Haiku .ssz 1 · 2012. 4. 27. · Bandukolok merengve Alkonyom közelg . Vékony Andor: Haikuk és tankák 13 (2) Nyílnak a rózsák Máriára gondolok Nála is nyílnak Éjszaka

Verses füzetek 2006./II-III.

Vékony Andor

HAIKUK FÜZETLAPON haikuk és tankák

Kiadja: VBK Alapítvány Kaposvár 2006.

Vékony Andor: Haikuk és tankák

2

SZERKESZTŐI GONDOLATOK Sorozatunk legújabb füzeteit nyújtom át és ajánlom az olvasónak. Remélem mindenki olyan örömmel for-gatja majd a lapokat, mint amilyet nekem a szerkesz- tés nyújtott. Külön öröm volt számomra, hogy Alapít-ványunk bővülő anyagi lehetőségei (gyakorlatilag nincs egy vasunk se) megteremtették a feltételeit ennek a sorszámozásában dupla, de a füzetek oldal számait tekintve triplára sikeredett kiadványnak. A könyves polccal nem rendelkezők számára ismét elkészítettük a füzetek pdf formátumú változatát. A jelenlegi füzeteink szerzője, Vékony Andor tollából haikukat és tankákat válogattam, tudva azt, hogy ezek a versek néha csak formailag haikuk és tankák. Mindamellett továbbra is úgy gondolom, hogy egy baráti társaság irodalmi kiadványainak szerkesztőjeként nem kell állást foglalnom ebben a vitában. Kiadványunkba Andornak szinte minden olyan verse bekerült, amely a kiadásig haiku, vagy tanka formában íródott. Néhány szerelmes és erotikus verset kiemeltem az időrendből és az utolsó lapokon ezekből egy kis külön ízelítő olvasható. A szerkesztés befejezését követően született meg a füzetek záró verse 2006. szeptember másodikán Faludy címmel. Szerkesztőként ezt a verset helyez -hettem virág helyett Faludy György sírjára, búcsúzva a költőtől, a műfordítótól, az embertől. Kaposvár 2006. szeptember 9. Mamó


3

Hévízi Képeslapok

A reggel

A Hajnal ébreszt. Feketerigó trilláz,

Új imát dalol.

Séta a Tónál

Táblák a falon: Itt verselt Szabó Lőrinc.

Te gyógyítottad.

Búvárok (1)

Méhed kutatták. Öten már nem jöttek fel.

Te még emlékszel?

Búvárok (2)

Tábla a falon: Öten már nem jöttek fel.

A fényt lelték meg.


4

A Tó (1)

Hallgat a mélység. Titkairól faggatod. Már nem válaszol.

A Tó (2)

Úszom, mellettem Vadkacsák keresgélnek.

Ők, még itt élnek.

A Tó (3)

Úszom, alattam Száztíz méteres mélység.

Beleborzongok.

Esőcseppek

Esik az eső. Ezer apró érintés A Tó felszínén.


5

A város

Zsebedben turkál, Vagy néhány száz lakója.

Belőled élnek.

Vagyok

Örök idegen A víz magába fogad

Úszok a Tóban.

FÉNYEK

Az ismeretlen

Nem kell a kétség A sejtés ócska ködben

Vágy a fénynyaláb

A romboló

Lángol a fényed Leomlanak a falak Romokon lépkedsz


6

Bezár az élet Újra lángolva éget Széttépett fényed

Április

Már méhek döngnek S barackvirág illat leng

A kertek felett

Búcsú Gábortól

Lefogták a szemed

Árnyak közé lépsz Köréd fonják karjaik

Véget ért utad

Utolsó utad

Ma hazatértél Végtelenhez érkezett

Ami létezett


7

Búcsúzunk

Olcsó rossz borok Tömege mi elfogyott Ma csak rád koccint

Dákok, románok, rómaik

Éltél, cáfoltad. Dáko-román elmélet,

már nem ugyanaz.

Életmű

Csak félig üres A vörösboros pohár Hatvan éved VÁR

*

Beszélgetés

Kimondott szavak Lelkem vermébe Hullva

Őrzik a múltad


8

Élet ár

Új napra ébredsz, S emlékek sodornak el

Az alkonyatig.

Születésnap Előző este

Félig már üres A vörösboros pohár.

Ötven évem vár

Hangulat

Nézd az üveget! Elfogy, mint az életem

Belőle a bor.

Búcsúzom

Üres az üveg. Az utolsó korty bor is

Elfogyott ma már.


9

Felismerés

A részeg szavak Őszinte igazsága Nem fáj annyira

A pesszimista költő

A költő az más, Szavakat rak és formáz

Lassul az elmúlás.

Az optimista költő

A költő az más, Soha nem érzi meg ha

Büdös a tojás.

Júniusi nézőpontok 1.

Seregélycsapat Cseresznyefára szállott

Begyüket tömni


10

2. Cseresznyefámra

Seregély rajok csapnak Pusztítva mindent

Július

Cseresznyefámon Most a legyek raja döng

Rohad a termés

Fény a sötétben

Gyertyaláng lebben Melengeti szívedet S nincs sötét bent

Lények tánca

Egy gyermek aki Talán ma születne meg

Ha hagyták volna


11

Ha szeretkezünk Ruhátlan tested nézem

Már nem meztelen

Ha szeretkezünk S ruhátlan tested nézem

Sosem meztelen

Nyári zápor

Dörög villámlik A Föld nagyot sóhajtva Most megkönnyebbül

Jó éjszakát!

Éjszaka csendje S a puha ágy reám vár Nem hagyom cserbe

Vallomás

Néha nyomasztó Az alkoholizmusom

(csak) Részegen bírom


12

A részeg szavak Őszinte igazsága

Új utat keres

Ha betérsz hozzám S van egy pohár jó borom

Veled megosztom

Apám és bátyám

Hazatértetek Végtelenhez érkezett

Ami létezett

Olcsó rossz borok Tömege mi elfogyott

Ma rátok koccint

Kertemben sétálok 1

Virágok között Bandukolok merengve

Alkonyom közelg


13

(2) Nyílnak a rózsák Máriára gondolok

Nála is nyílnak

Éjszaka

Mikor meztelen Testünk feszülve hevül

Már nincs visszaút

Nyári este

Ragyog fent a Hold Üldögélsz az udvaron

Jól érzed magad

Magány

Körbevett engem Szerelmek hallgatása Csendből font falak


14

Szex

Mámoros éjjel Ölembe húztam fejed

Most is ott pihen

Mámoros éjjel Öledbe húztad fejem

Most is ott pihen

Ölemhez bújtál Egy szeretkezés után Most is ott pihensz

Körömversek

„Rakétarózsát Pukkant patron: haiku.

Élessel töltlek.” (Kányádi Sándor)

Zseniként könnyű Mindezeket vállalni

Én mit alkossak?


15

Falusi reggelek

Bíbor hajnal

Lendül a kasza Szaporodnak a rendek

Ébred már a Táj

Nyári reggel

Pacsirta dalol. Búzamezőket pásztáz

Lágy fénnyel a Nap

Későn

Tovább aludtam Másként köszönt a reggel

Így hét óra tájt

Őszi reggel

Éjszaka van még Ragyogni már fél a Hold

Köd száll a tájra


16

Későn reggel

Elaludtam ma Olyan csend volt a házban

Mindenki elment

Reggeli séta

Elhajlik a fű A harmatban gázolok

Át a réteken

Gyermek álom

Kiáltás riaszt: Hasadra süt már a Nap!

Elaludtam, no.

Rádió

A zenekar szól Különös lágy zengéssel

Dal száll az éjben


17

(Indián nyár) Langymeleg este

A tücskök búcsú dala Bánatosan száll

Összébb húzod kabátod S belépsz a Ház ajtaján

M7

Semmibe rohan Az autó áradat

Csak nézd az utat

Éjjel az M 7-en

Semmibe rohansz A fényszóró csak percnyi

Alagutat vág

Az út szélén

Fáradt szerelem A könnyű, olcsó vágyak

Több helyen állnak


18

Kertben

Nyílnak a rózsák Szépségük téged idéz

Majd elhervadnak

Mást vártam

Csalódás tölt el De az Ősfenyves fáit

Ez nem érdekli Századok óta állnak

Itt s beburkolják lelkem

A rózsa (1)

Szirmok peregnek Halkan az asztalomra

Hervad egy rózsa A születésnapodon

Raktam karcsú vázába


19

(2) Szirmok peregnek

Halkan az asztalomra Meghal egy rózsa

(3) Szirmok peregnek

Halkan az asztalomra Mint sárga leplek

Fednek és emlékeznek Beborítják lelkünket

(4) Bennem ég a kép:

Karcsú vázában rózsa Ideje véges

Már peregnek szirmai De még felsérti kezem

Esti mese

Mese szava száll Csak tied gyermekkorod

Tündérvilága


20

Csikó

Pacsirta dalol Búzamezőket pásztáz

Lágy fénnyel a Nap Az ébredő reggelen

Versenyt futok a széllel

Mesélj nekem!

Öreg ló ballag Magányosan a réten

Már ideértem A mesék mezejére

Szól kalapját letéve

Ló a karámban

Végtelen puszták Emlékét őrzi lelkem

Vágták örömét A társak nyihogását Izzó szerelmek dalát


21

Messze vagy

Vágtass réteken Át a szabad kék égen Hogy elérj hozzám.

Apu nézd!

Nyugatra néztünk Az ég alján ott a Nap

Vörösben ég el Kaszáltuk a lucernát Télire a nyusziknak

Szőlő lugasban

Érik a szőlő Ha megérik egy-egy fürt

Kézzel szedjük le S jó ízűen esszük meg A mosatlan szemeket


22

Őszi este (1)

Pattog már a tűz A kályha mélyén halkan

Meleg lesz lassan Elűzi ereje a

Hűvös őszi estéket

Őszi este (2)

Pattog már a tűz A kályha mélyén halkan

Meleg lesz lassan Elűzi erejével

Az ősz hűvös estéit

Októberi est

A kályha mélyén A fa pattogva ég el

Lángok süvítnek A még hűvös szobában Hallgatjuk a tűz zenét


23

Októberi este

Lassan meleg lesz Az összegömbölyödve

Kályhánál fekvő Kutyám kinyújtja lábát Meleg nyárról álmodik

Októberi reggel

A csend ölel át Aranyba öltöztek, fák

S hulló levelek Odébb egy madár neszez Csak lassan ébred a táj

Részegség

Fejemben dobol Minden megivott korty bor

Olcsó mámora Csendbe öltözött világ Vesz körül jajaimmal


24

A bor

Jó bor és szép nő Ismerős és mindig más

Kacér ragyogás

Alföldi kékfrankos

Csillan a pohár A vörösbor illata Szívemig hatol

Karcsú-édes ízével Rád emlékeztet kedves

Villányi anziksz

Pohár oportó Bársonyos telt ízével

Téged idéz fel Ringó kebled emléke

Izzik minden cseppjébe’


25

Soproni kékfrankos 1999.

Mély bordó színek Balfi dombok langytüze

Alpesi éjek Vulvák csókjának íze Izzik mélységeiben

Egri bikavér

Telt harmónia A bársonyba csomagolt

Karcos érdes íz Elfojtott tüzek lángja Szerelmeink varázsa

Ezerjó

Aranyló napfény Selymes üde ízek

Téged idéznek Simogató lágy kezek Mámoros ébredések


26

Tokaji aszú 1993.

Mint az érett nő Anya ara szerető Ringó telt mellek Simogatásra váró

Bársonyos formák: aszú

Tokaji aszú 1993. 4 pt.

Egy pohár aszú Vulvák tüzével ér fel

Szeretkezéssel Széttépi tested lelked

S csak a vad vágy érdekel

Tokaji aszú (Cht.megyer)

Múltad idézed Aranyló napfényt töltesz

Karcsú pohárba Ó s új szerelmek csókja Izzik egyetlen kortyba’


27

Tokaji aszú 1999.

Különös varázs Mint ringó telt női mell

Ha kézbe simul S kiteljesedik a vágy

Nyúlsz az új pohár után

Tokaji aszú

Pohárba töltött Erotika: az aszú Mámorban ég el

Szekszárdi merlot

Bíbor ragyogás Vulvák mélyének csókja

Pohárba töltve

Alföldi vörös

Karcos ízéről Könnyű érintéséről Te jutsz eszembe


28

Aszú

Királyok bora Ódák zengnek róla

Borok királya Öt sorban a költő csak

Egy-egy kortyig juthat el

Aszú

Borok királya Öt sorban a költő csak

Egy kortyig jut el

Búcsúzom

Üres az üveg. Az utolsó korty bor is

Elfogyott ma már. Minden szép fájó

Verssé formált pillanat Téged idéz Fel


29

Vágy

Ősi vágyakkal Lépek eléd. Csak Tiéd

Az érintésem.

Színházban

Lecsúszott pántja Az estélyi ruhádnak Nézted hogy nézem

Amint visszacsúsztattad Kivillant kacér melled

Kérés

Nyújtom a kezem Lépd át velem a napot

Hagyjuk együtt itt Vágyunk sodrába lépve

A párhuzamos létet


30

Csa-csa-csa

Már túl a százon Nem mondani kívánom

Testedre vágyom

Széttárom kezem

Széttárom kezem Átlebegek a csenden

Magam hallgatom Nem érzem hogy itt vagytok

Meghaltak a válaszok?

Szavak játszanak Fricskát dobnak versedben

A kötekedő Fórum vándorainak

Peches impresszió Ó!

(Az utolsó szótag formai és tartalmi egységét Nagy Elnök Úr figyelmébe

ajánlom.)


31

Ginkgo Jr. (ősz a kertben)

A páfrányfenyő Mint fáklya sárga lángja

A tél már várja

Őszutó a Bükkben

Avarszőnyegen Lépkedsz. .Színorgiával

Búcsúzik a táj.

Betegség (1)

Betegen fekszem Sorsomat időtlenség

Fogja csapdába (2)

Betegen fekszem Lázrózsák borítnak el

Másokban bízom Ápolnak enyhítenek

A simogató lágy kezek


32

Gáz van

Kőzet csapdában Fosszilis maradványok

Feltárt gázmezők Földtörténeti őskor

Emlékénél melegszünk

Éjjel a réten

A csend ölel át Én csak szótlan hallgatom

Odébb kuvik szól Denevér siklik tova

Az éjszaka fényében

Felismerés

Szeretlek téged Egy párhuzamos térben

Álmodom s élek Vágyálmok birodalmán Keresztül sodor lényed


33

Nyárutó

Kakukkfű csokrok Lógnak az ereszalján Fonnyadt tavaszok Étked ízesíti majd

S esti teádba merül

Éjjel az úton

Autódban ülsz Szabadnak érzed magad

Száguldasz rohansz Két csík közé szorítva Szürke út az életed

Arany Jánosnak (Kicsit megkésve)

Hosszú balladák Mint utak futnak tova

Rajtuk lépkedek


34

Zuhog az eső Almát szedünk a kertben

Ideje mennünk

Novemberi szél

Dalt dúdol a szél Kopár ágakon zenél Búcsúzik köszönt

Neked Uram

Őszinte szívem Szenvedélye tép szét. Csak

Benned bízhatom. Szavakba öntött hitem,

Nem őrzi, csak a mindenség

November

A diófáról Fekete varjú rebben

Sorsa időtlen


35

Láz

Lázörvény sodor Sorsom az időtlenség

Kortalan foglya

Lázroham ébreszt. Az időtlenség foglya

Sorsom: örök rab

Madár énekel Élettel vággyal is telt

A jégmadár dal

Könyveket lapoz Kislányom, már kétéves

Könyvtáram féltsem?

Modern falu

Állsz az udvaron Gépek zaja tépi szét

Az esti csendet


36

Este a majorban

Esti csendemet Kukorica szárító Zaja töri szét

Hevesben termett Karcos alföldi borom Hol lett vaj’ vörös?

Vadászat

A kopár fára Macska mászik lapulva

Fent veréb röppen

Őszi kert

Lombjuk vesztett fák Ághegyén veréb ugrál

Lent rá macska les


37

Őszi vers

Hulló falevél Az ősz a lelkedig ér

Szavakba öntöd

Novemberi est

Süvölt kint a szél Behoztuk az agavét

Havat ígértek

Mámor

Eldőlnek a fák Érzem a bor mámorát

Olcsó pillanat Tovatűnnek lány nevek A még fájó szerelmek

Tegnap ma holnap

Önmagam vendégeként Vagyok azonos


38

Novemberi reggel (1)

A páfrányfenyőn Már csak egy levél lebben

Őrzi magányát

(2) A páfrányfenyőn

Már csak egy levél lebben Karcsú ágvázak

Ellobbant őszi lángja Őrzi a kert magányát

Őszi Balaton

Szélvihar játszik Tombolva pihen a tó Hosszú nyara volt

Vihar

Vihar tombol kint Bentről nézed a fákat

Földig hajoltak


39

Éjszaka

Ha felébredek Hallgatom szuszogásod

Jó együtt veled Vad viharos éjszakák

Csendje szülte szerelmünket

Búcsú

Az utolsó éj Álmokat sodor a szél

Elröpít téged A vihar dala ébreszt

Új nap kezdődik: éljed!

Beteljesülve

Párod átölel Teljesültek álmai (d)

Óvnak karjai Óvod vágyad magad is Kacér ragyogó virág


40

Téli séta

Havas fenyőfák Terhét sodorja a szél

Szemem behunyom

Téli vers

Fenyők ormáról Havat hord az esti szél

Didereg ki él

Téli este

Fenyőfák havát Sodorja az esti szél Lehunyom szemem

Este melletted

Behunyom szemem Még érzem érintésed

Az álmok útján


41

Ébredés (1)

Felébresztettek Apró hajnali neszek

Az éj tovaszállt

(2) Neszez a Hajnal

Nyugaton ragyog a Hold Kutyák ugatják

Versek a neten

A szélbe veted Sárból vérből vegyített

Emlékeidet Szavanként sodorja el

Vágyadat életedet

Rólad álmodom Az éjszakádba lépek

Szavaid egén


42

Szennay Ilona: Matsuo Bashoo emlékére

„Szűkszavúságod fecsegésünk sodrába

hengerített kő”

Pókfonál

Pók indul útnak Szélre bízva életét

Fél de célba ér

Szomorkásan

Szürke fellegek Csendesen csepereg az

Esős december

Ónos eső

Téli csend zeng-bong Jég öleli a fákat Sírnak és várnak


43

Rózsa (4)

Vörös rózsaszál Lángol az asztalomon

Némán hervad el

Rózsa (5)

A vörös rózsa Lények varázsát őrzi

Karcsú vázában Mielőtt elhervadna

Még lángol asztalomon

Rózsa (6)

Karcsú vázában Bársonyos fénnyel lángol

Egy vörös rózsa

Zene (1)

Mélán üldögélsz, Hallgatod a hömpölygő

Zenét. Elsodor.


44

(2) Dalt dúdol szíved

Zajos hétköznap este Ünneppé válik

(3)

Dalt dúdol szíved Unalmas hétköznapod

Ünneppé válik

Téli este (1)

Téli éjszaka Vadkacsák hangja száll

Délről északra

(2) Itt bent meleg csend Kint hideg téli este Havat hord a szél

„Puhán száll a hó

Fehérlik újra minden Csend ölel körül”


45

Téli vihar

Átcsap az orkán Ott a távoli hegyen Már csontodig ért

Este (1)

Fáradt nap után Este behunyod szemed

S átlépsz a csendbe

(2) Behunyom szemem

A párnámra zuhanva Ér utol álmom

(3) A csend ölel át

Csak magányom hallgatja Vágya Önmaga


46

Együtt (1)

Fölsejlik az est Fényében testem vesztem

Ölelésedért

(2) Fölsejlik az est

Fényében tested reszket Némán ölellek

Történet (1)

Hozzád ért kezem Távolabb ültél tőlem Ránk zuhant a csend

(2)

Szürkék a napok Hiányzik a mosolyod Villanyt kapcsolok


47

Rád koccintunk…

Egy pohár aszú Vulvák tüzében ég el

Érzéki kéjjel

Rád koccintunk…

E pohár aszú Vulvád tüzében égjen

Érzéki kéjjel

Katinak

1. Élünk egy helyen

Átölel szeretetem Szavaim mélyén

2.

Élünk egy helyen Átölel szereteted

Vágyaid mélyén


48

Karácsony este

(1) Gyermek született

Vér és veríték között Formálja hited

(2)

Messziről jöttem Ajándékul nyújtom át

Lelkem aranyát

(3) Ajándékot ad

Ma minden kinyújtott kéz Tisztára mosva

Téli kérdés

Hol marad telünk? Hegyek hó födte csendje

Társakért kiált


49

Variációk

Az ismeretlen szó

E szó mélyében Átölel a szeretet Őrizd és éleszd

Üdvözlő kártyák

Szavak mélyében Ölel át a szeretet Őrzöd míg érzed

Kívánságok

Szavak mélyében Átölel a szeretet. Őrizd! Te érted.

Érzem lelketek

Szavak fényével Ölel át a szeretet Őrizd lelkedet


50

Júniusi kép (1)

Zöld levelek közt Éhes szájra vágynak

Bíborló eprek (2)

Már nem rejtőznek A bíbor eperszemek

Zöld levél mögé

A tél szerelmesének

Nálam még ősz volt Szél sodort havat nálad

Téli fenyőkről Hóról jégről álmodtál

Lelkem fény börtönében

2004. szilveszter

Tündöklő Nappal Búcsúzik a fáradt év Meghalt és újra él


51

(2005. január 2.) Fura január

A kerti hinta vidám Gyerekhaddal száll

Hó helyett eső szitál Téltemető búvik már

Haiku

Első: öt szótag. Másodikra hetet kapsz.

Újra ötöt raksz.

(Jesus) Tisztára mosta

Vér és veríték között Lelked aranyát

Kérdés

Van-e olyan bér Amely álmodat kéri S az vajon, mit ér?


52

Vihar előtt (1)

Nem ragyog a Nap Komorra vált a világ

Csak a szél dalol 2)

Felhő tornyosul Kergeti űzi a szél

Vihar közeleg

Enyhe január

Hosszabb már a nap Munkára csábít a kert

Elhagyottsága (S lehet nézni a szomszéd

Leány formás fenekét)

Hegyek közt

Téli délután Fénye füröszti arcom

A Bükk lejtőin


53

Kirándulás (1)

Téli Nap fényben Kondenzcsíkok az égen

Hegyekre baktatsz

(2) Térdig érő fű

Most pont az orráig ér Janka lányomnak

(3) Vértes ormain

Bucskázik a téli Nap Szikrázó fénye

Ragyog fent az erdő de Reszket még a völgy mélye

Vértesi kirándulás

Hallgat az erdő Néha egy-egy madár szól

Lenyugszik a Nap


54

Téli szavak

Hol a tél? A csend? A szerelem szavában?

Ott nem lelheted. Ott a vágy ég. Szétéget. Széttépi lelked szavát.

Ködben

(1) Csurog a fákról

A hajnali alkonyat Hallgat a tegnap

(2) Köd ül a tájon

A hajnal és az este Most találkoznak

Őszi séta

Apró zörejek

Peregnek a levelek Búcsúzik az Ősz


55

Emlékek

Elszáradt rózsák Emlékedet vigyázzák

Halálukban is

Esti séta

Téli éjszaka Elsodor a végtelen A csillagfényben

Az Úr szólít

Téli éjszakák Csillagfénye felragyog

Szólít a hangod A szavak ösvényére

Lépve hozzád indulok

Csillag parázslik Sötét borongós égen

Lelkedig ért el


56

Veled Uram

Téli éjszak Csillagfénye átragyog

Borús lelkemen Hallgatom a zajokat Ballagva a réteken

Szerelmes versek

(1) Szavak játszanak

Mosolyból születik a Halhatatlanság

(2) Játszom a szóval

Ott vagy a mondatokban Halhatatlanul

(3) Játszom a szóval

Ott vagy a mondatokban Halhatatlanul


57

(4) Sorjázó szavak

A mondatokban ragadsz Halhatatlanul

(5) Mosolyod vagyok

Ajkadon bíbor fényben Születek, halok.

(6) Csésze zöld tea

Arcod fáradt mosolya Mindig simogat

Január

(1) Reggel köd szitál

Jéggé fagy az utakon Vigyázva lépkedsz

(2) Reggel köd szitál

Sűrű még a félhomály Tested megreszket


58

(3) Ködben a reggel

Sűrű vastag félhomály Megborzong testem

Téli reggel

Egy csók a szájra Ködös közös reggelek

Méla homálya Szürke testetlen testek

Interferenciája

Smink készítés

Az este fénye Rúzsos a macska képe

Nem vad oroszlán

Téli éjszaka Ragyogó csillagfénye

Mesékkel teli


59

A költő leánya

Felnéz az égre Millió csillagfényre mesék születnek

Reggel

Két apró gyerek Zsivajuk széttöri a

Reggeli csendet Elhallgat Maria Callas

Kolomposék zenéje szól

Janka hintázik

Lendül a hinta Vele gyerek mosoly száll

Kacag a világ Ragyognak a kék szemek Csak a hinta nyekereg


60

Zene3

Massenet-t énekel Patricia Petibon Hangja varázsol

Sípálya

Sivár téli rét Hóágyú ont itt havat

Csak a gép havaz Az éj mély kék csendjében

Széles fehér sávokat

Virágok helyett

Szeretlek téged. Szürkén koppanó szavak.

Megkopott fényük. De ma minden olyan más,

Érzed? Felizzik éget.


61

Fáradt vagyok ma Hallgatásom sodor el

Hallgatásodig

Téli reggel

Reggelre esett Porhó fedi a tájat Itt van még a tél

Nowalisnak

Már deres hajjal Barátkozom a gyerek

Zsivajjal s mégis Szerelmek sora tépi Lelkemet darabokra

Tavaszok jönnek Nyár s fagyos téli napok

Minderről itt s ott Talán verseket írok

Lelkedben te is ezt teszed


62

Szerelmes versek (1)

Szavaim játszanak Mosolyodból született

Halhatatlanságuk (2)

Játszom a szóval Mondataimban lakhatsz

Halhatatlanul (3)

Sorjázó szavak A mondatokhoz tapadsz

Halhatatlanul (4)

Reggeli csendben Ajtót nyitok magamnak

Te lépsz be rajta

Helyzetjelentés

Dobban a fényben Marad éj sötétjében

Minden vallomás


63

Varázslat

Az égre nézel Ragyogó csillagfénye

Mesékkel szédít

Vágy

Ősi vágyakkal Lépek eléd. Csak Tiéd

Az érintésem.

Szélvihar

Tépett éjjelek Fent a telihold nevet Lent hideg szél jár

Bűvös éj

(1) Nappal is vagyok

Költőként bűvös éjjel Verset álmodok


64

(2) Fénytelen égre

Szavakba font csillagfényt Lelkemből lopok

(3)

Fénytelen égre Ködsugár álmok mélyén

Csillagfényt fonok

(4) Nappal is vagyok

Költőként bűvös éjen Rólad álmodom

Csillagfényként élsz bennem Fénytelen éjjeleken

haiku. hu

Versek és szavak A haikuba préselt

Halhatatlanság


65

Hótakaró

A mély hó alatt Már az új élet fakad

Hajt a kikelet

Téli égbolt (1)

Csillag parázslik Borongós sötét égen

Lélek láng éget

(2) Csillag parázslik

Sötét borongós égen Lelkemben ég el

Visszatérve

Szemben a völgyek Hófödte erdős lankák

Távoli csendje Csak nézed elmerengve Köszönt az ismerős táj


66

Eplényi síkirándulás

(1) Szél söpör végig Havas erdei úton Míg pisilnem kell

(2) Csendes az erdő

Csak a szél dala hallik S surrog a lécem

(3) Széttörik a csend A favágók tüzénél Pálinkaszag leng

(4) Siklok már tova Úttalan útjaimra

A havas tájon (5)

Suhan a lécem Majd halkan roppan a hó

És elnyel a völgy


67

Téli nap

Vértes ormain Bucskázik a téli Nap Reszket még fénye

Téli szél

Szélvihar száguld A sivár téli tájon Tisztára seper

Átzúg rajtad is Át testeden s lelkeden

Más ember leszel

Hószállingózás

Apró pelyhekben Indul útjára a hó Hamar elköszön

Játszom a szóval

Tudattalan tudatba Formázva őket


68

Téli tó (1)

Tükörarcú tó Halk hallucináció

Jégpáncél csendben Dalos békák emléke

Ring a deres nádszálon (2)

Tükörarcú tó Dalos békák emléke Jégpáncél csendben

Sípályán

Siklik a napfény Mátra lejtőin le s fel

Te vele síelsz

Mátraszentistván

Szemben a völgyek Hófödte erdős lankák

Ködbe merülnek


69

Három falu temploma (1)

Áll magányosan Három falu temploma

Istenhez közel

(2) Zúg harangszava

Három falu temploma Magányosan áll

Csak Istenhez van közel Imát neki énekel

(3)

Távoli harangszó Három falu temploma

Magányosan áll

(4) Templom a hegyen

Magányát nem töri szét Csak egy gerlepár


70

Gyerekidő

Siklik a szánkó Gyöngyözik a kacagás

A havas tájon…

Harmonet.hu

Vad szenvedélyek Szép erotikus képek

Izzó haiku?

Csalóka január 1.

Gerle hangja búg Reggeli szürkületben

Párjának dalol

2. Gerle hangja szól

Félreértett január Szürke reggelén


71

Egy pohár bor (1)

Látod a nőt egy Karcsú borospohárban

Érzed a csókját Ízek izzásában ott

Van borod mámorában

(2) Láttalak téged

Karcsú borospohárban Éreztem csókod

Ízek izzásában ott Volt borom mámorában

Este

Fénytelen éjjel Lelkem versekben ég el Csak egy gyertyaláng

(Ha lelkedig érne Fáklyaként égne)


72

Lefordított pohár

Kezemben üres Vörösboros pohár

Alakja tiéd

Tél (1)

Két varjú károg Az öreg akác ágán

Telet ígérnek (2)

Fekete foltok Varjú csapat tanyázik

A havas kertben (3)

A diófáról Fekete varjú rebben

Sorsa időtlen

Csörög az óra Reggelek ébredése Szürkül most vele


73

Téli reggel

Reggeli csendben Talpam alatt roppanó

Zajok: Fagyott hó

Meditáció (1)

A belső csendben Halk szavak hallatszanak

A csend szavai (2)

Székemben ülök Kint minden mozdulatlan

Hol tél van hol nyár (3)

Állandó vagyok Csak a világ változik

Múltját keresi

Tükörarcú tó. Béka múlt emlék mélyén csend, víz, csobbanás.


74

(Borong a téli este Lassan száll le a köd

Elnyelve tájat s embert)

Ködjeink (Variációk)

(1) Köd száll a tájra Elnyel a téli este Fagyott homálya

(2) Borong az este

Leszáll a köd elnyelve Tájat és embert

(3) Borzong az este

Lassan köd száll a tájra Elnyel magába

(4) Borong az este

Köd borul már a tájra Elnyelve engem


75

Héja (1)

Az út menti fán Ül ősi méltósággal

A rétihéja

(2) Az út menti fán

Ül ősi méltósággal Egy rétihéja

Begyében a tél éhe De vár bölcs türelemmel

Este

Fények s emlékek Az éj sötét csendjében

Gyertyaláng égett

Mogyoró télen

Még sokat ígér Öreg mogyoróbokrunk

Lány barkáival


76

Zene

Zene szól halkan, Visz, sodor. Örvényében

Ott a végtelen

Mikes Pista emlékére

Zengő akkordok Múltból fájón felsíró

Harmonikaszó Gőzölgő tea mellett

Hallgatjuk M. játékát

Erdei séta

Újra hull a hó Meghajtva lágy ívben a

Fenyők ágait

Hófödte hegyek! Úttalan utatokon Siklik magányom


77

Február

Roskadt hóember A kerti hinta mellett

Búcsúzik a tél

Szobában

Nézed a tájat: Havas mozdulatlanság,

A benti csendből. De ha kilépsz az ajtón, Zajos, harsogó, vibrál.

Szénrajz

Csupasz ágvázak A téli fák rajzai A szürke égen

Idő végtelen

Ahol már megállt minden Ez az életem


78

Medves

Fent a fennsíkon Szél öleli a tájat Kopár magányba

Haiku

Versek és szavak Haikukba préselem

Az álmaimat

Nekem tél kell még Hideg esték, reggelek

Hó és téli nap Hol a fenyők terhe ring Szerelmek halk dalában

Romantikus éj

Gyertyaláng lebben Meztelen test a testen

Álmok ölelnek


79

(méh)

A visszatérés Rabszolgává tesz. Álom A szabad szárnyalás.

A közösség ereje Ad értelmet s életet.

Kidobott levél

Széttépett szavak Szemétbe dobott lélek

Papír fecniken

Babona

Nagyot kívántam Hómezők felett láttam

Hullócsillagot

Nézek utánad Lassan köd száll a tájra

Elnyelve téged


80

Héja 3.

Rebben a szárnya Szemben a Nappal lecsap

A rétihéja

Két ing

Két gyűrött ingem Lóg a szekrény oldalán

Vasalásra vár

Úton

Híg verítékszag Egy útszéli csehóban

Iszom a kávét

Nézz az égre!

Végtelen égen Csend fodrozódik kéken

Enyém míg nézem


81

Te is lehetnél

Száműzött vándor Ballag át az éjeken Hozzád érkezett

Szívéből szívedbe szánt Meséket hozva neked

Nézz az égre!

Mély szürke az ég Futni látszik fent a Hold

Állnak a felhők

Variációk

A gyertyák égnek Az est apró neszei

Már átölelnek

Teádba kortyolsz Az est apró neszei Hozzád simulnak


82

Csendben üldögélsz Az apró esti neszek Része vagy csupán

Csak gyertyák égnek Élő fények a lángok

Át-át ölelnek

Lobban már a láng A gyertya szórja fényét

Szobám élni kezd *

Szunnyadó éjen

Szunnyadt éjszaka Mosolyod a szív hangja

Bennünk dobban

Kihűlt a teám Újra melegíteném Nem lenne enyém


83

Napjaim fogynak Sietnem kell elmondani

Vers álmaimat

Elhasználtam már A szavakat a télről

Írt haikukban

Míg el nem feledem Papír fecnikre fűzve Nyújtom át jelenem

Gyertyaláng lebben Fényében ölelek át Minden éjszakát

A gyönyörök kertjében Vándor lelkünk táncra vár

Reggel

Derengő lágy fény A mosolyod ölelés

A tél öblén


84

Március 8.

Tulipánjaim jégbe fagyva várnak: Egy

tavaszibb napot.

Reggel otthon

Csend van a házban Ébredéstekre várok

Kályha melegnél

A gyereksírás Megvigasztalhatatlan

Bánata rövid

Március 15.

Rendőrpofonok Emléke soha nem fáj

Együtt ünneplünk

(Az örökkévalóság Időtlen jelen idő)


85

Tavasz

Hóban gázolok Nyitnikék! – szól egy cinke

Igaza lehet.

Kötődések

Temetők csendje Őseim nyugszanak itt

Háromszáz éve

Meditáció

Hagyom az időt Gondtalan benne élek

Beavatatlan

Március 1.

Gerlepár fészkel A villanyoszlop öblén Nem vártak tavaszt


86

2. A fagyott földet

Tulipánok tolják szét Vaskos zöld rügyek

3. Nárciszok törnek

A tavaszi napfényre Fehér-zöld kúpok

4. Száraz fű között

Sárga s kék színes pöttyök Nyíló krókuszok

Haiku

Őriznek álmok Versbe gyömöszölt szavak

Én is, mert vagyok

A világ

Ha néha dől is Összetör is ellapít Nyílik még virág


87

Márciusi hajnal

Deres a határ Fázósan hallgat csendje

Még ott vagy benne

Tavaszi olvadás 1.

Tegnap még hó volt Ma jeges vizű csermely

Rohan, rohan el 2.

Sebes patakok Rohannak le a hegyen

Útjuk végtelen

Szavak a csendben Döglött fény a szememben

Megfeszítettél

Fáradt vagyok ma Elsöpör depresszióm

Nyitva az ajtóm


88

- Kérdés -

Itt vagyok, te nem. Máshol vagy, ahol én nem.

Hiányzol vajon? (Vagy csak nagyon?)

A kert ma csendes

Nincs benne gyerek zsivaj Ideképzelem

(állapot)

Köszönöm vagyok Távolságod most nagyobb

Álmodozhatok

Álmaim mélyén Őrzöm vágyaid kényét

Mélységeidnek

Mélységeidbe Merültem feloldódva Tagadás csendben


89

Elszáradt rózsák Lazán szemétbe dobva

Elmúlt egy Nőnap

Készül már a kert És félénk csupasz ágak

Lobbannak zöldre

Sajgó emlékkép Májusi szívben égő

Ködfátyolos tél

Harsogó zöldek Tomboló színorgia

Dalol a május

Elköszönt a Nap Mindent egybemos az éj

Pillanatnyi csend

Fény helyett az éj Egy fácánkakas rikolt

Széttörik a csend


90

Hallgat a berek A nappal pihenni tér

Búcsúzik a fény

Denevér szárnyal Az esti szürkületben

Árnyéka lebben

Virágok hajolnak Kanyargó kerti útra

Jön és fut tova

Az éj átölelt Én veled szeretkeztem

Álmod igézve

Tavaszi reggel Borús szürkén játszi fény

Az aranyvessző

Esős reggellel Köszönt a Mecseki táj

Emléked mossa


91

Sodor az idő Örvényébe lépsz és félsz

Nem léphetsz vissza

Kőszegi séta

Ódon házfalon Aprócska vakablak fent

Galamb ül fészkén

Egy kőszegi ház Virágzó magnóliák Az udvar mélyén

Este az udvaron

Vonat dübörgés Idébb egy kutya ugat

Csendes éjszaka

Távoli zajok Éji madár dala szól Csendnek válaszul


92

Fáradt reggelen Hosszú utam elém lép

Derűs ég kísér

Somogyi lankák Híres betyárok sorsa

Lassú feledés

Sziklagörgeteg: Labilis stabilitás A talpam alatt

Csepergő eső

Benne múlt jövő idők Sorstalansága

Fenyőcserjék közt Virágzó galagonya Messzi Weöres éj

Tavaszi zajok

Madárdal, lágy zúgó szél Csendes az erdő


93

Kis sárga pille Harisnyám kékjére száll

Aludni próbál

Itt vagy lelkemben Érintésed érintem Vágyaid nyomán

A kertedbe lépsz Ismerős fa a virág Mégis mindig más

Májusi reggelen

Nyíló gömb, labdarózsa Mire gondolsz most?

Hangos ugatás

Léptemre riaszt riadt Menekülő őz

Csended vesz körül

Arcod simítja kezem Ideképzelem


94

Sündisznó motoz Rózsabokor tövében

Nem ír haikut

Orbán napja jön Hideg szelek fújnak át

Esti ég alatt

Szavak mondatok Verseimben ott ragyogsz

Fénylő napsugár

Csók marta ajkak Mással töltött kéjes éj

Mély emlékével (Örök közös pillanat)

Sírni szeretnél

Részeges költők sorsa Már nem érdekel

Erdei emlék

Égő viszkető érzés Talán a csalán


95

Mosolyok vágyak Hevülő test sóhaja

Csóktalan éjben Megismert ízekre vágysz

Régi ölelést féltve

Mosolyok vágyak Megismert ízekre vágysz

Csóktalan éjben

Kedves s fiatal Veled egy irányba tart

Ma háromezer

Csak léptem zajos Felhagyott mezei út

Messze tovafut

Rózsák a parkban Madárdalban magad vagy

Csend-örvényedben


96

Születésnap

Harminckét év múlt Mennyi mindenre elég

Őriz s visszanéz

Adsz s adnak neked Ma elképzelheted a

Végtelenséget

Előtted évek Az élet beleférhet

Mégis oly’ kevés

Már harminckét év Mennyi minden belefért

Őrizz s tovalépj! *

Őszbe lép a kert Sziromkönnyeket hullajt

egy tearózsa


97

Fehér pille ül piros csipkebogyók közt

Elkésett virág

Őszutó

Csípős a reggel Még fodrozódik a tó

A völgy ölében

Pacsirta dala Repülőgép gépzajban

melyiket halljam?

Pacsirta dala Repülőgép zajban a madár sem látszik

Szeptember

Ősz van vagy még nyár? A gyerek iskolába jár

Ősei nyomán


98

Őszi reggelek Ködszürke ködfátyolán

átragyog egy lány

Pillanat csupán Magaddal viszed soká

a napok során *

Harsogó zajok Mögöttük a természet

Széttépett képe

Fáradt nap után Old s dobol itt bent a bor

Elsodor csendje

Látjátok? Kint már a december köszönget,

de késik a tél.

a felhõk mögött halványul a napkorong

holnapi remény


99

Az este csendje Ötven év vállam terhe

Szívemnek nehéz

Harcolok ellened. Nem írom le a szavakat,

amit szíved súg szívemnek

Vörös iszalag, Tél jön őrizd álmodat.

Zöld lesz a tavasz.

Pr? Névből formált haiku

Minden benne van

Vetetlen ágyon lettél először enyém.

Sokáig vártunk.

A cseresznyefa zöld-sárga lombruhát ölt.

Díszben köszön el.


100

Fekete foltok hímzik az őszi vetést.

Dús varjú ebéd.

A páfrányfenyő zöld lombja sárgára vált.

Meleg volt a Nyár.

Az ezüst juhar őszi sárga ruhája Lángol a hegyen.

Hűvös éjjelen

a juhar sárga lángja Barnába hamvadt

Mosolytalan szem.

Sors, vagy csak játéka vagy? Nem temethetlek.

Dalolva halok.

Hátra semmit nem hagyok. Ne temessetek.


101

fényed mindig fáj amikor mást ragyogsz át

nőnemű halál

(ősz, kerékpáron)

(1) Lombjuk vesztett fák suhannak melletted el

Kerékpáron szállsz

Öreg lepényfák Göcsörtös akáciák

Sorfala hallgat

Alkonyi napban Kukoricaszár zörren Őzcsapat vált át

Tekerhetsz tovább

Míg lassan válladra ül a hűvös este


102

Messzi otthonok Lámpafénye felragyog

Indulsz, indulok

(2) Lombjuk vesztett fák suhannak melletted el.

Tovafut a táj.

Öreg lepényfák, göcsörtös akáciák

sorfala hallgat.

Csend lebben halkan. Majd lassan válladra ül

a hűvös este.

Messzi otthonok lámpafénye felragyog.

Indulsz, indulok. *

Tizenhét szótag Haikuk füzetlapon

Álmaim sodra


103

(őszi képek)

Utamra lépek. Vándorlét, vándorélet.

Tán visszatérek.

Eső csepereg. Koppanó halk zajában

az Ősz felnevet.

Csalitban keres bogarat madár sereg,

daluk elkísér.

Ázott kabátom viszem lefele. Sorsom

kopott melege. *

Meséket ölel hallgatásod csendje át

Álmaink múltja


104

Szeretlek kedves. Nem álmodhatjuk át a

holnap hajnalát.

szeretlek kedves jöttél nem mosolyogtál

én sem köszöntem

vörös és sárga körtefánk így lángol át

téli magányba

múló időnek emlék-foszlánya őriz oly sok kedves perc

oly sok kedves perc emlékfoszlánya őriz

múló időnek

A tavasz nevet. Apró lány a mászókán.

Ölel a szemed.


105

eltűnik minden "a lap nem elérhető"

"error 404" sorsunk vándorok léte semmi sem örök létezz

fent ragyog a Hold

fényében hangod dalol az ősz éj mélyén

Veréb

Koppant, odakap, mosolyodnak szárnyat ad.

- Elfogyott a légy. - Ugribugri kis veréb, ablakodból tovalép.

Csended fénytelen.

Sötét éj, ránk telepszik. Oly sokat beszélsz.


106

Egyedül vagyok Csendemben csended ölel

Sodor a mámor

Prostituáltam Verseim szerelmedért

Egyformák vagyunk

Zúg a szél, regél. Múltat, majd jövőt igéz.

Még beleférhetsz.

Ködben ül a hegy. A fák közt a csend szalad.

Neked sincs szavad.

Nyirkos, nedves fák nyakadba lódítják az Ősz ködpamacsát.

zörren az avar

kanyargós erdei út csendjébe lépek


107

hosszú meleg ősz Árva kabóca dalol

Csillagfény csendet

Tizenhét szótag haikuk füzetlapon

Álmaink sodra Benne ébred a reggel

s nyugszik nyugaton a Nap

Ősz és tél hallgat Megfogalmazhatatlan

szavak Ott vannak lelked mélyére rejtve

Talán együtt fejtjük meg

Körbefon a dal Közös múltunk még akar

Álmom betakar

Csendem keresem Lelkem mélye végtelen

Kint minden zajos


108

Gyerekidő

Siklik a szánkó Gyöngyözik a kacagás

A havas tájon

Az idő felett Nevető gyerekszemek

Ölelik lelked *

Karácsonyi est. Nevető gyerekszemek

ölelik lelked.

Sült alma illat. Régi otthoni ízek.

Együtt vagyunk. Mind.

Villódzó fények, - mesterséges imázs. Őriz

sok gyerek szempár. (őrizd a gyermek szempárt!)

*


109

Zúg a téli szél Ma régi mesét regél

Együtt álmodunk

Szeretem a dalt, melyben ott izzol, hallgatsz.

Újra olvaslak. Nézem a rendezetlen

szavakat: volt és maradsz.

Depressziós csend Metadon gyógyszer varázs

Idegen szavak

Szép év kezdődik Varázzsal telt végződik

Mosolyod őriz

Karácsonyi kert Avar alá bújt a tél varjú hang mögé


110

nedves hegyeken arcodba csapó szelek

telet játszanak

eső csepereg hófödte hegyek csendje

zajos koppanás

füst árnyék lebben kora esti holdfényben

közös az utunk

Búcsúzik az Év felöltve az elmúlás

fehér ruháját

Vörös kör a Nap szemben halvány ezüst folt

januári Hold

Legegyszerűbb gép fizika könyvben az ék

itt hasító-szó


111

csillagtalan éj lámpafényt csillant a dér

ketten beszélnek

feloldja a múlt emlék görcseit a bor

mélyére sodor

még kopár a kert hófoltok tarkázzák

szürke-barnáját

hátradől a csend melankolikus képek olvasd fel nekem

Üres üvegek.

„Ni, hogy szalad az Élet.” Részegen égek.

Dalolva halsz meg.

Költő vagy? Játszi ripacs? Versed: papírhant.


112

Befagyott a tó. Partján jégpáncél csendben,

Alszik egy hajó.

Táblák a parton: „Korcsolya élezés.” ”A jég

életveszélyes”

Ritka pillanat Reggeli szürke csendben

Megáll az idő

Kopár faágon üres fészek. Téli csend,

tavaszi ének.

csikordul a hó talpam nyomán és őriz

egy percnyi való

száraz fűben botol a nap lassan halad

téli délután


113

Gerle hang dalol. Szürke téli reggelen.

Szerelmes-ének.

Szarka cserregés Tép pillanatnyi csendet

Őriz ősi vágyat

ha a sor végén fáklyaként sorsod éget(t)

ölel a mélység melyben tűz fényed zenél harsog pattog dob helyett

M. Cs. emlékére

(1) „Neki indulok,

hátrahagyom terheit a Földnek. Nektek.

Búcsúzom. Szép volt minden dal, csak az életem nem.”


114

(2) Virág hever

márvány sima kőlapon. Emléked sorsa.

fagyos téli kép szavakba öntött csendje

lelkemben forr fel

(téli séta)

kihalt a tópart jégbörtön foglya a Nyár

titkaid taván

Hangok az úton. A táj köd mögött hallgat.

Jönnek, vagy mennek.

a csend felett szállsz lélektánc rezdül a fényben

szavak szirma bong


115

ébred a reggel szürke fénytelen csenddel

kutyák ugatják

szembetűz a Nap hómezők ölén játszik

februári fagy

eső csepereg szürke csendje elfedi

a vörös alkonyt

havas eső hull a fehérlő tetőkről

cseppenként cseppen márciust fricskázó Tél visszatér időz kicsinyt

Távolból, délről,

északról, bagoly kiállt. Itt gerle dalol.


116

A gerle ének, Az esti néma fények, Tél. Vagy tavasz már?

verset olvasok

kályhámban hamvad a tűz lélek melegben

(kikapcsolom a gépet a ház hidege ölel)

Tessék! A Tavasz,

hófoltokon gyalogol. Várod? Vagy maradsz?

Hómezők felett,

varjú-pár kering. Daluk Tavaszi ének.

(Nőnap után)

Krémszínű rózsa, karcsú, zöld palackban. Csak

Te ölelsz így át.


117

(április a kerti-padon)

Nézd az áprilist! Smaragd szőnyeget terít,

kicsit fázik is. Szirmot bont a nárcisz itt.

Az óbor meg felhevít. (Vagy csak a költő ferdít?)

Áprilisi este

Kályha tűz zenél, amíg a félfának dőlsz,

a hátad mögött.

Kémények füstje öleli körbe tanyánk.

Eső csepereg. A csend esti meséje,

füstköd és halk koppanás.

Újra meghalunk - mindennap - „talán-költők”.

Versben olvadunk.


118

Házak füstjében vacsora meleg lebben.

Utad fut tovább.

Válasz a válaszok helyett

Szavak varázsa körbefon. Írsz, olvasom.

Lelkem válaszol.

Néha csak ennyi, megérteni, őrizni, őszintén égni.

Hosszú út során

vinni magunkkal tovább őt, a másikat.

Gondolat varázs,

félre nem értett imázs: Tessék, vidd tovább!


119

Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű

enzimműködés.

(Versed olvasom)

a csend felett szállsz lélektánc rezdül a fényben

szavak szirma bong

rejtély meddig ég hol a vég mely elemészt

……………………….

szavak közé zárt ki nem mondott mondatok

hajnali fények

Szürke a reggel. Esik. Nehéz szívvel kelsz fel.

Kint már tavasz van.


120

Egy rigó dalol, majd csend ül a tájra.

Éjbe lép a nap.

Zúg a szél. Arany- vessző táncol dalára.

Ring a szoknyája. Perdül, fordul, fel-felkap sárga örvény szint’ szalad.

fátyolos az ég

halvány kék cirógatás minden érintés

zengő tavaszok

meg nem énekelt virág- zó cseresznyefák

(beteljesülés)

meghitt pillanat fény tánc meztelen testen

szomorú búcsú


121

szembejössz velem felragyog a mosolyod

másra nézel

Reggeli fények a szalag függöny mögött.

Emlék, még éget.

újra meg újra megszülethet a csoda

érzéki ízek

rügyek fakadnak kibomlik a teljesség

magával sodor

vágyad vágyammal viszem hosszú utamra még visszanézhetsz

hívnak a fények

benne van minden élet együtt álmodunk


122

szerelmes szavak forró éjszakák fénye

didergő parázs

mély tenger kékbe egy játékos tintahal

festéket kavar

virágok nyílnak lombosodó árnyakban

tavaszunk véges

könnyű érintés csókod mosolyod kísért

gránitba véstél

oldódsz a vágyban oly soká vártam reád

másfelé járunk

Hazatérsz újból. Szétszórt gyerekjátékok

közt - hallgat a csend.


123

Szók a kedvesnek

Dalomban nincs más. (Vagy csak akartam?) Ott van

minden szerelem. Őrzöm én: Neked.

(Vagy mindenki másnak?) Kit őriz a másnap,

túl a fényeken? Egybe sodor az idő. Nincsen végtelen.

csillagtalan éj

felhőket sodor a szél hallgat a világ

békák kara szól

felhő mögé fut a Hold hosszú még az Út

koppan az eső

a hullámlemez tetőn itt-ott becsorog


124

(Lázlap)

Tépett kábulat: Álmok, érzések fájnak

a test kínjaiban.

Simogat a csend. Ölel a szürke este. Vár rád a holnap.

Fénylő napsugár, Nevető gyerekszemek,

őrzik álmodat. *

tompuló zajok a bor újra sodor ön-magam vagyok

egy boldog élet ház a kertben gyerekek

mégis egyedül


125

kopár hegyeken fut szalad az út tova Te egyhelyben állsz

zölddel a határ

remény élet hajnalán túl álmok nyarán

Te és én

Dalban akartam dalolni, hogy tavasz van.

Jégmadár rebbent.

Találkozás

Szembe jössz velem. A ki nem mondott szavak,

jaj! – eltakarnak.

Őrizlek téged. Önző szeretkezések

Emléke éget.


126

Szétfoszló képek digitalizált fájlán,

hibaüzenet:

„Error 404”, pedig szembe jössz velem.

Hibás a codec.

Zúgtak a szelek, betakart mindent, mi él,

a hóförgeteg.

villámok hangja csepergő csendet tép szét

másról álmodom

nyári csendek fülledt tehetetlen éj

kúszik ellep

jeges éjszaka emlék kísért a hangja

pirkad a hajnal


127

Szent Iván éj: Nép- mesék varázs lényei,

tündék, koboldok örvénylő kavalkádja.

Fény – Emlék - Zárványokban

Hideg nyári szél, a fáimról rendet tép.

Nekem is marad

Májusi esték (1)

Esti dalosok zajával telt a csalit. Ülsz és hallgatod.

(2) Fáradt nap után,

éjféli csalogány dal ébreszt fel. Álmodj!


128

(3) Zúg az esti szél,

fülemüle dal helyén. Egy hang elkísér.

(4) Éjféli órák.

A fülemüle dalát kutyák ugatják.

(5) Zúg az esti szél,

lengő juhar ág mesél. Időtlen varázs.

(6) Csak a szél rohan,

zúgó ágak közt suhan, hallgat a világ.

* Idén kevesebb

Fent a fán a cseresznye Íze nemesebb


129

Márianosztra (1)

Márianosztra börtön és rabtemető

ölel az erdő

(2) pálosok sírja

rabkezek gyomlálta csend gumibot és rend

(3) falakban a múlt

ezernyolcszázötvenhét évszám tévedés

(4) emlékek kútja

ezerkilencszázötvenhat író maradj

* Döccen a HÉV. Hol?...

A csömöri állomás, nem végállomás...


130

ébred a reggel Nap mosoly párafátylán

tűnt idők nyoma szemben futó pillanat

benne vagy és bent maradsz

(Kerti képek) (1)

Nézem, mint sárgul lomb között a cseresznye.

Megvárom, itt lent.

(2) Még meg sem érett,

már jönnek a vendégek: A seregélyek.

(3) Hideg nyári szél,

a fáimról rendet tép. Nem nekem terít.


131

(4) Cseresznyefákra

seregély rajok csapnak, Begyüket tömik.

(5) Lassú léptekkel

kertet kerül a csősz. Fizetik érte.

*

év követ évet múlt jelen benne élek

emléked éget

Zuhog az eső. Sorsunk meséjét mossa. Hol volt, hol nem volt…

Zuhog az eső,

vagy talán a Nap ragyog. Csendem hallhatod.


132

Hallgatás hallgat néma csendeket. Éled

végtelen létét.

Szemed zöldjei fények árnyak emlékek

Hallgatás csendben

Rózsák a parkban Feslő bimbók tavasz van

Mosolyod vagyok

Szerelmünk a Nyár Hóval borított virág Jelkép rendszere

Didergő fények

Lélek sötétben égek Örök kárhozott

Áll a levegő

A méhek zümmögése méz csendbe dermed


133

Lenyugszik a Nap Fényed fényörvénye hat

Magányos pasas

Nimród vendéglő Kicsit tán büdös a hús

De olcsó és sok

Söntéspultnak dőlsz Átható dohány illat Ma itt otthon vagy

Vulvád bíbora

Feltárul és befogad Csodás pillanat

Vágyad vágyamba olvad Széttép s újjá szüli azt

Vulvád bíbora

Fehér cseppektől nedves Lágyan beenged

Körbefon magába szív Vad vágtával elenged


134

Facér nő csókja Egy pohár savanykás bor

Néha jól esik

Részeges költő Vörösboros pohárba Fehérbort is tölt?

Mosolygó almák

Ízében –(sablon szöveg) Felragyog a Nyár

Fák seregélyek

Zsivajos karcos ének Borul Északon

Lila pompával

Forró nyárba lép a rét Útszéli bogáncs

Öreg akácfa

Göcsörtös ága-boga Új fészket dajkál


135

(Énekek éneke 1973) Hangulat bomba

Szerelmes versek sora Sapphótól Vasig

Mosolyok vágyak

Megismert ízekre vágysz Csóktalan éjben

Mosolyod vagyok

Szívedből felzeng egy dal Szívem betakar

Fényed tépett szét

Vándor utam véget ért Szavakban őrzöm

Csak hullócsillag

Ezer s ezer fénypont közt Téged kívánlak

Sötét éjjel Fent

a telihold Tépd el a nappal kötelét


136

Sopronban jártam Nem ezt a várost vártam

Harminc év telt el

Sopron utcáin Én is turista vagyok

Idegen otthon

Néha csak hagyom Fussanak gondolatim

Míg visszatérek

Léptek dobognak Rejtett zugában agyamnak

Lelkemben járkálsz

Dalokból épülsz Szívemnek mélyén mélyen

Elsüllyedt világ

A bor a régi Szavad tova fut lelép

Színen új férfi


137

A bor a régi Ízében csókod éget

Üres a pohár

Még őriz a csend Végig simítja arcom

Szellő kezed

Villódzó fények Zöld vörös fehér kékes

Egy hangrobbanás

Fénylő csillagok Közöttük villódzó fény

Repül-e az ég?

Fülledt nyári nap Könnyű szellő enyhet ad

Valami marad

Lobbanó fények éjsötét égen Félek

Rezdül egy lélek


138

-Nagycenk –

Múlt nagyságának Jelen állít emléket

Élet-töredék

Gyűrött füzet A kezdet befejezése

Szamárfüles *

Koppanó cseppek Sátrunk vizes ponyváján

Összezár minket

fáradt Nap ragyog egy felhő mert ott hagyod

lásd így kék az ég

Szerelmes dal vagy felizzik benned a Nő

elsodorsz altatsz

Cseppenő cseppben Nyári zápor moraja Körbe vesz engem


139

Cseppenő cseppek Vibráló halk sóhaja Körbezárt csendek

A kocsma: Kocsma.

Asztalra dőlsz, kidobnak. Nem vár a Holnap.

Uram! Záróra. Uram? Sokat ittál, részeg vagy.

Parádi üveggyár(PCM)

fekete zászló kétszázkilencvenhét év

múlt jövő nélkül

három év múlva lenne háromszáz éves

Lesz munka nélkül *

Pohár vörös bor Bíbor ízek alkohol

Tompuló zajok


140

Nyár

Sárgul a határ Felfújható közhelyek

Aratás és nyár

Sodródó napok A strandon barna lányok Vágysz és vágynak rád

Parlez-vous francais? Csak keveset Mademoiselle.

Szó nélkül ölelj!

Sodródó napok Szavakat formál a nyár

Csak emlék vagy már

Kályha-tűz zenél Kint havat sodor a szél

Elveszett világ *

időm végtelen nehéz haikut írni

kevés idővel


141

Leszáll az este Tücskök ciripelése fon köréd csendet

Éji csend hallgat

Tücskök ciripelése körbevesz altat

Áll a levegő

Ide dermed(t) a csendje Virágzó akácon

Harmatcseppes rét

Csillanó gyöngy-füzérén napom őszbe lép

Villan egy mosoly

A bor köddé lényegül Fizetek, megyek

piaci forgatag

rohan sodor elragad lábadra lépnek


142

romos házfalak körben burjánzó vad gaz

nyílik egy rózsa ember rég nem járta

elhagyott felhagyott táj

Útszéli bogáncs Pompázó lila virág Szúrós szárakon

talány? múlt s jövő

egybeszerkesztett mindent a sodró idő

csak neked nyílik a vázában a rózsa nekem hervad el

Szellő lebben át

Nap fátyol fény öblén a kerti csenden


143

erdei emlék fenyők övezte tisztás

körbevesz csendje

Hamletti kérdés: Mézédes eperszemek dzsem legyen? Leves?

Csendemből a csend,

csak tiéd. Neked őrzöm, szavakba öntve.

Méla arcokon

Metró ülésen alva Távoli fények

A kerti csendben

egy költő elmerengve a falnál pisil

A kertek csendjén

egy költő elmerengne Zápor űzi be


144

Madárdal altat Halk susogó falevél A csend is hallgat

A kerti csendben

költőnk széttépett lelke Verseket formáz

Kopog az eső.

Hallgasd! Szerelmem szava. Simogat, altat.

Kopog az eső.

Hallgasd! Neked dalol, ha szavam hallgat.

kopog az eső

ritmusa lassul gyorsul vágyaink sodra

Csendből születtél Ismeretlen életed most életem lett


145

ölelni vágyom forró lágy asszony tested

utamra engedj (a pillanat mámorát őrzöm egy életen át)

csak szavakat szólsz

mit szédít a vörös bor az esti csendben

Asszonyom lettél

összeforrt testünk hevül Álmaink egén

Kéjes éj ígérete Így végre beteljesül

kebleid halmát

lágyan becézi ujjam bársonyán játszik

(te vagy én élvezi jobban? mindegy, újra újabb)


146

tested a testem hallgatok én te vagyok

magadba ölelsz

hevülő csókok bőröd selymének ízén

én égetlek el (vágyunk dala énekel

tűz és lángörvényekkel)

Hunyd be a szemed álmodj a kéjre várva

érezd testemet (nyúlj el lágyan az ágyban talán ott vagyok veled)

borong a reggel

zajba lépsz óra csörgés lélek ébredj fel!

Még izzik a Nyár

Lelkem vágy mélye őriz tovább Érints meg


147

Búcsúzik e Nyár Vad lelkünk ködfátyolán

libben a magány

Nyaram őszbe jár Szavaid csendje formáz

széttép s összezár

Búcsúzik a nyár Bíbor szőnyeget terít

Az őszirózsa

Ez már a Mecsek Síkságból felnőtt hegyek

Erdős meredek

Hibiszkusz virág Percnyi öröm ma látod

holnap elköszön

Felizzik a szó Szavakat mondani jó

Hallgatni arany


148

Nekem vadgalamb Neked balkáni gerle

Dalol név nélkül

Apró barackfa első gyümölcsét adja

Elosztod ízét

Kis sárga pille Harisnyám kékjére száll

Együtt alszunk el

Csend köszönt téged Pompázó virágok rend

Sírokon kőlap

Pille lebben át Tenyérnyi benőtt tisztás

Napfény fátyolán

Sárga Napvirág Felhős égen Nap nem lát

Várjátok egymást


149

Sárga napvirág Összecsukott szirmokkal

A holnapra vár

Cikázó fecske vidám csivitelése Bogár búcsúdal

Vidám fecskepár

Az öreg akác ágán Varjú nyomokon

Pletykás asszonyok Gyereksírás utasok

Egyedül utazok

Vonat zakatol A főnevek csendjébe

zárja világát

Dimbes-dombos táj Erdőfolt búzamező

Merre vagy ma már?


150

Vihar szele ér Beborul a nyári ég

Elhallgat ki él

Sok-sok apró kép Boldog rövid együttlét

Végtelenségben

Kilépsz az ajtón Kitörölsz mint emléket

Elkísérhetlek?

Ősi ellentét Karvalyt kergetnek fecskék

A mező felett

Viharok szelek Mosolyod bennem ragyog

Ölelés csendben

Rigó énekel Hajnali zajtalanság

kontrázza dalát


151

Fülledt alkonyon Mozdulatlan a Nyár Gondolat csendje

Arra riadok

Rólad álmodok néha Szívemben hol laksz?

Szeretsz szeretlek Ölellek hagyod adod Szeretlek szeretsz

Dalolj s énekelj

A fényből fényt ölelj Gyere! S engedj el

Nincs köztünk semmi Szeretlek átölellek Még sodor a vágy

Ipartelepek

Rejtélyes védett nevek Fáradt őrkutyák


152

Margitsziget (1)

A HÉV zakatol Csend a város közepén

Hamis az idill (2)

Csend illúzió Távolban monoton zaj

Városi szemét (3)

Árnyas fák alatt Bíbor cserje virága Eltévedt remény

(4) Tök romantikus

Szív a Szigeti padon Harsány grafiti

(5) Formás női mell

Vonzza tekintetemet Férfi örömök

*


153

A csendes éjben Kerti székben üldögélsz

Eltévedt emlék

Belépsz az ajtón Mosolygó vihar vagy Nap Széttépsz összeraksz

Belém marsz vagy simogatsz Szerelmes dalom maradsz

Krémszínű rózsa

Tépett szélű szirmokkal Illata hamis

Szavak, - csak jelek.

Mögöttük ott vagy, s vagyok. Egymás lelkének.

Társam s párom vagy nekem, én társad párod neked

Forró őszi nap

Kukoricaszár zörren Por lepte során


154

Poros út során Mióta ismerlek oly

Sokszor már

Poros utamra Kukoricatáblák közt

Tűz az őszi Nap

Őszbe jár a nyár Poros utam fut tovább

Végtelen nyomán

Milyen csend van itt. Keveseknek sorsában

mindenség ég el

(seregély)

Fekszik a lépcsőn. Nem, nem verdes. Szeme él.

Macska vacsora.


155

BÖRTÖN

rácsos ablakok kint-bent fülledt csend szorong

másra gondolok fénysugár egy hajnalon álom amelyet álmodom

* GÖCSEJ 2006.

(1) Sárral tapasztott

talpas ház, tégla pajtán új alu ajtó.

(2) Négy levél, már tölgy. Lassan eltelik egy év

a háromszázból. *

Hűvös délután, alszom a kerti székben.

Esőt vár a táj. Nyugati szél dalára

táncot jár a juhar ág.


156

VILÁGŰR

űrközi szemét műholdak néhány emlék

porlepte tájék lassú napfogyatkozás élvezd a körutazást

* örök örömök

ismert ismeretlenek Istened köszönt

Léleklobogás,

tűnt idők sodra nyomán. Őriz a neved.

Őriz egy lélek. Örök fény-emlék, éget.

Zavaros? Képek…

lassú forró nyár képzavarba gyömöszölt

szavam őszre vár


157

poros utakon ballag-lépdel életem száraz szár zörren

borús nyári est

hallgatom a szél zenét kedvem kedvetlen

Szeretem az őszt.

Benne születtem. Éltem ÚJRA odaér.

-alvó tünde- (péli tamásnak és pm.nek)

nézem hogy alszol ölelés álom éget őrizz meg kérlek

önmagam nézem ahogy csak benned éltem

őrizz meg kérted *


158

homályos képek lassú csosszanó léptek

hatni kezd bor

NYÁRI ZÁPOR

Esik az eső. Esernyők alatt sétál

a város. Ázom. *

Békanyálas tó. Mit hiszel mire való? Béka strand, fedve.

Fülvédő mögött hatvan decibel zaj. Madárdal emlék.

Felettem gépek. Zajuk széttöri csendem.

Más-más az utunk

Még őriz a csend, Az álmodó hajnalok. Pillanat. Hagyd ott.


159

Őrizlek téged

combod átölelt testem testedbe merült

megszűnt a világ

egymásban élünk párhuzamos sík a létünk

metszéspont nélkül

fénylő napsugár benned élő végső nyár

a foglya maradsz

ázott rongyaim az útszélére vetve

bennük életem

NYÁRI VIHAR

sodró áradat „zúgva-bőgve törte át”

az éji magányt csak néhány perc az egész majd hallgat újra a csend


160

jégeső koppan hasadnak a levelek semmibe révedsz

Szivárvány tenger

a virágzó rózsakert. Piaci nap jön.

Harmadik hete nyílnak az őszirózsák.

Haláluk ébreszt.

(délután)

Hűvös délután alszom a kerti székben.

Esőt vár a táj.

A szél dalára táncot jár a juhar ág.

Látom, hallom már.

Kopott kabátom magamra terítem. Be,

magányom takar.


161

Nézlek. Fekete blúzodban ring a melled.

Átölel a vágy. Pőre tested érinti, ruhád lágy hajlatát

(Zuppa)

Kereszt a tetőn. Őrzi a szívek hangját.

Eggyé forrt sóhaj.

(nyári nap)

Fülledt nyári nap. Tikkadt, fonnyadt levelek.

Messze az este.

Forr a lég, remeg. ”Ég… a kopár szik sarja.”

Időtlen halál.

Fülledt nyári nap. ”Ég… a kopár szik sarja.”

Időtlen halál.


162

(beszélgetés)

fülledt nyári nap hallgatom a hangodat

hűs szellő lebben

tyúkok kárálnak a lenyugvó Nap fényén

táncol egy lepke

Ölel a hangod. Elteszem. Távol út

magánya kísér. *

Táncol két lepke, a Nap gyengülő fényén.

Fülledt az este.

Két vidám gyerek. Tűztövis sövény mögött

ház, kerttel. Életek.

Csendes az este, a fátyolos holdfényben

kabóca dal szól.


163

ÚTON

(1) Útszéli nyárfák.

Magányos óriások. Sorra fogynak el.

(2) Piroslik a som.

Halvány. Őrzi a tavasz sárga ruháját.

(3) Smaragd fű között

rubinragyogás. Virág, idegen tájon.

(4) Zuhog az eső.

Mit akar Isten veled? Nincs hová menned.

(5) Hazatértem ma. Távoli utak szaga szikkad a ponyván.


164

Csendes az este. Kabóca dal köt csokrot

sápadt holdfényből.

Csendes az este. Kabócák dala csokrot

köt a holdfénynek.

Bükktető

Poros emlékek: Cluj, tábortűz a hegyen,

feledett nevek, ifjúnak őrzött arcok.

Elmegyünk egymás mellett

Faludy

Meghalt egy lélek. Költő volt, játszó ripacs,

vándorló ének. Itt hagyott, visszahozott

versekben zseni égett. (2006. szeptember 2.)


165

(1)

Szemed színei fények árnyak emlékek

Hallgatás csendben

(2) Rózsák a parkban

Feslő bimbók tavasz van Mosolyod vagyok

(3)

Szerelmünk a Nyár Hóval borított virág Jelkép rendszere

(4)

Mosolyok vágyak Megismert ízekre vágysz

Csóktalan éjben

(5) Mosolyod vagyok

Szívedből felzeng egy dal Szívem betakar


166

(6) Fényed tépett szét

Vándor utam véget ért Szavakban őrzöm

(7)

Sötét éjjel. Fent a telihold. Tépd el a

nappal kötelét!

(8) Léptek dobognak

Rejtett zugában agyamnak Lelkemben járkálsz

(9)

Dalokból épülsz Szívemnek mélyén mélyen

Elsüllyedt világ

(10) A bor a régi

Ízében csókod éget Üres a pohár


167

(11) Megőriz a csend

Végig simítja arcom Szellő kezed

(12

Csak hullócsillag Ezer s ezer fénypont közt

Téged kívánlak

(13) Koppanó cseppek

Sátrunk vizes ponyváján Összezár minket

(14)

fáradt Nap ragyog egy felhő mert ott hagyod

lásd így kék az ég

(15) Szerelmes dal vagy

felizzik benned a Nő elsodorsz altatsz


168

(16) Cseppenő cseppek Vibráló halk sóhaja Körbezárt csendek

(17)

csak neked nyílik a vázában a rózsa nekem hervad el

(18)

Csendemből a csend, csak tiéd. Neked őrzöm,

szavakba öntve.

(19) Kopog az eső.

Hallgasd! Szerelmem szava. Simogat, altat.

(20)

Kopog az eső. Hallgasd! Neked dalol, ha

szavam hallgat.


169

(21) Csendből születtél Ismeretlen életed most életem lett

(22)

kebleid halmát lágyan becézi ujjam

bársonyos játék

(23) tested a testem

hallgatok én te vagyok magadba ölelsz

(24)

Még izzik a Nyár Lelkem vágy mélye őriz

tovább Érints meg

(25) Hunyd be a szemed álmodj a kéjre várva

érezd testemet


170

(26) Nyaram őszbe jár

Szavaid csendje formáz széttép s összezár

(27)

Sok-sok apró kép Boldog rövid együttlét

Végtelenségben

(28) Viharok szelek

Mosolyod bennem ragyog Ölelés csendben

(29)

Dalolj s énekelj A fényből fényt ölelj Gyere! S engedj el

(30)

Kilépsz az ajtón Kitörölsz mint emléket

Elkísérhetlek?


171

(31) hevülő csókok

bőröd selymének ízén én égetlek el

(vágyunk dala énekel tűz és lángörvényekkel)

(32)

Szavak, - csak jelek. Mögöttük ott vagy, s vagyok.

Egymás lelkében. Társam s párom vagy nekem,

én társad párod neked

A verses füzetek sorozat a VBK (Vándor Baráti Köre) tagjai számára,

és anyagi támogatásával készül. Ötletgazdaként készíti és szerkeszti: Szőke Julianna,

(Mamó) [email protected]

A füzetben olvasható művek, a szerzőkre való hivatkozással másolhatók, felhasználhatók

A verses füzetek formai megjelenése védett, a kiadó engedélye nélkül felhasználni tilos!

Documents

Haiku .ssz 1 · 2012. 4. 27. · Bandukolok merengve Alkonyom közelg . Vékony Andor: Haikuk és tankák 13 (2) Nyílnak a rózsák Máriára gondolok Nála is nyílnak Éjszaka