Héjj Csaba

A Hew nemzetség Gát és Lovasberény 16-19. századi történetében

(Kutatási beszámoló)

A szerző amatőr családkutató , és elsősorban saját családját kutatta az Országos Levél tár anya­könyvi mikrof i lm gyűj teményében. A nemzetség vagy máskén t had m á s ágaira egy vélet len mozzanat vezetett: a kutató felügyelő fi lmellenőrzése során az Országos Levél tárban a Bereg vármegyei U & С anyagban a Heé család tagjaira bukkant. Ungvár i szakmai kiránduláson j u ­

tott tudomásomra , hogy a kárpátaljai anyakönyveket itt őrzik a levéltárban. A további felada­tom ezek tanu lmányozása lesz. Az interneten is több ér tékes adatot talál tam. M u n k á m során felhasználtam m é g a Száz magyar falu könyvesháza sorozatban megjelent Gát és Lovasberény községekről szóló munkáka t .

Ha egy családnév nagyon rövid, akkor különösen sokféle je lentése és eredetmagyarázata le­hetséges. Az eredeti Hew, Hev, Heé nevet, amelynek ejtése előbb H ő , később H é lett, a ma­gyar nyelvből is lehet magyarázni , de a koreai csa ládnevek között is igen gyakori а Нее név. Dániában, Hollandiában, Németországban és m á s germán nyelvterületen szintén ismert a Heé név. A csa ládom h a g y o m á n y a szerint a Héjjek Mária Terézia korában telepedtek le Lovas-

berényben, és hollandiai eredetűek. Más vé lemény szerint a család németországi vagy auszt­riai eredetű.

Okleveles adatok szólnak arról, hogy hol és mikor jelennek meg a nemzetség tagjai Magyar­országon. Az első adat, Hew Imréé, 1466-ból való . Az irat 1466. október 10-én kelt. Eszerint a Nyulak sz ige tén 1 élő apácák Esztergom megyei Chonok birtokán Hew Imre és jobbágytár ­sai, Labathlani Mihá ly fia Gergely és László fia András egyik Chew-i jobbágyuka t kegyetle­nül megver ték, j obbágya ik egyik ökrének lábán az ereket felvágták, a másikat pedig elvitték és meget ték, továbbá a panaszosok Chew-i bi r tokához tar tozó területen akasztófát állítottak és arra egy embert felakasztottak. 2

Az 1474. április 11-én és szeptember 4-én kelt iratban olvasható, hogy az óbudai apácák tiszttartói és jobbágya ik az apácák megbízásából a Zond mezőváros alatt és Erdewd mezővá­ros felett a Duna vizén lévő és a panaszos Erdewd mezővároshoz tartozó Thanya nevű dunai halászó helyre törtek, és ott Bálint t i teli prépost Hew M á r t o n halász- és jobbágytársa i t rész­ben megnyi lazták, részben megverték, csónakjaikat, hálóikat és a náluk lévő összes holmikat e lve t ték . 3 A 16-17. században tűntek fel a család köve tkező tagjai: 1522-ben Stephanus H é (Bács megye 28) , 4 1581-ben Paulus Hew (Tokaji uradalom 747). 5 1587. júl ius 13-án Mező Tarcal-on említ ik Hew Pálné házát, 1588-ban újra előfordul Hew Pálné neve, 6 1638 körül Heu Simoné (Gyalui vár tar tomány 32), 1640-ben ekként: H e ú Simon fenesi bíró (Gyalui vártar to­m á n y 64) . 7

1 Ma: Margit-sziget 2 Emerico Hew-ről lásd MOL, Dl 16421.; SZAMOTA - ZOLNAI, 1902. 3 MOL, Dl 17601. 4 SZABÓ, 1954. 5 MAKSAY, 1959. 6 Magyar Nyelv, 1953.485. 1963.297. 7 JAKÓ, 1944. 119., 134.

A Heé nemze tség egyik családágának központ i települése, Gát az 1552. évi adóösszeírás szerint teljesen elpusztult, de a következő évben a feltehetően a mocsá r véde lmébe menekül t lakosok visszatértek, és újjáépítették lakhelyüket . 1553-ban húsz család lakott Gáton , ebben az évben írták össze először a H e é hadból Ambrosiust és Simont. A z 1466-ban szereplő Imre és az 1552-ben említett István Bács megyéből , esetleg a később Gáton letelepült Heé hadból való . A német eredet itt sem kizárt , Lampertszál lása település is a német telepesek miatt kap­ta a Beregszász nevet.

A H e é családból többen is voltak Gát főbírái, így Ambrosius 1581-ben és 1597-ben, Joannes az 1616. és az 1625. évben, Mattheus 1632-ben, Stephanus 1635-ben, Gregorius 1636-ban. Georgius több évben (1638, 1659, 1663, 1672, 1679), Demetrius 1690-ben és 1694-ben nyer­te el a földesúr és a falu bizalmát . Más te lepülésen is feltűnnek a család tagjai a főbírói tiszt­ségben, így p l . Deda községben Andreas 1611-ben, Jánosiban pedig Nicolaus 1695-ben, míg Joannes 1702-ben volt a közösség első embere.

A z 1598. évi dézsma- és házösszeírás szerint Bereg megye helységeiből Gá ton harmincan fizettek tizedet. A családfők száma összesen 33 volt , míg 24 ház esett adó alá. 1649-ben Lorántffy Zsuzsanna özvegy fejedelemasszony íratta össze uradalma jobbágya inak vagyoni helyzetét . A bir tokában lévő Gá ton ekkor 46 jobbágyot , 51 fiút, egy lovat, 147 ökröt , 31 tinót, 96 tehenet, 453 sertést és 86 méhkas t jegyeztek fel. A községből a munkácsi várban szolgáló hetes drabantos katonák közöt t H ő nevű is szerepel. 1679 őszén, a bécsi udvarral kötött fegy­verszünet u tán Thököly serege Ung és Bereg vá rmegye településein - köztük Gá ton - kapott téli szállást. 1682-ben Thököly utasítására összeír ták a munkács i uradalmat, és intézkedéseket tettek jövede lmeinek növelésére . Ekkor mindössze 56 portát vettek számba. Zr ínyi Ilona több mint két évig, 1688. január 17-ig védelmezte Munkács várát a császári-királyi katonai túlerő ellen. Eközben a vár védői gyakran kicsaptak az el lenségre, és megtorol ták a labancok fosz­togatásait , amelyeket a vár körül i te lepüléseken - így Gáton is - elkövettek.

1703-1704-ben a munkács i uradalom területéről Gát faluból t izenhármán küzdöt tek hajdú­ként Rákóczi seregében, köz tük H ő János és H ő Samu. 1705. szeptember 30-án Rákóczi meg­erősítette a katolikus és protes táns rendek közöt t i megál lapodást , amely a döntően református­sá vált Gát falu esetében is vallási megnyugvás t hozott. 1709 elejére az ország gazdasági erő­forrásai szinte teljesen kimerül tek. Az előbbi évt izedek háborúinak nyomorúságai tó l sújtott országban kitört pestisjárvány több százezer embert pusztított el. 1709 nyarán a ragály má r a fejedelmi székhelyen, M u n k á c s o n és a kö rnyező településeken - minden bizonnyal Gáton is - szedte áldozatait . 1710 tavaszán az ország egész területén már egy éve erősen dúló pestis mellett éhínség tört k i , amely újabb sok ezer áldozatot követelt , és a következő évben is tize­delt a borzasztó kór. Az esz tendő végére a szabadságharc az ország északkeleti vá rmegyé ibe , lényegében a Rákóczi-bi r tokokra szorult vissza. Munkács és a környékbeli falvak zsúfolva voltak az előretörő császári seregek elől menekü lő kuruc katonákkal .

1711-ben, a szatmári békekötés évében a hatalmas Rákóczi vagyont, köztük a munkács i vá­rat a hozzá tar tozó váruradalommal együtt a bécsi udvar elkobozta és koronabir tokká tette. Ez­zel Gát falu is királyi tulajdonba került. A szatmári béke után a kincstár a munkács i uradalom kezelésével a szepesi igazgatóságot bízta meg, de az olyan mos tohán végezte feladatát, hogy „az elszegényedett lakosokkal és elnyomorodott jobbágysággal ellátott" munkács i uradalom a következő években alig hozott jövedelmet . 1712-ben tovább pusztított a pestis, rossz vol t a te rmés , a j o b b á g y o k bajait, ínségét pedig tovább növel te az is, hogy gondoskodniuk kellett m é g az országot megszál ló császári ka tonaság ellátásáról.

A z 1715-ben tartott első népesség-összeí rás latin nyelvű conscriptori könyvébe csak a csa­ládfőket j egyez ték fel. Gáton ekkor t izennégy adózó személyt találtak, akik a m u n k á c s -

szentmiklósi uradalomtól mint földesúrtól bére l ték földjeiket és kaszálójukat. Közü lük tizen­kettő volt colonus (telepes, földműves). A z összeírás szerint Joannes Héji (Heé) hét köböl szántót és egy kaszás rétet, Joannes Héj (Heé) hét köböl szántót, illetve kettő kaszás rétet, míg Joannes H e é (Heé) hat köböl szántót, illetve fél kaszás rétet, Andreas Hev (Hő) pedig nyolc köböl szántót és öt kaszás rétet használt .

1720-ban Bereg vármegyében újra felmérték a falvak lakosságát . Gáton Joannes Heév (Heé) b i r tokában 6 pozsonyi mérő szántó és 2 kaszás rét volt, Andreas Heév neve mellett pe­dig 8 pozsonyi mérő szántó, valamint 1 l h kaszás rét van feltüntetve. Beregszász-Vég-Ardón ekkor há rom Joannes Heu nevű lakos szerepel.

A földesurak adó- és terménybehaj tó tú lkapásainak korlátozására 1767-ben Már ia Terézia által kiadott úrbéri rendeletet Bereg vá rmegyében 1775. november l-jétől vezettek be. Ekkor Gáton a Heék közül Andreast, Sámuelt , Stephanust, özvegy Michaelist, özvegy Joannest és Gregoriust (mindannyian jobbágyok) , valamint Joannes zsellért írták össze. Az u rbá r ium alá­írói között található Heé Stephanus, aki merthogy nem tudott írni, egy keresztet tett a neve fö­lé. Az 1774-es beregszász-vég-ardói összeírásban Andreas, Joannes és Nicolaus Hej neve sze­repelt.

1809-ben a gáti református eklézsia javainak leírásában is feltűnik néhány Heé-ős : „A Re­kettyénél vagyon 3 darab föld, a három 5 vékás, ezek közül kettő egy barázdán vagyon, és en­nek szomszédja Napkeletről: idősebb Bak István szántó földje, amely dűlő; Délről a Vég Mi­hályé; Napnyugatról: a rekettye rétje; Északról idősb Héj György szántó földje amellj dűlő. A Harmadiknak szomszédja Napkeletről idősb Bak István dűlő szántó földje Délről: Idősb Héj András.

A másik fordulóban vágynak ezek: először Kat ere hidjánál vagyon egy más mellett 2 szán­tó föld, a kettő negyedfél vékás. Szomszédja, Napkeletről: Idősb Héj András dűlő szántó föld­

je. Másodszor a felmenő Dombon vagyon Lőrintz János földjei; Napnyugatról az Ország út­ja. Északról idősb Héj János földje. Harmadszor a Temető alatt vagyon 12 Kaszásra való Kaszálló, amellj közép termésében meg terem 12 szekér szénát. Szomszédja Napkeletről Ki­rály István 8 lépésnyi szántó földecskéje, Délről: a Pallagi András kaszállója; Napnyugatról a Falu Kaszállója és az idősb Héj János szántó földecskéje. Ötödször Szeg földje, más fél vé­ka tengeri belé megyén. Szomszédja Napkeletről a nagy rét; Délről: Idősb Héj Mihály tenge­riföldje; Napnyugatról a Rekesz; Északról: idősb Héj István tengeri földje. "

A községben való lakásukra az alábbi forrásrészlet utal: „ Uraság Vendégfogadót építtetett és mind ez ideig is (bár ígéretben volt, vagy van) mást helyettek nem adott. Felső szomszédja a Falu Kaszállója. Alsó Héj Miklós, és az Ország Ut. Octavo: Akasztófa Sorjában vagyon egy szélben öt darab gazos föld, belé menne az öt darabba: Öt Köböl; most pedég szorosan tsak egy Köblös. Felső szomszédja Idősb Balázsi István. Alsó, Hej János. "

A nagyobbik harang felirata a család András nevű tagjának egyházi t isztségviselését örökí­t i meg: „A Gáthi Reformata Ekklésia (ön) tette a maga költségével Isten dicsőségére 1802-ik Curátor Héj András. Jánosi ekklésiája 1808. esztendőben ".

1827-ben Andreas és Stephanus Héj Beregszász-Vég-Ardón élt, míg Josephus Hej - az 1828. évi országos összeírás szerint - Gáton lakott, i t t ő volt a falu leggazdagabb j o b b á g y a hat mérő földdel. A kimutatás szerint egyúttal neki volt a faluban a legnépesebb a portája, ahol rajta kívül öt felnőtt személyt jegyeztek fel. H á r o m n e g y e d kaszás rétjén négy ökör legelt.

Egy 1844-es bejegyzés szerint „ Gát helysége közössége nevezetesen főbírája Héj István az uradalmi földektől el különözve s kizárólag használt földeikben háborítatásukat pana­szolván... Heé István, Bak József és Heé János gáti lakosok az általuk önmaguk szükségére

vett egy hordó pálinkának, mi az illető uradalmi tiszt által tőlük elvétetett, visszaadattatásá-ért esedeznek. Folyamodók törvényellenes tettet követvén el, kérelmüktől elmozdítassanak"^

A z 1848-1849-es honvédegyle t Bereg megyei tagjainak névsorát a millennium évében, 1896-ban állították össze . A j egyzék szerint Gátról h á r o m igazolt honvéd vett részt a szabad­ságharcban. A 68. szám alatt szerepelt H e é György, aki 1820-ban született Gáton, közvi téz­ként harcolt, majd évt izedekig földművelésből élt szülőfalujában.

A következő adat a családról a 20. század elején tűnik fel: az 1920-as években a Szernye m o c s á r lecsapolásában Gátról részt vett egy jól összeszokot t kubikus csapat, amelyben húsz­huszonö t helybeli dolgozott. Munkájuka t Heé Elek irányította, akiről má r azt is tudni, hogy v idám, tréfálkozó emberként népszerű vol t környezetében.

1944. november közepén Gátról is többeket deportál tak. Köztük vol t H e é Áron (*1902), H e é Elek (*1903), H e é Gyula (*1901), H e é Ignác (*1908), Heé Sándor (*1912) is. Mindany-nyian mártírhalált haltak. А I I . vi lágháborúban honvédkén t esett el a gáti Heé Vince, m í g H e é Ferenc honvéd öngyi lkos lett 1947. augusztus 13­án.

Beregújfaluból H e é Gyulát (*1907), H e é Imrét (*1916), Heé Istvánt (*1922), Heé Sámuel t (* 1919) és Heé Sándort (*1911) deportál ták. Dercenből Heé Ferenc (*1909), Heé Sándor (*1892), valamint az elesett honvéd H e é József (* 1910) neve szerepel a második v i lágháború szolyvai e m l é k m ű v é n . 9 A helyiek emlékezete szerint H e é Mihály beáll t önkéntesként a cseh­sz lovák hadseregbe.

Lovasberényi források szerint oda a család tagjai az 1700 évek elején Németországból jö t ­tek mint telepesek. Héjj Ervin németországi családkutatása alapján úgy véli, hogy a hed-desheimi listában szereplő adatok alapján megtalál ta az első családbeli telepeseket: az 1296. s z á m o n Höh Johann Martint és feleségét, Gertrúdot, akik 1710. jú l ius 8-án kötöttek házassá­got. A férj - lovasberényi halotti anyakönyv bejegyzéséből feltételezett - születési dá tuma (1698 körül) azonban nem erősíti meg az azonosságot , mivel a házasságkötés idején ő m é g csak 12 év körüli lehetett. A heddesheimi listán az 1295. szám alatt is szerepel egy családtag: Heimich Höhe Johann fia, aki 1709. szeptember 16-án született.

Kázmér Mik lós nyelvész a H e é nevet magyarnak tekinti, szerinte a heves mel léknévből s z á r m a z i k . 1 0 Gát község történetét végigkísérve az a sejtés alakult k i bennem, hogy a lovas­berényi Heé/Héjj család közvet lenül Gá t községből eredeztethető. Gát története bizonyít ja, hogy az elmúlt századokban a háborús károk, j á rványok és éhínség által sújtott lakosság gyak­ran menekült el. A korabeli vallási törvények szerint a földbirtokos vallása határozta meg a jobbágyok vallását, így bir tokosvál tás esetén vallást kellett volna váltaniuk. Lovasberénybe pedig, amikor a Heister család 1719-ben eladta Franz Anselm Fleischmann császári és királyi hadi tanácsosnak. Az új földesúr katolikus vallású telepeseket hozatott Németföldről , de a j ö ­vevények közöt t magyarok is voltak. Köztük - Bo t l ik József szerint - a Bak had (azaz több család) érkezett elsőként, majd őket követ te a H é had, végül a Kacsó had. 1 1 A H ő / H e v / H e w név később H e é , majd Hé formára módosul t . A z 1720. évi összeírás szerint az itt élt húsz egész telkes j o b b á g y és 46 házas zsel lér közül azok, akik újonnan betelepültek voltak, egy évi adómentességgel bír tak - b izonyára ezért nem kerül tek feljegyzésre az akkortájt oda települt H e é család tagjai sem. 1721-ben azonban már feltűnik az anyakönyvben az első helyben szü­letett Heé családbeli , Joannes.

8 Varga János Hungarica-kutatása. (MOL, Bereg vármegye főispánjának iratai. 1844.) 9 DUPKA, 2004.

10 KÁZMÉR, 1993. 1 1 BOTLIK, 2001.

Lovasberényt 1730-ban 45 000 forintért Cziráky József gróf vette meg. N e m sokat törődhe­tett szerzeményével , mert az 1768-ban kelt források szerint a j o b b á g y o k egy része földjeit el­hanyagolta és parlagon hagyta, sőt - e lsősorban a németek - el is hagyták a települést, és a kedvezőbb gazdálkodási feltételekkel kecsegtető bácskai területekre köl töztek. így V e p r ő d 1 2

is fogadott be lovasberényi telepeseket, köztük a Heé család tagjait is. A Heé család m á s vidékeken élő tagjai közül a 18. század közepétől p l . H e é Lajosról ma­

radt fenn írásos adat, aki tanító vol t Hetyenben 185 l - l 852-ben, majd Kisbégányban 1852-1855 között, végül Gáton 1855-1859, Fejércsén 1859-1860-as tanévben, végül Rafaj-nafaluban 1860- tó l . 1 3

A Szabolcs megyei ágból Heé Lajos református csizmadia Kisvárdán született 1885. márc i ­us 6-án Heé Lajos és Erdélyi Már ia gyermekeként . Fekete János református földműves és Totik Katalin 1891. október 4-én Kisvárdán született lányát, Esztert vette feleségül. Fiuk, T i ­bor a Kisvárda 1912. évi születési anyakönyv bejegyzése szerint 1912. j anuá r l-jén jöt t a v i ­lágra. Később Budapestre került , mint a Héek közül sokan mások is.

A családkutatás során eddig feltáruló adatok segítségével az ország határain innen és túl élő rokonokkal sikerült felvennem a kapcsolatot. A levéltári források és a H e é k által elmondottak alapján készül a család minden tagjára kiterjedő adattár és a leszármazási tábla, amely adalék­kal szolgálhat a Heé nemzetség által lakott települések tör ténetének a fel tárásához is.

ADATTÁR 1 4

(részlet)

A Heé hadból a 16-18. századi gáti összeírásokban szereplők

Ambrosius: 1553, 1565,1570, 1571, 1576, 1577, Nicolaus: 1594, 1597, 1598, 1599, 1601, 1602, 1578, 1580,1581, 1582, 1597. 1603, 1604, 1605.

Simon: 1553. Mattheus: 1594, 1597, 1598, 1599, 1601, 1602, Antonius: 1565, 1570,1571, 1576, 1577, 1580, 1603, 1605, 1610.

1581, 1582,1597. Martinus: 1597, 1598, 1599, 1601, 1602, 1603, Benedictus: 1565, 1570,1571, 1576, 1578, 1581, 1604, 1605, 1610.

1582, 1583,1597. Joannes: 1599, 1603, 1611. Gregorius: 1565, 1570, 1571, 1576, 1577, 1580, Michael: 1602, 1603, 1604, 1611.

1581, 1582,1583, 1597. Joannes: 1616, 1620, 1621, 1623, 1624, 1625, Michaelis: 1565. 1632, 1635, 1638. Andreas: 1570, 1571,1576. Mattheus: 1616, 1621, 1624, 1625, 1626, 1627, Margaretha: 1570. 1632, 1635. Emericus: 1578. Andreas: 1616, 1620, 1621, 1623,1624, 1625, Luchenar: 1578. 1627, 1636, 1638. Mattheus: 1578, 1583. Martinus: 1616. Andreas: 1594, 1597,1598, 1599, 1601, 1602, Thomas: 1616, 1620, 1621, 1623, 1624, 1625,

1603, 1604,1605, 1610, 1611. 1626, 1627. Demetrius: 1594, 1598, 1601. Michaelis: 1616, 1620, 1621, 1623,1624, 1625, Thomas: 1594,

1603, 1597,1598, 1599, 1601, 1602, 1604, 1605, 1610, 1611.

1626, 1627, 1634, 1635, 1636, 1638.

1 2 Veprovac, Ebersdorf, ma Kruscic (Szerbia) 1 3 ZÁGONI, 2005. 1 4 Mikrofilmes anyaggyűjtés alapján.

Stephanus: 1616, 1620, 1621, 1624, 1625, 1626, 1627, 1634, 1635, 1638.

Antonius: 1621, 1624, 1625, 1626, 1627, 1632. Gregorius: 1624, 1626, 16327, 1632, 1634. 1635,

1638, 1644. Nicolaus: 1624, 1644. Mattheus: 1626, 1627, 1632. Ambrosius: 1632, 1634, 1635, 1636, 1638, 1644. Georgius: 1634, 1635, 1636, 1638, 1644. Michael: 1638, 1644. György: 1659, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665,

1666, 1669, 1672, 1673, 1674, 1677, 1678, 1679.

Demeter: 1659, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665, 1666, 1669, 1673, 1674, 1675, 1677, 1678, 1679, 1680.

Miklós: 1659, 1661, 1665, 1669, 1673, 1674, 1677, 1678, 1679, 1680.

Ambrus: 1659, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665, 1669, 1673.

Máté: 1659, 1661, 1662, 1664, 1665. Miklós: 1659, 1661. György: 1659, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665,

1669, 1673, 1674. Kis György: 1662, 1663, 1664, 1665. Martinus: 1662, 1663, 1664, 1665, 1666, 1673,

1674, 1675, 1677, 1678.

Michaelis: 1663, 1664, 1665, 1669, 1673, 1674, 1675, 1679, 1680.

Stephanus: 1664, 1665, 1669, 1673, 1674, 1675, 1677, 1678, 1679, 1680.

Petrus: 1669, 1673, 1674, 1677, 1678. Andreas: 1673, 1675, 1677, 1678, 1680. Stephanus: 1674, 1675. Petrus: 1674, 1675. Andreas: 1681, 1687, 1690, 1691, 1692, 1693,

1694, 1695, 1716, 1725. Stephanus: 1681, 1686, 1690, 1691, 1692, 1693,

1694, 1695. Michael: 1681. Petrus: 1681, 1686. Nicolaus: 1681. Demetrius: 1686, 1687, 1690, 1691, 1692,1693,

1694, 1695, 1696. Joannes: 1690, 1691, 1692, 1694, 1695, 1702,

1704, 1716, 1725. Valentinus: 1725. Gregorius: 1725. Georgius: 1725. Samuel: 1725. Franciscus: 1725. Michael: 1725.

Felhasznált források

MOL, Dl.

BOTLIK, 2001. DUPKA, 2004.

JAKO, 1944. KÁZMÉR, 1993.

MAKSAY, 1959. SZABÓ, 1954.

SZAMOTA -ZOLNAI, 1902.

ZÁGONI, 2005.

Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár

Felhasznált irodalom

Botlik József: Gát. Bp., 2001.

Dupka György: „Keressétek fel a sírom...". Szolyvai emlékkönyv a „ma-lenykij robot" 60. évfordulójára a sztálinizmus kárpátaljai magyar áldozata­iról. 1944-1959. Bp.-Ungvár, 2004. Jakó Zsigmond: A gyalui vártartomány urbáriumai. Kolozsvár, 1944. Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára, X I V - X V I I . század. Bp., 1993. Urbáriumok, X V I - X V I I . század. Szerk. Maksay Ferenc. Bp., 1959. Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. Bp., 1954. Szamota István - Zolnai Gyula: Magyar oklevél-szótár. Bp., 1902-1906.

Zágoni Á. Károly: A N . T. Beregi egyházmegye emlékkönyve. Közzéteszi Csatáry György. Nyíregyháza, 2005.