Jotekonysag 2015 december

Nem mondhatunk le az örömteliségről - interjú Dr. Czafrangó János közgazdásszal 4. oldal

Közös értékek és érdekek kellenek - interjú Dr. Gulyás Kálmánnal 5. oldal

Kilencen vették át az Aranyanyu díjat - tudósítás 7. oldal

Rostás Árpád bölcsője Charlotte hercegnőnek - tudósítás 8. oldal

Karinthy Frigyes: Laza lelki tartás - ma is aktuális publikáció 1934-ből 9. oldal

„A világot soha nem a nemek, hanem az igenek viszik előre.” (Böjte Csaba)

JÓTÉK NYSÁGszínes újság a jóról, a civilekről IV. évf. | 2015. december | digitális újság

Össznemzeti boldogság? SMS-nyakból fel a fejjel!Interjú Bátori Zsuzsanna Alexander-techni-ka tanárral 3. oldal

Agresszió-kutató: A probléma-megoldásra kell hangsúlyt helyezniInterjú Dede Éva pszichológussal - 4. oldal

Közjó templomos lovag szemével: Adni jó!Interjú Ungvölgyi Jánossal 5. oldal

Címlapsztori

A karácsony csodája

A karácsony nem attól lesz meg-hitt, hogy kimosod a függönyö-ket, kiszellőzteted a főzelékszagú hétköznapokat, felsuvickolod a padlót, nagyság szerint sorba ra-kod a könyveket a polcon, és lök-dösődsz a tömegben. Utolsó pil-lanatban csomagolsz, miközben „jaj odaég a kalács, kifut a leves, és a hajam is csapzottan lóg...” Ne tedd ezt magaddal! Futva és kapkodva csak túlélni lehet az ünnepet. A ráhangolódás az ön-magunkra és másokra figyelés mély, belső munka. Az ünnep az együttléttől lesz tökéletes, attól, hogy egymásra mosolygunk, hogy érdeklődés-sel meghallgatjuk egymást, hogy türelmesen bevárjuk a lassúbba-kat, hogy együtt játszunk, együtt nevetünk, és együtt emlékszünk azokra, akik most nem lehetnek velünk. Az ünnep az akol-meleg, az összetartozás, az összebújás, a megölelés, a biztonság mesebeli hangulata. Az ünnep attól igazi, hogy észrevesszük egymásban a csodát.

Hangoló

Minden-napi

örömökDecember a karácsony, az aján-dékozás és a téli örömök, a fahé-jas illatok, ízek, imák ideje. „Mit vegyek”, vegyek-e egyáltalán vala-mit vagy élményt adjak? Együtt-létet, időt, odafigyelést? Ezek a kérdések minden bizonnyal so-kak fejében kavarognak ilyenkor. Hogyan leljünk örömöt az adás-ban-elfogadásban?

Hogyan leljünk rá a köz-jóra? Beszélhetünk-e nemze-ti összboldogságról? Mik a ki-látások arra, hogy egyszer szót értünk egymással szélesebb kör-ben. Egy interjúsorozatban ezzel a kérdéskörrel foglalkozunk. Köz-életi szereplők válaszoltak a feltett kérdésre és mi is megosztjuk saját gondolatainkat a témáról.

Az év egyik legszebb idősza-kában sok jótékony gondolatot, verset, civilek, cégek eseménye-iről tudósítást, elgondolkodta-tó írást, adunk át az olvasóknak két részben. Az első rész most decemberben digitálisan, a má-sodik rész január végén jelenik meg, reményeink szerint együtt

a két téli szám nyom-tatottan is.

Szeretettel, Vajda Márta

Antoine de Saint-Exupery:

Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgata-gában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapaszta-latokat!Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömö-ket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek ré-vén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtöréke-nyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfe-lelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kí-vánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művé-szetére!

Gondolná valaki, hogy a bankszakmában dolgozik olyan ember, akinél a pén-zen megvehető földi dolgok ugyan fontosak, de a materi-ális javak nem kerülhetnek a spirituális értékek elé.

Szerencsém volt megismerni Bartha Lajost, aki az MNB-nél dol-gozik, mellette református gyüleke-zet, kórus szervezésében vesz részt évek óta. Vállalta, hogy megosztja gondolatait az egyéni jó és a közjó el-érésének módjairól

Közjó a bankszakember szemével

Hívő ember a pénz világában

Folytatás a 2. oldalon

Majoros Péter kiadta két hétre a Facebook oldalát, amire egyben felkéri az is-mert közszereplő-társait is. Hálót ad, hogy halat foghassanak azok, "akiket a kényszer és a szükség hajt, nem a profit" - ahogy fogalmazott a médiaszemé-lyiség facebook oldalán.

Majka, a jótékony!


Szerencsém volt egy kon-ferencián találkozni és rö-viden szót váltani a jóról, jótékonyságról Dr. Surján László orvos-politikussal, aki népjóléti miniszter is volt és lényeges tulajdonsá-ga, hogy keresztény-demok-rata. Fontos, hogy elmond-ja véleményét a közjóról. Öröm, hogy interjút adott az ünnepi újságnak.

Képviselő úr nagyon találó kér-dést tett fel miközben a Jótékony-ság újságot kezébe vette találkozá-sunkkor. Jóleső mosollyal, de kissé kikerekedett szemmel a következő-

ket mondta: „Ez a cél (jótékonyság, jóság terjesztése - a szerk.) nagyon rendben van, de kérdezem én: mikor lesznek az emberek igazán jók és va-lóban jótékonyak?”

- Ön hogyan látja, mikor? Miért nincs a gyakorlatban több jótett?

- Sokkal több jótett van, mint amennyiről tudunk. Ez helyes: nem kell a jótettekkel büszkélkedni. Ne tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Amikor nemrég Bukarestben leégett egy mulató, hosszú sorokban álltak az emberek, hogy vért adhassanak. Nálunk is sikeresek a nagy gyűjtések: jót tenni jó. De kell valami külön ha-tás, hogy ez előjöjjön az emberekből. Mégis, a többség talán még mindig magát szereti, csak magával törődik. Kevés a jó példa. Nemcsak arról kel-

lene tudósítani, hogy valaki megver-te, netán megölte a másikat, hanem arról is, ha jót tett vele. Mert az em-ber példakövető..

Közjó keresztény-konzervatív szemmel

Legyünk igazán jók!


Vasné dr. Egri Magdolna marketing-szakközgazdász a szakmaiságon túl a szí-vünkről beszélt. „Kicsinek is tanuljunk meg örülni” mondja. Az interjú elején az álta-la nagyra becsült színész-nő, Audrey Hepburn mon-dását és fényképét ajánlot-ta, egyetértve minden sza-vával...

Audrey Hepburn hitvallása- csók és csodák minden mennyiségben -


„Államtitkár úr kora reg-gel mosolyog” - így kö-szöntöttem kézfogás köz-ben Dr. Latorcai Csaba he-lyettes államtitkárt a Mi-niszterelnökségen, mire el mondta reggeli élményét: „jó érzéssel tölt el, amikor látom kislányomat, milyen izgatottan bontogatja az ad-venti kalendárium napi meg-lepetését.” A folytatásban kicsit messzebbre néztünk, a közjóról, az össznemzeti boldogság mérhetőségéről, a panaszkodás megváltoz-tatásáról, és a végén egy csa-ládja számára örömteli hír-ről is beszélt.

Öröm számunkra, hogy évek óta szívesen megosztja véleményét a je-lenleg kiemelt társadalmi ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár, aki most többek között azon gondolkod-tatja el az újság olvasóit, hogy vajon miért panaszáradat érkezik a „hogy

vagy?” kérdésre adott válaszainkban, ahelyett, hogy apró örömeinkről vál-tanánk szót...

- Lehet-e mindenkinek jó a köz-jó?

- Meggyőződésem szerint, igen. Az anyagi javak megléte természe-tesen fontos, ugyanakkor – különö-sen így, adventhez és a karácsonyhoz közeledve is – az egymás felé for-dulás és az egymásra figyelés erősíti az együvé tartozást. Egy-egy jó szó, vagy mosoly sokszor többet ér, mint bármilyen ajándék. Növeli annak ér-zését, hogy nem vagyunk egyedül.

- Hogyan-miben mérhető az össznemzeti boldogság (GNH)?

- Talán érdemes lenne mozgal-mat indítani, amelynek lényege az, hogy az emberek egymástól úgy kér-jenek, vagy köszönjenek meg vala-mit, ne adj’ isten, kérjenek elnézést otthon, utcán, vagy bárhol, hogy közben egy mosollyal is megajándé-kozzák egymást. A másik a humor. A magyar ember mindig is híres volt fanyar és könnyfakasztó humoráról. Nehéz és kilátástalan pillanatokban a humor és a legendás pesti vicc volt az, ami átsegített bennünket kritikus

történelmi időszakokon. Több derűs pillanat megéléséhez ma is fontosnak tartom a humort, de nem a gúnyos viccelődést.

- Meghatározható-e egy össztár-sadalmi jóléti minimum? (nem lét-minimum!)

Nemzeti összboldogság?- több mosollyal és minőségi humorral -


2 JÓTÉK NYSÁGKÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK

- Összeegyeztethető a jézusi út és a pénz világa az Ön életében?

- Én egy speciális bankban, a Ma-gyar Nemzeti Bankban dolgozom, ami nagyon különbözik a kereske-delmi bankoktól, mert éppen az a feladata, hogy a közjót, a társadal-mi érdekeket érvényesítse a pénz-ügyi szektorban. Ennek megfelelően az általam vezetett területen például nem gyűjtünk betétet, vagy nyújtunk hitelt, hanem fejlesztjük és ellenőriz-zük a pénzforgalmat, és a fizetési rendszereket. Ugyanakkor azt gon-dolom, hogy ha egy kereskedelmi bankban dolgoznék, ott is az lenne a feladatom, hogy a keresztény értékek képviseljem, hiszen Jézus is az olyan emberek társaságát kereste, akik ne-héz szakmákban dolgoztak, és az em-berek megvetették őket. Azért ment hozzájuk, mert nekik volt rá legin-kább szükségük.

- Státusszimbólumok pénzen megvehető dolgok, ezek az (ál)ér-tékek a ma emberét elkápráztatják, átmeneti örömökkel töltik el... A cso-portnorma megköveteli a megfelelni akarást, de boldoggá vajmi kevéssé teszi az egyes embereket. Ezért, ha valamikor, akkor mostanában fon-tos csak igazán a jézusi szemlélet, az önzetlenség, a szeretetből adás, a nem pénzen vett örömök megélé-se, a biblia által közvetített erkölcsi-etikai életszemlélet napi szintű gya-korlása.

Ön szerint hogyan lehet része a mindennapjainknak a lelkiség-ben talált megnyugvás, amikor a fogyasztással viszonylag könnyen megélhető ’jóérzések’ csábításával

találjuk magunkat szembe minden-hol?

- Ma nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni a külvilág nyújtotta él-ményeket és vágytárgyakat, mert mindenhonnan és minden érzék-szervünket célozva az folyik, hogy mit vegyünk meg, amitől boldogok lehetünk. Nem lehet úgy se írott se elektronikus médiát, televíziót, rá-diót élvezni, hogy ne reklámokkal tömjenek bennünket. Ebben a hely-zetben folyamatosan arra kell emlé-keznünk, hogy mit tartott fontosnak az életben a boldogsághoz Jézus, aki-nek nem volt semmilyen vagyontár-gya, vagy Pál apostol, aki nagyon ke-véssel megelégedett. A legfontosabb védelmi eszköznek személyesen azt tartom, hogy ne csak azokra nézzek irigykedve, akik szemmel láthatóan jobban élnek mint én, hanem mindig az is jusson eszembe, mennyi ember él sokkal nehezebb körülmények kö-zött.

- A munkahelye a pénzvilág. Ho-gyan éli meg hitét abban a szférá-ban? Kollégáinak mit ad át belőle?

- A pénz régóta nagyon fontos szerepet játszik az emberek életé-ben. Ez már a Biblia írásának idején is így volt, nem véletlen, hogy ren-geteg történetben tanít bennünket arra, hogyan viszonyuljunk a sok pénzhez, vagyis a gazdagsághoz illet-ve a kevéshez, azaz a szegénységhez. Ma is fontos feladatunk, nekünk ke-resztényeknek, hogy ezeket az üze-neteket közvetítsük a körülöttünk élőknek. Ugyanakkor a munkahely érzékeny környezet, főként ha az em-ber vezető beosztásban van. Rólam tudják a kollégáim, hogy hívő ke-resztény vagyok és amikor valami-

lyen fontos emberi kérdésről beszél-getünk mindig igyekszem képviselni az ebből fakadó értékeket. Szakmai vitákban természetesen ez nem jele-nik meg közvetlenül, viszont remé-lem, hogy a személyiségemből ak-kor is érzékelhető, hogy másképp állok a kérdésekhez, Vezetőként pe-dig az emberekkel való bánásmód-ban igyekszem hasznosítani, amit a Biblia híres vezető személyiségeitől tanulni lehet.

- A közismert mondás szerint két dolog határoz meg bennünket, a tü-relmünk, amikor nincs semmink, és a viselkedésünk, amikor mindenünk megvan. Ez a gondolati összefüg-gés a „rászorulók” részéről a kérni-kapni-megköszönni tudást, a tehe-tősebb réteg részéről az adni tudást, az önzetlenséget, az adakozásra, a jótékonyságra való hajlamot han-gosítja ki.

Ön hogyan ítéli meg a pénz szű-kösségét és a kreativitás hangsúlyo-zását a társadalmi ügyek megoldá-sában? Lehet-e pénz nélkül bármit tartósan megoldani?

- Számos hazai és nemzetközi példa létezik a múltból, amikor egy meghatározó egyéniség jelentős kez-dőtőke nélkül, de szilárd elképzelés-sel vágott neki egy feladat megoldá-sának és sikerre vitte. Nekem ez azt mutatja, hogy a vízió, az ötlet leg-alább olyan fontos, mint a pénz, illet-ve, hogy egy jó gondolathoz előbb-utóbb lehet pénzt is szerezni. Ma inkább az a gond, hogy szívesebben letudjuk a társadalmi felelősségválla-lást a pénzünkkel és kevésbé szívesen ajánljuk magunkat, a drága időnket. Ez pedig azzal jár, hogy elveszítjük azt a nagyon jó élményt, ami akkor jön, amikor valóban mi magunk te-szünk személyesen valamit valakiért.

- Véleménye szerint mitől áldoz-na több cég civil szervezeteken vagy akár az egyházon keresztül megold-ható társadalmi problémákra?

- Volt lehetőségem olyan dön-téshozásban részt venni, amikor tá-mogatási összeget kellett szétoszta-ni különböző, egymással versengő jó

célok között. Nekem mindig három dolog volt meghatározó. Az egyik, hogy látszott-e a terv átgondoltsá-ga, a másik, hogy mindig konkrétan tudjam, mire költik el a megítélt ösz-szeget, a harmadik pedig az, hogy le-hetőségem legyen nyomon követni a cél teljesülését. Ezen felül termé-szetesen az is növeli az adakozóked-vet, ha a projekt valamilyen szem-pontból érinti a döntéshozókat, azaz vagy olyan embereknek, szerveze-teknek adhatnak, akiket személyesen is ismernek, vagy például a lakóhely-ükön támogathatnak arra érdemes célokat vagy rászorulókat.

- Lehet-e mindenkinek jó a közjó?- Pár éve publikáltunk egy pénz-

ügyi jellegű tanulmányt a különböző fizetési módok társadalmi költségei-ről. Ebben is nagyon jól érzékelhető volt, hogy ami a társadalom számára egyértelműen előnyös, az nem feltét-lenül előnyös az összes érintettnek. A cél mindenesetben az, hogy a le-hető legszélesebb társadalmi rétegek szempontjait részesítsük előnyben, és ne feltétlenül a leghangosabbakét. Sok esetben ugyanis pont az a prob-léma, hogy a legelesettebbek nem is tudják megfelelően képviselni az ér-dekeiket, ezért van szükség olyan civil szervezetekre és számos ese-tekben a hatóságokra, akik ezt meg-teszik helyettük. Ha csak a legutóbbi devizahiteles össztársadalmi pénz-ügyi katasztrófára gondolunk, egy-értelműen látszik, hogy a legtöbb hitelfelvevő nem látta át a pénzügyi kockázatokat, sőt még azt sem telje-sen, hogy milyen következmények lesznek, ezért a hatóságok léptek fel az ügyfelek érdekében a még na-gyobb baj megelőzése érdekében.


- Valószínűleg ismert az olva-sók előtt is a legutóbbi OECD bol-dogságkutatás eredménye, ami azt vizsgálja, hogy egyes országok la-kosai mennyire elégedettek az éle-tükkel. Ebben a listában számunkra két rossz hír van. Egyrészt Magyar-ország a rangsor leghátsó részében helyezkedik el, másrészt nagyon sok tőlünk sokkal fejletlenebb, azaz sze-gényebb ország lakói vallották ma-gukat sokkal boldogabbnak. A tanul-mány szerint a jövedelmi viszonyok mellett, a munkanélküliség, a rossz

egészségi állapot és a baráti kapcso-latok csekély száma befolyásolja leg-inkább negatív irányba az elégedett-séget. Azt tudjuk, hogy idehaza az első háromban elég rossz volt évek-kel ezelőtt a helyzet, de most van némi javulás, viszont nekem sokkal rosszabb üzenet az utolsó. Sajnos va-lóban megfigyelhető egyfajta elide-genedés a társadalomban, amit jól mutat az egyedülállók folyamatosan növekvő száma és a sok széteső csa-lád is. Talán nem véletlen, hogy job-ban érzik magokat azokban az elma-radottabb országokban, ahol ma is sokkal erősebbek a családi kötelékek és az emberi kapcsolatokra nagyobb hangsúlyt helyeznek.


- Néha, amikor látom a létmi-nimum számokat, elcsodálkozom, hogy hogy lehet ilyen alacsony ösz-szegekből megélni Magyarországon. Azt gondolom, minden ország, így Magyarország esetében is meg lehet határozni azt az összegszerű minimu-mot, ami azt biztosítja, hogy a min-dennapokat egzisztenciális nehézsé-gek nélkül lehessen élni. Ugyanakkor nálam a jólétnek van egy lelki di-menziója is, mert szerintem tökéle-tes anyagi biztonságban is lehet na-gyon boldogtalan az ember, és az azt jelenti, hogy nem él jólétben. Gon-doljunk csak azokra a szembeötlő esetekre, amiket híres és gazdag szí-nészek, sportolók, üzletemberek éle-téről nap-mint nap közvetít a média. Nekem az nem jólét, hogy rengeteg pénze van valakinek, de szenvedély-betegségekkel küzd, tönkremegy a házassága, vagy a családi baráti kap-csolatai. Nagyon kevés kiegyensú-lyozott, jó példát látunk magunk előtt, amit érdemes lenne követni.

- Kitűzhető-e reális célként a pa-naszkultúra megváltoztatása?

- Természetesen kitűzhető, sőt ki is kell tűzni. Én hiszek abban, hogy Isten a családot és a közösségeket azért teremtette, mert ezeknek van meghatározó szerepe a társadalom formálásában. Bár rengeteg próbál-kozás volt az elmúlt évszázadokban arra, hogy fentről, a politika, gaz-daság vagy más ideológiai eszközök felhasználásával formálják a társa-dalmat, én nem hiszem, hogy ez tar-

tósan működőképes. Sokkal inkább azt gondolom, hogy az egyénen és a családokon, valamint a közössége-ken keresztül, alulról lehet a gyöke-res és sokáig tartó változást elérni. Az viszont igaz, hogy ez sokkal las-sabban megy. De ha a kereszténység elmúlt kétezer évére gondolunk, ak-kor láthatjuk, hogy az emberi formá-ban megjelent Jézus Krisztus, illetve az őt követő egy maréknyi ember kö-zössége, milyen máig tartó hatással volt a világra.

- Van-e erre konkrét javaslata?- Azt gondolom, hogy a mai fo-

gyasztói társadalomban éppen eb-ben nagy a felelőssége a mai kereszté-nyeknek. ”Csak” annyi a feladatunk, hogy igazi keresztényként tudjunk viselkedni, ami alapvetően két dol-got jelent ebben az összefüggésben. Egyrészt nem azt fogjuk folyamato-san keresni, hogy milyen földi kin-cseket gyűjtsünk magunknak, mert akkor a hiányuk sem fog annyira fáj-ni, másrészt pedig az lenne jó, ha a fé-lig töltött poharat nem félig üresnek, hanem mindig félig telének tudnánk látni. Amennyiben ezt tudjuk hitele-sen közvetíteni a közvetlen környe-zetünknek, akkor esélyt látok arra, hogy lassan, de előbb-utóbb csak ki-hal a panaszkodás kultúrája,

- Advent van, milyen öröm érte mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi?

- Nagyon sok apró öröm ért az elmúlt napokban a munkahelyemen és a magánéletben is. Talán az egyik legfrissebb élményem, hogy lakóhe-lyemen a múlt hétvégén átadhattam egy olyan díjat, aminek az ötlete egy barátommal együtt tőlem származott 12 évvel ezelőtt. A díj neve: Örülünk, hogy megszülettél. Minden olyan gyermek, aki a településünkön szü-letik kap egy kis anyagi támogatást és egy falevelet, amit a szülők felhe-lyeznek egy olyan életfára, ami egyre inkább terebélyesedik, mert az alapí-tás óta közel 2000 gyermek részesült a díjban. Az ünnepi beszédben pont az adventi várakozással kötöttem ösz-sze a gyermekvárás örömét, hiszen mindkettő arról szól, hogy várunk egy kisgyermekre, aki megszületik. Az egyik esetben a sajátunkra, a má-sikban pedig arra, aki megváltoztatta a világot 2000 évvel ezelőtt.

Vajda Márta

Közjó a bankszakember szemével

Hívő ember a pénz világábanFolytatás az 1. oldalról

Kampányba kezdett az ünnep közeledtével december 1-jén és erre szólította fel masszív facebook rajon-gótáborral rendelkező celebtársait is. A posztot december elején megosz-tottuk a Jótékonyság újság facebook oldalán és most az ünnepi újságban is helyt adunk a felhívásnak, mert sze-rintünk is követendő egyedi ajánlat-ról van szó*:

“December 1! Nekem itt kezdő-dött a tél mindig mikor gyerek voltam! Soha nem érdekelt a naptári marha-

ság. Jön a Miku egy pár nap múlva, és utána megint lehetett kutatni az ajándékok után! Nem akarok közhe-lyes lenni, hogy egy csomó embernek mennyire más ez az ünnep és nincs boldog karácsonyuk, sőt az egèsz éle-tük arról szól, hogy küzdenek. Nap-ról napra élnek, betegek, nincstelenek vagy egyszerűen boldogtalanok! Tele

lesz a facebookunk ezekkel a hírekkel és levelekkel ebben a hónapban /is/. Hetente 500.000-1.000.000 ember látja azokat a posztokat amiket ki-rakok. Ez óriási szám! Rengeteg cég nagyon sok pénzt fizet azért, hogy a termékük eljusson ennyi lehetséges vásárlóhoz. Én viszont szeretném, ha most két héten keresztül inkább azok-nak az embereknek a kérése jutna el ehhez a rengeteg emberhez, akiket nem a profit, hanem a kényszer hajt! December 1-7, aztán december 16-23. között két hétre kiadom ezeknek az embereknek a Facebook oldalam!

Aki segítséget vár írjon! Minimális szűréssel pró-bálom kivédeni majd azokat, akiket esetleg nem a jóindulat vezérel, de írjatok bátran, én meg-osztom és ha sikerül szeb-bé vagy könnyebbé tenni az ünnepeket akkor egy nagy yeeeee! Örülünk! Valamint: Kasza Tibi, Rúzsa Mag-di, Caramel, L.L Ju-nior, Essemm, Nótát Mary, Vastag Csa-ba, Rubint Réka, Kiss Ádám, Flour Tomi és ter-mészetesen az összes ma-gyar közéleti embert aki masszív táborral rendel-kezik, ha van kedvetek csatlakozzatok hozzám! Písz! (Természetesen mindenkit kérek, hogy megosztással segítsen és

azoknak az újságíróknak is kérem a segítségét, aki egész évben árgus sze-mekkel figyelik a facebookomat! Kö-szönöm!)”

**A téli újság 2. részében, január-

ban megkérdezzük Majkát, hogy mi-lyen eredménnyel zárult az egyedi médiakampánya.

Majka, a jótékony!

- Véleményem szerint igen. Ak-kor, ha az egyes emberek egymásban nem ellenfelet látnak, hanem ember-társat, és ennek megfelelően közelíte-nek egymás felé.

- Van-e erre konkrét javaslata?- Az egészségügyi világszerve-

zet, a WHO álláspontja szerint, a lel-ki zavaroknak – amely az egyéni és egyben az össztársadalmi jólét egyik fontos indikátora – a XX. században megfigyelhető elterjedése, amely a lelkileg labilis emberek arányának többségbe kerülését hozta magával, lényegében erre a három tényezőre vezethető vissza: a családok szétesé-

se, az egyénnek a tömegben való el-magányosodása, és a hagyományok-kal való szakítás. Nemzeti szinten az össztársadalmi jólétről akkor beszél-hetünk, ha ép családokban növeked-het fel minden gyermek, erősek a tör-ténelmi egyházak, civil szervezetek és általában a közösségek, és az egyé-nek ismerik és a mindennapokban is megélik hagyományaikat, ahogy pél-dául a Fölszállott a páva műsorfolya-maiban láthatjuk kicsiktől és nagyok-tól egyaránt.


- Magyarországon nem új kele-tű ez a fajta kultúra, persze az utóbbi időben sajnos felerősödött. Az em-berek többsége nem nyertesként élte meg a rendszerváltozást, a magunk-kal hozott szorongások is hozzájá-rultak ahhoz, hogy a szokásos „hogy vagy?” udvarias kérdésre általában panaszáradattal válaszoljunk. Pedig, ha tudatosan figyelünk arra, hogy a legkisebb örömünket is megosz-szuk embertársainkkal, barátainkkal vagy családtagjainkkal, akkor mind-járt másképpen láthatjuk a világot. Még így, a szürke decemberi hétköz-napokban is milyen egyszerű, de an-nál nagyobb örömet okozhat az, ha a felhők mögül akárcsak egy pillanat-ra is, de megmutatja magát a nap. És ezt örömként, a saját örömünkként is meg tudnánk élni.

- Éspedig?

- Apaként nap-mint nap meg-tapasztalom azt, hogy gyermekeim milyen apró dolognak is, milyen fel-hőtlenül tudnak örülni és ezt olykor széles mosollyal, vagy őszinte neve-téssel tudtomra is adják. Akkor, ab-ban a pillanatban minden gond el-száll. Csak az igaz öröm pillanatai maradnak. Ezekből a kis életigenlé-sekből magam is táplálkozom.


- Az idei advent családunkban kü-lönleges lesz. Túlmutat ugyanis a ha-gyományos karácsonyváráson. Fele-ségem ismét anyai örömök elé néz. Februárra várjuk gyermekünket, így az advent ideje nálunk ezzel a várako-zással is ünneppé válik.

Ünneppé válik azzal is az advent, ahogy gyermekeim várják a kis Jé-zus születését. Az is örömmel tölt el, hogy látom, milyen szívesen vesz részt a kislányom a mézeskalácsok sü-tögetésében. A minap az iskolájában

adventi koszorút készítettek a gye-rekek. Elképzeltem, ahogy Kincső is nagy odaadással dolgozott a saját ko-szorúján. Idén – mint minden eszten-dőben – az adventi várakozás vasár-napjain szeretném, ha az asztal körül ezt a koszorút ülnénk körbe.

Folytatás az 1. oldalról

Folytatás az 1. oldalról

Nemzeti összboldogság?- több mosollyal és minőségi humorral -

2016 márciusában egy újszerű konferenciát és programsorozatot indítunk útjára, aminek a lényege, hogy a közjóhoz való hozzájárulás örömteliségének milyenségét mérhetővé tegyük hazánkban is. Mindeközben a panaszkultúra megvál-toztatására is kísérletet teszünk: kerekasztalokkal, konferenciával, Jótékonyság újságokkal, könyvvel, aktivitásokkal a jó terjesztésére szövetkezünk a közszféra, a gazdasági és nonprofit szektor, a tudományos közélet és marketing szakma szereplőivel. A témában most interjút adtak Bartha Lajos bankszakember, Bátori Zsuzsanna Alexander-technika tanár, testtudat szakértő, Bozzai Lajos személyiségfejlesztő, NLP tréner, Dr. Czafrangó János közgazdász, Dede Éva pszi-chológus-agressziókutató, Dr. Gulyás Kálmán mediátor, korábbi egyházügyi és civilkapcsolati államtitkár, Dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár, Dr. Surján László orvos-politikus, korábbi népjóléti miniszter, Fr Ungvölgyi János templomos lovag, civilszervezeti képviselő, Vasné dr. Egri Magdolna marketing-szakközgazdász. Kommunikációs tanácsadók Görög Mária szerkesztő-riporter és Vajda Márta újságíró-szerkesztő is elmondják gondolataikat a témáról, amolyan jótékony mese formájában egy másik rovatoldalon.

3JÓTÉK NYSÁGKÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK

- Mit javasol mivel mozdítható elő ez a szunnyadó emberi tulajdon-ság, hogy igazán jók legyünk és ne csak sóvárogjunk a jó után?

- Aki már sóvárog, az jó úton van. A többség nem a jó, hanem a javak után sóvárog. Aki hisz abban, hogy valamikor számot kell adnia a tette-iről, annak a sóvárgása arra irányul, hogy ezen a megméretésen jól szere-peljen. A kereszténység nagyon erős üzenete, hogy az Úristen irgalmas. Ilyenformán az ún. istenfélelem nem valamiféle rettegés, hanem nagy-nagy bizalom és egy kis vizsgadrukk. Aki nincs így a természetfelettibe be-kötve, az is megtapasztalja egy-egy önzetlen jó cselekedete után a fel-szabadultság, a megnyugvás érzését: ma valami jót tettem. Ezt hívőnek és nem hívőnek egyaránt érdemes gya-korolnia: a napi jótett emléke jó ér-zéssel tölt el mindenkit. A cserkész-pedagógia nagyszerű ötletét bárki alkalmazhatja a maga életében.

- Divatos kérdés manapság a jó-tékonyság... különösen december-ben vannak ilyen irányú megmoz-dulások. Ezeket egész évben lenne jó gyakorolni. Miért fáradunk bele Ön szerint?

- Legyünk igazságosak a mai em-berekhez. Olyan évtizedekben ne-velkedtünk fel, amelyekben az egyes emberek jövedelem szintje között csak kis eltérések voltak, a nyugati vi-lághoz képest mindenki csak jelképes jövedelemmel rendelkezett, de az ál-lam igen sok mindent megadott pol-gárainak. Nem alakult ki a másik em-ber iránti felelősség, hiszen nem volt miből adni, és nem is kellett, mert az állam megoldotta a feladatot. Most kell tudatosítanunk, hogy valaminek a birtoklása felelősség is. Talán nem

belefáradunk, hanem még nem jöt-tünk rá a dolog jó ízére.

- Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - A közjó adott pillanatban eset-

leg senkinek sem jó. Nyilvánvaló, hogy a megfelelő műveltség és tudás megszerzése nemcsak az illető érde-ke, hanem az egész társdalomé is. De tanulni kevés gyerek szeret. A közjó az egész társadalom érdekét szolgá-ló felismert szükségszerűség. Meg-valósítása munkát igényel és anyagi ráfordításokat. A közjó annak jó, aki belátja annak szükséges voltát, s ha mindenki felismerné ezt, akkor min-denkinek jó lenne.


Már jó ideje tudjuk, hogy egy ország valódi teljesítményét a meg-termelt javak értéke nem mutatja jól. A GDP semmit sem mond pél-dául arról, ha egy családban öröm-mel fogadnak egy gyermeket. Sokan próbálkoznak egyfajta boldogság-index kialakításával, magam távol-ról, de érdeklődve figyelem ezeket a törekvéseket. Hívjuk fel az embe-rek figyelmét arra, hogy a pénzben nem kifejezhető dolgok fontosab-bak, mint a vagyon. Talán egyszer eljutunk oda, hogy a hivatalos köz-gazdaságtan is több tényezőt vesz fi-gyelembe, mint a megtermelt értéket vagy a bevételt.


- Ismert a latin közmondás: tele has nem tanul szívesen. Ám van en-nek egy kiegészítése: … de az üres még kevésbé. Vagyis az anyagi ja-vaknak van egy minimum szintje, ami nélkül nem lehet boldogulni. Az egyéntől függ, hogy ez mekkora. Sokat mond a boldog ember ingéről szóló történet: a király gyógyulásá-

hoz egy boldog ember inge kellene, de a birodalomban csak egy boldog ember van, akinek viszont nincs inge. Pillanatnyilag nem hiszek a mérhe-tetlen dolgok számszerűsítésében, de érdeklődve figyelem, hátha vala-kinek sikerül.


- A panaszkultúra részben szo-kásból virágzik, részben számítás-ból: hátha csörren-csurran valami. Egyeseknél hárítás: panaszkodnak, nehogy kérjenek tőlük valamit. A si-ránkozó ember nem jó társaság, me-nekülni szoktunk előlük. Magányo-sak lesznek, s máris lesz valós okuk a panaszkodásra. A számítókkal szem-ben talán az a helyes magatartás, hogy nem elégítjük ki a kéréseiket. Még meg sem száradt a tinta népjó-léti miniszteri kinevezésemen, ami-kor egy segélykérő levél érkezett a minisztériumba. Elolvastam, s vala-mi gyanús lett. Megnézettem, hogy az illető korábban is kért-e minisz-teri segélyt. Kért bizony. A két levél majdnem azonos volt, csak a rend-szerváltás előtt a munkásmozgal-mi múltra és a szép úttörő évekre, a nekem írt a mély vallásosságra és a

kiscserkész emlékekre hivatkozott. Megírtuk neki, hogy nemrégen már kapott segélyt, s idéztem a régeb-bi leveléből. Ő többet nem írt. Oly-kor eszembe jut a történet, de azzal, hogy a profi panaszkodónak is lehet komoly gondja. A panaszkodókkal szemben olykor a gúny is hasznos. Egy ismerősöm az indokolatlan pa-nasz hallatán mély részvéttel kezd-te mondani: jaj, hát ez tényleg bor-zasztó. A folytatásban már nem volt részvét: hideg nyállal kenegetik a há-tadat.

- Van-e erre konkrét javaslata?- Olyan társadalmat kell építe-

nünk, ahol a panaszkodók vigaszt, a rászorulók meg segítséget kap-nak. A segítésnek nem az alamizsna a lényege, hanem az esélyteremtés. Az alamizsna nem annak a legfon-tosabb, aki kapja, hanem annak, aki adja. Amikor hirtelen minden ösz-szeomlik, meghal egy családfő, ellá-tatlan egy család, akkor persze adni kell. Az elesetteken való segítés nem csak állami feladat, hiszen a hatóság nem lát minden bajt, nem tud letö-rölni minden könnyet. Ám, ha a ro-konok, barátok, ismerősök a krízist kezelik, a tartós megoldás, a megél-hetés biztosítása már az állam gondja kell legyen.


- A keresztény embernek min-den ünnep Istennel való találkozás. Ennek a fohász, az ima a formája. Az ember jól teszi, ha a számára fon-tos kérdésekben a vágyait megfogal-mazza és azokat az Istenre bízza. Kü-lönlegessége az efféle Isten-ember kapcsolatnak, hogy nemcsak akkor örömhozó, ha a mi elgondolásunk valósult meg. Ha másképp alakulnak a dolgok, akkor is előbb utóbb az de-rül ki, hogy jobban jártunk, mintha a mi elképzelésünk teljesült volna.

Karácsonyra az Úristenre való hagyatkozás nyugalmát kívánom mindenkinek.

Közjó keresztény-konzervatív szemmel

Legyünk igazán jók!Folytatás az 1. oldalról

- Lehet-e mindenkinek jó a közjó?- A közjó – meggyőződésem sze-

rint - csak akkor lehet „köz” és egyben „jó” is, ha annak előnyeit és minden más vonatkozásait egyaránt élvezhe-ti a társadalom egésze. Persze azért ez nem ennyire egyszerű, és nem is egycsapásra megvalósuló idea. So-kat kell tenni azért, hogy különösen

a ma még jelentős számú, nélkülöző családok is részesülhessenek a „köz-jó”-ból. Alapvető szemléletváltásra van szükség úgy a szervezetek, mint a magánszemélyek gondolkodásában, továbbá annak a tudatosulási folya-matnak is el kell indulnia, hogy min-denki tehet, és kell is tegyen a maga szintjén azért, hogy egyszercsak min-den jobb legyen. Pusztán a „csodára várás” hajlamát szükségképpen le kell vetkőzni, miközben az álmain-kat nem szabad feladni! Kényelmes-sé tesz, és tompává a külvilág impul-zusaira, amennyiben mindig kívülről várjuk a segítséget. Ha kis lépéseket is, de tenni kell nap-mint-nap azért, hogy jobbá váljon az életünk!

- Hogyan-miben lehetne mérhető az össznemzeti boldogság nálunk? (GNH Gross National Happiness)

- A buddhista Bhután királya, a hetvenes évek elején alkotta meg a bruttó nemzeti boldogság (GNH) koncepcióját, amely jól kidolgozott, összetett mérési módszerek segítsé-gével fejezi ki az össznépi elégedett-séget. A szoft és hard mutatók a mate-riális, és nem materiális gyarapodást mérik, négy fő pillérre alapoz: „a fenntartható fejlődés előmozdításán, a kulturális értékek megőrzésén és fejlesztésén, a természeti környezet megóvásán és a jó kormányzat meg-alapításán”.

Magyarországon az egyes ténye-zők más és más módszertannal, kü-lönféle kutatások segítségével lenne mérhető az össztársadalmi elégedett-ség szintje, bár célszerű az ENSZ mé-rési technikáját átvenni, a nemzetkö-zi összehasonlítás érdekében. Lásd: az ENSZ harmadik World Happiness Reportja (2015), melyből kiderül, hogy tendenciájában romló státussal a 104. helyen vagyunk a 158 országot tartalmazó rangsorban, és amelyből az is kiderül, hogy a Közép-Európai, volt szocialista országok közül csak Bulgária áll mögöttünk.

A méréshez még annyit érdemes hozzátenni, hogy a vállalatok ma már rendre mérik a dolgozói és a vevői elégedettséget, miért ne tudnánk ha-sonló módszereket alkalmazva mér-ni a lakossági elégedettséget? Rep-rezentatív mintán, a tudományosan kidolgozott piackutatási módszerek az ilyen kutatáshoz is alkalmazhatók, amely kutatásokból faktoranalízissel, egyéb technikákkal vonhatunk le kö-vetkeztetéseket, és állapíthatjuk meg az országos lakossági elégedettségi szintet.


- Az össztársadalmi jóléti mini-mum nem fejezhető ki egy kvanti-tatív adattal vagy adatsorral. Meg-győződésem, hogy csak is szoft vagy kvalitatív mérési módszerek-kel együtt lehet az értelmezési tar-

tományt meghatározni. Ez alatt azt értem, hogy rendre, mondjuk éven-te, kellene mérni jól kidolgozott, lon-gitudinális technikákkal a lakossági elégedettséget. A mérésnek nem sta-tikusnak kell lennie, hanem az időbe-li változásról állapíthatjuk meg azt, hogy pozitív irányú-e, illetőleg tet-ten érhetők-e a fejlődést kifejező ten-denciák?

Nagyon lényeges, hogy az életet

megkönnyítik-e vagy nehezítik a kü-lönféle napi teendők elvégzésében a partnerek, például cégek, kormány-zati, önkormányzati stb. szervek. A szolgáltatók valóban szolgáltatnak-e, vagy a lakosság kerül kiszolgáltatott helyzetbe? Ha a”közlekedés” aka-dálymentes a lakosság és többi kör-nyezeti szereplő között, továbbá amennyiben a lakossági elégedettsé-gi szint pozitív irányú változást mu-tat, akkor beszélhetünk – szerintem – nemzeti jóléti minimumról.


- Azt tudni kell, hogy a különféle statisztikák azt mutatják (és ez nem hazai kutatási eredmény!), hogy tíz-szer több embernek mondjuk el a rossz élményünket, mint a jót. Va-gyis, ha azt feltételezzük, hogy össz-népi munkálkodással elmozdulunk az előzőekben említett nagyon rossz státusból pozitív irányba, akkor az is elképzelhető, hogy sikerül a „magyar balsors” érzésből kicsit kimozdulni. Ehhez azonban sok minden szüksé-ges. A szemléletváltástól kezdve, „a kicsinek is tanuljunk meg örülni” ér-zés megismerésén és gyakorlásán át egy hosszú tanulási/tanítási folya-maton kell a lakosságnak, a gazdál-kodó és nem gazdálkodó szerveze-teknek ugyanúgy, mint minden más „szereplő”-nek átmenni. Be kell látni minden szereplőnek ugyanis, hogy a nem lakossági szereplők képviselői egyben, más relációban, ugyancsak mint lakosság jelennek meg.

- Advent van, milyen apró öröm érte mostanában, amitől jobb lett egy napja, ami szebbé teszi az ün-nepvárást?

- Nem lebecsülve más ünnepeket, de az adventi napok és hetek talán az év legmeghittebb, legszebb időszakát jelentik. Külsőségeiben is, de maga a spirituális háttér is sokkal inkább hat ilyenkor az emberekre, mint máskor. Karácsony táján azért sokszor érzem: kár, hogy nincs jelen egész évben ez az érzés az emberekben, a családok-ban. Nekem szerencsére igazán gyö-nyörű napjaim vannak mostanában is, mint ahogy ez rendre lenni szo-kott, amiben a családom, és különö-sen az unokáim meghatározóak. Már hetekkel, hónapokkal az ünnepek előtt is, áthat az örömszerzés érzése, de leginkább az, hogy látom majd a gyermekeket mosolyogni, és örülni a velünk való találkozásnak. A napok-ban Virággal, a legnagyobb unokám-mal volt csodás közös programunk. Egy hazai neves vándorcirkusz csa-lád karácsonyi előadását néztük meg, amely annyira tetszett neki, hogy nem győzte megköszönni nekem az élményt. Persze nem ezért mentünk oda, de az élmény, hogy egy nagyon ritka, háromhetes fehér oroszlánt is az ölébe foghatott, mindkettőnknek igen emlékezetes marad.

Közjó marketing-szakközgazdász

szemévelFolytatás az 1. oldalról

Bátori Zsuzsanna Alexan-der-technika tanár válaszai sajnos nagyon igazak, de ol-vasás közben a „mire figyel-jünk jobban oda” tanácsai felvidítanak, és a végén meg-osztott apró örömei bizako-dással töltenek el. Úgyhogy semmi pánik, sms-nyakból fel a fejjel és arccal az élet-örömök felé!

- Lehet-e mindenkinek jó a közjó?- Valahol, valamikor talán megva-

lósulhat az az álom, amiben minden-kinek jó lehet a közjó. De sajnos ez a pillanat szerintem nem most érke-zett el.


- Hm, jelenleg boldogtalanságot látok magam körül. Legalábbis aho-gyan az emberek testtartásából, ar-cáról leolvasható. Szakmámból adó-dóan az össznemzeti boldogságot az emberek testhasználatából mérném -

aki boldog, harmonikusan használja magát, megjelenése (nem az öltözé-ke) harmóniát tükröz, "egyben van"! Ha sok ilyen embert látnék, boldog lennék - még boldogabb, mint most! (a boldogságot is lehet fokozni)

- Pontosabban?- Nem kell messzire menni, elég

egy kicsit körülnézni az utcán, az üz-letekben vagy a tömegközlekedési járműveken. Két alapvető csopor-tot emelnék ki - természetesen léte-zik több is -, az egyikhez tartozók-ra az "összeesett" állapot jellemző, görnyedt testtartás, előretolt fej, le-felé irányított tekintet - ők vannak többségben. Olyan szépen fejezi ki a magyar nyelv: "lógatja az orrát"az a személy, aki szomorú, kedvetlen. Természetesen lehet, hogy egysze-rűen fáradt, és már nincs ereje "tar-tani" magát - ami a sok munka miatt könnyen elképzelhető, de valóban mindig mindenki fáradt? Miért? Haj-szoljuk magunkat, mert minden ke-vés, az idő, a pénz... Az emberi kap-csolatok a minimálisra szorítkoznak, beszélgetésre nincs idő - s minek is, hisz ott az okos telefon, sms és internet... A metrón utazó tíz em-ber közül 7-8 garantáltan a telefonját nyomkodja - és közben fejét szinte belenyomja a készülékbe. A gyógy-tornászok már nevet is adtak az ezzel járó jelenségnek, hogy egy idő után bizony komoly nyak- és/vagy fejfá-jás jelentkezik a véget nem érő tele-fon-használattól: ez az "sms-nyak". A minket körülvevő ingerek dömping-szerűen árasztanak el, egyszerre né-zünk tv-t, olvasgatunk az interneten és élünk "családi életet". És általá-ban ülünk, ülünk a munkahelyen, a járműben utazás közben, otthon a tv vagy a számítógép előtt, jól össze-nyomva, görnyesztve testünket, és már észre sem vesszük, hogy meny-

nyire megváltozott a kinézetünk... és az egészségünk.

- Miből látszik ez? - Például kevés ember van, aki

"felemelt fejjel jár". E csoportra álta-lánosságban az jellemző, hogy "tart-ja" magát, azaz kihúzza magát, feszí-ti az izmait, többet dolgoztatja, mint amennyire szükséges lenne. Sokkal több energiát fogyaszt el, mint cél-szerű lenne, ezzel jelentős mérték-ben növeli a stressz szintjét, köny-nyebben nőhet a vérnyomása, juthat el szív- és érrendszeri panaszokig. Ők azok, akik akkor is dolgoznak, ami-kor már tartalék energiáik végén jár-nak. A szervezet itt is jelez, először apróbb betegségekkel, kisebb balese-tekkel kényszerít pihenésre, de köny-nyen lehet belőle stroke vagy szívro-ham is. Pedig csak figyelnünk kellene testünk jelzéseire.


- Igen, milyen jó lenne! Okos emberek biztosan sokat dol-goznának azon, hogy a sok-sok igényt és le-hetőséget valamilyen fogyasztói kosárban összehozzanak egy általános kritérium-má. Igen, jó lenne.

- Kitűzhető-e re-ális célként a pa-naszkultúra megvál-toztatása?

- Szerintem na-gyon sokat kell ten-ni azért, hogy széles körben csökkenjen. De ha nem kezdünk hozzá, ne várjuk, hogy legalább kicsit változzon! Ehhez leg-

inkább úgy járulhatunk hozzá, ha a változást saját magunkon kezdjük el.

- Van-e erre konkrét javaslata?- Mondjuk ki: mától nem panasz-

kodom. Pont. Ennyire egyszerű. - Advent van, milyen öröm érte

mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi?

- Minden napom tele van apró örömökkel. Tudatosan figyelek arra, hogy észrevegyem őket.

Öröm, ha a tanítványom azzal a hírrel fogad, mennyire megdicsér-ték szép testtartásáért, vagy amikor elmeséli, már nem fáj a háta mun-ka közben. Öröm, ha dolgozhatok. Öröm, ha pihenhetek. Öröm, ha be-szélgethetek, ha meghallgathatom azokat, akik megtisztelnek bizalmuk-kal. Öröm, ha segíthetek és öröm, ha elfogadhatom mások segítségét. De legnagyobb örömem mégis a csalá-dom, két nagylányom és a négy gyö-nyörű unokám, akik közül a legidő-sebb is még alig múlt három éves. Ha velük lehetek, ha csengő kacagásukat hallhatom, ha érezhetem ölelésüket, amikor hallom a mondatot, "Nagy-mama szeretlek" - az valami olyan boldogság, ami hasonlíthat a menny-országhoz.

Kívánok minden kedves Olva-sónak ilyen csodás érzéseket, áldott, békés, csillagfényes szép karácsonyt és reményteli, boldog újévet!

Közjó testtudat szekértői szemmel

Össznemzeti boldogság?- ha több embert látok felemelt fejjel járni -

4 JÓTÉK NYSÁGKÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK

Bozzai Lajos NLP tréner, személy iségfejlesztéssel foglalkozik amellett, hogy vérbeli tűzoltó. Az egészsé-ges emberi lélek, az egész-séges életszemlélet, a má-sik emberre, a tágabb kör-nyezetben zajló történései-re nyitott attitűd kialakítása a szívügye és hivatása. Azt vallja, amit a WHO is, az egészség a testi-lelki-szelle-mi és szociális jólét állapo-ta, nem a betegség hiánya.

- Lehet-e mindenkinek jó a köz-jó? Hogyan-miben mérhető az össznemzeti boldogság (GNH)?

- Szerintem igen! Ha az egész nemzet boldog, akkor az emberek egészségesebbek. Ha egészségesek, akkor a nemzeti kibocsájtás is emel-kedik (GDP, és benne a GNH is nő). Akkor több jut a közjó fejlesztésére, szebbé, virágosabbá válhatnak a te-

lepülések. Több park, játszótér, sza-badidőcentrum épülhet. Tehát az egészségügyi, makrogazdasági mu-tatók javulnak, ami már konkrét in-dikátor lehet, de idesorolhatom a környezetvédelmi mutatókat is.

- Meghatározható-e egy össz-társadalmi jóléti minimum? (nem létminimum!)

- Talán igen. Ennek azért egyik pillére mindenképpen az anyagi sta-bilitás. De a szellemi és a lelki jólét is ebbe a kategóriába tartozik. Az egészség nem a betegségek hiánya, hanem a testi, lelki és a szociális jó-

lét állapota a WHO szerint. Talán ez is fogódzót adhat a jóléti minimum mellé.

- Kitűzhető-e reális célként a pa-

naszkultúra megváltoztatása?- Igen, nagy szükség lenne rá.

Mint másoknak is nekem is vannak külföldön élő, vagy onnét Magyar-országra költözött barátaim, isme-rőseim. Szerveztem egy előadás so-rozatot, távoli vidékről, egzotikus országokból kisvárosunkba került emberekkel. Az előadásokon kivétel nélkül csodálkozva mesélték, hogy mi mennyit panaszkodunk. Tulaj-donképpen ezzel világ élvonalába tartozunk.

- Van-e erre konkrét javaslata?- Azt gondolom, hogy óvodában,

kisiskolában el kell kezdeni ennek az alapjait lerakni. Felül kellene vizsgál-ni a magyar történelem, magyar iro-dalomoktatást is. Ne csak tragikus, szomorú eseményeket emeljünk ki. Pl. a március 15-i műsor (ami a ma-gyar forradalom győzelméről szól), végét nem kellene elrontani a világo-si fegyverletétellel. Arra ott van ok-tóber 6. A történelmünk során volt nagyon sok büszkeségre okot adó

esemény időszak volt. Pl. az állam-alapítás előtt vezetett győztes had-járatokról szinte semmit nem ta-nítanak, de a két vesztes csatát, azt

kiemelik.- Advent van, milyen öröm érte

mostanában, ami az ünnepvárást még szebbé teszi?

- A tűzoltó mikulás járta a vá-

rost. Pár éve úgy indult, hogy meg-látogatja a tűzoltó egyesület tagjai-nak a gyerekekeit, némi ajándékkal. Ez mára kinőtte magát a tűzoltóság keretein, hisz 2 mikulás és krampusz sem tudja ellátni az igényeket. Ter-mészetesen ingyenesen! Mikulás és az ádventi vasárnap az idén egy nap-ra esett. Jó volt látni a sok ragyogó gyermekarcot. Izgalmas volt végig-hallgatni, amint mesélték a gyerekek egymásnak, szülőknek, nagyszülők-

nek a találkozást a Mikulással, kram-pusszal. Nem tudván, hogy épp a Mikulást, vagy a krampuszt megjele-nítő ember van abban a társaságban.

„Idén már hetedik éve, hogy az adventi időszak estéin megbújok otthon egy han-gulatfényes meleg sarokba a gitárommal, és Chris Rea-t énekelgetek Sztevanovity Dusán magyar szövegé-vel. “Kell ott fenn egy or-szág”: ez az adventi himnu-szom” - mondja gyermeki lelkesedéssel az interjú vé-gén Dr. Czafrangó János köz-gazdász, a társadalmi ügyek piacán jól ismert, sokakat sikerre segítő szakember. Vallja: ha keressük a boldog-ságot, akkor megtaláljuk.

- Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - A nevéből adódóan csak azt

szabad(na) „közjó”-nak nevezni, ami mindenkinek jó. De miről ismeszik ez meg? Sokszor van úgy, hogy nem lehet valamit definiálni, csak önma-gába visszatérően.


- Hankiss Elemér mesteri definí-ciója a boldogságról is ilyen: „A bol-dogság pillanatait akkor élhetjük át, ha valami olyat teszünk, emberi kap-csolatainkat úgy alakítjuk, a világ-ra úgy csodálkozunk rá, hogy elárad bennünk az a bizonyos érzés, amit boldogságnak nevezünk.” Ugye mi-lyen szép?


- Mérő László boldogság portfo-lióról beszél, ami három alapelemből épülhet: pozitív gondolatok; tartal-mas (=magunkon túlmutató) élet; valamiben való elmélyedés képessé-

ge. Én hiszek ebben a portfolióban, ami nemcsak hogy mindenkinek más és más, személyre szabott ösz-szetételű, hanem az élethelyzetekkel életszakaszokkal együtt is változó. Az össznemzeti boldogságot ezeknek a

portfolióknak az összessége adja, és a minimum az lenne, hogy senkinek se legyen üres a képzeletbeli listája!

- Kitűzhető-e reális célként a panaszkultúra megváltoztatása? Van-e erre konkrét javaslata?

- Ha erről a kitűzésről lemonda-nánk, akkor az életről mondanánk le. Kiélezett élethelyzetekben a túlélési

ösztön csodákra képes, kedvenc köl-tőm, Gérecz Attila a zárkája falán ját-szó fényekből merített ihletet és talált boldogságforrást: „…zárkám kopott falán, nyüzsgő karnevál… a vasrács-ok előtt gomolygó porszemek csillo-gó bohókás körtáncot lejtenek” (G. A.) Ha keressük a boldogságot, ak-kor tehát megtaláljuk; a nagy kérdés, mi inspirál a keresésre? Talán Mérő László beváltja ígéretét és megírja a „Boldogság logikája” című könyvét és bestseller lesz.


- Idén már hetedik éve, hogy az adventi időszak estéin megbújok ott-hon egy hangulatfényes meleg sarok-ba a gitárommal, és Chris Rea-t éne-kelgetek Sztavanovity Dusán magyar szövegével. Ez az én adventi himnu-szom, ezzel töltekezem, öltöztetem

díszbe a lelkemet estéről- estére. És igen, hiszem, hogy „Kell ott fenn egy ország, ... mely talán ránk is vár; …amit senki nem talál; …mely bárkit átölel …amit sosem rontunk el.”

Közjó személyiségfejlesztő szemével

Alapozni gyermekkorban kell- sok büszkeségre okot adó eseményünk van -

Meseországban...Némileg talán morbidnak is hathat a záró történet. A Mikulásos est zárá-saként az addig a gyermekeket külön utakon felkereső tűzoltó Mikulások és krampuszok találkoznak. Így együtt meglátogatják, megajándékozzák azokat a felnőtteket is akik segítették a tűzoltók munkáját év közben. Épp az utolsó helyre indultunk, amikor a mínusz fokos hideg késő estében ész-revettünk egy földön fekvő alakot. Tűzoltók lévén azonnal cselekedtünk. Még elhangzott az a bátortalan biztatás egymás felé: „most alkalmazhat-játok a héten tanult, gyakorolt újraélesztési anyagot.” A fejsérülést szenve-dett, eszméletlen emberhez mentőt kellett hívni. Az újraélesztési gyakor-lat is elmaradt, pedig a kiérkező mentőautóból pont a bennünket oktató és az ambu babán gyakoroltató mentőtiszt szállt ki. Segítettük hordágyra tenni, majd az autóba emelni az addig már magához térő sérültet. Csak egy dolgot nem értettünk, hogy miért néz akkora szemekkel ránk? Majd egy járókelő, aki szemtanúja volt az esetnek nevetve veregette a hátunkat. Ak-kor értettük meg, hogy a hordágy fölé Mikulások és krampuszok hajoltak. Vajon mit gondolhatott magában az eszméletre térés pillanatában? Mese-országban ébredt fel?

Közjó közgazdász szemmel

Az a bizonyos érzés: boldogság

nem mondhatunk le az örömteliségről -

A beszélgetőtársakon is mú-lik, hogy az ember miről be-szél. Ha nagyobb az érdeklő-dés a bajokról, akkor többet beszélünk róla. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy teljesen nem lehet el-hagyni a problémákról való beszédet, van feszültségol-dó hatása a kimondásnak és a hamis világ a gondok nél-küli - mondta el többek kö-zött Dede Éva pszichológus-agressziókutató válaszaiban.

- Lehet-e mindenkinek jó a közjó?- Ha a közjót úgy tekintjük, hogy

„minden embernek jó”, akkor termé-szetesen lehetséges. Ezt persze illú-ziónak gondolom, mert az egyének nem egyformán értelmezik a közjót, a jólétet.


- Az össznemzeti boldogság mé-rése nem olyan egyszerű, mint a fizi-kai, kémiai, gazdasági mérés. Nagy-ban függ attól, hogy a megkérdezett ember a kérdés pillanatában éppen milyen hangulatban van. Ha az em-ber pillanatnyilag elégedett, ha az

élete és dolgai felett képes uralkodni, irányítja azt, akkor bizonyára pozití-vabbnak tartja a jövőbeli esélyeit.

Az egyéni boldogság fogalmán is sokat tudunk vitatkozni, de az elége-dettség, a pozitív érzelmek biztosan hozzátartoznak. Az össznemzeti bol-dogság az egyének boldogságából

áll össze, melyért nemcsak az egyé-nek, hanem a társadalmi szerveze-tek, intézmények is dolgozhatnak. Az egyes ember véleménye számít. A méréshez a statisztikai módszerek kellenek, mivel nem lehet az ország minden egyes lakosát megkérdezni. A reprezentatív mintán végzett vizs-gálat kérdéseibe a jövőkép, az egész-

ségi állapot, a gazdasági lehetőség, a társadalmi boldogulás (felemelke-dés) beletartozik az elképzeléseim szerint.


- Elméletileg biztosan ki lehet dolgozni egy jóléti minimumot, amely a fentebb felsorolt értékekből áll össze. Az állami és civil szerveze-tek munkáján és a külső tényezőkön (tágabb politikai-gazdasági környe-zet) múlik, mi valósítható meg belő-le. Azoknak, akik rész vesznek ebben, el kell fogadniuk, hogy nem minden valósítható meg abból, amit tervez-nek.


- A magyar kultúra részének ve-hetjük azt, hogy általában szívesen panaszkodunk, vagyis az életünkből a nehézségeket, a bajokat említjük, azt hangsúlyozzuk. A megszokott szófordulatok helyett a jó dolgok em-legetése tudatosságot, odafigyelést igényel, s lassan alakulhat az újabb szokás. A beszélgetőtársakon is mú-lik, hogy az ember miről beszél. Ha nagyobb az érdeklődés a bajokról, akkor többet beszélünk róla. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy teljesen nem lehet elhagyni a problé-

mákról, negatívumokról való beszé-det. Egyrészt van feszültségoldó ha-tása a kimondásnak. Másrészt hamis világ a gondok nélküli. A panaszkul-túra megváltoztatására van esély, ha a beszéd a problémamegoldásra irá-nyul, s kellő hangsúlyt kap az öröm is.


- A napokban sikerült egy régi vá-gyamat teljesíteni, hogy madárete-tőm legyen. A padláson, ahol a ker-ti díszeket tartjuk, találtam alkalmas anyagokat, amelyekből elkészítettem a madáretetőt. Az ünnepi készülő-déskor a kerti fenyőfa díszítése után a madarak számára felkerült az ete-tő egy másik fára. Napokig vártam, hogy a kertben élő madarak felfedez-zék. Már kezdtem azt hinni, hogy hi-ába várok, ám egyik reggel azt vettem észre, hogy egy bátor széncinege ke-rülgeti az etetőt, majd leszáll rá és csi-pegeti a kitett magokat. Azóta min-den reggel megjelenik eszegetni, és ma már társakat is hozott. Így az ün-nepvárást ez az öröm is, hogy „máso-kon” segítettem, teljesebbé teszi.

Közjó agressziókutató szemével

A problémamegoldásra kell hangsúlyt helyezni- kellő hangsúlyt kapjon az öröm is -

Böjte Csaba: Főállású befogadó vagyok

- rövid interjú közös Európai Akadémiáról -Miért szólalt meg menekültügy-

ben?– Nagyon sokan kértek rá, más-

felől én is valahol főállású befogadó vagyok. 25 év alatt 5 ezer gyereket is-tápoltunk, mindenféle színűt és for-májút. Úgy éreztem, ez feljogosít a megszólalásra.

- Mit javasol?- A házaknak mindenhol van ajta-

juk, kapujuk, sokat kerítés veszi körül, ha valaki be szeretne jönni, akkor ko-pog. A legliberálisabb ember se fogja lebontani a kapuját vagy hagyja nyitva az ajtaját. Tessék kopogtatni. Egy or-szágon belül is azt lehet befogadni, aki el tud igazodni, beszéli a nyelvet.

- A menekültek oktatására egy közös Európai Akadémiát javasolt. Hogyan?

- Sok kihasználatlan épület van Magyarországon, más országban is. Fel kell újítani őket, és befogadni a menekülteket, akik dolgozhatnának, tanulhatnának. Lehetőséget kapná-nak, hogy a befogadó ország nyelvét, szokásait elsajátítsák.

- Befogadnának menekülteket is?- Mi nem válogattunk soha, fel-

nőtteket is fogadtunk már be. Errefelé még nem nagyon kanyarodtak a me-nekültek. A megoldást abban látom, hogy az ő országaikban ne legyen há-ború. Senki nem jókedvében jön el a hazájából és tesz meg több ezer kilo-métert.

Interjúforrás: szeretlek magyarorszag.hu

szerkesztette: VM

5JÓTÉK NYSÁGKÖZÉLET A KÖZJÓÉRT | HÍREK

Dr. Gulyás Kálmán medi-átor, 2003 és 2006 között egyházügyi államtitkár és 2009-ben többek között a civil társadalmi kapcsolato-kért is felelős szakállamtit-kár válaszai, amiben főként a civil szektor szerepe ke-rült felhangosításra, ahol a közös emberi értékek, érde-kek révén összefogások tör-ténhetnek, ahol a jóról kö-zel azonosat gondolnak és így annak összeadódásából a közjóról való gondolkodás elindulhat, egyszer...

- Lehet-e mindenkinek jó a közjó? - Igen is meg nem is, mert a sze-

gény, hiányt szenvedő emberek szá-mára életkörülményeiben jelentős javulást, kitörési lehetőséget bizto-sít, a tehetősebbeknek nagyobb ter-het. Akik jó vagy jobb életkörülmé-nyei ellenére sem képes önként is segíteni, az nem biztos, hogy szíve-sen tesz a közjavára. Talán először azt is tisztázni kellene, hogy mi a közjó? Van, akinek azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő módon jut a közös javakból, mindenből egyfor-mán részesülnek. Van, akinek azt je-lenti, hogy csökkennek a társadalmi különbségek. Van akinek, azt jelen-ti, hogy a köz valamennyi tagjának, minden embernek jó, illetve jobbá tehető az életkörülménye, de jelent-heti azt is, hogy jobb a közhangulat az országban, csökken a gyűlölet, nő a szeretet. Mindennek a feltétele, hogy aki részesülni akar a közjó gyü-mölcseiből, annak tehetsége, adott-sága szerint adni is kell a köz többi tagjának.


- Lehet, hogy ez illúzió! Magyar-országon a mai morális, gazdasági, szociális, oktatási, egészségügyi krí-zis helyzet kizárja az össznemzeti boldogságot. Gyűlölet, konfliktus, félelem (félelem a munka elveszté-sétől, félelem a betegségtől, félelem

a menekültektől és még lehetne so-rolni) szövi át meg át a mindennap-jainkat. Lehet-e ezeket a konfliktu-sokat békésen kezelni, megbékülni. Mi mediátorok keressük ennek lehe-tőségeit, de nem állunk jól ebben az ügyben. Csak a civil kezdeményezé-sek, amelyek a közös emberi értékek-re, érdekekre épülnek képesek elin-dítani ezeket a közösségeket a helyi

boldogság, öröm, kölcsönös megbe-csülés útján. Jó példa erre a „Mi ut-cánk” közösségi portál, amelyet a fenti célokkal egyetértő támogatók segítenek.


- Biztos, de nem tudom ponto-san, hogy milyen elemei lehetnek az össztársadalmi jóléti minimumnak. Elképzelhető, hogy már máshol, má-sok kikutatták ezeket az összetevő-ket. Szerintem, a társadalom egyének sokaságából áll össze, de szerencsére minden személy/ember különbözik a másiktól, ebből adódóan személy-hez kötött jóléti minimumok átlagá-ból állhat össze valami össztársadal-mi jóléti minimum.


- Igen! Egyrészt feltétele a jól képzett, felkészült hivatalnoki kar, akik segítenek a panaszok embersé-ges kezelésében, segítenek a „panasz-kodóknak” abban, hogy mi a jogos és mi nem egy-egy panaszolt ügy kap-csán. A XXI. század hivatalnokai kell,

hogy rendelkezzenek a konfliktuske-zelési ismeretekkel a kiváló szakis-meret mellett.

- Van erre konkrét javaslata?- Advent kellős közepén vagyunk,

várakozással tele, ilyenkor nagyjából mindenki végig gondolja, hogy mit is vár ebben az időszakba, miben tel-jesedjen ki karácsony csodája, misz-tériuma? Magamról tudok csak be-szélni: várom azt a csodát, hogy ha szembejön velem valaki az utcán, az mosolyogjon, viszonozza a köszö-nésemet, várom, hogy végre legyen béke a lelkekben, béke egymás kö-zött, béke az országban, béke a világ-ban, a gyűlöletet váltsa fel a szeretet, tudjunk megbocsátani. Nőjön a bi-zalom és csökkenjen a bizalmatlan-ság. Legyünk befogadók, mert mi is befogadottak vagyunk. Várom, hogy a kimondott szó és a tett végre egy-beessen. Szűnjön a némaság, beszél-jünk többet egymással, és a buszon, metrón, villamoson inkább egymást nézzük, ha lehet, inkább beszéljünk egymással és ne a telefonunkkal, táb-lagépünkkel.

Nem folytatom tovább, de hi-szem, hogy nem lehetetlenek a vára-kozásaim, és talán, ha nem is most, de egyszer talán beteljesülnek. Min-denki, aki egy kicsit tud azonosulni az én várakozásaimmal, akkor tegyen egy kicsit mindezért.


Talán a legfontosabb, hogy a lá-nyom megszerezte segédkönyvtárosi oklevelét és talán január 1 után kezd-hetjük a munkalehetőséget felkutat-ni. Öröm, hogy feleségem befejezett az ünnepek előtt egy nagyobb mun-kát, ami igen csak megviselte, de már jól van és jut ideje a családra is. Most már csak várjuk a Megváltó megszü-letését, de én igazán már a második eljövetelében reménykedem, hogy végre rendet csináljon ebben a zűrza-varos világban, legyőzve a gonoszt és örök békét teremt a Földön.

Mindenkinek kívánok boldog ünnepet, áldott karácsonyt és egy si-keres 2016-os újesztendőt.

Közjó mediátor szemével

Közös értékek és érdekek - több igazi mosoly és több élő jószó -

A jézusi önzetlen adni tu-dás megközelítéséből vála-szolta meg a közjó elérésé-re és a panaszkultúra változ-tatására feltett körkérdést, Ungvölgyi János templomos lovag és egy gyomaendrődi civil szervezet, a Templárius Alapítvány elnöke. Azt hangsúlyozta „jobb adni, mint kapni”...

- Lehet-e mindenkinek jó a közjó?- Nem vagyunk egyformák. Vi-

szont ha megtapasztaljuk a biblia

szavaival, hogy jobb adni, mint kap-ni, akkor jobb lesz a kedvünk, jobb lesz a családi életünk, jobb lesz a kör-nyezetünk. Ez vonatkozik egyénre, de vonatkozhat a társadalomra ve-títve egyaránt. A közjót közösen ér-hetjük el, közös akarattal és ebből Istent kihagyni nem szabad. Ha Nél-küle cselekszünk, nincs ez az eufóri-kus érzésünk és kegyelmi állapotunk. Nem érezzük jól magunkat tőle. Egy példával szeretném illusztrálni, em-lékezzünk csak a rendszerváltás ide-jére, amikor mindenki boldog volt, hogy most végre szabadok vagyunk. Szerintem ez jó volt, és így a minden-kinek jó volt a közjó.


- Össznemzeti boldogság össz-akarattal és összefogással érhető el. Itt van a migránskérdés. Fontos és

szükséges segíteni a bajba jutott és el-esett embertársainkon. Viszont fon-tos, hogy ezt biztonságban és jó szív-vel tegyük. Aki kapja, az pedig tudja megköszönni. Ezek között az embe-rek között viszont nem csak bajba ju-tott emberek vannak, hanem olyanok is, akik bajt hoznak az őt segítő em-bertársára. A bajt pedig el kell háríta-ni. Össznemzeti boldogsággal tölt el az a tény (és mindnyájunkat), hogy Kormányunk ezt a biztonságot és bá-torságot a magyar nemzet védelme érdekében jogi és fizikai eszközök-kel megteremtette. Tehát ez is egy jó tett és cselekedet volt, amit Magyar-ország tett, és mindnyájunkra nézve pedig mérhető eredménye volt.


- Nehéz kérdés. Azt gondolnánk, hogy a fejlett nyugati Világban min-denki jól él. Nem így van. Ott is van-nak szegény és rászorult emberek, ahogyan Magyarországon is. Szerin-tem akkor lehetne jóléti minimum, ha ezért közösen tennénk is: ha egy-formán gondolkodnánk Földünk megmentésén, a környezettudatos nevelésen, jobban odafigyelnénk az Isteni gondviselésre… sorolhatnám. Sajnos erre még várni kell.


- Igen, le kell vetkőzni a rossz be-idegződéseket. Sohasem szabad pa-naszkodnunk. Mindenért hálát kell adnunk, és meg kell köszönnünk.

Vegyük már észre magunk körül az apró örömöket. Jobban kell bízni ön-magunkban. A magyarok pedig kü-lönösen bízhatnak, hiszen már any-nyiszor bizonyítottunk Európának és a Világnak egyaránt. Egyszerűen vi-szolygok attól, ha valaki a mondan-dóját azzal kezdi, hogy van egy kis probléma. Környezetemet erről már sikerült leszoktatnom. Azt kell in-kább mondani, hogy van itt egy meg-oldandó feladat, hogyan oldjuk meg. Ennyi, és akkor már tettem magam is a panaszkultúra megváltoztatásán.


- A keresztény világ legnagyobb ünnepére készülünk, a kisJézus szüle-tésére. Ez mindig jobbra és többre sar-kalja az embereket így advent idején. Számomra az Élelmiszerbak Egyesü-let által szervezett adománygyűjtést jelentett sikert. Ugyanis a Templárius Alapítvány Gyomaendrődön 530 kg tartós élelmiszert gyűjtött ösz-sze a Penny Market Áruházban. Ezt december 20-án szétoszthattuk 65 gyomaendrődi rászoruló család-nak. Ezeket a családokat a telepü-lés lakói ajánlásával közösen tettük úgy, hogy a munkába a helyi egyhá-zi gimnázium diákjait önkéntesként bevonhattuk. Igazi nagy és szép ün-nep volt. Az í-re a pontot az tette fel, hogy a rászoruló családokkal együtt vihettük a Betlehemből érkező lán-got Gyomaendrőd Fő utcáján a Vá-rosi adventi gyertyagyújtás helyszí-nére, együtt énekelve és imádkozva az úton végig haladva. A fénytenger nem csak az utat világította be, ha-

nem beragyogta az emberi szíveket és lelkeket. Ez volt nekem 2015 ad-ventjén a legnagyobb öröm, ami az ünnepvárásomat meghatározta.

Közjó templomos lovag szemével

Adni jó!- ha biztonságban és jó szívvel tesszük -

Ma a pénz mértéktelen haj-szolása az uralkodó nézet. A közjó szolgálata elfelej-tődött. Amikor a tőke bál-vánnyá válik, és ez vezér-li az emberek döntéseit, amikor a pénz iránti mohó vágy uralkodik, az rombol-ja a társadalmat. Merjük kimondani változást aka-runk. Fájdalmas tapaszta-latból tudjuk, hogy ha az átfogó szerkezeti változá-sokat nem kíséri az ész és szív őszinte párbeszéde, ak-kor azok előbb-utóbb bü-rokratizmusba, korrupció-ba és sikertelenségbe fullad-nak - mondta Ferenc pápa Bolíviában elmondott be-szédében, aminek kivonatát adjuk most közre.

A beszéd 2015. július 9-én hang-zott el a bolíviai Santa Cruzban a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, amelyet az Igazságosság és Béke Pá-pai Tanácsa és a Pápai Társadalomtu-dományi Akadémia hívtak össze. A katolikus egyházfő azzal kezdte be-szédét, hogy ne féljünk kimondani, hogy az egész világra kiterjedő alap-vető szerkezeti változásra van szük-ség. Olyan pozitív változásra, amely a „profit mindenáron” uralta folyama-tokat feltartóztatva a földi élet és az

emberi közösségek szolgálatát állítja előtérbe. Hangsúlyozta, hogy bár a napi hírek láttán sok ember azt gon-dolja, hogy nem tehet semmit azon

kívül, hogy magáról, illetve család-járól és barátainak szűk köréről gon-doskodik, ez nem igaz. Igenis sokat tehetünk, minden egyes ember, hi-szen így indulhat el egy valódi és tar-tós változás. A környezet védelméért dolgozó szervezetként mélységesen egyetértünk ezekkel a gondolatokkal, és örömmel üdvözöljük, hogy a világ egyik legnagyobb vallásának felszen-telt vezetője ezeket ilyen egyértel-műen megfogalmazta. Ezért döntött úgy a Greenpeace, hogy Magyaror-szágon elsőként lefordíttatja és köz-readja ezt a történelmi jelentőségű beszédet.

„A Biblia azt mondja: Isten meg-hallgatja a népe kiáltását. „Szeretném, ha a hangom csatlakozna a mindenki-éhez, amely a testvéreink számára föl-

dért, lakhatásért és munkáért kiált! El-mondtam már, és megismétlem: ezek szent jogok. Fontosak, és megéri har-colni értük.

Kezdjük azzal, hogy tudatosít-juk: változásra van szükségünk. Tisz-tázzuk, hogy ne legyen félreértés: ami-ről beszélek, az minden latin-amerikai ember, és általánosabban az emberi-ség egésze számára problémát jelent. Ezek globális problémák, amelyeket ma egyetlen állam sem képes egyedül megoldani. Tehát ne féljünk kimonda-ni: változásra van szükségünk; válto-zást akarunk!

Változást akarunk az életünkben,

a környezetünkben és hétköznapi va-lóságunkban. Olyan változást, amely hatással van az egész világra, mivel a kölcsönös globális függőség globális vá-laszokat követel a helyi problémákra is. A remény, az emberek szívéből fakadó, és a szegény rétegekben gyökerező re-mény globalizációja váltsa fel a kire-kesztettség és közöny globalizációját!

Arról a változásról szeretnék beszél-ni, amit akarunk, és amire szükségünk van. Tudjátok, nemrégiben írtam a klí-maváltozás problémájáról. Ám most a változásról más értelemben szeretnék beszélni. A pozitív változásról, ami jó nekünk, és ami – mondhatjuk – megváltó erejű. Mert szükségünk van rá. Tudom, hogy ti is változást akartok, és nem csupán ti magatok: a különbö-ző találkozókon, utazásaim során vi-lágszerte megéreztem az emberekben a változás iránti vágyakozást. Még ab-ban az egyre szűkülő kisebbségben is van elégedetlenség és reményvesztett-ség , amely a jelenlegi rendszert hasz-nosnak tartja. Sokan remélnek válto-zást, amely képes kiszabadítani őket az individualizmus és az abból fakadó re-ménytelenség béklyóiból.

Az idő, testvéreim, lejárni látszik; még nem tépjük szét egymást, de szét-marcangoljuk közös otthonunkat. A tudományos közösség mára ráébredt arra, amit a szegények már jó ideje mondanak: az ökoszisztémát károso-dás, visszafordíthatatlan károsodás éri. A föld, egész népek és emberek tö-megei rettenetes büntetésben élnek. A pénz mértéktelen hajszolása az ural-kodó nézet. A közjó szolgálata elfelej-tődött. Amikor a tőke bálvánnyá válik, és ez vezérli az emberek döntéseit, ami-kor a pénz iránti mohó vágy uralkodik, az rombolja a társadalmat, megbélyeg-

zi és rabszolgává teszi a férfiakat és nő-ket, rombolja a testvériséget, egymás ellen fordítja az embereket, és ahogy vi-lágosan látjuk, veszélybe sodorja közös otthonunkat.

Ti vagytok a változás magvetői. Itt Bolíviában hallottam a kifejezést, ami megtetszett: „a változás folyamata”. A változást nem úgy látják, mint ami majd egy napon egy politikai döntés-ben, vagy a társadalom szerkezetének

megváltozásában fog kicsúcsosodni. Fájdalmas tapasztalatból tudjuk, hogy ha az átfogó szerkezeti vál-tozásokat nem kíséri az ész és szív őszinte párbeszéde, akkor azok előbb-utóbb bürokratizmusba, kor-rupcióba és sikertelenségbe fullad-nak. Ezért tetszik nekem a „folyamat” kifejezés, amely a mások által szárba szökkenni látott magok elvetéséről, ön-tözéséről szól, nem arról, hogy elfoglal-junk minden hatalmi pozíciót az azon-nali eredmények érdekében. Mi mind csupán részei vagyunk egy összetett és

bonyolult egésznek az idő síkján lépve egymással interakcióba: emberek va-gyunk, akik azért küzdünk, hogy meg-találjuk az élet értelmét, a sorsunkat, akik a méltóságunkért és egy jó életért küzdünk.

Fontos, hogy mások arcában meg-lássátok önmagatokat, hogy mások problémáit közelről érzékeljétek és meglássátok mindennapi apró hőstet-teiket: ezek teszik lehetővé, hogy a sze-

retet parancsát kövessétek, de nem az ideák és az elmélet alapján, hanem a valódi emberi találkozások által. Nem ideákat vagy elméleteket szeretünk, ha-nem embereket... Elkötelezettség , való-di elkötelezettség születik a testvéreink, a gyermekek és az idősek, az emberek, illetve a közösségek iránti szeretetből; a szívünket megtöltő nevek és arcok irán-ti szeretetből.

(A teljes magyar fordítást a Greenpeace adta közre, forrás: www.greenpeace.hu, képforrás: © AP Photo/Gregorio Borgia)

Ész és a szív összhangja- ez hozza meg az igazi változást -

6 JÓTÉK NYSÁGCIVILEK A KÖZJÓÉRT | ADAKOZÁS | HÍREK

Azt gondoljuk, hogy meg kell mutatnunk a tisztaság-ban való élet szépségét, a ke-resztény házasság, a család szépségét, a kereszt és az ál-dozat nagy értékét – mond-ta Ungvölgyi János, a kurató-rium elnöke. Ezért szervezett a Templarius Alapítvány a családról, az egyház örök ta-nításáról, a házasságról kon-ferenciát Budapesten és Pécsett. A Nemzeti Együtt-működési Alap által támo-gatott konferencia a Vati-kánban zajlott nagy Szinó-dus idején zajlott.

Dr. Beer Miklós püspök atya nyi-totta meg a konferenciát, aki többek között a következőket mondta: Ami-kor a családról mi keresztény hittel elmélkedünk, az úr isten örök szere-tetét próbáljuk megérteni. Aki ránk emberekre bízza az élet szolgálatát, és ránk bízza a jövőnek az építését. Mindnyájan a saját élményvilágunk-kal tekintünk erre a titokra. A saját családunkból, saját gyermekkorunk-ból, saját neveltetésünknek az em-lékével és ugyanezzel a bizalommal és örömmel tekintünk mindazokra a családokra, akik ma Európában, és hát itt a mi szeretett magyar hazánk-ban vállalják a családi életnek a hiva-tását, küldetését. Az Úristen feladatul adja nekünk, hogy adjunk példát, re-ménységet a minket körülvevő világ-nak.

Dr. Surján László előadásában megemlékezett Victor Hugónak a Nyomorultak című regényében leírt mondatáról: „Birtokában vagyunk az élet hamis céljának, a boldogságnak, és elfeledjük igazi célját a kötelesség-nek.” Ám a házasságot is el lehet ron-tani, ,,ha a házasságban a boldogság úgy jelenik meg, mint a birtoklás, ha nem a másikért, hanem a másikból élek”. Mindez összefügg azzal, hogy nem foglalkozunk eleget a házasság-ra való felkészüléssel. Van azért már mögötte kormányzati intézkedés a házasság alkalmával megszerezhe-tő kedvezmények és a gyerekeknek nyújtott kedvezmények rendszere.

Julio Augusto Loredo a család európai apokalipsziséről beszélt. Az előadás végigtekintette azt az esz-me-és társadalomtörténeti folya-matot, amely a család fogalmának kilúgosításáról / semlegesítéséről szól. Az egyik legújabb mozgalom-ról, a genderről ezt mondja az elő-

adó: ,,Jogom van megalkotni a saját nemi (gender) identitásomat. Jogom van továbbá bármikor ezt megtenni életem során. Úgy vélem, a gender-elmélet a történelem eddigi legpusz-títóbb hatású forradalma, mert ez magát a realitást tagadja. Az Európai Unió az, aki élen jár a gender-elmélet, a legújabb forradalmi őrület terjesz-tésében”.

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita az apa szerepét járta körbe, felvillantotta azt, hogy milyen gyönyörűséges is, milyen egyedülálló, milyen pótolha-tatlan, milyen nagyszerű a teremtés, amikor apát is teremtet a gyermek köré. ,,Szokták mondani a férfiak, hogy ha már nagyobb lesz, és akkor lehet a gyerekkel beszélni. Ne várjuk ki még nagyobb lesz” – javasolta az előadónk. Nagyon fontos ez egy sze-rethető és megközelíthető apa legyen jelen – hívta fel a figyelmet pécsi elő-adónk a családban töltött hasznos és értékes idő fogalmára.

Kovács Ervin Gellért atya A fel-bonthatatlan termékeny szentségi há-zasság, mint a boldog családi élet alap-ja című előadásában arról beszélt, hogy a szekuláris társadalom, mely elsősorban az egyéni szükségleteket törekszik kielégíteni képtelen vilá-

gos erkölcsi útmutatást adni. A ha-gyományos értékek válsága, melyet a fogyasztó társadalomban észlelünk, a különböző preferenciák közötti el-lentétekhez vezet, nem utolsó sorban a családi viszonyok területén is.

Így a feminizmus az anyaságot, a nő önmegvalósítását akadályának te-kinti. Még másik oldalon a gyermek-hez jutás gyakran olyan jogban van ki-kiáltva, melyet bármi áron el kell érni. A családot egyre gyakrabban szemé-lyek közösségének tekintik, függet-lenül a személyek nemétől, hiszen az emberi személy megválaszthatja

saját nemét személyes preferenciája alapján. Másik oldalon is felmerül-nek problémák, melyek egyenes ha-tással bírnak a család hagyományos alapjaira.

A világunkban dúló fegyveres összecsapások, tömeges kivándor-láshoz vezetnek. A háború sújtotta vidékről a gazdagabb országok irá-nyába. Az emigráció sokszor vezet a családi kötelék fellazulásához, ugyan-akkor új társadalmi közeget teremt-ve, melyben nemzetek és vallások közötti kapcsolatok létesülnek. Ezek a kihívások és veszélyek minden ke-resztény egyházat érintenek, melyek választ keresnek rájuk, kiindulva a krisztus által rájuk bízott küldetésből, hogy üdvösségre vezessék az emberi-séget.

„Kitörési pontok a helyi illetve térségi kommunikációban” című elő-adásában Klacsán Gábor, a konferen-cia médiapartnere azt hangsúlyozta, hogy ,,az itt megfogalmazódó pontos, jó előrevivő és értékközpontú üzenet-nek el kell jutniuk oda ahova ezeket szánjuk”. Hogyan törhetők át a falak – tehetjük fel a kérdést. Vannak olyan kommunikációs csatornák, vannak olyan kommunikációs formák me-lyek ügyesen és jól használhatók, ké-

pesek felvenni a versenyt a nagy és mindenre ránehezedő úgynevezett monolitikus tömegkommunikáció-ra. Ezek a hatalmas kommunikáci-ós tömbök vagy bármilyen tömegű kommunikációs formák meglehető-sen lassan mozognak. Sokkal lassab-ban mozognak, mint amilyen tem-póban változik a világ. A konferencia

anyaga ezért egy internet alapú kom-munikációs rendszerre kerül rá.

Dr. Szarvák Tibor szociológus az „Értékek ingája: a magyar fiatalok kapcsolata a hittel és a családdal” cí-met adta előadásának. Az értékek

orientálnak, szabályozzák testi-lelki energiáink felhasználását, behatárol-juk és kifejezik társadalmi hovatarto-zásunkat, társadalmi énünket – hang-súlyozta Kamarás István szociológus gondolatát előadónk. Napjainkban sokszor arra kell gondolnunk, hogy milyen nehézségekbe ütközik az ér-tékekhez való hozzáférés, viszonyu-lás. Ezért az Ilyen beszélgetéseknek, amilyeneket most a Templárius Ala-pítvány szervezésében láttunk és hallunk, nagyon fontos szerepe van abban, hogy kikristályosodjon ma-gunkban is az inga értékeihez való hozzáállás – mondta az előadó. Lé-nyeges, hogy gyerekekkel, diák-ön-kormányzati vezetőkkel, tehát olyan személyekkel is beszélgessünk erről, akik életében éppen kulcsfontosságú, hogy milyenek otthon a szülők, mi-lyen kommunikációban vannak egy-mással, milyen mintát adnak, milyen kirándulásokon vesznek részt közö-sen, mernek-e nemet mondani vala-milyen fogyasztási szokásra stb.

Érsek Barnabásné Vass Beáta a borsodnádasdi Keresztény Családok Jövőjéért Alapítványról beszélt. Tud-juk, hogy a halmozottan hátrányos-

ság az a családi körülményekből adó-dik. Van mit tennünk a családokért. 2001-ben a Borsodnádasdi Szent Ist-ván Római katolikus plébánia alapí-totta ezt az alapítványt néhány család szponzorálta, illetve néhány család

aktív közreműködésével alakult meg. A családokról is beszélhetünk,

nagyon sokat, de a legfontosabb az, hogy tettünk valamit azért, hogy a ke-resztény családok megmaradjanak és, hogy a fiataljaink előtt mintaként le-gyenek – zárta gondolatait az előadó.

Illéssy Mátyás atya, az Összefo-gás a Magyar Családokért Egyesület elnöke szerint óriási feszültség van a polgári értelemben vett család felfo-gás és az egyháznak a család felfogá-

sa között. Ezt a hidat, ezt valószínűleg nekünk kell áthidalni. ,,Annyira jól tudunk szeretni szavainkkal” – me-sélt történeteket előadónk.

,,Az hogy társadalmunk ennyire szétesett és ennyire jellegtelen, arcta-

lan és sokszor pökhendi, nagyon-na-gyon nagy baj. A családok pillanatok alatt szétesnek, az anyaszentegyház-nak, a plébániák közösségnek, szer-zetes közösségeknek hihetetlen nagy megtartó ereje lehet, és van. Adja a Jó isten, hogy közösen tudjuk isten ir-galmának az eszközévé válni” – zárta mondandóját Mátyás atya.

Ungvölgyi János és Dr. Szarvák Tibor

Templárius AlapítványEbben az esztendőben ünnepeljük a Templárius Alapítvány megala-kulásának 18 éves évfordulóját. A Templomos Lovagrend Magyarok Preceptóriája által alapított nonprofit szervezete 1997. szeptember 30-án jött létre.Az alapítvány célja: lehetőséget adni a határon túl élő és a világon szétszórt magyar fiatalok számára, hogy Magyarországot és annak kultúráját, népét, eredetét megismerjék, és közösségi kapcsolatokat teremtsenek.

Adószámunk a következő: 18856617-1-04Honlapunk: www.templarius.hu

Kérem, hogy Ön is látogassa meg Honlapunkat.

Kapcsolódjon be Ön is, és önkéntesként vagy támogatóként segítse munkánkat.

,,Mindnyájan a saját élményvilágunkkal tekintünk erre a titokra”

Családkonferencia keresztény szemmel

Élelmiszer- adományozási

felhívásadakozás örömén túl

egy kis wellness ösztönzéssel

Aki fontosnak tartja, hogy Magyarországon csökkenjen az alultápláltak és éhezők száma, hogy az élelmiszer-felesle-gek ne a megsemmisítőkbe, hanem mások tányérjára ke-rüljenek, támogassa a Magyar Élelmiszerbank Egyesületet az alábbi módok valamelyikével, hogy a jövőben is hidat tudjanak teremteni a rászorulók és az élelmiszer-felesleggel rendelkező adományozó vállalatok között.

A téli, nehezebb időszakban különösen megnő az egye-sülethez érkező kérések száma. Ilyenkor különösen nagy szükség van minden segítő szándékra.

Azon adományozók között, akik 2015. november 20 - december 31-ig tartó időszakban 5.000 Ft-nál nagyobb adománnyal támogatják munkájukat, és megadják mail cí-müket, egy kétszemélyes wellness hétvégét sorsolnak ki a szegedi Tisza Hotelbe a NetAdClick.com felajánlásával.

Sorsolás: 2016. január 15. Az eredményt a Facebook-on teszik közzé, a nyerteseket e-mailben értesítik.

(forrás: elelmiszerbank.hu)

Az Ofella Sándor Alapítvány 1998-tól Tápiószecső kultu-rális hagyományainak meg-őrzésén dolgozik. Az Ofella Sándor Hagyományőrző Népi Együttest, az Ofella Sándor Nyugdíjas Klubot, a gyerkőc együttest 2011-től, valamint a Családi Fészek Néprajzi Múzeumot 2013. június 1-től, létrejötte óta működteti.

Tápiószecső őslakossága római katolikus vallású, így a régi hagyo-

mányaik minden napjaiban megha-tározó szerepet töltöttek be a vallási ünnepek.

Ezen ünnepek, események a mai ember számára ismét fontosak, így mi is fontosnak tartjuk ezek megtar-tását, megünneplését, valamint az ál-lami ünnepeken való részvételt.

Alapítványunk rendszeresen szervez nagy rendezvényeket, kon-certeket, táncházat, táncos mulatsá-gokat, zenés táncos szüreti felvonu-lást.

Közösségi programjainkon gye-rekek, fiatalok részére folyamatosan tartunk kézműves foglalkozást, ját-szóházi programot.

Összejöveteleinken az elmúlt ko-rok ételeinek sütése-főzése mellett tréfás játékokon, versenyeken, meg-emlékezéseken, felvonulásokon fel-nőttek és gyerekek szívesen részt vesznek, őseink hagyományait, szo-kásait felelevenítik, megmentik az utókor számára.

Rendszeresen tartunk Honisme-reti, Néprajzi Hagyományőrző Tábo-rokat, fotók, festőművészek munká-iból Időszakos Kiállításokat, archív felvételeinkből filmvetítéseket.

Farsangra, Húsvétra Karácsonyra készített kézműves munkából össze-állított kiállítás minden évben prog-ramunk része, pl.: zöldség-gyümölcs

figurák, töklámpások, adventi koszo-rúk, ajtó- és asztali díszek, fenyő dí-szek, mézeskalács díszítések.

Programjaink részletesen az éves munkatervünkben megtalálhatók.

Az Ofella Sándor Alapítvány ren-dezvényeinek nagy részét a Családi Fészek Néprajzi Múzeumban tart-ja, ahol heti négy alkalommal, vagy igény szerint tárlatvezetés biztosít.

Reméljük, hogy az előző évek-hez hasonlóan az Ofella Sándor Ala-pítvány által működtetett Néprajzi Múzeumot megtekintik országhatá-ron innen, országhatáron túlról érke-ző látogatók és programjainkban be-kapcsolódnak.

Elérhetőségünk: ofellasandoralapitvany.webnode.hu

Ofella Sándor Hagyományőrző Népi Együttes,

2251 Tápiószecső, Szőlő u. 20. 06 30 201 3098

Ofella Sándor Alapítvány - Tápiószecső Kulturális Hagyományainak megőrzéséért -

Vajda Márta Jótékonyság újságot adott át Ungvölgyi Jánosnak

7JÓTÉK NYSÁGCIVILEK A KÖZJÓÉRT | ADAKOZÁS | HÍREK

Új idők új szelei

Tanácskozást, egyúttal tiszt-újító közgyűlést tartott a Pest Megyei Népművelők Egyesülete, az Országos Népművelők Egyesületének tagszervezete november 19-én, 10 órai kezdettel, a Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Irodája Nyáry Pál konferenciatermében.

A közgyűlés apropója, hogy Pest Megye először ad otthont az orszá-gos szakmai rendezvénynek, a Ma-gyar Népművelők XXXIII. vándor-gyűlésének. A vecsési Bálint Ágnes Kulturális Központ, melynek igaz-gatója Kis Tóth János, a Pest Megyei Népművelők Egyesületének elnök-ségi tagja, a fent említett tanácsko-zás egyik kezdeményezője, a Pest Megyei Népművelők Egyesülete il-letve a Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Irodája elkezdte a kon-ferencia előkészítését. Többek között e tény is indokolja, hogy az egyesület újjászerveződjön, amit már 2015. ok-tóberében, Ráckevén, az Ács Károly Művelődési Központban megrende-zett Pest Megyei Népművelők Egye-sülete összejövetelén célul tűztek ki.

A tanácskozáson a tisztújítás megkezdésén kívűl még a koordiná-ciót megkönnyítő munkacsoporto-kat szavaztak meg illetve neveztek ki pl. a teljesség igénye nélkül meg-említem a kommunikációs csapatot. Megállapodtak egymás tevékenysé-gét megszemléĺő és megsegítő szak-mai kirándulásokról is.

Valamelyik Bourbon mondta, (akik semmiből sem tanulnak) vagy tán épp egy jeles Bourbonnak taná-csolták: ahhoz, hogy minden a régi maradhasson, mindennek meg kell változnia. Miért írom ezt? Mert hall-va és látva az értékközvetítésre, sőt – teremtésre patetikusan szólva éle-tüket feltevő népművelőket, hogy régóta gyakolt áldásos tevékenységü-ket hatékonyan folytathassák háttér-szervezetüknek meg kell újulnia, al-kalmazkodni új idők, új szeleihez.

Batári Gábor

Az alapítók, a Richter Gedeon Nyrt. és Rácz Zsuzsa író öt évvel ezelőtt az elsők között hívta fel a fi-gyelmet egy súlyos, ám tabuként ke-zelt társadalmi problémára: a nők önbecsülésének és társadalmi meg-becsülésének hiányára. A Richter Aranyanyu Díj létrehozása egy olyan folyamat elindításában volt mérföldkő, amely által a Magyaror-szágon hagyományos segítő, nevelő szakmákban dolgozó több százezer nő — akik erejüket és idejüket nem kímélve gyakran mostoha körülmé-nyek között dolgoznak — előtérbe került, felfigyeltek rájuk és munká-jukra. Az elmúlt öt évben fontos te-rületek kaptak figyelmet a díj által, mint a gyermekpszichiátria, gyer-mekvédelem, kórházpedagógia, ko-raszülött-ellátás, a magyarországi romák helyzete vagy a droghelyzet.

Ezért volt elengedhetetlen lépés a díj alapítói számára, hogy a jubileu-mi évben első alkalommal az egész-ségügyi dolgozók, orvosnők és pedagógusok mellett a szociális te-rületen dolgozó nőket is díjazzák.

„A Richter a Nőkért Progra-munkkal igyekszünk a legtöbb nő számára valami igazán fonto-sat nyújtani: önbecsülést, saját ma-gunk, nőiségünk értékelését, a kü-lönlegesség elismerését minden életkorban. Hisszük, hogy a pozitív értékek képviselete mellett a közös-ségteremtő klubokkal, a nők számá-ra fontos témákban folytatott párbe-széddel, vagy a Richter Aranyanyu díjazottjain keresztül inspiráló pél-dák bemutatásával értéket terem-tünk, és reméljük, hogy mindezek egy lépéssel közelebb visznek min-ket a nők testi-lelki, és társadalmi

jólétének megteremtéséhez és fenn-tartásához. Azt gondolom, nem el-hanyagolható, hogy létezik egy ha-zai gyógyszergyár, amely különös, kiemelt figyelemmel fordul a nők

felé, és tevékenységének minden percében arra fókuszál, hogy a nők egészségét féltő gondoskodással megóvja” – mondta Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommuniká-ciós vezetője.

„Ez talán az egyetlen olyan díj, amelynek a díjátadó után is van éle-te sőt, akkor kezdődik igazából. Az

Aranyanyuk egy összetartó közös-ség – igazi sisterhood, nővériség- tagjaivá válnak, ahol megismerik és támogatják egymást. Ebből a közös-ségből erőt meríthetnek, általa meg-

sokszorozzák tudásukat, energiáikat, amit aztán egy-egy fontos ügyükön keresztül az egész társadalom hasz-nára fordítanak. Az a kivételes szak-maiság és emberség , amelynek az Aranyanyuk birtokában vannak, és az a zseniális képességük, a hogyan bánnak a tanítványaikkal, páciense-ikkel, a rászorulókkal követendő pél-

da lehet mindannyiunknak” – hang-súlyozta Rácz Zsuzsa író, a Richter Aranyanyu Díj megálmodója.

A díj mára igazi sikertörténet lett, évről-évre több száz jelölés ér-

kezik, tízezrek adják le szavazata-ikat. A zsűri idén, a szociális terü-leten dolgozó nők kategóriájának bevezetésével, 16 jelöltet juttatott a döntőbe. Minden kategóriában egy zsűri és egy közönségdíjat adtak át.

A díjazottakról bővebb informá-ciók, kisfilmek: www.aranyanyu.hu

Az idén 30 éves „A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány” cégekre szabott egész-ségfejlesztő tréningjének alapvető célja, hogy megfelelő elméleti ala-

pokon nyugvó gyakorlati egész-ségmegőrző tudást közvetítsen, ezzel csökkenjen az inaktív, táppén-zes napok száma, a dolgozók haté-konysága viszont növekedjék im-

munrendszerük megerősödése és az egymással való gördülékenyebb kommunikáció révén.

A program három tréningmo-dult tartalmaz:

1. asszertív kommunikáció, konf-liktuskezelés, stresszoldás, burn-out szindróma kezelése; Kommuniká-ció a munkatársakkal, főnökkel, be-osztottal, a környezettel, a munkafo-lyamatok hatékonyságának növelése érdekében.. Mindenki számára ért-hető, megtanulható probléma meg-oldási technikákat gyakoroltatunk, amelyek segítségével a munkaszer-vezet könnyen és gyorsan egyen-súlyba, harmóniába kerülhet a hét-köznapok konfliktusaiból.

2. szellemi és fizikai aktivitást serkentő, mozgásszervi prevenci-ót elősegítő jógagyakorlatok; Köz-érzetjavító, agyi aktivitást serken-tő mozgás bemutatása, tanítása, amelyek a test és a szellem karban-tartására, gyógyítására, az immun-rendszer erősítésére, ezáltal a telje-sítmény fokozására szolgálnak.

3. agyi aktivitást és munkahaté-konyságot növelő, teljes értékű táp-lálkozás a munkahelyen

A teljesértékű táplálkozás gya-korlatát interaktív csoportfoglal-kozás (ételkészítés- és fogyasztás) keretében mutatjuk be dietetikus szakember vezetésével.

A készségkialakító tréningek be-gyakorolása, elsajátítása egy egész munkanapot (3x3 órát) vesz igény-be, a modulok között 10 perces szü-nettel, átállással.

Személyes árajánlat kérhető: [email protected] e-mail címen!

További információk: www.rakellen.hu;

Telefon: 06/30 816-3336

„ A gyerekeknek kell a tudat, hogy he-lyük van egy jó világban és ígéretes jö-vőben” (Kim John Payne)

A mai társadalom olyan ki-hívásokat eredményez, melynek igen nehéz megfelelniük a külön-böző korcsoportoknak.

A családnak különleges szerepe van a társadalmi viszonyok újrater-melésében, hiszen generációkon ke-resztül örökíti át értékeit, normáit, viselkedési szabályait.

Gondjainkat, érzéseinket ma-gunkban tartjuk – a feszültségek egy-re csak halmozódnak. Napjainkban válságban van-e a család, vagy csak alkalmazkodik a megváltozott hely-zethez, e tekintetben megoszlanak a vélemények. Egy biztos: a hagyomá-nyos családmodell átalakulóban van. Rohamosan csökken a házasságban élők és a családban vállalt gyerekek száma. A középkorúak és az idősek még tartják magukat a régi hagyomá-nyokhoz, de a fiatalok körében egy-re kevesebb a tartós párkapcsolatban élők aránya, sokan inkább az élettársi viszonyt helyezik előtérbe.

Konfliktusokhoz vezethet a szülői modell hiánya vagy a hibás minták át-vétele, az otthonról hozott szerepfel-fogások, problémamegoldások és er-kölcsi kérdések ellentmondása is.

A családtagoknál gyakran problé-ma, hogy nem megfelelően kommu-nikálnak egymással, nem fogalmaz-zák meg nyíltan gondolataikat, nem beszélik meg egymással.

Egyre gyakoribb a házasságok és a párkapcsolatok széthullása. Ennek következtében az elvált szülők között igen fontos a további együttműkö-dés, a kapcsolattartás és a szülői fel-

ügyeletben való megállapodás.A gyermek érdekét kell mindenek

fellett figyelembe venni. A Családse-gítő és a Gyermekjóléti Szolgáltatás főbb feladata az, hogy a családok szo-ciális és mentálhigiénés helyzetét fi-gyelemmel kísérje, feltárja a krízisek okait és a megoldásba bevonódjon, támogatást nyújtson, valamint az is, hogy életvezetési tanácsadást nyújt-sanak a rászorulóknak.

A család és az iskola együttmű-ködésének újragondolása fontos fel-adat a mai magyar nevelésügyben és iskolarendszerben. Ma alapvető kér-désnek számít még mindig, hogy hol kezdődik az iskola oktatási- nevelési feladata és hol a család kompetenci-

ája. Mi a szülő szerepe a családban?

Hogyan lehet boldog kiegyensúlyo-zott gyermekeket nevelni? Hogyan kezeljük a kisgyerekkor és a kamasz-kor lelki problémáiból eredő konflik-tusokat? Mi a mediáció (közvetítés ) szerepe a konfliktuskezelésben és a szülők válása esetén történő kapcso-lattartás rendezésében?

Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat és nyújtunk segítséget szülőknek, kamaszoknak és a felnőtt-kor küszöbén állóknak.

A Szülők és Fiatalok Akadémiá-ja - Esélyegyenlőségi előadássoroza-tunkat 2015-ben a Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata támogatta.

„A gyermek bámulatos pontos-sággal mutat rá arra, amin dolgoz-nunk kell, a vele kapcsolatos nehézsé-gek jelzések - és egyben lehetőségek is a továbblépésre. Felhívják a figyel-münket arra, hogy miben kell változ-nunk, fejlődnünk. Igen, ha engedjük, gyermekünk átírja a történetünket - és ebben a folyamatban mi válunk ta-nulóvá.” (dr. Kádár Annamária)

dr. Varga Gizellajogász, családi-párkapcsolati

konfliktuskezelő mediátorwww.viadukt.info

Kilenc nő vette át a Richter Aranyanyu Díjat a nők megbecsülésének ünnepén

A jubileumi évben kibővült a díjazottak köreAz idén ötéves Richter Aranyanyu Díj az egyetlen olyan ha-zai kezdeményezés, amelynek célja a nők önbecsülésének és társadalmi megbecsülésének növelése. Nők végzik a leg-nagyobb közösségi és egyéni felelősséggel járó munkák je-lentős részét – tanítanak, betegeket ápolnak, időseket, el-esetteket, gyerekeket gondoznak, gyógyítanak – a háttér-ben maradva övék az a felbecsülhetetlen értékű munka, me-lyért csekély anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek. A díj alapítói, Rácz Zsuzsa író és a Richter Gedeon Nyrt. azért hozták létre az elismerést, hogy láthatóvá tegyék az oktatás-ban, egészségügyen és a szociális szférában dolgozó nőket és munkájukat. A jubileumi évben a Ridikül Magazin külön-díjával együtt már kilenc nő vehette át a Richter Aranyanyu Díjat. Az egészségügyi dolgozók, orvosnők és pedagógu-sok mellett 2015-ben első ízben a szociális területen dolgo-zó nőket is díjazták. Olyan súlyos és megoldásra váró társa-dalmi problémák kaptak figyelmet a díjazottakon keresztül, mint a romák integrációja vagy a drogprobléma kezelése. Az Aranyanyuk között van emberkereskedelem elleni koor-dinátor, aki áldozattá vált lányokon segít; tanár, aki a mesék által segíti a roma gyerekek beilleszkedését; addiktológus szakorvos; nevelőszülő, aki egy családi tragédia által vált anyává, amikor férjével együtt vállalta, hogy felnevel öt ár-ván maradt kisgyereket. A nők megbecsülésének ünnepévé vált díjátadó gálát november 26-án tartották.

Hogyan neveljünk boldogabb gyereket?

Egészség angyalai

8 JÓTÉK NYSÁGCIVILEK A KÖZJÓÉRT | ADAKOZÁS | HÍREK

Arany Liliom Alapítvány

Egy kép ezer szó

Célunk a tehetséges gyer-mekek támogatása. 2014-ben 8 személy 29 000.- és a 2015-ben már 14 sze-mély 49 000.- forint adó 1 %-ot adott hogy segít-hessük a művészi vénával megáldott fiatalokat.

Erre a célra a legnehezebb gyűjteni. Nem adjuk fel, kiállítást szervezünk az eddigi munkák-ból. Tárgyalás alatt van a Bródy Sándor utca 30/A-ban a Vidám Étteremben egy kiállítás meg-rendezése. Jelenleg rajz felvéte-li előkészítős gyermeket tudunk támogatni rajzlappal, pasztell-krétával és grafit ceruzával, hogy sikeres felvételit tehessen. Neki a vágya animáció- és mozgókép szak a Kisképzőben. Nehéz kor-szak ez egy 14 éves lány életében, de igyekszünk segíteni és kelle-mesebbé tenni ezt az átmeneti nehézséget.

Szeretnénk még több tanuló-nak segíteni, vágyai megvalósí-tásában. Szeretnénk az alkotáso-kat képeslap formájában is közzé tenni, vagy akár hűtőmágnes, vagy bármilyen más print formá-tumban, amihez szintén anyagi forrás kell.

Te is szeretnél egy képet? Tá-mogasd munkánkat.

Adószámunk:18144741-1-13

Egyesületünk országos, székhelyünk az Alföld egyik legszebb városában van, Szarvason. Tevékenységünk jórészt Budapesthez kö-tődik, de székhelyünkön is aktív tagsággal büszkél-kedhetünk. Mozgalmas évet tudhat maga mögött a ClubNetCet Egyesület szarvasi csoportja, cikkünk most róluk szól.

„Januárban kaptuk a jó hírt, hogy eredményesen pályáztunk az Ajándé-kozni öröm! című projektünkkel az Új Európa Alapítványhoz. A pályá-zat célja a kötelező iskolai Közösségi Szolgálat programjainak támogatása volt. A partnerintézmény a Székely Mihály Szakközépiskola, mindenben segítette a közös munkát.

Szintén januárban belekezdtünk egy nagy lélegzetvételű, izgalmas projektbe. A Nemzeti Művelődési In-tézet az Emberi Erőforrás Minisztéri-ummal együtt versenyt hirdetett Le-leményes Hőseink címmel. A feladat azoknak a környezetünkben élő em-bereknek a felkutatása volt, akik vala-milyen értéket képviselnek, élettör-ténetük példát mutat. A középiskolás kis csapat Szabó László bábművészt választotta a hősének. Laci bácsi már túl van a nyolcvanon, de fiatalos len-dületét, életszeretetét sokan megiri-gyelhetnék. Hivatásos katonából lett bábmester, többek között a TV Maci, Mekk Mester, Misi Mókus alkotója. Nyugdíjba vonulása után költözött Szarvasra, ahol a közösség motor-ja lett. Fáradhatatlanul szervez, al-kotótábort tart, repülőnapot hono-

sít meg, szabadidejében makettezik, fest, modelleket gyűjt. Segítőkészsé-ge példamutató a közösség számára, és ezt a zsűri is elismerte, a versenyen részt vett kis csapatunk különdíjként egy három napos tanulmányúton ve-hetett részt a nyáron.

Az egyesület országos rajzverse-nyének részeként tavasszal rajzver-senyt hirdettünk, mely az Adni jó! cí-met viselte. Sok pályamű érkezett be, melyet a Tessedik Sámuel Múzeum-

ban állítottuk ki, az országos díjátadó ünnepséget is itt tartottuk. A Gyer-meknaphoz kapcsolódva kézműves foglalkozást tartottunk az egyik he-lyi óvodában, amelyben sok halmo-zottan hátrányos helyzetű gyermeket nevelnek. A foglalkozás mellett mást

is kaptak tőlünk, kreatív alapanyago-kat gyűjtöttünk számukra, hogy fej-lődhessen kézügyességük, finommo-toros képességeik.

Nyáron egészségnap szervezésé-

ben közreműködtünk, melynek kö-zéppontjában gyermekeink egészsé-ge volt. Az egész napos programon vendégünk volt Vitéz László, lehetett egészséges zöldségételeket kóstolni, ismerkedni a halak biológiájával, va-lamint a katasztrófavédelem munká-jával is.

Augusztusban részt vettünk a Kistérségi Civil Találkozón, amely ez évben Gyomaendrődön került meg-rendezésre. Bemutattuk az egyesü-let munkáját, kiállítottuk a képeket, valamint részt vettünk a főzőverse-nyen is.

Ősszel un. reflexiós napon szá-molhattak be a közösségi szolgálatos gyerekek a programokon szerzett ta-pasztalataikról, az önkéntes munka szépségeiről.

Decemberben hagyományosan társszervezői vagyunk a karácsonyi jótékonysági vásárnak, melynek be-vételéből idős, egyedülálló, rossz szo-ciális körülmények között élő idős emberek számára vásárolunk élelmi-szercsomagokat, mert mint ahogy a rajzversenyünk témája is kifejezte, JÓT TENNI, ADNI JÓ!

A rendezvények mellett, az e-Ma-gyarország hálózat részeként dolgo-zunk azon, hogy minél több emberrel ismertessük meg a számítógép hasz-nálat és a biztonságos internetezés alapjait. Regisztrált e-Magyarország pontként segítséget nyújtunk a hoz-zánk fordulóknak az online ügyin-

tézésben, pályázatírásban. Sok ered-ményes Erzsébet program, mosógép és hűtőcsere pályázat beadásában se-gédkeztünk. A Nemzeti Együttmű-ködési Alap támogatásával lehetősé-günk nyílt eszközbeszerzésre is.

Az év vége mindig egy fajta szám-adás, ami nem múlhat el összeg-zés nélkül. Talán elmondhatjuk azt, hogy tartalmas év áll mögöttünk. Bí-zunk abban, hogy az új év is hason-lóan mozgalmas lesz számunkra és

tudást, élményt adhatunk a környe-zetünkben élőknek,

A következő Babits Mihály idé-zettel kíván áldott, békés ünnepe-ket a ClubNetCet Egyesület szarva-si csoportja:Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.Csengess éjünkön át, s csillantsd elénktörékeny játékunkat, a reményt.”

Sonkolyné Aszódi Zsófia, Szarvas

Az SZJA 1%-át továbbra is köszönet-tel fogadjuk. 2015-ben 114 897 Ft-ot ajánlottak fel számunkra, melyet gyermekprogramokra és ingyenes szolgáltatások nyújtására fordítot-tunk. Adószámunk: 18385742-1-04

Kapocs közösségek között

Rostás Árpád vándoraszta-los újra alkotott egy csodála-tos neogótikus bölcsőt. A ki-rályi kiságy mintegy három hónap alatt készült el, anya-ga tölgyfa, 200 éves diófabo-rítással, gyönyörű intarzia-faberakással, esztergamun-kákkal, faragott, aranyozott kis koronával ékítve, 3000 éves egyiptomi technikával kivitelezve.

Az indulást megelőző vasár-nap a bölcső a Szent István Baziliká-ban áldást kapott. 2015. november 19-én került sor a bölcső átadásá-ra a Kensington Palotában, London-ban. A bölcsőt Rebecca Deacon, Kate

Middleton hercegnő személyi titkára vette át egy rövid ceremónia kereté-ben a palota idén felújított szárnyában található elegáns szalonban. Ez már a második bölcső volt, amit Rostás Ár-pád a családnak készített, ezúttal ő is ott lehetett személyesen, és az eredeti rendeltetési helyén adhatta át művét.

Rostás Árpád Magyar Örökség dí-jas restaurátor, műbútorasztalos 1962-ben cigány kisgyermekként látta meg a napvilágot, és sorsa egyik intézetből a másikba vetette. A nágocsi nevelő-otthonban töltötte gyermekévei zö-mét, itt szeretett bele a fába, majd szü-lővárosában, Kaposváron sajátította el az asztalosmesterség alapjait. De eny-nyivel nem érte be, járta az országot, és inasként leste el a tudást az idősebb szakemberektől. Neve akkor lett is-

mert, mikor a marcali kórház aulájá-nak felújítását, annak méltatlan befeje-zését Gyarmathy Lívia: A lépcső című filmjében megörökítette (1995). A film segítségével Rostás Árpád resta-urátori tudásának híre külföldre is el-jutott, majd több mint 200 kastélyban bizonyíthatta tehetségét. Az ő kezének köszönhetően maradt fenn az utókor-nak eredeti pompájában a versailles-i kastély parkettája, konzolasztala és tükre, itthon az Országház üléstermé-nek bútorai, a Német-Magyar Egye-tem mennyezete, a Dohány utcai zsi-nagóga bútorzata stb.

Munkái mellett mindig fontosnak tartja, hogy tudását továbbadja az utó-kornak, elsősorban a hozzá hasonló sorból származó gyermekek részére. Éveken keresztül több tábort, és ka-rácsonyi ajándékozást szervezett hát-

rányos helyzetű gyerekek-nek. Táboraiban több mint 7000 gyermek ismerkedhe-tett meg az asztalos munka szépségeivel, és látott pél-dát Árpád életén keresztül, hogy van kiút a kilátásta-lanságból, sok munkával, és szorgalommal boldogulni lehet ezen a földön. Egyik utóbbi munkája során a Somogyvári Széchenyi kas-tély lépcsőházát az ott élő

állami gondozott és sérült gyermekek bevonásával restaurálta, mely mun-kának várhatóan még lesz folytatása. Ezért a munkáért Nívó díjat kapott a Rostás Árpád Katedrális Alapítvány.

Árpádot erős hite viszi előre, szá-mára nincs lehetetlen. Legyen az egy menthetetlennek ítélt bútor, vagy egy más számára elképzelhetetlen cél. A londoni út szervezése sem volt egy-szerű, de köszönhetően a Magyar Re-neszánsz Alapítvány vezetőinek, akik a találkozót a palotával intézték, és a Tomee Trans-nak, aki a szállítást, an-nak minden költségével vállalta, az utolsó pillanatban elhárult minden akadály. A közösségi média szerepét sem lehet kihagyni, sok ember szorí-tott Rostás Árpád vándorasztalosnak, hogy álma valóra váljon.

„Olyan leckét kapsz, amit sose fogsz elfelejteni” – kez-di Csuja Imre, alias Bala a mára több mint kétmilli-ós megtekintéssel a legné-zettebb magyar társadalmi célú kisfilm, a Tartsd élet-ben! első pár másodperc-ét. A brit mintára készült gengszteres magyar változat igazi összefogás eredménye: az Országos Mentőszolgálat Alapítvány (OMSZA) mögé filmesek, színészek és rek-lámszakemberek sorakoztak fel, hogy leforgassák a laikus újraélesztést humorosan és szórakoztatóan bemutató etűdöt. Nem fizetségért tet-ték, jutalmuk pénzben nem mérhető: megmentett em-beréleteket köszönhetünk munkájuknak.

Naponta több mint hetvenen kapnak a szívükhöz és esnek ösz-sze hazánkban szinte már élettelenül. Naponta hetvenen közülük nem élik túl a hirtelen szívhalált. Ennek egyik oka, hogy a magyar lakosság csupán tíz százaléka tud újraéleszteni, és ta-lán még kevesebben vannak, akik vészhelyzetben cselekednek is.

Leáll a szív, beindul az agy„Ha nem kezdik meg az újraélesz-

tést, akkor kiérkező mentősként mi sokszor már tehetetlenek vagyunk” – mondja dr. Czakler Éva, az OMSZA kuratóriumának alelnöke, aki több mint húsz éve mentőzik. Mentős-ként úgy érezte, tennie kell valamit, nem nézheti tétlenül, hogy Magyar-országon évente 25 000 ember halá-lát okozza a hirtelen szívhalál.

Hogyan lehetne segíteni a hely-zeten? – merült fel a kérdés tavaly novemberben, amikor az Alapít-vány kommunikációs feladatait ellátó

Human Dialog vezetőjével, Miha Ta-mással beszélgettek. „Így került szó-ba a Brit Szívalapítvány, valljuk meg, formabontó, ám felettébb népszerű, Vinnie Jones főszereplésével készült kisfilmje. Mire Tamás nekünk szegez-te a kérdést: miért ne csinálhatnánk ezt meg magyarul? Hamar belelke-sedtünk, rögtön rábólintottunk az ötletre. A Human Dialog több kon-cepciót is kidolgozott, melyek közül végül a Valami Amerikára esett a vá-lasztás.” – meséli dr. Czakler Éva.

A csajodat csókolgasd… vagy a pasidat!

Tamás felkereste az ötlettel He-rendi Gábort, a Valami Amerika ren-dezőjét. Hamar kiderült, nyitott fü-lekre talált: „Fantasztikusan jónak tartom az eredeti filmet, és régen megfogalmazódott bennem, milyen jó lenne ezt itthon is megcsinálni. Hát erre bekopogtat az OMSZA az ajtómon ugyanezzel az ötlettel. Mon-dom, ilyen nincs, csak a mesében.” – emlékezik vissza az ismert filmrende-ző, akiről talán kevesen tudják, hogy orvosi egyetemet végzett, így különö-sen elkötelezett az életmentés ügye iránt.

Nem egyszerűen újraforgatták az eredeti filmet, hanem a Valami Ame-rika 2 szerethetően keménykedő gengsztereivel egészen különleges at-moszférát teremtettek. A film fő üze-nete, hogy ha idegenkedünk a szá-jon át történő lélegeztetéstől, akkor pusztán a mellkas nyomásával is éle-tet menthetünk. Csuja Imre (Bala) szotyizó gengszterként osztja az észt: „A csajodat csókolgasd” – mondja – „…vagy a pasidat” – teszi hozzá a ma-gyar változatban, és ezzel a humoron túl azt is üzeni, hogy nemtől függet-lenül kötelességünk a tettek mezejére lépni vészhelyzet esetén.

Az eredeti film nagy találmánya, hogy a Stayin’ Alive című sláger rit-musát adja meg alapnak, ugyanis ez az ütem szükséges ahhoz, hogy a mellkaskompresszió végül sikeres le-gyen. A magyar változatban ezen is

csavarnak egyet a készítők: főhősünk Korda György iránti rajongását kifi-gurázva a magnóból először a tánc-dalénekes Ó Lady N című slágere csendül fel, és csak utána a Bee Gees klasszikusa, melynek címe magyarul így szólna: Életben maradni.

Bala jól nyomtaAz elkészült Tartsd életben! című

film kétperces és félperces változata-it február elején tette közzé az Alapít-vány internetes videómegosztókon. A készítők legmerészebb álmaik-ban is csak száz-kétszázezres nézett-ségben reménykedtek ismerve a ha-zai online társadalmi célú reklámok (TCR) nézettségi mutatóit, és tisztá-ban voltak azzal is, hogy Vinnie Jones négy és félmilliós nézettségével egy magyar film nehezen versenyezhet.

Boldog döbbenettel tapasztal-ták, hogy alábecsülték a film erejét. Az Alapítvány a Human Dialog köz-reműködésével változatos kommu-nikációs eszköztárat vetett be: kö-zösségi médiás megjelenések, online hirdetések, mozik, televíziók, sajtó-közlemények hirdették a film premi-erjét és üzenetét. Ám mégsem ez volt a hatalmas siker igazi oka. Hanem a nézők, akik hamar rajongóvá váltak. A tartalom olyan erősnek, humoros-

nak, fontosnak és szerethetőnek bi-zonyult, hogy az emberek önszán-tukból terjesztették a kisfilmet, így pillanatok alatt hatalmas nézettséget sikerült elérni vele.

A kampány végéig, május 20-áig több mint kétmillióan látták Balát, ez a népszerűség a magyar TCR-történelemben példátlan. Egy mini közvélemény-kutatás eredménye alapján a nézők 90 százalékának na-gyon tetszett a film és segítséget je-lentett, nyolcvan százalékuk szerint pedig egyenesen jobb, mint az ötlet-adó brit változat. Ez utóbbi statiszti-ka azért is fontos az ügy céljait tekint-ve, mert megerősíti azt az elképzelést, hogy magyar sztárokkal, magyar vo-natkozású filmmel lehet igazán meg-szólítani a hazai nagyközönséget.

Életben tartottakMégis, a kampány igazi eredmé-

nye és értelme nem ez. Hanem az, hogy már legalább három életet men-tettek meg hétköznapi hősök úgy, hogy elmondásuk szerint a Tartsd életben! című filmből merítettek tu-dást és bátorságot. Hiszen sok eset-ben nem a technika ismeretén múlik

a hatékony segítségnyújtás. Sokan bá-tortalanságból nem mernek nekikez-deni az újraélesztésnek, így a készítők külön öröme, hogy cselekvésre sar-kalltak filmjükkel. „Ha csak egyvalaki életét sikerül megmenteni ezzel a kis-filmmel, akkor megérkeztünk.” – nyi-latkozta Kónya Zoltán, az OMSZA elnöke még a film forgatásán. Azt hi-szem, egyetérthetünk abban, hogy valóban megérkeztek.

M.A.

Hazai vándorasztalos bölcsője

Charlotte Elizabeth Diana hercegnőnek

dr. Czakler Éva, az Alapítvány alelnöke tanítja Csuja Imrének a pusztán a mellkas nyomásával történő újraélesztést. Habár a forgatáson a Jászai Mari-díjas színművész nem nyomta teljes erejéből Pindroch Csaba mellkasát, így is kifáradt. Sokan nem is gondolnák, hogy igazán nagy energiabefektetésre és eltökéltségre van szükség az életmentéshez.

Egy ritmusra dobban a szívünk

Kétmilliós nézettség és három megmentett élet

9JÓTÉK NYSÁGJÓTÉKONY MESÉK | HITPRALINÉK

Emelkedik a szívbajok statisztikája: az orvosi kimutatások, világviszony-latokban is, megdöbbentő adatokkal rémítik a laikust. A szakértők kétfé-le magyarázattal szolgálnak. Az opti-mista tudós szerint ez a rossz statisz-tika merő látszat, inkább örülni kell neki, azt mutatja, hogy az emberi fajta átlag életkora emelkedik, s a sok szív-baj és szívhalál attól van, hogy sokkal több az öregember, mint azelőtt: a vé-gén persze valamiben mégis meg kell halni, s még jobb, ha késő vénségünk-re szívbajban halunk meg, mintha fi-atalon visz el a sorvadás. Másrészt a gyógyító tudomány is fejlődik, sok szövődményes betegségen átviszi az embereket, amik azelőtt szokás és il-lem szerint "lethalis" prognózist ad-tak: viszont ezeknél gyakori az utó-lagos, tíz-húsz év múlva jelentkező szívbaj.

A pesszimisták (és sajnos, rend-szerint ezeknek van igazuk) a kor-szellem, gazdasági válság, túlfeszített munka, háborúság és bizonytalanság bajaival magyarázzák a szívek letöré-sének szomorú jelenségét. Egy igekö-tőn múlik, hogy letört és kifáradt szí-vek helyett megtört vagy megrepedt szívekről szóljanak, mint a romanti-kus költők, akik az élet központját, ősi biológiák hagyománya szerint, nem a koponyában, hanem a mell-kasban, vagy ahogy ők mondták, a kebelben, lokalizálták. A modern tu-domány nem is jár messze attól a fel-fogástól, kerülő úton visszatért hozzá,

tanítván, hogy a túlzott vagy nehezen átalakítható külső ingerek a központi idegrendszeren s a vasomotoros (vér-edényeket ellátó) idegműködésen át végeredményben a szívnek árta-nak, azt teszik tönkre, állandó feszült-séggel gyötörve a romantikus nevű "bolygóideget", a szív precíziós óra-művének ezt a hajszálrugóját. A vér-edények elvesztik rugalmasságukat, jön a sclerosis, a koszorúerek dege-nerációja, a pulzus tiktakja szabály-talanná válik, késik vagy siet az óra s a végén megáll, s nincs, aki felhúzza, megújráz, "bis hundertundzwanzig".

*Megint csak a régi jó "lélek"-ről

van szó, akárhogy bontjuk szét ide-gekre és erekre - arról van szó, hogy az ősi lélek nem bírja ezt az új életet, ezt az újfajta világot, amelyben "rossz volt embernek lenni", a költő szerint: el kell pusztulnia, magával hurcol-va porhüvelyét vagy át kell alakulnia, hozzá kell idomulnia a megsokaso-dott bajokhoz, a balsors sűrűbben kopogó jégesőjét ki kell védenie va-lahogy, ha lehet, s az éles és ártalmas fájdalmat, amit okoz - nevezzük csak szépen bánatnak és szomorúságnak, mint apáink - el kell zsongítania, át kell alakítania tűrhető nyugalommá.

De lehet-e egyáltalán?A lélek orvosai - kevesebben, mint

amennyire szükség lett volna - meg-próbálkoztak néhány gyógymóddal, vagy ami ennél is fontosabb, néhány elméletével a lélek egészségtanának.

Egyikük az önelemzést ajánlotta, hozzátévén, hogy belső, gyermekkor-ban vagy még azelőtt szerzett kórok és sérülések akadályozzák a lelket el-lenállásában, s abban a harcban, amit különben győztesen vívna meg az el-lenséges külvilággal.

A másik - egy Coué nevű - elis-merte, hogy ebben a harcban a nor-mális léleknek is alul kell maradnia,

hacsak nem eszel ki különleges fegy-vert: ezt a fegyvert a sikeres önáltatás módszerében vélte feltalálni, megfe-ledkezvén róla, hogy a lélek, különös természeténél fogva, az öröm és béke forró vágyán kívül az igazság megis-merésének vágyával is meg van verve, szinte önmagán túl, öngyilkos mó-don, tulajdon halálának árán is igye-kezvén kielégülni.

Mindez nem segít.Maradna a rég kipróbált szánal-

mas, egyetlen kísérlet: a testi élet ta-nulságaiból venni példát és hason-latot, hogy a lélek legalkalmasabb magatartását eltaláljuk, e baljós és kedvezőtlen környezetben.

*Ebben a birodalomban határozott

fejlődés mutatkozik.A környezethez való testi alkal-

mazkodás tudománya (testedzés, sport) óriásit változott. A múlt szá-zad eszményképe, az "izomember", ahogy dagadó békáival keresztbe fon-ja karjait, régen lomtárba került; "kis erővel nagy teljesítmény", ez lett a jelszó, a tornavezető, végre-valahá-ra, ráeszmélt, hogy ha testi ügyes-ségről van szó, leghelyesebb az álla-ti és növényi élet iskoláját járni, ahol Természet tanár úr tart előadást, né-mán, csupa "demonstráció"-val. Fi-noman, beidegzett, könnyű kis iz-maival a majom és mókus, könnyen veri az olimpiász tornabajnokát - keskeny kis tengeri giliszták, telje-sen izomtalan puhányok döntögetik, milliárdszámra, Weissmüller rekord-ját, s nincs az a vasgyúró és abroncs-törő Breitner, akinek teljesítményét egy napon lehetne emlegetni egy hit-vány darázs produkciójával, amikor a százlóerős légcsavar sebességével és kitartásával rezegteti szárnyait, egy helyben lebegve a levegőben. Mindez nem az izmok, hanem az idegek játé-ka s a ma trénere, akár bokszról, akár tőrvívásról van szó, nem győzi hang-súlyozni, hogy az izmokat nem sza-bad görcsösen megfeszíteni - "laza tartás", ez a jövő zenéje, mindenütt, ahol testi technikán múlik a gyakorla-ti ügyesség elsajátítása. A zongorata-nár se ragaszkodik már az ujjak merev tartásához: "ejteni a kezet, csuklóból",

ez adja ki a kellő energiát, ha leütöd a billentyűt, hogy energiát takaríts a felszabadult ujjidegek boszorkányos táncához.

Mint minden új tan alkalmából, természetesen a túlzott buzgalom is jelentkezik, komikus végletek formá-jában. A hírhedt "mazdaznan" szek-ta követői a mindennapi életre alkal-mazzák a "laza tartás" hosszú életet ígérő elvét: lelógó karokkal, roggyant térdekkel, lefegő szájjal vonszolják magukat az utcán, a "legkisebb ellen-állás irányában", mint holmi vasvillá-val felhányt rongydarabok az élet fo-gasán lógva.

Látványnak persze kész röhej az ilyen: de mint minden viccben, eb-ben is van valami komoly.

Boldogtalan embertárs, ahogy görcsösen összeszorul szíved és agyad a lelkedet ért csapásra, mikor a Hiób-hír eléri tudatod finom vezeté-két - szegény szenvedő, miért növeled szenvedésed ezzel az öngyilkos reak-cióval?

Laza lelki tartás, kedves barátom, csak úgy, ahogy a modern súlydobá-ló artista csinálja, könnyedén kapva el vállával és könyökhajlásával a zuhanó vasgolyót.

Laza lelki tartás, mindenre elké-szült nihilizmus: nem megy másképp, összeroppansz, ha mindig így megfe-szül benned a lázadó kétségbeesés.

Laza lelki tartás, minél érzéke-nyebb és finomabb a lelked: tartsd egyensúlyban a mérleg könnyen bil-lenő nyelvét, hogy ki ne ugorjon he-lyéből, akármelyik serpenyőbe zuhan a rosszaság pörölycsapása.

Laza lelki tartás, minél tökélete-sebb és érzékenyebb a mérleg - ne dobd magad oda a rossz tapasztala-tot követő képzettársulások gomolyá-ba: tépd el a zsineget, ami a nehezéket

tartja (különben lezuhan a léghajó), abban a pillanatban, mikor a menny-kő belevágott. Laza lelki tartás: tedd síkossá és lejtőssé nehéz szíved daga-dó halmát, hadd guruljon le a kő róla, ami nehézzé teszi.

Laza lelki tartás, - minél jobban akar elszorulni a szíved, rossz gondo-latok rohamától: légy annál engedé-kenyebb, ne büntesd önmagad mások bűnéért, ne ordíts, ne jajveszékelj, ne tombolj, ne verd a homlokod, ne "re-agáld le", ahogy a kontár tanítja: mo-solyogj, bánatosan, viseld magad úgy, mintha nem történt volna semmi kü-lönös: csakhamar ráeszmélsz majd, hogy nem is történt semmi különös. Utánozd azokat, akiknek semmi ba-juk, s egyszeriben csakugyan semmi bajod többé - laza lelki tartás, hall-gass az angol mondásra: "a nevetővel együtt nevet, a síróval együtt sír a vi-lág".

Laza lelki tartás, öreg király, őr-jöngő Lear apó - hadd a görcsöt, ami "ó, hogy dagad fel szívedig" - Regant, a Gonerilt eléri végzete, s Cordélia ott vár rád, az ösvényen túl, kitárt ka-rokkal, mindent megbocsátó moso-lyával.

Laza lelki tartás - jól vigyázz s meglátod majd, lecsillapul s helyén marad ugráló szíved.

Laza lelki tartás, önmagaddal s másokkal szemben - ó, jönne bár visz-sza a kor, amelynek öntudatlan lelki egészségtana volt ez a laza lelki tar-tás: úgy hívták valamikor udvarias-ság, csendes és tapintatos szó, részvét és megértés...

Laza lelki tartás: majd nem lesz annyi szívbaj, ha visszatér a szívek balzsama, amit úgy hívnak: szívesség.

Laza lelki tartás...Valamikor így hívták, egyszerű

szóval: alázat.

Karinthy Frigyes

Laza lelki tartásmegjelent a Pesti Naplóban, 1934. augusztus 12. -

Az nagyon rendben van, ha most so-kaknak egy rapper nóta csendül fel a fülében. Igen, a Pain. A fiatalok őt is-merik. A 21. században élünk, min-dig mindent nem lehet túl erkölcsös, túl etikus elvárások mentén, törvény betűi szerint eljuttatni oda ahova szánjuk. Minden korban a megfelelő nyelvezetet, képeket, szimbólumokat kell megtalálni, hogy általuk célba ér-jenek az üzenetek. Pláne a boldog-ságüzenetek, a jóról való gondolko-dás. A 20. században Lennontól vált híressé egy szuper gondolat, ami a háborúzás elkerülésével kapcsola-tos, megvan, ugye? Szinte látom lelki szemeim előtt mindenki bólogatását, hallom, ahogy kimondják... Mert, ha a „ne háborúzz!” mondatot látjuk-halljuk a lennoni javaslat is mindjárt eszünkbe jut. A hozzánk eljutó értel-mes gondolatok, kampányok, imák - ha meg is éljük - viszik előre a vi-lágot, egészen a boldogságig, akár. Kicsiben is nagyban is, világméretek-ben, nemzeti és egyéni szinten. De az üzenetek csak akkor hatékonyak, ha ott az ideje észrevesszük, és meg is éljük. Ha nemcsak a vágy van meg valamire, hanem az elérési utak is ki-munkáltak és el tudjuk fogadni, amit kapunk, akár a csodát is. „Kelj fel és járj” ebben a bibliai felszólításban ott van a csoda lehetősége, amit a termé-szetfeletti, a mindenható Isten, csak emberfeletti lépések bevállalása után ad meg. Tudjuk, ismerjük az esetet

minden részletével. Az ész és a szív összehangolásáról van szó, arról bi-zony. Az utolsó métereken, centimé-tereken is múlhat, hogy elhalkul vagy felerősödik bennünk a csodára szólí-tó üzenet.

Ferenc pápa, Böjte Csaba testvér, Pál Feri atya, Popper Péter, Csernus Imre, Feldmár András pszichológu-

sok - a mai léleksimogatóink közül csak néhány mindenki által ismert személyiség - nagyon találó, idepasz-szoló gondolatai mind-mind arról szólnak, hogy bátorság nélkül nincs semmi, de a nagy tettekhez, a vál-

tozásokhoz a kölcsönös bizalom és a szeretet alapvető. Mindenki erre törekszik, csak túlon túl sok meg-torpanásra okot adó körülményre figyelünk a környezetünkben, egy-szerűbbnek tűnik másra hivatkozva nem rálépni a „járatlannak tűnő ös-vényre”. Még ha bármekkora nagy csoda ígérete is van rajta, kihagyjuk.

Egyszer élünk itt a földön, DE „fölfelé”. Ez jó vagy rossz hír, viszont biztos, hogy így van... Amit meg-élünk itt lenn, azzal ott fenn kell el-számolnunk. Ott, ahol írtuk a „nyer-tes földi pályázatot”. És ott nincs „hiánypótlás”, itt és most kell tudni jól élni, ami egyáltalán nem a javak halmozását jelenti...

Trendi szólam, hogy változni muszáj, meg hogy változni jó. A hely-zet úgy hozta az elmúlt négy évben, hogy közelébe kerültem a vesztések-nek. Addig a sors kegyeltje voltam, nagyjából mindent megkaptam, tar-talmasan éltem és komoly vesztesé-gekkel sem kellett szembenéznem. Aztán egyszer csak - váratlanul - ve-lem is megtörtént pár nemszeretem, fájdalmas életesemény.

Ember tervez, Isten végez... - szól a mondás. Mindennek rendelt ideje van... - szól az ige. Ezeket tudomásul kell venni. Mi mást tehetnénk.

Így hát közelebbről szemügyre vettem a fáj-dalmak, vesztések üzene-tét... Négyszögesítettem az addig kerek életemet és megnéztem vannak-e értékek a kényszerlas-sításokban, hogyan le-het oldódni az érzelmi kötésekből? Reményik Sándor a Kegyelemben megválaszolta: „csak magától”. Ez a ’magától’ felemelő érzése a kegye-lem.

És akkor megláttam, hogy a vesztésekben is vannak öröm-teliségek. Azt például, hogy „van az a dolog”, ami nem fejezhető ki pénz-ben vagy annak hiányában. Aztán megértettem a feltétel nélküliséget, hogy nem kell mindent-mindenkit

fizikálisan birtokolni, hogy tudjuk a miénk. Aztán még azt is, hogy aki jól tud kérni, annak tényleg adatik is. És nagyon jóként említhető, hogy ezekben az években jött létre ez az újság és a hozzá kapcsolt Jóté-konyságsziget (képen), ami együtt és külön is a közjóért, a társadal-mi ügyek piacának hatékonyabbá tételéért van. A legutóbbi örömél-mény az idei advent harmadik, ún. örömvasárnapján ért, amikor egy re-formátus istentiszteleten rámutattak a jézusi csoda elfogadására biztató „Kelj fel és járj” ige lényegére, annak a bizonyos béna ember esetének ma-gyarázatával.

Nos, ilyen kegyelmi állapotban tudni illik, hogy a jó vajon mi!

Tisztázzuk a szívünkben. Min-denki egyenként. Az észt most hagy-juk ki, agyalás helyett inkább ré-vedjünk befelé. A megkeményített, védekező szívek felé a magvető hiába szórja a kincseket, az bizony nem fo-gan meg. Pedig a boldogságmagokat szórja-szórja már évszázadok, évez-redek óta, de az agyalás, a kifogások, az óvatos „ki mit szól hozzá körülte-kintgetések” messzire visznek a bol-dogságtól... Szóval, ha bizonyos dol-gokat nem gondolunk túl - ahogy az a 38 éve béna ember sem tette a bib-liai helyszínen, csak csinálta, amit Jé-zus mondott neki - akkor megtörtén-nek velünk is a jók, ezeket összeadva elérkezhet a közjó. Ugyanis, ha a bib-liai példázatban az ember csak egy perccel tovább vár a cselekedettel, rájön, hogy szombat van... és akkor a csoda nem történt volna meg vele, tudjuk, ismerjük a történetet.

„Kelj fel és járj” - milyen egysze-

rű! Csupán azt kell eldönteni, elfoga-dom-e Isten által nekem szánt csodát és meg is teszem a lépéseket, akármi-lyen földi törvénybe is ütközik. Vagy

felülbírálom akaratát és az elszámo-láskor jól megmagyarázom, hogy „de hát Uram, én csak azt tettem, amit ott előírtak...”

Ja, drága törvénytúltisztelő gyer-mekem, ezt benézted, nem kicsit... A jó hír, hogy van idő bőven, a szándék már fél siker - mondaná az Úr, de ezt már én mondtam.

A közösségi médiafelületeken

terjed egy ideillő mondás: ’Amit nem tudsz kiverni a fejedből, annak ott a helye’. Isten a szívünkbe rejtet-te, amit nekünk szán, és ha odafigye-

lünk, Ő tényleg önzetlenül segíti is, hogy a közösen írt céljainkat megva-lósítsuk.

Úgy legyen! Hajrá magyarok, hajrá összboldogság! Egyenként is, együtt is. A természetfeletti erő pe-dig vigyázza, hogy beteljesítsük, amit vállaltunk, hogy jól sikerüljön az a bizonyos odafönti elszámolás. Egy-szer... Vajda Márta

Egy földi halandó szemével

A közjó vajon mi?

Jótékonyságsziget BNV/Csupa Nő 2013

Jótékonyságsziget BNV 2012

Jótékonyságsziget BNV 2012

10 JÓTÉK NYSÁGJÓTÉKONY MESÉK | HITPRALINÉK

Királynőnek érzem magam, - mond-ta nekem Marika néni az Üdvhad-sereg népkonyháján. No, nem azért, mert nem mérte fel a valós helyzetét, hanem mert fiatalkorában soha nem álmodta volna, hogy ilyen jó dolga lesz egyszer. Hogy valamikor majd Budapesten fog lakni, lesz jó munká-ja egy gyárban, saját nyugdíja, és még egy saját kis házzal is büszkélkedhet, ahová befogadhatta 73 éves lányát. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Marika néni 93 éves. Minden nap el-megy a népkonyhára ebédért, mert vagy a rezsit fizeti ki vagy eszik. De még ebben is szerencséje van, mert az Üdvhadsereg női átmeneti ott-hona a szomszéd utcában van, így a napi meleg étel megoldott. Kell en-nél több?

Ha bárki feltételezné, hogy cini-kus vagyok, akkor előre bocsátom, hogy Marika néni valóban elégedett. Mikor összehasonlítja életét azzal, amilyen a kis szabolcsi faluból való indulásakor volt, máris jól érzi ma-gát. Egyszerűen megtanulta értékel-ni azt a jót, amit a sorsában, az aznap-ban, a pillanatban talál. Nem keserű, nem elégedetlen, pedig lehetne. He-lyette én vagyok az. De leint.

Ugyan már, kedveském! – mond-ja, és én gyorsan visszakozom.

Arra gondolok, hogy mennyi-re más az a világ, amiben ő él. Ahol mindennapok gondjaiban folyama-tosan derűs és kiegyensúlyozott tud maradni, mert képes meglátni min-denben azt a jót, ami szebbé és élhe-tőbbé teszi mindennapjainkat. Nem elégedetlen, nem ítélkezik, de nem is passzív. Megteszi azt, amit megte-het azért, hogy az élete jobb legyen. Az övé és másoké. Nem morog azon, hogy miért ő, és nem a lánya jár ebé-dért, miért annyi a nyugdíja, ameny-nyi, és miért nem jobb az élet annál, amilyen. Amin tud változtatni, vál-toztat, amin nem, azt meg elfogadja.

Ennyire egyszerű? Talán igen. Mindenesetre vágyom erre a 93 év bölcsességével megáldott, kiegyen-súlyozott nyugalomra. De addig is, amíg el nem érem, legalább igyek-szem az úton tartani magam, és nem belekeveredni a nagy össznépi nega-tív hömpölygésbe az egyik oldalon, sem beleragadni a nagy érdektelen-ség lehúzó egodagonyájába.

Szóval igyekszem szóval és tettel képviselni a jót, az egymás megérté-sét, a negatív utópiákkal szembeál-lítani a pozitív változás lehetőségét, a tehetetlenül sodródás felelősség-mentes langyvízétől kábultak számá-ra vágyottá tenni a tevékeny, felelős élet kalóz izgalmait.

Mert ma a gondolkodó optimiz-mus rejtett és ritka kincs, mely gyak-ran álruhában jelenik meg az utcákon és tereken, hirtelen előbújik a gyere-künknek olvasott mesekönyv lapjai-ból, vagy felfedezzük egy jó beszélge-tésben. Vagyis megmentésre szoruló, kihalófélben lévő tevékeny optimiz-musunk, mely az egyetlen garancia arra, hogy hitünket és tudásunkat a teremtés és ne a tagadás szolgálatába állítsuk, ott lakik mindannyiunkban,

csak annyira elszoktunk attól, hogy a világnak és embertársainknak a fé-nyes oldalát is meglássuk, és arra fi-gyelmet fordítsunk, hogy emiatt az az érzésünk támad, mintha minden hamarosan menne a levesbe. És a legnagyobb veszélyt éppen ez jelenti. Az, ha megadjuk magunkat.

Mert az erő mindig abban van, ha képesek vagyunk ott is meglátni a ha-ladás helyes irányát, ahol a tömeget irányító hamis próféták a szakadék felé irányítanának bennünket.

Ahhoz, hogy képesek legyünk megteremteni azt a valóságot, mely-ről legtöbbünk álmodik, azt a vilá-got, ahol egyik ember becsüli a má-sikat emberi mivolta okán, ahol a másik véleménye nem ok a másik meg- és elítélésére, kiközösítésére, ahol a sokszínűség előny és nem elő-

ítélet forrása, ahol a teremtés értéke-sebb a rombolásnál, ahol a föld java-inak gondozása fontosabb az egyéni haszon érdekében történő kifosztá-sánál, ahhoz bizony össze kell fog-nunk.

Fel kell mérnünk, hogy a közös-ségben a közjó pontos meghatáro-zása hosszútávon sokkal több em-ber számára fogja megteremteni a mindennapi jó életet, mintha mind-annyian folyamatosan pillanatnyi

egyéni érdekeinket néznénk. Hiszen mennyi mindent teszünk saját célja-ink eléréséért, amit pillanatnyi ké-nyelmünk egészen bizonyosan nem indokolna. Pontosan ugyanígy mű-ködnek közös céljaink is.

Balgaság lenne azt gondolni, hogy a közjó mindenki számára egy-formán jó. A közjó egy olyan társa-dalmi konszenzus, amelyik alapján a társadalom tagjai számára megha-tároz egy olyan jóléti és társadalmi együttélési, kommunikációs mini-mumot, melyet szándékozik és képes garantálni polgárai számára. Mind-annyian más-más igényekkel ren-delkezünk, többféle értékrend alap-ján élünk és neveljük gyerekeinket, mások a kapott és szerzett lehetősé-geink. Így élünk együtt vagy egymás mellett egy társadalmat alkotva. A

közjó az a közös lehetőség és viszony rendszer halmaz, mely alapján képe-sek vagyunk tenni saját és közös jö-vőnkért, vagyis az az alap, aminek fej-lesztése garantálja, hogy egyre jobb és biztonságosabb társadalmi kör-nyezetet biztosítsunk a minket köve-tő generációk számára.

Ha körülnézünk, sokszor nem lát-juk, mi az, ami könnyebbé és szebbé tehetné magunk és gyerekeink, uno-káink életét. Agyonhajszolt emberek között utazunk, dolgozunk, mind-annyiunk élettempója, ezzel együtt stressz szintje egyre magasabb, így egyre kevésbé vagyunk türelmesek, és egyre kevésbé látjuk meg a jó dol-gokat magunk körül. Panaszkodunk idegeneknek és barátoknak, mert va-lójában a harmóniára törekszünk, és a panaszkodással egyrészt együttér-zést, másrész egyetértést váltunk ki. Legalábbis az esetek nagy részében. Így aztán a panaszkodás egy bizton-sági társadalmi társasjátékká vált, ami nagy eséllyel biztosítja a játéko-sok számára a közös nyerés lehetősé-gét, a konfliktusmentes együttlétet, mert az „élet nehéz, és még nehe-zebb lesz, és a körülmények áldoza-tai vagyunk” végeredmény biztosítja a közös platformot, így az összetarto-zás élményét.

Pedig legalább annyi okunk van örülni nap, mint nap, mint volt ele-inknek, vagy van azoknak, akik ná-lunk jobb (vagy rosszabb) körülmé-nyek között tengetik / lelkesedéssel és jelenléttel élik hétköznapjaikat. Mert az, hogy mi az, amit meglátunk magunk körül, mi az, amit fontosnak tartunk az életünkben, rajtunk mú-lik.

Nem, nem a szemellenzős, gon-dokat nem látó, álpozitív gondolko-dásról beszélek. Hanem arról a sza-badságról, ami felelőssé tesz minket saját életünkért, gondolatainkért és érzéseinkért, így szabad választást biztosítva számunkra abban, hogy környezetünkben megjelenő jó és rossz dolgokra milyen mértékben koncentrálunk, mennyire hiszünk abban, hogy a gondok megoldha-tóak, és nekünk ezekben a megol-dásokban részünk van, és mennyire döntünk úgy, hogy még a legrosz-szabb körülmények között hagyunk helyet az örömnek. (Ahogy ezt ta-pasztalhatjuk a legmostohább körül-mények között élők estében is.)

A lényeg a döntés, ami minden ember saját döntése. Én hiszek az öröm, az egymásra figyelés és a meg-értés erejében, ezért az én döntésem erről szól. Mert hiszek a minta erejé-ben is. Vagyis abban, hogy felelősek

vagyunk a saját és környezetünk lel-ki egészségéért, hogy a saját eszköze-inkkel szebbé és élhetőbbé tegyük a többi ember életét. Egy jó szóval, egy mosollyal, egy örömteli beszélgetés-sel, és a másikra való odafigyeléssel és megértésével. Mert közösen alkot-juk meg a saját környezetünket.

Kritizálni, valami ellen harcol-ni mindig egyszerűbb, mint megha-tározni, mit és hogyan kéne jobban, majd tenni érte. Az alkotás, a krea-tív teremtés önmagában hordozza jutalmát. Azt a belső békét és siker-élményt, ami a jótettek genetikai ju-talma.

Karácsony előtt gondolataink egyre többet kalandoznak szeret-teink körül, mivel okozhatunk örö-met számukra. Látom, ahogy a gye-

rekek készítik a fa alá szánt rajzaikat, Lau jókívánságokat ír frissen tanult gyöngybetűivel, Szofi gyúrja a tész-tát, és tudja, melyik figura, kié lesz, és arra gondolok, hogy ennél nincs na-gyobb öröm.

Romantikus vagyok, és remélem, örök életemre az is maradok. Szere-tem az ünnepeket, a Karácsonyt, és az ünneplőbe öltöztetett lelkek ta-lálkozását ünnepnapokon és hétköz-napokon egyaránt.

S ha majd egyszer megöregszem, akkor szeretném elérni azt a szere-tettel teli bölcsességet, amit Marika néni mutatott nekem. S akkor majd újra én is hercegnőnek érezhetem magam.

Görög Mása

Önmagad hercege és hercegnője

Gelléri Ágnes

Kis karácsony

Nem tudja senki azt már milyen a karácsony.

Egyszer egy háziasszony, az ám, egy házas asszony szelíd fenyőillattal telve,

pár cseppecske könnyet ejtve énekelte, énekelte:

kis karácsony, nagy karácsony, kis kalácsom, nagy családom:

veszek sok-sok örömet, lesz-e érte köszönet?

Végre itt az ünnep napja, betódul a rokonfalka.

Sárszeplő és porhó permet.- Kerüljetek végre beljebb!- A fenyőtök milyen kajla,

olyan, mint a hangya bajsza!A kék égőt hol vettétek?

A mi gyertyánk sokkal kékebb!Háziasszony képe dermed,

de nyájasan tessékelget:Feltálalom, itt a szívem, értetek főtt ételművem!

- Nem szeretem a káposztát,- nem így sütöm én a pulykát,

- tegnap ettem ilyen tortát,kérek inkább rizspálinkát!

Halleluja, mosolygás, gíling-galang koccintás, ajándékosztás, bájolgás.

Szeressük egymást, így szokás.Szeretetnek ünnepén

egy dalnok beiglit sütött szegény, mákkal-dióval kibélelte, összes műveit föltekerte.

„Mindennek rendelt ideje van, és ide-je van az ég alatt minden akarat-nak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetés-nek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. Ideje van a megölés-nek és ideje a meggyógyíttatásnak; ideje a rontásnak és ideje az építés-nek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.”

(Prédikátor 3,1-4)

Fenti igénket vizsgálgatva első renden arra az álláspontra, látásra kell jutnunk, hogy Isten rendelése, elrendelése, eleve elrendelése nem-csak személyünk egészére vonat-kozik. Ami születésünk előtt, sőt a világ(mindenség) világra jövetele előtt megtörtént: hogy mi lesz az életfeladatunk s ezen túl az örök-élet-tevékenységünk; hol mor-zsolgatjuk a viszonylagos (Isten örökkévaló ságához képest) öröklét perceit.

Szentháromság közeli aktivi-tásban vagy a második halál tisztí-tótüzes passzivitásában, hanem je-len világkorszakbeli létünk minden szemvillanására. Ez által életünk minden egyes századmásodperce s jóval nagyobb ciklusai időben, tér-ben, mozgástérben avagy cselekvés-ben Isten által előre megszabottak,

persze ez az előre az időelőttiség haj-danába vész. S ez mint olvassuk az akaratra, a szabad akaratra is vonat-kozik, amit mi ténylegesen szabadon döntünk az is Isten rendelése.

Láthatjuk, hogy a szöveg el-lentétpárokat említ, a létezés szél-sőségeit sorolja, születés-halál, ültetés-kigyomláltatás, megöletés-meggyógyíttatás-életbe visszahívás; (az ószövetség szerint a betegség az alvilág előszobája) rombolás-épí-

tés, jajgatás-örömtánc. Ezek szerint a világban a Hérakleitosz-i dialekti-ka érvényesül, a negatívumoknak, a rossznak, a pusztulásnak, a kivága-tásnak, a betegségnek, a fájdalom-

nak, a leépíttetésnek is megvan a szerepe, min-den kerek, ahogy Kato-na Klári énekmondaná: „ez így gömbölyű” min-den Isten kezében van, a rossz a végső, legfőbb Jó felé husángol, űz, ve-zényel. És ezt idézetünk második fele györörűn, szelíden úgy fejezi ki, hogy a fogalompárok pozitív tagja van záró pozícióban; a megöletés után a felépülésé, a fel-támadásé az utolsó szó, szintúgy a rontás után az építésé, a sírás után a nevetésé (boldogok, akik sírnak, mert megvi-gasztaltatnak) és jajgatás után a szökdelésé.

Harmad renden pe-dig mindnyájunk életében nem a vak végzet szeszélye szerint, hanem egy gondoskodó Örök Atya sze-retetterve szerint, el kell jönnie a maga idejében nappalnak és éjsza-kának, gondnak és felhőtlenségnek, bővölködésnek és szűkölködésnek.

Aki pedig látszólag, trendiül szólva mindig nyertes gazdagságát nélkülö-zésként élheti meg, mert a habzsoló, kapzsi, telhetetlen ember, - aki nem szelíd, hanem vadul veti magát a vi-

lági javak uralásába, paradox módon szolgálatába, bálványozásába, aki-nek a Karácsony harácsony- a legsze-gényebb, mert mindig hiányérzete van. De aki a világfiak szerint min-dig lúzer azaz szegény, szelíd, éhezik és sir végül a következő korszakban, a mennyek országában megelégítte-tik.

Batári Gábor

Mindennek rendelt ideje van

John Fidgerald Kennedy kedvenc igéje volt

11JÓTÉK NYSÁGJÓTÉKONY MESÉK | HITPRALINÉK

Egy fiatal szerzetes egy flandri-ai kolostorban azt a feladatot kap-ta, hogy számos társával együtt egy falikárpit szövésén dolgozzon. Hosszú heteken keresztül minden nap, órákon át öltögette a tűjével az aranyfonalat a hatalmas szövet egy pici darabkájába: egyik öltés a másik után, aztán megcsomózni, elvágni, újrakezdeni. Mivel a hátol-dalon dolgozott, semmit nem látott a kárpit elejéből. Mikor már egy hónapja csak ezt csinálta, s ráadá-sul csupán egy tenyérnyi darabon, akkor nagyon megunta. Földhöz vágta a tűt és az aranyfonalat, s ma-gából kikelve kiabálta: Mi értelme ennek az egésznek? Mikor lesz már vége? Őrületesen fárasztó és unal-mas ez a munka, s ráadásul semmi látszatja nincs!

Erre a kolostor elöljárója ké-zen fogta, megkerülte vele a csak-nem húsz négyzetméteres kárpi-tot, s a készülő kép elé vezette. A fiatal szerzetes döbbenten bámul-ta az eléje táruló csodát: A napke-leti bölcsek imádásának jelenetét látta, csaknem kész állapotban. A betlehemi istállót, Józsefet, Mári-

át, a kis Jézust a jászolban, az állato-kat, a pásztorokat, és persze a térdre hulló napkeleti bölcseket ajándéka-ikkal együtt. Látod – szólt az elöl-járó. Te csak a kép hátoldalát lát-tad, ezért nem tűnt értelmesnek a munkád. Nézd csak ezt a gyönyörű arany dicsfényt a kis Jézus feje kö-rül: ezt készítetted te hosszú hete-ken át. Most láthatod a fáradságod eredményét.

A fiatal szerzetes arca mosoly-ra derült, majd a gyönyörűségtől szinte a könnye is kihullott.

„Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” Így szól Erzsébet a hozzá érkező Máriához. Hol van még a beteljesülése mindannak, amit az Isten Máriának ígért?? Épp hogy a kezdet kezdetén vannak. Még nem született meg az ígért Messiás, még nem uralkodik Dá-vid trónján, még nem szabadult meg általa a nép bűneitől. Mind-össze egy piciny magzat Mária mé-hében. Erzsébet mégis boldognak nevezi Máriát – már most, amikor csak elkezdenek teljesülni az ígé-retek. És mennyi fájdalmon, kese-

rűségen kell még átesnie a betelje-sülésig! Nagyon fontos ennek az üzenete a számunkra.

Egy út értelmességét, helyes-ségét a cél adja meg, ami felé tart. Ha az út végcélja jó, akkor minden

egyes lépés jó, ami oda vezet, az egész út.

Ha az ember élete a végtelen boldogságba torkollik, akkor már az oda vezető lépések hordoznak valamit ebből a boldogságból, ré-szei ennek a boldogságnak. Akkor is, ha az útviszonyok olykor, vagy talán sokszor kemények, fárasztó-ak, sok áldozatot követelnek.

Jézus ezt mondja: a keskeny, gö-röngyös ösvény visz az életre. Ha az ember nem hisz Isten ígéreté-ben, ami az Ő országának elnyeré-séről, az örök boldogságról szól, ha nem hiszi el, hogy oda valóban Krisztus önfeláldozó életét követ-ve, Isten parancsainak megtartása útján lehet eljutni, akkor könnyen lecsámborog erről a keskeny ös-vényről.

Ha nem elég fontos nekünk az út végcélja, akkor a rideg útviszo-nyok visszariaszthatnak annak vé-gigjárásától. Azonban ha hiszünk Isten ígéretének beteljesülésé-ben, mint Mária, akkor életünk nehéz megpróbáltatásai, a hűséges szeretet által megkívánt áldozatok

sem riasztanak vissza. Tény, hogy néha belefáradunk a kötelességtel-jesítés taposómalmába, tény, hogy sokszor nem látjuk, mi értelme a kitartásnak olyan emberek mellett, akik nem viszonozzák szeretetün-ket, nem látjuk, mi értelme a sok ál-dozatnak, amikor másoktól inkább bántást, meg nem értést kapunk.

Azonban Jézus és Mária életé-nek eseményein és beteljesülésén elmélkedve látjuk, hogy igenis van értelme mindennek.

Ha a tetteink megfelelnek Isten parancsainak, a Jézus által muta-

tott példának, akkor helyes irány-ba haladunk, a boldogság útját jár-juk. Sőt, ahogyan Erzsébet mondta Máriáról, már most boldogok va-gyunk, mert Jézust hordozzuk, visszük el a világba, a hidegszívű, reménytelen emberek közé. Ez pe-dig egyrészt megadja életünk ér-telmét, másrészt pedig meg fogjuk tapasztalni, hogy lesznek emberek, akik szeretetünket viszonozzák, ér-tékelik áldozatainkat, örömmel és hálával fogadják az általunk közele-dő Krisztust.

Forrás: halasplebania.hu

Látod?

IMPRESSZUM - JÓTÉKONYSÁGFelelős szerkesztő: Vajda Márta

Szerkesztők, szerzők: Bella Árpád, Görög Máriadr. Mérő Éva, Mozga Márta, Batári Gábor, Dr. Gelléri Ágnes

és civil szervezetek munkatársaiISSN-szám: print 2064-3365, digitális: 2064-3373

NMHH-nál bejegyzett sajtóterméka Civilkomp Alapítvány tulajdona

www.civilkomp.hu | [email protected]/jotekony.info

Az együttlét – boldogság,mely simogat, betakar,betölti álmainkat,finoman, játszva,a birtokolt tudata nélkül,szabadon.

Az igen – bizalom,mely reánk nyit, megölel,vigyáz ránk,járni tanít, elenged,megbecsülve és megbecsülten,szabadon.

A férfi – becsület,mely megaláz, elfogad,keményen felemel,nővé érlel és gyermekké fogan,szabadon.

Az ember – bizalom,mi forrása hűsen simogat,kacagva-sírva-játszva,megoldja IGAZságunkat,félelem nélkül,szabadon.

A szeretet.Mely visszajelez.Kibontja szárnyainkat.Szabadon szállunk.A valóság tudatával. Ámen.

Mozga Márta Anna

FONTOS

Akik vagyunk, Isten ajándéka nekünk. Amivé válunk, az a mi ajándékunk Istennek.

Áldott, szép karácsonyt kívánunk!Szeretettel, a Civilkomp munkatársai és a Jótékonyság újság szerkesztői

Documents

Jotekonysag 2015 december