Híd, 1957/6. szám

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám

http://slidepdf.com/reader/full/hid-19576-szam 1/132

lom m ű vészet társadalomtudom ány i rodalom m űvészet társadalomtudomány i rodalom m ű vészet t

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMTU-DOMÁNYI FOLYÓIRAT

XXI. ÉуF. 6 SZÁM 1957, IUNIU

SZERKESZ TŐBIZOTTSÁG

ÁCS KÁROLY / FEHÉR FE-RENC / MAIOR NÁNDOR/SAFFER PÁI / уÉ;BEL LÁ-IOS / VUKOVICS GÉZA /

FELELŐS SZERKESZTŐMAJORNANDOR

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


JÖVI SZÁMAINK ANYAGABOL

ACS KAROLY: TANŰ / BURKUS VA-LÉRIA: rSRČSKS.ÉG / FEHÉR FERENC:

ELHAGYOTT EPERFÁK / GÁL LASZLI:A NYAKFA, A VIZ ÉS AZ EMBER; VÉ-

NtFLJ MEG, KEDVES / ANTONIJE

ISZAKOVICS: ÁPRILIS JEGYÉBEN

JUHÁSZ GÉZA: BEPILLANTÁS A SIP-

TAR IRODALOMBA / KALAPIS ZOL-

TAN: FILM ÉS KOZČSNSÉG / KOLOZSI

TIBOR:• KOCH TERÉZ ESETE / KOMA-

ROMI JOZSEF SÁNDOR: A STRAT-

FORDI SHAKESPEARE EMLÉK-SZfN-

HAZ BELGRÁDI VENDÉGSZEREPLÉSE

/ LÁNYI ISTVÁN: EGY 'VÉLEMÉNY

A NYUGATI Mеv£szЕTROL / LO-

RINCZ PÉTER: „ÉN HERMAL JOSKA

VAGYOK!" / MAJOR NÁNDOR: UDVA-

Rох / TODOR MANOJLOVICS: A FIA-

TAL JUHÁSZ GYULA / NÉMETH IST-

VAN: EGY EMBER UL AZ UDVARON

/ PAP ENDRE: A KARCSr BOKÁK

/ MIODRAG PAVLOVICS: KOMUVE-SEK' д Ρ / PETKOVICS KALMAN: ISKOLA

AZ ORSZAGСTT MELLETT / PINTÉR

LAJOS: SARGA CÉGTÁBLA MCSGr3TT

/ SAROSI KAROLY: MEGNYIRBÁLT IL-I, уZI0K / VARGA LASZLI: TALPRA-

ALL A KULTiJнхоzбSSÉG / VÉBEL

LAJOS: ELLESETT VITA A SZOCIA-

LIZMUSROL / VIGH RUDOLF: OSZIN-

TE SZIVVEL / ZÁKÁNY ANTAL: MÁJRJS

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


MAJOR ,NANDOR

T E G N A P , M A , H O L N A P

A tomkorszakban élünk -- mondják hetyke pátosszal a nagyhangúak;Vajdaság poros-sáros átkozott világa az otthonunk — motyogják

lebiggyedt ajakkal a rezignáltak; s vannak, akik higgadtan mondják, hogya huszadik század közepén ,élünk, Vajdaságban, Jugoszláviában, Európá-ban, — a földtekén élünk, s ha lábunk bokáig bele is n ő tt a porba, sárba,mégis jól tudjuk: ha egy ember a földön fölemeli akezét, megérzi azt a

Saturnus is és a világmindenség összes csillaga. Atomkorszakban élünk,mondják a nagy szavak emberei, de vannak, akik nemcsak é l n i, ha-nem t e n n i is akarnak, mert tudják, hogy sok új volt mára nap alatt,de az új mindig csak beköszöntött és hagyta, hogy mégvívják a harcotmegvalósításáért; az atomkorszak is a földtekén találta a k ő korszakot,bronzkorszakot s korszakokat, korszakokat.

Vannak, akik tudják, hogy nemcsak élni, de tenni kell, mert az ríjsohasem jött csinadrattával, ukázokkal, kinyilatkoztatásokkal; mindig sza-

kadatlan küzdetem folyt az újért, újabbért és ismét újért.

Vajdaságnak volt HÍDJA, mely partokat kötött össze; voltak Vajda-ságban, akik HIDAT vertek munkásság, parasztság és haladószellem ű ér-

telmiség között; HIDAT magyarok, szerbek, románok, horvátok, szlová-kok, és minden más nemzet között; HIDAT Vajdaság és a nagyvilág közé;HIDAT, melyen a szocializmusért küzd ő k a túlsó part felé indultak. Az afolyóirat, amely a HÍD nevet kapta, csak kis része volta mozgalomnak,de maga is mozgalom. S ma már ha tapasztalatokban gazdagon állunk isemez e n a parton, visszanézünk oda, ahonnan elindultunk, visszaperget-jiik az éveket s jól látjuk, hogy ez az a korszak, mely a szocializmustimmár világrendszerré avatta, jól látjuk, hogy a munkásmozgalom tere-bélyesedik a nagyvilágban, egyre izmosodik, férfikorába léh,. s tanúi va-gyunk újabb fejl ő dési szakaszának. Ha visszapergetjük az éveket, csak sfolyóirat röpke éveit, a báni-királyi világtól a megszálláson és f orradal-mon át, a kommunarendszerünkig és a munkásönlgazgatásig vezet ő hatal-mas utat látjuk. De megáll-e a fejlő dés 'ina, megállt-e tegnap? Konnyű -eezt az utat járni ma, könnyű volt-e tegnap és tegnapel ő tt? ÍIj napok vir-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


338

radnak ránk, járjuk az utat, mely holnap is problémákat szül és új meg-oldásokat -- szüntelenül.

Megvan a helyünk a földtekén, megvan az utunk s ez az út szabjameg feladatainkat.

Lehet-e más feladata a folyóiratnak, mint a társadalmi fejlő dést ha -ladó szellemmel szolgálni, figyelemmel kísérni azt, ami új, ami sürgetihaladást, küzdeni érte és tudatosítani az olvasóban? Szorgalmazhat-e ez afolyóirat mást — irodalomban, művészetben és társadalomtudományban

egyaránt —, mint szocialista szellemet,ő

szinte, bátorhangnemet, követ-

kezetességet? Írhat-e zászlajára más jelszót, mint ezt: támogatni az iro-

dalomban, a művészetekben a korszerű artalom és a korszerű forma egy-behangolására irányuló törekvéseket, s az ezen a téren elért megvalósítá-sokat tekinteni korunkhoz, a HiD-hoz méltó írásoknak, műveknek. Hir-dethet-e mást, minthogy szükségesnek érzi a m űvészet minden ágát bá-torító figyelemmel kísérni, tudván, hogy a kultúréletben akkor születik

meg a kívánt fellendülés, ha az sokoldalú. És vallhat-e mást e folyóirat,mint hogy .bármiféle fellendülés csak akkor képzelhet ő el, ha fokozatosankigyomláljuk a parlagiasságot, a provincializmust, az áporodott konzer-

vativizmust, s a vajdasági magyar kultúréletet nem szű k, nemzeti keretbeszorítjuk, hanem mindinkább tágítjuk s így biztosítjuk helyét a jugoszlávkultúréletben, azaz: hagyományainkhoz híven kapcsolódunk be annak vér-keringésébe.

Folyóiratunk, mely már huszonegynéhány éves múltra tekint vissza,

egyre gazdagodik tapasztalatokban. igy vált számára nyilvánvalóvá az is,hogy akkor végezheti el leghasznosabban feladatát, ha bekapcsolódik mi-den megmozdulásba, mely kultúréletünk felfrissítésére irányul igy válhata HiD ismét, új társadalmi adottságainkban, égy mozgalomnak részévé, s

maga is mozgalommá. Ez azonban megkívánja a művész és közönség kö-zötti kapcsolatok új és számos formájának ápolását, s azt, hogy a folyó-

irat életes, élénk kapcsolatot teremtsen azokkal a haladószellemű erő kkél,akikre munkatársként, olvasóként és pártfogóként okvetlenül számít.

A szerkeszt őbizottságnak, amely kollektív, úgyszólván nyilvános szer-

kesztést kíván bevezetni, nincs szigorúan, mereven pontokba foglalt prog-"rammja. Hiszen ha lenne is, mindig változna és alakulna, akár az élet,

-- •életünk, melynek tükrözését célunkul t űztük ki. Az élet újra és újramegszabja feladatainkat. Az élethez, a társadalmi fejl ő déshez igazodva tö-rekszünk arra, hogy mindig azt képviseljük, ami az adott körülmények-ben legjobban és legtökéletesebben szolgálja. a haladást.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


GÁL LÁSZLŐ

E « U S Z E U L T

F G Y A R A B F A L U

A falu nincsen Európábanés nem lehet és nem lehet,és oda többé sose járnakeste haza a tehenek.Vag2j tehén nincsen Afrikában?

Еn nem tudom, én nem tudom,a falu nékem esti kolompszó,mélységes. sötét nyugalom,hol a tehénkét fej ő szék várjaés istálló és friss alomés kiül a ház elé nagyapó.

Vagy nagyapó sincs Afrikában?De van nagyapó, de van, de volt!A faluban, ott, Algériábanmár senki sincs, csak csupa holt.Hogu is volt csak, Seherezádé,

mi az, mit rólatok tudok?Burnusz. teve .és Allah kerim,handzsár, hárem, asszony, titokés sivatag van Afrikában .. .vagy Európában volt el ő bb?Vajon milyen volt az a játékaz élő , a megölt gyerek el ő tt?

Babával játszik-e az arab kislányés csigával-e az arab kisgyerek?Te mondd meg, Rousseau és te, Voltaire,

az arabok is emberek?£s hol van Zola, ki j'accuse-t kiált?

Hányinger fojt meg Európában,és nem tudom, mi van Afrikában,de Európa nincsen Európában,tv.dom.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


VÉBEL LAJOS

СУА /еАх Е1 ' M UМА~ , sжT

alán autója is van (igaz, hogy az ott ugyanolyan életszükséglet, mintnálunk a kerékpár, hisz sokaknak órákig kell utazgatniuk a gyárig),

de üzemi újsága majdnem bizonyosan (ha nagyobb gyárban dolgozik),helybe hozzák néhol a továbbképz ő tanfolyamokat, a mű soros rendezmé-nyeket, nem beszélve az étkez őrő l, fürdőről, pihenő helyiségrő l, kirándu-lásokról, karácsonyi, születési, házassági ajándékokról, temetkezési segély-rő l. Ezenkívül (Amerikában) üzemi bizottsága vagy (Németországban)

üzemi tanácsa is van (errő

l eddig csak általánosságban hallottunk), olyanmunkástanács féléje (mint látni fogjuk, csak féléje). S ő t: a termelékeny-ség növeléséért jutalékot is kap, mint nálunk. Nem is keveset, a düsseldorfi „Demag" például a jövedelem felét a részvényeseknek adja, a másikfe]ét állítólag fizetésül és jövedelemrészesedésül a munkásoknak és alkal-mazottaknak. (De hisz ez dicséri a kapitalizmust — mondja_most a sztalinit.ancktól túlságacan átitatott szaciológu s, holott csak néhány, tudományos-ságra is igényt tartó, még meg nem jelent tanulmányból idézgetek — amunkástanács-kongresszusra megjelenik néhány —' és ezzel kapcsolatbaneszembe jut egy régi tréfa: Nézi a polgára kapitalizmus leleplezésére szánt

propaganda-filmet, newyorki sikátorokat mutatnak neki, keskeny úttestfelett a szemben levő ablakok között kötélen vánkosok, leped ő k, ingek ésegy ebek száradnak, az amerikai nyomort példázza a filmes, inire meg-szólal a mozinéző tyafi: Mennyi fehérnemű jük van!) Szóval sok mindenevan annak a nyugati munkásnak, és mégis — ha hallott róla — furkáljaaz oldalát a jugoszláv munkásigazgatás, és érdekl ő déssel olvas — ha hozzá-jut -- a jugoszláv munkás intézményeirő l, akinek (a munkásnak) tudva-levő , még nincs autója, annyi ajándékot sem kapa gyártól, a menzája isgyengébb, a munkaviszonyok néhol rosszabbak általában . kevesebb

kényeztetéshez szokott, és ennek ellenére bizonyos értelemben írígylik.Most azt kellene megmagyarázni, miért van ez így, de ez nem egy-

szerű dolog: Az emberi és társadalmi viszonyok roppant szövevényesek.Egy cikkíró egy cikkben aligha merítheti ki. Ehhez több id ő és több cikk-írć . kell. Nevezzük hát az alábbiakat puszta feltevéseknek, el őrebocsátva,hogy tévedések is lehetnek.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Egy jugoszláv társadalomkutató viszont azt mondja, — igaz, még szin-tén eléggé meg nem vitatott, és fel nem mért munkájában, — hogy mivelaz iparilag fejlett országokban el ő bb jelent meg a kapitalizmus a törté-nelem színpadán, mint nálunk, s ennélfogva sajátos gazdasági kiváltságokhoz és ezzel együtt gázdasági er ő höz jutott megfelel ő magas életszínvonal-lal, jut is a jutalékokból jutalmakra és más egyébre marad is. Másrésztar. első világháború utáni forradalmak során nem egy nyugati városbanés iparviđken, ha rövid idő re,is, munkások irányították a gyárakat,megvalósítva a szociališta demokrácia elvét, a közvetlen termel ő k ön-igazgatását. S a kérdés azóta sem került le a napirendr ő l. Nyugat-Német-

országban például a „döntésekben. való .részvétel jogára" 5,5 millió szak-szervezeti tag pályázik, ezenkívül bizonyos okokból' helyesli a burzsoáziaegy része, a katolikus egyház és néha polgári politikus is.

Tény, hogy Nyugat-Németországban 1951-ben törvényesen szabályoztákaz acél- és vasiparban és. a szénbányászatban a munkások részvételét adöntésekben. Eszerint, ha ezernél több munkás dolgozik a gyárban, a„felügyelő bizottság" 11 tagból áll. Ennek fele részvényes, fele termel ő .

A tizenegyedik tagot közösen választják. Ha nem egyeznek meg (és ért=hetően nehezen egyeznek meg), „dönt ő bizottság", vagy valami fels ő bb

bíróság elé utalják az ügyet. 1952-ben pedig törvényt hoztak az üzemszervezetérő l. Eszerint_ az „üzemi tanácsot" titkos szavazással választjákkét évre a munkások számának arányában. Az ülések zártak és a munka-adót meg kell hívni.. Hatásköre: tanácsadó jog felvétel és elbocsátás eseté-ben, részvétel a döntésben, ha szabadságról vagy szakképesítésr ő l van szó,továbbá: egészségügyi intézkedések, munkarend, fegyelem, az illetmény-tételek meghatározása az elért termelés szerint, óvóintézkedések, balesetekellen stb. Ha á fizetést szerz ő déssel szabályozzák, a tanácsnak nincs bele-szólása. Ezenkívül úgynevezett „gazdasági bizottságot" választanak 4-8tagból. Közülük egy tagja a tanácsnak. Ez a bizottság nagyobbára a ter-

melékenység növelésével foglalkozik, és voltaképpen az üzemvezet ő ségszerve. Az üzemi tanács általa közlekedik a személyzettel. Tagjainak feléta tulajdonos jelöli ki.

A skandináv országokban, Svédországban például 4.500 gyári bizottságvan, minden 25 munkásnál többet foglalkoztató üzemben. Itt is a fele-feleelv érvényes: ahány munkás, annyi részvényes. A .bizottság hatáskörenagyoboára tanácsadó jellegű : szilárdítja az együttműködést a munkaadó-val, betekintést nyujt a munkafolyamatba, tör ő dik a munkások egészség-védelmével, serkenti a szakképzést, gondoskodik mindenr ő l, ami javítja a

munkakörülményeket.Amerikában ' az üzemi bizottság szintén felerészben munkásokból,

felerészben munkaadókból áll, hasonló hatáskörrel.

Aztán a javadalmazás. A munkás részesedik a termelékenység általnövelt haszonból. Amerikában néhol külön megfizetik a szervezésre, újí-

341

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


tósra tett javaslatokat. Németországban folytatják a háborúelő

tti elkép-zelést „a munka szépségéért" jelszóval. Gyermekbölcs ő dét létesítenek,

rendezményeket, kirándulásokat szerveznek, külön nyugdíjat adnak (ez

néhol magasabb az államinál), üzemi áruházakat létesítenek alacsonyabbárakkal, lakásokat adnak részletre, a külön jutalékot elhelyezik az üzem

takarékpénztárában, de részvényt is vehet rajta az illet ő , „hűség-jutalmat"osztanak azoknak, akik tíz éve dolgoznak az üzemben, befestik a gépeket,hagy kellemesebb legyen a szemnek stb.,, stb.

Az ottani gazdasági szakért ők nem titkolják, hogy miért járnak —

látszólag —ennyire kedvében a munkásnak.

A tudományosan is feldolgozott elmélet így valahogy szól:

Bizonyos „Taylor-rendszer" szerint a magasabb technikai racionali-záció, a nyersanyaghiány, a munkásosztály és szervezeteinek társadalmihelyzete arra inditotta a gyárat, hogy nagyobb figyelmet szenteljen a

munkás emberi tulajdonságainak és tehetségének;. és hogy ezzel a racionali-zálás további folyamatában mint a termelékenység növelésének jelent ő stényezőjével számoljon. Az úgynevezett „pszichotechnika" segítségével

igyekszik szorosabb kapcsolatot teremteni a munkás és a gyár között.

A „Human Relation" amerikai módszer. Különleges mérnöki kádert

képeznek az emberekkel való közlekedésre, az üzemben rrragas színvonalatlétésítenek (ezért a menza, a fürd ő , a kellemes pihenő hely stb.), és be-

vezetik a jutalmazás különféle formáit. Tudományos intézmények is tanul-mányozzák a kérdést.

Nyugat-Németországban az egyik intézet abból a felismerésb ő l indul.

ki, hogy a technika szempontjából maximálisan megszervezett gyár károsanhat a munkás személyes kezdeményezésére és felel ő sségére. (EmlékezzünkChaplin halhatatlan filmművére, a „Modern id ő k"-re, hogyan válik ideg-sokkos, rángatózó, mindig ugyanazt a mozdulatot ismétl ő géppé a futó-szalag mellett dolgozó ember.) A személyzet és a vállalatvezetés közöttnincs többé emberi viszony, a munkás odaadása csökken, nem talál mun-kájában örömet. Ennek kiküszöbölésére kellenek a különlegesen képzettmérnökök, az üzemi újságok, a szaktanfolyamok, üzemi rendezmények ésmindaz, ami azt az érzést próbálja kelteni a munkásban, hogy a gyár

az övé.Aztán kísérleteket végeztek: az egyik üzemrészben felváltva (ugyan-

azokkal a munkásokkal) autoritatív, majd liberális és végül demokratikusrezetést honosítottak meg. Az autoritatív, parancsnokló rendszerben a ter-melékenység esett, nézeteltérés támadta munkások között, elt űnt a kez-

deményezés, elpárolgott a munkakedv, kimaradások jelentkeztek. (Eztkülönben nagyobbszabású kísérletek is igazolták. A régebbi adminisztratívüzemvezetés egyes keleti országokban szintén titokzatos technokrata tervekvak végrehajtóivá degradálta a munkást és a munkaközösséget. A rendszerEbben az esetben csakis az üzemvezet ő apparátus jobb vagy gyengébb

munkájától függött. Ezt az apparátust ösztönözték, jobban fizették, ha

342

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


jobb eredményeket ért el. Ez Persze megint nem az alkotó kezdeményezéstserkenti ,hanem az üzemvezetést, amely a dolgozókat ellen őrzi. Most a

gazdasági élet továbbfejlesztése érdekében decentralizálnak, a munkás-gy( lések jelentőségét hangoztatják stb.) A liberális kísérlet alatt szét-

hullott a kollektív szellem és megint csak esett a termelékenység. A dema,-kratikus irányítás viszont felélesztette a kezdeményezést, javította min-

ő égen, jó viszonyt teremtett a munkások között, és a termelékenység meg-lepetésšzerüen növekedett.

A nyugatnémet egyetemeken egyre nagyobb helyet kap az „üzemek

szociológiájának" tanulmányozása. (Nálunk egyelőre, sajnos, még csak

az „egyetemek szociológiájának" tanulmányozásánál tartunk.) Ott könyv-tárra való munka jelenik meg azokról az üzemekr ő l, amelyek bevezették,

ahogyan ők mondják, — az „üzemi szociális politikát", a „jövedelem-részesedést" és a „társas tulajdont."

A német (és nemcsak a német) burzsoáziának ezek szerint számottev ő

tapasztalata °van arról, hogy milyen jelent ő s a társadalmi-eszmei hatás

a termelékenység növelésében. S őt a hitleri „gyakorlatból" is levonták a

tanulságot. Tudják. hogy az ember erkölcsi ereje sokszor legyő zi a biológiai

törvényeket. Az öntudatos lények életben maradtak és maradnak olyankörülmények között is, amelyekben mások elpusztulnak.

A nyugati munkás-életszínvonal és demokratikus igazgatás célja tehátvilágos.

A gyáros szempontjából: növeli a termelékenységet, ,a munkafegyel-met, eltávolítja a munkást. a szakszervezett ő l, a politikai pártoktól és az

osztályharctól, és a termelékenység növelésével a normális profit mellettextra profitot teremt, ő is s általában az ország ipara versenyképes lesz

a világpiacon.

Az egyház (őt is említettük) szempontjából a t

ő

ke és a munka ki-egészíti egymást. A javakat igazságosan kell elosztani. A magántulajdonsérthetetlen, az államnak azonban meg kell határoznia a tulajdonból ered ő

jogokat, nehogy visszaéljenek vele. Deproletarizálni kell a proletárokat,.elkerülni a válságokat, és mindenekfelett meg őrizni a ,szociális békét".

Általában a rendszer szempontjából: kedvét szegi a munkásoknak,hc,gy szervezetük útján harcoljanak jogaikért, csökkenti szolidaritásukatmás üzemek munkásai iránt, arra serkenti, hogy csak üzemének falai

között hassanak, ne pedig a társadalmi-politikai életben, hogy sértetlen

maradjon a termelő

eszközök magántulajdona, és elaltassa a társadalma-sításra, az igazi munkásönigazgatásra irányuló fel-feltör ő törekvéseket.

Az a karácsonyi ajándék tehát, amelyet a szépen feldíszített terembena mosolygó gyáros átnyujt a munkás gyermekének, pontos kalkuláció ter-méke: ez ennyi és ennyi dollárt, márkát stb. hoz évenként. (Bezzeg mi mégólykor az új gép vagy épület kifizetődését is nehezen számoljuk ki.)

343

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


A gyáros pontosan, grammra és parára tudja, mennyit segít neki anorma vagy az akkord, mennyit az alkalmazott munkakedve. Az amerikaiHarvard-egyetem néhány tanára állítólag évekig dolgozott mint munkás,hоgy ezt kitapasztalja és feldolgozza. Rájöttek többek között, hogy a

norma vagy az akkord bizonyos esetekben nem hat tovább. Legtöbbszörönkéntes csoportok alakulnak, s ha tagjai közül valaki túlteljesíti a normát,nagyobb mértékben minta többinek megfelel, a csoport leinti, majd meg-félemlíti, aztán eltöri a szerszámát, pokollá teszi életét, arra kényszeríti,hogy se többet, se kevesebbet ne termeljen, mint amennyit a többi. Cso-

portos normánál vagy akkordnál hasonlóképpen járnak el azzal, akiállandóan lemarad.

Az egyik stuttgarti tízezer munkású cip ő gyár, amely hihetetlenül ki-

merítő munkatempójáról ismert, átadott a munkásoknak igazgatásra né-

hány vendéglátó-ipari objektumot, s ennek a jövedelmével is ők gazdál-

~odnak. A gyárat bezzeg nem így igazgatják. De f ő az illuzió: igazgatnak

valamit, önállóan, emberi méltoságuknak megfelel ően. S ez kihat a gyári

többtermelésre is. A munkás itt, képletesen mondva, legfeljebb jól meg-becsült cseléd. Aki, ha elvégezte munkáját (ami mellesleg sokkal több,

sokkal nehezebb, mint nálunk; sehol Ausztriában például nem láttam avárosközi autóbuszon külön jegyszedő t, a sofő r végzi ezt a munkát is,

sehol nem láttam uг sonnázó vagy cigarettázó tisztvisel ő t, vagy beszélgető

isiunkást munkaidőben, az iram idegölő és ezt is figyelembe kellene talánvinni az életszínvonal összehasonlításakor) délután bemehet az úri szo-

bába, de kiküldik, ha komoly dolgokról beszélnek, a jövedelem vagy a

társadalmi-állami funkciók elosztásáról például. Őpedig benn szeretne

maradni, inkabb legyen kevésbé fényűző a lakás, de az övének tudja,

teljes joggal.Eljutva idáig, fel szokták tenni a kérdést, hová fejl ődik mindez, mit

hoz a jövő ?Kardelv szerint a nyugateurópai szocializmus nagyobbára mégis a

klasszikus polgári demokrácia mechanizmusa útján, fokozatosan, evolutivmódon erő síti a munkásosztály politikai, gazdasági helyzetét. (Nem így a

fejletlen országokban, amelyekben nincsenek demokratikus hagyományok,élesebbek a belső ellentmondások, itt ez a folyamat sokszor lassú, olykorlehetetlen. Itt nemcsak a munka felszabadítását kell ugyanis elérni, hanemmegszabadítani az országot az elmaradottságtól, a gazdasági és politikaifiiggéstő l, s ezáltal alkalmassá tenni a szocializmusra.) Feltételezhet ő

azonban, hogy idő

vel a szocialista viszonyok fejlő

désévelа

klasszikuspolgári demokrácia szervezeti mechanizmusa is átalakul az úgynevezettközvetlen demokrácia rendszerévé, amely az emberek széleskör ű önigaz-gatásán alapul a társadalmi élet minden ágazatában.

Azzal a kérdéssel kezdtük, hogy miért érdekl ődnek a jugoszláv dolgozóember intézményei iránt szertea világon, a magasabb színvonalú orszá-

344

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


gokban is. A válasza fentiek alapján feltételezhető

. z említett közvetlendehmokrácia, a széleskörű önigazgatás hazája ma Jugoszlávia, minden nehéz-sége és elmaradottsága ellenére. Nem lehet tehát érdekltelen a külföldszámára, hová lyukadtak ki a jugoszlávok munkás- és egyéb tanácsaikkal(égi a közeljövő ben tartandó munkástanács-kongresszusukkal), mit végezteke téren az itteni munkások, akik, igaz, még nagyobbára kerékpáron járnakmúnkába talán gyengébben felszerelt gyáraikba, mégis otthonosabban ér-zik benne magukat, mint sokfelé másutt.

345

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


PAP JÓZSEF üziNfr„Szeretlek mert olyan vagy,amilyennek megálmodtalak"T. M. leveléb ő l

Keménykötés ű világom hivogat.E falánk gondok kanok kitartásúagyarai, ha lihegve eléd toppannak,nem menekülhetsz többé szemhéjadsíírű sövénye mögé.Itt minden keményen állja a helyét.És akadály is minden:nem mállik, nem válik levegő véegy karlendítést ő legy szemléhúnyástólde fogas étvággyal,édesgető nyállalakaszkodik minden jövevénybe.Téged se kímél meg. Aligha bírszszabadulni, ha idelátogatsz.Kis világ. đ sszeszűkiilts ismerősként kitárulkozottés nagyobb lett mindeneknél,önmagamnál is.És nő . És fog. És rág.Mielő tt indulnál, jólgondold meg: meg n e m bánthatod!Futkosva is csak lengek-forgok itt,akár a szögre akasztott Göncölaz űrben, de annak is hasznát veszik.Hát ilyennek álmodtál?Csel nélkül tánmeg sem közelíthetsz

hogy magadra teríts belő

lem valamit,ha majd fázni kezdesz.De addig ő rizd, csak ő rizd álmaid.Mert gyorsan kipárolog úgyis szemhéjads űrű sövénye mögüla kék tengerek iide lehelete,a pineák gyantaszaga.az a csa}c egyszervolt,csillagokat cirógató nyárfa,meg a Nap.meg a Hold,és minden mesék véges igazsága.

És ictána hamar fázni kezdesz.Jöjj hát!Mint az atámokbordái közt kúszált pályákonugrándozó elektronokkal tetted,barátkozz meq gondjaimmal is.Rajtuk keresztül jutunk el egymáshoz.Mert érdes tenyerük simogatni is tud.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


PAP JÓZSEF.

E L f A R A D T A I

Eléy volt egy röpke héthogy megértsed erejétleintette tincseidj ć г Ρ tszi kedvteléseitlábad fejére hágottl а ssította, járásodmajd hogy kezed elértebebujt ujjad hegyébeonnan indult sorra mindelcsigázni izmaidnem volt - benne szánalom

elnyúlt hajló hátadondé azzal sem érte bebetört vérereidbeminden ízed átjártajutván piros árjábamost pilládra nehezülnyomja könyörtelenülnem hagyja hogy álmot lássajkaid közt árkot ás.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


GAL LASZL6

f A J 1 Т А јZ T /КU S T Ö R T É /V E T

A kiserdő ott volta város szélén, nem messze a vasútállomástól. Néhányszáz nyárfa, a sžélén ákácok, ez volta kiserd ő, a szerelmespárok és

a kamaszkorú diákok kedvelt kirándulóhelye. đsszkomfortos kiserdő volt;fent a művészkezekkel mázolt égbolt, lent a zöld alapszín ű lombok, ked-ves lugasok, puha pázsit, ezért szerették a szerelmespárok. A kamaszokpedig azért, mert a szerelmespárok szerették.

A szoba azért más. Az ember elsején kifizeti a házbért és ennek elle-nében akkor zárja magára az ajtót, amikor akarja. A villanyt is ki kellfizetni természetesen és a bútorrészletet is, másképp gyakran csönget apénzbeszedő , és bizonyos kortól kezdve a csöngetés is zavarja az embert.Be kell osztania jövedelmet, ennyi az egész.

Tegyük fel, az embernek középiskolai végzettsége és havi nyolcszázdinár jövedelme van. Ebb ő l kétszáz dinárt fizet a bútorozott szobáért, atöbbit, ha nem eszik és nem ruházkodik, arra költi, amire akarja. De eszikés ruházkodik. Az előbbit azért, mert szereti a babf ő zeléket feltéttel ésaz ember különben is aránylag rövid ideig bírja ki evés nélkül. Az utóbbitazért, mert evett a tudás fájából, és nem szívesen mutogatja, hogy éppenolyan, mint a többi ember. Különben pedig a rend ő rség is közbeszólna,ha az ember ruha nélkül járkálna a forgalmasabb útszakaszokon. Szóval:a jövedelmet be kell osztani, a nyolcszázból még mindig megmaradt hat-száz.

Közepes piszkos kif őzésben négyszáz dinárért ebédet és vacsorát'kap a középiskolát végzett fiatalember, akib ő l késő bb mérlegképes kett ő skönyvelő lesz, családot alapít, egy aranyas kisfiú és egy éppen olyan

aranyos kisláng boldog édesapja lesz, és arról beszél nekik, hogy milyenszép vol az élet, amikor fiatal volt. Akkor már ezerkétszáz dinára fizetése,tartozik a fűszeresnek, és nem jár a kiserd ő be.

Maradjunk csak a beosztásnál. Még mindig maradt kétszáz dinárja,°ebbo"1 reggelizik, ruházkodik, színházba jár, könyveket vásárol, cigarettá-zik, és egy csokor hóvirágot vásárol szíve szerelmének. (Nyáron háromszál szegfűt.) Ömega-karórát is szeretne vásárolni, rádiót és egy adag

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


eperfagylaltot, ám erre nem telik minden hónapban, és ezért kirojtosodika nadrágja és nyakkendő it sem váltogatja a legújabb divat szerint.

A napi munkaidő nyolc óra, de a f ő nök szereti, ha az ember nemteszi le a tollat pontban hat órakor, ill ő dolog a félóra ráadás. Ezt behozzaaz ember a havi nyersmérleg idején, amikor úgyis éjfélig dolgozik és azév végén, amikor egész éjszakákon át. Ilyenkor jelent ő s összegeket takarítmeg azzal, hogy otthon nem kell f ű teni. Á Riviérán egész éven át szépidő van ugyan, de Monte Carlóban nagyon vegyes a társaság, oda a tisz =

tességes segédkönyvelő

nem utazik szívesen, inkább korábЂan fekszik leesténként a fű tetlen szobában.A kiserdő ben meleg van. Persze, inkább csak nyáron van meleg, ő sz-

tő l kezdve az ember otthon sóhajtozik, és a háziasszony azt mondja: kérem,én tisztességes asszony vagyok, mit szólnak majd a szomszédok? — Eskü-szöm, hogy az unokahúgom volt, mondja a f ő könyvelő , — de ezt nemhiszi el neki senki.

Egyébként pedig úgyis erdő ben kezdő dött az egész: Az emberek kez-Qetben meztelenek voltak, csak kés ő bb lettek katolikusok, refórmátusok,buddhisták, zsidók, mohamedánok és baptisták. Az ember. általában fáj-dalommal szüli gyermekét, amit —amikor még szó sem volt egyenjogúság-ról — a férfiak inkább csak az asszonyokra bíztak. EZ" Éva miatt volt, akia első almatermelő a világtörténelemben és már az ő idejében is jó vicc-nek számított, ha valaki azt mondta: Bva almája. Sokfajta alma van:nemes masáncki, téli piros, kormos renet, szeresika, Piros jonathán, tányér-alma — de ki gy ő zné felsorolni? Az ember hiába szeretné tudni, hogy Bvamilyen almát szakasztott a tudás fájáról, mert nem mindegy az, egyikfajta édes, a másik savanykás, boríz ű . Ebben a kérdésben még nem jutot-tak megállapodásra az atomtudósok, holott milyen régen volt, amikor

Blériot átrepülte a La Manche-csatornát. Késő

bbő

t követtéka HarmadikBirodalom repülő i, de a tapsokat és az emberiség ő szinte háláját Blériotaratta le, mert el ő ször sikerült közelebb hozni egymáshoz a tengert ő l el-választott földrészeket, embereket és kultúrákat.

Maradjunk a kiserdő nél.

isunk erdő ben laktak, ezért sok szegény ember még manapság isszívesen gyű jti a rő zsét az erd ő ben. Atavizmus, így mondják ezt a tudó-sok, mert az igazi tudomány latin és görög szavakba öltözik, és mi is vé-vel beszélgettünk gyermekkorunkban, hogy meg ne értsenek a be nemavatottak. Tuvudsz teve ivigy beveszévélgevetnivi? Hárgát irgigy turgudszeг ge? Pedig nyugodtan beszélhet az ember az anyanyelvén is, úgysem értimeg senki. Lám, a Kovács Bandit megértették, — ez még a Magyar Ki

rlyi Allami Fő reáliskola VII. B. osztályában történt, — és rögtön ki-csapták az ország összes középiskoláiból. Szép ünnepély volt, összehívtáka királyi iskola összes tanulóit és Bárd Bálint tanár úr elmondta, hogy aKovács szégyent hozott ő sz iskolánkra, amely állami és királyi és mostnagyon haragszik rá az állam és a király. Ez fájt nekünk, hogy a király

349

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


is haragszik. Szegény király, annyi baja van amúgyis, a Rudolf öngyilkoslett, Erzsébetet megölték, az emésztésével is zavarok vannak az utóbbi

id .đben, és most még ez a Kovács is cikket írt a középiskolai oktatásról

a szocialista ifjúság lapjában. Őseink erdő ben laktak ugyan, mégis joggallehet feltenni a szokásos kérdést: —Hát erd őben vagyunk? Nem, nemvagyunk erdőben és az isten lehelt életet az orrunkba. Jaj, csak vissza neszippantsa haragjában.. Egy leendő könyvelő ne avatkozzék a világ dolgaiba. Itt van a Bárd

tanár úr, ő majd gondolkozik helyettünk, és itt van Körmöczy Árpád igaz-gató úr, ő majd gondolkozik a Bárd tanár úr helyett, és itt van PintérJenő magyar királyi állami tanfelügyel đ úr, ő majd gondolkozik Körmöczyigazgató úr helyett. Jól van ez a világ berendezve és éveken át járt a mi

kis cukrászdánkba -- özvegy édesanyámnak cukrászdája is volt egyid ő -ben — lovag Bialoszkurszky Ede úr, aki detektívfelügyel ő . Őmég • az igaz-gató úr helyett is gondolkozott és szerette a dobostortát.

A dobostortát mindenki szereti. Találkoztam már emberrel, aki nemszerette az ábrázoló geometriát, olyannal is, aki irtózott a háborútól.

A dobostortáról még senkisem mondott rosszat el ő ttem, talán ez volna az

alap, amelyen el lehet indulni? A világ csak hangulat, mondta egy híresköltő , akit mindenki elfelejtett. Miért ne lehetne a világ dobostorta?

A kiserdő a város szélén volt és odájártak a szerelmespárok, mert

olcsóbb volt, minta szálloda és nem kellett ágynem űt váltani. Mi is oda-

jártunk, gyerekek, elbújtunk a bokor alatt és dülledt szemekkel csodáltuka teremtés szent misztikumát. Porból lettél, mondta a tisztelend ő úr, akia vallást és az erkölcsöt oktatta. Ő sohasem járta kiserdő be és talán el

is hittea port. Nagynéném azt mondta, hogy engem a gólya hozott. Ő semjárta kiserdőbe. A kiserdő veszélyezteti a köz- és vagyónbiztonságot,

mondta lovag Bialoszkurszky Ede úr, aki szerette á dobo_ stortát. Egy razzianem ártana.

A segédkönyvelő úriember, ő nem járhat a kiserdő be. A segédköny-velő esténként a párnája alá teszi egyetlen nadrágját, mert az úriember

vasal: nadrágban segédkönyve) a tartozikot és a követelt. Az úriember

a társadalomfenntartó osztályhoz tartozik, mert az emberiség fajokra,

vallásokra és első sorban osztályokra tagozódik. Еn az I/A.-osztályban

kezdtem el a tudományokat és Juvancz tanár úr felhívta a figyelmünket

arra, hogy az I/Á.-osztály sokkal különb osztály, mint az I/B-osztály.

Székely tanár úr viszont azt közölte az I/B.-osztály növendékeivel, hogyaz I/B. természetesen értékesebb, mint az I/A. Szét kell választani őket ésuralkodni felettük, mondta valaki. Ábel juhpásztor volt, Káin szántóvet ő .

Még azt mondják, nincs asztalom, székem, — énekelte az egykori pásztor,— Gorófnénak sincs olyan, mint nékem. Enyém minden halom és tó partja,Eszem, iszom, ahol kedvem tartja. Büszke ember egy ilyen pásztor, karikásostora van neki. A szántóvetőnek nincsen karikás ostora, hat ökre sincs,pedig hat đkröt szeretne hajtani. A segédkönyyel ő nek se ostora, se ökre,

350

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


csak könyökvédő je. A könyök fontos testrész, arra vigyázni kell. A szántó-vetők békés emberek és Falladának van egy regénye: Szántóvet ők, bomba-

vetők. A bombavetők nem békés emberek. Szeresd felebarátodat, mint

tenmagadat.Valóságos békevilág volt még akkor. Az emberek mind bankigazgatók

voltak, gyártulajdonosok, W. C. felügyel ő nők, sintérek, városligeti ki-

kiáltók, házigazdák, kerít ő nő k, osztályf ő nökök, futballisták, dalosköri ta-gok. Voltak még más mesterségek is, nem jut mind az eszembe, az emberfeje nem ,káptalan. Még nem találták fel a rádiót és a tartós hullámokat.

A hölgyek sütővasat használtak, mert szebb a bodros frizura, minta sima.

A négerek kenőcsökkel kenték a fejüket, mert szebb a sima haj, mint a

göndör. Еs mondá az úr: uralkodjatok a tengernek halain, az égen rep-

deső madarakon, a barmokon, mind az egész földön és a földön csúszó-

mászó minden állatokon.

Mi az, amin egy segédkönyvelő uralkodik? Lám, az a csúszómászóKrepuska behízelegte magát a dirinél és most már cégvezetđ . A segéd-

könyvelő nem uralkodik a csúszómászókon, a csúszómászók uralkodnaka segédkönyvelőkön. Az ember megn ő sül, megveri a feleségét, ez az egyet-

len öröme.

Romantikus dolog egy ilyen kiserd ő . Az ember csak elfekszik a bokoralá és arra gondol, amire akar. Ezt gondolatszabadságnak nevezik. Az

ember a vasárnapi futbalhnérkő zésre gondol. Ráth Aranka minden délben

a kiserdőn át viszi az ebédet az apjának. Apja a vasútállomáson dolgozik.Csel rablás útján szereztek maguknak asszonyt és Aranka olyan szilke.

Az ember csak nekirohanna, amikor jön visszafelé az üres ételhordóval

és ebben a kiserđőben amúgyis szerelem terem. Gyönyörű lába van Aran-

kának, gyönyörű pamutharisnya van a gyönyörű lábán és a gyönyörű cipő -

jébő l_ kilátszanak gyönyörű ujjai. Minden gyönyörű ezen az Arankán és

r . . ~ ár jön is az üres ételhordóval.Keziccsókolom, Aranka.

J''uj, de megijesztett... hát maga az?

— Izé ... hogy van, Aranka?

Mindezt olyan fülledten mondja az ember. —Ejnye, hogy bereked-

tem, — gondolja. Nna, opraénekes nem lesz bel ő lem, pedig az jó szakma.

Aranka tovább megy, az úthajlatnál még visszapillant, huncut mosoly-gás van a szemében. Mire gondol egy ilyen Aranka, aki majdan fájdalom-

mal szüli gyermekét?Zrinyi száz aranyat tett a zsebébe és kirohant. Еn is kirohantam volna,

ha lett volna száz aranyam, — gondolja keser ű en a segédkönyvel ő a, bokoralatt, a természet lágy ólén. Еs én most becsületes voltam, — gondolja

a továbbiakban, — nem úgy van az, hogy az ember csak rárohan arra a

szegény lányra, az ételhordóval. Az ember legyen becsületes, ha marha.

351

Híd 94

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Tulajdonképpen mi lesz belő

lem? — gondolja a segédkönyvelő akiserdő ben, a bokor alatt. Itt ülök a kiserd ő ben, vasárnap délután, mertnincsen pénzem mozira, vagy cukrászdára. Еrett vagyok és az érettségibizonyítványomat a szekrényben ő rzöm, a három ingem alatt. Huszonnyolcfogam van és 'nemsokára kinő nek a bölcsességfogaim. Az egész élet egykiserdő . Ha legalább ő serdő volna, dzsungel. Venném a medveöl ő puská-mat és elmennék medvére vadászni. De ugyan, van-e medve az őserdőben,ki tudja? Esetleg csak elefántok vannak és a fehér elefánt szent állat.A krokodilus is szent állat és a tehén is. Minek az a sok szent, tele vanvelük a kalendárium .. .

Az ember egy kétlábú, kopott ruhába öltözött állat — gondolta kese-rűen -- és boldogtalan. l;s én mosta boldog békei đőkben élek és nem istudom, hogy milyen boldog vagyok. Nna, majd csak megöregszünk .. .

Aztán évek multak évekre és a kiserd ő eltűnt. Elő bb egy rokkantépítő munkás telepedett le a kiserd ő ben. Leesett az állványról, a f ő nökenа gyon sajnálta szegényt és a következ ő elsején már nem tudta kifizetnia szoba-konyhát. Taligára rakta az ágyat, a cihát, a két széket és az asz-talt és kihurcolkodott a kiserdő be. Úgy szaporodtak a földbeásott viskók,mint eső utána gomb. Volt közöttük munkanélküli gyárimunkás, asztalos,

finom mechanikus, hamiskártyás, sikkasztó pénztáros, pályamunkás,rongyszedő , lírai költő , baptista prédikátor, tekn ő faragó, újságolvasó,levelező lapárus, alkalmi munkás, bélyeggyű jtő és vegetáriánus. A ható-ságok akadékoskodtak el ő bb, dehát nem tudták elhelyezni az embereket,szemet húnytak. Terjeszkedik a világ, sz űkek a keretek, Amerikát isnéhányszóz ember hódította meg és most milyen sokan vannak. Néhányásónyoma föld alá, néhány törött láda, rozsdás kályhacs ő és kész a palota.A néhai kiserdő ben megszületett az első gyermek, nagy ünnep volt, abaptista prédikátor berúgott és megcsókolta a levelez ő lapárust. Kiderült,hegy nem is volt igazi baptista, csak olyan kiserdei. Az igazi baptistanem iszik alkoholt, csak Könyvet iszik, attól rúg be. Aki bet ű tđ l csinálja,sose lesz többé józan.

2s évekkel kés ő bb a segédkönyvelő kiment a kiserdő be. Cask úgy,körülnézni, visszaemlékezni az ifjúságra, a szépségre, a boldogságra, a nap-sütésre.

Megállt az egyik putri el ő tt ... itt volt a bokor valamikor, onnan jöttAranka. Ha akkor bátrabb lettem volna, — gondolta.

Kétségbeesett sivalkodás hallatszotta föld mélyéb ő l, a viskó rongyok-kal fedett bejáratán keresztül. A baptista verte a feleségét, mert az asz-szeny akarata a férjnék birodalmában lészén és a férjnek birodalma lészena asstiony felett.

Hallgatta a jajgatást, az asszony sirámalt. Néhány perc mulya abaptista kidugta a fejét a rongyajtón keresztül:

Testvéren'i, az úrban, — mondta szelíden, — menj a fenébe.

352

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


BÉRTOLT BRECHT (1898-4956)az új német irodalom egyik leg-liiemelkedđbb alakja. Versben,

regényben, drámában alkotott jelentđset, néhány színműve átütđvilágsikert aratott. Hitler ura-lomrajutásától a háború végéigszáműzetésben élt, azután koraihaláláig Kelet-Berlinben tevé-kenykedett, de műve mindigmegtalálta a réseket a gy ű löletés a butaság vasfüggönyein.

BERTOLT BREĆHT

♦ IVEG Y ;iV /~ ~

N É G Y F E L 01r e•

K Ü L Č3N86І0 ODOBEN

Itt a lakásodVan helye bő ven a dolgaidnak.A bútort rendezd cl tetszésed szerint

Csak szólj, ha valami kellNesze a kulcs isMaradj itt.

Itt egy szoba mindannyiunknakS neked külön, egyágyas.A majorságban akad részedre is munkaMegvan a saját pléhtányérod.Maradj minálunk.

Itt a fekhelyed.Az ágynem ű méq majdnem tisztaCsak egy valaki feküdt benne.Ha finnyás vagyÖblitsd meg a dézsában kanaladOlyan lesz mint az új.Maradj csak nyugodtan.

Itt ez az odú.Csináld hamar, vagy itt is maradhatszEgész éjjelre, de külön fizeted.Én nem zavarlak.Beteg se vagyok, ha az fontos.Еppoly biztos vagy itt, mint akárhol.Itt maradhatsz.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


BÉRTOLT BRECHT

~~E K

B A A L - I ITENRŐІ

У .

Mikor a fehér anyaölbő l kezdett kibújni BaalAz ég már nagy volt és hamvas és néma, bárIfjú és pő re és rémítQn remekAhogyan Baal szerette, amikor érkezett.

És úgy maradt az ép öröm és bú közt égnekКözben Baal aludt, élvezett, felé se nézett:Éjjel violaszínű és kéjlila BaalReggel barackszín s Baal ajkán bamba nyál.

Az ég alatt nyüzsgő szemérmes b űnösök köztLefeküdt Baal és vígan fészkelő dött:Csak az ég fedte, de mindig az égPő res.égére nem volt más elég.

Minden bűnben akad valami jóMondja Baal, és valamire való.A b űn az, ami, tudod már, mire értsd.Kett ő kell hozzá: egy sok vagy túl kevés!

Csak ne légy oly lusta és puhányAz élvezetért meg kell dolgozni ám!Erő s tag jól jön és biztos tapasztalat:

És lehető leg behúznia hasat.

Felpislant Baal a kövér keselyű kreA csillagok közt várják, mikor lesz hulla Baal.Holtnak tetteti Baal magát. бvatlan repül leEgy keselyíi s Baal keselyű t vacsorál.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Mély csillagok alatt siralomvölgyi táj.Baal messzi földeket majszol ujjait nyalva.Ha nincs több, cammog •énekelve Baa1Hazafelé, az örök hű s alomra.

És ha a sötét öl magábahúzza Baalt:Mi a világ ő neki? Bezabált,,Csu'cott pillája alatt annyi az éqAmennyi egy holtnak éppen elég.

Mikor a föld ölében kezdett rohadni BaalAz ég nagy volt még és hamvas és néma, bárIfjú és p ő re ,és rémítő n remekAhogyan Baal szerette egykor az életet.

355

BERTOLT BRECHT

N E M E T D A L

Már megint nag7/ idő ket emlegetnek(Anna, ne sírj)A kalmár krétája megjelölt minket.

Már megint becsületrő l jár a szájuk(Anna, ne sírj)Ellolrni való nincs semmi több minálunk.

Már megint a győ zelmet idézik(Anna, ne 'sírj)Nem kapnak meg soha, a sírig.

Döngnek a katonaléptek(Anna, ne sírj)Ha visszatérekMás zászló alatt térek vissza.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


B ERTOLT BRECHT

A F U J T

Tóparti kicsi ház lomb köztA tető fölött füstcsík.A füst nélkülOly szegény volnaA ház, a lomb, a tó.

BÉRTOLT BRECHT

1940

Kisfiam kérdi: Tanuljak-e számtant?Minek, mondanám. Két karaj kenyér több mint egy

karajEzt úgyis könnyen észbentartód.Kisfiam kérdi: Tanuljak franciául?

Minek, mondanám. Az hanyatló ország. Meg aztánElég ha hasad dörzsölöd s szád f elé mutogatszMindenki megérti mi kell.Kisfiam kérdi: Tanuljak történelmet?Minek, mondanám. Tanuld meg fejed a földbe fúrniAkkor tán megmaradsz.

Igen, tanulj csak számгtant, mondomTanulj franciául, tanulj csak történelmet!

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


BÉRTOLT BRECHT

A Z O K N A K ;

A K IK /M E G N E M lQ T T E K A V I[A G RА ,

1.

Csakugyan, sötét egi korban élek!Bután hangzik a jó szó. Redő tlen homlokHa -van, a közönyé csak. S a mosolygónakAz iszonyú hírMég nem jutott a füléhez.

isicsoda kor hát ez, aholBűntelenül a fákról sem beszélhetsz.Mert gazságokról kell hallgatnod miatta!Az ott, ki békén sétál át az utcánBajbajutott barátai számáraTalán már el sem érhet ő ?

Igaz: a mindennapit akárhogy is elő teremtem.De higgyétek el: véletlen az egész. Bárunit teszek

Nem jogosít fel az evés örömére.Véletlen a kímélet. (Ejtsen csak el szerencsémMár nem is vagyok.)Azt mondják: Egyél-igyál! Örülj, hogy van mit!

De hát hógyan ehetném és ihatnám, hiszÉhező tő l vonom meg azt, amit eszem, sSzomjanvesző nyúl a pohár vizem után?És mégis eszem és iszom.

Bölcs volnék örömest.Vén könyvek- tudják, mi a bölcsesség:

Földi zűröket keriilni s a kurta életetFélelem nélkül lemorzsolni.

Ámde vád nélkülGonoszt jóval fizetniA vágyakat vágytalan eltemetniHa bölcsesség isÉn nem bírom:Csakugyan, sötét egy korban élek!

35?

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Zűrzavar korában jöttem a földreMikor az éhség volt az úr.Lázongás korában álltam emberlábra

s föllázadtam én is.Igy telt el az id ő

Amit a földön élni kaptam.

Két ütközet közt ettem az ételem.Gyilkosok közé hevertem le pihenni.Hanyag voltam a szerelembenS türelmetlen a természet el ő tt.Igy telt el az id ő


Az útjaim mocsárba vesztek.Himpellérnek elárulta beszédem.Keveset bírtam. De a zsarnokTvugodtabb lett volna nélkülem.

Igy telt el az id ő


f_ ekély volt -a z erő . És a célNagyon de nagyon messze.Jól látható, de mégisSzinte elérhetetlen.Így telt el az idő

Amit a földön élni. kaptam.

Ti, akiket majd felvet az árAmi bennünket elmerítettGondoljatok

Gyöngeségünkön hüledezvéІ

iA sötét korraMelyt ő l megmenekültetek.

Mi csak mentünk, gyakrabban váltva hazát mint cipđ tOsztályharcokon át, el=elcsüggedő nMikor a kények gy ő ztek á dacon.

Еs tudjuk jól:A gy ű lölet, ha pokol is a tárgya11 rcvonást torzít.Dühtő l, ha bűnt is ostoroz

Ráspolyos lesz a hang. 6 jaj, mi akikBarátság talaját akartuk egyengetniMagunk ktzött nem lehettünk barátok.De ti, ha addigra eljönAz egymást gyámolító emberek koraGondoljatok ránkElnézéssel.

358

ÁCS KÁROLY FOR.ЫA SAI

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


FEHÉR FERENC

EL SO fZfR flfM

izennégyéves volt, de ezt csak olyanformán tartatták számon, hagy

téli estéken tű zvészrő l, szárazságról, jégverésrő l és más emléke-zetes istencsapásáról beszélgetvén a f ő ttkukoricaszagú szobában, az apjaa sokat átélt ember mérsékelt hanghordozásával megjegyeztem: „Emlékszel,asszony? Huszonnyolcban, amikor az a nagy vihar levitte a templomtór-

nyot ... Dehogyis nem emlékszel, hisz akkor született ez a gyerék!" Az

apját mindig ingerelte, hogy élettársa egyre jobban feléjt, s volt id ő ,amikor úgy érezte, hogy apja kést tudna döfni anyjába ingerültségében.

Kést, amit csak apja vehet a kezébe a háznál, megszegni a kenyeret .. .

Most nyár volt, a szalmakazlak aranyló vízben úsztak, de neki nem

volt szabad fürödnie, mert két éve tüd ő gyulladása volt, az orvos maga

járt ki hozzá, az apjáék arattak. Az orvos levitte a nagykapura akasztott

kulcsot, kizárta a kaput, aztán megvizsgálta, hidegvizes leped őbe csa-

varta, aztán távozott. Azóta nem szabad fürödnie. A többi gyerek á ré-

tFhet járja ilyenkor, pákát, pelyhes, ezüstös pákát szórnak a napba, ő

meg ittő

gyeleg a cséplőgépek körül. A pelyvahordó lányokat már reggel

óta figyelte. t:enki sem vette észre, hogy izzó szemekkel nézi, ktvilianó

fг hér lű hul:szárGt, amint mennek ide-oda. Volt egy kévevág.5 iány, samikor az lépdelt fel a napba azon a magas létrác_, ringón, észbontóan,

őt az a régi láz verte ki, amikor egyedül feküdt a besötétített, földpadlós

szobában ... Egy gatyás, félmeztelen legény ebéd el ő tt agyagkorsóbólvizet öntött ennek a piroskend ő s lánynak a markába (egy vasdézsa tövé-ben kutyorogva leste őket), s a friss vízbő l belöttyentett a lehajló lány

keblébe. Azt a visító, bugyborékoló kacagás majd megfojtotta, szinte

odaszögezte ültében a tarlóhoz, de a vörösarcú gépész épp akkor botlott

bele s megugrasztotta, hogy „nem takarodsz mindjárt haza, már régelhúzták a levesmarsot".

A temetőbő l ecetfa fanyar ízét hozta a fuvallat (egyszer apja harag-

jától rettegve egy egész éjjelt töltött ecetfagallyból tákolt kunyhóban, a

temetőárokban, s azóta mindig a halottak meg a kiásott sírok jutnak eszé-be, ha ezt a szagot érzi), a kövesúton piacról tanyára tartó parasztszeke-rek zötyögtek és a kövér asszonyok az ülésen fekete eserny ő alatt piheg-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


tik. Egy eperfára mászott fel és figyelmesen célozva leköpött, ha kerékpáros ember szaladt el alatta a keményhátú gyalogúton. Az aranykazlaktündököltek a távol vizében. Amott kislány tipegett a porban, amit aszekerek csaptak, égett az út, füstölgött, s a kislány sz őke haja lángra-lobbant, már csak a kék tejeskanna villant meg olykor és két kis talpa.Madár rebbentette meg az egyik eperfagallyat, borsószeme felkandikálta napba és a gyerek füléig hatolt gyors lihegése, látta csöpp bögyénekheves hullámzását.

Iec.súszctt d vares törzsön és felhorzsolta soványka comibj:t, de nemérezte. Áttrappolt egy krumpliföldön, kókadt tányérrózsa kólintotta f ő be,egér surrant el ő le a lyukba, de most csak futott, futott, nyomában a déliharangszó bús kongása.

Az első házaknál egy kiáltás tórpantotta meg. A kisbíró volt. A dobmost nem volt nála, alig ismerte fel. „Gyerek, elmennél-e kirándulásra?''„~I7hüm." Halántékának ugrálását hallgatta. (Hogy nincs melege a dobos-nak abban a posztó ruhában?) Valahol vertek egy gyereket és az úgyvonított éppen, mint a Bobi, amikor apja egyszer (épp akkor verte ela jég a termést) beszorította a gang sarkába és addig verte a vaslapáttal,míg ők négyen, gyerekek, sz űkölni nem kezdtek, emlékszik még, Bobieggyé vált az ő sziíkölésükkel és tört lábakkal hasoncsúszott apja lábá-hoz s aztán nem látták többé. A téglajárdára hangya tévedt s megpör-kölődve összepöndörödött. Mit is mondott a dobos? Az akácok kézröl-kézre adták, megsergették és vele együtt forogtak a piroscserepes ház-tetők. Aztán átvette a nagykapu és a csépl őgépek hirtelen elhallgattak;csak a fülében hallatszott egynek a meg-megcsukló,. fuldokló zümmögése.

Az anyja pogácsát sütött, szalmával f ű tött be a kemencébe, ő megа malacok dézsájánál, a barackfa alatt megsikálta a lábát. Mikor éjszaka

lett, a fanóra ketyegett csak és a székeken hallgattak a megbénult gú-nyák. Anyja ásítását hallotta a szomszédos ágyról: „és ne vigy minketa kísértésbe ..." (Ezt ásítás közben, hangosabban mondta, s ő folytatniakarta, de a dobos szavain járt az eszi, meg azon, hogy mért nem dob-szóval mondta neki azt: „Közhírré tétetik ..." Ez nagyon bántotta s 6maga próbálta végigmondani, de tovább nem jutott, csak addig, hogy,,közhírré tétetik ...", s ezt minduntalan az követte, hogy „ne vigy minketa kísértésbe ..."). Az ablak alatt szuszogott a disznóól, a hold tányérjabelibbent a deszkaasztalra, kanál csörrent, macska toppant a földön éskeserves nyarvíkolással nekiugrott az ajtóüvegnek, aztán csak az arany-

kazal zizegett és a piroskend ő s lány melegítette, mert testét hideg rázta.A sötétség vizében ,aranyhalak úszkáltak és egy kabinból (amely 'minthaa нaraszti-fürdő deszkakabinja lett volna, ahonnan utóljára fejest ugrotta vízbe egy vasárnap délután) aranyhájú lány lépett ki, majdnem mezí-telenül és feléje lebegett, hajában hancúroztak és hóna alatt siklottak ahalak. A piroskendős lány ásított és egy agyagkorsó el ő tt térdepelve sep-pegte: „és ne vigy minket a kísértésbe ..."

360

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


• A nap bemosolygott a kertek mögül és arcán ezüstfelh đ k úszkáltak.Kútcsiga pergett, utána akart kapni, de már csak a kattogást hallotta ésaz anyja integetett utána, egyre kisebbedve, míg végül eggyé .válta föld-del, az állomás perronjával és a tarlókkal. Csak a piroskockás szalvétábacsomagolt pogácsa maradt az ölében. Hirtelen mozdulattal megkínáltavele az elfutó kévevágó lányt, de az is csak integetett utána, a másikkezét lehúzta az agyagkorsó, ahogy szaladt visszafelé a tarlókon. Az arany-hajú napot akkor pillantotta meg, amikor egy kanyarban bekönyökölt

hozzá az ablakon és dévajul, hosszan a szemébe mosolygott. Haja sugarasankibomlott és elfedte a látást a tarlókra. Nézték egymást és ő elfeledte atarlókat, mert abban az araлyhajb.an már csillagok remegtek, egy mese-város fényei. Mikor éjszaka lett, a mosdó rézcsapja seppegett csak, ésszázhuszonkét fehér kis fogkefe énekelt fogának fehérségér ő l.Az ablakalatt, két akácfiányi mélységben, kis villamossínek vezették egymást kézen-fogva és egy apróka csillag leereszkedett hozzájuk a holdsugáron, játsza-dozni. A kisbíró fehér vászonruhában ott állt egy' lámpa alatt és kinyúltmindenki után, mintha elvesztett dobját keresné. Látta az ablakpárkányróltanácstalan mozdulatait, s azt is, hogy senki nem áll meg, csak élsiet mel-

letti s le akart kiáltani hozzá, de valaki hátulról arculütötte, hogy mértnem fekszik már le .. A kispap volt, aki egész úton együtt kacagott atanítónő kkel és valami gurgulázó hangon ismerétlen dalokat énekelt, atanítónő k pedig az arcába bújtak és úgy kérlelték: „jódlizzon még (igen,így valahogy mondták) ugyan, jódlizzon még egy kicsit ..." Lám, ő semtud elaludni, gondolta elégtétellel, aztán a piroskockás szalvétába töröltekönnyeit és a takarót a fejére húzta, de a vörös vízben az aranyhalacskákkisiklottak a markából, egyet sem tudott megfogni.

A folyosó gránitkockáin eléje perdült az aranyhajú napsugár (kávé-

szag úszott a szoknyájából és szagosszappan illata) és négy szem acélkékszilvát nyomott a markába: „Ez a tied." Látása elb űvölte s utána nyúltfélénken, de aranyhaja már az erd ő fái közt úszott és ezüstmadarak csiri-peltek benne. Szoknyáját szépen elrendezte és maga mellé ültette. „Van-e•késed?" „Nincs. Nálunk csak az embereknek van késük." Felkacagott éshátradő lt, a 'tölgyfa törzséhez: „Hát te nem vagy ember?" A völgy vissza- ,

verte kacagását: „Hát te nem vagy ember.... Hát te nem vagy ember?"Aztán újra: „Hozzál egy kést!" (Szél zúgott át az erd ő n) „Akarom!" Mostmár toporzékolt, ahogy felugrott. (A szél a fiú arcába csapta a haját ésmár csak a szagosszappan szagát Érezte.) „Kérjél attól, akinek van ..."

A kispap árnya suhant el a fák között. (Annak nincs úgysem ...) „Misi,van késed?" Misi föléje tornyosult és nyakára tette egyik lábát: „Majdér: magam adom oda, te bikfic!" lJs röhögött, ahogy az aranyhajú lány föléhajolt. „Tő led nem kell! Add oda neki! ..." (A szemében haragos, piros -

virágok hajladoztak.) Misi letérdelt, önnön mellébe döfte a pengét, aztánkirántotta és alázattal helyezte ada a lábai elé. „Vedd fel, mire vársz?",parancsolta neki. (Markába szorította a kést és er ő snek érezte magát.) Az

а в t

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


aranyhajú ismét tzátradölt. „Vésd a nevem a fába. Itt, ebbe a fába . ,Feküdt és várta a fiút. „Еn ... én nem tudom, mi a neved." (A keze meg-remegett és a lány nyakát nézte, mert egy anyajegy volt rajta.) „Ha bele-vÉsted, megmondom!" (A szél suttogott valamit, talán a nevét, de a fiúnem értette.) Keser űség marcangolta a torkát, homloka verejtékezett éslihegését tisztán hallotta, mert egy pillanatra elállta szél. „Segíts, énnem. tudom ... a neved ...", nyöszörögte. „En sem", suttogta az erd ő füveott elő tte. A fiú nyikkant, a kés kihullott kezéb ő l és zokogva elfutott,

amerre a kispap árnyékát látta. A kispap irnLára kulcsolta két fehér kezéta kápolnában és a tanítón ő k felé fordult: „Imádkozzunk!" A színes ablak-üvegen az erdő fáinak rajza lengett és Misi az aranyhajú lány mellettmormolta: „és ne vigy minket a kísértésbe ..." Az aranyhajú lány s,padtvolt és szemével ő t kereste...

tarlók úgy jöttek vissza szemébe, minta bánat. Az agyagkorsó szét-tört és vize sáros tócsákban nézett szembe az ólmos augusztusi éggel.N ő tt, növekedett a kis állomása messzeségben, de nem várta senki. Azakácfák kézrő l-kézre adták, de nem sergették meg. „Add a szalvétát, fiam,ebédet viszünk apádnak ..." A határban sárbasüppedtek a szalmakazlak

és a kövesúton parasztszekerek zötyögtek, az ülésen kövér gazdasszony л Ρ kfekete esernyő alatt a Piaci pénzüket számolták és egy-egy felcikázó vil-lxrra össг_erettenve mormolták „és ne vigy minket a kísértésbe ..." A fiúcsapta mezítlen lábaival a sarat és merevén nézett szembe a fakó tájjal,mint az erő s lovak és a kemény férfiemberek.

-362

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


B E L A

Mért hínak Bélánaktéged?Mi rejlika te neved mögött? .. .Egyszerű ember vagy,egy élet;fa vagy: van árnyad,s arcod szántójánesett,de két szép szemed:mint ekefényezte-rögök .. .

Mért hívnak Bélánaktéged?...Egyszerű ember vagy:egy élet —télitáj-festmény —

pusztán, fehéren ésbaj nélkül lettél,de megtöltött az Id ő ,

ahogyan a tégelyttöltik meg méreggel,orvossággal —egyszerű ember vagy,titok nélkül,fejeden egyszer ű kalap,billenésében öröm és haragjátszik —félő , hogij lényedben

valaki más van,egy félelmes ember;hisz egyszer ű

neveddel: rejtélyeddel,oly titkosan állsz itt .. .

Mért hívnak Bélánaktéged?Hiába kérdezem .. .Olyan vagy,mint korom-éjjelena táj rengeteg bozóttal,

mikor a menne dörög,s nem bocsát fényjeletsem, mert ő rjítő -lényegeds neved négybetű i közöttmegfoghatatlan ok van...Mért hívnak Bélánaktéged?...

ZÁKÁNY ANTAL

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


-ZÁKÁNY ANTAL

drzüLr Ем h ' O Z Z Á O

Nagy-nagy idegenségvan tebenned:zordon, ismeretlen,puszta —

olyan sokszor vénné —if julsz te,s Lelked olyan sokszoröreg, mint a gyerek lelke —árva tenger a kebled,mely hullámaivalsenkit sem vert meg —senki még át nem úszta ..

Titok vagy te?vagy csak egyrejtett • tájnakbenő tt,• nagy-nagj kerülő je?. .Ha szemedbe nézek:homályos, mély kútba nézek,mely üres , de melyetezeréves nyirok áztat .. .

Nem. Egyik sem vagy te .. .Nem vagy egyéb egy régi,tört-elindulásnál,egy kiáltó,visszarendelő -célnál —szándék vagy,mely tétlenül, bénánt&preng —hajlék vagy, amelyetsoha se láttam égni.. .

K.észiiltem hozzád,ű zve örömt ő l,biztatva társtalan bútő i ,mely ma is mégitt benn harsog,minta rohanó láva —

(hallgasd a neszét) —készültem hozzád,de megtorpantam a feleúton:f ogvatart egy virág,egy dal, egy cserép-darab,egy bogár kitépett lába.. .Nagy-nagq idenenség

van te benned...

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


MAJTI:NYI MIH ÁLY

u A . г r A G ,.

1A R G A fC O N Y V / L fÖ G (/L

M intha messzi, nagy tengeren úszna.Egészen a vonatfülke sarkába húzódott és lassan peregtek kezé-

ben a sárgafödelű könyv lapjai. Cirádás táncoló gótbetűk. Olyan nehéza szöveget követni, de éppen mert nehéz — éppen mert bányászként kella szavakat a betűk és a nyelv érce mögül kivájni — mélyebb nyomokatis hagy.

Az utas egyedül volt beszálláskor, sokáig egyedül volt és akkor be-jZttek ketten. (Nesztroyról, az öreg komikusról, az öreg szinészr ő l és drá-

maíróról olvasott, err ő l a bécsi levegőbe furcsa lélekvándorlással átszár-nnazott Shakespeare-r ő l, korának errő l a darabgyárosáról, aki mellett

elment a negyvennyolc forradalma — nyomtalanul — de nem ment el

az emberi lélek örök háborgása, nyugtalansága, grimasza, az emberi lélek

alpárisága és fenköltsége ...) Err ő l .a kulisszafilozófusról nyelte a Soro-kat szomjasan, mikor azok bejöttek ketten, egy öreg házaspár. Mereven

jöttek, szabályos kofferekkel és az id ő szaknak, idő járásnak pontosan meg-

felelő

öltözetben. S ez nem volt álöltözet, nem, ezekő

k voltak. (Az ember:t teremtés koronája — olvasta el ő bb a sárga, vastag könyvben — de va-gyonokat fizet szabószámlára, hogy a teremtés koronáját minél jobban

eirejtse.) Ezek azonban azért fizettek szabószámlát, ketten, akik most

bejöttek, hogy énjük a messzemen ő valóságot hirdesse maga körül. >le-

tük rideg pedantériáját, amikor a pedantéria már céllá változik. Vannak

emberek, akik, útrakelve, igyekeznek többet mutatni, mint amennyi meg-illeti ő ket, mások viszont útíálarcukkal el akarnak venni a valóságukból;az utóbbiak régi, kopott ruhájukban utaznak, nehogy a zsebmetsz ők pénztsejtsenek náluk. Házaspárunknál azonba74 szó sem volt semmiféle álcá-

zásról.Félszemmel figyelte csak az érkezetteket az utas, ahogy elhelyezked-

nek. A férfi szemben ült a menetiránnyal a fülke sarkában, az asszony

vele átellenben. Beszéltek is valamit, de nem értette mir ő l — csak moregást hallott, de nem szavakat — s utasunk belemerült újból a könyvébe.đsszesen hat hely volta fixlkében, s amikor ismét felemelte fejét a sárga

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


könyvrő l, az volt az érzése, hogy a fülke egészen megtelt. Hogyan? .. .

kapott homlokához, hiszen az el őbb csak ketten jöttek be!

Ketten jöttek be, a pedáns házaspár, de önz ő művészettel sikeriiltnekik az egész fülkét úgy átvarázsolni, hogy abban nem maradt egy talp-alatnyi hely szabadon. Az egyik ülésen egy n ő i .sál feküdt, fölötte kabát,a csomagtartóban kiskoffer... a sál mellett cukorka egy kis stanicliban.

Az egész úgy. festett, hogy ott ül valaki; csak éppen kiment egy pilla-

natra, de testének melege még ott érzik, fenntartott joga van arra az

ülésre mindenesetre. Ez volta negyedik ülés. Az ötödik fölött egy férfi-

kabáf lógott, a hatodikon pedig egy ujság volt meg egy férfisapka. A fül-kérő l — mondom — ordított, hogy itt minden, hely foglalt.Ketten jöttek csak be — dörzsölte homlokát az utas, erre megeskü-

dött volna — de megállapításával élénk ellentétben állta fülkében lefog-lalt másik három hely. Utasunk vegül is legyintett: mi közöm hozzá?

(Nestroyt a szatirikust boncolgatta a könyve „Egyszer szeretnék önma-

gammal összeülni, hogy ki az erő sebb: én vagy én?") Az élet tele van

praktikákkal és mesterkedésekkel — gondolta — az ember üljön a sarok-ban és olvassa a könyvét, ha semleges akar maradni.

Erre a semlegességre hamar szükség volt. Valaki bedugta fejét a

fülkébe s látva a szerteszét hever ő sok holmit, bátortalanul, megkérdezte:

Minden hely foglalt?

A bátortalanság maga, ahogy a kérdést feltette, elárulta, hogy a kér-dés úgyis reménytelen. Persze hogy foglalt.

Igen, foglaltondta az örégember. Az asszony pedig bámult azablakon át, kifelé nézett, mintha úgysem érdekelné a dolog. Sárga könyv-vel a kezében az olvasó ember személytelenül és semlegesen mérte végiga betolakodót. Nem foglalt állást, csak csodálkozott. Csodálkozott a ha-zugságara, amely hangos volt, mint egy gyilkosság. S ő

, aki ebben szem-tа nú, miért nem ugrik fel és mért nem kiabál: kérem ez disznóság, itt

nem ül senki ... Nem ugrott fel és hallgatott .

Miért hallgatok? —csodálkozott némán a könyv fölött. Mert jobb kétemberrel ülni egy fülkében, mint néggyel együtt szorongani ... inkább

vagyok hallgatag cinkos, elvégre én nem szóltam egy szót sem. IJlvezemazt, amit más elrendezett a. fejem fölött. Be is hunyhatom a szemem azegészhez, ném igaz?

A helyzet azonban nem maradhatott sokáig így. S lelkében a jóemberigazságszeretete helyeselt annak a nyelves asszonynak, aki kislányával

benyomult és kétségbevonta az egész szituációt; félretolta az ülésre dobotttárgyakat és helyet foglalt.

-- Ideülj szépen kislányom — mondta harciasan és lekényszerítette

maga mellé a lánykát arra az ülésre, ahol a cukorka volt meg a n ő i sál.A sarokban olvasó ember bátorító pillantást küldött feléje, de aztánmegint belemerült Nestroyba. („Ne higyje kérem, hogy a cukrosládára

366

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


г ákönyöklđ f szeresnek nincsenek édes álmai! Dehát ha az ember csak

sajtpapfrnak feldarabolt művekbđl olvas verseket és hiányos makulatúrrából böngészi a tudást ... mindig támad valami áthidalhatatlan ür ben-ne ..." Betűzte nehezen. Mintha könnyeken keresztül mosolyogna ez avén komédiás!) Néha felpillantott a szemüvege mögül és konstatálta aszínváltozásokat. Mert hogy itt sűrűn lesz változás, azt érezte.

Igen, sűrűn volt aztán a fülkébEn sžínváltozás. Az els ő rő l, a sarokban

olvasó emberrő l nem beszélhet ugye, mert az maga a szcenáriumivó. A

másik négy mereven ül: a pedáns férfi és a felesége megmerevedve ésbűntudatosan, mint akiket lepleztek. Rá sem néznek a betolakodott asz-szonyra. Еrzésviláguk: a fene egyen meg, te nagyszájú, azzal a kölyökkel

együtt, most nem lesz békénk t ő letek. Az a pasas ott a sarokban még

tűrhető : olvas, folyton olvas. Mit olvas ugyan, ebben a. korban ez már

egészen felesleges, csak nem akarja elhitetni velünk, hogy vizsgára ké-

szül? A betolakodó nő lángoló szemekkel még mindig harciasan bižtatja

kislányát: csak nyújtsd ki a lábadat bátran, csak d ő lj hátra! Jelezve, hogy

ez a hely az övék, hiába van ott a sál meg a cukorka.Tájak suhannak el odakint, a kép elhomályosul. Amikor negyedórára

az, olvasó ember a sarokban ismét felveti fejét, a kép már egészen más.

A házaspár bizalmasan beszélget egymással, közben át-átpislognak a

betolakodott asszonyra. Az meg a lányával, a kislányával suttog „Nem,

nem szabad!" Világos, hogy a kislány oda akar menni az ablakhoz, az

anyja azonban lebeszéli, mert fél a pedáns házaspártól. A sarokban ül ő

mosolyog és lapoz egyet: oda kell figyelnie a szövegre, mert nehéz a gót=

betű , nehéz az olvasmány neki. (Ez itt, ez a kiragadott gondolat „Ha kétfarkas találkozik, nincs kétségük arról — ha egymásra bámulnak — hogy

mind a ketten farkasok. De ha két ember találkozik az erd ő sű rű jében,

mindakettđ összerezzen. Miért gondolnak felijedve árra: jaj istenem, az a

másik aki ott jön ... haramia és gyilkos is lehet!")

Folyók, hegyek, hidak. A vonat kattog és a sarokban egy 'ember olvas.Niha felpillant és csodálkozik. Elámul. A harmadik, negyedik, ötödik

szfnváltazáson, amely eléie mered. Most már ott álla kislány az ablaknál

-- mégis kiharcolta, hogy anyja odaengedje — áll és bámul, néha hátra-felé beszél. A pedáns öregasszony szája elhúzódik ... nem, ez nem olyankÉnyeskedć , lebecsülő nevetés. Azon az apró naivságon mosolyog, ame-lyet a gyerek az ablakból hátratelegrafál. Szinte érezni, hagy' a követ-kező pillanatban megmozdul a néni keze, és rátéved az apróság fejére:meg fogja simogatni.

367

Hid 25

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Megtörtént ; igen, megtörtént! A leveg ő megtelik a kibékülés fluidu-mával; most már semmin sem kell csodálkozni. Semmin. Azon, sem, hogy.a kicsike félóra mulya a bácsi térdén lovagol és bajusza után kapkod.141 iközben a két nő — meleg és forró intimitással — tortarecepteket ésételtitkokat cserél. IJs ebben a szirupos összhangban együtt tagadják lea még meglevő szabad helyet egy betolakodó el ől. l;s hangosan felnevet-nek, amikor az csalódottan távozik. Hangosan és felszabadultan nevetnek.

(Az ember ott a sarokban Nestroyt olvassa. Nestroyt az örök komé-diást, a darabgyárost, kórónak elsikerült Shakespeare-jét. " ... Kevés

rossz ember van a világon, mégis annyi igazságtalanság történik benne!"1

368

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


B URÁNY NÁNDOR

кЁТ OTTHONOM VAN

Az egyik bizalmasan meleg,kényelmesen megszokott zárt odú,a másik idegen, hideg,a másik szokatlan szemekkelijesztő smeretlenül .figyel.Két otthonom van.Néha nem tudom, melyik az enyém.Két otthonom van:az egyik az álom, a másik a kenyér.Az egyik nem bánt, s nem igér,a másik néha belémharap,hogy lássam, milyen messze a cél.

Két otthonorr van:az egyik lusta b ő röm, .én vagyok,a másik dobna már magáról,hogy csontjára izmosítsa a holnapot.Két otthonom van,s nem tudom, melyik az enyém.Az egyik bánt, a másik védve véd.az egyik, érzem , szerit,de a másikért_ adnék egy életet .. .

BURÁNY NÁNDOR

BE .TÖRT AB LAKOK

Egy nyáron összeütköztek bennem a búzaföldek,és az asztagok helyénlelökték egymást a vágányróla ruhájukat kinő tt bérpaloták,s ahogy a veszély kezdő dő viharában fázni kezdtem,észrevettem, hogygondolataim sok ablaka betört,mikor összeütköztek bennem a búzaföldek,

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


s az akaratok mozdonyait roncsokra törve ;

az összeütközés füstjénélmelegedteka fényes rakétagépekszememben hagyott hangulatai.Egy nyáron, mikorösszeütköztek bennem a búzaföldek,amint mozdulni akartam,éreztem a nagy légüres hiányt,de a történtek hevében még nem tudtam,

én mentem,vágy éngem hagyott itt tegnapi magam .. .

370

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


SAFFER PAL M li-IKANOK

v alahányszor a délbánát і útakatTarom, mindig úgy érzem, hagy

valami súlyos teher nehezedik rám,mintha őszben járnék: Minel mesz -

szebb keгјІёК a nagy elhatároló fo-lyóktól, annál borongósabb bennemaz ősz, mintha a közelgő Kárpátokküldenének sötét, fagyos leheietetfelém.

Versecről a következő nagyköz-ségbe indulóba, ahol a magyarkulturegyesületet akartam megláto-gatni, egy címet adtak, amúgy, só-gor-komа vonalon, mert a rokonoszlopos tagja az ottani kulturegye-siiletnek és amíg a kis terepjáróautó rugói csikorogva, sírva jelez-ték az egymást követ ő gödröket éscsigalassúsággal fogyó kilométere-ket, ismételgettem magamban a ka-

pott utasítást: a fő

téren, első

fod-rászüzlet balra...

hajbodorító iparnak mint min-den más tisztességes mesterség-

nek megszabott munkaideje van, ésnem köteles kódorgó újságírók ér-kezését lesni.

Hiába vártuk meg azonban ,a nyi-tást, az ő szes • mester olyan félre-érthetetlen nyíltsággal akart velünk

a bolt kehős közepén tárgyalni,gondosan védve a fizető vendégegyenjogúságát, hogy pillanatokalatt megértettük: Biz ennek azipartestületen kávül egyéb testület-hez aligha van köze.

Amikor a.után, unszolásunkra,mégis kijött velünk az udvarra, az

egyetlen helyre, ahol nyugodtabbanlehetett beszélgetni, szomorkásanintett:

— Sajnálom kérem. Nem foglal-.kozom semmivel, amióta a fiamatbezárták. Menjenek talán a cipész-szövetkezetbe. Ott vannak még ve-zetőségi tagok.

Elmentünk. A fiú büntetésénekokát hamar megtudtuk: Az, amitnálunk rengeteg tapintattal úgyhívnak, hogy hiány.

Fejtörőnek csak az a kérdés ma-radt, hogy az ősz mester íniért vo-nult vissza a kulturmunkától? Egy-szerűen a szégyen miatt, vagy ta-lán azért, hogy így álljon bosszút azérzéketlen társadalmon, amely fiaesetében nem volt tekintettel az 5bizonyára tisztességben leélt hisz-

szú életére és kultúr érdemeire.A közben összeverődött vezető sé-

gi tagokat nem is nyaggattuk ezzel.Ugyan, ki tudna ilyen fogas kérdés-re válaszolni egy messzi kis délbá-n áti községben, ahol az öreg embe-rek cselekedeteit néha régi szá-munkra már érthetetlen, vagy sír-nivalóin kómikus kis rúgók és meg-rontolások igazgatják.

А székház udvarán hátul kis elő-adóterem, színpaddal és a fala-

kon régi olajnyomatokkal, jelenetek-kel a magyar történelemb ő l: „Hon-foglalás", „Petőfi és a márciusi if-j k", „Az aradi vértanúk kivégzé-se". :.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


- Ami azóta történt, annak nincsnyoma. Vagy ha van, is az emberektudatában, a robogó események sok-szor vérgőzös kavarodása nem adottneki időt, hogy ,a vidéki kulturházfalán Ipatétikus obajnyomattá me-revedjen.

Mi lesz — hökkenek meg — haegykor a mi nagy napjaink is ígytekintenek majd le a falakról, em-bertelenné és émelygőssé magaszto-

sulva az idő

k és szükségletek szű

-rő jén, át, mérsékelt tanulságul jö-vendő bámész nemzedékeknek?

Mert látom is a ; ,Szutjeszkai át-törést", „A köztársaság kikiáltását",„Az ifjúsági vasútvonal építését" ésa „Petőfi brigád kivonulását Topo-lyáról" légyköpéses olajnyomaton.fehérre meszelt falon és megbor-zongok:

Aki még nem látott képeket,amelyeket zúgfestók árulnak eldu-

gott falvakban és messzi tanyákon,képeket amelyeken a sebesült par-tі zán karját virágos erdőben len-hajú, filmszínésznőképű partizán-tiindérkötözi, csak az mondhatja,hagy nincs igazam..

Az embernek csak egy vágya tá-mad: mozdulni, mozogni minden-áron ...

A kövér könyvtáras élénken ma-gyarázza, hogy csak nemrégenvette át a könyvtárt és most akarjarendbe szedni.

— Nem lehet kérem így, nincsitten még rendes könyvjegyzék sem.Űj könyvet már rég nem vettek.Messze van ide Naviszád, nagyonmessze. Nézegetem a könyveket. Itt,ebben a poros udvari szobában, úgytűnik, hogy minden messze van,nagyon messze. Ezerkilencszáztízes

kiadású magyar olvasókönyv kerüla kezembe. Épületes olvasmányok amagyar ifjak számára. Az egyikbebelelapozok:

„ ... A kolozsvári egyetemi kör-ben egy diák, Marosán Péter el ő-adást tart. A tanárék i's hivatalosak,közöttük Moldva Ger ő tanár úr vi-

légszép lányával. Az ifjú pedig, aki-nek nemzetiségéhez, neve után ítél-ve, aligha fér kétség, a világszépszemek biztatása mellett elkezdi el ő-adását. Arról beszél, hogy a kegyet-len sors eredetileg nem magyarnakteremtette, de a magyar nagylelk ű -ség lehetővé tette számára, hogykorrigálja ezt a szörnyű hibát. Há-lájához hozzájárul Moldva Gerő ta-nar úr is, — akinek származása

szintén nem kétséges, - és együttkérik .a jelenlevőket, tanítsák a sze-gény oláh népet, hogy magyar le-hessen...

A kövér könyvtáros pofozgatja aporos könyvoszlopokat. Rendet csi-nál.

Vannak új könyveink is, —mondja, — meg van például az Ara-rát. Csak nagyon rossz az, hagy aNoviszádon megjelenő könyvek nemegyformák. Az egyik kicsi, a másik

nagy. Nagyon rossz az egy könyv-tárnak kérem szépen. Nem lehetrendet csinálni .. .

Mas úgylátszik nem zavarja.

U lünk a legnagyobb szabában.Lassan benépesedik.Mit :adott elő a mkedvelő

csoportjuk? — kérdezzük.Tavaly öt bemutatónk volt:

„Lacikonyha", „Házasság", „Hányóra Zsuzsi", „Guruló dollár", „Vígélet a házasélet". Az idén MóriczZsigmond „Gulyás"-át adtuk el ő .

Honnan szerzik a darabokat?Régi Színházi >J etekbő l.Máshonnan nem kapnak szö-

vegéket?Csak nótaszövegeket: az „ l г ј

nótát"ondja egy lelkesszeműfiatalember és már ugrik is a fiók-hoz. Egy köteg nyomtatványt húz

elő belőle, amelyen a naviszádiszerkesztőségek egykori poéta-ré-r_zének, a későbbi könyvelőnek "sÚjabban kottakiadónak fényképediszelec majdnem életnagyságban.

Alig valamivel drágább ez a két-lapos kiadvány a HID egy-egy szá-mánál és a régi ismert nóták rel-

372

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


lett legnagyabb meglepetésünkre azélelmes poétának mindössze egy„dalszövegét" találtuk benne.

Szrbabránban van a szerkeszt ő -ség, Noviszádon nyomták. Hirdetésis van benne, mint minden komolyés anyagi gondokkal küzd ő folyó-iratban. Szocialista vállalat hirdebése.

Ránéztem a fiatalemeberre, ke-zemben a kottával. Zavartan mo-

solygott, és vállat von:-- Kaptuk — mondja.Еs én még azt hittem, hogy na-gyon messze van ide Noviszád. Mostrájöttem: Kinek-hogy.

A szobafalán hatalmas kép. A„Honfoglalás" másolata.Az első világháború elő tt egy

ikonfestő művész másolta le nyolc-száz forintért. Később a tulajdonos

nekünk ajándékozta.—• Miért nem adják a. múzeum-nak? — kackaztatam meg óvatosan,n.ert hallottam, hogy ,a kép körülveszekedés volt. — Nerrí.zetiesked-nek. Ereklyeként őrzik — mondot-ta nekem akkoriban az, aki mesél-te.

Most az egyik idősebb ember tör-te meg a csendet.

Odaadnánk mi kérEm szívesen,akárkinek, csak...

-- Csak?

— Adjanak érte cserébe egy zongorát.

Az embernek néha valóbán szo-katlan helyzetben támad nevethet-nékje.

A lkonyodott már. Menni készül-tünk. A fiatalember ,a csupasz

szobában a kép alatt nagy tervek-•ről mesélt.

Furcsa volt.A községben megszűnt a magyariskola, mert nem lehetett bélé ta-nulót fogni. A százegynéhány köz-ségbeli kubikoscsalád semmi ro-mantikus hajlamot sem mutat.

Naponta van itt mozielđ adás ésд Ρ hadsereg otthonában a JugoszlávFilmtár híres filmeket mutat be.

Az amatőrszínház az idénybennégy bemutatót tartott.

Négy kultúregyesiilet dolgozik a

községben: szerb, román, cseh ésmagyar. Allítóla nem akartak e-gyesülni. A Többiek. Ezt, itt mond-ják. A népbizottság valamennyit se-gíti ,pénzzel.

Furcsa volt.A könyvtárban Moldva Gerő és

Marosáp Péter hazafias fohásza,a szinhazteremben ,a régi olajnyo-

matok,az utcai szobában, négy-öt ta-

nácstalan öreg ember, meg egy

pelyhesállú fiatal gyerek.

373

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


BORBÉLY JÁNOS

1E V É 1

Levél. Majdkiáradta bennem áradó.A komolyság meg gátul érkezett.Most sírnom kéne: nem lehet:csak aggok sírnak és rínak gyerekek;szeretek mindenkit, téged és titeket,s ha már írok, megírom neked,hogy míg a hallgatag utcák és házak felett

sepert a hósipkás fergeteg,min töprengtem, este, t ő led elmenet.

Hogy magamat hiába töröm,sehol sincs tiszta öröm,zavartalan:hiába Lpitek csigaházat,eljön értem a buta bánat,mindúntal an.

Lám, most is.

Fogj tenyeredbe és simogass lágyan,hűsíts, melegíts, vesd meg az ágyam,szeress, hívj, bocsáss, ne hagyj el!leborulok, hogy fölemelj:már megért bennem a mérhetetlen alázat.

Kedves, lásd, ezen szomorkodom:ha eltöröd játékbabánk és szekerünk,vajon mi lesz, mi lesz velünk?

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


В0RBЕLY JÁNO S

375

M A R O M L A f1A V A L I

Már omlássá vált, mi elhatárolt:

börtönöm négy fala rom.Felhő vagyok a szemhatárona messzi kékség magára von.

Vihart ne szülj, fehér felleg!Háborgó tenger elülj elülj!Poloska társad mássza melled,marása éget kívül , belül.

Eh, sürög a nyárs, térít a bendő .

Nem kemény szavak fagyos malasztja.A bíró vétke büntetendő .

Munkám is más napra halasztja.

1954

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


ISZÁK BÁBELV

Az odesszai születésű ISZÁK BABELYTa forradalom emelte a kor szovjet írói-nak elsб saraiba. Bábelv az Októberi For-

radalom (melynek éppen negyvenedik. év-fordulósát ünnepeljük az idén) katonájavolt. Bátorhangú, tömör, nagyszerű meg-látású, egyszerű novelláit ott írta a fron-ton, a harcok szünetében s aztán •Kon-armija című kötetében közölte. Egyben alegismertebb mtíve is ez. Sokat támad-ták miatta. Bábelv a harmincas évek vé-gén lejátszódott nagy tisztogatásnak esettáldozatául. A múlt évben érkezett hozzánka hír, hogy a Szavjetúnióban ismét kiad-ják műveit.

.ró

Kedves szerkesztő elvtárs. A felvilágosulatlan asszar уоkról akarokmagának írni, akik bajt hoznak reánk. Remélem, hogy a polgár-

háború arcvonalait járva, amelyekr ő l írt, Fásztov elhagyatott állomá-sát sem kerülte el, amely hegyen-völgyön túl, egy ismeretlen birodalomban van. 1;n természetesen ott voltam, számogonsört ittam, a baj-szomat belemártottam és a nyelvem még mindig attól nedves. •

Erről a ,fentemlitett állómásról sok mindent lehetne írni, de ahogyanaz egyszerű nép mondja: a teremt ő útjai kifürkészhetetlenek. Ezért csakarról értesítem, amit két szememmel láttam.

Szép csendes éjszaka volt, amikor ma egy hete, katonákkal megra-kottan megállt ott vörös lovasságunk tiszteletkelt ő vonata. Valamennyienégtünk a vágytól, hogy szolgálhassuk a közös ügyet, és Berdicsev ellennyomultunk. Egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy vonatunk sehogysem akar elindulni. Gavrilkánk fűhöz-fához kapott, a harcosok meggyanút fogtak, és kérdez ő sködni kezdtek, miért vesztegelünk itt? Еs va-

lóban, a vesztegelés közös ügyünk róvására óriásira növekedett, merta zsákos emberek, ezek a megátalkodott ellenségek, közöttük rengeteg

asszonynép is, orcátlanul viselkedett a vasúti hatósággal szemben. Fé-lelmet nem ismerve kapaszkodtak bele ezek az ellenséges alakok a kor-látba, futva árasztották el a vagonok tetejét, lábatlankodtak, lármáztakés valamennyien az oly drága sót cipelték, némelyik zsákban tan ötpuđnyi is volt. De nem sokáig tartotta csempész-t ő ke vígasság. A va-gonokból kiszálló harcosok kezdeményezése könnyitett a megsértett va-súti hatóságok helyzetén. Csak az asszonynép maradt a helyszínen ta-risznyáival. A harcosok megsajnálták őket, s egyes asszonyokat felvetteka tehervagonokba, másokat nem. A mi második szakaszunk vagonjábais került két lány, és amikor felhangzott az els ő csengetés, egy termetesasszony jött oda egy gyerekkel és azt mondja:

—Engedjetek fel, kedves kozákocskák, amióta háború van, vasutállomásokon hányódom pólyással a karomon, most aztán össze akarokkerülni a férjemmel, de sehogyse engednek vonaton utazni. Hát nemérdemlek meg ennyit kozákocskák?

Nézze, jóasszony, — mondom neki —, ahogy a szakasz dönt, úgy

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


lesz — és a szakaszhoz fordulva magyarázom nekik, hogy a termetesasszony kéri, vigyük magunkkal, hogy itt meg itt találkozhasson a fér-

jével, és hogy tényleg gyerek van vele, és kérdem őket, mit gondoltok,fölengedjük vagy nem?

Eriszd, — kiáltják a legényekiutánunk nyilván nem is

kell majd neki a férje.

=• Nem, — mondom tisztességtudón a legényeknek —, tisztelet, be-csület nektek, katonák, de meglep, hogy ilyen badarságot hallok t ő le-tek. Jlusson eszetekbe, katonák, a magatok élete, hogy ti magatok is vol-

tatok gyerekek anyátok mellett, s máris oda lyukadunk ki, hogy nemis kell róla még beszélni sem...

A kozákok pedig, miután megállapították maguk között, hogy á

szószóló, már mint én, Balsamov, milyen meggy őző , beengedték az aszszonyt a vagonba, és ő hálálkodva bejött. нs igazamtól áthatva máris

valamennyien kedveskedtek neki, és egymással versengve tartották

szóval.Üljön ide, jóasszony, a sarokba, becézgesse a gyerekit, ahogy az

anyák teszik, senki se nyúl itt magához, hiba nélkül jut el a férjéhez;

amint szándékában áll, és bízunk a lelkiismeretében, hogy őrségváltást

nevel nekünk, mert a régi öregszik, ifjúság pedig kevés van. Megkóstoltukmi, jóasszony, ennek a világnak meg a túlvilágnak is a r_.yomorúságát,

szorongatott bennünket az éhség és dermesztett a fagy. Maga csak üljönitt, jóasszony, és ne féljen semmit...Ёs harmadik cšengetésre elindult a vonat. A gyönyör ű éjszaka ránk

borult, mint valami sátor. És ebben a sátorban a csillagok voltak a lám

pások. A harcosoknak eszükbe jutottak a kubáni éjszakák és a zölden

fénylő kubáni csillagok. A képzelet felröppent, mint a madár. A kerekek

r-eg csak kattogtak, kattogtak...

Amikor pedig eljárt az id ő , és az éjszaka elhagyta ő rhelyét, s a vörösdobosok elpergették a hajnalt vörös dobjaikon, hozzámléptek a kozákok,mert látták, hogy csak ülök, nem bírok aludni és ménk űmód kínlódok.

Balsamav — mondják a kozákokiért vagy oly szđ rnyen-rosszkedvű , és mért nem alszol?

— A földig hajtom meg magam előttetek, katonák, és kérlek ben-neteket, bocsássatok meg egy kicsinykét, csak engedjétek meg, hogy né-hány szót váltsak ezzel a polgártársn ővel...

S egész testemben reszketve fölkelek fekhelyemr ő l, ahonnan az álom

megszököt̀ e, mint a farkas a gyilkos kutyafalka el ő l, hozzálépek, kive-

szem kezébő l a gyereket, letépem róla a pelenkákat meg a rongyokat ésegy jó pudnyi sót látok a pelenkák alatt.

-- Nézzétek, elvtársak, milyen érdekes gyerek ez; se nem szopik, senem vizel maga alá, és nem zavarja álmukban az embereket...

Bocsássatok meg, kozákocskák, — avatkozott beszélgetésünkbe azasszony hidegvérrel — nem én csaltam, hanem a nyomorúságom .. .

37

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


-- Balsamov megbocsát a te nyomorúságodnak — válaszolom az asz-szonynak. Balsamovnak ez nem sokba kerül. Balsamov úgy adja, ahogyvette. De nézd meg, asszony, a kozákokat, akik felmagasztaltak, mintmunkás-anyát a köztársaságban. Nézd meg ezt a két lányt, akik mostsírnak, mert megbecstelenítjük áz éjjel. Nézd asszonyainkat a búzaterm ő

Kubánon, akiknek asszonyereje veszendőbe megy férjük nélkül, és őketis, a férjeket, akik ugyanolyan magánosak, s akik gonosz szükségb őlmegbecstelenítik a lányt, ha az élet az útjukba veti ... Hozzád egy újjalse nyúltak, pedig, te rondaság, te csak erre termettél. Nézd a fájdalom-

fojtogatta Oroszországot .. .Őpedig így felel nekem:

-- Elvetemültetek, nem félek én az igazságtól. Ti nem Oroszország-gal törő dtök, ti a zsidó Lenint és Trockit meDtitek...

-- Nem a zsidókról van most szó, kártékony polgártársn ő . A zsidók-nak ehhez semmi közük. Leninr ő l ne szóljunk, de Trocki a tambovi gu-bernátor rettenthetetlen fia és bár nem közülünk származik, a munkás-osztálynak fogja pártját. Ók, az elítélt rabok, Lenin és Trocki a szabadélet útjára vezetnek bennünket, maga pedig, alattomos polgártársn ő , na-

gyobb ellenforradalmár a fehér generálisnál, aki sokezerszeres lova há-táról éles karddal fenyeget bennünket ... Ez a generális látható úton-útfélén és a munkás arról álmodik, hogy lenyakazza, de az ilyen ' polgár-társnők, mint maguk, kik gyámtalanon vannak, különös pólyásaikkal, kikenni nem kérnek és az isten kék egét sosem látták, — maguk nem mu-tatkoznak, olyanok maguk mint a bolhák, de rombolnak, aláásnak, alá-,ásnak .. .

1Js nem tagadom, hogy azt a polgártársn ő t kidobtam a mozgó vonat-ból, le a töltés olđalába., de mivel igen szívós volt, üldögélt egy ideig, azu-tán letisztogatta szoknyáját és elindult aljas útján. S amikor elnéztemmagam elő tt ezt az asszonyt, így sértetlenül, és körülötte a végtelenOroszországot, a kalásztalan földeket, a megbecstelenített lányokat ésaz elvtársakat, akik csoportokban mennek a frontra, ,de kevesen térnekonnan vissza, -- ki akartam ugrania vagonból, hogy megöljem ő t vagymagamat. De a kozákok megsajnáltak és így szóltak:

Lő jj rá!

s leakasztva a falról hűséges puskám, letöröltem azt a csúfságota föld és a dolgozó nép köztársasága színér ő l.

s mi, a második szakasz harcosai, fogadjuk magának, kedves szer-kesztő elvtárs, és maguknak is, szerkeszt ő ségbeli elvtársak, hogy kímé-letlenek leszünk az árulókhoz, akik a mélybe akarnak rántani bennün-ket, akik meg akarják fordítania folyam folyását és Oroszországot hul-lákkal meg gazzal akarják bevetni.

A második szakasz valamennyi harcosa nevében — Nikita Balsamov,a forradalom katonája.

~в 7 а

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


I SZAK BABELV

PR/SC.tfPАL esnyov felé törtetek, ahol a. hadosztály vezérkara székel. ÍJtit

oáam vábbra is Priscsepa, az ifjú kubáni, а fáradhatatlan kuj б n,viharedzett kommunista, leendđ régiségtolvaj, nemtöfő döm vérbajos ésszende hazug. A fején cserkészsapka málnaszín ű vékony posztóból, a há-tára vetve csuklya. Útközben mesél magáról. Meséjét nem tudomelfelejteni.

Egy évvel ezelő tt Priscsepa megszökött a fehérekt đ l. Megtorlásul

túsznak fogták szüleit, és megöltékő

ket, azzal, hogy kémek. Ingóságukat.

széthordták a szomszédok. Amikor a fehéreket elkergették Kubá.nból,Priscsepa visszatért szül ő földjére.

Reggel volt, virradt, a paraszti álom még savanyú párában ver-g ő dött. Priscsepa befogott az állami kocsiba és elindult, hogy a falu-ban ;összegyű jStse gramofonlemezeit, kovászos köcsögeid és törülköz ő it,amelyeket az anyja hímzett. Fekete köpönyegben ment az utcán, övé-ben görbe jatagánnal; nyomában döcögött a kocsi. Szomszédról-szom-zédra járt Priscsepa, és útját csizmája talpának véres pecsétje jelezte.

A kalyibákban, ahol anyja holmijaira vagy apja pipájára talált, elmet-

szett torkú öregasszonyokat, kútkáva fölé akasztott kutyákat és ürülÉkkel bemocskolt ikonokat hagyott a kozák. A falubeliek pipázgatva,komoran figyelték útját. A fiatal kozákok szétszaladtak a sztyeppén,hegy leszámoljanak egymással. Folyt a leszámolás, a falu pedig hall-gatott. Amint végzett, Priscsepa visszatért a feldúlt szül đ i házba. Azösszetört bútorokat a hélyükre rakta, úgy ahogyan gyerekkorából em-lékezett rájuk, azután votkát hozatott. Bezárkózott a konyhába, két napkét éjjel ivott, sírt, énekelt és szablyával vagdosta az asztalt. Harmadiknap éjjel a falu arra lett figyelmes, hogy Priscsepa _ háza fölött füst

terjeng. Megpörkölő

dve és rongyosan, rogyadozö térdekkel vezette ki azistállóból;tehenet, revolvert dugott az állat pofájába és elsütötte. Lábakörül füstölgött a föld, a kéményb ő l kéklő lángabroncs röppent el ő éseloszlott, az istállóban felsírta magára maradt borjú. A t űz tündökölt,mint a vasárnap fénye. Priscsepa eloldotta' a lovat, nyeregbe pattant,egy hajtincsét a tűzbe vetette és nyoma veszett.

S. P. FORDÍTASAI

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


KONCZ ISTVÁN

JOBB, HOGY N l N Cј OT T H ON OD

Vonat-otthonodat jól berendezted,(vagi/ te nem azok közül való vagy,akik nem forognak a Fđlddel együtt?)

s kényelmes útitárs-bútoroksegítenek kitartó könyökölésedben,míg homlokod koccan az unalmasvagy nem unalmas tájakatmutogató ablak rámájáhozés felkiáltasz:„Lám, nagu a világ! Jól van,hogy nincs otthonom, csak a szürkevonatot nyel ő végtelen és a rezg ő

ablakráma bekerítette tarlódarabocska,

és mozdonyfütty,és indulás,és újból indulás,búcsú és köszönés nélkül,napidíj és útiszámla nélkül, —rroogorva-szomorú kalauzokbeteljesülhetetlen fantáziáinakváró karikáival szemem alatt."

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


ALMÁSI TIVADAR

dRVINYEK

Megborzongok, ha nappal látom

Azokat a nyitott torkú mélységeket,

Amelyek mellett elvezettek

Az éj-ösvények.

De jön a másik éj

És akkor sem félek,Csak nézem a hidegen szikrázó

Csillagos eget

s kérdem az ,éjt, a csendet:

Miért kell a huszadik században,

A vállamon géppisztollyal róni —

A fenyves erd ő k örök békéj ű ünnepét

Kétezer hatszáz • méter magasban .. .

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


RICHÁRD WRIGHT, a Párizsban élő

hír-neves amerikai néger író három évvel ez-elбtt az akkor még Aranypart néven is-mert angol gyarmatra látogatott az ottani .

kormány meghívására. Az itt közölt meg-kapó írásban számolt be útjáról. Arany-part azóta kivívta önállóságát: ez év már-ciusától eggyel több országot tartanakszámon a földön. Az ébredđ Afrika leg-ifjabb országa ez: Gana.

RICHÁRD WRIGHT

M/T J E L E N T N ÉKfM A fR /KA

Afrika. mi vagy énnékem:Rézszín nap, vörhenyes tenger.Csillagfény, csapás az Sserdбn át,Bronz erđs férfiak

Vagy pompás feketeNők, kiknek ölében fogantamMíg a madarakZengték édeni dalaik?Háromszáz éve számfizöttenA honból, amit az đsökt7gy szerettek, én tengek távol

Fűszeres völgytđ l,Cimetfák gyönyđrétSl —Afrika, mi vagy énnekem?

COUNTEE CUILLEN

E trakták az edényeket és felszol-gálták a kávét. Az ebéd vé-

ge felé járt; cukrot tettünk acsészébe és kavargattuk a kávét.Olyan csönd volt, hogy a békés pá-rizsi mellékutcákról felhallatszottaka lépések, —olyan pillanat, amikormegmagyarázhatatlan varázslatoscsend lebeg a 1 eveg őben. Kávématszürcsölgetve a párizsi egyetemszürke homlokzatának az ablakiive-gen kirajzolódó körvonalait nézem.

George . Padmore nyugatindiai íróés újságíró felesége, Dorothy jártlátogatóban nálunk több más ven-déggel együtt. Felémfordult és meg-kérdezett:

— Most, hogy készen vagy mun-káddal; miért nem mégy Afriikába?

Indítványa olyan váratlanul ért,hogy egy pillanatig rámeredtem, mi-előtt válaszoltam volna.

Afrikába? -- ismételtem.Igen. Az Aranypartra — mond-

ta.De hiszen az négyezer mér-'

földnyire van innen — tiltakoztam.Végeredményben azért van ha-

jó meg repülőgép — hangzott azellenvetés.

Pillantásom körültétovázott a szo-bában. Kellemetlen, szorongó érzaéskerített hatalmába. Feleségemre pil-

lantottam.—Miért ne? — mondta.Egy szempillantással • előbb még

nyugodt és higgadt voltam, mostúgy éreztem, hogy védekezésrekényszerülök, úgy érzem, hogy va-lami az Ismeretlen küszöbe felé ta-szít.

Afrika. — Csendesen elismé-téltem ezt a szót, és lassan úgy é-reztem, hogy különös és nyugtala-

nító érzés támad bennem. Hiszenafrikai vagyok, Afrikából szárma-zom ... Am Afrikát még sohasemláttam, afrikait tulajdonképpen mégnem is ismdrtem igazán, és nemtudom, gondoltam-e valaha is Af-rikára .. .

Kvame Nkrumah miniszterel-nök júliusban bejelenti, hogy ön-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


kormányzatot követel az országnak— szólt Dorothy.

— Ez nagy élmény lenne számod-ra — fűzte hozzá a feleségem.

Hallottam, hogy hozzám szólnak,de gondolataim és érzéšeim más,titkos ösvényen száguldottak. Afri-ka! Afrikából származom, ám ké-pes leszek-e arra, hogy pusztánvalami közös „faji" örökség alapjánbármit is megértsek és megérezzek

Afrikából? Afrika óriási világrész,„az én népem" népesíti be...Vagy talán az elmúlt hárcroszáz

év lelki szakadékot támasztott köz-tem és a nép között, amelyb ő l szár-mazom? Valamelyik szépapámat bi-zonyára egy angol, skót, francia,svéd vagy hollandus bilincsbe verteegy rabszolgahajó mélyén és NewOrleansban, Richmondban vagy Atlantában elárverezte ... Úgy t űnt,hogy érzéseim sötét, nedves falat

érintenek .. .Afrikai vagyok-e tulajdonképpen?

Nem adták-e el ő seimet lоzzátar-tozóik a fehéreknek? Vajon milyenérzéssel nézek majd egy fekete af-rikai szemébe, akinek szépapja ta-lán éppen az én szépapámat adtael rabszolgának? Van-e egyáltalán,valami Afrikában, ami legbens őbbérzéseimhez szól, és fölfedi el ő ttemennek az egeszen sötét multnak azértelmét? Úgy fogadnak-e majd azafrikaiak, mint elveszett és haza-tért testvért?

А mikor június 16-án reggel föl-ébredtem, rögtön furcsa, ha-

lálas csendet éreztem. Megszű nta hajógépek hangos zúgása; csendlepte el szűk kabinomat. Kikötő t--tönk. Kiugrottam az ágyból, kinéz-tem a kerek kabinablakon és meg-

pillantottam Afrikát.. .

Gyorsan felöltözködtem, és a fe-délzetre siettem; a kékes párataka-ró alatt egy afrikai város terültel elő ttem. A hőség nyomasztó voltés a város — Takoradi — már eb-ben a kora reggeli órában serénymunkától forrt, kavargott. A rak-parton egész daruerd őt láttam, rak-

tárakat, berakásra váró fát és gé-peket és amikor jobban odanéztem,észrevettem, hogy a gépeket nége-rek kezelik — kétségtelenül fájdal-mas tény a délamerikai dr. Malanrészére, mert szakadatlanul és ko-nokul azt állította, hogy négereketnem lehet ilyen munkára használ-ni.

Megfigyeltem a dokkok el őttnyüzsgő sokaságot, és csak nehe-

zen különböztettem meg a férfiakata nktő l, mert valamennyiükönfeltűnő tarka ruhadarabok voltak,és mezítláb jártak, a rend ő röketkivéve, akik megdöbbenésemre sötétkék gyapjúholmit viseltek. Kép-telen voltam felfogni, hogyan bír-ják ki .a nagy hőségben.

A vámhivatal elé mentem; ottkétszer akkora volt a hő ség, minta hajón. Egy fiatalember jött elé-bem.

Mr. Wright?Igen.Üdvözlöm a miniszterelnök ne-

vében.Mr. Ansah volt, egy .kistermetű

élénk fekete ember, Nkrumah sze-mélyes barátja. Keresztülvezetett avámsorompón, és azt mondta, hogya kormány egyik autábuszán Akkrá-ba, a fvárosba kísér. Amikorelhagytuk a vámhivatalt, életembenelőször találkoztam Afrika nyüzsg ő ,

fekete életével. Egy asszony vontamagára pillantásomat. Világos, tar-ka kendő vel gyermekét szorosan ahátára kötözte. A gyermek lábacs-kái lazáz himbálóztak az asszonycsípő je és combja mellett, fejecské-je, izzadságcsöppekkel borított hom-lokával alvás közben oldalra bil-lent. A kendő , amellyel az asszonymagához erősítette a gyermeket, szo-rosan meg volt kötve a mellén, úgy-

hogy mélyen a húsába vágódott. Egymásik asszony éppen mosott. Hátánszintén alvó fekete gyermekével aforrón tűző napon negyvenöt fokosszögben a földön álló tál fölé ha-jolt. A többi asszony gyermeke ébrenvolt; nagy ártatlan szemekkel néz-tek a világba kétoldalt anyjuk szé-les, puszta háta mögül. MegleP Őd-

88 8

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


téxn, amikor egy európai családotláttam a fekete envbertömegen ke-resztülmenni.

A fehérek itt bizonyára kisebb -ségben vannak, Mr. Ansah? — kér-deztem.

Felkacagott.Ugye kellemes dolog egyszer

nem a kisebbséghez tartozni? —kérdezte.

Ez igaz, — válaszoltam. —Mondja, hogyan viselkednek?

Rendesen — mondta. — A fő -tisztviselőkkel óvatosan kell bánni,de a többiek, mint ezek is itt, álta-lában udvariasak. Kénytelenek, ránkvannak utalva.

Fekete közlekedési . rendőrök, fe-kete rendőrök és fekete munkásokcsoportja mellett haladtunk el ésegy mozdonyon fekete mozdonyve-

zetőt és fekete f

űtőt láttam. Sze-mer elő tt fekete volt az egész élet.

Vendéglátóimhoz fordultam.đn üzletember, ugyebár?Igen. Remélem nincs kifogása

az üzletemberek ellen.Nincs, ha hazájuk szabadságá-

ért dolgoznak, — válaszoltam.Szívből fölnevetett és megragadta

a kezem.És mivel foglalkozik? — kér-

deztem.Fával. Fát döntetek, vágatok

és hajókon elszállítom a világ min-den tájékára.

Hány embert foglalkoztat?Kis híján kétszázat. Mondja,

elkísérne az áruházba. Egyet-mástmég be kell szereznem .. .

Egy óriási modern üzletbe lép-tünk. Valami nagy amerikai élelmi-szerkeres'ke,dő cég fióküzletére em-

lékeztetett; azaruhazat angolok ve-zették, viszont az egész személyzetafrikaiakból állt. Miközben Mr. An-sah bevásárolt, körülballagtam azáruházban. Еszrevettem, hogy egy,literesnél nem nagyobb zománcozottfazék egy angol fontba vagyis 2,80dollárba kerül! Egy elárusító lé-pett hozzám:

Vásárolni kíván valamit, uram?Nem, csak körülnézek.

— Ugye ön amerikai, uram?Igen. Honnan tudja?0, mi tudjuk ezt, uram, —

mondta. Egy másik elárusító is köz-be elegyedett: — Afrika melyik ré-szébő l származik, uram?

Rábámultam, aztán fölnevettem.Kényelmetlenül éreztem magam.

Nem tudom.Ldesanyja vagy nagyanyja nem

mesélte el, uram, hogy Afrika me-lyik vidékérő l származnak?

Nem válaszoltam. Tétován körül-néztem. Gyermekkoromban megkér-deztem szüleimet, de vagy nem tud-ták vagy nem akartak beszélni róla.Végigcikázott ,a fejemen, hogy sokafrikai eladta hozzátartozóit rab-szolgának; azt mondják, fogalmuksem volt róla, hogy milyen sors várrájuk, mégis, eladták őket .., És eb-ben a pillanatban nem tudtam, mitválaszoljak ezeknek az embereknek.

Sohasem kísérelte meg, uram,• megtudni, hogy Afrika melyik ré-szébő l származik?

Nos — mondtam szelíden, —jól tudjátok, hagy akik közületek el-adtak és a fehérek, akik megvásá-roltak benneteket, nem • vezettekkönyvet .az adás-vételr ő l.

Csend taxnyosult közénk. Igyekez-

tünk elkerülni egymás pillantását.

M ősnap reggel felhívtak a miniszterelnökségről; közölték',

hogy délután négy órakor eljön ér-tem a miniszterelnök kocsija, és „va-lami látnivalóban" lesz részem.

És délután négy órakor nyitottkocsi hajtott a kapu elé. Egyenru-hás sofőr szállt ki belőle és tisztel-gett. Felkapa4zkodtam a hátsó ülés-

re. Miközben keresztülhaladtunk avárason, felénk fordultak a feketearcok, mert megismerték a gépko-csit. A miniszterelnökség elé értünk,s bekanyarodtunk .a kapun. Kiszáll-tam. Fiatal fekete arcok nevettekfelém. A háttérben néhány rend ő rállt. Kétemeletes vörös téglaépületbevezettek, csodálatosképpen arra emlé

384

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


keztetett, hogy ilyeneik épültek Ge-orgiában és Mississippiben a gyarma-ti időkben. Követtem kísérőmet a lép-csđn, s egy termen át egy lakó-szobába értünk.

A. miniszterelnök, munkazubbony-ban, a szoba közepén állt.

Üdvözlöm, — mondta.—đrüíök, hogy önt és népét meg-

ismerhetem, — válaszoltam.Hogy érzi magát?Nagyszerűen, de égek a vágy-

tól, hogy pártját és munkatársaitmegismerhessem.

Mosolygott. Bemutatta néhány ba-rátját, — furcsa nevüket képtelenvoltam megjegyezni, — majd leül-tünk.

Szeretném egy rövid városikörutazásra meghívni — mondta.

— Nagy megtiszteltetésnek tekin-tem.

Nem készítettem el ő semmi kü-lönöset. Látnia kell, hogyan fogad-jak törekvéseinket az emberek.

-- Mi lesz júliusban? — kérdez-tem a törvényhozó gyű lés közeli ülé-sére utalva. •

A miniszterelnök hátra szegte fe--jét és nevetett. Kés őbb megszoktamezt az 'afrikai nevetést. Nem jóked-vet fejezett ki, inkább annak bizony-ságául szolgált, hogy az idegenekiránt tanúsított tartózkodás nem el-

lenséges magatartásból ered.đn igen világosan beszél —mondta.

Miért ne? — kérdeztem.Meg kell várnia — válaszolta.

Megfigyeltem Nkrumaht. Szép, su-dár termetű ; sima, feszes bőre ko-romfekete; tüzes szeme kissé ijedt-nek tűnik; ajka telt és lágy. Fejétsű rű , bozontos göndör haj fedi, ke-zének állandó lassú mozdulatai el-nyamott belső feszültségr ő l tanús-

kodnak. Testének minden mozdulataszinte kiszámított volt, és arca oly-kor üres álarcnak tűnt. Ha egy öt-let elragadta és hátraszegte a fejét,az ember úgyszólván • megérezte gan-dolatai erejét. Minden kérdése ésválasza egyszerű volt és a tárgyraszorítkozot. Megéreztem, hogy sok-kal többet megtart magában, mint

amennyit jónak lát elmondani. Te-livér politikus, tudatát konkrét ésgyakorlati, de egyuttal magasabb célfelé irányuló érdekek szabják meg.

Társai hazai nyelven megtárgyal-tak valamit vele, és amikor vitá-juk véget ért, bejelentette:

Induljцnk!Testő rei tisztelgő állásba mereved-

tek. Testő rsége pártjának, az alkot-mányos néppártnak (Canvention Pe-ople's Party) válogatott legharco-sabb híveibő l áll. Elő re ment, én kö-vettem az utcára, ahol már vártaskarlátvörös egyenruhás motorke-rékp4ros kísérete. A miniszterelnökintett,. hogy indulhatnak. A motor-kerékpárosok fülsiketít ő zakatolássalelindították gépeiket, és Lassan el-indultak az úton. A mi kocsink nyo-mon követte őket.

Még. sütött a nap, amikor lassankeresztülhaladtunk a városon. A mo-torkerékpárok lármája felkeltetteirántunk a figyelmet, a férfiak, n őkés asszonyok az utca mindkét olda-lán mindent félreraktak, mindentabbahagytak, hogy kocsink felé for-dulhassanak. Mások szélesen, barát-ságosan nevető arccal egymás he-gyén-hátán tódultak ki a kunyhók-ból. TUdvözlésre emelték kezüket —könyöküket csipőmagasságig, elő refordított tenyérrel, mint egy fél hit-

lerista köszöntés — és szenvedélyt.féltést meg tartózkodó örömöt egy-szerre kifejező hangon kiáltozták aminiszterelnök felé:

Sza-bad-sááág! Sza-bad-sááág!A kacsi elő tt .az egész utca feke-

téllett az arcoktól. Széles országútraértünk. A tömeg a kocsi körül ör-vénylett és egyre kiáltozta:

Sza-bad-sááág! Sza-bad-sááág!Kvame! Kvame! — kiáltozták

a minišzterelnök nevét.

Harc! Harc!Akvaba! Akvabá! (Üdvözlünk!dvözlünk!)Az út izgatott, reményteljes és ör-

vendező arcok fekete folyamává vál-tozott, az arcok bizakodó tekintetea szívig hatolt. Az embertömeg egy-•re sűrűsödött, az örömrivalgás víz-esés morajához hasonlított. A mi=

38S

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


niszterelnök f е lemelt karral moso-lyogva, nevetve viszonozta az üd-vözlést.

Az út a nyomornegyedek felé ve-zetett. A jobbamon ül ő miniszterel-nök felém fordult és így szólt:

Ez itt James-Town. Ezt is lát -nia kell ... látnia kell mindent, a-mink van, a jót és a rosszat egya-ránt.

A szűk utcák hamar megteltek, éskocsink csak nehezen vergődött áta várakozó férfiak, ,asszonyok és

gyermekek tömegén. lnekelték:Sza-bad-sááág! Sza-bad-sáág!

M eglepődve láttam, hogy övigmezítelen asszonyok vadul

rázzák petyhüdt mellüket, és tes-tüket körben himbálva furcsa cso-szogó táncot lejtenek, hogy kifeje-zésre juttassák örömüket. igy tűnt,mintha lábukkal és karjukkal, nya-kukkal és testükkel be з zélnének,mintha szavakkal nem értethetnékmeg magukat, mintha puszta han-gokkal nem nyilváníthatnák ki ér-zéseiket, mintha csak egész testükritmikus táncmozdulataival fejezhet-n€k ki némileg odaadásukat, ragasz-kodásukat és helyeslésüket ..

És akkor eszembe jutott: ezt a kí-gyózó, tekergő táncót már láttam

valahol... De hol? Istenemre —Amerikában, kis, obskurus hitközsé-gek gyülekezeti termeiben, a HolyRoller szekta szentélyeiben, messzedWlen, az ültetvények nyersfábólépült templomaiban... Most pedigújra látom mindezt egy kibontakozónemzeti mozgalom el ő terében! Ho-gyan lehetséges ez?

Amikor Afrikába indultam, sej-telmem sem volt, hogy mi vár ottrám, és mit látok majd, csak any-

nyit véltem tudni, hogy az afrikaikultúra idegen és érthetetlen maradszámomra. És mégis, amit mostezeknek az asszonyoknak rögtönzött, .

erőtsugárzó tánca láttán átéltem,már ismertem valahonnan! Ez azafrikai tánc most éppen annyirameglepett és elképesztett, mint az,amit azelőtt Amerikában láttam.

Néhány elemi tánclépésnél többetvilágéletemben sohasem tudtam, s adallamhoz és ritmushoz igazodás mindig meghaladta képességeimet, Ami-lyen zavaróan hatottak rám a né-ger tancok az Egyesült All а mokbаn,íme, ugynaúgy megzavartak Afriká-'bon.

Továbbhajtattunk aZ örvendezőembertömegen át. Valahányszor akocsi lassabban haladt, a nevet ő , lel-kes fekete arcok, hátraszegett fejjelés kivillanó fehér fogakkal egészena kocsi ablakáiп nyomultak s úgykiáltozták:

Sza-bad-sááág!Ám bensőmet most más probléma

foglalkoztatta. Vajon mennyire va-gyok én is egy része ennek? Vajonmennyire voltam a része akkor, a-mikor Amerikában láttam? Miértnem tudok velük együtténezni? Mimért fog el az a sajátságos ügyetlengátlás, amikor táncolni vagy éné-kelni próbálok?, A választ ezekre akérdésFJkre csak akkor kaptam meg,amikor már mélyen behatoltam az.afrikai dzsungelbe...

Továbbhajtattunk. A hullámzó tömeg táncolt, énekelt, rivalgott, énpedig anyámra. apámra, fivéremregondoltam ... Egyszerűen elképesz-tett mindaz, amit láttam, de nemvolt bennem visszautasítás és nem

mondtam ítéletet róla, nem örültemés nem szomorkodtam, mintha el-kábultam volna. Lehetséges-e, hogyönmagamat láttam ott köztük ne-vetni, táncolni, énekelni és örömöm-b. a csípő met himbálni ...? Vagy ta-lán megtagadtam mindezt magam-tól? De akkor miért nem tudtamrendesen énekelni már gyermekko-romban sem, bármennyire is próbál-koztam? Еrtelmetlenség azt monda-ni, hogy önmagam gátoltaim meg

magam benne, hiszen ez .a tehetet-lenség erő sebb volt minden tudatosvagy tudatlan akaratomnál. Akar-tam, mert mindig környezetemnekrésze volt, hozzá tartozott, de so-hasem voltam képes r г Ρ Ρ :

Mi a véleménye err ő l? — kér-dezte a minisztereink.

Igen hatásos, - mondtam.

386

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Romlatlan, szellemileg szűz nép- - szólt.

Végül egy cementháztömbhöz ér-tünk. Az ablakokból és az ajtókbólFekete arcok kiáltattak felénk.

-- Kvame! Kvame!Sza-bad-sááág! Sza-bad-sááág!

Megkérdeztem:-- Mi ez itt?Megmagyarázta:

A párt egyik nőcsoportjánakgyűlése.

Egy kicementezett helyig jutottunkés leültünk, miközben a szervezetikérdéseknek és új tisztviselőnő kmegválasztá.sё.nak szentelt gyű lésmegkezdődött. Egy magas, feketeelőénekes asszony dalt énekelt:

Mindig elő re, soha hátra .'. .Fesztelen, barátságos légkör ural-

kodott; olykor-olykor vidám neve-tés futott végiga tömegen. A hát-térben honi kelmébe burkolt férfiakültek és alkalomadtán fölkeltek,hogy helyére vezessenek valakit.Elől mintegy kétszáz asszony ült,szintén hazai kelmékbe öltözve s ezünnepi alkalomra fülükre, karjukra,ujjaikra és nyakukra töméntelenaranyat raktak fel. A sárga aranyfekete bérükön a lenyugvó nap aranyfényében izgalmas fényjátékot nyuj-tott. Egy kövér fekete asszony nya-

kán és karján legalább három-négy-ezer dollár értékű ,aranyékszért vi-selt, mégpedig színtiszta vert arany-ból....

Elénekeltek egv zsoltárt angolul,majd elő lépett egy megkeresztelke-dett afrikai és angolul imádkozott acsoporttal. Utána egy pogány törzs-fđnök következett ernyő jével, botjá-val vagy tolmácsával és egy csészekukoricaborral áldozott a halott ő-söknek. A két vallás békén meg-

fért egуmas mellett, a lenyugvó napéppen olyan békésen sütött, mint aze-

lőtt, és a világiт Ρiindenség nem ren-dült meg... Miután a kukoricaborta földre csöpögtette, úira megtöltöt-te acsészét, a közelébe ülők felényujtotta, s azok háromszor kortyin-tottak belőle. (Sok aranyparti sze-rencsésnek tekinti a hármas számot)

Utána több férfi és nő beszédemondott. Angollal kevert törzsi nyel-vükön felszólították a jelenlev ő ket,hogy minden erejilket vessék latbavezérükért és a néppártért a nem-zeti felszabadító harcban. A máregyébként is szokatlan zűrzavartmég valami tetézte. Egy asšzony fel-állt és elkiáltottá:

Én Nkrumah felesége vagyák!Az asszonyok soraiban viharos ne-

vetés támadt. Zavartan a miniszter-elnökre к Ρ illantottam. Rámnevetett ésígy SRÓlt:

Csak tréfa.Én vaflyok Nkrumah Pelesége!

— kiáltotta újra aZ asszony mindenkétséget kizáró hangon:

A miniszterelnök felállt, karjánakmozdulatával mintha magához öleltvolna minden jelenlévő nt ésígv szólt:

Mindannyian a jegyeseim vagy-tok.

A nők tapsoltak és nevettek.Nkrumah természetesen n ő tlen.

Ebbe is bele kell mennem --súgta, amikor újra leült. Nos, mond-ja, megérti-e azt, ami itt lejátszó-dik.

Ön egybeforrasztotta a primitívvallást a modern politikával — vála-szoltam.

Pontosan így van — mondta.Senki sem akart ezekkel az embe-rekkel túl közeli érintkezésbe ke-rülni. A misszionáriusok mindig bi-zonyos tartózkodást tanúsítottak. Pe-dig csak az nyerheti meg őket, akiközéjük megy, aki együtt lakik ve-lük, aki velük eszik és osztozik éle-tükben. Éppen most indítottunkhadjáratot nók felvételére a párt-ba; elég sokáig távolálltak a politi-kai élettől. És Leninnel szólva, fel-kértem a szakácsn őkét, hagyják elkonyhájukat, és tanuljanak 'megkormányozni.

Az úi tisztviselőnőket, akiket bekellett iktatni hivatalukba, felszólí-tottak, hogy sorakozzanak föl a mi-niszterelnök előtt. Miután. rövid ma-gyarázatot olvastak fel el őttük újfeladataikról és köteles~égeikrđl,

в а т

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


égyenként felszólították őket, emel-jé k fel jobb kezüket és ismételjékel a következő esküszöveget:

Esküszöm életemre, hogy anéppártnak és vezéremnekKvame Nkrumahnak szenti-hm magam. Esküszöm, hogykövetem vezéremet, híven tel-jeэ ítem parancsait, mindenerővel ellenállak az imperia-

listák kísérteteinek, hogy egyenetlenséget szítsanak soraink-ban, és teljes szível harcolokelveszett nemzetünk. Ghanamegújulásáért, isten engemúgy segéljen!

Hű séget esküdni egy vezérnek? Ahuszadik században? Elgondolkod-tam. Nos, miért ne? Ez az eskü volttalán a legokosabb fogadalom, amitezek az aszonyak egész életükbentettek. .Azelőtt láthatatlan Gpogányvágy keresztény, istenekre esküdtek,most végre olyan esküt tettek, amiszorosan összefügg mindennapi bol-dogulásukkal. Vajon képesék-eegyáltalán ezek a műveletlen és mí-toszokkal megzavart asszonyok egyzászlóra vagy all оtmányra tett el-vont esküt megérteni? Hagyománya-ik és kulturájuk fényében ez az es-kii teljesen logikusan tűnt elő t-tük, hiszen az eskütevés volt szer-tartásaik legfőbb jellegzetessége. A-rannyal és selyemmel díszes törzs-fők uralma alatt álló társadalmuk-ban csak egy ember szimbóluma, --látható és hallható ember, akit meg-szólíthatnak és akinek cselekedeteitflgyelemm,el kísérhetik — csak él őszimbólum tölthette 11 ő ket azzal azérzéssel, hogy esküjük valóban k ő -telezi őket.

Amikor másnap reggel felébred-

tem, még csak növekedett elképedé-sem a látottak felett. Valami texlje-sen újat láttam. Micsoda kuszaságotpréselt Nkrumah egységbe: keresz-tc:nységet, törzsi kultuszt, pogánysá-got, sexualitást, nacionalizmust, la-kásépítést. és iparosító terveket..'.!

Az este nem volt id ő m, hogy az-zal a kígyózó, csoszogó tánccal, _ a

testnek azzal a különös ringatásávalés himbálásával tisztába jöjjek ..Kétségtelénül van valamilyen kap-csolat az afrikai bennszülött és azamerikai néger között. De mit jelentez? Amerikai antropológusok egycsoportja régóta kitartóan igyekszikelismertetni azt, amit ő k „afrikaimaradványnak" neveznek és ezzel afogalommal érmen azt akarják meg-határoni. amit jómagam láttam és

megfigyeltem. És amikor az esti él-ményrő l elmélkedtem, még több máshasonlóság is eszembe jutott: a térdbehajlítása nevetés közben; a fur-csa lábbal valé kaparás az elége-dettség és a helyeslés jeléül, a meg-magyarázhatatlan, szinte sötét hall-gatás nézeteltérés vagy ellenvéle-mény esetén ... Furcsa volt mindezés mégis meghitt.

A zavarodottság, amit ez az új va-lóság bennem keltett, semmiesetresem abból a vágyamból eredt, hagyszégyenből letagadjam rokonságomatAfrikával. Sokkal inkább az jelen-tett problémát számomra, . hogyanmagyarázzam meg ezt az Ameriká-ban fellelhető afrikai maradványt,mert állhatatosan tagadtam a „faj"misztikus hatását, és az volta meg-győ ződésem, hogy az embert, embe-ri mivoltában csakis azoknak a kan - .krét társadalmi feltételeknek kere-tében lehet megérteni, amelyekbenél. Félsóhajtottam: valóban nagygrabléma volt...

S züntelenül Akkra utcáit jártam,Bolyongás közben életemben

először fölfedeztem, hogy a gön-dör haj hasznos szolgálatot is te-het; a tisztvisel ők és az iskolásgye-rekek hajukba tűzték sárga és fe-kete ceruzáikat, nehogy elveszítsék,

néhány gyerek még tintásüvegét éstankönyvét is ' ,a fején hordta. Lát-tam, hogy egy ikislány meghámozottegy narancsot, megfelezte ,egyik fe-lét a fejére tette, a másikat mené3közben eszegette.

Amikor elkanyarodtam a f őutcá-ról, és kőfalakkal körülzárt házak-kal szegélyzett keskeny utcák labi-

z88

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


xintusába értem, arra számítottam,hogy elutasító és ellenséges maga-tartásba ütközök. Behunytam a sze-mem; emberekkel, asszonyokkal,gyerekekkel benépesített teljesenzű rzavaros jelenetet láttam. Az volta benyomásom, hogy ezek a feketeemberi lények annyira elmerültek a.piszokban és a porban, hogy szintenem lehetett megmondani ,hol vég-z ődik az ember és hol kezdődik a

föld. Piszokban laktak és piszokbanéltek, testük, húsuk észrevétlenülegybeolvadt ̀a földdel.

A hőségtő l megaszalva visszatér-tem a kormány nyári lakába. Az aj-tó elő tt eQy ismeretlen afrikai fiatal-ember várt; beszélni akart velem.

-- Mit kíván tőlem? — kérdez-tem.

Dr. Wright... — kezdte.Nem vagyok doktor — szóltam

közbe.

Nos, uram, — folytatta moso-lyogva, — én itt dolgozom egy an-gol családnál a szomszédban .. .

-- Valóban?- - - Utam, ön amerikai, ugyebár?

IgenTalán segíthetne rajtam, uram?

Kérem ... — esdekelt.Megpróbálom. Mirő l van szб ?Látja, uram. mi nem bírjuk az

angolokat. A háború alatt megis-merkedtem amerikai katonákkal éskedvesek voltak hozzám, -- magya-rázgatott. — Szeretnék valamit ta-nulni. Amerikai levelez ő tanfolya-mon akarok részt venni és ehhez se-gítségre van szükségem, uram.

1 s milyen tanfolyamon akarrészt vinni? — kérdeztem.

• — Detektív akarok lenni, uram,— válolta.

-- Micsoda?

Nem akartam hinni a füleimnek.-- Igen uram, detektív. Olyan, a-milyeneket a filmen láttam.

Ез ezt levelező tanfolyamor,akarja megtanulni?

Igen uram, — mondta moso-

lyogva és örült, hogy végre megér-tettem.

Nos, miben lehetek a segítségé-re?

Uram, nálunk ellenőrzik apénzforgalmat. A postára mentem,uram, hogy dollárt vásáraljak, denem adtak. Azt mondták, hogy abankba kell mennem. Elmentem háta bankba, uram, de ott azt mond-ták: nem; nem akartak egyetlen dol-lárt sem eladni. Azt mondták, hogydollárigénylésemet a kormánynak

kell jóváhagyni. Akkora kormány-hoz fordultam uram, és egy fiatalangollal beszéltem.

-- És ő mit mondott?Azt mondta, hogy nem kapha-

tok dollárt... Látja uram, milyenfi ígyek ránk az angolok. Sohasemengedik meg, hogy valamihéz fog-junk, uram...

Miért nem akarta az angol,hogy dollárokat kapjon?

Egyszerűen nem akarta, uram.

Azt mondta, hogy angol tanfolya-mon is részt vehetek, uram.

Angol tanfolyamon? — ismé-teltem.

Igen, uram. Pontosan ezt mondta, uram.

Végignézte г n rajta. Láttam kérle-lő szemét, félig nyitott ajkát, tes-tének tiszteletteljes könnyű ringá-sátc.

Jő jjön velem a teraszra.Követett és tisztelétteljesen meg-

állt, amikor leültem.Foglaljon helyet.Köszönöm, uram — szólt, mi-

közben leült.Mi adta önnek azt az ötletet,

hogy detektív legyen?Egy magazin ... Bizonyára tud-

ja, uram. Egy amerikai magazin...a bűnözésrő l, a gonosztevő ikrő l ol-vastam benne.. Most éppen a ' szo-bámban van uram. Hozzam el,

uram?-- Nem, nem, nincs szükség rá.Mondja, miért akar detektív lenni?

Hogy elfogjam a gonosztevő-ket, uram.

Milyen gonosztevőket?Rémmeredt, mintha nem volnék

teljesen észen.

388

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


-- Az angolokat, uram! — kiáltottföl. — Uram, mi afrikaiak tiszteljüka törvényt. Ez itt a mi országunk,uram. De az angolok idejöttek, le-győztek bennünket, elvették orszá-gunkat, elvették földünket, aranyun-kat és gyémántjainkat, uram. Ha jódetektív lennék, kinyomoznám, ho-gyan teszik ezt és börtönbe juttat-nám ókét, uram.

Most már minden megvilágoso-

dott elő

ttem. De szavainak pátosrг

aelnémított egy pillanatra...Mit mondhatnék ennek az ifjú-

nak? Csalárd álomnak esett áldoza-tul, és ábrándjáról nem akar le-mondani. Meggyű lölne mindenkit,aki meg akarná fasztani - ett ő l azálomtбl. Ez a csalárd ábránd álltközé és a valóság közé, ez az álom szí-nezte ki elképzelését a detektív ér-tékérő l .. .

— Még egyszer meg kell gondol-nom a dolgot szóltam hozzá só-hajtva.

Köszönetet mondott és eltűnt. Föl-mentein a lépcsőn és fejcsóválva egyszékbe ültem. l;des istenem ... Va-jon tudták-e azok, akik ezt a gyar-matot Nkrumah fellépése el őtt kor-mányozták, hogy mi forog az ifjakfejében? Lehetséges, hogy tudták,de nem tör ő dtek vele? Nem, inkábbúgy éreztem, hogy sejtelmük semvolt róla, mert különben megrémül-tek volna. A legmegrázóbb ennek azifjúnak mélyen gyökerező bizalmat-lansága volt az angolok iránt, úgylátszott ez tölti ki egész-életét.

1 ) tiholmimnak minden fémtárgyasötétvörös színt öltött. Vé-

gighúztam rajtuk ujjaimat, és lágy,nedves rozsdaréteg vált le ró-luk. Milyen éghajlat ...! Mi képes

ennek ellenállni? Ha az Aranypartpéldául tíz évig el lenne vágva anyugati világtól, vajon nem_ esne-evissza a né С т erеk élete abba a kez-đetleges állapotba, ami a fehér em-ber megérkezése el őtt uralkodott? Abrit gyarmati uralom alatt úgyszól-ván semmi sem épült az Aranypar-ton. Az egyetlen látható küliinbség a

r. éger polgárság éз a primitív nége-rdk életkörülménэeiben az volt, hogya felső réteg tagjai házukat szak im-portált brit holmival látták el. Azangolok eddig azt az álláspontotképviselték, hogy az éghajlat meg-akadályoz minden ipari termelést,de meg vagyok győ z ő dve, hogy ezcsak kifogásul szolgált, mert nemakartak konkurrenciát támasztani.Ha a britek kénytelenek lettek vol-

na iparosítani az Aranypartot, bizo-nyára megtalálták volna útját, mód-ját ..Űjra meg újra az utcákat jártam,és meglepő dtem az árut kínáló ésvásárló gyerkőcök hihetelen soka-sága fölött. Mindent egybevetve úgytűnt, hogy Afrikában nincs „ifjú-ság". Mihelyt a gyerekek betöltiknyolcadik vagy tizedik évüket, úgy-szólván máról holnapra kilépnek agyermekkorból és felnőtté válnak.Gyermekek kínlódnak fiatalabbtestvéreikkel, f ő znek, vizet horda-nak a fejükön, kereskednek a piacon,és magukra vállalnak minden el-képzelhető kötelességet, mielc>tt anyugati gyerekeknek ez csak eszük-be is jutna. Talán fényűzés az „if-júság", és csak .a nyugati középosz-tály tagjai nyujthatják gyermekeik-nek?

Talán ez az oka annak, hogy Af-rikában vajmi ritkán találkozunkaszal, amit idealizmusnak" neve-zünk? Talán nincs id ő álmodazasra,ha pedig nem álmodnak, hogyanjöjjenek arra a gondolatra, hogymásmilyen is lehet a világ? Nohaaz afrikainak egész élete nem másmint vallásos álom, az „álom" szótilos volt számára. Talán túlságosankorán lenyeáik e ;yéniségének hajtá-sait, talán arra kényszerítik, hagygyümölcsöt hozzon, még mielőtt tel-.jesen megérik? Mi lehet egy afri-kai törzs romantikus lázadójának asorsa? A vallás tulajdonképpen áb-ránd, de az afrikai számára valóság,és minden más álom felé zárva állelőtte az út, tabu számára mindenmás álom.

Késő délután zivatar vonult 11 aváros fölött. Több .óra hosszat ké-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


GANA

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


ST E R I J I P lОP O Z O R J E

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


~• ~ ..§д ...., ~.. .> ,. . .._. „

САИИЕ51 FE SZTIVÁ ► L

Fellinl Cabiria éjszakái cí-

mű ilmjének díjnyertes fő -szereplđ je• Giulietta Masina

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Knez1VLiklsk: Alen éalepk

L E N G Y E LF E S TŐK M Ü V E I

;Tadeusz Brzozowski: SírgSdör

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


szülő dött, akkor aztán olyan erőveltört.• ki, mintha egy gonosz szellemel akarna pusztítani minden életet.A természet itt olyan közvetlenül ésolyan váratlanul hat, hogy az em-beri lélek önkéntelenül is lelki tu-lajdonságokkal ruházza fel a ter-mészeti jelenségeket. Az els ő özön-vízszerű zápor után tartós lassú.is ő

esett. Szélcsend volt; szinte éreztem,hogy lélegzés közben a nedvesség

tüdőmbe " hatol. Csak tíz óra utánderült ki az ég, és a felhők közötta távolban feltűntek a csillagok.

Újra James-Town utcáin baran-goltam. Most, hogy megszűnt az eső ,a bennszülöttek sű rű sorokban újraez utcákra tódultak. Az asszonyok azutcasarkokon gyertyát gyujtottak éseladásra kínált holmijuk mellé gug-goltak. Kazánokban sistergő zsírbafügéket dobtak. Mivel cigarettám el-fogyott. megálltam egy asszony elő tt.

Egy doboz cigarettát — mond-tam.Egy ideig rámbámult, majd kinyi -

tott egy dobozt, és kivitt bel őle egycigarettát.

Nem. Egy egész dobozzal aka-rok — szóltam újra.

Megfordult, hogy segítségül hív-jon valakit. A cigrettát ötvenes cso-magolású kerek pléhdobozban árudtották, a nedvesség ellen légmen-tesen csomagolták. Egy fiatal lányjött és egy ideig beszélgetett az asz-szonnyal.

Nem. Ó csak egyet ad el ön-nek — mondta aztán nyomatékosan.

Miért nem akar egy egész do-bozzal eladni?

Nem adhatja el. —Újra be-szélt valamit az asszonnyal bennszü-lött nyelven, majd ismét hozzámfordult. — Egy fontért ad egy do-bozzal.

Egy doboz hivatalos ára csak hétshilling. Rá akar szedni?

Ez túl drága — ellenkeztem.Hármat kaphat. Ez minden —

mondta a lány.Végül felfogtam, milyen , zavart

keltettem ebben az asszonyban. Abennszülöttek erre ritkán vásárol-nak egynél több cigarettát egyszer-

re, "én pedig ötvenet kértem t đ le.Ezt már nem tekintette rendes üz-letnek.

Egyre messzebb jutottam a sötétutcákban kuporgó asszonyok között.Arcukra gyertyák imbolygó fényehullt. Amikor még tovább haladtam,dobszФ t hallottam. Igen, oda kellmennem... Egyre tovább követtema tompa hangokat, míg egy magas,hosszú falhoz értem. A dobok a fal

mögött szóltak. Körüljártam a fa-lat, amíg egy keskeny bejáratra buk-kantam. Ovatosan bepillantottam, ésmessze, hátul az udvaron a dobszóütemére táncoló embercsoportot lát-tam. A látványt petróleumlámpákvilágították meg. Odamerészkedjem?Feketék, éppen úgy mint én, de énimás ruhát viselek mint ők, idegen-nek tekintenek majd.

Egy fiatalember ütközött belémЕppen az udvarba akart menni.Megállt és megkérdezett:

Mit kíván?Semmit, -- válaszoltam moso-

lyogva. — Mi történik itt?Ön bizonyára idegen?Igen.

-- Jöjjön be velem — hívott.Követtem éG néhány gyéren meg-

világított szoba mellett elhaladvaészrevettem, hogy egyes helyiségek-ben férfiak, másokban n ők ülnek .. .

Férfiak és nők örvénylő gomolya-gához értünk. Tágas körben csoszog-va mezítláb táncoltak a pokoli dob-szó hangjaira. A talaj méc nedvesvolt az iménti esőtő l, meztelen lá-buk cirógatta a földet.

Miért táncolnak? — kérdeztema fiatalembert ő l.

Meghalt egy leány — vála-•szolta.

morcuk nem volt sem szomorú, semvidám; olyan embereknek tűntek,akiknek valan'iit el kell végezni ésgépiesen végzik. A legtöbb arcról bi-zonyos szórakozottságot lehetett le-olvasni. Olykor olykar kivált egy-egy férfi vagy nő éэ egyedül tán-colt a kör közepézi. Nem lábukkal éskarjukkal táncoltak, hanem egésztestükkel — csipőjükből kiinduló

Э 81

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


lassú ringó mozdulatokkal és tekin-tetük a messzeségbe révedezett.

Miért táncolnak? — kérdeztem.Eszembe jutott, hogy egyszer márfeltettem ezt a kérdést, de úgy érez-tem, hogy nem kaptam rá választ.

Éppen meghalt egy fiatal lány-- válaszolta.

Még mindig nem tudtam, miérttáncolnak és meg akartam kérdezni

harmadszor is. Egy öreg ember• kö-zeledett felém, kezét nyujtotta és egyszéket kín ált. Leültem és ' szememetmeresztettem. A lámpák fénye sö-tét árnyakat vetett a nedves földre,amelyen férfiak és nők mozogtak adobok ütemére lassan; kinyujtottkarral és reszkető ujjakkal. Miérttáncolnak ...? Mintha álmodtamvolna. Még egy fiatalember csatla-kozott a székem jobb és baloldalánálló kettőhöz. Valamit mormogtak

egymás között, majd az, aki beve-zetett, felém hajolt és a fülembesúgta :

Jobb lenne, ha most távoznék,uram.

Felálltam, kezet nyujtottam, és apocsolyák között elindultam a ned-ves földön. Miért táncolnak...?

A bejáratnál megálltam és mégegyszer körülpillantottam. Megle-pett, hogy a fiatalember feltűnésnélkül követett.

Azt mondta, hogy meghalt egyfiatal leány?

Igen, uram.-- Ё s azért táncolnak?

Igen, uram.

Kezet nyújtottam és kiléptem azesőáztatta utcára. Az utca két olda-lán lobogó gyertyasor vonult el sze-.mer elő tt. Egek ura, mormogtammagamban. Megfordultam, újra visz-szairányítottam lépéseimet, ismét ottálltam az udvar bejáratánál, és aztlő ttam, hagy a férfiak és a n ők táncköz,pen most kezüket nyujtják egy-másnak. A fiatalember ott állt ésfigyelt...

Jó éjszakát! — kiáltottam felé.Jó éjszobát, uram, — viszo-

nozta.Gyorsan és elszántan távoztam, a

vállam fölött vissza-visszanézve aforgolódó férfiakra és asszonyokra.

Az asszányok elvmásnak nyujtot-ták kezüket a férfiak feje fölött, ésa férfiak méltóságteljesen ellépked-tek a kinyujtott karok boltíve alatt.A táncolók lába alig emelkedett fel

a földről. Testük rövid, gyors for-dulatokat tett, éљ nagy meglepetés-sel állapítottam meg, . hbgy , sokkalgyorsabban mozogtak, mintsem gan -doltam volna. Az el őbb úgy tűnt,hogy lassan, nehézkesen táncolnak,de ebből a távolságból a~zve moz-dulataikban és forgásukban, mindenkönnyedség ellenére fokozott feszült-ség volt éázlelhet ő . Akkor a fiatal-ember becsukta a kaput, és végevolt mindörökre ... Semmit, de sem-

mit sem értettem bel ő le ... FeketeVagyok és ő k is feketék, de feketeszínem nem segített rajtam.

KOLT.IIV JбZSER FORDfTASA

392

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


11

F IGYELD

JtJHASZ GÉZA

• ~ •A КSfR1fTfZf.~ S I &ADSAGAERT

A z elmúlt öt-hat esztenđő alatt nem egy olyan jelenségre figyelhet

tünk fel a jugoszláv irodalaméban, amely meglepte, s őt meghök-

kentette azt, akit készületlenül talált. Nemcsak olyan jelenségekre gon-

dolok, mint például a neoszimbolisták együttes fellépése; vagy a kép-

z őművészek némely csoportosulása, mely küls ő ségekben, esetleg dekla-ratív formában is kifejezésre jutott, hanem els ő sorban olyanokra, ame-lyek ilyen dek1arációk nélkül egyszerűen a művekben — képekben, ver-sekben, regényekben nyilvánultak meg. Hogy egy ilyen er ő teljes moz-gásnak a hullámverései hozzánk, a vajdasági magyar irodalomba is elju-tottak, az természetes. S ő t, nézetem szerint, kevés kivételt ő l eltekintve,a nálunk bekövetkezett mozgás, a sokszínű séget és a kísérletezés közvetlenebb és bátrabb megnyilatkozásait nem lehet és nem is szabad egyszerüе n az egyetemes jugoszláv irodalom hullámveréseinek felfogni, mert

ezzel tagadnánk azt az elvitathatatlan igazságot, hogy az egész országban ható társadalmi és politikai tényez ő k nálunk is hatnak és nálunképpen olyan szükségszerűen oldották fel a korábbi merevséget és azújítástól való félszeg tartózkodás légkörét, mint az egész országban. Stegyük hozzá, hogy mindez nemcsak az irodalomra és nemcsak a m űvé-•szetekre vonatkozik. Hogy mindebben bizonyos mértékig „lemaradunk" azegyetemes jugoszláv irodalom mögött, arról elég sok szó esett annakidején a Dolgozók hasábjain, és ezt a vitát nem kívánom folytatni. Jelencikkem célja mindössze ónnyi, hogy felvessek illetve felvázoljak néhányszempotot, amelyeket fontosnak tartoka modernizmus, a mi irodalmunk- ,

ban is megnyilvánuló újítások és kísérletezések megítélésében.Bocsássuk mindjárt elő re, hogy modernizmus címén sok minden tör

ténik az irodalomban. Találkozhattunk modernizmus címén rég megha-ladott nyugati izmusok felélesztésével, s itt nem is annyira a felélesztés-ben van a hiba, hanem abban, hogy ez fogalomzavarhoz vezethet, hújnak, forradalmi újításnak tűntetik fel. Megtalálható persze a „minden-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


áron új"-nak a hajszolása, pusztán az újért, nem az új mondánivaló kife-jezése céljából, s ez gyakran széls ő ségekre — valóban érthetetlen mű -vekre, abszurdumokra vezet. Természetes, hogy az ilyen jelenségekre rákell mutatni és minden egyes esetben külön kell szemügyre venni, hogyvalóban mirő l van szó: az új mondanivaló számára keresett és megta-lélt — vagy meg nem talált — kifejezési formáról, vagy formai atrak-cióról, esetleg bűvészkedésrő l, szemfényvesztésrő l. Amint nem fér kétségahhoz, hogy az újítás és a kísérletezés teljes szabadsága szükségszer ű éstermészetes jelenség nálunk és az egészséges irodalmi élet nélkülözhetet-

len feltétele, ugyanúgy ahhoz sem fér kétség, hogy ami új és szakítástjе lent a régi kifejezési formákkal, pusztán ezért még nem lesz okvetlenülművészet, ezzel még nem váltotta meg a belép ő jegyet a művészetbe, aművészi értékek sorába.

Más kérdés természetesen, hogy miképp tekintünk az érthet ő ség, amondanivaló kérdésére. S a modernizmus vizsgálatának és értékelésénekegyik fontos szempontja és el ő feltétele az, hogy bizonyos elavult sémákkalle kell számolnunk, _amelyek ugyan Nagyon kényelmesek és biztonságosakvoltak, vagy , sokaknak olyannak tűntek —, de egyáltalán nem alkal-

raasak arra, hogy a segítségükkel a mai irodalomban eligazodhassunk.S itt elsősorbán — noha nem pusztán — a lírára gondolunk. - Ha egyk ,lteményben például a próza nyelvére mindenkor közvetlenül l е fordit-ható, — hogy úgy mondjam — epikai mondanivalót nem találjuk meg,még nem okvetlenül érthetetlen a vers, aminthogy a festészet már elégrégen nemcsak — a szó köznapi értelmében — konkrét tárgyak és for-mák segítségével ábrázolja a valóságot. Egyik belgrádi fest ő például ígyfogalmazta meg errő l a kérdésrő l a maga felfogását: „Minden művésznekmegvan a maga világa és életérzése. Egyeseknél ez kiegyenlít ő dik a dol-

gok valóságas alakjaival, mások inkább .szimbólumokban és metafórákbanlátják a dolgokat." (Protics) Más helyen ugyanez a m űvész így elmélke-dik: „Milyen kicsiny a vászon felülete a világ felületéhez képest! S innenadódik a tömörítés, a metafóra, szimbólu д n szüksége ..." Hogy az ilyenéletérzés, az ilyen látásmód, vagy valóságlátás lehet m űvészi alkotás tar-talma és kifejezešbeli sajátsága is, azt'igen nágy példákkal bizonyíthat-nánk. De az ilyen látásmódnak, életérzésnek ,természetesen megfelel ő mű -vészi kifejező eszközök segítségével kell eljutniuk a közönséghez.

Bizonyos végletekrő l, túlkapásoktól megtisztítva ez az életérzés, ez a

látásmód lényegében új, s ennek megérzékítése modern művészi eszkö-

-zökkel a mai költő k, a mai költészet izgalmas nagyszr ű feladata, s az

erre válfl törekvés korszer ű jelenség. Ha pedig azt mondjuk, korszer ј ,

akkor ezen nem csupán azt értjük, hogy nem régi, hanem, hogy jellemz ő

a mai emberre, annak látásmódjára, valóságlátására. Ebben az esetbenpedig egy modern vers, amelynek — ismétlem —. talán nincs is régiértelemben vett epikai „mondanivalója", többet mondhat - a mai emberről

394

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


egy kötetnyi tudományos elemzésnél, fejtegetésnél. YTgy vélem, ez volnaaz egyik döntő szempont az új irányzatok, kísérletezések megítélésében.

Régi, de örök igazság, hogy az ifjúsága legfogékonyabb az új iránt,

természetesen leghajlamosabba túlzásokra is. Hogy azonban a jugoszlá-viai irodalomban — s benne a vajdaságiban is — napjainkban valami

törésféle ugrásszer ű fejlő dés tanúi vagyunk, az igen valószín űnek lát-szik. Akarva nem akarva, nap nap után fel kell figyelnünk a legfiatalabbtollforgatók egy-egy írášára. Gyakran mondják a fiataloknak, amikor

önképzésre akarják serkenteniő

ket, hogy Ady indulása idején jó Pető

fi--verseket írt, József Attila pedig jó Ady- és Juhász Gyula versekkel kö-

s..öntött . be a magyar irodalomba. Ha azonban valaki a mi legfiatalabb

topforgatóink munkáit figyeli, azt tapasztalhatja, hogy ezek mintha valamimás eszményeket követnének. Ez természetesen igen kényes kérdés és

nagyon is vitatható felfogás, mert nyilván van a fiatalok között olyan

is, aki éppen József Attila-verseket igyekszik írni, vagy Fehér Ferencet

próbálja megközelíteni. Az általános benyomás azonban nem ez, s ez.

talán akkor .látszott meg legvilágosabban, amikor a noviszádi írók klub-jába látogatott el egy, csoport, s itt egyszerre egy egész csokorra való

verset hallottunk tő lük. Általában nem ott kezdik, ahol el ő deik abbahagy-ták, vagy ahol egyesek ma tartanak. S ezt nem tekinthetjük véletlennek,

mert egészében az ifjúság magatartása fontos tényez ő lehet a korszerű ség

kérdésének eldöntésében.

Véleményem szerint még egy fontos szempontra kell felhívni a fi-

g ~-elmeti a különféle kísérletezések megítélésével kapcsolatban. Az a sok-színűsé, amely a jugoszláv irodalmat manapság jellemzi, a vélemények

és felfogások harca, a mai valóság ábrázolására történ ő sokféle erő fe-szítés és kísérletezés teljes szabadsága éppen úgy szerves része a szoci-

aIista demokráciának, mint a társadalmi önigazgatás demokráciánk bár-melyik • más megr_yilvánulási formája. Akiknek pedig nem tetszik a mi.szocialista demokráciánk, azoknak nem tetszik a mi irodalmunk sokszí-

nű sége sem, és eszmei zű rzavarnak látják. Sőt egy szovjet cikkíró a

Znamja című folyóiratban egyenesen azt állítja, hogy ennek az a célja;

hogy a szocialista tábor országait letérítse a „nagy és haladó szovjet m ű -vészet útjáról". J. Gusztincsics a Politika hasábjain siet hozzátenni, hogyezt igazán kár volt Jugoszláviával kapcsolatban elmondani, s így folt'-

tatja: „A szovjet művészet útja igen érdekes, és tanulmányozni is fog-

juk. 'De mi nem térhetünk le annak útjairól annál az egyszer ű oknál

fogva, hogy nem haladunk annak az útján. Nekünk van saját jugosz

láv művészetünk ..." Ez a jugoszláv művészet és irodalom — benne a mivajdasági irodalmunk -- olyan, hogy vannak írói, akik szűknek találják

a realizmus sémáját, és bátran keresik az új mondanivaló számára az új

kifejezési formákat. Ezért senki nem kövezi meg őket és nem hallgat-

tatja el.

395

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Mindezek alapján talán elég világos, hogy az újításokat, a kísérlete-

zéseket nem lehet úgy elintézni, ahogy. egyes lapok nálunk néhány cikk-ben megpróbálták. Közelebb kell férk őzni hozzájuk és a művészi értéketkeresni bennük, miközben a bírálónak is meg kell -szabadulnia egyes el-avult sémáktól, iskolai dogmáktól, amelyekbe valóban nem lehet bele

erőszakolnia mai költészetet. Talán így is mondhatnánk: becsüljük meg

az irodalomnak azt a szabadságát, amelyet nem véletlenül irigyelnek

tő lünk sokan.

'VUKOVICS GÉZA

ÁRuLб.IDEZfТЕI(

i4VAGY A Z ЁХ/ l Z T f N C/ A L IZMUI

N Y O M D O K A IN

FRAN~OISE SAGAN: KOPOGTAT A BANAT, REGÉNY, TESTVÉRIS$G-EGYSÉG KÖNYVKIADÓ, NOVISZAD, 1956

nyarán Rene Julliárd ismert párizsi könyvkiadó félmilliós pél-

dányszámban piacra dobott egy kisregényt. Akkoriban merésznektűnő tettét fejcsóválás követte s leplezetlen kétkedés. Egy 18 éves .bukott•diáklány irodalmi zsengéjével kockára tenni a Julliard-kiadóház .elismerttekintélyét? Egy. ismeretlen szerz ővel ilyen hazárdul kísérletezni? Egy bi

zarr tartalmú és els ő pillantásra igénytelen tucat- regény вcskével kiállnia legsaélsőségesebb irodalmi áramlatok porondjára? A befutott „nagyok"30.000-es példányszámmal kihívóan s г embeállítani az 500.000-et?

S a gyorskezű napilap-kritikusok úgy vélték, bőséges ellenszolgáltatásés érdemen felüli népszerűsítés Lesz, ha a tiszteletpéldányként kapottigénytelen művet egypár sorban ismertetik rovatuk széljegyzetében. Váll-

396

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


teregető hangú és kötelességbő l bátorító, néhánymondatos cikkecskéjükönjć farm;án meg sem száradta nyomdafesték, s máris kipattant a szenzá-ció. Az olvasóközönség elkapkodta könyvecskét, napok alatt elkelt 'a túl-mérе tezettnek vélt példányszám, s lázas sietséggel tizennégy idegen nyelvrefordították le a félreismert művet. Franvoise Saganra, mert róla van szó.rámosolygott a szerencse. A Kopogtat a bánat (irodalmi belép ője) a könyv-•idény legnagyobb sikere lett!

Az első meglepetésükbő l felocsudó m,űbírálák ismét tollat ragadtak.S azok, akik jóakaratúan néhány dicsér ő szócskát mondtak, most - bő léreeresztve hirdették: lám csak, megmondtam Jóel őre, hogy valami van a do-logban. Azok pedig, akik a megrovást választották, a vállvereget ő leki-

csinylést, most a megkezdett utat verejtékezve is végig akarták járnifércmű , közönséges pornográfia, „affaire de couchage", a paráznaság rafFi-nált dicsérete —• dörögték.

Megszólaltak az irodalom nagyjai is. Felsorakozott ,a párizsi szellemiélet elitje, hogy szavát hallassa. Pro és kontra sorakoztatták az érveket.A kedélyek még le sem csillapodtak, s a váratlan népszer űséget szerzettfiatal írónő máris újabb irodalmi csatározásra adott Okot Egy bizonyos

mosoly című második kisregényével. Az újból — megjegyezzük, ezúttalrem oly vérmesen fellángoló — viták már-iír.ár elültek, amikor a várat-lan autószerencsétlenség, mint valami démoni reklámfogás, Sagan ifjúivérével fröcskölte be harmadik, most megjelen ő regényét a Halott szemhé-j kat.

A „bombasikert" aratott szerz ő nő így három éve a francia irodalmiélet egyik központi alakja, s reá irányul sok más ország iroda?márainakfigyelő szeme is. Nos ez a három év — amellett hogy állandóan felszínentartotta a Sagan-kérdést — egyebek között elegend ő időnek bizonyult, hagy

a csata hevében véleményüket vegső

kig szubjektívvá torzító kopjatörő

ktárgyilagosabbá váljanak, s a józan mérlegelés mindent helyére állítószempontjait érvényesítsék. A dicshimnuszt zeng5k tehát, álláspontjukatészrevétlenül helyesbítve, hátrább húzódtak, mondván, hogy szép, szép,ám Sagan népszerű sége mégsem egyenlő művészi értrykével. A pocskondiá-zók pedig egy-két lépést előbbre settenkedtek, s óvatosan 'andalogva elismer •ték, hogy az új szépprózaírón ő t mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni.

Hozzánk , csak a Saban körüli árapály végs ő hullámfodrocskái ha-toltak el, ezért szinte közömbösségig és érdektelenségig men ő tárgyilagos--sá.ggal lapozhatjuk a fiatal írón ő bármely művét, ez esetben a magyarraátültetett Kopogtat a a bánt-ot.

A Cecilről, erről az apjának csapodár szereitneit minden gátlás és tit-kolózás néllkül elmesélő leányról írt kisregé л y sok jótulajdanságával ért-demesült a sikerre. A tuc а tregények színvonalát meghaladó értéke semvitatható el. Saját magukat teszik nevetségessé, akik hányavetin pocskol-ják. A francia lélektani regény klasszikus példáira emlékeztet ő elemző-

397

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


készség, ső t bizonyan öntudatlan társadalmi elemzés; gördülékeny csiszoltstílus; élvezetes nyelvezet; sajátos, finoman ecsetelt légkör; logikus me-sefű zés; megkapó fisseség — semmikép sem cáfolható erényei a Kopogtata bánat-nak. Egyáltalán nem meglep ő, hogy sikert ért el. Inkábba siker

méretei csodálkoztatnak el. Jabbanmondva elgondolkoztatnak. Milyen szel-lmi árámlat duzzasztotta ekkorára hírnevét; milyen olvasóközönség ta-

lálta meg benne saját életképét; milyen körülmények közepette n őhetettjóval túl önmagán? Ennek boncolgatása sokkal érdekesebb lehet számunkra, minta regény elvonatkoztatott esztétikai méricskélése, annál ?s

inkább, mert már most is jóval mértéktartóbbak a legjobb hiszem ű bírála-tok is, mint három évvel ezel ő tt, , s a könyv mind alaposabb esztétikai

rostliláson átesve mind lejjebb száll — f ő leg Franciaországban — az iro-dalmi ranglétrán.

In medias res — a dolgok közepébe ugorva — kimondjuk a regényr ő lalkotott végkövetkeztetés mottóját: egzisztencializmus, — és kissé feje te-tejére állítva a dolgot, hátulról, a konklúziótól kezdve, közeledünk megfi-gyelési tárgyunk, a regény fele. Ez csak látšzólagas önkényesség és fordí-tott sorrendű elemeső mód. zer, tudniillik az úgynevezett egzisztencialista

világnézet vagy életfilozófia írói nagyságai hasonló módon építik m űvei-ket: Legel ő ször lejegyzik életbölcseletük valamelyik alaptételét,. mondjukf.lelem-bátorság vagy életöröm-bánat, s erre építik a mesét, erre a gon-

dolatfoszlányra keresnek történetet. Igaz, ez nem vonatkoztatható teljes

mértékben Franoise 'Saganra, hisz nála az egzisztencializmus küls ő jelei,

a kirívó öltözködés, hajviselet, gúnyolódó beszédmodor, viharosmultú diák--élet,, sг édületгs rohanás az országlztakon, stb. egyel ő re kifejez őbbek, mint atudatosodott (Sartre vagy Camus írásaiban gondosan felépített, átgondoltés okszerűen vallott) egzisztencialista világnézet. S műve is inkább csak

ösztönös megnyilvánulása egy hozzá közelálló társadalmi réteg: a franciakíspolgárs•ág egzisztehcialista világnézetének, mint teljesmérv ű céltudato3hirdetése. Ám bárhogy is vizsgáljuk a dolgot, regénye mégis csak magánhordja az egzisztencializmus letörölhetetlen bélyegét.

Ovatlan lépés lenne szépprózájándk reménytelenségében, kilátástalansá-gában keresni Sagan egzisztencializmusát. Egyoldalúság lenne azért pálcáttörni felette, mert művében túlnyomórészt bántó sötétség, sivárság uralko-dik. Más szempontok a figyele г nremélták; más módon vetítette ki, a kora-vén fiatalság, a szétzilált értelmiség, a jelen idegtép ő forgatagában mindenszalmaszálba kapaszkodó kispolgárság egzisztencialista ideológiáját.

Az egzisztencializmus a mai társadalom két nagy osztálya (az adottesetben fő leg Franciaországról van s.zó) a polgárság, mondjuk kapitalizmus,é~ a munkásosztály közt reménytelenül morzsolódó kispolgárság ments-vára. (Sagan e réteg gyermeke, ez a környezet formálta gondolkodásmód-ját, szabta meg életfarm.áját). S ebben a helyzetben, a f őleg kapitalistajellegíí társadalanLban, a leginkább atomizálódott +kispolgárság semmi

399

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


egyébre sem érez er őt, minthogy úgy-ahogy eligazodjék. A juste milieu-t,a békés jólét arany. középútját keresve állhatatosan, mindenféle közösšégiélettől és eszmétől elriad, s mindinkább önmaga felé fordul. Látja, hogysem a kapitalizmus, amely felmorzsolja, megsemmisíti, sem pedig a mun-kásosztály, amely emberi elveit ugyan védi, de ábrándvilágát, az arany-középút ideológiáját elveti, — nem harcol elképzeléseinek megvalósításáért.Ezért az osztálykeretben, általában a közösségi életben saját maga, azazegyedemberi egzisztenciájának háttérbe szirítását látja, s görcsösen építimegvalósíthatatlan világát, az egyetlenegy személyben összpontosuló vi-

lágot, az egzisztenciát, s szövi eszmei megfogalmazását: az egzisztencia -

lizmust. S ebben a légkörben jelentkezik az egzisztencialista filozófia baj-noka, Sartre a maga elveivel. „A -másik (mármint a másik ember) szá-momra éppoly tárgy, mint minden magában való lény körülöttem. A má-sik rombolja az én világom, miközben sajátját akarja építeni. Tehát nema közösség az el ő bbre való, hanemaz egyén. A z egymásközti viszony alapjanem a megértés, az összehangolás, hanem a nézeteltérés, az összeütközés."

Erre alapítja, építi SaR'an a maga világát, amelynek neve és jellegeBánat, amelyben el kell különülnie a többiekt ől, akik szintén a magukmódján építik saját világtúk.at. Ime, egy idevágó idézet a regényb ő l: „Olyanelárasztó, önző érzés ez, hogy szinte szégyellem, hiszen a bánat mindig be-csülnivalónak tűnt nekem. Nem ismertem azelő tt, inkább csak unalmat,megbánást, néha-néha furdalást. Ma úgy lép el, mint puha, nehéz kelme,és elkülönít a többiekt ő l."

Ez nem csupán hangulat, emberi emóció, vagy pillanatnyi meditáció,hanem szimbolizált konkrétum, életmottó, s köréje kerekedik minden egyéb,körülötte forog minden más regény h ősnő jének életében. Mondhatnánkegy félresikerült élet mementója, örök emlékeztet ő je, jelképe a magábavonulásnak, s egy rosszul épített egzisztenciának.

Az egzisztencializmus Sartre-fogalmazta más tételei, amelyek a fran-cia társadalom egy rétegének: a kispolgárságnak köztudatába ivódtak,szintén fellelhetők, szinte szószerinti átvételben Sagan könyvében is. Ime,Sartre gondolata: „Az embernek, mint teljesen szabad és független szub-jektumnak az élete a művészi alkotás folyamatához hasonlít, a maga szabadés semmilyen küls ő motívumokkal meg nem határozott választásaival, ame-lyek ennélfogva csak intuitívek lehetnek ... Az emberi egyéniség tevé-kenységét semmi sem határozza meg, teljesen szabad; szabadon tevékeny-t, edik a világban, a maga módján gondolkozik, tetszése szerint jól vagyrosszul, megvan a szabadsága, hogy megválassza életét, egyéniségét"

Ezekután nyugodtа n idézhetjük FranVoise Sagant: „... Mindenhron kikell tépnem magamat, meg kell újra találnom apámat és régi életünket.Milyen gyönyör űnek tűnt most egyszerre ez a két örömteli, rendetlen év,amelyet átéltem, az a két .év, amelyet olyan könnyen megtagadtam a mi-

HÍD Q7

399

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


nap... az a szabadság, hogy a magam módján gondolkozzam, tetszésenn

szerint rosszul gondolkoztam, vagy keveset, az a szabadság, hogy magam

válasszam meg az' életemet, magam válasszam meg az énemet ..."

Szembetűnő hasonlat. Bizonyára nem véletlen.

Cecil, (a regény sajátos leányh őse, amikor tervet sz ő ,hogy bármilymódon is eltávolítsa Annát, aki apja felesége ,akar lenni ,.s rendezni akarjaéletét), az egzisztencializmus legtipikusabb elveit vallja, s kegyetlen logi-kával indokolja meg tettét: „0, mennyire megnehezíti majd életüket mél-

tósága, önbecsülése! ... Nem tudtam elviselni Anna megvetését, amivelmíclt életünket bevonta, hogy annyira lebecsült mindent, ami apámnak ésnekem boldogságot jelentett.- Nem megalázni akartam, hanem elfogadtatnivele a mi életszemléletünket ... Ha mindenáram azt akarja., hogy nekilegyen igaza, hát hagyja, hogy mi meg a mi hibánkkal bizonyítsuk azigazát."

A nyomaték kedvéért ismét Sartrét idézzük: „Az embernek egyedül

kell határoznia; mert ha a társadalmi erkölcsök mértékei szerint határoz ,olyan eredményekhez juthat, amelyek egyenesen ellentétben vannak az-zal, amivé lenni akara." Ehhez talán nem is szükséges b ővebb magyarázat,

hisz ez az álláspont minden önz ő , közösségi szempontokat elvető emberiakaratot a szabadjára enged. Ennél még figyelemreméltóbb egy másik moz-zanat. Sagan bírálói kiemelve, hogy őszintesége, akaratfán leleplezése egytársadalmi rétegnek, szemére vetették, mégpedig nem alaptalanul, hogyaz őszinteség örve alatt az erkölcsnek nem nagyon szigorúan vitt szabá-lyait is megtépázta. S ezzel kapcsolatban a regény következ ő sorait emle-getik: „Egy fajtából valók voltunk, apám és én; hol azt mondtam rá, hogy

a nomádak szép, tisztavér ű fajtájából valók, hol meg azt, hogy az élv-hajhászók nyomorult, kiszikkadt fajtájából". Ehhez hasonló idézetek е t

garmadával lehet sorolni, például „Űgy élek, akár egy kis állat, ösztöne-imnek kiszolgáltatva, énem szegény és sivár. „Webbné (a regény egyik sze--feplője) bizonyosan nem tud most aludni. Az ő orában valószínű leg énic megvásárlom majd a szerelmet pénzen is, mert a szerelem w legédesebb,a legélđbb, a legértelmesebb dolog a világon. Az ára igazán nem fontos",stb. Ezek még talán a legeгyhébb idézetek. Többre nincs is szükség, hogybeteljesedve lássuk az egzisztencialista filozófia egy másik tételét, ahogyazt ideológiai élharcosai .megfogalmazták: ; ; Az egzisztencializmus ,és azirodalom egyaránt amorális. A világnak önmagában, ahogyan számunkraközvetlenül

megnyilvánul, semmilyen erkölcsi jelentő sége

és értelme nincs.Erkölcsi értékek csak olyan értelemben léteznek, amilyet a szabad szubjek-tum, a szabad szubjektivitás hordozója tulajdonít a világnak ... Az iroda-lom bizonyos tekintetben szükségszerűen amorális, mert nincs többé olyanemberi természet, amelyre támaszkodhaína.",

Az az ellenérv, hagy épp az őszinteség, .a kispolgári társadalom ösz-tönös leleiplezése a regény egyik nagy pozitívuma, meginog; ha szemiünk

400

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


elő tt tartjuk azt, hogy az egzisztencialista világnézet élharcosai kiáltvány-szerűen felhívják a művészt erre az ,, őszinteségre":,, Aг ró mutassa megaz olvasnnak, hogy sorsáért .és helyzetéért kizárólag ő a felelő s. 1VI':tassci

m e g, hogy milyen romlott, gyáva; gyenge, buta, bánatos, stb. rr„ert saját

letteivel ilyennek alkotta magát."Megint csak az egzisztencializmusnak arra a tételére lyukadunk ki,

(még az úgynevezett őszintes•égгn át is), hogy ,-az emberi közösségek fej•-lő désében nem létezik semmilyen általános töruényszerűség, az egyénegyáltalán nem függ a társadalmi valóságtól, tudata a közösség, az osztály

ragya réteg tudatától, a környezet nem hat az emberre, mert az emberteljesen szabadon választhat. Tehát minden ember teljes mértékben magafelelő s a tetteiért, helyzetéért és sorsáért ..."

Elég ezzel szembeállítani egyetlen Marx-mondatot, amely noha régi,mindmáig meg nem döntötték, és végtelenül igaz: „Az emberek magukлiakítják törtenelmüket, de nem a saját akaratuk szerint, nem a magukteremtette körülmények között, hanem az örökölt, a talált, és a közvet-lenül adott helyzetben".

Úgy gondoljuk, nem szükséges további bancolgatás, ez a találomra

felvetett néhány frappáns példa is rámutat arra, hogy Sagan könyve mi-nek köszönhette •érdemetlen sikerét: Felkapta világszerte a leveg őért kap-

kodó kispolgári réteg, amely a mai fenyegetésekkel telt helyzetben a ki-utat: — az önmagához való fordulásban, az egyed, az egzisztencia érvé-nyesítésében látja s nem a társadalmi fejl ődés diktálta közösségi életben:továbbá nem érez semmi er ő t együttes akcióra, mert nem bízik senki más-ban, legtöbbször saját magában sem, s a maga erejét is csak annyiratartja, hogy úgy-ahogy eligazodjék, s megalkuvásban és beletör ő désbe_Z•építse gyökértelen egzisztenciáját.

Sagan könyvét — amely egy maga módján lelki vívódással telt társa-dalmi réteget és annak világnézetét fejezi ki, és ezen az alapon akár do-kumentáris erővel is bír —egy kórtünet emelte színvonalánál jóval ma-gasabbra.

401

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


LÁNYI ISTVÁN

C A N N f l/ M ÉR L E G

Ama már híressé vált Oscar-díjak mellett, amelyeket az amerikai

Filmművészeti Akadémia osztogat . minden év márciusában az el-múlt évad legjobb filmjei alkotóinak és .szerepl őinek, a cannesi májusifilmfesztivál díjai volnának a legmérvadóbbak egy esztend ő filmtermésiminőségének felmérésére. De már az idei Oscar-ok körül is csinos kis

botrány kerekedett, mert sem a közönség, sem pedig a filmmel foglalkozóújságírók nagyrésze nem egyezett a zs űri döntéseivel. Ingrid Bergmanmegjutalmazását udvarlás_n.ak mir ő sitettél:, mert a hoLywoodi konzerva-tív körök, amelyek négy évvel ezel ő tt a világhírű sztárt „erkölcstelen élet-módja" miatt elüldözték, most — kommerciális okokból -- vissza akarjákhódítani. Hibáztatták a zsű rit, hogy nem mert a sarkára állni Michael Wil-son ügyében, akit az „Amerika-elleneU tevékenységet kivizsgáló bizottság"gyanúsításai miatt mellőztek a díjkiosztásnál, noha ő írta a „Baráti meg-győzés" c. film remеk forgatókönyvét, stb., stb. Az Oscar-díjat osztó zs ű ri

arra hivatkozott, hogy nehéz volt annyi jó film és annyi jó színész közöttválasztani, s hogy az Akadémiának „a haza érdekeit" is szem el őtt kelletttartania.

A X. cannesi fesztivál közönsége és újságírói nem kisebb csalódással

és csodálkozással fogadták a versenybírák egyes döntéseit.

Az azúrparti filmszemle döntőbírái azonban sokkal nehezebb és ké-nyesebb helyzetben voltak, mint amerikai kollégáik. Nekik csak az Újvi-lág filmjeirő l kellett dönteniök, az idei cannesi fesztiválon pedig harmin с - -

ryolc nemzet vett részt filmjeivel, közöttük olyanok is, amelyekkel a ven-

déglátó Franciaországnak nincsenek diplomáciai kapcsolatai (Kelet-Né-metország, Kína stb.). Elutasítani e nemzeteket a mai nemzetközi légkör-ben csak rossz vért szült volna és csak még jobban megnehezítette volnaFranciaország egyébként is bonyolult nemzetközi helyzetét. Ezenkívül aharmincnyolc között ott volt valamennyi keleteurópai állam is, méghozzánéhány tagadhatatlanul sikerült alkotással. Elsiklani e m űvek művészi ér-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


téke és a „politikai egyensúly diktálta szempontok felett ugyancsak hely-telen taktika lett volna. De a nyugati államok hatalmas filmipara is fel-vonultatta termése színe-javát, köztük volt számos nemzetközi vszonylat-ban is elismert filmnagyság műve, és ezeket semmiképpen sem lehetett— már csak művészi szervpontból sem — figyelmetlenül hagyni. De olyandöntést, amely azokat is bátorítsa, akik els ő ízben kapcsolódtak bele ebbea nagyszabású nemzetközi rendezm.énybe, s amely kimutatja a kis nem-zetek egyenrangúsága elvének tiszteletbentartását is, természetesen nemhozhatott a zsűri, és nem is hozott mindenkit kielégít ő objektív döntést.

A zsű ri élén olyan ember alt, aki ismert opportunista magatartásá-ról, aki „halad&szellemű" volta ellenére sokkal többre tartja a „tisztessé-ges béke" elvét mindenki iránt, bármilyen politikai meggyő ződést vagyvilágnézeti csoportot képvisel is. Ez az-embér Jean Cocteau, valamikoriszürrealista költő és festő, a két világháború kö zötti idők egyik legpozití-vabb elméje, aki — mint maga mondotta egy beszélgetés alkalmával —„szellemi nyugdíjba vonult", s egyetlen hivatása még e földön „egyengetniaz emberek közötti békülékenység szellemének diadalra jutását". Az ál-tala megszabott „tapintatos diplosr.áci а " jegyében folyt le az egész fesz-

tivál, s ez indította a- zsúrit is kompromisszumos döntéseire. Fesztiválnyitóbeszédében, Cocteau, a szemle örökös tiszteletbeli díszelnöke, hangsúlyozta,rogy „a nagyhagyományú francia szellemi szabadság jegyében, ez a ha-talmas nemzetközi találkozó legyen a filmművészek hozzájárulása a vi-lágnak az emberiség békéjéért, valamint az egyének és nemzetek közöttiszolidaritásért vívott hosszú, nehéz harcához." Cocteau nagy kultúrája éshatalmas szellemi tekintélye, valamint az egyes filmküldöttségek figyel-mes óvatossága, hogy meg ne sértsék ezt a Cocteau által proklamált vezérelvet, nagy mértekben hozzájárult ahhoz, hogy a fesztivál legalább lát-

szólagos nemzetközi nyájasság jegyében folyjon le. S természetesen a zsűridöntései is ezért igyekeztek „menteni a káposztát'', s jóllakatni minden

kecskét. Ez a filmszemle is csak annak volta bizonyítéka, hogy a m űvé-szet nem vonható ki teljesen a nemzetközi politikai élet hatása alól, shogy még a „legtisztább" míívészi rendezmény is igazodik a környez ő vi-lág időszerű politikai mérlegéhez.

Ezért nem is csoda, hogy a műértő közönség a filmkritikusok más vé-leményt ,formálták a bemutatott m űvek értékér ő l. Az újságírók nem hiva-talos zsűrijének döntései sok kérdésben eltérnek a hivatalos értékelést ő i ,

noha itt sem volt mindig döntő

szerepe a művek objektív m

űvészi érté-kének. A hivatalos zsűri William Wyler „Baráti meggyőzés" c. filmjét nyil-

vánította „az év legjobb filmjének", és neki ítélte a hagyományos cannesiarany pálmalevelet. Ez a film kétségtelenül jó. Pampás, jó íz ű emberi hu-mora különösen vonzó és alapeszméje is nagyrészt pozitív. A cselekményegy amerikai quaker-család történetét tárgyálja, amely egész élétét annaka meggyđzđdésnek szentelte, hogy az erőszak és emberölés nem emberhez

403

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


méltó, és amely .békés harmóniában él önmaga indulataival, vágyaival, ésa környező világgal. Aztán egy napon kitör a szecessziós háború, és Délseregei közvetlenül is veszélyeztetik a család fennmaradását. Ezen a for-duláponton, a legidősebb fiú önként beáll az északiak seregébe, és életé-ben először vért int. Az apa csak akkor ragad fegyvert, amikor megtudja,hogy fia megsebesült. A film, nem egészen tisztázza, hogy milyen indító-okok vezérlika fiút arra, hogy fegyvert fogjon, mert az Еszak és Dél kö-zött folyó harc politikai alapjáról fogalma sincs, a puszta létfenntartáspedig inkább az apa indítóoka lehetne, mint a fiúé. A mindenféle harcrólvaló lemondás quakeri filozáfiájá.nak ez a himnusza, ez az eszmei lesze-relés nem az a világszemlélet, amelyre az emberiségnek szüksége van ma,ha még annyira gyűlöljiik is valamennyien a vérontást é s a háborút.

Ezért is döntött a sajtó zs ű rije, Jules Dassin ; ,Akinek nieg kell halnia"c. filmje mellett, amely idealizálás nélkül, s a mai élet egy konkrét kér-désén vizsgálja meg az emberszeretet és pacifizmus oly nehéz problémáját.!a. film Nikasz Kazantzakisz görög író Újra megfeszített Jézus c. könyvé-ből készült, és egy kréta-szigeti görög település népének történetét dol-gozza fel. A török dúlások el ől menekiil egy felégetett falu népe. A ki-éhezett, sokat szenvedett menekülteket a másik falu papja és gazdag ke-reskedő i nem akarják befogadni, nehogy magukra haragítsák a török hely-tartót. Az elüldözött nyomorultákon csak néhány ember szíve esik meg,szimbolikusan éppen azoké, akiket a falu népe éppen azokban a napokbanválasztott ki a húsvéti Passió-játékok ' alakjainak megszemélyesít ő ivé. Ami-kor aztán ennek a néhány embernek, különösképpen pedig Manoliosz pász-tornak, Jézus megszemélyesítő jének akciója szembeállítja a falu népét avezetőkkel, e vezető k a helytartóhoz fordulnak s ráijesztenek, hogy ha en-ged, lázadás törhet ki. Kérik tehát Manoliosz elfogatását é s megöletését.

Fs Manoliosz_nak meg kell halnia. hogy az emberek rádöbbenjenek arra,hogy szeretniök és segíteniök kell egymást, s hogy a kapzsi önzés, az em-beтtelenség és eső szak neme, emberhez méltó tulajdor_ság. A film poétikus,emberi szépségei a rút, meztelen kegyetlenség sötét képeivel vegyülnek, ésolyan mély hatást gyakorolnak a néz őre, hogy a filmet hónapokig nem l e -

hit elfeledni. De hogy ne bolygasson meg egy amúgy is bonyolult nem-zetközi kérdést, s hogy ne kelljen konkréten állást foglalnia Kréta ügyé-ben, a zsű ri egyszerűen agyonhallgatta ezt a pompás filmet. Dassin még azév legjobb rendező jének címét sem kapta meg. Francia kollegájának, Ro-bert Bressonnak ítélték oda az aranypálmát , ; Szökés a siralomhátiból" c.filmje rendezéséért. Ez is „kecske-k őpaszta" megoldás volt, hagy a fran-ciákat is kielégítsék.

Brosson filmje igen érdekes. Cselekménye csupán ennyi: egy Gestapoáltal halálra ítélt francia illegalista meg- akar szökni a fogházból. A film,amelyben nincs drámai kulcspont, kibontakozás, nincs más, csak e szökésiikísérletnek szinte tudományosan alapos részletességgel bemutatott króni-

404

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


kája és bancoigatása — kimerít ően idegfeszítőt és olyan szimpla, hogy azember majdnem teljesen elfelejti, hogy filmet néz. Bresson eljárása, hogy

r.cm törődik a képek művészi megkonpanálásával, s őt a rútságig nem-esz-tétikus képekben mondja el a történetet, hogy á f őszereplő színésztő l meg

х 'on minden hősi patétikát és egyszerű , az életéért harcoló ösztönlénnyéteszi, hagy a cella négy fala közé hanghatások útján behozza a küls ő vi.-

1Ggot is, — roppant érdekessé és újszer űvé 'teszi filmjét. De — mindezenmég érződnek a kísérlet fogyatékosságai és a sok újítás semmiképpen sememeli alkotóját az év legjobb rendező jének rangjára. Mert ugyanakkor lát-

tuk a keresetlen filmnyelv, a neorealizmus egyik nagymesterének, Fede-rico Féllini-nek is egy pompás kis életképét, a Cabiria éjszakái c. filmet,s Fellini mégsem nyert vele díjat. Láttuk Wayde lengyel rendez ő igen jó

filmjét, az 1944-es varsói felkelés drámai napjairól. Delbert Mann nagy-szerű művét, a Legénybúgút, láttunk egy pompás amerikai színes filmet,amely a zenés vígjátékok megszokott nívóját messze elhagyja, — a ren-dezés Grand Priх j ёt mégis Bresson kapta. Itt is másként ítéltek az új-

ságínúk. Ćk Fellinit nyilvánították a legjobbnak. Eressont pedig dicséret -ben részesítették úttör ő munkájáért. Művészi szempontból ez a döntés is

helyesebb volta hivatalos zsű т

-i értckelésénél.Az egyetlen kérdés, amelyben mindenki egyetértett, Giulietta Masina

Olasz színésznő megjutalmazása volt a Cabiria éjszakái-bon nyújtott re--

r еk alakításáe"rt. Poétikus sokszín ű séggel .szívből jövő , mértéktartó hu-

morral és az emberi érzelmek sokféleségének mesteri megcsillogtatásávalvarázsalti elénk Cabiria, a kis római utcalány figuráját. Ez a nem-szép,

nem-csunya kis szőke nő egycsapósra elhomályosította a Cannesban ny i7s-

g ő sok „atom-szépség" dicsőségét. A legjobb férfiszínésznek járó díjat --

noha a jugoszláv film valóban. meleg fogadtatásban részesült mind a kö-

zönség mind a, filmértő

szakemberek körében — mégis a. már említett„egyensúly-politika" alapján ítéltek oda A béke völgye f őszereplő jének.Mert John Kitzmiller alakításánál volt néhány sokkal-sokkal nagyabb szí-nészi teljesítmény is. Valljuk be őszintén, itt is hiányzotta tárgyilagosság.Erre a díjra, többek között, Nyikaláj Cserkászov is számított, aki remek

Don Quixote-t adott a szovjetek Cervantes-regényb ő l készült nagyméretűcinemascape filmjében. Énnek a filmnek kissé fanyar humora és bánat-

keltő rem£nysége ellenére is volt néhány koraoly pozitívuma, amely

őszinte tapsot váltott ki nem egyszer a bemutatás alatta közönség sorai-

ban. Számított rá Pierre Vaneck, a Dassin-film Manoliosza is, aki fiatal-sága ellenére i:9 megrázó emberi er ővel formálta meg a jézusi küldetés el ől

• menekülő de sorsát magasztos emberi méltósággal vállaló kis bir ~kapásztoг

alakját. Az újságírók zsű rije neki is ítélte oda a legjobb férfiszínész cí-

mét. Fr ő s vetélytársa volt még Grry Cooper, aki pompás humorérzékkel,-cie a válságos pillanatokban őszinte drámai erővel oldotta meg a Barátimeggyőzés apafiguráját.

403

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Ebben az áttekintésben csak a fesztivál jelent ősebb műveiről számol-tunk be, mert a szemle művészi értékének ők voltak igazi fokmér ő i. Egy-ben ezek a filmek mutatták meg a legjobban azt is, hogy a m űvészekegyre inkábba mai élet lüktet ő eszmei problémái felé kezdenek fordulni,s hagy a filmnek, e legnemzetközibb és legtömegesebb m űvészetnek való-ban van hivatása a népek egymásközti közeledésének és megismerésénekszorgalmazásában. s abban a harcban. amelyet századunk emberei egy bé-késebb és humánusabb élet lesietőségéért vívnak.

KALAPIS ZOLTÁN

AM ERIKAI F ILM , HOLlYW OOD ' F /LM

cllywood, az első és egyetlen polgári művészet szülő városa, már aháború előtt, de különösen azi.itan teljesen áttért a filmkonfekció

nagyüzemi elő állítására. Az amerikai filmgyártás aranykora Chaplinnel,Stroheimmal, Griffith-tol, Murnauval, Vidorral és a régi gárda még né-hány kiválóságának halálával, illetve ifjúkorával együtt lezárult, s azóta

pontosabban a harmincas évek óta — egykori babércin pihen, önelé-gülten játssza régebbi alkotásaival kivívott vezet ő szerepét a filrriművé-szetben. Voltaképpen most is óriás — de beteg óriás. Önmaga kitermesz-tette nyavalya pusztítja évtizedek óta, és sorvasztja el á még jelentkez ő

fiatal hajtásokat. E rákfene kórokozója a ̀ mechanizált sorozatgyártás.A film nemcsak művészet, hanem ipar is, egyiket a másik nélkül el

sem lehet képzelni. Ez a törvényszer ű kettősség, amelyet maga a filmjellege szab meg, és amely Amerikában hatványozott mértékben jut kife-jezésre, ezernyi útveszt ő t rejt magában. Hogyan lehet a kett ő között az

Egyensúlyt megtartani, hogyan lehet az alkotás szabadságát biztosítani afiimművészetben, anélkül, de úgy, hogy azért össze ne ütközzenek a kö-ny rtelen gazdasági törvényekkel — ez a filmvilág örökké ismétl ő dő

problémája.Hollywood, amikor ezzel szembenézett, a könnyebbik megoldást vá-

lasztotta: a végletekig tökéletesítette a gyártást, a m űvészi törekvést tel-jesen az üzleti érdek alá rendelte. A saédületesen fejl ő dő technika szabta

406

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


most már meg a film irányát, az alkotó ember ennek csupán rabja vagy

cselédje lett. Ez abban is kifejezésre jut, hogy a rendez őnek, a film tu-lajdonképpeni alkotójának nincs áttekintése a teljes filmr ő l és nincs be-felyása a filmkészítés egyes nagyon is fontos területeire. Nagyobbrészt

csak a színészekkel dolgozik, a többit elvégzi helyette a mesteremberekhada. A rendez ő t is leggyakrabban nem mint alkotóművészt tartják szá-

nhon, hanem minta bámulatos pontossággal működő gépezet egyik többé=ke~-é гbé nÉlkülözhetetlen alkatrészét. Minden egyéni elképzelés, amely

nem illeszkedik bele a menetbe, eleve halálra van ítélve, minden indivi-

duális kísérlet, ami pedig a művészet egyik éltet

ő

eleme, a megnemértésfalába ütközik. Ennek a rendszernek következménye jólismert: Megszü-letett a sablón, uniformizálódott a témaválasztás és feldolgozás, a prob-

lémák émelyítően leegyszerű södtek. Az osztályérdekek keretein belül ki-szolgálják mindén rendű és rangú vevő ízlését, mentalitását, szakását,

erkölcsét, nemzeti és vallási érzését. Az amerikai film fogalma helyett újszületett: hollywoodi film. Ezeket az őszinteség és a bátorság hiánya, a

hamis póz és üres csillogás, korunk problémáinak kerülése és ködösítésejellemzi. Ezzel az orientációval visszafejl ő dött a szép hagyományokban

gazdag amerikai filmművészet, a hollywoodi termék közönséges filléres

szórakoztatási tömegcikké vált, és — mivel a filmkultúra terjedésé némtartott lépést a filmipar fejlődésével, — milliók ízlését megrontotta. Azamerikai film ilyenirányú fejl ődése miatt elveszítette súlyát, tekintélyét.S ami manapság még foltozgatja becsületét, az a világon egyedülálló

technika, a tehetséges színészek sokasága, meg néhány rendez ő , aki meg

tudta ő rizni egyéniségét és bele tudta csempészni filmjeibe.

A mаmsnutvállalatok egyeduralmával, a nagyt őkések és spekulánsakáital. létrehozott, komoly művészi munkát kizáró bürokratikus rendszer-rel maguk az amerikaiak is szembeszállnak, legalább is azok, akik a film-

művészetet nem rendelik az üzléti érdekek alá. Egyre er ő södő ellenzékevan Hollywoodnak, nem is annyira magában a filmvárosban, hanem NewYorkban. Új irányzat születésének vagyunk szemtanúi, amely hadat üzenta kommercionalizmusnak és a konformizmusnak. Ez jogosít fel arra, hogykimondjam: nem Hollywood a mai amerikai filmművészet hites képvi-

selő jé. Az ami ma az amerikai filmben érték, nem Hollywood jóvoltából,hanem Hollywood ellenér г_, az ott€ ~ni rendszer negációjaként jött létre.

Mi a célja ennek az új irányzatnak, amely tulajdonképpen az olasz

újrealizmus hatásának következménye, ennek amerikai változata?

Céljait röviden így lehet meghatározni: vissza a humanizmushoz ésa realizmushoz, őszintén szólnia kisemberekr ő l, a földszintes Amerikáról,szépítés és leegyszer űsítés nélkül feltárni korunk problémáit, ellentmon-

dG.sait. Tehát voltaképpen nem is új művészeti irányzat kibontakozásá-ról van szó, hanem lázadásról a Hollywood teremtette megkövesedett

•normák ellen, s nem is valami formai vagy esztétikai forradalomról vanszó, hanem az amerikai hetedik művészet szellemi elitjének er ő feszítésé-

407

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


i ő l, hogy tartalmilag felfrissítse az amerikai filmet és kivezet ő utat mu-

tasson a kommecionalizmus dzsungeléb ő l.Ennek az új szellemnek már komoly sikerei vannak, s ő t a Martyval

már teljesen érvényre jutott. E film realizmusa az olasz, légköre a fran-

cia filmekre hasonlít, technikailag pedig jellegzetes amerikai teljesítmény.Egészében mégis ízig-vérig amerikai, egy ismeretlen Amerika művészivetüléte.

Nem véletlen, hogy az új szellem a független — a filmgyáraktól független —• producensek házatáján talált otthonra, ott ápolják és fejlesztik

tovább. Itt honosodott meg az európai stúdiókra jellemz ő művészi lég-kör, itt juthat szabadsághoz az egyéni elképzelés és a tehetség, amit aztánkiegészít a nélkülözhetetlen technika.

Nem véletlen az sem, hogy a mozgalom vezéregyénisége egy író,

Paddy Chayefsky, az amerikai Cezare Zavattini, hiszen szellemi orientá-cióról van szó, amely végső fokon közelebb van az irodalomhoz meg a

színházhoz, mint a filmhez.Nem véletlen végül az sem, hogy a filmek nagyobb része a klassszikus

fE.kete-fehér technikában készült a Cannes-ban is bemutatott Legény-

búcsú kivitelével. Szinte tüntető en ehvetették a színes képeket, a széles

vásznat és még sok mást, amit a modern filmtechnika nyújtani tud. En-

nek nyilván anyagi oka is van. (Ne felejtsük el, fő leg független produ-censek, meg az amatő rök ápolják ezt az irányt. Amat őröket is említettem,

de ebbő l а szóból nem azt az értelmet kell kiolvasni, amit mi a m űked-velés szóban érzünk. Emlékezzünk A kis szökevény című filmre, amely

sajnos szinte észrevétlenül került le a mozik műsoráról. Ezt amatőrök

készítették.) De ebb ő l is kiviláglik, hogy a mondanivalót tartják els őd-legesnek, nem pedig a technikát.

A filmművészet iránti viszonyban lényeges és figyelemreméltó válto-

zásak történtek tehát az óceánon túl. Lényegeset és figyelernreméltfitmondtam, s nem is döntő t. Mert az, amit eddig fejtegettem, az amerikai

filmgyártás kisebb г szére vonatkozik, de amely mindinkább tért hódít,

mind . mélyebbre ereszti gyökerét. Milyen távlat áll el őtte, milyen jövő

vár rá? Két lehetőség van.

Egyrészt fél ő , hogy a kaliforniai filmmágnások a kezdeti sikerek lát-

tán és a profit reményében felkarolják, divatot csinálnak bel ő le. Márpe-

dig ha az üzletemberek belekontárkodnak, akkor el őbb-utóbb guzsbakö-tik, megfojtják.

Másrészt lehetséges, hogy a televízió teljesen átveszi a filmnek aztaz üzletemberek szabta szerepét, hogy cirkuszt és szenzációt szolgáltasson.A filmgyárak ekkor valószínű leg erre a vágányra állítják át a termelést,

vagyis a televíziót látják el árúval. A tő lük független, atomizálódó film-g~ ártás ekkora nagyobb egyéni szabadság biztosításával továbbfejl ődheta minő ség, a művésziesség jegyében.

Minderre végleges válászt } eésze csak az elkövetkez ő évtized adhat.

4 08

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


AЈ fІV Jf T " R ág ULfJ

Е

V fKГAJTÓV/SSZHANGМ

Мadus vége felé .a sajtó foglalkozott a Szovjet írószövetség vezet őségé-nek plenáris ülésével.

A Pravda vezércikkben tárgyalta az eseményt. Leszögezte. hogy az

értekezlet kifejezése volta Bóknyelvű szovjet irodalom alkotö er őinek, ame-lyek szilárdan egységesek a nép szolgálatában, a párt politikája és a kom-munizmus iránti hűségben.

A lap szerint azonban a szovjet irodalom művelői nem feledkeznekmeg a XX. pártkongresszus intelméről; arról, hogy az irodalom és a mű -vészet elmaradt az élett ől, a szovjet valóságtól. A szovjet valóság sdkkaigazdagabb, mint ahogy a művészet és az irodalom tükrözi. A párt felhívjaaz írókat, hogy emelkedjenek fel a mesterség legmagasabb csúcsára, al-kossanak a korszakhoz méltó műveket.

A továbbiakban elmondja, hogy a szovjet irodalom a pozit?v eszmékirodalma. Megénekli az új világ születését, a kommunista párt által meg-szervezett és a végső célok felé vezetett néptömegek, nagy• alkotómunkáját.

A szovjet párt központi lapja ezenkívül „Az írók legfontosabb feladata

а épet szolgálni" címmel közli a szovjet írók nyilatkozatait terveikr ő l.

Mihail Solohov egyezik azzal a megállapítással, hagy a szovjet iroda-lom elmaradt az élett ől, de a professzionális gyász közepette érezhető hang-ában .a polgár büszkesége: milyen hatalmas léptekkel halad a párt és anép egyik elvégzett grandiózus feladatától a másik még grandiózusabbig

-- az ipar irányításának_

gyökeres átszervezéséhez. Ennélfogva Solohovszerint gyakorlati szempontból nem is olyan nagy szerencsétlenség, hogypéldául nem fejezte he az „ X:Tj bdráгdát szánt az eke" című művét, hogymegárt a harmincas évek eseményeinél. Ezer szerencse — kiált fel — hogya szovjet mez őgazdaság nem maradt ezen a színvonalon! Mégis vala-mennyi szovjet író siet .az id ő után, hogy alkotómunkájában lépést tart-son pártjával és népével. Ezért ő is szeretné minél el őbb befejezni az „Űj

409

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


barázdát szánt az . eké"-t, hogy aztán kaгnоlyan hozzáláthasson „A hazáértharcoltak" cfmű regényének megírásához.

Vszevolod Ivanov reméli, hagy az Október negyvenedik évfordulójánaknapjai és a szovjet társadalom gy ő zelmes évei nagyszerű indítékul szolgál-nak költeményekhez és drámákhoz.

Ehreburg véleménye: a különféle témák, h ősök és színek nem világné-zeti elhatározásokból erednek, mivel valamennyi szovjet író hű népé-bez és átérzi. történelmi küldetését. A különféleség a sokféle m űvészi ter-

inészetbő

l ered, innen van a művészi kifejezés eszközeinek többfélesége.

Vadim Sobko szerint a párt sok olyan kérdést megvilágított, amelyizgalomban tartotta a szovjet írókat. Az íróknak minden jog megadatott,kivéve azt, hogy mellőzéék az es г meiséget, és unalmasan, szürkén írjanak.

Tüzetesen foglalkozott az írók plenáris ülésével a „Literaturnaja ga-zEta" is. Egyik cikkének címe: A szovjet irodalom barátai és ellenségeikülföldön. Erről a plénumon Borisz Polyevoj besz е lt. Nyugaton, mondotta,ryílt ellenségei vannak a szovjet irodalomnak. Nem érti azonban, hogymiért viselnek „hadjáratot" a szovjet irodalom ellen a szocializmust épít ő

országokban? Jan Kit lengyel kritikus ír. ósaira utalt és azokra a lengyelírókra, akik az unalmas és hideg könyvekért a szocialista realizmustokolják.

Ezzel kapcsolatban kitért egy „&dekes vitára", amely szerinte Jugo-szlávrabon folyik. Vidmárt, a jugoszláv írószövetség elnökét támadja, akiállítólag Leninre hivatkozva kijelentette, hogy „az iroda]mi m űvek értékenem eszmei céljaiktól függ." Nem száll vele vitába, mert ezt —ahogymondja — magában Jusoszláviában megtette a komoly marxista nézetei-ről ismert Borisz Ziherl és Dragon Jeremics. Az utóbbi a „Literaturnaja

gazeta" szerint kimutatta, hogy Vidmár ezt a nézetét neon; Lenintő

l, hanemT. S. Eliottól kölcsönözte. Polyevoj még néhány irodalmárt említett, akikál1ítólag „a kommunista párt. hatásán kívül állnak", közöttük VaszkoI.'opát;

A nyugati :sajtó is foglalkozott a szovjet írók plenáris ülésével. AzAFP hírügynökség a plénum jelentésének .különösen azt a részét idézi,amely elismeri Sztalinnak, „a nagy forradalmárnak és államf őnek", hogy„megerősítette a szovjet irodalom szocialista jellegét, jóllehet a szovjetfrók tisztában vannak a személyi kultusz negativ hatásaival a szovjet iro-dalomban". •Idézi továbbá a jelentésb ől, hogy a szovjet írók „nem térhetneknapirendre afölött, hogy Lengyelországban, Magyaroršzágon és Jugoszlá-viában rr д Ρ ár egy éve támadják , a , szocialista realizmust és meg akarjákingatni a szovjet irodalom épületének alapjait. A szocialista realizmusgyőzelme azonban, a jelentés szerint, nem vonja maga után azoknak azirodalmároknak politikai mellőzését, akik egyelőre még nem tarthatók azemlített iskola híveinek".

•410

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Az AFP végül még néhány idézetet közöl. Többek között azt, hogy

a ХХ. kongresszus óta az orosz irodalom alapvet ő témája „a szovjet tár-sadalom menetelése a kommunizmus felé" és „az élcsapat harca a bü-rökratikus gyakorlat és a karrierizmus ellen", egyes írók mégsem tudtákkiemelni a tömegek aktivitását a rendszer gy őzelmében, minek folytán ferdetükröt állítottak a +szovjet valóság elé. A plénum jelentében ezt leginkább Dundicev „Nemcsak kenyérre+i él az ember" cím ű regényével pél-d á z z á k .

KOSSÁ JÁNOS

. 4 G O N D O L T . I I A B A D I Á G . 4 E R Т

AZ AMERIKAI ÍR0SZbVETSÉG KONGRESSZUSAR6L

U léseknek, kongresszusoknak megvan a céljuk, rendeltetésük, de azesemények néha félrelökik a tárgysorozatot, s maga az élet szabja

meg a napirendet. Így járt valahogy az amerikai írószövetség kongresz-szusa, amely a mult hetekben négyszáz írót gyű jtött össze New Yorkban.Az amerikai értelmiségnek ez az elitje a hivatalos tárgysorozatot szintefélrelökve, meglepő bátorsággal egyszerű védekező mozdulattal rátette ke-zét az amerikai szellemi élet legfájóbb pontjára: ,a gondolatszabadságra.

A felszólalások egymásután szinte ösztönszer űleg ezt a kérdést kezdtékfeszegetni, s olyan makacsul, hogy a kongresszus egyetlen nyilvánosságra

szánt rövid nyilatkozatának, azaz határozatának ezt a címet lehétne adni:A gondolat szabadságáért. A kongresszusra menet talán senki sem gondoltrá ilyen határozotton, hazament mégis valahány író — pedig igen sokfélevolt közöttük -- a gondolat, szólás és írás szabadságának félt đ gondját ag-godalmát vitte magával.

A szokásos jelentések után — volt bel őlük elég, mert jónéhány évе

nem jött össze a kongresszus — a felszólalásokból hamarosan kiütközött a

41t

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


meztelen kérdés: — Vajon a társadalmi légkör a háború után olyan-e Ame-rikában, hogy biztosítja a gondolat, a szólás, az írás és általában a szellemiélet akadálytalan fejl ődését? — Eisenhower elnök, amikor a sz в Ρ kásos üd-vözlő .sürgönyben gépiesen odaírta a szólamot, hogy „az amerikai írók hely-zete az írásszabadságon nyugszik", nem gondolta, hogy megállapítását akongresszus részvevői fonákjára fordítják, és kérd őjelet tesznek mögéj е .

A határozat ugyanis már bevezetésében megállapítja, hogy „... az ame-rikai írók mind nagyobb aggodalommal észlelik a második világháborúflóta a cenzúra veszélyét a nemzeti életben ... Az amerikai írók szövetségenem ismeri 11 semmilyen személynek, sem testületnek azt a jogát, hogykorlátokat állítson az írott szó szabadsága elé ..."

Hogy ez a veszély honnan, milyen oldalról várható, ezt a nyilatkozatnem határozza meg pontosabban, csak utal „bizonyos vallási és hazafiasegyesületekre, amelyekben a szenvedély teljesen elfojtatta az értelmet .:De abból, amit később mint követelményt megfogalmaz: ... a kongresszustagjai követelik, hogy az írásszabadsággal való visszaélés megállapításánakjoga és a vele visszaél ők megbüntetéséneak joga pusztán a szövetségi és ál-lami törvényhozó _ és bírósági szervek illetékessége legyen az alkotmány

biztosította szabadságjogok alapján, mégpedig úgy, ahogy e jogokat azEgyesiilt Államok Legfelső Bírásága értelmezi ... — világosan kit űnik;

hogy nemcsak „vallási és hazafias egyesületek túlkapásaira utal, hanem bi--zony helyi rendőrfőnökök és egyéb potentások önkényére is. (Csak nem-régiben zúdult föl az amerikai közvélemény égy detroiti rend ő rtanácsosvégzése ellen, aki John O'Hara díjat nyert „Ten Nort Frederick" cím ű re-gényét kitiltotta a váras valamennyi kbnyvkereskedéséb ő l és könyvtárá-ból. Mert ha rendőrfőnökök kénye-kedvére van bízva irodalmi művék ér-tékénerk és hátásónak elbírálása, akkor talán speciális irodalmi képzésben

kellene részesíteni a rendőrséget — gúnyolódtak a lapok.) Az .a bizonyos

utalás „vallási és hazafias egyesületek" túlkapásaira voltaképpen csak az ön-kényes hatásági szabadságkorlátozások el őkészítő ire, m Ρ zgatóira vonatkozik.Ilyen minden ját és rosszat szuverénul megítél ő tesiület példaul maga az ame-rikai katolikus egyház, amely egész nagy politikai és gazdasági befolyásátfölhasználja a szabad szellemiség korlátozására, de kívüle egy egész seregmindenféle helyi erkölcsvéd ő , vallásvédő , nernzetiérzésvédđ , kereszténység-védő és sok egyébvédő egyesület.

Talán legnagyobb hatást az az ember érte el a kongresszuson felszó-

lalásával, aki saját tapasztalataiból beszélhetett a cenzúra veszélyérő

l,Arthur Miller drámaíró. Különös id ő szerűséget adott felszólalásának az,amit a kongresszus minden részvevő je tudott, hogy pár nap múlva megkell jelennie a washingtoni bíróság el ő tt, hagy feleljen „régi bűneiért" ésaz amerikai, kongresszus semmibevétele miatt. (Azért ugyanis, hogy 1940-ben és 1947-ben kommunizmussal rokonszenvező emberek társaságában•járt, másrészt, hagy az Amerika-ellenes tevékenységet kivizsgáló bizottság

41 2

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


elő tt megtagadta a feleletet összesen 200 föltett kérdés közül kett ő re. Ezek-

nek egyike az volt, hogy 1947-ben kik vettek részt azon az íróösszejövete-

len, amelyrő l maga beismerte, hagy jelen volt, masik. Pedig, hogy az ösz•szejövetel elnöke egy Usseau nevű ommunista forgatókönyvíró volt-e.

MiІ І er minden sajátmagára vonatkozó kérdésre nyíltan s a bizottság teljesmegelégedésére megfelelt, beismerte, hogy közel állt ezekhez az írókhoz éstalálkozgatott velük, de erre a két kérdésre lelkiismereti okukból megta -

gadta a választ.)Miller szavai igen Imné у hatást tettek a kongresszus tagjaira: —

Meg vagyok győz ődve arról, — mondta —, hogy ha mi térdet hajtunk .azelő tt, hagy a magasabb politikai érdekek a legnagyobb szentség és min-

den egyebet föl Mell áldozni nekik, akkor nemcsak mint írók, hanem mintpolgárok is lemondunk függetlenségünkr ő l. Véleményem szerint a jelenlegi

helyzetet mi tettük lehetővé hallsutásunkkal; hallgatásunk segítette elü

azt, hogy az, állam mindnyájunk fölött álló hatalommá n ő tt, már pedig nem

lehet az, a művészet és maguknak az embereknek meigcsonliítása nélkül .. .

Az írott szó hivatása nem az, hogy a magasabb érdekek politikája el őtt

térdet hajtson, hanem hagy védje az igazságot. mert enélkül romlásba ro•-

Y аnunk. Ezt a hivatását az írott szónak nem lehet pillanatnyi érdekek mi-

ott félrelökni .. .Nem magán a kongresszuson történt, de idetartozik az is, limit John

Steinbeck írt, — már a kongresszus után — az Esquire nev ű folyóiratbanMiller esetével kapcsolatban. Közvetlenül Miller ügyének tárgyadása el ő tt

írott cikkében magát a tárgyalást így jellemezte: ... a legelképesztőbb és

legszörnyűbb válaszút, amely el ő tt valaha eby nép és egy kormány állott.'Az, ami Millerrel történt, — mondja továbbá Steinbeck --, minden íróvalmegtörténhet, megtörténhet velem is. Miller helyzetébe képzelve magátmegállapítja, hogy elárulni társainak nevét, nemcsak nem becsületes dolog,hanem erkölcstelen is. A bizottság tehát az állítólagps közjó nevében er-kölcstelen dolgot követel. Ebben a helyzetben, ha az illet ő beadja a dere-

kát, megsérti az emberi magatartás egyik legalapvet őbb törvényét; ha pe -Gig megtagadja, ,a kongresszus semmibevétele vádjával elítélik.

— Mit válasszak? — teszi fel a kérdést Steinbeck Miller helyzetébe

képzelve magát. —Bármire határozzam el rriagam ,rosszul járok ... Attólaz embertől, aki nem becsületes barátai iránt, azt sem lehet várni, hogy

aíL legyen népe és hazája iránt ... De éppen ilyen két rossz között áll

a kongresszuš is, mert a törvénynek, hogy. fennmaradhasson, erkölcsösnek

kell lennie. Törvénytiszteletet csak akkor lehet követelni, ha a törvényt] szteletremél tó:

Ime, ezért vált az amerikai írószövetség kongresszusának nyilatkozata]talános irodalmi és művészeti kérdések nyugodt taglalása helyett éb-

resztő , közvéleményt föllármázó vészkiáltássá, tiltakozó szóvá az amerikaiszellemi életet gúzsbaköt ő önkény ellen, a gondolat, szólás és írás szabadsá-gának manifesztumává.

413

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


SZEMLE

SULHÓF JбZSEF

ѕZfL1fGYZETEK- .

/ r

А ' ~TER /lA - /AT EKOKHO Z

Dubrovnik: nyári játékok, Szplit:színházi és zenei ünnepségek, Lyub-lyana: fesztivál, Hvár: műkedvelőünnepségek, Prizren: nyári ünne-pély...

Az ünnepi játékok nagy forgata-gában a noviszádi Sztérija Játékokolyan szerepet vállaltak, amelyneksferkentő hatása nagyon hiányzotteddig. Sztérija neve a cégér. JaváSztérija-Popovics vetette meg aszerb színmű irodalom első alapjait.Nagyjából azután ezeken az alapo-kon fejlődött ki az egész hazai dráma-irodalam. Mesterségbeli részét perszeSztérija ' is másoktól tanulta el, aho-gyan az utána eltelt száz esztend ő -ben a hazai művek eszközeikben, fel-építésükben, sokszor szemléletükbenis a világáramlatokhoz igazodtak.Megmutatta azonban, hogy a szín-padról, amely végleg szószékké vált,és akkor is az, amikor semmit semmond, öntudatra emelheti és érzéki-leg, éц Ρnényileg hozzáférhet ővé, fel-

ismerhető

vé teheti a maga társadal-ma, népe számára — önmagát.Száz évvel halála után a hazai

színmű irodalom, ső t általában a ha-zai színház, kátyúba jutott. Amúgysem volt fejlett mű faj eggik népünkirodalmában sem. Persze, ha a je-lenség és lényeg szerves összefüg-•gését látjuk, ennek a jelenségnek a

magyarázatát is megleljük annak atársadalomnak a belső lényegeben,amelytől az irodalmi hagyományo-kat és egq kissé a néző pontaktitis örököltük, akár az els ő háborúelőtti fejlőde:sre, akár a két háborúközötti rendszerekre, akár pedig a-zokra a merev, a képzelet szabadszárnyalását bénító befolyásokragondolunk, amelyeknek hatásátnegyvenkilenc-ötvenig nem tudtuklevetkőzni. Visszahatását pedig ra issínyli dránlairadalmurLk. Első sorban

azt, hagy a közönség elriadta szili-padra nyersen odavágott jelszavak-tól és bizalmatlan az új művek iro-dalmi értéke iránt. De ez a bizal-matlanság már hagyományokból isered. A szűk, kicsinyes, egymást nembecsülő szempontok kétezer év ótaváltozatlan tételébő l. Nemi est pro-feta in patria suti — erre lehetnyeglén odavetni, hogy ugyan kiakar ma profétes lenni. Csakhogy aköltő vátesz is, profétes is, harcos is,

ha igazán költő

.A Sztérija Játékok éppen azt iga-zolják, hogy a drámaíró valóbanköltő , s vállalja felelős hivatását. Ésa Játékok nem csunán turisztikaiérdekességek kétes vagy egészen magas színvvnlalon. Versenyek, ame-lyekben éppen az idén került e1ó-térbe a hazai drámairodalom. Ta-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


valy a hazai írók nem versenghet-tek, az első Játékokon csak azt aszempontot figyelték, melyik együt-tes adja elő jobban, fordulatosab-ban, invenciózusabban Sztérij.a mű -veit. Sztérija neve azonban lobogó.Ha több mint száz év el őtt elindít-hatta a hazai színmű irodalom ne-hol jobban kiteljesülő , néhol el-el-maradó mozgalmát, ma Sztérija ne-vében elindítják a mai kor — hat-

hatós segítségre szoruló — dráma-irodalmát. Jutalmat tűztek ki a Já-tékokon bemutatott legjobb hazair ifire.

Egy kissé emlékeztet ez a -mester-dalnakak dalosversenyeire. Lehet,hagy itt is fenyeget az a veszély,hogy régi dallamokra írt új szövegválik a versmony lényegévé, és ezzelunalmassá, вgyhangúvá lesz a fej-lődés útja. De drámairodalmunknaképpen .a túlsó véglet jutott. Nem

volt tere a fejlődéshez, ezért a leg-merészebb útkeresésbe fogott, .kísér-letekbe, amelyek érdekesek, maguk-ra terelik .a figyelmet. Ott kapcsoló-dott be a világáramlatokba, ahol apolgári társadálom irodalma ki akarszabadulnia közönségízlés béklyói-ból, mégpedig nem mondanivalójá-val, hanem kifejezési eszközeivel. Akísérletek, útkeresés, új megnyitat-•kozások, kifejezési eszközök mindigérdekesek, mindig hoznak valami

újat. De nagy kérdés, hogy .a szín-pad megszabadulhat-e valaha is adrámaépítés vastörvényétől. És va-jon célja-e, hogy megszabaduljontő le, amikor a pillanatnyi élmény,a színész, a mondanivaló és ,a kö-zönségérzelem és hangulatvilágábanmegindult élményfolyamat — a szín-játék lényege, ember- és gondolat-formáló ereje?!

A. kérdés tisztázatlan maradt, mert

a Játékok idején tanácskozásra össze-ülő írók és színházi szakemberek felsem vetették. S ő t inkább túlságosanis sok szó esett a kísérletekrő l, azúj kifejezőeszközökrő l, az útkeresésmerészségérő l anélkül, hogy össze-hasonlításokba bocsátkoztak volna.Végeredményben azonban a bíráló-bizottság mégis olyan művet ítélt

legjobbnak, amely tiszteletben tart-ja a színpad és drámaépítés vastör-vényeit. Gyargye Lebovics fiatal,zombori száramzású író AlekszandarObrenoviccsal közösen írt drámá-ját, a Menneei osztagot tüntette kia Játékok 350.000 dináros nagydíjá-val.

Cselekménye a hitleri uralomegyik haláltáborában játszódik le,azt az osztagot vonultatja fel, amely

a táborba hurcoltak közé a gázbom-bát bedobja és a halottakat a krema-tóriumba szállítja. Talán felróható,hogy maga a dráma nem zárt egész;nemcsak ablakai vannak kifelé, te-hát csak az értheti meg teljesen, akieléggé ismeri a hitleri rémuralomtizenkét évének történetét, hanemmagából a drámából • sem maga acselekmény, a történés, az emberekelő ttünk megelevened ő élete hat alegerő sebben, sokkal erősebben hat

maga a történelem, a valóság; amelya cselekmény mögött áll. E fiatalírók nagyon nagy érdeme azonban,hagy érzékeltetni tudják a rémura-l д m egész borzalmas légkörét, hatá-sát ennek a kis Mennyei osztagnaka történetén át, és egészén kifino-mult irodalmi eszközökkel olyan dif-ferenciáltan mutatták be az egyestípusokat, a véletlen folytán össze-terelődött legkülönfélébb embere-

ket, visszahatásukat azokra az élet-körülményekre, amelyek közé kerül-tek, ahogyan halálraítélve is az utolsó pillanatig végigélik azt a kismeghosszabbítást, amit .kaptak és re-mélnek, menthetetlenül, remény-vesztve is remélnek, — hogy a ha-láltáborok életéről aligha tártak,még elénk ilyen súlyos, nyomasztó,ő szinte képet.

Az előadott művek közül ,a Meny-nyei osztag értékeit Szlávk ő Kolđ rA testem az enyém, Mirko BozsicsHinta a szomorúfűzön, Milos Mi-keln Petar Seme kései házassága,Dragutin Dobricsanin Közös lakás,Ranko Marirkovics Gloria, IvanPotres Krefli, Otto Bihali-Merin Alcithatatlan kapu, Marijan Matko-vics Az út vége című színművéhezkellett mérni. A mű soron ezenkívül

41 5

Hid 28

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Martin Kacšur címen Cenkár azo-nosс ímű regényének és Dobrica Cso-szics Gyökerek című regényének Azörökös címmel dramatizált változátaszerepelt. Ha megmaradunk is ab-ban a keretben, amelyet a bírálóbi-zottság döntése szabott, érdemes né-hány szót ejteni egyik-másik mű rő l,mert noha az el őzetes bírálóbizott-ság a harminckét jelentkez ő szín-házi együttes és mű közül csak ezt

a néhányat nyilvánította méltónak aJátékokra — nem egészen világosmértékek és szempontok szerint —ez a kis lista két tünetet mutat ahazai drámairodalom fejl ő désében.Az egyik az, hogy nagyon soka kí-sérleti mű , a másik, hogy alig akadigazi komédia. Az előadott tizenkétmű közül ć sak a Közös lakás voltbdhózati elemekkel átsz ő tt vígjáték.Volt azután, néhány középfajú drá-ma, nagyon kevés komédia-élemmel.A többi mind tragédia. Az el őzetesbizottság rriércéje nem volt feltétle-nül megbízható, hiszen a bizottságegyik tagja a vitákban maga is ki-jelentette, hogy a tragédia irodalmiértékét magasan a komédia fölé he-lyeži. Nem egészen világos szem-pont, ha elég csak néhány egészennagyot említenünk, mondjuk Sihákes-peare komédiáit, Moliére műve-it, Shaw Unpleasent Plays címenösszefoglalt vígjátékait, hogy sokmásról ne is beszéljünk.

A kísérleti művek közül kimagas-lott Otto Bihali-Merin A láthatatlankapu című színműve Antigonéval aközéppontjában, gyorsan váltakozóbizarr jelenetekkel, olykor szelleanes, sokszor túlzottan bölcselked ő

szöveggel, néhány megmagyarázat-lanul acselekménybe sz őtt alakkal,(Hamlet, Ahasvér), látványos ren-dezésben, tánccal, énekkel és azzal

a tartalmi tétellel, hogy bárhol vanaz ember, mindig azt hiszi, ott, a lát-hatatlan kapun túl jobb. Kétségte-lenül irodalmi érdekesség, és éppenezért indákolttá teszi azt a heves,nagyon éleshangú pro és contra vi-tát műbírálatunkban. Poétikus jel-legű , de kevésbé ötletes és fordula-tos és egy fehér-fekete központi

alakkal nagyon elrontott kísérletMirko Bozsics Hinta a szomorúfűzöncímű játéka. A kispolgár betegesbegubózását, világtól elkülönülő áb-rándjátékát mutatja be egy nyug-díjasnak és családjá.nаk életén át,poétikusan, finoman, de a kibonta-kozást durva fehér-fekete ecsetvo-násokkal elrontva. Újeszerű ötleté-ben a Glorid is, Ranko Marinkovicskomitгagédiája, amelyet tavaly a

zágrebiaktól, az idén a Jugoszloven-szko Dramszko .és a szkoplye: ma-cedón színház előadásában láttunk.Az egyház mesterségesen teremtettcsodáját állítja elénk, hogy• gazdagretorikával mondjon vélemónyt azegyház üzelmeiről; de végül túlter-heli saját térháját. tTjszerű ségre tö-rekedett beállításában Marijan Mat-kovics is Az út vége című drámá-jában, .amely kétségtelenül a témá-ját legtömörebben összefogó új mű -

vak egyike, de inkább a jellemekfeltárásában, mint külön mandani-valójábari értékeš. Еs kísérleti jel-legű Milas Mikeln Petar Seme ké-sei házassága című játéka, nem egé-szen valószerű alakjaival, némilegindokolatlan összeütközéseivel és ki-bontakozásával, amelyek egy kissél'art pour l'art-szeríívé teszik ezt aszíndarabot.

Talán csupán Ivo Potres Krefli

című

színműve képviselte a tragédiaklasszikus formáját és eszközeit,

majdnem minden kísérleti eszköznélkül. Az író egy Krefli nevű pa-rasztgazda ,sorsán ,át a haladássalszembeszálló, maradi paraszt típusátés . sorsát viszi színpadra itt-ott se-matikus nyelven és páz~beszédekkel,olykor a kellđnél élesebb fehér ésfekete ecsetvonásokkal, noha külön-bern а átmeneti színekkel is eléggébővén bánik. Sajnosa dramatizáci ć k

közül egyik sem sikerült. A Mar-tin Kacsur filmszerűen apró képek-re szaggatja a cselekniényt, - és nemnyújt alkalmat arra, hogy a szerep-lők átlényegüljenek alakjukba. Azörökös pedig nem tudta az epikustémát olyan színes drámai feszültsé-gekké átalakítani, hogy a regё nу

416

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


szépsége és értéke kell ő en érvénye-süljön.

Különleges figyelmet érdemelSzlavko Kalar „A testem az enyém''című középfajú drámája. Tulajdon-képpen nem is az. Benne van a nép-színmű • minden eleme, megannyipatronnal; és ha. .. Ha történetesena hangsúlyozottan disszonáns zeneiszínezés •helyett egyszer űen mura-•közi népdalokat iktatnak be, ami aszöveghez jobban illik; ha nem dr.Branko Gavela rendez ő kezébe kerül,,akkor egészen szabályos népszínmű

kerekedik belő le. Sokszor emeltünkmár kifogást az ellen, hagy a ren-dezđ túlságosan elő térbe kerül, job-ban rányomja bélyegét az el őadásra,minta mű és alapgondolata. Ebbenaz esetkén azonban azt láttuk, hogya remdéző milyen csodatételre képes.A népszínmű -sžerű anyagból, mivelaz ellenkező szeтHS zögb ő l nyúlt adarabhoz, egészen mélyreható lélek.-tani drámát épített, amin az semváltoztat, hogy paraszttárgyú dráma.Az alakok megformálásával dr. Ga-vela enyhítette a figurák patron-szerűségét, sématípusát és a köny-nyű , bohózatra hajló elemeknekolyan különleges hangsúlyt adott,hogy lelkek tárulkoztak fel bennük,életek nyilatkoztak. meg rajtuk ke-resztül. Dr. Gavela tavaly az első

rendező

i Sztérija-díjat kapta. Azidén talán nem vakarták újból hite-lesíteni szuverenitását darab, :anyag,színészek és színpad felett. Elhall-gatni azonban nem lehetett, és abírálóbizottság joggal nyilvánítottaegészében a legjobb el őadásnak Ga-vela színházának ezt az estjét. És ateljesítmény annál nagyobb, mivelaz együttes csupa fiatal er őből áll,alig akad közöttük, aki a harmin-con túljutott.

A rendezői nagydíjat TanhaferTomiszláv kapta a Gloria előadásá-

ért a Jugoszlavenszko Dramszko Po-zoristében. Egy kicsit benne van eb-ben egy életmű elismerése, noha

. nem fér kétség hozzá, hogy Tanho-fer, az.7a1, hogy a Glori,a els ő háromfelvonását komikumba hajló szatí-rává tette, s ezzel a végs ő tragédia

kibontakaг ásába is több fordulatos-ságot, feszültséget vitt, minta zág-rabi előadásban volt, némileg alko-tóművésszé vált anélkül, hagy ,a szö-veghez hozzányúlt volna. Talán ép-pen ebben rejlik a rendežő i művé-szet egészen kivételes teljesítménye.A legtöbb rendező azzal törekszikszuverénitasra, hogy a szöveget igye-kezik idomítani, a maga elképzelésé-be beletörni. Gavela, és mint láttuk.most Taxkhafer is magából az adott:H űbő l, a szövegből indul ki, ónnakbelső lényegét érvényesíti és ebbeneltérhet talán а író elképželéseitő l,de nem istenségként lép fel, nem aszöveget töri %e, hanem az el őadást,nem helyezi magát a szöveg fölé,mint annyi nála kisebb rendéző ésszínész, hanem . szolgájává szegődik,művészi jó szolgájává.

Az alakítások is a legtöbb esetbenerre vallattak, a sžínészek alakju-kat az egységbe illeszkedve formál-ták meg, nem kerestek ,külön hang-súlyt egyéniségilknek. Hogy azutánmégis kidonxboradott néhány rend-kívüli alakítás, az éppen abból kö-vetkezik, hogy az ; együttes kiegyexa-súlyozott egységében a művész re-mekbe sгabatt figurája világosab-ban megmutatkozik. Lehet, hogy eb-ben szerepe van annak is, amit ajezsuiták, akik jó színészek, az alá-

zat fölényének neveznek. Ezt agondolattársítást az váltotta ki, hogya legjobb színészi alakításért ki-tüntették Ka -lo Bulicsot, ,a Jugo-szlovenszko Dramszko művészét aGlóriában alakított pii;spökért. Énnem egészen egyezem ezzel a dön-téssel, mert . az egyébként csakugyankiváló művészettel megoldott alakí-tásból hiányzott az a méltóság, ke-netesség, amely a főpapok másodiktermészetévé válik. Annál inkább

igazolt Kan Máriának, a zágrebi Ga-vela-színház fiatal művésznő jénekkitüntetése, mert nemcsak tartásá-ban alakította kitűnő en a sántalányt, hanem beszédben, hangsúlyá-ban, szájtartásában is átalakult; át-lényegült és mélyr ő l jövő emóciók-kal tette emlékezetessé éppen egy-szerűségében nagy alakítását. Ugyan

417

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


ezt mondhatjuk Branko Plesáról, aJugoszlovenszko Dramszko fiatalművészéről, aki egy usztasa ezredesellenszenves szerepét tudta olyanélménnyé alakítani Az út vége cí-mű műben, hagy a tizenkét el őadásrengeteg alakja közül talán a leg-mélyebb hatást keltette. Еs kétség-telenül teliesen megérdemelten kap-ta az elismerést és kitűntetést Szta-ne Potakár Francsek alakításáért a

Krefliben. A legtökéletesebb díszlet -tervért Niko Matalo lyublyanai fes-•tőművész kapott díjat, főként aMartin Kacsur bonуolult jelenetso-rozatainak ügyes, invenciózus elhe-lyezéséért, a tér kit űnő fölhasználá-sáért. Valószínűleg ugyanilyen in-dokolással kapta díszlet és ölótö ё k-terveiért a díjat Vladimir Marenicsfestőművész, a Mennyei asztag dísz-lettervező je a noviszádi színházban.Külön hangsúlyt adott annak a té-

telnek, hogy a színpadról nem hatvalódinak, ami valódi. Ha a halál-tábor lakószobáit eredetiben nutat-

ja, sivárabb lesz a kép és sok el-vész а Jttёkb6l, a figurákból. Stili-zált díszletmegoldásával hitelessétette a képet, és mégis alkalmatadott arra, hogy játék, mozgás, cse-lekmény minden részletében érvé-nyesüljön.

Az előadások színvonala • közöttlegtöbbször csak árnyalati különbségvolt, - s ha nincs szó , versenyr ől, egy-ket kivétellel valamennyi el őadás a

legnagyabb elismerésben részesülhe- -tett volna. Nem csoda hát, hogynem egyhangúlag, hanem szótöbb-séggel döntöttek, hiszen árnyalatikülönbségek esetén már inkább azegyéni ízlés és néz őpont érvényesül:

Mindenesetre megmutakozatt, hagya jugoszláv színjáték egészen. magasfokon áll, fával színvonalasabb semmint tizenkét évi fejlődés után xe-mélhettük. A színmű irodalom is el-indult, hagy meghódítsa a hazai k•-

zönséget. Ez bizonyára könnyebbensikerül majd, minta hazai színpadotmeghódítania.

418

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


STEINITZ ̀TIBOR

fG Y ( 1 M E R E T I E N FILM

# , Z OкT Ó BЕR l~ = f O R R A ђA l O / V 1 R Ó L

A belgrádi filmpalota tökéleteskis mozitermében néhány széksornyiközönségnek bemutatták a világ e-gyik legérdekesebb ddkumentum-filmjét, az amerikai Axelbank al-kotását és felvételgyűjteményét azelső győztes proletárforradalomról.A film történelmi, emberi, szocia-lista értéke megérdemli, hogy kö-zönségünk is megismerkedjék vele,ezért, értesülésünk szerint, a film-vállalat rövidesen átadja a mozihá-lózatnak, éppen jó .alkalommal, merta forradalom 40. évfordulóját ünne-péljük.

John Reed, a társadalom-tudo-mányban is jártas, de egyben vér-beli amerikai ujságíró Tiz világren-gető nap címen megírta személyesélményét az októberi nagy orosz for-radalomról — barátja és fegyvertár-sa a tudósításban, Axelbank pedigfilmfelvételeket készített róla. Utá-na 16 éven át gyű jtötte a forrada-lom filmdokumentumait, megtaláltaNikolaj orosz cár személyes felvé-teleit, felhajszolta a forradalom ésaz ellenforradalom hivatásos és a-matő r filmriportereinek a felvéte-

leit, pontosan egy óra tíz perces e-tőadásban sű rítette az orosz forra-dalom történetét, és a néző többettanul meg belő le, ezekbő l a hitelesképekbő l, mint tanult egykor lelke-sen biflázva a hivatalos sztalinipárttörténetb ől. És fő leg becsülete-sebben ismeri meg a forradalmat.Ha nem mindig domborodik is ki

a belső , a felszín alatti összefüggés,ha a készen talált felvételek korlá-tozzák is a dokumentumfilm égybe-szerkesztő jét, és ezért egyes esemé-nyek nagyabb súlyt kapnak, mintmegérdemlik — mégis hűnek, ügy-

szólván tökéletesnek mondhatjuk azalkotást. Axelbank nem tudós em-ber, és aligha marxista, de becsű-letes tudósító, részrehajlás nélkültárja fel az eseményeket, megeleve-níti az igazságot: hogy szabott irányta felkelésnek a bolsevik párt, Le-nin és harcos társai hogy szervez-ték meg az első proletárforradalmat.

A film azzal kezdődik, hogy be-mutatja az orosz életet 1917-ben,szembeállítja a cári udvart, áz u-ralkodó osztály fényűzését a végte-len nyomorral. A cárevics lovaglá-sa és komikus szalutálásba méreve-dő tábornokok alázata, a f őherccg-nбk születésnapja, a cár eredeti fel-vétele . az udvari szórakozásokról,labdajátékokról és fogócskázásról.A bizarrságok hiveit is bizonyárameglepik a meztelénül fürd ő cárrólés pő rén lubickoló vezérkaráról fel-

vett képek. Társadalmi antitézisiл

a filmen megelevenedik a rongyo-sok hada, a befagyott Nevát feltö-rő ruhamosó asszonyok, a sorba-állók végtelen sora, akik az orosztélben álldogálnak a bizonytalan12 deka kényérért.

A frontot látjuk ezután, az impe-rialista háború lázítóan bődületes

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


tömegrohamait, embereket ,drótaka-dályok és robbanó srapnelek kö-zepette ... A székben kényelmesenülő néző minden idegszála és agy-tekervénye felborzolódik, amikor alövészárakban és a spanyollovasákdrót-labirintusában értelmetlenülfutkosó embereket látja. A frontje-lenetek, a borzalmak, a rettenetekérlelik a büntető tömegkirabbaná-sokat ... A későbbi generációk so-

kat hallottak ,a szembenálló arcvá-nalak barátkozásáról: a filmen ere-deti képeken látjuk az orosz és né-met katonák ölelkezését.

Pétervár és Moszkva utcáin tíz-ezres, százezres tüntet ő tömegek vo-nulnak. Eredeti felvételek az oroszmunkásak lázadó megmozdulásáról.A tehetséges Cecil de Mile tömeg-jelenetei csak macskanyávogás o-roszlánbőgés helyett — ha ezekkel

az eredeti felvételв Ρkkel hasonlítjukössze. (A néző egyben meglepetten

állapít meg egy apráságat: 1917-benaz orosz munkások közül többenhordtak kalapot, mint micisapkát.amit valószínű leg később, angolvagy amerikai hatásra tettek szab-vánnyá.

Axelbank 'nagy érdeme, hogy alátható eseménye felsorakoztatá-sával érzékelteti a forradalom alap-mozzanatait: a tömeg forradalmi

érdeklődését és fiullámzását, - más-részt az uralkodó osztály és az e-gyes rétegek ingadozását. A képekritmikus váltakozása bemutatja, ho-gyan maradnak le az eseményekmögött a polgári pártok és kés őbba mensevikek. a szociáldemokraták,

szociálforradalmárok és mint ra-gadja kezébe a vezetést a bolsevikpárt.

1917 februárjától októberig bemu-

tatja a forradalom és az ellе

nfarra-dalam vezéralakjainak arcképcsar-nakát: Plechanovat és Miljukint,a New Yorkból, Bronx városne-gyedből érkező Trockit, és Keren-sг ki érdekesen buta arcát. Lenin

többször, sokszor szerepel a filmen,ahogyan pártja is mind döntőbbszerephez jut a eseményekben. Afényképeken Lenin kopasz feje, kisszakálla és sötét szeme sokszor hi-degen, sőt nyersen hat, a filmencsupa emberré melegszik, csupatűzzé és a premier pLanban fényké-pezett szónoklata feledhetetlen él-mény, amikor a forradalom csodásés dédelgetett hősét, eleven arc- és

szemjátékát közelr ő l megelevenít-ve szemlélhetjiik a filmkockákon.

A forradalmi napokat követő in-tervenciós háborút és vezéreit is e-gyenként bemutatja Axelbank, éshíven jellemzi politikai, katonai ésemberi magatartásukat, tehetetlen- -ségüket, a tömegakarattal és a bol-sevik vezetвssel szemben.

Azt mondják a polgárháborúról,hogy eZ az egyetlen becsiiletes öl-döklés, mért a szembenálló felektudják, hogy miért és ki ellen har-colnak. Ez aforizmának ötletes ésegy cseppet megsózva igaz is. El-lenforradalmár felvételező örökítet-te meg a bolsevik hősiességet a fe-hér terror idején. Perceken át lát-juk a tömegkivégzéseket, elfogottvörös katonák halomra lövését.Nevetve néznek szembe puskávalés filmkamerával a megásott gödörelő tt. hármasával lövik ő ket agyon.A jelenet ismétlődik, egyszer, két-szer, ötször, talán tízszer is, és ábolsevik mindig mosolyog. Szembe-mosolyog a halállal, a kivegzéssel,és a jelenet repesztő feszültségétcsak az enyhíti, hogy a filmkockáka szokottnál gyorsabban ugrálnak,és a testek összecsuklása tornászmutatványként hat, amikor bukfen-cet vetnek hátra, a tömegsírba ... .

Bugyonnij lovasságának rohamá-val végződik a film, mert az elsб

szocialista forradalom a XIX: szd.-zad harceszközeivel vivta ki a XX.század történelmének legnagyobb-szerű tettét, a szocialista forradal-mat, az ember véres küzdelmét azemberiségért.

420

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


ÁCS JÓZSEF

A MODERN LENGYEL K É P Z ŐM ŰуFIIET

' B E I G I ? Á D 1 K / Á l L ј Г Л Ј 'А

Számunkra különösen jelent ős amodern lengyel képz őművészet nemrégi belgrádi kiállítása. Első ízbennyílt alkalmunk egy szocialista ál-lam művészetét értékelni. (A szov-jet festők kiállítását, amelyet 1947-ben láttunk, nem tekintjük művésziszempontból értékesnek.) đsszeha-sonlítjt.ik a lengyel és a jugoszlávképzőművészetet, összevetjük fel-fogásainkat a művészetrő l, felmér-jük a megtett út eredményeit, az át--meneti időszak eszmei észtétikai je-lenségeit.

Ez a kiállítás is a léngyelországi

szocializmus sajátos útját dákumen-tálja a ' sokirányú művészi tevékeny-ség jelenlétével. Nincs hivatalosművészet, nincsen fémjelzett stílus,nincs szocialista realizmus, nincsfényképszerű dokumentáció, amelya fölismerhetőség elvét a képz őmű -vészeti érték kizárólagos kritériu-mává emeli. A kiállított képeik aművészet sokrétű fejlődéséről tanús-kodnak. Ez a szerteágazás megt ű ria különféle felfogások egyidej ű ér-

vényesülését, az ihlet szabadságát,melynek váratlan szikrái rendsze-rint kerülik az ünnepélye s és „föl-szentelt" helyeket és tárgyakat,mert az élet folytonosságában je-.І е ntkz ј lelki feszültségek össze-gyülemlenek a tudat alatti régiók-ban és a tudatban való fölvillaná-

saikkal röpke bepillantast enged-nek az élet lényegébe.

Az egvénisé szabad fejl ődése az

alapja ennek a művészeti tevékeny-ségnek, .amelynek útjából a lengyel

nép a közelmúltban lényeges aka-dályokat távolított 11.

Szocialista államban ,a társadal-mi fejlődésnek abban az iránybankell haladnia, hogy az egyedüllét, amagárautaltság, az elhagyatottság,a kilátástalanság érzését fokozato-san felváltsa a társasélet dinamikusmelegsége. A közös élmény, azegyüttérzés,

aközösségi tudat való-

színű leg visszahódítja majd a tár-gyi valóságba vetett hitet, amelyetaz impresszionizmus után fokoza-tosan elveszített az ember.

A szétesésnek ez. a folyamata,amely a kapitalizmus válságávalvette kezdetét, az átmeneti korsza-kot jellemzi, mert a társadalmi ha-gyatékot nem változtathatjuk meg.csak azzal, hogy a proletariátus át-.veszi a hatalmat és dekrétumszer ű

művészetet teremt, — a szocialistarealizmust. Ezt a folyamatot nemállíthatjuk meg. Egészen leegysze-rűsítve a dolgot: a képzőművészet-ben folytatnunk kell a dekompo-riálás folyamatát és egy új valosá-got kell az örökbehagyott stilusok-'kal fölépíteni.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


A lengyel művészetben 1950-1954-ig tartott a szocialista realiz-mus korszaka. Ebben az időszakbana belgrádi kiállításon szerepl ő fes-tők legtöbbje hallgatásra kénysze-rült.

A szocialista realizmus elferdítettideológiai lényege abban áll, hogyegyszerííen megtiltja az élet létez ő

ellentmondásainak átérzését és tu-domásul vételét, és holmi „érthet ő -

ség" nevében az üres akadémizmust,a természet alkotta formák fény-képszerű másolgatását ajánlja. Nemvesz tudomást ,az élet, a tudomány,az esztétikai elvek fejl ődéséről, aművészetet a pillanatnyi politikaiérdekek állandó szolgalataba állít-ja, és a primitív élet és középszer ű -ség dicséretét várja el t ő le.

Jellemző , hogy .amikor ideoló-giailag elnyomtál ezeket a művé-szeket, s eszközöket nem válogatva

meg akarták őket győzni az akadé-mizmus felsőbbrendű ségéről a mo-dernizmussal szemben, akkor festészetük drámai akcentusokkal, iszonynyal, pátásszal és dinamikával volttelítve... — mondja AlexanderVoiczehowski a katalógus el бsza-váb an.

A lengyel nép életer ő inek és er-kölcsi értékeinek er ő teljés kibónta-kozása lehetővé teszi a művészi al-kotás . szabadságát. A modern len-

gyel művészetben a forradalmi tű zég és naponta harcbaszáll az erköl-csi értékekért. A tárgyak fölületiarányai elváltoznak, és az érzelmekszimbolummá alakulnak, hogy azélmény feszültsége, az egyén temperamentuma megfelel ő ritmusbanarabeszkké alakuljon.

A pátosz a gyötrő valóság föléemelte Jarema Marta művészetét;az alakok röntgenszerű átvilágítá-sával a zúzódástól eltorzult test pe-riferikus csontjai egymásba prése-lődnek, a lágy részek halvany ró-zsaszín és kék tónusai pedig halkés vékony érzelgő sségükkel fokozzákaz összeütközést a csontok fekete-fehér akcentusaival.

A tiszta festő i anyag fogalmát azabsztrakt festészet teremtette meg

azzal, hogy képzetes formákkal,fantasztikus lényekkel, metafórikusalakokkal fejez ki hangulatokat.Tadeusz Kántor a legbátrabb kép-viselő je e törekvéseknek. Kozmi-kus térben a betonoszlopok vas ar-maturáj "ara emlékeztető kuszált di-namikus vonalkompozíciókat alkot— csomбs, tubusból közvetlenül ki-nyamott festékkel — és a munkaidőtlen ütemét dicső íti.

A drámaiságot megőrzi, ám többszervezettséget visz képeibe JonasStern. A nagy kontrasztok megdöb-bentő erejét bizonyos korlátok közéfogja kimért fogalmazással, s .amértanias absztrakció területére vi-szi művészetét.

„A háború előtti konstruktívabsztrakciótól a színes foltok absz-trakt összhangjáig és a mértaniasfarmáktól a folyékony -,‚melodikus"

képszerkezetig vezető

utat sok len-gyel festő megtette. - Ennek azútnak köszönhetik, hogy fokozato3anmegszabadultak ,a rideg elvektő l,amelyek minden kizárólagos irány-zat tartozékai" - írja a katalóguselőszavában Voiczehowski.

Stažewski Henrik a húszás évekelején, a kései impresszionizmus vi-rágzásának idején ,a kevésszámúabsztrakt képzőművészek közé tar-tozott. Az absztrakt művészetnek ez

a gyermekkara mértanias kanstrukcióval a zilált expresszionizmusnakellenlábasa volt, és a kubista szár-mazás jegyét hordta magán.

A gondosan szerkesztett vonalvégiggörbül vagy egyenes, s a si-kokat elválasztva harmonikusait il-leszkedik a foltok és síkok derű sszínéhez. Stažewski Henrik ezek-kel a plasztikai értékekkel melodi-kus Ps hangulati élményeket f e-jez ki.

Marék Wlodarski, a színfoltokabsztrakt harmóniájának híve szín-kompozícióiban meleg interieurökkisméretű finom játékvilágát vetítielénk.

Stefan Gerowski szintén a szín-absztrakciб híve, de élményét a fak-tura érzékiségével a lelkesedésig fi-

422

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


kozza. Ezt a művészetet Van Goghvagy itt nálunk Konyovics lelkese-dése egy absztrakt változatának te-'kinthetjük.

A modern lengyel művészeti tö-rekvések között tekintélyes helyetfoglalnak 11 a szű rrealizmus híveiis, (Tchorzewski Jerzitő l kezdve,(akinek népies, az ablaküvegek szí-nes jégvirágaira emlékeztető képeitelítve vannak fantasztikummal ésnyomasztó élménnyel), egészen atiszta szűrrealizrnnušig, amelynekKazimierz Mikulski a legtipiku-sabb képviselő ié. Művészetében azerő э értelmet az aprólékosan meg-mintázott tárgyak formáiban vezeti 11.

Különös helyet foglal el a modernlengyel művészetben Jan Leben-

stein, Egyetlen témája az álló nő ialak. Ez az állandóan visszatér ő

nőalak olyan, mint akit nagyfeszült-ségű villamosáram égetett meg avillamosszékben. Ki.ilönleges naív-ság ez, a gyermekek képesek rá,mert nincsenek tisztában az életnekés a halálnak érzelmeket er ősenhajlító pólusaival.

Sok érdekes művészt említhet-nénk még, de elégedjünk meg azzal,

hogy ez a kiállítás csak azt a fejlő-dési folyamatot öleli fel, amely a

kései impresszionizmus és kubizmusután kezdődött. A tárlat tehát ahog»a katalógus el ő szava is mondja, nemreprezentációs jellegű , de annálőszintébb és közvetlenebb. A mo-dern törekvések irányát kívánjabemutatni, és majdnem a mű terem-látogatás frisseségével hat.

423

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


BORI IMRE

D Í J A Z O T T R E G É N Y

NÉMETH LÁSZLÓ: ÉGETŐESZTER, REGÉNY, MAGVETŐKÖNYVKIADÓ,BUDAPEST, 1956

Különös érdeklődéssel olvastam

Németh László legújabb regényét,legújabb hozzánk jutott alkotását.Akinek írásain valamikor nemiedé-kek nőttek fel — fő képp a Mi-nőség forradalmának tanulmányairagondolunk —, most, élete delén, ér-dekes módon adott számot az elmúltötven évről, ötven év sorsáról, em-bereirő l, eszméirő l, ötven év ma-gyar történetér ő l.

Tegyük hozzá még: érdekes mб -don adott számot önmaga fejlődésé-

ről is. A gondolkodóknak a szeren-с sétlenebbik fajtájához tartozott, máreleve. Meg kellett érnie ifjú- és fér-fikora teljében támadt gondolatai-nak -teljes cs ődjét. Hitt a kétségbe-esésben, lázasan jósolt és bebaran-golta a világot terrinékenyítő megol-dasakаt kutatva. A magyar nép nemaz ő útiját követte, mert a történe-lem csak két utat ismer, s a társa-dalmi fejlődés logikája kizárja azolyan harmadik utakat, amelyek utó-piákba ve4e'tnek. fgy vált ez a nagyeszme- és tervkovácG magtalan gon-dolatok :atyjává, és ígv lett tanul-mányaiból épült impozáns életművepnsrrta kordokumentummá. És amiazelő tt menekülés volta tanulmány-írás démonja el ől, az alkotó szép-irodalom, a dráma és regényírás,

most működésének tengelyébe ke-

rült. fgy jutottak eredeti szépíróihajlamai ismét tarmékeny talajra,így oldódott fel a tanulmány embe-ri sorsok és egyéniségеk szépirodal-mi megformálásába. fgy történhe-tett meg, hogy Németh László éppenregényben mondhatta el legfanto-sabb mondanivalóit, így tarthattakora elé tükrét a maga egyéni fon-csorával.

Németh László nagyszerűen meg-látta, hogy a magyarság ötven leg-utóbbi éve tragikomédia. Háromnemzedék is gyű rődött égymás fölé,mind a ,három tipikus nemzedék,amely úgy érezte, hagy ő hivatottújjáteremteni az évszázadik elhi-bázta társadalmat Magyarországon.Mind a három megrekedt, mind ahárom későn érkezett eszméivel, utó-piáival. A termékenység messze el-kerülte, és nevetségessé vált minda három.

Három magyar középosztály há-rom merőben különböző jellegű

korban megpróbálja megvalósítani alehetetlent: megvalósítani eszméit.Égető Eszter, regénye hő snője köréfonódnak ez eszmék folyondárjai, át.meg átszövik életét, sorsát, mindegyik elrabólva a szépet, a nagyot,az igazi emberséget, az éltet ő ned--

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


veket tőle. Kislányként kíváncsiszemmel nézi apja meddő szélma-lomharcát környezetével, és megtörtöregasszonyként viselheti el fiai sor-sán.ak. csődjét. Ilyen borongós, min-dig felhős és villámokkal terhes égalatt kíséreli meg Égető Eszter, amaga ösztönös élniakarásával meg-teremteni a béke, a nyugodtság ki-csi paradicsomát. És az egyik utó-pia lerombolja a másikat, az apák,

férjek, fiak láza felperzseli az egész-céges emberi álmokat. Így maradÉgető Ešzter végül is egészen egye-dül annyi társadalmi és emberi vi-har társasága után, a rombolásbanfogant unokájával, hogy legalábbazzal élve együtt, tanúja lehessen azúj, igazságosabb világ kibontakozá-sának.

Ez a regény azonban írója ked-venc eszméinek tora is. HбseiA sorramegpróbálják megvalósítani az író-

hirdette elvéket: a telepítést, a ker-tet, a népi kollégiumokat, az úgy-nevezett népi mozgalomból kinövő

politiКát stb. és sorra bele buknakvállalkozásaikba. Égető Eszter apjakezdi meg életét feltenni eszméinekmegvalósítására. Csomorkányan, ávidéki várasban hirdeti eszméit: új-ságot alapít, a népet akarja művel-ni, parasztokat toboroz, szerve, a ho-mok meghódítására. gyümölcsöst,kertet telepít és telepíttet. Éget ő

Lő rincben dolgoznak leginkább Né-meth László indulatai: föleszméltet-ni. Szerinte csak építettek, de az or-szágot nem építették meg.

Eszter férje, a patikus, már csakelkedvetlenedésében, apró álmok el-•kótyavetyélésében próbálja megülnisorsát. Ő is vállalkozik: autóbusz-járat a strandra, jólmen ő patika, or-vosszolgálat. Belebukik vállalkozá-sába.

A két fiúban aztán az apai, nagy-pai indulatok felbomlanak. A kö-

zéposztály legjobbjainak kitöréserém sikerül a maguk individuális,donquixote-i módján. A fiúka har-mincas évek szelébe akasztják a ma-guk vitorláit. Az egyik a népi moz-galomhoz csatlakozik, a másik nyi-las lesz. Az apák, nagyapák szen-

vedélye így fut vakvágányra minda két fiúban. A történelem esemé-nyei mind a két fiút, az egész magyar középosztályt tönkre teszik.Legalábbis az események nem txggalakultak, ahogy várták. Egyiklikélete sem sikerült: ,a nyilassá váltfiú, apjával és húgával együtt a né-metekkel Nyugatra megy, ,a, népi-rnazgalmas fiú pedig a felszabadu-lás utáni „haladó" konjunktúrában

még érvényesül, azonban a kommu-nisták erбsödésével az élete is holt- -pontra jut: börtönbe kerül. ÉgetőEszter ezerszer álmodott, ezerszermegkezdett élete így válik teljesendiszharmonikussá. Egyedül marada felszabadulássál keletkezett új vi-lágban, hogy annyi nemzedék meg-tört élete után unokájával meglássaazt a világot, amely majd harmó-niát tud teremteni és az emberi ál-mik, szenvedélyek alá talajt, eléje

távlatot, motorjául pedig dolgos tö-megeket állít.Indulataikon, szájtartásukon meg-

látszik, hogy Németh László az apjuk. Hő snő jében pedig, talán mostsikerült megteremtenie azt ,a, n ő i tí-pust, amelynek változatai ott kísér-tettek előbbi regényeiben. Égető Esz-terben azonban, ellentétben amazok-kal, sokkal több élet szorult és ke-vesebb aszkézis. Égető Eszter életenagyabb és mélyebb társadalmi sí-

kori áll, mint idősebb n

ővéreié a né-methlászlói hősök famíliájában. Őmár az életben, a realitásban gyökerezik, nem pedig az író indulatában,mint a Kurátor Zsófik, Kárász Nellik.

Németh László érett művészettelés társadalomismerettel fonja Éget ő .

Eszter köré a magyar társadalomegy osztályának típusait, melyeketaz élet gazdag változatából indula-taival tépett ki. Nagyszer űen tudja

felrakni a hangulatok színét regé-nye gazdag palettájára. A három.nemzedék három külön atmoszférá-ja külön ízeket és hangalatokat kap.Az apa világa a gyermek Eszternyiladozó értelmén át szűrődik a.műbe, de szinte tudata alatt, mert.a nevelőnagyapa erős ellenzékisége ;

425

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


konzervativizmusa, melynek már ré-gi patinája van , oda szorítja visszaa világmegváltó apai terveket. A ma-ga világát építő ' és féltő asszonygondjain a két világhaború közöttimagyar társadalmi valóság egyik ré-sze nő bele a regénybe. A techn г k5-ért rajongó férj vállalkozásainakkudarcai lebegnek Égető Eszterzsenge Paradicsoma fölött, és Elemhagyják meg neki annak az érzés-

nek a gyönyörűségét, amelyet ígyfogalmaz meg az író: „Amíg hall-gatta őket, félig ébren, félig álo г n-ban már, olyan érzése volt, minthanem is az ágyban feküdne, hanemjóval mélyebben, begugyorodva aház alapjaiba. A ház legalján kuk-sol, s mindaz, ami fölötte van: a fa-lak, a kert, a két alvó ,és Erzsi is,belőle nőttek ki. Az ő tetsrészei, 5az a láda, amelybő l — kipárálták."A harmadik kor a fiúkat kísér ő

anya aggódásával terebélyesedik iro-dalmi mondanivalóvá. Itt csap belea regénybe az önéletrajz is (az írórégi kedves mű faja ez!) és maga azíró és eszméi is a maguk valóságá-ban a mellékszereplőként felbukka-nó Méhe. Zoltán személyében.

A gazdag élményanyag, jó írói áb-rázolas- mellett, az író vibráló asszo-ciációkat ébreszt ő , de kristályosantiszta stílusművészete külön értéke

-e műnek. Az eddig ismert írások láza helyett szinte a klasszicitásig hig-gadt, érett íróval találkozunk.

Nem túlozunk, ha éppen ezt a re-gényt tartjuk az író életműve csú-csának (1948-ban frta) és leg őszin-tébb vallomásának koráról és ben-ne játszott szerepér ől, mely a ma-ga módján közelebb visz bennünketegy korszak megértéséhez és értéke-léséhez. Ezért tarthat számot érdek-lődésünkre is.

426

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


FEHÉR FERENC

á

EGYKÖNYVRŐL

GY ERM EKI RO DALMlJNK

) A L A P V E T Ö K É R D É S E /RŐ f

SEBESTYÉN MÁTYÁS: ZIMI ZUMI BAL, VERSEK, TESTVÉRISÉG-EGYSÉGKÖNYVKIADÓ, NOVISZAD, 1957

Thurzó Lajos „Tavasz Jánoska

elindul" c. könyve óta Sebestyénkötete úgyszólván az egyetlen ese-mény vajdasági magyar gyermek-költészetünkben. Irodalmunknak er-re az elhagyatott telkére az írottszónak nemcsak mívesei, hanemgal-lérai — a kritikusok, esszéírók —

sem látogattak El, amióta halott azaz álmodólelkű iszaparti poéta. Nevessen hát rám követ senki, hogyhaSebestyén könyvének méltatásakorelőzetes kitérő t teszek.

Amikor az egyik, gyermeksajtóvalkapcsolatos belgrádi ё г tе kе z І е tе ? ђ .

ő szszakállú s nem ő szszakállú peda-gógusok, esztéták és kivénhedt rím-kovácsok már úgyszólván mindentelmondtak arról, mi is az a gyer-mekköltészet, akkor felállt egy sze-

lídtekintetű iatal költő s azt mond-ta: „Én nem tudom, hogyan kellgyermekeknek verset írni. És ször-nyen tanulatlannak érzem magamat,amikor a költészet magasiskolájárólkell beszélnem!"

Igen, valahogy így van: a gyerme-kek részére írt költészet semmivel

sem alacsonyabbrangú művészet an-nál a másiknál, a nagybetűsnél,amelyet nem kísér a gyámolító „fel-nő tt" jelz ő . Igy kellene lennie, no-ha a sekélyes közfelfogás, a felelő t-len szerkeszt ő k gyakorlata a dilet-táns versfaragást, a leereszkedő gü-gyögést, az együgyű , didaktikus rí-

mes beszédet vagy a mindenáronvaló eszmei dalikázást tette meg hi-vatalosan és gyermeksajtónk gya-korlatában is — gyermekköltészett.é.Hogyha ahhoz, hogy jó gyermekversszülessék, nem volna szükség más-ra, mint jó stilisztára, aki ismeri ;ti

verstan szabályait, aki jó pedagógus;aki tudja, mi a jó és helyes a gyer-meknevelés szempontjából, — akkorma előkelő és írígylésreméltó hzlyetfoglalnánk el többszáz gyermekvers-

írónkkal a világ ilyenfajta ran i is-táján. Akkor többezer tanárunir, elő -adónk és tanítónk írná a jó, (x kifn-pástalan verseket a gyermekeknek.Sok ilyen nevel ő nk és nem eg 1 ilyenújságírónk érzi magát hivatottnakarra, hogy rímekbe és rövid sorok-ba tördelje egyébként talán hasznos,

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


helyes, de nem költői mondanivaló -ját. Egyszóval nagyon sok emberkontárkodik bele jóérzékkel vagyanélkül a gyermekek számára is él-vezhet ő költészet dolgaiba. Egy ér-demes, idő s falusi tanító verseit kö-zölte (nagy szorultságában?) a Pio-nírújság egy idő ben, s ezek a sántí-tó ritmusú, kínospergésű ersek, averstani szabályosságra való törek-vés miatt érthetetlenné vált sorok-ban különféle tanítási egységek té-téléit fejeztéjc ki. К. t i tehetséghiányában versfaragása nyomán el-sikkadt a tételszerű lényeg is, az ér -te lemhez sem tudott szólni, nem-hogy belső emóciókat, képzeteketébresztett volna a gyermekolvasófantáziájában.

A gyermek fantáziája! Milyenmélységesen érzékeny világot rejte-get! Ha csak egyszer is bepillant

hatnánk legrejtettebb mélységeibe...:Itt örökké lábujjhegyen kelt járnod,levett kalappal, sutbadobva pedagó-gusi fegyverzeted, amikor verset írszneki, a gyermeknek ... S tedd a szí-vedre a kezed és valld be: elfelej-tettél már játszani? Elfelejtettél márörülni? Űgy, ahogy a gyermek örül...És elfelejtettél már sírni? 1Igy,ahogy a gyermek sir... Amikor agyermeki képzeletvilág hangtalanulnyíló kapuján benyitsz (vagy beron-tasz) szabályos verslábaiddal, nara-voucsenijáiddal, nem felejtetted-eelőbb meghúznia lelkiismeretes al-•kotómunka figyelmeztető sengő jét?

Nem volna nehéz kimutatni aPionírújságban, a Magyar Szó „Nap-sugár" és a 7 NAP „Jó Pajtás" mel-lékletében közölt versek alapján,hogy nálunk mindig enged néhánylyukat a nadrágszíján az, aki a gyer-meknek ír. Sajnos, ez a lelkiismeret-

ln, legtöbbször könnyű

pénzszerzéstszolgáló munka nem idegen íróinktólsem, akik pedig állítólag azért írók,Inert élményszerűsítik a puszta va-lóságot, mert igaz átélés nélkül állí-tólag nem tudnak leírni egyetlensort sem. „Még" gyermekekneksem. -. Mondjuk ki kereken: nálunknincs elhívott gyermekíró, s talán

azért nincs, mert tollforgatóink lebe-csülik . 8zt a hivatást. Pedig a hor-vátoknál, szerbeknél, szlovénoknál(egyszóval majd minden fejlettebbköztársaságban) igen sok nagyon te-hetséges, sőt, elismert író alkot agyermekek részére. Sorra jelennekmeg gyermekregényeik, meséik, ver-seskönyveik. Vajdaságban mi a hely-zet? Harmincezer olvasója van agyermekirodalomnak s párszáz az

ú, n. félnöt č vajdasági irodalomnak.(A z adatokat a HfD, illetve a Pionír-újság olvasóinak számából következ-tetem). S mégis: annak a párszáz„felnő ttnek" huszonvalahány vajda-sági magyar író igyekszik verset,novellát, regényt stb. írni, annak aharmincezer igazán lelkes kicsiny-nek pedig • csa k akkor írnak, ha rá-veszi őket a lapszerkesztő . Csakazért írnának annak a párszáz fel-nő tne.k, mert felnő ttek? Vajjon fel-nőttnek kell lenni, hogy élvezhes-sünk valamely írói alkotást? Nemhiszem. Emlékezzünk csak vissza if-.júkorunk, ső t fiatal gyermekkorunknem egy könyvélrnényérc, versélmé-nyére! Soha többé az .életben olyanszenvedéllyel és belemérüléssel nemfogunk olvasni, mint tíz-tizenkét,vagi, tizenötéves korunkban ... Lesezt a betűreéhes, olvasmányra szom-jas harmincezres kis vajdasági olva-

sótábort hagyjuk - magára? Adjunkkezébe dilettáns fércmunkákat, má-sod- és harmadrendű fordításokat?

...A kérdés éle enyhül, ha kezünkbevesszük Sebestyén Mátyás félszázgyermekverset tartalmazó kptetét,amelynek nyomán ezek a gondola-tok eláradtak bennünk. A „Zimi zu-mi bál" verseinek szerzője úgyszól-ván csak gyermekverseket ír s e kö-tetben össze г Y ^ " ű jtve adja az utóbbiévek során lapokban megjelent köl-

teményeit. Mindjárt ' hozzátehetjiik:észrevétlen maradt, visszhangtalan(talán csak a gyermeklelkekbenvisszhangzó) költeményeit ... Pediga segítő szándékú, jóindulatú krг tikaidejekorán felhívhatta volna figyel-mét - néhány Olyan mozzanatra,amelynek kiküszöbölésével költésze-te (s ezzel együtt ez a kötete is) szí-

428

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


nesebb, életesebb, sajátosabb le-hetne.

Sebestyén gyermekköltészete meg-lehetősen zárt körben mozog: a „Zi--rti zumi bál" verseinek majdnemfele az évszakokról szól, azokkalkapcsolatos. Ezt "'követik tréfás, di-daktikus, alkalmi és hazafias vala--mint az állatok világába vezető köl-teményei. Hiányzik témaköréb ő l agyв rmekek élete, a való, reális élet,f alusi-városi motívumok a technikaolyannyira vonzó motívumai. Elő bbköszönti vagy búcsúztatja Télapót,mint mondjuk a városi játéksarkgyermekei fölött lebegő szitaköt ő t, ahelikoptert: Mi mégsem ezt vetjükszemére, hiszen emб cionális világátéppoly tiszteletben tartjuk, minthaa „felnő tt" irodalmi örökkévalóság-nak írna. Meq kell azonban állapi-tanunk, hogy a gyermekköltészet

kitaposott ösvényérő

l meglehető

senszűk horizóntot fog át ellágyuló sze-retettő l csillogó, mókás színekkelhunyorgó vagy fedd ő , gyermeki kö-telességekre intő ekintete. S ezzel-versei akaratlanul is veszítenek va-rázsukból, mert a motívumok ismét-lő dése elkoptatja.

Meseteremtő fantáziája élénk: Tél-apó, Meseapó, óraapó, đszapó, Han-gyaapó, Szélapó, Szélmester, Nyár-anyó, Csendanuó, Hold-bácsi népe-sítik be évszaki verseinek világát.Az állatok világának mesealakjaiköltészetében mind-mind tréfás ne-vet viselnek: Pose Pali, Csiga-GigaBerci, Klepafülű éter, KurtafarkúTapsi, Röfi-néni, Rák Aroh, Kelep-néni, de vannak kevésbé találó elryte-vezései is (Ficsi-vezér, Röfhy Jenci),ső t átvettek is (Sicc-mester). Gyer-mekalakjait ritkán nevezik Miská-nak, Vicának vagy Andrisnak: a di-daktizáló célszerű ség kedvéért Zsem-lye Pál és Kócoshajú Kelemen leszbelő lük. Narratív versei jelentős he-lyet foglalnak el költészetében, sezek is meseteremtő hajlamáról ta-núskodnak. A sámfák azonban itt iskísértik, majdhogy fogva nem tart-ják. Amikor megpróbál kiszabadul-ni bűvöletiikb ő l (vagy kényelmes,

langyos vizükbő l), megkapó eleven-ség árasztja el verseit.

Verskomponáló képességét nemaknázza ki eléggé, másutt pedig nemfegyelmezi. Különösen narratív jel-legű verseire vonatkozik ez utóbbimegállapítás: vontatott, ismételget ő

kifejl ő désük, s nem mindig érzimeg, hogy egyébként legtöbbszörszellemes csattanóval hol és mikorkell lezárnia a verset. Altalában

megállapitható, hogy hiányzanakköltészetébő l az ú. n. kis mű reme-kek. Pedig azzá válhatott volna pl.az „đszapб az erdőben" című finomelgondolású verse és sok másik.

Verseinek ritmusa legtöbbszörkönnyedén viszi tova a felkapottkoncepciót, kár ažonban, hб gy rit -kán variálja, s ezért nem árasztjáka szédület varázsát, nincsenek ben-nük hullámvölgyek és ujjongó ma-gasbaröppenések; a vers ide-odaleng a hangsúlyos verselés és azegyöntetű ritmus biztos kis hintáján.S bántók ritmusbeli megbicsaklásai,a hibás sormetszetek, a sokszor sán-tító verslábak. Egyszín űséget viszbe költészetébe rímeinek sokszor is-métlő dő , ugyanazon elosztása is.(Leggyakoribb az a-b-a-b képlet.)

A kgnvencionális gyermekvers-té-mák (különösen évszaki verseinél)meghatározzák, azzá teszik stílusát

is . Elkoptatott képek, hasonlatok.jelző k és metafórák tolakodnak tollahegyére, s ez már ,csak azért is saj-уálatos, mert nem egy eredeti, si-keres stílusmegoldást találhatunkautentikusabb verseiben, s az emlí-tett szokványosság nyilván annakkövetkezménye, hogy e tekintetbennem eléggé szigorú önmagához.

Egészen költ ő ietlen sorokat nemenged be versébe, épp ezért kár,hogy egy ilyen versszakasz fészkel-te be magát kötetébe:

„Tiszta ám aPelenkája,Nem „firnájszos" a frakkja;Csak hátulrб lFormádzik aVilágra alakja."

429

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


430

Prózai, egy kissé hamis ez a négyépzavarra ritkán akad példa ver-sor is:eiben, de egyet megemlítünk:

„Minden reggel a nappal kelordítozni kezd akkor:

Finom, zsíros moslék várja,Pontosan hat órakor,"

Egészen lapis, didaktikus vonat-kozások is vannak verseiben:

„A port, sarat mindig kerüld,Tiszta ruhád, cipő d becsüld"

„Bár már iskolába járt,Második elemibe,A szappant még a vizet

nem vette semmibe."

„Az irkája gyűrött volt,A könyve szamárfüles.

Játékon járt az esziígy maradt feje üres."

„Gondolkozzunk el kicsit,Hogy mi is lett bel ő le."*

„Hogyha szótfogadokleckém megtanulom.. ."

*

„Peti gyerek szófogadó,

Tanul elő

bb, semmint játszik,Nem csintalan, pajkos, szeles ..."

Alkalmi versei nem nélkülözik afrázist sem:

„Indulnak újKüzdelemmelA pionírcsapatok."*

„Boldogabb lesz, gazdagabb lesz

S erő

sebb is szép hazánk."Kínrímre ezt a példát hozhatnánk

fel egyébként igényes, rímekre gon-dot fordító munkájából:

„Szedi lábát, menekül,De a ludak sem restek ám,

közrekapják remekül."

„S egyszerre oly ködösBánatkő szakad rám ..."

A szórenddel merészen bánik S e=bestyén, de az alábbi példa azt mu-tatja, hogy néha a megengedettnélmerészebben:

„Legi en szíveFele teleApónak, jó reménnyel."

Nyelvi szépséghibákat botlásokat ismegemlíthetünk: „Berci els ő ele-mista" (első s helyett), ,,Pájó nagymuzsikónt", „elnyeli egy ízbe" (egy -szeribe, azcynmód helyett), „evésb ő la maturát letettem". „ő róla fogommost ezt a verset elmondani" stb.

Magyartalan vagy erő szakosanképzett szavakra is találunk példát,ha nem is sokat, a. „Zimi zumi bál"-ban. Pl.: „cs r-szünet", „pláne",

„spórol". Pleonazmus: „bú-gond".Prózai: „kapott a fenekére". Ritka,gyermekek számára nyilván érthe-tetlen kifejezések: „kunyítozhat"„kúpolódtak". Nyilvánvaló hatás:„Ringó lepke-szárnyon Szólott sze-mére A mézíz ű álom".

Az ú. n. tiszta, személyi líra érde-;kes, de egyben elüt ő színt jelent Se-bestyén gyermekvers-kötetében. Haaz ember így idézetül olvassa, elsem hiszi, hogy a tücsöklakodalmas,röfhyjencis, kócoshajú-keleménesversek kötetéb ő l valók. Ime egy-kétpélda:

„Űj mesékre leltem,Piros, új igékre,Szárnyas sorsomIde hozott iJjvidékre."*

„A temet ő -útonMegyek föl a dombra;Elmaradta városMindennapi gondja."*

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


„Rászállta szívemreA múlt. mint az árnyé- ,

Mintha emlékimmelTemetőben járnék.”

A „Zžmi zumi bál", minden fogya-tékossága ellenére értéket jelentkönyvkiadásunkban, s szerző je meg-érdemelte, hogy sok szeretettel írt

versei végre ilyen szép kiadványban,összegyű jtve jelenjenek meg. Fara-gó Aranka rajzói külön méltatástérdemelnének. A technikai szerkesz-tő sokban hozzájárult, hegy ízléses,.elrendezésben és megkapó külső ben ;

'jelenjék mea a könyv, a fed ő lap címéne'ю két ékezetes hibáját azonban .

észre kellett volna vennie.

431

SULH бЕ JбZSEF

.

R AD 10 - Z E N E

A gép leszállította a művészete-ket a magas lóról. A polgárság ki-szedte az egyház és az arisztokratamecenások kezébő l a művészeteket,a zenét, építés г_etet, szobrászatot,festészetet, sőt színjátékot is. Demegtartotta magának. A sokaság-

nak megmaradtak városban a foj-tott levegő jű bérkaszárnyák, falunazok a bogárhátú házak, amelyek-rő l Móra Ferenc joggal mondta,hogy nincs az a bogár, amely vál-lalná, hogy ilyen rongyos háttal él-jen. A falusi szabrászat népművé-szet maradt rés Krisztus-faragókigmeg sarki szent Nepomukokig ju-tott el, festményt a falusi csak vá-sári panorámákban láthatott tízkrajcárért. Falura, kisvárosba csak

a műkedvelő színjáték jutott el(ami nem csoda, hiszen New Yorkkellős közepén, a Brodwaytól aszínházak középpontjától, háromháztömbnyire is él és virul a mű -kedvelő színjáték). Zenébő l a falu-nak a kocabandák maradtak meg, avárosiaknak térzenemorzsák jutot-

tak, hogy a vasári verklir ől ne isbeszéljünk. Mé. aránylag a költé-szet éэ irodalom járt legjobban, ta-lán azért, mert leghamarabb jutottabba a helyzetbe, hogy a gépt őlfüggött. Mindenesetre a nagy tö-megnekibuzdulások már százötven

évvel ezelőtt az egyszem

űség, fel-foghatóság felé tereltél; a költőket,

és a proletáriátus azóta is mindigtudott magának irodalmat teremte-ni az absztrakciókkal szemben.

Azután jött a gép és tovább vit-te a folyamatot. A betonkolosszu-sok nem tűrték el nemcsak a ba-rokkot, rokokó-csipkét, fontoskodóneoklasszicizmust. de még a roman-tikát megkoronázó szecessziót sem.Szobrokról, képekrő l tömegével ké-

szülhettek jó lenyomatok azok szá-mára, akik nem jutnak 11 a világkincseit és szépségeit ő rző galériák-ba. S ha a fénykép merevsége sokízléstelenséggel járt, ellensúlyozásulúj művészeteket is hozott. Мinde-nekelött a fényképezés művészetétés a filmet. (Lehet, hogy fordított

H íd 29

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


volta sorrend, és a film hívta fela figyelmet arra, hogy a fényképis lehet dinamikus, mozgásban isábrázolhatja a tárgyakat és embe -reket.) A film elviszi a legnagyabbművészek játékát is a világtól el-zárt szigetekre és szigetkén£ elvá-gott tanyavilágba. És jött a rádió,amely zenét, költészetet, irodalmat,tudományt, színjátékot és újabbanmár látványosságot is sugároz szerte

a világba, azokba a bogárhátú há-zakba és városvégi bérkaszárnyák-ba egyaránt.

Csak amióta rádió van, azóta tud-juk ,milyen roppant nagy a világzeneszükséglete. A rádió kihozta ahangversenytermekbő l a zárt kö-röknek szánt zenét, az operákból aszínpadi zenét, a kávéházakból akönnyűnek nevezett szórakoztatómuzsikát, a vendéglőkből az andal-gó nótát, a tánclokálokból a talp-

alávalót és küldi messzire, sugároz-za a világba, hogy istenhátampgöttizugokban, kis néprádión ugyanazthallhassák, amit a városokban sok-billentyű s nagy készülékeken.

Soks7оr végigtornásztam már ma-gam ezen a gondolatmeneten, hogya noviszádi rádió zenéjét érdemeszerint értékelhessem. De itt rend-szerint elakadtam, hogy arra ne-héz magyarázatot lelni, mert a fej-lődés lagт kája nem segít. Szinte le-

hitetlen ebben a rádiózenében jólátgondolt rendszert fölfе dezni, azta törekvést, hogy ne csak szórakoz-tasson, hanem ízlést neveljen, ter-jessze a zenei műveltséget, érzése-ket, hangulatokat keltsеn úgy, hogyelősegítse az értelem fejl ődését ésa tudatalatti tudatba beleplántáljaa fogékonyságot a szép iránt: igé-nyessé tegye a hallgatót. Hiszenakinek a zene és egyéb szépsége к

terén igénye támad, az az élet ezer-

nyi egyéb terén is igényesebbé vá-lik, a géb és eszköz egyre fokozot-tabb szerepet kap életében.

A közgazdaság hozzáért ő i, de mégaz irodalom és művészet embereiközül is sokan fitymálják a zenenevelőhutását a tudatalatti (tudat-ra, így nevezem, hogy ne kelljen az

idegvibráció bonyolult felfogóképes-ségről és ezeknek a vibrációknakközvetlen és közvetett hatásáról ér-tekeznem. Úgysem értek hozzá). Pe-dig akik tömegpszichológiával fog-lalkoznak, jól tudják, hogy egy dalmilyén nagy hatású lehet, a fáradtinenet.elést mennyire megkönnyít-heti, a lankadó küzdőkedvet meny-nyire felélénkítheti. Miért gondol -ják hát az anyag realitásainak szak-

értői, hogy a közönségesen lélek-nek nevezett idegrendszerre elegen-

dő az anyag, az eszközök puszta ha-tása? Nem ártana, ha egyszer meg-нéznék egy rádió műsorát, rábuk-kannának arra, hogy nyolc-tíz-ti-zenkét óra zenét kell sugároznianaponta ahhoz, hogy a világosanértelemhez szóló szavak eljussanakaz értelemhez és hassanak rá. A ze-nét pedig nem azért sugározzák,hogy kitöltsék vele a műsort a be-

széd-adások köztett, hanem azért,mert a hallgatóníak szüksége vanzenére, sok szép zenét akar hallani,elsősorban zenét vár a rádiótól éscsak ezen át, ezen túl fogadja beazt, amit a rádió közöl vele. Nagyotiérdekes megfigyelés az, hogy a mun-kás, aki nyolc órai munkaidő utánhazamegy a gyárból, műhelybő l,tisztviselő és egyéb értelmiségi, akizúgó fejjel hazamegy ,a munkahe-lyéről, csak akkor hallgat zenét

ebédje, s a velejáró csendes beszél-getés közben, ha szelíd, idegnyug-tató zene szól. A zakatoló, zajos ze-nét sietve elnémítja. Vilagosan ,ér-zi, hogy a zene hat rá. Sajnos, ar-ról nem vagyok meggyő ződve, hogya rádió is tudja ezt, és figyelembeveszi.

És éppen ilyen kevéssé látszik mega noviszádi rádió zenemű során az,hogy alaposan átgondolják, tudják,mi a rendeltetése, és eszközül hasz-nálják fel, hogy neveljenek és szó-rakoztassanak, idegeket pihentesse-nek és ezzel fokozzák a munkaké-pességet, vagy . alkalmas időpontboafelcsigázzák az idegeket, az érde+k-lődést.

Legnépszerűbbé a noviszádi rádiójazz-zene műsora vált. Ebben ab-

432

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


tml indultak ki, hogy minden ro-mantikától 11 kell szakadni, bele-e'rtve a nemzeti romantikákat is. Azúj és legújabb nemzedék fogékonya tánczenére, s a jöv ő hallgatói

,ezekből a nemzedékekből kerülnekki. Itt, ebben, arra rendezkedett bea rádió, hagy nagyon hosszú távonnevel, hiszen rettentő türelem kellkivárni, hogy felnevelkedjenek azoka hallgató nemzedékek, amelyek fo-

kozatasan érzéketle е kké válnak anemzeti romantikák zenéje iránt, éscsak azt fogadják be, amit roman-tilia nélkül is szépnek találnakmajd. A tegnapi és mai nemzedékiránt már sokkal türelmetlenebb arádió, noha a többség, az óriásitöbbség még idetartozik és nagyonerős hatással van a holnapi és hol-naputáni nemzedékekre is. A rádió:azzal igyekszik küzdeni a nemzetiromantika érzése; éti hangulatai el-len, hogy a lehető legkisebbre csör_-kentette ,a nóták mű sorát. Hiszennem vitás, hogy a nóta — és nem-csak a magivar nóta, hanem általá-ban a délkeleteurópai nóta — anemzeti rOlnantikában született, é э

többé-kevésbé tudatosan használtákarra; hogy .a nincstelenekben, ki-szclgáltatottakban, kifosztottakban,akiknek semmi közük nem volt,semmi érdekük nem fű z ődött anemzethez, nemzeti érzéseket te-remtsenek. Csakhogy a nóta nem-csak ebbő l áll. Természetes fejlődé-si fok volt, hogy kótát tudó embe-rek dalokat írtak a népzene stílu-sában, hiszen egyszer végre el kel-lett jutni ezen a vidéken is oda,ahol a nyugati népek már évszáza-dok óta álltak: oda, hogy kótatudhzenészek írják a zenét, ápolják azenét. A mi vajdasági magyar ze-nсkedvelőink például még ma is

-eléggé messe állnak attól a mű

-vІlts+égi foktól, hagy meglássál azösszefüggést a zene és alkotója kö-zött, és nemcsak nem jegyeznekmeg zeneszerző neveket, de ezek anevek legtöbbször nem is jelentenekszámunkra semmit. Én azt hiszem,hogy ezen .a téren sokkal többetérne, ha a nótákat és a nótahan-

gulatokat igyekeznénk a romanti-kus sallangoktól megtisztitani. Sok-kal inkább megszabadulnának a lel-kek a nemzeti romantika hatosától,ha a rádió tudatos kultuszt űzne anevekkel, hangsúlyt adna annak,hogy egy-egye dal kinek a szerze-ménye, megismertetné a hallagtók-kal a stílusaktit, s bennük az elfer-düléseket. Ezzel mindenekelőtt egyTépéssel előbbre vinné műveltség-

ben a hallgatóknak azt ,a sokaságát,amely ma is közömbös az egyéni al-kotó iránt nemcsak nótában, ha-nem irodalomban és a mf vészet

többi ágában Is.

Nem az egyéniség. kultuszára, azindividualizmus nevelésére gondo-lok, hanem arra, hogy a műveltvég-nek jelentős foka, ha a hallgató megtudja különböztetni az egyik szer-z ő stílusát a másikétól, mert ezzel

eljut oda is, hagy megkülönböztessе

az értékest a selejtest ő l. A polgáriindividualizmus a fejlő désnek, amííveltségnek olyan foka, amelyetegészen átugrani nem lehet. De át-hidalható azzal, hogy magasabbfokra vezetik a hallgat "okot, oda,hogy a nevekkel együtt stílusokat,irányzatokat, értékeket és értékte-lenséget is megismerjenek. Hogyanszabaduljon meg romantikus érzései-tő l és hangulataitól az a zeneked-

velő, ékinek a nóta csak hangulat,és a szerző neve, munkája, egyéni

jellege, vagy egyéniségének hiányaannyira közömbös számára, hogynem is érdekli, nem is jegyzi meg?Bokszer eszembejut egy durva ha-sonlat egy Jókai-adomából, arról azemberrő l, aki a sötétben a kismacs-kákat ette meg gombóc helyett. Mi-csoda eltompult ízlel ő érzéke lehetannak, akivel ez megtörténhet! Ésmicsoda eltompult ízlel ő érzéke van

egyelő re annak a zenehallgatónak,aki nyugodtan lenyeli .a legotrom-bább nótát ugyanúgy, mint a leg-kifinomultabb, igazi szépséget nyúj-tó nótakompozíciót, mert nem tudkülönbséget tenn!.

A r гídió, pusztán azzal, hogy amindennyelvű nóta helyett jazz-ze-

433

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


nét terjeszt, nem oldotta meg a kér-dést. Mit szépítsük, kitenyésztettegy másik, egyelőre kevésbé ártal-mas romantikát, a nyugatos ábrán-dok romantikáját, amiben jó segí-tőtárs,~, volt a film. Amellett, nohaén magam testestől-lelkestől a nép-zene híve vagyok, minden népzenehíve, a népi zene terjesztésével semlátom megoldhatónak a nóta-kér-dést. Igaz, hogy a népi zenében

nincs sem érzelgősség, sem nemzetiromantika, de 11 kell jutni bizonyosmagasabb műveltségi fokra ahhoz,hogy a végsőkig egyszerű kifejező-eszközökben meglássuk a mélységetés szépséget.

Ha valaki átböngészi a rádió né-hány évi zeneműsorát, a népzené-ben_ a nótában és táncmuzsikábanéppе n olyan kevéssé találja meg atervszerű séget, 'az évekre jól átgon-dolt, végtelen türelemre berendez-kedett irányvonalat, mint ahogyanabban ,a mű fajban sincs rendszeres-ség, amit komoly zenének nevez-nek. A legtöbb mű sor azt a benyo-mást kelti. hogy azért állították ígyősze, hagy kitöltség az erre sz.ántidő t. Tudom, hogy a rádió mindenhallgatónak szól, tehát a zeneilegműveltebb, képzettebb hallgatónakis meg kell lelnie azt, amit keres.De az elmíilt hét-nyolc év ,alatt ta-

lán.

már rendszerezhették volna akomoly zenét, hogy ne csak ugyan-annak •a körnek szóljon ennyi évután is.

És van valami, amit méginkábbszem előtt tarthattak volna. Az

úgynevezett szórakoztató zene. A.noviszádi .rádióban szórakoztató ze-nének csak a tánczene egyik-másikmű faját tekintik. Nagy zeneszerzőkmilliónyi kis kompozíciója, amelytetszetősségével, dallamosságával ar•-ra született, hogy sokan hallgа ssák és szeressék, majdnem teljesen.hiányzik a noviszádi mű sorokból.Hiányzanak az opera-potpurrik, —ne szépítsük, összevisszaságok, —

amelyeknek az .az egy jó oldala mégis megvolt, hogy a színpadi zenét.népszerűsítették. Hiányzik mindenátmenet a jazz-zene, nóta, népzeneés az elkülönülten álló komoly zeneközött. És vállalom .az összes átko-kat, mégis kimondom, hogy kevésaz operettzene, pédig az operaláto-gatö között tömegével vannak,akik az operett révén kedvelték.meg a színpadi zenét és tanultákmeg megérteni és megszeretni az

cperazenét.Hogy ,az előadákró1 ne is beszél-

jünk...Maradjunk annál, hogy a gép le-

szállította a művészeteket a magaslóról. Nem színvonal, csak sznobiz-mus tekintetében. Rákényszerítettea művészeket, hogy kielégítsék anagy tömegek szépérzékét, szórako-zási vágyát, szépségszomját. Ezzelnagyon nagy feladat hárul a rádió-

ra. De csak akkor oldhatja majdmeg, ha a valóságból indul ki, ésalaposan átgondolt türelmi tervetteremt es valósít meg.

Dehát...

434

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


SZIMIN MAGDA

S Z E R É N Y K E R E T E K - N A G Y M E G L E P E T Éј

FK

AZ ELSŐHANGJÁTÉK -SZEMLE

Nálunk talán még keveset tud-iiak a hangjátékról, a rádiódrámá-

ról, de annál több a híve. Nincse-nek nagy hagyományai hazánkban,nincs színész- meg rendezőképzőakadémiája, sem folyóirata, sem ki-munkált elmélete; nem terjedt elmint külön irodalmi műfaj és író-ink is szívesebben írnák filmszce-n áriumot, mint rádiódrámát (ezértis született annyi rossz után néhányjó szcenárium is.) A legutóbbi anké-tok azonban azt bizonyítják, hogy arádiódráma igen széleskörű közön-

ség láthataLan, de tömeges színhá-zává vált, és sokkal nagyobba kö-zönsége, mint az igazi színháznak.A rádiódráma minden jugoszlávadć állómás legtöbbet hallgatott mű

serszámai közé tartozik, persze asportközvetítések és -- ne legyünksein cinikusak, sem igazságtalanok— a hírek után.

A első hangjáték-szemle háromnapig tartott. A bírálóbizottság tag-

jai (Sztevan Majsztorovics, EmilSzsr аszek, Ervi.ri Paratoner) és a kisközönség három napig hét legna-gyobb rádióállomásunk — Beográd,Ljubljana. Zagreb, Szkaplye, Pris-tina, Szarajevó és Noviszád — hangjáték-felvételeit hallgatta a novi-szádi rádió stúdiöjában. Mint min-đen kezdet, az első hangjátékszem-

le is nehéz volt, és tele volt szer-vezeti jellegű fogyatékosságokkal.Pénzügyi nehézségek miatt és —legyünk őszinték — az illetékesekkellő megértése híján, a szemlétalig népszerűsítettek. Észrevétlenülmúlt el, és a bírálóbizottság hálát-lan feladat előtt áll: albizottságokvagy bármilyen segédszerv nélkül,nem egészen három nap alatt 14felvételt kellett meghallgatnia szerbhorvát, szlovén, makedón, siptár ésmagyar nyelven. Mégis bízvást ál-líthatjuk, hogy a zsű ri nagy erő feszí-téseket tett, hogy megfeleljen a kö-vetelményeknek és az el őadásokatszövegfordítások segítségével figye-lemmel kísérje.

A komolyság, amellyel a bíráló-L,izotts б g murká JGt véсzte ésamellyel a közönség az adásokatelejétő l végig figye emmel kísérte,nemcsak abból ered, hogy tagjaikegytő l egyig szakértők: rádiósok,szerkesztők, dramaturgok, rendez ők

— egyszóval alkotók voltak. A szemlén végighallgatott hangjátékokúgyszólván kivétel nélkül dicséretreméltó, európainak mondható szín-vonalat értek el. Arról az er őfeszí-tésrő l tanúskodtak, hogy rendezés-ben, előadásban, zenekíséretben magasszínvonalú művészetet nyujtsa-nak....

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Ha Matija Kaletics zágrebi ren-dező arra törekszik, hogy Ivo Voj-novics Equinocióját hiteles tenger-melléki környezetben, eredeti táj -szólásban felvételezze, néhány ke-vésbé ismert színész vagy egysze-rű dubrovniki ember közreműkö-désével, mégpedig nyílt dubrovnikiég alatt és sikerül igazán hitelest,az ,egyszerű életből kiragadottatnyújtani; ha Lányi István novisza-

di rendező vállalkozik. arra a nemirigylésre méltó feladatra, hogy arádiáfónia eszközeivel juttassa kife-jezésre a „Félelem bére" alakjainaktragédiáját, amelyr ől azt hitték,hogy csakis vizuális hatásokkal fe-jezhető ki, és vállalt feladatát si-kerrel teljesíti; ha a jugoszláv szín-

- házak étszínészei önmagukat felül-mulya, minden színpadi alakításnáljobban elmélyítik és kifinomítjákCsehov, Gorkij, Sartre, Shaw és

Gundermann alakjait, a kínai mise-alakokat és .az atomsugárzással megmérkezett japán halászokat, akikönmagukat égetik el, hagy ne fer-tőzzék meg a körülöttük él őket —és ha mindez bármilyen szerénykeretekben is — egy szemlén össz--pontosul, akkor az ember nem sza-badulhat attól a benyomástál, he-lyesebben szólva attól a meggyőző-déstő l, hogy olyan műv "eszet szemlé-

jén vett részt, amely méltán el-

nyerte a széleskörű közönség szere-tetét.

A hangjáték nélkülöz minden vi-zuális, minden szemléltető eszközt_Nélkülözi a mimikát, a mozgást, a_színpadot, a jelmezt, a. fényfiatást,egyszóval mindazt, ami elkápráztat-ja a szemet és megszépíti, díszbeöltözteti az esetleg szegényes tar-talmat. Itt csak elmélyült: kiváldszínészi alakítás érvényesülhet,

olyan színészi alakítás, .amelynekegyetlen, de hatalmas kifedez ő eszköze: a hang. Az ember lelkébe ha-toló hang. A vevőkészű le`ke mellettülő hallgató nem lát semmit, mégistöbbet lát, mint a színházi néző _

Semmi sem gátolja, hogy piIlanta-sát a külső világról belső világa fe-lé fordítsa, .képzelete szabadon tor-málja az emberi alakokat és állan-dóan összehasonlítsa őket önmagá-val... Еs, úgy vélem, éppen ez a

rádiódráma célja. A szemle azt mu-tatta, hogy ezt a célt elértük.

Elértük az elsó hangjátékszemlecélját is. Űj hagyománv csiráit te-remtettük meg, megszilárdítottuk ahangjátéknak, a színművészet e kü-lön mű fajának már minden kultúr-országban kivívott tekintélyét.

Reméljük, hogy az 1958 májusá-ban következő szemre még egy lé-pést jelent majd' ezen az úton, annális inkább, mert csupán eredeti, ha-za i hangjátékoknak szenteljilk.

436

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


SAFRANY IMRE

KÉ T V IL Á G M ffG Y É /É N

JEGYZETEK KONYOVICS MILÁN SZUBOTICAI TÁRLATÁRÓL

„Nekem egyforma, az én fülemnek,Ha kéj liheg vagy kín hörög,Vér csurran vag ј rany csörög."

ADY ENDREKONYOVICS MILÁN szabadkai

tárlatán tizenhét alkotást mutatottbe. Egy önálló tárlat, még ha csaktizenhét műből áll is, fölfedheti al-kotójának arculatát. A néző , hanemcsak néz, de lát is, ha nem ön-telt elő ítéletekkel követel, de tisztanyitott szívvel kér: egy lenyűgözőképzőművészeti élménnyel gazdagít-hatja tudatát, érzésvilágát.

MILYEN A MI RLETÜNK, a mivalóságunk Konyovics Milán vallo-másainak tükrében?

Mit árul 11 a tizenhét drámanyugtalan ritmusa?

MIT KÖZVETÍT, TÜKRÖZ AZERŐ, mely az egész kiállításból ésminden egyes alkotásból buzog?

A RAJZ — vastag, durva, feketehajlított, .a karikatúráig hangsúlyo-zott és teljesen leegyszerűsített.

A SZÍN — túlfeszített harsogó a

meleg vörösök, kékek és sárgákskáláiban: csak néha ködös és néhatónusosa titánfehértő l kezdve a tel-jes feketéig, — sű rű , s mégis áttet-sző , fényes, vagy gipszesen fényte-len. A szürkék szerepe a színhatá-sok fokozására szorítkozik, hogy azélénk szín méa inkább harsogjon.

A FAKTURA egyenetlen, pasztás,

néha szemcsés. Anyaga gazdag, ne-héz, ecsetkezelése gyorsütemű ; rit-mikusan zakatoló. Еrzéki.

HOVA SOROLJUK KONYOVI-CSOT, az alkotót ma, amikor a pa-litikai gazdaságtantól az esztétiká-ig általános a megállapítás: olyankarban élünk, melyben a régi tű-nik, mert történelmileg túlélt ésmaradi; és új jön létre, mert ez a dia-lektikus szükségszerűség. Ma min-den ember érzi, és a gyakorlatbanlátja, hogyan váltja fel az egyik kora másikat: hogyan vívja a régi utol-só, s hogyan harcalja az új gy őztes

csatáját.(Hogyan viszonyulnak ehhezavalósághoz a képző művészek? Kétvéglet már élesen kirajzolódott. Azegyik véglet a valóságot a szenzá-ciók gy ű jteményének, a másik azeszmék rendszerének, kikristályo-sodásnak látja. Az egyik a valósá-got a szivárványhártyára eső kép-nek tekinti, a másik egyetemesebbszemléletre törekszik, amelyben avalóság nemcsak a látott világ, ha-

nem az érzelem- .és gondolatvilágis; a szubjektum és az objektum, azember és a természet, az anya;7 ésaz arailag kisugárzáјának integrG•li3szimbiózisa. Az egyik korlátoz'ж, amásik extenziven tolmácsolja a va-lóságot.)

KONYOVICS KЕT VILÁG MEZS-GYЕЈÉN ÁLL. Két egymással harc-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


bon álló világ mezsgyéjén: töretlenül. Nem azonosította magát a ré -givel, nem fanyalodott az elmulásperverz élvezetére: életereje meg-akadályozta, hogy összecsapjanakfelette a kétségbeesés hullámai. Ahalott káprázatokkal szembe meg-alkotta életes víziókat állít: ígyharcol.

(...AZ ЕLET A MtУ VЕSZETBEN,

nemcsak az érzelmeket, hanem azeszméket is, nemcsak az eszméket,de az eszmék összefüggését és rend-szerét is jelenti. Az út a szenzáció-tól az eszmék rendszeréi"q a relatívútja az abszolút felé. A felismerésfelé vezet ő t ez, melyen az alkotólassan, de szükségszer űen egybeol-vadhat az élet és a természet tartal-maival. Annyit minden kertelés nél-kül állíthatunk, hogy ma már nemtekinthetjük realizmusnak a „realiz-

mus" néven ismert festő

i irányza-tot. Ma egy realista kép ismertet ő

jegyét nem a „reális" formában, ha-nem az adekvát tartalomban, — atéma gondolati, érzelmi és eszmeitartalmainak hű elképezésében kellkeresnünk.)

Ezért Konyavice művészetét nemértékelhetjük régi esztétikai tör-vénykönyvek irányadó mértékével.Az ő műveit az élettel, a mai életlendületével és poézisával kell ösz-szehasonlítanunk. (Ha így értéke-lünic, egy érdekes önmagának lát-szólag ellentmondó megállapítás-hoz jutunk: a forma „realizmusa"jelzi, ha az alkotónak nem sikerülmegragadnia a lényeа ealizmusát.)

Konyovics nem korlátozza alkotóegejét a felületi ábrázolásra, egy tárgy„élethű" regisztrálására, de egy-egyepizód kereteire, egy-egy tény át-költésére mégis szüksége van, mertinkább az érzelem, mint az értelemereje dominál festészetében. Alko-tásai az 'egyéni élmény ,és a vizu-ális látvány szintézisei, de a hang-súly mindig az egyéni vízión ma-rad. Az érzelem, a szenvedély nyerserejének diadalmas szónoklatai ezeka kép-drámák, amelyekben a f ősze-repet a bácskai ember és táj kapta,hogy tolmácsolja azokat az ellenté-

teket, amelyeket Konyovics önma-gában hordoz. Témáink tehát leg-többször — és az utóbbi évek mun-kásságában mindinkább — csupána közvetítő szerep jutott, hogy al-kotásra válthassa valóság-vízióit.

A DERŰ ÉS A SОTÉTSЕG ki-egyensúlyozott skálája határozzameg azokat az izzó ellentéteket, me-lyeknek örvényeiben Konyovic3 az

obszolut valószerűség megfogalma-zása felé törekszik: olyan való з ze-

rűség felé, mely .a látszatok mögöttvisszatükrözheti azt a harcot a de-rű és sötétség között, amely a földönés az ember lelkületében folytonos.Ezért a valóság átköltése Kenyovicsművészetében mindig olyan fokigjut el, melyet ihletének intenzitásajelöl ki. A világos és sötét színeksokszólamú skáláinak viharos pár-huzamában hatásas,an váltakozik a

lenyűgöi.ő természet-bóditotta alko-tóember könnye és kacaja éppúgy,mint az izzó arany ritmusában haj-ladozó búzamezők, s az éе végtelenindigókékjében a mennydörgés mi-raja és a nap perzsel ő tüze. Konyo-vics színekkel beszél, de nem a szí-nekrő l.

A felületes szemlélő tévesen ál-lítja párhuzamba Kenyovicsot Rou-ault-va1. A francia művész egész vi-lága szörnyű séggel és fájdalommalvan tele, és menekülés vagy megoldáscsupán a keresztény könyörületes-ségben lelhető . A polgárság kétszí-nű ségével Rauault .a bohócok me-lankoliáját állította szembe, kikb ő lnemesség, emberiesséс sugárzik ésebben a szomorú sugárzásban a mo-dern társadalom elentétéi még hát-borzongatóbbak. Rauault drámaimdserere-jébő l semmi sincs Kanyo-vics művészetében. đ nem a térítőés nem az ítélkez ő szerepét vállalta.Izgalommal telt vágyakozás fű ti,kergeti: megfejteni a targyak értel-rmét, az emberek sorsát, — és ezt avérsenyfutást "a szívvel egy konyo-vicsi ambíció sem száraz objektiviz-mussal sem langyos szentimentaliz-mussal nem teheti.

Konyovics egyéniségének nincsszüksége arra, hogy ,a valóság visz-

438

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


szatükrözésével fejezze ki magát.Nála az ERŐaz IGAZSAG szino-nimája. Erő , mely megrészegült .azélettől és alkotásokba sű ríti foko-zott életérzetét. Ezért el őször magátaz alkotót ismerjük fel a művekenés rajta keresztül azt a világunk-ban kihalóban levő dáridós menta-lítást, mely harsog az er ő től, remegaz érzelemtől, vibrál az érzékiség-től: az irónia és a szeretet pólusai

között. Konyovics Milán művészeté-ben i 1 y e a földi élet — az izzóarany és a pezsg ő vér jegyében, —tündököl, forr, virít és bódít. Nemostoroz, nem átkoz ,nem rnagasžtal,

nem jósol. Egyaránt látja az életnapos és árnyékos oldalát, de in-kább önmagában, mint maga körül,ezért jellemzi, oly dúsan, forron-gón, sokrétűen.

Két világ m,ezsgyéjén áll. A sza-badkai kiállítási csarnokban tizen-hét képe hirdeti egyéniségéneknagyságát. Magaalkatta világképé-nek csúcsán áll. Bódultan, ittasan e

kép gazdag fenségétő

l.Termőn. Gazdagon. Egyedül...All, példaképül, hogyan lehet va-

lóságot bátran, egyénien értelmezniés tolmácsolni.

438

BURÁNY NÁNDOR

G O N D O L A T O K.

E G Y R A D /O D R A M A

.

H A L L G A T A S A UT4'N

LÉVAY ENDRE : A PÉK FIA

Még a tavasz eléjén mutatta bea Noviszádi Rádió Lévay Endreszínművét. Sokan nagy érdekl ődés-

sel várták ezt a hangjáték-bemuta-tót. Nem is csoda, hiszen hazai szer-ző , jugoszláviai magyar író művé-rő l volt szó.

Mondjuk meg nyiltar a bemufa-tó némi csalódást okozott. F őleg ta-1an azért, mert a hallgató mai tár-gyú, korszerű feldolgozású színmű -vet várt. Sajnos, nem azt kapott.

Nem akartunk mindenáron erede-tiséget keresni az író alkotásában,de úgy gondoljuk, még a jóakaratú

hallgató sem hagyhatja megjegy-zé nélkül a sztereotip motívu-mok felsorakoztatását az ugyancsaksztereotip feldolgozást és a helyen-ként erő tlen, összehordott jelenete-ket, amilyenekkel a századfordulóideién akartak az emberek. könny-zacskóira hatni az írók.

De hogy állításainkét támogathas-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


suk, röviden ismertetnünk kell ahangjáték tartalmát:

A városszéli pékmester valamikorművész, zenész szeretett volna len-ni. Persze, nem lehetett, és mostmár sejtik is, ugye, hogy ha ő nemlehetett, hát majd a fia... Jönnektehát a tehetségkutatók, és termé--szetesen, megállapítják, hogy a pékfia zenei tehetség. „A fiú föl vanfedezve". Aztán jön a tanulás, a

felvételi — nem: az audíció (ahangjátékban ez az audíció különhangsúlyt kap, mint jellemábrázo-ló jelző ) és az Akadémia ... más-képp nem is lehet. Húsz, harminc,ötven évvel ezel ő tt sem lehetett vol-na megírni. S a végén, amikor márminden rendben, a fiút elüti ,a vo-nat. Еs megha.l. És tragédia .. .

Mindez fordulat, feszültség nél-kül. narrativ módon, elmondva, el-mesélve. -Mi benne a drámai? Mi azidőszerű бs mi az érték? A nyelve?Egy rövid kis jelenet sok mindentmegvilágíthat.

Az apa a pékműhelyben dolgozik,kihallatszik a fia muzsikája, aztánegyszerre megszakad, és kijön afiú:

„A p é k (boldog sóhajtással):Gyere ide, fiam hadd öleljelek. megezért a szép muzsikáért. (méltatlan-codva) De hogy is öleljelek meg

ilyen piszkosan, mér ajd beliszte-zem az egyetlen ruhádat.

J a n c s i: Dehogij, édesapám,(megöleli, megveregeti a hátát).

P é k (tiltakozile):... ezt a ruhátmára hangversenyre .varrattuk, tu-dod!

Jancsi: Tudom, de talán egyölelés nem árt meri neki.

P ék: Azt sose tudni, fiam, hogyegy finom ruhry hol káp flekket.

Egyszerre csak rajta van, mert tu-dod, a flekk is oluсtn. mint a ko-vász, mindenhová odatapad..."

Kell-e, magyarázat ahhoz, hogyvalóban igy beszél, vagy így be-szlélt-e a külvárosi kis péküzletbena kenyérsütő afiáva, és hogy

mennyire valószínű az, amit egy-

másnak mondanak. A boldog sóhaj -•tás nyilván azt jelenti, hogy az apanagyon felhevült fia muzsikáján,azért akarta megölel.ni. Négyszermegöleli szóval, valóságban azon-ban egyszer sem, mert — a ruha ;

szegény -eаnbernél a ruha nagy do-lóg. De mégis furcsa, hogy ritkafelindulásában is csak a ruháróltud beszélni. Több jelenetet is idéz--hetnénk annak bizonyítására, hogyaz író alig ad lényegesebb, újabhrnandanivalót alakjai szájába, s nemigen merül a felszín alá:

P é k: Jól van, fiam ... Há-á-átigen... De tudod a mai világban a.ruha is fontos. Azért mégse mehetaz ember plengyuhán, mert akkorelfordulnak tő le. Mert ha valakiszegény is,' ha rendes ruhája van,akkor... azt hiszik...

Mit hisznek, — várnánk a mon-

dat befejezését, az el ő bb elmondot-tak - költő i módon való összesű rítQ-sét, és mit kapunk?

A fiú nem engedi befejezni a pékszavait, közbevág éš így Persze ter.mészetesnek tűnik a folytatás, nemtűnik föl az írói fogás fonáksága:

Fiú: „Apám, ugye holnap este teis eljössz a bemutatkozó hangver-senyre?"

Hatnia kell az írónak .az • olvasóra,de a mai embert már nem az ren-díti meg, .ami Jókai korában. Azíró egészen más szempontból szem-léli alakjait, ,egészen más jelenete-ket ragad és emel ki ma, ha közelakar férkőzni a közönség szívéhez.Nem az apjára, nemcsak rá büszke`ma a fiatal, nem az öreff birtak.ára,.seг dtségére; sаiát erejével akarjaleküzdeni az élet nehézségeit, sa-

ját erejébő

l akar boldogulni.Van a drámában egy jelenet,amit hévay ilyen szempontból szé--Fen kiaknázhatott volna.

Sikerül a koncert, ,a fiú játékanemcsak tanárának, hanem a ze-neákadémniа küldötteinek is tet-szik. „... Maga fiám olyan tehet-séggel jött a világra, amilyent ez a

440

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


porváros még nem adott" — mond-ja a tanár és erre Jancsi így vála-szol:

„(hévvel) Köszönöm, tanár úr.Mert ezt elsősorban magának kö-szönhetem.

Tanár (elhárítja): Nem, fiam.Ezt nem nekem, hanem édesapjá-nak köszönheti..."

Az volt az érzé.~ünk, hogy egyöregember beszél a fiaihoz, egy öregember, aki fél, hogy fiai nem be-csülik majd meg, és ezért példá-lózgat a szülők iránti háláról. Hamár ilyen szep sikere volt a pék-fiúnak ,a hangversenyen, akkor ta-lán nemcsak az apának és a tanár-nak, hanem magának a fiúnak isvolt ebben valami kis része. Mond-juk így: akaratának, munkakedvé-nek, kitartásának, művészet-szerete-

ténІк konkréten, nem pedig annakaz elvont és meggyő z ő erőben ké-tes valaminek, ami — ... ,,a lelké-ben van" és amit „a pékműhely-bő l hozott magával".

De nem ez az egyetlen jelenet,amiben a szerző valosIggal gyámol-talanná, ügyetlenné tes% :a nékfiítt,csak aDért, hogy. lobkín. kiemelhes-se a fiú apja iránti liálá.lát.

Hozhatnánk fel még példákat, de

eliég, ha csak egy ellentmondásratérünk ki, ami véletlenül tűnt sze-münkbe, de nyilván nem egyedül-álló.

A hangjáték gépelt szövegének24. oldalán az els ő sorban olvassuk•

P é k:... Vigyáztál... Hogy volt,fiam, mondd el nekem"

Tíz sorral lejjebb, ugyanazon azoldalon aztán ezt olvassuk:

„P é k: Ne is mondjál semmit,fiam. Tudom, ha az embert valamielragadja, talán mondani is szeret-ne valamit ..."

Az első mondat hevesen kérő, fel-buzdulatlan követel ő hangulata után

különösen hat a másik ellentmon-dása. Még inkább, ha továbbolva-sunk a szövegben, és még ugyana-zon az oldalon találkozunk a pékhangulatának újabb pálfordulásá-val. Az előbbi mondat után közvet-leniil ez következik:

„P k (nehezen lépked): ... Ésmiután befejezted a hegedű játékot, .

mit szólt a vrof esszor úr?"Az olvasóra bízzuk, hogy ha hall-

gatáskor, azaz ,a dráma közvetítésekor nem döntötte el mшgában,most állapítsa meg, vajon akarjavagy nem akarja a pék, hagy be-széljen .a fia.

iróirL k nem igen írtak még rádió-játékot, ápolni kell ezt a mű fajt,segíteni az ezen a téren törekv őket.Úgy tudjuk, Lévav Endrének is az

első ilyen önálló kísérlete ez, s haa pozitívumok felsorolását ezúttalelhagytuk is, csak dicsérhetjük a rá-dió lépését, éhagy műsorára tű zteegy hazai írónak ezt a hazai tárgyúhangjátékát.

44t

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


VUKOVICS GÉZA

- д

AZ E LfO

i- lAZA/ RADІ o o P E R E r r

SULHÓF JоZSEF: MENYASSZONY VđLEGÉNY NÉLKÜL

A tömérdek hígmeséjű , ízlésrontó,élettő l elrugaszkodott .és valóságotcsúffá tevő operett megszülte a fá-mát: — elavult és hasznavehetetlenmű faj, s megért arra, hogy az álszó-rakoztató giccsek lombtárába ke-rüljön. Ha a tartalomra értjük acélzást, s a grófkisasszonyok, bárók,tábornokok, miniszterek, lovagok,földesurak cifraruhás táborának ne-

gédes szerelmi történeteit ítéljükéletfogytiglani száműzetésre — he-lyesen járunk el.

Am mi legyen az operett nélkü-lözhetetlen kisér ő jével, a zenével?Nem ritka eset, hogy az értékes,maradandó zene kedvéért megke-gуelmezünk a vérszegény, olcsóélc ű

mesének. Példa rá a sok, ma márklasszikusnak számító Strauss, Mi-löcker, Zeller, Lehár, stb. operett. Sha már ezek zenéje — amely át-

mentette, néha pedig ránklőcsölte amultba hulló cselekményt is -, ma

is „megállja a helyét" .s kellemesperceket szerezve felcsendülhethangverseny dobogón, a rádióban,néha meg színpadon is, szinte önma-gától adódik a megoldás: mai tár-gya, korszerű és az életünkből me -ritő operettet kell írni.

Hiszen az operett nem jegyezte elmagát a multszázadbeli romantikusmesékkel, és senki sem állíthatja,hagy azért elvetni való, maradi és„javíthatatlan" mű faj, mert kelet-kezésekor fő leg a • kispolgári izléstkiszolgáló mesékkel tömték tele.Mint énekes-zenés vígjáték nagysze-rűen alkalmazható színjátszási for-ma. Sőt ezen túlmenően, a színpa-

di operett ujjáéledését éppen az atény szorgalmazza, hogy modern ki-vitelben nagyszerűen beválta tele-vízión, mozivásznon, s nem utolsósorban a rádióban is. Tehát az ope-rettnek, mint zenés mű fajnak, meg-Van a létjogosult=ág, méghozzásokféle farmában létezhet, mint rá-diójáték, színnadi mű , stb. térmé-szetesen azzal ,a feltétellel, hogy tar-talma nemcsak a szórakozási igény-nek, hanem a nevelési követelmé-

nyeknek is megfeleljen. (Az utób-bin azt értjivk, " hag yy a mai elfogad-ható népszerű vígjáték bizonyos mi-nőségi értékével birjan, élctízű le-gyérn s neepítsen tő lünk távolállóábrándvilágokat, hanem a magakönnyekb és derű látó módján min-dennapi örömeinkkel, 'bajainkkalfoglalkozzon.)

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Ezek után megokoltnak tartjuk,hogy a noviszádi rádió mű sorábaiktatta Sulhóf József (szövegíró) ésDarko Krajics (zeneszerz ő) Meny-aszony vő legény nélkül című rádió-operettjét, amely azzal a megtiszte-lő címmel is kérkedhet, hogy a ma-ga nemében első szülött az ország-•bon.

A szerző eredeti rádióaperettet ír-va eleve lemondott a szemgyönyör-

ködtető színpadi látványosságról, sa rádió kifejez ő eszközeire: az ének-re, zenere, párbeszédre, s általábana hanghatásokra építette kétfelé á-gazó meséjét. (A csel; krnény egynagyvárosi operett színházban kez-dődik. Az előadásara egy fiatal vi-déki lány csalódottan veszi •és г re,hogy mellette nem réglátott és h ű t-len vő legénye ül, hanem egy isme-retlen fiatalember, aki egyébkéntkezdő zeneszerző . Ők ketten elhagy-ják az el ő adást, és nekivágnak anagyváros forgatagának, hogy fel-kutassák a csapodár v ő legényt, akirégóta nem adott magáról életjeltés ime a beígért találkára sem jöttel az operett színházba. Sok viszon-tagsá után meg is találják, ámmint lenni szokott, a véletlen is-meretség rokonszenvet szült, a le-ány beleszeretett kisér ő jébe s le-mondott vő legényérő l, aki szinténmegtalálta a maga vigaszát.)

A mese rádiószerű sége abban rej-lik, hogy a két irányban bonyolódótörténet (a rivaldán „klasszikus ope-rett" játszódik le, a néző téren Pe-dig két fiatal találkozik és a ter-met elhagyva Veszpán bejárja avárost), lehet ővé tette, a gyors szín-változást, jobban mondva hangvál-tozást. s kétfelé osztva a hallgatófigyelmét hatásosabban és könyeb-ben meglephette egy-egy váratlan

fordulattal, ötlettel.

Am ez azzal a veszéllyel járt,hogy a kétfelé lekötött rádióhallg а -tó — a hiányosan s néha rosszul al-kalmazott hanghatások miatt —.pillanatokra elveszti az esemény fo-nalát és kizökken a cselekmény fo-lyamatosságából. Ehhez hozzájárultaz is, hogy egyes szerepl ők hang-színe, kiejtése, hangképzése, és ál-talában beszéde nem egyénien sa-játos, nem felismerhet ően differen

ciált, úgyhogy a hallgató nem tudja.azonnal felismerni, ki beszél. (Eztokvetlenј l fel kellett vetni, mert az.operettbemutatót • túlmen ően a rá-diójátékok külön problémája ^az,hogy kevés az egyéni színezetűvéápolt, sajátos csengés ű jellemalakító— hang.) Mondanunk sem kell, hogyéppen a szereplő beszédtechnikája ;

az adott esetben énektudása is a leg-tantosabb, mert ezen múlik minden.Ezért ez az operettbemutató is, mint

zenével és ePyben énekkel párosított rádiójáték, el ő térbe helyezte a-hanghatások (beszéd, ének, zene, ;ürej) els ő dleges fontosságát, .ami. ért -hető is, • hiszen erre .épül a egész:elő adás.

A rendezés és az alakítás méltatósót más alkalomra halasztva el-mondhatjuk, hogy ez az első hazairádióaperett, véleményünk •szerint,kiállta a próbát, főleg zenéjét te-

kintve, s ha még úttöréssel járó fogyatékosságai miatt nem is lehetettHibátlan é9 a meséje is túlnyomó--részt tapogatózó kíšérlet az újs г_.e-rűség, indokoltabb tartalom irányébon, mégis bebizonyította, hogy azoperettnek, külön pedig a hallgató:tömegéhez szóló rádióoperettnek jövő je van és érdemes ápolni, ajánlatos vele foglalkozni, természetesenszemünk előtt tartva nevel ődő - újközönségünk igényeit és követelmé-

nyeit.

443

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


LÉVAY ENDRE

....K~4 B A . R E p G O R B E T U h C O R B f N

JEGYZETEK AZ ÚTKERESÉSRŐL, AMELYRŐL ANNYIT fRNAK

Megint az a nagy, lázas keresés.A világ színházaiban egyik ankét

a másikat éri; el őadások hangzanakel, vitaestek nyúlnak az éjszakába,könyvek jelennek meg róla, irodal-

mi és színházi lapok, hetilapok, és na-pilapok kultúrrovatai keresi_ .a vá-laszt az egyetlen kérdеsre:

„Mi lesz a sorsa ennek a művé-szetnek, amely elő tt ma s annyi év-század után megint . a lét vagy nemlét kérdése áll?" . .

Hiszen a színházat ma már nem -csak a film rohamosan fejlődő nép-szerűгége veszélyezteti, nemcsak {rádió színes és változatos m.úsoramarasztalja 11, hanem sok helyütt —fő lég Nyugaton — a programban ésművészi atrakcio' k:ban bővelkedő

kávéházak és muLaták is.Válasz helyett azonban, mindig

újabb kérdés vetődik föl.Előttünk is fölvetődött a kérdés:„Tán a kabaré?"De utana •mindjárt hangzik a le-

szerelésre késztet ő válasz:„Hol van a kabaré ,a televízió-

tól? ... Több, mint egq évszázadnyi-

távolságra, vagy még többre, mertaz olasz „co:mmedia deli' arte" Ar-lecchinója még régebben kacagtattameg a közönséget rögtönzött nép ijátékaival.

És hol a veszély, amikor mégistény az, hogy a színészet a legél őbbművészet és a legközvetlenebb kap --csolatot tartja fenn a közönséggel?

Ami viszont a televízió közeledésé-nek veszélyét jelenti: álljon itt egypélda.

Az Amerikai. Egyesült Alla ,mok-ban ma már nemcsak a kisebb vi-

déki varosokban, hanem New York-ban és San Franciscóban is olvas-hat az ember ilyen föliratot a ká-véházak vagy a mulatók kirakat-blakán :„Lépjen be a mulatónkba és fog-

laljon nyugodtan helyet nálunk, hajól akarja magát érezni, n i n c s é ntelevízió nk!"

Ezekben a meghitt lakálokban —szerte a világbán — a kabarétól (acsapszékektő l, a kiskávéházaktól) azamerikai pódium-kabaré-kan át egé-szen a teaházakig hasonló képekkeltalálkozunk: színpadi játék, líra, ze-ne, tánc és humor — művészi szín-vonalon .. .

Elő ször három évvel ezelő tt vető -dött föl Szubaticán a Szabad Szín-pad gondolata. Hogy valami új kez-demenyezéy föltépje a színházi re-

pertoár merev falait; mert minthamegtorpantak volna a régi keretekközött, valahol a klasszikus mű fa-jak követelményeinél, s onnan, haléptek, nemcsak elő re, de visszafeleis léptek, a népszínmű felé.

A Szabad Színpad — a Irvekszerint —olyan színpadi hangszere-ket is xYxegszólaltatott volna, amilye-

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


1 445

neket még nem igen játszottak a miszinpadunkon. (Ez nem jelenti azt,hogy más színpadokon nem játszot-tak így, s hogy teljesen ismeretlenmű fajakról van szó, amelyeket ép-pen most teremtett meg ,a szerz ő , aszínházi rendez ő és a színész.) Ter-

• mékeny a mi korunk, s éppen gaz-dag élményanyagánál fogva hozhat'új hangszerelésben új megjelenésiformákat is.

Hogy mennyire helyénvaló volt ezaz elgondolás, azt egy vagy két esz-tendóvel később a szokványos sikertjóval felülmúló eredménnyel igazol-ta be a szaraievói „Körszínpad", anoviszádi „Slobadna sima" és abelgrádi „Atélier 212".

Három évi meditálás után mégis.megszületett végre a Vidám Szí n-p a d, és nem véletlen, hogy jelké-

péül a „tragos" rohanó kecskéjét vá-lasztotta.Első kísérletei természetesen az

úgynevezett vidám estek könny ű ésművészi igényeket nem mindig szemelőtt tartó mű sarával indult. Itt túl-nyomórészt ,a persiflage gunyoros éscsúfolódó hangja érvényesült, és .ajátéka helyzetkomikum adta lehe-tő э égek burleszkszerű kiaknázásánalapult. Ez voltaképpen a régi кa-baré hangja, ,amelyben а aг б diа is

csak ritkán jutott szóhoz, s ennekfolytán a bírálatot (a társadalombí-rálatot vagy a let űnt világképek bí-rálatát) elnyelte a bohókás hangulatvagy az egészen nyílt komédia.

Amde a kabarénak van egy fejlet-tebb — ha úgy tetszik irodalmibb --mégjelenési formája is. Itt a szín-

padon más hangulat uralkodik, merta travesztia vagy a persiflage ábrá-zolási forxxlája mellett (vagy inkábbhelyett) ,a szatíra bíráló hangja és ajelenségek művészi karikatúrája ér-vényesül. Tehát el ő térbe kerül a mű -vészi igény, amely már nem elégszikmeg azzal, hogy a színész kiaknázzaa csattanókat és elcsépelt (szinteközhelyszámba menő) színpadi fogá-sokat alkalmazzon, hanem az ábrá-

zolóművészét, a mimika és a dikcióminden éttékes és alkalmazható esz-

közét igénybe veszi mondanivalójá-nak jelenítéséhez.

A szuboticai Vidám Színpad mű -vészi kabarét kíván nyújtani; s haa műsor számai között a régi kaba-réra is vet egy pillantást, ezt azzala szándékkal teszi, hogy görbetükörelé állítsa a letűnt előadási farmákegész keшpozícióját. Azután, amikor

müsorszárnaival a mába lép, és a lí-ra hangját is szóhoz engedi, — mára művészi karikatúra érvényesül, asanzonban éppúgv, minta monológ-ban vagy a dialógusban, aanelybena társadalmi viszonyok által terem-tett pillanatnyi helyzetek paródiájátadja.

Ez is a lázas keresésnek egy moz-zanata csupán, érett mű fajjá vagy

elfogadható jelentkezési formává arendező és a színész érlelh ti, havelük együtt a szerző és a kőzön-ség is úgy akarja, s nem elégszikmeg azzal, hogy a könnyű tréfák ésviccek levében fürössze meg mégismindig többet követelő érzékszer-veit.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


F E N Y S Z O R O

BAJ VAN AZ IRоKKAL

Arthur Millernek egyetlen írását ' sem ismerem. AmittL dok róla, napisajtó-tudomány. Sikérei voltak Franciaor-szágban és másutt, színésznő a felesége; Európából haza-ment Amerikába, hagy •a kongresszusi bíráság .elé álljon, eza bíróság elítélte, az ítélet meg nem joger ő s.

Az érzésem, hogy Arthur Miller helyzete sokkal köny-nyebb volna, ha bűn volna az, amivel vádolják. Akkor ta-lán nem ment volna haza a korlátlan lehet ő ségek (és lehe-tEtlEnsÉgek) földjére, akkor talán töredelmes b űnbánatot mu-

tatott volna, arai mindenütt enyhítő

körülmény, ,akkor ta-lán — mert ez is elő fordult már, — megvesztegetett volnavalakit, vagy hagyta volna, hogy őt vesztegessék meg, éslehetett volna így megvesztegethetetlenül h ű séges fia szép,nagy, hatalmas és feltétlenügy szabad hazájának.

Nem tette egyiket sem. Még csak azt sem, amit köve-teltek tő le, hogy megmondja, kikkel találkozott a szabadföld egyik engedélyezett pártjának összejövetelein, Külön-ben, ő neln is volt tagja ennek a pártnak, csak érdekl őđővolt, az író ugyanis mindig és minden iránt érdekl ődik, ez amestersége. Az írót ugyanis az ember érdekli, a bankár, apolitikus ; a hajóács, a moziszínész, a sírásó, a hív ő és a hi-

tetlen. Egy szóval: az ember.Nincsen olyan iskola a vilá on, amelyben ne tanítanáka gyerekeket arra is, hogy űz arulkodás bűn. Alig van. or-szág a világon, amelyben ne kívánnák meg ,a felnő ttektőlaz árulkodást. A Judás о kat megveti az utókor, a Judásokatesetleg kitünteti a jelen, ezen nem lehet segíteni. Könny ű

bölcsesség volna megállapítani, hogy ez nem szép, mert em-beri és azt is, hogy szép mert emberi.

Nekem tetszik, hogy Arthur. Miller inkább a börtöntr(dl.alja. Akik elítélik, azoknak biztosan nem tetszik. Min-dEnkirnek igaza van a maga szempontjából, hiszen az igaz-ság megfogalmazása nem örökérvény ű .

Egy halott magyar író azt írta egyszer: az író feladataőrködni a tiszta fogalmak és a sű rű , gomolygó emlékek fö-lött. Az az érzésem, hogy Arthur Miller ezt ,a feladatotvállalta, őrködni ,a tiszta fogalmak felett. Ha nem volnaigaza, akkor is igaza volna, mert nem tehet mást: ő épper.Igy Arthur Millér és sehogyan másképp.

Az írásait előbb-utóbb elolvasom. Addig is, el őlegként,nagy írónak, embernek tisztétem.g)

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


A H A L O T T iRŐA halott író, akit az imént idéztem, nem érte meg, hogy

n gy író legyen, és ha megérte is talán, azt semmikét р ,

hegy a nevét megismerjék a szélesebb olvasórétegek,0, aki őr akart lenni a tiszta fogalmak és sIIrű , So-

molygó emlékek fölött, meghalt a börtönben, amely e1 đ 1

egész fiatal életében menekült. Azt írta, hogy végtelen re-ményben halt meg.

• Könyve, „A menekülés könyve", Londonban jelent meg,1943-ban. Verseit, amelyek ebben a könyvben jelentek meg,Budapesten, Párizsban, Marrakeehben, T.angerban ész Lon-dranban írta. Roger Martin du Gard, .a nabeldíjas francia,nagyon tehetséges írónak hitte, és a versei azt bizonyftják,hegy a francia író nem tévedett.

Utolsó versek címe: Utban az otthon felé. Akkor márrecsegtek és ropogtak a hitleri birodalom eresztékei, azíró készült a szabad élet felé, és azt imádkozta, hogy azotthon világít, elérjük még az éjjel, és majd egymás kezébetesszük az életünket, a multat eltemetjük és a jöv ő áll a

helyére.A már lassan elfelejtett Rajk-rehabilitáció idején, író-

társai azt követelték, hogy rendezzenek egy szép utóteme-tést ,a börtönben meghalt Havas Endrének is.

Megkapja vagy nem kapja meg, azt hiszem mindegyneki.

(g )

A NEGER G Y E R E K E K

Búza érkezett Moholra, ebbe a tiszamenti bácskai falu-ba, búza érkezett a távoli Texasból. A rakodómunkások vé-ge•zték egyhangú munkájukat, ám egyszer csak az egyikmeglepődve felkiáltott. Lehet, hogy éppen f gy mondta: --Nézzétek, egy pénztárca! — Mert azt találtak a búzában.ČSsszesereglettek és nézegették. Találtak benne encsemben-csemeket, no meg mindent, amit pénztárcában találni le-

het. Késő

bb aztán kitűnt, hogy Charles Francis texasi mun-kás tulajdona, aki bizonyára akkor vesžítette el, amikoг

a búzát berakodtak...S megtalálták ott két néger kisgyerek fényképét. Két

főkötős néger kisgyerekét. Most innen néznek ránk, az új-ság hasábjairól. Fiúk-e, lányok-e, nem tudni. Feln őttek-emár azóta, mióta e kép készült, vagy még mindig gyerekek?Mi van velük, merre és hogyan élnek? Еlnek-e még?

441

Híd 30

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Ez a két gyerek, itt, Bácskában Moliolon, megmarad.örökre gyereknek. Mert a két kis néger megtetszett a ra-kodómunkásoknak, kópiát készítettek a képr ő l, berámázták,s otthonukban, ,a malomban a falra függesztették. Május el-sején pedig az ablakjukba tették .. .

Aztán levelet írtak Charles Francisnak. „Itt küldjük apénztárcád, mert hisszük, hogy szükséged van rá, hiszenértékes dolgok vannak benne", írták. Mert ,a különféle ira-tok mé lett a. személyazonossági igazolványt, a szakszerveze-ti könyvecskét, takarékkönyvecskét és százhúsz dollárt ta-láltak.

Errő l ad hírt az újság.Sakáig néztern a két kis néger gyereket, itt az újságban.

Sizonyára soha életü.k.ben nem ken -ülnek ebbe a kis bács-kai faluba, Moholra, de ,annak is .abba a termébe, ahol ké-püket őrzik, s ahol örökre, még ötven év múlva is, ha él-nek, ha halnak, megmaradnak .gyereknek.

Néztem_ a kбpet, aztán a hírrel együtt kivágtam é5 leg-kedvesebb holmijaim, emÍékeim közé tettem.

Ugyan miért? Ugyán miért?

T i L T A K O ZÁ S H E L Y E T T

Az atom- és hidrogénbombák mindenre fittyethányvahol itt, hol ott robbannak. Nevadában, Karácsony-szigete-ken, Szibériában. A tudósak világszerte apellálnak, tiltakoz-nak, ki-ki vérmérséklete szerint. — Az elkövetkez ő húsz évalatt jelentősen több gyerek születik testi és szellemi fogya-tCkossággal... Milliók élete rövidül meg 5-10 évvel ... Afokozott rádióaktív sugárzásnak kitett ember leukémiátkap... Az atomrobbantások áldozatai saját gyermekeinklesznek .:. Az emberiség megmentése érdekében be kell til-tani az atom- .és hidrogénbomba-rabbantásakat .. .

Okosan, higgadtan és kimérten tiltakoznak a tudósok.Felhívják az emberiség fi gy elmét a veszélyre, és megnyug-tat] ák saj á* lelkiismeretüket.

Engem mégis az a másik tiltakozás fagott meg, a hiro-simai lányok tiltakozása. Pedig szavukat sem hallatták. Nemfordultak az emberiséghez, a világ nyilvánosságához, nem

fordultak senkihez. Egy képed láttamő

ket: végeláthatatlansorban állnak az orvosi rendelő elő tt. Rendszeresen járnakvizsgálatra. Húsz évesek tán, csinosak, fiatalok. Az atomsu-gárzás első áldozatai.

És mégis, ahogy ott állnak, megrázóbb tiltakozásm .ndennél.

Ismét adatik jutottak eszembe: japán halászhajókat le-pett 11 az atomhamu... Franciaország felett a rádióaktivi-

448

***

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


tás megkétszereződött ... München, Os1ó, KappEnhága felettis ... 1953-bon Utahban, a nevadai robbantás alkalrr}ával egykis város 5.000 lakosa ezerszer nagyabb sugárzasnak voltkitéve, mint amennyi azoknak megengedett, akik hivatásuk- .

nál fogva résztvesznek a próbákban ... A föld légkörébenma 18 kilogramm rádióaktív strantium 90 van, s 12 kilo -grammal meg lehetne mérgezni .az egéšz emberiséget, haközvetlen érintkezésbe kerülne Vele...

Еs, igen, a csontodban van, nyájas olvasó, neked is astrontium 90, bár err ő l nem is tudsz, jól tapogasd meg ke-

zed, lábad, bordád, ott van a csont-rák csírája .. .Ekkor sorrajártam ismer őseimet, s megkérdeztem, mi-

képpen rokonszenveznek a csont-rákkal, leukémiával, gyen--geelm,éjűséggel... És meglepetésemre egy sem rokonszenvezvele. A kilencvennégy közül egy sem. Annyit kérdeztem.

Am kitartóan kutattam tovább. Az egyik lapban rá-akadta7n egy amerikai képvisel ő kijelentésére. Nem jegyez-tem meg ,a nevét, bár érdemes lett volna. Ezt mondta: — •Szükség van az atomfegyverekre, atombombára, és a rob-bantási kísérletekre, bármilyen kockázattal járnak is. Ezekaz atomfegyverek védik me у a szabad világot a kommunistaveszélytő l. Azt mondják, a rádióaktív sugárzástól unokáinkgyengeelméjüek agyalágyulték lehetnek. Ezzel szembenmegérhetnénk, hogy unokáink kommunisták lesznek. Vá-laszthatunk ...

A kamxnentáló nvegállapította: ez a fickó az agyalágyultvnókákat választotta .. .

S a bombák egyre-másra robbannak, nap-nap után.

A magaira részér ő l nem apellálok és nem tiltakozom. _4mai krónikás dühös tehetetlenségével jegyzem fele sorokat,adalékul szánom .a XX. század és a civilizáció történetéhez.

ra

SZ OK ÁSOM M ORF OW D ü ROZ 1 d 1

Az a Ben Gurion is szocialistának vallja magát és Guy1Vollet is annak vallja magát és a kambodzsai herceg is,

ésMi tagadás, ez egy kissé zavar ingem, ám azt sem t л -

g2dhatom,igencsak elámultam, 'amikor szintén szocialista ba-rátom azt mondta: őt a fentiek megnyugtatják. És meg isokolta: úgy látszik a szocializmus már valóban annyira meg-erósödött szélese világon, a szocialista eszmék már olyanvonzók szélese világon a tömegek körében, hogy már szin-te divatos szocialistának lenni. Ma-holnap mindenki szocia-lista lesz. Еs Persze mégsem az. •

449

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Mert hát nézzünk egy szocialista kormányt, például afranciát: állig felfegyverzett katonák ezreivel „békélteti" azalgёriakat. És kilátástalanul háborúzik a népfélszabadítómozgalommal. És százszámra békélteti meg a függetlenségetés szabadságot követel őket a halállal. És lefejezteti BadecheBen Hamit, aki bevallotta, hogy megölte Frogert, Algerfrancia .-polgármesterét, ám utána azt is bevallotta. hogy arendő rségen közben majdnem agyonverték, most tehát, arrii-kar az orvosok is megállapították a verés még mindig lát-

ható nyomait, bevallja, hogy nincs mit bevallania. Ám en-nek ellenére lefejezik, és nem segít rajta az sem, hógY afrancia nacionalista „Le Journal d'Alger" még B.adeche eI-fogatása el őtt közölte, hogy öten vallották be a gyilkossá-got, de a merényletet csak egy hajtotta végre, s ez annál isir_kább érdekes, mert senkire se tudják bizonyítani. Ba-dechere se tudták. De ez nem segít rajta...

Amikor azután Robert Lacoste-t, Algéria „bÉkéltet ő "fakormányzóját meglátogatták az amerikai újságírók, egyi-kük kikísérte Lacoste feleségét a rezidencia parkjába. Azújságíró elragadtatva dicsérte a szép parkot. Ekkor — a„Time" szerint — az asszonyból kitört: „Én gy űlölöm ezt,gyű lölöm ezt! Az én férjem szocialista, és egész pályafutá-sán mindig csak segíteni akart az emberekeit. Most pedigíme, mit csinál itt ... " És sírvafakadt.

Lelkiismeretfurdalás?Nem tehetek róla, szokásom morfondírozni.Arról sem tehetek, mi jutott ekkor eszembe:a tömeggyilkos SS-tiszt, aki tíz év leteltével elment

azoknak a sírjához, akiket legyilkoltatott, egy csokor ibo-lyát tett a sírra, s ez megnyugtatta lelkiismeretét .. .

a középkori inquizítor, aki arról prédikált, hogy a gyil-kosság bűn, s az eretnekeket máglyán égette, lelkiismeretétazzal nyugtatva, hagy: nem hullott v&...

Soroljam még?Nem tehetek róla, szokásom morfondírozni .. .

mn

A C S A L H A T A T L A N

A pápa őszentségé, a csalhatatlan, az isten földi helytartója, — ez a mostani papa, a XII. Pius, ugyancsak csi»nasan blamálta magát nemrégiben. Nagyon agilis ember ezaz isten-helytartó. A híradások szerint csak az elmúlt évben_86 különféle tárgyú el őadást tartott. Nem is csoda tehát,ha tizenöt vaskos kötet telt meg munkáival, beszédeivel,most, hogy kiadta.

Az „Il Mando" római lapban Carlo Falcani, a vallásügyek és .a vatikáni problémák kiváló ismer ő je ismertető t

450

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


Irt a könyvekrő l. Alapos, objektív kritikát, amilyet a ko-moly könyvekről és szerzőkrő l írni szakás. Kimutatta, hogya pápa beszédeinek sok gyenge pontja van. Gyakran fel-színes rögtönzések ezek a beszédek, nem találni bennüksEmmi újabb, eredeti gondolatot, irodalmi értékük sincs.Ambiciózus ember a pápa, írja Falcani. A legkülönböz őbbt€mákról beszél. De nagyfelkészültség ű szakemberekhez isúgy bešzél, mintha maga is szakember lenne. Igy például azasztrofizikáról, az energia törvényeir ől, a papírgyártás törté-netéről, a mikrobiológiáról, gastroentereologiáról, s az égtudná, mi mindent sorol rnég fel . Falconi, amirő l a pápa

beszélt. És megállapítatta : ebbő l nyilvánvalóan kitűnik,hogy a p "apa enciklopédista-m;ániaban szenved.

Am a pápa mindezzel csúnyán blamálja magát, mertgyгkran olyasmit állít, ami téves, ami nem igaz, viszont apápa közismerten „csalhatatlan", ám a hív ő katolikusok(és főleg a szakemberek) ezrei" látják, hogy a pápa egyre-mб sra lehetetlenségeket állít .. .

A vatilkáni sajtó elkeseredetten támadta meg Falconit.Követeli, hogy azt a ,szerencsétlen, neveletlen alakot" ál-lítsák bíróság elé, amiért „megsértette az egyház fejét".

Valamikor a középkorban egy pápa máglyára akartvetni egy tudóst, mert vele ellentétben, azt merészelte állí-tani, hagy a föld forog a nap körül, s nem fordítva. Ez aPius már valószínű leg belátja, hogy mégiscsak a föld foroga nap körül és nem volt igaza annak a „csalhatatlan" pá-pának .. .

Ennek a Falconinak pedig alighanem szerencséje van,hogy azért mégsem élünk mára középkorban .. .

E G Y „ BАR b T ! hI E G G Y ŐZÉ S " T Ö R T É N E T E

Amikor március végén az Amerikai Filmművészeti Aka-démia .kiosztotta hagyományos Oscar-díjait a legjobb filine-séknek, Rabert Reach-nek ítélték oda a legjobb forgató-könyvért járó díjat. Ez a Jessamyn West amerikai quaker-írć nő Baráti meggyőzé, c. könyvébő l William Wyler azonos-című filmje számára írott film-mese volt. Robert Reachazonban nem vehette át ezt a magas kitüntetést, mert egy-

részt nemő

írta az említett forgatókönyvet, de főképp azért

nem, mert ez a Robint Reach = egyáltalán nem is létezik!A film-mesét Michael Wilson ismert amerikai forga-

tókönyv-író irta.Hogyan történt ez a „félreértés"?Michael Wilsont, miközben a film már forgatás alatt

állott, maga elé idézte az ún. „Amerika-ellenes tevékeny-séget kivizsgáló" szenátusi bizottság azzal a váddal, hagykonw iцnista, vagy hagy legalábbis kommunista írókkRl és

451

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


művészekkel barátkozik. Wilsont az Amerikai film-frók szövetsége° tüstént „fekete-listára" helyezte, és több más for-gatás alatt lévő vagy tervbevett kézirata miatt közbenjártaz illetékeseknél „elhárítva magáról a 'felel ő sséget a kézira-tok esetleges politikai hibái miatt". Ez gyákorlatilag any-nyit jelent, hogy a vállalkozók sorra visszaadták az inkri-minált kéziratokat Wilsonnak, aki pedig már egy évtizedeAmerika legkeresettebb forgatókönyvírói 'közé tartozik. _

Wyler filmje azonban már csaknem készen állott, ami-kor a botrány kipattant. Erre sürg ősen elkészült egy má-sodik forgatókönyvkézirat is, amelyet magá Jessamyn West

é Ρ Wyler fivére, Robert készítettek. A film azonban mégisWilson műve alapján készült. Hogy elkerüljék a továbbibonyodalmakat, a film készítő i, az Alliec Artist egyszer űen-- „elfelejtette" feltüntetni a film címfeliratai között a szö-vegíró nevét .. ,

A Baráti meggyő zés, a humanizmusnak és az emberekközötti toleranciánák ez a himnusza, megnyerte az idei can-r_esi fesztivál nagydíját. S mikor André Basin, az ismert-nevű rancia filmkritikus és esztéta megkérdezte Wylert,hogyan engedhette meg egy ilyen nagytekintély ű mvészmint 6, hogy egy ink.viziciós hotrái у eszközévé legyen, --Wyler vállát vonogatta .és azt fellelte, hogy ő „csak" ren-

dező s hagy őt n e m a z é r t fi z et i k, hogy politizáljon...Igy győ zte meg ,barátilag" az Amerika-ellenes bizott-ság a hirhedt demokrácia művészeit arról, hogy őket azértfizetik, hogy megtagadják egykori barátaikat .. .

L. T .

452

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


KRONIKA

T I S Z AP A R T I T A L ~ ► LKOZ0

Róluk akkor sem tudok személytelenül írni, ha egy-st:erű széljegyzetben emlékezem meg találkozójukról. Mertő k az ígéret és a megújhódás. Az eleven vágy és a lázas ke-resés. Akarásuk épp úgy válhat világító fáklyává mint szür-ke pernyévé. Ik a várva várt életes holnap e1-elfáradó vaj-dasági irodalmi jelenünkben. Fiatalok. S máris magányosok.Mint ahogy talán mindig azok voltak ezen a tájon az iro-dalom húszévesei. De ez nem holmi nosztalgiával belélegzettvajdasági fátum. Ebben 5k nem hisznek, s ett ő l ő k nemfÉlnek. Magányuk közvetlen, vidéki környezetükben, min-dennapjáikban gyökerezik. Tanulásszomjukban, melyet nemolthat a falusi köryvtárak Jókai-sorozata ... fró-eszménye-ik.,ben, .akik még élnek vagy alig tíz esztendeje ragadta őketmagával a fasiszta vandalizmus (s akikr ől épp ezért nem ishallhatnak teknősbékacammogású iskolai irodalmi aktatá-svnkban). S akiknek a könyveit nem adja kezükbe sok-szor kárhoztatott, lényegében ártatlan, tehetetlen magyarkönyvkiadásunk. Súlyos magány ez, de megosztják és túl-látnak az eléjük háruló akadályokon.

Ezt igazolta első szervezett irodalmi találkozójuk is,nEmrégiben Zentán. Kár, hogy — miként a hargosiról —errő l is hiányoztak a tapasztalt, felnő tt írótársak. Az ismer-kedésért kár, mely ezúttal is elmaradt. Gulyás Józsefnekpéldául alig van más társa ott a sóstóalji sz ő lőkben. mint apermetezőgépje, meg a ceruzája, s egykét iskoláskarbólvisszamaradt üres füzetlapja, amire verseit írja. Biztosantudom, hogy err ő l a találkozóról (meiyet az „Ifjúság" tettszámukra lehet ő vé) a felolvasó est izgalmán kívül maguk-kal vitték mohón megkezdett s mindig félbemaradó beszél-getéseik zson ;gító lázát i's. hs egymás címét. Mert nekik mégvan egymás számára is mondanivalójuk. Еs sok-sok kérdé-sük. Azokhoz az írótársakhoz is, akik írógépjük mellő l tánmaguknak sem merik bevallani, hogy egymás számára akblcsönösen el nem olvasott írásaik által sem léteznek már.

Ez a szomorú tény is ott, a tiszaparti talállо

zón ötlött felbennem. 5s egy noviszádi est jutott eszembe, amikor a Rá-di' klubjában először találkoztunk néhány fiatal tollforga-tč val. Azóta sem jutott eszébe senkinek újabb találkozótszervezni.

Ha előbb nem, a nyári írói táborozás alkalmával remél-hetőleg sor kerül rá.

n bízom benne,FEHIJR F.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


E G Y K Е5ОN J U T A L M A ZO T T K Е S E I BE M U T AT Ö

A legjobb színműéri; jáJró idei Pulitzer-díjat Eugen0' Neil: Hosszú utazás az éjszakába című drámája kapta.Ez az első eset, hagy ,a Pulitzer-díjat elhúnyt írónak ítélikoda. "A díjnyertes színművét már hosszabb ideje nagy si-kerrel játsszák a Brodway-en. 0' Neilnek ugyanis az volt a

kívánsága, hogy csak halála után mutassák be. Ez a nobel-díjas amerikai író immár negyedszer kapta ezt ,a nagy el-ismerést.

A Columbia egyetem az idén nem adott Pulitzer-díjatregényért. Ez a tény némi meglepetést keltett .az USA-bon„Nem jelenti-e ez azt, hogy a regényírás tavaly hanyatlottAmerikában?" — kérdi ezzel kapcsolatosan egy amerikailap.

K~V E T K E Z E T E S „K E R T tS ZE K "

„Költészet" címmel új folyóirat jelenik meg Kínában,a Kínai Írószövetség kiadásában. A folyóirat szerkeszt ő ségea „Minden virág virágozzék" elv alap]an arra törekszik,hegy előmozdítsa a költészet kincsestárának gazdagításátés a költészet ama különféle irányzatainak fejl ődését, ame-13 ek nem ellenkéznek .a szocialista építés alapavet ő érdekei-vel.

MOST Mb R A SZiNMŰiR ŐKON A SOR

A Szerb Népköztársaság kultúrközösségének vajdaságitartományi tanácsa pályázatot hirdet eredeti színművekre.A feltételek szerint mai életünket feldolgozó és egész estétbetöltő színművekkel lehet pályázni Jugoszlávia bármelyik

nemzetiségének nyelvén. R nehezebben el ő

adható műveknélkívánatos, hogy a pályázó szerző .az amatő rszínjátszókravaló tekintettel egy egyszer űbb színpadtechnikai változatotis mellékeljen.. A pályaművek beküldésének határideje 1957.december 31. Az eredményeket 1958 május 1-én hirdetik ki.A beküldött pálya:múveket a bírálobizottsá díjazza. Els ő

díj 300.000, második 200.000, harmadik 100.000 .dinár. Ezen-kívül a zsűri javaslatára és a szerző beleegyezésével ,a tar-tományi tanács megfelelő , de nem díjazott színműveket

454

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


megvásárol. A díjnyertes művek nyomtatásban is megje-lennek.

A tа rtom,ányi tarács kinevezte a bírálóbizottságot istagjai: Sztaniszláv Bájics, a beográdi színiakadémia tanára.Mladen Leszkovác író, Sorsszláv Мihájlavics író, BaskóYetrovics író, Vláda Popovics színházi szakember, Lord Ha-rauszka, a naviszádi Szerb Népszínház rendez ő je és SinkóErvin író.

A r r _ űveket jeligével, két példár_yban, ritkított sorokkalgépelve a következ ő címre kell küldeni: Pokrajinsko ve ć eKvlturno-prosvetne zajednice Srbije za Vajvodinu, Novi

Sad, Narodnih heroja 19/ZA szerző azonosságát a mí.í másodpéldányával bizonyítja.A várva várt pályázat tehát mégszületett. Színm ű ivók,

rajta!

K Ё T F O L Y 6 I R A T

Budapesten az októbé'ri események óta ,két irodalmi lapindult meg: .a kéthetenként xn.egjelen ő Élet és Irodalom(f ő szerkesztő je Bölöni György), és a félévi szünet után je-lentkező Nagyvilág (világirodalmi folyóirat, szerkeszti Ge-reblyés László). Az Élet és Irodalom ' Délkitűzéséről így írBölöni György a láp ̀ március tizenötödiki els ő számában:.„A magyar nép kiábrándulása nagy, mert nem lelte meg azírokban a nép igazi vezet ő it, akiknek egyesek . magukat hit-ték és hirdették ... Igyekeznünk kell véget vetni ,a válság-nak, hogy újra létre jöjjön a megszakadt kapcsolat az írókés a közönség között. Az orszá Е nem lehet el irodalmi és

szellemi életet irányűlí irodalmi sajtó nélkül. Meg. kell, hogytvrjük az indokolt bizalmatlanságot, az egyes írókról azírók összességére és az irodalomra átvitt ellenszenvet, vi sz-sza kell szereznünk a toll elherdált becsületét, az írás tisz-tességét, az irodalom elvesztett népszer ű ségét."

A M A G Y A R K Е P ZŐM Ű V Е S Z E K T A V AS Z I T Á R L AT A

A magyar képzőművészek idei Tavaszi Tárlatát ' úgyrendezték meg a budapesti Műcsarnokban, hogy lehet ő legfelöleljen valamennyi művészeti irányt és alkótói módszert.Négyféle zsűri-csoport ,alakult, A, B C, D-megjelöléssel(naturalisták, expresszionisták, a „magyar tradició" ápolóiés az úgynevezett :kísérleti stílus képvisel ői), és a művé-szek aszerint küldték egyik vagy másik zs ű ri elé munká-

455

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


456

jukat, hogy melyik irányzattal, vagy stílussal azonosítot-ták magukat. A tárlat élénk vitára adott okot képzőmíí-vészeti körökben. A kritikusok egy része például kifogá-solja, hagy „a Képzőművészeti Szövetséfi volt forradalmibizottsága (jelenleg az azonos összetétel ű intéző bizottság)kiiktatta az alapsza,balyból a szocialista realizmus kifeje-zést. Ugyanezek .a kritikusok kim:andják az ítéletet, hogy aTavaszi Tárlat „a kispolgári revizionizmus képz ő művészetimegjelenése".

Ű JAВВ E L I S M E R Ё S

Az UNICEF irodalmi bizottsága minden évben meg-jutalmazza az abban az évben megjelente legjobb ifjúságiregényeket. Az „Enfance. du momde" nagydíj kiosztásán kí-vül. ez a bizottság jegyzéket állít össze a legjobb regények-•bő l és

ajegyzékbe foglalt műveket kiadásra ajánlja. A kia-

dásra ajánlott művek „Az öröm pillanatai" című sorozat-ban jelennek meg.

A bizottság, amely 14 tagból áll (akadémikusokból, írók-ból, kiadókból, pedagógusokból) a napokban ült össze, ésmeghatározta az ebben az évbén megjelent ifjúsági regé-nyek „rangsorát". A beérkezett kéziratok (francia, belga, sváj-ci és jugoszláv írók művei) közül Beriszláv Kosziera „Do-baj' vetar plava ptico" cím ű regényét találták a legjobbnakés tartották érdemesirnek arra, hogy „Az öröm 'pillanatai"sorozatban legelsőnek jelentessék meg. A bizottság többekközött - ezt írta jelentésében . a regényr ől : „Ez a regény még

egy bizonyítéka annak, hagy a világ különböz ő vidékein éléigyermekek között lassan leomlanak a nemzetiségi barriká-dok".

A „Dabar vetar plava ptico" című regénynek ez - már а

második elismerése. A beagrádi „Sztazser" könyvkiadó vál-lalat :a „legjobb jugoszláv ifjúsági regény" pályázaton aharmadik díjjal jutalmazta meg.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


TAR TATJO MMUTATO

1Vlajor NTándor / Tegnap, ma, holnap— — 337•Gál László / Elpusztult egy arab falu— — 339-Vébel Lajos / Gyárak és inunkázak340

Pap József virsli346

Gál László / Fantasztikus történet348

Bertait Brecht versei 353

Fehér Ferenc / Els ő szerelem35~

Zákány Antal versei ———363Hajtényi Mihály / Vastag, sárga könyv mögül — — 365-Burány Nándor versei — —• — -- •— — — — 369.Saffer Pál / Mohikániak371Borbély János versei374

'szak Bábelv novellái — — --376Хoncz István / Jabb, hogy nincs otthonod - — — 380Almási Tvadar / Övények 381

Bichard Wright / Mit jelent nékem Afrika — — — 382.Juhász Géza / A .kísérletezés szabadságáé г t — — — 393

-

Vukovics Géг

a / Aruló idézetek, avagy az exisztencia-lizmus nyomdokain396

lányi István / Cannesi mérleg —-- ——— 402Kalapis Zoltán / Amerikai film, hollywoodi film — 406* * * / A szovjet írók ülésének sajtóvisszhangja — — 409Koss.a János / A gondolat sz аbadságóért — — — — 411'Sulhóf József / Széljegyzetek a Sztérija-Játékokhoz — 414:Steinitz Tibor /Egy ismeretlen film az Októberi For-

radalomról419Acs József / A modern lengyel képz őművészet belgrádi

kiállítása 421

Bori Imre / A díjazott regény424Fehér Ferenc / ' Egy könyvről és gyermekirodalmunk

alapvető k: d éseil• ő l— — -- — — — 427-Suhóf Józ kef / Rádó-zene 431

Szi.min Magda / Szerény keretek — nagy meglepetések 435Sáfrány Ima•e /Két világ mzsgyéjén 437

Burány Nándor / Gondolatok eg'ї rádiódráma olvasásaután 439

- Vukovics Géza / Az első hazai rádióoperett — — — 442-Lévay Endre / Kabaré a görbetükörben — — — — 444Fényszóó 446

-Krónika . 453

А fedőlapot IVAN HOROVIC é, MISA NEDELYKOVICStervezte.

A technikai szerkesztést IVAN HOROVIC végezte. A rajzo-2at ANKICA OPRESNIK és BOGDANKA POZNANOVICS

készítette.

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


IRODALMI, Mt7VÉ5ZETI, TARSADALOMTUD0мА-rNYI FOLYIIRAT, 1957 JONIUS. KIADJA A MA-GYAR SZо LAPKIADI VALLALAT. - SZERKESZ-TÓSÉG ÉS KIADOHIVATAL: NÖVI SAD, VOJVODE=MIŠIĆA 1. - CSEKKSZÁMLA: 300-T-255. - EL-FIZETÉSI DÍJ: EGY ÉVRE 500, FÉLÉVRE 260,EGYES SZÁM ARA 50 DINAR. - KÉZIRATOKAT̀NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM ADUNK VISSZA. --KÉSZt7LT A SZUBOTICAI MINERVA NYOMDABAK:.•

h id

7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


7/28/2019 Híd, 1957/6. szám


et társadaomtudomá ny irodalom m ű vészet társadalomtudomány irodalom m ű vészet társadalomt

Documents

Híd, 1957/6. szám