Hurrá, itt a nyár! - jamk.hu · Ha volna rá for-rás, merthogy a vis major pályá-zaton csupán a káresemény előtti állapot visszaállítására lehet tá-mogatást kapni,

2010. JÚLIUS 5. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM

A tartalomból

– A borozda – Jobbról

3. oldal

– Óvodai hírek

4. oldal

– Az Áprily iskola hírei

6. oldal

– Gazdaszemmel

8. oldal

– Képviselő-testületi

ülés dióhéjban – Hitélet (katolikus)

9. oldal

– A Dömösi Művészeti

Napok programjai – Hitélet (református)

10. oldal

SZILÁGYI GÁBOR

E z a nyár is jól kezdődött!

Először a patakok öntöttek el

minket kétszer is, azután a dunai

árvíz mosta ki a falu mélyebben

fekvő részeit, egyúttal napokra

elzárta Dömöst a külvilágtól.

A patakok áradása hasonlóan

nagy károkat okozott, mint tizen-

egy évvel ezelőtt. Sajnos elmond-

ható az is, hogy az emberi meg-

gondolatlanság nem kis mérték-

ben hozzájárult a károk keletke-

zéséhez. Gondolok itt például a

Szuha-patak medrének áteresszel

való kiváltására a Joe sörözőnél.

Normál vízhozam mellett látszó-

lag bőségesen elegendő a két cső

vízelvezető képessége.

A természet azonban mind-

untalan bebizonyítja nekünk,

hogy ő az úr, és kicsinyes számí-

tásaink során képtelen vagyunk

figyelembe venni kiszámíthatat-

lan erejét. Ha meglenne az eredeti

patakmeder, és a felső faluba

vezető út hídon menne át a patak

fölött, már az előző árvízkor se

öntötte volna el a patak hordaléka

a Kossuth Lajos útnak a Petőfi tér

és a református templom közé eső

szakaszát.

A megoldás a patakmeder

hídépítéssel egybekötött (na,

tessék, már megint egy híd) hely-

reállítása volna. Ha volna rá for-

rás, merthogy a vis major pályá-

zaton csupán a káresemény előtti

állapot visszaállítására lehet tá-

mogatást kapni, egy esetleges

megelőző beruházásra sajnos

nem. De reméljük, hogy valamely

más pályázaton sikerül erre a

későbbiekben forrást találni. Le-

hetőleg még a néhány évente

bekövetkező ismételt nagy áradás

előtt.

Hasonlóan kellemetlen kö-

vetkezményei lettek a korábbi

alpolgármester búcsúajándéká-

nak, a focipálya feltöltésének és

tönkretételének. Azelőtt, ha jött

az árvíz, elöntötte a sportpályát,

majd simán visszahúzódott. Miu-

tán felszáradt, némi takarítás után

újra használható volt a pálya.

Most a feltöltésen egyszerűen

átbukott az áradás, de az ár levo-

nulása után már nem tudott simán

visszahúzódni a víz, a feltöltés

falu felőli oldalán ott maradt egy

nagy és egyre bűzösebb pocsolya,

amit még mindig szivattyúzni

kell. Aki pedig mindezért felelős,

simán kibújt a felelősségre vonás

alól.

Azonban az élet nem áll

meg, az árvizek elvonultak, ha-

marosan megkezdődik a helyreál-

lítás, megjött a meleg és a jó idő,

nézzünk bizakodva a jövőbe. Aki

mostanában megfordult az egyko-

ri iskola környékén, láthatta, hogy

azért jó dolgok is történtek. Meg-

szépült a faluház épülete, kicse-

rélve a tető, az ablakok, bejárati

ajtók. Megtörtént az épület hőszi-

getelése, újravakolása. Jó ránézni,

és talán nem is olyan sokára ismét

iskola működhet benne.

Jó visszaemlékezni a tavalyi

„Dömösi Művészeti Napok”-ra, a

változatos, színvonalas progra-

mokra és az eseményt lezáró

utcabálra. Reméljük, sikerül ha-

gyományt teremteni az évente

ismétlődő újabb programsorozat-

tal.

Természetesen idén is meg-

rendezésre kerülnek a „Dömösi

Művészeti Napok” az Összefogás

Dömösért Közhasznú Egyesület

szervezésében és finanszírozásá-

val. Az idei „fő attrakció” a KFT

zenekar fellépése lesz, reméljük

mindenki örömére. A részletes

program lapunk 10. oldalán talál-

ható. Szép nyarat, jó szórakozást

kívánunk mindenkinek!

Hurrá, itt a nyár!

A KFT zenekar

2 Dömösi Élet 2010. július

2010. július Dömösi Élet 3

Jobbról

SZILASSY ISTVÁN

N a ezen is túl vagyunk –

megvolt a négy évente ese-

dékes választás és árvíz is. Talán

pikírtnek fog tűnni a megjegyzés,

miszerint: nem lehessen ma még

tudni, a kettő közül melyik okozta

eddig a nagyobb kárt, de hamaro-

san kiderül.

Természeti katasztrófák

márpedig vannak – egyre sűrűb-

ben –, tehát mereven elutasítok

minden olyan feltételezést, misze-

rint északi szomszédaink egy

nemrég megszavazott törvényünk

miatt nyakon öntöttek volna min-

ket a bősi tározó vizével... Marha-

ság! Ugyanígy ne vonjon senki

párhuzamot az új választott len-

gyelországi látogatása és a Visz-

tula áradása között sem!

De – tréfát félretéve – van

néhány dolog, ami szúrja az em-

ber szemét. Meg az orrát, meg a

bőrét. Itt van például az a kérdés,

hogy miért nem lehetett az árvíz

– hálistennek meglehetősen gyors

– levonulása, és ebből eredően kis

falunk újbóli megközelíthetősége

után az elzártság miatt elmaradt

keddi szemétszállítást csütörtö-

kön pótolni? A ránk köszöntött

kánikulában a kényszerűségből

tárolt szemét egyrészt büdös,

másrészt két hét szemete nem fér

el az egy hétre tervezett kukában.

Mindamellett egészségtelen.

Ugyanúgy érthetetlen, hogy

miért nem irtják nálunk a szúnyo-

gokat? Borsodban, a Balatonon és

máshol is folyamatos az irtás.

Nekünk miért kell tűrni a vérszí-

vók oly mérvű támadását, hogy

ha már májusban az időjárás miatt

nem tudtunk kilépni a házakból,

most meg emiatt nem? Kellemet-

len. Mindamellett egészségtelen.

Engedtessék meg megje-

gyeznem, hogy mindenkori veze-

tésünknek sokkal intenzívebben

kellene foglalkoznia a Duna men-

ti elkerülő út ügyével. Most, hogy

néhány napig teljesen el voltunk

zárva a külvilágtól, megtapasztal-

hattuk, milyen is lenne Dömös, ha

ki tudnánk zárni a 11-es főút

nyomasztóan nagy – és néha már

életveszélyes – átmenő forgalmát

a faluból. A falu néhány napig

ÉLHETŐ volt!

Nem volt zaj, nyugodt szív-

vel ki lehetett engedni a gyereke-

ket bringázni, lehetett sétálni a

főút mellett, gond nélkül át lehe-

tett kelni egyik oldalról a másikra

(!), ezen pár nap alatt nem reped-

tek tovább az út melletti házak, és

nem volt tele a levegő szénmo-

noxiddal, ami egyébként általá-

ban jellemző. Mindamellett

egészségtelen.

És még egy pozitív tapaszta-

lat: a Balázs barátom által emelt

töltés beváltotta a hozzá fűzött

reményeket, és jelentős mérték-

ben csökkentette a víz elleni vé-

dekezés munkálatait. Egyik bará-

tom szerint még azt is el lehetett

volna kerülni, hogy elöntse a

kertjét a patak vize, csak hát ké-

sett a homok egy bő órát. Most

már ugyan alaposan megkotorták

a patak medrét.

Ezzel kapcsolatban bennem

csak az a kérdés merült fel, hogy

a kemping sarkánál a mederben

álló hatalmas fát miért JOBBRÓL

kerülték meg a kotrásnál – neki-

fordítva ezzel a folyást (ismét) a

házaknak? Ha már nem akartak

balról kerülni – ki kellene venni

onnan azt a fát, felszabadítván

ezzel a patak Duna felé vezető

egyenes utat.

Mert jó néha az „arany kö-

zéputat” választani, fölösleges

mindig a jobb vagy a bal. Idegőr-

lő. Stresszelő. Mindamellett

egészségtelen.

avagy víz, szemét, szúnyog, csend

A borozda DÉZSI LAJOS

É desapám a hatvanas években

vett egy telket, a csillaghegyi

Aranyhegyen, a Pogány-torony

alatt öt dűlővel. Munka után a vad

parlagból öt év alatt gyönyörű

gyümölcsöst varázsolt, százötven

darab őszibarackfát ültetett, és

gondozta őket, a többi fával

együtt. Az öcsémmel segítettünk,

már ami tőlünk telt, de megtanul-

tunk metszeni, szemezni, ojtani,

mert a fákat négy fajbarack kivé-

telével apám szaporította vad

alanyokon. Telekszomszédunk

nem volt, de azért apám egy ásó-

nyom mélyen körbeásta az egész

telket, mondván: kell a borozda!

Miután már hétévesek voltak

a fák, és éppen elkezdtek már

teremni is, nemcsak a néhánysze-

mes termés volt rajtuk, jött egy

pacák, és közölte, hogy ezt a

területet az Óbuda TSZ kapta

meg, adnak cseretelket érte a

Csúcshegyen. Apu szaladgált ide-

oda, de közölték vele, hogy

„kuss, vagy még cseretelek sem

lesz!” (Persze a pacáké lett, nem a

tsz-é!)

A csúcshegyi cseretelket a

háború óta nem művelték. Kiöre-

gedett gyümölcsfák és persze

galagonya és kökénybokrok, meg

mindenféle dudva volt benne.

Tele voltunk sebekkel, karcolá-

sokkal, mire egy év alatt kiirtot-

tuk az összes haszontalan nö-

vényt, köztük több elvadult szil-

vafát is. De itt már voltak szom-

szédok is, akik örültek, hogy

végre nem nő át a sok haszonta-

lan bokor hozzájuk. Apám a hegy

aljában élő öreg fuvarostól szer-

zett egy öszvért, meg ekét és

megpróbáltuk fölszántani a telek

széleit! Nekem kellett vezetni a

Kicsi nevű rozzant gebét kötőfé-

ken, apám az ekére köveket kötö-

zött, hogy a csoroszlya az ugar-

ban benne maradjon, illetve még

az öcsém is rajta állt! A szeren-

csétlen állatot még én is húztam,

ahogy csak bírtam, de tíz méter

után majdnem összerogyott, úgy-

hogy a zsíros kenyerünket is meg-

etettük vele, meg a szomszédtól

kapott répákat, meg legelte a

füvet. Arról nem is beszélve,

hogy nyár lévén sok vizet ivott, a

kút meg jó háromszáz méterre

volt, onnan kellett hordanunk

neki!

Egyheti kínlódással mindkét

oldalon sikerült tíz borozdányit

fölszántani, amit persze bontóka-

pával még szét kellett verni, kiga-

zolni, hogy új fákat és egres- meg

ribiszkebokrokat tudjunk ősszel

beletelepíteni!

A szomszédok igen nagy

tisztelettel viseltettek irántunk,

nem hitték volna, hogy meg tud-

juk csinálni! Apám igen erős,

szívós ember volt, mi meg az

öcsémmel jól beleerősödtünk a

munkába, nem kellett fitness-

terembe járni! Később, amikor a

kis klubunkban súlyt emeltem, a

sporttársak csodálkoztak, honnan

van „kajak”?

A telken volt két hatalmas

cseresznyefa, azóta sem láttam

akkorákat! Az egyik a telek alsó

végében állt. A kirándulók látták,

hogy roskadozik a fa a gyümölcs-

től. Mi a barátaimmal (az egész

utcabeli gyerekcsapattal) szedtük

otthonra a befőznivalót – a másik

fáról.

A dűlőútról kiabáltak be: „Itt

van a gazda?” Apám odament

hozzájuk és megengedte nekik,

hogy átlépjék a borozdát! Kerítés

az nem volt, mégsem jutott eszé-

be senkinek átlépni a borozdát!

Azt mondta nekik, hogy az ágakat

nem szabad törni, de annyi cse-

resznyét ehetnek, ami beléjük fér!

Amikor jóllaktak, „Isten fizesse

meg, és áldja meg!” köszöntéssel

távoztak.

De a szomszédok is, ha jöt-

tek – Adjon Isten szomszéd! Át-

jöhetek? – álltak meg a borozda

előtt!

– Isten hozta, jöjjön csak –

volt a válasz.

Biciklivel jártunk ki, és hát

egy kicsit messze is volt Csillag-

hegytől, és már elkezdett benépe-

sülni a környék, végül jött a

szomszéd, hogy megvennék a

fiuknak, akinek már családja volt.

Apánk eladta, de vett helyet-

te a budakalászi Ezüsthegyen egy

parlag nadrágszíjparcellát, ezt

már a két dűlővel arrébb lakó

Szőrös Tibi nevű gyalázatos gaz-

ember szántotta meg két lesová-

nyodott igen rosszul tartott lová-

val, arról nem is beszélve, hogy

állandóan részeg volt, és károm-

kodott!

Az „Öreg”, mert akkor már

így hívtuk apánkat, minket kül-

dött ki a Szőrös Tibit ellenőrizni,

hogy szánt-é? A pasas annyira

büdös volt, hogy a kutyák is csak

messziről merték megugatni!

Egyszer a szerencsétlen párák

leálltak, mert alig volt jártányi

erejük, és a nyomorult meg hasba

rúgta az egyik lovat! Hogy melyi-

künk vágta szájon először, már

nem emlékszem, de helyben

hagytuk rendesen! Utána csak

akkor hozott trágyát, ha az Öreg

egyedül volt kint a telken!

Az Öreg hatszáz négyszögölt

betelepített málnával! Öcsémmel

egy életre megutáltuk a málnát!

Azt a rengeteg munkát, ami azzal

van...

Sok év küszködés után végre

kiirtotta a nagy részét és gyü-

mölcsfákat telepített, még ma is

nagy szeretettel ápolja a fáit.

De a borozdát minden évben

kikapálja: „Hogy lehessen látni,

fiam!”


A dömösi Szivárvány Óvoda hírei SEBŐK ISTVÁNNÉ, JUTKA NÉNI

A z elmúlt nevelési évben 14

gyermek búcsúzott az óvo-

dai élettől. Négy gyermek a

pilismaróti Bozóky Mihály, hét

gyermek a visegrádi Áprily Lajos,

két gyermek a visegrádi Erdei

Iskola, egy gyermek egy budapes-

ti iskola első osztályos tanulója

lesz.

Az augusztusi négyhetes

óvodazárásig azonban még moz-

galmas az élet óvodánkban. Júni-

us 18-án telepítésre kerültek az új

akác rönkfa udvari játékok, amire

eszköznormás pályázaton nyer-

tünk ötszázezer forintot, amit az

Összefogás Dömösért Egyesület

háromszáznegyvenhatezer forint-

tal egészített ki a vételár összegé-

re.

A közintézményeknek köte-

lező tanúsítványos játékok között

ez az ár kedvezményesnek számí-

tott.

Hagyományosan minden

évben megemlékezik a lakosság

Vertel József bélyegtervező grafi-

kusművészről a falu szülöttéről.

A művész emlékének ápolása –

Vertel Bea grafikus kezdeménye-

zésére – a gyermekekkel kialakí-

tott kapcsolat által válhat eleven-

né, életszerűvé. Bebizonyosodott,

hogy ez így is van. Az ovisok

tudnak Vertel József életéről,

életművéről. Józsi bácsi életének

és munkásságának emléke eleve-

nedik meg akkor is, amikor a

művész lánya foglalkozik az óvo-

dásokkal.

Ilyen alkalom volt tavaly az

akvarellfestés, az idei tanévben a

rézdomborítás és a Kányádi Sán-

dor: Táltos madár című meséjére

született olajpasztell alkotások. A

művész lánya a Malomgalériában

tavaly a gyermekek akvarell pil-

langó alkotásaiból, idén a Táltos

madár alkotásaiból szervezett, és

rendezett kiállítást. A kiállítás

megnyitóján kezdeményezte a

Dömösi Óvodásokért alapítvány

támogatását. Ő maga évi 20 000

forinttal kívánja az óvodai alapít-

ványt támogatni. Szeretné, ha ez

az összeg a táncház alkalmainak

megvalósulását segítené. Farsang-

kor tapasztalta, hogy a táncház-

ban a gyerekek milyen felszaba-

dultan, boldogan táncoltak, és

játszottak. Az óvoda hagyomány-

éltető tevékenysége is gazdagod-

hatna a táncház megvalósulásá-

val.

A megemlékezésre és az

óvodások játékára az árvíz miatt

nem kerülhetett sor a tervezett

időben. A nyári szezon miatt


azonban sok óvodás gyermek és

szüleik nem tudtak eljönni június

26-án szombaton. Pálmai József

köszöntötte a megjelenteket, és

koszorút helyezett el a szülői

házon.

Ezt követően kevesen, de

annál lelkesebben játszottuk el

hagyományéltető játékcsokrun-

kat, és még az eső is megkímélt

ez alkalommal bennünket. A

Malomgalériában az emeleten

Vertel József bélyegtervező grafi-

kusművész állandó kiállítása

tekinthető meg. A földszinten az

ovisok kiállítása július végéig

látható, szerdától-péntekig 10-16

óráig, szombat-vasárnap 9-17

óráig. Érdemes ellátogatni ezekre

a kiállításokra, mindenkinek kel-

lemes időtöltést és jó nyarat kívá-

nunk!


Utolsó hetek az iskolában a visegrádi Áprily iskola hírei

MOLNÁR ERZSÉBET

A z iskolaév utolsó hetei több

szempontból is izgalmasan

alakultak. A május végi gyermek-

napi rendezvény élményei után a

gyerekek és szüleik, valamint a

tantestület előtt még sok-sok

feladat állt. Vissza kellett zökken-

ni még egy kis időre az „iskolai

kerékvágásba”: volt, aki egy utol-

só hajrával javítani tudott a jegye-

ken, a tanárok az év végi értesítők

elkészítésével foglalatoskodtak,

közben pedig lázas készülődéssel

teltek a napok. A szokásos nyár

eleji papírgyűjtéssel idén a játszó-

tér ügyét támogattuk, s öröm volt

látni, hogy nem csupán az iskolá-

sok, hanem az intézmények és a

helyi lakosok is elhozták a feles-

legessé vált papírhalmokat. S

hogy ne csak a munkáról szólja-

nak az utolsó napok, az osztály-

közösségek tervezgethették a

várva-várt kirándulásokat is.

Az osztálykirándulások for-

gatókönyvet azonban több eset-

ben is átírta az időjárás. Először a

vigasztalhatatlanul ömlő eső,

majd az áradó Duna szólt közbe.

S bár a tervezett kirándulások egy

része elmaradt, a gyerekek nem

maradnak élmények nélkül, hi-

szen a következő tanév elején az

iskola ígérete szerint bepótolhat-

ják az elmaradt kirándulásokat.

Június 12-én került sor a

nyolcadik osztályosok ballagásá-

ra, mely igen megható volt ki-

csiknek s nagyoknak egyaránt. Az

iskola - ha csak egy napra is -

virágdíszbe öltözött, s minden

figyelem a búcsúzó osztály felé

fordult. Az elballagó diákok a

reggeli ünnepi szentmise után

még egyszer végigjárták az el-

múlt nyolc év oly jól ismert tan-

termeit. A tornacsarnokban Bárt-

fai Zsófi mondott búcsúbeszédet

a nyolcadikosok nevében, majd

átadták az iskola zászlaját a hete-

dikeseknek, melyre rákötötték az

osztály szalagját.

A tanulmányi időszak befe-

jeztével azonban még nem fejező-

dött be az iskolai élet. A tantestü-

let és a szülői munkaközösség

szervezésében nyári napközis

tábor várta a gyerekeket a nyári

szünet első hetében. A megvalósí-

tásban nagy segítségünkre volt a

Visegrádi Önkormányzat Ifjúsági

Alapjától elnyert támogatás. A

táborra közel 50 gyermek jelent-

kezett, akiknek tartalmas és izgal-

mas programot sikerült összeállí-

tani.

Hétfőn a bob pályára és a

Mogyoró-hegyi játszótérre kirán-

dulhattunk a gyerekekkel. S mivel

az időjárás végre kegyes volt

hozzánk, igen jól alakult a nap. A

bobozás mindig nagy élmény a

gyermekek számára, többen kö-

zülük most próbálhatták ki éle-

tükben először a lecsúszás izgal-

mát. A bobozás után felsétáltunk

a kilátóhoz, majd finom ebéd várt

bennünket a Mogyoró-hegy étte-

remben. Hazaindulás előtt a gye-

rekek még játszottak, fociztak,

többen pedig óriási várcsatát

vívtak a játszótéren.

Kedden reggel 8 óra előtt

elindultunk az új iskolabusszal és

Bene Éváék kisbuszával, s meg

sem álltunk a budapesti Állatker-

tig. A belépőjegyek megvásárlása

után némi falatozást követően kis

csapatokra oszlottunk. Egy-egy

tanárra s szülőre 6-8 gyerek

„jutott”, s így kényelmesen baran-

golhattuk be a jókedvű csapatok-

kal az állatkertet. Láttunk fóká-

kat, pingvineket, éppen csendes

bőgőmajmot, a bokrok közt fárad-

tan bóbiskoló tigrist, hűsölő je-

gesmedvét, jókedvűen éneklő

kacagójancsit s megannyi ismert

és különleges állatot. Pihenés-

képp félúton beültünk egy állat-

bemutatóra, ahol testközelből

figyelhettünk meg többek között

egy uhut, egy ormányos medvét,

egy vándorpatkányt s egy vadász-

görényt is.

Nagy élmény volt látni ké-

sőbb a pihenő gorillát, mindössze

pár centire tőlünk az üvegfal

túloldalán, s kipróbálni a kötelek-

ből font hatalmas függőágyat az

orángutánok kifutója előtt. S bár

kis csapataink külön-külön járták

be a kertet, egyszer-egyszer ösz-

szefutva, izgatottan mesélték

egymásnak a gyerekek élményei-

ket. Bár hosszúnak ígérkezett –

elsősorban talán a felnőttek szá-

mára – ez a kirándulás, hamar

eltelt az idő. Visszaindulás előtt

még készült a csoportunkról egy

közös állatkerti fotó, s biztos, ami

biztos, megetettük a kacsákat is a

városligeti tavon. Izgalom persze

itt is akadt, mivel a szülők

„önfeláldozására” és leleményes-

ségére volt szükség ahhoz, hogy

az egyik kisfiú által valahogy a

vízbe pottyantott cipőt épségben

kihalásszuk.

Szerdán „iskolai napot”

tartottunk, kézműves foglalkozá-

sokkal és közös pizza sütéssel a

középpontban. Az állatkerti na-

pon már jól bevált kis csapatok

együtt dagasztották a tésztát,

készítették, és fogyasztották el

végül az ebédrevalót, majd ki–ki

érdeklődésének, s kedvének meg-

felelően választhatott a foglalko-

zások és a játékok között. Volt ott

mindenféle tevékenység: gyöngy-

szövés, nemezelés, süthető gyur-

mából ékszer, képeslapkészítés,

nagyapáink játékai. Mindeközben

pedig tanultuk a gyerekekkel a

mezőségi szép népdalokat és a

végén néptáncosaink még táncra

is perdültek a gyönyörű dalla-

mokra. A fiúk főleg a játékos

sportfoglalkozásokon tettek ki

magukért, de nagyon kitartónak

mutatkoztak például a gyöngy-

szövésben is.

Délután aztán hivatalosan is

pont került az iskolaév végére. A

tornacsarnokban megtartott ün-

nepséget egy kis műsor és az

igazgatónő személyes, a gyere-

kekhez szóló beszéde színesítette,

majd a legjobbak ajándékkönyve-

ket kaptak. Jó érzés volt látni és

érezni, hogy a könyvek kiválasz-

tásánál a tanárok próbálták szem

előtt tartani a gyermekek érdeklő-

dését, így elmondhatjuk, hogy a


megjutalmazottak valóban sze-

mélyre szóló ajándékkal gazda-

godtak.

Szép gesztus volt, hogy az

első osztályosok mindannyian

kaptak jutalomkönyvet, reméljük,

ezzel is sikerült őket a további

helytállásra ösztönözni. Az ün-

nepség után mindenki átvette a

bizonyítványt, s némi megköny-

nyebbüléssel fogyaszthatták el

sokan szüleikkel együtt a jól meg-

érdemelt „évzáró fagyit”.

Az eredeti terveknek megfe-

lelően a csütörtöki nap egészen

különlegesnek ígérkezett. A Ré-

pás Ildi által jól „bejáratott” tá-

borzáró sátorozás hagyományát

kívántuk folytatni, melynek hely-

színéül a szokásoknak megfelelő-

en a Telgárthy-rétet szemeltük ki.

A májusi erdei viharkárok azon-

ban keresztülhúzták a számítása-

inkat, de nem csüggedve újabb

helyszín után néztünk. Kiváló

ötletnek tűnt, hogy a sátortáborra

a sportpálya területén kerüljön

sor, de a várható rossz idő miatt

végül egy „C-terv” valósult meg:

sátor nélküli hálózsákos „ott-

alvással” a tornacsarnokban.

A gyerekek (és persze a

tanárok és segítőik) számára így

is felejthetetlen lett ez az este.

Volt vacsorára hamburger, sült

krumpli, jégkrém és szörp a Pik-

nik-büfében, „anyasüti”, finom,

meleg lángos, majd sok-sok játék,

esti házimozi, tábortűz és persze

az elengedhetetlen éjszakai ijeszt-

getés. Éjfél után már csak a na-

gyon kitartóak beszélgettek, hi-

szen a kicsiket (az 50 tanulóból

45 alsós volt) hamar elnyomta az

álom.

Másnap közös reggelivel

indítottunk, majd folytatódott

minden olyan program ami előző

nap volt: mindenki befejezhette

művét, hogy hazavihesse. Öröm

volt látni a gyönyörű saját készí-

tésű ékszerekkel a lányokat, a

kulcstartókkal a fiúkat. Mindenki-

nek kézzel fogható eredménye

volt az egyhetes táborról. (Sőt:

azóta néhány anyukával is talál-

koztam már, akik igen büszkén

viselik gyermek készítette nyak-

láncukat és fülbevalójukat.) Meg-

érte hát a sok munka! Ebéd után

mindenki összeszedte holmiját

(higgyék el, nem volt kis fel-

adat!). A gyerekek mindaddig

tevékenykedtek, amíg alapanyag

volt. Délután négy felé azonban

már minden kifogyott: alapanyag,

lelkesedés és nagyon-nagyon

várták a szülőket.

Késő délután a pedagógusok

is leülhettek és elmondhatták:

megérte. Köszönjük a tábor lelkes

szervezőjének: Mariann néninek

és segítőinek.

Végezetül szeretnénk meg-

köszönni a tantestület, a gyerekek

és a szülőtársak egész éves mun-

káját, és jó pihenést kívánunk

mindenkinek! Találkozunk szep-

temberben!

(A szerző a szülői munkaközösség tagja)


Gazdaszemmel

PÁLMAI JÓZSEF

A z emléktábláról. Ez év au-

gusztus 12-én lesz tíz esz-

tendeje annak, hogy a Duna utcá-

ban Szabó Béláék házára emlék-

táblát helyezett a dömösi Szent

László Lengyel Kisebbségi Ön-

kormányzat és a Püspöki-Vertel

család. Azóta minden évben vala-

mely jeles naphoz kötődve, kultu-

rális programmal egybekötve

emlékezünk meg falunk szülötté-

ről, Vertel József bélyegtervező

grafikusművészről. Józsi bácsiról,

aki Dömösért élt és dolgozott.

Néhány évvel halála előtt

egy községi madarak és fák napi

rendezvényen a hírneves régész

vagy ahogy mondották, régészeti

festő, Józsi bácsi barátja, László

Gyula professzor úr, a kettős

honfoglalás elmélet megalkotója,

aki egy messzi székely faluból

indult el éppen száz esztendeje.

A dömösi szivárvány óvodá-

sok nem ismerhették a professzor

urat, ősmagyarsággal kapcsolatos

képeit, mintha a Malom patak és

az emléktábla közelébe rajzolta

volna őket a Mester, miközben

előadták műsorukat június 2-án.

Nem volt idegen számukra az ősi

viselet és a népi, patyolatfehér

ing, a játék, a nyilazás. Nagy-

nagy dicséret és tisztelet illeti

mindkét csoportot a hagyomá-

nyok őrzéséért, az énekért és a

játékért, a szép virágkoszorúkért.

Köszönjük a gyermekeknek, az

óvónéniknek és a kedves szülők-

nek, nagyszülőknek, nagy élmény

volt!

Hát így feltöltekezve vonul-

tunk át a műsor után a Malomba,

mely helyt adott az ifjú mesterek

és Józsi bácsi munkáinak. Mennyi

de mennyi élet, szépség , és sze-

retet sugárzik ezen alkotásokból,

s érezni, hogy e képek, nemezelé-

sek, rézdomborítások egy helyen

készültek, egy közösség alkotásai.

Ezt a csapatot kellene megtartani

Dömösnek sok-sok éven át, mint

legnagyobb értéket.

Köszönjük Vertel Beatrix,

Bea grafikusművész munkáját is,

óvodai tanítását, aki nélkül ez a

kiállítás nem egészen ilyen lett

volna. Sokan tudjuk, hogy Dömös

címerének tervezését Józsi bácsi

kezdte el, de munkájából elszólí-

tották az égiek. Azután úgy ala-

kult, hogy Bea fejezte be a címert

édesapja sugalmazásával. Ő tudja,

hisz mondta is, hogy az igazi,

maradandó értékeket Dömösön

most ebbe a gyermekseregbe

érdemes plántálni. Vertel Beatrix

jelentős összeget ajánlott fel arra

a célra, hogy Dömösön a jövőben

rendszeresen legyen (gyermek)

táncház, legyen megtartó, össze-

tartó erő.

Szent László napja volt más-

nap, 27-én. Tudjuk, hogy a lovag-

király édesanyja lengyel volt,

innen is a lengyel-magyar barát-

ság. Ő emeltette szentté Istvánt,

1087-ben pedig – amint a Prome-

nádnál olvashatjuk – Dömösről,

innen indult hadba a német ellen.

A lovát Szögnek hívták.

Jó volt néhány évvel ezelőtt

végigvonulni a falun László ki-

rály udvartartásában! Hátha lesz

még egyszer ilyen!

Tisztelettel kérem a Dömö-

sért Egyesületet, hogy támogassa

anyagilag a rendszeres táncház

megvalósítását! Tudjuk, hasznos

dolgokra költ a község érdekében,

de hát szép bevétele is van. A

bevételi forrásokat is meg lehetne

nevezni, ami kimaradt az előző

újságból.

S ha megvan még a község

zongorája, s ha érdemes még

megjavíttatni, hát akkor csak

tessék, a gyermekek mellett akad

néhány művész a faluban, aki

meg tudná érdemben szólaltatni!

Vagy tán még egy pianínóra is

tellene, ha már a ravatalozóra is

ilyen szép összeget adott az egye-

sület, s még mindig van hétmillió

körüli pénze.

A temetőről. Az új tetővel is,

mely süllyedt falra épült, rossz

helyen van a ravatalozó, elveszi a

prépostsági romok felől a kilátást.

Erről már több évtizede is beszél-

tünk az illetékesekkel, így Dr

Horváth István úrral, az esztergo-

mi Balassa múzeum igazgatójá-

val. Ötmillió forintért már lép-

csők nélküli, egyszerűt, újat lehe-

tett volna építeni onnan kb. 20

méterre. Tudjuk, hogy a kegyeleti

helyiségen kívül más nincs hasz-

nálatban, a bonctermet vagy há-

rom évtizede nem használják.

A ravatalozó a községé, a

temető az egyházé. Azért nem

értjük többen, hogy az épület

Duna felőli oldalánál lévő fát

mányzat főmunkatársával, s azt is

megtapasztalná, hogy az önkor-

mányzat területei sincsenek min-

denütt rendben. Azt sem ártana

ellenőrizni, hogy a járdák feletti

2,5 x 1,5 méteres, a közutak fölöt-

ti 4,5 méter magas űrszelvényeket

lehet-e tartani mindenhol. Ha

pedig nem, akkor szíveskedjenek

megváltoztatni a 9 éves rendele-

tet.

A Kossuth Lajos út inkrimi-

nált részén pedig olyan rossz a

járda, hogy szerszámnak, boká-

nak veszélyes, a hólapátot is

tönkreteszi. Még időben kérjük,

hogy a főút járdáin az önkor-

mányzat gépe végig túrja el a

havat, ne tegyen különbséget a

lakosok között. Ide mostanában a

divatos diszkrimináció szó illik.

Javaslom még, hogy különö-

sen azoknak kellene megköszönni

a közterületek gondozását, gép-

koptatást, benzinárat, akik nagy

járdaszakaszokról gondoskodnak.

S jó volna – ismét mondom –, ha

az önkormányzat kézbe venné a,

temetőfeljáró gondozását is. Ha

pedig a közterületen nem világít a

lámpa, akkor addig intézkedne,

amíg el nem készül a javítása. Ezt

kérjük mi, érintettek.

Jeles napok:

Július 20. Illés napja. Ősi

kígyó és medveünnep, a pászto-

rok dologtiltó napja. Illés prófétát

a római katolikus és az ortodox

egyház is szentként tiszteli.

Amint vallják, nem halt meg,

hanem az Úr forgószelében, tüzes

szekéren vitte fel a mennybe,

mint ahogyan azt Ady Endre is

megénekelte. Úgy tartják, hogy

az idők végezetén, az Utolsó

Ítélet hírnökeként majd ő jelenik

meg a földön. Ekkor fújja meg a

trombitáját Szent Mihály.

Július 21. Dániel napja ziva-

tart hoz.

Július 22. Mária-Magdolna

napja, szépségvarázsló leánynap.

Július 25. Jakab napja. E

napon hagyja abba a szőlő a nö-

vekedést, ettől kezdve színesedik,

érik.

Július 26. Szent Anna napja.

Az egyházi és a népi hagyomány

szerint Szűz Mária édesanyja,

tehát Jézus nagymamájának név-

ünnepe.

Kedves olvasóm! Itt jegy-

zem meg, hogy, egy évvel ezelőtt

az Esztergom Televízió portréfil-

met készített egy dömösi pedagó-

gusról, Dömösről. Ezt a filmet

átadtam a főszerkesztő úrnak az

ETV engedélyével bemutatás

céljára. Fogadják szeretettel!

miért kellett kivágni? A tető miatt

esetleg egy ágat kellett volna csak

levágni. Nos, megállapíthatjuk,

hogy akik ezt elrendelték, és tet-

ték, még nemigen fordultak meg

falunkbeli temetésén úgy 40 fo-

kos napsütésben. Mindig jó volt

aláállni, a betegeknek ott megtá-

maszkodni a szertartás ideje alatt,

kifordítva a költő szavait, nem ád

már hűs árnyékot. Kívánom, hogy

az elkövetőknek legyen lelkiisme-

ret-furdalásuk. Ültettek-e életük-

ben egy fát is?

S onnan már nincs messze a

Mélút, az örökzöld téma. Autóval

arra veszélyes járni, mert jó étvá-

gya van, eszi a futóműveket. Aki

nem hiszi, próbálja ki lefelé, s

fölfelé. Nemrégiben ott repedt

meg a Transitom baloldali lengő-

villája, negyvenezerért cserélték

ki. Tavaly még tíz talicska jó

beton elég lett volna a javítások-

ra, de most már harminc sem

volna elég. Szívesen bemutatnám

gödreinket a képviselőknek és a

jegyző úrnak. Ha meg már látták,

miért nem tettek már valamit?

Ezért nem lehet szabálysértési

eljárást indítani?

Igaz, ez majd semmi ahhoz

képest, hogy a nagyhídtól lefelé

Kossuth Lajos úton lakók pincé-

jében víz áll, s van, ahol repednek

a falak. Azért, mert magas a patak

vize. Nincs pénz. A ravatalozóra

tudott adni az egyesület, a patak-

meder mélyítésére nem tudott

volna adni néhány milliót? Vagy

valamit visszaadni a hétből az

önkormányzatnak. Még akkor is

maradna az iskolára, a faluházra.

Ki fogja az érintett embereket

kárpótolni az elhúzódó mederren-

dezés miatt?

Megint a kóbor kutyák befo-

gásához hasonló baj történt Dö-

mösön. Én láttam, amikor felnőtt

ember sírva fakadt a jegyző úr

levelét olvasván: „Amennyibe

(így) ...úgy szabálysértési eljárást

indítok ön ellen.” Jegyző úr!

Amikor sok százezer forintba

került a községnek a kutyák befo-

gatása (és volt, aki már előre

tudott róla), kértük, hogy ehhez

hasonló esetben először tájékozta-

tót küldjön az ebtulajdonosoknak,

vagy másoknak a helyi törvények

szabályairól, előírásairól. Biztos

vagyok abban, hogy ezek ismere-

te alapján e faluban senki sem

kívánná az előírásokat megszeg-

ni.

Kedves Jegyző Úr! Önt csak

a televízióból ismeri a legtöbb

falubeli. Javaslom, többször te-

gyen sétát a községben az önkor-


Nincs Isten

KÁLMÁN ANTAL ATYA

A 90-es évek elején egy tanár-

nő úgy döntött, hogy a vi-

lágnézeti kérdésekről is kellene

beszélni a gyerekeknek, mert

valahogy az akkori növendékei

között nagyon eltérő vélemények

voltak, és ugye a széthúzás az

nem jó. Ezért így szólt az egyik

osztályfőnöki órán a diákjaihoz:

– Gyerekek! Nincs Isten!

Az osztályteremben hirtelen

csend lett, és mindenki a tanárnő-

re figyelt, hogy mit is akar ezzel

mondani. A hirtelen csendben a

tanárnő kicsit elgondolkodott,

nem tudta, hogy hogyan folytassa

mondanivalóját.

Katika jelentke-

zése éppen kapóra

jött, így egy kis időt

nyerhet a gondolko-

dáshoz. Katika úgyis

mindig jó dolgokat

szokott mondani,

ezért fel is tette neki

a kérdést:

– Mit szeretnél

mondani Katika?

– Tanárnő! Van

Isten!

A tanárnő erre a

mondatra zavarba

jött, és ahogy a kis-

lány szemébe nézett,

látta, hogy ez nem egy előre meg-

tanult politikai brosúra egyik

pontja, hanem számára Isten léte

annyira természetes, mint a leve-

gő, vagy a szeretet léte.

Ezért hát így folytatta:

– Köszönöm a megjegyzése-

det. Pontosítanom kell a kijelen-

tést. Én nem hiszek Istenben.

Erre Katika rögtön feltette a

kezét, úgy mosolygott, mint ami-

kor tudja a helyes választ.

– Nem baj tanárnő! Még van

ideje, hogy higgyen Benne!

Az életünk egy út az Isten

felé. Ennek az útnak megvannak

a maga állomásai. Ha kívülről

nézzük, akkor úgy tűnik, minden

embernek teljesen különböző hite

van. De amikor jobban szemügy-

re vesszük a kérdést, akkor látjuk,

hogy az ember hitének változása

egy folyamat, egy cél felé halad.

Ez az út az Isten felé, az Istenbe

vetett érett hit felé vezet. A kis-

gyerekeknek megvan a maguk

hite, amelyet kamaszkorban meg-

kérdőjeleznek, és megpróbálnak

megváltoztatni.

Aztán felnőttként más szin-

ten foglalkozunk a hittel, sokan a

bennük élő torz istenképet tagad-

ják, ateistává válnak.

De ez is csak egy állomás az

érett hit felé vezető úton, egy

olyan állomás, ahol nem érdemes

sokáig időzni, mert a következő

lépés sokkal szebb. Ilyenkor

ugyanis az ember megérez vala-

mit a végtelenből, megérzi a ma-

ga kicsinységét, és elkezdi felfe-

dezni, hogy nem ő a világ ura,

hanem van Valaki, aki mindennél

jobban szereti őt, aki vezetni

akarja a Boldogság felé.

Nem baj, még van idő, hogy

megtérjünk!

SZILÁGYI GÁBOR

L egutóbb június 14-én ült

össze a képviselő-testület. A

júniusi testületi ülésnek hét napi-

rendi pontja volt.

1. Rendeletalkotás az építé-

szeti örökség helyi védelméről –

A településfejlesztési bizottság

ismételten részletesen áttekintette

a védett, illetve védettségben

részesítendő épületek listáját.

Ennek eredményeképpen elfoga-

dásra javasolta a képviselő-

testület számára az építészeti

örökség helyi védelméről szóló

rendelettervezetet. Ezt követően a

képviselő-testület megalkotta az

építészeti örökség helyi védelmé-

ről szóló rendeletet.

2. Vis major pályázaton

(Komlós-völgyi, Szuha- és a Ma-

lom-patak áradásai miatt önkor-

mányzati tulajdonban keletkezett

károk megtérítése és az eredeti

állapot helyreállítása) való rész-

vétel – A Komlós völgyi, a Szuha

és a Malom-patak áradása miatt

közel 85 millió forintos kár kelet-

kezett az önkormányzati tulajdon-

ban. Lehetőség van a vis major

pályázaton az önkormányzati

tulajdonban keletkezett károk

helyreállításának költségeire pá-

lyázni. Sajnos csak a káresemény

előtti állapot helyreállítására lehet

pályázni. A pályázati önrész har-

minc százalék, amit más tervezett

beruházások elhalasztásából és

hitelfelvételből tud finanszírozni

az önkormányzat. A helyreállítás

várhatóan így is több évre el fog

húzódni. A képviselő-testület úgy

döntött, hogy részt vesz a pályá-

zaton.

3. Folyószámlahitel szerző-

dés módosítása – Ez a napirendi

pont az előzőhöz kapcsolódik. A

Raiffeisen Bankkal jelenleg négy-

millió forintos folyószámlahitelre

van szerződése az önkormányzat-

nak. Ezt a hitelkeretet szeretné az

önkormányzat növelni. A bankkal

történt egyeztetés szerint további

ötmillió, azaz összesen kilencmil-

lió forintos folyószámlahitel szer-

ződés megkötésére van lehetőség.

A képviselő-testület a folyószám-

lahitel szerződés módosítását

elfogadta.

4. Dömös Kossuth Lajos

utca páratlan oldalán lévő ingat-

lanokra (49-149. számig, illetve

11/3 hrsz-tól 153 hrsz-ig) szenny-

vízcsatorna-vezetés miatti vízve-

zetési szolgalmi jog bejegyzése –

A csatornahálózat átadásakor és

üzembe helyezésekor eljárási

hibák miatt nem került sor a fenti

ingatlanokon áthaladó csatorna

miatt a szolgalmi jog bejegyzésé-

re az ingetlen nyilvántartásba.

Összesen negyvenkilenc ingatlan

érintett az ügyben. Eddig huszon-

kilenc ingatlantulajdonossal sike-

rült aláírni a vonatkozó szerző-

dést. A szolgalmi jog bejegyzésé-

hez a képviselő-testület jóváha-

gyó határozata is szükséges. A

képviselő-testület meghozta a

jóváhagyó határozatot.

5. A 99/2009. (XI.25.) számú

határozat (Malom épületének

belső felújítása és információs

táblák beszerzésére benyújtott

pályázat) módosítása – Tavaly

novemberben döntött arról a kép-

viselő-testület, hogy pályázni

kíván a malom épületének belső

felújítására. Az erről szóló határo-

zat szövegébe értelemzavaró

elírás került bele, emiatt a határo-

zatot módosítani kell. A képviselő

-testület módosította a határoza-

tot.

6. A jegyző másodállásának

engedélyezése – A pilismaróti

önkormányzat nevében Benko-

vics László polgármester úr ismét

azzal a kéréssel fordult a dömösi

képviselő-testülethez, hogy to-

vábbra is engedélyezze Dr. Szabó

Attila jegyző számára a pilis-

maróti jegyző helyettesítését. A

képviselő-testület helyt adott a

kérésnek.

7. Egyebek

– Szúnyogirtás lesz (volt)

június 16. és 18. között.

– A Szőkeforrás-völgyé-

ben több fát kidöntött, meggyen-

gített a patak áradása. A polgár-

mester szóban engedélyezte Érsek

Lászlónak, hogy két veszélyessé

vált fát kivágjon. Azonban félre-

értés történt, mert Érsek László –

elmondása szerint – úgy értette,

hogy az összes érintett fát kivág-

hatja az általa bérbevett területről.

A kivágott fa egy részét, körülbe-

lül hatvan mázsát el is szállította.

A testületi ülésen tisztázódott a

félreértés, Érsek László elnézést

kért, és vállalta, hogy az elszállí-

tott fa ellenértékét befizeti az

önkormányzat pénztárába.

Képviselő-testületi ülés dióhéjban


Foci és a Szent Korona

DOBOS KÁROLY

M egint az aktuális történések

miatt kissé zavarban va-

gyok, hogy mi az, ami napjaink-

ban a cím elolvasása után arra

ösztönözheti az Olvasót, hogy

végigfussa rövid írásomat.

Mert ugye mindnyájan átél-

tük itt helyben is a vizek áradását,

s a televízióban naponta láthattuk

hazánk más tájain az árvíz okozta

károk sokaságát. A károkat, bajo-

kat igazán átérezni csak az tudja,

aki benne van, mint szenvedő

alany, mint ahogyan az egyéb

testi-lelki szenvedésekkel is így

vagyunk. Mégis a bajban megmu-

tatkozó segítő szándék egyéni és

társadalmi mértékű szívmelenge-

tő szép példái bizonyságul szol-

gáltak a nemzeti összetartozás

eszméjének. Felvetődött bennem

az a kérdés – s gondolom, nem

vagyok ezzel egyedül –, kataszt-

rófahelyzet kell ahhoz, hogy meg-

mozduljunk egymás felé az egyre

önzőbb, s magába zárkózó társa-

dalmunkban? Trianon kellett

ahhoz, hogy a nemzet tagjai egy-

más után vágyakozzanak? Vagy

ezek a fájdalmak azért vannak,

hogy jobban tudjuk megbecsülni

azt az időt, hálát adva Istennek,

nevét a mez alól Kaká a brazil

játékos hálaadásul, ahogy azt

tenni szokta.

Nincs ima, nincs keresztve-

tés csak a foci! – jelenti ki a FI-

FA, fittyet hányva a dollármillió-

kat termelő játékosok egyéni

meggyőződésére, lelki szükségle-

teire!

Ezen töprengve kis idő múl-

tán, nézem az atv-n az „Egyenes

beszéd” című műsort, amelyben a

műsorvezető hölgy és egy alkot-

mányjogász úr azon beszélgetnek,

hogy az új kormány vissza akarja

tenni a Szent Korona tant a ma-

gyar Alkotmányba.

A Szent Korona tanról sokan

és sokat írtak már eddig, ami itt

az egész újságban sem férne el.

Megpróbálom összegezni egy pár

mondatban, s akit ez bővebben

érdekel, utánakereshet az interne-

ten és a könyvtárakban.

A második világháború vé-

géig ez a tan volt az alkotmányos-

ság alapja. Eszerint a tan szerint

az ország alaptörvényének és

jogrendszerének végső forrása a

Szent Korona. Tulajdona a ma-

gyar föld, kifejezi a nemzet egy-

ségét és keresztyénségét.

Hatvanöt évi szünet után a

kormány, mint annyi sok mást is,

helyre kívánja állítani az ország

alkotmányát!

Keresztyénség!? – mondja a

riporter hölgy – hiszen az orszá-

gunk többsége nem is keresztyén!

Erre már én is felkaptam a

fejemet, s megnéztem (még jó

hogy az interneten ezt is közlik)

hogy mi a statisztika szerinti

helyzetkép. Igaz, hogy csak a

2001-es adatokat tudják közölni,

de akkor még a lakosság 75%-a

vallotta magát keresztyénnek.

Kilenc év alatt vajon valóban

ennyit romlott volna az ország

lakosságának lelki állapota? Meg-

fordult volna az arány? Sokszor a

híreket olvasva és hallva ez az

érzése az embernek, de remélem,

hogy nem ez a valóság.

A keresztyén szó azt jelenti:

krisztusi, Krisztushoz tartozó!

Hiszem, hogy a magyar nemzetet,

annak tagjait ezer éven keresztül,

sok bajban, veszedelemben Ő

tartotta meg, mert a nemzet több-

sége Hozzá fordult segítségért,

szabadításért, össznemzeti és

egyéni imádságaiban.

Nekünk, keresztyéneknek a

feladatunk, hogy Jézus Krisztus

nevéről vallást tegyünk szóban és

tettekkel. Legyen az foci világbaj-

nokság vagy alkotmányszövege-

zés! Ő mondta: „Valaki vallást

tesz énrólam az emberek előtt, én

is vallást teszek arról az én meny-

nyei Atyám előtt.

Aki pedig megtagad engem

az emberek előtt, én is megtaga-

dom azt az én mennyei Atyám

előtt!” (Máté 10:32)

El kell döntenünk! Kihez

tartozunk?!

„Újra itt van, újra itt van a nagy csapat,

Csapjad össze, csapjad össze,

Csapjad össze a mancsodat.

Újra hallom, újra hallom,

Újra hallom a hangokat.

Légy a vendégünk, légy az emlékünk,

Ünnepeljük meg a nagy találkozást,

És hogy elférjünk, arra megkérünk,

Ne csinálj felfordulást.”

(Szörényi-Bródy)

amikor békességben,

egészségben egymás

iránti szeretetben tölthet-

jük életünk idejét? Nem

tudom a bölcs választ,

csak keresgélem magamban,

miközben újságot olvasva, tévét

nézve figyelgetem a világ és kis

hazánk történéseit.

Megkezdődött a foci VB! Az

egész világon, a mongol jurtáktól

kezdve a szaharai karavánszerá-

jokon, és az Amazonas őserdein

keresztül, a Nyugati pályaudvar-

nál felállított hatalmas kivetítőn,

valamint az otthonokban magá-

nyosan vagy társaságban milliók

tekintete tapad a képernyőkre, s a

technika csodálatos eredményé-

nek köszönhetően nézhetjük a

nemzeti csapatok egymással való

küzdelmeit. Szurkolunk a nekünk

szívünkhöz közelebb álló csapa-

toknak, és némi kesernyés szájíz-

zel vesszük tudomásul, hogy a

magyar csapat nincs ott a viada-

lon, mint ahogyan jó pár évvel

ezelőtt a „Nagy Csapat” is ott

volt.

Amin megakadt a szemem

azonban, egy újsághír volt, mely

szerint a FIFA kitiltott a dél afri-

kai stadionból minden vallásos,

illetve hívő megnyilvánulást.

Beleavatkozott az ember legszen-

tebb magánjogába, a hit megval-

lásába. Nem borulhat le Allah

előtt a muszlim játékos egy gól

után, s nem villanthatja fel Jézus

19.00 Veszedelmes levelek

pajzán, francia vásári ko-média, az

Esti kv amatőr színjátszó kör előadásában 19.30 A párkányi

Jóvilágvan együttes koncertje (pszichedelikus popkatyvasz)

20.30 A pilismaróti

Triász együttes koncertje (blues, rock, fun-ky)

21.30 A pilismaróti

Kiss The Sky együttes koncertje (rock)

22.30 A Jazz Inn trió jazzkon-certje kivilágos virradatig

15.00 Nyakigláb, Csupaháj, Má-lészáj – A Ládafia Báb-színház műsora 17.30 A Dunakanyar Mazsorett és

Showtánc Együttes műsora 18.00 A

Zöldkendő Énekkar műsora

18.30 A Dunakanyar Mazsorett és

Showtánc Együttes műsora 19.00 A

KFT zenekar

koncertje 21.00 Utcabál a Csepregi trió közreműködésével

Augusztus 7. szombat

Augusztus 6. péntek


Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803

[email protected]

Dömösi Élet Kiadja: az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület

Felelős kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelős szerkesztő: Szilágyi Gábor

Szerkesztőség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztőség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail: [email protected]

Készült az iGlobe Team Kft. nyomdájában, 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006

Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.

Várjuk olvasóink írásait!

Aki úgy érzi, hogy közérdeklődésre számot tartó mondanivaló-ja, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk.

Bárkitől elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különböző véleményeknek.

A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztő, gyűlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvető embe-ri jogokat sértő vagy trágár, stb. írásokat.

Kéziratot nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza.

http://www.domos.hu/


Documents

Hurrá, itt a nyár! - jamk.hu · Ha volna rá for-rás, merthogy a vis major pályá-zaton csupán a káresemény előtti állapot visszaállítására lehet tá-mogatást kapni,