J e g y z ő k ö n y v

az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának2012. június 28-án, csütörtökön, 9 óra 10 perckor

a Parlament Vadász termébenmegtartott

„Zöldgazdaság Magyarországon – esélyek és problémák”című konferenciájáról

- 2 -

Program:KöszöntőJávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke

Fenntartható energiaEnergiahatékonyság

Levezető elnök:Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának tagja

Az energiahatékonyság és a megújulóenergia-források szerepe a hazaigazdaságfejlesztésbenLenner Áron, főosztályvezető, Nemzetgazdasági Minisztérium

Az energiahatékonyság makrogazdasági hatásaiÁmon Ada, igazgató, ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ

Akadálymentesítés az energiahatékonysági piaconBart István, igazgató, Magyar Energiahatékonysági Intézet

Innovatív finanszírozási tapasztalatokKerekes Roland, főosztályvezető-helyettes, Raiffeisen Bank

Kerekasztal-beszélgetés az előadók részvételévelModerátor: Marnitz István, szakújságíró

Megújuló energiaLevezető elnök: Dr. Nagy Andor, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának alelnöke

Önkormányzati példák megújulóenergia-alapú ellátásraMürkl Levente, környezetvédelmi és energetikai referens, Tata Város Polgármesteri Hivatala

Közlekedési zöldfelület-rendszerek megújításaVeszprémbenJózsa Tamás, kabinetfőnök, Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala

A megújulóenergia-források várható munkahelyteremtő hatása MagyarországonKohlheb Norbert, egyetemi docens, Szent István Egyetem

PanelbeszélgetésModerátor: Hargitai Miklós, szakújságíró

Csanaky Lilla, projektvezető, ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és MódszertaniKözpontAlföldi Gábor, osztályvezető, MAVIR Zrt.Ádám Béla, elnökségi tag, Megújuló Energia PlatformDr. Hoffmann László, elnök, Magyar Szélenergia Ipari Társaság

- 3 -

A környezetvédelmi ipar helyzete és kilátásai

Levezető elnök:Dr. Kemény Attila, alelnök, Környezetvédelmi Szolgáltató és Gyártók Szövetsége

A szelektív hulladékgazdálkodás szabályozása MagyarországonVámosi Oszkár, ügyvezető, Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség

ReagálásokDzubay László, környezetvédelmi és infrastrukturális igazgató, Munkaadók ésGyáriparosok Országos SzövetségeNagy György, igazgató, Köztisztasági EgyesülésSárosi Eszter, ügyvezető igazgató, Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete

Környezetvédelmi szabályozás és adminisztrációcsökkentési programTuróczy László, főosztályvezető, Nemzetgazdasági Minisztérium

ReagálásokDr. Farkas Hilda, ügyvezető igazgató, Környezetvédelmi Szolgáltatók és GyártókSzövetségeKlement Tibor, elnök, Környezetvédelmi Szakbizottság, Magyar Vegyipari SzövetségDr. Hecsei Pál, mb. főigazgató, Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi ésVízügyi Főfelügyelőség

A környezetipar helyzete, kilátásaiDr. Ágoston Csaba, elnökségi tag, Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége

Vita, kérdések

- 4 -

Tartalomjegyzék

Köszöntő .................................................................................................................................................. 5

Fenntartható energia – Energiahatékonyság........................................................................................ 6

Az energiahatékonyság és a megújulóenergia-források szerepe a hazai gazdaságfejlesztésben ........ 7

Az energiahatékonyság makrogazdasági hatásai .............................................................................. 10

Akadálymentesítés az energiahatékonysági piacon........................................................................... 13

Innovatív finanszírozási tapasztalatok............................................................................................... 16Kérdések, vélemények, válaszok ................................................................................................. 26

Megújuló energia .................................................................................................................................. 28

Tata város energiagazdálkodási modellje ......................................................................................... 28

Közlekedési zöldfelület-rendszerek megújítása Veszprémben ........................................................... 31

A megújulóenergia-források várható munkahelyteremtő hatása Magyarországon .......................... 34A panelbeszélgetés résztvevőinek bemutatkozása ....................................................................... 36Kérdések, vélemények, válaszok ................................................................................................. 37További kérdések, vélemények, válaszok.................................................................................... 45A panelbeszélgetés összefoglalása............................................................................................... 48

A környezetvédelmi ipar helyzete és kilátásai .................................................................................... 49

A szelektív hulladékgazdálkodás szabályozása Magyarországon ..................................................... 49

Környezetvédelmi szabályozás és adminisztrációcsökkentési program............................................. 59

A környezetipar helyzete, kilátásai .................................................................................................... 70Kérdések, vélemények, válaszok ................................................................................................. 74

- 5 -

(A konferencia kezdetének időpontja: 9 óra 10 perc)

KöszöntőJÁVOR BENEDEK, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke:

Szép jó reggelt kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a „ZöldgazdaságMagyarországon – esélyek és problémák” konferencia meghívott előadóit, és minden kedvesvendégünket, aki részt vesz a mai konferencián.

Ez a konferencia, amely a Fenntartható fejlődés bizottsága, az Energiaklub és aKörnyezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének együttműködésével jött létre, aztcélozza, hogy közösen a politikai döntéshozók, szakmai szervezetek, érdekképviseletek járjákkörül a zöldgazdaság lehetőségeinek kérdését Magyarországon.

Nagyon sokat beszéltünk, beszélünk az elmúlt években zöldgazdaságrólMagyarországon is, a nemzetközi fórumokon is, a közelmúltban – finoman fogalmazva – nemnagy sikerrel lezárult Rio+20-as csúcsnak a központi témája is a zöldgazdaság lett volna,ugyanakkor nagyon sok kétség, félreértés, vita van arról, hogy tulajdonképpen mi is az azöldgazdaság, amit meg kéne valósítani, ami felé el kéne mozdulni.

A zöldgazdaságnak egyrészt nyilvánvalóan van egy olyan szintje, ami egybevág sokmainstream gazdaságpolitikai célkitűzéssel, állami célkitűzéssel. Nyilván minden kormánytöbb munkahelyet szerezne, nagyobb adóbevételekre törekszik, gazdaságélénkítés, kedvezőkülkereskedelmi mérleg, hosszan lehetne sorolni, hogy milyen célkitűzései vannak a legtöbbgazdaságpolitikai intézkedéscsomagnak.

Azt is látjuk, hogy a zöldgazdaság felé való átmenet ezeknek a gazdaságpolitikaiintézkedéseknek a megvalósítását nagyon sokszor segíti. Érdekközösség áll fent tehát azöldgazdaság mint célkitűzés és a hagyományos gazdaságpolitikai, politikai gondolkodásközött nagyon sok területen. Csak néhány példát, de nyilván az előadóink ezt részletesebbenbe fogják mutatni. Az energiahatékonysági beruházások, mondjuk, amelyek a költségvetésibevételek területén is pozitív hatással tudnak lenni a költségvetési egyenlegre,energiafüggőség csökkentésére alkalmas, munkahelyeket tud teremteni, gazdaságélénkítő,építőipar élénkítő hatása van. Tehát itt egy olyan win-win szituációban, egy olyan győztesszituációban vagyunk benne, ahol a zöldgazdaság fejlesztése, a zöldgazdaság felé valótörekvés és a mainstream gazdaságpolitikai törekvések egybevágnak.

Egy másik kérdés, és erről érdemes lesz ma vitázni vagy szót ejteni, hogy miért nemtörténnek meg mégsem azok a lépések, amelyek a legegyszerűbb gazdasági logika mentén isszükségesek és kívánatosak lennének. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy amikorzöldgazdaságról beszélünk, akkor ennek van egy másik szintje is, van egy hosszabb távúcélkitűzés, amely nem pusztán a környezetvédelmi iparágaknak bizonyos könnyenmegfogható, a főáramú gazdaságpolitikai intézkedésekbe maradéktalanul beleillőintézkedéseket, döntéseket, lépéseket jelent, hanem annak a gazdasági, politikai és társadalmirendszernek az újragondolását, amiben benne élünk.

Meg kell fogalmaznunk azt a kérdést, hogy az a típusú növekedésorientáltgazdaságpolitika, amire a modern gazdaság az elmúlt évtizedekben alakult, ez fenntartható-eazon a módon, ahogy eddig céloztuk. Lehetséges-e az az elválasztása a gazdaságinövekedésnek, és a természeti erőforrások használata növekedésének az elválasztása, ami azEurópai Unió célkitűzései között szerepel, ez az angol kifejezés a „the compiling”, hogy úgylétrehozni gazdasági növekedést, hogy mindeközben csökkentsük a természeti erőforrásokhasználatát, a környezetterhelést, az emissziókat. Erről nincsen biztos tudásunk, ez szerepel azEurópai Unió számos dokumentumában, de nem tudjuk, hogy ez lehetséges-e.

Tehát a zöldgazdaság kapcsán olyan alapvető kérdések is megfogalmazódnak, hogyvajon lehetséges-e elválasztani egymástól a gazdaság növekedését és az erőforrás-használatot.Eleve felmerül az a kérdés is, ha még eggyel messzebb megyünk, hogy tulajdonképpen a

- 6 -

gazdasági növekedés feltétlenül az a cél-e, amit meg akarunk valósítani, az életminőségnövelése szorosan összefügg-e a gazdasági növekedéssel.

Messze vezet tehát a zöldgazdasággal kapcsolatos gondolkodás, hiszentulajdonképpen az erőforrások használata, a környezetterhelés csökkentése és az emberi jólétnövelése az a cél, ami a zöldgazdaságnak a fundamentumát adja. Ehhez azonbanhozzákapcsolódnak olyan intézkedések, mint az emberi erőforrásba történő invesztíció, teháthogy a rendelkezésünkre álló közpénzeket, pénzügyi forrásokat minél nagyobb mértékben azemberi életminőség javítására fordítsuk, és ez nemcsak környezetvédelmi vagyfenntarthatósági intézkedéseket jelent, hanem az oktatásba, az egészségügybe valóinvesztíciót is.

Egészen messze el lehet menni a zöldgazdaság értelmezésében, és azt gondolom, hogyerre szükség is van – itthon is és a nemzetközi színtéren is –, hogy a különböző szintjeitgondoljuk végig a zöldgazdaság lehetőségeinek. A mai konferenciánkon nem merítünkekkorát, nem állunk neki a piaci rendszerek újragondolásának, nem állunk neki a teljesgazdaságpolitikai struktúrák újragondolásának, az azonban nyilvánvaló, hogy vannak olyanalacsonyan csüngő gyümölcsök, amelyek könnyen leszakíthatóak, amelyek közvetlenül, rövidtávon, belátható módon segítik a fenntarthatóság kialakítását, és segítik, vagy legalábbis nemállnak ellentétben a rövid távú gazdaságpolitikai rendszerek logikájával, gazdaságpolitikaicélkitűzéseinkkel.

A mai konferenciánkon ezekre a kérdésekre fogunk koncentrálni. Hogyan lehet jólbelátható, gazdaságilag értelmes, logikus, kifizetődő intézkedésekkel egyszerre szolgálni agazdaságpolitikai célkitűzéseket és a fenntarthatóság érdekeit, a zöld érdekeket. Mindenesetreén azt gondolom, hogy amikor zöldgazdaságról beszélünk, egy dolgot mindenképpen érdemesleszögezni. A zöldgazdaság az nem egy olyan nice to have, egy ilyen jó, ha van típusú dolog,amit, ha sikerül, megcsinálunk, ha nem sikerül, nem csinálunk meg, valamivel helyettesítjük,a jövő gazdasága vagy zöld lesz, vagy semmilyen nem lesz.

És hogy egy pozitív gondolatot idézzek a Rio+20 találkozáson – nagyon nehéz voltilyet találnom a teljes konferencia időtartama alatt –, de a nemzetközi szakszervezetiszövetségnek a képviselője mondta ki nagyon egyértelműen a riói csúcson, hogy egy halottbolygón se munkahelyek, se gazdasági növekedés nincsen, a fenntarthatóság nem a zöldeknekaz álma, hanem az emberiség közös érdeke, vagy ilyen gazdaságot építünk, vagy semmilyengazdaságunk nem lesz.

Ezzel a gondolattal szeretnék én mindenkinek nagyon jó konferenciázást kívánni. Mégegyszer megköszönöm az ENERGIAKLUB és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és GyártókSzövetségének az együttműködését, és mindazoknak a segítségét, akik hozzájárultak, hogy eza konferencia létrejöhessen, és megkérem Szili Katalint, az első szekció levezető elnökét,hogy nyissa meg, indítsa el a konferenciát. Köszönöm szépen.

Fenntartható energia – Energiahatékonyság

DR. SZILI KATALIN, levezető elnök, az Országgyűlés Fenntartható fejlődésbizottságának tagja, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm afelvezető szavaidat.

Hadd folytassam ott, ahol befejezted, hogy ugye vagy zöld lesz a világ gazdasága,vagy számolnunk kell azzal, ami ennek a beláthatatlanságát jelenti. Ehhez kellene szerintemlegalább két dolog: az egyik a belátás, a döntéshozók belátása; másrészt pedig azt gondolom,egy párbeszéd, egy társadalmi párbeszéd, ahol nem csak és kizárólag a döntéshozók, hanemazok, ahogy látható a mostani konferenciánknak a kezdeményezői részéről, akiknek különköszönet, ahogy elnök úr mondta: az ENERGIAKLUB, a KSZGYSZ. De szeretném még a

- 7 -

Megújuló Energia Platform, a Szélenergia Társaság, a Hulladékhasznosítók OrszágosEgyesületét is megnevezni, hiszen nekik is köszönet, ami jól láttatja azt, hogy van igény erre apárbeszédre.

Kedves Vendégeink! Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy visszaidézzememlékeimben a ’94-’98 közötti időszakot, amikor a környezetvédelmi tárca államtitkárakéntmegéltem egy elég sajátságos helyzetet. Akkor Kemény Attila államtitkár kollegámmal, aki ittül a sorokban, és aki még szereplője lesz a mai napnak, arra kértük az akkori ipari tárcát, hogykészüljön a környezeti iparról egy jelentés. És lám-lám, mi történt? Kaptunk egy jelentést azipar környezetvédelmi helyzetéről, amiről mindannyian tudjuk, hogy merőben más. Eltelt jónéhány év, ma már zöldgazdaságról beszélünk, ma már nem jólétről, hanem jól létrőlbeszélünk, hiszen nagyon jól látható, hogy a globális és az európai folyamatok is azt jelzik,hogy az a mérhetetlen tőkekoncentráció, ami zajlik a világban, ez csak és kizárólag azsákutcát jelentheti mindannyiunknak. Tehát kell egyfajta belátás ahhoz, hogy egy új pályáraállítsuk azt, ami a gazdasági, a társadalmi-szociális és a környezeti vagy ökológiai kérdésekharmóniáját, összefüggéseit jelenti, hiszen mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogymilyen világot biztosítunk unokáinknak, dédunokáinknak, majd az ő utódaiknak.

Tisztelt Vendégeink! Pontosan az volt a cél, amikor ezt a mai konferenciátlétrehoztunk, hogy kezdjünk mi magunk egy párbeszédet. Elég sajátságos időszakban, hiszen,ahogy elnök úr is említette, Rio után vagyunk, ahol tudjuk, hogy gyakorlatilag – szerintemkimondhatjuk – semmi nem történt. Nem történt meg a belátás, sem a párbeszéd igénye, ésegy olyan sajátságos időszakban, amikor mi itt ülünk a Vadász teremben, közben a parlamentüléstermében a 2013-as költségvetésünk zajlik. És azért még egy dolgot hadd hívjak ideakkor, amikor erről a mai konferenciáról beszélünk, mégpedig azt, hogy az elmúlt hetekben aNemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa jóváhagyta azt a hosszú távú fenntartható fejlődésistratégiát, amelyet reményeink szerint az ősz folyamán majdan a parlament is elfogad, hiszenaz önmagában jelzi azt, hogy mit gondolunk mi 2025-30 Magyarországáról, és hogyan tudunka mögé egy konszenzust teremteni, hogy a stratégiához képest azokban a ciklusokban,amelyek kormányzati ciklusokat jelentenek a végrehajtás, annak a célnak az érdekébenhogyan történik. Tehát én azt gondolom, hogy ez egy jó lélektani pillanat arra, hogy mimagunk beszéljünk néhány olyan kérdésről, ami Magyarország zöldgazdaságát jelenti. Ezenbelül is, ahogy önök is a tematikát látták, az első blokk az energiahatékonyság kérdésköre,amelyben köszönöm elnök úrnak, hogy a levezető elnök lehetek.

Ezen blokkon belül négy előadást fogunk hallgatni. Arra kérem majd előadóinkat,hogy a 15 perces időkeretet vegyék figyelembe. Körülbelül egy óra lesz a négy előadás, eztkövetően az előadók egy kerekasztal-beszélgetésen vesznek részt, arra körülbelül 40 percetszántunk. Ennek a levezetője Marnitz István lesz, erre az időre át fogom adni a kerekasztal-beszélgetés levezetését. Jól látszik, az első blokkban az előadók: a kormányzat szereplője,civilek, finanszírozók, talán fogalmazhatnék így, tehát a támogatási rendszerről, illetveszakmapolitikai kérdésekről lesz szó, így elsőként a kormány képviseletében Lenner Áronfőosztályvezető urat, a Nemzetgazdasági Minisztériumból fogom felkérni, hogy tartsa megelőadását: Energiahatékonyság és a megújulóenergia-források szerepe a hazaigazdaságfejlesztésben. Előadóink az első sorban fognak helyet foglalni, hiszen többen vetítenifognak. Köszönöm a figyelmüket, és akkor kérem az első előadónkat, Lenner Áron urat, hogytartsa meg 15 perces előadását.

Az energiahatékonyság és a megújulóenergia-források szerepe a hazaigazdaságfejlesztésben

LENNER ÁRON, főosztályvezető (Nemzetgazdasági Minisztérium): TiszteltHölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy bemutatkozzak: Lenner Áron vagyok, aNemzetgazdasági Minisztérium iparstratégiai főosztályának a vezetője, és egy nagyon rövid

- 8 -

prezentációval készültünk, amelyek elsősorban a kormányzati terveket és intézkedéseketmutatja be a mai konferencia tárgyában.

Az első dián egy energiakosár robbantott tortadiagrammával készültünk. EzMagyarország primer energiafogyasztásának az összetételét mutatja be. Ez összesenkörülbelül 1050 PJ környékén alakul évente, ez nagyban függ attól, hogy az üzemanyagárhogyan alakul. Ez egy csökkentő tényező, viszont az időjárás is erős hatással van azösszenergia-fogyasztásra, hideg teleken értelemszerűen megnövekszik.

Egy viszonylag síknak mondható a ’90-es évektől ez az 1050 környékienergiafogyasztásunk. Itt ennek az összetétele az, ami komoly változtatásokra szorul ajövőben, a megújuló részét szeretnénk ennek elsősorban növelni, illetve a kormányzatlegújabb döntése értelmében az atomenergia is hangsúlyosabb szerepet fog kapni a jövőben.

Itt látszik az, hogy 5 százalék alatt tartunk jelenleg sajnos megújulóenergia-forrásokban, és ez sem feltétlenül szerencsés szerkezetben valósul meg. Itt a biomasszaeltüzelése, ami ennek az oroszlánrészét adja.

A legfontosabb kormányzati dokumentumok az energiahatékonysággal ésmegújulóenergia-forrásokkal kapcsolatban. Elsőként említeném az új Széchenyi tervet, ezt kétéve fogadta el a kormány. Ennek egy nagyon hangsúlyos pillére a zöldgazdaság-fejlesztésiprogram, a zöld Magyarország program.

Szintén kulcsfontosságú dokumentum, egy országgyűlési határozat rögzítette anemzeti energiastratégiát. Ezt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium készítette el. Ebbentalálhatók azok a sarokkövek, hogy mit szeretnénk mi 2030-ra elérni. Itt a legfőbb cél azellátásbiztonság és versenyképesség biztosítása, természetesen a fenntarthatóságfigyelembevételével. Ennek eszközei az energiafüggőség hangsúlyos oldása, ezt államiszerepvállalással képzeli el a stratégia megvalósítani, illetve iparági fejlesztések és innovációaz, ami még nagyban segítségére lehet az energiahatékonyság növelésében.

A Vidékfejlesztési Minisztérium készítette el a nemzeti környezettechnológiai ésinnovációs stratégiát. Itt is meghatározásra kerülnek a célok és az eszközrendszer, ami abeavatkozási területeken zöldíteni tudja a gazdaságot az innováción keresztül.

A Nemzeti Innovációs Hivatal a Nemzetgazdasági Minisztériummal koprodukcióbankészíti a K+F+I ágazati fehér könyvet, ez egyelőre az egyeztetés fázisában van, az év végérevárható ennek a dokumentumnak a végleges változata és elfogadása.

Természetesen az egyik legfőbb cél az, hogy 2020-ig az Európai Unió felé tettvállalásoknak megfelelően 14,63 százalékos megújulóenergia-felhasználási szintet érjünk el,vagy talán meg is haladjuk ezt.

Az energiahatékonyság javítása kiemelt célja a nemzeti energiastratégiának, itt azzalszámol a stratégia, hogy 1150 PJ-ra nőhet maximum a primerenergia-fogyasztás, viszont aprimer- és szekunderenergia-fogyasztás közötti különbözet csökkentésével 23 százalékot tűzki a program. Viszonylag nagy megtakarítást lehetne elérni a villamosenergia-hálózatveszteségének csökkentésével, illetve elsősorban épületenergetikai programokmegvalósításával. Ugye már kötelezővé vált nagyobb értékű ingatlanok adásvétele esetén azenergiatanúsítvány kiállítása, ebből is láthatja majd a vevő, hogy milyen energiahatékonyságúotthont vagy ingatlant választ magának. Illetve természetesen itt hangsúlyos elem az alacsonyhatásfokú energiatermelő erőművek kiváltása jobb és korszerűbb technológiákkal.

Megint itt tartunk, hogy megújulóenergia-hordozók arányának növelése, jelenlegrettenetesen rosszul állunk ezzel. 14 százalék fölé kéne érnünk 2020-ra, 2030-ra a nemzetienergiastratégia kitűzi a 20 százalékos végcélt. Itt reális lehetőségekkel számolva,összefoglaltuk egy táblázatba, hogy mik jelentik itt a legnagyobb potenciált Magyarországon.Sajnos, vagy lehet, hogy nem sajnos, de nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ittfolyamatosan fújna a szél, tehát a szélenergia nem feltétlenül fog a leginkább használtmegújulóenergia-források közé tartozni Magyarországon, viszont tekintettel a jó termőföldre,

- 9 -

a biomassza-potenciálból viszonylag jók vagyunk. Az elsődleges és a másodlagosbiomasszában is nagy lehetőségek vannak, ezzel nagyban csökkenteni tudnánk anemmegújulóenergia-forrásoknak a részarányát az energiafelhasználásunkban.

Az atomenergia használata elkerülhetetlennek tűnik közép- és hosszú távon, ezért isdöntött a kormány a közelmúltban a paksi atomerőmű bővítéséről, és mindenféleképpen cél,hogy egy 40 százalékos mértékben ez fennmaradjon.

Fontos kérdés az európai energetikai infrastruktúrához történő kapcsolódás, ez aföldgáz- és kőolajvezetékeknek a kiépítését jelenti: annál biztonságosabb az ellátásunk, minéljobban diverzifikáltak ezek a szállítási útvonalak, nemcsak egyféleképpen tud eljutni hozzánka földgáz, ezzel nagyban csökken az ország zsarolási potenciálja is.

A szénkészletekről sem mondhatunk le teljesen, ez elsősorban pénzkérdés, tehát nemtudjuk ezeket egyik napról a másikra kiváltani, viszont van potenciál még a hazaiszénkészletek kitermelésében, ezzel is tudnánk csökkenteni a gazdaság importfüggőségét.

Innovációs tekintetben mindenféleképpen fontos lenne az alkalmazott kutatásokfinanszírozása, a jelenleg inkább alapkutatási finanszírozási szerkezet helyett pontosan agazdasági szereplőkre szabott K+F-támogatások, természetesen az innovációk, gyakorlatilagminden esetben az energiatermelésnél abban az irányban hat, hogy hatékonyabb és jobbmódon tudjon ez megtörténni. Úgy látszik, hogy az oktatásnak is nagy szerepe van ebben, és atudatformálásnak, hogy milyen szakemberekkel fogunk a jövőben rendelkezni.

Milyen iparstratégiai vonulatai vannak ennek az egész energiahatékonyság-növelésnek? Elsősorban az ipari termelésben is nagy megtakarításokat tudunk elérni, azagroenergetikában vannak nagy lehetőségek, tehát a már említett biomassza-potenciálkihasználásáig ez egy jelentős szelete tud lenni, hosszú távon, 2050-ig a magyarenergiatermelésnek, egy viszonylag jelentős részét tudjuk ebből biztosítani majd. Afajtanemesítésnél különböző energianövényekre gondoltunk, újfajta akácokra például. Illetveharmadik generációs kutatásokra, amelyek félig-meddig még science fiction kategóriábatartoznak, itt különböző energiatermelő algákról van elsősorban szó, amelyből egyrésztüzemanyag, másrészt pedig elégetéssel energia termelhető meg.

A közlekedésben is rengeteg tennivaló van, nagyon nagy mértékben lehetnecsökkenteni egyrészt a CO2 kibocsátását, másrészt az energiafelhasználásnak a szerkezete isjelentősen javítható. Itt egy előremutató kezdeményezés ez a Győrben megrendezettSzéchenyi Futam, amelyik az egyik legrangosabb versenye az alternatív energiával hajtottjárműveknek Európában, itt minden elképzelhető megoldás általában fel szokott vonulni.

És szintén visszatérnék itt a lakóépületeknek az energiahatékonyságára, tekintettelarra, hogy rengeteg van belőlük, ezért hatalmas potenciál van az energiamegtakarításban ezena területen is.

Finanszírozás tekintetében a pályázati lehetőségekről szólnék még végül néhány szót.Itt ugye az új Széchenyi terv a zöldgazdaság fejlesztési programját bontja ki ez azöldberuházási rendszer, ami a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak a keretében van. A CO2-kvóta-értékesítésből befolyt bevételek újraosztására jött létre ez a rendszer, ez jelenlegnagyságrendileg 3 milliárd forintot jelent, amiből lehet pályázni napkollektorokra, alternatívmeghajtású buszokra, illetve épületenergetikai beruházásokra.

Európai uniós program az Eco-innovation, ez egy 30 millió eurós programja azEurópai Bizottságnak. Nemzeti részről a Nemzeti Külgazdasági Hivatal, a HITA az, amelyikegyüttműködő partner ebben, és be tudja csatornázni a magyar igényeket ebbe a pályázatirendszerbe.

A jövőbe tekintve, a következő költségvetési ciklusra, európai uniós program ez aHorizont 2020, viszonylag ambiciózus célokat tűzött ki az Európai Bizottság, és nagyköltségvetéssel kívánják támogatni a tagállamokban megújuló energia és energiahatékonyság

- 10 -

témáját, nem sorolnám fel az összes támogatott területet, de látszik, hogy a vastagon szedettterületek azok, amik a mai nap szempontjából érdekesek lehetnek számunkra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm a minisztérium képviselője, illetve a főosztályvezető úrnak arendkívül informatív tájékoztatóját.

Következő előadónk Ámon Ada. Azt hiszem, Adát nem kell senkinek bemutatni, azENERGIAKLUB igazgatója. Arra kérnénk, hogy tartsd meg a prezentációdat.

Az energiahatékonyság makrogazdasági hatásaiÁMON ADA, igazgató (ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és Módszertani

Központ): Köszönöm szépen. Köszönjük szépen a meghívást. Én arról fogok előadást tartani,amiről főosztályvezető úr is többször beszélt, és nagyon örülök, hogy hasonló számokatláttam az ő anyagában, mint amiket én is fogok most vetíteni.

Az energiahatékonyság minden bizonnyal az egyik legfontosabb energiaforrása amagyar energiapolitikának is. Energiaforrás olyan tekintetben, hogy a mostani igényekjelentős részét fogja kiszakítani, kihasítani a jövő energiamixéből, merthogy kevesebb energiaés erő felhasználása nélkül valószínűleg nem tudunk továbbmenni ezen a területen sem. Tehátaz erőforrás-hatékonyság és a kevesebb energiafelhasználás mindenképpen fontos lesz. Azenergiahatékonyságon belül is csak egy szeletről fogok most beszélni, kifejezetten a lakosságienergiafelhasználás hatékonyságáról, ami azért meglehetősen jelentős, ahogy majd látnifogják.

Mindenekelőtt a támogatómnak, vagy ennek a projektnek a támogatójának szeretnémmegköszönni a támogatást. Ez egy olyan kutatás volt, amelyben azt mértük fel, hogy amagyar energia, a magyar háztartásokon belül megvalósuló energiahatékonysági beruházásokmilyen hatásokkal bírnak a makrogazdasági mutatókra. Ezen belül is három problémátnéztünk meg: a foglalkoztatást, az államháztartási bevételeket és a külkereskedelmi mérlegrevaló hatását egy ilyen masszív, nagyarányú programnak. Ezt egy ágazati kapcsolatokmérlegével, modell segítségével tettük meg, hogy pontos képet kapjunk erről a problémáról.

De miért kell vajon az államnak támogatni a magyar lakosságot vagy a háztartásokat asaját energiahatékonysági beruházásaikban, miközben tudjuk – számos hasonló, vagy ezirányú kutatásból –, hogy ezek a beruházások megtérülő beruházások. Vannak, amik két évenbelül, vannak, amik három éven belül, vannak, amik öt-tíz éven belül térülnek meg,mindenképpen a beruházás időszakán belül behozza azt a költséget, ráfordítást, amit felemésztegy ilyen beruházás.

Itt tudni kell, és valószínűleg önök, akik háztartást vezetnek, és itt ülnek most akonferencián, nagyon jól tudják, hogy mire törekszenek, amikor a saját háztartásukat vezetik,alapvetően költségminimalizáló vezérelvek mentén teszik meg beruházási döntéseiket,amiben a befektetés típusú döntések nem szerepelnek, tehát amikor tévét vásárol az ember,akkor arra törekszik, hogy a pénzéért minél színesebbet, minél szélesebb vásznút kapjon.Kazán esetében akkor választ egy új kazánt, akkor ruház be a legtöbb ember egy új kazánba,amikor lerobban a kazán. Nagyon ritkán szoktunk azon gondolkodni, hogy vajon, ha vanegymillió forintunk, akkor azt szigetelőanyagba fektessük, vagy valami bankba. Ezeket adöntéseket kell a kormányzatnak és az államnak olyan irányba terelgetnie, hogyszigetelőanyagba fektesse az emberek nagy része a megtakarításait, mert egyébként – ahogyegy korábbi tanulmányunk mutatta – egy sokkal jobb pénzügyi befektetés, mint hogyhabankbetétbe rakjuk.

Mit tettünk mi? Ezen kutatás első lépéseként megnéztük, hogy mennyi pénz állhatrendelkezésére az államnak ilyen célokra. Amikor ezt elvégeztük, akkor még az ETS, tehát azCO2-kvóta aukciós bevételeinek becsült értéke 50 milliárd volt; tudjuk, hogy most már csak

- 11 -

30. Azt feltételeztük, hogy az állam ezt a teljes összeget majd mondjuk, lakossági célúenergiahatékonyságra fogja fordítani, még akkor is, ha ez naivitás, a gondolatkísérlet kedvéértezt megtettük. Azt feltételeztük, hogy 33 százalékos támogatásintenzitást fog nyújtani, tehátminden beruházásnak nagyjából a harmadát fogja valamilyen módon megtámogatni, ésmindezt 5 éven keresztül folytatja, tehát 5 éven keresztül 50 milliárd forintnyi támogatásiösszeg fog rendelkezésre állni. Továbbá az a feltételezésünk is volt, amit szakemberekigazoltak, hogy 20 éves ezen beruházások élettartama. Na most, ha 50 milliárdunk van, akkorugye az összes beruházási összeg egy éven belül valószínűleg 150 milliárd környékén fogmozogni; azt akarjuk megtudni ezen kutatás végeredményeként, hogy vajon ez milyenhatásokkal jár a magyar gazdaságra nézvést. Ugye, ehhez kellettek mindenféle adatforrások,ezek szerencsére rendelkezésre álltak.

Ezen belül is egyre szeretném felhívni a figyelmüket, ez egy korábbi kutatásunk, aNegaJoule2020 – nega, tehát nem mega, negatív, nem felhasznált joule-mennyiségre utal. Ezaz energiahatékonyságnak egyébként a nemzetközi szakirodalomban az egyik kifejezése:negajoule, negawatt. Ez a kutatás alapvetően egy döntéstámogató rendszer volt, és erreutaltam ezen kutatás számaival, amikor azt mondtam, hogy Lenner Áron használta ezeket aszámokat. Ebből jött ki az, hogy körülbelül 152 PJ energiahatékonysági potenciálra elég amagyar lakóépületekben. Ennek a fókusza alapvetően a fűtés és a meleg víz előállításávalkapcsolatos hőtermelés energiahatékonysági vagy megtakarítható része volt, és alapvetőenarra koncentráltunk, hogy a meglévő épületekben kifejezetten az energiahatékonyságrakoncentrálva, tehát a megújulókat ebben a kutatásban nem érintettük, ha bár egyébként adatokerre lehetőséget nyújtanak, és a jövőben minden bizonnyal meg is fogjuk tenni, megnézzükazt, hogy a lakóépületek megújulóenergia-potenciálja mekkora.

A kutatásunkból egyébként egy ismert adatra is következtettünk, nevezetesen aháztartások az összenergiamennyiség több mint egyharmadát használják fel Magyarországon.A lakóépületek megoszlása is nagyon fontos. Ma Magyarországon a háztartások kétharmadacsaládi házban él. Ez azt jelenti, hogy egy háztartás nagyjából egy családi házat vagy egyikerházat birtokol, tehát nagyon nagy része az energiának itt használódik fel. A maradék részeaz, ami társasházi. És itt látható az az információ, amire szintén a Negajoule kutatásbóljöttünk rá, hogy a panelépületeknek közel 40 százaléka már hőszigetelési szempontbólfelújításra került, miközben látható, hogy a kétharmad részt uraló családi házas épületeknekkörülbelül 20 százaléka került ilyen szempontból felújításra. Ez azért fontos, mert látható,hogy a nagy potenciál ténylegesen a családi házakban található, tehát az a 152 PJ összenergia-hatékonysági potenciálból 128 az a családi házas övezetben található, és mindössze 5 PJtalálható a panelépületekben.

A 152 PJ, ahogy az előbb hallottuk, az az 1050-1100 PJ primerenergia-fogyasztásból15 százalékot képvisel, egy óriási részarány, és ebből 117 PJ az, ami a kutatásaink szerintgazdaságosan kiaknázható, tehát igazándiból visszahozza a befektetett költséget.

Egy csomó minden másra is rábukkantunk ezen kutatás, ezen hosszú kérdőív soránrákérdeztünk, hogy milyen típusú felújításokat terveznek, hogy mennyi és milyen mennyiségűtámogatást, egyáltalán várnak-e támogatást a magyar háztartások ezért az államtól, mennyitvárnak. És hogy felvennének-e hitelt. Ugye ezt 2010-ben kérdeztük meg, lehet, hogy mostmár ez az arány rosszabb. Arra biztatnám önöket, hogy ha érdeklik további ilyen típusúkérdések, akkor látogassanak el a negajoule.eu oldalra.

Na de vissza az alapvető kérdésünkhöz! Azt feltételezzük, hogy 150 milliárd forintotfogunk befektetni 50 milliárdos állami támogatás mellett. Ezt ilyen arányban osztanánk el azelőbb ismertetett Negajoule kutatás alapján a családi házak és a különböző társasháztípusokközött. Ezeknek a beruházásoknak a pontos technikai részleteit szintén specifikáltuk akutatásunkban. Ugyanígy a társasházi beruházások pontos technikai leírását, és ebből kétdologra jutunk: egyrészt meg tudjuk mondani, hogy mekkora megtakarítást és hány háztartást

- 12 -

fog érinteni ez a beruházási összeg. Ez több mint húszmilliárd forint megtakarítást fogeredményezni minden egyes évben a következő húsz éven keresztül ezeknél a háztartásoknál,jobban mondva a háztartások összességében, és közel százezer háztartást érint. Ugye eznagyjából korrelál azokkal a számokkal, amiket az Orbán-kormány első időszakában azakkori államtitkár elég sokszor emlegetett. Ez egy két és fél százalékos felújítási rátát jelent,ami a mostani 0,5 százalék alatti felújítási rátának több mint ötszöröse lenne, ami egy nagyonjó arány.

Másrészt ebből az információhalmazból a beruházási vektorra is tudunk számokatmondani. Itt az importoszlopra hívnám fel a figyelmüket, az energiahatékonysági beruházásokelég nagy mértékben importfüggőek, ezért féltünk eleinte nagyon a külkereskedelmi mérlegalakulásától.

És akkor végül is a lényeg. Milyen foglalkoztatási számokkal számolhatunk? Ugye,minden egyes ilyen beavatkozásnak van egy direkt és egy indirekt típusú hatása. A direkthatás az akkor jelentkezik, amikor effektíve a beruházások zajlanak, amikor felvonulnak aszakemberek, amikor a mérnök kimegy, és munkát kap, és ezért, nem elhanyagolható módon,pénzt kap.

A 46 ezer fő/év a következő öt éven keresztül, amennyiben ez a program megvalósul,ahány embernek munkát ígér egy éven keresztül egy ilyen program. De van közvetett hatásais, mert ugye megtakarítások, az előbb említett 21 milliárd forintnyi megtakarításnak a jórészét a lakosság valószínűleg el fogja költeni, begyűrűzik a gazdaságba, ami továbbimunkahelyeket teremt, nem konkrétan az építőiparban, hanem valami más területeken, és ezösszességében 5+20 év alatt 690 ezer munkahely/évnek felel meg. Ez egy óriási szám, ez egynagyon komoly gazdaságfejlesztő hatás. Úgy, hogy ennek a hosszú távú hatása is elégkomoly, ahogy látják itt a lefutásban. És úgy, hogy adóbevételek is keletkeznek. Ugye,általában a gazdaságfejlesztő programok egy jó része tényleg munkahelyet teremt, hiszenezért indítanak többek között ilyen programokat, de ebben a programban kifejezetten agazdaságfehérítő hatás miatt, egy pályázati rendszerben a gazdaságfehérítő hatás, aszámlaadási kötelezettség és egyéb, a tb- és szja-befizetések miatt komoly gazdaságfehérítőhatása van, mert ezeket az adóbevételeket a kincstár ténylegesen beveheti, miközben perszevan némi kevés negatívum. Már amennyiben negatívum az, hogy a fel nem használt energiautána az adóbevételek nem csorognak be a kincstárba. Tehát az államháztartási hatása isalapvetően pozitív egy ilyen programnak, az állam többet vesz ki ebből a programból, mintamennyit effektíve belerak. És a külkereskedelmi mérleg, mint ahogy az előbb is említettem,az importhatások miatt eleinte eléggé negatív, 130 milliárd/év negatívummal számolhat akülkermérleg, de lássuk be, a külkermérleg azért ennél nagyságrendekkel komolyabbproblémákkal is küszködik, és látható, hogy az évek során a külkermérleg alapvetőenpozitívba megy át, és ez alapvetően az energiamegtakarításnak és az importcsökkenésnek, azitt tapasztalható importcsökkenésnek köszönhető. Tehát összességében ez alapvetően egypozitív program, és további pozitív tulajdonságai is vannak. Egyrészt az ellátásbiztonságragyakorolt pozitív hatást, ugye évente gyakorlatilag egyszázaléknyi gázfelhasználás-csökkenéstapasztalható, és ez, csak ha a földgázhoz viszonyítjuk az összenergiamegtakarítást, 10százalék körül található, ami 5 év alatt egy komoly eredmény lenne. Ugye akkor CO2-kibocsátás-csökkenés is elérhető, a program teljes ideje alatt – a mi számításaink szerint – a2010-es ETS-allokációnak megfelelő mennyiségű CO2-kibocsátástól mentesülne a Föld, ésnem csak Magyarország, de hát ez bevételi lehetőséggel is kecsegteti a magyar költségvetést.

Tehát még egyszer összefoglalásként: államháztartási hatás szempontjából pozitív aszaldója egy ilyen programnak, és ez lehet 10, 20, 50, 30 milliárdos támogatási összeg, ezminden esetben, miután ez ÁKM, és általában ezeknek a hatása lineárisan változik, ezértmindenképpen hasonló lefutást tudnak mutatni, legfeljebb kisebb pozitívummal.Foglalkoztatási hatása egyértelműen pozitív egy ilyen programnak, és a külkereskedelmi

- 13 -

mérlegre gyakorolt hatása is, ahogy a program befejeződik, egyértelműen pozitívba vált át.Persze érdemes megfontolni a további kérdéseket is, hogy vajon, ha egy ilyen program, egyilyen stabil támogatási program elindul Magyarországon, vagy bárhol a világban, akkortapasztalható-e az, hogy az ebben érdekelt, az energiahatékonysági szolgáltatásokban érdekeltiparágak vajon idejönnek-e? És akkor nem kell már importálni Németországból azt amennyiségű kazánt, hanem itt Magyarországon fogják összeszerelni, vagy gyártani bizonyosalkatrészeit, ami jót tesz a magyar külkermérlegnek. Vajon az energiaárak milyen módonváltoztatják majd ezt a folyamatot – és még egy slide-om van –, és vajon meg lehet-eteremteni a hitelezési kedvét a bankoknak ebben az országban még valaha, és vajon meglehet-e teremteni a lakosság hitelfelvételi kedvét.

És végezetül csak annyit mondanék, hogy ez az ötéves program 33 PJ energiáttakarítana meg, de azért a 117 PJ gazdaságosan megtakarítható lakossági energiahatékonyságipotenciálhoz képest ez még édeskevés, tehát a program vígan folytatható. És én arrabiztatnám a magyar kormányzatot, és arra biztatnám önöket, hogy amikor találkoznak amagyar kormányzat képviselőivel, akkor biztassák önök is őket arra, hogy egy ilyen típusúprogramba, tudható, hogy szűkösek a magyar költségvetés forrásai, de rakjanak bele pénzt,mert ez mindenkinek megéri. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha már a negajoule-lal kezdtük, és mondjuk a programilyen pozitív volt, én a végére pozijoule-nak neveztem el ezt a programot. TiszteltVendégeink! Nagyon jól látható volt, hogy egy rendszerszerű és egy távlatos gondolkodásnakmennyi hozadéka van; nyilván bennünk is felmerül az a kérdés, és feltehetően majd apanelbeszélgetés során erre sor kerül, hogy a kormány képviseletében főosztályvezető uratmegkérdezzük, hogy van-e készség esetlegesen ilyen program indítására.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bart István következik, a Magyar EnergiahatékonyságiIntézet igazgatója, aki „Akadálymentesítés az energiahatékonysági piacon” címmel tartja megelőadását.

Öné a szó!

Akadálymentesítés az energiahatékonysági piaconBART ISTVÁN, igazgató (Magyar Energiahatékonysági Intézet): Köszönöm szépen.

Tehát én arról fogok beszélni a Magyar Energiahatékonysági Intézet nevében, hogy hogyanlehet az energiahatékonysági piacon az energiahatékonysági beruházásokat Magyarországonösztönözni. De még mielőtt ezt elkezdem, szeretném önöknek nagyon röviden bemutatni aMagyar Energiahatékonysági Intézetet, tekintve, hogy ez egy új szervezet, még nem nagyonrégóta működünk.

Tehát a Magyar Energiahatékonysági Intézet az energiahatékonysági piacon érdekeltvállalatokkal partnerségben működő elemző és érdekérvényesítő szervezet. Abból afelismerésből jött létre, hogy az energiahatékonyság nem csak egy közügy, egy közérdek,hanem nagyon sok vállalatnak nagyon fontos piaci érdeke is, tehát megpróbálja megteremteniazt a szinergiát, ami a közérdek és a magánérdek között található. És általában az a célunk,hogy ösztönözzük Magyarországon az energiahatékonysági beruházásokat, hogy megértessüka nagyközönséggel, a kormányzattal, az ipar szereplőivel azt, hogy érdemesenergiahatékonysági beruházásokba fektetni, mert ezek megtérülő beruházások, ezekkel jóljárnak, jól jár az ország, jól járnak az érintett vállalatok, akik ilyen beruházásokba fektetnek,illetve a lakosság is. De természetesen tudjuk, hogy vannak problémák is.

Még röviden, hogy mivel foglalkoztunk az elmúlt időszakban működésünk alatt. Talánlátták a sajtóban, sokszor megjelentünk a CO2-kvóta-bevételek elköltésével kapcsolatban –amiről már szó volt Ámon Ada előadásában – fejtettük ki a véleményünket. És hasonlóanugyanígy az energiahatékonyság irányában szerencsésen sikerült a magyar kormányzat, a

- 14 -

magyar állam számára közvetíteni azt, hogy ez egy hasznos, és támogatandó törekvés, ésvalójában a magyar kormányzat is túlnyomórészt támogatta az Európai Unióban ennek azirányelvnek az elfogadását, ami ennek a hónapnak az elején már meg is történt.

Nos, tehát térjünk át az akadálymentesítés az energiahatékonysági beruházásoknálcímű kezdeményezésre! Ezt ott a sarokban jeleztem, hogy a Brit Nagykövetség részbenitámogatásával folytatjuk ezt a kezdeményezést. A lényege az, hogy próbáljuk megfeltérképezni azt, hogy az energiahatékonyságban érintett vállalatok, tehát azok, akik ezeken aterületeken árulnak termékeket, szolgáltatásokat, vagy finanszírozást biztosítanak, számukramik azok a problémák, ők miket tekintenek legfőbb problémának, amiért nem valósulhatnakmeg Magyarországon ilyen beruházások. És ugye, természetesen rengeteg ilyen ok lehet.Szerettük volna azt felismerni, hogy mik a legfontosabb problémák, hol lehet ebbenelőrelépni, és a végén a magyar kormányzat számára tenni egy javaslatot arra, hogy hogyantudna a kormány ebben előrelépni, hiszen azt látjuk – és ezt fontos megemlíteni –, hogy amagyar kormányzat, a főosztályvezető úr előadásában láttuk is, stratégiai szinten kiemelthelyen kezeli az energiahatékonyságot. Nagyon, nagyon sok helyen megjelenik azenergiastratégia ebben az új Széchenyi tervben, tehát egyértelmű, hogy a kormányzat számárafontos az energiahatékonyság: felismerték, hogy ez Magyarország számára egy kitörésilehetőség nem csak mint környezetvédelmi politika, hanem mint gazdaságfejlesztési politika.

Mégis úgy látszik, hogy egyelőre mint hogyha a megfelelő eszközöket nem találná akormányzat, és ennek szerintünk részben finanszírozási okai vannak, részbenfinanszírozástechnikai okai, és részben szabályozási okai. Ezeket próbáltuk feltérképezni, ésegyúttal a feltérképezés, a javaslattétel mellett hangsúlyozni a kormányzat számára, hogy ez,az energiahatékonyság egy olyan terület, amelynek nagyon komoly gazdasági szereplők istámogatói tudnak lenni, tehát hogy van mögötte egy nagyon erős gazdasági érdek, amire lehetépíteni, ami gazdasági fellendülést tud hozni, Magyarországon munkahelyeket tud teremteni,és általában Magyarországon egy jobb helyzetet tud teremteni ezen a területen.

A projekt menete. Készítettünk – csak egészen gyorsan – egy kérdőíves felmérést avállalatokkal arról, hogy ők miket tekintenek a legfontosabb kérdéseknek azenergiahatékonyság akadályai terén. Ezek után lefolytattunk egy munkaülést, majd utánaelkészítettük a javaslatainkat, készítettünk egy tervezetet. Ezek a javaslatok tulajdonképpenmegszülettek, tehát a 12 javaslat, úgy is mondhatnánk: 12 pont az energiahatékonyságiberuházások ösztönzésére, ez most jelenleg egyeztetés alatt áll, és gyűjtjük a támogatókat.Természetesen úgy gondoljuk, hogy minél több támogatója van egy ilyen kezdeményezésnek,annál nagyobb hatással, annál nagyobb erővel tudjuk képviselni a kormány számára, hogyszerintünk mik azok a dolgok, mik azok a területek, melyek azok az intézkedések, amikre ittszükség van. És hát ősszel, reméljük, hogy át fogjuk tudni adni a kormánynak ezeket ajavaslatokat.

Tehát maguk az akadályok és a javaslatok. A 12 javaslat. Három nagyobb területrecsoportosítottuk a javaslatokat: az első a finanszírozás, a második az épület-energiahatékonyság szabályozása, erről ugye hallottunk már Adának az előadásából, hogyamikor energiahatékonyságról beszélünk, nagyon nagyrészt az épület-energiahatékonyságrólbeszélünk. Ebben van a legnagyobb potenciál, ez a terület, amelyiknél nincs lefedve a CO2-kibocsátás teljes körű szabályozás által, szóval sok indok szól amellett, hogy ez legyen afókusza egy ilyen akadálykutatásnak.

A harmadik terület a közbeszerzés, amit vizsgáltunk.Egészen röviden szeretném felsorolni önöknek, hogy mik azok a javaslatok, amiket

szeretnénk tenni. Ennél részletesebben is kidolgoztuk, készítettünk hozzá egy hatáselemzést,de ezeket most mind kihagyom, és szeretném a lényeget bemutatni önöknek, hogy mik azok adolgok, amiket azok a vállalatok, akiket meg fogok mutatni a végén, és még reméljük, sokanmások is támogatandó célnak és követendő iránynak tekintenek. Az első, amiről itt már

- 15 -

hallottunk, az az, hogy legyen támogatott állami finanszírozás az épület-energiahatékonyságiberuházásokra. Itt a kvótabevételeknek az energiahatékonysági beruházások támogatásárafordítása nagyon fontos. És itt jegyezném meg, hogy ha valaki megnézte az aktuálisköltségvetési javaslatot, akkor abban azt látja, hogy éppen az energiahatékonyságrapillanatnyilag a kormány egymilliárd forintot szeretne fordítani. Ez kevesebb, mint ami 2011-ben volt. Tehát nem előrehaladunk, hanem visszafelé haladunk, noha, ahogy az előbbmegállapíthattuk, vagy ahogy az előbb Ada előadásából látszott, ezek a beruházásokvisszahozzák a pénzt. Tehát ez nem egy költség, hanem ez egy beruházás. Nagyon szeretnénk,hogyha ez megváltozna a jövőben, például ezeknek a javaslatoknak a hatására.

Ugyanakkor viszont nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy természetesen azenergiahatékonysági beruházások nem pusztán közérdekű beruházások, tehát nem indokoltőket teljes mértékben az állam zsebéből fizetni, hanem annak az illető magánembernek,akinek a lakásáról van szó, vagy annak a cégnek, akinek az épületéről van szó, annak isnagyon jelentős hasznot hoznak, ezért indokolt a beruházásokat bizonyos értelemben hitelbőlfinanszírozni, bizonyos részeit hitelből finanszírozni. De meg kell teremteni azt amechanizmust, amiben ezek a hitelek a támogatásokkal egy adminisztrációval ítélhetők oda,tehát szerezhetők meg, tehát megkönnyítené az embereknek ezt a mechanizmust, illetvekialakítana olyan garanciarendszereket, amelyek túllépnek a hagyományos jelzálogalapúhitelezésen. Nagyon fontos látnunk, hogy a magyar lakosságnak eddig is nagyon alacsonyvolt a hitelképessége, és annál fogva, hogy nincs hitelképességük, nincsen olyan vagyonuk,amire hiteleket fel tudnának venni, a bankok hitelezési hajlandósága is alacsony, ahitelkonstrukció kialakítása tulajdonképpen még nehezebb és fontosabb kérdés, mint az államitámogatás biztosítása.

És mi úgy gondoljuk, hogy mind a kettőt egyben kéne biztosítani.A harmadik javaslat pedig az, hogy a középület-felújításokra is biztosítsanak egy

állami forgótőkealapot. Talán érdemes itt megemlíteni, hogy az energiahatékonysági irányelvtartalmaz már kötelezettségeket a középületek 3 százalékának a felújítására évente, ez egyviszonylag kis körét fogja érinteni a középületeknek, szerintünk egyébként más, szélesebbkörben is meg kéne ezt valósítani, megint csak azért, mert ezek a beruházások, hamegvalósulnak, akkor a kormányzat rezsijét, tehát az iskolák, kórházak, börtönök havi gáz- ésvillanyszámláját fogják csökkenteni. Ez egy olyan dolog, amire érdemes beruházni, éslehetőleg innovatív finanszírozási eszközökkel, tehát forgótőkealapokkal és nem vissza nemtérítendő állami támogatással.

Alapvetően az energiahatékonysági beruházásoknál egy általános probléma az, hogyha nem érdekelt az épület tulajdonosa a megtakarításban, akkor nagyon gyakran nemhasználják megfelelően az épületeket a beruházás megvalósulása után. És ezt mindenképpenel kell kerülni. Ez a finanszírozási terület.

Lépjünk tovább a szabályozásra! Itt viszonylag több javaslatot tettünk; hogyösszefoglaljam, nagyon fontosnak tartjuk, és egy nagyon fejleménynek tartjuk, hogy most márkötelező lett az épület-energiahatékonysági tanúsítvány. Ugyanakkor az is nagyon fontos,hogy ezek tényleg használatban legyenek, hogy valóban befolyásolják a fogyasztóidöntéseket. Bizonyára van olyan önök között, aki az elmúlt évben lakást próbált vásárolni, éstapasztalta azt, hogy az ember megkérdezi, hogy na és, van-e tanúsítvány, akkor azt mondjákneki, hogy ja, azt akkor megcsinálom, ha eldöntötte, hogy megveszi a lakást. Nagyon sokilyen helyzet van, amiből az látszik, hogy van egy tanúsítványi modellünk, amit nem tudunkúgy kihasználni, hogy tényleg elkezdi a piacot abba az irányba nyomni, hogy a hatékony,energiatakarékos lakások többet érjenek, mint azok, amelyek nem energiatakarékosak.

Hasonlóan a tanúsítási rendszernek is szüksége van némi megerősítésre, a tanúsításokelkészítésének a módját is lehet továbbfejleszteni. Természetesen tisztában vagyok vele, hogyez egy viszonylag friss rendszer, hiszen általános országos jelleggel 2012 januárja óta van, de

- 16 -

úgy gondoljuk, hogy nem szabad megállni, tovább kell fejleszteni ezt a rendszert. Ilyenalapdolgokkal, hogy például a földhivatal kérje be a tanúsítványokat. Legyen kötelező azingatlanhirdetésekben az épületek energiahatékonysági kategóriájának a megjelenítése.Tudjuk, hogy vannak ilyen törekvések a kormányzatban, de nagyon fontosnak tartjuk, hogy avállalatok oldaláról is jelezzük, hogy igen, ezek fontos dolgok, amik támogatandóak.Hasonlóan fontos feladat a 2020-tól bevezetendő közel nulla épület-energiahatékonyságústandardnak a minél előbbi és fokozatos bevezetése. Az európai irányelvek értelmébenkötelező számunkra az, hogy 2020-tól közel nulla energiahatékonyságú standardoknakmegfelelő épületeket építsünk.

Természetesen nem szabad megengedni azt, hogy ezt az utolsó pillanatban vezessükbe, hogy 2019 decemberében még a XXI. század első évtizedeinek megfelelő standardokathasználjuk, és egy napra rá már egy sokkal szigorúbbat használjunk, hanem fokozatosan bekell ezeket vezetni, fel kell készíteni a magyar építőipart arra, hogy ezeket a standardokattudja alkalmazni. Ez szakértelem, tapasztalat kérdése. És ez alapvetően azért fontos, mertezeknek az épületeknek az energiahatékonysága sokkal, de sokkal magasabb, mint azoknak,amelyeket a mai standardok megkövetelnek. Hasonlóan növelni kell magának az építésifolyamatnak a színvonalát. Mi úgy gondoljuk, hogy fontos lenne fűtési terveket készíteni,ahol a felújításoknál a szakemberek komolyan megvizsgálják azt, hogy mi a legoptimálisabbfűtési megoldás, garanciákat kell biztosítani a beruházók számára a kivitelezőkkel szemben.Nagyon fontos probléma a magyar épületfelújításoknál a bizalom kérdése. Bizonyára önök istapasztalták már személyesen, hogy amikor az ember belemegy egy épületfelújításba, akkorminden kockázat az övé, a különféle szakemberek, ugye, nem vállalnak hosszú távúkockázatot azért, hogy a beruházás hatékonyan megvalósuljon, neki kell ezeket akockázatokat vállalni, pedig ő ért hozzá a legkevésbé. Tehát ezen mindenképpen változtatnikell. És természetesen fontos szempont még az is, hogy a társasházaknál megkönnyítsük azépület-energiahatékonysági beruházásoknak az elfogadását. Tehát, hogy egyszerű többséggellehessen dönteni ezekről.

És még egy utolsó terület, a közbeszerzés, ahol azt gondoljuk, hogy a közbeszerzésiszabályoknál, amelyeken most dolgozik a kormány, ki kell alakítani olyan szabályokat,amelyek lehetővé teszik azt, hogy a közbeszerzéseknél ne az ár alapján történjen a verseny,hanem a környezetvédelmi teljesítmény, a hatékonyság alapján.

Végül a 12 javaslat aláírói közé csatlakozzanak önök is, ha úgy érzik, hogy magukévátudják tenni ezeket a javaslatokat. Láthatják, hogy az építőiparból, a bankszektorból érkeztekaz aláírók. Köszönöm szépen, én ennyit szerettem volna elmondani. Ki is töltöttem az időmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben az idő nagyon szalad, és van még egyprezentáció: „Innovatív finanszírozási tapasztalatok” címmel, Kerekes Roland úr a RaiffeisenBank főosztályvezető-helyettese. Arra kérem főosztályvezető-helyettes urat, hogy az önrendelkezésére álló időkeretet, ha lehet, akkor kérem, tartsa.

Öné a szó!

Innovatív finanszírozási tapasztalatok

KEREKES ROLAND, főosztályvezető-helyettes (Raiffeisen Bank): Üdvözlömönöket. Kerekes Roland vagyok, a Raiffeisen Bank önkormányzati üzletágán dolgozomfőosztályvezető-helyettesként.

Én még hirtelen nem is tudtam, hogy honnan kaptam ezt a felkérést, kicsit izgatott islettem, amikor elvállaltam, de aztán elkezdtem az éjszaka folyamán gondolkodni, hogy mirőlis beszéljek ma, és nagyjából sikerült egy olyan prezentációt összeállítanom, ami rímel azelőttem elhangzottakkal, és talán tudok majd néhány érdekes dolgot mondani az önökszámára.

- 17 -

Mivel önkormányzati üzletágon dolgozunk, ezért nagyon komplex módon kezeljük azöldmezős, illetve zöldberuházás jellegű témaköröket, gyorsan fel is bontottam, hogy egybank számára miben rejlik ma fantázia, amikor arról beszélünk, hogy zöldgazdaság van.Később, majd egy-két slide-dal később be is tudom mutatni, hogy bár ez most csakenergetikai szekció, de hogy az egész a zöldgazdaságról szól, hogy a kettő szerintem szorosanhol kapcsolódik egymáshoz.

Azt tudjuk, az már elhangzott, nem is húzom ezzel az időt, hogy Magyarországszámára kitörési pont a fenntartható fejlődés és a zöldenergia. Itt én szétszedtem a dolgot, aderogációs projektekre, ami szennyvíz-, csatorna-beruházások, illetve nagyhulladékgazdálkodási projektek, valamint az energetikai beruházásokra. Itt az energetikaimegtakarítást biztosító projektek az egyik félteke, a másik pedig a megújuló energiahasznosítását célzó beruházások.

Ugye, a nemzeti cselekvési tervnek célja volt, hogy az energetikai beruházásokmegvalósítása eredményeképpen – elhangzott már, hogy – munkahelyet teremtsen,csökkentse az ország nagymértékű földgázimport-függőségét, és a fentiekkel kombinálvaelőmozdítsa az ország versenyképességét. A jelentős potenciállal rendelkező zöldipar,megújulóenergia-források fokozódó felhasználása, a jövő kitörési pontját jelentőmezőgazdaság a vidéki, tágabb értelemben a nemzetgazdaság számára is. Kénytelen vagyokezekkel azonosulni mint bankos ember, merthogy az ország, meg a társadalom szerves részétképezik a bankok, bár átok ül a nevükön, meg a bankok környezetén, de azért el szeretnémmondani, hogy szeretnénk az ilyen jellegű beruházásokat a jövőben is finanszírozni.

Hogy hogyan is tudjuk megközelíteni, innentől fogva már a fenntartható energiárólszeretnék csak beszélni. Az egyes energiatípusú beruházásokat itt is szegmentáltam, tehátvannak az önkormányzati épületek, közintézmények, valamint társasházak,lakásszövetkezetek felújításai, amiről beszéltünk, itt fűtéskorszerűsítés, ablakcsere,hőszigetelés kontextusok hangzottak el. Van a távfűtésnek a korszerűsítése, a világítás-korszerűsítés, belső közvilágítás, energiaelosztó korszerűsítése főként önkormányzatoknál,önkormányzati intézményeknél, és végül, nem utolsósorban, ami az új dolog, ez a megújulóenergiának a hasznosítása. Ebben az elnök úrhoz csatlakoznék, ez számomra is, amikorfelkértek, hogy én most ilyen tapasztalatokról beszéljek, akkor kicsit nehéz helyzetbenvoltam, mert olyan nekem ez a megújulóenergia-hasznosítás, mint a Columbónak a felesége,hogy sokat beszélünk róla, de nem nagyon látjuk, a gyakorlati életben nem nagyontalálkozunk értelmezhető projektekkel, ami a fenntarthatóságot és a zöld dolgot is egymásmellett párosítja.

Milyen finanszírozási források léteznek ma, ha zöld energiát szeretnénk finanszírozni?Létezik a Magyar Fejlesztési Bank, aki rizikót nem nagyon vállal, viszont refinanszírozszívesen kereskedelmi bankokat. Az Európai Beruházási Bank, aki úgynevezett globálisszerződéseket köt kereskedelmi bankokkal, szintén refinanszíroz, velük kapcsolatban majd aprezentációhoz kapcsolódóan vissza szeretnék térni, mert sikerült másfél-kétéves vita utánegy olyan szituációt kialakítani, ahol lakásszövetkezeteket, társasházakat is tudunkrefinanszírozni, és a bankok egyablakos rendszeren keresztül – egyelőre csak a Raiffeisen –tud adni vissza nem térítendő támogatást a lakásszövetkezeteknek és a társasházaknak.

Ugye az új Széchenyi terv keretében kiírt programok, amik szintén ezeknek aberuházásoknak a motorjai, itt lehet hulladék, szennyvíz és energetika. A legtöbb panasz mostarra érkezik, hogy itt a kiírások egy jó másfél-két éve megálltak, a régiek megvannak, el lettekdöntve, azok is halódnak, mert azok a hitelfelvevők, akik hitelt szeretnének felvenni,pillanatnyilag nem hitelfelvétel-képesek. Főképpen az önkormányzat, akik az elmúltidőszakban, 2008 óta eladósodtak, és mire odaértek, hogy a hulladékgazdálkodás, aszennyvízcsatorna, tehát a derogációs és az energetikai projektjeiket kellene megvalósítani,amire aláírt támogatási szerződéseik vannak, a hitelabszorpciós képesség egyszerűen végessé

- 18 -

vált, nem tudnak addicionális hiteleket felvenni, hogy ezeket az értelmes beruházásokat megtudják valósítani. Léteznek még a kereskedelmi bankok, akik azért bár a lakosságot nemszívesen, és a kis- és középvállalati szektort, de ezeket a típusú beruházásokat szeretnék ésfogják finanszírozni idővel, ebben biztos vagyok. A kockázatitőke-társaságok, akik számomraszintén olyanok, mint Columbo felesége, a garanciaszervezetek és a Magyar Vállalkozási Zrt.

Hitelt felvevő és támogatásban részesülő lehet, amikor energetikáról beszélünk, egyönkormányzat, annak egy tulajdoni vállalata, mint például egy távhőszolgáltató. De lehet egymagántulajdonban lévő vállalat, amely önkormányzati feladatokat próbál ellátni. Van a PPPés az ESCO, erről is szó volt már, a keveréke, lehet egy teljesen magántulajdonban lévővállalat: Tesco, Auchan stb., akik szintén szeretnek megvalósítani hőszivattyút vagy egyébenergetikai beruházásokat, az ESCO-cégek, erről szó volt, és végül de nem utolsósorban alakásszövetkezetek és a társasházak.

Az ESCO-struktúrát most nem szeretném röviden bemutatni, arról van szó, hogy nemaz önkormányzat a hitel felvevője, hanem az ESCO, aki egy energetikai cég, ő fizeti direktbena hitelt, amit abból tud fizetni, hogy számára az önkormányzat üzemeltetési díjat fizetcserében. Ez az ESCO-cég energiamegtakarítást garantál hosszú futamidőre, 13-15 évre azönkormányzat, és azok intézményei számára. Itt gyakorlatilag elviszi a hitelfelvételnek és azenergiamegtakarítás garantálásának a kockázatát maga az ESCO-cég, akik szintén egyébkéntrészesülnek támogatásban a KEOP-kiírások alapján. Divatos volt ez a finanszírozási vagypénzügyi modell az elmúlt 2-3 évben, ez is azonban most elhalni látszik, főképpen azért, mertleálltak a KEOP-kiírási folyamatok. A lakásszövetkezeti, társasházi témában szintén, azemissziókvóta elfogyása után a még leszerződött beruházásokat, támogatásokat alig tudjukfinanszírozni, egyébként már új igény nem nagyon jelenik meg a piacon.

Itt az ESCO-cégeknél egy specialitást szeretnék kiemelni, ha már Raiffeisen bankkéntitt lehetek. A Raiffeisen Bank az egyedüli olyan bank Magyarországon, akinek vanenergetikai cége, kvázi egy ESCO-cége, ez a Raiffeisen Energy, akinek a közbeékelésévelfatüzelésű biogázerőműveket tudunk fejleszteni, szélerőparkokat többet csináltak már, annakidején gázmotorost. Beruházásokban, korszerűsítésben vesznek részt, most pedig szintén aKEOP-os támogatásokon felbuzdulva energiafüvet és energiafás ültetvényeket próbáltak meglétrehozni, de ez a folyamat is megállt, majd egy kicsit később beszélek róla, hogy miért. Azaz előnye, hogy szakmai értelme van, hiszen a megújulóenergia-beruházás alapvetőentechnológiafüggő, nagy benne a know-how, egy bankár gondolkodásától messze áll, ezértnagy a rizikó benne. Nem feltétlenül – ahogy én tapasztalom és látom – egyenszilárd amagyar mérnökök kreativitása és a technológiai használata, felkészültsége, mindig újabb ésújabb ötletekkel jönnek be a bankokhoz, hogy ez a legjobb, ez az enyém, hidd el, de mi ebbennem hiszünk, mert nincs úgynevezett track-recorder referenciája, és ez is meggátolja afinanszírozásnak a folyamatait. Itt egy lehetséges modell van: Raiffeisen energia, RaiffeisenBank projekttársaság, ezeket nem elemezgetem, nem húznám vele az időt, a kerekasztal-megbeszélésen kitérhetünk rá, a prezentációm az majd elérhető lesz.

A társasházakról szó volt. Társasházakat, lakásszövetkezeteket 2003 ótafinanszírozunk az önkormányzati üzletágon. Itt ugye alapvetően három drivere van: a lakás-takarékpénztári megtakarítások, a ZBR-programon belül régebben odaadott 33-33-33százalékos támogatási lehetőségek, ez egy nagyon intenzív kamattámogatási hitel. Ezeketazonban annak ellenére, hogy a támogatások húzódnak vissza, és már nincs semönkormányzati, sem állami támogatás, az önkormányzatok helyzetéből és az államhelyzetéből kiindulva, gyakorlatilag a lakásszövetkezeteknek, társasházaknak teljesmértékben hitelből kell most már megvalósítani a beruházásaikat. El is indítottunk egyprogramot, hogy van élet a támogatásokon túl. Számításaink alapján még így is megéri nekikmegcsinálni, ahogy Ada is mondta, ezeket az energetikai beruházásokat.

- 19 -

Itt egy lehetséges vázlat, hogyan fogtuk meg, nem az egyéni lakóknak afinanszírozásával, hanem a lakásszövetkezet mint jogi személy és mint társasági formának afinanszírozását. Korábban együtt dolgoztunk az IFC-vel, a Világbanknak egyleányvállalatával, aki a Garantiqa helyett felülgarantálta a bank olyan kockázatait, amit márnem jelzálogfedezettel akartunk lezárni. Ebben a konstrukcióban szó sincs jelzálogfedezetről,a biztosíték önmaga egy 33 százalékos IFC-díj volt, aminek a díját a bank fizette meg,megállapodások alapján az IFC felé. Volt egy olyan lehetőség, amikor nem akartukleválasztani – a FŐTÁV-val volt egy megállapodásunk – ezeket a lakásszövetkezeteket atávhőszolgáltatóról, és úgy próbáltunk meg 45-50 százalékos energiamegtakarítást biztosítaniszámukra, hogy az önkormányzati vagyonkezelővel, az önkormányzattal és a FŐTÁV-valközösen összefogva próbáltuk fenntartani őket a távhőszolgáltatási rendszeren, így ismotiválva a le nem válást, és bebizonyítva, hogy így is el lehet érni energiamegtakarításokat.Nem nagy sikerrel jártunk, a lakók oldaláról igen, a FŐTÁV azt mondta, hogy még 3 ilyenprojektet megcsinálunk, és tönkremegy a FŐTÁV Budapesten. Tehát itt érdekek, ellenérdekekvannak, amit majd még ki szeretnék domborítani, még mondjuk itt ezen a prezentáción.

Próbáltam egy komplett energiahatékonyságot megközelítőleg felrajzolni, mondjukegy 28-30 ezres település oldaláról, ahol a földgáz megújulóenergia-forrás az, ami biztosítja ahőt vagy egy ESCO-nak, aki az önkormányzati intézményeket látja el, vagy egytávhőszolgáltatónak, aki az önkormányzatnak a tulajdona, és az önkormányzatokat,társasházakat, lakókat látja el fűtéssel. És arra jutottam, hogy nekem egy kicsitellentmondásos, de erről szerintem érdemes beszélgetni: az ország előreszaladt, a szekunderrendszereknek megoldottuk támogatással a felújítását, és 30-40 százalékos önerő-megtakarítást biztosítottunk, azzal gyakorlatilag tovább zsugorítottuk azt a hőpiacot, amit egy28-30 ezres település vagy lakosú önkormányzat ma biztosítani tud egy új beruházás számára.Itt tehát megöltük annak a lehetőségét, hogy megújulóenergia-forrásból egy ilyen településenmondjuk geotermiából egy 1,4 milliárdos beruházást megvalósítsunk, amiből ráadásul 400millió forint egy olyan kockázatitőke-rész, amit a visszasajtolásnak a része visz el. Itt istúlszabályozottság van. De az egymilliárd talán megtérülhetne, az 1,5-1,4 milliárd soha nemfog tudni megtérülni,és a polgármesternek az az álma, hogy a geotermikus beruházásmegvalósulása után az emberek sokkal kevesebbet fognak fizetni, ez nem igaz, mert azemberek sokkal kevesebbet fizetnek a szekunderrendszer-korszerűsítés miatt, ahol más ahőpiac, eleve is kevesen vannak, akkor az a bolond, aki ezt a részét megfinanszírozza, mostdurván 60-70 százalékos támogatásintenzitásról beszélünk, tehát 500-600 milliós hitelt belekell tenni ebbe a rendszerbe 15-20 évre. Ez a hitel számításunk szerint nem tudott megtérülni,ezért fulladtak kudarcba ilyen középvárosú önkormányzatok geotermikus beruházásai, ésamikor elmentünk az államnak a garanciaszervezetéhez, hogy jó lenne, ha legalább pilótakéntmeg tudnánk csinálni egy-két geotermikus projektet, akkor miután a negyedik egyetemitanulmányt is odavittem, akkor azt a választ kaptam, hogy a projekt azért kerültvisszautasításra, mert a Pannon-medencében nincs elég fluidum. Innentől fogva a geotermikuspróbálkozásaink meghaltak, de ez is egyfajta tapasztalat.

Az NFÜ-nek volt egy előremutató próbálkozása, közbeszerzési tendert írt ki, aholbankok és tanácsadók is indulhattak konzorciumban. Az volt a feladat, hogy a keresleti és akínálati piacot is feltérképezzük. Ezt a tendert elnyertük, és ebből a 150-200 oldalastanulmányból, amit csináltunk a Raiffeisen Energiával és egy tanácsadó csapattal közösen,abban próbáltam meg egy-két érdekes dolgot éjféltájban kicseresznyézgetni. Mintegy 33intézménynek, banknak és kockázatitőke-társaságnak küldtünk kérdőíveket, ahol a következőkérdéscsoportokat tettük fel: az adott intézmény foglalkozik-e megújuló energiafinanszírozásával, a megújulóenergia-projekteket milyen módon gondolja finanszírozni,energiaforrás-típusonkénti megoszlása ezeknek a projekteknek, az adott intézményportfóliójának jellemzése az alábbiak szerint: projektgazdák státusza, ügyletek mérete és a

- 20 -

vissza nem térítendő támogatásnak a kapcsolódása. Végül pedig egy olyan kérdést, amire azeredeti tanulmány is irányult, hogy állami segítség igénybevételére irányuló jövőbeniszándék, illetve a finanszírozó által szükségesnek tartott állami támogatási eszköz még avissza nem térítendő támogatáson túl, amit egyébként a bankok most nem tekintenekönerőnek. A korábbi önerő egyébként egy ilyen projekthitelnél 5-10% volt, most ez 25-30%-ra nőtt.

Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy nagyon nagy veszteséget szenvedtek el abankok, és a nagy tőkeáttételes expanziók kora lezárult, tehát a tőkeáttételekminimalizálásával kell ezeket a projekteket megfinanszíroznunk. Az a válasz jött egyébként,hogy a Magyarországon működő bankok és a felkeresettek mintegy 55 százaléka rendelkezikolyan tapasztalattal, ami hozzásegít, hogy az energiaprojektet megvalósítsa vagymegfinanszírozza. Főképpen azért hiúsulnak meg a projektek, mert előkészítetlenek. Bár vanhozzá a támogatás, de a banki szempontból feltett kérdésekre nem tudtak a projektgazdákválaszolni: bizonytalan, gyakran változó állami szabályozás, hosszú távú átvételi szerződésekhiánya, a KÁT-ról beszélek, amit gyakorlatilag megsemmisítettek, és nagyon alacsonyak aprojektméretek, picik, nem foghatók a projektfinanszírozás számára egy nagy kereskedelmibanknak.

A projekt alkalmatlansága adódhat sajnos a projektgazda pénzügyi kultúrájának ahiányosságából és a rendelkezésre álló saját tőkéből. Említettem, hogy tíz helyett 25-30százalék az elvárt szint.

Az alkalmazott energiaforrások alakulása. Érdekes, hogy a válság előtt sok volt aszélenergia, szélparkokkal tudtunk generálni, eladni árfolyamnyereséggel, és jelentős volt abioüzemanyag előállítása. A válság alatt, ahogy főosztályvezető úr is mondta, a biomasszakezd – ahogy én látom – lendületet venni, a biogáz, és itt-ott a geotermia, de kistelepüléseknél nem fog tudni megvalósulni a geotermia. A bankok, amikor a projektgazdákatnéztük, mintegy 48 darab kis- és középvállalattal, 26 darab nagyvállalattal és összesen 6 darabönkormányzati kezdeményezéssel, projektgazdával találkoztunk megújuló energetikatekintetében.

Még a megoszlásnál érdekes, hogy összesen 4 darab vízenergia-, 10 szél-, 3geotermia-, 4 napenergia-, 12 biomassza- és 13 biogázprojekttel találkozott a 33 intézményebben az országban az elmúlt két-három évben. Tehát ez is mutatja, hogy a számosság, azéletképes projektek számossága nagyon kevés. Viszont, ha van életképes projekt, azt megfogják a bankok finanszírozni annak ellenére, hogy a finanszírozás erőteljesen vissza vanvéve.

Nagyjából ez még itt a reklám, és a többit a kerekasztal-beszélgetésben. Köszönöm afigyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a szerintem nagyon érdekes és érdekfeszítő előadást.Bizonyára sok kérdés lesz majd ezzel a blokkal kapcsolatosan. Arra kérem az előadókat, hogya négyszögletű kerekasztalnál foglaljanak helyet, hiszen most egy kerekasztal-beszélgetésrekerül sor, amiben elnök úr is részt vesz. Marnitz István szakújságírót kértük, hogy legyen amoderátora a kerekasztal-beszélgetésnek.

Kerekasztal-beszélgetés az előadók részvételével

MARNITZ ISTVÁN, szakújságíró, a továbbiakban MODERÁTOR: Köszönömszépen a szót, meg a felkérést is. Én eddig mindig kérdeztem, úgyhogy tulajdonképpen mostsem moderálnék, hanem kérdeznék.

- 21 -

Tehát elsősorban talán én a konkrétumokra szeretnék rákérdezni itt az elhangzottakkapcsán, bár az előadók jó része próbált elindulni a konkrétumok irányába. Elsősorbanelnézést, de lakossági szempontból vagy lakossági lobbi képviseletében szeretnék érdeklődni.

Itt én egy kicsit meglepődve hallottam, hogy végül is a CO2-kvótákból van keretlakossági felújításokra. Év eleje óta én folyamatosan azt a választ hallom a minisztériumtól,hogy nem folyt még be ebből a forrásból semmi pénz a ZBR-rendszeren keresztül lakosságifelújításokra. Tehát az iránt szeretnék érdeklődni, itt van az év közepe, hogy ezzel mi van,tehát a lakossági felújítások terén, és természetesen egy kicsit a cégek, intézményekképviseletében is a KEOP-források tekintetében nem értettem teljesen egyértelműen, hogyezek mikor állnak majd rendelkezésre, tekintve, hogy én úgy tudom, hogy jelenleg azenergetikai célú, tehát a KEOP-források az új Széchenyi-terven belül befagytak, állnakBrüsszelben fél éve vagy háromnegyed éve majdnem, és a költségvetési tervezet erről nemtesz említést. Elég ambiciózus számok találhatók benne a KEOP-ra vonatkozólag is. Tehát mivárható a KEOP-ban, és akár a ZBR-t, akár a KEOP-ot vesszük, a magánépületektekintetében ebben milyen megoszlás várható. A legneuralgikusabb pontnak talán, utalvaÁmon Ada előadására, a családi házak számíthatnak, mivel, hogy abból van a legtöbb, viszontaz elmúlt 10-12 éves tapasztalataink szerint ők kapnak a legkevesebb támogatást, tehát mivárható. Ugyanakkor rendkívül feszítő a panelek kérdése is, ugyanis ott már az utolsó, 2009-ben megszavazott és jórészt már létre is jött és előfinanszírozott beruházások várják aforrásokat. Tehát, hogy a ZBR-en keresztül a panelek mennyi pénzt kaphatnak?

LENNER ÁRON, főosztályvezető (Nemzetgazdasági Minisztérium): Engedjék meg,hogy akkor először reagáljak a dolgokra. Viszonylag csalódást kell okoznom, mert aNemzetgazdasági Minisztérium részéről a Zöld Beruházási Rendszerről további részletekkelsajnos nem tudok szolgálni, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak a zöldgazdaságért felelőshelyettes államtitkársága kezeli ezt. Mi is ennyi tájékoztatást kaptunk róla, amennyit az önökszámára átadtam, hogy ebből a kvótabevételekből napkollektorokra, alternatív meghajtásúbuszokra és épületenergetikai beruházásokra tervez a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumpályázatot kiírni. Ami a KEOP-ról elhangzott, az sajnos így van, jelenleg nem nyitottak, itt azNFÜ lesz az, amelyik ebben várhatóan valamiféle előrelépést tud majd produkálni. Viszontmásik oldalról, ipari szempontból nagyon melegen üdvözlünk bármilyen ilyenkezdeményezést, ami arra vonatkozik, hogy legyen nyitott pályázat épületenergetikaitémában, épületfelújításra. Ennek elődleges oka az, hogy a hazai építőipar jelenlegihelyzetében bármilyen ilyen gazdaságélénkítő jellegű lépés nagyon-nagyon jót tenne a válságsorán teljesen kivérzett, de még életben lévő építőipari vállalkozások számára, ezmegrendelést tudna generálni, és egyfajta kilábalás lehetne az ágazat számára.

Természetesen a másik oldalról pedig az építőanyag-gyártók számára is ez egymegrendeléstöbbletet jelenthet, illetve egy magasabb hozzáadott értékkel rendelkező újtechnológiák bevezetését is elősegítheti az, hogyha korszerű szigetelőanyagokat vagy pedigkorszerű fűtési rendszereket tudnak értékesíteni a pályázatok által generált extrakeresletszámára. Köszönöm szépen.

JÁVOR BENEDEK, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke: Egykis kiegészítést tennék ehhez. Igazából a legnagyobb baj, meglátásom szerint, az egészenergiahatékonyság-megújulós projektek finanszírozásában, hogy az egész rendszermeglehetősen átláthatatlan. Számos helyről érkeznek források ezeknek a finanszírozására, denincs egy egyértelmű, átlátható rendszer ezeknek az összesítésére és elköltésére. Ugye a ZBRszolgálná ezt a célt, de a ZBR-ben valójában kizárólag a kvótabevételeket integrálják, és amás források, EU-s vagy magyar állami források nem jelennek meg a ZBR-ben, és magában aZBR-ben, illetve a kvótabevételeknek az elköltése sem kellőképpen átlátható. Ez nem két éve

- 22 -

kezdődött, tehát ez már előtte sem volt átlátható, akkor is nagyon sok probléma volt azzalkapcsolatban, hogy mennyi bevétel is képződik, és ezek milyen formában kerülnek kiírásra.

Főosztályvezető úr említette, hogy voltak itt problémák azzal, hogy gyakorlatilagkiírásra kerültek olyan pályázatok, amelyeknek nem volt meg a fedezete, és ez csak utólagderült ki, és aztán a későbbi bevételeket a visszafinanszírozásra kellett elkölteni.

Jelen pillanatban van egyrészt egy kvótaértékesítési, ez a kiotóikvóta-értékesítésibevétel, ez a piac nemzetközileg is befagyott igazából, nagyjából a kiotói folyamatbefagyásával. Egyébként a tavalyi év végén volt kvótaértékesítési szándék, előkészítettszerződések voltak a kormányzat részéről. Gyakorlatilag a szerződések aláírása előtt sikerültaz NFM-nek a klíma és energia főosztályát felrobbantani, úgyhogy ezek a szerződések kútbaestek. Ismereteim szerint a közelmúltban sikerült némi – tudomásom szerint egy körülbelül 2millió egységnyi – kvótát értékesíteni. A piaci árakat alapul véve azért ez nem lesz egyelsöprő összeg, tehát a 4-5 eurós piaci kvóta, vagy a tonnánkénti CO2-kvóta árát figyelembevéve ez egy 1-2 milliárd forintnyi bevételt jelenthet.

Szó van itt az átcsoportosításról, erről is nagyon keveset tudni. Ugye a KÖZOP-bóltervezett a kormányzat 160 milliárd forintot áttenni a KEOP-ba. Ennek volt egy olyan kicsitproblémás része, hogy ezt a közösségi közlekedés finanszírozásából vették el ezt a 160milliárdot, tehát nem volt ez egy maradéktalanul támogatható dolog, éppen ezért egyébként azEU ezt csak részben támogatja, most olyan 40 milliárd körül tartunk, tehát körülbelül ez az,amit a jelek szerint talán az EU jóváhagy. Ezt azonban, ismereteim szerint, a kormányzat aközépületek, állami épületek felújítására fordítja majd, tehát ez nem fog megjelenni alakossági piacon, nem fog támogatáshoz jutni a lakossági épületfelújítás. És arról se tudunksokat, az EU ETS bevételeket, még Bencsik államtitkár úrnak voltak ilyen előrejelzései, dehát ez nagyjából számolhatóan olyan 30-50 milliárd forintos nagyságrendű éves bevételtjelent, de ennek a felhasználásáról nagyon keveset lehet tudni. Tehát nagyon sokbizonytalanság, nagyon kevés ismeret van a bevételekről, és ezeknek a felhasználásávalkapcsolatban is. Most egy ilyen helyzetben teljesen normális, hogy mind a lakossági, mind azönkormányzati vagy vállalati beruházóknak a szándékai erősen visszafogottak, a hitelpiacnem nyílik meg ezekre a beruházásokra, hiszen egy ennyire bizonytalan helyzetben nemfognak hitelt adni a bankok, úgyhogy én nagyon optimistán jelen pillanatban nem látomennek a területnek a helyzetét.

A megoldást – elnézést, ezzel befejezem – abban látom, hogy szerintem egy egységesklímaalapot kéne létrehozni, amiben valamennyi ilyen típusú bevételt összesíteni kéne, amiegy világos, tervezhető, előrelátható és ellenőrizhető rendszer szerint beveszi ezeket abevételeket, és egy ilyen rendszerben azoknak a szempontoknak a figyelembevételével, amitÁmon Ada, Bart István elmondott, ezeknek a figyelembevételével kifizeti. Erre egyébkéntvolt még a korábbi energetikai államtitkárság részéről szándék, de annak az államtitkárságnakaz átalakulásával ez a szándék elsüllyedni látszik.

BART ISTVÁN, igazgató (Magyar Energiahatékonysági Intézet): Köszönöm szépen.Én messzemenően egyetértek azokkal, amiket elnök úr mondott. Annyival egészíteném ezt ki,hogy szerintem van egy lényeges különbség a ZBR-ben felhasznált, nemzetközikvótaeladásokból származó bevételek és a jövőben várható bevételek között, és ez a lényegeskülönbség az az, hogy régen annyi bevételünk volt, amennyiért ezeket a nemzetközi kvótákatel tudtuk adni. Ezeknek a piaca nem volt transzparens, azt nem lehetett tudni, hogy milyenáron mennek el, és nem lehetett tudni, hogy mikor találunk rá vevőt. Tehát ez egy viszonylagbizonytalan pénzforrás volt, amit amikor lehetett, beledobtak a ZBR-be.

Viszont 2013 után, az európai uniós CO2-kibocsátás-kereskedelmi rendszerbőlszármazó 33 milliárd forint – most a jelenlegi számítások szerint – az egy teljesen biztosbevétel, tehát az ugyanolyan bevétel, mint az áfabevétel: lehet rá számítani, biztos, hogy lesz.

- 23 -

A magyar kormánynak annyit kell megtennie, hogy kiküldi a bankszámlaszámot Brüsszelbe,és akkor arra be fog érkezni a pénz, viszonylag rendszeresen. És épp ezért gondoljuk azt,hogy ez a bevételi forrás már egy alapot teremt arra, hogy kialakítsunk egy sokkal átfogóbbépületfelújítási programot, annál is inkább, mivel az európai uniós CO2-kibocsátás-kereskedelmi rendelet meghatározza, hogy ennek a pénznek a felét éghajlatváltozássalkapcsolatos célokra kell költeni, tehát amúgy is van egy ilyen jellegű kötelezettségünk.

És mi egyrészről úgy gondoljuk, hogy a leghatékonyabb módja az éghajlatváltozáselleni harcnak, ami gazdaságfejlesztési szempontból is hatékony, az az, hogy haépületfelújítások támogatására költjük. Például, ahogy azt mi korábban javasoltuk, felállítvaegy nemzeti felújítási alapot, amelyik egyesíti a kvótabevételeket, tehát ezeket a„karbonforintokat”, az EU-s kohéziós támogatásokból származó forrásokat, meg bizonyosesetben kereskedelmi banki forrásokat, és ebből kialakítani egy nagy egységes alapot, tudjafinanszírozni a lakossági energiahatékonysági beruházásokat, illetve a középületekenergiahatékonysági beruházásait. És azért azt fontos megjegyezni, hogy ez nem magfizika,tehát Észtországban, Németországban, nagyon sok országban nagyon sok ilyen mechanizmusműködik, tehát ezt meg lehet csinálni, sok országban csinálják sikerrel, vannak eredmények,vannak tapasztalatok, csak annyit kell csinálnunk, hogy átvegyük ezeket a modelleket.Köszönöm szépen.

MODERÁTOR: Köszönöm szépen. Maradva egy kicsit a gyakorlat szintjén,tulajdonképpen akkor az energiatanúsítványok ügyében ki milyen megoldást láthat vagy lát.Hallgatva már pár éve az energiahatékonysággal kapcsolatos támogatásokról szólófelszólalásokat, kicsit mindig valamilyen építőipari szemléletet vélek felfedezni. Közben talánnem elképzelhető-e az, hogy egy kicsit kisebb támogatással a lakosság szélesebb köreiszámára inkább talán tanácsadást nyújtanánk az egészen olcsó vagy talán ingyenesmegoldások tekintetében, és nem olyan megoldások születnének, mint az energiatanúsítvány,amely a gyakorlat szintjén a magyar valóságban, teljes mértékben kontraproduktív, azemberekkel megutáltatja az energiahatékonyság témáját. Tehát ilyen tekintetben a gyakorlat,illetve a filozófiai hozzáállás tekintetében nincs-e szükség valamilyen szemléletváltozásra?

ÁMON ADA, igazgató (ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és MódszertaniKözpont): Az ENERGIAKLUB volt az egyik első olyan szervezet, aki azzal foglalkozott,hogy megismertesse egyáltalán a tanúsítványt, vagy ahogy mi nevezzük, a lakcímkét azemberekkel és a társadalommal, és úgy vettem észre, hogy egyébként ez viszonylag jólsikerült, és egy pozitív hangulat alakult ki akkor, 2008-9 táján, amikor erről elkezdtünkelőször beszélni, és a sajtó képviselőivel ismertettük először meg ennek hasznait ésjelentőségét. A tanúsítvány nem feltétlenül egy energiahatékonysági eszköz, ez egykommunikációs eszköz. Egy eszköze annak, hogy az energiahatékonyság a szemléletben ésáltalában a hozzáállásunkban megjelenjen. Azt segíti, hogy tudjuk, hogyha vásárolunkvalamit, akkor milyen várható rezsivel fenntartható az az ingatlan. De nagyon fontos szerepevan a tanúsítványnak mint egy standardizált hatósági igazolványnak abban, hogy példáulilyen pályázatokat bíráljon el az állam. Vagy abban, hogy fel tudja mérni, hogy milyenlakásállománnyal áll szemben, amikor egy támogatási programot elindít. Tehát atanúsítványnak, statisztikai szempontból és kutatás vagy szakpolitikai döntéshozatalszempontjából is óriási jelentősége lenne, és azért ne felejtsük el, Magyarországon ez azintézmény január óta működik. Tehát azért ugye, ahogy egy kínai mondás mondja, milyenvolt a jelentősége a francia forradalomnak, még nem tudjuk, elég kevés idő telt el azóta. Tehátez a pár hónap azért nem ad igazán lehetőséget arra, hogy egy ilyen nagy horderejűintézkedésnek a hatását lemérjük, és én abban reménykedem egyébként, hogy egy ilyen pártízezer forintos kiadás, ami, lássuk be, egy ingatlan-adásvételi szerződéshez képest, ami több

- 24 -

tízmillió forintos pénzmozgást jelent, azért egy elenyésző összeg, hogy ez komolyodik, hogyennek az elszámoltathatósága és a mérnöki igényesség sokkal magasabb lesz a magyarlakosságban ez iránt, mert az ő pénztárcájukra megy. És amennyiben ezt az emberek és alakosság felfogja, és ezt a sajtó így közvetíti feléjük, akkor szerintem ennek az intézménynekigenis van jelentősége, és még egyszer mondom, nem effektíve direktben azenergiahatékonyságban, hanem annak a szemléletnek a megteremtésében, ami utánamegalapozza az energiahatékonyság lakossági jelentőségét.

BART ISTVÁN, igazgató (Magyar Energiahatékonysági Intézet): Csak egy nagyonrövidet szeretnék ehhez hozzáfűzni. Az FHB csinált egy felmérést, amelyben azt vizsgálják,hogy mik azok a dolgok, amik alapvetően befolyásolják az emberek lakásvásárlási döntéseit.És azt mondja ez a felmérés, hogy 2005 óta nagyon erősen látszik az a tendencia, hogy azembereknél a döntésekben egyre nagyobb szerepe van a rezsinek, a lakás fenntarthatóságának,az energiafogyasztásnak. Tehát én ezt gondolom, hogy ez a tanúsítvány egy valódi piaciigényt szolgál ki. Tehát egyre fontosabbá válik az embereknek, és ezzel lehetővé tesszük avásárlók számára, hogy valamilyen módon befolyásolják a vásárolt épületnek azenergiahatékonyságát. Ami közvetve természetesen az energiahatékonysági beruházásokat isfontosabbá fogja tenni. Tehát szerintem ez nem egy elhibázott dolog. Köszönöm.

JÁVOR BENEDEK, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke:Bocsánat, csak egy megjegyzés: én azt is egy problémának látom, hogy tényleg ez az egészterület rendkívül szegmentált, és ilyen egymással nem is nagyon kommunikáló függetlenprogramok vannak. A szemléletformálás teljesen máshol jelenik meg, mint a támogatásirendszer kialakítása, a minisztériumban is máshol van, mások foglalkoznak vele, nincsenekösszehangolva ezek a dolgok. Most az eddigi előadások meg általában az ezzel kapcsolatosbeszélgetések is elsősorban a vissza nem térítendő támogatásokra koncentráltak, de millió ésegy további eszköz lenne ezeknek a szorgalmazására. Itt Kerekes úr ugye már említette akülönböző hitelkonstrukciókat, de Bart István is említette ezeknek a bevezetését. Ehhezszükség volna mondjuk egy olyan zöldbankra, amelyik ilyen hitelkonstrukciókat elő tudnaállítani, és az egészet ráadásul egységben kéne kezelni. Kéne egy olyan program, aminekvilágos a felügyelete, a struktúrája, ami a vissza nem térítendő támogatásokat, ahitelkonstrukciókat, a szemléletformálást, a tanácsadást egy egységes rendszerben kezeli éssegíti. A lakosságot tényleg segíteni kell abban, hogy megértse, hogy ez miért fontos, hogyhogyan tudja ezt megcsinálni, miből tud forráshoz jutni, és kit kell megkérni, hogy jöjjön ki,és csinálja meg a szigetelést vagy a nyílászárócserét vagy a kazánkorszerűsítést. Ha ezt nemcsináljuk meg, akkor itt persze mindig lesznek olyanok, akik így előreszaladnak, ésvállalkoznak ezekre, de nem fogjuk tudni elérni azt az átfogó mély felújítást, amire valójábanszükség lenne.

LENNER ÁRON, főosztályvezető (Nemzetgazdasági Minisztérium): Köszönömszépen. Az energiatanúsítvánnyal kapcsolatban szeretnék egy pár megjegyzést még tenni.Maximálisan egyetértek Bart Istvánnal abban, hogy itt a szabályozást még finomhangolni kellmindenféleképpen. Tehát például az összes ingatlanra ki kéne terjeszteni ennek a kötelezőjellegét, másrészről pedig nagyon jó ötletnek találom azt, hogy az ingatlan-nyilvántartásnak ezegyfajta része legyen, és ne csak egy jelenlegi állapotában lex imperfecta kötelezettsége azeladónak. Tehát semmilyen következménye nincsen annak, hogyha ezt a vevő nem követeli kiaz eladón, teljesen lehetséges ma Magyarországon ingatlan-adásvétel bármiféleingatlantanúsítvány nélkül akkor is, ha ez kötelező lenne. Tehát jelenleg jogszabályiszankciója ennek nincsen, hogyha ez elmarad.

- 25 -

Másrészről pedig igen, a rezsiköltséggel kapcsolatban egy nagyon hasznos dologlenne, hogyha itt ebben az energiahatékonysági tanúsítványban látszana, hogy ténylegesen mia helyzet, és ez nem bemondásra menne, és nem a múlt havi csekkek mutogatásával, hanemakkor ez egy formalizált módja lehet ennek, és ezért is ezt nagyon jó kezdeményezésnektartom.

MODERÁTOR: Köszönöm szépen. Én azért hadd tegyem hozzá, hogy a lakosságlegszélesebb rétegeinek pénze sem nagyon van erre, ezért az a fajta tanácsadás is fontos lenne,ami az ingyen vagy a hulladékból megteremthető szigetelés vagy bármiféleenergiahatékonysági ötletre vonatkozhat, tolja arrébb a bútort, bármi, ami ingyen van. Lehet,hogy a tanácsadót meg kell fizetni, de talán ez egy rendkívül olcsó és igen hatékonynak tűnőmegoldás.

ÁMON ADA igazgató (ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és MódszertaniKözpont): Az ENERGIAKLUB-nak van egy programja, a „csekkcsökkentő tippek” címűprogramunk. Egyébként egy nagyon nagy sikerű program, de ez sem ingyen van. Tehát,amikor a Vöröskereszttel, a Habitat for Humanity-vel leszerződünk, kemény forintokat kellcsengetni azért, hogy az ő tanácsadóik azokba a régiókba kimenjenek, és elérjék azokat azembereket, akik rászorulók, akiknek az egy főre eső jövedelme alacsony, vagy az elmúltidőszakban hirtelen munkanélkülivé vált a családfenntartó, és egyébként egy óriási családiházban élnek, és el kell nekik magyarázni, hogy az eddigi életszínvonalukat hogy tudjákszinten tartani egy alacsonyabb energiafelhasználás mellett. Ez is kemény forintokba kerül, deazt gondolom, hogy még mindig olyan alacsony vagy kis költségű beruházásokkal vagypusztán az odafigyeléssel tényleg lehet csökkenteni az energiafelhasználást, de azért ez semingyen van.

KEREKES ROLAND, főosztályvezető-helyettes (Raiffeisen Bank): Én azt látom,bocsánat, banki oldalról, alapvetően két dolgot látok, most a lakossági és a társasházi témátilletően. Aztán ugyanez az önkormányzatokra is örökíthető. Az egyik az, hogy hiányzik aprojektgenerálás, tehát hiányoznak azok a szakemberek, azok a mérnökök, akik segítenek egy2-3 ezer fős lakásszövetkezetnek komplex projektet generálni, ami utána egy bank számáramegfinanszírozható, és a lakóközösség számára hosszú távon fenntartható. Ha ez aprojektgenerálás ne adj’ isten megtörtént, és rendelkezik valaki felmért energetikaiszámokkal, koncepcióval, hogy mit és hogyan szeretne, akkor pedig jön a kivárásnak apillanata. A kivárás pillanatát pedig az generálja, hogy lebegtetik azt a lehetőséget, hogy énerre a valamire talán tudok vissza nem térítendő támogatást is szerezni az elkövetkező egy-kétévben. Ha ugyanis megvan a regenerált projekt, nincs az a 60-70 éves néni, akinek egylakógyűlésen én eladom, amikor 66 százalékos szavazati többség kell, hogy néni, tessékelhinni, meg fogja érni, tessék belevágni; nem, nem, kedveském, majd ha lesz vissza nemtérítendő támogatás, kivárom, van még nekem annyi időm.

Ameddig ez a két dolog, a hiányzó projekt és a lebegtetés belengi az egésztársadalmat, addig itt nem lesznek meghatározó és áttörő energetikai beruházások, ebben énbiztos vagyok. És ha nem is válasz, ezt tanultam itt a bankban, azt is meg kell tudni és megkell mondani az embereknek: ha nincs támogatás, akkor mondjuk meg, hogy nincs, és akkor atámogatásokon túl elkezdődik valami Magyarországon, és talán elindul ennek a szektornak afejlesztése. De ameddig csak lebegtetünk, addig kivárás lesz, és a KEOP-témában, a ZBR-témában is ugyanez van, sajnálatos módon, ezért nincsenek önkormányzati beruházások ésprojektek sem, amit még az megfejel, hogy ugye az önkormányzatoktól az alapegészségügyet,az oktatást átveszik 2013. január 1-jétől, nemcsak de jure, hanem de facto is, viszont azintézmények fenntartása az önkormányzatoknál marad. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.

- 26 -

Melyik az az önkormányzat, aki hitelt fog felvenni, hogy energetikai beruházást csináljonabban az intézményben, amit lehet, hogy 2013-tól a magyar állam fog tulajdonolni, ilyennincs. Ezért most egy átmeneti időszak van, kivárás van. Ameddig lebegtetés van, addigsemmilyen konkrét döntések nem fognak történni, ha lennének regenerált projektek, mégakkor sem. Köszönöm.

MODERÁTOR: Köszönöm szépen. Kerekes úr a számból vette ki a szót, én is aztgondoltam megjegyezni, hogy érdemes-e az embereket kecsegtetni egyáltalán ilyentámogatásokkal, talán cégeket vagy intézményeket inkább, de ez itt egy kérdés. Azt hiszem,hogy az időnk fogytán van, nekem még számos makrogazdasági és 20-30 éves távlatúfilozófiai kérdésem lett volna, de talán ezt hagyjuk.

Esetleg van-e kérdés a közönség soraiban?

Kérdések, vélemények, válaszokELNÖK: Arra kérem, hogy majd legyen kedves bemutatkozni.

SITKU GYÖRGY: Jó napot kívánok! Sitku György vagyok, a projektgeneráláshozszeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot, mert itt láttuk, a projekt megítélésénél fel voltvetítve egy cash flow-ábra. Gyakorlatilag a projektnél azt lehet eldönteni, hogy most miért jó,vagy hogy mikor jó egy projekt? Tehát a megtérülés alapján. Amiben szeretném ezt kérdezniis, vagy kiegészíteni, hogy gyakorlatilag eddig azért egy kicsit egyoldalúan csak a pályázatokés a beruházási költségek valamilyen csökkentéséről volt szó, de nem nagyon hangzott az el,hogy mi lesz, ha megvalósul a projekt. Azt üzemeltetni kell, fenntartani kell, tehátgyakorlatilag az egy kicsit olyan hiányérzet, hogy az árbevételre és az üzemeltetésiköltségekre nem nagyon lehetett most hallani semmilyen olyan jellegű szándékot, hogyesetleg, ha valaki hitelből megcsinálja a beruházását, később netalántán az árbevételére kapesetleg – a METÁR az hiányzik továbbra is –, de például üzemeltetési adókedvezményeket sekap.

Tehát három elemet lehetne egy cash-flow javításhoz igénybe venni: az egyik aberuházás, a másik az árbevétel vagy megtakarítás, és a harmadik pedig esetleg azüzemeltetés vagy adókedvezmény. Tehát eddig ezekről a beruházásokról volt hallható sokminden, de esetleg egy másik konferencia témájában szeretném az üzemeltetését is egy kicsitboncolgatni, mert gyakorlatilag, ha azt nézzük, hogy 2014-től a beruházások támogatása, úgylehet hallani, hogy csökkenni fognak vagy teljesen meg is szűnnek, Németországban már csakaz üzemeltetést támogatják adókedvezményekkel és átvételi árak emelésével. Tehát valahogyilyen irányban kellene egy kicsit gondolkozni, mert most nagyon jó persze, hogy nincs pénzea beruházásra senkinek, de az üzemeltetést is ugyanúgy, cash flow alapon azt lehet mondani,hogy projektjavító lehetőség az üzemeltetés támogatása, és akkor megint lesznek életképesprojektek. Köszönöm szépen.

KEREKES ROLAND, főosztályvezető-helyettes (Raiffeisen Bank): Engedje meg,hogy reagáljak. Én a slide-omon mutattam Amerikában is ezeket az adó- és egyéblehetőségeket az üzemeltetési periódusban. Most Magyarország egy sajátos helyzetben van,én így látom. Az első legfontosabb az az volt, hogy Brüsszeltől minél több vissza nemtérítendő támogatást hozzunk a derogált projektekhez: hulladékgazdálkodás, csatorna és atöbbiek. Brüsszel, a jelek alapján, meg, ahogy itt ugye ezek a pályázati anyagok ki lettekküldve, és ki lettek függesztve az NFÜ honlapján, alapvetően externáliákat kezel az EU, tehátannál több a támogatásintenzitás, minél kevésbé rentábilis a projektumnak az üzemeltetése.Be kellett azt bizonyítani, hogy az elkövetkező 20 évben, és a present value-t ki kellkalkulálni, az minél gyöngécskébb, minél rosszabb, minél nehezebben térül meg, mert

- 27 -

különben nincs akkora támogatási intenzitás; minden önkormányzat arra gyúrt, meg mindenpályázó, hogy eldugja a lehetséges üzemeltetésből származó bevételeket, és olyan cash flow-tmutasson ki, amiből azt mutatja, hogy ez egy externália, és ez egy nem rentábilis projektum,hogy megemelje a lehetőség szerinti támogatásintenzitást.

Na, ez jelent problémát a bankok számára, mert mi pedig pont nem szeretjük az ilyenprojekteket. Tehát a támogatott és a finanszírozni akaró érdekei, tudjuk, hogy csak ott valahola legvégén, de valahol egymásnak feszültek, ezért van az, hogy az összes, COWI és mindenkiáltal értelmezett ilyen cash-flow számítási metodológiákat, amikor bejön egy projekt,hulladékgazdálkodás, csatorna stb., az egészet újra kell fércelni, az egészet újra kell varrni,ezeket az elemeket bele kell vonni. És igenis, a finanszírozó bele fogja vonni, mert ha nemlesznek meg ezek a lehetőségek, akkor nem adunk, nem tudunk adni pénzt, mert mi nemvissza nem térítendő támogatást adunk, hanem visszatérítendő hitelt tudunk csak adni. Ezértféléves munka is néha, hogy ezeket a kalkulációkat át kell hogy számoljuk, és ezeket alehetőségeket figyelembe vegyük, amikor ki kell hogy menjünk Bécsbe, és ott egydöntéshozatalt meg kell hozni, mondjuk egy 60 milliárdos projekt mögé. Kemény munka,csináljuk, de nagyon kevés tud ebből csak realizálódni.

MODERÁTOR: Még esetleg kérdése van-e valakinek? Visszaadom a szót, elnökasszony!

ELNÖK: Köszönöm szépen a kerekasztal résztvevőinek is ezt a beszélgetést, a kérdéstis, és lezárjuk az első blokkot, az energiahatékonysági blokkot.

Mielőtt a 10 perc szünetet elrendelném, elnök úrtól is azt kérem, alelnök úrtól is – akiközben szintén csatlakozott a konferenciánkhoz, és a következő blokknak a levezetője lesz –,hogy szerintem ennek a mai konferenciánknak jó lenne, ha valamilyen konklúziója születne.

Itt az előadásokat és a beszélgetést is figyelembe véve, mindenképpen azt gondolom,hogy jó lenne javaslattal élnünk, ami a kvótafelhasználás kérdéskörében egyrészt a lakosságienergiahatékonysági beruházásokat is középpontba helyezné, de ugyanakkor azt gondolom,hogy az egységes klíma alapkérdéséről, esetlegesen egy zöldbank létrehozásáról szerintemérdemes lenne gondolkozni. És nyilvánvaló, hogy ebben fontos kérdés az is – hiszen aparlamentben zajlik ez a konferencia –, ami a szabályozás vonatkozásában javaslatkéntérkezett. És ebből számomra különösen figyelemre méltó az a 12 pont, ami azEnergiahatékonysági Intézet részéről elhangzott, illetőleg az Energiaklubnak az a projektje,amit felvázolt, amire távlatosan azt szokták mondani, hogy a környezetvédelem drága, de mégdrágább, ha nem foglalkozunk vele, mégis egyfajta távlatos gondolkodást, és annak apozitívumainak a figyelem középpontjába helyezését jelenti.

Úgyhogy elnök úr, én azt javasolom, hogy néhány pontban a végén – és erre kéremmajd a levezető elnök társaimat is – foglaljuk össze azt, hogy mivel tudjuk segíteni azt, hogya következő időszakban, még ha most egy ilyen kivárásos időszaknak a részesei is vagyunk,de ebből a helyzetből lehetőleg a pozitívumokat tudjuk szabályozásban, finanszírozásbanfelmutatni, hiszen mégiscsak a zöldgazdaság és az esélyek latolgatása, a problémákfelmutatása ennek a konferenciának a célja.

Én köszönöm a figyelmüket mindvégig. Kívánok önöknek további sikeres – és haddmaradjak stílusos – hatékony tanácskozást, és tíz perc kávészünetet rendelek el. Azt követőenpedig Nagy Andor képviselőtársamat, alelnök urat kérem fel a levezető elnöki feladatokellátására a megújulóenergia-blokkban. Köszönöm szépen. Viszontlátásra!

(Kávészünet 11.02-től 11.22-ig.)

- 28 -

DR. NAGY ANDOR, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának alelnöke, atovábbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a konferencia résztvevőit. Én nem félekegyedül, de ha már ennyi név ki van írva, akkor arra gondoltam, hogy akik előadnak, azokfáradjanak ide az asztalhoz, és erősítsenek itt engem.

Én fogom a konferencia második részét levezetni. Nagy Andornak hívnak, és aFenntartható fejlődés bizottsága alelnöke vagyok, a Fidesz-KDNP környezetvédelmikabinetjét vezetem.

Nagy szerencsénk van, mert időben tudjuk kezdeni. Ha megengedik az előadók, előrejelzem, hogy én szigorúan fogok bánni az idővel, mert ha már energiahatékonyságrólbeszélünk, akkor legyünk időben is hatékonyak. Egyébként is elég hosszú nap vár ittmindenkire, úgyhogy én időben fogom jelezni valamennyi előadónak, amikor úgy gondolom,hogy lejárt az ideje.

A következő blokk, amely 1 óráig fog tartani – és megígérem, hogy 1 órakor pontbanbe is fogjuk fejezni –, két részből áll. Először meg fogunk hallgatni három előadást, amegújulóenergia-alapú energiaellátást fogjuk körbejárni önkormányzati példák segítségével,illetve a Szent István Egyetem docensétől hallunk majd egy előadást arról, hogy amegújulóenergia-forrásoknak milyen munkahelyteremtő képessége van.

Azzal szeretném kezdeni, hogy akkor csapjunk bele a lecsóba, szép magyar nyelven,és hallgassuk meg az első előadónkat. Tata város energiagazdálkodási modelljét fogja nekünkismertetni Mürkl Levente, aki Tata város polgármesteri hivatalának a környezetvédelmi ésenergetikai referense.

Meg is adnám a szót Leventének!

Megújuló energia

Tata város energiagazdálkodási modelljeMÜRKL LEVENTE, környezetvédelmi és energetikai referens (Tata Város

Polgármesteri Hivatala): Köszönöm szépen, a szót. Szeretettel és tisztelettel köszöntökmindenkit, és köszönöm a meghívást a bizottságnak, hogy itt lehetek, és elmondhatom, hogya városunkban mi és hogyan zajlik.

Elnök úr mondta, hogy rendkívül szigorú lesz, tehát akkor próbálok én is a megújulórészre kitérni, ami a városunknál tapasztalható. Pár területi adat, tényleg csak azért, hogy akiesetleg nem ismeri Tatát, az megismerhesse. Elég jó területi adottságokkal bírunk így zöldterén, tehát látszik az, hogy van 180 hektár saját tulajdonú erdőnk, amivel saját magunkgazdálkodunk, illetve nemzetközi jelentőségű területekben is benne vagyunk, helyijelentőségű természetvédelmi területünk is elég nagy, tehát ebből is következik, hogy azönkormányzatunk egy úgymond zöld önkormányzat is kell hogy legyen.

Először – itt az előző előadásokban is hallhattuk – mindig a tervezésnél kell kezdeni.Most már felülvizsgáltuk, úgy mondom, a 2009-es évben Tata város energiakoncepcióját, ésmegszületett az új energiakoncepció, amikor is a zöld vonalak a slide-on láthatóak. Mitszeretnénk követni? Eddig szerintem, akinél nincs távhő, azon kívül mindenkinél szerintemugyanezek a vonalak: energiahatékonyság, takarékosság, tehát ezekkel a szavakkal újat nemmondok, szerintem. Ami nálunk elég fontos, hogy van egy távhőnk, amit – hol döcög, holjobban megy – szeretnénk versenyképessé tenni, és szeretnénk minél olcsóbbá és minélzöldebbé, megújuló energiával működtetni.

A CO2-kibocsátás csökkentése oldaláról közelítettem meg a problémát. Természetesenlakossági, önkormányzati energiakibocsátás-csökkentések a céljaink, távhőfejlesztés,intézmények fűtési rendszerének felújítása, átalakítása a célunk. Meglévő épületeinket vettükszámba, úgymint önkormányzati, úgymint lakossági épületeinket. Kezdeném a lakosságival.

- 29 -

Mindenki nagyon jól ismeri, az előzőekben hallhattuk, hogy hogyan is lesz a szabályozás azelkövetkezendő évben, pontosabban az év második felében, várja mindenki, hogypályázhasson. Pár adat. 2006 óta az önkormányzatunkhoz is pályáztak, pontosabban azönkormányzat is támogatta ezeket a pályázatokat. Nem egy nagy önkormányzat, egy 23-24ezres kisvárosról van szó, hasonló nagyságú költségvetéssel, tehát nem annyira tudjuk ezeketa programokat támogatni, de szerintem elég jók az adatok, és magukért beszélnek.

Az ökoprogram szintén kifejezetten a fűtéskorszerűsítésre vonatkozik, erről nem ismondanék több szót. És akkor az önkormányzat megnézte, hogy mit lehet és hogyan lehetcsökkenteni az intézményeinkben. Természetesen az összes intézményünkben olyanvízadagolók vannak felszerelve, ami vízfogyasztás-csökkentő, a közvilágítás korszerűsítésétszintén tervezzük, pályázati beadás előtt van a LED-es közvilágítási szakaszoknak azátalakítása, két nagyobb energiaracionalizálási pályázatról beszélhetünk, ezekről csak nagyvonalakban tényleg, hogy mennyit és milyen minőségben érintett. Hét nagyobbintézményünket csomagoltuk be teljesen 2009-10-11-ben, itt a körülbelüli adatok. 29 millióforintos energiaköltség-megtakarítást vártunk a pályázattól, azt mondom, hogy közel ennyitmeg is takarítunk vele.

Pár kép az épületekről, ennek szerintem a helyiek örülnek a legjobban. Ezt a képetazért raktam bele, mert ennél az iskolánál pályáztunk, egy elég nagy lapos tetős szerkezet van,szintén napelemes rendszerre szeretnénk pályázni. Ezt még sajnos csak jövő időben tudommondani, de mindenképpen szeretnénk megvalósítani erre az épületre, és még a többire is,szintén egy lapos tetős, jó tájolású intézmény, adja magát a napkollektorokra, napelemekre.

Egy kistérségi pályázat, ahol a hét intézményen kívül most még hat intézménynélkerült szintén korszerűsítésre a teljes intézmény, ezek – az előbb nem mondtam, de –ablakcserékre, födém- és homlokzati hőszigetelésekre és fűtéskorszerűsítésekre irányulnak –szintén pár kép.

Aztán 2009-ben csatlakoztunk a Polgármesterek Szövetségéhez, aminek a révénelkészítettük ezt az alap-kibocsátási jegyzéket. Amikor elkezdtük ezt összerakni, akkor derültki, hogy mennyire nincsenek az önkormányzatnak adatai, tehát nincs miből kiindulnunk.Tehát amikor ezt elkezdtük összerakni, akkor derült ki, hogy mennyi munka is van ezzel, éshogy mennyire megéri ezt összerakni, és legalább a kezdő állapotot látni, hogy egyáltalánmennyit fogyasztunk intézményi szinten, tehát ezek fűtési adatok, áramadatok és távhőadatokvoltak. Szintén csatlakoztunk az Energiavárosok Szövetségéhez is, aminek a legjobbmódszere egy displaykampány, amit mi alkalmazunk, és szeretnénk is a jövőben alkalmazni alakosság tájékoztatására. Szerintem elég sokan ismerik, nem is mondanék róla sok szót.Igazság szerint egy mércével, pontosabban egy energiacímkéhez hasonló módszerrel mutattukbe az intézményeinket, hogy felújítás előtt milyen „energiahatékonyak” voltak, illetvefelújítás után mennyivel változott az energiahatékonyságuk, természetesen pozitív irányba.Így néz ki a display.

Aztán megcsinálta a város magának a klímastratégiát, mégis merre kéne mennitovább, és a hat részszempont szerinti elemzésben megnéztük azt a civilek bevonásával, hogyegyáltalán jó felé megyünk-e, és mit kellene csinálni. Tehát ezeket a feladatokat fektettük le aklímastratégiában. Ezek főként CO2-kibocsátás-csökkentő feladatok.

És akkor térjünk rá a távfűtésre! Nagyjából látszik a dián, hogy 1800 lakás és százközület fűtését oldja meg jelenleg a város. Ugye ez egy 100 százalékos önkormányzatitulajdonban lévő távfűtőmű, aminek az a tulajdonsága, hogy azzal dicsekedhetünk, hogyMagyarországon elsőként itt volt távfűtésben biomasszakazán, és itt lett beállítva. Nagyjábólaz a kazán azóta nagyobb felújításon nem esett át, tehát olyan állapotban van, hogy mondjukegy ötmegás kazánról beszélünk, a kazán olyan 5,2 megawattos csúcsteljesítménnyel, tehát110-120 százalékkal simán tud üzemelni annak ellenére, hogy nagyobb felújításon nem esettát.

- 30 -

Még egy dolog. A város csúcshőigénye 11-12 megawatt volt, és az önkormányzati,illetve állami támogatási rendszerrel ez a csúcshőigény 1-1,2 megawattal visszaesett. Tehátazzal, hogy be lett szigetelve a panelházak, illetve a fűtéskorszerűsítés el lett végezve,jelentősen tapasztaltuk azt, hogy visszaesett, mondhatom, hogy 10-15 százalékkal a városcsúcshőigénye.

Problémák itt is vannak, mint mindenütt. Nálunk a visszatérő forrásaink miatt ez egykülön előadást érne ez a téma, a lényeg annyi, hogy a visszatérő források miatt, ami azemelkedő karsztvíz miatt jelent problémát, sok helyen magas talajvizes területeken vízbenállnak a csővezetékeink, tehát korrodálnak, és ezek még azok a régi fajta vasvezetékek, nemaz új ISO-s rendszer szerintiek.

A másik problémánk, hogy nagyjából azt lehet elmondani, hogy régen 50 százalék volta faapríték, 50 százalék a gáz, most próbálunk már kétharmad faapríték és egyharmadgázfűtésre áttérni, és minél nagyobb részben preferálni a faaprítékos, illetve a biomasszásfűtést. Van egy gázmotorunk is, sajnos ez kettő éve a KÁT miatt áll, most próbáljuk agázmotort bérbe adni, ezek a tervek folyamatban vannak.

Fejlesztési lehetőségek. Szerencsére egy nyertes projekttel rendelkezünk, már csak azönerő összeszedése a feladata az önkormányzatnak, de ez folyamatban van. Ezzel szeretnénkaz egész távhős rendszernek a lelkét felújítani. A 2300 méter hosszú elöregedett, vízben állócsövek cseréjével van szó. Ez valószínű, hogy a jövő évben el is indul.

További fejlesztési lehetőségként említhetem, hogy folyamatban van, és körülbelülszeptemberre lesz beindítva egy újabb egy megawattos faaprítékos kazán. Azt szerettük volnaezzel megoldani, hogy a nyári használati melegvíz-igény kielégítését tudjuk ezzel megoldani.Ez már csak a jövő évtől lehetséges, mivel szeptemberben lesz beépítve.

Energiaültetvénnyel kezdtünk idéntől foglalkozni végre, ami azt jelenti, hogy 40hektáros területet ültettünk be energiafűzzel, -nyárral és -akáccal, és ennek a jótékony hatásátvalószínűleg két-három év múlva fogjuk élvezni a saját távfűtőművünkben. Ez saját tulajdonúterületeken vannak.

A napenergia hasznosítása a közintézményeinken. Erre pályázathoz beadhatódokumentummal rendelkezünk, tehát bármikor be tudnánk adni, amennyiben kiírásra kerülnea pályázat. Illetve ezzel négy intézményt terveztünk meg, és 2,5 millió forintos megtakarítástvárunk.

Szintén porondon van – épp a tegnapi testületi ülésen is döntés született róla – nálunk,hogy egy nagyobb gimnáziumunk felújítása közben térjünk át a faaprítékos tüzelésre, és egyitt egy megawattos aprítékkazánt szeretnénk beépíteni. Szintén teljesen készen vannak afelméréseink, terveink, csak várjuk a pályázatot, hogy beadhassuk rá.

Szintén két nagyobb fogyasztó felméréseit végeztük el. Távfűtés. Ezekre istanulmányokkal és tervekkel rendelkezünk, hogy hogyan lehetne ezeket a 20-22 fokosforrásvizeket hasznosítani, amik már feljönnek, tehát pozitív forrásokról beszélünk. Ezeknélnem kell a visszainjektálást kifizetni, tehát a faaprítékot összekombinálva a hőszivattyúval, ahőszivattyú energiaellátását a gázmotorral megoldani. Ezekre is tervekkel rendelkezünk. Ezegy nagyobb volumenű beruházás lenne.

Visszatérő források. Szintén pár dolog, amit lehetne velük kezdeni. Itt a hőszivattyúsalkalmazás is felmerül, illetve a malmok működtetésén keresztül ezekre is tanulmányokkalrendelkezünk. Itt egy kis ábra, talán mozog, ez a tatai vár előtt lévő terület, ahol egy várkútbólszeretnénk csinálni egy ilyen látványosságot, ahol is a megújuló energiát is felhasználva, tehátnapelemekkel két dinamikus figura hajtaná fel a vizet a várkútból, ezzel is jelezve azt, hogyTata miért is lett a vizek városa, és miért érné meg ezt a megújuló energiát felhasználni.Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

- 31 -

ELNÖK: Köszönjük szépen az előadást. Javaslom, hogy hallgassuk meg mind ahárom előadást, és utána tegyünk fel kérdéseket.

Következő előadónk Veszprémből érkezett, Józsa Tamás, a polgármester úrkabinetfőnöke, ő pedig a veszprémi közlekedési zöldfelület-rendszerek megújításáról fogelőadást tartani. 15 perc áll rendelkezésre, és egy perccel előtte jelezni fogok. Köszönöm.

Közlekedési zöldfelület-rendszerek megújítása Veszprémben

JÓZSA TAMÁS, kabinetfőnök (Veszprém MJV Polgármesteri Hivatala): Köszönömszépen. Tisztelettel köszönöm a felkérést, és rögtön azzal kezdeném, hogy kimentem PorgaGyula polgármester urat, aki nem tud itt lenni ezen a mai rendezvényen, a közgyűlési ülésmost is tart Veszprémben, ahol az energiastratégia első évének az eredményeiről,teljesítményéről egy tájékoztató előterjesztést tárgyal a közgyűlés, ezért én tartanám meg azelőadást, én kaptam ezt a megtisztelő felkérést a polgármester úrtól. Magam kabinetfőnökkéntműködöm a polgármesteri hivatalban, ugyanakkor a stratégiai és vagyongazdálkodási önállócsoportnak is a vezetője vagyok. A stratégiai feladatok elvégzése és az ehhez kapcsolódókoordináció a mi csoportunkhoz tartozik, ezért az energiastratégiával is én foglalkozombehatóbban. Veszprém nem tekint vissza olyan tekintélyes múltra az energiahatékonyságterületén, mint Tata, viszont Klímasztár díjasak vagyunk, az első magyar város, amelyikKlímasztár díjat nyert. 2012-ben az ötvenezer fő feletti város kategóriában Veszprém nyerteaz Európai Klíma Szövetségnek a Klímasztár díját. Ezt három projekt végrehajtásával, illetvehárom programszerű tevékenységnek, beavatkozási programsorozatnak a végrehajtásávalérdemelte ki a város.

De hogy hogyan is indult ez a programsorozat? Röviden szeretném azzal kezdeni,hogy 2008-ban még a képviselőtestületet, a döntéshozókat is motiválni kellett, mert azenergiahatékonyság nálunk nem olyan régi téma, talán nem volt annyira központi kérdéskéntkezelt téma. A nemzetközi összehasonlító kutatások egyértelműen azt mutatták, hogy példáulezen a diagramon is látszik, 2008-ban, a válság előtt a magyar háztartások bevételeinek a 12százalékát az energiaszámlák fizetésére fordította a lakosság. Ez Európában a harmadiklegmagasabb szám. Ezt visszaigazolta a mi kutatásunk is, egy körülbelül 500 fős mintánmértük le a fogyasztói szokásokat Veszprémben. Az látszott ebből a mintából, hogy 77százaléka a lakosságnak, kifejezetten a mindennapi élet szempontjából, egy alapvetőkérdésnek tartja az energiát, az energiahatékonyságot; az embereknek a 60 százalékafontolgatta 2008-ban, hogy beruház ezen a területen. A beruházások elmaradásának viszontegy komoly akadálya volt az, hogy nem volt egy olyan partner, egy megbízható tanácsadó, akiebben közre tudott volna működni. És az is kiderült a kutatásból, hogy a hiteles információkforrását, a hiteles szereplőt az önkormányzat testesíti meg az emberek értékrendjében. Nem apiaci szereplőktől várják tehát a segítséget, hanem az önkormányzatnak van lépési lehetőségeezen a területen. Ezt a lépést a város megtette, 2008-ban beléptünk az úgynevezett INTENSEprojektbe, ez az Intelligens Energia – Európa, európai uniós közösségi kezdeményezés volt.

Erről a projektről röviden azt kell elmondani, hogy ez volt a legnagyobb olyan projektennek az intelligens energiaprogramnak a keretében, amit valaha támogatott az Unió. Alegnagyobb volt abból a szempontból, hogy látszik a területi lefedettsége, 29 partner vett részt12 országból ebben a programban. Ebben Veszprém vett részt mint magyar önkormányzat. Avolumene a programnak: ez egy 3 éves projektsorozat, közel 1 milliárd forint költségkeretetjelentett, és a legnagyobb volt ez a projekt abból a szempontból is, hogy azenergiahatékonyságnak az összes szegmensével kívánt, és foglalkozott is. Így tehát kezdve atanulástól, a különböző korcsoportoknak, korosztályoknak a tanításától, tudatformálásától,maga a szerkezeti terv, a városrendezési terv, a műszaki tervdokumentációknak az elkészítése,a stratégiai terveknek az elkészítése, és egy csomó olyan terület, ami nagyon fontos, a dián

- 32 -

kivetítve szerepel. Például a jogharmonizáció is, hogy milyen állapotban van, összehasonlítóelemzéseket végeztünk ennek a 12 tagállamnak a viszonylatában. Az alapvető koncepció azaz volt, hogy Németországtól tanulnak az új belépő tagországok önkormányzatai.

A legközvetlenebb és kézzelfoghatóbb eredménye ennek a projektnek Veszprémszempontjából az energiastratégia volt. Ebben látszik, hogy egy nemzetközi együttműködés ismegnyilvánult. A központi célkitűzésünk az Európai Unió 20-20-20 stratégiája alapján, vagyannak a logikáját lekövetve az, hogy 2025-ig Veszprém város területén 25 százalékkal kívánjaaz önkormányzat csökkenteni a CO2-kibocsátást. Ennek társcéljai az, hogy 25 százalékkalemeljük az energiahatékonyságot, tehát ennyivel kevesebb energiát fogyasztunk, illetve 20százalék lenne az energiafogyasztás vertikumában a zöldenergiák aránya, és erről szól azenergiastratégia, ezt támasztjuk alá különböző projektekkel, amelyek most már ilyeneredménnyel is járnak, hogy Klímasztár díjat lehet kiérdemelni vele az európai színtéren.

Elvégeztük ugyanazt a feladatot, mint Tata, gyakorlatilag a teljes energiaaudit, a városteljes energiafelhasználása egy mérlegre került, ez valóban egy humán erőforrást nem kímélőfeladat. Itt ténylegesen arról van szó, hogy ki kell menni a fogyasztókhoz, és interjúkat kellkészíteni, hogy kiderüljenek ezek a számadatok, amiből összeáll például az, hogyVeszprémben a 2007-es – baseline évnek hívjuk – adatok alapján 400 kilotonna volt a városteljes CO2-kibocsátása, és ennek az összetételét is ismerjük. 53 százalék ipar és kereskedelem,ez a gazdaság; 20-22 százalék a háztartások – ez eltér egy kicsit a megszokottól, ez általában40 százalék szokott lenni, vagy legalábbis milliós projektben ezt lehet visszatérő elemkéntlátni; és a közlekedés egy 23 százalékos területet fed le a kibocsátásban, a városban.

Látszik tehát, hogy két fő fókuszterületünk van, egyrészről a háztartások, másrészről aközlekedés. Az iparral nem feltétlenül kell olyan behatóan foglalkozni, bár a város felvette akapcsolatot a száz legnagyobb energiafogyasztóval, és egy közös párbeszéd indult el, demindenféleképpen azokra a területekre kell koncentrálni, ahol látszik, hogy nagy a CO2-kibocsátás: ez az épületállomány, illetve a közlekedés. Erről a két témáról fogok beszélni, deezen a dián azért jól érzékelhető az, hogy 10 stratégiai területünk van. Itt szinte minden, amiaz energiával kapcsolatban előfordulhat: a hulladékgazdálkodás, az élelmiszerkérdés, aműszaki berendezések, az ivóvízellátás, mindezen stratégiai területeken már a városelőrelépett azok mentén az önmaga által kitűzött feladatok mentén, amit a stratégiábafoglaltunk.

Röviden a lakosság vagy a háztartások energiafelhasználásáról. Ez egy nagyon fontosterület, és mi úgy ítéljük meg, hogy itt komoly előrelépéseket tudnánk produkálni. Nagyonsajnálatos dolog, hogy a panelprogram leállt. Már a panelprogram eddigi eredményei is, adián látható, komoly megtakarításokat érnek el, bármelyik kategóriát, bármelyik épülettípustnézzük is, mindenhol 40-45 százalékot meghaladó volt a panelprogramoknak a megtakarítása,ami egy nagyon fontos visszajelzés, hiszen a panelprogram önmagában nem a legkomplexebbbeavatkozás, mégis ilyen eredményeket tud a város ezzel elérni.

Ezt kiegészítendő, én azért nagyon hangsúlyoznám azt is, hogy nemcsak a műszakiberuházásokról kell beszélni, hanem a fenntartható magatartásformáknak az elterjedéséről is,ami ha kiegészül műszaki beavatkozásokkal, akkor tud egy valóban fenntartható, és a hatásáttekintve is elnyújtott beavatkozást eredményezni. Hiszen itt látszik, hogyha az emberekmegtakarítanak, akkor kevesebb befektetéssel fogják tudni ugyanazt a szobahőmérsékletetelérni, így viszont ismét előfordulhat annak a veszélye, hogy pazarlóan kezdenek el bánni azenergiával. A lakossági felmérésünk kimutatta azt is, hogy az emberek Veszprémben aztszeretik, ha egy ilyen 23-24 fokos átlag-szobahőmérséklet van. Én azt gondolom, hogy aműszaki megoldások mellett egész egyszerűen tudatformálással ezeket a számokat, halecsökkentjük 2-3 fokkal, már komoly megtakarítások és energiahatékonyság érhető el. Teháta műszaki beruházások mellett én azt gondolom, hogy a pszichológiai megoldások is nagyonfontosak, illetve a kettőnek feltétlenül együtt kell járnia. Veszprém város ebben is igyekszik

- 33 -

tenni, az INTENSE projekt keretében sok kiadványunk készült el, tévéfilmkampány iselkészült arról, hogy hogyan lehet energiatudatosan, fenntarthatóan fogyasztani, ezekelérhetőek a város különböző pontjain. Zöldpontunk van a belvárosban, együttműködünk aCsalán Egyesülettel, a Pannon Egyetemmel is, velük közösen a lakosságot, illetve az iskolásközönséget célzó programjaink vannak.

Ha az önkormányzati épületek energiaracionalizálását látjuk vagy nézzük, akkor azttapasztaljuk, hogy ha nem nyúlunk hozzá az épületállományhoz, a mérsékelt energiaármellett, ez azt fogja jelenteni, hogy 2025-re, ami a mi stratégiai időszakunk, a városköltségvetésének a 28 százaléka a rezsiszámláknak a kifizetésére fog elmenni, ez egyhallatlanul magas és ijesztő szám, mindenféleképpen beavatkozásokat kell ezen a területeneszközölni. Az látszik, ha a közoktatási intézményeinknek körülbelül egy 3,6 milliárd forintosberuházásával csak egy egyszerű külső szigetelést, ablakcserét végrehajtunk, ez egymegtérülő beruházás a 2025-ös stratégiai síkon. Ez visszaigazolódik ott is, hogy a háztartásoképületállományának a beruházása egy hasonló nagyságú, ha a panelépületeknek a 70százalékát lenne mód felújítani, egy 20 milliárdos volumenű igényt jelentene tulajdonképpen.Ez a stratégiai időszakon belül nemcsak megtérülne, de plusz 8 milliárd forint megtakarítást iseredményezne a város lakossága számára, ami vagy beruházásokat, vagy pedig keresletettudna fokozni, növelni a város életében.

Röviden szeretném akkor azt is elmondani, hogy a közösségi közlekedés terén hogyangondolkodunk. Az látszik a stratégiából, hogy egy veszprémi, aki autóval közlekedik, ő 6765kilogramm CO2-kibocsátást produkál egy év alatt; ami tulajdonképpen nem mérhető, az atársa, az ő szomszédja, aki autóval vagy közösségi közlekedéssel bonyolítja az életét. Avárosban három oldalról közelítjük meg, három beavatkozási ponton közelítjük meg ezt aproblémát. Egyrészről az elérési idő lecsökkentésével, az úthálózat fejlesztésével, az észak-déli átközlekedésnek az elősegítésével próbáljuk tompítani ezt a hatást, illetve kerékpárutakatfejlesztünk, próbáljuk az embereket az autóból a kerékpárra átültetni, minden évbenkörülbelül 2-3 kilométer kerékpárút épül a városban, ez a dia erről szól, jövőre 10 kilométerkerékpárút építése fog elindulni, illetve van egy európai uniós nagyprojektünk is, ami egy 10hektáros napkollektor, naperőműnek a letelepítését célozza. Miskolc, Salgótarján, Eger ésKecskemét városával közösen adtuk ezt be első körben a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba,onnan aztán az állam mint állami projekt 50 százalékos támogatási igénnyel nyújtotta be azEurópai Fejlesztési Bankhoz tavaly május 9-én. Ennek a projektnek lenne az a hatása, hogy125 töltőállomást tudnánk letelepíteni a város területén, ami a naperőműtől generáltelektromos áramot tenné elérhetővé, elsősorban a közösségi közlekedés számára.

Még van egy utolsó diám, ez pedig a Kolostorok és kertek projekt, amit azértszeretünk, és azért hozok itt is szóba, mert 12 hektár zöldfelület, parkmegújítást tartalmazott,egy európai uniós beruházás volt. Alapvetően turisztikai és műemlékvédelmi beruházás, de aKlímasztár díjat is azért kaptuk, mert komplexen kezeltük ezt a kérdést, és a műemlékvédelemmellett nagy hangsúlyt fektettünk a klímaszempontokra is, és a 12 hektáron sétautak, vizesélőhelyek, műemlékek, és tulajdonképpen egy természeti környezet újult meg, ez vívta ki aKlímasztár díjat is. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak, és a felkérést is köszönömVeszprém nevében. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen ezt az előadást. Ennek a blokknak az utolsó, harmadikelőadására felkérem Kohlheb Norbertet, aki a Szent István Egyetem egyetemi docense. Őpedig a megújulóenergia-források várható munkahelyteremtő hatásáról fog nekünk 15percben előadást tartani.

- 34 -

A megújulóenergia-források várható munkahelyteremtő hatása MagyarországonKOHLHEB NORBERT, docens (Szent István Egyetem): Tisztelettel köszöntök én is

mindenkit, és köszönöm szépen a lehetőséget, hogy erről az izgalmas kutatásunkról itt isbeszámolhatok. A munka, amit 2010-ben fejeztünk be, tulajdonképpen arra fókuszált, hogy amegújulóenergia-forrásoknak a munkahelyteremtő hatását vizsgáljuk meg. Ezt egy teambenvégeztük el, tehát az ő nevükben is beszélek most.

Elöljáróban néhány szót szólnék arról, hogy magának a témakörnek milyen határailehetnek, és a megújulóenergia-források társadalmi, gazdasági hatásait milyen csoportokraoszthatjuk, milyen típusú hatásokat tudunk megkülönböztetni. Talán a legkézenfekvőbb éslegegyértelműbb és talán a leginkább számszerűsíthető, az a közvetlen gazdasági hatás, ugyeitt a heterodox paradigmának nevezett, a helyi gazdaságra épülés a helyi gazdaságfelpörgetése című hatásra lehet gondolni, ami való igaz, hogy előtérbe kerülhet, amikorhelyben, helyi erőforrásokra alapulva helyi munkaerővel próbálunk nemcsak élelmiszert,hanem mondjuk energiát is előállítani a helyi közösség számára. Nem is beszélve arról, hogyennek az ökológiai fenntarthatóság szempontjából egy pozitív visszacsatolása is van, hiszen ahelyi közösség sokkal inkább rá van utalva a helyi erőforrásokra, és hogyha ebből kell ellátniahosszú távon magát energiával, akkor valószínűleg sokkal inkább fenntartható módot fogválasztani, mint egy globális piaci szereplő, akinek esetleg ez csak egy rövid történet avállalat életében.

A másik fontos terület a társadalmi hatásokra fókuszált. Itt már sokkal diverzebb akép, és sokkal kevésbé számszerűsíthető hatásokat tudunk megfogalmazni, de ezek semelhanyagolható hatások. De itt olyan tényezőkről beszélhetünk, mint a helyiproblémamegoldó képesség. A helyi önellátás, a helyi közösségek kapacitásának fejlesztése,illetve, ahogy a másik oldalon, a társadalmi kohézió oldalán az előbbieket felsorolva,elsősorban az endogén fejlődés oldalához tartozó tényezőket jelentik, a helyi közösségösszehozása, akár olyan szinten is, hogy az emberek a közös tervezés, használat során sokkaljobban megismerik egymást, és ugye azt tudjuk, hogy Magyarországon, a magyar közösségekszempontjából ez elég komoly hiányosság, és sok helyen szenvednek ettől. Tehát ilyen pozitívhozadékai is lehetnek annak, hogyha helyben próbálunk megújulóenergia-forrásokatelőállítani a helyi közösség számára.

Mi a kutatásunkban elsősorban is a foglalkoztatási hatásra próbáltunk fókuszálni, ésezt megpróbáltuk valamilyen módon számszerűsíteni. A foglalkoztatási hatáson belül isazonban két dimenziót és négy típust különböztethetünk meg. Ahogy Ámon Ada előadásábanis hallottuk már, van egy direkt és indirekt hatás. Direkt hatásnak nevezzük azt, amiközvetlenül az erőforrás hasznosítása során keletkezik, az indirekt hatás pedig továbbgyűrűzőhatás a gazdaságban, aminek nyilván a lehetőségektől függően kell valahol határt húzni. Mi ismegpróbáltuk ezt legalább valamilyen szinten figyelembe venni. Amivel viszont nem voltmódunk foglalkozni, és egy nagyon fontos döntési alap lehet azonban, hogy milyen a bruttó,illetve a nettó foglalkoztatási hatása a megújulóenergia-forrásoknak, vagy egyáltalán azenergiatermelésnek. A bruttó hatás alatt értjük azt, amikor csak az adott erőforrásnak ahasznosítása során keletkező pluszmunkaerőt nézzük meg. Tehát, hogyha ez pluszenergiatermelést jelent, és nem jelent a másik oldalon energiacsökkentést, értem a fosszilisenergiahordozók termelését, akkor nyilván ez a bruttó érték is fontos adat lehet.

De hogyha teljes képet akarunk kapni, akkor mindenképpen érdemes figyelembe vennia nettó hatást is, például a német tanulmányok többsége ezzel is foglalkozik. Megnézi azt,hogy az egyik oldalon termelt megújulóenergia-források a másik oldalon, a fosszilisenergiahordozók termelésénél mennyi munkahelyet szüntetnek meg, hogyha amegújulóenergia-források kiváltanak fosszilis energiahordozókat, tehát a teljes képhez enneka figyelembevétele is szükséges. Erre nekünk nem volt módunk, csak a megújulóenergia-források adta munkahely-teremtési hatásokat próbáltuk meg számszerűsíteni.

- 35 -

Többféle lehetőségünk volt az asztalon, amikor elkezdtük a munkát; mi egy empirikuskutatás mellett döntöttünk, vagyis felkerestük az adott technológiák képviselőit, és egybeszélgetés során gyűjtöttük össze azokat az adatokat, amelyekkel a különféle hatásokatmegpróbáltuk számszerűsíteni.

Ezen az ábrán szeretném gyorsan összefoglalni, hogy mi volt az alapkoncepció vagyaz a modell, ami alapján dolgoztunk. A felső sorban látható a közvetlen hatás, nagyon fontos,hogy a technológia teljes életciklusában nézzük a hatást: ilyen szempontból mi egy gyártási,egy előállítási és egy üzemeltetési fázist vettünk figyelembe, illetve ennek megpróbáltuk aközvetett munkahely-teremtési hatását is figyelembe venni. Itt a beszállítók, hosszú távúmunkahelyi lehetőségek, az alkalmi munkalehetőségek a beruházási fázisban nyilván nagyonfontosak, de egyébként az import okozta hatásokat is érdemes lenne figyelembe venni. Illetveaz üzemeltetési fázisban egy nagyon fontos momentumot jelentett az alapanyag-termelés,például a biomassza esetében, ami nagyon hosszú távú munkahelyteremtést jelent.

A következő feladat pedig az volt, hogy megpróbáljuk összehasonlíthatóvá tenniezeket az eredményeket úgy, hogy a különféle méretű beruházások között egy adotttechnológián belül is különbséget tegyünk. Tehát ne egy lineáris összefüggést próbáljunk megegy egy megawattos, meg egy 0,025 megawattos, tehát egy néhány kilowattos családiberendezés között, hanem nézzük meg, hogy ennek milyen közvetlen hatásai lehetnek. Tehátmagát az adott felvételezést is ennek figyelembevételével határoztuk meg. Tehát nem egylineáris modellről van szó, hanem bizony megpróbáltuk a méretkülönbségeket figyelembevenni. Ezek azok a technológiák, amelyekkel foglalkoztunk, megpróbáltuk a megújulóenergiáknak a teljes palettáját átfogni, és itt láthatóak azok a méretkategóriák, amelyekbenadatot gyűjtöttünk.

Egy táblázat, mintatáblázat arról, hogy hogyan történt az adatgyűjtés. Mi először akülönféle mérethatárokat határoztuk meg, ami az adott technológián belül Magyarországonjellemző lehet, és utána a különböző életfázisokban gyűjtöttünk munkaórára vonatkozóadatokat az adott gyártótól, üzemeltetőtől, beruházótól. Ilyen jellegű interjúk keletkeztek amunka során, amiből ugye látszódik, hogy néminemű politikai javaslattétel, kritika iselhangzott ezen interjúk során, nyilván mind nagyon hasznosak lehetnek egy politikaalkotássorán is, és nyilván ezek a cellák aztán tovább bonthatóak. Rendkívül sok háttérszámításbóladódnak össze aztán ezek az aggregált számok, amelyek mutatják, hogy az adott életciklusbanaz adott technológiának milyen munkahelyteremtő hatása van, közvetett vagy közvetlenmódon. Ezt most részletesen nem akarom bemutatni, inkább az eredményekre szeretnékkoncentrálni, és az eredményeinket az irodalmi adatokkal is megpróbáltuk összehasonlítani.

A táblázat első részében láthatóak a mi eredményeink, és ezeket mindjárt kinagyítva ismutatom. Például a biogáz esetében átlagosan 47 munkaév/10 év/1 megawatt kapacitásttudtunk számszerűsíteni, az irodalmi adatok olyan 37,9-es átlagot hoztak, tehát nem estünkmessze nagyon a nemzetközi irodalmi adatoktól. A napenergia esetében szintén hasonlóadatokat kaptunk az interjúk során. Szélenergia olyan 7-15 munkaév/10 év/1 megawattbeépített kapacitásra jött ki; vízenergiában elég nagy szórás volt, nyilván nem mindegy, hogyegy kis vízerőműről van szó, vagy egy nagyobb kapacitásúról. Egyébként nagyon izgalmasvolt, hogy a vízerőműből talán az egyik leginkább hosszú távon hatást, foglalkoztatási hatástkifejtő megújulóenergia-forrás lesz, a fenntartás az egy rendkívül hosszú ideig jelent nem iskevés embernek munkát. A geotermia esetében 17-86 munkaóra volt ez az arány. Ageotermálisenergia-hasznosítás esetében az interjúalanyunk egyébként külön ki ishangsúlyozta, hogy maga a gyártás, ezeknek a technológiáknak a hazai előállítása is nagybanhozzájárulna ahhoz – hiszen itt van jó néhány olyan elem, amit Magyarországon is elő lehetneállítani –, hogy növekedjen a munkahelyteremtő hatás. És végül, de nem utolsósorban abiomassza esetében olyan 70-106 közötti az a munkaóra, amivel számolhatunk, illetvemunkaév.

- 36 -

Röviden szeretném összehasonlítani, kiemelve most a biomasszát, amunkahelyteremtő hatást. Átlagosan hektár/évre vonatkoztatva egy intenzívkukoricatermelésnél olyan 20 munkaórát kapunk. Ezzel ellentétben viszont, ha amunkaóra/GJ arányban vizsgáljuk a munkahelyteremtő hatást, akkor az állami erdészetekmindenképpen azok, amelyek munkahelyet teremtenek, hiszen ott egy komoly adminisztráció,egy irányítás van az egész erdészeti termelés mögött, amelynek nyilván komolymunkaerőigénye is van.

Készítettünk egy külön vizsgálatot arra, hogy megnézzük azt, hogy kis, illetve nagyüzemméretek esetében hogyan néz ki a munkahelyteremtő hatás. Egyértelműen bizonyítottaez a vizsgálat, hogy ha kisméretű üzemekből állítjuk össze ugyanazt a kapacitást, akkorkörülbelül kétszer olyan nagy munkahelyteremtő hatást érünk el, mintha nagyüzemekethozunk létre. Tehát jól látszik, hogy valóban jól végeztük a munkánkat, nem egyszerű lineáriskapcsolat van az üzemméret dimenziójában, tehát érdemes, ha a munkahelyteremtés a cél,kisebb léptékben beruházni, de ugyanakkor nagyon fontos látnunk azt, hogy amunkahelyteremtés, az energiahatékonyság és a környezeti hatások sokszor nem egy iránybamutatnak. Tehát például, nagyon jól lehet munkahelyet teremteni szállítással, tehát például,hogyha Záhonyból Pécsre szállítjuk a fát, de nyilván ebben az esetben mind a környezeti,mind az energiahatékonysági tényező veszteséget szenved, tehát ez egy optimalizálásiprobléma, és nagyon át kell gondolni, hogy mi a fontosabb: a hatékonyság, amunkahelyteremtés, vagy pedig az ökológiai szempontoknak az érvényesítése.

Ennyit gondoltam elmondani, és ha esetleg van kérdés, akkor nagyon szívesen várom.Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen az előadást. Az első kettő az az önkormányzati világrólszólt, a második meg a megújuló energiák munkahely-teremtési képességéről. És ittjegyezném meg, hogy abban mekkora lehetőség van, hogy Németországban az elmúlt 10 éveredményeképpen a megújulóenergia-szektorban már többen dolgoznak, mint az autóiparban,tehát hogy van munkahelyteremtő képessége, az biztos, hogy igaz. Sok szempontból nemlehet Magyarországot összehasonlítani Németországgal, de ezt a laikus megállapítást azértmindenképpen meg lehet tenni, és az előadás is erről tanúskodott.

Azt az ügyrendi javaslatot tenném, mivel nem jött ki minden panelrésztvevő, hogy őkitt vannak-e, azt szeretném először is megkérdezni, hogy itt van-e a moderátorunk HargitaiMiklós, (Hargitai Miklós jelzi, hogy igen.), akkor megkérlek, hogy gyere ki. És kérdezniszeretném, hogy a MAVIR Zrt.-től Bertalan Zsolt itt van-e. (Alföldi Gábor jelzi, hogy ő jelentmeg Bertalan Zsolt vezérigazgató helyett.), és Hoffmann László is itt van.

Azt javasolnám, hogy maradjanak itt az előadók a panelbeszélgetésen, és akárszóljanak is bele, ha olyan téma van, mert lesznek majd úgyis kérdések. És én azt javasolnám,hogy kezdjük el rögtön a panelbeszélgetést, és közben majd megadjuk a lehetőséget aközönségnek is arra, hogy kérdezzenek. Az időgazdálkodás miatt kénytelen vagyokelmondani, hogy van 53 percünk, tehát javaslom, hogy ezt hatékonyan használjuk fel, ésszerintem rögtön térjünk át a pódiumbeszélgetésre, aztán meglátjuk, hogy az előadásokat mega pódiumbeszélgetést össze lehet-e kötni, ha másképp nem, akkor a kérdésekkel valószínűleg,tehát javaslom, hogy kezdjük is el.

A panelbeszélgetés résztvevőinek bemutatkozásaHARGITAI MILÓS moderátor, szakújságíró, a továbbiakban MODERÁTOR: Jó

napot kívánok mindenkinek! Én Hargitai Miklós vagyok, és úgy keveredtem ide, hogykörnyezetvédelemről, megújulóenergia-hasznosításról elég sokat író újságíró vagyok. Énfogom moderálni ezt a mai beszélgetést, és első körben megkérném a résztvevőket, hogymutatkozzanak be, mindenki mondjon egy mondatot magáról, hogy ki ő, és honnan jött.

- 37 -

HOFFMANN LÁSZLÓ elnök (Magyar Szélenergia Ipari Társaság): Kezdeném én, bárutolsók szoktunk lenni, tehát Hoffmann László vagyok, a Magyar Szélenergia Ipari Társaságrészéről, mi tömörítjük a jelenleg működő szélerőművek 75-80 százalékát a társasággal.

ÁDÁM BÉLA, elnökségi tag (Megújuló Energia Platform): Ádám Béla vagyok, aMegújuló Energia Platformnak az alelnöke, és gyakorlatilag szűkebb területem a geotermia,hőszivattyús megújulóenergia-források fejlesztésével, kutatásával foglalkozunk.

ALFÖLDI GÁBOR, osztályvezető (MAVIR Zrt.): Alföldi Gábor vagyok, a MagyarVillamosenergia-ipari Rendszerirányítónak a forrástervezési szolgálatának az osztályvezetője.

CSANAKY LILLA, projektvezető (ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet ésMódszertani Központ): Csanaky Lilla vagyok, az ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézetmegújulóenergia-projekt vezetője.

Kérdések, vélemények, válaszokMODERÁTOR: Köszönöm szépen mindenkinek, és akkor bele is vágnánk a

közepébe. Ha az ember erről a témáról viszonylag sokat ír, netán úgyis, hogy egy kicsit ilyeneurópai meg nemzetközi kitekintéssel, akkor kialakul benne egy olyan kép, hogy van egyszektor vagy egy gazdasági tevékenység, ez a bizonyos megújuló energiákra megenergiahatékonyság növelésére alapuló, mondjuk úgy, hogy zöldgazdaság, ami remekülüzemel a mostani gazdasági válságnak a körülményei között is. A befektetők sorba állnak,munkahelyeket teremt, csökkenti a környezetszennyezést meg az adott országoknak azenergiaimport-függőségét. Tehát gyakorlatilag csupa pozitív tulajdonsága van, és minden arrapredesztinálja, hogy fejlődjön, és az európai országok ezt a lehetőséget többnyire ki ishasználják. Ezzel szemben van Magyarország, ahol egyrészt mindig kapunk valami jólhangzó hivatalos magyarázatot arra, hogy nálunk ez miért nem működik, nincs hozzáinfrastruktúra, nem megfelelő a megújulóenergia-potenciál stb., ezeket nyilván mindenkiismeri, hallotta elégszer, és van egy olyan mértékű közegellenállás, ami ezeket a projekteketrendre kisiklatja. És azt próbálnánk meg most körüljárni, hogy miért van ez, vagyfogalmazhatnánk úgy is, nem elfelejtkezve arról, hogy hol vagyunk éppen, vagy miért van az,hogy nálunk a pártok a kampányban mindig megújuló energiával és energiahatékonyság-növeléssel kampányolnak, és aztán, amikor kormányra kerülnek, mindig a paksi bővítés megaz ilyen hasonló megaprojektek lesznek azonnal a szívügyeik.

Mi ennek az oka? És kezdjük talán először az infrastruktúra oldalával. Van egymondat, amit gyűlölök, de minden évben többször le kell írnom azért, mert ezt nyilatkozzákkülönböző hivatalos személyek. Ez úgy hangzik, hogy „nálunk azért nem lehetszélerőműveket építeni, mert a hálózatnak nincs megfelelő felvevő kapacitása”. Aztán itt-ottidőnként kiderül, hogy ez nem teljesen így van, de most ülnek itt az asztalnál olyanok, akikezt első kézből tudják megerősíteni vagy cáfolni. Kérném, hogy tegyék meg. Tehát van-einfrastrukturális akadálya annak, hogy nálunk több szélerőműprojekt legyen, mint amennyivan?

ALFÖLDI GÁBOR, osztályvezető (MAVIR Zrt.): Ez egy elég nehéz kérdés, aMAVIR részéről ehhez azt tudom hozzáfűzni, hogy a rendszerirányító 2007-2008 ótafolyamatosan évente felülvizsgálja a magyar villamos hálózatnak az állapotát, illetvemegpróbálja összegyűjteni azokat a tapasztalatokat, amelyek a jelenleg beépített szélkapacitásmellett a rendszert érik. Ezek alapján minden évben jelentést teszünk a Magyar EnergiaHivatalnak, aki ezeket a tanulmányokat feldolgozva valamilyen mértékben kiír valamilyen

- 38 -

kapacitásbővítést, amit aztán később ugye vissza is von, ez 2009-2010 környékén volt.Legutóbb 2011-ben is a MAVIR elvégezte ezt az elemzést, és mi továbbra is fenntartjuk azt,hogy az a 410 megawattnyi bővítés, amely 2009-ben kiírásra, majd 2010-ben visszavonásrakerült azon a tenderen, az a villamosenergia-rendszerhez csatlakoztatható.

MODERÁTOR: Köszönöm szépen. De ez nyilván csak az egyik nézőpont, vagy aprobléma egyik oldala.

DR. HOFFMAN LÁSZLÓ, elnök (Magyar Szélenergia Ipari Társaság): Ez valóban atechnikai rész, erről most már mindenki hallott hivatalos megerősítésként, hogy nem akadályaa szélerőművek telepítésének. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mi az akadálya. Azthiszem, hogy pont jó helyen vagyunk, hogy megkérdezzük azokat, akik itt székelnek és ittdolgoznak, hogy mi az akadálya. De talán annyit előzetesen én is elmondhatok, hogy nagyonszép megújulós számaink vannak a 2020-as, 2030-as tervekben, NCST, megújulóenergia-stratégia, amelyek azért nemzetközi összehasonlításban arra lesznek elegek, hogy éppen hogyaz utolsó helyen végezzünk az Európai Unió megújulós rangsorában. Ebben a szélenergiakülönösen hátrányos helyzetben és nagyon alacsony számokkal szerepel. Néhány adat azértarra, hogy milyen tévhitek mentén kerültek ezek a számok meghatározásra. Itt az előzőszekcióban elhangzott, hogy Magyarországon nem fúj a szél. Hát sajnos ki kell hogyábrándítsam a minisztérium osztályvezetőjét, fúj a szél, tehát Magyarországon most már többéves üzemi tapasztalatból tudjuk, amit a MAVIR számai is meg tudnak erősíteni, hogyminimum annyi ideje általában több szél van, mint Németország kétharmadán. Ebbőlkifolyólag itt is lehetne több szélerőművet telepíteni.

Szintén jó hír, hogy beruházók sorban állnak, szívesen ruháznának be, mindenneműállami támogatás nélkül. Ez is egy tévhit, hogy szélerőművet azért nem lehet építeni, mertnagyfokú állami támogatás van rajta; szintén jó hír, hogy nincs rajta állami támogatás, nem isvolt, talán egy-két kisebb erőmű még nagyon az elején kapott állami támogatást,beruházástámogatást. A lakosság finanszírozza alapállásból a megújuló energiákat az átvételiáron keresztül akkor, ha nincs mellette közvetlen beruházási vagy plusz beruházási támogatás.Ezért szélerőművet gyakorlatilag a lakossági beruházásból vagy befektetésből avillamosenergia-áron keresztül lehet tenni, és azt a tévhitet is szeretném eloszlatni, hogyemiatt kerül ilyen sokba a villamos energia. Ez jelenleg körülbelül 60 fillért jelentkilowattóránként, de ha ez Alföldi úr által említett plusz 410 megépül, akkor is egy forint alattlesz ennek az ára, amely körülbelül a megtérülési idő után sok tíz évig ennél többelcsökkentené a villamos energia fogyasztói árát.

Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mindezek ellenére miért nem épülhet többszélerőmű, ugye 2006-ban adták ki az utolsó engedélyeket, tehát ez a 330 megawatt 2006.májusi, most már elmondhatjuk, hogy több mint hat éve nem kapott Magyarországonszélerőmű engedélyt. Hogy miért? Sejtések vannak. Az adatok, a valós jogszabályok, a valóskormányrendeletek megmutatják, hogy milyen irányban halad a magyar energetika. Ez aközpontosítás, a hagyományos Paks és gáz, uránbányászat ehhez stb. stb., tehát egyhagyományos, klasszikus energetikai képnek a felvázolása, amelyben, valószínűleglobbiérdekek miatt, egyelőre a megújuló energia, és itt szerencsés helyzetben vagyunk, mert aszélenergia a legkönnyebben, leggyorsabban, a jelenlegi körülmények között aleggazdaságosabban telepíthető megújulóenergia-forrás se tud helyet kapni.

MODERÁTOR: Talán az a kérdés is ugyanilyen jogosan feltehető, hogy milyenhátrányunk származik nekünk ebből vagy egyáltalán milyen következményei lesznek annak,hogy ezek a beruházások nem itt valósulnak meg. Vagy elhangzott az, hogy a befektetők

- 39 -

sorban állnak, nyilván egy táska pénzzel: mit csinálnak ők, amikor szembesülnek ezzel ahelyzettel? Egyáltalán mi történik ebben a szektorban Magyarországon?

DR. HOFFMAN LÁSZLÓ, elnök (Magyar Szélenergia Ipari Társaság): Jelenlegmindenki vár, és a várás a legrosszabb, hiszen a tőkének van egy nagyon rossz tulajdonsága,hogy megtérülést keres, biztos megtérülést keres. Ez a tőke most megjelentLengyelországban, Romániában, tehát a környező országokban. Ott épül kapacitás, ott épülberuházás, gépgyártás bizonyos részei odatelepülnek, ott teremti meg a munkahelyet. Ez azegyik oldal.

A másik oldala, hogy végeztünk egy számítást, hogy az önkormányzatok, amiknekterületén telepítésre kerülnének ezek az erőművek, csak az iparűzési adón keresztül sok-soktízmilliárd forint bevételtől esnek el. A harmadik és talán a legsúlyosabb, hogy ezeket a CO2-molekulákat megtermeljük, ezzel nem tudjuk csökkenteni, illetve az a jótékony hatás, amimiatt szerte Európában telepítik a szélerőműveket, illetve egyáltalán a megújuló energiát, ahosszú távú energiafüggőség-csökkentés, illetve a hosszú távú árcsökkentő hatás miatt eználunk nem fog bekövetkezni, vagy nagyon-nagyon elnyújtva következik be.

Igazából folytatjuk azt, ami sajnos nagyobb kitekintéssel nézve évtizedek ótaműködik, hogy éljük fel a jövőnket. Most nemcsak a közeli, hanem a távoli jövőnket, hiszenezeknek a beruházásoknak az elmaradása igazából ezt jelenti.

MODERÁTOR: A bevezetőben az okok keresését ígértem, és eddig egy okrólbeszéltünk, ez az infrastruktúra, és az is elsősorban a szélerőművek oldaláról. Most nézzünkmeg talán egy másikat, a szabályozást, és azt, hogy mennyire alkalmas vagy mennyirealkalmatlan a magyar szabályozási rendszer arra, hogy ezeket a beruházásokat ösztönöznivagy egyáltalán fogadni tudjuk.

CSANAKY LILLA, projektvezető (ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet ésMódszertani Központ): Az ENERGIAKLUB 2008-2009-ben számos, megújulóenergia-szektor képviselőjével végzett kerekasztal-beszélgetésének az volt a tanulsága, hogy azengedélyezési eljárások bonyolultsága nagyon komoly hátráltató tényező a magyarmegújulóenergia-piac számára. És ez nem csupán a szélenergiára érvényes, ugyanígyérvényes a biomassza-, illetve a biogáz-beruházásokra is. Van számos olyan probléma, aminagyon hátráltatja, illetve hosszadalmassá teszi az engedélyezési eljárásokat, például a bevontszakhatóságok magas száma.

Szeretnék egy konkrét példát is megemlíteni. Földhőszivattyús rendszereknél példáulszakhatóságként a tűzoltóságot is bevonják, ami teljesen felesleges, és nem egy ilyen példavan sajnos az engedélyezési eljárások procedúrájában.

Továbbá problémát jelent az is, hogy az apparátus nincs kellőképpen felkészülve arra,hogy a hasonló eljárásokat lefolytassa. Bizonyos definíciók nincsenek kellőképpen,egységesen meghatározva, és ezért az egyes hatóságok különbözőféleképpen kezelik ezeket,ez főleg a biogázerőműveknél jelent problémát, például a trágyának a besorolása, illetve afermentlé elhelyezésénél.

ÁDÁM BÉLA, elnökségi tag (Megújuló Energia Platform): Az engedélyezésidolgokhoz szeretnék hozzászólni. A geotermia mindenkié, sokat hallunk a visszasajtolásnak akérdéséről, és gyakorlatilag ennek a szabályozása is teljesen kiszámíthatatlan módon, egyikesetben a munkahelyteremtés, illetve -megtartásnak az érdekében történik. Most ugye látjuk,hogy 2015 közepéig ki van terjesztve a visszasajtolási kötelezettség, ahelyett hogygyakorlatilag teljesen egyértelműen, tudományos alapon helyretennénk ezt a kérdéstföldtanilag. Magyarországon két terület van. Van olyan terület, ahol teljesen biztos, hogy

- 40 -

felesleges a visszasajtolás kockázatáról beszélni, ezek a karsztos területek, és vannak olyanterületek, ahol pedig mértékkel – hogy így mondjam –, egy helyi vizsgálattal el lehet dönteni,hogy a környezetnek a vízadó képessége mi, és a fenntarthatósága sérül vagy nem sérül. Tehátezek abszolút tudományos kérdések. Erre természetesen például egy állami keretösszeggelalapot kellene létesíteni, állami kontroll mellett néhány minta-visszasajtolásiprojektet ki kéneelemezni, és gyakorlatilag helyre kerülne a kérdés. De addig, amíg ezt nem csináljuk meg,addig nyilvánvalóan mindenféle lobbiérdekek alapján az egyik pillanatban tud a geotermiaelőrelépni, a másik pillanatban pedig esetleg sérülnek az érdekei.

De azért néhány dologgal kiegészíteném. Részben itt Hargitai úrnak a felvezetését,hogy általában mi a megújuló energiákkal kapcsolatos helyzet. Tehát a Megújuló EnergiaPlatform is azért alakult, hogy olyan európai képviseletekkel rendelkező szakszövetségekneka gyűjtőhelye legyen, amelyben egyértelműen szakmailag helyrekerülnek, különösen példáula hazai potenciáloknak a kérdése. Tehát azért emlékszünk mi olyanok, akik számosan ittülnek köztünk, 10 éve legalább itt a megújuló energiában dolgozva, hogy évekkel ezelőtt méga potenciálok kérdésében sem volt megegyezés. Azóta, például most aktuális a TudományosAkadémiának az anyaga, egy héttel ezelőtt mutatták be az áttekintést a helyzetről, éseljutottunk oda, hogy teljesen világosan látjuk azt a 4-5 prioritási területet megújulószakterületekben, amely azt mutatja, hogy bőven lenne lehetőségünk.

Mekkorák ezek a lehetőségek? Ki kell mondanunk, mert azt mondtuk, hogy a mainapnak lesz egy végkövetkeztetése is remélhetőleg. Ott tartunk, hogy ezek a megújulóenergiák Magyarországon egy százalékát tudják körülbelül hozni annak a potenciálislehetőségnek, ami itt van Magyarországon. Tehát azért, amikor itt felvetettük azt, hogyNyugat-Európában hogy tudnak működni, és Magyarországon miért nem működik, akkorazért nézzük meg az arányokat. Egyetlen százaléknál tartunk, és ahhoz képest akarunkkörülbelül 2020-ra, mondjuk 14,65 százalékos előrelépést elérni.

És amikor a Platform – mondjuk így – gondolatiságát közvetítem, akkor az egyikoldalról persze azt kell mondanom, hogy a kormányzat oldaláról – és különösen ez itt a 2011végéig tartó klímapolitikai főosztály közreműködésének az eredménye –, hogy valóban felálltegy terv, de gyakorlatilag ezek a tervek mindaddig, amíg végrehajtási utasításokkal nemlesznek alátámasztva, egyszerűen látjuk most, a mai napnak a kicsengését, nem fognakműködni. Mi kell ehhez? Megújulóenergia-törvényt kell hozni Magyarországon, és ennekérdekében kell közösen dolgoznunk, mert addig, amíg nem lesznek ezek anyagi alapokkal ésjogszabályi alapokkal alátámasztva végrehajtási utasításokban, addig senki nem fogjakomolyan venni. Ezek a mai és az évtizedekre visszamenő politikai következtetések. Teljesenegyértelmű, itt Magyarországon csak abban lehet előrelépés, amelyben van egyközmegegyezés. Ez úgy néz ki, ezt látjuk, hogy a zöldenergiák területén van közmegegyezés,igényelné a lakosság, ez az egyik legfontosabb dolog.

Tehát nem igaz az, hogy a politikának nem kellene olyan értelemben foglalkoznia,hogy ne lenne hasznos számára, hogy napirendre tűzné és megcsinálná ezt a törvényt. Tehátez egy alapkérdés számunkra: potenciálok, hangsúlyok, törvénykezés, és természetesen aszabályozási kérdések finomuljanak. És nyilvánvalóan egy következő dolgot, talánelőrelépésként mondanám a beszélgetésben, tehát egyszerűen a finanszírozás kérdését délelőttis körbejártuk, világos. De azért felteszem a kérdést: Nyugat-Európában vagy a világban,hogy lehetett megújulóenergia-ipart kiépíteni? Csak úgy lehetett, hogy egy bizonyosidőszakban, a kezdeti időszakban 5-10 évig megtámogatták a felépülő vállalkozásokat,oktatási rendszereket, laborokat, minősítési rendszereket, termékeket, gyártásokat,munkahelyteremtéseket. Ne várja azt senki, nem tudja, egyes esetekben – ahogy Hoffmann úrmondja –, esetleg a szélenergia területén valóban vannak annyira begyakorlott, annyirakifinomult technológiaberuházók, hogy megcsinálják ezt saját kockázatukra, de tömegével atöbbi nem tud elindulni.

- 41 -

És a mostani várakozási időszaknak a legnagyobb problémája, hogy nem történiksemmi, az az, hogy az életképes vállalkozások is, amelyek az elmúlt 5 évben mondjuk elértek,nyugodtan mondhatjuk, európai szintű eredményeket, azok is most gyakorlatilag abba astagnáló állapotba kerülnek, hogy kevésbé tudnak fejleszteni, nem tudnak esetleg a jövőrefelkészülni még jobban. Tehát ezeket a kérdéseket kell, és teljesen egyértelmű – befejezőgondolatom ebben a kérdéskörben –, hogy kialakult egy tárgyalási platform, kialakult egyszakmaiság, egy közmegegyezés a szakmában, de a másik oldalon per pillanat a párbeszédrenincs partner.

MODERÁTOR: Szóba került itt a támogatásfüggőség kérdése nem először, és havisszaemlékszünk az elhangzott előadásokra, volt egy visszatérő elem, hogy várjuk apályázatok kiírását. Tehát azért úgy tűnik, hogy akik érdekeltek ebben, azok mégisszeretnének mellé valamilyen ilyen állami támogatási lábat. Mennyire támogatásfüggő végülis ez az ágazat?

CSANAKY LILLA, projektvezető (ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet ésMódszertani Központ): Már a délelőtt folyamán is említésre került, hogy a pályázatoklebegtetése milyen komoly problémát okoz, és erre remek példa a 2011-es napkollektorosZBR-pályázat, amelynél ugye 3 milliárdos támogatási kerettel lakossági beruházásokvalósulhattak meg, 50 százalékos támogatási intenzitás mellett. És mivel előtte éveken átkiszámíthatatlan módon kerültek meghirdetésre a pályázatok, ezért a napkollektorosvállalkozások meglehetősen rossz állapotban voltak, és a hirtelen keresletnövekedéssel nemigazán tudtak mit kezdeni. És miután a pályázati kiírás nem volt kellőképpen egyszerű, ezért apályázatok elbírálása elég hosszú ideig húzódott, végül május 15-éig lehetett benyújtani apályázatokat, viszont a költségek elszámolásának a határideje szeptember 1-je. Tehát nyáronolyan mértékű napkollektoros beruházásokat kell megvalósítani a napkollektoros szakmának,amire eddig Magyarországon nem volt példa, és erre nincsenek felkészülve a vállalkozások.Tehát a pályázatoknak az úgynevezett lebegtetése nem csupán a beruházóknak, de avállalkozóknak is nagyon komoly hátrányt jelent.

DR. HOFFMAN LÁSZLÓ, elnök (Magyar Szélenergia Ipari Társaság): Igazából ezegy összetett kérdés. Az előbb már elhangzott, hogy ezt máshol hogy csinálták. Nagyon sokmindent elég lenne nekünk lemásolni, többek között ezt is. Meg kéne keresni, most márténylegesen azt az iparágat, vagy az iparágnak azokat a részeit, amelyek be tudnakkapcsolódni a megújulós iparba.

Mert miről is szól a megújuló energia? Ne legyünk naivak! Az a baj, hogy nagyonsokszor elbeszélünk egymás mellett, és iszonyatos naivitásról adunk számot. Hiszen mirőlszólt a megújuló energia a ’80-as években Németországban? Kitalálták, hogy kellene valamiolyat csinálni, ami előremutató, amivel exportálni tudunk, amivel munkahelyeket tudunkteremteni. Plusz az össztársadalmi hasznossága elfogadható. Kitalálták a megújulóenergia-ipart.

Mi történt? Először létrehozták a szabályozást, az ipart, majd – mondjuk ki –ráerőltették Európára és a világra. Még egyszer hangsúlyozom, van egy nagyon nagy hosszútávú társadalmi hasznossága. De ennek a folyamatnak az eredménye lett az, hogy nyomják, ésle tudták állítani az atomerőműveiket, helyette szélerőműveket fognak építeni, hiszen ezt asaját iparuk építi. Mi már ezt újra kitalálni nem tudjuk. Egy-egy apró szegmens van, mint ageotermális energia, ahol esetleg bekapcsolódhatunk az elején. Az összes többiben csakfutunk utána, ha nem találjuk meg azokat a kis réseket, amiket meg tudnánk magunktólvalósítani. Összességében, amit nagyon hiányolunk, és ebben a szektorban nagyon látszik, az

- 42 -

a logikátlan, kiszámíthatatlan, pillanatnyi lobbiérdekek mentén vezérelt ország vagy vezéreltmegújulóenergia-szektor.

Egy nagyon konkrét és friss példa. Ugye elkészítette az MVM a felmérést, hogymekkora a nukleáris energia támogatottsága Magyarországon. Hát kijött, hogy ilyen 30százalék körüli, a megújulóé meg 80. M történt erre? Felállítottak egy programot: emelni anukleáris energia népszerűsítését. Tehát a VOLT Fesztivált az atomenergiával népszerűsítjük,és kapcsoljuk össze azzal a szlogennel, hogy a „legtisztább energia”. Igazából ez máshol pontfordítva történt. Ha van egy ilyen társadalmi támogatottság, elfogadottság, és világosan kilehet mutatni, és ezzel nem akarom szembeállítani, mert egyértelmű, hogy Paksra szükségvan, soha senki nem vitatta, mi sem vitattuk soha, tehát egy bizonyos mértékig szükség vanrá, ez egy energetikai és közgazdasági tény, de nagyon nagy a különbség egy 20 százalékos2030-as megújuló vagy egy 40 százalékos 2030-as megújuló között. És számokkalkimutatható, hogy ez a második verzió össztársadalmi szinten, gazdaságilag, gazdaságosságszempontjából, egyáltalán közgazdaságilag a megvalósíthatóság szempontjából jobb változat,és eredményesebb változat.

A kérdés az, hogy mennyire tudjuk mi, akik itt vagyunk, ezeket az érdekeketérvényesíteni, és hát ismerjük a magyar lakosság érdekérvényesítő képességét. Én azt hiszem,hogy talán itt van a legnagyobb különbség Németország és Magyarország között.

ÁDÁM BÉLA, elnökségi tag (Megújuló Energia Platform): A finanszírozássalkapcsolatban is leginkább behozom a beszélgetésbe ezt a megtérülési időt. Tehát amikormegújuló energiáról beszélünk, mindenki felveti azt a kérdést, hogy hát igen-igen, de mennyia megtérülési ideje. És minden attól függ gyakorlatilag, hogy mi az a finanszírozásihatárérték, amelynél az adott technológia még egy elfogadható szinten a megtérülési időbenprodukál egy évszámot. És ez például döntően a technológiák nagy részénél 7-10 év közöttvan. Vannak olyan egyedi projektek, amelynek kedvező körülményei miatt mégalacsonyabbat is el lehet érni, és van olyan, ami esetleg ezt meghaladja.

Miért mondom ezt? Mert senki nem gondolja a szektorban, hogy egy túltámogatástkellene feltétlenül nekünk elérni. Tehát a délelőtt folyamán is itt volt például, amikor akeretösszegeknél összehasonlították a gazdasági hasznosság értékét. Mi jött ki? Az jött ki,hogyha 50 milliárdot bepumpálnak a rendszerbe, energiahatékonyságban, ugyanazt visszafogja hozni. És gyakorlatilag ugyanez van a megújuló energiánál is.

Szűkebb területen, geotermia, hőszivattyúnál a 2020-as programnak a támogatásiértéke tíz év alatt 80 milliárd forint. Ennek, ha 50 százalékos támogatási intenzitást veszünk,és gyakorlatilag kiszámoltuk, hogy forgalmi adóban, a munkahelyek kitisztításában,egyáltalán a gazdasági működésben, gyártásban, beszállításokban ugyanez az értékmajdhogynem, ha nem is 80, de 60 milliárd biztos visszajön. Tehát gyakorlatilag mindegyikterület meg van nézve ebből a szempontból, és ki kell mondani: a megújulóenergia-szektornem ingyen pénzt kér. Nem egy olyan támogatást kér, amit nem tud visszaadni tíz vagy hét-nyolc év alatt. És ráadásul egy olyan klímapolitikai, egy olyan távlati fenntartható környezetérdekében teszi, amely abszolút vitathatatlan. Tehát a gazdasági szempont is, meg még a cél isegyértelműen pozitív. Ezt kell látni, amikor ezekről a dolgokról döntenek.

Most ehhez képest hallottuk itt délelőtt, hogy egymilliárdos projekttámogatásilehetőség van per pillanat. Tehát óriási különbség van az arányokban, a lehetőségben, megabban, hogy egyáltalán a 2020-as célokkal mi lesz. Ma ki kell mondani, és van még egyfontos dolog, ami napi probléma: a kommunikációja annak, hogy a megújulóenergia-helyzethol áll eredményekben Magyarországon. Most volt Brüsszelben a jelentés leadása, ésgyakorlatilag úgy jelenik meg, 2010-zel zárva az adatokat, hogy időarányosan teljesítettük amegújulóenergia-vállalásainkat. Mindegyikünk tudja, hogy a tényleges megújulóenergia-technológiából származó vállalásunknak körülbelül a 4-5 százalékánál tartunk. Akkor hogy

- 43 -

írhatunk le egy nemzeti jelentésben 9-et? Majdnem, 8,90 valamennyi van benne. Amikortudjuk, hogy a biomasszát hogy kezeljük erőművi szinten. Tehát saját magunkat istulajdonképpen becsapjuk, illetve próbáljuk a Laci által elmondott energiastratégiához, hogyígy mondjam, idomítani az új súlypontokhoz, azokat a százalékos jelentési adatokat, amelyekesetleg jobb fényben tüntetik fel az országot.

CSANAKY LILLA, projektvezető (ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet ésMódszertani Központ): Ehhez a brüsszeli jelentéstételhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogyez azért megtévesztő, mert megújulóenergia-részarányról kellett jelentést tenni, és ez azért,mert a bruttó végső energiafelhasználás csökkent, ezért a megújuló energia részaránya azelvárt mértékben növekedett. Tehát igazából a kommunikáció megtévesztő ezzelkapcsolatban.

MODERÁTOR: Pakssal kapcsolatban szeretnék kérdezni valamit. Szóba került itt azerőmű neve az előbb, és az a vélekedés, hogy senki nem kérdőjelezi meg a létjogosultságát.Úgyhogy az ágazat szereplőivel, ha beszélget az ember, akkor elég gyakran találkozni azzal avélekedéssel, hogy a megújuló szektorban legalább egy évtizede tapasztalt helyben járatásrészben azzal függ össze, hogy akik az energiapolitikát irányítják, azok próbálják fenntartani ahelyet az új paksi blokkoknak. Egyrészt az infrastruktúrában, másrészt az energiamixben.Mennyire tartják ezt a véleményt megalapozottnak vagy megalapozatlannak?

ALFÖLDI GÁBOR, osztályvezető (MAVIR Zrt): Nem tudom, nem tudok nyilatkozni.Ezt talán az MVM-től kell megkérdezni. Mi azért vagyunk felelősek, hogy arendszerbiztonságot folyamatosan fenntartsuk. Azt gondoljuk, hogy ez nyilván egyfajtatermelői típussal nem biztosítható, egy jól eltalált termelői mixet kell Magyarországonösszeállítani, amiben megfér a megújuló a hagyományos mellett is.

MODERÁTOR: Viszont a rendszert egész biztos, hogy másként kell fejleszteni akkor,hogyha mondjuk egy forrásból akarjuk kinyerni az áramszükséglet 60 százalékát, vagyhogyha ilyen diffúz, helyi rendszerekre alapozó szisztémát képzelünk el, és felteszem, hogyezt a fejlesztést nem akkor kell elkezdeni, amikor a blokkok már épülnek, hanem lehet, hogymár kicsit hamarabb.

ALFÖLDI GÁBOR, osztályvezető (MAVIR Zrt.): A MAVIR a hozzá beérkezőcsatlakozási igényeket vizsgálja meg, és ehhez alakítja a hálózatot, illetve a beruházóköltségén kerül kiépítésre a megfelelő infrastruktúrarész. Tehát, ha hozzánk érkezik egyigény, akkor meg fogjuk vizsgálni, hogy az a hálózathoz milyen feltételek mellettcsatlakozhat. Teljesen mindegy, hogy atomerőműről vagy szélerőműről van szó.

MODERÁTOR: És akkor az miért van vajon, hogy a paksi bővítéssel kapcsolatbanmég sose hallottuk azt az érvet, hogy ezt azért nem lehet megcsinálni, mert a hálózatnak nincselég felvevő kapacitása?

ALFÖLDI GÁBOR, osztályvezető (MAVIR Zrt.): Igen, az előbb elkövettem egy apróhibát. Magyarországon nem a hálózat felvevő kapacitása az, ami az időjárásfüggő termelőkbeépítését korlátozhatja egy idő után, hanem a rendszerben lévő erőműveknek arugalmatlansága. Elöregedett az erőműparkunk, az új beruházások, amik most itt ugye nemannyira népszerűek, de gázra alapulóak, azokat pedig folyamatosan évről évre csúsztatják aberuházók. Ha nincsen olyan erőműpark, amellyel egy volatilis széltermelést ki lehetszabályozni, az nyilván előbb utóbb egy korláthoz fog vezetni. Az előbb ugye azért mondtam,

- 44 -

hogy a 410 megawattot vizsgáltuk jelen pillanatban, vagy most már évek óta, azt fenntartjuktovábbra is, hogy a jelenlegi erőműparkkal ez befogadható; hogy onnan a következő lépcsőmekkora lesz, mekkorát bír el a magyar villamosenergia-rendszer, az további vizsgálatoknak atárgyát képezi.

DR. HOFFMANN LÁSZLÓ, elnök (Magyar Szélenergia Ipari Társaság): Én vetettemfel ezt az összehasonlítást. Én azt hiszem, hogy általánosságban azt a következtetést kelllevonnunk, hogy egy stratégiára lenne szükség, kormányokon, évtizedeken átívelő,megvalósuló, megvalósítható stratégiára, és ennek lobbiérdekektől lemeztelenített, vagytöbbé-kevésbé lemeztelenített – mert ugye olyan soha nem lesz, hogy lobbiérdekektől mentesdöntéshozatal –, de mégiscsak egy középúton, egy középső racionális mezsgyén menve,megvalósítani azt az energiamixet, ami jó lehet az országnak hosszú távon és fenntarthatóan.Ebben kétségkívül Paksnak szerepe van. A mi problémánk az, hogy a megújulós tervekkel avalós cselekmények szembemennek. Tehát nem készült el a METÁR, senki nem érti, hogymiért kell ennyi ideig húzni a METÁR elkészítését, hiszen reális probléma nincs vele.

Itt ugye a finanszírozás kapcsán is felmerült – ezt naponta tapasztaljuk –, hogyfinanszírozni olcsón lehet, ha kiszámítható, hosszú távú stratégiák vannak és rendeletek, ésbízhatunk benne, hogy az állam betartja a maga által alkotott törvényeket. Ha nem, akkor csaknagyon drágán lehet finanszírozni, az pedig már ellehetetleníti a projekteket. Tehát összefüggminden mindennel. Tehát a szabályozó környezet, a hosszú távú stratégia lehetővé tenné,hogy bármelyik energiafaj-termelő forma megtalálja a helyét anélkül, hogy valamelyik is amásik rovására növekedne vagy túltengene. Például nagyon üdvözöljük azt, hogy most márugye megjelent, hogy tározós erőmű lesz. Most megjelent a határozat, hogy mekkora paksiblokkokról lesz szó, ebből következik, hogy nagyobb tározó, szivattyústározó-kapacitás kellahhoz, és ezt a MAVIR maximálisan alá tudja támasztani, hogy az nagyon sokat segítene arendszeren, az nagyon sokat segítene a megújulókon, és nagyon sokat segítene Pakson,majdnem, hogy azt mondom, hogy létkérdés az új blokkok belépése, ez a tározókapacitásnövelése.

Tehát ez egy rendkívül komplex rendszer, ezt nem lehet csak a megújulók oldaláról,csak a nukleáris energia oldaláról nézni, csak a szabályozás oldaláról, csak a finanszírozásoldaláról, hiszen mindegyik olyan szinergiában van a másikkal, hogy nagyon el tudja rontaniaz egyik oldali rossz forma az összes jót, amit a másik oldal adhatna. Igazából, ha énmegfogalmazhatnék újra egy kérést, és főleg ebben a házban, az egyetlenegy dolog lenne:mindegy milyen arányban, de legyen végre egy olyan törvénybe iktatott energiatervünk,megújulóenergia-tervünk vagy -törvényünk, amelyik 10 éven túl működik. Akkor biztos,hogy a gazdasági szektor, a bankok, az önkormányzatok, a lakosság meg fogja találni benne amaga helyét, ebben, azt hiszem, mi, magyarok jók vagyunk, csak kellene hozzá ez a keret,viszont e nélkül csak vergődni fogunk, és ennek hosszú távú rossz hatásai lesznek.

ÁDÁM BÉLA, elnökségi tag (Megújuló Energia Platform): Annyival kiegészíteném, aMegújuló Energia Platformnak az elképzelésével, hogy egyértelműen nem vagyunk ténylegatomenergia-ellenesek. A megújuló energiának Magyarországon – ez még így nem hangzottel, de – a hőpiacon van alapvetően a legnagyobb kapacitáslehetősége, és a hőpiacon viszontcsak úgy tudja kifejteni a hatását, ha mögötte zöldenergia, zöld-villamosenergia van. Illetve,ha nem zöld az a villamos energia, de legalább jó hatásfokú erőművekből jön az az energia,ebben a pillanatban a hőpiacunk és a megújulóenergia-termelésünk a hőpiacon gazdaságossáválik, primer energia szempontból versenyképessé válik, és gazdaságilag is megállja a helyét.Szükségünk van a paksi olcsó villamos energiára, szükségünk van gyakorlatilag a napenergiaáltal termelt villamos energiára, hisz’ látjuk már, 2016 környékére európai szinten azárváltozásokból, hogy az atomenergia árával egyenrangú lesz a villamos energia a

- 45 -

napenergiából termelve. Lehet, hogy ez éppen még Magyarországon nem fog bekövetkezni,de a tendencia ez.

Tehát nekünk a hőpiacon, a megújulóhő-piacon egy olyan hajtóenergiára van szükség,ami, amennyire lehet zöld, amennyire lehet, jó hatásfokkal van és gazdaságosan megtermelve.Nincsenek érdekellentéteink ebben a dologban, de ahogy Laci mondta, ezt egy stratégiáváilyen mértékben össze kell dolgozni. Hogy függ össze, mi a probléma, befejezésül erre akérdésre válaszolva. Hogyha kinézünk Európába, sajnos azt látjuk, hogy még Európában sincsigazából az országok között az Unióban egy olyan kiérlelt energiastratégia, amelyikmindegyik országot a maga forrásai szerint helyretenné, és az erőforrás-gazdálkodásátlogikusan szervezné meg. Akár még Németországnál is találunk bizony olyan példákat,amely, hogy így mondjam, meghökkentő, mert a saját érdekeit igenis nagyon erősenképviseli.

ELNÖK: Azt javaslom, hogy a közönséget vonjuk be lassan. Mint levezető elnök azórámra nézve, van még tizenvalahány percünk, és ez a beszélgetés kezd átalakulni egy ilyenpanaszfórummá, ami szerintem megalapozott lehet, de ezzel nem megyünk sokra, ésszeretném bekapcsolni, vagy megadni a lehetőséget a közönségnek is, ha egyetért vele amoderátorunk.

CSANAKY LILLA, projektvezető (ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet ésMódszertani Központ): Köszönöm szépen. Nagyon gyors leszek, csak annyi még a megújulóalapú hőtermelés problémáihoz, hogy nagyon fontos lenne, hogy megfelelő statisztikákkal ésadatbázisokkal rendelkezzünk ezen a területen, mert Magyarországon jelenleg nincsenadatbázis például a napkollektoros rendszerekről. Mivel ezek bejelentés nélkül telepíthetőek,ezért tulajdonképpen semmilyen központi adatbázisra nem hagyatkozhatunk, és ahőszivattyús adatbázis is meglehetősen hiányos. És azt hiszem, hogy az összes területre,megújulóenergia-technológiára kiterjeszthető, hogy nagyon fontos lenne, hogy ne csupánelméleti potenciálokra hagyatkozzunk a célkitűzéskor, hanem a gazdaságossági éstechnológiai potenciált is figyelembe vegyük.

MODERÁTOR: Csak egy egymondatos zárszófélét mondanék, mielőtt átadjuk a szóta közönségnek. Úgy tűnik, hogy abban van itt egyetértés, hogy leginkább a szabályozás, deúgy is mondhatjuk, hogy a politika oldalán láthatóak a hiányosságok, és jót tenne ennek aszektornak egy olyan megújulóenergia-törvény, amit utána egy néhány évig a politika békénhagy, és az abban foglaltakat pedig komolyan veszi. Nem tudom, hogy ebben van-e valóbankonszenzus, ha igen, akkor…

Innentől a kérdezőké a szó!

További kérdések, vélemények, válaszokELNÖK: Nézzük meg, hogy hány kérdés van! Kérem, tegye fel az a kezét, aki

szeretne kérdezni! Négy kérdés van, az pont elég arra, hogy 1 óráig be is tudjuk fejezni, akkoregy kört fogunk csinálni.

Megadom a szót. Mindenkitől kérném azt, hogy a mikrofonba mondja el, hogy kitképvisel.

MŐCSÉNYI MIKLÓS: Mőcsényi Miklós vagyok, és a fagazdasági országos szakmaiszövetséget képviselem. Én itt nem szeretnék mélyebb elemzésekbe meg hosszú gondolatokbabeleszaladni, csak annyit említenék meg, hogy az előzetesen e-mailben küldött programbanszerepelt a METÁR új koncepciója, Kovács Pál államtitkár úr részéről. A helyben kiosztottprogramból ez kimaradt, és itt sem hallottuk. Mi ennek az oka?

- 46 -

ELNÖK: A szervezőket kérdezem, hogy mi ennek az oka?

JÁVOR BENEDEK, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága elnöke:Valóban lehetőséget szerettünk volna biztosítani Kovács Pál államtitkár úrnak, hogy aMETÁR jelenlegi állásáról beszámoljon a konferencia számára. Ő a múlt héten jelezte, hogyúgy gondolja, hogy momentán nincs abban az előkészítettségi fázisban, hogy a nyilvánosságelőtt szeretne erről beszélni. Úgyhogy szomorúan, de tudomásul vettük az államtitkár úrnakezt a válaszát. Azt reméljük, hogy azért mihamarabb mind a nyilvánosság, mind atörvényhozás találkozni fog a METÁR-ral, és mihamarabb el is tudjuk fogadni.

ELNÖK: A következő kérdező, parancsoljon!

RAISZ IVÁN: Megújulóenergiatechnológia-fejlesztéssel foglalkozom, és úgygondolom, hogy különbséget kellene tennünk a különféle megújuló energiák között abból aszempontból, hogy a megújulóból előállított energiát azonnal fel kell használnunk, vagy félretudjuk tenni a megújulóenergia-hordozót, hogy amikor igény van rá, és megfizetik, akkorhasználjuk fel. Azok a sorban álló beruházók, akik szélerőművet akarnak építeni, azok megkell hogy keressék azokat az egyéb technológiákat, akik a szigetüzemmódban, engedélynélkül létesíthető szélerőművek energiáit az ipar más területein használják.

ELNÖK: Ez, ha jól értem, inkább egy észrevétel volt, nem igényel részünkről választ.A harmadik kérdezőnek adok szót, tessék!

SIMONYI PÉTER, környezetvédelmi szakértő: Üdvözlök mindenkit. Nekem lenneegy apró megjegyzésem, amit mindig hozzá szoktam tenni, hogy ha a szélerőművekkapacitásának a mennyiségéről beszélünk, ne felejtsük el, hogy a szélerőművet is le lehetállítani, hiszen, ha a szélerőmű rotorkerekének a széle eléri a hangsebességet vagymegközelíti, akkor le kell állítani minden szélerőművet. Tehát, ha több a kapacitás, mint amikellene, az legfeljebb a beruházó vagy a tulajdonos nyereségét csökkenti, de nem okozhatakkora problémát a rendszerben.

Két kérdésem lenne. Az egyik az, hogy a tavalyi innovációs kiállításon is láttam egypár nagyszerű megoldást. Szélerőműnek autópályák mellett mozgó kis lemezekkel elektromosenergia előállítására, de ismert a függőleges magyar széltorony is, ami alacsonyszélsebességek kihasználására alkalmas. Hogy áll a magyarországi megújulóinnováció, illetveennek az alkalmazása, beruházása Magyarországon? Ez lenne az egyik kérdés.

A másik pedig az lenne, hogy az atomenergia és a megújuló energia egy óriásiprobléma. Azt látjuk, hogy az elmúlt években két-három évente változott az energiastratégia,szerintem a közeljövőben is dinamikusan fog változni, hiszen sokkal gyorsabban csökken anapenergia ára, mint amit előre jeleztek. A magyar emberek nagyon racionálisak, általábanmindenki. Minél olcsóbb valami, akkor azt fogom venni. Mi a véleményük arról, hogy mi fogakkor történni, hogy ha a napenergia-beruházás annyira olcsó lesz, hogy alacsonyabb lesz 5,egyesek szerint 10-15 éven belül, mint bármilyen más, központilag előállított energia. Hogylehet erre felkészülni, és ez alapján milyen energiastratégia kellene, hogy felkészüljünk erre,hiszen ebben az esetben a MAVIR mit fog tenni, amikor én felrakok húszezer forintért maiárakon egy négy kilowatt teljesítményű napelemet, leszedem belőle 20 forintos beruházásért30 forinton az elektromos áramot, és utána nekem nem kell, vagy alig kell időnként egy kiselektromos energia a központi rendszerből. Mert le tudom választani. Ezt hogy lehet majdmegoldani, és hogyan lehet erre felkészülnünk? Köszönöm szépen.

- 47 -

ELNÖK: Köszönöm. Az utolsó kérdés következik.

BUDAI SZABÓ RENÁTA: Energetikai szakmérnökként tanulok jelen pillanatban aBME-n, és nagyon érdekel a megújuló energia, hiszen éppen ezért adtam a fejemet arra ennyiidősen, hogy másoddiplomát szerezzek.

A szélerőmű esetében tényleg Magyarországon sajnos nem olyanok a domborzativiszonyok, és jóval, úgymond, lassabban fúj a szél, mint Németországban offshore a tengerenvagy a Duna-delta vidékén lent Romániában. Tehát első körben egyértelműen oda fogják anagyobb szélerőműparkokat építeni, és nem feltétlenül Magyarországra.

Lehetséges persze, hogy ki tudnánk olyan technológiát fejleszteni, ami az alacsonyabbszélsebességre is tökéletes megoldást fog adni.

A másik kérdésem az lenne, hogy a vízerőművekbe miért nem ölnek több pénzt, merthogy én azt hallottam, hogy ez egy hosszú távú problémát fog okozni, még hozzá azt, hogyelsivatagosodik a Duna–Tisza köze, merthogy a meder folyamatosan mélyül, tehát egyrelentebb lesz majd a talajvíz megtalálható, és ez szerintem sokkal nagyobb problémát fogjelenteni a későbbiekben. Tehát nem feltétlenül csak ilyen kis vízerőműveket kellene ilyen kismellékágakra építeni, hanem mondjuk a Dunára. Tudom, hogy ez anno volt, és megvalósításalatt is volt, de ugye a végén a magyar fél elállt ettől, Bős-Nagymarosra gondolok. Tudom,hogy van ennek környezetvédelmi oka meg minden más, de hosszú távon kell gondolkodni,és úgy kell szinergiát építeni a különböző rendszerek között. Németországban is ezt csinálják.Köszönöm.

ELNÖK: Akkor ez volt az utolsó kérdés. És most kicsit át kell hogy vegyem amoderátor szerepét, mert akkor kérdezném a panel résztvevőit, hogy a feltett kérdésekrekíván-e, tud-e valaki válaszolni.

DR. HOFFMANN LÁSZLÓ, elnök (Magyar Szélenergia Ipari Társaság): Mivelközvetlenül megszólíttatott a szélenergia, röviden a két kérdésre: az első kérdésre egyszerű,magyar innováció, újfajta szélerőművek stb., annyiban innováció ez, hogy körülbelül olyan140 évvel ezelőtt vagy még régebben indult a szél villamosenergia-termelésre valóhasznosítása, és amikor az ipari méretek felmerültek, akkor az ipar választott a függőleges ésa vízszintes tengelyű szélerőmű között, valamilyen okból. Valószínűleg technikai-technológiai okból. Azt hiszem, hogy újra fel kell találni azt, ami mellett már az ipar egyszerdöntött, és több százezer turbinát letelepített a világban, hát elég nehézkes lépés lenne.Nincsen annyi vagy olyan előnye, amit a tömegtermelésre rövid távon kompenzálni tudna.Ezzel együtt minden innovációnak valahol valamilyen jelentősége van, de rövid vagyközéptávon nem nagyon látom lehetőségét annak, hogy a szélerőműipart egy magyartalálmány ilyen mértékben megváltoztassa.

A másik kérdés a hölgynek, hogy említettem a korábbi hozzászólásban, hogyMagyarországon minimum annyi, de inkább több szél van, mint Németország kétharmadán.Tehát a 22 ezer megawatt német szélből 16 ezer megawatt az gyengébb helyeken van, mintMagyarországon. Ezek termelési tényadatok, ennek fejében kell megítélni a magyarországiszélenergia-hasznosítást. Köszönöm.

ÁDÁM BÉLA, elnökségi tag (Megújuló Energia Platform): Csak annyit azinnovációhoz, az egyéb szektorok, például geotermia vagy hőszivattyú, hogy gondolják el,hogy az innovációba ki fog Magyarországon beruházni, hogyha gyakorlatilag, ahogy a Lillamondta, a pontos adatokat nem is tudjuk. De Magyarországon ezer darab körüli évihőszivattyú-beépítés van, és akkor bemegyünk egy nyugat-európai high-tech versenybe, ésakkor nyerjen el egy magyar hőszivattyú kétszáz vagy száz darab beépítési lehetőséget, és

- 48 -

erre valaki csináljon meg egy fejlesztést. Tehát itt megint minden mindennel összefügg. Amígnem látja az a beruházó szektor, hogy ennek a piacnak van értelme gyártani, addig csaknagyon lassú lépésekkel fog ebben fejleszteni, de egyébként van fejlesztés, van magyarhőszivattyú, csak az 25 százalékban magyar és 75 százalékban külföldi termékekösszeszerelése. És egy évben negyvenet összeszerelnek, merthogy ennyi az igény. Tehátabban a pillanatban, hogyha megváltozik a piac, akkor nyilvánvalóan ez egy óriási mértékbenel tud indulni.

A napenergiára pedig, úgy gondolom, hogy részben már vannak beruházások,gyártóhelyek, és az, amit a kérdező mondott, azzal csak egyet tudunk érteni, hogy 5-10 évenbelül biztos, hogy az előre gyártott villamos energia értéke egyenrangú vagy kisebb érték lesz,mint adott esetben az atomerőművi villamos energia.

ALFÖLDI GÁBOR, osztályvezető (MAVIR Zrt.): Két kérdéshez szeretnékhozzászólni. Az egyik az, hogy a szélerőműveket le is lehet állítani. Igen, ezt mi is tudjuk, sőtvan ilyen szerződésünk is, amivel korlátozható a szélerőműves termelés. Az a baj, hogy ez ajelenleg 330 beépített teljesítmény alig 10 százalékára érvényes, azonban – bár vissza lettvonva ez a tender, ahol ez a 410 kiírásra került, ott alapvető feltétel volt az indulók számára,hogy a rendszerirányító által szabályozható szélerőműparkot vagy szélerőművet kelltelepítenie. A legnagyobb probléma azzal van, hogy leállítani le tudjuk, elindítani nem, tehátha nincsen szél, akkor villamos energiát nem fog termelni.

Ugyanez vonatkozik egyébként a fotovoltaikusra is, ha felhős az idő, ne adj’ istenéjszaka van, akkor azok nem termelnek villamos energiát, tehát az arra az időszakravonatkozó fogyasztói igényeket hagyományos, inkább úgy mondom, menetrendtartásra képeserőművekkel ki kell tudni elégíteni. Ezért jeleztem itt a beszélgetés során is, mondtam, én isegyetértek ezzel, hogy olyan erőműmixet kell összeállítani hazánkban, amely alkalmas arra,hogy az időjárásfüggő berendezések korlátoztatása esetén is el tudják látni a fogyasztókatvillamos energiával. Két dolog lehet: vagy Magyarországon építünk erőműveket, vagytávvezetékeket építünk nemzetközi kapcsolatokkal.

A panelbeszélgetés összefoglalásaELNÖK: Köszönjük szépen. Egy óra van. Szeretném megköszönni egyrészt az

előadóknak az előadásait. Köszönöm szépen Hargitai Miklósnak, hogy olyan jó kérdésekettett fel, hogy egy ilyen érdekes beszélgetés alakult ki; nem mindegy, hogy az ember mit éshogyan kérdez. Köszönöm szépen a panel résztvevőinek a szereplést.

Én a következőképpen összegezném azt a panelt, amit én vezettem. Egyrészt aztgondolom, hogy az iparági szereplőknek jogos igénye, hogy legyen egy megújulóenergia-törvény, tehát ez lehetne ennek a blokknak az egyik fő tanulsága. Ezzel egyébként nem zártkapukat döngetnek, mert ezt már meg kellett volna csinálni, tehát ezt gyakorlatilag újra felkell karolnunk, és minél hamarabb a kiszámíthatóság érdekében meg kell tennünk.

Jogos igény, hogy egyszerűbb legyen a szabályozás. El kéne jutnunk végre egyegyablakos rendszerhez, mert az, hogy sok engedélyre van szükség, az indokolt lehet, de az,hogy a kérelmezőnek kelljen ide-oda szaladgálni, és packázzanak vele a hivatalokban, az nemfeltétlenül indokolt; vannak országok, ahol ezt egy egyablakos rendszerrel lehet kezelni.Egyébként Amerikában több engedélyre van szükség, mint Magyarországon, tehát ez nem aztjelenti, hogy mi egy bonyolult ország vagyunk, de lehetne ezt egyszerűsíteni. Ezt is egytanulságaként fogom fel a mostani beszélgetésnek.

És azt gondolom, hogy az is egyértelmű igény és egy reális igény, hogy legyen egymagyar megújuló-iparág, ehhez adjon a kormányzat nagyobb segítséget. Ennek részeegyébként a megújulóenergia-törvény, az egyszerűbb szabályozás, és egy átlátható éskiszámítható finanszírozási rendszer. Én így összegezném a második blokkot.

- 49 -

Az elsőben pedig az a tanulság, hogy – ahogy ez a másodikban is elhangzott – amagyar megújulóenergia-iparágaknak van munkahelyteremtő képessége, tehát van agazdasági mellett társadalmi hasznossága is. Két olyan önkormányzati példát láttunk, aminekem azt üzeni, hogy egy közepes város szintjén, nagyon sok mindent tud tenni egyvárosvezetés az ott élő lakosság környezettudatossága érdekében is, valamint a meglévőintézményeik rezsiszámláinak a csökkentése érdekében is. És javasoljuk azt, hogy ne csakországos energiastratégia legyen, hanem legyen a városoknak – legalább bizonyos méretűvárosoknak is – egy helyi energiastratégiája. Kifejezetten jónak tartom, hogy Tatán megVeszprémben is van olyan munkatársa a polgármesternek, aki vagyoni, energetikai éskörnyezetvédelmi kérdésekkel együttesen foglalkozik, ez a három eleme egyébként afenntartható fejlődésnek, ami nemcsak környezetvédelmet jelent, hanem társadalmitudatosságot, szociális ügyeket és gazdasági fejlődést.

Köszönöm szépen a részvételt, kettő órakor folytatjuk tovább. (Taps.)

(Ebédszünet 13.06-14.02-ig

DR. KEMÉNY ATTILA, levezető elnök, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettelüdvözlöm a konferencia délutáni szekciójának részvevőit. Érdekes a helyzet, mert aki ebédután még marad, az bizonyára szakmai munícióra vágyik, és hát itt most pont szakmaimuníciókat fogunk osztogatni, úgyhogy örömteli látni, hogy vagyunk elegen a teremben.

Érdekes előadások jönnek, nem vezetném fel őket előre és külön-külön. Annyitmondanék az előadóinknak, hogy a környezetvédelmi szakmában jeleskedő tanácsadók,gyártók, szolgáltatók meglehetősen bizonytalanul tekintenek a jövőbe, mert akkoraátalakulások zajlanak az ágazatban, főleg hulladékgazdálkodás terén, hogy segíteni kell azeligazodásban ahhoz, hogy mindenki valamilyen jövőképet tudjon csinálni magának.

Bizonyára többen láttunk már útépítéseket, amikor, mert ez most olyan méretűátalakulás, legalábbis a hulladékgazdálkodásban, hogy új nyomvonalon van az út, nincsenekútburkolati jelek, itt-ott hiányoznak a táblák, és hát ráadásul még egy kis köd is van, akkornagyon nehéz ezen az úton megmaradni. A ’70-es években a Kossuth adóban hallgattam egynagy ködös napon, hogy egy állami gazdasági majorban összejött vagy 40 autó, mert úgyvezettünk ködben, hogy aki ismerte a terepet, az elöl hajtott, és a ködlámpa után besoroltunkoszlopokba. Aki ismerte az utat, az az a kolléga volt, aki elöl hajtott, ő haza is ért ebbe amajorba, csak magával vitt 40 kocsit, (Derültség.) mindenki kérdezte, hogy hát akkor most mivan, azt mondta, hát én itthon vagyok.

Most arra kérek mindenkit, aki a ködben vezet, hogy figyeljük Vámosi Oszkárködlámpáját, utána fogunk hajtani, ő lesz a fix pont, és akkor meglátjuk, hogy milyenirányokat jósol nekünk. Vámosi Oszkár, parancsolj!

A környezetvédelmi ipar helyzete és kilátásai

A szelektív hulladékgazdálkodás szabályozása Magyarországon

VÁMOSI OSZKÁR, ügyvezető (Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség):Köszönöm szépen a szót. A bevezetés nagyon képszerű volt, én annyival kiegészíteném mégígy hirtelen, ahogy elgondolkodtam rajta, hogy ráadásul még az is nehezíti a helyzetünket,hogy felmentünk az autópályára szemben, és hát meg kéne fordulni, és visszamenni a jóoldalra, és a jó irányban haladni. És hát már vagy tíz éve szembemegyünk az autópályán, és jólenne most már tényleg a megfelelő irányba menni. Nem könnyű, és sajnos az a baj ezzel,hogy most viccelődünk meg poénkodunk ezen, de az az igazság, hogy a hulladékgazdálkodás,amiről nekem most itt beszélnem kellene a felkérés alapján, bár én megírtam vissza Jávor

- 50 -

Benedek elnök úrnak, hogy én nem vagyok abban a helyzetben meg azon a tudásszinten, hogyaz egész hulladékgazdálkodás magyarországi helyzetéről beszéljek, hanem csak általában aszelektív hulladékgyűjtésről. Ő visszaírta nekem udvariasan, hogy nem baj, azért csakbeszéljek arról. De én mégis csak a szelektív gyűjtésről, szelektív hulladékgazdálkodásrólszeretnék elsősorban beszélni. Azért, hogy azért valamit mégis csak mondjak ahulladékgazdálkodással kapcsolatban általában elmondható, és a köddel kapcsolatban talánvalamilyen szinten egy orientációt, egy irányt tud mutatni, azt megpróbáltam az elejénösszeszedni, és megpróbáltam valamilyen módon az előadásom elején ezt összeintegrálni egyérthető egyveleggé.

Nyilván a keretirányelvünkből indulunk ki. Mi a célunk, mi a feladatunk? Van egyhulladékgazdálkodás-alapprobléma. Hosszasan sorolhatnám, mindig minden előadásonvalamit kitalálok, és akkor azt kezdem el mondani, hogy mi a baj a hulladékgazdálkodással,most ebben a pillanatban például azt mondom, hogy a legfőbb problémánk, hogy annakidején, mikor megterveztük 10-15 évvel ezelőtt a rendszereket, akkor gyorsan kellettcselekedni, mert nagyon elmaradott volt a hulladékügy Magyarországon. Ugye, a lerakók nemfeleltek meg semmilyen előírásnak, a hulladék mennyiségéről sejtettük, hogy nagyon rapidmódon növekedni fog, és ezért megterveztünk olyan projekteket, amelyek hulladéklerakó--alapon gondolkodtak, és ebben a hulladéklerakó-alapban pedig aztán elkezdtünk egyrenagyobb számokat álmodozni, hogy még többet fogunk majd oda bevinni, feldolgozatlanullerakni. És akkor annak lett egy eredménye, ahol most vagyunk, hogy egy kicsit elfordultunk,elbillentünk a lerakók irányába, hiszen most meg működtetnünk kellene ezt a rendszert. Ésannak óriási költségei vannak, és nincs hozzá hulladék, amelyik fajlagos költségbenlecsökkentené a díjainkat, amit ki kell fizetni az ÉCS-re meg a fix költségekre.

Ráadásul a szabályozás miből áll? Véleményem szerint ez a négy sarokpontja van, ahulladékról szóló törvény, a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény, a betétdíjról szólótörvény, ez a zöldközbeszerzés, inkább mint szabályozási elemet kezelhetnénk ezeket. Ezeketmeg kéne valósítani. Egy picit, ha elgondolkodunk ezen, akkor rögtön látjuk, hogy ebből egyhulladékgazdálkodásról szóló törvényünk 2000-ben keletkezett, aztán lett környezetvédelmitermékdíjról szóló törvényünk végrehajtással 2003-ra, a többi témában egy kicsit egyhelybentopogtunk az elmúlt időszakban. Ennek most egy picit isszuk is a levét, hiszen azok ahaszonanyagok, amelyeket nagy mennyiségben meg kéne forgatni, és pénzt, bevételthulladékgazdálkodási hasznosítási rendszert teremthetnének, azok nem nagyon jelennek meg.A közbeszerzési eljárásainkban – tapasztalatból mondom – most már nagyon sok problémánkvan azzal, hogy nincsen semmiféle kultúrája Magyarországon a közbeszerzési tanácsadók ésszakemberek fejében sem annak, hogy a vonalas létesítményeken kívül hogyan kell nagyközbeszerzési beruházási eljárásokat lefolytatni. Tehát ezeket mind fel kell építenünk elégrövid idő alatt, hogyha el akarunk jutni a ködmentes állapothoz, véleményem szerint.

Ez lenne akkor a ködmentes állapot akkor az előző képhez képest. Van nekünk egyszép tájunk mindenféle szemét nélkül.

No, milyen feladatokat kell tehát akkor ellátnunk? Az első és legfontosabb akeretirányelv. Én nem tudom, remélem, hogy mindenki, aki itt van a teremben, az egyetértvelem abban, hogy a hulladékról szóló törvénynek az eddig elkészült szövegtartalma akeretirányelvet minden tekintetben lefedi. Persze lehet sok mindenen vitatkozni, hogy akeretirányelvnek az adott passzusát tökéletesen fogja-e vagy csak részben, vagy esetleg azértelmezés túl szigorú vagy nem elég szigorú, de azt hiszem, hogy a – legalábbis úgy láttam aparlamenti vitában a különféle frakciók hozzászólását is, meg a különféle szakmaivéleményeket is – a keretirányelv oldaláról talán a hulladékról szóló törvény már megvan, ésegyben van. Ez szerintem egy óriási előrelépés a Hgt.-hez képest a most érvényeshulladékgazdálkodásról szóló törvényhez képest, hiszen abban rengeteg olyan szabályelemvan, amelyiket a modern hulladékgazdálkodáshoz meg kellene Magyarországon valósítani.

- 51 -

Ami a felelősséggel kapcsolatos szabályozást illeti, itt viszonylagos köd van, hiszen afelelősséggel kapcsolatos szabályozás központi problematikája a közszolgáltatás. ValamiértMagyarországon a hulladékról szóló törvénykezés összekeveredett vagy összeölelkezett aközszolgáltatással, és kialakult egy ilyen, a hulladékgazdálkodással kapcsolatosközszolgáltatást és a hulladékos, például keretirányelves szabályokat magában foglalószabályozás. Nem biztos, hogy szerencsés. Egyrészt most annak isszuk a levét, hogy a HKI-tnem nagyon tudjuk önmagában, szűzen megvalósítani, és leokézni az Európai Unió felé.Másfelől van egy nagy előnye, mert az integrált rendszer az nyilván, ha jól meg van csinálva,az mégiscsak nem vérzik azokból a sebekből, hogy ide azt írtam, hogy osztogatnak, oda megazt írtam, hogy fosztogatnak, hanem akkor az egyben van. De mindenképpen itt egy óriásifeladatmegoldási problémában vagyunk, a közszolgálatiságnak a pontos értelmezése. Sokkonferencián voltam az elmúlt hónapokban, és tulajdonképpen azt szűrtem le, hogy aközszolgáltatásnak magának a fogalmának és a tartalmának, és a hozzátartozó folyamatoknakaz értelmezésénél tartunk ebben a pillanatban, hiszen óriási vitákat folytatunk arról, hogymost akkor mi a közszolgáltatás, hol ér véget, mit értünk bele. Mert, ha ezt nem tisztázzuk le,akkor utána az a kimondott vagy leírt szabály, hogy 51 százaléka legyen köztulajdon, 49százaléka lehet magántulajdon a hulladékgazdálkodáson belül, akkor nem tudjuk, hogymilyen értelmet nyer.

Másfelől látjuk, hogy ezeket a szabályokat, amit, mondjuk, leírt a törvény alkotója,jogalkotó, mondjuk tavasszal, az orientálta a piacot, hiszen látom, hogy az újabb, NFÜ-nélmegjelent különféle KEOP-os projektekben ezt az 51-49-es szabályt már mindenkigyakorlatilag elfogadta, és a szerint állította össze a pályázatát. Tehát valahol a piac isérzékeli, véleményem szerint, hogy szükség van itt egy ilyen típusú szabályozásra, amelyik afelelősséggel kapcsolatos kérdéseket helyreteszi. Mert tudjuk jól, szoktuk mondani, aközszolgáltatás abban különbözik a piaci szolgáltatástól, hogy a piaci szolgáltatás az hétfőnott van, mert nagy üzlet, de kedden, mikor nem üzlet, akkor elszalad. A közszolgáltató azbizony kedden is ott van, és akkor is teszi a dolgát, és ez egy felelősség, egy olyan feladat,amit meg kell közösen oldani.

Én úgy hiszem, hogy a termékdíjas törvényben megoldottunk mindent, ami afelelősséggel kapcsolatos, tehát a közszolgáltatóknak definiáltuk, hogy milyen közbeszerzésijogai vannak, hogy nem kell külön közbeszerezni azokat a jogokat, amelyeket márközbeszerzésen egyszer elnyertek, közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az állammal és ezenkeresztül a szolgáltatási díjhoz. Természetesen nagyon oda kell figyelni arra, hogy aközszolgáltatók, és a piaci szereplők hulladékgazdálkodási feladatai között egyensúly legyen,és ne legyen semmiféle, hogy úgy mondjam, verseny szempontjából vitatható vagyproblémásnak tekinthető elem, lehetőség szerint legyen ebből a szempontbólkiegyensúlyozott. Ezen még dolgoznunk kell, de tudjuk és érezzük, hogy ez mit jelent, ésezért ezt lehet teljesíteni már a mostani jogi környezetben is, csak oda kell rá figyelni.

Ugye, itt a felelősséggel kapcsolatos szabályozások mellett én külön kiírtam aközszolgáltatókat, mert ez egy annyira központi kérdéssé vált a mostani szabályozásban. Énúgy érzem – nem tudom, mennyire értenek velem egyet –, de én úgy érzem, hogy a jelenlegiszabályozás már réges-rég kész lenne, és túl lennénk, ha ez a közszolgáltatós kérdés nemlenne napirenden, és a megoldások tökéletesen meglennének. De itt én, mint – hogy mondjam– tünetazonosító megállok, mert én ennyit tudok ehhez hozzátenni, ez nekem nem tisztem,nem feladatom, hogy én ezzel kapcsolatban állást foglaljak.

Díjfizetési szabályozás. Persze a hulladékról szóló törvényt is oda kellett volna hogyírjam, azért elnézést kérek, meg a termékdíjat is, csak nem fért ki, ezért pluszban csak abetétdíjat tettem oda ki. A díjfizetéssel kapcsolatban én úgy érzem, hogy most már nagyjábólhelyben vagyunk. A szennyező fizet elv, a közelség elve, a környezethasználati díjban alerakás, tehát a keretirányelves hulladékpiramis megfelelő irányba mozdító mozzanatai, a

- 52 -

termékdíjban megjelenő, illetve más lerakási adóba például megjelenő komponensek, ezekmind, úgy hiszem, hogy a díjfizetési rendszert valamilyen szinten most már világossá tették,és szerintem ebben már nincs köd alapvetően.

Még egy kérdés van, hogy a betétdíjjal mi lesz. Ezzel kapcsolatban fontos elmondani,hogy készül egy hatástanulmány. A hatástanulmánynak a legfontosabb feladata, hogytisztázza, hogy van-e helye és mi a helye a betétdíjnak ma ebben a rendszerben. Tudjuk jól,hogy többféle módszertannal meg lehet oldani a problémát, vagy például nagyon magastermékdíjjal, vagy például házhoz menő gyűjtési rendszerrel – amire majd mindjártrészletesebben ki is térek –, vagy például betétdíjjal. De nem tudtunk erre igazán elfogadhatóválaszt adni ebben a pillanatban, mert véleményem szerint, a nagyon sok létező háttéranyagellenére, nem áll rendelkezésre minden információ ahhoz, hogy tisztességgel, biztonsággalkijelenthessük, hogy kell a betétdíj, hogy ebben kell a betétdíj, vagy ebben kell a betétdíj,ebben meg nem kell, vagy egyáltalán nem kell a betétdíj, ezt ki fogjuk mondani.

Tehát ha elkészül a hatástanulmány, akkor látni fogunk pontosabban, látjuk, hogymilyen költség bevezetni egy adott rendszert, milyen kockázatai vannak, milyen terheket rómelyik társadalmi rétegre, melyik vállalkozói csoportra, és milyen hatással lesz a máshulladékgazdálkodási rendszerekre. És akkor kimondhatja végre a magyar állam, hogy akkorkell betétdíj ez és ez a formában, ilyen és ilyen módon, és akkor ott van egy teljes év utána,hogy a bevezetése megtörténjen, vagy legalábbis az előfeltételek kialakuljanak. Hiszen azeurópai uniós szabályok szerint, ha mondjuk, 2012. december 6-án a télapó meghozza,mondjuk, a betétdíjas törvényt, akkor még egy évig azt nem lehet hatályba léptetni, hanemakkor csak majd a következő év végén, vagy még szerencsésebben, mondjuk, 2014. január 1-jén.

És végül a környezetvédelmi integritás biztosítása. Wégner Kriszti kollégám eztkifejezetten meghagyta nekem, hogy ezt írjam bele feltétlenül, ne feledkezzek meg erről sem.Tehát itt mire gondolunk? Arra, hogy a különféle rendszerek között a finanszírozást, akülönféle rendszerek között az átjárhatóságot, a különféle rendszereknek az egymáshozviszonyulását valamilyen módon a törvényekben taxatíve, megfelelő, értelmezhetőnormaszövegekkel tisztázni kell, és mellette csinálnunk kell szabályrendszert aközbeszerzéssel kapcsolatban. Mert ha azt gondoljuk, hogy transzparencia ahulladékgazdálkodásban akkor lesz, ha az állam tudja, hogy mire költi a pénzéttranszparensen, akkor sok pénzt kell az államnak költenie; sok pénzt viszont csakközbeszerzésen keresztül költhet az állam, nincsen nagyon más lehetőség, pályázati úton eznem lehetséges a hulladékgazdálkodásban, csak egy nagyon kis részre, akkor pedig nincsmese, szükség van nagyon speciális közbeszerzési szabályoknak a megalkotására.

Közben készítettem egy cél- és hatásábrát: termékdíjtörvény, betétdíjtörvény, és azelőbb nagyjából elmondtam a betétdíjjal kapcsolatban, hogy mit tervezünk, mit csinálunk,ezzel az ábrával megpróbáltam megvilágítani, hogy hogy jön be a képbe. Látnunk kell azokata költségeket adminisztrációban, nyomon követésben, finanszírozásban, clearing house, tehátazokban a résztechnikákban, amelyik egy ilyen rendszernek a bevezetéséhez szükséges,minden egyes apró mozzanatot, fel kell mérnünk a hatásokat, és akkor utána tudunk dönteni.Bízom benne, hogy őszre ez kitisztul.

És akkor rátérnék igazán arra, amihez egy kicsit jobban értek, a lakossági szelektívgyűjtés. Először is nagyon fontos megjegyezni, hogy a lakosságnál van a hulladék döntőhányada, jelentős hányada, és az ipari szereplők nyilvánvalóan törekednek arra, hogy minélalacsonyabb legyen a náluk keletkező hulladék mennyisége, gazdasági érdek. Persze nemmindig látják jól ezt a gazdasági szereplők, de alapvetően gazdasági érdek, tehát úgy hiszem,hogy ez az olló még egyre csak jobban fog nyílni a lakosság felé. Én mindig azt szoktammondani, hogy szerintem a 60 százalék az igazi, én legalábbis amiket a NAV-os adatbázisbólössze szoktam rakni, meg az OKTVF-esből abból én a 60-40-et szoktam látni, de tudjuk,

- 53 -

hogy ez az általános elfogadott arány. Tehát a lakossági szelektív gyűjtés az, ahol én úgygondolom, hogy nagyot kell lépnünk előre, hiszen mennyi lakossági szelektív gyűjtésünk van.Az idei évben az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség körülbelül 80 ezer tonna anyagbegyűjtését tervezi, abból a lakosságnál keletkező 2,5 millió tonna, abból kb. 800 ezer tonnaaz, ami a lakosságnál keletkezik, mint csomagolás. Bocsánat, lehet, hogy butaságot mondtam,összesen 800 ezer tonna keletkezik, és abból 80 ezer tonna, körülbelül 10 százalékos arány,amit a lakosságtól össze tudunk szedni. Ráadásul vannak olyan hulladékáramok, ahol ennélmég sokkal alacsonyabb az arány, tehát itt mindenképpen úgy gondolom, hogy rá kellmozdulnunk a témára.

A szelektív hulladékgyűjtésben tehát kimondhatom, és egyszerűen megállapíthatom,hogy nekünk az a feladatunk, hogy most ott 15 százalék az érték – legjobb lett volna, halapozok, és akkor mondom –, szóval nekünk az a feladatunk, hogy növeljük a lakosságigyűjtést, és minden erőnkkel és minden technikai eszközünkkel arra összpontosítsunk, hogymegnövekedjen Magyarországon a lakossági szelektív gyűjtés mértéke. Tehát ki lehetmondani, hogy Magyarországon a szelektív gyűjtés, a szelektív hulladékgazdálkodáson belül,a fejlődési iránynak egyértelműen a lakosság irányába, a lakossági hulladék irányába kellmozdulni a közeli jövőben, és ennek megfelelően kell a dolgainkat fejleszteni.

Egy kis helyzetjelentés azzal kapcsolatban, hogy mit csináltunk eddig. Én mint azOrszágos Hulladékgazdálkodási Ügynökség ügyvezetője a saját portámon söprögettem azelmúlt hetekben, hogy átlássam, hogy körülbelül mire jutottunk. Egy mátrixot készítettem,baloldalt van a hulladékpiramis, nemrég az ombudsmannál tartottam egy előadást, és ottmegszidtak azért, hogy miért nem fejjel lefelé áll ez a piramis, de én ezt így szeretem, és eztígy tartom célszerűnek. Mindenesetre tudjuk, ismerjük ezt a történetet. Próbáljuk a hulladékoteltéríteni a lerakótól, lehetőség szerint minél magasabb szinten.

Milyen eszközeink vannak? Három nagy eszközcsoportot látok, amit az ügynökség amaga körében el tud látni. Az úgynevezett hard jogi elemek bevezetése, ebben mintjogalkalmazók veszünk természetesen részt, és segítjük a jogalkotó munkáját, hogy lehetőségszerint olyan jogszabályokat alkosson, amelyek alkalmazhatók, működőképesek, és a piacszámára még hasznosak is.

Finanszírozás. Ez itt van a mi oldalunkon, hiszen amit az állam erre a célra az ideiévben el akar költeni, azt odaadta az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségnek, és azNFÜ-nek nagyberuházások céljára.

Társadalmi tudatformálás. Az pedig az az eszköze a rendszernek, amit tavalytörvénybe iktattunk. Hétszázalékos szabályként ismeretes, az összes bevételnek a 7 százalékáttársadalmi tudatformálásra kell fordítani.

Lehet rajta vitatkozni, hogy melyik mennyire fontos, én mindegyiket egyenértékűenfontosnak tartom, és mindegyik hulladékgazdálkodásipiramis-szinthez hozzá lehet rendelni akülönféle részeszközöket, amik ott megvalósulnak. Azt a technikát alkalmaztam, hogy zölddeljeleztem azt, amire úgy gondolom, hogy nagyjából elkészültünk, persze készen soha nem leszsemmi, de nagyjából kész vagyunk vele, és körülbelül működésben van ez a része arendszernek. Sárgával azt jeleztem, amin vagy már nagyon dolgozunk, és igen jól állunk,vagy már van részeredményünk. Tehát már valamilyen hatása is van a piacon, de még nemvagyunk vele kész. A piros pedig egyértelműen azokat az elemeket jelöli, amelyeket 1: megfogunk valósítani, tehát feltétlenül ilyen irányba mozdulunk, ilyen típusú tevékenységetfogunk folytatni, 2: még nem állunk vele sehogy. Ez nagyon fontos információ mindenkiszámára. Sokan kérdezik tőlem, hogy ezek szerint például akkor megelőzés vagy a gyártás,termelés, szolgáltató tevékenység során keletkező hulladék mennyiségének a csökkentéséreirányuló programokban nem kívánunk együttműködni, mondjuk, a civil szervezetekkel?Kívánunk együttműködni, de csak azután tudunk együttműködni, hogyha azt a pénzforrást,ami rendelkezésünkre áll, annak először a legnagyobb részét, ami közbeszerzéseken keresztül

- 54 -

valósítható meg, a programjainkba, illetve a tájékoztató rendszereinkbe beledelegáltuk, ésutána tudunk csak felvenni kapcsolatos civil szervezetekkel, ami most jött el. Tehát most anyár folyamán történnek meg a különféle civil szervezetekkel az egyeztetések.Együttműködni törekszünk, de még nem jutottunk el sajnos eddig a szintig.

Mint ahogy például az újrahasználattal kapcsolatos programokat az idei évbentudatosan nem fejlesztettünk, pontosan azért, mert azt megoldottuk a termékdíjról szólótörvényben valamilyen szinten, és a közbeszerzések útján viszonylag jelentős mennyiségűpénzt juttatunk ki újrahasználat növelésére, illetve finanszírozására a piacon, és hátvalamennyire kinyitottuk a pályát az újrahasználat előtt. Kérdés, hogy a piac mennyire tudvagy akar ezzel élni, ezt most még nem látjuk, de bízunk benne, hogy akar ezzel élni. Látszik,hogy a hulladékról szóló törvényt sárgával jelöltem, én ezzel azt akartam jelezni, hogybizonyos részei azért most már mindenki számára világosak, letisztultak, de még nincsteljesen kész, el kell döntenünk bizonyos elemeket, és utána tudunk zöldre váltani, mint ahogya termékdíjas törvényt az újrahasználatnál nem tettem zöldbe, mert úgy gondolom, hogyvannak még olyan termékkörök, ahol az újrahasználatot valamilyen módon definiálnunk kella törvényben. Nem tudtuk benormázni tavaly, azt rendbe kell tenni, és azután lehet aztmondani, hogy lezáródott, a termékdíjas törvény ebből a szempontból rendben van.

Egyébként a finanszírozást is tehettem volna sárgába, az újrahasználatnál, meg aközbeszerzéses ágát a finanszírozásnak is tehettem volna sárgába az összes soron, de zöldbetettem, ezzel megelőlegeztem magunknak azt, hogy a közbeszerzéseknek egy jelentős része, aközvetlen szerződések a közszolgáltatókkal lezárultak, finanszírozzuk őket, 500 millióforintos nagyságrendű pénzt vagy már kiutaltunk, vagy teljesítésen van, és kifizetés alatt áll,ez az első három hónap mérlege. A második három hónapból az áprilist tudom fejből, az 240millió, ha jól emlékszem. Tehát most már beindult ez a piac, és a havi, eredetileg tervezett200 millió forintos pénzkijuttatás most már, úgy gondolom, hogy folyamatában van. Van egydugóeffektus, amit be kell hoznunk, de rövidesen le fog záródni.

De nem tudtunk bizonyos elemeket még megoldani. (A levezető elnök figyelmeztet azidő múlására.) Akkor ezt a kérdést most lezárom.

Vannak bizonyos problémáink, amit még nem oldottunk meg, de azt hisszük, hogyezen nagyjából túljutottunk. Közbeszerzések tekintetében is van már olyan partnerünk, akinyílt közbeszerzésen nyertesként leszerződött velünk, már teljesítésigazolásban jár; nyilván,akik még a meg sem jelent közbeszerzési kiírás körébe tartoznak, azok várják nagyon.Nagyon rövid időn belül meg fog jelenni, most már másfél hónapja leadtuk a minisztériumokszámára az utolsó közbeszerzési anyagot, és mi is várjuk, hogy megjelenjen.

Még a társadalmi tudatformálással kapcsolatban szeretném elmondani, hogy atájékoztatást azért tettem sárgába, mert már elindult a honlapunk, de jelenleg folyik egy igenkomoly fejlesztés, amelyik egy egész információs házat épít fel 6-8 önálló témával, amelyik akülönféle, egyébként beérkezett kérdések alapján kialakított koncepcióelemeket fedi le, hogyhová vigyem a hulladékomat, mit kezdhetek a hulladékommal stb. Rengeteg információtfogunk tudni az érdeklődők rendelkezésére bocsátani.

Tulajdonképpen az előadásomnak a következő része egy esettanulmány lett volna, demiután nincs már rá idő, ezért csak nagyon röviden összefoglalom ezen a slide-on. Afeladatunk tehát most az, miután lakossági szelektív gyűjtéssel foglalkozunk, hogykiválasszuk a gyűjtési, szállítási és hasznosítási metodikát. Ennek egy nagyon hosszúmódszertana van véleményem szerint, tehát nem lehet hűbelebalázs módon, hiszen ezek,amiket ide felrajzoltam, ezek mind egymással konkuráló eljárások. Ha betétdíjat építek, akkorelveszem az anyagot a házhoz menő gyűjtés elől, meg a gyűjtőszigetről kilopják az anyagot azautomaták kedvéért. Ismerjük ezeket a tüneteket meg jelenségeket. Ennek elejét kell venni.Olyan rendszert kell kialakítani, ahol ez mind rendben van, de ez idő kérdése, ezendolgozunk, megfontoltan fogjuk meghozni a döntéseket, és akkor most nem megyünk tovább,

- 55 -

mert az idő lejárt, de ha továbbmennénk, akkor látnánk, hogy ez milyen lépésekből állna.Mindenki számára elérhető ez a slide, mert rendelkezésre bocsátottam, kérem, nézzék meg, éselnézést kérek, az idő rövidsége miatt ennyi fért bele. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, és bocsánat, csak muszáj volt „időgazdálkodni”.Momentán nincs kérdés. Az OHÜ igazgatóját hallottuk, és hogy ne legyen olyan békés ésnyugalmas a napod, most rá vagy kényszerülve te is, hogy meghallgasd különböző szakmaiérdekszervezetek, érdekképviseletek véleményét öt-öt percekben. A tábla szerint Galli Miklósmagyar hangja, Dzubay László következik. Galli úr nem ért rá, közbejött akadályok miatt.Munkaadók, Gyáriparosok Országos Szövetsége, Nagy György úr, igazgató, KöztisztaságiEgyesülés és Sárosi Eszter, ő tűnik a legfiatalabbnak, ügyvezető igazgató, aHulladékhasznosítók Országos Egyesülete részéről.

DZUBAY LÁSZLÓ, környezetvédelmi és infrastrukturális igazgató (Munkaadók ésGyáriparosok Országos Szövetsége): Üdvözlöm önöket. Igyekszem a Galli úrral átbeszéltanyagot röviden összefoglalni. Persze azért tudni kell, hogy a véleményt az MGYOSZelsősorban a szabályozásban bevezetett változások hatásairól alakította ki a vállalatoktól,szakszövetségektől beérkezett információk, konferenciák, valamint kérdőíves felmérések és aKSH adatai alapján. Három pontban foglaltuk össze a véleményünket. Egyik a szabályozássalkapcsolatos problémák; a második a súlyos következmények az érintett ágazatokra; aharmadik pontban pedig igyekeztünk javaslatokat tenni a jogszabályi módosításokra, hogymit kellene tenni, hogy jobbá tegyük a szabályozást.

Első pontban a szabályozással kapcsolatos problémákat foglalnám össze. Alapvetőgond a sorrendje a szabályozásnak, tehát OHT, Hgt., egyéb jogszabályok – termékdíjasjogszabályok – ez lett volna, ami szerintem célszerű lett volna, de helyette egy fordítottsorrend alakult ki, ez egy ex lex állapotot hozott létre, jogszabályi ellentmondásokat szül ez aszabályozási rendszer.

A második az időrend kérdése. Felkészülési idő hiánya mind a kötelezettek, mind ahatóságok vonatkozásában. A termékdíj-szabályozás végrehajtási rendelete két nappal ahatálybalépés előtt jelent meg, a jogszabályban rögzített határidőket az érintettek, de az OHÜsem tudja tartani tudomásunk szerint.

A szabályozás minősége. Ezt alapvetően meghatározza az érdemi egyeztetés hiánya,valamint az, hogy képviselői indítvány plusz módosítókkal alakították a szabályozást. Teháttöbbszöri módon törvénymódosítás ellenére számtalan probléma, tisztázatlan kérdés merül fela szabályozás vonatkozásában. Ez amiatt is lehet, hogy hatástanulmányok nem előzték meg ajogi szabályozást, és a belső ipar nem lett megkérdezve a szabályozásban, ennekkövetkeztében a belső iparágakban versenyhátrány is alakulhat ki.

A második pontban a súlyos következményeket igyekeztem összefoglalni, ami, úgygondoljuk, hogy az érintett iparágaknál ez gondot jelenthet. Csökkenő gazdasági éskörnyezetvédelmi teljesítmény. Nincs érdemi lehetőség a terhek csökkentésére azágazatokban. A versenyképesség jelentős romlása és az import ösztönzése jelenik meg.Jövedelemcsökkenés mind a kötelezettek, mind a környezetvédelmi ipar oldalán. Eztpróbáltuk bemutatni a legnagyobb termékdíjas termékcsoport példáján. Itt a kötelezetti oldalesetében a csomagolás vonatkozásában képviselői indítvány történt, és ennek a képviselőiindítványnak a hatására Európában egyedülálló módon a kötelezettség nem a csomagolást,hanem a csomagolás alkotóit, alkotóikat, előállítóját terheli. A döntéshozótól a csomagolásilánc elejére került vissza a probléma.

Következmények. Nagyságrendileg növekvő finanszírozási terhet jelent, ittidőtényező, a költségek százalékában 1-2 százalékról 15-20 százalékra növekszik a termékdíj.Adminisztrációs teher az egész lánc vonatkozásában növekedett. A kötelezettség továbbadása,

- 56 -

jellemzői. További minden új kötelezett adminisztrál. A bevezetett kódrendszer eltérő mindeneddig alkalmazottól. Az is adminisztrál, akinek a terméke nem csomagolási célú. 2012-ben 60milliárd forintra tervezett termékdíjbevétel adminisztrációs terhe nagyobb, mint a tervezettáfabevételé. Versenyhátrány. Az import kezelése lényegesen egyszerűbb. A KSH 2012. elsőnegyedév csomagolóeszközök importhányad-növekedése 13 százalék, tehát ez is mutatja aproblémát – és ez csak a kezdet, mert az első negyedévről van szó. Termékdíj-tanácsadók főtermékévé vált az importra való átállításra való ösztönzés.

További problémák. Az egyéni teljesítés feltételei nem teszik lehetővé ennek azalternatívának az érdemi igénybevételét. Csak a magánszemélyektől lehet gyűjteni. Ahulladék döntő hányada nem ott van a magánszemélyeknél, plusz a rendszerhasználati díjnagyobbá válik, mint a teljes hasznosítási és gyűjtési ráfordítás.

Begyűjtői és hasznosítói oldal, ez a környezetvédelmi ipar, a közszolgáltatóval nemfoglalkozunk, külön előadó van, Gyuri tartja.

Az elképzelt rendszer – fél évvel a hatálybalépés után – nem működik a legnagyobbtermékdíjas termékcsoport terén. Csomagolás, elektromos és elektronikai hulladékok. Arendszer a közbeszerzési eljárások merevsége miatt egyébként sem optimális, nem tudalkalmazkodni a világpiaci változásokhoz a nyersanyagárak ingadozása miatt.

Az OGYH-előirányzatok a korábbi ígéretekkel ellentétben általában elmaradtak akorábbi hasznosítást koordináló szervezetek piaci versenyben kialakított támogatási értékeitőlannak ellenére, hogy a kötelezettek befizetései, ezáltal a fogyasztás terhei többszörösérenövekedtek. Jelenleg azonban még ezek a támogatások sem működnek, a szektoroktóljelentős forráskivonás történt. Eredménye ennek: a begyűjtési, hasznosítási teljesítményekcsökkennek, a rendszer a világpiaci nyersanyagok alakulása miatt még funkcionál, ennekellenére. A környezetvédelmi ipar hulladékgazdálkodással foglalkozó érintettvállalkozásainak egy része ma veszteségesen üzemel, és ez tovább romolhat, hiszen jelenleg anyersanyagok világpiaci ára magasabban van, de ez bizonyára csökkenni fog.

Mivel be kell fejeznem, a javaslatokat azért röviden összefoglalnám. Kötelezettioldalon a törvényi, alanyi és tárgyi hatályt vissza kell állítani, például a csomagolások esetén.A begyűjtői és hasznosítói oldalon a tendereket haladéktalanul ki kell írni, 2012., 2014vonatkozásokban, és a támogatások világpiaci másodnyersanyagtól függő mértékét meg kellhatározni. Tovább lenne még két szó. Az egyéni teljesítés ésszerűtlen és restriktív korlátaitoldani kell.

Elnézést, kicsit több lett volna még, elnézést a lassúságért, igyekeztem összefoglalni aleírtakat.

ELNÖK: Esetleg majd még a hozzászólások táján lehet, csak itt a többiekkel nemakartam nagyon kibabrálni.

NAGY GYÖRGY, igazgató (Köztisztasági Egyesülés): A napokban a kezembe kerültegy 1999 májusában készült tanulmány. A címe: a hulladékgazdálkodásról szólótörvénytervezet gazdasági hatásvizsgálata és vizsgálati elemezése. Aki nem tudná, ez a 2000.évi XLIII. törvény. A napokban nem került a kezembe a parlament előtt lévő T/5538-asszámú törvényjavaslat hatásvizsgálata és vizsgálati elemezése. Aki mosolyog, az tudja, hogymiért: nincs. Hiányoljuk tehát a törvénytervezet megalapozását szolgáló részleteshatásvizsgálatot. Vámosi Oszkár úr említette, hogy nem lehet hűbelebalázs módjára nekiállni,és a betétdíjas törvény kapcsán hatásvizsgálat és tanulmány készül.

Szükségesnek tartjuk és javasoljuk, hogy a még elfogadás előtt lévőhulladékgazdálkodási törvényhez haladéktalanul készüljön hatásvizsgálat, amely bemutatja atörvényjavaslat és végrehajtási rendeleteinek települési hulladékgazdálkodásra gyakorolthatását, különös tekintettel az önkormányzati hulladékgazdálkodási feladatra, az európai uniós

- 57 -

forrásokból megvalósult létesítmény üzemeltetésére, hazai mikro-, kis- ésközépvállalkozásokra, önkormányzati és vegyes tulajdonú közszolgáltatókra.

Alapvető fontosságúnak tartjuk az állami, önkormányzati gazdálkodó és azállampolgári érdekek képviseletét, hogy a települési szilárd-, valamint a folyékonyhulladék-gazdálkodás szabályozásával kapcsolatosan évek óta tartó, átmeneti és bizonytalan helyzetmegszűnjön. Az európai uniós jogszabályoknak, a környezetpolitikának, valamint a hazaitársadalom és gazdaság teherbíró képességének megfelelő, hulladékról szóló törvény ésvégrehajtási rendeleteinek elfogadása ezért egyaránt szakmai, politikai, gazdasági ésjogbiztonsági kérdés. Nyomatékosan kérjük, hogy a hulladékról szóló törvényjavaslatelfogadása előtt közszolgáltatást ellátó szervezetekkel történjen egyeztetés a törvény ésvégrehajtási rendeletei, települési hulladékgazdálkodást érintő rendelkezéseinek véglegesszövegéről, illetve elengedhetetlenül szükséges módosításokról. Indokolt a törvénytervezetfelülvizsgálata, kiegészítése és módosítása legalább az alábbiakban: közszolgáltatás tartalmielemeinek meghatározása, pontosítása, közszolgáltatási szerződés érvényességénekfenntartása, lejárt szerződések kezelése, megszűnés esetén annak fokozatos bevezetése, tehátaz átállás, a szolgáltatás biztonságának megőrzése, illetve polgári peres eljárások megelőzéseérdekében. A jelenlegi közszolgáltatók tulajdoni szerkezetének megváltoztatására, aközszolgáltatási engedélyek beszerzésére megfelelő átmeneti és felkészülési idő biztosítása,hogy az ellátatlanság, hogy ellátási színvonal csökkenése ne következzen be. Aközszolgáltatás települési önkormányzati szabályozásának pontos és teljes körűmeghatározása a következetes és egységes helyi jogalkotás érvényesítése kormányhivatalokbevonásával.

A közszolgáltatási díj pontos meghatározása, a díjképző elemek taxatív felsorolásatörvényben és kormányrendeletben, hogy helyi aránytalanságok ne alakulhassanak ki. Agazdálkodó szervezetek közszolgáltatással kapcsolatos kötelező igénybevételére vonatkozószabályozás piacgazdasági és környezetvédelmi elvekre való helyezése, a közszolgáltatásellátásába alvállalkozóként hazai kis- és középvállalkozások bevonásának lehetőségeitvizsgálni kell, a lakossági szelektív hulladékgyűjtés és -hasznosítás elterjesztését szolgálóintézmények kialakításának más szabályokkal való összehangolása, az előző előadásokbanhallottuk. A díjhátralék kezelésének megelőzését, az ennek ellenére keletkezett díjhátralékbehajtásának az eredményességét szolgáló új intézményi és szabályozási rendszer kialakítása,támogatáspolitikai szociális hálózat részét képező elemek mellett a végrehajtáseredményességét ösztönző szabályozás kialakítása. A bírságolási szabályok rugalmassá tétele,a környezetszennyezés károsítással nem járó események esetében a bírság maximalizálása,javaslatunk szerint egymillió forintban, a lerakási díj fokozatos bevezetése, az eltérítésmeglévő feltételeinek figyelembevételével és a lakosság teherbírására tekintettel.

Szükséges rendezni az elmúlt fél évben hozott úgynevezett díjstopszabályozást és azehhez kapcsolódó díjkompenzációval kapcsolatosan egységes jogi értelmezés alkalmazását.Szükséges felülvizsgálni, miként lehet a díjstopra tekintettel a megnövekedett üzemanyagárakjövedéki termékrésze, az áfanövekedés, a bérkompenzáció költségeit, EU-s finanszírozás,költség-haszon elemzés, úgynevezett CBA szerinti érvényesítés kérdéseit kezelni.

Végezetül ezúton kezdeményezzük a települési hulladékgazdálkodást ellátóközszolgáltatásra 2013. január 1-jével kivetésre kerülő Robin Hood-adó felülvizsgálatát.Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük. Egy technikai kérdés, míg Eszter odavonul a mikrofonhoz. Nemtudom, hogy a konferencián elhangzottak hasznosításával kapcsolatosan milyen elképzelésekvannak, itt Szili Katalintól, Nagy Andortól is hallottam megjegyzéseket. Azért nézek azenyémek felé, hogy jó lenne, ha a KSZGYSZ a konferencia ezen szegmensében

- 58 -

elhangzottakat a Fenntartható fejlődés bizottság részére átadnák azzal, hogy szíveskedjenajánlásokat tenni a megfelelő kormányzati szervek részére. Parancsoljon!

SÁROSI ESZTER, ügyvezető igazgató (Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete):Köszönöm szépen. Nagyon köszönöm a meghívást a szervezőknek, és a lehetőséget, hogy ittlehetek, és elmondhatom a véleményemet. Meglehetősen sokszor elmondtam ezt már, és egykicsit viccesnek is éreztem, hogy ez a molylepke itt megtámadott a függöny mögül. Kicsit vanegy ilyen érzésem, hogy igen, már csak a molyokat zavarjuk fel azzal, hogy újra és újraelmondjuk az álláspontunkat a jelenlegi hulladékgazdálkodási szabályozás kialakulásávalkapcsolatosan. És most szándékosan azzal kezdeném a mondókámat, nem így építettem fel atervet, ahogy most el fogom mondani, de szeretném megerősíteni azt, amit a Dzubay Lacielmondott Galli Miklós úr helyett. Hogy ugye egy elég fordított helyzettel találjuk mostmagunkat szemben. Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy tudjuk, hogy mit akarunk csinálni,meg hogy milyen szabályozásra van szükség, és mit is akarunk pontosan ezzel a termékdíjasszabályozással elérni, ahhoz legelőször is terveznünk kéne. Meg kéne néznünk, hogy mi ajelenlegi helyzet, mik a problémák, miket akarunk megoldani, mik a célok, és fel kéne állítanihozzá az eszközrendszert. Eszközrendszer ehhez a hulladékgazdálkodási törvény, ahulladékgazdálkodási törvényen belül nyilván a termékdíj egy gazdasági szabályozóeszköz, abetétdíj ugyancsak, és akkor én most azt látom, hogy egy kicsikét így felfelé haladunk, éspróbáljuk a termékdíjas szabályozáshoz szabni a hulladékgazdálkodási törvényt. És ezegyébként, azt gondolom, hogy meg is látszik a törvénytervezeten, mert ha megnézzük azországos hulladékgazdálkodási terv tervezetét, akkor azt látjuk, hogy körülbelül húszmilliótonna hulladékkal számol évente a jogalkotó, és most ehhez képest beszélünk 2,5 milliótonnáról. Szóval, azt gondolom, hogy egyébként a többiről is kéne beszélnünk aszabályozásban.

Vámosi úr elmondta azt, hogy nagyjából mindent lefed a hulladék keretirányelvből ajelenlegi szabályozás. Én borzasztóan hiányolom, bár jóllehet, nem az én asztalom, azújrahasználat szabályozását. Én erre semmit nem látok a jelenlegi jogszabályokban,ugyanakkor már ma is megvan rá az igény, hogy ezeket a szabályokat tisztán és világosanlefektessük.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi szabályozásban túl azon, hogy tényleg sokatfoglalkozunk a közszolgáltatással, ahogy Vámosi úr is elmondta, hogy ez központi kérdéssévált. Igen, sokat foglalkozunk vele. A feladatokat pontosan le kéne határolni. Le kéne tisztázniazt, hogy mi a települési hulladék pontosan, mi az, amit közszolgáltatásként kellmegszervezni és megoldani. Közszolgáltatás alatt én következetesen azt gondolom, hogy aztkell megszervezni és megoldani, ami gazdaságosan, piaci alapokon nem működik. Azért azoka hulladékok, amelyeknek piaci értékük van, azok alapvetően elég jól eladhatók, a piacmegoldja, elszállítja, begyűjti ezeket a fajta hulladékokat. Ennek a kereteit nyilvánvalóanszabályozni kell, de ezt meg tudják oldani a piaci szereplők.

A jelenlegi szabályozásból azt is látjuk, hogy az állami szerepet kívánja növelni ajogalkotó. Azt gondolom, hogy persze azoknál a frakcióknál, ahol szükség van a segítségre,hogy előrelépjünk, ahol nehezen megoldható a hulladékkezelés, a hulladékhasznosításicélkitűzéseknek az elérése, ott ezekre valóban szükség van, de ne felejtsük el, hogy az államiszerepvállalással azt is vállaljuk, hogy a nagyobbrészt állami tulajdonban lévő cégeket az EUnem szereti, hogyha piaci előnyhöz juttatjuk. Ehhez képest a mostani tervezetben én látokilyen gyöngyszemeket, jóllehet, hátul találtam, a későbbi módosító rendelkezések között,hogy 2015-től a veszélyes hulladékot a lakosság köteles lesz közszolgáltatónak átadni.Kérdezem, hogy hogyan fogjuk ezt megoldani. Hogyan fogjuk ezt megszervezni anélkül,hogy lenne egy országos hulladékgazdálkodási tervünk? Erre biztosan képesek a

- 59 -

közszolgáltatók, alvállalkozók bevonásával, de azért a veszélyes hulladékok közül számosanyagában hasznosítható.

A körülbelül két héttel ezelőtti gödöllői konferenciáról készült újságcikkekből ésbeszámolókból én arról értesültem, hogy államtitkár úr az építési-bontási hulladékoknak akezelését is egy állami tulajdonú cégnek a szervezésében kívánja megvalósítani,lebonyolíttatni. Ez is persze egy érdekes kérdés, hogy kell-e ehhez egyáltalán egy államitulajdonú cég. Építési-bontási hulladékoknak a kezelésében hatalmas feladatok várnak ránk,hatalmas célkitűzések vannak ránk, de egy megfelelő szabályozással, egy megfelelőmotivációs eszközzel, például egy zöldközbeszerzési rendszernek a kialakításával aztgondolom, hogy ez megfelelően kezelhető lenne, és nem feltétlenül a növekvő államiszerepvállalás az, ami erre megfelelő megoldást nyújt.

Ugyanakkor – ahogy az előző előadásban elhangzott – a jelenlegi begyűjtési arányokatnövelni kívánjuk, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség ezért jött létre. És ennekérdekében várjuk, hogy megjelenjenek minél hamarabb a csomagolási és az elektronikaihulladékok begyűjtésére szóló ipari begyűjtési és hasznosítási pályázatok, már persze azonanyagáramoknál, ahol ez egyáltalán esedékes, de ezekre nagyon régóta várunk. És ez óriásiproblémát jelent a mai piacon, hiszen a piac feszült várakozásban van. Azt hiszem, hogymindenki, aki várja a Hgt.-t, annak ismerős ez az érzés, hogy feszülten várakozunk,folyamatosan azt várjuk, hogy mikor történik már valami végre. Én ezt az állapotot ahhozszoktam hasonlítani, amikor a futók odaállnak a rajthoz, és így befeszülnek, és várják, hogyelindulhassanak. És nem dörren el a pisztoly, hogy akkor most lehet futni, és szegények, mireel tudnak kezdeni futni, addigra már teljesen ki vannak dőlve, mert ugye már az állásban, afolyamatos feszülésben is rettenetesen el lehet fáradni, és én egy kicsikét azt érzem, hogymost ez az állapot van.

Előfinanszírozzák a rendszert a cégek, ez óriási anyagi kockázatot jelent. Köszönöm ajelzést, sietek, megpróbálom rövidre venni.

Elő kellett finanszírozni a rendszernek a működését. Mindenki abban bízik, hogynyerni fog, de senki sem lehet benne biztos, hogy ténylegesen nyerni fog, és óriási anyagikockázatot vállaltak ezzel a cégek. Nagyon fontos lenne ezért, hogy pontos információkatkapjanak a pályázatok megjelenéséről, a pályázatoknak az előrelátható pontos elvárásairól.

Nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy a kiírások versenysemlegesek legyenek. Aztgondolom, ha alulteljesítést megengedünk az egyik oldalon, akkor alulteljesítést a másikoldalon is meg kell engednünk, ez egy rendkívül régóta fújt nótám már, amit Vámosi úr jólismer. Ugye, ma az a helyzet, hogy a közszolgáltatói oldalon 66 százalékos alulteljesítésmegengedett, míg az ipari begyűjtési pályázatnál, ami eddig megjelent, ott ugye azt láttuk,hogy plusz 50 százalékos készültséget vár el a kiíró. Én azt gondolom, hogy álljunk hozzáegyenlően ezekhez a feladatokhoz, mindenkinek nagy feladat ez, mindenkinek nehéz eztmegoldani, a közszolgáltatónak is nagy feladat, az ipari begyűjtőnek is feladat, ezt egyenlőfeltételek között kell megtenni. Köszönöm elnök úrnak a türelmet, befejeztem. (Taps.)

ELNÖK: Bocsánat, hogy ilyen kegyetlen vagyok, csak nyilván nem tudunk majd ittaludni.

A tőlem jobbra ülő szakértőket tisztelettel kérem, hogy itt az első sorban foglaljanakhelyet. A technikai részben cseréljenek táblákat: Farkas Hilda, Klement Tibor és Hecsei Pál úrszíveskedjen ideülni, és Turóczy László főosztályvezető úr előadását követően ők fognakopponálni. Köszönöm.

Környezetvédelmi szabályozás és adminisztrációcsökkentési programTURÓCZY LÁSZLÓ, főosztályvezető (Nemzetgazdasági Minisztérium): Köszönöm

szépen a szót, és köszönöm szépen a meghívást és a lehetőséget, hogy beszélhetek ezen a

- 60 -

konferencián. 25 percem volt a program szerint allokálva, ennél valamivel rövidebb leszek,aminek szintén mindenki örülni fog. Egyrészt mert kicsit késésben vagyunk, másrészt pedigszerintem az egész teremben én vagyok az, aki a legkevésbé ért a környezetvédelemhez, lévénhogy én a Nemzetgazdasági Minisztériumban dolgozom, és ott a mi feladatunk a vállalkozóiadminisztratív terheknek a mérséklése, a bürokratikus terheinek a mérséklése, aminek egylehetséges területe a környezetvédelmi szabályozás.

Először arról szeretnék néhány mondatot szólni, hogy miért fontos a versenyképességszempontjából, és más szempontból is, a vállalkozói adminisztratív terheknek a mérséklése.Elsősorban azért, mert nemzetközi összehasonlításban van néhány olyan sokkoló adat, aminagyon súlyos versenyképességi problémáról tanúskodik. Vannak különböző, jól ismert vagykevésbé ismeret nemzetközi versenyképességi felmérési rangsorok. Ezek közül az egyikbenvan egy olyan indikátor, amely a vállalkozók megkérdezésével azt méri, hogy az egyesországokban működő vállalkozások mennyire ítélik terhesnek az adott ország szabályozásikörnyezetét, az állami hatóságoknak a működését, mennyire terhesek bürokratikus értelembenaz adott országnak a jogszabályai, a jogszabályi környezet úgy általában. Nos, e felmérés ezenindikátorai szerint Magyarország a vizsgált 142 ország közül a 135. helyen áll, olyan országokvannak mögöttünk, akiket nem is biztos, hogy mindannyian ismerünk, egészen egzotikusországok. Természetesen ez egy szubjektív felmérés, amiben benne van az is, hogy avállalkozók van, amikor elégedetlenebbek, van, amikor elégedettebbek úgy általánosan adolgokkal, mégis azt gondolom, hogy egy ilyen eredmény mindenképpen figyelemfelhívó, ésjelzi, hogy itt valami nagyon súlyos probléma van. Hiszen nem elég versenyképesnek lenni,hanem bizony a vállalkozóknak is versenyképesnek kell érezniük saját magukat és azt akörnyezetet, amelyben őnekik működniük kell.

Vannak azonban ennél objektívebb, hogy úgy mondjam, kemény adatokon nyugvóbizonyítékai is annak, hogy itt valóban súlyos problémák vannak. A rendelkezésre álló –egyébként az EU módszertanát követő – felmérés szerint Magyarországon a vállalkozásokadminisztratív költségei meghaladják a GDP-nek a 10 százalékát; itt ugye egy 3000 milliárdforint körüli összegről beszélünk, ez egy hatalmas összeg. Természetesen ebbe azadminisztratív költségbe sok minden beletartozik. Ebben nem csak az van benne, amit azállam előír, és tényleg csak az állam számára végzi a vállalkozás, hiszen könyvelni avállalkozás akkor is könyvel, ha egyébként nem volna kötelező, legalábbis egy bizonyosméret fölött. Ugyanakkor ebből a 3000 milliárdból az az összeg, amit a vállalkozásokkizárólag azért költenek adminisztrációra, mert az állam ezt számukra előírja, tehát az államfelé bevallanak, adatot szolgáltatnak, engedélyt kérnek stb., ez is egy nagyon tetemes, 1000milliárd forint fölötti összeget tehet ki.

Tehát objektív és szubjektív felmérések alapján is látszik, hogy itt nagyon komolyprobléma van, és ettől nem függetlenül, a vállalkozói szektor részéről van egy elementáriserejű elvárás arra vonatkozóan, hogy a kormány ezt a problémát vegye komolyan. Zárójelbeteszem hozzá, hogy erről a problémáról egyébként az elmúlt – bármilyen hosszú időszakotmondhatok – mondjuk egy évtizedben nagyon sokat beszéltünk, ez mindig fontoskormányzati cél volt, hogy egyszerűsítsük a szabályozást, csökkentsük a bürokráciát,valójában nagyon sokáig inkább csak beszéltünk róla, mint hogy bármit is érdemben léptünkvolna.

A következő ábrán csak néhány, ezen gyorsan át is fogunk ugrani, azt gondolom, hogymiért is jó a bürokráciacsökkentés. Egyrészt azért, mert hogyha a vállalkozásokat segítjük,egyszerűsítjük az üzleti környezetet, azzal a gazdaság versenyképességét javítjuk, ha avállalkozók gyorsabban fejlődnek, akkor az egész gazdaság gyorsabban tud növekedni.

Másrészt egy fontos filozófiai alapelv, hogy az egyszerű, kiszámítható, átláthatógazdasági szabályozási környezet a tisztességes érvényesülésnek a lehetőségét, esélyeitjavítja, ami a kormány alapvető célja. Tehát ne az ügyeskedő, a kiskapukat megtaláló, adott

- 61 -

esetben korrupt vállalkozás érvényesüljön elsősorban egy gazdaságban, hanem a jóhiszemű,tisztességes, az egyszerű és átlátható szabályokat betartó vállalkozás, ezeknek is legyenesélyük, nemcsak túlélni, hanem érvényesülni, adott esetben nyerni egy tisztességes versenykeretei között.

Harmadrészt hitelességi szempontból nagyon fontos, hogy ezzel foglalkozzunk, hiszena kormány megígérte, és a vállalkozások elvárják.

Negyedrészt pedig szintén nem elhanyagolható hatása, hogy egyszerűsítsük azadminisztrációt, csökkentsük a bürokráciát, annak azért lehet egy olyan nem mellékesjárulékos hatása, hogy adott esetben az állam működése olcsóbbá is válik. Nemcsak avállalkozások számára, az egyszerűsített adminisztráció szempontjából, hanem az államszámára is, ami végső soron szintén a vállalkozások költségeit csökkenti, hiszen kevesebbadót kell adott esetben beszedni ahhoz, hogy finanszírozzuk az államnak a működését.

A következő slide-on egy rövid összefoglalót adnék az Egyszerű Állam nevű, avállalkozások adminisztratív terheit középtávon csökkentő kormányzati programról, amelyet akormány tavaly novemberben fogadott el. Néhány fontos adat: az előzetes hatásvizsgálatok,becslések szerint körülbelül 500 milliárd forinttal csökkenti ez a terv a vállalkozásokadminisztratív terheit. Tíz beavatkozási területet fogalmaz meg, és azon belül pedig 114konkrét intézkedést. A 114-ből ki van emelve 12 szimbolikus értelemben vagy hatásábankiemelt intézkedés, amelyeket zászlóshajó-intézkedésnek nevezünk, és ami nagyon fontos,hogy ezt a programot a legjobb törekvésünk szerint, és azt gondolom, hogy objektívkritériumok alapján is a vállalkozásokkal együttműködve, velük konzultálva, az őjavaslataikra, észrevételeikre, nem ritkán kritikáikra építve igyekeztünk összeállítani.

A következő slide mutatja be, hogy ez a program milyen fő pillérekből áll. Az egyikpillér egy már tavaly tavasszal a kormány által elfogadott intézkedéscsomag, amit akonyhanyelvben első csapásként jelzünk, merthogy évtizedek óta ez volt az első olyankomolyan vehető intézkedéscsomag, ami a vállalkozók adminisztratív terheinek az érezhetőcsökkentésére irányult. Ezt követte a második pillér, ami egy volumenében jóval nagyobb ésösszetettebb, sokkal több területet lefedő, nagy intézkedési, cselekvési tervre irányult. Ez az,amit igazából Egyszerű Állam Programnak neveztünk, és amit a kormány tavalynovemberben fogadott el. Itt beszélnék néhány szót arról a konzultációsorozatról is, amelymegelőzte ennek a programnak a kidolgozását. Ez tavaly nyáron körülbelül kéthónaposidőtartamban zajlott. Az, amit mi egyszerű állam konzultációsorozatnak nevezünk. Ennekkeretében folyt egy online konzultáció, amellyel minden vállalkozás anonim módon vagynévvel vállalva, de elmondta a javaslatait, észrevételeit, kritikáit. Volt egy országosrendezvénysorozat, ahová a gazdasági minisztériumnak a különböző tisztségviselőivállalkozásokkal találkozva elmentek, elmondták, hogy mik ennek a programnak a céljai, éskikérték a vállalkozások véleményét. Írásbeli javaslatokat kaptunk nagyon sok vállalkozóiszervezettől, létrehoztunk egy adminisztrációcsökkentési munkacsoportot, amelynek tagjainemcsak kormányzati szereplők voltak, hanem vállalkozói szervezetek képviselői is, és amelymunkacsoport egyébként nem volt zárt. Tehát azt hívtuk meg, aki ebbe jelentkezett.

Összességében ezres nagyságrendben kaptunk észrevételeket a vállalkozásoktól.Minden kihelyezett ülés, minden online konzultációs fórum azt jelezte, hogy ez egy nagyonfontos téma a vállalkozók számára. Nagy az elvárás, nagy az elégedetlenség, magasak azigények a programmal kapcsolatban, és bár az észrevételek nem kis része értelemszerűeninkább csak kritika volt, hogy úgy mondjam, kinyitottuk a panaszládát, de nagyon sokészrevétel hasznos volt. Olyan problémákra irányította rá a figyelmet, amik valóbanproblémásak, és nem ritkán konkrét javaslatokat is tartalmaztak, amiket tudtunk mérlegelni,és gyakran be is tudtunk építeni a programba.

Utólag is úgy ítélem meg, hogy ennek a programnak az előkészítése mintaértékű leheta kormányzati döntések előkészítése során a vállalkozói konzultációk szempontjából. Tehát

- 62 -

hogyha valamire el lehet mondani, hogy a vállalkozók támogatásával és a vállalkozókbevonásával, véleményének a kikérésével került kidolgozásra, akkor az ez a program.

Végül a harmadik pillére a programnak, nagyon fontos pillére, az újratermelődésmegakadályozása. Mert talán mások is tapasztalták rajtam kívül, hogy hiába bontjuk abürokráciát az egyik kezünkkel, és teszünk valóban hathatós lépéseket, hogyha közben amásik kezünkkel, esetleg anélkül, hogy tudnánk róla, vagy érzékelnénk, építjük fel ugyanazt abürokráciát, hozunk olyan döntéseket, amelyek egyáltalán nem a bürokráciacsökkentésirányába hatnak. Ez a harmadik pillér olyan intézményi garanciák kialakítására irányul,amelyek nagyrészt jogszabály-alkotási biztosítékok, garanciák, amik valamelyest korlátozzáka jogszabályalkotás szabadságát, önkorlátozzák, ha úgy tetszik a kormányzat részéről ajogszabályalkotás autonómiáját, amelyek elősegítik, biztosítják azt, hogy ne termelődjenekújra az adott esetben már megszüntetett vállalkozói adminisztratív terhek. Itt önkritikusan bekell látni, hogy ez az a pillér, ahol a legtöbb előrelépésre van még lehetőség és szükség is.Ugyanakkor ez az a pillér, ahol potenciálisan a legtöbb eredményt el lehet érni.

Itt a következő ábrán csak röviden felvillantanám, hogy melyek azok az intézkedési,beavatkozási területek, amelyekbe sorolva ez a 114 intézkedés benne van a programban. Ezekközül itt szerepel az adózás, a számviteli szabályozás egyszerűsítése, pályázati adminisztráció,hatósági együttműködés, elektronizálás stb. És az egyik terület az ágazati szabályozásokegyszerűsítése. Ennek az egyik alfejezete a programban a környezetvédelmi szabályozásegyszerűsítése, más ágazatokkal együtt, például fuvarozás, például mezőgazdaság.

És itt térnék át az előadás második részére, ami arra vonatkozik, hogy hogyanegyeztethető össze az adminisztratív terhek csökkentése a környezetvédelemmel, illetve miértis fontos az, hogy ezen a területen is csökkentsük az adminisztratív terheket. Mik azok atünetek, amik miatt azt gondoljuk, hogy itt is szükség van ilyen irányú lépésekre? Egyrésztmert azt tapasztaljuk, hogy sok esetben a legjobb szándék ellenére a jogkövető magatartásalacsony arányú. Tehát hiába vannak fontos, pozitív környezeti garanciákat jelentő előírások,hogyha azokat a vállalkozások nem tartják be, és nem biztos, hogy mindig azért, mertrosszhiszeműek, és nem akarják betartani, hanem adott esetben van, amikor nem is pontosanismerik, és van, amikor ők szívesen betartanák, de úgy érzik, hogy ez annyi adminisztratívteherrel, odafigyeléssel járna, hogy az nem elvárható, ők erre nem képesek. Például hogyhaegy kisvállalkozást arra kényszerítünk, hogy ugyanolyan precíz nyilvántartást vezessenmindenféle hulladékáról, mint mondjuk, ami egy nagyvállalkozás esetében valóban elvárható.

Ez nagyon szorosan összefügg azzal, hogy nagyon sok vállalkozói jelzést kaptunk arravonatkozóan, hogy a jogszabályi előírások, nem ritkán a hatósági működés egyes elemeibizony irritálóak a vállalkozások számára. Ezt persze megint mindig a saját súlyán kellkezelni, mert egy vállalkozó számára sok minden lehet irritáló, az is, hogy neki adót kellfizetnie, meg az is, hogy neki bármit egyáltalán be kell vallania. De azért, hogyha valamirenagyon sok vállalkozó panaszkodik, és nagyon sok vállalkozó mondja, hogy ez felesleges,nem érzi, hogy mi az értelme annak az adminisztratív aktusnak, amit számára egy jogszabályelőír, akkor ott valószínűleg érdemes megnézni, hogy valóban objektív kritériumok alapjánnem irritáló-e a szabályozásnak az az eleme.

Itt, csak hogy példát mondjak, nagyon-nagyon sok kisvállalkozás, a visszajelzést adóvállalkozások egy része valóban hús-vér kisvállalkozás, egyéni vállalkozó, kkv volt, nagyonsok helyről jelezték a hulladék-nyilvántartásnak az ügyét. Például egy átlagos, valóbankisméretű vállalkozás számára megterhelő, és értelmetlennek is tűnik. Tehát például egy kisfémmegmunkáló műhelyben a törlésre szolgáló, olajos törlőanyagoknak a veszélyeshulladékként való napi nyilvántartása egy kicsit túlzottnak tűnik, és joggal irritáló, és nemcsoda, hogy az ilyen jogszabályokat a vállalkozások a gyakorlatban sajnos, vagy nem sajnos,de nem tartják be.

- 63 -

A harmadik fontos oka, amiért ezzel foglalkozni kell a környezetvédelmi szabályozásterületén is, hogy itt az elmúlt időszakban ezen a területen is magas pénzügyi kötelezettségekterhelik a vállalkozásokat, itt most csak a termékdíjbevételeknek a növelésére utalnék. Tehátakkor, amikor a termékdíjbevételekből növekedésre számítunk, tehát a vállalkozásoknálvalamelyest növeljük, még hogyha célzottan is, ezeket a terheket, akkor különösen irritáló, haa magas pénzügyi terhekhez egyébként magas bürokrácia is társul.

Végül, szintén sok jelzést kaptunk arra vonatkozóan, hogy elavultak, vagy legalábbis avállalkozások megítélése szerint elavultaknak tűnnek a különböző környezetvédelmiadminisztrációs rendszerek, informatikai rendszerek.

És végül a következő blokkban felvillantom, hogy mik azok a területek, mik azok akonkrét intézkedések vagy intézkedési területek, amik a környezetvédelmi szabályozásonbelül szerepelnek a programban. És talán lehet, hogy nem is az intézkedéseknek afelsorolásával kezdem, hanem a legfontosabb, vagy az egyik legfontosabb alapelvleszögezésével, hogy nagyon fontos, hogy a környezetvédelmet olyan területnek érezzük, aholmagunk is látjuk, hogy a dolgok nem fekete-fehérek, tehát nagyon könnyű megszüntetni egyszabályozást meg egy előírást, de ezzel könnyen olyan környezeti kockázatokat idézhetünkelő, amik egyébként nem célunk. Tehát itt egy fontos alapelv az – és ezt a program istartalmazza egyértelműen –, hogy az intézkedések végrehajtása nem eredményezheti akörnyezeti károk növekedését vagy a lényeges környezetvédelmi garanciáknak a felhígulását.Tehát csak olyan adminisztrációt szeretnénk csökkenteni, amikről azt lehet megállapítani,hogy nem jelentenek valódi garanciát, nincsen olyan pozitív hatásuk a környezetvédelemszempontjából, ami indokolná azokat a terheket, amikkel együtt járnak.

És itt az is nagyon fontos, hogy pont a környezetvédelmi fejezetben az intézkedésekgyakran úgy kerültek megfogalmazásra, hogy nem egy preskriptív, előíró jellegű, ezt és eztkell csinálni, így és így, hanem van, amikor csak a célok vannak megfogalmazva, vagy az,hogy meg kell vizsgálni valaminek a lehetőségét. Pontosan azért, mert miután a program nema környezetvédelemmel foglalkozó tárcánál készült nagyrészt, hanem a gazdasági tárcánál,ahol mi nem is állítjuk azt, hogy különösebben értenénk a környezetvédelemhez, nemakartunk bajt csinálni, nem is akarunk bajt csinálni, a célokban biztosak vagyunk, hogyhelyesek, a főirányokat is azt gondoljuk, hogy helyesek. De igyekeztünk az intézkedéseketúgy megfogalmazni, hogy legyen lehetőség arra, hogy ha esetleg félrelövünk egy-egyintézkedéssel, akkor abból nehogy környezeti baj legyen.

A következő két slide-on sorolnám fel röviden, hogy milyen intézkedéseket tartalmazez a program. Egyrészt a környezetterhelési díj éves fizetési kötelezettséggé alakítását, illetvea bevallás egyszerűsítésének a megvizsgálását. Ugye, ez a bevételi terveket összességébennem érinti, ugyanakkor a bevételek eloszlását igen. Másrészt pedig több helyről kaptunkolyan jelzéseket, hogy a vállalkozásoknak az a benyomása, hogy ugyanazokat az adatokattöbb hatóság felé is közölni kell, ugyanazt az adatsort bevallják egy hatóságnak, és ugyanazonadatok alapján bevallják a NAV-nak is, hogy nekik milyen környezetterhelési díjat kellfizetni. Ez egy olyan probléma, amit meg kell vizsgálni, hogy valóban vannak-e ilyenpárhuzamosságok, és ha igen, akkor ezeket fel kell számolni.

A következő. Több intézkedés irányul vagy kapcsolódik az előkészítés alatt állóhulladékgazdálkodási törvényhez. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása ahulladéktörvény elfogadásával sajnos csúszik, mert csak akkor lehet az intézkedéstvégrehajtani, ha a parlament elfogadja a törvényt. Az egyik ilyen intézkedés az a naprakészhulladék-nyilvántartást vezető vállalkozások körének a szűkítése. Alapelv az, hogy ahol nemveszélyes hulladékról van szó, vagy nem fő tevékenységként hulladékgazdálkodássalfoglalkozik egy vállalkozás, annak ne kelljen feltétlenül napi rendszerességű hulladék-nyilvántartást vezetni, amit egyébként a legkisebbek egyébként sem vezetnek, vagy csakpapírforma szerint vezetnek, nagyon sok esetben ellenőrizhetetlen.

- 64 -

Rosszul számoltan az időmet, de akkor igyekszem felgyorsítani.A hulladékgazdálkodáshoz további intézkedések tartoznak. Például az egyedi

hulladékgazdálkodási terv készítési kötelezettségének a megszüntetése; ahulladékgazdálkodás területén a rendszeres adatszolgáltatók körének a szűkítése, illetve azadatszolgáltatási kötelezettséget előíró kritériumoknak a szigorítása, tehát hogy kevesebbvállalkozásnak kelljen ilyen adatszolgáltatást tennie.

Másrészt ilyen intézkedéseket említenék meg, mint az egységes környezethasználatiengedély maximális időtartamának meghosszabbítása, tehát hosszabb időre legyen érvényes,ritkábban vagy kevesebb esetben kelljen felülvizsgálni. Az információs rendszereknek afejlesztése a környezetvédelmi adminisztráció és szabályozás területén. A vízjogi eljárásokegyszerűsítése bizonyos területeken; egyes vízjogi engedélyezési eljárások bejelentéssel valófelváltása; az engedélyezési eljárás gyorsítása, egyszerűsítése stb.

És végül, ami a termékdíjat illeti, tettünk egy olyan javaslatot, hogy a csomagolásonkívül más termékdíjköteles termékeknél is érdemes megvizsgálni azt, hogy van-e lehetőségátalányfizetésre olyan kis vagy csekély mennyiségű termékdíjköteles terméket termelő vagyimportáló vállalkozások esetében, akik számára ez előnyös lenne, és nem járna a bevételekneka jelentős csökkenésével.

És akkor az utolsó slide-ra ugranék, sőt a következőre, ezt akkor most kihagyom, hamár ennyire lejárt az időm. A program végrehajtásáról röviden. A program végrehajtásafolyamatban van. Az egyes intézkedések végrehajtásáért az adott szakterületért felelős tárcákfelelnek. Adott esetben ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása jelenleg a VidékfejlesztésiMinisztériumban folyik a mi bevonásunkkal, és a KIM által vezetett egyszerűsítésimonitoring-munkacsoportnak a felügyelete alatt. Korábban is volt arra példa, hogy a nagyvisszhanggal bejelentett bürokráciacsökkentő intézkedések elhaltak, vagy nem az sült kibelőlük, amit eredetileg terveztek a döntéshozók. Itt a kormányzat részéről valóban egykomoly elhatározás érzékelhető, hogy ha más területeken rövid távon nem is tudunk sokmindent adni a vállalkozásoknak, a pénzügyi konszolidáció terhei miatt, legalább a bürokráciacsökkentésével tegyük a vállalkozásokat versenyképesebbé. És ez valóban komolykormányzati elkötelezettséget takar a mi tárcánk, illetve azon belül a mi államtitkárságunkrészéről különösen, és ezért próbálunk odafigyelni, hogy ezek az intézkedések valóbanvégrehajtásra kerüljenek, és valóban úgy kerüljenek végrehajtásra, hogy a pozitív hatásaidomináljanak, és ne járjanak adott esetben károkkal.

Zárszóként annyit mondanék, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, a CséfalvayZoltán államtitkár úr által vezetett parlamenti és gazdaságstratégiai államtitkársága, ahol én isdolgozom, felvállalta deklaráltan is ezt a fajta ügyvéd vagy szószóló szerepet, tehát mi ígyfelvállaljuk a vállalkozói igények, vállalkozói problémák, javaslatoknak a kommunikálását,becsatornázását a kormányzati döntéshozatalba. Azt nem tudjuk ígérni, hogy mindent megtudunk valósítani, amit a vállalkozások kérnek tőlünk; nem is biztos, hogy a vállalkozásokmindig olyat kérnek tőlünk, amit végre kell hajtani, de ez a program egy jó példa arra, hogyha a vállalkozások – valóban csak egy mondat – hasznos, végrehajtható, különbözőszakpolitikai szempontokból is előnyös intézkedési javaslatokat fogalmaznak meg, akkorazokból kormánydöntések tudnak születni, és ezeket a kormánydöntéseket igyekszünk végreis hajtani. Köszönöm szépen a figyelmet, és elnézést kérek, hogy ezek szerint túlnyúltam azidőn. (Taps.)

ELNÖK: Nem, örömmel hallgattuk. Szerintem sok-sok vállalkozó úgy fog esténkéntmost imádkozni, hogy „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, add, hogy a Turóczy László általígértek realizálódjanak!” (Derültség.) Mert olyan fene nagy igény van rá.

Az államtitkár urat magam is üdvözlöm, nem tudom, számolta-e a tárca, hogy azeljárási díjakban milyen bevételkiesést jelentene, mert nemcsak az a randa adminisztráció

- 65 -

meg bürokrácia van, hanem azért bürokratizálódik a rendszer, mert ha egy papírt öt darabeljárási fordulóban adok ki, akkor ötször szedek eljárási díjat, sőt most már akörnyezetvédelmi hatóságok konzultációs díjat is szednek. (Turóczy László: Mi ingyenkonzultálunk mindenkivel.) Adja isten, hogy sikerüljön, de majd Hecsei úrtól meghallgatjuk akonzultációs díjat. Közben hölgyválaszra szavaztak az urak, úgyhogy Farkas Hilda kezdi ahozzászólásokat. Nagyon kérem, hogy viszonylag keveset kelljen kocognom, vagy egyszünetet kihagyunk. Ezt megkérdezem, hogy megtehetem-e.

DR. FARKAS HILDA, ügyvezető igazgató (Környezetvédelmi Szolgáltatók ésGyártók Szövetsége): Köszönöm, elnök úr. Nagy lelkesedéssel vett részt a KSZGYSZ ebbena programban egészen az elejétől fogva, tényleg minden egyes megmozdulásnál ott voltunk,és a cégeink javaslatait nagy részben sikerült is bevinni konkrétan a kormányhatározatszövegébe, tehát a javaslatokba. Nagyon fontos számunkra az, hogy tényleg úgy tűnt, hogy akormánynak ez egy komoly elhatározása, és nagyon fontosnak érezzük azt, hogy egyrészt ajelenlegi terhek csökkenjenek, másrészt viszont a visszarendeződés ne jöjjön létre. Örömmeltapasztaltuk, és ennek a programnak a része lehet az, hogy a határozat után megjelenő, tehátegyeztetésre körbeküldött kormányrendeletek egyeztetési, hatásvizsgálati lapjában mármegjelentek az adminisztrációcsökkentésre vonatkozó részek elemei, és azt is hallottukTuróczy úrtól, hogy különböző monitoringbizottságok alakultak, tehát ígéretet kaptunk arra,hogy ez a program folytatódik, és egyrészt ellenőrizni vagy követni lehet, ami idáig történt,másrészt arra is ígéretet kaptunk, hogy a program fejlődik tovább, tehát újabb csomagokatlehet majd kidolgozni azokkal a javaslatokkal, amik eddig még nem kerültek terítékre. Demost úgy érezzük, hogy ez a dolog egy kicsit megállt. Itt azt írtam, hogy lelassult, deszerintem inkább megállt. Azt tapasztaljuk, hogy egyáltalán nincs kommunikáció, nincsenekülések, a monitoringbizottság megalakult, de utána nem nagyon folytatódott. Lehet, hogyebben mi is egy picit hibásak vagyunk, vállalkozók, hogy önszerveződően is kellene ezeket atevékenységeket végezni, de azt gondolom, hogy sokkal inkább fontos az, hogy ha a kormánykijelölte ezt a programot, akkor vezesse is ezeknek a konzultációknak a folytatását.

Az adminisztrációcsökkentésre említette, hogy a hatásvizsgálati lapban megjelent egyilyen felület. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon jó, hogy megjelent, a kitöltése például formális,tehát itt azért még van mit javítani, hogy egy-egy új jogszabályban ne jelenjenek meg azok azadminisztrációs terhek, amiket másik oldalról pedig kiveszünk.

A középtávú programban összesen tíz konkrét környezetvédelmi tárgyú intézkedéskerült megfogalmazásra, és azt kell hogy mondjam, én tegnap este végigolvastam ezeket azintézkedéseket, és sajnos egynek a megvalósulásáról sem tudunk beszámolni. Ott határidők ismeg voltak jelölve, például a hulladék-nyilvántartás egyszerűsítése 2012. január 1-jével, azegységes környezethasználati engedélyek egyszerűsítésére vonatkozó javaslat pedig 2013.január 1-jével van megjelölve mint elérendő céldátum. Ebben az utóbbiban ugyan tapasztaltukazt, hogy a kiemelt beruházásoknál valóban egyszerűsödött, és felgyorsult az ügyintézési idő,de a többinél ilyen fejlődést nem találtunk. Ilyen intézkedés például, hogy egyszerűsödjenekaz adatszolgáltató rendszerek, itt a FAVI-ra, a LAIR-ra és a HIR-adatszolgáltatásragondolunk, de azt tapasztaljuk, hogy itt is még mindig rengeteg párhuzamosság, feleslegesadatbekérés van, és az adatok beszolgáltatása nem egyablakos módon történik.

Szó esett itt a termékdíjról. A javaslat sajnálatos módon már akkori tiltakozásunkellenére is azt tartalmazza, hogy a termékdíjtörvény, ami tavaly megszületett, és hatályba islépett idén, rengeteg egyszerűsítést és adminisztrációcsökkentést tartalmaz. Na most, agyakorlat most már konkrét bebizonyította, hogy ez nem így van, sokkal több adminisztrációkeletkezett például a csomagolószer fogalmának a bevezetésével. Egészen bonyolultátvállalási rendszerek alakultak ki. Aztán például az, hogy a tárgyi hatály alá kerültek olyancsomagolószerek is, amik végül is nem válnak csomagolássá. Ez ugye különböző igazolások

- 66 -

és nyilatkozatok kiadásának a tömkelegét vonja maga után, tehát mi úgy értékeljük, hogy ittannak ellenére, hogy ez a kormányhatározat a termékdíjat mint zászlóshajót, jó példátemlegeti, ez nem így van.

Például nehezíti a dolgát az érintetteknek az anyagtípusok szerinti nyilvántartás is. (Azelnök kocogtatással jelzi az idő múlását.)

Egy mondatot engedjen meg, elnök úr, lennének még további javaslataink is. Példáulilyen az, hogy dolgozzunk ki mérhető, konkrét mérőszámokat az adminisztrációcsökkentésre,amivel komolyan lehet monitorozni, tényleg mérhető módon. Szolgáltató államot szeretnénk,és nem büntető, szankcionáló államot. És nagyon szeretnénk, ha a tevékenységi engedélyeknyilvánosak lehetnének, bárki számára hozzáférhetőek. Most az IPPC-engedélyek példáulnem ilyenek, míg régebben a hulladékgazdálkodási engedélyek ilyenek voltak. Köszönöm,elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Egy technikai bejelentés: csak a kávészünet valamivel rövidebb lesz atervezettnél, utána van Ágoston Csaba előadása és egy viszonylag hosszas kérdezz-felelekvita. Úgyhogy kérném az előadókat, szakértőket, hogy kávészünet után el ne menjenek,nehogy mindenre nekem kelljen választ adni.

KLEMENT TIBOR, elnök (Környezetvédelmi Szakbizottság, Magyar VegyipariSzövetség): Elnök Úr! Tisztelt Résztvevők! A Magyar Vegyipari Szövetség nevében háromolyan témát szeretnék felemlíteni, amely kapcsolódik az előbb elhangzott előadáshoz, és énszemély szerint is Turóczy úr előadását nagyon nagy örömmel hallgattam, nagyon sok jóötlet, javaslat volt benne. Jó az irány, a kérdés már csak az, hogy miért nem erre haladunk.

Tehát, amit érez az ipar, az ennek teljesen az ellentett része, és néhány példávalszeretném ezt majd most illusztrálni.

Az első csoportban azt a jogharmonizációt említeném, amelyet mindig ishangoztattunk az ipar részéről. Nagyon sok esetben az EU-előírásoknál vagy -javaslatoknál, akeretirányelveknél lényegesen szigorúbb magyarországi szabályozás született, és ez abban azesetben is igaz, hogyha az egyes irányelveket szó szerint kellett átvenni az EU-tól, akkorvalamilyen más jogszabályi előírás foglalkozik ezekkel a témákkal, de mindenképpenszigorúbb. Nagyon sok esetben találkozunk sokkal szigorúbb előírásokkal. Akatasztrófavédelmi törvényt említeném először, amely mind a felső, mind az alsó küszöböshatárértékű vállalatokra sokkal szigorúbb előírásokat tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy sokkalrészletesebb dokumentációt kell beadni. Egy példát hadd mondjak, név nélküli vállalat, abiztonsági jelentése 24 ezer oldal – kinyomtatva, természetesen. És ez ugye most továbbszigorodott azzal, hogy az alsó küszöb 25 százalékát elérő vállalatokra is vonatkozik,amelyről az EU-s jogszabály már említést sem tesz. Reméljük, a SEVESO III, amely már akapukon dörömböl, a SEVESO III átültetése ezen fog esetleg majd segíteni fog.

A termékdíjról nagyon sokat beszéltek a kollégák. Én azt szeretném itt csak említeniezen túlmenően, hogy jelenleg csak lakossági közszolgáltatókkal kötöttek eddig mégmegállapodást. Mi nagyon várjuk azokat a közbeszerzési pályázatokat, ahol már az ipar isrészt tudna venni, hiszen szinte egy ex lex állapotban vagyunk, tehát ahogy az Eszter isemlítette: rajtolnánk, csak nincs mihez igazodni.

Az egységes környezethasználati engedélyről szintén volt szó. Ez megint egy olyaneset, amikor a hatóságok lényegesen szigorúbban kezdték el értelmezni az előírásokat, mintkorábban tették, nem volt semmiféle állásfoglalás, semmi írásos anyag, hogy ezt másképpértelmezi a hatóság, és bizony volt olyan, hogy működési engedélyt vontak vissza vállalattól.

Mi nagyon szívesen az ipar részéről mindig készen állunk, és mindig felajánljuk akonzultációnkat a törvények előkészítésében. Nagyon gyakran érezzük, hogy ugyanformálisan vannak egyeztetések, de a valóságban ezeket a véleményeket a szakma részéről

- 67 -

nem nagyon ültetik át a jogalkotók. Két példát hadd mondjak. Az egyik a katasztrófavédelmihozzájárulás, az ipar mindig is ellenezte az adminisztrációs teher miatt. Született egy január 1-jével életbe lépő jogszabály, amely bevezette, majd most eltörölték; az ipar fél évig ezzeldolgozott, ezzel élt, ezeket a dolgokat dolgozta ki. A másik pedig a dohányzásellenes törvény,a nemdohányzók védelmét szolgáló törvény, amelynél szintén említettük, hogyrobbanásveszélyes környezetben szinte megvalósíthatatlan, január 1-jén életbe lépett, majdáprilis 1-jén szintén megváltozott ez a törvény.

A bírságokról nagyon röviden, ez a második témánk, amit szeretnék említeni. Mi is aztszeretnénk, ha egy szolgáltató, együttműködő állammal dolgozhatnánk együtt, én aztgondolom, hogy az ipar jogkövető. Ez alapvető szándéka, amivel itt szembesülünk, hogy többszáz jogszabálynak kell megfelelni bármilyen vállalkozásnak. Összegyűjtöttük az elmúlt kétévben, csak ami tűzvédelem, katasztrófavédelem, polgári védelem: több mint 200 jogszabályváltozott az elmúlt kettő évben. Ezt a vállalatok, még a nagyvállalatok is, nehezen bírjákkövetni, a kis- és középvállalatok pedig – szinte képtelenség. Kijön a hatóság, ellenőriz,büntet, ma ez megy, a büntetés, ez az egyik bevételi forrásuk. És ahogy elnök úr is mondta,ma már gyakran konzultációra sincs lehetőségünk, mert a konzultációra is pénzt kérnek, vagypedig egyáltalán elzárkóznak, azt mondják, adjuk be, majd megvizsgálják. Tehátmindenképpen azt szeretnénk, hogy a bírság ne cél legyen, hanem eszköz abban, hogy avállalatokat rákényszerítse abban az esetben, ha nem akarnak együttműködni a hatósággal.Tehát először mindenképpen figyelmeztetés, felszólítás, és csak utána történjen meg abírságnak a kivetése.

És az utolsó téma, amivel mi szeretnénk foglalkozni, ez pedig a működési engedélyek.Mi nagyon szeretnénk, hogyha ez a kevésbé bürokratikus, a párhuzamosságokat kerülő, apárhuzamos ellenőrzéseket kerülő rendszer megvalósulhatna, hiszen ma valóban azt látjuk,hogy párhuzamosan rengeteg adatot kell szolgáltatnunk rengeteg helyre. Az ellenőrzésekegymástól függetlenül folynak, nagyon gyakran ugyanazokat ellenőrzik a hatóságok. Mi azipar részéről számtalanszor említettük javaslatként az iparbiztonsági felügyeletet vagy aziparfelügyeletet, amely véleményünk szerint erre egy megoldás lehetne. Azt gondoltuk, hogya kormányhivatalok megvalósítása esetleg errefele tett lépés lehet, de ez nem így történt,illetve a katasztrófavédelem szervezetében, az iparbiztonsági felügyeletben is láttunkkezdetekben ilyet, de mára be kellett látnunk, hogy ez egy újabb hatósági ellenőrzési fórumlett, és nem azt a szerepet tölti be, amit az ipar mindig is kért.

Ami nagyon fontos a kis- és középvállalkozások szempontjából, és szinténszabályozás, ez a REACH- és a CLP-rendeleteknek való megfelelés, a nagyvállalatok is aligbírják ezt a terhet. Ugye most már azokat az anyagokat kell majd regisztrálnunk, amelyek 100tonna felettiek, illetve más jellegűeket is, tehát most már jönnek igazából a jövő évben a kis-és középvállalkozások. Ha ebben nem kapnak segítséget, nagyon gyakran a tevékenységmegszüntetésével kell hogy erre reagáljanak, mert nem fogják bírni másképpen ezeket azadminisztrációs terheket kifizetni, illetve egyáltalán olyan tudásanyaggal nem rendelkeznek,amely ezt lehetővé teszi a számukra.

Itt szintén említették a környezetvédelmi adatszolgáltatásokkal kapcsolatosan, nagyon-nagyon szeretnénk, ha ezeket elektronikusan is el lehetne készíteni, be lehetne nyújtani.Például az említett FAVI-adatlap szintén 3000 oldal, ennyit kell ma beadni egy vállalatnak,3000 oldalt ma csak kézzel kitöltve és papíron benyújtva. Született ugyan egy elektronikusadatbázis, amely lehetővé tette volna, hogy ezeket az adatokat benyújtsuk a hatóságnak,azonban sajnos ez nem működik. Azokat az adatokat, amiket mi feltöltünk, a hatóság nemlátja, ezért most már elektronikusan is kéri, meg papíralapon is kéri. Tehát ezek azok afeladatok, amelyeket mi itt összeszedtünk. Köszönöm szépen, elnök úr.

- 68 -

ELNÖK: Köszönjük. Már másodszor hangzott el a szolgáltató állam ideája. Csakbelém nyilallt, hogy azért fizetünk adókat, termékdíjat, meg a bánat tudja mi mindent, hogyegy állami apparátus ezeket a bajokat orvosolja. Emlékeztetném a humán műveltségűeket,hogy a miniszter az egyébként szolgát jelent, tehát az egész népességet, kormányt szolgálja,és nem fordítva.

Hecsei Pál úr következik.

DR. HECSEI PÁL, mb. főigazgató (Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmiés Vízügyi Főfelügyelőség): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Urak! Hölgyeim és Uraim! Az azigazság, hogy a hozzászólásom gyakorlatilag hasonlítani fog de Sade márki versailles-irögtönzésére, hisz véleményt kell mondani. És maga az a cím, az előadáscím, ami azadminisztráció csökkentéséről szólt, az igazából számomra egészen más értelmet is jelenthet,mint a kisvállalkozók adminisztratív terhének csökkentése.

Számomra nagy öröm volt megismerni Turóczy urat is és az előadását is, és ezzelösszefüggően 10 pontban szeretnék reagálni. Mindenesetre köszönöm a meghívást és alehetőséget. Egy félreértést alapvetően eredendően tisztázni kell. A környezetvédelmi hatóságjogalkalmazó szerv és nem jogalkotó szerv, tehát a jogszabályok milyenségével, az adatokbekérésével ugyanúgy dolgozunk, mint önök, ugyanazokkal a nehézségekkel, gondokkal ésörömökkel szembesülünk egy-egy jogszabály megjelenésénél.

Mit tehetünk, illetve egy nagyon érdekes dolog, mert a bürokráciát is jó lenne egyszermegfogalmazni, hogy mi az a bürokrácia, mert gyakorlatilag ugyanolyan lózung, de azért, haMax Webert nézzük, nem egy kivetendő dolog, egy jól működő bürokráciára szükség van, deez ugyanolyan lesz, már lassan szitokszó, mint mondjuk az egységes jogalkalmazás kérdése:ahonnan nézzük, onnan van, illetve nincs.

Ami az elmondottakkal kapcsolatban kikívánkozik belőlem, és megszólítást is kaptamegy-két dologra, azok a következők. A létszámcsökkentés nem adminisztrációcsökkentés, eztszeretném kérni Turóczy úrtól, hogy ezt alapelvként rögzítsük, mert az első intézkedés mindiglétszámcsökkentés az NGM részéről.

A vezetésem alatt álló hatósági szervezet nagyon fontosnak tekinti, és személyesen is,a gyakorlatiság, végrehajthatóság és átláthatóság kérdését, mert ez gyakorlatilag alegfontosabb dolog, ez legalább olyan fontos, mint egyes jogszabályoknak az elhagyása.Egyes jogszabályok elhagyása önmagában szintén nem jelent bürokráciacsökkentést, ennekérdekében a hatóság részéről a különböző szakmai egyesületekkel az elmúlt időszakban, azelmúlt évben nagyon sok hasznos megbeszélést folytattunk épp azért, hogy ezeket agyakorlati tapasztalatokat, amelyeket önök felvetnek, a jogalkalmazás során figyelembetudjuk venni, és érvényesíteni.

Nagyon örülünk, hogy önök szószólói az adminisztratív terhek csökkentésének,ugyanakkor egy tényt kell közölnöm, hogy én mint hatóság különböző szószólók közöttpréselődöm, ombudsman, önök, gyakorlatilag a zöldszervezetek. Van egy államtitkárikijelentés is, ami szintén elhangzott Gödöllőn, hogy a hatóság nem vállalkozásbarát, hanemkörnyezetbarát. Tehát gyakorlatilag vannak elvárások, amelyek, mondjuk, a munkánkatmeghatározzák.

Mindenesetre a nemzetgazdasági elvárások, amiket ecsetelt itt Turóczy úr, nagyonnehéz összhangteremtést biztosítanak és kötelezettséget a környezetvédelmi érdekekérvényesítésével és elvárásával szemben. A határidő-csökkentés, kiemelt ügyek, jelentésicsökkentések találkoznak és ütköznek azokkal a környezetvédelmi érdekekkel, amelyekgyakorlatilag az EU meghatározott szabályaiban elő vannak írva. Na most, lehet csökkentenia jelentési kötelezettségeket, de azt is meg kellene vizsgálni ennek a tisztelt szervezetnek,hogy ezekből az adminisztratív terhekből, amit önök és mi is átszenvedünk, mennyi a hazaitalálmány, és mennyi EU-s kötelezettség. Mert a legfontosabb dolog, ha nézem a mai magyar

- 69 -

jogrendszert, az gyakorlatilag az EU-s jogi szabályokból áll, és a hazai jog által megalkotottjogszabályok összességét kell hogy tekintsük, és ezeknek a bevallásoknak a jelentős részemind EU-s kötelezettség. Tehát ezeket meg kell csinálnunk. Ezekben kéne egyszerűsíteni. Haa bürokráciát és a terheket akarom csökkenteni, akkor nézzük meg, hogy az EU-ban akörnyezetvédelmi bevallások éves költsége majdnem annyi, mint a Magyarországnakbiztosított, különböző alapokban biztosított támogatásoknak az összege. Hihetetlen összegűpénzekbe kerülnek a környezetvédelmi bevallások, amit egy államnak kell teljesítenie, ésebben nincsenek benne a különböző kísérletek és egyéb költségek a vállalatok részéről.

Amit nagyon fontosnak tartok, hogy végül is pontosítani kell, hogy a bírságok nemtekinthetők a hatóságok bevételének. Ezek központi kalapba mennek. Tehát a bírságokkivetésében nem érdekeltek a hatóságaink, ezt nagyon kérem, hogy vegyék figyelembe.

Ezzel összefüggésben a 271-es, a bírságrendelet módosítását már nagyon régótaszorgalmazzuk, és a Ket.-nek a módosítását is, ami megszüntetette a méltányosságot,teremtett egy olyan helyzetet, hogy gyakorlatilag a hatóságaink kezében nincsen meg adifferenciálási lehetőség. Nincsen meg az egyéniesítés. Tehát egy adminisztratívkötelezettségmulasztást vagy -szegést ugyanúgy kell értékelnünk, mint egy ténylegeskörnyezetveszélyeztetést. Nincs arra módunk, hogy ettől eltekintsünk. Meg kellerőszakolnunk a jogszabályokat abban az esetben, hogyha nem akarunk az utcára küldeni többszáz embert, mert gyakorlatilag a bírságok kivetése és végrehajtása ezt eredményezné.

A konzultációs díj. Igen, van konzultációs díj, ha önök bemennek egy ügyvédhez,tényállás felvételéért is fizetnek. Nagyon örülünk, hogy a folyamatban lévő eljárásban nincsenkonzultációs díj, ez nagyon fontos. Tehát, aki bejön érdeklődni, kíváncsiskodni, hogy mit akarcsinálni, az ráadásul még ügyvéddel jön, és ügyvédet kér. Na most, a mostani létszám- ésgazdasági helyzetben nagyon egyetértünk azzal, hogy a kisvállalkozások terheinekcsökkentése mellett nem lehet emelni az igazgatási szolgáltatási díjat, de akkor ahatóságoknak és minden más szervezetnek olyan költségvetést kell megállapítani, hogy aműködési költségeinek éves szinten ne a 35 százaléka legyen biztosítva a központi büdzséből,hanem legalább a 80 százaléka, de azt hiszem, hogy akkor az a tisztességes, ha a 100százaléka. És akkor számon lehet kérni a különböző dolgokat. (Az elnök kocogással jelzi azidő múlását.) Amit nagyon fontosnak tartok, és mindenféleképpen, ha elnök úr kopog, hanem, (Derültség.) magának a hatósági tevékenységnek a megváltoztatását tartalmilag. Ezpedig azt jelentené, hogy az engedélyek számának a kibocsátása helyett a felülvizsgálatra ésaz ellenőrzésre kellene tennünk a hangsúlyt, és a bejelentésekre. Gyakorlatilag legalább egybajor szintű környezettudatosságot kellene eredményezzen, mert amíg a környezettudatosságnincs meg, addig sajnos az ellenőrzés és az engedélyezés és a bejelentési dolgok nem nagyonműködnek.

Mi alapvetően azt tartjuk fontosnak, és az a célkitűzésem, és az elmúlt időszakban eztis hajtottuk végre, hogy nem a legális bejelentett társaságokat kívánjuk ellenőrizni és büntetni,ez egy könnyebb dolog, kétségtelenül kényelmesebb dolog; az a célunk, hogy az illegálistevékenységeket fedjük fel, és gyakorlatilag ezzel is biztosítsuk a tisztességesversenysemlegességet a legális tevékenységet végző vállalatok részére.

Végül annyit szeretnék még elmondani, hogy nagyon fontosnak tartanám az eljárásegyszerűsítését, ezt is kérem a bizottságtól és a szószólótól, hogy képviselje. Az elmúltidőszak Ket.-módosításai elképesztő állapotokat teremtettek. Gyakorlatilag a Ket.-re ráhúztáka polgári peres eljárás különböző rendelkezéseit, bonyolulttá, összetetté, drágává, hosszabbátették az eljárást. Emellett azt a segítségét is kérnénk az egyesületektől és az itt lévőegyesületektől is, képviselőktől és minden érdekelttől, hogy egy anyagi jogszabályi rendszertcsak úgy lehet megváltoztatni és egyszerűsíteni, ha a ráépült hálózatot le lehet bontani. Azthiszem, hogy ezt értik, nem kell magyaráznom. Amíg ez a hálózat, amelyik ezekből a

- 70 -

jogszabályokból él, vagy nekik lett kitalálva, addig minden deregulációs tevékenységünksikertelen és eredménytelen.

Végül egyetlenegy kérdés és kérés lenne Turóczy úrhoz is: nagyon támogatjuk azt,hogy a kisvállalkozások és általában az ügyfelek érdekében különböző vizsgálatok folynak.Szeretnénk, ha egyszer a hatóság részéről, tehát a másik oldal tevékenységét is vizsgálnák.Mert ez egy együttműködés, kétoldalú tevékenység, még akkor is, hogyha nem egyenrangúfelek működnek, de az úgy nem megy, hogy az egyik oldalon csak csökkentek, a másikoldalon pedig megszorítok, és állandóan növelem a terheket. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Szeretném, ha 16 órakor itt találkozhatnánk, tehát egy rövid biológiai éskávészünet következik, mert érdemileg vitatkozni lenne jó ezekről a kérdésekről.

(Kávészünet 15.50-16.01-ig)

ELNÖK: Folytatásként Ágoston Csaba úr, a Környezetvédelmi Szolgáltatók ésGyártók Szövetsége elnökségének tagja a környezeti ipar helyzetéről, kilátásairól mondnéhány szót, erre magam is nagyon kíváncsi vagyok, és utána pedig vita és kérdésekkövetkeznek, ahol arra kérném a kedves kérdezőket, hogy ne monológ formájában, hanemtényleg határozott kérdéseket elmondva szíveskedjenek hozzászólni, tehát ne hosszasan,hanem röviden.

Parancsolj!

A környezetipar helyzete, kilátásaiDR. ÁGOSTON CSABA, elnökségi tag (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók

Szövetsége): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hallgatóság! Köszönöm szépen akitartást mindazoknak, akik itt vannak, és még meghallgatnak, köszönöm a lehetőséget. A mainap történéseit hallva, hogy egy ilyen összefoglaló jellegű előadást, bár nem annak szántam,de nagyon sok ponton fogok kapcsolódni, ami elhangzott itt a mai nap folyamán.

Mielőtt a dolgok sűrűjében elvesznénk, egy kicsit, sőt nem is kicsit, nagyon-nagyonmessziről kezdjük el szemlélni a környezetipar problematikáját. Először is nagyon röviden –nem fárasztva az itt lévőket – szeretném fogalmilag a helyére tenni a dolgot, hogy mi is az akörnyezetipar tulajdonképpen. Ha a környezetvédelem dilemmáját nézzük, akkor nagyon-nagyon leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatjuk, hogy a természetben végbemenőfolyamatok – legalábbis az emberi léptékű folyamatok – körfolyamatok, tehát a természetszervetlen anyagból felépít valamilyen szerves anyagot, aztán lebontó folyamatokban ezvisszaalakul szervetlen anyaggá, és ez megy körbe-körbe, és ebben egy dinamikus egyensúlyfigyelhető meg. Az emberi tevékenység, amit most nevezzünk termelésnek, az ezzel szembena természeti anyagból felépít valamit, azt nevezzük most terméknek, és ez a termék az eseteklegkisebb százalékában alakul magától vissza azzá a természeti anyaggá, amiből ezt aterméket előállítottuk. Tehát az emberi folyamatok általában, ha csak nem foglalkozunkvelük, akkor azok lineáris folyamatok.

A környezetipar szerepe tulajdonképpen az, illetve a környezetvédelem szerepe –közelítsük meg általánosságban – az, hogy ezt az emberi tevékenységet összhangba hozzukvalamilyen módon, már amennyire lehet, a természeti folyamatokkal. Ezt több módon lehetmegtenni. Egyrészt ennek a lineáris folyamatnak a kimeneti oldalán, tehát ahol képződött ezaz anyag. Nevezzük hulladéknak most ezt az anyagot, ami nem azonos azzal a természetianyaggal, amiből kiindultunk, megpróbáljuk visszajuttatni ezt a képződött anyagot valamilyenszinten a természet körforgásába, ezt nevezhetjük szennyezéscsökkentésnek is, vagy pedigvalamilyen módon itt a lebontó folyamatok során megpróbáljuk ezt az anyagot visszajuttatni a

- 71 -

termék irányába, tehát ennek a folyamatnak mintegy szembemenve, valamilyen módonmegpróbáljuk visszajutatni ezt az anyagot.

Amit eddig elmondtam, ezzel foglalkozik tulajdonképpen a környezetipar. Igen ám,csak hogy ennek a – most már nevezhetjük – körfolyamatnak, ennek van egy felépítő oldalais, és a délelőtti szekciók folyamán tulajdonképpen erről a felépítő oldalról hallottunk. Tehátnemcsak úgy tudjuk a környezetünket védeni, hogy a lebontó folyamatoknál avatkozunk be,hanem a felépítő folyamatoknál is beavatkozhatunk, tehát a felhasznált erőforrásokatoptimalizálhatjuk, illetve minimalizálhatjuk, tulajdonképpen erről beszéltünk itt délelőtt.

Fogalmilag a szennyezés- és erőforrás-menedzsment az, ami a klasszikus értelemben akörnyezetipart jelenti, ezt angolul green industrynak is nevezik. A másik oldalon pedigtulajdonképpen a környezetgazdálkodás van. Az OECD-definíciója a környezetiparnaknagyon szépen megfogalmazza ezt, és azt gondolom, hogy nagyon sok minden, amirőlbeszéltünk, ebből a definícióból – számomra legalábbis, természettudományos végzettségűembernek – logikusan következik. Miszerint is ugye a környezetvédelmi ipar azoknak avállalkozásoknak, hangsúlyozom, vállalkozásoknak az összessége, amely piacképes,hangsúlyozom, piacképes terméket és szolgáltatásokat kínál környezetszennyezésekméréséhez, megelőzéséhez, korlátozásához, csökkentéséhez stb., stb., stb. Kiterjesztettértelemben az erőforrásokkal történő integrált gazdálkodást is ide tekinthetjük, kiterjesztettértelemben tehát az ökohatékony gazdálkodás is kapcsolódhat ehhez.

A környezetiparnak a fontosabb területei: a szennyezésmenedzsment, mint máremlítettem, illetve az erőforrás-menedzsment, és létezik az előbb elmondott kapcsolódókörnyezetipar, tehát a szennyezésmenedzsmenten belül is részletesebben fogok beszélni majdúgy a szennyvízkezelés és a hulladékkezelés problémaköréről, de ugye itt található meg a talajés talajvíz kármentesítése, valamint a szag- és vibrációkezelés is.

A környezetiparnak milyen jellemzői vannak? Hozzájárul a társadalmi jólétnövekedéséhez. Hogyan járul ehhez hozzá? Nagyon-nagyon sok módon járul hozzá, egyrésztazáltal, hogy a természeti környezetet védi, tehát ezáltal a számunkra élettérként szolgálókörnyezet állapotát javítja, mindemellett ne feledkezzünk el arról, hogy ez egy gazdaságitevékenység, tehát adóbevételeket is termel, munkahelyeket teremt, és ezekről is fogunkbeszélni a továbbiakban.

Tekintettel arra, hogy a környezetipar a társadalmi jólét növekedéséhez hozzájárul, ésmajd látjuk a végkonklúziónkban, hogy egyéb megfontolások miatt is, a gazdaságiellenérdekekkel szemben mindenképpen védelemre szorul. Tehát a környezetipar – majdmeglátjuk mindjárt – egy nagyon-nagyon törékeny valami, éppen ezért, jóllehet ez egygazdasági szegmens, mégiscsak védelemre szorul. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy mivel hogyez erősen függ a jogszabályi háttértől, a környezetpolitikától, ezért ez egy kiszámítható,tervezhető jogszabályi háttérben tud ideálisan megjelenni és ideálisan működni. Mindemelletta környezetipar alapvetően egy kkv-szektor, az Európai Unióban a környezetipar területéntevékenykedő vállalkozásoknak a 96 százaléka kkv. Ez azt jelenti, hogy nagyon-nagyon kevésazon vállalkozásoknak a száma – és ez Magyarországra még inkább igaz –, ami nem tartozika kkv-szektorba. Magyarországon talán csak egy vagy két olyan vállalkozás van, például aFővárosi Csatornázási Művek a maga 1000-1100 fő alkalmazottjával, ami nem tekinthetőezen szektor részének.

A pénzügyi forgalma a környezetiparnak a 2000-es évek első felében – illetve errőlvannak, illetve 2008-ig, 2009-ig vannak adataim – dinamikusan fejlődött; 2004 és 2008 közöttmintegy 50 százalékkal növekedett. Tehát ez a növekedési ráta egy igen-igen nagy növekedésiütem, a gazdaság más szektoraihoz képest mindenképpen nagyobb. A legnagyobbrészszektor: a hulladékgazdálkodás, a vízellátás, a szennyvízkezelés és a hulladék-újrafeldolgozás. Azt mondhatjuk, hogy a szennyvízkezelés teszi ki a részszektorok bevételei

- 72 -

közül a legnagyobb szeletet a tortában, mindemellett a vízellátás és az újrahasznosítás isjelentős, illetve bocsánat, a hulladékgazdálkodás a legnagyobb.

Na most, egy kicsit a költségstruktúra, és itt megint csak visszakapcsolódnékelsősorban az ebéd előtti beszélgetéshez. A költségstruktúráját, ha megnézzük akörnyezetiparnak, különböző európai uniós országok esetében, akkor eléggé beszédeseklehetnek ezek az ábrák. A világoskék oszlop minden ábrán a beruházási jellegű költségeket,míg a lila oszlop minden ábrán az üzemeltetési jellegű költségeket jeleníti meg. Ha a bal alsóábrát nézzük, ez Németország esetében mutatja 1995-től 2007-ig az adatokat, akkor aztláthatjuk, hogy jóllehet csökkenő tendenciát mutat mind a két adat, a beruházási jellegűkiadások jelentősebb csökkenést mutatnak, mint a működtetési jellegű kiadások, és ezeknekaz aránya a működtetési jellegű kiadások irányában nézve folyamatosan növekszik. Aváltozás egyfajta folyamatként értelmezhető, tehát láthatjuk, hogy különösebben kiugróadatok nélkül egy egységes trend valósul meg. Ha a felette levő ábrát nézzük, ez Bulgáriaesetében mutatja ugyanezeket az adatokat. Bulgária esetében azt láthatjuk, hogy a beruházásiés üzemeltetési kiadások egymás mellett, fej fej mellett haladva, évről évre folyamatosannövekednek. Ez megint csak érthető, ha arra gondolunk, hogy egy olyan országról van szó,ahol a környezetvédelem csak nem olyan régen vetette meg a lábát. Nyilvánvalóan szükségvan jelentős beruházásokra, és az így létrehozott létesítményeket üzemeltetni is szükséges.

Ha a jobb felső ábrát nézzük, ez Csehországot mutatja, itt a ’90-es évekre vonatkozóadatok sajnos hiányosak, itt az ábra jobb oldalát szeretném, hogyha néznénk. Itt is aztláthatjuk, hogy valamiféle összefüggést figyelhetünk meg a beruházási és az üzemeltetésiköltségek között. Különösebb trendet, változást itt nem figyelhetünk meg.

A csehországi adatok alatt láthatjuk a magyarországi adatokat, ahol – bár javítsanak ki– én különösebb trendet nem vélek felfedezni. Tehát azt lehet mondani, hogy a beruházásijellegű kiadások mintegy 2006-7-ig domináltak, azután ezek is lecsökkentek, ellenben eztnem követte az üzemeltetésre fordított összegeknek az a növekedése, amely logikusanelvárható lenne. Tehát a létrehozott infrastruktúra üzemeltetésére, ha Németország példájátnézzük, akkor láthatjuk, hogy nyilvánvalóan ehhez jelentős összegek kellenek.

Megint csak európai uniós adat, hogyha a foglalkoztatottak létszámát nézzük, akkorláthatjuk azt, hogy a környezetiparban foglalkoztatottak aránya a 2000-es évekbenfolyamatosan nőtt, mintegy kétmillió főről mintegy 3,5 millió főre nyolc év alatt. Tehát ezegy igen dinamikus növekedés.

A foglalkoztatás növekedése különböző részszektorokban látható ezen az ábrán. Amegújuló energiák esetében százalékban kifejezve igen jelentős, de az újrafeldolgozás, ahulladékgazdálkodás és a vízellátás esetén is jelentős növekedést láthatunk.

Most egy kicsit térjünk rá a magyarországi helyzetre, és próbáljuk meg ezt valamilyenszinten értelmezni, és akkor már a jövőbe tekinteni. Magyarországon a környezetvédelmiberuházások összértéke az ábrán látható módon alakult. Láthatjuk azt, hogy 2005-ben a teljesberuházási összegnek mintegy 50 százaléka, az a szennyvízkezelésre költött összeg volt. Ezlátható az oszlopdiagramok legalsó részén. Ezek az összegek évről évre folyamatosancsökkentek, a 2010-es évben láthatunk egy kiugró értéket, ez nyilvánvalóan néhány nagyobbméretű szennyvízberuházás elkészülésével magyarázható; gondolok itt elsősorban a BKSZT-re. Ha az oszlopdiagramok tetejét nézzük, akkor ez pedig a hulladékkezelésre fordítottberuházási jellegű kiadásokat mutatná. Itt ilyen egyértelmű trendet nem figyelhetünk meg:viszonylag széles határok között mozog ez az összeg, de ez is egy jelentős összeg.

Ha továbblépünk, láthatjuk, hogy a közcsatornába elvezetett és nem kezelt településiszennyvíz mennyisége Magyarországon – nyilvánvalóan ezekkel a beruházásokkalösszefüggésben – 2000 és 2010 között mintegy egy nagyságrenddel csökkent. Tehát ezek aberuházások azt eredményezték, nyilvánvalóan ezek a nagyméretű központosított

- 73 -

szennyvíztisztítók készültek el, hogy a közcsatornában összegyűjtött szennyvizet mármegtisztítva tudjuk a folyókba engedni.

A szennyvíztisztítás területén azonban Magyarország – én úgy érzem – most jutott elahhoz a ponthoz, amikor már a 2000 lakosegyenértéknél kisebb települések csatornázásán kellgondolkodni. Ezeknek a szennyvízkezelésének a megoldása – tehát nem feltétlenül a nagyobbtelepülésekhez hasonló csatornaberuházásokra van szükség – a környezetiparnak a jövőbenjelentős feladatot adhat. Hogyha a települési szilárd hulladék kezelés szerinti megoszlásátnézzük Magyarországon 2004 és 2009 között, akkor azt láthatjuk, hogy jóllehet, jelentősberuházások történtek a hulladékgazdálkodás terén is, azonban a lerakással történőártalmatlanítás aránya kis mértékben csökkent ugyan, de még mindig ez dominál. Eztmegérthetjük akkor, ha arra gondolunk, hogy a műszakilag nem megfelelő hulladéklerakókrekultivációja történt meg ebben az időszakban, és kialakították azokat a műszaki védelemmelrendelkező hulladéklerakókat, amelyekre jelenleg a hulladékok lerakása történik.

Ugyanakkor, ha ismerjük a hulladékhasznosítás prioritásait, akkor tudjuk, hogy alerakás nem feltétlenül áll ebben valami előkelő helyen. Tehát itt a szelektív gyűjtésnek,újrahasznosításnak szintén lehetnek perspektívái.

Környezetipari értékesítés. Itt egyrészt elnézést kérek az ábra miatt, mert lehet, hogynem nagyon látszik, de nem éreztem magam feljogosítva, hogy a KSH-kiadványban szereplőábrát felülbíráljam, ez itt nyilvánvalóan nem millió, hanem milliárd forint akar lenni, tehát hamegnézzük a magyarországi környezetipari értékesítés, szolgáltatás, termék-előállítás, illetveépítési-szerelési tevékenység közti megoszlását, akkor azt láthatjuk, hogy a magyarkörnyezetipari alapvetően szolgáltatás jellegű. Tehát hazai termék-előállítás, illetve építési-szerelési jellegű tevékenység hazai cégek által, ez a szolgáltatásokhoz viszonyítva,százalékosan nézve a dolgot, eléggé kevés.

Mindemellett néhány apróságra – idézőjelben – hívnám még fel a figyelmet. A hazaikörnyezetiparnak vannak olyan sajátosságai, ami nem feltétlenül jellemzi a szomszédországokat. Tehát példának okáért egyes ágazatok, mint például a színesüveg-újrahasznosításvagy akár a színesfém-újrahasznosítás szinte teljes egészében hiányzik Magyarországról,tehát szelektív gyűjtés esetlegesen létezik, de az újrahasznosítás külföldön történik meg.Vannak olyan egyes, anyagában hasznosítható hulladékok, ilyenek például a komposztok,amelyeknek például a mezőgazdaságban történő hasznosításához szükséges jogi háttér mégcsak meg is lenne, és mindazok a beruházások, amelyek a hulladékgazdálkodás terénmegvalósultak, ezek között igen jelentős számban voltak komposztáló telepek. Tehát márműszaki kapacitás is kiépült nagyrészt, azonban ezeknek a komposztoknak a felhasználása,tehát a bennük lévő szerves anyagoknak, mikroelemeknek a megfelelő módon hasznosításacsak relatíve kis százalékban valósul meg a tapasztalataim szerint. Ennek sok oka lehet,többek között esetlegesen egy nem megfelelő marketingtevékenység is, illetve gazdaságiellenérdekeltség is.

Mindemellett az építési-bontási hulladékok újrahasznosítása úgy érzem, hogyMagyarországon jelenleg nem megoldott, erről a témáról nem szívesen mondanék mosttöbbet. Megúsztam a kopogást.

A következtetések menüponthoz jutottunk el. Milyen következtetést vonhatunk lemindebből? A környezetipar Magyarországon éppúgy, mint az Európai Unióban, egynélkülözhetetlen eszköze tulajdonképpen a fenntartható fejlődésnek, a fenntarthatóságiszempontok érvényesítésének. Ugye, a társadalmi jóléthez hozzájárul. A környezetipar azEurópai Unió egészében igen dinamikusan fejlődik, az Európai Unió régi tagországaibanzömében már az üzemeltetési jellegű kiadások dominálnak a környezetiparban, míg azújonnan csatlakozott országok között inkább még a beruházási jellegű kiadások. És talán alegfontosabb következtetés, hogy a környezetipar dinamikus fejlődése piaci körülményekközött valósulhat meg a leginkább. Itt tud a legköltséghatékonyabban működni, viszont

- 74 -

ezeknek a piaci körülményeknek a megfelelő gondozása, mondjuk talán így, az a megfelelőjogszabályi háttér nélkül nehezen elképzelhető.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Most jött el az az időpont, amikor lehet kérdezni, és akérdéseinkre válaszokat kapunk. Előtte én azért azt tenném, hogy nagyon megköszönömelőadóinknak, és itt most kivételeket is kell tennem, elsősorban Vámosi Oszkárnak és HecseiPálnak, mert a téma érdekessége folytán szegények a fél életüket konferenciákon töltik, tehátezt lelkileg honoráljuk.

Most akkor zúduljunk neki a kérdéseknek.

Kérdések, vélemények, válaszokKOVÁCS ÁRPÁD: Kovács Árpád László vagyok, az Enviroinvest Zrt.

vezérigazgatója. Végigültem az előadásokat, nem kérdeztem eddig, és nem mondtam semmitmég, megvártam az összes előadást, és elnézést kérek, hogy a délelőtthöz is kell egy-kétmondatot mondanom.

A szervezők meg tudják-e mondani, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól volt-eitt valaki, aki hallgatta az előadásokat? Ez az egyik kérdésem. Ha nem volt, akkor nagyonsajnálom, mert az egyik legnagyobb problémakör a klímapolitikával kapcsolatos volt.Szeretném bejelenteni, hogy a CO2-kereskedelemben valami óriási probléma van, mert a323/2007-es kormányrendelet szerint május 31-ével az összes érvényes CO2-kvótát a vevőkrészére át kell utalni Magyarországnak, ez nem történt meg a mai napig sem. Szenvedő alanyavagyok, a japán fél, mint átvevő, nem érti, mi történik Magyarországon. Bizonyítványokat,különböző igazolásokat kell írnunk, és ezért vártam, hogy az államtitkár úr talán meg fogjelenni ezen a konferencián, vagy valaki tőlük, mert erről szól a történet, mert már nem aVidékfejlesztési Minisztérium foglalkozik ezzel az üggyel, bizonyára a VidékfejlesztésiMinisztérium viszont örül neki, hogy nem ez hárult rá. Ennyit a Nemzeti FejlesztésiMinisztériumhoz.

Viszont a Nemzetgazdasági Minisztériumot szeretném olyan értelemben – bár nemszorul rá – megdicsérni, de fantasztikus jó és előremutató előadásokat tartott, főleg a HecseiPál által is mondott bürokráciával kapcsolatosan. Annak a pontos fogalmát nem tudjuk, deazzal maximálisan egyetértek mint egy vállalkozás vezetője, hogy a vállalkozások számára is,de meg kell hogy mondjam, a tisztelt főhatóság, aki végrehajtó, a főfelügyelőségszempontjából is egyetértek azzal, hogy együttesen kell kezelni ennek az adminisztrációnak acsökkentését.

Egyetlenegy példát szeretnék csak mondani, hogy úgy sikerült a Ket.-et valóbanmegalkotni, nem mondom a nevet, egy erőműről van szó, most van egy év ötödik napja, hogyaz IPPC-engedély felülvizsgálatát nem sikerült lezárni. És nem a felügyelőséget hibáztatomezzel, hanem annyi kötelezettséget írt elő a számunkra, 22 esemény történt, még nincs afelülvizsgálat engedélyezve. Tehát ezen valóban a gazdasági életet nem lehet megfogniilyennel, és amit Kemény Attila úr is mondta, hogy megfogta a szolgáltatás az elnök urat is,engem is megfogott olyan értelemben, hogy valóban a hatóságoknak, a törvényalkotóknakszolgálni kell, nekünk pedig be kell tartani a jogszabályokat, és együttesen tudunk csakelőrehaladni. Ha ezt meggátolja valaki, akkor nem fog működni ez a gazdaság. Nem lehetünk,hallgattuk itt, hogy 3000 meg 4000 oldalas dolgokat kell kitölteni, majd utána még azt be iskell küldeni elektronikusan. Nem csak itt van így egyébként, aki pályázott a MAG Zrt.-nél,hasonlóakat tud tapasztalni, tehát itt a bürokráciának ezen a vonalán lehetne véleményemszerint egyszerűsíteni.

Belenézek, mert itt még felírtam egy-két dolgot. Ez igazán az OHÜ-nek szól, illetveVámosi Oszkár úrnak. Ugye 2011 decembere volt az a nap, amikor az elektronikai

- 75 -

berendezésekből keletkező hulladék visszagyűjtésével kapcsolatos közbeszerzési pályázatokaz ígéret szerint megjelennek. Ez nem jelent meg, majd kaptunk egy március 15-eit, abban akörnyezetben fog megjelenni, ez nem jelent meg, és a mai napig gyakorlatilag – nem húzomtovább az időt – nem jelent meg. Mit jelent ez? A vállalkozásomnak egyik ága foglalkozikezzel a dologgal, 110 embert foglalkoztat, a 110 ember foglalkoztatásában ugyanbérmunkáztat, megváltozott munkaképességű embereket és fogva tartottakat. Beruház, és nembiztos, hogy a cégem nyerni fog ezen a pályázaton, mert nem ismerem a tartalmát. Ésegyetlenegy szerencsénk volt eddig, hogy magas volt a nyersanyag ára, ezért tudtukkörülbelül a nullszaldó szintjén tartani, vagy minimális veszteséggel ezt a szintet. És mit írnakmost már ki? Három hónapra kiírják a pályázatot? Mi értelme van, egyáltalán nem kell kiírni.2013. január 1-től 12 hónapra ki kell írni, vagy nem is merem mondani, hogy mi lesz atartalma, lehet, hogy ez csak egy buta dolog volt, és egy nagyon kellemes pályázattal fogunktalálkozni.

Amit még szerettem volna mondani. Az utolsó előadás, ami elhangzott, nagyontetszett ez az előadás környezetiparról. Egyetlenegy dolgot nem értettem, hogy a ’90-esévekben miért maradt ki Magyarországról egy csomó szám? Tudniillik 14 évvel ezelőttTexasban jártam, amikor is, mint hivatalos kiküldetésben, a környezetipar újraosztásáróltörtént szó a világban: ki, milyen állam, mely helyeken fogja a környezeti ipart fejleszteni éscsinálni, miért? Mert ez valóban egy olyan húzóágazat lehet, és ez Magyarországon is –nagyon helyesen mondta – olyan húzóágazat lehet, ami tényleg a GDP-nek 2-2,5 százalékát ishozzá tudja tenni. Akkor az a határozat született ott Texasban, hogy Németországgal együttMagyarország Ázsiába és Európa bizonyos részein fog dolgozni. Aztán több ok miatt ez nemtörtént meg. De azért ami megindult ott a felfelé ívelőben a beruházásoknál. akörnyezetiparban, mi volt az? A Központi Környezetvédelmi Alapból a szelektívhulladékgyűjtés kapcsán, igaz, hogy sok támadás érte azokat, akik ezzel foglalkoztak –befejezem, ez az utolsó – a hulladékgazdálkodásnak egy fejlesztési iránya indult be, aszennyvíztisztításnak fejlesztési irányba vezet, ezek 2001, 2002-ben már a grafikononéreztették hatásukat. Tehát az a véleményem, hogy ezt a környezeti ipart ezerrel támogatnikell, ez egy kiút lehet Magyarország számára. Köszönöm.

VÁMOSI OSZKÁR, ügyvezető (Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség):Köszönöm szépen. Mindenki meg lett szólítva, valószínűleg én vagyok az, akinek válaszolniakell.

Sok észrevétel volt, de én abból csak ami rám vonatkozik, arra tudnék érdembenreflektálni. Azt gondolom, hogy a kiírásokkal kapcsolatos anomáliát legalább 20 helyenhússzor elmondtam, és az ahhoz kapcsolódó problémákat is elmondtam, nem ismétlem megőket. Tett fel egy kérdést, arra azért válaszolok. Szerintem van értelme, hiszen már több mintmásfél hónapja leadtuk a minisztérium számára a kiírást, hogy jelentesse meg, ez egy hosszasfolyamat.

Klement Tibor úr számára tájékoztatásul mondom, hogy téved, amikor azt mondja,hogy nem kötöttünk még a piaci szereplőkkel egyáltalán szerződést. Két hulladékáramban, agumiabroncsra és az akkumulátorra már mindenkivel leszerződtünk, tehát van, ami márkeresztülment és végigment, meg van, ami sajnos, nagyon hosszúra nyúlik, elsősorban azért,mert az értéke olyan óriási, és ezért nagyon sokan úgy érzik, hogy nekik ahhoz érdembenhozzá kell szólni, és meg kell vitatni azt, amit egyszer már a szakértők megvitattak, éspályázatra alkalmasnak minősítettek. Ez is egy olyan lépés, amelyik egy tünet, amelyik aztmutatja, hogy 10 éve szembemegyünk az autópályán, senki nem tudja, hogy mi az, hogyközbeszerzés a környezetvédelemben, senki nem tudja, hogy ezzel mit kell kezdeni, demindenki marhára ért hozzá. Mindenki marhára tudja, hogy mit kell csinálni, és instrukciókatadnak a környezetvédelmi szakembereknek, akik 2011. októbertől 2012. március végéig

- 76 -

dolgoztak ezeken a kiírásokon, hogy elkészüljenek ’11 decemberére, ami nem sikerültvalóban, tekintve, hogy a közbeszerzésről szóló törvény az utolsó pillanatban jelent meg, ésezért amiatt mindent újra kellett dolgozni.

Szóval, nem akarok ezzel hosszasan takarózni, inkább azt gondolom, hogy vegyüktudomásul, hogy most ez a helyzet van. Meg fog jelenni most már rövidesen az a hitemszerint, bár ráhatásom nincsen, az az elektromos és elektronikai berendezéses közbeszerzés,az egész tárgyévre vonatkozólag elszámolást biztosít.

Megjegyzem, én nem értek egyet ezekkel a hozzászólásokkal vagy ezekkel agondolatokkal, hogy a közbeszerzés bizonytalanságot teremt. A régi rendszerben mi volt abizonyosság? Persze, aki nem közbeszerzés, hanem valami egyéb más, nehezen kifürkészhetőlogika alapján jutott munkához vagy szerződéshez, annak volt munkája, mindenki más megmehetett a sunyiba, nem volt semmi. Most ebben az esetben nem erről van szó, verseny vanvalóban, és a versenyben kockázat van, transzparencia van, számon lehet rajtunk kérni, jöhetés szétverheti a fejünket, ha csalók vagyunk, ugyanis minden ki fog derülni. Hiszenkötelezőek vagyunk feltenni a honlapra azt is, hogy milyen alapon kivel milyen szerződéstkötöttünk, miért, mikor, milyen teljesítményt fogadunk be tőle stb. Az idei évben nagynehézségek vannak, és ezeket túl kell valahogy élni, és a jóisten segít minket, már olyanmagasak a hulladékárak, hogy közben önök nem döglöttek bele, ami nem a mi érdemünk,hanem a mi szerencsénk. Kérem szépen, hogy várják, és mihamarabb vegyenek részt azeljárásban.

ELNÖK: Ágoston Csaba úr mindjárt válaszol.

DR. ÁGOSTON CSABA, elnökségi tag (Környezetvédelmi Szolgáltatók és GyártókSzövetsége): Én nagyon szépen köszönöm az elismerő szavakat. Azt tudom mondani, hogynyilvános adatbázisokból kerültek elő ezek az adatok, és nem találtam azokat az adatokat,amit ön említ, ennek csak ez az oka, hogy nem szerepeltek.

ELNÖK: Kovács úr, az NGM felé feltett kérdéseket csak továbbítani áll módunkban.Bocsánat, akkor viszont kapsz választ.

TURÓCZY LÁSZLÓ, főosztályvezető (Nemzetgazdasági Minisztérium): Nem,bocsánat, félreértettük egymást. Ha jól értem, az NFM-hez adresszálta inkább a kérdéseket, azNGM irányába én csak dicséretet hallottam, arra nem reagálok, úgyhogy én nem húzom azidőt.

ELNÖK: Oké, Hecsei úr, bürokrácia.

DR. HECSEI PÁL, mb. főigazgató (Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmiés Vízügyi Főfelügyelőség): Nem egészen a kvótával kapcsolatban szeretnék olyaninformációt adni, hogy június 22-ével Brüsszel beindította ismét a forgalmi jegyzékműködését, megváltozott a forgalmi jegyzék, nemzetközi forgalmi jegyzék lett a nemzetiforgalmi jegyzék helyett. Minden számlatulajdonost a hét elején értesítettünk, ez körülbelül600 tulajdonos. Gyakorlatilag jó három hétig volt felfüggesztve a forgalmi jegyzéknek aműködtetése. Annyi kötelezettséget tudunk teljesíteni mint a forgalmi jegyzék kezelőjerészéről, és ez felelősségünk és feladatunk is egyben, hogy minden számlatulajdonos részérefogunk egy megfelelő ingyenes tájékoztatást adni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék!

- 77 -

SÁROSI ESZTER, ügyvezető igazgató (Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete):Köszönöm szépen. Én a Vámosi Oszkár által az imént mondottakra szeretnék reagálni, ésbocsánatot kérek, de nem bírom magamba fojtani, utána lehet majd engem fenékbe billenteni,de valami olyasmit mondtál, ugye, hogy a bizonytalan módon szerzett szerződések uralták azelőző rendszert. Azért ezt tegyük már tisztába! Piaci alapon megkötött szerződések voltak. Ezegy dolog. Piaci alapon működött az előző koordináló szervezeti rendszer. Ezt lehet kritizálni,hogy ez most jó volt, vagy nem volt jó, a legnagyobb hiba az az volt, hogy nem voltmegfelelően szabályozva az előző rendszer. Ezt a szereplők maguk kérték, hogy legyenszabályozva a rendszer. Akkor most ne menjünk bele, hogy a piaci körülmények közöttmegkötött szerződéseket minősítjük. Mert azt gondolom, hogy én is piaci alapon rendelekmeg egy csomó szolgáltatást a mi egyesületünkben, és azért, mert nem közbeszerzés útjánrendeltem, azért ez még lehet korrekt és tisztességes. Bocsánat, hogy elragadtattam magamat,de nem tudtam emellett most elmenni.

ELNÖK: Személyes megtámadtatás, Vámosi Oszkár!

VÁMOSI OSZKÁR, ügyvezető (Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség): Csinoshölgyekkel nem vitatkozunk, ez az alapszabály, úgyhogy nem válaszolok most erre. Csakannyit szeretnék mondani, hogy a piaci verseny az ott, ahol van piac, és ahol van profit, ottérvényesül, ott, ahol nincs, ott pedig nem.

ELNÖK: Ez igaz. Parancsoljon!

SZIRÁKY KLÁRA: Nagyon ritkán tudok ilyen rendezvényeken részt venni, de voltszerencsém legutóbb két héttel ezelőtt Gödöllőn is részt venni, és az ottani előadásokat isfigyelni és a mostaniakat is. Szeretném a legutóbbi előadót köszönteni, és megköszönni,ugyanis az elmúlt húsz év környezetvédelmi témájú rendezvényein való részvételben ez voltaz első, amelyik egyértelműen kimondta, hogy piaci elveken kell működniük akörnyezetvédelmi szolgáltató cégeknek is. Egy országot ismerek jól, ez Finnország. Ott, havalaki nem közvetlenül, de legalább szóbeszéd alapján tudják, hogy ez a szektor is működik,kizárólag piaci alapon. És ahhoz, hogy legyen verseny, ne legyen, amire ön is az előzőválaszában reagált, ahhoz az kell, hogy ne legyen túl nagy beleszólása azoknak ebbe aversenybe, akik egyébként beleszólhatnak. Tehát, hogyha van tényleg versenylehetőség,akkor lehet küzdeni, és egy nagyon jó meglátás, amit én is már sokszor mondtam, ami azelőbb vezérigazgató úr szavára válaszolt, hogy ugye nem döglöttek bele támogatások nélkülsem. Ami egy nagyon jó meglátás. Ez azt jelenti, hogy valahogy eldöcög a szekér ebben abizonytalan világban is. De én azt hiszem, hogyha egyértelmű lenne, hogy van vagytámogatás, vagy nincs, de egyértelmű lenne, akkor mindenki sokkal jobban döcögne, és talánhaladni is lehetne, nem csak döcörészni. És ebben szerepe van azoknak is szerintem, akikegyik oldallal sokallják a befizetnivalókat, a másik oldallal tartják a kezüket példáultermékdíj-támogatás stb. stb., és nem akarok senkit sem kiemelni, és annak is, aki a másikoldalon van, innen elveszem, ide meg elosztom úgy, ahogy jónak látom, majd akkor, amikorráérek, meg amikor kialakul minden. Tehát ez a vegyes felvágott, vagy nyár lévén egy elégérdekes sopszka saláta senkinek nem jó. Legkevésbé azoknak, akiknek tényleg szüksége lenneegy működő iparra. Legyen az környezetvédelmi szolgáltató cég, aki alkalmazottakatfoglalkoztat, szolgáltatni szeretne, lehetőleg jó színvonalon, és nem hiszem, hogy ez jó amásik oldalnak sem, tehát a szabályozó oldalnak, mert ha valami csúszik, akkor önökön iscsattan az ostor, vagy legalábbis szóban vagy kritikaként.

Az, hogy ez most meghallgatásra talál, vagy nem, vagy túl lehet lépni rajta, vagy nem,de mikor? Épp Dzubay úrral beszéltünk, ugyanott vagyunk, mint húsz évvel ezelőtt. Húsz

- 78 -

évvel ezelőtt még Magyarországról ebben a szektorban érdekelt delegációt szerveztemFinnországba, ugyanis nekem előadásszinten nem hitték el, hogy Finnországban azért, mertvalaki környezetvédelemmel foglalkozik, nem kap extra támogatást. És mondták a finnek,hogy „hát miért kapna?” Dolgozik. Ó, igen, a műkörmös is, a masszőr is, a magán-gyógypedagógus, a fodrász is, az autójavító kisiparos is. Dolgozik. Akkor most miért? És alegfontosabb az a meglátás, hogy ők azt mondják, hogy akkor lesz hosszú távú amegalapítandó cég sikere, hogyha azt a piaci viszonyok pontos ismerete alapozza meg.Viszont ehhez tényleg az kell, hogy hosszú távú, kiszámítható, átlátható szabályozás,adóztatás, jogi környezet legyen.

És jó lenne, hogyha egyértelműbb és egyszerűbb és átláthatóbb lenne. És ez nagyon jó,hogy még nem mindenki döglött bele a mostani dolgokra, remélem, hogy nagyon sokan nemcsak éppen túlélik, hanem valami olyan alap lesz, amin el lehet indulni. De döbbenetes voltazt látni, hogy tulajdonképpen napra pontosan húsz évvel attól számítva, hogy legelőszöregyáltalán környezetvédelemre úgy rányílt a szemem, most először hallottam aztMagyarországon kimondva egy színvonalas környezetben, hogy piaci alapon.

És még egy pillanat, a kollégám nem veszi igénybe a felszólalási idejét, úgyhogy mégegy percet elvennék tőle (Derültség.), a hulladék, ami nekem olyan szempontból, hogytermelem is, meg a másik oldalon is itt-ott foglalkozom vele, el kellene dönteni, hogy az mostérték, vagy egy olyan, amit arrébb kellene rúgni, és az emberek környezetéből gyorsaneltüntetni. Sokkal egyszerűbb lenne, hogyha magának a hulladéknak a társadalomban lévőszerepét rendbe lehetne tenni. Köszönöm a kollégám nevében is.

ELNÖK: Én is köszönöm. Csak azért csörögtem, hogy nem éreztem a kérdést, egyhatározott véleményt éreztem. Ágoston úr elkönyvelte, hogy jót mondott, mert piaci alaponkell működni, de olyan kérdés, amire az itt körülöttem ülőknek válaszolni kéne, nem volt.Vámosi Oszkár nagyon megszokta, hogy őt kérdezik, parancsolj.

VÁMOSI OSZKÁR, ügyvezető (Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség):Köszönöm szépen. Továbbra is állítom, hogy csinos hölgyekkel nem szabad vitatkozni.Szóval, ez egy nagyon messzire vezető alapkérdés és alapprobléma, és nem fogjuk a mainapon megoldani, de biztos, hogy hosszasan kell róla beszélni és vitatkozni. És ha jólemlékszem, Galli Miklós úr magyar hangja, Dzubay úr mondta, hogy nem készülthatástanulmány a termékdíjas törvényekhez. Készült egy 500 oldalas hatástanulmány, és eztelég részletesen körbejárta, mindenki által ismert, hatástanulmány készült hozzá, és nagyonvilágosan fent van az európai uniós honlapon, fent van a kormány honlapján, tehát látom, van,aki bólogat, hogy nem ismeri, el kell olvasni, most már másfél éve ismert. Szóval ebben ahatástanulmányban is kifejtettük elég világosan, hogy vegyük már végre észre, hogy ahulladékgazdálkodás nem így működik, ahogy önök mondják, hogy a hulladékgazdálkodásonbelül minden profitos, minden piaci alapon szerveződik, mindenre van üzleti lehetőség ésvállalkozói képesség. Ez nem igaz, ez tévedés, egy nagyon jelentős részét lényegesen többekerül megcsinálni, összegyűjteni, feldolgozni, hasznosítani vagy lerakni, ártalmatlanítani,valamilyen módon kezelni, mint amennyit lehet érte esetleg kapni.

Tehát veszteséges tevékenység nem fog piaci alapon szerveződni, a kutya nem foghozzányúlni, éppen ezért állt úgy a magyar hulladékgazdálkodás, ahogy állt hosszú évekenkeresztül, és topogott egy helyben, nem mentünk egy métert se előre, mert abban már nemvolt üzlet elmenni az évente 1 tonna vagy 500 kilogramm papírt termelő kisvállalkozáshoz, ésotthagytunk 50-100 ezer tonna papírt náluk. Nem érte meg. Pénzt kellett volna érte fizetniannak a vállalkozásnak, hülye lett volna, inkább bedobta a kukába, és így tovább, ismerjükezeket a problémákat.

- 79 -

A lakossági hulladéknak az összegyűjtése azért nem történt meg egyáltalán semmilyenszinten, magam láttam most, hogy az ügyvezetője vagyok, hogy milyen borzalmasan alacsonymértékben és szinten gyűlik a lakosságtól a hulladék a szelektív rendszerben. Nincs bennesemmiféle érdekeltség, olyan borzasztóan bődületesen drága összeszedni azt a rengeteghulladékot, nagyon szét van terítve, ugyanis 10 millió embernél van az a hulladék, nem pedigcsak 500 darab nagyvállalatnál, ahonnan összeszedjük a hulladékot, sőt versenyzünk érte,hatalmas háborút folytatunk érte, és a világ minden pénze nem elég rá, hogy elhozzuk tőle ahulladékot, és a miénk legyen.

Szóval, ez egy alapkérdés. Valóban el kell valahogy választanunk egymástól ahulladékgazdálkodásnak ezt a két szegmensét, azt a részét, amelyik valóban tökéletesen úgyműködik, ahogy ön mondja, jó üzlet, fognak vele foglalkozni, lesz vele gondoskodás,érdekelni fogja a piacot, hogy foglalkozzunk vele. Persze, ha leesik az ára, 2009, nem lesz áraa hulladéknak, a másodnyersanyagnak, akkor majd nem fogja senki elvinni piaci alapon, ezzelkell sajnos számolnunk, ugyanis az európai uniós kötelezettségeink olyan magas kvótákatkövetelnek meg tőlünk, amiket nem lehet egyáltalán ebben a körben összegyűjteni piacialapon. A piacot úgy kell megteremteni, hogy közbe mellétesszük azt a részt, azt aköltséghányadot, hogy meglegyen a hulladék, összegyűjtjük, és utána a maradékot kell – amaradék feladatrészt, úgy értettem – valamilyen versenybe beletenni.

És igen, a költséghatékonyság nagyon fontos, egyetértek, hogy a legfőbb Achilles-sarka ennek a mostani rendszernek, hogy tud-e egy ilyen állam által felügyelt és irányítottrendszer költséghatékonyan működni, mert nem biztos, hogy tud valóban. Lehet, hogy itt aköltséghatékonyság különféle szabályozási problémák miatt nehézségeket vagy hátránytszenved, de ezen dolgozni kell, fel kell ismerni, és ki kell javítani ezeket a problémákat, és aköltséghatékonyságot szem előtt kell tartani. Elnézést, hogy ilyen sokat beszéltem. Köszönömszépen.

ELNÖK: Én idősb úr vagyok, én már megettem a kenyerem javát. Ezt a vitát bizonyosmértékig élveztem is, de furcsa módon ott is van igazság, itt is van igazság. Ilyenkommunikációs fekete lukakat vélek, mert a környezetvédelem irányításáért felelőskormányzati tényező mondott azért olyat, hogy a vállalkozóknál mérhetetlen nagy jövedelmekcsapódnak le ebből, abból, amabból, és azért kell államivá tenni bizonyos tevékenységeket.Tehát most te mondtad a másik dolgot, hogy van, ami viszont nem gazdaságos. Ilyen is van,olyan is van, csak egyértelműen kéne kommunikálni, tehát van a fehér meg a fekete, a fehéretfehérnek hívjuk, a feketét feketének, nem dőlt el a vita, nem is gondolom, hogy arratörekedtünk, hanem, hogy kérdés van-e még.

Parancsoljon!

KISS JENŐ: Bocsánat, elnök úr, nem szeretnék visszaélni hosszan. Két észrevételemés egy kérdésem lenne. Az egyik észrevétel, ami Ágoston úrhoz kapcsolódik, a nehézségeknélfelsorolta a komposzttal kapcsolatos nehézségeket, amivel nagyon egyetértek. És egy másszövegkörnyezetbe helyezve, ha visszatérünk a délelőtthöz, és azt mondjuk, hogymegújulóenergia-források és azt mondjuk, hogy biomassza, és azt mondjuk, hogy abiomasszából lehet megújulóenergia-forrás, és azt mondjuk, hogy a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején a magyar mezőgazdaság szerves trágyából 13 millió tonnát termelt – amivisszajutott egyébként biomasszaként, szerves anyagként, tápanyagként a földbe –, most ez 3millió tonna. És azt keressük, hogy mivel pótoljuk, mialatt kiszedjük a biomasszát. Az abizonyos komposzt, ami felmerült, az egy jó pótlási lehetőség, természetesen mindazokkal aszabályokkal, amit be kellene tartani. De jó lenne, ha a szabály nem 19-féle lenne, tehátmegyénként más, hanem valahol egyféle. Erre szeretném egyrészt, észrevételem volt, felhívnia figyelmet.

- 80 -

A másik. Kapcsolódnék Turóczy úr előadásához, amit nagy örömmel hallgatokmindig, hogy bürokráciacsökkentés. Megvallom őszintén, hogy a környezetiparszereplőjeként, vállalkozás vezetőjeként kevésbé érzem. De nem is ez most a legfontosabb,hanem érzek egy másikat, amit ön is elmondott, hogy jó lenne, ha nem térne vissza, hogy netermelődjön újra. És azt érzem, hogy mintha újratermelődne, mert az új meg új jogszabályokolyan új meg új kötelezettségeket hoznak ki egyik szerepelt, egyébként a hozzászólásban is,amelyek gyakorlatilag gyarapítják az ilyen jellegű kötelezettségeinket. Egy példát hozok, sajátszakmámból. Állati melléktermékekkel foglalkozunk elsősorban, ennek megjelent egy hazaiszabályozása, a 45/2012-es VM rendelet, amely előírja ennek a nyilvántartását, de közben vanegy nyilvántartás környezetvédelmileg is, EWC szerint. Most akkor kettő lesz? Mert ha kettőlesz, akkor kétszeresen kell, és ráadásul nem ugyanolyan szempontok szerint nyilvántartani.Tessék végiggondolni, hogy a cégcsoport, mondjuk, naponta 6-700 átvételt, tehát átvételieseményt rögzít, azt kétféleképp kell majd rögzítenie, mert ez biztos, hogy egy újadminisztrációnövekedés. Hogy lehet ezt kikerülni, hogy lehet ez ellen küzdeni, én nagyonszeretnék, és jó lenne, ha lehetne. Köszönöm szépen.

TURÓCZY LÁSZLÓ, főosztályvezető (Nemzetgazdasági Minisztérium): Az ilyenekellen küzdünk, úgyhogy köszönjük a tippet. Nem mi vagyunk a jogalkotó, mi valóban csakszócső tudunk lenni, azzal együtt, hogy a szakmai érvek se elsősorban nálunk vannak, nyilvánaki bevezette vagy megalkotta ezt a jogszabályt, neki megvannak az érvei, hogy erre miértvan szükség. Itt csak az a kérdés, hogy minden körülményt mérlegeltek-e, amikor ezt ajogszabályt megalkották. Például azt, hogy azok az adatok, amiket most újra bekérnek, ezekszerint, azok valahol már léteznek.

Mi egyébként a program összeállításánál is, meg egyébként is azt az alapelvet valljuk,hogy egy vállalkozásnak – és ez most teljesen független, hogy a környezetiparról van szó,vagy bármilyen más ágazatról – egy adatszolgáltatást egy irányba kelljen csak teljesíteni.Tehát a lehető legrosszabb az, ha ugyanolyan vagy nagyon hasonló adatokat más bontásban,más időközönként és különböző hatóságok felé kell teljesíteni, mert ez nagyrészt felesleges,és rendkívül irritáló, azon kívül még, hogy ez pénzébe is kerül a vállalkozásoknak. Úgyhogyanélkül, hogy ismerném a konkrét ügynek a hátterét, a felvetésnek az elvi támogatásárólbiztosítani tudom a felvetőt, azzal együtt, hogyha erről kapunk egy hivatalos kezdeményezéstvagy papírt vagy leírást, akkor ezt tudjuk hivatalosan is jelezni a VM-es kollégák felé, hogyezt meg kell vizsgálni.

DR. HECSEI PÁL, mb. főigazgató (Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmiés Vízügyi Főfelügyelőség): A legutolsó igazgatói értekezleten kértem annak megvizsgálását,hogy hasonlóan az OSAP-féle adatszolgáltatáshoz, államtitkári szinten fel kellene mérni,hogy mi az az adatmennyiség és jelentési kötelezettség, amit szolgáltatnunk kell nekünk is,illetve azokból az önök által szolgáltatott adatokból összeállítani. Mert az elmúlt évben,összeszámoltam, 1736 jelentést küldtünk a minisztérium felé. Na most, ezt osszuk el 252munkanappal. Az oldalakról nem is beszélünk.

A másik dolog, amit meg kellene vizsgálni, illetve fel kéne hívni a figyelmet arra, ésezt megemlíteném, hogy a közérdekű adatokra vonatkozó szabályok most jelentősenmódosultak, tehát ezt is érdemes lenne önöknek áttanulmányozni. Másrészt meg azt akötelezettséget is kellene érvényesíteni valahol, és meg kéne vizsgálni, hogy a hatóságokazokat az adatokat nem kérhetik be, amik rendelkezésre állnak, és ismertek. Tehátgyakorlatilag, jó, tudom, nehéz ellentmondani, mert annak lehetnek következményei, de végülis ezt a kört is meg kéne határozni, hogy mi az az adatkör, ami a hatóságok előtt ismert, ésfeleslegesen ne kérjék be még egyszer. Köszönöm.

- 81 -

ELNÖK: Fáradni látszunk. Van még kérdés? Tessék!

KOVÁCS ÁRPÁD LÁSZLÓ: Szeretném megkérdezni, hogy a VidékfejlesztésiMinisztérium törvényalkotásától volt-e jelen valaki. Mert nekem ilyen kérdéseim vannakmostanában. Ha véletlen nem, akkor nem biztos, hogy kapok erre választ, amit kérdezek.

A ’90-es években megszületett vízgazdálkodási törvény – bizonyára elnök úr isemlékszik még rá – és ennek végrehajtási utasításai, majd később, 2005-ben megszületett akörnyezetvédelemről, a hatásvizsgálatról szóló törvény. És ez azért kapcsolódik a bürokráciakérdéséhez, mert Magyarország szülte meg ezt a két jogszabályt, kormányrendeletet, és nincsösszhangban. Ennek az eredménye az, hogy sajnos hat felügyelőségből vagy tízből három így,három úgy, a másik négy meg amúgy értelmezi ezt a jogszabályt. Mint vállalkozás megbízottvoltam egy bizonyos témakörben. Megkerestük a minisztériumot ezzel a kéréssel, tehát atörvényalkotót, szíveskedjenek megváltoztatni, összhangba hozni a ’90-es évek és a 2005-ösévekben megszült kormányrendeletet, és ez nem európai uniós jogharmonizáció. Miértérdekes ez? Egy cégnek havonta 500 millió forintot kellene fizetni úgy, hogy még nem csináltsemmit.

ELNÖK: Szeretném megmenteni a kollégáimat itt az asztalnál, a vidékfejlesztésitárcától jogalkotással foglalkozó kolléga nincs itt. Itt mindenki jogalkalmazó, és végrehajtja akötelező penzumokat. Nekem úgy tűnik, hogy a vége felé járunk. Nincs több szó! Ésszeretném újólag megköszönni a kollégáimnak, előadóknak, opponenseknek a hasznosészrevételeket. Azt azért leszűrtem itt magamban tanulságként, hogy valószínűleg az Uniónbelül a magyar vállalkozók a legképzettebbek, mert ami elképesztő adminisztrációval ésfurfanggal kell rendelkezzenek, hogy ilyen labirintusokban engedélyeket szerezzenekviszonylag olcsó pénzért, úgy eszembe jutott, hogy nyilván nem véletlen, hogy Rubik Ernőcsinálta meg a bűvös kockát, mert körülbelül ezt csináljuk minden áldott nap. Könnyebbednifog a helyzet, én tényleg kérem, hogy imáinkba foglaljuk bele Turóczy úr nevét, hogy továbbtudják vinni azt a folyamatot. Vámosi úrtól, aki szintén nem jogalkotó, azt próbálnám kérni,hogy a lehető legtisztességesebben készüljön el a hulladékgazdálkodási törvény, hiszen tikormánykitüntetést kaptatok ezért. A Varga Jóska meg te! Nem? Ó, de kár. Na mindegy, deakkor is, hogy menjenek ezek a folyamatok előre.

Nagyon köszönöm a kitartást, és érdemes élni, mert láthatóan a környezetügyek többembert reggeltől estig le tudnak kötni. Köszönöm a részvételt. (Taps.)

(A konferencia befejezésének időpontja: 16 óra 55 perc)

Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Lajtai Szilvia