Jendrék Miklós – az Ericsson- és Öveges-díjjal kitüntetett – fizikatanár

Szinte egy héten belül két jelentős szakmai elismerésben is részesült 2011.

decemberében iskolánk fizikatanára, Jendrék Miklós. A díjak átadása után kerestük

meg a tanár urat, hogy meséljen pályájának alakulásáról, milyen út vezetett idáig.

Egyszerre két díjat is kaptál. Jól fejeződik be ez az év! Kérlek, mesélj, mikor, hol kezdted ezt a

mesterséget?

Már 22 évesen diplomáztam, hiszen Kárpátalján, Ungváron más iskolarendszer volt. Tízosztályos,

ukrán-orosz iskolába jártam, melynek színvonala elmaradt a magyar középiskolákétól, az egyetem,

viszont az egykori Szovjetunióban nagyon magas követelményrendszerű volt. Egy szakos képzés folyt,

mely azonban fizikusi és fizika tanári diplomát is adott.

Honnan ered a fizika iránti szerelem?

Nyolcadikos voltam, amikor egy elektronika könyv került a kezembe, akkor döntöttem a fizika

mellett, s ettől kezdve egyenes út vezetett az egyetemig.

A tanári pálya felé volt családi indíttatás is?

Igen, családunkban az ükapámig visszamenően számos tanár, sőt, gimnáziumi igazgató is volt, de én

vagyok az első, aki a természettudományok irányába fordult.

Hogyan alakult az életed az egyetem elvégzése után?

Ukrán és magyar iskolában is tanítottam, majd 1989-ben áttelepültünk Magyarországra, azóta itt

dolgozom a Boronkayban. Mi fizikusok szerencsés helyzetben vagyunk ebben az iskolában, mert

olyan érdeklődő és kíváncsi növendékekkel dolgozhatunk, akiket nemcsak a kísérletezős, érdekes

órákat értékelik, hanem hajlandók a komoly munkára is. Nem ritka az olyan fakultációs csoport sem,

ahol még a késő délutánba nyúló órák során sem lankad a diákok figyelme, érdeklődése. Az

eredményes fizikaoktatás elképzelhetetlen kísérletek nélkül. A tankönyvekben leírt régi, jól bevált

kísérletek mellett szívesen tartok saját ötletekből született kísérleti bemutatókat. Ezekkel a

kísérletekkel több alkalommal is sikeresen szerepeltem különböző fórumokon, mint pl. Fizikatanári

Ankétokon, illetve beküldtem őket az Öveges-pályázatra is. A pályázati kiírás szerint a szakmai zsűri

által megítélt pontszámok évről évre összegződnek, és mindig az a fizikatanár nyeri el a díjat, akinek

adott évben a legtöbb pontja van. Három év alatt sikerült annyi pontot gyűjtenem, hogy „megértem”

az Öveges-díjra.

Az ünnepi díjátadásra december elején, a Nukleáris Társaság ülésén került sor. Ezt követően – a

pályázati kiírásnak megfelelően – a legérdekesebb kísérleteimből válogatott húsz perces bemutatót

kellett tartanom, melyek közül néhány az Interneten is megtekinthető. Kísérleteimhez szívesen

használok fel hétköznapi tárgyakat, használaton kívüli berendezéseket, azok tartozékait, alkatrészeit.

Fizikusnak lenni nemcsak szakma, hivatás, hanem szemlélet, gondolkodásmód, a környezetre

odafigyelő életforma is.

Még egy komoly siker ért ebben az évben, hiszen Ericsson-díjat is kaptál.

Az Ericsson cég szponzorálásával kétféle tevékenységet díjaznak fizikából és matematikából: a

tantárgy népszerűsítését és a tehetséggondozást. Én a fizika népszerűsítéséért kaptam az elismerést.

A díj odaítélése az érdemek felsorolását tartalmazó felterjesztés alapján történik.

A díjátadásra a Tudományos Akadémián került sor, amit egy kerekasztal beszélgetés előzött meg. A

díjazottakon kívül jelen voltak magas rangú egyetemi előadók, akadémikusok, valamint az Ericsson-

cég képviselői. A szimpóziumon a természettudományok oktatásáról folyt az eszmecsere. Ez után

következett a tényleges díjátadás. Minden díjazottról bemutattak egy filmet, melyet saját

iskolájában, saját növendékeik közreműködésével készítettek. A diákok őszintén nyilatkoztak arról,

hogy ők hogyan ítélik meg az adott tanár munkáját, iskolai tevékenységét.

Koppenhágában is képviselted hazánkat egy tudományos konferencián.

Igen. Kétévente rendezik meg a Tudomány a Színpadon című fesztivált, melyre pályázat útján lehet

kijutni. Eddigi kísérleteimből összeállítottam, és bemutattam egy csokrot, mellyel fődíjat nyertem, így

juthattam ki Koppenhágába. Közel harminc ország vett részt a fesztiválon. Magyarországot kilencen

képviseltük. Kaptunk egy-egy standot, ahol bemutattuk a kísérleteinket. Minél látványosabb, minél

színpadiasabb volt egy kísérlet, annál többre értékelték. Valójában nem a tudományosság volt a

mérce, így mi, magyarok nagyon kilógtunk a sorból, ugyanis nálunk a fizika oktatása még mindig

színvonalasabb, mint a nyugati országoké. Helyezést nem értünk ugyan el, ennek ellenére ez kiváló

alkalom volt arra, hogy megismerjük a külföldi kollégák tevékenységét és népszerűsítsük hazánkat,

városunkat, iskolánkat.

Mi a véleményed a hazai oktatásról?

Bár nyugati mércével mérve magas színvonalú, mi belülről azért látjuk a nehézségeket. A fizikát az

általános iskolában csak sok-sok kísérlettel lenne szabad tanítani. Sajnos, igen későn, csak hetedik

osztálytól indul a tantárgy oktatása, és az is kevés tapasztalatgyűjtéssel, kevés pozitív élménnyel

társul. Középiskolában az érdekes, kedvcsináló tanulói kísérletekre már sajnos nincs annyi idő és

lehetőség. Itt már a képletekre, a feladatok megoldására kell helyeznünk a nagyobb hangsúlyt, hiszen

nem a szórakozás, hanem a továbbtanulás a cél. Ez az egyik fő oka annak, hogy a fizika sokat veszített

vonzerejéből.

Milyen szerepe van a fizikatudásnak a pályaválasztásban? Miért választják kevesen a fizika szakot?

A jobb megélhetés reményében legtöbben a műegyetemre mennek, mérnöki pályát választva.

Komoly hiányszakma ma már a fizikatanár, hisz volt a közelmúltban olyan év, mikor egyetlen

jelentkező sem volt fizika szakra. A mi iskolánkból – saját tanítványaim közül – 22 év alatt mindössze

egy diák, a tavaly érettségizett Marinovszki Árpád jelentkezett és nyert felvételt fizikus szakra. A

legtöbben nem is tudják, hogy fizika szakon mit oktatnak, vagy, hogy mivel foglalkoznak a fizikusok.

Valójában ez olyan alap, ami nagyon sok lehetőséget kínál. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy

valamennyi műszaki tantárgy a fizikára épül. Érettségi szempontjából ugyan kiváltható más

tantárgyakkal, de egyik sem pótolhatja a fizikát.

Mik a további szakmai terveid, céljaid?

Fizikusi körökben úgy szokták mondani, hogy a jó szakember addig tanul, ameddig tapintható az

impulzusa. A folytonos megújulás, a korszerű tudományok legújabb vívmányainak megismerése

elképzelhetetlen rendszeres fejlődés, továbbképzés nélkül. Továbbra is szeretném folytatni ezt az

utat. Ugyanakkor azon vagyok, hogy kiaknázzak minden lehetőséget, amivel megkönnyíthetem

ennek, a sajnos nem nagyon népszerű tárgynak a minél eredményesebb és színesebb tanítását.

Továbbra is szeretném versenyekre felkészíteni a tanítványaimat, valamint magam is szívesen

benevezek pályázatokra. Menet közben születnek az ötletek, egyik hozza a másikat. A fizika minden

területe egyformán érdekel, de a kísérletezésben még mindig az elektromosság területén látom a

legtöbb lehetőséget.

A CERN –ben is jártál. Tudnál erről is mesélni valamit?

Egy fizika ankéton keresztül jutottam el a világ legnagyobb kutatóintézetébe, ahol bepillantást

lehetett nyerni az ott folyó munkába. Erről később beszámoltam a gyerekeknek, melyet nagy

érdeklődéssel fogadtak, hiszen számukra eddig teljesen ismeretlen, ugyanakkor hallatlanul érdekes

dolgokról tudtam beszélni.

Csak egy példa a CERN-ben folyó igen komoly, ugyanakkor jó hangulatú munkára: anekdotaként

mesélték, hogy a fizika a világ négy legfontosabb kérdésével foglalkozik: honnan jöttünk, miből

vagyunk, merre tartunk, és… mi lesz vacsorára?

A munka mellett feltétlenül időt kell szakítani a kikapcsolódásra is. Az iskolában jól ismert tény,

hogy számodra ez a röplabda.

Igen, valóban nagyon kedvelem ezt a sportágat. Amikor elkezdtem dolgozni ebben az iskolában,

szomorúan tapasztaltam, hogy itt ennek a labdajátéknak nincs hagyománya. Kedvtelésből, nagyrészt

tanárokból és néhány diákból álló, igen vegyes felállású játékosokkal kezdtük el a röplabdázást. Tíz év

alatt ebből a szedett-vetett csapatból fejlődött ki a maihoz hasonló, kizárólag diákokból álló fiú- és

lánycsapat, akikkel évről évre megmérettetjük magunkat a városi és megyei versenyeken, ahol már

több dobogós helyezést is sikerült elérnünk.

Kívánok még sok-sok érdekes kísérletet, s hogy új tanári módszereiddel járuljál hozzá a

fizikaoktatás megújításához.

Hujbert István