1

Kedves Testvérek!

Sokszor az advent és a karácsony megmutatja mennyi szeretet is van bennünk. Mit is akarunk az ajándé-kokkal? Sokszor azt látom, ahol nagyon szeretik egymást, ott egyszerűen nem is érezzük szükségét drága ajándék-nak. Vagy ha még mindig le szeretnénk ejteni a másik állát, el kell azon gondolkoznunk, ez nem de egy próbálkozás, hogy még szorosabban kössük a másikat magunkhoz. Vagyis van még távolság, amit nem mindig tudunk szerete-tünkkel betölteni. Akik igazán szeretik egymást, azok olyany-nyira érzik, hogy meny-

nyire szereti őket a másik, hogy a kará-csony csupán egy újabb szeretet ölelés, amikor talán a többi, hétköznapi ölelést ismételjük meg, de azon az estén meg-köszönhetjük valamennyit. Mert ők úgy szeretik egymást, mintha mindennap karácsony lenne.

„Kevesebb ajándék, több szeretetet!"

Bizony sokan leszünk, akiknek ez a szeretet ünnep azt fogja megmutatni, hogy bizony nem szerettünk jól. Mert evvel, vagy avval találkozva, nem tud megismétlődni az az ünnepélyes szeretet nyilvánítás, amit azokkal szemben gyakorlunk oly könnyedén, akik minket is szeretnek, akik hozzánk hasonló módon gondolkodnak. Lehet, hogy ők azok az „egyek a legkisebbek közül” (Vö.: Mt 25, 40.), akikkel találkozva ezen a kará-csonyon Isten különösképpen figyel majd ránk a vastag hófelhők fölött.

Szent István Király Plébánia, Pomáz Közösségi életünk Krisztus örömében. Hírek, közlemények, lelki írások.

Kevesebb ajándék, több szeretet!

2

„Kevesebb ajándék, több szeretetet!"

Sajnos sok család van, akik az ajándéko-zásban olyan nagy anyagi terhet vesznek magukra ismét ezen a karácsonyon, hogy annak törlesztő részleteit fél évig, vagy egész évben nyögik.

„Kevesebb ajándék, több szeretetet!"

Egy elég távoli hasonlattal folytatnám. Fiata-loknak szoktam mondani, akik már ideje korán a testi kapcsolatot vagy az együttélést választják: „Ak-kor vagy igazán jó férfi vagy jó nő, ha mindenféle

ösztönök által fűtött testi kapcsolat nélkül is; pusztán a műveltségedből, szellemessé-gedből, érdeklődési körödből, vagy éppen a mély vallásosságodból tudsz meríteni any-nyit, hogy a saját szellemed, személyiséged erejével, méltóságával le tudod nyűgözni, magad mellett tudod tartani a szíved választottját. Ha erre nem vagy képes, miből fog működni, honnan fogtok meríteni mondanivalót, tartalmat az esetleges házasságotok hétköznapjaihoz a hosszú évek során?"

„Kevesebb ajándék, több szeretetet!"

Ennek mintájára azt gondolom: Szeressünk úgy, hogy törpüljön el mellette va-lamennyi ajándék! Sőt szeressük úgy, hogy ne is kelljen a másiknak semmi ajándék. Az az igazi karácsony ahol bőven elég vagyok a másiknak én. Ne a drága márkás holmik fémje-

lezzék a minősé-get, a színvonalat. Hanem mi magunk változzunk meg, a mi szeretetünk legyen minőségi. A többi egyáltalán nem éri meg. Ha a sok karácsonyi tervünk közé bevesz-szük azt a költséghatékony hozzá állást, hogy ezen az az adventben ne a szupermarketeket látogassuk sűrűn, ha-nem azokat, akiket meg akarunk és akiket. meg kellene ajándékoznunk.

És ne hatalmas, ajándékoktól majd szétszakadó bevásárló szatyrokkal, hanem hatalmasra nyílt mindenkit

megajándékozó szívvel közlekedjünk, szeressünk. Mert Jézus ezen a karácsonyon, sőt egész életemben így képzelt el engem.

3

„Kevesebb ajándék, több szeretetet!"

Azt is megtehetjük, hogy a drága ajándékok helyett egy általunk ismert szegényebb családnak vásár-lunk be télire. Vagy legalább a vásár-lásra fordított összeg tíz százaléká-hoz közelítő mértékben adakozzunk. Nem az igazi, ha szeretet ünnepén csak a mieinket szeretjük. Keresz-tényként ez már egy kissé átlátszó, nem? Pedig ekkor a jócselekede-tünk áldása garantáltan boldoggá teszi a valódi, továbbfejlesztett szere-tetben eltöltött karácsony estét. Ahol a karácsonyfa alatt idén több hely marad, de min-denhol máshol több a szívekben az ajándék.

„Kevesebb ajándék, több szeretetet!"

Mindezt nem azért kell megtenni, mert feri atya mondta, hanem mert Jézus szeretete sürget minket. Jézus Szeretete nélkül, ugyanis mi soha az életbe nem fogunk úgy szeretni. És ilyen mértékű sze-retet nélkül nem fogjuk soha igazán megis-merni se magunkat, se a másikat, se Jézust. Pedig egy ilyen mértékű szereteten át tárul-hat fel a mi világunk igazi arca, ahol Jézus szeretete, mint csodálatos, boldogító, soha el nem halkuló háttérzene fogja kísérni még a legszürkébb januári, tavaszi, nyári, vagy bármelyik hétköznapunkat is. Amíg úgy egészen úgy nem felejtjük magunkat. Amikor már a hatalmas ajándékoktól majd szétszakadó bevásárló szatyrok rég kiürültek, már rég a kukába kerültek, mi még mindig hatalmasra nyílt mindenkit megajándékozó szív-vel közlekedünk, szeretünk. Egyszer csak észrevesszük, Jézus Szeretetével a szívünk-ben egész évben karácsony lesz. Egész évben úgy szeressünk, úgy szeressenek, mintha mindig karácsony este lenne… Egyszerűen azért, mert Jézus egész életünkben ezt szeretné. Erre egész adventben Jézussal kell készülnünk. Olyannyira,, hogy ne támadjon a legkisebb rés sem Jézus és köztünk. Mint a medence és a vize közt. Ta-passzuk arcunkat az Ö Arcához, szívünket az Ő Szívéhez, szenvedésünket az Ő Szenvedéséhez és Ő Megajándékoz minket a Legnagyobb Ajándékkal, Önmagával, az Ő Örömével. feria

4

Advent szavunk latin eredetű, az adventus Domini – az Úr eljövetele – kifejezésből származik, jelentése: eljövetel, érkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századig nyúlik vissza, amikor még karácsony előtt negyven napon át tartott, és szigorú böjt kapcsolódott hozzá - fogalmaz a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye közleménye. (Görög katolikus testvére-inknél is él az Adventi ünnepe. Szerk.)

Advent a külső-belső készülődés és az örömteli várakozás jegyében telik. Nagyon szép szokás, hogy a karácsonyt megelőző időszakban adventi koszorúkat készítünk és feldíszítjük otthonunkat, de ez önmagában nem elég. A hívő ember számára az advent a reményteli várakozás és a lelki készülődés ideje is: imádsággal és jócselekedetek gya-korlásával várja a karácsonyt. Szükséges, hogy – az egyházfegyelmi elő-írások tiszteletben tartása mellett – advent idejének különlegessége a hívek életvitelé-ben is visszatükröződjék. A legutóbbi egy-házmegyei zsinat, akárcsak a Romániai Püspöki Konferencia, erről így rendelkezik:

advent első vasárnapjától karácsony első napjáig bezárólag tiltott időnek számít. Ilyenkor nem szabad zajos, táncos mulatságokat tartani. Csak akkor lesz szép és áldott az ünnep, ha Istenre és egymásra is figye-lünk. Kívánjuk, hogy kedves híveink sok kegyelmi ajándékban részesülje-nek a karácsonyi készülődésben. Nagyváradi Egyházmegye/Magyar Kurír

Az idei Advent elején idézzük fel korunk nagy szentjének, Te-réz Anyának gondolatait: „Nem akarjuk Jézust hideg jászolban fogadni – mégis sokszor szívünk az, amely kemény és hideg hely lenne az Isten-

gyermek számára. Úgy szeretnénk Őt a szívünkbe fogadni, hogy az tele legyen szeretettel és alázattal. Azt szeretnénk, ha tiszta és szeplőtelen szívünkbe születne meg Jézus! Ő azért jött a világba, hogy elmondhas-sa: Isten maga a szeretet.

A várakozás megszentelése

Adventi gyertyagyújtás a családban

Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt!

5

Ő nagyon szeret téged is. Ő szeret minket. Szeressétek ti is Őt! Hogyan szerette Őt az Atya? Nekünk ajándékozta. Hogyan szeretett minket Jé-zus? Megosztotta velünk az életét, mindenét odaadta, amije csak volt, nekem is, neked is. Ha a jászolra nézünk, szeretetének gyöngédségét, szelídségét érthet-jük meg, amellyel minden családot szeret. Jézus azért jött közénk, hogy Isten szeretetének gyöngéd vonását meg-mutassa”. Figyelmeztetést kapunk tehát, hogy szívünk ne legyen kemény és hideg hely, mint egykor a betlehemi jászol. A szív keménységén az adventi jó-cselekedetek segíthetnek, elsősorban a közvetlen családi környezetben. A gyermekek részéről sokkal több türelem a testvérek felé, és leleményes segítőkészség az egyre több feladattal küszködő szülők felé. A szülőknek jó lenne „beprogramozni” a tennivalókat, nehogy a kimerültség miatt elsik-kadjon Karácsony lényege! Rendkívül fontos a nagyobb odafigyelés a betegek, az egyedülállók felé, és nem utolsósorban a szegények támogatása, hogy Ők is megérezzenek valamit Isten „gyöngéd” szeretetéből. A szív hidegségét pedig a hajnali roráték mellett az őszinte, időben törté-nő Szentgyónás melegítheti fel, s akkor valóban „tiszta és szeplőtelen szívünkbe” születhet meg Jézus, Karácsonykor. Ezek megvalósítására serkentenek az adventi gyertyagyújtások a Csa-ládban, meg a „Szállást keres a szent Család” ájtatosság alkalmai.

DECEMBER 1. ADVENT 1. VASÁRNAPJA Ének: Hozsanna 2/1 Biblia: Iz 2,1-5. Róm 13,11-14. Mt 24,37-44. Megint elmúlt egy egyházi év, ma már elkezdjük az újat. Jó

alakalom, hogy kicsit elgondolkozzunk az időről. Számunkra az idő jelenti a múltat, a jelent és a jövőt A múltat, amit nem lehet visszafordítani és újra játszani. Ami megtörtént, az megváltoztathatatlan tény marad, akár jó volt, akár rossz. Mi néha szí-vesen kijavítanánk valamit visszamenőleg. Most már látjuk, hogy rossz volt, amit tettünk. De visszajátszás nincs! Azután jelenti az idő a jelent, amiben e pillanatban élünk. Döntő fontos-ságú, hogy ezt a pillanatot ragadjuk meg! Szent Pál mondja a mai szent-leckében: Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból!” Tehát nem holnap lesz itt az óra, hanem most van itt. Ezt sokan nem szívesen hallják, pedig így van. Nekünk mindig azt a percet kell jóra használnunk, amelyben ép-pen élünk! Azt ugyanis egyikünk sem tudja, lesz-e még következő perc? A jövő általában az időnek a legbizonytalanabb része. Az olvasmányban Izajás utolsó időkről beszél. De azt nem mondja meg, hogy mikor lesz az utolsó idő. Az evangéliumban Jézus is beszél arról, hogy az Emberfia

6

majd eljön, de hozzáteszi: „Nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok”. A jövő tehát bizonytalan. Mi készíthetünk terveket, de mindig hozzá kell tennünk: ha még kapok rá időt. Advent 1. vasárnapján, amikor az időről elmélkedünk, próbáljuk megbe-csülni a mostani pillanatot! Így készülhetünk arra a boldog állapotra, ami-kor már nem lesz idő, hanem mi is belekapcsolódhatunk Isten örök jelen-jébe! Miatyánk, Üdvözlégy, Ének: Hozsanna 9/1. vagy taizéi énekek.

DECEMBER 8. ADVENT 2. VASÁRNAPJA Ének: Hozsanna 2/1,2, Biblia: Iz 11,1-10 Róm 15,4-9. Mt 3,1-12. Csodálatos időszak az advent. A szentírási szövegekben egész különleges módon keveredik a múlt, jelen és jövő. Érdemes

elgondolkodni azon, hogy mi az, ami már beteljesedett, és mi az, amire még csak várunk! Az Ószövetség választott népe évszázadokon át várta a megígért Messi-ást. Nem tudták, mikor fog eljönni. De biztosak voltak benne, hogy Isten egyszer teljesíti ígéretét, és elküldi a Messiást. Lényegében mindenki azt remélte, hogy a Messiás az ő életében jön el, s találkozhat vele. Amikor elérkezett az idők teljessége, azaz az Istentől öröktől fogva meg-határozott idő, eljött a Messiás. A mai evangéliumban Keresztelő János, az előfutár, meghirdeti a megtérés, a belső átalakulás szükségességét. És beszél arról, aki utána jön, aki nagyobb nála. Nem sokkal János fellé-pése után valóban megjelent Jézus, a Messiás, és Ő is elkezdte tanító munkáját. Benne minden jövendölés csodálatosan beteljesedett. Mi már a beteljesedés korában élünk! Tudjuk, hogy Jézus elvégezte a Messiás feladatát: megváltott minket! De éppen a mai olvasmányból tudjuk azt is, hogy a messiási ország még nem valósult meg. Nemcsak azért, mert a választott nép nem ismerte fel Jézusban a Messiást és keresztre küldte Őt, hanem azért is, mert a mes-siási ország csak az idők végén fog megvalósulni, amikor új ég lesz és új föld. Amint beteljesedtek a Messiás eljövetelére vonatkozó ígéretek, ép-pen úgy be fognak teljesedni ezek a jövendölések is. Nem tudjuk, hogy mikor? De biztosak lehetünk benne, hogyha mi is felismerjük Jézusban a Messiást, egyszer csodálatos birodalmának is boldog lakói lehetünk. Erre készülünk nemcsak adventben, hanem egész földi életünkben. Miatyánk, Üdvözlégy, Ének: Hozsanna 9/1,2, vagy taizéi énekek.

DECEMBER 15. ADVENT 3. VASÁRNAPJA. Ének: Hozsanna 2/1,2,3, Biblia: Iz 35,1-6a Jak 5,7-10. Mt 11,2-11. Advent 3. vasárnapja az öröm vasárnapja. Nézzük csak, mik az

öröm feltételei, azaz mi kell ahhoz, hogy őszintén tudjunk örülni?

7

Az első és alapvető feltétel: hinnünk kell, hogy Isten az Úr. Sajnos, ezt kevesen hiszik. Sokaknak úgy tűnik, hogy a világban a Sátán az úr. Gon-doljunk a mai evangéliumra! Keresztelő János börtönben raboskodik. Aki kint élt szabadon a pusztában, most fogoly. Hamarosan halott lesz. Ez a gonoszság győzelme. De mi hisszük, hogy a gonosz is Isten tervének megvalósulását szolgálja. Hisszük, hogy Isten minden rosszból jót tud kihozni! Keresztelő Jánost megölték. Ezzel akaratlanul bebizonyították, hogy az előfutár küldetése befejeződött, mert maga a Messiás jelent meg. János vértanúhalálával róla tett csodálatos bizonyságot. Tehát Isten ha-talma még az ilyen esetekben is nyilvánvaló. Nem elég azt hinnünk, hogy Isten az Úr. Hinnünk kell azt is, hogy Ő vég-telenül jó. Ő akkor is szeret, ha szenvedéssel próbál meg. Akkor is sze-ret, ha büntet. Mindig segít, mindig vígasztal, mindig megbocsát. Azért lett emberré, mert szeret. Minél közelebb jutunk Karácsonyhoz, annál inkább igyekszünk meglátni és átélni Isten jóságát és szeretetét. Végül akkor tudunk igazán örülni, ha hisszük, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isten azért küldte el Fiát, hogy ezt az istengyermekséget visz-szaszerezze nekünk. Az Ő megváltó élete és halála számunkra azt jelenti, hogy újra Isten gyermekei lehetünk. Istennek gondja van ránk, mint ahogy az atya törődik gyermekeivel. Csak Ő minden földi apánál jobb. Egész életünkben az Ő szerető gondviselése kísér bennünket. Ha mindezt komolyan hisszük, akkor tudunk igazán örülni. Mert így van értelme életünknek. Van célunk, amely felé törekszünk. Próbáljunk meg-erősödni ebben a hitben, hogy adventi és karácsonyi örömünk minél telje-sebb lehessen! Miatyánk, Üdvözlégy, Hozsanna 9/1,2,3, vagy taizéi énekek.

DECEMBER 22. ADVENT 4. VASÁRNAPJA. Ének: Hozsanna 2/1,2,3,4, Biblia: Iz 7,10 – 14. Róm 1,1-7. Mt 1,18-24. Vannak a Szentírásnak gyakran visszatérő, különlegesen fontos

mondatai. Ezek közé tartozik, amelyet a mai evangéliumban hallottunk: Ne félj! Ezt már az Ószövetségben mondotta az Úr, például Ábrahámnak, amikor parancsot adott neki, hogy hagyja el addigi lakóhelyét. Isten bíztatta Áb-rahámot: „Ne félj, én veled leszek.” Ugyanezt mondta Gábor angyal Zakariásnak: „Ne félj, mert kérő imád meghallgatásra talált!” Tudjuk, jövendölése teljesedett. Megszületett János, a későbbi Keresztelő, a Messiás előfutára. Hat hónappal később ugyanezt mondta Gábor angyal Máriának: „Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni”. Ezzel indult el a megváltás csodálatos műve.

8

És ugyanezt mondta az angyal Szent Józsefnek: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van”. Tehát az Újszövetség elején háromszor hangzik el a felszólítás: Ne félj! És mindhárom esetben a megváltással kapcsolatos fontos eseményekre utal. Az életnek vannak olyan pillanatai, amikor félelmünk emberileg indokolt-nak látszik. De mi sokszor félünk minden komoly alap nélkül is. Ajkunkról sokszor hangzik el: Jaj, mi lesz, ha… és hozzáteszünk valami apróságot. Ez nem keresztény gondolkodás! Nekünk meg kell tanulnunk a bizalmat, a teljes ráhagyatkozást Isten gondviselő szeretetére. A mai olvasmány szerint Acház király nem bízott Istenben. Isten mégis megadta a jelet: „Íme a szűz fogan és fiút szül”. Ez a jel csodálatosan beteljesedett Máriában, aki szűzen foganta és szülte meg Jézust, az em-beriség Megváltóját. Mi azért nem félünk, hanem bízunk, mert Ő eljött. Általa valóban velünk az Isten! És ha Isten velünk, mi senkitől és semmitől sem félünk! Miatyánk, Üdvözlégy, Ének: Hozsanna 9/1,2,3,4, vagy taizéi énekek. Összeállította: Silacher Miklós karvezető

Több mint 100 ezer hívő vett részt a világ min-den részéről októ-ber 27-én, vasár-nap délelőtt azon a szentmisén, amellyel Ferenc pápa lezárta a Hit évében megren-dezett kétnapos

családtalálkozót. Homíliájában az évközi 30. vasár-

nap olvasmányaiból kiindulva elemezte a keresztény család néhány fon-tos jellemzőjét. Az első: az imádkozó család. Az evangéliumi szakasz (Lk 18,9-14) bemu-tatja az imádkozás két módját: a farizeus hamis és a vámos hiteles imáját. A farizeus olyan magatartást testesít meg, amely nem ad hálát Istennek irgalmas tetteiért, hanem sokkal inkább az önteltség kifejezése. A farizeus igaznak érzi magát, ezért páváskodik és a többi embert saját piedesztáljá-

A család ünnepe Rómában (2013. 10. 28.)

9

ról ítéli meg. Ezzel szemben a vámos nem szaporítja a szót, imája aláza-tos és áthatja saját méltatlanságának tudata: valóban elismeri, hogy szük-sége van Isten bocsánatára, irgalmára. E vámos imája a szegény imája, amely tetsző Istennek, mint ahogy az első olvasmány mondja „imádsága a felhőkig hatol fel” (Sir 35,12-14.16-18), míg a farizeus imáját a hiúság súlya lefelé húzza. A pápa feltette a kérdést: kedves családok, imádkoztok néha együtt? Tu-dom, hogy néhányan igen. De sokan kérdezik tőlem? Hogy kell csinálni? Az ima személyes dolog és a családban soha nincs egy nyugodt, megfe-lelő pillanat. Ez igaz, de ez is alázat kérdése, hogy elismerjük: szükségünk van Istenre, mint a vámosnak. Min-den családnak szüksége van Istenre, segítsé-gére, erejére, áldására, irgal-mára, megbocsá-tására. Ahhoz, hogy a családban együtt imádkozzunk, egyszerűségre van szükség. El-imádkozni a Miatyánkot az asztalnál, nem egy rendkívüli dolog, egyszerű és sok erőt ad! A férj imádkozzon a feleségéért, a feleség a férjért, mind-ketten a gyerekekért, a gyermekek szüleikért, nagyszüleikért. Ezt jelenti, hogy imádkozunk a családban, az ima teszi erőssé a családot. A második olvasmány arra utal, hogy a család megőrzi a hitet (2Tim 4,6-8.16-18). Pál apostol, élete alkonyán alapvető mérleget készít és kijelenti: „a hitet megtartottam”. Hogyan őrizte meg? Nem páncélszekrényben! Nem rejtette föld alá, mint a kissé lusta szolga. Szent Pál életét harchoz, futóversenyhez hasonlítja. Megőrizte a hitet, mert nem csak megvédte, hanem hirdette, kisugározta, messzire elvitte. Határozottan szembe szállt azokkal, akik Palesztina határain belül akarták megőrizni, „bebalzsamozni” Krisztus üzenetét. Ezért bátor döntéseket hozott, ellenséges területekre utazott, hagyta, hogy távoli, különféle kultú-rák provokálják, őszintén beszélt, félelem nélkül. Szent Pál megőrizte a hitet, mert ahogyan megkapta, úgy továbbadta, merészen eljutott a perifé-riákig, anélkül, hogy fedezékbe vonult volna vissza. Ferenc pápa ekkor homíliájában ismét személyes kérdéseket tett fel: Ho-gyan őrizzük meg a családban a hitet? Mint magántulajdont, mint egy

10

bankszámlát, vagy megnyílunk mások felé? A keresztény családok misz-szionáriusok a mindennapi életben, a hit sója és kovásza jelen van min-den cselekedetükben. A pápa ezután a válaszos zsoltár (33/34,3) szavaira utalt: „Lelkem dicse-kedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek”. Az egész zsoltár himnusz az Úrnak, aki az öröm és a béke forrása. Miért van okunk az örömre? Azért, mert az Úr közel van, meghallgatja az alázatosak kiál-tását és megszabadítja őket a gonosztól. Mindenki vigye ezt szívében haza magával, mint egy házi feladatot és válaszoljon a kérdésre: Hogyan is áll az öröm kérdése nálatok, a te csalá-dodban? Kedves családok – folytatta homíliájában a pápa. Jól tudjátok, hogy az igazi öröm, amit a családban megízlelünk, az nem felszínes, nem a dolgoktól, a kedvező körülményektől függ. Az igazi öröm a személyek közötti mély összhangból fakad, amelyet mindnyájan éreznek szívükben. Ennek a mély örömnek az alapja Isten jelenléte a családban, befogadó, irgalmas, mindenkit tiszteletben tartó szeretete. És főleg: türelmes szere-tet ez. A türelem isteni erény és a családban megtanuljuk, hogy ezzel a türelmes szeretettel legyünk egymás iránt. Csak Isten tudja összhangba hozni a különbözőségeket. Ha hiányzik Isten szeretete, akkor a család is veszít összhangjából, előtérbe kerülnek az egyéni érdekek, kihuny az öröm. Az a család azonban, amely megéli a hit fényét, azt természetes módon átadja környezetének, a föld sója, a világ világossága, kovász az egész társadalom számára. Kedves családok! – mondta végül homíliájában Ferenc pápa. Éljetek min-dig hittel és egyszerűen, mint a Názáreti Szentcsalád. Az Úr öröme és békéje legyen veletek mindenkor! Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

11

Isten országa hol épül, tessék mondani? Merre menjek, hogy megtalál-jam? Kérdezheti egy idegen, aki most jutott el odáig, hogy beleolvas a

szentírásba. (l.: Lk 17,20-21)1 De mi, keresztények, útba tudjuk vajon igazítani az illetőt, vagy nekünk ma-gunknak is gondunk van ezzel? Nem sűrűn fordul elő, hogy Vatikán szó-ba akar állni a hívekkel, egy kérdés fele-let kapcsán. De most megtörténhetne, ha nyitottak lennénk rá! Megdöbbentő a hozzáállásunk. „E kér-dések megválaszolására egy év is ke-vés volna.” „Akinek van ideje az foglal-kozzon vele.” „Hogyan is lennének ké-pesek a válaszokat feldolgozni, úgysem foglalkoznának vele.” „Mi van, nem is hallottam róla.” Csak néhány vélemény.

Bizalmatlanság, keresztény nihilizmus, vagy, ahogy Ferenc pápa mondja „mondén lelkület”. Lehet, hogy az egoizmusunk uralja a hitünket? Érdemes volna Ferenc pápa (Buenos Aires-i érsekként írt) levelében, me-lyet a hit éve alkalmából hangzott el, elmélyednünk, magunkra vonni. Hogy is állunk a nyitott kapuval? Becsukjuk, vagy belépünk rajta? Biza-lommal vagyunk, vagy bizalmatlanságunkkal a jövő előtt is becsukjuk a hit kapuját? Vagy, olyan jónak látjuk az emberiség helyzetét, hogy időt nem érdemes rá fordítani? Az sem jobb, ha annyira rossznak tartjuk a helyze-tet, hogy már érdemesnek sem látjuk vele foglalkozni. Az viszont kimon-dottan baj volna, ha a problémákkal nem mernénk szembe nézni. A bíbo-rosok legalább megpróbálják, pedig őket személyesen nem érinti a család problémája. Ferenc pápa meghirdette, és úgy tűnik stratégiával is rendelkezik a lebo-nyolításához: PÜSPÖKI SZINÓDUS, III. RENDKÍVÜLI ÁLTALÁNOS KÖZGYŰLÉS (2014. október 5-19.). A CSALÁDPASZTORÁCIÓ KIHÍVÁ-SAI AZ EVANGELIZÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN - ELŐKÉSZÍTŐ DO-KUMENTUM kérdőíve 9 pontban 38 kérdés:

1 Lk 17,20-21 - »Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt monda-

ni: „íme itt van,” vagy „amott”. Mert az Isten országa köztetek van.«

Isten országa hol épül, tessék mondani?

12

1. A Szentírás és az Egyházi Tanítóhivatal családdal kapcsolatos tanítá-sának elterjedésére vonatkozóan 2. A természeti törvény szerinti házasságra vonatkozóan 3. A családpasztoráció az evangelizáció összefüggésében 4. Lelkipásztori gondoskodás a házasság egyes nehéz helyzeteiben 5. Azonos nemű személyek együttélése vonatkozásában 6. A szabálytalan házassági kapcsolatból származó gyermekek nevelése vonatkozásában 7. A házastársaknak az életre való nyitottsága tekintetében 8. A család és a személy közötti kapcsolat vonatkozásában 9. Egyéb kihívások és javaslatok Megmondom őszintén, hogy engem a szinódusi kérdések közül a 9. pont izgat a legjobban. Mert oda kerülhet be az, hogy az Egyház ma menyire képes hatást gyakorolni az egyénre és a családra? Ugyanakkor, hogy a család és a társadalom viszonya mennyire engedi viszonyukba beleszólni ma az Egyházat? Tehát, hogy hol van a mai világunkban az Egyház taní-tóhivatalának a szerepe? Akkor, amikor felerősödött a személyes Isten-kapcsolat teológiája, mely úgy tűnik, hogy a hit és vallás kérdésében olló-ként nyílik szét. A személyes Isten ismeret úgy tűnik, hogy - a civilizált társadalmakban legalább is - mintha elsodorná a dekrétumokat. A legjobb példa rá a 2012 őszén megtartott, a Hit évében Benedek pápa által ösz-szehívott Általános Püspöki Szinódus, mely „Az új evangelizáció a keresz-tény hit továbbadása érdekében” címmel zajlott. Ma már senki sem beszél róla, még egyetlen tanítás, határozat, vagy dokumentuma sem látott nap-világot. Ami a mai nagyon rohamosan változó világunkban elfeledteti azt is, hogy volt, és a róla egyszer talán kiadásra kerülő okmányokra már senki sem fog odafigyelni, mert már érdektelenné válunk iránta. Éppen napjainkban lezárásra kerül ünnepélyesen minden egyházmegyében a Hit éve, ami úgy fest, hogy ha már volt, akkor zárjuk le. Van megint egy alka-lom, amit ünnepnek tekinthetünk, ahol szereplésre van lehetőségünk, de következménye mintha nem lenne. Elmúlt, volt, elkönyvelhetjük, kipipál-hatjuk, érdemeket oszthatunk, és könyvelhetünk el magunknak, de senki sem veti fel az önvizsgálat kérdését, hogy mire jutottunk vele? Adminiszt-ratív intézkedéssé deklaráltuk, pedig, ennél sokkalta többre volt érdemes Benedek pápa szándéka, úgy gondolom. Talán - ki merem jelenteni -, hogy ahogy távolodunk egy eseménytől, melynek akkor és ott nem volt következtetése, elmúltával már elveszti hitelességét. Túlhaladottá lesz, mert a világ már kénytelen az újabb felmerült vitát, problémát kezelni. A Hit évéről is ez mondható el. Lezárásánál tartunk, de már a jövő évi szi-nódus kérdőívére kell sürgősen reagálnunk, mert mire Krisztus Király ün-nepéhez érünk, már a válaszainkkal kész kell lenni a kiadott kérdőívekre.

13

Mi történik velünk, mit ér a hit és mit jelent a vallásosságunk? A hitünket gondozzuk, vagy az adminisztratív egyház vallásosságát dokumentáljuk? Szegény Ferenc pápa azt mondja: „Az Úr mentsen meg minket a világias-ság szellemétől”! De vajon, hogy értik, hogy értelmezik ezt püspök társai? Vagy, ki figyel oda erre a mondatára: „nem az értékekről, hanem a hűség-ről alkudozunk”. Ha hűség csupán önmagunkhoz, és ez deklarált, és e deklarált hatal-munknak képviseletét megköveteljük, az világi állapotunkhoz illő csupán. Persze, meghalljuk a pápától, hogy a püspöki rang az szolgálat, és nem rang, de már is túllépünk rajta, mert nem szolgálja érdekünket. A bizony-talanság bizony minden szinten fellelhető. A szokatlan és ismeretlen kommunikáció, vagy a már jól bevált szokásainkhoz való ragaszkodás? De hiszen, akkor a hitünkből fakadó nyitottság, gyermeki lelkület? Hol itt a hit, milyen hit uralkodik az Egyházon, mely Krisztus egyháza kéne, hogy legyen? Ugye nem az evilági egyházat kell védelmezni a hit helyett? Bíborosunk a következő szinódus főrelátora. A család témájában össze-hívott jövő októberi rendkívüli szinódus sajtótájékoztatóján a szinódus főtitkára a főrelátor beszédét kiegészítette, hogy „nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba”. Bíboros úr az Új Ember hasábjain adott nyilatkozatában, amiben az újságíró konkrétan rákérdezett, hogy kikre vonatkozik a válaszadásra felszólítás, nem ad egyértelmű választ. Mintha nem szeretné, vagy félne attól, hogyha a hí-vek, a világiak, a „keresztény emberek” szólalnának meg. Vagy nem bízik a felnőtt hívek alkalmasságában? Vagy, amit a válaszokban sejt, azzal nem mer szembesülni? Erre utal az is, ahogy kiküldésre került a kérdőív november 11-én, azzal a szavakban fukar levél kísérettel, hogy a vála-szokat november 30-ra kérik vissza. Se instrukció, se eligazítás, se elvá-rás! És vajon mi van azokkal a plébániákkal, akik még nem alkalmazzák

az elektronikus kommunikációt? Érdeklődtem, kérdezősködtem sokfelé, bizony vannak papok, akik tudomást sem vesznek a kérdőívről, van-nak, akik nem konzultálnak, csak válaszolnak, vannak. akik egy szűkebb körrel konzultálnak, és egyes személyektől kérnek egyes pontokra választ, de kevesen, akik hallották egyáltalán Bruno Forte, Chieti-Vasto érsek szavait. „A

szinódus különleges titkára megmagyarázta, mi az előkészítő dokumen-tum célja: meghallgatni azokat a problémákat, várakozásokat, amelyek ma sok családban jelen vannak. Meg szeretnék mutatni, hogy a keresz-tény családkép mélyen emberi, soha nem valaki ellen irányul, hanem minden ember, az egész társadalom méltóságát, életének szépségét kí-vánja alátámasztani. Ferenc pápa három kulcsszava: figyelem, befoga-

14

dás, irgalom. Erről tanúskodik maga is, és ezt a hozzáállást kéri mindenki-től minden ember iránt, a morális és kánonjogi szempontból szabálytalan helyzetben élő családok iránt is. A legsürgetőbb feladatok közé tartozik szembenézni azzal, hogy lelkileg és érzelmileg mennyire törékeny a csa-lád, mennyire elszegényedik a kapcsolatok minősége a látszólag stabil és normális helyzetekben is, mennyire megrontja a családi kapcsolatokat a munka miatti stressz és a média befolyása.” (Magyar Kurír 2013.11.05.) Hát bizony, ebben a közegben nem lehet nagy kampányt folytatni a széleskö-rű válaszadás érdekében. De van egy internetes fórum, ahol bárki és mindenki válaszolhat szaba-don a feltett kérdésekre. E fórum kezelői vállalják, hogy elküldik a vála-szokat a szinódusi fórumokhoz. Hogy aztán ott mi lesz a sorsuk a vála-szoknak, azt végül is senki sem tudja. Innen alulról bizony elég siralmasnak ítélem meg Egyházunk helyzetét. Sokat kell imádkoznunk a Szentlélek közreműködéséért. Hogy hagyjuk, megengedjük a számára a működést. Vagy legalább azt megengedni Neki, hogy a kövek beszéljenek helyettünk! Még inkább azért imádsággal lenni, hogy Istenhitünk, mint szikra, újra gyullassza a tüzet abban az Egy-házban, ami Krisztustól való. Mert vajon, erre az egyházképre, erre a kö-zösségre gondolt Jézus, és benne az Atya, amikor lerakta alapjait ennek a nem kőből épült háznak? Add meg Istenünk, hogy szent Fiad tanítása életünkké lehessen! Tegyél erre bennünket, egyenként, külön-külön is felelősséggel teljesekké! Ámen NJ

Mint katolikus közösségünk tagja második alkalommal vettem részt Po-máz város napján Ez a rendezvény minden év szeptember 23-án van, (most 21-én szombaton volt) és az önkormányzat szervezi. Pomáz 2000-ben lett város hivatalosan. Kulin Imre nyugalmazott polgármester úrnak kezdeményezése, hogy ezen a napon városunkban élő különböző társa-dalmi szervezetek, intézmények, társaságok mutatkozzanak be, ismerjék meg egymást, vegyenek részt egy egész napos rendezvényen. Ez a kez-deményezés megvalósult és időállónak bizonyult. Az önkormányzat meg-

hívására Ferenc atya részvételi szándék-kal válaszolt. Péntek délután már a Művelődési Ház melletti szabad területen felállították a sát-rakat és a színpadot. Szombaton vásáro-sok is jöttek, ők a Művelődési Ház mögött kaptak helyet. A szabadtéri színpadon reggel 10-től szórakoztatták a közönséget.

Pomáz város napja (2013.09.21.)

15

A Művelődési Házban képzőművészeti kiállítást és dekoratív terménybe-mutatót is megtekinthettünk. Személyes részvételemről röviden: Díszítési kellékekkel felszerelve reggel 8-ra érkeztünk Borszéki Ilonkával. Épp a pakolás végére értünk oda. Hozzánk csatlakozott Selleyné Madó. A két főzőasszony Fodor Jánosné (Margit) és Tóth Józsefné (Klári) Zsuzsá-val az üstöt és más főzőedényeket rendezgettek. A fahordásban többen segítettek. Kósa Anikó alpolgármester asszony köszöntött bennünket. Hamarosan megérkezett Ferenc atya, adott néhány utasítást, elhelyezte, amit hozott, aztán mennie kellett, Pesten várta egy másik feladat. A délu-tánt már itt töltötte az egész város közösségével. Az idő gyorsan haladt, hozták a réteseket és máris vinnünk kellett az asz-talokra. Többen sütöttek, mint ahányan Lengyel Évának ígérték, Éva is sokat készített. Nagy sikere volt a rétes „bulinak”, az Egyházak túlteljesí-tették a kérést. Egyébként 20*13 m kirakása volt a terv az önkormányzat részéről. Az ebéd időben elkészült, helyezést nem értünk el, de nekünk és mások-nak is nagyon ízlett a gulyásleves, sokan jöttek sátrunkhoz. Ez alkalommal is nagy sikere volt Ferenc atya által készített fajátékoknak. A plébániáról hoztak egy Jézus szívét ábrázoló reliefet (domborművet) amely színes vászon állványra volt rögzítve. Meg-megálltak előtte, inkább gyerekek. Piros szívecskét adtunk kezükbe, elhelyez-hették az anyagra. Így kötötték szívüket Jézus szívé-hez, gondolatban, lélekben. Olyan megható volt látni amint három kislány a szívek kitűzése után megállt ott. Azt hiszem Jézusra gondoltak, talán imádkoztak magukban. Jó volt találkozni, beszélgetni régi és új ismerősökkel. Külön öröm volt a színpadon látni unokáimat. Hallottam a pakolásban többen segítettek (Csúcs László, István Laci, Richterék, Kosznovszki Zsuzsa és mások). Szép volt ez a nap. Jövőre jöjjenek, gyertek el Pomáz város napjára. Németh Margit Csobánkán 2013 október 25-27 között a Petőfi Sándor Általános Iskolában polgármester asszonyunk támogatásával a Szt. András Evangelizációs Iskola munkatársai lelkigyakorlatot tartottak pomázi és csobánkai jelentkezők számá-ra. A részvevők túlnyomó többségét pomázi hívők alkották, de 1/3 arányban csobánkaiak is jelen voltak. Beszámolómban felidéznék néhány mozzanatot,

Élményem a Fülöp kurzuson (2013.10.25-27.)

16

talán más hívőknek is hasznára lehet. Először is annak az örömömnek adnék hangot, amikor megtudtam, Csobánkán újra lesz lelkigyakorlat, melyet közsé-günkben oly régóta hiányoltam. Nem sokat mondott a foglalkozás címe. Hiába érdeklődtem, senki nem tudott válaszolni arra kérdésre, Fülöp apostol miért szerepel a kurzus megnevezésében. A Szentírásban sem találtam erre vonat-koztatható magyarázatot. Reménykedtem, hogy az elkövetkezendő 2,5 fél nap alatt erre a kérdésemre is választ kapok. Természetesen sokkal több kérdésem is volt, elsősorban hitbéli állapotommal kapcsolatban. Sok kérdést is kaptam, melyekre nekem kellett válaszolnom. A Szentlélek segítsége nélkül sikertelen lett volna minden pró-bálkozásom. Általában elfoglalt ember vagyok, szeretek sokféle feladatot lehetőleg időben megoldani. Tudtam, hogy az elkövetkező 2,5 nap miatt egyéb programjaim halasztást szenvednek. Ennek feszültsége is jelen volt, amikor a kurzus elkez-dődött. Nos, mindjárt az elején választ kaptam a korábban említett kérdésre. Ehhez a szentírás ajánlott fejezetének (Ap. Csel.8, 26-40) közös elolvasása és megbeszélése adta meg a lehetőséget. Olvassuk, hogy az etióp királynő pénzügyminisztere Jeruzsálemben járt imádkozni és éppen hazafelé tartott kocsiján hangosan olvasva Izajás prófétát (53,7-8 ). A Lélek ekkor Fülöp dia-kónust rendelte mellé aki megkérdezte tőle érti-e amit olvas „Nem érti, de sze-retné tudni”– válaszolta. Kéri Fülöpöt, magyarázná meg neki a jövendölés tar-talmát. Fülöp vállalkozik rá, ezért a tisztviselő megállítja kocsiját, maga mellé ülteti az apostolt, aki útközben kifejti a prófécia tartalmát, vagyis Jézus eljöve-telét és szenvedéstörténetét. A hivatalnok őszinte hittel befogadja a tanítást és még útközben felveszi a keresztséget. Fülöp ezután elhagyja őt (nyilvánvalóan új küldetést kapott) a tisztviselő pedig boldogan folytatta útját hazafelé. Bár a történetet ismertem, számomra eddig túl sokat nem mondott. A kurzuson rá kellett döbbennem ennek a szentírási résznek nekem szóló üzenete van. Bizonyos fajta hasonlóságot véltem felfedezni az etióp tisztviselő és köztem. A tisztviselő helyébe képzeltem magam - megjegyzem a pénzügyekhez keveset értek - tulajdonképpen magam is vágyakozom arra, hogy jobban megismer-jem, megértsem Isten üzenetét. A biblia olvasása önmagában talán nem is elég. Sok minden homályban maradhat, ha nincs, aki megmagyarázza. Éle-tem során bizonyosan számtalanszor megtörtént, hogy mellém szegődött va-laki, aki képes lett volna arra, hogy segítsen. De ahhoz meg kellett volna „állí-tani a kocsimat”, vagyis alkalmassá kellett volna tennem magam a lélek üzene-tének befogadására. Másképpen fogalmazva a napi rutin feladatok sorát meg kell szakítanom ahhoz, hogy megérinthető legyek a szentlélek számára. Le kell lassítanom a tempót, le kell fékeznem a lendületet, hogy teljesen át tudjam adni magamat Isten üzenetének befogadására. Teljes összpontosítás csak így lehetséges. A megtérés öröme pedig elkísér (mindnyájunkat) az út további szakaszán. K G Cs

17

Második alkalommal került megrendezésre az Erzsébet napi Keresztény Bál és Jótékonysági Est. Az elmúlt évihez hasonlóan nagyon jó hangulatú és színvona-las program részesei lehettek kedves vendégeink. A Teleki-Wattay Zeneiskola két tehetséges növendéke: Walkó Bianca és Hor-váth Ádám, a Búzavirág Dalkör, valamint az Opanke Táncegyüttes műsora megalapozta, Balássy Betty és Varga Feri énekes pár, valamint a Black Magic

Band „csúcsra” emelte a bál hangulatát. Az est műsorvezetői Fehér Juli és Ju-hász Károly voltak. Hálával és szeretettel köszönjük, hogy részvételükkel emel-ték az est fényét. Hiszem, hogy valamennyi kedves vendégünk jól érezte magát. Csúcs Zoltánnak és családjának külön köszönet a „legnagyobb” támogatásért, valamint Németh Margitnak, Selleyné Madónak, Kövecsesné Áginak, Kosznovszkyné Zsuzsának, Huj Klárának, Richter Pistának, feleségének Bori-nak és Horváthné Gyöngyinek a rengeteg munkáért. Támogatóink voltak: Pomáz Város Polgármesteri Hivatala, a Művelődési Ház, Csúcs Zoltán, a SZÖKŐ Cukrászda, a Jutka Papír Áruház, Pákolicz Mihály, valamennyi fellépő, és mindazok, akik a belépőjegyek és támogató jegyek meg-vételével hozzájárultak ahhoz, hogy a 291.000.- forintos tiszta bevétellel megse-gíthessük a nehéz helyzetben lévő keresztény családjaink karácsonyát. Isten fizesse meg! A kulturális munkacsoport nevében szeretettel lejegyezte: Lengyelné Éva

Erzsébet napi bál (2013.11.16.)

18

Házas esték – belülről kitekintve (2013.12.17.)

A Házas Esték csoporttal már második éve találkozunk a hittanteremben havonta egy alkalommal. Általában 8-12 pár jön össze. Vannak köztünk, akik még házasságuk elején járnak, kisgyermekeik van-nak, és vagyunk többen olyanok, akiknek kamasz gyerekeink nevelésével kell szembenéznünk. Abban azonban mindannyian egyetértünk, hogy kapcsolatunk a társunk-kal folyamatos odafigyelést, időt, leleményességet igényel. Mert - bár há-zasságunkat egy életre kötöttük - ez mégsem állandó, magától működő kapcsolat. Ha nem gondozzuk, elszárad. Mi a gondozás legfontosabb lépésének a beszélgetést, a társunknak szánt időt tartjuk. Tegyünk egy próbát kedves Olvasó! Gondold végig, hogy ezen a héten hány percet beszélgettél a pároddal! Ne számítsd bele a családi élet szervezésével járó kommunikációt! (ki megy a gyerekért az oviba, iskolába … mit kell vásárolni, befizetni stb. …) Ne számítsd bele a főzés, vasalás stb. közben megosztott információt sem! Mennyi az az idő, amikor igazán rá figyeltél, amikor az érzéseidet, gondolataidat osztottad meg vele? Érdekel, mit gondol? Fontos, hogy megoszd vele, mit gondolsz? Elmentek néha „csak úgy” sétálni, minden cél nélkül, mint ahogy valaha andalogtatok órákon át? Vannak „gyerek-mentes” programjaitok? Nos, a Házas Estés összejöveteleken igyekszünk olyan témákat felvetni, amit otthon lehet tovább folytatni együtt megbeszélve, megnyílva társunk-nak. Általában kézbe adunk egy vázlatot, amit ki-ki a párjával átgondolhat a következő hetekben. Többségünk olyan jegyes oktatásra járt, ami ugyan magára a házasság szentségére felkészített - a szó egyházi értelmében -, de olyan kérdések-ről szó sem esett, mitől lesz jó, élhető, élő egy hívő házasság. Mi ezt a hiányt szeretnénk pótolni, még ha nem friss házasságokról van is szó. 15-25 év után sem rossz, ha tudjuk mit miért tettünk, milyen fájdalmakat, sé-rüléseket hordozunk. Sőt! Lehet, hogy praktikus ötletet kapunk gyenge pontjaink megerősítésére. Ráadásul nagyon jó megismerni plébániánk házaspárjait. Remélem ezekből a találkozókból újabb kezdeményezések fognak kinőni, mint a családos gyertyagyújtás, a Mikulás túra vagy a tavaly nyáron elin-dult Családos tábor! (Az erről készült plakátot már láthatjátok a templom-ban. ) Szerecz Ági

19

Karácsony közeleg. Az ünnepet körülvevő sok-sok előkészület, olykor fölösleges kap-kodás, semmitmondó, túlzott csillogás sok-szor elfojtani igyekeznek a lelki ráhangoló-dást, a belső odafigyelést, Jézus születésé-re való igazi rácsodálkozást. Természetesen magam is fontosnak tartom az ünneppel járó olyan külsőségeket, me-lyek meghittebbé, bensőségesebbé teszik azokat. A készülődés hozzátartozik az ün-nephez, és mindez jó érzéssel tölt el. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan tesznek hasonlóan, vagy sokkal többet nálam ez időt tájt. Valószínű, szép számmal vannak plébáni-ánkon olyanok, akik az adventi lelki töltekezés sok szép formáját aktívan gyakorolják. Ezen lehetőségek közül én most egyre szeretném a kedves testvérek figyelmét felhívni, a „Szállást keres a Szent Család” népi ájtatos-ságra. Ezt a nagyszüleink, szüleink számára oly természetes, szép hagyo-mányt - mely évekig sajnos feledésbe merült – 2003-2004 tájékán sikerült

újra feleleveníteni plébáni-ánkon Horváth Józsefné Gyöngyi jóvoltából. Vele beszélgettem erről, már csak azért is, mert Feri atya is szeretné, ha ez a kezdeményezés szárnyra kapna körünkben. Gyöngyit arról kérdezem, hogy mi is ennek a Szent Család járásnak a módja? Szeretnék két fontos dol-got megjegyezni elöljáró-ban: - A befogadó család fo-galma jelen esetben nem kell, hogy a hagyományos értelemben vett - szülők és gyerekek alkotta közössé-

Szállást keres a Szent Család (2013.12.15-24.)

20

get jelentse feltétlenül. Az ajtó előtt zörgető, gyermekét váró Mária és József boldogan töltene egy napot egyedül álló testvérünknél ugyanúgy, mint ott, ahol néhány szomszéd, barát összeáll és közösen fogadják őket, vagy bár-mely közösség is lehet szállásadó, s természetesen a családok. - Fontos hangsúlyozni, hogy nem lakásnézőbe megyünk! Többektől hallottam, hogy szívesen bekapcsolódna, de neki kicsi a helye, meg már festetni is kellene, stb. Bizton állíthatom, hogy ezek jelen esetben lényegtelenek! Minden részt-vevőt a közös Jézus-várás, az együtt imádkozás, a szeretetben eltöltött bará-ti együttlét öröme indít a másik felé. Nálunk az a jellemző, hogy lehetőség szerint a bokorban résztvevő családok kísérik a Szent Családot, így közös imaestekké válhatnak ezek az esték. Ez lehetőség, Röviden az áhítatról: december 15-én – Szentcsalád napján – idén, mert vasárnapra esik, a reggeli 8 órás szentmisén megáldott és útjára bocsátást követően a Szent Család kép elindul az első „szálláshelyére”, ahol akár egyedül, akár szomszédokkal, barátokkal, ismerősökkel kibővítve, akár szű-kebb-bővebb családban imádkozva, énekelve, lélekben közösen készülünk az Istengyermek születésére. A Szent Családot befogadók másnap a képet továbbvivőkké válnak. A képet hozók és a befogadók találkozásának a lé-nyege a közös imádkozás, de utána természetesen lehetőség kínálkozik egy kis beszélgetésre, barátkozásra is, amit egy szerény agapéval még meghit-tebbé tehetünk. (A közös imádkozáshoz ajánljuk az újabb kiadású Szállást keres a Szent Család imafüzetet, melyben az énekek is benne vannak, de mindenki saját indíttatása alapján – kötetlen formában végezheti ezt a népi ájtatosságot. Az interneten is sokféle szövegkönyv található.) Az otthonunkban egy napig tartózkodó képet tegyük lehetőleg fő helyre, nap-jában elmélkedjünk, imádkozzunk előtte, próbáljuk felfogni Isten hozzánk hajló megtestesült szeretetét. A résztvevők (bokrok) azután december 24-én az éjféli szentmise keretében együtt köszöntik a Szent Családot az otthonainkat körbejáró, kihelyezett kép jelenlétében. De jó lenne, ha idén újabb bokrok alakulnának, az eddigi hár-mon felül! Szeretettel buzdítunk mindenkit, kapcsolódjunk be minél többen ebbe a hi-tünket erősítő, lelkünket melengető, közösségünket építő mozgalomba! Az új jelentkezéseket december 8-ig tudjuk fogadni, hiszen arra is kell időt hagyni, hogy a kilenc résztvevő összeegyeztethesse, mikor tud két család minimum találkozni. Egyszer, amikor átveszik a képet, és egyszer, amikor átadják a következő családnak. Tehát egy családnak egymás utáni két esté-jét erre szabaddá kell tenni. Érdeklődni és jelentkezni lehet Horváthné Gyöngyinél, vagy a szerkesztőnél is. A templomban kiteszünk jelentkezési lapot, amelyre kérjük a jelentkezők nevét, címét és telefonszámát felírni.

21

Túrmezei Erzsébet:

Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,

most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok,

most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom, most elpihenek

békén, szabadon, mint gyenge gyerek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény és ölel a csend,

és árad belém, és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,

másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem...

ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Szenteste (2013.12.24.)

22

Az advent szó latin eredetű, jelentése: eljövetel, az Úr

érkezése. A karácsonyra való előkészület ideje.

Így készíthetsz hópelyhet.

23

Alkoss a szótagokból szavakat!

Hányat találtál?

Adventi hírnök: friss fenyőág,

Lobog az első gyertyaláng!

Karácsonyt várva lázban a föld,

Isteni gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl,

Nincs már messze az Úr!

24

dec. 2 tól 24-ig hajnali 6 órakor roráté szentmise, majd utána hétfőn, szerdán és pénteken agapéra várjuk a testvéreket a hittanteremben. A roráték idején más időpontban hétköznap nem lesz szentmise!

dec. 8-án Mikulás túra, indulás a bábos gyerekmise után a templomtól, cél a Magyar Vár környéke. Lásd plakát! Érdeklődni Szerecz Ágitól!

dec 8-án A Teleki-Wattay Zeneiskola hagyományos adventi koncertje, délu-tán 4 óra, templom.

dec. 15-én a 8 órás szentmise végén útra indulnak a Szállást kereső Szent Család képek

dec. 15-én a ½ 10-es szentmise keretében – Szent Krisztiána ünnepre való tekintettel – újra előadásra kerül Szent Krisztiána története

dec. 17-én 19 órától Házas Este a hittanteremben

dec. 21-én 19 órakor, a misét követően Karácsony környéki kánta címmel Adventi koncertet ad Farkas Annamária, Nagy Koppány és Eredics Dávid.

Az egész koncert 40‐45 perc

dec. 24-én du. 4 órakor és éjfél előtt fél órával misztérium-játék, utána éjféli mise

dec. 25-én vasárnapi miserend

Advent szombatjain az esti 6 órás szentmise keretében ünnepélyesen gyújt-juk meg az adventi koszorún a gyertyát.

Plébániánk hírlevelét keresse minden hónap elején a templomi újságoknál! Hírlevelünk virtuálisan hozzáférhető honlapunkon: pomaziplebania.hu

Pomáz: Templom: Hétfő, Csütörtök reggel 7 órakor Kedd, Péntek este 18 órakor Vasárnap reggel 8 órakor

délelőtt 9:30 órakor Szombat és Vasárnap este 18 órakor

Szent Miklós Kápolnában vasárnap délelőtt 11 órakor

Csobánka: Szombat este 16.30 órakor Vasárnap délelőtt 11 órakor

„ÉLESZTŐ” a Szent István Király Plébánia értesítője Megjelenik minden hónap elején. Ingyenes kiadvány

Pomáz, 2013 Templom tér 8. Tel./Fax: 06-26-325006 mail: pomaziplebania@gmail.com Web:http://www.pomaziplebania.hu Bankszámla szám: 11742087-20000569

Kiadásért felelős: Erdődi Ferenc Plébániai kormányzó Szerkesztette: Naszádos József

Miserend

Hírek, hirdetések