4. OLDAL | 2014. JANUÁR 7., KEDD

Nem vagyok egyedül, s ma már bárki számíthat segítségre, ha kéri. De továbbra is nagyon fontosnak tartom azt, hogy se-gítséget kérni nem szégyen – mondta lapunknak Szőke László oknyomozó újságíró, aki állítja, a Fekete-Fehér blogjánál haté-konyabb a Facebook. Az újság-író szerint a helyi média egyre bátrabban foglalkozik az alvilág kérdésével, így nem érzi már magát magányos farkasnak.

– Folytatja az udvarhelyi alvi-lág feltérképezését, nyomoz még?

– Ugyanúgy folytatom a székelyföldi alvilággal kapcsola-tos munkámat, mint eddig, hi-szen – nyilatkoztam is már – eb-ből nincs kiszállás. Igaz viszont az is, a Fekete-Fehér blogon csak azért nem kapargatom a felszínt, hogy újabb bejegyzés szülessen, a közlési kényszer amúgy sem tesz jót az ilyen témáknak. Tehát rit-kábban, csak akkor születik cikk a Fekete-Fehéren, ha minden in-formáció a „helyén” van, és, hála a Facebook-nak, nem kell attól tar-tanom, hogy olvasókat vagy láto-gatottságot veszítek. Több hóna-pos kihagyás után is ugyanolyan olvasottsága van minden bejegy-zésnek, mint akkor, amikor heti két alkalommal született írás.

Készül a bűnügyi kiskáté és a képregény, utóbbival egész jól ál-lunk, bár dramaturgiailag kell raj-ta fésülni, hogy önmagában is él-vezhető legyen, a Fekete-Fehértől vagy a helyismerettől függetlenül – ez amolyan alkotói „igényesség”, ha van nekem egyáltalán ilyenem. Igaz hogy, az általam meghatá-rozott megjelenési határidőkkel jócskán megcsúsztam, de nem tartok attól, hogy a téma és tarta-lom elszürkülne vagy aktualitását veszítené. Sajnos.

Ugyanakkor azóta sem tar-tom magam székely Zorrónak, de „nagy dobás” lesz, azaz feltárom azokat a jelenségeket, melyek a le-hető legpontosabban leírják majd a székelyföldi alvilágot, de ne szá-mítson senki túl sok jóra, ugyanis a polipot mi magunk, tágabb ér-telemben a székelyudvarhelyi és székelyföldi közösség élteti, tartja fent. Továbbra is ez számomra a legnehezebben megválaszolható

kérdés: milyen mértékig szem-besítsem magunkat, a közösséget saját mocskával? Senki ne kerges-sen délibábot, a kisembereknek, a közszereplőinknek és nagyvál-lalkozóinknak is vastagon benne van a keze abban, hogy ilyen „jól élhető” terephez jut(ott) az alvi-lágunk.

– Három éve azt mond-ta, az alvilág rátörte az ajtót Székelyudvarhelyre, azóta mint-ha eltűntek volna a városképből a régi főszereplők: Barabás Róbert, Szígyártó Szabolcs, Dobos Róbert, sőt Márton József közjegyző is. Akadnak viszont újak: mostaná-ban inkább a Pui család ügyes-ba-jos dolgai vannak célkeresztben.

– Nem tűntek el, csak átala-kultak, mondhatni visszavettek az arcukból, belátták ők is, hogy a nyilvánosság nem tesz jót az „üz-letnek”. Márton József közjegyző hatalmas adósságai és nem csalá-sai miatt, de megbukott. Dobos Róbert előzetesben várja, hogy ítélet szülessen egy késelés ügyé-ben, Szígyártót a viszonylag népes udvarhelyi családja regulázta ki-csit meg, Barabás Róbert pedig vi-dékre helyezte át rezidenciáját, ha úgy tetszik levonult a színpadról, hanglemezt ad ki – civilben zenei babérokra is tör –, valamint várja, hogy végre járjon le az a 2012-

es autólopással és csempészettel kapcsolatos ügye. Hogy szűkül az életterük az abból is látszik, hogy kénytelenek saját odújukban tombolni (sztriptíz bár, pizzázó), ugyanis egykori „munkaadójuk”, a Jungle tulajdonosa is egyre kel-lemetlenebb törzsvendégnek te-kinti őket.

Persze, néha azért üzennek, vagy gondoskodnak arról, hogy véleményük hozzám is eljusson. Állítják, soha nem ment jobban, hogy nem értem el semmit stb. Ilyenkor befelé vigyorgok egy jót: vak veréb is sasnak képzeli ma-gát...

A Pui család pedig nem vélet-lenül foglalkoztat. Az óév utolsó napjaiban sikerült megszöknie végre a rabszolgasorban tar-tott kétgyerekes családanyának Puiéktól, most az ő és a gyerekei biztonsága az elsődleges. Miután ez rendeződött, nos, akkor lesz néhány szavam a felelősökről. Mert itt évekig nézte mindenki, hogy mit művel Pui ezzel a csa-ládanyával és két kiskorú gyer-mekével. És nem tettek semmit. A felelősöket minimum meg kell nevezni, de erre csak március után kerül sor, ha minden a tervek sze-rint alakul.

– Az udvarhelyi kocsmák kö-zött dúló háborúról mi a vélemé-nye? Van gyors recept a bajra?

– A Jungle hegemóniája megszűnik, Udvarhelyen más is odafurakodott a húsos fazék-hoz, a szórakozni vágyó fiata-lokon (és a pénzükön) bizony osztozni kell. Én a több pólusú piaci viszonyokban hiszek, ezért örülök az újonnan kialakult helyzetnek, a Mokka megerősö-désének, s annak is, hogy ennek tulajdonosa nem hagyja magát a nem éppen Bibliából vett meg-győzési kísérletek ellenére sem. Úgynevezett védelmi pénzt ma már csak a butább kocsmatulaj-donosok fizetnek, ha igen egyál-talán.

– Korábban azt mondta, a „fi úkkal” megszűnt a kapcsolat, leszálltak Önről, és most már rendszeresen hazajár Udvarhely-re. Már nem kell tartani a beígért pofonoktól, illetve perektől?

– Az a pofon jönni fog, ezek-ben a körökben a megbocsátás vagy mi, nem éppen gyakori. Nyil-ván nem provokálom őket, amúgy sem vagyok egy Van Damme-alkat, de nem élek félelemben, az alapvető önvédelmi eszközeim megvannak, ennek ellenére azért az a sötét megüthet. De vállaltam, belementem, így hát a pofon koc-kázatát is viselni kell. A pofonok-ról, ha tudok, majd beszámolok. És nem, senki sem perelt be, még

az ezzel nagyon fenyegetőző Már-ton József közjegyző sem.

– Felébreszteni az udvarhe-lyiekben a civil kurázsit, hogy ne menjünk el hangtalanul a város történései mellett – ez a fő célja. Hogy látja most, még mindig tabu a helyi alvilág?

– Vége van a félelemnek, meg-tört a jég. A helyi média is egyre bátrabban foglalkozik ezekkel a kér-désekkel, nem érzem már magam magányos farkasnak. Nem vagyok egyedül, s ma már bárki számíthat segítségre, ha kéri. De továbbra is nagyon fontosnak tartom azt, hogy segítséget kérni nem szégyen.

– Magyarországi mintára Székelyudvarhelyen is elindítaná a Tolvajkergetőket, amihez jelen-leg partnereket keres. Ön szerint fel lehet így számolni ezt a fajta bűnözést?

– Ha ebben partner lesz a rendőrség, meg is csinálom. Becslésem szerint Udvarhelyen körülbelül ötvenen élnek hiva-tásszerűen tolvajlásból. Néhány jól megválasztott helyszínnel és csalival akár egy év alatt föl lehet számolni a kisstílű lopásokat.

– Rendőrség, ügyészség, ön-kormányzat, közjegyzők – csak néhány hivatalos szerv, melyeknek bűnmegelőző tevékenységét koráb-ban sokszor bírálta. Mi lenne Ön szerint a helyes hozzáállás?

– Márton József közjegyző viselt dolgai okán összeültek az udvarhelyi közjegyzők, s megál-lapodtak: gyanús körülmények között született okiratokat töb-bé nem hitelesítenek. Ez konkrét eredmény, ha nem is az enyém. Az udvarhelyi önkormányzat, a pol-gármester bagatellizál, a Hargita megyei rendőrségen és ügyész-ségen pedig személyi változások nélkül semmi sem fog változni. Utóbbiak esetében bizony fejétől büdösödik a hal. A megyei rend-őrparancsnok körül fogy a leve-gő, de még mindig jók és erősek a kapcsolatai, az idő viszont nekünk dolgozik. Közhely, tudom, de az ő esetében ez mégis igaznak tűnik.

Máthé László Ferenc

SZŐKE LÁSZLÓ NEM TARTJA MAGÁT SZÉKELY ZORRÓNAK

„Vége a félelemnek, megtört a jég”

Interjú

> Elfogták a novemberben megszö-kött rabot. Szülővárosában, a Brassó me-gyei Zernyesten péntek hajnalban elfogták a rablótámadás miatt 17 év szabadságvesz-tésre ítélt Dorin Rozoreát, aki november 28-án szökött meg a csíkszeredai börtön mellékgazdaságából. Az elítéltnek 6 hó-naptól 2 évig terjedő fogva tartással hosz-szabbíthatják meg a büntetését.

Dorin Rozorea 2001-ben kezdte meg a 17 éves börtönbüntetésének a letöltését, amelyet rablótámadás elkövetése miatt rótt ki rá a bíróság. A részben nyílt jellegű fogva tartásban részesült, a börtön állat-nevelő mellékgazdaságában dolgozó 35

éves férfi november 28-án este megszökött, és a rendőrség – bár nagy erőket vetett be – bő hónapon át hiába kereste. A Brassó Megyei Rendőr-felügyelőség munkatársai végül január 3-án, pénteken kora hajnalban azonosították és fogták el a szökött rabot Zernyesten, majd visszahozták Csíksze-redába. „Az elítéltnek még öt évet kellett volna ülnie, szökése következtében azon-ban szigorítanak az ítéletén. A bíróság döntésétől függően várhatóan 6 hónap és 2 év közötti időtartammal hosszabbítják meg a büntetését” – nyilatkozta lapunknak Adrian Bujac, a csíkszeredai fogház szóvi-vője. (Kovács Hont Imre)

> Borboly-per: harmadszor is halasz-tottak. Harmadszor is halasztottak tegnap a marosvásárhelyi táblabíróságon Borboly Csaba és vádlotttársai perében. A követke-ző tárgyalás időpontját január 9-re tűzték ki. A halasztás oka az volt, hogy több beidé-zett tanú meghallgatásához tolmácsra lett volna szükség, és ezt a bíróság nem tudta biztosítani. Mint ismert, a román törvények lehetővé teszik az anyanyelv használatát az igazságszolgáltatásban. Hargita Megye Ta-nácsának elnökét és alelnökét, Sófalvi Lász-lót, illetve további 11 személyt szeptember közepén állították bíróság elé az ügyészek, többségüket hivatali visszaéléssel vádolják.

> Ismét lecsukták Adrian Năstasét. A bírák hétfőn négy év letöltendő sza-badságvesztést szabtak ki a volt kormány-főre csúszópénz elfogadása, illetve három év felfüggesztett börtönt zsarolás miatt. A törvény szerint két büntetés közül a szigorúbbat, a letöltendő börtönt kell végrehajtania. Mivel a politikus elmúlt hatvan éves, a büntetését harmadolják, így várhatóan 16 hónapra kerül ismét rácsok mögé. Adrian Năstase volt kor-mányfő hétfő este önként adta fel magát a lakóhelyéhez legközelebbi rendőrőrs-ön. A Năstase-családtól 400 ezer dollárt is elkoboznak.hí

rfol

yam

Az oknyomozó újságíró nem sokat dilemmázik, ha segítséget kérnek tőle