Infokommunikáció és Jog

2012

| 1

Infokommunikáció és jog | 1

Első

olda

l

Első oldalElső oldal

Emlékszem még az első sajtóközleményekre, amik be-számoltak a School és Campus program indulásáról 2001-ben, majd a Tiszta Szoftver Program születéséről és ezen belül a köz- és felsőoktatási intézményeket érintő változá-sokról és lehetőségekről. 2005-ben további 3 évvel hosz-szabbították meg a programot, majd 2008-ban ismét meg-állapodást kötött a kormányzat illetékes szerve az amerikai szoftveróriással, a Microsofttal.

Egyes források szerint az állam „amnesztiát” vett. Ezen már akkor is csodálkoztam, hiszen az „amnesztia” fősza-bály szerint végleges, nem pedig határozott idejű mentes-ség. Bár a szerződések teljes tartalma a mai napig nem vált hozzáférhetővé, az már az első időszakban kitűnt, hogy a milliárdos összegek kifizetése minden alkalommal csak felhasználói körben és időben korlátozott jogosultsá-gok megszerzését tette lehetővé.

A nyílt forráskódú rendszerek hatásainak elemzéséről a korábbi években is születtek ugyan tanulmányok, sőt LászLó Gábor tollából még egy doktori értekezés is, ko-moly váltás csak 2011 nyarán, a hallgatói jogviszonyhoz kötött felhasználási jogosultság megszűnésével követke-zett be. 2012 márciusától azonban a programhoz tartozó valamennyi – határozott időre szóló – jogosultság (licenc-engedély) megszűnik. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ezzel kapcsolatos közleménye egyrészt részletezi a 2012. március 1-jéig használható szoftverek listáját, valamint utal a 2010 decemberében kötött megállapodásra: „A Mi-nisztérium a versenysemlegesség szem előtt tartásával, a piaci verseny elősegítése érdekében meg kívánja szüntet-ni az egy piaci cég által fejlesztett szoftverek bérlésének támogatását. Az NFM szakmai álláspontja szerint a köz- és felsőoktatási intézmények igényeit – néhány speciális esettől eltekintve – képesek kielégíteni az ingyenesen használható nyílt forráskódú szoftverek is. Ezért a jövő évi költségvetés költség alapú tervezése során a Tiszta Szoft-ver Program költségei nem lettek betervezve, így az érin-tett oktatási intézmények 2012. március 1-jéig használhat-ják jogszerűen a program keretében a Microsofttól bérelt szoftvereket.”

A médiából, illetve a Tiszta Szoftver Program oldaláról megismerhető adatok és információk alapján körvonalaz-ható, hogy mik azok a jelentős változások, amelyekre az egyes oktatási intézményeknek fel kellene készülniük. Természetesen ezeket a forrásokat kiegészítik az intéz-mények által aláírt megrendelőlapok. Itt ugyanis egy több-szereplős jogviszony áll fenn. A jogosult (Microsoft), a díj-fizető (a magyar állam) és a tényleges felhasználók (köz- és oktatási intézmények, illetve velük jogviszonyban álló személyek).

Örülök, ha arra gondolok, hogy mostantól elméletileg le-hetőség nyílik arra, hogy a dokumentumokat paltform füg-getlenül állítsuk elő, azokat az egyes intézmények így ke-zeljék. Lelkesít, hogy az iskolák a nyílt formátumok felé mozdulnak el, hogy terjedni fognak az Open Office alapú irodai csomagok, és új generációk nőnek fel, amelyek már nem csak a docx formát ismerik.

Másrészt aggódom, mert a változtatás módját agresz-szívnek érzem. A jelenlegi gazdasági helyzet nem igazán hagy lehetőséget a választásra. Azokban az intézmények-ben, ahol jelenleg a fűtés is problémát jelent, nem tudom, miként biztosíthatóak a keretek a szoftverlicencek megvál-tására, vagy éppen az átállásra. Mert egy másik rendszer bevezetése – még akkor is, ha ezzel az állam milliárdokat spórol meg – költséges lesz, és ez a kiadás most közvetle-nül a végfelhasználónál fog jelentkezni: kell majd valaki, aki ért hozzá, aki tanítja, támogatja a rendszert. A felhasz-nálói oldalról sok türelemre és figyelemre lesz szükség, hisz a változás mindig nehéz. Tudom, mert – bár e cikket épp Libre Office-ban írom – Word is van a gépemen, hi-szen még mindig vannak konvertálási problémák, és ko-molyabban formázott, Microsoft Office-ban előállított irato-kat egyszerűen képtelenség kezelni. Az az érzésem, hogy valahol a nagy költségcsökkentési lázban elfelejtettünk fel-készülni erre, és ennek a következményeire.

Mert következmények természetesen lesznek, hiszen át-gondolatlan küldetéseket nem lehet igazán jól végrehajta-ni. Márciustól véget ér az „amnesztia” és számtalan re-gisztrált felhasználó hirtelen jogsértővé válik. A nyilvántar-tások adottak, és már csak – célirányosan – ellenőrizni kell. Ha ez ténylegesen elkezdődik, Magyarország pillana-tok alatt megint az USA kereskedelmi képviselőjének 301-es megfigyelési listáján találhatja magát.

Nem tudom, hogy van-e valaki, aki elmondja a fel-használóknak, hogy a jogsértésen vagy az új, ismeret-len rendszer telepítésén kívül megoldás lehet az is, ha használt szoftvereket vesznek, vagy visszaállnak a ko-rábbi (upgrade-et megelőző) saját Windows-alapú rend-szerekre.

Az egyik szemem nevet, mert a lehetőségeket látom, amik ebben rejlenek. A másik szemem sír, mert azt gondo-lom, hogy ez nehéz lesz. Sokkal nehezebb, mint amilyen-nek elsőre látszik, hiszen az érintetteknek cselekedniük kéne, a „változatlan állapot” fenntartása ugyanis komoly szankciókat vonhat maga után. Mozdulni kell, tájékoztatást kérni és igazodni az új helyzethez. Az amnesztia elmúlt, az amnézia nem lesz elég jó mentség. Pató Pál úr, ébresztő!

Dudás Ágnes

2 | Infokommunikáció és jog

2012

| 1 TartalomTartalom

Contents

Tarta

lom

ELSŐ OLDAL

Dudás Ágnes 1

TANULMÁNYOK

Lábody PéterA közvetítő szolgltatók bevonása a szerzői jogi jogérvényesítésbe. Közösségi jogi lehetőségek 3

Pók LászlóA közösség hálójában – Közösségi oldalak munkajogi vonatkozásai 10

JOGGYAKORLAT

Halász BálintSzemélyes adatok kezelése hozzájárulás nélkül – egy uniós bírósági ítélet és következménye 18

Németh ÁdámA továbbítási kötelezettség értelmezési kérdései 21

Rippel-Szabó PéterAz Európai Bíróság Murphy-ügyben hozott ítélete és várható hatásai a sportközvetítési jogok piacán 26

AJÁNLÓ

Szalay Klára A jó médiaszabályozásról. Könyvkritika Mike Feintuck és Mike Varney Médiaszabályozás, közérdek, törvény című könyvéről 32

HÍREK 36

FIRST PAGE

Ágnes Dudás 1

ESSAYS

Peter LábodyThe Initiation of the Intermediaries into the Enforcement of Copyrights. Community Law Possibilities 3

László PókIn the Net of Community. Labour Law Aspects of Social Networks 10

CASE LAW

Bálint HalászPersonal Data Processing without Consent – the Consequences of an ECJ Case 18

Ádám NémethInterpretation of Must Carry Rules 21

Péter Rippel-Szabó

The Effects of the Murphy Case of the ECJ on the Market of Sports Broadcasting Right 26

Review

Klára SzalayAbout the Good Media Regulation. Book Review of Mike Feintuck és Mike Varney: Media Regulation, Public Interest and the Law 32

NEWS 36

INFOKOMMUNIKÁCIÓéS JOG

IX. évfolyam, 1. szám2012. február

Megjelenik kéthavonta.

Kiadja:a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

A kiadó jogi szerkesztője:dr. Gábor Zsolt

Főszerkesztő:Polyák Gábor

([email protected])

Címlapfotó:Póka Marcell

Szerkesztőség és kiadóhivatal címe:HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

1137 Budapest, Radnóti M. u. 2.Tel.: 340-2304, 340-2305

Fax: 349-7600

Felelős kiadó:dr. Frank Ádám

Nyomdai kivitelezés:Regiszter Nyomda

Felelős vezető: Nagy Béla

ISSN: 1786-0776Éves előfizetési díj 2012. évre:

8580 Ft (6 szám)Előfizethető a Kiadó címén

és honlapján

www.infojog.hu www.hvgorac.hu

A szerkesztőbizottság tagjai:

Balogh Zsolt György(a szerkesztőbizottság elnöke)

Polyák Gábor(főszerkesztő)

Csáki Gyula BalázsCsepely-Knorr Tamás

Gyenge AnikóJóri AndrásKiss Attila

Parti KatalinRátai BalázsTóth András

Szőke Gergely László

A folyóirat tanácsadó testületének tagjai:

Boytha GyörgynéFaludi GáborGálik Mihály

Gönczöl TündeKovács AndrásMajtényi LászlóOrmós Zoltán

Réczicza IstvánRozgonyi Krisztina

Sallai GyulaSarkady IldikóSimonyi ErnőSzántó TiborTimár János

Verebics János

2012

| 1


Tanu

lmán

yok

TanulmányokTanulmányok

A szerző infokommunikációs szakjogász, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Nemzetközi Szerzői Jogi Osztályának szerzői jogi referense.

Lábody Péter

A közvetítő szolgáltatók bevonása a szerzői jogi jogérvényesítésbe.Közösségi jogi lehetőségek

BEVEzETéS

Aligha vitatható, hogy a szerzői jogi jogérvényesítés legnagyobb kihívását napjainkban az internetes környezetben elkövetett jogsértések jelentik. Az illegális p2p rendszerek elterjedésének következtében a jogosultak széttárt karokkal szembesülnek műveik, teljesítményeik folyamatos jogosulatlan fel-használásával, míg az általuk igénybe vehető jelenlegi eszköztár úgy tűnik, nem alkalmas e folyamat hatékony ellensúlyozására. Ez nem is csoda, hi-szen az Európai Unió jogérvényesítés terén irányadó legutóbb megalkotott irányelve 2004-ben született. Megalkotásakor még merőben más körülmé-nyek képezték a jogérvényesítés fő problémáit, így a jogérvényesítési uniós acquis az internetes IP jogsértések kezelésére sajnos semmilyen speciális rendelkezést nem tartalmaz. A tagállamoknak tehát jelenleg egy elavultnak tekinthető uniós jogi keret tiszteletben tartásával kell kezelniük a problémát, mely vonatkozásában a piac sürgős lépéseket követel.

Bár a vonatkozó uniós szabályozás megalkotását megelőzően nem volt ilyen egyértelmű, de ma már úgy tűnik, hogy a világhálón folyó jogsértések visszaszorítása tekintetében az internetes forgalom kapuőreinek tekinthető internetszolgáltatók jogérvényesítésbe történő bevonása a legkézenfek-vőbb, legkevésbé megkerülhető és emiatt valójában jelenleg a leginkább al-kalmazott eszköz az Unióban.

A fenti körülményből kiindulva e tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a jelenlegi uniós keretek között mennyiben valósítható meg a közvetítő szol-gáltatóknak a szerzői jogi jogérvényesítésbe való mind kiterjedtebb bevoná-sa, ennek milyen lehetőségei léteznek.

A téma kibontását a közvetítő szolgáltatók jogérvényesítés terén történő általános közreműködését biztosító uniós szabályozás bemutatásával kez-dem, majd kitérek annak vizsgálatára, hogy ezen entitások tekintetében mi-lyen speciális kötelezettségek szabhatók ki. Végül külön részt szentelek az alapvető jogok és az adatvédelem érvényesülése fontos aspektusának és az Európai Bíróság vonatkozó joggyakorlatának górcső alá vételére.

A KözVETÍTŐ SzOLGÁLTATÓK FOGALMA

A bevezetőt követően, de a tanulmány első címét megelőzően, úgy gon-dolom fontos meghatározni az írás által vizsgált személyi körbe tartozó köz-vetítő szolgáltató fogalmát. Az internetes közvetítő szolgáltatók mibenlé té-nek meghatározásához az információs társadalmi szolgáltatás fogalmából kell kiindulni. A 98/48/EK irányelv által módosított műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról

szóló 98/34/EK irányelv 1. cikke alapján információs társadalommal össze-függő szolgáltatásnak minősül az információs társadalom bármely szolgálta-tása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás.

A közvetítő szolgáltatók típusai kapcsán az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv rendelkezései adnak eligazítást (12–14. cikkek).

(i) Első csoportként azon közvetítő szolgáltatók emelendők ki, melyek az adatok „egyszerű továbbítását” végzik. Az irányelv definíciója szerint itt az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából

vagy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításából áll. (12. cikk) (ii) Ezen csoporttól különböznek az ún. „gyorsítótárolóban történő rögzítést

(caching)” végző közvetítő szolgáltatók. Ezek a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbítása során az információ automatikus, közbenső és átmeneti tárolását végzik abból a célból, hogy az információ későbbi továbbítását a szolgáltatás más igénybe vevői számára, azok kérésére hatékonyabbá tegyék. (13. cikk).

(iii) Végül az irányelv 14. cikke az ún. tárhely szolgáltatók kategóriáját ve-zeti be. Ezek az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatást nyújtanak, ami a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információ tárolá-sából áll.

E tanulmány tehát a fenti szolgáltatásokat a világhálón végző internetes közvetítő szolgáltatókkal, egyszerűbben internetszolgáltatókkal (angol kife-jezéssel internet service provider vagy ISP) foglalkozik, melyek tulajdonkép-pen a világhálón elhelyezett valamennyi tartalom tekintetében a továbbítást, a tárolást és az elérhetőség biztosítását végzik.1

1. Az ISP-k jogérvényesítésbe való bevonásának jelenlegi uniós megközelítései

Az ISP-k jogérvényesítésbe való bevonása alapvetően két fő alapon tör-ténik az Európai Unióban. Az egyik alap a jól felfogott érdekük, a másik pedig a jogalkotók, a bíróságok és hatóságok által rájuk kiszabott közreműködési kötelezettség.

Ami az első irányt illeti, az lényegében az ISP-k jogsértésekért való fele-lősségének kizárása érdekében történő önkéntes részvételét biztosítja a jogérvényesítés elleni harcban. Ennek alapját egyik oldalról az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv2 (40.) preambulum-bekezdése adja, mely azt a megközelítést hangsúlyozza, hogy a szolgáltatóknak bizonyos körülmé-nyek között kötelességük fellépni azzal a céllal, hogy a szolgáltatásaikat érintő jogellenes tevékenységeknek véget vessenek.


2012

| 1

Tanu

lmán

yok

Ennek elérését az irányelv oly módon éri el, hogy kimondja, a közvetítő szolgáltató az általa nyújtott egyszerűsített továbbítási, gyorsító tárolóban történő rögzítési és tárhely-szolgáltatási tevékenységei tekintetében csak bi-zonyos esetek teljesülése esetén mentesülhet az ezekkel összefüggésben történt jogsértésekkel kapcsolatos felelősség – egy része – alól.

Mint látszik tehát, pragmatikus szem-pontból az elektronikus kereskedelem-ről szóló irányelv oly módon biztosítja az ISP-k jogérvényesítésben való köz-reműködését, hogy saját felelősségük megállapíthatóságát helyezi kilátásba, amennyiben nem működnek együtt a jogsértés felszámolásában. Az irány -elv 40. és 46. preambulum-bekezdése emellett tagállami feladattá teszi olyan eljárások kialakítását, melyek a jogsértő tartalmak gyors és hatékony eltávolí-tását teszik lehetővé. (Ezen előírások révén jöttek létre számos tagállamban az ún. notice and take down eljárások).

Az uniós jog emellett a jogalkotások, bíróságok és hatóságok számára az ISP-k szélesebb körű és más jogszabályi alapokon nyugvó igénybevételét is lehetővé teszi. E vonatkozásban külön kiemelendő a fokozatos választ alkal-mazó tagállami jogrendszereknek az ISP-k jogsértőkkel szembeni kifejezett fellépést is előíró másik iránya. Ennek keretében a nemzeti jogszabályok ál-tal előírt és a jogsértőket egyre hátrányosabban sújtó jogkövetkezmények alkalmazása az ISP-k bevonását is egyre jobban igényli. Itt az ISP-k révén a tagállamok, bíróságok és hatóságok által bevethető „repertoárba” tartozik a közvetítő szolgáltatók adatszolgáltatásra (azaz zömében a felhasználóik IP címeinek kiadása, vagy az előfizetői adataik kiadása), a hálózataikkal kap-csolatos monitoring tevékenységre, bizonyos webhelyek blokkolására illetve az adatforgalom filterezésére, valamint adott internet-hozzáférések korláto-zására vagy felfüggesztésére történő kötelezése.

A jelen tanulmány – a fenti második megközelítés szerinti – azon rendel-kezésekre koncentrál, melyek az ISP-k jogérvényesítésbe való összetett be-vonását nem felelősségkorlátozási alapon biztosítják.

2. Az ISP-k fellépésének/tetésének uniós jogi alapjai

Az ISP-k szerzői jogi jogérvényesítésbe való bevonását biztosító uniós aquis tekintetében a jogérvényesítési irányelv,4 az INFOSOC irányelv,5 vala-mint a már hivatkozott elektronikus kereskedelemről szóló irányelv tartalmaz rendelkezéseket. A rendelkezések egyrészt általánosságban írnak elő a jog-érvényesítés terén a tagállamok által bevezethető vagy bevezetendő rendel-kezéseket, másrészt külön, a közvetítő szolgáltatók tekintetében is tartal-maznak szabályozást. Ezeket a rendelkezéseket konkrétan az ISP-k digitális harcba való bevonása alternatíváinak uniós jogi alapjáról szóló részben mu-tatom be. E helyt a jogérvényesítési irányelvben lefektetett és a szabályozás kiindulópontját jelentő azon garanciális feltételeket sorolom fel, amikre tekin-tettel az ilyen szabályozások bevezethetők.

A jogérvényesítési irányelv kimondja, hogy a szellemi tulajdonjogok érvénye-sítésével kapcsolatos szabályok megállapítása során szem előtt kell tartani:

– az információáramlás valamint a személyes adatok védelmét;6

– tekintettel kell lenni az egyéb alapvető jogokra is;7 – a keretében bevezetett intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatok-

nak méltányosnak és igazságosnak kell lenniük; ezek nem lehetnek indoko-latlanul bonyolultak és költségesek és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket; 8

– a keretében bevezetett intézkedéseknek hatásosnak, arányosnak és el-rettentőnek kell lenniük.9

A közvetítő szolgáltatók szerzői jogi jogérvényesítésbe való bevonásának tagállami jogalkotáson keresztüli megvalósítása terén tehát e fenti elveknek érvényesülniük kell. A lefektetett keretek bemutatását követően lássuk tehát, hogy az ISP-k digitális harcmezőn való bevetése milyen intézkedésekkel nyerhet értelmet. (Zárójelben jegyzem meg, hogy e tekintetben nem térek ki azon, jogértelmezési kérdéseket kisebb mértékben indukáló lehetőségekre, melyek az ISP-knek az IP tudatosságnövelési és egyé tájékoztatási tevé-kenységeire vonatkoznak, mert úgy vélem, ezek tagállamok általi előírása nem sok aggályt ébreszt, különösen mivel főként jogon kívüli eszközként valósulnak meg.)

2.1. Az ISP-k adatszolgáltatásra, azaz az IP címek kiadására kötelezéséről

E pont bemutatja, hogy milyen uniós jogi környezetben lehetséges vala-mely tagállam számára, hogy egy ISP részére előírja jogsértő tevékenységet

folytató előfizetője adatainak harmadik fél részére való kiadását. Az uniós jogi háttér vizsgálata előtt azonban utalok egy máig hivatalos fordításainak elké-szülte hiányában hatályba nem lépett, de 2010 novemberére már kvázi vég-legesített szövegű nemzetközi jogalko-tási kezdeményezésre is, a Hamisítás elleni Kereskedelmi Megállapodásra (Anti Counterfeiting Trade Agreement,

ACTA),10 abból az okból, hogy annak többek között az Európai Unió és annak valamennyi tagállama is a részese lesz.11 12

Az ACTA

Azért a kitérő, mert az ACTA az internetes közvetítő szolgáltatók adatszol-gáltatásával kapcsolatosan konkrét rendelkezést tartalmaz, mely igaz ugyan, hogy a rendelkezésben szereplő „may” szócska okán csupán lehetőségként írja elő a szerződő államok részére bevezethetőségét (így jelentősége való-színűleg nem lesz átütő), de mindenképpen rámutat e kérdés nemzetközi jogalkotási úton való kezelésének igényére is. Az Egyezmény 27. cikk (4) be-kezdése azt írja elő, hogy minden tagállam feljogosíthatja valamely szervét, hogy egy internetszolgáltatót arra utasíthasson, hogy az olyan előfizetőjével kapcsolatosan, aki azzal gyanúsítható, hogy előfizetését állítólagosan jog-sértéshez vették igénybe, az annak azonosításához szükséges információt szolgáltasson a jogosult részére, amennyiben a jogosult a szerzői vagy szomszédos jogi jogsértéssel összefüggésben keresetet indított és az ada-tokat abból a célból kéri a jogosult, hogy a jogait védje vagy érvényesítse.13 E bekezdés aztán előírja, hogy az eljárásokat oly módon kell átültetnie a tag-államoknak, hogy azok ne korlátozzák semmilyen módon a törvényes műkö-dést, így az elektronikus kereskedelmet, s legyenek tekintettel a vélemény-nyilvánítás szabadságára, a fair eljárásra és az adatvédelemre (privacy).14 Az ACTA e rendelkezésének tagállami szabályozásokba ültetése tehát nem-zetközi szinten kezelhetné az internetes jogsértések elleni fellépések ezen, internetszolgáltatók bevonásával kapcsolatos lehetőségének alkalmazható-ságát. Ehhez azonban két körülmény együttes bekövetkezése szükséges. Egyrészt természetesen az Egyezményt a tagállamoknak ratifikálniuk kell. Ha ezt megtették, akkor pedig a benne foglalt szabályozási lehetőséggel él-ve be kell, hogy vezessék az adatszolgáltatásra vonatkozó speciális jogsza-bályi előírást. E rövid nemzetközi jogi vonzat után következik az uniós jog ISP-k igénybevevőikkel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségével kapcsolatos releváns rendelkezéseinek bemutatása.

A jogérvényesítési irányelv bírósági eljárás keretében előírt általános adatszolgáltatási kötelezettséget állapít meg, mely az ISP-k tekintetében is irányadónak tekinthető. Az irányelv tájékoztatáshoz való jog elnevezésű 8. cikke15 alapján ugyanis a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben és a fel-peres indokolt és arányos kérelmére az illetékes bíróságok elrendelhessék, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól a jogsértő és/vagy olyan személyek adjanak tájékoz-tatást, akik üzletszerűen nyújtottak szolgáltatásokat jogsértő tevékenysé-gekhez. A cikk második bekezdése ezen eljárásokkal összefüggésben töb-bek között a jogsértő termékek forgalmazói, terjesztői nevének és címének kiadását írja elő. Az internetes jogsértések tekintetében az ISP-k a 8. cikk alá tartozó entitásoknak tekintendők, a jogsértő nevének és címének kiadá-sa pedig irányadó lehet az IP cím és minden személyes adat kiadásának lehetőségére is, amennyiben ez a jogérvényesítéshez szükséges.

Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv már arra is ad jogalkotási felhatalmazást a tagállamok számára, hogy bírósági eljárás keretein kívül kötelezzék az ISP-ket felhasználóik azonosítására. Az irányelv 15. cikk má-sodik bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a tagállamok ugyanis jogo-sultak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára olyan kötelezettségek megállapítására, amelyek szerint ezeknek

Ami az első irányt illeti, az lényegében az ISP-k jogsértésekért való felelősségének kizárása érdekében történő önkéntes részvételét biztosítja a jogérvényesítés elleni harcban. Ennek alapját egyik ol-dalról az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv3 (40.) pream-bulum-bekezdése adja, mely azt a megközelítést hangsúlyozza, hogy a szolgáltatóknak bizonyos körülmények között kötelességük fel-lépni azzal a céllal, hogy a szolgáltatásaikat érintő jogellenes tevé-kenységeknek véget vessenek.

2012

| 1


Tanu

lmán

yok

A fenti jogérvényesítési, elektronikus kereskedelmi és adatvédelmi szabályok összevetéséből következik, hogy bár az általános adat-védelmi, de a kifejezetten az elektronikus hírközlési ágazatban tör-ténő személyes adatkezelést lefektető uniós szabályozás is alap-esetben akadályozza a tagállamok által olyan kötelezettség előírását, mely az ISP-ket előfizetőik azonosítására és az általuk elkövetett jogsértő cselekmények tekintetében a hatóságok részére adatszol-gáltatásra kötelezze, de a jogszabályokban meghatározott kivéte-leknek megfelelő jogalkotás révén az uniós jog nem tiltja ilyen elő-írások bevezetését.

tájékoztatniuk kell az illetékes közigazgatási hatóságokat a szolgáltatásuk igénybe vevői által folytatott, jogellenesnek vélt tevékenységekről vagy nyújtott információkról, illetve a ható-ság ilyen irányú kérelmére közölniük kell azokat az adatokat, amelyek le-hetővé teszik szolgáltatásuk olyan igénybe vevőinek azonosítását, akik-kel, illetve amelyekkel adattárolási megállapodásaik vannak.16

Az IP címek kiadására az uniós jog alapján tehát két jogcímen kerülhet(ne) sor. Egyrészt a jogérvényesítési irány-elvben előírt és a bírósági eljárások során elrendelhető adatszolgáltatási kötelezettség keretén belül, másrészt az elektronikus kereskedelmi irányelv azon szabályának tagállami átültetése révén (szintén hatósági, bírósági eljá-rásban), mely kifejezetten az ISP-k tekintetében írja elő szolgáltatásaik igénybevevőinek a hatóságok számára történő azonosítását. A két szabály tehát ugyanarra adhat felhatalmazást, csak a jogérvényesítés különböző szereplői szempontjából.

Az adatvédelmi szempontok

Annak megállapítása során azonban, hogy e kötelezettség miként írható elő, az adatvédelmi szabályozás áttekintése is relevanciával bír, arra való tekintettel, hogy mind a jogérvényesítési, mind pedig az elektronikus keres-kedelemről szóló és az (Infosoc irányelv ugyanígy) az adatvédelmi szabá-lyok érvényesülésének biztosítása mellett ad lehetőséget e szabályozások bevezetésére.17 (Zárójelben jegyzem meg, e tanulmányban nem térek ki ar-ra, hogy az előfizetők azonosítását lehetővé tevő IP címek miként minősíthe-tőek a személyes adatok védelmét élvező előírások hatálya alá tartozónak, csupán annyit jegyzek meg, hogy az Európai adatvédelmi biztos 2010/C 147/01 számú véleményében úgy foglalt állást, hogy bizonyos körülmények között ilyennek minősíthetők.)

Ami az általános adatvédelmi szabályozást illeti, a tekintetben a szemé-lyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelve ad iránymutatást. 7. cikke szerint a tagállamok rendelkeznek arról, hogy a személyes adatok csak abban az esetben dolgozhatók fel, ha az adatfeldolgozás az adatkeze-lő vagy az adatokat megkapó harmadik fél vagy felek jogszerű érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezeknél az érdekeknél magasabb rendűek az érintettnek a védelmet élvező érdekei az alapvető jogok és sza-badságok tekintetében. Az irányelv ezen általános kötelezettség alól azon-ban kivételt enged, amennyiben a tagállamok jogszabályokat fogadhatnak el e jogok és kötelezettségek körének korlátozására. Erre akkor van lehetőség, ha ez az érintett vagy mások jogainak védelme, bűncselekmények vagy a szabályozott foglalkozások etikai vétségeinek megelőzése, vizsgálata, fel-derítése és az ezekkel kapcsolatos eljárások lefolytatása érdekében szüksé-ges (13. cikk).

Az elektronikus hírközlési ágazat tekintetében a személyes adatok keze-léséről, feldolgozásáról és a magánélet védelme tekintetében speciálisabb iránymutatást a 2002/58 európai parlamenti és tanácsi irányelv ad. E jogsza-bály 5. cikke18 szerint a tagállamok nemzeti jogszabályok révén biztosítani kötelesek a nyilvános hírközlő hálózatok és a nyilvánosan elérhető elektroni-kus hírközlési szolgáltatások segítségével történő közlések és az azokra vo-natkozó forgalmi adatok titkosságát és különösen meg kell tiltaniuk a közlé-sek és az azokra vonatkozó forgalmi adatok felhasználókon kívüli személyek által történő, az érintett felhasználó hozzájárulása nélküli meghallgatását, lehallgatását, tárolását vagy más módon történő elfogását vagy megfigyelé-sét. Ezen általános tilalom alól azonban ezen irányelv is kivételt enged, amennyiben a tagállamok jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az irányelvben foglalt jogok és kötelezettségek hatályának korlátozására vonat-kozóan, ha az ilyen jellegű korlátozás egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésnek minősül a nemzetbiztonság (vagyis az állam biztonsága), a nemzetvédelem és a közbiztonság védelme érdekében, valamint a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderí-tésének és üldözésének a biztosítása érdekében [15. cikk (1) bek.] 19

A fenti jogérvényesítési, elektronikus kereskedelmi és adatvédelmi szabá-lyok összevetéséből következik, hogy bár az általános adatvédelmi, de a ki-

fejezetten az elektronikus hírközlési ágazatban történő személyes adatke-zelést lefektető uniós szabályozás is alapesetben akadályozza a tagállamok által olyan kötelezettség előírását, mely az ISP-ket előfizetőik azonosítá-sára és az általuk elkövetett jogsértő cselekmények tekintetében a hatósá-gok részére adatszolgáltatásra köte-lezze, de a jogszabályokban meghatá-rozott kivételeknek megfelelő jogalko-tás révén az uniós jog nem tiltja ilyen

előírások bevezetését. Ezt a jogértelmezést támasztja alá az Európai Bíró-ság joggyakorlatának elemzése is. Mint e tanulmány későbbi részében látni fogjuk, az Európai Bíróság a Promusicae kontra Telefónica de España SAU ügyben (C-275/06) az adatszolgáltatási kötelezettség tekintetében kimond-ta, hogy tagállami előírása során a tagállamoknak figyelemmel kell lenniük arra, hogy ezen irányelvek ne olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely az említett alapjogokba vagy más közösségi jogi általános alapelvbe, mint az arányosság elve ütközik. Amennyiben tehát ezeknek az előírásoknak a meg-alkotása során figyelemmel vannak a fenti körülményekre, úgy bevezetésük megengedett lehet.

2.2. Az ISP-k monitoringra kötelezéséről

Az ISP-knek a jogérvényesítés rendszerébe történő összetettebb és fo-lyamatos bevonására megfelelő eszköznek tűnik az előfizetők internet-hozzáférésein keresztül lebonyolított adatforgalom folyamatos nyomon kö-vetése és a jogsértések ily módon való detektálása, azaz a monitoring. A monitoring két fajtája képzelhető el. Az egyik esetében az ISP általános és minden előfizető adatforgalmára tekintettel történő nyomon követést végez, míg a másik esetben csupán bizonyos feltételek bekövetkezte esetében, adott felhasználó tekintetében követi az adatforgalmat.

Az általános monitoring kötelezettség

Azzal együtt, hogy kétségtelen, az általános nyomon-követési kötelezett-ség megállapítása hatékony eszközét nyújtaná a jogérvényesítésben való ISP-k nyújtotta lehetőségek kihasználásának, de többek között a fentebb be-mutatott adatvédelmi szempontok alapján és az e kötelezettség bevezetése esetén keletkezett költségekre is tekintettel az uniós jog konkrét tiltó rendel-kezései szerint sem minősül elfogadható eszköznek. Az elektronikus keres-kedelemről szóló irányelv (47) preambulum-bekezdése például konkrétan ki-mondja, hogy a tagállamok nem írhatnak elő a nyomon követésre vonatkozó kötelezettséget a szolgáltatók számára, de az irányelv 15. cikke20 is ekként rendelkezik, amennyiben tiltja a szolgáltatókat terhelő olyan általános kötele-zettséget, mely szerint az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyo-mon kellene követniük, vagy olyan általános kötelezettségek megállapítását, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk.

Bár az Unió e kérdésben már az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv elfogadásakor tulajdonképpen állást foglalt, de érdekességgel bír-hat, hogy az európai adatvédelmi biztos – már hivatkozott – 2010/C 147/01 számon kiadott véleményében az ACTA által bevezetni javasolt monitoring kötelezettség tekintetében ismét rámutatott, hogy ennek bevezetése nem szükséges és arányos eszköze a szellemi tulajdon interneten történő védel-mének. Erre való tekintettel is került az ACTA végleges szövegébe e kötele-zettséggel összefüggésben a tagállamoknak csupán jogalkotási alternatívát, de nem kötelező erejű előírást tartalmazó „may” fordulat.

A tanulmány EB joggyakorlatát bemutató vonatkozó részére tekintettel e helyt csupán utalok arra, hogy a Bíróság az általános monitoring kötelezettség kérdésében is állást foglalt. A L’Oréal kontra e-Bay ügyben (C-324/09) kimond-ta, a tagállamok által az érintett online szolgáltatásnyújtók tekintetében – azok internetes szolgáltatása igénybevételével történő valamennyi jövőbeli jogsér-tés megakadályozása érdekében – előírt intézkedések nem állhatnak az ISP valamennyi ügyfele adatai összességének tevőleges nyomon követésében.


2012

| 1

Tanu

lmán

yok

Amint az a fentiek is igazolják, megfelelő garanciák mellett az uniós joggal nem ellentétes az internet-hozzáférés korlátozásával, illetve felfüggesztésével kapcsolatos intézkedési kötelezettség ISP-kre tör-ténő tagállami kiszabása, melyet a számos tagállamban bevezetett példák is mutatnak (Franciaország, Belgium). E szem előtt tartandó garanciák tekintetében e rész kezdetén felsorolt, többek között az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása lehetnek, melyek közül a véleménynyilvánítás szabadsága bírhat a leginkább relevanciával.

A konkrét monitoring kötelezettség

Ami pedig a konkrét előfizetők saját adatforgalmát illető speciálisabb mo-nitoring kötelezettséget illeti, e tekintetben az uniós jog megengedőbb. Az elektronikus kereskedelmi irányelv (47) preambulum-bekezdése ugyanis konkrétan kimondja, hogy a nyomon követési tilalom csak az általános jelle-gű kötelezettségekre vonatkozik; nem érinti azonban az egyedi esetben al-kalmazandó nyomon követési kötelezettségeket, és különösképpen nem érinti a nemzeti hatóságoknak a nemzeti jogszabályokkal összhangban e te-kintetben hozott intézkedéseit. Megjegyzendő azonban, hogy ebben az esetben természetesen szintén irányadóak a már korábban részletezett uni-ós adatvédelmi rendelkezések, melyek megnehezíthetik egy ilyen nemzeti kötelezettség uniós joggal konform és az alkotmányosság próbáját is kiálló bevezetését.21

2.3. Az ISP-k filterek bevezetéséről és egyes webhelyek blokkolására kötelezéséről

Az ISP-k jogérvényesítésbe történő bevonása elképzelhető lehet arra va-ló kötelezésük révén is, hogy bizonyos, kifejezetten jogsértő tevékenységek folytatására létrehozott – vagy kizáró-lag ilyen gyakorlatot folytató – interne-tes helyek elérhetőségét blokkolják vagy a jogosultakkal közreműködve olyan jellegű filtereket (szűrőszoftvere-ket) vezessenek be hálózatukban, me-lyek bizonyos technológiák alkalmazá-sa révén a jogsértő tartalmak kiszűré-sét végzik.

E tekintetben a jogérvényesítési irányelv 11. cikke bír leginkább rele-vanciával, de ugyanígy hivatkozási alap az irányelv (24) preambulum-bekezdése22 is. A 11. cikk alapján a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben bírósági határozat szellemi tulajdonjog megsértését állapítja meg, úgy a bí-róságok a jogsértőt határozattal a további jogsértéstől is eltiltják. Emellett a tagállamok azt is kötelesek biztosítani, hogy a jogosultak ezen eltiltást olyan közvetítők ellen is kérelmezhessék, akiknek szolgáltatásait harmadik sze-mély a szellemi tulajdonjog megsértése céljából veszi igénybe.23

Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 18. cikke24 szintén meg-említendő lehet ezen aspektus esetében, mert ez alapján a tagállamok köte-lesek biztosítani azt, hogy a nemzeti jog alapján indítható, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenységekkel kapcsolatos bí-rósági keresetek tegyék lehetővé az olyan intézkedések – így ideiglenes in-tézkedések – gyors elfogadását, amelyek célja az állítólagos jogsértés meg-szüntetése és az érintett érdekek minden további sérelmének megelőzése.

Már a bírósági ügy későbbi bemutatása előtt e helyt utalok arra, hogy a jogérvényesítési irányelv 11. cikke vonatkozásában a Bíróság a L’Oréal kont-ra e-Bay ügyben (C-324/09) kimondta, azt úgy kell értelmezni, „hogy az megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy a szellemi tulajdonjo-gok védelme tárgyában illetékes nemzeti bíróságok az online piac üzemelte-tőjét kötelezhessék olyan intézkedések meghozatalára, amelyek nem csu-pán az e jogoknak az említett piac használói által történő megsértésének megszüntetéséhez járulnak hozzá, hanem az ilyen jellegű jogsértések meg-előzéséhez is.”25 A filterezés pedig (és egyébként az előbbi pontban megje-lölt konkrétabb monitoring kötelezettség is) ilyennek minősíthető intézkedés lehet.

E tekintetben különös jelentőséggel bír majd a jelenleg is folyamatban lé-vő Scarlet Extended kontra Societé belge des auteurs compositeurs et éditeurs (SABAM) ügy (C-70/10) ügy, mivel az ügyben eljáró Főtanácsnok véleménye is már fontos aspektusokra mutatott rá a filter és blokkoló rend-szerek bevezetését illetően (lásd alább).26

2.4. Az ISP-k internet-hozzáférések korlátozására és felfüggesztésére kötelezéséről

E helyt az ISP-k által a tagállami szabályozások alapján az előfizetők hoz-záférésének korlátozását és annak felfüggesztését lehetővé tevő rendelke-zések uniós jogalapjának elemzése következik. E kötelezettségeket több az

ún. három csapást vagy fokozatos válasz modelljét alkalmazó jogrendszer is bevezette.

Az internet hozzáférés korlátozásának és felfüggesztésének szerzői jogi jogérvényesítés érdekében történő bevezetésének lehetséges jogalapjai-ként e helyt csupán utalok az Infosoc irányelv 8. cikkében található rendelke-zésére, az elektronikus kereskedelmi irányelv 18. cikkére, valamint a jogér-vényesítési irányelv 11. cikkére, és ugyanezen irányelv (24) preambulum-bekezdésére. Fontos kiemelni, hogy ezen intézkedés tagállam általi bevezet-hetőségét az uniós jog konkrétan ismeri. A 2009/136/EK irányelv27 ugyanis az egyetemes szolgáltatási irányelv módosítása keretében olyan rendelke-zést illeszt a 2002/22/EK irányelvbe, mely a tagállamoknak lehetőséget ad arra, hogy az ISP-kre olyan kötelezettségeket rójanak, melyek alapján azok korlátozhatják az egyes szolgáltatások, vagy alkalmazások végfelhasználók általi hozzáférését és/vagy használatát, amennyiben ezt a nemzeti jogsza-bályok megengedik és összhangban van a közösségi joggal. Az irányelv elő-írja, hogy ezen intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, egyúttal kötelezővé teszi az ilyen feltételekről való tájékoztatást is. 28

Amint az a fentiek is igazolják, megfelelő garanciák mellett az uniós joggal nem ellentétes az internet-hozzáférés korlátozásával, illetve felfüggesztésé-

vel kapcsolatos intézkedési kötelezett-ség ISP-kre történő tagállami kiszabá-sa, melyet a számos tagállamban be-vezetett példák is mutatnak (Francia-ország, Belgium). E szem előtt tartan-dó garanciák tekintetében e rész kez-detén felsorolt, többek között az embe-ri jogok és alapvető szabadságok tisz-teletben tartása lehetnek, melyek kö-zül a véleménynyilvánítás szabadsága bírhat a leginkább relevanciával.29

3. Az Európai Bíróság vonatkozó joggyakorlata

Úgy vélem, az ISP-k bevonásával alkalmazható intézkedések uniós jogi bemutatása nem végezhető el teljes körűen a vonatkozó EB gyakorlat vizs-gálata nélkül. Erre való tekintettel alább kitérek a Bíróság három relevanciá-val bíró ügyére, melyek közül kettőben már született ítélet, egy esetében pedig jelenleg csupán a Főtanácsnok véleményének bemutatására szorít-kozhatok az ügy folyamatban léte miatt. Az ítéletek ismertetése során köny-nyebb érthetőségük biztosítása érdekében fontosnak tartottam ténybeli hát-terük rövid bemutatását is.

3.1. A Promusicae kontra Telefónica de esPaña sau ügy (C 275/06.)

Az ügy ténybeli háttere

A Productores de Música de esPaña (ProMusicae) jogosultakat képviselő nonprofit szervezet ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordult 2005 fo-lyamán egy madridi bírósághoz abból az okból, hogy a teLefónica de esPaña sau) internet-hozzáférési szolgáltatást nyújtó cég szolgáltatásaival össze-függésben az általa képviselt jogosultak szellemi tulajdonjogát sértő cselek-ményeket tapasztalt. A bíróság révén arra kívánta kötelezni az internetszol-gáltató céget, hogy az az általa átadott IP címek alapján bocsássa rendelke-zésére a Kazaa elnevezésű program használatával jogsértést elkövető előfi-zetőinek elérhetőségét annak érdekében, hogy polgári peres úton felléphes-sen ellenük. A cég azonban megtagadta utóbbiak kiadását arra hivatkozás-sal, hogy az előfizetői azonosítását lehetővé tevő IP címek hozzáférhetővé tételére a hatályos spanyol jog alapján csupán nyomozás keretében, illetve közbiztonság vagy nemzetbiztonság védelme céljából kötelezhető, azonban polgári eljárás keretében vagy ilyen eljárásra irányuló ideiglenes intézkedés címén nem. A ProMusicae ezzel szemben azzal érvelt, hogy a spanyol jogot a 2000/31, 2001/29 és 2004/48 irányelvek rendelkezésével, valamint a char-ta 17. cikkének (2) bekezdésével és 47. cikkével összhangban kell értelmez-ni, amelyek nem teszik lehetővé a tagállamoknak, hogy az érintett adatok közlésének kötelezettségét kizárólag az e törvényben említett célokra korlá-tozzák.30 (Itt jegyzem meg, hogy az Alapjogi Charta a Lisszaboni Szerző-dés31 hatályba lépését követően az Európai Unió elsődleges jogát képező

2012

| 1


Tanu

lmán

yok

A Bíróság a Promusicae ügyet követően arra mutatott rá, hogy az ISP-k szerepének kiaknázása bizonyos esetekben nem csupán az uniós jog biztosította tagállami lehetőség, de kötelezettség is.

kötelező erejű dokumentum.) A fenti kérdésben való állásfoglalás érdekében a madridi bíróság az alábbi kérdéssel fordult előzetes döntéshozatali kére-lemmel az Európai Bírósághoz:

„A közösségi jog, egészen pontosan a [2000/31] irányelv 15. cikkének (2) bekezdése és 18. cikke, a [2001/29] irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdé-se, a [2004/48] irányelv 8. cikke, valamint a […] charta 17. cikkének (2) be-kezdése és 47. cikke lehetővé teszi-e, hogy a tagállamok – a polgári jogi el-járásoknak e kötelezettség hatálya alól történő kivételével – nyomozásra, il-letve a közbiztonság vagy nemzetbiztonság védelme esetére korlátozzák valamely információs társadalommal összefüggő szolgáltatással létrejött kommunikációval kapcsolatos – a hálózatüzemeltetőket, az elektronikus kommunikációs szolgáltatásokat nyújtókat, valamint a távközlési hálózathoz való hozzáférést biztosítókat és az adattárolást nyújtó szolgáltatókat terhe - lő –, a hálózatra való kapcsolódásra és a forgalomra vonatkozó adatok meg-őrzésével és rendelkezésre bocsátásával összefüggő kötelezettséget?” Másképpen mondva: a közösségi jogot úgy kell-e értelmezni, hogy az meg-követeli-e egy tagállamtól, hogy a szerzői jog hatékony védelmének biztosí-tása céljából előírja a személyes adatok polgári eljárás keretében történő közlésének kötelezettségét.

A Bíróság a kérdésben hivatkozott három irányelv által elérendő együttes célként az információs társadalomban a szellemi tulajdonjogok és különösen a szerzői jog hatékony védelmét jelölte meg, azonban kimondta, hogy a 2000/31 irányelv 1. cikke (5) bekezdésének b) pontjából32, a 2001/29 irányelv 9. cikkéből33 és a 2004/48 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének e) pontjából34 az következik, hogy e védelem érvényesítésekor tiszteletben kell tartani a személyes adatok védelméhez kapcsolódó követelményeket.35 A fő megvá-laszolandó kérdés tehát az lett, hogy hogyan lehet a különböző alapjogokat, tehát a magánélet tiszteletben tartásához való jogot és másrészt a tulajdon-hoz és a hatékony jogorvoslathoz való jog védelméhez kapcsolódó követel-ményeket egyensúlyba hozni. E vonatkozásban bár konkrét válasz nem szü-letett, de azt kimondta a Bíróság, hogy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogérvényesítésre vonatkozó szabályozások kialakítása során tagállami fel-adat az irányelvek olyan értelmezésére támaszkodni, amely lehetővé teszi a közösségi jogrend által védett különböző alapjogok igazságos egyensúlyá-nak a biztosítását. Ami pedig az irányelvek végrehajtását jelenti, ezek során a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak nemzeti jogukat nemcsak hogy az említett irányelvekkel összhangban kell értelmezniük, hanem arra is fi-gyelniük kell, hogy ezen irányelvek ne olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely az említett alapjogokba vagy más közösségi jogi általános alapelvbe, mint az arányosság elve ütközik.36

A fenti megállapításokat figyelembe véve az előterjesztett kérdésre pe-dig azt a választ adta, hogy bár „a 2000/31, 2001/29, 2004/48 és 2002/58 irányelv nem kötelezi a tagállamokat, hogy olyan helyzetben, mint az alap-ügy, a szerzői jog hatékony védelmé-nek biztosítása céljából előírják a személyes adatok polgári eljárás ke-retében történő közlésének kötelezettségét […]”, de ezt biztosító és az adatvédelemi szempontokat megfelelően figyelembe vevő ilyen szabályo-zás kialakítható.

3.2. A l’oréal kontra e-Bay ügy (C-324/09)


2007 májusában a L’oréaL cég tájékoztatta az e-bay céget arról az általa sérelmezett körülményről, hogy utóbbi internetes piacterein a szellemi tulaj-donjogait sértő ügyletek meglehetősen nagy számban fordulnak elő. Az e-bay e megkeresésre adott válasza a L’oréaL számára azonban nem volt kielégítő, mely következtében végül keresetet nyújtott be az e-bay ellen több tagállamban, köztük a HiGH court of Justice (enGLand & WaLes), Chancery Division előtt, annak megállapítása érdekében, hogy az e-bay és az alperes természetes személyek felelősek az ez utóbbiak által a www.ebay.co.uk in-ternetes oldalon lebonyolított azon tizenhét tárgy adásvételéért, amelyek ál-lítólag sértették a L’oréaL-t megillető jogokat.37 A HiGH court of Justice a keresetet befogadta, ám eljárása során az uniós jog értelmezéséhez előze-tes döntéshozatali kérelemmel fordult a bírósághoz.

A Bíróság válaszai

A Bíróság a védjegyhasználatot és az online piacterek elektronikus keres-kedelmi irányelv szerinti tárhely szolgáltatókénti minősülését érintően feltett – egyébként alkérdéseket nem számítva összesen 10 kérdés – vonatkozásá-ban több tekintetben adott a témám szempontjából releváns iránymutatást, 38 de úgy vélem a tizedik kérdés a legizgalmasabb: „Amennyiben egy közvetí-tőnek, mint például egy internetes oldal üzemeltetőjének a szolgáltatásait harmadik személy arra használta, hogy egy lajstromozott védjegyet bitorol-jon, a [2004/48 irányelv] 11. cikke előírja-e a tagállamok számára annak biz-tosítását, hogy a védjegyjogosult kérelmezhesse, hogy a közvetítőt eltiltó ha-tározattal a további védjegybitorlástól eltiltsák, szemben az adott jogsértés folytatásával, és amennyiben igen, a biztosítandó eltiltó határozatnak mire terjed ki a hatálya?” Egyszerűbben fogalmazva: kötelesek-e a tagállamok biztosítani olyan intézkedések jogosultak kezdeményezésére történő elren-delhetőségét, melyek a közvetítő szolgáltatók jövőbeli jogsértések megelő-zése érdekében történő fellépését kényszerítenék ki. Amennyiben igen, ak-kor pedig ezek milyen intézkedések lehetnek.

A Bíróság a tizedik kérdés első felének megválaszolását lényegében a jogérvényesítési irányelv 11. cikke39 értelmezésével végezte el. Kimondta, hogy annak: „harmadik mondatát úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy a szellemi tulajdonjogok védelme tár-gyában illetékes nemzeti bíróságok az on-line piac üzemeltetőjét kötelezhes-sék olyan intézkedések meghozatalára, amelyek nem csupán az e jogoknak az említett piac használói által történő megsértésének megszüntetéséhez járulnak hozzá, hanem az ilyen jellegű jogsértések megelőzéséhez is.”40 Ami pedig a legfontosabb, a Bíróság iránymutatást is adott a tekintetben, hogy milyen az uniós joggal konform intézkedések végrehajtásával követelhető meg az ISP általi megelőzés. E tekintetben az ítélet 139-től 144-ig pontjáig terjedő részek bírnak relevanciával, melyek lényegét az alábbiakban fogla-lom össze:

− a tagállamok által bevezetett szabályoknak tiszteletben kell tartaniuk a 2004/48/EK irányelvből, valamint az említett irányelv által hivatkozott jogfor-rásokból következő korlátozásokat;

− az érintett on-line szolgáltatásnyújtótól elvárt intézkedések nem állhat-nak valamennyi ügyfele adatai összességének tevőleges nyomon követé-sében;

− az eltiltó határozatot hozó bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a megha-tározott intézkedések ne képezzék a jogszerű kereskedelem akadályát;

− az eltiltó határozatoknak hatékonyaknak, visszatartó erejűeknek és egy-ben arányosaknak kell lenniük és elrendelésükkor szem előtt kell tartani a különböző jogok és érdekek megfelelő egyensúlyát;

− az azokkal szembeni hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítása ér-dekében, akik valamely on-line szol-gáltatást szellemi tulajdonjogok meg-sértésére használtak, a közvetítő szol-

gáltató kötelezhető arra, hogy intézkedéseket hozzon eladóként tevékenyke-dő ügyfelei azonosításának lehetővé tétele érdekében. (Fontos, hogy ezt a Bíróság csupán az on-line piactér üzleti szférája és nem a magánélet kere-tein belül mondta ki.)

A fentiekben olvasható iránymutatás ha nem is szűk, de valamilyen kere-tet mégis nyújt a nemzeti jogalkotók számára. Így bár a L’oréaL kontra e-bay ügy nem szerzői jogi vonatkozású, de egyértelműen irányadónak tekinthető a szerzői jogi jogérvényesítés területén is. A Bíróság a ProMusicae ügyet kö-vetően arra mutatott rá, hogy az ISP-k szerepének kiaknázása bizonyos esetekben nem csupán az uniós jog biztosította tagállami lehetőség, de kö-telezettség is.

3.3. A scarleT exTended kontra socieTé Belge des auTeurs comPosiTeurs eT édiTeurs (saBam) ügy (C-70/10)

Bár ez az ügy még nem jutott el a Bíróság ítélethozataláig, de mivel a Fő-tanácsnoki vélemény, mely sok esetben a végső ítélet eredményét is előre-vetíti, már 2011 áprilisában napvilágot látott egy bírósági sajtóközlemény41 révén, úgy vélem megemlítése feltétlenül relevanciával bír, mert rámutat a filter és blokkoló rendszerek ISP-k általi alkalmazhatóságának korlátaira.


2012

| 1

Tanu

lmán

yok

Jegyzetek

A fenti kidolgozatlanság révén jelenleg hatalmas szerepe van a Bí-róság jogértelmezési gyakorlatának, de a másodlagos jog egyik al-kotójához beérkezett e területet érintő előzetes döntéshozatali ké-relmek alacsony száma sem jelentősen tölti fel az egyelőre hézagos jogi keret lyukait.

Jegyzetek


A societé beLGe des auteurs coMPositeurs et éditeurs (a továbbiakban: sabaM) ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz a scarLet extended nevű ISP ellenében. Elsősorban annak megállapítását kérte, hogy az ISP szolgáltatásait igénybevevő előfizetők az általa képviselt jogosultak szerzői jogait megsértették azzal, hogy illegális p2p oldalakon a repertoárjá-ba tartozó szerzői műveket töltöttek le, másodsorban pedig bírság kilátásba helyezésével arra kívánta rászorítani az internetszolgáltatót, hogy működjön közre e jogsértések felszámolásában oly módon, hogy blokkolja, vagy egyébként tegye lehetetlenné előfizetői számára a jogosultak engedélye nél-küli illegális p2p használatot. Egy 2004. november 26-i ítélet megállapította a szerzői jogi jogsértések megtörténtét, egy 2007. június 29-i ítélet pedig na-pi 2500 euró kötbérteherrel arra kötelezte a céget, hogy valamely módon szüntesse meg e jogsértő fájlok előfizetői által történő megosztását az ítélet meghozatalát követő hat hónapon belül. Az ISP azonban nem hagyta annyi-ban a dolgot, s egy brüsszeli feljebbviteli bírósághoz fordult a rá kirótt intéz-kedés megszüntetése érdekében. E feljebbviteli bíróság fordult előzetes döntéshozatali kérelemmel az Európai Bírósághoz az abban való állásfogla-lás érdekében, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal, különösen pedig az Alapjogi Charta-val egy filter-rendszer (az internetes tartalmakat és for-galmakat szűrő alkalmazás) bevezetését vagy az elektronikus kommuniká-ció blokkolását elrendelő bírósági kötelezés.

A Főtanácsnok, cruz ViLLaLón véleménye

A Főtanácsnok véleményében megállapítja, hogy e feladat ellátása első-ként valójában a scarLet hálózatán történő teljes adatforgalom szűrését igé-nyelné annak megállapíthatóságához, hogy mely adatok forgalma jelent ténylegesen jogsértést. Másodsorban, az ezen eredmények alapján beveze-tendő rendszer a jogsértő tartalmak blokkolását végezné el akár az adat-forgalmat kezdeményező, akár az ada-tot fogadó vonatkozásában. E kötele-zettség tekintetében a Főtanácsnok kiemeli, hogy egy ilyen általános jelle-gű kötelezettség idővel a scarLet cé-gen túlmutatóan állandó jelleggel más ISP-kre is kiterjedne, de már a scarLet-et sújtó elrendelése is kihatna olyan felhasználókra, melyek nem az ő előfizetői, és nem is belga illetőségűek, sőt, megelőző jellegének köszön-hetően még deklaráltan jogsértőnek sem minősített cselekmények esetében is alkalmazandó volna. Véleményében aggályosnak tartja, hogy az e rendel-kezés által bevezetett új kötelezettség gyakorlatilag az ISP-kre terhelné a hálózatukon folyó, ámde mások jogait sértő cselekmények megakadályozá-sának valamennyi költségét.

E fenti körülményekre való tekintettel cruz arra a megállapításra jut, hogy a filter és blokkoló rendszerek bevezetése az Alapjogi Charta által elismert ma-gánjellegű kommunikációhoz, valamint a személyes adatok védelméhez fűző-dő jogok megsértését eredményezné és egyúttal az információszabadság csorbításával járna. Az Alapjogi Charta pedig bár lehetőséget ad a benne fog-lalt jogok korlátozására, de erre csupán megismerhető, egyértelmű és kiszá-mítható jogalkotási folyamat által kerülhet sor. Ugyanígy kijelenti, hogy egy

ilyen rendszer költségei ISP-kre való terhelésének lehetősége nem vezethető le a belga szabályozásból. Sőt, véleménye szerint sem a szisztematikus, min-denkire kiterjedő állandó és folyamatos szűrő, sem pedig az általa érintettek ellene való fellépésére módot nem adó blokkoló rendszer alkalmazásának el-rendelhetősége nincsen körbebástyázva megfelelő biztosítékokkal.

Fentieknek megfelelően a Főtanácsnok a következő bírósági határozat meghozatalát javasolja: „az EU joga kizárja, hogy valamely tagállami bíróság olyan rendelkezést hozzon a belga jogszabályi rendelkezések alapján, mely egy internetes közvetítő szolgáltatót arra kötelez, hogy megelőzés céljából, saját költségén, valamennyi előfizetője tekintetében állandó jelleggel in abstracto a saját hálózatán történő teljes elektronikus kommunikációját (fő-ként a p2p szoftverrel kapcsolatos) szűrő és blokkoló rendszereket vezessen be annak érdekében, hogy hálózatán azonosíthassa a zenei, mozgóképes és audiovizuális azon fájlok cseréjét, melyek tekintetében harmadik személy jogait érvényesíteni kívánja (claims rights), valamint hogy haladéktalanul blokkolja ezen fájlok cseréjét akár a fogadásuk akár a küldésük pontján.”

4. öSSzEFOGLALÁS

Az ISP-k jogérvényesítésbe való bevonásának lehetőségét biztosító el-sődleges és másodlagos uniós jog vizsgálata alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy meglehetősen széles körben van mód ezen entitások di-gitális jogsértések visszaszorítása elleni küzdelembe történő bevonására. E szabályozások tagállami kialakítása terén azonban elsőrendű kötelezettség az alapvető jogok, az arányosság, a méltányosság követelményeinek tiszte-letben tartása is.

A jelenlegi szabályozás azonban meglehetősen kidolgozatlan, melyet a közvetítő szolgáltatókat konkrétan érintő szabályok alacsony száma is mutat (Ennek fő oka persze nyilvánvalóan az, hogy a jogérvényesítési irányelv el-fogadására még a digitális jogsértések csökkentése iránti szükséglet felis-

merését megelőzően került sor.) A fen-ti kidolgozatlanság révén jelenleg ha-talmas szerepe van a Bíróság jogértel-mezési gyakorlatának, de a másodla-gos jog egyik alkotójához beérkezett e területet érintő előzetes döntéshozata-li kérelmek alacsony száma sem jelen-

tősen tölti fel az egyelőre hézagos jogi keret lyukait.Mint az a jelenlegi uniós térképen is látszik, a jogi keret ilyetén állapota

kétfajta megközelítésre sarkallta a tagállamokat; egyrészt az uniós cselek-vésre (jogalkotásra) számító kivárás taktikájának alkalmazására, másrészt pedig a piac sarkallta, a probléma kezelését saját kézbe vevő, lényegében uniós jogi szempontból sötétbe ugrást jelentő tagállami jogalkotás megkez-désére. Ami az előbbieket illeti, várakozásaik hamarosan gyümölcsöt érlel-nek, mivel az Unió időközben megkezdte a jogérvényesítési irányelv felül-vizsgálatával kapcsolatos munkákat, s az Európai Bizottság, ha állja szavát, a jövő év első felében a módosítására irányuló olyan javaslatokkal fog előáll-ni, melyekben kezelni fogja a digitális jogsértések problémáját. Ami az utób-biakat illeti, velük kapcsolatban elképzelhetetlennek tartom, hogy a némileg egymáshoz hasonló szabályozásaikban lefektetett rendelkezéseket és ezek kezdeti eredményeit az Unió pont e jogalkotási folyamat során figyelmen kí-vül hagyná. Valamennyire tehát mindketten jól járhatnak.

1 Lilian Edwards: Role and responsibility of internet intermediaries in the field of copyright and related rights http://www.wipo.int/copyright/en/doc/role_and_responsibility_of_the_internet_intermediaries_final.pdf [2011-11-21]

2 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a bel-ső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól

3 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a bel-ső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól

4 Az Európai Parlament és a Tanács szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelve

5 A Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az in-formációs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásai-nak összehangolásáról

6 (2) A szellemi tulajdon védelme lehetővé kell, hogy tegye a feltaláló vagy alkotó számára, hogy találmányából vagy alkotásából jogos haszonhoz jusson. Lehe-tővé kell tennie továbbá a művek, ötletek és az új know-how lehető legszéle-sebb elterjedését. Ugyanakkor e védelem nem akadályozhatja a szabad véle-ménynyilvánítást, a szabad információáramlást és a személyes adatok védel-mét; ez vonatkozik az internetre is.

7 (32) Ez az irányelv tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat és alapelveket, amelyeket különösen az Európai Unió alapjogi chartája elismer. Ez az irányelv különös tekintettel biztosítja a szellemi tulajdon teljes mértékű tiszteletben tar-tását a Charta 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően

8 3. cikk Általános kötelezettség (1) A tagállamok rendelkeznek azon intézkedé-sekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek az ezen irányelv által szabá-lyozott szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak méltányosnak és

2012

| 1


Tanu

lmán

yok

igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költ-ségesek és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket.

9 3. cikk (2) Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak.

10 http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2011/may/tradoc_147937.pdf 2011-11-2311 A Megállapodást a következő országok kötik egymással: Japán, Egyesült Álla-

mok, Kanada, Európai Unió, Svájc, Ausztrália, Mexikó, Marokkó, Új-Zéland, Koreai Köztársaság Szingapúr.

12 E nemzetközi szerződés szintén a szellemi tulajdoni jogérvényesítés joganya-gát fogja képezni, igaz azonban, hogy a tagállamaira kötelező érvénnyel a TRIPS Megállapodásban már lefektetett garanciális elemekhez képest tulaj-donképpen semmilyen többletet nem tartalmaz, így az uniós tagállamok szem-pontjából belső joguk tekintetében nagy változásokat nem indukál majd. A do-kumentumra való utalást mégis indokoltnak tartom, mert jól mutatja a digitális szellemi tulajdoni jogsértések elleni küzdelem nemzetközileg is propagált vol-tát, mivel 2. fejezetén belül kifejezetten a digitális környezetben történő jogérvé-nyesítéssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. Az Egyezmény 2.18. cikk első bekezdése arról rendelkezik, hogy minden tagállam köteles biztosítani, hogy a Megállapodás polgári és büntetőjogi részei oly módon szerepeljenek sa-ját jogában, hogy hatékony fellépést tegyenek lehetővé a digitális környezetben történő szellemi tulajdoni jogsértésekkel szemben, mely megelőző és elrettentő jogorvoslati eszközöket egyaránt tartalmaz. Az Egyezmény kimondja, hogy az eljárásokat oly módon kell átültetnie a tagállamoknak, hogy azok ne korlátozzák semmilyen módon a törvényes működést, így az elektronikus kereskedelmet, s legyenek tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságára, a fair eljárásra és az adatvédelemre (privacy).

13 A Party may provide, in accordance with its laws and regulations, its competent authorities with the authority to order an online service provider to disclose expeditiously to a right holder information sufficient to identify a subscriber whose account was allegedly used for infringement, where that right holder has filed a legally sufficient claim of trademark or copyright or related rights infringement, and where such information is being sought for the purpose of protecting or enforcing those rights.

14 These procedures shall be implemented in a manner that avoids the creation of barriers to legitimate activity, including electronic commerce, and, consistent with that Party’s law, preserves fundamental principles such as freedom of expression, fair process, and privacy.

15 8. cikk Tájékoztatáshoz való jog (1) A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tu-lajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben és a felperes indokolt és arányos kérelmére az illetékes bíróságok elrendelhessék, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól a jogsértő és/vagy a következő személyek adjanak tájékoztatást:a) aki jogsértő árukat üzletszerűen birtokolt; b) aki jogsértő szolgáltatásokat üzlet-szerűen vett igénybe; c) aki üzletszerűen nyújtott szolgáltatásokat jogsértő te-vékenységekhez; vagy d) aki az a), b) vagy c) pontban említett személy állítása szerint részt vett jogsértő áruk előállításában, gyártásában vagy terjesztésé-ben, vagy ilyen szolgáltatások nyújtásában. (2) Az (1) bekezdésben említett tá-jékoztatás szükség szerint magában foglalja: a) az előállítók, gyártók, terjesz-tők, szállítók nevét és címét, az áruk vagy szolgáltatások egyéb korábbi birtoko-sainak nevét és címét, valamint a címzett nagykereskedők és kiskereskedők nevét és címét; b) az előállított, gyártott, kiszállított, átvett vagy megrendelt mennyiségekre vonatkozó adatokat, valamint az érintett árukért vagy szolgálta-tásokért kifizetett árat. (3) Az (1) és (2) bekezdés nem érinti azokat az egyéb tör-vényi rendelkezéseket, amelyek: a) a jogosult számára szélesebb körű tájékoz-tatáshoz való jogot biztosítanak; b) az e cikk szerint közölt információ polgári vagy büntetőeljárásban való felhasználását szabályozzák; c) a tájékoztatáshoz való joggal történő visszaélést szabályozzák; vagy d) lehetővé teszik az olyan tájékoztatás megtagadását, amely az (1) bekezdésben említett személyt arra kényszerítené, hogy magát vagy közeli hozzátartozóját a szellemi tulajdon meg-sértésében való részvétellel vádolja, vagy e) az információs források bizalmas-ságának védelmét vagy a személyes adatkezelést szabályozzák.

16 15. cikk (2) bekezdés: A tagállamok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára megállapíthatnak olyan kötelezettségeket, ame-lyek szerint azonnal tájékoztatniuk kell az illetékes közigazgatási hatóságokat a szolgáltatásuk igénybe vevői által folytatott, jogellenesnek vélt tevékenységek-ről vagy nyújtott információkról, illetve olyan kötelezettségeket, amelyek szerint az illetékes hatóságokkal, azok kérésére, közölniük kell azokat az adatokat, amelyek lehetővé teszik szolgáltatásuk olyan igénybe vevőinek azonosítását, akikkel, illetve amelyekkel adattárolási megállapodásaik vannak.

17 Lásd a jogérvényesítési irányelv (2) preambulum-bekezdését és az Infosoc irányelv 8. cikkét.

18 5. cikk (1) bekezdés: A tagállamok nemzeti jogszabályok révén biztosítják a nyil-vános hírközlő hálózatok és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szol-gáltatások segítségével történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi ada-tok titkosságát. Különösen megtiltják a közlések és az azokra vonatkozó forgal-mi adatok felhasználókon kívüli személyek által történő, az érintett felhasználó hozzájárulása nélküli meghallgatását, lehallgatását, tárolását vagy más módon történő elfogását vagy megfigyelését, kivéve, ha az ilyen személy a 15. cikk (1) bekezdésével összhangban jogszerűen jár el. Ez a bekezdés nem akadályozza a közlés továbbításához szükséges műszaki tárolást, a bizalmas adatkezelés elvének sérelme nélkül.

19 5. cikk (1) A tagállamok jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az ezen irányelv 5. és 6. cikkében, 8. cikkének (1), (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint 9. cikkében előírt jogok és kötelezettségek hatályának korlátozására vonatko-zóan, ha az ilyen jellegű korlátozás – a 95/46/EK irányelv 13. cikkének (1) be-kezdésében említettek szerint – egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésnek minősül a nemzetbiztonság (vagyis az ál-lam biztonsága), a nemzetvédelem és a közbiztonság védelme érdekében, va-lamint a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulat-lan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésé-nek a biztosítása érdekében.

20 15. cikk Az általános nyomon követési kötelezettség hiánya (1) A tagállamok nem állapítanak meg a szolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint a 12., 13. és 14. cikk hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása során az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk.

21 A fentieket követően érdekes kérdés, hogy az Írország tekintetében nem jog-szabályi alapon, hanem a piac egyezsége révén hadrendbe állított és tulajdon-képpen általános monitoring módszereket alkalmazó dtecnet cég működése mennyiben konform az uniós joggal. A modell alapján a cég peer to peer forga-lom kliensprogrammal történő kvázi monitoringja révén bukkan ugyanis a jog-sértésekre, melyekről aztán a jogosultakat értesíti. (A nemzeti jogba való ütkö-zés feltételezhetően nem vitatható, hiszen az ír bíróság a későbbiekben jóvá-hagyta a működését megalapozó egyezséget, melyre annak nemzeti jogba üt-közése esetében természetesen nem kerülhetett volna sor.)

22 (24) preambulum-bekezdés, az adott ügytől függően és a körülmények által in-dokolt esetben az előírandó intézkedések, eljárások és jogorvoslatok maguk-ban kell hogy foglalják az olyan eltiltó határozatot, amelyek célja a szellemi tu-lajdonjogok további megsértésnek megakadályozása. […] E kiegészítő intézke-déseknek figyelemmel kell lenniük a harmadik személyek, így különösen a jóhi-szeműen eljáró fogyasztók és magánszemélyek érdekeire.

23 11. cikk Bíróság által elrendelt eltiltó határozatok, A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben bírósági határozat szellemi tulajdonjog megsértését állapítja meg, a bíróságok a jogsértőt eltiltó határozattal további jogsértéstől eltiltsák. Ameny-nyiben a tagállam joga így rendelkezik, az eltiltó határozat be nem tartása ese-tén indokolt esetben pénzbírságot vethetnek ki a teljesítés kikényszerítése ér-dekében. A tagállamok emellett biztosítják, hogy a jogsértő magatartástól való eltiltást a jogosultak kérelmezhessék olyan közvetítők ellen, akiknek szolgálta-tásait harmadik személy a szellemi tulajdonjog megsértése céljából veszi igénybe, a 2001/29/EK irányelv 8. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül.

24 18. cikk (1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti jog alapján indítható, az in-formációs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenységekkel kapcso-latos bírósági keresetek tegyék lehetővé az olyan intézkedések –így ideiglenes intézkedések – gyors elfogadását, amelyek célja az állítólagos jogsértés meg-szüntetése és az érintett érdekek minden további sérelmének megelőzése.

25 C-324/09. sz. ítélet rendelkező részének 7. pontja.26 Ami a tagállamok ezen eszközökkel kapcsolatos hozzáállását illeti, többek kö-

zött a jogsértések filter technikával történő kiszűrését célzó nemzeti rendelke-zések bevezetését fontolgatja jelenleg Hollandia, az internetszolgáltatók webes elérhetőségek blokkolására történő kötelezése kapcsán pedig az Egyesült Ki-rályság Digital Economy Act-je ezen intézkedésekkel összefüggésben konkrét rendelkezéseket is tartalmaz.

27 Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemze-ti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosítá-sáról szóló 2009/136/EK irányelv.

28 Ez az irányelv nem ad felhatalmazást, de nem is tiltja a nyilvánosan hozzáfér-hető elektronikus hírközlési szolgáltatók számára, hogy olyan feltételeket szab-janak, amelyek korlátozzák az egyes szolgáltatások vagy alkalmazások végfel-használók általi hozzáférését és/vagy használatát, amennyiben ezt a nemzeti jogszabályok megengedik és összhangban van a közösségi joggal, de kötele-zettséget ír elő az ilyen feltételekről való tájékoztatásra vonatkozóan. A szolgál-tatások és alkalmazások végfelhasználók általi elektronikus hírközlési hálóza-tokon keresztül történő használatára vonatkozó nemzeti intézkedéseknek tisz-teletben kell tartaniuk a természetes személyek alapvető jogait és szabadsága-it, ideértve az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkében meghatározott, a magánélethez és a tisztességes eljá-ráshoz való jogot is.

29 Ezen aspektusokkal összefüggésben Gyenge Anikó felhívja a figyelmet – még publikálás előtti, „A szerzői jogi jogérvényesítés aktuális dilemmái” című írásá-ban –, hogy relevanciával bírhat az ENSZ véleményszabadságért felelős külön-leges jelentéstevőjének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa számára készített és 2011. április 20-án megjelent, a véleménynyilvánítás és a kifejezés szabadsá-gáról szóló jelentése is. Gyenge Anikó kiemeli, hogy a jelentés következtetések része rámutat, az internet-hozzáférés megszüntetése, függetlenül annak indo-koltságától (ide értve a szellemi tulajdonjogok megsértését is), aránytalan és így sérti Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikke (3) bekezdését és „felhívja az országokat, hogy az internet-hozzáférést tartsák fenn minden körülmények között és vonják vissza azokat a szellemi szerzői jogi (sic!) szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhasználók internet-hozzáférését felfüggesszék, és kéri, hogy a jövőben tartózkodjanak ilyen jog-


2012

| 1

Tanu

lmán

yok

A szerző ügyvéd (Szecskay Ügyvédi Iroda).

szabályok elfogadásától.” Ugyanígy megemlítendő, hogy az Európai Unió Alap-jogi Chartája 11. cikkében elismeri a véleménynyilvánítás és a tájékozódás sza-badságát, utóbbi tekintetében pedig kimondja, hogy ebbe beleértendő az infor-mációk és eszmék megismerésének és közlésének szabadsága anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna. Ennek annál is inkább jelentősége van, hogy egyrészt az internet-hozzáférés felfüggesztése a jogsértő cselekmények folytatásának megakadályozása mellett a rendelkezéssel sújtott internet adta információszerzési, így tájékozódási vagy akár elektronikus levelezési lehető-ségei megszűnését is eredményezi. Ugyanígy nagyon is releváns aspektus, hogy a jogsértés okán elrendelt szóban forgó szankció az illegális cselekmé-nyeket el nem követő, de az internet-hozzáféréshez például a háztartáshoz tar-tozás révén használó személyek alapvető jogait is csorbítja. Fentiekből tehát következik, hogy annak biztosítására, hogy a jogérvényesítés terén bevezethe-tő intézkedésekkel és eljárásokkal szemben a méltányosságot, igazságosságot és arányosságot előíró uniós jogi követelmények is tekintetbe legyenek véve a tagállami jogalkotások által, megfelelő garanciákat is indokolt bevezetniük. Ilyenek lehetnek például, hogy ilyen súlyú szankciókat csupán bíróság rendel-het el, s e jogalkalmazó is csupán akkor, amennyiben a jogsértés súlyos és min-den kétséget kizáróan igazolt is.

30 C-275/06. számú ítélet 33. pontja.31 Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Kö-

zösséget létrehozó szerződés módosításáról32 „Ez az irányelv nem alkalmazható: […] b) az információs társadalommal össze-

függő szolgáltatásokkal kapcsolatos, a 95/46/EK és a 97/66/EK irányelvben szabályozott kérdésekre;”

33 „Ez az irányelv nem érinti a különösen a szabadalmi jogokra, a védjegyekre, a formatervezési és használati mintákra, a félvezető termékek topográfiájára, a tipográfiai jelekre, a feltételes hozzáférésre, a műsorközvetítő szolgáltatások kábelrendszereihez való hozzáférésre, a nemzeti kincsek védelmére, a törvényi letétbe helyezési követelményekre, a versenykorlátozó magatartással és a tisz-tességtelen versennyel kapcsolatos szabályokra, az üzleti titokra, a biztonság-ra, a titok- és az adatvédelemre és a magánélet védelmére, a közérdekű doku-mentumokhoz való hozzáférésre, valamint a szerződési jogra vonatkozó ren-delkezéseket.”

34 (3) Az (1) és (2) bekezdés nem érinti azokat az egyéb törvényi rendelkezéseket, amelyek: a) a jogosult számára szélesebb körű tájékoztatáshoz való jogot biz-tosítanak; b) az e cikk szerint közölt információ polgári vagy büntetőeljárásban való felhasználását szabályozzák; c) a tájékoztatáshoz való joggal történő visz-szaélést szabályozzák; vagy d) lehetővé teszik az olyan tájékoztatás megtaga-dását, amely az (1) bekezdésben említett személyt arra kényszerítené, hogy magát vagy közeli hozzátartozóját a szellemi tulajdon megsértésében való részvétellel vádolja, vagy e) az információs források bizalmasságának védelmét vagy a személyes adatkezelést szabályozzák.”

35 C-275/06. számú ítélet 57. pontja36 C-275/06. számú ítélet 65. és 68. pontja37 C-324/09. sz. ítélet, 34. pont38 Többek között állást foglalt abban a kérdésben, hogy amennyiben az on-line

piac üzemeltetője tudomással bír arról, hogy lajstromozott védjegyekkel ösz-szefüggő jogok megsértésének valószínűsége folyamatosan fennáll, ez [a 2000/31 irányelv] 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „tényleges tudo-másnak” vagy „tudomásnak” minősül-e? [C-324/09. sz. ítélet 50. pont 9. kér-dés c) alpont] E kérdésnek abból a szempontból van relevanciája, hogy a jog-alkalmazói gyakorlat számára véleményem szerint nehezen értelmezhető, el-vont, ámde a tárhely-szolgáltatónak minősülő ISP felelőssége szempontjából kulcsfontosságú „tudomással bírás” fogalma tekintetében bírta rá a másodla-gos uniós jog letéteményeseként működő Bíróságot állásfoglalásra. A válasz értelmében a tudomással bírás tulajdonképpen azon tények vagy körülmé-nyek ismeretét jelenti, amelyek alapján valamely gondosan eljáró gazdasági szereplőnek fel kellett volna ismernie a szóban forgó jogellenességet és az elektronikus kereskedelmi irányelv rendelkezései alapján ezeknek megfelelő-en el kellett volna járnia. A Bíróság egyebekben azt is kiemeli, hogy ahhoz, hogy az ezen irányelvben foglalt szabályok hatékonyan érvényesülhessenek, „azokat úgy kell értelmezni, hogy minden olyan helyzetre vonatkoznak, amikor az érintett szolgáltató bármilyen módon tudomást szerez ilyen tényekről vagy körülményekről.” Ennek pedig feltételezhető körülménye olyan tevőleges fel-adatok ellátása, melyek a tárolt adatok ismeretével vagy kezelésével járnak. E tevőlegességet egyébként a tekintetben vélte majdan a High Court of Justice által megállapíthatónak a Bíróság, hogy az e-Bay a kérdéses termékeket a Google segítségével elhelyezett keresőmarketing lehetőségek révén külön reklámozta, sőt gyakorlata szerint sok esetben az értékesítés előmozdítása céljából külön segítséget is nyújt felhasználóinak. E megközelítés a közvetítő szolgáltató direkt gazdasági érdekeltségét is szem előtt tartva (az e-Bay ré-szesedést kap a nyélbe ütött üzletek után) úgy hiszem valóban az indokolt megközelítés, s vélhetően a Judge is hagyatkozik majd rá.

39 11. cikk „Bíróság által elrendelt eltiltó határozatok, A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben bírósági határozat szellemi tulajdonjog megsértését állapítja meg, a bíróságok a jogsértőt eltiltó határozattal további jogsértéstől eltiltsák. Amennyiben a tagállam joga így rendelkezik, az eltiltó határozat be nem tartása esetén indokolt esetben pénzbírságot vethetnek ki a teljesítés kikényszerítése érdekében. A tagállamok emellett biztosítják, hogy a jogsértő magatartástól való eltiltást a jogosultak kérelmezhessék olyan közvetítők ellen, akiknek szol-gáltatásait harmadik személy a szellemi tulajdonjog megsértése céljából veszi igénybe, a 2001/29/EK irányelv 8. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül.”

40 C-324/09. sz. ítélet rendelkező részének 7. pontja.41 Court of Justice of the European Union Press release No 37/11 Luxembourg, 14

April 2011

Pók LászLó

A közösség hálójában – Közösségi oldalak munkajogi vonatkozásai1. BEVEzETéS

A közösségi oldalak használata mindinkább részévé válik mindennapja-inknak, ezeken keresztül tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, képeket, vide-ókat töltünk fel, cikkeket és más tartalmakat osztunk meg egymással vagy éppen a közösségi oldalakon keresztül kínált alkalmazásokat veszünk igény-be. Sokan és gyakran használjuk az internet kínálta új lehetőségeket, rend-szerint azonban anélkül, hogy kellően végiggondolnánk a használat hosz-szabb távú, illetve esetleg közvetett következményeit. A problémát leggyak-rabban az okozza, hogy a publikussá váló információk kikerülnek az ellenőr-zésünk alól és később, amikor valamilyen megfontolásból ezeket az informá-ciókat már nem szeretnénk közszemlére tenni, nincs visszaút. A felhaszná-lókban talán fel sem merül, hogy a céges autóval elkövetett gyorshajtással

vagy egy betegszabadság alatti karibi nyaralással kapcsolatban a közösségi médiában közzétett képek, bejegyzések, illetve meggondolatlanul közzétett „bennfentes” információk1 milyen súlyos munkajogi következményekkel is járhatnak.

A közösségi oldalak használatát követő statisztikák szerint a Facebook több mint 3,6 millió felhasználóval büszkélkedhet jelenleg Magyarorszá-gon, ami a teljes népesség 36,23%-ának felel meg.2 Az iwiw-nek pedig – saját adatai szerint – 4,6 millió regisztrált felhasználója van.3 Egy, a közel-múltban publikált, a 18–64 év közötti korosztály körében végzett felmérés szerint a közösségi oldalakon regisztrált felhasználók jelentős része (56%-a) napi szinten megfordul az általa használt közösségi oldalon, sőt a megkérdezettek 20%-a munkahelyén sem mond le az interneten keresztül elérhető közösségi élményről.4 A statisztikai adatok jól mutatják, hogy olyan társadalmi jelenségről van szó, amelynek jogi aspektusait is különö-sen komolyan kell venni.

Documents

Infokommunikáció és Jog