Hellász

Az ókori Hellász története

Kréta, Mükéné

Kréta

A nagy területű sziget összekötő kapocs volt a Közel-Kelet és a görögség között. A krétai civilizáció magában foglalja a középső és a késői bronzkort, illetve a középső és a késői minósi kultúrát (2000–1580, illetve 1580–1100).

A városok gazdasági és politikai központok voltak. A paloták közül négyet államközpontnak tartanak:

Knóssos Phaistos Mallia Zakro

A virágzás első időszakának 1700 körül a régi paloták pusztulása vetett véget. Az új paloták korában tovább szélesedtek kereskedelmi kapcsolatai (főleg keleti civilizációkkal).

A 15. század közepén a mükénéi görögség szerezte meg a hatalmat Kréta fölött. 1375 környékén következett be a knóssosi palota végleges pusztulása, de Krétát csak a 11. században bevándorló dórok tették görög jellegűvé.

A mezőgazdaságra a mediterrán polikultúra1 jellemző. A hegyvidékeken kecske és juh tenyésztése folyt. A krétai kereskedelem célpontja Ciprus, Szíria és Egyiptom volt.

A városok uralkodóinak a parasztok és a kézművesek termékeikkel adóztak. A paloták kormányzati, vallási, illetve gazdaságszervező központok voltak.

A krétai királyság élén a minós állt, akinek uralma szakrális jellegű lehetett. A vallásra a politeizmus és a matriarchátus jellemző. Központi alakja az anyaistennő.

Mükéné

A Santorin-vulkán kitörése előnyös helyzetbe juttatta a mükénéieket Krétával szemben. 1460–1450 körül Kréta akháj uralom alá került.

Gazdaságára a mediterrán polikultúra, illetve fűszer-, illatszer-, festéknövény-termesztés jellemző.

A damosok2 földjét kettős birtoklási forma jellemzi. A ktimena-földet egyénileg birtokolták, míg a kekemana-földet a damosközösség kollektíven. A temenosok a király és a hadvezér elkülönített birtokai.

A telestai adózó, szolgáltató réteg. A kamaeusok a használatra kapott föld fejében munkával tartoztak. A szolgák, vagyis a doelosok helyzete széles skálán mozgott.

Az állam élén a wanax3 állt, akinek uralma szakrális jellegű. Az állam második személye a lawagetas4.

1 Mediterrán polikultúra: gabonatermelésen és kertművelésen alapuló földművelés2 Damos: város, falu3 Wanax: király4 Lawagetas: hadvezér

1


A vallás krétai jellegű, hiányoznak a monumentális építmények. A későbbi görög istenek közül sok szerepel a mükénéi panteonban (pl. Zeusz, Poszeidón, Héra, Artemisz, Athéna).

2


Az átmeneti kor

Az égei vándorlás

Az Égei-tenger vidékét a Kr.e. 12–8. században egy nagyarányú népmozgás bolydította föl. Ekkor zajlott le a térségben az ún. égei vándorlás, melynek során a főbb görög néptörzsek elfoglalták azokat a szálláshelyeiket, amelyeken a későbbi korszakokban megtaláljuk őket.

A Peloponnésoson fokozatosan kiemelkedtek a dórok, akiket a mítosz Hellén fiától, Dórostól származtatja. Valószínűleg a közép-görögországi Dóris tartományból vándoroltak déli irányba. A Peloponnésos keleti és déli vidékei a dórok szállásterületei voltak, és jelentős államok alakultak ki ezen a területen:

Korinthosz Argosz Spárta Messéné

A dórok mellett az iónok is döntő módon befolyásolták a hellén történelem alakulását. Őket a mítosz Hellén unokájától, Ióntól származtatja. Ezen etnikai csoport valószínűleg a Peloponnésos északi vidékén települt le, majd egy része feltehetően Attikába települt át.

Az iónok hosszú szétvándorlása és az e gyűjtőnévben összefoglalt nép etnikai sokszínűsége miatt szinte teljesen eltűntek a valamikori ősi ión kultúra nyomai. Kis-Ázsia Iónnak nevezett területén 12 fontos városközpontot hoztak létre:

Milétosz Epheszosz Müusz Phókaia Khiosz Szamosz Lebedosz Kolophón Priéne Teós Erüthrai Klazomenai Szmürna

A dórokhoz és iónokhoz viszonyítva csekélyebb történeti szerephez jutó aitólok a közép-görögországi Aitólia tartományban telepedtek le. A hellénség másik nagyobb néptörzse, az aiólok Thesszáliában és Boiótiában találtak hazára.

A „homéroszi társadalom”

A Kr.e. 12. és 8. század közé eső időszakot szokták a görög történelem átmeneti korszakának nevezni. Nevezik azonban sötét kornak is, mivel a közvetlen tárgyi emlékanyag igen szegényes, a korabeli írásos források pedig hiányoznak. A korszak társadalmi és gazdasági életét a Homérosznak tulajdonított Iliász és Odüsszeia alapján közelíthetjük meg.

3


E korszak társadalmát szokták a „homéroszi társadalom” fogalmával jelölni. Fontos forrás még a korra nézve Hésziodosz két epikus költeménye, a Theogonia5 és az Erga kai hémerai6.

A források alapján megállapítható, hogy a közösség élén a király, baszileusz állt. A baszileusz a genoszok7 élén állt. Rabszolgák és bérmunkások segítségével művelte birtokát. A rabszolgák többségét rablóháborúk során szerezték be.

A mezőgazdaság terményei közül legnagyobb mértékben az árpa terjedt el. Kedvelt termékek voltak a különféle babfajták, zöldségek.

Az átmeneti kor közösségeinek irányítása a baszileusz, a vének tanácsa és a népgyűlés együttműködésén alapult.

Az athéni állam fejlődése

Attika legnagyobb kiterjedésű síksága, a Pedias a legelőkelőbb genoszok tulajdonát képezte. A politikai hatalom az Eupatridák8 kezében összpontosult. Ők alkották az Areioszpagosz tagságát, soraikból került ki az archón polemarchos9, az archón basileus10, az archón eponymos11, valamint a 6 archón thesmotetés12.

Az egyes társadalmi rétegek közötti feszültségekről először a Kr.e. 7. században történt említés. Az athéni Kylón elfoglalta az Akropoliszt, Megaklés azonban megakadályozta a hatalomátvételt, Kylón híveit pedig meggyilkoltatta („kylóni vérbűn”).

Az antik hagyomány erre az időszakra helyezi Drakón törvényhozását, mely különleges szigoráról volt híres az ókorban.

Szolón fellépése

Az athéni állam első kiemelkedő történeti személyisége Szolón, aki az ókori források hol archónnak, hol diallektésnek13, hol pedig nomothetésnek14 neveznek. Archónságát Kr.e. 594/593 vagy 593/592-es évhez kötik. Nomothetési megbízását a Kr.e. 570-es évekre tehetjük.

Legjelentősebb intézménye a seisachtheia, vagyis a teherlerázás volt, amely jelentette:

A zálogba foglalt földek teljes tehermentesítését A hitelezőiknél dolgozó adósok munka alóli felmentését Azok felszabadítását, akik fizetésképtelenségük miatt jutottak

rabszolgasorsra.Athén egész fejlődését meghatározta a timokratikus alkotmány

bevezetése. Szolón a vagyoni helyzetet tette a timé értékmérőjévé, ennek megfelelően négy vagyoni osztályba sorolta Athén lakosságát.

5 Theogonia: Istenek születése6 Erga kai hémerai: Munkák és napok7 Genosz: közös származás alapján szerveződött kisebb közösség8 Eupatridák: az arisztokratikus genoszok vezetői9 Archón polemarchos: katonai ügyeket intéző archón10 Archón basileus: szakrális funkciókat ellátó archón11 Archón eponymos: az évnek nevet adó archón12 Archón thesmotetés: a törvényekkel foglalkozó archón13 Diallektés: döntőbíró14 Nomothetés: törvényhozó

4


Pentékosiomedimnosok: évente 500 medimnos Hippeusok (lovagok): évente 300 medimnos Zeugitések (fogatosok): évente 200 medimnos Thések: évente kevesebb, mint 200 medimnos gabona értékének

megfelelő jövedelemmel rendelkeznek.Szolón lehetővé tette a szabad végrendelkezést. A hagyomány szerint

megtiltotta a gabonakivitelt Attikából.Az előkelők és gazdagok politikai hatalmának ellensúlyozására

létrehozta a négyszázak tanácsát, a bulét, melynek minden szabad athéni a tagja lehetett, vagyoni helyzetétől függetlenül.

Széleskörű törvényhozás nem orvosolhatott minden problémát egyszerre. Az ezekből eredő feszültségek rövidesen nyílt politikai küzdelmekhez vezettek.

Kleiszthenész reformjai és az athéni állam berendezkedése

Szolón távozása után nyílt politikai küzdelmek bontakoztak ki. Lükurgosz: a Pedias nemeseinek élén az oligarchikus rezsim

visszaállításáért küzd Megaklés: A Paralia társadalmi rétegeinek élén a szolóni úton

akar továbbhaladni Peisistratos: Diakria szegény lakosság támogatja a tyrannist jobb

sors reményébenKr.e. 560 körül Peisistratos mintegy 33 évre Athén ura lett.

Tyrannisuralma nem volt zavartalan, ellenfelei két alkalommal is száműzetésbe kényszerítették. Első visszatérését egy kompromisszumnak köszönhette, kibékült ugyanis Megaklésszel, és feleségül vette annak lányát. Második száműzetéséből csak erőszakkal tudott visszatérni.

Az ő idejében vált Athén igazi nagyvárossá, ekkor épült ki először az Akropolisz, megindult a vízvezeték-hálózat létesítése. Ugyancsak Peisistratos érdeme Athén bekapcsolása a tengeri kereskedelembe, külkereskedelem terén biztosította Athén monopolhelyzetét.

Kr.e. 527-es halála után fia, Hippis lett Athén ura. Másik fiát, Hipparchost meggyilkolták, gyilkosait, Harmodiost és Aristogeitónt „zsarnokölőként” nagy tiszteletben részesítették. Hippias uralmának egy spártai intervenció vetett véget.

Távozása után Athén ismét politikai harcok színtere lett. Az athéni Isagoras hívei az előkelő nemzetségek előjogainak visszaszerzéséért szálltak síkra, míg az Alkmaiónidák, élükön Kleiszthenésszel azok védelmét vállalták, akik az athéni élet további demokratizálását kívánták.

Kleiszthenész –győzelme után– nagyszabású politikai reformot hajtott végre. Új alapokra helyezte az államszervezet működését. Bevezette a territoriális elvet, vagyis földrajzi alapokon szervezte újjá a társadalmat. Attikát három egységre osztotta:

Asty15

Mesogeios16

Paralia17

15 Asty: Athén városa16 Mesogeios: Attika középső vidéke17 Paralia: tengermellék

5


Mindegyik területen tíz, azaz összesen harminc trittyst alakított ki. A harminc trittysből tíz mesterséges phylét hozott létre olyan módon, hogy három, egymással földrajzilag nem érintkező harmadot sorolt egy phylébe. A phylék hivatalos sorrendben:

Erechteis Aigeis Pandionis Leóntis Akamantis Oineis Kekropolis Hippothoóntis Aiantis Antiochis

Az egyes phylék által kiállított csapattestek élére 10 stratégost választottak, így az archón polemarchos tisztsége veszített jelentőségéből.

A Szolón által létrehozott tanács helyébe az új ötszázak tanácsa lépett, melyben minden phylét ötven-ötven polgár képviselt. A poliszközösség jogai biztosításának érdekében bevezette az ostrakismost18.

Athén a Kr.e. 6. század végére mind gazdasági, mind politikai tekintetben a fejlődés élvonalába került, majd néhány évtized múlva a görög világ vezető hatalmasságává vált.

A spártai állam és társadalom

Spártát a dórok hozták létre a Kr.e. 9. században, meghódítva az akháj őslakosságot. A helyi lakosságból kerültek ki a perioikosok, akik autonómiát élveztek. A spártai intézmények közül a legrégebbi a phylészervezet és a királyság intézménye.

Sajátos a kettős királyság intézménye, melyben a két király a 28 tagú gerusiával19 egyetértésben hozott döntést. A Kr.e. 6. század elejétől fogva az ephorosok öttagú testülete ellenőrizte a királyok tevékenységét. Feladatuk volt a királyok hatalmának 8 évenként történő megerősítése, ugyanakkor kedvezőtlen előjelek esetén le is válthatták a királyokat.

A spártai életmód sajátosságai, a férfitársadalom korosztályok szerinti felosztása és a közösségi életforma, változatlanul fennmaradtak az ókor végéig. Fennmaradásukat az állandó katonai készültség tette szükségessé. A fiúk, illetve férfiak 7 éves koruktól 30 éves korukig kor szerinti csoportosításban katonai táborokban éltek. A harmincadik életévét betöltött spártai polgár önálló háztartást alapított, azonban továbbra sem szakadt ki társai közül. Ezt volt hivatott fenntartani a syssitia20.

A kizárólag politizálással és katonáskodással foglalkozó spártai polgár megélhetését a klaros21 biztosította. A föld megművelése a helóták kötelessége volt. A fiatal spártaiak gyakran vadásztak a veszélyesnek vélt

18 Ostrakismos: cserépszavazás19 Gerusia: vének tanácsa20 Syssitia: közös étkezés21 Klaros: földbirtok

6


helótákra, ezt nevezik a krypteia intézményének. Mindenféle termelő és alkotó tevékenységet a helóták és a perioikosok végeztek.

A görög történeti hagyomány a spártai történelem legkorábbi eseményeként említi a Messéné birtokáért folyó első messénéi háborút. Ennek során Spárta megszerezte a terület egy részét, lakóit perioikossá tette. Közel ötven évvel később a messénéiek fellázadtak, és mintegy húsz éven keresztül ellenálltak a spártai seregeknek. A második messénéi háborúban Spárta kerekedett felül és meghódította egész Messénét.

A Kr.e. 6. században megerősödő katonai szellem hanyatlást idézett elő mind a kultúrában, mind a kereskedelemben. Ebben a korszakban született meg a xenélásia22.

Ugyanakkor Spárta katonai vezető szerepe Hellászban vitathatatlan. A Kr.e. 6. század közepéig kiépítette a peloponnésosi symmachiát23.

Periklész kora

A perzsák visszaűzését követően kezdődött meg Athén valódi nagyhatalmi felvirágzása. A korszak a legnagyobb politikusáról a periklészi virágkor elnevezést kapta. Periklész (495–429) Kleiszthenész unokaöccse volt, anyai ágon rokon az Alkmaiónida nemzetséggel.

Kr.e. 444–429 között 15 alkalommal választották a stratégosok közé, akiknek társadalmi presztízse a perzsákkal vívott harcok után nagyban megnövekedett. Támogatta Ephialtést, aki az Areioszpagosz bírói hatáskörét jelentékenyen megkurtította. Miután Ephialtést meggyilkolták, Periklész lett Athén legnépszerűbb politikusa.

Legfontosabb intézkedései közé tartozott, hogy a bíráskodást demokratikusabbá tette, így a szegényebb polgárok is bekapcsolódhattak az esküdtszékek munkájába, elfoglaltságuk idejére napidíjat utaltatott ki számukra. Kr.e. 458/457-ben megnyitotta az archóni hivatalt azok előtt is, akik a zeugitések vagyoni osztályához tartoznak. Szociális intézkedései által létrejött a másodlagos eloszlás a társadalomban, ennek eredményeként a vagyoni különbségek mérséklődtek.

A kényes egyensúly, a duzzadó államapparátus hatalmas költségeket emésztett fel. Athén jelentősebb bevételei:

Kr.e. 431-ben a szövetségesek jelentős hozzájárulást adtak Athénnak a közös védelmi kiadásokhoz

Állami tartalékok Hadizsákmányok Vámok Kikötői illetékek Bérleti díjak Piaci illetékek Vagyonadó Jövedelemadó

Periklész költségcsökkentési céllal rendelte el a Kr.e. 451/450-ben azt a törvényt, amely kimondta, hogy csak azok számítsanak athéni polgároknak, akiknek mindkét szülője teljesjogú athéni polgár volt. Ennek

22 Xenélásia: idegengyűlölet23 Symmachia: katonai szövetség

7


következtében azonban jelentősen meggyengült a demokrácia társadalmi bázisa.

A belső egyensúly felbomlása mellett külpolitikai problémák is nehezítették Athén helyzetét. A Spártával és szövetségeseivel a Hellász fölötti hegemóniáért vívott harcok állandó gondot okoztak az attikai polisznak. A Kr.e. 446/445-ben megkötött harminc évre szóló béke csak átmenetileg enyhítette a görög világ belső megosztottságát.

Az athéni államszervezet a periklészi virágkorban megvalósította a demokrácia alkotmányos uralmát. Ennek a legfőbb eszköze az ekkésia24

volt, amely megtestesítette a népszuverenitást. Minden 20. életévét betöltött athéni polgár tagja lehetett. Évente 40 alkalommal hívták össze. Hatáskörébe tartozott:

Háború és béke kérdésében való döntés Szövetségkötés Adók kivetése Törvényhozó intézkedések szentesítése

Az ekklésia napirendjét a Szolón által létrehozott bulé állapította meg. A folyó ügyek intézésére létrehozták a prütanisokat25.

Az államigazgatás legfőbb tisztviselői voltak az archónok. Kr.e. 462 után az Areioszpagosz fontosabb teendőit a héliaia26 vette át.

A görög–perzsa háború első szakasza

Az ión felkelés

A kis-ázsiai görög poliszok közül csupán Milétosz vezető rétege tartott ki egyértelműen a perzsák mellett, ugyanis bizonyos önállóságot élvezett, sőt térhódításra is gondolhatott. Erre akkor nyílt lehetőség, amikor Naxosról elűzött arisztokraták a milétosziak segítségét kérték a visszatérésre. Milétos tyrannosa, Aristagóras Sardeisbe utazott, hogy a perzsa helytartó engedélyét kérje az akcióhoz. Dareiosz viszont az akciót unokaöccsére, Megabatésra bízta, így a görög vállalkozásból perzsa katonai akció lett. A naxosiak azonban értesültek az őket fenyegető támadásról, és négy hónapra elegendő készletet halmoztak fel minden szükséges dologból, hiszen tisztában voltak vele, hogy csak a hajózási szezon végéig kell kitartaniuk, utána ugyanis a perzsa hajók visszatérnek a biztonságos kis-ázsiai kikötőkbe. A naxosiak ellenállása a perzsa hajóhadat visszavonulásra késztette. Aristagóras hitelét vesztette a perzsa király előtt. Lemondott a tyrannisról, demokráciát vezetett be az ión városokban, és egy perzsa ellenes felkelés tervét fontolgatta. A felkeléshez csatlakoztak a kis-ázsia görög városok is, valamint Karia és Kypros.

A kudarcba fulladt naxosi expedíció Kr.e. 500/499 nyarán zajlott le. Aristagóras kérésére Athén csupán 20, Eretria pedig 5 hajót bocsátott rendelkezésére. A felkelők feldúlták Sardeist, mire a perzsák összevonták katonai erőiket, és ellentámadásba lendültek, majd Ephesosnál súlyos vereséget mértek a görögökre.

24 Ekklésia: athéni népgyűlés25 Prütanis: ügyeletes bizottság26 Héliaia: 6000 polgárból álló athéni nagy népbíróság

8


Kr.e. 495 őszén Ladé szigeténél csapott össze a kis-ázsiai görög és a perzsa flotta, az ütközet perzsa győzelemmel zárult. Milétosz ostromára a következő évben került sor, a város nagy részét elpusztították, lakóit Perzsiába hurcolták. Kr.e. 493-ban pacifikálták a perzsák a még ellenálló hellészpontoszi és propontoszi városokat.

A felkelés elfojtása után megtörtént a tyrannis és a perzsa közigazgatási rendszer restaurációja. Egy évvel később azonban váratlan fordulat történt. Dareios visszahívta kis-ázsiai hadvezéreit, a kis-ázsiai görög poliszokban pedig megszüntette a tyrannist és demokratikus államberendezkedést vezetett be.

Marathon

Nyilvánvaló volt azonban, csupán idő kérdése, hogy Hellásznak újabb perzsa invázióval kelljen szembenéznie. Elsősorban Athén és Eretria volt érintett a dologban. Mivel Athén ekkor még nem rendelkezett nagy létszámú hajóhaddal, így minden erejükkel azon voltak, hogy a hoplitákat27 megfelelő módon előkészítsék a harcra. Az irányító szerep Miltiadésra hárult, aki nagyon jól ismerte a perzsa harcmodort, ennélfogva vitathatatlan katonai tekintélyt élvezett. Athén egy esetleges támadás esetén a peloponnésosi szövetség erejére is számíthatott, mivel a Kr.e. 6. század vége óta Spárta szövetségese volt.

Perzsa részről is megtörténtek az előkészületek Hippias közreműködésével. Délos szigetének magasságában átszelték a tengert, a célpont a Marathoni-síkság volt. Kr.e. 490 nyarán északon partra szálltak a perzsák. Az athéniak és plataiaibeliek csapatai délebbre, a hegyek lábánál sátoroztak le.

Miltiadés nem a középső hadtestet, hanem a jobb- és balszárnyat erősítette meg. A perzsa íjászok esélyeinek csökkentésére parancsot adott, hogy rohammal közelítsék meg az ellenséget, és kényszerítsék közelharcra őket. Az ütközet kezdetén a görög középhad hátrálást színlelt, s a perzsa sereget maga után csalta, miközben a jobb- és balszárny körülzárta az ellenséget. A perzsák közül menekülés közben sokan a mocsarakba fulladtak.

A csata a spártai Karneia-ünnep tájékán zajlott le. A spártaiak ezen ünnep miatt késve érkeztek a marathoni csatamezőre.

A perzsa veszély Miltiadés érdemeinek köszönhetően elmúlt, a marathoni győztest azonban vád alá helyezték, azt állítva, hogy hűtlenül kezelte az állami pénzeket. Elítélték, és a börtönben halt meg.

27 Hoplita: nehézfegyverzetű gyalogság

9


A görög-perzsa háború második szakasza

A perzsák marathoni veresége, Dareios halála és Xerxes trónra kerülése Kr.e. 486-ban, valamint az azt követő belpolitikai ellentétek Perzsiát tíz évig távol tartották Hellásztól. A görög poliszok vezetői azonban tudták, hogy tartaniuk kell egy újabb perzsa támadástól.

Athén politikai életében két csoportosulás állt egymással szemben, egy mérsékelt irányzat, élén Aristeidésszel, és egy radikálisabb irányzat, melynek vezetője Themistoklés lett.

A két politikai csoportosulás vezetői között a várható háborúra való felkészülés módjában is különbség mutatkozott. Aristeidés köre a szárazföldön akarta felvenni a harcot a perzsákkal, és ennek érdekében a hoplitasereget kívánta fejleszteni. Themistoklés viszont egy hajóépítési programmal állt elő. Az volt a véleménye, hogy csak egy tengeri győzelem mentheti meg Görögországot a perzsa fennhatóságtól.

A Kr.e. 480-as években a vezető nemzetségek tagjai közül többeket ostrakismosszal eltávolítottak Athénból. Aristeidés is erre a sorsa jutott, így Themistoklés lett az egyedüli hangadó Athénban. Mindenekelőtt hozzálátott hajóépítési programja megvalósításához. 200 triérést28

szereltetett fel, s ezekre a thések soraiból toborzott legénységet.Kr.e. 482/481 nyarán perzsa követek jelentek meg a görög poliszokban,

hogy Xerxes jóindulatáról biztosítsák azokat, akik hajlandók szerződést kötni Perzsiával. A thessaliai városok eleget tettek a felszólításnak, a boiótiai Thébai szintén. A közép-görögországi népcsoportok közül egyedül a phókisiak álltak a perzsaellenes görög szövetség oldalára.

Az ellenállást választók képviselői az Isthmoson gyűltek össze, és elvben a továbbiakat az isthmosi gyűlés irányította. A fővezérlet joga Spártát, a peloponnésosi szövetség fejét illette. Themistoklés hazahívta Aristeidést és kibékült vele.

Időközben értesültek arról, hogy a perzsák átkeltek a Helléspontoson, és észak felől várható a támadás. Úgy döntöttek, hogy a keskeny Thermopülai-szorosnál veszik fel a harcot a perzsákkal.

Egy perzsa sereg Thermopülainál, a hadiflotta pedig Artemisionnál ütközött először görög ellenállásba. Az artemisioni csatában a görögök is jelentős károkat okoztak a perzsáknak, de ennek sokszorosát szenvedték el egy kitört vihar miatt. Thermopülainál egy görög áruló, Ephialtés megmutatta a perzsáknak az Anopaia-ösvényt, amelyen átvergődhetett egy sereg. A perzsák a Leónidas vezette görög csapat hátába kerültek. Leónidás ekkor engedélyt adott a szövetségesek távozására, és háromszáz spártai katonájával addig tartóztatta az ellenséget, míg egy kivételével mindannyian elestek. Az életben maradt Aristodémos a plataiaii csatában esett el.

A perzsák ezután ellenállás nélkül vonultak dél felé. Themistoklés kiüríttette Athént, a férfilakosságot hajókra gyűjtötte, a lakosság többi részét Salamis és Aigina szigetére küldte. A perzsa sereg feldúlta a kiürített várost, a flotta pedig Salamis felé vette az irányt. Themistoklés cselhez folyamodott. Üzenetet küldött Xerxesnek, hogy minél előbb támadjon, mivel a görög flotta hamarosan elhagyja Salamis térségét. A

28 Triérés: három evezősoros hajó

10


perzsa király hitelt adott az üzenetnek és megindította a támadást. A görög hajóhad felkészülten várta a támadást. Ezen a terepen a könnyű mozgású triérések nagy előnyt biztosítottak a görögöknek. Bronz orrhegyeikkel letörték a nehezen manőverező perzsa hajók evezőlapátjait, vagy lyukat fúrtak a hajókon. A görögök győzelme végleg megtörte a perzsa hadiflotta erejét, a szárazföldi haderő azonban még harcképes volt, ennek ellenére Xerxes nem vállalkozott újabb hadműveletekre ebben az évben.

A döntő szárazföldi ütközetre a következő évben, Kr.e. 479-ben került sor. A spártai Pausanias vezetésével a görög haderő a boiótiai Plataiai mellett aratott győzelmet a perzsák felett. Xerxes a következő tél elmúltával elhagyta Európát attól tartva, hogy a görögök a helléspontosi híd lerombolásával elvágják előle a visszatérés lehetőségét. Ugyanebben az évben a görögök a Mykalé-hegyfoknál is győztek, ezzel a keleti görögség is felszabadult a perzsa fennhatóságtól. Közvetlen perzsa fennhatóság alatt egyedül a kyprosi görögség maradt egészen Kr. e. 449-ig.

A peloponnésosi háború

A legfejlettebb görög városállamok gazdasági fejlődése csak agresszív külpolitikai lépésekkel volt fenntartható. Athén gazdasági ellentéte Spárta szövetségesei közül elsősorban Korinthosszal és Megarával éleződött ki. A háború négy indoka:

Az epidamnosi konfliktus: Korinthosz és Kerkyra egyrészt a nyugati kereskedelem ellenőrzése, másrészt a közös alapítású gyarmatváros, Epidamnos miatt feszültségben állt egymással. Athén Kerkyra oldalán beavatkozott a harcokba, ezért Korinthosz bevádolta Athént a békeszerződés felrúgásával Spártánál

A poteidaiai háború: Potedaia korinthoszi alapítású gyarmatváros, de a délosi szövetség tagállama volt. Az anyaváros minden évben tisztviselőket küldött Potedaiába a kapcsolat ápolására. Az epidamnosi konfliktus után Athén ezt rossz szemmel nézte, és szankciókat vezetett be Potedaia ellen, mire a gyarmatváros fellázadt. Korinthosz gyarmatvárosa védelmében Spártához fordult, az athéniakat vádolva a 445-ös béke megszegésével.

A megarai pséphisma29: Megara Korinthosz és Athén között örlődött. Athén Kr.e. 432-ben néphatározatot hozott az éppen korinthoszi oldalon álló Megara ellen. Kizárták őket a délosi szövetség kikötőiből és az athéni Agoráról. Megara Spártánál keresett védelmet az athéniak ellen.

Aigina szabadsága: A spártaiak még egy állam vádjaival egészítették ki az athéniak bűneit. Aigina nem kapta vissza az athéniaktól a békeszerződésben garantált szabadságukat.

A peloponnésosi háborút négy szakaszra lehet osztani: Az archidamosi háború (Kr.e. 431–421) A Nikias-féle béke (Kr.e. 421–415) A szicíliai hadjárat (Kr.e. 415–413) A dekeleiai háború (Kr.e. 413–404)

29 Pséphisma: néphatározat

11


A háború kezdeti szakaszában Athén elsősorban hajóhada, Spárta pedig szárazföldi serege révén próbálta kivívni a győzelmet. Az athéniak abban bíztak, hogy blokád alá tudják venni a Peloponnésost, Spárta arra törekedett, hogy Attika falvait lerombolva megadásra kényszerítse Athént.A háború elején a peloponnésosi sereg több alkalommal feldúlta az

attikai falvakat, aminek az lett a következménye, hogy a parasztok többsége Athén falai között keresett menedéket. A zsúfoltság miatt azonban pestisjárvány tört ki, amelynek maga Periklész is áldozatul esett. Halála után a szélsőséges demokraták élére Kleón állt.A járvány csillapultával Athén fokozta háborús erőfeszítéseit, amelynek

látványos eredménye Kr.e. 425-ben Pylos elfoglalása volt. Erre válaszul Spárta csapatai Kr.e. 422 őszén elfoglalták Amphipolist (aminek stratégosát, Thuküdidést száműzték a sikertelenség miatt, és hozzáláthatott a háború történetének megírásához). A csatában mind Kleón, mind a spártai csapatok parancsnoka, Brasidas is elesett.Athénban a békepárti Nikias került hatalomra, aki Kr.e. 421-ben a status

quo alapján békét kötött az ellenséggel. A béke ötven évre szólt, és kölcsönös segítségnyújtási ígéretett is tettek egymásnak. Spárta ezzel kivívta a peloponnésosi államok nyílt ellenszenvét.Amphipolis és Pylos visszaadása azonban ismét szembeállította

egymással a két nagyhatalmat. Argos, Mantineia és Élis egy athéni szövetségben reménykedett, amit Alkibiadés hozott tető alá. A szövetségi rendszer azonban a sikertelen mantineiai csata után felbomlott.Kr.e. 417/416-ban az athéni nép Nikiast és Alkibiadést is stratégosnak

választotta. Nikias a spártaiakhoz pártolt chalkidikéi városok ellen vonult, míg Alkibiadés a semleges Mélos szigetét rohanta le. Alkibiadés célként tűzte ki Szicília meghódítását.Az athéni népgyűlést meggyőzte Nikias tiltakozása ellenére is, és a

délosi szövetség felszerelte a 134 hadihajóból, kísérőhajókkal együtt 260 egységből álló flottát. Alkibiadés először meg akarta hódítani Szicíliát, majd Dél-Itáliát, aztán pedig Karthágót. Az így kialakított gyarmatbirodalommal harapófogóba akarta szorítani a Peloponnésost.A népgyűlés Alkibiadést, Nikiast és Lamachost állította a sereg élére.

Indulás előtt azonban egy szervezett csoport megcsonkította a hermákat30. A gyanú Alkibiadésra terelődött, aki azonnali vizsgálatot követelt, de ellenfelei megijedtek, ezért biztosították őt a hadjárat utáni alapos vizsgálatról, és útnak indították a flottát.Kerkyrán keresztül érkezett a flotta Szicíliába. Naxos és Katané

csatlakozás után három csapás érte a sereget: Kiderült, hogy az egestaiak becsapták őket, és az előre küldött 60

talantont leszámítva üres a kincstáruk. Nyilvánvalóvá vált, hogy a sikelosok31 egy részén kívül más nem

akar csatlakozni hozzájuk. Futárhajó érkezett Athénból, hogy Alkibiadés térjen haza, és

tisztázza magát a Hermész-csonkítás és demokráciaellenes összeesküvés vádja alól.

30 Hermák: Hermész-szobrok31 Sikelosok: nem görög őslakók

12

Documents

Hellász