magyarmagyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2015/01/mn_2013_02.pdf · illatos árnyék, aludjon ajkad, aludj el, ágyék, párálló barlang mélyén a nyelved – nyomja el álom millió

1MagyarNapló2013. február www.magyarnaplo.hu

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)1092 Budapest, Ferenc krt. 14.

Le ve le zé si cím: 1450 Bu da pest, Pf. 77.Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.

Te le fon/fax: 413-6672, 413-6673Szer kesz tő sé gi mo bil: (70) 388-7034

Központi e-mail cím és előfizetés:[email protected]

Elérhetőségünk a világhálón:www.magyarnaplo.hu

www.facebook.com/magyarnaplo

Ki ad ja az Írott Szó Ala pít vány(1092 Bp., Fe renc krt. 14.)

és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft.(1062 Bp., Baj za ut ca 18.).

Ter jesz ti a Magyar Lapterjesztő Zrt.(1097 Bp., Táblás u. 32.)

Elő fi ze tés ben ter jesz ti a Ma gyar Pos ta Zrt. Hír lap Üz let ága

(1080 Bp., Or czy tér 1.) Elő fi zet he tő va la men nyi pos tán,

a kéz be sí tők nél, e-mailen([email protected]), fa xon (303-3440) Egy év re 7390 Ft, fél év re 3870 Ft. To váb bi in for má ció: 06-80-444-444

Nyom da: Pannónia Print Kft. (1139 Bp., Frangepán u. 16.)

A folyóirat megrendelhető szerkesztőségünkben is:

• személyesen:1092 Budapest, Ferenc krt. 14. I/5.• levélben: 1450 Budapest, Pf.: 77.

• telefonon: 06-1-413-6672• e-mailen: [email protected]

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapjaMegjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

Lehet-e élni kultúrharc nélkül?

Ezer veszélynek kitett, sérülékeny magyarvilágunkban csaknem minden bizonyta-lan. Olvasva az újságokat, böngészve avilághálón, bele-belekukkantva a tele -vízió egynémely adásába az az érzésetámad az embernek, hogy ebben a nagy-nagy bizonytalanságban egyetlen bizo-nyosság van, ez pedig a kultúrharc.

Csaknem mindenki erről beszél.A béke barátja azon kesereg, miért nem békülnek ki a harcoló felek,

miért nem ölelik át egymást, dolgoznak boldogan, együtt örülveannak, hogy élnek. A másik nyilatkozónak a szekértáborokkal vanbaja, azt állítva, „a kulturális életben szekértáborok harcolnak egymásellen”. Nem vagyok hadtörténész, a szekértáborokkal megvívhatóhadműveletekről keveset tudok. Mindössze annyit, amennyit gimná -ziumi tanáraim elárultak erről annak idején. Még így is támad bennemnémi kétely az egyetemes kultúrharc szekértáboraival kapcsolatban,hiszen ha egymástól távol eső két fél elkötelezettjei beveszik magukategy-egy szekértáborba, és ki se mozdulnak onnan, hogyan fognakakkor harcolni egymással?

Jó, rendben van, mondja a következő nyilatkozó, de be kéne végretemetnünk az árkokat! Miféle árkokat, merül föl rögtön az újabb kérdés?Bár nem voltam katona, úgy tudom, a harctéren rendszeresített árkotlövészároknak hívják, és a gyalogság azért ássa magának, hogy mondjuka rázúduló tüzérségi golyózápor ellen némi védelmet nyerjen. Ha valakibetemeti a lövészárkot, vagy netalántán betemetteti és éppen a benne rej-tőzködő gyalogosokkal, az bizony durva dolog, csaknem egyenlő a halá-los ítélettel. Nem valami csábító ez a békéltetési eljárás sem.

Minél jobban belegabalyodom a kulturális életet képzavaros harcihasonlatokkal jellemző nyilatkozatok értelmezésébe, annál kevésbévagyok biztos benne, hogy a kultúrában valódi harc zajlik, azaz hogynagyjából egyenlő ellenfelek vívnak egymással. Ha valami fegyvereshasonlathoz kell ragaszkodnom mégis, akkor inkább a hajtóvadászatotemlíteném, amelyet a modern népiség és a nemzeti emlékezet irántelkötelezett alkotók ellen folytatnak a nemzetközi modernség hívei.

Nemrégiben a világhálón furcsa videofelvételre találtam. „Fiatalművészek” járták rajta Fekete György álarcával hadonászva vitustáncu-kat a Műcsarnokban. Ezt az akciót harcnak nevezni erős túlzás volna.Az egyszerű, rafináltan ízléstelen előadás jelentésének kibogozásával, amögötte feszülő háttérindulatok megfejtésével nem próbálkozom. Nincskedvem kritikusként sem belekeveredni egy ilyen rosszízű kalandba.

Talán még azt sem szeretném megérteni, mi a jelentése ennek azegésznek, kik tartják kezükben a szálakat, miért teszik, amit tesznek, ésmit akarnak? Nem szeretném, mégis értem. És ez kiábrándítóbb, minthaa legelvetemültebb kultúrharcelmélet válna valóra.

Oláh János

A Magyar Naplót elektronikus formában terjeszti

a Digital stand.hu Kft. www.digitalstand.hu

Digitális lapszám vásárlása: 390 Ft

Digitális előfizetés: 12 hónapra: 3960 Ft

(12 lapszám, egy lapszám ára: 330 Ft)

6 hónapra: 1980 Ft (6 lapszám, egy lapszám ára: 330 Ft)

3 hónapra: 990 Ft (3 lapszám, egy lapszám ára: 330 Ft)

Áraink az áfát tartalmazzák.

2 MagyarNapló 2013. február www.magyarnaplo.hu

Oláh János: Lehet-e élni kultúrharc nélkül? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

SZEMHATÁRKiss Judit Ágnes: Két mezőségi dallam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Karácsonyi Zsolt: Verstest; Strófák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Altató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Kiss Anna: Hó fölé a rózsák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Sigmond István: A nyüvek bolygója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Báger Gusztáv: Kagyló; Bevezető az összhangzattanhoz . . . . . . . . . . . . . . 9„Budapesten kell megvédeni Bécset” (háborús emlékezés) . . . . . . . . . . . . 10

Dr. Martin Kornél: Bartha István 1923–2008 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Farkas Gábor: Ordo ad Deum; Kilincs és kulcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Lajtos Nóra: „Cantata sacra” avagy egy versfúga margójára . . . . . . . . . 16Kirilla Teréz: Ősszel született . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Barabás Zoltán: Rommezőnek használ a világ; 1900, Weimar . . . . . . . . . . 20

F. N. filozófus, költő epitáfiuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Papp-Für János: Júdás a táncparketten; kilengések . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

kezdet; tegnapi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Somos Béla: Dixi et salvavi animam meam; A pásztor . . . . . . . . . . . . . . . 24Filep Tamás Gusztáv: Tormay Cécile Erdélyben, Erdély a Napkeletben . . . . 25Gerenday Mária: Kövek közt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Demeter József: Szeretem a cigányokat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37Fülöp Gábor: Szürrealista étvágy; Elvira; Gyerekmosdatás . . . . . . . . . . . . 43Marosi Gyula: Szeretve tisztelt hölgyeim! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Kádár Bálint: Korunk igazi meséje (Oláh Mátyás László kiállításáról) . . . . . 46Pintér Lajos: Hajósi Cabernet dicséretére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

NYITOTT MŰHELYBozók Ferenc: A fehéringes „fogoly”

(Beszélgetés Pintér Lajossal) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

HÉTMÉRFÖLDJávorszky Béla: Néhány mondat Tranströmer verseirőlTomas Tranströmer: Havazik; Fekete hegyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

Kövek; A tél pillantása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56A szabadban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57Felhőszakadás a szárazföld felett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58Carillon (Jávorszky Béla fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

LŐTÉROláh András: „Sodródunk fátyol-szárnyakon”

(Kiss Anna: Lepkék útján a lélek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Ircsik Vilmos: Műfajok mezsgyéjén

(Demeter József: Hazatévedtem, Magyardellői-ballószögi napdalok) . . . . . 63

ÉRETTSÉGI ELŐKÉSZÍTŐValaczka András: Egy lehetséges érettségi esszé

Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című művéről . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

BETŰVETŐTar Károly: Ághegy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

SZERZŐINK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Számunkat Oláh Mátyás László munkáival illusztráltuk.

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Hor váth An tal,

Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Vasy Géza

Fő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: [email protected]

Mo bil: (70) 388-7035

A szerkesztőség tagjai:Csontos János

(felelős szerkesztő)

Bíró Gergely(olvasószerkesztő, próza, Betűvető)E-mail: [email protected]

Mobil: (70) 388-7031

Cech Vilmosné (gazdasági ügyintéző)

Gilányi Magdolna (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Molnár Csenge-Hajna (tördelőszerkesztő)E-mail: [email protected]

Réger Ádám (Lőtér, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Mobil: (70) 388-7032

Rosonczy Ildikó (tanulmány)E-mail: [email protected]

Szalai Judit (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Szentmártoni Anikó(szerkesztőségi titkár, terjesztés, előfizetés)

E-mail: [email protected]: (70) 388-7030

Tornai Szabolcs (Hétmérföld, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Urbán Péter (Nyitott Műhely)E-mail: [email protected]

Zsiga Kristóf (könyvkiadás)E-mail: [email protected]

Mobil: (70) 388-7033

Borító: Zách Eszter és Árkossy István

A címlapon: Pintér Lajos(Bahget Iskander felvétele)

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk megés nem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett,vá lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk.Mu ta tó pél dány kér he tő a szer kesz tő ség ben.

Fizessen elő Ön is a Magyar Napló folyóiratra!

E-mail: [email protected]: 413-6672

Előfizetés egy évre (12 lapszám) 7390 FtElőfizetés fél évre (6 lapszám) 3870 Ft

KISS JUDIT ÁGNES

Két mezőségi dallam

Halálig


Elmehetsz már, elengedlek,Mint a kígyó, le is vedlek,Levetem a régi bőröm, Régi bőröm,Kezed nyomát már nem őrzömHalálig.

Nem vagy többé az, ki voltál,Összerontott ékes oltár,Sodródj messze égen-földön, Égen-földön,Az emléked ne gyötörjönHalálig.

Széthasíthatsz, mint egy rongyot,Átkot terád mégse mondok,Nem borít el sem a bosszú, Sem a bánat,Ad még Isten jobbat náladHalálig.

Hallgató

Zöld gally voltam, csontra száradt ág lettem,Kit szerettem, nem tartott ki mellettem,Mert nem raktam sóhajából légvárat,Folyóvá lett, gátat szakít, megáradt.

Külön halott, csak együtt volt eleven,Idegen volt, most már eltéphetetlen.Úgy belenőtt életembe, mint a faA kerítés kovácsolt vasrácsába.

Úgy mélyedt be a húsomba végtére,Mint a vasrács az élő fa kérgébe,Se kitépni, se kivágni nem lehet,Váljon rajta átokká, hogy nem szeret.

Nála maradt szerelmem és haragom,Amíg élek, most már csak őt siratom.Azt kívánom, hogy az Isten elvegye,Csak ne legyek egy élőnek özvegye.

KARÁCSONYI ZSOLT

Verstest

Ez a vers lesz ma a testem,tapogasd ki a betűket,amit érzel: az a bőröm,feszül, és már az idődetöleléssel rabul ejti,ez a szám és ez a vállam,és a többit se felejtsd ki.

Ami lüktet, ami forró,az a testem, az a versvér,ha feloldoz ez a ritmusa sötétben. Ne keress fényt,csak az érdes ölelést ésami szétzúzza az ágyad,ha a lágy ég bekeményít,a valóság tovaszáll majd.

Kitanítlak, mi a fényév,mi a térben, ami ünnep,ez a vers lesz ma a testem –tapogasd ki a betűket.

Strófák


Szép rózsám mi lehetMagas egek felettSzebb a te testednélTalán egész világSem találhat hibátHarmatosb mindennélÉlet és szép halálTebenned rátalálTitkára mindenképp

Mint a sólyommadárHa vízhez nem találSzívem igen verdesMint korcsmában valóKinek borra valóNincs nem jut kehelyhezMiként komor rabokÉn is kötve vagyokMár ehhez a helyhez

ParadicsommadárKépiben ha itt járLép elém reménységLépre nem mehetekMáris elepedekÁlmom ezer rémképDerül mégis borulLátom hogy alkonyulA nagy kerek kék ég

Altató

Hunyd le szemed,aludj, aludj el,aludjon elméd,aludjon tested –egeknek álmasem látott szebbet.

Aludjon már azillatos árnyék,aludjon ajkad,aludj el, ágyék,párálló barlangmélyén a nyelved –nyomja el álommillió sejted.

Aludj, aludj el,míg ezer emlékjárja be újraaz égi medencét:térded hajlik,rezzen a vállad,megszelídítemújra az álmod.

Köldököd völgyéngyűljön a harmat,combjaid ívénjárjon a hajnal,és ne tapasztaljföldi hatalmat,álmod szélénjárjon az angyal.

Mélyen, az álomvölgyközepén túl:forrás fakadjon,szomjadat oltsd el,mint zivatarfrissítsen az álom –hunyd le szemed,aludj, aludj el.


KISS ANNA

Hó fölé a rózsák


Szél fúj,kioltja szívem,elvisz magával innen,elvisz, havisszanézek,a szélbőlmit se látok,mint véres bokra mellől

elfújt, sötét

virágot,

olyasmivé kell lennem,olyasmivé kell lennem,olyasmivé,ki voltamvirágtolvajkoromban,

amit márelfeledtem,angyalt látnia kertben,olyasmivékell lennem,ha majdkioltja szívem,

elviszmagával innen,virágtolvajt,ki voltam,nem lennivitt magával,de elrejtetta hóban,

nem lennivitt magával,de elrejtetta hóban,míg szárnyaimkinőnek, súlyuktól majdletörnek,

ahogy kioltja szívem,elvisz magával innen,elvisz, havisszanézek,mintha üvegbe lépek,virágtolvajkoromból

kötésen át is

vérzek,

szél viszmagával innen,virágtolvajt,ki voltam,nem lennijobb szerettem,aludni lenna hóban,

míg szárnyaimkinőnek,maguktól felvetődnek,árnyat vetővilágbannagyobb árnyakká nőnek,

álmaim felvetődnek,

valami másvalóság,

sötét halomba hullnak

a hó föléa rózsák,

álmaimfelvetődnek,

valami más,a rózsák,

a hó fölésötéten,

a holdat félretolják,

ha majdkioltja szívem,a szélbőlmit se látok,mint véresbokra mellőlelfújt, sötétvirágot,

olyasmivékell lennem,olyasmivékell lennem,

ahogy avégtelenbenruhám loboghelyettem,

angyalt látni

a kertben,

olyasmivé,ki voltam,olyasmivéa szélben,míg hűvöskertiszékekpárnáivándorolnak

az ágyások

szívében,

elviszmagával innen,elviszmagával innen,elvisz, havisszanézek,minthaüvegbe lépek,virágtolvajkorombólkötésen át isvérzek,

elvisz magával innen.


SIGMOND ISTVÁN

A nyüvek bolygója

Reggel hatkor már ott volt a fa alatt. Puskáját neki-támasztotta a fa törzsének, hátizsákját vigyázvahelyezte el a földön, nehogy kiloccsanjon a termosz-ban előkészített feketekávé. Pálinkát ezúttal nemhozott magával, elemózsiával viszont bőségesen fel-pakolta magát, hosszúnak ígérkezett a nap. A méréslegalább harminc percet vett igénybe. A fa törzsétőlszámítva lemérte a tízméteres távolságot a négyégtáj irányába, elhelyezett egy-egy követ a négypontban, aztán nagyon óvatosan, nagyon odafigyel-ve megpróbálta olyanformán összekötni őket, hogya csizmája sarkával meghúzott vonal szabályos körtrajzoljon a fa körül. A vadász sokat adott a precizi-tásra, számára ez nem valamiféle szokás volt, erény-nek sem lehetett volna minősíteni, tulajdonképpenéletforma volt. Első lövése is igen jól sikerült. Igaz,hogy az áldozat csak egy veréb volt, de amikor azapró test lepottyant a földre, egyáltalán nem voltfeje. A vadász körülnézett, hogy látta-e valaki ezt acsodálatos lövést, de vasárnap lévén, ebben a koraiórában nem nagyon jártak az erdő szélén. A vadász-nak jólesett volna, ha valaki elismerő csettintésselhonorálja a teljesítményt, de hogy ilyen nem akadt, őmaga csettintett egyet, közben ragyogó szemmelnézte a fej nélküli verebet. Hét órakor két galambesett a fa alá, ezek fejjel érkeztek ugyan, de esés köz-ben rengeteg tolluval ékesítették a fa köré húzott, köralakú vadászterületet. Fél kilencig több mint har-minc madárnak sikerült kioltani az életét. Volt köz-tük varjú, csalogány, cinege, fülemüle és fürj, rigó,sas, ölyv, karvaly, vörösbegy és szarka, barázdabille-gető, héja, csóka, csíz, kolibri, fecske és daru,bölömbika, gerle, szajkó, kondor, kánya és vércse,fogoly, süketfajd, fácán, sirály, kakukk, szalonka éspinty, sőt még egy gólya is.

A leterített madarak száma, sokfélesége és egye-sek esetében az igen előkelő hovatartozás meghalad-ta a vadász legvérmesebb reményeit is, aztán azzalzárta le magában az ügyet, hogy valószínűleg valamisajátos, kontinenseket átfogó jelrendszernek köszön-hetően a madarak megneszelhették ezt az egyedülál-ló alkalmat, amikor szenvedő részesei lehetnekennek a soknemzetiségű és már-már minden fajtátátölelő tisztogatásnak. Egyelőre kénytelen volt beér-

ni a madarakkal, más élőlények mostanáig elkerül-ték a kijelölt vadászterületet, ám tudta, hogy előbb-utóbb mindenki idekerül, aki él és mozog ezen aföldtekén.

A fa alatt rendezetlen halmokban feküdtek a vérestetemek. A vadász nyújtogatta a nyakát, de nem sike-rült felfedeznie egyetlenegy szárnyas állatot sem,úgy tetszett, hogy több madár nem maradt életben azegyre melegebben sütő nap alatt. Ezzel szembenigen nagy érdeklődésre számíthatott a kör felé köze-ledő macska. A vadásznak először nyílt alkalma arra,hogy egy négylábút is puskavégre kapjon, a feladatkülönösen érdekesnek bizonyult, ugyanis a menekü-lő állatot egy csaholó kutya követte, gyorsan kellettdöntést hoznia a sorrendet illetően. A vadász huma-nitárius meggondolásból a macskát végezte ki előbb,lélektanilag ugyanis az üldözött már felkészülhetetta nemsokára bekövetkezendő végre, aztán a csaholókutya is sorra került, először hasba lőtte az állatot,majd nyitott szájába is röpített egy golyót, hogy ahaldokló kutya rondán vicsorító pofájáról minélhamarabb eltűnjön a kéjes mosoly.

A jajveszékelő öregasszony kitárt karral sántikálta macskához. A vadász megvárta a beteljesülés pilla-natát, azaz azt a mozdulatot, amikor a macska tete-mét magához ölelte a térdre rogyott asszony, aztánúgy döntött, hogy ezúttal kipróbálja a hátulról le -adott tüdőlövés hatékonyságát. Az eredményt nemvolt ideje megszemlélni, megint csak beléptek kettena körbe, egyikük feltehetően az öregasszony férjevolt, aki addig káromolta Istent, az anyaföldet, azeget, a hazát, a nemzetet és természetesen a vadászt,amíg torkába fúródott a halálos golyó. A körbetévedt gyermekhez a vadásznak fél térdre kellettereszkednie, hogy pontosan a kisfiú szeme közétaláljon. Nemsokára a pap is megjelent. Két kezét amagasba emelve lépett a körbe, a vadász nem tudtaeldönteni, hogy a mozdulat minek a jele, a megadá-sé-e vagy a megbocsátásé, a dilemmát egy jól irány-zott fejlövés oldotta meg véglegesen. Közben deletharangoztak volna, ha lett volna harangozó, de vala-hol ott feküdt ő is a madár- és emberhullák tömegé-ben. És odakerültek mindannyian, akik beléptek akörbe, öregek, fiatalok, férfiak, asszonyok, sőt még alegeslegutolsó, az aggastyán hadfi is, aki egy ócskamordályt szorongatva, bakkecske-ugrásokkal pró-bálta megközelíteni a hullahegyen várakozó vadászt,de a fortélyosnak szánt mozdulatok öreges csoszo-gássá silányodtak.


A vadász egyedül maradt. Aztán mégsem. A falegalsó ágán felfedezett két élőlényt, egy rövidebb ésegy hosszabb nyüvet. Óvatosan leemelte őket azágról, a tenyerébe helyezte e furcsa teremtményeket,átgázolt a hullákon, s amikor a kör széléhez ért, két

térdre ereszkedve kitette a két nyüvet a körön kívüleső területre. A vadász arcán áhítat volt és derű,mámor és diadal, alázat és megbékélés.

– Szaporodjatok – mondta –, sokasodjatok, árasz-szátok el a földet, és hajtsátok uralmatok alá!


BÁGER GUSZTÁV

KagylóOláh János 70. születésnapjára

ahogy a tegnap tengerpartjaegyre távolabb kerül –nem sietünk sehovade hogy ragaszkodjonagyunk a megszokotthozpartjába kapaszkodik a vízs a tekintet is mintha csüngnea sokszor látottakonmeg ott az a fix pont ami nyugtat –kicsit ideges az embermikor órákon át mást se látmint a hullámzó tajtékokatés akkor végre eszébe jutmit csináljonkiveszi zsebéből a kagylótamit erre az esetre tett els akkor látja bizonya zsebóra fedele alattszivárvány szív dobog

Bevezető az összhangzattanhozA politikai költészet margójára

told asztalod ütközésigtapogasd ki szekrény tetejénporosodó lantodatha lomtalanításkor guberált trombitádvégképp felhúrozhatatlan

„Budapesten kell megvédeni

Bécset”

(Háborús emlékezés)

Akkor történt

1945. január. Nedves, hideg idő Budapesten. A napszürke felhőtakaró mögé bújt, hollétét sejteni semlehet. Nem is napfényre való, vigasztalan látvány aváros. Szegény Budapest! Motorom felvágja a pisz-kos, sáros havat csizmámra, nadrágomra. Jó, hogymindkettő bőr lemosható, gondolom, míg robogok aLóverseny térre. Ide várjuk a katonai parancsot hozórepülőgépet kintről. Mi a körbezárt fővárosbanvagyunk, mint egy szigeten. Napról napra kisebb asziget. Az oroszok támadnak, mi védekezünk.Dávid–Góliát harcban, meddig bírjuk még? Mostmég 35 kilométer a kör. Aztán egyre kisebb… Ezúttalazonban Dávid esik el, halottan, megsemmisülve.

Miért ez az értelmetlen harc? Miért hagyjuk, hogyelpusztuljon a városunk? Ismétlődik a történelem:most is mi védjük Európát.

– Budapesten kell megvédeni Bécset! – szólt ahitleri parancs. Újra idegen érdekekért vérzünk.

Óh, ha én tehetnék valamit, lenne hozzá hatalmam,feladnám a várost, vér és pusztulás nélkül. Ostoba kép-zelődés, csak egy kis hadnagy vagyok, egy csavar anagy gépezetben. Viszem a parancsokat, teljesítem,továbbadom – a katona nem gondolkodik. Enge -delmeskedik. De kinek vagy kiknek? Őrülteknek: hitle-reknek, sztálinoknak, ők igazgatják sorsunkat: haljunk-evagy éljünk-e, s ha élünk, hogyan éljünk.

Ilyen gyötrő gondolatok terhével érkeztem aLóverseny térre. Még nem jött meg a repülőgép,várni kell. Fekete szárnyát borítja már az est a város-ra, itt kell éjszakázni. Apró, kis emberhez szállásol-nak, beajánlva őt, mint Horthy zsokéját. Kedvenclovát ő futtatta békeidőben. Belső, bizalmas emberlehetett – gondolom –, jó lenne megtudni tőle vala-mit a nagyok titkaiból. Míg a jó, meleg szobábanélvezem vendégszeretetét, óvatos kérdésekkel pró-bálom ostromolni, de ő átlát szándékomon és a fag-gatást eleve elhárítja: – Tudja, hadnagy úr, szolgá-nak, sofőrnek vagy zsokénak „hallgass” a neve.

Másnap reggel, a búcsúszó mellé még megje-gyezte: – Horthy rendes ember és jó magyar, de akezükben van, nem tehet semmit. – Még ő sem? –fogott el a rémület. – Hát akkor ki?

A reménytelenségben elmerülve robogok vissza, fela Várba, a parancsnokságra. A vár alatti alagutak, mintvakond-járatok, még a török időkből származnak. Mostbiztos óvóhelyek. Itt székel a parancsnokság, főleg anémet. Minket is ők utasítanak. A járatokban nyüzsög-nek a német katonák, mint a hangyák. Ki járkál, ki ül,ki fekszik, még a lépcsőket is ellepik. A homályos, szűklejáraton botladozva, véletlenül rálépek az egyik lábá-ra. Hirtelen felszökik, és felüvöltve rám fogja puskáját.Ha társai nem fogják le, mikor felismernek, kis híjánlepuffant. Hiszen naponta látnak le- és feljönni aparancsnokságra, ahogy ezt szolgálatom előírja.

Csapattestemmel a Sándor-palotában állomáso-zunk. Éjjel a pincében, nappal a fenti termekben.Találat érte, sok a halott.

1945. február 11. Délután szabad vagyok. Sógorom -mal, aki az én csapatomban szolgál – civilben tanár –,lemegyünk a Széna térre. Az „Anna-udvar” nevűháromemeletes bérházban húzódtak meg szüleimmelés nővérem négyéves kislányával. Az ostrom idején apincében rendezkedtek be az összes lakóval együtt.


Bartha István 1923–2008

A Ludovika Akadémia elvégzése után 1944. augusztus 20-ánm. kir. gk. vonatos hadnaggyá avatták. A budapesti ostrom során agyűrűbe szorulva szovjet fogságba esett. Hazatérése után tovább szol-gált, majd 1949-ben megnősült. Ugyanebben az évben tartóztatták leés a Katonapolitikai Osztályon vallatva koncepciós perben (a Berkesi-féle Thomson kapitány-ügyben) ártatlanul több évre elítélték.Kiszabadulva fizikai munkásként dolgozott, majd kis autóvillamossá-gi műhelyt nyitott, amiből családja tisztes megélhetését biztosíthatta.

Két gyermekük született. 1968-ban leányuk egy hazánkban nemvégezhető gerincműtétre szorult. Református egyházi kapcsolatokrévén sikerült a műtétet Svájcban elvégezni, de a lábadozó leánybeleszeretett egy disszidens magyarba. A házasság miatt az egész

család Svájcban maradt. Nehéz évek után – miközben három lány-unoka született – megtalálták megélhetésüket, fiuk egyetemet vég-zett, majd a hazalátogatás is lehetővé vált. Tordason egy kis félkészparasztház befejezésével a mindvégig elkötelezetten magyar érzel-mű család újra otthonra lelt itthon is. Az unokákkal bővülő boldogcsaládot derült égből villámcsapásként érte, hogy a családfőnél2007-ben inoperábilis agytumort állapítottak meg, amely egyévesszenvedés után 2008 januárjában halálát okozta.

Többször beszélt élete során fogság- és főleg börtönélményei-ről, de papírra vetésükre sajnos, soha nem került sor. Egyedül az1945-ös ostrombeli élményeit mondta tollba – már halálos ágyán –Katalin feleségének.

Dr. Martin Kornél

Bartha István ludovikás hadnagy visszaemlékezése alapján írta:

Bartha B. Katalin, Bern, 1995.

Hunyorgunk a rossz lámpák fényénél, s szinte fejbevágaz ember-étel-petróleum kevert, fojtó szaga. Mint avakondok, bújnak elő a pince egyik sarkából sógoro-mék. A találkozás öröme megkönnyebbít mindnyá-junkat. A kis Zsuzsika boldogan ölelgeti ritkán látottédesapját. A kevés cukrot, zsírt, petróleumot féltvemenekítik a többiek szeme elől: ne essék nekik rosz-szul, hogy ők nem kapnak. Szinte szégyenkezem,hogy nem tudok nekik is adni. Nehezen búcsúzunk,rossz sejtések szorításában.

A Paulai utcában még meglátogatunk egy rokoncsaládot, R. bácsi betegen fekszik – szintén a pincé-ben. A ház találatot kapott, és szilánkok fúródtak atüdejébe. Segítség nincs. Már csak napjai vannak –mint a városnak… Itt a halál az úr! Alig szólunk,mint gyászolók a temetésen… Már este van, amikorvisszaindulunk a várba. Hideg szél vágja szemünkbea permetező havas esőt, alig vonszolódunk felfelé.Szokatlan zaj veri fel az est csöndjét. Az úton sora-kozó katonai gépkocsik mellett mint gonosz kísérte-tek tűnnek fel az árnyak. A németek csákánnyal, bal-tával verik-zúzzák szét a kocsik motorját, minthamaguk is gépek lennének: a pusztítás robotgépei.Iszonyú látvány, menekülésszerűen sietünk el tőlük.Valami nagy baj lehet, érezzük, de szólni sincserőnk. Sietek a parancsnokságra, s ott kapom a hírt:teljesen beszűkült a kör, holnap este kitörés.

Kitörés

A kopasz fák fenyegető ág-ujjain fekete varjak tollász-kodnak. 1945. február 12-én álmos, borongós, hideg areggel. Szomorú ébredés egy nyugtalan éjszaka után.Mi lesz velünk? Sokan imádkoznak magukért, a hazá-ért. Mint új Káinok, Ábelek próbálkozunk: melyikünkima-füstje száll fel az égig? Ki éri meg a holnapot?Lesz-e még holnap? Most csak ma van. Bénult csend,nincs lövés, mint az előző napokon. Egyetlen hangya-boly a tábor. Sietni, készülődni kell. Az oroszok már aSzéna térnél vannak, jött a felderítő hír. Loholok aparancsnokságra. Most üresek a járatok, a németekeltűntek, talán még az este. Nincs, aki parancsoljon.Kurta ebédféle után – már a konyha is csomagol – ren-deződünk, gyülekezünk. Korán sötétedik, indulhatunk.Elöl harckocsik és teherkocsik „vágják” az utat a gya-logos tömegnek. Mi is csatlakozunk, maradék csapa-tommal: 10–12 fővel. Megyünk, mint pásztor nélkülmaradt nyáj az ismeretlenbe, egyik a másik után. Miért,

hová? – döbbenek rá. A biztos halálba? Már újra lőnek,egyre szaporábban, egyre közelebb. Hol lehet itt kitör-ni? Új Mózes kellene, kivezetni népét az ellenség gyű-rűjéből. De miért ellenség? Haragszunk egymásra, gyű-löljük egymást? Ők is ugyanolyan katonák, mint mi –felülről rángatott bábok. „A katona nem gondolkozik,csak engedelmeskedik!” Milyen hasznos és kényelmesez a nagyoknak. De én gondolkozom: miért a fölösle-ges vérontás? Miért a halálba menetelés? Nemmegyünk tovább! Kiadom a parancsot: – Állj, kiválni anyájból! Vissza a Vár oldalához.

Embereim követnek. Megyünk, felfelé a HunyadiJános útra, testben-lélekben kimerülve. Keresünkegy ép házat éjszakára. Alig lelünk egyet a fénytelen,sötét utcában, miközben az oroszok házról házra,kertről kertre verekednek előre, szűkítve a kört, mintderékon az övet. Nincs menekvés, tudjuk. Aludnikell még egy utolsót, háborítatlant. A ház szinte üres,fekvőhely is akad. Ruhát ajánl fel egy civil menekü-lésre, de csak nekem. Nem hagyhatom el az embe -reimet, maradok. Még kiakasztok egy fehér zsebken-dőt a ház ajtajára, hátha nemkívánatos vendég érke-zik: ne nézzen ellenségnek. Viszonylag nyugodtanalszunk, a megszokott lövések sem zavarnak, báregyre közelebb érik a fülünket.

1945. február 13. Az utca már elesett, ismeretlenszavak harsognak, idegen katonák rohangálnak, hado-nászva a fegyverükkel. Kézfeltartással kióvakodunk aházból és megállunk. Egy orosz hozzánk rohan, ordí-tozva mutogat a puskájával egy irányba, és már lök-dös előre és hajt, mint barmokat a gulyás, le, a Szénatér felé. Alig megyünk kis ideig, egy kapualjból kiug-rik két orosz, s engem beránt magához, s letepernek asáros, havas földre. – No, itt a vég – gondoltam, deidőm sem volt megijedni, már rángatták le a csizmái-mat. Megfeszítettem a lábaimat, hogy ne sikerülhes-sen a művelet. Mi lesz velem a februári hidegben,csizma nélkül? – támadt fel bennem az életösztön.Az orosz felháborodva átkozódott, egyik legényempedig visszanézve kiáltotta: – Ne ellenkezzék, had-nagy úr, mert lelövik! – Az orosz ábrázata is mutatta,hogy nem tréfadolog, így engedtem az erőszaknak.Lekerült a jó utászcsizma, de még a bőrnadrág is. Mígosztoztak a zsákmányon, egy hozzám dobott „malen-kival” kilódítottak az útra a nyáj közé.

Terelődöm tovább a többiekkel, útközben rángatvafel a talp nélküli elnyűtt lábbelit. Köpenyem sem takar-ta el akaratlan szégyenem, hogy alsónadrágban marad-tam. Bajtársaim hosszú évek múltán is – akkor már


mosolyogva – emlegették komikus öltözékemet.Mások is elszenvedtek hasonló „szabadulást” értékeik-től, mint láttuk az utakon rohangáló, lovakon nyarga-lászó, kurjongató szovjet katonákat magyar tisztiegyenruhában, s a részükről különösen kedvelt feketetiszti csákóval a fejükön. Mint szabadjára engedettvadak ismerkedtek a környezettel, ami nem volt derűslátvány. Romba dőlt házak, füstölgő falak, felvágottutak mindenütt és a halottak, mint kidőlt fák, végig azutak mentén. Kísérteties, halotti csend borult a város-ra. Az élőket a félelem még a pincékbe szorítja, nin-csenek már védők, csak diadalittas győzők és a fog-lyok hosszú menete.

Lassú menetelés után pihenő a Vérmezőn.Mindenfelől tódul a foglyok tömege. Fázósan topor-gunk a lucskos-sáros talajon, bár az idő enyhére for-dult, a lábunk nem örül ennek. Alkonyodik már, segyszerre a feketülő égen fényes lángcsóvák szök-nek segélykérőn a magasba. Ég a Vár kupolája!Miért, mitől, senki sem tudja. Szegény fővárosunk,még ezt az ékességét is elpusztítják, a hidak és sok-sok műemléképület után. Bénultan, dermedten néz-zük. Nem volt elég a rombolás? A közös fájdalomtóllassan a magunk gondja felé figyelünk: hol alszunkaz éjszaka? Embereimmel már együtt vagyok újra, acsizmahúzás után elérve őket, s fázósan összeszoru-lunk. Mellettünk német katonafoglyok dagasztják asarat csizmájukkal, már csak a hideg ellen viaskod-va. Az égő Vár látványa őket is megdöbbenti.

– Ezt nem mi csináltuk, mi ezt nem akartuk! –szól felénk az egyik. Bólintok rá, értve a német szót.– Persze, hogy ti nem akartátok, kis, egyszerű sorka-tonák, mint ahogy mi sem. Ki ne ülne szívesebbenjó, meleg szobában, kedves családi körben, béké-ben? Kinek kell az értelmetlen háború?

Közelünkben kiabálás, hangoskodás kezdődik. Egyorosz kiabál felénk valamit, amiből egy szó világosanérthető: sofőr. Többször ismétli ezt a szót, mikor észle-li, hogy értjük. Talán el lehet innen menni – villan át azagyamon –, buzdítom társaimat, jelentkezzünk, főlegsógoromat. Jól sejtettem. Az orosz hat embert kiválasz-tott – köztük engem és sógoromat –, s intett, hogykövessük. – Én nem tudok autót vezetni – súgta a sógo-rom, míg bukdácsoltunk a már síkos, meredek Hunyadiúton visszafelé. – Csak maradj mindig a közelemben! –biztatom. Végre megállunk. Körös-körül teherautók,gépkocsik halmaza. Megismerem a helyet, ahol anémetek szétverték a motorokat. Ezek is halottak, mintaz emberek. Minket hoztak ide orvosnak. – Meg kell

javítani, hogy működjenek – szólt a tolmács. – Reggelkezditek – tette hozzá. Felhajtanak mindnyájunkat egyfélig üres teherautóra, éjszakai szállásra. Az estihomályban kezdünk tapogatózni, hova is jutottunk.Kicsi szabad hely adódik – talán még feküdni is elég –,a többi láda, láda hátán. Jó lenne már lepihenni, aludniis talán, de a hideg és az éhség biztat: hátha élelem,vagy ruha, takaró rejtőzik a ládákban?

Az egész napi gyaloglás fáradalma, átázott cipő-ben, hiányos öltözékben, étlen-szomjan, engem isnekilök a kutatásnak. A vékony deszkaláda könnyenenged a feszítésnek. Fagyos, fehér zsírtömb mereve-dik elém. A többiek is ezt találják minden ládában.Az életösztön keserűségével kaparjuk ujjal-köröm-mel a jeges zsírdarabokat, és nyeljük mohón, aligvárva szánkban az olvadását. Másodszor már erősenhozzá kell gondolnom a kenyeret, hogy le tudjamnyelni. Azután csak forgatom a számban, míg le nemfolyik a torkomon, s undorral, alig tarthatom maga-mat, hogy vissza ne jöjjön. Milyen igaz az imádság,gondolom: „Mindennapi kenyerünket add megnekünk ma!” Igen, a kenyér a legfontosabb. Óh, haitt kenyérrel volna rakva csak egy láda! Mindegy, eztkell enni, hogy erőt, meleget adjon, és szűnjék azéhség. Aztán abbahagyjuk az evést, elnyúlunk akocsi padlóján összebújva, mint fázó madarak.Olyanok vagyunk – mondja sógorom –, mint Petőfiversében a farkasok: „Fázunk és éhezünk, átlőveoldalunk, részünk minden nyomor…”

– Fejezd be – szólok, hogy megakadt. – „…de szabadok vagyunk.” Azok vagyunk-e? Mi nem, de legalább a nemze-

tünk, a hazánk? Miénk lesz végre ez a haza, elég leszennyi kiontott vér egy újkori vérszerződéshez, amieggyé kovácsol, megerősít? – Félek, hogy cseberbőlvederbe esünk – szólt szomorúan sógorom –, ez abarbár győztes nem mond le könnyen a zsákmányról.

A sötétség ránk borul, elcsendesedünk alváshoz.Hiába, a kényelmetlen hely, az egyre erősödő hidegnem enged. Aztán kezdődik egy ördögi, pokoli lármájaa halálnál is kegyetlenebb emberi gonoszságnak.Levegőt-fület hasogató, kétségbeejtő, segélykérő nőisikolyok cikáznak az éjszaka csendjében, mint vihartjelző, iszonyú villámok. Tehetetlen, bénult iszonyattalhalljuk. Sírni szeretnék és törni-zúzni mindent.Az egész igazságtalan világot. Majd egy csendesfohásszal csillapítom háborgó szívemet: – Istenem, neengedd, hogy így megalázzák, letiporják ezt a szegénynépet, hiszen „megbűnhődte már a múltat s jövendőt!”


Még alig hajnalodik, hogy az őr felver bennünket,s hajt a munkára. Teljesen szétverve hevernek, lesza-kadva itt-ott egy alkatrész. Látjuk, hogy lehetetlenbármi javítás, így csak mímeljük a szorgos munkát.Megfogni is alig lehet a jéghideg vasakat, hogy akezünk hozzá ne fagyjon. Sógorommal egy nagyteherkocsit választunk, ahol nem vagyunk szemelőtt, bár két orosz időnként körbesétálja a terepet.Egy ízben mutatom nekik, hogy fázunk, és hozzanakvalami ételt-italt. Egyik mond valamit, viszonylagemberien, majd delet mutat a karóráján (vajon kiévolt azelőtt?), aztán eltűnnek, és hosszú ideig nemlátjuk őket. Kicsit enyhül a hideg, a nap is kimerész-kedik néha a szürkeségből.

Átmegyek az utca másik oldalára körülnézni.Oroszok sehol. A többieket sem látom, biztosan akocsikba húzódtak. Egy ház mellett megállok. Valakikiszól, s az ajtórésen egy kéz kezd integetni, majdegy női fej kibújik:

– Jöjjön gyorsan, siessen! – Izgatottan válaszolok:– Köszönöm, de társam is van, ő is jöhet? – a fej igentint, és becsukja a rést. Visszafutok sógoromért a teher-autóhoz, majd szó nélkül kézen ragadom és gyorskörültekintés után beszaladunk a házba. Az ajtó, mireodaérünk, mint egy varázslatra, kinyílik és újra becsu-kódik utánunk. Az idős asszony már várt. – Régótafigyelem magukat – mondja, miközben behúz a jómeleg konyhába –, de nem szólhattam, míg az oroszokitt járkáltak. Most nem jönnek, ebédelnek. Maguknak ismelegítek egy kis levest, biztosan éhesek. Addig menje-nek a fürdőszobába kicsit mosakodni. Odakészítettemcivil ruhát, öltözzenek át. A meghatottság és hála érzé-se átmelegítette szívünket, alig tudunk dadogni párköszönő szót. Az átöltözés hamar történik, a ruhák tisz-ták, bár kissé kopottak, és nem a mi méreteink. Mégegy használt bakancsot is kapok, és boldogan dobombele az átázott, foszlóban levő malenkit a ruhacsomag-ba, amit jótevőnk a szemétzsákba gyömöszöl. A jó,forró bableves visszaadja erőnket s jókedvünket is.Utána a lefüggönyözött szobában alhatunk kicsit, míg őfigyeli a kinti terepet, hogy nem keresnek-e? A mene-külés lehetőségét most már elfogadhattam, mert többénem voltunk katonai alakulat. Sötét előtt nem merünkelindulni, akkor hálás köszönettel búcsút veszünk akedves nénitől, aki egy tanár özvegye, és két katonafiátvárja haza valamelyik frontról. Az ő ruháikat kaptukmeg. Anyai szeretettel bocsát utunkra, mi pedig szapo-ra léptekkel igyekszünk jelentéktelen szűk utcácskákonát a Széna térre szüleimhez.

Nagy örömmel fogadnak, mint feltámadott Lázárt atestvérei. A halál árnyékában jártunk, tudták. Hiszem,hogy itt nyugalom vár és szabadság – olcsó remény,hamar értéke veszett. Még a pincében találjuk őket,aminek se ablaka, se ajtaja. Így is szűkösen vannak akis zugban, alig tudnak még kettőnket valahova elhe-lyezni, nem is beszélve az élelemhiányról. Még kétéhes száj nem hiányzott, de mégis tartanak. Anyám ele-inte nem is enged az utcára, hátha elfognak. Itt lent isbújnom kell a többszöri, váratlan „látogatások” miatt.A ráérő szovjet katonák szüntelenül járják a pincéket,hol mit lehet elvinni. A fiatal nőket is bújtatják, öregek-nek álcázzák, s dugják a jobb holmikat. Egyedül anyámnem fél tőlük, kiabálva űzi, hajtja őket kifelé. Egy alka-lommal sikerült két orosznak az egyik család féltveőrzött, szép gyapjútakaróját megtalálni és elvinni.Anyám utánuk eredt, s hangos szidalmakkal visszavet-te tőlük. A merészség láttán, vagy anyjukra gondolva,megszeppenve elkullogtak. Anyám nem gondolt rá,hogy esetleg le is lőhetik. Sokszor jönnek hivatalosan,igazoltatni, katonaszökevényt keresve. Minden zegzu-got átkutatva, kiabálva, fenyegetőzve. Egyszer utolsópillanatban ugrottam be egy félreeső ládába. Anyámruhákat, babos zsákokat rakott rám. Az egyik orosz ész-revette a ládát, kopogtatta az oldalát, felnyitotta a tete-jét. Még a lélegzetem is elállott. Anyám ott termett,mutogatta a babot, hogy csak ez az egyedüli ennivaló.Isteni csoda, hogy a katona nem próbálta meg szuro-nyával elhinni az igazat. Sógorom nincs veszélyben,civil, tanári igazolványa van, de nekem csak katona-tiszti. Nehezen bírom a bujkálást, a pincelakók ijedt sej-téseit, hogyha megtalálnak, őket is lelőhetik… No mega szüleim terhén élést. Egy reggel, a korai órában,mikor még anyám nem kelt fel, kimegyek a házból éskószálok erre-arra, ahol kisebb a veszélye az igazolta-tásnak. Így keveredem ismét rokonaimhoz, a Paulaiutcába. A tavaszelő szép, napfényes időt ígér: már duz-zadnak a rügyek, csivitelnek a madarak, ébredezik aváros. Az emberek közül már sokan előbújtak a pin-cékből, s ahol épen maradt a ház, visszaköltöztek alakásba, mások indultak ép házakban üres lakást keres-ni. A családot nagy készülődésben találom a leromboltház pincéjében (R. bácsi már nem él, belehalt a sérülé-seibe). Felesége és lánya az egyik nagynénihez költöz-nek a szomszéd utcába. Tibor, a veje is itt van mint sza-badságharcos, segíteni a költözésben. Én is felajánloma segítségemet. Reggelre tervezik, de itt tartanak éjsza-kára is, mivel többen elhagyták a pincét, van hely.Estére befejezzük a csomagolást, s utána még sokáig


beszélgetünk egy kis mécses sápadt fénye mellett.Tervezgetünk, latolgatjuk a jövőt és lehetőségeit. – Veledmi lesz? – kérdezi M. néni. – Katonatiszt maradsz?– Meglep a kérdés, ezen még nem gondolkodtam. –Nem hiszem – válaszolok elbizonytalanodva –, talánbeiratkozom az orvosira, úgyis az volt a vágyam, deelcsábított a katonaság. De hát ki tudja, mi lesz?

Korán reggel álmosan, fáradtan kászálódunk, egy-egy híg teával leöntve a szájunkba vett parányi cukrot,erősítjük magunkat új harcra a hideg ellen. M. néni dia-dalmas arccal pár szem kekszet is oszt. Egy elhagyottnémet autóban találta. Felkapjuk az előkészített csoma-gokat, s kibújunk a napvilágra. Valóban fényes, napsu-garas a reggel, felhőtlen kék ég ígéri a tavaszt. A kert-ben már kis hóvirágok harangja fehérlik, s itt-ott lila,sárga foltokban egy-egy krókusz, primula is előmerész-kedett. Mély lélegzettel szívjuk magunkba a friss, feb-ruár végi levegőt, s mint az öntözésre a virág, úgy éle-dünk mi is a sötét, dohos pince után. Vidáman lépke-dünk, nincs messze az új lakás. Alig a cél előtt, szembe -találkozunk egy járőrséggel. Ezek minden férfit, akit azutcán érnek, igazoltatnak. Érzem, hogy elvesztem,elszaladni, elbújni már nincs lehetőség. Tibor nyugodtmozdulattal mutatja a „vörös” igazolványt – még megis süvegelik –, én pedig elszántan veszem elő a katona-igazolványomat. Nézegetik, mutogatják egymásnak,haragos szemeket villantva felém, majd intenek, hogymenjek velük. Istenhozzádot rebegő búcsúszavaimategy lódítással félbeszakítva terelnek az ellenkező irány-ba. Vissza sem tekinthetek, csak M. néni síró hangjátviszem magammal a fülemben: – Isten veled, Pistám,légy erős! – Egykedvűen baktatok előttük az ismertúton. Komor, szürke felhő bújtatja már a Napot, hűvösszél késztet összébb húzni nyűtt kabátomat. Ide-odacikáznak velem, mint vadászok, kik vadra lesnek. Akitelkapnak, igazoltatják. Így szaporodunk egy pékmes-terrel, ki munkába indult (volna), s egy fiúval, ki abeteg anyjához igyekezett orvossággal. Szembejönnekhasonló csoportok, néha felismerek köztük bajtársakat,iskolatársakat. Szemünk összevillan, inteni nemmerünk, bár a mi kísérőink nem vadak, sokszor úgytűnik, mintha gyalogsétára vagy városnézésre men-nénk. Vadászó kedvük is gyengül, még egy suhancotkézre kerítenek, aztán csak lődörögnek, pedig máregyre többen járnak az utcákon, főleg idősebb embe -rek, szatyrokkal, zsákokkal kezükben – valószínűlegélelmet keresve. A Városmajorba érkezve őreink meg-állnak végre, s egy kidőlt pad karfájára telepedve ciga-rettára gyújtanak. Valamin tanakodni látszanak, felénk

nézegetve. Talán meg akarnak kínálni? A pék felbáto-rodva a laza helyzeten, közelebb merészkedik hozzá-juk, s kezd magyarázni nagy mutogatásokkal, hogyneki két kisgyermeke van – malinki bambini –, enged-jék őt haza. Erre a fiú is bátorságra kap, s mondja avalahol ellesett szavakat: – Moja mama krank – smutatja a kalmopirint, amit neki vinni kell. Valóbanszánandók voltak. A két orosz váratlanul felröhögött, sintett, hogy menjenek. Pillanat alatt eltűnnek. A suhancnem is szól, szintén futásnak ered. Én csak állok ott,mint egy élő szobor, s fejemben kergetőznek a gondo-latok: menjek, de hova? Anyámékhoz, a szomszédokijedelmére és az ő terhükre? Ismét bujkálni, míg meg-találnak, lelőnek, vagy elvisznek. Igazoló papír nélkülnem mozdulhatok. Felmerül a látott fogoly bajtársakképe, nekem is közöttük a helyem, nem bújhatok gyá-ván. Érzem, ezt vállalni kell. Mikor az orosz kérdőnrám néz: – Hát veled mi lesz? –, intek, hogy maradok,vigyen, ahova akar. Vállat vonva felállnak, s elindulunkegy újabb cél felé. Rövid, gyors menetben elérünk aVérmezőre, valami parancsnokságra, ahol átadnakengem. Bejegyeznek, majd odaterelnek a többihez,akik már nagy tömegben ott ácsorognak. Hát, ismét ittvagyok, kis kitérő után. A nap már hanyatlóban van, bára sötétség még csak készülődik. Kezdem érezni, hogyreggel óta nem ettem, s az erősödő hideg is megbor-zongat. Egyszerre csak minden különösebb indok nél-kül az őrök körülszaladgálják az ácsorgó fogolytöme-get, s nagy ordítások, puskalengetés közepette megin-dítják az úton, a Déli pályaudvar irányába. Tart egyideig, míg a mozgás elér hozzám. Az ácsorgásnál jobba lassú menetelés. Ismerős házak mellett haladunk, azemberek rémülettel kevert szánalommal néznek, sigyekeznek eltűnni a közelünkből. Tudom, hogy a házmellett fogunk elmenni, ahol anyámék bújtak a pincé-ben. Vajon feljöttek-e már két napja, mióta eljöttem?Szélre furakodom, hogy jobban odalássak, majd hirte-len visszatorpanok. Anyám áll a kapuban nővéremmel,figyelve az elvonuló fogolysorokat, kutatva bár egyismerős arcot – talán az enyémet, vagy bátyámét?Csábít a lehetőség, hogy észrevétlenül kilépjek a sor-ból, s elbújjak a védelmükben. Ám rögtön győz ben-nem a közös sors kényszerű vállalása, s szemembezárva kedves alakjuk képét, lehajtott fejjel behúzódoma sorok belsejébe, azzal a hittel, hogy már nem tarthatsokáig, vége lesz a háborúnak, és mi szabadok leszünk.Nem sejthettem, hogy milyen hosszú-hosszú kálváriafelé sodródom sok ezredmagammal, s csak keservesévek múltán térhetek ismét haza.


FARKAS GÁBOR

Ordo ad Deum


e tájon teremtett skandáló nyelvtanombár nyakig ér már a mocsokmeg nem tagadhatom

s bár fogamban tartvamint kölykét az állatát a túlpartraa szerelmet márnem vihetem

s bár a parkban régi szerelmek lábnyoma

de a fiú szavában már az óda tétova

s bár áll még a szőlőkaróa régi kerítés mellett

már úr a mindent elnyelő rozsda

bűnösök vagyunk mi, akár a többi népnincs bűneinket jól festő költői kép

és hiába virrasztó éji felleghiába a költő a bűntelen

népekkel osztozunk ugyanazon szégyenen

és így vagy úgy de mindnyájan születünkküzdünkhalunkenyésznek csontjainkés végülbizonyárafel is támadunk

mert bűnünk a Lét: az ergo sum.

Ordo huminis ad Deum.

Kilincs és kulcs

A bezáródó, koncentrikus körök –amikor nem rémít, csak emlékeztet.Amikor a fenyegető oldalak…Mert véget feltételez minden kezdet.

Az összes hang fájdalmasan emberi,mégis minden megszerkesztett mondat én:az összes jelző, alany és állítmány.Mert a kulcs övé, de a kilincs enyém.

szemhatár


LAJTOS NÓRA

„Cantata sacra”

avagy egy versfúga margójára

Farkas Gábor első, Törzsét tartó ág című versesköte-te együtt érkezett 2011 adventjével: a születés misz-tériumára való várakozással, a szeretet adományával,a „kintről-befelé-lét” sztoikus magatartásával (Sztoa).S hozott magával olyan szigorú rendű, enyészet-sötétlíravilágot, amelyben a keserédes kifakadású létkér-désekre igyekezett józan egzisztenciális morállal éstranszcendens igénnyel felelni: „boldogok akik /rügyet látva virágot / és termést látnak” – olvasható aköltő Tamás című haikujában. A hitetlenség létbi-zonytalan csapdájában vergődő egyén mindaddigképtelen így megszólalni, amíg a kulcstalan lét álla-potában tengődik: „Kilincsen a kéz– / ki-be nyílóajtóban / kulcstalan a lét” (Breviarium–Vigiliae).

Érdekes, magával ragadó versbeszéd jellemziennek a kiforrott kötetnek a darabjait: olyan, minthaegy kitartott orgonapont uralkodna abban a versszó-lamban, amelynek főbb dallamívét a humá num–hit–hagyomány „határtalan” hármassága határozza meg.Ritka szövésű kötetkompozíció: ez lehet a kötetbebelelapozó olvasó első (felszínes) benyomása. A sokhaiku lazít ugyan a gyűjtemény verspoétikáján, decsak látszólag: a nyolcvan verset tartalmazó verseskö-tet hét ciklusba rendezi tömör mondanivalóját: Credo,Szavak ösvényein, Szögek, Szétszórt alom, Emlékezet,Agonia, Stációk. Már a cikluscímek is híven jelzik akötet erősen biblikus jellegét, amit maga a kötetcím –Törzsét tartó ág – is bizonyít. A költő rádióinterjújá-ban1 kifejtette: egy kettős jelentésű erőteljes motívum-ról van szó, így jelenti egyrészt az eklézsiát, azEgyházat tartó hívő közösséget, másrészt pedig a „tri-anoni” határokon túlívelő, „szétszórt” ma gyar iroda-lom anyaföld-hagyományára igyek szik utalni.A debre ceni kötetbemutatón2 Ködöböcz Gábor iroda-lomtörténész is segített fölfejteni a közönség számáraaz Egyek vagyunk című költemény világos jelentésré-

tegét, melyből egyébként a kötetcím is való: „egyföldből vagyunk mi / s a törzsnek ágai / a törzset tar-tani / egymásba karolnak // mert egy szél tép / vagyépp ringat / minden törzset / tartó ágat” – hangzik akétstrófás költemény. Kányádi Sán dornak azt a kije-lentését önti líraformába itt Far kas Gábor, amitKányádi Sándor már majd’ fél évszázada megfogal-mazott, hogy tudniillik: „a fa nem tehet a kerítésről, sa gyökerei és a lombjai azon áthúzódnak, átnyúlnak,de egy gyökérzetről és törzsről van szó”.3

A versgyűjtemény első ciklusát (Credo) tizenhá-rom rövid, de létfeltáró sűrűségű költemény alkotja.A ciklus – így a kötet nyitó verse máris ezt példázza:„hívtál magadhoz / és én nem mentem / kezed nyúj-tottad / és én nem mentem / két karodból kihullajtott/ korhadt fatörzs lettem” (Amivé). Találón jegyzi mega kötet szerkesztésében oroszlánrészt vállalóKödöböcz Gábor a kiadvány fülszövegében: „FarkasGábor versei evangélium és esztétikum találkozásá-nak izgalmasan újszerű olvasatát adják.” Az Amivécímű vers újszerűsége például többek között abbanrejlik, hogy képes egészen másfajta szerepben fel-tüntetni a két kart: már nem az ismert Radnóti- vagyKányádi-versekben (Két karodban…, Két nyárfa)feltűnő társ óvó-féltő, megtartó két karját jelenti; sőta témaképlet is fordított: a gyarló hívő költői énjénekcsalódott, de tiszta felismerése ez. A fa-motívumtovább építkezik a ciklus címadó versében, ahol az„istenfélő” gyökereket eresztett fák „nem várják”, de„ismerik a feltámadást” (Credo). Visszatérő versté-ma a természet–ember ellentétének felmutatása azörök körforgásban és a végzetszerű emberi elmúlás-ban: Farkas Gábor Credo-ja háromszor két sorbanírja újra a közismert toposzt.

A természeti képek jelentkezése a kötetben bár nemhangsúlyos, mégis ciklusról ciklusra fel-feltűnik (Erdő,Szólni, Haiku, Ösvény, Szeretet, Ha távozol, Allegória,Ringat a szó, Dombok, hegyek, halmok, Világítunk, Hída folyó felett, Eljövetel, A halálnak völgyében).

A kötetkompozíciónak még két jelentős ihlettarto-mánya mutatható ki a természet érintésén kívül: aKrisztus-arcú biblikus parafrázistémák és egy AdytólReményiken át Pilinszkyig ívelő, valamint a „Nagy”-

1 http://www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=272156&ado=1 (utolsó letöltés: 2012. február 28). RádióinterjúFarkas Gábor irodalomkritikussal Törzsét tartó ág című első ver-seskötetéről = Kulturális paletta családoknak, Szerkesztő: CsuthJudit, in: Magyar Katolikus Rádió, 2012.01.03. 09:34.

2 Debrecen, 2011. december 16-án. (A Hungarovox Kiadó könyveinekbemutatóját 2011. december 13-án rendezte meg a Hungarovox

Kiadó és a Magyar Írószövetség Budapesten, ahol Iancu Lauramutatta be a kötetet az Írószövetségben.)

3 Így beszél ő a magyar költészet fájának romániai ágáról például.(Zárójelben kívánkozó kérdésföltevés csupán a kötetcím képiségévelkapcsolatban: miért az ágak tartják a törzset, milyen funkciója vanennek a szokatlan, fordított képalkotásnak? Kár, hogy az interjúban errenem derült fény.) Forrás: http://www.kalapacsosember.hu/?p=14539

szemhatár


okat idéző (Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, NagyGáspár) hommage-versei.

A krisztusi csodatételek mint magasztos, huma-nista értékeket hirdető cselekedetek jelennek meg anyelvi miniatúrák szintjére redukált In Hominemben:„a vizet borrá / vakot látóvá / holtat élővé // embertEmberré”. A főmondatrészek elhagyásával FarkasGábor egy olyan lecsupaszított grammatikai versvi-lágot teremt, amely a hiányban jelentkező „üres tér”kitöltését az olvasóra bízza, ezáltal vonzva magáhoza versolvasó kegyelmében bízó Embert mint befoga-dót. Hasonló téma- és mondatépítkezésre találunkpéldát a Versbe vert négysorosában is: „kenyér és víz/ morzsáid elhullva / szó-szegekkel / versbe vertszintagma” és az Egzisztencializmus haikujaiban(„arckifejezés / nélküli személytelen / napfényese-dés”), illetve a versgyűjtemény utolsó részében („aszemvonal / elmosódó időtlenség” – Stációk).

Farkas Gábor egzisztenciális létélményévé válikKrisztus emberi valójának versbeli megragadása: aszó alkotó (teremtő) erejével „szóra bírni” és megje-leníteni azt, aki „itt járt és elment”. A megszólításvágyában a költői szubjektum kegyelemre áhítozólényege fakad ki a Breviárium kötött liturgiai rendetkövető szakaszaiban, így a záró részben, aCompletoriumban is: „Te tudod, hogy a / fájdalomfelszabadít – / oldozz fel engem.” Az első ciklusbantöbbször felbukkanó kereszthalál eseménye mintverstéma (Passió, Krisztus megfeszül, Szándék) taláncsak a már címében is egyértelműen Pilinszkyt idézőHarmadnapon című költeményben oldódik föl.4

Farkas Gábor szonettjében (saját bevallása szerint isegyik legkedvesebb verséről lévén szó) jól kitapint-ható Pilinszky Négysorosa, sőt az átvett pretextus-sort figyelemfelhívó szándékkal kurziválja is: „maontják véremet”. Szépen keretezi a verset a kereszten„magukra hagyott szögek” és a Golgotán lévő „krisz-tustalan fakereszt” képe, ami a húsvéti szentség„kivirágzásában” nyeri el végső értelmét (Bűnbánat).

A kötet második ciklusának címét (Szavak ösvé-nyein)5 az előzőben szereplő Omnibus superbus címűversszövegből örökítette át a szerző. Mi mindenmondható el, és főképp hogyan, ha „eltűnt a / helyha-tározó, / az összes jelző és alany. // Már csak az / állít-

mány jelöl, / de feltételes, bizonytalan” (Tört mon-dat)? A mai világ globalizációs problémáin elmereng-ve juthat el odáig a Ma költője, hogy a jelen remény-zöld színét szürkére váltó holnapban egy sarkábólkifordított, feje tetejére állított világot képes csak lát-tatni: „ma minden zöld / holnap szürke / pontot mon-dat elé / betűt ékezetre” (Ma).

Farkas Gábor egy közismert költészettani tételt, aszó és a költői én függő viszonyát jeleníti meg Éscímű versében, amikor a szó hatalmi-sorsszerű játé-kában („A szó emel és visszadob…”) a lírai alanyt aszó birtokosává teszi meg, és fordítva: „A szó és énalá- és fölé- / rendelésben birtokoljuk / egymást:enyém ő, és én övé” (És). A részleteiben idézett köl-temény egyetlen kötőszóba sűrített ars poetica-igaz-ságára viszont már egy másik, az ismert NagyLászló-i intonáció alábbi sorában lelhetünk rá: „kiviszi majd / át amit a / szóban hordozok” (Egyedül).

A kötet következő, Szögek ciklusában visszatérugyan a nagypénteki téma (A feszület alatt, Hárommérő), ám hangsúlyosabb a haikuforma ciklusszerve-ző jelenléte, valamint a szójátékok, hapax legomeno-nok gyakorisága az egyes versezetekben: „Morali -záló / cseresznyevirág-sorok / tradíciója.” (Haiku);„építesz vagy rombolsz szó- / szerszámaiddal”(Lehet); „meg kell próbálni talántalanítani” (Relatív).A ciklus – és talán az egész kötet – egyetlen, nyelvihumort is megengedő szövege a Ha vége című „ver-sike”: „szeptember végén / már Júlia arca sem / láng-sugarú nyár”. Különös vibrálás érezhető a sorokmögött: az enyészetváró emberi természet megalku-vása a mulandóval, avagy egy kollektív életszemléletsűrítése individuális telítettséggel.

A kötetkompozíció középső ciklusának különöscíme (Szétszórt alom) az eddigi szövegekben mármegmutatkozó sokoldalú versbeli alany határokontúlra szétszóródott embertársi hűségére utal. A debre-ceni Farkas Gábor több fronton is kiállt az erdélyi éscsángó magyarság ügyéért, irodalomkritikusként isbehatóan foglalkozik kortárs irodalmukkal.6 „[h]áromhalom / szétszórt alom / hét országon / át lappang aSzó” – olvasható a hét határon át „vágtató” Ha távo-zol soraiban. A trianoni határnyesés kilencven éve fel-oldhatatlan „léthatárai”-ról költői érzékenységgel

4 A Harmadnapon (az Újhold című verssel együtt) a Magyar Napló2011. áprilisi számában jelent meg.

5 Hasonló címmel jelent meg Grétsy László A szavak ösvényein címűkönyve (Grétsy László: A szavak ösvényein, Szavaink és szólásainkeredete, változásai, érdekességei, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2011). Még

egy vers szerepel (az Árnyékember) – szintén egy névelő-különbség-nyi eltérésű – címmel: Tóth Krisztina: Az árnyékember, verseskötet,JAK-füzetek 93., József Attila Kör – Kijárat Kiadó, Bp., 1997.

6 A költő előadást tartott a kortárs csángó költészetről Csíkszeredán2011 augusztusában.

szemhatár


tudósít a már említett, cikluszáró Egyek vagyunk, vagyaz Otthon című költemény: „fejedben lüktet a szó /megtestesült zsoltár / migrénre hivatkozol / pedig ott-honod fáj”. Az ehhez hasonló erősen tárgyias líralátás-módot példaképeitől, Pilinszkytől, Nemes NagyÁgnestől tanulta a költő, akiket következő, Emlékezetcímű ciklusában többször is megidéz, sajátos atmosz-férájú szövegpárbeszédet folytatva.

Az hommage-versek csoportjának ciklusa tehát azEmlékezet: az ide válogatott nyolc költeménynek felekülönböző paratextusokban (címében: Hommage,Hommage N. N. Á.; alcímében: Nem elég – HommageP. J., Világítunk – In memoriam S. A.; ajánlásában:Megírja, ha megírja más – Kányádi Sándornak) hor-dozza a költőtársak előtti főhajtás gesztusát.

Irodalomkritikusi szemmel ezek a költeményekkínálkoznak leginkább textológiai elemezésül, bárlehetséges, hogy nem feltétlenül emiatt születtek, averstextúrák „keresztszemeinek” kibogozása azon-ban mégis közelebb vihet a szövegek megértéséhez.

Kányádi Sándor Krónikás ének (Illyés Gyulánakodaátra) című költeményének záró formulájára ref-lektál Farkas verse, a Megírja, ha megírja más.Művének címét is Kányáditól kölcsönzi a szerző.Kányádinál olvashatjuk: „ég már a szekértábor is”, éserre válasz Farkas Gábor költeményének nyitóképe:„A szekértábor lángjai kihunytak.” Az időbeli távol-ság eredményének köszönhető a négyszeres ismétlés:„a védők élnek / a zsoldosok kilovaglók is élnek / aköltők is élnek / élnek és írnak.” Ám az optimistavers építkezést váratlanul megtörik az ellentétes kötő-szóval bevezetett mondatok: „de Petőfit nem idéz /Illyést sem idéz / a szekértábor üszke; de otthona vana télnek”. A szöveg legmarkánsabb stiláris építőelveaz ismétlés, ami nemcsak a szavak szintjén (hó, új,minden), hanem refrénszerűen is jelen van a versben:„zsoldosok a védők között / kilovaglók a védőkközött”, majd a zárlatban „fölött” névutóval.

A Pilinszky Elég című versével feleselő Nem elégmottóját („A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkö-sebb”) is Pilinszkytől kölcsönzi a szerző. A Pilinszky-vers 3. szakaszára reflektál Farkas, onnan veszi föl akínálkozó versszálat: „Nem elég már a kéz, / nem eléga csend, / nem elég a falak fehérsége.”

A Nemes Nagy Ágneshez intézett sorok a költőnőDalok versciklusának Szél és Vihar című opuszaira

hajaznak, így a mottó: „S a Semmi itt már annyit ér,/ amennyit házak közt a tér.” 7), valamint a másodikstrófa „Virrasztó szavak Medárd-zöld fű között” sora(kiemelés tőlem – L. N.). A harmadik versszakbanpedig a Szobrokat vittem sorai köszönnek vissza azintertextuális költői kérdésben: „És hol vannak aszobrok, / a jeltelen csontok, hol van a sziget?”

A Világítunk (In memoriam S. A. – Sütő Andrásraemlékezve) plasztikus képbe rögzíti a hontalanszámkivetettség érzését: „A határok otthonunkban /önmagukba érnek/mint járvány idején a kényszer: amegmaradás – / élünk túlélünk / elöl a gyász / s mögöt-te nyálkás eső az idő // Az enyészet sötét / Világítunk”.A honfitársakkal sorsközösséget vállaló és együtt érzőFarkas Gábor keserű kifakadása egy arctalan jövőképét festi elénk: „itt élünk és nem lehetünk próféták,/ a senkik is elveszthetik arcukat” (Újhold).

Kicsit szervetlenül áll a ciklusban (de a kötetben is) aCsontváry című vers. A borítón feltűnő, élénk tónusú,fatörzset ábrázoló kép8 képzőművészeti tematikájú szö-vegekkel való találkozást is sugallhatna az olvasónak,ám erre a „festett illatok mélyén” való találkozásra –ennek a versnek a kivételével – nem adódik alkalom.

A további huszonöt költemény két csoportba ren-deződik. A formával, tipográfiai eszközökkel valójáték jellemzi őket. Az Elpereg sortördelése példáulegy homokórát formáz.

Ismét szövegdialogicitásra hív bennünket, olvasó-kat Farkas Gábor a Halak a hálóban, az Apokrif ésaz Agonia, a Fától fáig, a Stációk vagy a Lassan visz-szafelé verseiben. Pilinszky Agonia Christianá-jábólidézi az első két sort Farkas a ciklus címét adó írásá-ban, és ez indítja el a „haldokló Igé”-ket:„»Szellőivel, folyóival / oly messze még a virra-dat!”« / Ruhám gombjain cáfoló mozdulat”(Agonia). Szépen summázza Farkas Gábor ApokrifjePilátus felelősségét: „És harmadnapon véget ért aböjt, / mindenki várta, hogy testet ölt, / és beszédetmond az üres sír előtt.” Egy másik keresztény fele-kezetre utalva részéről Reményik Sándor egy-egyverssora is belesimul a költeményekbe: „elhajítottottfelejtett keresztek / és lehajló tekintettel / és egye-nesen / ahogy lehet / ahogy kell” (Lassan visszafelé).A Stációk című ciklus címadó versének záró szaka-sza pedig Reményik Kegyelem című művéből való(„Akkor magától szűnik a vihar…”).

7 Apró nyomdahiba: az idézetben szereplő „Semmi” az eredeti szö-vegben tulajdonneves forma, a kötetben köznévként szerepel.

8 A borítón szereplő kép a költő bátyjának, a rajztanár-grafikusFarkas Péternek festménye alapján készült grafika.

szemhatár


A kötet záró stációjában újra előkerülnek az eddi-gi témák (nagypéntek: Stációk, Elesett, Hit), képek(hét mérföld: Nincs irgalom, hajló törzs: A halálnakvölgyében), fények, csendek, szavak, de valahogyana testesebb versformának köszönhetően gazdagabbléttartalommal telítődnek ezek a szövegek. Nagyonkiegyensúlyozott, klasszikus poétikai hagyománytkövet például a kötet záró versének középső négysora: „Nem ment meg a táguló csend / az ösvény afák között néma / nem ment meg az emlékezet / a

beletörődő néha.” (A halálnak árnyékában – kieme-lés az eredetiben: L. N.)

„Valódi kegyelem, ha egy első kötettel jelentkező költőteljes vértezetben lép a nyilvánosság elé” – méltatja Far -kas Gábor megkérdőjelezhetetlen tehetségét a kötetszer-kesztésben is segédkező, irodalom értő barát, KödöböczGábor. Ahogyan egy jelenség (legyen az személy vagyesemény) akkor válik igazán életünk részévé, ha nyomothagy bennünk, így éri el célját Farkas Gábor szépívű,szakrális témájú verskantátája, a Törzsét tartó ág is.

KIRILLA TERÉZ

Ősszel született

A térhajlatokban nyers nedvesség,a falon halvány szó,ami vadabb egy kőmadárnál.

Zománcbőrű fák a szélben,

a keresztelőkút vizénfehér kölesvirág a nap,

és a történet héja szürke volt,akár a hold.

Az est vacogó magzatburok,a szűz semmi fölé simul,angyalok csípőjére hajtom a fejem,s a lelkem visszafújom:a kiégett film ott függanyám szemhéja mögött.

Látomásaim verítéke, mint páfrány a párát,magába issza az időt.

A kertben, a hortenziák köztegy antilop lépked,a bokrok nesztelenül haldokolvapatája szentélyébe vesznek.A mozdulatok elveszett neve.

Nyelv nélkül,néma idegenkénthallgatom a születésemet.

A köldökzsinór elmetszett metafora,érzéki kezek titkos ablakokat tárnak,s a lassan eleredő esőben kötélre aggatják arcaim.

Ez a névtelen éj –

ahogy egy madárlepte áglassan ködbe hull.Feleslegesek a részletek.

Naphosszat nézed, hogy esik,miközben beszélnek hozzád, vagy olvasnak,

a halhatatlanságot markolod, akár a tengert – hiába:tested köré gyűlnek a vízgyűrte lapok.

Egy képzeletbeli mezőnszelíd szőlőváros fekszik.Képmásaim útnak erednek,dérlepte fürtök az éj vesszején.Hol hajnal sose támad,az arc vagyok,mely nem létezett soha.

szemhatár


BARABÁS ZOLTÁN

Rommezőnek használ a világ

Először elhagynak a szavak.Mert egyszer elhagynaka szavak. Hiábamindenfinomkodás,

talmi cikornya,erőlködés, körbeírás;ha költő volnál,rátarti, találékony,gerinces,

különb, és mégisugyanaz: rommezőnekhasznál a világ,miközben a mesésDélkelet-Ázsiát

végigborotválta a szökőárs a több mint kétszázezerártatlan lélekkelnincs ki elszámoljonIstennél.

1900, Weimar(A Nietzsche-dagerrotípiákból)

Önkivégzők, még eleven vagyok.Ötvenhat esztendeje„holteleven”. Denem krisztusiértelemben.Így hát eszemágában sincskísértenia sorsot.

Teremtőm eredeti akarata szerint légszomjam itt is múlik. Mint férfi és európai kezdek hozzászokni a megismételhetetlenhez.

szemhatár


Ami azt illeti, elég komfortos test -tartásban fogadom a férgek követeit:

a kíváncsiskodóknakálcázott katonákat,az ügynököcskéket,az úrhatnámönmegtagadókat,továbbá a bér-tollnokokatés az egészlesajnáltnépséget.

Nincs ínyemre a dolog:egykedvűen irányítoma forgalmatreggeltőlnapestig.

Unalmambanazonban valamitkieszeltem.Roppant szívós munkávaltalán holnap hajnaligfelhordom nekteka férgek összesszupertitkosfegyverét.Vajondéligleölitekegymást?

F. N. filozófus, költő epitáfiuma

Az őszi pilleszenvedő arcáról

megemlékezzetek.

szemhatár


PAPP-FÜR JÁNOS

Júdás a táncparkettenZudor Jánosnak

kering a valcer ritmusára, mintha semmi nem történne. léptei zebra-csíkos táncparkettre érnek. fél fejetenyerébe hull. csak Jézus intésérevár. Júdás rohadtul nincs magánálamikor a kereszt(eződés)hez érkezik.átszáguld az életen, majd oda-visszamegtapossa, és persze mindent tagad.a Posticum versfalai közt vár valamire,valamire, ami nem jön. 10+2 lej és át-csoszog a parkon. cigarettát vásárolés kólát. letüdőzi Várad egykedvű nap-jait. kezében kereszttel indul Júdás felé,zsebében lángra lobbannak az el sem kezdett versek. a befejezés még mindigaz intésre vár, de a jel elszivárog Jézuslehunyt szemhéjai mögött. a tánclépésekegyre rövidebbek, talán inkább valamiritmusos csoszogás. cigaretta, kóla ésegy nagy slukk látomás.

kilengések Iancu Laurának

csak ülni és semmi mást, nem gondolni az élet végetnemérő íveire, hogy elférek alattuk, vagy épp fennakadok. lendületből átkelni a kétség és bizonytalanság kereszt-eződésein, a csalódások hídja alatt hajlék-talanra vetkőzni, felismerni a lakatlan arc-okat, akik mindvégig a hátam mögé szorultak valamiért. a meztelen éjszaka fedezékében csak ülni és semmi mást, elugrani a fájdalmas ütközések epicentrumából, felkeresni azokat, akikkel elkerültük egymást, megrajzolni a véletlenek kesze-kusza vonalait, felfedezni önmagam labirintusát, lemaradni, lassítani a halálba tartó lendületben. csak ülni és semmi mást, a legutolsó pillanatban irányt váltani a sors nélküli utakra, ahol nincs kényszerű és beidegződött, hülyén bámulni egy pillanatot, melyben nem moccan semmi és abszolút nulla minden változás. visszaülni a hintára, amit nem lökött meg senki, onnan kezdeni mindent elölről. csak ülni és semmi mást, nem ugrani addig, amíg a legmagasabbra nem lengtem.

szemhatár


kezdetapu. azt ígérted, játszótérre megyünk.csak beköszönsz a kocsmába és jössz is.én próbálom lökni magam a hintán, ahogyanyu mutatta, csak a legelső lökést teddmeg nekem, aztán már biztos menne magától.persze besötétedett. lehet, túl sokan voltak,és mire mindenkinek köszöntél, elfelejtettélmeglökni. a többi gyerek már rég hazament.minden játék visszaállt a helyére. én mindvégigmozdulatlan vagyok, szinte észre sem lehet venni.azóta is türelmesen várom, hogy nekem is.

köszönj.

tegnapi

szemedben ellobban az éjszaka,frontálisan ütköző tekintetekkereszteződése, minden mozdulat moccanásra vált, szívmegállással robog át rajtunk az éjszaka.szívünkön ráncolódik a sötét,zsebre dugott kézzel állsz a visszafordulásban. borzalmas látni árvaságod. leszállópályán a tekintet, kiülök puszta homlokodra, és megterítek az ígéretek közt. fogalmam sincs, mit keresek itt. itt, és ebben a szédült magasságban. innen nézve,minden olyan egyszerű. segítség nélkül is meg tudom érinteni magam, csak az irányt mutasd. de engedd, hogy az utolsókat csakis én, szemlehunyva,egyedül. egyetlen napraforgó virágánbolyong a naplemente. tanácstalan vagyok,akár egy temető. végigsimítod szélvertearcomat, fülembe súgsz egy részletet a tegnapi harangozásból. eltűnsz a félholtravert tájban. újságokban kristálypohár,nem látszol ki sehol a pakolásból. megfor-dulsz, az egész hátad egyetlen átdöfött ítélet. nekitámaszkodik tekintetem, betört arcomon már semmi ép nincs, ami veled még egy kicsit egész lehet. indulsz a lépés mázsáival, egy pillanatra megállsz a küszöbön,egyensúlyozol a kétségek közt. a tükörből látom.

sírsz.

SOMOS BÉLA

Dixi et salvavi animam meamBeke György 85. születésnapjárahalálának ötödik évfordulóján

szemhatár


Bejártad minden útjainkat,hazafelé vitt minden útezernyi út: haza, hazakét hazában, az egyetlenbenmennyi gyalogút, kövesútmennyi Ábel a rengetegben

Tudtál mindent a tudhatóbólmúltban, jövőben otthonoslépteid nyomát őrizgetveidézzük tekintetedetmagunk keresve visszakapjukamit ránk hagytál, a hitet

Akárhol jártál, kincset leltélmegjőve szétosztogatodtérben, időben, múltban, jövőbenakár az állócsillagoka padlásszoba fölötti égenmindegyik közelebb ragyog

Beszéltem – megcselekedtem,amit tehettem, itt vagyokholvolt időmet széjjelosztommindenem, amit adhatokőrizzétek! a kincseinkkelokosan sáfárkodjatok

A pásztor„Árkádiában éltem én is”

(Kazinczy Csokonairól)

A pontozáskor nem kell jóra várni,Justitia bekötött szeműszoboralakja igazsággal ámít,mozdulatlan néz a semmibe,sötétet lát, a szempillák mögöttitérben lehet csupán léteznie

a boltozatos világ kupolájaoly magasságos, oly olimposzi,ki lent botol, a fönt-et alig látja,azt képzeli, hogy az isteneigondolnak vele, a kupát emelveisznak a sárból formált emberekre

Árkádiában élt, mert élni vágyott,közel a hideg források vizéhez,eldadogta, furulyálta, mit éreza síkságon és hegy-völgye között,elvágyott, hogy valami mást is látna,bár esküdött a pásztori világra,pár hónapja Athénbe költözött

FILEP TAMÁS GUSZTÁV

Tormay Cécile Erdélyben,

Erdély a Napkeletben

A cím első fele képletes; legalábbis Tormay Cécileerdélyi fizikai jelenlétének vonatkozásában. Az írónőegyetlenegyszer járt Erdélyben, még az 1918-bankezdődő főhatalom-változás előtt.1 A Partium egyikkistájához, Arad–Világos környékéhez családi szá-lak kötötték, gyermekkori nyarain sok időt töltött anagyanyja tulajdonában lévő álgyesti udvarházban,amelynek 1918-as feldúlásáról írt is a Bujdosókönyv első kötetében,2 s monográfusa több olyannovelláját azonosította, amelyben ottani élményeitidézi.3 A föld rajzi Erdélybe talán 1918 nyarán veze-tett egyetlen útja – ha jól következtetek Tormayhivatkozott munkájának egy másik megjegyzésé-ből –, s meglepő módon rögtön könyvet is akartírni róla: „Emlé keztek, lent Háromszékben [sic!],akkor nyáron, ott ígértem, hogy megírom Erdélykönyvét. És belekiáltom a lelkekbe a földetek, afajotok igazát. Vádat emelek azért, ami veletek tör-tént, kérdőre vonom azokat, akik Magyarország sor-sát intézték, és Erdély magyar népéről mindig meg-feledkeztek. Kiszol gáltattak mindenkinek, nem adtakfegyvert se a lelketekbe, se a kezetekbe. Elfeledettfalu!… Emlékeztek… Tima, Ilona? Azt mondtam akkor,ez lesz a könyvem címe. Magyarország hatalmasaiszámára csak elfeledett falu voltatok. Sohase fájtnekik az erdélyi fájdalom!” 4

Minket most ne az a következetlenség foglalkoz-tasson, hogy éppen hivatkozott könyvében az írónőpontosan azoknak a kormányoknak lesz az apologétá-ja, amelyeket e passzusban az erdélyi érdekek semmi-bevételével vádol; s nem is az a meglepő tény, hogyfutólagos ismeretek, röpke benyomások nyománmáris könyvet akart írni Erdélyről. (Legyünk jóhisze-műek; feltételezzük, hogy tájékozódott volna Erdély

közéletéről, mentalitásáról, múltjáról, eszmetörténetihagyatékáról.) Ha az idézetet összevetjük a ReményikSándor által Tormay Erdély iránti elkötelezettségérőlmondottakkal, s ha föllapozzuk azokat a búcsúszöve-geket, amelyeket erdélyi (vagy Erdélyből elszárma-zott) szerzők írtak róla a Napkelet 1937-es évfolyamá-ban, láthatjuk, hogy ez az érdeklődés, bár éppen csaka drámai fordulat előttre datálódik, az írónő haláláigmegmaradt. Gyallay Domokos jegyzetében5 példáulazt olvassuk, hogy Tormay élete végéig hordoztamagában e témát, s készült is újabb erdélyi útjára.Híve, Reményik Sándor írta róla az idézett nekrológ-ban: „Irodalmunkat elejétől fogva nagyon becsülte,szerette, ő, aki a modern Pesten idegenül élt, a múltszázad elejének Pestjét vizionálva, aki vidéken, ősikúriákon, udvarházakban érezte igazán jól magát, akiszívében régen híve volt az irodalmi decentralizáció-nak, s mikor ez a sors csapása folytán következett be,a tragédiában egyetlen megmentő és fenntartó érték-nek, erőnek és vigasztalásnak érezte velünk együtt ezt.[…] Folyóiratának, a Napkeletnek hasábjait azonnalmegnyitotta az itthoni íróknak, s az erdélyi írók elsőmegnyilatkozási tere Budapesten bizony a TormayNapkeletje volt, mikor senki más nem törődött mégvelünk, s inkább gyanakodva nézték a „vidéket”.6

A következő pont a „Tormay Cécile és az erdélyimagyar irodalom kapcsolatai” témakörbe tartozik.Ennek vizsgálatához három – egymástól szinte elvá-laszthatatlan – szempontot találtunk: Tormay publi-kációit az erdélyi magyar orgánumokban 1918–1919után, erdélyi recepcióját, illetve megjelent írásokkaligazolható személyes kapcsolatait erdélyi alkotókkal.

Tormaynak az erdélyi – különösképpen a kulturá-lis – sajtóban való jelenléte ez idő szerint nehezendokumentálható, amit a korabeli romániai magyarorgánumok még mindig hiányos földolgozottságamagyaráz. Néhány fontos, irány- és mértékadófórum vizsgálatából azonban kikerekedhet valamelytöredékességében is tanulságos kép. Három, más-más okból, illetve módon reprezentatívnak tetsző


1 „Erdélyhez, ahol életében csak egyszer, régen járt, mégis sokkapocs fűzte.” Reményik Sándor: [A hallgatni tudó ember.] In uő:Kézszorítás. Írók, művek, viták 1918–1941. Sajtó alá rendezte és abevezető tanulmányt írta: Dávid Gyula. Polis Könyvkiadó–LutherKiadó, Kolozsvár–Budapest, 2007, 373. p. (Az idézett írás erede-tileg az Erdélyi Helikonban jelent meg, 1937-ben, Tormay Cecilecímmel, nekrológként [419–422. p.].) (A tanulmányomban szerep-lő idézeteket a ma érvényes helyesírási szabályok szerint átírvaközlöm [a műcímeket pedig egységesen kurziváltam], de érzékel-tetni akarom az írónő nevének használatában megmutatkozóbizonytalanságokat.)

2 Tormay Cécile: Bujdosó könyv. Feljegyzések 1918–1919-ből.I. kötet. Az „Őszirózsás forradalom”. Magyar Ház, Budapest 2005(Magyar Ház Könyvek) (Tormay Cécile művei), 115–116. p.(1918. november 6-i följegyzés.)

3 Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile. MagyarNyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2010, 32. p.

4 Tormay Cécile: Bujdosó könyv... I. m.., 175. p. (1918. november15-i följegyzés.)

5 Gyallay Domokos: Mint halott édesanya árváihoz. Napkelet,1937, 355–356. p.

6 Reményik Sándor: [A hallgatni tudó ember]. I. m., 373–374. p.

folyóirat, illetve egy napilap irodalmi mellékleténeke szempontból való böngészése látszik logikusnak;az utóbbira – az Ellenzék című napilap mellékletére– azért esett a választásom, mert – mint egy KósKárolytól származó idézetből látható lesz – szintefolyóirat-értékűnek tekintették a kortársak, s mertebben bizonyosan megjelent néhány Tormay-szö-veg. Ezeket az orgánumokat részben vagy egészébentanulmányoznom kellett valamikor más munkáimsorán, de most nem pusztán a memóriámra hagyat-kozom: a folyóiratoknak van – kéziratos – repertóri-uma,7 a napilap irodalmi rovatában közölt Tormay-írásokról pedig a szerkesztő, Kuncz Aladár levele-zéskötetének egyik jegyzete tájékoztat.

A korszak nyilvánvalóan legértékesebb polgáriirodalmi-kulturális folyóiratában, az ErdélyiHelikonban éppúgy nem jelent meg Tormay-szöveg,mint a legmérvadóbb korabeli magyar marxistafolyóiratban, a Korunkban. A Korunk repertóriumáttermészetesen főleg becsületből ütöttem föl, hiszen aszerkesztők és az írónő világnézete közötti szakadékeleve valószínűtlenné tette, hogy az előbbiek kézira-tért könyörgő levelekkel bombázták volna TormayCécile-t. Az Erdélyi Helikonnal némileg más lehet ahelyzet. Saját példánkból is tudhatjuk: számos okalehet annak, hogy egy szerzőnek nem jelenik megírása általa kedvelt folyóiratokban (például nincskész kézirata, amikor éppen kérnek tőle). Tormayrólazt is tudjuk, hogy 1920 után nagyon kevés eredetiszépirodalmi művet írt. Tény viszont, hogy azErdélyi Helikon szerkesztői tudatosan (is) szerveztékfolyóiratuk anyagát, gyakran kértek írásokatmagyarországi szerzőktől, s Tormayt is kapacitálhat-ták volna, hogy adjon nekik kéziratot. Az ErdélyiSzépmíves Céh és a Helikon eddig megjelent legrész-letesebb dokumentációjában azonban Tormaynakírott levél nem szerepel, sem kéziratkérő, sem más-féle; sőt, az írónő nevét egyáltalán nem találjuk mega kétkötetes munka névmutatójában.8 Eddig további,helikonistákkal kapcsolatos erdélyi levelezésköte-tekből sem került a kezembe ilyen adat. A folyóiratés az írónő között egyébként egy bizonyos időszak-

ban lehetett – sőt, kellett hogy legyen – közvetlenkapcsolat. A Kuncz Aladárral – az Erdélyi Helikonegyik megalapozójával, aki Áprily LajosMagyarországra települése után, 1929-től 1931-benbekövetkezett haláláig a folyóirat szerkesztője is volt– foglalkozó irodalomban ennek szintén nem talál-tam nyomát, de most már bizonyos, hogy A feketekolostor írója és Tormay ismerték egymást, sőt,Kuncz, mielőtt Erdélybe távozott volna, írt aNapkeletbe; amint az egyik alább idézendő forrá-sunkból kiderül, utolsó budapesti hónapjaiban mégarról is szó volt, hogy a folyóiratnál fog dolgozni.Erre később visszatérünk még; most csak annyit: ekapcsolat lehet a magyarázata annak, hogy a szinténKuncz által szerkesztett Ellenzék-mellékletnekTormay Cécile a szerzője lett. Igaz, nem rendszeresszerzője: 1923 októberében folytatásokban közöltékLátomás egy templomban című novelláját (A megálltaz óra egyik szövegváltozatát), később csak egy for-dításrészlete Assisi Szent Ferenc Fiorettijéből (1926.október 10.), és egy Beethoven-esszéje (1927. július3.) jelent meg ott.9 A Kuncz-levelezés egyik darabjá-ból kiderül, hogy a Fekete kolostor írója igyekezetttájékozódni a Napkelet erdélyi terjesztése ügyében.Úgy tűnik föl azonban, elsősorban azért, hogy aNyugat Erdélybe juttatásának módját megtalálja.A cenzúra miatt mindkét esetben a magánutakmutatkoztak járhatóknak.10

A negyedik orgánum, a Pásztortűz című folyóiratszintén közölt Tormay-írásokat, s valószínűleg ezt isszemélyes kapcsolatból kell eredeztetnünk, az írónő-nek a folyóirat főszerkesztőjével, ReményikSándorral való barátságából. A Pásztortűzben öt pró-zai munkája jelent meg Tormaynak, négy novella ésegy regényrészlet.11 Ez a szám nem túl nagy ugyan,például nem egy klasszikus Nyugatos szerzőnek afolyóiratban való jelenlétéhez képest. Két dologvilágosan következik belőle: az új erdélyi nemzedék– például éppen Kuncz inspirációjára – elsősorban aNyugatban kereste elődeit, de ebből nem következikaz értékek erőszakos szembeállítása. Másrészt ezek-ből a közlésekből világossá válik, hogy Tormay


7 Mindhárom – a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon és a Korunkrepertóriuma – megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárhírlapolvasójának szabadpolcán; összeállítójuk GalambosFerenc.

8 A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944).Közzéteszi: Marosi Ildikó. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979,I–II. köt.

9 Kuncz Aladár: Levelek (1907–1931). Sajtó alá rendezte: Jancsó

Elemérné Máthé-Szabó Magda. A jegyzeteket összeállította:Juhász András. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982, 334. p.

10 Kuncz Aladár – Gellért Oszkárhoz. Kolozsvár, 1924. május 3. I.m., 53. p.

11 Az utolsó dereglye. 1924. II. köt., 215–216. p.; A sorsfolyó. 1925.324–326. p.; A síró ember meg a nevető ember. 1931. 148–152. p.;Az idegen. 1932. 8–13.; 31 – 33. p.; A hazatérő lovas. 1934. 34–39. p. (Ez utóbbi a regényrészlet.)

Cécile-re Romániában nem vonatkozott eleve közlé-si tilalom. Máig nem lévén jó Tormay-bibliográfia,nem tudom megállapítani egyébként, hogy volt-e azutalt írások között egy is, amelyik a romániai magyarsajtóban jelent volna meg először. Több írásáról tud-juk, hogy legalábbis másodközlés (esetleg párhuza-mos közlés), s én feltételezem, hogy a többi is az.(Ez egyébként logikus is: a magyarországi folyóira-tok – legalábbis a főhatalomváltás után – nehezen,illetve kis példányszámban jutottak be Erdélybe,olvasóközönségük között alig volt átfedés.)

Van még egy adatunk, amiből látszik, hogy nemirodalmi lapok is közöltek – esetleg nem is ritkán –Tormay-szöveget. Kacsó Sándor 1927 őszén kerültKolozsvárról a Brassói Lapok szerkesztőségébe.Amikor átnézte a megelőző számok irodalmi közle-ményeit, honi – erdélyi – dilettánsok, lokális, helyiamatőrök s Benedek Elek nevén kívül a TormayCécile-ét találta még ott. „No, van itt szép feladat:becsempészni a lapba a rangosabb hazai magyarirodalmat!” – vonta le Kacsó (emlékiratai tanúságaszerint) a következtetést.12 A szövegben nincs utalásarra, hogy Tormayt íróként Kacsó egyébkénthogyan ítéli meg; őt elsősorban az bosszantotta,hogy az irodalmi rovat jó része magyarországilapokból kivágott, átvett anyag, ahelyett, hogy akialakuló romániai magyar irodalmat pártfogolná.De az idézetből azt is hallani véljük – s Kacsó szem-léletéből talán következik is ez –, hogy az írónőt akonzervatív(abb) tárcairodalom művelői közé sorol-ta a Brassói Lapok későbbi legendás főszerkesztője,s ha ebben egyedül lett volna, az adott helyen indo-kolta volna rokonszenvének hiányát (ezt irodalmiéletműve teljes, publicisztikai munkássága részlegesismeretében jelenthetjük ki). Egyébként is tudjuk,hogy az erdélyi írásbeliség szervezői szemében akorszak egyik fontos célja az új léthelyzetet ábrázolóerdélyi magyar irodalom megszületése; e szempont-ból Tormaytól természetesen nem várhattak semmit.Van jóval későbbi forrásunk is arról, hogy az írónő-

höz társítható vonulatot az „értékőrző”, nem pedigaz újító irodalomba sorolták be. Az alábbi KósKároly-idézet azért is tanulságos, mert nagyjábólkiderül belőle, hogyan ítélték meg azokat az erdélyikulturális folyóiratokat s a napilapmellékletet, ame-lyekről beszéltem.

Kós egy öregkori, Czine Mihálynak írott levelé-ben a Pásztortüzet konzervatív-értékőrző, nem túlmagas irodalmi nívót képviselő folyóiratként említi,amely koncepciójában a Tormay-féle magyarországiszerkesztői szemlélettel és az abból következő gya-korlattal volt rokon. A passzus egy Kuncz Aladárerdélyi szerepével foglalkozó nagyobb szövegrész-ből származik, előtte arról volt szó, hogy Kuncz ésHunyady Sándor az Ellenzék című napilap hívásáratelepült haza Kolozsvárra az 1920-as évek elején,hogy segítsenek megújítani a korábban Kós szerint„ósdi” Ellenzéket.13 Az ötlet talán Bánffy Miklóstólszármazott, a cél pedig az volt, hogy a napilap „fel-vehesse a versenyt” „a haladó demokráciát és a józanerdélyi realitást képviselő” Keleti Újság című,Kolozsvár román megszállásának napján indultnapilappal. (A két napilap egyébként hamarosan ésrészlegesen szerepet cserélt.) A három kolozsváriirodalmi fórum közül Kós természetesen az ErdélyiHelikont tartotta a legértékesebbnek (ebben igaza isvolt), az Ellenzék Kuncz szerkesztette irodalmi mel-lékletét elég modernnek tekintette, szerinte az irodal-mi rovat „méltóan képviselte a „Nyugat”-nak –Kuncz Aladár magasrendű szellemiségével és irodal-mi kultúrájával, s Áprily transzszilvanizmusávalkissé módosított – Kosztolányi–Babits-i (nem MóriczZsigmond-i) ún. tiszta európaias szemléletét.”A Pásztortűzről pedig, amely munkakapcsolatbanállt a Napkelettel, ezt írja (nyilván a húszas-harmin-cas évek fordulójára utalva):

„A régi, immár 10 éves „Pásztortűz” szerény igé-nyeket szerény eszközökkel kielégítő, haladó időbena maradandóságot szolgáló irodalmi szemle, melyalapítójának: Reményik Sándornak erdélyi látásán


12 Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Magvető Könyvkiadó,Budapest 1985 (Tények és Tanúk), 56.

13 Van olyan vélemény, amely szerint Kuncz azért települt visszaKolozsvárra, mert a Nyugatnál nem kapott olyan lehetőséget, amilyetelvárt volna. Ez azonban a folyóiratnál betöltött háború előtti szerepeés a háború utáni tekintélye miatt – szerintem – valószínűtlen. MóriczZsigmond személyes, illetve családi okokat feltételez Kuncz döntésemögött, de legalább ennyire valószínű, hogy a szintén visszatelepülőés kultúrpolitikusi szerepet vállaló Bánffy Miklós embereként kerülthaza – Bethlen István koncepciójának értelmében. Idézem itt még

Láng Gusztáv véleményét is: „A [háború alatti franciaországi] fog-ság, láttuk, egy létmodellt alakít ki Kuncz tudatában, melynek lénye-ge az értékhiány látszatában jelentkező új értékteremtés. Ezt a létmo-dellt – illetve az ehhez hasonlót – érezte társadalmi méretekben meg-valósulónak a kisebbségi életformában; ez a létmodell és a belőlekövetkező létértelmezés íratta meg vele – de azt is mondhatnám: írat-ta vele újra és át – az internáltság emlékeit mint ezek művészi totali-zálását.” Láng Gusztáv: Élet és utópia. A Kuncz-életmű kérdései. Inuő: Kivándorló irodalom. Kísérletek. Kom-Press–Korunk BarátiTársaság, Kolozsvár 1998 (Ariadné Könyvek), 69–70. p.

keresztül a Ravasz László–Tormai [sic!] Cecil-féleszemléletet képviselte. A konzerválásnak volt hűsé-ges munkatársa, s így nem volt és nem lehetett az újfiatal erdélyi irodalom fóruma.” 14

Kós minősítése némileg egyszerűsítő, de mostnem ez az érdekes, hanem az, hogy Tormayt tehátrészben az értékőrző konzervativizmus, részben amodernség képviselői közé sorozták, illetve az őt isközlő orgánumokat így minősítették. A két idézettszerzőnél nincs utalás arra, hogy az írónőt valamelyszélsőjobboldali radikalizmus vagy az avas ókonzer-vativizmus megtestesítőjének tekintenék (ami 1945után legalábbis Magyarországon nem volt ritka).Ennek ellentmondó állítást az erdélyi irodalom pol-gári képviselőitől eddig nem találtam. Elméletileg amarxista Korunk szerkesztői és szerzői minősíthet-ték volna – talán minősítették is – így, de ottTormayról – legalábbis a folyóirat repertóriuma sze-rint – nem jelent meg egyetlen önálló írás sem. Amitidézni tudok erről, az is inkább ódivatúnak, anakro-nisztikusnak tartja Tormay világát, mint radikális-nak. 1937-ből, az írónő halála évéből egyetlen rávonatkozó utalást találtam a folyóiratban futólagosáttekintés nyomán; ez két-három hónappal a halálaelőtt jelent meg. A Korunk szerzőgárdája nem korlá-tozódott a romániai magyarokra, az említett hivatko-zás Remenyik Zsigmondtól származik, aki KőhalmiBéla Könyvek könyve című vállalkozását (pontosab-ban annak második darabját; az első azonos címűkönyv még a világháború vége előtt jelent meg aszerkesztésében) kommentálja itt. E kiadványbanvezető értelmiségiek, szellemi emberek, alkotók szá-moltak be legfontosabb olvasmányélményükről.A könyv Remenyik szerint „módfelett érdekes ésszándéka ellenére, ha magát az írói mesterséget nemis, de a mesterség gyakorlóit gyanúsan dehonesztálógyűjtemény.” 15 Ugyanis a kötetben szerepel a meg-kérdezettek által méltányolt írók népszerűségi sta-tisztikája is, s Remenyiket roppant elkedvetleníti avilágirodalom nagy alkotóinak háttérbe szorulása akorszak sikerírói mögött. Ennek szemléletes példája,hogy Tormay Cécile-re éppen annyian hivatkoznakmeghatározó olvasmányélményük írójaként, mintValéryre, Villonra, Voltaire-re, Rabelais-ra, Hegelres így tovább. Igaz, Remenyik azt is problematikus-nak találja, hogy „a Biblia ugyanannyi író eszmé-

nyeinek kialakulására volt végzetes hatással, mintJókai összegyűjtött vagy részleges munkái”,16 hogyMarxot éppen annyian említik, mint Tamási Áront,Freudot pedig kevesebben, mint Szabó Dezsőt. Nemérdektelen ugyanakkor, hogy a szigorúan osztályhar-cos Korunk jegyzetírója nem utal arra, hogy TormayCécile-t kurzusírónak tartaná. Azért is feltűnő ez,mert ugyanebben az évfolyamban Hatvany Lajos apar excellence humanistát, Schöpflin Aladárt paren-tálja el, mint aki beadta a derekát az uralkodórezsimnek. Több mint tizenöt évvel később szintemindegy már, hogy Tormay írta a Bujdosó könyvet.

Itt már elérkeztünk Tormay Cécile erdélyi recepci-ójához és személyes kapcsolataihoz. Ezt a romániaimagyar irodalomtörténet szakírói eddig nem pertrak-tálták, a tárgyhoz tartozó dokumentumkötetekben azírónő neve alig-alig tűnik föl. Valamiféle kapcsolatviszont már csak azért is eleve feltételezhető volt,mert köztudott, hogy Tormay Cécile folyóirata, aNapkelet helyet adott az erdélyi magyar szerzőknek.

A két, itt számba jöhető lehetséges támpontomtehát Tormay műveinek erdélyi recepciója, illetveszemélyes kapcsolatai erdélyi írókkal. Ez a kettőgyakorlatilag szétválaszthatatlan – nagyrészt azokírtak Tormayról, akikkel személyes kapcsolatban isállt. S mindez összefügg utolsó vizsgált tárgyammal,a Napkelet és a romániai magyar irodalom kapcsola-tával, illetve az erdélyiek írásaival a folyóiratban, ésaz erdélyi írókról ott közölt irodalommal.

Ha belemélyedünk a szakirodalomba, azt látjuk,hogy azok a konzervatívnak tekinthető magyarorszá-gi irodalomtörténészek, akik Tormay munkásságátnagyra értékelték, tulajdonképpen első, a moderni-táshoz köthető művei alapján ítélték meg őt. A húszaséveknek a modernitáshoz kapcsolódó erdélyi íróiviszont jobbára nem is e korai munkák, nem is példá-ul a Bujdosó könyv alapján teszik ezt, hanemTormaynak az első világháború utáni társadalmitevékenysége alapján, amit – tehát a keresztény nem-zeti jelleget – konzervatívnak tekintették, és kevesengondolták azt, hogy tanulni lehet belőle. Valószínű,hogy a konszolidáció idején ez a nézet általánosnakmondható. Erre következtetek a nem túlságosanbőséges erdélyi recepció egy-két fontos, s idézendőírásából is. A két világháború közötti erdélyi eszme-történet döntő áramlata volt az a filozófiai és teoló-


14 Kós Károly levelezése Czine Mihállyal. A Magyar Nyelv ésKultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia,Budapest 2000, 97–98. p.

15 Remenyik Zsigmond: Az írók és olvasmányaik. Korunk, 1937.,147. p.

16 Uo., 148. p.

giai megalapozású, etikaközpontú protestáns elméletiirodalom, amely a Böhm Károly-féle filozófiai isko-lában gyökerezett, Tavaszy Sándor, Varga Béla ésMakkai Sándor munkásságában érte el tetőpontját, samelynek akkor egyik legismertebb darabja MakkaiSándor, a református püspök Magunk revíziója címűtanulmánya volt – ez a munka többek között szigorúönvizsgálatra s például a nemzeti tudat ballasztjainakelutasítására hívta föl olvasóit, Ady-könyve pedigutóbb jelentős fordulatot idézett elő a költő megítélé-sében éppen a keresztény középosztály körében.Erről lejjebb még találunk egy Reményik-idézetet.

De lássuk az erdélyi Tormay-recepciót. A magyarirodalomtörténet bibliográfiája vonatkozó köteté-ből17 látható, hogy a néhány, 1918/1919-től 1940-igErdélyben megjelent vagy erdélyi írótól származó,róla szóló írás több mint a felét az írónő halála után,1937-ben írt nekrológok teszik ki, ezek felét pedigkét, vele személyes kapcsolatban álló vagy levelező-viszonyban lévő alkotó – Reményik Sándor és BerdeMária – írta, s még világosabb, hogy Tormaynakegyetlen könyvéről jelent meg kritika: történelmiregénytrilógiájának első darabjáról – legalábbis aromániai magyar sajtónak azon, irodalomtörténetiszempontból fontosabbik részében, amelyet a bibli-ográfia készítői átnéztek.18

A két, az írónő mellett mindvégig kitartó s rólatöbb alkalommal publikáló erdélyi íróbarát: BerdeMária és Reményik Sándor. Mindketten még a politi-kai fordulat előtt írták róla első cikküket, Berde kettőtis a budapesti Protestáns Szemlébe, amelyekben biz-tos kézzel emeli ki Tormay első három fontos művé-nek értékeit. Berde 1916-ban A régi házról, két évvelkésőbb a Viaszfigurákról és az akkor második kiadás-ban megjelent Emberek a kövek közöttről írt nagyonelismerően.19 Reményik Sándor 1918 fordulatot hozóőszét megelőzően, a Viaszfigurák megjelenésekor – sa két első regény ismeretében – klasszikusnak minő-sítette az írónőt: „[…] Tormay Cécile irodalmunkban

egészen rendkívüli, hisszük: már ma klasszikus érté-ket jelent.”20 Berde Tormayhoz hasonlóan az elsővilágháború előtt kiugró tehetséggel debütáló alkotókegyike volt, kritikáiból s nekrológjaiból kitetszőenrokon léleknek is érezhette a budapesti írónőt, szemé-lyes kapcsolatuk azonban esetleg levelekre és egyet-lenegy – a harmincas években történt – személyestalálkozásra korlátozódott. A Reményikkel való elsőtalálkozás a húszas évek elején történt; kapcsolatukkezdetét azonban már a Bujdosó könyv első kötetedokumentálta. Tormay 1918 decemberében közre -adott egy cikket az egyik budapesti napilapban az íróifelelősségről, illetve az ország megszállása idejénhallgató írókról,21 s másnap az ekkor már Végvárinéven irredenta verseket író Reményik levélbenkereste meg őt Kolozsvárról. Tormay a hivatkozottcikket, a Kolozsvárról érkezett levélre adott reflexióit– „… olyan volt, mint a háborúban, ha megjött holthíre egy elesett rokonnak, és amikor már eltemették,megjött utolsó levele” – s magát a levelet beillesztettekönyvébe.22 Olvassunk bele: átélhetővé teszi a hangu-latot, amelyre a barátság alapozódhatott:

„Most olvastam Az Újság vasárnapi számábanírott Ébredjetek! című cikkét. Le nem írhatom, mitéreztem e cikk hatása alatt, és mégis úgy érzem, kellmost írnom. Minden szó a szívembe vágódott a magarettentő, metsző igazságával. Ez a hang, ez a keserűkemény beszéd úgy kell, mint az éhen halónak a falatkenyér, mint a vízbefúlónak az utolsó szalmaszál.Ez kell: a magyar önérzet, öntudat hirdetése egyolyan világban, amelynek minden nemzete tajtékzik asovinizmustól, csak mi, magyarok hirdetjük a nem-zetköziség, a mások előtt való megalázkodás, a min-denbe belenyugvás és mindennel megbékülés elvét –ó, sokkal túl azon a határon, amelyig nyomorulthelyzetünk elmenni kényszerít! […]

Erdély nyomorult földjéről, Kolozsvár megszállá-sának előestéjén írom e sorokat. És kérem, ne hagy-jon el továbbra sem bennünket, szegény magyarokat.


17 Botka Ferenc–Vargha Kálmán: A magyar irodalomtörténet bibli-ográfiája 1905–1945. Személyi rész II. L–Zs. A szerkesztésbenrészt vett: Szerb Antalné. Akadémiai Kiadó, Budapest 1989(A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 7.), 602–605. p.

18 Emlékeztetnem kell az olvasót arra, hogy a korszak erdélyi napilap-jai közül egyiknek sem készült el a repertóriuma, az esetleges ottanirecepcióról tehát nem tudok beszámolni. Magam a legfontosabbnapilapok közül, ha nem is módszeresen, sokszor böngésztem akolozsvári Keleti Újság és az ugyanott megjelenő Ellenzék, illetve aBrassói Lapok évfolyamait. Korábbi, másra irányuló kutatásaimsorán nem emlékszem, hogy találkoztam volna Tormay nevével. Evonatkozásban számításba jöhet még a nagyváradi Erdélyi Lapok.

19 Protestáns Szemle, 1916. 496–498. p.; 1918. 322–328. p.20 Reményik Sándor: Viaszfigurák. In uő: Kézszorítás. Írók, művek,

viták 1918–1941. I. m., 364. p. Az írás eredetileg az Új Erdély1918. 11. számában jelent meg.

21 A Bujdosó könyv első kötetében is idézett írásról van szó: TormayCzeczile: Ébredjetek! Az Újság, 1918. december 22., 4. p.

22 Reményik levele 1918. december 23-i keltezésű. Tehát az Újság22-i száma még aznap vagy legkésőbb másnap megérkezettKolozsvárra, illetve kapható volt ott. Reményik levele egy nappalazelőtt íródott, hogy a román hadsereg bevonult a városba.Bujdosó könyv. Feljegyzések 1918–1919-ből. Az „Őszirózsás for-radalom”. I. m., 283–285. p.

Írjon nekünk! – Minden könyvét, minden írását úgyfogadjuk, mint börtön rabja a napvilágot. Mert meg-lehet, hogy politikailag széthullunk, hogy államilagdarabokra tépnek a reánk dühödt farkasnemzetek, denincs a gyulafehérvári gyűlésnek olyan törvénye, ésnincs a nagyszebeni kormányzótanácsnak annyihatalma, s az oláh impériumnak annyi szuronya, hogykitörölhetné vagy kivakarhatná a lelkünkből a TormayCécile tolla nyomát. És amíg a magyar szellem el nempusztul, addig örök a feltámadás reménye.”

Ez az egyik szál Tormay és néhány erdélyi alkotókapcsolatának értelmezéséhez: a megszállás ellenitiltakozás. A másik a nők társadalmi szerepe, illetveaz ebben bekövetkezett vagy várható fordulat, amelyBerde írásaiban, Gulácsy Irén és SzentmihályinéSzabó Mária nekrológjaiban is szemlélhető. Állástkellene viszont foglalnunk abban a kérdésben, hogyhogyan fogadták Erdélyben a Bujdosó könyvet,amely valamiképpen megalapozta Tormay két világ-háború közötti szerepét. A Bujdosó könyv kultusz-könyvvé vált, talán tömegkönyvvé is, jó lenne háttudnunk, hogy mennyiben járult hozzá az írónő erdé-lyi megítéléséhez. Ennek írott, illetve nyomtatottnyoma alig van – a részismeretekből viszont követ-keztetnünk kellene az egészre. Amikor a Bujdosókönyvről beszélek, az első, az „őszirózsás forrada-lom”-ról szóló kötetre gondolok, az ennek eszmevi-lágához való viszony lehetett polémia tárgya: amásodik kötetben tárgyalt proletárdiktatúrát annakhaszonélvezőin kívül mindenki elutasította, azoktóbrizmust viszont kezdetben nem; ebben össze-kapcsolód(hat)ott a függetlenségi hagyomány és akorabeli szabadságelméletek jó része, s számításbajöhet az is, hogy a Tisza-kormányok idején az ellen-zéki, részben protestáns területek választóival szem-ben a kormányok a nemzeti kisebbségek szavazatai-ra támaszkodhattak. A jelentősebb erdélyi írók, vagyinkább a legfontosabb írócsoportnak, az ErdélyiHelikon tagjainak kalkulálható véleményén kívül amagamét is kénytelen vagyok ismertetni, megpró-bálva ügyelni a kettő elválasztására. Szerintem aBujdosó könyv éppen arra alkalmatlan, aminekannak idején s talán most, az ezredfordulón is a nép-szerűségét köszönhette: hogy megtudjuk belőle, miis történt a Károlyi- és a Berinkey-kormány hónapjaialatt. Az valószínű, hogy Tormay valóban kezdettőlfogva szemben állt az úgynevezett forradalommal ésaz új kormányokkal. De könyvéből az derül ki, hogyez az ő köreiben általános volt – noha éppen „jobb-

oldali, ellenforradalmi” forrásokból (például GratzGusztáv és Bánffy Miklós műveiből) tudjuk, hogy eznem igaz; Károlyinak kezdetben – igaz, rövid ideig– nagy tömegtámogatottsága volt.

A Bujdosó könyvnek azt az állítólagos szuggeszti-vitását, amelyet az ellenforradalmat, általában a fehérideológiát elutasító, „jobboldalinak” egyáltalán nemnevezhető alkotók közül is többen megtapasztaltak –lásd például a Grendel Lajos által mondottakat nem-régiben megjelent irodalomtörténetében –, én nemérzékeltem; az valószínűleg azokra hat inkább, akik akommunista üdvtörténet után e könyvből kapnak elő-ször új (vagy rendszerezett) ismereteket 1918–1919-ről. Én éppen azt találom feltűnőnek, hogy szintemindegyik, általam ismert úgynevezett „jobboldali”,fehér, ellenforradalmi memoár és napló jóval árnyal-tabb, a társadalmi folyamatokat objektívabban érté-kelő, tárgyszerűbb képet nyújt a megtörténtekről,mint Tormay Cécile könyve. Általában is súlyosproblémának tartom, hogy társadalmi jelenségeket azazokban legtöbbször tájékozatlan írók munkáibólnyert információk révén ismerünk meg, illetve ezekalapján alkotunk véleményt róluk; Tormaynál külö-nösen bosszantó a sok, a pesti pletykákból átvett,információérték nélküli, nemegyszer könnyen cáfol-ható „adat”; jelzem, az írónő nem is állítja, hogytudományos forrásokból merített volna, magából akönyv szövegéből derül ki, hogy sokszor hallomás-ból nyerte ismereteit. (Így a könyv – szerintem – kétkorszakban és két irányban is képes dezinformálni:az „őszirózsás forradalom” minősítésében olyanarányban van jelen valamilyen (lehet, hogy szándé-kolt, kimódolt) iskolás (ál?)naivitás, hogy az még ahelytálló ítéleteket is komolytalanná teheti sokak sze-mében. Amellett, hogy sok ellenforradalmár sokkaltöbbet láttat a valós folyamatokból, mint Tormay, azis fontos, hogy a Károlyi-kormány két minisztere –Garami és Jászi – ugyanolyan szigorú bírálatot adotta társadalmi mozgásokban részt vett tömegekről, snéhány prominens „forradalmárról” név szerint is,mint a „fehérek”. (Sőt, adott esetben nyelvileg isdrasztikusabban fejezték ki magukat. Jászi Oszkárpéldául a miniszterelnökség – Károlyi – sajtófőnökét„analfabéta strici”-nek nevezte; ilyet Tormay, gondo-lom, egy világért le nem írt volna.) Én azt is problé-mának tartom, hogy a Bujdosó könyv az eseményeketazonnal rögzítő és azokra frissen reagáló naplónakvan álcázva, viszont a filológiai kutatás bebizonyítot-ta, hogy az eredeti följegyzések a következő évek


során jócskán kiegészültek. Kollarits Krisztina hívtaföl a figyelmet arra, hogy a könyv az ország külpoli-tikai érdekeit is szolgálni kívánta – ez más megköze-lítést követel meg; engem most az érdekel, hogy abelső egység szempontjából és Erdélyből nézve milehetett a jelentősége.

Minthogy hivatkozásokat erre alig találtam, ehiányból kell kiindulnom, bármilyen spekulatívnaktűnhet föl, amit mondandó vagyok. Feltételeznem kell,hogy a könyvet vagy nem ismerték – illetve kevesenismerték23 –, vagy nem tartották jelentékenynek. Hamégis ismerték, akkor – az Erdélyben meghatározóváváló eszmei irányvonalak (lásd az említett filozófiaiiskola eredményeit és a transzszilvanizmust) alapján –valószínű, hogy a húszas évek második felében irodal-mi értékétől függetlenül már nem találták aktuálisnak.Tartalmilag viszont aligha érthettek egyet vele.

Amellett, hogy kevesen ismerhették, szól: nemtaláltam nyomát annak, hogy a könyvet Erdélybenlehetett volna kapni – nem is valószínű, tekintettel arománok benne tükröződő megítélésére. Tudomásomszerint az erdélyi októbrista sajtó – volt ilyen, még ahúszas évek elején is – sem pertraktálta a munkát(eddigi adataim szerint), noha megtehette volna. Az újerdélyi irodalom jelentősebb alkotói a Nyugat néhánynagyja követőjének tekintették magukat, kedvenceiknémelyikét, Adyt, Móriczot és Szabó Dezsőt közve-tett utalások szerint Tormay destruktívnak minősítette,amiért is Erdélyben sokan egyetértettek – vagy egyet -értettek volna, ha ismerik – Szabó Dezső véleményé-vel, aki a maga sajátos modorában afféle teuton kék-harisnyának minősítette Tormayt, „nyers ős turánikáromkodás, akinek a pszichéje minden csücskébenabszolúte német, […] akinek az írásaihoz képest azÓh du, lieber Augustin.”24

Feltételezésemet az támasztja alá, hogy az októbris-ta eszmék Erdélyben nem úgy buktak el, mintMagyarországon. Erdélyben nem volt proletárdiktatú-ra, nem volt vörösterror és fehérterror, a román meg-szállás idején a Károlyi-kormány által kinevezett főis-pánok és kormánybiztosok a helyükön maradtak, őketinternálták, majd állították hadbíróság elé a románok;

például Paál Árpádot, az Udvarhely megyei alispánt,és Apáthy Istvánt, az erdélyi főkormánybiztost. Itttehát a Károlyiékra itthon hangoztatott összeesküvés-elmélet – súlyosbítva azzal, hogy az őszirózsás forra-dalom vezetői átadták a hatalmat a proletárdiktatúrá-nak, föl sem merülhetett. Bizonyára itt is sokan kritiká-val illették a kormányt, de ez aligha érintette a függet-lenségi és esetleg a radikális párt eszméit, ugyanis azerdélyi magyar politikát részben az 1918 őszén is aktíverők szervezték meg, s ők mozdították ki a magyarsá-got a passzív ellenállásból, főként a Kós Károly,Zágoni István és Paál Árpád által írt s közös kiadvány-ban megjelent három röpirattal, amely Kós szövegealapján Kiáltó szó címmel vált ismertté. Az erdélyiszellemi élet kibontakozásában szerepe volt aKolozsvárra menekült polgári emigrációnak, s magá-nak a par excellence erdélyi ideológiának, a transzszil-vanizmusnak az alapjai egybeesnek Jászi a trianoniMagyarországon – többek között Tormay Cécile általis – kárhoztatott keleti Svájc elgondolásával, a kanton-rendszerrel, az önkormányzatiság egész hagyományá-val. Az erdélyi magyar párt konzervatívok és 1918 ősziradikálisok együttműködésével jött létre, programnyi-latkozatában az általános titkos választójogot követel-te, amelyet Magyarországon csak 1920-ban alkalmaz-tak, aztán megszüntették. Maga az erdélyi világ ekkor(is) liberálisabb, mint az akkori magyarországi – véle-ményem szerint azért is, mert az erdélyi magyar pro-testantizmus – s részben a magyarországi is – az itthoniúgynevezett keresztény kurzust katolikus kurzusnaktekintette. Az is fontos, hogy az erdélyi magyar politi-ka nagyon fontosnak tartotta a magyar zsidóságnak anemzeti közösségen belüli megtartását – Tor maynakaz ezzel kapcsolatos, legalábbis a Bujdosó könyvbenmegjelenő nézeteit csak mint ellenpropagandát lehetettvolna értékelni. Romániában csak 1937-ben tiltottákbe a szabadkőművességet – az erdélyi magyar írókközül sokan szabadkőművesek voltak – maga az egészintézmény döntően magyar, zsidó és német voltErdélyben –, köztük olyan székely parasztok, mintTamási Áron. A határok fölötti lehetséges (magyar–magyar) együttműködési formák megteremtése mel-


23 Nem találtam adatot arra, és az erdélyi cenzúraviszonyok isme-retében nem is feltételezhető, hogy a Bujdosó könyvetErdélyben terjesztették volna; oda valószínűleg csak szellemidugáruként juthatott el. A húszas években Magyarországra tele-pülő Mihály László írja Tormay-nekrológjában, hogy még oda-haza került hozzá a könyv egyik, „kéz a kézből zarándokló ésbujdosó példánya”. Mihály László: Örök hűséggel... Napkelet,1937. 338. p.

24 Szabó Dezső: Levél Tormay Szészilnek. In uő: A magyar káosz.Pamfletek. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte és az előszótírta: Nagy Péter. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1990, 45. p.Szabó Dezső hatása Erdélyben végig kimutatható, sőt, a harmincasévek társadalomkutatói nevét zászlajukra tűzték. Ez a hatás nem voltmentes az ütközésektől, például Tamási Áron első regényét az„orbánhegyi remete” szabályosan kivégezte, az emiatt kirobbantvitában pedig minősíthetetlen hangon támadta meg Benedek Eleket.

lett volt bizonyos dokumentálható távolságtartás is,amit éppen a témánk szempontjából kulcsszereplőReményik Sándor, Tormay őszinte híve egyikMagyarországról haza, Erdélybe küldött levelévelillusztrálhatunk. Reményik szemléletében a korabelierdélyi irodalom fő vonalához képest – s részben esz-közeit tekintve is – konzervatív. Ez a konzervativiz-mus viszont modern a magyarországi hivatalos iroda-lomhoz képest. A levélrészlet így szól:

„Hogy mennyire összetartozunk mi erdélyiek ésmilyen egészen más világ sok tekintetben ez az itteni:azt most volt alkalmam különösen tapasztalni azzal ahajszával kapcsolatban, melyet bizonyos itteni hiva-talos irodalmi körök folytatnak a mi püspökünk,Makkai Sándor ellen az Ady-könyve miatt, melynekegy-két fejezetét neked is volt alkalmad hallaniannak idején. A Budapesti Hírlap pünkösdi számá-ban Szász Károly, a Kisfaludy Társaság egyik oszlo-pos tagja, vad és brutális hangú kirohanást intézettellene, vádolván őt destrukcióval, „vörös” gondola-tokkal és hasonló jókkal. A megértés, elnézés, nyu-godt, elfogulatlan ítélkezés, az „emberi szempontok”méltányolása, mindez ismeretlen fogalom az itteninagyfejűek előtt. Szegény Adyt Erdély értette megelőször teljesen és igazán, és Makkai személyébenErdélyt bántják most miatta. Hanem én megfeleltemnekik Erdély és az erdélyi szellem nevében […].25

Ugyanennek az ellenállásnak a Tormay–Reményikviszonyban nincs semmi nyoma. Mielőtt azonban errerátérnék, lássunk egy másik Reményik-idézetet,ugyanazt, amit más kontextusban Kollarits Krisztina isidézett már, s amelyből a Bujdosó könyv erdélyi fogad-tatására is következtethetünk. Reményik ugyanis

védeni kényszerül a munkát: „Ezzel a könyvvel sokatvitáztak, gáncsolták is. Itthon Erdélyben is komoly,erős magyarok is bírálták. Különösen évek múltával.Elmondták róla, hogy egyoldalú, elfogult, sőt gyűlöl-ködő, hogy osztályöntudat és pártszenvedély beszél ésharsog belőle. Szemére hányták, hogy nem lebeg aművész köteles magasságában az események felett,hogy az ő egész élménye, egyáltalában a forradalomés vörös uralom élménye és szenvedései micsodák vol-tak a háború, a foglyok, az internáltak, a vakok, bénák,nyomorultak millióinak négyesztendős szenvedéseihezképest? A parlamenti pince és a Duna 1919-es titkaimicsodák a verduni erődök hullapiramisaihoz képest?Akik így beszéltek, egy kicsit eltévesztették a mértéket.Bizonyos, hogy a Bujdosó könyv nem a liberalizmuskátéja abban a tradicionális értelemben, ahogyan amúlt század második fele hitt benne és gyakorolta,abban az új értelemben sem, ahogyan azt az erdélyisors számunkra diktálja. […] Tormay Cécile szentülhisz abban, hogy a háborúban elcsigázott nemzetierőknek felelőtlen és gonosz tüzekkel játszó elemek,őrlő belső férgek adták meg a „kegyelemdöfést”. Ez ahite az ő igazolása. […] „Tévedéseim a kor tévedései-nek tükrei” – írta ő maga. Ez a becsületes vallomáslesz mindenkor a művész felmentő ítéletének alapja atörténelem előtt.” 26

Mindez nem változtat azon a tényen, hogy TormayCécile-nek hívei, sőt rajongói voltak Erdélyben.27

Ez eredhetett korai művei sikeréből, feltételezhető – anekrológot írók által emlegetett – személyes varázsá-ból, segítőkészségéből, illetve abból, hogy sokat tett azerdélyi magyar íróknak a magyarországi magyar sajtó-ban való jelenlétéért. Ez tükröződik a Napkeletben


25 Reményik Sándor – Lám Bélához. Pécs, 1927. június 23. In LámBéla levelezése Áprily Lajossal, Mannsberg Arvéddal, OloszLajossal és Reményik Sándorral. Összeállította: Hantz Lám Irén.Kolozsvár 2005 [Stúdium], 36. p.

26 Reményik Sándor: Út a nagy regény felé. In uő Kézszorítás. Írók,művek, viták 1918–1941. I. m., 365–366. p.

27 Továbbá számosan olyanok, akik hűvös, elegáns tisztelettel emlé-keztek meg róla. Hankiss János első Tormayról szóló könyvecskéjét– annak a sorozatnak más darabjaival együtt, amelyben megjelent –néhány sorban ismerteti az Erdélyi Helikon is (Kovács László, 1928.631–632. p.), az Erdélyi Irodalmi Szemle is (J. E. [valószínűlegJancsó Elemér], 1929. 143. p.). Még érdekesebb, hogy aNapkeletnek az írónő halála után megjelent emlékszámát az akkoriviszonyok szerint baloldali – polgári liberális/radikális, illetve a szo-ciáldemokráciával rokonszenvező – Szenczei László egyetlen kriti-kai megjegyzés nélkül mutatja be: „A NAPKELETTormay Cecile-számában a Napkelet körének minden jelentősebbírója és kritikusa megszólal és meleg szavakkal emlékeznek megaz elhunyt írónőről. Kállay Miklós az írónő irodalmi, művészi és

nemzetpolitikai jelentőségével foglalkozik. Igazi költő volt, nem-csak irodalmi működésében, hanem legegyszerűbb írásos megnyi-latkozásában is. A századelő írói szárnypróbálgatásaitól utolsónagy művéig, melyet már nem fejezhetett be, mindig európaianmagasrendűt és nemzetiesen magyart alkotott. Horváth János azelhunyt írói pályafutását értékeli. Első novellásköteteiben valamipoétikus és mitikus hang uralkodik, szívesen vonatkoztatja elmagát a reálistól, a múltat idézi és szalonszerelmi történeteket sző.Az igazi nagy meglepetést két első regényével keltette. AzEmberek a kövek között és A régi ház egy csapásra a legnagyobbíróink közé emelte, oly magas és előkelő színvonalra, melyetegyetlen későbbi művében sem hagyott el többé. Utolsó nagyregénye, az Ősi küldött a magyar középkor legválságosabb korsza-kában játszik, melyet élő és eszményi magyar figurákkal népesítbe.” Szenczei egyébként nem arról volt híres, hogy kritikai észre-vételeit elhallgatta volna. Nyíltan náciellenes volt, a most idézettMagyar folyóiratszemlét követő Francia folyóiratszemlében rög-tön egy olyan francia cikket ismertet, amely Heidegger a hitleriz-mus előtt való behódolását bírálja. Szenczei László: Magyar folyó-iratszemle. Erdélyi Helikon, 1937. 6. szám, 465. p.

1937-ben erdélyiek által írt nekrológokból. A Nap -kelet-emlékszámban és a következő számban hét erdé-lyi, illetve erdélyi származású író szerepel. Ott vanközöttük – természetesen – Reményik és Berde is.Ketten, az irodalomtörténész és kolozsvári egyetemitanár Kristóf György és a prózaíró-szerkesztő GyallayDomokos az erdélyi irodalom viszonylag kisszámúkonzervatív vonulatához tartoznak, SzentmihályinéSzabó Mária a Magyarországra áttelepült nőírókatképviseli, Mihály László a fiatal erdélyi írónemzedéktulajdonképpen népinek tekintett csoportjából szárma-zik, de korán szintén Magyarországra költözött, és aNapkeletnél dolgozott. Sok erdélyi személyiségTormay-képét tükrözik Kristóf György emléksorai:

„Szemben lennem” Tormay Cecillel

A XVII. századi követjelentések nyelvén szólva,szemben lennem Tormay Cecillel egyetlenegyszeradódott kedves alkalom. Boldog voltam, hogyköszönthettem élő szóval az Emberek a kövek között,A régi ház és a Viaszfigurák kiváló szerzőjét és szer-kesztőjét annak a folyóiratnak, a Napkeletnek, ame-lyik elsőül kezdte rendszeres figyelemben részesíteniaz erdélyi írókat és irodalmat.

Szemben létemkor is legott irodalomról, iroda-lompolitikáról eredt meg a szó. Természetesen főkénterdélyi vonatkozásban.

Meglepett, hogy mily alapos és biztos az ő szemé-lyes, maga szerezte erdélyiirodalom-ismerete, milytisztán látja és ítéli meg az erdélyi irodalmi élet meg-mozdulásait, alkotásait. És még egy: a meleg szere-tet minden jóra igyekvésünk és az őszinte elismerésminden irodalmi sikerünk és értékünk iránt.

Egyik legigazabb barátunkat, patrónánkat veszí-tettük el Tormay Cécile-ben.

Kolozsvár 1937. május 14. Kristóf György” 28

Mihály László arról emlékezik meg, hogy ami-kor Magyarországra érkezett (hogy megtelepedjenitt), Tormay sietett azonnal a segítségére, munkátis ő szerzett neki,29 Gulácsy Irén szimbolikus érté-kűnek látott első találkozásukat eleveníti föl,30

Szentmihályiné Szabó Mária – aki az 1918-as fordu-lat előtt szintén ismerte már az első két Tormay-regényt és a Viaszfigurákat – szintén arról ír, hogyamikor Magyarországra érkezett, Tormay milyenfigyelmesen, a legapróbb részletekre kiterjedőenkezdte megszerkeszteni – illetve segített újraírni – aző első regényét.31 Gyallayt idéztük már. Reményikszinte tanulmányértékű szövege az első Tormay-könyvek értékeit elemzi röviden. Megkerülhetetlen,amit a magyarrá válásnak A régi házban olvashatókulcsjelenetéhez fűz: „Micsoda hallatlan igazolá-sunk ez nekünk, micsoda hallatlan művészi erővelábrázolt igazsága annak a ma eléggé nem hangoz-tatható tételnek: a nemzethez tartozásnak nincs másértéke, mint az érzés, a lélek, az akarat, az alkalmaz-kodni tudás és az önkéntes beleolvadás a nemzetéletébe. Ez az igazság kiáltó, zengő cáfolata mindendivatos fajelméletnek, minden természetre és vérrealapított őrületnek!”32 Berdét az töltötte el elégtétel-lel, hogy Tormay emléke körül valamiféle közmeg -egyezést látott kialakulni – „Azokban, akik hisznekmég embert emberrel összebékítő gondolatokban,mélységes elnyugvást, elégtételt váltott ki az egyön-tetű tiszteletadás, mellyel a magyar szelleméletirány adó tényezői meghajoltak Tormay Cecile rava-tala előtt” – írásának legfontosabb állítása viszontaz, hogy a romániai magyar irodalom első lépéseiidején Tormay volt, aki azonnal felajánlotta folyóira-tát az erdélyi szerzők számára, aki a visszautasítá-sok, „vállveregetések, kibeszélések” közepette „fel-tételes módok nélkül nyitott ajtót az erdélyieknek.Pedig nagyobb művész volt, mint oly sokan az igé-nyesek közül”. Emlékszünk, Berde Mária az elsőkközött ismerte föl Tormay korai prózájának értékeit.Most mégis elsősorban az írónő „emberi beállítottsá-ga” előtt hajolt meg.33 Berde – amint Reményik is –a Pásztortűzbe is írt egy nekrológot, ennek (is) az ajellemzője, hogy mindenféle mitizálás, „köteles”tiszteletadás nélkül mutat rá Tormay rokonszenvesemberi vonásaira, miközben nem állítja, hogy azírónő tévedhetetlen lett volna.34 Fontos a Pásztortűzmásik emlékcikke is: Reményik egyszerre emléke-zik meg két, ideológiai téren egymástól oly messzeálló alkotóról, mint Juhász Gyula – és Tormay,35 akit


28 Kristóf György: „Szemben lennem” Tormay Cecillel. Napkelet,1937. 357. p.

29 Mihály László: Örök hűséggel... I. m. 30 Gulácsy Irén: A zenélő óra megszólal. Napkelet, 1937. 318. p.31 Szentmihályiné Szabó Mária: Tormay Cecile – az írótestvér.

Napkelet, 1937. 329–331. p.

32 Reményik Sándor: Tormay Cecile. Napkelet, 1937. 354. p.33 R. Berde Mária: Erdő mélyének soha nem hervadó örökzöldjéből...

Napkelet, 1937, 356–357. p.34 Berde Mária: Koszorú helyett Tormay Cécilenek. Pásztortűz, 1937.

144–145. p.35 Reményik Sándor: Két csapás. Pásztortűz, 1937. 140–141. p.

„valaha élt legnagyobb nőírónk”-nak nevez. Föl -tűnő, hogy a feltételezhető nézeteltérések dacára egyközös generáció legalábbis hasonló világképű művé-szeinek tekinti őket:

„Az én ifjúságomban már nagyon együtt vannak.Mindkettőjük alakja teljesen hozzátartozik a századeleji nagy modern magyar irodalmi föllendüléshez, aközvetlenül előttem járó nemzedékhez, amelytőltudatosan, de inkább öntudatlanul formaképző erőttanultam. Mindketten az Ady-nemzedék tagjai, sahogy viszonyulnak Adyhoz és az ő forradalmához,az is meghatározza őket. […] Tormay sohasem tarto-zik a Nyugathoz, ellenkezőleg, szinte mereven ésnagyon öntudatosan áll a maga külön modern prózaistílművészetével, impresszionista-szimbolista sajátmagatartásával, szemben az Ady-táborral, Ady mélyértékeinek elismeréséhez későn jut el, Ady halálakorNaplójába, a Bujdosó könyvbe megértő, részvéttel-jes, de még mindig idegenkedő szavakat is jegyez,ugyanúgy Kaffka Margitról, nagy asszony-írótársá-ról is. Később, a Napkelet folyóiratban mintha egye-nesen a Nyugat ellenképét akarná felrajzolni amagyar égre. Mégis szorosan és kikerülhetetlenülkapcsolódik művészete a századelő formaforradal-mához. Bennem pedig egyforma szépséggel zengenekA régi ház ötvösmondatai és Juhász Gyula nemesveretű verssorai.” 36

Föltehető, hogy a Napkelet erdélyi publikációnakjelentékeny hányada Reményik révén érkezettBudapestre, vagy legalábbis az, hogy az erdélyi írókjó része és a Napkelet kapcsolata ezen a szálon ala-kult ki vagy erősödött meg – nemcsak a két szerkesz-tő, hanem a két orgánum között is volt együttműkö-dés. A Napkelet mindegyik évfolyamában több romá-niai magyar szerző szerepel; a konzervatívabb eszkö-zöket használó írók talán nagyobb arányban vannakbenne, mint a fontosabb erdélyi folyóiratokban, denem zárkózott el a lap a fiatal – különösképpen a pró-zaíró: például Kacsó Sándor, Bözödi György – tehet-ségektől sem. Annyira nem, hogy olyan pályakez-dőknek is teret adtak, akik nem váltották be a hozzá-juk fűzött reményeket. De például a fiatal JékelyZoltán majdnem annyiszor közöl itt, mint pályájacsúcsán lévő édesapja, Áprily Lajos. Az is tény

viszont, hogy a folyóirat szerkesztői nem tudtakráhangolódni az egyik legmaradandóbb becsű erdélyilíra – Olosz Lajosé – értékeire. Erre is rávilágítanak aPásztortűz–Napkelet viszonyt taglaló, 1922–1923-as,éppen Olosz Lajosnak írt Reményik-levelek. Az első1922-ben Budapesten keltezett: „Itt elég sok ember-rel érintkeztem, írókkal, újságírókkal keveset arány-lag, ami természetes. Tormay Cécile-lel találkoztam,és holnapra van kitűzve egy második, behatóbb tár-gyalásunk Vele irodalmi kérdésekről, főként az erdé-lyi irodalomról, amellyel karácsonyra megjelenőfolyóiratában rendszeresen óhajt foglalkozni. Ismerés szeret bennünket. Impozánsan komoly nő. Sok férfitanulhatna tőle. Holnap Arvéddel 37 megyünk hozzá.Az itteni folyóiratok közt, melyeket úgy meglehetősenismerek, az ő folyóirata ígérkezik a legsúlyosabb vál-lalkozásnak.” 38 Nem egészen egy hónap múlvaReményik arról tudósítja Oloszt, hogy a TormayCécile-nek szánt verseit továbbítják – nyilván aPásztortűz.39 Február 9-én azután egy újabb levélmegy Olosznak a következő meggondolkodtató meg-jegyzéssel: „Verseidet legépeltettem, pontos gépírás-sal, és úgy küldtem fel Tormay Cécile-nek. Nekemkettő rendkívül tetszik: Hóolvadás és Jégtavak. Nemnagyon tartom valószínűnek azonban, hogy ezek arendkívül bonyolult finomságú, impresszionista ver-seid megnyerjék a konzervatívabb gondolkodásúottani főintéző, Horváth János tetszését. OttlétemkorHorváth Nagy Emma beküldött verseit erősen kifogá-solta formai szempontból. A Hóolvadást jövő szá-munkban szíves engedelmeddel a Pásztortűz is közli,hiszen olyan különböző a két lap közönsége.” 40 Oloszverseiből a repertórium szerint egy sem jelent meg aNapkeletben a folyóirat fennállása alatt – az utolsóidézett levélhez a hivatkozott könyvben fűzött jegy-zet sajnos megtévesztő: „a Tormay Cécile szerkesz-tette Napkelet és a Pásztortűz közötti megállapodásértelmében kerültek közlésre a Napkeletben OloszLajos versei”.41

Nem érdektelen kiegészítés ehhez, hogy MolterKároly levelezésében ugyanerről a kéziratküldésrőlfönnmaradt egy levél, amely arra utal, hogy az úgy-nevezett „progresszívek” szemében a Napkeletcímének nem volt olyan rossz a csengése, mint utó-


36 I. m., 140. p.37 Mannsberg Arvéddel, Reményik és Olosz közös barátjával.38 Félig élt élet. Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése 1912–1940.

Sajtó alá rendezte: Kis Olosz Klára. A jegyzetek összeállításában közre-működött: Ábrahám Izabella. Polisz Könyvkiadó, Kolozsvár 2003, 187.p. Reményik 1922. december 11-i, Olosz Lajosnak írott leveléből.

39 Uo., 193. p. Reményik Sándor – Olosz Lajoshoz. Kolozsvár, 1923.január 9-én.

40 Uo., 194. p. Reményik Sándor – Olosz Lajoshoz. Kolozsvár, 1923.február 9-én.

41 Uo., 404. p.

lag gondolnánk. Sőt, Molter 1922 végén még úgytudja, hogy modern írók fogják szerkeszteni a lapot:„Walter Gyula küldött Berdéhez egy fölszólítást,melyet ő közvetít Budapestről (úgy látszik, R. Sándorokozta): Tormay Cecil főszerkesztése alatt PestenNapkelet címen előkelő szépirodalmi lap indulLaczkó Géza és Kuncz Aladár szerkesztésében. Emelap, mely úgy látszik a te és az én ízlésem szerint leszindítandó, kéri Erdélyből Berde Mária, TompaLászló, Áprily Lajos, Balogh Endre, Nagy Emma,Olosz Lajos és csekélységem bötűit. Tehát vedd tudo-másul, mert még ide számítottak a vásárhelyi iskolá-hoz, és küldj Walternek kéziratot, lehetőleg meg nemjelentet. Különben bővebbet nem tudunk, majdR. Sándor informál bennünket.” 42 Olosz egy nemsokkal későbbi levelében azt állítja, hogy Remé -nyiknek – kitűnő barátjának – a „kurzusirány”-hozvaló ideiglenes kapcsolódás lelki elbizonytalanodástokozott – de ő maga (ettől függetlenül) elküldöttBudapestre négy verset, ebből három új.43

Sőt, még a polgári radikálisoknak sem kellett apriori elzárkózniuk a Napkelettől. Kuncz Aladárlevelezésében maradt fönn egy érdekes dokumen-tum, melyben szerzője, Sipos Domokos arról számolbe a szerkesztőnek, hogy egy novelláját – talánéppen Kuncz biztatására? – eljuttatta a Napkeletnek,s Hartmann Jánostól a levélből kikövetkeztethetőenszívélyes választ kapott, amelyben az is szerepelt,hogy a július–augusztusi számban közlik az írást.Sipos – amint Kuncznak írja – válaszolt neki, s leve-lében szerepelt, hogy a minden magyart érdeklőügyben bizonyára nincs különbség köztük, de ő nyil-ván más politikai elveket vall, mint a lap, s ezekennem is akar változtatni, de Hartmann biztatására azezzel az ideológiával nem kapcsolatos, nem kiélezettés ellentétes tendenciájú írásokat neki fogja adni.

Az írás azonban nem jelent meg a Hartmann általmegjelölt számban.

„Úgy hiszem – írja Sipos Kuncznak –, hogy vagyaz én levelem volt oka a kimaradásnak, vagy az,

hogy a szerkesztőségnek politikailag jobban tájéko-zott főmadámja: Thormay [sic!] mama nem akarjaolyan emberrel elpiszkolni csinos folyóiratát, akithajdan, 1918-ban a radikálisok akartak főispánnakKis-Küküllőben, s akit az aradi tárgyalásokon arománok is főispánnak kívántak.

Régi mese, az igaz! Nekem azonban arra kötele-zettség, hogy még most sem lett volna szabad aNapkeletnél kopogtatnom. […] Mit csinál ilyenkoregy szegény „destruktív” erdélyi író? Nyel egyet,illetve előbb kiköpi a nyálat, vagy ír egy levelet aNapkeletnek, hogy menjen a drapp színű fenébeegész szerkesztőségével együtt?!” 44

Valójában azonban vagy Hartmann nem volt –konzervativizmusa dacára – olyan merev, ahogy aztSipos Domokos feltételezte, vagy maga Tormaylépett közbe: Siposnak 1925-től 1928-ig, fiatalonbekövetkezett haláláig négy novellája mégis megje-lent a budapesti folyóiratban – annak dacára, hogyéppen Hartmann egy korábbi kritikájában elég szi-gorúan írt róla. Mindenesetre azt bizonyítja ez, hogya szerkesztők, akár saját ízlésük ellenére, korrigálnitudták korábbi álláspontjukat.45

Visszatérve még egy rövid idézet erejéigKuncznak a Napkeletben betöltött szerepére: afolyóirat első évfolyamában megjelent írásaiból vilá-gosan látszik, milyen nagy jelentősége lett volnaannak, ha (nagyrészt) ő alakította volna ki Magya- -rországon az erdélyi kánont (bár kérdés, hogyhaBudapesten marad, Erdélyben a helyi kánon hogyanalakul); e szempontból kitüntetett fontosságú, amitezekben az írásaiban mondott. Az, hogy utóbb, leg-alábbis a húszas–harmincas évtizedfordulóig egyhagyományosabb irodalomértelmezés szerint bírál-ták el az erdélyi irodalmi eredményeket, nemTormay hibája, hanem Kuncz Erdélybe településé-nek következménye. De még utoljára ő volt az, akibizonyos értelemben elméletileg is elhatárolta azerdélyi irodalom „világnézetét” a magyarországi iro-dalomban kialakuló Erdély-képtől:


42 Molter Károly – Olosz Lajoshoz. Marosvásárhely, 1922. XI. 10. In MolterKároly levelezése 1. 1914–1926. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta:Marosi Ildikó. Argumentum–Polis, Budapest–Kolozsvár, 1995, 97. p.

43 Olosz Lajos – Molter Károlyhoz. Kisjenőn, 1923. I. 18. I. m., 109–110. p.

44 Sipos Domokos – Kuncz Aladárhoz. Szováta, 1925. VII. 13. InKuncz Aladár: Levelek (1907–1931). I. m., 67–68. p.

45 Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy a Hankiss által aTormay-hagyatékból közölt "papírlap"-ot oly különböző alkatú (ésrészben világnézetű) kolozsvári írók együtt írták alá:

„A „Napkeletesek” Vezérének a napkeleti partokról, a közénk sza-kadt Sorsfolyón át hódoló testvéri üdvözletüket küldik az erdélyimagyar írók kolozsvári csapatából:Kolozsvár, 1925. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján:Makkai Sándorné, Áprily Lajosné, Reményik Sándor, Dr. MakkaiSándor, Dr. György Lajos, Gyallay Domokos, Áprily Lajos, JárosiAndor, Dr. Moldován Pál, Kacsó Sándor”Hankiss János: Tormay Cécile. Singer és Wolfner Irodalmi IntézetRt., Budapest 1939, 258. p.

„Az előbb azt mondottuk, hogy formai szempontbólnincs és nem is lesz erdélyi irodalom, mert a magyarirodalmi egységet többé semmiféle viszontagság szétnem darabolhatja. Belső, lélektani szempontból azon-ban azt látjuk, hogy nem is egy, hanem két erdélyi iro-dalom van kialakulóban. Két erdélyi irodalom vanéppúgy, mint két Erdély: az egyik az önnön testrészé-től elszakított anyaország Erdélye, a fájó emlékekbőlfölépített Álomország, amelyet a ránk szakadt barbárnemzetközi állapotok oly messzire toltak tőlünk, hogyképzeletünk szárnyain is alig érhetjük el; a másik asorsukat vállaló magyar testvéreink tragikus Erdélye,olyan valóság, amely számukra mindennapi, képzele-

tükbe és lelki életükbe ezer gyökérrel belefogódzóélmény. Az egyik irodalomnak legfőbb határozó jegyeaz emlék, a távolság s a vágyakozás szivárványútja –egyetlen híd a két világ között, amelyre a képzelet szí-vesen lép. Erdély létkérdése ebben az irodalomban isfölmerül, de csak úgy, mint kedves halottainké, akik-nek egyéniségét, jelentőségét, igazi szépségeit valójá-ban csak elvesztésük után értékeljük.[…]

A másik irodalomnak, az erdélyiek irodalmánakanyaga ilyen szivárványos ábrándkép nem lehet.” 46

Talán ennek a fölismerésnek is szerepe lehetettabban, hogy Tormay Cécile haláláig halogatta amaga Erdély-könyvének megírását.


46 Kuncz Aladár: Erdélyi irodalom. Napkelet, 1923. 92. p.

GERENDAY MÁRIA

Kövek közt

fénypartonkövek köztnévtelenül fedetlenülnékkoccannánaksima kerek kavicsok közegébenha loccsana szinük merülveholdbodrosüvegárnyéka naphang kifordulleng intcsillagházbaburkolt virágomvilágrengetegbe kibuggyant rózsáménekalaphangcsendtudatzsoltára

mosolyod moccanhinárhúshúztatavi íz csontzársikongó sírásvágyiszaplehúzó mélye

mert eltűntélte féktelen fényégégsziromillatillattövistövisarcarcborúborúvágyamvágyzokszószótengertengerszélszélital

itatnálak, ha innálkeres a szomjam

DEMETER JÓZSEF

Szeretem a cigányokat

Bestele, more!

Tényleg szeretem. Valamilyen különleges hatású,már-már misztikusnak mondható érzés miatt, minthaláthatatlan kötelékkel, pántlikával lettem volna hoz-zájuk kötözve, csokrozva – az egzotikus bőrű, feke-teszemű cigánylányokhoz és menyecskékhez egya-ránt. Szorosan.

Takaros, pedáns, vallásos édesanyám a patikatisz-taságnál is tisztább háztartást vezetett. Naponta takarí-totta, többször kiszellőztette a szobákat, minden lakottés nem lakott helyiséget. Az üde levegős frissességgelszemben, a dohos leheletű sárputrik és környékükáporodott tömény füstjét, szagát, főleg a nyári zuhékutáni szivárványszínben játszó napokon, a zöld bur-ján, articsóka, vadmenta és más, majdhogynem tár-gyiasult szagok tócsaszerű egyvelegét úgy szerettem,mint csépléskor a kehesen pöfögő traktor égettolaj- ésbenzinszagát – a szépen göndörödő füst kíséretében.Búzaillattal vegyítve, pelyvaporosan-zsírosan, mitöbb: tavattazsíros „ízekkel” áradtak ezek a szagok azaranysárga fényű asztagok körül, bőséges nyarak idu-sán. Később mintha vörösrezet sárgarézzel olvasztott-forrasztott volna össze a kora ősz. Egeket szikráztat-va. A pálinkafőző és más üstöket toldozó-foltozó cigá-nyokat kísérő, vegyes lisztből csirizet „csáló”, pere-puttyos, pipás, sátoros cigányasszonyok szagfelhőipedig erős nikotinnal megspékelve költöztek azorromba. Nem beszélve a süldőcske cigánylányokpergelt zöldalmahéj-illatáról…

Éjjel-nappal éreztem. Érzem még ma is.Fokozottan. Tömjénesen. Zsongó zsigereimben.Harapni szerettem volna a dús, kevert, vad illatot,

enyhén kormos, nőstényes fényt, nyers szagot.Mennyei bűzt… Legközelebb meg is teszem, mond-tam hazafelé menet a virágos rétnek. És a rét csaknézett, nézett. Szirmok szálltak enyhe szélben aMaros felé – körülöttem.

*A legjobb gyermekkori barátom is cigány volt.

A sárgás-fekete bőrű, néger hajú Lázár LázárevicsKálomival mágnesként vonzottuk egymást. Sokattanultam tőle, nagyobb volt, mint én. Ördöngősenciglizett a rongylabdával, veretlenül pickázott,„duny-duny golyózott”, birkózott, nyílvesszőzött, a

betűket viszont az Istennek sem tudta összerakni.Analfabéta maradt szegény. A szomszédos temető-dombról kiabálta: Jázsiká, hej! Jázsiká, Jázsiká!

Pucolj innen, te semmirevaló, evvel látom el abajodat, né, hadonászott édesanyám a seprűvel, és azén barátom – akinek egy ideragadt, korán meghalt fel-szabadító katona volt az apja – elűzetése után, amagas, meredek Agyaglyuk tetejéről kiabálta a neve-met, mintha az égből kukkerolt volna alá a portánkra.

A lecke elkészítése után enyém volt a világ.Nehogy a cigányokhoz menj, hallod?! Nem megyek,édesanyám, dehogy megyek. Vigyázz, mert megles-lek. Jól van, na, lessen, és! Az Alszeg felé trappoltam.Hátul is volt szemem. Az első kanyar után, a töltésszegélyezte kertek alatt a Csapógátnál fordultam visz-sza, ahol az állatok nyelvén beszélő, varázserővel bírójó öreg Záhingú szokott horgászni. Engem is ő tanítottmeg csupasz kézzel halat fogni a forró déli órákban –a „katlanyas” helyeken, amikor pihentek, aludtak amárnák, a balindok, a paducok… Rákászni is el-elmentem vele. Egy karéj kenyérért, darab szalonná-ért sok mindent tanulhattam tőle. Cigány Cukára is őhívta fel a figyelmem. Fájén süldőjány, má’ begyes,súgta harcsászás közben, és félszemével kacsintott – amásikra vak volt; szürkés-sárgás tályog nőtt rá, eztmindig lecsukta, amikor találkozott valakivel, me’nagyan csúfságas, mondogatta. Vízi embernek nevez-tük. A Maros martján lakott, inkább lyukban, mintbarlangban. Mikor nem fogott halat, rákot, marti fecs-ketojást és békát evett. A sózott béka „cubákak” csakamúgy táncoltak a markában, s még a nyelvén is szök-döstek, rángatóztak. Ennek okát csak nekem árulta el.Fogadásból gilisztát és lótetűt is früstökölt.Uzsonnázott. Zsíros kenyereim felét neki, CigányCukának vagy Kálomi barátomnak szoktam adni.Az öreg Záhingú a „ganyédambró” kiásta a döglötttyúkot, jó lesz vasárnapi húslevesnek, mondta, s lefetynyelvével „gusztusasan” csettintett. Élő tyúkot sosetudtam lopni neki hazulról, „me’ erősen káricsáltak”.Többnyire tyúkkal fizettek a szüleim Záhingúnak,amikor nálunk dolgozott. Mindig ő ásta fel a kertün-ket, pedig csak egy keze volt. A másikat a „hábarúba”felejtettem, hékás, mondogatta viccesen – szalutálva.

A jó öreg Záhingú territóriumán túl, a Sziget és aNyáras között, a sűrű Kicsi Berek felső felén vártKálomi barátom Cigány Cukával. Cuka már ténylegbegyes volt, én még majdnem-taknyos, „szőkepurdé”. Melegem lett, fáztam, reszkettem, fújtattam,mint verseny előtt Halmágyosi Sándri fiatal csődöre a


rajtvonalon, mihelyt Cuka hozzám ért. Feszes-fényes,kreol bőre csillogóbb volt, mint a maharadzsa kiseb-bik lányának orcája – a moziban, amikor a befagyottMaros jegén nem jöhetett át a karavános autó, ezért amozigépet, felszereléseket Oszolis Endre bá lószekér-rel fuvarozta Magyardellőre. Jaj, drága jó tiszteletesúr, há’ Aszalis, hagy is tudatt ennyi lavat áthazni aMarasan a szekeréve, kérdezte a lovas-harci jelenetremutató Esternén a mellette ülő paptól – süket lévén, jóhangosan. Jutott eszembe mindez errefelé jövet, azOszolis Endre bá legelni kipányvázott lova láttán – aDelelő melletti Kicsi Berek szélén. A ló gazdája„suhunn se vót”, így nem kellett attól tartanom, hogymeglát, de azért a biztonság kedvéért bennebb húzód-tunk a tömöttebb sűrűségbe. A hatalmas nyárfákmögé. A nyár eleji káprázatban.

Gyere, Kicsi Gyárfás Jázsiká, gyere, gyere, jác-caggyunk apásdit, anyásdit, tehenesdit, bikásdit,hívogatott Cigány Cuka annak ellenére, hogy akkorsemmit se tudtam csórni neki hazulról. Ő mégis avirágzó bodzabokrok alá csábított, ráncigált, onnanpedig a mélyebb árnyékú, mohás tisztásra, ahol akerítő Kálomi barátom öt-tízméternyire tőlünk őrkö-dött. Így csak az ég látott, leshetett minket – a két-színű nyárfalevelek rései között – rezgősen, reszket-ve, mint dúsan lombosodó sugarai az időnek.

Vecsernyére harangoztak.Égig zengett a világ – bennem.Ettől kezdve a cigányok még különlegesebb

helyet foglaltak el a szívemben. Cigány Cuka vadméz ízű, játékos szeretkezési

csókjai után még a csúfságos-csúf, szipirtyó-vénPungulicánét is más szemmel néztem, pedig csupabibircsókos, sült-fekete, keményre aszalódott szilva-íz volt az arca. A szeme nyüves kökény. Száraz segg-vakaróból font gyöngy csüngött a nyakán.Vadsalátát, sózsnyát vegyenek, rikácsolta denaturált-szeszes torokhangon. Azelőtt én is csúfoltam őt abarátaimmal, Lázár Lázárevics Kálomin kívülKukuri Szabó Gézával, Biszijog Paprika Jancsival,Esztihalmágyi Ostoros Lajcsival, ÉgbetrappolóSunyuval, a pakulár Guci Niku Viktorral és mások-kal. Sapkánkat a térdünkre tettük, egyik kezünkkeltartottuk, a másikkal a sapka fölött körözve visibál-tuk: Pungulica-pungulici, prrrrrrrrr! Na, csak ennyikellett neki. Szedte le az eget, és csapkodva mutatta,hogy hová menjünk, mit nyaljunk ki. Lupu hintáz-tatta a köntösét, nem volt fersing alatta, még bugyi-gó se. Soha. A Cigány Cukás eset másnapján kiszáll-

tam a kórusból, hazafutottam a mart alatt, behívtama még őrjöngő Pungulicánét, nagy karéj kenyeret,kolbászt, lisztet, szalonnát adtam neki. Egyből lehig-gadt. Senki sem volt otthon, mindenki a mezőn tény-kedett. Lementünk a pincébe. Én még nem tudtambort szívni, ő tanított meg. Nagyot húzott az üveg-ből, újratöltötte. Bepárásodott a szeme, az a csipás-sárgás, ciberés – ráncos kézfejével törölgette. Jógyermek vagy, Kicsi Gyárfás, jó biza, igen biza, demég mennyire, mondta üveges, csikorgó hangon, éshomlokon pusszintott. Máskor is jöjjön, mondtamneki megszeppenve. Jaj, te arany, te arany, segiccsena Devlá, imádkazam éretted – simogatta az arcomatcsípős túrószagú, szúrós tenyerével.

…Vagy! Ott volt „Mennybil a’ angyal”, cérnavé-kony hangon kántált, nemcsak karácsonykor, kántáltő mindig, tavasszal, nyáron, ősszel, névnapokon,mulatságokon, vendégségekben, húsvétkor. Élveztéka hallgatók, adtak neki ezt-azt, néha még alamizsnátis. Hólyagos kék, apró szeme volt – savanyú-sovány,ráncos arcába csirizelve; és még így is mintha kotyo-gott, zörgött volna benne. Ő viszont délceg-egyene-sen járt, koslatott, szálkás-szikár deszkaderékkal,nem cipelt púpot a hátán, mint a göcsörtös szilimánPungulicáné. Szentpálról jövögetett át még télvízidején is Magyardellőre.

Ki a szeretőd, te, kérdezték a legények virágvasár-nap, templomozás után, a cinterem mögött. Ku-ku-kurátar Ánti az én sze-szeretőm, mondta mamlaszul,csontra aszott, száraz, semereges bőre véraláfutásbaborult. Kényszeredett, vigyorszerű mosoly mázoló-dott az arcára. Hogy csináltátok Kurátorral, ha meg-mutatod, kapsz egy lejt. Én is adok egy lejt. Én is, énis, szólaltak meg az ígérgető legények, és ő megmu-tatta. Ügyetlenül mozgott előre-hátra. Röhögték, de!Egyikük se adott lejt… Remegő, inas-szálkás, csön-törgés kezét kéregetve nyújtotta feléjük. Beleköptek.Nagyon megsajnáltam szegényt, de semmit se tehet-tem érte. Másnap viszont! Négy egylejes papírpénztloptam ki – az elsőházban, a sifonér felső fiókjából –az összefogott szőttes törülközők alól, és „Mennybila’ angyalnak” adtam. Ennyit ígértek a legények, igaz?I-i-igen, nézte a pénzt, aztán engem nézett – véraláfu-tásos, bávatag szemével. Keresztet vetett – felém is,mint a kerelőszentpáli plébános a vegyes esküvőkön.

…Vagy! Ott volt a széparcú, nyomorék Bufáné, aseggén csúszó, töpörödött cigányasszony. Időnkéntneki is loptam hazulról ezt-azt, főleg élelmet. Nemvolt lába szerencsétlennek, tőből hiányzott mind a


kettő. A háború kaszálta le, és! Mégis felcsinálták,állítólag egy magyar ember, a rossz nyelvek szerint,aki ráadásul nős volt – Gusás Tuláj Laji, persze hogytagadta, de a gyermek, ahogy nőtt, egyre jobbanhasonlított az apjára. Édesanyja hárászkeszkenőjétfogta, így jártak koldulni. Ritkán utasították el.Gusás Tuláj Lajibá, mikor a felesége nem volt ott-hon, meglestem, két bugulyázott kupa lisztet töltöttBufáné nyaklós tarisznyájába, és a gyermek fejérebarackot nyomott. Könny csordult ki az édesanyahunyorgó szeméből.

Hirtelen szemerkélni kezdett, aztán gyorsan hóraváltott az idő, nem tartott sokáig, de ezt a korai hava-zást sose felejtem el. Felnőtt korom visszatérő álma-iban is sokáig ilyen nagy, kövér-pufók pelyhekbenhullt a hó, egyre csak hullt, hullt a hallgatag szülő-föld felett, úgy, mint akkor ott a kihalt, szikár, fagyosőszi valóságban – mégis! Melegséget sugárzóan.Fényesedő szürkeségben.

…Vagy! Ott volt a nyerskék szemű, széplelkű NémaGyagya Lindus, akit jól megmocskolt a háború – egy-pár felszabadító katona képében. A húgát agyonverték,mert megharapta egyiküket, de! Így is elvették a szü-zességét a pufajkások, amíg meleg volt a teste.

Cigány Ruzsa Nunnú mintha nagyanyám lett volna,annyira hasonlított Mámimra. A faluvégi sárviskóbantengette életét. Volt két lánya, Luli és Pendzsa. Ők„csak” arról voltak híresek, hogy senkinek sem álltakmeg, se magyarnak, se románnak, se cigánynak. Rázánen, mondta egy szép nyári estvén Luli Mámi-nagy-anyámnak, má azé jüttem, hagy csájan nekem egy fid-reszt. Mit, te Luli? Fidreszt, fidreszt. Hát az meg mi acsuda, értetlenkedett Mámi-nagyanyám. Há má az ajanbigyigó es csecstartó, amive csinálam bé magam nyá-ran a Marasba. Fürdődressz, te… Az, az, Rázá nen, az.Nem sokat fürödhetett benne szegény. Csont szuva -sodásban halt meg – fiatalon. Pendzsával nem tudni,mi lett. Sokat szivaroztunk együtt, a hazulról szajrézottszűzdohányból, de velük én se szeretősködtem, mind-amellett, hogy időnként még bort is csórtam nekik ahátsó pincénkből.

Te dáftut bule!

Szeretem a cigányokat, tényleg szeretem.Márdi Ida sejlik fel, mint fénykép az előhívóban.

Vele manapság is szoktam találkozni. Széles, fényesmosoly. Átölel. Ki is az urad, kérdem tőle, a hogy smint után. Ki-ki, há nem tudad, Jókka az én uram, te,

az a csúf fekete. Be fájén vagy te, Kicsi Gyárfás,mondogatta réges-régen: Hagy egyem meg a kári-csadat, drága lelkem, lelkem, te! Ilyen és ehhezhasonlókat felnőtt koromban is hallhattam tőle –sötét-csillogós szemével is beszélt, és mindig megsi-mogatta az arcomat, a hajamat – jólesően, szép hosz-szasan, amitől én forrósággal töltődtem fel. Emlé -kezetesen.

Gyermekkoromban, a bazáros szentpáli „bárofo-ró”-vásár „lupuhintás”-körhintás forgatagának ide-jén, a Cigányseregben legelőször ő ráncigált be atáncolók közé – csingerájozni… Márditól Zizi vettát, ő már l6-17 éves nagylány volt akkoriban.Varkocsba font csillámló-fekete haja, annak mindentincse szorosan összekötve; külön-külön, szálankéntis érezte, élte a ritmust, égő piros muskátli volt bele-tűzve. Aznap tükrös mézespogácsa-szívet vásárol-tam neki. Jaj, keszenem, keszenem, mondta, és azt setudta, hogy hálálja meg. Mennyünk ada, a muzsiká-sak elé, a parandra, gyere, gyere, ne szégyelld, KicsiGyárfás Jázsika, öntötte el szépségesen olajos-csillo-gó orcáját az az egyre jobban fényesedő csokoládésmosoly, amelyet sokszor, most felnőtt koromban ismegálmodok. A hajában, éjfekete dús hajában ezút-tal is muskátli parázslott. Gesztenyeszagú testénekminden porcikája árasztotta, zengte a táncot, azt akülönleges forró ritmust, amelyet felfokozva, mindigdupla ütemben csingerált. Rázta a szoknyája szélét,alája bújt a levegő, vitorlaként dagasztotta. Ki-kivil-lant formás térde. Néha még a cubákja is. Én pedig,mintha színes selyempántlikával lettem volna hozzácsokrozva – magyarosan, cigányosan járt a lábam,vegyesen, korcsosan. Ő még „ramányt” is cifrázottbelé. Tényleg Dumnyezósan…

Zsunzsú Mammó ott állt mellettünk, és énekelt,pattyogtatott, kurjongatott, kontraütemben tapsolt,szája sarkában újságpapírból facsart szivarral, tömöttfüstfelhősen. Biztatott, hogy figurázzak, de én akkormég nem tudtam a pontozót, ha tudtam volna, seengedem el Zizi sejtelmes-selymes, feszes, forrósá-gos testét. Amikor – forgás közben – irányt váltot-tunk, arcunk majdnem összeért, rám kacagta lehele-tét, és most már enyhén mézes-kesernyés gesztenye-püré-illattal árasztott el, amelybe vadnárciszszagkeveredett, mazsolás levendula és enyhe bazsali-kom. Románul ez utóbbit „buszujog”-nak hívják.Legénykoromban tudtam meg, hogyha a szerelme-sek – a román dal szerint – a párnájuk alá buszujogottesznek, megálmodják, hogy ki lesz a jövendőbeli


férjük, feleségük. Konfirmálás után, amikor márlegénynek tudhattam magam, lapult buszujog a pár-nám alatt, nem is egyszer, és én ilyenkor nem CigányCukával, gyermekkorom első szeretőjével álmod-tam, hanem a csingerájos, muskátlis hajú Zizivel.Mégse ő lett a feleségem…

Buszujog, buszujog!A bemutatkozó csingerálás után Zsunzsú Mammó

vett kezelésbe, ő tanított meg igazándiból táncolni,verbunkozni. Most se tudom, miért neveztükMammónak, hisz ez a név nagyon vénasszonyos,holott akkortájt ő még fiatal menyecskének számított– nemcsak a kora, hanem a szépsége miatt is. Sokanfenték rá a fogukat, de nem állt kötélnek. Az anyósa,Julú Nannyó – neki is szoktam papusa dohányt„furálni” hazulról – már töpörtyűsen töpörödött vén-asszony volt. Matuzsálemes. Áldott jó lelkű, szor-galmas és tiszta, igen-igen, mert ő tényleg tiszta volt.A tapasztós háza, kulipintyója úgyszintén. Nagy -mosáskor édesanyám mindig őt fogadta meg, ilyenöregen is. Erős keze van, inas, ez nem vénül, nagyonjól dörgöli a mosnivalót, mondogatta édesanyám,Éde, főleg a fehérneműt, olyan patyolat-tisztára,mint ő, senki sem mossa. Julú Nannyóék is a faluvégén laktak, Cigány Lázár Lázárevics Kálomi bará-tomék mellett a felszegben, kőhajításnyira tőlünk.Palás-agyaggal tapasztott, homokkal enyhén tele-szórt alacsony, szalmafedeles kunyhóban. Sárviskó-féleségben. Mindössze két szűk szobából, odúbólállt. Fonott „ficfakorlát” övezte, már rég lebontották.A hegyről elszabadult utánfutó zúzta szét. MuzsikásMunyúbáék is ekkor költöztek új, égetetlen tégla-házba, de ez is kicsi, és még ma is ott áll Böjthéstanítóék szomszédságában, ez a porta választ el min-ket tőle.

Zsunzsú Mammónak Munyú prímás volt az ura.Az egész környék legjobb zenésze, senkinek sem sírt,jajongott úgy, olyan keservesen, szívszaggatóan amuzsikája, mint az övé. A csárdást is úgy cifrázta tril-lázgatva, hogy gyönyörűség volt hallgatni; baseválásközben nem egyszer saját magának is könny szökötta szemébe. Száz prímás közül is meg lehetett ismer-ni az ő szárazfáját, melynek „lelke vót, csuda lelke”,és! Nem is egy, de csak az ő kezében. A másodikvilágégés után épülő demokráciában, kollektivizálásközben a falusi zenészeket, prímásokat is vizsgáztat-ták, a legjobb minősítést az „atesztát” vizsgán azegész tartományban Munyú cigányprímás kapta.Diplomája ott díszlett a bejárati ajtó melletti falon, a

hegedű közelében. A nagydarab szentpáli gardanyas,Bakatány Doli nyomta a kezembe Munyúbá muzsi-káját, merthogy olyan nagyon és sokáig bámultam akopott, híres szárazfát. Így fagd le a húrakat az ujjad-da, né, fújta rám a füstöt Muzsikás Munyúbá, és meg-mutatta a „Felmásztam a kemencére” című dal kezdőhangsorait… Ennyiből állt az én zenei képzésem.A tabbit e ke lesni, az a te dógad, sandított rám. Csakerősen ke szeretni, jabban, mint a jányakat, és a sak-nál is tabbat ke gyakaralni, te szőke ramálesz, mond-ta. Megengedem, hagy délutánanként bármikar cin-caghass itt benn, az ajtó melletti kicsi széken, muzsi-kásülőkén. Csak ki ne vidd, stimmel, Kicsi Gyárfás,emelte fel nikotinos, zsíros mutatóujját, aztán az álta-lam otthonról elmismákolt dohányból „fasza szivart”facsart nekem is.

Egy hétre rá Julú Nannyó elpatkolt. A halottlátoga-tók érkezése előtt Munyúbá és Cimbalmas GógúSándrú „csurdé” nőket ábrázoló fényképeket nézeget-tek, nekem is megmutatták – miután otthonról kétpapusa száraz leveles szűzdohányt s egy liter bortszajréztam… Mejék kurva teccik he, mejék?, kérdez-ték heherészve. A másik adag fényképen már szeret-kező alakok voltak, különféle pozitúrákban. Ezeket ismegbámulhattam. Torkomba röppent, verdesett a szí-vem, húskalitka lett a szám, nem mertem kinyitni…Minden hőség, kánikula testemből a lábam közé szo-rult, ott tombolt a vérem, izzott minden porcikám, alevegő is körülöttem, és mielőtt „megelevenedtek”volna a fényképen levő alakok, mindent lehűtöttek ahalottlátogatók. Hirtelen kártyapartira váltott a kétzenész. A zsírosan izzadó vén Cimbalmas GógúSándrú teste csípős túrószagot erjesztett, homlokáttörülgetve mondta nekem: Ha akarad, te is megnézhe-ted Julú Nannyót. A kicsi zeneszékre állva hajoltam amagasra vetett ágy fölé. A halott fogatlan, tátott feke-te szájából éppen akkor röpült ki egy légy, az arcom-nak csapódva vészesen zümmögött, mintha JulúNannyó lehelte volna rám a lelkét. Nyitva volt aszeme. Elájultam. Zsunzsú Mammó hidegvízzellocsolgatta az arcomat. Két-három korty pálinkát isbelém diktált – ez volt életem első rezes-szeszesitalkóstolója. Azóta ahány halottat megnéztem, még mostis, félévszázad távolából – ez az emlék jelenik meg, azümmögő, rémült léggyel…

Megint a cigányoknál voltál, érzem a szagot aruhádon, pirongatott Éde. Ez a tömjénfüstszag,gyantás muzsikaillat is belém ivódott, sose megy ki,mindig az orromban érzem.


Szagok tömkelege, Cigány Cuka cunaszaga, zsen-ge bőrének vadgesztenyés fénye lobog-leng körülöt-tem, kísér lépten-nyomon, mintha látnám is e látha-tatlan aurát, amely csak nekem jelenik meg – egyrebensőségesebben… A rég lebontott vityillók édes-kesernyés, izgató-savanykás bűze is mintha örökrebelém bújt volna, új ruháimon is érzem.

Szeretem a cigányokat, tényleg szeretem – egzoti-kus bűvkörükbe övezetten. Zizin kívül, legmélyebbbenyomással az első szeretőm, a zsenge húsú CigányCuka mellett Zsunzsú Mammó hatott rám, sőt! Ő mégjobban, mint a lánya. Táncra termettségén túl gyönyö-rűen énekelt, s mintha szidolozta volna a fogsorát,olyan fehéren villogott. Mindig jókedve volt. Nagy -anyám után őt hallgattam a legtöbbet, zengő-zsongógordonkás hangját – tátott szájjal, elbűvölten. Teljesenmegbabonázott. Ne a torkodból nótázz, te szőkecigány, hanem a gyomrodból, onnét fújjad a levegőtrezegtetve, így, né, tanítgatott mindegyre, és még a fejeis a hang rezgésére remegett. Vénségére aztán ez ahangremegtetős mozdulat reszketőssé vált, de ezáltal akeserves dal még keservesebbé, fájdalmasabbá szé-pült, cifrásan – a gyors pedig pattogósabbá fokozódott.

Pattogatott kukoricát, „terebúzát” sütött Mammó.Kieresztett ingben, a nadrágszíjam alá dugva vittema csöveket neki előző nap délután. Kristálycukrot isszajréztam hazulról, amit ő a kemencén megpergelt.Sokkal finomabb volt, mint a bolti cukorka, amittöbbnyire lopott tojással szoktam vásárolni nemcsakén, a magyar barátaim is. Volt elég tyúk, elég tojó.Sose vették észre.

Gyere bé, gyere, ne félj, nem látnak bé a magya-rok, az ablakra né, látod, firhangot tettem.

Mindig lopva kellett a faluvégi cigányokhoz jár-nom, ólálkodva, nehogy valaki lefüleljen. Mielőttbeosontam volna, szétnéztem, le is, fel is, a hegy ésa Maros irányába, hogy tiszta legyen a terep, mertÉde többször megtaslizott, eltángált, nesze nekedcigány putri, nesze neked Kálomi és Cigány Cuka,nesze, nesze! Zsunzsú Mammó tudta ezt, perszehogy rosszul esett neki, sértette az önérzetét, esetle-ges cigány büszkeségét. Édesapám és Mámi nagy-anyám már másképpen állt hozzá. Ők is emberek,mondogatták a cigányokról.

Úgy megtanítlak táncolni, csárdásozni, csingerál-ni, verbunkozni, de úgy, hogy anyádnak tátva marada szája, meglátod, kurjongatta táncóra közben, és spa-nyolosan pattyogatott – kasztanyettásan. Előtte ünne-pélyes, hosszú, rikítószínes rokolyába öltözött.

Pöttyöt festett a homlokára, mint az indiai nők.Az orcáját friss vadrózsa bimbóval-szirommal pirosí-totta, télen pedig ablakbeli muskátlival és kölnivízhelyett zöld mentával kente be a nyakát, a hónalját, akezét, hogy báli hangulatot teremtsen. Verbunkoznimagyarul, cigányul és románul is egyaránt tudott, fér-fiakat megszégyenítően. A magyart székely verbunk-nak nevezte. Ezt egyenesen kell járni, így né, mint amagyarok, gőgösen. A cigány verbunkot egy kicsitgörbén, előrehajolva, kéregetősen, de gyorsan ám,hogy lássák, nem vagy lusta fajta csávó, te szőkecigó, tette hozzá, és vágott a szemével. A román ver-bunkot curájozva kell táncolni, pirregtette a nyelvét,és mondta, hogy: a lábszáradat nem belül, hanem elölpaskolod – a sípcsontodat, hadarálva… az összefolyóritmus miatt: prrrrrrrrrr!, Így…

Cigány Cuka ott ült és bámult minket, ő se táncol-ni, se énekelni nem tudott, meg se próbálta, hiába isnógatta Mammó. Ki az anyád kínja csinált téged, te?!Nézd meg ezt a szőke, kékszemű romáleszt, hogyjárja, milyen firregősen, mutatott rám kacérkodva…

Bestele, cse! Nákere lármá!Kászomró kár ántró csip!Ilyesmiket mondtak egymásnak, cigányul. Akkor

még nem tudtam, mit jelent, hiába kérdeztem, egy-másra néztek, kacagtak. Na, gyere ide, Kicsi Gyárfás,a lábad járjon, ne a szád. Mikor megizzadt, friss szal-maillatot, eső utáni, jégverte sózsnya- és különfélezöld burjánszagot árasztott a teste – párolgó földsza-got, vadmentaillattal keveredve. Jólesően, kábán,éhkórosan szippantottam be – még az álmaim is ilyenillatúak lettek. Ez a sajátos levegő, forróságot gerjesz-tő szag, mint azt később tapasztaltam, a négerekre isjellemző, ami viszont Zsunzsú Mammó érett testébőláradt, erősebb volt, vágyságosabb, mint a Cukáé, nős-tényszagúbb, ha szabad ezt így mondani. Herge lő -sebb. Fejem a szívéig hajolt, ritmust rezgő, erős, dúskeble a hosszúkás nagy görögdinnye formájára emlé-keztetett, mint amikor kettőt felül összekötnek…Köztük az izgató, fordított „V” alakú bevágás mere-ven iramlott kétfelé, úgy, hogy a duzzadt-feszes mel-lek vége felkunkorodott, mintha ikrekként egyszerreis szóltak volna: markolássz meg!

Minden tánc elején és végén, fejemet játékosanzenélős emlői közé ölelte, becézte, dédelgette –hamiskásan. Szégyelltem magam, de forrt, pezsgett,zubogott a vérem, parázsolt, lángolt, miként a lan-galló, amit Gyárfás Mámi, nagyanyám szokott sütniünnepnapokra a nagy búboskemencében.


Zsunzsú Mammó akkor is így incselkedett velem,amikor a „fájén ember” férje-ura, az aranyfogátmosolyogtató Munyú bá trillás hegedűszólójára tán-coltunk. Eleinte húzódoztam, ódzkodtam az ő jelen-léte miatt, de amikor kijelentette, ha nem verbunko-zok, nem csingerálok, többet nem engedi, hogy cin-cogjak a muzsikával. Ez elég volt nekem ahhoz,hogy megembereljem magam, mindent beleadjak,apait-anyait, szívemet-lelkemet.

Na, dikk more, dikk, mit tud ez a gyermek!

A vegyes lakosságú helységekben a feltámadásünnepét kétnyelvű húsvétnak nevezték. A magyart ésa románt egyaránt megtartva, kölcsönösen locsolkod-tak, demokratikusan – a munkahelyeken is. A veze tőkszemet hunytak mindkét ünnepkor, szolidárisan, hiszők is ugyanúgy húsvétoltak. Amikor a két feltámadásegybeesett, nagyobb volt a dínomdánom, mint más-kor. Gyermekkoromban egynyelvű volt ez az ünnep,mert Magyardellőn akkor még nem laktak románok.Húsvét másodnapján, derengő jázmintos fénybenMuzsikás Munyú bá tisztelegni járt a bandájával –korán reggel érkeztek hozzánk, mielőtt locsolkodnimentem volna. Zsunzsú Mammó is elkísérte a zené-szeket, rezegtetős hangon énekelt. Istenien. Utol -érhetetlenül. Már nem az ablak alatt húzták a cigá-nyok, mint régen, hanem bent az ajtó mellett – aszívbéli-szép hallgatókat, ropogósabbnál ropogó-sabb csárdásokat – máglyásan. Szokás szerint agazduram népdalával-nótájával kezdték; utána afehérnépeké következett születési sorrendben, előbba Mámiéval. Mindenkinek tudta a nótáját Munyúbá– az egész faluban. Sose tévesztette, cserélte fel őket.Szentségtörés lett volna.

Az otthoni virágszálakat már meglocsoltam, smielőtt Zsunzsú Mammó sorra került volna,Munyúbá elvette tőlem a kölnisüveget, majd utánalocsolkodsz, mondta, és kezembe nyomta a muzsi-kát. Az otthoniak csak néztek engem, néztek, néztek,mint Cigány Kugyela Gyuri az égből pottyant„má’eccer-eccer fehér, eccer-eccer fekete”, amúgytarka, rég eltűnt malacát, amiről ő már végleglemondott. Azt nézték, hogy mit is akarok én azzal aszárazfával. Aztán, még ha nyekergősen is, de csakelkezdtem játszani. A banda pedig halkan kísért.Munyúbá olyan diadalittasan villogtatta aranyfogát,mintha Paganinit látta volna. Hallj te ide! Hallottaminnen is, onnan is …Na, dikk more, dikk, mit tud ez

a gyermek. Édesanyám pedig: Hát, ezt nem gondol-tam volna! Ha a fiam úgy megtanulna muzsikálni,mint te, Munyú, semmiért se adnám magam a vilá-gon, ismételte kétszer-háromszor, és megpaskolta-simogatta a fejemet. Végül pedig némi diskurálás,koccintgatások után Munyú bá zendített rá, és vil-lámlóan trillás-cifrás ropogósra fergetegesedett min-den, de minden… Zsunzsú Mammónak se kellettegyéb, felrántott a faragott kanapéról, na, gyere ide,Kicsi Gyárfás, te szőke-székely romálesz prímás,mutassuk meg, hogy még mit tudsz. Húzott, ránci-gált, biztatott, lupuhintáztatott maga körül, mint tyúka berki gilisztát, úgy lóbált. Eleinte összeakadtak alábaim, de amikor édesapám azt találta mondani,hogy nem tud táncolni a gyermek, ne erőltesd,Zsunzsú! Hogyne tudnék, gondoltam, és mindenszégyenérzetem elinalt. A csattogtatós figurávalkezdtük, aztán már dupla ritmusra forogtunk-pende-redtünk, közben csűrdöngölőztem is, utána pedig akorcsost, vagyis a csingerájt roptuk – magyarosan,cigányosan, románosan, minő diadalmasan! Egyreveszettebbül. Tátott szájjal néztek, bámultak a szüle-im. Mámi nagyanyám? Mintha most is látnám, fel-állt, nem hitt a szemének. Csóválta a fejét, bóloga-tott. Közelebb jött. Még közelebb. Karját széttárta,és tapsolni kezdett. Úgy éreztem, hogy még a ház istáncol – velünk csingerál a világ. A gardanyas anagybőgőjét fehérnépként forgatta, táncoltatta, csat-togtatva paskolta. A figurázó kontorás, FeketeAdalbert Ugra fel-felszökve kurjongatott: Kityekárá, nádárá, zsike lá in kámerá, hoppsásá, si járásá!… De a központ mi voltunk, főleg én.

Na nézz ide, te asszony, az áldóját, milyen táncotfacsarint ez a gyermek, dörögte édesapám egyrefényesebb kedvében, és a következő lelkifordulóra asebes csárdást már ő is járta az új házban derűsödőédesanyámmal, Édével. A szépszobában.

Plafonig szökött az öröm. Most mindenki őket nézte.Nagyanyámat a bőgős kérte fel táncolni.

Teketóriázás nélkül.Sejhde!Zsunzsú Mammó ezt kihasználva a fenekemnél

fogva ölelt magához, meg-megemelt. Úgy szorítottforróságos izom-satus cubákjai közé, az ajtó mellettikis előszobában, hogy mindenét, de mindenét –mélyedését, domborúságait éreztem, egyre jobban,még jobban – zengő-tüzes ölébe préselődtem, s mint-ha már-már bele is hatoltam volna, csipeszkedve,akárcsak színes, buja álmaimban. Zsunzsú Mammó


kártyavető-gondolatolvasóként, hosszadalmast öleltrajtam. Elcsuklott a lélegzetem, megrázkódtam. Min -den emlék, mennyei nőstényszag, izgató fuvallat,pacsuli illat rám zúdult, mint felhőszakadáskor az ég– a meleg eső. Az aranyat érő áldás. A szomjúhozótermőföldre. Habzsolósan.

Egyre habzsolósabban.Irgalmatlan vágy feszített, testi vágyak vágya

degesztett – olyan velőtrázóan, hogy!Földrengés lett. Megbillent a világ velem.Nem kaptam levegőt.

Tüzes cseppek, lávás cseppek csapódtak a hasamra,sistergősen.

Zsunzsú Mammó észrevette.Besütött a Nap a házba, a szívembe.Még vonaglott enyhén a testem – meghitten, ájtatos

fényben, locsolkodási időben.A feltámadás szent ünnepén. Bimbófakadáskor. Ámen…

Vájló, Devlá, vájló, szótekerász…


FÜLÖP GÁBOR

Szürrealista étvágy

Korán kelt pirítóst ennék most,mely mákostésztából készültés csak hajnalban feküdt.Innék hozzá kakaós vajat,mely már kétszer megsült.A napon.Erős UVH-sugárzás alatt.De tegnap. Ez lenne mosta jó falat.

Elvira

Ó, Elvira, amióta megszülettél,szerelmes vagyok beléd.Olyan aranyos kisbaba voltálés a mai napig is kisbabucis maradtál, bár dédelgettek eleget.Kis bogaram, Elvira,olvaslak, babusgatlak, etetlek, elvi Elvira vagy, igaz,hol vagy, hol nem vagy.Kedvenc MÁV-menetrendem,szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Gyerekmosdatás

Pudinggal szoktamlemosni a kölyköket.Vaníliapudinggal, csokipudinggal,néha valamilyen gyümölcsössel is,ha akciós áron vehetek ilyet.És ettől tiszták lesznek a gyerekek,mivel lenyalják magukat.

MAROSI GYULA

Szeretve tisztelt hölgyeim!

Liv Ullmann az önéletrajzi könyvében azt írja, hogyamikor Ingmar Bergmannal Farö szigetén éltek,akármilyen is volt az idő, vagy száz métert kellettgyalogolni, hogy elérjék azt a bizonyos félreeső kishelyet, ahol a deszkafal hasadékain át a tengert lehe-tett látni.

Ulickaja meg egyenesen azt állítja, hogy hősnője,Médea – akit nagyon is jól ismer – birtokolja a Krímfélszigeten a világ legszebb kilátással rendelkezőbudiját.

Beleborzongok, ha arra gondolok, milyen lehet,mondjuk egy téli estén, a legtermészetesebb magány-ban, éppen teleholdkor az ezüst minden árnyalatábantündöklő Balti-tengert lesni! És valósággal belesajoga szívem a látványba, amint a félsziget hosszú, kettőshegylánca meglehetősen meredeken ereszkedik atávolban a tenger foszlányaihoz…!

Mégis, szeretve tisztelt Hölgyeim – ne tartsanakelbizakodottnak –, ezennel beszállok a nemes ver-sengésbe, hogy valójában hol található a világ leg-szebb kilátással rendelkező budija.

Versenyző objektumomról Önöknél kissé bőveb-ben írok, talán mert megszoktam, hogy hazámról avilágban keveset tudnak, azt is sokszor rosszul – mostnem beszélve azokról a talán lelki zavarokkal küsz-ködő alakokról, akik gyakran tudatosan hazugságo-kat, ordenáré rágalmakat terjesztenek rólunk: ilyen,budikról szóló, felemelő és nemes szövegkörnyezet-ben valóságos blaszfémia lenne szót ejteni róluk.

Ha egy pillantást vetnek a térképen Európa köze-pére, bizonyára feltűnik egy érdekes rajzolat: a Dunakettős S-kanyart leírva, kitartóan kelet felé tartó útjá-ról derékszögben délnek fordul. Ilyen nagy folyók,mint a Duna, ritkán engedik magukat így terelgetni,mennek toronyiránt, elmosva mindent maguk elől.Így is tett még vad őskorában, nekizúdult és ketté-szakította a Pilis–Börzsöny hegyvonulatot – a kettőskanyar végül is egy bölcs kompromisszum eredmé-nye. Mivel versenyző objektumom a kettős kanyarutolsó kunkorában, egy hegyecske derekán található,a deszkán üldögélve először is szinte két, egymástermészetétől elütő folyóvizet látok: a felső, hegyekközé szorított szakaszon egy határozott, sietős, ára-dáskor bizony kíméletlent; lejjebb, a lapályos részen

egy széles, lustán elterülőt, mely az utolsó kanyarmegtétele után szinte kedélyesen tengeröblöt játszik.Itt rakta le a hegyek bontásából keletkező hordalé-kot, melyet aztán kettészakadva szinte átölel, egé-szen Budapestig húzódó, lapos szigetet alkotva.Csaknem a sziget csúcsán egy ősrögre települtfalucska: a parti, hatalmas füzek takarásából csak kéttemplomtornya emelkedik ki – de ezek kellenek idenagyon is, akármelyik giccsfestő megmondhatja.Szemben velem, a túloldalon, egy Nagy-Villámnaknevezett csúcs – megfigyelési pontom a derekáigsem ér fel. Búbján egy költői lelkületű emberek általépített kőtorony, egy kilátó, a hatalmas tájban szintejelentéktelen pontocska, de mégis a világ csodáinakegyike: legszebben a nyár eleji holdkeltekor rajzoló-dik ki, amikor is a telehold az ő vonalkája mögülbukkan elő. Kelet felől, bátyja vállára hajtva fejét aKis-Villám: oldalát kapzsi emberek kemény kövéértkét ponton is megbontották, majd szerencsére fel-hagytak a bányászattal. Az ilyen hegyeken ejtettsebek általában lehangolók, de a Kis-Villámnakmost szinte jól áll, hogy hatvan év elteltével úgy-ahogy benőtte a növényzet: mintha két merev, deátható bagolyszemmel figyelné a lába alatt kettésza-kadó Dunát. Magunk között úgy is hívjuk: a Bagoly.

A budi deszkáján békésen üldögélve – jövetelemeredendő okát már el is felejtve –, fejemet nem is kell,elegendő, ha a szemem mozdítom: nyugat felé a Nagy-Villám magasságával vetélkedő csúcson a Fellegvár.A magyar királyoknak a középkortól kezdve folyama-tosan épített, olykor pusztuló vára. Ludmilla említi,hogy Médea budijából el lehet látni ősi várromokhoz,amelyek éles szemmel, akkor is csak tiszta időbenkivehetők – az én budim vára itt van karnyújtásnyira,minden részlete, tornya, boltívei, lépcsőzete öregszemmel is látható. A Krímben és az itt épült ősi várvalószínűleg hasonló, hisz mindegyiket kemény ostro-mok kiállására építették, magas falúak, bástyásak, tol-dalékrészekkel erősítettek, nem afféle, a nagyravá-gyásba és a gőgbe belegárgyult uralkodó rafinált ízlés-sel tervezett, cukor- és aranymázzal leöntött épület-együttesei. És: szeretve tisztelt Hölgyeim! Még mindignem kell a fejemet mozdítanom! Ha kelet felé pillan-tok, a Duna – melynek vize olajzöld, tengerkék, arany-barna, ezüst, zordszürke, alkonyvörös és áttetszőégszínkék tud lenni – széles öbölkanyarja fölött, amagasban ott fénylenek a Naszály csupasz mészkőfa-lai. Déli verőn halovány sárgásrózsa beütéssel, alko-nyatkor felizzanak, mint az ég alja.


Órák hosszát tudnék még fecsegni a finom részletek-ről, a színekről, illatokról, hangulatokról, de nem akarokvisszaélni becses türelmükkel. Vázlatnak – melyből lát-hatják, méltó versenytársuk vagyok – most elég ennyi.

Valami megérzés azt súgja, léteznie kell még egy ver-senytársunknak. Ha van, feltétlenül a Pire neusokban:egyszer láttam egy hosszabb dokumentumfilmet erről avidékről – azóta akár nyúlfarknyit is megnézek –: elbű-völő, varázslatos, otthonnak méltó, szerelmetes vidék.Csak ott lehet – ha van még egy, az előzőekhez mérhe-tő, különleges helye a világnak. Valószínűleg azért nemtudunk róla, mert tulajdonlója nem akarta a felszínes,lepcses, szenzációhajhász világgal tudatni a titkot. Vagyha szólt is róla, esetleg baszk nyelven tette, amit még amagyarnál is kevesebben ismernek.

Liv azt meséli, hogy amikor Amerikában sztárosko-dott, a nagy csinnadrattás hacacáréban számolta a napo-kat, mikor térhet vissza Farőre, mikor üldögélhet újra ahuzatos budi deszkáján. Mert ott érzi igazán, milyennagyszerű is az élet. Azt mondják az úgynevezettmodernség felkent okosai, hogy az otthon, tágabb érte-lemben a haza mint lelki szükséglet, de mint még foga-lom is idejétmúlt, elavult, a világ ma már egy nagy falu,mindegy, hol van benne az ember. Divatos, jól fizetőgondolatok ezek, bár meglehet, a mondogatók őszinték,

ők sosem éreztek ilyet: elvégre léteznek érzelmi fogya-tékosok is – de hát mégiscsak az a helyzet, hogy létez-nek a világban helyek, ahol a lélekkel született emberjobban érzi, milyen gyönyörűséges is az élet.

E nemes verseny eldöntésére az lenne a kifogásol-hatatlan s egyben sportszerű eljárás, ha mi: Liv,Ludmilla, a Pireneusi Ismeretlen és én, négyesben,sorra felkeresnénk a pályázó objektumokat, és részre-hajlás nélkül eldöntenénk, melyik érdemli ki „a világlegszebb kilátású budija” címet. Sajna, anyagiak hiá-nyában én ezt nem tehetem meg. Az a helyzet, hogynem vittem valami sokra az életben – valami ifjúkoriábrándos elképzelésnek engedve csak egy magyarul íróember lett belőlem. Szüleim nem figyelmeztettek, mertfogalmuk sem volt a világ efféle dolgainak állásáról, éspechemre nem akadt egy atyai jóbarát se, aki felvilágo-sított volna elhatározásom következményeiről. Így hátilyen nagy utazásokról, hogy például elmenjek Farőrevagy a Krímbe, akár a Pireneusokba, csak álmodhatok.De itt teszem közzé, ha valamelyikük véletlenülMagyarországon jár: szívesen megmutatom neki adunakanyari Nagy Helyet! Tehetségemhez képest bol-dogan vendégül látom. Biztos vagyok benne, hogy itt,az első pillantás után még vendégként is megérzik,milyen gyönyörűséges tud lenni az élet.


Napsütés

KÁDÁR BÁLINT

Korunk igazi meséje

Oláh Mátyás László kiállításáról

Itt van ez az indián, ezen az űrállomáson. Ez vala mi -féle szürreális mese. Meg persze itt vannak a töb-biek. Mind indiánok, vagy mert annyira idegenek,vagy mert annyira bennszülöttek. Mind ismerőseink.Tudjuk, miről van szó, hiszen itt élünk, bármennyireszürreális is néha.

Mostanában az indiánokat megint rezervátumok-ba terelik, és kis bolygónk eme narancssárgaűrállomása sincs már meg. Építettek helyette olyat,amilyet más bolygókon is szokás. Igaz, sokan nemakartuk észrevenni indiánjainkat. Az ufót pedig nemakartuk elhinni, főleg nem megérteni. De attól mégez a mese a miénk. És ha okulunk is belőle, vagy hanetán erőszakkal meg is változtatjuk, mégiskultúránk részévé válik, mert van, aki szerintérdemes róla mesélni.

Ezért vagyunk itt. Mert egy fiatal művész, OláhMátyás képeivel erre figyelmeztet. Olyan mesétmond el, amelyet el kell mondani, amiből érdemesmeríteni. Mert mások is meséltek már hajlékta-lanokról, lecsúszottakról, kínai árusokról, de talánmég a dél-amerikai bennszülöttekről is, akikzenéjüket észak-amerikai indiánnak öltözve pró -bálják meg eladni Kelet-Európa posztszocialistaszürrealitásában. De hogy három évtizeden belülmiként válik a társadalmi modernitást kifejeznipróbáló, világosnak és korszerűnek épített űr- – bo -csánat –, intermodális állomás eme figurák züllöttotthonává, végül miként tűnik el az egész, lesöpörvemodernitást, problémát és az okulás lehetőségét is…Ez korunk igaz meséje. Ezért tudom, hogy amitmegidézett Oláh Mátyás ezekkel a képekkel,kultúránk része, s e képek által méginkább azzá lett.Ismerem egy ideje Oláh Mátyást és ismeremszobrait, festményeit. Felismerem őket, világom fi -guráit, szituációit, érzelmeit, és igen, problémáit isbennük. Lehet, a művész csak megfesti, megfaragja,amit épp gondol, lát vagy érez, de ezt úgy teszi, hogyén megláthassam bennük világomnak, mindannyi-unk világának sokszor ki nem mondott valóságát.Nem torzítja el, nem értelmezi át, nem absztrahálja,hanem nekem adja megismételhetetlen formában.

És én hálás vagyok ezért. Mint építész, különösen hálás a mai kiállítás

anyagáért. Nekem az a dolgom, hogy ilyenűrállomásokat tervezzek. Néha kicsit otthonosabbakat.Néha meg a már meglévők további szolgálatát kellbiztosítanom. Talán azért is hívtak ide, hogy én ismeséljek erről a narancssárgáról, amely szerintemméltatlanul kevés ideig tudott szolgálni, miközben aszűk három évtizede alatt hallatlanul sok történetnekadott otthont. Engedelmükkel, erről mesélnék is, talánsikerül megvilágítanom e képek gazdagságának ésfontosságának egyik forrását.

Az 1980-ban átadott régi KÖKI-t Kővári Györgytervezte a hetvenes évek legvégén, KoppányiImrével és Miklóssal a MÁV Tervező Intézetben.Egy méltatlanul elfelejtett építész munkája ez, akiméltatlanul korán meghalt, utolsó munkája, a SkálaMetró áruház Nyugati téri üveg palotá jának 1982-esmegnyitója előtt érte a korai halál. A hatvanas-het-venes évek futurisztikus infrastrukturális építményeiközül sok a nevéhez köthető: a balatonfüredi vasút -állomás, a Baross tér és Nyugati tér süllyesztett gya -logos rendszere, vagy kedvencem, a Déli pályaudvar.Persze a legfurcsább ufó a KÖKI volt. Vesztét ugyan -azok a folyamatok okozták, melyek ma is meg -figyelhetőek a Déli pályaudvaron. Ezek a nagy vo -nalú közlekedési csomópontok igazi demok ra tikusterek, amelyeket hatalmas társadalmi optimizmushozott létre. Ne értsenek félre, nem a szocialistaoptimizmuról beszélek, hanem az alkotóban mun -kál kodó modern világképről. Bár kétségtelen, hogy atervgazdasági rendszerben könnyebben lehetettekkorát álmodni, mint a mai piaci körül ményekközött, de maga a kor volt optimista, és hitt a szo-ciális értékekben. Nyugaton is, természetesen, talánott méginkább.

Egy jó nevű bécsi építész ismerősöm mesélte,hogy 1972-ben jött először Magyarországra. A Délipályaudvarra futott be a vonat. Nem hitt a szemének.Úgy tudta, hogy egy elmaradott, bezárt, sötét szo-cialista országba jött, és erre megérkezett egy fény-ben és térben úszó, tiszta, modern állomásra, ame-lyet Párizsban tudott volna elképzelni leginkább.Hatalmas, monumentális terek, amelyek a közneképültek, kőből, üvegből, acélból és műanyagból is, atársművészetek alkotásait – Vasarely munkáit ispéldául – soha nem látott módon befogadták.

Kővári György kompromisszum nélkül volt mo -dern, és bár a kor szocialista ipara nem mindig tudta


őt követni, nem ez okozta munkái megbecsülésénekhiányát. Maga a társadalom nem tudta követni őt,sőt… A szocializmusban ránk kényszerített rosszféle társadalmi szolidaritás miatt nem alakulhatott kinálunk az igazi társadalmi összefogás és megbe csü -lés. Rendszert váltottunk, és a kényszeredett közös -ködés évtizedei után, aki csak tudott, beleugrott amagántulajdon élvezeteibe, hátrahagyva azokat, akiknem bírták a tempót az újfajta tülekedésben. El akar-tunk szakadni mindattól, ami közösködésen alapul,boldogan menekültek autóik zárt világába azok, akikmegengedhették maguknak, hogy elhagyják ezeketaz igen is nagyvonalúan megépített, a köznek szánttér luxusát nyújtó helyeket.

Ezek a terek nyitottak voltak és demokratikusak,de már csak a leginkább elesettek használták, akikkiszorultak a plázák ellenőrzött áldemokratikustereiből. Mivel nem kellett már senkinek a szabad térluxusa, árusok bódéi épültek oda, ahol egykor a fényjárt, és tülekedni nem akaró emberek álltak megélvezni ezt a tágasságot.

A Déli pályaudvar plasztikáit benőtte a gagyi, aKÖKI osztás nélküli üvegtábláit eltakarták a lán-gosozók. A tér és fény luxusa helyett kosz és zsúfolt-

ság költözött ezekbe az épületekbe. És persze azok,akiknek más már nem jutott. És a nyugatiak már nemegy modern ország, hanem a pusztuló Balkánanalógiáját jöttek ide megcsodálni. Lebontották aKÖKI-t, épült helyette ellenőrzött, de karakter nélkülipláza. Elhajtották ezeket a szerencsétlen mese beli fig-urákat. Mégis kultúránk részévé válik mindez, azoptimista modernitás szomorú bukása után is.

Kukucska Gergely, Polyák Levente és AntalBalázs megmentettek 12 narancssárga műanyagpanelt. A 2012-es Velencei Építészeti Biennále ma -gyar pályázóiként a velencei lagúnákon közlekedőtársas vízibiciklikként élesztették volna újjá őket.Hiszen egykor a balatonkenesei Sirály Vas- és Mű -anyag feldolgozó Szövetkezet vitorláshajók ké szí -téséhez kifejlesztett technológiával készítette anarancssárga homlokzati paneleket. A pályamű di -cséretben részesült, de helyette egy visszhangotméltán nem kapott kiállítás valósult meg idén amagyar pavilonban.

Most meg itt vannak Oláh Mátyás László fest-ményei, és azt tudatosítják bennünk, hogy az indiántörténete az űrállomáson nemcsak legenda, hanem amagyar kultúra szerves része.


Kádár Bálint és Oláh Mátyás László

PINTÉR LAJOS

Hajósi Cabernet dicséretére


Igyunk, igyál. Mindenki víg, kitver a gyász. Mindenki víg, kiterő emel, kit földig lever az erőszak. Igyunk, igyál. Ha ég a ház,igyál, ha épül, majd porig leég,igyál, hisz fölépül újra.Te hirdetted, hogy nemzedék kell. S nem vagy magad most, mondod: magadnak. Könnyen felednek, könnyen föladnak.

Kerestél volna köteléket,mely nem kötél, csak kötelez. Emberiség? Nemzet? Város? Család? Vagy a férfitársak:pillantástok egy nőre rácsap, ahol a kicsi vesszeje, aholcsípője tengerpartja: ott volt a világ közepe,dicsekedhettek egymásnak.

S micsoda lányok, micsoda város!Micsoda ócska lányok, ringók?Lábukon erek: kék iringók.Virágok. Áldottak a lányok. Kicsit bunkócskák, kicsinyt ringyók.És ez a világtalan, mosdatlan város, határos a kerek erdővel:fejbe lőtt fácán, vaddisznó, szarvasott köt békét a túlerővel.

Igyunk, igyál. Mindenki víg, kitöröm ér. Mindenki víg, kit a közösség égig emel, és el nem ejt. Igyunk, igyál. Hogyha fölépül,és romba nem dől az a ház. És nem csontodból épül, és nem hamuddal keveredveépül föl végül, s nem menedékül. Majd nem kell menedék, ha nem kell menekülj.

Emeljetek föl, kicsi szárnyak,kicsi ikaroszi szárnyak,s ne csapjatok a szikláknak. Emeljetek föl, kicsi szárnyak, izzó szitakötő-szárnyak, hajnali hártyák, szúnyog-szárnyak, Kondor Béla repülőjébőlletörhetetlen lécek, szárnyak, rőt angyalszárnyak, röpülő szőnyeg, légzsákok, léggömbök, szálló ernyők.

Nem a földön, rajtatok állok,s csontokon lépek, hogyha járok,elhunytak, drágák, hullt virágok,épp lábujjhegyen, hogy ne fájjon. Épp lábujjhegyen, hogy ne fájjon,elhulltak, drágák, elhunyt virágok,csontokon lépek, hogyha járok,nem a földön, rajtatok állok.

Részeg vagyok most, tündöklő részeg.Markomban fölrobbant pohár.Baltával ugrok, kisfejszévelremegő rímekre, részletekre.Szétverem a verset, nincs költészet, szent vagyok, öklelek, öklendezek.De a vállam belesajdul már,széteső, vízmosta vállam:lépnek rá fiak, pólyált lábak.

Mégis szeretlek, szétvert költészet.Mégis, mégis, tiprott virágok.Mégis, mégis, devalvált várak.Mégis szeretlek, ringyócska lányok, vérző kötések, puhácska lábak.Mégis szeretlek, nemzedékem.

Tüntessetek, tündököljetek bennem, akarom.Segíts, pohár bor, legjobb borom.

Nyitott mûhely


– Mi jut eszébe, ha azokat a„hívószavakat” mondom, hogygyermekkor és szülők?

– Kedves nekem ez a kérdés,mert életemnek múltat felidéző sza-kaszát élem, mivel 2013 márciusá-ban leszek hatvan esztendős, és ez akerek évszám valamelyest nosztal-giázásra is indít. Édesanyám szépkort élt, múlt évben hagyott itt min-ket 87. életévében. Amikor a 80.születésnapján összegyűlt a családés köszöntöttük, azt mondta: „Csakazt nem tudom, mikor telt el az énnyolcvan esztendőm.” Ugyaneztkérdem én is magamtól, 60. élet-évemhez közelegve. Ha az emberélete apróbb mozzanatait leltározza,akkor a leltárban azért rengetegdolog szerepel. Kérdésére azt kellválaszolnom, hogy szép gyerekko-rom volt, mely egész életemre ellá-tott élményekkel. Móricz írja, hogyaz emberrel gyermekkorában márminden csoda megtörténik. Eztmagam is elmondhatom. Szegedenszülettem a klinikán, ám a családnem szegedi. A család évszázadok-ra visszamenőleg csongrádi.Családtörténeti kutatásokat isvégeztem néprajzos és történészbarátaim segítségével. Kutató bará-taim szerint a török hódoltság korá-ig visszavezethető a családomcsongrádi jelenléte. Az apai ésanyai ág egyaránt csongrádi.

– Mikor kisiskolás diákjaimhozmeghívtam önt, a család kapcsána bolgárkertész mesterséget isemlítette…

– Az apai ági család, a Pintérekágán apai nagyapámnak nagy terü-leten volt földje, ám ez a föld szi-kes, rossz talajú volt. Anyai nagy-

apám viszont a bolgárkertészetetművelte. Csongrád mellett, aNagyrét nevű területen tíz holdföldjén gazdálkodott. Ezen a terü-leten kertészkedett az úgynevezettbolgárkertészeti eljárással. Ez akertészeti eljárás, ahogyan elneve-zése mutatja, valóban bolgár nem-zetiségű betelepülők nyománhagyományozódott. Mai szóhasz-nálattal fóliázásnak nevezhetnénkezt az eljárást. Nagyapámék azon-ban nem fóliáztak, hanem melegá-gyaztak. Ezek a melegágyak volta-képpen kis üvegházak voltak,melyekben palántákat neveltek elő.Alul a talajréteg, felül a napfénymelegítette a palántákat, és oldaltfakeret, a fakereten ajtó méretűüveglapok. Az üveglapok kissémeg voltak emelve, hogy ne fülled-jen be a palánta. A természetbekitett palántákkal szemben volttöbb mint egy hónapnyi előnyükezeknek az előnevelt palántáknak.Nagyapámnak ebből az volt az elő-nye, hogy több héttel korábban pia-con volt a terménye, mint a többitermesztőnek. Primőrt is megelőzőprimőr kertészkedés volt ez, tehátvalamelyest nagyobb haszonnaltudta értékesíteni a terményt, minta hagyományos módon kertészke-dők. Nagymama árulta a piacon aterményt, szép haszonnal. Széppolgári házat tudtak venniCsongrádon. Volt tanyájuk, devárosi házuk is. A tanya voltaképpa munkahelyük volt, télire és a holtidőszakokban pedig beköltöztek avárosi házba. Ez a ház ma is áll,csak édesanyám halála óta üresen.

– Milyen volt Csongrádon gye-rekeskedni?

– Romantikus. Csongrádnakvolt Tiszája, Köröse és két nagyholtága. Halászok, horgászokmozogtak, izgalmas volt ez a vízközeli élet. Rengeteg szép él -ményt szereztem ott. Megéltemannak a folyamatnak a szépségét,hogy ha egy magot elültetnek, azmilyen fázisokon át válik készterménnyé. Izgalmas tapasztalatvolt látnom a természetbe vetettember küzdelmét az elemekkel.Nagyszüleim szép, harmonikuséletet éltek egymással és a termé-szettel egyaránt. Elegánsan, kifi-nomultan, mondhatnám polgária-sultan éltek és végezték munkái-kat. Csodálom őket, hogy nemolyan „nyers parasztok” voltak,mint számos szomszédjuk. Anyainagyapám, Csernus nagypapaintelligenciájára rácsodálkoztammár gyerekként.

– Csongrádon járt általánosés középiskolába. Milyen emléke-ket hordoz a csongrádi iskola -évekről?

– Édesanyám első generációsértelmiségi, pedagógus. Ő már avárosban kapott állást, de koráb-ban tanított a tanyasi iskolában is.

A fehéringes „fogoly”

Beszélgetés Pintér Lajossal

(Straszer András felvétele, 1994)

Nyitott mûhely


A tanyasi iskolában a tanító affélemindenes volt, az iskolánál állt aharangláb- és édesanyám delentemég harangozott is. A családbeköltözött a városba. Az elsőosztályt azonban még a tanyaiiskolában jártam. Osztatlan isko-lában jártam, 1–4. osztályig. Nemlehetett könnyű egy tanítónakegyidejűleg négy osztály számárafeladatokat adni. Elöl ültek akicsik. Amikor a nagyok feleltek,a kicsik füleltek. Akkoriban ezena tanyavidéken még két iskolavolt. Ma már két lakott épületsincs. Annak a tanyai iskolának,ahová jártam, már az emlékét isbenőtte a fű. Elnéptelenedett,funkciótlanná vált, majd szét-hordták. A harangot is ellopták.

– Váci Mihály Jegenye-fény-ben című verse jut eszembe. Ajegenye, mely az iskola tövébenállt, a tanyasi, barázdákban bot-

ladozó gyerekeknek a jel volt,hogy merre kell menniük az iskolafelé. Váci a tanítót is ilyen jege-nyéhez hasonlítja, aki jel és útjel-ző a gyermekek számára. „A jege-nye zöld máglya, égre lobbant apusztába”.

– Nagyapám, mint parasztpol-gár efféle „jegenye” lehetett szá-momra és környezete számára.Édesanyám pedig, mint tanító,egyetlen értelmiségiként ilyen„zöld máglya” volt. Délelőtt taní-tott, délben harangozott és dél-után irodalmi színpadot szerve-zett. Megmaradt az ötvenes évek-ből egy fénykép, amelyen azegész tanyai világ szerepel valaminépszínműves kosztümben. A fotónlátható szereplőket édesanyámmég évtizedek múlva is néventudta nevezni. Ez a tanyai közös-ség romlatlanul ott maradt amemóriájában és a szívében.

Egyébiránt a csongrádi táj kevés-bé hasonlít Váci Mihály nyírségitanyavilágára, mert a Nyírséginkább nyersebb, homokosabb,Csongrád és környéke viszont szí-nesebb, zöldebb, gazdagabb fló-rájú vidék. A táj gazdagságávalazonban itt sem párosult a társa-dalmi jólét. A parasztság ezen atájon is sokat nélkülözött.

– Gyermekkorában hogyanjelent meg a szépirodalom?

– Kisgyermek koromban szintesehogysem. Egyáltalán nememlékszem, mik lehettek az elsős,kisiskolás olvasókönyvemben.Szellemileg 15–16 éves korom-ban kezdtem magamra eszmélniCsongrádon, középiskolásként.Elkezdtem meglehetősen „kora-vénen” mindenfélét olvasni.

– Kiket olvasott? Hogyan kez-dett az irodalom iránt tudatosab-ban tájékozódni, érdeklődni?

Tízéves a Forrás (1979)Állnak: Lezsák Sándor, Balázs József, Gál Farkas, Goór Imre, Hideg Antal, Kovács István, Pintér Lajos, Utassy József, Tornai József

Ülnek: Szekér Endre, Hatvani Dániel, Buda Ferenc (guggol), Zám Tibor (Bahget Iskander felvétele, 1979)

Nyitott mûhely

– Amikor elkezdtem tudatosab-ban tájékozódni, a sorsommal éskörülményeimmel rokon élmé-nyeket kerestem olvasmányaim-ban. Nagy László vagy JuhászFerenc hatottak rám, valamivelkésőbb pedig Kormos István.Velem ellentétben mindhárom ál -talam felsorolt költődunántúli, mé gis ro -kon ságot érzek velük.De amint mond tam,faltam a könyveket,Sartre egzisztencia-lizmusát, Flauber t-tőla Bovarynét olvas-tam. Ez egy kama-szos, felületes, kap-kodó szellemi tájéko-zódás volt. Egy Ady-kötet volt az első,nem felületes, hanemlelkem mélyéig hato-ló élmény. Disznó vá -gási nap volt a városiházunkban. A rokon-ság estére, végezvén a munkával,iddogált, mulatozott. Én különvo-nultam a szobámba, és a valakitőlkapott Ady-kötetet olvasgattam.Új világ nyílt ki számomra. Ekkoréreztem először, hogy az iroda-lomnak van valami megmagya-rázhatatlan, mágikus ereje.

– Mikor érezte először önma-gában azt a késztetést, hogy azirodalmi szövegek nemcsak befo-gadói oldalról izgalmasak, hanemsaját alkotásként is?

– Gimnazista koromban elkezd-tem verseket írogatni. Sőt, jelentekis meg verseim a Forrásban ésTiszatájban. A Tiszatájra úgy talál-tam rá, hogy valamiképp már gim-nazistaként tudatos volt bennem,hogy ez a tájegység folyóirata.A Tiszatáj mellett a Forrást lehetettkapni Csongrádon az új ságosnál.A Forrás folyóiratot minden hó nap -

ban átolvastam, noha ekkor mégnem sejthettem, hogy sorsom összefog forrni ezzel a folyóirattal.

– Ha nem tévedek, Ilia Mihályszerkesztette akkoriban a Tiszatájat.

– Igen. Ilia Mihálynak küldtemelőször verseket. Voltaképp ő fede-zett fel. Gimnazistaként fedezett

fel, de egyetemista és Eötvös-kol-légista lettem már, mire a gimna-zistaként küldött írásaim a Tisza -tájban megjelentek 1972 no vem -berében. A hetvenéves IllyésGyulát köszöntő lapszámban jelen-tem meg. Aztán a decemberi szám-ba, majd az 1973-as januáriba istett be tőlem Ilia Mihály írásokat.Három egymást követő számba.

– Rendszeresen kapott tehátpublikációs lehetőséget Ilia Mi -hálytól. Hogyan tovább?

– Annyi kéziratot küldtem IliaMihálynak, hogy az már valami-képp kötetként körvonalazódott.Ő a kötetnyi kéziratot átküldteKormos Istvánnak, a Móra Kiadószerkesztőségébe. Kormos legen-dás szerkesztő volt.

– Na és legendás költő. A MóraKiadón belül a Kozmosznál jelentekmeg verskötetek.

– Igen. Évente két pályakezdőtadott ki itt Kormos. Jó ízlésselválogatott: Kiss Annától KissBenedeken át Veress Miklósigsokakat felfedezett. Óriási megtisz-teltetés volt nála megjelenni.Egyszer kaptam Ilia Mihálytól egylevelet, melyben közölte velem,

hogy ajánlással el -küldte Kormos Ist -vánnak a verseimetegy leendő kötet re -ményében. Azt írta,ér deklődjek Kor mos -nál. Ekkor már ma gyar–népművelés sza konegye temista voltamPes ten. Az EötvösKollégium portájánvolt egy nyilvános,fülkés tele fon. Kike -restem Kor mos Ist -ván szerkesztőségitelefonszámát és azEötvös Kollégiumpor tájáról hívtam.

Bemutatkoztam, hivatkoztam IliaMihályra és kérdeztem, mikormehetek be a kiadóba. Kormosnagyon tömören azt válaszolta,hogy nem kell bejönni semmitmegbeszélni, ki fogják adni a köte-tet. Ezt elsőre nem is értettem, ésújrakezdtem a mondókámat.Ő leállított és szikáran annyitközölt, hogy nincs mit megbeszél-ni, kiadják a könyvet és kész. Ettőlfüggetlenül nem hagytam lebeszél-ni magam arról, hogy KormosIstvánhoz bemenjek, ha nem is akötet kapcsán, de egy tisztelgőlátogatásra. Életre szóló atyaibarátsággá lett végül a kapcsola-tunk. A Kormos Istvánnal kapcso-latos élményeimet később megír-tam az Új Írásban. Úgy fogalmaz-tam, hogy nemcsak a bölcsészkartvégeztem el, hanem a „KormosEgye temet” is.


Pintér Lajos fiaival (Bahget Iskander felvétele)

– A kötet 1975-ben jelent meg,Fehéringes folyók címmel. Vanazonban egy anekdota, amely sze-rint a Fehéringes folyók majdnem„fehéringes foglyokká” alakult…

– Kormos legjobb szándékamellett is három év volt a kötet kia-dói és nyomdai átfutási ideje.Három év alatt nagyonsok asztalról asztalravándorolt, fiókból fiók-ba tették. Sok helyenbegépelték. Egyszerhívat Kormos, rá egyál-talán nem jellemzőmódon igen ingerülten.Azt mondja, ho gyangondolom én azt, hogya háta mögött megvál-toztatom a kötet címét.Mondtam, hogy nemtudok semmi változta-tásról. Az eredeti cím, aFehéringes fo lyók az énfölnevelő folyómra, aTiszára utalt. A fe hér inges mivoltmorális tartalmat is jelölt, természetés morál tisztaságára egyarántvonatkozott. Kormos erre elmegyés visszahoz egy kartotékot, melyrehatalmas betűkkel rá van írva, hogyFe hér inges foglyok. Addig készül-tek az újabb és újabb kartotékok,míg végül a folyók foglyokká vál-tak. Vél hetőleg valamelyik titkárnőfélrehallotta, elgépelte.

– A hetvenes években még igenmerész cím lett volna a Fehér -inges foglyok, elég egyértelműenlehetett volna mögé sejteni a köl-tők és egyéb „fehéringes” értel-miségiek fogoly mivoltát, kiszol-gáltatott helyzetét. A fehéringesértelmiségi látszólag szabadonjárkál, mégis egy zárt rendszerfoglya. Az értelmiségiek rabruhá-ja a fehér ing?

– Pontosan így van. A Fehér -inges foglyok isteni kö tet cím lett

volna. Mögé lehetett volna sejteniRajkot, 56-ot, a kemény és puhadiktatúra minden emberi helytál-lását és mindazt, amit ön említ.Olyan különleges cím ez, amilyetcsak így, véletlenül, gondviselés-szerűen lehet találni. Azért meremennyire dicsérni ezt a kötetcímet,

mert nem én találtam ki, hanem sor-sommá vált, később pedig a válo-gatott verseim kötetének címévélett, immár tudatosan is. Meg -mondtam Kormos nak, hogy itt fél-reértés van, és a vége az lett, hogymindketten jót nevettünk. Perszetudtuk, hogy nem csupán egygépelési hibán nevetünk, hanemennél sokkal többről van szó.

– Mondana Kormos Istvánnalkapcsolatos anekdotát?

– Kormos nagy Fradi-rajongóvolt. Egy alkalommal kimentemvele az Üllői útra a Fradi–Haladásmérkőzésre. Előreküldött, hogyvegyem meg a jegyeket a meccsre.Villamossal akartam menni, deragaszkodott ahhoz, hogy taxivalmenjek, adott taxira pénzt.Kormos kedvéért én is a Fradinakdrukkoltam, de kikaptunk 2:0-ra.A taxis jegyvásárlás is igazolja,hogy Kor mos szegény származá-

sú, de gavallér ember volt.Szeretett nagyvonalú lenni.Amikor bementünk hozzá a MóraKiadóba, mindig meghívott aHungária Kávéházba egy whisky-re vagy jó minőségű sörre.

– Juhász Ferencet is említette,mint irodalmi hatást. Vele kapcso-

latos anekdotát feltudna idézni?

– Juhász Ferenc isígé retes költőnek tartottegyetemista korom ban,és ezt azzal is kifejezte,hogy kaptam tőle egyszép, márkás, aranyhegyű töltőtollat gyö-nyörű díszdobozban.Volt benne egy kis cetli,amelyben azt írta, hogy„A fiatal költőnek báto-rításul, hogy ezzel a tol-lal írja a verseit. JuhászFerenc”. Ez olyan meg-ható és megrendítően

nemes ajándék volt, hogy soha nemmertem tintával megtölteni és írnivele. Ereklye ként tartottam szá-mon. Épp mostanában akadtam rá,ahogy édesanyám meghalt ésCsongrádon pakolásztam. Örök em -lék és örökre szóló bátorítás. Meg -van érintetlenül, cetlivel, díszdoboz-zal együtt, használatlanul.

– Juhász Ferencet, Kormos Ist -vánt és Nagy Lászlót említette mintirodalmi hatást. Kiket tart fontos-nak rajtuk kívül megemlíteni?

– A Kilencek költőit. Utassy Jó -zsefet, Kiss Benedeket, OláhJánost, Mezey Katalint, Péntek Im -rét, Rózsa Endrét és mind a kilen-cet mondhatnám. Ők akkor végez-tek az egyetemen, amikor én kezd-tem, de az Eötvös Kollé gium tólelszakadni nem lehet. Ők mindenrendezvényre visszajártak.

– Többször is szó ba hozta egye-temi évei kapcsán az Eötvös

Nyitott mûhely


„Séta bölcső-helyem körül”, Csongrád-Nagyrét. Portré a tanyánk udvarán(Móser Zoltán fevétele, 1978)

Nyitott mûhely

Kollé giumot. Mi az Eötvös Kollé -gium titka?

– Az Eötvös Kollégium talánnagyobb hatással volt rám, mintmaga az ELTE. Mi a titka? Jóképességű diákokat közösséggéalakító intézmény volt, és a kor-társ fiatal értelmiségi közösség„rálátott” egymásra. Egymásttanítottuk. Amikor bekerültem akollégiumba, a hálószobában voltötödéves, másodéves, én elsőéves.Rám a kortárs generáció nagyobbhatással volt, mint az egyetemiprofesszorok. Az Eötvös Kollé -gium olyan hatással volt rám,hogy még ma is gyakran álmodomróla. Az egyetemet már rég otthagytam, de álmaimban még min-dig ott vagyok a kollégiumban.

– Kikre emlékszik szívesenvissza? Említette a Kilencek köl-tőit, akik visszajártak az EötvösKollégium rendezvényeire.

– Igen, még a menzára is visz-szajártak. Ha Pesten maradtamvolna, én is így tettem volna,

mindaddig, amíg életkorom miattki nem néztek volna. A Kilencekgenerációja az utánuk következőgenerációkra jelentősen hatott.Egyik képviselőjük, KovácsIstván, mikor én Eötvös-kollégistalettem, nevelőtanárként maradtott. Utassy Józsefet nem lehetettnem szeretni, kitűnő költő éskülönleges jelenség volt. Én akkormég a depressziós, önmarcangolóUtassy Jóskából semmit sem érzé-keltem. Találkozásaink alkalmá-val mindig csupa derű volt.

– A Kilencek alkotóinak volt egyantológiája, az Elérhetetlen föld…

– Amikor ez az antológia meg-jelent, elhatározták, hogy a ma -gyar irodalom színe-javához elvi-szik a kötetet. Az irodalom jeleseiszívesen fogadták őket, kávévalkínálták őket, a polgárosodottab-bak megkérdezték, kérnek-ewhiskyt. Utassy Jóska mesélte,hogy Veres Péter úgy fogadta őket,hogy kérnek-e egy saját maga által„gyártott” pohár aludttejet.

A Kilencek alkotói mellett mégaz Eötvös Kollégium kapcsánmeg kell említenem SalamonAnikót, akitől, a kolozsvári szár-mazású néprajzostól beszélgeté-seink alapján sokkal többet megta-nultam Erdély kultúrájáról és min-dennapi valóságáról, mint egyébtanulmányaimból. Később Anikóhazament és a Kriterion Kiadószerkesztője lett Kolozsváron.Színvonalas néprajzi könyvei ismegjelentek. Tragikus véget ért.Öngyilkos lett a romániai diktatúraszorításában. Szobatársam, WachaBalázs zseniális nyelvész volt,országos egyetemi versenyen elsődíjat nyert. Ma a NyelvtudományiIntézetben dolgozik.

– Kikre tekint úgy, mint sajátgenerációjára?

– Valahogy úgy hozott és for-rasztott össze a sors két emberrel,hogy generációs társaknak nevez-hetném őket. Baka Istvánra ésNagy Gáspárra gondolok. Kiter -jeszthetném a felsorolást más


Húszéves a Forrás (1989)Dobozi Eszter, Goór Imre, Kiss Benedek, Füzi László, Pintér Lajos, Szekér Endre, Kovács István, Utassy József, Tornai József,

Csiki László. Elöl: Vörös Júlia, Baka István, Buda Ferenc (Bahget Iskander felvétele, 1989)

nevekkel is, de mi hárman nagyonráéreztünk egymásra. KormosIstván egy írásában engem NagyGáspár ikertestvérének nevezett.Ezt Baka Pistára is lehetne mon-dani. Mindhárman kölcsönösenna gyon szerettük egy mást.Amikor 1976-ban, végezvén azegyetemmel, méltó-képp akartam elbú-csúzni az EötvösKol légiumtól, meg-hívtam Baka Ist vántés Nagy Gáspárt egyirodalmi estre, ésKormos Istvánt kér-tem fel moderátor-nak. Szim bolikusvolt, hogy Kormosvezette fel az irodal-mi estet, és mi hár-man mint új generá-ció ér keztünk megaz irodalomba.

– Verseiben, azEzüst című kötetbentöbb kortársat is említ, például atragikusan fiatalon elhunyt Pin -czési Juditot vagy Nagy Gáspárt.Pintér Lajos honlapján lapozgat-va a fotóalbumot, izgalmas kalan-dozás nézegetni a régi csoportké-peken a fiatal Buda Ferencet,Lezsák Sándort vagy DoboziEsztert, Utassy Józsefet és sorol-hatnám.

– Igen, felbecsülhetetlen kincsaz a sok fotó, amely közös ren-dezvényeinken készült és láthatóa honlapomon.

– Egy alkalommal volt szeren-csém vendégül látni Pintér Lajosta kecskeméti piarista iskolában,ráadásul a legkisebbek, az alsótagozatos kisdiákok közé, lévén,hogy Pintér Lajosnak gyermek-verseket tartalmazó kötetei is van-nak. Az elsőnek az a címe, hogyZsiványok arca. A Móra Kiadó

adta ki. A Rajz őszi tűzfalon címűképverse általános iskolai tan-könyvekbe is bekerült. Van másgyermekverskötete is, például aBékarokka. Mi inspirálta gyer-mekversek írására?

– Gyerekverset mint olyat, sohanem írtam. Kormostól és Weöres -

től azt tanultam, hogy külön gye-rekirodalom nincs, csak jó iroda-lom és rossz irodalom. Úgyhiszem, hogy a felnőtt irodalom-nak van egy olyan szelete, amelyodaadható a gyerekeknek is.A Móra Kiadó is valami ilyesmitcsinált, hogy az irodalom legja-vából válogatott a gyerekeknek.Azt hiszem és vallom, hogy agyerekeknek mindenből a leg-szebbet és legjobbat, egyszóval alegszínvonalasabbat kell adni, hajó utókort szeretnénk magunkmögött tudni.

– Hogyan születik a Pintér Lajos-vers?

– Korszerűtlen költő vagyok.Ebben az informatikus korszakbanceruzával írok olyan papírra,amelynek a másik oldalán már vanvalami hivatalos levél, tehát „újra-felhasználó” vagyok. A ceruzás vál-

tozatot írom át, csiszolgatom, majd„hűséges társammal”, ami egyErika nevű írógép, tisztázom a vég-leges szöveget. Verseim mindigihletből születnek, valami belsőhang súgására. Megrendelésrevagy időpontra, tervszerűen sosemtudtam írni. Előfordul, hogy az

utcán emberek visz-szaköszönnek, pedignem is köszöntemnekik, hanem a fe -jem ben készülő vers-soraimat motyogom.Motyogva, azaz hal-kan kimondva teszte-lem, hogy a vershogyan hangzik.

– Említette, hogy aForrás folyóirattalmár egész ifjan,Csong rádon, gim -nazistaként, olvasó-ként megismerkedett.Pin tér Lajos ma aForrás folyóirat

szerkesztője. Mit tart a legfonto-sabbnak a Forrással kapcsolat-ban megemlíteni?

– Amikor 1976-ban elvégez-tem az egyetemet, a Forrás folyó-irathoz kerültem. Óriási megtisz-teltetés és felelősség volt ez.A Forrás mindig igyekezett hűsé-gesnek lenni a magyar irodalomklasszikus értékeihez. Sosempolitizáltuk túl a lapot, ma semtesszük. Nem megyünk belegenerációs vagy irányzati harcok-ba. Azt a magyar irodalmat, amitIllyés ötágú sípnak nevezett, egy-ségében látjuk. Ma már talán többis a sípok száma. A Forrás a rend-szerváltás után sem esett áldoza-tul a bulvárosodási folyamatnak.Remélem, klasszikus értelembenvett irodalmi folyóirat most is.

Bozók Ferenc

Nyitott mûhely


(Bahget Iskander felvétele, 2009)

hétmérföld

TOMAS TRANSTRÖMER

Havazik

A temetésekúgy sűrűsödnek,akár a közlekedési táblák,amikor egy városközpont felé közeledünk.

Sok ezer pillantáspásztázza a hosszú árnyékok földjét.

Az űrbelassanhíd emelkedik.

Fekete hegyek

A következő kanyarban a busz kivált a hegy hideg árnyékábólés orrát a nap felé fordítva füstölve kúszott fölfelé.Össze voltunk zsúfolva. Velünk volt a diktátor mellszobra isújságpapírba csomagolva. Egy flaska járt szájról szájra.A halál anyajegye kinél lassabban, kinél gyorsabban nőtt.Odafönt a hegyen a kék tenger beérte az eget.


Tomas Tranströmer, korunk legjelentősebb svéd köl-tője 1931-ben született Stockholmban. Pszicho -lógusnak tanult, éveken át börtönpszichológus voltVästeråsban. Első, 1954-ben megjelent és mindössze17 verset tartalmazó kötetével üstökösként robbantbe a kortárs svéd irodalomba, azóta minden új művé-nek megjelenése irodalmi esemény. Kevés verset írt,csak végsőkig kiérlelt munkáit rendezte kötetbe: 12kötetben publikált eddigi életműve ma sem túl vas-kos olvamány. „Tranströmer a koncentráció meste-re”, írta róla egyik legszorgalmasabb fordítója,Mervel Ferenc, „versei intenzív pillanatképek, deváratlan dimenzióikban néha túlmutatnak önmagu-kon”, majd valamivel később így folytatja: „Verseivalahogy nélkülözhetetlenek, ami kétségkívül a köl-tői nagyság kritériuma.” Költészete elvont és vissza-fogott, szikárságában leginkább egyik kedvenc köl-tőjéhez, Pilinszky Jánoséhoz hasonlítható.

Itt közölt versei különböző köteteiből valók, így sze-rény „keresztmetszetet” adnak eddigi lírájából. A mábaátnyúló történelmi témák (Carillon), egy felhőszakadásdöbbenetesen érzéki leírása, az őszi táj tapinthatóankonkrét megfogalmazása (A szabadban) vagy a leg-utóbbi kötetében megjelent, az elmúlást idéző szoron-gás (Havazik) – olyan témák ezek, amelyek költészetétidőtlenné és elvontságuk ellenére is tárgyiassá teszik.

Miután elnyert minden fontos hazai irodalmi díjat,2011-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Többszörjárt Magyarországon, Thinsz Géza segítségével 43XX. századi magyar verset ültetett át svédre. Szűkreszabott lírája csaknem teljes egészében olvashatómagyarul is: a hetvenes években Thinsz Géza jelente-tett meg tőle kisebb válogatást, 2001-ben és 2011-benpedig a Széphalom Könyvműhely adta ki „majdnemösszes” versét (117 vers, illetve Boltívek végtelenje).

Jávorszky Béla

Néhány mondat Tranströmer verseiről

Kövek

A kezünkből kiröppenő kövek kristálytisztánhullnak keresztül az éveken. Lent a völgybena pillanat riadt mozdulatai szállnakághegyről ághegyre, hogy aztán a jelenidő ritkás levegőjében elcsöndesedjenek, úgy siklanak, akára fecskék, hegycsúcsrólhegycsúcsra szállva, amíg el nem érneka végső fennsíkraa létezés határán túl. Ott lezuhannak,kristálytisztán hullnak cselekedeteinkrajtunk kívül,a semmi fenekére.

A tél pillantása

Előre dőlök, akár egy létra, és arcom bevilágítjaa cseresznyefa első emeletét.Már bent is vagyok a színek harangjában, melyet a nap kongat.S hamarabb falom föl a bíbor gyümölcsöt, mint négy seregély.

Ekkor távolról megcsap a hideg.A pillanat elsötétül,belém hasít, mint fatörzsbe a fejsze.

Későre jár. Futólépésben távozunkszemtávolságon túlra, le, le, az antik csatornarendszerbe.Az alagutakba. Ott vándorlunk hónapokon át,részben munkakörünk okán, részben menekülve.

Rövid áhítat, valahányszor egy-egy csatornaszem megnyílik fölöttünk,és némi fény hull alá.Felfelé nézünk a lefolyó rácsai közül, fel a csillagos égre.

hétmérföld


hétmérföld

A szabadban

1.Őszvégi labirintus.Eldobott üres üveg az erdő kapujában.Lépj be. Az erdő ilyentájt elhagyott, néma lokál.Alig hallani neszt: mintha egy csipesszel óvatosan

ágakat mozdítana odébb valaki,vagy mint mikor sarokvas nyöszörög halkan egy vastag fatörzs oldalában.A fagy rálehelt a gombákra: összezsugorodtak.S most leginkább eltűntek után maradt tárgyakra vagy ruhadarabokra hasonlítanak.Megjön az alkonyat. Ideje kilépniés viszontlátni jelképeinket: a rozsdás szerszámot odakint

a mezőn,a tó túlpartján árválkodó házat, ezt a rozsdabarna dobozt, mely leginkább leveskockához hasonlatos.

2.Egy Amerikából érkezett levél kergetett kieme világos júniusi éjjel a néptelen külvárosi utcákra, emléktelen, most született háztömbök közé, melyek hűvösek, akár a rajzok.

A levél a zsebemben lapul. Nyughatatlan, dühös gyaloglás, afféle ima. Nálatok a rossznak és a jónak valóban arca van.Ami nálunk többnyire harc hangok, számjegyek és napok között.Akik a halál dolgában járnak, nem kerülik a napfényt.Üvegpalotákból irányítanak. Hangyaként hemzsegnek a tűző napsugárban.Előrehajolnak a pult fölé, és a nyakukat tekergetik.

Távol, az új homlokzatok egyike előtt állok meg véletlenül.Ablaksor, mely egyetlen ablakká olvad össze,s magába szívja az éjszakai ég fényét és a falombok vándorlását.Sima, eget tükröző tó, mely fölemelkedik a nyári éjszakában.

Az erőszakot valótlannak érzemegy pillanatra.

3.Éget a nap. Repülőgép száll alacsonyan,hatalmas, kereszt alakú árnya a földre vetül.Egy ember ül a mezőn, és valamit ás.Közeledik az árnyék.Emberünk a másodperc töredéke alatt a kereszt középpontjába kerül.

Láttam a keresztet, mely hűvös templomok boltíve alatt csüng,és néha egy heves mozdulat pillanatképéhez hasonlatos.


Felhőszakadás a szárazföld felett

Eső dobol az autók tetején.Dörög. Észrevehetően lassul a forgalom.Fényes nappal van, mégis fölgyúlnak a lámpák.

A füst visszatorlódik a kémények torkán.Aki él, meglapul, két szemét lehunyja.Te is magadba fordulsz, s tapinthatóbban lüktet benned az élet.

A kocsi csaknem vak. Megáll,fölgyújtja fényét, enyhén füstölög,miközben a víz végigcsorog az ablaküvegen.

Íme az erdei út, mely oldaltegy tavirózsában gazdag tó mellett kanyaroga távoli erdő felé, melyet az eső magába zárt.

Odafenn vaskorszakbeli kövekhevernek, e táj valaha törzsi harcok színhelye lehetett,afféle fagyos Kongó,

és a veszély egybeterelt embert s állatot,morajló tömeggé gyúrta őket a falak,a bozót és kőhalom mögött a hegy tetején.

Sötét kapaszkodó, valaki hátára vetett pajzzsal kaptat fölfelé,s töpreng, miközben az autósor várakozik.

Világosodik, letekerheted az ablakokat.Madár fuvolázik magábanaz egyre ritkásabb eső hangjegyei között.

A tófelszín kisimul. A viharos égsúg valamit a tavirózsákon át a homokdűnének.Az erdő ablaka lassan kitárulkozik.

Csakhogy a vihar egyenesen belevág a csöndbe!Fülsiketítő csattanás. Utána néma csend,csupán néhány esőcsepp perdül még a földre.

A csendben közeledni hallod a választ.Jó messziről. Afféle nyers gyerekhangot.Dörgés kúszik a hegygerinc felől.

Egybenőtt hangok moraja.A vaskor belsejéből hosszú, rekedt trombitahang kiáltozik.

hétmérföld


hétmérföld

Carillon*

A madám mindenkit megvet, aki csak szobát vesz ki ócska szállodájában.

Enyém a sarokszoba a másodikon: nyomorúságos ágy,csupasz égő a mennyezeten.

Meghökkentően súlyos függönyök, melyeken negyedmillióláthatatlan minta masírozik.

Az ablak alatt sétálóutca vezet,lomha turisták, fürge diákok kószálnak,

munkaruhás férfiak tolják kerékpárjukat.Ők, akik azt hiszik, megforgathatják a világot, és akik

azt hiszik, hogy majd ők is vele forognak. De hát ez utca, a mi utcánk, ugyan mibe fog beletorkolni?

A szoba egyetlen ablaka máshova néz:a Vad Térre,

a forrongó földre, erre a hatalmas, rengő földfelületre,melyet olykor járókelők népesítenek be, máskor kihalt.

Minden, ami bennem él, ott ölt testet, minden rettegésés minden remény.

Minden, ami elképzelhetetlen, de ami mégis megtörténik.Alacsonyak a partjaim, ha csak két decimétert emelkedik a halál,

máris ellep, elönt.

Maximiliánnak hívnak. 1488-at írunk. Itt tartanak bezárvaBrügge városában,

mivel ellenségeim tanácstalanok – gonosz idealisták, amit pedig a borzalmak hátsó udvarán

elkövettek, leírni sem tudom, a vér tintávánem változik.

Én vagyok a munkaruhás férfi is, ki csörömpölő kerékpárját toljaodalent az utcán.

Én vagyok az is, akit látsz, a sétáló és időnként megtorpanó turista, aki lődörög, aztán megáll,

és pillantását végigjártatja a régi festményekholdsápadt arcain és redőzött öltözékein.


* Carillon = harangjáték. A vers Brüggében játszódik 1982 őszén. Maximiliánt, a későbbi I. Maximilián császárt, 1488-ban itt tartották fogva,

híveit kivégezték.

Senki nem határozza meg, hova menjek, legkevésbé én,és mégis minden lépésem a helyes irányba vezet.

A fosszilis háborúkba, ahol mindenki sebezhetetlen,mivel halott.

A poros levéltömegek, lőrésekkel áttörtablakok, a kerti sétányok, ahol megkövült könnyekcsikorognak a cipősarkak alatt…

Váratlanul, mintha drótba botlottam volna, a harangmegkondul a nevenincs toronyban.

Carillon! A zsák varratai szétfeslenek ésa hangok szétgurulnak Flandria fölött.

Carillon! A harangok búgó érce, zsoltár és divatosdal, együtt valamennyi, belerajzolva a levegőbe.

A reszketeg kezű doktor megírta a receptet, amit senki sem tudelolvasni, de azért megismerik a kézírását…

Tetők és terek, fű és zöld lomb fölöttzúgnak a harangok, élőknek és holtaknak.Nehéz megkülönböztetni Krisztust az Antikrisztustól!A harangok végül hazaröptetnek.

Elhallgattak.

Visszatértem a szállodaszobámba: egy ágy, egy csupasz lámpa,függönyök. Fura hangokat hallani itt, a pincefölfelé sompolyog a lépcsőházban.

Kitárt karral heverek az ágyon.Horgony vagyok, mely alaposan belekapaszkodott a tengerfenékbe,

s így megtartja ahatalmas árnyékot, mely odafönt oson,a nagy ismeretlent, amelynek része vagyok, és ami biztosan

fontosabb, mint én.

Odakint tovább halad a sétálóutca, ahol elhalnak lépteim,el az írott szavak, előszavam a csendhez,a továbblapozott zsoltár.

Jávorszky Béla fordításai

hétmérföld


Műfordítói díj Jávorszky Bélának

A skandináv irodalom magyar tolmácsolásáért és a Fölmagasodik hirtelen – Tizenkét finn költő (Magyar Napló, 2012) címűkötetéért Jávorszky Béla budapesti műfordító a Magyar PEN Club Janus Pannonius műfordítói díjában részesült. A kitün-tetéshez gratulálunk, és további jó munkát kívánunk Jávorszky Bélának!

LõTÉR

Lélekutazásra, bolyongásra hív – időben és térben,valóságban és álomvilágban – legújabb versgyűjte-ményével (Lepkék útján a lélek) Kiss Anna. A kötetírásai szerves folytatását mutatják annak a költőiszemléletnek – egyben szellemi és formai kísérlet-nek –, amely legutóbbi könyveit is jellemezte: egy-fajta látomásos-mitikusság itatja át ezt a költészetet.„Álom és valóság állandó interferenciája, visszatérőmotívumok, ráolvasásszerű ismétlések s a belőlükáradó kristálytiszta versbeszéd metafizikus távlatotnyer: mindent összezár ez a világ: alsó és felső létet,eget és földet, elszállt lelkeket, szerelmeket, baráto-kat, mestereket, az ifjúságot, egy egész életet” –olvashatjuk a kötet kiadói ajánlásában.

A mesék életünk részei. És minden élet maga isegy-egy mese. Vagy mesetöredék. Nem kizárólagrajtunk múlik, hogy egész mesét élünk-e meg. Deelsősorban mégis magunk vagyunk a felelősek a tör-téntekért. Miként azt Kiss Anna is megállapítja:„van, ki eldobja ezüstjét, / meséit menti a / halálos égalatt...” (Közel vagy, mint felhőid). Az idő azonbanváltozik, ahogy az időben változunk mi magunk is.Van úgy, hogy szerepet cserélünk. Van úgy, hogyálmokat. De sorsunk bárhogy is alakuljon, felada-tunk ugyanaz: élni az élhetőt, alkotni, új életet terem-teni („máshogy dúlnak a / hadak ma, az / álmotadják-veszik, / ne hibáztasd magad, / növessz fát,tégy rá / madarat”), hogy aztán szemfedőként meg-találjon bennünket az eldobott-elherdált vén ezüst,amelyiknek immár végérvényesen csak az egyikoldala a miénk: „a vén ezüst / bejárja a // világot, //de túlfelén / az írás // elveszett”.

A kötet idézett nyitó verse mintegy foglalatát adjaKiss Anna versvilágának. Ugyanakkor fölvezeti azo-kat a motívumokat, amelyek a könyv további lapjainvissza-visszatérnek. Az első ciklus (HOL) füzéreimár címükkel is egy sajátos közegbe invitálnak.Egy-egy verscím bennem franyo aatoth, Párizsbanélő, de idehaza is gyakran kiállító magyar származá-sú festőművész képeit és – néhol abszurdba hajló –címadásait idézte fel (pl. Bolond nő, kabát nélkül).Kiss Annától nem áll távol az abszurd, de csakannyira van jelen költészetében, amennyire minden-napjainkban is. Mert világunkat mi alakítjuk, mi for-

máljuk, s ha követjük azintelmet („a világnak / Temondd, mi mennyi” –Sárangyalok háza), akkora mi akaratunk szerintváltozik, ahogy kíván-ságaink is a mi akara-tunkat és bátorságun-kat tükrözik („almátaz dob a vízbe, aki /mer is hármat kívánni” –Bolond nő, kabát nélkül).

Alapvetően azonban – talán mert sok hatalmatvindikált magának az idők során – „az ember / félmagától”. Félelmetessé nőtt. Az akarat, a szándéktalán nem mindenhol ér össze a cselekedetekkel, atettekkel s azok eredményével: „Sok száz éves / szö-vések / nagy rendje összedől, / míg vásik, / mélyétfölfedi, / rejtett szállal egy / másik történet kezd /alóla látszani” (Élem hát a meséket). Ugyanakkor aromlás, a pusztulás nemcsak a vég, hanem mindigvalaminek a kezdete is: „Minden hónap / halálos, /minden hónap / kilencedik” (Szól, szól a régi dob).

A második ciklus (TÚL) címe mintha válaszolnaaz első ciklus helymeghatározásra utaló kérdésére(HOL). Ugyanakkor nemcsak térbeli, hanem időbeliviszonyításként is értelmezhető.

Ez a sok hangra épülő, oratóriumszerűen szer-kesztett, dramatizáló és lírai elemek elegyítésére ala-pozott vízió sokszínű és sokféle emberi lélekállapo-tot tár elénk. Szereplőit (Vadszegfűs nő, almamoly,Szivi, Szivi volt pasija, Orgonahangoló, fátyolkákstb.) akár be is azonosíthatnánk. Élők és halottak,valakik és senkik, életüket eszmékre és igazságraföltevők és kisstílű csirkefogók, küzdők és árulók,áldozatok és csak önmagukkal törődő, félrehúzódópercemberkék. Vagyis mi – mindannyian.

A szerző úgy teremt sajátos atmoszférát, hogy –bár az egész gondolatsor szinte ködben úszik, ésvalószerűtlen könnyedséggel lebeg egy meghatároz-hatatlan dimenzióban, ahol az idősíkok is összefoly-nak, s mintha a térnek sem lennének határai –, enneka víziószerű álomvilágban játszódó „történetnek”mégis vannak nagyon is éber kitekintései a múltra,jelenre.

„Mi a menekülés / bajnokai vagyunk” – állapítjameg keserűen az egyik szereplő. A miértre mindany-nyian tudjuk a választ. A menekülést többnyire kény-szer szüli. „Hajnal felé a / szél már üres töltényeket,


„Sodródunk

fátyol-szárnyakon”

Kiss Anna: Lepkék útján a lélek, Kortárs, 2012.

/ zászlót sodort, / felkeltette a vizeket, / menekültek-kel hajókat / rakott le távoli partokon, // az én vilá-gom / vérzett, // végül minden / mindennel elvegyült,/ vér, hajók, a / felkelés végnapjai, a // betűk a fala-kon!” Az utalás 1956-ra egyértelmű. De nemcsakelbukott forradalmak, vesztes szabadságharcok szór-ták szét nemzetünket. A menekülés ennél sokrétűb-ben értelmezhető: menekülés a döntés, a felelősség-vállalás elől, a kapcsolatokból („Sodródunk / fátyol-szárnyakon /… / elveszítve egymást”), de mégis leg-főképpen: menekülés a múltunk elől, amivel nemtudunk, nem merünk és akarunk szembenézni.Világunk azért álságos és hamis, mert itt ma is„süket beszél a / vakkal”, és nincsenek kapaszkodók,támaszok: „már a bölcsőben / egyedül vagyunk”.

A saját magunk teremtette törésvonalak, a szaka-dás, az elembertelenedés, az értelmetlen pusztítás, atomboló terror sajátos, szinte feldolgozhatatlan pszi-chológiai helyzetet teremtett. Ennek abszurditását aSebhelyes fogalmazza meg: „Szerelemről / mesélje-tek. A tej szagát sem / feledtük, s már / megvolt azítélet, // kötelünkről a számlát / anyánknak már pos-tára adták”.

Az álomszerűen egymásra vetülő, ködzavaros reb-benésekből egyszer-egyszer valódi helyszínek (aFény utca, Calgary – ahogy az előző ciklusban is aterézvárosi Epreskert) és valóságos helyzetek („Majdszétválik a lomb, // s egy cellaajtóra látsz”) elevened-nek meg. Ezek köré építi a szerző azt a lélektani hely-zetet, amelyből a szereplők szemlélik egymást ésönmagukat. Vannak, akiket bezártak, vannak, akikbezárkóztak. Becsukott ajtók, elfüggönyözött ablakokmögött megnyithatatlan lelkek nyüszítenek szeretetreéhesen. És hiába a szárnynak hitt kezek: nem repül-hetsz és „nem ölelhetsz / mindenkit”.

A jelenben futó gondolati-asszociációs utak (lásdSzivi és pasija egy-egy párbeszédét) folyton össze-mosódnak a múlt emlékeivel, és álomszerű, kaotikusjelenések sorát közvetítik. Látszat és valóság él szo-ros szimbiózisban („Néha engem is / megtéveszt alátszat! // Minden látszat. // Fenét. // Esküszöm, hogya / lórúgás valódi”). Mindezt tetézi az ismétlődőgyász feloldhatatlan fájdalma: „A Templomépítőhalott”. (A veszteség mindannyiunké – s lám, nem-csak a barcelonai Gaudí, immár Makovecz is halott.)

A harmadik ciklus mintegy függelékként kapcso-lódik az első kettőhöz. A korábbi motívumok (vad-szegfű, lepkék, falak, süket és vak) itt is visszatér-nek. Ahogy a gyász is folyamatosan jelenlévő eleme

ciklusban sorjázó verseknek: „a múlt lepkéje // ér áta ködön, // a múlt lepkéje, / de átér-e a / változásfüvére, / magunkra hordott / halmok fölött” (A múltlepkéje). A halmok, a sírhantok mindennapjainkjelenvalóságai. Ők a kapocs jelen és múlt között.

E ciklusban állít emléket a szerző egyebek melletta pályatárs Páskándinak, akinek halálával a „nomáddal” elhangolódott (Lefüggő szál), vagy a korábbanemlített jeles építésznek, Makovecz Imrének, „ki /magát építi / templomába” (Nagy ősz, harangokévszaka). Magától értetődő természetességgel folytatpárbeszédet az elhunytakkal, hiszen művükkel,emlékükkel bennünk „tovább élnek a / holtak”(Ahol). S ez a tudat az elmúlás, az elvesztés fájdal-mát némiképp enyhítheti, hiszen gyakran támad az akínzó érzésünk, hogy életükben valamit elmulasztot-tunk, valami pótolhatatlant nem beszéltünk meg,nem mondtunk ki, nem adtunk a tudtukra. Így azon-ban van idő. Hisz a fájdalomra hangolt szavakmögött ott feszül a cáfolhatatlan tény: „a holtak /nem sietnek” (Lefüggő szál).

Ugyancsak visszatér és jelen van az örökös láza-dás motívuma is: „kell még egy // áldozat, // hajnalfelé / már utcakő a / kézben…” – írja a több irányúcélzást sejtető Októberek című versében.

Végezetül pedig a borongós, keserédes hangmögül felsejlik a rezignált tárgyilagosság, s a szám-vetésként is értékelhető gondolat: „világ végére /értem, tudom, / mi reng a / mélyben” (Távolodó).S innentől minden mondat fölösleges, mert „betelt aföld / üres szavakkal” (Áradás).

Furcsa világba kalauzol Kiss Anna versgyűjtemé-nye: egy mitikus, balladisztikus – szinte HuszárikZoltán filmjeit idéző, majdnem semmiben lebegő –világba, az ébrenlét és az álom határmezsgyéjére.A visszhangszerűen visszatérő mondatok, mondat-foszlányok monoton mormolása olykor altatja azolvasó tudatát, máskor figyelmet kelt, kapcsolatot,kapcsolódási pontot jelez. A változó idősíkok, amúltban gyökerező, de a múlt szorításából szaba-dulni képtelen jelen tragikus vesződése, önostorozá-sa sejlik fel a sorok mögül. Kiss Anna szövegei val-lomások személyes élete (és a mi életünk) különbö-ző – olykor nyomasztó emlékekkel terhelt – szaka-szaiból. Az archaikusnak ható szövegszerkesztéssel,a ráolvasásszerű ismétlésekkel fölerősíti a mondani-valót. Jó szívvel ajánlom az olvasók figyelmébe.

Oláh András

LõTÉR


LõTÉR

A Hazatévedtem egy sorozat immár negyedik része-ként Demeter József legújabb napdalait tartalmazza.A sorozat első része 2006-ban, a második 2007-ben,a harmadik 2009-ben jelent meg Magyardellői nap-dalok címmel és Lírai szociográfia alcímmel, amelya harmadik kötetben Mágikus lírai szociográfiáramódosult. A mostani kötet megváltozott paradoxcíme és az alcímbe került egykori főcím, egy másikhelynévvel bővítve, jól mutatja a dél-mezőségiMagyardellőről elszármazott és a Kecskemét kör-nyéki Ballószögön új otthonra lelt író, költő, festő ésnépzenész alkotói helyzetének változását, a kettőskötődés kénytelen-kelletlen elfogadását, miközben aszülőföld továbbra is kiapadhatatlan forrást jelent aszámára. Az attitűdváltás szükségességét és létálla-potának ellentmondásait maga a szerző is érzi,hiszen egy témát, táplálkozzék az akár a leggazda-gabb forrásból is, nem lehet a végtelenségig nyújta-ni, variálni, mert az megbosszulhatja magát, amithelyenként a Hazatévedtem is tanúsít.

Egyébként nemcsak maga a kötetcím paradox, deez a stíluseszköz az oximoronnal együtt végig domi-náns szerepet játszik a könyv szövegeiben. Mégpediga paradox a maga egymást kizáró, az oximoron pedigaz egymást feltételező ellentéteivel. Bizony, kellőleleménnyel a puszta stilisztikai eszközök emberi sor-sok, léthelyzetek hordozóivá is válhatnak, akárcsak ajambusok, amelyekbe, mint tudjuk, ha más nincs,kapaszkodni lehet! Így például a hazai aratásokat fel-idéző vers címében Az utolsó elsők, a Trianon kilenc-venedik évfordulójára írt XC-ben a „forróságos nyárifagy”, az Augusztus 20-ában a „győzelmek vereségeiés vereségek győzelmei”, a Résen-résről résre című-ben a „nappali csillagok fénye”, a Tele címűben az „éjidél” pompás és kifejező ellentétei hitelesítik annak azembernek a szinte megoldhatatlan konfliktusát, akiönmagától elcsatoltan él, és aki, amint azt már emlí-tettem, léthelyzetének ellentmondásosságait igyeksziktisztázni, feloldani. Ezt a kényszerhelyzetet legjobbanéppen az az önreflexió bizonyítja, amellyel a lírai hőstudatosan alkalmazza az oximoront, illetve hivatkozikrá. Az Örömkönnyes házasságiádá-t „oximoronoson,

új pátoszütemre” írja, aSzarva közt a tőgyét-benpedig remek, többszörösmetaforát alkot az oximo-ronból: „Bé / Vagyunkfogva / Édes tömlöc /Oximoronba.”

A másik uralkodóstilisztikai eszköz,amelyet a szerző akötet írásának jelentősrészében alkalmaz, és amelyre aZeneszó szen tély ben úgyszintén önreflexióval hívja fela figyelmet – az enjambement: „Ne más keressen. Jerelő. Enjambement”. Aligha tévedünk, ha feltételez-zük, hogy a gondolat vagy a mondat állandó széttör-delése, tudatos és folytonos átvitele az egyik sorból amásikba szintén a költői helyzet felismert ellentmon-dásosságának formai megnyilatkozása.

A Hazatévedtem szerkezeti felépítése is ellentmon-dásos, ám ez, ellentétben a stilisztikai erényekkel,inkább fogyatékosságnak látszik. A korábbi háromkötet ciklusokra tagolódott, ez viszont egyetlenegynagy szövegfolyam, amely olvasás közben többműfajra bomlik. Vannak benne egyértelműen publi-cisztikai indíttatású vagy naplószerű részek, ahol amindennapi, aktuális történések, a családi eseményekkönnyen felismerhetők, sőt deklaráltan azok megörö-kítése a céljuk. A Halottak napja Magyardellőn a szü-lőfaluban és a temetőben tett családi látogatást örökítimeg, az Augusztus Szent István ünnepét, a Június 4,A haza sincs már odahaza és a 2/3 Trianon évforduló-ját, az Édeske pedig egy köznapi aktualitásra, a méz-hamísításra reagál. Ezek közül a Halottak napjaMagyardellőn kimondottan prózai, szociográfiai szö-veg. Persze a műfajhatárokat átlépő modern líra márelbírja az ilyen elbeszélő jellegű verseket is, „melyeketa sorokba tördelt prózától már csak sajátos költői logi-kájuk különböztet meg” – ahogy azt éppen a MagyarNapló hasábjain Ács József írta Lackfi Jánosról. Ám aHalottak napja Magyardellőn kimondottan prózai szo-ciológia, ilyen mondatokkal: „Hogy lehet, kérdi a kétdiplomás, nagyobbik fiam, Magyardellő, a hivatalosforrások szerint – egy évvel idősebb Kecskemétnél.Ma már csak a neve színmagyar. A szocializmusban ezmég fordítva volt.” Ez bizony egy külön ciklusban,vagy külön kötetben, más hasonló írásokkal együtt,szociográfiai eszközökkel és nem versbe tördelve sok-kal hatásosabb lenne. A Zeneszószentélyben pedig


Műfajok

mezsgyéjén

Demeter József: Hazatévedtem,Magyardellői-balló-szögi napdalokHungarovox, 2011.

ilyen mondatok állnak: „Hisz ugyanazt hegedültem –Imola unokámmal közös festmény- és portrékiállítá-sunkon Budapesten, a hétéves, kisebbik unokám köz-reműködésével.” Itt viszont a túlzott intimitás viszifélre és epikába a máskülönben jól induló verset.

Az említett fogyatékosságoktól eltekintve, amelye-ket kár lenne elhallgatni, igen erőteljes és szép, a koráb-biaknál is jobb a kötet lírai vonulata. Az egész sor jóvers közül is kiemelkedik a Gyertya az idő, a Haladó,Az égi húrok (amelynek címe szerkesztési gondatlanságmiatt kimaradt a tartalomjegyzékből), Az októbervégén, A hazai vonat, az Óperenciás revízió, A nyíl útja,A kora nyári díszlet, a Magyardellő, Ballószög – és afelsorolást még bízvást folytatni lehetne.

Ezek a versek egyben új színfoltot is jelentenekDemeter költészetében, és azt tanúsítják, hogy alko-tójuk birtokában van a költői tudásnak. Így többekközött biztos kézzel bánik a rímmel, amelyet eddigritkábban alkalmazott: „Magyardellő, Ballószög, /Szívem csücske – kettős rög.” Sőt a sor középi éssorvégi szavak egybecsendítésével új rímvariációk-kal próbálkozik, méghozzá sikeresen, mint példáulA fény delelőjében: „A fény földjén föl- / Lejárok.Talpam / Alatt ég-föld árok.”

Aztán új verstípusokkal gazdagítja lírai világát,ezek közül a legértékesebb a Haladó, ez az összegzőjellegű önmegszólító vers: „Lejárhatod a lábad – /Nem jutsz egyről kettőre. / Mennyben a poklot lát-tad, / Azóta nincs előre.” Új elemet jelentenek elégi-kus, gondolati versei is, mint például a Gyertya azidő, Az életelégia, A nyíl útja, az Eljáródal.

Ezekben a versekben, és különösen a tájleírásbanképes rendkívül eredeti, többletjelentéssel bíró meta-forák, szóképek, szinesztéziák teremtésére is, amirőla költő igazán megismerszik. A természet napdalá-ban például „ősz csellózik az erdőn”, a Zerkula szí-vében „sugarakon vibrált az ég vonója”, a Fény-osz-továta, szövőszékben „üvegegresek a könnyek”, aKora nyári díszletben „kivégző osztag előtt egy fa”áll. A Zöld, kék alábbi három sorának szinesztéziáipedig mesteri módon különböztetik meg a szerelmilíra ősrégi toposzait, a testi és lelki, vagy ha úgy tet-szik, a plátói és érzéki, a wolframi és a tannhäuseri,az égi és a földi szerelmet: „A lánynak a kék / Illattetszett jobban. / A fiúnak a zöld.” Feltétlenül beszél-ni kell Demeter egyéni szóalkotásairól, sőt nyelvte-remtő erejéről, amely már korábbi köteteiben ismegmutatkozott, de ott inkább a tájnyelvi alakok fel-használására korlátozódott.

A Hazatévedtem viszont bővelkedik az úgynevezetthapax legomenonokban és a neologizmusokban, ame-lyek nevüknek megfelelően egyetlen helyen, azaz ittfordulnak elő először, illetve ennek megfelelően új sza -vaknak is minősülnek. Ilyen például a perc szóból kép-zett melléknév a Zeneszószentélyben: „Gyöngédebbek apercek is. Percesebbek.” A Szívkedvű kikeletben„Aranyjánoslik az est.” Az ilyen hapax legomenonok-nál még gyakoribbak a nyelvújítók módszerével alkotottszavak, például a Novum forum sicullorumban a tős-gyökeresből elvonással képzett tősgyökér. Szintén for-mai egyediség az itt és más versekben is tárgyi bővít-ménnyel használt fénylik ige: „Eleink dicsét fényli.”Ezek a nyelvi lelemények nem öncélú játszadozások,hanem jól indokolt formai funkciójuk van, a leg-utóbbi két alak például archaikus hatású, és megte-remti a székely múlt felidézésének légkörét.

Végül, de nem utolsósorban a kötetet végigkísériegy másik, úgyszintén egyedi stilisztikai próbálko-zás. Az indulatok és érzelmek kifejezésére, nyoma-tékosítására Demeter egészen sajátos eszközt alkal-maz: a kötőszavakat, vonatkozó névmásokat, indu-latszavakat önálló mondatként használva felkiáltóje-let tesz utánuk, és a legváratlanabb helyeken szakít-ja meg, illetve fejezi be velük a verssort. Ennekillusztrálására talán a székelyeknél különben is olyelterjedt s kötőszó látszik a legalkalmasabbnak:„A Föld s! / Minden a maga / Helyére omlik.”

A költő itt a mifelénk hajgatónak nevezett han-gulatcsinálók magatartását veszi fel, akik bálokon,mulatságokban ritmikus hajgatásukkal feszültsé-get teremtettek, vagy emelték a hangulatot.Demeternek ez akkor sikerül, ha ezzel a ritka,népköltési alakzattal, eredeti funkciójának megfe-lelően fokozni tud, mint például a Jóuram címűistenes versében: „Mindig, de! / Mindig – merőtt-/ Odébb leszel.” Nagyon sok esetben azonban nemtudja elérni a kívánt hatást, és ez a kísérlet sokszorindokolatlannak vagy zavarónak, az eredetiséghelyett inkább eredetieskedésnek bizonyul. De amérleg másik serpenyőjébe téve a Hazatévedtemjavát kitevő, megzabolázott, fegyelmezett, forma-ilag letisztult, súlyosan zengő verseit, azokkalolyan hangulatot, olyan feszültséget tud teremteniebben a nagy életmulatságban, mint a legjobb haj-gatók. Így aztán összességében méltán mondhat-juk el legújabb kötetéről, hogy ez nemcsak jómulatság, de férfimunka is volt.

Ircsik Vilmos

LõTÉR


õkészítõ

VALACZKA ANDRÁS

Egy lehetséges érettségi esszé Nagy Zoltán Mihály

A sátán fattya című művéről

I. Az esszé megtervezése

Az esszé elkészítésének folyamata

Középszintű érettségin a feladatsor három esszétí-pusból enged választást, munkánk első szakaszaennek megfelelően maga a döntési folyamat:melyik kidolgozásba kezdjünk bele. Jelen esetbenezt a folyamatot nem tudjuk modellezni: fel kelltételeznünk, hogy választásunk a címben említettműre esett. Ehelyett – mielőtt továbbhaladnánkennek a módszertani javaslanak a tanulmányozá-sában – olvassuk el magát a művet! Nem igényelnéhány óránál hosszabb időt, s műveltségünk gya-rapításán túl az a hasznunk is meglesz belőle,hogy hatékonyabban megérthetjük az itt követke-ző felvetéseket.

Az esszéfeladat kiválasztása és az elemzendőszöveg alapos átolvasása után fel kell idéznünk amár korábban megtanult szempontsort (ld.Valaczka András: Az érettségi választható esszéfel-adatairól. Magyar Napló XXIV. [2012] november,66–69.). Ajánlatos a rendelkezésünkre álló piszko-zatpapíron egymás alatt, egy oszlopban egybegyűj-teni és rögzíteni ezeket az elemzési szempontokat,hogy azután melléjük írhassuk megfigyeléseinkeredményeit. Ez azért is hasznos módszer, mertszempontsorunk a megfigyeltekkel együtt egybenesszénk vázlatát jelentheti, amelyet azután márcsak meg kell szövegeznünk. És persze lélektani-lag is segíthet a szempontsor rögzítése, sokanugyanis megrémülnek a vizsgahelyzetben a soküresen tátongó fehér laptól.

A választás, az átolvasás és a szempontsor rögzí-tése után következhet az anyaggyűjtés. Ezúttal márúgy olvassuk újra a művet, hogy aláhúzzuk az érde-kesebbnek vélt szakaszokat, s amit lehet, egy-egyutalószóval a szempontsorunk mellett is rögzítünk.Végül azután jöhet a megszövegezés, majd az önel-lenőrzés.

Az esszé lehetséges témaköreinek áttekintése

A szempontsor összeállításakor egyidejűleg kell olyandolgokra gondolnunk, amelyek a mű lényegéhez tar-toznak, s amelyek félig-meddig külsőlegesek. Miköz -ben képesnek kell lennünk rá, hogy néhány mondatbanösszefoglaljuk az alkotás kulcselemeit, egyúttal a szer-kezeti vázára is figyelnünk kell, sőt a rajta kívül állóösszefüggésekre (életrajzi, történeti, irodalomtörténetiháttér) is. Ezután következhetnek a jól ismert szempon-tok: a szereplők és azok jellemzése (ideértve már magátaz elbeszélőt is, hiszen ő jellemez, s ő maga is többé-kevésbé jelen lévő szereplő), a műfaj és a stílus (külö-nös tekintettel a képi kifejezőeszközökre és az alakza-tokra), végül pedig a tartalmi üzenet, illetve a minden-kori befogadóban születő reflexiók.

Elvárások az elkészült írásmű végső jellemzőivelkapcsolatban

Első perctől ügyelnünk kell rá, hogy a munkafolyamatsorán létrehozott szöveg megfeleljen majd az elvárá-soknak. Ennek érdekében egyfelől tagolnunk kell aszöveget (amiben a szempontsor eleve segítséget ad),másfelől ugyanakkor össze is kell fűznünk a bekez-déseket egy nagy egésszé. Ebben perdöntő szerepetjátszanak az ilyenforma összekötő mondatok: „aszerkezet áttekintése után rátérek a jellemekre”, vagy:„miután sorra vettük az alakzatokat, lássuk a szóképe-ket is”. Az egyik legsúlyosabb hiba ugyanis az, ha avizsgázónak semmiféle koncepciója sincs, maga semtudja, mit akar majd a következő bekezdésben kifejte-ni, s ötletszerűen csapong az éppen eszébe jutó gon-dolatfoszlányok közt, vagy netán a mű bekezdéseinaraszol végig, s értelmezés helyett – kéretlenül –magyarról magyarra fordítja, amit olvasott.

II. Részletes kidolgozás

Életrajzi háttér

A regény szerzője, Nagy Zoltán Mihály ma is köz-tünk élő, kortárs alkotója a határon túli, nevezetesenkárpátaljai magyar irodalomnak. A regény életisme-rete, realizmusa, együttérző indulata világossá teszi,hogy ha nem is élte át a mű lapjain felidézett törté-nelmi tragédiát, annak mélységét, következményeitközvetlenül, belülről ismeri.


Történelmi háttér

A regény nemcsak háttérként vázolja föl a történelmet,hanem voltaképpen arról szól, annak kegyetlen ésemberellenes valóságát tekinti fő tárgyának. Bár szép-irodalomként, plasztikusan megjelenített, hús-vér alako-kat szerepeltet, nyilvánvaló módon magának a kárpát -aljai közösségnek a drámáját kívánja feltárni. Neve -zetesen azt az 1944–1945 hónapjain átívelő esztendőt,amelynek során a magyar hadsereg feladta itteni állása-it, s a benyomuló szovjet Vörös Hadsereg vette át azuralmat. A falvak-városok férfi lakosságát – vagy annakjó részét – munkatáborokba hurcolják, részint megölik,vagy halálra éheztetik-hajszolják. Ez a nagyon is való-ságos történelmi eseménysor idéződik fel a keserűemberi sorsok írói megjelenítésén keresztül.

Irodalomtörténeti háttér

A regény a fentebbiek alapján azoknak a XX. századiműveknek a sorába illeszkedik, amelyek fő céljukkénta magyarság sorstragédiáját kívánták kibeszélni,művészi formában újratárgyalni, a nemzet lelkét meg-betegítő agyonhallgatásból kiragadni. Cseres Tiborregényét említhetjük hasonlóként, a Hideg napokat,amely az újvidéki vérengzés tragédiáját idézi fel.Másfelől a regény rokonságot mutat a népi írók műve-ivel is, mivel a vidék, a falu, a parasztság világát tárjafel. Németh László parasztregényei (Gyász, Iszony,Kocsik szeptemberben) lehetnek a rokonai ebben atekintetben. Besorolandó a mű a határon túli iroda-lomba is, hiszen a megjelenített tragédiát részben azetnikai idegenség, a kisebbségi létforma is sajátosanszínezi. Stílusa, kifejezésmódként a prózaversetválasztó beszédmódja ugyanakkor a magyar avant-gárddal rokonítja, mert ugyanúgy a végtelen monda-tot, a verssorokra emlékeztetően tördelt elrendezéstalkalmazza, mint például Kassák Lajos nagy művé-ben (A ló meghal a madarak kirepülnek).

Motívumháttér

Az erőszakban fogant, az erőszaktevőre emlékeztető,nem kívánt gyermek motívuma többek között aTaviani fivérek Pirandello-novellákra épülő filmjében(Káosz) is felbukkan. A hadseregek által okozott tra-gédiák akár Brecht művét, a Kurázsi mamát is eszünk-

be juttathatják. A kommunizmus erőszaktételei, amunkatáborok világa természetesen Szolzsenyicint ismegemlítendővé teszi (Ivan Gyenyiszovics egy napja).

A regény szerkezete

A mű fejezetekre tagolódik, amelyek azonban vala-miképpen egybemosódnak, mint a főszereplő tuda-tában maguk a rémes emlékek is, és alig-alig válnakel egymástól. Ezzel összhangban maguk a fejezetcí-mek sem igazi címek, csupán a végtelen mondat, afájdalmas tudatfolyam kiragadott, tipográfiailag isalig kiemelt foszlányai, kulcselemei. Az időrendetsem bontja meg ilyen-olyan bravúrral vagy rafináltmegoldással ez a szerkezet: kronologikus sorrend-ben hangzanak el az események. Ugyanakkor megfi-gyelhető a történések elrendezésében egy sajátoshullámzás: váltakozva következnek egymásra kisséderűlátóbb, reménykedőbb, már-már a feloldás, akibontakozás reményével kecsegtető részek, majdmeg annál sötétebb és kilátástalanabb szakaszok.Ez a kettősség jellemzi az indítást és a zárást is.A történet elején, ha aggodalmaktól nyomottan is, dea sikerben mégiscsak valamennyire reménykedveindulnak útnak a nők, míg a történet végén azután ateljes kilátástalanságba fúl bele a hősnő, s vele azegész kárpátaljai világ, s mi magunk, befogadók is.

Tetőpont, fordulat

A regény azon művek közé sorolható, amelyek nemvalamiféle csattanóként tartogatják a legfeszültebb jele-netet, hanem mindjárt a mű elején elvezetik hőseiketoda, hogy a következőkben azután inkább csak ennek atetőpontnak a következményeit nyögjük. Így van ez ittis: a legdrámaibb rész, amelyben a lányt megerősza-kolják, mindjárt a mű elején sorra kerül, s ettől kezdveminden ebből következik: a kétségbeesése, a családösszeomlása, a faluközösség kitaszító gesztusai, a vőle-gény elbizonytalanodása, és így tovább. Fordulatkéntmindazokat a részeket kiemelhetnénk, ahol a fentebbmár említett hullámzás átvált az elviselhetőből az elvi-selhetetlenbe vagy viszont. Legjelentősebb ilyen vál-tásként azonban talán azt a részt emelhetjük ki, ahol avőlegény ingadozásai vetítődnek lénk. Először a durvaelutasításra kell számítanunk, majd kiderül, hogy nemis olyan rossz a helyzet. Megígéri, hogy eljön, ám hiába

õkészítõ


õkészítõ

várunk, csak nem szánja rá magát. Mégiscsak összeta-lálkoznak, s arra is sor kerül, amit nem is remélnénk: aleánykérésre. S mégiscsak mi lesz a vége: a legény eltű-nése, elzüllése, megfutamodása. Ezek a legmegrázóbbfordulatok talán a történetben.

Jellemek

A regény főszereplője – és egyben elbeszélője – egyfiatal lány, Tóth Eszter. Azokat ismerjük még meg mel-lékszereplőkként, akik az ő szorosabb köréhez tartoz-nak: szüleit, Tóth Mihályt és feleségét, testvéreit: azidősebb Ferencet és a fiatalabb Jóskát, továbbá kishú-gukat, Irént. Főszereplőnek tekinthetjük még Esztervőlegényét, Székely Pistát, s az ő édesanyját, özvegySzékelynét is, akinek kulcsszerepe lesz a fiatalok tragé-diájában. Epizódszereplőkként megemlíthetjük a faluerőszakoskodó kommunista elöljáróit, Seres Bálintot ésVarga Mártont, valamint a felkeresett városi jósnőt.

Eszter

A hősnő – bár még fiatal, félig-meddig akár kialaku-latlan jellemnek is hihetnénk – már most is igenhatározott személyiség. Életveszélyes küldetésrevállalkozik, amikor csomagot próbál eljuttatni amunkatáborba hurcolt falubeliekhez, s vadul neki-megy még az őröknek is, amikor nem engedik, hogyátadja a csomagját. Ebből erednek azután a tragikuskörülmények is: megerőszakolják, teherbe esik, s bárvőlegénye így is elvenné, a leendő anyós megakadá-lyozza a házasságukat. Eszter, bár szenved, hősiesenviseli a keresztjét. Sírva, zokogva, kétségbeesve, demégiscsak gondozgatja, nevelgeti a porontyát, bár-mennyire iszonyodik is tőle, mint a meggyalázásbólfogant „sátán fattyától”. Kitart a jövendőbelije mel-lett, bár nem sok jóra számíthat, s kitart szülei mel-lett is, akiket újabb és újabb csapások sújtanak: nemelég a lányuk gyalázata, odalesz mindkét fiuk is.Csak a történet végén válik újra lázadóvá Eszter:akkor tör elő belőle újfent az a féktelen szenvedély,amely annak idején az orosz katonák leköpködésére,majdhogynem megtámadására is rávette. Ezúttalnem remélhet már semmit a jövőjétől, s az árvíz zűr-zavarában, félig-meddig megbomló elmével úgydönt: nem vállalja tovább a soha véget nem érőneklátszó szenvedéseket.

Mellékszereplők

Eszter édesapja talpig becsületes, intelligens, jóér-zésű parasztember. Megveri ugyan a lányát, amikorértesül a szégyenről, de ezzel inkább csak az ősi pat-riarchális kötelességének tesz eleget. Utána viszontlánya mellé áll, mindenben kitart mellette és támo-gatja. Szellemi igényeket is táplál: a sötét estékenSzent Pál leveleit olvassa. Ő vállalkozik a Pistánakküldendő felvilágosító levél megírására is. Míg fele-sége babonás, a hiedelmeket kész ténynek tekintő,kissé korlátoltabb asszony, ő maga a józanságotképviseli vele szemben éppúgy, mint kínjában időn-ként irracionális cselekvésekbe menekülő lányávalszemben is. A testvérekről nem sokat tudunk meg.Ferenc a barbárság áldozata lesz, s végső soronJóska is, hisz neki is kényszermunkára kell mennie,fát vágni az erődre, s abba betegszik bele. SzékelyPista, a vőlegény sem rossz ember, de határozatlan,befolyásolható. Először a jobbik énje kerekedikfelül benne, s a szégyen ellenére is vállalná, hogyelvegye a megesett, megerőszakolt leányanyát,Esztert. Utóbb azonban mégiscsak az anyja akaratagyőz az övével szemben, s visszariad a tervétől,enged az anya nyomásának. Elmegy inkább a falu-ból, s elzüllik. A regény szellemes megoldásai közétartozik, hogy orosz nőkkel áll össze a hírek szerint,s miközben összevissza váltogatja alkalmi szeretőit,mintegy azt tükrözi vissza, ahogyan Eszter az oroszférfiak áldozatává vált.

Epizódszereplők

Seres és Varga a jellemtelen, gerinctelen, mindenpolitikai rezsimet gátlástalanul kiszolgáló, undorítómódon köpönyegforgató helybeli árulók típusátjelenítik meg. Nem ismernek könyörületet, nem tud-ják, mi a szolidaritás. A diktatúra helyi végrehajtói-vá válnak, aljasságuk nem ismer határt. Érdekesfigura a városi jósnő. Eszter úgy érzi, megalapozot-tan mondja magát jósnőnek, valóban előre tudjaróla, hogy kicsoda, s igazat mond azzal kapcsolat-ban is, megtanul-e járni idővel a kisfia. Félelmetes,bölcs, ugyanakkor rokonszenvesen vele érzőasszony, aki megmondja – talán nagyon is kegyetle-nül – az igazat, ugyanakkor viszont sajnálja ésvigasztalja is a lányt.


Jellemzési módok

A szerző közvetlenül nem jellemzi a hősöket, hiszmindvégig Esztert beszélteti, ő maga közvetlenül megsem szólal. Eszter mint elbeszélő annál nagyobb sze-repet játszik az emberek jellemzésében: nagyon ismegfogalmazza, kiről mit gondol. A szereplőtársakrajta túlmenően szintén jellemzik egymást, Székely -né például igencsak rosszakat mond Tóthékról, sőt asaját fiáról is, Tóth Mihály pedig szintén megfogal-mazza véleményét más személyekről. Fontos szerepetkap az az írói technika is, amelynek keretében a sze-replőket saját cselekedeteik, illetve szavaik jellem-zik. Seresről és Vargáról nem kell jellemzést halla-nunk, kegyetlenségük, árulásaik mindent elmondanakróluk. Székelyné dühös kirohanása, szóáradata pedigmegmutatja, micsoda kegyetlen fúria tud lenni, hacsaládja vélt érdekeit védi.

Az elbeszélő

Minthogy az elbeszélő egyben a történet főhőse is,mindvégig imitált elbeszélésmóddal kell találkoz-nunk. Elejétől végéig Eszter mondja el a történteket,mintegy végtelen belső monológként, s tudása, gondo-latvilága megfelel annak, amit egy ilyen sorsú és hely-zetű falusi parasztlánytól elvárhatunk. Minden ese-ményt és személyt, az egész történelmet, az egészháborút az ő optikáján keresztül látjuk. Ennek megfe-lelően az elbeszélő semmiképpen sem lehet minden-tudó. Tudása nagyon is korlátozott, tárgyilagos – depersze csak irodalomelméleti értelemben, nem pedigúgy, hogy ne lennének érzelmei. Annyit tud, amennyitszereplőként tudhat: milyen híreket hallani, mit mon-danak a falubeliek, mit látott a saját szemével. Számosdologról fogalma sincs, s épp ez teszi látkörét hiteles-sé. Nem tudja, mi van az elhurcoltakkal, nem sejti, milett Pistával, azt sem tudja, mit engedhet meg magánakaz orosz katonákkal szemben (s éppen ez a tájékozat-lansága okozza a vesztét). Nem látja, nem láthatja ajövőt, s amikor anyja javaslatára a jósnő révén mégis-csak belepillanthat ebbe a jövőbe, össze is omlik.

Stílus

A regény stílusa egyedi: a szerző a nagy kollektívtraumákhoz s az egyéni katasztrófához illő módonvalamiféle balladás-lírai hangvétellel mondja el a

történteket. Költeményszerűvé, intenzív, sűrű,líraisággal átjárt szöveggé teszi, hogy egyetlenmondatként hangzik el a Eszter emlékezése, minthaegyetlen jajkiáltás lenne, s erőteljessé, hangsúlyossáteszi a monológot az is, hogy versszerűen van tör-delve, mintha a tagmondatok prózai formájuk elle-nére is verssé állnának össze.

III. Az esszé befejezésének problémája

Miről írjak?

A vizsgázók beszámolói szerint a legnagyobb nehéz-séget rendre az okozta nekik, hogy nem tudták, mitis írjanak befejezésül. A javító tanár és az értékelésszempontjából ugyanakkor fontos szempont, hogyaz írásmű szerkezetileg kiegyensúlyozott legyen,vagyis hogy legyen lekerekítve, összefoglalva, lezár-va. Mivel azonban ennek a befejezésnek az objektívösszegzést és a szubjektív olvasói reflexiót kellötvöznie, bármennyire is szeretnénk, nem adhatunkmindenható receptet. Ahány mű, ahány olvasó,annyiféle befejezés. Mit javasolhatunk mégis?

Gyakran lehet jó megoldás a befejezés problémájá-ra, ha a művet zárásképpen összevetjük más művek-kel, s a közös pontokat megtalálva egyben magasabbabsztrakciós szintre emeljük következtetéseinket. Haazután ehhez az általánosított gondolathoz viszonyul-va fogalmazzuk meg reflexiónkat, szubjektív attitű-dünket, az már semmiképpen sem lesz olyan szimplamegoldás, mintha egyszerűen ezt írnánk: nekem tet-szett a mű, vagy: nekem nem tetszett a mű.

A sátán fattya című regénnyel kapcsolatban példáula történelmi vonatkozásaira utalhatunk ebben a sza-kaszban. Így fogalmazhatunk például a befejezésben: aregény szoros rokonságot mutat azokkal a művekkel,amelyek magát a történelmi sorsot akarják újraértel-mezni, még akkor is, ha szépirodalmi jellegüknél fogvaegyének emberi drámáin át jelenítik meg. Olvasókéntkedvelem az ilyen regényeket, így például a napóleonikorszak drámáit bemutató Háború és békét (Tolsztoj)vagy az I. világháború kataklizmáját feldolgozó Búcsúa fegyverektől című művet (Hemingway). Bár A sátánfattya más korban, más közegben, más probléma -körben játszódik, számos rokon vonást mutat ezzel aműtípussal, így szintén nagy hatással volt rám.

õkészítõ


BETûVETõ

Skandináviában számos magyar alkotóél. Az Ághegy című irodalmi és művé-szeti lapfolyam célja, hogy írók, művé-szek, zenészek, előadóművészekműhelyeként, egymásra hatva, egy-másból erőt merítve, a tőlük telhetőlegmagasabb szinten szolgálhassákmagyarságunkat.

A lapfolyam megjelenési helye első-sorban a világháló (http//aghegy.hhrf.org),de eddig, összesen ötezer-ötszáz olda-las terjedelmét, öt-ötszámonként, antoló-giaként, nyomtatottformában és CD-leme-zen is megjelentettük,hangos kiadása, amígegyetlen szerkesztőjebírta erővel, az ÁghegyRádió volt: www.lifs.org.2012-ben öt számunkjelent meg, melyeketaz eddigiekhez ha -sonlóan, a nyomtatásköltségeire való te -kintettel, a VIII., többmint hétszáz oldalaskötetbe sűrítve bo -csájtjuk gyarapodóolvasótáborunk rendelkezésére. Elkép -zelésünk szerint tíz–tizenkét vaskoskötetben átfogó képet nyújthatunk,egyféle antológiában összegezhetjük askandináviai magyar alkotók munkás-ságát, beleértve az előttünk járók reánkhagyományozott alkotásait, ízelítőtadva vállalt törekvéseikről, példamuta-tásukról.

Az indulásunk óta eltelt tizenháromesztendőben műhelyépítéssel foglal-koztunk. Gyarapodó közösségünkbenszületésünkkel kapott tehetségünket,otthonról hozott, iskolákban ránkragadt értékeinket és hitünket össze-szedve irodalmi és művészeti alkotása-inkat becsülő olvasótábort és anyagitámogatókat kerestünk és találtunk.Beruháztunk javainkból majd’ mindenszellemit, de kevés anyagi és erkölcsi

támogatásra leltünk.Pedig hangoztattukmindenfelé: ahhoz,hogy az anyaorszá-gunkon kívül élőmagyarok nyelvük-ben, hagyományaik-ban megmaradjanak,szükséges az irodalomés a művészet helyialkotóinak a szolgála-ta, példamutatása is.„Magyarnak lenni manem állami hovatarto-zást jelent, hanem azérzésnek és gondolat-nak egy specifikusmódját, ami ezer évértékeiből szűrődött le: kultúrát…”

A többször elisméte-lendő idézet egyik, ajövőt világosan látónagyságunktól, SzerbAntaltól való.

Az északra vándo-rolt magyarok számá-hoz viszonyítva, azitteni magyar vagymagyar származásúértelmiségiek számajelentős, de csak ki -vételes összefogássallesznek képesek szel-lemi műhelyt képezősaját folyóiratot eltar-tani. Szüntelenülkeresgélünk az értők

érvei között, és Bányai János szavaivalhirdetjük, hogy „az európai kultúranem más, mint sohameg nem szűnő folya-matos cseréje a kul -turális értékeknek.”Az északon fogantmagyar alkotás elő-számlálásával csere-képességünket óhajt-juk növelni. Tisztábanvagyunk azzal is:„Cserére a kultúrábancsak az képes, aki érté-ket teremt, akinek vanmit felkínálnia, és akinyitott a Másik szavá-nak befogadására.”

A magyarországi ésa svédországi külön-

féle – nehezen elérhe-tő – pályázatok háló-jában vergődve rá kel-lett jönnünk: magunk-ra vagyunk utalva. Ígyaztán, induláskor kitű-zött célunk, mi szerintlapfolyamunk nem-csak a világhálón,ha nem legalább né -hány száz példánybannyom tatott formában ismegjelenjen, csak na -gyon nehezen, soküggyel-bajjal, szégyen-letes anyagi körülmé-nyek között, minőségimegalkuvások árán

valósulhatott meg. Azt, hogy a skandiná-viai magyar irodalmi és művészeti kiad-vány szükség, mi sem bizonyítja jobban,mint az, hogy köteteinkből mára máralig maradt mutatóban néhány.

A skandináv országokban élő ma -gyarok hídszerepe hangsúlyozottanfontos. És felemelő is. A befogadóink-nak éppen úgy hasznára lehetünk, mintaz otthoniaknak. És ahhoz, hogy ezt azutánunk jövők is így cselekedjék: megkell tanulniuk magyarnak maradni.Ebben segíthet és segít az a magyaralkotóközösség, amelynek műhelye azÁghegy. 2012 végére immár ötszáználtöbben vagyunk, akik írással, képző-művészeti és zenei alkotásokkal, elő-adó-művészetünkkel, a skandináviaiországok irodalmának magyar nyelvűtolmácsolásával, a művészetek ismer-tetésével igyekszünk vállalt hídszere-

pünket betölteni.Lapfolyamunkat

olyan magyar vagymagyar származásúészaki képzőművészekmunkáival díszítjük,akiknek elismertségérebüszkék lehetünk.Folyamatosan össze-gyűjtött értékeinketazzal a gondolattaltovábbítjuk olvasóink-hoz, hogy sokfélesé-günket igenelve, össze-fogásunk eredményes-ségét bizonyíthatjuk.

Tar Károly(szerkesztő)


Báger Gusztáv (1938,Csörötnek) költő, a köz - gazdaságtudomány kan di -dátusa, egyetemi tanár. AzÁl lami SzámvevőszékKutató Inté zetének főigaz -gatója. József Attila-díjas(2012). Leg utóbbi verses-

kötetei: Míg leírom, felébredek (2008),Hidegfront (2009), Élőadás (2010).

Barabás Zoltán (1953,Nagyvárad) költő, újság -író, szerkesztő. 1981-tőldolgozik a sajtóban azElőre, a Romániai MagyarSzó, az Erdélyi Naplómunkatársaként. Jelenleg aKirályhágómelléki Refor -

mátus Egyház kerület tájékoztatási szolgálatátvezeti és a Partiumi Közlöny főszerkesztője.

Bozók Ferenc (1973,Gyöngyös) költő, esszéíró,magyar–történelem szakospiarista paptanár, Buda -pesten él. Kötetei: Szélkutya(esszék és versek, 2007),Tükör krisztus (esszék, 2009),Azúr temető (esszék és ver-

sek, 2010), Rubinpirosat visz a nyárba (versek,2011), Szilveszteri gótika (esszék és versek, 2011).

Demeter József (1947,Magyardellő) köl tő, író.A maros vásár helyi VörösZászló című napilap szer -kesz tője volt, majd az IgazSzó (a mostani Látó) címűfolyóirat szer kesztőségi tit-kára. 1990-től él Magyaror -

szá gon. Legutóbbi kötete: Haza té vedtem –Magyardellői-Ballószögi Nap dalok (2011).

Farkas Gábor (1977,Miskolc) költő, tanár, szer-kesztő. 2002-ben végzett aDeb receni Egye tem magyarszakán. 2001 óta jelennekmeg versei, tanulmányaifolyóiratokban, antoló giák -ban. Köte tei: Törzsét tartó

ág (2011), Vallását kereső hit (2012).

Filep Tamás Gusztáv(1961, Budapest) műve -lődéstörténész. Az ELTEkönyvtár szakán végzett, főkutatási területe a két világ-háború közötti kisebb ségimagyar eszmetörténet. Bu -da pesten él. Legutóbbi kö -

tete: Főhatalomváltás Pozsonyban 1918–1920.Események, történések egy hírlap közleményei-nek tükrében (Pozsony, 2010).

Fülöp Gábor (1950, Újvi-dék) költő, műfordító, dra-maturg. Az ELTE magyarszakán végzett. 1976 és1991 között az ÚjvidékiRádió szerkesztő-drama-turgja. 1991-től él Magyar -országon, azóta szellemi

sza badfoglalkozású. Csokonai-díjas. Legutób bikötete: Leó görögülésben (gyerekversek, 2006).

Gerenday Mária (1940,Szombathely) 1956-banelhagyta Magyar országot.Az innsbrucki gimná zium -ban érettségizett 1958-ban,ezután az Egyesült Álla-mokba költözött. A Rut gersegyetemen angol és német

irodalmat hallgatott. Költőként a Vándorénekcímű antológiában mutatkozott be. A Nem -zetközi Szolgálat Központjának társigazgató-jaként ment nyugdíjba.

Ircsik Vilmos (1944,Városlőd) író, műfordító,az ELTE magyar–né met–orosz szakán végzett. Iro -dalmi munkásságát aTiszta szívvel nemze dé -kében kezd te. Veszp rém -ben él. Magyar Napló-

nagydíjas (2000), Szabó Zoltán-díjas (2005), aMagyar Írószövetség és a HM pályázatánaknívódíjában (2003, 2004, 2009), különdíjában(2005) és összevont díjában (2007, 2011) része-sült. Legutóbbi fordításkötete: Heiner Müllerösszes versei: A boldogtalan angyal (2010).

Jávorszky Béla (1940,Budapest) író, műfordító,diplomata. Finn, svéd ésészt irodalmat fordít.Csoóri Sándor, KassákLajos, Nagy László ésWeöres Sándor műveit for-dította finn és svéd nyelv-

re. Finn állami irodalmi díjas (1976), FüstMilán- (1998), József Attila- (2002) és MagyarPEN Club Janus Pannonius műfordítói díjas(2013). Legutóbbi fordítása: Fölmagasodikhirtelen – Tizenkét finn költő (2012).

Kádár Bálint (1977) épí-tészmérnök. Építészetettanult Budapesten ésMilánóban, 2003-ban dip-lomázott. Jelenleg a BMEUrbanisztika tanszékénekoktatója, miután elvégeztea kar PhD doktori iskolá-

ját. Építészeti, kulturális és tudományos lapok-ban publikál, kulturális és oktatási programo-kat szervez, kurátora és alapítója a KortársÉpítészeti Központnak.

Karácsonyi Zsolt (1977,Arad) költő, műfordító, kri-tikus, a kolozsvári Helikoncímű irodalmi folyóirat fő -szerkesztője. 2010-ben dok -torált a Szegedi Tu do mány -egyetem Világ iro dalmi Tan --székén. Látó Nívó- (1999)

és Csiki László-díjas (2010). Legutóbbi kötete:Ússz, Faust, ússz! (versek, 2010).

Kirilla Teréz (1972,Szatmárnémeti) Egyetemitanulmányait Kolozs váronés Budapesten vé gezte.Műfordítással és szépírás-sal foglalkozik. Első köte-te: Vándorló akkordok(2012).

Kiss Anna (1939, Gyula)költő, író. 1957 és 1961között a Debreceni Orvos -tudományi Egyetemen ta -nult, majd a Szegedi Ta -nárképző Főiskola ma gyar–orosz szakán végzett1966-ban. József Attila-

(1975, 1992), Artisjus Irodalmi (1986), DéryTibor- (1993) és Babérkoszorú-díjas (2008).Legutóbbi kötete: Jár nyomomban (2011).

Kiss Judit Ágnes (1973,Budapest) költő. Az ELTEmagyar, a Szín ház- ésFilm művé szeti Egyetemdrámatanári és a PécsiZene mű vészeti Fő iskolaoboa szakán végzett.József Attila-díjas (2012).

Legutóbbi kö tete: A keresztanya. Szomor Verontörténetei (kisregény, a Magyar Nalpló 2007-esregénypályázatának első helyezése, 2008).

Lajtos Nóra (1977, Püs -pökladány) tanár, költő.Debrecenben él. A Nyír -egyházi Főiskola magyar–ének-zene, majd a Deb -receni Egyetemen magyarszakán végzett, jelenlegugyanott Magyar és

Összehasonlító Irodalom tudományok doktoriiskolájának abszolvált doktorandusza.

Marosi Gyula (1941,Budapest) 1966 óta publi-kál. 1973-ban a JózsefAtti la Kör alapítója, majdtitkára. A Mozgó Világ pró-zarovatának vezetője volt,majd a Magyar Tele víziódramaturgja. József Attila-

(1981) és Balázs Béla-díjas (1997). Legutóbbikötete: A nílusi krokodil (novellák, 2011).



Oláh András (1959,Hajdú nánás) költő, dráma -író. A nyír egyházi Besse -nyei György TanárképzőFőis kolán és a debreceniKossuth Lajos Tudo mány -egyetemen végzett. Máté -szalkán él. A Partium irodal-

mi és művészeti folyóirat főmunkatársa. Leg -utóbbi kötete: Anyagfáradtság (2010).

Oláh János (1942, Nagy -berki) költő, író. A Kilen cekköltőcsoport tagja. 1994-tőla Magyar Napló folyóiratfő szerkesztője. Greve- (1992),József Attila- (1994), Már -cius 15-e (2007), BethlenGábor- (2009), Márai

Sándor- (2012) és Partiumi Írótábor díjas (2012).Leg utóbbi kötetei: Vér szerződés (novellák,2001), Por és hamu (versek, 2002), Száműzötttörténetek (novellafüzér, 2011).

Oláh Mátyás László(1975, Budapest) festő- ésszobrászművész. A MagyarKépzőmű vé sze ti Egye te -men végzett 2004-ben.Legfontosabb köztéri mun-kája a Teiresziasz (Kossuthtéri metróállomás). Többek

között NKA alkotói ösztöndíjban (2003, 2004),a Budapesti Őszi Fesztivál köztéri szoborpá-lyázat díjában részesült.

Papp-Für János (1976,Hajdúdorog) költő, gitár - tanár, Hajdúböször mény -ben él. A Nyíregyházi Ze ne - művészeti Konzer vató riumgitár–művészet tör té net sza -kán végzett. A Poet.hu iro-dalmi portál művészeti

vezetője és a Kertész Lász ló HajdúságiIrodalmi Kör elnöke. Legutóbbi ver ses köte te:Apokrif (az út) (2009).

Pintér Lajos (1953, Szeged)költő. Az ELTE magyar–népművelés szakán végzett,tagja volt az Eötvös Kollé -giumnak. Kecs kemé ten él, aForrás szépirodalmi folyóiratszerkesztője. József Attila-díjas, Csongrád város dísz-

polgára. Legutóbbi kötete: Tiszavirág (2011).

Sigmond István (1936,Torda) író. Volt a Kolozsmegyei kulturális bizottságművészeti szaktanácsadója,a kolozsvári Magyar Operaművészeti igazgatója. 1990óta a Helikon szépirodalmilap szerkesztőségi felelős

titkára. Díjai: Kolozsvári Írói Egyesület próza-(1979, 1985), Nagy Lajos- (1995, 1997) és aMagyar Írószövetség Év könyve (2003).Legutóbbi kötete Varjúszerenád (2006) elsődíjat kapott az Irodalmi Jelen regénypályázatán.

Somos Béla (1938,Sándorfalva) évtizedekenát külföldieknek tanítottmagyar nyelvet, jelenleg abudapesti Katona JózsefGimnázium magyartanára.Legutóbbi kötetei: Felelnia csöndnek (versek, 2004),

A csendes európai (prózák, 2005), Álom a sza-vakról (versek, 2010).

Tar Károly (Kolozsvár,1935) író, szerkesztő 1995-től Svéd ország ban él, aholkét magyar folyóiratot ésrádióadást alapított. A be -vándorlók svéd nyelvűfolyóiratának volt főszer-kesztője, az Ághegy című

skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfo-lyam alapítója és szerkesztője. A Magyar Nyelvés Kultúra Nemzetközi Társaságának választmá-nyi tagja, a Magyar Kultúra Lovagja. Legutóbbikötete: Ami eszembe jut (kisprózák, 2011).

Valaczka András (1964)tanár, tankönyvszerző.Huszonöt éve tanít, jelen-leg a budapesti PiaristaGimnáziumban. Tanáripályájával párhuzamosana Nemzeti Tankönyvkiadószerkesztője, majd főszer-

kesztője, több tankönyvsorozat szerzője.Legutóbbi kötete: Zaránd-rafting (regény).


PÁLYÁZATI KIÍRÁS

Az Írók Szakszervezete, az Írók Alapítványa, a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Önkormányzata

2013. március 26–29-ig

Sárvár városában megrendezi a magyar nyelvű Kárpát-medencei diákírók, diákköltők 36. irodalmi pályázatának táborát.

Ennek előkészítéseképpen vers, próza és tanulmány kategóriában pályázatot hirdetünk, és vár-juk minden 14 –18 év közötti középiskolás diák magyar nyelven írt írásait. Egy-egy pályázatmaximális terjedelme műfajonként 15 írógéppel, számítógéppel – 14 pontos betűnagysággal –kéziratoldal lehet, de ebben a terjedelemben kézzel írt, jól olvasható írásokat is elfogadunk.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2013. február 15.

Kérjük, hogy a pályázók postán, egy, jól olvasható példányban küldjék el munkáikat, és a boríték-ra kívülről írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (így: „verspályázat”, „prózapályázat”vagy „irodalmi tanulmány-pályázat”). Tehát, aki pl. két kategóriában pályázik, két borítékbanküldje írásait. A pályázatokat a következő új címre várjuk:

Írók Alapítványa, Budapest, 9. Posta

1450 Budapest – postán maradó

Fontos: E-mailen beérkező pályamunkákat nem veszünk figyelembe, mivel hitelességük nembiztosítható. Kérünk mindenkit, hogy pályázata belső címoldalán tüntesse fel saját nevét, címét, e-mail címét,esetleg telefonszámát, valamint iskolája nevét, címét, e-mail címét és telefonszámát. A pályázat nem jeligés. Az ötven legjobb pályázat szerzőinek 2013. március 16-ig elküldjük a meghívást az idei sárváriirodalmi táborba, ahol a neves írókból, költőkből álló zsűri tagjai műhelymunka során értékelik apályázatokat, és sor kerül a díjkiosztó ünnepségre is.A beérkezett írások visszaküldésére a szokásos nagyszámú pályázatra való tekintettel nem vállalko-zunk. A táborban csak a meghívottak részvételét tudjuk biztosítani. Számukra a rendezvény díj-mentes. Szükség esetén a meghívottak útiköltségét megtérítjük.

Budapest, 2013. január 9.

A rendezők nevében minden érdekeltnek jó munkát és sikeres pályázatot kíván:Mezey Katalin

szervező, zsűri elnök sk.

Documents

magyarmagyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2015/01/mn_2013_02.pdf · illatos árnyék, aludjon ajkad, aludj el, ágyék, párálló barlang mélyén a nyelved – nyomja el álom millió