Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részénekbármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Books S.A.jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői, színhelyei és történéseikitaláltak. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal, illetve üzletivállalkozással, eseménnyel vagy hellyel való hasonlóság a merő véletlen műve. §All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in anyform. This edition is published by arrangement with Harlequin Books S.A. This isa work of fiction. Names, characters, places, and incidents are either the product ofthe author’s imagination or are used fictitiously, and any resemblance to actualpersons, living or dead, business establishments, events, or locales is entirelycoincidental.

© Laurie Vanzura, 2011 – Harlequin Magyarország Kft., 2014A mű eredeti címe: Intoxicating (Harlequin, Blaze) Magyarra fordította: E. Fejes Júlia

© Jules Bennett, 2012 – Harlequin Magyarország Kft., 2014A mű eredeti címe: Caught in the Spotlight (Harlequin, Desire) Magyarra fordította: Gaáli István

Nyomtatásban megjelent: a TIFFANY 295-296. számában, 2014Átdolgozott kiadásISBN 978-963-538-925-4

Kép: Csuzi István

• Kiadó címe: 2800 Tatabánya, Mártírok útja 44.• Felelős kiadó: dr. Bayer József• Főszerkesztő: Vaskó Beatrix• Szerkesztőség: 1122 Budapest, Városmajor u. 12-14.• Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762.• Telefon: +36-1-488-5569; Fax: +36-1-488-5584

• E-mail cím: harlequin@eharlequin.hu• Ügyfélszolgálat: elofizetes@axelspringer.hu; +36-40-510-510

Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon istájékozódhat: www.harlequin.hu

Jules Bennett

Felforgatókönyv

A sikeres filmproducer, Bronson Danegyanakodva tekint anyja új asszisztensére, MiaSpinellire, mivel a lány korábban az ellenlábasánakdolgozott, s attól tart, most is neki kémkedik. Hogykifürkéssze a szándékait, Bronson felkéri, legyen akísérője a cannes-i filmfesztiválon. Az együtt töltöttnapok során egyre közelebb kerülnek egymáshoz.Szerelmes éjszakájuk azonban nem maradkövetkezmények nélkül. És Miának valóban nemteljesen tiszta a lelkiismerete…

1. FEJEZET

Amikor anyjának személyi asszisztense csuromvizesen a nevétkiáltotta, Bronson Dane meg sem próbált félrenézni.

Ez a lány érti a módját, hogyan kell felkelteni a férfiak figyelmét:egy fehér törölközőn kívül nem volt rajta semmi.

– Mr. Dane! – szólította másodszor is, két kezével összefogva atörölközőt a melle fölött. Kijött a fürdőszobából, ám hirtelenmegtorpant, amikor meglátta az anyja íróasztalánál álló férfit.

– Úgy vélem, átugorhatjuk a formaságokat, amíg csak vízcseppekés egy törölköző van magán. Szólítson Bronsonnak! – A férfi a kezétzsebre vágta, és örült, hogy nem vett föl zakót, mert a szobábanmáris mintha tíz fokot emelkedett volna a hőmérséklet. – Hol vananyám, és maga mit keres az ő fürdőszobájában?

A lány szemében, amely éppolyan sötét volt, mint a haja, fényekcsillantak.

– Olivia nincs itthon. Használom a fitnesztermet, és megengedte,hogy utána nála zuhanyozzak. Így nem kell visszamennem avendégházba, ha úgyis itt van dolgom.

Bronson dörmögött valamit az anyja naivitásáról. Épp elég baj,hogy a Dane-birtokon szállásolta el Mia Spinellit, aki fél évedolgozik neki, most ráadásul még azt is megengedi, hogy ki-be járjona házba. Hát semmit nem tanult? Mikor fogja már fel, hogy nemszabad bárkiben megbízni?

Ez itt Hollywood! A hazugság és intrika éppoly megszokotterrefelé, mint a mellimplantátum és a botoxinjekció.

– Bocsásson meg, Mr. Dane, nem tudtam, hogy bejöhet valaki– mentegetőzött Mia. Úgy viselkedett, mintha mi sem volnatermészetesebb, mint hogy egész öltözete egy szál törölközőből áll.– Nem úgy volt, hogy jövő hét végéig Ausztráliában forgat?

– Szólítson Bronsonnak – emlékeztette a férfi. – Egy héttelhamarabb készen lettünk. Azért jöttem, hogy a jövő heti fesztiválrólbeszéljek az anyámmal. Nem mondta, mikor jön vissza?

– Délután. Találkozója van az ügyvédjével, az új könyvének aszerződése miatt. Ha nem haragszik… az íróasztal melletti székenhagytam a pipereholmimat.

Mielőtt a nő elsuhanhatott volna mellette, Bronson elállta az útját,és a bőrbevonatú széken álló egyszerű fekete táska után nyúlt. Mia elakarta venni tőle, de a férfi úgy tartotta, hogy ne érje el.

Mert nem bízott meg benne. Elvégre a nő korábban AnthonyPrice-nak dolgozott, annak az embernek, aki a legjobban gyűlölteBronsont az egész filmiparban.

Az anyja biztosította róla, hogy Mia megbízható. Húga, adivattervező Victoria ugyanezen a véleményen volt. Sőt a minapVictoria elmesélte neki telefonon, hogy Miával rendszeresencseverészik az interneten.

Oké, Mia már hat hónapja náluk van – de azért nem kelleneennyire rajongani érte.

Igaz, egyre valószínűtlenebbnek látszott, hogy Anthony ideküldtevolna az asszisztensét szimatolni. Csakhogy Miáról és Anthonyről aza szóbeszéd járta, hogy kapcsolatuk nem pusztán hivatalostermészetű. Ez nyugtalanította Bronsont. Miért pont Miát kellettfölvenni?

A Hollywoodban keringő pletykák szerint Anthony házasságánakválsága főleg Mia számlájára írható. Bronson úgy vélte, semmi közehozzá, kivel fekszik le a lány – ám ha netán Anthony ágyábanéjjelente a Dane-ek családi titkait fecsegi ki, az már egészen más.

Bronson és az anyja régóta dolgoztak egy filmen, de ennekegyelőre nem volt szabad kitudódnia. Bronson egy pillanatig semkételkedett benne, hogy Anthony Price, az egyik legbefolyásosabbhollywoodi producer kaján örömmel leplezné le a titkukat, a sajtópedig kapva kapna a sztorin.

Éppen ezért elhatározta, hogy – anyjával ellentétben – ő résenlesz.

Ki akarta deríteni, mi a szándéka Miának, mielőtt még a lánymegtalálná a forgatókönyvet, és eljuttatná Anthonyhez.

Odadobta neki a táskát: jobb, ha gyorsan felöltözik. Mert epillanatban teljesen mindegy volt, bízik-e benne, vagy sem, a lánybóláradó virágos, szexi illat szinte lehetetlenné tette számára azösszpontosítást.

– Öltözzön fel! Beszélnünk kell.Mia bólintott, megfordult, és visszament a fürdőszobába,

becsukva maga mögött az ajtót. Ez most nem a megfelelő időpont,hogy szexre gondolj, figyelmeztette magát Bronson. Gondoskodniakell róla, hogy az anyja és a húga ne keveredjen újabb botrányba.

Az anyja legutóbbi asszisztense meglépett félmillió dollárral, és asajtó nyilván megint lelkesen tenné ki a Dane nevet a címlapra.Szóval nem ártana, ha anyja kétszer is meggondolná, kit enged be azéletébe, főleg ha továbbra is titokban akarják tartani aforgatókönyvet.

Csoda-e hát, ha Bronsonnak felszökött a vérnyomása, amikorbelépett anyja irodájába? Olivia Dane egykor Hollywood első számúkedvence volt. Több filmben játszott főszerepet, mint előtte bármelymás színésznő, ő volt a filmipar egyik élő legendája, igazi bálvány,akit egyszerűen csak Nagyasszonyként emlegettek, és akinek mindenlépését figyelte a sajtó. És Bronson tudta, milyen szívesen dobálnákmeg sárral.

Újra kinyílt a fürdőszobaajtó, és caprinadrágban, ujjatlan feketepólóban, mezítláb kijött rajta Mia. Hosszú barna haját kontyba fogtaa tarkóján, egyetlen ékszere egy nyaklánc volt aranymedállal.Minden porcikája ártatlanságot sugárzott, de a férfiban nem tudtaelaltatni a gyanút.

Olivia mesélte Bronsonnak, hogy Mia referenciái éppolyankifogástalanok, mint amennyire nyomósak az okai, hogy felmondottAnthonynél. Tudniillik nem akart többé mindenféle pletykáknaktápot adni, és olyan színben feltűnni, mintha ő tenné tönkre Anthonyházasságát.

Anyja biztosította Bronsont, hogy kerülő utakon is leinformáltaMiát, és híre makulátlan lévén, végül tökéletesen alkalmasnak találtaaz állásra.

Bronson azonban rendületlenül kételkedett. Ez a lány valószínűlegtovábbra is lefekszik az ellenséggel, sőt talán még kémkedik is neki.Többet akart megtudni a karcsú, titokzatos Miss Spinelliről.

A véletlennek köszönhetően épp remek alkalom kínálkozotttervének megvalósítására: a cannes-i filmfesztivál!

– Volna egy ajánlatom – mondta. – Jövő héten anyámmal Cannes-ba repül, ha jól tudom.

Mia bólintott.– Így van.– Ott minden este lesz valamilyen rendezvény, utána pedig parti.

Szeretném, ha maga lenne a kísérőm.– Én? A kísérője? – kérdezett vissza a lány tágra nyílt szemekkel.

– De én dolgozni megyek oda, nem szórakozni.Bronson persze bármelyik nőt megkaphatta volna, neki azonban

nem volt kedve valami dívát magával cipelni, aki elvárja, hogykörbeugrálják. Ez a lány az ideális kísérő. El sem tudott képzelnijobb alkalmat a megismerésére, mint hogy egymást követő öt esténegyütt partizzon vele.

– Nem tartom jó ötletnek – vélekedett Mia. Az íróasztalhoztelepedett, és bekapcsolta a számítógépet. – Oliviával rengetegdolgunk lesz Cannes-ban. Szeretné, ha nyárra készen lenne a könyve.

Bronson elnézte Mia szép kezét, amint a billentyűzet felettröpköd.

– Garantálom, hogy anyámnak nem lesz kifogása ellene. De necsomagoljon túl sok holmit, majd megkérem Victoriát, küldjönmagának néhány ruhát.

A lány ránézett, és megnedvesítette rúzstalan ajkát.– Miért én?– Miért ne? – válaszolta a férfi. Egyre jobban tetszett neki az ötlet.– Én csak egy asszisztens vagyok.Bronson vállat vont.– Annál jobb. Kivéve, ha nem akar velem mutatkozni a legutóbbi

munkaadója körüli botrány miatt. – Előrehajolt, a hangját suttogórafogta: – Vagy ha féltékeny a szeretője.

A lány a szemét meresztette.– Hihetetlen, hogy pont engem akar magával vinni.

– Nem szeretnék hazudni. – Bronson hanyagul a mahagóniíróasztalra támaszkodott. – Az anyámat védem. És Cannes jóalkalom, hogy közelebbről megismerjem magát.

Mia arcát csodaszép mosoly ragyogta be.– Megértem. Ez esetben szívesen magával tartok, ha Olivia

nélkülözni tud.A férfi fölegyenesedett, ő is mosolygott.– Bízzon bennem.

Bízzon bennem.Már négy napja, hogy Bronson felvillantotta szexi mosolyát, és

kimondta ezt a két szót. Jobb lett volna nemet mondani, töprengettMia. Aligha kérte volna, hogy kísérje el és bízzon benne, ha ismernéa titkát. A titkot, amely fenyegető árnyékot vet a férfi családjára.

Mia megpróbálta elfojtani bűntudatát, és a feladatára koncentrálni.Cannes-ban van, és egész Hollywood legvonzóbb agglegényévelkészül megjelenni a nyilvánosság előtt. Szenzációsan kell kinéznie.

Ez nem okozhat gondot, a szekrényében ott lóg öt elragadó,Victoria Dane tervezte alkalmi ruha. Hamupipőke sem viselt szebbruhákat, mint itt ezek.

Mia e pillanatban úgy érezte, hogy ő maga is sztár, holott „csak”egy hollywoodi legenda asszisztense.

Ez itt most tényleg megtörténik vele? Igazán Cannes-ban van?Napközben Olivia Dane-nek dolgozik, este pedig elvegyül ahírességek közé, ráadásul Bronson Dane producer oldalán, VictoriaDane ruhában? Kihúzta volna a főnyereményt?

A Dél-Franciaországba tartó repülőgépen Olivia és ő néhány órátmunkával töltöttek, aztán a hölgy kimenőt adott neki a nap továbbirészére.

Ha visszagondolt Olivia döbbent arcára, amikor elmesélte neki,hogy elkíséri Bronsont a díjkiosztókra és partikra, Miánakmosolyognia kellett. A Nagyasszony is elmosolyodott, egymásbakulcsolta gyűrűkkel megrakott ujjait, és azt mondta:

– Nagyszerű.

Mia minden tekintetben fantasztikusnak találta a hölgy mellettvégzett munkáját. Szívesen dolgozott Anthonynek is, de el kellettjönnie tőle, így volt a legjobb. Szerette a férfit – persze korántsemúgy, ahogy a bulvársajtó beállította –, és remélte, sikerülmegmentenie a házasságát. Sajnálta őt. Soha nem feküdtek leegymással, bár sok időt töltöttek együtt. Kapcsolatuk mindvégigmegmaradt barátinak.

Mia tudta, hogy Olivia hisz neki – de mi a helyzet Bronsonnal?Vajon a legrosszabbat feltételezi róla? Hollywood két legnagyobbproducere között fagyos a viszony, ami vélhetően azt jelenti, hogyBronson hitelt ad a pletykáknak; erre ő maga is célzott.

A lány remélte, el tudja oszlatni a férfi aggályait. Bronson márszerzett rossz tapasztalatot a sajtóval, csak nem hisz el mindent, amithall vagy olvas!

Amikor annak idején elkezdett Oliviának dolgozni, nem vártsemmi különöset. Anthonyvel ugyan többször elutazott forgatásihelyszínekre, de filmfesztiválra soha. És most itt van Cannes-ban!Már maga az út épp elég izgalmat hozott, de az itt-tartózkodásegyenesen káprázatos.

Egyszerű hotelszobára számított, nem lakosztályra. Legmerészebbálmaiban sem hitte volna, hogy úgy bánnak majd vele, mint valamihercegnővel.

Gondolataiba merülve nézegette az estélyi ruhákat, és elképzelte,hogyan fog táncolni bennük. A legtöbb hollywoodi nővel ellentétbenMia nem sokat költött ruhákra, és ezek közül egyetlen darabot semengedhetne meg magának, nemhogy ötöt.

Tényleg egész éjjel Bronsonnal táncol majd? A férfi átkarolja,hozzásimul?

Mit jelent ez a meghívás? Tényleg csak alaposabban meg akarjaismerni őt? Bizonyára vonzónak is találja, különben aligha kértevolna fel kísérőnek.

Visszaemlékezve a férfi pillantására, amellyel akkor fogadta,amikor majdnem meztelenül kijött a fürdőszobából, Miamegborzongott. Nem beképzelt, de nem is vak, Bronsonnaknyilvánvalóan nem volt közömbös a látványa.

De álljon meg a menet!

Mégiscsak abszurd feltételezés, hogy tetszik neki. Bronson Danefilmszínésznőkkel dolgozik, modellekkel randevúzik, régebbenjegyben járt egy gyönyörű sminkessel. És mégis, szeme nagyra nyílt,amikor megpillantotta őt. Miát újra elöntötte a forróság, mert eszébejutott, amikor a férfi a kezében tartotta neszesszerét. Olyan közelálltak egymáshoz… és Bronsonból olyan férfias, szexi illat áradt…

Levette a vállfáról a rövid fekete sifonruhát, odatartotta magához,és a nagy tükör elé lépett. Ez a mesébe illő ruha lesz rajta az elsőpartin. Mindegyik elképesztő, de ez talán a legszebb. Emlékezetesséakarta tenni Bronson számára az első nyilvános megjelenésüket.

Halkan felnevetett, amikor a ruhát visszaakasztotta. Nem azértvan itt, hogy a férfit a barátjává, ne adj’ isten a szeretőjévé tegye, demély benyomást akart tenni Hollywood legkapósabb agglegényére.Van egyáltalán olyan nő a föld kerekén, aki nem erről a férfirólálmodozik?

Mialatt egy másik ruhát is levett a vállfáról, megszólalt alelkiismerete. Hogyan fogadhatja el mindezt ettől a családtól,miközben tudomása van valamiről, ami a boldogságukat fenyegeti?

És nem rajta áll, kipattan-e a titok. Mia őrlődött. Kihez legyenlojális: a korábbi vagy a jelenlegi munkaadójához? Ha beszél,elárulja az egyiküket; ha hallgat, a másikukat. Legalábbis így érezte.

Tépelődéséből a mobiltelefon csörgése zökkentette ki.– Halló.– Gondolom, valamelyik ruha elnyerte a tetszését.Mia tekintete a szekrényajtó felé vándorolt.– Igen, mind csodaszép. Nem tudom elégszer megköszönni

magának és Victoriának.– Az ékszerek is tetszenek? – kérdezte a férfi. – Ha nem, fölhívom

az ékszerészt, és hozatok mást.A lány a komódra pillantott, amelyen bársonybevonatú dobozok

hevertek. Eddig egyiket sem nyitotta ki, de tudta előre, tartalmukmindent felülmúl, amit valaha látott.

Megérintette a nyakában viselt láncon függő medált.– Minden csodálatos – mondta.

– A vetítések fél nyolckor kezdődnek – folytatta Bronson.– Háromnegyed hétkor várnak minket a vörös szőnyegen. Én félhétkor várom magát a hallban, a lifteknél.

Köszönés nélkül letette a kagylót. Mia nem tudta, mit gondoljon aférfi viselkedéséről. A repülőúton egy kicsit beszélgettek, és amikornem, akkor is néha úgy érezte, valaki figyeli. Ha felpillantott,egyenesen Bronson kristálytiszta kék szemébe tekintett. A férfiilyenkor sietve úgy tett, mintha nem őt nézné. Lehet, hogy ez aplayboy valójában félénk és tartózkodó? Pedig bármelyik nőtmegkaphatja; bármelyik nő követné ezt a kék szempárt akár a világvégére is. Ahogy ő is.

Sóhajtva ment be a fürdőszobába. A forró fürdő majd segítellazulni.

Már amennyire ez a titok engedi. Csak akkor tudta meg, miutánaláírta a szerződést Oliviával. Ha két héttel hamarabb mond felAnthonynél, most nem nyomasztaná a dolog.

Az elmúlt fél évben gyakran kívánta, bár sose hallott volna róla.Elképzelhető, hogy egyszer napvilágra kerül majd, és tönkretesziHollywood legnépszerűbb családját.

Ez az egész Miát gyerekkorának egyik eseményére emlékeztette,amelyben szintén szerepet játszott egy titok. Anyja megkérte, neáruljon el senkinek egy bizonyos dolgot. De Mia ötéves fejjel nemgondolta, hogy ez az apjára is vonatkozik. Az igazság, amitkikotyogott, végül szétzúzta a családját, szüleinek az életébe került,őneki pedig onnantól fogva nevelőszülők viselték gondját. Mégmost, húsz évvel később is gyötörte a bűntudat.

Ekkora katasztrófát nem akar még egyszer előidézni. Rajta nemmúlhat, mert tartani fogja a száját – Anthony iránti hűségből ésOlivia iránti tiszteletből.

Nagy adag habfürdőt öntött a vízbe, és belecsúszott a kerek,süllyesztett kádba. Az ablakon át pazar kertre látott. Kényelmesenelhelyezkedett a forró vízben, sóhajtott, és élvezte a kilátást.

Mit szól majd Bronson, ha ma este meglátja? Tetszeni fog neki,vagy csalódott lesz? Bár jó lesz vigyázni, Anthony célzott rá, hogyBronson szívtipró, és óvta tőle.

Három évig dolgozott Anthonynek, ám őt és Bronsont soha nemlátta egy légtérben. A bulvársajtóban olvasott a viszályukról, devalahányszor szóba hozta a dolgot, Anthony csak nevetett.

Ám a találgatásokban, amelyek a köztük, Mia és Anthony köztszövődött viszonyról folytak, nem volt semmi nevetnivaló. Sem ő,sem a férfi nem találta szórakoztatónak az erről szóló újságcikkeket.Mia életében először megtapasztalta, mire képes egy fotó és egycímlap.

Annál hálásabb volt Oliviának a felkínált állásért; azért, hogy adneki egy esélyt. A hölgy nyilván nem hitte el, amit a sajtó állított,hogy tudniillik Mia hazudik.

Most pedig Cannes-ban van, és a világ egyik leghíresebbfilmfesztiváljára készülődik.

A gondolatra idegesség fogta el. Anthonynek és Bronsonnakremélhetőleg nem lesz alkalma összekapni. Meg kell találnia amódját, hogy a kölcsönös utálatuk áthidalhatóvá váljon. Talánsegíthet kibékíteni őket.

De félő, ha Bronson megtudja, hogy fő ellenlábasa valójában aféltestvére, akit anyja negyven évvel ezelőtt örökbe adott, csak mégjobban gyűlölni fogja.

2. FEJEZET

Bronson visszafojtotta a lélegzetét, és tudta, hogy tátva maradt aszája. Képtelen volt levenni a szemét arról az alakról, aki éppen felétartott. Sosem hitte volna, hogy ez lehetséges, de a Victoria Daneruhában Mia még kívánatosabb látványt nyújtott, mint egy száltörölközőben.

Némi bűntudatot érzett, amiért nem ment elé a lakosztályába.Most viszont belátta, jól döntött. Mert a lakosztály ajtaját csaknéhány lépés választotta el az ágytól…

– Bevallom, ritkán áll el a szavam, de most szólni sem tudok.– Bronson az ajkához emelte Mia karcsú kezét. – Örülök, hogyelkísér ma este.

A lány elmosolyodott.– No, akkor már ketten vagyunk.Ha nem az anyám asszisztense volna, hipp-hopp rábeszélném,

hogy bújjon ágyba velem, gondolta Bronson. Ki tudja, talán meg isteszem. Majdnem egy hétig maradunk Cannes-ban, és ez még csakaz első este…

Alighanem minden férfi megfordul majd a lány után! Bronsonbabeléhasított a féltékenység. De az ördögbe is, mit zavarják őt másférfiak sóvár pillantásai? A lány most úgyis az övé. És MiaAnthonyhez fűződő kapcsolata csak még vonzóbbá tette agondolatot, hogy elcsábítja.

– Készen áll? – kérdezte, és belékarolt a lányba.Tökéletes összhangban vonultak át a hallon a napfényben

tündöklő üvegajtókhoz. Mia cipősarkai kopogtak a márványpadlón,jázminillat lengte körül. Bronsont egészen megszédítette. Kívánta őt,de nem bízott benne. Az érzelmei zavarba hozták, utálta elveszítenifölöttük az irányítást. Már ez elegendő ok lehetett volna, hogy nekedvelje a lányt, de Miából annyi érzékiség áradt, hogy úgy érezte,még közös hetük letelte előtt meg kell kapnia őt.

Az ajtóhoz érve Bronson a lány hátára tette a kezét, ujjai meztelenbőrt tapintottak. Ha Mia azt hitte, ezzel az elképesztő dekoltázzsalcsak elölnézetből nyújt szexi látványt, alaposan tévedett. Ahátkivágás olyan mély volt, hogy az már az illendőség határátsúrolta. Ha csak egy kicsivel mélyebb, letartóztatja a rendőrség.

A szép női hátak mindig tűzbe hozták Bronsont. Na, ez remek,gondolta, épp a megvadult libidó hiányzik ahhoz, hogy tiszta fejjelmeg tudja ítélni a lányt. Már a puszta tény, hogy Mia lefeküdt azellenségével, bőven elég indok lenne a távolságtartásra. Ám haBronson megkívánt valamit, egyszerűen képtelen volt lemondaniróla.

– Victoria ért hozzá, hogyan kell azt az érzést kelteni a nőkben,hogy szépek – szólalt meg Mia, miközben a tengerparti sétányon avörös szőnyeg felé tartottak. – Be kell vallanom, mindegyik ruhátfelpróbáltam, és mind az öt a kedvencem lett.

Bronson nem vette le a kezét a hátáról, és nem is állt szándékábanmegtenni. Finom tapintású, lágyan nőies volt ez a hát. Anthony nemis választhatott volna tökéletesebb kémet, futott át a férfi agyán.

– Victoria ért hozzá, hogy a szép nőket egyenesen káprázatossávarázsolja – mondta.

– Köszönöm.A férfi kicsit előrement, mert elérték a vörös szőnyeget, ahol

hemzsegtek a paparazzók.– Köszönettel tartozom magának – mondta Bronson, és odahajolt,

hogy a fülébe súgja: – Maga miatt az összes férfi megpukkad azirigységtől ma este.

A lány tétován mosolygott.– Kétlem, de azért köszönöm.Láthatóan komolyan gondolta. Hollywoodban a nők többsége

szívesen mutogatja a testét, ám Mia sötét, tüzes szeméből a férfikiolvasta, hogy ő a kisebbséghez tartozik.

Tényleg nem hisz neki a lány. Ez rendben is van, ő éppennyirebizalmatlan vele szemben. De hamar megismeri majd az igazi Miát.Az sem gond, ha a cél érdekében le kell vennie róla ezt a ruhát.

Villogó vakuk, fényképezőgépek kattogása és „Bronson!”-t kiáltóhangok közepette vonultak a Fesztiválpalota bejáratához.

Mia nem tudta elhinni, hogy valóban egy Victoria Dane ruhábanlépked a cannes-i vörös szőnyegen, meztelen hátán Bronson erőskezével. Igyekezett minden képet, minden benyomást rögzítenielméjében, mert mindez távoli emlékké halványul, amint visszatéramerikai hétköznapjaiba.

Tudta, hogy az érzések, amelyeket Bronson érintése váltott ki,késő éjjelig ott rezegnek majd benne. És tetszett neki a gondolat. Eza férfi tényleg különleges.

Újra és újra megálltak, majd a férfi finoman jelezte, lépjen tovább,hogy újabb fényképezőgépek előtt pózolhassanak. A sztárok biztosanmegcsömörlenek a reflektorfénytől, gondolta Mia, neki azonban ezúj volt, és minden percét élvezte.

Vajon aki nézi majd ezeket a képeket, észreveszi arcán azizgalmat? Kiolvassa-e a mosolyából, hogy életének legcsodálatosabbpillanatai ezek? Remélte, a tévében és a magazinokban nem látszikmajd, mennyire remeg a térde és a keze.

– Azon töprengenek, miért vagyunk itt együtt – súgta odaBronson, amikor odafordultak újabb fél tucat fényképezőgép lencséjeelé. – Lazítson!

– Könnyű azt mondani.A férfi végigsimított a lány hátán a hüvelykujjával.– Láttam én már magát egy szál törölközőben is. Simán el tud

lazulni egy-két fényképezőgép előtt.Pont most kell emlékeztetnie arra a kínos epizódra? – zsörtölődött

magában Mia.– Nem tudják hová tenni magát – mondta Bronson, a

legelbűvölőbb mosolyát villantva a lencsék felé. – Találgatnak.Közben újabb sztárok érkeztek. Mia föl nem foghatta, hogy ezek a

hírességek ott mosolyognak, integetnek és adnak villáminterjút tőlepár lépésre.

Sose vágyott reflektorfénybe, ám úgy érezte, most kapóra jön, haBronsonnal mutatkozik a világ előtt. Így talán elérheti, hogyelüljenek a róla és Anthonyről szóló pletykák, és a férfi házassága

újra boldog legyen. A sajtó persze majd találgat, vajon ő is egyike-eaz ágyról ágyra szálló fiatal nőcskéknek, de nem számít.

– Hadd találgassanak csak – dünnyögte. – Nincs miértszégyenkeznem.

– Menjünk be! – Bronson karon fogta a lányt, és utolsót intett azújra meg újra megvillanó vakuk felé. – Az anyám biztosan nem érti,miért nem foglaltuk el már a helyünket. Mindig túl korán érkezik,szeret elvegyülni az emberek között.

Mia a férfi karjába kapaszkodott, amikor fölmentek a vörösszőnyeggel borított lépcsőn.

– És maga nem szeret elvegyülni? – kérdezte.Bronson vállat vont.– Épp elég emberrel találkozom a partikon.Mia nevetett.– Maga szűkszavú ember, ugye?– Akkor beszélek, ha van miről. Amikor eljön a munka ideje,

dolgozom. – Lepillantott a lányra, acélkék szeme Mia ajkátfürkészte. – Amikor pedig itt a játék ideje, akkor játszom.

A lány megborzongott. Szépen vagyunk, elég egy sóvár pillantás,és az egész teste bizseregni kezd. Percről percre vonzóbbnak találtaezt a playboyt.

– Egyéb kérdés? – súgta a fülébe Bronson, és meleg leheletearcába csapott.

Lehet, hogy szófukar, de talán épp ezért tartják a csábításmesterének, gondolta Mia. Hüvelykujjának finom érintése a hátán,suttogása, kék szeme, egész hihetetlen sármja elbűvölte.

– Vous êtes trop gentil.Bronson odakapta a fejét, amikor a közelből meghallotta, hogy

Mia kifogástalan franciasággal beszélget az egyik ismert franciaproducerrel. A lány nevetett, megpaskolta az idősebb férfi húsoskarját, és Bronsonhoz fordult.

– Bocsásson meg – mondta, ajkán változatlanul gyönyörűmosollyal. – A csokoládé-szökőkúttól jövet megszólított MonsieurDu Muir, és csevegtünk egy kicsit.

Csevegtek? Franciául? Előbb felbukkan a szálloda halljában, mintmaga a tűsarkon járó csábítás, és megbolondítja feltűzött hajával megmeztelen hátával, most pedig franciául társalog, olyan tökéleteskiejtéssel, mintha az egész életét Franciaországban töltötte volna?

Levett egy pezsgőspoharat a tálcáról, amelyet az egyik pincérhozott arra, és egy szalvéta kíséretében odanyújtotta a lánynak.

– Anyám mesélte, hogy maga nyelvtehetség. – És akkor még szósem esett a többi lelkes dicséretről.

– Franciául, spanyolul és olaszul beszélek. – Mia ivott apezsgőből. Nedves, rózsaszínnel kihúzott ajka hívogatón csillogott.

– És milyen jól elnyomta a szexi hanghordozását. Biztos, hogymaga nem színésznő? – Bronson ezt csak félig szánta viccnek.

Mia sem a Fesztiválpalotában, sem később, a partin nem látszottfélénknek. Mosolya ragyogott, tekintetéből fény áradt. Vajon azutóbbi években hányszor kísérte el volt főnökét a hasonlórendezvényekre? Sohasem látta őket együtt; igaz, nem is figyelte,kivel jár-kel Anthony. Eddig legalábbis.

– Nem vagyok színésznő – mondta Mia. – De romantikusnak éstitokzatosnak találom, ha idegen nyelveken beszélhetek.

– Romantikusnak és titokzatosnak? – Bronson előrehajolt. – Ez akét szó magára is tökéletesen illik, nem gondolja? Szeretném jobbanmegismerni.

Kíváncsian várta, mit válaszol, de Mia épp felfigyelt valamire aháta mögött, mire Bronson is odafordult, és ezzel elillant a bűvöspillanat.

– Ott az édesanyja – mondta a lány, és intett a hölgynek.– Kedvesem! – Olivia odajött, és mindkét oldalról megpuszilta

Miát. – Ne haragudjon, de nyitás óta lefoglalnak, egy csomó régibarátommal találkoztam. És elárulom, nagy izgalmat kelt azismeretlen szépség a fiam oldalán! Minden férfi csak magát nézi,Mia.

A lány nevetett.– Ó, dehogyis, itt minden nő gyönyörű!De nem olyan gyönyörű, mint te. Bronson majdnem hangosan

kimondta ezeket a szavakat. Nincs nő Cannes-ban, aki Miávalvetekedhetett volna.

Szedd össze magad!Nem azért van itt, hogy a lányt csodálja, hanem hogy rájöjjön, mit

akar a családjától. Kétségtelen, hogy Anthony sántikál valamiben.Amiatt azonban nem kell aggódnia, hogy anyja bármit is elárul alánynak a készülő forgatókönyvről, hiszen Olivia számára is fontos,hogy senki ne tudjon róla.

Ha kiderül, hogy Mia éppoly tiszta és ártatlan, mint ahogy a rólagyűjtött információk sugallják, akkor nem tesz lépéseket. Ha viszontmegtudja, hogy Anthonynek dolgozik, akkor mind a férfi, mind alány elátkozza majd a napot, amikor keresztezni merte a Dane-ekútját.

Bronson puszit nyomott anyja arcára.– Kár, hogy Victoria nem lehet velünk.Olivia elmosolyodott.– A munka fontosabb neki. Az a lány halálra robotolja magát.– Bagoly mondja verébnek – nevetett föl a férfi.A hölgy gyengéden belekarolt a fiába.– Büszke vagyok rá, hogy a gyerekeim ilyen keményen

dolgoznak.Bronson felelni akart valamit, de elfelejtette, mit, amikor Miára

pillantott. A lány szemében fájdalmas kifejezés villant.– Amúgy Victoria magukkal szokott tartani?– Majdnem mindig – válaszolta Olivia, majd lábujjhegyre állt, és

megpuszilta a fiát. – Későre jár. Holnap találkozunk, Mia.A lány mosolyogva bólintott.– Pontban nyolckor a lakosztályában leszek.Miután az anyja eltűnt a tömegben, Bronson a lányhoz fordult, aki

éppen rátette üres poharát egy arra járó pincér tálcájára.Mia visszafojtott egy ásítást.– Ez a rémes időeltolódás…A férfi nem akarta, hogy az estének máris vége szakadjon, de

valóban későre járt, és másnap kora reggel megbeszélése volt.– Hazaviszem – ajánlkozott.Mia a karjára tette a kezét.– Nem kell hazamennie csak azért, mert én fáradt vagyok.

Biztosan sok ismerőse van itt, akivel még szívesen társalogna.

A férfi vállat vont.– Elmúlt éjfél. Nem maga az egyetlen, akinek reggel kipihentnek

kell lennie.Kézen fogta a lányt, és átvágott vele a vendégek seregén.

Figyelmét nem kerülte el, milyen feltűnően megbámulják Miát aférfiak. A lány viszont mintha észre se vette volna ezeket apillantásokat.

– És én még azt hittem, Cannes-ban egyetlen sztár sem alszik– mosolygott rá Bronsonra.

Ezek a szemek – sötétek, mint a csillagtalan éjszaka – mindentelfeledtetnek egy férfival. Bronson nem akart sebezhetővé válni,márpedig jó úton van afelé, Mia egyre jobban betölti a gondolatait.

– Néha azért nekünk is kell aludnunk – válaszolta.A meleg éjszakába kilépve Bronsont megcsapta a sós tengeri

levegő illata. Arra gondolt, vajon Miának milyen lehet az íze.A kikötőben lágyan ringatta a jachtokat a Földközi-tenger,

villódzó fényeket tükrözött a víz. Romantikus filmbe illett ahangulat.

– Csodaszép ez a hely – szólt Mia, és a tengert bámulva a férfihozsimult. – Ha itt laknék, egész életemet avval tölteném, hogy ahullámokat nézem.

– Odahaza is van tengerpartunk.A lány rápillantott, majd lehajtotta a fejét.– Persze. De Cannes annyira izgalmas és romantikus. Szeretem

Hollywoodot, de ott valahogy minden hamis.Bronson nevetett.– Hamis? Miért, maga még sohasem csalt semmiben?– Soha! – vágta rá Mia. – Rajtam minden igazi.A férfi végigmérte.– A külseje persze tökéletes… de még sohasem hazudott?Mia újra kinézett a tengerre.– Olykor mindnyájan kénytelenek vagyunk hazudni. Ilyen az

emberi természet, rejtegetjük az igazságot, ha kellemetlen.Anélkül hogy kezét levette volna a karjáról, Bronson odaállt a

lány elé. Mia mély csokoládébarna szemében megcsillant a holdfény.Ha nem vigyáz, elvész ebben a szempárban.

– És most mit rejteget, Mia? – suttogta.Egy könnyű fuvallat megemelte a lány egyik tincsét, és

eljátszadozott vele kicsit. A férfi visszaigazította a füle mögé, aztánaz ujjaival végigsiklott az arcán és a tarkóján. Mia visszafojtotta alélegzetét.

– Már mondtam. – Nyelvét végighúzta ajkán, és ezzel szinte eszétvette Bronsonnak. – Rajtam minden valódi.

A férfi végigsimított kezével a lány karján, megfogta a tarkóján,és megcsókolta Miát.

Ajkának elmondhatatlan volt az érintése, lágy és odaadó. Bronsonarra gondolt, hogy egyik titkát máris leleplezte: ebben a nőben forr aszenvedély!

Mia a férfi karjára fonta ujjait. Bronson nem tudta, el akarja-elökni, vagy inkább ölelné, folytatta hát felfedezőútját az ajka közt.Nem hagyja abba a csókot, ahhoz túlságosan élvezte. Keze lassanvégigjárta a lány meztelen hátát. Ez az istenverte ruha! Azt akarta,hogy vegye le. Most azonnal!

Éles fény villant, mire a férfi összerezzent. Egy paparazzót látottelszaladni.

– Jaj, csak nem? – kiáltott fel Mia.– De. – Bronson a fogát csikorgatta. – Lekapott minket, és most

rohan is a laphoz, amelyiknek dolgozik.Mia ijedten nézett a férfira.– Úgy sajnálom!– Hogy csókolóztunk, vagy hogy rajtakaptak?A lány hátrasimított egy makrancos hajfürtöt.– Nem bánom, hogy csókolóztunk. Csak meglepődtem. És

sajnálom, hogy a sajtó csámcsogni fog ezen, és megint a családjárólcikkeznek… főleg hogy nemrég botrányhősnő lettem.

Ez őszintén hangzott – de hát a lány francia kiejtése is valódinaktűnt nemrég.

Bronson megrántotta a vállát.– Eltakartam az arcát. A sajtó számára maga névtelen.

3. FEJEZET

Névtelen.Mia azt kívánta, bárcsak elmúlna a fájdalom, amit a Bronson által

két nappal ezelőtt használt szó ébresztett benne. Ilyen benyomást kelta férfiban? Neki ő csak futó kaland? Hány reszkető térdű, sebzettszívű nő szegélyezhette eddigi útját ennek a hollywoodi playboynak?

A csókra gondolva még most is szaporábban vert a szíve. Vajon ahét leteltével ő is csak egy strigula lesz a férfi képzeletbeli szerelmistatisztikájában?

Mia szájfényt tett ajkára, és szemügyre vette magát a szintebálterem méretű mosdó egyik tükrében. Rövid, szilvakék, egyikvállát fedetlenül hagyó ruhájában éppoly nőiesen szexinek éreztemagát, mint a többiben, amelyeket az elmúlt estéken viselt.

A fesztivál harmadik éjszakája nem különbözött a többitől,egyvalamit leszámítva: Mia jobban vágyott Bronsonra, mint eddigbármikor, noha tudta, milyen eszement dolog ez.

Mélyet lélegezve a hasára tette a kezét, hátha így megnyugszik agyomra. Pár nap múlva úgyis vége: visszatérnek Hollywoodba, ésmindenki folytatja az életét ott, ahol abbahagyta.

Kiment a mosdóból és a csarnokban majdnem feldöntötteAnthony Price-t.

– Mia! – A férfi barátian megölelte. – A múltkor mintha láttalakvolna, de el se tudtam képzelni, hogy itt vagy Cannes-ban.

A lány sietve kibújt az ölelésből.– Nem szabad! És ha valaki lefotóz minket? – Hát még ha

Bronson meglátja őket!Anthony körülnézett.– Ide nem jöhetnek be a paparazzók. De ne haragudj… csak

örültem, hogy találkoztunk. Oliviával jöttél?Mia rámosolygott egykori munkaadójára.– És Bronsonnal.

A férfi arcáról eltűnt a mosoly.– Tudnak róla, hogy…?– Egy szót se szóltam. – Mia megértette, Anthonyt nyugtalanítja a

gondolat, hogy lehullhat a lepel arról a negyvenéves titokról, és talánéletek mennek tönkre. – Megígértem, hogy hallgatok, és tartom is aszavam.

Anthony nagyot sóhajtott.– Még mindig gőzöm sincs, mit kezdjek ezzel a dologgal. Az

utóbbi évekre visszagondolva… Az életük végleg megváltozik, denem csak az. Nálunk otthon…

– Igen, tudom. Én mindig melletted vagyok, ha szükséged vanrám. Hogy már nem neked dolgozom, még nem jelenti azt, hogytöbbé nem szakítok rád időt.

– Örülök – válaszolta mosolyogva Anthony. – Csak tudnám, miérthagytalak egyáltalán elmenni.

– Mert a házasságod fontosabb egy asszisztensnél – emlékeztette alány. – Minden rendbe fog jönni, csak egy kis időre van szükségetek.De most vissza kell mennem a partira, mielőtt Bronson keresni kezd,vagy valaki meglát minket együtt.

– Igazad van, nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsemCharlotte-ot. Jólesett látni téged.

– Tökéletes időzítés.Mia összerezzent, amikor meghallotta Bronson mély hangját.– Ne zavartassa magát! – vetette oda a lánynak, mialatt a szeme

Anthonyre tapadt. – Már attól féltem, valami baja esett. De látom,minden rendben.

Miért van az az érzése, hogy rajtakapták? – tűnődött Mia. Nembeszélgethet el egy barátjával anélkül, hogy valaki azt ne gondolná,több van a dolog mögött?

A két férfi leplezetlen utálattal meredt egymásra, a levegő szintesistergett a feszültségtől.

Pedig hasonlítottak. Különös, hogy két féltestvér, aki más-máscsaládban nevelkedett, egyaránt filmmogullá nőtte ki magát.

– Nem tudtam, hogy Miával van randevúja. – Anthony hangjametszőn csengett. – Maga mázlista.

– Az vagyok – felelte fagyosan Bronson, és összehúzott szemmelnézte a másik férfit.

A lány számára a helyzet elviselhetetlenné vált. Bele sem mertgondolni, hogyan érezheti magát Anthony így, hogy már hat hónapjatudja az igazságot.

Amikor Anthony úgy döntött, megosztja a titkát Oliviával,Miának megemlítette, hogy szeretné elkerülni a botrányt. NohaBronson és ő ki nem állhatják egymást, a Nagyasszonyról Anthonymindig tisztelettel nyilatkozott.

Szántszándékkal soha nem bántaná meg őt, mondta, ugyanakkorszembesíteni akarja az igazsággal, és kérdéseket szeretne föltennineki.

Mia nem akarta, hogy a két férfi tovább együtt legyen. Ha netánösszevesznek, másnap az összes újság erről fog írni.

Odalépett Bronsonhoz, kezét a karjára tette, és így szólt:– Végzett? Jólesne most egy pohár pezsgő. – Majd Anthony felé

fordult. – Örülök, hogy találkoztunk.A férfi puszit nyomott az arcára.– Biztos összefutunk még.Mia megkönnyebbült, amikor azok ketten végre elköszöntek

egymástól. Bronsonnal újra belevetették magukat a parti forgatagába.Mindenfelé sztárok beszélgettek, ittak és nevetgéltek, a lánynakazonban folyton csak az járt a fejében, hogy ő az egyik kapocsBronson és Anthony között.

Jóllehet örömmel segítene, hogy a két fivér egymásra találjon, ezvégül is nem az ő dolga. Ráadásul tisztában van vele, hová vezethetegy sokáig őrzött titok napvilágra kerülése.

Megállt egy pezsgőszökőkútnál, és hátrafordult Bronson felé.– Lazítson!A férfi átható tekintettel nézett rá.– Laza vagyok – felelte.– Az volt, míg nem találkozott Anthonyvel. Most viszont ölni

tudna a tekintetével.– Mindenki tudja, hogy ki nem állhatjuk egymást – mondta

Bronson. Fogott egy poharat, és a szökőkút alá tartotta. – Azt hittem,már semmi dolga vele. Nem zavarja, ha együtt látják magukat?

– Neki dolgoztam, barátok vagyunk. Ennyi az egész, se több, sekevesebb. – Mia elvette a poharat, amit Bronson nyújtott felé.

– Úgy tűnt, igen bizalmas viszonyban vannak. – A férfi felvontaaz egyik szemöldökét. – A sajtó is így látja.

– Maga tudhatná a legjobban, hogy nem szabad mindent elhinni,amit a firkászok írnak. Mért érdekli egyáltalán a dolog?

Bronson tekintete elkalandozott.– Semmi közöm hozzá, volt-e valami maga és a korábbi főnöke

között, amíg ez nem érinti a családomat.Mia kis híján félrenyelt. Ijesztő, milyen jó helyen tapogatózik!

Mire Bronson megint rápillantott, összeszedte magát.– A munkámat ez nem befolyásolja – jelentette ki. – Nagyon

szeretek az anyjának dolgozni. – A férfi hallgatása nyugtalanította.– Valami baj van, ugye? Látom az arcán, hogy…

– Hagyjuk, Mia!Hanghordozása nem hagyott kétséget afelől, hogy nem örül a

kérdésnek. Valami nincs rendben, de nem akarja elárulni, micsoda. Alányt furdalta a kíváncsiság.

– Miért bosszantja, hogy beszéltem Anthonyvel?– Nem maga miatt. – Bronson behunyta a szemét, majd újra

kinyitva egyenest Miára szegezte. – Csak eszembe juttatott valamit.Egy régi dolgot.

Egy másik nőt. A levegőben ott vibráltak a ki nem mondottszavak. Mia megérezte, hogy valami régi nőügy kísért a férfi fejében.

– Késő van – szólalt meg Bronson. – Hazaviszem.– Rendben.Történhetett valami a két férfi között, amiről kettejükön kívül

valószínűleg senki nem tud.Ha Bronson máris ennyire dühös, mi lesz, ha megtudja, hogy

Anthony a fivére?

Bronsonnak piszkálta a csőrét, hogy Anthonynek és Miának közöstitka van, és hogy láthatóan igen közel állnak egymáshoz.

De ennek semmi jelentősége. Csak az a fontos, hogy akarja Miát.Most. Meztelenül. Az ágyában.

Igyekezett nem visszagondolni legutóbbi kapcsolatára. Megbízottabban a nőben – olyannyira, hogy együtt akart élni vele és közösgyermekükkel.

Közös gyermek! Csak áltatta a nő, mint ahogy annyi másban ishazudott neki.

Megpróbálta kiűzni fejéből a fájdalmas időszak emlékét, és arraösszpontosítani, ami az erőssége: az érzékiségre, a régi jóérzékiségre. Kívánta ezt a vonzó, tüzes olasz lányt, aki szépségével,illatával és rá gyakorolt titokzatos befolyásával már-már kétségbeejtette.

A liftből kilépve Bronson a lány dereka köré fonta karját, és afolyosó túlsó végén nyíló szobáikhoz vezette.

Amióta a partiról eljöttek, egyetlen szót sem váltottak, demindketten érezték a köztük szikrázó feszültséget.

Mia elővette ezüstszínű kézitáskájából a csipkártyát, és kinyitottaaz ajtót.

– Bejön?A férfi éppen erre várt.– Igen – válaszolta, majd két keze közé fogta a lány arcát, és

magához vonta őt.Erről álmodott, amióta először meglátta. Erre vágyott, mióta

Cannes-ba érkeztek, és magas sarkú cipőjében, hátul kivágottruhájában a lány belépett a hallba. Nos, ettől a ruhától, ettől afélvállas akármitől könnyedén megszabadíthatja…

Egyelőre azonban a szájára koncentrált. A tökéletes ajkakra,melyek a csókját viszonozzák. Az ajkakra, melyeket azóta kíván,amióta két éjszakával ezelőtt megízlelhette őket.

Felnyögött, és betuszkolta Miát a lakosztályba. Amikor a hátukmögött becsapódott az ajtó, Mia kezéből kicsúszott a kézitáska. Kezea férfi karját markolta, és halkan felsóhajtott.

Bronson egy pillanatra elengedte.– Napok óta akarlak. Mondd, hogy már nem vagytok együtt

Anthonyvel!– Sosem voltunk – felelte a lány, és újra megcsókolta.

Mia éppannyira forróvérű volt, amilyennek a férfi képzelte. Mégodaadóbb, mint első este – talán mert most csukott ajtó mögöttcsókolóztak, távol a paparazzóktól.

Bronson türelmetlenkedett. Akarta a lányt. Most. Azonnal!Határozott mozdulattal még beljebb tolta, míg Mia egy asztalnak

nem ütközött. Bronsonnak minden önuralma elpárolgott. Ajkával kiscsókokból forró vonalat rajzolt a lány arcán és a nyakszirtjén át leegészen a meztelen válláig.

Kezével Mia az asztalnak feszült, és a férfihoz simult. Bronsonsietve lejjebb húzta a lány ruháját a vállán. Ekkor olyan fájdalmasfelismerés nyilallt belé, mint már rég nem.

– Nincs nálam óvszer – bökte ki, szidva magátfelkészületlenségéért.

– A neszesszeremben találsz, a hátad mögött, az asztalon.Az ég áldása kísérje az előrelátó nőket! Bronson belekotort a

neszesszerbe, és amikor megtalálta a gumit, kitette az asztalra, Miacsípője mellé.

A lány felhúzta a ruhát, úgyhogy a férfi elé tárult, amit alattaviselt.

– Igazán aranyos – suttogta Bronson a kis csipkedarab láttán,amely ugyanolyan színű volt, mint maga a ruha. Lassan lehúzta abugyit a napbarnított lábakon, és átbújtatta a tűsarkú cipőkön.Utóbbiaknak maradniuk kell. – Egyszerűen megőrjítesz. – Bronsonkibújt a nadrágjából, miközben Mia az állát harapdálta.

– Akkor csókolj! Már nem bírok soká várni.Bronson felhúzta a gumit. A lány az asztal szélére csúszott, hosszú

lábaival körbefonta a férfi derekát, aki nem vesztegette az időt, márisbelehatolt.

Testük összhangban mozgott, de Bronsonnak ügyelnie kellett,nehogy túl gyors és heves lökésekkel indítson. Azt akarta, hogyminél tovább tartson.

Az utóbbi két nap csupán előjátéka volt ezeknek a pillanatoknak.A flört, a gyöngéd érintések csak apró lépések voltak a cél felé,ahová most mindketten megérkeztek.

Bronson megtalálta a tökéletes ritmust. A lány telt, nedves ajkaiközül felröppenő sóhajok hízelegtek a fülének.

Kezes báránnyá tették ezek az ajkak. Egészen úgy érezte magát,mint egy tizenhat éves kamasz, akinek elszabadultak a hormonjai.Szabályosan gúnyt űztek belőle ezek az ajkak, amikor nevettek,amikor beszéltek, amikor nyögdécseltek.

Gyorsított a tempón, már semmi sem fékezhette meg. Homlokátverítékcseppek borították, és úgy csókolta Miát, mint akit megöl aszomjúság.

Törődött is vele, hogy a lány az anyja asszisztense, vagy hogyesetleg viszonya van Anthonyvel! Csak annyit tudott: kell neki, ésmost megszerezte.

Mia hirtelen remegni kezdett, a teste megfeszült. Most már a férfisem fogta vissza magát. Mikor ugyanabban a pillanatban értek felmindketten a csúcsra, Bronson biztos volt benne, hogy nem ez leszaz egyetlen alkalom.

Mia lassan újra lélegzethez jutott; felnyitotta szemét, ésmosolygott.

– Meg kell hogy mondjam, tetszik, ahogyan a szobámhoz kísérsz.Bronson abbahagyta a nedves, duzzadt ajkak csókolgatását,

harapdálását.– Hadd figyelmeztesselek, amint kifújtam magam, ismételni

akarok – közölte.Reszkető ujjak babráltak az inggombjain.– Esetleg levetkőzhetnénk előtte…Bronson elmosolyodott.– Támogatom.Nem érdekelte, hogy a lány az anyja alkalmazottja, és az sem,

hogy talán nem megbízható. És az sem, volt-e valaha bármi közte ésAnthony között.

Hiszen úgysem akarja odaadni a szívét senkinek. Főleg alegutóbbi kapcsolata után.

Volt menyasszonya elhagyta a vetélését követően. Ő akkor mégnaivul azt hitte, tőle van a gyerek. Mikor azonban összevesztek, a nőutolsó tőrdöfésként még bevallotta viszonyát Anthonyvel. ÉsBronson ebből kikövetkeztette, hogy nem ő volt az apa.

Vágy és szex – többnek nincs helye az életében. És a meztelenlány, akit karjában tart, erre tökéletesen megfelel.

4. FEJEZET

Hat héttel később

Valami romlottat ehettem? – töprengett Mia. Felnyögött, szemétbehunyta, feje a kanapé párnájára hanyatlott. A hét hónap során,amióta Oliviának dolgozik, még egyszer sem vett ki szabadságot. Maviszont nem tudta átvészelni a délutánt anélkül, hogy ki ne kelljenrohannia hányni a fürdőszobába.

Olivia sajnálkozva küldte haza, és megígértette vele, hogyfelhívja, ha állapota esetleg rosszabbra fordulna, vagy szüksége lennevalamire. A lány bárkinek bármit megígért, csak hazavonszolhassamagát, elnyúlhasson a kanapén, és fekhessen csöndesmozdulatlanságban. Miért érzi még most is úgy, mintha forogna velea ház? Előző este csak sült halat és főtt zöldséget evett, egyiktől semlehet ennyire pocsékul.

Nála volt a laptopja, hogy dolgozhasson, de a rajongói e-mailekvégképp kimerítették. Felsóhajtott, amikor megnyitotta a soronkövetkezőt. Írója azt tudakolta, mikor forgat Bronson olyan filmet,amelyben anyja a főszereplő. Az emberek szerették a Dane családot,és az a tény, hogy a Nagyasszony és Hollywood legjobb produceremég sohasem dolgozott együtt, megmozgatta a fantáziájukat.

Mintha mindennek valami köze lenne Bronsonhoz. Az elmúlt hathétben a férfi nem jelentkezett. Cannes után üzleti útra indult; a lányegyszer benn járt a szobában, amikor felhívta az anyját, de ennél nemjutott közelebb ahhoz a férfihoz, akivel élete legizgalmasabbéjszakáját töltötte.

A jelek szerint Bronson folytatta megszokott életét. Miért nemtudja hát megállni, hogy ne gondoljon állandóan az érintéseire és acsókjaira? Az ízére? Hollywoodban él, itt az emberek gyakran

váltogatják a partnerüket. Ám pechjére Miának a szex többet jelentettfutó kalandnál.

Emlékezett, Bronson világossá tette számára, hogy nem akartartós kapcsolatot. Ő ezt akkor tudomásul vette, és félredobta azaggályait, hogy átéljen egy szenvedélyes éjszakát Hollywoodlegellenállhatatlanabb agglegényével.

Lelke mélyén azonban kislány volt még, javíthatatlanulromantikus, aki azt kívánta, bárcsak a mesék valósággá válnának.Olyan férfiról álmodott, aki az egész világot leteszi a lábai elé, és egyházról, ahol boldogan élnek, míg meg nem halnak. Az álomvárosbanmindennaposak a beteljesületlen álmok. De ő rendületlenül hitt asajátjában.

Mosolyogva tette fel a nyakláncot, melynek medálja egy képetrejtett a szüleiről. Gyakran álmodott velük annak idején, amikorOlaszországból az Egyesült Államokba költözött. Talán eleveálmodozó típus.

Lényének egy része akarta Bronsont. Olyan figyelmes volt, annyimindent nyújtott neki. És az egész együtt töltött hét alatt igaziúriemberként viselkedett.

Mia ujjai fürgén mozogtak a billentyűzeten, miközben válaszoltOlivia rajongójának. Jelenleg nincsenek ilyen tervek, ám ez nemjelenti, hogy Olivia és a fia nem fognak egyszer valamikor közösenfilmezni. Mia úgy tudta, szívesen forgatnának együtt, csak eddig mégnem találtak megfelelő forgatókönyvet.

Munkájának ezt a részét szerette legjobban. Szívesenkommunikált olyan emberekkel, akik emlékeznek még aNagyasszony filmjeire, és szeretnék őt újra látni a mozivásznon.

Miután további rajongói leveleket is elolvasott, melyek egytőlegyig a szeretet hangján szóltak a Dane családról, bűntudat fogta el.

Vajon Anthony mikor mondja el Oliviának, hogy ismeri azigazságot? Mia szeretett volna megszabadulni a nyomasztó titoktól,másfelől viszont nem sejtette, mi lesz ennek az ára. Folytatni tudjákmajd Dane-ék a korábbi életüket? Bár ők hárman összetartanak, ésmár több bajt is átvészeltek, egy ilyen léptékű botrány mégiskönnyen szétzilálhatja a családot.

És tovább rontana a dolgon, hogy ezzel Olivia makulátlan híre isodalenne.

Mia gyomra megint rendetlenkedni kezdett. A legszívesebbenágyba bújt volna, de bosszantó módon még csak délelőtt tíz óra volt,és további ötven e-mail várt válaszra. Néhány telefont is le kellettbonyolítania egy televíziós talkshow ügyében, amelyben Olivia újfilmjét készült beharangozni.

Épp meg akart nyitni egy e-mailt, amikor csöngettek a „vityilló”ajtaján. A „vityilló” nem volt épp a legjobb szó az úszómedencés,pezsgőfürdős, ötszáz négyzetméter lakóterületű vendégházra. Anégyezer négyzetméteres főépülettel összevetve mindenesetrevalóban csak vityillónak látszott.

Mia fölkászálódott, végignézett nem túl reprezentatív külsején, ésvállat vont. Miután Olivia hazaküldte, kényelmes ruhát kapottmagára, mert nem számított rá, hogy aznap még találkozik valakivel.

Ha nem Olivia csengetett, akkor biztos valamelyik alkalmazottjátküldte át, nézzen rá. Mia örült, hogy főnöknője szinte anyjakénttörődik vele, annál is inkább, mert édesanyja nem kapott esélyt azélettől erre. Azt azért remélte, hogy nem a szakács áll az ajtó előttegy halom ennivalóval – már a gondolattól is felkavarodott agyomra.

A hűs járólapok érintése jólesett a talpának. A folyosónvégighaladva hirtelen jobban érezte magát, mint a kanapén. Taláncsak a légkondicionálást kellene följebb állítani, vagy hideg vizeskendőt terítenie a homlokára.

Ajtót nyitott, és megpillantotta Bronsont. Kaliforniaibarnaságával, kissé kócos hajával, zöld pólójában és sötétfarmerében tökéletesen festett. Annyira másképpen, mint ő.

– Felhívtam az anyámat, ő mondta, hogy beteg vagy – mondtaBronson az ajtófélfának dőlve. – Nincs szükséged valamire?

Ez nem lehet igaz! Miután hetekig nem adott életjelet magáról,csak úgy egyszerűen betoppan? Elég lett volna egy telefon, akkorMiának most nem kellene aggodalmaskodnia a külseje miatt. HaBronson eddig még nem törölte a lehetséges szexpartnerek listájáról,ezek után biztosan inkább fölszedi az első útjába kerülő sztárjelöltet.

– Szükséged van valamire? – ismételte meg a kérdést a férfi.

A lánynak kizárólag arra volt sürgősen szüksége, hogy Bronsonelmenjen, és csak akkor jöjjön vissza, ha ő már rendbe szedte a haját,és szájából nem dohos pinceszag árad.

– Minden rendben – mosolygott Mia. – Azért jöttél át, hogymegnézd, hogy vagyok?

Bronson vállat vont.– Pár napja érkeztem haza, úgyis be akartam ugrani.– Komolyan? – Az utolsó találkozásuk óta eltelt hat hétre

gondolva Mia kissé kételkedett. – Miért?– Akarod tudni az igazságot?Mia megkapaszkodott az ajtókeretben, és felvonta a szemöldökét.

Igen. Mindenestül érdekli ez a férfi, akivel lefeküdt, és aki sehogysem megy ki a fejéből.

Bronson a legszebb fogpasztamosolyát ragyogtatta rá.– Látni akartalak, remélve, hogy együtt vacsorázunk. De ha

rosszul vagy, elnapolhatjuk.Ha a lánynak lett volna ereje szökdécselni örömében, megteszi.– Még nem is tudod, akarok-e egyáltalán veled vacsorázni, és te

már elnapolnád? – kérdezte. – A mindenit, te aztán biztos vagymagadban!

Bronson a nadrágzsebébe nyúlt, és egy gyűrött bulvárlapot vettelő.

Mia elvette, széthajtotta, és megnézte a címoldalt. A kép meghittölelésben ábrázolta őket. A lesifotós tehát megörökítette az elsőcsókjukat. A kép hatalmasra volt nagyítva, és további, kisebb fotókvették körül: pillanatfelvételek a vörös szőnyegen, továbbá egy kép,amelyen épp Oliviára várnak ebéd előtt.

Dane új szerelme? – kérdezte a szalagcím. Mia már látta a képeketaz interneten, és találkozott ennél rosszabb címekkel is, de pár napmúlva az egész közjáték feledésbe merült, más hollywoodiesemények érdekesebbnek bizonyultak.

Kérdőn pillantott a férfira.– Mért vagy olyan biztos benne, hogy látni szeretnélek? Nem te

akartad, hogy ne legyen több egy éjszakánál?Bronson fesztelenül tanulmányozta, amitől a lány egyszerre

jobban lett.

– Szeretem a problémamentes viszonyokat, de miután megláttamezeket a képeket, tudtam, hogy újra találkoznunk kell. És tudod,miért? Azért, ahogyan rám nézel, és amilyen látványt nyújtaszcsókolózás közben. Nehéz lenne tagadni, hogy működik közöttünk akémia. A fényképezőgép a valóságot mutatja.

Mia megborzongott. Az ajtó melletti asztalra dobta az újságot.– A legtöbb fotón tényleg egymásra nézünk. Ezek szerint a

vonzalom kölcsönös.– Mondom, hogy a kamera nem hazudik.És ő pont most gyengélkedik és néz ki ilyen ramatyul… Talán így

figyelmezteti a sors, hogy nem lenne szabad folytatni a románcot?Hiszen tud egy titkot, amely összedöntheti Bronson egész világát.Ugyanakkor szeretne újra találkozni ezzel az izgalmas férfival, kiakarja deríteni, mi is a helyzet azzal a kémiával.

– Később felhívlak – mondta Bronson. – Ha úgy érzed, van hozzákedved, kitűnő vacsorával várlak.

A lány szeme elkerekedett.– Főzni fogsz?– A konyhámban főzési tilalom van érvényben, annyira pocsék

vagyok ebben. De biztosíthatlak, hogy a szakácsom verhetetlen. – Aférfi arcán mosoly terült szét. – Az alkalmazottaim szabadnaposaklesznek, amikor jössz, vagyis minden figyelmem a tiéd. De ha nemérzed jól magad, halasszuk el. Esetleg holnap?

– Nem, már jól vagyok, csak pihennem kell egy kicsit.Bronson átlépett a küszöbön, és hátrább kényszerítette a lányt.

Gyengéden megcirógatta arcát, mintha emlékeztetni akarná, mitképes kiváltani az érintése. Cannes-ban csaknem megőrjítette a férfibecézgetése, s Mia még többet akart. Remélte, egy rövidszunyókálástól teljesen elmúlik a rosszullét.

– Sápadtnak tűnsz – ráncolta a homlokát aggodalmasan Bronson.– Halasszuk holnapra!

A férfi óvatosan a homlokára tette a kezét, mintha ellenőrizné,nincs-e láza. Mia félretolta.

– Idehallgass! Semmi kedvem doktorosat játszani. Holnaprajobban leszek, és akkor vacsorázhatunk nálad. Ha vanfonendoszkópod, akár meg is vizsgálhatsz.

A férfi elvigyorodott.– Semmire se vágyom jobban, de várjuk ki, amíg jobban leszel.

Oké?Mia rábólintott.– Akkor holnap.– Ötkor érted jövök – mondta Bronson.Azzal sarkon fordult és a fekete sportkocsijához ballagott. A lány

az ajtóban maradt. Ez a férfi olyan magabiztossággal tért vissza azéletébe, ahogy kilépett belőle, ő pedig itt áll, és éppúgy el vanragadtatva tőle, mint legelőször.

Nem érdekelte a külseje. Egyvalamit akart: újra Bronsonnal lenni.Ennek a férfinak több erő rejlik az ajkában és az ujjai hegyében, mintbárki másnak.

Nem hagyja, hogy Anthony titka vagy ez a nyavalyásgyomorrontás meghiúsítsa a találkát. A világért se szalasztaná el,hogy újra megtapasztalja, amit Cannes-ban egyszer már átélt. Ha aközben eltelt időben Bronson gondolt rá – márpedig mi másérthordozta volna magával az újságot? –, akkor az annak a jele, hogy őis kívánja.

Vacsora nála? Kettesben, zavartalanul? Ha így áll a dolog,egyenesen kötelező fölvennie a legcsábosabb fehérneműt.

Bronson fejest ugrott a medencéjébe, amelyben méreténél fogvaakár olimpiai úszódöntőket lehetett volna rendezni. Néhány hosszsegített rendezni a gondolatait. A medence volt az egyik kedvenchelye a Beverly Hills-i házban. Még akkor is frissítően hatott rá avíz, amikor a nap már lement, és felragyogtak a csillagok. Itteltöprenghetett az életéről – amelyben kezdett egyre fontosabbszerepet kapni Mia Spinelli.

Még soha nem akadt nő, aki elterelte volna a figyelmét amunkájáról. Cannes óta azonban Mia éppen ezt a hatást érte el nála.

Amikor először látta viszont magukat egy bulvárlapban,összerezzent, ám ez csak a szokásos reakció volt, amit aszenzációhajhász sajtó váltott ki belőle. Aztán a fotókat közelebbrőlmegnézve észrevett valamit.

Ellökte magát a medence peremétől, és újabb hosszba kezdett.A paparazzo a legjobb pillanatban, a legjobb szögből csípte el az

első csókjukat. A férfinak feltűnt a lány tekintete. Vágyakozva nézettrá!

Miának elképesztő a vonzereje, mióta lefeküdt vele, másra se tudgondolni. Szerencsére az üzleti útnak hamar vége lett, most hát arraösszpontosíthat, hogy újra az ágyába csalja.

Egyébként is szemmel akarta tartani, mert továbbra sem voltmeggyőződve róla, nem űz-e kettős játékot Anthonyvel és Oliviával.

Amikor megtámaszkodott a medence szélén, hogy kifújja magát,Bronson ismét megfogadta, kideríti, vajon titkol-e valamit a lány. Ésközben még jól is érzik magukat együtt.

Másnap reggel Miát újra elfogta a hányinger, épp csak kiért afürdőszobába. Délután és este jól érezte magát, akkor hát miért vanilyen rosszul már megint?

Mikor lehúzta volna a vécét, egyszerre elakadt a mozdulata. Ó,ne… ez nem lehet igaz! Nem lehet az élet ennyire kegyetlen!

A fejében vadul cikáztak a gondolatok. Számolni kezdett.A vérzése mindig rendszertelenül jelentkezett, de ilyen sokáig

még soha nem maradt ki. Tekintete önkéntelenül a hasára siklott. Atények amellett szólnak, hogy várandós.

Nem volt otthon terhességi teszt, mert álmában se hitte volna,hogy egyszer szüksége lehet rá. Egyáltalán megbízhatóak ezek atesztek? Elbizonytalanodott, nem tudta, mitévő legyen.

El kell mennie az orvoshoz, hogy kiderüljön az igazság.Remegő lábbal, zúgó fejjel arcot és fogat mosott, fölvett egy

napsárga, pánt nélküli ruhát, és flipflop papucsba bújt.Fogta a kulcsait és a kézitáskáját, futott a garázsba, közben

előhalászta a mobilját. Beszállt a kocsiba. Az orvos asszisztensnőjeközölte a telefonban, hogy bejelentkezés nélkül is mehet. Hálaistennek! Mia remélte, émelygése elviselhető szinten marad, ésvalahogy átvészeli a vizsgálatot.

Végigszáguldott a pálmafákkal szegélyezett utcákon. Soha mégennyire nem félt orvoshoz menni. Ha már tudja, hányadán áll, újra

gondolhat a Bronson-féle vacsorára és mindarra, ami ehhezkapcsolódik.

De ha a vizsgálat netán pozitív eredménnyel zárul, egészenmáshogy alakul a mai este.

A legkevésbé azt szerette volna, ha megint botrányba keveredik.Hiszen máig nem heverte ki, hogy a sajtó úgy állította be, mintha őlenne Anthony életében „a másik nő”.

Leparkolt az autóval, kiszállt. Igyekezett lelassítani lépteit, dehajtotta a nyugtalanság. Beszállt a liftbe, és fölment a harmadikra,ahol hétvégeken is volt rendelés.

Belépett a szőnyegekkel borított váróba, és leült. Amikor azasszisztensnő pár perc múlva a nevét szólította, már megintszédelgett. Erőt kellett vennie magán.

Fél órával később kitámolygott a rendelőből, és a homlokát afalnak támasztotta. Megpróbálta elképzelni a jövőt.

Harmincnégy hét múlva Bronsonnak és neki gyerekük születik.Hollywoodban megint kitör egy botrány.

Mia legszívesebben elfelejtette volna a randevút, és meghúztavolna magát a házban a terhessége idejére.

Nem hitte, hogy valaha is gyereket fog várni, főleg úgy, hogy senem szerelmes, se nem férjezett, és nem is tervezett babát. Mostazonban meg kell barátkoznia a gondolattal, és őszintének lennieBronsonhoz. Vagyis közölni vele a hírt.

Bárhogy is reagáljon a férfi, nem szabad, hogy ő, Mia tehernekérezze a gyereket. A kicsi nem tehet róla, hogy megfogant. Miapocsék hangulatban volt, el is ment a kedve a legszebb melltartójátólés a legizgatóbb bugyijától. Kevéssé tartotta valószínűnek, hogymiután robbant a bomba, Bronson még kíváncsi lesz a legújabbVictoria’s Secret-beli szerzeményére.

A fenébe is, pedig használtak óvszert!Félelem szorította el a torkát, ha csak rágondolt, hogy közölnie

kell Bronsonnal: apa lesz. Tudta, hogy a férfi már volt vőlegény, éshogy a menyasszonya elvetélt. Vajon mit szól majd a terhességhírére?

Fontolgatta, miképpen mondja meg neki. Miként lehettapintatosan közölni valakivel, hogy az élete nemsokára fenekestülfelfordul? Ő nem a menyasszonya, még csak nem is a szeretője. Mitfog szólni a férfi?

Rémes ez az egész. Teljes erővel beindul majd a médiagépezet.Nemrég azt rótták föl neki, hogy tönkreteszi Anthony házasságát,most pedig Bronson gyerekével várandós.

S mi történik, ha ráadásul még az is kiderül, hogy a két férfitestvér? Szünet nélkül csörögni fognak a telefonok, záporoznak az e-mailek. A baba születését hírül adó szalagcímekre már gondolni semakart.

Csöngettek, mire Mia ijedten felpattant. Sietve nagy levegőt vett,magában elmondott egy gyors imát, lesimítgatta kék ruháját, aztánajtót nyitott.

Mosolyogva köszönt Bronsonnak, noha fájt látnia őt.A férfi végigmérte.– El se hiszed, mennyire örülök, hogy nem étterembe megyünk

– mondta. – Elképesztően nézel ki!Mia nyelt egyet, és igyekezett nyugodt maradni.– Köszönöm – felelte, bezárta maguk mögött a ház ajtaját, és

hagyta, hogy a férfi a fekete luxusterepjáróhoz kísérje. A lány kiakarta nyitni a kocsi ajtaját, de Bronson udvariasan megelőzte.Mielőtt Mia beszállhatott volna, a férfi megfogta a vállát, ésmagához húzta.

– Nem bírok tovább várni.Bronson ajka megtalálta az övét. Mia megkapaszkodott a férfi

izmos karjában, és szenvedéllyel viszonozta a csókot. Baba ide vagyoda, vágyik erre a férfira.

Bronson mosolyogva lépett hátra.– Kezdhetnénk mindjárt a főfogással.Mia kérdés nélkül is tudta, hogy olyan fogásra gondol, amit nem a

szakács készít.Nagyot sóhajtva ült be a terepjáróba. Elhallgathatná előle. Nők

milliói tartják titokban a terhességüket…

Bronson is beszállt, és beindította a motort. Mikor rákanyarodtaka Beverly Hills felé vezető gyorsforgalmi útra, a férfi megfogta akezét.

– Minden rendben? Olyan csöndes vagy.– Minden rendben – válaszolta Mia. Az idegessége lassan elszállt.

– Készen állok a kikapcsolódásra.Mintha képes lenne rá!– Már nem vagy rosszul, ugye?A lány majdnem felnyögött.– Elmúlt. – De ma reggelre visszajött.– Nagyszerű. Ugyanis a szakácsom pompás lasagnét sütött friss

salátával és remek öntettel. Van olasz kenyér és tiramisu is.Miának tetszett a menü.– Ejha! Látom, nem felejtetted el, hogy olasz vagyok. De vigyázz,

nagyon kritikus is!Bronson megszorította a lány kezét, és fölnevetett.– Mindig igyekszem, hogy a vendégeim elégedettek legyenek.

Biztos vagyok benne, minden tetszeni fog.Annak a Miának, aki előző nap igent mondott a meghívásra,

bizonyára minden tetszene is. A várandós és a sokk hatása alatt állóMiának már voltak kétségei. Valami azt súgta neki, ezen az esténmég éles szavak fognak elhangozni.

Mikor közölje a hírt Bronsonnal? Evés előtt, mikor még aligbeszélgettek, vagy utána, amikor a férfi a csábításra készül?

Legjobb lenne evés és csábítás között. Mia tudta, ha a férfi akárcsak egyszer is hozzáér, ő elveszett. Hiba lenne kihasználni ahelyzetet, mikor tisztában van vele, hogy olyan mondandója vanBronson számára, ami alapjában változtatja meg a hangulatot.

Vajon dühös lesz a baba miatt, akivel tovább bővül a Danedinasztia? Bronson jegyessége és menyasszonyának vetélése idejénMia nem figyelte különösebben az újságok híradásait, elvégreakkoriban Anthonynek dolgozott. Azóta viszont kicsit jobbanmegismerte Bronsont. Családszerető embernek látszik, a gyerekelvesztése mélyen lesújthatta. Miként fogadja majd a hírt, hogy babátvár tőle?

Bekanyarodtak a ház elé, a férfi beütött egy kódot. Akovácsoltvas, Bronson nevének kezdőbetűivel díszített kapuszárnyakfeltárultak.

Mia nem is tudta, milyen házra számított, talán éppen olyanmediterrán stílusúra, amilyen Oliviáé. Ám Bronson háromszintesháza egészen más volt. Sötét tetőcserepeivel, magas ablakaivalférfiasságot sugárzott. A telket hosszú pálmafák vették körül, mindenzöld, friss és egészséges benyomást keltett.

– Csodaszép az otthonod – jegyezte meg a lány.A férfi behajtott a garázsba, amelyben további három autónak volt

hely. A garázsajtó automatikusan becsukódott mögöttük.– Sajnos, nem sokat vagyok itt, de nagyon szeretem ezt a helyet.Vakmerőség lenne fölvetni, vajon ide tudna-e képzelni feleséget és

gyereket? Talán nem ez a megfelelő módja, hogy a terhességtémájához közelítsen. Csak ki kellene mondania, gondolta Mia, deinába szállt a bátorsága.

A medálon babrált, amelyet ma újra viselt, mintha a két ember,akiknek fényképét az ékszer rejti, erőt adhatna neki.

Kiszálltak a kocsiból. Bronson bevezette a lányt a házba, egyolyan konyhán keresztül, amelyért bármelyik szakács a fél karját adtavolna: négy tűzhely, pizzasütő kemence, három mosogatómedence,csiszolt gránit munkaasztal. A mahagóniszekrények férfias jellegetkölcsönöztek a jókora helyiségnek.

– Van fogalmad, mit meg nem tennék egy ilyen konyháért?– kérdezte Mia, az ujját végighúzva a munkaasztalon. – Imádokfőzni. Szerintem az összes létező főzőmagazinra előfizettem.

Bronson a konyhapultra dobta a kulcsait.– Ugorj be, amikor csak jólesik, és engedd szabadjára a fantáziád!

Én kész csődtömeg vagyok a konyhában.Mia kételkedett benne, hogy a baba említése után is érvényben

marad a meghívás. Érdekes, milyen hamar hozzászokott, hogynyugodtan kimondja magában a „baba” szót. De hát a kicsi már útonvan, miért is töprengene olyasmin, ami megváltoztathatatlan.

– Mennyei illatokat érzek – mondta. – Vajon az íze milyen lehet?Bronson az étkezősarokra mutatott.– Teszteljük le!

Mia mosolyogva bólintott.– Asztal két személyre? A szakácsod meg is terített?Bronson udvariasan kihúzott a lánynak egy széket, félresimította a

haját, és finoman megcsókolta a füle mögött.– Ha az étel nem is, a többi az én művem. Külső segítség nélkül is

el tudok kápráztatni egy nőt.A lány megborzongott.– Szeretnél elkápráztatni?– Talán baj? Na, milyen vagyok?Csodálatos, tökéletes, gondolta Mia.Miért nem végződhet úgy az este, ahogy szeretné? Miért nem

szólhat később a terhességéről? Egy újabb éjszaka a férfival évekreszóló édes emlék lehet. Ha viszont előrukkol a hírrel, mindenmegváltozik.

– Eddig jó – válaszolta, és leült a székre.Bronson hozott egy-egy salátával és kenyérrel bőven megrakott

tálat. Evés közben Mia alig érzett valamit az ízekből, figyelmétlekötötték a szavak, amelyek már ott voltak a nyelve hegyén.Csalónak, hazugnak érezte magát.

Váratlanul visszatette a tányérjára a vajjal megkent kenyérszeletet.– Képtelen vagyok rá.Bronson, aki épp szájához emelte a villát, megdermedt, és a lány

szemébe nézett.– Tessék?Mia nem tudott tovább megülni a helyén. Felkelt, a széke mögé

állt, és megfogta a támláját.– Képtelen vagyok itt ülni veled, és úgy tenni, mintha minden a

régi volna, amikor ez nem igaz.A férfi kezéből kiesett a villa.– Miről beszélsz? Nem akarod velem tölteni az éjszakát?

Meggondoltad magad?– Nem, egyáltalán nem. De lehet, hogy te meg fogod, ha

meghallod a mondandómat.Egek, mennyivel nehezebb fennhangon kiejteni ezeket a szavakat,

mint gondolatban!Bronson szintén felállt, odament a lányhoz, és megfogta a kezét.

– Gyere át a nappaliba! Úgy nézel ki, mint aki mindjárt elájul.Odakísérte Miát a két hatalmas bőrkanapé egyikéhez. A lány leült,

és imádkozott, hogy megtalálja a megfelelő szavakat, és hogy a férfiutána is ugyanúgy bánjon vele, mint előtte. Hogy elfogadja a babát.

Valójában ez a központi kérdés. Saját élettörténetéből kiindulvaMia fontosnak tartotta, hogy Bronson elfogadja és szeresse agyereket. Ha őt nem szereti, hát üsse kő; de a baba nem érdemli meg,hogy eltaszítsák, és ne ismerje meg apját és annak családját.

A férfi aggódva telepedett mellé, megfogta az egyik kezét, ésmegcsókolta.

– Történt valami? Tegnap mintha még minden rendben lett volna.– Tegnap még minden rendben is volt. – A reggeli rosszullétet

leszámítva. – És én is jól vagyok. – A reggeli rosszullétet leszámítva.– Annyi történt, hogy a legutóbbi találkozásunk óta drámaianmegváltozott az életem.

Bronson figyelmesen nézte a lányt.– Mi történt?– Terhes vagyok.Kimondta a két szót, és nem lett vége a világnak. Bronson

mindenesetre elsápadt.– Terhes? – ismételte meg.Mia lassan bólintott, és félve várta, mit mond vagy tesz a másik.– Már értem, miért vonakodtál eljönni. – Bronson felállt. – Szóltál

az apának? Gondolom, már nem vagytok együtt, ha beleegyezett,hogy idegyere hozzám, vagy tévedek?

Mia maga köré fonta karját, és igyekezett szabadulni afájdalomtól. Neki meg sem fordult a fejében ez a lehetőség.

– Te vagy az apa.

5. FEJEZET

Bronson hallotta ugyan a szavakat, de nem tudta elhinni, hogyilyen kegyetlen az élet. Lelki szemei előtt megjelent egy másik nő ésegy másik gyerek, velük pedig belemart az a régi fájdalom, amelyetmélyen elásott magában.

– Nem én vagyok az apa.A lány összerezzent, a szemét tágra nyitotta.– Tessék?Bronson zsebre tette a kezét.– Elhiszem, hogy terhes vagy, de nem tőlem. Használtunk óvszert.

– Aztán hirtelen élesebb lett az emlék, és rossz érzése fölerősödött.– A te óvszereidet.

Mia szemvillanás alatt ott termett előtte.– Talán azzal gyanúsítasz, hogy szándékosan estem teherbe?

Emlékszel még arra az éjszakára? Emlékszel, hogy én azt mondtam,„jó éjszakát”, te viszont megcsókoltál? Hogy te voltál, aki betuszkolta szobába?

Bronson tudta, miről beszél a lány. Emlékezett, hogyan tépte leróla a ruhát, és szöszmötölt izgatottan a gumival – és persze arra isemlékezett, mennyire élvezte.

Eszébe jutottak a Miáról és Anthonyről hallott vádak: hogy Miaszétdúlta Anthony házasságát, és hogy a viszonyuk évekig tartott.

– Igen, emlékszem, mi történt. – Rosszullét kerülgette, de márnem volt megállás. – Védekeztünk, most mégis terhes vagy. Elégfurcsa, nem gondolod?

A lány kétségbeesve simogatta meg a férfi arcát. Az érintés szinteperzselte Bronsont, de még elviselhetetlenebb volt a gondolat, hogyitt egy újabb gyerek, aki nem tőle van. És ha esetleg mégis ő lenne azapa, nem akarta, hogy ezáltal belekényszerítsék egy házasságba.

– Azt várod, hogy higgyek neked? – kérdezte az állát dörzsölve.Vajon a lány a pénzére hajt, vagy csak ismertségre vágyik?

Mindkét eshetőség egyformán hátborzongató. Nem tudja, mi acélja, és nem is akarja tudni. Az ügyvédje úgyis ízekre szedi Miát, delegalább azt el kellene érni, hogy a sajtóhoz ne jusson el a hír.

Miért is nem volt óvatosabb! Ő csak ki akarta ismerni Miát– hogyan sülhetett el visszafelé a terve? Most már végképp nem bízika lányban.

– Mi a célod? – Bronson karba fonta a kezét, és éles tekintettelnézte a lányt. – Egész végig ezt forgattad a fejedben? Lépre akartálcsalni? Anthony tudja már, hogy az állítólagos gyerekemet várod?

Mia hátralépett.– Anthony? Mért kellene szólnom neki? Te vagy az első, akinek

elmondtam.A férfi nem hitte el.– Cannes-ban úgy tűnt, nagyon jóban vagytok. Honnan tudjam,

nem tőle van-e a gyerek?– Hogy jut eszedbe ilyesmi? Nem hazudok, nem akarlak becsapni.

Csak azért mondtam el, mi a helyzet, hogy beszélhessünk róla,hogyan kezeljük a dolgot. Ez a gyerek nem kérte, hogy a világrajöjjön. – Mia sírva fakadt, és félrefordult, hogy elrejtse könnyeit.

Érdemes lenne ráosztani egy szerepet a következő filmemben,gondolta Bronson. Meggyőző alakítás, de őt nem húzza csőbe ezzel aszínjátékkal.

– DNS-tesztet akarok a lehető leghamarabb – jelentette ki.– Ugyanis egyszer történt már velem ilyen. Gondolom, tudsz agyerekről, akit elvesztettem.

Mia letörölte az arcáról a könnyeket.– Tudom, hogy a volt menyasszonyod elvetélt. Sajnálom. De én

már most szeretem a kisbabánkat, és mindent megteszek, hogy jósora legyen.

Bronson egy pillanatra már majdhogynem hitt neki. Ám nem akartemlékezni az egykori menyasszonyra és a gyerekre, aki nem az övévolt. Még kevésbé kívánta újra megtapasztalni azt a lidércnyomást.

– Nem szeretném másodszor is átélni. Nem fogok olyan nővelcsaládot alapítani, akiben nem bízom.

Mia elsápadt.

– Én éppúgy meg vagyok rémülve, mint te. Nem akartam teherbeesni. Ha hallani sem akarsz a babáról, ám legyen. Segítesz vagy sem,én szeretni és óvni fogom ezt a gyereket. Egész életemben egyedülvoltam, ismerem, milyen érzés.

Bronson lényének egy része szerette volna hinni, hogy ő az apa.Bár nem szerelmes Miába, mindig is akart gyereket – és feleséget.Szeretett volna olyan boldog lenni, mint a szülei egészen az apjahaláláig.

De reálisan kell látni a dolgot. Mia meg akarja ragadni az esélyt,hogy pénzt szedjen ki belőle, még ha mást mond is.

– Addig nem adok egy fillért sem, amíg nem tudom biztosan, ki agyerek apja – vágta oda nyersen.

– Soha nem kérnék tőled semmit – felelte a lány. – Csak úgyvéltem, tudnod kell a dologról. De ha így fogadod a hírt, még azt seszeretném, hogy lásd a babát. Ennél jobbat érdemlünk.

Lélektani sakkhúzás, nők ezrei alkalmazzák a férfiakbefolyásolására. Csak tessék, ő nem dől be ennek.

– Ígérem, ha a gyerek tőlem van, én is része leszek az életének.– Bronson közelebb lépett a lányhoz. – Ebben biztos lehetsz.

Mia összepréselte ajkát.– A vádaskodásod után semmi dolgom veled. Sohasem hazudnék

egy ilyen fontos dologban. Több mint egy éve nem voltam férfival.Nem, nem Anthony az apa. Ő a főnököm volt, és a barátom, semmitöbb.

A szavai meggyőzően hangzottak, s Bronson hinni akart neki.Rossz érzés volt rágondolni, hogy Anthony Price hozzáért a lánytestéhez, és hogy a gyerek, aki Mia hasában növekszik, más férfitólvan. Ugyanakkor ő nem akart gyereket Miától. Mert mi közös vankettejükben a kölcsönös szexuális vonzalmon kívül?

Mielőtt a lány robbantotta a bombát, Bronson kíváncsi volt,meddig tart ez a vonzalom. S most hogyan tovább?

Mia kiment a konyhába, ő pedig utána.– Hová mész?– Hívok egy taxit – felelte a lány, és elővette a táskájából a

mobilját.

– Hazaviszlek. – Bronson kivette a kezéből a telefont. – Semmiértelme taxit hívni. A paparazzók lefotóznak, amint sírva távozol aházamból, aztán majd találgatni kezdenek.

Mia rámeredt. Az arca kipirult a sírástól, a sminkje elkenődött,Bronson mégis gyönyörűnek találta. Vajon hazudik, hogy léprecsalja?

Az idő majd megmutatja.

Egy héttel a Bronsonnal lezajlott beszélgetés után Miát mégmindig tehetetlen kétségbeesés kínozta.

Feküdt az ágyán, próbálta lenyelni a könnyeit. A babavárásörömteli esemény kellene hogy legyen egy nő életében, az övébenazonban minden, csak nem az.

Miközben az ágytakarója bronzszínű gyöngyeivel babrált, a bennenövekvő új életről elmélkedett. Ilyen helyzetben a legtöbb nő beszélaz anyjával, a nővérével vagy a legjobb barátnőjével. De ő kihezfordulhat? Számára mindig a munka volt az első, ez segítettelfeledni, hogy nincs egyetlen bizalmasa sem. A szülei meghaltakötéves korában. A barátainak megvan a saját életük, és egyikük semáll hozzá olyan közel, hogy telefonon elújságolná a hírt. Számáranincs egy váll, amelyen kisírhatja magát.

Az egyedüllét sohasem zavarta Miát, szerette a függetlenséget.Most viszont, élete drámai fordulópontján, jólesett volna, ha akad,akinek kiöntheti a szívét.

Arra ugyan nem számított, hogy Bronson örömmel fogadja a hírt,azt azonban mégse várta, hogy meggyanúsítja, szándékosankilyukasztotta az óvszert. Micsoda abszurd feltételezés! Vajon haBronson lenyugodott, hisz majd neki? Olivia és Victoria örülnifognak, vagy ők is kétségbe vonják a tisztességét?

Te jó ég, Olivia talán még fel is mond neki! Pedig kell a munka,főleg most, várandósan. Bronsontól nem fogad el pénzt. A pénzeszébe se jutott, amikor a terhességéről beszélt neki.

Nem, azért mondta el neki, mert így fair. Miért érzi most mégisvétkesnek magát?

Dühítő, hogy a férfi a legrosszabbat gondolja róla. De hamegpróbálja az ő szemszögéből nézni a dolgot, megérti abizalmatlanságát.

A gyanúsítások azonban nagyon fájtak neki, mert büszke volt rá,hogy mindig az igazat mondja. Mindig őszinte volt… legalábbisaddig a napig, amíg meg nem találta azokat az iratokat Anthonyíróasztalán.

Nyögve a hátára fordult, és a mennyezetet bámulta. Miért kell azéletnek ilyen bonyolultnak lennie? Miért nem örülhet a babának,ahogy nők milliói? Gyakran elképzelte, milyen érzés lesz közölniálmai férfijával, hogy terhes. És milyen kiábrándító volt a valóság!

De mit várt egy férfitól, akit alig ismer? Csak le akart feküdniBronsonnal. Végül akarata ellenére berobbant a férfi életébe, mintvalami kamikaze.

Az órára pillantott, és látta, hogy nem feküdhet tovább. Hétfőreggel van, rendbe kell szednie magát, átmenni a főépületbe, ésOliviával tölteni a napot, aki elől immáron két titkot is rejteget.

Útban a fürdőszoba felé bátorította magát. Világra fog hozni egygyereket, és szilárd alapokra van szüksége, amelyen jól megállnakmajd ők ketten.

Felöltözött, és lélekben felkészült az Oliviával való találkozásra.Megemlítse a terhességét?Egyrészt meg kellene tennie, elvégre Olivia a főnöke. Másrészt

viszont a hölgy Bronson anyja. A lány nem tudta, hogyan viselkedjenebben a helyzetben.

Szédelgés fogta el, miközben végigment a pálmafákkal övezettúton, amely Olivia irodájához vezetett. Életében először másra kellettkoncentrálnia, mint saját magára. Izgalmas, ugyanakkor ijesztőgondolat. Nem áll előtte szülői minta, és alig van tapasztalatababákkal. Egyvalamit mégis tudott: a gyermeke soha nem fogkételkedni a szeretetében.

Szeretet… Nem arra vágyik mindenki, hogy feltételek nélkül,önmagáért szeressék? Egy napon, fogadkozott Mia, meg fogja találniezt a fajta szeretetet.

– Itt az én csinos asszisztensem. – Olivia öntött magának egypohár gyümölcslevet. Szakácsa minden reggel telerakott egy tálcátgyümölcsökkel és frissen facsart levekkel. – Kér valamit?

Mia a fejét rázta. Már megevett néhány száraz kekszet, nemkívánt semmit.

– Köszönöm szépen, nem.Épp át akart menni Olivia irodájából a sajátjába, amikor a hölgy

megkérdezte:– Valami baj van?Mia elfojtotta bűntudatát, és mosolygott.– Nem aludtam valami jól, kicsit fáradt vagyok.A hölgy viszonozta a mosolyt.– A lényeg, hogy jobban van. Összeszedett valami egynapos

betegséget?Nem betegség, és nem egynapos: kilenc hónapig tart.Mia vállat vont, és a válaszon gondolkodott. Sem hazudni nem

akart, sem az igazságot megmondani.– Örülök, hogy ma végre átjöhettem. Az otthoni munka nem

ugyanaz, az irodámban valahogy lelkesebb vagyok. Kész az ütemterva következő két hónapra. Ha bekapcsoltam a számítógépet,átnézhetjük. Egy interjúhoz is várom a visszaigazolást.

Mia szinte bemenekült tágas irodájába, amely az óriásiúszómedencére nézett. Egyetlen percig sem akart egy szobában lennigyereke nagymamájával. Minél tovább marad egyedül idebent, annáljobb.

Leült, és bekapcsolta a számítógépet. Tekintete a szemben levőfalon lógó aranykeretes fényképre esett. Világszerte ismert portrévolt, évtizedek óta lehetett látni különböző posztereken. A fiatal,mosolygó Oliviát ábrázolta az első Oscarjával. Testre simuló,aranyszín ruha volt rajta, csillogó haja feltűzve. Mint azt Miaidőközben megtudta, Olivia két évvel azelőtt, hogy a kép elkészült,adta örökbe a fiát, Anthonyt.

Azóta más szemmel nézett a fotóra. A keze önkéntelenül a hasárasiklott. Sejtette, mennyire félhetett annak idején Olivia, és mennyireössze volt zavarodva. Bár Mia el sem tudta képzelni, hogy másnakadja a gyerekét, feltételezte, hogy Oliviának megvolt rá az oka. Vajon

mi változhatott meg az életében az Anthony örökbeadása és Bronsonszületése közötti időszakban?

Mia csak annyit tudott, hogy Bronson és Victoria apja volt azegyetlen férfi, akihez Olivia feleségül ment. Az örökbeadásnakvalamiképpen köze lehetett a Nagyasszony karrierjéhez.

Miának megint eszébe jutott a Bronsonnal töltött cannes-i éjszaka.Talán el kellett volna mondania a férfinak, amit Anthonyről tud. Dehogyan tehette volna, miután Bronson annyi szenvedéllyel ölelte-csókolta?

Az elmúlt hetekben gyakran gondolt vissza erre az éjszakára.Szeretkeztek, nevettek, csókolóztak. Igen, a férfi csókjaitól elállt aszava.

Káprázatos éjszakát töltöttek együtt, nagyszerű szexszel – és nemígértek egymásnak semmit. A fesztiválon együtt pózoltak a kamerákelőtt. Minden egyszerűen, bonyodalmaktól mentesen folyt.

És ő most terhes.Bárcsak világosabban tudna gondolkodni! Ha meg is bántották

Bronson szavai, még mindig rendkívül vonzónak tartja őt. Lehet,hogy jót tenne a lelkének, ha elfelejtené azt az éjszakát.

Ám az események mélyen bevésődtek az emlékezetébe. Az együtttöltött napok és az az egyetlen éjszaka. Bronson Dane a finomkezével és a sármjával.

– Mia, kedves…Olivia szívélyes hangja kizökkentette a lányt a gondolataiból, a

hölgy ott állt a szobában.– Két perce bámulja a képernyőt. Már kétszer is szólítottam.

– Olivia mosolygott, a kezét összefonta elefántcsontszínnadrágkosztümje előtt, a fejét oldalra biccentette. – Szeretnéelmondani, mi bántja?

Mia lehunyta a szemét.– Bocsásson meg, Olivia!A Nagyasszony levette gyémántokkal kirakott olvasószemüvegét,

és újra elmosolyodott.– Nincs miért mentegetőznie. Nem akarja kiönteni a szívét?A lány felsóhajtott. Tudta, hogy főnöknője mindig megkapja, amit

akar. Három sikeres gyereket hozott a világra, közülük kettőt ő nevelt

föl. Aligha maradhatott volna ilyen sokáig a csúcson, ha nem látkeresztül az embereken.

Mia nem tudta, hol is kezdje.– Gondolja, hogy nem veszem észre? – kérdezte a hölgy.A lány megdermedt.– Olivia…– Messziről kiszúrom, ha valaki szerelmes. Főleg ha kettejük

közül az egyik a fiam.Mia megint sóhajtott, és fölkelt az asztaltól.– Nem vagyok szerelmes Bronsonba. Csak… – Csak terhes

vagyok, tette hozzá magában.– Kedvesem, tudom, hogy kevés embernek van helye az életében.

Azt is, hogy nehéz gyerekkora volt. Ezért vagyok annyira büszke,milyen remek lány lett magából. – Rátámaszkodott a fényesmahagóni íróasztalra. – Én is voltam fiatal, jól kiismerem magamszerelmi ügyekben. Higgye el, tudom, min megy keresztül!

Ez igaz. Olivia tényleg hasonlót élt át annak idején, a karrierjekezdetén, amikor hajadonként teherbe esett. Mia azt kívánta, bár nelenne Bronson anyja. Olyan boldogan öntötte volna ki a szívét neki,és hallgatta volna meg a tanácsait!

Lassú léptekkel az egyik hatalmas ablakhoz ment, és kibámultrajta.

– És min megyek keresztül?– Erre csak maga tudja a választ – felelte Olivia, miközben

követte a lányt, és megállt mellette. – Ha nehéz, beszéljenBronsonnal, hogy aztán újra a munkájára koncentrálhasson!

Oliviának igaza van, még egyszer beszélnie kell Bronsonnal.Vajon még mindig nem hiszi el, hogy övé a baba?

A vállára tett kéz fájón emlékeztette a lányt, mennyire hiányzikneki egy anya.

– Kedves Mia, én észreveszem, ha egy nő vívódik. Szeretném, hamegtalálná a lelki békéjét. Hozzám bármikor fordulhat. Próbáljonmeg a barátnőjének tekinteni, nem pedig a munkaadójának vagyBronson anyjának.

Mia szeme könnybe lábadt. Ezek a nyavalyás hormonokkikészítik! Mindig is családra vágyott, és most a kelleténél jobban

szereti Dane-éket. Mindhárman helyet kaptak a szívében, és attól félt– tudta! –, hogy ennek az egésznek rossz vége lesz.

– Barátnőmnek tekintem, Olivia. – A lány megfordult, ésrámosolygott gyermeke nagyanyjára. – Nincs sok barátnőm, igazánörülök, hogy felajánlotta.

– Nagyon szívesen, kedvesem. – Olivia arca elkomolyodott.– Beszélt már az érzéseiről Bronsonnal?

Azokról most egész biztosan nem beszélne. Főleg hogy még magasem volt tisztában velük. Érez valamit a férfi iránt, de hogy mit, nemtudná pontosan megmondani. No és bármifélék is legyenek azok azérzések, most nem számítanak. Elsősorban a gyerekére kellgondolnia.

Mielőtt válaszolhatott volna, hányinger tört rá. Megtántorodott, azablakon keresett támaszt. Olivia megragadta a kezét.

– Mia?– Jól vagyok – bizonygatta a lány. – Csak kicsit megszédültem.Becsukta a szemét. Mélyen belélegezni. Mélyen kilélegezni.– Miért nem ül le? – Olivia a bőrbevonatú íróasztali székhez

kísérte a lányt. – Sápadtnak látszik.Mia leült, és hálát adott az égnek, hogy már nem forog vele a

világ.– Tényleg jól vagyok.Amennyire csak jól lehet az az ember, akit a gyereke apja

hazugnak tart, és azzal vádolja, hogy viszonyt folytat a fivérével.– Szívesen meginnék egy pohár gyümölcslevet – tette hozzá Mia

tétova mosollyal. – Miért nem megyünk vissza a dolgozószobájábamegnézni, mit dobott össze a szakácsa?

– Remek ötlet. – Olivia hátralépett, hogy a lány felállhasson.– Eszik pár falatot, aztán elbeszélgetünk róla, miért titkolja előlem aterhességét.

Mia az asszony szemébe nézett.– Olivia, én… – Hazudni próbált, de képtelen volt rá. – Nem

titkolom. Komolyan. Én is csak nemrég tudtam meg.A hölgy megszorította a kezét.– Nem akarok beleszólni, átérzem, milyen nehéz helyzetben van.

Csak szeretném, ha tudná, hozzám mindig fordulhat.

A lány képtelen volt visszafojtani a könnyeit.– Nem is sejti, Olivia, milyen szívesen beszélnék valakivel.A hölgy kitárta karját, és magához szorította a lányt. Hányszor

vágyott Mia erre a szerető asszonyi ölelésre!– Gondolom, Bronson a gyerek apja. – Olivia távolodott egy

lépést, úgy nézett Miára. – Láttam, hogyan néztek egymásra Cannes-ban, szinte vibrált a levegő. Ő tud már róla?

Mia bólintott.– Igen. Csak egyelőre nem nyílt alkalmunk, hogy értelmesen

beszéljünk a dologról. Először mindkettőnknek meg kell emészteni ahírt. És ha eszembe jut, amiket Anthonyről meg rólam pletykálnak,nem tudom, hányadán is állok Bronsonnal.

– Jöjjön az irodámba! – Olivia átkarolta a lány vállát. – Látom,rengeteg a mondanivalója.

Ez nem is kérdés. De legalább azt már kibökte, hogy terhes. Kár,hogy arról a másik, negyvenéves titokról nem ránthatja le a leplet.Mia titkon attól tartott, Olivia beavatkozik a fia és az ő dolgába. Nemakart olyan kapcsolatot, amelyet a kötelességtudat vagy a szánalomtart össze.

Meglehet, naiv dolog, de a nagy szerelemre várt. Egy naponbiztosan rátalál. És az a férfi majd nemcsak őt, Miát fogja szeretni,hanem a gyermekét is.

6. FEJEZET

Mikor Bronson hazaért az ügyvédjével elköltött ebéd után– megbeszélték, mit tehet, ha kiderülne, hogy Mia gyerekének ő azapja –, az egyik alkalmazottja közölte, hogy Mia Spinelli kerestetelefonon, és kéri, találkozzanak hatkor. Az anyja szintén üzent neki,ő is látni akarja ma este.

Nyilván már nem titok Mia terhessége. Bronson még nem állt rákészen, hogy anyjával beszéljen erről.

Alighogy bekopogott, már nyílt is a „vityilló” ajtaja. Mia álltelőtte, megint az egyik váll nélküli pamutruhájában. Elragadólátványt nyújtott, de Bronson most nem volt olyan hangulatban, hogyigazán értékelje. Jelen körülmények közt okosabb fegyelmezniemagát.

– Szóval ez az új taktikád? Elmondtad anyámnak? – Dühöngvebecsörtetett a lány mellett a házba.

Mia becsapta az ajtót.– Honnan tudsz te erről?Tehát valóban elmondta az anyjának, gondolta Bronson.– Még nem beszéltem vele – felelte. – Üzenetet hagyott, hogy este

látni szeretne. Ebből arra következtetek, tud a terhességedről. Ésbiztos, hogy nem tőlem.

Bronson csípőre tette a kezét, harcra készen. Itt most az életéről, ahírnevéről van szó, eszében sincs meghunyászkodni. És továbbra isszemmel kell tartania Miát. Nem hagyja, hogy tönkretegye acsaládját.

– Nem azért hívtalak ide, hogy veszekedjünk. – Mia bement anappaliba. – Felnőtt módra kell megbeszélnünk, mit tegyünk. Éshogy mennyire akarod kivenni részedet a gyerek életéből.

Bronson állva maradt, míg a lány leereszkedett az egyik székre.– Szögezzünk le pár dolgot, Mia! Az előző asszisztense kábé

félmillió dollárral vágta át anyámat, és most börtönben ül. Két éve a

menyasszonyom visszaélt a bizalmammal. Alaposan tévedsz, ha aztgondolod, simán beveszem, hogy tőlem van a gyerek. Hollywoodbana botrány hétköznapi dolog, szóval ne számíts rá, hogy ezzel atrükkel meg tudsz fogni.

Mia keresztbe vetette hosszú, napbarnított lábát.– Ha befejezted, én is mondanék valamit.Bronson zsebre vágta a kezét, és bólintott. Minden akaraterejét

össze kellett szednie, hogy ne a lány lábát bámulja.– Rendben.– A szüleim meghaltak ötéves koromban, éveket töltöttem

nevelőszülőknél. Beláttam, ha családot akarok, nekem kellalapítanom egyet.

Mia félrefordult, a férfi azonban észrevette a könnyeket aszemében. Színjáték, semmi egyéb! Ám amikor a lány megintránézett, a szemében még ott csillogtak a könnyek, de látszott,minden erejével azon van, hogy elfojtsa őket.

– Nekem mindenem a család – folytatta Mia, s a hangja csupaérzelem volt. – Mindig arról álmodoztam, hogy megtalálom az igazit.Meg egy szép házról, sok gyerekkel, akik szerelemből születnek.Arról, hogy együtt öregszünk meg a párommal. Szeretném, ha ez agyerek ismerné az apját, és sajnálnám, ha kimaradnál az életéből,csak mert félsz, vagy mert cinikussá tett ez a rémes város.

Bronson az ablak felé fordult, és azt kívánta, bárcsak igazatmondana a lány. Mert nem Mia az egyetlen, aki családról álmodik. Őmaga ugyan teljes családban nőtt fel, az egyikben azon kevesekközül, amelyeket nem tett tönkre a filmipar. Csodálatos lenne, ha aházát élettel töltené meg egy feleség és a közös gyerekek. Szóvalnem csak Mia dédelget ilyen álmokat.

– Nem értem, miért nem hiszel nekem – szólalt meg újra a lány,miközben a férfi kibámult az ablakon. – Remélem, a viselkedésemmeggyőz majd az őszinteségemről. Egyetlen centet sem akarok tőled.Továbbra is anyádnak fogok dolgozni, és kihordom a babát.

Igaza van, gondolta a férfi. Mindegy, kitől van, a gyerek nem tehetsemmiről, és itt tényleg ő a legfontosabb.

Amíg nincs meg az apasági teszt eredménye, úgy tekinti, hogytőle van a baba, és változatlanul szemmel tartja Miát. Ha ő az apa,nem fogja hagyni, hogy egyedül nevelje föl.

– Hogy érzed magad? – kérdezte, és maga is csodálkozott, miértérdekli ez, amikor változatlanul első osztályú komédiásnak tartjaMiát.

A lány ajkán tétova mosoly jelent meg.– Jobban… ebéd óta. Kicsit utánanéztem az interneten, és úgy

tűnik, teljesen szokványos az állapotom. Nekem új ez a helyzet, mégcsak most tájékozódom.

Bronson nyelt egyet. Résen kell lennie. Az újabb átverést éppolykevéssé viselné el, mint egy második gyerek elvesztését.

– Még csak akkora, mint egy borsószem – tette hozzá Mia, éskezével megérintette a hasát. – Különös, mennyire felforgatta azéletemet egy ilyen apró valami.

– Találtam egy doktornőt. Nemcsak a legjobb, de diszkrét is, arraaz esetre, ha a gyerek tőlem lenne. Nem szeretném, ha a sajtó rávetnémagát a témára.

Mia megdermedt, a szemét összeszorította.– Nem szeretnék másik orvost, jó a sajátom. Nem adtam meg az

apa nevét, és a jövőben sem fogom.Bronson leült mellé.– Elkísérlek a vizsgálatokra. Amíg nem győződtem meg róla,

hogy enyém a gyerek, minden vizsgálatnál ott leszek, és a szülésnélis.

Mia egy percig csak bámult rá. A férfinak elakadt a lélegzetetermészetes szépségétől. Hibátlan ez a lány.

– A legrosszabbat feltételezed rólam, és közben azt hiszed,hagyom, hogy ellenőrizz a terhességem alatt? Nagyon tévedsz– mondta Mia. – Vagy úgy viselkedsz, mint egy apa, vagy menj istenhírével!

– Rendben van – egyezett bele a férfi –, maradhatsz anőgyógyászodnál. De veled megyek, és kérdéseket fogok föltenni.Az asszisztensem gondoskodik róla, hogy bizalmasan kezeljék avizsgálatok időpontját. És nem mutatkozhatunk együtt avárószobában.

Mia az égre emelte a tekintetét.– Vannak ott privát várószobák, Bronson, nem kell túlbonyolítani.

De beszélned kell anyáddal és a húgoddal. Föl kell rá készülnünk,hogy a sajtó értesülni fog a terhességemről.

A férfi azon morfondírozott, hogyan kerülhetett másodszor isilyen helyzetbe. Annak idején, amikor a menyasszonya teherbe esett,örömmel készült az apaságra. Miután elvesztették a babát, éskiderült, hogy nem is tőle volt, Bronson eltemette reményeit, ésmegfogadta, soha többé nem hagyja, hogy csapdába csalják.

Most itt ül, és ragaszkodik hozzá, hogy elkísérje Miát avizsgálatokra, pedig még azt se tudja, nem Anthonytől van-e agyerek, attól az embertől, aki annak idején valószínűleg amenyasszonyával is lefeküdt.

– Mindjárt átmegyek anyámhoz – mondta. – Kértem Victoriát,jöjjön ő is, remélem, ráér. Szeretnél ott lenni?

Mia nagy szemeket meresztett, és felsóhajtott.– Nem tudom, jó ötlet-e.– Az. El fogsz kísérni. Ha a gyerek tőlem van, véglegesen a

családunkhoz tartozol.– Nem akarom, hogy ellenőrizz – felelte Mia, és felállt. – Ne tégy

úgy, mintha nem te lennél az apa. A lelked mélyén tudod azigazságot, Bronson. – Azzal sarkon fordult és az előtérbe ment.– Essünk túl azon a családi összejövetelen!

A férfi mosolyogva nézett utána. Ha a saját élete nem állt volna afeje tetejére, csodálná őt a tartásáért és a bátorságáért. De most összekell szednie magát, a családja jövője forog kockán.

Mia lelkében izgatottság és félelem kavargott, amikor belépett afőépületbe.

Olivia a nappaliban fogadta őket. A falnál állt, amely tele voltképekkel színésznői karrierjének korai időszakából, valamintBronson és Victoria gyerekkori fotóival. A legtöbb felvétel amagánéletükből elcsípett pillanatokat ábrázolta: úszásoktatás amedencében, Victoria mint balerina, a kis Bronson az apja vállán…

Miának akaratlanul eszébe jutott a testében növekvő új élet. Talánhamarosan a babájáról is kint lesz egy fénykép a falon. Remélte, mertfájón hiányoztak neki az ilyen családi fotók. Olyan, amely őtábrázolja a szüleivel, mindössze kettő volt.

Halk nevetés zökkentette ki gondolataiból. Victoria egy fehérfotelben ült, és franciául társalgott telefonon valakivel. Mikor Mia ésBronson belépett, Olivia szívélyesen elmosolyodott, Victoria pedigbefejezte a beszélgetést.

– Gondolom, anya említette a gyereket. – A férfi ezekkel aszavakkal fordult a húgához, aki igenlőn bólintott. – Nyíltanszeretnék beszélni róla, hogy mindenki tudja, hogyan viszonyulokehhez a dologhoz.

Most nyilván hangot ad a kételyeinek. De bármilyen keményenhangzottak a szavai, Mia tudta, Bronson éppúgy meg van illetődve,mint ő.

– Egyelőre tényként kezelem, hogy a gyerek tőlem van – folytattaa férfi. – Persze elvégeztetjük a DNS-vizsgálatot, hogybizonyosságot nyerjünk.

– Ehhez még nem adtam a beleegyezésemet – szólt közbe Mia.– Nem akarok tőled pénzt, vagyis az apasági tesztnek nincs sokjelentősége.

Bronson egy határozott mozdulattal odafordult felé.– El fogod végeztetni a vizsgálatot, Mia. Egy pillanatra felejtsd el

a saját érdekeidet! Ha a gyerek tőlem van, tekintélyes örökség vár rá.– Gúnyolódsz?Victoria most felállt, és kezét csípőre téve a bátyjához fordult.– Úgy csinálsz, mintha valami üzleti ügyről lenne szó. Ébresztő,

itt most egy gyerekről beszélünk! A te gyerekedről! Egy ideje lehet,hogy elment az eszed, de én hiszek Miának. Sohasem hazudna agyereke apjáról.

Mia örült Victoria bizalmának. Aki annak ellenére sem tekinticsalónak, hogy még csak hét hónapja ismerik egymást. De mire célozazzal, hogy „egy ideje”?

– Csak szeretnéd, ha tőlem lenne a gyerek – vágott visszaBronson. – Nehogy nekiállj ám rugdalózókat tervezni!

– Hiszen te is akarod ezt a gyereket, fiam – szólalt meg Olivia.– És ne tagadd le! Tudom, félsz tőle, hogy megint elveszítesz egybabát. Egyetértek Victoriával: Mia nem hazudik, tisztességes ésmegbízható lány.

Miért hozták szóba a halott babát? Úgy hangzott, mintha az agyerek nem is Bronsontól lett volna. Ugyan ki mástól? Vagy esetlegvolt egy másik botrány is, amiről nem tud?

– Most hagyjuk a múltat! – jelentette ki Bronson, és éles pillantástvetett anyjára és húgára. – Azért vagyok itt, hogy tudassam veletek,ez az ügy egyelőre csak Miára és rám tartozik. Nem szeretném, habeleszólnátok, vagy olyasvalakinek említenétek, aki nem tartozik acsaládhoz.

– Bocsáss meg! – szakította félbe Mia. – Ez a gyerek éppannyiraDane, mint amennyire Spinelli. Ha az édesanyád és a húgodfoglalkozni akar vele, akkor tegye! Csak mert te elhatároztad, hogymegtartod a három lépés távolságot, nekik még nem kell követniük apéldádat. Én mindig is szerettem volna családot. – Megfogta amedálját, és igyekezett visszatartani a könnyeit. – Egész életemben.Tudod, milyen az? Én sohasem tudtam, hová tartozom. – Tétovázott,remélte, hogy nem sírja el magát. – Azt akarom, hogy az éngyerekem sok szeretetet kapjon. Megtarthatod a pénzedet, de elégvolt abból, hogy úgy teszel, mintha ez a gyerek nem tartozna éppúgyide, ahogy te.

Mia látta, hogy Olivia és Victoria szemében is könny csillog, ésmindketten mosolyognak. Bronson ugyanolyan komor arcot vágott,mint eddig. A lány azon tűnődött, mit tehetne, hogy a férfiderűsebben lássa a helyzetet.

– Azt hiszem, beszélnetek kell egymással. Most magatokrahagylak benneteket – mondta Mia, és kiment a szobából.

Csak akkor lassította meg lépteit, amikor Olivia házalátótávolságon kívül került. Sírva fakadt.

Pedig nem az a fajta, akinél hamar eltörik a mécses. Az élet márfiatalon megedzette, mostanában azonban gyorsan kibuggyant akönnye. Nem tudta, a hormonok okozzák-e, vagy a gyerek miattiaggodalom. Ám annyi bizonyos, hogy a két nő szívesen fogadja a

babát a családban. Milyen kár, hogy Bronson még mindig alegrosszabbat feltételezi róla!

Mindig is ilyen kevésre tartotta őt? Csak puszta időtöltésbőlfeküdt le vele?

Miát kínosan érintette a gondolat, hogy puszta gerjedelemből bújtágyba Bronsonnal. Még soha nem tett ilyet.

A következő hónap rendkívüli események nélkül telt. Anthonymég nem beszélt Oliviával, és Bronson változatlanul zárkózottnaktűnt, mikor napjában kétszer felhívta Miát, hogy megkérdezze, hogyvan.

Ma azonban vizsgálat lesz a nőgyógyásznál, a férfi mindjárt értejön.

Mintha nem lenne éppen elég a fura telefonbeszélgetések sora,most ott kell majd ülnie Bronson mellett, akit egyszerre tartkiállhatatlannak és vonzónak. Ezt nem írhatja a hormonokszámlájára. Bronson szexi, mint mindig, és ahányszor csak ránéz,felidéződik benne közös cannes-i éjszakájuk emléke.

Bárcsak elfeledhetné, milyen volt a férfi érintése… és hogyanölelte, mi mindent adott neki… Mia soha még csak hasonlót sem éltát, és úgy hitte, többé nem is fog.

Mikor megszólalt a csengő, a lány fogta a táskáját meg a kulcsait,és ajtót nyitott Bronsonnak. A férfi hallgatagon kísérte asportkocsijához, de azért udvariasan kinyitotta neki a jobb oldaliajtót.

– Na, ez nem sok jót ígér – dünnyögte Mia, miközben Bronsonmegkerülte az autót.

Miután a férfi beszállt, és beindította a motort, a lány odafordult:– Nem kell eljönnöd. Senki sem veszi rossz néven tőled, ha

kihagyod. Hisz mondtam már, nincsenek elvárásaim.Bronson erősebben markolta a kormányt, az állán megrándult egy

izom.– Én pedig mondtam, hogy minden vizsgálatra elkísérlek. Az

asszisztensem intézkedett, rögtön sorra kerülünk.

Mia nem akart vitatkozni. Arra vágyott, hogy megossza valakivelezt a csodálatos időszakot, lehetőleg a gyermeke apjával.

Az izgalma napról napra nőtt. Néha ugyan rátört a félelem,leginkább mégis boldoggá tette a testében növekvő új élet. Ezen areggelen szabályosan megszédítette az öröm, amikor észrevette, hogymáris szűk lett a ruhája.

– Boldog vagy?Mia zavartan pillantott Bronsonra.– Tessék?– Mosolyogtál. Boldog vagy?– Igen, a baba miatt. A helyzet miatt már kevésbé. – Mia a térdére

húzta rövid pamutruháját. – Minél többet gondolok a gyerekre, annáljobban izgulok. Bárcsak mások lennének a körülmények!Világéletemben úgy képzeltem, még azelőtt férjhez megyek, hogygyerekem születne.

A férfi egy szót sem szólt, és Mia nem volt benne biztos, hogytudni akarja, mi jár a fejében.

Amikor beléptek a rendelőbe, mindjárt egy privát várószobábairányították őket.

– Minden rendben? – súgta oda Bronsonnak a lány, miközbenkitöltötte a korábbi betegségeiről szóló kérdőívet.

– Tökéletesen.Mia nem kérdezősködött tovább, inkább a papírokkal foglalkozott.

Az apa adataihoz érve habozott. Sietve a férfi ölébe tette azíróalátétet meg az űrlapokat, és adott neki egy golyóstollat.

– Ezt a részt neked kéne kitöltened.– Nem lehet, hogy ezt kihagyod?– Azt tenném, ha nem tudnám, ki az apa. De ha már itt vagy,

kedves lenne tőled, ha kitöltenéd.Bronson nem tudta, hogy övé-e a gyerek, ám úgy vélte, attól még

segítheti Miát. Ha nem is anyagilag, legalább egy-egy mosollyalvagy egy kis beszélgetéssel.

Fogta a tollat, olvasni kezdett, aztán a megfelelő rubrikába beírta acsaládjában előforduló betegségeket. A lány irigyelte, amiért fel tudjasorolni őket. A gyerekének is éppen ezt kívánta, hogy igazi családjalegyen.

A szüleiről Mia csak azt írhatta a kérdőívre, amit másoktól hallott.Anyja cukorbaján kívül nem tudott egyéb betegségről.

Miközben az ujjával végigsimított a kezén húzódó sebhelyen,magában újra megfogadta születendő gyermekének, hogy mindigszámíthat majd rá.

– Tessék, kész vagyok – adta vissza Bronson az íróalátétet.A lány a fogadóasztalhoz vitte az íveket. Pár perccel később a

vizsgálóba vezették őket. Bronson az egyik műanyag székretelepedett.

– Mi fog történni? – kérdezte.Mia tudta, hogy izgul, hiszen veszített már el babát. Meglehet,

kételkedik az apaságában, de majd hozzászokik a gondolathoz.– Azt hiszem, meghallgatják a szívhangot, és talán

ultrahangvizsgálat is lesz.– Először vagyok ilyen vizsgálaton – mondta Bronson, és

nyugtalanul pillantott a lányra. – De semmi baj.Mia mondani akart valamit, de maga sem tudta, mit. Úgy érezte,

többet szeretne Bronsontól, mint pusztán testi kapcsolatot, ha nem ismaga, legalább a gyerek miatt. Vajon sikerül barátokká válniuk?

Kinyílt az ajtó, a lány rámosolygott a belépő doktornőre.– Jó napot, Mia! – üdvözölte dr. Bender. – Hogy van?– Kezdem megszokni a reggeli rosszulléteket. Egy idő óta ágyban

reggelizem.A doktornő kezet mosott.– A rosszullétek hamarosan elmúlnak, a legritkább esetben

tartanak ki a terhesség egész ideje alatt.Egész ideje alatt? Mia bele sem mert gondolni. Alig várta, hogy

túl legyen ezen az időszakon.Dr. Bender a vizsgálóágyhoz ment.– Feküdjön le, meghallgatom a baba szívhangját! – Bronsonra

pillantott. – Maga az apuka?Mia elképedt, amikor Bronson válasz helyett barátságos hangon

megkérdezte:– Meddig tart elvégeztetni egy apasági vizsgálatot?A doktornő bekente géllel Mia hasát, és hozzálátott az ultrahangos

vizsgálathoz. Láthatóan nem rökönyödött meg Bronson kérdésén.

Miának azonban sírni lett volna kedve. Hogyan hozhatja ilyenkínos helyzetbe? Hogyan tagadhatja le az apaságát idegenek előtt?Épp elég, hogy azt feltételezi róla, fűvel-fával lefekszik.

– Attól függ – válaszolta a doktornő. – Kétféle módszer létezik. Akorionbiopszia a tizedik és tizennegyedik hét között végezhető,magzatvízmintát a tizenötödiktől lehet venni. Ha kívánja,elmagyarázom a módszerek lényegét és a kockázatokat, mielőttdöntene.

A beszélgetés alatt Mia hallotta gyermekének szívverését.Az ő kisbabája… Bronsonra pillantott: az ő kettejük kisbabája.– A szívfrekvencia tizenegy hetes magzatra utal. – A doktornő

letörölte a gélt a lány hasáról. – Úgy tűnik, makkegészséges a kicsi.És maga jól van? Mármint a reggeli rosszullétektől eltekintve.

– Enyhe görcseim vannak – felelte Mia. – És néha szédülök.– Nekem ezt nem is mondtad – szólalt meg Bronson. Mintha

aggodalom ült volna ki az arcára.– Ez teljesen szokványos – magyarázta a doktornő. – A méhe

tágul, ezért görcsöl is egy kicsit. Igyekezzen minél többet pihenni!Vetélés többnyire a fogamzás utáni első tizenkét hétben fordul elő.Nem ijesztgetésből mondom, csak szeretném, ha vigyázna magára.

– Arról gondoskodom – szólt közbe Bronson.Mia keze ökölbe szorult. Most meg felajánlja a segítségét? És

pontosan mire céloz azzal, hogy gondoskodik róla? Több időt akartölteni vele?

A vizsgálat után Mia megbeszélte a doktornővel a következőidőpontot, és anélkül hogy a férfit megvárta volna, visszament akocsihoz.

Nem tudta eldönteni, mi bosszantja jobban: Bronson kérdése azapasági vizsgálattal kapcsolatban, vagy hogy úgy tett, minthaaggódna a görcsök miatt, vagy hogy tréfás megjegyzésekkelnevettette meg a doktornőt.

Ez a férfi mindenkit elbűvöl, akivel találkozik.

Amikor Bronson megállt a kocsival Mia háza előtt, tudta, hogy alány nem fogja behívni, de hidegen hagyta a dolog.

Kinyitotta a kocsi ajtaját, és a kezét nyújtva segített neki kiszállni.Még akkor sem engedte el, amikor Mia indulni akart. Ilyen könnyennem szabadul.

A találkozásuk első percétől kezdve megbolondította ez a lány.Rögtön észrevette testének változását: melle teltebbé vált, derekaszélesebbé. Szokás szerint egyszerű ruha volt rajta: gömbölyödőhasára simuló színes, ujjatlan felső és dísztelen pamutszoknya, amelylátni engedte szédületes lábát. Lélegzetelállítóan szexi volt azöltözete.

Bronson azt kívánta, bárcsak képes lenne nem gondolni rá.De hogyan tehetné, amikor a lány talán az ő gyermekét hordja a

szíve alatt? Hogyan tilthatná meg magának, hogy vonzódjon ehhez anőhöz, függetlenül attól, hazudik-e, vagy sem? És újabban miért nemtud uralkodni az érzésein?

Amikor a gyerekre gondolt, Cannes-ra is gondolt. Világéletébenmegkapta, amit akart, és soha nem volt következménye. Egészenmostanáig.

Mia kinyitotta a bejárati ajtót, és beütötte a biztonsági kódot.– Köszi a fuvart – mondta, és próbálta elállni a férfi útját. – Egy

rakás munkát kell bepótolnom.– Bejövök.– Ha esetleg nem tűnt volna fel, nem vagyok valami jó

hangulatban – magyarázta Mia. – Föl nem foghatom, hogy apaságitesztet emlegettél a doktornő előtt.

Talán fél, hogy kiderül az igazság? – gondolta Bronson.Követte a lányt a konyhába. A munkaasztalon főzőmagazinok

hevertek kinyitva. Egy igen figyelemreméltó fűszertartó polc mellettmég figyelemreméltóbb késkészletet látott.

– Tudod, hogy a tesztet mindenképp el kell végeztetni, Mia.– Nézte, ahogy a lány kivesz egy üvegből egy marék M&M’set.– Minél előbb tudjuk az eredményt, annál előbb tervezhetünk.

Mia szétterítette a csokoládédrazsét a munkaasztalon, és kezdtekiválogatni a zöldeket.

– Tudom, hogy te vagy az apja. A szülés után csináltathatunkvizsgálatot, de addig nem fogom veszélyeztetni a gyereket, csak mert

neked úgy tetszik. A doktornő elmondta, mivel jár az ilyesmi. Nemkockáztatok meg egy vetélést.

– Jó, akkor megcsináltatjuk a tesztet, amint a baba megszületett– mondta Bronson.

Mia még mindig a drazsét válogatta. A férfi érdeklődve figyelte,amint az összeset megeszi, kivéve a zöldeket.

– Azokat nem szereted? – kérdezte.A lány lenézett a drazsészemekre, aztán a férfira emelte a

tekintetét.– Azokat szeretem a legjobban. A javát mindig a végére

tartogatom.Bronson a lány ujjait vizsgálgatta az ápolt, rózsaszínre lakkozott

körmökkel, amint egyik zöld M&M’set csipegetik fel a másik után.Igyekezett nem gondolni rá, hogy Mia talán már fel is hívta

Anthonyt, hogy elmesélje, milyen hamar sikerült beférkőznie a Danecsalád bizalmába. Néhány dolog a lány mellett szól, sok más viszontellene. Bronson lelkében áldatlan zűrzavar uralkodott.

A napokban találkozott az anyjával, és befejezték aforgatókönyvet. Most működésbe kell hoznia a gépezetet, hogylétrejöhessen a film, aztán nyilvánosan be is jelentik a dolgot. Asajtóban egy ideje már folynak a találgatások a projektről, amelyendolgoznak.

Ám mindez egyelőre titok. Az anyja kínosan ügyelt rá, hogy Miase tudjon róla.

– Ahhoz képest, hogy hívatlanul léptél be a házba, eléggécsöndben vagy – jegyezte meg a lány anélkül, hogy felpillantottvolna. Újabb marék drazsét vett ki az üvegből, és megint válogatnikezdte őket. – Jár az agyad valamin?

Tényleg járt, azon, mennyire kívánja ezt a lányt. Hazug-e vagysem, már a puszta jelenlétével felizgatja.

Bronson tudta, hogy szemmel kell tartania. Ha tönkre akarja tenniőt, el fog bánni vele. Ha viszont nem – nos, egy kicsitelszórakozhatnak még ők ketten.

Mióta látta, milyen odaadón törődik a babával, a kétely felütöttebenne a fejét. Vajon Mia igazat mond? Tényleg nem szándékosan

esett teherbe, és valóban ő az apa? Bronson nagyon szeretett volnahinni neki.

Töprengve ült le az egyik bárszékre, és vett egy zöld drazsét.– Arra gondoltam, több időt fogok tölteni veled. Érdekelne, mit

vársz tőlem. A pénzem nem kell… de akkor mi kell?Mia, aki épp a következő zöld M&M’sért nyúlt, megállt mozdulat

közben.– Semmit nem akarok tőled. Csak azt szeretném, ha a babának

lenne apja, aki szereti.Az utolsó szavaknál a férfira nézett, és fájdalmas tekintete

Bronson lelkéig hatolt. Vagy túl jóhiszemű vagyok, vagy igazatmond, gondolta.

– Ígérem, ha enyém a gyerek, szeretni fogom.Ezen még gondolkodnia se kellett. Ha a baba valóban Dane,

mindent megkap, sok-sok szeretetet és biztonságot.– Mi van veled, Mia? – Bronson felállt, megkerülte a

konyhapultot, és a lány melletti szekrénynek dőlt. – Mit akarsz?Mia reszkető kézzel tette rá a fedőt az üvegre.– Semmit.Repedezik a homlokzat, gondolta Bronson. Ki kell használni az

alkalmat, most kideríti, hazudik-e.Lassan végigsimított a lány arcán és állán, mire Mia ráemelte a

szemét.– Ha a gyerek tőlem van, nem szabad hazudnunk egymásnak.

Szóval mit akarsz, Mia?– Semmit. – A lány előbb a férfi szájára pillantott, csak aztán

nézett a szemébe. – Semmire sincs szükségem.Hazudik.Bronson képtelen volt tovább fékezni magát. Meg kell csókolnia,

mert fizikailag éppoly kevéssé tudja távol tartani magát tőle, mintahogy a gondolataiból sem űzheti ki.

Ahhoz túlságosan gyönge.De ezt ő nem engedheti meg magának.

7. FEJEZET

Mia az ajkán akarta érezni Bronson ajkát. Hazudott, amikor aztállította, semmire sincs szüksége. De azt mégse mondhatta neki,hogy még egyszer le akar feküdni vele…

Mikor Bronson két kezébe fogta arcát, a lány gyönyörűségetérzett, és azt a bizonyosságot, hogy a férfi kívánja őt. Átengedtemagát a csóknak, érzékeny mellét Bronson acélos felsőtestéheznyomta.

Mi lehet az oka, hogy az imént még ingerült volt, most pedig ilyenodaadó?

Kissé hátrahajolt.– Ezt miért kaptam? – kérdezte.Szenvedélytől izzó sötét szempár villant rá.– Lehet, hogy semmire sincs szükséged, Mia, nekem viszont van.

Megpróbáltam tartani a három lépés távolságot, nehogy továbbbonyolítsam a dolgokat. De képtelen vagyok.

Vajon játszik velem, vagy igazat mond? – futott át Mia fején.– És mégsem hiszel nekem – mondta.Bronson a homlokához támasztotta homlokát, és felsóhajtott.– Annyira szeretnék hinni.A lánynak kihagyott a szívverése, megrendítette, hogy a férfi

kimondja a félelmeit. A hangjából kihallatszó gyámoltalanság,sebezhetőség sokat elárult az érzéseiről.

Mia megragadta a karját.– Akkor próbáld meg! Nem fogok fájdalmat okozni.Legalábbis ami őt illeti. A Bronson és Anthony közti rokonság

más kérdés, de nem rajta múlik, beszélhet-e róla.A férfi hátralépett, kezét a nadrágja zsebébe dugta. Állán megint

megrándult az a kis izom.– Csak testi kapcsolatot ajánlhatok fel neked, pillanatnyilag

egyetlen nőnek sem adhatok ennél többet. Megígérem, ha az én

gyerekemet hordod a szíved alatt, mindennél jobban fogom szeretni.De ha azt hiszed, mi ketten egy pár lehetünk, akkor tévedsz.

Nem, ezt Mia sem hitte, ám ennek ellenére családról álmodozott.Majd vár tovább az igazira.

– Elsősorban azt szeretném, ha a baba érdekében megférnénkegymással – mondta. – Most a gyerek az első.

Bronson rápillantott.– Nagyszerű anya lesz belőled.

Három hét múlva, amely idő alatt élete a szokott mederbenfolydogált, Mia hálásan tapasztalta, hogy enyhülnek a reggelirosszullétek. Bronson időnként felhívta vagy benézett hozzá, desemmi más nem történt köztük. Pedig a lány rettenetesen vágyott aférfi érintésére.

Egy hosszú munkanap után épp kikapcsolta irodájában aszámítógépet, amikor Olivia lépett be.

– Volna egy perce? – kérdezte.– Hogyne, ráérek. Csak egy új receptet készülök kipróbálni

otthon. – A lány hátradőlt a székében. – Történt valami?– Nem. Csak azt szeretném mondani, nagyon bátran viseli a

terhességet, tekintettel a fiam kételyeire.Mia nem akarta beavatni Oliviát, miben állapodtak meg

Bronsonnal.– Nincs szándékomban bármibe is beleszólni – folytatta a hölgy,

mintha olvasna a lány gondolataiban –, de szívesen adnék egy kevéspénzt bababútorra, babaruhára.

Mia a fejét rázta, és felállt.– Nem fogadom el, így is nagyvonalúan megfizet.– Gondoltam, hogy tiltakozni fog, de azért felajánlottam.– Boldogulni fogok, bárhogyan is döntsön Bronson.Olivia karba fonta kezét élénk narancsszínű selyemtunikáján.– Mindegy, mit mond maga vagy a fiam, tenni akarok valamit az

unokámért. Szóval mondja meg, mikor akarja megvenni a bútorokat.Van egy remek tervezőm, aki…

Mia felnevetett.

– Ezen még nem is gondolkodtam.– De igen, gondolkodott.– Lehet – hagyta rá Mia –, de nem sokat. Először tudni szeretném,

fiú lesz-e vagy lány, hogy aszerint válasszam ki a színeket. Ésszeretnék mindent egyedül csinálni.

Olivia a fejét csóválta.– Makacs és független. Azért legalább a festést bízza másra.Milyen megértő és kedves ez az asszony!– Megígérem – felelte Mia.– Csak azért mondom, mert én is anya vagyok. Szeretem a fiamat,

és magát családtagnak tekintem. Ne törődjön Bronsonviselkedésével! Jobban aggódik a baba miatt, mint azt hajlandóbeismerni. Mert egyszer már komoly veszteség érte. Majd beszélróla, ha megérett rá az idő.

– Nem szeretnék a fia múltjában vájkálni, Olivia – mosolyodott elMia. – Most egész jól kijövünk egymással, mert mindkettőnknek ababa a legfontosabb.

Olivia a lány arcára tette kezét.– Téved. Akarjátok vagy sem, ti már összetartoztok.Mia tudta, hogy az asszonynak igaza van.– Ha festő-mázolóra lesz szükségem, szólok – mondta, és átölelte

Oliviát.Kiment az irodából. Odakint lágy nyári szellő fújt. Mosolyogva

emelte arcát az ég felé, és kissé bizakodóbban nézett a jövőbe.Miközben végigment a házához vezető széles ösvényen, legyűrte

a késztetést, hogy felhívja Anthonyt. Szívesen beszámolt volna neki afejleményekről, hiszen a barátja; ugyanakkor nem szerette volna, haa férfi miatta összevész a feleségével.

– Jó estét.Mia felsikoltott és a szívéhez kapott.– Halálra rémítesz, Bronson!Ha nem merül így el a gondolataiba, észrevette volna, hogy a férfi

az előtető alatt ül, szexin, mint mindig. Szokása szerint bejelentésnélkül érkezett. Bár minden reggel telefonált, Mia sohasem tudta,mikor néz be hozzá.

– Nem akartalak megijeszteni. – Felállt, és megfogta a lány kezét.– Elgondolkoztál?

Méghozzá a bátyádról, gondolta Mia.– Igen – felelte, és benyúlt a táskájába a kulcsokért. – Mennyi

ideje vársz?– Pár perce.A lány beengedte a házba.– Épp vacsorát akarok főzni. Éhes vagy?Bronson arcán tétova mosoly játszott.– Mint a farkas.Mia nevetve húzta le magas sarkú cipőjét, és bement a konyhába.– Ha akarod, bekapcsolom a tévét.– Kösz, nem kell. Vagy beszélgetni szeretnék, vagy csöndben

maradni. Épp eléggé tele a fejem.Mia nem kérdezte meg, mi a baj, nem akarta túl személyessé tenni

a kapcsolatukat. De a férfi itt van, és marad vacsorára. Tehát valamiidehúzza hozzá; hogy mi, azt nem fogja firtatni.

Kihúzta az egyik főzőmagazint a konyhaszekrény mellettihalomból, és felnyitotta. Miközben a hozzávalókat kereste, mindenporcikájával érezte Bronson jelenlétét. A férfi ugyan egy szót semszólt, de Mia látta, amint föltűri fehér ingének ujját.

– Jól vagy? – kérdezte Bronson, amikor a lány előmelegítette asütőt.

Mia felnevetett.– Egyszer azt hiszem, lány, aztán meg azt, hogy mégis inkább fiú.

De teljesen mindegy.Bronson álla megfeszült.– Bocsáss meg – mentegetőzött Mia, és egy serpenyő után nyúlt.

– Remélem, nem kínos neked.Újra beállt a csönd. Mia betett egy edényt a sütőbe, megtörölte a

kezét, és megint a férfihoz fordult.– Egy óra, mire kész a vacsora. Kérsz egy pohár bort vagy valami

mást?– Kösz, nem.Miát hirtelen türelmetlenség fogta el. Tudnia kell, mire gondolt

Olivia, mikor nemrég Bronson múltját említette.

– Bár semmi közöm hozzá, érdekelne, mi volt az a dolog azexmenyasszonyoddal és a babával.

A férfi tekintete elsötétült.– Téged nem érint.Mia zavartan hozzálátott letörölni a munkaasztalt. Reszkető

kezének szüksége volt valamire, ami lefoglalja.– De igen, érint. Ha tetszik, ha nem, a volt menyasszonyod folyton

közénk áll.– Hagyd ezt!Mia azonban megmakacsolta magát.– Csak tudni szeretném, miért izgulsz annyira a gyerek miatt,

hogy még beszélni sem tudsz róla higgadtan.Bronson felállt, és a hajába túrt.– Miből gondolod, hogy ez a megfelelő pillanat?– Jó ideje töprengek már ezen, Bronson, és az édesanyád ma…A férfi összerezzent.– Anyám? Most viccelsz? Elmesélte, hogy szerettem azt a

gyereket? Hogy már neve is volt? Hogy alig bírtam dolgozni, annyiravártam az esküvőt és a születését?

– Csak azt mondta…– Mit? – vágott közbe a férfi, és széttárta a karját. – Mit mondott?

Hogy a menyasszonyom lefeküdt más férfiakkal, és a baba nemtőlem volt? Azt is elmesélte, hogy szerintem Anthonytől?

Mia levegő után kapkodott. Anthonytől?! Képtelenség!– Én erről semmit se tudtam – mondta.– Persze. De addig erőltetted, míg végül elmeséltem! Gratulálok,

most hát tudod a titkomat. – Bronson halkan szitkozódott. – Nem isértem, hogy nem szivárgott ki a dolog. Mindenki azt hitte, a vetélésmiatt szakítottunk, merthogy túl nagy lelki teher volt.

Miának rémlett, hogy olvasott valamit erről. Már értette, miértfontos a férfinak az apasági vizsgálat: elsősorban a róla ésAnthonyről keringő pletykák miatt.

– Tehát ezért nem hiszel nekem – suttogta. – Sőt Cannes-banegyenesen azt gondoltad, hogy az ellenségednek dolgozom. De tuddmeg, Bronson, bennem még csak föl se merült, hogy lefeküdjekAnthonyvel.

– Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez a vacsora – folytatta a lányrövid szünet után. Szemét a földre szegezte, most nem tudott a férfiranézni. – Nem akartalak bántani, nem akartam, hogy miattam újraátéld azt a lidércnyomást, de képtelen vagyok együtt lenni valakivel,aki hazugnak tart.

Bronson csitítóan a vállára tette a kezét.– A vacsora nagyon is jó ötlet! Eszemben sem volt rád förmedni,

komolyan. Csak jó, ha tudod, mi mindenen mentem keresztül.Mia belenézett Bronson szemébe.– Fájdalmat látok – szólt, és kisimította a ráncot a szemöldöke

között. – Olyan férfit látok, aki várja a jövőt, ugyanakkor fél tőle.Aztán megtette, amit már régen meg akart tenni – a

gyanúsítgatások, a hazugságok és a bizonytalanság dacára.Lábujjhegyre állt, és megcsókolta.

8. FEJEZET

Bronson le volt fegyverezve.Már a lány ajtaja előtt várakozva tisztában volt vele, ha Mia

közeledik hozzá, meg fogja adni magát. Hetek óta vágyott rá. Éstöbbet akart egyetlen csóknál.

Mikor a lány az ajkára szorította ajkát, és hozzásimult, ez többvolt holmi utalásnál. Ennél egyértelműbben nem is fejezhette volnaki magát.

Bronson felnyögött, és fölemelte Miát. Most hát a lány éppúgytisztában van az érzéseivel és gondolataival, mintha a sajátjailennének. Ez megijesztette férfit.

Vajon Mia meg akarja-e fogni magának, vagy tönkre akarja tenni?De ennél is jobban érdekelte, mi van rajta a fekete szoknya és a

rózsaszín, ujjatlan felső alatt.A lány átölelte, és nagyot sóhajtott, amikor a férfi ajka apró

csókokkal forrón végigaraszolt a szájától a nyakszirtjéig.Mosolyogva bújt hozzá.

– Bronson, a…– …a ruha fölösleges.A férfi utálta elveszíteni az irányítást. Utálta, hogy a lánynak

hatalma van fölötte. De a sóhajai, fülét simogató meleg leheleteteljesen elvette a józan eszét.

– A vacsora… – lihegte Mia.Bronson a lány ajkát harapdálta.– Az még eltart egy ideig, te viszont most kellesz nekem.– Azt hittem, nem is kedvelsz.Bronson megfogta a lány mellét.– Kedvellek, Mia. Csak még mindig nem hiszem el, hogy a teljes

igazságot mondod. De ez most csöppet sem izgat.A lány tiltakozni próbált, de a férfi csókkal zárta le ajkát. Pokolba

most a mentegetőzéssel és az okokkal, miért is őrültség, amit

csinálnak! Ismerte ezeket az okokat, de eltökélte, hogy nem vesztudomást róluk.

Keze lassan a lány szoknyájához csúszott, és lehúzta a cipzárt.Mia addig mozgatta a csípőjét, míg földre nem hullott a ruhadarab. Aférfi ezután a selyemfelsőt vette le róla. A lány ott állt elragadórózsaszínű csipke melltartóban és bugyiban, arcán kihívó mosollyal.Terhességének nem a gömbölyded hasa volt az egyetlen jele, amelltartó mintha egy számmal kisebb lett volna a kelleténél.

Miközben Bronson a lány szájával volt elfoglalva, Mia gyorsanmegszabadította a nadrágjától. A férfi készségesen segített aműveletben, félrerúgta cipőjét, föltette a lányt a munkaasztalra, ésbelépett a lába közé.

– Csak hogy tudd, ma éjjel az ágyban még egyszer az enyémleszel – közölte.

Mia mosolyogva húzta végig ujját Bronson ajkán.A férfi élvezettel tolta félre a melltartót, és a lány meztelen keblét

kényeztette. Mia a nyaka köré fonta kezét, mind szorosabban bújvahozzá. Bronsonnak olyan volt ez a nő, mint a kábítószer: függővétette. Ezek az apró sóhajok, a nyögdécselés és a mód, ahogy Miaodaadja magát neki, megőrjítik.

Lassan belehatolt. Azt kívánta, bárcsak örökké tartana ez apillanat. Kívánta a lányt, és a cannes-i éjszakájuk óta eszeveszettenvágyakozott utána.

Mia a nevét suttogta, és nem sokkal később mindkettejükönvégigfutott a kéjes borzongás. A férfi addig ölelte, míg le nemcsillapodtak. Megfogadta, hogy az ágyban majd ráérősebben fogjacsinálni.

Miután elhúzódott a lánytól, fölmerült benne a kérdés, hogyanbefolyásolják a kapcsolatukat az imént történtek. Kapcsolat? Azvoltaképpen nincs is. Valószínűleg nemzettek egy gyereket – deminek nevezze azt, ami köztük van?

Ami biztos: jobban kívánta Miát, mint valaha bármely nőt azéletében. De jó lenne, ha igazat mondana…

Mia töltött egy italt Bronsonnak, aztán a nappaliba ment, ahol aférfi egy DVD-t keresett.

– Film? – kérdezte a lány, és letette a poharat a kisasztalra.Bronson ráemelte a szemét.– Nézhetünk filmet, igen. De ha elcsábítasz, fenntartom

magamnak a jogot, hogy kikapcsoljam.Vajon maradni akar? Eljátszani a boldog családot? Mia zavarba

jött. A férfi tettei sehogy sem álltak összhangban a szavaival. Nekinincs kedve a játszmázáshoz, nem akar arra várni, míg Bronsontisztázza magában, milyen jellegű is kettejük viszonya.

– Beszélnünk kell – mondta, és leült. – Semmi bajom azzal, amivacsora előtt történt. De szeretnék őszinte lenni: nem kalandotkeresek. Csak akkor lehet köztünk igazi kapcsolat, ha őszintékvagyunk egymáshoz.

A férfi megdermedt.– Mondtam, hogy többet nem adhatok. Tudod, miért.– Tudom, mi történt veled – válaszolta a lány. – De hagyd a

múltat, nézz előre!Bronson felsóhajtott.– Engem hidegen hagy, lesz-e happy end. Régebben törekedtem

rá, de az az idő már elmúlt. Most a munkámra koncentrálok, többfilmterven is dolgozom. Tényleg csak keveset tudok nyújtani neked.– Ez alatt a szexet érti.

A lány a karjára tette a kezét. Érezte, hogy a férfi épp engedékenyhangulatban van. Bárcsak megnyílna előtte… Akkor belátná, milyenklassz család lehetne belőlük. De türelmesnek kell lennie, ha elakarja nyerni a bizalmát.

Kigombolta Bronson ingét. A férfi érdeklődve nézte, mit csinál.– Akkor hát elveszem azt, amit nyújtani tudsz – mondta Mia, és

szétnyitotta az inget. – De továbbra is igyekezni fogok, hogybebizonyítsam, milyen remekül összeillünk.

Az ing a földre hullott. Mia kacér pillantást vetett a férfira, majdkiment. Tudta, hogy követni fogja.

Azt akarta, hogy Bronson az ágyában legyen, és rájöjjön,komolyan beszélt. Sokféle módja van a csábításnak, és Mia mindentbe akart vetni, hogy megszerezze a férfit.

A nappaliból neszek hallatszottak. Miának nem kelletthátranéznie, hogy tudja, Bronson ott van néhány lépésnyire mögötte.Mosolyogva haladt a folyosón a hálószoba felé.

Mikor levette ágyáról a selyempárnákat, és hátrafordult, Bronsonaz ajtóban állt meztelenül. A lány kinyújtotta a kezét, mintha hívná.

A férfi odament, és olyan szenvedéllyel csókolta, hogy a lánymajdnem odalett a boldog várakozástól. Lehetetlen, hogy ez a férficsak testi vágyat érezzen iránta.

Sóhajtva megragadta széles vállát, az ágyra ereszkedett, ésmagával húzta.

Bronson oldalra csúszott.– És a baba?– Ne aggódj – nyugtatta meg a lány –, egyikünknek sem okozol

fájdalmat.A férfi gyöngéden megcsókolta az arcát, aztán a nyakszirtjét és a

kulcscsontját. Mia keze végigsiklott az izmos háton, a térdétmegemelte.

Bronson egy határozott mozdulattal belehatolt, miközben Miamegkapaszkodott benne. Talán a terhesség tesz ilyen szeretetéhessé,futott át a lány fején.

A férfi múltjára gondolva megértette, hogy nehezen bízik meg azemberekben. Megindította a sebezhetősége, amely megbújik Bronsondomináns fellépése mögött. Érezte, hogy a férfi kezd megnyílnielőtte. Ha valóban nem hinne neki, aligha szeretkezne vele ennyit.

Mia elhatározta, bebizonyítja, hogy nem hazudik – sem a babával,sem pedig az iránta táplált vonzalmával kapcsolatban.

Miközben élvezte a szexet Bronsonnal, nem hagyta nyugodni agondolat, hogy mégsem teljesen őszinte vele. Hiszen súlyos titkotőriz.

Bronson kézen fogta a lányt, amikor beléptek a rendelőbe az újabbultrahangvizsgálathoz. A berendezés hibája miatt el kellett halasztaniegy héttel, a férfi bosszankodott is, most azonban végre itt vannak.Időközben Mia már a tizenötödik hétben járt. Bronson tudta, hogy a

lány örül a babának, de ő egyelőre nem mert bizakodni, míg ki nemderül, hányadán is áll.

Lényének egy része azt súgta, Mia nem hazudik, és soha nem ishazudna. Ám visszaemlékezett arra a másik nőre, aki azt állította,tőle vár gyereket. Vajon miért veszi egy kalap alá kettejüket?

Leültek a privát várószobában, de nemsokára már szólították isőket. A vizsgálóban Bronson segített Miának fölfeküdni az ágyra.

– Jól van, Mia? – kérdezte az asszisztensnő.A lány bólintott.– Már egy hónapja elmúltak a reggeli rosszullétek. Soha jobban

nem voltam.Az asszisztensnő rámosolygott, és felhúzta a pólóját.– A terhesség második harmadában jár, a legtöbb nő ilyenkor teli

van energiával. Görcsök?– Azok sincsenek.Bronson a vizsgálóágy mellett állt. Mikor az asszisztensnő

végighúzta a szondát Mia hasán, és a képernyőre mutatott, a férfinakmajdnem elakadt a lélegzete. Megfogta a lány kezét, úgy figyelte akicsiny, dobogó szívet.

– Jó erős a szívverése – jelentette ki az asszisztensnő.Bronson lepillantott Miára, aki könnyfátyolos szemmel nézte a

képernyőt.– Szuper.Az asszisztensnő megnyomott néhány gombot, elmozdította a

szondát, majd újabb gombokat nyomott meg.– Éppen tizenöt hetes és egy napos. Ha minden igaz, a baba

Bálint-napon fog a világra jönni.– Bálint-napi gyerek lesz? – mosolygott Mia. – Már most

szeretem ezt a kislányt.Az asszisztensnő nevetett.– Ha gondolja, jövő hónapban megnézhetjük a nemét, akkor már

jobban látszik.– Én szeretném tudni. Hát te? – pillantott Bronsonra a lány.– Én is – bólintott a férfi.

A lány arca sugárzott a boldogságtól. Bronson pedig úgy érezte,lassan beleszokik az apaszerepbe, és anyjához hasonlóan egyreinkább hisz Miának.

Kitűzték a következő vizsgálat napját, aztán Bronson a kocsihozkísérte a lányt.

– Van kedved egy kései ebédhez? – indítványozta.– Kedvem az lenne, csak még rengeteg a dolgom. Kitennél a

főépületnél?Mia csodálkozott a férfi bosszús arckifejezésén.– Persze.A lány az asszisztensnőtől kapott fényes, fekete-fehér képeket

nézegette.– Legszívesebben egész nap a babánkat bámulnám.– Ha megmutatod a képeket anyámnak, senki se fog dolgozni, azt

garantálom – jelentette ki a férfi.– Nem voltam benne biztos, szeretnéd-e, hogy megmutassam

neki.– Tudja, hogy vizsgálatra mentünk.Azt már meg sem említette, hogy Oliviának semmi kétsége az

apasága felől. Mert ugyan miért olyan biztos ebben?– Jól van, Bronson, semmi gond. Megértem, ha nem szeretnéd,

hogy anyád lássa a képeket.A férfi tudta, hogy Mia szívesen megosztaná valakivel az örömét,

elvégre sem igazi barátai, sem családja nincs. Lehet, hogy pont ezértpróbál családapát kreálni őbelőle.

Nem akart cinikus lenni, de okvetlenül meg kell őriznie azéberségét. Irtózott az újabb botrány gondolatától.

Bronson az asztalra csapta az újságot. Nemrég érkezett azanyjához szombati ebédre. Kezdetnek ott volt egy sajtófotó róla ésMiáról, amint elhagyják a rendelőt. És nem elég, hogy a kép mindentelárult a kezét a hasán pihentető lányról, nem, az átkozott cikkbenráadásul az állt, hogy „Bronson Dane számára most második esélynyílik a családi boldogságra”. Miáról azt írták, hogy lefeküdt„Hollywood legszívdöglesztőbb pasijával”.

Ez az ismertség átka: keresztet vethet a háborítatlan magánéletre.– Sajnálom, Bronson.A férfi megfordult a párnázott széken. Victoria állt mellette.

Divatosan elegáns volt, mint mindig: sötétkék, ujjatlan átlapolt ruhátés arany ékszereket viselt, tökéletesen beállított haját napszemüvegfogta le.

Az újságot nézte.– Ma reggel láttam, mindjárt hívtalak is, de ki volt kapcsolva a

mobilod.– Ne sajnáld, Tori! – Bronson felállt, és arcon csókolta húgát.

– Nem a te hibád, hogy a sajtó szaglászik. Remélem, békén hagyjákMiát.

– Tudom, hogy szereted – mosolygott Victoria.– Igen – felelte a férfi. – Szeretem. Se házasságot, se közös

háztartást nem tervezünk, de attól még szeretem.A kelleténél is jobban.Victoria a fejét csóválta.– Tudom, nem szívesen beszélsz az érzéseidről. Egy szót sem

szólok majd, amikor megkéred a kezét.– Megkéred a kezét? – csendült fel egy hang.Bronson felnyögött, amikor körülnézett, és megpillantotta anyját.– Szó sincs eljegyzésről, Tori zöldségeket beszél – sietett

leszögezni.Olivia kijött a teraszra, mindkét gyerekét megpuszilta, és leült az

asztalhoz.– Jó lenne, ha Mia a családhoz tartozna – mondta. – Csodálatos

nő.Bronsonnak semmi kedve nem volt hallgatni a lány magasztalását.

Egyelőre neki magának is tisztáznia kell az iránta való érzelmeit, neszóljon bele az anyja és a húga. Elvégre felnőtt férfi, aki sok milliódolláros szuperprodukciókat készít. Egyedül is tud dönteni!

– Összeszedtem a pénzt a filmre – jelentette ki, de mindjártelhallgatott, mert felbukkant a személyzet két tagja. Erről a filmrőlmindössze három ember tud, az a három, aki itt ült az asztalnál.

– Nem valami elegánsan váltasz témát – mondta Olivia, ésrámosolygott a két alkalmazottra, akik egy-egy felfújttal,

gyümölccsel, kenyérrel és gyümölcslével megrakott zsúrkocsit toltakaz asztalhoz. Mikor hallótávolságon kívül kerültek, megkérdezte:– Eldöntötted már, ki legyen a rendező?

– Ketten jöhetnek számításba.– Lenne egy javaslatom. – Olivia ráemelte szemét a fiára.

– Anthony Price.Victoria jól hallhatóan kifújta a levegőt. Bronson hitetlenkedve

megrázta a fejét. Letette a poharát, és azt kívánta, bárcsak valamierősebb lett volna benne, mint gyümölcslé. Előbb az újság, most megez! Az anyja nem gondolhatja komolyan.

– Figyelj csak ide! – sietett a magyarázattal Olivia.– Mindkettőtöknek mondanom kell valamit. Senki más nem tud róla,és szeretném, ha ez így is maradna.

Bronsont baljós érzés kerítette hatalmába. Victoriára pillantott,akin szintén úrrá lett a nyugtalanság.

– Orvosnál jártam – folytatta a hölgy. – A leletek nemegyértelműek, legalábbis az orvosom ezt mondja. Nem hiszem, hogykomoly a dolog, de további vizsgálatokat fogok végeztetni, hogybiztosat tudjak.

– Milyen vizsgálatokat? – kérdezte a lánya.Olivia arcán megjelent az Oscar-díj-kiosztókról jól ismert mosoly.

Bronsonnak azonban egyre csak azon járt az esze, hogy ha anyjabeteg, akkor mindenképpen meg kell gyógyítani.

– Ezért nem akartam, hogy tudjatok róla – válaszolta aNagyasszony. – Mert akkor aggódtok. Pedig jól vagyok, csakfájdalmat éreztem a mellkasomban, először azt hittem, hogy astressztől van.

– Mikor mész megint? – tudakolta Bronson.– Hétfőn.A férfi igyekezett megemészteni a gondolatot, hogy anyja beteg

lehet. Félelem fogta el, amikor Oliviára nézett, aki mindig szilárdtámaszt jelentett neki.

Beletelt egy-két pillanatba, mire fölmerült benne a kérdés, hogyjön ide Anthony Price.

– Lemondom néhány programomat – jelentette ki Victoria. – DeAnthonynek mi köze a betegségedhez?

Olivia tekintete elfelhősödött. Valamit eltitkol.– Gondolkodóba ejtett ez a dolog – mondta, és mélyen a fia

szemébe nézett. – Te vagy a legjobb filmproducer, Anthony a legjobbrendező. Szeretném, ha a legjobbak csinálnák meg ezt a filmet.Örülnék, ha félretennétek az ellentéteket.

A férfi dühbe gurult.– Itt többről van szó, mint hogy aggódsz a leleteid miatt!Olivia fogta a vajat, és hozzálátott megkenni egy kenyérszeletet.– Ez lesz az utolsó filmem.– Anya – szólalt meg Victoria –, te biztosan nem fogsz

visszavonulni.– Kedvesem, bármennyire is imádok a kamerák előtt állni, egyszer

mégiscsak abba kell hagynom. És én a csúcson szeretném.Bronson az újságra meredt. Meg kell hagyni, volt már ennél jobb

napja.– Tudod, miért gyűlölöm Anthonyt – mondta. – Ki van zárva,

hogy megkérdezzem, volna-e kedve leforgatni ezt a filmet. – Felállt.– Majd az orvosi vizsgálat után térjünk vissza a rendezőkre!– Victoriához fordult. – Szia, Tori.

Miután elhagyta a házat, először nem tudta, hová induljon. Le kellhiggadnia. Hihetetlen, hogy anyjának beteg a szíve.

De először is a legfontosabb, hogy találkoznia kell Miával, ésbeszélni az újság címlapján megjelent fotóról.

Mia hitetlenkedve gondolt a címlapsztorira. Hiába remélte hát,hogy a terhessége a lehető legtovább titokban marad. Bronson nemjelentkezett, de a lány tudta, hogy anyjával és húgával készülebédelni. Talán utána beugrik hozzá. Vajon milyen hangulatban lesz?

A medence partján keresett menedéket. Fekete bikinit vett föl, mitsem törődve azzal, hogy már jóformán nincs is dereka.

Megcsörrent a mobilja. Mért is kellett kihoznia ezt a vackot!Ujjaival kitapogatta a nyugágy mellett.– Halló.– Mondd, hogy nem igaz!Anthony hangjára Mia felült.

– Olvastad az újságot? – kérdezte.– Kérlek, mondd, hogy nem Bronsontól estél teherbe!– Nem mondhatom.– Közel kerültetek egymáshoz. A jelek szerint közelebb, mint

gondoltam. De ugye nem…– Egy szót se szóltam neki, Anthony. Tartom a szavam.A férfi felsóhajtott.– Hogy az ördögbe kezdhettél vele?– Védtelen vagyok az érzéseim ellen. Nálad jobban ezt senki sem

tudja.Anthony keserűen fölnevetett.– Hagyjuk a tönkrement házasságomat. Én most azért aggódom,

hogy olyasmibe keveredsz, ami beláthatatlan következményekkeljárhat.

Miát meghatotta a férfi aggodalma.– Ura vagyok a helyzetnek – mondta.– Mikor jön a baba?– Bálint-napon.– Az még soká lesz.A lány a hasát nézte.– Az az érzésem, hamarabb, mint gondolnánk.– Boldognak tűnsz.Mia elmosolyodott.– Igen, az vagyok. Mikor beszélsz Oliviával?A kérdést követő csönd meglepte.– Beszélned kell vele – biztatta a férfit. – Összebarátkoztam ezzel

a családdal, és nagyon nyomaszt a titkod.– Felhívom. Charlotte nemsokára elutazik a barátaival, majd

akkor.– Ha megmondod, mikor, elintézem, hogy ráérjen – ajánlotta fel

Mia.Anthonyből percekig folyt a szó. A lány tudta, a férfi senki mással

nem beszélhet a vér szerinti anyjáról. Még a feleségének sem tett rólaemlítést, így is épp elég gondja van a romokban heverőházasságukkal.

A telefonbeszélgetéstől Mia megkönnyebbült. Örült, hogyAnthony végre feltárja az igazságot Olivia előtt, és imádkozott, hogykedvezően fogadják a hírt. Abban is reménykedett, Bronsonmegbocsátja neki, hogy elhallgatta előle a titkot.

Elmerült a hűvös vízben, és úszott pár hosszt. A doktornő aztmondta, mindent szabad, amit eddig is csinált.

– Kár, hogy nem hoztam fürdőnadrágot – szólt egy hang aközelből.

– Bronson! Azt hittem, az édesanyádnál ebédelsz.A férfin látszott az idegesség, mereven állt, az arca megfeszült,

drága farmerjának zsebében a kezét ökölbe szorította.– Voltam is ott – felelte –, de ez itt kedélyesebbnek tűnik.Rendben, tehát nem akar beszélni róla, és ő nem fogja nyaggatni.

Miát azért bántotta ez a távolságtartás. Várta már a napot, amikorBronson végre nem úgy kezeli, mint valami kettős ügynököt.

– Itt nem kell semmilyen ruha – szólalt meg, és hátranyúlt anyakához, hogy kioldja a bikinifelsőt.

Csibészes mosoly bujkált a férfi ajkán.– Jó ötlet – mondta.Mia odahajította a bikinifelsőt. Bronson másodperceken belül

beugrott a medencébe, anyaszült meztelenül, de vigyorogva.

Mercedes sportkocsijában ülve Bronson az imént félig kihallgatotttelefonbeszélgetésen töprengett. Úgy látszik, Anthony csak mostszerzett tudomást Mia terhességéről.

Amikor ő odaért a medencéhez, és a lány épp olyasmit mondott,hogy tartja a szavát, meg „elintézem, hogy ráérjen”,megdöbbentették a hallottak. Gyanította, hogy Oliviáról van szó.

Miért akarja elintézni Mia, hogy Oliviának jusson idejeAnthonyre? Miféle megbeszélnivalójuk lehet? Csak nem a filmügyében hívta fel a lány?

Itt valami nincs rendben.El kell vinnie innen Miát. Időt kell szakítaniuk egymásra. Végre

tényleg ki kell derítenie, hányadán áll a lánnyal. Amíg nem tudja azokát, miért telefonálgat Anthonynek, képtelen megbízni benne.

9. FEJEZET

Hétfő reggel Mia észrevette, hogy valami történik. Olivia,Bronson és Victoria szóltak, hogy a következő órákban nem lesznekelérhetők. Bronson ugyanakkor hozzátette, hogy vészhelyzetbenfelhívhatja. Aztán mindhárman egész napra eltűntek.

Mi lehet az? Anthony máris beszélt volna Oliviával? Ezért vonultvissza tanácskozni az egész család?

Miának sejtelme sem volt, és talán nem is akarta tudni. Elvégzi amunkáját, és kerüli az izgalmakat, hogy egészséges, boldog babáthozzon a világra.

Megcsörrent az irodai telefon, kizökkentve a lányt boldogábrándozásából. Bronson volt az.

– Milyen gyorsan tudsz összecsomagolni? – kérdezte.– Csomagolni? Miről van szó?– Egy utazásról. Öt nap, az úti cél titkos. Csak a

legszükségesebbet hozd.– Dolgozom, amúgy meg azt hittem, senkinek sem vagy elérhető.Bronson fölnevetett.– Már befejeztük, és jobban ment, mint gondoltuk. Mikor tudsz

elszabadulni?Ha a férfinak ennyire sietős, öt perc alatt elkészül.– Fél óra – válaszolta.– Odaküldöm a sofőrömet, a reptéren találkozunk. – Azzal

Bronson le is tette.Mia a kagylóra meredt, és hangosan felnevetett. Ez a férfi újra

meg újra meg tudja lepni.Kikapcsolta a számítógépet, és sietett haza.Miután előszedte a bőröndjét, és bedobálta a legszükségesebbet

– a szexi alsónemű semmiképp se maradhatott ki –, a sofőr kivitte aholmiját a kocsihoz.

Útban a repülőtérre enyhe szédülés fogta el. Hová mennek vajon?

Még öt hosszú hónap van hátra a szülésig. Azt kívánta, bárcsakhamar elrepülne a következő néhány hét, hogy végre megtudja, fiútvár-e vagy lányt. De kénytelen még egy ideig türelemmel lenni.

A kocsi bekanyarodott a repülőtér privát zónájába. Bronson amagángépe mellett állt, és beszélgetett valakivel, bizonyára apilótával. Mia tele volt izgatott várakozással. Már maga az, hogyBronson és ő a világ valamely pontján kettesben töltenek néhánynapot, fantasztikus. Remélheti-e, hogy a férfi beleszeretett, vagymindez csupán a baba miatt van?

– Jó, hogy ilyen hamar jöttél – mondta Bronson egy gyors puszikíséretében. – Készen állsz?

A lány mosolygott.– Igen, készen állok meghallgatni, hová megyünk.– Hamarosan kiderül. Remélem, kellőképpen izgulsz!– Naná hogy izgulok.Felszálltak a repülőgépre, Mia elhelyezkedett az egyik bőrülésen.– Meddig tart az út?– Épp elég ideig, hogy együnk és aludjunk. S ideje

megbeszélnünk a gyerek nevét.Mia megdermedt.– A nevét?– Igen. – Bronson leült a lánnyal szemben, előrehajolt és

megfogta a kezét. – Mégiscsak hívnunk kell valahogy.Komolyan gondolja? Hajlandó úgy beszélgetni, ahogy szülők

szoktak egymás közt? Azt akarja, hogy ők hárman egy családlegyenek? Mia majdnem elsírta magát a boldogságtól.

– Azt hittem, majd csak akkor akarsz ezzel foglalkozni, ha mártudod, hogy…

– Nem, most szeretnék. – Bronson megcsókolta a lány kezét.– Mr. Dane, indulhatunk – szólt a hangszóróból a pilóta hangja.

– Ha elfoglalta helyét és bekötötte a biztonsági övet, néhány percmúlva a levegőbe emelkedünk. Csodaszép időnk van, az ég tiszta,kellemes utunk lesz.

Bronson becsatolta magát, és hátradőlt.– Nos, mit szólnál a Herberthez?

Mia rémülten meresztette a szemét, aztán hangosan felkacagott.Ez a férfi ilyen vicces is tud lenni? Érdekes útnak ígérkezik.

– Biztosra veszem, hogy te is gondolkodtál már a nevén – mondtaBronson, miközben a gép megindult a kifutópályán. – Fogadok, márfel is írtál magadnak néhányat.

– Egy-kettőt talán… – nevetett a lány. – Ez komoly dolog. Életünkvégéig együtt kell élnünk ezzel a névvel. A gyereknek pláne.

Bronsonban minden egyes nappal erősödött az apai érzés, de nemtudta volna megmondani, mikor állt be a fordulat a babához valóviszonyában.

De mi van, ha Mia mégis hazudik? Bronson hinni akarta, hogy eza nő, akit egyre jobban kedvel, nem csaló, és abban is hinni akart,hogy kapott az élettől egy újabb esélyt.

– Szerintem lány lesz – folytatta Mia. – Ezért aztán főleglányneveken töprengtem.

A férfi mosolygott. Jól el tudta képzelni Miát egy olyan gyerekkel,aki szakasztott mása: barna haj, kreol bőr és gyönyörű sötétbarnaszempár.

– Például? – kérdezte.A repülőgép a magasba emelkedett.A lány keresztbe rakta a lábát, és kisimította a szoknyáját.– Olyan nevet akarok, ami gyerekhez is, felnőtthöz is illik. Erőt

sugározzon, ugyanakkor legyen nőies.– Biztos vagy benne, hogy lány lesz?– Remélem.Bronsonnak mindegy volt a neme, ha valóban ő az apa. Az

ördögbe is, a szíve megszakad, ha mégsem.– Még nem is mondtad, mi történt ma reggel. – Mia gondterhelten

ráncolta a szemöldökét, és előrehajolt. – Minden rendben?A férfi sóhajtott. Nem akart rágondolni, hogy anyja, miután jó

hírekkel távoztak az orvostól, megismételte abbéli óhaját, hogyAnthony legyen a rendező.

– Megvizsgálták anyám szívét.Mia ijedten összerezzent.– Ó, erről egy szót sem szólt. Valami baja van?

– Nemrég egy terheléses teszt gyanús eredményeket hozott. Macsak kontrollra kellett menni. Az orvos szerint minden rendben.

Bronsonnak jólesett látni a lány megkönnyebbülését. Lám, szeretia családját! De mi van, ha csak alakoskodik? Napról napra jobbankedvelte Miát. Hogyan élhetne tovább, ha elveszíti?

Nem, nem akar beleszeretni. Ilyesmire ő nem áll készen.– Áruld el, hová megyünk! – kérte a lány.Bronson kibökte:– Toszkánába.Mia nagy szemeket meresztett.– Ahol a szüleim…?A férfi megragadta a kezét.– Tudom, hogy a családod odavalósi. Azt gondoltam, esetleg

szeretnéd viszontlátni a szülőhelyedet, mielőtt te magad is gyerekethozol a világra.

– Bronson – suttogta Mia. Egy könnycsepp gördült végig azarcán. – Nem is tudom, mit mondhatnék…

A férfi elérzékenyült.– Semmit nem kell mondanod. Már napok óta el akartalak hívni

erre az utazásra. Csak miután anyám megemlítette ezt a maivizsgálatot, nem tudtam, elindulhatunk-e egyáltalán.

Mia két kezébe fogta Bronson arcát.– Te vagy a legkedvesebb férfi, akivel életemben találkoztam. A

gyerekünknek lesz a legjobb apukája a világon.Bronson nagyot nyelt, és csókot lehelt Mia kezére.– Lesz egy másik meglepetésem is a számodra, ha megérkeztünk

Olaszországba. Nem mondom meg, mi az, légy türelemmel!Mia mosolygott.– Már most többet adtál nekem, mint amennyit valaha remélni

mertem.Bronson kihallotta szavaiból, hogy nemcsak az utazásra gondol,

hanem a gyerekre is. Jobban meg kell ismernie ezt a lányt, hogy százszázalékig megbízhasson benne.

Toszkána éppen olyan volt, amilyennek Mia elképzelte: szelídzöld dombok, csodaszép villák, béke és derű. Már a táj szépségemegérte az utazást.

– Milyen messze van a házunk? – kérdezte a lány, miután beültekbérelt kocsijukba.

– Nincs ház.– Talán sátorozunk? – nevetett Mia.Bronson mosolyogva vezetett a keskeny utcákon.– Kibéreltem egy várat.– Egy várat? – Mia próbálta maga elé képzelni. – Viccelsz.– Eszemben sincs.– Hogyan intézted el, hogy szobát kapjunk egy várban?A férfi tekintete mintha azt mondta volna: úgy látszik, még mindig

nem tudod, kivel van dolgod.– Péntekig az egész vár a miénk.Mia lejjebb csúszott az ülésen. Ez a férfi nem sajnálta a

fáradságot, hogy elhozza ide, ahol a szülei találkoztak, egymásbaszerettek és családot alapítottak. Sőt egy egész várat is kibérelt, hogykettesben lehessenek.

Kedveli őt, efelől semmi kétség. De vajon szereti is? Nem tudta,de úgy vélte, maga Bronson sem tudja. Türelemmel kell lennie.

Amikor rákanyarodtak egy kocsifelhajtóra, a lány felkiáltott:– Elképesztően szép!– Öt éve forgattunk itt, azóta szeretnék visszajönni. Csak az

alkalom hiányzott.Mia boldogan gondolt arra, hogy Bronson kezd beleszeretni.– Isten hozott a Castello Leopoldóban! – mondta a férfi, amikor

leparkoltak.Mia kipattant, és álmélkodva körülnézett. Ezek a gyönyörű,

vadszőlővel befutott falak! Alig várta, hogy bemenjenek a várba.Bronson odalépett hozzá.– Tíz hálószoba és tizenegy fürdőszoba van odabenn.A lány ránézett.– Mindet használni fogjuk?– Arra mérget vehetsz – mormolta a férfi, és megcsókolta.

Mia mosolygott, Bronson tényleg beváltani látszik ígéretét.A lány lassan az oldalára fordult, és az alvó férfit nézte. Sötét

hajának egyik tincse a homlokába hullott, az ajka résnyire nyílt.Egyszeriben szorongás fogta el. Tudta, hogy Anthony a héten

beszélni akar Oliviával. Ha Bronsonnal hazaérkeznek romantikusutazásukról, évtizedes titokra derül fény. A sajtó tálcán kapja azévszázad egyik legütősebb sztoriját.

Vajon hogyan reagál majd Bronson? Mennyire viseli meg azigazság? Becsapva érzi majd magát, amiért ő egy szót sem szólt nekia titokról?

Mocorgást érzett a hasában, gyorsan odatette a kezét. A baba elsőrúgása! Mia boldogan fölkacagott.

– Mi az? – ült fel Bronson álomittasan.– Semmi baj… csak rúgott a baba.A férfi a hasára bámult.– Biztos?Mia bólintott, mire Bronson ráemelte szemét, és azt mondta:– Köszönöm.A lány nem értette.– Mit köszönsz?– Azt, hogy az vagy, aki – válaszolta a férfi, és átölelte Miát.

– Hogy annyira szereted ezt a gyereket. És az őszinteségedet.Mia behunyta a szemét, és erőt vett magán, nehogy kiöntse a

szívét Bronsonnak. Először Anthonynek és Oliviának kell beszélniegymással.

– Szeretem a babát – mondta, és a férfi kék szemébe nézett. – Megtéged. – Bronson tekintetében fájdalom tükröződött. Mia két kezévelközrefogta az arcát, és gyengéden megcsókolta. – Ezt nem azértmondtam, hogy még jobban összezavarjalak, hanem hogy tudd, mitérzek irántad. Nem kell semmit válaszolnod. A szerelmem ajándék.Ha akarod, elfogadod.

– Jobban kedvellek téged és a babát, mint szeretném. Többetegyelőre nem adhatok neked. Több nincs bennem.

A férfi nyilvánvaló vívódása sokat elárult Miának az érzelmeiről.Ha nem szeretné őt, félvállról venné a helyzetet.

Bronson finoman megcsókolta a nő ajkát, aztán hátradőlt.– Ma lesz néhány meglepetésem a számodra – mondta.– Remélem, az egyik ruhával kapcsolatos.Bronson sóvár szemmel nézte a lány meztelen mellét.– Sajnos igen, ruhákkal is.Mia finoman a karjára csapott.– Áruld el! Tudod, hogy utálok várni!– Abban a szobában, amelyikben először aludtunk, van egy

bőrönd. Kismamaruhákat találsz benne Victoria Dane-től.– Micsoda? – A lány kiugrott az ágyból, magával húzva a takarót.

– A húgod kismamaruhát tervezett nekem?Bronson elmosolyodott.– Csak egy-két darabról van szó, mert kevés az ideje, de majd lesz

még több is. – Somolygott. – Most odamész, vagy inkábbmeghallgatnád, mi van még számodra?

– Furdal a kíváncsiság. Mondd el!A férfi az oldalára gördült, fejét a kezére támasztotta.– Leckéket fogsz venni Olaszország legjobb szakácsától,

Ambrogio Riccitől. Ma délután érkezik.Mia visszarohant az ágyhoz, és rávetette magát.– Úristen, Bronson, hihetetlen! Ezt mind értem teszed?A férfi végigsimított ujjával a lány fedetlen karján.– Még csak kilenc óra. Bőven van idő, hogy kimutasd a háládat,

mielőtt a vendégünk megérkezne.Mia félredobta a selyemtakarót.– Nagyon-nagyon hálás vagyok!

Bronson az utolsó simításokat végezte az egyik hálószobán,amelyet eddig még nem használtak. Előzőleg üdvözölte Ricci séfet,bemutatta Miának, aztán magukra hagyta őket a konyhában.

Miközben odalent sütöttek-főztek, ő megterített a legfelső emeletegyik erkélyén. Egy szál bíborszínű liliomot fektetett a lány székére,

és nagyot nyelt. Képes rá. Akarja. Az apja akar lenni ennek agyereknek. És be fogja vallani Miának az érzelmeit.

Előtte azonban saját magával kell tisztába jönnie. Szerelmet mégnem tud adni, de soha más nőhöz nem vonzódott ennyire. És egyideje már hisz neki.

Miután az utolsó meglepetését is az asztalra tette, lement, hogymegnézze, mi folyik a konyhában. Majd elintézett néhány telefont, ésdolgozott egy kicsit, miközben Mia a mesterszakácstól megtanulta,hogyan készül az eredeti olasz paradicsomszósz, a tészta és atiramisu.

Bronson alig várta, hogy a lány végre megint csak az övé legyen.Meg akarta neki mondani, elhiszi, hogy tőle van a baba, és megbízikbenne.

Lement a földszintre, és látta, hogy Mia éppen bezárja a bejáratiajtót.

– A mosolyodból és az illatokból ítélve eredményes volt afőzőlecke – jegyezte meg.

A lány arca ragyogott.– Ó, Bronson, ez volt életem egyik legszebb élménye! – Odament

a férfihoz, a karját a nyaka köré fonta. – Köszönöm!– Kizárólag önérdekből szerveztem meg ezt a leckét.Mia tréfásan mellkason bokszolta, és elindult a konyha felé.

Bronson követte a ringó csípőt.– Fogj egy tányért, és teszteld le a végeredményt! – indítványozta

a lány, majd leemelte a fedőt az egyik fazékról.– Jobb ötletem van.A férfi kivett néhány tálat a szekrényből, az egyikbe beleöntötte a

fazékból a szószt, egy másikba a tésztát, fogta a kenyeret, és mindezttálcára tette.

– Hozd a desszertet, és gyere utánam!– Hova megyünk?– Bízd rám!Mia elragadtatva kiáltott fel, amikor meglátta az asztalt a

harmadik emeleti erkélyen.– Ez káprázatos!Bronson letette a tálcát.

– Gondoltam, tetszeni fog a kilátás idefentről. No és ezt a szobátmég nem használtuk.

Mia az asztalra tette a tiramisut, és odament a férfihoz.– Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt. El sem tudom mondani,

mennyire hálás vagyok.– Ha elmondani nem tudod, vannak más lehetőségek a hála

kifejezésére.Bronson karjával körbefogta a lány derekát. Mindig kiszáradt a

torka ennek a domborodó hasnak a látványától vagy érintésétől.Kezdett beleszeretni ebbe a nőbe – és a gyerekbe.

– Mondanom kell valamit – suttogta a lány hajába. – Tudom, hogytőlem van a baba. Tudom, mert most már jobban ismerlek.Becsületes és őszinte vagy. Már azt is elhiszem, hogy Anthonyvelcsak barátok vagytok. Talán közelebb álltok egymáshoz, mintszeretném, de ez a te dolgod.

Mia könnyfátyolos szemmel pillantott fel rá.– Nem is sejted, milyen sokat jelent ez nekem.Bronson nem bírt tovább várni az utolsó meglepetéssel, látni

akarta a lány arckifejezését, amikor átadja neki az ajándékot.Közben Miának újra eszébe jutott Anthony és a nyomasztó titok.A férfi tésztát szedett a lány tányérjára.– Minden rendben? – kérdezte.Mia igyekezett mosolyogni. Ebben a mesebeli várban nincs kedve

arra gondolni, ami hazatérésük után várja őket.– Igen – válaszolta. – Csak izgulok, ízlik-e majd az első igazi

olasz tésztám.Öntött magának egy pohár vizet az asztalon álló kancsóból.– Hát ez micsoda? – kopogtatta meg egy nemesacél tál fedelét.– Nyisd ki! – biztatta a férfi, és leült vele szemben.Mia levette a fedőt, a tartalmára meredt, és elnevette magát.– Zöld M&M’s?Bronson vállat vont.– Ha esetleg nem sikerült volna a desszert…Miának vadul kalapált a szíve. Bronson szereti őt! Hányszor is

adta már bizonyságát? Kellenek még ide szavak?

Csak amiatt szorongott, mi lesz, ha a férfi megtudja a titkot. Félt,hogy elveszíti. Mert soha többé nem fog tudni így szeretni senkit,ebben egész biztos volt.

10. FEJEZET

– Még egy meglepetés? – kérdezte Mia, amikor beszálltak azezüstszínű sportkocsiba.

A szenvedélyes szerelmes éjszaka után Bronson ébresztette, éskérte, öltözzön fel, és készüljön el egy órán belül.

A férfi beindította a motort.– Ennek fogsz a legjobban örülni.– Jobban, mint a várnak, a főzőleckének és a zöld M&M’seknek?Bronson rejtélyesen mosolygott, és már gurultak is lefelé a

keskeny úton.– Igen.Ettől Mia még kíváncsibb lett.– Elárulod, mi az?– Igazán lehetnél türelmesebb – nevetett Bronson.– Majd holnap. Ma még nyugodtan megmondhatod, hová viszel.Majdnem egy órája úton voltak már, amikor egy kávézókkal és

szép üzletetekkel teli kisvárosba érkeztek. A férfi leparkolt.– Mit csinálunk itt? – tudakolta a lány.– Vásárolunk.– Te vásárolni akarsz?– Nem igazán. De szeretlek boldognak látni, úgyhogy most

választunk gyerekbútort.Mia felsikoltott örömében.– Gyerekbútort? – Izgatottan fürkészte az üzletek kirakatát. – Van

itt bútorbolt?– Jobb annál. Olyan üzlet, ahol méretre szabott bútorokat

rendelhetsz. Ha elkészültek, átszállítják az Egyesült Államokba.Vajon csak álmodik? Miának már Cannes-ban olyan érzése volt,

mintha ő lenne Hamupipőke.– A tulajdonos már az anyámnak és Victoriának is készített

bútorokat – magyarázta Bronson. – Úgyhogy felhívtam.

Elindultak lefelé az utcán.– Tegnap beszéltem Fabrizióval, és bejelentkeztem mára.

Folyékonyan beszél angolul, és világszerte híres a gyerekbútorairól.Mia örömteli várakozással lépett a kis üzletbe. Megcsendült egy

csengő. A falakhoz gazdag kidolgozású tölgyfa ágyfejek voltaktámasztva. Minden elképzelhető méretű, alakú és színű asztalokálltak körös-körül, emellett klasszikus párnázott székek és heverőkmindenféle kárpittal.

Idősebb, ősz halántékú férfi lépett elő.– Üdvözlöm, Mr. Dane! – Megrázta Bronson kezét, aztán a

lányhoz fordult. – Tehát maga Mia. Nagyon örülök, hogy eljötthozzám. Mintha csak most lett volna, hogy a szülei megrendeltéknálam a bölcsőjét.

A lány visszafojtott lélegzettel pillantott Bronsonra, aki jókedvűenbólintott. Mia meglepetten Fabrizióra nézett.

– Ismerte a szüleimet? – kérdezte olaszul.Az asztalos elmosolyodott.– Az apja gyerekkori barátom volt.Mia nem tudta visszafojtani a könnyeit.– Úgy örülök, hogy megismerhetem! – mondta, és visszaváltott

angolra. – Hihetetlen, hogy maga készíti a bútorokat a kisbabámszámára.

– Boldogan. A feleségemnek és nekem nyolc gyerekünk van.Nincs még egy olyan csoda, mint egy gyerek születése! – Intett, hogykövessék, és a bolt hátsó részébe indult. – Kikészítettem maguknaknéhány mintakönyvet, régi és új vázlatokkal.

Egy szűk irodába léptek. Az íróasztalon rajzok és mintakönyvekhevertek szanaszét. Mia leült egy bársonyhuzatú székre, és kézbevette az egyik rajzot.

– Csodaszépek – dünnyögte.– A lehető legszélesebb választékot kínáljuk. – Fabrizio csípőjével

az íróasztalnak támaszkodott. – Kombinálhatjuk is a különbözőstílusokat és színeket.

A lány néhány percig csöndben nézegette a rajzokat, aztán egyrózsaszín mennyezetű bölcsőre mutatott.

– Ez nagyon tetszik.

Fabrizio mosolyogva bólintott.– Változtassak valamin? – kérdezte.– Semmin. Csak még nem tudni, fiú lesz-e, vagy lány, ezért a

szövet színében bizonytalan vagyok.– Ha megtudja, hívjon fel! De olyan színt is kereshetünk, amelyik

mindkét nemhez illik.– Lehetne úgy, hogy választok egy lányosat meg egy fiúsat is?

Aztán később ideszólok, melyik legyen.– Természetesen!– Két hét múlva lesz a vizsgálat, ahol megtudjuk a baba nemét

– mondta Bronson. – Utána idetelefonálok.– Remek. – Fabrizio intett, menjenek vele a kiállítóhelyiségbe.

– Megnézzük az anyagokat?Miután kiválasztották a szöveteket és mintákat, a lány nem

állhatta meg, hogy a szüleiről kérdezősködjön. Hiszen a medál voltaz egyetlen, ami maradt neki tőlük.

Bronson tapintatosan magukra hagyta őket. Mia meghallgatottnéhány történetet apja gyerekkoráról, és Fabrizio azt is elmesélte, aszülei annak idején mennyi szeretettel várták őt. Mia nagyokatnyelve, könnyek közt hallgatta a férfit.

Gyorsan elröpült az idő, hamarosan elbúcsúztak. A meghatótalálkozás után, amelyet Bronson neki szervezett, Mia még biztosabbvolt a férfi szerelmében.

A kisvendéglőben elfogyasztott ebéd után visszatértek a várba,hogy végre pihenjenek. Bronson átkarolta Miát, s ő hozzásimult. Márcsak egy napjuk maradt itt, Toszkánában, és még annyi mindent elkell mondania a férfinak.

– Nem hazudok, amikor azt mondom, te vagy a gyerek apja– szólalt meg.

Rövid hallgatás után Bronson így felelt:– Hiszek neked. – Hangja tele volt érzelemmel. – Eleinte azért

nem akartam elhinni, mert féltem, hogy még egy gyereket elveszítek.– Megértem, hogy nehéz, de ígérem, semmi baja nem lesz. – A

lány Bronson lábára tette a kezét. – Mindent köszönök. Az, hogybemutattál Fabriziónak…

– Nincs miért hálálkodnod. – A férfi Mia hajával játszott.– Szerettem volna, ha többet megtudsz a múltadról. Örülök, hogymegajándékozhattalak néhány történettel a családodról.

Mia a szemébe nézett.– Csodálatos apa leszel. A baba mindent meg fog kapni, amire

szüksége van.– Apám meghalt tízéves koromban – mesélte Bronson. – Mindig

olyan akartam lenni, mint ő. A család feje volt. Egyáltalán nemérdekelte, hogy anyám hollywoodi sztár. A legtöbb férfi féltékeny lettvolna, ő viszont csak büszke volt rá. Hosszú időn át a filmeskarrierem volt a legfontosabb számomra. Miután befutottam,szerettem volna megnősülni, családot alapítani, apa lenni.Áldozatkész, megbízható, szerető apa.

Nem veszi észre, hogy pontosan ilyen? – gondolta Mia.– Jenniferrel egy forgatáson találkoztam, és úgy éreztem, ő az

igazi – folytatta Bronson. A kandallóra meredt. – Aztán jött a vetélés,s azt követően mindenen összevesztünk. Visszatekintve már világos,hogy nem illettünk össze. Tudta, hogy nem kedvelem Anthonyt; afenébe is, ezt mindenki tudja a szakmában. És Jennifer elárulta, hogyő volt a gyerek apja.

– Nyilvánvalóan hazudott, nem? – kérdezte Mia. – IsmeremAnthonyt, nagyon szereti a feleségét. Nem hiszem, hogy megcsaltavolna.

Bronson a lányra pillantott.– Soha meg nem fordult a fejemben, hogy esetleg hazudott.

Mindenesetre ez megadta a kegyelemdöfést a kapcsolatunknak.– Én nem ilyen vagyok, Bronson. – Mia fölemelte a kezét, a férfi

arcára tette, és még jobban odafordult hozzá. – Anthony és én csakbarátok voltunk és vagyunk. Ezért is mondtam fel nála. Tudtam,mennyire igyekszik helyrehozni a házasságát, és nem akartam, hogypletykáljanak rólunk.

Bronson kék szeme a lányt fürkészte.– Tudom, hogy más vagy, mint Jennifer. Küzdő típus vagy, olyan,

aki kiáll azért, amiben hisz.Mondd el neki! Mia fejében szinte kiáltott egy hang. De képtelen

volt elárulni egy barátot.

– A szüleim halála után nevelőcsaládokhoz kerültem – mesélte.– Végül intézetbe, és ott éltem tizennyolc éves koromig.

– Elismerésre méltó, milyen remek ember lettél, Mia, miutánolyan fiatalon árvaságra jutottál.

A lány bólintott, és megdörzsölte a kezén a sebhelyet.– Ötévesen.Bronson az ujjával végigsimított Mia kézfején.– Onnan ez a sebhely?– Csak könnyebben sérültem meg, ők viszont meghaltak. Az élet

sokszor igazságtalan – dünnyögte Mia. – Lehet, hogy nem én leszeka világ legjobb anyukája, de mindennél jobban fogom szeretni ezt agyereket.

– Tudom, hogy nagyszerű anya lesz belőled. – Bronsongyöngéden megcsókolta a lányt. – Szeretném, ha tudnád, hogymegbízom benned, és készen állok a kapcsolatra. Remélem, lesztürelmed hozzám.

Mia szíve majd túlcsordult a szerelemtől. Karját a férfi köré fonta,és igyekezett visszafojtani a könnyeit.

– A szerelem türelmes – súgta.Bronson keze becsúszott a tunika alá, amelyet Victoria tervezett a

lánynak. Újra megcsókolta, és simogatni kezdte combját. Mia testénmeleg hullámok futottak végig.

Félbehagyta a csókot, felállt, a fején át lehúzta a ruhát, ésfélredobta. Szinte remegett a vágytól, amikor Bronson szemügyrevette a testét, és tekintete megállapodott a sárga fehérneműn.

– Mindig eszméletlen cuccok vannak rajtad – szólt elismerőn aférfi, és ő is felállt.

Mia levette róla a pólót, közben Bronson a farmernadrágjából iskibújt, és arrébb rúgta. Aztán magához vonta Miát, ésszenvedélyesen megcsókolta, majd hirtelen ölbe vette.

– Hová menjünk?– Tegyél le, túl nehéz vagyok.– Alig híztál. És különben is, ha cipelni akarom a családomat, hát

cipelem.Mia szeme elkerekedett.– A családodat? Akkor hát vigyél, ahová csak akarsz!

Bronson talán azt tervezi, hogy törvényesíti a kapcsolatukat?Akkor valóra válnának az álmai, ráadásul olyan férfi mellett, akitszívből szeret.

Bronson határozott léptekkel az előcsarnokon át az egyik hátsóajtóhoz vitte a lányt.

– Szeretnék a csillagok alatt szeretkezni veled. – Letette ésátölelte. – Nézz rám, Mia!

A lány fölemelte a fejét.– Tudnod kell, hogy kedves vagy nekem – mondta a férfi. – Hogy

fontos számomra, ami köztünk van.Mia mosolygott, és két keze közé fogta a férfi arcát.– Tudom, Bronson. És most szeress!Nem kellett kétszer mondania. A férfi gyöngéden csókolni,

simogatni kezdte, közben levette róla a melltartót, végül a bugyit. Aholdfény megvilágította a lány meztelen testét, és Bronson áhítattaltette kezét a domborodó hasra. Letérdelt, fejét nekitámasztotta, és eztmormogta:

– Szeretlek, kisbaba.Mia a könnyeit nyelte. Tudta, milyen nehéz a férfinak, hogy

kimondja az érzéseit. Ez azt mutatta, tényleg megbízik benne.Bronson felállt, és megint megcsókolta. Hátrébb tolta, míg a lány

lába egy heverőnek ütközött; akkor megemelte őt, és az ölébe ültette.Mia mélyen a szemébe nézett.– Szeretlek.Amikor eggyé váltak, Bronson behunyta a szemét. A friss éjszakai

levegő bizsergette Mia bőrét, és tovább fokozta benne a vágyat.Megemelte csípőjét, hátradőlt, és föltekintett az égboltra. Bronsonkeze máris megtalálta a mellét. A csúcsra érve a lány felsikoltott.Majdnem ugyanebben a pillanatban Bronson is megremegett, éskövette őt.

Mia úgy kapaszkodott belé, mint a fuldokló. Bronson az a férfi,aki mellett le akarja élni az életét.

11. FEJEZET

Miután a gép földet ért Los Angelesben, Bronson hazavitte Miát.Közben az anyja felhívta, és arra kérte, mihamarabb látogassa meg.Biztosította róla, hogy teljesen egészséges, mégis minél előbbbeszélni akar vele.

Mi lehet ilyen sürgős? Egy hét alatt ez a második eset. Bronsonnyugtalan lett.

A tágas műterembe lépve, ahol Olivia szinte minden idejéttöltötte, két dolgot vett észre. Az egyik, hogy anyja sírt, a másik,hogy Anthony Price áll mellette.

– Mi folyik itt? – kérdezte megrökönyödve.Olivia a kanapéra mutatott, amelyen Victoria ült.– Ülj le, kérlek! Van valami, amit mindkettőtöknek tudnotok kell.Bronson nem mozdult, Anthonyre nézett.– Ő mit keres a házadban? Bevetted a projektbe a hátam mögött?

Megállapodtunk, hogy erről a hazatérésem után beszélünk.– A dolognak semmi köze a filmhez.Bronsonnak összeszűkült a gyomra, balsejtelme támadt.– Miért sírtál? – kérdezte feszülten.– Örömkönnyek voltak – válaszolta az anyja. – De most félek is

egy kicsit.– Ülj le, Bronson! – szólt Victoria, és mosolyogva odébb

húzódott. – Anya bármit is akar közölni velünk, mindenképp fontoslehet.

– Ha annyira fontos, akkor nem kellenek ide idegenek.Miért tűnik ilyen elégedettnek Anthony?– Nos, épp erről van szó – mondta Olivia. – A családról. Arra

kérlek, Bronson, ne szólj semmit, amíg be nem fejeztem!– Rendben.

Olivia felállt, és egy darabig nem szólt semmi. Bronson tudta,hogy anyja épp összeszedi a gondolatait. Akármiről legyen szó,nehezen beszél róla.

A Nagyasszony hirtelen elmosolyodott.– Nem hittem volna, hogy egyszer ez a nap is eljön.Victoria megragadta bátyja kezét, aki hálás volt a gesztusért.– Több mint negyven évvel ezelőtt döntő ponthoz értem a

karrieremben – folytatta Olivia. – Megkaptam az egyiklegkomolyabb szerepajánlatot. A filmipar imádott. Soha nem voltammég olyan boldog. Húszéves voltam… és terhes egy férfitól, akitnem szerettem eléggé ahhoz, hogy feleségül menjek hozzá.

Bronson összevonta szemöldökét, és a nyelvébe harapott.– Pánikba estem, mert még nem álltam készen az anyaságra. A

karrieremet építettem, és a gyereknevelés nem illett bele a képbe.Beismerem, hogy önző voltam, de az abortusz mégse jöhetett szóba.Azt akartam, a gyerek jó családban nőjön fel, és volt elég pénzem,hogy megfizessek egy örökbefogadásokkal foglalkozóügynökséget.– Szünetet tartott. – Így aztán örökbe adtam agyerekemet.

Victoria megszorította Bronson kezét. A férfi nem tudta,izgalmában teszi-e, vagy azért, hogy emlékeztesse ígéretére,miszerint nem szól közbe.

– Anthony a fiam – mondta ki Olivia.– Ez agyrém! – Bronson felpattant. – Mit meséltél be anyámnak,

Price? Zsarolni próbálod?Anthony a fejét rázta.– Miért zsarolnám, Bronson? Mindenem megvan.– Akkor hát mi a célod, a pokolba is?Olivia előrelépett.– Nyugodj meg, Bronson! Mindig is tudtam, hogy Anthony a

fiam. Bár örökbe adtam, nem veszítettem szem elől. Nem hazudik.Őszintén szólva eléggé megrémültem, hogy rájött, és eljutotthozzám. Egy csomó pénzt költöttem arra, hogy eltüntessem anyomokat.

Anthony felsóhajtott.

– Egy éven át kerestettem a vér szerinti szüleimet azügyvédeimmel és egy magánnyomozóval – mondta. – Már nem isreméltem, hogy bármit kiderítenek, mígnem nyolc hónappal ezelőtteredményre jutottak.

– Te egész idő alatt tudtad? – Bronson keze ökölbe szorultharagjában. – Akkor mért hallgattál eddig?

A férfira meredt, akit hosszú évek óta utál. Egyszerre feltűnt neki,milyen egyforma a szemük és az arcformájuk – olyan, mint Oliviáé.

Anthony a hajába túrt.– Odahaza a feje tetején áll minden. Nyilván hallottál róla, hogy

próbálom menteni a házasságomat. Mióta Mia Oliviának dolgozik,szinte naponta váltogatom az asszisztenseimet.

Bronson felkapta a fejét.– Mia tud róla?Anthony csak nézte, de nem szólt semmit. Bronson sejtette a

választ.Hogy az ördögbe volt képes a lány eltitkolni előle? Még az is

lehet, hogy Anthonyvel közösen fundálták ki ezt az egészet!Mia, a gyermekének anyja…– És most? – kérdezte Bronson az anyjához fordulva. – Remélem,

nem várod el, hogy bátyámként tekintsek rá!– Bronson – próbálta meg csitítani Victoria a férfi haragját.

– Senki nem vár tőled semmit. Kiderült az igazság, most kezdenünkkell vele valamit.

– Az igazság? – Bronson keserűen fölnevetett. – Ha anya törődneaz igazsággal, már évekkel ezelőtt elmondta volna nekünk!

– És tettem volna tönkre Anthony életét? – szakította félbe Olivia.– Nem engedhettem meg magamnak, hogy bárkinek elmondjam.Féltem a következményektől; attól, hogy felforgatom az életét. Csaka javát akartam. És nagyon fájt, hogy ellenségként bántok egymással.

– Ez nem lehet igaz – dünnyögte maga elé Bronson.– Biztosíthatlak róla, hogy én sem örülök – jegyezte meg

Anthony.Bronson a fejét rázva odalépett az anyjához. Dühös volt rá, amiért

ilyen fontos dolgot eltitkolt előle. Egyúttal szomorúságot is érzett,mert elképzelte, milyen lehetett megválni egy kisbabától.

– Anya – szólt, és átölelte. – Szeretnék haragudni rád, de látom,mennyire megviselt a dolog. Nem tudom elfogadni Anthonyt acsaládban. Egyszerűen képtelen vagyok.

Olivia bólintott, a torkát sírás fojtogatta.– Értem. Én csak azt szeretném, ha félretennétek a viszályt, és

megpróbálnátok szót érteni egymással.Bronson kételkedett, hogy ez valaha megtörténhetik, de meg

akarta nyugtatni anyját.– Megteszem, ami tőlem telik.Olivia válla fölött sokatmondó pillantást váltott Anthonyvel.

Nyilván benne sincsenek testvéri érzelmek. És jól van ez így.Mia, istenem, Mia! A nő, akit teherbe ejtett, akiben megbízott, és

akibe talán bele is szeretett.Mia már akkor tudta, hogy Anthony és ő testvérek, amikor egy

szál törölközőben kijött az anyja fürdőszobájából. És mégsem szóltegy szót sem, még csak nem is célzott rá.

– Mit ígértél Miának a hallgatásáért? – kérdezte Anthonyt.– Megkértem, addig ne szóljon, amíg nem beszéltem Oliviával.Bronson fölnevetett.– És ő belement?Anthony összeszorította szemhéját.– Azt hittem, ismered őt. De nyilván semmit sem tudsz róla, ha

ilyet kérdezel.Bronsonban is fölmerült a kérdés, mennyire ismeri Miát.A testét jobban, mint a gondolatait, az biztos. Tudja, hogy szereti a

zöld M&M’set, csodásan főz, és nyakában mindig ott lóg egy medála szülei fényképével.

Ennyi.Nem tudja viszont, milyen erős vonzalom fűzi Anthonyhez, és

volt-e valami titkos terve a Dane családdal kapcsolatban.– Miát hagyd ki a dologból! – mondta Olivia. – Ha tényleg tudott

róla, le a kalappal előtte, hogy ilyen sokáig titokban tartotta.– Le a kalappal? – Bronson mindent érzett, csak elismerést nem.

Dühös volt, és sértett. – El kellett volna mondania nekem.

– Mia hűséges típus, és tartja a szavát – vetette közbe Anthony.– Lehet, hogy most mérges vagy rá, de hidd el, éppígy hallgatottvolna, ha te kéred erre.

Bronson a méregtől vörösen fordult oda a bátyjához.– Ez semmin sem változtat. – Összehúzta a szemét. – Ha anyám

szeret téged, az az ő dolga. Én mindenesetre nem táplálok irántadsemmiféle testvéri érzést.

– Bronson. – Victoria fölállt, odament a bátyjához, kezét a karjáratette. – Egyelőre hagynunk kéne leülepedni a dolgot, és aztándönteni, hogyan tovább.

A férfi a húgára pillantott.– Tori, az érzéseim nem fognak megváltozni iránta, még akkor

sem, ha ugyanaz az anyánk. Sohasem bíztam benne, egészen biztosnem leszek a cimborája. Te és anya azt csináltok, amit akartok, énviszont nem tartok igényt erre az új… hm… kötelékre.

Bronsonnak egy pillanatig sem volt maradása, elindult az ajtó felé.– Ne! – szólalt meg Anthony. – Én megyek el.Bronson visszanézett a válla fölött.– Tessék?– Elmegyek. Egy csomó megbeszélnivalótok van hármótoknak, én

nem kellek hozzá. Nem tartozom a családhoz, és nem szeretnékbékétlenséget szítani. Tudom, hogy időbe telik, mire megemésztitek,amit ma megtudtatok.

Bronsont szabályosan sokkolta Anthony gesztusa. Nem néztevolna ki belőle. Titkon hálás volt neki, még ha nem is akartabevallani.

Biccentett a bátyjának, aki most Oliviához fordult.– Remélem, olykor felhívhatlak vagy beugorhatok hozzád.A Nagyasszonynak ragyogott az arca.– Bármikor, kedvesem.– Viszlát, Anthony! – búcsúzott Victoria tétova mosollyal.Miután a férfi távozott, Bronson újra az anyjára szegezte

tekintetét.– Szóval te mindig is tudtad.Olivia fölszegte állát.

– Igen. És nem szégyellem! És ismét ugyanígy cselekednék, hatudom, hogy ezzel a gyerekem javát szolgálom.

Bronson lelkében harag, megbántottság és zavarodottság dúlt, denem akart szemrehányásokat zúdítani az anyjára. Sejtette, hogyOlivia élete legnehezebb döntését hozta meg annak idején.

– Bárcsak hamarább szóltál volna! – Victoria átkarolta az anyjavállát. – Bele sem merek gondolni, mennyire fájhatott neked, hogyAnthony és Bronson ilyen rosszban van. Miért nem mondtad ellegalább nekünk? Senkinek sem árultuk volna el.

– Ha Anthony nem bukkan a nyomomra, halálomig megőriztemvolna a titkot – mosolygott a lányára Olivia. – De bevettem őt avégrendeletembe. És van egy-egy levél nektek címezve, abbanleírtam mindent, arra az esetre, ha történne velem valami.

– Levél? – Bronson csípőre tette a kezét. – Mindig azt hittem, tesemmitől se félsz. És mégsem merted elmondani nekünk?

A sugárzóan kék szempár, amely évtizedeken át ragyogott afilmvásznon, most szomorúan szegeződött rá.

– Hogy őszinte legyek, nem akartam, hogy csalódjatok bennem.Én is csak ember vagyok. Teherbe estem, és tudtam, nem vagyokképes fölnevelni egy gyereket, elegendő figyelmet fordítani rá. Párévvel később megismerkedtem az apátokkal. Mielőttösszeházasodtunk, mindent elmeséltem neki. Igyekezett rábeszélni,hogy vegyem magamhoz Anthonyt, de képtelen voltam rá. Jócsaládba került, nem akartam felbolygatni az életüket.

Bronson nagyot nyelt. Próbálta elképzelni, milyen lehetidegeneknek odaadni egy gyereket. Egyet már elveszített, de mostújból esélyt kapott rá, hogy apa legyen. Sohasem tudna megválnitőle.

Átkarolta az anyját és a húgát.– Te vagy a legbátrabb nő, akit ismerek – súgta Olivia fülébe.

– Örülök, hogy nem kell tovább hordoznod magadban ezt a titkot. Dene várd el, hogy egyik napról a másikra megváltozzak!

Olivia megsimogatta.– Nem várom el. De ígérd meg, hogy rendezed a viszonyodat

Anthonyvel. A kedvemért.

Mia ajtót nyitott, és egy dühös, feszült Bronsonnal találta szembemagát. A férfi összepréselt szájjal, kifürkészhetetlen tekintettel nézettrá.

Tehát lehullt a lepel a titokról. A lány tudta, nehéz pillanatokkövetkeznek.

– Az anyádnál voltál?– Elmondtad volna nekem valaha is, Mia?A lány lesütötte szemét, meztelen lábfejét nézte.– Nem.– Anyám ugyanezt mondta. Úgy látszik, mindenki hazudik

nekem.Bronson fájdalmas fintort vágott, aztán félretolta Miát, és belépett

a házba. A lány követte.– Az anyád tudta?– Végig.A férfi az ablakhoz lépett, és kinézett a belső udvarra.– Még mindig azt állítod, soha nem volt semmi közted és Anthony

között? Akkor miért érzed magad jobban elkötelezve iránta, mintirántam?

Mia nem akart veszekedni. Bronson most vérig van sértve, és kellvalaki, akit hibáztathat.

– Sohasem hazudtam neked Anthonyvel kapcsolatban – válaszoltacsöndesen. – Testvérként szeretem őt, és láttam, mennyirenyomasztja ez a titok. Én csak véletlenül szereztem róla tudomást,egy héttel azelőtt, hogy anyádnál dolgozni kezdtem.

Bronson a lány felé fordult.– Tudtál valamit, ami megváltoztatja az életemet. Lefeküdtél

velem, gyereket vársz tőlem, szerelmet vallottál… és egész idő alatttudtál róla!

Mia nem tagadhatta.– Igen.– Hogyan higgyek neked ezek után? Hogyan higgyem el, hogy

őszinte vagy hozzám? Te tudod a legjobban, mennyire fontos acsalád!

– Ez a dolog nem tartozott rám, Bronson.– Tudtad, hogy meg fogja mondani az anyámnak?– Igen.A férfi halkan szitkozódott.– Szóval egész idő alatt tudtad, mi vár rám, miután

hazaérkeztünk? – kérdezte.Mia bólintott.– Nagyon nyugtalanított, de élvezni akartam a veled töltött

napokat. Beléd szerettem, Bronson. És nem a gyerek, hanem kettőnkmiatt.

A férfi fölnevetett.– Nincs olyan, hogy „kettőnk”.Mia nem adta fel.– Ha őszinte vagy magadhoz, nincs okod gyanakodni rám. Ha le

akarod zárni a kapcsolatunkat, rendben van. Menj, ne gondolj rámtöbbet! De nem hiszem, hogy sikerülni fog.

– Nem is, ha tőlem vársz gyereket – mordult rá a férfi.A lány feldühödött.– Meglehet, hogy a baba hozott minket össze, de nem őmiatta

akarok veled lenni. Neki ahhoz sincs semmi köze, hogy szeretlek. Ésne akard bemesélni, hogy nem viszonzod az érzelmeimet!

– Nem szeretlek.– Most melyikünk hazudik? – suttogta könnyek közt a lány. – Úgy

bánsz velem az ágyban, mintha én lennék a legfontosabb azéletedben. Napokra elviszel egy várba, pedig szinte sosem veszel kiszabadságot. Csodás meglepetéseket készítesz nekem, és elkísérszegy üzletbe, hogy bútorokat rendeljek a babának.

Bronson tekintete szinte átdöfte Miát. Ő azonban nem hagytamagát: saját és közös gyermekük jövője volt a tét.

– Menj el, ha akarsz – mondta, közben remélte, hogy a férfiészhez tér. – De tudnod kell, hogy többé senkit sem fogok úgyszeretni, mint téged. És gondolj arra, hogy egy családot dobsz elmagadtól.

Bronson merőn nézte a lányt. Szinte kézzel fogható volt afeszültség.

– Csak azt dobhatjuk el, ami a miénk. – Odaállt a lány elé. – Vanegy gyerekünk, de ez minden. Ami engem illet, ennél több nincsközöttünk. Nem volt, és nem is lesz. Felforgattad az életemet.

Nagy ívben elkerülte Miát, mintha félne megérinteni. A lány csakállt, és hallgatta, ahogy a férfi cipőjének sarka végigkopog a folyosókövezetén. Az ajtó kinyílt, majd újra becsukódott, de Mia mégmindig nem mozdult.

Csak akkor rogyott le a kanapéra, amikor a motorzaj is elhalt. Azarcán patakzottak a könnyek.

De nem érezte legyőzve magát. Bronsonnak időre van szüksége,hogy mindent átgondoljon. Meg kell emésztenie, amit ma hallott.

Mia sajnálta Oliviát. Kezét óvón a hasára tette. El sem tudtaképzelni, hogy másnak adja a babáját, még ha úgy talán jobb lenne isa kicsinek. Csodálta a Nagyasszonyt a bátorságáért, és bízott benne,Bronson belátja majd, hogy anyja mindig a gyerekei javát tartottaszem előtt.

Bronson egy óra hosszat csak bámulta a monitoron aforgatókönyv első oldalát. Aztán bezárta, és felállt.

Az elmúlt három hét alatt drámaian megváltozott az élete. Kibenbízhat még? Szerette volna gyűlölni anyját, amiért egy életbe vágóanfontos dolgot elhallgatott előle. Ám valószínűleg megjárta a poklokpoklát, amiért nem lehet a gyerekével, és látnia kellett, amint afiaiból vetélytársak lesznek.

Ami Anthonyt illeti, Bronson tanácstalan volt. A bátyja nem tehetsemmiről, örökbe adták, csak nemrég tudta meg, ki a vér szerintianyja. Ő is áldozat.

De Mia, a nő, aki a gyerekével várandós, és aki azt állítja, szereti– ő tudott a titokról, mégsem szólt.

Bronson kinézett az íróasztala mögötti ablakon. Újra föltámadtbenne a kétely az apaságával kapcsolatban. Hogyan is hihetne alánynak ezek után?

Hányszor megfogadta, hogy többé nem lesz gyereke! De amikorelőször meglátta a babát az ultrahang képernyőjén, rögtönmegszerette. A szívverésének hangja mélyen megérintette a lelkét.

Elhatározta, hogy rendbe teszi az életét. Először is beszélAnthonyvel, Oliviával és Miával.

Fogta a kocsikulcsot, s mielőtt még igazán tudta volna, mit is akar,már úton volt a bátyjához. Alig húsz perc alatt odaért a kerítésselkörbevett házhoz. Megállt az őrfülke mellett, és leengedte az ablakot.

– Itthon van Mr. Price?Az őr bólintott.– Várják önt, Mr. Dane?Bronson a fejét rázta.– Nem, de ha szól neki, hogy én vagyok az, fogadni fog.Az őr eltűnt a fülkében. Néhány másodperc múlva félregördült a

kovácsoltvas kapu.A pálmákkal szegélyezett kocsifeljáró egy világos színű,

háromszintes házhoz vezetett. Bronson nem hitte volna, hogy egynapon eljön ide.

Mikor kiszállt a kocsiból, a házigazda már várta. A bátyja – sbármennyire szeretné is, ezen nem lehet változtatni. Meg kellbarátkoznia a helyzettel, ahelyett hogy anyját még boldogtalanabbátenné.

Ha a sajtó megneszeli a dolgot, abból botrány lesz. Már így is éppelég zűrös az egész.

– Gondoltam, hogy eljössz – mondta Anthony. – Gyere be! – Anappaliba vezette a vendéget, ahol két nagy bőrkanapé terpeszkedett.– Kérsz egy italt? – A házigazda a bár felé ment.

– Kösz, nem.Bronson remélte, hogy hamar végeznek a kínos beszélgetéssel.

Leült az egyik kanapéra, előrehajolt, kezét a térdére támasztotta.– Hogy jöttél rá?Bátyja helyet foglalt vele szemben, és felsóhajtott.– Azt tudtam, hogy örökbe fogadtak, a nevelőszüleim korán

megmondták. Amikor másfél éve meghaltak, érdekelni kezdett, kik avér szerinti szüleim.

Bronsonban kissé enyhült az évek óta táplált gyűlölet. Veszekednijött, ám most, hogy Anthony a múltjáról mesélt, képtelen voltharagudni rá. Egy férfi ül vele szemben, aki választ keresett a

kérdéseire. Nem tehet róla, hogy ezek a válaszok vele, Bronsonnalkapcsolatosak.

– Amikor aztán az embereim kiderítették Olivia nevét, megkértemőket, hogy még egyszer ellenőrizzék az információt – folytattaAnthony. – Egyszerűen nem akartam elhinni.

– Miért nem beszéltél vele már előbb?Anthony habozott.– A magánéletem romokban hever, a házasságom kész katasztrófa.

Először ezt akartam rendbe hozni, s csak aztán beszélni Oliviával.A fene vinné el, gondolta Bronson. Miért pont az az ember a

bátyja, akit ki nem állhat?– És miben maradtatok az anyámmal… az anyánkkal?Anthony vállat vont.– Óvatosak vagyunk. Többnyire telefonon beszélünk, nehogy a

sajtó megneszeljen valamit. Pillanatnyilag senkinek sem hiányzik anyilvánosság, se nekem a tönkrement házasságommal, se neked aterhes Miával.

Bronson kihúzta magát.– Már épp azon tűnődtem, mikor kevered bele Miát a játszmába.– Nincs itt semmilyen játszma – válaszolta Anthony. – Miát

egyébként te keverted bele.– Én? Kettőnk közül nem én voltam, aki hagyta, hogy az

anyámnak dolgozzon, miközben mindenről tudott!Anthony a fejét rázta.– Nem. Te teherbe ejtetted, és valószínűleg a szívét is összetörted.

Beszéltél már vele arról, hogy tudta a származásom titkát?– Semmi közöd hozzá, miről beszélünk Mia és én.– Ő túl jó neked! – vágott vissza Anthony. – Figyelmeztettem,

hogy javíthatatlan playboy vagy. Óvtam tőled.– No és miért? Mert magadnak szeretted volna? Nem volt elég a

feleséged, kellett Mia is?Anthony felállt.– Sohasem csaltam meg a feleségemet, és unom már, hogy folyton

magyarázkodnom kell. Mia olyan nekem, mintha a húgom lenne.Tudom, mennyire megviselik ezek a pletykák, főleg amióta várandós.

Bronson tanácstalan volt. Mit higgyen? Mitévő legyen?

– Megértem, hogy össze vagy zavarodva – folytatta Anthony.– Mi ketten valószínűleg sohasem leszünk barátok, de egyvalamiremegesküszöm neked: egy ujjal se nyúltam Miához. Asszisztens,barátnő és testvér volt egy személyben. Nem akartam elengedni,maga döntött úgy, hogy felmond, méghozzá azért, mert aztpletykálták, miatta ment tönkre a házasságom.

Bronson fölkelt, és fel-alá járkált a szobában.– Nem a te ötleted volt, hogy dolgozhatna anyám mellett?– Az enyém? – nevetett Anthony. – Éppen hogy marasztaltam!

Nem akartam elveszíteni.Bronson kezdett hinni neki. Mintha végre tisztulna a kép!– Sohasem csaltad meg a feleséged? – kérdezte.– Soha. Se Miával, se mással.– Jenniferrel sem?Anthony felkapta a fejét.– Jóságos ég, dehogy! Miért kérded?Igazat mond, gondolta Bronson. A bátyja reakciója mindent

elárult, amit tudni akart. Szóval ezek szerint Jennifer átejtette annakidején.

– Csak úgy érdekel? – firtatta Anthony.Bronson nem felelt. Anthonynek nem kell tudnia, mit állított

annak idején a menyasszonya. Tehát Jennifer vagy másvalakivelfeküdt le, vagy a baba mégiscsak tőle, Bronsontól volt.

– Te és én nem kedveljük egymást – mondta a házigazda. – Dekérlek, légy kedves Miához! Azt hiszi, erős, de nem az. Ne törd összea szívét!

Bronson a hajába túrt.– Nem beszélek veled Mia szívéről.– Remek. De tudd, hogy ő nekem nagyon sokat jelent.Bronson nagyot nyelt. Neki is sokat jelent a lány.

12. FEJEZET

Mia fölfeküdt a vizsgálóasztalra. Most fogja megtudni a babanemét. Titkon reménykedett, boldog nap lesz a mai, Bronsonnalegymás kezét fogva nézik majd a képernyőt. De másként alakult.Már két hete nem beszélt a férfival. És nem is akar elmenni hozzá.Ha Bronson mindent átgondolt, keresse ő.

Hirtelen a férfi lépett be a helyiségbe. A lánynak nagy kő esett le aszívéről. Annyira vágyott rá, hogy jelen legyen a vizsgálaton, s íme,végül tényleg eljött!

– Elkéstem? – kérdezte Bronson, és odaállt az ágy mellé.– Nem, épp most kezdjük – mosolygott rá az asszisztensnő.Mia föltekintett a férfira.– Nem hittem, hogy eljössz. – Bízott benne, hogy a szerelem

vezérelte, nem a kötelességtudat.Bronson nem nézett rá, és a kezét sem fogta meg. Az

asszisztensnő a szondával pásztázta a lány hasát.– Itt van a szíve – mutatott a képernyőre. – Úgy tűnik, az erek,

artériák rendben vannak. Nézzük csak a súlyát.Mia figyelt. Csak a gyerek fontos. Sem Bronson haragja, sem a

kipattant titok nem számít. Semmi, csak a gyerek.– Nagyjából 260 gramm. A szíve és a többi szerve egészséges.

Most akkor lássuk a nemét.A lány megint fölpillantott Bronsonra, aki le nem vette szemét a

képernyőről. A férfi arca kifürkészhetetlen volt.– Úgy tűnik, mintha kislány lenne – mondta az asszisztensnő.– Lány? Biztos benne? – kérdezte Mia.A nő a képernyőre mutatott.– Igen. Látja ezt itt?– A szájába veszi a lábujját?

– Bizony – nevette el magát az asszisztensnő. – A legtöbbbabának már az anyaméhben kialakul a személyisége. A magagyereke játékos kedvű.

Ebben a pillanatban a baba megfordult, és a hüvelykujját kezdteszopni. Miának könnybe lábadt a szeme. Bronson és ő új életethoztak létre. Miért nem fogja meg a kezét? Lélekben már szakítottvele?

– Kinyomtattam magunknak néhány képet – közölte azasszisztensnő. – A harminckettedik héten szeretnék még egyultrahangot csinálni. Kérjenek időpontot! Van még kérdésük?

Mia megrázta a fejét.– Nincs, köszönjük – válaszolta Bronson, és elvette a nő kezéből a

képeket.A lány leszállt a vizsgálóasztalról, és bement az öltözőbe. A férfi a

nevén szólította, erre megfordult.– Igen?– A gyerek miatt vagyok itt.– Csak a gyerek miatt? – Mia próbált úrrá lenni a fájdalmon,

amely a férfi szavai nyomán beléhasított. – Lehet, hogy nem akarodbeismerni, de te is tudod, hogy semmi rosszat nem tettem. Megértem,ha felelőst keresel, de ne engem és a babát büntesd.

– Mégis mit gondolsz, hogyan kellene éreznem magam? – A férfiközelebb lépett, az állán megrándult egy izom.

Mia összeszedte minden erejét. Itt az idő, hogy végre beszéljen amúltról.

– Már meséltem, hogy én is a kocsiban ültem, amikor a szüleimmeghaltak. Korábban fültanúja voltam, amint anyám azt mondjavalakinek, gyereket vár. Megkért, hogy ne áruljam el senkinek. Azthittem, az apámnak elmondhatom… és a kocsiban kikotyogtam.Rögtön veszekedni kezdtek. Nem tudtam, miért ilyen dühösek, csakarra emlékszem, hogy az apám magánkívül volt, és kijelentette, ababa nem lehet tőle. Ekkor történt a baleset…

A falnak dőlt. Remélte, Bronson végre megérti a viselkedését.– Éveken át újra meg újra lejátszódott a fejemben a szüleim

beszélgetése – folytatta. – Ha befogom a szám, és nem fecsegem ki

anyám titkát, a szüleim még ma is élnek. Szeretlek, Bronson. De haképtelen vagy megbocsátani, nem tudom, lehet-e közös jövőnk.

A választ meg sem várva Mia eltűnt az öltözőben. Tudta, hogyBronson szereti őt, és még nincs minden veszve. A szerelem azegyetlen fegyver a kezében, amivel összetarthatja kicsinycsaládjukat.

Lesimítgatta magán a Victoria tervezte ruhát, és kinyitotta az ajtót.A férfi elment, az ultrahangképek egy széken hevertek.

A lány lassan végighúzta ujját a baba arcán, és megesküdött,minden tőle telhetőt megtesz, hogy meghitt otthont biztosítson neki,függetlenül attól, mi lesz vele és Bronsonnal.

Bronson látogatóba ment az anyjához. Miután látta azultrahangképeket, eltöprengett Olivia évtizedekkel ezelőtti döntésén.

De nem csak ezen. A Mia szemében tükröződő fájdalom isgondolkodóba ejtette. Tudta, hogy a lány családra vágyik, ő azonbannem kívánt szereplője lenni egy mesének. Ez itt nem forgatókönyv,ez itt az élete.

Anyját a nappaliban találta, egy fehér díványon ülve olvasott. Azajtóval szemben olajfestmény lógott a falon, rajta a fiatal Olivia,kezében első Oscarjával. A portréról anyjára nézett, éselmosolyodott. Nem sokat változott, az évek során még bájosabb islett.

– Anya.Olivia összerezzent.– Halálra ijesztesz. – A nyitott könyvet az ölébe ejtette.Bronson túlságosan is nyugtalan volt ahhoz, hogy leüljön, de

túlságosan kimerült, hogy járkáljon.– Kislányunk lesz – bökte ki.Olivia összekulcsolta a kezét.– Ez csodálatos! Úgy örülök, hogy kibékültél Miával!– Nem békültünk ki – mondta a férfi. – Elmentem a vizsgálatra,

megbizonyosodtam róla, hogy a gyerek egészséges és lány, aztáneljöttem. Megmondtam Miának, hogy csak a baba miatt vagyok ott.

Olivia egy kisasztalra tette a könyvet.

– Csak a baba miatt? Nem gondolod, hogy Mia ugyanolyanfigyelmet érdemel?

Bronson vállat vont.– Még nem tartok ott, hogy higgyek neki.– Tudod, hogy nehéz helyzetben volt. Miért gyötröd őt és magadat

is? Ez a lány szeret téged!A férfi a halántékát dörzsölte. Nem akart Miáról beszélni.

Különben is, bizalom nélkül nincs szerelem.– Én rólad szeretnék beszélni – mondta anyjának. – Mia maga is

boldogul.Olivia becsukta a szemét.– Ha így gondolod, nem ismered őt.Bronson azon morfondírozott, hogyan került ebbe a helyzetbe.

Hát senki sem érti, hogy nem tudja elviselni az újabb árulást?– Amikor ma láttam a babát, te jutottál eszembe. – A férfi átvágott

a tágas helyiségen, és egy székre telepedett az anyjával szemben.– Arra, mit érezhettél, amikor megváltál a gyerekedtől. Hogy milyenönzetlenül cselekedtél.

– Nem önzetlenség volt, hanem önzés. Azért adtam örökbeAnthonyt, mert ígéretes pályafutás állt előttem. Előbb karriertakartam csinálni, és csak utána családot alapítani. Elsősorbanmagamra gondoltam.

– Igaz szeretetből cselekedtél, anya.Olivia fölemelte a kezét.– Lehet. Mindenesetre tudtam, az a legjobb, ha olyan szülőknek

adom, akik gyerekre vágynak. Életem egyik legnehezebb döntésevolt, azóta mindennap eszembe jut.

Bronson előrehajolt.– Mondd meg az igazat! Tényleg azért hallgattad el előlünk, mert

azt gondoltad, csalódni fogunk benned? Vagy azért, mert Anthonymeg én vetélytársak vagyunk?

Könny csillant Olivia szemében.– Mindkettő. Féltem, még jobban fogod gyűlölni Anthonyt, ha

megtudod, hogy a féltestvéred. Attól pedig egyenesen rettegtem,hogy Victoria és te csalódtok bennem.

– Te is csak ember vagy – mosolygott a férfi. – Helyeslem, hogytitkolóztál? Nem. Örülök, hogy Anthony a rokonom? Nem. Deszeretlek, anya! Feltétel nélkül, örökké!

Olivia felzokogott.– Nem is sejted, mennyire vágytam rá, hogy ezt mondd.

Megérted, miért tettem, amit tettem, és nem gyűlölsz érte.Bronson leült mellé, és átölelte.– Amikor ma láttam a babát, tudtam, mindent el fogok követni,

hogy jólétben, biztonságban éljen. Ráébredtem, hogy téged éveken átgyötörhetett a bűntudat, pedig szerető családot biztosítottálAnthonynek.

Bronson sohasem látta anyját ilyen sebezhetőnek, csak apja halálaután.

– Kérlek, fiam – zokogott Olivia –, ne szakíts Miával. Szerettéged, és a gyereket is szereti.

– Hogyan legyek biztos benne, hogy nem okoz csalódást?A Nagyasszony kissé fölemelkedett, és a fia szemébe nézett.– Ha be akarna csapni, vagy ha Anthonyvel rosszban

sántikálnának, nem rohant volna mindjárt a sajtóhoz, amint megtudtaa titkot?

Bronson nyelt egyet.– Egyszerűen csak félek, hogy összetöri a szívemet.– Miért tenné? – Olivia letörölte a könnyeit. – Biztosra veszem,

hogy Mia megbocsátja a kétségeidet. Az igaz szeretet képes erre.Hisz te is megbocsátottál nekem, nem?

Bronson elmosolyodott.– Itt nincs mit megbocsátani.– Pontosan ezt fogja mondani Mia is. Ne taszítsd őt el magadtól!

Az ember életében csak egyszer találkozik az igaz szerelemmel. Nebüntesd őt az én bűneim miatt.

Fia megcsókolta.– Elég az önvádból. Szeretünk téged, és majdcsak dűlőre jutunk.– Mit mondjunk a sajtónak? – vetette föl aggódva Olivia.– Semmit. Megvárjuk, amíg mindannyian feldolgozzuk a dolgot,

hogy aztán együtt lépjünk ki a nyilvánosság elé.Olivia kérdő tekintetet vetett rá.

– Már nem gyűlölöd Anthonyt?Bronson megint nagyot nyelt.– Lassan látom, hogy nem az az ember, akinek hittem. Úgy tűnik,

rosszul ítéltem meg őt.

Terhessége hatodik hónapjában Mia olyan jól érezte magát, mintmég soha. Látványosan kikerekedett, de semmiféle panasza nemvolt. Ha a gyerek rúgkapált, megfeledkezett nagy hasáról, és nemérzett mást, csak tiszta örömet.

Nevet még mindig nem talált neki. Már ötször végiglapozta akeresztnévkönyvet, de képtelen volt választani.

És nem is erőltette igazán, mert úgy vélte, nem egyedül kelldöntenie. Szerette volna, ha Bronson ott van mellette, és javaslatokattesz, vagy jókat nevet az idétlen ötleteken.

Mióta előző nap találkoztak a rendelőben, a férfi egyetlenegyszerhívta fel, és akkor is csak a következő vizsgálat időpontjárólérdeklődött.

Miért hagyják a férfiak, hogy a negatív érzések vezéreljék őket?Anthony is telefonált, hogy elmondja, különköltöztek Charlotte-tal– de Mia most nem akart még ezzel is foglalkozni.

Nézte a csomagokat, amelyek a rózsaszínre festettgyerekszobában hevertek. A bútorok előző nap érkeztek megOlaszországból.

Mikor Bronsonnal megrendelték a bölcsőt, álmában sem hittevolna, hogy egyedül lesz, amikor megérkezik.

Mia belépett a szobába. A bölcső tökéletesen illett a sarokba, azablakok közé. Alig várta, hogy a gyermeke végre birtokba vegye.

Felbontott néhányat a kisebb csomagok közül, kíváncsian, mitrejtenek. A világos rózsaszín és elefántcsontszín ágynemű láttán elállta lélegzete: szebb volt, mint várta.

Mialatt ujját végighúzta az anyagon, a meghatottságtól kibuggyanta könnye.

A csomag alján az az ágynemű lapult, amelyet arra az esetreválasztott, ha fia születnék. Cédula volt rátűzve a következőszöveggel:

Ha nem kell, küldje vissza – vagy tartsa meg a következőbambino számára!

Üdvözlettel: F.

Mia lehunyta a szemét. Boldogan várta a babát, és egyetlenpillanatot sem sajnált, amit Bronsonnal töltött. Csak a szívét nem lettvolna szabad ennyire megnyitni előtte.

Sóhajtva törölte meg a szemét.– Elboldogulok egyedül. Erős vagyok – mondta fennhangon.– Az vagy.A lány megfordult. Bronson állt az ajtóban.– Hát te mit keresel itt?– Nem voltam benne biztos, szívesen látsz-e, úgyhogy

beengedtem magam. Tudom a kódot.Lassan elindult Mia felé, és megállt előtte. A lány hátravetette a

fejét, és belenézett a számára oly kedves szempárba.Bronson letörölt egy könnycseppet az arcáról.– Miattam sírsz, drága Mia?– Újabban sokat sírok.– Látom, nem alszol valami jól – mondta a férfi, és ujjával

megérintette a karikát a lány szeme körül. – Sajnálom.Mia visszafordult a felbontott csomagokhoz. Nem bírta ezt a

közelséget.– Mindent sajnálok – súgta a fülébe Bronson, és magához vonta.

– Sajnálom, hogy kétségbe vontam az apaságomat. Hogy nem álltamott melletted. A legjobban mégis azt sajnálom, hogy nem fogadtam elaz ajándékodat.

A lány a mellkasára hajtotta a fejét.– Milyen ajándékra gondolsz?Bronson maga felé fordította.– A szerelmedre. Nem tudtam elhinni, hogy szeretsz.Miában halvány remény ébredt. Újrakezdje hát Bronsonnal? Nem

lenne itt, ha nem bízna benne, és nem szeretné.

– Belátom, talán rosszul döntöttem, amikor hallgattam. De az atitok nem tartozott rám – mondta.

– Most már megértem – felelte a férfi, és homlokon csókolta.– Fogalmam sincs, én mit tettem volna a helyedben, de te igenishelyesen cselekedtél. Csak annyira dühös voltam. Nem tudtam,megbocsássak-e neked.

Mia nagyot sóhajtott.– És most? – kérdezte.– Beleszerettem egy nőbe, aki szereti a zöld M&M’set. Vele

akarom leélni hátralévő életemet, hogy új recepteket próbáljon ki akonyhámban. Szeretném megmutatni, mit jelentesz nekem. Jobbemberré tettél. – Bronson újabb könnycseppet törölt le a lány arcáról.– Reggelente szeretnék melletted ébredni. És még több gyereketszeretnék tőled. De legelőször is hadd ismerjem be: idióta voltam,amiért kételkedtem benned. Az elkövetkező ötven évben be akarombizonyítani, mennyire szeretlek.

Mia visszafojtotta a lélegzetét.– Vagyis… megkéred a kezem?Bronson egy medált húzott elő a nadrágzsebéből.– Nem azért, hogy lecseréld a régi függőt… csak úgy gondoltam,

biztos szeretnél egyet, amelyben az új családodról vannak fényképek.– Én… én nem is tudom, mit mondjak.Újabb kis csomag került elő a férfi zsebéből.– Hé, miket rejtegetsz még? – kérdezte Mia örömkönnyek közt.– Ez az a gyűrű, amelyet az anyám kapott az apámtól – mondta a

férfi, és felnyitotta a bársonytokot.– Bronson, ezt nem fogadhatom el – szipogott a lány.– Amikor elmondtam az anyámnak, mire készülök, ragaszkodott

hozzá. Apám a születésem éjszakáján ajándékozta neki, azzal, hogyadja tovább a nőnek, akit egyszer majd feleségül veszek. – Megfogtaa lány kezét, és az ujjára húzta a gyűrűt. – Éppen illik rád.

Mia a férfi nyaka köré fonta karját, de jókora hasamegakadályozta, hogy teljesen hozzásimuljon.

– Bocsánat – nevetett –, Bella nagyon gyorsan növekedik.– Bella? – pillantott rá csodálkozva Bronson.– No igen, így hívom. Azt jelenti…

– …hogy szép – suttogta a férfi, és megcsókolta. – Mint azédesanyja. Most pedig kezdjük el közös életünket.

UTÓHANG

– Egyáltalán leteszed néha?Mia, aki két hónapja Bronson felesége volt, ragyogó arccal

ringatta alvó kislányát. A férfi nem tudott betelni a látvánnyal.– Olyan aranyos – súgta a kismama.Bella örökölte anyja barna haját és mandulavágású,

csokoládébarna szemét. Mia arcáról egy pillanatra sem tűnt el a derű.Bronson letérdelt melléjük.– Tudod, hogy néha egyedül kellene aludnia.Mia megpuszilta a babát.– Tudom. Csak azt akarom, ha érezné, mennyire szeretik.– Biztos vagyok benne, hogy érzi. – Bronson átkarolta feleségét,

fejét az asszony fejének támasztotta, és figyelte az alvó gyereket.– Szeretlek, Mia.

– Én is szeretlek.– Most voltam Anthonynél.– Megkérdezted, vállalja-e a munkát?– Beszéltünk róla. Mindketten tudjuk, milyen fontos ez a film

anya számára. Abban is egyetértettünk, hogy ennek kell a legjobbfilmnek lennie, amit valaha forgattunk.

Mia betakarta Bellát egy fehér takaróval.– Szerintem ez sokat elárul a kapcsolatotokról.– Igen. – Bronson megköszörülte a torkát. – Azt szeretném, ha

Anthony nemcsak a rendező lenne, hanem velem együtt a produceris.

Felesége könnytől csillogó szemmel nézett fel rá.– Ez csodálatos.– Még nem kérdeztem meg, de meg fogom.– Annyira örülök nektek!Bronson csókot nyomott a felesége orra hegyére.

– Én is örülök. Sose hittem volna, hogy egy nap tökéletesenboldog leszek.

Mia elmosolyodott.– Higgy nekem! Én mindent tudok az álmokról, amelyek valóra

válnak.

VÉGE