Helyreállított régies típusú bosnyák főkötők Millei ilona

Janus Pannonius Múzeum H-7621 Pécs, Káptalan u. 5. e-mail: millei.ilona@jpm.hu

A tanulmány az egykori Zsolnay-gyár1 területén, a Zsolnay család- és gyártörténeti kiállításon2 látható hímzett főkötők3 közül, a régies típusú Pécs környéki bosnyák főkö-tőket mutatja be.

A különböző horvát etnikai csoportok férjezett asszonyainak legjellegzetesebb vise-leti tartozéka volt a díszes fejrevaló, köztük a csoporthoz4 tartozó bosnyák főkötő.5 Ezek a fejrevalók megkülönböztetett gonddal készültek, a viselőjük korosztályának megfelelően. A felhelyezés, rögzítés is nagy hozzáértést igényelt.

A bosnyák asszonyok nagy egyházi ünnepek alkalmával, templomba menet a főkötő fölé kendőt kötöttek, amelyet a középkorú asszonyok halálukig viseltek.

Rendkívül változatos formában, festetlen, ritkán festett, házilag készített, többnyire kendervászonra, a bolti festék megjelenése előtt nővényi színezékkel színezett gyapjú-val, fémszállal, valamint pamutfonallal hímezve készültek e jeles viseleti darabok. Az őshaza hímzésvilágára utaló archaikus motívumok fedezhetők fel hímzéskultúrájukban, stilizált rózsa, gránátalma, tulipán, levél és apró virágtartozékok, tömörített geometrikus formák, ritkán címer alkalmazásával. A korai főkötők hímzésére visszafogott harmoni-kus színvilág jellemző, a szintetikus színezékek6 megjelenésével harsányabb színű főkötők készültek. Általában a hímző asszonyok lánc-, száröltést, szabadvonalú és szál-számolásos lapos hímzést, átfogó, valamint a keresztszemes öltéstechnika valamelyik fajtáját alkalmazták a hímzés kialakításában. A főkötők hímzése téglalap és a középten-gelyére illeszthető négyzet alakú vászonkötésű házilag készített vászonra, előrajzolás

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 325-334 Pécs, 2015

1 Zsolnay Kulturális Negyed, Pécs, Zsolnay Vilmos u. 37.2 A kiállítást rendezte, az anyagot válogatta: Dr. Kovács Orsolya művészettörténész muzeológus.A nyitás időpontja: 2012. április 19.3 A kiállítás fali tárlóiban Dráva menti horvát főkötők (pocelicák), református magyar és régies típusú bosnyák főkötők csoportja látható. 4 Begovácz 1999: 37. Különleges hímzéstartománya Baranyának a sokácok és Pécs környéki bosnyákok (horvát etnikai csoport) ún. magashímzése. 5 Flórián 1979: 211. A főkötő csupán asszonyokat megillető, a férjes nőt jelképező, fejet borító öltözetdarab. Rendeltetése szerint különböző anyagokból készült, egy-három darabból alakították ki, szabott részeit homlok-pánt és hátlap szakkifejezéssel jelölik.6 Balázs et al. 1981: 147. A 19. sz. közepéig a színezékeket természetes anyagokból állították elő, és csak ezután került sor a szintetikus színezékek gyártására. August Wilhelm von Hofmann és munkatársai 1854-ben a kőszénkátrány vegyületeinek kutatása során fedezték fel az anilint. A textilipar és a színezék gyártás fejlődésével gyorsan teret nyert az új termékek elterjedése a 19. sz. második felétől.

a Janus Pannonius MúzeuM Évkönyve (2015)326

nélkül,7 teljes felületkitöltéssel, illetve a keresztszemes technikánál és a geometrikus mintaelemek kialakításánál szálszámolással, szimmetrikus formakialakítással készült. Majd fonákoldalon szegőöltéssel varrták össze a hímzett darabokat. A hímzést nagy valószínűséggel kézben végezték, az arcot keretező szélt visszahajtották, amit egy min-tasorral, esetenként gyapjúfonattal díszítettek. A hímzett, összevarrt kész főkötőt hátul pelenkaöltéssel szegték, amelybe a főkötő összehúzására alkalmas zsinórt, vastag fonalat fűztek. Az ún. újabb típusú bosnyák főkötők esetében a hímzéshez használt gyári textil, hímzőfonal, szabásforma, hímzéstechnika, a motívumkincs, a főkötő szabása, formája, anyaga, jellege, teljesen eltér a régies típustól.8

2. ábra: Fiatal bosnyák pár az 1930-as évekből. A felvétel jól érzékelteti a népviselet változását, a mohácsi sokác viselet hatását, elterjedését. (Fotótár: F.16. Kanizsai Dorottya Múzeum)

1. ábra: Bosnyák család az 1910-es években. A fiatalasszony újabb típusú főkötőben. (Archivált fotó, Kanizsai Dorottya Múzeum)

7 A főkötők tisztítása kiegészítése során nem találkoztam a minták előrajzolására utaló jelekkel. A szimmetria, a forma kialakításához az alapvászon szerkezetét, az alkalmazott hímzéstechnika adta lehetőségeket használták ki a hímzők. 8 Ferkov 2013: 20 Forgatókönyv, kézirat (Kanizsai Dorottya Múzeum). Déli szláv népek és beköltözés c. fejezetből: A katolikus bosnyákok főleg Pécs környékén élő horvát népcsoport, de korábban Szigetváron és különösen a baranyai megyeszékhelyen a mainál sokkal nagyobb számban éltek. E két városban már a török adóösszeírásban is szerepelnek horvát eredetre utaló nevek. A felszabadító háborúk idején valószínűleg elmenekültek, majd egy részük a török kiűzését követően újra visszatért. A nagyobb beköltözési hullám csak a harcok befejezése után indult meg. Hagyományos népviseletüket sokáig megőrizték. A gyári ruhadarabok náluk még a 20. század elején is csak kiegészítésként jelentek meg, viszont az 1930-as évektől már átevettek számos elemet a mohácsi sokácok újabb viseletéből. Az átvétellel párhuzamosan főkötőik is megváltoztak.A kiállítás nyitásának időpontja: 2014. május 15. Mohács, Kisfaludy u. 9. A kiállítás többek közt a múzeum gyűjteményéből régi és újabb típusú bosnyák főkötőket is bemutat. (Restaurátor: Millei Ilona)

327Helyreállított régies típusú bosnyák főkötők

A kiállítás régies típusú bosnyák főkötőiA kiállított főkötők a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya gyűjteményét

képezik. Azon nagy számú textil-letét része, amelyet Zsolnay Teréz és Júlia az 1870-es években gyűjtött.9

„…Pulszky Ferenc útmutatásai nyomán kezdte meg Zsolnay Teréz és Júlia a népraj-zi tárgyak, kerámiák és hímzések, szövött textíliák, viseleti darabok gyűjtését. Zsolnay Vilmos szorgalmazta a „magyaros stílus” megjelenítését a dísztárgyakon, ezért gyűjte-ményük egyúttal forrást is jelentett tervezői munkájukban. Különösen Zsolnay Teréz vonzódott a népies virágornamentika alkalmazásához. A két Zsolnay-lány textilgyűjte-ményével 1881-ben a Tudományos Akadémián is szerepelt. 1892-ben a budapesti Műcsarnokban mutatták be azt a „női iparművészeti kiállítást”, amely ugyanebben az évben az ”Union Centrale des Arts Dekoration” által Párizsban rendezett kiállításon a magyar szekciót képviselte. Ezen Zsolnay Teréz és Júlia csipke és főkötőgyűjteményét mutatta be…” (kovács 2006: 26.)

3. ábra10: Népművészeti kiállítás a pécsi Nőegyletben, Zsolnay Teréz és Júlia gyűjteményéből, 1933.

9 Hárs 1996,1997: 61. A népi motívumok megjelenése a kerámiatárgyak díszítésében elsősorban Zsolnay Teréz érdeme. Még nem gondolt arra, hogy maga is részt vegyen a gyár munkájában, amikor, feltehetően már 1870-ben, elkezdte gyűjteni a Pécsett fellelhető népművészeti emlékeket. „Pécs régi zsúptetős házacskáiban akkor még sok szép, öreg tál és korsó díszítette a falakat, és itt bukkantam a régi pécsi hímzések szőttesek legkiválóbb darabjaira is. Mindez együttvéve a népművészeti minták valóságos kincsestára volt” – olvashatjuk visszaemlékezéseiben. 10 Népművészeti Kiállítás a Nőegyletben Pécsett, 1933. A háttérben az egyik fali tárló mutatja be a régies bosnyák főkötőgyűjtemény legszebb darabjait. Az előtérben Zsolnay Teréz két unokája: Mattyasovszky Klára és Ágnes. A JPM Történeti Osztály (fotótár: F 8335) Dr. Murányi Iván hagyatékából.

a Janus Pannonius MúzeuM Évkönyve (2015)328

Tisztítás, konzerválás, restaurálásA gyári kiállítást megelőzően, a Zsolnay textilgyűjteményből régies típusú bosnyák

főkötők restaurálására került sor 1995-ben. A munkák a JPM textilrestaurátor műhelyé-ben folytak,11 a Baranya népművészete című kiállítás12 előkészítéséhez kapcsolódóan.

A gyári kiállítás restaurátori munkái 2011-12-ben zajlottak, a kiállításra válogatott bosnyák főkötők tisztítása, konzerválása, restaurálása is ekkor történt.13

11 Helyszín: Új-és legújabb kori Történeti Osztály (Pécs, Felsőmalom u. 9.) Restaurátorok: Galambos Mónika, Millei Ilona. A Zsolnay nővérek gyűjteményéből 5 db bosnyák főkötő restaurálására került sor. (Ltsz: L.52.239.1., L.52.264.1., L.6183.1., L. 63.634.1., L.63.1108.1.)12 Baranya Népművészete c. kiállítás nyílt: 1996. november 14. Helyszín: JPM Néprajzi Osztály Pécs, Rákóczi u. 15. Szőttesek, hímzések, viselet c. kiállítási egység rendezője: Begovácz Rózsa népkutató, muzeológus. 13 Textilrestaurálás: Millei Ilona 14 Adatok, leltárkönyvi bejegyzésből, a fotón látható főkötők sorrendjében felülről lefele haladva: L.63.635.1. Főkötő, hímzett. Mérete: hossz. 53 cm, szélesség 48 cm. Gyűjtés: Baranya megye. Megszerzés időpontja: 1962.12.20. Megszerzés módja: vétel, Mattyasovszky Zsolnay Margit. L.52.4949.1.: Főkötő, színes hímzett, ép. Mérete: hossz. 25 cm, szélesség 21,5 cm. Lelőhely: Bácsalmás (Bács-Kiskun megye). Megszerzés módja: letét, 1949. XII. 30. Meghatározás: Palotay Gertrúd, Zsolnay Mattyasovszky Margit. L.52.254.1.: Főkötő, fehér vászon, barna, sárga, kék gyapjúhímzés. Kicsit molyrágta. Méret: hossz. 25 cm, szélesség 23 cm. Lelőhely: Nagykozár (Baranya megye). Megszerzés módja: letét, 1949. XII. 30., ajándékozó: Mattyasovszky Zsolnay Margit. L.52.6201.1.: Főkötő, hímzés sokác, színes gyapjúhímzéssel díszített vászon. Molyrágta. Méret: hossz. 24 cm, szélesség 19,5 cm. Lelőhely: Nagykozár (Baranya megye). Megszerzés módja: letét, 1952. X. 28., Pécs. L.63.1106.1.: Főkötő, színes hímzés. Méret: hossz. 54 cm, szélesség 44 cm. Gyűjtés: Baranya megye. Megszerzés módja: vétel, Mattyasovszky Zsolnay Margit, Pécs.

4. ábra14: A helyreállított régies típusú bosnyák főkötők a Zsolnay család- és gyártörténeti kiállításon

329Helyreállított régies típusú bosnyák főkötők

A kiállított főkötők tisztítás, konzerválás, kiegészítés előtti állapotára jellemző, hogy használatból eredően a legnagyobb mértékű szennyezettség az előlap homlok vonalában volt, ahol szorosan illeszkedett a főkötő a hajhoz. A szennyezettség mértéke tárgyanként eltért. A fejrevalókat a viselés során nem tisztították, így azokon a főkötőkön, amelyeket gyakran viseltek, a szerves szennyeződés, az anyag elzsírosodása, annak bomlása nagy-mértékben károsította a textilt. Ez elsősorban a visszahajtott vásznat, annak hímzését, a díszítőszegélyt érintette. E tipikus korrózió mellett a különböző mértékű molykár és egyéb sérülés volt jellemző. Tisztításakor figyelembe kellett venni a színes alapvászon, a hímzőfonal esetleges levérzését. Esetünkben a színezett alapvásznak, valamint egyes fonalak színének vízre való érzékenysége miatt, a főkötők többségénél szerves oldósze-res tisztítás jöhetett számításba. Abban az esetben, ha nem járt eredménnyel a tisztítás, vizes tisztításra is szükség volt.15 A fellazult, a molyrágta gyapjúszálak rögzítését, pót-lását különböző mértékben minden főkötőnél el kellett végezni. A konzerválás és kiegé-szítés során használt, az adott főkötő esetében szükséges, megfelelő vastagságú, lehető-leg az eredeti hímzőfonalhoz hasonló szerkezetű gyapjúfonalak savas színezékkel kerültek festésre. A hiányok pótlásakor elsődleges szempont volt, hogy csak a követhető, a helyreállítható díszítő elemek legyenek kiegészítve. Ez a probléma a sorban az utolsó, a tulipános főkötő esetében teljesedett ki.

1. főkötő16 Színes gyapjúhímzés,17 élénk narancs és zöld színe kiemeli a bordó, piros színnel

hímzett mértani vonalakban szerkesztett rozetta, leveles ág, inda motívumait. Az indák-nál látható apró kitöltések pamuttal hímezve. A hímzés alkalmazott öltésfajtái lánc-, lapos és száröltés. A téglalap és a négyzet formájú vászon hímzése nem azonos hímzés-elemeket tartalmaz. Valószínű, hogy két darab főkötőből származik az elő- és hátlap. Az alapvásznak azonosak, színük szürkészöld. A főkötő hímzése hiányos, a hátoldal bal alsó sarkában pamutfonallal csak jelölték a mintát. Állapot: szennyezett, különösen az előlap homlokvonalában, apró molyrágások, hiányok. Tisztítást követően a molyrágások okoz-ta hiányok pótlása. A pamutfonallal jelölt területen nem történt kiegészítés.

2. főkötőGyapjúhímzés.18 A festetlen sötétbarna, olajzöld, bordó, festetlen fehér szín adja a

főkötő ismétlődő geometrikus díszítését, alapegysége élére állított sötétbarna négyzet, lépcsőzetes formájú kerettel. Színei: fehér, bordó, olajzöld. Öltésfajták: szalagöltés, kelim és láncöltés. Festetlen sűrűszövésű vászonalapra készült a teljes felületet kitöltő hímzés. A főkötő sűrű, szoros hímzéséből eredően helyenként elpattant a gyapjúszál. Állapot: a főkötőt kevésbé viselték, szinte teljesen tiszta volt, így csak felületi oldószeres tisztításra volt szükség. Ezt követően a kipattogzott és molyrágás okozta hiányok és a pelenka-öltéssor pótlására került sor.

15 Általában az ilyen jellegű néprajzi tárgyak vizes tisztítása tapasztalatot, gyakorlatot igényel. Gyors, meg-tervezett tisztás, öblítés, a folyadék azonnali felitatása, kitűzéskor papírvatta alátét használata, annak többszöri cseréje, gyors szárítás. Tisztításnál használt anyagok: benzin, per-klóretilén, vizes tisztításnál: zsíralkohol-szulfát, evatriol. Az evatriol használatánál a mosófolyadék 10%-os vizes oldatának kémhatása 6 pH körüli.)16 A főkötők ismertetése: a 4. ábrán látható 5 db főkötő sorrendjében felülről lefele haladva. 17 Hímzőfonal: bolti festékkel festett merinógyapjú. Kiegészítés: merinógyapjú.18 Hímzőfonal: Házilag készített festett és festetlen hosszúszálú gyapjú. Kiegészítő fonal: norvég fésűsgyapjú.

a Janus Pannonius MúzeuM Évkönyve (2015)330

3. főkötőFehér kendervászon alapon színes gyapjúhímzés.19 Háttér sötétbarna festetlen fonal-

lal hímezve, ebből kiemelkednek az ismétlődő stilizált gránátalmák és a sarokkitöltő stilizált háromszirmú virágok. Ez egy egységes geometrikus mustrát kölcsönöz a hím-zésnek. Színei: élénk kékek, bordók, pirosak, sárgák különböző árnyalatai, festetlen fehér fonal. Alkalmazott öltésfajták: lapos-, lánc-, és száröltés. A főkötő előlapjának a használatból eredő szennyezettsége miatt a szegélyhímzés kikopott, hiányos, ami kiegé-szítést igényelt. Ezen kívül a molykárok okozta hiányok, az alsó szél, a hátoldali vászon-csík, a pelenka-öltéssor szorult pótlásra.

4. főkötőFémszállal, színes gyapjúfonallal hímzett20 főkötő. Fakó fekete kendervászonra hím-

zett stilizált rozetták, térkitöltő bimbós ágak és elnagyolt levélformák adják a szimmet-rikus mustrát. A térkitöltést a fémszállal hímezték ki. Színei: sárgák, mályva, barna és zöld árnyalatai, sötétkék. Öltésfajták: lánc-, rézsű-, és átfogó öltés. A főkötő előlapjából 2-3 cm-t a homlok vonalában levágtak. A főkötő agyonviselt, nagyon szennyezett, rossz állapotú, a fémszálas hímzés fellazult, a gyapjú a viselés és a molykár miatt hiányos, a szélek, a pelenka öltéssor kikopott volt. Konzerválás: a fémszálakat rögzíteni kellett, a gyapjúhímzésnél a minta követhető volt, így a pótlását el lehetett végezni. A végén fel-feslett szélek varrással való rögzítésére, a pelenka-öltéssor teljes pótlására került sor.

6. ábra: A főkötő hátoldala5. ábra: A gránátalmás főkötő előoldala

8. ábra: A fonákoldal felső szélén a szennyeződésből eredő elszíneződés

jól látható

7. ábra: A hímzés kiegészítése miatt a varrásoknál kibontott főkötő színoldala

19 Hímzőfonal: Különböző vastagságú gyapjú. Kiegészítés: fésűsgyapjú.20 Hímzőfonal: A fémszál pamutköteg köré lazán tekert ezüstözött rézlemez. Gyapjúszál: a színek tónusából ítélve növényi színezékkel kezelt rövid és hosszúszálú gyapjú.

331Helyreállított régies típusú bosnyák főkötők

5. főkötőA legrosszabb állapotú, a leghiányosabb, a helyreállítás szempontjából a legtöbb

fejtörést okozó tárgy az ötödik főkötő volt. Fekete vászonra pamut és gyapjúhímzett21 stilizált tulipán, a fejtetőn a félkörbe foglalt osztrák sasos címer, a térkitöltés szimmetri-kusan kialakított geometrikus kereszt és hosszirányú szalagformák. A hímzése hézagos, nem törekedett a hímző a teljes felületkitöltésre. A textil rendkívül szennyezett volt, az alapvászon és a hímzés állapota ellenére vizes tisztítást kellett választani. A későbbi helyreállítás miatt a tisztítás előtt a vászonban lévő apró – fonák és színoldalon látható – gyapjúfoszlányokat fotón, rajzon rögzíteni kellett. Színei: piros, festetlen fehér gyapjú, sárgák, kékek, olajzöld. Kiegészítés: a hiteles pótlást a tárgy szimmetrikus hímzése, a felmérés, az alapvászon laza szerkezetéből adódó hímzésnyomok segítették. A főkötő hátoldalának alsó vonalában nem lehetett értelmezni a hímzést, mivel teljesen kikopott. A főkötő hátoldalán található piros színű másodlagos pótlások, javítások nem kerültek kibontásra. A homlok vonalában lévő díszítő szegély – amelyből minimális hímzés maradt meg – alap volt a kiegészítésre. Eredetileg a homlok vonalában össze volt húz-– alap volt a kiegészítésre. Eredetileg a homlok vonalában össze volt húz- alap volt a kiegészítésre. Eredetileg a homlok vonalában össze volt húz-va22 a főkötő, ami a kiállítási installálás miatt nem lett visszaállítva.

12. ábra: Az előoldal tisztítás előtt11. ábra: Tulipános főkötő hátoldala tisztítás előtt

10. ábra: A főkötő hiányos előoldala9. ábra: Rozettás főkötő hátoldala restaurálás közben

21 Hímzőfonal: többféle vastagságú hosszúszálú gyapjú. 22 A gyűjteményben fellelhető főkötők esetében ritkán találkozhatunk ilyen ráncolással, a homlokvonalban nem húzták össze a főkötőt.

a Janus Pannonius MúzeuM Évkönyve (2015)332

Irodalom

Balázs l. – Hronszky i. – sain M. 1981: Kémiatörténeti ABC. - Budapest, pp. 1–200. Ferkov J. 2013: Kiállítási forgatókönyv. - Kézirat. (Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács) pp. 1–150.FeyÉrnÉ k. e. (szerk.) 1935: Az új idők kézimunka könyve. - Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.T.,

Budapest. pp. 1–72.Flórián M. 1979: Főkötők. - Magyar Néprajzi Lexikon F-Ka. (szerk. ortutay gy.) Akadémiai Kiadó

Budapest, pp. 211–216.Hárs É. 1996, 1997: Zsolnay Pécs. - Helikon Kiadó 1997. pp.1–159. l. iMre M. – Begovácz r. – BurJán i. 1999: Baranya népművészete c. kiállítási katalógus. Pécs, pp. 1–75.kovács o. 2006: Zsolnay c. kiállítási katalógus, 2006. december-2007. március - Muzej Slavonije Osijek,

Eszék, pp. 1–64.

14. ábra: A kihullott hímzőfonal nyomai, stilizált címer és szegélyhímzés a tisztítás

után készült részletfotón

13. ábra: A szétfejtett főkötőn jól látható a szimmetrikus hímzés

16. ábra: A főkötő kiegészítés közben15. ábra: A főkötő széle pelenkaöltéssorral és a másodlagos vastag hímzés javításai a

részletfotón

333Helyreállított régies típusú bosnyák főkötők

Restored archaic Bosnian headdress

ilona Millei

The restorer's study presents 5 archaic Bosnian pieces of headdress from the textile artefacts collected by the Zsolnay sisters in the 1870s, now preserved in the collection of Janus Pannonius Museum. These characteristic, colourful wool embroideries can be seen in the exhibition opened in 2012 presenting about the Zsolnay family and manufac-ture, in what used to be the Zsolnay Factory. These exquisite pieces of head wear were created in a great variety of forms, applying archaic patterns of the ancient homeland, of either dyed or plain linen. Before the time of commercial dyes, staining was done on wool fabric, using vegetable dyes, and decoration was done with metallic and cotton threads. After the second half of the 19th century, as synthetic dyes became available, vividly coloured headdresses were created.

The typical embroidery patterns include stylised rosettes, pomegranates, tulips, leaves and small flowers, geometric shapes, and sometimes crests.

Cleaning, conservation and restoration: the degree of contamination and incomplete-ness was different among the objects. Each of them meant an individual restoration challenge. Restoration was performed so that it complied with all the ethical standards; the embroidery with the worst condition and highest degree of deficiencies, requiring the greatest amount of time was one with tulip-motifs, somewhat differing from the other pieces in its structure.

a Janus Pannonius MúzeuM Évkönyve (2015)334