F O L Y Ó I R A TXXIII. évfolyam · 2011/2.

HONVÉD ALTISZTIHONVÉD ALTISZTI

TISZTHELYETTES-JELÖLTEK MŰSZAKISZAKKIKÉPZÉSESZENTESEN

T a r t a l o mAZ 1848–1849-ES FORRADALOMRA ÉS

SZABADSÁGHARCRA EMLÉKEZTÜNK 2

ÚJ TISZTHELYETTESI PROGRAMOK

A NATO-ISKOLÁN 3

TISZTHELYETTES-JELÖLTEK MŰSZAKI

SZAKKIKÉPZÉSE SZENTESEN 4

TEREPVEZETÉSI KIKÉPZÉS AZ MH KÖZPONTI

KIKÉPZŐBÁZISON 6

AZ ÉLETMENTŐ TÖRZSŐRMESTER 8

ÖRÜLÖK, HOGY SEGÍTHETTEM AZ IDŐS

EMBEREN 8

PÁPÁRÓL JÖTTEM, MESTERSÉGEM CÍMERE:

VEZÉNYLŐZÁSZLÓS 9

A FIZIKAI ÉS A LELKI EGÉSZSÉGÉRT 10

MEDINAI TOBORZÓK 11

A FIZIKAI KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSÉT

SZOLGÁLÓ EDZÉSPROGRAMOK (1.) 12

AKIK TETTEK ÖNMAGUKÉRT 14

A MAGYAR HADSZÍNTÉR NÉHÁNY

JELLEMZŐ VONÁSA A XVI. SZÁZADBAN 16

GONDOLATOK AZ ÁRPÁD-VONALRÓL (3.) 18

MÉRLEGELÉS – DEVIZANEM-VÁLTÁS 21

A FEGYVERGYŰJTŐ KATONAZENÉSZ 22

Címlapfotó: Zrínyi Média (Tóth László felvétele)

T a r t a l o m

Gyõr Megyei Jogú VárosÖnkormányzata a HonvédLigetben emlékezett az1848/49. évi forradalom ésszabadságharc 163. évfor-dulójára.

Az ünnepi beszédet Bor-kai Zsolt, Gyõr városánakpolgármestere mondta. Kos-suth Lajos országgyûlési be-szédét idézve a polgármes-ter hangsúlyozta: a tisztesség egyetlen korban sem volt egyenlõ a tét-lenséggel, a szerény háttérbe húzódással, a hallgatással. A tisztességegyet jelentett az áldozatvállalással, az önzetlen odaadással, a nem-zet érdekeiért vívott küzdelemmel, a bátor kiállással és az összefo-gással. 1848 márciusában Petõfi, a márciusi ifjak, a pest-budai pol-gárság, a liberális nemesség, de még a vidéki kisnemesség és a job-bágyság is, Magyarország úgyszólván minden lakója egyszerre érez-te ugyanazt a pátoszt, ugyanazt a szívet melengetõ érzést, amelyetegy szóval lehet csak igazán leírni: szabadság! Az ünnepi beszéd ésa S túdió Társulat mûsora után az MH 12. Arrabona Légvédelmi R a-kétaezred nevében Kovács Ferenc mérnök ezredes és Bozsóki Attilamérnök alezredes helyezett el koszorút a Szabadság emlékmûnél. Azünnepség a Szent István úton folytatódott, ahol Borkai Zsolt polgár-mester köszöntõjében kiemelte: a város büszke arra, hogy olyan ala-kulata van, amelyre bármikor számíthat, hiszen az elmúlt idõszak ka-tasztrófái megmutatták, hogy a gyõri ezred katonái azonnal bevet-hetõk, és maradéktalanul helytállnak, amint szükség van rájuk.

A délelõtti szabadtéri program az ezred díszszázadának, a VeresPéter Mezõgazdasági Szakképzõ Iskola és Kollégium Gyõri LovasNemzetõr Díszszakaszának és a IX. gróf Nádasdy Ferenc Hagyo-mányõrzõ Huszár Bandériumnak a felvonulásával zárult; közremûkö-dött az MH 25. Klapka György Lövészdandár zenekara.

Gulyás Attila törzsõrmester

AZ 1848–1849-ESFORRADALOMRA ÉSSZABADSÁGHARCRAEMLÉKEZTÜNK

33333

Ez év február 10-én mutatta be a nem-zetközi nyilvánosság számára az új tiszt-helyettesi programokat a NATO School Oberammergau (NSO). A tájékoztatón e sorok írója mellett Kriston István zászlós képviselte a Magyar Honvédséget.

A látogatónapot az NSO parancsno-ka, Mark D. Baines ezredes (USA) nyitotta meg. A parancsnok a tiszthelyettesi prog-ram létrehozását mérföldkőnek tartja az NSO folyamatosan formálódó küldetésé-ben. Az intézményt az amerikai szenátus a közelmúltban a NATO meghatározó kép-zési intézményeként jellemezte. Bevezető és köszöntő szavai után Baines ezredes át-adta a házigazda szerepét Adjutant-Major Claude J. Schmitznek (Luxemburg), az iskola vezénylőzászlósának.

A nap első részében a hat újonnan be-vezetett tanfolyammal ismerkedtünk meg, melyeket a NATO-országok és a szövetség-gel partneri viszonyban lévő államok tiszt-helyettesei részére hoztak létre.

Elsőként említjük az Orientációs tanfo-lyam rangidős tiszthelyettesek részére (M5-33) elnevezésűt, amelynek alapvető célki-tűzése, hogy információt szolgáltasson a NATO szervezetéről, alapelveiről, művele-teiről, valamint azokról az aktualitásokról, melyek hatással vannak a szövetség tiszt-helyettesi állományára is.

Az Oktatói tanfolyam (elméleti – M7-98) célja képessé tenni a résztvevőket a NATO-ban elfogadott elméleti oktatási módszerek alkalmazására. A tanfolyam két fő mód-szerre összpontosít, ezek a szindikátus- munka és az előadás.

Fókuszban

A Tiszthelyettes-oktató tanfolyam (M7-83) célkitűzése, hogy megfelelő jártasság-gal és ismerettel ruházza fel a tiszthelyet-teseket oktatókat, hogy felkészültek legye-nek a nemzetközi környezetre összpontosí-tó, a tiszthelyettesek feladatellátásával kap-csolatos ismeretek oktatása során.

A Középfokú vezetői tanfolyam (M1-82) fő célkitűzése, hogy alapos ismereteket ad-jon elsősorban a törzsőrmesteri és főtörzs-őrmesteri rendfokozatot viselőknek (OR6-OR7) a középfokú vezetői képességek, a vezetés, az irányítás területén, valamint alapos ismereteket nyújtson a NATO-ról, beleértve a folyó műveleteket, a szerveze-tet, és minden olyan aktualitást, amely érin-ti a szövetséget. Képessé teszi a résztvevő-ket, hogy alkalmazni tudják az oktatott ké-pességeket egy többnemzeti szervezet ke-retein belül is.

A Haladó vezetői tanfolyam (M1-95) cél-ja ugyanaz, mint a középfokú tanfolyamé, de a megcélzott hallgatóság a zászlósi, főtörzszászlósi állomány (OR8-9).

A Vezénylőzászlósi tanfolyam (M1-84)a magasabb parancsnokok mellett szol-gálatot teljesítő nemzeti és NATO-vezény-lőzászlósok felkészítését tűzte ki célul. Meg-ismerik az aktuális információkat a folyó műveletek helyzetéről, a NATO szervezetét, eljárásait, a NATO tiszthelyettes-koncepci-óját, valamint azokat az eszközöket, rend-szereket, amelyek segítik a felelősségi te-rületükbe tartozó feladataik ellátását, külö-nösen többnemzeti környezetben.

Minden tanfolyam nyílt minősítésű, és rendelkezik előzetes tananyaggal, me-

lyet távoktatás keretén belül biztosítanak. A kurzusok részei a mintegy harminc ilyen távoktatási tanfolyamot magában fogla-ló tanfolyamrendszernek, mely Advanced Distributed Learning (ADL) néven ismert. Az ADL sajátosságaival egy bemutató ke-retén belül ismerkedtünk meg. Az ingyenes távoktatásra egyszerű regisztráció után le-het jelentkezni. A regisztráció feltétele egy kormányzati vagy hivatalos katonai e-ma-il fi ók. A sikeres végrehajtás után hivatalos oklevelet kapnak a hallgatók.

Ott-tartózkodásunk alatt meglátogat-tuk az éppen folyó tiszthelyettesi Haladó vezetői tanfolyamot (M1-95); tapasztalato-kat szerezhettünk az oktatásról, beszélhet-tünk az oktatókkal és a hallgatókkal is. Az elhangzott tájékoztatóban külön kiemelték az ún. DISC-programot, mely az önisme-ret elmélyítését, a személyiségjegyek fel-térképezését segíti, valamint útmutatást ad, hogy a különböző személyiségű, egymással kapcsolatban álló katonák hogyan tudnak a leghatékonyabban kommunikálni. A részt-vevők tapasztalatként elmondták: hasznos és a további szolgálatuk során is jól haszno-sítható ismeretekkel gyarapodtak.

Az új program, melyet a NATO és part-nerei részére kínál az NSO, nagyban hoz-zájárul a szövetség műveleteinek és együtt-működési képességének sikereihez. Gya-korlati megvalósítása a NATO hivatalosan elfogadott tiszthelyettesi stratégiájának az első lépése.

Bogdán Tibor törzszászlósMH-vezénylőzászlós

ÚJ TISZTHELYETTESI PROGRAMOK A NATO-ISKOLÁN

4 Kiképzés–felkészítés

Őrmesterképző. Így becézik a szentend-rei MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakkép-ző Iskolánál (MH KPTSZI) azt a – hivatalo-san OKJ–52-es számú – tanfolyamot, amely a szerződéses katonák számára meghirde-tett, levelező munkarend szerinti képzés. A tanfolyam hallgatói, a kurzus sikeres el-végzése után, tiszthelyettesi rendfokozat-tal folytathatják katonai szolgálatukat ala-kulataiknál.

Az iskolában jelenleg is zajló OKJ-s kép-zés tizenkét hallgatója érkezett március 28-án Szentesre, a műszaki alakulathoz. A hallgatókat dr. Kovács Tibor mérnök ezre-des, az iskola igazgatója is elkísérte, és kér-désünkre elmondta: a leendő tiszthelyet-tesek műszaki szakharcászati foglalkozá-son, valamint módszertani gyakorlati kép-zésen vesznek részt a Tisza-parti városban. A szentesi kitelepülésre azért volt szükség, mert az iskola nem rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, amelyek megisme-rése nélkülözhetetlen a műszaki kiképzés során.

A tanfolyam hallgatói egyébként műsza-ki-technikai ismereti foglalkozással kezdték a Szentesen töltött egy hetüket. Megismer-ték a szentesi alakulat technikai eszközeit,

sőt arra is lehetőségük volt, hogy néhányat – köztük például a gatterként ismert keret-fűrészt – kipróbálhassák. Emellett gyakorol-ták a cölöpözést, valamint a TMM–3 típusú hidak telepítését is.

A kiképzés során fontos témakör volt az úgynevezett vízen járási ismeretek elsajátí-tása, amely valójában azt takarja, hogy a

TISZTHELYETTES-JELÖLTEK MŰSZAKI SZAKKIKÉPZÉSE SZENTESEN

Műszaki szakharcászati foglalkozásra, illetve módszertani gyakorlati képzésre érkeztek március 28-án Szentesre – az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezredhez – a szentendrei MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola „őrmesterképző” tanfolyamának hallgatói, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem negyedéves, műszaki szakos honvédtiszt-jelöltjei.

5

MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Is-kola „őrmesterképző” tanfolyamának hall-gatói, hanem a Zrínyi Miklós Nemzetvé-delmi Egyetem negyedéves, műszaki sza-

Kiképzés–felkészítés

katonáknak meg kellett tanulniuk a vízen történő tájékozódás alapjait, és olyan alap-vető fogalmakat is, hogy melyik a jobb és melyik a bal part, vagy éppen azt, hogy mit nevezünk sodorvonalnak? Mindez egyéb-ként azért szükséges – fogalmazta meg az iskola igazgatója –, hogy a katonák a vízen „egy nyelven beszéljenek”.

Mindezek mellett a PMP-hidak, illetve hídkompok – vagyis, ahogy mindenki isme-ri: a pontonhidak – telepítését is gyakorol-ták Szentesen a KPTSZI hallgatói. Kezdet-ben a laktanyában található trenazsőrön (e szárazföldi kiképzési pályára telepített híd-kompok, a felfüggesztések miatt úgy visel-kednek, mintha a vízen lennének), később pedig már a műszaki ezred Tisza-parti vízi gyakorlóterén hajtották végre ezt a felada-tot. A katonák számára a cél egyébként egy 80 tonnás hídkomp megépítése volt.

A szentesi kitelepülés utolsó napján a műszaki ezrednél rendszeresített víztisztító

berendezések megismerése volt a leendő tiszthelyettesek feladata.

A szentesi szakharcászati foglalkozáson és módszertani gyakorlaton nemcsak az

kos honvédtiszt-jelöltjei is részt vettek. Dr. Kovács Zoltán okleveles mérnök őrnagy, a ZMNE Katonai Műszaki Tanszékének veze-tője, elmondta: idén öt honvédtiszt-jelölttel érkeztek a Tisza-parti városba, akik közül ketten hölgyek.

A műszaki ezred állományából mint-egy ötven-hatvan katonát érintett az egye-tem honvédtiszt-jelöltjei és az iskola tanfo-lyami hallgatói számára rendezett műsza-ki szakharcászati foglalkozás és módszer-tani gyakorlati képzés – tudtuk meg Kör-mendi József zászlóstól. Az alakulat kikép-zési főnökségének beosztott tiszthelyette-se elmondta azt is, hogy a műszaki katonák nemcsak kiképzőként vettek részt a felada-tokban, ugyanis saját állományuk felkészíté-seit is erre az időpontra szervezték.

Szűcs LászlóFotó: Tóth László

6

rendszeresített típusazonos járművön hajt-ják végre.

A szinten tartó terepvezetési kiképzés programja a kiképzésen már eredménye-sen részt vett gépkocsivezetők terepvezeté-si ismereteinek frissítését biztosítja.

A terepvezetési trénerkiképzés programja tartalmazza azon gépkocsivezetők kiképzé-sét, akik ismereteik átadásával hosszú tá-von biztosítják az alakulatoknál szolgálatot teljesítő gépkocsivezetők felfrissítő, szinten tartó képzését.

A terepvezetési kiképzés célja, hogy a gépkocsivezetők típusspecifi kus felkészí-tésen sajátítsák el azon vezetési fogáso-kat, melyekkel hatékonyan és biztonságo-san képesek terepen közlekedni. Így a gép-járművek szakszerű kezeléséből adódó-

an csökkenteni lehet a technikai eszközök-kel kapcsolatos üzemeltetési költséget és az üzemanyag-fogyasztást is.

A szilárd útburkolatról letérve fontos a közúti vezetésnél alkalmazott vezetési tech-nikák és a napi rutin által berögzült helyte-len vezetéstechnikai fogások elhagyása, a tudatos, előrelátó terepvezetési képesség kifejlesztése.

Az alapszintű terepvezetési kiképzés prog-ramja a hazai gépjárművezetői feladatokat ellátó terepjáró személy- és tehergépkocsi-vezetők részére készült. A műveleti területre felkészítő terepvezetési kiképzés programja a műveleti területen végrehajtandó, nem-zetközi feladatok ellátására tervezett gép-kocsivezetők számára íródott, akik a veze-tési gyakorlatokat a tervezett beosztáshoz

Kiképzés–felkészítés

Három évvel ezelőtt, 2008-ban alakult meg a Magyar Honvédség első terepveze-tésre specializálódott alegysége. A 2009 és 2010 között eltelt idő a felkészülés idősza-ka volt. A szakma képzett szakemberei ál-tal kidolgozott, egyedülálló kiképzési struk-túra alapján felkészített gépjárművezetők-kel a Magyar Honvédség egy új képesség-gel bővült.

A felkészülés részét képezte a magyar terep-rali bajnokságban való részvétel. A képzés eredményességét tükrözi a 2009-ben elért abszolút 5., kategória 4., 2010-ben az abszolút 4., illetve a kategória 2. hely, valamint a rendkívül szélsőséges és változatos körülmények között zajló Buda-pest–Bamakó ralin, „a nagy afrikai futa-mon” elért 5. helyezés.

A szakma képzett oktatóitól elsajátí-tott tudásanyagot, illetve a terepen meg-tett több ezer kilométer tapasztalatát dol-gozza fel a részleg kiképzési programja. Az alapszintű, a hadműveleti területre felké-szítő, valamint a szinten tartó terepvezeté-si program mellett tartalmazza azoknak a vezetéstechnikai trénereknek a felkészítési ütemtervét, akik képesek a megszerzett tu-dást az alakulatoknál szolgáló gépjárműve-zetőknek átadni.

TEREPVEZETÉSI KIKÉPZÉS AZ MH KÖZPONTI KIKÉPZŐBÁZISON

„Annyira lassan, ahogy lehet, annyira gyorsan, amennyire szükséges” – szól a terepen közlekedő gépjárművezetők jelmondata. A határokat csak úgy lehetséges betartani, ha ismerjük gépjárművünk és saját vezetési képességeink korlátait. Ehhez pedig gyakorlat és tapasztalat szükséges. Egyebek mellett a fenti alapszabályokat kell elsajátítaniuk azoknak a gépkocsivezetőknek, akik a Magyar Honvédség Központi Kiképzőbázisa Mecséri János Kiképző Osztályának terepvezetési, módszertani részlege által végrehajtott terepvezetési kiképzésen vesznek részt.

7Kiképzés–felkészítés

Mindezek alappillére a terepjáró gépko-csik alapfokú műszaki ismerete; a motor, hajtáslánc, futómű, fékek, gumiabroncs-ok és az elektronikus kiegészítők vizsgála-ta, vezetéstechnikai szempontok alapján. Ezt követően a gépjárművezetők interak-tív foglalkozáson dolgozzák fel a terepve-zetés elméleti ismeretanyagát, melyben a vészhelyzet-kezelés, az ön- és társmentés is szerepet kap, hiszen gyakori jelenség te-repen, hogy a természet bizonyos gátakat szab a járműnek és vezetőjének egyaránt.

A vezetési gyakorlatokat megelőzi a gépjárművek előkészítése a terepen törté-nő közlekedéshez, amely legalább annyira fontos, mint a gépkocsivezetők felkészült-sége.

A kiképzendő állomány terepvezetési ru-tinpályán gyakorolja be a technikai eszköz szakszerű kezelését, és ott tapasztalják meg a jármű méreteivel, műszaki sajátosságai-val összefüggő feladatokat.

A kiképzési program követelményei-nek megfelelően a vezetési gyakorlatok egyebek mellett tartalmazzák a talajtípus-tól (föld, sár, hó, homok, kő stb.) és terep-viszonytól függő közlekedés, elindulás, megállás témaköröket. A gépjárművezetők megtanulják a rézsün, árokban, nyomvá-lyús, bakhátas, vízmosta úton történő köz-lekedés szabályait. Begyakorolják a szél-sőséges viszonyok közötti haladást köve-ken, sziklás útszakaszon, homokban, gáz-lón, illetve a vízben való haladás vezetés-technikai fogásait. Vezetnek hegyi útsza-kaszon, ahol a keskeny, rossz minőségű terep tartogat kihívásokat a járművezetők számára. A meghatározott időre végrehaj-tandó, dinamikus vezetés is a kiképzés ré-sze. Megtapasztalják a zárt menetoszlop-ban történő közlekedés sajátosságait tere-pen. Egyes vezetési feladatokat nappal és éjszaka is végrehajtanak. A vezetési gya-korlatok nemcsak kiépített pályán, kijelölt útvonalon történnek, hanem a valós igény-bevételnek megfelelő útviszonyok között is, fejlesztve a felelősségtudatot, az önállósá-got, az improvizáló készséget és a defen-zív vezetési képességet. A gépkocsivezetők a nehéz terep leküzdése érdekében elsajá-títanak néhány speciális pedálkezelési és gépjármű-irányítási technikát is. A kiképzés végső periódusában a katonák záróvizsgán adnak számot felkészültségükről.

A kiképzési program folyamatosan al-kalmazkodik a Magyar Honvédség változó és bővülő igényeihez. Az MH Központi Ki-képzőbázis Kiképző Osztálya terepvezeté-si módszertani részlegének állománya vár-ja a Magyar Honvédség gépjárművezetőit, hogy gyakorlatias, tapasztalatokban és ön-bizalomban megerősödött szakállományt képezhessen az alakulatok számára.

Bálint Zoltán zászlós

8

Az MH 54. Veszprém Légtérel-lenőrző Ezred és az MH Nyu-gat-magyarországi Hadkiegé-szítő Parancsnokság márci-us 15-e alkalmából tartott ün-nepi állománygyűlésén a Ma-gyar Honvédség egyik tiszthe-lyettese életmentésért része-sült elismerésben. Vándornyik Ottó törzsőrmester átvehette Gönczöl Józsefnek, Nagyoro-szi polgármesterének elisme-rését.

A tiszthelyettes 2011 janu-árjában megmentette egy 76 éves ember életét. Komoly ka-tona-egészségügyi kiképzett-ségének köszönhetően a hír-

adózászlóalj katonája a mentők megérkezéséig szakszerűen el-látta az életveszélyes állapotba került férfi t.

Vándornyik Ottó törzsőrmes-ter 2001-ben vonult be a szent-endrei tiszthelyettes-iskolába, tanulmányait gépjármű szakon végezte. Kettőezer-kettőben avatták hivatásos tiszthelyettes-sé a Hősök terén, majd Nagy-oroszi helyőrségbe került. 2004 őszétől Veszprémben, az MH 54. Légtérellenőrző Ezred hír-adózászlóaljánál folytatta kato-nai pályáját technikusként; je-lenleg híradóállomás-parancs-noki beosztásban szolgál.

Fókuszban

AZ ÉLETMENTŐ TÖRZSŐRMESTER

ÖRÜLÖK, HOGY SEGÍTHETTEM AZ IDŐS EMBEREN

– Ez év januárjában, egy hűvös pénteki na-pon befejeztem Veszprémben a munká-mat, majd kocsival hazautaztunk a párom-mal Nagyorosziba, a szüleimhez. A ha-zaérkezést követően Balassagyarmatra in-dultam hétvégi nagybevásárlásra. Amikor indulás után az utca végén jobbra kanya-rodtam Balassagyarmat irányába, Sz. János bácsi bukkant fel ellőttem, aki a határból igyekezett hazafelé egy köteg fűzfavessző-vel. Az „örökmozgó” idős ember földműve-léssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Üd-vözölni szerettem volna János bácsit, ám ő hirtelen összeesett és az árokba dőlt. Azon-

nal kiugrottam a volán mellől, otthagyva az autót az út közepén, az idős embert kiemel-tem az árokból és az úttest szélére fektet-tem. Ekkor még lélegzett. Stabil oldalfek-vésbe helyeztem – a fogásokat annak ide-jén az „Opeval” gyakorlatra történő felké-szítésen, illetve a tavaly augusztusban el-végzett életmentő tanfolyamon tanultam az ezrednél.

Közben értesítettem a mentőket és be-számoltam nekik az idős ember állapotá-ról, ez mintegy másfél percet vett igénybe. A hívás befejezése után észrevettem, hogy elszíneződött az arca. Hátára fektettem és

megvizsgáltam, hogy van-e légzése, illetve keringé-se. Nem hallottam, hogy szuszogna, és nem lát-tam, hogy mozog a mellka-sa. Gondoltam, hogy nagy baj van. Szabaddá tettem a mellkasát a téli öltözéktől, szó szerint szétszaggattam a ruháját, és megkezdtem az újraélesztést.

Körülbelül negyedóra elteltével érkezett meg a mentő a rétsági mentőál-lomásról; a mentősök már

életmentő készülékekkel folytatták a men-tést. Többször is alkalmazták a defi brillátort, de nem volt eredménye. Én és a mentőau-tó sofőrje tovább folytattuk a mellkas-pum-pálást és a levegőfúvást a beteg tüdejébe. Körülbelül a hetedik defi brillátoros kiütés-nél gyenge, szabálytalan pulzus jelentke-zett, ami reményre adott okot, de ennek el-lenére kézzel továbbra is rásegítettünk.

A bácsit eszméletlen állapotban szállítot-ták a balassagyarmati kórházba, ahol mes-terséges altatásban tartották egy napig. Miután másnap felébredt, mindenre emlé-kezett, csak arra a pénteki napra nem. Já-nos bácsi azóta is jól van. Amikor megkö-szönte a segítségemet, azt mondta: „Janu-ár 28-át immár a második születésnapom-ként fogom ünnepelni.”

Lejegyezte: Surányi Barnabás zászlós

9Portré

PÁPÁRÓL JÖTTEM, MESTERSÉGEM CÍMERE: VEZÉNYLŐZÁSZLÓS

Kétezer-tízben ünnepelte tizedik születésnapját a Magyar Honvédségben a vezénylőzászlósi rendszer. Ennek alkalmából beszélgettem az „alapító atyák” egyikével, Magasdi György nyugállományú törzszászlóssal, az MH Légierő Vezérkar egykori vezénylőzászlósával.

– Gyuri, kérlek, avass be minket: hogyan lesz a 47-es ezred sárkányhajtómű-mechaniku-sából a légierő vezénylőzászlósa?

– Mindig is nagy hangsúlyt fektettem az önképzésre. Az érettségi megszerzése után, munka mellett szereztem meg a kö-zépfokú, majd a felsőfokú angol nyelvvizs-gát. Ám tudjuk jól, hogy ez néha kevés, sze-rencsére is szükség van az életben. Esetem-ben ez egy jó időben jó helyen járó mér-nök kolléga volt, aki felhívta a fi gyelme-met egy egyesült államokbeli tanfolyam-ra. Így 1999-ben, életemben először, be-tekinthettem az USA haderejének életébe, és ugyanitt találkoztam először a rangidős tiszthelyettes fogalmával, szerepével. Mint ahogy az lenni szokott, az első tanfolyamot követte a következő, ahol már a nyelvi kép-zés mellett a rendszerbe is sikerült mélyebb betekintést nyernem.

– És ezek után lettél vezénylőzászlós Pá-pán?

– Nem, Pápán nem szolgáltam vezény-lőzászlósként. Még repülő műszakiként vet-tem részt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyik speciális NATO katonai tan-folyamán, amikor telefonhívást kaptam. A hívó közölte velem, hogy másnap Talla Ist-ván vezérőrnagy úrhoz, a légierő vezérkar főnökéhez vagyok hivatalos kihallgatás-ra. A tábornok úr arról kérdezett, hogy mit tudok a rangidős tiszthelyettesek szerepé-ről, valamint hogyan képzelem el egy ilyen vezető beosztású tiszthelyettes munkáját. Visszanyúlva az amerikai tapasztalataim-hoz, kiegészítve azt személyes elképzelé-seimmel, valószínűleg olyannyira jó benyo-mást keltettem, hogy beszélgetésünk vé-gén felajánlotta nekem az MH Légierő Ve-zérkar vezénylőzászlósi beosztását. Így tör-ténhetett meg az, hogy a rendszer felállí-tása miatti különleges helyzetnek köszön-hetően első vezénylőzászlósi beosztásomat a Magyar Honvédség Légierő Vezérkarnál kaptam meg.

– Ahol, gondolom, eleinte furcsán néztek rád az akkor még nem igazán elfogadott ti-tulus miatt.

– A „küzdelmek” mellett nekem szinte csak pozitív tapasztalataim voltak az elfo-gadással kapcsolatban. Természetesen ez nem volt elmondható minden szint és min-den beosztási hely esetében. Köszönhetően azonban a légierő nyitottabb légkörének, valamint az általam képviselt értékrendnek, rövid idő elteltével partnerként fogadtak el. Nagyon jó munkakapcsolatokat sikerült ki-építenem. Pedig jó pár, addig áthatolha-tatlannak gondolt „falat döngettünk”. Egy olyan konstruktív alkotómunka indult meg, aminek eredményeképpen jó pár, a mai napig érvényben lévő, a vezénylőzászlósi munka alapjait jelentő szabályozó kidolgo-zása történt meg. Ehhez rengeteg segítsé-get kaptam az alakulatoknál szolgáló kol-légáktól is.

– Ekkor már birtokában voltál az USA- haderő vezénylőzászlósi akadémiáján tanul-taknak, vagy ösztönösen „jöttek” ezek a dol-gok?

– Az első vezénylőzászlósi tanfolya-mot, amin részt vettem, Szolnokon ren-dezték meg 2000-ben. Ez a légierő ber-kein belül szervezett első, a maga nemé-ben akkor még egyedülálló, speciális tanfo-lyamként indult, melynek fő célja a beosz-tásra való felkészítés volt. A csapat zöme természetesen még egészen tanácstalan volt, hiszen a magyar viszonyokhoz nem il-leszkedő, teljesen ismeretlen út előtt áll-tunk. Az elkövetkezendő kihívások sokasá-gát akkor még szinte fel sem tudtuk mér-ni. A Talla tábornok úrnál történt kihallga-tás révén már tudtam, hogy én leszek a lé-gierő vezénylőzászlósa. Ám ennek itt külö-nösebb jelentősége még nem volt; a hang-súly a rendszer alapjainak megteremtésén és az első generáció kinevelésén volt. Ekkor szinte még elérhetetlennek tűnt számunkra az amerikai Vezénylő Tiszthelyettesi Akadé-mia. Egy Oberammergauban megrendezett NATO rangidős tiszthelyettes-tanfolyamon vetettük fel az akadémia vezénylő tiszthe-lyettesének, aki éppen vendégelőadóként járt ott, hogy milyen jó lenne, ha magyar rangidős tiszthelyettesek is tanulhatnának

az El Paso-ban, a Fort Bliss katonai bázison működő USASMA-képzésen (United States Army Sergeants Major Academy), egy ve-zénylő tiszthelyettesi (SMC–Sergeants Ma-jor Course) tanfolyamon. Ezt közel egyéves csend követte, majd, mint derült égből a vil-lámcsapás kerestek meg az IMET-program magyarországi képviselői a lehetőséggel; szinte percek alatt kellett eldöntenem, hogy részt akarok-e venni a tanfolyamon, vagy sem. A dolgot bonyolította, hogy éppen ké-szültem egy NATO-beosztás betöltésére. De a vezetés elfogadta érveimet, és enge-délyezték beiskolázásomat az akadémiá-ra. Így történt, hogy Bogdán Tibor és Nagy László katonatársaimmal lettünk odakint az „első magyarok”. Az ott tanultak a további munkámban nagy segítségemre voltak, va-lamint sok értékes barátra tettem szert kint-tartózkodásom alatt.

– Az MH Légierő Parancsnokság meg-szűnése számodra az aktív szolgálat vé-gét jelentette. Hogyan telnek a minden-napjai Magasdi György nyugállományú vezénylőzászlósnak?

– Világéletemben szerettem tanulni és utazni. 2009-ben diplomáztam a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere Já-nos Karának andragógia (felnőttképzés – a szerk.) szakán. Utazási szenvedélyemnek, amikor tehetem, szívesen hódolok. Európá-tól kezdve Amerikán, Afrikán át Ázsiáig a világ több mint 30 országában jártam.

Berek Zsolt törzszászlós

10 Kiképzés–felkészítés

Kétezer-tizenegy február harmadikán, a Honvéd Vezérkar főnökének nevében Ju-hász István vezérőrnagy, a Honvéd Ve-zérkar törzsigazgatója átadta a budapes-ti Mexikói úton lévő Hotel Pátria edzőter-mét. A szállónak sok katona és közalkalma-zott lakója van. Az átadásnál jelen volt a HM Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal kép-viseletében Németh Béla ezredes, dr. Ele-ki Zoltán alezredes, a Honvéd Vezérkar Ki-képzési Csoportfőnökségének kiemelt test-nevelő főtisztje és Bogdán Tibor törzszász-lós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa.

Az ünnepség nem volt hosszú, az edző-terem is szerény a 250 szállólakóhoz mér-ve, ám jelentősége előremutató. A honvé-delmi tárca és a Magyar Honvédség ké-pességfejlesztésének fő iránya a XXI. szá-zad színvonalán álló, az ország fegyveres védelmére képes, korszerű nemzeti had-erő kialakítása, melynek legfőbb értéke a katona. Az a katona, akivel szemben ma-gas szintű elvárásokat támaszt a nemzet, és maga a feladat, amelyeknek minden-ki igyekszik is megfelelni. A fi zikai terhel-hetőség feladataink végrehajtása során el-engedhetetlen; a fi zikailag felkészült kato-na az alapja minden haderőnek, így a Ma-gyar Honvédségnek is.

Az edzőterem igényét az a felismerés tá-masztotta alá, amelyet tárcaszintű felmé-rés is igazolt, miszerint a szállókon lakó ka-tonák és közalkalmazottak szabadidejé-nek hasznos eltöltése közös érdek, és fon-

tos szereppel bír a Magyar Honvédség mű-ködése szempontjából. Vagyis a hasznos-ság akkor igazán megfelelő, ha az találko-zik a szervezeti érdekekkel is. Így a koráb-bi HM Infrastrukturális Ügynökség, a MH Összhaderőnemi Parancsnokság és a kato-nai felső vezetés összefogásával és támo-gatásával létrehozott edzőterem, a fi zikai felkészülés lehetőségének megteremtésén túl, a szállón lakók bezárkózottságának, a pótcselekvések kialakulásának elkerülését, a már korábban említett szabadidő hasznos eltöltését, a személyes kapcsolatok kialakí-tását és az arra épülő egészséges közössé-gi szemlélet erősítését, építését is szolgál-ja. Az új edzőterem elősegíti az egymás kö-zötti kapcsolatok elmélyítését, a kisközössé-gek között kialakult kohézió erősítését, és nem utolsósorban a korcsoportok részére – a katonai szolgálat eredményes teljesíté-se érdekében meghatározott – fi zikai köve-telmények teljesítését, a testi és lelki egész-ség fejlesztését, illetve megőrzését.

Nagy igény van a kialakított sportolá-si lehetőségre, mert a Budapesten szolgá-lók lehetőségei jelentősen beszűkültek, va-lamint a munkaidő előtti és utáni időszakra összpontosulnak. Az itt lakók egy része na-gyon várta a nyitás napját, s ez jól mutatja, hogy az állomány ma már elkötelezett az építő jellegű életvezetés fenntartása, a kö-vetelmények teljesítése iránt.

B. T. Fotó: Gémes Ildikó

HONVÉD ALTISZTI FOLYÓIRATMegjelenik évente hat alkalommal,

minden páratlan hónapban

Kiadja a Honvéd VezérkarA kiadásért felel:

Orosz Zoltán altábornagy

Szerkesztőbizottság:Elnök: Bogdán Tibor törzszászlós,

a Magyar Honvédség vezénylőzászlósaSzerkesztik a Magyar Honvédség

vezénylőzászlósai

A folyóirat kiadásában és terjesztésében közreműködik

a Zrínyi Média – HM Kommunikációs Kft.Felelős vezető: dr. Gubcsi Lajos ügyvezető

Kiadói főszerkesztő: Zsalakó IstvánSzerkesztőségvezető: dr. Isaszegi János

Szerkesztőség:Felelős szerkesztő: Kiss ZoltánOlvasószerkesztő: Győri László

Főmunkatárs: Fekete Imre nyá. főtörzszászlós

Korrektor: Zilahy TamásSzerkesztőségi titkár: Solti Gabriella

A szerkesztőség címe:1087 Budapest, Kerepesi út. 29/B

Telefon: 272-02, 459-5355, fax: 459-5354e-mail cím: altiszti@regiment.hu

A tördelés a Zrínyi Média grafi kai stúdiójában készült

Tervezőszerkesztő: Dancs KatalinNyomdai munkák:

HM Térképészeti Közhasznú Nonprofi t Kft.Felelős vezető: Németh László ügyvezető

Ár nélküli, belső terjesztésű kiadvány

HU ISSN 1586-2917A folyóirat teljes terjedelmében

olvasható a www.parbeszed.hm.gov.hu portálon

A Honvéd Altiszti Folyóirat tagja az Európai

Katonai Sajtószövetségnek (EMPA)

A lapban megjelenő közleményektartalma nem feltétlenül esik egybea Honvéd Vezérkar adott kérdésben

kialakított álláspontjával. Ettől függetlenül helyt adunk a témában megjelenő más szakmai nézőpontoknak is, amennyiben

azok a megoldás irányába hatnak.

A FIZIKAI ÉS A LELKI EGÉSZSÉGÉRT

11

lyára. A medinai fi úkat rendszeresen meg-hívták a vak gyermekek Fadd-Domboriban tartott nyári táborába, ahol – bármily hi-hetetlenül is hangzik – a kis csapat a nem látó gyermekeknek tartott „látványbemu-tatót”. A gyerekek ugyanis kézzel tökélete-sen képesek letapogatni az egyes fegyvere-ket, eszközöket, a katonák rendfokozati jel-zéseit. Érdekes, hogy a program után min-dig úgy nyilatkoztak: „De jó volt megnézni ezt a fegyvert!” Egy idő elteltével már név-ről ismerték a bemutatót tartó katonákat,

akik sokat meséltek nekik a katonai misz-sziók nehézségeiről és szépségeiről is. Az élménybeszámolót „kérdezz! – felelek” kö-vette.

A vak gyermekek kedvenc foglalatos-sága volt e programok során a fegyverek szét- és összeszerelése. A katonák pedig egy sikeres teljesítés után nem fukarkodtak az elismeréssel, mondván: „Jobbak vagy-tok, mint az amerikai tengerészgyalogos-ok, hisz ők is bekötött szemmel hajtják vég-re ezeket a feladatokat.”

Az elmúlt év őszén több alkalommal sze-repeltek egy ezeregyszáz fős oktatási intéz-ményben, ahol a diákok a legjobb prog-ramnak szavazták meg a katonai bemuta-tót, de nagy sikerrel „léptek fel” több nyug-díjasklub – köztük a medinai – rendezvé-nyén is. A csoport előjegyzési naptára az idei esztendőre is számos programot tar-talmaz.

Az elmúlt években mutatott teljesítmé-nyük alapján a térségben ismerik és elis-merik a medinai katonacsapat munkáját. A bemutatók résztvevőinek köszönő szava-in túl, 2007-ben hivatalos elismerést is kap-tak: Lakatos Tibor őrnagy, Janicska Zsolt zászlós, Kiss József zászlós, Varró János fő-törzsőrmester és Juhász Tamás szakaszve-zető Emlékkereszt kitüntetést vehetett át a szekszárdi városházán.

Surányi Barnabás zászlósFotó: a szerző felvételei

Kiképzés–felkészítés

Történetünk 2006-ra nyúlik vissza, amikor a Magyar Honvédség 54. Veszprém Légtér-ellenőrző Ezred medinai radarszázadának négy katonája elhatározta, hogy ők már-pedig népszerűsíteni fogják a Magyar Hon-védséget, az ott szolgáló katonákat, ezzel is segítve a katonai pályára irányítást. Jár-tukban-keltükben ugyanis azt tapasztalták, hogy a civilek részéről határozottan érzé-kelhető az igény: szeretnék megismerni a megújult haderőt, köztük azokat a magyar katonákat, akik külföldön teljesítettek, tel-jesítenek szolgálatot. Több oktatási intéz-mény is jelezte alakulatuk felé: szívesen vennék, ha átadnák a diákoknak a honvé-delemmel kapcsolatos ismereteket, illetve a missziós tapasztalatokat.

A medinai csapat megpróbált eleget ten-ni a kéréseknek. Az elmúlt években megis-mertették a fi atalokat a kézifegyverekkel, a katonai felszerelésekkel, és igyekeztek át-fogó képet adni a katonai pályáról. A to-

borzógárda az elmúlt közel öt évben több száz alkalommal tartott honvédelmi bemu-tatót általános és középiskolában, egyete-men, főiskolán, és rendszeresen részt vet-tek falunapi rendezvényeken.

A medinai katonák elmesélték, hogy az utóbbi időben több alkalommal találkoztak fogyatékossággal élő fi atalokkal is. Annak ellenére örömmel mentek a közepesen sú-lyos fogyatékossággal élő gyermekeket ne-velő intézményekbe, hogy az ott élők sajná-latos módon nem kerülhetnek a katonai pá-

MEDINAI TOBORZÓK

A MEDINAI CSAPAT NÉGY TAGJA FIATALOKKAL

VAJON MELYIKÜK VÁLASZTJA A KATONAI PÁLYÁT?

12 Kiképzés–felkészítés

Pozitív hozzáállás és kitartás nélkül nem megy Elődeihez képest nehéz helyzetben van a XXI. század embere. A gazdasági és techni-kai fejlődés nagymértékben megkönnyítet-te életét. A gépek sok olyan tevékenységet elvégeznek helyettünk, ami fi zikai erőkifej-tést igényel. Gondoljunk csak bele, száz év-vel ezelőtt mennyi mindent kellett saját erő-ből megoldani azok közül a feladatok kö-zül, amelyek ma már nem jelentenek fá-rasztó tevékenységet. A legnagyobb válto-zás a termelésben következett be. Egyre ke-vesebben végeznek tényleges fi zikai mun-kát, helyette gombokat nyomogatnak, ka-rokat húzogatnak.

Kijelenthetjük, hogy jóval kevesebb erő-feszítésre van szükségünk manapság a min-dennapi élethez, mint régebben. Ez azon-ban – bár kényelmes – nem jó a szerveze-tünknek. A mozgásszegény életmód miatt a kalória-felhasználás csökken, így a feles-leges tápanyagot elraktározza a szervezet a zsírszövetekben. A mozgatórendszer, az izmok satnyulnak, az izületek és a csontok teherbíró képessége csökken. A légzési-ke-ringési rendszer szintén beáll arra, hogy csak ezen az alacsony intenzitási szinten kell biztosítani a szervezet anyagáramlását.

A mozgásszegény életmód és a helyte-len táplálkozás előbb-utóbb elvezet a civili-zációs betegségekhez (elhízás, magas vér-nyomás, cukorbetegség, szív- és érrendsze-ri betegségek, pszichoszomatikus rendelle-nességek).

Írásunkban kifejezetten az aktív életmód lehetőségeivel kívánunk foglalkozni, ezen belül is a helyes testmozgás kiválasztásá-val, de ez nem azt jelenti, hogy az olvasó

megfeledkezhet például a helyes táplálko-zásról, ha cserében kellő mennyiségű moz-gást végez.

Aki tehát szeretné elkerülni a fenti koc-kázatokat, annak pótolnia kell az életmód-változás miatt kieső mozgásmennyiséget. Időt kell szánnia a sportolásra. Ilyenkor kérdések vetődnek fel abban, aki rendsze-res testmozgásba kezd. Mivel kezdjem? Ho-gyan? Milyen intenzitással? Hogy melegít-sek be? A kérdések mutatják, hogy gyak-ran marad magára az ember. Ilyenkor jól jöhet egy tapasztalt társ, akivel el lehet kez-deni az edzést, aki megtanít sok mindenre, persze nem biztos, hogy szakmailag helyes dolgokat fog mutatni, és nem biztos, hogy ugyanaz a terhelés jó lesz nekünk, amit ő saját magának adagol.

Ha egyedül edz az ember, előfordul, hogy hamarabb adja fel, és majd később

láthatjuk, hogy ez milyen fontos kérdés, hi-szen az igazi edzéshatás általában akkor kezdődik, amikor már kimerültek a tartalé-kok, amikor már nem esik olyan jól a moz-gás.

Kézenfekvő, hogy érezve a tanácstalan-ságot, megoldás után nézünk, és a hirde-téseken keresztül hamarosan felfedezzük a fi tnesz-szolgáltatások széles választékát. Pár évtizede könnyű volt eligazodni, amikor a body building és az aerobik volt a két le-hetséges alternatíva. A férfi ak az előbbi, a nők pedig az utóbbi lehetőség felé mozdul-tak el szívesebben.

Ha ma körülnézünk, a kínálattól könnyen elszédülhetünk. Szinte hetente bukkan fel újabb név a palettán, általában valami ide-gen kifejezéssel megjelölve az adott edzés-módszert. Nehéz eligazodni, hogy melyik módszer mit takar, melyik lehet számunkra

A FIZIKAI KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ EDZÉSPROGRAMOK (1.)

Aki törődni akar egészségével és erőnlétével, annak fizikailag aktív életet kell élnie. Ez különösen igaz a katonákra, akiknél ez a szervezeti meg-felelés feltétele is. A Magyar Honvédség jogosan elvárja, hogy katonái az átlag magyar embernél jobb fizikai állapotban legyenek, hogy rendsze-resen sportoljanak. De milyen mozgásformát válasszanak, milyen időtartamban és milyen gyakorisággal mozogjanak? Erre a kérdésre adhat vá-laszt, és kínál sokféle mozgáslehetőséget a fitnesz világa. Az utóbbi években óriási fejlődésen ment keresztül a fitnesz, és az edzésmódszerek száma szinte végtelen. Ha választani kell ezek közül, nagyon nehéz a dolgunk, ezért szakember tanácsára van szükségünk.Írásunkban megpróbáljuk felsorakoztatni a legnépszerűbb programokat, hozzáfűzve saját tapasztalatainkat, szakmai tudásunkat, hogy meg-könnyíthessük a választást. Néha úgy érezhetjük magunkat, mint az étteremben, az étel kiválasztása közben. Sok vonzó ajánlatot találunk, de nem kóstolhatjuk meg mindet egyszerre. Sem pénztárcánk, sem gyomrunk nem bírná. Aztán mikor belekóstolunk a kiválasztott ételbe, akkor jövünk rá, hogy azt kellett volna rendelnünk, amit a szomszéd asztalnál esznek. Ilyenkor jól jöhet a segítség. Nem kell mást ismerni, csak saját testünk igényeit, ízlésünket és az étel – azaz az edzésmódszer – minőségét.

FEKVŐTÁMASZ TEREPEN

13

essünk túlzásokba, mert az inkább ijesztő lesz, mint imponáló.

A fenti célok érdekében az edzésmód-szereket vegyesen javallott alkalmazni, il-letve váltogatni kell bizonyos időszakon-ként. Aki például a testépítésbe fog bele, annak nagyon fontos, hogy rendszeres nyújtó, lazító edzést is végezzen, illetve ko-cogó, úszó vagy egyéb ciklikus mozgással biztosítsa a vérkeringés megfelelő állapotát is. Ez persze nem mindig népszerű a test-építők körében, mert csökkenti az izomke-resztmetszetet, de ha az egészséges kondí-ció a cél, akkor nem lehet csak az egyik ösz-szetevőt fejleszteni.

Az egyes módszerek ismertetésénél négy fő szempontot veszünk fi gyelembe. Igyekszünk ismertetni a módszer eredetét, a mozgásforma lényegét, azt hogy legin-

kább milyen hatás érhető el vele, illetve ha léteznek, akkor melyek lehetnek a káros té-nyezők, illetve hogyan kerülhetők el ezek.

A módszereket nem lehet egyértelmű-en kategorizálni, de legfőbb hatásterüle-tük alapján három nagy csoportba osztot-tuk őket. Ennek megfelelően kialakult egy nagyobb gyűjtőcsoport, ahová az alakfor-máló, relaxáló módszerek kerültek, illetve két jobban elkülöníthető csoport, az álló-képesség fejlesztésére, illetve az erőfejlesz-tésre irányuló módszerek csoportja.

Dr. Eleki Zoltán alezredes – Sárközi Zoltán nyá. őrnagy

(Folytatjuk)

retet adnak saját elhatározásunk véghezvi-teléhez, csak motivációs segítséget jelente-nek, de a saját aktív közreműködésünk nél-kül nem fogják a hozzá fűzött reményeket megvalósítani.

Ahhoz, hogy tudjuk, melyik módszer mellett tegyük le a voksunkat, meg kell fo-galmazni a célt, amit el szeretnénk érni. Stresszoldás, alakformálás, állóképesség-fejlesztés, erőfejlesztés, egy konkrét kihí-vásra való felkészülés, vagy akár két-há-rom lehetőség együttesen. Amit minden-képpen szem előtt kell tartanunk: célunk összhangban legyen egészségünkkel, ma-radjunk természetesek és arányosak. Ne

Kiképzés–felkészítés

hatásos, melyik lehet káros (akár az egész-ségünkre, akár a pénztárcánkra nézve), melyik jelent újdonságot és melyik az, ame-lyik esetében csak egy régebbi módszer új-racsomagolásáról van szó.

Írásunkban igyekszünk majd ismertetni a leggyakrabban előforduló módszerek lé-nyegét, hatásmechanizmusát, de mindezek előtt ki kell jelentenünk egy fontos tényt. A lényeg sohasem a módszer, hanem mi ma-gunk, vagy aki használja az adott eljárást. Pozitív hozzáállásunk és kitartásunk nélkül csak időt és pénzt fecsérelünk el, a valódi cél elérése nélkül. Mint már az írás elején is hangsúlyoztuk, ezek a módszerek csak ke-

NYÚJTÓ GYAKORLATOK

FONTOS A FOKOZATOS EDZÉSTERHELÉS JÁRŐRVERSENYEN

14

A program azoknak az állományban lévő, illetve a honvédséget elhagyni kényszerült tiszteknek, tiszthelyetteseknek, szerződé-ses katonáknak, honvédségi közalkalma-zottaknak nyújtott segítséget, akik munka-helyük megtartása érdekében, vagy a civil szférában történő könnyebb elhelyezkedé-sükért, munkaerő-piaci esélyeik erősítésé-ért felnőttképzés keretében szakképzésre, átképzésre szorultak. A szakszerű kommu-nikáció eredményeként mintegy 18 ezer főt szólítottak meg országos tájékoztatási kam-pánnyal, regionális rendezvényekkel, sajtó-tájékoztatókkal. Az elektronikus és nyomta-tott médiában történő megjelenéssel bizto-sították, hogy az érdeklődők részletes tá-jékoztatást kapjanak a programról, ezáltal minél többen használhassák ki annak lehe-tőségét.

A „Tégy önmagadért!” szlogen felpezsdí-tette a laktanyák, a nyugállományúak klub-jai mindennapjait. A projektnek köszönhe-tően nagymértékben megnőtt az aktív ka-

tonák és a honvédségtől kikerültek köré-ben a képzés iránti érdeklődés, az élethosz-szig tartó tanulás szükségességének elfo-gadása.

A norvég fi nanszírozási mechanizmus eredményeként egy konzorciumot hoztak létre – az MH Szociálpolitikai Közalapít-vány, a Katonákért Közhasznú Alapítvány, a Magyar Védelmi Ipari Szövetség, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a Nor-vég Védelmi Egyetem részvételével –, amely biztosította, hogy a fenntartható fejlődés az esélyegyenlőség, elvei érvényesüljenek és a mindennapi munka részévé váljanak. A program során megerősödött és elmélyült a partnerség, az együttműködés a konzor-cium tagjai, a parancsnokok, a személyügyi szervek és a társadalmi szervezetek között.

A projekt megvalósítása során a Norvég Védelmi Egyetem mint partnerintézmény számos konzultáció biztosításával, helyszí-ni tanácsadással segítette a menedzsment munkáját, és közben negyven magyar szak-

embert képzett ki az orientációs képzés fel-adatainak megoldására, háromszor ötna-pos intenzív tréning keretében. A felkészí-tett munkatársak, egy központi és hat regi-onális irodában, valamint három informá-ciós ponton biztosították a személyes kon-taktust a jelentkezőkkel; szervezőmunká-juknak köszönhetően 5250 főt regisztráltak a programba. A csoportos orientációs kép-zéseken 1184 fő vett részt, a regionális iro-dákban, az információs pontokon dolgozó konzulensek 1862 fő egyéni pályaképtervét készítették el. Így összesen 3046 fő része-sült orientációs képzésben (személyiségfej-lesztés, karrier-tanácsadás, munkaerő-pia-ci ismeretek, álláskeresés stb.). Az orientá-ciós képzések, az egyéni konzultációk alap-ján iskolázták be a résztvevőket a szakmai képzésekre, tanfolyamokra, amelyek egy-részt a munkahelyek megtartását, másrészt a „civil” életbe visszakerültek elhelyezkedé-sének elősegítését szolgálták.

A munkahelyek megtartását szolgáló képzések alapvetően a katonai szervezetek igényeire épültek. A beiskolázások a pa-rancsnokok egyetértésével történtek, és e körből 530 fő (19 százalékuk nő, 81 száza-lékuk férfi ) ült „iskolapadba”. A beiskolázá-sok a pályázati felhívásoknak megfelelően történtek. A honvédségtől korábban, illet-ve a projekt időszakában kiváltak köréből 599 fő jelentkezett képzésre. A beiskolázot-tak 70%-a (419 fő) nyugállományú katona volt, akiknek képzési támogatása az 1991. évi IV. tv. alapján, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) útján nem volt lehetséges, ezért a pályakorrekcióhoz szükséges szak-

AKIK TETTEK ÖNMAGUKÉRT

Befejeződött a „Katonák munkaerő-piaci reintegrációjának képzési programja” című pro-jekt, amelyet február 25-én, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében rendezett zárókonferencián értékeltek. A projektgazda, Gyuris Mihály nyugállományú ezredes a közel százfős hallgatóságnak elmondta: a sikeres program civil összefogással, a megalapozó ta-nulmányokra és a norvég tapasztalatokra építve, 20 hónapos intenzív, projektszemléletű fel-nőttképzési, szakképzési feladatsort valósított meg. A projekt elsődleges célját, a pályázat-ban vállalt feladatokat maradéktalanul sikerült teljesíteni, sőt a fő irányokban azok túl is tel-jesültek.

KÖSZÖNET A NORVÉG KÉPZÉSI IGAZGATÓNAK

Krónika

INTERAKTÍV BESZÉLGETÉS

15

előmeneteléhez szükséges végzettséget szerezte meg, míg 57%-a a honvédségből kilépőként, vagy a korábbi években kivált katonaként szerzett a munkaerő-piaci érvé-nyesülést segítő, illetve az élethosszig tartó tanulás elveit érvényesítve, nyugállományú életét teljesebbé tevő ismereteket.

A fenti számszerű eredményeken túl, a projektmenedzsment fontos sikernek tartja, hogy a Norvég Védelmi Egyetem szakem-berei által átadott, számos dél-, illetve ke-let-európai államban folytatott rekonverzió tapasztalatait képesek voltak adaptálni, el-veit és eljárásait a magyar viszonyokra al-kalmazni s a tennivalókat tananyagként is

képesítés megszerzése a program kereté-ben volt biztosítható. A Zrínyi Miklós Nem-zetvédelmi Egyetem, képzési kapacitása fi -gyelembevételével, 351 fő képzését vállal-ta. A résztvevők ECDL-képzésen (az Euró-pai Unió által támogatott, egységes euró-pai számítógép-használói jogosítvány meg-szerzése), szakanyaggal bővített angol-nyelv-képzésen, tűzvédelmi előadó, motor-fűrész-kezelő, biztonságiőr- és testőrkép-zésen vettek részt. Mindösszesen a projekt közel 70 szakmában összesen 1641 fő ré-szére biztosított szakmai képzést, tovább-képzést. A résztvevők 43%-a szolgálati vi-szonyban, a beosztásához előírt, illetve az

A SZENTESI KATONÁK ÉRTÉKELIK A TAPASZTALATOKAT

megfogalmazni. A norvég partner nyilatko-zatai, a magyarországi helyszíneken szer-zett tapasztalatok alapján megfogalma-zott értékelései elismerik a program magas szintű szakmaiságát, a programban részt vállaló Honvédelmi Minisztérium, Honvéd Vezérkar, középszintű parancsnokságok, katonai szervezetek, valamint a programot szervező civil szervezetek (alapítványok, nyugdíjasok szervezetei, szakszervezetek) hatékony együttműködését. A projekt ered-ményeinek ismeretében komoly, megőr-zendő értéknek tartják a kiképzett, jelentős tapasztalatra szert tett állományt, a korsze-rűen felszerelt koordinációs hálózatot, és a 2011-ben kiírandó újabb pályázaton törté-nő indulásra bíztatnak, töretlen bizalmuk-ról és támogatásukról biztosítanak. Kívána-tos a felállított projektszervezet tevékenysé-gének továbbvitele, újabb pályázat esetén a nemzeti haderő számára újabb humán-erőforrás-fejlesztési forrásul szolgálhat. A jelenlegi projektszervezet racionalizálásá-val, új társadalmi-közösségi szolgáltatások, állami feladat-átvállalások, valamint újabb pályázati projektek sikere esetén adottak lehetnek a jövő feladatai és biztosítható a forrásellátás. Ehhez természetesen szükség van támogatóink és partnereink – a Honvé-delmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a honvédségi szakszervezet és a társadalmi szervezetek, magyar és norvég szakértő-ink – segítségére, melyet ezúton is tisztelet-tel köszönünk, és a jövőre nézve is kérünk.

Sárközi Zoltán nyá. őrnagy,önkéntes képzési konzulens

Krónika

A PÁLYÁZÓKKAL A ZÁRÓKONFERENCIA RÉSZTVEVŐI

16 Visszatekintő

A végvárrendszer kialakításának igénye a 1541 nyarán, a regensburgi birodalmi gyű-lésen vetődött fel. Frangepán Ferenc érsek kifejtette, hogy Magyarország közepe sík terület s a török birodalom inváziója csak a hegyvidék kezdeténél tartóztatható fel. Sok évtizedes harci tapasztalat alapján felvázol-ta a védelemre képes végvárrendszer alap-vető elveit. Így tehát a Királyi Magyarország és az Oszmán Birodalomhoz csatolt ország-rész határát ez a hosszú, a végvárak együt-tesét alkotó, nagyjából mindenütt a síkföld és a hegyvidék találkozásánál húzódó vég-várrendszer jelentette, amely több évtized alatt alakult ki.2 A sík területeket legfeljebb a kiterjedt mocsárvidék védte (Dráva, Bala-ton). Így a síkvidéken csak a zárt terepsza-kaszok közötti átjáróhoz kellett erődöt épí-teni (például Kanizsa vára).

A várkatonaságon kívül jelentős szere-pük volt a mezei hadaknak, amelyeket a rendek szavaztak meg háború esetén, ala-csony zsoldért. Alkalmankénti létszámuk 4000–10 000 fő közé tehető. Harcértékük és fegyverzetük alacsony színvonalat kép-

viselt. A 3-4 ezer főt kitevő nemesi felke-lés (inszurrekcio) sem volt jobb, mivel a nem katonáskodással foglalkozó nemesség nem szívesen vállalt katonai szolgálatot. A ké-sőbbiek folyamán lehetővé vált a helyettes katonák kiállítása. A főnemesek magánka-tonasága már nagyobb harcértéket képvi-selt, létszámuk kb. 4000 főt tett ki, de dön-tő többségben saját érdekükben használ-ták őket.

Ezenkívül a magyar hadszíntéren jelen-tős szerepet játszottak a hajdúk, akik a tö-rök hódítás elől menekültek. Két részre ta-gozódtak: a végvári szolgálatot ellátó kirá-lyi hajdúk és a szabad hajdúk, akik közül háború esetén toboroztak.3 A hajdúkato-naság egy része továbbra sem hagyott fel rabló, pusztító életformájával a hadjáratok között. Egy korabeli forrás szerint: „az ide ki való prédáláshoz szokott s tolvajláshoz tanúlt nemzet annyira elvetemedett, … ha az ember büntetni akarja, mindjárt az más fél közzé való szökéssel s menetellel fenye-getőzik, kopját nem akar viselni.”4

A Magyarországon szolgáló idegen ka-tonaság zömét nyugati országokból szár-

mazó várőrség és mezei hadak alkották. Jelenős számú, 1527–1556 között mintegy 12–15 000 spanyol és itáliai zsoldos tar-tózkodott Magyarországon. 1532 után ál-talában Székesfehérvár, Esztergom, Ko-márom, Pápa és Tata váraiban helyezték el az V. Károly jóvoltából küldött zsoldosokat. Az oszmánok valószínűsíthető útvonalában helyezték el őket. A nyugat-európai zsoldo-sok számára a magyar hadszíntér mintegy „hadi iskolaként” szolgált, amivel megala-pozták további pályafutásukat.5

Közülük kiemelkedő Bernardo de Aldana magyarországi tevékenysége, amely ár-nyalja a magyar hadszíntér sajátosságait. 1549. április 4-én I. Ferdinándhoz írt leve-lében azt írja, hogy „megérkezett Salm gróf és megszemlélte a haderőt. Jó lett volna, ha ágyút is tudtak volna hozni, amikor ide-jöttek, bár a fagyok miatt az utak járhatat-lanok. Balassa Menyhért erősíti várait és til-takozott az ellen, hogy elzárják a térség át-járóit. A márciusi zsoldot rendben kifi zették. Kéri Őfelségét, rendelje el, hogy az áprili-sit is ilyen pontosan fi zessék. A harci mo-rál fenntartása is megköveteli a pontos fi -

A MAGYAR HADSZÍNTÉR NÉHÁNY JELLEMZŐ VONÁSA A XVI. SZÁZADBAN

Magyarország három részre szakadásával gyakorlatilag megszűnt az egységes magyar hadszervezet. Az ország nyugati és északnyugati része a Habsburgoké lett, és a Királyi Magyarország katonái a bécsi Haditanács irányítása alá kerültek. A magyar katonaság legjobbjai a végvári rend-szer erődítményeiben szolgáltak. Ezek a katonák elvileg zsoldos katonák voltak, de zsoldot ritkán, vagy rendszertelenül kaptak. Ezt a tényt az a levél is alátámasztja, amit I. Ferdinánd írt a Magyar Kamarának 1551. július 10-én, amely szerint az alárendeltségében szolgáló erdélyi kato-nák zsoldja már hosszú ideje nem érkezett meg. Arra utasítja a Kamarát, hogy minél hamarabb küldjék el nekik az elmaradt hópénzt.1

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁG – 1550

HAJDÚKATONA

17Visszatekintő

zetést, mivel meg kell a katonákkal értet-ni, hogy Balassa földjein nem fosztogathat-nak úgy, ahogy az ellenséges területen szo-kás, hanem tekintsék Őfelsége területének. (…) Megköszöni Őfelségének azt a kegyet, hogy az üresedést a regimentben itteni em-berekkel tölti be.”6

A nyugati zsoldosok jelenléte ellenére elmondható, hogy a XVI. századi magyar hadművészet eltér az Európában megszo-kottól. Egyik oka az volt, hogy a végvárak védelme sajátos harcmódot igényelt, nyílt csatára csak ritkán került sor. A végvári har-cok, portyázások, lesvetések alakították ki a magyar könnyűlovas, a majdani huszár tí-pusát.

Jelentős számú forrás emlékezik meg er-ről a különös hadiállapotot jelentő világról. A magyar hadművészet számára kiemel-kedő fontossággal bírnak az 1550-es évek hadi eseményei. Az 1551–52-es török of-fenzíváról Horwatinowith kapitány írja Szol-nokról 1551. november 11-én parancsno-kainak, Teuffel Erasmusnak és Thúrzó Fe-rencnek azt, hogy Lippa városát a törökök-től elfoglalták, a török csapatok a várba vo-nultak vissza, a magyarok az ostromot foly-tatják. Közli, hogy a törökök létszáma kb. 2000 fő, három főtiszt is a csapatokkal van, a várat remélhetőleg rövid időn belül elfog-lalják.7

Temesvár 1551-es sikertelen ostroma után a következő évben a Török Birodalom újabb, nagyobb szabású hadjáratra szánta el magát. Dobó István, az egri vár kapitá-nya 1552. május 29-én egy török fogoly-tól értesült arról, hogy a hadjáratot nem a

szultán fogja vezetni, hanem a seregek ve-zére Almát basa lesz. A hadjárat Szolnok, Eger majd Kassa ellen fog irányulni. Nán-dorfehérváron gyülekeznek a török csa-patok, kb. 100 000 katona várja a hadjá-rat kezdetét. A budai pasa közben Egert és Szolnokot akarja ostromolni. Ezért a vár ka-pitánya sürgősen katonákat és hadfelszere-lést kér.8

A korabeli várostromokról kiváló leírást ad Forgách Ferenc. Eger hősies védelmé-ről többek között így ír; a szövegből érzé-kelhető a korabeli magyar várostromok sa-játossága: „Ali basa a védők erejének meg-próbálása véget három hatalmas ágyút a domb ellen irányozván, mindegyikkel há-rom-három lövést adatott le a várra: akkor a mieink a szentély tetejéről – amint emlí-tettük – odairányították ágyúikat, és olyan rettenetes golyózáport zúdítottak rájuk, hogy még a következő öt napon is, amíg az

ágyúharc folyt, sok ellenséges ágyúról le-szakították a kerekeket és a talpat, és így használhatatlanná tették, sokat pedig vég-képp szétlőttek… Arszlán bég ugyanekkor a ferences monostorból négy csatakígyóval, minden irányba fi gyelve, a várat támadta, amerről a mieink tüzeltek, és Nagy Antalt halálosan megsebesítette. De éjszaka, mi-kor pihentek az ágyúk, a mieink betömköd-ték a réseket, és mivel a nagyobb ágyúk rengeteg lőport fogyasztottak, ettől fogva csak a kisebbekkel tartották távol az ellen-séget, úgy gondolván, hogy kell az még a rohamok elhárításához és a hosszabb ost-romra.”9

A „nagy háborúknak” nevezett hadjára-tokat a „kis háborúknak” nevezett időszak követte, amelyre jellemző volt a folyamatos portyázás, zsákmányolás, beütés mind ma-gyar, mind török részről. A budai pasa arról értesíti Ernő főherceget 1578. május 6-án, hogy a magyar végvári katonák Eger, Kassa és Tokaj környékén portyáznak. Hatvan és Jászberény körzetébe is eljutottak. Egy ki-sebb csatában foglyul ejtettek 15 török ka-tonát és néhányat megöltek. A budai pasa arra kéri a főherceget, hogy ezeket a rajta-ütéseket tiltsa meg.10

A végvárrendszer szilárd egységeit a vár-kerületek alkották. A felső-magyarországi, az alsó-magyarországi, a dunántúli, báni határkerületek élén a Haditanács által ki-nevezett főkapitányok álltak. A kerületi fő-kapitányok kizárólag magyarok, a végvidé-ki főkapitányok többnyire a császári had-szervezet tagjai.11 A végvári katonaság et-nikai összetétele igen vegyes volt. Kivételes esetekben, amikor például 1577-ben Ru-dolf császár és Báthory István között rossz volt a viszony, a császár elrendelte, hogy a magyar végvárakat inkább német, mint magyar tisztekkel és katonasággal erősít-sék meg.12

Dr. Szabó Béla

TATA A XVI. SZÁZADBAN

Jegyzetek1 Hadtörténelmi Levéltár, VII. Török kori gyűjtemény 1551/4.2 R. Várkonyi Ágnes: Három évszázad Magyarország történetében I. Korona Kiadó, Budapest, 1999. 72. o.3 Az egyetemes és magyar hadművészet fejlődése. (Füzi Imre szerk.) Zrínyi Kiadó, Budapest, 1986. 38. o.4 B. Szabó János–Somogyi Győző: Az Erdélyi Fejedelemség hadserege. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1996. 54. o.5 Korpás Zoltán: Álvaro de Sande hadjárata Trencsén vármegyében (1545) I. toriblog.blog.hu 6 Korpás Zoltán: Egy spanyol zsoldosvezér levelei a XVI. közepén vívott magyarországi háborúkról. Adalé-kok Bernardo de Aldana magyarországi tevékenységéhez (1548–1552). toriblog.blog.hu7 Hadtörténelmi levéltár, VII. Török kori gyűjtemény 1551/6.8 Hadtörténelmi levéltár, VII. Török kori gyűjtemény 1552/8.9 Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János er-délyi fejedelemsége alatt. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 11. o.10 Hadtörténelmi levéltár, VII. Török kori gyűjtemény 1578/17.11 R. Várkonyi uo., 76. o.12 Hadtörténelmi levéltár, VII. Török kori gyűjtemény 1577/5.

18

Erődszázadok

Az Árpád-vonal védelmére erődszázadokat hoztak létre, amelyek megszállták a tám-pontokat, erődrendszereket. Feladatuk: a műszaki zárak, az erődök, lövészárokrend-szerek tökéletes kihasználásával körkörö-sen védeni a völgyzárakat. (Az érdekesség kedvéért megjegyzem: a magyar gyártmá-nyú tűzfegyverek mellett az erődítmények-be beépített páncéltörő ágyúk, géppuskák, aknavetők között a legkorszerűbb német páncéltörő ágyúk és fegyverek, valamint az 1941-ben, a jugoszláv hadseregtől zsákmá-nyoltak is megtalálhatók voltak. Magyaror-szág akkor sem volt gazdag. Minden esz-közt föl kellett használni a hatékony vé-delem megvalósítására.) Az erődszázadok szervezete, létszáma, fölszerelése a meg-védendő erődítménytől, völgyzártól füg-gött. Nem túlzás a kijelentés: nem volt két azonos erődszázad a sok tucat között. Fel-készítésüket egészen 1944 tavaszáig a terü-letileg illetékes kassai VIII., valamint a ko-lozsvári IX. hadtestparancsnok irányította, a gyalogsági kiképzési elvek alapján. Az elő-írásokat azonban a helyi feladatok sajátos-ságai jelentős mértékben befolyásolták. A századparancsnokok nagy szabadságot él-veztek a konkrét feladatok megtervezése-kor, szervezésekor, megvalósításakor. A fel-adatok helyhez kötöttek voltak. Az összes alegység, katona, nehézfegyver-kezelő tö-kéletesen ismerte – mint írtam: előre belőt-te – a védelmi szakasz területének minden egyes részletét, pontját, készség szintjé-ig begyakorolta védelmi feladatait. A pon-tos tüzelés, tűzvezetés érdekében az állá-

sok előtti terepszakaszt a fáktól, bokroktól megtisztították, a támadók által fedezék-ként felhasználható sziklákat eltávolították.

Az ellenséges gyalogságnak nyílt tere-pen, legalább 30-40°-os szögben emelke-dő hegyoldalon fölfelé kellett támadni. Az erődszázad parancsnoka olyan vasbeton vagy megerősített föld-fa harcálláspont-ból vezette százada harcát, ahonnan védel-mi szakaszát jól belátta. Az erődalegységek legénysége, a fi gyelők kivételével, ellensé-ges tüzérségi tűzben, repülőtámadáskor, általában egy raj pluszmegerősítés befo-gadására méretezett, és lehetőleg a táma-dó ellenség nehézfegyvereinek, tüzérségé-nek holtterében épített vasbeton vagy sok-szorosan megerősített föld-fa óvóhelyeken, fedezékekben tartózkodott. Ezek kisebb re-pülőbombák telitalálatakor is tökéletes vé-delmet nyújtottak, a rendszeresített szovjet 82, 120 mm-es aknavetők, illetve 76, 105, 155 mm-es lövegek tüzéről nem is beszél-ve. Ellenséges támadáskor a pókhálósze-rűen, körkörösen megépített lövészárkok-ból, tüzelőállásokból, reteszállásokból pon-tos és nagy erejű tűzzel verték vissza az el-lenséget. Már e néhány sor is jelzi, hogy mi-lyen kiemelkedő szerepe volt a tiszthelyet-teseknek (altiszteknek), a kisalegységek pa-rancsnokainak. A völgyzárakat, támponto-kat műszaki zárak védték, szintén körkörö-sen. „Az Uzsoki-hágó előtt… az államhatár mentén, a magaslatok lejtőin keresztül húzó-dó… sűrű drótakadályok rendszerét hozták létre. A peremvonal elé négysoros harckocsi-akadályt, sáncfal- és harckocsiárok-vonalat, fatorlaszokat, aknamezőket, majd megint harckocsi árkokat állítottak” (Grecsko, A. A.: A Kárpátokon át. Zrínyi Katonai Ki-adó. Bp. 1977.)

Határvadász alakulatokA másik fegyvernem a határvadász ala-kulatok voltak, a 8. (Munkács) és 9. (Gyergyószentmiklós) határvadászdandár zászlóaljai, portyázó századai, őrsei. (Kü-lön kellene írni hősiességük, milícia-rend-szerű különleges helyzetük miatt a 20. szé-kely határőr-zászlóaljról, de ezzel szétfeszí-teném a tárgyalt témát. Megérdemelnek egy önálló tanulmányt. Ezért összevonva kísérelem meg bemutatni a határvadászo-kat.) Mindennapos határvédelmi, ellenőr-zési, járőrözési feladataik révén, úgy ismer-ték a Keleti-Kárpátok csúcsait, szakadéka-

it, völgyeit, mint a tenyerüket. Az állandó-an a terepen lévő járőreik tökéletesen tuda-tában voltak annak, hogy állandó ébersé-güktől, a környezet minden részletének fi -gyelésétől, azonnali tűznyitási készségük-től, gyors döntésüktől függ az életük.

1944-től a Máramarosi-havasokban el-szórtan működtek szovjet és magyar par-tizáncsoportok. A határvadászok irányítás, felkészítés szempontjából – számozásuk is jelzi – a két említett hadtestparancsnokhoz tartoztak. 1944 tavaszán az 1. hadsereg felvonulásakor, a terület hadszíntérré való nyilvánításakor az erődszázadokkal (zászló-aljakkal) együtt a hadseregparancsnok alá-rendeltségébe kerültek.

A hadműveleti elgondolás szerint a ha-tárvadászok biztosították a völgyzárak kö-zötti meg nem erődített erdős, hegyes te-rületek irányából a támpontokat, völgyzá-rakat bekerítés, átkarolás ellen. További je-lentős feladatuk volt az ősi magyar portyá-zó harc. Az ellenség folyamatos nyugtala-nítása, kifárasztása. Raj-, szakaszerejű kö-telékben végrehajtott váratlan rácsapások-kal, lesállásokból való tűznyitásokkal szün-telenül nyugtalanítani, kimeríteni a magas hegyeken, nehezen járható fenyveseken áthatolni, a völgyzárak mögé kerülni akaró, mindent (ti. géppuskákat, aknavetőket, lő-szert és a saját menetfelszerelésüket) saját vállukon cipelő szovjet gyalogságot. Az ál-landó rajtaütésekre, tűzcsapásokra a szov-jet katonák azonnal visszalőttek. A követ-kezmény: gyakran előfordult, hogy mire a völgyzár védővonalaihoz értek, már ellőt-ték a magukkal cipelt lőszer jelentős részét. Grecsko többször említi könyvében, hogy milyen komoly gondot okozott a lőszerhi-ány és az utánpótlás.

HegyivadászokA harmadik fegyvernem a hegyivadász-ok voltak. Az 1. dandárt Kárpátalja visz-szafoglalását követően, 1939-ben, a 2.-at Észak-Erdély visszacsatolása után állították fel. Minőségileg a honvédség élcsapataihoz tartoztak. Kiemelkedően kemény, nagy fi -zikai igénybevételre támaszkodó, valóban magas színvonalú kiképzésük révén a szó teljes értelmében a hegyi harc mesterei vol-tak. Egy dandár négy hegyivadász-zászló-aljból és egy hegyitüzér-osztályból állt.

A dandárok fő „szállítóeszközei” a szin-tén alaposan „kiképzett” öszvéreik vol-

GONDOLATOK AZ ÁRPÁD-VONALRÓL (3.)

Fórum

CSATAY LAJOS VEZÉREZREDES, HONVÉDELMI MINISZ-TER LÁTOGATÁSA 1944 NYARÁN A KÁRPÁTOKBAN AZ

I. HEGYIVADÁSZDANDÁRNÁL

19

tak (ez nem tréfa, valóság; miként a rend-őrkutyákat, úgy a huszárok lovait és a he-gyi csapatok öszvéreit is „kiképzik”, betanít-ják). Ez nagy előnynek bizonyult a harcok során. Több korabeli magyar katonai szak-író szerint a Kárpátok havasaiban harcér-tékük azonos volt egy három gyalogezre-des hadosztályéval. Század-, zászlóaljere-jű, hegyi-tüzérségi tűzzel támogatott rajta-ütésekkel, ellenlökésekkel (ellentámadás-okkal) képesek voltak visszaverni az ellen-ség völgyzárak közötti megkerülő vagy a támpontok közé beszivárgási taktikával be-ékelődött csapatait. Grecsko marsall köny-vében arra is kitér, hogy e sorozatos raj-taütések-ellenlökések mennyire lelassítot-ták csapatai előrehaladását, már a Hunya-di-állás és a Szent László-állás elleni táma-dáskor.

Az Árpád-vonalat tartani kellett! A védelem gerincét, beleértve az Árpád-vo-nal védelmét is, 1944-ben – hivatalos ne-vén – a magyar királyi 1. hadsereg, röviden 1. magyar hadsereg, alkotta. (Történetét részletesen megírta Ölvedi Ignác nyá. al-ezredes: Az 1. magyar hadsereg története. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1989; Vitéz Jolsvai Viktor szkv. vk. ezredes: A Magyar Királyi 1. Honvéd Hadsereg története. In: Magyar-ország Honvédelme a II. világháború előtt és alatt. 1920 –1945., II. kötet, München 1974.) A Vörös Hadsereg 1944 elején, miu-tán Korszuny-Sevcsenko térségében jelen-tős német erőket bekerített, hatalmas ere-jű támadássorozatot indított. Nyár elejé-re kijutott a Kárpátok előterébe. A védel-mi harcok során az 1. hadsereg júliusban a Hunyadi-állásba vonult vissza. A védővo-nal „teljesítette feladatát”. Heves hegyi har-cokkal augusztus második feléig feltartóz-tatta, lelassította a 4. Ukrán Front támadá-sát. Augusztus végén az 1. hadsereg foko-zatosan visszavonult a Szent László-állásba.

Mai fogalmakkal élve az Árpád-vonal „biz-tosítási övezetében” kiépített előretolt állás-rendszerébe.

Az 1. hadsereg fő hadműveleti feladatát – harcereje megőrzésével, tervszerűen, fo-kozatosan visszavonni alakulatait a fő vé-delmi vonalig, az Árpád-vonalig – teljesí-tette. Csakhogy közben a hadászati helyzet alaposan megváltozott. 1944. augusztus 20-án a 2. és 3. Ukrán Front csapatainak elsöprő erejű támadásával a Vörös Hadse-reg Romániában áttöri a német Dél Hadse-regcsoport védelmét. Augusztus 23-án Ro-mánia átállt, és hadat üzen mind Német-országnak, mind Magyarországnak. Ezzel megnyílt a lehetőség a „feltörhetetlen dió", az Árpád-vonal megkerülésére. A szétszórt és a Romániában lévő bekerítésből kitörő német csapatok Erdélybe, nagyrészt az Ár-pád-vonal mögé húzódtak vissza, rendez-ni soraikat.

A szovjet csapatok, kis túlzással, keresz-tülszáguldottak Románián, és a hónap vé-gére megjelentek Dél-Erdély román terüle-tein. Augusztus 26-án pedig az Úz völgyé-ben, már Magyarország területén, harc-érintkezésbe léptek az Árpád-vonal déli szakaszát védő székely határőr erőkkel.

A szovjet katonai vezetés jelentős hadá-szati előnyhöz jutott. Az ekkor felállított és újjászervezett 2. magyar hadsereg szep-tember hónapban, a háromhetes tordai csatában feltartóztatta és lelassította a szovjet előretörést. A hatalmas túlerő ezért a könnyebb ellenállást választva a Maros völgyében nyugatra fordult. Arad elfoglalá-sa után a mai Magyarország területére lé-pett. Október 8–20. között Debrecen tér-ségében a második világháború egyik leg-nagyobb páncéloscsatája bontakozott ki. Nyíregyháza kétszer cserélt gazdát.

A Vörös Hadsereg hadműveletének cél-ja: gyors előretöréssel bekeríteni az Erdély-ben rekedt két német, valamint a 2. magyar hadseregeket. Északról a 4. Ukrán Frontnak a Tatár-hágó – Uzsok között kellett áttörnie az Árpád-vonalat, előretörni a Tisza vona-láig és egyesülni a délről, a magyar Alföld-ön Debrecent elfoglalva északi irányba tá-madó 2. Ukrán Fronttal. A szovjet bekerítés sikere az Árpád-vonal áttörésén állt vagy bukott, mivel az Észak-Erdélyben lévő há-rom német és magyar hadsereget a Debre-cen körül dúló csata miatt csak a Tisza völ-gyén keresztül lehetett kivonni a kialakuló „zsákból”.

Az Árpád-vonalat tartani kellett! És tar-tották! A bekerítés megbukott. A kitartást, a feladat teljesítését – mint az eddig leír-takból már kitűnhetett – nem a debrece-

ni csatára jellemző méretű ütközetek, ha-nem a magashegységi harcra, kis területek, egy-egy támpont elfoglalására, védelmére törekvő összecsapások jellemezték. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy közben, október 15-én zajlott le Horthy Miklós ki-ugrási kísérlete, bejelentett proklamációja.

Visszavonulás – parancsra1944. augusztus végére a 4. Ukrán Front a Keleti-Kárpátok északi és középső szaka-szán Uzsoktól a Tatár-hágóig felzárkózott a magyar határra, ahol megállította őket a Szent László-állás; „rendezni kellett sorai-kat”. Következett az Árpád-vonal elleni tá-madás. E helyütt nincs terünk valamennyi völgyzár elleni támadássorozatot bemu-tatni. Meggyőződésem, hogy a harcok jel-légének, hevességének jellemzésére elég a Körösmező birtokbavételéért folytatott másfél hónapos küzdelem felelevenítése.

Grecsko a 17. gárda-lövészhadtest nagy győzelmeként tárgyalja a Fekete-Tisza völ-gyében épült Körösmező (Jaszinya) „elfog-lalását”.

„Az ellenség… a védelmét Jaszinya… szélén szervezte meg, ahol szűk volt a terep és az egyetlen út a hátországba, Rahovba (Rahó) vezetett. (…) a védelmi csomópont 19 támpontból állt, amelyek összefüggő vo-nalban sorakoztak egymás mellett… Mind-egyik 2-3 nyitott tűzfészekből, továbbá vas-beton és föld-fa óvóhelyekből állt. Sok tám-pontnak ezenkívül tüzérségi állásai és pa-rancsnoki harcálláspontjai voltak. Minden támpontot körkörös védelemre tettek al-kalmassá, zárt lövészárkok kötötték ösz-sze a berendezéseket, és nyitott lövészár-kok biztosították az összeköttetést a szom-szédos támpontokkal. A tűzrendszert is kör-körösen szervezték, a drótakadályok pedig a támpontok körvonalait követték. Minden támpont kölcsönös tűzösszeköttetésben állt

Fórum

A 17. GÉPESÍTETT LÖVÉSZHADTEST EMLÉKMŰVE A KÖRÖSMEZŐI VÖLGYZÁRNÁL

FELROBBANTOTT VASBETON RAJFEDEZÉK

20

a szomszédos… támpontokkal és biztosítot-ta a peremvonalhoz vezető útvonalak tűz alatt tartását az akadályok előtti térségben. A támpontok azonkívül tűztámogatást kap-tak az aknavetőktől is. Ezeknek állásai így helyezkedtek el: az első a vasútvonal men-tén, a második ettől keletre, a hegynyúl-vány túlsó lejtője mögött, a harmadik pe-dig a Tisza jobb partján… Tűztámogatást a szidovecki (nem tudtam helyileg azono-sítani – P. I.) támpont tüzérsége nyújtott.” (Grecsko: i.m. 166. o.)

Természetesen a völgyzárakat mindenütt hasonló gondossággal hozták létre. A tám-pontokat föld alá rejtett távbeszélő-hálóza-tok kötötték össze. A völgyzárak parancs-nokságai rádiókapcsolattal is rendelkeztek.

De térjünk vissza a Tatár-hágótól köz-úton 8 km távolságra lévő Körösmezőhöz. A kisvárostól 40 kilométerre, délre hozták lét-re, második vonalként, a korábban már be-mutatott rahói völgyzárat. A közigazgatá-si központként és közúti, vasúti csomópont-ként működő, több völgyben szerteágazó város egyúttal az Árpád-vonalnak a Tisza két ágát, valamint a Máramarosi-havasok keleti szárnyának Magyarország belső te-rületei felé vezető útvonalait lezáró völgy-zárak központja volt. Északról, a Fekete-Ti-sza völgyében a körösmezői, Keletről pe-dig a Fehér-Tisza völgyében a mintegy 15 km-re lévő tiszabogdányi (Bogdan) zárta le a Tisza Rahón egyesült főága mellett, az or-szág szívébe vezető utat. A délkeletre, Bor-sán (ma Románia, Borşa) épült völgyzárral kapcsolódott a kárpátaljaihoz az Árpád-vo-nal észak-erdélyi szakasza.

A rahói körzetben helyezkedett el az 1. hadsereg kijelölt magasabbegysége, tüzér-sége, nagy erejű ellenlökések végrehajtá-sára. A többi – előzőekben felsorolt – há-gót, folyóvölgyet nyugatra, egészen a szlo-vák határig, hasonlóan kettős övben elhe-lyezett völgyzárak védték. Huszton műkö-dött az 1. magyar hadsereg főhadiszállása.

Megismétlem, mert lényegesnek tartom: a Tatár-hágó és a Körösmező között a tá-volság országúton 8 km. A hágót Grecsko marsall szerint augusztus 27-én lépték át a 17. gárda-lövészhadosztály alegységei. A völgyzárat a magyar védők október 16-áról 17-ére virradó éjjel adták fel. A visszavonu-lási parancsot a hadsereg-parancsnokság október 14-én adta ki „Tisza mozgás” fe-dőnév alatt, a német hadseregcsoport-pa-rancsnok beleegyezésével.

Az átadást alaposan elő kellett készíteni, és minden anyagot, eszközt ki kellett vonni. Rahón vagonírozták be mind a technikát, az anyagokat, mind a visszavonulás fedezésé-

ben részt nem vevő alakulatokat, a kiürített erődöket pedig fel kellett robbantani, ha-sonlóképpen a hidakat, vasúti berendezé-seket stb. Áttörésről tehát nem lehet beszél-ni. Parancsra vonultak vissza. Másfél hóna-pig a 4. Ukrán Front a Kárpátokban – mi-közben ezrekre rúgott vesztesége – hadmű-veleti szempontból egy tapodtat sem jutott előre.

A Körösmező melletti vasúti völgyhídtól légvonalban mintegy 1200-1400 méter tá-volságra, a becslésem szerint mintegy 300-400 méterrel magasabb hegyoldal legma-gasabb pontján emlékmű áll az egyik ma-gyar erődszázad harcálláspontja mellett. 2006 májusában, a város szélétől indulva csoportunkkal nagyjából ötven perc alatt értünk fel az emlékműhöz. Felszerelés nél-kül, nyugodt tempóban. E táv gyors léptek-kel való megtételére síkvidéken legfeljebb 12-14 percre lett volna szükség! Az emlék-mű a Vörös Hadsereg 17. gárda-lövészhad-test – mint ott mondták az emberek – két és félezer hősi halottja előtt tiszteleg. Mi is leraktuk a hősi halottaknak, az egykori el-lenségnek is kijáró, mezei virágokból ott a helyszínen összeállított kis csokrunkat. Bá-tor orosz katonák voltak. A lehetetlen kí-sérelték meg végrehajtani: áttörni az Ár-pád-vonalat. Bátor magyar katonák védték. Magyar emlékművet azonban nem láttunk.

Érdemes a messziről látható, egymásra rakott kőtömbökből épített oszlophoz fel-menni. Az egész védelmi rendszer terep-asztalként terül el az ember szeme előtt. Vasbeton erődelemek, az egykori lövész- és közlekedőárkok, reteszállások nyomvonalai stb. Bár a körösmezői támpontokat több-ször bekerítették a támadó szovjet lövész-csapatok, a körkörös védelemben szilárdan kitartó erődszázadokat a hegyivadászok el-lenlökésekkel rendre fölmentették, és hely-reállították az eredeti állapotot.

Az ok pedig, amiért a magyar csapatok visszavonultak, nem a Grecsko által emle-getett „áttörés”, vagy a 4. Ukrán Front tá-

Fórum

madása volt, hanem az , hogy az Árpád-vo-nal védői teljesítették feladatukat. A délről támadó 2. Ukrán Front csapatai elérték a Rahótól mintegy félszáz kilométerre dél-re lévő Máramarosszigetet (ma Románia, Sighetul Marmatiei). És nagyrészt az Ár-pád-vonal hősi és szilárd kitartása eredmé-nyeként, a „zsákból” sikerült az összes né-met és magyar csapatot kivonni. A további ellenállás értelmetlenné vált. Hasonló volt a helyzet a többi völgyzár esetében is, me-lyeket a visszavonulás ütemének megfele-lően az 1. magyar hadsereg parancsnoká-nak intézkedésére fokozatosan feladtak.

A választ a történelem írta megKörösmezőt Damó Elemér főhadnagy utászszázada hagyta el utoljára. Parancsot kapott a Tisza-híd felrobbantására.

„Az esti szürkületben szállingózó gyalo-gosok jöttek át… nem is nagyon sokára egy rendezett zászlóalj érkezett a hídhoz…

– Százados úr, Damó főhadnagy aláza-tosan jelentkezem, mint a robbantó század parancsnoka. Jön-e a százados úrék után valaki?

– Szervusz – válaszolt a zászlóaljparancs-nok–, mögöttem 500 méterre jön az utóvé-dem, utána már senki.

Valóban, 10 perc múlva megjelent egy szakasz a túlsó parton laza alakzatban, majd átjöttek a hídon.

– Ti vagytok a zászlóalj utóvédje? – Igen, főhadnagy úr, mi vagyunk az

utolsók. A falu szélén már kozákok szegőd-tek a nyomunkba, de nem jöttek közel.

Néhány perccel később, a falu szélén szürke alakok tűntek fel az esti homályban.

– Gyújtás! – vezényeltem. – Kerékpárra! Nyomás!

Lehettünk már vagy 500 méterre a híd-tól, mikor villanás visszfényét láttuk a kör-nyező sziklákon, majd röviddel utána ha-talmas dörrenés hallatszott. Egymást követ-ték az előkészített út- és hídrobbantások…(Rahótól délre, mintegy 15 km-re, elhagy-va Európa földrajzi középpontját is – a szer-ző megjegyzése.) Valahol Terebesfejérpatak (Gyilovje) környékén, az út szélén álló rönkházban egy ruszin asszony siratott bennünket. – Mi lesz velünk, tiszt úr?– kérdezte. Mintha én tudtam volna.” (Damó Ele-mér nyá. ezredes: Névtelen katonák. Hon-véd Hagyományőrző Egyesület. Bp. 1944)

A minden magyar által ismert választ már a történelem írta meg…

Dr. Pataky Iván nyá. ezredes(Vége)

HEGYIVADÁSZ-EMLÉKTÁBLA A HM HADTÖRTÉNETI IN-TÉZET ÉS MÚZEUM DÍSZUDVARÁN

21

sz. kormányrendelet nem határoz meg konkrét százalékokat, összegeket, ebben a kérdésben a bankok belső szabályzata az irányadó, de alapvetően szigorúbb a jöve-delemvizsgálat, még akkor is, ha az elfo-gadható jövedelmek köre bővült.

Ha az ügyfél törlesztési nehézségei mel-lett BAR/KHR-listára került, úgy még kilá-tástalanabb a hitelkiváltás kérdése.

Abban az esetben, ha mégis lehetséges a fent említett szabályok betartása mellett a hitelkiváltást kezdeményezni (alacsony a tartozás a forgalmi értékhez képest; vagy magas, de előtörlesztésre vagy pótfedezet bevonására van lehetőség), úgy az ügyfél fennálló, az árfolyamváltozást követő moz-gó tartozása állandósult tartozássá válik, azaz a korábban felvett tartozása – az évek óta tartó folyamatos törlesztések ellenére – akár több millió HUF-fal is növekedhet.

Amíg a csatolt vezetői körlevélben meg-fogalmazott, a PSZÁF részéről is kívána-tosnak tartott CHF-alapú hitelek kiváltásá-hoz a jogszabályi környezet nem alkalmaz-kodik, addig – néhány alacsonyabb össze-gű hitel kiváltásától eltekintve – sokat ten-ni nem lehet. Amint a kívánatos jogszabá-lyi változások bekövetkeznek, a hitelnyúj-tó bankok nyilván haladéktalanul értesítik ügyfeleiket.

Druzsin József zászlós

euró alapú fi nanszírozás esetében az in-gatlan forgalmi értékének max. 65%-a; minden más devizanemben az ingatlan forgalmi értékének max. 50%-a fi nanszí-rozható.

Tehát például egy 2007-ben felvett CHF-alapú hitellel akár az ingatlan tel-jes vételárát is fi nanszírozhatta a bank, va-gyis 100%-ban terhelésre került a forgal-mi érték. Jelenleg a fent említettek szerint a forgalmi értéknek max. 75%-a terhel-hető HUF- és 60%-a EUR- alapon – hite-lek esetében, lízingnél 80%, illetve 65% a terhelhetőségi arány. Ebből az következik, ha egy 10 M HUF forgalmi értékű ingat-lan 9-10 M HUF hitellel van terhelve (mind-ez devizában nyilvántartva, amely tartozás-nak a jelenlegi értéke jóval magasabb, akár több millió HUF-fal is, mint a felvétel ide-jén: mind a kamat, mind az árfolyam-emel-kedések hatására), lehetetlen hitelkiváltás-ról beszélni, hiszen a tartozás nemcsak el-érheti, de leginkább meghaladja az ingat-lan jelenlegi forgalmi értékét.

2010. augusztus 1-jével felfüggesztették a devizában történő jelzálogjog-bejegy-zést Magyarországon. Egy új hitel felvétele esetén – még ha hitelkiváltásról van is szó, amelynek szabályait szintén rögzíti az em-lített kormányrendelet – a meglévő bejegy-zés mértékét meghaladó összeg nem folyó-sítható, mert új bejegyzés már nem kérhe-tő, magasabb hitelösszeget viszont egyet-len bank sem folyósít jelzálogjog bejegyzé-se nélkül.

Mindezeken kívül be kell kalkulálni az in-gatlanárak csökkenését is, ami még arány-talanabbá teszi az ingatlan értékének és a fennálló hiteltartozásnak a mértékét.2. Az ügyfél jelenlegi jövedelmi helyzete szintén meghatározó tényező, a 361/2009.

Az elmúlt időszakban gyakran hangzottak el kérdések a már meglévő CHF-alapú hi-tel-, illetve lízingszerződések devizanem-ének megváltoztatásával kapcsolatban. A PSZÁF 1/2011. számú vezetői körlevelének egyes részei a médiában is napvilágot lát-tak. Fontos megjegyezni azonban, hogy az említett körlevél kizárólag állásfoglalás a PSZÁF részéről, és nem tartalmaz jogsza-bályi változást. A jelenleg hatályos jogsza-bályok szerint nagyon kevés adós esetében alkalmazható a devizanemváltás.

Nézzük konkrétan, miért is? Mert devi-zanemet váltani, azaz a hitel-/lízingszerző-désben megjelölt nyilvántartási devizanem-től eltérni csak abban az esetben lehetsé-ges, amennyiben az ügyfél kezdeményezé-sére hitelkiváltás történik. Kivételt képez az ún. világhitel/világlízing, itt jellemzően JPY (japán jen) alapú az eladósodás, az ilyen tí-pusú hitelnél szabadon változtatható a de-vizanem. Hitelkiváltás során a meglévő hi-telt lezárja a bank, és egy új hitelt igényel az ügyfél. Az új hitel felvétele azonban a je-lenleg hatályos 361/2009. sz. kormányren-delet vonatkozó szabályainak meg kell fe-leljen.

1. Az ingatlan fi nanszírozhatósága :Hitel esetén: forint alapú jelzáloghitel esetében az in-gatlan forgalmi értékének max. 75%-ig; euró alapú jelzáloghitel esetében az in-gatlan forgalmi értékének max. 60%-ig; minden más devizanemben az ingatlan forgalmi értékének max. 45%-ig nyújtható jelzáloghitel.

Lízing esetén: forint alapú fi nanszírozás esetében az in-gatlan forgalmi értékének max. 80%-a;

Közérdekű

MÉRLEGELÉS – DEVIZANEM-VÁLTÁS

INGYENES, BANKFÜGGETLEN,

TELJES KÖRŰ TANÁCSADÁS

ÉS ÜGYINTÉZÉS.

Továbbra is várjuk a Honvéd Altiszti Folyóirat olvasóinak kérdéseit.

M I H I T E L Ü N K K f t .0 6 -20 - 595 8 - 5 4 4

w w w. m i h i t e l u n k . h ui n f o @ m i h i t e l u n k . h u

22 Közelkép

– Hogyan kezdődött a fegyvergyűjtési szen-vedély?

– Szolgálatom kezdetén, 1987-ben, Eger ben, a második munkanapon egy ka-tonatársam, Péterváry István főtörzsőrmes-ter bejelentette: akinek van valamilyen régi fegyvere, ő a tulajdonos által becsült érték dupláját adja érte. Először meglepve hallot-tuk az ajánlatát, de később, amikor jártam a lakásán és láttam a hatalmas arzenálját, engem is magával ragadott ez a szenve-dély. Nagyon mély benyomást tett rám ez a látogatás. A „kiállítótermébe” vezető csi-galépcsőt lándzsák és kopják sűrűje övez-te. Innen a kezembe adott egy eredeti, Má-tyás fekete seregében használatos angol-nanyársat. Addig soha nem tapasztalt ér-zés lett úrrá rajtam, szinte beleborzong-tam. Nem mindennap van az ember ke-zében egy 500 éves tárgy, különösen nem egy harcban használt fegyver. Arra gondol-tam: ezt, mármint a gyűjtést, nekem is csi-nálnom kell! Péterváry Istvánnal, napjaink egyik legnagyobb, legszakavatottabb hazai gyűjtőjével így kezdődött a kapcsolatom. A gyűjtés egyszerre szerencse, tudás, körülte-kintés és búvárkodás.

– Mi volt gyűjteményed első darabja?– Egy első világháborús Mannlicher

dísztőr, a legszebb és egyben a legritkább fajta. Nagyon kevés lehet belőle az ország-ban is. Ajánlottak már érte komoly összeget a legnagyobb gyűjtők is. Ez az egyik leg-kedvesebb fegyverem.

– Mely korszakok relikviáival foglalkozol legszívesebben?

– Egy földből kiszedett lándzsa, buzo-gány, csatabárd elképesztő hatással van

rám. A tudat, hogy azzal az őseink harcol-tak, hallatlanul izgalmas. Nekem a közép-kor, különösen a Hunyadiak kora a ked-venc korszakom. Érdekes például, hogy Mátyás király 1487-ben, amikor elfoglal-ta Bécsújhelyet, a legvitézebb katonáinak 12 buzogányt, 12 kardot és 12 csatabár-dot adott át elismerése jeléül. Lándzsagyűj-teményemben található XVII. századi tö-rök lándzsa, IV. századi gepida, XIV. szá-zadi magyar lándzsa, egy kelta lándzsa az időszámítás idejéről, középkori magyar lán-dzsa, Mátyás kori kopja, de van egy három-ezer éves bronzkori lándzsa is. Birtokom-ban van egy klasszikus lovagi csatabárd a XV–XVI. századból.

– Mennyire fontos a fegyver lelőhelye?– A fegyver jelenkori állapotát illetően

sok a befolyásoló tényező: milyen fajta ta-

lajban (homok, föld), milyen mélyen, mi-lyen állásban (függőlegesen vagy vízszinte-sen, a mesterjeggyel lefelé vagy felfelé) he-lyezkedett el, mennyi csapadék érhette stb. Az egyik XV. századi csatabárdon látha-tó a szabályos kör alakú mesterjegy, ami-ből a minta már kikopott. Szakmai berkek-ben a bárdokat „konzervnyitónak” nevez-zük, hiszen fénykoruk a páncélos lovagkor-ra, a XIV–XVI. századra tehető.

– Milyen fegyverekből áll a kollekciód?– Gyűjteményem darabja egy kun-be-

senyő buzogány is a XIII–XIV. századból. Bronzból készült. Csillag buzogány; a gü-mők kopása, betörése jelzi, hogy sokat használták. A fanyele saját készítésű, ko-rabeli metszetek alapján, Dürer munkái-ra alapozva alkottam. Teljesen eredeti ál-lapotban esetleg úgy maradhatott fenn, ha az idők folyamán egy vár belső falán dí-szelgett. Aztán itt van a sulyom, amit a ter-mészet utánzásával készítettek el, a tetra-éder középpontjából futó négy éle hegyes csúcsban végződik; várostrom előtt ezré-vel kiszórtak a fűbe, és az válogatás nél-kül megsebesített, lebénított harcost, lovat egyaránt. Hatástalanítására később aztán kitalálták az ostrompapucsot. A kuruc csá-

A FEGYVERGYŰJTŐ KATONAZENÉSZ„A fegyvergyűjtés számomra egyenlő a bátorság, a hazaszeretet, a hősiesség, a vitézség erényeivel. ”

Lénárt József nyugállományú főtörzsőrmester húsz évig szolgált katonazenészként a honvéd-ségben. A kürtös katonazene iránti rajongása már gyerekkorában jelentkezett. Katonazené-szi pályafutása 1987-ben, Egerben kezdődött, ahol kilenc évig szolgált, majd 1996-tól Deb-recenben folytatta pályafutását 2007 novemberéig, nyugdíjba vonulásáig. Zenészi karrier-je során számos hazai és nemzetközi fellépés alkalmával öregbítette sokadmagával az egri, majd a debreceni, illetve a magyar katonazene hírnevét. Ma is úgy gondolja: „Ha tíz életem volna, abból kilencszer a katonazenész, egyszer pedig a régész hivatást választanám.” Kü-lönleges, érdekes, hasznos és értékes hobbija a hidegfegyverek gyűjtése. Kedvenc történel-mi kora a középkor, különösen a Hunyadiak kora, amelynek kiváló ismerője. A hivatásos ka-tona hazaszeretetét, múltunk tiszteletét, a történelem iránti rajongását hűen igazolja a bal-mazújvárosi házuk falain kiállított szablyák, buzogányok, kardok, fokosok, balták, lándzsa-hegyek együttese. Hozzájuk fűződő viszonya szinte a szülő-gyermek kapcsolatának meghitt-ségével azonos. Előfordul, hogy egy-egy „új jövevény” érkezésekor örömében áldomást iszik a barátokkal a gyűjtő.

A GYŰJTŐ EGY KURUC CSÁKÁNYFOKOSSAL

A LÁNDZSAGYŰJTEMÉNY PÉLDÁNYAI

23

kányfokos fején a sok belevésett rovátka az elpusztított emberek, vagy farkasok számát jelzi. A szívem csücske egyébként a XV–XVI. századi fokos balta. Gótikus stílusú, gyö-nyörűen kovácsolt, valószínűleg tiszti fegy-ver. Nagyon ritka darab, az országban ke-vesen rendelkeznek ilyennel. Kedvenc da-rabom a császári utászkard, amit leginkább munkavégzésre használtak. Vannak itt kö-zépkori ágyúgolyók kétfontos falkonetta csatakígyóhoz. Van egy ágyúgolyóm, amit egy vállalkozó barátom ásott elő a budai vár falából. Nem öntött, hanem kovácsolt megmunkálású. Gránátként használták, puskapor és gyutacs került bele. Az 1686-os ostrom idejéből származhat, ugyanis ké-sőbb már ilyet nem alkalmaztak.

– Számszeríjak, szablyák, bárdok, buzo-gányok…Tekintélyes a kollekciód, egy múze-umnak is dicsőségére válna.

– A fegyverek állapotából számos infor-máció levonható. A számszeríjvessző he-gyén található két hatalmas csorbulás azt jelzi, hogy páncélt vagy követ találhatott el. A középkorban jó fegyver volt, bár a keze-lése igen nehézkes; tekervény, motolla és sima felhúzó típusai vannak. Van a gyűj-teményemben egy 1803-as mintájú fran-cia lovassági szablya, Napóleon idejében használták, később átvették az oroszok és a poroszok. De található itt XVI. századi csa-tabárd, amely már kisebb méretű, mint a néhány száz esztendővel azelőtt használt fegyver. A vértek nagyságához igazították. Beszerzése különösen emlékezetes szá-momra, ugyanis a 25 éves jubileumi pén-zemből vásároltam. Van itt kuruc csákány a XVIII. század elejéről, XVI. századi török buzogány, rajta hatalmas csorbulással, úgy, hogy a toll is belegörbült (a csorbulás nö-veli az értékét, mivel a harci használatát bi-zonyítja), vas kovácsolt csillagbuzogány a XV. század tájáról. A csorbult gümők szin-tén az eszköz gyakori használatát igazolják. Becses darabjai gyűjteményemnek a szab-lyák. Van itt osztrák–magyar 1877-es min-tájú könnyített lovassági szablya, 1861-es mintájú gyalogos tiszt szablya, egy szin-tén osztrák–magyar 1904-es mintájú hu-szárszablya. Ez a típus volt a legutolsó, amit a Monarchiában lovas-sági szablyaként kiadtak. Megtalálható a gyűjte-ményben egy – a lehető legjobb állapotban lévő – svájci lovassági szab-lya az 1860-as évek-ből, de van itt végvá-

ri vitézi balta is a XVI–XVII. szá-zadból. Ez utóbbinak speciális az él-kikép-zése: sújtáskor először a csúcsa szakította be a páncélt, sisakot – ám fát vágni nem lehet vele. Közelharcban jó fegyver volt. És persze vannak régi pénzérméim is: Köny-ves Kálmán, II. Béla, III. Béla, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás, Mária Terézia idejéből.

– Van konkrét személyhez köthető darab-ja a gyűjteményednek?

– Igen. Az utolsó balmazújvárosi csendőr szablyája az enyém. Ez 1945-ből való, meglehetősen fi atal példány.

– Hogyan, milyen úton-módon zajlik a fegyverek beszerzése?

– Az egyik mód az internetes forrás, de ezt nem igazán szeretem. A másik a börze, leginkább a minden év tavaszán Egerben zajló nemzetkö-zi jellegű találkozó. Itt nemcsak a fegy-vervásárlás és cserelehetőség biztosí-tott, hanem mód nyílik tapasztalatcse-rére, tanács kérésére, információszer-zésre is a legnagyobb gyűjtőktől. Va-gyis szakmai továbbképzésnek is fel-fogható. További fegyverszerzési mód, amikor a gyűjtők egymáshoz szemé-lyesen látogatnak el, és bukkannak rá általuk addig nem ismert lándzsá-ra, buzogányra, csatabárdra, szablyá-ra, fokosra, kardra, egyszóval valami újdonságra.

– Kijelenthető, hogy a régebbi tárgy az értékesebb?

– Nem feltétlenül. Gyűjtőnként is változik. Kinek mi a kedves. Lehet, hogy egy ötszáz éves kard eszmeileg, anyagilag egyaránt értékesebb, mint egy több ezer éves lándzsahegy. De akár egy százesztendős kard is nagyobb kincs lehet, mint egy nálánál jóval régebbi. Nagyon so-kat számít a fegyver állapota és egykori tu-lajdonosa, vagyis hogy kié volt a fegyver.

– Van-e valamifajta lelkiismeret-furdalá-sa a gyűjtőnek, amiért olyan fegyvereket

birtokol, amelyekkel esetleg kevés vagy

egyetlen köz-gyűjtemény sem rendelkezik?

– A múzeu-mok zömének a

tárgy együt tese, illetve annak egy

része valamikor ma-

gánemberek tulajdonát ké-pezte. Azaz ezek egymásra épülnek,

egymásból nőnek ki. Egy múzeumban ter-mészetesen sokkal több a látogató, mint itt nálam. Viszont én részletes, minden fegy-veremhez konkrét történettel szolgáló elő-adást tartok az érdeklődőknek.

– Kapcsolódva az előző kérdéshez, sze-rinted mennyire fontos, hogy a gyűjtő a nagyközönség elé tárja a gyűjteményét?

– Nagyon fontos! Igaz, hogy alapvető-en a magam élvezetére, gyönyörűségére

végzem ezt a tevékenységet, de minden gyűjtőt büszkeséggel tölt el, ha kiállít-hat. Az a pálya csúcsa! Itt Balmazújvá-roson sokan katonazenészként ismer-nek, de vannak néhányan, akik fegy-

vergyűjtőként azonosítanak. Lakóhe-lyemen eddig kétszer állítottam ki: egyszer a művelődési házban,

egyszer pedig a városi Semsey Andor Múzeumban. Ez két évvel ezelőtt tör-tént, egy lőfegyvereket gyűjtő társam-mal közösen léptünk a közönség elé, és ez volt múzeumunk fennállásának eddigi leglátogatottabb rendezvénye.

– A fegyverek hétköznapi tárolása milyen körülményeket igényel?

– Ahogyan látható is, a lakásunk falain vannak elhelyezve a gyűjte-mény darabjai. Nincsenek elzárva. A port rendszeresen eltávolítom ró-luk, az őket övező légtér pedig nem nagy nedvességtartalmú, tehát igazán nincs semmilyen veszélyforrás rájuk nézve. Ilyen környezetben talán évez-redek alatt sem romlana az állaguk. Azt hozzáteszem, hogy akárhányszor belépek a lakásba, az első, hogy vé-

gigpásztázom a falakat, megvan-e mind-egyik fegyver.

– Kétgyermekes családapa vagy, a felesé-ged pedagógus az egyik helyi általános isko-lában. Ők hogyan fogadták/fogadják a hob-bidat?

– Mivel ez nagyon költséges hobbi, lé-nyeges számomra, hogy ne a családi kasz-sza rovására szerezzem be a fegyvereket. A gyerekeimmel is sikerült megszerettetnem a szenvedélyemet és ezen keresztül a tör-ténelmet. Gondoljunk csak bele: hány gye-rek foghat a kezébe sok évszázados erede-ti fegyvert odahaza? Az én két gyerekem ezt megtehette. A feleségem az iskolájukba rendkívüli történelemórákra szokott meg-hívni.

Máté Gyula

árosi 945-ány. zajlik a

forrás,,, A A A Anzetkö-fegy-

iztosí-cse-

szer-Va-fel-

mód, mé-

nnak zsá-

blyá-lami

árgy

nt is eheteeeeeee

en a mvégzegyűjtőhat. Arosonnek, d

verg

egyszMúzetént, mal és eeddi

– milye

– falaiménA poluk, nagynincnézvredeAzt

23

nak speciális az él k

gánembp t

CSÁSZÁRI UTÁSZKARD

AZ UTOLSÓ BALMAZÚJVÁROSI CSENDŐR SZABLYÁ-JA 1945-BŐL

n lovas-dtak.jte-ető évőab-ek-

birtokoese

eggr

mtá

illetvrésze vKÖZÉPKORI ÁGYÚGOLYÓK

Közelkép

A ZRÍNYI MÉDIA KÖNYVAJÁNLATA

Dr. Varga A. József:

Katonák – lelkészek Tábori lelkészekÁr: 2990 Ft, keménytáblás, 334 oldal, B/5-ös formátum

Révész Tamás:

Repülőtér az Alpokalján A szombathelyi katonai repülőtér története

Ár: 3500 Ft, keménytáblás, 206 oldal, B/5-ös formátum

Babos László – Papp Tamás:

A modern kor háborúi és csatái

Ár: 3500 Ft, keménykötés, 288 oldal

M. Szabó Miklós:

Szupertitkos alakulat Az MN 1480 hadműveleti-

harcászati rakétadandár története(1963–1991)

Ár: 2990 Ft, keménykötés, 136 oldal

Sallay Gergely Pál:

Mindent a hazáért! Első világháborús osztrák–magyar

katonai alakulat- és emlékjelvényekÁr: 4500 Ft, keménykötés, 182 oldal

1087 Budapest, Kerepesi út 29/B A kiadóban könyveink teljes választéka megvásárolható munkanapokon 8-15.30-igGyőr Edina mobil: 06-30 578-1048, tel.: 459-5373 E-mail: gyoredina@armedia.huRomándi Cintia mobil: 06-30 633-0619, tel.: 459-5319 e-mail: cinti@armedia.hu