Szerkesztők: Hochbauer Gyula,Kovács Lehel István

Független művelődési és helytörténeti havilap – XI. évfolyam 9. (533.) szám – 2005. szeptember 30. – péntek

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 5 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

H é t f a l u h i e d e l e m v i l á g a

Tomos Tünde: Pirkolicsok, a fogyó Hold szellemei

Hiedelem minden olyan világmagyarázatielv (paradigma), amelyet igaznak tartanak,de ezek nem igazoltak. Alapaxiómaként el-fogadja őket a népi hagyomány anélkül,hogy eredetüket keresné vagy magyaráz-ni próbálná.

A hétfalusi világkép, a világmagyarázóhagyományok igen összetettek. Elemeibenkeverednek az általános emberi világma-gyarázati elvek, az ősvallásból átvett motí-vumok, a katolikus hagyományok és az e-gyütt élő román nép hiedelmei úgy, hogyaz 1542–1544-ben felvett ágostai hitvallásúevangélikus-lutheránus vallás puritanizmu-sának fátyla próbálta az összest elfedni,megsemmisíteni. Hétfalu igen gazdag hie-delem- és mondakinccsel rendelkezik,melynek fő gyűjtői Horger Antal és SeresAndrás voltak (az alábbi idézetek nagyrésze is tőlük származik), azonban a gyűjtöttés részben feldolgozott anyag tipizálásamindmáig nem történt meg.

A hiedelemvilág egyik legfontosabb ele-me a hiedelemlények rendszere, hierarchi-ája. Tipizálásuk igen nehéz, mert a közel-múltban felgyorsult a hiedelmek kihalásá-nak folyamata. A hiedelemlényekbe vetetthit és a velük kapcsolatos rítusok manapságmár csak régi szövegekből, írásos anya-gokból következtethetők ki, az ilyenszerűélménytörténetek teljesen kihaltak.

A következőkben a hétfalusi hiede-lemlények hierarchiáját próbáljuk megfelállítani.

1. LényekÖrdög: omnipotens démon. Az emberfe-

letti hatalommal bíró gonosz lények hie-rarchiájában a legmagasabb csúcsonvan. Teljhatalmú negatív szereplő. Azösszes természetfeletti lény negatív tu-lajdonságait magába olvasztja, bármilyentestet fel tud ölteni, bármilyen feladatotel tud végezni egy éjszaka leforgása a-latt. Ellene fokhagymával lehet védekez-ni: „A fokhagyma különösen jó szeraz ördög ellen. Az ajtószemöldökötmeg kell kenni vele, s az ördög nem

tud bemenni.” Figyelemre méltó, hogya legfőbb rossz ellen milyen egyszerűenlehet védekezni.

Pirkolics: átmeneti lény, antropozoomorfdémon, ördögfajzat. Farkassá, medvévétud átalakulni. Az újszülöttet minél hama-rabb meg kell keresztelni, mert ha pogá-nyul hal meg, a lelke a másvilágon nagybajba keveredik: pirkolics lesz, aki meg-eszi esténként a Napot vagy holdfogyat-kozáskor a Holdat.

Lüdiérc: nagyhatalmú polimorf démon. Anépi hiedelemvilág igen elterjedt mitikusfigurája és szimbolikája is sokrétű, bonyo-lult. Általában rossz, negatív szereplő, azördög megtestesítője, melynek egyik lá-ba lúdláb, a másik lóláb. De lehet a lidércördög adományaként kapott fekete jér-ce is, amely kakastojásból kelt ki. Vagyéjjel – álomban – lidércnyomásként isjelentkezhet. A lidércfény a metángázttartalmazó lápvidékek fölött imbolygó ké-kes láng. Vagy az égen végighaladó hul-lócsillagok, meteoritdarabok is repü-lő lidércek a hétfalusi nép hitében, a-melyek a Tejút valamelyik csillagáról jön-nek, boszorkányok hívására: „Ha lü-diércvel szuólni akarsz, üsd bié a vas-villát a födbe s leszáll elüődbe.” A há-romujjú lúdláb és a tűz stilizált változatalátszik két lidércet szimbolizáló hétfalusitojásmintán is. A két tojásminta másiknagy érdekessége az, hogy Varga Gézarovásírás-szakértő szerint a jelek egyér-telműen székely rovásírás ligatúrák(összevont írásjelek). A minta a Tejutatábrázolja az nt/tn, s és i írásjelek össze-vonásával, vagyis Isten jelentéssel. Ha-sonló összevonás található az énlakai u-nitárius templom rovásírásos mennyezet-kazettáján Egy Isten jelentéssel.

Ursziluó: hiedelemlény. Gyermekeketmegrontó szellem. Az anyának a szülésutáni első éjszaka nem szabad aludnia,mert a hegyes sapkás, nagycsizmás, su-bás ursziluók elurszilhatják a gyere-ket, és az meghal.

Üőjszembër: hiedelemlény, átmenetet ké-pez a természeti szellemek és a helyekszelleme között. Megmutatja a kincs le-lőhelyét, az erdő, a fák ura. Figyelmeztet:„Bacsó Anna egy napon elindult a fér-jéhez a havasra. Ahogy a Garcsint el-hagyta, nagy szél támadt s az ég kez-dett borulni. Amint ment s beért az er-dőbe, elébe állt az őszember, s aztmondta: »Bacsuó Anna, tiérj vijssza,më sohasem láthatod mëg az ura-dot.«” (Bacsó Anna legendája; A Tat-rang vize eredetmondája); kívánságot tel-jesít: „Amint ëccër ujan nagyot károm-kodott, hogy a küőkertrüől is vissz-hangzott, hát elüőtte terëm ëggy üőjsz-embër, rövid, vastag has, nagy fej iéstiérdig álluó szakáll, s kiérdi jezt a du-luófuluó embërt, mi a kivánsága.”(Sándorvize) Úgy viszonyul a be-szélgetőpartneréhez, ahogy az utóbbi vi-szonyult hozzá a beszélgetés kezdetekor,ebből kifolyólag pozitív vagy negatív lény.

Nagykalapos, uófok: ártó démon. Képesgyerekeket elcserélni. A szülő asszonynyújtson fel a kürtüőbe nyársba szúrva

egy csonka seprűt, különben a nagyka-lapos uófok a szép gyermeket egy nagyfejű, nagy hasú, rövid lábú gyermekkelcseréli fel (váltott, kicseriélt gyermëk).

Tündiér: erdei tisztásokon csoportosan je-lennek meg, férfiak és nők is lehetnek.Hosszú szőke hajúak, kék szeműek, ál-talában fehérbe öltöznek. Királynőjük:Tündiér Ilona. Általában pozitív szerep-lők, de rontani is tudnak: „Történt aztán,hogy egy viharos éjszakán a Hurécponkjára egy gonosz tündér várat é-pített. Reggel ott állott a fényes vár saz emberek nem győzték csudálni an-nak szépségét. Szemüket elkápráztattaannak ragyogása. De mekkora voltcsudálkozásuk, mikor úgy délfelémegnyílt a vár kapuja és azon kijötta vár gazdája, egy gyönyörűségesszép ifjú legény. A fején aranykoronavolt, a ruhája tiszta selyem, csakúgyragyogott a napfényben. Arca olyanvolt, mint hóra cseppent vér, termete,mint sziklán nőtt tiszafenyő.

(Folytatása a 3. oldalon)Kovács Lehel István

pag. 7

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U XI. évf. 9. szám

Lapszámunkat azIllyés Közalapítvány

támogatta.

Lapszámunkat aCommunitas Alapítvány

támogatta.

Lapszámunkat a négyfalusi líceum 50éves emlékünnepségének szervezőbi-zottsága 5 000 000 lejjel támogatta.

Hétfalusi hírek2005. szeptember 5-én 18 órától tartot-

ta a Hétfalusi Magyar Művelődési Társa-ság az első hétfalusi eMagyar pont avató-ünnepségét a Zajzoni Rab István Közép-iskola csernátfalusi épületében. A MagyarKöztársaság Informatikai és Hírközlési Mi-nisztériumának támogatásával létrehozotteMagyar pont állandó internetkapcsolatot(két korszerű számítógép), faxolási, tele-fonálási és nyomtatási lehetőségeket biz-tosít a hétfalusi diákok és felnőttek szá-mára.

Az avatóünnepségen Kovács Lehel Ist-ván informatikus, a kolozsvári Babeş–Bo-lyai Tudományegyetem Matematika és In-formatika Karának adjunktusa, a HétfalusiMagyar Művelődési Társaság ügyvezetőelnöke az internetnek az oktatásban és aközéletben betöltött szerepéről tartott elő-adást, valamint bemutatta Hétfalu készülőhonlapját, amely hamarosan elérhető lesza www.hetfalu.ro címen.

A honlap 24 fejezetbe csoportosítva (Holvan Hétfalu?, Történelmünk, Földraj-zunk, A lakosságról, Gazdasági élet,Művelődési élet, Társadalmunk, Temp-lomaink, Iskoláink, Népszokásaink,Népművészetünk, Népviseleteink,Nyelvjárásunk, Népköltészetünk, Pilla-natképek, Eseménynaptár, Rendezvé-nyek, Arcképcsarnok, Hétfaluról írták,Könyvészet, Irodalom, Hétfalu, Köny-vek, Impresszum) tartalmazza a hétfalusiszórványban élő csángó-magyar közösségmúltjának és jelenének ismertetését, mo-nográfiáját; a hagyományaival, néprajzával,művelődési, egyházi, iskolai életével kap-csolatos kutatásokat; a szórványélet érté-keit, gondjait kisugározza a nagyvilágnak.

Kívánjuk, hogy minél többen hasz-nálják az eMagyar pont nyújtotta szol-gáltatásokat az oktatásban, a kutatás-ban, a kommunikálásban és a szóra-kozásban egyaránt!

*2005. szeptember 23–25. között szervez-

te meg a Hétfalusi Magyar MűvelődésiTársaság Négyfaluban a vidéken kiadotthelytörténeti, néprajzi, honismereti lapok ta-lálkozóját. A szakmai kerekasztal-beszél-getések és előadások mellett a lapok gra-fikáiból, lapszámaiból kiállítást is szerveztek.

Tantrangi Pál Andrást 7-8 éves korom-ban ismertem meg, a „gazdász” Köpe Ist-ván tatrang-kerpenyesi kertjében. Nyári va-sárnapokon oda járt családunk flekkenezni,lévén „Köpepista” édesapámnak jó barátja.A rostonsültet – „flekkent” – pedig PálAndrás készítette, mesterien, s mikor el-készült, két késsel vágta leheletfinom sze-letekre. Rendszerint magával hozta két le-ánykáját is: Jucit, aki pár évvel idősebb volt,mint én, és Böskét, aki velem egyidős volt,s akivel hamar összebarátkoztam.

Pál András „esküt nem tett” tanító volt,vagyis az első világháború után nem tettele a kötelező esküt a román államra, mond-ván, hogy ő már egyszer letette az esküt amagyar államra, most akkor miért tennemásikat? (A többi hétfalusi pedagógus es-küje is csak abból állt, hogy beterelték őketegy terembe, ott állva meghallgatták a fel-olvasott eskümintát, s azután szépen haza-mentek. Pál András erre sem volt hajlan-dó.) Emiatt többé tanítói állást nem kapha-tott. Feleségének volt valami kis vendéglő-vagy kocsmaféléje, annak a jövedelmébőlélt a család.

Közben elbeszéléseket írt, amelyeknektárgyát a hétfalusi csángó nép életébőlvette. Ezek az egyházi Csángó naptárok-ban jelentek meg, évről évre: A „Sirhóékszénát hoznak” (Barkóék szénát hoznak– lett volna az eredeti címe, de a Barkócsaládot nem akarta magára haragítani),„Mucsa mányi és a trikó”, „Hol a kony-tyom?”, „Andris”... Mosolyogva olvassukezeket, s alig vesszük észre közben aszemünkből kicsorduló könnycseppet, mertsoraiból mindig kiérezzük a népe nehéz, aligelviselhető sorsának fájdalmát. Ezeket azelbeszéléseket később, a bécsi döntés utána Dél-Erdélyben megjelenő Havi Szemlenevű folyóirat is közölte.

A háborús években – 1942 vagy 1943-ban a nyár folyamán – minden derűs va-sárnapon Böske lányával és két-háromfiatal családdal az Epres alá jártak, a Tat-rang vizére fürödni. (Akkor már feleségeelhalván, Brassóban lakott Böskénél.) A

házunk előtti buszmegállónál leszálltak ésengem is magukkal vittek. Kedves, vidámvasárnapok voltak, nem felejthetem soha.Ezernyi tréfával, adomával szórakoztatta atársaságot, örökifjú maradván sok-sokgondja és baja mellett.

Juci lányával nem érintkezett, talán mertakarata ellenére ment férjhez. Böske velemjárt a kétéves kereskedelmi és könyvelőitanfolyamra Brassóban, hamarosan állástkapott, és ha szűkösen is, de meg tudtakélni. Böske nem ment férjhez, vele maradt.Nem tudom, Pál András melyik évben haltmeg és hol van a sírja. Böske az ’50-esévek elején néhányszor felkeresett. Tőletudom, hogy utolsó idejében is sokat írt, főlegnéprajzi munkákat, de mindez kiadatlanmaradt. Halála után Böske megpróbáltamunkáit kiadatni, de az illetékesek aztmondták: nem időszerűek.

A kapcsolat megszakadt, egy idő utánBöske többé nem keresett fel. A címét meg-adta volt, de mikor kerestük, nem találtukmeg azon a címen. Vajon mi lett a TatrangiPál András kézirataival?

A két világháború közötti időben mindenállami szolgálatban levő magyart időként ro-mán nyelvvizsgára köteleztek. Ezzel kap-csolatban hallottam Pál Andrástól a követ-kező históriát:

„János bát, az útkaparót román nyelv-vizsgára hívták. Megjelent az öreg, fe-lelgetett ügyesen a vizsgáztató bizottságkérdéseire. Végül felszólították, hogy é-nekelje el a román himnuszt. Elénekelteszépen. Az egyik vizsgáztató megkérdez-te, tudja-e, hogy magyarul mit jelent? –Már hogyne tudnám, – felelte s húzta kimagát nagy büszkén János bá. Azt, hogy:Isten áldd meg a magyart! – románul.”

Bizony, édesapámat is háromszor hívtáknyelvvizsgára. Hogyan úszta meg, nem tu-dom, hiszen jószerivel mukkot nem tudottrománul. Az iskolában a román nyelvetDoamna Sasu, egy fiatal román tanítónőtanította, édesapám csak a román énekekettudta, szörnyű rossz román hangsúllyal.

Hochbauer Ferencné Gáspár Sára

Emlékeim Tatrangi Pál Andrásról Tanévkezdetkora vakációról

(Két változatban)I.

Ha furcsállják, ha nem, engem most nema gyerekek s a pedagógusok szünideje ér-dekel, hanem az intézményé. Mivel teltekneki e vizsgák közé szorult hetek? Nemarra sandítok, hogy mit szült a minisztériumnyara, s most békén maradhat felőlem atanfelügyelő is, akár in medias res.

De van egy sanda gyanúm: az iskolátnem bántotta az idén a meszelő sem. An-nak ellenére, hogy mindenki sikeresen írt.Na. A tornaterem sem szerelődött fel sem-mivel és sehova, az erre költött nyomda-festék dacára.

De nagy járkotolás volt a suli körül: jöttegy rakás könyv. Lehet 1600 is. Ők hor-dozzák a barátainkat, akik jót akarnak ne-künk. Csak az a szomorú, hogy majd mindmesszi vannak tőlünk: ki európai, ki nemzeti,ki másmilyen távolságra. Ezek közül a leg-érdekesebbek a befagyasztott testvér-tá-volságok. Madách Imre szerint ezekben ajövő.

Mondják, hogy megtöltötték szóval az is-kola egész környékét valami madarak vagyjómadarak, s a szóradarok ellenére kerültbennebb is egy-két réteg kacagás.

Lukács XI. G oszt.II.

Július 9-én és 10-én a Zajzoni Rab IstvánKözépiskola diákjai Kommandón vendég-szerepeltek a József Attila-összeállítással,egy Sebestyén Mihály-humoreszkkel s egyPáskándi Géza-groteszkkel.

*A nyáron a négyfalusi magyar tannyelvű

középiskola könyvtárát Beke Matildkönyvtár-hagyatéka (585 kötet), Jenei Ta-más könyvadománya (2 doboznyi könyv)és angol barátaink mintegy 1000 kötetnyiangol nyelvű könyvadománya gazdagította.

*Július 14-én a Zajzoni Rab István Kö-

zépiskolába látogatott kisújszállási testvér-iskolájának egy küldöttsége, melyet KeczeIstván igazgató vezetett.

*Augusztus 15-én a Zajzoni Rab István

Középiskolába látogatott Budapestről Ede-lényi Zsuzsa és Edelényi Ákos, akik az ÁbelAlapítvány támogatásával az utóbbi 7 év-ben közel 40 hétfalusi középiskolásnak tet-ték lehetővé, hogy ösztöndíj-szerűen 2–3hétig a budapesti Balassi Bálint Gimnázi-umban kezdhessen egy-egy tanévet.

*A nyár folyamán a Zajzoni Rab István

Középiskola V. osztályosai kökösi testvér-osztályukkal székelyföldi közös táborozásonvettek részt osztályfőnökeikkel: Juhász Ju-dittal és Kovács-Kalit Előddel.

pag. 8

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 5. * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2005. szeptember 30. H É T F A L U 3. oldal

Hétfalu hiedelemvilága(Folytatás az 1. oldalról)Csak a szeme, az éjfekete gonosz sze-me árulta el, hogy belsejében gonoszindulatok vannak és mézes-mázosnyájas szavai az emberek megrontá-sára valók. Aranyos hintójának ke-rekei hajlékony mogyorófa abroncs-ból készültek, melynek fentői nádszá-lakból voltak. Kocsija elé tizenkéthattyú volt fogva, melyek úgy vitték akönnyű kocsit, hogy folyton hintázzonés egy szikrát se rázzon. Amint leért aNagymezőre, az éppen arató emberekközé, azok elhagyták a munkát s kö-réje gyülekeztek, hogy megbámulják.A gonosz tündér nyájas szóval fordulthozzájuk: »Oh, ti szegény emberek,mennyire sajnállak titeket, hogy a napforró hevében annyit kell izzadva fá-radnotok. Látjátok, ha az én alattva-lóim lennétek, én sokkal nagyobb föl-det adnék nektek s adnék hozzá mégszolgákat is, akik helyettetek dolgoz-zanak s derék fiaitok, gyönyörű leá-nyaitok kezét nem törné fel a kapa,kasza nyele, liliom arcukat nem éget-né el a nap melege, feljönnének vá-ramba, hol mindig terítve az asztal,töltve a pohár, szól a muzsika és áll atánc, a mulatság. És mindezért nemkívánnék tőletek mást, minthogy ne-kem szolgáljatok. S tudjátok miből álla szolgálat? Minden héten hétnapimulatságból. Eddig hat napon át dol-goztatok, a hetediken pihentetek.Ezután hat napon át csak az lennedolgotok, hogy egyetek-igyatok, a he-tediken pedig váramban vendéges-kedjetek, táncoljatok. Még imádkoz-notok sem kell, sem Istenre gondol-notok, mert én mindenkiről gondos-kodom és semmiben hiányt nem fogtokérezni. Gondolkozzatok szavai-mon!«” (A három ujjú szikla; A Csukáseredetmondája)

Kisiértet: meghatározatlan szellemlény.Anyagi alakot nem tud ölteni, csak je-lenléte érzékelhető. Meg tud jelenni, eltud tűnni, tud repülni, átalakulni, láthatat-lanná válni. Legtöbbször éjfélkor jelenikmeg, ködös, felhős, transzparens, szemi-materiális alakban. Megjelenése ijedtsé-get okoz. Más különlegesebb funkcióvalnem rendelkezik. „Az ágyban fekvő, haa bal kezét kiteszi: megkísértik” – tart-ja egy hétfalusi babona. Türkösnek Hág-tetüő nevű bércén van egy forrás, amely-ről az a babonás hit járja, hogy ha valakinaplemente után iszik belőle, bivaly alakúkísértetek veszik üldözőbe.

Sárkánkigyuó: időjárásdémon. A gar-boncás hátaslova. Kígyóból születik, bar-langban nevelkedik. Jelen van a viharosszélben, felhőben. Ő hozza a jégesőt. ASátán jelképe. A sárig sárkánkigyuótáltos állat, elvarázsolt királyfi.

Csuma: betegségdémon. A pestist(mirigy) a csuma hozta. Ellene úgylehetett védekezni, hogy szalmával kitö-mött, kenderből készített csumaingettűztek ki a falu végére.

Uóriás: a Barcaság régi lakója. Régen aBarcaságot tenger borította, az óriásokátvágták a hegyeket, leeresztették a vizet.„Elázott gagyáikat a szentpéteri hegyoldalára terítették száradni, aminek anyoma Hétfalutól még ma is látszik.”

Feketeembër: gyermekijesztő lény. „Jüőa feketeembër, s levijsz a pinciébe!”Alakja – hasonló funkcionalitással – egyhosszúfalusi gyermekjátékban is felbuk-kan: A gyerekek választanak egy iédes-anyát, egy gyermëket és egy feketeem-bërt. A feketeembër elbújik a pincébe.A gyermek mondja az iédesanyának:– Anyuka, éhes vagyok!– Menj le, a pincében az étel.A gyermëk lemegy a pincébe, a fekete-embër megijeszti. A gyermëk visszasza-lad az iédesanyjához, és mondja, hogya feketeembër a pincében van. Az ié-desanya is lemegy a pincébe, de őt nemijeszti meg a feketeembër, hanem egyszámot súg a fülébe. Közben a gyerme-kek a következő párbeszédet éneklik:– Hol van a feketeembër? / – A pincé-ben. / – Mit eszik? / – Emberhúst. / – Mit iszik? / – Embervért. / – Min hál? /– Vaságyon. / – Hány párnán alszik? / – Kilencen. / ...Addig folytatják, ameddig az iédesanyafeljön a pincéből. Ezután körbe állnak,megfogják egymás kezét és körbe lép-delve énekelni kezdenek:

– Egy óra eltelt, feketeembër nem jött.– Két óra eltelt, feketeembër nem jött....Egészen addig, ameddig el nem érnekaz iédesanyának súgott számig. Ekkora feketeembër kiugrik a pincéből ésszaladni kezd a szerteugró gyerekek után.Akit megfog, az lesz a következőjátékban a feketeembër.

Mumus: gyermekijesztő lény. Az i-jesztésen kívül semmilyen más funkciójanincs. „Jüő a mumus!”

Höncsög: vakond (Talpa europaea). A ke-nüők, hogy kezüknek erős, biztos fogástadjanak, egy-egy alkalommal kimenneka kertbe, ahol höncsögöt fognak, kifor-dítják a földből, ásóval fejbe vágják. E-gyik kezükkel megfogják a höncsög nya-kánál a csigolyát, a másik kezükkelvisszafelé simítják a höncsög puha, sely-mes hátát, s közben keresztet vetnek. A-zért teszik, hogy ahová csak nyúlnak,hasznos legyen. Az állat ereje, képességeiátszállnak az emberre.

Kecskebiéka: a boszorkánymetamorfó-zis egyik alanya, azzal a képességgel isrendelkezik, hogy el tud tűnni: „Egyszereste az emberek az udvaron egy kecs-kebiékát láttak. Vasvillával átszúrták,odaszegezték a földhöz. Reggelre akecskebiéka eltűnt, átváltozott.”

Riézfajszu bagoj: gyermekijesztő lény.Sötét erdőben lakik, alkonyatkor, este vagyéjjel jelenik meg. „Eccër jaz erdüőn vol-tunk tëllájzni. Egiész nap jeszgettükJánoskát: »Jüőnnek a riéjzfajszubagjok!« Östviére Jánoska eltünt, fié-lelmibe hajzafutott.”

Husztaj: farkas és egyéb (meghatározat-lan) vadállat, amely az erdőben garáz-dálkodik. „Nem hajtunk ki a marhát,më fiéjjünk, hogy a husztaj elviszi.”

Niégylevelü fü: a Szent György-napjántalált niégylevelü fűvel fel lehet a bo-szorkányok szarvát fedezni, s őket ártal-matlanná tenni.

Vasfü: Verbena officialis. Az ember erejétfelerősítve, ki tudja nyitni a zárakat, laka-tokat. „Hiszik, hogy némely ember ör-dögi hatalommal bír, vasfűvel kinyitzárat, lakatot.”

Csumaing: a pestis elhárítására készített,szalmával kitömött ing, amelyet a falu ha-tárába szoktak kitenni.

Akajsztott embër kötele: süt a nap ésfúj a szél: a közelben akasztott embervan. A kötelet le kell vágni, el kell tenni.Ha istállóban tartják, az állatok jobbanhíznak; aki pedig ilyen kötélből egydarabot magánál hord, azt nem kísértik aszellemek.

Lánc: „Tavasszal, első kihajtáskor amarhát láncon kell átléptetni, hogy ahusztaj ne bántsa azt.”

Farok: összecsomózott kötélvég, szösz, a-mely rontásra képes. A guruzsluók egy-másnak át szokták adni, hagyatékozniszokták a farkakat. Egyszer az is meg-történt, hogy egy guruzsluó hirtelen meg-halt, a farkat senkinek sem tudta odaadni,elveszett. „Ha a farkat beteszik a vályúalá, valami baj lesz az állattal, elveszia tejét, valami.”

Luófej: a lovak megrontásához, megbo-szorkányozásához lófejet kell elásni azistállóban. Ekkor a gonosz hatalom egészéjjel hajtani fogja a lovakat. „Reggelremindig habosak voltak a lovak, mint-ha egész éjjel nyargalták volna. Egysziékël tuduós azt mondta, hogy luófejvan elásva valahol. A vályú alatt megis találták az elásott luófejet. A lovakhelyrejöttek.”

Elrejtett kincs: április 24-én, SzentGyörgy-napján, felgyúl az eltemetett, el-rejtett pénz. „Ha fehéren ég, ezüst, hasárgán ég, arany pénz van elrejtve.”A pénz megkereséséhez az üőjszemberis nyújthat segítséget. Kincsásás közbennem szabad káromkodni, mert a kincseltűnik, hasonlóan a kincskeresőt sem sza-bad megszólítani, mert eltűnik a kincs.Egyszer az is megtörtént, hogy a kincs-keresők olyan mély gödröt ástak, hogy aföld beomlott és odatemette őket – ezt isaz arany átkának vélték. „Egyszer egyember kérte az üőjszembërtől, mindentmegígért érte, csak adja neki az ara-nyat. Az üőjszembër a katlan alatt lévőtkérte tőle. Az ember megígérte, gon-dolta, a macska van ott. Mikor haza-ért, látta, hogy a katlan alatt a bölcsővolt, s benne a gyerek már meg volthalva.”

(Folytatjuk)Kovács Lehel István

pag. 17

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U XI. évf. 9. szám

Újraolvasott könyv Koós FerenctőlOlyan ember tanfelügyelői visszaemlé-kezéseit lapozom újra, aki számára az életviszonyítási alapja az 1848/49-es szabad-ságharc volt. Az 1903-ban a Brassói Lapoknyomdájában kiadott, 56 írást magába fog-laló könyv előszavában így ajánlotta ezeketaz írásokat, elsősorban kijelölt olvasóközön-ségének: „Ha egyebet nem, de annyit atanítók, tanítónők, tanárok és tanfelü-gyelők, sőt a szülők is tanulhatnak be-lőle, hogy szelíd, humánus elbánássala legtöbbre mehetünk pályánkon...” Eztaz ajánlást életének a szerepei is hitelesítik:Jobbágyfiú, 48-as közhuszár, Bukarest elsőreformátus lelkésze, Beszterce-Naszód,majd Brassó-Fogaras megye tanfelügyelője– királyi tanácsosi címmel, hatékony intéz-mény- és közösségszervező (Brassó me-gyei EMKE és március 15-ék), termékenyközíró, jótollú emlékíró, műfordító, frappánsadomázó, (...), szabadkőműves.

Az 56 szöveg természetét meghatározza,hogy visszaemlékezés: általában egy-egyanekdotára hegyezett esemény köré ke-rekedik, mint Csúfolnak a kofák, Trefortszemleúton, Görög-e vagy román? Kiá-radt az Olt, Hát aztán nekem mit fizet-nek, ha odaadom, Hogy lett belőlem két-három percig Kossuth Lajos? A mi fa-lunkban egyetlen szamár sincs. Koósszépírói tehetségének bizonyítékaként ke-rüljön ez utóbbinak a szövege olvasóm elé.

„1878 tavaszán megjelent az irodám-ban egy csinos, fiatal román tanító smeghívott Szúnyogszegre a vizsgálatára.Pantelimon Gergely volt, az én dévaiprotezsáltam és tanítványom. Örvendet-tünk mind a ketten, hogy ismét láthattukegymást, s megígértem, hogy el fogokmenni. El is mentem. Az első osztályt ve-zette. Közönség igen nagy számban je-lent meg, mert ott tanfelügyelő még vizs-gán nem volt.

Folyt a vizsga ügyesen a beszéd- ésértelemgyakorlatból. Ösmerték az ap-róságok a juhot, ökröt, tehenet, bivalytés lovat. Az egyik gyermeket felkértem,hogy beszéljen a szamárról, de egy szótsem szólott. Felhívtam egy másikat, har-madikat, de feleletet nem kaptam. Azthittem, hogy megbukik az én volt tanít-ványom vizsgája. Ekkor megszólalt egyöreg iskolaszéki tag, mondván: Uram,ne kérdezd a szamarat, mert a mi köz-ségünkben egyetlen szamár sincs...

Hála Istennek – feleltem vissza elmo-solyodva. A közönség megértette a cél-zást és hangos nevetésbe tört ki. Ezzela Pantelimon vizsgája meg volt mentve.

Ez a Pantelimon a mai napig a leghá-lásabb szívvel viseltetik hozzám.”

Máskor jellemet rajzol pár vonással: „Li-bertas, Én, kérem alássan, kálvinistavagyok..., Négy 48-as honvéd mintállami tanító Brassó megyében, Trefortés Vajna Sándor tanfelügyelő.” S perszea visszaemlékezés műfajától nem idegen,

hogy a szerző a szövegbe önjellemzőgesztusokat is belesző.

Pár írás konkrét tanfelügyelői teljesít-ményről vall: a brassói főreáliskola alapítá-sáról (Kivernek a siculusok ős Budavá-rából), öt zászlóavatásról, az óvodaszer-vezésről (A csángó községben szervezetttizenegy óvodáról), emlékműállításokról(Magyar emlékek Brassóban és Brassómegyében). Ez utóbbiak hangvétele meg-elégedett. Az író visszafogott büszkeséggel,tömören nyugtáz: „Azokból az állami ele-mi iskolákból, melyeket idejövetelemkoritt olyan felforult állapotban találtam,rajzottak ki azon 15 év alatt a következőma virágzó állami iskolák : 1. állami fő-reáliskola, 2. állami felső kereskedelmiiskola, 3. állami fa- és kőipariskola, 4.állami polgári leányiskola, 5. állami i-parostanonc iskola, ez utóbbi ma 700tanulóval.”(25. old.) Néhol rapszodikusérzelmi hullámzás jellemzi a szövegezőt. Azidézett büszkeség pár sorral alább sértettelkeseredésre vált : „...én is tettem e 15év alatt legalább annyit, hogy az én ne-vemet is említsék az elemi iskolák 25 é-ves történetében, s hogy ne dobták vol-na ki arcképemet az igazgatói iroda fa-láról még életemben az állami elemi le-ányiskola lomtárába, amivel engemcsak sértettek, de a brassói állami ele-mi iskolák 25 éves történelmét mindenkomoly hazafi s honleány előtt megha-misították.” (25–26. old.)

Koós Ferenc nemcsak általános emberiés pedagógiai problémák humánus meg-közelítését tartja célravezetőnek, hanem anemzetiségi kérdésekét is. „Én Bukarest-ben és idehaza, mióta hazajöttem, mindigolyan megyékben szolgáltam, (...), ahola románság van nagy többségben. Jólösmerem a románokat, kikkel ha szé-pen, humánusan bánnak, az ingöket isodaadják.”

A szerző kérdésfelvetései gyakran ro-mantikusak. A hazafiúi pátosz nemcsak aszövegeket fűti, hanem Koós Ferenc ma-gatartásába szövődik. Ilyen értelemben jel-lemző, hogy a saját és a haza hasznáratanul meg románul. Nem akármilyen szin-ten, hiszen tankönyvet írt Vasile Goldiş bras-sói görögkeleti gimnáziumi tanárral a románnépiskolák számára (A Be Ce Dar si An-taia carte pentru deprinderea limbei ma-ghara in scolale poporale, 1894), melyethárom kiadásban 60 000 példányban adtakvolt ki.

S mintha csak azt az elvét akarta volnaigazolni, mely szerint az idegen nyelvektanulására a legjobb mádszer az önta-nulás, Gödri János bácsfalusi ügyvéd„heccelésére” 1885-ben elkezdett cigányultanulni. E nyelvtanulási történethez tartozikJózsef főherceg 1888-ban Budapesten

kiadott cigány nyelvtana: Czigánynyelvtan. Romano Csibakero Sziklaribe.Mára már ki tartja számon, hogy KoósFerenc egykori magyar királyi tanfelügyelőa 19. század utolsó évtizedében a cigánynépköltészet Európa-szerte elismert fordítóitekintélye volt. Nem véletlen, hogy a Pallaslexikona IV. kötetében a Cigányok c. mel-lékletének 42. oldalán Koós Ferenc nevemellett azt olvashatod: Oláhországi ci-gány népdal (Brassó, 1887. évf.), Ci-gány talányok (Brassó, 1888. évf.), Ci-gány dalok (Brassó, 1888. évf.), Boldi-zsár versei (Brassó, 1889. évf.), Romá-niai cig. népdalok (Brassó, 1889), Szent-péteri cigány népdalok (Brassó, 1889),Brassó megyei cig. dalok tánc közben(Bukaresti magyar képes naptár, 1890.),Romániai cig. népdalok. Több mese(Brassó, 1889.évf.), Cigánykodás(Kolozsvár, 1888. évf.), Cigány mondák(Székely Nemzet, 1890), Halotti énekek(Székely Nemzet, 1890).

65 évesen kezdett olaszul tanulni, hogyelbeszéléseket fordíthasson magyarra, s e-mellett németül, angolul és franciául olva-sott.

E 103 oldalas könyvben sok hely- és kor-történeti adalékhoz is jut a türelmes olvasó.Ezek közül talán nem érdektelenek: 1881-ben görög elemi fiúiskola működött mégBrassóban a Szent Katalin utcában. Abrassói görögöknek ítélték hosszas per utánaz 1870-es években a brassói görög egyházösszes vagyonát, s a románok e per elvesz-tése után építettek a Búzasoron templomot.Brassóban festett Bem-portré díszelgett afeketehalmi papilakon. Thököly bukása u-tán egy évvel egy csapat kuruc lovasságtört be zsákmányért Zernyestre. Ezer lo-vasból álló német csapat indult ellenükBrassóból. Ennek a hírére a kurucok abbaa kis völgybe húzódtak, amelyet a zernyes-tiek ma is „La mormint”-nek neveznek. Akurucok a hegy lábánál erős állást foglaltaks várták a németeket, akik e cselre nemszámítva vonultak előre. Egyszer csak erőspuskaropogás fogadta őket. Miután elesetta vezér és kétszáz lovas, a többiek vissza-fordultak. Az elesetteket a zernyestiek kö-zös sírba temették. Ennek az emlékét őrzia helynév. A nyergestetői honvédemlék a-vatóünnepén a bukarestiek nevében KoósFerenc mondott beszédet a szabad ég alattünneplő 5–6000 ember előtt.

Elgondolkoztató, hogy éppen az a KoósFerenc, aki a Csángó-szobor 48-as em-lékmű felállításának fő szervezője volt, s kiennek az avatóünnepére megírta ez em-lékkő történetét (Brassó,1902), s e mel-lékletben közölte az 1848-as véreskarácsony 52 vértanújának névsorát (me-lyet az evangélikus egyházközségek anya-könyvei alapján állított össze, kihagyva a

katolikus anyakönyvi adatokat), miért említaz 52 helyett egyszer 120 (29. old.), egyszerpedig 140 (29. old.) áldozatot.

A szerzőnek Borcsa Mihályhoz címzettdedikációja még növeli a hasznos olvas-mányként ajánlható könyv értékét. S mégehhez mérten is van ráadás: író és olvasóközti sajátos diskurálásként, Borcsa Mihálymegjegyzései a címlapon s néhány dohogóbejegyzése a szövegmargón.

Szóval megérné gondozni – miként BekeGyörgy elkezdte – ezt a méreteiben sem,tartalmában-értékében sem elhanyagolhatóhagyatékot, miképpen megéri annak, ki te-heti, újra-újra vagy bele-beleolvasni KoósFerenc szövegeibe.

Hochbauer Gyula

Hétfalusi babonák2. Betegségre vonatkozók• A hidegrázóst a kürtő alá teszik s rá

kilencszer bekiáltanak, hogy a hidegelhagyja.

• A köldökzsinórt eltették, megszárították,porrá törték. Ha a gyerek felijedt, langyosvízbe felkeverték és megitatták vele.

• Aki az újholdra sokat néz, holdkóroslesz.

• Ha a háznál terhes beteg van, visszafeléseperik a házat, nehogy a halál bemenjen.

• Ha a kisgyermek valamitől megijed, ól-mot öntenek neki: a megolvasztott ólmotbeöntik egy tányér vízbe, abból kiömlik aza tárgy vagy ember, akitől a gyerek megi-jedt. A vízzel megmossák a gyermek fejét,ami megmarad, azt a kutyára vagy az ajtósarkára öntik.

• Ha az ember valamelyik tagját bénulás,kirándulás érte: rossz sziél iérte.

• Ha valakinek nyavalyatörése van (frász,görcs), egy abroncson kilencszer át kell búj-tatni s meggyógyul.

• Ki a csillagokat számlálja, annak akezére szemölcs lesz.

• Ki este tükörbe néz, sárgaságot kap.

pag. 18