KÉTÉLTŰEK (Amphibia)

KÉTÉLTŰEK (Amphibia)

• az első 2 pár járólábbal bíró szárazföldi gerincesek

• mégsem alkalmazkodtak teljes mértékben a szf-i élethez

• egyedfejlődés kezdeti szakasza vízhez kötött, kifejlettek vízben vagy nedves élőhelyen élnek

• vízi élettértől is már függetlenedett néhány fajuk: szaporodáshoz is elég a nyirkos közeg

• poikilotherm állatok: testhőmérsékletüket a környezet szabja meg elsősorban. De tudnak ez ellen védekezni (pl. túl melegben árnyékba húzódnak). Napfényben 10 Co-kal is képesek emelni testhőjüket.

• szélsőséges hőmérsékleteket is képesek elviselni (nyári álom, téli álom) anyagcseréjük minimálisra csökken

• több, mint 4.000 fajuk él a Földön (4.400)

• egyedül a sarkvidékeken és ezek környezetében nem találhatók meg, ill. az állandó hó- és fagyhatár felett

• faj- és egyedgazdagságuk a trópusi, szubtrópusi éghajlaton a legnagyobb

• előfordulásuk a nagyobb, összefüggő területeken, kontinenseken gazdagabb, a szigetfaunák ált. szegényebbek (korlátozott a mozgásuk)

• elszigetelt helyeken élők között sok endemikus faj alakult ki

• Magyarországon 18 faj él

• az adott terület indikátor fajai is lehetnek

• hazánkban mindegyik kétéltűfaj védett!

A kétéltűek állományát veszélyeztető tényezők

Általában helyhű állatok, tevékenységi körük max. néhány km a víztől kedvezőtlen hatásokat nehezen védik ki

• élőhelyek eltűnése, beszűkülése: egyik legfontosabb veszélyeztető tényező (mocsarak, lápok… vándorlási útvonalak)

• szaporodóhelyek eltűnése (autóút keresztezi az utat)

• klímaváltozás: egyre szárazabb és melegebb éghajlat szaporodóhelyek elvesztése, kevesebb táplálék; UV-sugárzás növekedése érzékenyek rá, főleg a peték pusztulnak el nagy számban

• természetes ellenségek elszaporodása

• hobbiállattartás, gazdasági hasznosítás (békacomb, mérgek)

• tudatlanság, ellenszenv, „emberi hülyeség”

Békamentő akciók

• Egyre többször fordul elő, hogy a békák vádorlási irányát autóutak keresztezik akár több ezer egyed is elpusztulhat így pár nap alatt

Ezért az ilyen utak mellett kialakítanak terelőlapokat, ezek mentén a leásott vödrökbe került békákat pedig átviszik az út másik oldalára, és ott szabadon engedik őket.

• peték összegyűjtése, főleg békáknál terjedt el: az összegyűjtött petéket biztonságos víztérbe helyezik át (pl. hamar ívnak a békák, biztos kiszárad a víz)

• passzív mentés: írott és elektronikus kiadványok, plakátok, táblák, előadások…

RENDSZERTAN

osztály: kétéltűek (Amphibia)

1. rend: farkos kétéltűek (Caudata, Urodela)

1.1. család: szalamandrafélék (Salamandridae)

2. rend: békák (Anura)

2.1. család: unkafélék (Bombinatoridae)

2.2. család: ásóbékafélék (Pelobatidae)

2.3. család: varangyfélék (Bufonidae)

2.4. család: levelibéka-félék (Hylidae)

2.5. család: valódibéka-félék (Ranidae)

3. rend: lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) – trópusokon élnek

1.1. család: Szalamandrafélék (Salamandridae)

• testük megnyúlt, lábukon és farkukon úszóhártyásak

• bőrük méregmirigyes, élénk színű lehet a testük

• szaporodási időben a hímeken nászruhát öltenek (szép, színes gyűjtik)

• rejtett életmódjuk miatt gyakran észrevétlenek maradnak, állománynagyságukat is sokszor alábecsülik ezért

Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

• hazánkban a középhegységekben ill. a Soproni- és Kőszegi-hegységben megtalálható

• élőhelye: nedvesebb erdők, tengerszint feletti magasság 300-1000 (1800) m

• természetes ellensége alig van (szalamandrint termel + bőrszíne riasztó hatású)

• lárvák: víz kiszárad, szennyeződik

• a hazai állomány nem veszélyeztetett

• indikátorfaj

• védett, eszmei értéke 10.000 Ft

Pettyes gőte (Triturus vulgaris)

• ált. alföldi jellegű területeken fordul elő Európában (1000 m-ig)

• hazánkban általánosan elterjedt, gyakori gőtefaj

• élőhelyek: tavak, mocsarasodó vizek, csatornák, lápok, mocsárrétek, de szárazabb helyek is

• természetes ellenségeinek száma magas: vízben ragadozó rovarok, rovarlárvák, halak, vízimadarak; szárazföldön rovarevő és ragadozó emlősök, madarak főleg

• veszély: természetes szaporodóhelyek eltűnése, szennyezése

• a hazai állomány nem veszélyeztetett


Alpesi gőte (Triturus alpestris)

• európai elterjedésű, szűk areájú faj, főleg a magashegységekben él (500-3000 m)

• hazánkban a Zempléni- és Bükk-hegységben, Mátrában, Bakonyban, Őrségben, Vend-vidéken fordul elő

• élőhely: tiszta hegyi patakok, forrásvizek, időszakos vízállások, nedves erdők

• hazai állománya sérülékeny: szűk elterjedés, élőhelyek veszélyeztetettsége, sok predátor

• fajvédelmi program elsősorban a Bükkben és a Mátrában

• élőhelyi tényezők indikátora, lokális kétéltű élőhelyek indikátora


(közönséges) tarajos gőte (Triturus cristatus)

• Északi-középhegységben fordul elő

• sok a természetes ellensége: ragadozó víziállatok, kannibalizmus, vízimadarak, hüllők, békák

• fő veszélyeztető tényező a szaporodóhelyek eltűnése, kiszáradása

• hazai állománya stabil


Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)

• Kárpát-medencében endemikus, világállomány közel fele itt él

• előfordulása: Alföld, Dunántúli-khg, Soproni-hg, Dél-Dunántúl; 600 m-ig; lakott területeken is

• élőhelye: gazdag növényzetű állóvizek, holtágak, csatornák

• legveszélyeztetettebb tarajosgőte, hazánkban a faj állományának fennmaradása egyben a világállomány megóvását is jelenti

• legfontosabb a szaporodóhelyek megóvása


Alpesi tarajogőte (Triturus carnifex)

• alig egy évtizede került elő az Alpokaljáról, Őrségből (olasz, osztrák Alpok, Balkán-fsz fordul elő) perempopuláció

• élőhelye: erdősült, dús víz alatti növényzetű, kisebb vízterek

• hazai állománya csak részben ismert (élőhelyvédelem, szaporodóhely védelme)

• védett, 10.000 Ft

2.1. család: unkafélék (Bombinatoridae)

• nyelvük a szájfenékhez nőtt, ezért nem kicsapható, korong alakú

• a pupilla szív vagy csúcsára állított háromszög alakú

• vízközeli életmódúak

• a peték egyesével vagy kisebb csomókban vannak a vízben

• „unkareflex”

• Magyarországon két fajuk fordul elő, és ezek hibridjei is

Vöröshasú unka (Bombina bombina)

• Európa középső és keleti részének tipikus békafaja (Németországig)

• hazánkban az alföldi területeken elterjedt, de megjelenik a középhegységekben is

• élőhelye: „ahol van egy keréknyomnyi víz”, eléggé igénytelen

• általános veszélyeztető tényezői nincsenek, egy-egy régióban azonban az évekig tartó aszály miatt kiszáradhatnak élőhelyei


Sárgahasú unka (Bombina variegata)

• európai elterjedésű, viszonylag szűk areával

• élőhelye: hegyvidéki, nedvesebb, hűvösebb területek 2000 m-ig (hegyi unka)

• nálunk főleg a középhegységekben, hegységekben élnek és a Szatmár-Beregi-síkon

• hazai állománya közvetlenül nem veszélyeztetett


2.2. ásóbékafélék (Pelobatidae)

• pupillájuk függőleges

• hátsó lábukon ásósarkantyú fejlődik gyorsan tudják beásni magukat a földbe

• sötétben aktívak

Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

• ebihala a legnagyobb az összes hazai béka lárvája közül

• főként az Alföldön él hazánkban, de előfordul a domb- és hegyvidékeken is

• általánosan elterjedt nálunk

• élőhelye: laza, száraz talaj, főként síkvidéken, szikeseken

• egyedszáma csökken, néhol erősen megfogyatkozott

• természetes ellenségei éjjeli ragadozók (pl. baglyok, menyétfélék), és a kora reggeli ragadozók (kék vércse)

• ebihalakat számos vízi ragadozó zsákmányul ejti

• legnagyobb veszély a szaporodóhelyek kiszáradása, autóutak vándorlás idején


2.3. varangyfélék (Bufonidae)

• erősen rücskös bőrű, zömök testű fajok

• bőr méregmirigyekben gazdag

• pupillájuk vízszintes

• száraz helyen élnek

• éjszakai életmódúak

• a petéket jellegzetes, kétsoros zsinórban rakják

Barna varangy (Bufo bufo)

• egész Európában előfordul, hazánkban is elterjedt, nagyfokú a toleranciája

• mesterséges környezetben is megél

• hazánk egyik legelterjedtebb kétéltűfaja

• „emberi hülyeség”: visszataszító a külseje – különösen a nászidőszakban kritikus az összekapaszkodott állatok miatt


Zöld varangy (Bufo viridis)

• Európában és Magyarországon is elterjedt, néhol gyakoribb a barna varangynál is

• „emberi hülyeség”


2.4. levelibéka-félék (Hylidae)

• ujjaik végén tapadókorong van lombos fák ágain, levelein élnek

• bőrük sima

• pupillájuk ált. vízszintes

• végtagjaik hosszúak, jól úsznak és ugranak

• mimikri: színüket gyorsan tudják változtatni

• kb. 700 fajuk ismert, 2 faj él Európában, hazánkban csak 1

Zöld levelibéka (Hyla arborea)

• Európában elterjedt faj

• hazánkban sokfelé előfordul, mesterséges környezetben is

• talán a legismertebb és „legelfogadottabb” békánk

• jó rejtőszíne miatt nehéz észrevenni (ragadozóknak is)

• veszélyeztető tényező: autóutak, ívóhelyek kiszáradása, megszűnése, gyümölcsfák permetezése, kis békáknál a kaszálás


2.5. valódibéka-félék (Ranidae)

• egyedül Ausztráliában nem élnek, közel 650 ismert faj

• a pupilla fekvő, ovális

• hátsó lábuk jól fejlett, úszóhártyás

• „bajuszos békák”, „barna békák”: gyepi béka, erdei béka, mocsári béka

• „zöld békák”: tavi béka, kis tavibéka, kecskebéka

Gyepi béka (Rana temporaria)

• a hűvös, nedves, csapadékos klímát kedveli, ezért igen magasra is felhatol (2500 m)

• Magyarországon szórványos előfordulása, középhegységekben él

• élőhelye: állóvizek mentén, zárt, nedves erdők avarjában, dagonyákban

• az ember közvetlenül ritkán veszélyezteti, rejtett életmódú


Mocsári béka (Rana arvalis)

• Európa középső és északi részén él, nálunk alföldi elterjedésű, nedves helyeket kedveli

• természetes ellenségei a fajt nem veszélyeztetik: gázlómadarak, vízisikló – gőték, szitakötőlárvák, egyes békák

• szárazabbá váló élőhelyei veszélyeztetettek, eszmei értéke 2.000 Ft

Erdei béka (Rana dalmatina)

• élőhelyei nedves erdők és rétek, elsősorban a lomboserdők zónája

• általánosan elterjedt nálunk, természetes ellenségei nem veszélyeztetik

• 2.000 Ft

Tavi béka (Rana ridibunda)

• igazi vízközeli faj, a víztől el sem távolodik: folyók, csatornák, tavak, mocsarak, rizsföldek (növényzettel dúsan benőtt)

• nálunk általánosan elterjedt alföldi faj

• sok természetes ellensége van: siklók, madarak, emlősök

• állománya nem veszélyeztetett

• gazdasági céllal tenyésztették, élettani kísérletek alanya is


Kis tavi béka (Rana lessonae)

• Magyarországon jellemző faj, pontos elterjedése nem ismert (a bonyolult hibridizációk miatt)

• sík vidéki területeken főleg állóvizek mentén gyakori, a víztől nem távolodik el

• természetes okok miatt nem veszélyeztetett, pontos állományfelmérés kéne


Kecskebéka (Rana kl. esculenta, Rana esculenta complex)

• tavi béka és kis tavi béka hibridje, de képes bármelyik ősével újra hibridizálódni

• hazánk tipikus békafaja, sokféle állóvízben megjelenhet

• állományt veszélyezteti az élőhelyek megszűnése, a forgalom, az emberi hatások

• régebben megették, mesterségesen tenyésztik


HÜLLŐK

• 1. „valódi” szárazföldi állatok szaporodás nem kötődik vízhez

• 7.000 faj, mindenhol megtalálhatók

• bőrük felépítése és szaporodásuk más, mint a kétéltűeké könnyen megkülönböztethetők

- tojásban fejlődő, magzatburokkal védett és szikanyaggal jól ellátott embrió

- szárazföldön könnyebben elrejthetők az utódok

- szülők védelme

• állkapcsuk aprításra is szolgál, nem csak megragadásra

• hím párzószerve lehetővé teszi a belső megtermékenyítést

• differenciáltabb tüdő jobb légzés

• bőrfelszín vastag szaruréteggé alakult vedlés: legkülső réteg levetése (pajzsmirigy szabályozza)

- kígyó, lábatlan gyík, csökevényes lábú gyík: egészben

- gyíkok: cafatokban

- teknős: folyamatosan kopik

• többségük ragadozó, néha mindenevő, növényevő

• változó testhőmérsékletűek

• váltivarúak, ivari dimorfizmus van ált.

• szaglásuk kevésbé fejlett (teknősöké jó)

• nyelv felveszi a levegő szaganyagait képező molekulákat. A visszahúzódó nyelv a Jacobson-féle szerv érzékelőhámjának adja át ezeket a vegyi anyagokat. Alkalmas a szájüregben lévő táplálék ízének érzékelésére is (teknősökre jellemző).

• látószervük hólyagszem, térben láthatnak

A hazai hüllők védelme

• a hazánkban előforduló 15 hüllőfaj mindegyike védett, melyből 3 fokozottan védett

• legtöbbjük nincs közvetlenül veszélyeztetett helyzetben

• a veszélyeztetettek viszont kritikus helyzetűek sajnos

• nem mindegyikük elterjedése, állománynagysága ismert pontosan

A hazai hüllőket veszélyeztető tényezők

• élőhelyek eltűnése

• ember okozta zavaró hatások: állatot, táplálékát, telelőhelyét… veszélyezteti

• építések: út, csatorna, mezőgazdasági tábla, erdősítés…

• hobbiállattartás

RENDSZERTAN

Osztály: Anapsida

1. Rend: teknősök (Testudines)

1.1. Család: édesvízi teknősök (Emydidae)

Osztály: Diapsida

2. Rend: pikkelyes hüllők (Squamata)

2.1. Család: kígyóalakú gyíkfélék, lábatlangyíkfélék (Anguidae)

2.2. Család: vakondokgyíkfélék (Scincidae)

2.3. Család: nyakörvös gyíkfélék (Lacertidae)

2.4. Család: valódi siklófélék (Colubridae)

2.5. Család: viperafélék (Viperidae)

1. rend: teknősök (Testudines)

• testüket a bőrcsontokból és az ebbe beolvadt csigolyákból, ordákból, a felszínen lévő szarulemezekből kialakult hátpáncél (carapax), ill. a főleg bőrcsontokból és szarurétegből álló mellvért, haspajzs (plastron) védi

• a szarulemezeken jellegzetes mintázat alakul ki, mivel a páncél is együtt nő az állattal

• legtöbbjük képes fejét, farkát és végtagjait behúzni páncéljába

• szarukáva van a fogak helyett

• hallásuk gyenge, szaglásuk jó

• táplálékuk: szárazföldiek – növényevők, víziek - ragadozók

• tojásokkal szaporodnak, melyeket a nap melege „kelt ki”

• 330 fajuk él a Földön

1.1. Család: édesvízi teknősök (Emydidae)

• lábuk úszóhártyás

• túlnyomóan lassúfolyású folyókban, tavakban és tócsákban élnek

• úszásuk rendkívül gyors és feltűnően ügyes

• a legtöbb faj ragadozó kétéltűek, halak vagy gerinctelen állatok, melyeket mindig a víz alatt fogyasztanak el

• télre beássák magukat a földbe és „téli álmot” alszanak

Mocsári teknős (Emys orbicularis)

• a Kárpát-medence egyetlen őshonos teknősfaja

• fejét, végtagjait és farkát védekezésül képes a páncéljába behúzni szinte hozzáférhetetlen

• az egyik legváltozékonyabb faj (15 alfaj) : legdiverzebb a déli elterjedési területén

• magyarországi a „dunai populációhoz” tartozik

• max. páncélhossza Európában 23 cm

• élőhelye: tavak, pocsolyák, csatornák, holtágak, mocsarak, lápok… és közvetlen környezetük

• tojásait a nőstény a vizek mentén a homokba, tőzegbe rakja június-júliusban

• telelni az iszapba vagy a parton, fagymentes helyre húzódnak

• nagy mennyiségben vesz magához állati eredetű táplálékot, „a vizek egyik hullaeltakarítója”

• hazai állománya pontosan nem ismert, utóbbi években sok helyről eltűnt

• élőhelyek megszűnése, szennyezése, forgalom, tojásrakó helyek megszűnése

• szándékos pusztítás, hobbiállattartás


• ÉKSZERTEKNŐS!

2. Rend: pikkelyes hüllők (Squamata)

• a ma élő hüllők többsége ide tartozik, több mint 5000 faj• haránt irányuló kloákanyílás• hasított, kétágú nyelv• a szarupikkelyekkel fedett régi, kopott bőrüktől vedléssel szabadulnak meg• hazánkban 2 alrendjük van: - gyíkok - kígyók

Gyíkok:

• megnyúlt test

• mozgásukkor oldalirányú hullámok alakulnak ki

• sok faj él száraz, sivatagi területen

• szemhéjuk mozgatható, látásuk igen fejlett

• farok leválhat (öncsonkítás = autotonia), mely regenerálódik

• tojáshéj lágy, pergamenszerű

• táplálékuk: rovarok, férgek, puhatestűek

• kb. 3.300 fajuk van

Kígyók:

• hosszúra nyúlt, hengeres test

• hasoldalon széles pajzssor

• végtagok, függesztőöveik teljesen hiányoznak

• gerincoszlop: törzs + faroktájék

• csigolyák szinte egyformák, csak lengőbordák vannak mozgásban van szerepe

• állkapocs két fele között egy légzőcső húzódik előre képesek levegőt venni, ha a táplálék teljesen kitölti szájukat

• bal oldali tüdőfél elcsökevényesedett

• fogak kúp alakúak

• mérgeskígyóknál vannak méregfogak (felső állkapocs), melyek a száj csukott állapotában nyálkahártya-zacskóban ülnek

• alsó és felső szemhéj átlátszó burokká nőtt össze (nem képesek pislogni)

• látásuk általában nem jó

• 2.300 faj

2.1. Család: kígyóalakú gyíkfélék, lábatlangyíkfélék (Anguidae)

• kígyókhoz felületesen hasonlítanak

• kb. 60 fajuk Eurázsiában és Amerikában terjedt el

• legtöbb fajnak nincs végtagja

• pislogni képesek (kígyók nem!)

Lábatlangyík (Anguis fragilis) törékeny gyík, kuszma

• fényes, bronzszínű test, melyet kerekded pikkelyek borítanak; a fiatalok fényes világos vajszínűek, hátukon fekete gerincvonallal

• 35-50 cm, melyből a farok (kloáka mögötti rész) 20-30 cm

• rejtett életű, főleg szürkületkor ját zsákmány után

• tápláléka: meztelen csigák, férgek, pókok, lágy testű ízeltlábúak

• farkát többször is letörheti, óvatlan kézben „darabokra esik szét”

• elevenszülő, a fiatalok rögtön önállóak

• élőhelye: hagyományosan művelt lombos erdők

• „emberi hülyeség”: kígyónak hiszik, ezért megölik


2.2. Család: vakondokgyíkfélék (Scincidae)

• testüket jellegzetes, félkör alakú pikkelyek borítják

• testük hengeres, sima, fényes

• fejük kúp alakú, csak kevéssé különül el a törzstől

• végtagjaik ált. nem túl erősek, egyes fajoknál hiányoznak

• előszeretettel tartózkodnak talajban

• kb. 1.000 fajuk ismert

Pannongyík, magyar gyík (Ablepharus kitaibelii)

• különleges életmódú hüllőfaj; inaktív időszakait a földbe ásva tölti, onnan jön elő táplálkozni, szaporodni

• testalkata is ehhez módosult: hasoldalát és hátoldalát egyforma, kerek pikkelyek borítják

• szemhéja összenőtt, pislogásra nem képes

• négy lába nagyon apró, mozgása „kígyózó”, hasa érinti a talajt

• a legkisebb gyíkfajunk, max. 12 cm, kifejlett gyíkok tömege is 1 gramm körüli

• fokozottan védett, a hazai alfaj a Kárpát-medencében endemikus

• nálunk elterjedése szigetszerű, de sokfelé előfordul

• hazai gyíkfajok közül a legritkább, leginkább veszélyeztetett (ritka + zavarás)

• élőhelyei veszélyben vannak

• fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

2.3. Család: nyakörvös gyíkfélék (Lacertidae)

• nevüket a nyakuk alsó oldalán, a toroktájékon húzódó, nyakörvszerű, megnagyobbodott pikkelysorról kapták

• hasukat és fejük tetejét nagy pajzsok borítják

• a hímek combjának alsó oldalán pórussor húzódik

• törzsük karcsú, a végtagok erősek, a farok hosszú, egyenletesen elvékonyodó

• ragadozók a hazaiak mind, nem hazai fajok lehetnek növényevők is

• ivari dimorfizmus ált. van

• több, mint 200 fajuk ismert

• hazánkban a család 5 faja őshonos

- zöld gyík (Lacerta viridis)

- fürge gyík (L. agilis)

- fali gyík (Podarcis muralis)

- homoki gyík (P. taurica)

- elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

Zöld gyík (Lacerta viridis)

• legnagyobb és leglátványosabb hazai nyakörvösgyíkunk: 35 cm (ebből a farok 20-25 cm)

• nagyon ügyesen mozog az aljnövényzetben, de még a fákra is mászik

• a hím nászidőszakban smaragdzöld, hasoldala citromsárga, torokfoltja türkizkék

• a nőstények mindig mintázottak, hátukon két párhuzamos csík van, s köztük, ill. az oldalukon barnás és fehéres foltok váltakoznak, hasoldaluk fehér – vajszínű, torkuk sohasem kék

• melegkedvelő, hazánkban mindenfelé előfordul

• bozótos, fás élőhelyet részesít előnyben (meleg, napos erdőszélek)

• a kifejlett hímek erősen területtartók, kannibalizmus is előfordulhat

• ritkulóban lévő, érzékeny gyíkfajunk

• állománysűrűsége sehol sem magas (a párok viszonylag nagy területen élnek)

• környezetének átalakítása, megszűnése az állomány eltűnéséhez vezethet genetikai leromlás

• lakott területek: kutya, macska


Fürge gyík (Lacerta agilis)

• gyakori faj hazánkban, ahol egy kis meleg van; a lakott településektől az erdőszélekig mindenütt előfordul

• teste 18-22 cm hosszú, tömzsi, vaskos, nem igazán fürge mozgású

• a hím oldala nászidőben élénk fűzöld

• a nőstény hátán két párhuzamos sötétbarna sáv fut, amelyek között világos, fehére foltok sorakoznak

• szeret fára mászni

• teljes állománya közvetlenül nem veszélyeztetett


Fali gyík (Podarcis muralis) eszmei értéke 10.000 Ft

• lapos testalkatú (sziklarepedésben könnyebben bújik el), kisebb gyík

• barna színű, a hátán középen húzódó sötétebb gerincvonal és az oldalain futó szakadozott foltokból álló csipkés sáv díszíti; teljesen fekete színű is lehet

• a hím hasoldala nász idején téglapiros a szélén égszínkék foltsorral

• a nőstény hasoldala halvány fehéres rózsaszín, esetleg sötétebb pettyekkel

• hazánkban gyakori, néhol tömeges, kötődik a sziklás-köves terephez

• nem veszélyeztetett, jó alkalmazkodóképességű, lakott területek: tyúkok (kutya, macska)

Homoki gyík (Podarcis taurica) eszmei értéke 10.000 Ft

• felülről lapított testalkatú, de élénkebb színű, mint a fali gyík

• hátán középen széles, többnyire élénk fűzöld csík húzódik, amelyet sötétbarna foltsor szegélyez, melyben fehér foltokból álló csík van, a test oldala pedig barnás alapon sötétebb foltokkal tarkított

• a hasoldal a hímeknél narancssárga, a szélén kék pikkelyekkel, a nőstényeknél fehér

• a Balkán-félsziget jellemző gyíkfaja, hazánk és a Krím-félsziget az északi elterjedési határa

• Magyarországon szórványos, főként az Alföldön fordul elő, nyílt homokpusztagyepeken

• veszélyeztetett, erősen csökken az állománya (megfelelő élőhelyén is!)

Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) eszmei értéke 50.000 Ft

• a Föld egyik legszélesebb elterjedésű hüllőfaja

• hüllő létére meglehetősen hidegtűrő (Svédország, Norvégia)

• karcsú, vékony, 14-16 cm-es, barna gyík

• háta világosabb barna, középen egy sötétebb barna csíkkal

• a nőstény testéből a még magzatburokkal borított kicsik bújnak ki, a burok felreped, az újszülöttek megszáradnak, levedlenek és önállóak

• hazánkban a lápokhoz, vizenyős turjánosokhoz kötődik élőhelyei eltűnnek, veszélyeztetett

2.4. Család: valódi siklófélék (Colubridae)

• a végtagok függesztőövei is hiányoznak• bal tüdőlebeny hiányzik, vagy csökevényes• nincs külső- és középfülük sem• farkuk hosszú és egyenletesen elvékonyodó ált.• vannak hátulméregfogas fajok is a Földön, hazánkban nincs ilyen faj• közel 1.800 fajuk ismert• Magyarországon 5 faj él

- haragos sikló (Hierophis caspius)- erdei sikló (Elaphe longissima)- rézsikló (Coronella austriaca)- vízisikló (Natrix natrix)- kockás sikló (Natrix tessellata)

Haragos sikló (Hierophis caspius)

• egyik legnagyobb hazai siklófajunk, 1,5 (2) m is lehet

• hatalmas teste erőteljes, szorítása erős, támadékony sikló – DE nem mérgeskígyó!

• feje ovális, szembogara kerek

• teste egyszínű sárgás, vöröses, olajbarna, hasa világosabb (a fiatalok nem egyszínűek, foltozottak)

• napsütötte, sziklás, vízmosásokkal, kőomlásokkal tagolt, meredek lejtőket kedveli

• veszély esetén szinte nyílként száguld, nehéz nyomon követni

• nálunk van elterjedésének északnyugati határa

• egyik legritkább hüllőfajunk, kihalás fenyegeti

• fokozottan védett, eszmei értéke 500.000 Ft

Erdei sikló (Elaphe longissima)

• nagy termetű, melegbarna színű kígyófaj (140-160 cm)

• valamivel karcsúbb a haragos siklónál és kevésbé gyors, jámbor természetű

• egyetlen hazai kígyófaj, mely bokrokra, fákra felmászik

• középhegységeinkben gyakori, kerüli a teljesen nyílt, erősen napsütötte élőhelyeket

• országos állománya stabil

Rézsikló (Coronella austriaca)

• viszonylag kis termetű (max. 75 cm), főként gyíkokkal táplálkozik, mérge nincs

• sokszor összekeverik a viperákkal, pedig fején inkább „H” alakú mintázat van (nem „V” vagy kereszt), amely a hátán létraszerűen induló, majd felszakadozó, kettős sötétebb foltsorban folytatódik

• elevenszülő

• nem veszélyeztetett

Vízisikló (Natrix natrix)

• hazánkban a leggyakoribb siklófaj, a legtöbb vizes élőhelyen és azok környékén előfordul

• igen változatos megjelenésű, közepes termetű, erőteljes testfelépítésű (max.1,2 m)

• hátoldala olajzöld, szürke és barna árnyalatai, néha fekete, a magyar populációknál gyakori, hogy két világosabb sáv fut végig a háton; fején jellegzetes sárga félhold alakú mintázat látható

• úszó életmódú, tápláléka főleg békák

• „emberi hülyeség”: szándékos pusztítás, de állománya stabilnak mondható

Kockás sikló (Natrix tessellata)

• jobban kötődik a vízhez, mint a vízisikló, halakkal táplálkozik (Velencei-tóban nem él)

• hasa „zongorabillentyűs” mintázatú, mint a vízisiklóé

• háta foltmintázatú, világosabb barnás v. szürkés és sötétebb foltos, fején nincs félhold

• erős szagú végbélváladéka hatékony védekezéskor

2.5. Család: viperafélék (Viperidae)

• legfejlettebb mérgeskígyók• csöves méregfogaik a mozgatható állcsont elülső részén találhatók, és támadáskor előrefelé felegyenesíthetőek• a méregmirigyből a méreg a fogban lévő csatornán keresztül jut a zsákmányba• pupillájuk függőleges hasítású• sokuk elevenszülő• egyedül Ausztráliában nem élnek• közel 150 fajuk ismert, közülük 2 faj él hazánkban• a két magyarországi faj megritkult nálunk, emberre nem jelentenek veszélyt

Keresztes vipera (Vipera berus)

• az elevenszülő gyíkhoz hasonlóan az egyik legelterjedtebb hüllő, és ugyancsak a legészakabbra hatol; elevenszülő

• feje háromszögletű, hátrafelé kiszélesedő, amelyet a méregmiriggyé módosult fültőmirigyek okoznak

• törzse zömök, vaskos, nem különösebben izmos, szorítani csak gyengén tud

• farka rövid, a kloáka körül hirtelen elvékonyodó

• legszembetűnőbb a tarkótájéktól induló és a farok hegyéig húzódó sötét, cikcakkos csík, amelyet világosszürke vagy világosbarna sáv szegélyez

• „emberi hülyeség”: ismeretterjesztés kulcsfontosságú lenne

• élőhelyeinek eltűnése, erdősülése, vaddisznók


Rákosi vipera, parlagi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

• kis termetű mérgeskígyó, max. 55-60 cm-es

• barnás színárnyalatú; hátán világos szalmasárga vagy szürkésbarna alapon csokoládébarna, kívülről sötéten szegett, többnyire összefüggő cikcakkos sáv húzódik

• fején a jellegzetes X vagy fordított V alakú rajzolat látható, ajakpajzsai fehérek

• hasoldala fehéres, szürke vagy fekete, néha világos pontokkal sűrűn tarkított

• 7 aljafa van, a „rakosiensis” alfaj mára már hazánkon kívül mindenhonnan kipusztult (Kiskunság, Hanság)

• élőhelye: gazdag rovarvilágú sztyepprétek, extenzív legelők

• mérge nem életveszélyes az emberre

• fennmaradása az élőhelyek megszűnése miatt kétséges

• a legveszélyeztetettebb hazai és európai mérgeskígyó

• helyzete kritikus – nincs élőhelye

• egyedszáma a kritikus érték alá csökkent

• Vipera LIFE

• fokozottan védett, eszmei értéke 1.000.000 Ft

Documents

KÉTÉLTŰEK (Amphibia)