1. Az emberré válás és az őskor

A korszak kutatási nehézségei: eltelt idő kevés számú ősember nem maradtak fenn írásos emlékek

Az őskor a legbizonytalanabb történelmi korszak. Tudományterülete változó, kutatási eredmények egész hipotéziseket változtathat meg. Diszciplínája a régészet, azon belül is az ősrégészet, társtudományai: őslénytan, embertan, földtan.

Homo habilis (ügyes ember)Kb. 2 millió évvel ezelőtt jelent meg Kelet-Afrikában. Kiemelkedik az állatvilágból, az eszközhasználat útján (kavicseszközök és tűz ismerete), természeti környezethez való alkalmazkodás késztette erre. Agytérfogata, a majmokénál nagyobb, a mai emberétől kisebb. Két lábon járt.

Homo erectus (felegyenesedett ember)Kb. 1,5 millió évvel ezelőtt jelent meg Afrika és Eurázsia nagy részén. Kb. 300 000 évvel ezelőtt tűnt el. Leghíresebb lelet: a pekingi lelet. Magyarországi lelet a vértesszőlősi lelet, azonban ez Homo sapiens is lehet, erre nincs megfelelő bizonyíték. Elnevezése téves, hiszen nem az első felegyenesedett emberről beszélünk. A Homo habilis-tól testalkata és agytérfogata is nagyobb. Jellemző rá az eszközhasználat és a csoportban élés. Fejlődését elősegítette a Jégkorszak (kiélezett élethelyzet).

Neandervölgyi ősemberKb. 400, vagy 100 ezer évvel ezelőtt jelent meg és 50 ezer évvel ezelőtt halt ki/beolvadt a Homo sapiensek közé. Lelőhelye: Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia, Európa (Magyarország: Subalyuk, Tata, Érd). A neandervölgyi ősember átmenetet képez a felegyenesedett ember és a mai ember között. Testalkata alacsony, zömök, izmos. Koponyája erős, szemöldökrész és állcsúcs nélküli. Fejlett eszközhasználat (lándzsa) és vadásztechnika jellemzi. Megfigyelhető a munkamegosztás a közösségen belül (férfiak – vadászat, nők – gyűjtögetés). Tagolt beszéd és szertartásos temetkezés jellemezte.

Homo sapiens (bölcs ember)Kb. 300 ezer évvel ezelőtt halt ki, de a mai ember közvetlen őse.Homo sapiens sapiensKb. 30 ezer évvel ezelőtt jelent meg. Megjelenik az állkapocs, illetve az agytérfogata 1500 cm3. Minden ma élő ember egy fajhoz tartozik, azonban ezen belül elkülönítünk azonban emberfajtákat: pl. europid, negrid, mongolid, ausztraloid. Továbbfejlesztett eszközhasználat jellemzi (szigony, íj, nyíl). Fejlett hitvilág és temetkezés. Kiemelkedő művészeti alkotások, barlangrajzok: Lascaux (Franciaország), Altamira (Spanyolország). Zsugorított temetkezés jellemezte.

Darwinizmus: Charles Darwin, XIX. századi tudós. Az emberi faj az állatvilágból származik. A fajok folyamatosan alkalmazkodnak környezetükhöz. Ez folyamatos fejlődést, evolúciót eredményez. A fajok közül a gyengék, életképtelenek kihalnak, így egyfajta

természetes kiválasztódás jön létre. Nem összekeverendő a szociáldarwinizmus, mely a XX. századi fajelméletek alapjául szolgált (Thomas Malthus, Herbert Spencer és Francis Galton).