K E R E S Z T É N Y MAGVETŐ, F-TT BYÍ. Május, Junius. 1880. 3 - i t füzet.

BOGÁTHI FAZAKAS MIKLÓS, XYÍ. SZÁZADI MAGYAR THEOLOGTÍS ES KÖLTÖ,

II.

A z ötvenes években a m. tud. Akadémia birtokába a Jancsó-gyűjteménynyel egy nagy ivrétü magyar Codex is jut-ván : egyik átvevő biztos, a köztiszteletben álló Lugossy Jó-zsef akad. lev. tag azt az 1850. sept. 3. nyelvtudom, osztály-ülésen ékesenszólólag és rokonszenvesen, a régi magyar iro-dalomban bámult otthonosságot tanúsító értekezésben mutatta be, megjegyezve : „hogy az Erdélyből került, hihetően egyetlen példány, sőt mint útféli rideg emlék a mult századból, egész fajának s nemének testvértelen fenmaradt hirmondója, magányos s már szinte poriadásnak indult sírköve egy maroknyi hitfele-kezetnek — a S z o m b a t o s o k n a k v a g y Z s i d ó z ó k n a k a XYI-ik század végéről s a XVII-ik elejéről." Ismertető mélyre-hatóan tanulmányozta a ritka becsű Codexet, s minthogy a czimlap néhány első levéllel és a kézirat utolsó levelei egy-iránt hiányzottak, csak a másolók nevei maradván meg közben, minthogy Bogáthi Fazakas Miklós Zsoltárkönyve s más mű-veinek (lásd I. c z i k k e m e t ) evvel rokonsága nem volt is-merve, Péchy Simon élete, keleti nagy nyelvismerete, szomba-tossági hajlama s szerencsétlen vége ellenben előtte tudva volt : a Codex tartalmának összevetése, második részének éles szom-batos jellege, Péchy nevét viselő egy pár ének, valamint a zsoltárokon és hymnuszokon elömlŐ borongó vallásosság, nagy üldöztetésekről tanúskodó panaszos énekek szomorú hangulata, a zsoltárok kezdő betűiben a zsidó nyelv tökéletes ismeretére mutató aphoristicus czimmondatok azon véleményre v i t t ék , h o g y a z e g é s z Co d e x s z e r z ő j e n e m l e h e t m á s , m i n t P é c h y S i m o n , a mit több változatban ki is fejezett. Egy helyen1) igy szól: „Ha e Codex első ós nagyobb darab-

t ') U j M a g y a r M u z e u m , 1850—51. II. köt. CXY. 1.

U

1 6 0 BOGÁTHI F A Z A K A S MIK1ÓS,

jának, a Zsoltárkönyvnek nyelvét, irályát s vers-szerkezetét a Péchy nevét viselő két hymnuszszal, összevetjük: annak leg-nagyobb része szerzőjéül öt nem oknélkül tekinthetjük . . . . É l j e n h a z a i n y e l v ü n k e g y i k d e r é k b a j n o k á n a k , a Z s o l t á r o k m a g y a r r i m e s v e r s e k b e n e l s ő f o r -d í t ó j á n a k , P é c h y S i m o n n a k f e l e d é s r e d ű l n i k e z d e t t e m l é k e z e t e ! " „Sőt — igy fo ly ta t ja — a néhány megnevezett szerzőjü hymnuszon kivül avagy nem épen Péchy Simonéi-e a Codex nevezetlen maradt, de ha figyelmesen olvas-tatnak, a Zsoltárokkal ugy, mint Péchy kétségtelen darabjai-val közös benső jegyekben egyező többi müvek is ? Ugyanazon nyelv és szólás, azon verskezelés mindenikben, ugyanazon rö-vid, velős, rabbin-szellemü, következetesen kivit t vers-fők és ének-czimek i t t is, mint a Zsoltárokban, például : K é s z ü l e t... V é d j I s t e n t ö r v é n y t a r t ó k a t . . . J ó ú t . . . H a e t -t é l , h á l á l j sat. Mindezek alapján a CXVI. lapon ismétli véleményét a tudós szerző s azt mondja, h o g y P é c h y S i -m o n n e m c s a k a Z s o l t á r k ö n y v , d e a C o d e x l e g -n a g y o b b r é s z e s z e r z ő j e k én t ü d v ö z l e n d ő , mely mél-tán érdemelné, li o g y a P é c h y-C o d e x n e v e t v i s e l j e . E nézetében megerősíti őt Székely Sándor unitárius egyház-történetiró, a ki azt irja, hogy P é c h y S i m o n k ö v e t ő i s z á m á r a t ö b b p r é d i k á c z i ó t é s é n e k e k e t i s k é -s z í t e t t . a) Bizonyítékul idézvén a 45 és 126 (az unitárius főtanoda alább ismertetendő példányában CXXXYII.) zsoltárt . Ismertető a CXXVII-ik lapon harmadszor is ismétli ítéletét, s ha kinek kételye maradt volna fenn, a LXYI. zsoltár elha-tározólag fogja emlékeztetni ama férfira, a ki — Kemény Já-nos fejedelem szerint s) — i g e n t u d ó s v o l t m i n d t h e o -l o g i á b a n s m i n d e g y é b a r s o k b a n .

A Codex egyházi énekirodalmi becséről ismertető a CIY— CY. és CXXY. lapokon két szempontból szól; e l ő s z ö r idézve kivonatosan az első Fő-részből a XXYII . és LXXXYI1L zsol-tár t , a m á s o d i k vagy S z o m b a t o s-r é s z b ő l egy szom-batit, egy uj hold ünnepére valót4) s röviden, de sokat kife-

') B ö k é n y i J á n o s , A l v i n c z i Énok , P a n k o t a i J ános . Uj M. Muz. Ugyanott CXH. 1.

s) Uj M. Muzeum, ugyanott CXYI. 1. a) U j MJ Muzeum, idézett értek. CXV. és CXVlI. 11. 4) * „ , » » CIV-CV. 11.

XVI. SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 161

jezőleg igy apostrophálja azok fontosságát: „Ki nem venné ezekben észre XVII. századi irodalmi virágzásunk nyiló kely-hét ? ki nem ismerné zsenge illatát ?" A LXYI. zsoltárt a ma-ga nemében egyetlennek, tüneménynek nevezi, sőt oly jelesnek, a mi ezen korban egészen szokatlan s irodalmunkban első példa a később Ráday és Földi János által felelevenitett s az első-ről nevezett versformára u. m. a mértékesen rimes dal-alakra. E zsoltár oly meglepő könnyüdségü és tisztaságú trochaicus lábakban s rímezett sorokkal elejétől végig oly szépen lejt, hogy szerzője neve az E r d ő s i e k , G r y ö n g y ö s i és R á -d a y a k epochalis nevei mellé méltó joggal emelhető. 1) Másik a dal- és énekirodalmi szempont, miről föllelkesülve i r j a : hogy e Codex szinte 200 darabja mind bizonyos Nótára van alapitva és igy a kéziratban igen gazdag elősorolását bírjuk részint meglevő, részint már feledésbe ment régi dalainknak s éne-keinknek, melyek hazánk troubadouri korszakának alkonyán, a XYI. század végén s a XVII-nek elején még saját dallamaikon énekeltettek s az egész népnél oly ismeretesek voltak, hogy egy kezdő sorral vagy tartalmának érintésével rájok hivat-kozni elegendő volt. Leggyakoribbak voltak — mivel a Codex maga is vallásos tartalmú — a vallásos énekek dallamaira való utalások ; de nem csekély a világiak száma is, melyeknek so-rá t a vallás-épósziakkal együtt elő is sorolja s észrevételeit igy végzi: „Mily dús költészeti vagyon nyomai vannak csak e Codexben! s mily nagy vala az utóbbi kor hanyagsága, mely csak az i t t emiitetteknek is egy részét veszni hagyá ! . . . . Mindezeknek összeszedése, egybevetése, lajstromozása, kiegé-szitése s végre itészeti kiadása mulhatlanul szükséges járulék irodalmunk s fejlődésünk történetéhez." 2)

Keletkezése időkoráról ismertetőnek nézete az, hogy az 1600—1615 közé teendő. A könyv táblájában ugyanis felbon-tatásakor egy kalendáriumot találtak 1591-ből; a kik Kis-Soly-moson később másolták, az első t. i. a zsoltármásoló Grábor deák azt irja, bogy tavaszszal végezte el, de évét nem mondja meg ; a második: Yáradi Antal 1615 május 25. kezdette, alig öt levél után felváltotta Tolnai István, ki a 145 levelet végezte el decz. 15. Zárszavai ezek : L a u s e t h o n o r R e g i S e c u -

') U M. Muzeum, idézett értek. CXXVII. 1.

• ) • ' . . " . . » CXXVI. I

1 6 2 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

1 o r u hl i n p e r p e t u u m . A m e n . 1 ) Negyedik és utolsó volt ifjabb Zak Péter Rector Kis-Solymoson 1618. a) Eddig a nagy tudományu Lugossy József értekezésének tárgyamra tartozó része.

Második, a ki közvetve szintén tudományos véleményt mondott e Codexről és szerzőjéről, Toldy Ferencz ; Kriza János, akadémiai lev. tag s a kolozsvári unitárius főtanodában akkor könyvtárnok, az elébbi ismertetést olvasván : iróját levélben tu-dósította, hogy az emiitett könyvtárban van egy 1617. Grábor deáktól s később másoktól, különösen vége felé pedig 1617— 1618—1619—1620, 1624 és 1626. években más meg más kéz által másolt, szintén S z o m b a t o s E n e k e s k ö n y v kézirat-ban, melyben a Jancsó-Codexben meglevő zsoltárok hiányza-nak, de második részében vannak oly énekek, melyek viszont abban nincsenek meg, ilyeneknek gondolja különösen e kézirat végén levő tanversezeteket. Ezután a kézirat részletes leirá-sát adta. Lugossy — ugy látszik — Toldyhoz, mint az Akadé-mia titkárához küldötte be az érdekes levelet, mely annak 1851. sept. 22-ki összes kis gyűlésében felolvastatott. E kézirat czime — irja Kriza — S z o m b a t o s o k E n e k e s k ö n y v e. A felol-vasásból ki tűnt annak egész tartalma, keletkezése ideje s kö-rülményei, valamint az is, hogy a szerző neve i t t sem jő elé s Gábor deákon kivül még másoltak 1619-ig Zak Péter, 1626 Thordai Zsigmond, tulajdonosa 1766-ig a kis-solymosi Mátéfi és Koncz-nemzetség volt s akkor kerül t a nevezett főtanoda birtokába. Ez alkalommal Toldy F. Krizától a két példány közötti különbségről s netalán még ott levő hasonló ismeret-len Codexekről is tudakozódván: arról értesült, hogy a főta-noda könyvtárában B o g á t h i F 9j Z 8; k ft S M i k 1 ó s n a k is s) van É n e k e s k ö n y v e , mely kiadva nincs, igen szép rímes zsoltárokból áll, s általában Bogáthi egyike a XVI. században, Dávid F. korában élt legjobb zsoltárforditóknak, a ki mintegy ujjáteremtője a kereszténység számára is oly dicsőségesen ének-

') U j M. M u z e u m , i d é z e t t é r t e k . CIIÍ. 1.

' ) „ „ , „ * C I I - C I I I . i l . *) N e m t u d o m , miér t i r j á k t u d ó s i n k e neve t F a z é k a s M i k l ó s - n a k . É n

n e m l á t t a m igy e g y k o r ú e m l é k e k b e n . N e m is egyez ik nye lvünk t e r m é -s z e t é v e l . A z é r t , hogy a t ő : f a z é k , n e m köve tkezé s , hogy a k é p z é s -né l is ez m a r a d j o n m e g ; ső t a nye lvé rzék , a k i e j t é s könnyebbsége az é - n e k a - r a vá l tozásá t köve te l i . N e m f a z é k a s , de f a z a k a s , a min t lesz k e r é k - s z 6 b ó l nem k e r é k e s , h a n e m k e r e k e s , d e r é k - b ő i — d e r e k a s ea t .

XVI. SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 6 3

lett zsidó király magasztos liymmiszainak. Kriza ezt és később Thordai János 1627-ki Zsoltárkönyvét is megküldötte, melyhez szintén hozzá voltak irva Bogáthi zsoltárai. Különös, hogy Bo-gáthi neve mindkét példányon mint iróé állott ott. A Thordai -féle zsoltárkönyv előszavában is ő mint kitűnő zsoltárforditó van kiemelve. Kriza azt is tudatta, hogy egyik udvarhelyszéki pap barátja könyvtárában is megvan ennek egy példánya; de róla többet nem ir, én hátrább ismertetni fogom . . . . Azért küldi s adja tudtára ezeket — úgymond — hogy egybehason-litván Toldy a Jankovich-Codexxel, meggyőződjék arról, hogy a fenforgó zsoltárénekek írója dicsősége nem Péchy Simont, de nézete szerint Bogáthit illeti; e tévedést az idézhette elé, hogy az Akadémia azt ismertető tisztelt tagjának értekezése írása-kor csak egy Codexről volt tudomása. A Péchy nevét viselő két ének a kolozsvári Codexnekmásodik, vagy S z o m b a t o s -r é s z é b e n j ő e l é . . . . Kriza tagadja Bogáthi szombatosságát; énekei nem viselik inkább magukon — úgymond — a szomba-tosság jellegét, mint a Szenczi Molnár Alberté, Heltaié vagy Thordai Jánosé. I ly értelemben Szent Dávid és az egész ó tes-tamentum szombatos. Bogáthi Dávid-érzelmű volt, szombatos nem lehetett ; mert a zsidózás visszamenés, őt pedig írásai az előhaladás hívének mutatták. A szombatos secta megalapítása — ír ja Kriza— Péchy müve s későbbi történelmi tény, mint Bogáthi zsoltár-irása. Csak Péchy volt képes azt öt fejede-lem alatti (Báthori Zsigmond, Székely Mózes, Bocskai Ist-ván, Báthori Gábor és Bethlen Gábor) nagy befolyása és tu-dománya által kivívni s terjedelmes jószágaiban, jobbágyai s más szabad székelyek közt sokakkal elfogadtatni, legtöbbnyire az unitárius egyháztól vonván el hiveit. Hiszi — igy zárja be érdekes levelét — hogy ha Toldy fáradságot vesz magának I r o d a l o m t ö r t é n e t é b e n Bogáthit megemlitni, ő is őt tar tandja a szép nyelven irt Psalterium írójának. Azon kér-désről : vájjon az ifjabb vagy idősb Bogáthi Miklós-e a szép zsoltárok irója ? Kriza 1853-n márcz. 20. ir t levelében Fosztó Uzoni véleményével ellenkezőleg, azt véli: „hogy az ifj. Bo-gáthi nem lehetett; mert neki semmi más műve nem ismere-tes ; ellenben, hogy az idősb volt, mutatja vallásos hivatása, papi készültsége s ifjúkori radicalis theologiai iránya, mely szerint ő a tiszta monotheismust tanitó Dávid F.-nek volt kö-vetője, s bár a fejérvári gyűlésen 1579. alá is i r ta a többi pap-

164 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

sággal a Jézust illető s u b o r d i n a t a a d o r a t i o tanát, de csakhamar elunván a sok czirkálást, egész költői könnyűség-gel Baranyába barangolt el s csak később, csillapodott vérrel, érettebb észszel fogott kezet az orthodoxus unitáriusokkal." 1)

I g y jutott Toldy Bogáthi F . Miklós egyházi költészete bővebb megismeréséhez, s bár személyét illető véleménye ezek következtében némileg módosult, a Szombatosok Hymnariumá-ról Lugossy felfogását fogadta el, rokonszenvesen tárgyalta, énekiróik költészetét nagy figyelemben részesitette, különösen a Bogáthiét ;2) a kolozsvári unitárius főtanoda Bogáthi-féle Énekeskönyvét azonban, Kriza nézetével ellenkezőleg, ifjabb Bo-gáthiénak, a Mátyás király krónikája folytatója fiáénak nyil-vánitotta,ki szerinte a szombatos felekezethez ál lot t s kinek 1604. készült Zsoltárkönyvét több könyvismerők mint kinyomtatot-ta t hirdetnek anélkül, hogy valaha egy is l á t t a volna, mely máig kéziratban rejlik a kolozsvári unitárius főtanoda könyv-tárában. Ennek az e l s ő r é s z t tekintve hü (?) mása az Aka-démia Codexe, a m á s o d i k r é s z b e n levő S z o m b a t o s -É n e k e k némi eltérésekkel; végre az unitáriusok birtokában van egy harmadik is — a Kriza által ismertetett példány. E nem csekély énekkészlet nagyobb részben a zsoltárok szerző-jének látszik lenni; de vannak egyes énekek más megnevezett, de Péchyn kivül ismeretlen egyénektől. I lyenek: P é c h y Si -m o n , P a n k o t a y T a m á s , B ö k é n y i J á n o s , kinek — a versfőkből kitetszőleg — szintén két éneke van, A l v i n c z i É n ó k, hihetően szombatospártoló hölgy. E szerint a Szomba-tosok énekköltészete 1581-től a következő század első negye-débe szolgál át. „ S ha már most — igy zárja be e részt Toldy — mindezeken birálólag végig tekintünk, ugy tapasztaljuk, hogy a protestáns énekköltők közt nincsen olyan, a ki határozott felsőbbséggel jelennék meg társai fe le t t : egyenlő miveltségi fok egyformává te t te az összes költészetet; de egyes darabok s ismét egyes darabok egyes helyei találtatnak a többek felett kitűnők. Ellenben érezhető emelkedést muta tot t a költészet az üldöztetése közepett egészen kedélyvilágához utasított szomba-tos felekezetnél s különösen annak főképviselője Bogáthi ifj. (?)

') Krizának Toldyhoz irott eredeti leveleiből. F o s z t ó U z o n i a z 1592-en • elhalt idősb Bogáthi Miklós fiának tulajdonítja. U n i t á r i u s E g y h á z -

t ö r t é n e l m e I . köt. 342. 1. a székely-keresztúri gymnas. péld, szerint. 2) M a g y a r k ö l t é s z e t t ö r t é n e t e II. kiadás 1867. 186-189. 11.

X V I . SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 6 5

Fazakas Mihálynál (helyesen: M i k l ó s n á l ) , kinek szabadon dolgozott zsoltárai és énekei mind melegségre s költői kifeje-zésre, mind az érzések nemességére, végre a nyelv- és vers-alak tisztaságára nézve mindent meghaladott, mit egyházi köl-tészetünk azon időben előállitott. Akkor azonbán a szép ének-gyűjtemény az országos tilalmak miatt világot nem láthatván, s a kisded felekezetnek istentisztelete rejtekhelyeiből ki nem hatolhatván: az összes énekszerzésre nem gyakorolhatta azon nemesitő befolyást, mely különben el nem maradhatott volna."

Kriza felszólalásának a Lugossy és Toldy Bogáthi sze<-mélye és költészete felőli véleményének módositására volt némi ha tása ; de a létező kételyek nem oszlottak el. Erre nézve nyo-matékosak a Fosztó Uzoni után általam (az I. c z i k k b e n ) közölt njabb adatok, főleg az erdélyi Múzeumban levő Bogáthi-Codex s az ezek összevetéséből kitűnő, az átiróktól te t t vál-toztatások kritikai megvizsgálása.

Bogáthi F. Miklós Zsoltárkönyve és a Szombatos-Énekek iránt folyt eddigi eszmecserében és a nyilatkozott szakférfiak Ítéletében két sarkalatos tévedés van : 1) hogy Bogáthi Miklós és énekei s az unitárius hitvallás, Péchy Simonnal és az ő meg-aláztatása után s inkább vénségében nyilatkozott szombatosi vallásával és Szombatos-Énekeivel összezavartatott, 2) a Co-dexek tartalma, természete, dogmatikai jellege és keletkezési ideje tudományosan nem állapíttatott meg. Igen nagy átalános-ságban, a dolgok külformáin csüngve, a Codexeknek másolók ál ta l készített különböző szövegeit kritikailag meg nem vizs-gálva, folyt róluk a beszéd. A m. tud. Akadémia Jancsó-Codexe nem S z o m b a t o s -Én ek e s k ö n y v, a mint sarkczime szól; mert a mi abban legelői áll és a mi fő, ez a Bogáthi F. Mik-lós CLI. unitárius Zsoltár-Éneke, a miből csak a czimlap és első 7 zsoltár hiányzik s hibásan van legelői kötve az L-ik zsol-t á r egy része, ettől kezdve : H a e g y m a d a r a t h o z i s . . . az LI-iknek ezen helyeig: Az engem fertőztetett rú t bűnömet,

Ugy engedd meg mostani rosz tettemet... Mint sat.

Ezen túl az egész Zsoltárkönyv rendben foly s minden ugy van, mint az unitárius főtanodai példányban, a mint ez első tekintetre fölismerhető, azon két különbséggel: 1) hogy ez is

') T o l d y F. Magyar költ. tört. 1867. 189. 1.

1 6 6 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

sok variánst mutat, másolója módosított, javított, sok helyt pedig rontot t ; 2) hogy a 41-ik lapon a XXXXI-ik zsoltár után ez van : „KEOVETKEZIK AZ SOLTAR KÖNNEK MÁSO-DIK RIZE, MELIBEN D. Saultól való meg Zabadulasat kiuania, es hogi lehetne Jerusalemben, hogi ot az Isten ielenualosagat az Zent tenplomban zive zerint zent aldozattal tiztelhetne, es az mind az eleot nagi sereggel es nagi lelkj eoreommel me-hetne fel az Urnák Zent Idnepinek tizteletire, mint egiebek az kik ot uadnak, kjert ugian kjöntj lelkét es nagi banatnal ke-seregue sir."

Ez azért érdemel figyelembevételt, mert a részekre osz-tást a többi versalaku Codexekben nem találhatni fe l ; ebben sincs több rész-megkülönböztetés, csak ez az egy. A Péchy Psalteriuma ellenben, melyet hátrább ismertetni fogok, öt részre van osztva, s a második épen itt kezdődik. Érdekes lenne tud-nunk : vájjon a Bogáthi eredetije is részekre volt osztva s nem onnan vette át a Jancsó-Codex irója és Péchy is, vagy tán et-től amaz? E kérdés ma nem tisztázható.

Az Ll-ik zsoltárkezdet után a VIII-ik, IX-ik sat. a 49-ik lapon levő Ll-ik zsoltár végéig, mind egy kéz irása, szabályos, férfiasan szép irás ; az LII-ik zsoltárral kezdődik az 51-ik la-pon Gábor deák tiszta, de szögletes irása s t a r t a 106. lapig. Látszik, hogy e férfinak csaknem keresete volt a szombatos egyházak s patronusok részére Énekes-Könyvek irása. I t t kez-dődik a valódi Szombatos-rész. „Az I s t e n t ő l r e n d e l t e -t e t t s z e n t i g a z ü n n e p e k n e k m e g s z e n t e l é s é r e csi-n á l t a t o t t É n e k e k a z i g a z v a l l á s o n l e v ő t u d ó s é s i s t e n f é l ő p a p o k t ó l , i r a t t a t o t t K i s - S o l y m o -s o n A o 1615. k e z d v e m á j u s 25-n Y á r a d i J á n o s t ó l , f o l y t a t v a u g y a n a z o n é v b e n T o l n a i I s t v á n , ké-s ő b b 1618. Z a k P é t e r á l t a l a 107 l e v é l t ő l 161-ig." Az énekek tárgyai ezek: Szombat reggeli tanításra való Éne-kek 1—29, Uj hold napjára való 5 x), Pesah innepre 3) 10, Po-gácsás innepre !) 2, História az Egyiptombeli szabaditásról 1, az Ötvenedik napra 2, uj esztendőre 3. Históriája a törvény kiadásának 2. Sátoros ünnepre 5. Összegyűjtés ünnepére 3 4).

') A zsidók a hónap első napját megünnepelték, kürttel, dobbal hirdették ki a nép előtt.

! ) Hnsvét. ') „ 4) Az esztendei áldások elvételekori ünnep.

XVI. SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 6 7

TJj sátorosra 1. Szedő-vedőre 1 , A ki magát bűnösnek meg-ismeri 1. Zsengés ünnepre 1. a) TJti ének 1. Ezek után ily czi-müek következnek:

„ E z é n e k e k a b a r n i s v a l l á s o k n a k r o m l á s á r a é s az i g a z v a l l á s n a k m i n d e n r é s z e i n e k m e g m u -t a t á s á r a Í r a t t a t o t t (igy!). Utolsó ének a 161. lapon: Mi dicsérjük az Urat sat. ezen N ó t á r a : Jer mindnyájan örüljünk sat .

Előt tem minden kételyen felül áll, hogy i t t egy u n i t á -r i u s z s o l t á r o s - é s egy s z o m b a t o s h y m n u s z-k ö n y v áll előttünk együvé irva vagy inkább kötve. Hogy az utóbbi miért szombatos ? minden sora mutat ja ; hogy az első miért unitárius V s a kettő miért került együvé ? hátrább kimutatni megkísérlem. A Kriza által ismertetett kis-solymosi eredeti S z o m b a t o s - k ö n y v első főrészét az i t t második helyen álló É n e k e k vagy hymnuszok teszik: 32 szombati ének, 5 étel utáni, 5 ú j holdnapi, I I Pesah ünnepre való, 7 ötvenedik napra való, 3 ú j évi, 2 az összegyűjtés ünnepére, 2 ur sátorára s mindenkorra való, 1 az apostoli igaz hitről, végre egy sanyar-gatásra való — szóval: csaknem azok az énekek, melyek az Akadémia példányában, csak más sorrendben s i t t-ott máské-pen kifejezett, de ugyanazon czim alat t . Ezt is Gábor deák irta Kis-Solymoson 1617-n. A második részt teszik több kü-lönböző t á rgyú és más-más időre való énekek. Első ének: Can-t i o p r i m a e t o b s e r v a t u d i g n a sat. mint az Akadémia Codexében ; de mindjárt utána egy tisztán unitárius ének van ily czim a l a t t : S z é p é n e k , h o g y e g y I s t e n n é l t ö b b n i n c s , k i n z U r J é z u s K r i s z t u s n a k A t y j a . Az öt levelet tevő ének igy végződik :

Ez verseket iram én nagy jó kedvemben, A keresztényekhez való jó kedvemben, Hogy mi részeltessünk az örök életben, S ne ejtsük magunkat nagy keserűségben.

Az ezer ötszáz és az nyolczvan egyben, Mikoron imának annyi esztendőben, Farizeusoktól való félelmében Szolgáljon Istennek minden életében.

') A eátoroa ünnep nyolczad napja. ') Az Istennek áldozás, a papnak a dézma, a termés tizedének megadási;

ünnepe.

1 6 8 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

Ezután következik a I l- ik ének: E z é n e k r e n d e l t e -t e t t sat. mint az Akadémia példányában, s igy tovább a VIII . énekig mind szombatos ének, más meg más kéztől irva. Ezután következnek az Akadémia példányában érintett, de hiányzó dogmatikus énekek I—XV-ig, mely avval végződik, a mi az Akadémia példányában e részben elől á l l : E z é n e k e s k ö n y v (32 sürün beir t levelen) a z h a m i s v a l l á s o k n a k sat. Ez után két ének jő, melyet szintén Zak Pé te r Kis-Solymoson irt le, 1619. jan. 15. emlékezetül Mátéfi János pártfogója számára. Ezután volt 9 különböző ének 1619-ről, melyet Tordai Mihály végzett be, 1624-ről két ének, 1626-ról 1, melyet Thordai Zsig-mond másolt; leghátul egy 1602-ki H a l o t t i É n e k , ujabb kézirással 1620-ra igazitva ki.

Ez határozottan S z o m b a t o s-E n e k e s k ö n y v ; nem eredeti, sem egyidejű, nem egy énekiró műve, sem szerves egy-ség benne nincs, hanem különböző egyénektől és helyekről kü-lönböző időben összeszedett s időről-időre gyarapított gyűjte-mény, melynek egész ta r ta lma e felekezet jellemét viseli ma-gán. Kettő érdemes megjegyzésre, 1) hogy az I. ének egészen az unitáriusok 1579-ki hi t tani álláspontjának felel meg, a me-lyet én az ének keletkezési éve, a verselés modora, az akkori radicalis i rányú unitáriusok szorongatott-volta szempontjainál fogva Bogáthi E. Miklósénak hiszek, a ki épen az időtájban távozott volt el Erdélyből; a szombatosok ezt tőle csak elfo-gadták, á tvet ték ugy, mint zsoltárait. 2) Ez átvételnek külön-böző indokai vo l tak : monotheistikus tanaik s üldözött sorsuk rokon-volta, a javallatba hozó hitére nézve tán inkább az uni-táriusokhoz hajlott, vagy a mi leghihetőbb, azon törvény ol-talmát keresték általa, mely az unitáriusoknak szabad vallás-gyakorlatot biztosított s megtámadtatás esetében őket is védte. Tényleg a szombatosok az unitáriusok iskoláiban tanultak, pap-jaik, kántoraik ott képeztettek, s csak mikor az iskolából ki-mentek, titokban és inkább legbensőbb érzelmeikben vagy be-folyásos szombatos uraktól csábítva vá l tak el a törvényes hit-felekezettől, de szinleg akkor is hozzájok kivántak tartozni. I t t van oka, hogy külön énekeik is csaknem mind unitárius énekek dallamaira készültek, sőt — a mint imént látók — az unitáriusok némely énekeit szövegestől együt t elfogadták.

') U j M a g y a r M u z e u m , 1851—52. II. köt, 160—171 11.

X V I . SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 6 9

E két Codexnek nincs concret czime s czimlapja, tehát szerzőjét könyvészeti bizonyossággal meghatározni nem lehet, csak azon négy énekiró neve van meg az illető versfőkben, ki-ket már előbb emiitettem, kik azokat valószinüleg maguk ir ták vagy Íratták ; de az egész Hymnusz-könyvet ez alapon Péchyé-nek vagy valamely — egészen irodalmi név nélküli — társáé-nak tulajdonitni nem lehet. Péchy akkor, midőn Bogáthi Zsol-tár-könyvét i r ta — a mint alább ki fog tűnni — még csak is-kolamester volt Ossi András gazdag szombatos főúr szent-er-zsébeti birtokán s egyszersmind 3 fiának nevelője, a kik azon-ban egymásután hirtelen elhaltak. E csapás pártfogóját rend-kívül leverte, bánatában Péchyt, a ki hozzá kiválóan jó és hiv volt, fiává fogadta s birtokait, azok közt Szent-Erzsébetet is neki hagyta. Fiusitó levele 1598. május 1. költ, s ebben azt ir ja róla, hogy őt Péchy Simon deák, nem csak mint szolga, hanem annál feljebb való, hűséggel és szeretettel szolgálta, magának és jószágának gondját viselte sat. Péchyt pártfogója növen-dékei halála után külföldi egyetemekre küldötte. Némelyek azt irják, hogy 18 évig volt s tanult idegen országokban. En e for-rás t nem ismerem ; de emiitett prózai fordítású Zsoltár-énekei-ben maga mondja, hogy peregrinált, tehát tanult is. A CVII-ik zsoltárban az Istennek a tengeren utazók iránti különös gond-viselését dicsőitvén, egyik vers-szakban igy dall a királyi költő: „Hát az kik hajókban az nagy tengerre szállnak, szörnyű mun-kálkodást tesznek az nagy vizekben . . . . Mintha hirtelen az égbe hágnának s onnat sebesen a mély örvényekbe borulnának, lelkek az ily szörnyű rémülésben csak elámul . . . . Reszketnek és ide s tova csak elbódulnak, mint az részegek . . . I t t Péchy a tengerről e megjegyzést t e t t e : „Az ki kostolta ezt az Expe-rientiából, inkább tud rolla gondolkodni, mint rajtam esett pe-regrinatiomban Corciránál az Adriaticum tengeren. Áldott az Ur örökké, ki életemet megtartván, az tenger vizéből, kiben es.tem vala az magas hajóról ki akarván ugrani, ő magával a la t t az hajóval kitaszit tata az partra , és ugy t a r t á csudálatosan meg életemet. Mondom: áldott örökké az ő szent neve. Amen." őssi nem sokára elhalván, birtokai Péchyre szálltak, s evvel szerencséje meg volt alapítva. Első neje Homoród-Szentpáli Kor-nis Judith lett, s ő ez által a később fejedelem Székely Mó-

') K e r e s z t é n y M a g v e t ő . IV. köt. 244-246 , 255—266 11.

1 7 0 B06ÁTHI FAZAKAS MIKLÓS,

zesnek sógora; Báthori Zsigmond 1G01. titoknokává vette, s igy gyorsan emelkedett föl Erdély cancellári fényes polezáig. Azt hiszem, ily nehéz hivatalokban, oly háborgó időkben rímes zsoltárfordításra neki ideje nem jutott. Azonban erről az er-délyi muzeumi Bogáthi-Codex ismeretessé léte óta szó többé komolyan nem is l ehe t : annak 1584 és 1586-n költe kizár min-den Péchyre vonatkozható következtetést, a ki 1640-n halván meg, akkor alig lehetett 20 éves.

Harmadik hasonló tartalmú példány szintén a kolozsvári unitárius főtanodáé, melyet a m. tudom. Akadémia is lemásol-tatott . Ez nagy ívrétalaku Codex, egykorulag fejér hártyába kötve, a belső boríték papiros felső szélén ez a XVI-ik század első feléből való jellegű régi kézírás v a n : V e r b u m D o m . D e j O m n i p o t e n t i s m a n e t i n a e t e r n u m ; alább ez: A. 1606. m e n . J u n j h á r o m Z e k e n e s f e i e r u a r f e l e o l y h o l e o t , h o g j s e m f w , s e m g a b o n a k i n e m l a t -z o t t , k ö z e l t é r d i g . Ezután a Codex első részét tevő I— CLI. Zsoltárnak kezdő sorai vannak I n d e x r e véve, a mint a kéziratban egymásután következnek, az e 1 s Ő betű szerint híven leírva ez : Jámbor es beolcz Bodog es Szent Istenet tudgia (Psalmus I.) a legutolsó : Battiaim közt kűsebb valék. (Psalmus CLI.) Tovább ez van : I n d e x P s a 11. t. i. a zsoltárok ABC szerénti mutatója, a kettő 1—12 lapon. A l e g e l ő i á l l ó z s o l t á r s z ó é s b e t ű s z e r i n t l e i r v a e z : Az partosok ellen Dauid igi imadkozek Psalm. 4.

A z u t o 1 só : Szentek az feoldeon ha uattok Psalm. 66. A 12-ik lapon következik a ezimlap :

PSALTERIUM. MAGIAR SOLT All, K I T AZ WDŐKBELI HISTÓRIÁK ERTELME SZERENT KWLEOMB KWLEOMB MAGIAR EKES NOTAKRA AZ ISTEN GIWLEKEZETINEK

J A V A R A FORDÍT OT BOGATI FAZAKAS Fia *) MIKLÓS.

Psal. 1. JÁMBOR. N o t a i a : Mennek feoldnek Vra, Istene etc. 1604.

A behő fejér lapon: Matth. 5 et 17. Ne vellyetek, hogy jöttem az torvenynek és az Prophetaknak eltörlésére: nem jöttem hogy eltöröllyem, hanem hogy bétöltzem. (13—14 11.)

A 15. oldalon kezdődik a Codex, i g y :

') E szó más kéz írásával van beirra utólagosan.

XVI. SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 7 1

PSALMUS I Jámbor es beolcz, bodogh es Szent sat.

A czimlap és a két első zsoltár egy kéz férfias, szép írá-sa, a harmadik másé, de szintén igen tiszta és szabályos, semmi törlés benne, semmi változtatás vagy mocsok, mintha gyöngy-ként lenne öszszefüzve, oly szépen foly egész az utolsó CLI. zsoltárig. A zsoltárok elején balra a Il-ikon kezdve végig e két betű van : PS. II . PS. III . PS. IV. (Psalterium 2. 3. 4.) sat. Utána ki van téve az éneksorok első betűiből kijövő intő, ok-tató, vagy más irányú bölcs és vallásos mondat, p. o. M e n t s f i ú t ó l (III. zsolt.) Á r u l ó k e l v e s z n e k (IV.) U d-v a r i v a d a s r ó l . . . . (V.) B e t e g e m b e r s z a u a h . . . . (VI.) A h a m i s u a d r a n e b á n t s . . . (VII.) M e l y n a g i a z I s t e n . . . . (VIII.) E o r e o m e n e k G r o l i a t h r o l . . . . (IX.) A. l a t r o k a t v e r d m e g I s t e n . . . (X.) E mondatok egyes betűi a vers-szakok elején mind nagy nyomtatási betűk-kel vannak i rva ; utánok e szó á l l : N o t . vagy N o t a i a : például: Mint kívánkozik a szarvas . . . . vagy : Árpád vala fő a Kapitányságban . . . vagy : Megszabadultam már én a testi haláltól . . . vagy : Régen vala az nemes Persiában sat. Hely-kímélés végett utalom az olvasót Lugossy J . ismertetésére x), ott ki van jelölve mind a vallásos, mind a régi világi dalla-mokra i r t zsoltárok kezdő mondata és nótája, melyek egy szá-zadok előtt letűnt magyar dal-világ megindító emlékeit költik fel a lélekben. De különös figyelemre méltónak látom azt, hogy Bogáthi szép két énekét, az 1582. apr. 18-n meghalt Sztáray Miklós uj-thordai unitárius pap s az 1574-n meghalt Somner János kolozsvári unitárius íőtanodai tanár énekeik dallamára irta 3), mi az unitárius egyházi ének-költészet történetében egy homályos tényt állit teljes világosságba, azt t. i. hogy Dávid Ferencz az unitáriusok Énekes-Könyvét is szintúgy, mint hitta-naikat, teljesen megalapítva s elfogadtatva, viruló életben hagyta há t ra ; e nélkül Bogáthi 1584-n irt Zsoltáraihoz nem ve-hetett volna át életben levő, kész, a nép és egyház által el-fogadott és ismert templomi éneknótákat. E két ének a CXL-ik (a 260—261, lapon) és a XLVIII-ik (a 103—105. lapon); az

') U j M a g y . Muz . 1 8 4 1 - 5 2 . II. köt. CXXV-CXXVI. 11. s) Ez Lugossynál sajtóhibából N o t a S o m o r i a n a - n a k van szedve. Uj, M

Mu*. 1850—51, 2. köt. CXXVI, 1.

1 7 2 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

elsőnek czime: „A H i z e l k e d e o k " 1 ) az utolsónak: „ S z á l -l á s u t á n S i ó n . " Van még két ének : a XXCV-ik és XCV-ik, melyek elsőjében a dallam helyére ez van i r v a : S a x o n i c a , T u r r i s C l a u d i o p o l i t a n a (175—176.11.) ; a másikban : Es t haec Turris Claudiopolitana. (192—193.11.) Jelentését vagy a benne rejlő történeti vonatkozást kinyomozni nem tudtam. Ezutáni nyomozók pótolják s egészitsék ki. Bogáthi Zsoltár-könyve ezen példánya a 274-ik oldalon végződik, hol e — más

') A CXL-ik Zsoltár 7. és 8. vers-szakában egy idegenszó jő elé: h e p -c z i h e r . A Codex-másolók nézetétől eltérőleg magyarázza Péchy Simon emlí-te t t saját fordítású Zsoltárkönyvében. Érdekesnek látom megjegyezni, azért is, mer t a Lugossy J . idézett értekezésében is fel van véve a kis-solymosi Író-deákok értelmezése ( U j M. M u z . 1850—51. 2 ik köt. CIIL lap), hogy t . i. e BZÓ D á v i d k i r á l y e l l e n s é g e i n e k f e j ét , D o e g e t j e l e n t i .

Az unitárius iőtanoda Bogáthi-példányában igy van: Ez Istentől szakatt Doeg kevánságát, Ne hagyd előmenni ra j t am ily s zándéká t ; Mer t ha most megejthet , elhiszi ő magát, J ó szerencséjében nem tiszteli Urá t .

De sőt ellenségim feiét, ez Doéget, Kik engem kerülnek azok hepciherét, Bűne szerént uerd meg, törd azzal feieket, Az mit nekem szántak, hogy erezék bűnöket . (260—261 11.)

Az akadémiai Jancsó- és Tordai-féle Codexben is igy van mindkét vers-szak ; eltér ellenben ettől az erdélyi muzeumi Codex második vers-szaka, hol ez á l l :

De sőt ellenségim feiét , ez Doéet, K i k e a g e m k e r ü l n e k a z o k e Í v e s z s z e n e k , Bűnök szerént verd meg, törd azzal fejeket A mit nekem szántak, hogy értsék bűnöket .

Itt tehát a hepcziher szó egészen ki van hagyva. Péchy imént említett fordításában az LlII-ik Soltárnál e megjegyzést te-

szi : „Ezen Soltár (lásd oda fel a 14-ben) itt csak kevés szóval való változ-tatással í ratot t ; okát nem tudják a bölcsek, miért í ra tot t kétszer, jelentik mind-azáltal, hogy a Szent lélek itt az áruló Doég és vádaskodó Z i p h i e k r e o ^ írat tatot t ének köziben akarta a Messiás ellen pártolkodó üdőről, nemzetsé-gekről való profécziát helyheztetni, k ik sem Istennek, sem Messiasának és sza-badító akarat tyának — mint Pha rao — nem hisznek."

Nekem ugy tetszik, hogy a h e p c z i h e r a Z i p h i e k r e o l szó eltorzi-tása, az illetők azt rosszul olvasták. S i p h vagy Z i p h (a XVI. században ná-lunk a Z és S fölcserélve voltak használatban) ké t város neve Júdeában, e g y i k Edom felé, m á s i k Juda hegyén, melyről azon puszta vette nevét, a melyből Dávid, a Zifeusok árulásától félve, a szomszéd Máon pusztájába me-nekült ( S á m u e l I. 23. r. 1 4 . 1 5 . 1 9 . 2 4 . 2 5 . v.) tehát Doeg és az áruló Ziphiek

lehettek, kikről szólhatott ez ének. A mellékelt hasonmás és az irott szentírási emlékek ezt látszanak mutatni.

X V I . SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 7 3

kézzel irt bezáró szók lá tha tók: H o n o r e t g l o r i a R e g i S e c u l o r u m i m m o r t a l i , S o l i S a p i e n t i Deo. A m e n 8. T h e b e t h l), S c r i b e b a t W. P. ü g y vélem, valamelyik zsidó-nyelvtudását fitogtató Íródeák kézirása. Mint lényegest megjegyzem, liogy a zsoltárokban is előjő egy ének, a mi a Dávid Ferencz-féle unitárius Énekes-könyvben is megvan, mely-nek t. i. versfejei e mondatot képezik: H a d l a k i a m i o l m i g e l e k (184—186. 11.). Ha mindkét helyen nem a Bogáthi müve: melyik kölcsönözte a másiktól ? meg nem határozható, mert a kelési éve egyik Énekes-Könyvnek sincs még kritikailag megállapítva, s a Dávid Ferencz-féle példány, fájdalom! nincs most kezeimnél.

A 275-ik lapon kezdődnek a valódi S z o m b a t o s - É n e -k e k, melyek közé itt-ott t iszta unitárius énekek is vegyül-nek ; a miket hogy az olvasó a már ismertetett Lugossy- és Kriza-féle Codexbeliekkel összehasonlíthasson, röviden megje-lölök. Legelői van 3 mérsékelt szombatos ének egy kézzel irva, utána 3 uni tár ius: A d j u n k h á l á t a z U r I s t e n n e k — O h m e n n y e i n a g y b o l d o g s á g . . . A d j b é k é s ég e t Ú r i s t e n . . . ! Ezután három más-más kézirásu szombatos ének. Ezután : 0 r a t i o P i a , erős zsidós ének, hogy Isten el-lenségeiket verje, üldözőiket rontsa meg; megint egy unitárius ének: Ö s s z e g y ü l t ü n k n a g y ö r ö m m e l . . . megint más unitárius ének ; egy mérsékelt zsidós ének. Nyolczféle kézírás a 275—288. lapig.

I t t a derekas és tisztán szombatos énekek következnek: szombati 15, pénteki 8, hálaadás 5, összegyűjtés ünnepére 3, heteknek vagy ötvenedik napnak ünnepére 5, összegyűjtésnek vagy sátoros ünnepnek napjára 1, egy erős kálvinista praede-stinatiós ének, benne ily hely jő elé:

Kiválasztottad Uram mind az tieydet, Mégh teremtésnek előtte, az te fiaydat, Kiket te elöláttál és kiket megszámláltál, * És kiket szerettél, kik te szent akaratodat Követnij akarták (344—45 11.)

Tovább egy igen szép ének : A z ü d v e z ü 1 é s m ó d j a -r ó 1, bárminő vallásnak által gyönyörrel használható (345— 348 11.) ; megint egy unitárius ének : A z A t y a I s t e n é s F i a i r á n t i h á l a a d á s r ó l (348—350.) ; ezután jő a Pesah

l) Jaauár 8-án.

1 7 4 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

ünnepre val<5 5, pogácsás hétre 2, megint két mérsékelt zsidós, u j évre való 2, uj ének szombaton, N o t a : Oh Izrael szerető népein . . . . Leir ta az, a ki szerzette. (368—69. 11.) Nem tud-tam kilétét kinyomozni; ismét két erős zsidós ének, uj évre való 2 zsidós ének, 6 unitárius (376—386 11.) I t t mintegy el van rejtve két gyönyörű ének-töredék, közbül elveszvén egy levél, ra j ta elveszett — s tán örökre — az elsőnek utolsó, a másodiknak első része (386—387 11.); azután egy szép ének ( C a n t i o P u l c h r a ) : Bánatos szivem tekints az ég re ; ez-után Péchy Simonnak egy sajátkeziileg versben irt szép éneke (394 1.), megint egy más szép ének ( C a n t i o P u l c h r a ) . A 289 laptól a 376 lapig, tehá t a tisztán szombatos énekek Írá-sánál egy kéz irása, mit csak a 345—350 lapon szakit meg két unitárius éneknek két különböző egyén kezével beigtatása ; a 377 lapon kezdve a 399-ig kilenczféle kéz irása van. Ezek közt van a Péckyé is, mit saját orthogra pinájával egész kiterjedé-sében közlök azért, hogy az általam mélyen tisztelt Lugossy József ur meggyőződhessék ugy a Péchy theologiai irányának, mint verselésének eszmei és technikai jelleméről.

N o t a : Az gonoz termeszet. meg romlasarol.

Nomen ficl oris in Capitibus versuum.

Semmi ninczen ez feoldeon allatok keozzwl, Ki urat nem tartana tevemíeoiwl, Tiztiben iar minden uigan es eorwl, Ember is io ki erre uigan keszwl.

Im uysagot mutattya változással, Vijult holdnak tanitya peldaiaual, Tiztiben kell iarni sok vigiazassal, Draga wdeo ne follijon tuniasagal.

Mennieij seregek hiuatollyokban, Hiuen iarnak s wratt nagy hatalmaban Dwczyeojtik kegies meltosagaban, Embernek tanusagh ez zep peldaban.

Olij beolczien az Egeket teremptette, Magas karikakra felfwggeztette, Tengelyekre erössegeol rendelte, Cziuda sebes forgassal ereztette.

Noha feoldnek egnek minden Czillaghi, Nagiobbak sokkal hold keowül Sereghi, Meg is huzonnegi ora cziak az keozj, Hogi egez menny feoldet mind elkerwli.

Paraszt elme de ezt megh nem ertheti, Mert annira szemeuel nem neszheti, Nem tudgia hogy emberseg annak oka, Hogy ereotlen napfenij meg nem

lathatija. Ez feoldet kőzepbe felfwggeztette, Mély tengerrel keorwl megh eowedczette,

Emberekkel mindenwt betöltötte, Lelkes allatokkal gazdagga tette. Pusztansemmit sem wresennemhagijot, De mindennel beoueon mindentmeghrakot,

Hasinos erőt kiczidekben is adot, Tanolasra mindenben okot adot. Tudo dologh Istennek beoleziesege, Mindenekben teccik Cziuda ereie,

De hold ad okot sok elmelkedesre, Mert uy változást hoz minden ne-gijedben.

Sokfele ereje ez feoldiekben, Birodalma niawalyakon, wdeokeon, Titkos Ere ie íakoa es fwueken, Deorgheot Egen, uizeken es eíeleken.

XVÍ. SZÁZADI MAGYAR TIÍEOLOGUS ÉS KÖTTŐ, 1 7 5

Isten euuel holdott gazdagította, Cziudaiual ennyere raagaztalta Nepenek Innepét ez okon hatta, Hogij hirdessek ilij sok hatalmát raita.

Neki azért, nem holdnak innepelliwnk, Sziuel, szoual, meliwnkel eot diczjeriwk Sok Eőrőm Innepek utan erhesswnk, Eörök Inneplesseket most rémellwnk.

Finis.

A kézirat azonosságát kezeimben levő s általam külön-böző levéltárakban is látott számos eredeti levelei igazolják.

E Codexet correct czimlapja, az első rész kettős tárgy-mutatója s egy kéz által gondos leirása, mind a szerző nevé-nek, mind a munka keletkezési évének (habár nem épen a tény-nek megfelelőleg) meghatározása nagyobb irodalmi becsüké te-szi előttem ugy a Jancsó- mint a Kriza-féle Szombatos-Enek-Codexeknél, mely már azon tulajdonánál fogva is, hogy kelet-kezési ideje a XVI-ik századot csak négy évvel meghaladó időre van téve, a történeti igazsághoz közelebb jár és sok kétes kér-dést vagy egészen megvilágosit, vagy legalább annyira tisztáz, hogy már csak egy kis tér választ el azon látponttól, a hol e Codexnek mind szerzőjéről, mind keletkezési idejéről teljes bizonyosságu tudomást szerezhetünk.

E lát-pontot megtaláljuk az Erdélyi Muzeum kézirattárában levő (I. c z i k k e m b e n, a 4—5 lapon 1) a) b) jegy alat t futólag érintett) 1584—1586-ki (bizvást és érdem szerint ugy nevez-hető) B o g á t h i-C o d e x b en, miről épen ezért bővebben kell szólnom. Ez egy 4-edrétü magyar kézirat, kezdettől végig egy kéz 1608-ki igen jól olvasható, szabályos irása, mely kora irás-jellegét magán viseli ; kemény táblával egész barna bőrbe köt-ve, franczia aranyozott sarkmetszéssel és diszitéssel, melyen feljül e sarkirat van : BOGrATI MIKLÓS IOB SOLT., alol ez: FORDITASA Gr. (vagy C.) R. E., a harmadik levelen van ABG rendben egy egykorú nem teljes, a Codex utolsó két levelén folytatott , de igy sem egész T á r g y m u t a t ó , nem a sarkon megjelölt, 1586-n ir t első munkáról, hanem a másodikról, tud-niillik ugyanazon szerzőtől 1584-n i r t Z s o l t á r o k r ó l , ily alakban : INDEX L. A. sat. s a két helyen meg van jelölve a. CLI. Zsoltárból LXXXVIII. Szerfelett kis kerek, vén embe-res, de olvasható irás, a Codex-iró kézirásától egészen külön-böző. Ezután a 4-ik lapon van az első munka czime: PARA-P H R A S I S LIBRI JOB. sat. (mint már I- c z i k k e m b e n em-lítve volt) , elől Komis Farkashoz intézett kilencz latin pár-versből (distichon) álló ajánló-levéllel, melynek czime ez: A r -

iz

1 7 6 BOGÁTHI F A Z A K A S MIK1ÓS,

g u m e n t u m , D e d j c a t i o , et C a p i t a v e r s u u m , ezutáu a versek :

Pasiphilo puero festjuo tristis ademto Causam immatura de nece quaero páter . . . sat.

A 4-ik levél 2-ik oldalán a Bevezetés fölött e ráutalás olvasható:

Ad Notam: Tamazta az Is ten az Kereztienekre etc. Vei Tobiae: Minden embert erre zwuem zerent etc. Vei : Josepknek megmondom az ő Cronikájat etc. A négy vers-szakból álló B e v e z e t é s ez :

Pokol legene tob vagy io Eletwnkben, Giakran tudakoznak Bölczek bezedekben. Senkj Eggik nelkwl sinczen Eleteben, De nem tuggink mj io, mj nem Eletwnkben.

Az tudatlansagbol Ismernj nem tuggiuk. Betegseg, Zegenseg pokol, azt forgattjuk, Egesseg, urasag nag io azt kiáltjuk, Ez itelet közben, Istenwunket bántjuk.

Sokak kozt engem is Isten tapaztala, Testemben, házamban mjnap saniargata, Kinek Vruossagot Zent atjam mutata, Hog azzal nem gwlöl Irassal tanjta.

í rasban en Búmban Szent Jobra tekentek, Kit twkörwl vetet nekwnk u? Itelek, Isten, fiajnak kit megmagiarazek, Ezek közt magamnak keservemben szőlek.

Ezután kezdődik maga az Ének. C a p u t 1. Pogan nemzet wolt-e vag Sido nem tudom,

Hog Isten Zerette, hizem, mert oluasom, HVS (igy!) orzagban igen Jámbor ug olvasom, Igen tökelletes, Istenes azt latom . . . .

Tizenhat négy soros vers után következik a — C a p u t 2. Touabba gwlenek szentek ismeg Égben,

Mint fiak állották az Ur Elejben, Az Satan is köztök kit az Ur megkerde, Hog Világ Jarobol iött az azt felele.

Tiz vers-szak után következik a harmadik fejezet, i g y : CAP VT TERTIVM.

Megzolala vegre, atkoza az napot, Kin Zwlettetet volt, monda Job illien zot, Élvezzen az az nap, az kjn aniam hozot, Az ki j kin Atjamnak felölem hir iutot.

A XIV-ik fejezet elvégződése után következik : P A R S SECVNDA. CAPVT XV.

X V I . SZÁZADI MAGYAR THEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 177

A XXI-ik fejezet elvégződése után következik: T E R T I A PARS. CAP VT XXII. Eljphaz. 3. Jan. 1608.

A XXXI-ik fejezet után jő : QVARTA PARS. CAPYT XXXII.

A XXXVII-ik fejezet u tán : QVINTA PARS. CAPYT XXXVIII.

Jehouah (beszéde Jobbal.) E Jóbról való ének 32x/2 levélre terjed s mint a bibliá-

ban 42 részből, i t t XLI I fejezetből áll, öt Részre osztva, mit ezen Epilógus rekeszt be :

S u m m a L j b r j J o b j . Talam vagion olj kj summaiat akaria, Illj hozzu bezednek hog inkab tanoliia Noha méltó dolog hog ezt mjnd megragia, Ottan Egi Czomoban kötöm, igi is lassa* Ur tuggia czak hol, kj Jámbor ez világon, Vagion ugian Jámbor de csak ke-

ues vagion, De az tökelletlen azon szinen vagion, Kitakar az Isten hogi ember istuggion. Azért hogi ember is az Jámbort meglassa, Kesertettel Isten ugian megforgattia, Szerenczeiet, testet mjnd mas kepbe hozza, Hogy bwnösnek hizj wtet h a k j lattia.

Az eddigiek e Codex irási sajátságait eléggé föltüntet-vén: a továbbiakat a különböző olvasók kedveért ezélszerübb-nek látom mai orthograpliiával irva közleni. Ki mit vet beteghez, ám nyilván mutatá Jób három barátja, ki Jóbot dorgálá, Mintha bűnét tudná, maga azt nem látta, Hogy ily veszett mostan, azt bizony-

nak tar t ja . Az beteg másunnat vigasztalást várna, Az gonosz szerencse barátokat próbálna ; De három barátja Jóbot inkább bántja, Nem hogy nyavalyáját könyitette volna. Reménységében is az veszettet rontja, Hogy istentelennek az nyavalyást mondja, Hogy élő példákkal ő szavát támasztja, Istenről keveset tud nyilván muta t ja . Mennyi lator magát világon jól birja, Bőt ez világ javát többire az lakja. Az ki a szent törvényt sem tudja, sem tar t ja , Az jó szerencséjén jónak, az ki

vallja. Inkább ez világon hogy az jó illy árva, Az feltámadásnak ez nagy bizonysága, Hogy más világot vár, holott megtalálja, Az hatalmasoknak az mit i t te lhagya. Nincs azért senkinek itt arról értelme, Kiknek tűr vagy nem tűr Isten, csak

ezt higyje, Hogy jámborság jele nem az jó szerencse, Sem lator mind az kit elhagy a

szerencse. Az latrot is sokszor itt is lakoltatja, De térésért Isten sokáig nem bántja, Mert Atya és Orvos vesztét nem akarja, Az hosszú várással fiát hozzá várja. Kémélli szentit is és sokkal nem bántja, Mert ki mit vehet fel azt jobban ö tudja, Azért nem mindenre keze savát hányja, Mert jobbat sem talál, szüksége sem

tartja. IV

1 7 8 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

Oaztán az világnak ezt nagy példán hagyja, Két dolgot az szent Jób nyilván magyaráza:

JEgyik, hogy Istennek ez világra gondja, Kibe gonosz poklul, az jó meg jol járna. Reménységét senki marhában ne vetné, Az jó reménységgel magát el ne hinné, Tudná bizonynyal, hogy mindenik Istené, Az mit szabadon ad, szabadon elvenné. Nem igaz itélet tehát kit elhagynak, Hogy bűnösnek hiszszük, ha beteget látunk, Sőt az halálon tul majd semmit sem várunk, Azért a mig lehet torkunk ked-

vén lakunk.

Im ezt is másodszor az példa mutatja, Mi való jó s mi nem, igen kevés tudja , Isten ítéletit attól tovább látja, Mi tanácsból, mit tett, hinnünk mit akarna. Sok az gazdagságot legfő jónak tart ja , Ii.it az más világon sem tud, azt mutatja, Mindent mivel azért,Istent is elhagyja; Sok az egésséget, hosszas üdöt mondja. Ha mindenik, látjuk, szerencse laptája, Értsük mire való ha Isten azt adta, Mert azokkal Isten az embert gyakorija, Mint aranyat próba és az tűs mutatja. Ugyan mind egésség s mind nyavalya próba, I)e egyik aem az jó, ki nem go-

nosz soha, Minthogy a mi gonosz, az sem lehet jová, Sem ért, sem magyaráz, a ki ezt

nem tudja.

Mikor azért marhád vagy szined elveszi, Az jót akkor benned tisztítja, nem veszti,

Hogy ki voltál, értse, az ki dolgod érti, Vagy jo, vagy gonosz vagy, abban is-merteti.

Osztán még sok vagyon az titokban hátra, Mit miokból mivel Isten? nem mondotta,

De hogy néha taszit, azt tudnod megadta, Ez nagy Ur, Jób, neked summában ezt mondja,

Thordáa keseredék, az ki ezt gondola sat. (Lásd az I. c s i k k b e n 4-dik lapon.)

*

A kézirat második része Bogáthi F. Miklós S z e n t Dá-v i d Z s o l t á r ó n e k e i ezimü müve, ily kezdettel: PSALTE-BXVM DAV1DIS Carmine Hungarico redditum sat., mely (I. c z i k k e m b e n 4 - i k l a p o n ) már közölve levén: i t t csak tartal-mának az eddig ismerttektől eltéréseiről kell szólnom.

Első, a mi feltűnik, az, hogy a másoló a kéziratnak i t t is latin czimet adott, mint a Jób rímes v ersekké alakított köny-vei előtt, Bogáthiról, mint harmadik személyről szól, dicsérőleg jellemzi ót, első müvénél „ s a p i e n t i s s i m u s t l i e o l o g x i s " -nak, itt „Vir c l a r i s s i m u s , t h e o l o g u s s u i t e m p o r i s n o n p o s t r e mu su-nak mondja s az elsőben igy nevezi meg: A u t h o r e N i c o l a o P e l j d i s B o g a t k i o . A különbségek első tekintetre szembe ötlenek . . . . A czimből világos, hogy itt sem a mü eredeti kéziratával van dolgunk, hanem azt az

XVI. SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 7 9

őssi András (később Péchy Simon) szent-erzsébeti udvarában akkor virágzott iskolában levő valamelyik pap vagy tanító-mester másolta pártfogója vagy más számára. A zsoltárok szá-ma it t is CLI, de sok helyen van eltérés, bővités, irályi és ki-fejezési módosítás ; több zsoltárban elmaradt a bölcs és vallá-sos mondat, mert a versfők elváltozván, nem talált az ének-hez ; máshol a dallam más vagy egynél több, a mikre énekelni szokták, sőt mindjárt a legelső zsoltárnak vers-alakja és ryth-musa is egészen meg van változtatva, egyes szók betételével vagy a név- és igeragok szaporításával.

Nézzük e különbséget e l ő s z ö r a zsoltár megjelölésében. Az unitárius főtanoda példányában : PS: I—X. sat. a Mú-

zeuméban kiírva : PSALMUS I—X. sat . ; m á s o d s z o r : a zsol-tárok czimszavai s a dallamokra utalás a kettőben sok he-lyen különbözik, a Muzeuméban mindkettő hiányzik. Hy elté-réseket mutatnak az I. II. III. IV. zsoltárok, mig az V—IX. mindenben egyező, a X. XIV. XV-ben eltérés, XVI. XVII. XIX. XXVin. XLIX. egyezők, XX. XXI. XXIV. XXV. XXVH-ben el-térés. De haladjunk át az L-ik zsoltárra, ebben is van külön-bözés, a mint mindjárt ki lesz mutatva, a C. egyező, a CLI-ben az Akadémiáéban és unitárius főtanodáőban a dallam tréfá-san igy van megjelölve : J e r t e m e s s ü k e l a z s o l t á r t , a Muzeuméban csak ennyi van: J e r t e m e s s ü k sat. vagy: A k i v e t i s e g e d e l m é t sat- H a r m a d s z o r a verselési mód megfigyelése is ily eredményekre visz. A három első zsol-tárt, melyekben legtöbb változás van, e pont végére hagyom s kijelölöm az L-ik zsoltár különbözéseit. Ennek 4-ik vers-sza-kában az u n i t á r i u s f ő t a n o d á é b a n ez áll:

Égő, ropogó tűz forog o előtte, Iszonya sebes szél körösön körüle . . . .

A M ú z e u m é b a n egyebekben egyezik — — — — — — — — végén: köröslen környüle.

A C-ik zsoltár 1. versében az u n i t á r , f ő t a n o d . Az Urnák országul hálát adjatok, Énekkel, örömzengéssel néki szolgáljatok . . . .

A C-ik zsoltár 2. versében az u n i t á r , f ő t a n o d . Jertek sátorához szűvel, lélekkel Szine eleibe járjunk ( é n e k k e l , de kitörülve s helyette irva)

zengéssel. A M u z e u m é b a n az utolsó sor:

Szine eleibe járuljunk kellemes szentséggel.

1 8 0 BOGÁTHI F A Z A K A S MIK1ÓS,

Az u n i t á r , f ő t a n o d . 3. versében: Áldjátok, mondjátok: az Ur az Isten 1

A M u z e u m é b a n : Áldjátok, mondjátok: ez az Ur Isten!

A z u n i t á r i u s f ő t a n o d á é b a n a 4. versben: Bölcsen ő teremte, gondunk viseli, Mert népe vagyunk e földön, mezein juhai.

.. A M u z e u m é b a n : Bölcsen ő teremte s gondunk viselé, Mert népe vagyunk e földön s mezején juhai.

A C-ik zsoltár 5. versében az u n i t á r , f ő t a n o d . : Oltárihoz ugyan no menjetek fel, Szent háza kapuin, szentek! kelletek énekkel.

A M u z e u m é b a n : Szent háza kapuit, szentek! lássátok énekkel.

A 8. versben u n i t. f ő t a n . Zsoltár tizedik versében ily hűtőt jelente.

M u z e u m é b a n : Zsoltár tizedik versében hütit igy jelenté.

A CXÜII. zsoltárban az u n i t . f ő t a n , a 8-ik versben: Asszu kószáiból is ő vizet vehet, (Akad. m e r h e t . ) Márvány kőből nagy álló vizet vehet, Az szikacsban is vizeret ő lelhet, Bő forrást az kovából is ő tehet. (Akad. Bő forrást a kovából

is c s a k ő t e h e t . ) A M u z e u m é b a n :

Az Ur az kószáiból is vizet merhet, Márvány kőből nagy álló vizet vehet, Az szikacs kőben is vizet ő lelhet. Bő forrást az kovából is ő tehet.

A CLI-ik zsoltárban az u n i t á r , f ő t a n , a 2. versben: É n fejemből olyat lel ék . . .

A M u z e u m é b a n : Én fejemtől — — — —

A 8-ik versben az u n i t á r , f ő t a n . : Távol hagyitva ugy ütém, Homlok az földre leejtém . . . .

M u z e u m é b a n : Távol hagyitva ugy ütém Homlokban, földre elejtém . . . .

Az Akadémiáé az unitár, főtanodáéval egyezik, csak a 4-ik vers utóbbi sorában áll hibásan : ö n t e t é helyett : eotteté.

De legvilágosabban kitűnik mindkét Codexnek .1604-n hi-hetően Kolozsváratt, 1605. Szent-Erzsébeten készült másola-

X V I . SZÁZADI MAGYAR TIIEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 8 1

taiban az eddigelé ismeretlen eredetitől való számos önkényes eltérés, ha a legelső zsoltárt mindkét Codex szerint egész ki-terjedésben adom.

Unitárius főtanodai Codex szövege 1604-ből.

Jámbor és bölcs boldog és szent Istenét tudja, Az ki latrok útát látta, Soha nein nyomta; Tévelygő tudományt hallott, De nem vallotta, Vesztő hüt tanolni nem ment, Papját sem tartja

Az Jób élet útát hanem Csak tudakozza: Éjjel-nappal, ülve-járva Csak azt forgatja; Szivében és beszédében Az törvényt tart ja , Az nagy Isten nála szállott És szivét lakja.

Még ez jár ugy mint szép zöld fa, Ki parton termett. Kit sem hideg, sem az hév nyár Soha meg nem veszt; Idejében gazdájának Gyümölcsöt teremt, Hulló virággal, szép szinnel Urának nem vét.

Bátran elhidd nem igy jár, nem Az istentelen, Ki azt sem akarja tudni, Ha vagyon Isten. Az mit szeret, mind azt tudja, Hogy igaz törvény, Hanem ugy jár mint apró por Az forgó szelen.

Osztán mikor az szent Brió Székit leteszi, Szemét az bűnös emelni Reá sem meri, Jámborok közé állani Igen szégyenli; Mert nem egy uton jártak volt, Igen jól érti,

Szent-Erzsébeti Codex 1584-böl illetőleg 1608-ból.

Ádott és bölcs az az ember — Szent Dávid azt mondja, Az ki latrok útát látta, De soha nem nyomta; Tévelygő tudományt hallott, De azt nem vallotta, Vesztő hit tanolni sem ment, Papját sem tartotta.

Hanem az Jób élet útát Ő csak tudakozza: Éjjel nappal, ülve járva Ő csak azt forgat ja ; Szüvén, nyelvén, szemén, kezén Ő az törvényt tart ja , Az nagy Isten nála szállott, És ő szüvét tudja.

Ez ugyan jár mint a zöld fa Ki az parton termett, Kit az hideg, sem az heu nyár Soha meg nem vesztett. Idejében gazdájának Gyümölcsöt teremtett, Hulló virággal, szépséggel Urának nem vétett.

Nem igy jár, nem igy jár Higyjed im az istentelen, Ki azt sem akar ja tudni, Hogyha vagyon Isten; Az mit szeret, mind azt tudja, Hogy ugy s az az törvény; Szinte ugy jár néha polyva Mint forgó szeleken.

Tehát mikor az szent Biró Ő székit leteszi, Szemét az bűnös emelni Reája sem meri; Jámborok köziben állni Oly igen szégyenli, Mert nem egy úton jártak tol t Azt igen jól érti.

1 8 2 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

Rendben ott az Biró őket Azért őket ott az Biró Kétfelé h i j j a : lm kétfelé hijja, Az jámborokat dicséri, Az jámborokat dicséri, Áldja, megtartja, Áldja és megtartja, Az latrokat szidalmazza, Az latrokat szidalmazza Veszélyre hái yja, S nagy veszélyre hányja. Ha ki hinné, Zsoltár első Ha ki hinné, Zsoltár első Része ezt mon ja . Részben Dávid mondja.

A II . ü l . IV. zsoltáron oly sok az ily változtatás, hogy a czim-mondatnak ki kel let t hagyatni s csak az V-iknél kez-dődik az meg: U d v a r i V á d a s r ó l , a VI-ikban -. B e t e g e m b e r s igy tovább. De nem fárasztom vele az olvasó tü-relmét, csak annyit jegyzek meg, hogy a Muzenm példányában a javitás részint korábbi, részint a másolat elkészülte utáni, a mint mutat ják a sok : ő, a z t , d e, i m, o 1 y beszúrások, me-lyek a költeménynek nem hogy javára lennének, de azt ella-positják s prózaivá teszik. Én a kolozsvári unitárius főtanoda-beli Codexet correctebbnek tartom s kiadás esetében a szent-erzsébeti másoló javitásaira nem tudnék figyelemmel lenni. Ere-detileg azok kezében is a kolozsvárihoz hasonló példány állott, de tudákosságukban több zsoltárnak még alakját s versmérté-két is nem átallották megváltoztatni.

Jellemző e zsoltárokban, hogy azok vallásos része majd-nem egészen a Dávid F . énekes-könyvéből vett dallamokra van irva, melyek ma is megvannak az unitárius Énekes Könyvben, ilyenek a már emiitetteken kivül: a XXI. XXIII. XXV. XXIX. XXXV. XLJH. XLVI. LXX. LXXI. s több mások. A mik ki-maradtak, részint erős ó-testamentumi, részint nemzeties és tör-ténelmi jellegök miatt hagyat tak ki nagy kárával és hanyat-lására a vallásos buzgóságnak. Megfoghatlan, hogy a protes-táns ének-világból épen azok az énekszövegek és dallamok vesz-tek ki, melyek mellett őseink a vallásszabadság harczait vív-ták s az alkotmány sánczaiba beférkeztek. L u c r e t i a é s P a -l a t i c s n ó t á j a , az e g e r v á r i és L á s z l ó k i r á l y f o g -s á g á r ó 1 való ének, az : E n f e l e i m é s b a r á t i m , m e g -h a l l g a s s á t o k ! és: A r p á d v a l a f ő a k a p i t á n y s á g -b a n , most is megtenné hatását a magyar Vallásos kedélyre, szintúgy, mint K ö l c s e y h y m n u s z a és a S z ó z a t lelke-sítő hangjai. Vajha történetbuvárainknak ez énekek hangjegyeit feltalálni sikerülne!

Van egy zsoltár — a CXIX-ik, 84 pár-versből álló. mely-

XVI. SZÁZADI MAGYAR TiiEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 1 8 3

nek minden négy verse előtt a 22 betűs zsidó ABC egyik be-tűje áll latin kiejtéssel, igy : Alaph, Beth, Gimmel, stb. A kolozsvári unitárius főtanodáéban és az Akadémiáéban e betűk a jobb szélen vannak, az elsőben legelői e két szó van: P r i-m a h o r a, D-nél 3 bora, G-nél 6 hora, K-nál 9 hóra, N-nél 1 hora, P-nél 3 hora, R-nél 6 hora. Az erd. Muzeum példányában a betűk középen állnak. A kolozsvári unitár, főtan. 1627-iki Tordai-féle példányában latin betűkkel van megjelölve, igy: A. B. C. stb. az ebez ujabban leirva szintén mellé kötött Bogáthi-féle zsoltárokban a zsidó betűk latin jegyekkel vannak kiirva. Azt hiszem, ezt a zsidó eredetiből szöveghűség tekintetéből vették át, de unitárius istenitiszteletben használva nem voltak, mert ezek Dávid F. óta naponként csak reggeli és östeli iste-ni tiszteletet tartottak.

A CLI-ik zsoltár végén a muzeumi példányban e bezárás van : „Bevégeztetett Szent Dávid Zsoltárai leirása 1608-n Szent-Erzsébeten febr. 14. — F i n i s P s a 1 m o r u m D a v j d j c o r u m A n n o 1608. i n Z en t-E r s z éb e t h 14. f e b r . stb.

Ezután a Codexben Jákob 39 vers-szaku Éneke á l l : Jákob végrendelete = Testamentum Jacobi, Gen. 48. et 49; az első betűkben e czim-mondat foglaltatik : Az Testamentom az illyen bölcs atyától itt. N o t a : Jer emlékezzünk, stb.

Megint 22 versből álló más ily czimü: Mózes győzelmi Éneke --= Carmen Mosis Epicinion. II. könyve 15 v. czim-mon-data ez : Új dologról új ének keljen. N o t a : Jól lehet nagy sokakat. Ezután 15 négysoros versből álló Ének, Mózes IY-ik könyve XXI. fejezetére irva, ily czim a l a t t : Minden időre való Ének = Carmen Perpetuum stb. N o t a : Nagy hálát adjunk, stb.

Ezután szintén Mózes IV-ik könyve XXI. fejezete nyomán Ámorhens király dicsőítésére készült kilencz vers-szakból álló győ-zelmi Ének danczigi (Dantiscum) dallamra. Úgyszintén azon könyv XXII. XXIII. XXIV. fejezetei alapján a zsidók diesöité-sére s az idegen külső népek kisebbítésére készített 51 vers-szakból álló Ének ezen d a l l a m r a : Mi Urunk Isten, stb.

Ezután ily czimü, a zsidó poézis és keleti phantasia clas-sikus műremeke : Énekek-Éneke czimü költemény a XLV-ik zsol-tárral egy tárgyú*), áll I—VIII. fejezetből, bevezetéssel és

*) CANTICVM CANTICORVM ejusdem Argumenti cum Paalmo XLV. A vers-főkben e két vers-pár foglaltatik — Capita Versunm :

Ad thalamos Salamona suos agnosco Canentem Carmina Pannonio, digna lepore legj.

Quj quod abest, f i g u l j non est ex culpa sacratae, N i c o l e o linguae nosse negaatis opes.

1 8 4 BOGÁTHI FAZAKAS MIK1ÓS,

epilógussal. N ó t a : Abigail asszony históriája, stb. A beveze-tés négysoros vers, az I. fejezet 13, II . 15, I I I . 10, IY. 15, V. 17, VI. 12, VII . 12, VIII. 16, együt t : 117 vers. Bezárása két vers-szakban ez :

Vége vagyon i t t k i r á ly é n e k é n e k , K i t az irá3 h a i g a z á n mond b ö l c s n e k , N e m hiszem, h o g y igy beszé le t t n e j é n e k , A mint sz ine j e l e n t i az é n e k n e k , s t b .

Leghátul jő az E p i l ó g u s : Alkalmazás ( I n t e r p r e -t a t i o n mely 14 versből áll s a mint (az I. czikkben) ismer-tetve volt, igy végződik :

Imreh herczegh Emlékezeti napján, stb. (Lásd K e r . M a g -v e t ő I. füzet 5. lap.)

Bogáthi zsoltárainak negyedik példánya szintén a kolozs-vári unitárius főtanoda könyvtárában van meg, egybekötve a Thordai János unitárius ének-költő kéziratban levő 1627-diki ivrétii Zsoltár-Könyvével 1) egy kéz által s egy időben szépen leirva, kettős rovatu mutató táblával, melyek elsője a zsoltá-rokat, utolsója a lapokat jelöli meg. Thordai a maga müvét — a mint cziméből látszik — 1626. irta, de a ma meglevő példány 1679. másoltatott, CL zsoltárt foglal magában, a mennyi a szent Dávidé a bibliában Az unitárius főtanoda Bogáthi-Codexében van még egy, a CLI-ik, mint berekesztő. Thordai müve a 205 lapon igy végződik: „ F i n i s . Laus Deo, venia Reo. V. 1679." ő is tehát a bibliai zsoltárokat dolgozta fel. A CXlX-ikben a zsidó Abéce 22 betűje latin jegyekkel négy-négy vers-szak elé irva, igy fordul elé : A.B.C. sat. A dolgo-zás és a vers-szakok egészen mások, mint Bogáthiéi: egyhan-gúak, laposak, élénk szellem s költői hév nélkül. Bogáthi ha-sonlithatlanul felette áll társának. Nem csoda, hogy az egyház nem fogadta el s nem nyomatta ki.

') Szent D á v i d Ki rá ly ' S O L T Á R I , Magyaru l Í r a t t a k T H O R D A I J Á N O S ál-ta l . C O L O ' S V Á R A T T . A Z E G Y Is ten, a z J é z u s , az k i C h r i s t u s tudo-m á n y a s z e r i n t t i s z t e l ő k n e k Scho lá iokban 1627. e s z t e n d ő b e n . Az H a l h a -t a t l a n és l á t h a t a t l a n k i r á l y n a k , t sak a m a z E g y Bölcs I s t e n n e k , az ki-n e k e g y e d ü l vagyon ő m a g á t ó l h a l h a t a t l a n s á g a , a z k i az M e n y n e k , fö ld-nek egy egyedü l való T e r e m t ő i é n e k és B ö l c s g o n d u i s e l ő i é n e k az J é z u s Chr i s tus I s t e n é n e k és A t t y á n a k dütsöséges és ö r ö k k é á l d a n d ó S z e n t ne-vének t i s z t e s s é g h é r e ; a z k i é az Dütsöség , a z t i sz tességh , az Ország lás , az b i r o d a l o m és az h a t a l o m , mind e ö r e ö k e ö n e o r e ö k k é . A m e n , E z u t á n van egy i déze t a CYI. z so l t á rbó l .

XVI. SZÁZADI MAGYAR THEOLOGUS ÉS KÖLTŐ. 185

E Codexben Bogáthi zsoltárainak czime ez: SZENT DÁ-VID SÓLTARI különb különb nótákra szabva. MAGYAR nyelvre formáltattak BOGÁTHI MIKLÓS által, az Isten gyü-lekezetinek hasznára és lelki épületire 1605. esztendőben. . . . A belső oldal üres, a 2-iklevelen kezdődik az Ének-Könyve, i g y : Psalmus Primus. A vers-szakok első betűi e szót adják ki IAMB OR. Tovább ez áll: N o t a. sicut et Psal. 27. M e n y-n e k f ö l d n e k U r a , I s t e n e sat. E szövegben az 1604-ki példánytól csak lényegtelen eltérések látszanak ; e g y i k főbb, maga a czim és az év, m á s i k az, hogy a dallam, a mikre hi-vatkozás van, sok zsoltárnál más ; h a r m a d i k , hogy az Ll-ik zsoltárének it t hiányzik, n e g y e d i k , hogy a leiró Bogáthi -rímeiben itt-ott változást tett, ha például egy négyes vers-szakban egy rím-szó kétszer jö t t elé, a másoló egyiket szintén rímelő más szóval cserélte fel; S z t á r a y, S o m m e r s a T u r-r i s C l a u d i o p o l i t a n a történeti jelentőségű hivatkozások nem jőnek elé; szóval: a 64 év időkülönbsége, modernné tenni kivánó szellemét, Bogáthi tisztes ódonságu s igaz költői len-dületű nyelvén romboló hatását a Zsoltár-könyvnek nem elő-nyére gyakorolta. A Codex a 246-ik lapon a CL-ik zsoltárral végződik, igy : „Finis. Gloria Deo, Venia Reo. G. V. 1679. men-se febr." Ezután van a szintén kettős mutató tábla, minden ugyanazon kézzel irva. Minden mutatja, hogy ez egyszerű má-solat. A Codex előtt E p i g r a m m áll *), melynek irója Ma-róthi Kelemen és Béza nagy érdemeit magasztalja, hogy a ma-gyar templomi énekeket franczia nótákra t e t t é k ; de kiemeli Thordai János és Bogáthi Miklós szép magyarságú zsoltárfor-dítását is. Thordai munkája nem le t t volna teljes — úgymond — ha a Bogáthiét is hozzá le nem irták volna, mert —

Ennek is munkája, Kellemes nótája . . . sat-

Az Epigramm után idegen kézzel ez volt i rva : S c r i b a a p p o n e b a t g r a t u l a b u n d u s . Gyarló mü; ugy látszik, a másolóé, ki-létét neve kifejezett két betűjéből megmondani nem vagyok képes ; kedvét kereste azoknak, a kiknek a példányt készítette, melyet czime és keletkezési éve tesz fontossá, mert

') Epigramma in virum Reverendum quondam ac Doctissimum D. J o h a n -n e m T h o r d a n u m et virum non exiguae existimationis.D. N i c o l a u m B o g á t h i tanquam Authores Versionum hoc Yolumine con teu ta rum. . . Az első Zsoltár-Könyv 1—205, az utolsó (a Bogáthié) 1—245 ivrétü lap.

1 8 6 BOGÁTHI F. MIKLÓS XVI, SZ. MAGYAR THEOLOGUS ÉS KÖLTŐ.

ezek a fennismertettől eltérők, bizonyítván azon tényt, bogy a Bogátbi eredeti kézirata máig valahol ismeretlenül rejlik, s már a XVII-ik század első felében különböző másolók különböző évekre tették müve keletkezését.

Utolsó példány, a mit ismertetnem kell, az, a mit Kriza egy barátjáénak mondott, mely később az én birtokomba ke-rült. Ez Péchy Simon prózában fordított Zsoltár-könyve, mely-nek czime ez: Psalteriim cum explicationibus Vocnm non cuilibet obviarum, ex Hebraica M eritate Hnngarice translatum per Magni-ficum D. Simonem PecMum. Ezután mindjárt a czimlapon ez van:

Initium describendi sumpsi cum Anni praesentis. Miilesimi videlicet Sexcentesimi, Yigesimi noni secundum numerationem Christianori m. mensis Septenbris 28. die, sequenti scilicet die Solis post t ejunium Grodoliae.x)

Még alább: Laus Deo semper et ubique et dicat omnis populus. AMEN. Ezután kezdődik egyszerűen a Zsoltár-könyv í g y :

PSALMUS I. E zsoltár könyv mindenben különbözik Bogáthiétól: pró-

zában van, czimei mind mások, többnyire szent Dávidra vonat-kozók ; nótája nincs megírva egyiknek is ; minden zsoltárhoz a lap felére tudós exegetikai magyarázatot i r t maga Péchy; Öt részből áll, az I. tar t a XLI-kig bezárólag, hol ez áll: AZ SOLTIÉNAK MASADIK KÖNYVE KÖVETKEZIK ; a III-ik rész kezdődik a LXXIII-ik zsoltárnál; a IV-ik a XC-iknél; az V-ik a CVH-ik zsoltárnál. A zsidó A b é c e betűire abban két zsoltár van írva: a CXIX-dik, nyolcz-nyolcz vers-szakkal és a CXLV-ik egy-egy vers-szakkal. A betűk latinul vannak leírva? de zsidó betűvel is kijelölve. Péchy azt jegyzi meg, hogy azok Isten előtt oly kedves énekek, hogy a ki napjában háromszor elmondja, bizonyosan üdvezül. A CLl-ik zsoltár i t t nincs meg. Végződése ez: Legyen örökké dicsőség az magasságbeli Iste-nek Istenének és Uraknak Urának mindörökké.

S. P. translator. Finivit J. B.

Ez is másolat. Eredetije még lappang, de hogy Péchy fordította, S. P. = Simon P e c h y névaláírásából, bizonyos.

(Vége következik). J A K A B E L E K .

') Magyarul — Gedalja-böjt, zsidó naptár szériát Tisri íhónap 8. keresztény időssámlálás sserint September 23. vasárnapon,