138

Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

Embed Size (px)

DESCRIPTION

Nem mindennapi hely Vana-Kuuste, az észtországi városka: az itteni gyerekek iskolája valaha egy uradalom fényes kastélya volt, a település határában pedig ősi sírhalom magasodik, melyet számos legenda övez. A fiatal, végtelenül kíváncsi történelemtanárnő, Erika és lelkes diákjai a titkok nyomába erednek, ám az ártatlan, játékos felderítésnek induló kaland hamarosan komolyra fordul. Ép ésszel megmagyarázhatatlan, tragikus esetekre derül fény a múltból, s a kis csapat egyre hátborzongatóbb események középpontjában találja magát. Mindinkább úgy tűnik, nem pusztán a túlfűtött fantázia játékáról van szó – nyughatatlan lelkek kóborolnak a kastély és a sír környékén. A kalandvágyó fiatalokból szerveződő Okkultisták Klubjának tagjaira hárul a feladat, hogy megfejtsék a múlt titkait, és legyőzzék az átkot…Az észt írónő, Kersti Kivirüüt regénye első ízben olvasható magyar nyelven, s igazi különlegesség: rengeteg érdekességet tár olvasói elé Észtország történetéről, a kelták rejtélyes világáról – mindezt egy fordulatos, misztikus történetbe ágyazva.

Citation preview

Page 1: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja
Page 2: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

Kersti Kiviüüt

OOkkkkuullttiissttáákk KKlluubbjjaa

Budapest, 2012

Page 3: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

A fordítás alapját képező kiadás:

Kersti Kiviüüt Okultismiklubi

2009

Fordította: Rácz Nóra

Szerkesztette:

Vas Annamária

Borító: Burger István

Page 4: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

Az ír nyelvű kifejezések fordításában Aonghus és Lughaidh segítettek

a www.daltai.com fórumon.

Go raibh maith agat!

Page 5: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

5 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

AZ OKKULTISTÁK KLUBJA TAGOK

VERONIKA az egyetlen, akinek sikerül megmenekülnie FRÄNKI médium, aki ismeri a másvilágot, és úgy tűnik, hogy a másvilág is ismeri őt RENATE olyasvalaki, aki a szerelemért kész az életét is feláldozni Viktor ő az igazi... de kinek a számára? ANNABEL mágnes, aki nemcsak a szerelmes fiúkat vonzza be, hanem valami mást is TRISTAN minek tegye az ember meggondolatlanul tűzbe a kezét, ha van nála fogó? ERIKA TANÁRNŐ valakinek csak szemmel kell tartania a gyerekeket - már amennyire

Page 6: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 6

A KLUB TEVÉKENYSÉGÉNEK HELYSZÍNEI ISKOLA bús titkot rejtő egykori lovagi kastély FASOR jobbágy ősök által ültetett faóriások, melyeket átkok zápora öntözött HALOMSÍR ennek az August von Sieversnek senki nem tanította meg, hogy amit a halottakkal eltemettek, az a túlvilágé? ALAGÚT egy másik alagútba vezet - abba, amelyikről a tetszhalálból visszatértek mesélnek

Page 7: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

TARTALOM

ELŐSZÓ 8

1 NÉPRAJZEST 13

2 NAPKERÉK. 40

3 NYÉRSZIK 54

4 KI SÍR A FASORBAN? 66

5 A DOHÁNYZÁS KÁRTÉKONYSÁGÁRÓL 91

6 A LEGBÁTRABB LÁNY 102

7 A GRIANIDÁK ÖRÖKSÉGE 121

UTÓSZÓ 135

Page 8: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 8

ELŐSZÓ rika megállt az útelágazásnál, nehogy túl könnyelműen szánja rá magát arra a lépésre, melyet már régóta

szeretett volna megtenni. Több mint egy éve dolgozott a Vana-Kuustei Általános Iskolában történelem- és társadalomismeret-tanárként, ez idő alatt megannyiszor végigsétált a Vana-Kuuste és Sipe közti murvás úton. Nem mintha ez valamiféle praktikus jelentőséggel bírt volna, hanem az onnan nyíló lélegzetelállító látvány miatt. Az út, miután kiért Vana-Kuustéból, és letért a vőrui országúiról, egy darabon fölfelé kanyargóit, így a vándor szeme elé tárult Dél-Észtország változatos felszíni formáinak mesebeli, szélesvásznú képe, megtűzdelve szántófölddarabokkal, erdőfoltokkal, véletlenszerűen elszórt tanyákkal és a látóhatár peremén felbukkanó templomtoronnyal. Még Rebane falu egykori téeszének hatalmas, szovjet stílusú istállóépületei is egész idillien hatottak ebben a környezetben. A látványt azonban az úttól mintegy félversztányi távolságra, északra húzódó, a cári időkben ültetett vörösfenyő-juhar fasor tette páratlanná. Semmi, amit emberkéz telepített vagy a természet plántált, nem bontotta meg az egyszerre tiszteletet parancsoló és elbűvölő faóriások sorának összhangját, mely októberben túlragyogta a vana-kuustei kastélypark aranyát, most, novemberben viszont a csupasz, öreg fák az ónos ég szürke hátterével jobban hasonlítottak valóságos szörnyekre, mint valaha.

A Vana-Kuuste és Sipe közti makadámot Rebanéig egyetlen út sem keresztezte, leszámítva a tanyákra vezető ösvényeket. Közvetlenül a rebanei kereszteződés előtt viszont egy keskenyebb út tért le róla dél felé, ennek az elágazásánál állt most Erika. Ezt, mint valamennyi szántóföldi utat, az őszi mezei munkák után traktorkerekek mély barázdái szántották

E

Page 9: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

9 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

végig, melyek az éjjeli mínuszokban megfagytak, és leheletfinom dérszőnyegbe burkolóztak. Kissé távolabb onnan, ahol a traktornyomok a szántóföldre értek, bozóttal benőtt kőhalom magasodott két ősöreg nyírfával. Erika természetesen tisztában volt vele, hogy a kőhalom nem más, mint temetkezési hely. A murvás útról látszott is az oszlopra szögezett bádogtábla, mely felhívta a figyelmet a történelmi nevezetességre. Erika végre megtette a rég vágyott lépéseket a sír irányába. Eddig mindig sajnálkozva sietett el a kereszteződés mellett, hogy le ne késsé a Sipében megálló autóbuszt. Ezúttal viszont iskolai teendőit elhalasztotta másnapra, hogy legalább egy fél óra erejéig átadhassa magát az ősi temetkezési hely vizsgálatának. Történelemtanárként erkölcsi kötelességének érezte, hogy közelebbről megismerkedjen a kősírral.

„Régészeti emlék. Nyérsziki sírhalom. Kr. u. I. évezred vége - II. évezred eleje.” A távolról megpillantott tábla szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és nem ásási tilalomra hívta fel a figyelmet föld alatti elektromos vezeték miatt. Sőt, az információ Erika agytekervényeiben a józan gondolkodás határait feszegető fantázialavinát indított el. A Krisztus utáni I. évezred vége és a II. évezred eleje - ebben az időszakban alakult ki a mai Észtország ősi megyerendszere, vikingek jártak itt, Ugandi harcosai pedig Bölcs Jaroszláv és Izjaszláv támadó seregeivel vették föl a küzdelmet. Ez annyit jelent, hogy a föld mélye errefelé kijevi orosz kincsekkel van tele! Ezeken a gyerekes elképzeléseken még maga a tanárnő is elmosolyodott. Hosszú, száraz kórókat tépkedve, és az egymásra hányt gömbölyű kövek közt bukdácsolva Erika a két nyírfa felé iparkodott, 'melyek büszkén magasodtak a sírhalmot elborítani igyekvő bozót fölé. A nyírek alatt, a halom egyéb részeitől eltérően, alacsony volt a pázsit, mintha levágták volna. Bizonyára a déli pihenőjüket itt tartó munkások tekintélyes testtömege akadályozta meg nyáron a fű növését. Erika fogával lerángatta a kesztyűjét, és megsimogatta a nyugat felé eső nyírfa tövét. A szűzien fehér, papírvékony nyírfaháncsnak nyoma sem volt, a fa törzsét vastag, fekete, mohos kéreg borította, melynek néhány barázdája akár öt centi mély is lehetett. A tanárnő hátrahajtott fejjel vizsgálgatta a fa legfelső

Page 10: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 10

ágait. Érdekes, milyen öreg lehet ez a két nyír? Lehet, hogy épp ezek „bűnösek” a hely népi elnevezésében? Tudniillik Nyérszik a helyi nyelvjárásban nyírszigetet jelent. Erika megpróbálta átölelni a fa törzsét, ám reménytelennek tűnt, hogy ujjai összeérjenek. Ez a két fa méretben mindenképpen felvette a versenyt a juharóriásokkal.

A kelet felé eső nyír közelében Erika egy szokatlan alakú kőre lett figyelmes. Mintha a nyérsziki ősök egy kisebbfajta vándorkövet fűrészeltek volna ketté, így alkotva nem mindennapi asztalt. Cipője orrával ledörzsölte a fagyos mohát a kőről, és felállt a különös képződményre. A palatáblára emlékeztető, mohos kőóriás északésztországi miliőt kölcsönzött Nyérsziknek, amire a mellette növő, pásztorgyerek magasságú borókabokor csak rátett még egy lapáttal. A lapos követ akár oltárként is lehetett volna használni, ám hiányoztak róla az áldozókövekre jellemző mélyedések, így Erika pillanatnyilag nem tartotta valószínűnek a talpa alatti szikladarab rituális szerepét. Elvégre a természet bővelkedik különös alakú kövekben.

A sűrűsödő alkonyati sötét ráébresztette, hogy ideje mennie. Miközben kabátujjából előrázta karóráját, zsebéből pedig kihalászta a táskára akasztható fényvisszaverő prizmát, átsuhant agyán a gondolat, hogy Nyérszikre egyszer még érdemes lenne visszajönnie. És nem is egyedül, hanem néhány történelemszerető tanítvánnyal. Talán a legjobb lenne tavasszal, amikor a vén nyírfák rügyeznek. Még mindig a kő tetején ácsorogva Erika egy tiszteletteljes pillantással adózott a két öreg fának, és saját magát is meglepve rázendített egy ír népdalra, mely agyának ki tudja, melyik zugából bukkant elő: „Oro se do bheatha bhaile, oro se do bheatha bhaile...” A szöveget még akkor jegyezte meg, mikor rongyosra hallgatta a CD-t, melyen a harcos kelták e tradicionális éneke Sinead O’Connor nagyszerű előadásában szerepelt, „...oro se do bheatha bhaile! Anois ar theacht tsamhraidh...” KÍÍÍKSZ...! Igen, az öreg fák hajlamosak néhanapján ilyen hangot hallatni. Erika mégis megborzongott, mikor a kőhöz közelebbi nyír udvariatlanul megzavarta énekét. Minél inkább tompította látását az őszi gyorsasággal, feltartóztathatatlanul előrenyomuló sötét, annál élesebbé vált a hallása, így értette meg, hogy mióta a temetkezési helyen

Page 11: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

11 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

kutakodott, felélénkült a szél - a száraz fűszálak zizegve korbácsolták egymást. Rémülten hallgatózott, ám a gaz susogásában nem vélte fölfedezni léptek szabályos ritmusát. Nem, szerencsére ez mégiscsak a hirtelen föltámadt, jeges szél volt, mely minden szabályosságot nélkülözve borzolta a hervadt kórókat. Valami nehéz szárnycsapások kíséretében elrepült Erika feje fölött a nyírfák hegyének magasságában. Bagoly? Éjjeli rém? A temető körüli tágas mezők, melyek nappali világosságnál a messzeség édes sóvárgásával ajándékozták meg a szemlélőt, a sötétségbe temetve nyomasztóan hatottak. El innen! Ellenérzését legyűrve Erika elhagyta az immáron menedékként szolgáló sziklát, hogy belépjen a zizegő fű és bozót útvesztőjébe. Minden figyelmét a gomolygó sötétnek szentelve, rettegve attól, hogy bármelyik pillanatban megzörrenhetnek körülötte az ágak, nem is nézte, hová lép. Bal lába két kő közé szorult, mire elvesztette az egyensúlyát, és hanyatt vágódott, feje hatalmasat koppant az „oltáron”. Szeme előtt fényes pontocskák táncoltak, bénító fájdalom száguldott végig tarkójától a gerincvelején át a keresztcsontjáig. A komolyabb sérüléstől csak kötött sapkája mentette meg. Várt egy kicsit. Az ügyetlen lépés és az ütés okozta fájdalom enyhülése valamelyest csillapította az egész testén eluralkodó pánikrohamot, de csak időlegesen. Még mindig hanyatt fekve emberi hangot vélt felfedezni a fű zizegésében: „Is é do bheatha.” A démoni suttogás tisztán hallatszott, és Erika meg volt róla győződve, hogy nem agyrázkódás okozta hallucinációról van szó. Lelki szemei előtt megjelent a kelta mítoszokból ismert kép: összeaszott kezek nyúlnak ki a kövek közül, megragadják a nőt, és lehúzzák őt a halottak föld alatti birodalmába. Fejfájásáról megfeledkezve azon nyomban talpra szökkent. Csak lépéseire koncentrálva, melyek a megváltó makadámútra viszik, megpróbálta távol tartani gondolatait a holtaktól, aszott kezektől és más rémséges jelenésektől, melyeket nem tudott megnevezni, ám melyekről úgy hitte, hogy rögvest életre kelnek ott körülötte. A szántóföldre érve már futott, hátra se mert tekinteni, mert ÉREZTE, hogy nem egyedül jött el a sírhanttól. „Napkerék, napkerék - az ég tüzes korongja...” Erika tisztában volt vele, mennyire szánalmasnak tűnhet ez a külső szemlélő számára,

Page 12: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 12

de Olav Ehala és Jüri Üdi végtelenül pozitív gyermekdalának dúdolása biztos fegyvernek tűnt az őt üldöző félelmetes erők távol tartására.

A makadámútra érve megszabadult a kínzó gyötrelemtől. A közeli tanya udvarán álló reflektor fénye az út egy szakaszát is megvilágította. A civilizáció nyújtotta biztonságérzet bezárta az érzékek másvilágra nyíló kapuját. A homályba burkolózó halomra pillantva egy kicsit elszégyellte magát, hogy felnőtt nő létére rémeket látott a sötétben, és elsietett a buszmegálló irányába.

Page 13: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

13 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

1.

NÉPRAJZEST

rika, nem kéne még órára menned? - Már itt sem vagyok! - Az igazgatóhelyettes

megjegyzése nagyon is helyénvaló volt, Erika ugyanis az asztalán tornyosuló papírhalom kultúrrétegeiben a megfelelő taneszközök után kutatva már öt percet késett a nyolcadik osztály történelemórájáról. Gyorsan-gyorsan, füzetek, tankönyvek, napló, és uzsgyi, le a lépcsőn a földszinti történelemterembe!

Brrr... Bár némelyik radiátor olyannyira átforrósodott, hogy akár rántottát is lehetett volna sütni rajta, az iskolában meglehetősen hűvös volt. A régi kastély ötméteres belmagasságú termeinek kifűtése nem bizonyult könnyű feladatnak.

A 18. század végén az Ungern-Sternberg balti német nemesi család korábbi udvarházának helyére új, a kor ízlésének megfelelően neoklasszicista stílusú kastélyt építetett. Ez később a Zoeg, Liphardt és Sievers családok birtokába került. A 20. század viharai nem hagyták ugyan érintetlenül az épületet, de volt még, ami felidézze hajdani fényét. Az egykori lovagi rezidenciában most általános iskola működött, melynek bezárása az utóbbi időben többször napirendre került az alacsony tanulólétszám miatt. Ráadásul a kastélytól alig hét kilométerre fekvő tanyaközpontban nemrég egy vadiúj, az uniós előírásoknak minden tekintetben megfelelő iskolát avattak. De nem volt az a privilégium, mely Erikát, a történelemtanárnőt rá tudta volna bírni, hogy a régi kúria arisztokratizmusát egy halom gipszkartonra cserélje.

E

Page 14: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 14

- Szép jó napot kívánok minden kedves nyuszifülnek! - Ha egy kicsivel többet késel, tuti, hogy lelépünk. A Kuustei Általános Iskolában elfogadott volt az efféle

családias hangnem. Hat diák járt a nyolcadik osztályba - két fiú, négy lány. A

terem elhagyásának tervét felvázoló provokáció a pádon trónoló szőke, kék szemű, Viktor névre hallgató fiatalember szájából hangzott el.

- Engem meg szépen itt hagytatok volna. Ó, ti szégyentelenek! Viktor, légy olyan szíves lecihelődni a pad tetejéről!

- Viktor! Mondtak valamit! A kistanító hálás szerepét Veronika vállalta magára,

akinek lelkesedéséről és munkafegyelméről Erika szerint nem egy felnőtt vehetett volna példát, saját magát is beleértve. Veronika fiatal korát meghazudtoló vezetői rátermettségről is tanúbizonyságot tett - a hivatalos és nem hivatalos iskolai rendezvények többsége az ő befolyásának köszönhette megvalósulását. Viktor nem is szállt vitába az elhangzott utasítással. Erika meg volt róla győződve, hogy Viktor, a fiatal hímek szokásának megfelelően, vele hatalmi harcba bocsátkozott volna. A tanárnő azonban nem vette rossz néven az efféle csínyeket. Azonkívül, hogy Viktor tisztában volt azzal, hol a határ, ő volt az osztály vagy talán az egész iskola legtehetségesebb diákja. Soha senki nem látta a fiút elmélyülten tanulni, mégis játszva tett szert irigylésre méltó tudásanyagra a legkülönbözőbb területeken. Ráadásul ő volt az iskola sportcsillaga. Erika, aki kilenc évvel volt idősebb Viktornál, sem emberileg, sem szakmailag nem érezte szükségét annak, hogy egy olyan fiút irányítgasson, aki önneveléssel ilyen nagyszerű eredményt ért el a személyiségfejlődés terén életének tizennegyedik évére.

Viktorral úgy megjelenésben, mint vérmérsékletben szöges ellentétben állt osztálytársa, Tristan. Többnyire visszahúzódó, melankolikus benyomást tett, tanulmányi eredménye pedig gyakran volt elégtelen. Mélabús természete ellenére a sötét hajú Tristan szemmel láthatólag jobban vonzotta osztálytársnőit a mókamester Viktornál.

A lányok, Renate, Fränki és Annabel, három színes egyéniség. A szőke lófarkas, szürkés szemű

Page 15: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

15 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

Renate osztálytársnőinél sokkal fejlettebb anyai ösztönökről tett tanúbizonyságot. Szünetekben gyakran lehetett látni, hogy az alsósokat gardírozza. A kirándulásokon magára vállalta a tábori szakács feladatkörét, és veleszületett kulináris érzékének köszönhetően ezt nem is kifogásolta senki.

A törékeny alkatú, babaarcú Annabel ismételten összetörte egy helyi fiú szívét, ám akadt még elég megszállott hódolója, s mindegyikük azt remélte, hogy épp ő lesz az, aki elnyeri a csodaszép Annabel kizárólagos szimpátiáját.

Fränki ezzel szemben az a fajta lány volt, akit a nyugati popkultúra gót meghatározásával lehetne leginkább jellemezni - sötétlilára festett sörényével és feketével vastagon kihúzott szemével Erikát Morgan le Fay-re emlékeztette, a legendás varázslóra, Arthur király nővérére. Negyedik osztályig Fränkit mindenki a születési anyakönyvi kivonatában szereplő nevén, Merlének hívta. A harmadik év végi osztálykiránduláson Merle így fogalmazta meg végzetes vásárlási szándékát a mustveei Statoil benzinkútnál:

- Kérek egy fränkis hotdogot! Mivel az eladónak nem esett le azonnal, hogy a frankfurti

virslit bizony ilyen névvel is lehet illetni, a pillanatnyi adásszünet kellemes derültséget keltett az osztálytársak körében. Merlét legelőször Viktor nevezte Fränkinek, később a többi iskolatársa, végül pedig már a saját szülei is.

Fränkinek és Erikának volt egy közös titka. A tanárnő nemrég véletlenül rajtakapta diákját, amint a folyosón lévő tükörben csodálja a karját díszítő friss tetoválást. A tetkó egy kelta triszkelét ábrázolt, melynek szárai stilizált kutyafejekben végződtek. Az érzelmi éretlenséget és az ennek hatására meghozott felelőtlen döntést taglaló néhány perces előadást követően a pedagógus Erikát felváltotta a történész Erika, akiben kíváncsiság ébredt a sajátos kelta motívum eredete iránt. Fränki megígérte, hogy másnapra elhozza a könyvet, amelyből a szóban forgó tetoválás ötletét merítette.

Erika kérdő pillantását megelőzve Fränki egy nagy, nehéz, angol nyelvű művészeti enciklopédiát rángatott ki fekete farmeranyagból varrt táskájából.

Page 16: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 16

- Nézd csak! Ez az - vetette oda az album lapjait pörgetve, majd feketére lakkozott körmével a lap harmadát betöltő képre bökött.

Erika odahúzott egy széket, lehuppant Fränki mellé, és szakértő szemmel méregette az igényes kiadású könyv triszkeleillusztrációját. Alapon, melyet Fränki kikeresett Erikának, egy kora középkori, latin nyelvű kézirat részlete szerepelt. Egy ismeretlen ír szerzetes sárgás és vöröses tónusokat használva, aprólékos részletességgel rajzolt meg egy elragadó triszkelefigurát. A száraiból kinövő, vicsorgó kutyafejek élő lángnyelvekként hatottak. Erika úgy érezte, hogy a kép fölött kiválóan helyre lehetne állítani a hidegtől elgémberedett ujjak vérkeringését.

- Klassz, mi? - faggatta Fränki diadalmasan a tanárnőjét. - Mikor megláttam a képet, egészen különös érzésem támadt. Rögtön meg kellett csináltatnom magamnak.

- Mit csináltattál te magadnak? - Annabelnek még a hangja is olyan édes volt, mint egy zselés szaloncukor.

- Megcsináltattam tetkónak ezt a képet. - Mutasd! - kiáltotta egyszerre Renate, Annabel, Veronika

és Viktor. Egy pillanatra még Tristan is odafigyelt, de a vetkőző Fränki láttára diszkréten elfordította a fejét.

- Ennyire talán ne vetkőzz le, hideg van! - intette Erika anyáskodva Morgan újabb kiadását.

- Semmi pánik, én aztán nem vagyok fázós! Ide nézzetek! - Fränki pólója hosszú ujját feltűrve mutatta osztálytársainak a karját díszítő művészi alkotást.

- Fúj, mitől ilyen repedezett? - Varas még. - Mintha már láttam volna ezt valahol. Fränki lekicsinylő pillantást vetett Annabelre. - Erősen kétlem, hogy ezt te bárhol is láttad. De mit jelent

a jel egyáltalán? A kérdés a tanárnőnek szólt, aki egészen belefeledkezett a

könyvben látható háromlábú élőlény vizsgálatába. - A kép alatt csak annyi szerepel, hogy „Illusztráció a

clonmacnoise-i kolostor egy 11. századi kéziratából.” - Ezt én is tudom. Mondj valami újat! Erika elgondolkozva simította végig a drága könyv fényes

lapját, és homlokát ráncolva így szólt:

Page 17: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

17 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- A triszkele önmagában napszimbólum... a kutyák pedig rontáselhárító szereppel bírtak a kelta mitológiában.

- Sirály! Mágia! Ez bejön! - Fränki a tanárnő eszmefuttatásából csak a neki tetsző szót szűrte ki. - A suliban is lehetne mágiaóra.

- Nem elég neked, hogy a tanárok mind boszorkányok? - kérdezte Erika baráti szarkazmussal.

- Tudod, mire gondolok. Tanulhatnánk valami olyat, mint Harry Potter Roxfortban.

Erika becsukta az enciklopédiát, átnyújtotta Fränkinek, és visszatért a számára kijelölt helyre, a tábla és a tanári asztal közé. Úgy döntött, felhasználja a Hány Potter-kultuszt saját tárgya népszerűsítésére.

- Egyébként mikor őseink még kémény nélküli kunyhókban laktak, és folyamatosan enyhe füstmérgezésben szenvedtek, százszor több mágia és természetfölötti élőlény volt jelen az észtek mindennapjaiban, mint az egész Roxfortban együttvéve. Valamelyik jeles napon akár rendezhetnénk is egy néprajzi estet.

- Holnapután Márton-nap! - Igaz! Mentek mártonjárásra? - Ahhoz már egy kicsit öregek vagyunk. - Ó, ti vén csontok... - Helyette viszont tényleg tarthatnánk az iskolában egy

néprajzi témájú ismeretterjesztő estet, ha benne vagy. Erika ránézett Veronikára, és megpróbálta kitalálni, vajon

a „néprajzi témájú ismeretterjesztő est” a tanerő beetetésére szolgál-e, vagy a lány komolyan gondolja a fenti szavakat.

- A lényeg, hogy a szüleitek elengedjenek titeket este az iskolába.

- Nem éjszakázhatnánk itt? - Itt éjszakázni?! Ez egy kicsit formabontó ötlet... Meg

kell beszélnem a vezetőséggel. És még egyszer: a szüleitek engedélye a rendezvény előfeltétele.

Ekkor Erika pillantása Tristanon állapodott meg, aki zavarodottságában vagy merő unalomból kinyitotta tankönyvét annál a fejezetnél, mely az újkori Európa ipari forradalmát tárgyalta.

- Ez igen, Tristan! - dicsérte meg a tanárnő.

Page 18: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 18

- Szerencsére akad még valaki az osztályban, aki tisztában van vele, hogy valójában milyen céllal is gyűltünk össze ebben a teremben. Az elkövetkező fél órát az ipari forradalomnak szenteljük. Legyetek szívesek kinyitni a tankönyvet a harminckettedik oldalon!

- Veronika! A hálózsák a szekrény alsó fiókjában van. - Már megtaláltam. - Mikor érsz holnap haza? És kik mennek erre a bizonyos

néprajzestre? - Délelőtt tíz-tizenegy körül jövök, ott lesz az egész

osztály. Még Tristan is! - számolt be a tükör előtt sötétbarna sörényét fésülgető lány.

- Anya, el is felejtettem a nagy újságot! Képzeld, Fränki tetoválást csináltatott magának!

A varrógép zakatolásában drámai szünet állt be. - Ez a lány tényleg teljesen meghibbant! Mit szólt hozzá

Karmen? - Szerintem Fränki nem merte még elmondani otthon. - Nem csoda! Én a saját lányomnak bizony szobafogságot

szabnék ki. - Anya, ne nézz így rám! Én soha nem csináltatnék

magamnak tetkót. - Merem remélni. - Az anyai felügyelet pihenőt tarthatott,

a varrógéptű pedig folytathatta a nadrág kiszabott darabjainak összeöltését.

- Aludjatok is ám az éjjel! Ez utóbbi figyelmeztetés bizony pusztába kiáltott szó volt,

mert Veronika már lelkesen baktatott az iskola felé. Az elmúlt huszonnégy óra során a felhőréteg megritkult.

A bús, sötétszürke foszlányok lassan úsztak át az újhold vékony sarlóján.

- Újhold, újhold! Te öregszel, én fiatalodom!*

* Egyes népek hiedelmei szerint az újholdnak fiatalító hatása van.

Page 19: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

19 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Veronika komolyan vette a néprajzestet, és az internet adta lehetőségekhez mérten beleásta magát az észt népköltészet tanulmányozásába.

Előző nap Erika az igazgatót is tájékoztatta, hogy a nyolcadik osztály néprajzestet szeretne szervezni. Helyesebben néprajzéjszakát. Némi tárgyalás után az igazgató beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy a gyerekek írásbeli engedélyt kérnek szüleiktől, miszerint az iskolában éjszakázhatnak. Természetesen szép számmal voltak diákok és tanárok egyaránt, akik sokatmondó mosollyal csóválták a fejüket, nem bírva napirendre térni afölött, hogy vannak olyan elvetemültek, akik nem bírnak nyugodtan megmaradni éjjel otthon. De irigykedő és vágyakozó tekintetekkel is lehetett találkozni, főként az alsóbb osztályok tanulóinak körében, akiknek ereiben még nagyobb koncentrációban buzgott a kalandvágy.

Veronikának falusi gyerek létére szokatlanul rövid utat kellett megtennie az iskoláig. A téesz fennállásának idején a kastély szomszédságában kétemeletes házak épültek. Veronika a sulihoz legközelebb esőben lakott.

Még mielőtt elővette volna a telefonját, hogy érkezését tudassa a tanárnővel, hallotta, amint az iskola bejárati ajtajának zárjában elfordul a kulcs.

- Az ablakból láttam, hogy jössz - mondta Erika, miközben bezárta az ajtót Veronika mögött. - A többiek már mind itt vannak. Rakd le a táskádat az aulában, hozd a zseblámpát, és már mehetünk is.

Erika úgy tervezte, hogy a néprajzest fő attrakciójaként meglátogatják a nyérsziki temetőt. Ez egyrészt kellően kifárasztja majd a gyerekeket ahhoz, hogy reménykedni lehessen egy kis éjszakai pihenésben. Másrészt nem hagyta nyugodni a néhány nappal azelőtti kirándulás emléke. Erika már aznap este meg volt róla győződve, hogy a fű susogásában hallott hangok az agyrázkódás számlájára írhatók, a többi pedig élénk fantáziájának szüleménye. Mégis, lélektanilag szükségét érezte annak, hogy végleg leszámoljon az átélt rettegéssel. Nem valószínű, hogy a pokolfajzatoknak kedvük kerekedne az ijesztgetésre a vidám ifjak közelében, így a sírhalomról ezúttal talán kellemesebb emlékeket hozhat magával.

Page 20: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 20

Úgy gondolta, a fasorban mennek a régi vőrui országútig, onnan pedig a makadámúton Sipe felé.

- Tudtátok, hogy a fasorban kísértetek járnak? - kérdezte Viktor. - A fejedben, ott járnak kísértetek, ne beszélj már

ökörségeket! - ráncolta a homlokát Tristan. - Márpedig ez így van. Majd meglátjátok, ha odaérünk! - Anyukám és a nagymamám többször láttak egy világító

alakot a fasorban - jegyezte meg Annabel. - Na látjátok! - kiáltott fel Viktor diadalmasan. - Én a

sétány végén lánccsörgést hallottam kiszűrődni az erdőből. Tristan zseblámpájával többször egymás után Viktor és

Annabel arcába világított. - A pupillátok egész normálisnak tűnik. Akkor meg

honnan veszitek ezt a szöveget? - Tényleg hallottam. - Persze hogy hallottad. Az erdősáv mögött ott a tanya. A

tehenek láncát hallottad csörögni. - Nem, a fák közül jött a hang. - Erika, te hiszel a kísértetekben? A provokatív kérdés, melyet Renate a tanárnőhöz intézett,

még Viktor és Tristan vitáját is félbeszakította. - Végül is... Történészként nagyon boldoggá tenne, ha

találkoznék néhánnyal. Meghívnám őket töriórára, hogy tartsanak nektek egy kis előadást a rég múlt időkről - próbálta Erika elviccelni a dolgot.

- Arra, hogy valaha is kísértetekkel találkozzunk, most a legjobbak a kilátásaink. A régi észtek a lelkek havának nevezték a novembert. Sőt, egyes verziók szerint őseink Mártonkor a rémek napját ünnepelték - villogtatta meg Veronika újonnan szerzett ismereteit.

A társaság eközben átkelt a Tartu-Orava vasút vonalán, megmászott egy dombot, és leereszkedett annak nyugati oldalán. Nem sokkal előttük női sírás törte meg a csendet. Az éjszakai vándorok összerezzentek.

- Bagoly - nyugtatta őket Erika. - Teljesen veszélytelen, csak a hangja vérfagyasztó.

- Én félek - nyöszörgött Annabel a tanárnő közelében keresve védelmet.

- Én is. - Renate Erika másik oldalára húzódott.

Page 21: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

21 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Cidrizés helyett nézzétek inkább, milyen szép! A fasor romantikájára Erika már ez előző tanév

szeptemberében felfigyelt, mikor a vénasszonyok nyarának lassan fogyó melegében a vörösfenyők és juharok még zöld színben pompáztak. Mivel a sétány nyugati szakaszát a vasút több mint hetven éve elvágta az úttól, az néhány mezőgazdasági gépet leszámítva mentes volt a járműforgalomtól. így a fák közti ösvényt otthonosan benőtte a fű. A fasor északi vonalát sűrűn egymás mellé ültetett vörösfenyők, a délit ritkásabb juharok alkották. A vörösfenyő számbeli fölénye miatt jobban feltűnt a távoli szemlélőnek, így a népnyelv az utat a juharokkal szemben igazságtalanul vörösfenyősornak nevezte. Ám méltóság tekintetében a juharok egy fikarcnyit sem maradtak alul. Királyi fenségüket épp a fasorban sétálók számára bontakoztatták ki a leghatásosabban. Habár tüskés szomszédaiknál egy-két méterrel alacsonyabbra nőttek, a ritkább ültetés lehetőséget adott arra, hogy széltében terjeszkedjenek. A kelet-nyugati irányban terebélyesedő, vastag törzseken fürtökben csüngtek a legváltozatosabb mohafajok - a déli napnak nem volt könnyű a büszke juharóriások ágai közt áttörve megvilágítania a sétányt.

Ám sötétedés után Erika még sosem járt a fasorban. Az út két oldalán magasodó, öreg fák arisztokratikus oszlopcsarnokot alkottak, így a közöttük sétáló valóságos kékvérűnek érezhette magát. A csupasz ágak hátterében ragyogott a csillagos ég, melyet nem tudott elhomályosítani a még erőtlen hold. Zseblámpájával a fák törzsére világítva Erika észrevette, hogy azokon elszenesült, fekete barázdák látszanak - villámcsapások emlékei. Mivel a fasor büszkén magasodott a mező közepén, a tanárnő ezeknek a nyomoknak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A sétány, ha egyenesen előre tekintett az ember, sötétlő alagútra emlékeztetett, melynek végét az az erdősáv szegélyezte, ahonnan Viktor lánccsörgést vélt hallani.

A törékeny Annabelt pánikroham kerülgette. - Én nem merek továbbmenni, lehet, hogy ott kísértetek

járnak. Sétáljunk vissza az útra, és tegyünk inkább egy kerülőt!

Page 22: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 22

- Nem, erre megyünk. Ne félj, Annabel, sokan vagyunk! - győzködte Viktor.

- Te aztán nagy szadista vagy, Viktor - dohogott Erika. - Először halálra ijeszted a lányokat a rémmeséiddel, aztán meg beparancsolod őket a fák közé.

- Én ugyan nem félek! - ellenkezett Veronika. - Nagyon is szeretném látni azokat a kísérteteket. Fränki csatlakozott Veronikához. - Egyetértek. Nekem borzasztóan bejön ez a sétány;

valahogy jó a kisugárzása. Ha erre megyek haza, mindig olyan érzésem támad, mintha A Gyűrűk Urába, vagy valamilyen csodavilágba tévedtem volna.

Fränki, a fantasztikus irodalom szerelmese álláspontja ismertetésekor ritkán használt bármilyen racionalitásra utaló kifejezést, mint például „Úgy gondolom...” vagy „Arra a következtetésre jutottam...”, ehelyett viszont barátai és ismerősei alapos tájékoztatást kaptak érzelmeiről és megérzéseiről.

A kései korzózók egyre közelebb jutottak a kísértetjárta erdősávhoz. A csapat élén Viktor lépkedett lelkesen, mögötte Veronika és Fränki. Renate és Annabel a tanárnőt közrefogva egy kicsit hátrébb, végül pedig, a társaságtól lemaradva, Tristan. Erikát egészen meglepte, hogy a fiú eljött az éjszakai programra. A melegszívű Tristan hideg közönnyel viseltetett mindennemű szellemi érték iránt. Valószínűleg nem a néprajzi érdeklődés csábította az iskolai éjszakázásra, hanem valamelyik osztálytársnőjének jelenléte. De vajon kié? Erika Annabelre voksolt volna, de tizenéveseknél soha nem lehet tudni - annyira tehetségesen tudják álcázni legtitkosabb érzelmeiket.

Az erdősáv most épp a kirándulók mellett sötétlett. Még Veronika és Fränki is közelebb húzódtak a tanárnőhöz, és félve pillantottak a facsoport felé.

- Hallottátok? - Viktor boldogabban kiáltott fel, mintha nyert volna a lottón.

- Ne kezdd már megint! - jajdult föl egyszerre Annabel és Renate.

- Komolyan kérdeztem. A fák közül lánccsörgést lehetett hallani.

Page 23: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

23 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Én aztán semmit sem hallottam - szólt teljes meggyőződéssel Erika.

Viktor azonban nem hagyta annyiban a dolgot: - Én viszont igen. Megyek, megnézem közelebbről. Óvatosan belépett a fák közé. - Na? - Veronika zseblámpájával próbált neki világítani,

ám az út menti fatörzsekről és ágakról visszaverődő fény még félelmetesebbé tette az erdő sötétjét.

- Mintha valami fehér alakot látnék. Veronika válaszolni akart, de torkára fagyott a szó, és

halálra vált ábrázattal meredt a tanárnőre. LÁNCCSÖRGÉS ÁFÁK KÖZÜL! Eltéveszthetetlenül és vérfagyasztóan közelről. Renate és Annabel nem kímélte a hangszálait - a két lány éles sikolyát az éjszaka csendjében valószínűleg még a szomszéd faluban is meghallották. Erika egészen összezavarodott. A kősíron történtek után tudatalattija hajlandó volt befogadni bármit, akár még lánccsörgető kísértetek létezését is.

Veronika tekintete Viktort kereste, aki már olyan mélyen bent járt a fák között, hogy alig látszott.

- Viktor, te nem is félsz? - Egy kicsit azért igen. Ezek a láncos rémek akár rá is

támadhatnak az élőkre. Tristan csak most ért az erdősávhoz. A magával hozott

bagószag arról árulkodott, hogy a fiú egészségkárosító szenvedélyének hódolt az imént. Magabiztosan lépett be a fák közé. Az erdőből ágreccsenések, lánccsörgés és Tristan ingerült megjegyzése hallatszott:

- Épp erre számítottam! Mekkora egy köcsög vagy te, Viktor!

Viktor a sértésre szívből jövő kacagással válaszolt. A két fiú kilépett a kísértetek erdejéből. Tristan egy hosszú láncot dobott le az út szélére, a társaság pedig elindult a sírhant felé.

- Hogy bevettétek! - Viktor még mindig nem bírta abbahagyni a nevetést. - Ti aztán tényleg nagy lúzerek vagyok!

Fränki, aki ez idáig csendben szemlélte Viktor előadását, végre megszólalt:

- Nem sok hiányzott, hogy elhiggyem, mégsem féltem, mert nem éreztem semmit.

Page 24: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 24

- Hogy mit nem? - Egyszerűen... nem éreztem semmit... Ez a fasor

valahogy túl jó ahhoz. - Majd érzékelve, hogy a többiek nem igazán értik, miről beszél, inkább témát váltott. - Erika, te viszont úgy festesz, mint aki rémeket látott.

Erika hallgatott, mert érezte, hogy a másiknak igaza van. A tanárnő és Fränki pillantása találkozott egy szemvillanásnyi időre a „lánc-affér” idején, és Erika meg mert volna rá esküdni, hogy Fränki arcán mosolyt látott átsuhanni. Erre pedig csakis az ő ábrázata adhatott okot.

- Szerettem volna hinni a mesében. Mondtam már, hogy nem lenne semmi kifogásom a kísértetekkel való találkozó ellen - magyarázta Erika meglehetősen ügyefogyottan a bizonyítványát.

A társaság felszabadult beszélgetés és kacajok kíséretében követte a Vana-Kuuste-Sipe vasút nyomvonalát. A rémület még friss élménye, melyről aztán kiderült, nem más, mint beugratás, még Renatét és Annabelt is szemmel láthatólag felbátorította. A kősír felé közeledve Erika megkönnyebbült: úgy tűnt, hogy jó döntést hozott, a fiatalok életvidám kisugárzása minden bizonnyal távol tartja az éjjeli rémeket. Elérkeztek az útelágazáshoz, ahol ő egy héttel korábban kíváncsian álldogált, majd nem sokkal később fejvesztve menekült. A kis csapat megállt.

- A hely, ahová megyünk, szent - magyarázta a tanárnő. - A sírhant nyírfái alatt ősi kuusteiek nyugszanak, akik ezer évvel ezelőtt itt sétáltak: a mi őseink.

- Kincsek is lehetnek ott? - érdeklődött Viktor. Erika elmosolyodott: - Az én fejemben is megfordult ez a gondolat. Észt

régészek nem végeztek itt ásatásokat, a romantikus beállítottságú balti német arisztokrácia viszont annak idején komolyan érdeklődött az itteniek őstörténete iránt. Aztán meg a mi vidékünk soha nem volt mentes a sírrablóktól, úgyhogy nem sok esélyt látok arra, hogy ez a földdarab még kincseket rejtsen.

- Érzek valamit! - Minden tekintet Fränkire szegeződött, annyira szuggesztíven hatott az elsuttogott mondat. A lány félig lehunyt szemmel kémlelte a sírhalmot.

Page 25: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

25 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Fränki, kérlek, ne hozd ránk a frászt! - kérlelte sírós hangon Annabel.

- Mit érzel, azt, hogy pisilned kell? Menj, rendezd el a dolgot ott a fa mögött, rögtön elmúlik minden furcsa érzésed, meglátod! - Tristan nem volt fogékony a kísértettörténetekre.

Fränki villámló tekintettel fordult felé. - Ökör! Az az érzésem, hogy a kőhalmon van valami. Én

ugyan nem mennék most oda. Sötétben semmiképp. Erika már korábban felfigyelt Fränki megérzéseire.

Nemegyszer volt szemtanúja, hogy dolgozat előtt Fränki a tananyag azon részeit ismétli át, amelyekre a felmérő kérdései vonatkoztak. A sírhanttal kapcsolatos személyes élményét is figyelembe véve Erika úgy érezte, a lány védelmére kell kelnie.

- Én hiszek Fränki megérzéseiben. Az ősidőkből származó temetkezési helyeknek valóban lehet valamiféle metafizikai kisugárzása, nemhiába tartották ezeket a régiek szent helyeknek. Mégis úgy gondolom, hogy ha már idáig elgyalogoltunk, nem kéne a cél előtt visszafordulnunk.

- Menjetek csak, én itt maradok. - Fränki hajthatatlannak tűnt.

- Fränki, nem gondolod, hogy sokkal félelmetesebb itt ácsorogni egyedül, mint eljönni velünk együtt a sírhoz? - próbálta meggyőzni Veronika.

- Én aztán semmiképpen nem megyek oda. Viktor legyintett. - Nagylány vagy, te tudod. Én mindenesetre megyek. - Viktor, várj! - Veronika Viktor után szaladt, és a karjába

csimpaszkodott. Tristan, Annabel és Renate követték őket. Erika ott maradt Fränkivel az útelágazásnál.

- Fränki, le tudnád írni egy kicsit pontosabban, hogy mi az, amit érzel?

- Miért kérded? - Mert nekem is vannak kételyeim a sírral kapcsolatban,

melyeket józan ésszel magamnak sem merek beismerni. - Valami... - Fränki tekintetét a kőhalomra szegezve

próbálta szavakkal leírni azokat az energiacsápokat, melyek elfojtották az ő képzeletbeli napsugarait, és megtiltották, hogy egy lépést is tegyen a sötétben alig kivehető, rosszat sejtető hely felé. - Valamiféle erő van ott. Hatalmas erő.

Page 26: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 26

- Gonosz ez az erő? - Nem, csak... nagyon-nagyon el van ott szúrva valami. - Hogy érted ezt? Fränki és a tanárnő eszmecseréjét egyszerre Veronika

kiáltása szakította félbe: - Erika! Gyere gyorsan! Van itt valami! Erika aggodalmasan tette Fränki vállára a kezét. - Biztos, hogy nem fogsz itt félni egyedül? - Tuti; itt sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Veronika és Viktor a síron lévő lapos kövön térdeltek, és

a kezük ügyébe eső segédeszközökkel próbálták azt megtisztítani a mohától. A tanárnőt Veronika tájékoztatta:

- Valamiféle rovátkákat találtunk, nézd! Szerinted mik lehetnek ezek?

Erika kivette Tristan kezéből a zseblámpát, és odalépett, hogy közelebbről szemügyre vegye a gyerekek felfedezését. Egy vízszintes vonalból körülbelül arasznyi hosszúságú, függőleges rovások indultak ki, két sorba és kisebb csoportokba rendezve.

- Azt a betyár! Ezt mindenképpen meg kell vizsgálni világosban is. - Erika hangjában az izgatottság mellett egy kis irigység is érződött, amiért ő akkor délután nem vette észre ezeket a rovátkákat. - Szerintem egy korabeli jószágösszeírás dokumentációjáról lehet szó.

Veronikának más volt a véleménye: - Talán azt jegyezték föl, hány halottat temettek ide. - Érdekes elképzelés, de mi célból számlálták volna össze

az ősésztek a halottakat? Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy ezek a rovátkák nem a történelem előtti időből származnak, legfeljebb néhány száz évesek lehetnek. A lelet azonban mindenképpen figyelemre méltó. A kősírhoz való zarándoklat nem volt hiábavaló.

- Szerintem igenis ősi üzenetről van szó. - Veronika nem hagyta annyiban a dolgot. - Pár száz évvel ezelőtt már sokkal kézenfekvőbb lehetőségek álltak rendelkezésére annak, aki nyilvántartást akart vezetni. Minek bajlódtak volna rovátkák kőbe vésésével?

Erika elgondolkozott - Veronika érvelésében volt valami.

Page 27: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

27 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Ha jobban belegondolok, már ezer éve is sokkal kézenfekvőbb lehetőségek álltak rendelkezésre. A dolog egyre különösebb.

Veronika folytatta eszmefuttatását: - Azért vésnek kőbe egy üzenetet, hogy az évszázadokig

fennmaradjon. Tehát ezeket a rovátkákat örökségnek szánták az eljövendő nemzedékek számára. Itt valami fontos dologról lehet szó. Például egy kódról.

- Vagy a kincs lelőhelyéről! - kotyogott bele Viktor. - A követ minél előbb tisztára kell suvikszolni lefolyótisztítóval, a rajta lévő jeleket pedig felírni és dekódolni.

- Valójában egykori pásztorsuhancok ártatlan játékáról van szó, ti meg mindenféle elszállt elméleteket kreáltok. - Tristan nem bírta ki egy gúnyos megjegyzés nélkül. Renate és Annabel erre összekacsintottak.

Viktort hidegen hagyta Tristan szarkazmusa. - Minél kevesebben pályázunk a kincsre, annál jobb.

Menjünk, meséljük el Fränkinek, miről maradt le! Indulhatunk? - Ez utóbbi kérdés a tanárnőnek szólt.

- Induljunk! Dobjunk az ősöknek egy búcsúpuszit, és menjünk vissza melegedni az iskolába!

A Fränkivel folytatott beszélgetés hatására Erika szorongása újból feléledt a sír közelében, és ezt az érzést a váratlan felfedezés sem tudta feledtetni vele. Minél gyorsabban eltűnnek innen, annál jobb!

A nyérsziki látogatással lezárult az ismeret-terjesztő est régi korok örökségének szentelt felvonása. Ám a rejtett kincsek, kísértetek és titokzatos jelek valamennyiük képzeletét tovább foglalkoztatták. Az iskola felé bandukolva Viktor és Veronika egymás szavába vágva magyarázták Fränkinek a sírhanton tett felfedezést, és azt tervezgették, mikor mehetnének ki oda, hogy alaposabban szemügyre vegyék az ősi írást. Fränki egyetlen feltétele az volt, hogy a látogatást fényes nappalra időzítsék, akkor ugyanis a temetkezési helyet körülvevő erő veszélytelen. Még Tristan is szokatlan segítőkészséget tanúsított, biztosítva osztálytársait arról, hogy megfelelő pszichiátriai segítséget keres nekik.

A történelemterem egy meghitt sarkában, melyet szekrények választottak el a helyiség többi részétől, egy asztal állt, körülötte négy fotellal. A szekrényeket és az

Page 28: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 28

ablakpárkányt gondozott szobanövények díszítették, ezek még otthonosabbá tették a kuckót. Többnyire a felsőbb osztályok tanulói próbálták itt az óraközi szünetekben sakkal elütni az időt, így a sarkot sakk-klubnak is hívták. A túráról visszatért társaság itt gyűlt össze.

Tristan elnyúlt az egyik fotelban, és öregesen tudatta a többiekkel:

- Most bizony lecsúszna egy pohárka vodka. - Egy pohárka? - kontrázott rá Viktor. - Egy egész üveg

fejenként! Akkor aztán közelről tanulmányozhatnánk a kísérteteket!

- Álljatok le! A ti korotokban vodka csak borogatás formájában fogyasztható! - Erikának nem sikerült még napirendre térnie Tristan sutyiban elszívott cigarettája fölött. Nem a szabály áthágása, hanem a bizalommal való visszaélés bántotta. Erika, aki maga is nemrég számolt le lázadó korszakával, meglehetősen élesen emlékezett saját, határokat feszegető kísérleteire és önpusztító kalandvágyára tizenévesként. Csak másodéves egyetemista korában volt hajlandó megválni kakastaréjra emlékeztető punkfrizu-rájától, mely fekete bőrkabátjával és szegecses karkötőjével egyetemben személyes imázsának meghatározó kelléke volt annyi éven keresztül.

- Egyébként - folytatta egy árnyalattal békésebb hangon, miközben az Earl Grey teafiltert áztatta csészéjében ha már szóba kerültek a kísértetek, a ti korosztályotok foglalkozik még szellemidézéssel?

- Mi Annabellel rendszeresen - jött izgalomba Veronika. - De az anyukája nem nézi jó szemmel.

- Hát igen. A házunkban kísértetek voltak. Erika erre felkapta a fejét. - Voltak? Ez azt jelenti, hogy már nincsenek? - Nincsenek. Anyukám egyik ismerőse, egy médium, kiűzte őket. Azt mondta, hogy bennem három

démon lakik, és azoktól is megszabadított. - És mennyit kért mindezért? - érdeklődött Tristan. - Ötszáz koronát. Ami még baráti ár volt. - Befonom a szemöldökömet! - vigyorgott Tristan. -

Viktor, tudtad, hogy téged tíz démon szállt meg? Adj egy kilót, és kiűzöm őket!

Page 29: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

29 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Te meg fizess nekem kettőt azért, hogy az összes komodói varánusztól megszabadítottam Vana-Kuustét!

- Ne röhögjetek! - szólt rájuk Annabel. - Nálunk tényleg voltak kísértetek: a gyertyák maguktól kettétörtek, az üres szobákból lépések zaja hallatszott. Nagyon gáz volt.

Annabel a vana-kuustei uradalom egykori béreseinek házában lakott. A ház Erzsébet királynő korában épült, tehát régebben, mint a kastély főépülete.

- Nálunk egyébként is különös dolgok történtek - folytatta Annabel. - Mikor csatornáztak, alagútra bukkantak a föld alatt.

- Ohó! - figyelt fel Erika. - Milyen alagútra? - Nem tudom, akkor én még kicsi voltam. Anyukám azt

mesélte, hogy az alagút az iskola épületétől a mocsár felé vezetett.

- Vaó... A vana-kuustei kastélyt először a Német Lovagrend korának végén, tehát a 16. században említik, és biztos vagyok benne, hogy az épület pincéje ebből az időből származik. Lehetséges, hogy a lívföldi százéves háború idején járatot építettek a kastély alá a meneküléshez... De Veronika azt mondta, gyakran idéztek szellemet. Olyankor nem történik semmi különös?

- Nem igazán. Csak nagyon rossz érzés fog el. - Emlékszel, hogy egyszer magától elaludt a gyertya? -

kotyogott közbe Veronika. - Mikor egy rokonod szellemét akartuk megidézni. Erika, te tudtad, hogy a kastély egykori ura Annabel őse volt?

A tanárnő erről még csak nem is hallott, és azonnali felvilágosítást követelt Annabel izgalmas családfájáról.

- Én ezt a nagymamámtól hallottam, neki is a nagymamája mesélte - kezdett bele Annabel az előadásba. - Százötven éve Vana-Kuuste August von Sievers birtoka volt. Sievers furcsa egy alak hírében állt: német létére megtanulta az itteni nép nyelvét, és egy észt parasztlányt vett feleségül, Martát. Marta és August az én ük-ük-ükszüleim. - Itt Annabel szünetet tartott, és ujjain ellenőrizte az „ük”-ök számának helyességét. Az eredménnyel megelégedve folytatta:

- Martának és Augustnak lánya született: Épp. Ő viszont már nem a kastélyban nőtt fel, mert Martát váratlanul elvitte egy szívroham. Nem sokkal ezután August valószínűleg

Page 30: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 30

végzett magával. Mindenesetre titokzatos módon eltűnt, és a holttestét soha nem találták meg. Eppet, aki ekkor még csecsemő volt, Marta nővére, Madli nevelte föl. A kuustei kastélyt pedig August fivére örökölte, aki Épp neveléséért Madlinak ajándékozta az uradalmi béresek házát, ahol ma is a mi családunk él. Igaz, a szovjet időkben az iskola kollégiuma kapott ott helyet, de a rendszerváltáskor visszakaptuk a házat.

Annabel elbeszélését mély csönd követte. Habár Erikán kívül mindenki ismerte a történetet, az abban rejlő tragikus akkord nem engedte, hogy a hallgatóság kommentálja azt; még Viktor, a főokos, és a szarkasztikus Tristan sem tett megjegyzést.

- Nézd csak, milyen az élet! - mérte végig Erika Annabelt egy elismerő pillantással. - Eszerint a mi kis Annabelünk született kékvérű.

Annabel erre elpirult, és szégyenlősen elmosolyodott. - Várjatok csak, azt meséltétek, hogy mikor Martát

akartátok megidézni, elaludt a gyertya - kanyarodott vissza Erika az előbbi témához. - Mikor Martát hívtuk, nem történt semmi - helyesbített Annabel a gyertya August szellemének

megidézésekor aludt el. Ami elég különös, mert nem volt sem huzat, sem szél.

- Próbáljuk újra megidézni Augustot! - javasolta Veronika. - Meglátjuk, most is elalszik-e a láng.

- Szerintem, ha nem a szél fújta el, akkor egyszerűen elfogyott a kanóc - vágta rá Tristan, és gyorsan témát váltott: - Egyébként van nálam egy egész jó vígjáték; akit érdekel, jöjjön a bioszterembe!

Tristan, nyomában Renatéval, távozott a sakkklubból. Annabel habozott egy pillanatig, majd csatlakozott a

mozizókhoz, arra hivatkozva, hogy ennyi borzalom elég neki egy napra.

Veronika azonban ekkorra már talált egy régi, nagyobb plakátot, melynek üres felére egy kezdetleges ouja-táblát kezdett felvázolni. A vízszintesen elfektetett plakát felső szélére fekete alkoholos filccel felírta az ábécé betűit. Az alsó szélére pedig a számokat nullától kilencig. Jobb oldalra került az „IGEN”, balra a „NEM”. Az ouija-tábla ezzel el is készült.

Page 31: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

31 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

Most már csak egy porcelántányérra és gyertyára volt szükség.

- Megyek, kerítek valahonnan - vállalt szerepet Erika az előkészületekben.

Viktor elismerő pillantással vizslatta Veronika alkotását. - Fränkiról még csak el tudnám képzelni, hogy ilyesmivel

foglalkozik, de rólad...?! - Micsoda? Viktornak egyszerre két lányt is sikerült magára

haragítania. - Mármint... ne vedd rossz néven! Csak nem tűnt fel, hogy

téged is érdekel a misztika, mint Fränkit. - Mi bajod vele? - Fränki sötétlila frufruja alól olyan

pillantással méregette Viktort, mint egy véreb az áldozatát. - Semmi! Mi a francnak vesztek mindent ilyen véresen

komolyan?! - Viktor meglehetősen kényelmetlenül érezte magát a váratlan konfliktushelyzetben. Zavarában az asztalon fekvő sakktáblát babrálta. Hiszen ő csak tovább akarta lendíteni a beszélgetést minden komolyabb hátsó gondolat nélkül. A kínos csendet Veronika csengő kacagása törte meg.

- Tudod, Viktor, milyen cuki vagy, mikor felhergeled magad és elpirulsz?

Kopp-kopp-kopp! Egy ügyetlen mozdulatra a sakk-készlet lovának feje elvált a talpától, és lepottyant a földre.

- Valószínűleg nem tudta, most pedig a sokk hatására meggyilkolta a lovat - kínozta tovább Fränki a szegény fiút.

- Vissza lehet ragasztani - motyogta Viktor a lófejet keresgélve a padlón, és titokban Veronikát kémlelve: vajon gúnyt űzött-e belőle a lány, vagy mélyebb rajongásról tettek bizonyságot az elhangzottak? Mikor a sír felé közeledtek, Veronika belekapaszkodott Viktor karjába; még szerencse, hogy a sötétben nem láthatta meg senki, ahogy erre lángba borult az arca.

- Tipp-topp porcelán! Ahogy a nagykönyvben meg van írva! - Erika váratlan gyorsasággal tért vissza a sakk-klubba, és diadalmas mosollyal állt meg az ifjúság előtt, egyik kezében porcelántányérral, a másikban gyertyával és gyufával. - Gyertyát és gyufát a fizikaszertárból loptam. Remélem, nem felejtem el, hogy hétfőre újat vegyek helyettük.

Page 32: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 32

A tanárnő bűntudata nem hatotta meg különösebben a gyerekeket.

- Oké. Menjünk a díszterembe! - A kezdő spiritiszták követték Veronikát.

Linda, az iskola idősebb ruhatárosa egyszer azt mesélte Erikának, hogy még a háború előtt pompás tölgyfa parketta borította a díszterem padlóját, amelynek a német megszállás éveiben aztán lába kelt. Erika és a gondjaira bízottak így most a barnásvörösre festett hajópadlón kellett hogy helyet foglaljanak. Veronika elhelyezte az ouija-táblát a terem közepén, Viktor pedig meggyújtotta a gyertyát. Erika a színpadnak háttal ült le, ugyanis bármilyen vágányán próbált is fellépni Veronika, Fränki, sőt, Viktor, egyikőjük sem volt hajlandó hátat fordítva kiszolgáltatni magát a színpad feketén tátongó torkának.

- Ú, olyan félelmetes ez a sötét színpad! - jegyezte meg Veronika.

- Összehúzhatjuk a függönyt - ajánlotta Erika. - És ha az magától meglibben? - kérdezte Fränki

komolyan. Senki még csak el sem mosolyodott erre a megjegyzésre;

nagyon is elképzelhető volt, hogy az ősi kastély díszterme, melyet csupán egy árva teamécses világított meg, rémséges események színhelyéül szolgáljon.

- Rendben. Kit idézzünk meg? - Erika kérdő tekintete Veronikán állapodott meg.

- Természetesen August von Sieverst! Nyolc ujjhegy érintette finoman a tányér szélét, a termet

pedig egészen betöltötte a titokzatos mormolás: - August von Sievers szelleme, jelenj meg! August von

Sievers szelleme, kérünk, jelenj meg! Ám sem August von Sievers, sem Marta von Sievers nem

mutatott hajlandóságot szóba elegyedni az élőkkel. Semmi említésre méltó nem történt azonkívül, hogy Viktor egy hirtelen mozdulattal Veronika felé lökte a tányért, mire az fel-sikoltott, és jól lehordta Viktort.

Félórányi eredménytelen esdeklés után a misztika szerelmesei csalódottan gubbasztottak a terem padlóján, és tanácstalanul bámulták a tányért, mely makacs mozdulatlansággal feküdt az ouija-tábla közepén.

Page 33: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

33 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Érzem, hogy... Egyszerre minden tekintet Fränkire szegeződött. - Érzem, hogy körünkben az egyetlen áldozat az én

elzsibbadt jobb lábam. Lecsekkolom, milyen filmet néznek a többiek odafönt. - Ezzel Fränki föltápászkodott, és bicegve a terem ajtaja felé vette az irányt.

- Menjünk mi is mozizni! - javasolta Viktor gyengéden maga felé húzva a tányért. - A többieknek viszont mondjuk azt, hogy a szellem megjelent, és...

Nem sikerült befejeznie a mondatot, mert a tányér kicsusszant ujjai közül, és hirtelen lendülettel megindult a színpad irányába, ahol a négy-öt méteres csúszás után visszapattant a lépcsőről, úgy, hogy egyetlen csorba sem esett rajta. A teremben lévők egy emberként ugrottak föl.

- Te hülye! Minek csináltad ezt? Kis híján infarktust kaptam! - Veronikának a sírás fojtogatta a torkát az ijedségtől.

- Én... én nem csináltam semmit... magától indult meg... becsületszavamra! - dadogott a szintén rémült Viktor.

Erika hajlott elhinni, hogy Viktor tényleg nem játszott szerepet a tányér váratlan gyorsulásában, ám erről meg is akart győződni. így enyhe izgatottsággal a hangjában megkérdezte:

- Na, gyerekek, nem ment el a kedvetek a spiritizmustól? A rémület ellenére Viktor nem akart Veronika

jelenlétében kilépni a bátor lovag szerepéből. - Én ugyan nem félek! Folytassuk! - Én sem félek - rebegte reszkető hangon Veronika, és

pillantásával felmérte a távot a terem közepétől az ajtóig, megtervezve a lehetséges menekülési útvonalat.

Erika elhozta a színpad mellől a tányért, és visszatette az ouija-tábla közepére.

- August von Sievers szelleme, kérünk, jelenj meg! August von Sievers szelleme, kérünk, jelenj meg! August von Sievers szelleme, kérünk, jelenj meg!

A tányér egy pillanat alatt kisiklott az ujjaik közül, ám ezúttal a nyugtalan szellem olyan szerencsétlenül lökte neki a teamécsesnek, hogy a kanóc elmerült a megolvadt paraffinban, és a teremre teljes sötétség borult. Az előző esettől eltérően a tányér nem ütközött neki a színpadnak,

Page 34: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 34

hanem körbe-körbe keringett a teremben. Erika, Viktor és Veronika a koromsötét helyiség közepén álltak, és önkéntelenül egymás szívverését hallgatták. A tőlük két-három méterre száguldozó, gonosztól megszállott porcelán éles csikorgással súrolta a padlót, mely az óra járásával ellentétes körök szabályszerűségét követve hol előlük, hol mellőlük, hol a hátul mögül hangzott.

- Ezt nem hiszem el... - motyogta Erika. - Teljesen abszurd! Ilyen nincs!

- Nem értem, minek erőltetted, hogy újra hívjuk Sieverst - zokogott Veronika.

- Először is, nem erőltettem. Másodszor, nem gondoltam, hogy boszorkánykörbe kerülünk.

Bár a terem ajtajáig alig volt néhány méter, senki nem merte átlépni a megbabonázott tányér pályagörbéjét. Ki tudja, milyen rémes átkot hozna ez még a fejükre? A két megváltó villany-kapcsoló is lélektanilag elérhetetlen távolságban volt - az egyik a színpad mellett, a másik az ajtó mögött.

- SEGÍT-SÉÉÉGÜ! Erika sose gondolta volna, hogy Veronika ilyen

szívszaggató jajgatásra képes. Ám bajban nincs helye a szégyennek.

- SEGÍT-SÉÉÉGÜ! SEGÍT-SÉÉÉGÜ! - A kétségbeejtő helyzetben Erika és Viktor sem kímélte a hangszálait.

Futólépések a lépcső felől! Villanyfény! Az emeleten mozizó társaság lerohant a segélykiáltásokra, felkapcsolta a villanyt, és a viszonylagos zűrzavarban megpróbálta megtalálni a terem rejtette veszélyforrást. Abban a pillanatban, mikor a csillár hatvanas égői kigyulladtak, és az emeleti csapat a terembe lépett, egyszerre megállt a tányér, semmibe véve Newton a lendületről alkotott törvényét. Ám számba véve mindazokat a fizikai törvényszerűségeket, melyeket rövid idő alatt felrúgott, ez volt még a legkevesebb.

Veronika megtörölte a szemét, és kiadta az utasítást: - El kell küldenünk! Minél gyorsabban! Nem hoznátok

ide a tányért? Én nem merek hozzányúlni. Erika ismét az ouija-táblára helyezte a tányért, és a

hármas minden erejét latba vetve megpróbálta August von Sieverst visszaküldeni a halottak birodalmába, mely erőfeszítést a mozizok, nem merve felvilágosítást kérni a

Page 35: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

35 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

történtekről, részben kíváncsian, részben megrendüléssel szemléltek.

Miután a biztonság kedvéért kétszer is elhangzott a három egymást követő kérés, hogy Sievers szelleme távozzék körükből, Veronika, Viktor és Erika megkönnyebbülten lélegeztek föl.

- Most meg milyen trükköt vetettél be? - faggatta Tristan Viktort.

- Neked aztán beszélhetek, úgysem fogod elhinni, de képzeld el, hogy megjelent a szellem, és körbehajtotta a tányért a teremben.

- Ohó! Minden elismerésem! Ez már mindenképpen furfangosabb dolog, mint a lánccsörgetés volt. - Tristan vigyorogva veregette vállon Erikát. - Már második éve tanítasz itt, de még mindig beveszed Viktor trükkjeit.

- Nem utasítom el a kritikádat, de EZ most valóságos dolog volt! Őszintén remélem, hogy sikerült elküldenünk.

- Én nem lennék annyira bizakodó... - Ismét Fränki volt az, aki szétpukkasztotta a biztonságérzet csalóka buborékját.

- Drága Fränki, kérlek, ne kezdd újra az őrültségeidet... El nem tudod képzelni, milyen borzalmakat éltünk át - könyörgött Veronika.

- Ahogy gondolod, de azért felhívnám rá a figyelmedet, hogy jelenleg nem én vagyok itt az egyetlen őrült. Nézzétek, mit csinál Annabel!

Annabel a társaságtól távolabb állt, ott, ahol a száguldozó tányér előzőleg megtorpant. Sóbálvánnyá dermedve, egyenesen, mint a cövek, üveges tekintettel, ökölbe szorított kézzel.

- Annabel! Veled meg mi történt? - Renate odarohant hozzá, és gyengéden megrázta a vállát, de a lánynak szeme se rebbent. Az érzékeny Renaténak ez már sok volt. Annabel haját és arcát simogatva kérlelte: - Annabel! Kérlek, mondj valamit, ne csináld ezt!

A többiek is köréjük gyűltek. - Kész! - konstatálta Tristan. - Idegösszeomlás! Erika fejében is megfordult ez a gondolat, és felelős személyként komolyan aggódott a történtek

lehetséges pszichológiai következményei miatt már attól a

Page 36: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 36

pillanattól fogva, hogy hármasban segítségért kiáltottak a sötét terem közepén.

- Miféle idegösszeomlás?! - ellenkezett Viktor. - Annabel itt sem volt, mikor a tányér száguldozni

kezdett. - Az emberek idegrendszerének terhelhetősége különböző

- vágta rá Erika. - Vigyük Annabelt a tanáriba! A szekrényben kell lennie macskagyökér-tablettának.

Mivel a dermedten álló Annabelt egyetlen lépésre sem tudták rávenni, Viktor minden különösebb erőfeszítés nélkül felkapta a törékeny lányt, és megindult vele az ajtó felé. Mielőtt kiértek volna a díszteremből, Annabel összerezzent, és üveges tekintetébe visszatért az értelem fénye.

- Annabel, tudsz már mozogni? A lány ajka hangtalanul reszketett, kezdetben nem volt

képes egyetlen érthető szót sem megformálni. Lehunyta a szemét, nyelt egyet, és alig hallhatóan suttogta:

- Is é do bheatha. Erika érezte, hogy gyomra összeszorul, és az abból

kisugárzó, kaparó érzés fölkúszik a légcsövén, egészen a torkáig. Hangszálai fölött elvesztve az uralmat, döbbenten kérdezte:

- Mit mondtál? A lány arcát hirtelen lidérces, dühös grimasz torzította el,

mely bájos vonásaival sehogy sem volt összeegyeztethető. Megszállott tekintetét Viktorra szegezve síron túli hangon károgta:

- Hrroinn! - Ezzel Annabel elvesztette az eszméletét.

- Ez valami különösen furfangos trükk?

Erika épp hörpintett egyet az Earl Grey teából, és a kellemes, bergamotaromájú folyadékot sehogy sem akaródzott lenyelnie az artikulált beszéd kedvéért. így válasz helyett kérdő pillantást vetett Fränkire a sakkasztal fölött. A lánynak ebből is meg kell értenie, hogy fogalma sincs róla. így is volt.

Page 37: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

37 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Ez az! - Fränki meglóbálta Erika orra előtt a korongot, melynek reggel még ló formája volt, és arra a mezőre helyezte, ahol a fehér királynő állt. Ez utóbbinak el kellett hagynia a sakktáblát.

Erika összeráncolta a homlokát, majd a korty teát lenyelve így szólt:

- Nem, szó sincs trükkről. Az a bajom, hogy nem nézek körbe.

Fränki hátradőlt, a szemébe lógó hajtincset a füle mögé tűrte, és felnevetett:

- Nem hiszem el... ez nagyon fájdalmas! - Semmi pánik! Van még esélyem. - Nem, én most arra gondoltam, hogy „Napkerék,

napkerék...” - Ja... hát az tényleg elég fájdalmas - mosolyodott el

Erika. Alig több mint két óra telt el azóta, hogy August von

Sievers tányérringlispílt rendezett a díszteremben, és Annabelnek sikerült osztálytársait halálra rémisztenie. Miután a belélegzett éter hatására magához tért, teljes emlékezetkiesése volt a díszteremben történtekkel kapcsolatban. Az utolsó, amire emlékezett, a spiritiszta hármas segélykiáltása volt, mire az egész társaság lerohant a biológiateremből a földszintre, arról is megfeledkezve, hogy megnyomja a videomagnó stopgombját.

A díszteremben történtekkel kapcsolatban a legkülönbözőbb spekulációk láttak napvilágot. A legegyszerűbb Tristan szájából hangzott el: az egész nem más, mint Viktor legújabb unaloműző kreálmánya. Hogy egy kicsit tisztábban lássák a helyzetet, az éjszakai folklórrajongók spontán gyűlést tartottak a sakk-klubban, amit Viktor a történtek után Okkultisták Klubjának keresztelt át. Erika az asztalán tornyosuló papír- és könyvkupacban talált egy üres mappát, melyben anyagot kezdtek gyűjteni mindenről, ami hozzásegíthet a megmagyarázhatatlan jelenségek jobb megértéséhez. Annabel révületétől inspirálva Erika elmesélte diákjainak a sírnál tett első látogatását: hogyan énekelt egy ír népdalt a kövön állva, hogyan vélte felismerni a dal egy foszlányát a fű susogásában, és végül hogyan menekült fejvesztve Olav Ehala szerzeményének

Page 38: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 38

zenei aláfestésével. Ez utóbbi jelenet olyannyira megragadta a gyerekek képzeletét, hogy Erikának ígéretet kellett tennie a mutatvány megismétlésére, azzal a feltétellel, hogy belépődíjat szed az előadás látogatóitól. De ami tény, az tény. Annabel öntudatlan állapotában ugyanazt mondta, amit Erika a sírnál hallott. Ellenkező esetben nem osztotta volna meg tanítványaival magányos nyérsziki látogatása történetét. Valószínűnek tűnt, hogy August von Sievers titokzatos kapcsolatban áll a sírral. De mi köze van ehhez az ír köszöntésnek? Se do bheatha - ’Isten hozott!’ Ez volt a rejtély, amit az okkultisták frissen alapított klubjának meg kellett oldania. Viktor megígérte, hogy restaurálja és dokumentálja a síron talált rovátkákat. Erika felajánlotta, hogy feldolgozza az August von Sieversre vonatkozó levéltári anyagot.

- Nem fér a fejembe, hogy tudnak a többiek aludni azok után, ami történt - csodálkozott Erika, látva, hogy futója elvérzik a kockás csatatéren, miután megfenyegette vele Fränki királyát.

- Nem véletlenül jön a tuc-tuc. Valóban dübörgő zene hallatszott a díszteremből; ez volt

a másik körülmény, amire Erika felfigyelt - hogyan lehet aludni, miközben az ember agya lüktet a zajtól?

Erikán és Fränkin kívül az Okkultisták Klubjának valamennyi tagja leterítette matracát a díszterem padlójára, és sűrűn egymás mellett, mint a bebábozódott selyemhernyók, hálózsákjában aludni tért. Erika képtelen volt lefeküdni; felzaklatott elméjét túlságosan lefoglalta a megmagyarázhatatlan jelenségekkel való birkózás. Fränki egyszerűen nem volt álmos - legalábbis ezt állította Erikának.

- Sakk-matt! Az igazat megvallva a királynő elvesztése után Erikának

semmi esélye sem maradt megnyerni a játszmát, habár ő maga mást állított. Ám most kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy egy tizenéves lánytól kikapott sakkban.

- Fränki - szólította meg Erika elgondolkozva ifjú sakkpartnerét te azért nem jöttél Nyérszikre, mert valami nem volt ott rendben. Ha arra gondolunk, mi történt Annabellel, feltételezhetjük, hogy a sírt uraló gonosz erő elkísért minket

Page 39: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

39 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

az iskolába. Nincs ezzel kapcsolatban valamilyen... különleges érzésed?

Fränki megvonta a vállát. - Nem érzem, hogy ez a valami rám nézve veszélyes

volna. Többet most nem tudok mondani. De a temetőben valami nagy gáz van, az biztos. Egyik nap ki kéne oda mennem meditálni, akkor talán kitisztulna a kép.

- De az, ami Annabelt megszállta... nevezzük így... az a valami a sírról jött?

Fränki elnevette magát. - Úgy beszélsz velem, mintha valami guru lennék! Most

még tényleg nem tudom, mi szállta meg Annabelt, vagy mi mozgatta a tányért. Egyébként ez a repülő tányér még semmi. Képzeld el, ha egy kés vagy balta cikázik keresztül-kasul a termen; az lett volna ám kellemetlen!

Erika megrökönyödve szemlélte Fränkit - melyik bolygóról jött ez a lány? Mi az, hogy a repülő tányér még semmi?! Ő maga is hallott paranormális jelenségekről különböző forrásokból, ám azokat mind meg lehetett magyarázni természeti törvényszerűségekkel vagy érzéki csalódásokkal. De hogy egy tányér egyszerűen körbeszáguldjon a padlón... Erika képtelen volt a rendelkezésére álló ismeretek alapján megmagyarázni a jelenséget, és ez szinte az őrületbe kergette. Mindegy

- lépésről lépésre kell közelebb jutni a rejtélyek megfejtéséhez, kezdve a levéltárban. Erika újra felállította a sakkbábukat a táblán.

- Játsszunk még egyet? - kérdezte Fränkitól. - Oké.

Page 40: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 40

2.

NAPKERÉK

ränki ráterítette direkt erre a célra magával hozott plédjét a nyérsziki kőre, és törökülésben meditálva megpróbált

azokra az üzenetekre összpontosítani, melyeket megérzésein keresztül közölt vele a hely.

Mellesleg már egy hete szobafogságban sínylődött: előző szombaton, a néprajzestre rákövetkező napon Veronika anyukája beugrott hozzájuk. Kávézás közben szóba került a tetoválás, mely Fränki szüleinél nem talált lelkes fogadtatásra, így lányukat karácsonyig tartó szobafogságra kárhoztatták. Újévig dobórára se mehetett a városi zeneiskolába, ahol egyébként összebarátkozott egy megamenő, tizenhét éves fiatalemberrel. Aki aztán megcsinálta neki a bonyodalmak forrásául szolgáló tetoválást. Mindezek ellenére Fränki megkönnyebbült, hogy apuci-anyuci tudomást szerzett a tetkóról, mert így legalább véget ért a kellemetlen rejtegetés és titkolózás. Nem olyan vészes a dolog - egy ilyen büntetést csak túlél valahogy, az elmaradt órákat pedig bepótolja a régi csűrben felállított dobszerkót püfölve. Szerencsére a néhány órás erdei sétáktól nem tiltották el, amit fel is használt ezen az álmos, szürke szombat délelőttön egy nyérsziki meditációra.

Fränki, akárcsak a néprajzest többi résztvevője, a rejtélyes eseményeket megtartotta magának.

- Semmi értelme bárkinek is beszámolni a történtekről; az emberek még azt gondolják, hogy teljesen meghibbantatok - tanácsolta Tristan, mikor a társaság reggel szétoszlott, és ha

F

Page 41: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

41 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

még Fränki is hallgatott rá,, akkor feltételezhetően a többiek sem tettek másképp.

A következő hétfőre tűzték ki az Okkultisták Klubjának újabb ülését. Erika érdekes anyagot talált a levéltárban August von Sieversről, amiről másolatot készíttetett, hogy bemutassa a klub tagjainak. Viktor sem volt tétlen - a jelenleg Fränki székhelyéül szolgáló, példásan megtisztított kövön az utolsó rovátka is jól látható volt, és mostanra úgy kézírással, mint fényképen rögzítve bekerült az Okkultisták Klubjának mappájába. Fränki érezte, hogy még egyszer látnia kell az eredetit. Lemászott a szikláról, a plédet egy közeli bokorra dobta, és végigsimította a kőbe vésett, titokzatos üzenetet, amitől édes borzongás járta át a lelkét.

Ő is megpróbált hozzájárulni a következő gyűlés sikeréhez, és feljegyezte mindazt az érzést és látomást, aminek a síron meditálva részese volt. Még egy pillantást vetett a kulcsszavakra, anélkül hogy értette volna, pontosan mit is jelentenek. „Hamis. Korona. Szégyen. Halál. Hamis. Ébresztés. Nap. Hamis. HAMIS.” Fränkinek eszébe jutott saját mondata, ami itt, a temetőhöz vezető ösvényen hangzott el: „Nagyon-nagyon el van ott szúrva valami.” Minél tovább foglalkozott ezzel a gondolattal, annál intenzívebben átérezte e szavak értelmét, ám érthetőbb üzenetet nem tudott kiolvasni belőle.

Volt még valami, ami nem hagyta nyugodni. Nyérszik nem volt számára idegen hely. A temetőtől az erdőn át alig egy kilométert tett ki út Rebanébe, ahol Fränki lakott. Nyérszik természetes részét alkotta az ő gyerekkori játékbirodalmának, több százszor járt itt világosban és sötétben egyaránt, de soha nem érzett semmi ahhoz hasonlót, amit akkor éjjel ott az útkereszteződésben. Épp ellenkezőleg - Nyérszik kedvenc gyerekkori helyei közé tartozott. Fränki meg volt róla győződve, hogy nem az ő érzékenységének különböző megnyilatkozási formáiban keresendő a magyarázat, hanem Erika tett első ottani látogatásakor valami olyat, amit talán nem kellett volna. De mit? Fränkinek lövése

Page 42: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 42

sem volt. Most megpróbálta a mozilátogató szemével nézni a sírhalmot, és gondolatban filmvetítést tartott magának Erika kalandjáról: idejött, felállt a kőre, énekelt, elindult visszafelé, elesett... Várjunk csak, nem az esés után hallott hangokat a csalitból? Fejjel a kőre... tehát ide. Fränki megvizsgálta a szikla peremét, ahova Erika bevágta a fejét. Közelebbről nézve észrevette, hogy a kő nincs a földbe ásva. Alja kilátszott a talajból. Fränki gondolkozás nélkül, egy a keze ügyébe eső fadarabbal nekiesett a szikla alatti fagyos földnek, de az ásást nem folytathatta sokáig. Alig kapart a kő alá egy néhány ujjnyi vájatot, gyomrába égető érzés nyilallt, mintha valaki ököllel hasba vágta volna. Felismerte ezt a szúrást - nem volt más, mint maga a rémület, a szervezet természetes védekezési reflexe. Korábban soha nem hatalmasodott el rajta a félelem annyira, hogy az fizikai fájdalmat okozott volna. Hogy összeszedje magát, mély levegőt vett, felpattant és futásnak eredt. A nagy rohanásban még a plédet is ottfelejtette a bokron, de kibékült ezzel az áldozattal. Nincs mit tenni - nem fog visszamenni arra az átkozott sírra, amíg végre meg nem érti, mi a fene van ott annyira elszúrva.

- Renate, te egy angyal vagy!

Az asztalon, mely rendszerint idegtépő sakkcsaták színteréül szolgált, egy kosár díszelgett, tele Renate süteményremekeivel, mellette a már ismert bergamotfüggő teáscsészéje és a levéltári anyag másolatai. Renate alkotása maga volt a mennyei áldás, mert a déli ebédszünet óta már majd négy óra telt el. Renate láthatólag minden ízében élvezte a háziasszony szerepét, és különösen ellágyulva figyelte, hogyan indul el Tristan keze újra és újra a fonott kosár irányába.

- Veronika, vegyél te is, mielőtt megesszük az egészet! - Koszi, de olyan ideges vagyok, hogy egy falat sem

menne le a torkomon. Talán vágjunk is bele! - Kezdjük a te titokzatos mappáddal, ha már ennyire

izgatott vagy.

Page 43: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

43 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Nem, ezt inkább hagyjuk a végére! Garantálom, hogy eldobjátok az agyatokat. Igaz, Annabel?

Annabel mosolyogva bólogatott. Veronika már reggel óta teljesen föl volt spannolva.

Matematikából elégtelent kapott, mert egyetlen szöveges feladatot sem olvasott végig rendesen, és valamennyi számításban hibát ejtett. El lehet képzelni, milyen sokkolóan hatott a hír a tanáriban. Történelemórán meglóbált egy disznóbőr kötésű mappát, és felsikoltott:

- Ha tudnátok, mi van benne! Ó, ha csak sejtenétek! Két sikoltás között intett Annabelnek, hogy el ne árulja a

meglepetést, és az Okkultisták Klubjának gyűlése előtt ki ne fecsegjen bármit is. így most Veronika Annabel mellett ült, és a szóban forgó mappát két kézzel magához ölelte, mint a legféltettebb kincsét.

- Veronika - törte meg a csendet Erika el kell ismerni, hogy teljesen felcsigáztál bennünket a mappáddal. Ám én is izgalmas információ birtokába jutottam. Először is Marta von Sievers halálával kapcsolatban, melyben Augustot gyilkossággal gyanúsították. Ahogy azt már sejthettük, Sievers saját kezűleg régészeti feltárásba kezdett Nyérsziken. Biztos adatok vannak a leletről, amit magával vitt a temetőből. - Itt Erika drámai szünetet tartott. - Ez nem volt más, mint egy korona.

Ám Erika legnagyobb csalódására az egyedülálló lelet nem hozta lázba a hallgatóságot. Csak Fränki tartott pillanatnyi szünetet a sütemény-majszolásban, mélyen a tanárnő szemébe nézve.

- Szóval talált egy koronát. És aztán? - noszogatta Tristan a tanárnőt.

- Álljunk meg egy percre! - próbálta Erika felhívni a figyelmet Sievers felfedezésének jelentőségére. - Szerintem ez valami óriási! Majd hanyatt estem, mikor olvastam. Egy korona! Egy ősi észt temetőben! Korábban senki nem talált ehhez foghatót.

- Várjunk csak! - Viktornak leesett valami. - Eszerint Nyérsziken egy király lenne eltemetve?

Erika széttárta a kezét. - Ez talán túl vakmerő feltételezés. Lívföldi Henrik

krónikájából tudjuk, hogy a 13. században az észteknek

Page 44: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 44

fejedelmeik voltak, nem királyaik. Egységes állam sem létezett, hanem független megyék. És ami a legfontosabb: a korona vagy a napkultuszra, vagy a keresztény glóriára utal, de sehogy sem illik bele az animizmus-ani-malizmus világképébe, ami az ekkori észtekre jellemző. Nem hiszem, hogy animista-anima-lista őseink koronát használtak volna uralkodói jelvényként.

- Bocs, de nem vagyunk egyetemisták. Ani... micsoda? - Animizmus-animalizmus: szellemlényekben való hit és

a természet lélekkel való felruházása - világosította fel osztálytársait Viktor, majd a tanárnő

felé fordult, kikerülve Tristan szarkasztikus pillantását. - És ha ott nem is észt király van eltemetve?

- Az még rejtélyesebbé teszi a dolgot. Mert akkor kiről lehet szó? Egy francia királyról? Vagy egy német-római császárról?

- Esetleg Bölcs Jaroszlávról? - Á, semmiképpen. Az akkori orosz uralkodói fejéket nem

is igazán lehet koronának nevezni. Amit mondani szeretnék, az, hogy ha ott valaki olyan van eltemetve, aki nem észt, de kellően jelentős volt ahhoz, hogy koronát viseljen, akkor biztosan kell lennie valamilyen írásos emléknek erről a személyről és az ő itteni tartózkodásáról.

Erika magyarázata a megértés helyett inkább összezavarta a diákokat.

- Veronika, neked mi a véleményed az egészről? - Hát... ha tudnád, mi van a mappámban! - Miközben

Veronika még mindig szorosan magához ölelte a dossziét, szeme ragyogott az átszellemültségtől. Erika fejében megfordult a gondolat, hogy ha léteznek a világon valamiféle mappaperverzek, akkor ők bizonyára pontosan úgy festenek, mint most Veronika.

- Ami a koronát illeti - ragadta magához a szót Fränki -, ezt én is megéreztem.

Fränki megmutatta nyérsziki meditációja kulcsszavainak jegyzékét. Erika figyelmesen szemlélte a leírtakat, és kérdő pillantást vetett Fränkire.

- Hamis?

Page 45: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

45 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Igen. Nem tudom pontosabban megmagyarázni, de olyasmi érzésem van, hogy totál el van ott szúrva valami. Ráadásul...

- Ráadásul? Fränki egy pillanatig kereste a megfelelő szót, ám végül

lemondott a diplomatikus pikantériáról. - A te nyérsziki látogatásod óta pedig különösen súlyos a

helyzet. - Szerinted én szúrtam el valamit? - Kezdetben én is erre gondoltam, de később az az

érzésem támadt, hogy már korábban sem volt ott minden rendben, te viszont... életre keltetted ezt az egészet. Érted, mit akarok mondani?

- Őszintén szólva az égvilágon semmit sem értek, de komolyan veszem a megérzéseidet, mert az adott helyzetben a racionalitás nem sokkal vitt minket előbbre. - Erika elhelyezte Fränki listáját a klub mappájában, és folytatta a Sieversről gyűjtött anyag ismertetését. - Természetesen nem tudhatjuk, hogy a Sievers-féle lelet melyik korszakból származik, és pontosan milyen tárgyról is van szó. A korona a levéltári anyagban Marta von Sievers halálával kapcsolatban kerül említésre. Egészen pontosan, az ásatásról hazafelé tartva Martát az orvos véleménye szerint szívinfarktus érte. Ám Marta apja, aki mellesleg Vana-Kuuste tehetős molnára és a helyiek kellően befolyásos képviselője volt, nem akarta elhinni, hogy a legjobb korban lévő és kicsattanó egészségnek örvendő lánya váratlanul szívrohamot kapott volna. Az apa a vejét gyanúsította lánya meggyilkolásával, August viszont a Nyérsziken talált koronát okolta, amit Marta a saját fejére tett. Az ő szavait idézve a korona mágnesként vonzotta a villámot, ami halálra sújtotta Martát. Különös, nem? Ezt senki sem hitte el, ugyanis az anyagból világosan kiderül, hogy aznap teljesen felhőtlen volt az égbolt. A bíróság azonban felmentette Augustot, és én hiszek a döntés helyességében. A tanúk egybehangzó vallomása szerint Marta halála borzasztóan megviselte Augustot. Mindmáig talány, hogy mi is történt valójában. Annabel, mit tart a családi krónika Marta haláláról?

- Azt, hogy a jóisten sújtott le rá, amiért egy némethez ment feleségül.

Page 46: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 46

Erikából kitört a nevetés, de úgy, hogy, majd kiköpte a teát. Orrát törölgetve megjegyezte:

- Stílusos megközelítés. Nincs mit hozzátenni. - Zsebkendőjét a zsebébe gyömöszölve folytatta a mesedélutánt: - Ám Marta halálával még nem ér véget a történet. Sokkal izgalmasabb az

August von Sieversre vonatkozó bírósági anyag. Egészen pontosan az ő eltűnésének rejtélye. Ebből kiderül, hogy egymás után érték szerencsétlenségek a parasztokat, akik Sievers ásatásánál segédkeztek, egyet kivéve. Ez az egy nem volt hajlandó megérinteni a koronát. így hát vagy véletlen egybeesések sorozatával van dolgunk, vagy egy koronával, mely hirtelen halállal sújtja azt, aki viseli, és balszerencsével azt, aki megérinti.

- Hát persze hogy véletlen egybeesésekről van szó - vágta rá rosszallóan Tristan. - Nem is értem, hogyan gondolhattok itt másra.

- Tristan, csókoltatom a józan eszedet, de... - Erika megrovó pillantást vetett Viktorra, aki Tristan

józan eszének említésére felnyerített. Nem volt titok, hogy Tristan meglehetősen szoros barátságot ápol az alkohollal.

Renatét nem hagyta nyugodni a történet befejezése. - Vajon mi történt Augusttal? És hová lett a korona? Erika észrevette Renate szeme sarkában az együttérzés

könnycseppjét, melyet a lány az asztalon fölhalmozott német nyelvű szövegek elmélyült olvasását színlelve próbált leplezni.

- Eltűnt. És vele együtt a korona is. - Valójában Annabeléknél porosodik egy szekrény

tetején. Azért szerették a házatokat annyira a kísértetek. - Viktor, ez nem volt szép! - Oké, oké. Csak úgy mondtam. De amíg mélyen tisztelt

docensünk - Viktor itt tisztelet-teljesen meghajolt Erika előtt, amit ő hasonló meghajlással viszonzott -, Erika a levéltárban a történelmi igazság után kutatott, a magam szerény módján én is igyekeztem hozzájárulni a projekt sikeréhez...

- A kő tényleg gyönyörűen meg van tisztítva... - Mélyen tisztelt docens asszony, kérem, ne szakítson

félbe! így hát, azon felül, hogy a követ irigylésre méltó szakértelemmel megtisztítottam a rárakódott

Page 47: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

47 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

szennyeződésektől, megoldottam a rovátkák rejtélyét. - Viktor kikereste a mappából a fényképes illusztrációt. - Nézzétek csak, a rovátkák négy különböző változatban fordulnak elő: hosszú dőlt, hosszú egyenes, a vízszintes vonal fölötti rövid, a vízszintes vonal alatti rövid. Most pedig gondolkodjatok egy kicsit: miből van még négy?!

Viktor diadalittasan tekintett osztálytársaira. Azok csak a vállukat vonogatták.

- Na? Találgassatok! Tristan, legalább te nyögj ki valami szellemeset!

- Négy évszak? - Tristan, drága barátom, mélyen csalódtam benned. Négy

égtáj! Veronikának igaza volt, és nekem is igazam van. A rovátkák egy kódrendszert alkotnak, mely megadja a kincs lelőhelyét. A rovátkák egy-egy csoportja annyi lépést jelent, amennyit az adott égtáj irányában meg kell tenni.

- Túlságosan biztos vagy az elméletedben. Megtaláltad már a kincset?

- Igen! - Micsoda...?! - Erre a hírre még Veronika is kiejtette

kezéből az eddig szorosan ölelgetett mappát. - Illetve hát, nem azt találtam meg... hanem a helyet,

ahová a kincset rejtették. Fémdetektorral. A nyírfák alatt teljesen megbolondult. Ott valami hatalmas dolognak kell lennie.

- A két nyír nem esik messze a kőtől. Az elméleted alapján viszont vagy százméteres utat kéne megtenni a kincs lelőhelyéig.

- A kódot pont azért találták ki, hogy bonyolultabb legyen a dolog. A rovátkákat akkor vésték kőbe, mikor még nem létezett fémdetektor.

- Viktor, neked ez a mániád. Ez a zavaros kód hogyan tudta volna megóvni a kincset a közönséges sírrablóktól?

Viktor a tarkóját vakargatta. - Hát igen. Nem állítom, hogy száz százalékban igazam

van, de legalább végiggondolhatnánk a lehetőségeket. Talán csak valami régi, földbe süppedt eke figyel ott a nyírek alatt, de ha mégsem... Igazán áshatnánk egy kicsit Nyérsziken!

- Nem, nem és nem! - Erika kötötte az ebet a karóhoz. - Nyérszik régészeti védelem alatt áll. Mindenféle amatőr

Page 48: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 48

kapirgálás a kősírokon szellemi örökségünk ellen elkövetett bűn. Gondoljatok csak bele! Az őskorból gyakorlatilag nem maradt ránk írásos emlék; az akkori időszakról csak tárgyi leletek útján szerezhetünk információt, azok esetében pedig minden kis részlet jelentőséggel bír. Például a tárgy elhelyezkedése. Ez az információ áldozatául eshet az át nem gondolt ásásnak.

- Én aztán a régészeknek sem engedném, hogy összetúrják a sírokat - jegyezte meg komolyan Fränki. - Végtére mégiscsak temetkezési helyekről van szó.

- Nem vitatkozom - hagyta jóvá Erika. - Ám mivel Nyérszik ennyire különleges lelettel kecsegtet, jelen esetben talán mégis felvehetnénk a kapcsolatot a szakemberekkel.

Fränki mélyet sóhajtott: - Nyérszikre pont hogy nem engednék régészeket; azok

majd még jobban elszúrják, ami már úgyis el van ott szúrva. Legalábbis ez az érzésem. Ám mivel Tristan úgy néz rám, mint egy elmebetegre, nincs további hozzáfűznivalóm.

Tristan vigyorogva simogatta meg Fränki fejét. - Éppenséggel irigyellek. Egyik hallucináció a másik

után! Teljesen józanul! Vaó! - Tuskó! - Fejezzétek be egymás nyektetését; itt az idő, hogy

átadjuk a szót Veronikának. Veronika sokatmondó pillantást vetett Annabelre, és

hangsúlyozott drámaisággal rászánta magát a titok fátylának föllebbentésére.

- A mappa valójában Annabeléktől származik. - Erre már mi is rájöttünk. - Nem másé, mint August von Sieversé, tele a saját kezű

rajzaival - Veronika kinyitotta a mappát, és odaadta a mellette ülő Viktornak.

- Beszarás! - kiáltott fel Viktor megpillantva a mappában lévő képet. A tőle jobbra helyet foglaló Fränkinek leesett az álla, tágra nyitott szemét pedig nem tudta levenni a Viktor kezében lévő dossziéról.

- Fiatalember, fiatalember! Efféle kifejezések hölgyek... társaságában... - A Sievers rajzait rejtő mappa közben Erika kezébe került. Ahogy meglátta a legfelső lapot, érezte, ahogy a vérében robbanásszerűen felgyülemlő adrenalin erein

Page 49: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

49 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

átcikázva eléri a szívét, mire az heves dobogásba kezd, a végtagjai reszketnek, a füle lángol, majd az adrenalinhullám a torkába ér, mire neki minden szót megnyomva fel kell kiáltania:

- AZT A... MINDENIT!

A disznóbőr mappából négy megsárgult papírlap került elő, tele rajzokkal és a hozzájuk fűzött magyarázatokkal. A klub tagjaira megdöbbentő hatást gyakorló oldal valójában az utolsó volt a sorban. Veronika tudatosan tette ezt az első helyre, hogy tesztelje a többiek reakcióit.

- Tristan, továbbra is fenntartod a véleményedet, hogy véletlen egybeesésekről van szó? - Fränki felhúzott szemöldökkel kötekedett szkeptikus osztálytársával.

- Miért ne... - Ez egybeesésnek mégiscsak elég beteges - jegyezte meg Veronika. - Ugye mondtam, hogy láttam én már Fränki tetkóját

valahol? - jegyezte meg Annabel. Erika elmélyülten vizsgálta a rajzot, mely Annabelen

kívül az Okkultisták Klubjának többi tagja számára is ismerős volt. Másfél hete mindannyian látták ennek színes változatát a művészeti albumban és kissé visszafogottabb formában Fränki karján. A tetoválás egy kutyafejekkel ellátott triszkelét ábrázolt, melynek németes precizitással megfestett párja most Sievers mappájában volt. Régi szokásának engedve Erika beletúrt a hajába. Habár a hiperrövidre vágott, platinaszőke frizura már évek óta nem tette lehetővé a hajfürtök csavargatását, az enyhe fejbőrmasszázs mégiscsak stimulálóan hatott. Agyának fogaskerekeit csikorgatva próbált közelebb jutni a gót betűs német szöveg megfejtéséhez.

- A motívum egy téglalap alakú aranypajzsról származik - közölte. - Sievers hozzáteszi, hogy ez reménytelenül beágyazódott a sír alatt a földbe. Még négy paraszt sem bírta megmozdítani. Hm... ez elég különös...

Page 50: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 50

- Aranypajzs? - csodálkozott Viktor. - Ennek a katonának sík hülyének kellett lennie. Aranypajzzsal vasfegyverek ellen!

- Hacsak nem bírt a pajzs rituális szereppel. - Mit ír még Sievers? - A lapon Nyérszik is felismerhető, csakhogy három

nyírfával. Az egyiket maga Sievers vágatta ki, hogy jobban hozzáférjen a sírhoz.

- A köcsög! - Azt írja, hogy a fa belül üreges volt, szokatlanul

kemény, és a törzs megmaradt részében több mint négyszáz évgyűrűt lehetett összeszámolni.

- Micsoda?! - szisszent fel Veronika. - A nyírfa ritkán éli meg a száz évet. Sievers a szó szoros értelmében rossz fába vágta a fejszéjét!

- Szerintem is - bólintott rá Erika. - Ha Sieversnek igaza van, az azt jelenti, hogy a nyírfák még a tammelauri tölgynél is idősebbek, ami teljes képtelenség.

Egy másik lapon a temetkezési hely ábrázolása volt látható, mely Erikát a Brit-szigetek dolmenjeire emlékeztette, ami a triszkele után korántsem hatott meglepően. Ujjával a kézírást követve ismertette a szöveg további tartalmát:

- A lapos kő egyébként nincs már az eredeti helyén. Annak idején ez a nyírek alatti sírt fedte. Sievers odébb tetette, és ahogy ennek mi is szemtanúi voltunk, a mai napig ott maradt. Viszont a négy függőleges kő, melyek ezt a kőlapot tartották, besüppedtek a földbe, ezekhez Sievers nem nyúlt hozzá.

- A kőlapon lévő minta itt is megvan - jegyezte meg Renate.

- Igen, de hozzánk hasonlóan Sievers sem tudott vele mit kezdeni. A negyedik kép aztán a holttestet ábrázolja. Erről írja Sievers a legtöbbet. A halottat egy domborított bronzurnában helyezték el. Az urnán keresztben feküdt az aranypajzs. A koponyán egyszerű díszítésű aranykorona nyugodott, a rávésett mintát itt láthatjátok. A csontvázon ruhafoszlányok is voltak, ám azokhoz a talajba ágyazódott pajzs miatt nem tudtak rendesen hozzáférni, így Sievers nem ír róluk bővebben. Sievers azt is megemlíti, hogy a feleségét, aki jelen volt az ásatáson, teljesen lázba hozta a korona, azt

Page 51: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

51 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

magának követelte, és ott helyben fel is próbálta. Nagyon jól állt neki.

- Szegény, bolond Marta! - sóhajtott fel Renate. Erika újra kézbe vette a triszkelés papírt. - Számomra mégis az a legnagyobb talány, hogy miféle

kapcsolat lehet a nyérsziki kősír és a clonmacnoise-i kolostor között.

- Ha a kő eredetileg máshol volt, akkor már lövésem sincs, mit jelentenek ezek a rovátkák

- akadékoskodott Viktor, mutatóujjával a „kincs kódját” tartalmazó lapra bökve.

Erika arcán egyszerre felragyogott a felismerés öröme. Kezét ökölbe szorította, és szenvedélyes szidalmakkal illette saját magát:

- Én marha! Még hogy jószágösszeírás! Mekkora egy amatőr vagyok! - Majd esdekelve fordult a gyerekek felé. - Várjatok meg itt! Rögtön jövök. Legfeljebb tíz-tizenöt perc. Nagyon kérlek, várjatok meg!

Felkapta az asztalról a rovátkákkal teleírt lapot, és kettesével szedve a lépcsőfokokat felrohant a második emeleti tanáriba.

Amint a tanárnő elviharzott, Viktor titkolózva fordult Tristan felé:

- Holnap kimegyek ásni. - Barom! - esett neki Veronika. - Nem hallottad, mit

mondott Erika? Ebből nagy gáz lesz. - Épp ezért nem szabad megtudnia. Látnom kell, mi van a

nyírfák alatt. Érzem, hogy valami nagyszerű dolog. - Isten hozott az én világomban! - Fränki testvériesen

vállon veregette Viktort. - Á! Mindnyájan érzünk néha megmagyarázhatatlan

dolgokat, csak nálad ez a képesség egy kicsit fejlettebb. A fő... - Viktor ismét Tristan felé fordult -, hogy vannak bizonyítékaink. A sír pontosan a nyírfák alatt volt, és Sievers azt írja, az aranypajzs egészen beágyazódott a talajba. Lehet, hogy azt nem tudta megkaparintani.

- Ha ő nem, hát később mások igen. Egyébként is, hogy akarsz te ilyen időben ásni, fagyott a föld!

Page 52: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 52

- De nem olyan mélyen. Én holnap mindenesetre kimegyek, ahogy megvirrad, és addig nem nyugszom, míg meg nem látom, mi van a fák alatt.

- És a suli? - íratok szülői igazolást. Egy nap nem a világ. - Neked tényleg nem - hagyta rá Tristan. - Nekem ez nem

jönne össze. - Holnap rövid napunk lesz. Gyertek ki suli után

Nyérszikre! - A fiúknak lesz rövid napjuk - jegyezte meg Veronika. -

Nekünk van még egy kézimunka és egy tesi. - Oké, jövök én is - hozta meg a döntést Tristan. - Segítek

neked elcipelni a színesfémet az átvevőtelepre. Na, mondd csak ki, mire gondolsz!

- Ez utóbbi mondat Fränkinek szólt, aki ingerült pillantást vetett Tristanra.

- Mit? Hogy rossz előérzetem van a te nyérsziki látogatásoddal kapcsolatban? Úgysem hiszed el.

- Tényleg nem. Az előérzetedtől függetlenül holnap kimegyünk Viktorral ásni.

- Azt mondtam, hogy VELED, és nem Viktorral kapcsolatban van rossz előérzetem.

- Pszt! Jön! Futólépések közeledtek, és Erika zihálva esett be az

osztályba, Sievers rajzán kívül egy nyomtatott papírt lobogtatva.

- Éljen a számítógép kora és az átíróprogramok! - Ezzel lerakta a nyomtatóból frissen kikerült lapot az asztalra. A következő felirat állt rajta:

COSAINT NA GRÉINE AR AN MBALL SEO - A rovátkák nem számokat helyettesítenek - magyarázta Erika mélyen Viktor szemébe nézve. - Ezek

ogam betűk, az ősi ír titkosírás ábécéjéből. A szöveg jelentése: „A Nap őrizze ezt a helyet!”

- Úgy hangzik, mint egy varázsige - jegyezte meg Fränki. - Nem egyszerű varázsige! - Erika szemmel láthatólag

izgalomba jött. - Ez egy forradalmi felfedezés az ősészt kor történetének kutatásában. Annabel, mindenképpen meg kell

Page 53: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

53 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

mutatnom Sievers jegyzeteit egy szakembernek! Kölcsönadnád holnaputánig?

- Persze. - Nagyszerű - dörzsölgette boldogan a tenyerét Erika. - Az

Okkultisták Klubjának mai ülését ezennel berekesztem. Holnap nincs órám, úgyhogy felkeresem Salumäe professzort. Ő az egyik legnagyobb név az észtországi régészek és őskorkutatók körében. Hallgassuk meg a véleményét, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.

A nagy izgalomban Erika figyelmét elkerülte, hogy megannyi rendre utasító tekintet szegeződik a Viktorra, aki azokra egy ördögi kacsintással válaszol.

Page 54: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 54

3.

NYÉRSZIK

ain Salumäe régészprofesszor elővette hatszoros nagyítóját íróasztalának felső fiókjából, és ezen keresztül

vizsgálta August von Sievers vázlatait. - Biztos benne, hogy a dokumentumok eredetiek? - Kilencvenkilenc százalék. A professzor sötét szakálla rejtekében somolygott. - Tetszik, hogy hagyott egy kis hibalehetőséget. Említette,

hogy a rajzok az 1860-as évekből származnak. - Igen. - És jelenleg magántulajdonban vannak. - Pontosan. Erika beszámolt a professzornak Annabel családi

legendájáról és a nyérsziki ogam írásról. - Azt gondolhatnánk, hogy rejtéllyel állunk szemben, ha

nem lenne itt ez a páratlan ogamlelet. Helyesen végezte az átírást?

- Igen. Számítógéppel és manuálisan is. - Váljunk csak! - A professzor az asztalra tette a nagyítót, és a számítógép billentyűzete fölé hajolt. -

Nem emlékszik véletlenül Nyérszik nyilvántartási számára? Erika a plafonra szegezte a tekintetét, és megpróbálta

felidézni a halomsírt ismertető táblát: - Öö... ezerhatszáznegyvenhat. A professzor bepötyögött valamit a számítógépbe, majd

elmélyülten vizsgálta a képernyőn megjelenő táblázatot. - Tényleg van ilyen. A mi információink szerint a sírnál

még előzetes felmérésre sem került sor. A dátumozás ifjabb

R

Page 55: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

55 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

Ogurtsewtől származik. Hmm... Úgy tűnik, hogy Ogurtsew tudott Sievers ásatásáról. Nem tudok napirendre térni afölött, hogy egy ilyen figyelemre méltó lelet még csak említésre sem került a munkáiban!

Az Ogurtsew név Erika számára ismerős volt az egyetem első évének történetírás-előadásairól

- balti német történészekről volt szó, apáról és fiúról, kiknek bőséges kutatásai az észt történelem szakemberei számára pótolhatatlan forrásanyagot jelentenek.

- Nyérsziken mindenképpen ásatást kell végezni. Attól függetlenül, hogy ez a maguk Sieverse már felforgatott ott mindent, és az értékesebb leleteket meglovasította. - A professzor itt Erikára kacsintott. - Ez számomra kielégítő magyarázat az ő úgynevezett rejtélyes eltűnésére. Azok a csodálatos aranytárgyak ma bizonyára egy európai műkincsgyűjtő milliomos magángyűjteményét gazdagítják. Hát igen... szomorú, nagyon szomorú.

Erika udvariasan elmosolyodott, de egy percig sem hitt a professzor magyarázatában. Azon információ alapján, amit elhallgatott a tudós elől, sokkal fantasztikusabb lehetőségek merülhettek fel August von Sievers eltűnése kapcsán.

- Nem akarok tolakodni, de a gyerekeket nagyon izgatja a dolog... Van remény arra, hogy az ásatások már ebben az idényben elkezdődnek?

Salumäe professzor úr felkelt kényelmes bőrfoteljéből, és a motorikus nyugtalanság jeléül rótta a köröket irodájában.

- Az előttünk álló év költségvetésébe ez már nem fér bele. De írok néhány kollégámnak a Dublini Egyetemre, lehet, hogy őket is érdekelné egy nyérsziki feltárás. Lenne olyan kedves, és távozóban beszkenneltetné ezeket a rajzokat a titkárnővel?

- Természetesen. Erika felállt, megköszönte a figyelmet, és már indulóban

volt, mikor a professzor megállította: - Egy pillanat! Az uradalom nevére Vana-Kuustét

mondott? - Igen. - Érdekes. Tudta, hogy Ogurtsewet 1864-ben Vana-

Kuustéban vitte el egy szívinfarktus?

Page 56: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 56

- Nem, erről sosem hallottam. - Erika alig tudott uralkodni magán. Még egy „beteges egybeesés”, Veronika szavait idézve.

- Ez megmagyarázza, Ogurtsew miért nem említi munkáiban egyetlen szóval sem a kelta kincseket: egyszerűen erre már nem maradt ideje!

- Igen, ez valóban lehetséges. A professzor ravaszul hunyorított, és félig suttogva tette

hozzá: - Megkockáztatnék egy popularista eszmefuttatást. Talán

épp Sievers mérgezte meg Ogurtsewet, mert az a kincseket az egyetem gyűjteménye számára akarta felajánlani?

- Korántsem lehetetlen - válaszolt Erika egy óvatos mosollyal, miközben lelki szemei előtt már látta, ahogy Ogurtsew a fejére illeszti a talált koronát, majd egy pillanat múlva villám sújt le, ő pedig élettelenül terül el a földön.

- Hát igen, mi azonban hagyjuk ezeket a hatásvadász kísérleteket, és támaszkodjunk a forrásmunkákra! Nekem egyébként is van még egy kis dolgom az ifjabb Ogurtsew levelezésének feldolgozásával. Ha bármilyen, Sieversre vonatkozó utalást találok, azt félreteszem. Önnek viszont azt ajánlom, tanulmányozza az irodalmi múzeum népköltészeti anyagát. Nyérsziknek meg kell jelennie a szájhagyományban. Ha használható információra bukkan, jövő héten ugyanebben az időben megtalál itt, a tanszéken.

- Igyekezni fogok. Még egyszer nagyon köszönöm.

Az alacsonyan szálló, sötétszürke felhők ráborultak a hóra áhítozó, felszántott földekre és az éjszakai fagyoktól barnára festett kaszálóra. Méltóságteljes csöndben repült át egy varjúraj a Vana-Kuustéból Sipébe vezető murvás út fölött, ám a rajta robogó piros kismotor fülsiketítő zaja megzavarta a télre készülő természet bóbiskolását. Arebanei útkereszteződés előtt a robogó jobbra kanyarodott, és a földút kátyúit kerülgetve egy halom felé gurult, melyen két nyírfa magasodott, majd pöfögve megállt. Vezetője, lerángatva

Page 57: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

57 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

kezéről a kesztyűt, a bukósisak pánijával babrált az álla alatt. A sisak alól egy barna, kócos fej bukkant elő.

- Na, ennyire jutottál? - Egész délelőtt tüzeltem, hogy felolvadjon egy kicsit a

talaj. Viktor az ásót maga után vonszolva Tristan robogója felé

vánszorgott. Bal arcát koromcsík ékesítette, mire Tristan enyhe gúnnyal megjegyezte:

- Azt látom. - Te viszont egészen lepukkantál. Tristan előhalászott a zsebéből egy csomag filter nélküli

cigarettát, majd rögtön rá is gyújtott. - Mit csináljak, fater nem ad zsebpénzt. Merthogy úgyis

hülyeségekre költeném. - És mi van a nyári munkádért kapott lóvéval? Egész

rendesen kerestél. Tristan a motor felé biccentett. - Ha így áll a dolog, csórókám, tényleg be kell érned a

Priimával. Remélem, legalább zárjegy van rajta. - Az aztán végképp nem izgat. - Engem ugyan izgatna, hogy dohányt szívok, vagy sittes

matracok töltelékét. Tristan egy pillanatig Viktorra meredt, a cigaretta

biggyesztett ajkai között lógott. Aztán egy mélyet szippantott belőle, kifújta a füstöt, és nevetve megjegyezte:

- Akkor legalább senki nem vetheti a szememre, hogy dohányzom, pedig még be sem töltöttem a tizennyolcat.

- Tristan - váltott Viktor hangnemet és témát -, te mit gondolsz erről az egészről?

- Miről? Ja, hogy erről itt... Szerintem mindent meg lehet magyarázni logikusan.

- De az a tányér magától száguldozott ott a díszteremben, érted? Én hozzá sem értem. Becsszó.

- Azt levágtam, hogy ezzel kapcsolatban nem kamuztál. - Tristan elgondolkozva bámult a messzeségbe, majd hozzátette: - Tudod, nem is lenne rossz, ha kiderülne, hogy szellemek meg ilyesmik tényleg léteznek. Az élet néha akkora egy fos, hogy... legalább tudnád, hogy ez az egész nem minden. - Bakancsa orrával eltaposta a cigarettacsikket,

Page 58: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 58

és egészen fellelkesülve folytatta: - Na, lássuk csak, megcsípjük-e ezt az őskori leletet!

Viktor egész jól felolvasztotta a talajt, és a felszínét ásóval meg is lazította. Nemsokára valami keménybe ütközött a két ásó hegye. Lapátra váltottak, és alig tíz perc elteltével Viktor diadalmasan felkiáltott:

- A kincs! - Aha. - Tristan újabb cigaretta után kutatott. A kiásott gödör mélyén a fiúk megpillantották a már

ismerős triszkelét. - Hagyd a francba a cigit! Ássunk tovább! Lemerevedett válluk és érzéketlenné vált tenyerük

ellenére a fiúk nem hagyták abba a gályázást, míg az aranypajzs egésze láthatóvá nem vált. Kivehető volt a pajzs alatti csontváz és a bronzurna*, amelyben a halottat elhelyezték. Tristan szó nélkül nekiesett a pajzsnak.

- Várjál, mit csinálsz?! - kiáltott rá Viktor. - Magad is látod. De rohadtul be van szorulva valamibe. - Ne legyél már hülye, még a végén elcseszed! Emlékszel,

négy paraszt sem bírta megmozdítani. Reménytelen. - Én aztán nem adom fel ilyen könnyen. Viktor aggódva figyelte, hogyan próbálja Tristan nyers

erővel lerángatni a pajzsot a bronzurnáról, minden eredmény nélkül.

- A francba is! - Tristan kézfejével törölgette a homlokáról a csöpögő izzadságot. - Hugyoznom kell!

Amíg Tristan a dolgát végezte a bokorban, Viktor közelebbről is szemügyre vette a kelta műalkotást. A pajzsot leheletvékonyra kalapálták, sima felületén a triszkelét ábrázoló dombormű a legapróbb részletekig átgondolt mesterműként hatott, mintha hegyimanók keze alól került volna ki. Finoman megfogta pajzs szélét, hogy jobban megvizsgálja a triszkelét, ám ekkor... a legkisebb erőkifejtés nélkül a pajzs egyszerre levált a bronzurnáról. A sírhalmon hirtelen jéghideg szélroham süvített végig, mely annak

* Urna itt: az általunk használtnál jóval nagyobb (akár egész emberi testet

befogadni képes) fém- vagy cserépedény. A kelták gyakran ilyenekben temették el halottaikat, azok fontos használati tárgyaival együtt. Ezeket a nagyméretű urnákat csak részben ásták el, aztán dombot hordtak föléjük (halomsír).

Page 59: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

59 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

ellenére, hogy csak néhány pillanatig tartott, kegyetlenül megtépázta a bokrokat, még a vastagabb ágakat is megmozdította, Viktort pedig kibillentette egyensúlyából. A fiú, kezében a nehéz fémtárggyal, ágreccsenések közepette nekiesett a bokorban álló Tristan hátának.

- Á! Majdnem lehugyoztam miattad a cipőmet! - Miután Tristan rendbe szedte magát, észrevette, mi van Viktor kezében. - Neked, ropikám, bezzeg sikerült!

- Kiről beszélsz? Az én izomtömegem aztán tutira nagyobb, mint a tiéd!

- Oké, oké! Nekem meg nagyobb a... az egóm. Mit csináljunk ezzel a pajzzsal?

Viktor nem sokat teketóriázott: - Temessük vissza! Tudni akartuk, mi van a nyírfák alatt,

hát most megtudtuk. Ennyi elég. - Meg vagy te húzatva! - Tristan szemében megcsillant a

kapzsiság fénye. - Ez a cucc színaranyból van! - Te vagy meghúzatva! Mégis, hogy akarod pénzzé tenni?

Beadod a zaciba? Elviszed egy régiségkereskedésbe? Ez túl nagy ritkaság ahhoz, hogy feltűnés nélkül el lehessen adni. Szépen visszatemetjük, legalább biztos helyen lesz. Ráérünk eltervezni, hogy mihez kezdjünk vele.

Viktor visszatette a pajzsot a bronzurnára. Ő maga tökéletesen tisztában volt a pajzs kultúrtörténeti jelentőségével, de úgy gondolta, semmi értelme ezt Tristannak ecsetelni. Úgysem értené.

A fiúk gyors mozdulatokkal temették be a nagy nehézségek árán kiásott gödröt, majd simára taposták a felszínt.

- így aztán senki rá nem jöhet, hogy kiásták a sírt - jegyezte meg ironikusan Tristan.

Viktor is elégedetlenül szemlélte a kormos, feltúrt területet. Egy pillantást vetett a bokor alatt heverő zöld plédre. Felvette, sírós mosollyal nézegette, és a nyomokra terítette.

- így legalább először a plédre figyelnek fel, nem az ásásra.

- Hű, de ravasz vagy! Egyébként lehugyoztam a plédet, mikor meglöktél.

- Te igénytelen állat! Most kell ezt mondanod?!

Page 60: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 60

Tristan gonoszán vigyorgott. - Akkor csá! Holnap a suliban. A robogó beleveszett az esti homályba Voore felé tartva,

ahol az egykori uradalmi jobbágytelkekre egyutcás falu épült. Viktor összeszedte az ásókat, lapátokat, fejét csóválva

még egy utolsó pillantást vetett a felásott területre, és elindult Rebane felé. Úgy érezte, ezt a friss élményt meg kell osztania valakivel. Valakivel, akinek az arany csillogásán és saját hatalmas egóján kívül más is fontos. Tristan kétségtelenül jó barát és vérbeli maffiózó volt, de a világ rejtélyeinek megfejtése ügyében érdemesebbnek tűnt valaki máshoz fordulni, aki a könyvekből megszerezhető bölcsességet többre értékelte. Fränki, a szomszéd és osztálytárs egy személyben, és Viktor gyerekkori barátok voltak, mióta az eszüket tudták. A bújócskán, fogócskán és homoksüti-készítésen kívül még bunkit is építettek az erdőben. Száz veszélyt rejtő képzeletbeli birodalmukban minden elképzelhető kalandot átéltek - a rebanei erdőből trollok rengetege lett, a sirvakui homokbányából sárkányok sivatagja, és Nyérszik... az a Nyérszik, ahová Fränki a néprajzesten veszélyt szimatolva nem volt hajlandó betenni a lábát, menedékül szolgált a képzeletbeli birodalom szörnyei elől. Múlt tavasszal azonban a lány új barátokra lelt a városban, és ezzel együtt új imázst alakított ki magának, amit Viktor rém nyomasztónak talált. A képzeletbeli birodalom szertefoszlott - a trollok visszaváltoztak különös alakú fatörzsekké, a sárkányok felhők árnyékává, a fa tetejére épített bunki pedig a természeti erők martalékává válva hirdette az elmúlást. Ám kettejük eltávolodása ellenére Fränki továbbra is Viktor lelki társa maradt, akivel olyan témákról is lehetett beszélni, amiknek hallatára Tristan legyintett vagy fitymáló megjegyzéseket tett volna.

Annak idején a játékok nemegyszer késő estig is elhúzódtak, így előfordult, hogy Viktor Fränkiéknél aludt. Barátságuk annyira egyértelmű volt, hogy most, mikor a gyerekekből tinédzserek lettek, sem jelentett problémát a kempingágy felállítása Viktor részére Fränki rózsaszín szobájában. Épp ellenkezőleg - Fränki szülei ezerszer boldogabban fogadták volna vejükké Viktort, mint egy kétes elemet a városi dobsuliból. Ám mivel lányuk szenvedélyesen

Page 61: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

61 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

püfölte a dobokat, szó sem lehetett a kiruccanások végleges tilalmáról.

- Nem hoztad el véletlenül a plédemet? - Nézegettem, hogy ismerős ez valahonnan. De hidd el,

nem akarod te már azt visszakapni. Fränki úgy nézett Viktorra, mint aki annak veséjébe lát,

elfintorodott, és ráhagyta. - Hát lehet. Úgyis megrágta már a moly. - Fränki, hogy lehet az, hogy gyerekként nem vettük észre

azokat a rovásokat? - Én észrevettem. - Halljuk, mindentudókám! - Emlékszel, hogy mindig előtted értem oda a sírhalomra,

és ráterítettem a plédet a kőre? Ennek megvolt a maga oka. Viktor a kempingágy nyikorgásának kíséretében felült, és

megrökönyödve bámult Fränkire. Az egy „na most megkaptad” pillantással válaszolt neki.

- Én meg folyton azon morfondíroztam, minek cipeled ki azt az ocsmány plédet állandóan Nyérszikre. Tényleg, miért?

- Nem voltam kibékülve a rovátkákkal. Nyugtalanítottak. De hát Nyérszik volt a mi menedékünk. Emlékszel?

- Persze... Végiggondoltam, milyen nehéz is lehet neked. Mindenütt veszélyt szimatolsz.

- Te hülye, én a jó dolgokat is megérzem! Viktor újra hanyatt dőlt, és nyugtalan gondolatai

visszavitték Nyérszikre. - Akkor sem értem, hogyan tudtam azt a pajzsot olyan

könnyedén felemelni, mikor Tristan meg sem bírta mozdítani. Ahogy most Fränki bilikék pizsamájában a párnájára

kuporodott, és állát a térdére támasztotta, úgy festett, mint egy hupikék törpike.

- Talán így volt elrendelve. - Micsoda? - Ismered Arthur király legendáját? - Mármint hogy? - A kard történetét. Senki sem tudta kihúzni a kőből, csak

Arthur. - Ezek szerint én király lennék? - Próbálom felfedezni az összefüggéseket, de ez az egész

olyan bonyolult. Mikor tegnap elhatároztátok, hogy kimentek

Page 62: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 62

ásni, veled kapcsolatban nem éreztem semmi nyugtalanítót, Tristannal kapcsolatban viszont igen. Aztán itt van ráadásnak ez az egész kelta dolog.

- Repülő tányér... - Pontosan! A repülő tányér és a Sievers család. A

legutóbbi okkultista ülés után értettem meg, hogy Sievers volt az, aki összegubancolta a szálakat. Nem lett volna szabad ásnia. Miatta van Nyérsziken minden elszúrva.

- De hát ő újból betemette a sírt. Minden ott maradt; a bronzurna, a halott, a pajzs...

- És a korona? - A francba! Annyira be voltunk zsongva a pajzstól, hogy

totál megfeledkeztem a koronáról. - Jobb ez így. Ki tudja, milyen szerencsétlenséget hozott

volna Tristanra, ha megérinti. - Tristanra? - Azt magyarázom itt ezerrel, hogy téged mintha védene

valami. Egyébként... az az érzésem, hogy velem sem történne semmi, még akkor sem, ha feltenném a koronát a fejemre.

- Miféle kiválasztott vagy te? - A kérdésből kiérezhető volt az ironikus felhang.

- Nem tudom, és nem is akarom tudni. Arra a kétes sírra pedig eszem ágában sincs visszamenni. - Fränki magára húzta a takarót, és tömény undorral szemlélte a szobáját. - Utálom ezt a rózsaszínt. Teljesen fekete falakat akarok.

- Ha lekapcsolod a villanyt, akkor teljesen feketék lesznek a falak, hidd el - adta értésére Viktor, hogy elálmosodott.

- Oké, de előtte jóéjt-puszit adok az én kis drágaságaimnak.

- Remélem, én nem tartozom közéjük. - Hülye. Ha sokat akadékoskodsz, kieresztem éjszakára a

patkányokat. - Végre találtál magadhoz illő kisállatot! - Viktor

fintorogva nézte, ahogy Fränki a három hájasra hizlalt patkányt babusgatja.

- Olyan édik. Az igazat megvallva szeretnék egy kígyót is.

- Kígyót?! Mintha nem tudnád, mit esznek. Először itt dédelgeted a kis Lupinit, vagy hogy hívják, aztán felzabáltatod egy kígyóval.

Page 63: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

63 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Azt aztán nem!!! - Fränki védelmezőn ölelte magához a patkányt. - Gusztustalan hörcsögöket zabáltatnék fel vele.

Viktor aggódva nézte a szinte már családtagjának számító lányt, és nosztalgiával emlékezett vissza arra az időre, mikor Fränki még egy romlatlan falusi fruska volt.

- Ha befejeztétek az enyelgést, kapcsold le a villanyt! Jó éjszakát!

- Jó éjszakát, kisköcsög! Viktor a hátára fordult, és kinyújtotta a lábát. Mikor

legutóbb ebben az ágyban aludt, ugyanebben a helyzetben jó néhány centiméter volt még a lába és a fekhely vége között, most viszont a sarka elérte a matrac szélét. Ettől függetlenül úgy találta, legyen a kempingágy akármilyen keskeny, marad ott még elég hely egy icipici Veronika számára. Viktor édes vágyképeket kergetve lassan elszenderült.

Egyszerre a nyári Nyérsziken találta magát, ahol a két nyírfa helyett három nyújtózott az ég felé. Feje fölött apró madarak csiripeltek a lombok között, az erdő mélyéről kakukk hangja hallatszott. Orrában érezte a fű és a nyári virágok illatát. A mélykék égen egyetlen felhő sem látszott, teljes volt a szélcsend, a délről ragyogó nap sugarai bársonyos gyengédséggel simogatták az arcát. Viktor előtt tiszteletet parancsoló dolmen magasodott, a megmunkálatlan kőoszlopainak tövében nyíló margarétákra és harangvirágokra lepkék telepedtek, és méhek zsongták körül őket. A dolmen alatt hatalmas rézüst állt. A fiú lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye.

- Is é do bheatha! Viktor erre összerezzent, és megfordult, hogy lássa, ki az,

aki így köszöntötte. Előtte meghatározhatatlan korú férfi állt, aki jobb kezét a szívére tette, és tiszteletteljesen meghajolt. Bal kezében a triszkelét ábrázoló aranypajzsot tartotta.

- Privet! - Viktor automatikusan oroszul köszönt az ismeretlennek, mivel ez volt az első idegen nyelvű üdvözlés, ami hirtelenjében eszébe jutott.

Minden félelem nélkül nézett farkasszemet az idegennel. A férfi lenvászon ruhája fölött bíbor palástot viselt. Világos, félhosszú haja istenien megformált arcot keretezett, bölcsességtől fénylő szeme pedig azonnal magára vonta a

Page 64: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 64

figyelmet. E szemek kékje versenyre kelt a nyírfák fölött feszülő ég színével.

Az idegen mosolyogva nyújtotta át a pajzsot Viktornak, és így szólt:

- Roh na greine. - Igen. Köszönöm! - motyogta Viktor átvéve a pajzsot,

anélkül hogy az idegen egyetlen szavát is megértette volna. Meglepetten tapasztalta, hogy kezében a nehéz fémből kovácsolt pajzs könnyű, mint pille.

Az idegen arca erre elkomorult. Jobbjával a vana-kuustei kastély irányába mutatott, és elkeseredett könyörgéssel fordult Viktorhoz:

- Tauver ar ás an horoin. - Ho-hogyan? - dadogott Viktor. Az idegen közelebb lépett hozzá, átható tekintetét a fiú

szemébe fúrta, és lassan, minden szót aggályosán artikulálva elismételte:

- Tauver ar ás an horoin. Viktor kérdő hangsúllyal mondta utána az idegen

szavakat: - Tauver ar ás an horoin? Az idegen elégedetten mosolygott, és eltűnt. Viktor testét

a zuhanás kellemetlen érzése rázta meg, és kalimpáló szívvel, hideg verejtékben ébredt Fränki szobájában, egy kempingágyon. Felkapcsolta a villanyt.

- Hallucinációid vannak? - Fränki álmosan hunyorgott a fényben.

- Mit mondtam? - Nem értettem, valami zagyvaságot motyogtál. - Tauver ar ás an horoin? - Pontosan. Mit jelent? - A picsába! - A picsába?! Milyen nyelven? Mit csinálsz? Viktor maga köré csavarta a takarót, kimászott az ágyból, és leült Fränki számítógépe elé. - Arra próbálok rájönni, hogy mit jelent ez a mondat. - Aha, tehát mégsem tudod. Muszáj ennek éjszaka

utánanézned? Viktor lekapcsolta a Fränki ágya fölötti lámpát,

hozzátéve:

Page 65: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

65 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Aludj csak vissza, reggel megbeszéljük! - Nem tudok aludni, ha így püfölöd a billentyűzetet -

morcoskodott Fränki két ásítás között, ám nem telt bele egy perc, és az íróasztal melletti ágyból egyenletes szuszogás hallatszott.

Viktornak teljesen kiment a szeméből az álom. Feltartóztathatatlan céltudatossággal böngészte a gael nyelvet ismertető internetes oldalakat. Csak annyi időre szakította félbe a kutatómunkát, hogy ráterítse Fränkire a takarót, melyet a lány lelökött a földre, mikor a másik oldalára fordult. Viktor az órára nézett - a reggeli ébresztőig volt még másfél óra. A kitartást siker koronázta: egy papírlapon ott állt nyomtatott nagybetűkkel az álmában hallott mondat írott változata. TABAHAIR AR AIS AN CHORÓIN - Tauver ar ás an horoin - ’Hozd vissza a koronát!’ Viktor visszamászott az ágyba. Nem csoda, hogy nem bukkantak rá Nyérsziken Tristannal a hírhedt koronára: az egyszerűen nem volt ott. Egyszeriben megértette a repülő tányér éjszakáján Annabel szájából elhangzott „hrroin”-t, amit akkor mindannyian a pillanatnyi elmezavarból adódó morgásnak tituláltak.

„Meg kell találnunk a koronát, és vissza kell vinnünk Nyérszikre” - ez volt Viktor utolsó gondolata, mielőtt újra elaludt.

Page 66: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 66

4.

KI SÍR A FASORBAN?

iktor kérésére Fränki lemondott apja szokásos reggeli taxiszolgálatáról, hogy a négy kilométeres gyalogtúrán

Rebanéból Vana-Kuustéba meghallgassa osztálytársa beszámolóját a hihetetlen álomról.

Fränki egyértelmű következtetést vont le az elhangzottakból:

- Viktor, ezt mind el kell mesélnünk Erikának. - Azt aztán nem! Tudomást szerezne az ásásról. - És akkor mi van? - Fränki megragadta Viktor csuklóját,

hogy érvei meggyőzőbben hassanak. - Gondold csak végig, mi minden történt: a tányér, Annabel révülete, a pajzs és a te álmod! Erika maga is suttogást hallott a temetőben, és ott volt veletek a díszteremben, mikor a szellemidézésnél megkergült a tányér. Itt a kulturális jelentőségnél valami fontosabbról van szó, és ezt meg kell értetnünk vele.

Viktor egy szót sem szólt, de tétova pillantása a lelkében dúló zűrzavarról árulkodott.

- Ami pedig a kulturális jelentőséget illeti - folytatta Fränki -, a tárgyak ott vannak még a sírban.

Egyébként is Sievers volt az, aki először ásott a temetőben, és összekavart mindent.

- Nincs minden tárgy a sírban - jegyezte meg Viktor. - A korona hiányzik.

- Ebben Sievers a ludas, és nem te. - Sievers... Engem a Nyérszikhez kötődő

szerencsétlenségek sem hagynak nyugodni. Ez a szellem... vagy micsoda... egyáltalán nem volt gonosz démon. Inkább

V

Page 67: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

67 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

angyalra emlékeztetett. Szép, jó... Okosnak épp nem mondható, ha ezer év alatt nem bírt megtanulni észtül... Tabhair ar ais an choroin.

- És a kastély felé mutatott? - szakította félbe Fränki Viktor eszmefuttatását.

- Igen. De az is lehet, hogy egyszerűen Sieversre utalt. Fränki, vissza kell vinnünk a koronát Nyérszikre. Ez az álom túl durva.

- Egy kis kiigazítást tennék. Neked kell visszavinned. Ne felejtsd el, hogy a normális emberek, azaz a nem kiválasztottak nem érinthetik meg a koronát.

- Korábban nem voltál ilyen gonosz. - Te hülye, ezt viccnek szántam! Persze hogy segítünk. Én

például hajlandó vagyok szorongatni a kezedet, amíg ma Erikának őszintén bevallód, hogyan fosztogattátok Tristannal a sírt.

Viktor elmosolyodott. - Én ugyan hozzá nem érek olyan ember kezéhez, aki

mindenféle gusztustalan élőlényeket simogat! Furcsa volt ezt olyasvalaki szájából hallani, aki annak

idején a fingóversenyeken fölényes győzelmet aratott Fränki fölött, úgy szag, mint időtartam tekintetében.

- Te magad vagy... gusztustalan élőlény! De Viktor már az iskola felé szaporázta lépteit, és

szánakozó mosolyt vetett Fränkire, aki nem tudta eldönteni, dühbe guruljon, vagy kibéküljön azzal a ténnyel, hogy némelyik fiú különösen köcsög.

Szerdánként Erikának nem volt első órája, ami azt jelentette, hogy húsz perccel kicsöngetés előtt ért az iskolába, megivott egy csésze Earl Greyt, és a tanári szoba csendjében rendszerezte gondolatait, mielőtt a harctérre indult. Ma azonban egy kicsit máshogyan alakultak a dolgok. A tanárnő megtorpant az ajtóban, mikor megpillantotta a fiút, aki valami csíny miatt várt igazgatói kihallgatásra.

- Jó reggelt, Viktor! A fekete kés kihűlt.

Page 68: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 68

,A fekete kés kihűlt” az előző télen vált a kuustei diákok jelmondatává, mikor az irodalomtanárnő Veronika kezébe nyomta a Čapek testvérek Színdarabok születése, filmkészítés című művét. A könyvtől Veronika teljesen el volt ragadtatva, és hatására más kuustei diákokat is megfertőzött a

Čapek-mánia. Még Tristan is átrágta magát az említett irodalmi művön, és kijelentette, hogy végül is elmegy. Erre hivatkozva jogot formált magának arra, hogy egyéb olvasmányokat visszautasítson.

- Egy könyvet már elolvastam - jelentette ki Erikának, mikor az nyári időtöltésként egy, a vikingekről szóló, populáris történelmi regényt ajánlott neki.

„A fekete kés kihűlt” tehát valójában annyit jelentett: „Mi történt veled?”

Viktor felsóhajtott. - A vád szerint a szipuszobában kémkedtem. Szipuszobának a kuustei iskola pincéjében lévő,

takarítószerek tárolására használt fülkét hívták. - És mi érdekeset rejtegetnek a takarítók a

szekrényükben? - Semmi olyasmit, amit kerestem. Ha Linda nyitott volna

rám, minden különösebb zűr nélkül el lehetett volna simítani az ügyet. De épp ennek az őrült Elsának kellett arra járnia. Elkezdett rikácsolni, hogy a tanárok nem figyelnek oda, hol lődörögnek a diákok, hogy az ő munkáját senki nem becsüli meg, és hajói értettem, mi vagyunk felelősek azért, hogy iszik a férje. A diri is csak azért rendelt ide, mert nem bírta már hallgatni azt az rinyálást. Láttam rajta.

A víz felforrt. Erika a kékeszöld csészébe öntötte a gőzölgő folyadékot, és Viktor mellé ült.

- Elsától nem kell bepöccenni. Kipanaszkodja magát, aztán minden megy tovább a normális kerékvágásban. Az ember idegeire megy, az igaz, de... mégiscsak felmerül a jogos kérdés: tulajdonképpen mi dolgod volt abban a fülkében? Valaki eldugta a bakancsodat, te meg ott kerested?

- Nem azt, hanem a koronát. - Csak nem a nyérsziki koronáról beszélsz? - Dehogynem. Szerintem Sievers valahol itt rejtette el, a

kastélyban. - A takarítók szekrényében?

Page 69: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

69 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Neem! A szipuszoba az egyetlen vakolatlan falú helyiség a suliban. Meglazult téglákat kerestem a falban. Támadt egy kósza gondolatom, hogy talán épp annak a fülkének a falában van valami rejtekhely.

Erika arca elkomorult. - Viktor, valamit el kell mondanom neked. Nyérszik

nevéhez még egy váratlan haláleset fűződik. Egy balti német történész szívrohamot kapott, mikor Vana-Kuustéba jött, hogy megvizsgálja Sievers hagyatékát. Nekem ez az egész nagyon gyanús. ATartui Egyetem mindenesetre tud Nyérszikről, és amint lehetőségük nyílik rá, régészeti ásatásokat fognak végezni. Szerintem jobb, ha a magunk részéről ennyiben hagyjuk a dolgot. Jobb félni, mint megijedni.

- Attól tartok, erről már lekéstünk. - Hogyhogy? Eljött a nagy pillanat. Viktor az ajkát harapdálva

elképzelte, hogy Fränki fogja a kezét. Nem, inkább Veronika... Nem, mégis inkább Fränki. Őt most mindjárt lekapják a tíz körméről, és Fränki előtt ez nem lenne annyira égő.

- Tegnap kimentünk Tristannal Nyérszikre ásni. - A ku…!!! - Egy korty tea fröccsent Erika farmerjára és

lila bársonyblézerére. - Értsd meg, itt a kulturális értékeknél valami fontosabb

dologról van szó! Gondolj csak bele: a tányér, Annabel révülete, hangok a temetőben... Tegnap pedig megtudtunk még valami fantasztikusat...

- Válj egy kicsit! - Miközben Erika szalvétával törölgette a nadrágját és a blézerét, elszámolt magában tízig... tizenötig. Érezte, hogy kezdi visszanyerni önuralmát, mély lélegzetet vett, és folytatta az eszmecserét:

- Na, beszélj! - Én egyébként teljesen átérzem annak a jelentőségét,

hogy az ilyen ősi leleteket eredeti helyzetükben kell feltárni. De Sievers...

- Most nincs időnk erre a süket védőbeszédre! Mindjárt kicsöngetnek. Azt mondd, mi újat találtatok!

- Minden ott van, kivéve a koronát. - Micsoda! Ez totális... szenzáció! De ti...?

Page 70: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 70

- A pajzson kívül máshoz nem nyúltunk, és azt is visszaraktuk úgy, ahogy volt. Betemettük a gödröt, úgyhogy minden olyan, mint azelőtt. Csak egy kicsit fel van túrva a föld.

- Atyaisten! Hála az égnek, hogy volt elég eszetek úgy hagyni a dolgokat, ahogy voltak! Szerintem májusnál korábban nem jönnek a régészek. Akkorra talán eltűnnek az ásásnyomok.

- Mellesleg a régészek nekem köszönhetik, hogy közelebbről meg tudják majd vizsgálni a sírban lévő a tárgyakat.

- Hogyhogy? - Emlékszel, mit írt Sievers a pajzsról? - Hogy reménytelenül beszorult valamibe. - Tristan is teljes erejéből rángatta, de meg sem bírta

mozdítani. Én meg épphogy csak megérintettem a peremét, és már a kezemben is volt. Mintha én lennék Arthur király...

- Ez elég súlyos. - Először én is arra gondoltam, hogy Tristan meglazította

a pajzsot, nekem meg egyszerűen mákom volt, de ma éjjel aztán olyat álmodtam...

Épp akkor szólalt meg a csengő, mikor Viktor álma elbeszélésének végéhez ért.

Erika felállt, és az íróasztalához lépett. - Menjél szünetre, ezt meg kell emésztenem. Mondd meg

a többieknek, hogy ebéd után összefuthatnánk a töriteremben!

Az ebédszünet a negyedik és ötödik óra között volt. Erika kapkodva lapátolta be a párolt káposztát és a karamellpudingot, majd a történelemterembe sietett. Az Okkultisták Klubjának tagjai, egy kivételével, már várták. Tristan két kilencedikes és egy hetedikes fiúval tudjuk, mit csinált. Erika gondolatait azonban túlságosan lefoglalták a Nyérsziken történtek ahhoz, hogy a fáskamra mögé rohanjon, és a bagósok lefülelésével mínuszpontokat gyűjtsön magának. Az ablakpárkánynak dőlt, egy pillantást vetett az izgatott nyolcadikosokra, majd eltökélten így szólt:

- Egy csapatban játszunk. Nincs helye semmi további magánakciónak egymás háta mögött.

Page 71: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

71 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Ez azt jelenti, hogy az Okkultisták Klubja tovább folytatja tevékenységét?

- Viktor álma után mindenképpen. Már két személyes kötelékkel is számolnunk kell. - Erika Annabelre nézett. - Az egyik vérségi, a másik

- most pillantása Annabelről Viktorra vándorolt - szellemi. Az egész történetnek túlságosan olyan íze van, mintha ez így lenne elrendelve.

- Miért? - Mert a te szavaiddal élve tobzódunk a beteges

egybeesésekben. Elmesélte Viktor a Nyérszikhez fűződő másik halálesetet is?

A diákok bólogattak. - Átgondoltam a dolgot. Viktornak igaza van: meg kell

találnunk a koronát. De... - Erika figyelmeztetően felemelte a mutatóujját ha ez sikerül, isten ments, hogy valamelyikőtök hozzányúljon!

- Ne izgulj, nagyon is kérdéses, hogy egyáltalán megtaláljuk-e - jegyezte meg Viktor. - Lövésünk sincs, hol kereshetnénk.

- Ismerek valakit, akit megkérdezhetnénk. Azonnal hat kíváncsi tekintet szegeződött Veronikára. - August von Sieverst! - Csak nem akartok megint szellemet idézni? Akkor este

úgy üvöltöttél, mint egy sakál. - Te is üvöltöttél, Viktor. - És én is üvöltöttem - tette hozzá Erika -, ami azt jelenti,

hogy nem vagyok a legmegbízhatóbb személy, aki a szellemekkel való legközelebbi találkozáskor garantálni tudná a ti személyes biztonságotokat. Ráadásul nemrég volt a néprajzest, nem valószínű, hogy ilyen gyakran elengednének benneteket a suliba éjszakára.

- Most már korán sötétedik, nem kell itt éjszakáznunk. - De délután túlságosan zsúfolt az iskola. - Kimehetnénk a fasorba - javasolta Annabel. - Miért épp oda? Annabel belefogott a magyarázatba: - Megkérdeztem anyukámat és a nagymamámat a fehér

alakról, akit a fasorban láttak. Mindketten azt mondták, hogy a szellem inkább hasonlít nőre, mint férfira. Szerintem csakis

Page 72: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 72

Martáról lehet szó. Gondoljatok csak bele! Először is, Martát az ásatásról hazafelé vezető úton érte a halál, talán épp a fasorban. Másodszor, csak az anyukám és a nagymamám látták a szellemet, ebből a rokoni kapcsolat jelentőségére következtethetünk. Lehet, hogy nekem is megjelenne a kísértet, én viszont nem merek egyedül kimenni oda sötétben. De este elmehetnénk együtt, és megpróbálhatnánk megidézni Marta von Sieverst. Talán tud valamit a koronáról.

- Annabelnek igaza van - szólt közbe Fränki. - Tényleg Martáról lehet szó. Megpróbálhatnánk a dolgot. - Hülyéskedtek? Sötétben iszonyúan félelmetes a sétány! -

kiáltott föl Renate. - Van más ötletetek? - Erika Renatéra nézett. - Ebben az esetben ötkor találkozunk a fasor vasútállomás

felőli végén. A részvétel szigorúan önkéntes. Jó lesz így? Oké.

A brezsnyevi időkből fennmaradt csengő, amelynek hangját mindennek lehetett nevezni, csak lágy trillának nem, véget vetett az okkultisták rendkívüli gyűlésének.

Veronikának megint csak igaza lett - öt órakor már kellően sötét volt a fasorban. Erika, a másodgenerációs városlakó őszintén élvezte a falusi este sötétjének egzotikumát - ugyanezt a diákokról nem lehetett elmondani. Habár a felhőrétegen átderengő telihold valamennyire megvilágította a fatörzsek közt kanyargó utat, a történelemteremben tapasztalható lelkesedés az ebédszünet óta szemmel láthatólag megcsappant. Ennek ellenére az Okkultisták Klubjának tagsága teljes létszámban megjelent a szeánszon, Tristant is beleértve. Szorosan egymás mellett hatoltak egyre beljebb a fákkal keretezett folyosó mélyébe. Veronika elhozta a néprajzesten használt oui/a-táblát. Annabel egy nejlonszatyorban lóbált két, otthonról hozott mécsest. A gyufával kapcsolatban Viktornak kicsúszott a száján, hogy Tristannak biztosan van tüze.

- Ahol tűz, ott cigi - morogta erre Erika, és elrohant a rebanei boltba gyufáért, hogy ne kelljen újra kifosztania a

Page 73: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

73 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

kémia- vagy fizikaszertárt. A tányér beszerzését is magára vállalta.

Az Okkultisták Klubjának létét a nehezen megmagyarázható események miatt Erika titokban tartotta kollégái előtt. A nyilvánosság számára a Vana-Kuustei Általános Iskola nem hivatalos történelemszakkörének illúzióját tartotta fenn. Ez a verzió csak egy paranormális jelenség megmagyarázására kényszerítette (Tristan?! Történelemszakkörben?!).

Ahogy a fasorban megtett korábbi séta alkalmával, úgy most is Renate és Annabel vállalták magukra a gyáva kukac szerepét: az esti sötétből felhangzó minden egyes zajra görcsösen összerezzentek.

- Ha véletlenül meglátnátok egy fehér alakot - hangzott Tristan intelme -, először is győződjetek meg

róla, velünk van-e Viktor vagy sem! - Őszintén sajnálom, de ma estére nem készültem

semmilyen attrakcióval. Meg kell csípnünk azt a koronát, a fene vigye el!

- Viktor - szólt Erika -, mostanra ugyanolyan mániáddá vált ez a korona, mint korábban a kincskeresés.

- Ez nem ugyanolyan. Annál sokkal vészesebb - ellenkezett Viktor.

A Viktorral folytatott vitáról lemondva Erika Annabelhez fordult:

- Annabel, mondd, pontosan hol látta anyukád és a nagymamád a kísértetet?

Erre Annabel és vele együtt az egész társaság megállt. - A fasor közepe felé, de pontosan nem tudom, hogy hol.

Azt mesélték, mindegy, merről jönnek, néhány méterrel előttük egy fehér alak sétál át az úton. Persze, csak sötétben. Ha közelebb érnek hozzá, eltűnik.

- Úristen, milyen bátrak! - ámuldozott Renate. - Én ugyan egymillió dollárért sem mennék el ott, ahol épp egy kísértetet láttam.

- Minek veszitek be rögtön ezt a falusinyanya-szöveget?! - morgott Tristan.

- Ha így beszélsz az anyukámról és a nagymamámról, akkor talán már én is falusi nyanya vagyok, nem?!

Tristan nevetett.

Page 74: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 74

- Most még csak egy falusi csaj vagy, de ha feleségül veszlek, akkor bizony már falusi nyanya leszel!

Közben a társaság továbbsétált, és elért a fasor feltételezhető közepére. Renate és Annabel egymás kezét szorongatták, és babonásan kémlelték a fatörzsek mögötti koromsötétet. Veronika talált egy viszonylag sima helyet, ahol leterítette az ouija-táblát. A délután feltámadt délnyugati szél esőillatú, meleg fuvallatokat hozott magával, melyek mindenáron fel akarták fordítani az ouija-táblát. A plakát túloldalán a „Mondj nemet az iskolai erőszakra!” felirat illusztrációjaként egy napocska díszelgett, fél szeme kalóz módra letakarva. Veronika rátérdelt a papírlap szélére.

- Tányért! - adta ki az utasítást ellentmondást nem tűrő hangon.

Erika odaadta neki a tányért, Annabel ezalatt az ouija-tábla két felső sarkára rakta nehezéknek a magával hozott mécseseket. Amíg Erika gyufa után kotorászott a zsebében, Tristan öngyújtójával már meg is gyújtotta a két gyertyát. Erikának el kellett ismernie, hogy az adott időjárási viszonyok közt az öngyújtó valóban sokkal praktikusabbnak bizonyult. Miután végeztek az előkészületekkel, mindannyian leültek körbe, szorosan egymás mellé, és ujjhegyükkel megérintették a tányért.

- Most legalább nem tud hova repülni - jegyezte meg Viktor.

Kezdődhetett az idézés. - Marta von Sievers szelleme, jelenj meg! Marta von

Sievers szelleme, jelenj meg! Marta von Sievers szelleme, jelenj meg!

Erika észrevette, hogy a harmadik ismétlés után Viktor és Veronika keze megrándult. De hiába - a tányér nem mozdult.

- A múltkor ugyanígy volt - magyarázta Viktor. - Egy csomó ideig görcsöltünk, aztán egyszer csak...

- Lehet, hogy túl sokan vagyunk - vélekedett Fränki. - Akkor este a tányér azután mozdult meg, hogy elmentem.

- Próbáljuk meg újra! Eltelt egy óra. Próbálták így is, úgy is, de a szellem

dacosan hallgatott. Fränki felvetette, hogy Annabelnek talán egyedül kellene lennie a fasorban, akkor a kísértet mindenféle ouija-tábla nélkül is megjelenne, de ezt a variációt Annabel

Page 75: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

75 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

kategorikusan elutasította. A láthatatlanul permetező eső elmosta az ouíja-táblára írt számokat és betűket. A langyos szél ellenére a résztvevők tagjai teljesen elgémberedtek.

- Nem hiszem el, hogy mit csinálok! - fakadt ki végül Tristan. - Inkább hazamegyek. Csá holnapig!

- Várj! - kiáltott Veronika. - Próbáljuk meg ingával! - Hogyan? - Úgy, hogy gyűrűt vagy valami mást lógatunk az ouija-

tábla fölé. Az sokkal jobb a tányérnál. - Persze hogy jobb. Te magad mozgatod. - Tudom, hogy hülyén hangzik, de legalább próbáljuk

meg! Ha attól sem leszünk okosabbak, hazamegyünk. Veronika elvette a szétázott papírlapról a tányért, és

átadta megőrzésre Erikának. Ezután beletúrt a hajába, a kezében maradt hajszálak közül kiválasztotta a leghosszabbat, és átfűzte a gyűrűjén. Az improvizált ingát az ouija-tábla fölé tartva megkérdezte:

- Itt vagy-e, Marta von Sievers szelleme? Az inga elmozdult az „igen” irányába. Tristan idegesen

pisszegett. - Marta, tudod, hol van a nyérsziki korona? „Igen.” - Mondd meg nekünk! Az inga néhány kisebb kört leírva lendületet vett, majd

betűről betűre mutatott. A klubtagok hangosan ismételték az adott betűket: „K-O-R-O-N-A...”. Az inga lendülete ezután megcsappant, újra kisebb köröket tett, majd folytatta a betűk sorát: „Á-T-K-O-Z-O-T-T...” (újabb kisebb körök) „K-L-U-B...” (kisebb körök) ,Á-T-K-O-Z-O-T-T...” (kisebb körök, és stop).

- Ez nagyon gáz. Mintha óva intene a koronától - csodálkozott Fränki.

- Nekem is úgy tűnik - hagyta jóvá Veronika, és folytatta a kikérdezést. - Marta, tudjuk, hogy a korona el van átkozva. De nekünk meg kell találnunk. Kérlek, mondd meg, hol van!

Ezúttal az inga hosszabb ideig vett lendületet, mintha elgondolkozott volna. „A-L-A-G-Ú... T...”

- Alagú tö... Az meg mi a csoda? - Alagút! Mikor délelőtt a tanáriban szóba került Viktor

kalandja, az igazgató megemlítette, hogy a szipuszoba

Page 76: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 76

szekrénye mögött alagút van. Valószínűleg ugyanaz a járat, amiről korábban Annabel beszélt. - Erika hangjában érezni lehetett a felismerés örömét. - Igaz, a bejárata be van falazva, de... Veronika, kérdezd meg Martát, tényleg alagutat mondott-e!

De az inga már mozdult is az „igen” irányába. Veronika a biztonság kedvéért rákérdezett:

- Marta, biztos vagy benne, hogy a korona a kastélyba vezető alagútban van?

„Igen.” - Bullshit! Te magad mozgatod! - Tristan, értsd meg, hogy nem! Honnan vettem volna az

alagutat? - Tudtad, hogy létezik. Kérdezz tőle valamit, amire nem

tudod a választ, és ha helyesen felel, hát elhiszem, hogy szellem.

- Kérdezz te magad valamit, amiről én biztosan nem tudhatok!

- Mondjuk, hogy milyen márkájú... - A mondat félbeszakadt, mintha elvágták volna, de már késő volt. Tristan fejében ekkorra megfogalmazódott a kérdés, így az inga a legkisebb bizonytalanság nélkül mutatott rá a válasz betűire: „P-R-I-I-M-A”.

Viktor a térdét csapkodta, és nyerítve röhögött. - Ezt nem hiszem el! Nagyon fájdalmas! - Tristan, egy doboz Priima van a zsebedben? Tristan próbált kitérni Erika tekintete elől, és hol az ouija-táblára, hol a röhögőgörcstől vonagló

Viktorra pillantott. - Tristan! A francba is! - Ah, csesszétek meg, mindahányan vagytok! A fiú sarkon fordult, és harcias léptekkel eltűnt az

éjszakában. Arrafelé, ahol beleveszett a sötétbe, egy pillanatra öngyújtó lángja lobbant fel, majd a fekete háttérre narancssárga félköröket rajzoló pontocska mutatta a sértődött klubtag haladását Voore irányába.

- Látom, Tristannak nagyon príma prizmája van. - Viktor! Elég legyen! - torkolta le Veronika az

osztálytársát, maga is elmosolyodva a szójátékon.

Page 77: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

77 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

Viktor, dagadva a büszkeségtől, hogy Veronika értékeli a poénjait, Erikához fordult:

- Elmondod Tristan szüleinek? - Persze! Mégsem járja, hogy szegény Fränki legyen az

egyetlen, aki év végéig szobafogságban sínylődik. - Á, Tristan esetében a szobafogság teljesen hatástalan;

éjszaka sutyiban úgyis el szokott lógni otthonról. - Viktor! Értsd már meg, hogy én végtére is a tanárod

vagyok! Nem kell mindenről tudnom. Hova szokott menni éjjel?

- Ki a vasútállomásra. - A mindenit, ha jól tudom, oda jár a kemény mag! - Jó gyerekek azok, csak isznak, mint a gödény. Erről is

be akarsz számolni Tristan szüleinek? - Ez elég húzós így hirtelenjében. Tapintatosan kell

elintézni a dolgot... - Úristen! Tristan meg fog halni! - Miket beszélsz? - Nem én. Nézzétek az ingát! Veronika a fenti beszélgetés ideje alatt az ouija-tábla

mellett guggolt, kezében az ingával. A gyűrű újra mozgásba lendült, anélkül hogy bármit is kérdeztek volna. „T-R-I-S-T-A-N... M-E-G-H-A-L... T-R-I-S-T-A-N...” Itt Veronika az ölébe ejtette az ingát, és rémülten bámult a többiekre.

- Becsszó, hogy nem én voltam! Ilyenekkel soha az életben nem poénkodnék.

- Veronika, mondd meg őszintén, tudtad, milyen cigarettát szív Tristan?

- Dehogyis! Honnan a fenéből tudtam volna?! Egyébként is azt hittem, hogy a robogója márkájáról beszél.

- Rosszul vagyok. - Renate ezek hallatára még közelebb bújt Annabelhez.

- Nyugalom! - Erika igyekezett lecsillapítani a gyerekeket. - Persze hogy Tristan meg fog halni. Egyszer mindnyájan meghalunk. Szerintem a szellem arra utalt, hogy Tristannak fel kéne hagynia ezzel az egészségtelen életmóddal.

Fränki összevont szemöldökkel nézett Erikára. - Te magad elhiszed, amit most mondtál? Veronika ismét az ouija-tábla fölé emelte az

Page 78: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 78

ingát, és folytatta a szeánszot: - Marta, itt vagy még? „Igen.” - Hogyan hal meg Tristan? Az inga nem mozdult. Az Okkultisták Klubjának jelen

lévő tagjai megbabonázva lesték a hajszálon függő gyűrűt. A feszültség a tetőpontjára hágott. VHUHH! Nemcsak Renate és Annabel sikolya hasított bele a sötétbe, de a többiek rémült kiáltása, nyögése és hörgése is, mikor egyszerre elaludt a két gyertya.

Erika remegve kutatott gyufa után a kabátzsebében. De mielőtt még meggyújthatta volna a kanócokat, a gyertyalángok maguktól fellob-bánták. Annabel és Renate átölelték egymást, és könnyes szemmel reszkettek. Veronika Viktor védelmébe húzódott, amivel szegény fiú bizonyára még annyit sem tudott kezdeni, mint az önoltó-öngyulladó gyertyákkal.

Az egyetlen, aki továbbra is az ouija-táblára koncentrált, Fränki volt.

- Én aztán semmit sem értek. Nem fogalmazhatna egy kicsit világosabban? - Aztán ráripakodott Renatéra és Annabelre: - Mit cidriztek itt?! A saját ük-ük-ükanyád csak nem fog ártani neked...

- Oké. Mára elég ebből. - Erika felállt. - Szedjétek össze a cuccokat, és menjünk innen!

- Nem! - Fränki majd hogy rá nem kiáltott Erikára. - Ki kell derítenünk, mi történik Tristannal.

- Aztán majd szépen a bolondokházában köttök ki egytől egyig, mert rémeket láttok mindenütt.

- Nem! Erika elgondolkozva vakargatta az orrát. Ez a „Tristan

meghal” szöveg őt is felzaklatta. A temetői élmény és főként a repülő tányér után esze ágában sem volt minderre racionális magyarázatot keresni. A képlet egyszerű volt: a szellem tudta, hogy Tristannal valami végzetes fog történni, és ezt, ki tudja, milyen okból kifolyólag, a halandók tudomására akarta hozni. Erika a választást a klub legrémültebb tagjaira bízta:

- Döntse el Renate és Annabel, folytassuk-e a szeánszot, vagy hagyjuk abba!

- Felőlem folytathatjuk - válaszolta Renate.

Page 79: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

79 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Csak állj a hátunk mögé, mert így annyira félelmetes! Annabel ugyanezen a véleményen volt: - Igen. Olyan ijesztő, hogy háttal vagyunk a sötétnek.

Egyszer csak kinyúl onnan egy kéz, és... - Kinyúl egy kéz! - vihogott Fränki. - Ti aztán belevaló

csajok vagytok! - Nem mindenki olyan bátor, mint te. Annabel neheztelő dicséretére Fränki lemondott az ijedős

lányok kigúnyolásáról. Ehelyett Veronikát állította pellengérre:

- Oké. Ha befejezted Viktor ölelgetését, folytathatjuk... Veronika elmosolyodott. Magabiztos személyiségként

soha nem vette komolyan Fränkitól az efféle megjegyzéseket. Most viszont egyenesen hálás volt érte. Fränki szívtelenül tapintatlan észrevételei sokkal bátorítóbban hatottak, mint Viktor már említett „ölelgetése”. Annál is inkább, mert a fiú maga is majd szörnyethalt a rémülettől. Veronika Viktor vastag kabátján keresztül is érezte annak felgyorsult szívverését. Mivel hirtelenjében semmi szellemes nem jutott eszébe, amivel visszavághatott volna Fränkinek, egy egyszerű „oké” kíséretében újra a tábla fölé lógatta az ingát.

- Marta, itt vagy még? Csönd. - Marta, kérlek, válaszolj! Az inga csökönyösen hallgatott. - Marta von Sievers szelleme, kérlek, jelenj meg! - Talán... - suttogta Viktor, maga is meglepődve saját

hangjától. Köhintett egyet, és újrakezdte: - Talán adhatnál az ingának egy kis kezdőlökést, aztán majd átveszi a szellem az irányítást.

- Oké. - Veronika meglendítette az ingát, és újra feltette a kérdést: - Marta von Sievers, itt vagy?

Az inga kezdetben vadul lengett ide-oda, ám egyszerre hirtelen megállt, és mozdulatlanul lógott az ouija-tábla fölött.

- Hadd próbáljam meg én! Cseréljünk helyet! - Fränki átmászott az ouija-tábla fölött, és kivette az ingát

Veronika kezéből. Veronika, aki már beleunt a médium szerepébe, tiltakozás nélkül foglalta el Fränki helyét.

Fränki az ouija-tábla fölé helyezte az ingát, lehunyta a szemét, és síron túli hangon kántálta:

Page 80: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 80

- Marta von Sievers, itt va-a-agy? - Erre a hangra vonyítani fognak a kutyák - motyogta Viktor. Fränki figyelmeztetőleg pisszegett, és újra megismételte a

kérdést: - Marta von Sievers, itt va-a-agy? - Semmi értelme - sóhajtott fel Veronika -, nem beszél

velünk többet. Fränki ismét lepisszegte, és szabad keze mutatóujját intőn

emelte föl. Bal keze mutatóujját a levegőben tartva, jobb kezében a hajszálon függő gyűrűvel, továbbra is lehunyt szemmel, percekig hallgatott. Aztán kinyitotta a szemét, és természetes hangon így szólt:

- Marta itt van, de fél. Nagyon fél. - Megmozdult az inga! Az inga valóban meglendült az „igen” szóra mutatva. Miután sikerült a szellemet újra szóra bírni, Fränki

folytatta a kérdezősködést: - Marta, miért félsz? - Kérdezd inkább Tristanról! De az inga már kereste a betűket: „M-I-É-R-T... É-B-R-E-

S-Z-T-E-T-T-É-T-E-K... F-E-L... Ő-T...” - Na, ez meg mit jelentsen? - fejezte ki Veronika

értetlenségét, amiben a többiek is osztoztak, Fränki kivételével.

- Én értem. Nem mi ébresztettük fel ŐT, hanem te. Eközben Fränki tekintetét Erikára szögezte, az ŐT szónál

pedig sokatmondó pillantást vetett a temető irányába. - Mellesleg a te papírodon is szerepelt az „ébresztés” szó -

tette hozzá Erika hallgatólagosan jóváhagyva Fränki állítását. - Érdekes, mi lehet az, amit elszúrtam? És kit vagy mit ébresztettem föl egyáltalán?

- Nézzétek, Nyérsziken tűz van! - Viktor egyszerre fölpattant, és délnyugat irányába mutatott, ahol az ég alja narancssárgán derengett. A többiek is arrafelé fordultak, ám mielőtt bárki is kommentálhatta volna a jelenséget, a ragyogás kialudt. Ugyanebben a pillanatban jeges szél süvített végig a fasorban. Ugyanaz a szél, amit Erika és Viktor is érzett a síron. A meleg délnyugati szellő által elkényeztetett klubtagok vacogva burkolóztak be kabátjukba.

Page 81: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

81 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

A váratlan széllökés felborította a gyertyákat, az om)'a-táblát pedig nekirepítette a legközelebbi juharfa törzsének, úgy, hogy az néhány pillanatig ott maradt, nyomtatott oldalával kifelé. A félszemű, foghíjas mosolyú napocska lidércként hatott a telihold fényében. A kísérteties szélrohamnál azonban még rémisztőbb volt a hang, amit a klubtagok a fák közül hallottak:

- Uh-hu-hú... - Segítség! Ez ugyanaz a hang, amit a néprajzesten

hallottunk - suttogta Renáta a tanárnő közelében keresve védelmet.

- Erika, kérlek, mondd, hogy ez csak egy bagoly! - könyörgött Annabel.

Erika bátorítóan karolta át Annabel és Renate vállát, és nem túl meggyőző hangon motyogta:

- Persze hogy bagoly. - Ú-hú-huh-hú... Hú-hu-hú-hú... - A huhogás igencsak

elhúzódott, és hangja túlságosan emberi volt ahhoz, hogy bagolynak lehessen tulajdonítani.

- Úristen, mennyire gáz... - Fränki nyugtalanul kémlelte a fasor keleti végét.

- Csak azt ne mondd, hogy ezen a „túlságosan jó aurájú” sétányon berezeltél egy bagolytól!

- kötekedett Viktor régi barátjával. - Csesszétek meg a baglyotokat! Mindannyian tudjuk,

hogy ez Marta sírása. - Fränki, ne csináld ezt! - sikított fel Annabel. - Ah, hagyd már abba! - A fasor keleti végét még mindig

nyugtalanul kémlelő Fränkinek hirtelen baljós sejtelme támadt, mire egyik kezével Veronika, a másikkal Erika kabátját ragadta meg, és elkezdte őket a sétány nyugati vége felé vonszolni. - Itt van! Szaladjunk! Gyorsabban!

Habár Fränki pánikrohamának oka mindenki számára rejtély maradt, mindez elég meggyőző volt ahhoz, hogy szaporázzák a lépteiket. De alig szaladtak néhány métert, mikor vakító fényesség kényszerítette megállásra őket. A rémes sírás elhallgatott.

- Mit álltok itt?! Siessünk! - Fränki nyugtalansága nem szűnt meg Marta zokogásával együtt.

Page 82: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 82

- Várjatok! - most Viktor volt az, aki kíváncsian nézett kelet felé. - Halljátok?

- Viktor, ne hülyéskedj! - Nem hülyéskedek. Hallgassátok! A klubtagok kelet felé füleltek. Onnan valóban halk

suhogást lehetett hallani, ami egyre közeledett. - Menj a picsába, menten összeszarom magam! - Erika

még sosem hallotta Renatét káromkodni. Minél közelebbre ért a suhogás, annál erősebben

kapaszkodtak egymásba a klubtagok. Minden szem a sötétet fürkészte, felkészülendő egy elképzelt vagy elképzelhetetlen kísértettel való találkozásra. Erika nagyon megbánta, hogy az iskolában hagyta a zseblámpáját.

Nem kellett sokáig várni. Alig tíz másodperccel Renate kinyilatkoztatása után láthatóvá vált a hang forrása. Ez nem volt más, mint egy ütött-kopott, háromküllőjű, fa kocsikerék. A kerék flegmatikus nyugalommal gurult az apró csoportba tömörült klubtagok felé, ott megállt, és hangos puffanással eldőlt. Ezt követően csak a jelenlévők lélegzetvétele és Fränki suttogása hallatszott:

- Ez gáz. A klubtagok megbabonázva állták körül a kereket. Az

autó korának gyermekei számára a tárgy nem volt több egy közönséges kocsikeréknél, de a kötelező egyetemi gyakorlatát a közlekedési múzeumban töltő Erika számára máshogyan festett a dolog.

- Egyetértek Fränkivel. Ez a kerék valóban nagyon gáz. Teljesen hasznavehetetlen tárgy. Először is, túl nagy és nehéz. Másodszor, a súlyához képest túl kevés a három küllő. Furcsa. És hogy került egyáltalán ide?!

Viktor elővette a telefonját, és kiválasztott egy számot. A mobilt a füléhez szorítva gyanakvó, fürkész pillantásokat vetett a fasor keleti vége felé.

- Helló, Tristan! Mit csinálsz? Oké. Ugye nem vagy ránk kiakadva? Akkor jó. Csak úgy... Holnap a suliban találkozunk. - Viktor zsebre vágta a telefont. - Nem Tristan volt, az biztos.

- Logikus, hogy nem Tristan. Látom, leesett - kocogtatta meg a halántékát Fränki.

Page 83: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

83 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Neked meg, mindentudókám, nem kéne menekülnöd? - Viktort zavarta, hogy Fränki Veronika jelenlétében kritizálja az ő szellemi képességeit.

- Már késő. Ez a csökevény utolért minket - válaszolt Fränki az adott helyzetben meglehetősen

szokatlan egykedvűséggel, anélkül hogy Viktor megjegyzésén bepöccent volna.

- Micsoda? - Egyszerre öt kérdő szempár meredt Fränkire. Ő válasz helyett a földön fekvő kerékre mutatott.

Viktor gúnyolódott: - Vajon hová lettek hirtelen a belevaló csajok? Erika felnyögött: - Hagyjátok már abba! Értem én, hogy elég feszült a

helyzet, de... MI AZ ÖRDÖG?! A kerék felemelkedett a földről, és félméteres

magasságban lebegve pörögni kezdett saját tengelye körül, az óra járásával ellentétes irányban. A klubtagok ismét szoros csoportba tömörültek, és óvatos léptekkel távolodtak a szóban forgó tárgytól, ijedségükben megfeledkezve arról, merrefelé akarták elhagyni a fasort. Minden tekintet a kerékre szegeződött, mely előbbi helyén forgott lassan.

Fränki gondolkodása még ebben a helyzetben is megőrizte egyediségét:

- Kár, hogy nincs nálam fényképezőgép. A videót felraknám a netre, és egy csapásra világhírű lehetnék.

- Nálam viszont van. - Viktor elővette a zsebéből a digitális szappanosdobozt, és videofelvételre állította. Karját előrenyújtva igyekezett felvenni a titokzatos kocsikerék önállósult tevékenységét.

- Semmi értelme, ebben a sötétben úgysem látszik semmi - csatlakozott váratlanul Fränki pragmatizmusához Veronika. - Nem mersz egy kicsit közelebb menni?

Nem a bátorság hiánya tartotta Viktort távol a keréktől, hanem a józan ész. Ám mivel épp Veronika tette fel a kérdést, az értelem elhallgatott. Még Erika dühös korholása sem számított. Ha a félelemtől dermedt Annabel és Renate nem csüngött volna karácsonyfadísz gyanánt a tanárnőn, ő bizony a fizikai közbelépéstől sem riadt volna vissza, hogy megakadályozza Viktort.

Page 84: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 84

- Ne aggódj! - csitította Fränki Erikát. - Ha van közöttünk olyan, akire nézve veszélytelenek a nyérsziki kísértetek, az Viktor.

- Igen, és mi a helyzet velünk? - Veronika hangjában rosszallás árnyalta a kérdést.

- A mi esetünkben ez korántsem ennyire biztos. Ebben a pillanatban Erika váratlan rántást érzett a jobb

könyökén. Ott, ahol Annabel kapaszkodott védelmet keresve. - Annabel?! - ANNABEL!!! A sötétben valami Annabel háta mögé kúszott, elkapta a

bokáját, és a fasor keleti vége felé cibálta. Szegény ordított, ahogy csak a torkán kifért. Félelme valóra vált - a háta mögött feketéllő sötétből kinyúlt egy kéz, mely semmiféle jó szándékot nem tanúsított iránta. Renate sem kímélte a hangszálait, hisztérikusan sikoltozva még görcsösebben belekapaszkodott Erikába, megakadályozva, hogy a tanárnő Annabel segítségére siessen.

- SEGÍTSÉG! - hangzott fel a fák közeléből Viktor hangja.

- A picsába! Viktor! - VIKTOR! NE-E-E-EÜ! Amíg a klubtagok figyelmét az Annabellel történtek

foglalták le, a boszorkányos kerék Viktor térdhajlata mögé lebbent, meglökte a fiút, aki a kerékre zuhant, és az elszáguldott vele nyugat felé.

Egy szempillantás alatt kellett dönteni, ki után rohanjanak. A tanárnő meg volt róla győződve, hogy ekkor élte át élete első miniagyvérzését - éles fájdalom hasított koponyájának bal féltekéjébe, mintha egy kést vágtak volna bele. Eszébe jutott Fränki kijelentése, hogy Viktorra nézve veszélytelenek a kísértetek, ő pedig bizalmat szavazott a lány megérzéseinek. Hasogató fejfájásáról megfeledkezve kitépte magát Renate szorításából, és Annabel után rohant, Fränki és Renate a nyomában. Nem vette észre, hogy Veronika a repülő kerék üldözése mellett döntött, nehogy egy pillanatra is szem elől tévessze Viktort.

Az átélt sokktól zokogó és reszkető Annabel a facsoport tövében kuporgott. Ki tudja, mi okból kifolyólag, rablója nem tartotta fontosnak, hogy tovább cipelje áldozatát. Renate

Page 85: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

85 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

magához szorította osztálytársnőjét, miközben Erika a lány lába körül tekergő láncot vizsgálta. Ki hitte volna másfél héttel azelőtt, hogy Viktor játékszerét nemsokára a szellemek veszik birtokba?

- Ez... ez... ez... - Annabel alig tudott beszélni a zokogástól. - Ez a lánc rántott le a földre és cibált ide... - A mondat félbeszakadt, Annabel belefúrta arcát Renate skarlátvörös dzsekijébe, és szívszaggató zokogásba kezdett. Erika megsimogatta a fejét.

- Annabel, nézz rám! A lány egy pillanatig Renate dzsekijébe temetkezve

szipogott, majd a tanárnő felé fordította tekintetét. Bájos arcának a karcolások és az elmaszatolódott szemfesték egészen új jelleget kölcsönzött. Erika folytatta a szuggerálást:

- Nagyon bátor vagy. Nem kell már félned. Vége az egésznek.

- De Viktor... - suttogta Renate. Fränki Renate és Annabel háta mögött guggolt, és

barátságosan vállon veregette őket. - Figyu, ha én azt mondom, hogy Viktorral minden oké,

akkor az úgy is van. Ráadásul EZ, bármi is volt, de elment. Úgy látszik, megkapta, amit akart.

Annabel a szemét törölgette, amíg Renate Fränkit faggatta:

- Mégis, micsodát? Mielőtt Fränki válaszolhatott volna, megcsörrent a

tanárnő telefonja. - Viktor, te vagy az? Hála istennek! Nem kell,

hazamehettek. Miért? Na jó, elindulunk arrafelé. Erika a zsebébe csúsztatta a telefont, és a kíváncsi

pillantásokra felelve elmagyarázta a hallottakat: - Viktor és Veronika az iskolánál vannak. Viktor

mindenképpen mondani akar nekem valamit, még ma. Induljunk! Annabel, jobban vagy?

Annabel feltápászkodott, és egy kicsit sziszegett. - Szerintem tele vagyok kék-zöld foltokkal, egyébként

minden oké. - Még szerencse, hogy a tavaszi parkrendezéskor elvittük

a nagyobb köveket az útról - jegyezte meg Renate, aki látva-

Page 86: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 86

hallva, hogy Annabellel és Viktorral minden rendben, visszanyerte önuralmát.

- Figyu! - szólt közbe ismét Fränki. - Nekem már nincs kedvem visszamenni a sulihoz. Inkább hazamegyek egyenesen Rebanébe.

Renate a rémülettől hatalmas szemeket meresztett. - Innen egyenesen?! El a temető mellett?! Fränki elmosolyodott, és kacsintott egyet. - Úgy bizony. - Biztos vagy benne? - Nem megyek át az erdőn, hanem az út mentén, az

távolabb esik a sírtól. Na csá! - Csá, te őrült! Fränki szökdécselve tartott hazafelé a sötétben,

kedélyjavítóként az észtek szent himnuszának szövegét énekelve a Beatles „Sárga tengeralattjáró”-jának dallamára. Erika megkönnyebbülve vette észre, hogy Annabel és Renate erre összevigyorognak.

- Induljunk, lányok! - Tulajdonképpen haza kéne már mennünk. Egy betűt sem

tanultunk holnapra, és... Nem kísérnél el hazáig? Nem merek egyedül menni - kérlelte Renate Erikát.

- Engem is. - Dehogyisnem. Menjünk az országúton, akkor Renatéék

háza pont útba esik! A rebanei boltnál búcsút intve Renaténak, majd Annabelt

az egykori cselédházig kísérve Erika megindult a kastély felé, megfertőződve a Fränki által dúdolt „Sárga tengeralattjáró” dallamával. A pajta mögül kilépve megtorpant, és két lépést hátrált. A látványt, ami fogadta, biztosan nem tanári szemnek szánták. Erika felhívta Viktort.

- Szia! Bocs, de haza kellett kísérnem Renatét és Annabelt. Már itt vagyok a pajtánál. Mindjárt odaérek.

Miután végzett a hívással, nosztalgikus pillantást vetett a holdra, mely makacs kitartással továbbra is igyekezett áttörni a felhőréteget, hogy beragyogja a novemberi éjszakát. A tanárnő próbálta felidézni, ő maga hány évesen is kaphatta élete első csókját. Biztosan idősebb volt, mint most Veronika. Erika jól emlékezett, hogy a kamaszkori hormontúltengés

Page 87: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

87 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

okozta szerelmi bánatok ellenére is elég sokkoló élmény volt, amikor egy nála tapasztaltabb gimnazista fiú lesmárolta.

Mikor úgy vélte, elég időt adott a fiataloknak, újra elindult az iskola felé. Veronika és Viktor közömbösen sétálgattak a kastély előtti virágágyások szegélykövein, mintha fél perccel azelőtt nem is egymás öleléséből bontakoztak volna ki. Erika megindult a bejárat felé. Az idő nyolc felé járt, ekkorra az épület már üres volt, az ajtókat pedig bezárták.

Térdével megnyomva az ajtót, hogy a kulcs könnyebben elforduljon a zárban, érdeklődött:

- Minden rendben? - N-n-nagyon hideg van... - didergett Veronika. - Menjünk be, egy tea mellett majd megbeszéljük a

történteket. Nem telt bele negyedóra, és az Okkultisták Klubjának

asztalán három bergamotillatú folyadékkal teli csésze gőzölgött. Erika beszámolt Veronikának és Viktornak az Annabellel történtekről.

- Szegény Annabel - sajnálkozott Veronika. - Most aztán egyáltalán nem mer majd egyedül lenni a

sötétben. - És mi a helyzet veled, Viktor? - érdeklődött Erika. - Az

idegeiddel minden rendben? - Persze. - Viktor, komolyan kérdeztem. Az imént olyan

élményeknek voltál részese, amilyenek nem történnek meg az emberrel minden hétvégén.

- Igen. - Viktor erőltetetten nevetett. Veronika elpirult, és mosolyogva próbált máshova nézni.

- Viktor, te egy keréken RÖPÜLTÉL... Teljesen természetes, hogy ez nyomot hagy a mentális egészségeden. Tényleg aggódom érted.

- Á, az... - Viktor mintha álomból tért volna magához. - Az tényleg elég durva volt, de ne aggódj! Az elején megijedtem, az igaz, de mégsem féltem... A jó ég tudja, miért nem.

- Hol van egyáltalán a kerék?

Page 88: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 88

- Lerakott a suli előtt, és eltűnt. De van még egy nagyon különös dolog, amit most rögtön meg akarok mutatni neked. Nézd csak meg a videót, amit a kerékről csináltam!

Erika fogta a fényképezőgépet, és elindította a felvételt, de néhány másodperc múlva visszaadta Viktornak.

- Keresd ki a megfelelő videót; itt az iskola környékét vetted fel.

- Nem érted? Ez az a videó! Először is, egyezik a felvétel ideje, másodszor, én aztán nem vagyok turista, hogy egy szerencsétlen pajtát meg néhány csoffadt almafát filmezzek!

A második érvet Erika visszautasította volna azzal, hogy esetleg valaki más használta Viktor gépét, de a felvétel ideje bosszantóan meggyőző tény volt.

- Ezt egyébként ugyanazon a helyen vették fel, ahol engem lerakott a kerék. Mire következtetsz ebből?

- Őszintén szólva egy kicsit nehéz elhinnem, hogy ez a felvétel a fasorban készült. Nem a megfelelő helyen és időben; ezt világosban rögzítették. Lehet, hogy a géped órájával nem stimmel valami.

- Jaj, ne, nem vagyok szellemi fogyatékos! Ez az a videó! Tutkóra!

Erika megadóan bólogatott, mire Viktor jóval higgadtabban folytatta:

- Veronikával arra jutottunk, hogy... - Hm! - Azaz Veronika arra jutott, hogy pontosan ott lehet a

korona, ahol engem lerakott a kerék. - És? - Mi az, hogy és?! - fortyant fel Veronika a tanárnő

nehézkes felfogásán. - Rakd össze mindazt az infót, ami a rendelkezésünkre áll: az álom, Marta, a videó... Na?!

Váltakozva Viktorra és Veronikára pillantva Erikának végre leesett a dolog.

- Vagy úgy... Végül is lehet benne valami. Teljesen logikusnak tűnik: a korona az alagútnak épp azon a szakaszán van, ami fölött lerakott téged a kerék.

- Ezzel sajnos nem sokra megyünk - keseredett el Viktor. - Semmi remény, hogy bejutunk az alagútba. Min mosolyogsz? - A kérdés Erikának szólt, akinek Viktor

Page 89: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

89 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

akadékoskodása az igazgatóval folytatott reggeli beszélgetést juttatta eszébe.

- Az, hogy bejutunk-e az alagútba, attól függ, együttes erővel meg bírjuk-e mozdítani a szipuszoba szekrényét.

- Hogyhogy?! - El akartam nektek mondani még a fasorban, de aztán

közbejött Tristan ügye. - Erika összeráncolta a homlokát. Még mindig nem kaptak magyarázatot a „Tristan meghal” üzenetre, de a zavaró emlék ellenére Erika folytatta a megkezdett mondatot. - Délelőtt Viktor és Elsa afférján nevettünk a tanáriban, és ekkor az igazgató elmondta, hogy mikor ő tizenöt éve idejött dolgozni, szöget ütött a fejébe a szipuszobában lévő befalazott ajtó, ugyanott, ahol most a szekrény áll.

- Befalazott! Akkor aztán mindegy... - Türelem, Viktor, hallgass végig! Mivel az épület tervrajza alapján az ajtó mögött nem lehetett

semmi, az igazgató úgy döntött, hogy kibontana az ajtót, és a saját szemével győződik meg róla, mi van ott.

- Erre felfedezte az alagutat. - Pontosan! Megkérdeztem, közelebbről is megvizsgálta-

e. Erre legyintett, hogy minek vizsgálgatni azt az üres járatot; omlásveszélyes, satöbbi.

- Nem lehet mindenki a történelem szerelmese - vigyorgott Viktor.

- Igazad van - bólintott Erika. - De hátravan a legjobb rész. Mivel senkinek nem volt kedve újra befalazni a boltívet, egyszerűen elélöktek egy dromedár szekrényt. Ideiglenesen. Ahhoz talán túl fiatalok vagytok, hogy tudjátok, mi szokott történni az úgynevezett ideiglenes megoldásokkal...

- Haha! - kacagott fel Veronika. - Az „ideiglenesen” valójában az „örökre” szinonimája.

- Pontosan! - Azt akarod mondani, hogy egész idő alatt, amíg ebbe a

suliba jártam, a szipuszoba szekrénye mögött egy alagút nyitott szája tátongott?

- szisszent fel Viktor. - Bizony. - Azonnal látni akarom!

Page 90: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 90

Be sem fejezve a mondatot Viktor a pince felé vette az irányt. Mire Erika és Veronika a szipuszobába értek, Viktor már nagyban igyekezett, hogy a szekrényt elvonszolja a faltól. Eredménytelenül.

- Segít-setek! - nyögte. - Semmi értelme most nekiállni. Nemsokára indul az

utolsó buszom Tartuba. Mit szólnátok hozzá, ha szombat délelőtt mindannyian idejönnénk, és közös erővel tevékenykednénk tovább?

- Nekem jó - támogatta az indítványt Veronika. - Holnap beszámolunk az alagútról a többieknek. Viktor,

légy olyan kedves, és kísérd haza Veronikát! - Minek kísérgetni, itt lakik két lépésre. Egy enyhén penészszagú rongy szelte át a levegőt, amely

egy pillanatra megpihent Viktor arcán, majd leesett a földre. - Majd adok én neked két lépést! - Erika, nézd, hozzám vágott egy rongyot! - Ó, az ifjúság és az ő násztáncai! - kuncogott Erika. Habár Veronika erre csípőre tette a kezét, Viktor pedig

olyan képet vágott, mint akit igazságtalan ítélet ért, mindkettejük száj szögletében felderengett egy csintalan mosoly.

- Na, menjünk, különben lekésem a buszt! Miután kulcsra zárta az iskola ajtaját maga mögött, Erika

megindult a kuustei buszmegálló felé, nem ellenőrizve, eleget tesz-e Viktor a lovagi kódex előírásainak vagy sem.

Page 91: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

91 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

5.

A DOHÁNYZÁS KÁRTÉKONYSÁGÁRÓL

gy, kettő, há-ROM! - Erika vezényszavára hét pár kéz ragadta meg a két világháború közötti boldog

békeidőkből származó tölgyfa szekrényt, és próbálta azt eltaszigálni a faltól. Habár a fényűző bútordarab belsejéből előzőleg eltávolították a takarítószereket tartalmazó fiókokat és polcokat, a szekrény alig néhány centi-méternyit mozdult a klubtagok erőfeszítésének eredményeként.

- Hát igen - jegyezte meg bölcselkedve Tristan a régiek tudtak még rendes dolgokat csinálni. - Mintha a nagyapámat hallanám. Most is készülnek

valódi tömörfa bútorok - kommentálta Viktor osztálytársa kinyilatkoztatását. - Bár őszintén szólva most jobban örülnék a farostlemeznek.

- Fiúk, szedjétek össze magatokat! Még egy kicsit! Az utolsó erőfeszítés bizonyult a leghatékonyabbnak. A

szekrény mögötti résen akár egy enyhén túlsúlyos egyén is átfért volna.

Elsőnek a kíváncsi Viktor nyomult a szekrény mögé. - Nagyon zsír! Ha én ezt korábban tudtam volna! Tristan,

add ide a lámpádat! - Várjatok! Nélkülem egy tapodtat sem tesztek! Fő a

biztonság. - Erika kérés nélkül kikapta Tristan kezéből az erős fényű lámpát, bemászott a szekrény mögé, és a fénypászmát az alagút sötétjébe irányította.

- Mit láttok? - érdeklődött Veronika. Mivel az adott pillanatban többen nem fértek a járat nyílása elé, a

E

Page 92: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 92

többieknek be kellett érniük a Viktortól vagy Erikától kapott információval.

- Teljesen normális egy alagút - kiáltotta Viktor -, nem látom nyomát semmiféle omlás-veszélynek.

- Azért mégis... - A tanárnő Erika megőrizte elővigyázatosságát, miközben a történész Erikának majd kifúrta az oldalát a kíváncsiság. Elég csak belegondolni: egy eredeti alagút a lívföldi háború idejéből, azaz a 16. századból, téglával és gránittal vegyesen borított, boltívbe hajló falakkal. A járat meglehetősen keskeny volt - ketten egymás mellett semmiképpen sem fértek el benne -, de kellően magas. A nyáron igencsak nagyot nyúlt Tristan és Viktor is kényelmesen felegyenesedve sétálhattak volna benne, úgy, hogy néhány centi még marad is a fejük és a plafon között. Erikát meglepte, hogy az alagútból friss, jeges szél csap az arcába. Ez annyit jelentett, hogy ott, ahová a lámpa fénye már nem ért el, nyílásnak kellett lennie, ahol a levegő beáramlott. Lehet, hogy az alagút teljesen használható állapotban van?

- Mire vársz - nyugtalankodott Viktor -, menjünk tovább! - Válj, hogy megemésszem a dolgot! Rendesen át kell

gondolnunk. Erika lekapcsolta a lámpát, és visszatért a többi

klubtaghoz, nyomában a duzzogó Viktorral. - Mit kell itt átgondolni? Magad is láttad: az alagút

teljesen veszélytelen. - A bejáratánál valóban. De távolabb lehet, hogy

beomlott. - Nem hiszem. Akkor nem mozogna ott bent a levegő. Erika könnyebb megoldásokra hajló énje átkozta a fiú éles

eszét, és próbálta lehűteni annak lelkesedését egy újabb ellenérvvel:

- Még ha az omlásveszély elhanyagolható is, olyan tárgyat keresünk, amihez egy sor halállal és szerencsétlenséggel végződő történet fűződik.

- Jót röhögnék, ha nem is lenne ott a korona - morgott Tristan. - A korona OTT VAN - reccsentett rá Fränki, aki a

társaságtól kissé távolabb kuporgott, és görnyedve fogta a hasát. - Kavarog a gyomrom. Értsétek meg: ha az embernek vannak megérzései, az nem olyan, mint egy... motorozás.

Page 93: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

93 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Fränki, hogy érted ezt? Rossz előérzeted van? - Erika ismét azon kapta magát, hogy a biztonságuk

érdekében a projekt leállítását fontolgatja. - Erősen úgy tűnik. De ha betartjuk a szabályt, hogy csak

Viktor és én érinthetjük meg a koronát, nem lesz semmi baj. - Oké. - Erika hasadt személyiségének tanár és történész

fele között vívódott egy kis ideig. Végül úgy találta, hogy Fränkibe vetett bizalma eddig soha nem vitte tévútra, és meghozta a döntést: - Bemegyünk az alagútba. Csak Viktor és Fränki jöhetnek velem.

- Én inkább itt maradnék, ha lehet. - Jobb is lesz így - támogatta Viktor Fränki elhatározását.

- Elég keskeny az alagút. - Viktor, légy szíves, te menj elöl! Nem akarok véletlenül

belebotlani a koronába. Viktornak ezt nem kellett kétszer mondani. Kivette Erika

kezéből a lámpát, és belépett az alagútba. A járat padlószintje a pincénél egy kicsit alacsonyabban volt. A bejáratnál két nagy gránit lépcsőfok vezetett lefelé, majd simára döngölt talajon folytathatták az utat.

- Egyszer kideríthetnénk, milyen messzire vezet az alagút - vetette fel Viktor.

- Persze, de nem így, hűbelebalázs módjára; azt rendesen elő kell készíteni. Ha találkozom Salumäevel, beszélek vele az alagútról is.

- Minek kell agyonbonyolítani a dolgokat? Most is elmehetnénk, ameddig tudunk, nem muszáj mindenféle professzorokat belekeverni a dologba.

- Hát igen, jelen esetben talán tényleg megoldható ez nélküle is. De fő a biztonság; ne feledjétek, nem vagytok még nagykorúak, úgyhogy én felelek értetek. Ha valami történne, akkor... Miért álltái meg?

- Látok ott valamit. Erika odébb taszította Viktor jobb könyökét, hogy lásson,

és a lámpa fényét ráirányította a vagy öt méterrel előttük heverő kupacra.

- Rongycsomó? - Nem tudom. Menjünk közelebb! - De óvatosan!

Page 94: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 94

- Neked kell óvatosnak lenned, velem úgysem történhet semmi baj.

Viktor és Erika lassan hatoltak az alagút mélye felé. Viktor tekintete a földön heverő kupacra szegeződött. Erika nem látott többet Viktor szürke dzsekijénél.

- Basszus! Ez egy hulla... a koronával! Jeeee! - Hadd lássam! Viktor tett néhány lépést előre, hogy Erika közelebbről is

szemügyre vehesse a kitekeredett pózban lévő csontvázat. Az alagút nyirkos levegője és a dögevők faunájának képviselői megtették a magukét: munkájuk együttes eredményeként a holttest szinte tökéletesen lebomlott. Csak a koponyán maradt némi bőr. A ruhákat rágcsálók vették kezelésbe, így a combcsont és a bordák is kiválóan látszottak. A halott keze össze volt kulcsolva. Valószínűleg imádságban töltötte élete utolsó perceit, mert a hosszú körmök között a lámpa fényében megcsillant egy rózsafüzér. A nyitott állkapcsú koponya, melyből a fejtetőn hosszú, ősz hajszálak csüngtek alá, elvált a nyak-csigolyáktól, és egy arasznyira hevert a test többi részétől. Erika az izgalomtól remegve szemlélte a koponyát. Helyesebben az azon nyugvó aranytárgyat, mely a lámpa sejtelmes fényében még szebbnek tűnt.

- Azt a fűzfán fütyülő... Hát szervusz, August! Hogy kerültél ide? - Erika keze megindult a korona felé, de az utolsó pillanatban ráeszmélt, hogy számára a tárgy tabu. - Viktor, légy olyan szíves, fogd a koronát, és menjünk vissza!

- Rögtön. Elnézek egy kicsit távolabbra. - Nagyon kérlek, ne most! Majd máskor visszajövünk, és

átfésüljük az alagutat. - Miért, ha egyszer már itt vagyunk? Egy kicsit azért

körbenézhetünk. - Na jó, egy kicsit... Erika és Viktor halkan szuszogva továbbmentek. - Várj csak, Viktor! Világíts ide! - Erika egy német

nyelvű szövegre lett figyelmes az alagút jobb oldalán. - Úgy látszik, Sievers mondani akart még valamit a halála előtt...

- Mit? A koronáról van szó? - Nem, ez egy részlet a miatyánkból. „Geheiligt werde

dein Name, dein Reich komme...” Hmm... - Figyelj, ezt mintha vérrel írták volna...

Page 95: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

95 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Igen... Én viszont arra gondoltam, hogy... - Erika összeráncolta a homlokát, és elgondolkozva

dörzsölgette az állát. - Ez a hulla valószínűleg mégiscsak Sievers. Ki más lehetne, ugye... De a halott és aki ezt a szöveget írta nem lehet ugyanaz a személy, mert...

Erika eszmefuttatását félbeszakította Viktor lányokat is megcsúfoló sikítása, aki ezt követően elejtette a lámpát, és hisztérikusan tuszkolta a tanárnőt a kijárat felé.

- Mi van? - Erikán egyszerre lett úrrá a rémület és a meglepődés.

- Van itt még valaki. Igyekezz! - Megint hülyéskedsz. - Nem én! Mozdulj már! - Viktor, ne lökdöss! Mégiscsak a tanárod vagyok... - Hol a lámpám? - Tristan szétvetett lábakkal, mellén

keresztbe font karral állta el az alagútból kifelé igyekvők útját. Láthatóan dühbe gurult, hogy nem vigyáztak az ő magántulajdonára.

- Ne izgulj! Rögtön visszamegyünk érte. Van ott valami... - válaszolt Viktor.

- Na, megvan a korona? - szólt közbe Veronika, hogy helyére tegye a dolgok fontossági sorrendjét.

- Meg. August von Sievers földi maradványaival egyetemben...

- August von Sievers?! Micsoda? - A döbbent kérdést egy emberként tették fel az Okkultisták Klubjának tagjai, Fränkivel együtt, aki keresztbe font karral, idegesen járkált a szipuszobában fel s alá.

- Igen. Találtunk az alagútban egy csontvázat, koronával a fején. Ki más lehetne, mint August von Sievers?

- És miért hagytátok ott a koronát? - Majd Viktor elmeséli. - Erika hangjában érezni lehetett a

vádat és a felelősség hárítását, amiért nem sikerült elhozniuk a koronát.

- Van ott valaki - magyarázkodott Viktor. - A tanerővel épp nekiálltunk egy szöveget olvasgatni a falon, mikor valami csontos, hideg cucc ért az arcomhoz. Mint egy csontváz ujja vagy ilyesmi...

- Azért van egy vörös hurka az arcodon - jegyezte meg Veronika.

Page 96: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 96

Erika is magasabbra irányította a tekintetét, hogy megvizsgálja a nyár folyamán nála fél fejjel magasabbra nőtt tanítványát. Viktor bal arcán valóban egy skarlátvörös csík éktelenkedett.

- Mi az? Van nálatok tükör? Senkinek nem volt tükör a keze ügyében, mire Viktor

szitkozódva elviharzott a szipuszobából a női mosdóba, hogy szemügyre vegye az arcán megjelent nyomot.

- Gusztustalan - motyogta Renate. - Hiszen egyetlen szellemet sem idéztünk meg!

- Ne lökjük vissza a szekrényt a bejárat elé? - vetette fel Annabel rossz előérzettől vezérelve.

- Nem. A koronát ki kell hozni. Egyébként sem bírnánk megmozdítani ezt a szekrényt a fiúk nélkül.

A fiúk nélkül? Viktor tükröt keresett, de hová lett Tristan? - Hol van Tristan? De mielőtt bárki is előhozakodhatott volna a Tristan

hollétére vonatkozó spekulációival, a szekrény mögül előlépett maga a szóban forgó személy.

- Csá, csajok, én vagyok a kuustei király! - Neem! Tristan! Hogy is lehet valaki ennyire értetlen?! Bele sem

gondolva, mit csinál, Erika a fiúhoz rohant, lekapta a fejéről a koronát, a másik kezével pedig épphogy csak le nem kevert neki egyet. Tristan inkább meglepődött, mint sértődött arckifejezéssel bámult a tanárnőre.

- így állunk; ezt jelentette tehát az a bizonyos „Tristan meghal” üzenet.

- Fränki, légy szíves! - Tristan, nem halhatsz meg! - Renate felugrott, és a fiúba

csimpaszkodott. - Mit rinyáltok? - Tristan még jobban összezavarodott. -

Miért halnék meg? Micsoda? - Tristan! A francba! Megbeszéltük, hogy Viktoron és

Fränkin kívül senki nem nyúl a koronához! - Én ugyan nem bírom észben tartani Fränki minden

egyes hallucinációját. - Miféle hallucináció? Én magam mondtam a

töriteremben, amikor... Hát igen... te akkor nem voltál ott... és

Page 97: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

97 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

a fasorban is épp a döntő pillanatban léptél le. Talán ha felhagysz a dohányzással, még megúszhatod!

- Tanárnő - suttogta Annabel, - szerintem a vádakkal most nem sokra megyünk.

- Mit óbégattok? - Viktor visszaért a mosdóból. - És miért te szorongatod a koronát? Nem félsz, hogy bajt

hozol a fejedre? Tristan tette elterelte a figyelmet arról, hogy a tabu

megsértésével Erika is magára vonta a korona átkát. - Kismiska - jegyezte meg Erika halk és végtelenül

aggodalmas hangon. - Ez aztán kismiska ahhoz képest, hogy Tristan a saját fejébe nyomta a koronát.

Viktor megállt, és döbbenten nézett Tristanra. - Ojjj... Mekkora egy állat vagy! Annyi minden történt, és

mégis azt hiszed, hogy valamiféle tréfáról van szó? Tristan, látva a körülötte állók vádló-megrettent

pillantását, érezte, hogy a rémület fagyos kígyója kúszik a szívébe. Kiszabadította magát Renate szorításából, és próbálva megőrizni a nyugalmát, így szólt:

- Legyetek már normálisak! Hogyan halhatna abba bele valaki, hogy egy aranykarikát biggyeszt a fejére? Annabel rokona egyszerűen szívinfarktust kapott, és kampec.

- És még egy ember kapott szívinfarktust - tette hozzá Viktor.

- Kicsoda? - Stop! - szakította félbe Erika a társalgást. - Először is, nem szeretné véletlenül Fränki vagy Viktor

magához venni a koronát? A biztonság kedvéért nem szorongatnám tovább.

- Na, hát ezt se vágom - folytatta Tristan. - Mitől van Fränki és Viktor olyan kivételezett

helyzetben, hogy ők meg hozzáérhetnek a koronához? - Elég! - kiáltott fel Erika. - Tristan, azt nem tudom, mi

lehet ennek az oka. Az utóbbi hetek során annyi különös dolog történt, hogy az legalábbis az én világképemet fenekestül felforgatta... Azt sem tudom, miért kezdett el a tányér magától száguldozni, miért hallott Viktor álmában ír nyelvű segélykiáltásokat, honnan került a fasorba a kocsikerék, és miféle csodálatos módon emelkedett az a levegőbe, miért kelt életre a lánc a sétányon, és miért támadta

Page 98: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 98

meg Annabelt, miért érintheti meg Viktor és Fränki a koronát, a többiek viszont nem... De ha Fränki így érzi, akkor ezt tiszteletben kell tartanunk, mert józan ésszel itt nem sokra megyünk.

Erika annak reményében vetett véget a viharos szózápornak, hogy az a Tristan bőrdzsekijére pottyant néhány csepp nyálon kívül más hozadékkal is szolgált a fiú számára.

- Valójában azonban - folytatta egy fokkal nyugodtabban -, tényleg nincs egyetlen bizonyítékunk sem arra vonatkozólag, hogy Martát és Ogurtsewet nem szívroham vitte el. Lenne egy javaslatom: Fränki és Viktor kiviszik a koronát a kősírra, ahogy arra az álomban utasítást kaptak, ezután pedig mindannyian boldogan élünk és virulunk. Nem pörgünk sem a halál, sem más szerencsétlenségek eshetőségén. Az emberek épp a negatív gondolataikkal vonzanak be mindenféle bajt.

- És mit csináljunk Augusttal? - firtatta Viktor. - Most még nem tudom. Toljuk vissza a szekrényt a

helyére, és hagyjuk ezt későbbre! Segítsetek! Hét pár kéz ragadta meg újból a szekrényt. De már az első

lökés után balsejtelemből táplálkozó rémület ült ki Fränki arcára.

- Most meg mi van? - Figyeljetek, én mondtam, hogy rossz előérzetem van

ezzel az alagúttal kapcsolatban! - És? - Kezdetben arra gondoltam, hogy ez a koronával

kapcsolatos, de valójában magával a járattal... Van ott még valami... valami gonosz... Az, ami Viktor arcát megjelölte.

- Szerintem August szelleme elkanászodott föld alatti hosszas magányában - állt elő saját magyarázatával Erika, egyelőre félretéve azon kételyeit, melyek az alagútban támadtak az evangélikus miatyánk olvasásakor. A korona újabb problémákat vetett fel.

A járatból kiáramló levegő pluszlendületet adott, melynek köszönhetően jóval gyorsabban tolták a szekrényt a helyére, mint ahogy azt onnan elráncigálták. A polcokat egymás után tették vissza, ügyelve arra, hogy egyetlen takarítószert se költöztessenek el eredeti helyéről. Erika megnézte az óráját - a fél kettes buszig volt még tizenöt perc.

Page 99: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

99 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Akkor talán induljunk, és szorítsatok, hogy minden simán menjen!

A tanárnő noszogatására az Okkultisták Klubjának tagjai elhagyták az iskola épületét.

Erika Tartuban a Temető megállónál szállt le a buszról, és a sírkerten átvágva a Tammelinn nevű városrész felé vette az irányt. Az egyébként megszokott útvonal ironikusnak tűnt a történtek fényében. És ha tényleg Tristan temetésén találják magukat a klub tagjai? Mikor csúszott ki a kezükből az események irányítása? Erika mélységesen megbánta, hogy nem maradt meg szilárdan azon elhatározása mellett, miszerint a halomsírt meghagyja a régészeknek. És micsoda szerencsétlenségek leselkednek ezután őrá is? Barma nincs, mely lesántulhatna, és rossz gabonatermés sem fenyegeti. Egészség? Bizony, az egészség, mindannyiunk legdrágább kincse... Mégis, akkoriban általános volt, hogy a szerencsétlen eseményeket boszorkányság vagy átok számlájára írták. Miért ne lehetne ez a helyzet az adott esetben is? Erika meggyorsította lépteit. Minden lépéssel közelebb került a temető vasút felőli kapujához. Még néhány méter...

- ÁÁÁÁÁ!!!!! Te rohadt... kutya!!! Nem tudni, honnan került Erika háta mögé a rottweiler

nagyságú, vörös szőrű eb, aki fogát a tanárnő combjába mélyesztette. A műszálas

melegítőnadrág természetesen nem jelentett komoly akadályt a fenevad agyarainak. A kutya, mint aki jól végezte dolgát, a fájdalmas üvöltésre kereket oldott. Rémisztőén ömlött a vér a sebből. Erika már évek óta nem sírt, de az ijedség és a pillanatnyi tehetetlenség könnyeket csalt a szemébe. Zokogva halászta elő dzsekije zsebéből svájci bicskáját, amit a biztonság kedvéért szerencsére magával hozott az alagútbeli expedícióra, és hosszában felhasította a melegítő jobb szárát. Lába gőzölgött a meleg vértől, ami már részben megalvadt. Erika reszkető kézzel lerángatta nyakából a sálját, és minden erejét összeszedve sebesült combja köré

Page 100: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 100

csavarta. Ahogy visszanyerte uralmát a helyzet fölött, közérzete is javult. Szerencsére a ropkai temetőtől a maarjamőisai kórház baleseti sebészete nem több mint tíz-, sántikálva talán húszpercnyire lehetett gyalog. Szipogva és jobb lábát kímélve fordult be a Középső körútra, amely a maarjamőisai kórházhoz vezetett.

Erikának legalább egy dologban szerencséje volt: rajta kívül egyetlen várakozó sem akadt a baleseti sebészeten. Miután végigszenvedte a sebbe tapadt gyapjúsál fájdalmas eltávolítását, az öltéseket, kötözést és a veszettség elleni oltást, az előcsarnok felé sántikált. A maarjamőisai kórháztól a Kökény utca, ahol Erika lakott, nem volt vészesen messze. Ám tekintettel felhasított nadrágszárára és az időjárásra, okosabbnak tűnt taxit hívni. Telefonjában a taxitársaság elmentett számát keresve Erika tekintete egy középkorú házaspáron állapodott meg. A pár az eligazítótábla előtt állt. A feje búbján kopaszodó, erősebb testalkatú férfi átölelte a karcsú, vörös, rövid hajú nőt, aki halkan szipogott zsebkendőjébe. A férfi pillantása is komoly aggodalomról árulkodott. Erika fel akart kiáltani, de az udvariassági szabályokon kívül valami kellemetlen érzelemgubanc is összeszorította a torkát. A házaspárban felismerte Tristan szüleit. Félkómásan indult feléjük, azt sem tudva, mit mondjon, vagy hogyan viselkedjen.

- Szervusztok! A férfi Erikára nézett és visszaköszönt, a nő is bólintott,

és megpróbált egy pillanatra mosolyt erőltetni az arcára. A férfi folytatta, olyan hangon, mintha krumpliszedésről vagy padlófestésről beszélne:

- Tristan egy darabig nem megy iskolába. Erika dadogott: - Mégis... csak nem valami komoly? Tristan édesanyja kifújta az orrát, és válaszolt: - Még nem tudni. Most az intenzív osztályon van,

kómában. Reméljük, felépül. - Úristen... - suttogta Erika. Tristan édesapja folytatta: - Reggel épp Linda járt nálunk. Szóba kerültek azok a

furcsa villanások, amiket már vagy két hete látni a fasorban. Még nevettünk is, hogy egyszer majd megcsapnak valakit...

Page 101: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

101 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Eszerint Tristan...? - Nem a fasorban, hanem otthon, az udvaron. Leszállt a

robogójáról, erre egy villanás. Még jó, hogy kint voltam, rögtön odarohantam. A mentő is elég hamar kiért... Talán még minden rendbejön. És te...?

- Á, ez... Megmart egy kutya, de ez igazán semmiség... Remélem, hogy Tristan felépül. Tartsatok ki...

- Köszönjük... Erika kibicegett a kórház ajtaján, és a sétányon újra

elővette a mobilját, hogy taxit hívjon. A lelkiismeret-furdalás nem engedte, hogy Tristan szüleivel egy helyen maradjon. Úgy érezte, egyedül ő a felelős azért, ami a fiúval történt. Ám mielőtt ujjai a telefon nyomógombjainak segítségével kikeresték volna a taxi számát, ijesztő gondolat cikázott át az agyán - Fränki is felpróbálta a koronát. Mi van akkor, ha a lány megérzései ezúttal tévesek voltak? A telefon kicsengett. Minden egyes hosszú csengés után egyre gyorsabban kalapált a szíve. Miért nem veszi fel Fränki? A csengés megszakadt. A tanárnő ekkor Viktor számát kezdte keresgélni a memóriában. A fiú felvette - hál’ istennek!

- Szia, Viktor, tudsz valamit Fränkiról? És? Úristen, azért minden rendben van vele? Jesszus... Hol van a korona? De mindenképpen rejtsd el! Tristan kórházban van. Kómában... villámcsapás érte. Én meg a baleseti sebészetről jövök. Szerintem is... A korona átka mégsem kamu. Majd meglátjuk, mi sül ki mindebből... Na szia!

Erika letette. Tehát Fränki sem volt a végsőkig védve a koronától. Erika érezte, hogyan keríti hatalmába valamennyi érzékét a nyomasztó lehangoltság. Épp ez hiányzott.

- Halló! Jó napot kívánok! Taxit szeretnék rendelni a maarjamőisai kórház elé.

Page 102: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 102

6.

A LEGBÁTRABB LÁNY

itán Erika elrohant a buszhoz, Tristan pedig hazaszáguldott a robogójával, Renate, Viktor és Fränki

Nyérszik felé vették az irányt. Annabelt és Veronikát családi kötelezettségek szólították, így a lányok búslakodva váltak el a társaságtól, és hazafelé tartottak.

Viktor vizsgálgatva forgatta a koronát. - Tristan egyből beadná a zaciba. - Nekem most igazán nincs kedvem Tristant szapulni -

válaszolta Fränki. - Igen, szerintem is hagyjuk most békén Tristant - tette hozzá Renate. - Annyira aggódom érte! - Őrült egy ember. Ha valami baja esne, akkor én... nem

tudom, mit csinálok vele - hangolta magát Viktor a lányok hullámhosszára.

Renate elfordította a tekintetét. Habár korábban Fränki nemegyszer ugratta Renatét, mert képes bármelyik pillanatban sírva fakadni, most mégis bánta, hogy nem vigasztalhatja meg osztálytársnőjét.

- És ha mégis csak véletlen egybeesésekről van szó? - próbált Renate javítani saját komfort-érzetén.

Viktor és Fränki hallgattak. Fränki azért, mert az ő megérzései nem engedték, hogy hiú reményeket tápláljon, Viktor pedig tanácstalanságból, mely mindig hatalmába kerítette, ha a lányok túl érzelmesnek mutatkoztak. A fiú Nyérszik felé mutatott:

- Mindjárt odaérünk. Vajon mi történik, ha visszavisszük a koronát?

M

Page 103: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

103 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Először el kell jutnunk odáig. Egyébként megint veszélyt érzek - tette hozzá Fränki.

- Érdekes, miért? Világosban egyáltalán nem hat Nyérszik félelmetesnek.

- Nézd, Renate - fogott bele Fränki a magyarázatba -, sötétben te egyszerűen beképzelsz magadnak mindenféléket, ezért érzed rosszul magad. Az én készülékem viszont másként működik: én MEGÉRZEM a veszélyt. Akár sötét van, akár világos.

- Akkor most veszélyes Nyérszikre menni? - Hmm... - Fränki egy kis ideig emésztgette az érzéseit. -

Neked és Viktornak nem. - Fränki, felfogod, hogy a megérzéseid inkább hoznak

zavart, mint megoldást? Egyszer azt állítod, hogy neked aztán nincs okod félni, aztán meg, hogy téged fenyeget veszély.

- Viktor, az én tudatomig is eljut, hogy időnként összevissza zagyválok mindent, de azt mondom, amit érzek.

A hármas elérkezett a nyérsziki elágazáshoz. Fränki összeráncolta a homlokát, és meglassította lépteit.

- Menjetek előre, én majd követlek titeket! Viktor és Renate tovább kutyagoltak Nyérszik felé. Renate rémült pillantásokat vetett a Viktor kezében

lévő aranytárgyra, melyhez annyi hírhedt legenda fűződött. - Végül is nagyon szép. - Micsoda? Ja, igen. Egyébként a pajzs még szebb.

Értenék én ennyire a fémmegmunkáláshoz, csak úgy röpködnének az ötösök technikából!

- Hiszen neked csak ötöseid vannak technikából... - Hát igen. De akkor talán hatosaim lennének. Na, hova

tegyük? A csapat elhagyta a bádogtáblát, és a két ősi nyírfa ágai

alatt álldogált. Viktor körbenézett, hová tudná a koronát biztonságosan elrejteni a kíváncsi tekintetek elől. Renate fölemelte a plédet a földről.

- Hozzá ne nyúlj! - Miért? Arra gondoltam, belegöngyölhetnénk a koronát,

mielőtt eldugjuk. - Ebbe a plédbe... - Viktor óvatosan közeledett a takaró

felé, megszagolta, majd így nyilatkozott: - Oké. Miért ne? Add ide!

Page 104: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 104

Viktor kivette a pokrócot Renate kezéből, és elkezdte belebugyolálni a koronát - a legnagyobb óvatossággal ügyelve arra, hol ér hozzá a takaróhoz.

- Viktor, néha elég furcsa vagy. - Különös magatartásomnak megvan a logikus alapja,

melyet a biztonság kedvéért inkább nem fedek föl előtted. Mindez Fränkiról korántsem mondható el. Nem jössz közelebb?

Az utóbbi kérdés Fränkinek szólt, aki a Nyésziket ismertető tábla mellett állt, és összeráncolt homlokkal meredt maga elé a levegőbe. Úgy tűnt, mintha láthatatlan fal magasodott volna előtte. Viktor kérdésére nem is reagálva felemelte a kezét, és lassan-lassan közelítette a „falhoz”. Mielőtt bárki is megszólalhatott volna, fényes villanás kíséretében Fränki sikolya hangzott fel, majd Renate és Viktor egyszeriben azt látták, hogy osztálytársuk jó néhány méterrel odébb fekszik a földön, mint ahol azelőtt állt.

Viktor ledobta a koronát, és Fränkihez rohant, nyomában Renatéval.

Fränki sápadt volt, szemét lehunyta. - Úristen, ugye nem halt meg? - kiáltott fel döbbenten

Renate. Viktor a vállánál fogva felemelte Fränkit, és arcát a lány

orrcimpái elé tartotta. - Lélegzik. Hál’ istennek! Merle, kérlek, térj magadhoz!

Merle, hallasz engem? Merle! - Légy szíves, ne szólíts ezen a gázos néven! - Fränki felnyitotta a szemét. Viktor megkönnyebbülten mosolygott. - Bocs. Fränki. Mi történt? - Nem emlékszem. Mondjátok el ti! - Elég furcsa ábrázattal ácsorogtál a tábla alatt - festette le Renate a történteket -, és mikor felemelted a

kezed, egyszerre villanást láttunk, te meg jócskán odébb repültél.

- Aha... Figyu! Nem bírom megmozdítani a kezemet! - Úristen, csak nem tört el a gerinced? - Renate, kérlek, ne pánikolj állandóan! Ha eltört, akkor

Viktornak sikerült helyreráznia, mikor felébresztett.

Page 105: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

105 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Jó, hogy minden helyzetben meg tudod őrizni a humorodat.

- Koszi, Viktor. Nem, semmi esetre sem tört el a gerincem. Csak a farokcsontomat vertem be elég rendesen. - Fränki üggyel-bajjal felült. - A bal kezemet minden gond nélkül tudom mozgatni, a jobb viszont nem okés, valahogy olyan érzéketlen.

- De azért érzed, ugye? Fränki megbökte a bal kezét. - Aú! Szerencsére igen. Az a fő, hogy januárra

helyrejöjjön, akkor újrajárhatok dobolni. Egyébként asszem, tudom, mi volt ez.

- Na, mi? - A korona átka. Mindenhol védve vagyok tőle, csak

Nyérsziken nem. - Még jó, hogy nem nyomtam a fejembe - jegyezte meg

Viktor. - Viktor, még mindig nem fogtad fel, hogy a koronát

neked szánták? NAGYON IS a fejedre kéne biggyesztened, az talán véget vetne ennek a szerencsétlenséglavinának.

- Inkább nem kockáztatom meg. - Úristen... de Tristan - vetette föl Renate újra a témát,

ami Nyérszikre hozta őket, és amelynek komolyságát a Fränkivel történtek még fájdalmasabban hangsúlyozták. Mintha csak erre válaszolt volna ironikusan a Fränki zsebéből fölhangzó vidám dallam.

- Telefon. A francba... nem tudom bal kézzel kigombolni a dzsekimet. Segítsetek, légyszi!

De Renate kérés nélkül is Fränki segítségére sietett. Ám mire kihalászták a kabát belső zsebéből a mobilt, elhallgatott. Fränki a kijelzőt nézte.

- Érdekes. Erika... Visszahívom. Ám ekkor Viktor telefonja is megszólalt. Fränki saját

mobilját kabátja külső zsebébe csúsztatta, Renatéval együtt Viktor a tanárnővel folytatott beszélgetésére koncentrálva.

- Halló! Itt van elnyúlva a lábam előtt; elég rendesen becsapódott. Elhoztuk a koronát Nyérszikre. Fränki egy kicsit távolabb várt, egyszerre mintha villámcsapás érte volna, aztán repült egyet a sírral ellentétes irányba. Igen, csak a jobb kezét nem tudja rendesen mozgatni. Becsavartuk egy plédbe,

Page 106: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 106

és épp nekiálltunk eldugni, de akkor jött ez a Fränkis ügy. MICSODA?! Menjetek a p... Eszerint mégis hat az átok? Mi lesz most? Oké, csá!

- Na, beszélj! - Tristan kórházba került. Kómában van. A tanerő most

jött a balesetiről... - Az nem lehet... - Renate és Fränki sóbálvánnyá

dermedten bámultak Viktorra. - Villámcsapás érte. Fränki hátrált két lépést, és felkiáltott: - Menjetek a búsba! Menjetek a jó búsba!!! Eközben Renate megindult Nyérszik felé. Túl nagy sokk érte ahhoz, hogy képes legyen reagálni a

hallottakra. Egy dolog aggódni, más dolog szembenézni a szomorú valósággal.

- Renate, hová mész? - Mivel Fränki nem kapott választ a kérdésére, osztálytársához fordult:

- Viktor, kérlek, nézd meg, nem csinál-e valami hülyeséget! És légyszi, rejtsd el a koronát!

- Renate, válj! - Viktor a lány után rohant, és bátorítóan átkarolta. - Nem adjuk fel ilyen könnyen. Kell lennie valamilyen kiútnak.

- Mégis milyennek? Tristan kómában van... - Kómában, de nem halt meg. Martának és annak a német

történésznek nem volt ekkora mákja. A tudomány fejlődése az, ami Tristant megmentette. A fizikai törvényszerűségekkel még a kísértetek és rémek sem vehetik fel a harcot. Csak át kéne látnunk a rendszert.

- Kezdetnek talán tedd fel a koronát! Fränki szerint ez elháríthatja az átkot. És eddig mindenben igaza volt.

- Oké. - Viktor kibugyolálta a pokrócból a koronát, a fejére tette, és felkiáltott: - így ni! Fränki, máshogy érzed magad?

Fränki megrázta a fejét. - Sajnos nem, de a rontás elhárítása talán beletelik egy kis

időbe. Viktor a koronával a fején folytatta a megbeszélést: - Valójában mi is a villám? Elektromos kisülés. Ahhoz,

hogy villám keletkezzen, a negatív és a pozitív pólus közötti feszültségre van szükség.

Page 107: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

107 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Szóval az átok negatív, a pozitív pedig... - Renate, az elektromosságról beszélünk, nem valami

woodoo-cuccról. Ha kisütnénk, hogyan termelhető az átkokból elektromos áram, Nobel-díjat kapnánk.

- Csak segíteni próbáltam... - Persze, persze. Bocs. Tulajdonképpen igazad van. A

tudomány számára ismeretlen területre kerültünk, úgyhogy bártan továbbfejleszthetjük a legvadabb elképzeléseket. Oké. Az átok lenne a negatív pólus, a pozitív pedig... a pozitív talán valamilyen erő, ami a koronát megvédi a nem kívánt viselőktől...

Viktor és Renate pillantása ugyanabban a pillanatban állapodott meg a lapos kövön, melyre Viktor a vita hevében fölmászott.

- A NAP! - mondta ki Viktor és Renate egyszerre, egymás szemébe nézve.

- De ebben az esetben nem kapunk magyarázatot arra - folytatta Viktor miért villámlott napnyugta után is. Emlékszel, a fasorban...

Renate hosszas, elmélyült pillantást vetett a lapos kőre, megvonta a vállát, és egészen más hangon folytatta:

- Végül is, ha megnézed, már most is szürkül. Légyszi, dugd el a koronát, és induljunk haza! Holnap újra talizunk, akkor aztán folytathatjuk a megbeszélést.

- Igazad van. - Viktor levette a koronát, újra bebugyolálta a plédbe, és Renate őrködő pillantásától kísérve elrejtette a kövek alá.

- Végre itt vagytok, már kezdtem fázni - dohogott Fränki, mikor Renate és Viktor visszaértek hozzá Nyérszikről.

- Hogy van a kezed? - Ha masszírozom, az segít egy kicsit, de még mindig elég

érzéketlen. Renate, hazakísérünk Viktorral. - Koszi, Fränki, de nem szükséges. Innen nektek rövidebb

az út haza. Egyébként el akartam kérni tőled annak a srácnak a számát, aki a tetoválásodat csinálta. Én is szeretnék magamnak egy ilyet.

- Mi van? Hogy nekünk ugyanolyan tetkónk legyen? Hát jó. Ha ez téged feldob. De biztos vagy benne? Egész életedre megmarad.

Page 108: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 108

- Tuti biztos. Tristan miatt csináltatnám meg. Minél előbb, annál jobb. Mennyibe kerülhet?

- Ha ennyire eltökélt vagy... Felhívom Keimót, és megkérdezem. - Fränki elővette a mobilját, és a füléhez szorítva egy kicsit távolabb sétált vele.

- Renate, mit nyer azzal Tristan, ha te tetkót csináltatsz magadnak?

- Erre most nem tudok válaszolni. Egyszerűen akarom, és kész.

- Félek, hogy nem vagy teljesen tudatában annak, mit csinálsz.

- Épp ellenkezőleg: nagyon is jól tudom, mit csinálok, de most nem beszélhetek erről.

Közben Fränki visszatért. - Keimo azt mondta, hogy akár ma este is felkeresheted.

Mivel jó barátom vagy, száz koronáért megcsinálja neked. De azért gondold ezt át... Megadom neked a számát. Ha biztos vagy a dologban, hívd fel...

Renate elővette a telefonját, és elmentette a Fränkitól kapott számot, majd közölte:

- Már ma ott leszek! A világosszőke lófarok ide-oda himbálózott a piros

dzsekin, miközben Renate lendületes lépésekkel a makadámút felé távolodott Fränkitól és Viktortól.

- Renate, meg vagy te húzatva! - kiáltotta utána Fränki tehetetlenségében, látva, hogy semmi nem tántoríthatja el osztálytársnőjét hirtelen támadt rögeszméjétől.

- Look, who’s talking! - válaszolta Renate anélkül, hogy megfordult volna.

- Hát ez meg most hova rohan? - Talán Sipébe. Onnan kell öt előtt busznak mennie

Tartuba. - Mennyi az idő? - Negyed öt. - Már!? - Hát igen... Gondolj csak bele, milyen csigatempóban

vánszorogtunk Nyérszikre! - Téged tényleg nem akaszt ki, hogy Renate ugyanolyan

tetkóval fog rohangászni, mint te?

Page 109: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

109 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Minden más esetben kiakasztana, most viszont nem... Egyébként nem csodálkozom azon, hogy Renate bekattant. Tristan nagyon sokat jelentett a számára.

- Talán ne mondd azt, hogy „jelentett”; Tristan még él... - Te meg azt mondtad, hogy „még”. - Oké. Tristan életben van és kész. Ah, menjünk haza!

Még utánanézek a neten a villámoknak meg az átkoknak, és reggelre talán kisütök valamit. Hé! Miért mész vissza az útra, innen egyenesen... Á... Igazad van, menjünk kerülővel!

Renate megnézte a telefonját. Háromnegyed tíz volt. Minden gond nélkül hazaér tizenegyre, ahogy azt a nagymamájának megígérte. A nagymama egyébként meglehetősen kikelt magából az egész napos csavargás miatt, mikor Renate a kilences buszról jövet egy pillanatra hazaugrott, hogy megkeresse a legnagyobb zseblámpáját, és Nyérszikre siessen vele.

Először viszont túl kell esnie ezen a dolgon. „A Nap őrizze ezt a helyet!” - állt a nyérsziki kövön.

Viktort misztikus lelki kötődés fűzi Nyérszikhez - nem csoda, hogy rajta nem fog a rontás. De mi a helyzet Fränkivel? Nyérsziken őt is elérte a korona átka, máshol védettnek bizonyult vele szemben. Miért? Talán a napkereket ábrázoló tetoválás védte meg őt?

A délután folyamán Renate fejében megszületett terv egyszerű volt: ugyanolyan ábrát tetováltat magának, mint Fränki, Nyérsziken felteszi a fejére a koronát, és történjen, aminek történnie kell. Ha igaza van, lehet, hogy a triszkeletetoválás nemcsak véd a rontástól, hanem esetleg meg is törheti azt. Ám ha téved, akkor... Tristan nélkül úgysincs értelme az életnek...

Renate megtette az első lépést a Nyérszikre vezető földúton. Az egész testét lebénította, és legutolsó izomsejtjébe is a menekülés parancsát kódolta.

- Csak beképzelem magamnak... csak beképzelem magamnak... - motyogta Renate, lábát újabb és újabb lépésekre kényszerítve a halomsír irányába. A tőle jobbra eső

Page 110: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 110

szántóföldről zizegést lehetett hallani. Renate felsikoltott, és a fénypászmát a hangforrásra irányította. A zseblámpa fényében láthatóvá vált csíkos kandúr méla, megvető pillantást vetett a lányra, majd elszaladt.

- Tristanért teszem... - dadogta Renate alig hallhatóan. - Tristan... - A pillanatnyi önbizalomhullámot kihasználva fölülkerekedett félelmén, és egy gyors sprinttel a kősírra rohant. Elkerülve a gondolkozást, mely a félelmek visszatérését eredményezné, egyenesen oda szaladt, ahová Viktor a koronát rejtette. Hisztérikusan kapkodva szétdobálta a fejéket borító köveket, kigöngyölte a takarót, megragadta a koronát, és egy pillanatra a fejére tette. Csak egy pillanatra! A tiltott tettel már magára vonta az átkot azon a helyen, ahol még a triszkele védelmére sem számíthatott. Ezután ledobta a koronát oda, ahol találta, és hanyag mozdulattal ráterítette a pokrócot. Ha terve sikerül, holnap lesz ideje megkérni Viktort, hogy rejtse el újra. Ugyanolyan sebesen, ahogy a sírra rohant, kereket oldott. Még a makadámúton is futott egy darabon, mielőtt felfogta, mi is az, amit véghezvitt. Egész este Tristan foglalta le gondolatait, és ennek megfelelően cselekedett. Most viszont eszébe jutott a nagymamája... és a húga... Mi lesz velük, ha kiderül, hogy hiába tette kockára az életét? Renate újra érezte, hogy a félelem idegsejtjei szövevényét átizzítva megbénítja a testét. Ez azonban egészen másféle félelem volt

- halálfélelem. A lány egyszeriben megértette, hogy semmiképpen nem akar még meghalni. Nem akar... Hiszen még csak tizennégy éves! Ne-e-em, jaj, mit is tett!

Mindenesetre, ha halálos villámcsapás éri, az biztosan nem itt sújt le rá, ahol senki nem tudna a segítségére sietni. Hiszen a gyors beavatkozás Tristant is megmentette a legrosszabbtól. Renate újra futásnak eredt, ami segített valamelyest, hiszen a fizikai terhelés elterelte a figyelmét a nyomasztó gondolatokról. Hazáig meg sem állt. Egy fél óra sem telt bele, és Renate már összegömbölyödve kuporgott az ágyában, próbált elaludni, hogy minél gyorsabban teljen az idő. A villám elég hirtelen sújtott le áldozataira. Ha reggel felébred, az azt jelenti, hogy a tetoválásos megoldás működik. De ha nem... Akkor inkább sújtson le rá álmában...

Page 111: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

111 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Siimusti Siije, Tamara, Vara Enn, Suurekőrve Mai... Viktor kikereste az interneten azokat a médiumokat, akik

feltüntették szolgáltatásaik közt a rontáslevételt, és akiket különböző fórumokon értékeltek a kuncsaftjaik. A villám kérdése ezúttal megválaszolatlan maradt - a korona átkát beteljesítő, sorsdöntő kisüléseket egyetlen fizikai törvény logikájának sem lehetett alárendelni. Ráadásul már éjjel két órára járt az idő, és Viktor érezte, hogy elérte koncentrációs képessége határait.

„Ledőlök egy kicsit, aztán folytatom” - gondolta, de alighogy lerakta fejét a párnára, a tudat fénye kihunyt, és egy másik dimenzió nyílt meg előtte.

A már ismerős, nyári Nyérszik. „Én marha, elaludtam ruhástul” - suhant át az álombéli

Viktor fején a gondolat. Másrészt viszont azon felismerés, hogy alszik, a minden-hatóság érzésével töltötte el. A gondolat erejével ellökte magát a földtől, és a nyírfák hegyénél vagy embernagysággal magasabban lebegett.

Meglepte a kilátás, amely madártávlatból nyílt Vana-Kuustéra. Eltűntek az országutak és a vasút. A falu megvolt, de épületein meglepődött: egymástól kellő távolságra helyezkedtek el az alacsony rönkházak és a szántóföldekről összegyűjtött, kerek gránitkövekből épített, szerény hajlékok, körülöttük virágzó kertekkel. Egyszerre volt nagyon ősi és modern. A kastély is eltűnt, csak a parkja volt meg. Viktor ösztönösen arrafelé vette az irányt a levegőben.

Ám mielőtt lába földet ért volna, a fák közül vidám fecsegést és kacagást hallott kiszűrődni. Hiszen itt emberek vannak! A hangok akkor is elértek hozzá, mikor a park utacskáin sétált, ám hogy kiktől származtak, azt nem látta. Egy láthatatlan nőszemély egyszerű dallamot énekelt Viktor közelében:

- Tizenhárom fa annyi, mint tizenkét hónap. Ott kell lenned, ha kezdetét veszi a nyír uralkodása.

Na és akkor mi van, végül is ez egy álom - a szürrealitás is belefér. Viktor kezdte átadni magát az álombéli park csodálatának - egészen hihetetlen, miféle növényfajokat lehetett itt látni! A fiú meglehetősen jól ismerte a növényeket. Néhány évvel azelőtt egyenesen rabjává vált a növénygyűjtési láznak, de újabban nem tudott már annyi időt

Page 112: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 112

szentelni ezen kedvtelésének. Herbáriumát viszont még mindig nagy becsben tartotta, és az emlékezetébe vésődött tudáscsomag is megőrizte szavatosságát.

Egyszerre látható ember tűnt fel a horizonton: a nyérsziki Vörösköpeny!

- Hi! - köszöntötte őt Viktor ezúttal automatikusan angolul.

Vörösköpeny udvariasan meghajolt, a közelben álló nyírfára mutatott, és kérdő pillantást vetett Viktorra.

- Nyír? - kérdezte hangjában kétkedéssel a fiú, nem egészen értve, mit is várnak tőle pontosan.

Vörösköpeny bólintott, és a soron következő fára mutatott.

- Berkenye! Vörösköpeny ismét meg volt elégedve. A növényismereti

vizsga folytatódott. Viktor minden erőfeszítés nélkül fölismerte a kőrist, égert, fűzfát, galagonyát, tölgyet, magyalt, mogyorót, szőlőt, borostyánt, nádat és bodzát. Vörösköpeny újra a fűzre mutatott.

- Fűz! De ez már volt... - akarta Viktor hozzáfűzni, ám egyszerre vakító fényesség kényszerítette arra, hogy kezével eltakarja a szemét. Érezte, hogy lábfejét hideg nedvesség veszi körül - lassan kinyitotta a szemét. Újra Nyérsziken volt, körülötte szikrázott a hó. A kopasz nyírek ágait színes üveggömbök és lampionok ékesítették. Viktor előtt mosolyogva állt Vörösköpeny, kezében a korona. Közelebb lépett a fiúhoz, és a koronát annak feje fölé emelte...

Újra ez a zuhanásérzés... Viktor fölemelte fejét a párnáról, amelyet hason fekve kellemesen összenyálazott, és kinézett az ablakon. Kint az idei első hópelyhek szállingóztak. A nap magasan járt. Viktor ránézett az órára - az már fél tizenegyet mutatott. A fiú a legapróbb részletekig emlékezett az álomra - akárcsak az előzőre. Habár ezúttal megkímélte őt Vörösköpeny az ír nyelvleckétől, az álom üzenete még zavarosabbnak tűnt. Talán Erika történelmi tudásával kihámozhat belőle valamit.

Egyszerre ideges rezgéssel a szekrényen heverő mobiltelefon adott magáról életjelet. Viktor gyorsan reagált, nem engedte, hogy a zümmögés hosszasan megzavarja a reggeli csendéletet.

Page 113: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

113 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Na csá, Renate, mi baj van?

- Elég a durmolásból, már elmúlt tíz óra!

Renate a másik oldalára fordult a takaró alatt. Szívesen aludt volna még egy órácskát, de az orr-cimpáját csiklandozó palacsintaillat végtelenül csábító volt. Ráadásul a nagymama közeledő lépéseit is hallani lehetett. Itt aztán nem lehet sokáig henyélni...

- Gyere csak, kelj fel végre! Különben mire iskolába kell menni, felborul a napirended, és... Te jóságos ég! Mi történt a kezeddel? Hiszen be van kötve...

Renate egyszerre visszanyerte minden éberségét. Egy pillanat alatt átsuhant agyán a tegnapi mozgalmas nap - az alagút, Nyérszik, Fränki, Tristan, a tetoválás, újra Nyérszik... és a korona. Életben maradt, ami azt jelenti, hogy bevált az ötlete! Erre új remények töltötték el, és az életösztön mindent elsöprő lavinává duzzadt benne.

- Ja, ez? Megkarcoltam magam - füllentett Renate, és nagymamája nyakába borult. - Nagyi, te drága...

A nagymama gyengéden cirógatta unokája hosszú, szőke haját.

- Ó, kis árvám! Te is nagyon drága vagy nekem. De most aztán ki az ágyból!

- Jó. Rögtön. Felöltözöm. Nagymama visszament a konyhába. Mielőtt Renate

eljutott volna az öltözködés ceremóniájáig, kivette nadrágzsebéből a telefont. Kötelességének érezte, hogy a többieknek is beszámoljon vállalkozásáról. Még minden jóra fordulhat...

- Szia, Viktor!

- Ne izgulj, egyszer használatos tűvel dolgozom, és egyébként is steril itt minden.

Page 114: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 114

A szeplős, világosbarna, ultrarövid hajú, piercinges szemöldökű fiatalember Erika karjához közelítette a gumikesztyűs kezében lévő műszert, és nekiállt, hogy az előrajzolt minta szerint egy triszkelét tetováljon rá.

- Azt látom... Mióta foglalkozol ezzel? - Néhány éve. De csak úgy, hobbiként tetoválom az

ismerőseimet meg az ismerőseim ismerőseit. Annyira azért nem vagyok erre rákattanva, hogy az egész testemet teletetkóztassam.

Erika körbefuttatta tekintetét a szobán, ahol voltak. A karlovai faház pincéjéből egész csinos hely született. A fotelon kívül, melyben Erika helyet foglalt, a szóéiból megmaradt, kihúzható kanapé és egy retró asztal ékesítette a pincét. A műanyag sörösrekeszekből rögtönzött állványon foglalt helyet a tévé, a pince régi polcain pedig megannyi szükséges holmi hevert: egy halom könyv, füzetek (bizonyára tanszerek), energiaitalos dobozok, félig égett gyertyák, csészék, két doboz tele CD-vel, egy és egy gitárerősítő. Meleget a szoba közepén álló olaj radiátor szolgáltatott. Erika figyelmét azonban leginkább a falakon lévő rajzok ragadták meg, melyeknek tematikája a szürreális formajátékoktól a portrékig terjedt. Néhány képen tévedhetetlenül fel lehetett ismerni Fränkit.

- Ezek a te rajzaid? - Aha. Nyáron felvételizek a Tallinni Képző-művészeti

Főiskola grafika szakára. Teljesen be vagyok zsongva ettől ez egésztől...

- Igen? Ez dicséretes! Egész másnak képzeltelek el. - És milyennek? - Nem is tudom... vad, lázadó tizenévesnek, meglehetősen

önpusztító életvitellel. Keimo elmosolyodott. - Valószínűleg Fränki szülei is hasonló képet festettek

rólam maguknak. - A fiatalember elkomolyodott, és így folytatta: - Őszintén szólva... ha nem lenne a dobsuli, tutkóra elzüllöttem volna.

- Te is dobolsz? - Nem, ott más hangszeren is lehet tanulni. Engem inkább

a gitár vonz.

Page 115: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

115 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

Igaz is, ott volt a polcon a gitárerősítő, és Erika a kanapé mögül kikandikáló fekete gitárkottát is észrevette.

- Meg kéne látogatnod Fränkit, és találkoznod a szüleivel. - Szerintem jobb, ha várok egy kicsit, amíg lecseng ez a

tetkósztori. Én magam mondtam Fränkinek, hogy talán mégsem olyan jó ötlet ez, de ő már vagy nyár óta nyúzott vele... Nem zsibbadt el a karod?

- Nem. - Mondd, mit akartok ti ezzel a triszkelével? Fränki mesélt

valamilyen kelta átokról, de telefonban elég nehéz levágni, mi az ábra.

- Az igazat megvallva én sem igen vágom, mi az ábra. Renate önfeláldozó vállalkozásának köszönhetően jöttünk rá, hogy a triszkele megóv azoktól az erőktől, melyeket sikerült magunkra haragítanunk. Egyébként kell majd még egy napkerék, úgyhogy ne dobd ki a mintát!

- Már hallottam róla. Annak a csákónak, aki kómában fekszik a kórházban. Ha egyáltalán magához tér...

- Fränki és Renate most benn vannak nála, és alkoholos filccel próbálnak triszkelét rajzolni a karjára. Ez a legtöbb, amit ebben a helyzetben tehetünk érte.

- Fränki bejött a városba? És a szobafogság? - A szülei kivételesen elengedték, hogy meglátogassa

Tristant. Ha végeztél, én is odamegyek. - Hú, én is mennék, már hetek óta nem találkoztunk. De

nemsokára jön néhány gyerek tetoválásra. Mindenképpen üdvözlöm Fränkit!

- Átadom.

- Lányok, nagyon kedves tőletek, hogy eljöttetek meglátogatni Tristant.

A fiú édesanyja borzasztó megviseltnek tűnt - péntek óta valószínűleg nem jött álom a szemére.

- A kórterembe is bemehetünk? - érdeklődött óvatosan Fränki.

- Megkérem a kezelőorvosát, hogy beengedjen titeket. Ha ott vagytok Tristan mellett, mindenképpen beszéljetek hozzá!

Page 116: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 116

Hallottam, hogy sokan ennek köszönhetően tértek magukhoz a kómából.

A kezelőorvossal folytatott megbeszélés után a lányok Tristan édesanyja kíséretében beléptek a kórterembe. Fränki és Renate mindketten megdöbbentek az őket fogadó látványtól.

A csövek és infúziók tömkelegével összefonódott Tristan inkább tűnt gépnek, mint emberi lénynek. Az ágy fejénél különböző készülékek voltak, a képernyőjükön látható információ bizonyára azt mutatta, hogy a páciens állapota stabil. Az orvosi műszerek búgása helyett Fränki inkább egy szarkasztikus megjegyzést szeretett volna hallani Tristan szájából, de abból épp egy cső lógott ki, mely világoskéken tekergőzött tovább.

- Beszéljetek neki a jövőbeli terveitekről! - tanácsolta Tristan édesanyja. - Arról, hogy mit szeretnétek vele együtt csinálni: sportról, kirándulásokról, bulikról, mindenről. Öt-hat felé jön hozzá az ápoló. Én most hazaszaladok, de addigra biztosan visszaérek az édesapjával együtt. Csak legyetek óvatosak a gépekkel!

- Mindenképpen. - Értelmes lányok vagytok, megbízom bennetek... - Ezen

szavakkal hagyta őket magukra Tristan édesanyja. - Úristen, ez mennyire durva, szegény Tristan... - Később lesz még időnk sajnálkozni, most inkább őrködj

az ajtónál! Fränki elővett a zsebéből egy fekete alkoholos filcet, és

óvatosan felhajtotta Tristan hálóingének ujját. - Végül is nagy szerencsénk volt - jegyezte meg Renate az

ajtónál hallgatózva. - Attól féltem, hogy nem engednek be minket hozzá.

- Akkor belógtam volna éjjel a kórházba... - Talán én is... Valamit mindenképpen kitaláltam volna.

Biztos, hogy le tudod rajzolni azt a napkereket? - Már vagy tizedszerre kérdezed. Igen, le tudom rajzolni.

Egyébként szuper, hogy beugrott neked a kapcsolat a triszkelével. Csak azt nem értem, miért nem mondtad ezt el nekünk a kősírnál.

- Beleegyeztetek volna, hogy feltegyem a koronát?

Page 117: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

117 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Nem tudom. Lehet, hogy megéreztem volna a jó megoldást. Most például érzem, hogy védve vagy a koronával szemben. Nyérszik kivételével; oda inkább ne menj ki!

- Vajon mi lehet Erikával? - Mostanra már Keimónál kell hogy üljön, a barna

tetkófotelben. Hallottad, mi történt vele ma reggel? - Aha, mondtad. Tűz ütött ki nála. - Nagyon gáz! Még szerencse, hogy idejében odaért. így

csak a függönyök égtek el, és megper-zselődött a tapéta. - Várj csak, hogy is történt pontosan? A gyertyával volt

valami? - A macskája bokszmeccset rendezett az ablakpárkányon

égő teamécsessel, és olyan közel lökte a függönyhöz, hogy az meggyulladt.

- Jön valaki! Sietős léptek közeledtek a kórterem felé, majd ismét

távolodtak. - Fränki, tudod, mi jutott eszembe? - Na? - Tristan anyukája azt mondta, hogy az ápoló öt-hat körül

jön. Ha megmosdatja Tristant, lemoshatja a rajzodat. - Remélem, hogy ezt az alkoholos filcet olyan könnyen

nem dörzsöli le... De ha jobban belegondolok, tényleg elég necces a dolog. Remélhetőleg addigra már Tristan magához tér. Ha mástól nem, hát a bosszúságtól, hogy valami ocsmányság van a karjára rajzolva.

- Kész vagy már? - Rögtön... Na, öreg harcos! Ha látnád, milyen gyönyörű

kép díszeleg nemsokára a kezeden! - Fränki, igyekezz, légyszi... - Olyan gyorsan rajzolok, ahogy csak tudok. Tegnap óta

még mindig zsibbad egy kicsit a kezem. Fränki elmélyülten folytatta a rajzolást, művészeti

tevékenységét csak néha szakította meg Renate figyelmeztető jelzéseire.

- Yes, kész! - hangzott el végre Fränki szájából a várt kijelentés. - Egész pofás lett. Menjünk ki a folyosóra, különben nem talál meg minket Erika!

Page 118: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 118

- Válj egy kicsit! - Renate Tristan mellé lépett, megsimogatta a fejét, és így szólt: - Tristan, kérlek szépen, térj magadhoz! Nagyon-nagyon szépen kérlek, térj magadhoz!

Erika az intenzív osztály várótermének padján ücsörögve találta a lányokat.

- Na? - Megcsináltuk. - Nagyszerű! Ügyesek vagytok! Hol vannak Tristan

szülei? - Nemsokára itt kell lenniük. És te? - Én is megcsináltattam... Először viszont... - A tanárnő leguggolt Renate elé, és megfogta a kezét. -

Leányzó, emlékszel, megegyeztünk, hogy ezután nincs semmiféle titkos, egyéni partizánakció...

Renate lesütötte a szemét. A tanárnő felállt, két keze közé vette Renate fejét, és egy puszit nyomott a homlokára.

- Renate, tündérkém. A csapatmunka előnye az, hogy nem egyedül kell viselned a terheket. Az ötleted szuper volt, de el sem tudom képzelni, mit élhettél át, miközben mindezt egyedül vitted véghez. Éppenséggel nekem kellett volna az ötletedet először kipróbálni, mert én már így is, úgy is el vagyok átkozva... - A tanárnő gyengéden felemelte a lány állát, és elmosolyodott. - Borzasztóan büszke vagyok rád, de a továbbiakban: CSA-PAT-MUN-KA!

- Oké. - Rendben. Mondjátok, elmesélte nektek Viktor az utolsó

álmát? - Igen, kikísért minket a buszhoz, mielőtt kiment

Nyérszikre, hogy újra elrejtse a koronát. Ezúttal valami különösen szürreális - véleményezte Fränki.

- Pont hogy nem. Ahogy az előző álmában, úgy most is pontos utasításokat kapott. A 24-ére virradó éjjel Nyérsziken kell lennie.

- Ezt meg miből következtetted ki? - Hol is kezdjem... A kelták fanaptárat használtak. Ez

annyit jelent, hogy az évet felosztották tizenhárom fafajta uralkodási időszakára.

- Tizenhárom fa annyi, mint tizenkét hónap? - szólt közbe Renate.

Page 119: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

119 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Pontosan. Na, összerakjátok? Annyit még elmondok, hogy december 24-e az a nap, amikor a kelták fanaptára szerint a nyír uralkodása veszi kezdetét.

- Aha... Érdekes; mi történik majd Viktorral Nyérsziken? - Nem tudom. Mikor reggel telefonon beszéltünk, teljesen

biztosra mondta, hogy 23-án este kimegy oda. - És te mit gondolsz minderről? - Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a Nyérsziken

lévő szellem vagy erő által elrendelt szabályok áthágása nagy szerencsétlenségeket von maga után. Nekem az a véleményem, hogy Viktornak oda kell mennie, de mi is vele mehetnénk... lesz, ami lesz. Szerveznék egy karácsonyi tematikájú folklórestet, így lesz alibitek, hogy a suliban éjszakázzatok. Ezúttal viszont a megjelenés önkéntes.

- Én biztosan jövök! - jelentette ki Renate és Fränki egyszerre.

- Na, majd meglátjuk. Van még egy egész hónapunk, hogy átgondoljuk ezeket a dolgokat. A legokosabb, amit most tehetünk, az információgyűjtés. Kedden kutakodok egy kicsit az irodalmi múzeum néprajzi gyűjteményében. Talán a népköltészeti örökség megőrzött számunkra valami értékeset. Utána beugrók Salumäe professzorhoz is...

- Tristan szülei! - közölte Fränki félig suttogva. Mikor Tristan édesapja és édesanyja odaért hozzájuk, a lányok felálltak a pádról. - Jó estét! - Jó estét! Van valami változás? - Semmi. - Lányok, beszéltetek Tristanhoz? - Igen... - Köszönöm. Bemegyünk hozzá. Gyertek és látogassátok

meg máskor is! Erika és a lányok követték a tekintetükkel, ahogy Tristan

szülei belépnek a kórterembe. - Azt hiszem, nincs értelme, hogy tovább maradjunk -

jegyezte meg Erika. - Szerintem sincs. Nem tudjuk, mennyi idő múlva hat a

triszkele, és hogy rontáslevétel esetében egyáltalán... - sóhajtott föl Renate.

Page 120: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 120

- Saját tapasztalatom alapján én sem tudom most ezt kommentálni - tette hozzá Erika. -Fränki, ezzel kapcsolatban nem súg neked valamit a belső hang?

- A belső hang... - Fränki mélyet lélegzett, és a bakancsára húzott kék, kórházi nejlonpapucsokat szemlélte a belső hang azt súgja, hogy...

- Figyeljetek csak, mi történik? Renate rémült hangon feltett kérdésére Erika és Fränki is

izgatott pillantást vetett Tristan kórtermének ajtaja felé. Egy másodperccel azelőtt egy nővér sietett be rajta. Most ugyanolyan gyorsan igyekezett arrafelé Tristan kezelőorvosa és még két, fehér köpenyes egészségügyi dolgozó, akik aztán beléptek az ajtón. Erika, Renate és Fränki szótlanul közeledtek Tristan kórterme felé. Egyszerre kinyílt az ajtó, és Tristan édesapja lépett ki rajta. A tanárnő és a lányok döbbent pillantását elkapva, orrát fújva dadogta:

- Kikapcsolták a lélegeztetőgépet - és a mosdó felé botorkált.

Erika mindkét lányt átölelte. Legalább megpróbálták... Megtettek mindent, amit csak lehetett, hogy megmentsék Tristant. Sajnos nem sikerült...

A kórterem ajtaja újra kinyílt, és ezúttal Tristan édesanyja lépett ki rajta.

- Én... - Erika kereste a szavakat a részvétnyilvánításra, de a másik nő megelőzte.

- Magától elkezdett lélegezni! Tudtam én, hogy a barátai látogatása jót fog tenni neki.

- Hiszen ez... fantasztikus...! - A szívéből felszakadó boldogsághullám széles mosolyt varázsolt Erika arcára, mely átragadt a többiekére is. Megtört az átok!

Page 121: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

121 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

7.

A GRIANIDÁK ÖRÖKSÉGE

gy újabb szabad kedd! Erika a Shakespeare kávézóban ült, és hosszú idő óta először élvezte teljes nyugalomban

az Earl Grey tea bergamotillatú gőzét. Vasárnap estére Tristan teljes mértékben visszanyerte tudatát, tegnap délután pedig hazaengedték. Este az Okkultisták Klubjának tagjai meglátogatták újjászületett társukat Renate süteményével. Szerencsére Tristant nem kellett hosszasan győzködni annak fontosságáról, hogy a karját díszítő rajzot véletlenül vagy készakarva le ne mossa. A történtek jelentősen csökkentették a paranormális jelenségekhez való korábbi szkeptikus, lekezelő hozzáállását.

Keimónak aznap este jóval kevesebb munkája lesz, mert a tetoválás mintájául szolgáló rajzot Fränki már előzetesen elkészítette.

Erika fájlalta, hogy délelőtt az irodalmi múzeumban Kambja járás örökségét áttanulmányozva egyetlen Nyérszikre vonatkozó utalást sem talált. De a múzeumi kudarcot többszörösen kompenzálta a Salumäe professzortól hallott hír: már ezen a pénteken Tartuba utazik Brianna O’Roise, a Dublini Egyetem medievisztika-doktora, aki mindenképpen látni akarja a nyérsziki ogam írást és Sievers vázlatait. Leginkább azonban dr. O’Roise azon állítása csigázta fel az érdeklődését, miszerint Nyérszik új fordulatot hoz egy a clonmacnoise-i kolostorból származó írásos forrás kutatásában. „írásos forrás” - ez a kifejezés a bárdok dala volt Erika füleinek. Úgy tűnt, végre magyarázatot nyer a példátlanul különös Nyérszik-Clonmacnoise kapcsolat. Erika

E

Page 122: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 122

meg volt róla győződve, hogy dr. O’Roise ugyanarra a kéziratra utalt, amelynek az illusztrációja alapján készült tetoválást az aznap esti helyzet szerint már az okkultisták klubtagságának több mint a fele viselte a karján. Mindezek mellett Erika szükségét érezte, hogy folytassa az irodalmi múzeum anyagának tanulmányozását.

A tanárnő figyelmét ekkor egy köpcös, sötét hajú férfi kötötte le, aki leteremtette a fiatal felszolgálónőt, amiért az kávé helyett teát hozott neki.

„Hát igen, mikor fogják az emberek végre felismerni a bergamot agytevékenységre gyakorolt áldásos hatását...” - gondolta Erika, és élvezettel kortyolt bele a félig hűlt teába. Az istenien citrusos erővel felruházott gondolatok erre az észt nép szenvedésekben gazdag múltjának ösvényeire tévedtek. A nyérsziki halomsír az ősi függetlenség idejéből származott, melyre a későbbi századok során egy réteg nehéz, avas megkeseredettség rakódott az önállóság státuszának elvesztése folytán. És a sorozatos katasztrófák, melyek nyomán az észtek szinte teljesen kihaltak... Észtországnak igencsak óvnia kellett őslakosait, hogy azok mindezek dacára az isten állatkertjének cifra névsorában szerepelhessenek a mai napig...

De azt a betyár! Az eszmefuttatás elérkezett egy ponthoz, ahol Erikának ismételten szembesülnie kellett saját amatörizmusával. Délelőtt a múzeumban teljesen figyelmen kívül hagyta a népességvándorlást, mely különösen aktív volt azon időszakokban, amikor az őslakosság lélek-száma a kritikus határig csökkent. Ám az észtek jobbágystátuszától függetlenül béke idején is számos jelentős áttelepülés ment végbe. Példának okáért Ungern-Sternberg rablólovag úr őméltósága is magával vitt egy egész seregnyi jobbágyot a vana-kuustei nagykastélyból való távozásakor. Erika felhörpintette csészéjéből az utolsó korty teát, és visszasietett az irodalmi múzeumba, hogy közelebbről megismerkedjen Hiiumaa szigetének mondakörével.

Page 123: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

123 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Tanárnő, hánykor is jön ma az az ír? - Harmadik órában. Téged és Veronikát elkértelek már

énekről. Történelemórán mindannyian a kandallóteremben ülünk össze. Amíg odakészítem a teát és a süteményt az asztalra, Veronika és Viktor megmutatják dr. O’Roise-nak a nyérsziki ogamot. És Viktor, kérlek, figyelj oda, nehogy hanyatt essen a koronában!

- Aligha, elég rendesen elrejtettem. Vastag hó is esett. Nem lesz olyan egyszerű a makadámúiról elvergődnünk a kősírig.

- Még jó, hogy leesett a hó - jegyezte meg Veronika. - Legalább ír barátunk nem veszi észre, mekkora felfordulást rendeztetek ott a sírhalmon Tristannal.

- Szerencsénk van, tényleg... Bár Tristan tegnapelőtti disznóságait semmiféle hó nem fedi el.

Szerda este Tristan néhány régi cimborája társaságában megünnepelte szerencsés felépülését a vana-kuustei kastélyparkban, melynek során az iskola ereszcsatornája és a park két lámpája búcsút vett előkelő megjelenésétől. A rendőrségi eljárást megúszta a fiú, az ismételt szobafogságtól viszont semmi nem menthette meg.

- Remélem, nem égek be az angolommal - aggódott Viktor.

- Miért az angoloddal? - vigyorgott Veronika. - Hiszen ír nyelvi szakértőnek csaptál fel! - Hiába nevetsz - válaszolta Viktor -, te fogsz beszélgetni

ír barátunkkal, mivel te vagy az egyetlen, akinek sikerült megúsznia a nyérsziki galibákat.

- Hogyhogy? - Hát én lennék az a bizonyos chosen one, Annabel

révületbe esett, és megtámadta a lánc, a többieknek pedig kijutott a korona átkából. Na, ez ellen mit tudsz felhozni?

- Pont ezért küldelek épp téged Viktorral, mert ellened semmi kifogása nincs a nyérsziki szellemnek - tette hozzá Erika.

- Nyugtával dicsérjük a napot! - védelmezte magát Veronika. - A meccs még nincs lejátszva. Jöhetnek újabb átkok.

Page 124: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 124

- Nem hiszem-válaszolta a tanárnő. - Legalábbis azon monda alapján, amire az irodalmi múzeumban bukkantam, nem kell ettől tartanunk.

- Halljuk! - Valamikor régen a szentégeri templom helyén három

nyírfa állt, melyek alatt a Nap fia nyugodott. A régi időkben Hiiumaa szigetének lakói az ő színe elé járultak tanácsért, de miután a nyírfákat az ellenség keze kivágta, és a Nap fiának sírjára templomot építettek, többé nem fordulhattak hozzá útmutatásért. Ám eljön majd az az idő, amikor a bölcs belép a templomba, háromszor köszönti a Nap fiát annak nyelvén, mire felébred a Nap fia, és a helyi nép sarjai közül választ királyt, kinek uralkodása hosszú boldogságot hoz övéinek.

- Nekem legjobban az a rész jön be, mikor a „bölcs” belép a templomba - kuncogott Viktor.

- És akkor mi van? - Erika hangjában érezni lehetett az enyhe sértődöttséget.

- Egyébként tegnap gondoltam arra - vette át a szót újból Veronika -, hogy ez talán mégiscsak egy tisztán Hiiumaa szigetére vonatkozó monda.

- Nem - tiltakozott Erika. - Teljesen biztos vagyok benne, hogy Vana-Kuuste elvándorolt lakosaitól származik. A Szentégerrel kapcsolatos mondák közül sok, ahogy a neve is mutatja, valóban egy szent égerfáról szól. És itt van a három nyírfa. Számomra a legmegdöbbentőbb a háromszoros köszöntés volt. Ez megmagyarázta, hogyan is ébreszthettem fel ŐT... Oro se do bheatha bhaile... és így tovább.

- Viktorból pedig ezzel szép és jóságos mesebeli király válik - kapta meg a magáét Viktor a várakozásnak megfelelően Veronikától.

- A mondák némely kifejezését nem szabad szó szerint venni. A történetet az 1879. esztendőben jegyezték le, ami azt jelenti, hogy a nép királya eljövetelének vágya a balti németekkel szembeni utálatot fejezheti ki, ha tudunk olvasni a sorok között.

- Én viszont épp attól tartok, hogy a szellem esetleg örökre elragad oda, ahol már kétszer is jártam álmomban.

- Engem nem kínoznak ilyen sejtelmek - nyugtatta meg Fränki. - Ebben az esetben éreznem kéne a rád leselkedő veszélyt, de egyáltalán nincs ilyen érzésem.

Page 125: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

125 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Akkor bízzunk benne, hogy megint igazad lesz! Az Okkultisták Klubjának tagjai az alagsori

kandallóteremben gyűltek össze, ahol az asztal teázáshoz volt terítve, és dr. O’Roise magyarázatát hallgatták Erika fordításában.

Az ötvenes éveiben járó dublini vendég maga volt az írekről kialakult sztereotípia megtestesítője: zöldes szeme ravaszul villogott szeplői között, a vörös hajzuhatag egy kelta csattal volt tarkójára tűzve, mohazöld gyapjúgarbóján sárga köves ezüstbross díszelgett, hosszú gyapjúszoknyája pedig fél lábszárig ért, elrejtve a széles sarkú, finom bőrből készült barna csizmák szárának hosszát.

- Meg vagyok róla győződve, hogy a Dublini Egyetem méltón meg fog emlékezni ezekről az aktív fiatal történészekről - dicsérte meg a doktor a gyerekeket. - Az ogam írás megcsodálása után a clonmacnoise-i kolostorból származó egyik kéziratról szeretnék nektek beszélni, melyet mindezidáig szépirodalmi műnek tartottak.

Végre elérkeztek hát azon információhoz, melytől a nyérsziki rejtély magyarázatát remélték.

A doktor kényelmesen elhelyezkedett, és a kandalló tüzének ropogása mellett folytatta előadását, melyet Erika csendesen fordított:

- A kéziratban szó esik a grianidákról. A grianidák Írország napimádó, pogány papjai voltak. „Grian” írül napot jelent. A grianidák szimbóluma volt a napkerék, ami írül...

- Roh na greine - szaladt ki Viktor száján a doktor magyarázata közben.

Brianna O’Roise meglepődve pillantott a fiúra, s ugyanezt tették az Okkultisták Klubjának tagjai.

- Igen. Roth na gréine - ismételte meg a doktor helyeslően. - Honnan tudod, fiatal barátom?

- Én... egy ír popzenekar viseli ezt a nevet... - menekült meg Viktor egy füllentéssel a paranormális

jelenségek magyarázatától; olyan fogás volt ez, melyhez az Okkultisták Klubjának tagjai nemegyszer folyamodtak a körülmények kényszerítő hatása alatt.

- Érdekes. Sosem hallottam róluk - csodálkozott a doktor. - De, őszintén szólva, nem is ismerem a fiatal együtteseket. Még a saját hazámban sem. Viszont igen... Roth na gréine...

Page 126: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 126

Pontosan olyan, mint ahogy azt Sievers vázlatai ábrázolják. Most viszont, drágáim, szeretnék néhány szót szólni az ír történelemről. Az ókorban az írek pogányok voltak. A társadalomban fontos szerepük volt a druidáknak: azoknak a papoknak, akik közvetítettek az emberek és a másvilági erők között. A druidákat szoros szálak fűzték az udvarhoz, mely aztán jelentősen megkönnyítette Patrik misszionárius tevékenykedését. Az ő prédikációja egy olyan istenről, aki papok közvetítése nélkül szól az emberekhez, nagy népszerűségre tett szert.

- Ugyanarról a Szent Patrikről van szó, aki kiűzte a kígyókat Írországból? - érdeklődött Veronika.

- Igen, aranyom. Ugyanarról a Patrikről, aki aztán később Írország védőszentje lett, és aki kiűzte a kígyókat Írországból. Egyébként ezeket a „kígyókat” tulajdonképpen druidákként kell értelmezni. A pogány vallást tehát sikerült néhány évtized alatt felszámolni Írországban. De nem teljesen. Agrianaidák, akiket a clonmacnoise-i kézirat ugyanúgy druidáknak nevez, sokat megőriztek népszerűségükből. Egészen pontosan azt vallották, hogy a nap ugyanúgy süt minden emberre, és nem köteleződtek el a főúri családok felé... Ó, ez a kandalló nagyon kellemes! - A doktor a tűz felé fordította a hátát, és így folytatta:

- A grianidák élén a főgrianida állt, akinek egy aranykorona és -pajzs voltak a jelvényei. A koronának misztikus erőt tulajdonítottak, és azt csak maga a főgrianida viselhette. Mindenki mást, aki a fejére tette, villám sújtott halálra. A kézirat szerzője ezen a ponton számol be először valós történelmi tényről. Azt írja, Írország utolsó pogány királya, Dathi azt követelte a főgrianidától, hogy az lépjen fel a keresztények ellen. A főgrianida megtagadta az utasítást. A király erre elraboltatta a koronát, és magával vitte egy hadjáratba az Alpokba, ahol, miután azt saját fejére tette, halálos villámcsapás érte. - O’Roise itt szünetet tartott, nagyot harapott a kalácsból, lesöpörte a szoknyájára hullott morzsákat, és folytatta, közben birkózva a kalács még le nem nyelt darabjával. - Habár a kézirat szerzője a továbbiakban valós történelmi tényekhez kapcsolja a grianidák történetét, az események fő vonala olyannyira fantasztikusnak tűnt, hogy a szakmai körökben valamennyire is elismert tudósok

Page 127: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

127 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

mindegyike a lelki megpróbáltatások közt sínylődő kolostorlakó képzelete szüleményének tartotta azt. Most viszont megtudtuk, hogy egy krónikával van dolgunk! Tehát... mivel Dathi valóban villámcsapás következtében lelte halálát az Alpokban, nem csoda, hogy a középkor embere misztikus erővel ruházott fel egy tárgyat. Ám a kézirat szerint a korona visszakerült a főgrianidához. Itt ugorjunk egy kicsit a szövegben, és nézzük a Nyérszikkel kapcsolatos részt! 1002-ben Brian Ború lett Thomodon királya, aki az egész ír-szigetet hatalma alá kényszerítette. Brian meggyőződéses keresztény volt, és a grianidák kiűzését tűzte célul maga elé. Az üldöztetések elől a grianidák a tengeren át menekültek, a kézirat tanúsága szerint olyan vidékre, ahol a fák szóltak még az emberekhez, azok pedig tisztelték a Nap és a Hold üzenetét.

- Vana-Kuustéba? - kotyogott közbe ismét Veronika. - A rendelkezésünkre álló források bizony erre utalnak...

Az ígéret földjén magasodott egy domb, melyet a helybéliek Kékhegynek neveztek. A Kékhegyen épített várban élt egy fiatal uralkodónő. A kézirat szerint a grianidák szívesen látott vendégek voltak az uralkodónő kastélyában. Új lakóhelyükön néhány évtized múltán háború tört ki. Ma tudjuk, hogy itt Bölcs Jaroszláv nyugati hadjáratairól van szó. Egy csatában szerencsétlenül halálát lelte az uralkodónő elsőszülött fia, akit a főgrianida már föl is szentelt utódjául. Ez egyértelműen a grianidák rendjének végét jelentette, mert az öreg főgrianida szerint a földkerekségen senki más nem volt érdemes a szent korona és pajzs viselésére. A fiatal hős temetése az öreg főgrianida utasításai szerint történt. Legelőször a sír helyét jelölte ki: a kékhegyi királyfit a pajzzsal és koronával együtt bronzurnába kellett fektetni. Az urnát egy ráolvasással megszentelt szarkofág oltalmába kellett helyezni, melynek közelébe a főgrianida három nyírfát ültetett. Egyébként nagyon érdekes, hogy a síron a mai napig nyírfák nőnek. Azt nem hiszem, hogy Sieversnek igaza lenne a korukra vonatkozóan, bár ez a kérdés is megérne egy kis kutatást. A nyírfák mindenesetre az éves körforgás kezdetét jelképezték: azt az időszakot, amikor a Nap új erőre kap. Az öreg főgrianida a temetésen azt jövendölte, hogy hét emberöltő múltán új urak érkeznek arra a földre, akik elnémítják a fák

Page 128: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 128

szavát, és homályba borítják a Nap és a Hold bölcsességét. Ám eljövend majd az a kor, amikor az emberek újra fölfedezik a régi bölcsességeket, akkor pedig a szarkofághoz járul a bölcs, aki magával hozza a Nap áldását élvező ifjút. A bölcs köszönti a három nyírfát, az öreg főgrianida szelleme felébred halálos álmából, hogy átadja az ifjúnak a koronát és a pajzsot. Ismét megalapítják a grianidák rendjét. A jövendölés után az öreg főgrianida kezét a nap felé emelte, és világos lánggal hamuvá égett.

- Oh, shit... - suttogta Viktor, mire a bordái között érezhette egyidejűleg Erika és Veronika könyökét.

- Semmi baj, semmi baj - kuncogott a doktor. - A történet valóban kivételesen megdöbbentő. Tavasszal Nyérszikre jönnek a kollégáim a Dublini Egyetemről, hogy ásatásokat végezzenek. A druidáktól származó tárgyakat nincs már szerencsénk megvizsgálni, de minden követ megmozgatunk, hogy magángyűjteményekben rábukkanjunk. A 19. század közepe a romantika korszaka volt, amikor már tudták értékelni a középkori kézművesség remekeit, így nem hiszem, hogy a pajzsot, a koronát és a bronzurnát beolvasztották volna.

A termet betöltötte a csend, az Okkultisták Klubjának tagjai titkos pillantásokat váltottak egymással. Milyen boldog meglepetésben lesz részük tavasszal az ír régészeknek!

- És ezt az egész történetet egy olyan személy jegyezte föl, aki a főgrianida halála után visszatért Írországba, felvette a kereszténységet, és beköltözött a clonmacnoise-i kolostorba - zárta le mondandóját dr. O’Roise. Épp a legjobbkor, ugyanis a kandallóterem függönyszárnyai között megjelent az igazgató mosolygó arca.

- Ó, valóban egy órára járna már az idő? - kiáltott fel O’Roise, látva az igazgatót. - Nem baj, tündérkéim, biztosan találkozunk még. Ha előbb nem, hát áprilisban.

- Kikísérjük! - ajánlkozott rögtön Fränki. A klub többi tagja is felállt, és megindult a doktorral a főbejárat felé.

A dr. O’Roise-tól kapott információra csak akkor tudtak érdemben reagálni, mikor ő az igazgató társaságában már Tartu felé utazott.

- Na, ez hiányzott még! Hogy én valami fucking napisten legyek!

Page 129: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

129 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Viktor, figyeljünk a szóhasználatra! - utasította rendre a diákját Erika. - Egyébként sem isten, hanem pap.

- Mi a különbség? Megkérdezte tőlem valaki, szeretnék-e egyáltalán pap lenni?

- Úgy tűnik, mindannyian papok vagyunk - jegyezte meg Veronika. - ??? - A doktor többes számban beszélt a grianidákról.

Emlékeztek: „grianidák, akik élén a főgrianida állt”. És azt is mondta, hogy a grianidák rendjét újra fogják alapítani. Az Okkultisták Klubja már eddig is úgy működött, mint egy titkos rend.

- Van logika abban, amit mondasz - helyeselt Erika. - így hát, Viktor, nem jön be neked az az elképzelés, hogy mindannyiunk főnöke lennél?

- Nagyon nem jön be. December 23-án viszont mindenképpen kimegyek Nyérszikre, az tuti. Elsősorban azért, hogy ne vonzzunk be újabb balhékat. Másodsorban pedig: puszta kíváncsiságból.

- Valami azt súgja, hogy a másodikként említett ok valójában az első helyen áll - vigyorgott Veronika.

- Hmm... - hümmögött Erika elgondolkozva. - Tisztelt rendtársaim! December 23-án kerül sor a

következő folklórestre. Remélhetőleg apuci-anyuci elengedi a mindenható grianidák papságát egy rövid gyűlésre. Előtte viszont szedjük le a kandallóterem asztalát!

- Állj! - parancsolt rá Erika a klubtagokra. - Innen egyedül Viktor mehet tovább!

Közeledett a december 23-a éjfél. Az Okkultisták Klubja teljes létszámban felsorakozott a Nyérszikre vezető út végén. Fränkinek sikerült mindenkit meggyőznie, hogy ha Viktor egyedül megy ki a sírra, nem fenyegeti őket semmiféle veszély, minek köszönhetően a klubtagokat nem félelem, hanem izgalom kerítette hatalmába. Sejtelmük sem volt arról, mi is fog történni... és történik-e majd valami egyáltalán.

Page 130: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 130

- Talán jobb lenne lekapcsolni a zseblámpákat, hogy hozzászokjon a szemünk a sötéthez

- vélekedett Erika. - Igaz, a hó és a hold is elég erősen világít - csatlakozott

hozzá Veronika. A zseblámpák fénye kialudt. A nyérsziki nyírfák úgy

sötétlettek, mint két fekete rém a holdfénytől szikrázó fehérség fölött. A Viktor tartózkodási helyéről árulkodó fénygyűrű vagy húszyardnyi távolságban reszketett.

- Yo me-e-en! - kiáltotta Tristan a cimborájának. - Yo! Még nem értem oda! Pocsék ez a mély hó -

hangzott a válasz a sötétből. - Oké! Szólj, ha ott vagy! Jó pár pillanat telt el izgatott csöndben, mielőtt

Nyérsziken felhangzott Viktor kiáltása: - Ideértem! Ugyanebben a pillanatban Erika az órájára nézett - néhány

perccel múlt éjfél. - Remélem, nem kell sokáig itt gubbasztanunk. Hideg van

- nyavalygott Tristan. - Senki nem tart itt. Akár azonnal hazamehetsz! - reccsent

rá Veronika. - Neked meg miért kell rögtön leugatnod a fejemet?! Én

csak... a pi... Viktor, mi az ábra? Viktor, hú! A nyérsziki két nyírfa sárgás színben kezdett izzani.

Minden pillanattal egyre erősebb, aranyszínű fényt sugároztak. Mivel Viktor nem reagált Tristan kiáltására, Veronika futásnak eredt a sír irányába. De nem jutott messzire. Ászéi! A már így is mínusz húsz fokos fagyhoz járuló jeges szél ellehetetlenítette a továbbhaladást. Veronika térdre rogyott a hóban, és hátat fordított Nyérsziknek, hogy megvédje az arcát a temető felől süvítő orkántól. A többiek is a lehető legkisebbre kuporodtak össze, és próbálták elrejteni fedetlen testrészeiket a széllökések elől, melyek metsző hidege úgy hasított a bőrükbe, mint egy recés élű kés. A hóra hasalás helyes cselekedet volt, mert néhány szempillantás múlva erős rengés rázta meg a földet, mely mindenképpen kibillentette volna egyensúlyából azt, aki egyenesen áll. Egy villanásnyi időre sárgás-narancsos fényfelhőt láttak felderengeni maguk körül, mely ugyanolyan hirtelen el is tűnt

Page 131: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

131 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

a jeges széllel együtt. Veronika szó nélkül tápászkodott fel, és minden erejét összeszedve gázolt Nyérszik felé a hóban.

- Figyu! - kiáltott fel Fränki. - Elmúlt a rossz érzésem! Nyérszik ismét veszélytelen! Menjünk!

Fränkit követve a többiek is megindultak Viktor és Veronika nyomában a sírhalom felé. Mindannyiuk fejében ugyanaz a kérdés zakatolt: mi történhetett Viktorral? Egymás után kapcsolták fel a zseblámpáikat. Elsőnek Veronika ért a sírra.

- Úristen, mi történt? Viktor! Viiik-tooor! A nyírfák alatt megnyílt a föld, és a bronzurna a felszínre

került. Viktort sehol sem lehetett látni. Veronika eszét vesztve rohangált fel s alá osztálytársa nevét kiabálva, de választ sehonnan sem kapott. Nemsokára a többiek is a halomra értek. Szakmai beidegződésektől vezérelve Erika az urnához lépett, és belenézett.

- Viktor?! - reagált meglepődve az őt fogadó látványra, és odakiáltott a többieknek: - Hé, gyertek ide, segítsük ki Viktort az urnából!

Erika felemelte az aranypajzsot, és az egyik nyírfa törzsének támasztotta. A Viktor fején díszelgő koronához nem mert hozzáérni. A dr. O’Roise-tól hallottak alapján ez mindenkor veszélyes cselekedet volt. Még akkor is, ha Fränki magát a temetőt újra veszélytelennek nyilvánította. Tristan és Veronika segítségével a tanárnő ülő helyzetbe emelte Viktort. A fiú élt és egészségesnek tűnt, de végtelenül össze volt zavarodva. Osztálytársait idegenekként szemlélte.

- Viktor - tudakolta Veronika kedvesen -, mi van veled? A nevezett egyszerre megrázkódott. Tekintetén

pánikszerű félelem cikázott át, hisztérikus mozdulatokkal rángatta le dzsekijének cipzárját, tépte fel a pulóverét, és vizsgálgatta saját felsőtestét. Látva, hogy minden rendben, megnyugodott, egy gyors pillantást vetett a jelenlévőkre, és kissé döbbent mosollyal tudatta velük:

- Engem meggyilkoltak.

Page 132: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 132

A sírtól az iskolába vezető úton Fränki hatodik érzékének vizsgálata alá vetette az aranytárgyakat, és kijelentette, hogy a pajzs teljesen veszélytelen, és a koronát is meg lehet érinteni, csak nem szabad feltenni. A bronzurna viszont már nagyobb fejtörést okozott. A föld alá visszavarázsolni igencsak bonyolult lett volna - de megmarad-e egy ilyen csalogató tárgy a síron tavaszig? Ebben Tristan nyújtott segítő kezet, felajánlva, hogy védelem alá helyezi az urnát.

- Ismerem az összes helyi gengsztert. Ha valaki kitervelne valamit, biztosan megtudom.

- Én is ismerek egy helyi gengsztert, aki viszont azon nyomban pénzzé tenné a műkincseket - gonoszkodott Viktor.

- Ebben az esetben nem tenné - válaszolt halálos komolysággal Tristan. - Szeretném látni az írek fizimiskáját, amikor megtalálják az urnát.

- Kár, hogy nem láthatjuk, milyen képet vágnának, ha a koronára és a pajzsra is rábukkannának - sóhajtott fel Veronika.

- Ahogy egyszer Fränki mondta - válaszolta Erika -, vannak fontosabb dolgok is a műkincseknél. Mikor osztod meg velünk végre, hogy mi történt veled? - Ez utóbbi kérdés Viktornak szólt.

- Hadd emésszem előbb egy kicsit! Menjünk az Okkultisták Klubjába, üljünk le nyugodtan, ott majd elmesélem.

Ismét a bergamotaromájú tea, az asztalon heverő sakkfigurák és a kényelmes kanapékon punnyadó hat fiatal a tanárnőjük társaságában.

- Na, kezdj már bele... - nyaggatta Fränki Viktort. - Nyugi, már mondom is! Tehát, felmentem a kőhalomra.

Kezdetben nem történt semmi extra, aztán... - Odakiáltottam neked - szólt bele Tristan. - Micsoda? - Kiáltottam neked, mikor a sírnál voltál. Nem válaszoltál. - Aha. Bevallom, hallottam, de a gondolataim túl messze

jártak ahhoz, hogy válaszoljak, mert épp akkor toppant elém Vörösköpeny.

- Vörösköpeny? - Jó, nevezzük akkor öreg főgrianidának. Az, akit kétszer

is láttam álmomban, és az, aki sorozatosan ijesztgetett

Page 133: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

133 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

minket. Úgy gondolom, és nem férhet ehhez semmi kétség, hogy ő AZ A BIZONYOS.

Nem hangzott ellenvetés, így Viktor folytatta: - Mikor megláttam Vörösköpenyt, totál összezavarodtam.

Arra gondoltam, hogy megint valami álomba kerültem vagy ilyesmi, de minden teljesen valóságos volt...

- Nagyon durva - motyogta Veronika. - Ez még semmi. Vörösköpeny közelebb lépett hozzám,

aztán egyszer csak eltűnt minden, és hatalmas fényesség vett körül.

- Elájultál? - érdeklődött Renate. - Éppenséggel nem. Végig magamnál voltam. Akárcsak

most. A fényesség néhány pillanatig tartott, majd mikor visszatért a külvilág, egyszerre egy középkori csatamezőn találtam magam.

- Micsoda?! - Honnan gondolod, hogy középkorin? - Erika nem tudta

magában tartani a kérdést. - A jobb kezemben kardot tartottam, a balban pajzsot. - Aranyból? - Dehogyis! Ne szakítsatok már folyton félbe! Egy

normális, csatában használatos pajzsot. Mindenesetre bőrmellény is volt rajtam, a fejemen meg valami nehéz cucc. Mindenünnen beteges óbégatás hallatszott, és véres volt a hó. Valaminek égnie kellett, mert besötétedett már, de narancsos fény derengett körülöttem. És mindez VA-LÓ-SÁ-GOS volt. Iszonyúan gáz egy szitu. Ez volt a legsúlyosabb mindazon dolgok közül, amiket eddig láttunk. Az is furcsa volt, hogy mikor egyszerre csak ott találtam magam a csatamezőn, akkor ez teljesen természetesnek tűnt. Egy pillanatig sem volt olyan érzésem, hogy jesszus, most aztán mit csináljak. Nem is tudom... Most úgy érzem, hogy ha vissza találnék kerülni oda, akkor azt lesném, hol rejtőzhetek el egy bokorban...

- Aztán mit csináltál? - Túl sokra nem volt időm, mert borzasztó gyorsan történt

minden. Egyszerre úgy tűnt, hogy az ellenfél mögöttem van, és úgy fordultam meg, hogy nem védtem magam elölről. Erre valami mocskosul erős fájdalom hasított a mellembe, és nem kaptam levegőt. Mikor odanéztem, egy reszelt fogú szakállast láttam rám vigyorogni, és azt, ahogy kirántja belőlem a

Page 134: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 134

kardját. Azt a rohadt, el nem tudjátok képzelni, mennyire fájt... A következő dolog, amire emlékszem, az, hogy össze vagyok görnyedve egy lyukban, és Veronika hangján kiabálja valaki a nevemet.

- Viktor - Erika szemében az enyhe őrület tüze fénylett. - Ha legközelebb kirándulást teszel a múltba, vigyél engem is magaddal!

- Miért? - Csak úgy... Mindenesetre megkérdőjelezhetetlen

bizonyítékot találtunk arra nézve, hogy léteznek előző életek. Viktor, előző életedben te voltál a kékhegyi királyfi. Csatában estél el, és egy újjászületési urnában temettek el, hogy a megadott időben beteljesítsd az öreg főgrianida jövendölését. Ez magyarázatot ad az urnában lévő csontok misztikus eltűnésére: egy lélek, egy test.

- Én is el szeretnék látogatni előző életembe - jegyezte meg Annabel. - Apropó! A reszelt fogú szakállas azt bizonyítja, hogy az

orosz seregben is harcoltak vikingek - folytatta Erika. - Viktor, mondd csak, milyen fegyvereket láttál ott a csatamezőn?

- NEEM! Elég! Légyszi, ne faggass úgy, mint egy veterán katonát! - kapta föl a vizet Viktor. - Nem akarok arra emlékezni, hogyan vágtak ketté. És akárki is voltam előző életemben, annak semmi köze a mostanihoz. Elrejtem a koronát és a pajzsot, és minden úgy lesz, mint azelőtt.

- Semmi nem lesz úgy, mint azelőtt - jelentette ki Fränki a rá jellemző drámai hangon.

Page 135: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

135 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

UTÓSZÓ

a, milyen érzés a BBC és a CNN vezető híreiben szerepelni? - kérdezte Erika érezhető büszkeséggel a

hangjában az Okkultisták Klubjában összegyűlt nyolcadikosoktól.

- Hagyd már abba! Harmincnyolcadszorra kérdezed ugyanezt! - jajdult föl Viktor.

- Figyu, rosszul írták a nevemet! - A Merlin sokkal klafább, mint a Merle - vigasztalta

Erika Fränkit. - Egyébként is utálod, ha Merlének hívnak. - A rebanei boltnak nagyobb a forgalma, mint az elmúlt öt

évben összesen - jegyezte meg Tristan. - Mindenféle őrült hippi zarándokol Nyérszikre. Egész busznyi csapatok jönnek. Valami szuvenírt kéne nekik árulnunk; marha jó üzlet lenne.

Az áprilisi nap világos fénycsíkot vetett az Okkultisták Klubjának asztalán felhalmozott újságkivágásokra, melyek egymást túllicitálva számoltak be az Észt Köztársaság Kambja járásának Vana-Kuuste falvában talált szenzációs régészeti leletről. A grianidák ez idáig legendának vélt temetkezési helyének felfedezése a helyi iskola történelemszakkörének tagjai segítségével sikerült. Az újságok a karácsonykor észlelt földrengésről is említést tettek, melynek során a bronzurna a föld alól a felszínre került. A legszenvedélyesebb cikkek azonban a korona és a pajzs eltűnésére vonatkozó spekulációkat taglalták. Az Ír Köztársaság felhívást intézett a magángyűjtemények tulajdonosaihoz a ritkaságok hollétének bejelentésére.

- Tovább fogják keresni ezeket - jegyezte meg Viktor. - Mit hülyéskedsz?! Add oda őket az íreknek, kapsz egy

csomó lóvét! - Te aztán, sóher villámcsávó, csak ne ugass!

N

Page 136: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

KERSTI KIVIÜÜT: OKKULTISTÁK KLUBJA 136

Tristan időközben „villámcsávó”-ra változtatta felhasználói nevét a rate.ee közösségi portálon.

- Jól elrejtetted a koronát és a pajzsot? - kérdezte Erika. - Elég jól. Néhányszor rájuk néztem, megvannak. - Vörösköpenyről nem álmodtál azóta? - Nem. Mondtam én, hogy minden vissza fog térni a régi

kerékvágásba. - Amiért végül is kár - sóhajtott fel Erika. - Ezzel vége az Okkultisták Klubjának. Bár...

tulajdonképpen... - húzta fel sokat sejtetően a szemöldökét. - Tulajdonképpen? - A gyerekek szemmel láthatóan

felélénkültek. - Mikor az irodalmi múzeumban Kambja járás néprajzi

örökségét kutattam, találtam egykét érdekességet egy svéd katonai temetkezési helyről Lalii falu határában. Egészen pontosan, a néprajzi örökség szerint a lívföldi százéves háború idején svédek és lengyelek közti csatákra került sor Kuuste környékén. A lalli temető körüli sánc erre emlékeztet.

- Egyébként - kiáltott fel Renate -, tényleg van ott valami kör alakú magaslat!

- Na látjátok! Az irodalmi múzeumban nem egy legendát találtam arról, hogy a heves csata kellős közepén egyszerre fekete árnyék szállt fel a földből, mely megfullasztotta az egész svéd hadsereget.

- Ez király! Erika egy rendre utasító pillantást vetett Fränkire. - Azaz undorító. - És egy másik dolog. A holttest, amely még most is az

alagútban hever, tényleg Sieversé. A balti németek többnyire evangélikusok voltak, ezért a kezében található feszület miatt arra gondoltam, hogy ez mégsem lehet ő. Viszont... Salumäe elmondta, hogy a Martával történtek után Sievers csalódott az evangélikus egyházban, és katolizált. A falra viszont az evangélikus miatyánk volt írva... Izgalmas, nem? Érdeklődés esetén tehát bőven lenne mit kutatnia az Okkultisták Klubjának.

- És a vörös duzzanat Viktor arcán... - tette hozzá Annabel -, az kitől származik?

- Igaz! - vágta rá Viktor. - Az alagútban kísértetnek kell tanyáznia.

Page 137: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja

137 JÖVŐ-MENŐ KÖNYVEK

- Egy gonosz kísértetnek - suttogta Fränki. - Akkor meg mire várunk? - kiáltott fel Veronika. -

Rajzoljunk egy ouija-táblát, és lássunk munkához!

Page 138: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja