SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM

BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT KALOCSAI ISKOLANŐVÉREK

TÁRSULATÁNAK TÖRTÉNETE

(1860 - 1950)

Készítette: Petrás Éva

Történelem szak

Témavezető: Dr. Kőfalvi Tamás

Docens

2008

1

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés .............................................................................................................................. 2 I. A Társulat eredete, alapítói ................................................................................................. 3 II. A Társulat története 1860 és 1911 között........................................................................... 6

II. 1. A Társulat megtelepedése és önállósulása Kalocsán................................................... 6

II. 2. Franz Mária Terézia élete ........................................................................................ 10

II. 3. A Társulatot érintő főbb események és a szerzetesnők oktató-nevelő tevékenysége . 11

II. 4. A Társulat terjeszkedése, zárdaalapítások ................................................................ 17 III. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Kalocsai Iskolanővérek Társulatának felépítése, szabályai és szokásai............................................................................................................ 20 IV. A Társulat története 1911 és 1950 között ....................................................................... 24

IV. 1. A szerzetesrend életének fontosabb eseményei a második világháborúig ............... 24

IV. 2. A Társulat működése a második világháború idején ............................................... 30

IV. 3. Az utolsó néhány év eseményei a feloszlatásig....................................................... 32 Epilógus .............................................................................................................................. 40 Felhasznált irodalom............................................................................................................ 41 A téma tanításának módszertani lehetőségei......................................................................... 43

2

Bevezetés

Dolgozatomban a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának

történetét mutatom be 1860 és 1950 között. Témaválasztásomnak nagyrészt személyes okai

vannak. Kalocsaiként érdeklődöm szülő- és lakóhelyem története iránt, s úgy gondolom, hogy

az Iskolanővérek története és tevékenysége helytörténetünknek nagyon fontos fejezete.

Az első részben – időben visszatekintve – a rend gyökereiről és alapítóiról esik szó, ezt

követően kerül bemutatásra a tárgyalt korszak, melyet két fő fejezetre osztottam.

Korszakhatárként az 1911-es dátumot jelöltem meg, több okból is. Részben azért, mert az első

fél évszázad történetét összekapcsolja az első általános főnöknő, Franz Mária Terézia alakja,

szerepe. Másrészt meghatározó és – a későbbiekhez képest – nyugodt, kiegyensúlyozott

időszak ez: önállósulás, fejlődés, növekedés, főbb intézménytípusok kialakulása, zavartalan

oktató-nevelő munka.

Ezzel szemben 1911 után a történelem sodrában egy sokkal viszontagságosabb, s egyre

nehezebb időszak vár az Iskolanővérekre: háborúk, diktatúra, korlátozások, feloszlatás.

Az államosítás és feloszlatás ismertetéséhez egy személyes beszámolót is felhasználtam.

A történeti áttekintés mellett egy rövidebb fejezet foglalkozik a Társulat felépítésével,

belső életével, szabályzatával.

Lényeges megemlítenem, hogy a dolgozat a teljesség igénye nélkül készült. Ez alatt azt

értem, hogy elsősorban a kalocsai anyaházban történteket veszem sorra, de a munka

természetesen rövidebben vagy említés szintjén a rend más zárdájának életébe is bepillantást

enged. Ez a zárdaalapításokról szóló alfejezetre és különösen az 1911 utáni részre vonatkozik.

3

I. A Társulat eredete, alapítói

Noha a Társulat Kalocsán csak a XIX. században jelent meg, gyökerei sokkal korábbiak,

és a XVI. század végi, a XVII. század eleji Lotharingiában keresendők. Alapítói: Fourier

Péter és Le Clerc Alice, akik létrehozták a Miasszonyunkról Nevezett szerzetesnők rendjét.1

Fourier Péter (1565-1640) a lotharingiai Mirecourt városában

született. A helyi jezsuitáknál végzett tanulmányait követően

húsz éves korában belépett az ágostonos kanonokok rendjébe.

Pappá szentelése és doktorátusa megszerzése után két évvel,

1597-ben, mint plébános került egy siralmas állapotú,

elhanyagolt hitéletű faluba, Mattaincourtba, melyet rövid idő

alatt, nagyrészt haladó gondolkodásának és a nép iránti

szeretetének köszönhetően felvirágoztatott.2

Az ingyenes oktatás szükségességét is felismerte, s egy olyan

intézmény létrehozását tűzte ki célul, melyben az ősi ágostonos

lelkiség összekapcsolódik az elhanyagolt lányoktatás színvonalának

emelésével.3 Elképzelése megvalósítását segítette a jómódú, polgári

családból származó Alix Le Clerc (1576-1622), aki, miután élete

tartalmatlanságára rádöbbent, négy társával együtt 1597 karácsonyán

közösségi életet kezdett élni, céljuk pedig a kor és társadalom által

tudatlanságra ítélt lányok oktatása volt.4

Első iskolájuk Poussayban nyílt meg 1598-ban, a második Mattincourtban.5 Ugyanebben

az évben ideiglenes jóváhagyást kaptak szabályzatukkal együtt a touli püspöktől, amit

V. Pál pápa 1615-ben először szintén csak ideiglenesesen, majd két év múlva véglegesen is

megerősített. VIII. Orbán pápa 1628-ban kiváltságokban is részesítette a Társulatot és

1 Franz Mária Terézia Tisztelendő Anyának a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek alapítójának és első általános főnöknőjének élete és a szerzetes Társulat története 1825-1911. Írta: Két kalocsai iskolanővér. Kalocsa, 1925. 1. A továbbiakban: Franz Mária Terézia 2 Szentek élete. Szerkesztette: Scütz Antal. Pantheon Kiadó, 1995. 829-831. Fourier haladó gondolkodását, szociális érzékét számos dolog mutatja, például kölcsönintézet fölállítása, takarékpénztár, életbiztosító intézet, választott bíróság szervezése. Uo. 830. 3 Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek letelepedése Kalocsán. In: Kalocsa történetéből. Szerkesztette: Koszta László. Kalocsa, 2000. 308. o. A továbbiakban: Kőfalviné Ónodi Márta 4 Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I. Budapest, Bencés kiadó, 1995. 40. A továbbiakban: Puskely I. 5 Uo. 22., 40.

1. Fourier Péter

2. Alix Le Clerc

4

„A Miasszonyunkról Nevezett kanonokrendi szerzetesnők kongregációja, Szent Ágoston

szabályai szerint” néven jóváhagyta a működésüket.6

Az alapítók tevékenységét jóval haláluk után az egyház méltón elismerte, hiszen Fourier

Pétert 1730-ban XIII. Benedek pápa boldoggá, XIII. Leó 1897-ben szentté7, Alix Le Clercet

pedig XII. Pius 1947-ben boldoggá8 avatta.

Mivel a Társulat a korban a leánynevelés és oktatás úttörőjének számított, gyorsan terjedt

Európa más országaiban is. 1792-ben már 90 kolostorban 4000 apáca oktatott, de iskoláikat a

francia forradalom megsemmisítette.9

A 18. század végétől Európa-szerte az egyház mellőzésével kívántak a népoktatás ügyével

foglalkozni, s 1802-ben a tanítórendeket feloszlatták. Az intézkedés a Miasszonyunkról

Nevezett Iskolanővéreket sem kerülte el: a bajorországi Stadtamhofban az 1734-ben alapított

rendházukat 1809-ben bezárták.10

Wittmann Mihály regensburgi kanonok-plébános, későbbi püspök kezdeményezésére

került sor a kongregáció újjászervezésére. Ennek érdekében a rend három korábbi növendékét

felkészítette a tanítói pályára és szerzetesi életre. Halála után tanítványa és barátja, Franz

Sebastian Job, a regensburgi katolikus gimnázium igazgatója folytatta a renddel kapcsolatos

törekvéseket. Neunburgban otthont teremtett a nővéreknek, s egy új szabályzat összeállításán

túl a Társulat nevét is megváltoztatta Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérekre.

Az új szabályzat egyben az alapító okirat is. 1834-ben Schwäbl püspök jóváhagyta az

Iskolanővérek működését és annak új szabályzatát, valamint kinevezte a Társulat főnöknőjévé

Karolina Gerhardingert, (Wittmann három tanítványának egyike) aki a szerzetességben a

Mária Terézia nevet vette fel. 1843-ban a rend anyaházát áthelyezték Münchenbe, a klarisszák

egykori kolostorába. Az új szerzetesrendet IX. Pius pápa véglegesen jóváhagyta

1865. július 21-én.11

1851-ben Csehországban is megjelent a Társulat12, az itteni jelenlétükről azért szükséges

szólni, mert a cseh ág közvetlen kapcsolatban van a kalocsaival.

A csehországi lánynevelés ügyét Schneider Gábor, Hirschau plébánosa karolta fel, aki

zárda építésébe kezdett. 1849 őszén kereste fel Gerhardinger Mária Terézia anyát, a

Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek főnöknőjét azzal a céllal, hogy leányok 6 Franz Mária Terézia 1-2. 7 Uo. 2. 8 Puskely I. 40. 9 Puskely Mária: Szerzetesek. A megszentelt élet 99 intézménye. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1990. 160. A továbbiakban: Puskely: Szerzetesek 10 Kőfalviné Ónodi Márta 308-309. 11 Franz Mária Terézia 3-6. 12 Uo. 6.

5

számára iskola és nevelőintézet megnyitására kérje fel Hirschauban. Erre a vallás- és

közoktatásügyi minisztérium jóváhagyása után 1851. november 30-án került sor, s főnöknője

a Münchenből érkezett Mária Fortunáta nővér lett.13 A zárda megnyitását követően a

hirschaui plébános tárgyalásokat kezdett a müncheni érsekkel a ház önállósága és

függetlenség érdekében. Reisach Károly Ágost engedélyezte azt, így 1853-ban a cseh zárda

elszakadt a müncheni anyaháztól. Az onnan korábban érkező nővérek is elhagyták Hirschaut,

így a megcsappant létszámú új zárdára feloszlatás várt. Ilyen viszonyok között jelentkezett

Franz Coelestina – a későbbi Franz Mária Terézia, a kalocsai Iskolanővérek alapítója és első

általános főnöknője – a hirschaui zárdába.14

„Az új szerzetesi intézmény gyors virágzásnak indult. A szülők csakhamar meggyőződtek,

hogy gyermekeik a hirschaui nevelőintézetben igen szép előmenetelt tesznek a hasznos és

szép ismeretekben, de különösen a zenében és a francia nyelvben. A növendékek Csehország

minden részéről oly nagy számban özönlöttek ide, hogy helyszűke miatt sokszor vissza kellett

utasítani. A szülők teljes bizalommal adták gyermekeiket az Iskolanővérek nevelőintézetébe;

a kis zárda hírneve csakhamar elterjedt a határokon túl is.”15

A kis zárda gyors fejlődése gonddal is járt, hiszen nagyobb épületre volt szükség. A hívek

adományaiból sikerült megvásárolnia a közelben fekvő Horazdiowitz város felújításra szoruló

minorita kolostorát, ahová 1854-ben átköltöztek a nővérek. Itt került sor ez év október 29-én

Franz Mária Terézia örök fogadalmának letételére és 30-án általános főnöknővé választására,

akinek az önállóság elnyerése miatt legfontosabb feladata egy új szabályzat megírása volt.16

A Társulat jó hírét jelzi, hogy néhány éven belül tíz új zárda épült.17 Működésüket

1859-ben IX. Pius pápa okiratban ismerte el.18

13 Franz Mária Terézia 22. 14 Uo. 23-24. 15 Uo. 29. 16 Uo. 29-30., 32. 17 A zárdaiskolák helyszínei: Przibram, Einsiedl, Bistritz, Zleb, Prága, Königgrätz, Karlsbad, Kermaumestec, Reichenberg, Bydzov. Az alapításukról és működésükről bővebben: Franz Mária Terézia 38-42. 18 A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek története 1860-1900. Írta: Az intézet egyik tanára. Kalocsa, 1900. 13. A továbbiakban: A Miasszonyunkról Nevezett

6

II. A Társulat története 1860 és 1911 között

II. 1. A Társulat megtelepedése és önállósulása Kalocsán

A nőnevelés szükségességére Kunszt

József Kalocsa érseke (1790-1866) figyelt

fel. Szándékát egy 1856-ban írt levél

mutatja először, melyben azt is kifejezi,

hogy először fiúk neveléséről és oktatásáról

kíván gondoskodni a jezsuiták segítségével,

s csak azután a lányokéról.19

„Megértette e nagy érsek, hogy ha

igazán mély vallásos életet akar

egyházmegyéjében teremteni, akkor első

sorban jól nevelt, vallásos és szellemileg is

művelt anyákat kell adnia, akik a családi

élet szentélyében zajtalan, de annál

mélyebbre ható nevelést fognak majd adni

gyermekeiknek, a hazának pedig egy jobb

és boldogabb új nemzedéket.”20

A leányiskola szükségességét

támasztotta alá az is, hogy ebben az időben

az iskolaköteles korú fiataloknak csak egy

része járt iskolába, a mulasztók közül pedig a lányok száma lényegesen meghaladta a fiúkét.21

Az érsek 1857 nyarán marienbadi szanatóriumban tartózkodott, ahol a nőnevelésre

vonatkozó tervét ismertette Bonnaz Sándor kanonokkal. Bonnaz ekkor felhívta Kunszt

figyelmét a szintén ott levő Jirsik János Valérián budweisi püspökre, akinek

egyházmegyéjében, Horazdiowitzban már működött a Miasszonyunkról Nevezett Szegény

Iskolanővérek anyaháza. Ezen kívül személyesen is megismerkedett a rend két nővérével

(Mária Remigia és Mária Szalézia), akik ekkor szintén Marienbadban tartózkodtak.22

19 A Miasszonyunkról Nevezett 4. 20 Winkler Pál: Kalocsa története. Kalocsa, 1927. 83. 21 Kőfalviné Ónodi Márta 314. 22 Franz Mária Terézia 42-43.

3. Kunszt József

7

Az érsek, miután székvárosába visszatért, még ugyanezen év őszén levélben kérte a

budweisi püspököt, hogy küldjön néhány nővért a Kalocsán alapítandó zárdába. A levél

konkrét elképzelésekről tanúskodik: „…Eleinte beérném néhány szerzetesnővel, de szükséges

lesz, hogy számuk nemsokára tizenkettőre emelkedjék.”23 A nővérek előtt álló feladatokat is

világosan összefoglalja: „a városi gyermekeket a külső iskolákban oktatni, azután a belső

intézetben a jobb osztályok gyermekeinek kiváló nevelése és oktatása – és egyidejűleg

gondoskodás megfelelő szerzetesutódok neveléséről.”24 A levélből az is kitűnik, hogy az

érsek nem csak Kalocsán tervezi a nővérek működését: „…ha három év alatt Kalocsán

megtelepednek, az ifjúság nevelésével és oktatásával egyházmegyém távoli vidékeit is

bevilágítanák, s(…) nemsokára más helyekre is szolgáltathatnának csemetéket.”25

A püspök leiratban közli Kunszt kérését Franz Mária Terézia főnökasszonnyal, aki

a meghívást elfogadta, mert Isten akaratát látta benne. A püspökhöz intézett levelében

azt javasolta, hogy Kunszt küldjön a cseh zárdába pár magyar jelöltnőt, főként a nyelvi

akadályok könnyebb áthidalása miatt. A felhívásra egy zombori és négy bajai lány

jelentkezett, akik 1858 júliusában Kubinszky Mihály kíséretében elutaztak Horazdiowitzba.

Az érsek ezt követően már közvetlenül Franz Mária Teréziával folytatta a tárgyalásokat.

Kunszt a zárda építése ügyében kapcsolatba lépett Rösner Károllyal, a bécsi képzőművészeti

akadémia tanárával. Az épületek kivitelezésénél a cseh anyaház igényeit, terveit is

figyelembe vették.26

1858 nyarán a főnöknő és a kalocsai főpásztor Marienbadban személyesen is találkozott.

Ekkor az érsek meghívta Franz Mária Teréziát a következő év őszére, hogy tekintse meg az

épülő templomot és zárdát Kalocsán. 1859 szeptemberében a főnöknő egy nővér és a

horazdiowitzi lelki igazgató társaságában el is látogatott Kalocsára. Kunszt József ekkor kérte,

hogy a főnöknő maga kísérje majd el Magyarországra a nővéreket és azt is megemlítette,

hogy a Társulat székhelyét esetleg áthelyezhetnék Kalocsára.27 Amikor a cseh anyaház

növendékei tudomást szereztek arról, hogy néhány tanítójuk elhagyja őket, Kalocsa nevét

kitörölték térképükről.28 Kalocsa viszont örült a nővéreknek és a leánynevelő intézet

alapításának, a város tanácsa 1860 júliusában egy, az érseknek címzett levélben fejezte ki

köszönetét és háláját29. A nőnevelő intézet létesítését előzőleg természetesen engedélyeznie

23 Uo. 44. 24 Uo. A levél teljes szövege A Miasszonyunkról Nevezett… c. könyvben is olvasható az 5-6. oldalon 25 Franz Mária Terézia 44. 26 Uo. 45- 46. 27 Kőfalviné Ónodi Márta 316. 28 Franz Mária Terézia 49. 29 A Miasszonyunkról Nevezett 18-19.

8

kellett a budai Helytartótanácsnak. Az ezt kérelmező beadványt Kunszt már ez év

április 10-én benyújtotta, június 26-án pedig megtörtént az engedélyezés.30 Horazdiowitzból

1860. szeptember 3-án indult útra tizenkét nővér és három jelöltnő Franz Mária Terézia

vezetésével, a kis csapat szeptember 7-én érkezett Kalocsára.31

4. Az alapításkor Csehországból érkezett iskolanővérek közül öten

A zárdában „nem győzték eléggé csodálni a szép nagy termeket, a célszerű felszerelést.

Mindig újabb és újabb dolgokat fedeztek fel, melyek figyelmüket magukra vonták. Szép és

tökéletes volt az épület egészében és részeiben, de a legszebb volt a templom, onnan alig

bírtak távozni”.32

Másnap, szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén először hallgattak szentmisét a már

korábban felszentelt zárdatemplomban. A zárda felszentelésére a következő nap került sor.33

A felszentelés ünnepélyes keretek között zajlott, fontos eseménye volt az alapító okirat

30 Asbóth Miklós - Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kiadja Kalocsa Város Önkormányzata. Kalocsa, 1998. 81. A továbbiakban: Asbóth-Romsics 31 Uo. 52-53. A 15 név is itt, a 15. oldalon olvasható. December 5-én újabb egy nővér és három jelöltnő érkezett Horazdiovizból Kalocsára. A Miasszonyunkról Nevezett 15. 32 Franz Mária Terézia. 55. 33 Uo. 56-57. ; Winkler munkájában a zárda és a templom felszentelésének időpontját egy napra, szeptember 9-re helyezi. Winkler 84.

9

felolvasása, melyből az is kiderül, hogy az érsek anyagilag a zárda számára örökös

gondoskodást ígér.34

Franz Mária Terézia, amikor 1860-ban nővéreivel Kalocsára érkezett, mindössze egy évet

szeretett volna maradni, s azután visszatérni Csehországba. Azonban rádöbbent, hogy „az

isteni Gondviselés Kalocsát állandó tartózkodási helyül rendelte számára.”35 Hamarosan

megkezdődtek a kalocsai Társulat végleges elválásához szükséges tárgyalások Kunszt érsek

és a budweisi püspök között, melynek eredményeként Kalocsa a Miasszonyunkról Nevezett

Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának független, önálló anyaháza lett, Franz Mária

Terézia anya irányítása alatt.36 Természetesen a Csehországban maradt nővérekkel továbbra is

jó viszonyban maradt, ezt a velük folytatott levelek is bizonyítják.37 Az önállósodás után saját

szabályzat is szükségessé vált.

A Csehországi szabályokat a főnöknő Kubinszky

Mihály38 közreműködésével átdolgozta, s azokat Kunszt

József érsek 1865. január 15-én jóváhagyta, valamint

egyszerű fogadalmas szerzetes társulatként megerősítette

az Iskolanővéreket.39 A szabályok pápai megerősítésére

csak jóval később, hosszú levelezések után került sor.

Császka György érseksége idején 1903 januárjában az

Apostoli Szentszék a Társulatot véglegesen jóváhagyta,

szabályait pedig három évre megerősítette. A regulák

végleges jóváhagyása 1907. február 25-én történt Városy

Gyula idején.40

34 Az 1860 szeptember 4-én kelt okirat megtalálható: Franz Mária Terézia 57-58. és A Miasszonyunkról Nevezett 15-17. Megjegyezném, hogy a korábbi, 1900-ban keletkezett munkában, azaz A Miasszonyunkról Nevezett… c. könyvben a Társulat tagjai Miasszonyunkról Nevezett Iskolanénékként szerepelnek, a másik munkában (Franz Mária Terézia) pedig az Iskolanővérek szó fordul elő. 1924-ben módosították a Társulat magyar nevét, ekkor váltotta fel az „Iskolanénék” kifejezést az „Iskolanővérek” a köznyelv változása miatt. Bangó Beáta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának története 1947-1997-ig. Kiadja: Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata. Budapest, 2000. 15. A továbbiakban: Bangó Beáta. Tehát a megnevezésben lévő eltérés ezzel indokolható, hiszen a Franz Mária Teréziáról szóló könyv a névváltoztatás után egy évvel, 1925-ben íródott. A Társulat nevéből a „Szegény „ jelzőt csak 1989-ben hagyta el. Uo. 131. 35 Franz Mária Terézia 65-66. Vissza nem térésében jelentős szerepet játszott a német anyanyelvűek elleni cseh mozgalom. Uo. 36 Uo. 67. 37 Öt levél, ill. levélrészlet megtalálható: Franz Mária Terézia 68-71. 38 Kalocsai főszékesegyházi kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, az Iskolanővérek lelki igazgatója, iskolaigazgatója. Uo. 71. A könyv egy egész fejezetben méltatja érdemeit 71-92. 39 Uo. 179. 40 Uo. 188-189., 192. A pápai jóváhagyásokról szóló, mindkét határozat szövege magyar nyelven megtalálható: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatának Szabályai. Harmadik

5. Kubinszky Mihály

10

II. 2. Franz Mária Terézia élete

Drezdában született vegyes vallású családban 1825. november 14-én Franz Terézia

Coelestina néven. A szilárd jellemű és feddhetetlen erkölcsű édesapa, Franz Frigyes

kamarazenészként szolgált a királyi udvarnál. Édesanyja, Böhme Karolina, mélyen vallásos

protestáns nő.41 A katolikus neveltetésben részesült Coelestina a család öt gyermeke közül

elsőként született. „A kis Tinchen – mint becézve nevezték – kedves, eleven gyermek volt.

Égszínkék szemeiből az ártatlanság bája ragyogott; dús szőke fürtjei, mint arany koszorú,

övezték üde, rózsás arcát. Az egész családnak a kedvence volt… A kis Tinchen korán fejlett,

igen élénk és rendkívül szellemes gyermek volt. Öt éves korában már folyékonyan olvasott

németül s csakhamar megtanult franciául is.” – olvasható az életéről szóló könyvben.42

Az alsóbb osztályok elvégzése után Drezda elsőrangú intézményeiben folytatta

tanulmányait, melynek befejeztével a korabeli társadalom által elismert műveltség birtokába

jutott, több nyelven kiválóan beszélt. Már 16 éves kora körül elhatározta, hogy Istennek

szenteli életét és szerzetesnek áll. Édesapját ekkor arra kérte, hogy írassa cisztercita

nevelőintézetbe, ám édesanyja heves tiltakozása miatt ez nem történt meg. Édesapja és

egyik fivére halála után elhagyta a szülői házat, hogy különböző nemesi családoknál

nevelőnőként készülhessen fel jövendő hivatására. A zárdai életre egyre nagyobb

belső késztetést érzett, s amikor már-már belebetegedett a vágyba, az addig ellenkező

édesanyja is megenyhült.43

A huszonhét éves Coelestina 1853 áprilisában lépett be a Miasszonyunkról Nevezett

Szegény Iskolanővérek hirschaui zárdájába, ahol tudásával és erényeivel hamar felhívta

magára a figyelmet. 1854 október 29-én örök fogadalmat tett, a szerzetességben a Mária

Terézia nevet kapta. A következő napon fiatal kora ellenére egyhangúlag generális főnöknővé

választották.44

Amint fentebb olvasható, 1860-ban Franz Mária Terézia elutazott Kalocsára, hogy átvegye

az ottani zárda irányítását. A Társulat pápai jóváhagyását követően haláláig általános –

generális – főnöknőként őrködött a kalocsai nővérek felett.

Áldozatos munkájáért számos kitüntetésben részesült. 1879. január 20-án személyesen

vette át a kalocsai zárdában az arany érdemkeresztet, melyet Ferenc József adományozott, de

Kiadás. Árpád Rt. Kalocsa. (kiadási dátum nem szerepel rajta, a szabályzat végén annyi derül ki, hogy 1930-ban hagyták jóvá.) 134-137. A továbbiakban: Szabályzat 41 Franz Mária Terézia, 7. 42 Uo. 8. 43 Uo. 12-19. 44 Uo. 24-25., 27., 32., 34-35.

11

Franz Mária Terézia szerénységét mutatja, hogy a későbbiekben sosem lehetett rábírni, hogy

ünnepségek alkalmával viselje azt. Tíz évvel később újabb elismerésben részesült, XIII. Leó

pápa a Pro Ecclesia et Pontifice érdemkereszttel tüntette ki. 1900. szeptember 9-én a kalocsai

anyaház fennállásának negyvenéves évfordulóján rendezett jubileumi ünnepség során Ferenc

József újra elismerését fejezte ki, ezúttal koronás arany érdemkeresztet juttatott az anyának.

Mindezek mellé 1910-ben megkapta a II. osztályú Erzsébet-rendet.45

1909 májusában egészségi állapota megrendült. 17-én megkapta az utolsó kenet szentségét.

A beteg ágyánál az akkori kalocsai érsek Városy Gyula is jelen volt. Az idős nővér állapota

idővel annyira megjavult, hogy még két évig kormányozhatta a Társulatot. Március 11-én

X. Pius pápa apostoli áldását küldte neki. Városy érsek utóda, Csernoch János székvárosába

érkezése után néhány nappal meglátogatta a beteg nővért, s főpásztori áldásban részesítette.

Mária Terézia 1911. június 24-én hunyt el. A két nappal későbbi temetési szertartást Csernoch

érsek végezte. Hamvai a zárdatemplomban nyugszanak.46

II. 3. A Társulatot érintő főbb események és a szerzetesnők oktató-nevelő tevékenysége

Az iskolanővérek 1860. október 3-án kezdték meg tevékenységüket Kalocsán.47

A munkájuk kettő iskolatípusban folyt. Az egyiket a bejáró, kalocsai lánytanulók számára

hozták létre, akik az időközben feleslegessé vált és megszüntetett városi lányiskola helyett a

zárdában folytatták tanulmányaikat – ők voltak az ún. külső növendékek. A növendékek

másik köre a művelt családok leánygyermekei közül került ki, akik vagy díjfizetés48

ellenében, vagy az alapító érsek támogatásának köszönhetően ingyen49 az intézményben

laktak – őket belső növendéknek is nevezték. Mindkét iskola négyosztályos volt, bár az első

évben a bejáró, városi tanulók számára három tanítónő vezetésével csak három osztály,

a belső növendékek számára pedig két nővér irányításával kettő osztály indult. A kor

tanügyi viszonyai között a két iskola lényegében nem különbözött egymástól, bár az

ún. belső iskola növendékei bővebben, részletesebben tanulhatták a tananyagot. Ennek

45 Uo. 198-202. 46 Uo. 267-273. 47 A Miasszonyunkról Nevezett 22. Franz Mária Terézia 61. E munkákban szereplő azonos dátumtól eltérően Winkler könyvében október 5. szerepel. Winkler 85. 48 A tanítás és élelmezés díja évi 128 forint, negyedévenként előre fizetve. Ezen felül minden leány az intézetbe való belépéskor összesen öt forintot fizet a bútorhasználatért és a háziorvosnak. Továbbá a mosásért és néhány tantárgy oktatásáért is fizetni kellett. A Miasszonyunkról Nevezett 26-27. 49 Kunszt „nőnöveldei alap” címen jelentős összeggel támogatta az intézetet, de ebből már csak az érsek halála után, 1868-ban jött létre alapítvány, mely kezdetben 12 ingyenes férőhelyet biztosított. A helyek száma folyamatosan nőtt, 1897-től már 48. A Miasszonyunkról Nevezett 28.

12

hátterében mindössze az állt, hogy ezek a fiatalok műveltebb családból érkezve nagyobb

értelmi fejlettséggel rendelkeztek. Amíg ez utóbbi növendékek termei az iskola emeleti

helyiségeiben voltak, addig a külsős növendékek a földszinten tanultak, így a két iskolatípus

tanulói nem érintkeztek egymással.50 A lányok életkorát tekintve is volt némi

különbség, hiszen míg a külső iskolába 5-12 éves, addig a belsőbe 8-16 év közötti

lányokat vettek fel.51

Az intézetben a tanítás két nyelven folyt, magyarul és németül. „A tanítás kiterjeszkedik

minden, a nyilvános és szabályszerűen szervezett nőtanodákban kötelezett tárgyakra, melyek:

vallástan, magyar és német nyelv, (…) készséggel- és kifejezéssel olvasás, szemléleti,

gondolkodási s beszédgyakorlatok, nyelvtani alaktan és mondattan, helyesírási s fogalmazási

(…) gyakorlatok, továbbá szépírás, számolás és ennek alkalmazása a gyakorlati életben, végül

földrajz, hazai a világtörténelem, terményrajz és természettan”.52 Az alapvető tantárgyak

oktatásán túl nagy hangsúlyt fektettek az olyan női munkák elsajátítására is, mint például a

kötés, varrás, ágyazás, sütés-főzés. Szülői igény alapján és fizetés ellenében lehetőség volt

angol-és francia nyelvet tanulni, valamint rajz-, zongora-, és énekórákra járni. Fontos

megjegyezni, hogy a külső tanulók a belső növendékek foglakozásain nem vehettek részt,

még magánoktatást sem kaphattak.53

Az intézet tanulóinak száma az alábbiak szerint alakult az első tanévben: 385 bejáró és

42 bentlakó növendék.54

Az első iskolai évet sikeres vizsgák zárták. Az iskola szabályzat alapján az internátusban

lakó növendékeknek a szünidőt a zárdában kellett tölteni, csak a második tanév végén

mehettek haza. A nyári hónapokat is igyekeztek a nővérek hasznossá tenni, és feledtetni az

otthon hiányát: kézimunkás-, zenés-, énekes-, játékos foglakozásokat és kirándulásokat

szerveztek.55

Mária Terézia anya nemcsak kormányozta a Társulatot, hanem a tanításból is kivette

részét. Francia-, angol-, és zongoraórákat tartott. Sokszor megjelent a növendékek körében,

érdeklődött irántuk, társalgott velük. Szorgalmukat igyekezett fenntartani, minden hónap

végén szóban kitüntette az arra érdemeseket. Gondoskodása a külső növendékekre is kiterjedt,

ünnepek alkalmával reggelivel kedveskedett nekik. Nagy hangsúlyt helyezett a leányok

keresztény jellemének formálására. Ebben szerepe volt az intézetben alakult Mária- 50 A Miasszonyunkról Nevezett 22-24. Franz Mária Terézia 60- 61. 51 Kőfalviné Ónodi Márta 326. 52 A Miasszonyunkról Nevezett 24. 53 Uo. 24-25. 54 Uo. 22. 27. Franz Mária Terézia 61. 55 Franz Mária Terézia 64.

13

kongregációnak, melyet a főnöknő kérésére Povischill Richárd hittanár és lelkiigazgató hozott

létre. A kisebb lányok körében létrejött az Őrangyaltársulat, a hátrányosabb helyzetű,

iskolából kimaradt lányok számára pedig megalakult a Leánykör.56

Az intézetet a Kalocsára érkező egyházi méltóságok mindig érdeklődéssel tekintették meg.

Ferenc József az alapító érseket 1861 végén a nőnevelés terén végzett érdemeiért

elismerésben részesítette.57

A városnak és a Társulatnak is komoly megpróbáltatást jelentett az 1862 február eleji

árvíz. A zárdaépületbe beözönlő víz komoly károkat okozott, az oktatást nem lehetett

folytatni. Kunszt ebben a nehéz helyzetben az árvíz idejére az érseki kastély egyik kétszintes

épületszárnyát a szerzetesnők és növendékeik részére bocsátotta. A belső tanulók tanítása itt

zavartalanul folytatódhatott, ám a külső iskolák egy ideig nem működtek. Mintegy két hét

múlva költöztek csak vissza a zárdába, miután az árvíz elvonult és az épület sérüléseit is

kijavították.58

1866. január 5-én váratlanul elhunyt az alapító-érsek Kunszt

József, akinek az intézet oly sokat köszönhetett.59 Rövid ideig

Lonovics János az utódja, akit korán elragadott a halál. 1867.

június 4-én foglalta el érseki székét Haynald Lajos, aki

főpásztorsága idején minden erejével támogatta és elősegítette a

Társulat fejlődését.60 „Haladás volt az ő vezérszava. S mivel

minden üdvös haladásnak a keresztény nevelés és tanítás az alapja,

azért negyedszázados főpásztori tevékenységét és áldozatait

főképp ennek a megvalósítására szentelte.”61

Az intézet életébe alapvető változást hozott az 1868-as népiskolai törvény 38. cikkelye.

A külső növendékek iskoláját fokozatosan átszervezték hatosztályos elemi népiskolává,

a belső iskola pedig ezzel párhuzamosan négyosztályos polgári iskola lett. Ez utóbbinak

tanulói 1911-ig továbbra is csak bennlakók lehettek.62

Amint arról fentebb már említés történt, Kunszt érsek többször kifejezte azon óhaját, hogy

a nővérek az egyházmegye más településeire is eljussanak, ám ehhez feltétlen szükséges volt

egy tanítóképző beindítása az anyaházban. Annak létesítését az a tény is elősegítette, hogy az 56 Uo. 98. 100. 57 Uo. 62. A Miasszonyunkról Nevezett 29. Az első látogatók között volt Peitler Antal váci-, Bonnáz Sándor csanádi püspök, gróf Pálffy Móric helytartó, Falcinelli M. pápai követ. Uo. 58 Franz Mária Terézia 93-96. A Miasszonyunkról Nevezett 29. 59 Franz Mária Terézia. 104. 60 Uo. 111. 61 Uo. 62 Kőfalviné Ónodi Márta 326.

7. Haynald Lajos

14

imént említett népoktatási törvény a tanítónőktől okleveles szakképzettséget követelt.63 A

megvalósítás Haynald Lajosra maradt, aki az 1869/70-es tanévben nyitotta meg az első –

kezdetben miniszteri, majd 1877-től pedig a püspökkari tanterv szerint működő – elemi

tanítónőképzőt két évfolyammal és 8-8 növendékkel.64

Mivel a törvény három éves képzést írt elő, ezért ezt az első két évben úgy oldották

meg, hogy a második évben a harmadik év tananyagát is elvégezték. A rákövetkező évben

már rendesen, három évfolyamos a képzés. Ekkor összesen 38 növendéke van, akik

közül 30-an világiak, 8-an pedig szerzetesnő jelöltek. A világiak közül a többség,

28 fő az intézet lakója. 1883/84-es iskolai évben már negyedik évfolyam is indult.

A tanítóképző előnye volt, hogy a harmadévesek az elméleti képzés mellett némi gyakorlatot

is szerezhettek, mert az épületben elemi iskolai osztályok is működtek. A tanári kar a

következő: Kubinszky Mihály pápai prelátus, aki igazgatói és tanári feladatokat egyaránt

ellát, egy papi tanár, valamint öt iskolanővér.65 Haynald anyagiakkal is támogatta a

tanítónőképzést: nagyobb összegekkel járult hozzá az épület bővítéséhez, természettani

eszközök, valamint a tanárok részére tan- és irodaszerek beszerzéséhez és a tantermek

fűtéséhez.66

A bejáró leányok részére az 1888/89-es tanévben megnyílt a két évfolyamos felső

népiskola, melynek célja a tanítónőképzőbe jelentkező – a bentlakók polgári iskolájában

1911-ig nem tanulható – külső növendékek felkészítése a felvételi vizsgára. Ez az iskolatípus

1911-ben feleslegessé vált és megszűnt.67

1875/76-os iskolai évben a legmagasabb képesítést adó iskolatípussal, a polgári iskolai

tanítónőképzővel bővült a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek zárdája. Eleinte

két évfolyamos volt, de egyszerre csak egy évfolyamot oktattak és minden második évben

lehetett bekerülni. Az 1883/84-es évtől már három évfolyamos, de továbbra is minden

harmadik évben vettek fel új növendékeket. Csak egy évtizeddel később kezdődött

meg mindhárom évfolyam oktatása. Az itt oktatottak száma sokáig nagyon alacsony

volt, hiszen csak a rend legtehetségesebb nővérei vehettek részt az órákon. Ám az

1880-as évek végén megváltozott a helyzet: hazánkban ez idáig a lányneveléssel és tanítással

foglalkozó női szerzetesrendeknek – kivéve a kalocsai iskolanővéreket – nélkülözniük kellett

63 A Miasszonyunkról Nevezett 30-31. 64 A Miasszonyunkról Nevezett 31. 34. 65 Kőfalviné Ónodi Márta 327. A Miasszonyunkról Nevezett 33-34. Kubinszky Mihály mellett a tanárok kezdetben a következők: Szulik József, Stockinger Mária Remigia, Michael Mária Szalézia, Toadwen Mária Vincenzia, Szűcs Mária Jozefa, valamint Küsswieder Mária Augusztina. A Miasszonyunkról Nevezett 34. 66 Uo. 32. 67 Kőfalviné Ónodi Márta 326.

15

a polgári iskolai tanítónői oklevelet. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy magas tudásuk

és műveltségük ellenére sem volt egyenértékű a képzést igazoló oklevelük az állami intézetek

bizonyítványaival. 1889-ben azonban az Angolkisasszonyok egri rendházának főnöknője

továbbképzési megállapodást kötött a kalocsai intézménnyel, melynek következtében

már az 1889/90-es tanév végén a rend hat tagja tett le sikeres különbözeti vizsgát.

Hamarosan újabb és újabb szerzetesrendek küldték jelöltnőiket a „hazai magasabb

leányiskolában működő tanerők képzésére nézve mintegy országos központtá vált”68 kalocsai

iskolanővérek intézetébe, ahol az 1900/01-es tanév végéig 7 női szerzetesrend 62 tagja

szerzett oklevelet.69

Mindezek mellett a főpásztornak gondja volt a kisdedekre is. A szükséges szakképzettség

megszerzése végett két nővért 1866-ban Prágába küldött. Vezetésükkel nyílt meg 1868-ban

a kisdedóvó Kalocsán. Az óvodát két évfolyamos óvónőképző felállítása követte az

1877/78-as tanévben, de növendékei az 1890-es évek elejéig csak szerzetesnők

lehettek.70 Kubinszky Mihály az

óvónőképző feladatát így foglalta össze

tömören: „Ezen óvótanítónőképezdének

(mely külföldön is több esetekben a

nőtanítóképezdéhez csatlakozik)

föladata, kellő ismeretekkel ellátott, a

gyermekek iránt őszinte szeretettel

lelkesülő egyéneket értelmileg és kedély

szerint oly irányba képezni, hogy

dolgaikat, feladatukat, mint óvónők és

nevelők kellőleg teljesítsék.”71 Az 1896/97-es tanévtől Haynald érsek utóda, Császka György

az óvónőképzőt áthelyezte Zomborba, de 1905-ben ismét visszakerült Kalocsára.72 1922-ben

a túlképzettség miatt ideiglenesen felfüggesztették az intézmény működését.73

Az iskolanővérek az óvodában, iskolában végzett munkán kívül az árvákkal is sokat

törődtek. Az egyházmegye területén működő első, kalocsai árvaház létrejötte szintén a

kalocsai érsekek anyagi áldozatvállalásainak köszönhető. Klobusiczky Péter érsek volt az 68 A Miasszonyunkról Nevezett 50. 69 Uo. 48-50. Kőfalviné Ónodi Márta 329. Franz Mária Terézia 113-114. 70 Kőfalviné Ónodi Márta 330. 71 Idézi: A Miasszonyunkról Nevezett 42. Az óvónő-és tanítónőképző közötti kapcsolatot mutathatja, hogy Kalocsán kezdetben a tanítónőképző harmadéves tanulói az óvodai nevelés terén is szereztek némi gyakorlatot. Kőfalviné Ónodi Márta 330. 72 Franz Mária Terézia 157-159. 73 Uo.

8. Kisdedóvó

16

első, aki az árvanevelés céljaira alapítványt hozott létre. Az 1831-es nagy kolerajárvány

következtében elárvult gyerekek javára tizennégyezer pengőt ajánlott fel. Utóda Nádasdy

Ferenc, végrendeletében tízezer pengővel gyarapította az árvaalapot. Haynald érsek

összevonta és további összeggel gyarapította a korábbi alapítványokat, s 1872-ben

megalapította húsz fiú és húsz leánygyermek számára az első árvaházat, mely az

iskolanővérek anyaháza mellett épült fel. Hét évvel később, a bíborossá történő kinevezése

alkalmából rendezett ünnepség emlékére kizárólag a kalocsai árvák javára néggyel megemelte

a felvehető gyermekek számát. Ez a szám a későbbiekben még kettővel emelkedik,

így összesen 46 árvának biztosított a Haynald-árvaház menedéket, ellátást valamint

keresztény nevelést az iskolanővérek révén, akikre az érsek rábízta az intézet irányítását.

Természetesen gondoskodtak az árvák iskoláztatásáról, a lányok a zárdai iskolában, a

fiúk pedig fiúiskolában tanultak. Elsősorban a kalocsai egyházmegye területéről 3 és 8 év

közötti árvákat vettek fel, akik, miután betöltötték a 12 éves kort, távoztak az árvaházból.

A fiúk nevelője mintegy negyedszázadig Pilger Mária Johanna nővér volt, a lányoké Neorcsis

Mária Angéla.74

Az úgynevezett Szokások kézikönyve, melyről alább még részletesebben lesz szó, külön

fejezetben75 tárgyalja az árvaházak és árvanevelés kérdéskörét, részletes útmutatást ad a

nővéreknek a feladatokra vonatkozóan. Hangsúlyozza a gyermekek állandó felügyeletét.

„A nevelésükkel megbízott nővér legyen jelen minden gyakorlatnál: az imánál, a munkánál,

étkezésnél, játéknál; aludjék náluk a hálóteremben, ahol egész éjjel égjen egy kis mécses.”76

Ezen kívül kitér az árvák táplálkozására, öltözetére, kisebb munkavégzésükre, s a gyermekek

esetleges büntetésére is. Adminisztrációs feladatokra is felhívja a figyelmet, ami azt jelenti,

hogy az árvaház köteles anyakönyvet vezetni, melybe a gyermek felvételének idejét,

keresztlevelének adatait, valamint a távozás időpontját kell rögzíteni.77

1873-1900 között összesen 263 gyermeknek (134 fiú és 129 lány) adott otthont az

árvaház.78

Mivel a kalocsai árvaház képtelen volt a jelentkezők mindegyikét befogadni, így idővel

újabb árvaházak megnyitása vált szükségessé az egyházmegyében: Bács (1884), Zombor

74 Uo. 162-164. 75 Szokások kézikönyve a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatában. Kiadási dátum nem szerepel rajta, csak annyi, hogy „az 1930. és 1933. évi általános káptalan jóváhagyásával”, valamint „kézirat gyanánt”. XIV. fejezet, 61-63. A továbbiakban: Szokások 76 Szokások 61. 77 Uo. 61-62. 78 A Miasszonyunkról Nevezett 77.

17

(1891), Horgos (1898), Futak (1900).79 Megemlítendő a kalocsai árvaház áthelyezése Hajósra

Városy Gyula főpásztori szolgálata alatt, 1907-ben.80

Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek 1891. július elején elhunyt.81 Mária Terézia anya

egyik levelében joggal nevezte „az intézet második alapítójának”.82

II. 4. A Társulat terjeszkedése, zárdaalapítások

Az iskolanővérek elterjedésére az egyházmegyében az alapító érsek halálát követően,

nagynevű utódainak idejében került sor. A fiókházak megalakulása két korszakra bontható,

Haynald Lajos és Császka György idejére.83

Időrendben az első zárdaalapításra 1868-ban került sor Óbecsén. Mária Terézia anya a

közösség vezetésével Stürzl Mária Andréziát bízta meg, aki egyike volt azoknak, akik még

1860-ban telepedtek meg Kalocsán. Óbecsén a szerény kezdetet követően néhány év múlva

egy szép nagy emeletes zárda épült, ahol az elemi iskolában és óvodában közel 600 gyermek

oktatása és nevelése folyt.84

Közben egy mélyen vallásos főúri család szintén zárda és

katolikus leányiskola létesítését határozta el bácstopolyai

uradalmán, melynek vezetését valamely női szerzetesrendre

szerették volna bízni. A kalocsai főpásztor közbenjárásával

felvették a kapcsolatot az iskolanővérekkel, akik 1869-ben be is

költöztek az újonnan felszentelt bácstopolyai zárdába, melynek

vezetésével a generális anya Michael Mária Staniszlava testvért

bízta meg. Három tanterem és óvoda is létesült.85

A harmadik zárda alapkövének letételére 1870-ben, felszentelésére ugyanezen év október

23-án került sor Baján. A szertartást személyesen az érsek úr végezte, aki ezen alkalommal a

bérmálás szentségét is kiszolgáltatta a városban. A zárda első főnöknője Kindermann Mária

Kalazancia nővér volt. Az intézet az évek során jelentősen fejlődött, hatosztályos elemi

népiskola, felső népiskola, polgári iskola és óvoda is működött.86

79 Mindezekről bővebben Miasszonyunkról Nevezett 77-81. Franz Mária Terézia 164-168. 80 Franz Mária Terézia 162. 81 A Miasszonyunkról Nevezett 51. 82 A Miasszonyunkról Nevezett 33. Franz Mária Terézia 112. 83 A Miasszonyunkról Nevezett 56. 84 Uo. 57. Franz Mária Terézia 119. 121. 85 A Miasszonyunkról Nevezett 57. Franz Mária Terézia 122. 86 Franz Mária Terézia 125- 126.

9. Császka György

18

A szabadkai zárda 1874 szeptemberében nyitotta meg kapuit. Mint az intézet legnagyobb

jótevője, Haynald érsek ez évben 24 ezer, majd négy év múlva további 13 ezer forintot

adományozott az épület bővítésére. Támogatásában Kubinszky és később Császka érsek

is részt vállal. Az elemi iskola mellé négyosztályos polgári iskola és árvaház is szerveződött.

A zárda első vezetői Michael Mária Staniszlava, majd Piukovics Mária Baptista nővérek.87

Bácson, az érsekség második székhelyén 1876 augusztusában nyílt meg a főpásztor saját

költségén építtetett zárda. Idővel az elemi iskola és az óvoda mellett árvaház is létesült a

városban. Első főnöknője Bottea Mária Alojzia, majd Küsswieder Mária Augusztina.88

1878-ban Újvidékre hívták meg a nővéreket, akik „csendben, minden külső ünnepiesség

nélkül vonultak be a városba, de fogadtatásuk annál bensőbb és melegebb volt”.89

Népszerűségüket jelzi, hogy nemcsak katolikusok, hanem más vallású szülők is szívesen

íratták be gyerekeiket iskoláikba. Az intézet fejlesztésében nagy szerepe volt Michael Mária

Szalézia főnöknőnek, aki egyike volt annak a 12 nővérnek, akik Kunszt érsek meghívására

1860-ban Kalocsára érkeztek.90

1880-ban Kunbaján, a következő évben Jánoshalmán és Temerinben telepedtek meg a

nővérek. Ez utóbbi község egymaga képtelen volt az alapítással járó költségeket előteremteni,

ám Haynald érsek és Kubinszky püspök 7000 forintos adományából elkezdődhetett a zárda

építése. A belső felszereléseket az iskolanővérek maguk biztosították.91

A moholi zárda 1882-ben, a bácsalmási 1886-ban, a zombori egy év múlva, 1887 őszén nyílt

meg. A nővérek zombori rendháza – melynek felszentelése Haynald érsek utolsó nyilvános

ténykedése volt – nagysága és modern berendezése tekintetében egyaránt kiemelkedett a Társulat

összes épülete közül. Tíz tanteremmel kezdte meg oktató munkáját. Császka György – mint már

fentebb említettem – a kalocsai óvónőképzőt egy időre áthelyezte Zomborba.92

A 19. század utolsó évtizedében még további öt zárda alapítására került sor a

Kalocsa-bácsi főegyházmegye területén: Péterréve (1891), Foktő (1894), Horgos (1897)

Hódság (1899) és Futak (1900).93

A század legelején 1901-ben három zárda alapítására is sor került: Palánkán,

Magyarkanizsán és Mélykúton.94

87 Uo. 128. A Miasszonyunkról Nevezett 58. 88 Franz Mária Terézia 130-131. 89 Uo. 141. 90 Uo. 142-143. 91 Uo. 143. 145. 146. 92 Uo. 148-149. 151. 154. 158. 93 Uo. 159-161. A horgosi és a futaki alapításra vonatkozóan: A Miasszonyunkról Nevezett 61-62. 94 Franz Mária Terézia 204-205. 209.

19

1902 őszén öt nővér és két jelöltnő beköltözhetett az újonnan létrehozott adai zárdába, s

még ugyanebben az évben öt tanteremben megkezdték a leányifjúság oktatását A nővérek

itteni sikerét támasztja alá az a tény, hogy az első években az iskolát több mint félezer fiatal

látogatta.95

A nővérek szentfülöpi megtelepedése nem zajlott zökkenőmentesen. Bár Császka érsek

támogatásával az építkezés megkezdődött és a zárda az előírt határidőig felépült, a község

néhány előkelő lakosa mindent megtett, hogy az iskolanővéreket távol tartsa.

Hosszas tárgyalásokat követően 1905. augusztus végén hatan utaztak a településre,

hogy átvegyék a gyermekek nevelését. Munkájukat nehezítette, hogy a lakosság kizárólag

német ajkú volt. Szentfülöp egyike azon községeknek, ahonnan a legtöbb lány belépett

a Társulatba.96

A kiskunfélegyházi zárda az első a Társulat házai közül, amely a kalocsai egyházmegyén

kívül található. Az itteni leánynevelő intézet az alapítóról, Schuszter Konstantin váci

püspökről kapta a Constantinum nevet, melynek építése 1907-ben kezdődött és a következő

évben már a nővérek rendelkezésére állt. Az intézetben elemi – és polgári iskola, s

tanítónőképző is működött.97

A martonosi zárdát és a leányiskolát a helyi plébános aktív közreműködésével a katolikus

hívek építették alapítványi összegből. Amíg a korábbi alapításokat Mária Terézia anya

személyesen is felkereste, addig ez utóbbit előrehaladott kora miatt már nem tudta, de

mindvégig érdeklődést tanúsított iránta. Három tanteremben folyt az oktatás, a zárda vezetője

Budweiser Mária Borromea lett.98

1909-ben Bácsszentivánban nyílt iskola és óvoda, majd Pozsony megyében,

Alsókorompán létesült az utolsó zárda, amelynek megnyitását Franz Mária Terézia anya még

megélte.99

95 Uo. 210. 96 Uo. 211-212. 97 Uo. 212-213. 215. 98 Uo. 216-217. 99 Uo. 217-219.

20

III. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Kalocsai Iskolanővérek Társulatának felépítése, szabályai és szokásai

A rend belső életét – a fentebb már szóba került – Szabályok könyvéből és a Szokások

kézikönyvéből ismerhetjük meg.

A szabályzat mindjárt a legelején meghatározza a Társulat célját, mely „elsősorban és

általánosságban Isten nagyobb dicsősége és az, hogy tagjai a szegénység, tisztaság és

engedelmesség egyszerű fogalmának s a Társulat saját szabályainak megtartása által

megszentelődjenek. Másodsorban pedig és különösen célja a felebaráti szeretet gyakorlása, a

leányifjúság nevelése és tanítása által, a katholikus egyház szellemében és elvei szerint.

Az ifjúság nevelése és tanítása céljából a Társulat magára vállal, vagy felállít leányok számra

városokban és falvakban iskolákat, konviktusokat, árvaházakat, kisdedóvókat s egyéb tanító

és nevelő intézeteket.”100

A rend tagjai két csoportra oszlottak, iskolás nővérekre és házi nővérekre. Az előbbiek

oktatással és neveléssel foglalkoztak, az utóbbiak pedig a házimunkát végezték. Tisztségeket

csak az iskolás nővérek viselhettek. Fogadalomtételt követően nem léphettek át egyik

csoportból a másikba.101

A rendbe történő felvételnek szigorú szabályai voltak. A keresztlevél, bérmálási

bizonyítvány, és erkölcsi bizonyítvány bemutatása mellett számos más feltételnek kellett

teljesülnie, például az illető nem lehetett házas, nem lehetett adóssága, más szerzetesi

fogadalom nem köthette. Azt is visszautasították, akinek súlyos helyzetben lévő, beteg

szüleinek kellett segítenie. 102

A szerzetesi élet iránt vonzódó fiatal, 10-14 év közötti lányok nevelésére nagy figyelmet

fordítottak, külön felügyelő nővér foglalkozott velük. Számukra külön szabályzat –

Aspiránsok kézikönyve – is készült. Az aspiránsot idővel, a főnöknő beleegyezésével

felvehették a jelöltnők közé.103

A jelöltidő egy évig, vagy legalább hat hónapig tartott, és csak 16. életévüket betöltött

lányokat vettek fel, akikre szintén külön nővér felügyelt. A jelöltidőt az egy éves újoncidő

követte, mely a Társulat öltözetének felvételével kezdődött. Lelki képzésükről a mesternő

100 Szabályok 5-6. 101 Szabályok, 7. A két csoport megszüntetésének gondolata csak 1963 májusában, Rómában tartott megbeszélésen került szóba, s eltörlését még ez év augusztusában kérték a Szt. Kongregációtól. Bangó Beáta, 117. 102 Uo. 9-12. 103 Szokások 7. 10-11.

21

gondoskodott. Az újoncidő egy évnél nem lehetett rövidebb, de maximum hat hónappal

meghosszabbítható volt. Halálos betegség esetén a fogadalomtétel korábban is lehetséges

volt, de esetleges felépüléskor az érvényét vesztette, a noviciátust be kellett fejezni, s csak

azután lehetett fogadalmat tenni. Az újoncnők nem tegezhették egymást, és nem

érintkezhettek a már fogadalmat tett nővérekkel, ha ezt az előírást többször megszegték, akkor

elbocsátották őket.104

Az újoncidő sikeres letelte után következett a szegénység, tisztaság, és engedelmesség

ideiglenes fogadalmának letétele. Erre háromszor egy évre került sor, majd egyszer három

évre. Az összesen hat éves ideiglenes fogadalmak után következhetett az örök fogadalomtétel.

Ha az ideiglenes vagy örök fogadalomtétel után a nővér kilépett a Társulatból, akkor ezt csak

az Apostoli Szentszék engedélyével tehette. A fölmentés nélküli kilépés súlyos vétségnek

számított, visszafogadni már sosem lehetett.105

A Társulat tagjai kötelesek voltak magukkal ún. hozományt hozni, az iskolás nővérek

ötszáz, a házi nővérek 300 aranykoronát, melyet a fogadalomtétel előtt kellett átadni.

Az összegnek a nővér életében a Társulat csupán a kamatait használhatta fel. Kilépés vagy

elbocsátás esetén a hozomány visszajárt. Ha a nővér valamelyik rokonától pénzt kapott, akkor

nem tarthatta meg, az a közösséget illette, mint bármely más adomány.106

A nővérek kötelező viselete – házban és azon kívül is – a következő: földig érő, fekete

gyapjúból készült ruha, a derékon fekete övvel, melyen rózsafüzér függ. Fejüket fátyol

takarja, az iskolás nővérét fekete, a házi nővérekét és újoncnőkét pedig fehér. Hidegben fekete

palástot is hordtak. Fogadalomtételkor ezüst feszülettel díszített gyűrűt kaptak, melyet a jobb

kezükön viseltek.107

A nővéreknek a zárdákban külön kis celláik voltak, melyek berendezése csak

a legszükségesebb dolgokat tartalmazta: ágy, íróasztal, imazsámoly, szekrény,

mosdószekrény, néhány szentkép, feszület, szenteltvíztartó. Néhol közös hálószoba volt,

főként a házi nővéreknek. Minden házban kellett lennie közös étkezőnek, társalgónak

és kápolnának.108

A Társulat vezetője az általános főnöknő, aki tanácsával együtt irányított. A legfontosabb

fórum az általános káptalan volt, itt választották a tisztségviselőket, és tárgyaltak a

legfontosabb ügyekről. Mivel az általános főnöknő megbízatása hat évre szólt, az

104 Uo.15-16. Szabályok 12-13. 16-17. 105 Szabályok 24-25. 28-29. 106 Uo. 22-24. Szokások, 104. 107 Szabályok 14-15. 108 Szokások, 84.

22

általános káptalant hatévente feltétlenül össze kellett hívni. Rendkívüli esetben – általános

főnöknő halála, lemondása, letétele – hamarabb is összehívható volt. Egyéb fontos esetben

csak a Szerzetesek Római Szent Kongregációjának előzetes beleegyezésével lehetett általános

káptalant tartani. Itt szavazati joguk volt a főbb tisztségviselőknek (általános főnöknő

és tanácsosnői, általános titkárnő, általános gondnoknő), a minimum 12 nővért számláló

házak főnöknőinek és egy-egy küldöttjüknek, valamint több kisebb házat (együtt legalább

12 nővér) képviselő főnöknőknek és küldötteknek. A küldöttek ideiglenes fogadalmasok is

lehettek, de ők nem voltak választhatóak. A káptalan elnöke a generális főnöknő

választásakor az egyházmegye vezetője vagy annak képviselője. A szavazások titkosan

zajlottak. 109

Általános főnöknő csak az lehetett, aki negyven éves elmúlt, legalább öt éve tett

örökfogadalmat, valamint törvényes házasságból származott. Megválasztásához a szavazatok

több mint felére szükség volt. Hat évre választották, annak letelte után újraválasztható volt.

Megválasztásakor ezüst gyűrűjét aranyra cserélték, s ezután Tisztelendő Anyának hívták.

Tanácsosnőivel Kalocsán élt. Egyidejűleg helyi főnöknő nem lehetett. Háromévenként köteles

volt ellátogatni a Társulat összes házába, s ötévente részletes jelentést kellett tennie

a Szentszéknek.110

A négy tanácsosnő, az általános titkárnő, és gondnoknő megválasztásakor már az új

generális főnöknő elnökölt. Ezekre a tisztségekre a legalább harmincöt éves, és

örökfogadalmat tett nővérek voltak megválaszthatók. Az elsőként megválasztott tanácsosnő

az általános főnöknő helyettese lett. A tanács például a következő ügyekben határozhatott: új

zárda létesítése vagy régebbiek felszámolása, helyi főnöknők, újonc-és segédmesternők

kinevezése, fogadalomra bocsátás. Az általános titkárnő a Társulattal kapcsolatos okiratokat

kezelte, valamint a főnöknő megbízásából leveleket írt. A gondnoknő feladata a Társulat

vagyonának gondozása, a pénzügyekről minden hatodik hónap végén köteles kimutatást

készíteni a generális anyának.111

A Társulat tartományokra oszlott, melyek élén a tartományi főnöknő állt. Őt az általános

főnöknő nevezte ki tanácsa egyetértésével. Kétszer is megválaszthatták három évre. Félévente

köteles volt részletesen beszámolót nyújtani a Tisztelendő Anya részére. A tartományok

területén lévő házak főnöknőinek személyére az adott tartomány főnöknője csupán

javaslatot tehetett, a kinevezés joga az általános főnöknőt illette. A házfőnöknő – aki

109 Szabályok 74-76. 78-81. 110 Uo. 82-83. 89-91. 93. 95. Szokások 113. 111 Szabályok, 84-85. 104. 107.

23

csak örökfogadalmas nővér lehetett – hivatali ideje három év, munkáját kettő tanácsosnő

segítette.112

A Társulatban az eddig tárgyalt hivatalok a legfontosabbak, de ezeken kívül más tisztségek

is léteztek: minden házban volt sekrestyésnő, kapusnő, szakácsnő, ruhatárosnő. Őket a

házfőnöknő nevezte ki egy évre.113

A rend nagy gondot fordított arra, hogy a szabályokat tagjaik ismerjék, ezért az újoncnők

és nővérek kaptak egy-egy példányt. Továbbá minden házban évente kétszer, szeptemberben

és márciusban kötelező volt – lelki olvasmány gyanánt – nyilvánosan felolvasni.

„A Szabálykönyv mellett a Szokások kézikönyvének az a célja, hogy megmutassa, miként

kell a Szabályokat megtartani; továbbá, hogy megerősítse a szerzetescsalád tagjai között az

egységet és összetartozóságot, fejlessze az engedelmesség szellemét, előmozdítsa a rendet s

az egész Társulat virágzását.” 114 A két gyűjtemény között sok az átfedés, de ez utóbbi sokkal

részletesebb. Például találhatók benne helyes viselkedésre vonatkozó előírások, részletes házi-

és napirend, a beöltözés és fogadalomtétel szertartásainak leírása, a Társulat címerének és

legfontosabb ünnepeinek ismertetése, a nővérek által elkövetett bűnökért járó bűnbánati

cselekmények és büntetések felsorolása, stb.

112 Uo. 111-112. 114-115. 119-120. 113 Uo.121. 114 Szokások Előszó (oldalszám nélkül)

24

IV. A Társulat története 1911 és 1950 között

IV. 1. A szerzetesrend életének fontosabb eseményei a második világháborúig

1911-ben, Franz Mária Terézia anya, a szerzetesközösség alapítója és első általános

főnöknője halálakor a közösségnek 30 háza volt.115 A Társulat második főnöknőjévé Bleilőb

M. Bernárdát választották, aki 1933-ig viselte a tisztséget.116

A nővérek magas szintű oktató-nevelő munkájára, a vallásos-, erkölcsi nevelésükre nagy

igény mutatkozott továbbra is. 1911-ben Kunszentmiklósra várták őket, de ez sajnos

meghiúsult. 1912-ben Bélabányára és Vágújhelyre kaptak meghívást, melyeket elfogadtak, de

a következő évben a munkácsi püspök invitálását nővérhiány miatt vissza kellett utasítaniuk,

pedig Ungváron is nagy szükség lett volna rájuk. Mindezeken felül egy balatonalmádi

gyermekszanatórium házvezetését is ellátták, valamint a budapesti Apostoli Nyomdában

korrektúrát, betűszedést, nyomdászlányok felügyeletét vállalták. Ez utóbbi két helyen

működésük nem volt hosszú életű. A rózsafüzérgyári munkáslányok felügyeletét is

végezték.117 További kettő házalapításra is sor került a Bácskában (Szenttamás, Sztanisics)

1912-ben és 1913-ban.118

Váradi Lipót Árpád az új főpásztor székfoglalója örömünnep volt az egyházmegye és a

város számára, de időpontja, – 1914. június 29 – a szarajevói merénylet miatt az első

világháború közvetlen előzményének is számított.119

A Társulat a város egyesületi életében is részt vett. A még 1906-ban alakult Kalocsai

Patronage szt. Zita leánykörnek 1916-ban M. Hermina nővér átvette a vezetését. A leánykör

már ezt megelőzően is a zárdában működött vasárnap- és ünnepnap délutánjain.120 „Célja a

kalocsai cselédleányok védelme, vallásos és szellemi továbbképzése.” 121

A háború idején a Társulat legtöbb intézményében tanulók számának csökkenése

tapasztalható, amely azzal magyarázható, hogy sok helyen a tantermek kórházként működtek.

115 Puskely: Szerzetesek. 166. 116 Bangó Beáta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának története 1947-97-ig. Kiadja: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata. Budapest, 2000. Mellékletekben („Társulatunk általános főnöknői”), oldalszám nélkül. A továbbiakban: Bangó Beáta 117 Bangó Beáta 11-12. 118 Puskely: Szerzetesek 166. 119 Török József - Legeza László: A kalocsai érsekség évezrede. Mikes Kiadó, Budapest 1999. 33. A továbbiakban: Török-Legeza 120 Winkler 130-131. 121 Uo. 130.

25

Az 1914-1915-ös tanévben a Társulat intézeteiben az össztanulói létszám 14733, amely a

korábbi tanévhez képest több mint ezerrel kevesebb.122

A világháború befejeződésével zűrzavaros idő következett, majd 1919. március 21-én

kikiáltották Magyarországon a Tanácsköztársaságot.123

Kalocsán is megalakultak – hazánk többi városához és településéhez hasonlóan – a

tanácsok és az intézőbizottságok, melyek a Forradalmi Kormányzótanács rendeleteinek a

gyakorlatban történő megvalósításáról gondoskodtak: például a városban és annak környékén

lefoglalták, majd elpusztították az érseki birtokokat, „kommunizálták” az intézeteket és

magánházakat – megsértve ezzel az emberek magántulajdonhoz való alapvető jogait.

A városon úrrá lett a félelem. Várady érseket több kanonokkal és pappal együtt Budapestre

vitték a vésztörvényszék elé, mert állítólag a május elsejére elrendelt ünnepségen nem vett

részt. Az iskolanővérek kilakoltatása is megkezdődött.124

A közösség legnagyobb, kiskunfélegyházi intézetéből is távozniuk kellett, a hajósi

árvaházból pedig az árvákkal együtt utasították ki a nővéreket. 1919. július 1-jén a fennálló

helyzetre való tekintettel az iskolanővérek – az érsekség engedélyével – bizonytalan időre

haza, illetve rokonaikhoz bocsátották a novíciákat. A visszatérésükre csak októberben

kerülhetett sor.125 1919-ben a Délvidéken újabb zárdát is nyitottak, Kúlán.126

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum a történelmi Magyarország területének

kétharmadát, magyar anyanyelvű lakosságával együtt idegen utód-államokhoz csatolta, így az

ezeréves egyházmegye beosztás is jelentősen sérült. A főegyházmegye nagyobb, bácskai

része jugoszláv fennhatóságúvá vált.127

A magyar katolikus iskolahálózatnak óriási veszteséget jelentett Trianon. Számokkal

illusztrálva: 5678 tanintézetből csupán 2852 maradt határainkon belül.128

A területi változás az iskolanővérek 21 házát érintette. Ezek alapításuk sorrendjében az

alábbiak: Becse, Topolya, Szabadka, Bács, Újvidék, Temerin, Mohol, Zombor, Zombori

árvaház, Péterréve, Horgos, Hódság, Palánka, Kanizsa, Ada, Szentfülöp, Martonos, Szentiván,

Szenttamás, Sztanisics, s Kula.129

122 Bangó Beáta. 12. 123 Benda Kálmán (főszerk.) Magyarország történeti kronológiája III. 1848-1944. Budapest, 1983. 852. A továbbiakban: Kronológia III. 124 Winkler 141-142. 125 Bangó Beáta 13. 126 Puskely: Szerzetesek 166. 127 Török –Legeza 34. 128 Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. ELTE, Budapest, 1997. A továbbiakban: A katolikus egyház története 129 Puskely: Szerzetesek 166.

26

Zomborban a szerb hatóságok ellenséges fellépése következtében a nővérek kénytelen

voltak a gondjaikra bízott gyermekek nevelését felfüggeszteni, hazaküldeni őket. 1921-ben

erőszakosan kiutasították őket a több mint három évtizede működő zárdájukból, iskolájukat

pedig szerb iskolai célokra lefoglalták. Hasonló események játszódtak le Futakon, Moholon,

Szabadkán. A határokon túlra került iskolák helyzete nagyon rossz volt, mert az ottani

hatóságok minden erejükkel igyekeztek a magyar iskolák diákjainak számát csökkenteni, sőt

azt is megtiltották nekik, hogy Magyarországon folytassák tanulmányaikat. Ebből adódóan a

hazai intézetek tanulói létszáma is csökkent. A Társulat a csehszlovákiai Alsókorompáról

kénytelen volt visszahívni nővéreit, mert megtiltották az ottani működésüket arra hivatkozva,

hogy idegenek. A bélabányai és a vágújhelyi ház a politikai helyzet és az utánpótlás

nehézségei miatt feloszlott.130

A Társulat a háborús időszakban és azt követően is súlyos anyagi nehézségekkel

küszködött. A meglévő vagyonuk elértéktelenedett, az anyaház addigi 14 alapítványa mint

állami hadikölcsönök, 1918-ban elvesztek. Az Iskolanővérek intézeteit az érsek nagy összegű

segélyei mentették meg a nehéz helyzetben. Várady Lipót Árpád főpásztor 1923-ban elhunyt,

utódja Zichy Gyula, aki lehetőségeihez mérten folytatja a támogatást.131

A szerzetesnők a háború után öt évre vállalták a jezsuiták papnevelő intézetében a konyha

vezetését, majd az érseki kastély házvezetőnői teendőit is (mosókonyha, konyha).132

A kalocsai anyaház oktató intézeteiben ezekben az években történtek változások, melyek

a következők: a polgári iskolai tanítónőképző az 1920/21-es tanévtől főiskolaként működött,

majd a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó kérésére megszűnt. Az utolsó

vizsgákat 1929-ben tartották. A kérés mögött okként az állt, hogy a miniszter a polgári

iskolai tanárképzés központjául Szegedet jelölte ki. Az intézmény bezárása a nővérekre

fokozott anyagi terheket rótt, hiszen az állami főiskolai képzés sokba került.

Az elemi tanítónőképzés is átalakult, az 1923/24-es iskolai évtől – az addigi négy évfolyam

helyett – már öt évfolyamos. Az óvónőképzés is módosult. Mint arról fentebb már esett szó,

a Zomborból visszahelyezett óvónőképző 1922-ben megszűnt, de 1926-ban négy

évfolyammal újraindult.133

130 Bangó Beáta 13-15. 131 Uo. 19, Winkler 148. 132 Bangó Beáta 12. 14. 133 Kőfalviné Ónodi Márta 327. 329-330. Bangó Beáta 18.

27

1924-ben került sor a Társulat nevének megváltoztatására, melyet a köznyelv változása

indokolt. Az addig használt „Iskolanénék” kifejezést felváltotta az „Iskolanővérek”. A latin

megnevezés változatlan maradt.134

1925-ben a Társulat által megfogalmazott nevelési célok három dolgot hangsúlyoznak:

otthon helyettesítése a növendékek számára, a tanulók jellemének fejlesztése harmonikus

irányba „a katolikus egyház szellemében s nagy nemzeti célokra való tekintettel és a modern

egészségügyi követelményeknek megfelelően”135, valamint „testi erőiket megedzeni s így

előkészíteni őket az életnek és különböző élethivatásoknak krisztusi szellemben való

felfogására s helyes és hasznos betöltésére.”136

A ’20-as években a Társulat – megélhetési gondok miatt – a leánynevelés mellett egyéb

tevékenységet is kénytelen volt végezni: a pesti egyetemen tanuló nővérek szállását és

ingyenes étkeztetését úgy igyekeztek biztosítani, hogy elvállalták a fővárosi Ferenc József

Állami Fiúnevelő Intézetben a konyha, mosókonyha és ruhatár vezetését.137

1927-ben szintén Pesten átvették a Brunszvik Teréz által alapított és egy évszázados múltra

visszatekintő első fővárosi óvoda irányítását, melyet az egyre nehezedő körülmények között is

1948-ig vezettek.138

Ugyancsak a ’20-as évekre tehető a nővérek kínai missziójának kezdete, mely iránt

a nővérek között nagy volt az érdeklődés. A Társulat az ottani működésre felkérést kapott, s

a rend által közzétett 1925. október végi felhívására már 86-an jelentkeztek. 1926

februárjában Kalocsára látogatott a Kínában élő jezsuita püspök, Lecroart Henrik, akinek

előadása még több nővérben is felélesztette a missziós lelkületet. Végül az első tíz kiválasztott

augusztus 5-én hagyta el a Kalocsát. 1926 és 1948 között összesen 26 szerzetesnő utazott a

távol-keleti országba. Feladataik között szerepelt az oktatás, árvákról és idősekről való

gondoskodás. Novíciusházuk is épült.139

Összességében megállapítható, hogy „Trianon traumája után a magyar társadalomból a

Katolikus Egyház talált leghamarabb magára, s főként a szerzetesrendek tértek gyorsan

magukhoz.”140 Ezt az 1927-es év viszonyai jól illusztrálják: annak ellenére, hogy a kalocsai

134 Bangó Beáta 15. 135 Csanádi Lajosné: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek internátusa 1860-1948. In: A kalocsai kollégiumok millenniumi emlékkönyve 1860-2000. Szerk.: Békési Imre és Gulyás Béla. Kalocsa, 2000. 192. 136 Uo. 193. 137 Bangó Beáta 15. 138 Uo. 15-17. 139 Uo. 16. 18. A kínai misszióval nem foglalkozom részletesen, akár külön szakdolgozati téma is lehetne. Az idézett munka viszonylag részletesen tárgyalja az eseményeket, s a misszió 1926-1996 közötti történeti áttekintése megtalálható a könyv „Mellékletek” részében is. 140 Török-Legeza 34.

28

érseki főegyházmegye területe csökkent, mégis 72 szerzetes és 649 szerzetesnő működött, a

katolikus népiskolák száma 52.141 A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény

Iskolanővérek Társulatának ugyanebben az évben összesen 444 tagja és 22 intézete volt.142

A nővérek a következő helyeken tevékenykedtek: kalocsai anyaház, érseki udvar, jezsuiták

kollégiuma, szanatórium, szeminárium. Helyszíneket tekintve egyházmegyén belül: Kalocsa,

Baja, Kunbaja, Bácsalmás, Jánoshalma, Mélykút, Foktő, Kecel, Hajós, Hercegszántó, Bátya.

Ezek mellett más egyházmegyék területén is.143 A korszakban az is szembetűnő, hogy

működési területük már nem kizárólag iskolai keretekre korlátozódott, hanem sokféleség

jellemezte. Ez később is megfigyelhető.

A következő évtized szomorúsággal kezdődött. A Szentszék még 1923-ban a bácskai

részek igazgatására megalakította a bácskai apostoli kormányzóságot, melynek élére az érsek

korábbi helynökét, a szabadkai plébánost, Budanovic Lajost nevezte ki, aki címzetes püspöki

rangot nyert. Az ő felterjesztésére az Apostoli Szentszék a bácskai rendházakat 1930-ban

függetlenítette Kalocsától, létrehozván ezzel a Miasszonyunkról Nevezett Bácskai Nővérek

Társulatát. Az 1930. október 23-án kelt dekrétum határozata 20 ház 174 nővérét érintette, akik

közül 1932 végéig 13-an átléptek a kalocsai Társulathoz.144

1934-ben a hívek adományainak segítségével megkezdődött az idős és beteg rendtársak

részére az ún. Szent Szív Otthon építése. Az épület felszentelésére szeptemberben került sor.

Az évnek további örvendetes eseményei is voltak. Júliusban a nővérek letelepedtek Mágocson

az ottani, helyi plébános jóvoltából. A bajai intézet is ekkora épült ki teljesen.145

A harmincas évekről szólva említést kell

tenni az egyházi élet néhány látványos

eseményéről. Az 1930-as Szent Imre Év, majd

az 1938-as Szent István Év és az

Eucharisztikus Világkongresszus eseményei,

ünnepségei az érsekség területére, így a

városra is jótékony hatást gyakoroltak.

Ekkor emeltek templomot Kalocsán Szent

Imre tiszteletére, a Szent Jobb fogadására pedig nagyszabású ünnepséget tartottak.146

141 Uo. 142 Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. ELTE- Újkori Magyar Történeti Tanszék, Budapest, 1997. 143 Török-Legeza 34. 144 Török-Legeza 34. Puskely: Szerzetesek 166. Bangó Beáta 18. 145 Bangó Beáta 19. 146 Török-Legeza 34. Asbóth-Romsics 151.

11. Szent Jobb fogadása

29

1938-ban az iskolanővérek megnyitották Kiskunfélegyházán első érettségit adó

mezőgazdasági szakközépiskolájukat. Az új iskolatípus tantervét hazánkban először Fazekas

M. Blandina nővér dolgozta ki. Az 1938. évi XIII. törvénycikk – mely a gyakorlati irányú

középiskolai oktatásról szól –, értelmében több rend és az állam is nyitott hasonló

intézményeket.147

Az imént említett, – 1938. évi – törvény XIV. cikkelye a tanítóképzés átalakításáról

rendelkezett. A változás abban állt, hogy az addig ötéves tanítónőképzőket négy

évfolyamos líceumokká szervezték, majd erre épülő két éves tanítónőképző akadémiát

hoztak létre. Így tulajdonképpen a tanítónőképzés hat évfolyamos lett.148 Kalocsán a tanév

líceumi osztállyal indult, de az akadémia megszervezésére a háborús események miatt

már nem került sor.149

További jelentősebb hír a kongregáció életében, hogy a pápa, XII. Pius a rend protektorává

egy bíborost, Caccia Dominioni Kamillot, apostoli vizitátorává pedig Walter János piarista

atyát nevezte ki.150

12. Az iskolanővérek Tanítóképzőjének végzős növendékei 1938-ban

147 Bangó Beáta 19-20. 148 Kőfalviné Ónodi Márta 327. 149 Asbóth-Romsics 152. 150 Bangó Beáta 21.

30

IV. 2. A Társulat működése a második világháború idején

A második világháború, melybe hazánk 1941. április 11-én151 lépett be, súlyos csapást

jelentett az egész ország számára.

Az év első fontosabb eseménye Bácska visszacsatolásával kezdődött, mert a Szentszék

1941. május 13-ai rendeletével a Társulat szerb uralom alól felszabadult zárdái újra a kalocsai

általános főnöknő kormányzása alá kerültek. A zágrábi érsek közbenjárására bácskai Társulat

zágrábi központtal megtarthatta önállóságát. Sajnos a visszakapott 23 zárda nagyon rossz

állapotban volt.152

Az 1941-es évben a nővéreknek egy természeti csapással is szembe kellett nézniük:

a megáradt Duna február 17-én elárasztott két

környező települést, Hartát és Dunapatajt,

majd néhány nap múlva a víz a várost is

körülvette. A nővérek felfüggesztették az

oktatást iskoláikban és az így felszabadult üres

termekben elszállásolták a menekülteket.

A megpróbáltatások egy hónapig tartottak: a

tanító- és óvónőképzőben február 27-én,

az elemi- és polgári iskolában március 3-án

újra megkezdődött a tanítás. Az árvíz

számottevő károkat okozott.153

A világháború éveiben a nővérek alkalmazkodtak a kialakult helyzethez: ha kellett fő

hivatásukat, az oktatást, nevelést háttérbe szorítva más területen végeztek önfeláldozó

munkát. Még a háború kitörésekor, 1939-ben a hercegprímás, Serédi Jusztinián utasította

a tanító rendeket ápolónők kiképzésére. 1942-ben a szerzetesnők vöröskeresztes tanfolyamon

vettek részt. Egészségügyi tevékenységükre a háború alatt fokozott igény mutatkozott, ezt

jelzi, hogy az esztergomi érsek kórházi betegápolásban való részvételükről érdeklődik.154

Az akkori főnöknő, Vojnich M. Aquina a következő választ adja Serédi Jusztinánnak:

„Számolnunk kell azzal az eshetőséggel, hogy a háború után szerzetünk is – mint Európa

többi hadviselő államának tanító rendjei – esetleg akadályozva lesz tanító és nevelő

151 Kronológia III. 981. 152 Bangó Beáta 22. 153 Uo. 22-23. 154 Uo. 21. 24-25.

6. Árvíz

31

hivatásának betöltésében. Gondviselésszerű jelnek is tekinthetjük tehát a felhívást… Időszerű,

fontos feladat, hogy gondoskodjunk a nővéreknek más foglalkozási ágakban való

kiképeztetéséről is, hogy az esetleg bekövetkező változások idején is munkatért biztosítsunk

és tovább működhessék szerzetünk.”155 A főnöknő mintha megérzett volna valamit a

szomorú közeljövőből.

Tehát Aquina anya szerette volna a rend tevékenységét kiterjeszteni a betegápolásra,

de ehhez a Szentszék hozzájárulására is szükség volt. Annak megnyerésére Grősz József

kalocsai érsek közbenjárását kérte, aki azonban a kérést „nem továbbította, mert úgy

vélekedett, hogy vagy úgyis kénytelenek lesznek engedélytől függetlenül is működési

területet változtatni a nővérek, vagy úgysem engedik be őket a kórházakba.”156

A háborús években a Társulat említésre méltó létszámmal és házzal rendelkezett.

Számszerűsítve: 1943-ban 1331 szerzetesnő és 59 intézmény tartozott az iskolanővérek

kötelékébe. Ezekkel az adatokkal a tanítórendek közül az első helyen állt.

Emlékeztetésképpen: 1927-ben „csak” 22 házuk és 444 tagjuk volt.157 Népszerűségük

bizonyítottan hozzájárult a gyarapodásukhoz.

1943-45 között a kalocsai zárda internátusát lefoglalták, az apácák az itt berendezett

216 ágyas hadikórházban dolgoztak. A katonai parancsnokság a kórházat 1945. januárjában

az ott szolgáló nővérekkel együtt áthelyezte Clausthal-Zellerfeldi várkastélyba, ahonnan csak

1947-ben tértek haza a rendtagok. Az oktató munka ezekben az években nem csak Kalocsán

lehetetlenült el. Az egyik legjelentősebb intézetet, a kiskunfélegyházi iskolát 1944-46 között

katonai célokra vették birtokba. 158

A betegápolás mellett mással is foglalkoztak a nővérek. Minden házukban ők végezték a

földmunkát, a kalocsai jezsuitáknál ismét átvették a háztartás vezetését, s hasonló feladatokat

láttak el Szegeden, a fiúinternátusban, s Nyergesújfalun, a Szaléziaknál.159

A korszakban nehéz megélhetésük ellenére Kalocsán élen jártak az alábbi karitatív

tevékenységek végzésében: élelmezés, mely egyaránt kiterjedt menekülő előkelő családokra,

helybéli szegény és menekült gyerekekre, növendékekre; átvonuló fogolycsapatokra és orosz

katonákra is; szegények segélyezése ünnepek alkalmával, például karácsonykor; saját épület

átengedése; valamint egyéb munkák, mint például takarítás.160

155 Idézi: Bangó Beáta 25. Vojnich M. Aquina 1933-tól 1947-ig viselte a főnöknői tisztséget. Uo. Mellékletekben 156 Bangó Beáta 25. 157 A katolikus egyház története 194-197. 199. 158 Bangó Beáta 26. 31. 159 Uo. 11. 29-30. 160 Uo. 34.

32

A háborús körülmények közepette a szerzetesi regula pontos betartása is nehézségekbe

ütközött. Az illetékes főpásztorok engedélyével azokban a zárdákban, ahol a közösségi élet

megvalósíthatatlannak látszott, a nővérek ideiglenesen más rendek zárdáiba költözhettek,

esetleg hazautaztak családjukhoz. Voltak, akik külföldre menekültek, de az akadályoztató

tényezők megszűnését követően mindannyian visszatértek zárdáikba.161

IV. 3. Az utolsó néhány év eseményei a feloszlatásig

Az egész hazai katolikus egyház a második világháborút követően aggodalommal nézett a

jövő elé, mert felismerte, hogy az ateista szovjet rezsim által támogatott kommunisták

pártjának jelentős szerepe lesz a politikai életben. A következő években, évtizedekben

valóban így történt, s ez az egyházi és vallásos életet is döntően befolyásolta. Már 1945-ben

megkezdődött a kommunista egyházellenes program szervezése és fokozatos érvényesítése.

A korlátozásokon, a földbirtokreform okozta fenntartási nehézségeken az egyház azonban

gyorsan felülemelkedett, s a katolikus hitélet is fellendült, elmélyült. Ilyen körülmények

között, 1945. október 7-én került az esztergomi érseki székbe és ezzel vált a hazai egyház első

emberévé a korszak egyik meghatározó alakja, Mindszenty József.162

Az iskolanővérek számára a következő évek számos megpróbáltatást és szenvedést

tartogattak, de a gondviselésbe vetett töretlen bizalmuk átsegítette őket a nehéz időszakon.

A háború a Társulat valamennyi intézetében jelentős anyagi károkat okozott. A zárdákat

megrongálták, kifosztották, így 1945 után az újjáépítés, újbóli berendezkedés volt a legfőbb

feladat. Az anyagi gondok mértékét jelzi, hogy 1946-ban a beöltözöttek szerzetesi ruháját

az érsek fizette ki, mert a rendnek még arra sem volt pénze. A pénzügyi nehézségek

sajnos később sem szűntek meg teljesen, két évvel később a hajósi árvaház 62 férőhelye

közül kevesebb, mint fele volt kihasználva, mivel több gyermekről nem tudtak

gondoskodni.163

A kalocsai érsek beleegyezésével az 1945-ben esedékes nagykáptalan tartását is

elhalasztották egy későbbi időpontra, abban bízva, hogy békésebb időszak köszönt

hazánkra.164 A rend tagjait 1945-ben és 1946-ban több helyre is hívták – többek között

161 Uo. 27. 162 Mészáros István: …Kimaradt tananyag… Diktatúra és az egyház 1945-1956 I. Márton Áron kiadó, Budapest, 1994. 31. 36-39. A továbbiakban: Diktatúra és az egyház 163 Bangó Beáta. 34. 38., 47. A szerzetesközösség házainak 1945-ös állapota külön-külön ismertetve van táblázat formájában 35-37. 164 Bangó Beáta 28.

33

Magyarkeszire, Paksra, Feldebrőre, Aszódra – de ezeknek a meghívásoknak főként gazdasági

nehézségek és létszámhiány miatt nem tudtak eleget tenni.165

A korábban elhalasztott nagykáptalan megtartására 1947. júliusában került sor, melyen

új főnöknőt is választottak, Bali M. Ildefonsa személyében. Ugyanezen év húsvét

hétfőjén, április 7-én nagy öröm érte a Társulatot, mert XII. Pius pápa boldoggá avatta Alix

Le Clerc anyát, a szerzetesrend egyik alapítóját. Az évben számos megemlékezést tartottak

róla, még színdarab is készült a tiszteletére. Az is jó hír volt a kongregáció számára, hogy a

májusban Budapesten rendezett tanügyi kiállításon többször is pozitívan nyilatkoztak a

kalocsai tanítónőképző szakszerűségéről. A meghívások is folytatódtak (például Kispest,

Debrecen), melyeket továbbra is visszautasítottak. A nővérek iránti bizalmat az is jelzi, hogy

az invitálások nemcsak a tanításra-nevelésre vonatkoztak. Felmerült egy dél-amerikai misszió

lehetősége is, ami azonban nagyrészt pénz hiányában megvalósíthatatlan maradt, de a kínai

misszió továbbra is sikeresen működött. Megemlítendő, hogy 1948. február 2-án első ízben

jelent meg a rend újságja, Miasszonyunk Híradója címmel.166

1948 tavaszán a baloldali politikai erők nyílt támadást indítottak az egyházi iskolák ellen.

A már korábban is jelenlevő támadó hangvétel fokozódott. A „végső leszámolás első

hulláma”167 vette kezdetét. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter május 15-én

tényként hozta nyilvánosságra az egyházi iskolák államosítását.168 Az egész magyar katolikus

egyház tiltakozott, Mindszenty levélben kérte a minisztert az államosítás tervének

visszavonására. A hívekhez és szülőkhöz pedig körlevelek útján fordult, ezeket több

alkalommal felolvasták minden templomban. A kialakult helyzet megvitatására június 11-én a

Társulat is tanácsülést tartott.169

Néhány nappal később, június 16-án az országgyűlés mégis elfogadta az 1948. évi 33.

törvényt „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal

összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való

átvétele tárgyában”.170 A törvény Tildy Zoltán köztársasági elnök utasítására még ugyanezen

a napon megjelent. A törvény elfogadásának hátterében pedagógia-tanügyi célok helyett a

165 Uo. 38. 166 Uo. 41-43. 45-46. 167 Diktatúra és az egyház 42. Mészáros István a folyamatot három szakaszra osztja. 168 Diktatúra és az egyház 67. 169 Bangó Beáta 48. 170 Diktatúra és az egyház 69.

34

kommunisták hatalmi és pártpolitikai indítékai húzódtak meg.171 Az államosításkor a rendnek

körülbelül 12500 tanítványa volt.172

1948. április 6-án a Társulat kalocsai intézeteiben elosztó bizottság jelent meg, s a fenti

törvényre hivatkozva a tanítóképzőt és a leánylíceumot, az általános leányiskolát, a

gyakorlóiskolát a tanulóotthonnal együtt elkülönítették.173 Hasonló események játszódtak le a

Társulat más intézeteiben is.

Miközben dolgozatomat készítettem, megismerkedtem Berger Margittal, szerzetesi nevén

Genonéva nővérrel, aki személyes élményeivel közelebb hozta számomra a tárgyalt

korszakot.174

Az államosításra – melynek híre Baján érte el – így emlékezett vissza: „Egyszer csak

odajön mi kettőnk [Nóra nővérrel voltak együtt] mellé egy férfi, és azt mondja, kedves

nővérek, lezárták az iskolát, maguk már tovább nem taníthatnak. (…) gyalog jöttünk Hajósról

Bajára, visszamentünk és sírtunk. Lezárták az iskolát, tovább nem taníthattunk. És akkor,

nagyon, de nagyon fájt nekünk, nagyon, de nagyon.”175

A Magyar Katolikus Püspöki Kar megpróbált gondoskodni az állásukat vesztett

nővérekről: az egyházközségekhez való beosztásuk mellett a hitoktatói és kántori állások,

valamint szociális munkaalkalmak biztosítása mind ezt a célt szolgálták. Ám ezek csak kis

részüknek megélhetését biztosították, ezért az egyes házaknak más kereseti forrás után kellett

nézniük: voltak, akik az érseki uradalomban kukoricát törtek, mások idénymunkára

jelentkeztek a paprikafeldolgozóba vagy krumplit és kukoricát szedtek, napraforgót csépeltek,

szüreteltek.176 Ezt Genonéva nővér is alátámasztotta: „mentünk az érsekségnek a földjére

kukoricát törni meg kapálni, meg tartottunk állatokat. Két és fél évig, amíg fel nem oszlattak

egészen bennünket”.177

A főnöknő, Ildefonsa anya is igyekezett a nővéreken segíteni. Hitoktató képző,

lelkigyakorlat vezető, szabó-varró, sütő-főző, ének-zenei, valamint vöröskeresztes

tanfolyamok szervezését kezdeményezte. A Társulat tagjai a falvakban, tanyákon

templomgondozást, énekkar szervezését, háztartási teendőket, betegek ápolását, és gyermekek

felügyeletét vállalták.178 Azokon a településeken, ahol csupán néhány fős csoportokban

171 Uo. 172 Puskely: szerzetesek, 165. 173 Bangó Beáta 60. 174 Berger Margittal a rend kalocsai idősek otthonában beszélgettem. A – már vágott – felvétel 2007 márciusában készült. 175 Hangfelvétel, b10.mp3, 00:33-01:06 176 Bangó Beáta 55. 59. 177 Hangfelvétel, b10.mp3 01:07-1:23 178 Bangó Beáta 58.

35

tevékenykedtek, létrejöttek az ún. „Boldogasszony kiskertjei”. Az ország szinte egész

területén voltak ilyenek, például Baján, Balatonszemesen, Bikalon, Izsákon, Sükösdön,

Madarason, Soltvadkerten.179 Kaposváron egy újonnan megszervezett missziós központban

gazdasági, háztartási, egészségügyi és varrótanfolyam indítására kaptak felkérését a

„munkanélküli” rendtagok Kerkai Jenő jezsuita atyától, a KALOT vezetőjétől.

Az eredményeket látván más megyék papjai is követték példáját.180

Mindeközben az állam egyházellenes akciói folytatódtak. Óriási megdöbbenést keltett

Mindszenty bíboros 1948. december 26-i letartóztatása és börtönbe vetése, mellyel a püspöki

kar megfélemlítését és megtörését akarták elérni. Nem sikerült. A püspöki kar élére a kalocsai

érsek, Grősz József került.181

A nővérek mindennapjai 1949 elején még nehezebbekké váltak. Megszaporodtak a

jogtalan foglalások, noha az államosításról szóló törvény kimondta, hogy csak az iskolai

célokat szolgáló épületrészek kerülnek az állam tulajdonába, az intézetek azon része,

melyben rendtagok vannak elhelyezve, nem. Az ezt figyelmen kívül hagyó túlkapások miatt

1949. augusztusában Ildefonsa anya a kilakoltatáskor szükséges teendőkről körlevelet adott

ki. Ebben leszögezi, hogy a házat senki sem hagyhatja el önkényesen, a kilakoltató

karhatalom képviselőjétől pedig írásos meghatalmazást kell kérni, melyből kiderül, hogy

kinek a megbízásából cselekszik. Ha a kilakoltatás mégis bekövetkezik, akkor

fegyelmezettségre és nyugodtságra int. Ebben az esetben holmijukkal együtt a plébániára

vagy egy korábban kiszemelt helyre vonuljanak.182

1949 őszén a kormány eltörölte a kötelező iskolai hitoktatást és helyette fakultatív

hitoktatást engedélyeztek az általános iskolákban és gimnáziumokban – a valóságban azonban

ennek realitását is minden lehetséges eszközzel akadályozták.183 A nővérek ezután hitoktatást

sem vállalhattak.

A szerzetesrendek helyzete egyre kilátástalanabbá vált, sűrűn került sor a renden belüli és

rendek közötti tanácskozásra is. Az egységet erősítette, hogy az összes magyar szerzetesnő –

rendtől függetlenül - azonos gyakorlatot vállalt: csütörtök esténként, mindig azonos esti

időpontban imádkoznak a magyar egyházért.184

179 Uo. 85. A Boldogasszony kiskertjeiről részletes, keletkezési időt és munkakört is tartalmazó táblázatok: 85-93. 180 Uo. 61. 181 Diktatúra és az egyház. 44. 182 Bangó Beáta 81-82. 183 Diktatúra és az egyház 57. 184 Bangó Beáta 71.

36

1949. szeptember 15-én kelt Grősz József aláírásával az Apostoli Szentszék által korábban

kibocsátott utasítás szétszóratás esetén. A Szentszék az irányelveket két fő részre bontja:

szétszóratás előtti helyzetre, és a szétszóratás beálltakor is konkrét instrukciókat ad, melyek a

következők: a nővérek csak akkor hagyhatják el a házaikat, ha erre kényszerítik őket. Veszély

esetén a helyi főnöknő éjszakára megbízható helyre küldheti őket, de nappalra kötelesek

visszatérni. Szétszóratáskor az állam által nyújtott pénzt elfogadhatják. Ha a szétszóratás

bekövetkezne, akkor a jelölteket és az újoncnőket nem kötelezi semmi, elvonulhatnak, de a

noviciátusi idő megrövidítésére is lehetőség van. Az ideiglenes- és örök fogadalmasok a rend

kötelékébe tartoznak. Az utasítások között – a körülményekhez mérten – az együttélés,

valamint a szegénység, tisztaság, és engedelmesség fogadalmainak megtartása is szerepel.185

1950 júniusában kezdetét vette az egyházzal való leszámolás második hulláma, melynek

során 1950. június 7-én és 9-én, majd 18-án és 19-én éjjel a tizenegyezer szerzetes és

szerzetesnővér közül körülbelül háromezret internáltak, elhurcolták őket zárdáikból, minden

törvényes jogalap nélkül.186

Az elhurcolások az iskolanővéreket sem kímélték. 1950 tavaszától több zárdából – például

Siklósról, Dávodról, Szegedről, Bajáról – rajtaütésszerűen, az éjszaka leple alatt teherautóval

szállították el őket. Sokukat Máriabesnyőre vitték. A vecsési, kiskunfélegyházi zárdák

gyűjtőtáborok lettek. A kalocsai anyaházból június 18-án éjjel 130 nővért hurcoltak el

8 teherautóval.187

Elvétve akadt néhány helyszín, ahonnan nem vitték el a nővéreket. Például a Dunakeszin

élő iskolanővéreket – akik az államosítás után rongyszőnyegszövésből tartották el magukat –

a helyi hatóság közbelépésének köszönhetően a lágertől megszabadultak, de a zárda

elhagyására kötelezték őket.188

Az internálások napján már nem minden nővér tartózkodott a zárdákban, mert a

fiatalabbakat hazaküldték, de a karhatalom képviselői így is rájuk találtak. Berger M.

Genovéva is ezek közé tartozik. Így emlékezik vissza az eseményekre: „Haza kellett mennem

Bácsbokodra a szüleimhez, mert nem volt már hová menni. Hazamentem. Egyik napon, ez

június 29-e előtt volt, Péter-Pál előtt, locsoltam a kerti lugasban. Egyszer csak nyílik az ajtó,

a házunknak a kiskapuja, belép két rendőr és mondja: Berger Margit itt lakik? Mondom igen.

Jöjjön velünk. Elvittek a rendőrségre a rendőrök.

185 Bangó Beáta 65-67. Itt a dokumentum teljes egészében olvasható. 186 Diktatúra és az egyház 45. 187 Bangó Beáta 99-102. 188 Uo. 104.

37

Este 9 óra volt, leültetett a rendőrfőnök és beszélgettünk éjfélig, fél 12-ig. S éjfélkor bevitt

engem az egyik rendőr Bajára a rendőrkapitányságra. Éjfélkor. Mikor beértünk – soha nem

felejtem el – ott ültek az éjjeliőrök, a rendőrök, kinyitották a jegyzőkönyvüket, s beleírták

Berger Margit. Nekem alá kellett írni, csavargó.

Ha az igazságot keressük, akkor ezen gondolkozzunk, a zárdából kitettek, a szülői házba

mentem, mégis elvittek, s azt kellett beírni, hogy csavargó. Micsoda politika ez.

A hazugságnak a határa. Bementem a rendőrfőnökhöz, vitt a rendőr. Nagyon féltem.

Felvette a telefonkapcsolatot Kecskeméttel, s biztos kérdezte, hogy mi legyen velem. Utána

behívott egy rendőrt, s azt mondta, vigyen a folyosó végére. Ott kinyitott egy szobát, amelynek

nem volt ablaka csak egy zárt ajtaja. Bezárt. Nézek a sarokba jobb oldalt, egy fapriccsen, egy

tenyerébe hajtott fekete női alak volt. Odamentem, s kérdeztem: Maga kedves nővér?

Azt mondja, igen. (…)”189

Egy kedves nővérrel együtt – aki a budapesti kordás nővérek közül való – töltötték az

éjszakát a szobába bezárva.190

„Reggel 8 óra körül nyílik az ajtó, belöknek egy bőröndöt. Mondom, nővérkém, meglátja,

hogy ez újra egy nővér, s egy nővér volt, egy soproni irgalmas nővér. Tehát hárman voltunk.

Egy kalocsai iskola nővér, egy budapesti kedves nővér és a soproni irgalmas nővér.

Hárman.191 (…) Minden nap vittek bennünket a kihágási bíróhoz, a büntető bíróhoz, a nem

tudom milyen bíróhoz. Öt bíróhoz. Semmit nem követtünk el. S arra emlékszem még, hogy egy

székre ültettek rá, s jött a szegedi fő-rendőrkapitány, tele volt kitüntetésekkel, és fogta a

ceruzáját és noteszát, irkált-firkált, de hát mit tudott írni, mikor semmi rosszat nem tettünk.

4 napig voltunk bent, Péter-Pál előtt (…)”192

Péter-Pál napján az ezredes hívatta őket, majd a kihallgatás után elengedték őket, de

Genovéva nővér nem mehetett haza.193 Először Sükösdön próbálkozott elhelyezkedni Gellért

apátnál, de mivel ott nem volt hely, azt tanácsolták menjen vissza Németladra a plébániára.

Így jutott vissza oda ahonnan korábban haza kényszerült menni, miután összeszedték a

nővéreket. Három másik nővérrel együtt volt itt, de csak rövid ideig maradhatott, mert minden

nap jött hozzájuk a rendőr, míg újra el nem vitték.194

„Egy estefelé, úgy 6 óra körül megjelent a nagy rendőr, és azt mondta: két és fél órát adok,

öltözködjenek, mert elviszem magukat, Zircre, a lágerba. A plébános úr sírt. Összepakoltunk. 189 Hangfelvétel, a1.mp3 00:00-02:18 190 Hangfelvétel, a1.mp3 02:19-02:59 191 Hangfelvétel, a1.mp3 03:00-03:33 192 Hangfelvétel, a1.mp3 04:10-04:43 193 Hangfelvétel, a1.mp3 04:46-05:55 194 Hangfelvétel, a1.mp3 06:43-07:39

38

Mehetünk szerzetesi ruhába? Szó se lehet róla, letépem magukról. Akkor civilbe.

Összecsomagoltunk. Persze betettem a szerzetesi ruhát is. Ugye 4-en voltunk, Pietatis volt a

főnöknő, Angelma a takarítónő, Magina a szakácsnő, én voltam a kántor, négyen voltunk.”195

Indulás előtt, kérésére azt még megengedte neki a rendőr, hogy eljátszhassa a „Ha életem

útjain veszély közeleg felém” című éneket.196 A németladi állomásról először Kaposvárra

vitték őket, majd másnap délután megérkeztek Zircre, a lágerba. Az itt levő rendházban

minden nővér szerzetes ruhát viselt.197 Sokan voltak itt bezárva: „(...) iskolanővérek,

szegénygondozók, ferences nővérek, domonkosok, irgalmasok, karmeliták, minden.

A mi rendünkből hatan.”198

A szerzeteseket érintő durva bánásmód ellen a kalocsai érsek – aki egyben püspöki kar

elnöke –, 1950. június 20-án levélben fordult Darvas József vallás- és közoktatásügyi

miniszterhez, s tárgyalást javasolt az ügyben: „ (…) Mivel ezen események súlyos szenvedést

okoznak ártatlan emberek nagy számának és velük együtt aggódó hozzátartozóiknak, mivel

továbbá erősen nyugtalanítják a közvéleményt, mely szerzeteseiben sok esetben volt tanítóit,

ápolóit, lelkipásztorait és barátait tisztelte és szerette; mivel végül és legfőképpen az

Anyaszentegyház egy szerves intézményének fennmaradásáról van szó, mely nélkül az igazi

vallásszabadságot nem lehet elképzelni, azért a Püspök Kar a történtek miatt ünnepélyes óvást

emel és szükségesnek, valamint alkalmasnak látná olyan tárgyalás megindítását, melynek

folyamán egyrészt ő a szerzeteseket ért bántalmakat és sérelmeket feltárhatná, másrészt a

kormány képviselői kifogásaikat felhozhatnák, hogy így mindkét rész egyetértésével a

sérelmek orvoslásának módját megtalálnók (…). Addig pedig, míg ezek a tárgyalások

megindulnak és lefolynak, kérjük a szerzetesek ellen irányuló minden további lépés

megszüntetését és a tett intézkedéseknek legalább enyhítését.”199 A június 28-a és

augusztus 30-a között200 zajlott tárgyalássorozat eredményeként 1950. augusztus 30-án

létrejött az állam és az egyház közti „megállapodás”.201

A kikényszerített egyezmény nem szilárdította meg a jó viszonyt a két fél között, csupán

elindítója lett az egyházzal, a szerzetesrendekkel való leszámolás harmadik, egyben utolsó

fázisának, hiszen a Népköztársaság Elnöki Tanácsának szeptember 7-én kelt 1950. évi

34. számú törvényerejű rendelete – négy kivétellel – a szerzetesrendek működését megvonta, 195 Hangfelvétel, a1.mp3 07:40-08:26 196 Hangfelvétel, a1.mp3 08:30-08:37 197 Hangfelvétel, a1.mp3 08:46-09:25 198 Hangfelvétel, a1.mp3 09:52-10:01 199 Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek felszámolása Magyarországon (dokumentumok). Vigília Kiadó, Budapest, 1990. 23-23. A továbbiakban: Az 1950-es egyezmény 200 Diktatúra és az egyház 46. 201 Az 1950-es egyezmény 317. A megállapodás szövege: 317-319.

39

s kimondta, hogy „a megszűnt szerzetesrendek tagjai három hónapon belül kötelesek a volt

rendházakat elhagyni.”202

Erre a sorsra jutott a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata

is. Kalocsán, az idős, beteg nővérek számára 1934-ben épült Szent Szív Otthonban már

másnap megjelent egy háromtagú bizottság, mely miután felolvasta a rend betiltásáról szóló

rendeletet, az épületben mindent leltárba vett. Noha három hónapon belül kellett volna

elhagyniuk a helyet, a zaklatások fokozódtak és már október 10-én felszámolták az otthont.

A gyűjtőtáborokat is feloszlatták, a szerzetesi ruha viselését betiltották. Mindenki oda ment,

ahová tudott. Több mint ezer kalocsai iskolanővérnek kellett biztonságot, testvéreket, s

sokuknak fedelet nélkülözve folytatni életét.203

„Úgy volt, hogy kivisznek bennünket Oroszországba (…), de az egri érsek megegyezett az

állammal, hogy kolostorból kitenni, zárda nincsen, ne vigyék őket Oroszországba. (…) Akkor

feloszlatták a zárdát. Kiengedtek bennünket Zircről a lágerból.”204

Megkérdeztem a nővért hogy, hogyan élte meg rendjének feloszlatását? A válasz nagyon

szoros istenkapcsolatra vall. „(…) Meg tudom mondani azt, hogy engem nem nagyon bántott

ez a feloszlatás, mert lelkileg ugyanaz a hit, az erős hit volt bennem, hogy képes lettem volna

a vértanúságra.205 (…) Nem féltem semmit. Én mondhatom azt, még akkor sem féltem, amikor

be voltunk zárva Baján a börtönbe, mert tudtam, hogy a jó Isten mindig segít.”206

Genovéva nővér a lágerből való szabadulása után egy ideig újra kántorkodott, majd

elhagyta az országot207, Münchenben, később Altöttingben208 élt évekig, ezt az időszakot

boldogan idézi fel: „Öten kezdtünk ott élni, Altöttingben, a kegyhelyen, végtelenül jól éreztük

magunkat, mert mehettünk a kegyhelyi kápolnába. Ott, ott politikával nem nagyon

foglalkoztak, ezen a kegyhelyen, rengeteg ember megfordult.”209

202 Uo. 326. A dokumentum egésze ugyanitt olvasható. Diktatúra és az egyház 48. 203 Bangó Beáta 104-105. 204 Hangfelvétel, a2.mp3 00:00-00:25 205 Hangfelvétel, a5.mp3 00:00-00:16 206 Hangfelvétel, a5.mp3 00:36-00:48 207 Hangfelvétel, a2.mp3 01:40-02:27 208 Hangfelvétel, a3.mp3 209 Hangfelvétel, a4.mp3

40

Epilógus

A Társulat újra 1989 szeptemberétől kezdhette meg hivatalosan működését hazánkban.

Ugyanebben az évben nevük a „szegény” jelző elhagyásával Miasszonyunkról Nevezett

Kalocsai Iskolanővérekre változott. 210

Amint tehették, visszatértek Kalocsára, ahol jelenleg óvodát, általános iskolát és

gimnáziumot működtetnek. Az érseki székvároson kívül máshol is vannak rendházaik.

Az évtizedekkel ezelőtti megpróbáltatásokra a jelenből visszaemlékezve Berger M.

Genovéva nővér a következőt mondta: „Ki gondolta volna akkor, azokban a nehéz években,

hogy egyszer majd ilyen szabadság lesz, mint most. (…) A történelmet nem mi irányítjuk, a

történelmet a jó Isten irányítja.”211

210 Bangó Beáta 130-131. 211 Hangfelvétel, a5.mp3 00:48-01:02

41

Felhasznált irodalom

A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek története 1860-1900. Írta az intézet

egyik tanára. Kalocsa, 1900.

A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatának

szabályai. Harmadik kiadás. Árpád Rt., Kalocsa, é. n.

Asbóth Miklós - Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kiadja: Kalocsa Város

Önkormányzata. Kalocsa, 1998.

Bangó Beáta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának története

1947-97-ig. Kiadja: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata.

Budapest, 2000.

Benda Kálmán (főszerk.): Magyarország történeti kronológiája. I-IV. kötet. Budapest,

1981-1982.

Csanádi Lajosné: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek internátusa. In: A

kalocsai kollégiumok millenniumi emlékkönyve 1860-2000. Szerkesztette: Békési Imre és

Gulyás Béla. Kalocsa, 2000.

Franz Mária Terézia Tisztelendő Anyának a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény

Iskolanővérek alapítójának és első általános főnöknőjének élete és a Szerzetes-Társulat

története 1825-1911. Írta: Két kalocsai iskolanővér. Kiadja: A Miasszonyunkról Nevezett

Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának anyaháza. Kalocsa, 1925.

Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. ELTE- Újkori

Magyar Történeti Tanszék, Budapest, 1997.

Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek felszámolása Magyarországon.

(dokumentumok), Vigília Kiadó, Budapest, 1990.

42

Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek letelepedése

Kalocsán. In: Kalocsa történetéből. Szerkesztette: Koszta László. Kiadta: Kalocsa Város

Önkormányzata, Kalocsa, 2000.

Mészáros István: …Kimaradt tananyag… Diktatúra és az egyház 1945-1956. I. Márton Áron

Kiadó, Budapest, 1994.

Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I-II. Bencés Kiadó, Budapest,

1995.

Puskely Mária: Szerzetesek. A megszentelt élet 99 intézménye. Zrínyi Kiadó, 1990.

Szokások kézikönyve a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek

Szerzetes-Társulatában. Budapest, é. n.

.

Török József – Legeza László: A kalocsai érsekség évezrede. Mikes Kiadó, Budapest, 1999.

Winkler Pál: Kalocsa története. Árpád Rt., Kalocsa, 1927.

A képek forrásai:

A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek története 1860-1900. Írta az intézet

egyik tanára. Kalocsa, 1900. (4., 5., 6., 8., 9., 10. kép)

Romsics Imre: Kalocsa Anno…, kalocsai fotográfiák. Kiadja: a Kalocsai Múzeumbarátok

köre, Kalocsa, 1999. (3., 7., 11., 12., 13. kép)

Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I-II. Bencés Kiadó, Budapest,

1995. (1., 2. kép)

Szokások kézikönyve a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek

Szerzetes-Társulatában. Budapest, é. n (címer).

Saját készítésű fotó (14. kép)

43

A téma tanításának módszertani lehetőségei

Mivel dolgozatom konkrét tárgya - a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek

Társulatának története - nem tananyag a középiskolában, ezért a téma tanításának lehetőségét

tágabb értelemben tárgyalom.

Abból indulnék ki, hogy egy szerzetesrend 1860 és 1950 közötti történetéről van szó.

Mivel a szerzetesrendek a katolikus egyház szerves részei, a téma tanításának egyik

lehetőségét abban látom, hogy az adott korszak történelmének tanórai tárgyalásakor

rámutatunk az egyház általános szerepére, helyzetére.

Szűkebb értelemben helytörténeti vonatkozásban tudom elképzelni a téma tanítását. A két

lehetőség ki is egészítheti egymást, hiszen a helytörténeti információk közvetítésére

elsődlegesen a tanórán van alkalom, s így az egyes órák tananyagába az oda illő helytörténeti

ismeretek beilleszthetők.

Az 1860- 1950 közötti időszak megbeszélésére 11. és 12. osztályban kerül sor. A diákok

némi egyháztörténeti ismerettel ekkorra már rendelkeznek. A korábbi évek tanulmányaiból

azzal már tisztában vannak, hogy az egyház, a vallás milyen fontos szerepet töltött be, például

döntően meghatározta a középkor és kora újkor világát, a politikában, a kultúrában,

mindennapokban egyaránt.

Az alábbiakban a tárgyalt korszakból néhány olyan anyagrészt említenék, ahol –

véleményem szerint – az egyház helyzetét, szerepét hangsúlyozni lehetne.

Erre a dualizmus időszakát tanítva máris lehetőség nyílik. A tankönyvben az 1868. évi

népoktatásról szóló törvényrészletet elolvasnánk, majd megbeszélnénk, az általános

tankötelezettségről szóló cikkely mellett különös gondot fordítva az alábbi részre:

„Népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és

fenntarthatnak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyének, községek és az állam.

A hitfelekezetek mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejükből tarthatnak fönn és

állíthatnak föl nyilvános népoktatási tanintézeteket, az ilyen tanintézetek felállítására és

fenntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletük által meghatározandó módon

és arányban, amint addig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik, azon intézetekbe a

tanítókat és tanárokat maguk választhatják, azoknak a fizetését maguk határozhatják meg, a

tankönyveket maguk szabhatják meg, s a tanítási rendszer és módszer iránt is intézkedhetnek

a következő feltételek alatt: 1. hogy iskolai épületeik építésére és átalakítására nézve jelen

törvény (…) rendeleteinek eleget tegyenek, 2. hogy e törvény (…) szakaszait, melyek a fiú-és

44

leánytanulók elkülönözéséről, az egy tanító által tanítandó gyermekek számáról, a tanító

képességéről és más nemű foglalkozásáról szólnak, szintén szem előtt tartsák. (…)”

A következő kérdéseket tenném fel:

Kik állíthatnak és tarthatnak fenn iskolákat?

Kik lehettek a törvény születésekor a legfőbb iskolafenntartók?

Mely felekezetekről lehet szó?

Milyen mértékű autonómiával rendelkeztek a felekezetek, mint iskolafenntartók?

Az államnak mi a célja a törvénnyel, hogyan kívánja azt elérni?

Továbbá egy korábbi időszakra vonatkozó, ismétlő kérdést is feltennék: Kinek és melyik

dokumentuma szabályozta korábban átfogóan a magyar oktatásügyet, mely bevezette az

iskolák felett az állam felügyeleti jogát?

A válaszok megbeszélése során hangsúlyoznám az iskoláztatás területén az egyházak

szerepvállalását, s azt, hogy a XIX. század második feléig Magyarországon csak felekezeti

fenntartású iskolák voltak, azon belül is a legtöbb a katolikus felekezethez tartozott.

Ekkor ismét kérdést intéznék a gyerekekhez: A katolikus egyházon belül kik foglalkoztak

oktatással? A válasz: szerzetesrendek. Ez után arra kérném őket, hogy mondjanak olyan

szerzetesrendeket, melyek fő hivatásuknak a tanítást tekintették.

A felelet után megfelelő alkalom kínálkozik helytörténeti információ közvetítésére, de

mielőtt ezt megtenném, előzetesen tájékozódnék, s megkérdezném, hogy tud-e valaki

mondani olyan szerzetesközösségeket, melyek városunkban is működtek. Ha esetleg nem,

akkor megemlíteném a piaristákat és a jezsuitákat, akik a fiú – és papnevelés terén

tevékenykedtek, s a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatát, akik a

nőnevelés terén országos népszerűségre és elismerésre tettek szert. Azt is hozzátenném, hogy

a rend jelenleg is jelen van a városban, s a Nagyasszonyunk Általános Iskola és

Gimnáziumnak, valamint a Szent Anna Óvodának ők a fenntartói.

A dualizmus korszakában a népoktatási törvényen kívül még néhány helyen fontosnak

tartom a foglalkozást az egyházzal. Például lényeges a nemzetiségek és felekezetek

kapcsolata, a nemzetiségek felekezeti megoszlása. Ezt célszerű a tanórán táblázat segítségével

megbeszélni, az adatsort értelmezni, egy-egy megállapítást tenni, következtetést levonni.

A korszakban hazánk soknemzetiségű. A magyarokon kívül németek, szlovákok,

románok, ruszinok, horvátok, szerbek élnek az országban. A táblázatból az is kiderül, hogy a

nemzetiségek aránya magas, és az etnikumok sokféle felekezethez tartoznak. Az ország

összlakosságának majdnem fele a római katolikus felekezet tagja. A római katolikus egyház

mellett legtöbb hívet a református és a görögkeleti felekezetek számlálnak. Rámutatnék arra,

45

hogy a magyarországi nemzetiségek nemzetté alakulásában a nemzeti egyházaiknak

kiemelkedő szerepe volt, s hogy az egyház a nemzeti identitásuk legfőbb hordozója. Római

katolikus Görög

katolikus Református Evangélikus Unitárius Görögkeleti Izraelita Nemzetiség ezer

fő % ezer fő % ezer

fő % ezer fő % ezer

fő % ezer fő % ezer

fő %

Magyarok 4165 56,6 181 2,5 2166 29,4 310 4,2 61 0,8 19 0,3 451 6,1 Németek 1325 66,7 1 0,1 25 1,2 402 20,2 1 0,1 1 0,3 233 11,7

Szlovákok 1328 70,0 98 5,2 11 0,8 445 23,4 - - 1 - 13 0,7 Románok 7 0,3 970 37,5 1 - 1 - - - 1604 61,9 5 0,2 Ruszinok 2 0,7 375 98,8 - - - - - - 1 0,2 1 0,3 Horvátok 182 99,3 - - - - - - - - 1 0,5 - - Szerbek 81 16,3 2 0,4 - - - - - - 410 82,9 - - Egyéb 149 60,9 30 12,5 10 4,2 23 9,5 1 0,3 28 11,5 3 1,0

Összesen 7329 47,8 1658 11,0 2213 14,6 1180 7,8 62 0,4 2065 13,6 707 4,7

Továbbá említést kell tenni az egyház állam által történő fokozatos háttérbe szorításáról.

Az állam beleszólása az oktatásba, 1890-es évek egyházpolitikai törvényei (állami

anyakönyvvezetés bevezetése, polgári házasságkötés kötelezővé tétele, zsidó vallás

egyenjogúsítása) Európa több más országához hasonlóan kiélezik az egyház és az állam

viszonyát.

A XIX. századi egyház történetében nagy jelentőségű XIII. Leó „Rerum novarum” kezdetű

enciklikája, melyet közösen elolvasnánk. „(…) nem szabad szem elől téveszteni azon alapvető

igazságot, hogy az állam mindnyájunkért van, az előkelőkért csakúgy, mint a szegényekért.

A szegények ugyanis természettől fogva ugyanazon jogalapon polgárai az államnak, melyen

gazdagok, hogy ne is említsük azt, hogy éppen ők képezik minden közösségben a nagy

többséget. (…) Tehát a méltányosság a munkások állami védelmét sürgeti, hogy a munka

nyereségéből kellő rész jusson nekik – s a munka úgy fedezze lakás, élelem, ruházat

tekintetében szükségleteiket, hogy helyzetük ne legyen nyomasztó. Ebből az következik, hogy

mindazt kell pártolni az államnak, ami a munkások helyzetén bármiképp is lendít; (…) ha a

munkaadók munkásokat igazságtalan terhekkel és oly kikötésekkel sanyargatnák, melyek az

emberi méltósággal ellenkeznek, ha egészségüket veszélyezteti a nemükkel és korukkal

arányban nem álló munka: mindez esetekben, megtartva a mérséklet határait, közbe kell

lépnie a nyilvános hatalomnak s a törvényhozásnak.”

Az alábbi kérdéseket megválaszolnánk:

Hogyan értelmezi a pápa a körlevélben az állam szerepét?

Milyen szempontokból vizsgálja a munkásság helyzetét?

Kikkel szemben fogalmazza meg elvárásait?

Az enciklika korszakos jelentőségű, mert feloldja az egyházi és s polgári értékrend közötti

konfliktust, XIII. Leó alkalmazkodik a világ változásaihoz. Állást foglal szociális kérdésben,

46

nyitottabbá válik a társadalom problémái iránt, támogatja az egyház szociális szerepvállalását,

valamint a keresztény szakszervezetek létrehozását, ezzel megteremti a keresztényszocialista

mozgalom alapjait. A pásztorlevél jelentősége és korszakváltó jellege akkor válik a diákok

számára érthetővé, ha tudják, hogy addig az egyház elutasító volt még az olyan általános

vívmányokkal szemben is, mint a sajtószabadság, lelkiismereti szabadság, sőt IX. Pius még a

pápai tévedhetetlenséget (infallibilitás) is kihirdette.

IV. osztályban a két világháború közötti időszakot tárgyalva kiemelt lehetőség van az

egyház szerepének megvilágítására.

Az órán elmondanám, hogy ebben a korszakban az egyházak jelenléte meghatározó volt,

nemcsak az egyes ember, hanem a társadalom egészének életét is áthatották. Minden magyar

állampolgár valamely felekezet tagja volt, s minden hivatalos iraton jelen volt a „vallás”

rovat, az iskolákban a hitoktatás kötelező volt. Az is lényeges, hogy a legtöbben ekkor is a

katolikus felekezet tagjai. Fontos ennél a korszaknál a katolikus egyház nagy szerepét

hangsúlyozni, mely nem hivatalos államvallásként létezett. A közélet jelentős résztvevője

volt. Befolyását támasztja alá, hogy a kormány minden törvényjavaslatot előzetesen eljuttatott

a hazai katolikus egyház vezetőjének, a hercegprímásnak, aki az esztergomi érsek volt.

Általánosan elfogadott volt az is, hogy vallás-és közoktatásügyi miniszter csak katolikus

személy lehetett. A trianoni tragédia után megfogalmazott keresztény-nemzeti gondolat

határozta meg ekkor az ország életét. Feltétlenül megemlíteném Serédi Jusztinián, Prohászka

Ottokár, Bangha Béla nevét.

Az egyház ebben a korban is kiterjedt iskolahálózat fenntartója volt, s emellett számos

szociális intézményt működtetett. A társadalmat tömörítő vallásos egyesületeket is

megemlíteném, például az Actio Catholicát, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek

Országos Testületét (KALOT)

A Horthy-korszak neobarokk jellegének ismertetésénél nem hagynám ki az 1930-as Szent

Imre évet, valamint 1938-as Szent István évet és a Budapesten rendezett Eucharisztikus

Világkongresszust. Ezek azt mutatják, hogy a korban az állami - nemzeti ünnepek milyen

szorosan összeforrtak az egyházi-vallásos szertartásokkal. Ezeket az eseményeket akár

filmrészlettel is közelebb lehetne hozni a diákokhoz, s így talán jobban megértenék a korszak

neobarokk jellegét, hiszen ezek az ünnepek annak megnyilvánulási formái voltak.

A korszak tárgyalásakor helytörténeti ismeretek közvetítésére is van lehetőség.

Elmondanám, hogy Kalocsán is megalakultak az országos hitbuzgalmi egyesületek helyi

szervezetei, s hogy a szerzetesi iskolafenntartók között a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai

Iskolanővérek is jelentős helyet foglaltak el. Szemléltetésként bemutatható lenne Romsics

47

Imre: Kalocsa anno... Kalocsai fotográfiák c. gyűjteményéből néhány fotó. Például,

amelyeken a KALOT helyi tagjai, a helyi Mária-kongregáció, vagy Szent Imre, Szent István

évek alkalmából rendezett ünnepek vannak megörökítve.

A második világháborút tárgyalva feltétlenül meg kell emlékezni az egyház azon

tevékenységéről, amelyet a magyarországi zsidók megmentése érdekében folytatott.

Elsősorban Angelo Rotta pápai nuncius nevét említeném itt meg.

Az 1945 utáni időszakból a katolikus egyházat érintő események kapcsán mindenképpen

szóba kell hozni Mindszenty Józsefet, aki a korszak meghatározó alakja. Vele kapcsolatban az

Emlékirataim című visszaemlékezésének „Letartóztatásom, az Andrássy út 60-ban, a bírósági

színjáték” címet viselő részéből olvasnék fel gondolatokat. Ezzel jól lehetne szemléltetni a

kommunisták egyházzal szembeni politikáját.

A koncepciós per fogalmának tisztázása után helytörténeti vonatkozásként megemlíteném

Grősz József kalocsai érsek nevét, akire pár év múlva hasonló eljárás vár. Az Andrássy út

60-al kapcsolatban pedig arra hívnám fel a figyelmet, hogy az épület ma Terror Háza néven

múzeum. Tanulmányi kirándulás keretében akár meg is lehetne látogatni.

Azt gondolom, hogy a tanóra csak korlátozottan nyújthat lehetőséget helytörténeti

ismeretek közvetítésére, ezért hasznos lehet például kifejezetten helytörténeti szakkör

indítása. A szakköröknek számos előnye van a tanórával szemben. Mindenekelőtt sokkal

kötetlenebb, mert nincs kötelező anyaga. Időbeli korlát sincs, addig lehet egy témával

foglalkozni, ameddig érdeklődésre tart számot. A tanóra főként frontális osztálymunkájával

szemben itt sokkal nagyobb tere van a diákok önálló munkavégzésének, amihez a tanár

útmutatást, szükség esetén segítséget nyújt. Az ilyen foglalkozásoknak az is nagy előnye,

hogy a részvétel – évfolyamtól függetlenül – önkéntes alapon történik, így csak azok vannak

jelen, akik valóban érdeklődnek, s ez a szakkör sikerességét, légkörét is pozitívan

befolyásolja.

Noha a helytörténeti szakkörnek nincs kötelező anyaga, úgy vélem, hogy előzetesen –

mondjuk az adott tanévre – érdemes készíteni egy munkatervet, amiben nagyobb témakörök

szerepelnek, például Kalocsa története a középkorban, Kalocsa a XIX. században stb. Ezeken

belül kisebb, résztémák lehetnek, például a város az 1848-1849-es események sodrában, stb.

Egy-egy nagyobb témakört több, 2-3 tanuló együtt is feldolgozhat, úgy, hogy egymás között

felosztják. Például a középkor történetének felosztása úgy történhet, hogy egy tanuló 1301-ig,

a másik pedig 1526-ig bezárólag néz utána az eseményeknek. Fontosnak tartom, hogy a

tanulók maguk választhassák ki azt a témát (a lehetőségek közül), amivel foglakozni

48

szeretnének, ne a tanár jelölje ki. A munkaterv az első szakkör alkalmával, közösen is

elkészíthető, vagy akár később is bővíthető a gyerekek javaslatai alapján.

A helytörténeti szakkör iskolatörténettel is foglalkozhat. Ez egy nagyobb témakörbe

illeszkedhet, melynek címe a következő lehetne: Kalocsa, az iskolaváros. Ezen belül biztosan

szóba hozható a helyi nőnevelés, s azon belül is a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek

Társulata.

Helytörténeti dokumentumokat alapvetően háromféle intézményben találhatunk: a

könyvtárakban, a levéltárakban, és a múzeumokban. A szakkör keretében fontosnak tartanám,

hogy közösen ellátogassunk városunk ezen intézményeibe, melyek a következők: Tomori Pál

Főiskolai és Városi Könyvtár, Főszékesegyházi Könyvtár és Levéltár, Viski Károly Múzeum,

Schöffer Múzeum, valamint az Érseki Kincstár, ahol egyházi gyűjteményt láthatunk.

Véleményem szerint a szakkör ideális helyszíne lehet a múzeum vagy a könyvtár, ahol az

adott szakember, a muzeológus, könyvtáros együttműködésével a gyerekek sok hasznos

ismeretre tehetnek szert. A könyvtár ebből a szempontból kiemelt jelentőségű, hiszen

elsősorban itt lehet megismerkedni a helytörténeti szakirodalommal és forrásokkal.

A tanulók az írott források mellett az audio-vizuális forrásokkal is találkozhatnak.

Véleményem szerint az egykorú hangfelvételek és képes ábrázolások az önálló munkát sokkal

élménydúsabbá varázsolják.

A kalocsai könyvtárban külön helytörténeti gyűjtemény is található, melyben a könyvtáros,

és a tanár segítségével a tanulók megtanulhatják a tájékozódást, mely a könnyebb, gyorsabb

anyaggyűjtést teszi lehetővé. Ez a későbbi munka szempontjából nagyon fontos. Csak ezt

követően kerülhet sor a témafeldolgozás módszereinek – cédulázás, jegyzetelés,

vázlatkészítés, elrendezés – elsajátítására.

A helytörténeti szakkör több, változatos tevékenységre ad alkalmat. A tanulók a választott

témában folytatott önálló információgyűjtésről, kutatásról, illetve azok eredményéről

kiselőadás keretében beszámolhatnak a többieknek.

Mint fentebb említettem, a szakkör programjában szerepelhet különböző helyi

intézmények felkeresése.

Ezen kívül a helytörténeti séta megszervezése is lehetséges. Azt gondolom, hogy ezt

előzetes felkészülésnek kell megelőznie a diákok részéről, de az adott helyszínen is

elhangozhat egy rövid ismertető. A séta során mindenképpen érintenénk a belváros

sétálóutcájában álló 6 érsekszobrot, amik a következő érsekeket mintázzák: Csák Ugrin,

Batthyány József, Patachich Ádám, Kunszt József, Haynald Lajos, Grősz József.

49

A séta során arra is nyílna lehetőség, hogy az utcaneveket jobban szemügyre vegyük.

Ebből kiindulva következő szakkör alkalmával feladat lenne, hogy a tanulók információkat

gyűjtsenek azokról a személyekről, akikről Kalocsán utcát neveztek el. Itt többek között szóba

jöhet: Kunszt József, Kubinszky Mihály, Tóth Mike, Fényi Gyula, Vidats István, Mócsy

Antal, Malatin Antal, Sörös Imre, Újhelyi Imre stb.

A helytörténeti sétát nem csak szakköri keretek között látom megvalósíthatónak, hanem

iskolai óra keretében is.

A szakkör vendéget is hívhat, aki valamely eseményre (pl. második világháború,

államosítás) visszaemlékezik. A visszaemlékezések rögzítésével, vagy lejegyzésével a tanulók

hozzájárulnak a források megmentéséhez, valamint az iskola szemléltető anyagát is

gyarapítják.

A szakkör hasznos és érdekes feladata lehet közismert, kiemelkedő hazai személyek helyi

kötődésének bemutatása. Például Liszt Ferenc zeneszerző, Klauzál Gábor Batthyány kormány

minisztere.

Az iskolákban szervezett helytörténeti-helyismereti vetélkedők is hasznosak lehetnek a

lakóhely megismerésében. Ezeket úgy érdemes megszervezni, hogy többfordulósak legyenek,

és írásbeli, szóbeli feladatokat egyaránt tartalmazzanak.

Azt gondolom, hogy a helytörténeti ismeretek közvetítésére – függetlenül attól, hogy erre

tanórán vagy azon kívül kerül sor – nagy szükség van. Kiemelkedő szerepe van abban, hogy

a diákokban kialakuljon és erősödjön a szülőhely, lakóhely iránti kötődés. A nemzeti és

egyetemes történelem összefüggéseinek megértését is elősegíti.

Tehát összefoglalva: a téma középiskolában egyháztörténeti és helytörténeti vonatkozásban

kerülhet elő.

Felhasznált irodalom:

Bényei Miklós: Helytörténet, iskola, könyvtár. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum,

Budapest, 1997.

Gergely Jenő: Egyháztörténet a középiskolai történelemtanításban. Az Eötvös Lóránd

Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának és a Magyar Történelmi Társulat Tanári

Tagozatának kiadványa. (sorozatszerkesztő: Szabolcs Ottó) Budapest, 1993.

Száray Miklós: Történelem III. (forrásközpontú)

Magyar Lajos Alapítvány: Történelem IV. 1914-1998. Cégér Kiadó, Budapest, 1998.