Harangs zó - Mária Magdolna Plébánia, Zalaegerszeg · szeretne, azért is tudjon szinte szándékkal megtenni dolgokat. És azt is mondja, hogy ebben nagyon sokat segít a világnézet

Harangs zóA Zalaegerszegi Mária Magdolna egyházközség ingyenes tájékoztatójaXXV. évfolyam 6. szám SZENT CSALÁD ÜNNEPE 2018. december

Tartalom

Repeta - János püspökkel..............1Négyes oldal: Amikor megszólalt a

Harangszó ................................4Ünnep............................................7Brenner János, a vértanú...............8December......................................8A Szent Család az óvoda élén.......9Csík - Gyergyó, és ami azon túl

van - IV. rész...........................10Jó volt olvasni: Anselm Grün: Merj

újrakezdeni..............................12Zalai zarándokhelyek: “Képes-fa” ..................................13 Az Eucharisztia előképei.............14Ünnepek és hétköznapok.............16A kisgyerek nem fajgyülölő........17Kapcsolódtunk ............................18Anyakönyvi híreink ....................19Gyerekszáj...........................7,17,19A Szent Család gyerekszemmel..19Plébániai hírek.............................20Imádkozzunk!..............................20

Ünnepi 25 éves jubileumi szám

Gyergyóditrófotó: Gedeon Tamás

Repeta - János püspökkelDr. Székely Jánossal 2018. december 11-én készítette a riportot azÜnnepi Harangszó a Püspöki Palota fogadószobájában. Abeszélgetés közben elfogyasztandó kávét maga a püspök atyakészítette – meggyőző rutinnal, amiből arra következtettem, hogynem először teszi meg ezt a gesztust a vendégeinek. Miutánfelocsúdtam ebből a „lábmosás-érzésből”, belefogtam akérdésekbe:

- Milyen gondolatokkal, benyomásokkal hagyta el a plébániát anovember végi lelkigyakorlatos misék, a Zalaegerszegen töltötthétvége után?

Zalaegerszeg az egész Szombathelyi Egyházmegyében az egyiklegvarázslatosabb, az egyik legjobb szellemiségű város. Nagyonsok mindenben megmutatkozik ez, többek között a plébániák élő,intenzív közösségi és vallási életében. Öröm volt látni, ahogymegtelik a templom, nagyon sokan jöttek elvégezni aszentgyónásukat. Öröm volt találkozni a fiatalok közösségével, acursillo-s közösséggel. Örültem, hogy ott lehettem az óvodának(Szent Család Óvoda) a bálján, láttam a szülőket, a szülők nagyonvidám, testvéri, őszinte együttlétét. Egy kicsit belekóstoltam ebbea pezsgő egyházi életbe.

- Máskor is tud a lelkigyakorlatos hétvégéken időt szakítani arra,hogy belepillantson a mindennapokba?

Eléggé függ az atyáktól, akik hívnak. Ahol felajánlják, hogy akáregyházi iskolában, vagy fiatalokkal, hittanosokkal, családosközösséggel külön is találkozzam, ott ezt szeretem megtenni.Most is, a fiatalokkal való találkozás nagyon érdekesen szép volt.Körbement egy kicsit a szó, és minden fiatal bemutatkozott, éselmondta, hogy mi az, ami a hitben őt erősíti, mi az, ami egy kicsitinkább nehézséget okoz, és van-e kérdése, amit nekem szívesenfeltenne. Nagyon érdekes volt, hogy rengetegen mondták, hogy aközösség az egyik legfőbb megerősítő tényező. Családjukat isemlegették, az istenélményeket és az imádságot stb., de szintemindegyikük mondta, hogy a derűs, szimpatikus fiatalokközössége igazi megtartó erő. Jó volt az is, amiket kérdeztek, jóhangulatú volt az egész este.

folytatás a 2. oldalon

2 XXV. évfolyam 6. szám

- Voltam már én is olyan alkalmonaz Ön társaságában, a SzentCsalád oviban, ahol szinténkörbeültünk, és a püspök atyakörbejáratta a kérdést, hogy kinekmilyen nehézsége volt az óvodaimunkájában, családjában azutóbbi időben. Kimondottankedveli ezt az ismerkedési formát,igaz?

- Sokszor azt élem meg, hogy ha azember feltesz egy kérdést, hogyehhez tessék hozzászólni, akkormindig van egy-két bátor ember,aki megszólal, akik akárvégigbeszélnek egy fél órát,háromnegyed órát is, de az egészközösségnek ez nem annyira építő.Azok az emberek, akik alegnehezebben szólalnak meg,mikor odaér hozzá a szó mégiscsakmondanak valamit, és néha ezek alegmélyebb, legőszintébb,legértékesebb hozzászólások.Ezért szoktam így körbeadni aszót. Nekem is érdekes, hogyérezzem a közösség hangulatát, ésnagyon nagy kincsek egymásszámára is ezek a megszólalások.

- Az Ünnepi Harangszó december30-án jelenik meg, melyben

aktuális lenne egy újévi üzenetmegfogalmazása. Ha megkérnénkpüspök atyát, hogy tegye ezt meg aplébánia híveinek, közösségének,akkor mi lenne az üzenete?

- Gyakran szoktuk mondani, hogy„Boldog új évet kívánok!” A hátsógondolatunk e mögött egy kicsitaz, hogy vajon mit hoz az új év.Szeretnénk, ha a jó dolgokmaguktól az ölünkbe hullanának.Ebben pedig benne van egy kicsitegy régi pogány felfogás. A régigörög gondolkodás az időt, aKronoszt, mint mitológiai alakotúgy ábrázolja, hogy ő a sajátgyermekeit felfalja. Amit az időlétrehoz, azt egy idő után el ispusztítja. Egy növény, amikifejlődik, rügyeket, leveleket,virágot bont, az egy idő után el isszárad. Egy ember, aki fiatal volt,egy idő múlva megöregszik ésmeghal. A saját gyermekeit az időelpusztítja. Kicsit úgy látta a pogány világ,hogy az idő egy félelmeteshatalom, aminek ki vagyunkszolgáltatva. És kicsit az újévijókívánságban is mintha ez lenne,hogy vajon mit tartogat számunkraez az új év. A Biblia másképpen látja azemberi életet. Sirák fia könyvébenolvassuk azt, hogy „Az Úr elédtette az életet, a halált, …” (Sir 15,16-17) Az embert kiszolgáltattasaját döntései hatalmának. Tüzet ésvizet tett elé, ami után kinyújtja akezét, az megadatik neki. A Bibliaarra tanít, hogy az Istenszabadságot adott. Olyantulajdonságot, ami által hasonlóaklehetünk Istenhez. Aki a szeretet,önátadás, pazarló jóság, szépség,önfeledt életáradás. Az ember aszabadsága által meg tudja tenni,hogy úgy szeret, hogy az életétajándékká teszi. Hogy a jövő évben mi fog történni,

az nagymértékben azon múlik,hogy a szabadságunkkal mitteszünk, merre indulunk.Kinyitjuk-e a családjainkat fölfeléaz Isten felé, a házastársak tudnak-e időt szánni egymásra, tudnak-eenergiát, fényt, érzéseket belevinnia kapcsolatukba. Tudnak-ealakulni, belátni hibákat, és ajellemüket egy kicsikét nevelni,formálni. A gyerekek nyitottak-earra, ami értéket kapnak anevelőiktől, a hitoktatóiktól. Hogy Magyarország jövője milyenlesz, nagyon-nagyon múlik azon,hogy mi mint társadalom merremozdulunk el. Egy olyan országakarunk lenni, ahol már azóvodában megy a káromkodás agyerekek száján, ahol sok fiatal aztmondja, hogy ő gyereket nemnagyon akar vállalni, házasságotnem nagyon akar kötni, ahol az afő cél, hogy nagyobb autó,nagyobb ház legyen, és ezen túlnem sok minden érdekli azembereket. Ahol az Isten törvényepéldául a házasságról, annakfelbonthatatlanságáról, termé-kenységéről az embereket nemnagyon irányítja, és teljesenmáshogy képzelik el az életüket.Akkor nyilván nem nagyon leszjobb jövője Magyarországnak.Ahhoz, hogy legyen egy szebb,derűsebb, élhetőbb hazánk, ahhoznagyon sok emberben meg kelleneszületnie ennek a vágynak, hogyigent mondunk a teremtő Istennek,az ő gyönyörű törvényeinek. Igentmondunk a házasságra, igentmondunk a gyermekáldásra. És ezkisebb körben is így van. Az, hogy Zalaegerszegnek milyena hangulata, milyen lesz a jövője,az nagyban függ attól, hogymilyenek a közösségek. Ha egybefogadó, vonzó, szimpatikusplébániaként tudunk megjelenni,ahová, ha egy kívülálló belép, van,aki köszönti, és van, aki örül neki.

folytatás az 1. oldalról

XXV. évfolyam 6. szám 3A templomban helyet adunk azácsorgónak, aki nem tud leülni,mert minden padsor szélén valakibebetonozva ott ül, és a világértsem segítené az ő leülését. Vannak-e közösségeink, élőközösségek, ahova tudjuk őkethívni? Szép egyházi zene van-e atemplomban? Rögtön megérintvalakit, ha szívhez szóló, magasszintű éneket hall. Az ifjúsági miséknek nagyonfontos eleme, hogy a modernegyházi énekeket gyönyörűzenével kísérve 100-an, 200-anénekeljék, hegedűkkel,fuvolákkal, és sok minden mással.A gyerekeket meg tudjuk-e fogni? Nagyon sok szülő olyan módonkerül közel az egyházhoz, hogyazt látja, hogy a gyerek nagyonlelkes, nagyon szeret a miséremenni, és elviszi a szüleit. Vagyis,hogy milyen lesz a következő év,az nagyon nagy mértékben rajtunkmúlik. Én nem csak aztmondanám, hogy „Boldog új évetkívánok!”, hanem azt, hogy„Csináljunk boldog új évet!” –egymásnak, önmagunknak,családjainknak, a plébániánknak,Zalaegerszegnek, a hazánknak.

- Püspök atya említette az Istenfelé kinyíló családokat, mint akulcstényezőjét a jövő évünk, ésminden évünk boldogságának.Amikor sok széteső családot látunkmagunk körül, mit tehetünk, hogyki tudjuk nyitni őket, egymást, ésmagunkat is az Isten felé?

Nagyon fájdalmas, és szomorútény, hogy sajnos a legvallásosabbkörökben is, és nem is egészenritkán előfordul, hogy zátonyra jutegy-egy házasság. Ez az egészközösségnek nagy fájdalom, éskicsit gyengíti is ameggyőződését, hitét, az

életeszményét. Sok minden utánkérdőjelet tesz egy-egy ilyenesemény. Egyházunk mindig is azttanította, és hangsúlyozza, hogyakinek a házassága zátonyra futott,ő is az egyházi közösségünk tagjamaradt. Nem taszítjuk ki, sőt,buzdítja az egyházunk. II. JánosPál pápa családokról szólóencikilikájában, a Familiarisconsortio-ban hangsúlyozza, hogya közösségnek különlegesfigyelme legyen az elváltakra, éséreztesse velük, hogy ugyanolyanszeretettel fordul feléjük,gondjukat viseli és kíséri őket.Nagyon fontos, hogy acsaládközösségek, a karitász-csoport, az énekkar se zárja ki atagjai közül azt, akinek aházassága önhibáján kívülszétesett, de szeretne a keresztényközösségnek a tagja maradni.Másik oldalról nagyon fontoslenne a házasság eszményét bátranképviselni és élni. A házassághoz nagy bölcsesség, ésemberi nagyság kell. Az egyiklegfőbb baja ma nagyon sokházasságnak, hogy sok embereléggé kényelmes gyerekkorbannő fel, ahol nagyjából mindentmegkap, és meglehetősen önzőemberré fejlődik, aki csak arra

figyel, hogy én legyek boldog,nekem legyen igazam, és arraképtelen, hogy önmagából igazánkilépjen. Nem is nagyon akarja,hogy a másik érzését, gondolatát,akaratát megértse, a terheit kicsitis hordozza. Ehhez kell emberinagyság, hogy valaki erre képeslegyen, hogy odaadja az életét,életközösséget valósítson meg.Kopp Mária, aki a SemmelweisEgyetemen a mentálhigiénének azelindítója volt, és több családdalfoglalkozó tanulmánya ismegjelent, ezt úgy hívja, hogy az“én kiterjesztésére való képesség.“A képesség arra, hogy önmagántúllépve a másik embert isbeemelje az életébe. Amit a másikszeretne, azért is tudjon őszinteszándékkal megtenni dolgokat. Ésazt is mondja, hogy ebben nagyonsokat segít a világnézet. Ha valakitudja az egész létének az értelmét,tudja azt, hogy a világ szeretetbőllett, és arra születtünk, hogymegtanuljunk szeretni, azéletünket odaadni, mert ez a létemvégső célja, akkor sokkalkönnyebben fogja elhelyezniebben a nagy élettervben magát ésa házasságát is.

folytatás az 5. oldalon


4-es olda

l Amikor megszólalt a Harangszó...

Amikor a Harangszó folyóirat első számának szerkesztése megindult, Mohos István főszerkesztő megkértkülönböző grafikai feladatok megoldására, mivel akkoriban még végeztem tervezői munkát is. Az elsőteendő az újság fejlécének megtervezése volt. Később az aktuális egyházi ünnepekhez, eseményekhezkészítettem illusztráció jellegű rajzokat, amelyek lehetőséget adtak másfajta grafikai munkára. A folyóiratarculata idővel kialakult, így nem volt szükség további tervezésre, aminek azért örültem, mivel aszámítógépeknek köszönhetően ez a munka teljesen megváltozott, és ebben én már nem voltam igazánotthon.Később aztán újabb felkérést kaptam. Ekkor kerültek az első írásaim az újságba. Készült egysorozat, amelyben a templom freskóit kellett bemutatnom képzőművész szemmel. Dr. Kostyál Lászlóművészettörténész segített az általa korábban publikált tanulmányával, melyet rendelkezésemre bocsátott.Szükség is volt erre, mivel az alkotások keletkezésével, történetével kapcsolatos tényeket, információkatő ismerte legjobban, az én írásaim inkább egy gyakorló képzőművész kissé szubjektív érzéseit,gondolatait tartalmazták.

Frimmel Gyula

Szent Maximilan Kolbe atya vértanúságának körülményeit a legtöbb keresztény ember ismeri.Kevesebben tudják róla, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Isten üzeneteminél több emberhez eljusson. Már fiatal papként folyóiratot alapított a Szeplőtelen Szűz Lovagjacímmel, később a Szeplőtelen Szűz kolostorában már napilapot, s külön gyermekújságot (30 000példányban) is kiadtak. Amikor kitört a II. világháború, azt mondta rendtársainak: „Elérkezett azidő, hogy megmutathatjuk, minden, amiről eddig beszéltünk, nem csupán szavak akiadványainkban, hanem a szívünkbe van írva.”Plébániánk tájékoztató lapja az Ünnepi Harangszó sem tűzhet ki maga elé ennél sem többet, semkevesebbet. Úgy hívni a távollévőket, s úgy bíztatni, erősíteni a közösség tagjait, hogy közbenminden, amit leírunk, a szívünkbe legyen írva.Így aztán munkatársunk mindenki, aki ha nem is írott szóval, de bármilyen módon szolgálja IstenOrszágát, úgy, ahogy itt, Zalaegerszegen, a Mária Magdolna Plébánián megvalósul.

Háriné Mile Mónika

Felnőtt megtérőként nem járok túl régóta a templomba, és nem láttam senkit sem az ismerőseimközül forgatni az Ünnepi Harangszót. Így fordulhatott elő, hogy tavaly ősszel lapoztam bele előszöraz újságba. Ez úgy történt, hogy egyik hölgy-testvérünk a miséről kifelé menet kezembe nyomta azoktóberi számot, mondván: a gyerekeim miatt én úgysem tudok olyan könnyen hozzáférni azújságos asztalhoz. Beleolvastam, és meglepődve tapasztaltam, milyen sok hasznos információt,értékes olvasnivalót találok benne. Egy héttel később egy leendő munkatárstól felkérést kaptam,hogy segítsek szerkeszteni a lapot. Rögtön igent mondtam. Nagy öröm számomra ez a feladat,remélem a Jóisten terve – egy, az olvasók által szívesen forgatott Harangszóra – legalább újabb 25évre szól.

Szabó-Hídvégi Orsolya

A rendszerváltozás hangulata hozta, hogy hirtelen igény lett egy helyi egyházközségi tájékoztatómegjelentetésére. Az újság létrejöttét elősegítette az egészséges keresztény öntudat felébredése, az újképviselőtestület megalakulása és – döntően – II János Pál pápa magyarországi látogatása. Szeretettelemlékezem az első néhány évfolyam hűséges munkatársaira: Frimmel Gyula tervezte a címlapot, és grafikáitaz újság rendelkezésére bocsátotta, Marx Mária néprajzi témájú dolgozatokat írt, és kezdetben ő állította összea gyermekrovatot, Szekér Zsuzsa riportokat készített. Tímár Jankó, Marton Lajos és Erős Antal lelkes szervezőmunkát végzett, Galambos Cili pedig formát adott tartalmi elképzeléseinknek. Közös munkánkat dr. SzabóGyula plébános úr, drága Gyula atyánk biztatta jó szóval, dicsérettel, mosollyal és öleléssel. Az ÜnnepiHarangszót ajándéknak szántuk. Megtiszteltetésnek vettük a szerkesztés lehetőségét, és jó érzés töltött el

bennünket egy-egy új szám közreadása után. A szerkesztés olyan csapatmunka volt, amellyel – remélhetőleg – hozzájárulhattunk aMária Magdolna Plébániatemplom híveinek összekovácsolásához. Az Ünnepi Harangszó jelenlegi munkatársainak további jó munkátkívánok!

Mohos István

1993 decemberében, advent 3. vasárnapján jelent meg a Harangszó első száma. A cím csupán akövetkező év áprilisában módosult "Ünnepi Harangszó"-ra az országos nyilvántartásba vétel miatt.25 év után is jó érzés visszaemlékezni a kezdetekre, ahogy szívvel-lélekkel és valaminagyotakarással fogtunk hozzá a kiadvány szerkesztéséhez.

XXV. évfolyam 6. szám 5

Ez is sajnos sok mai embernélhiányzik, vagy nagyon gyönge. Nincs igazi világnézete, és emiattnehezen adja oda az életét azzal a nagylelkűséggel, amit a házasságmegkövetel. Nagyon sokat segít abban, hogy eza meggyőződés elevenen éljen, aza sok közösség, ami létrejön egy-egy plébánia körül: családosközösségek, cursillo-s csoport,akár jegyesoktatáson részt vettházaspárok és utánkövetésük,lelkiségi mozgalmak. Bíró László püspök atya, aki acsaládpasztoráció referense, úgyfogalmazta meg, hogy a mikeresztény közösségeinkmanapság a „pozitív devianciaszigetei”. Manapság az tűnik deviánsnak,furcsának, szokatlannak, ha azemberek azt gondolják, hogyhűségben, szeretetben élni az jó, azboldogító, nem börtön, hanem arraszülettem, hogy az életemetodaadjam. Ha nehézség van, akkor nem alegegyszerűbb menekülő utat kellválasztani. Nem úgy kell élni, hogy bele-belekapok egy emberbe, ésamikor már súlya van akapcsolatnak, akkor gyorsankereket oldok. Lehet, hogy könnyű életút, ha a terhek alól ügyesenkifarol egy ember. Kitér, de sohanem fog eljutni egy másik emberéletének, titkának a legmélyére. A kincs, a szántóföldbe rejtett kincs,a mélyben van, amit csak ahűséges talál meg. Vagyis az azember, aki könnyen kereket old, a szerelemnek, a házasságnak azigazi ámulatba ejtő örömét,ajándékát soha nem fogjamegtapasztalni. Hogy milyen az,

amikor totálisan odaadtam magam,feltételek nélkül. És ezt néha megis kapom a társamtól, néhacsodálattal átéljük az egységünket. A pozitív deviancia szigetei tehátezek a közösségek azért, mert egyolyan értéket élünk, élnek meg acsaládok, amik a maitársadalomban egyre jobbaneltűnnek, és ezért is tűnünkfurcsának. Az tűnik pozitívan deviánsnak, akia házastársa mellett kitart, és sokgyermeknek ad életet, a hitétkomolyan veszi, és ennekmegfelelően próbál élni. Nagyonfontos, hogy ezeken a szigetekenegymást erősítsük, és lássuk azt,hogy a közénk tartozó embereknem boldogtalanok. Nem gúzsbakötöttek, hanem nagyon isszimpatikusak, akik az emberiéletnek a kihívását emberséggel,becsülettel, szépen élik meg. Hadd mondjak egy érdekesélményt. Újabban elég sokiskolába hívják meg a házasságelőtti tisztaságról tanúságtevőfiatalokat. Többféle ilyen tanítócsoport alakult, akiketrendszeresen meghívnak iskolák.Először, ahol mondjuk 200-300gyerek meghallja, hogy mi a téma,akkor nagyon gyakran gúnyosmosolyok jelennek meg,nevetések, viccek. Aztán telik-múlik az idő, ahogy beszélnek afiatalok az életükről, bukásaikról,

arról, hogy milyen keserűgyümölcsei voltak apárkapcsolataiknak, és hogy élikmeg most a tisztaságukat.Döbbenetes csönd lesz, és alegvégén, a vége felé, alegtöbbjüknek az az élménye, hogyezek a tiszta arcú, mosolygósfiatalok rettentő szimpatikusak. A legtöbb fiú a lelke mélyén tudja,hogy ilyen feleséget szeretne, és alegtöbb lány tudja azt, hogyilyesmi férjet szeretne. Nem egylepusztult arcú, már millió módoncsalódott, kifacsart, elhasználódottembert, hanem olyat, akinekvannak eszményei. Nagyon érdekesen fordul ez meg,és egy nagyon tisztaságpártilégkörben csillan meg ennek azevangéliumi értéknek a fénye.Vagyis bátran kell az értékeinkmellett kiállni.„Csináljunk boldog új évet!” az aztis jelenti, hogy merjünk hatni akörnyezetünkre. Valaki aztmondta, hogy a világ azért egyrerosszabb, mert a jók nagyongyávák, vagy halkak. Sokszor azemberekben sokkal több jó van,mint ami elsőre látszik. Mernünk kellene alakítani akörnyezetünket, az iskolát, ahova agyerek jár, a munkahelyünket, abaráti körünket.

folytatás a 3. oldalról

folytatás a 6. oldalon

Püspök atya és a zalaegerszegi fiatalok


Ki kellene irtani a csúnya beszédet,és megszüntetni azzal, hogy„Kedves Kolleganő, nagyonszeretünk téged, de ezeknek acsúfságoknak itt nem szabadnaelhangzani. Én nem ilyenlégkörben szeretnék élni, ahogydohányfüstben sem szeretek ülniegész nap. Szellemi csúfságokközött sem szeretnék.” Ha eztelmondja az ember 5-ször, 10-szer,el fognak gondolkodni. Az legyena normális, hogy nem beszélünkcsúnyán. Milyen jó lenne, ha az lenne anormális, hogy megpróbálunk azIsten törvénye szerint élni, aházasságban hűségesek maradni, amegfogant életet nem elpusztítani,

a házasság előtt nem húszkapcsolaton átmenni. Ezt sokkalbátrabban kellene képviselnünk. A mai társadalom demográfiaiválságát akkor tudnánkmegfordítani, ha a mentalitásunkalakulna. Nagyon jó, hogy a magyar állampróbál a családokért tenni, és azotthonteremtés támogatásávalnagyon világossá teszi, hogy acsalád érték. Ez nagyon jó, deönmagában nem lesz elég. Atársadalom egészének kelleneéletbaráttá, családbaráttá, házas-ságbaráttá válnia, és ezért minagyon sokat tehetnénk. Felkellene mutatni akár médiában, demáshol is, azt, hogy családban élnijó. Nagyon jó lenne, ha ezt afiatalok nagy része is így

gondolná, és felelősséggel,örömmel készülne erre. Ennek szellemében indítottunkútnak egy „sorozatot” azegyházmegyei sajtóban, amelynekkeretében egyházmegyei családokfognak tanúságot tenni arról, hogymiért szeretnek családban élni.Reméljük, minél többen csatla-koznak majd hozzá Zalaeger-szegről is. A püspök atya ezután megjegyezte,hogy az elmondottak mennyiségetalán már túl sok is a neki szánthelyre, és ő vette át a kérdezőszerepét. Kíváncsi volt arra, hogyhonnan származom, mivelfoglalkozom, hogyan ismer-kedtünk meg a férjemmel.Beszélgettünk még egy lelkiségimozgalomról, amelyet mindkettenismerünk, de nincs jelen azegyházmegyében, majd kikísért afolyosóra, ahol következő vendégemár lépett is hozzá az üdvözlőkézfogásra. Kilépve gyorsan meggyőződtemarról, hogy jól sikerült-e a riporthangrögzítése, hisz kár lett volnaegyetlen szóért is, ami kimarad azelmondottakból.

A riportot készítette: Szabó-Hidvégi OrsolyaFényképek: Kovács József, S.Ivancsics Evelin

2018. december 15-én a Botfai Citerazenekaradott ingyenes adventi koncertet a MáriaMagdolna plébániatemplomban.

Dr. Székely János megyéspüspök atyanovember 30-a és december 2-a között tartottadventi lelkigyakorlaton elhangzottszentbeszédei elérhetőek, meghallgathatóak aplébánia honlapján: www.mariamagdolna.hu

folytatás az 5. oldalról


Az „ünnep” szót ismételgetvemagamban azok a pillanatokötlenek fel bennem, amikor boldogvoltam: együttlét gyerekekkel,felnőtt emberekkel, a természettel;a játék örömének amegtapasztalása; amikor szeretetvett körül, vagy ebbőlrészesedhettem megélve aszabadságot, a békét, az együttgondolkodást, de a fájdalmat is.Az ünnep igazából ezeket adolgokat jelenti nekem. A hivatalosünnepek számomra inkább ahivatalosságot testesítik meg, nemannyira az igazi ünnepet, abensőmben legalábbis nem.Ünneppé, a befektetett munka általválik: amikor utána olvasok adolgoknak és tartalommal telítődikmeg a sok fekete-fehér ünneplőruha látványa.

Az egyházi ünnepek annyibanválnak ünneppé bennem,amennyire bensőségessé alakulnaka szívemben és cselekedeteimben;gondolataimban is visszaköszön abelőlük való táplálkozás vagy azélmény hatása. (A hiánytapasztalata is „kinyílhat”, ésbensőségessé teheti az ünnepet.)Bensőségessé pedig Isten szelídenfelcsillanó jelenléte miatt, ésazáltal válik, hogy a körülöttemélőkkel békében élhetek eközben,és ezért a hála is megjelenik. Ha ezutóbbi hiányzik, vagy sérül, akkoraz előbbi is halványul! Hát így

kapcsolódik össze az Isten és azemberek iránti kapcsolatunkminden nap…A fájdalom és a megérintettség

vagy meghatódás könnyei sokszorelkísérnek olyan pillanatokban,amelyek ünnepiek számomra. Akönny és a bensőségességáltalában közeli barátok. Demégsem mindig tudommeghatározni a sírás okát.Szilveszterkor például egyáltalánnem érzékelek ünnepi hangulatotmagamban, noha a tűzijáték és apezsgő erre indíthatna. Az elteltegy évet sajnálom-e, és hogy velemúlik az életem itt a szeretettFöldön, vagy cselekvéstelennapjaim pillanatai bántanak, vagymeghalt szeretteim hiánya ér utolaz évfordulók közelében, esetlegaktuális szomorúságaim erősödnekfel bennem? A menekülők ésüldözöttek sorsa, a háborúk, abeteg, a “nem akart” gyerekek?Talán ez mind jelen van benne.

Arra gondolok, hogy az énnehézségeim kicsinek tűnhetnekamellett, hogy vannak közöttünk, acsaládunkban, a környezetünkbenemberek, akiknek nincs munkájuk,akik a házastársuktól, gyerme-keiktől távol vagy alacsony bérértdolgoznak. Vannak, akiketbecsapnak és kihasználnak,vannak, akik magukba fojtjákkeserveiket és élményeiket.Vannak, akik szenteste is

dolgoznak, vannak, akik egyedültöltik az ünnepet, esetleg fázva,betegen, kiszolgáltatottan, kié-hezve a jó szóra. Hogyan lehetünkfelhőtlenül jókedvűek az ünnepiasztalnál, amikor észrevesszük,hogy nem tud mindenki örülni?

Isten szeretetre, a másik emberfelemelésére hív minket. Hogyváljunk az Ő áldó és döncölgetőkezévé, vigasztaló szavává, sietőlábává. A könnyem hálája ez, ésbenne van az átélt, vagy látott,elképzelt szenvedése ember-társamnak és a természetnek. Avilág meg van váltva! Drága áron:vérrel és halállal a keresztfára sajátéletét vitte. A gazdagért és aszegényért. A templomba járóért,az oda nem járóért és az oda néhajáróért. A Rózsaszín Pártiért és aTengerkék Pártiért. Ez a közösnevezőnk. Az Ő megtestesülésének ünnepére

készültünk az elmúlt hetekbenmagunkban és együtt is. Nagyünnep ez! Reméljük, hogybensőségessé tudott válnimindannyiunk számára, és előtudtuk venni viccesebb kedvünket(a közeledő feszültségek idején is).Isten békéje és cselekvésrekésztető nyugtalanítása kísérjenbennünket mindenhol!

S. Ivancsics Evelin

Ünnep

Gyerekszáj„Jézus a Megváltoztató”„Béke veled!” – „És a te szemeddel!”„Mi katolikus hallásúak vagyunk”„Sorolj fel négy személyt, akik gondoskodnak rólad!” – „Atya, Fiú, Szentlélek, Grácián atya, Anya”„Mi kerül a házi oltárunkra?” – „Kereszteződés!”„Hol született Jézus?” – „A Mennyországban!”„…én akkor vagyok boldog, amikor a keresztet a kezembe foghatom és imádkozhatom.”„…én Jézust örökké fogom szeretni.”

S. Ivancsics Evelin


Boldog BrennerJános 1931.december 17-én

született Szombathelyen, egyháromgyerekes család másodikgyermekeként. Iskoláit Szombat-helyen, Pécsen és Zircen végezte,míg 1951-ben felvételt nyert azegyházmegye kispapjai közé.Pappá szentelése 1955. június 19-én volt Győrben, újmiséjét is avárosban mutatta be. MajdRábakethelyen lett káplán, aholvégül vértanúsága bekövetkezett.Ma már ezeket valószínűleg alegtöbb magyar katolikus tudja, demiért is volt ő annyira különleges,hogy halála után 61 évvel már aboldogok között tisztelhetjük?Miért lehet példakép a maifiatalság és a mai keresztényekszámára?Ha megfigyeljük, Brenner Atyaegész életét végigkísérték azállandó megpróbáltatások, hiszenegy olyan korban élt, amiben akereszténység szinte ahazaárulással volt egyenlő. Ennekellenére ő mindvégig kiállt hitéért.Bármikor otthagyhatta volna akispapságot, de nem hátrált meg,hiszen tudta, hogy Isten úgysemfog több gondot adni neki, mintamennyit el bír viselni. Brenner

János élete és vértanúsága a sajáthitért való kiállás, az Istenbehelyezett remény és az emberekszeretetének fontosságát isjelentheti a katolikusok számára.

„Ha most halálra sújtasz,nagyobb lesz az erőm, mint azt eltudnád képzelni.” (Csillagokháborúja – Egy új remény c. film)Úgy gondolom, ez az idézetvalamiképp’ hasonlítható Brennerhalálához is, hiszen vértanúságamiatt (is) ma már a boldogokközött tisztelhetjük, miközbengyilkosait talán már nem találjákmeg soha, de a bűnhődés és aszenvedés valószínűleg egészéletüket végigkísérte. János Atyaéletszentsége követendő példátjelent mind a fiatalság, mind azidősebb korosztály számára.Vidám, az életet szerető embervolt, és emellett mindenkihez voltegy jó szava, mai szemmel nézvemajdhogynem tökéletesnek mond-ható. Manapság ritkák az ilyenemberek, ezért megkéne becsülnimindenkit, ahogyan őt kellettvolna. Érdekes, hogy beöltözésekor azAnasztáz nevet kapta, melynekjelentése: feltámadott. Ilyenszemszögből nézve nemcsak ahalálával és életével, hanem már a

nevével is Isten dicsőségét és Jézusfeltámadását hirdette.Az is különleges, hogy a Brennercsaládból mindhárom fiú papnakjelentkezett. Testvére, BrennerJózsef, legfőképpen szüleiknektulajdonította ezt. Habár apjának„megbízható embernek” kellettlennie, sosem titkolta vallá-sosságát. Apai nagyanyja mindigazért imádkozott, hogy apjából paplegyen, ám végül a műszaki pályátválasztotta. Viszont az unokái mára papi hivatás mellett döntöttek,így imái meghallgatásra találtak. Édesanyja is példa volt, hiszen hi-te a felebaráti jótettekben mutat-kozott meg.(https://www.magyarkurir.hu/nezopont/-atadta-az-eletet-istennek-brenner-jozsef-batyjarol-es-kereszteny-helytallasrol)Boldog Brenner János rövid, ámdeannál tartalmasabb élete azt hiszemmindannyiunk számára tanulságos,példaértékű és követendő. Nemcsak az Istenbe vetett hite, hanemaz egyszerű hétköznapjai miatt is.

Baki Florentin (11.b) Mindszenty József Általános

Iskola, Gimnázium és KollégiumZalaegerszeg

December, szinte egyenlő azünneppel. Mintha egy pillanatra azidő is megállna, csak várakozunk,megpróbáljuk félretenni a rosszat,s szívünk minden szeretetével arratörekszünk, hogy jót cselekedjünk.Talán elég egy pillanat is, hogy jóttegyünk, s azzal már egy másikembernek örömet okoztunk. Ígyteljes az élet, egy örök körforgás.Anyukám minden nap 3 kérdéssel

fogad: Jó voltál? Örültél ma?Okoztál örömet másnak? Jótteszünk mással, segítünk,kérdezünk, érdeklődünk, s ezekmegtérülnek. Egy nap, mikor mileszünk padlón, majd jön valaki,aki szintén a körforgás része, éssegít felállni. Mindannyianvágyunk valamire, hiszenmindenkinek van egy álma, melyetszeretne valóra váltani.

Gyermekkorunkban még csak egygőzvasutat, aprócska, deszámunkra a mindenséget jelentőjátékot kívántunk, de ahogycseperedünk, álmaink egyre„valótlanabbá” válnak. Már az elérhetetlent akarjukelérhetővé varázsolni, merthiszünk a csodában, hogy ilyenkortalán eltűnik minden rossz avilágból, s egy napra a szerencse ismellénk szegül.

December

Brenner János, a vértanú

XXV. évfolyam 6. szám 9Emlékszem, mikor kicsi voltam,már hónap elején belebetegedtema várakozásba, lázas estéimenfélrebeszéltem, zimankósdadogással meséltem édesanyánakvágyaimról. Hogy mit is akartam?Babaházat, repülőautót, végtelenédességtengert, s mindent, miszem-szájnak ingere. Ezenfelül aHoldat, a Jupitert s a csillagokat.Talán magát az Életet, melyegyazon volt anyám édessüteményével, mely siker összesellenségeim fölött. Minden reggelizgatottan futottam ki a konyhába,s az adventi naptár egyik titkonrejtett kincsét ajtaja mögülkicsentem. Csodálkozva néztem,hogy milyen lassan múlik az idő.Talán félt tőlem a karácsony? Vagyén féltem, hogy sosem jön el?Mikulás napja előtt pár nappal már

az izgatottságtól nem tudtamaludni, vajon mit fog nekem hozni.Volt is miért izgulnom… mintminden gyerek, én is nagyoncsörfös voltam, gyakran szoktamrosszalkodni, de mellette úgy, deúgy szeretni!...Most, hogy itt van December, sközeleg az ünnep, mintha mégmindig várnék. De már nem aHoldra, nem is egy repülő autóra,már nem a csillagokra, mostvalami másra. Gyakran sétálok avégtelen utcákon, s nézem aboltok kirakatát, elgondolkodom,vajon mit is várok. Hiszen annyikarácsony telt el sötétben, álmoknélkül – csak várva a világosságra.Lehet, hogy a világosság maga aszeretet, hiszen aki egyszerbeleízlel, holtáig eszi. Aszeretetnek nincs temperatúrája,

mint a hazugságnak, nem lehetszavakba önteni, hisz’ ha márkimondják, hazugság. Aszeretetben élnünk kell! Olyan,mint a levegő… létfontosságú!Ha ezt tudná minden ember, talána rossz is eltűnne. Ha nem isörökre, de karácsonykor mindenember ugyanaz, legyen azszegény, idős, gazdag vagy fiatal.Mindenki egy és ugyanaz!Ha ezt tudva élünk, már nem kellvárnunk, csak sorra járjuk azüzleteket, és veszünk babaházat,repülő autót, Holdat, Napot,Jupitert. Már nem kell várnunk,csak élnünk szótlanul, hazugságoknélkül. Szeretetben.

Horváth Petra Virág (11.a)Mindszenty József Általános

Iskola, Gimnázium és Kollégium

A Szent Család az óvoda élénSzent Család vasárnapjárakészülve, a Szent Család óvodavezetőjével, Kovácsné UjjAndreával beszélgettünk azintézmény létrejöttéről.Ez egy hosszú történet… Márhosszú évek óta égett a vágy egynagy csapat hívő szülő szívében,hogy létesüljön egy keresztényóvoda a városban. Jobbáracsaládok álltak az ügy mögött.Olyanok is sokan, ahol már ovisnálnagyobb gyerekeket neveltek,vagy akik még a gyermekvállaláselőtt álltak. 1995 telén egyesületethoztunk létre. Isten terve az óvodamegszületésére már jóval előbbmegvolt, de mi ekkor még nemláttuk a kivitelezés útját. Előremondtunk igent erre a tervre, de asötétben tapogatóztunk. AGyermekeinkért 2000 Egyesülethozta aztán létre a Gyermekeinkért2000 Alapítványt, mely egészen azóvoda egyházi intézménnyéválásáig az óvoda fenntartója volt.A nevet a Szentlélek választotta ki.

Egy januári esős napon a régiÖnkiszolgáló étterem fölöttiplébániai közösségi terembentartottuk az Egyesület közgyűlését.A név, szavazással dőlt el.Elkezdtünk különböző verziókatfelvillantani, de sorra el is vetettükőket, mígnem egyszer elhangzott aSzent Család név, mint lehetőség.Az ott lévő 50-70 emberüdvrivalgással fogadta ezt azötletet, és rögtön megszavaztuk.Mária és József is tudhatta,érezhette, hogy nehéz feladat előttállnak. Félhettek is, hiszen nemvoltak házasok. Az óvoda is ilyenbizonytalanságból indult el, mégisbiztosak voltunk benne, hogy belekell lépnünk a Szent Családtanúságába. Ha imádkozunk, azIsten vezetni fog minket az úton.A Szent Család név a kegyelmekkiapadhatatlan forrása lett. Hamarfelismertük, miért ezt a nevet adtaaz Isten. A Szent Család hitelesminta lett az ovi életében. Érték éskincs a gyermekáldás, és a

házaspárok együttléte, egysége.Kincs, és minta a tudat, hogy agyermek Jézus, akit ajándékbakaptak, nem a szüleié. Jézus melléaz Atya apát és anyát adott, hogynormális, átlagos életet éljenekegyütt, és szülei közvetítsékszámára, hogy nem ők tudják alegtöbbet adni a világon.Közvetítették számára az Istent.Nem tudunk sokat Jézusgyerekkoráról, de az biztos, hogy aszülők imában fordultak Istenhez,és el is vitték őt a templomba, hogymegmutassák a hitüket. Jézus láttaszülei letérdelését, az Istenhez valóodafordulást. Az óvodában mi isezt szeretnénk a gyermekeknekközvetíteni – a szülőkkel együtt.

Szabó-Hídvégi Orsolya


Túránk utolsó felvonásáraindultunk a Csalhó-hegységbe.Összepakoltunk, és elbúcsúztunkaddigi vendéglátóinktól, akiknéhány frissen sült kenyérrelindítottak útnak bennünket. Északfelé vettük az irányt aMaros völgyében, és mégbeiktattunk két megállótmielőtt a hegy alá értünkvolna. Szárhegyen felsé-táltunk a ferenceskolostorhoz, mely arrólhíres, hogy az 1600-asévek végén itt voltházfőnök Kájoni János,akinek egyházi népéne-keink gyűjteményétköszönhetjük. Jelentősrészüket ma is énekeljükszentmiséken. Ezután aLázár család reneszánszfőúri kastélyát vettükszemügyre, igaz csakkívülről. Bár maga azépület csak részleteibenmaradt fenn, a díszespártázatos várfal így is impozánslátvány. Történetének jelentősepizódja, hogy gyermekkorábanegy ideig itt nevelkedett BethlenGábor erdélyi fejedelem, akinekédesanyja ebből a családbólszármazott. A kastély nyarantaművésztelepnek ad otthont, aképeket az egykori lovagterembenki is szokták állítani.A következő megállónk Gyergyó-ditrón volt, amely hatalmas neogótstílusú templommal büszkélked-het. Itt kalauzunk is akadt, az olaiferences templom kántora, BíróFeri személyében, aki innétszármazik, és éppen haza-látogatott. Tőle ismerhettük meg atemplom érdekes történetét. Amúlt század elején volt a falunakegy plébánosa, akinek egysugallata támadt, hogy olyan

istentelen idők jönnek, melyekbenaz egyházi közösségekre sokmegpróbáltatás vár. Ezértösszehívta az egyházközségképviselőtestületét, és megbeszéltevelük, hogy a plébánia összes

birtokát, erdejét eladják, a pénzbőlpedig felépítették a Jézus Szívetemplomot. Az építtetők nemvoltak kicsinyesek. A díszesüvegablakokat az a Róth Miksakészítette, aki az Országházéit is.A főoltár szobrai carraraimárványból készültek. Atemplomot 1911-ben szentelte felgróf Majláth Gusztáv püspök.Aztán jött Trianon, majd akommunista diktatúra, és azegyházi birtokokat mindállamosították, de a ditróiaktemploma, és így a ráfordítottpénz, megmaradt.Tovább autózva kelet feléelhagytuk a Maros völgyét, ésDurau üdülőtelepen, az orthodoxapácakolostor előtti parkolóbanhagytuk a járművet. Innét vágtunkneki a Csalhó tömbjének. Itt már

átléptük az ezeréves határt, deahogy a Hazajáró idézte OrbánBalázs szavait: „A Csalhó márMoldvában van, de a Kárpátokvonalába esvén, miután aKárpátok par excellence magyar

havasok tehát ez alapon,a Csalhót is magunkénaksajátítjuk.” Befizettüktehát a nemzeti parkosbelépőt, ami mellé egytérképes kis eligazítóbrossurát is kaptunk, ésnekikezdtünk a megeről-tető hegymenetnek.Mindössze 7,5 km-es távvárt ránk a Dochiamenedékházig, ahol azéjszakát szándékoztukeltölteni, de ez alattnagyjából 1100 mszintemelkedést kellettlegyűrni. Eleintefenyőerdőben szerpen-tineztünk az 1220méteren lévő Fantanelemenedékházig, ahol

tartottunk egy szusszanásnyipihenőt. Innét már jól látszott aPanaghia simára koptatott,hatalmas sziklatömbje. Továbbemelkedtünk a fenyvesben vezetőösvényen, majd egy jellegzetessziklaalakzatnál, a DarabontKucsmájánál, kiértünk azerdőhatár fölé. Amikor elértük aPanaghia szikla alját, már 1700 m-es magasságban jártunk. Itt már felkellett öltözködni, mert elég hűvösvolt. Egy jókora felhő ugyaniséppen a hegység felettterpeszkedve árnyékba burkoltmindent, pedig jól esett volna adélutáni napsütés. A gerincenvezető ösvény rövidesen megke-rülte a hegység második legmaga-sabb csúcsát, a Tókát (1904 m) ésegy meteorológiai állomáshozvezetett.

Csík – Gyergyó, és ami azon túl van - iV. rész


Innét indult az ösvény, melyen acsúcsot lehetett meghódítani. Adirektbe felvezető falépcső-zetnekmár csak maradványai lelhetők fel,helyette egy kanyargós meredekösvényt lehet választani. A csúcsonmeredező antennák tövéből remekkilátás nyílt dél felé a hegytetőre.Kibontakozott előttünk a hegységbelső vonulatának sajátosszerkezete, amely leginkább egynyeregre hasonlít. Az észak-déliirányba elnyúló fennsíkszerűhegytető a két végén emelkedik alegmagasabbra, szélein pedigmeredeken szakad alá. Anyaga aCsukás-hegységhez hasonlóanösszecementálódott üledékes kőzet(konglomerátum), melynekpuhább részeit a természet erőilepusztították, míg a keményebbrészek merész sziklaformákatalkotva meredeznek ahegyoldalakon.Este volt már, mire elértük amenedékházat, és jött a lutri,kapunk-e szállást. Bejelentkezésikísérletünk ugyanis kudarcotvallott. A honlap információi közülegyedül az étlap felelt meg avalóságnak, de legalább lett

helyünk éjszakára. Másnap reggelmég a legmagasabb pontra, aNagy-Aklosra (1907 m) szerettünkvolna felsétálni, amely nem is igazihegycsúcs hanem a sziklaplatóirdatlan magasság fölé emelkedőpereme. Mint kiderült, nem vezetrá ösvény, sőt, a nemzeti parkosoktiltó táblákkal is körülbástyázták.Ezen felül a térdig érő nedvesbozóton kellett volna keresztülgázolnunk, így letettünk róla.Visszaindultunk a szállás felé, sközben a keletre nyílópanorámában gyönyörködtünk. Aszinte függőleges hegyoldalsziklatornyai alatt a Besztercevizének felduzzasztásávallétrehozott Békási-víztározóhatalmas víztükre csillogott. Újrafelmálháztunk, és lefelé indultunka hegyről. Nyugatra haladtunk azösvényen, és a nyomok mutatták,valamikor az éjjel medve járt erre.Elmentünk egy fából készültorthodox fatemplom mellet,ahonnét kihallatszott a liturgiátvégző szerzetes éneke. Nálunkhány templom árválkodik még alakott településeken is, itt pedigmég a hegytetőre is jut, aki Istent

dicsérje! Mielőtt meg-kezdtük aleereszkedést még egy pillantástvetettünk délnyugat felé, ahonnétmost másik oldalát mutatta aHagymás-hegység. Következettismét a sűrű fenyves erdő. Egészena Dörgő-vízesésig ereszkedtünk,melynek vízfátyla most szelídenhullott alá a sziklafalon. Hangjavalószínűleg csak áradáskor illik anevéhez. A délutánt már ismét a kocsibantöltöttük Kolozsvár felé autózva,ahova kora este érkeztünk. Tettünkmég egy rövid sétát a belvárosban.Útba ejtettük a Szent Mihálytemplomot, ahol éppen a hétvégiHaydn koncertre próbált egyzenekar. A templom előtt egyszobor formájában isméttalálkoztunk Márton Áronemlékével, aki sokáig szolgáltKolozsváron, és itt is szenteltékpüspökké. Megnéztük FadruszJános híres Mátyás szobrát, éselsétáltunk a király szülőházáig. Eza történelmi séta méltózáróakkordja lett utunknak.

fotó: Gedeon Tamásszöveg: Szalai Attila


Anselm Grün neve ismerős lehetmár kedves olvasóink számára is,hiszen ez évben, másodiklapszámunkban már ajánlhattamolvasásra az egyik könyvét, azÖrülj az életnek címűt.

Most, amikor már csak néhánynapunk maradt a 2018-asesztendőből, s itt állhatunk az új,2019-es küszöbén, egy újabbGrün-művet szeretnék bemutatni,a Merj újrakezdeni címűt.

A Pannonhalmi Főapátság BencésKiadója jelentkezett ezzel a szépkis kötettel 2016-ban.

Ha csak néhány fejezet címérepillantunk – pl. A megbocsátásmint újrakezdés, Kudarcot vallaniés újrakezdeni, A feltámadás mintúj kezdet – érthetővé válik, miértnem lehet úgy olvasni ezt akönyvet, mint egy regényt.

Anselm Grün, a bencés szerzetesbölcs útmutatásokkal, alaposBiblia-ismerettel, nyelvi,etimológiai magyarázatokkal,mégis közérthetően, élvezetesstílusban kormányoz minket.Minden gondolata, rövidelmélkedése olyan, mint egy-egypirula a lélek számára. Sokategyszerre – úgy vélem – nem kellfogyasztani belőle. Jobb, hainkább többször is elolvasunk egy-egy szakaszt.

Mit is jelent újrakezdeni? AnselmGrün így fogalmaz: „Újrakezdeniannyit jelent, mint életünket a sajátkezünkbe venni. Felelősségetvállalok az életemért, amelyet énalakítok. Nem panaszkodom

tovább azon, hogy a neveltetésemvagy a hajlamaim olyanná tettek,amilyen vagyok. Mindigújrakezdhetek.”

De mit tegyünk, ha túl nehéznek,átláthatatlannak tűnik az életünkrendbe tétele?

„Az elkezdeni szó, németülbeginnen (a ford.), eredetilegennyit jelent: ’termővé tenni’.Minden kezdet fáradságostermővé tétel. Az élet minttövisekkel és kövekkel,gyomokkal és bozóttal benőttterület jelenik meg: kaotikus ésbarátságtalan.

Ha termővé szeretném tenni, kikell jelölnöm egy területét. Nemtehetem egész életemet egyetlenév alatt termővé. El kell döntenem,hogy az adott évben épp melyikrészt szeretném termőre fordítani.Lehet ez a terület kapcsolataim,munkám, vagy éppen azéletstílusom. Ezt követőennekiláthatok a gyomokkiirtásának, hogy a föld új termésthozhasson. Isten újra beveti majd aföldemet. Az én feladatomtermővé tenni annak érdekében,hogy a mag szárba szökkenhessen,és valami új, váratlan, senki általnem sejtett és csodálatosvirágozhassék ki bennem.”

Új megvilágításba helyeziszerzőnk az újrakezdést azzal is,hogy elmagyarázza: „A görögnyelv a kezdet kifejezéssel egymásik tapasztalatot is kifejez. Akezdetet megnevező szó az arkhé.Ez a szó ugyanakkor uralmat is

jelent. Az arkhein éppúgy jelentiazt, hogy ’elkezdeni, valamiben azelsőnek lenni’, mint azt, hogy’uralkodni, vezetni’.”

Tudatosíthatjuk: ha képesekvagyunk elkezdeni valamit, azzalhatalmat is kapunk. Uralkodnitudunk pl. az előttünk állómunkahelyi feladaton, az egésznapunkon, az életünkön.

S mi előzi meg a cselekvést?

A gondolkodás.

„Újrakezdeni ennyit jelent:megpróbálok új gondolatokatalkotni az életemmelkapcsolatban, új módon gondolniönmagamra és az életemre, és azemberekhez való viszonyomat ismegújítani.”

Magunktól azonban semmit semtehetünk.

„Isten az örökké új. Ő adja nekünkJézus Krisztus által a Szentlelket,aki állandóan megújít minket.”

Vagyis a legfontosabb az, hogy azéletünket átadjuk Istennek, ésbízzunk abban, hogy Ő magamunkálkodik majd. Bennünk van aSzentlélek, aki mindent képesmegújítani. Vele tudunk mindentújrakezdeni!

Az új, 2019-es esztendő eljöveteleúj lehetőség lesz mindannyiunkszámára.

Bátran vegyük kézbe ehhez – mintafféle jó kalauzt – Anselm Grünkönyvét, s merjünk újrakezdeni!

Dömötörfi Nóra

JÓ VOLT OLVASNI!

Anselm Grün: Merj újrakezdeni


Zalai zarándokhelyek:“Képes-fa” Zalaegerszeg-Alsóerdőn

Zalaegerszeg kedveltkirándulóhelye az Alsóerdő,amely a múlt század közepéigmég mintegy három és félkilométerre volt a város beépítettterületétől. Pesthy Pál újságíró,aki a Felvidékről kerültZalaegerszegre és könyvecskétállított össze a hely történelmérőlés természeti szépségeiről, így írtróla 1931-ben: „Vadregényes,romantikus részletei,emelkedéseinek és völgyeinekfestői változatai, tágas tisztásai,virágos pázsitjai valósággalcsábítják a természetbarátokat.Egyik nevezetessége az’ezeréves fá’-nak nevezetthatalmas tölgy, amelynek törzsétcsak több kiterjesztett karegybefogása tudja átölelni,lombsátorának kereksége alattpedig egész embersereg iselhelyezkedhetne. Különféletörténeti hagyományok éslegendák fűződnek hozzá, többekközött az, hogy az egyik portyázó

török csapatot ittsemmisítette meg azegerszegi várőrség. Afán a ’MagyarokVédőasszonyá’-nakképe látható. AzAlsóerdő az úrbériviszonyok ren-dezéséből kifolyólag amúlt század ötveneséveiben jutott a városbirtokába. Azelőttpüspöki vagyon volt.”A törökös monda másváltozata szerint aBesenyőnél táborozótörökre mozsár -

ágyúval lövöldöztek a húsvétihatárjárás résztvevői. Az 1872-ben született adatközlő HalederJózsef elbeszélése szerint „atörök basa éppen ebédezettakkor, s az ágyugoló beleesett atányérjába. A török basa aztmondta: Na, köpköd ám ajámbor! – és a törökökelvonultak Kanizsa felé.” Ahatárkerülés valóban a képes famellett vezetett el, itt húzódottugyanis az egerszegi és bazitai,vitatott szakasz, amelynekmegerősítésére ennek a nagy -

szombati népszokásnak azeredetije szolgált.Az „ezeréves fa”, amelyet „képesfá”-nak is hívtak 1962-ig állt,törzsén többször is cserélődött aMária-kép, mert – bár kis tetőveligyekeztek megóvni – mégiscsakki volt téve az időjárásviszontagságainak. Az 1930-asévekben a nép körében nagyonnépszerű Sixtus-Madonnaolajnyomata volt rajta. Körbenpadot ácsoltak a fa köré, ahol akirándulók leülhettekmegpihenni, imádkozni. A fát,amely az őshonos tölgyesekegyik utolsó hírmondója volt,vihar döntötte ki. Pusztulása egyszép természeti értéktől éselmélkedőhelytől fosztotta meg akirándulókat. A pad és a kép egyideig még megmaradt. Az erdésza képet áthelyezte egy közelitölgyre, ahol vandál kezekszétverték. Igaz a városnövekedése már elérte, éppencsak hogy be nem kebelezte ahelyet, ahol valaha a fa állt.

Marx Mária

A kidőlt “Képes-fa”-André Béla felvétele 1962-ből

Forr

ás: G

öcse

ji M

úzeu

m


,,Minden forrásom belőled fakad”Az eucharisztia előképei - ,,mennyei kenyér” és ,,sziklaforrás”

Forrásmotívumok a Bibliából

A 2020-ban megrendezésre kerülőNemzetközi EucharisztikusKongresszus mottójának: ,,Mindenforrásom belőled fakad” (Zsolt87,7) forrásmotívuma a Bibliaalapmeggyőződése: minden életforrása Isten. A jelmondat biblikushátterét vizsgálva erről azüdvösség távlatában szükségesisteni adományról tanúskodik aZsoltárok könyve: ,,tenálad van azélet forrása, a te fényedben látjuk avilágosságot” (Zsolt 36,10).Istenről, mint az üdvösségforrásáról hallunk hálaéneketIzajás könyvéből: ,,Isten azüdvösségem! Örömmel merítekmajd vizet az üdvösségforrásaiból.” (Iz 12,2-3). És Istent,mint az élő vizek forrását elhagyóIzraelről szól panaszosan Jeremiásvalamint Báruk próféta:,,…elhagytak engem az élő vizekforrását…; ,,…elhagytad abölcsesség forrását!” (Jer 2,13;17,13; Bár 3,12). Ezekiel és a Jelenések könyve úgymutatja be az új Jeruzsálemet,amelyet Isten és a Bárány trónjábólfakadó, az emberiségnekgyógyulást és üdvösséget hozóisteni élet folyama éltet (Ez 47,1;Jel 22,1).1 Minden bölcsességforrása, az Úr, aki az alfa és azómega, aki a kezdet és a vég (vö.Sir 1,1; Jel 21,6), és aki mintBárány, a trón közepén állva élővizek forrásához tereli a reászomjazókat (vö. Jel 7,17), hogy aza víz, amelyet ő ad, amely az Úr

házából fakad, örök életre szökellővízforrássá, élő vizek folyóiváfakadjanak bennük (vö. Joel 4,18;Jn 4,14; 7,37-39).

Az eucharisztia előképei – Az1Kor 10,3-4 tipológiaiértelmezése az ÓszövetségiSzentírás fényében

Isten gondviselő szeretete a pusztaivándorlásokról szóló elbe-szélésekben is a figyelemközéppontjában áll. A sivatagbanvándorló izraelitáknak maga az Úrbiztosítja Mózes közvetítésével aszükséges táplálékot manna ésfürjek, valamint az italt a sziklábólfakasztott víz által (vö. Kiv 16.17;Zsolt 78,15-25; 105,40-41).

A későbbi bibliai hagyomány márúgy beszél ezekről a valóságokról,mint közvetlenül Istentől jövőadományokról. A bibliaikinyilatkoztatásokban a ,,táplálék”és az ,,étkezés” azt az életközléstfejezi ki, amelyet Isten tesznépének. A Kivonulás mannái ésfürjei, miként a Hóreb sziklájábólfakadó víz (vö. Zsolt 78,20-29),megannyi szimbolikus valóság(vö. 1Kor 10,3k). Előképei az igazi,,adománynak”, az Isten szájábólszármazó Szónak (vö. MTörv 8,3;MT 4,4), az égből leszállott igazi,,kenyérnek” (vö. Kiv 16,4),amelyek Jézusban teljesednek be.Ő az ,,élő kenyér” először is szavaáltal, amely megnyitja az örökéletet azoknak, akik hisznekbenne, (vö. Jn 6,26-51), majd,,teste” és ,,vére” által, amelyetenni ad (vö. Jn 6,51-58). Az

adomány, amelyet megígér, ésamelyet szembehelyez a mannával(vö. Jn 6,31.49), a Kivonuláscsodáihoz kapcsolódik,ugyanakkor a messiási lakomatávlatában helyezkedik el (vö. Iz25,6; Mt 8,11; 12,2-14; Lk 14,15;Jel 3,20).2

A sziklából fakasztott vízhagyományát illetően -,,Megrepesztette a sziklát apusztában, s a kicsorduló forrásbólbőven adott inni. Patakokat csaltelő a sziklából és vizüket bővenárasztott” (Zsolt 78,15-16); Sziklátnyitott meg és víz tört elő,patakban folyt a pusztán végig.”(Zsolt 105,41) - egyrenyomatékosabbá válik, hogy bár avíz közvetlenül a sziklából jön elő,annak végső forrása maga az Isten.És így a víz nem egyszerű italkéntjelenik meg, hanem az Istentőljövő javak szimbólumaként is,amelyről Pál apostol is tanít az1Kor 10,3-4-ben:,,Mindnyájan ugyanazt a lelki ételtették, ugyanazt a lelki italt itták.Ittak ugyanis a lelki sziklából,amely kísérte őket, s a sziklaKrisztus volt.”

1RUDOLF SCHNACKENBURG, Jézus Krisztus személye a négy evangélium tükrében, Budapest, 2010. 308.2DUFOUR-LÉON, X., Biblikus teológiai szótár, Budapest, 1972. 339.

XXV. évfolyam 6. szám 15Az idézett szakasz ószövetségieseményeit Pál előképnek tekinti,melyek Krisztusra és az általahozott üdvösségre utalnak előre.Az ószövetségi eseményektipológiai jellegüknél fogva azt avalóságot jelzik, melyekben avégső időkben élők részesülnekténylegesen Krisztusmisztériumában a szentségekrévén (vö. 1Kor 10,1).

,,Mennyei kenyér” és ,,lelki ital”a Szentlélek vonatkozásában

Az Eucharisztia előképeként nemkétséges, hogy atyáink egyazon,,lelki eledele” a mannára ésugyanazon ,,lelki itala” pedig asziklából fakadó vízre vonatkozik(vö. 1Kor 10,3-4). A ,,lelki” jelző aZsolt 78,24 alapján, amely amannát ,,mennyei kenyérnek”nevezi, ,,mennyei”,,,természetfölötti” értelemben isfelfogható. A szóban forgó jelzőtPál olyan valóságokravonatkoztatva használja, amelyeka Szentlélek hordozói, vagyisamelyekben a Szentlélek van jelen(vö. 1Kor 2,13-15; 15,44). Ebbőlkifolyólag a ,,lelki eledel” és a,,lelki ital” megnevezések aSzentlélekre utalnak. Az apostol itt

is keresztény szemszögből, azEucharisztiából kiindulva tekintiaz ószövetségi adományokat,,lelki” valóságoknak, mivel azEucharisztia a Szentlélektőláthatott táplálék, és így azelőképek is a Lélek működésénekhatását hordozzák magukon.3

A preegzisztens Krisztus, mint azüdvösség javaiban részesítősziklaforrás

A ,,lelki itallal” kapcsolatosan Pálolyan elképzelést is magáévá tesz,amely a rabbinikus írásma-gyarázatokban is megtalálható: azÓszövetségben kétszer isolvassunk arról, hogy Mózes vizetfakasztott a sziklából Hórebkörnyékén (vö. Kiv 17 ) és Kádesvidékén (vö. Szám 20). Ráadásul aSzám 21,16-ban Beer helységgelkapcsolatosan ismét szó esik egykútról, amelyet a szöveg 20.fejezetében említett vízforrássalazonosít. A három perikópa által azsidó írásmagyarázók arra akövetkeztetésre jutottak, hogy avizet adó szikla követte a népet.Pál apostol nem osztja ezt anézetet, ő nem fizikai, hanem lelkiszikláról beszél. Lehetett- e valaki,aki ott jelen volt, aki kísérte a

vándorló zsidóságot? Igen, Jézusmár hatékonyan jelen volt Izraeltörténetében az ószövetség idejénis. A MTörv 8,15 szövegétmagyarázva például így írAlexandriai Philon, aki a sziklát a,,Bölcsességgel”, illetve a,,Logosszal” azonosítja: ,,Az érdesszikla Isten bölcsessége, amelyeterői közül mint a legmagasabbat éslegelsőt elkülönített: belőle itatjaaz Istent szerető lelkeket.” Krisztusléte preegzisztens, nem afogantatással és a születésselkezdődött. Így Pál a vándorlósziklát az öröktől fogva létezőKrisztussal azonosítja: ,,ittakugyanis az őket követő sziklából,amely kísérte őket, s a sziklaKrisztus volt.” (1Kor 10,4). AKrisztussal azonos vándorló sziklaszintén az Eucharisztiára utal. AzEucharisztiában Krisztus, mintsziklaforrás egyben táplál is.Krisztus az Eucharisztiában úgyforrás, hogy beépül a hívőbe,amelyben immáron a feltámadtKrisztus van jelen, s Lelke által avégidőbeli üdvösség javaibanrészesíti a benne hívőket.4

Komáromyné Károlyi Judit

3KOCSIS IMRE, Az Ige szolgálatában, Budapest, 2003.132.4KOCSIS IMRE, Az Ige szolgálatában, Budapest, 2003.133.

Advent első vasárnapja előtti szombaton azelsőáldozásukra készülő Dózsa iskolásgyerekekkel és szüleikkel, nagyszüleikkel,szomszéd nénijükkel együtt készíthettük el aJézus születéséhez elvezető koszorúinkat aplébánián. Aztán átmentünk az előestiszentmisére és meghallgattuk püspök atyánkmásodik lelkigyakorlatos szentbeszédét.Köszönet az önzetlen közreműködésért a Tompacsaládnak, Kiss Szilviának és nem utolsósorban a25 éves lapunk korábbi gondos mindenesének,Paksa Tibornak és családjának.

S.Ivancsics Evelin

fotó: Tompa Viola


Miért jelesebb az egyik nap, mint amásik,hiszen az év minden napján aNapból árad a fény?Az Úr bölcsessége osztotta el őket,ő tett különbséget idők és ünnepekközött.A napok közül némelyeket kiemeltés megszentelt,a többivel meg a köznapok számátszaporította. (Sir 33,7-10)

A hagyományos parasztiidőfelfogás leglényegesebb eleme,hogy nem lineáris, hanem ciklikus.A természet körforgása és benne azelvégzendő munkák ismétlődéseugyanolyan megszokott voltszámára, mint az emberi életfelfelé, majd lefelé ívelő szakaszai,az élet és a tudás átadásának meg-megújuló folyamata. Az ismétlődőidő- és életszakaszok tartalma afizikai és szellemi valóság logikájaszerint alakult: mesterségesvilágítás híján a Nap járásahatározta meg a munka és azéjszakai alvás idejét, a dolgosnapokat pihenés, az ennivalómegtermelését a fogyasztás téliidőszaka követte. Az ünnepeketfelkészülés (takarítás, tisztálkodás,rituális előkészületek), a nagykanállal evést böjti megszorításelőzte meg. Ideje volt a vetésnek ésideje az aratásnak, a sírásnak és anevetésnek, a születésnek éshalálnak.A parasztember számára azünnepnap nem pusztán a pihenés,hanem a megszentelődés idejevolt, az állatokat és embereketilyenkor is el kellett látni. Az államés egyház szétválása(szekularizáció) előtt az ünnepekvallási ünnepek voltak, a hozzájuktartozó rituális cselekmények méga családi alkalmakkor is egyházi

környezetben zajlottak (keresztelő,esküvő, temetés).Az ünnepeket a rá való készületmellett leginkább az jellemezte,hogy ilyenkor nem azt csinálta azember, amit köznapokon. Nemvégzett „kenyérkereső” munkát,helyette, sokszor korábban kelve,mint hétköznap, kilométereketgyalogolva templomba ment. Ésezt előző este vagy kora hajnalbanmegtisztálkodva, haját lebontva-megfésülve, férfiak borotválkozva,ünneplő ruhában, legtöbbszörtársaságban tette. A vasárnap atársasági élet lehetősége voltkicsinek és nagynak, előbbieknek aközös játék, és tánc, utóbbiaknak avendégeskedés, a pipaszó vagyborospohár melletti beszélgetésformájában.Az étkezés is másként zajlott.Ilyenkor került elő az abrosz, afehér tányér és az üvegpohár –köznapokon a szekrénybentartották – és az ünnepi ételsorhúslevese, pecsenyéje, édességei iskárpótoltak a hétköznapokegyszerű fogásaiért.Az ünneplő ruha alkalmankéntváltozhatott viselője társadalmi ésvallási hovatartozásától, anyagijólététől függően. A ruhaviseletkülönösen a nőknél lehetett nagyonváltozatos (és drága). Míg a férfiaka hímzett fehér inget és szélesgatyát, mellényt, csizmát éskalapot, a módosak posztóból, demár a 20. század elején gyáriszövetekből csináltatott nadrágot-mellényt-zakót öltöttek atemplomba, az asszonyok viseletéthelyenként egészen bonyolultöltözködési rend szabályozta. Aruhadarabok színéből, azalsószoknyák számából, a kendőkszínéből, hosszából, a megkötésmódjából a különböző

fejrevalókból a „beavatottak”következtetni tudtak viselőjükéletkorára, családi állapotára,gyermekei számára,származásának helyére is.A nők ruházata a legtöbb vidékentöbb fokozatú volt. Az otthonimunkához mást viselt (persze, akimegtehette), mint a mezőre. A„valahova menő” ruha már a házonkívül, mások szemeláttára hordott,egy fokkal jobb minőségű volt, detemplomba még ebben sem illettmegjelenni, legföljebb hétköznapesti litánián. Volt, ahol a városbamenő ruha jelentette ezt afokozatot. Vasárnapra minimumkisünneplőt vettek, amit akarácsonykor, húsvétkor,pünkösdkor vagy úrnapikörmeneten viselt nagyünneplőtetőzött be. Ekkor vette fel ki-ki alegdrágábbját, legszebbjét annak,amit a pénzéből megvehetett vagyfelmenőitől kapott. Még akisünneplő színe is alkalmazkodotta liturgikus színekhez, böjt idejénsötétebb, lila, barna, míg az évközivasárnapokon világosabb, kék,zöld is lehetett.Természetesnek tartották, hogy aza nő, akinek közeli rokonameghalt, feketét, majd később issötét színeket viselt, még haegyébként fiatal kora miatt mást(bordót, kéket, lilát) ismegengedhetett volna magának. A nagyon világos-virágos ruhákatáltalában a kislányok hordták. Az öltözetnek a legszínesebb, sokpirosat tartalmazó, ünnepifejviselettel szinte „királynői”változatát az eladó sorba kerültleányok és a frissen férjhez mentmenyecskék húzhatták fel az elsőgyermekük születéséig.

Ünnepek és hétköznapok

XXV. évfolyam 6. szám 17A népi viselet elhagyásával, a„kivetkőzéssel” az öltözködésiszabályok sokat lazultak ugyan, deaz ünnepeket a hétköznaptólmegkülönböztető vonásaimegmaradtak. Ilyen volt alegutóbbi időkig a színhasználat is:öregasszonyra sötét, fiatalra élénkszínű öltözet „való”. A legkésőbbelhagyott falusi ruhadarab a kendő,a kalap máig sem szorította ki. Azúj ruhát, cipőt illett legelőször a

templomban „felavatni”.A szocializmus a ruhaviselésszabályait teljesen fejtetőreállította, aki ragaszkodotthozzájuk, könnyen a „népellensége” kategóriában találtamagát. Inkább egyes nehezenhozzáférhető ruhadarabokbanlehetett feltűnni, „divatozni”. A 90-es évek dress code-ja általábancsak a munkahelyeken és a„felsőbb” rétegek öltözködésében

jelentett változást. A 21. századpedig a ruházkodás látszólag teljesanarchiáját hozta. Manapságcsaknem egyéni ízlés dolga, hogyki mit tart ünneplőnek. A„menyegzői ruha” inkább a szív,mint a textília minőségénekjelzője.

Marx Mária

Hivatásom során gyakrantalálkozom különleges, szép vagykihívásokkal teli pillanatokkal agyerekek körében. A tanórák alattalkalmanként együtt nevetünk éselőfordul, hogy együtt hallgatunk.Volt azonban egy olyan óra, aholmindenki beszélt és én hallgattam.Csak a tanár nem tudott szóhozjutni a mélységes meghatottságtólés örömtől. Az elsős tankönyvbentalálunk egy feladatot. Négy emberrajza fogad bennünket,mindannyian mások. Látunk ázsiaihölgyet, színes bőrű férfit és kétfehér bőrű fiút. A feladat címe: „Miemberek is különbözünkegymástól.” Beszélgetésre hív atankönyv szerzője ebben azaktuális témában. Felnőttemberként biztos voltam benne,hogy a származás lesz alegszembetűnőbb különbség agyerekek számára. Ám ekkor ért ameglepetés mind a három első

osztály részéről. Amikormegkérdeztem, hogy kiket látunk aképeken, a kicsik elkezdtéksorolni: „egy fiút, aki kosarazik,egy fiút, aki zsebre teszi a kezét,egy lányt, aki imádkozik…”Örültem, hogy senki sem tért ki abőrszínre, egyszerűen nemtartották fontosnak. A feladatazonban éppen arra volt hivatott,hogy megbeszéljük Isten előttiegyenlőségünket, ezért továbbkérdeztem a gyerekeket: Milyenkülönbségeket vesztek észre azemberek között? Sorban érkeztek aválaszok: „egyik vékonyabb, minta másik, egyik kék szemű, a másikfekete, más színű a nadrágjuk,egyiknek piros a pólója, amásiknak kék…”Melegség és öröm öntött el eszavak hallatán. Hálás szívvelköszöntem meg mindenkinek atisztaságát, a nagyszerűségét,csodáltam ezeket a kis ember-

palántákat. Aztán arra gondoltam,hogy mi történik később? Hol sérülez a fajta ártatlan, gyermekigondolkodás? Mi, felnőttekkell(ene), hogy megváltozzunk?Személyes példánkkal jó iránybaterelgetjük a felnövekvőgenerációt?A János evangélium 13,35 jutotteszembe az óra végén, amellyelútjára bocsátottam a kis csapatot.Jézus mondja: „Arról tudják majdmeg rólatok, hogy a tanítványaimvagytok, hogy szeretettel vagytokegymás iránt.”Mindannyian mások vagyunk. Másaz érdeklődésünk, más terveinkvannak és más ételeket szeretünk.A legfontosabb az, hogy Istengyermekei vagyunk, Ő pedigegyformán szeret minket. Meghívaz üdvösségre, bőrszínre,külsőségekre való tekintet nélkül.

Miszoriné Mocsári Mariann

A kisgyerek nem fajgyűlölő

Gyerekszáj„…én úgy szeretem Jézust, mint Anyukámat.”„A rablók nem véletlenül lopigálnak értékeseket.”„Attila atya szent ruhája zöld volt.”„betegek tünete” (a betegek kenete)„hálaadás szentsége” (a házasság szentsége)„Be kell menni abba a kabinba és tisztelettel elmondjuk bűneinket.” (a bűnbocsánat szentsége)„Én láttam Isten-udvart.” (Betlehemet, Kis Jézussal, Máriával, Józseffel, két szamárral, állatokkal)

S. Ivancsics Evelin


2018. október 27-én a MindszentyJózsef Általános Iskola adott otthont azEgyházmegyei Családi Lelki Napnak,melynek előkészítését éslebonyolítását a püspök atya kérésére aSzűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébániavállalta magára. A szervezésben –férjemmel három másik házaspárhozés Molnár János atyához csatlakozva –mi is részt vettünk. A rendezvénytCsaládKapocs-nak neveztük el.A lelki nap során a résztvevő felnőttekpapi előadásokat, házaspároktanúságtételeit, vezetetttémafeldolgozást és filmvetítéstkövető beszélgetést választhattak, mígegész nap látogathatták a kápolnábanberendezett imaösvényt, a folyosókonelhelyezett bibliai fejtörő játékot,logikai játszótermet, szabadulószobát.A velük érkező gyerekek programjatartalmazott műszaki, technológiaibemutatót, interaktív biológia órát,filmvetítést, focit és kötélugrást is. Akisebbekre a Szent Család Óvodaóvónői felügyeltek.A reggeli szentségimádás révén már anap kezdetén volt alkalmunk Jézushozkapcsolódni. Az Úr Lelke velünk ismaradt egész végig. Vezette a szervezőmunkát, az előadók szavait, abeszélgetéseket, a találkozásokat.A résztvevők kapcsolódtak egymáshozis. A folyosókon beszélgetve, ebédután az asztaloknál ücsörögve, abüfénél a kávét szürcsölgetve, és azelőadók által vezetett beszélgetéseksorán.Kapcsolódtak férjek feleségükkel azimaösvény állomásait végigjárva, atanúságtételek által megérintve, ésegymást hallgatva a csoportosbeszélgetések alatt, és kapcsolódhattaka szülők a gyerekeikkel is, a többféleközös játék során.

Jó volt együtt lenni. Ennek a jólesőkapcsolódás-érzésnek az oka már azótafoglalkoztat, mióta családosközösségbe járok. Keresve a választ, akatekizmusban ezt találtam az emberiközösség témájánál:„Az emberi személynek szüksége vana társas életre. Ez az ember számáranem valami ráadás, hanemtermészetének követelménye. Amásokkal való kapcsolatok, akölcsönös szolgálatok és a testvériespárbeszéd által bontakoztatja ki azember a maga képességeit, és így tudjateljesíteni sajátos hivatását.” (KEK 1879. szám)Úgy tapasztalom, ez akkor tud alegjobban működni, ha őszintén,álarcok nélkül folytatjuk apárbeszédet. Sokáig tartottam az olyanhelyzetektől, ahol mások, főlegidegenek előtt kellett (volna)magamról, vagy a véleményemrőlbeszélnem. Nehogy ki kelljen tárni abelső világomat, mit gondolnak majdrólam, másrészt meg biztos nem isvagyok érdekes mások számára.Inkább az álarc mögé bújvahallgattam. Két évvel ezelőtt viszontegy többnapos lelkigyakorlaton –ahogy a többi résztvevőnek is –,nekem is kisebb tömeg előtt kellettmegneveznem azt a tulajdonságot,amit a legjobban szeretek aházastársamban. Ekkor férjemhumorát jelöltem meg, amivel alegfeszültebb helyzeteket is képesoldani. Ezt viszonylag könnyenmegosztottam másokkal, na de kitérdekel ez rajtam kívül? Másnapreggel az előző napra való önkéntesvisszatekintésre kérték fel alelkigyakorlaton résztvevőket. Egyfeleség rögtön ekkor felállt, éselmondta, hogy valaki előtte nap

említette a férje nehéz helyzeteketmegkönnyítő humorát. Az erre valóvisszagondolás, a saját helyzeténekvidámsággal való megközelítésenagyon sokat segített neki az eltelt estesorán, mikor az egyik gyermekével –aki gyomorrontást kapott – a féléjszakát a fürdőszobában töltötte.Ekkor értettem meg, hogy bármi lehetajándék egy másik ember számára,amit elmondok arról, mi könnyíti, vagyépp nehezíti meg az életemet.Kiscsoportokban, közösségekbenmegosztott gondolatok sorántapasztaltam, hogy a közvetlen ésőszinte, álarc nélküli kapcsolódásaimsorán nemcsak megajándékozom atöbbieket a megélt valóságaimmal,hanem viszonyítani is tudom magamhozzájuk. Könnyebben megtalálom,megfogalmazom az „én”-t, és a„hogyan”-t. Beleszerettem ebbe aműfajba, és azóta keresem alehetőségeket, hol és mikor lehetbelemerülni ezekbe „a kölcsönösszolgálatokba és a testvériespárbeszédekbe”. Felbecsülhetetlenértékűnek tartok minden olyanalkalmat, ahol feltárulhat előttem,hogy mások hogyan élik meg amindennapjaikat. Amikor nem az azegyetlen eszközöm a meg-ismerésükre, hogy mit látok rajtuk,vagy mások mit mondanak róluk,hanem tőlük hallhatom, hogy valóbanmilyenek ők – ennek tükrében pedigmilyen vagyok én, és mit is kelltennem. Másokat is bíztatok az ilyenlehetőségekre, és kérem a Jóistent,hogy még sok egyházmegyei lelkinappal, gyakorlattal, kiscsoporttal,közösséggel segítsen minket haladni azüdvösség útján.

Szabó-Hidvégi Orsolya

Kapcsolódtunk...


Anyakönyvi híreink

Kereszteltek

Szigeti Lorenzó Lőrinc, Szigeti Nikolasz Miklós,Tóth Hanga, Ihász-Kovács Marcell, Makasics Máté,Füzesi Ariána, Gerencsér Zsombor Imre, Rózsás Lili,Balaicz Vendel Péter, Szalai Míra, Horváth Patrik,Király Dávid, Imre Martin, Sziráki Mihály, KatonaHanna, Katona Melissza Rita

Köszöntjük a Katolikus Egyház és egyházközségünklegifjabb tagjait! Isten éltesse őket sokáig!

Halálozás

Varga József (1937), Parrag József (1935), MándliJózsef (1942), özv. Komáromy Frigyes Andrásné sz.Baranyai Marcella (1942), özv. Tihanyi Lászlóné sz.Szigeti Emília (1927), Lapat Aladárné sz. KozóMária (1926), Borsos Sándor (1931), özv. PetánovicsTiborné sz. Kozó Anna (1932), özv. Both Jánosné sz.Takács Julianna (1934), özv. Horváth Vendelné sz.Forgács Anna (1928), Tóth József (1949), özv. ZabbKárolyné sz. Nagy Jolán (1929), Szakáll Magdolna(1954), Nagy Krisztina (1975), özv. Balis Pálné sz.Nagy Ilona Róza (1945), Kátai-Urbán Istvánné sz.Mongyi Mária (1941), özv. Schreiner Istvánné KósaMargit (1948), Czirákiné Joó Krisztina (1978),Kovács István Ferenc (1944), Csala Gyula (1965),Belső Péter (1941), Fábián Lászlóné sz. Geiger Rózsa(1943), Végh Béla (1944)

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

Gyerekszáj

„Én a híradóban egyszer láttam az Isten-Mártont.” (talán Szent Mártonra gondolt)„Válaszos Zoltán” (Válaszos zsoltár helyett)„Ez az Isten jó ám… Nem úgy, hogy szerelmes vagyok belé!…” (és elpirult)„Az Atya, az Isten és a szent imádság nevében…” (keresztvetés mintájára zárta így az órát)

S. Ivancsics Evelin

A Szent Család gyerekszemmel

Bencze János rajza Vaspöri Léna rajza

20 PLÉBÁNIAI HÍREK XXV. évfolyam 6. szám

(Folytatás a 2. oldalon! )

Minden hónap második ésnegyedik csütörtökén 17:30-tóla Mária Magdolna plébánia-templomban szemlélődőimádság keretében keressük atalálkozást a Jóistennel.

Minden hónap 13-án akertvárosi templomban fatimaiszentmise és szentségimádás 18órakor.

A Kálvária kápolnában szomba-tonként hajnali 6-7-ig az „Ébre-dés” közösség tart gitáros,énekes dicsőítő imaórát.

A Kálvárián minden hónapmásodik és negyedikcsütörtökén, 17-kor leszszentmise.

December 31-én hétfőn 16:30órakor lesz az évvégi hálaadás aplébániatemplomban.

A Mindszenty iskolában január19-én, 19 órától lesz a szülők-nevelők bálja.

Az ökumenikus imahét 2019.január 20. vasárnaptól január27. vasárnapig tart.

A szentségimádás Ságodban2019. január 20-án vasárnaplesz.

Szentségimádás lesz Zala-besenyőben 2019. február 7-éncsütörtökön.

Minden kedves olvasónknakáldott, békés új esztendőtkívánunk!

Ünnepi HarangszóA zalaegerszegi Mária

Magdolna Egyházközségtájékoztatója.

Szerkeszti: TájékoztatásiMunkacsoport

E-mail: [email protected]ős kiadó: Stróber László

Szerkesztőség és a kiadó címe:Zalaegerszeg, Balatoni u. 1. Pf: 91. 8901

Tel.: (92) 59 9 230, Fax: 599 231http://www.mariamagdolna.hu/

E-mail: [email protected]ás: Gura Nyomda Kft.

Az újságban megjelenő írások és a hozzájukkapcsolódó fényképek tartalmáért kizárólag azok

szerzői felelnek.

20 PLÉBÁNIAI HÍREK

Nagy Tamás káplán atya a Tízparancsolatról tartott előadást a Páterdombiesték program keretében a Páterdombi Közösségi Házban november 29-én. A keresztény lelkületet erősítő előadás-sorozat második állomásán a jóIsten irántunk való szeretete jelentette a kiindulópontot. Az emberszeretetre lett teremtve, s innen nézve a tíz törvény a szeretet

kibontakozásátés megtartásátsegíti, táplálja.Tegyük felmagunknak akérdést, mondtaTamás atya, hogymi kit válasz-tunk: Istent vagy avilágban jelen-lévő szemléletet?Tamás atyazongorához ült, aközönség pedigforralt bormellett énekel-hette a Kará-csony hozsannásénekeit.

S. IvancsicsEvelin

iMÁDKOZZUnK!

Már csak néhány nap, s véget ér a2018-as esztendő. Ismét új évetkezdhetünk.Találhatnánk-e szebb szavakat azúj kezdethez, mint Vianney SzentJános gyönyörű imádságát?

„Jézusom, Neked szentelem szívemet:zárd a Tiédbe.A Te Szívedben akarok lakni, a TeSzíveddel akarok szeretni, a TeSzívedben akarok élni– a világ előtt ismeretlenül, egyedülÁltalad jól ismerve.A Te Szívedből akarom meríteni az igazszeretetet, amely föleméssze szívemet:benne erőt, világosságot, kedvet ésigazi vigasztalást fogok találni.Zárkózzék el bár tőlem minden szív,mégsem fogok csüggedni, mertJézusom isteni Szíve mindig nyitva áll,és nyitva is marad számomra.Jézus szentséges Szíve, szívem a Teszeretetednek oltára legyen:egyszersmind pedig az az oltár is,amelyen magamat Neked föláldozom. Szemeim mindenkor szent sebeidretekintsenek, elmém mindig irgalmadragondoljon. Egész valóm csak szentSzíved iránti szeretetemet fejezze ki.Dicsértessék, szerettessék ésimádtassék Jézus legszentebb Szíve!”

Documents

Harangs zó - Mária Magdolna Plébánia, Zalaegerszeg · szeretne, azért is tudjon szinte szándékkal megtenni dolgokat. És azt is mondja, hogy ebben nagyon sokat segít a világnézet