresztül. Sokan megértik,

hogy min megyünk keresztül, csak a rossz tapasztalatok miatt hajlamosak vagyunk meg se

próbálni elmagyarázni, mondván senkit nem érdekel és senki nem ért meg minket. De valójában

az evészavar alapjait, az érzéseket, amik társulnak hozzá, sokan átérzik, és ha mást nem is

tudnak tenni, de együtt éreznek veled, hogy kicsit kevésbé legyél magányos a saját gondjaiddal.

Ha nem beszélsz, nem tudnak neked segíteni. Amíg nem kérsz, nem kapsz.

Neked kell segítened magadon, ne várd, hogy más megmentsen téged.