A M A G Y A R O R S Z Á G I M E T O D I S T A E G Y H Á Z

P É C S I K Ö R Z E T E

H Í R L E V É LXX. évfolyam 11. szám 2016. november

„Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai be-szédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.”

II. Péter 1:19

2

É v i J e l i g e „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket.”

Ézsaiás 66:13

E g y h á z u n k 2 0 1 6 . É v i J e l i g é j e : „Szedjük össze erőinket! Az Úr pedig tegye azt, amit jónak lát!”

II. Sámuel 10,12

T e r v e z e t t n o v e m b e r i p r o g r a m j a i n k :

3-6-ig a szlovákiai Mihalovce-ben lelkészünk részt vesz a Centrál- konferenciánk roma konzultációján;

5-én Országos Hálaadó Nap lesz Szekszárdon6-án vasárnap: Schauermann Tamás igehirdetése: Isten lehetőségei

a gyülekezettel8-11-ig tart az óbudai egyházközpontban az évenként megrendezésre

kerülő lelkésztovábbképző13-án vasárnap, úrvacsorai istentisztelet: Miért létezik a gyüleke-

zetünk? (Ef 2,19-22)20-án vasárnap: Mivé kell lennünk gyülekezetként? Mi Isten ter-

ve velünk? (Ef 4,11-16)26-án szombaton Hajléktalan szolgálat.27-én vasárnap, Advent 1. vasárnapja: Kétféle közösség: A nagy parázna és Krisztus menyasszonya (Jel 19,1-9)

R e n d s z e r e s p r o g r a m j a i n k :

Szerdán 17 órakor házicsoport van (változó helyszínnel)Szerdán ifjúsági óra van 19 órakor Csütörtökön 17 órakor bibliaórát tartunk HidasonVasárnap 1000 órakor istentisztelet van Pécsett, 1500 órakor HidasonElső vasárnapokon Úrvacsorai istentisztelet van. Minden harmadik vasárnap Siklóson 1800 órakor istentisztele-

tünk van az evangélikus imaházban.Az esetenkénti időpontváltozásokról lelkészünknél lehet érdeklődni.

33

M é d i a p r o g r a m o k20-án Ifjúsági műsor lesz a Duna TV-n

S z ü l e t é s n a p o s o k n a k

„Hogy életünkben mindvégig megmaradjon az öröm, találnunk kell valamit, ami a körül-ményektől függetlenül boldoggá tesz. Meg kell tanulnunk, hogy a Krisztusból kapott örömöt

őrizzük meg a szívünkben, és ne azt hajszoljuk, ami múlandó körülmények idéznek elő. Az

igazi öröm nem Isten adományaiban, hanem a jelenlétében rejlik.”

Joyce Meyer

Kívánjuk, hogy tapasztalják meg ezt a mindennapjaikban!

B ú c s ú z u n k„Boldogok és áldottak azok, akik az Úrban halnak meg,…

most már megpihenhetnek a munkájuk után, mert amit elvégeztek, az követi őket.” Jelenések 14:13

Szomorú szívvel vettük a hírt, hogy

F l ó r a S c h ä f e r t e s t v é r ü n k e t

nekünk magyaroknak Flóra nénit, 94. életévében hazahívta az Úr. A floridsdorfi gyülekezeti közlemény költői megfogalmazása szerint: „beköl-tözött a nekünk már előkészített leírhatatlanul szép mennyei otthonba”. A család gyászjelentésében írtakhoz is csatlakozva: „szomorú szívvel, de hálásan azért az időért, amit vele tölthettünk” veszünk búcsút kedves testvérünktől.

Talán nem mindenki tudja, hogy a Schäfer házaspár, Flóra néni és Dani bácsi voltak azok, akik a Bécs-Floridsdorfi és a Pécsi metodista gyülekezetek közötti partnerkapcsolat létrehozásában, és sok éven keresz-tül a fenntartásában kezdeményező és meghatározó szerepet játszottak.

Fiatal éveiket szülővárosukban, Új-Verbászban töltötték (ez az a vaj-dasági terület, amelyben a magyar metodista misszió elkezdődött, és itt

4

áll szépen felújítva Kelet-Európa legnagyobb két tornyú metodista temp-loma.) A II. világháború utáni nemzetiségi üldöztetések során Dani bácsi egy szerb megsemmisítő táborba került. Itt édesapját megölték, neki pedig sikerült Budapesten keresztül Bécsbe menekülnie. Flóra nénit „málenkij robotra” hurcolták a Szovjetunióba, ahonnan már Németországba tért

„haza”. Majd ő is áttelepült Bécsbe. Itt házasodtak össze, és kerültek kap-csolatba az osztrák metodista egyházzal. A Floridsdorfi gyülekezetnek lettek tagjai, melyet hűségesen és aktívan, komoly áldozatokat is vállalva szolgáltak halálukig.

Flóra néni és Dani bácsi nem csak a pécsi kapcsolatban vett részt szívvel-lélekkel, nagyvonalú és sokszori bécsi szállásadásokkal és ven-déglátásokkal, hanem szívesen voltak jelen más egyházi alkalmakon is Magyarországon (istentiszteleteken Budapesten, tiszaligeti táborban, stb.) A Floridsdorfi gyülekezettől kapott nagyvonalú anyagi támogatá-sunk nagy része tőlük származott.

Amikor hálatelt szívvel emlékezünk vissza a kölcsönös gyülekezeti lá-togatások során tapasztalt szeretetteljes együttlétek élményeire és áldása-ira, kérjük az Úr vigasztalását a család és a gyülekezet számára. Távozása mindkét közösségben jelentős űrt hagyott maga után. Hálásak vagyunk a sok szeretetért, amit gyülekezetként és többen magánemberként is kap-tunk Flóra nénitől. Kívánjuk, hogy az Úr ígérete szerint tartsa számon neki mind azt a jót, amit élete során tett.

A P é c s i g y ü l e k e z e t n e v é b e n i s S c h a u e r m a n n H e n r i k é s M á r t a

K o l d u s k é n t j ö v ö k h o z z á d

Koldusként jövök hozzád, kitárom üres kezem,csak cundra borul reám, fájón szegényesen.Ez mind, mit e világból, magammal hozhatok,összetörve állok itt, minden ember elhagyott.Jöjj hát fiam, két karom tárva vár.A szív, ha fáj, bennem nyugtot talál.Nem nyújt, nem ád semmit, e rossz világ,de én adok, tereád üdv-ruhát.

5

Voltak szép vágyálmaim, melyek, mint a délibáb,szertefoszlottak s maradt, kínzó nyugtalanság.Futottam a gazdagság, és a hírnév után,de mi abból megmaradt, e néhány rongy az csupán. Ne féld, ne véd, e rongy koldusruhát.Hisz vár hajlék, mely nem kézzel csinált. A kincs, hírnév, mind csak a porba száll,mit én adok, mindörökké megáll!

Fáradtan jövök hozzád, nincs más kihez mehetnék, hol bűneim terhétől, megszabadulhatnék. Kopogok alázattal, el ne vess engemet, ha nálad nincs kegyelem, máshová nem mehetek.Jöjj hát fiam, nem vetlek téged el.Bennem a szív, igaz Barátra lel. A bűn, ha fáj, úgy irgalmat talál,csak sírj, könnyed, bűnbocsátó víz-ár.

Tenálad van irgalom, bocsánat, felemelés,összetört szívnek remény, tisztulás, szentelés.Egy szóval mond azt csupán, enyém vagy gyermekem,többé már nem lesz koldus, megváltott új életem.ó jöjj, csak jöjj, enyém vagy gyermekem. Nem lész többé jövevény, idegen. Tiéd, tiéd, az élet záloga,tiéd, tiéd, az élet-korona!

I s m e r e t l e n s z e r z ő

I m á d k o z á s t t a n u l n i ?

Lehet az imádkozást tanulni? Van erre igény a mai időben? Ilyen kér-désekre manapság közvélemény kutatás alapján adják meg a választ. Az utóbbi években a mai emberek vallási beállítottságával kapcsolatos közvé-lemény kutatásokról érdekes eredmények láttak napvilágot. Ezen közvé-lemény kutatások szerint több ember mondja azt, hogy esetenként, vagy rendszeresen imádkozik, mint ahányan azt közlik, hogy hisznek Istenben. Ez első pillanatra ellentmondásnak tűnik. Hogy lehet imádkozni, ha az ember nem tudja, hogy kihez imádkozik?

6

Azonban, ha valaki már belenézett azokba a könyvekbe, amelyekbe a kórházkápolnákban be lehet jegyezni az imákat, vagy imakéréseket, vagy figyelmesen elolvassuk azokat a cédulákat, amelyek megfelelő bejegyzé-sekkel egy városi templom hirdetőtáblájára vannak kitűzve, teljesen meg fogjuk érteni ezt a közvélemény kutatási eredményt.

Az emberek igénylik azt, hogy azt a gondot és félelmet, ami szívüket nyomasztja valakire rábízzák, még akkor is, ha nem biztosak abban, hogy ez a valaki egyáltalán létezik.

Sok katolikus és ortodox templomban - újabban néhány evangélikus templomban is - lehetőség van arra, hogy egy kevés pénz ellenében ima-gyertyát vásároljunk, és a közbejáró ima jeleként meggyújtsuk, tesszük ezt azért a személyért, akire aggodalommal és részvéttel gondolunk. Ezzel a lehetőséggel az utóbbi években egyre gyakrabban élnek, valószínűleg éppen azért, mert alkalmat kínál ez imádkozásra akkor is, amikor a sza-vak hiányoznak.

A keresztyének számára az ima mindig alapvető fontosságú marad. 1944 májusában - tehát egy olyan időszakban, amelyben Németországban a közeledő katasztrófában az egyházak szinte elnémultak - írta Ditrich Bonhoeffer a börtönből: „A mi egyházunk, amely ezekben az esztendők-ben csak saját fennmaradásáért küzdött, - mintha önmaga lenne a cél - , képtelen arra, hogy a kibékülés és megváltás üzenetét hordozza az embe-rek és a világ számára. Ezért kell a korábbi szavaknak erőtlenné válnia, és el kell némulnunk, és keresztyénségünk csak kétféle képpen fog megma-radni: az imádkozásban és az igazság cselekvésében az emberek között. A keresztyénség ügyében minden gondolkodásnak, beszédnek és szervezés-nek újjá kell születnie ebből az imádságból, és ebből a cselekvésből.”

Tudunk azonban még imádkozni? Vannak szavaink, amelyek össze-kapcsolnak Istennel? Teljesen új formákat kell találnunk, hogy kifejezzük azt, ami mély hatással van ránk? Egy teológiai szeminárium tanáraként egy időben lelki gyakorlatokat kezdtem ajánlani az ima témájához - nem előadásokat az imáról, hanem segítségnyújtást a saját szavakkal elmon-dott imákhoz. Azt vettem észre ugyanis, hogy még a teológiát hallgatók-nak sem egyszerűen magától értetődő, hogy tudnak imádkozni.

Amikor szavakat keresünk saját imáink számára, újra és újra rájövünk, hogy milyen nagy segítséget jelentenek számunkra azok a megfogalmazá-sok, amelyeket azok az imák tartalmaznak, melyeket már több évtizede, vagy évszázada mondanak el a keresztyének.

7

E téren éppen az az ima lehet segítségünkre, amelyre Jézus tanította meg a tanítványait, és amit az Úr imádságának, vagy a Miatyánknak nevezünk? Akárhogy is van, ez az egyetlen imádság, amit még ma is sok ember tud fejből elmondani, még akkor is, ha már régen elveszítették kapcsolatukat az egyházzal és a hitélet gyakorlatával. Meg kellene kísérel-ni olyan emberekkel is megismertetni, akik nem élvezhették a keresztyén nevelést? Vagy éppen ez az imádság része a problémának, mivel gyakran gondolkodás nélkül mondják el az imát, és mert szavai nem minden to-vábbi nélkül felelnek meg annak, ami előttünk, mai emberek előtt imaté-maként nagyon fontosnak tűnik?

Az elkövetkező oldalakon ezt az imádságot azért akarjuk így meg-magyarázni, hogy jobban megértsük azt, hogy Jézus milyen segítséget („használati utasítást”) szeretett volna útravalónak adni tanítványainak az imádkozáshoz, és hogy válhatnak szavai manapság is imáink tartóedé-nyévé, amelybe elhelyezhetjük kéréseinket.

U r a m t a n í t s m e g m i n k e t i m á d k o z n i !

Ez a kérdés nem új. Hogy az imához útmutatásra („használati utasí-tásra”) van szükség, az nem a mai kor lelki/szellemi szegénységéről szóló bizonyítvány. Már Jézus idejében is voltak emberek, akik segítséget ke-restek az imához. Lukács 11:1 szerint ezt a kérést tanítványai és kísérői intézik Jézushoz, amikor kora reggel hosszú imádságban töltött idő után tér vissza hozzájuk. Erre fel mondja el nekik az imádság szavait, ame-lyet ma általában Miatyánknak nevezünk. Ha valaki megkeresi a Lukács 11:2-4 igehelyet, és azt elolvassa, meg fogja állapítani, hogy ez a megfo-galmazás nem pontosan egyezik azzal a szöveggel, amelyet a családban, vagy a hittanoktatás során ismertünk meg, és amit istentiszteleteinken imádkozunk el.

Ez a megfogalmazás az Újszövetségben egy másik igehelyen találha-tó meg, nevezetesen a Máté evangélium 6. fejezet 9-13 versekben, ott az imádság egy kissé eltérő összefüggésben található meg. Ott egy része a Hegyi-beszédnek, és Jézus e nagy beszédének középső fejezetéhez tarto-zik, ahol a zsidó kegyesség különböző formáival foglalkozik: alamizsna adása, imádkozás, böjtölés (Máté 6:1-18). Ez a három dolog az Istennel való élő kapcsolatot fejezi ki a zsidóságnál. Jézus aláhúzza ezt az értelme-zést, és éppen ezért figyelmeztet arra, ne a személyes kegyességük reklám-jaként alkalmazzák helytelen módon, hanem azt titkon gyakorolják.

8

Az imádságról szóló szavakat azonban Máté segítségként egy Jézustól származó tanáccsal toldja meg. Jézus olyan imádságot javasol, amelyben nem szaporítjuk a szót. Azt tanácsolja, hogy ne legyünk „bőbeszédűek, mint a pogányok”, akik azt hiszik, hogy Istent először sok szóval kell meggyőznünk, mielőtt meghallgatna, vagy megsegítene minket. Egy rö-vid, a lényegre összpontosító ima példájaként nevezi meg a „Miatyánkot”, méghozzá abban a megfogalmazásban, ahogyan azt manapság is imád-kozzuk.

Nézzük meg azonban közelebbről mindkét megfogalmazást: folytatás a következő számban.

W a l t e r K l a i b e r : „ B e s z é l g e t é s I s t e n n e l” c í m ű k ö n y v é b ő l - F o r d í t o t t a S c h a u e r m a n n H e n r i k

H o g y l e h e t v a l a k i h á l á s ( e z e k u t á n ) ?

Nem mindig könnyű hálát adni, „mindenért” és „mindenkor” pedig végképp nem, ahogyan pedig Pál azt az I. Thesszalonika 5:18-ban és az Efézus 5:20-ban ajánlja. Gyakran élünk meg olyan helyzeteket, amelyek kihívást jelentenek, letaglóznak. Az állandósult nyomor és szegénység, a folyamatos létbizonytalanság, meg a jelenlegi politikai helyzetre jellemző, mindenkit érintő erőszakos túlkapások miatti félelem mindenkit érint, ezért gyakran teszik fel nekünk, burundi misszionáriusoknak és itteni barátainknak a kérdést: Hogy lehet valaki hálás ezek után?

Sok burundival ismerkedtünk meg, akik példaképeinkké lettek a há-laadásban és abban, ahogyan a szenvedések közepette is tudtak örvendez-ni… éppen a bizonytalan és zavaros időkben, a sokat vitatott elnökvá-lasztás évében, 2015-ben.

A. asszony egy részben elzárt lakónegyedben él. A lövöldözések nap-szaktól függetlenül mindennaposak voltak. Minden utcasarkon rendőrök álltak. A két fiát egyedül nevelő anya más családtagokat is befogadott magához. Csak ő hagyhatta el a házat, mert nő volt, élelmiszert csak elvétve tudott szerezni, a pénzről nem is beszélve. Hogy lehet valaki hálás ezek után?

Manuel annak a kórusnak a tagja, amely a francia nyelvű istentisztele-teken szokott énekelni. Egyszer éppen az úton gyalogolt és bekanyarodott az egyik utcasarkon, amikor hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. A

9

szomszédos utcában valaki elhajított egy kézigránátot, és több embert is megölt vele. Hogy lehet valaki hálás ezek után?

Noha a mi otthonunk biztonságban volt, nekünk, misszionáriusoknak is nehéz volt az életünk. Szüneteltetnünk kellett a családlátogatásokat, voltak napok, amikor a gyermekeinket nem tudtuk elvinni az iskolába.

Az éppen futó projekteket meglehetősen nehezen tudtuk figyelemmel kísérni, ellenőrizni, mert voltak helyszínek, ahová senkit nem engedtek be. Néhány barátunkat egy időre mi szállásoltuk el, bár a mi környékün-kön is voltak lövöldözések. Együtt szenvedtünk a helybeliekkel. A sikerte-len puccs után minden magán rádióadót tönkretettek, vagy beszüntettek. A hírek csak szájról szájra terjedhettek. Szinte nem múlt el úgy éjszaka, hogy másnap reggel ne fedeztek volna fel valahol holttesteket.

Hogy lehet valaki hálás ezek után? A kérdés jogos. Isten mégis arra szólít fel minket, hogy fordítsuk el tekintetünket a körülményekről és mindenről, ami lehetetlen, és összpontosítsunk az Ő korlátlan hatalmá-ra, (talán egyelőre még láthatatlan) lehetőségeire és örökkévaló mennyei ígéreteire. Egyszer hallottam egy mondást: Adj hálát a száddal, a szíved majd felzárkózik. A tudatos hálaadás és dicsőítés megérinti a szívemet, és máris valósággá válhat a régi közmondás: A hálaszó óv a bukástól, a dicséret pedig magasra emel.

A hála Isten atyai szíve közelében tart, míg a hálátlanság arra tesz nyi-tottá, amit Isten ellensége belém akar plántálni: a frusztrációra, a haragra, az irigységre, a cinizmusra, az önigazságra, a reménytelenségre.

A Bibliában található számos igehely közül, amelyek a hálaadásról szólnak, különösen az Apostolok cselekedetei 16,16–40 szólt hozzám. Ez az a rész, amikor Pált és Sílást igazságtalanul megverik, börtönbe vetik, lábukat pedig kalodába zárják. Az ember első gondolata az, hogy itt a misszió vége, nem csoda, ha Pálék itt és most „bedobják a törülközőt”. De egészen más történik: a rabok éjfél körül elkezdenek énekelni… ami egyértelműen hálájukat és örömüket fejezi ki. Énekelek, mert örvende-zem és hálás vagyok, vagy éppen az szeretnék lenni, még akkor is, ha esetleg belül „még nem jutottam el odáig”. És már együtt énekeljük Pállal és Sílással a hálaéneket, mire váratlanul rengeni kezd a föld úgy, hogy az egész börtön beleremeg. Azok ott, ketten nem hagyják, hogy a körülmé-nyek befolyásolják őket. Isten ereje éppen azt cselekszi meg, amit az ellen-ség meg akart akadályozni. Az eseménynek még „utórengései” is vannak, mert megrendít és Jézushoz vezet másokat.

10

Ugyanez történik Burundiban, az istentiszteleteken, ahol az embe-rek Istent dicsőítik, és az Ő hatalmáról tesznek bizonyságot. Egyszerűen megosztják egymással azt, amit átéltek. Némelyeknek ez nehezebben megy, és biztatásra van szükségük, a bizonyságtétel mégis ragályos, mert másokra is „átterjed”.

A.-né így beszélt arról az időszakról: – Arra gondoltam, beszerzek néhány Bibliát. Meg is tettem, és bizony

nagy áldás lett. Amikor senki nem hagyhatta el a házat, együtt olvastunk Igét. Mindkét unokaöcsém abban a nehéz időben döntött Jézus mellett, és most meg akarnak keresztelkedni. Istennek legyen ezért dicséret és hála!

Néhány nappal később Manuel így számolt be a robbanásról:– Hálás vagyok, hogy Isten így rendezte a dolgokat. Eredetileg azon

az utcán akartam végigmenni, ahol a gránát felrobbant. De aztán az a gondolatom támadt, hogy inkább a másik utcán megyek haza, mert ott régen nem jártam már. Pár pillanat múlva pont ott történt a robbanás, ahol én lettem volna.

Nem mindig könnyű hálát adni, „mindenért” és „mindenkor” pedig végképp nem, ahogyan pedig Pál azt az I. Thesszalonika 5:18-ban (minde-nért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatok-ra) és az Efezus 5:20-ban (adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében) ajánlja. Gyakran élünk meg olyan helyzeteket, amelyek kihívást jelentenek, letaglóznak, vagy amelyektől elakad a szavunk, és mindent érzünk, csak hálát nem.

A hála most is, mint mindig, nagy kihívás, és tudatos döntések kelle-nek hozzá:

1. Egy helyzet lehet nehéz. Fontos, hogy olyankor ne fojtsuk el az érzelmeinket. Vállaljuk azokat Isten előtt is, sőt elsősorban előtte, mert az felszabadít.

2. Ha nehéz körülmények közé kerülünk, tudatosan keressünk vala-mit, amiért imádságban hálát adhatunk.

3. Szinte mindig van valami, amiért hálát adhatunk. Vagy azért, amit Isten a múltban tett, vagy azért, amit a jövőben tesz majd. Ezt szeretném mindig észrevenni és felismerni.

4. Gyakorlat teszi a mestert. A tudatos gyakorlás és „edzés” előbb-utóbb hálás(abb) emberré tehet. Ezt Isten igéje is ígéri.

S a m u e l A n d e r s o n K ü l m i s s z i ó i h í r a d ó 2 0 1 6 . á p r i l i s

11

K u d a r c a i n k I s t e n l e h e t ő s é g e i

Fritz Kammert, a hívő órást gazdag emberek házához hívták, hogy ott egy állóórát hozzon rendbe. Már belépéskor feltűnt neki az előcsarnok-ban egy csodálatos francia óra, amely láthatólag szintén állt. Amikor be-fejezte a munkáját, megkérdezte, hogy megnézhetné-e ezt a mesterművet közelebbről.

A ház asszonya nevetett: - Megnézheti, de ön sem tud rajta segíteni. Ezzel az órával már több jó órás foglalkozott, és megszégyenülten távoz-tak. Ha sikerül önnek beindítani, csodának fogom tartani, bár házunk-ban senki sem hisz sem a csodákban, sem Istenben.

Fritz Kammer rögtön hozzáfogott, hogy szétszerelje a nagy órát. Közben elmesélte, hogy régebben ő is Isten nélküli életet élt, de aztán az Úr megkereste, és most már nem is tudna nélküle élni. Munkájában is mindig tapasztalja Isten jelenlétét, és hiszi, hogy most is segíteni fog.

Az asszony csendben hallgatta, és látszólag kíváncsi volt, hogy Isten segít-e az órát megjavítani.

A hitetlenség nevetFritz Kammer befejezte munkáját, és meg volt róla győződve, hogy

járni fog, több próbálkozás ellenére sem tudta azonban beindítani. Az asszony gúnyosan nevetett: - Mindjárt gondolta. Nincsenek csodák, és Isten sincs, aki csodát tudna tenni. Ön azt mondta, hogy Isten a munká-jában is segít. Most láthatja, mennyire segített.

Fritz Kammer is csalódott volt. Mégis így szólt: - Kérni fogom a Megváltót, hogy mutassa meg, mi baja az órának. Mégis azt hiszem, hogy segíteni fog.

- Kíváncsi vagyok - gúnyolódott az asszony -, hogy a mindenség ura szakít-e magának időt arra, hogy egy tönkrement órával törődjön.

Mérhetetlen csodálkozására Fritz Kammer letérdelt az óra mellé, és kérte Istent, hogy ajándékozza meg a munkához szükséges bölcsességgel és ügyességgel. Imáját így fejezte be: - Mennyei Atyám, sohasem hagy-tál még cserben. Köszönöm neked, hogy most is segíteni fogsz. Ámen. - Utána felállt, és megkérte, hogy másnap reggel újra eljöhessen.

A hit győzelmeEste Fritz Kammer buzgón imádkozott Isten segítségéért. Gondolatban

még egyszer szétszedte az órát. Lelki szeme előtt minden részletet pon-tosan végigvett. Hirtelen meglátott a bonyolult szerkezetben egy helyet, amelyet valószínűleg figyelmen kívül hagyott, akárcsak elődei.

12

Másnap reggel korán elment a villához. Az asszony már várta, és ne-vetve üdvözölte: - Na? Megtörténik a csoda?

Fritz Kammer még egyszer szétszedte az órát. Pontról pontra megné-zett minden, az éjszaka látott részletet. Utána újra összeállította a szerke-zetet. Az óra járt! Csengő hangon ütötte a negyedórákat, a remekművet díszítő toronyban csodálatosan harangoztak a kis ezüst-harangok.

Az asszony hallgatva nézte. Végül megindultan mondta: - Most saját szememmel látom és saját fülemmel hallom, hogy Isten meghallgatta az imádságát. Ha ilyen nagy, hogy ilyen semmiségekkel is törődik, én is hinni akarok benne.

És nem csak mondta, hanem meg is tette. Döntése annyira őszinte volt, hogy végül egész családja hitre jutott az Úr Jézus Krisztusban és Isten szolgálatába állt.

E v a n g é l i u m i é l e t k é p e k c í m ű k ö n y v b ő l

K r i s z t u s t l á t n iMi pedig, miközben fedetlen arccal,

mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)

Csendességem alatt egy gyertyát gyújtottam az elmélyüléshez. Egy idő után felkeltem, és elkezdtem napi munkámat, de a láng képe tovább égett bennem; láttam minden tárgyon, amire csak ránéztem.

Megértettem, hogy ha sok időt töltünk Jézussal és imádkozással, ak-kor ugyanúgy fogjuk őt látni mindenben, ahogyan én láttam a lángot lobogni minden dologban. De a bevésődésnek ez az élménye időt vesz igénybe. Ha csak egy gyors pillantást vetünk néha az Úrra, Jézus képe nem lesz látható az életünkön, és a körülöttünk élők életén. De ha sok időt töltünk vele, mint baráttal, tanulmányozva igéjét, hallgatva arra, amit mondani akar nekünk, és beszélgetve vele, akkor képesek leszünk őt látni mindenben.

Urunk, add, hogy a veled való kapcsolat legyen a leg fontosabb nekünk. Megláthassunk téged a sokféle gond közepette is, és mindig rád nézve és a te

példádat követve reagáljunk azokra. Ámen.Ahogyan kezdjük Jézust meglátni a mindennapokban, úgy fogjuk

egyre inkább meghallani az ő hívását. C a r o l P u r v e s ( E s s e x , A n g l i a )

13

L é l e k a z I s t e n

Lélek Szereteteaz Isten! megfogjaBenned kezed.lakozik! TerheidAhol vagy veledtemploma együttott áll hordozza!mindenütt! VégtelenBátran türelemmelimádkozhatsz: vezethallja sorsodaz Úr! ösvényein!

A i z e n p r e i s z D e z s ő K á r o l y

B e s z á m o l ó a S i k l ó s i A l k o h o l i z m u s – E l l e n i K l u b n y a r á r ó l

Nagy hálával a szívünkben számolunk be az idei lelkigyakorlatos (csendesnap) táborunkról, amelyet 2016. augusztus 16-tól 21-ig, vagyis keddtől vasárnapig rendeztünk Püspökszentlászlón.

A közösség kitörő örömmel fogadta a hírt Lankó József cigánypasztorációért felelős lelkésztől (aki az elesett emberek, köztük a szenvedélybetegek felelőseként is gyakorolja papi hivatását), hogy az idei évben is Dr. Udvardy György pécsi megyés püspök atya vendégei lehe-tünk, és a szállást ingyenesen megkapjuk a táborozás idejére. A Budapesti TÁMASZ Alapítvány (szakmai, addiktológiai szervezet) már sok éve tá-mogatja táborozásainkat, ami rendkívül nagy segítség és megtiszteltetés a közösség számára. A két támogatás, amit a Gondviselő Jó Atyának tu-lajdonítunk, (a mi részünk, hogy pályázatnunk kell, és beszámolóként egy gyönyörű fotóskönyvet készítünk, hogy érzékeltessük a tábor minden napjait a támogatókkal) lehetővé teszi, hogy a résztvevőknek csak az úti-költséget kell vállalnia. Egész évben imádkozunk ezekért a programokért és a hozzávalókért.

2016-ban 48 táborozó vehette igénybe a nagylelkű felajánlást. 45 fő folyamatosan részt vett, hárman pedig néhány órára kapcsolódtak be lá-

14

togatóként a programokba, hogy ízelítőt kapjanak az általuk reményte-lennek gondolt szenvedélybetegek felépülési folyamatából.

A 45 fő összetétele a következő volt: 19 alkoholfüggő, köztük 3 nő és 16 férfi. Többüknél a szenvedélybetegség kevert formája fordult elő, vagyis gyógyszerfüggőség, esetleg játékszenvedély társult az alkoholizmushoz. (A nikotinfüggőségről nem is beszélve.) Mindannyian elismerik, sőt nyil-vánosan vállalják múltjukat, és együtt ünnepeljük évről évre alkoholmen-tes, józan „születésnapjukat”, amelyet Megváltó Krisztusunk ajándéká-nak tartunk. Az idei táborban három alkoholmentes születésnapot, egy kétéveset, 15 éveset és 19 éveset ünnepelhettünk mindannyiunk épülésére, a Mindenható Istent dicsérve.

7 gyermek volt velünk, 5-16 évesek. A gyermekek tartalmas program-jára és a felnőttek beszélgetéseibe való bevonására nagy hangsúlyt fektet-tünk. Az idén négy felnőtt foglalkozott velük: egy szociális munkás, egy szakoktató és egy egyházi segítő munkatárs tartott kreatív foglalkozáso-kat egész nap számukra, valamint egy agrármérnök (Pólya Márton 14 éve abstinens) vitte őket kirándulni, szabadtéri programokba vonta be őket.

13 hozzátartozó vett részt, feleségek, felnőtt gyermekek. Hatan voltak a munkatársak, akik a tábor lelki vezetéséért feleltek,

köztük Lankó József r. katolikus, Kurdi Zoltán metodista lelkészek, vala-mint addiktológus-pszichiáter, pszichológus, drámapedagógus és szoci-ális munkás osztották meg a feladatokat. Minden segítő önkéntesen, dí-jazás nélkül vállalta a feladatokat, teszik ezt kezdettől fogva sok éve már.

A tábor szépszámú tennivalóit viszont a közösség önkéntes vállalások alapján elosztotta az összes felnőtt táborozó között. Általánosságban az egymás iránti szeretet és szolgálatkészség jellemezte a résztvevőket, igen lelkesen és egymást buzdítva készítették elő, és valósították meg a tábort, majd később a zarándoklatot is.

Témánk volt a Genezis (I. Mózes) 4:9 „Hol van Ábel a te testvéred?”… ”Avagy őrizője vagyok-e én az én testvéremnek?”, majd az Új Szövetségből a Lukács 10:29 „De kicsoda az én testvérem?”, majd a Galatákhoz írt levél 6:2 „Egymásnak terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”

Ezekhez - a reggeli áhítatokon Kurdi Zoltán által alaposan feldol-gozott és körüljárt témákhoz - hozta Lankó József augusztus 18-án, a felújított szép templomban celebrált szentmisén, az irgalmasság témáját a Máté 18:21-35-ig tartó verseiből. Az adós szolga példázata új megvilá-gításba került, Lankó József érthetővé, közelivé tudja tenni a Szentírás

15

szavait a Bibliát nem ismerő hallgatók számára. A „hetvenszer hétszer” való megbocsátás, az irgalmasság lelkülete, „nem azt követelni, ami jár jogosan, hanem úgy cselekedni, mint a Mennyei Atya cselekszik velünk”,

„felhozva napját jókra és gonoszokra”, „meríteni saját élményből”, aho-gyan megbocsátást nyertünk, és azt továbbadni… volt fő mondanivalója, amelyet szépen illusztrált egy sorstársunk történetével.

Kormos Sándor 30 évet töltött a „föld alatt” bányamentőként. Tüdővérzés miatt korán nyugdíjazták, ekkor kezdett személyes tragédiái-nak hatására is mértéktelenül italozni. Végül egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után (melynek megakadályozását a Jó Istennek tulajdonítja) or-vosi segítséget kért, és próbaidőre felvételt nyert a Bethánia Rehabilitációs Otthonba. A próbaidő azért látszott szükségesnek, mert legyengült testi állapotában nem tűnt alkalmasnak a munkaterápiára. Az ott töltött két év alatt testileg-lelkileg megújult, ereje visszatért, bár tüdőbetegsége nem gyógyult meg. Felvirágoztatta a rehabilitációs otthon veteményeskert-jét és fóliasátrait hallatlan szorgalmával és kitartásával, szakértelmével. A „paraszti” munka boldoggá teszi őt, és türelemmel, szívesen tanítgatja az újonnan érkezett szenvedélybetegeket a mezőgazdasági munkára és a józanságra, valamint az Úr Isten követésére. Miután egyetlen fiát és feleségét elveszítette, élete céljául tűzte ki az irgalmasság gyakorlását a fiatal alkoholfüggőkön, akik ugyanolyan betegek és elesettek, mint ő volt 19 évvel ezelőtt. Semmiféle anyagi áldozatot nem sajnál, hogy éreztesse

„atyai” szeretetét és gondoskodását velük, és továbbadja mindazt a jót, „amit ő kapott a Jó Istentől.” A kert pedig továbbra is virágzik a keze alatt…

A szentmise legszebb pillanatait jelenti az Eucharisztia (úrvacsora), amelyet ökumenikus közösségben veszünk magunkhoz. Egyik ügyes asz-szony rendkívül jóízű kenyeret sütött, amelyet körbeadva tört mindenki belőle, majd igen finom préselt szőlőlével járt körbe a kehely. Észlelhettük, hogy az „ Eucharisztiának jó íze van.”

Az idén is nyílt alkalom lelkipásztori beszélgetésekre, gyónásra, kö-zös imádságra, amelyeket sokan igénybevettek, és örömmel emlegették tapasztalatukat. Kurdi Zoltán fáradhatatlan és színvonalas gitárjátéka minden évben sokat jelent a közösségnek. Az éneklés, az Úr dicsőítése gyógyító hatású a szenvedélybetegségekben (nemcsak ott), és a közösség tagjai szívesen és hosszan énekelnek. Új énekeket minden táborozáson tanulunk, de a régieket is gyakoroljuk.

16

Kurdi Zoltán és Erika már évtizedek óta velünk táboroznak. Nagyon sokat segítettek és segítenek nekünk lelkes éneklésükkel és őszinte ér-deklődésükkel a résztvevők iránt. Nagyon szeretik őket a közösség tagjai, nem éreznek falat feléjük, hanem nyíltan fel merik vállalni és tárni előt-tük elrontott múltjukat, vétkeiket, mulasztásaikat, útkeresésüket. A kö-zös játékok szervezésében pedig olyan tehetségesek és tapasztaltak, hogy számos kacagással és örömmel teli estét szereztek már a közösségnek az elmúlt évek során. Tapintatosan és figyelve a résztvevők igényeire – van-nak jelen. Gyermekeiket is nagyon szeretik a táborozók.

Az augusztus 20-i ünnepséget is a templomban tartottuk, Takács Zoltán – közgazdász sorstársunk (15 éve abstinens) alaposan és érdekesen összeszedett, helytörténeti jellegű ünnepi beszédével és sok szép énekkel.

A csodálatos természeti környezet, a faóriások, a zöld növényzet ezer-féle színárnyalata, az áttetsző fények, a melengető napsütés, patakcsobo-gás és gyógyító csend leírhatatlan élményt nyújtott mindannyiunknak. A gyerekek igazi gyerekek lehettek, nem mobiltelefont nyomogattak (hála Istennek térerő sincsen), hanem egész nap kint a zöldben felnőttek segít-ségével barangolhattak, játszhattak.

Mindannyunknak rendkívüli élményt jelentett a kastély – kolostor meglátogatása. A közösség tagjai és a velünk táborozó gyermekek ritkán jutnak ilyen szép esztétikai élményhez - a maga eredetiségében, szinte korabeliségében helyreállított gyönyörű épület és berendezések látványa megmozgatta fantáziánkat. Szakszerű idegenvezetést is kaptunk, így a kolostor történetét is megismerhettük.

Kurdi Zoltán és Erika szervezésében nagyszerű játékestet is tartot-tunk, ahol 5 évestől a 70 évesig minden táborozó önfeledten játszott.

A záró áhítatot Rajcsik János (28 éve abstinens) tartotta megerősítve a korábbi témákat.

A résztvevők lelkesen és nagy örömmel számoltak be az átélt sokféle gyógyító élményről. A táborozók nagy részének ez volt a nyaralása, más-hová nem jutottak el, de hogy ide eljöhettek abban nagy szerepe volt, hogy nem kellett a szállásért fizetni. Sokan alacsony összegű rokkantnyugdíj-ból élnek, vagy családi terhek miatt vannak nehézségeik, ezért különösen nagy ajándék számukra ez a tábor. A szenvedélybetegnek újból fel kell épülnie testileg-lelkileg, tönkrement existenciáját, és családi kapcsolatait is újjá kell építenie. A lelki megerősödésben, spirituális erőforrások talá-

17

lásában, valamint a szabadidő tartalmas és újszerű felhasználásában, a családi, közösségi kapcsolatok rendezésében nagy segítséget jelent a tábor.

Szeptember 4-én, volt a Szenvedélybetegek XV. Zarándoklata Máriagyűdön. Az előkészületekben részt vettek a közösség tagjai. A dél-utáni tanúságtevő csoport is élénken zajlott sok figyelemreméltó hozzá-szólással. A mintegy 150 résztvevő családias légkörben a találkozás nagy örömével, meggazdagodva egymás hite által, jó érzésekkel búcsúzott.

D r .T h a l y n é K u r d i É v a ( r ö v i d í t e t t v á l t o z a t )

T e h e r h o r d o z á s„Testvéreim,

ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magad-

ra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet

semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a

maga terhét hordozza.” Galácia 6:1-5

Ebben az első 5 versben egy ellentmondást találunk. A második versben olvashatjuk, hogy „Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét”. Az ötödik versben meg ez áll: „Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia”. Most hogy tudjunk eligazodni ezekben a sorokon. Egyszer nekünk kell hordozni a terhünket, egyszer meg egymás-nak a terhét hordozzuk. Gondolhatjuk először azt is, hogy mi a csodának vegyük a nyakunkba még másnak is a terhét, hisz elég nekünk a magunk baja.

Amíg így gondolkoztunk, addig mi is roskadozva vittük a magunk terheit. Mert nem gondoltuk azt, hogy ezt a terhet meg is lehet osztani.

Maradok az alkoholizmus példájánál, mert itt sokan vannak közöt-tünk, akik átélték. Ahogy lassan süllyedtünk bele az alkoholizmusba, úgy egyre nagyobb teher nehezedett ránk, családunkra és a körülöttünk élő emberekre. Láttuk, hogy egyre nehezebb a sorsunk, de képtelenek vol-tunk arra, hogy a magunk erejéből hordozzuk el a terhünket. Voltak, akik nem tudtak megnyílni, nem tudták felvállalni az alkoholizmusukat, nem

18

akarták megosztani a terheiket és inkább bele rokkantak, vagy bele hal-tak a teher hordozásába, mert egyedül akarták megoldani.

Hogyan lehet ezt a terhet megosztani másokkal, hogy nekünk köny-nyebb legyen? Amikor már eljutottunk a teljes reménytelenségbe, kilá-tástalannak tűnt a további életünk, és öngyilkossági gondolatok is fog-lalkoztattak bennünket, akkor nyúlt felénk egy segítő kéz megadva azt a lehetőséget, hogy mi is kinyújthatjuk a kezünket, félre téve a büszke-ségünket, a gőgünket, és megfogjuk a felénk nyúló segítő kezet. Ettől kezdve már nem egyedül hordozzuk a terhünket, mert van, Aki segít. Az Úr megadja számunkra azt lehetőséget, hogy megtaláljuk azokat a közösségeket, vagy a közösségek találjanak meg minket, amelyek képesek arra, hogy a nehéz terhünkön tudjanak könnyíteni. De csak ez akkor működik, ha mi is együttműködők vagyunk a közösséggel, ha el mer-jük mondani őszintén a problémáinkat, bánatunkat, örömünket. Ez által megkönnyebbül a lelkünk, és mindjárt könnyebb lesz a teher. Csak most az én példámat mondom: Milyen nehéz volt átlépni az Alkoholizmus Elleni klub küszöbét, milyen félve és előítéletekkel teli nyitottam ki az ajtót, mert a saját magam által felépített korlátok nem engedték, hogy bátran és felszabadultan menjek be. Mik voltak ezek a korlátok? Az előí-téletek, a gőg, a büszkeség, a félelem, és az alázatosságnak a nagymértékű hiánya. Az Úr Jézus Krisztus szeretetének, a klub és a család segítségének köszönhetően meg tudtam maradni a józanságban. Mert segítettek elhor-dozni azokat a terheket, melyek az alkoholizmusommal és egyéb problé-máimmal nyomták a vállamat. Hogyan tudták hordozni az én terheimet? Segítettek elmélyedni a hitemben, még van bőven pótolni való ezen a téren, de felnyitották a szememet. Az alkoholizmussal kapcsolatban ren-geteg információhoz jutottam, sok példa, emberi sors, segített a józanság útján maradni. Voltak pozitív sorsok, példák melyek mutatták a helyes irányt, de voltak negatív sorsok és példák, melyek azt mutatták, hogy arra nem szabad menni. Megtanultam és folyamatosan tanulom, hogy nehogy elbízzam magam, a józan életet. Ennyi segítő teherhordozással, felszaba-dultan és örömmel tapasztalom meg, Jézus Krisztus Szabadító kegyelmét. Így tudják mások is hordozni az én terhemet. Az bizony édes kevés, hogy most én józan vagyok! Nekem is részt kel vennem, hordozni a klubtársa-im és felebarátaim terheit. Tovább kell adnom azokat a tapasztalatokat, melyek segítettek tovább haladni a józanság útján, ezeket mind ingyen kaptam és ingyen is kell tovább adnom, hogy teljes értékű életet éljek.

19

A magam terhét hogyan kell hordoznom?Az ember a terhét nem tudja átruházni másokra. Attól hogy mások se-

gítenek hordozni, a teher az enyém marad. Megint az alkoholizmusomból merítem a példát. Bennem is, és az alkoholista testvéreimben is kialakult az alkoholfüggőség.

Azt hogy ki milyen úton jutott el oda, nem érdemes boncolgatni. Egyszerű a magyarázat, azért lettünk függők, mert megittuk a szeszes italt, és túlzásba vittük az alkoholfogyasztást. Tehát a függőségemet nem tudja más hordozni helyettem. Tudnak segíteni, hordozni, könnyíteni a terhemen, azzal, hogy megtanítanak józanul élni és azt, hogy józan va-gyok nem az én érdemem, hanem Isten dicsősége. Mihelyt elengedem a segítő kezeket, és újból én akarom, csak vinni a terheimet, bele fogok ros-kadni, vagy pusztulni. A függőség terhének a cipeléséből az oroszlánrészt nekem kell cipelni. Nekem nem szabad meginni az első pohár vagy üveg szeszes italt, mert én fogok tőle visszaesni, és nem biztos, hogy lesz még egyszer esélyem arra, hogy kijózanodhatok. A Timóteus 2. levelének a 7. versében olvashatjuk: „Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.”

Mi is megkaptuk a szabad akaratunkat, Választhatjuk azt is, hogy szabad nekem nem inni, és elfogadom a józanság lelkét, amit kaptunk. Ezzel az elfogadással már nem lesz akkora súlya a függőségnek, hogy bele roskadjunk, hanem szinte észrevétlenül tudjuk hordozni Isten segítségé-vel ezt a terhet. Hogy lehet szinte észrevétlenül hordozni a függőséget? Úgy, hogy Jézus Krisztus segítségével együtt hordozzuk. Segít hordozni, de el nem veszi! A függőség a miénk marad!

R a j c s i k J á n o s

H o n l a pAjánljuk a pécsi gyülekezet honlapját, korábbi hírlevelek is olvasha-

tók ott, egyéb információkkal, hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu Ezután istentiszteleteink hanganyaga is meghallgat-ható a honlapon! A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a

schauermannok@gmail.com email címre lehet eljuttatni.

T á m o g a t á sAmennyiben adományával támogatni szeretné a Magyarországi

Metodista Egyház Pécsi Gyülekezetét, ezen a számlaszámon megteheti:10402427-50485348-54531009

20

O k t ó b e r 1 6 - á n A r a t á s i

h á l a ü n n e p ü n k v o l t , m e l y e n

D r . H e c k e r F r i g y e s s z o l g á l t

a z i g é v e l k ö z ö t -t ü n k .

U t á n a k ö z ö s e b é d m e l l e t t

b e s z é l g e t t ü n k a r r ó l , h o g y k i

m i é r t h á l á s a z é l e -t é b e n I s t e n n e k .