82

Horvátország, 1990–1995

Ahorvát történelemben új kor-szak kezdõdött 1990 tavaszán.Az április 22–23-án és május

6-án megtartott elsõ szabad választáso-kon a jobboldali Horvát DemokratikusKözösség (HDZ) szerezte meg a több-séget, és a többpárti szábor a HDZ ve-zetõjét, Franjo Tu�mant választottameg Horvátország elnökévé. Az új kor-mányzat az országot a horvát népszuverén nemzetállamaként akarta be-rendezni, de nem tagadta meg teljesenJugoszláviát sem: egyfajta gazdasági éspolitikai integrációs keretté, önállóköztársaságok konföderációjává kívántaazt átalakítani. Új alkotmányt fogadtakel, rendszerváltó reformokat hirdettek,megkezdték a szerbek eltávolítását avezetõi és közhatalmi pozíciókból, hoz-záláttak az önálló horvát fegyvereserõk létrehozásához. Végül Szlovéniá-val közös javaslatként kidolgoztak egykonföderációs tervet.

Az új zágrábi politika fogadtatása

Az új horvát politika éles belgrádi el-lenzéssel találkozott. A reformer szö-vetségi kormányfõ, a horvát Ante Mar-

kovi� ugyan az ország demokratikusátalakítására törekedett, de a jugoszlávföderáció megõrzését kívánta. A (féligszintén horvát) Veljko Kadijevi� had-ügyminiszter vezette régivágású tábor-nokok azonban a titói Jugoszlávia meg-védését tartották feladatuknak. Slobo-dan Miloševi� szerb elnök fokozatosanlemondott eredeti céljáról: a recent-ralizáció eszközeivel újrateremteni azország egészét átfogó nagyszerb domi-nanciát. A politikai realitások alapján– látva az európai szocialista rezsimekés a jugoszláv egypártrendszer össze-omlását – elfogadta a „szûkebb Jugo-szlávia” perspektíváját. Hajlandó voltSzlovénia és egy megkisebbített Hor-vátország „elengedésére” azért, hogyerõit átcsoportosítsa és a szerbség szá-mára fontosabb országrészeket össze-tarthassa. (Többek között azért érhe-tett el gyors sikert a szlovén függetle-nedés, mert Szlovéniában nem élt sokszerb, így Miloševi� nem volt érdekelta szlovén elszakadás katonai megaka-dályozásában.)

A horvátországi szerbek szintén el-utasították az új zágrábi politikát. Õka 4,8 milliós népesség 12%-át alkották

1990. február 24–25. A Horvát Demok-rata Közösség (HDZ) elsõ gyûlésénmeghatározzák a párt által követendõcélokat: a centralizáció megakadályozá-sa, a Horvát Köztársaság politikai és gaz-dasági szuverenitásának megteremtése,a magántulajdon tisztelete, a kollektívtulajdon eltörlése, privatizáció, a Hor-vátországon kívüli horvátok védelme.

1990. április 22–23., május 6–7. Több-párti választások Horvátországban. AHorvát Demokratikus Közösség a sza-vazatok 48%-ával megszerzi a mandátu-mok abszolút többségét. A május végénmegalakuló parlament valamennyi há-zában többséget kap a HDZ.1990. május 30. Az új horvát parlamentelsõ ülésén Franjo Tuœmant választjameg köztársasági elnöknek. StjepanMesiå vezetésével a HDZ alakít kor-mányt.1990. augusztus 17. A Knin környékiszerbek fegyveres felkelésének kezdete.1990. december 21. A horvátországiszerbek Milan Babiå vezetésével létre-hozzák a Krajinai Szerb Autonóm Terü-letet.1990. december 22. A horvát parlamentúj alkotmányt fogad el. Ez biztosítja ademokratikus szabadságjogokat, Hor-vátországot önálló államnak deklarálja,valamint kimondja: Horvátország kilé-pésérõl a jugoszláv föderációból a par-lament kétharmados többsége hatá-rozhat.1991. május 19. A horvátországi népsza-vazáson a függetlenségrõl és a szövetsé-gi államforma elvetésérõl döntenek.1991. június 25. Horvátország kinyilvá-nítja függetlenségét.1991. november 18. A több mint 3 hóna-pon át tartó ostromban elpusztult Vu-

A Horvát Köztársaság alkotmányának ünnepélyes kihirdetése. Zágráb, 1990. december 22.

A Horvát Demokratikus Közösség (HDZ)választási plakátja, 1990

83

(de ideszámíthatjuk a „jugoszláv nem-zetiségû” 3% többségét is), s 1941megismétlõdésétõl tartva és Milo-ševi�tõl biztatva a helyi zendüléseksorozatával kivonták a szerblakta terü-leteket (elsõként, már 1990 augusz-tusában a knini Krajinát) Zágráb fenn-hatósága alól. Ezt azért érdemes hang-súlyozni, hogy a háborús felelõsségkérdésében világosan láthassunk: bár aTu�man-kormányzat valóban hozotta szerbeket diszkrimináló döntéseket(a régi alkotmányban biztosított ál-

lamalkotó – ma úgy mondanánk, társ-nemzeti – státus megvonása, elbocsátá-si hullám), mégsem ez volt a háborúigazi oka.

A szerb álláspont ugyanis eleve úgyszólt, hogy a szerblakta területek csakisakkor maradhatnak Horvátország részei,ha az nem lép ki Jugoszláviából. EzzelHorvátország feloldhatatlan dilemmaelé került, mert a háború elkerüléseérdekében le kellett volna mondaniavagy a függetlenségérõl, vagy területiépségérõl.

kovárt elfoglalják a szerb szabadcsapa-tok és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) .1991. december 6. A JNA legerõtelje-sebb tüzérségi támadása Dubrovnik el-len. Szárazföldrõl és hadihajókról egy-aránt lövik a várost, az Óvárosban többmûemlék épület is megsérül.1992. január 15. Az Európai Közösség15 tagállama (s még aznap Magyar-ország is) elismeri Horvátország függet-lenségét, mely ugyanezen év május22-én felvételt nyer az ENSZ-be.1992. április eleje A boszniai háborúkezdete. A Jugoszláv Hadsereg és helyiszerb alakulatok megtámadják a bos-nyákokat és a horvátokat.

1992. augusztus 2. Parlamenti és köz-társasági elnöki választások Horvátor-szágban. A száborban ismét a HDZ sze-rez többséget. Az elnökválasztáson máraz elsõ fordulóban nagyarányú gyõzel-met arat a függetlenségi háborúban azországot irányító Tu�man.1993. április–1994. február Bosnyák–horvát háború Közép-Boszniában ésMostar környékén. Szórványos összetû-zések a boszniai háború kezdeti szaka-szában is elõfordulnak a bosnyákok éshorvátok között, amelyekbõl 1992 októ-berétõl kezdve egyre több lesz, de a zág-rábi kormány egészen 1993 januárjáigtovábbra is eljuttatja a fegyvereket ésutánpótlást a bosnyák hadsereg (ABiH)egységeihez. 1993 januárjában Közép-Boszniában intenzívebbé válnak a har-cok. A küzdelem 1993 áprilisában fajulsúlyos háborús összecsapássá a Lašva

A jugoszláv tagköztársaságok elnökei, 1991: (balról) M. Bulatovi� (Montenegró),K. Gligorov (Macedónia), S. Milo�evi� (Szerbia), F. Tu�man (Horvátország),

A. Izetbegovi� (Bosznia-Hercegovina), M. Ku�an (Szlovénia)

Kalasnyikov-botrány

ATuœman-kormányzat ké-résére 1990 októberében

Magyarország a jugoszláv szö-vetségi hatóságok megkerülé-sével hadi eszközöket szállí-tott Horvátországba, külön-bözõ források szerint 10-24ezer Kalasnyikov-géppisztolytés más fegyvereket, összesen11 millió dollár értékben. Bármindez eltörpül a teljes hor-vát fegyverimporthoz képest(amely eleinte a jugoszláv törvények, késõbb pedig az ENSZ általános – nem csaka horvátokra vonatkozó – fegyverembargója miatt illegálisnak minõsült), de kez-detben jelentõs tételnek számított és hozzájárult a születõ horvát haderõ felfegy-verzéséhez. A szállításokat a belgrádi szövetségi kormány tiltakozására Budapestleállította, ennek ellenére a háborút jóval megelõzõen lebonyolított, s ezért politi-kailag és nemzetközi jogilag valóban vitatható ügylet a nyilvánosságra kerüléseután (1991. január) Magyarország számára nemzetközi bonyodalmakat okozott,belpolitikailag pedig éles vitákhoz vezetett.

Horvát menekültek Magyarországon, 1991

A szétlõtt vukovári víztoronyaz ostrom jelképévé vált

Horvátország függetlenségét kifejezõ plakát

84

Eleinte a nagyhatalmak sem támo-gatták a horvát elszakadási törekvése-ket: a „jugoszláv Gorbacsovot”, AnteMarkovi�ot favorizálták, Tu�mant pe-dig avítt nacionalistának tartották. Ezaz álláspont csak 1991 augusztusátólkezdett megváltozni, amikor a Szovjet-unió bomlásának felgyorsulásával meg-szûnt a precedensteremtéstõl való féle-lem. Jugoszláviából egyre sokkolóbbháborús hírek érkeztek, Németországpedig nyíltan kampányolni kezdett ahorvát és szlovén függetlenség mellett.Ez 1992. január 15-re vezetett oda,hogy az Európai Közösség tagjai (majda nyomukban más államok, példáulMagyarország másnap) elismerjék afüggetlen Horvátországot.

Az elsõ háborús év: 1991

A horvát kormány 1991. május 19-rereferendumot írt ki, amelyen 86%-osrészvétel mellett (a szerbek zöme boj-kottálta) a szavazók 94%-a támogattaaz ország önállóságát. Ezután a szábor1991. június 25-én deklarálta Horvát-ország függetlenségét. Miloševi� vála-sza egyértelmû volt: kész lett volnaelismerni a horvát nemzet önrendelke-zési jogát, de elutasította a horvát ál-lam elszakadási jogát az adott határokközött. Ez gyakorlatilag azt jelentette,hogy csak a „szerb részek” nélküli (il-letve a felosztandó Bosznia egyes terü-leteivel, például a horvátlakta Nyugat-Hercegovinával kiegészülõ) Horvát-ország elszakadását akarta elismerni. Smiután erõfölényben érezte magát,minden kompromisszumot elutasítva adiktátumok politikáját folytatta.

Miloševi�tõl eltérõen, a JugoszlávNéphadsereg (JNA) kezdetben mégHorvátország teljes lerohanásának ésegy új zágrábi kormány felállításának atervét fontolgatta. Azonban a szlové-niai intervenció (június 27–július 7.) ésa moszkvai Janajev-puccs (augusztus19–21.) bukása véget vetett mindenolyan illúziónak, hogy a szocializmusmegvédhetõ és Jugoszlávia összetart-ható. Ezért a JNA tényleges célja azlett, hogy a szerbek védelmére és ön-rendelkezési jogára hivatkozva levá-lassza Zágrábról a szerb, illetve a nagy-szerb szempontok alapján szerbnekminõsített területeket. A hadsereg poli-tikai céljainak megváltozását elõsegí-tette az is, hogy gyorsan veszített

völgyében, illetve Mostarban és környé-kén.1994. február Bosnyák–horvát fegyver-szünetet írnak alá Zágrábban.1994. március 18. Washingtoni egyez-mény Horvátország és Bosznia-Herce-govina között. A két fél az USA közvetí-tésével újra politikai és katonai szövet-séget köt egymással, aminek eredmé-nyeképpen 1995-ben a daytoni békéhezvezetõ fordulat következik be a boszniaiháborúban.1994. szeptember 10–11. II. János Pálpápa elsõ horvátországi látogatása.Zágrábban több százezres (egyes becs-lések szerint egymilliós) hívõsereg elõtt

tart szentmisét. Még két alkalommal,1998-ban és 2003-ban látogatott el hor-vát földre. Második útja alkalmábólMarija Bistrica horvát Mária-kegyhe-lyen boldoggá avatja Alojzije Stepinaczágrábi érseket.1995. május 1–2. A Horvát Hadsereg aVillám nevû hadmûveletben felszabadít-ja Nyugat-Szlavónia megszállt részeit.1995. augusztus 4–7. A mindössze négynapig tartó Vihar hadmûveletben a hor-vát haderõ elfoglalja a nemzetközi kö-zösség által el nem ismert, úgynevezettKrajinai Szerb Köztársaság 1990–1991óta szerbek által ellenõrzött nyugati ésdéli szektorait. A szerb lakosságot a terü-let déli és északi szektorában a helyiszerb kormányzat evakuálja, a középsõrészrõl (Kordun) a szerbek többsége el-menekül. A harcok után visszatérhet aterületre az 1991-ben távozásra kénysze-rített horvát népesség.1995. szeptember 29. Elõre hozott par-lamenti választások. A felszabadító há-

A népszavazás plakátja, 1991. május 19.

Janajev-puccs

ASzovjetunió felbomlásának megakadályo-zását célzó 1991. augusztus 19-i moszkvai

katonai hatalomátvétel, amelynek során a„Rendkívüli Állapot Állami Bizottságában”(GKCSP) tömörülõ párt-, állami és katonai ve-zetõk Mihail Gorbacsov helyett a Szovjetunióalelnökét, Gennagyij Janajevet nevezték ki ügy-vezetõ államfõnek. A puccs két nap alatt össze-omlott (fõképp a Borisz Jelcin orosz elnök ve-zette ellenállásnak köszönhetõen), s ezzelvisszafordíthatatlanná vált a szovjet állam és aszocialista rendszer bomlási folyamata.

Gennagyij Janajev

II. János Pál pápa Kuhari� bíborossala zágrábi katedrálisban

Horvát katonák a Vihar hadmûveletsorán, 1995

85

multietnikus összetételébõl: a nem szerbnemzetiségûek szabotálták a mozgósí-tást, a magasabb posztokon lévõket ésa tábornoki karban amúgy is kisebb-ségben lévõ horvátokat és szlovéneketpedig folyamatosan váltották le vagynyugdíjazták.

Ekkor már hónapok óta voltak helyiösszetûzések a JNA és a szerb szabad-csapatok, illetve a horvát rendõrség ésNemzeti Gárda (ZNG) egységei között.Augusztus végére a harcok háborúváeszkalálódtak. Akkor került szerb ellen-õrzés alá Baranya és kezdõdött megVukovár ostroma; ez volt a háború1991. évi szakaszának legnagyobb ütkö-zete, ahol a város védõi három hónapig,

november 18-ig kitartottak. A horvát el-lenállás kezdetben kaotikus volt, de las-san komolyabb katonai szervezettségetkapott: például a ZNG szeptember 14-tõl blokád alá vette a laktanyákat. En-nek ellenére a Jugoszláv Néphadseregmegszállta Horvátország területénekmintegy 30%-át. Ez lett a december19-én kikiáltott „Krajinai Szerb Köztár-saság”, amely azonnal kinyilvánította,hogy a többi szerb állammal közös uni-óban kíván maradni. A megszállt terü-letekrõl a nem szerb lakosság zöme el-menekült vagy elûzték õket (az etnikaitisztogatások már ekkor megkezdõdtek,bár késõbb Boszniában és Koszovóbantömegesebb formát öltöttek). Ugyanak-

ború sikerét kihasználva Tu�man elnökválasztásokat ír ki, amit ismét a HDZnyert meg, míg az ellenzéki választásipártkoalíciók alakítását megnehezíti amegemelt parlamenti küszöb. Ekkor vá-laszthatnak elõször a határon túli horvá-tok, a száborban listán 12 mandátumsorsáról dönthetnek.1995. november 12. A horvát kormányés a horvátországi szerbek képviselõikülön-külön Zágrábban, illetve Erdõ-dön (Erdut) egyezményt írnak alá Ke-let-Szlavónia és Baranya még megszálltterületeinek horvát igazgatás alá kerü-lésérõl, amelyre kétéves átmenetiENSZ-kormányzás után kerül sor.1995. november 21. A boszniai háború-kat lezáró daytoni békeegyezmény alá-írása.1997. június 15. Újabb köztársasági-elnök-választás. Tu�man ismét gyõz, dea korábbinál kisebb választói részvételmellett.1998. január 15. Kelet-Szlavónia, Nyu-gat-Szerémség és a Drávaszög véglegvisszakerül Horvátországhoz.1999. december 10. Meghal Tu�man, azönálló Horvát Köztársaság elsõ elnöke.2000. január 3. A SzociáldemokrataPárt, a Horvát Szociálliberális Párt ésnégy kisebb párt koalíciója legyõzi aHDZ-t. Az új kormányfõ az SDP elnöke,Ivica Ra�an lett. A hatpárti koalíciómeghirdeti a szakítást Tu�man konzer-vatív nemzetépítõ politikájával és fel kí-vánja gyorsítani Horvátország euroatlan-ti integrációját. A kezdeti sikerek utánazonban mind bel-, mind külpolitikai té-ren az egymással torzsalkodó, részbenfelbomló, részben vagy egészben a kor-mányból is kilépõ pártok uralma csaló-dást hoz a választópolgároknak.2000. január 24–február 7. Meglepetés-re a kisebbik kormányzó pártszövetségjelöltje, Stjepan Mesi� gyõz (41,1%) aTu�man halála miatt megüresedett köz-társasági elnöki székért folytatott ver-A Horvát Nemzeti Gárda felvonulása.

Zágráb, 1991. május 28.Vukovár három hónapos szerb ostromának

áldozatai: temetõ a város határában

Szlovéniai intervenció

Az 1990. áprilisi szlovén választásokat a függetlenség hívei nyerték meg: areformkommunista Milan Kuøan lett az elnök és a jobbközép DEMOS-

pártszövetség alakított kormányt Lojze Peterle vezetésével. Az új kormányzatazonnal hozzákezdett Szlovénia függetlenségének az elõkészítéséhez (amelyetkezdetben Ljubljana is összekötött Jugoszlávia konföderálásának tervével), majd1991. június 25-én deklarálta a köztársaság kilépését a jugoszláv föderációból. Ez– akkor már – nem lett volna elfogadhatatlan Miloševiå számára, de a jugoszlávintegritás hívei (az egymással is vitázó Markoviå és Kadijeviå) bízva a horváthozhasonlóan a szlovén függetlenség iránt is elutasító nagyhatalmi támogatásban, kí-sérletet tettek Jugoszlávia állami egységének katonai eszközökkel történõ helyre-állítására: a határõrizet központi kézben tartását elõíró kormányrendeletre hivat-kozva a JNA június 27-én megpróbálta elfoglalni a határállomásokat és a köztár-saság stratégiai pontjait. Az akció azonban csak fél sikerrel járt, mert a SzlovénNemzeti Gárda körülzárta a katonai egységeket és blokád alá vonta a laktanyá-kat. A kisebb-nagyobb megszakításokkal 10 napig tartó és 60-70 (többnyire aJNA-kiskatonák közül kikerülõ) áldozattal járó összecsapásoknak az Európai Kö-zösség közvetítésével megkötött brioni egyezmény vetett véget (július 7.), majd aszövetségi államelnökség július 18-i döntése (miszerint három hónap alatt kivon-ják a JNA-t a köztársaságból) de facto elismerte Szlovénia függetlenségét.

Stjepan Mesi�, a Horvát Köztársaságelnöke esküt tesz

folytatás a 88. oldalon�

86

kor a többi horvát területrõlodamenekült az úgynevezettcsendes etnikai tisztogatásnak(munkahelyi diszkrimináció, ki-lakoltatás, fizikai fenyegetés)kitett szerbek jelentõs része. Aszerb erõk Maslenicánál a ten-gerig kijutva és a dalmát kikötõ-ket blokád alá vonva elszigetel-ték a központi országrésztõlDalmáciát, Pakrac–Verõce irá-nyába elõrenyomulva pedigcsaknem teljesen elvágták Szla-vóniát. Az erõátcsoportosítás je-gyében (s hogy a blokád alá vettlaktanyákból kivonja erõit éseszközeit, ami nem mindig sike-rült), a JNA fokozatosan kivonult Hor-vátország többi részébõl.

A védekezés során Zágráb megpró-bált külsõ támogatást szerezni, a füg-getlenséget elismertetni, hogy agresszió-nak kitett szuverén államként nemzet-közi segítséget kaphasson. Emellettminden belsõ erõforrást a honvéde-lemre fordított. Augusztus 2-án nagy-koalíciós (csupán a Tu�mant tehetet-lenséggel vádoló szélsõjobboldalt nél-külözõ) kormány alakult. Anton Tustábornoknak, a jugoszláv légierõ ko-rábbi parancsnokának a vezetésévelegységes szervezetbe integrálták a kü-lönféle fegyveres erõket (Horvát Had-

sereg, HV), ami meggyorsította a had-seregépítést. Igaz, ez csak 1995-re jártteljes sikerrel, de már 1991 decembe-rében képesek voltak egy jelentõs nyu-gat-szlavóniai ellentámadásra. 1991-ben azonban még az volt a jellemzõbb,hogy egy növekvõ létszámú, harcrakész, és a lakosság által támogatott, dehiányos (szinte csakis könnyû-) fegy-verzetû és egyenetlen képzettségû ka-tonaság védekezett az elvben nagy túl-erõt képviselõ és technikai fölénybenlévõ, de a létszámhiány és a politikaikáosz miatt a teljes arzenálját bevetninem tudó JNA-val szemben. Így a HVa stratégiai pontok védelmére és az or-

szág szétszakításának a megaka-dályozására koncentrált, de amegszállt területek visszaszerzé-sére még nem volt esélye.

„Se háború, se béke”: 1992–1994

1991 végén a horvátoknak mégfelkészülési idõre volt szüksé-gük, a szerbek pedig szerettékvolna területfoglalásaikat vál-toztatás nélkül megtartani.Mindkét félre nemzetközi nyo-más nehezedett, így megnyílt alehetõség egy tûzszünetre. Ráadá-sul növekedõben voltak a bosz-niai feszültségek, ezért Belgrád

és Zágráb egyaránt Boszniára akartkoncentrálni. Ilyenformán az 1992. ja-nuár 2-i tûzszüneti megállapodással el-csendesedett a háború, majd az ENSZBT február 21-i határozata alapjánnemzetközi haderõt (UNPROFOR)telepítettek a válságövezetekbe. A bé-kefenntartók bevonulása azonban nemjelentette a harcok teljes befejezõdé-sét. 1992 januárja és 1995 augusztusaközött egyfajta „se háború, se béke”állapot uralkodott, amelyben gyakranelõfordultak incidensek. Ugyanakkornagyobb harcokkal csak a horvátokmaslenicai és nyugat-szlavóniai akcióijártak: 1993 januárjában a HV Dalmá-cia és a központi országrész közöttiszárazföldi kapcsolat biztosítása céljá-ból indított sikeres támadást, 1995 má-jusában pedig elfoglalta a nyugat-szla-vóniai ENSZ-szektort.

A konfliktus politikai rendezésérenem volt mód, mert az immár nemzet-közileg elismert Horvátország ragasz-kodott a háború elõtti határaihoz, a„független Krajina” pedig nem volthajlandó „visszatérni” Horvátországbaannak ellenére, hogy a nemzetközi bé-ketervek széles körû autonómiát kínál-tak a horvátországi szerbségnek (és an-nak ellenére sem, hogy taktikai okok-ból Belgrád is valamifajta megegyezéstszorgalmazott). Tovább bonyolította ahelyzetet az 1992 áprilisa és 1995 októ-bere között tomboló boszniai háború.A horvátok és a szerbek az ottani had-színtéren is egymással szemben sora-koztak fel, de Zágráb nem tudta magáttávol tartani a nagyhorvát nacionaliz-mustól, és egyes idõszakokban (fõképpaz 1993. évi horvát–bosnyák háború

A horvát lakosság evakuálása Dályáról (ma: Dalj), 1991

A bosznia-hercegovinai háború

Az 1990-es évek nyugat-balkáni háborúinak leghosszabb ideig tartó (1992. ápri-lis–1995. október) és legtöbb áldozattal járó (140 ezerbõl 100 ezer, ezen belül

csaknem 70 ezer bosnyák emberéletet követelõ) szakasza, amely hadmûveleti ér-telemben szorosan összefonódott a horvátországi háborúval (miközben a szlové-niai intervenciót vagy az 1998–1999-es hármas konfliktust – a NATO Szerbia elle-ni bombázásait kiváltó szerb–albán harcokat – ebben az értelemben önálló hábo-rúknak tekinthetjük). A szerb célok Boszniában is a horvátországihoz hasonlóanalakultak: maguknak követelték és három éven át az ellenõrzésük alatt tartották aköztársaság területének 70%-át, az eleve szerb többségû területek mellett számosolyan stratégiai, gazdasági vagy közlekedési szempontból fontos térséget is, ame-lyek csak az etnikai tisztogatások nyomán váltak szerb többségûvé. A horvátok aháború elején és végén közösen harcoltak a szerbek ellen az Alija Izetbegovi� ál-tal vezetett bosnyákokkal, de a két szövetséges 1993-ban egymás ellen fordult (sõtegy bosnyák belháború is kitört Izetbegovi� és Fikret Abdi� hívei között). A hábo-rú menetét végül 1995 nyarán a NATO-légicsapásoktól is támogatott horvát–bos-nyák offenzíva fordította meg, amellyel a kimerült, megosztott és elszigetelt szerberõk már nem tudtak hatékonyan szembeszállni. A háborút lezáró daytoni béke-szerzõdés (1995. november 21.) véget vetett az öldöklésnek, de Bosznia-Hercego-vina állami értelemben mindmáig instabil maradt: például a legutóbbi, 2010. ok-tóberi választások óta a jelen sorok írásáig eltelt nyolc hónap alatt sem sikerültkormányt alakítani.

87

idején) lényegében Belgrád „társag-resszoraként” fellépve nyíltan fontol-gatta Bosznia szerb–horvát felosztásá-nak a lehetõségét.

A fordulat éve: 1995

A fordulat végül 1995-ben következettbe. A többéves intenzív fegyverkezésés hadseregfejlesztés eredményekép-pen megszületett egy ütõképes horváthaderõ, viszonylag modern technikaieszközökkel és 180 ezerre (a krajinainégyszeresére) felduzzasztható lét-

számmal. Eközben a szerb oldalon akimerülés és megosztottság jelei mutat-koztak: a szerb gazdaságot leterítette ahiperinfláció – az 1994. január 24-ipénzreform elõtt már napi 70%! –, éselkezdtek Miloševi� fejére nõni egyko-ri bábjai. 1991-hez képest megváltozotta háború nemzetközi megítélése: nõtta horvátok és zuhant a szerbek támo-gatottsága. Az ENSZ gazdasági szank-ciókat vezetett be Szerbia ellen (1992.május 29.) és a háborús bûnösök fele-lõsségre vonása céljából létrehozta ahágai Jugoszlávia-törvényszéket (ICTY

– 1993. február 22.), amely vádat emeltaz 1990-es évek szinte teljes szerb po-litikai és katonai vezetõ rétege ellen(de több, más nemzetiségû vezetõ, pél-dául Ante Gotovina horvát tábornokellen is).

Igen fontos volt az USA aktivizáló-dása: a Clinton-kormányzat nyomásá-ra megkötött 1994. március 18-i was-hingtoni egyezmények eredményekéntlétrejött a horvát–bosnyák kiegyezésés helyreállt kettejük szerbellenes szö-vetsége. Így 1995. július–októbersorán az egymással együttmûködõ (és

88

senyben, (a második fordulóban) meg-elõzve az SDP-t és a HSLS-t képviselõDra�en Budišát (27,7%). Mesi�et2005-ben, ugyan jóval kisebb választóirészvétel mellett, de újraválasztják.2003. november 23. Elõre hozott válasz-tások, amelyek után ismét a HDZ alakítkormányt 2003 decemberében (43%-nyi szavazatot kap a mindössze 19%-otszerzett SDP-vel szemben) Ivo Sanadervezérletével, aki részben liberális jelle-get adva a szervezetnek, a centrum felétolja el a HDZ politikáját.2005. október 3. Az Európai Unió dönta horvát csatlakozási tárgyalások folyta-tásáról.2007. november 25. Parlamenti válasz-tások Horvátországban, amelyek elõ-ször kaptak kétpárti jelleget (a HDZ 66,az SDP 56 mandátumot nyert el a 140fõs száborban). A kisebb pártokkal és anemzetiségi képviselõkkel folytatottkoalíciós alkudozások a HDZ-nek ked-veztek, s 2008. január 12-én ismét IvoSanader alakít kormányt.2009. április 1. A NATO közgyûlése fel-veszi Horvátországot tagjai közé. A hor-vát delegáció április 3–4-én vesz résztelõször a NATO közgyûlésén, majd áp-rilis 7-én Brüsszelben felvonják a horvátlobogót a szervezet székháza elõtt. Rö-videsen egy kisebb horvát katonai kon-tingens békefenntartó feladatokat vállalAfganisztánban.2009. július 1. Váratlanul lemond IvoSanader miniszterelnök. Utódja helyet-tese, az ugyancsak HDZ-s JadrankaKosor, akinek a parlament július 7-énbizalmat szavaz. Kosor kormánya a nem-zetközi pénzügyi-gazdasági válság miattmegszorító intézkedéseket vezet be.2009. december 27–2010. január 10. IvoJosipovi�, az SDP jelöltje a köztársaságielnökválasztás második fordulójábanlegyõzi Milan Bandi�ot, Zágráb polgár-mesterét, aki korábban szintén az SDPtagja volt.2010. Jadranka Kosor kormánya a par-lament kormánypárti és ellenzéki frak-cióival együttmûködve komoly elõre-lépést tesz az európai uniós csatlakozá-si tárgyalások és a jogharmonizációterén.2011. április 15. A hágai nemzetközitörvényszék (ICTY) 24, illetve 18 évbörtönbüntetésre ítéli Ante Gotovina ésMladen Marka� tábornokokat. Az elsõfelmérések szerint a horvát lakosság95%-a igazságtalannak és megalapozat-lannak találja az ítéletet, és emiatt jelen-tõsen visszaesik az EU-csatlakozástámogatottsága.

BÍRÓ LÁSZLÓ–RESS IMRE–SOKCSEVITS DÉNES

Horvát politikusok

Franjo Tu�man (1922–1999). Egyko-ri partizán, késõbb a Jugoszláv

Néphadsereg (JNA) vezérõrnagya. Le-szerelése (1961) után a zágrábi Munkás-mozgalom-történeti Intézet igazgatója,majd az 1960-as évek végén már a hor-vát reformmozgalom ismert résztvevõ-je. Az 1970–1980-as években három-szor börtönözték be nacionalista tevé-kenység vádjával. 1989-ben a Horvátdemokrata Közösség (HDZ) egyik ala-pítója, tíz éven át a vezetõje, egyúttal1990-tõl haláláig a Horvát Köztársaságelnöke. Tu�man ellentmondásos politi-kus volt, akitõl valóban nem állt távol anacionalizmus és az autoriter hatalom-koncentráció. 1990-ben a horvátországiszerb autonómia elutasításával maga ishozzájárult a szerb–horvát konfliktuselfajulásához, mert lehetõvé tette a Ju-goszláviát akkor már évek óta terrori-záló Miloševi�nek, hogy ezúttal okkalhivatkozhasson a szerbség veszélyezte-tettségére. Õt is felelõsség terheli az1993. évi horvát–bosnyák háborúért, az1995-ös szerb exodusért, az általa ki-épített félelnöki kormányforma pedigkifejezetten demokráciahiányos re-zsimnek bizonyult (részben ezek miattmaradt ki Horvátország az euroatlantiintegráció elsõ köreibõl). Ugyanakkorkétségtelen, hogy a jugoszláv végkifej-let sok más szereplõjétõl (példáulMiloševi�tõl) eltérõen Tu�man elfo-gadta a demokrácia alapvetõ normáit,a horvát függetlenségben szerzett érde-mei pedig vitathatatlanok.

Ante Markoviå (1924). Boszniaihorvát nemzetiségû reformkom-

munista politikus, 1989–1991-ben atitói Jugoszlávia utolsó miniszterelnö-ke és a nyugati hatalmak favoritja: so-kan benne látták azt a politikust, akibiztosíthatja a rendezett és kiszámít-ható átmenetet, Jugoszlávia átvezeté-sét az új világrendbe. Az 1990 január-jában látványos sikerekkel indulógazdasági reformja (az infláció meg-fékezése, a dinár konvertibilitása) ott-hon is népszerûvé tette, de a programa köztársaságok civakodása közepettehamar kifulladt: Tuœman az erõs köz-ponti hatalom hívét látta Mar-koviåban, Miloševiå pedig a horvátotés a reformert. De maga Markoviåsem ismerte fel idõben, hogy a nacio-

nalizmus tetõzése idején nem elégcsak a nyugati kapcsolatokkal és agazdasági sikerekkel operálni: túl so-káig táplált illúziókat az állami egységmegõrzését illetõen és késõn kezdteel szervezni a saját pártját (Reform-szövetség), így a személyes népszerû-ségét nem tudta választási eséllyékonvertálni. Szerencsétlenül avatko-zott be a szlovéniai konfliktusba is,mert a határõrizet átvételérõl szólókormányrendelete hivatkozási alapulszolgált a JNA számára a katonai be-avatkozáshoz. Azonban a hibái elle-nére Markoviå a kibontakozás politi-kusa volt, ezért a bukásával elillant atérség békés átalakulásának utolsóesélye is.

Stjepan Mesi� (1934). 1989-ben aHDZ egyik alapítója, 1990– 1991-

ben a szövetségi államelnökség horváttagja (e minõségében a titói Jugoszlá-via utolsó államfõje), 2000–2010-ben aHorvát Köztársaság elnöke. Kezdet-ben Tu�man egyik legközelebbi mun-katársa, 1994-ben azonban szakítottvele. Ellenzéki politikusként és köztár-sasági elnökként Mesi� hangoztatottpopulista érveket, de 2000 után fontosszerepe volt a tu�mani örökség nega-tív elemeinek a felszámolásában ésHorvátország nemzetközi reputációjá-nak a helyreállításában.

Ante Gotovina (1955). Nyugalma-zott tábornok, 1995-ben a spliti

katonai körzet parancsnokaként akrajinai szerb bábállamot elsöprõOluja (Vihar) hadmûvelet egyik irá-nyítója. A szerb civil lakosság ellen azoffenzíva idején elkövetett bûncselek-mények miatt az ICTY 2011. április15-én elsõ fokon 24 évi börtönbünte-tésre ítélte. Jóllehet más tábornokok-nak (Anton Tus, Janko Bobetko,Zvonimir �ervenko) nagyobb szere-pük volt a horvát hadsereg felépítésé-ben és sikereiben, a hõsszerepre alkal-masabb személyének, kalandorságtólsem mentes életútjának, igazságtalan-nak tartott perbe fogásának és évekigtartó bujkálásának köszönhetõenGotovina lett a horvátok modern ka-tonahõse, a függetlenségi háborúegyik szimbolikus alakja. Elítélése po-litikai vihart és EU-ellenes tüntetése-ket váltott ki.

J. J.

� folytatás a 85. oldalról

89

a NATO-légierõ augusztus végi bosz-niai bombázásaival megsegített) hor-vát és bosnyák hadsereg összeroppan-totta a krajinai és boszniai szerb fegy-veres erõk ellenállását (Szerbia pedignem volt abban a helyzetben, hogy be-avatkozzon). Ezekbe a harcokba il-leszkedett a HV augusztus 4–7-i Oluja(Vihar) hadmûvelete, amely Zvonimir�ervenko vezérkari fõnök irányításá-val három nap alatt elsöpörte a „Kra-jinai Szerb Köztársaságot”.

Ezzel Horvátország számára végetért a háború. Igaz, a kelet-szlavóniai,nyugat-szerémségi és drávaszögi terü-letek még szerb ellenõrzés alatt ma-radtak, de a november 12-i erdõdiegyezmény értelmében egy kétéves át-meneti periódus után, 1998. január15-én ezek már békésen kerültekvissza Horvátországhoz.

A háború során a horvátok meg-védték függetlenségüket és országukterületi egységét, de ezért súlyos áratfizettek: 14-16 ezerre tehetõ a horvátáldozatok (katonák és civilek, halottakés eltûntek) összesített száma (Boszniá-ban további ötezerre), és a háborúsperiódus következtében Horvátországlemaradt az euroatlanti integráció el-sõ köreirõl.

A horvátországi szerbséget pedigkifejezetten katasztrófa érte: hétezerhalott és eltûnt, 350 ezer menekült. Ígyma a szerbek Horvátországban csak alakosság 4,5%-át alkotják.

Az Európai Unió tagállamai állam- és kormányfõinek találkozója. Zágráb, 2000. november 23–24.

Az utolsó másfél évtized

A háború óta eltelt másfél évtized mégmindig nem volt elég a károk teljes el-tüntetésére, a sebek begyógyulására ésa megbékélésre. De nem is múlt elnyomtalanul. Az 1990-es évek közepéna horvát gazdaságot sikerült stabilizál-ni és növekedési pályára állítani. Az újvaluta, a kuna 1994. május 30-i beveze-tése, az adriai idegenforgalom fellen-dülése segített ebben.

A 2000-es évek elején demokrati-zálták a politikai rendszert: a 2000. no-vember 9-i alkotmánymódosítás a

félelnöki rendszert parlamentáris kor-mányformává alakította át. Végül aMiloševi�-rezsim bukása (2000. októ-ber 5.) megnyitotta a lehetõséget ahorvát–szerb viszony rendezésére: maaz államközi kapcsolatok normálisnakmondhatók, a horvátországi szerb pártpedig tagja a zágrábi kormánykoalíció-nak. Mindez megmutatkozik Horvát-ország nemzetközi kapcsolataiban is:2009. április 1-jén felvették a NATO-ba, és minden esélye megvan arra,hogy 2013-ban beléphessen az EurópaiUnióba.

JUHÁSZ JÓZSEF

A daytoni megállapodás lezárása: a párizsi békeszerzõdés aláírása1995. december 14-én