XVIII. évfolyam 95. szám 2014. június 5.

Egyetem térInterjút olvashattok az első kari sportnap szervezőivel, Keczán Pállal, Királyvölgyi Krisztiánnal és Gortva Martinnal. Tanszéki hírek rovatunkban a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéket ismer-hetjük meg jobban, a TDK-hí-rekben újabb TDK mutatkoznak be, és beszámolunk a Perjátszó Kör előadásáról, amely Charles Manson perét dolgozta fel.

Írásaink a 2-5. oldalon.

HÖK newsAz előző számunkban már dü-höngtünk a Neptun-ügy miatt, ezúttal megpróbáltunk utánajárni a problémák okainak. Eperjesi Zsoltot, a HÖK oktatási alelnö-két kérdeztük a legutóbbi leállás-ról és a Neptun üzemeltetésének részleteiről. Megtudhatjuk, hogy milyen lépéseket tett eddig az ügyben a HÖK, és hová fordul-hatunk, ha problémát észlelünk a rendszerben.

Cikkünk a 7. oldalon.

InterjúInterjú rovatunkban Varga Ist-ván tudományos dékánhelyettest oktatói és egyetemi vezetői munkájáról, Horváth Attilát pedig az Eötvös Szalonról kér-dezzük. Újonnan induló Karrier rovatunkban elsőként Asbóth Márton alumnusunkkal beszél-gettünk, aki jelenleg a Közigaz-gatási Jogi Tanszéken oktat, és az Átlátszó munkatársa.

Az interjúkat a 14-18. oldalon olvashatjátok.

Felelős Kiadó: Tallár ÁkosAz ELTE ÁJK HÖK elnöke

Főszerkesztő: Németh Márton(nemmarc@gmail.com)

Szerkesztőség: Funcs Fanni,Havasi Benigna, Kálócz Adrienn, Karacs Daniella, Kratochwill

György, Kurmai Kornél,Nagy Teodóra,Pollok Zsó-fia, Schattmann Dorka, Surjányi Dávid,Szász Nóra,

Szekeres Zsolt,Szerényi Adrienn.Nyomdai előkészítés: Török Balázs

Kapcsolat: 1053, Budapest, Kecskeméti utca 10-12.

438-8010info.juratus@gmail.com

A tücsök és a hangyaA vizsgaidőszakban gyakran jut eszünkbe gyermekkorunk méltán népszerű meséje. Nem csoda: karakteres szereplők, fordulatos történet, mély er-kölcsi tanulsággal. Ha a sors úgy hozza, mindannyiunknak eszébe szokott ötleni a törté-netből az az állat, amellyel a legtöbb közös vonást fedez-zük fel. Nekem például a tü-csök. Ahogy vizsgaidőszakban járok-kelek a kar folyosóin, van egy olyan érzésem, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Ebben az egyéni felelőssé-günket boncolgatjuk eleget, de talán azon sem ártana el-gondolkodni, hogy mennyi-ben felelős ezért a jogi oktatás rendszere. Fel kellene tennünk a kérdést, hogy mennyire haté-kony módszer, ha minden fél-évben csak másfél-két hónapig tanulunk, de akkor orrvérzé-sig; és ha a legtöbb tárggyal csak pár napot foglalkozunk a vizsga előtt? Nem érdemes ál-tatnunk magunkat: előadások-ra kevesen járnak be, a legtöbb szeminárium pedig linkeléssel is bőven teljesíthető. Ha új tanterven, új oktatási módsze-reken törjük majd a fejünket, azt hiszem, érdemes lenne intézményesen is a kiegyensú-lyozottabb tanulás felé szoríta-ni magunkat. Kinek ne jutna eszébe egy évfolyamzárthelyi kapcsán az üveges tót és a hanyattesés, de kit ne töltene el örömmel a vizsgaidőszak kezdetén, ha nem akkor látja először a tankönyveit? De ez a jövő zenéje. Addig is sok sikert kívánok mindannyiunknak a hátralevő megmérettetésekre, aztán pedig szép nyarat. Szept-emberben találkozunk!

Németh MártonFőszerkesztő

Tisztelt Olvasó!

A magyar jogi oktatás megújításá-hoz szükséges lépések

Ahogy előző számunkban is jeleztük, a Jurátus külön rovatot indít a kari tantervreform-törekvések segítésére. Ezúton szeretnénk ismét felhívni minden oktatót, hallgatót, egyetemi vezetőt, aki szeretne hoz-zászólni a kérdéshez, hogy küldje el nekünk véleményét, az őszi sze-meszterben le fogjuk közölni az írásokat! Elsőként Jakab Andrásnak, az MTA Jogtudományi Intézet vezetőjének írását közöljük:

„Ha ebben a szűkös keretben az írás legfontosabb tézisét akarnám megfogalmazni, akkor az az lenne, hogy a vizsgáztatási módszert a szó-beli „üveges szemmel felmondjuk a tételt a vizsgán” módszere helyett az írásbeli jogesetmegoldásra kellene átváltoztatni, amelyhez a hallga-tók törvényszöveget is használhatnának. Örvendetes, hogy az ELTE ÁJK-n is vannak már tanszékek, amelyek így vizsgáztatnak, és csak re-mélhető, hogy ezt minél többen követik majd.”

(Folytatás a 12-13. oldalon)

Interjú Varga IstvánnalMikor kezdett a tanítás iránt érdeklődni?

Amint végeztem az egyetemen. Nagyon sok mindent köszönhetek a Kar-nak, és azoknak a professzoroknak, akik tanítottak. Éppen ezért úgy érzem, hogy feladatom azt a tudást, szakértelmet, amit én összeszedtem, átadni a kö-vetkező jogász generációnak, illetve anyailag is támogatni a Kart. A modern egyetemi oktatói kérdés nem úgy hangzik, hogy mire számíthatok én az egye-temtől, hanem úgy, hogy mi az, amit én adhatok.

(Folytatás a 16. oldalon)

2

Interjú Keczán Pállal, Királyvölgyi Krisztiánnal és Gortva Martinnal

Italozás, jótékonykodás, sportolás, nagytakarIKás! Gutman Éva

Nézzük meg egy kicsit közelebbről... ez a nap az összefogás-ról szólt. Az IK és az ÁJK HÖK együttes szervezése. A 3 fő-szervezővel készített interjú alapján foglalnám össze az egész eseményt dióhéjban. Elsőként Keczán Pállal (ÁJK HÖK ren-dezvényekért felelős alelnök, az IK korábbi rendezvényekért felelős alelnöke), majd Királyvölgyi Krisztiánnal (ÁJK HÖK sportügyekért felelős alelnök), és Gortva Martinnal (ÁJK IK személyi ügyekért felelős alelnök) beszélgettem.

Milyen újonnan megválasz-tott HÖK-ös alelnöknek lenni?

K. P.: A felkérés a Hallgatói Önkormányzat jelenlegi elnöke, Tallár Ákos részéről erre a pozí-cióra nagyon megtisztelő volt, és munkámmal azon leszek, hogy az egyetem rangjához méltó rendez-vények kerüljenek ki a szervezet égisze alól.

Mit gondolsz, mennyiben fogsz tudni többet tenni a hall-gatókért/rendezvényekért HÖK-ösként, mint az IK-ban? Mit sze-retsz ebben a feladatkörben?

K. P.: Nézd, én igazából ed-dig is rendezvényeket csináltam az egyetemen, eztán is azt teszem, csak egy másik szervezet alelnöke-ként. Nem szeretném különven-ni a korábbi IK-ban és jelenleg a HÖK-ön belül megvalósuló ren-dezvényeimet, mert reményeim szerint ez a két szervezet sok esemény szervezésében közösen dolgozik majd. Az egyetem két legnagyobb szervezetéről van szó, és számtalan nagy és sikeres ren-dezvény megszervezése után azt mondhatom, hogy a színvonal és a minőség záloga az együttműkö-dések. Én mindig ebben hittem. Hogy miben lesz más a most kö-

vetkező időszak, azt én inkább a NU Bisztróban márciusban meg-rendezett szezonindító, valamint a Felező Bál vonatkozásában sze-retném előre jelezni. Nem ígérek semmit, de nem is félek semmitől: maximalista vagyok, és akkor va-gyok igazán elememben, amikor készül egy esemény. Másik kérdés-re a válasz, hogy fantasztikus érzés útjára indítani valamit, amin azelőtt hetekig dolgozol! A kezdés pillana-táig érzel egy kis feszültéséget, az-tán amikor elstartol, megnyugszol. Olyan ez, mint a színház… Ha jól csináltad, akkor már csak „a gép forog, az alkotó pihen.”

Beszéltünk az italPULT-ról, a palacsinatBISZTRÓ tavaszi párjáról, mindkettőnek ötletgaz-dája és főszervezője vagy...Fog-lald kérlek össze pár mondatban az eddigi eseményeket!

K. P.: Az ELTE ÁJK-n mű-ködő számtalan szervezet az év folyamán kevés alkalommal mű-ködik együtt, de ezen kevés al-kalmak között lehet számon tartani az italPULT elnevezésű jótékonysági happeninget. Az öt-let onnan származik, hogy a téli jótékonysági rendezvényünket (palacsintaBISZTRÓ) tavasszal ki-

telepítjük az Egyetem térre, hogy ez alkalommal házi szörpöket, jeges teát, üdítőket, gyümölcsleveket áru-sítsunk becsületkasszás alapon. Az italPULT és a palacsinatBISZTRÓ koncepciója abban áll, hogy hallga-tók a saját kezűleg elkészített italokat vagy palacsintákat tanárokkal, meg-hívott vendégekkel, a közéletből is-mert emberekkel közösen árusítják az egyetem polgárainak, vendége-inek. Évről-évre nagy várakozás előzi meg mindkét rendezvényt, rengeteg vendéggel büszkélkedünk, így belekezdeni is nehéz a felsoro-lásba, de számtalan kiválóság közt nevét adta már a rendezvényekhez Törőcsik Mari, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Vizi E. Szilveszter, Gálvölgyi János, számtalan tanszék-vezető és elismert tanár, jogtudós. Az ÁJK-n ez a fajta jótékonysági szervezkedés már mondhatni, hogy hagyománnyá vált, ugyanis 2010 óta több mint 2,7 millió forintot adtunk át határon belül és túl olyan gyermekvédelemmel foglalkozó szervezeteknek, alapítványoknak, akik nemzetközi szinten is elisme-résre méltók. Így jártunk már Böjte Csabánál Déván, Csíksomlyón, Ká-szonban, a Sámuel Alapítványnál Beregszászon, dr. Harmath Károly ferences szerzetes Lurkóházaiban Délvidéken, az Age of Hope Ala-pítványnál Budapesten, valamint a Dankó utcai óvodában és a Magyar Gyermekmentő szolgálatnál.

Idén kit fogtok támogatni?K. P.: Idén a teljes bevételt a

Noé állatotthonnak, és az erdélyi Kajántó Mária Gyermekotthon-nak adjuk át.

Miért pont nekik?K. P. Ez minden évben nehéz

kérdés. Nehéz eldönteni, hogy ki legyen a kedvezményezett, sajnos sok ezer hely közül lehet választani. Az idei esetében segítséget nyújtott nekem dr. Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, maga is gyermekvédelemben jártas szak-ember, akinek a tanácsára vettük fel a listára az erdélyi Kajántó Mária Gyermekotthont, akit végül ki is választottunk. A Noé Állatotthont pedig csaknem mindenki ismeri, illetve az egyike azon kevés szer-vezetnek, aki megkapta az „Etikus Adománygyűjtő Szervezet” díjat is… Így végső soron úgy véljük, hogy jól sikerült választani. Mind-amellett tisztában vagyunk vele, hogy a segítségünk nem old meg problémákat, nem is lehet az a célja, jóval inkább azt tartom benne fon-tosnak, hogy jelenségekre hívja fel a figyelmet. Úgy gondolom, hogy a mi kezdeményezéseinknek is sok köze volt ahhoz, hogy az elmúlt néhány szemeszterben más szerve-zetek is hasonló akciókat indítottak és indítanak a jövőben is, ugyanez a kezdeményezés fut a Corvinuson, a PPKE JÁK-on, megvalósult már Londonban, Tilburgban, az NKEKTK-n, a KRE ÁJK-n, so-rolhatnám… Az elismerése ennek pedig éppen ebben rejlik.

Miben volt az idei más, mint az eddigi években?

K. P.: Ezúttal csaknem 800 négyzetméternyi területet igényel-tünk az V. Kerületi Önkormány-zattól, hogy tervezett programjain-kat annak rendje és módja szerint

Egyetem tér 2014. június 5.JURÁTUS

3

Interjú Keczán Pállal, Királyvölgyi Krisztiánnal és Gortva Martinnal

Italozás, jótékonykodás, sportolás, nagytakarIKás! megvalósíthassuk, továbbá az egyik sarokban nemcsak közösségi játé-kok, csocsó és ping-pong asztal, kosárpalánk kaptak helyet, hanem a szokásos jótékonysági bolhapiac is. És idén (az ELTE ÁJK-n először!) a Sportnap is megrendezésre került!

Szerencsére egész nap gyö-nyörű időtök volt, csak az esti kon-cert egy része alatt esett az eső este 7 után. Most, hogy túlvagyunk a rendezvényen, kiknek lehet meg-köszönni a részvételt, kiknek vagy-tok hálásak a segítségért?

K. P. Igen, nagyon nagy sze-rencsénk volt az időjárással! Nem is tudom, hol kezdjem el, de őket min-denképpen megemlíteném:Reiter Petra, Kurcz Dani, Kisházi Anna, Krekács Dóra, Rudinszky Balázs, Maglai Bori, Németh Márk, Bíró Balázs, Gortva Martin, Klinkó Dóra, Végh-Kárpáti Mihály, Gacsá-lyi Dénes, Kiss Teó, BenczikVivi, Ónodi Fruzsina, Szabó Hédi, Barkai Léda, Medvegy Kata, Jankovszki Eszter, PásztélyiEmes, Vásárhelyi Gábor, Kaplár Ben-ce, Bubla Bálint, Urbán Kristóf, Horváth Kata, VargaGiuletta, Prém Lilla, Straub Tamás, Deák Richárd, Tallár Ákos, Királyvölgyi Krisztián, Fehér Alexandra, Szalai Peti, Tétényi Peti, Sándor Csaba, Horváth Márk, Pongrácz Panka és zenekara, a Soundflashmemory, RuzsicskaYvette, Hajdú Gergő és zenekara, a KNKRT, Erbszt Ádám, Pandzarisz Tamás, Kaltenecker Dani stb.

Voltak támogató cégek is?K. P. Igen, nagyon nagy se-

gítséget kaptunk a Coca-cola-tól, valamint félmillió forint értékben adott terméktámogatást a PanziPet Kft. a Noénak, amiért ugyancsak nagyon hálásak vagyunk! Az át-adásra személyesen megyünk majd el valamelyik hétvégén.

Köszönöm, Pali a válaszo-kat, a SPORTnapról már Király-völgyi Krisztiánt kérdezném!Te is frissen megválasztott alelnök vagy, ha jól tudom, ugye? Me-sélnél egy kicsit erről?

K. K.: Nekem az egyik kitű-zött célom a kötelező sport beve-

zetése lett volna, de ennek megva-lósítása több akadályba is ütközött. Viszont továbbra is az a tervem, hogy közelebb hozzam a hallgató-inkat a sportolás adta egészséghez és élményhez, így elhatároztam, hogy megszervezem az első ÁJK-s Sportnapot a Kar életében, amely-ből hagyományt szeretnék teremte-ni. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az ötlettel kapcsolatban, így bátran belevágtam a szervezésé-be. Először az italPULT nevű már ismert rendezvénnyel egy időben kerül megrendezésre, hogy még több embert csalogathassunk kö-zelebb a sportokhoz, illetve a sport szerelmeseit közelebb csalogassuk a jótékonykodáshoz.

Most mesélj kérlek az első sportnap programtervéről!

K. K.: A programjaink közt szerepelt egy kispályás focibaj-nokság (3 a 3 ellen street-football jelleggel kiskapukra), lábtenisz, csocsó, ping-pong, TRX, kosárra dobó versenyek, egy hatalmas aka-dálypálya felállítása, óriás twister. Ezen kívül dr. Csapó Gábor is kilá-togatott a térre, hogy velünk együtt népszerűsítsea sportokat. Egész nap kint volt ezentúl egy BEAC-os stand is, ahol az érdeklődők min-den kérdésükre választ kaphattak, illetve jelentkezhettek a BEAC kí-nálta edzésekre. A rendezvényen kb. 200 fő vett részt. Az egész nap, amellett hogy a sportról szólt, egy fesztiválos hangulatot is kapott, amiről a folyamatos versenyek, fel-lépők, dj gondoskodott.

Ha már a fellépőknél tar-tunk... kik voltak a meghívott vendégek? És kik lettek a nap nyertesei?

K. K.: Egy elismert táncos csapat, a StarlightDanceCompany is bemutatót tartott, eljött a Tánc-művészeti Főiskoláról Hörcher Noémi egy fantasztikus koreo-gráfiával és egy egészen egyedi gyakorlatsorral! Aztán kihirdettük a lábtenisz verseny győzteseit: Nyitrai Tibit és Kulcsár Ádámot, a minifociban pedig Szendrei Gyu-ri, Takács Dani, Kelemen Tibi és Bene Márk kapta a serleget!

Köszönöm, Neked is!

Most pedig térjünk át a har-madik interjú-alanyunkhoz: Gortva Martinhoz!

Martin, kérlek, pár mondat-ban foglald össze a tevékenysége-det az IK-nál (mutasd be magadat, ha még valaki nem ismerne! :D )

G. M.: 2012 tavaszán nyer-tem felvételt az Instruktori Körbe. Már az első, Staffos évemben is társszervezője, koordinátora vol-tam a palacsintaBISZTRÓnak és a sütiBÁRnak, valamint főszer-vezője a tavalyi, 2013-as Tavaszi NagytakarIKásnak. 2013 őszétől a Kör Személyi ügyekért felelős alel-nöki pozícióját töltöm be.

Mesélj kérlek az eddigi Bolhapiacokról, és arról is, hogy az idei miben volt más?

G. M.: A legelső bolhapi-ac 2011 tavaszán zajlott le Pálffy László áldásos tevékenységének köszönhetően. Már akkor, az első alkalommal nagy sikere volt a kez-deményezésnek, amely azóta is tö-retlenül kitart! Rengeteg felajánlást kapunk magánszemélyektől, kü-lönböző szervezetektől, hallgatók-tól és oktatóktól egyaránt.

Idén az alapkoncepcióban nagy változtatásokat nem eszkö-zöltünk. Idővel ezt isszeretnénk különböző blokkokra, szek-ciókra bontani. A különböző egységek különböző témákat ölelnének fel. Mindegyik ismer-tetéséhez meghívnánk egy-egy hírességet, akivel egy fél-egy órás beszélgetés során bonta-nánk ki az adott területet. Min-den blokkot más műsorvezető, moderátor bonyolítana le.

Akciónkkal is azt szeretnénk prezentálni, hogy van még ösz-szefogás, cél, amiért lehet és talán érdemes kiállni. Nem „szentek-ként”, hanem egyetemistaként, fővárosiként, vidékiként és ho-vatartozástól függetlenül. Ezen felül természetesen a fesztivál-hangulatot teremtő italPULT és a NagytakarIKás teljes bevételét rá-szorulóknak ajánljuk fel, évről évre más és más helyre. Ezek mellett le-hetősége van minden kedves ven-dégünknek kikapcsolnia egy kicsit a nagy hajtásban, élveznie a baráti hangulatot és megtennie a napi, heti, havi, évi jó cselekedetét...

Sok minden érkezett be hozzátok, hogy eladjátok?

G. M. Két nap alatt elég sok mindent kaptunk, de őszintén szólva jövőre abban bízunk, hogy sokkal többen néznek felesleges holmik után, mert mindenkinél akad otthon egy-egy zacskóval azokból, aminek más örülhet!

És a jövőben? Milyen ter-veid vannak még az esemény „fejlesztésére”?

G. M.: Szeretném, ha a kari-tatív bolhapiacunk is hasonlóan sikeressé és hagyományossá válna, mint a palacsintaBISZTRÓ vagy a PULT. Ezen fogunk teljes erőbe-dobással fáradozni idén és az elkö-vetkezendő évek során is. A jövőre nézve rengeteg tervünk van! Sze-retnénk rádiós, tévés kitelepülést és élő közvetítést, bejelentkezést a rendezvényről.

Nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak!

Egytem tér2014. június 5. JURÁTUS

4

Egy nap BKV-ellenőrként

Jegyeket, bérleteket!Réti Bálint

Ezt az egy napos „jogi meg-figyelést” hosszú egyeztetés előzte meg, és azt kell, hogy mondjuk, vé-gig segítőkészek voltak a BKK-sok. Ezúton is köszönjük. Azt rögtön láthattuk, hogy „A Papír” különös jelentőséggel bír, az első 10 percben 4-szer kellett tisztáznunk, hogy ve-lünk kapcsolatban miről van papír és mi van rajta. De aztán megindul-tunk! Minket a 7E buszra osztottak be, első megállónk az Etele tér volt, ott vártak ránk a „Csillagharcosok”, azaz a Közterület felügyelők. A rövid meetingen az ellenőrök és a közteresek meglelték párjukat, így kis csapatunk a kezdeti 7 főről (négy ellenőr és mi hárman) 10 főre bő-vült, három közterületist kaptunk/találtunk/szereztünk. Ekkor már tudtuk, hogy hatékonyságunk meg-kérdőjelezhetetlen: gondoljátok el, tízen voltunk, abból hármunkon sárga BKK-s mellény (a poén ked-véért nagy info pont jel a hátunkon, „Segíthetek?” felirattal), három közterületisen meg egyenruha. A dolog „hasznunkra” is volt: amikor beállt a busz a megállóba a reggeli csúcsban, és épp elszomorodtunk volna, hogy a csuklós buszra nem igazán férünk fel még ketten sem, nem hogy tízen, akkor hirtelen mindenki leszállt, és lett helyünk. Az ellenőrök egyébként kulturáltan végezték feladatukat, mi több, oly-kor barátságosan. Rosszindulatot egyetlenegyszer sem tapasztaltam. És az utasok is jól viselték magu-kat. Szóvá is tettük, hogy nincsen semmi balhé, mire a közterületiesek azt mondták, hogy pedig minden nap van, ma talán miattunk nincs, az emberek biztosan nem értik, hogy ebben a fura egyenruhában kik ezek a „hivatalosnak kinézők”. Így aztán nem is tudtuk kipróbálni a technikai fejlődés újabb állomását, a közterületisek mellényére szerelt kép- és hangrögzítő eszközt (pici

kamera), amit pontosan aznap ka-pott meg egyikük, hogy tesztelje. (A többiek azzal vigasztalták, hogy távozásunk után még lesz egy fél óra a műszakjukból, és akkor biz-tosan lesz valami jó kis balhé, amit felvehet.) Miattunk vagy másért, de valóban minden bliccelő, aki elfelej-tett leszállni vagy aludt és nem vett észre minket idejében, készségesen hagyta magát megbüntetni.

Meglepő volt látni, hogy mi-lyen kevés összhang és bizalom van a közterületisek és az ellenőrök kö-zött (ez külön-külön is igaz), illetve mennyire nem működnek együtt. Az ellenőröknek útban vannak a közterületisek, a közterületisek meg nagyon nem élvezik, hogy ők „az ellenőrök csicskásai”. Megtudhat-

tuk, hogy Budapesten összesen 416 ellenőr dolgozik, a bliccelés pedig (10-20 éves tapasztalatuk alapján) egyre kevéssé jellemző. Az egyik ellenőr „kollegina” kifejtette, hogy régen minden jobb volt, minden nap örömmel jött munkába és tényleg szerette, amit csinált, de ma már a csomó szabály, előírás, kikö-tés, vezetői merevség miatt nem tud „szabadon és így hatékonyan” dolgozni. A munkájukkal egyéb-ként ki vannak békülve, „a csekk nem kérdezi, hogy miből fizetik”, és érdekes volt látni, hogy sokuk-nál a jegyellenőrzés családi biznisz, férj és feleség egy csapat. Többen mondták, hogy egyfajta küldetés-tudat vezeti őket munkájukban, ők nem valaki ellen vannak, hanem a jegyet vásárló utasok érdekét védik a potyázókkal szemben, de amúgy, „ilyen anyagi körülmények” között teljesen megértik azt, aki nem tud bérletet vásárolni.

Érdekes volt a közterületisekkel is beszélgetni. Egyikőjük például az egyik neves egyetemen jogot tanult, utolsó évében azonban megbukott kétszer polgári jogból, ezért úgy gondolta, hogy kihagy egy évet. Ez 8 éve volt, itt ragadt. Ebből kifolyó-

lag teljesen megkeseredett és kiégett, illetve állandóan büntetésben van, mert a feletteseivel, akiknél feltehe-tően képzettebb, gyakorta vitába száll értelmetlen/káros/jogsértő döntéseik, utasításaik kapcsán. Üzeni a joghallgatóknak, hogy küzdeni kell, és sosem feladni, mert nagy jövő vár arra, aki végez, viszont nagyon könnyű lecsúszni és nagyon nehéz visszakapaszkodni, amire ő a példa.

A munka legszomorúbb ré-sze talán az volt, amikor a meg-állókban alvó hajléktalant kellett felébreszteni és elzavarni. Vicces volt viszont az utcai árusok el-lenőrzése, alanyunknak meglepő módon volt közterület foglalási engedélye, csak éppen máshova, illetve tized akkora területre, mint amekkorát elfoglalt.

Egyébként van az egésznek egy nagyon erős atmoszférája, az emberek lesajnálóan, szánalommal vegyes utálattal néznek minket, ki-csit olyan társadalmon kívülinek éreztük magunkat.

Zárszóként annyit, hogy ve-gyetek mindig jegyet vagy bérletet, a 7E-n meg főleg!

Az úton társaim voltak: Ónodi Fruzsina, Novák György.

BKK központ, Bosnyák tér, hajnali 5.52 perc. Enyhén romos, le-pusztult épület, hosszú, kopott asztalok, vibráló neonfény. A falak nagy fehér papírokkal beborítva, rajta a napi csapat- illetve járat-beosztás. Pont, mint a „Kontroll” című filmben, csak éppen a föld felett. A korai óra ellenére a reggeli műszakhoz tartozók már be-vetésre készülődnek, még épp jókor érkezünk, hogy vagány sárga BKK-s mellényünket magunkra kapva csatlakozzunk csapatunk-hoz, azaz ahhoz a négy 40-50 év körüli hölgyhöz, akik segítségé-vel beleláthatunk az ellenőröket magába foglaló szubkultúrába.

Egyetem tér 2014. június 5.JURÁTUS

5

A Perjátszó Kör idei utolsó előadása

Charles Manson pereVarga Noémi

Április végén került sor a Perjátszó Kör tavaszi szemeszteré-nek utolsó előadására, amelyben a hírhedt amerikai bűnöző és énekes-zenész, Charles Manson életébe és perébe nyer-hetett bepillantást a nézőközönség.Az Aula Magnát, ahogy a Perjátszó Kör korábbi előadásai során megszokhattuk, teltházig feltöltötték az érdeklődők.

A Kisteleki Károly megren-dezésében előadásra kerülő darab két felvonásban, teljes történelmi hűséggel ábrázolta a kegyetlen gyilkos előéletét, és tökéletes „hip-pi-hangulatot” teremtve átvezette a nézőket a ’60-as évek Amerikájá-ba, ahol a magát Krisztusnak valló Charles Mansonranchában maga köré gyűjtötte a családjukból kita-szított, kiszolgáltatott és hiszékeny fiatal lányokat. Az első felvonás során végignézhettük, hogyan ké-szíti fel Manson a „HelterSkelter” elmélettel követőit a gyilkosságokra; többek között SharonTate filmszí-nésznő, RomanPolański filmrende-ző nyolc és fél hónapos feleségének brutális meggyilkolására. A család egyetlen férfi tagja, Watson, vala-mint a Manson-lányokként elhíre-sült fanatikus követők a szerelemtől megrészegülve gondolkodás nélkül hajtották végre szörnyű tetteiket, és a Tate-gyilkosságként elhíresült mé-szárlást követően a LaBianca házas-párral is kegyetlen, brutális módón végeztek Charles Manson kérésére.

A Charles Mansont megfor-máló Szita Józsefnek a darab ele-jétől kezdve sikerült megragadnia a Manson-családot megalapító bű-nöző különös karizmáját, amellyel a kiszolgáltatott fiatalokat képes volt befolyásolni, és saját életigaz-ságával és filozófiájával az őt köve-tőket megfertőzni.

A kilenc hónapon keresztül zajló per a darab második felvoná-sában került kibontásra, amelyben a Manson-lányok a férfi befolyása alatt továbbra is falaztak a kegyet-len, brutális gyilkosságok kiterve-lőjének. Charles Manson-t végül a Tárnok Krisztina által megfor-mált Linda Kasabian koronatanú vallomása alapján gázkamrában végrehajtandó halálbüntetésre ítélték a Tate-LaBianca gyilkos-ságok kiterveléséért (a büntetését később életfogytiglani börtön-büntetésre enyhítették).

A Rudas Helga által írt darab hatalmas csattanóval zárult; egy képzelt show-műsorral, amelyben Charles Manson és a Manson-lányok 40 évvel a gyilkosságot kö-vetően nyilatkoznak hajdani tette-ikről és arról, hogyan éreznek most a gyilkosságokkal kapcsolatban.

A darab ötlete is Rudas Hel-gától származott, akinek azonban nem ez volt első forgatókönyve, amelyet a társulatnak írt, hiszen az ő nevéhez fűződik a Marie Antoi-nette-per is. A darab témájának ki-választása folyamatát egyfajta „sze-relemként” jellemezte, és a pereket azok izgalmassága, színes cselek-ménysora és változékony fordulatai miatt emelte ki a többi híres eljárás soraiból. A darab végi show-elem is az ő ötlete volt, és a műsor házigaz-dáját is ő alakította az előadás során.

Kisteleki Károly, a darab ren-dezője úgy nyilatkozott, az előadás célja az volt, hogy megmutassák a nézőknek, mi történik akkor, ha valaki kiszolgáltatja magát, átadja a hatalmat maga fölött valaki másnak. Habár Charles Manson és követői-nek pere egy szélsőséges interpretá-ciónak számít, mégis jól érzékelteti,

hogyha valaki lemond a maga fölöt-ti hatalomról, akkor azt csinálnak vele, amit csak akarnak, és akár egy gyilkos is válhat belőle, aki majd ké-sőn „ébred fel” a börtönben. A da-rab a fiatalok figyelmét kívánta fel-hívni arra, hogy bárki „elcsúszhat”, ha gondolkodás és kétkedés nélkül megy egy másik ember után.

Az előadás talán legfonto-sabb üzenete a végszóban hang-zik el PatriciaKrenwinkel, az egyik Manson-lány képzelt vallomásá-ban, a gyilkosságok elkövetését követően 40 évvel:

„A mi történetünk csak első ránézésre szól a gyilkosságokról (…) Ez a történet inkább arról szól, hogy ha lett volna családunk, ha lettek vol-na szeretteink, akkor talán az a sok ember, aki a kezünk által halt meg, még mindig élne. (…) Tudja, milyen édes kisgyerek volt Charlie? (...). Le-hetett volna normális élete, ha az anyja nem azzal tölti a gyermekéveit, hogy megszabaduljon tőle. (…)Mi pedig kamaszok voltunk, hülyék, befolyá-solhatók. Mi is mind menekültünk otthonról. (…) Mind szeretetet keres-tünk, és Charlie megtalált bennünket. Azt hittük, végre megtaláltuk a csa-ládot, ami nem adatott meg, de csak báboknak kellettünk a nagyszabású, őrült játékába. És ne értsen félre, én nem mentegetni akarom a tetteinket. Igenis, dönthettünk volna másképpen. Csak azt szeretném elmondani ezzel, hogy mindenki nézzen magába. Min-den szülő gondolja át, hogyan visel-kedik a gyermekével. Ad-e neki elég

figyelmet, szeretetet. Mert ez a kulcs. Ha KathleenMaddox-ban, Charlie anyjában több lett volna a szeretet a saját gyermeke iránt, akkor őszintén úgy hiszem, hogy nem halt volna meg az a hét ember.”

Nem szabad azonban azoknak sem elkeseredniük, akik lemaradtak a Perjátszó Kör legutóbbi előadásá-ról, hiszen Kisteleki Károly elárulta, akárcsak minden évben, jövőre is szemeszterenként két-két darabot mutatnak majd be a nézőknek, s mi-vel immár 15 darab van a repertoár-jukban, könnyen előfordulhat, hogy felelevenítenek egy régebben bemuta-tott, nagy sikernek örvendő előadást. Lévén idén holokauszt emlékév van, meglehet, hogy ismét bemutatásra kerül az Eichmann dosszié, amely a csapat sikerdarabjának számított, és az ÁJK-n kívül a Bálint Zsidó Közös-ségi Házban is felléptek vele.

A Perjátszó Kör azonban nem csupán az Eichmann dosszi-éval, hanem Bibó István perével is több helyen fellépett már ország-szerte, és az ELTE ÁJK hírnevét a Pázmányra, sőt, három alkalom-mal az OTDK-ra is elvitte már.

A jövő évi repertoárt tekintve pedig olyan izgalmas ötlet-csírákat kaphattunk a Tanár Úrtól, mint Mata Hari vagy Báthory Erzsébet pere. Összegzésként tehát elmond-hatjuk, hogy a Perjátszó Kör elő-adásait jövőre is érdemes lesz nagy érdeklődéssel követni, hiszen sok meglepetést tartogatnak még a Kar hallgatói számára!

FOTÓ

: SE

LYM

ES

ÁD

ÁM

Egytem tér2014. június 5. JURÁTUS

6

Interjú Eperjesi Zsolttal, a HÖK oktatási alelnökével

A Neptun-ügy és a Hallgatói ÖnkormányzatNémeth Márton

A legutóbbi vizsgafelvétel alkalmával bekövetkezett totális katasztrófa miatt sokaknál telt be a pohár, és egyre többen szeretnék tudni, hogy mi is a helyzet Neptun-ügyben, úgy-hogy kezdjünk mindjárt a legelején. Mit lehet tudni az ETR-Neptun váltásról? Kinek a döntésére, milyen indokok alapján tértünk át az új tanulmányi rendszerre?

Milyen szervezeti keretek között, milyen rendszerben működik jelenleg a Neptun?

A Neptun kezeléséért, ja-vításáért az SDA informatikai Zrt. – a program fejlesztője – felel, az Egyetem részéről pedig az Informatikai Igazgatóság, ill. az Oktatási Igazgatóság tartja velük a kapcsolatot. Az egyete-mi szervekhez a kari Tanulmá-nyi Hivatalokon és az EHÖK-ön keresztül csatornázódnak be az igények, és ezúton jelezzük a problémákat is.

Mi okozta a problémát a vizsgafelvételkor?

A vizsgafelvételt megelőző percekben arról kaptunk tájékoz-tatást, hogy a szerver nem tudja kezelni az adatmennyiséget, és ezért írta ki azt a Neptun sokak-nak, hogy hibás felhasználónevet vagy jelszót adtak meg. A vizsga-felvétel kezdete után kb. fél órá-val már azt a hírt kaptuk, hogy a Neptun azonosító rendszere nem működik. 18.50- kor üzentek, hogy az ELTE teljes informatikai rendszere összeomlott. 19.20-ra sikerült megjavítani. A vizsga-felvételt követő második napon arról tájékoztatott a Tanulmányi Hivatal majd utóbb az EHÖK is, hogy nem (csak) a Neptunnal volt gond. Elsősorban az okozta a káoszt, hogy az Informatikai Igazgatóság tűzfala elromlott, ezért nem tudta aztán azonosí-tani a Neptun a bejelentkezőket. Ettől függetlenül tény, hogy a szerver kapacitás sem megfelelő az ÁJK-s terheléssel összevetve. Ez állítólag a többi karon nem je-lentkezik ilyen drasztikusan, mint nálunk. Ha minden jól megy, a vizsgaidőpontokat évfolyamon-ként, eltérő napokon tudjuk majd felvenni szeptembertől, de erről még zajlanak az egyeztetések, igyekszünk.

A teljes leállás napján, és azóta is egyedül a kari HÖK tűnik kompetens szereplő-nek az ügyben. A HÖK-el-nök a leállás után percekkel tájékoztatott mindenkit a probléma okáról, és folyama-tosan új információkkal látta el a hallgatókat. A botrány kirobbanása óta pedig ok-tatási alelnökként te vetted kezedbe az ügy irányítását. Milyen lépéseket tett eddig a HÖK?

A problémát azonnal jelez-tük, Ákos – az elnök – folyama-tosan telefonos kapcsolatban állt a Tanulmányi Hivatallal, az EHÖK-kel és rajtuk keresztül az Oktatási, ill. Informatikai Igazgatósággal is. A vizsgafel-vétel kezdete után másfél órával helyreállították a rendszert. A tűzoltást követően információt kezdtem gyűjteni a problémá-ról, hogy tényleges megoldást,

az ügyben kompetens tárgyaló partnert találhassunk. Levelet írtam Oktatási Dékánhelyettes Asszonynak, ezt követően az EHÖK elnökének és tanulmányi alelnökének. Egy biztos, asztal-csapkodással ebben a kérdésben senki nem fog előre jutni, és a Karon (sőt inkább az Egyete-men) mindenki küzd a Neptun nehézségeivel, nem csak a hall-gatók; megnehezíti a Tanulmá-nyi Hivatalok és a Tanszékek munkáját is. Kicsit úgy vagyunk vele – azt hiszem –, mint Chur-chill a demokráciával. Tudjuk, hogy rossz a Neptun, csak nem találtunk még jobbat nála. Na, de térjünk a lényegre.

Az alábbiakban olvasha-tó és más hasonló kérdéseket tettem fel Dékánhelyettes Asz-szonynak. „Szeretnék olyan hivatalos tájékoztatást kapni a rendszer problémáiról, amivel kielégítő választ tud adni az ÁJK HÖK a hallgatók számára, ugyanis egyre inkább fokozódik a kíváncsiság, hogy vajon miért nem képes az ELTE megfele-lően működő elektronikus ta-nulmányi rendszert biztosítani hallgatói számára.

A kari HÖK szeretné tudni, ki felelős azért, hogy

a problémákkal időről-idő-re szembesülnünk kell, és ki azért, hogy ezek ténylegesen megoldásra találjanak?

Kívánatosnak tartom, hogy a problémák, kérdések és az azokra adható válaszok a soron következő Kari Tanács ülésen felvetésre kerüljenek, legalább tájékoztatás szintjén. Továbbá szeretném kérni, hogy a megfe-lelő egyetem vezetői fórumokon jelezze Ön is a felmerült problé-mákat, a hallgatók nagyfokú elé-gedetlenségét.”

Megtudtam, a Kar vezeté-se a hallgatókkal együtt reméli, hogy egyszer meghallgatásra ta-lálnak kérdéseink és orvosolják a problémákat, mivel ugyaneze-ket jelzik maguk is újra meg újra az elérhető fórumokon. Ugyan-akkor hangsúlyozandó, hogy a Neptun kérdése egyetemi, és nem kari hatáskörbe tartozik.

Ezt követően az EHÖK irányába fordultam ugyanezek-kel. Jeleztem, hogy szerintem szükséges volna a fent leírt kérdéseket az Egyetem Szená-tusának ülésén is felvetni, to-vábbá kértem, hogy járjanak el ügyeinkben vagy jelöljék meg, kihez fordulhatok. Betekintést kértem továbbá az Egyetem és a

HÖK news 2014. június 5.JURÁTUS

7

A Neptun-ügy és a Hallgatói ÖnkormányzatNeptunt kezelő Zrt. közti szer-ződésbe, melyről utóbb kiderült, bárki számára hozzáférhető az egyetemi honlapon.

Elnök Úr válaszában ki-emelte, hogy az EHÖK is ak-tívan részt vett a vizsgafelvétel-kor kialakult krízis kezelésében, és megerősítette: a probléma az ELTE tűzfalával volt, nem a Neptunnal. Tájékoztatott, hogy egyetemvezetői fórumokon jel-zik a felmerülteket és képviselik érdekeinket. Előrelépés, hogy sikerült az SDA Zrt.-vel köz-vetlen kapcsolatot kialakítania a hallgatói képviseletnek fej-lesztési javaslatok és problémák kezelése végett, továbbá ősszel olyan fórumra is sor kerül, ahol a HÖK, a Tanulmányi Hivata-lok, az Informatikai Igazgató-ság és az SDA közösen fog tár-gyalni. Korábbi hasonló fórum eredményeként elégedettségi felmérést is fog végezni a cég, derül ki az EHÖK tanulmányi alelnökének beszámolójából.

Terveztek további lépéseket?A Kari Tanács következő ülé-

sén is fel fogom vetni a problémá-kat, illetve kértem az ÁJK HÖK elnökét és az EHÖK vezetését is, hogy a Szenátuson is emeljenek szót a Neptunnal és az Informa-tikai Igazgatóság munkavégzésével kapcsolatban.

Mit gondolsz, hosszú tá-von hogyan lehetne biztosítani, hogy hasonló esetek ne fordul-janak elő?

Egyfelől folyamatosan jelezni kell észrevételinket és a hibákat, részt venni a fórumokon, párbeszédet folytatni. Előre azonban igen nehéz, az újonnan felmerülő, váratlan hely-zetekre felkészülni. Kérdés, hogy mennyiben igaz a nagy váratlanság? A szerver kapacitáshiánya ismert.

Másrészt meg kell hallgatni azo-kat, akiknek feladat- és munkaköre a vizsga- ill., tárgyfelvétel informatikai hátterének biztosítása. Felróható magatartás esetén pedig szükséges

volna felelősségük megállapítására és valamilyen formában szankció alkalmazása. A Rektori Önellenőr-zési Osztály kiváló munkát végzett a HÖK pénzügyeinek átvizsgálása terén. Bizonyos, hogy a Neptunnal, ill. az informatikai háttérrel kapcso-latban is meg tudnák adni kérdése-inkre a választ. Vélhetően nehezen indokolható jelentkezésről jelentke-zésre újonnan felmerülő “váratlan” problémákra hivatkozni, de a mini-mum az lenne, hogy érdemi magya-rázattal szolgáljanak az illetékesek. Hozzá kell tennem, azt mondják, bármilyen elektronikus tanulmányi rendszer “beállásához” kb. 2 évre van szükség, míg az utóbb felme-rülő, egyetem vagy kar specifikus igényeket is le tudják programozni a szoftver szolgáltatói. A hangsúly itt a tájékoztatáson és az ellenőrizhetősé-gen van, amiben fontos szerepe van a HÖK-nek.

Többen felvetették, hogy alapfunkciók nem működnek, illetve jelenleg sem működ-

nek megfelelően a rendszer-ben. Hová forduljanak a hall-gatók, ha hibát észlelnek a Neptunban?

Gyakran érzékelhető, hogy nem egyéni problémáról van szó. Amikor megkérdezed a barátaidat, felmész facebookra, és kiderül, hogy másnak is ugyanaz a hiba merült fel, akkor érdemes a HÖK évfolyam-képviselőihez fordulni. Mi összegezzük a problémákat, és igyekszünk elkerülni, hogy a Tanul-mányi Hivatal több száz ugyanolyan e- mailt kapjon, így hatékonyabb. A rendszerszintű zavarok hamar kibuknak, és szinte azonnal továb-bításra kerülnek a problémamegol-dókhoz. Minden hallgató fordulhat segítségért természetesen a saját ta-nulmányi előadójához is, vagy üzen-het a totitk@ajk.elte.hu címre. Ha gond van a Neptunnal, azt csak a hibát igazoló screenshottal lehet továbbítani a javítók irányába, amin az érintett hallgató is azonosítható kódja alapján.

HÖK news2014. június 5. JURÁTUS

8

TársadalomelméleTi TdKA Társadalomelméleti TDK négy éve kezdte újra aktív műkö-

dését, és azóta töretlen lendülettel fejlődik egyre jobbá és jobbá. Ta-valyelőttig Filozófia TDK néven tevékenykedtünk, de úgy véltük, hogy ez a név nem fejezi ki pontosan, hogy mivel is foglalkozunk. Az üléseinken főleg történelem-, vallás-, jogfilozófiai, valamint jog-elméleti kérdésekkel foglalkozunk, de nem a megszokott formában. Leggyakrabban egy híres szerző, vagy egy tagunk, esetleg érdeklődő diák által írt szövegeket olvasunk, dolgozunk fel közösen. A szerző gondolatainak értelmezése, és a kérdés ízlelgetése közben sokszor érdekfeszítő viták alakulnak ki az üléseken, és az élet legmeglepőbb területeiről kerülnek elő érvek vagy példák. Terítékre került már pél-dául Ciceró és Seneca kora és munkássága, Lewis Mumford társada-lom-technológiai története, vagy a halál felfogásai a különböző kul-túrkörökben. Minden évben igyekszünk meghívni egy-egy oktatót a tanszékről, aki kötetlen körülmények között mesél oktatói munkás-ságáról, kedvenc témáiról.

Vendégünk volt már Zsidai Ágnes, Bányai Ferenc, Karácsony András és Szmodis Jenő. Próbálunk kitekintgetni a filozófia keretei közül, névváltásunkkal is ezt a célt kívántuk türközni, így alkalomról alkalomra előkerülnek jogszociológiai, antropológiai vagy politoló-giai témák is.

Ülést minden héten tartunk, melynek hagyományos időpontja pén-tek 12 óra. Ide várunk mindenkit szeretettel, akit érdekelnek az előbbi témák, vagy csak szeret azon gondolkodni, hogy „Mi az Élet, a Világ-mindenség meg Minden?”.

Facebook oldal: Társadalomelméleti TDK

ÖsszehasonlíTó JogTÖrTéneT TdKAz Összehasonlító Jogtörténet TDK célja, hogy különböző államok nagyon

sajátos, sokszínű jogi világába nyerhessenek betekintést a TDK-ra ellátogatók az ülések során. A kontinentális és commonlaw jogrendszerek összehasonlító elemzése áll a TDK ülések középpontjában, de emellett számos Európán kívüli – számunkra sokszor különös – jogrendszer, így India vagy Kína bemutatására is sor kerül üléseinken, amelyekkel nem mindennap foglalkozhatunk.

Az 1996 óta – Rácz Lajos Tanár úr kezdeményezésére – működő Egye-temes Állam- és Jogtörténeti TDK 2012-ben megújult.Új tantárgy – Ösz-szehasonlító Jogtörténet – mellé új TDK gondolatra alakult meg először a 2012/2013. tavaszi félévében az Összehasonlító Jogtörténeti TDK. A TDK az előző szemeszterekben a tradicionális jogrendszerek témakörében tartott elő-adásokat, másrészt a kontinentális és commonlaw jogrendszerek egy-egy jog-intézményének fejlődéstörténetével és ma is aktuális kérdéseivel foglalkozott.

Az Összehasonlító Jogtörténeti TDK üléseimindig kellemes hangulatban, családias körben zajlanak, egy általában 8-10 fős létszámú csoporttal. Nagyon jó, hogy a TDK tagok rendszeresen – félévente 4 ülés alkalmával – vállalják, hogy egy-egy számukra érdekes témakörből felkészülnek és rövidebb vagy akár hosszabb előadásokat tartanak. Ha kedvet érzel magadban, hogy egy aktív csapat tagja légy, vagy egyszerűen csak érdekelnek a különböző jogrendszerek, akkor az Összehasonlító Jogtörténeti TDK Neked való hely.

Facebook: Összehasonlító Jogtörténeti TDK

magyar állam- és JogTÖrTéneTi TdK

A Magyar Állam- és Jogtörténeti TDK ezúton is szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek program-jainkon!

Az elmúlt tanév őszi szemeszterében több nagyobb érdek-lődésre számot tartó rendezvényt tudhat-tunk magunkénak, míg tavasszal a „kül-sős” programokra helyeztük a hangsúlyt – ennek keretében látogattunk el a Terror Házába, a kecskeméti börtönbe, vala-mint az IMEI-be. A következő tanévre több, nagyobb hord-erejű rendezvénnyel készülünk: a TDK programjának nyitó-akkordját egy, az első világháború kitörésének körülményeivel foglalkozó konferencia fogja jelenteni, amelyre több egyetem jogász és történész professzorát kértük fel előadóként. Ezt követi egy kerekasztal-beszélgetés Darák Péterrel, a Kúria el-nökével, akivel történeti perspektívából fogjuk elemezni azt a kérdést, hogy Magyarország legfőbb bíróságára milyen szerep hárult a 19-20. században, és milyen kihívásokkal kell manap-ság megküzdenie. Vendégünk lesz Mészáros Lajos, Szlovákia alkotmánybírója is, akivel azt kívánjuk elemezni, hogy a térsé-günkben a rendszerváltást követően kialakult közös történel-mi helyzet ellenére mennyiben adtak az egyes országok eltérő válaszokat a jogállamilag egyik legfőbb garanciáját jelentő al-kotmánybíráskodás meghonosítása kérdésében.

Ilyen, és ehhez hasonló programokkal vár mindenkit sok szeretettel a következő tanévben a Magyar Állam- és Jogtörté-neti TDK, reméljük, hogy minél több új arcot és régi ismerőst köszönthetünk a következő félévben is üléseinken!

Facebook oldal: Magyar Állam- és Jogtörténeti TDK

római Jog TdKA TDK jelenlegi koncepciója szerint a római jogi tárgyú elő-

adásokon túl ismeret- és látókörbővítő, többek között ókortörté-neti, kultúrtörténeti, papirológiai tárgyú programokat szervezünk az érdeklődő egyetemi polgárok számára, annak érdekében, hogy a középiskolai antik tárgyú tanulmányaikon és a Kar által kínált ókori témájú stúdiumokon túl további ismeretbővítésre legyen lehetőségük, nem tanórai keretek között és hangulatban, ezzel is lehetőséget biztosítva számukra, hogy szélesebb rálátást nyerjenek az antikvitás korára.

A TDK keretei között kiemelt szerepet kap az önálló hallgatói kutatómunka, a római jog iránt mélyebben érdeklődő felsőbb éves hallgatók a TDK üléseken elő is adhatják kutatási eredményeiket, ezzel fejlesztve saját előadói képességeiket, valamint segítséget nyújtunk az OTDK-ra való felkészülésben is.

Céljaink között szerepel, hogy felkeltsük a tudományos munka iránti érdeklődést az elsőévesek körében, hiszen a Római Jogi TDK az egyik első tudományos műhely, amellyel az egyetem újdonsült tag-jai találkoznak. Legújabb célkitűzésünk egy saját TDK kiadvány elin-dítása, amelynek keretében a hallgatóknak lehetősége lenne tanulmá-nyaik publikálására is. Kitűzött céljainkat a hallgatói előadásokon túl meghívott előadók közreműködésével, konferenciák látogatásával, illetőleg szervezésével, az elsőévesek számára repetitórium tartásával és a jelen szemeszterben ismételten megrendezett „Okosabb vagy, mint Ulpianus” c. tanulmányi verseny szervezésével, valamint intéz-ménylátogatással kívánjuk megvalósítani.

Facebook: ELTE ÁJK Római Jogi TDK

TDK-hírek 2014. június 5.JURÁTUS

9

Jogszociológia TdKA Jogszociológia

TDK ülései annyiban rendhagyók, hogy általá-ban nem egy meghívott előadó tartja, hanem egy demonstrátorunk választ témát, és hozzá olvasmá-nyokat, így üléseink sokkal interaktívabbak, és könnyebben alakul ki párbeszéd a résztvevők között.

Ebben a szerkezetben az elmúlt szemeszterekben a demonstrá-toroknak köszönhetően megtudhattuk egymásról ki adná el a veséjét, és mennyiért; ki mit gondol arról, hogy egy amerikai ügyész szerint az afro-amerikai vádlottakat nem erőszakos bűncselekmények esetében meggyőződésüktől függetlenül fel kéne menteniük az afro-amerikai es-küdteknek; ki a közszereplő; mit gondolunk a férfiuralomról; hogyan alakulnak ki, és rögzülnek az előítéletek; és többet tudtunk meg a po-pulizmusról, a hajléktalanok helyzetén keresztül. Szoktunk filmklubot is tartani, amelyeken különböző társadalmi kérdéseket felvető műveket vetítünk, mint például a Gyűlölt másság, vagy a Persepolis.

Ha nem valamelyik TDK tag ad elő, vagy jelöl ki olvasmányokat, a meghívott előadóinkkal, vendégeinkkel is igyekszünk kötetlenebb, sza-badabb hangulatban ülésezni. Idén vendégül láttuk Kukorelly Endrét és Dési Jánost, akikkel politikáról, kultúráról, társadalmi szerepvállalásról beszélgettünk; Misetics Bálintot, aki a polgári engedetlenségről tartott nekünk előadást; beszélgettünk Laczkó Julival, terMINI megalkotójával, amit bemutatott nekünk, sőt ki is próbálhattunk; a Tolvajkergetők veze-tőjével beszélgettünk; Fleischer Sárától tudtunk meg többet a gettókról; valamint Szociopoly-t játszottunk a kitalálójával, Bass Lászlóval.

Facebook: Jogszociológia TDK

elTe áJK Kriminológiai TdKA 2013/14-es tan-

év Kriminológiai TDK üléseinek keretében - az előző szemesz-terekhez hasonlóan - a bűncselekménytípu-sok, bűnelkövetők és kriminálpolitikai vál-tozások széles skáláját ismerhettük meg a kar hallgatóinak aktív részvételével. Tevékenységünk kiterjedt többek között a tűcsere program kérdéseinek feltárására, egy közterület-használattal kap-csolatos vitaest lebonyolítására, az iskolarendőrség intézményé-nek megvitatására, de szóba került a büntetés-végrehajtási párt-fogás intézménye, a gyűlölet-bűncselekmények köre, a politikai aktivizmus és az informatikai bűnözés is.

Mindemellett egy formabontó esemény keretében a hall-gatók előadásaiban összefoglalásra kerültek a 2009-től lezajló kriminálpolitikai folyamatok, melyek célja a kriminológia területé-vel megismerkedő fiatalok tudásának aktualizálása volt. Az előadá-sok létrejöttét több ismert szakember és szervezet is elősegítette.

Meghívottaink között köszönthettük Dr. Kerezsi Klára kri-minológust, Dr. Gellér Balázs büntetőjogászt, a Magyar Helsinki Bizottság, a NaNe egyesületet, a Forsee Kutatócsoport, az Am-nesty International és még számtalan egyéb terület szakembereit. A következő tanévben is igyekszünk hasonlóan izgalmas témák-kal megismerkedni, melyben mind a jogász, mind a kriminológus hallgatók lelkesedésére számítunk, és ezúton is köszönjük eddigi munkájukat.

Facebook: Kriminológiai TDK

Hirdetés

TDK-hírek 2014. június 5. JURÁTUS

10

Bemutatkozik a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék

Karunkon rendezik a XII. Országos Munkajogi Perbeszédmondó és Jogesetmegoldó Versenyt

Sütő Krisztina

Ahogy azeddigiekben is, az ideimegmérettetést is szorgos előkészület és felkészülés előzte meg, és kimagasló, szám szerint hét jogi kar képviseltette magát és szállt versenybe többek között a vándorserleg megszerzéséért és a szervezés lehetőségéért. Figyelem-mel arra, hogy már a kari fordulón bebizonyosodott, hogy fokozódó érdeklődés kíséri a jogesetmegol-dó és perbeszédszimulációs prog-ramokat, ezért a TDK keretében szeptembertől a változatos tema-tikájú előadások és programok mellett rendszeres perszimulációs alkalmak szervezését tervezzük, amelyekenmindazon hallgatóknak, akik kedvet éreznek arra, hogy kipróbálják magukat a klasszikus jogászi szerepekben – azaz, mind alperesi, felperesi és bírói pozíció-ban –a gyakorlatból vett jogesete-ket megoldásával lehetőséget biz-tosítunk erre.

Ezenperszimulációs sorozat-nak a célja többek között felhívni a hallgatók figyelmét a munkajog jelentőségére és arra, hogy a mun-kajogi szabályozás milyen széles körben érinti a társadalmi viszo-nyokat. Tekintettel arra, hogy a legtöbb egyetemről kikerülő hall-gató munkavállaló lesz, szükséges és fontos, hogy tisztában legyenek a munkaviszonyra, valamint a köz-alkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabá-lyozással, és nem utolsó sorban azzal is, hogy meddigterjednek a munkáltatói jogérvényesítés jogi és gyakorlati lehetőségei.Mind-emellett értelemszerű, hogy ha és amennyibenvégzőseink a klasszi-kus jogászi szakmák valamelyikét választják, úgy elkerülhetetlenül találkozni fognak a munkajog mar-káns gyakorlati problémáival is.

Különösen igaz ez az ügy-védi pályára, mely esetében

akár nap mint nap merülnek fel munkajogi problémák és esetek, amelyeknek a megoldása általá-ban csak első pillantásra tűnik egyszerű feladatnak. Az ilyen jellegű helyzetek bemutatásá-val is szeretnénk felkészíteni a hallgatókat a jogesetmegoldó és perszimulációs programok kere-tében a gyakorlatra, tréningezve emellett lényeglátásukat, hely-zetfelismerő képességüket, tárgyi tudásukat és nem utolsósorban tapasztalatszerzési lehetőséget kínálunk, mely jelentősen köny-nyíti a való életben felmerülő szituációkban való eredményes fellépést. Mindezek elengedhe-tetlenül fontosak például ahhoz, hogy az egyetemről kikerült hall-gatók az ügyvédjelölti időszak első napjain is határozottan és magabiztosan képviselhessék az ügyfelek érdekeit a tárgyaláso-kon. A bírói, illetve azt megelőző fogalmazói pályára való felkészí-tés és tapasztalatszerzés érdeké-ben is kéri a Tanszék valamennyi hallgatót arra, hogy a szemi-náriumok keretében legalább egy alkalommal látogassanak el munkaügyi tárgyalásra, amelynek megszervezéséhez a Tanszék ok-tatói is segítséget nyújtanak.

Mindezek mellett a Tan-széken működő Tudományos Diákkör is egyre több színes és hasznos előadásnak ad helyet, így a TDK üléseken megtudható például, hogy miként ültethetők vagy épp nem ültethetők át a tör-vényi szakaszok a gyakorlatba, hogyan és milyen következtetést vonnak le HR szakemberek a szóhasználatból, mondatfűzés-ből és a viselkedésből, vagy épp melyek a munkavédelem kardi-nális kérdései. A TDK keretében szervezett látogatás során Hor-váth István Tanár úr vezetésével az AUDI gyártás kulisszatitkaiba is bepillanthattunk már, emellett megismerhettük a japán mun-kamorál jellemzőit, a humán-erőforrás-menedzsment aktuális dilemmáit, amint a Szociopoly ke-retében a mélyszegénységben élők napi problémáit is.

Diákkörünk célja tehát az elő-adásokon átadott elméleti tudás-anyag gyakorlati bemutatással való színesítése, annak kiegészítése, és a munkajog iránti érdeklődés erősí-tése, amely csak úgy érhető el, ha a száraz törvényszöveget program-jainkon megtöltjük élettel, történe-tekkel, sorsokkal, és életközelivé szelídítjük. Tesszük mindezt azért is, mert sokan talán még nem isme-rik fel tanulás közben a munkajog és a szociális jog jelentőségét, azt a mindennapokat átható volumenét, hogy a munkajog a szüleink, nagy-szüleink és a saját életünk hétköz-napjait is jelentősen befolyásolja, a nyári szabadságtól a munkabér átutalásának szabályozásán és a cafeteria juttatásokon át egészen a munkaviszony megszüntetéséig és a foglalkozatást helyettesítő támo-gatásig. A munkajog által átfogott ismeretek a későbbiek során elen-gedhetetlenek lesznek a hétköz-napokhoz, ezért törekszünk arra, hogy minden segítséget megadhas-sunk a hallgatóknak ahhoz, hogy érdeklődéssel és örömmel fordul-hassanak a munkajog tanulása felé.

A TDK mellett a Tanszék oktatói havonta tartanak találko-zót az oktatás aktuális kérdései-nek és a munkajog gyakorlatban felmerülő problémáinak megvi-tatására, annak érdekében, hogy a hallgatók a legfrissebb informá-ciókhoz juthassanak az előadások és a szemináriumok keretében.

Mindemellett a Tanszék által februárban Egységbe-elkülönülve címmel megrendezett konferenci-át is kimagasló érdeklődés kísér-te, melyen a szakma legkiválóbb szakemberei tartottak előadásokat a munkajog jogági hovatartozásá-ról és önállóságáról.

Szeretettel várjuk a Tanszé-künkhöz csatlakozni kívánó és a munkajog illetve szociális jog iránt érdeklődő hallgatókat Tu-dományos Diákköri üléseinkre, melyeknek aktuális programjai és plakátjai megtalálhatók az Egyetemen, a Tanszéki hir-detőtáblán illetve a Munkajog TDK Facebook oldalán.

2014. április 1-jén került megrendezésre Egyetemünkön a XI. Országos Munkajogi Perbeszédmondó és Jogesetmegoldó Verseny, melyen, örömmel jelenthetjük be, hogy az ELTE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének Csapata összesítés-ben 1. helyen végzett. A Csapat tagjai, Bangó Zoltán, Nagy Lí-dia, és Tarjányi Karolina a felperesi pozíció első helyezését, al-peresi pozíció második helyezését és a bírói pozíció harmadik helyezését tudhatják magukénak. Kimagasló teljesítményük-nek köszönhetően ismételten, immáron harmadik alkalommal éri Tanszékünket az a megtiszteltetés, hogy a következő orszá-gos versenyt is mi rendezhetjük meg 2015 tavaszán.

Tanszéki hírek 2014. június 5.JURÁTUS

11

A közömbösség politikája

(Ne) kövesd a vezért!Nagy Teodóra

Szabad akaratunk van, ami azt is jelenti, hogy felelősek va-gyunk a választásainkért. A közömbösség is egy döntés, ami az egyéni és a közösségi életet is erőteljesen tudja befolyásol-ni, miközben nem is tettünk semmit. A „nemtörődömség” a múltban szervesen hozzá járult a tömegmészárlások véghezvi-teléhez. A jelenleg zajló események pedig azt erősítik, hogy a nemzetközi egyezmények kevésnek bizonyulnak a népirtások és fegyveres konfliktusok megfékezéséhez.

A népirtást nemzetközi ügy-gyé az ENSZ Genocídium-egyez-ménye nyilvánította, ami emellett lehetővé teszi a felelősségre vonást is. A 21. század gyakorlata viszont azt mutatja, hogy a prevenció és a büntetés terén még van hová fejlődni. A tömegmészárlás nem-zetközi jogba ütközik, ezért nem-csak az adott állam, hanem a többi nemzet is felelős azért, hogy meg-akadályozza, vagy rosszabb eset-ben megszüntesse ezt a helyzetet.

Hillary Clinton, volt amerikai külügyminiszter szerint a megelő-zésre kell a hangsúlyt helyezni, mi-vel a tragédia előtt a mozgástér is tágabb. A népirtás veszélye maga-sabb az olyan országokban, ahol a kormányzat gyenge vagy autokra-tikus és az erőforrások is szűkösek. Ilyen területeken érdemes szerinte „népirtás-előrejelző rendszereket” létrehozni vagy emberi jogi meg-figyelőket kihelyezni. A prevenció hosszú távon olcsóbb lenne, nem is beszélve a megmentett életekről.

A témával kapcsolatban meg-döbbentő a közömbösség Magyar-országon, különösen fiatalok köré-ben. Persze gondolhatjuk azt, hogy messze vannak, a hírekből csak adathalmazokat kapunk, amik nem

hatnak meg különösebben. Nem is tudja egy ember a világ fájdalmát elhordozni, de itt a hozzáállással van probléma. Az, hogy nem ve-lünk történnek meg, még nem je-lenti azt, hogy egyáltalán nincsenek a világon tömeggyilkosságok.

A semlegesség egyik forrá-sa lehet, hogy a média felszínesen közli a külföldi híreket. Az internet világában viszont bármilyen infor-máció könnyedén megszerezhető. A magyar média nem közhasznú társaság, üzleti tevékenységet végez, célja a profit maximalizálása, ami-hez nagy nézettség kell. A magyar híradó pontosan azt nyújtja, amire a magyar néző kíváncsi, ezért igaz-ságtalan lenne a média egészét okol-ni a társadalom közömbösségért.

Az, hogy kizárjuk a tudatunk-ból ezeket az eseményeket a szo-cializációnak és az emberi termé-szetnek tudható be. A 20. századi népirtások után tudósok elkezdték kutatni a közömbösség és a hata-lommal szembeni viselkedés kap-csolatát. Az eredmények sokkolóak.

Az egyik legismertebb kísérle-tet Stanley Milgram, a Yale Egye-tem pszichológusa végezte el 1961 és 1962 között. A vizsgálat tárgya az volt, hogy mit csinálnak az embe-

rek, ha olyan utasítást kell végrehaj-taniuk, ami ellenkezik a lelkiismere-tükkel. A kutatás során áramütéssel kellett büntetni a helytelenül vá-laszolókat. A válaszadói oldalon színészek voltak, akik eljátszották az áramütést, a kérdező oldalon viszont ezt nem tudták. A kísérle-tet felügyelő tudós utasította a kér-dezőt az áramerősség folyamatos emelésére. A válaszadó egy idő után jelezte, hogy fájdalmai vannak, de az utasítás továbbra is megmaradt. A felügyelő vállalta a felelősséget a kérdező helyett a másik fél egész-ségi állapotáért. A vizsgálat végén a kérdezők 63%-a ment el a halálos áramütésig, akkor se hagyták abba, amikor a másik fél könyörgött. A súlyos testi sértést okozó szint alatt senki se állt meg. A kérdező könnyebben szembe ment morális értékrendjével, miután megtudta, hogy nem felel azért, amit tesz. A kísérlet előtt a pszichológusok úgy gondolták, hogy csak néhány, sza-dista hajlammal rendelkező személy fog elmenni a felső határig. Az volt a cél, hogy kiderüljön, ha az erkölcs és a parancs összeütközik, akkor melyik kerül ki győztesen. Az ered-mények alapjánaz utasítás letarolta a lelkiismeretet.

A közömbösség gyökere az alapértelmezett választásban rejlik. Ha nincs erős motiváció, és van alapértelmezett lehetőség, akkor az alapértelmezettet tesszük. Ha egy cselekvés elmulasztása ugyanakko-ra kárt okoz, mint egy cselekedet, akkor a cselekedetet rosszabbnak ítéljük meg, mint a mulasztást. Te-hát valamit tenni rosszabb, mint nem tenni semmit. Ez azt is jelenti, hogy az ember nem akar kilógni a sorból. A nem tevés úgy tűn-het, hogy kisebb kockázattal jár, pedig ennek is lehetnek komoly következményei. Magyarországon

nyilatkozni kell arról, hogy az em-ber halála esetén nem ajánlja fel a szerveit szervdonorként. Ha nem tesz nyilatkozatot, az úgy minősül, hogy felajánlja. Valójában lehet, hogy csak hanyag volt, esze ágába se volt odaadni másnak a szerve-it. Ebből az egyszerű példából is látszik, hogy a döntés hiányának is vannak következményei.

Fontos tudatosítani magunk-ban, hogy igenis van választási le-hetőségünk és jogunkban áll élni ezzel. Vannak határok, amiket sem-milyen körülmények között sem szabadna átlépni. Az egyik legfőbb az emberi élet védelme,függetlenül attól, hogy Afrikában vagy Euró-pában élő személyről van szó. A borzalmak elhallgatása nem lehet megfelelő eszköz. Dr. Besenyő Já-nos alezredes és katonai szakértő szerint a változáshoz először el kell kezdeni beszélni arról, hogy ma is zajlanak tömegmészárlások. A Szíriában, vagy a Dél-Afrikai Köz-társaságban zajló öldöklések nem fognak maguktól megoldódni. A konfliktusok rendezésére jelenleg a politika a legalkalmasabb esz-köz. A civil aktivitással lehetséges a kormányok befolyásolása. Pár hete Nigériában egy BokoHaram nevű terrorcsoport közel 300 diáklányt rabolt el egy állami is-kolából. A környező országok tüntetésekbe kezdetek, és ennek hatására elindult egy nemzetkö-zi összefogás. A mozgalom neve „BringBackOurGirls”.Facebook-on hírességek, politikusok és köz-emberek egyaránt tartják kezükben a „hozzátok vissza a lányainkat” feliratot, és saját kormányaikat a beavatkozásra sarkallják. Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Francia-ország és Kína a napokban jelen-tette be, hogy csapatokat küldenek Nigériába a lányok felkutatásáért.

Vélemény2014. június 5. JURÁTUS

12

Az oktatásban és a vizsgáztatásban is a jogesetmegoldásra kellene koncentrálni.

A magyar jogi oktatás megújításához szükséges lépésekJakab András

Jelen írás célja, hogy számba vegye, a közeljövőben milyen változtatások szükségesek a magyar jogi oktatásban. Leg-fontosabb tézise, hogy német-osztrák mintára a hatályos jogi tárgyak esetében az oktatásban és a vizsgáztatásban is a jog-esetmegoldásra kellene koncentrálni.

I. A jogászképzés céljA

A jogi karok hírneve nagy-részt a jogi kutatáson alapszik, az alapvető cél mégis a gyakorló jogászok képzése, hiszen a leg-többen ezen a területen fognak elhelyezkedni.A kérdés termé-szetesen az, hogy milyen típusú gyakorló jogászra is gondolunk. A commonlaw országokban a gyakorló jogász megtestesítője az attorney (US), ill. a barristerés a solicitor (Egyesült Királyság), azaz az ügyvéd, a civil law or-szágokban azonban a bíró. Az előbbiekben a kérdés, amelyet meg kell válaszolni, általában az, hogy hogyan lehetne egy pe-res fél jogi álláspontját képviselni az utóbbiakban pedig az, hogy mi a helyes megoldása a jogesetnek. A commonlawkultúrában külön-féle képviselhető álláspontok vannak, amelyek mellett vagy ellen érvelni kell tudnia egy jó jogásznak.

A jogi karok másik lehetsé-ges célja a művelt emberek kine-velése. Ez a törekvés áll a német jogászképzés humanista meg-közelítése mögött: olyan kur-zusokat is indítanak, melyeknek a joggyakorlat szempontjából direkt haszna nincs. Hasonló a magyarázata annak is, hogy pél-dául Franciaországban, Ausztri-ában vagy Magyarországon az egyetemi szintű jogászképzés-ben kötelező tantárgy a köz-gazdaságtan vagy a politológia. Egyesek az általános műveltségi célt kiegészítendőnek vélik er-kölcsi jellegű neveléssel is (tár-sadalmi felelősségvállalás, közjó előmozdítása).

II. jAvAslAt A mAgyAr jogI oktAtás átAlAkításárA

1. Az egyes tantárgyak célja

Akármilyen célt is vesszük alapul az ötéves jogászi alap-képzésnél, fontos lenne, hogy minden egyes tantárgynál rá-

kérdezzünk, ez vajon mennyi-ben szolgálja a kérdéses célt. Érdemes lenne a „mindenről egy kicsit [kultúrember], és egyvalamiről mindent [szak-ember]” kompromisszumos koncepcióját elfogadni, és en-nek keretében már az ötéves alapképzésben a szakosodásra nagyobb teret nyújtani. Ugyan-csak fontos lenne egyrészt a tantárgyakon belüli hangsú-lyoknak a célok fényében való átgondolása (pl. mennyiben segíti akármelyik célt az eljárás-jogoknál a sokpontos felsorolá-sok bemagoltatása?), másrészt pedig magukra az egyes tantár-gyak létezésére. A XVII. század végéről megmaradt statisztika tipikusan olyan tárgy, amelyet elég nehéz bárhogyan is megin-dokolni (vagy ha találunk is rá indokot, mint általános kultúra-fejlesztés, akkor tucatnyi másik tantárgyat lehetne bevezetni, amelyek talán hasznosabbak lennének ebből a szempontból).

A brit egyetemi gyakorlat mintájára elvárható lenne, hogy minden tantárgy esetében ké-szüljön egy igazoló-magyarázat, hogy tartalmában és oktatási módszerében miként is szol-gálja az adott tárgy az általános képzési célokat. Ez nyilván nem jelentene azonnali változást, de sok kolléga először szembe-sülne a problémával, hogy a „minden jogi tudás hasznos” semmitmondó közhelyén túl át kellene gondolnia, hogy mi is a saját tantárgyának a célja.

2. Oktatási módszer és a megfelelő intézményi formák

A kontinensen a jogi okta-tás elsődleges formája hosszú időn át az előadás volt (egyes országokban még ma is az). A tanár elmagyarázza az anya-got, a diákok pedig jegyzetel-nek. A probléma az, hogy a hallgatók szükségszerűen végig

passzívak maradnak az órán, így a tanulási hatékonyság igen alacsony. A tanár általában fon-tosabb jogszabályokról, híres esetekről és alapvető fogalmak-ról beszél, nincs lehetőség az elképzelt helyzetek megoldásán keresztül történő gyakorlásra.

Egy másik, az amerikai jogi oktatásban széles körben alkalmazott oktatási forma a bírói ítéletek elemzésén alapuló módszer (casemethod), amely a Harvard jogi karáról kiindulva terjedt el. Az alapelve, hogy a hallgatók az órára készülve el-olvassák a könyvben (casebook) összegyűjtött ítéleteket (ítélet-részeket), a tanár pedig egysze-rűen ezekről kérdezgeti őket, így tehát a hallgatók dolgoz-nak, a tanár csak ösztönzi őket („szókratészi módszer”). El-lentétben az előadásokkal, ez a módszer aktív együttműködést vár el a hallgatóktól.

Használnak azonban Eu-rópában (Ausztria, Németor-szág, Anglia) egy harmadik tí-pusú oktatási módszert, amely a tapasztalatok szerint igen jól működik: a problémamegoldó (vagy problémaközpontú) meg-közelítést. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók fiktív tényállásokat kapnak, és meg kell mondani-uk, mi az eset megoldása, vagy milyen tanácsot adnának fiktív klienseinek. Ez az a típusú ok-tatás, amely leginkább szimulál-ja a valódi jogászi munkát. Eh-hez persze az szükséges, hogy a hallgatók előre megadott anyagok alapján készüljenek a szemináriumokra. Ez legin-kább úgy érhető el, ha maguk is belátják, hogy szükséges a munka elvégzése a vizsgán való sikerességhez. Ha egy vizsga a bemagolt anyag visszamondá-sából áll, akkor évközben nem szükséges készülni (sőt, fölösle-ges is, hiszen addigra elfelejtjük azt). Ha ellenben jogesetmegol-dás a vizsga, akkor arra két nap-pal a vizsga előtt nem lehet fel-készülni, és egy-két vizsga után ezt a joghallgatók is bizonnyal megértenék (illetve a vizsga-eredmények megértetnék ve-lük). Megfontolandó, hogy brit

mintára a hallgatói készülést igénylő szemináriumok példá-ul csak minden második héten legyenek, és heti rendszeresség-gel csak előadásokra kerüljön sor. Az abszurdan és álszenten magas óraszámokat csökkente-ni kell: hetente 3-4 előadás és 3-4 szeminárium a felkészülési előírásokkal kombinálva vélhe-tően hatékonyabb, mint a szá-mos ballaszttal megtűzdelt heti 20-25 órás órarendek (amelyek-re úgysem nagyon járnak be a hallgatók, vagy ha igen, akkor ásítozva nem figyelnek). A ke-vesebb itt bizony több lenne.

3. Hamis közhelyek az oktatási és vizsgáztatási módszerrel kapcsolatban

Ha ebben a szűkös keret-ben az írás legfontosabb tézisét akarnám megfogalmazni, akkor az az lenne, hogy a vizsgáztatá-si módszert a szóbeli „üveges szemmel felmondjuk a tételt (könyvrészletet, törvényrészle-tet) a vizsgán” módszere helyett az írásbeli jogesetmegoldásra kellene átváltoztatni, amelyhez a hallgatók törvényszöveget is használhatnának. Örvendetes, hogy az ELTE ÁJK-n is van-nak már tanszékek, amelyek így vizsgáztatnak, és csak remélhe-tő, hogy ezt minél többen kö-vetik majd. Ezen újítási javaslat ellenvetései általában közhe-lyek, nem pedig méltányolható érvek. Az alábbiakban a leggya-koribbakat emeljük ki.

„Nem oktatunk jogeset-megoldást, mert mi itt jogtudo-mányt művelünk”

Ez az ellenvetés azt mond-ja implicite, hogy a dilemma a „vagy jogesetmegoldás, vagy jogtudomány”. A sokhelyütt gyakorolt puszta dogmatika- vagy jogszabály-magoltatás azonban biztos nem „jogtudo-mány”, de még csak kultúrem-bereket sem nevel. A jogeset-megoldás egyébként valóban nem a jogtudományról szól: a jogtudományhoz ugyanis más út vezet, nevezetesen az OTDK és a szakdolgozat.A jogeset-megoldás célja a jó jogászi szakemberek képzése, hiszen a

Tantervreform 2014. június 5.JURÁTUS

13

Az oktatásban és a vizsgáztatásban is a jogesetmegoldásra kellene koncentrálni.

A magyar jogi oktatás megújításához szükséges lépésekhallgatók túlnyomó része ezért jön a jogi karra tanulni, és az adófizetők pénzét is erre kapják a jogi karok. Tehát ha ezt nem adjuk meg a hallgatóknak, ak-kor inkorrektek vagyunk velük és a társadalommal szemben is.

„A szóbeli vizsga azért jó, mert a jogásznak tudnia kell be-szélni.”

Az írásbeli jogeset-megol-dásos vizsgával szembeni ezen ellenvetés meglehetősen ál-szent, hiszen azt tetteti, hogy a szóbeli vizsgáztatással kiképez-zük a beszédre a hallgatókat. Ha azonban valóban érdekelne bennünket a beszédkészségük, akkor ezt külön oktatnánk is. A szóbeli vizsga nyilvánvaló hátránya egyébként, hogy nem lehet ellenőrizni, tehát önké-nyes lehet – sőt, gyakran az is (az egyetemi folklór részei a kü-lönféle történetek, amelyeknek egy része sajnos igaz).

„A szóbeli vizsga azért jó, mert ez személyes kapcsolatot teremt a hallgató és az oktató között”

Ez félreértés: a vizsga stresszhelyzetében eltöltött né-hány perc nem alakít ki szemé-lyes kapcsolatot (legföljebb be-nyomásokat ad). Ha a hallgató személyes kapcsolatot akar ki-alakítani az oktatóval, akkor ezt szemináriumok, TDK-k vagy éppen fogadóórák keretében kell lehetővé tenni. Ha pedig az oktató személyes benyomáso-kat akar szerezni a hallgatókról a vizsga alkalmával, az inkorrekt (részben szimpátián alapuló) osztályozás veszélyét veti fel.

4. Feedback

Fontos lenne a hallgatói feedback oly módon történő be-vezetése, hogy annak eredmé-nyei az egyetemi honlapokon elérhetőek legyenek. A hallga-tói feedbacknek következményei kellenek, hogy legyenek (pl. szerződések meghosszabbítása vagy azok megszüntetése, anya-gi jutalmak kifizetése).Ezzel kapcsolatban tipikus ellenvetés lehet, hogy a vicceskedő, lágy-szívű oktatók majd jó értékelést kapnának, ellenben a szigorú

és lelkiismeretes oktatók rosz-szakat. Ez azonban egyrész-ről az általam ismert hallgatói feedbackek esetében tényszerű-en nem így történt, másrészről pedig az értékelés szempontok szerint történő felbontása ré-vén ezek az esetleges hatások jelentősen csökkenthetők. Amit nyerünk vele, az pedig jelentős: a szóbeszédek helyett konkrét adatokra támaszkodva lehet az oktatásba személyes és intel-lektuális energiát ölő oktatókat értékelni, az azzal nem törődő-ket pedig egyértelműen megne-vezni.

5. Egy javasolt tantárgyi struktúra

Jelen javaslat szerint az ötéves oktatást három ciklusra kellene osztani. A ciklusok lé-nyege, hogy azon belül a hall-gató sakkozgathat a különféle tantárgyakkal (melyiket teszi le előbb vagy később), de például nem lehet addig második-cik-lusos tárgyakat felvenni, amíg az első ciklusbeli minden vizs-gát sikerrel nem tette le. Ez azt jelentené, hogy nem lehetne negyedévben római jogi vizsga nélkül tengődni.

Az első ciklus az első évet jelentené, és itt hagyományos oktatás és vizsgáztatás folyna (nem a fent javasolt jogeset-megoldás). Ennek a ciklusnak elsődleges célja a kultúrember képzése lenne. Ennek megfele-lően közgazdaságtant, pszicho-lógiát szociológiát, politológiát, politikai eszmetörténetet taní-tanának. Ugyancsak ide kerül-nének a hagyományos alapozó tárgyak, mint a római jog, a jogi alaptan vagy a jogtörténet.

A jogi oktatás szívét a má-sodik ciklus adná, amely két évig tartana (tehát másod- és harmadévben), és kizárólag a jogi szakemberképzésre koncent-rálna. Ennek keretében kizá-rólag négy tantárgyat oktatná-nak: alkotmányjogot, polgári jogot, büntetőjogot, valamint közigazgatási jogot. Ez igen intenzív oktatást jelentene. Az oktatásban az előadások hagyo-mányos formában folynának, a

szemináriumokon azonban jog-esetmegoldások lennének.

A negyedik és ötödik év lenne a kultúrember és a jogi szakember együttes (tehát a kultúrjogász) képzésének ciklusa, amelyben egyrészt a szakoso-dásra, másrészt az átlagjogász-kodáshoz szükséges ismerete-ken túli tudás megszerzésére nyílna mód. A diplomamunka megírása is ehhez a ciklushoz tartozna, és a szaknyelvi képzés (kötelező idegen nyelvű kurzu-sokkal) is ide kerülhetne.

Az ötéves alapképzés után (a gyakorlatra aspirálóknak) szakjogászi képzések követ-keznének LLM formájában. Ez már részben most is folyik, ami azonban hiányzik, az angol mintára az ügyvédi munkára felkészítő egyéves iskolarend-szerű képzés. Ezen képzés során a hallgatók mediációt, kommunikációs készségeket, tárgyalás-pszichológiát, szerző-dés-írást, keresetszerkesztést, kihallgatás-technikát, jogászi etikát tanulhatnának.

Akik nem a joggyakorlatra aspirálnak, hanem tudományos pályát szeretnének, azok szá-mára továbbra is a PhD képzés jelentené az utat.

Érdemes lenne átgondolni, hogy lehet-e változtatni azon a gyakorlaton, hogy „minden jogi kar mindenben PhD-ztat”. Fel kellene inkább osztani a témá-kat aszerint, hogy az egyik jogi kar alkotmányjogi doktori isko-lát indít, a másik pedig büntető-jogit, stb.

III. mI A teendő?Ha fenti javaslatok közül a

legfontosabbakat tézisszerűen össze akarnánk foglalni, akkor ezt a következőképpen tehet-nénk meg:

1. Írásbeli, anonimizált (hallgatói kódszámok) vizsgá-kat kellene bevezetni, amelyek jogesetmegoldásról szólnak. Ezeken a vizsgákon a törvény-gyűjtemények használatát meg kell engedni, hogy a jogászi ér-velést, és ne a magolási képes-séget mérhessük.

2. Ennek megfelelően a

szemináriumokon ilyen vizs-gákra kellene felkészíteni a hallgatókat (az előadások dog-matikára való koncentrálása el-lenben megtartandó).

3. Szükséges a hallgatói feedback olyan bevezetése (vagy a tantárgyak utolsó óráján, vagy az új félévbe való be-iratkozáskor, de mindenképp anonimizálva), amelynek alap-ján az egyes oktatók teljesítmé-nye (különféle szempontokból) számszerűleg (osztályozássze-rűen) megítélhető. Ennek két-három év átlagában az oktató számára anyagi következmé-nyekkel is bírnia kell.

4. Idegen (angol) nyelvű kurzusokat kell bevezetni, nem csak speciális kollégiumok, ha-nem kötelező főkollégiumok körében is.

5. Az oktatás céljait ala-posan átgondolva a tantár-gyi struktúrát tisztázni kell. A „mindent belegyömöszölünk” a tananyagba téves felfogás: nem attól lesz jobb az oktatás, ha még néhány törvényt bemagol-tatunk a hallgatókkal.

6. Egyéves LLM-szerű posztgraduális kurzusokat kel-lene indítani (előbb fakultatíve, siker esetén pedig kötelezően minden szakvizsgára készülő jogásznak) gyakorlatias jogá-szi ismeretekből (mediáció, kommunikációs készségek, tárgyalás-pszichológia, konf-liktuskezelés, szerződés-írás, keresetszerkesztés, ügyfél-kap-csolat, kihallgatás-technika, jo-gászi etika, ügyvédi felelősség és kriminalisztika).

7. Érdemes a fejkvóta és az akkreditáció rendszerét át-gondolni, a törvényi kötelező óraszámokat pedig eltörölni, hiszen ez az egyetemi autonó-mia igazolhatatlan korlátozása. Ez átfogó felsőoktatási refor-mot igényel, de a fent említett többi (kifejezetten csak a jogi oktatásra vonatkozó) reform-javaslat bevezetése enélkül is lehetséges.

Jelen cikk a Magyar Jog 2010/4. számában megjelent írás (204-223. o.) rövidebb, szerkesztett változata.

Tantervreform2014. június 5. JURÁTUS

14

Interjú Asbóth Mártonnal

„Hiszem, hogy jó ügyet szolgálok”Szekeres Zsolt

ZS: Tagja voltál a FEB-nek, dolgoztál az Oktatási Hi-vatalban és most a Közigazga-tási Jogi Tanszéken tanítasz. Miért vonz, mit jelent neked az oktatás?

AM: Nehéz lenne pontosan megfogalmazni, hogy miért vonz. Hosszú ideje nagyon érdekel az oktatás, mindig is szerettem volna tanítani. Már a középiskolában is adtam órákat a többieknek, szó-val teljesen egyértelmű volt, hogy amikor a gólyatáborban a FEB-ről tudomást szereztem, akkor jelentkeztem. Mint sokan, én is felvételiztem a bölcsészkarra, de csak harmadik helyen jelöltem meg, ráadásul nem is vettek volna fel magyar szakra, úgyhogy ami-kor megtudtam, hogy van lehető-ség FEB-esként magyart tanítani, elég egyértelmű volt a döntés.

ZS: Mit javasolsz a pálya-kezdő fiataloknak? Hogyan kezdjenek karrierépítésbe?

AM: Azt mindenképpen ja-vaslom, hogy az egyetem alatt használjanak ki minden lehető-séget. Abból induljanak ki, hogy nagyon sokan járnak ugyanerre a

képzésre, és kapnak ugyanolyan oktatást. Bármi, ami alkalmas a specializációra, plusz értéket fog képviselni a diploma megszerzése után. Sokat számít, ha valaki szak-kollégista, részt vesz egy tanul-mányúton, szakmai gyakorlaton, nyári egyetemen. Nagyon javaslom az OTDK-dolgozat írását; aki sze-retne indulni a 2015-ös versenyen, annak most kell elkezdenie felké-szülni rá! 2011-ben én is kivettem belőle a részem, és máig érzem, milyen hatalmas szakmai és elő-adói tapasztalat megszerzéséhez juttatott hozzá. Az ember megmé-retteti magát. Kiderül, mennyire tud a saját témájáról több ember előtt jól és hatásosan beszélni. Aki ezeken a megmérettetéseken túl-esik, ezeket a tapasztalatokat be-gyűjti, aki tanul és tud nyelveket, az hatalmas előnnyel indul azokhoz képest, akik – tekintettel arra, hogy az osztatlan képzésben nemigen van lehetőség specializációra az egyetem alatt – átlagos tudással végzik el az egyetemet.

ZS: Hogyan kerültél az Át-látszóhoz?

AM: Én a közigazgatásban – az Oktatási Hivatalban és az

EMMI-ben – kezdtem el dolgoz-ni, és kifejezetten ilyen karriert képzeltem el magamnak. Egy idő után azonban világossá vált szá-momra, hogy a közigazgatás nem felel meg a szakmai elvárásaim-nak, nem ad teret az önfejlesztés-re. Egy éles váltással a barikád túl-oldalára léptem át, és most azon vagyok, hogy azoknál a szervek-nél is, amiknél én magam is dol-goztam korábban minél nagyobb átláthatóságot érjünk el, vagy kényszerítsünk ki adott esetben.

ZS: Mit vársz az Átlátszó-ban végzett munkádtól?

AM: Aki a közigazgatásban dolgozik, és arra van szocializálva, hogy ott fontos döntések szület-nek napi szinten, az kicsit nehezen szoktatja magát ahhoz, hogy az oknyomozó munka nehezebben hoz eredményt. De hoz, és nem is csak azokban az ügyekben, ahol az állam titkolózását már sikerült megtörnünk, és sikerült nyilvá-nosságra hozni adatokat. Arra tö-rekszünk, hogy az emberek és az állam számára is természetesebbé váljon az, hogy az állam elszámol az adófizetők pénzével.

ZS: Mit tapasztalsz, mi a társadalmi visszhangja annak a munkának, amit az Átlátszó-ban végeztek? A közelmúlt-ban is voltak nagyobb vissz-hangot kiváltó ügyek, amik utána lassan elültek – gondo-

lok itt például az ex-NAV-os Horváth Andrásra. Úgy tű-nik, a magyar társadalom elég könnyen napirendre tud térni a mutyibotrányok felett. Ennek tükrében hogyan látod a saját munkátok eredményességét?

AM: Egyrészt igaz, amit mondasz, egy ponton túl nehéz fenntartani a figyelmet. Másrészt azért is nehéz a munkánk, mert a mi ügyeink jellemzően bonyolul-tak, nem egyszerűen befogadha-tók, ha cikk születik belőlük, akkor az lehet akár több tízezer karak-teres is. Az átlagosnál nagyobb befogadói aktivitást igényel tehát. Mi igyekszünk minél több ilyen ügyet feltárni, minél nagyobb publicitást adni nekik, már csak azért is, mert sok kérdés többe-ket közvetlenül is érint. Én hiszek abban, hogy a magyar társadalom apatikus állapota előbb-utóbb meg fog szűnni.

Vannak olyan ügyeink is, amik könnyebben befogadhatóak. Pél-dául az Átlátszó munkájának ered-ménye az, hogy a londoni olimpiai játékok után a MOB által kiosztott, sokszor indokolatlan mértékű ju-talmak kapcsán a tételes névsort sikerült nyilvánosságra hozni.

Remélem, az emberek előbb-utóbb megszokják azt, hogy a közérdekű adatok kiadása nem valamiféle kegy az állam részéről, hanem alapvető kötelesség.

ZS: Mit szeretsz jobban? Tanítani vagy az átlátszónál dolgozni?

AM: Nehéz erre válaszolni, hiszen két teljesen más területről van szó. „Materiális értelemben” a tanítást jobban szeretem, hiszen ezt ingyen csinálom. Az átlátszó-nál végzett munka viszont egé-szen új területekre vezet, gyakran az Átlátszó által indított perek alakítják a joggyakorlatot, ebben részt venni izgalmas élmény. Hi-szem, hogy jó ügyet szolgálok, amikor amellett érvelek, hogy jo-gos társadalmi igény a közérdekű adatokat minél szélesebb körben nyilvánosságra hozni. Az OTDK-dolgozatom a közoktatás-szerve-zésről szólt, a PhD-met viszont a közérdekű adatok nyilvánosságá-nak témájából szeretném írni.

Az újonnan induló Karrier rovatunkban minden alkalommal egy olyan jogászt fogunk bemutatni nektek, aki nemrég vég-zett a karunkon. Az egyetemi éveikről és pályakezdés buktató-iról kérdezzük őket. Elsőként Asbóth Mártonnal, az Átlátszó munkatársával beszélgettünk.

Karrier 2014. június 5.JURÁTUS

15

Azt a küldetést vállaltuk fel, hogy közelebb hozzuk a fiatalokhoz a zenét

Az Eötvös Szalonról beszélgettünk Dr. Horváth Attilával - Interjú

Kurmai Kornél

Mesélne az Eötvös Szalon megalakulásáról és a rendez-vény alapvető célkitűzéséről?

Több mint tíz évvel ezelőtt egy közös ismerősünk révén ismerked-tem meg Szilasi Alex zongoramű-vésszel. Egy étteremben szervezett közös találkozón, ahol rengeteget beszélgettünk és történeteket me-séltünk zeneirodalomról és történe-lemről egymásnak. A közös isme-rősünknek pedig ez annyira tetszett, hogy felvetette, hogy ezt közönség elé kellene vinni. Egy szalonszerű műsorban megvalósítva, amely kö-tetlen rögtönzésre és a közönség aktív közreműködésére épülő ren-dezvény lenne. Ahol adott témáról beszélgetnénk minden alkalommal, én elsősorban a történelmi, jogi hát-teréről, Szilasi Alex zongoraművész pedig zenetörténeti és zenei érde-

kességekről beszélne, illetve virtuóz módon játszana zongorán rendkívüli rögtönző készségével.

Szilasi Alexszel azt a küldetést vállaltuk fel, hogy közelebb hozzuk a fiatalokhoz a zenét, egy olyan köny-nyedebb műsorral, amely laza, rög-tönzéses és humoros elemekkel van átszőve. Így próbálva becsalogatni őket a koncerttermekbe és megmu-tatni nekik azt, hogy nagyon sokféle zenei stílus van, amelyeket igyek-szünk megismertetni velük. Termé-szetesen hallgassanak mai modern zenét is, de például tizenkilencedik századi romantikusokat is.

A Szalon megalakulása óta bő műsorkínálatnak lehettek ré-szei a hallgatók. Felsorolná ezek közül a legnevezetesebbeket?

Több alkalommal is megtar-tottuk azt a műsorunkat, amelyben a világ himnu-szait dolgoztuk fel, köztük a magyar himnusz törté-netét is elemeztük, ennek következtében pedig az alaptörvény tervezete is módosult. Továbbá fog-lalkoztunk táncokkal is Dr. Kisteleki Károly kol-légánkkal, aki versenytán-cos. Vele számos ország táncait vizsgáltuk meg és mutattuk be. Például a brazil szambát és a magyar táncokat is. Valamint sze-repelt már rögtönzött, hu-moros zenei műsorunkban Kovács András Péter is, aki korábban tanszékünk tanársegédje volt. Ezenfe-lül a zenei plágiumokról is beszélgettünk Dr. Vékás

Lajos Professzor Úrral, aki rendkívül jó zeneértő és hatalmas tudással ren-delkezik e téren is. Emellett volt egy olyan műsorunk is, ahol egy festőmű-vész jött el vendégként és Szilasi Alex rögtönzött a festményeire. Valamint fordítva, Alex eljátszott egy darabot és azt festette meg a festőművész. Ez volt pedig az igazi bravúr, mert akkor, azon az estén, ott mindenki előtt szü-letett egy festmény.

A jövő tekintetében milyen programokra, illetve újdonsá-gokra számítsanak a hallgatók a megrendezésre kerülő Eöt-vös Szalonokon?

Ősszel is tervezünk jó néhány érdekes műsort, amelyekben a zene, a tánc és a Himnusz sorra kerülhet. Kisteleki Károllyal elő fogjuk adni a Népek zenéje táncos előadást, amely ismerteti azoknak a népeknek az alkotmányos, kulturális, szociális és történeti hátterét, amelyeknek a táncait bemutatjuk. Felmerült az is,

hogy a komolyzene és a könnyűze-ne kapcsolatát bemutatjuk, ilyenkor rockzenészeket hívunk el, akik alkalmi zenekart alkotva Alexszel, rögtönözve dolgozzák fel azokat a dalokat, ami-ket a közönség kér tőlük. Azonban a vendégek személyéről most még nem tudok biztosan nyilatkozni. Valamint ha a hallgatók közül valakinek van egy nagyon jó ötlete vagy elképzelése, szí-vesen fogadjuk és várjuk javaslataikat. Ellenkező esetben mi választunk egy érdekes személyt és hívjuk meg, vagy adott esetben ketten Alexszel adunk elő egy műsort.

Ön miért ajánlaná az Eöt-vös Szalont az ELTE hallgatói számára?

Mert egy olyan egyedi progra-mot ajánlunk, amihez hasonlóval sehol máshol Magyarországon nem talál-kozhatunk. Ahol együtt van a zenei műveltség, a humor, a rögtönzés izgal-ma és az alkotásöröme is, illetve ami-ben a közönség is aktívan részt vehet.

Szomszédolás – így is nevezhetjük azt az ötletet, amely a Mathias Corvinus Collegium hallgatóit arra inspirálta 2013 szeptemberé-ben, hogy Neighbourhood Dialogues címen új projektet indítsa-nak. Bár talán nem mindenki szereti a nagy közös összejövetele-ket a szomszédokkal, azzal mindenki egyetért, hogy jó dolog, ha ismerjük a szomszédainkat, ha tudjuk, hogy megbízható embe-rek, akikre számíthatunk, ha valami baj történne. Államok szint-jén ez már nehezebben kivitelezhető, különösen, ha a szomszé-dos államok kapcsolata olyan történelmi konfliktusokkal terhelt, mint Magyarország és szomszédai esetében.

Dr. Horváth Attila

Szilasi Alex zongoraművészAz Eötvös Szalon februári rendezvényének plakátja

Interjú2014. június 5. JURÁTUS

16

Interjú Varga Istvánnal

„Nem a hely határozza azt meg, hogy valaki hol érzi jól magát, és hol sikeres.”Kálócz Adrienn

A Polgári Eljárásjog tanszék tanszékvezetője, a Kar tudomá-nyos ügyekért felelős dékánhelyettese, a KNPLAW ügyvédi iroda társvezetője, volt alkotmánybírósági elnöki tanácsadó, több külföldi egyetem állandó meghívott oktatója, a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia vezető tanára, külföldiként egye-düli birtokosa a Német Állandó Választottbírósági Intézet által adományozott, kiemelkedő eljárásjogi monográfiáért járó első díjnak. Még felsorolni is nehéz. Varga Istvánnal beszélgettünk életéről, külföldön töltött éveiről, tapasztalatairól és arról, hogy miért döntött végül mégis Magyarország mellett.

Minden tanár első kérdé-se, amikor először találkozik a hallgatóival, hogy miért ezt az egyetemet választotta. A Tanár úrnak erre mi lenne a válasza?

Először a bölcsészkarra vet-tek fel történelem-német szakra, még 1990-ben, és ott úgy érez-tem, hogy nem vagyok eléggé leterhelve. Azóta természetesen kicsit máshogy látom, nyilván mindent tud az ember úgy csi-nálni, hogy az betöltse a teljes életét, de mindig is egy kihívás-keresés volt bennem, nagyon energikusan álltam hozzá az élethez és a tanuláshoz. Akkor úgy éreztem, hogy többet szeret-nék, és ezért felvételiztem a jog-ra. Nagyon sok embertől hallom és hallottam már akkor is, hogy gyerekkorától kezdve jogász akart lenni, bennem ez sosem volt meg. Ugyan volt családi pél-dám, édesapám is jogász és böl-csész volt, de én mégis inkább a kihívás miatt jöttem a jogra, egyébként a legjobb barátom-mal, aki szintén ugyanazt csinál-ta, mint én. Hozzá kell tennem, hogy én nem éreztem sokkal ne-hezebbnek a bölcsészkar után a jogot. Könnyen és gyorsan tud-tam tanulni és megérteni a jogi logikát. Persze nyilván nekünk is napokra ki volt számolva, hogy mennyit készülünk egy-egy vizs-gára, de a jog is alapvetően olva-sás-alapú szakma, olvasni pedig mindig szerettem.

Már az egyetemi évei alatt is meglepően sok időt töltött külföldön. Mi ösztö-nözte Önt erre?

Valóban nagyon hamar ki-jutottam külföldre, leginkább

azért, mert vágyam és szenve-délyem volt a világlátás, a más kultúrákkal való találkozás. Kevésbé a sok és rövid találko-zás vonzott, inkább kevés ide-gen kultúra alapos és tényleges megismerésére törekedtem. Ez vezetett oda, hogy kifeje-zetten hosszú időt töltöttem Németországban, és viszony-lag hosszú időt az Egyesült Államokban, valamint Francia-országban. Mindig is nagyon mobilis voltam, és ha mond-hatom így, én ténylegesen egy peregrinációt csináltam az egyetemi tanulmányaimból, aminek az lett az eredménye, hogy ugyan a magyar jogot mindig utólag tanultam meg, de a jogi műveltségemet leg-inkább Németországban sze-reztem meg. Ez pedig nyilván sokban járul hozzá például ahhoz a munkához, amit ma csinálok, hiszen a nemzetközi ügyvédi munka egy nyelvészeti tevékenység is, melynek egyik alapfeltétele a kommunikáció. Ennek a kommunikációnak egy bizonyos szint fölött akkor van igazi értelme, ha a partner – legyen az ügyfél, jogászkol-léga vagy külföldi (választott)bíróság – érzi: nemcsak meg-értem, amit mond, hanem azt is tudom, miért mondja, azaz ténylegesen ismerem a gondol-kodásmódját, a jogi kultúrá-ját, a jogi kommunikációjának szintjeit és azok kulturális be-ágyazottságát. Ezt pedig csak úgy lehet megtenni, ha az em-ber hosszú ideig és ténylegesen kint van, értve ez alatt az egye-temi tanulás és az interperszo-nális viszonyok ápolása közötti egészséges egyensúly megtalá-lását és fenntartását.

Hogyan emlékszik visz-sza az egyetemi éveire?

Életem egyik legszebb, a teljes szabadság, a világra való teljes nyitottság időszaka volt. Akkor lényegében egyetlen cé-lom volt: a tudásnak, az idegen és saját kultúrának a magamba szívása. Idegenkedtem a gyors meggyökerezéstől, emiatt na-gyon sokáig mentem és gyűj-töttem a kulturális, nyelvi és kommunikációs benyomásokat ahonnan csak lehetett. Habár ez a pár év valóban a teljes felsza-badultság ideje volt, nyilvánva-lóan szakmailag is egy nagyon gyümölcsöző dolog bontako-zott ki belőle, mint utóbb kide-rült; annak ellenére, hogy nem elsősorban ezzel a céllal men-tem ki. Abban a szerencsében volt ugyanis részem, hogy itt-hon és külföldön is a magánjog és ahhoz kapcsolódóan a polgá-ri eljárásjog vezető szakembere-ivel tudtam együtt dolgozni és közös hangot kialakítani, akik magától értetődően fontos sze-repet töltöttek be, és töltenek be még ma is az életemben.

Mit tanácsolna a hallga-tóknak, mire figyeljenek ab-ban az öt-hat évben, amit az egyetem falai közt töltenek?

Tartsák szem előtt, hogy ennél szabadabbak talán soha nem lesznek. Éppen ezért nem biztos, hogy jó úton jár az, aki már az első év elejétől kezd-ve rádolgozik arra, hogy hova tud gyakornoknak menni, hol tud szakmai gyakorlatot végez-ni, hogy tud minél hamarabb tanulmányi szerződést kötni, vagy elköteleződni. Természe-tesen nem szeretnék a valóság-tól elrugaszkodni, nyilván, ha financiális okai vannak, akkor sajnos lehet, hogy nincsen más választása, azonban azt gondo-lom, hogy egy egyetemistának ki kell élveznie ezt az időszakot. Később már nem lesz olyan könnyű elmenni, hiszen a mun-kahelyről való elengedésnek egészen más feltételei lesznek: oda visszavárják az embert, ott már a munkáltató fogja megha-

tározni a kiutazás célját és adott esetben a feltételeit is. Ezért a tanácsom ez lenne: az egyetemi lét célja nem a gyors munkaerő-piaci elvárásokra való rákon-centrálás, hanem a kultúra és a tudás felhalmozása. Legalább kettő, de inkább három idegen nyelv professzionális szintű megtanulása – erre van idő és kell, hogy maradjon idő! Leg-alább egy idegen jogi kultúra alapszintű megismerése, és az egyetem elejétől kezdve tudatos tervezése annak, hogy az ember hova tud legalább egy évre el-menni külföldre. Nem szabad negyedévben elkezdeni kap-kodni, hanem részben családi források, részben pedig egyéb, például egyetemi forrásoknak a bevonásával idejében elgon-dolkodni azon, hogy melyik az az év, amikor az ember el akar menni. El kell tudni szakadni, látni kell a világot, mert erre máskor nem biztos, hogy lesz lehetőségük; egy pillanatra sem szabad elfelejteniük, hogy most fiatalok, most van itt a legna-gyobb szabadságuk, élni kell az életet – gazdagítva azt válasz-tott tanulmányaik minőségi el-mélyítésével.

Tanárként hogyan látja, mennyire változott a diákok hozzáállása a joghallgatói léthez, a kiutazáshoz ahhoz képest, amikor Ön volt egye-temista?

Be kell vallanom, hogy egyre nehezebben tudok az Önök fejével gondolkodni. Távolodok a hallgatók gon-dolkodásmódjától, talán öt-hat évvel ezelőtt még kicsit köze-lebb voltam. Ugyanakkor én azt figyeltem meg, hogy talán magának a kiutazásnak az ér-téke devalválódik. Sokkal ter-mészetesebbnek fogják azt fel a diákok azáltal, hogy maga a Kar is a rengeteg nemzetközi kapcsolatával hirdeti magát, il-letve sokkal több az Erasmus-támogatás, és az elnyerhető Európai Uniós támogatás is. Ugyan nagyon helyes, hogy így feltöltötték az elnyerhető anya-gi támogatásokat, de ez talán

Interjú 2014. június 5.JURÁTUS

17

Interjú Varga Istvánnal

„Nem a hely határozza azt meg, hogy valaki hol érzi jól magát, és hol sikeres.”egy kicsit elrejti az igazi értéke-it. Amikor én először 1991-ben kiutaztam az újraegyesítés után lévő, egyébként hihetetlen han-gulatú Németországba, akkor ez még sokkal inkább egy kitün-tetésnek volt felfogható. Habár sokkal nehezebb volt anyagilag megoldani, de egy idő után a köztársasági ösztöndíjamnak, illetve később a németországi ösztöndíjaimnak köszönhetően már mehettem hosszabb táv-ra is. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy egyébként az én generációm tagjai azokat a kapcsolatokat, amelyeket a ta-nulmányi útjaink során megsze-reztünk, rögtön olyan egyetem-közi ösztöndíj megállapodások létrehozására fordítottuk, ame-lyeknek az első haszonélvezője az Önök hallgatógenerációja. Azt gondolom, hogy nem sza-badna megengedni, hogy az Önök fejében a kiutazás érté-ke eltűnjön. Ha az én példámat irányadónak elfogadja, a tudás-szintemet, a tudományos és a privát gazdasági közösség által különböző módokon honorált tevékenységi minőségszintet jelentős részben annak köszön-hetem, hogy sokat tanultam és dolgoztam „idegen” terepen, és nem akartam lezárni a hazai pá-lya biztonságosnak tűnő part-vonalánál.

Diákként volt olyan taná-ra, aki jelentősen befolyásol-ta a tanulmányait?

Három ilyen személy is volt. Az egyik Németh János professzor, az első számú ta-nítómesterem. Ő „fedezett fel”, ő vette észre, hogy lehet velem beszélgetni jogi dolgok-ról, ő hívott meg a tanszékre demonstrátornak. Számomra ő mind emberileg, mind szak-mailag kiemelkedő nagyság-rend. Később aztán úgy alakult, hogy nem csak a Tanszéken, hanem az Alkotmánybírósá-gon is együtt dolgoztunk, mert amikor ő volt az elnök, én voltam az egyik tanácsadója. A másik személy Harmathy Attila professzor, akivel már az egyetemen szoros kapcsolatba

kerültünk anyagi jogi vonalon, és aki a főnököm lett Németh János nyugdíjba vonulása után az Alkotmánybíróságon. Neki is sok köszönettel tartozom, többek között ő egyengette az utamat annak idején Amerika felé. A harmadik személy pedig Gerhard Lüke német perjogász professzor, aki tulajdonképpen a Németh Jánosnak szakmai-lag lényegében megfeleltethető német vezető perjogász, akitől a perjogi dogmatikát és gondol-kodásmódot tanultam, és aki 85 évesen is még néhány üveg iszonyatosan száraz Moseli bor után is villámgyorsan helyre tett, ha hasonló mennyiség el-fogyasztása után az éjszaka kö-zepén nem egy dogmatikailag teljesen tiszta választ adtam a baráti társaságban ilyen alkal-makkor szokásává vált privát vizsgáztatása során.

Mikor kezdett a polgá-ri jog és a polgári eljárásjog iránt érdeklődni?

Harmadéves koromban, tu-lajdonképpen akkor, amikor el-kezdtük tanulni. Akkor, amikor azt láttam, hogy az összefüggé-seit élvezettel tudom megtalálni, megérteni, megtanulni. Sokkal kevésbé a gyakorlati haszná-

ért. Emlékszem, hogy elsőéves koromban az egyik csoport-társam válasza mennyire meg-lepett, amikor arra a kérdésre, hogy ő miért jött a jogra, azt válaszolta, hogy azért, mert ezzel sok pénzt lehet keres-ni. Bennem ez talán az ötödév legvégéig fel sem merült. Végig az volt a hajtóerő, hogy ez en-gem egész egyszerűen érdekel. Ki kell emelnem azonban azt, hogy óriási szerencsém is volt, hiszen mind Magyarországon, mind külföldön olyan nagy tu-dású tanárokkal hozott össze a sors, akik aztán ki is emeltek és maguk mellé orientáltak.

Már az egyetemen eldön-tötte, hogy ügyvéd lesz, vagy ez a cél csak később fogal-mazódott meg Önben?

Az igazság az, hogy nem, egyáltalán nem döntöttem el. 1997-ben, a diplomaosztóm után egy nappal aláírásra ké-szen állt egy szerződés az akko-ri és ma is egyik vezető amerikai ügyvédi irodával, ahol ügyvéd-jelöltként kezdtem volna. Csak-hogy a sors úgy hozta, hogy ugyanazon a napon az Ország-gyűlés alkotmánybíróvá válasz-totta Németh Jánost, aki rögtön utána felhívott, és megkérdezte,

hogy lenne-e kedvem vele tar-tani az Alkotmánybíróságra. Az igenlő válaszon annak elle-nére nem sokáig gondolkoztam, hogy túl sok közöm – ahogy Önök is tudják, azóta válto-zatlanul – nem volt az alkot-mányjoghoz (hacsak nem így: a polgári perjog nem más, mint alkalmazott alkotmányjog). Így kerültem az Alkotmány-bíróságra, és az ügyvédi tevé-kenységet végül csak 2006-ban kezdtem meg, miután egyide-jűleg elnyertem a Polgári Eljá-rásjogi Tanszék tanszékvezetői pozícióját is.

Mikor kezdett a tanítás iránt érdeklődni?

Amint végeztem az egye-temen. Ha őszinte akarok len-ni, annak idején sokkal inkább dicsőségként éltem meg, hogy friss diplomásként rögtön rám bízzák a tanítást is, és most ér-zem inkább úgy, hogy érdekel is. Ma már tudatosabban élem meg a tanítást, jobban megér-tem, hogy ez valóban a tudás átadásáról szól. Nyilván ebben közrejátszik az is, hogy egy kari és egy tanszéki vezetői posztot is betöltök, ami több felelős-séggel jár, de ugyanakkor sok-kal inkább egy olyan hivatásnak

Interjú2014. június 5. JURÁTUS

18

élem meg a tanítást, amelyet szívesen vállalok. Tanára válo-gatja, hogy ki melyik platfor-mon áll, valaki azt kérdezi, hogy mit kér, és mit kap, én sokkal inkább azt nézem, hogy mit adhatok ide, ennek a Karnak, illetőleg ennek a hallgatói és oktatói közösségnek. Nagyon sok mindent köszönhetek a Karnak, és azoknak a profesz-szoroknak, akik tanítottak, im-materiálisan és materiálisan is. Éppen ezért úgy érzem, hogy feladatom azt a tudást, szakér-telmet, amit én összeszedtem, átadni a következő jogászge-nerációnak, illetve anyailag is támogatni a kart, például azok-kal az alapítványokkal, amit az elmúlt években létrehoztam, mert szerintem ebben is vezető szerepet kell betöltenie annak, akinek lehetősége van rá. A mo-dern egyetemi oktatói kérdés nem úgy hangzik, hogy mire számíthatok én az egyetemtől, hanem úgy, hogy mi az, amit én adhatok.

Tanított olyan hallgató-kat, akik mára sikeres, befu-tott jogászok lettek?

Igen, tanítottam ilyen em-bereket, akiket most ennek ellenére nem neveznék meg név szerint, ők ugyanis egy-től-egyig tudják, hogy róluk van szó. Sok olyan ember van, akit korábbi tanítványomként én ajánlottam egy-egy helyre, ahol immár vezető szakmai tevékenységet folytat; sőt, a közvetlen közelemben is ki-emelkedő tehetségű emberek dolgoznak, akik közül többen saját tanítványaim. Hozzá kell tennem azonban, hogy szerin-tem a sikeresség vagy a befu-tottság nem abban nyilvánul meg, hogy valaki akár politi-kusként, akár sztárügyvédként szerepel a médiumokban.

Egyetemi éveinek leg-nagyobb részét kint töltötte Németországban, és később a doktori fokozatát is ott sze-rezte meg. Tervezte, hogy végleg kint marad?

Régebben, amikor még Saarbrückenben és Heidel-bergben tanultam, a végleges kiköltözés központi témája volt a gondolkodásomnak, ta-lán célként is megfogalmazó-dott bennem. Ez arra vezethe-tő vissza, hogy olyan szellemi

környezettel, olyan barátokkal és tanárokkal találkoztam, akik azt sugallták nekem, hogy ott a helyem, és annak ellené-re, hogy egy idegen környezet volt, én mégis tudok az egyik legjobb – vagy, ahogy Önök retrospektíve immár megala-pozottan mondhatnák: a leg-jobb – lenni. Aztán úgy alakult az életem, hogy hazajöttem Magyarországra, elkezdtem itt dolgozni, és rá kellett jönnöm, hogy nem a geográfiai hely határozza azt meg, hogy va-laki hol érzi jól magát, és hol sikeres. Semmi nem idegenebb tőlem, mint az a mondat, hogy „itt nem lehet” vagy „innen el”. Azok közé az emberek közé tartozom, akik pillana-tok alatt összepakolhatnának, és mehetnének akárhova. De itt születtem, a szüleim eb-ben a földben nyugszanak, és itt születtek a gyermekeim is. Itt jutottam el serdülő válo-gatottságig futball kapusként, úgyhogy nagyon sokszor es-tem rá erre a földre és ezért ennek a fűnek az illata van ki-törölhetetlenül az orromban. A külföld mára inkább egy színesítés, ahol csak a pozití-vumokat élem meg. Azt, hogy előadhatok egy olyan témá-ról, amit szeretek, hogy kint elismernek, szeretnek. Éves szinten több hetet vagy akár hónapot is kitesznek a külföl-di előadások és konferenciák, és ilyenkor megelevenedik az az érzés, hogy Németország a második otthonom, talán bizonyos értelemben szelle-mileg az első is. De az imént említettek miatt elmenni az igazi hazámból nem akarok, ez célként már nincs jelen. A személyes integritás és au-tonómia egyik fontos aspek-tusának éppen azt élem meg, hogy nem a hely határoz meg.

Hogyan tudja össze-egyeztetni a munkáját a ma-gánéletével?

Nehezen, hiszen van há-rom olyan front is, ami teljes embert kívánna már önma-gában is. Az első és legfonto-sabb ilyen a családapaság. Soha nem akartam, hogy bármiféle szakmai érdem a gyermekeim elé kerüljön, vagy hogy bár-milyen munka miatt effektív értelemben ne legyen apjuk. Minden reggel én viszem őket

az iskolába, mert azzal a len-dülettel én is el tudok kezdeni dolgozni, és minden este én mesélek nekik. A kollégáim is tudják, hogy este hét és tíz óra között nem vagyok elérhető, ha van egy videokonferencia vagy egy email, amit be kell fejezni, akkor majd este még visszamegyek az irodába, il-letve a hétvégét is mindig pró-bálom úgy intézni, hogy velük tölthessem. A második front az egyetem. Azt gondolom, hogy itt minden egy vállalás kér-dése, mert a dékánhelyettesi pozíció nem arról szól, hogy elő van írva, mit kell tennem. Ebben a körben én határozom el, hogy mit valósítok meg, és ha meg tudom csinálni, akkor meg lesz, ha nem tudom, akkor nem. Amennyire időm és erőm engedi, próbálom előrevinni a kari életet, például a könyvso-rozattal, amelynek sorozatszer-kesztője vagyok, vagy például kari események finanszírozá-sával. Én ezekre vagyok igazán büszke. A harmadik teljes em-bert kívánó feladat nyilván az ügyvédi iroda. Fontos, hogy ne távolodjak el a szakmai oldal-ról, éppen ezért szerencsésnek tartom magamat azért, mert az egyetemen azt tanítom, amit az ügyvédi irodában csinálok, és fordítva. Azt hiszem, ez teszi lehetővé azt, hogy tulajdon-képpen törés nélkül létezzen egymás mellett az életemnek e két aspektusa. Ugyan a két munkahely csak pár perc sétá-ra van egymástól, én még sem szeretek napközben váltani. Az igazság az, hogy szakmait nem, de életérzésbeli különb-séget érzek. Az egyetemen fel-szabadultabban foglalkozhatok egy engem érdeklő témával, míg az irodában szoros határ-idők mellett kell az ügyfél igé-nyeinek megfelelően eljárnom. Azt hiszem, leginkább E.T.W.A. Hoffmann „Doppelgänger” érzé-séhez tudnám hasonlítani ezt, ami valószínűleg minden igazi szellemi életet élő emberre jel-lemző. Azt hiszem, egy kicsi kettősség és szétszakítottság mindig megmarad az emberben ezzel kapcsolatban.

Pár hónappal ezelőtt megjelent az Átlátszó Okta-táson egy cikk. Mi volt a Ta-nár úr véleménye?

Aquila non captatmuscas.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Az igazság az, hogy annyi dolgom van, hogy napról nap-ra élek. Mindenesetre első he-lyen biztosan az szerepel, hogy boldog és kulturált embereket neveljek a gyermekeimből. Ők egészségben, boldogságban, sportolva, tanulva, az életnek örülve éljenek, és ugyanúgy, ahogy én egy életet nagyon igenlő és szerető, és magát jól érezni tudó ember vagyok, őne-kik ebből minél több jusson. Az én felfogásomban minden más e családi boldogságot egészíti ki. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szakmai sike-rek melléktermékek, de semmi-féleképpen nem elsőként fogal-maznám meg őket. Ha szakmai célokat akarunk megnevezni, akkor nyilvánvalóan ezek kö-zött szerepel az új polgári per-rendtartás megalkotása, és a kodifikációs bizottságban be-töltött tudományos titkári pozí-cióm megfelelő ellátása. Ehhez kapcsolódóan nagyon sok tu-dományos anyag keletkezik, és ezekről folyamatosan külföldön tartok előadásokat. Ezen kívül még hat-nyolc előadás megtar-tása vár rám külföldön ebben az évben, amire nyilván fel kell ké-szülni, az ezekhez kapcsolódó publikációkat, prezentációkat is meg kell csinálnom, és elég sok külföldi választottbírósági ügyem is van, amelyekre átla-gosan több hetet kell készül-ni. Ennyi elfoglaltság mellett azt nem tudnám megmondani, hogy hova tartok, de a fő cél, hogy családi szinten boldog embereket lássak magam körül, illetve a szakmai életemben is magas színvonalú és a munká-val elégedett emberek vegyenek körül. Nyilvánvalóan célom az is, hogy amivel csak tudok, hozzájáruljak ahhoz, hogy a Kar tudományos színvonalon való további működtetése mi-nél zökkenőmentesebb legyen, történjen ez akár tudományos kontribúcióval, akár egyszerű-en a munkaerőm felhasználásá-val. Illetve azt kell mondanom, hogy bizony hozzászoktattak a hallgatók ahhoz, hogy minden előadás végén tud az az érzésem lenni, hogy a diákoknak megér-te bejönniük az előadásomra. Ezért talán, ami a legfontosabb szakmai célom, hogy ezt a to-vábbiakban is megtartsam.

Interjú 2014. június 5.JURÁTUS

19

Új rovat a Jurátusban a kocsmasport lehetőségeket kínáló helyekről

IusCasinoKurmai Kornél

A casino régen olyan egyesületet jelentett, amely a közmű-velődés és az ország fejlődésének előremozdítása érdekében jött létre. Új rovatunkat, a IusCasino-t azért hoztuk létre, hogy e fogalmat és a hozzá tartozó eredeti célkitűzést újra életre hívjuk. Olyan szórakozóhelyeket szeretnénk Veletek megis-mertetni, amelyek egy hosszú hét utáni eszmefuttatásokhoz igényes és kulturált környezetet biztosítanak, és ahol a biliárd, darts, léghoki vagy a bowlinghoz hasonló kocsmasportokat játszva kapcsolódhattok ki. Reméljük sikerül célkitűzésünket elérnünk, és a jövőben minél többen a Jurátust fogjátok a keze-tekbe venni, hogy kiválasszátok azt a szórakozóhelyet, ahova aznap este el szeretnétek menni.

Első cikkünkben az All-Inn Pub és a Paris, Texas Kávéház ke-rülnek bemutatásra. Azért válasz-tottuk őket, mert több „sportsze-ren” is lehetőséget biztosítanak egy baráti játszmához. Továbbá fontos tényező karunk épülete-ihez való közeli elhelyezkedé-sük, illetve hallgatóbarát áraik is. Az alábbiakban olvashatjátok a két szórakozóhely kínálta lehető-ségeket részletesebben:

All-INN pUBNagy eséllyel találunk sza-

badhelyet nagyobb társasági ösz-szejövetelek esetén is, a két szint plusz galéria terét nyújtó szóra-kozóhelyen. Az alagsorban két biliárdasztal, egy elektromos dartstábla és egy csocsó is fo-gadja a vendégeket. Az alagsori helyiség klímája kiváló, így a nyári meleg közeledtével kiváló helynek számít, télen pedig egy kellemes meleg barlang érzetét tudja kínál-ni. Ülőalkalmatosságok tekinte-

tében hat fő számára kényelmes bokszokat találhatunk, amely kiváló helyet ad csendes baráti beszélgetésekhez is. TV is rendel-kezésünkre áll, ha meccsnézést tervezünkbarátainkkal.

A Pub italok tekintetében nagy kínálattal rendelkezik kezdve a sö-röktől, a forró csokoládén, teákon és szénsavas üdítő italokon, boro-kon át a rövid italokig, az alkoholos és az alkoholmentes koktélokig, illetve harapnivalókat is kapha-tunk. Mindezt a hallgatók számára is elérhető árakon, illetve rend-szeresen számos akciókat kínálva. Hétfőnként 10%-os kedvezmény nyújtanak nem akciós italokra fel-sőoktatási diákigazolvány felmuta-tása fejében, illetve két sör vásárlása esetén egyiket pohár árán kaphatjuk meg a hét bármely napján.

A jó állapotban lévő „sport-szerek” kedvező óradíj fejében használhatóak a csocsó kivételé-vel, mert azt a gólok száma alap-ján megszokott módon aprópénz

bedobásával lehet használni. Ha csúcsidőben szeretnénk biliárdoz-ni, ami este 6 óra és éjfél között van, érdemes előre telefonon ke-resztül lefoglalni egy asztalt. Egy óra biliárdozás és néhány korsó sör és egy rövidital elfogyasztá-sával 1000 forintból szórakozha-tunk egy jót barátainkkal.

Az All-InnPub-ot az Üllői út 6. szám alatt találhatjuk meg, a „B” épülethez viszonyítva Kálvin tér átellenes oldalán, gyalog körül-belül 5 percre. A nyitva tartás vál-tozó, de délután 4 és este 11 óra között többnyire betérhetünk egy játszmára. Elérhető a Facebook-on is All-Inn Pub néven, ahol részletes információkat találha-tunk az akciókról, nyitva tartásról és az elérhetőségekről is.

pArIs, tEXAs kávéHázA Paris, Texas Kávéház kialakí-

tásának köszönhetően lehetőségünk nyílhat az utcai nyüzsgést szemlélni, bent pedig hangulatos dekoráció és az igényes berendezés fogad min-ket. Mindkét esetben könnyedén találunk ülőhelyet kisebb baráti tár-saságunkkal a nap bármely szaká-ban. Ha azonban 4-5 főt meghaladó tárasággal szeretnénk beülni, érdemes itt is előre asztalt foglalni. A szórakozóhely két helyi-ségre osztható, az első helyiségben kényelmes székeken, kanapékon és fotelekben ülve beszél-gethetünk, és itt is van lehetőség meccsnézésre. A hátsó helyiségben pe-dig biliárdozással tölthet-jük időnket.

All-InnPub-ban könnyedén talál min-denki az ízlésének megfelelő italt. Minő-

ségi borokat kóstolhatunk, ízle-tes koktélokat, röviditalokból egy teljes arzenál kínálkozik fel szá-munkra, illetve sörökben is szé-les a választék. Csapolt sörökből rendelhetünk literes és másfél li-teres mennyiségben is. Az italárak némileg magasabbak, mint az All-Inn Pubban, de ezért a kiváló at-moszféra kárpótol minket.

A biliárdasztalok használati díját géppel mérik, percdíj alapon. Ez szerintem egy rugalmasabb módja a díjazásnak, mert nem köt minket semmilyen időkorláthoz, illetve ha idő előtt kellene távoz-nunk, nem veszik kárba az előre kifizetett pénzünk. Ha a biliárdo-zásunk árát közösen fizetjük bará-tainkkal, néhány korsó sört és egy rövidalt fogyasztva 1500 forint alatt lesznek költségeink.

A nyüzsgő Ráday utcán ta-lálhatjuk meg a 22-es szám alatt a Paris, Texas Kávéházat, a Kálvin tér „B” épületünkkel átellenes ol-dalán, gyalog körülbelül 10 percre. A kávéház mindennap déltől haj-nal 3-ig tart nyitva. Az interneten a www.paristexaskavehaz.hu oldalon található meg, illetve a Facebook-on is Paris, Texas Kávéház néven.

Ius Casino2014. június 5. JURÁTUS

20

Hűsítő ízek kavalkádja

Fagyik a városbanSzász Nóra – Pollok Zsófia

A nyár (sajnos túl lassú) beköszöntével Budapesten is elkez-dődik a fagylaltok szezonja. Sajnos már-már mindenhol a „helyben főzött”, „kézműves”, „valódi”, „olasz” hívószavak-kal csábítanak be minket az üzletekbe. Amennyiben ezeken túl tudjuk tenni magunkat, természetesen lehet találni igazán finom és tisztességesen elkészített fagylaltokat is.

Tény, hogy a minőségi fagylalt nem feltétlenül a diá-kok pénztárcájához igazodik, de ezt az elkészítés bonyolult-ságának, az alapanyagok árának, valamint az egyéb körülmények számlájára kell írnunk. Össze-foglaltunk hát pár olyan fagy-laltozót és cukrászdát, amik igazán jó hírnek örvendenek, természetesen nem alaptanul.

gElArto rosA

A Bazilika tövében rejtő-zik a rózsa-fagylalt készítés tit-ka. Pontosabban a rózsa alakú fagyalalt készítés művészetéé. A környék vendéglátó-ipari egységeinek jellegét – és nem utolsósorban az árait – erősen meghatározza, hogy minden turista listájának előkelő pont-ján szerepel a Bazilika és von-záskörzete. Ugyanakkor talán pont ezért a minőségre is na-gyobb hangsúlyt fektetnek sok esetben. A GelartoRosa-nál pedig minőség és megfizethe-tőség találkozik. A nyári „min-den sarkon egy alacsony költ-ségvetésű fagylalt pult, 200 a gombóc” fagyizó dömpingben kuriózumot jelent a különleges technikával szervírozott hűs desszert. A házilag, minőségi alapanyagokból – nyírfacukor-ral is – készült fagyik mellett pedig más süteményeket is meg lehet kóstolni.

mAmo gElAto

Ha igazi olasz ízekre vágysz feltétlen érdemes ellá-togatnod a Ráday utcában lévő MamoGelatoba. A nyári vizsgák után frissítő kikapcsolódás le-het, hiszen az egyetemtől sincs túl messze. Jellegzetes olasz sü-teményeket, édességeket lehet kipróbálni, mint például a klasz-szikus profiterol. A hely külön-legessége a pohárban felszolgált fagylalt – akár elvitelre is – így az ostyarajongók nem ropogtat-hatnak kedvükre, ám az alak-jukra érzékenyek számára ez jó hír lehet. Az ízek végtelen kombinációjával kényeztethet-jük magunkat. Emellett min-denképp érdemes kipróbálni az ice-bonnak nevezett aprócska gömböket is.

gErBEAUd

A Gerbeaud cukrászda mára történelmi hely. Évtizedek óta szolgál népszerű találkozási pontként a pesti polgárság éle-tében. Bár már a turisták egyik fő célpontja közé tartozik, még mindig megvan a maga miliője. A Gerbeaud nevéről már min-denki hallott, ha más vonatko-zásban nem, a Michelin-csillagos ONYX éttermével kapcsolatban. Magukhoz híven, a cukrászda is kiváló. Kizárólag jó minőségű és természetes alapanyagok haszná-latával helyben készítik a hagyo-mányos és a különlege-sebb fagylaltokat is. Nem éppen szokványos, hogy szintén helyben készült tölcsérbe is lehet kérni a fagylaltot.

dEsszErt

A listánkon a ne-gyedik pont, azonban a PONT-os vállalkozások sorában a 3. pont. Ki-csit távolabb testvéreitől (LEVES., PASTA.), az Erzsébet téren indult út-jára tavaly a próbaévad, idén pedig várhatóan újranyit, hasonló lelkese-déssel, sok változtatással a Desszert.. A kánikulá-ban talán mindenki job-

ban vágyik egy kis fagyira, mint forró levesre vagy tésztára, így kitűnő állomása nyári belvárosi sétáknak. A rendszer a már jól ismert: mindennapváltozó menü-ből lehet ízlésvilág szerint válo-gatni, papírpohárban, elvivősen.

A vizsgaidőszak közben és után is kell egy kis pihenés. Mi lehetne erre alkalmasabb, mint egy fagylalt?!

Mindenki bátran próbálja ki, melyik cukrászda lesz az ő idei kedvence. Természetesen a bemutatott helyeken kívül is lehet válogatni, hiszen határt csak a jó idő szab nekünk!

Gelarto Rosa csodája

FAC

EB

OO

K.C

OM

/GE

LAR

TO

RO

SA

Fagyi sorakozó

FAC

EB

OO

K.C

OM

/MA

MO

GE

LAT

O

Gerbeaud este

FAC

EB

OO

K.C

OM

/GE

RB

EA

UD

-CA

FE

Desszert.

FAC

EB

OO

K.C

OM

/DE

SSZ

ER

TPO

NT

Ius Gasztro 2014. június 5.JURÁTUS