Ki a kompetens? - TASZ · létrehozásával az állam intézményt teremt arra, hogy legyen valaki, aki az önmaga képviseletére nem képes személy képviseletében eljár. Azok

Ki a Kompetens?A Polgári Törvénykönyv gondnoksági szabályainak reformja

A kötetet szerkesztette: Fridli JuditOlvasószerkesztõ: Ivicz Judit

Tervezés, nyomdai elõkészítés: Merán studiosISBN szám: 963 00 6730 7

A kötet megjelenését az Open Society Institute támogattaKiadja a Társaság a Szabadságjogokért

2001. május

Tartalom

Bevezetés 5

I. Hogyan történik a cselekvõképesség elbírálása? Hogyan mûködik a gondnoki rendszer? 9

A bíró szemével 10Hídvéginé Adorján Lívia, tanácselnök, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság

A gyámügyi elõadó szemével 15Dallos Judit, elõadó, VIII. kerületi Gyámhivatal

A pszichiátriai kezeltek szemével 21Gombos Gábor, elnök, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum

A pszichiáter szemével 25Szabó Péter, pszichiáter, a Magyar Pszichiátriai Társaság Jogi és etikai bizottságának vezetõje

Hozzászólások 30

II. Milyen változások várhatók a Polgári Törvénykönyv reformjától? 37

A tervezet elõkészítõjének szemével 38Makai Katalin fõosztályvezetõ helyettes, Igazságügyi Minisztérium

Az országgyûlési képviselõ szemével I. 43Hack Péter, országgyûlési képviselõ, Alkotmány- és igazságügyi bizottság

Az országgyûlési képviselõ szemével II. 46Csákabonyi Balázs, országgyûlési képviselõ, Alkotmány- és igazságügyi bizottság

A jogvédõ szemével 51Schiffer András, jogász, Társaság a Szabadságjogokért

Hozzászólások 56

III. Milyen módosításokkal fogadta el a Parlament a cselekvõképesség és gondnokság új szabályait? 67

Mellékletek 711. TASZ Álláspont, 13. szám: A cselekvõképességgel, gondnoksággal összefüggõ egyes törvény-

módosításokról 722. 2001. évi XV. törvény a cselekvõképességgel, gondnoksággal összefüggõ egyes törvények

módosításáról 78

Bevezetés

5

BevezetésAz olvasó egy vitaülés anyagát tartja kezében. Jogá-szok, pszichiáterek, gyámügyi szakemberek, jogvé-dõ szervezetek képviselõi vitatták meg, milyenhelyzetbe kerülhet ma valaki Magyarországon, hagondnokság alá helyezik, s milyen változásokra len-ne szükség ahhoz, hogy a gondnokság intézményebetölthesse neki szánt rendeltetését, azaz jogvédõintézményként mûködhessen. A téma nyilvánosmegvitatását már önmagában is bõségesen indokol-ja, hogy olyan intézményrõl van szó, mely több tíz-ezer ember sorsát határozza meg. Volt azonban egytovábbi nyomós ok is: az Országgyûlés módosítanikészült a gondnokság intézményének szabályait.

Amikor valaki életkoránál vagy valamilyen beteg-ségnél fogva nem tud a saját ügyeiben az érdekei-nek megfelelõ döntést hozni, a gondnokság a kí-nálkozó jogi megoldás. Ennek az intézménynek alétrehozásával az állam intézményt teremt arra,hogy legyen valaki, aki az önmaga képviseletérenem képes személy képviseletében eljár. Azok he-lyett, akik nem tudják a döntéshez szükséges té-nyeket megérteni, áttekinteni és racionálisan mér-legelni, mások, a hatóságok által kirendelt gondno-kok döntenek. Miközben a gondnokká kinevezettszemély döntési jogot nyer a gondnokolt ügyei fö-lött, maga a gondnokolt elveszti ugyanezen jogát:részlegesen vagy teljes mértékben megfosztják ön-rendelkezési jogától. Könnyen belátható, hogy agondnokság elrendelésére csak kellõ megalapo-zottsággal, valamint a visszaélésekkel és tévedések-kel szemben a lehetõ legteljesebb védelmet nyújtóeljárási szabályok között szabad sort keríteni.

Magyarországon utoljára 1959-ben, a Polgári Tör-vénykönyvben határozták meg a feltételeket, me-lyek fönnállása esetén egy ember cselekvõképes-ségében korlátozottnak minõsíthetõ, valamint ajogkövetkezményeket, melyeket a cselekvõképes-ség részleges vagy teljes hiányát megállapító döntés

maga után von. E szabályok immár elavultak.Lássuk röviden, hogy miért.

A belátási képesség érintettségének csak két típusátismerte a törvény: vagy azt, hogy e képesség korlá-tozott mértékben mûködik, vagy azt, hogy teljesmértékben hiányzik. Ez a szabályozás valamiféleáltalános képességként kezelte a belátási képessé-get, nem pedig olyan képességként, mely döntésifeladatokhoz kötötten változhat, s így nem hagyottteret annak vizsgálatára, hogy a belátási képességmely területeken szenvedett kárt, s mely területe-ken maradt sértetlen. Az érintett személyt vagykorlátozó, vagy kizáró gondnokság alá helyeztékanélkül, hogy a bíróság megállapította volna, me-lyek azok a döntési területek, ahol az érintett nemképes saját érdekeinek megfelelõen eljárni. Azönálló döntés jogát nem ezekre a területekre korlá-tozva vonták el, hanem jóval szélesebb körben.

A Polgári Törvénykönyv idõben sem korlátozta acselekvõképesség érintettségérõl hozott döntés ha-tályát: lehetõvé tette, hogy valakit egyszer s min-denkorra megfosszanak önrendelkezési jogától. Akirendelt gondnok megválasztásakor nem kellettszem elõtt tartani a gondnokolt akaratát. Azzal agondnokkal szemben, aki feladatát nem családtag-ként, hanem hivatásszerûen töltötte be, semmiféleképzettségi követelményt nem állítottak. Ezenfelüla törvény nem határozta meg a gondnok jogosult-ságait és feladatait.

Az Igazságügyi Minisztérium 1998-ban fogott nekia kérdéskör átfogó felülvizsgálatának, azzal a céllal,hogy új szabályokat alkossanak, melyek összhang-ban állnak az alkotmányos alapjogok – így az em-beri méltósághoz való jogból levezethetõ önren-delkezési jog – korlátozására szabott feltételeknek:tehát a korlátozásnak ésszerû indoka van, és kiálljaa szükségesség/arányosság próbáját.

Idõközben az Európa Tanács ajánlást fogadott el acselekvõképességükben korlátozott emberek jog-védelmére. Az ajánlások az önrendelkezési jog ma-ximalizálásának elvén nyugszanak. Azon a tételentehát, hogy a cselekvõképességükben érintettekönrendelkezési jogának korlátozása csak olyanmértékû lehet, amelyet állapotuk feltétlenül meg-kíván. Minden lehetséges módon elõ kell segíteni,hogy az ilyen ember is önállóan vihesse ügyeitmindazon döntési területeken, ahol cselekvõké-pessége ép maradt. A jogkorlátozásra irányuló dön-tésnek a lehetõ legszorosabban követnie kell azérintett mentális állapotában bekövetkezõ változá-sokat, a döntést meghatározott idõközönként felülkell vizsgálni.

A gondnoksági szabályok átfogó felülvizsgálata so-rán az elõkészítõk ezeket az ajánlásokat is figyelem-be vették. A tervezetben megjelentek a döntési kö-rök szerinti differenciált döntés, illetve az idõsza-kos felülvizsgálat egyes elemei. A jogszabály elõké-szítõi széles körû véleményeztetést és egyeztetéstfolytattak, amelybe bevonták az érintetteket képvi-selõ társadalmi szervezeteket is.

A tervezet véleményezése során egymástól megle-hetõsen eltérõ álláspontok alakultak ki az új típu-sú szabályozási elemekrõl. Hogy egy példával él-jek: az értelmi sérültek családtagjait és gondozóittömörítõ szervezetek úgy foglaltak állást, hogy azeljárási szabályok differenciálása, valamint az idõ-közönkénti felülvizsgálat szükségtelen megpró-báltatásnak teszi ki a beteget, míg a pszichiátriaiérdekvédõ egyesületek és a jogvédõ szervezetekmég meszszebb mentek volna az IM tervezeténél.Ekkor fogalmazódott meg a Társaság a Szabadság-jogokért munkatársaiban a gondolat, hogy a tör-vényjavaslat parlamenti vitájával egyidõben nyilvá-nos vitát rendez a gondnokság intézményének ter-vezett változtatásairól, és arra több szakma képvi-selõit és az érintetteket is meghívja, hogy a közvé-lemény és a parlamenti képviselõk is megismer-hessék a vitában álló nézeteket, s tisztán láthassák,

mi az, ami a különbözõ álláspontok képviselõi sze-rint mûködõképes a tervezetbõl, és mi az, amimég változtatásra szorul.

A vitaülésre 2001. február 23-án került sor. A dél-elõtt folyamán a gondnokság alá helyezési eljárás-ban kulcsszerepet betöltõ szakemberek: egy gyám-ügyi elõadó, egy pszichiáter, és egy bíró szólaltakmeg, továbbá ekkor kapott szót egy pszichiátriai ér-dekvédelmi szervezet képviselõje. Az elõadók el-mondták, hogyan zajlik a cselekvõképesség megha-tározása, a gondnokság alá helyezési bírósági eljá-rás, és hogyan mûködik a gondnoki rendszer. Adélután folyamán elsõként a jogszabálytervezet ki-dolgozásában döntõ szerepet játszó minisztériumiszakember szólalt meg, majd azok a parlamentiképviselõk tartottak elõadást, akik lényeges ponto-kon kritikával illették a kormány elõterjesztését, ésmódosító indítványokat nyújtottak be a parlamen-ti vita során. Utolsóként a TASZ egyik munkatársatartott elõadást.

Az elõadások nyomán az ülésen élénk vita alakultki, ezért úgy döntöttünk, hogy a kötetben közöljüka hozzászólásokat is. Arra gondoltunk, hogy a kötetközreadásával megvárjuk a törvény parlamenti el-fogadását; így az utolsó fejezetben össze tudjukfoglalni, hogy a leginkább vitatott kérdésekben vé-gül milyen megoldás született. A függelékben kö-zöljük magát a törvényt is. Reményeink szerint ki-adványunk segíteni fogja a gondnoksági ügyekbeneljárókat, az érintetteket, és a jog iránt érdeklõdõolvasókat az eligazodásban.

Köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak,akiknek közremûködése lehetõvé tette a vitaülésmegrendezését és a vita nyomán létrejött kötetnyilvánosságra kerülését. Mindenekelõtt MakaiKatalinnak, aki az Igazságügyi Minisztériumban ajogszabálytervezetet kidolgozta és a véleményezte-tést vezette, s aki vállalta, hogy az egyeztetések utánnyilvános vitára is kiüljön a tervezet kritikusaival,és érveiket komoly megfontolás tárgyává tegye.

Bevezetés

6

Köszönjük elõadóinknak, hogy vállalták a szerep-lést és elõadásuk szövegét rendelkezésünkre bocsá-tották. A hozzászólóknak és megjelenteknek ki-nyilvánított érdeklõdésükért és észrevételeikértmondunk köszönetet. Olvasóinknak pedig azért,hogy kötetünket figyelmükkel megtisztelték.

A Társaság a Szabadságjogokért ügyvivõi és mun-katársai nevében:

Fridli Judit

Bevezetés

7 7

I. Hogyan történik a cselekvõképességelbírálása?

Hogyan mûködik a gondnoki rendszer?

Megtiszteltetésnek vettem a felkérést, és örömmelteszek eleget neki, hogy saját bírói gyakorlatom,illetõleg a Ptk. kodifikációja kapcsán a témával kap-csolatos kérdésekrõl beszélgessek Önökkel.

Nem véletlenül mondom azt, hogy beszélgessek,hiszen nem egy tudományos szintû, kodifikálásraalkalmas szöveget készülök elõadni. Annál iskevésbé, mert a kodifikálás – mint ahogy azt Önökis tudják – megtörtént, a cselekvõképességet érintõgondnoksággal kapcsolatban az Igazságügyi Minisz-térium a törvény tervezetét elkészítette. A tervezet-rõl nem én fogok beszélni, és nem is tisztem az,hogy a tervezetnek bármiféle kritikáját adjam. Annálinkább nem, mert igaz, hogy csak egy kis részletben,de magam is részt vettem ennek elkészítésében.

A magam részérõl azt szeretném, ha a cselekvõké-pességet érintõ ügyekben a peres gyakorlatot ajelenlegi jogszabályok tükrében közel tudnám hoz-ni ennek a vitának a tárgyához. Annyiban nehéz ahelyzetem, hogy fellebbviteli tanácselnökként márviszonylag ritkán tárgyalok ilyen ügyeket. Ezért afelkészülésemnél szükséges volt az elsõ fokú bírákmegkeresése és a legfelsõbb bírósági ítélkezés átta-nulmányozása, hogy Önöknek képet adhassak azítélkezési gyakorlatban felmerülõ kérdésekrõl.

A témáról magáról, ennek a tanácskozásnak a céljá-ról, a tervezetnek az elkészítésérõl Önök tudják,hogy viták vannak. Kell-e egy törvény a cselekvõ-képességet érintõ gondnokságról, vagy a személyi-ség védelmérõl, megelõzve ezzel a Ptk. átfogókodifikációját? A személyes véleményem az, hogya jogalkotás ezen a területen most szükséges. A Ptk.teljes újrakodifikálása egy hosszabb folyamat,ugyanakkor már most szükség van arra, hogy a

cselekvõképességet eurokonform módon megkísé-reljük törvényszinten szabályozni. Emberként, bí-róként, és a kodifikációban résztvevõként az a véle-ményem, hogy három dologtól függ, hogyan lehetjelenleg ezt a feladatot a Magyar Köztársaságbanmegoldani.

Az elsõ egy korrekt, pontos eurokonform jogi szabá-lyozás, emellett speciális nagyfokú szakértelem, amitermészetesen nem csak, illetve nem elsõsorbanjogi szakértelmet jelent, hanem erre képzett, ezzelfoglalkozó orvosoknak, pszichológusoknak a szak-értelmét is.

Itt nem véletlenül álltam meg egy pillanatra. A bíróigyakorlat egyik legnagyobb hiányossága, hogy a cse-lekvõképességet korlátozó gondnoksággal kapcsola-tos perekben a bíró az alperes belátási képességénekmegítéléséhez mindössze egy pszichiáter szakértõtkeres meg. Ha nagyon muszáj, akkor egy szakértõiintézetet is. Meggyõzõdésem, hogy ez nem elegen-dõ. Ahhoz, hogy egy emberhez közel jussunk, hogyegy-két tárgyaláson sorra vegyük élete nagy problé-máit, környezettanulmány beszerzése, tanúk meg-hallgatása, pszichológus, pszichiáter és neurológusszakértõ igénybevétele is szükséges lehet.

A harmadik dolog, amire nagyon szükség van, bárroppant vulgárisan hangzik, a pénz, az anyagi fede-zet. A pénz, amit a belátási cselekvõképességükbenkorlátozott emberek segítésére kell fordítanunk. Na-gyon fontos lenne például, hogy egy gondnoknakne legyen több, mint 30-40 gondnokoltja. A gond-nok olyan ember lehessen csak, akit erre a feladat-ra szakértelme és emberi jelleme egyaránt alkal-massá tesz. Az ilyen emberek megfizetése nagyonsok pénzt igényel. Sajnos, az én megítélésem

Hogyan történik a cselekvõképesség elbírálása? Hogyan mûködik a gondnoki rendszer?

10

Hídvéginé dr. Adorján Lívia1

A bíró szemével

1 megyei bírósági tanácselnök

szerint, jelenleg a társadalmunk, gazdasági életünksúlypontjai nem igazán mutatnak arra, hogy ko-moly összegeket akarnak fordítani erre a célra, aminagyon nagy baj.

Ezt azért mondtam el elõre, mert csak a hozzáér-tés, a megfelelõ jogi szabályozás és az anyagi felté-telek hármasa az, ami konkrét eredményekethozhat e téren. Lehet bármely tökéletes egyjogszabály, bármilyen alkalmas a bíró annak alkal-mazására, ha csak egy feltétel is hiányzik, nemjuthatunk eredményre.

Rátérve a bírói gyakorlatra, 1982-ben, a MagyarJogban Szegediné dr. Sebestyén Katalin, az Igazság-ügyi Minisztérium akkori munkatársa közölt a té-mába vágó írást. Egy nagyon érdekes gondolatotmár ez a cikk is felvet, amelyet magam is osztok. Alényege az, hogy ha nincs olyan ügy a gondnokságalá helyezendõ személy vonatkozásában, ahol a be-látási képességének szerepe van, vagy a belátási ké-pesség vizsgálata nélkül az érintett nem járhat el,akkor ne legyen gondnokság alá helyezési eljárás.Nagyon jól tudjuk, én a saját tapasztalatomból is,hogy kis falvakban, szoros emberi közösségekbensok olyan ember él, akit nyugodtan nevezhetünkpszichiátriai szempontból betegnek, azonban senki-nek eszébe sem jut a gondnokság alá helyezése,semmilyen formában.

El kell utasítani a gondnokság alá helyezés irántikereseti kérelmeket minden olyan esetben, amikoraz illetõ személy életében nem merülnek fel olyanügyek, amelyek szükségessé tehetik a gondnokságalá helyezését. A gondnokság alá helyezés ugyanisjogvédelmet jelent, egyben azonban jogi „halált” is.Ezt a kettõsséget kell feloldanunk: nem lehet úgymegvédeni valakit, hogy egyben annak a jogi„halálát” okozzuk. A célnak mindenképpen a véde-lemnek kell lennie, de ez a védelem csak olyan mér-tékû lehet, amit az adott helyzetben, a gondnokságalá helyezendõ személy körülményei, és az egészéletvitele megkívánnak.

A bírói gyakorlatot modellálva a következõ dol-gokra szeretném felhívni a figyelmet. Elõször is akeresetindításról. Nagyon fontos, hogy elõszörmegvizsgáljuk: a keresetet arra feljogosított sze-mély vagy szerv indította-e. Tudjuk azt, hogy a je-lenlegi szabályozás szerint keresetindításra jogo-sult a házastárs, az egyenes ági rokon, a gyámha-tóság és az ügyészség. Az új tervezet szerint a test-vér is fog ilyen felhatalmazást kapni, ezt én jónaktartom. Sokszor a testvérrel sokkal közelebbi akapcsolata a gondnokság alá helyezendõ személy-nek, mint a szülõvel, vagy leszármazójával. A há-zastársnál engedjenek meg egy megjegyzést: „akülönélõ” házastársnak nem engednék ilyen jo-got. Nem véletlen, ha a házastársak külön élnekegymástól. Közöttük már olyan erõk munkálnak,amelyek negatívan befolyásolhatják magatartásu-kat. A különélõ házastárs leginkább a saját vagyo-nát, a saját jogait, a saját lehetõségeit akarja véde-ni, amikor a volt házastársának a gondnokság aláhelyezését kezdeményezi.

Következõ lépés az idézés. A tervezet szerint azalperesnek minden esetben ügygondnokot kellkirendelni. A jelenleg hatályos szabályozás szerintez csak lehetõség volt. Nagyon kell vigyázni, nemaz érintett helyett rendelünk ki ügygondnokot,hanem mellé, az õ védelmére. Szóba sem jöhet,hogy maga az alperes ne kerüljön megidézésre.

Nagyon jó lenne, ha sürgõsséggel tudnánk tárgyal-ni ezeket az ügyeket. Meg kell mondanom, hogybár a Szolnok Megyei Bíróság kedvezõ helyzet-ben van a pesti bíróságokhoz képest, mégis azügyek magas száma miatt nem tudjuk megtenni,hogy ezeket az ügyeket minden esetben sürgõs-séggel tárgyaljuk.

Ezután nagyon fontos megnézni a keresetlevél mel-lékleteit. A Polgári perrendtartás módosítása egyér-telmûen kimondja a hivatalbóli bizonyítás tilalmát.Ez nagy baj az ilyen típusú perekben. Ezt is ki szok-tuk „játszani” olyan módon, hogy indokolt esetben

9

Hídvéginé dr. Adorján Lívia: A bíró szemével

11

a bírák felhívják a feleket, hogy mit kérjenek bizo-nyítani. A gyámhatóság által indított gondnokságiperekben a keresetlevélhez kötelezõ mellékelni azalábbiakat: anyakönyvi kivonatot, tulajdoni lapmásolatot, környezettanulmányt, és lehetõleg egyszakorvosi igazolást, amivel a keresetet benyújtó féligazolja a perindítás szükségességét. Ezzel a szakor-vosi igazolással szoktak bajok lenni. A benyújtottorvosi bizonyítványok esetenként befolyásolják aperben kirendelt igazságügyi szakértõ véleményét.

Feltételezve, hogy az indította a pert, akinek kellettindítani, és feltételezve, hogy minden mellékletemegvan a keresetlevélnek, következik a bíróságitárgyalás. A bírósági tárgyalásra, mint korábban ismondtam, az alperest feltétlenül meg kell idézni,és meg kell hallgatni. Két kivétel van ez alól. Sajnosa tervezet is tartalmazza mindkettõt. Az elsõ kivé-tel az, ha „ismeretlen helyen” tartózkodik az alpe-res, a másik, ha „elháríthatatlan akadályba” ütközika meghallgatása. A bírák sokszor élnek indokolatla-nul ezen utóbbival. Ezt nem szabadna megtenni.Mindent meg kell próbálni annak érdekében, hogyakár helyszíni tárgyalással, vagy bármilyen másmódon az alperest a bíróság meghallgassa.

Mit kell bizonyítani a perben? Mérlegre kell tennia gondnokság alá helyezett egész életét. Vizsgálnikell, hogy milyen környezetben, milyen életvitelmellett, milyen testi és szellemi aktivitással,hogyan él. Ezután kell azt bizonyítani, hogy abelátási képessége az ügyei viteléhez milyenfokban hiányzik, milyen mélységû e képességkorlátozottsága, és milyen problémái adódnakebbõl az alperesnek.

Fontosak a bizonyítással kapcsolatos bizonyítási esz-közök. Nagyon fontosnak tartom – mint gyakorlóbíró – ezek sorrendjét. Elsõ az alperes meghallga-tása legyen. Második a tanúk meghallgatása, kör-nyezettanulmányok beszerzése, hogy lássuk, ho-gyan él az alperes, miért veszélyes, ha az alperesgondnokság nélkül, maga látja el az ügyeit. Csak

ezután következik kötelezõen – az új tervezetszerint is – a szakértõ kirendelése.

Döntõ jelentõsége van véleményem szerint, hogymit kérdezünk a szakértõtõl. A bírák kirendelõ vég-zéseinek legnagyobb hibája, hogy nem tudnakkérdezni, mert az ilyenfajta ismerete a bíráknak tel-jesen hiányzik. Magamnak is az utolsó ilyen jelle-gû tanulmányom az egyetemen az igazságügyi el-mekórtan volt. A gondnoksági ügyeket tárgyaló bí-ráknak e tárgyban nagy szükségük lenne idõsza-konkénti képzésre: nélkülözhetetlenek a pszichiát-riai-pszichológiai alapismeretek. Ekkor nem me-rülhetne fel, hogy azt kérdezi a bíró az általam vizs-gált ügyek java részében: Mondja meg a szakértõ,hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükségesbelátási képessége teljes egészében, vagy idõsza-konként visszatérõen, nagymértékben hiányzik-e.

Vagyis szóról-szóra idézi a Ptk. jogi definícióját, amiegy orvosnak, vagy pszichológusnak kommentárnélkül egyébként is nehezen értelmezhetõ. A bíró-nak már a kirendelõ végzésben össze kellene han-golnia az elmekórtani, érzelmi és intellektuális kér-déseket a különbözõ szakmai elvárásoknak, mód-szertani levélben foglalt követelményeknek megfe-lelõen. Nem ítéletet kell hozni a szakértõnek, ha-nem hozzá kell segítenie a jogászt a megalapozottdöntés meghozatalához.

Bizony, nagy különbségek vannak a szakértõi véle-mények között is, sõt, a vizsgálatok eredménye és ajogi konklúzió között is. Erre hoztam Önöknekegy példát a saját bírói gyakorlatomból. A per mosttart másodfokon, és az én tanácsom tárgyalja. Azelõadás végén fel fogok olvasni a szakértõi véle-ménybõl, hogy illusztráljam, milyen rendkívüligondok vannak az egymásnak ellentmondó vizsgá-lati eredményekkel.

Amikor lezajlott a bizonyítási eljárás, következhet azítélet. Itt azonban valamit el kell mondanom. Úgytûnik, ha huzamosabban akarjuk megfigyelni az al-


12

peres elmeállapotát, akkor az intézeti elhelyezés,mint valamiféle kényszereszköz merül föl. Fel kellhívnom a figyelmet, hogy nagyon sokszor nem az.Bizonyos fajta ideg- és elmebetegségek, szenvedély-betegségek esetén egyszerûen lehetetlen, hogy kér-dezek, vizsgálódom, ránézek, megírom, gondnokságalá helyezzük. Fontos lenne egy huzamosabb megfi-gyelés, akár az alperes ismételt vizsgálata is.

Az ítélet természetesen igazodik a tanúvallo-másokhoz, környezettanulmányokhoz, de leg-fõbbképpen – sajnos túlságosan is – a szakértõivélemény konklúziójához. Ez szerintem nemmindig jó. Ha bármilyen összeütközés látszik:például, a perben két szakértõ volt, és nem egye-zett meg egymással a véleményük, vagy az elõze-tes bizonyítás során született szakértõi véleménymást mondott, akkor alkalmazni kell a szakértõi vé-lemény felülvizsgálatára elõírt jogszabályokat. AzEgészségügyi Tudományos Tanács megkeresésé-vel, vagy más módon fel kell oldani ezeket az el-lentmondásokat. Ha kell, újra kell kezdeni azegész szakértõi vizsgálatot azért, hogy ne téved-jünk, hogy pontosan tudjuk, szabad-e akár korlá-tozó gondnokság alá helyezést elrendelni.

Nem tisztem a jelenlegi tervezetnek bármilyenkritikája. Meg kell mondanom, hogy két dolgotazért, úgy érzem, nagyon nehezen fog megoldani abírói gyakorlat. Az egyik az úgynevezett „részlegeskorlátozott cselekvõképesség”. Ezt egyszerûennem tudja majd megragadni a bírói gyakorlat.Nem tartom jónak azt sem, hogy azokat azügycsoportokat sorolja fel majd a bíróság, amitelláthat a korlátozott cselekvõképes személy.A negatív megközelítés híve vagyok. Azt kell meg-mondani, hogy mit nem lehet, és azt is csak általá-nosságban. Az egész életünk tele van ügyek halma-zával. Honnan tudjam, hogy „Józsi bácsi” – az ügyalperese – ezt az öt ügyet elláthatja, de a többitnem. Nincs olyan taxáció, de még felsorolási lehe-tõség sem, ami a bíró ítéletét biztosan megalapo-zottá tenné ilyen ügyekben.

Pozitív kiemelésként pedig azt kell elmondani,hogy nagyon jó a tervezetben az, hogy amikor méga cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gond-nokság fel sem merül, lehetõséget kell biztosítani ateljesen cselekvõképes, és saját élete felõl abszolútdöntõképességgel rendelkezõ személynek, hogymegjelölje, kit akar gondnokául arra az esetre, haennek szüksége bekövetkezik. Nagyon jónak tar-tom, hogy tiltakozhat még a cselekvõképtelen is –mivel teljes cselekvõképessége van a perben – agondnok személye ellen.

A rendszeres felülvizsgálat intézményét is jónaktartom. Minden felülvizsgálatot fontosnak tarta-nék, azonban komplex módon jogász és pszichiá-ter együttes részvételével, nem 5 év múlva, ha-nem 2-3 év múlva, a cselekvõképesség fokáhozigazodóan. Cselekvõképtelenség esetén is szükségeslenne felülvizsgálatra legalább 5 éven belül. Úgyérzem, hogy a tudomány mai állása és fejlõdése –ebben teljesen egyetértek a TASZ álláspontjával –bármikor egy cselekvõképtelen személyt korláto-zott, vagy esetleg teljesen cselekvõképes emberrétud „tenni”.

Engedjék meg végezetül, hogy elmondjam azígért példát. Most az Egészségügyi TudományosTanács elõtt van ez az ügy. Elsõ fokon cselekvõké-pességet kizáró gondnokság alá helyezte az ítélet azalperest. Fellebbezés folytán hozzánk került azügy, megidéztük az alperest. Eljött, és számomra,de a bírói tanács többi tagja számára is, egy telje-sen cselekvõképes ember benyomását keltette azegész életvitele tükrében. Az igaz, hogy korábbanállami gondozásban élt, és mindig volt egy szoci-ális „ernyõ” felette, de a gondnokság alá helyezésnem tévesztendõ össze a szociális gondoskodás-sal. Elhatároztuk, hogy mindent megteszünk an-nak érdekében, hogy megváltozzon az elsõ fokonbeszerzett szakértõi vélemény, ami teljes cselekvõ-képtelenséget mondott ki. Ezért felküldtük egy jónevû pszichiátriai intézetbe a teljes anyagot. Avizsgálat során olyan kérdéseket tettek fel, hogy

Hídvéginé dr. Adorján Lívia: A bíró szemével

13

megrémültem, mert én nem tudok rá válaszolni –például, hogy hány forint egy zsemle. Nem azért,mert sosem vásároltam, hanem mert percenkéntváltoznak az árak. Az volt a szakvélemény megál-lapítása, hogy az ár- és értékviszonyokban az alpe-res tájékozatlan. Most pedig felolvasom, hogy mitírt a magas szakmai kompetenciájú testület:

„Tiszta tudatú, minden tekintetben kifogástalanultájékozott, a vizsgálatra Szolnokról vonattal, Bu-dapesten tömegközlekedési eszközzel érkezett.Mint mondta, kérdezõsködés után megtalálta azintézetet (én erre a megbeszélésre csak taxival ta-láltam el). Rendkívüli készséges, együttmûködõ,felfogása jó. Figyelem részérõl lényegi zavar nemmutatható ki. Hangulatilag stabil, ép. Emlékezetikincse megtartott. Emlékbeidézése kifogástalan.Gondolkodása alakilag és tartalmilag ép. Akaratiés ösztönéletében a keresztmetszeti vizsgálat so-rán érdemi eltérés nem volt kimutatható. Isme-retanyaga társadalmi státuszának, iskolai végzett-

ségének (6 általános) bõven megfelel. Saját élette-rében praktikus ismeretei jók.”

Ezek után a konklúziója, hogy az alperest korlátozógondnokság alá kell helyezni.

Jelenleg itt állunk ezzel az üggyel, amit természe-tesen nem fejeztünk be ítélettel. Most az Egészség-ügyi Tudományos Tanácstól várom, lehet, alaptala-nul, hogy állapítsa meg errõl az emberrõl – akiegyébként most már albérletben lakik, dolgozikegy szociális foglalkoztatóban, 500.000.- Ft körülimegtakarítása van, amihez nem nyúlt hozzá azótasem, mióta az intézeten kívül van, egy picit lassanbeszél, de véleményem szerint nagyon jó humor-érzéke van –, hogy élet- és cselekvõképes gond-nokság nélkül is.

Ebbõl talán látható, hogy a jogászoknak és a pszi-chiátereknek is van még tennivalójuk ezekben azügyekben. Meg kell találni a közös hangot.


14

Dallos Judit: A gyámügyi elõadó szemével

15

A cselekvõképességrõl, a gondnokságról szóló tör-vény módosítása során van-e az ügyintézõnek kom-petenciája? Azt gondolom, hogy mások mellett ne-ki is van, és nagyon örülök, hogy ezt a TASZ is ígylátja. És ezért megkérdezte a gyámhatósági ügyinté-zõt is az új törvényrõl. Még jobban örülök annak,hogy az ügyfeleim kompetenciájának kérdéseennyiféle szakma komoly érdeklõdésére számíthat.És hogy hozzáértõk egy egész napos megbeszéléstsem sajnáltak erre rászánni. Mindegyikük valamiértfontosnak tartja, hogy ebben az ügyben megszólal-jon. Pedig hát ennek az amúgy igencsak vegyes, dejogi szempontból végül mégis egy megítélés és kor-látozás alá esõ csoportnak a problémáit a nagyonvárt törvénymódosítással sem lehet most megolda-ni. Ha reálisan számot vetünk a lehetõségekkel, ak-kor tudnunk kell, hogy most csak egy kevésbé rosszszabályozás születik a nagyon rossz helyett. Ha aztis megfogalmazzuk, hogy mit szeretnénk elérni, ak-kor elkerülhetjük azt, hogy a jelen feltételek közöttmegalkotható új szabályokkal letudni véljük a na-gyon nagy feladatot. Nagyon nem lenne jó, ha az újtörvénnyel álcáznánk a nagyon is meggyökeresedettrossz szemléletet, amely továbbélne.

A GYÁMHIVATAL FELADATA

A gondnoksággal kapcsolatos gyámhatósági munkakét nagy területe a gondnokság alá helyezés – a cse-lekvõképesség elbírálása – és a gondnoki tevékeny-ség mûködtetetése, irányítása, számonkérése. Acselekvõképességet érintõ gondnokság alá helyezésfolyamatát röviden ismertetem:

1. A gyámhatóság jelzést kap: X.Y-nal baj van, ta-lán gondnokság alá kell helyezni.

2. A jogszabályban elõírt tartalmú – a személybelátási képességének korlátozottságára vonat-kozó – pszichiátriai szakvéleményt beszerez-zük.

3. A gondnokság alá helyezendõ személy életkö-rülményeit meg kell ismerni – kutatással, adat-gyûjtéssel, környezettanulmánnyal, nyomo-zással, bizonyítással.

4. Döntünk arról, hogy szükséges-e a gondnok-ság alá helyezési eljárás lefolytatása, és arról is,hogy kell-e a beteg részére ideiglenes gondno-kot rendelni, amíg a bíróság dönt.

5. Az ideiglenes gondnok személyét kiválaszt-juk.

6. Az ideiglenes gondnokot határozattal ki-rendeljük.

7. Gondokság alá helyezés iránti per indítása ke-resettel az ideiglenes gondnokrendeléstõl szá-mított 60 napon belül – a gyámhatóság vagy ahozzátartozó által.

8. A perben a bíróság ügygondnokot rendel ki azügyfél perbeli képviseletére.

9. A bíróság – igazságügyi szakértõi vizsgálatra isalapozva – cselekvõképességet korlátozó vagykizáró gondnokság alá helyezi a beteget, éserrõl értesíti a gyámhatóságot is.

10. A bíróság a beteg lakóhelyének önkormányza-tához kifüggesztésre megküldi a gondnokságalá helyezést tudató hirdetményt.

11. A bíróság jogerõs végzése alapján a véglegesgondnokot kirendeljük, és a Központi Nyil-vántartó Hivatalt értesítjük a beteg gondnok-ság alá helyezésérõl.

Ügyfeleink között vannak értelmi fogyatékosok,pszichiátriai betegek, személyiségzavarral küzdõk,

2 gyámügyi eloadó, VIII. kerületi Gyámhivatal

Dallos Judit2

A gyámügyi elõadó szemével

szenvedélybetegek, idõskori leépülésben szen-vedõk. Az egyszerûbb fogalmazás kedvéért,megkülönböztetés nélkül, betegként fogom ne-vezni õket. Bejelentéssel, kérelemmel, orvosi ja-vaslattal – ritkán bírói végzéssel – indul a gyám-hatósági eljárás.

A törvényerejû rendelet szerint ideiglenes gondnokszükség esetén ahhoz rendelhetõ ki, akinek az ügyei vi-teléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggelhiányzik. Ez a meghatározás csaknem határtalan le-hetõséget biztosít a gondnokrendelésnek mindazonesetekben, amikor a beteg „elég beteg”. Ideiglenesgondnokot nemcsak a gyámhatóság rendelhet, ha-nem a bíróság is, de én még nem találkoztam ilyenesettel. A Ptk. tervezett módosítása ezt a jogot egye-dül a gyámhivatalnak adná, azzal a szûkítéssel, hogycsak kivételesen és azonnali intézkedést igénylõ esetbenlehetne alkalmazni. A korlátozást tovább erõsíti az-zal, hogy nagyon rövid, 30 napos határidõt szab agyámhatósági intézkedés bírói felülvizsgálatának.Szakorvosi javaslat nélkül nem lehet ideiglenesgondnokot rendelni részükre, és a bíróságon semkezdeményezhetjük a cselekvõképességet érintõgondnokság alá helyezést. Amikor az orvosi véle-mény a beteg belátási képességének nem állandó,csak idõszakonkénti hiányát állapítja meg, nem lehetrészére ideiglenes gondnokot rendelni. Ha a betegügye mégis megkívánja az azonnali intézkedést,eseti gondnokot rendelünk mellé, akinek sokkalkisebb körben van jogosultsága, és mûködése nemérinti a beteg cselekvõképességét.

A gondnoksági pert indító keresettel a gyámható-ság a jelen szabályozás szerint kérheti a beteg va-gyonának zárlatát is. Ha a bíróság ezt indokoltnaklátja, elrendeli a vagyon zárolását, és a gyámhatósá-got értesíti a zárgondnok kirendelése érdekében. APtk. tervezett módosítása a zárlat elrendelésének ésa zárgondnok kirendelésének jogát is a gyámható-ságnak kívánja adni. Ugyanakkor ezt a határozatotis 30 napos határidõben kell felülvizsgálnia agondnoksági perben eljáró bíróságnak.

A gondnokság alá helyezés nem ideiglenes formáitcsak bírósági ítélettel lehet elrendelni. A perindítás-ra jogosult a gyermek és a szülõ, a házastárs, vala-mint a gyámhatóság és az ügyész. A tervezet a test-vért is bevonná a körbe. A mi kerületünk gyakorla-tában elenyészõ azon esetek száma, amikor a hozzá-tartozó perli a beteget. A gondnokság megszünteté-se vagy megváltoztatása iránt maga a beteg is indít-hat pert. A beteg a perben cselekvõképesnek minõ-sül. Ennek ellenére a bíróság a perbeli képviseletreminden esetben ügygondnokot rendel. A bíróság ajogerõs ítélettel megkeresi a földhivatalt, hogy azingatlan-nyilvántartásba a gondnokság tényét beje-gyezzék. Továbbá megkeresi az illetékes gyámhiva-talt a végleges gondnok kirendelése végett.

A gyámhivatal kirendeli a gondnokot, akinek aszemélye általában megegyezik az ideiglenesgondnok személyével, és értesíti a területi államinyilvántartó hivatalt az erre rendszeresített adatla-pon a gondnokság tényérõl. 1999 márciusa óta acselekvõképességet kizáró gondnokoltnak is vanmár személyi igazolványa, és azon be van jegyezvea gondnok neve is.

AZ IDEIGLENES GONDNOK AZ ÉRDEK-VÉDELEM EGYIK ESZKÖZE

Részletesebben is szeretnék kitérni az ideiglenesgondnokrendelés kérdéskörére. Tapasztalataimszerint az ideiglenes gondnok kirendelésében azintézkedést megalapozó pszichiátriai szakvéleménybeszerzése a legneuralgikusabb pont. Akut válság-helyzet esetén ez a legfontosabb, egyben legtöbbelvi és gyakorlati problémát felvetõ mozzanat.

Miért rendel a gyámhatóság ideiglenes gondno-kot, miért nem várja meg a bíróság eljárásánakeredményét? (Amelyre Budapesten átlag másfélévet kell várni.) Hiszen ezzel csak az ügyei számátszaporítja. Felhívhatná a közeli hozzátartozót,hogy szerezzen be orvosi javaslatot a betegrõl, éséljen keresettel a bíróságon. Addig pedig, amíg a


16

bíróság a jogerõs ítéletét meg nem küldi a gyám-hatóságnak, ez a beteg nem ügyfél, nem ügy.

Sajnos a beteg helyzete, állapota sokszor nem tûrhalasztást: azonnal intézkedni kell, és mivel õ ma-ga erre nem képes, képviseletet kell részére bizto-sítani. Sorolok néhány példát: képtelen elintézni adíjhátralék tartozási támogatást, és ezért, vagyegész másért, kilakoltatás elõtt áll, a lakásmaffiaéppen kipakolni készül õt a lakásából, vagy aláírtegy igen hátrányos szerzõdést, vagy nincs jövedel-me és nem képes azt intézni. Ilyen esetben vagyideiglenes gondnokot rendelünk, vagy, ha annakfeltételei nincsenek meg, akkor eseti gondnokot.Az eseti gondnok mûködése, rendelkezési jogköreazonban nem érinti a cselekvõképességet, ezért acélnak nem felel meg. Eseti gondnokot a jelenlegiszabályok szerint leginkább a távollévõ, vagy egyébokból akadályozott személy javára lehet kirendel-ni, addig az idõig, amíg vissza nem tér. A Ptk. ter-vezett módosítása sem foglalkozik az eseti gond-nokság alkalmazhatóságának pontosabb definiálá-sával, valamint a cselekvõképtelenség elõbb vázolthatáreseteivel. Pedig erre igen nagy szükségünklenne. Pontosan tudjuk, hogy a törvényesség hatá-rán állunk, amikor korlátozzuk az ügyfél szabadsá-gát annak érdekében, hogy ne váljon hajléktalan-ná. Az ideiglenes gondnok sem tudja megakadá-lyozni a hátrányos szerzõdés megkötését, nemrendelkezhet a vagyon, a lakás felett, hiszen avagyont õ csak felügyelheti.

Ha megvalósulna egy többrétegû gondnokságirendszer, akkor – legelsõ fokozatként – már agondnokságot megelõzõ helyzetben segíteni lehetne abetegeknek. Anélkül, hogy nyakukba ültetnénkegy gondnokot meg egy hatóságot, mindössze aztrendelhetné el a gyámhatóság, hogy az érintett azadott probléma megoldása végett vegye igénybe amegfelelõ szolgáltatást. Ilyen szolgáltatás lehet abérlakással és a lakások számlatartozásainak ren-dezésével foglalkozó iroda, a lakáscsere ügyekbentanácsot adó és szükség szerint ingyen vagy meg-

fizethetõen alacsony díjért képviseletet ellátó iro-da, vagy akár egy akut helyzetben igénybe vehetõátmeneti szálló.

Ha a gondnokságot megelõzõ intézményháló jólfog mûködni, akkor azokat a betegeket, akiknek aproblémáját sikerült megoldani, már nem is kellgondnokság alá helyezni. Elegendõ lesz majd olyansegítõ-gondozó formákat mûködtetni, amelyek tu-lajdonképpen kiváltják a gondnokságot. Gondolok itta védett munkahelyre, a fiatalok garzonházáhozvagy a félutas házhoz hasonló speciális lakóházra,ahol önállóan, jogcsorbítás nélkül, de jól elérhetõsegítséggel élhetnek a betegek.

Visszatérve az ideiglenes gondnokrendelés indoka-ira. A jelenlegi szabályozás mellett gondot okoz,hogy amikor a bíróság a gondnokságnak csakkorlátozó fokozatát rendeli el, az ítélet idõpontjaelõtt megkötött hátrányos szerzõdést nem lehetérvényteleníttetni a beteg gondnokságára hivatko-zással. Ebben a kérdésben az új törvény nagyot lépelõre, amikor a gondnokság nélküli cselekvõkép-telenséget nem a beteg egész személyiségérevonatkoztatja, hanem megállapítható lesz az abizonyos terület(ek), amely(ek) vonatkozásában abeteg cselekvõképtelen. Az elõnytelen szerzõdéskorlátozó gondnoksági fokozat elrendelése eseténis érvényteleníthetõ lesz, visszamenõ hatállyal.

KINEK A FELADATA LEGYEN A GOND-NOK KIRENDELÉSE?

A bíróság új feladatot kapna a tervezet szerint: felülkell vizsgálja a gyámhatóság ideiglenes gondnokotés zárgondnokot rendelõ határozatait. A felülvizs-gálatot indokoltnak látom, mert a független bírósággaranciája lehet az objektív döntésnek. Kérdésazonban, hogy a bíróság maga végzi-e el a tényfel-tárást és erre saját apparátust épít ki, vagy a gyám-hivataltól kész csomagban fogja megkapni az ösz-szes érdekelttel és az ideiglenes gondnoki tisztet el-vállaló személlyel felvett jegyzõkönyvet. Nyilván


17

az eljárásjog módosítása ad majd erre választ.Ennek a hatáskör telepítésnek igen jelentõs a költ-ségvonzata is. Mert hiszen mi a helyzet ma?

A bíróság (legalábbis itt Pesten) gondnoksági pe-rekben az elsõ tárgyalást a keresetlevél benyújtásá-tól számított 2, de inkább 3 hónapra tûzi ki. A tár-gyalásokra szánt idõ 15-25 percnél nem több.Ennyi idõ alatt a gondnokság alá helyezendõ sze-mély még fel sem fogta, hogy mi történik vele. Akirendelt ügygondnok (talán az igen csekély díja-zásnak köszönhetõen is) csak formálisan látja el ezta feladatot: beül a tárgyalásra, de ezen kívül nemcsinál semmit, még szót sem vált az ügyféllel. Fi-gyelembe véve a felülvizsgálat tervezett bevezeté-sét, a többletköltségek megtervezése feltétlenülszükséges. Ha a törvény mellé nem rendelnekmegfelelõ pénzeszközöket, akkor az elviekben jószabályozás a jelenleginél is rosszabb gyakorlatieredményt hozhat.

KI LEGYEN A GONDNOK?

A családjogi törvény eddig elõírta, hogy a gondnok-ság (gyámság) viselése állampolgári kötelesség. Elsõ-sorban a hozzátartozók kötelesek erre. Kerületünk-ben mégis a gondnokoknak több, mint fele a gyám-hivatal által megbízott hivatásos gondnok. Nagyonsok az egyedülálló beteg, a családban élõknél pedigvagy megromlott a hozzátartozók között a kapcsolat,vagy éppen a kapcsolat féltése miatt nem vállalják agondoksággal járó “fegyelmezõ” tisztet.

A szülõ gyakran gyengének bizonyul a saját szu-verenitásáért harcoló, személyiségi jogaihoz ra-gaszkodó beteg gyermekének korlátozásában. Aszülõ betegsége esetén pedig a felnõtt gyermekaz, aki a furcsa szerepcsere lelki terhét nem vise-li el. Az ügyfél kezeletlen szenvedélybetegsége islehet oka a hozzátartozó elutasító magatar-tásának. Kényszergyógyítást alkalmazni a sajátérdekének felismerésében korlátozott beteggelszemben nem lehet.

Van olyan eset, amikor magam is látom, hogy a ro-konok tényleges célja kimerül a gondnokolt vagyo-nának, jövedelmének minél gyorsabb megszerzé-sében. Ilyenkor a rokon minden eszközzel azértharcol, hogy semmiképp ne kerüljön gondnokságalá az ügyfél. Ha azonban erre mégis sor kerülne,akkor legalább õ kaphassa meg a gondnoki tisztet.Nem egyszer fordul elõ, hogy a rokonok egymástvádolják a gondoskodásra és képviseletre szorulóügyfél kisemmizésével. Nem marad más hátra,mint a hivatásos gondnok kirendelése. A hivatásosgondnok tiszteletdíját az önkormányzat fizeti. Atörvény megszabja a gondnok által képviselhetõügyfelek számát (40 fõben), de ezt sok gyámhivatalnem tudja betartani.

A GONDNOKSÁG MÛKÖDTETÉSE

Szomorú, és talán kicsit igazságtalan lesz, amitmondok: ha egy ügyben végre megszületett a bíró-sági ítélet és ki van rendelve a gondnok, senki nemtörõdik többé a gondnokolttal, igaz, a gondnokkalsem. Mind az önkormányzatnak, mind a gyámügyiügyintézõnek, mind a hivatásos gondnoknak az alegelemibb érdeke (pénz és kellõ munkaerõ hiányá-ban), hogy a gondnokolt beteg ügyétõl mielõbbmegszabaduljon. Legegyszerûbben úgy lehet illeté-kességbõl áttenni az ügyet egy másik város gyámhi-vatalához, ha a beteget beutaltatjuk szociális ott-honba. A pszichiátriai otthonok elég messze vannaka beteg lakóhelyén mûködõ gyámhivataltól ahhoz,hogy új, közelebb lakó hivatásos gondnokot kelljenkirendelni. Arról nem is beszélve, hogy a gondno-kolt beteget azonnal átjelentik az intézet címére, ígymegszüntethetõ a gyámhivatal illetékessége.

A hatályos szabályozás a gyámhatóság ellenõrzõfunkciójának betöltéséhez mindössze a gondnokiéves számadást és a felhívásra történõ – esetleges –jelentéstételt írja elõ, valamint „szükség esetén” agyámhatóság helyszíni ellenõrzését. A gondnokiszámadások formálisak, a gondnok mûködésérõlpedig nem kell jelentést adni. A gondnok feladatait


18

egyáltalán nem határozza meg jogszabály! Nemkell kapcsolatot tartania az általa képviselt gondno-kolttal! A tervezett módosítás sem lép ebben anagyon fontos kérdésben.

Az a javaslat, hogy a gondnok személyének megvá-lasztásánál több jelölt esetén elõnyben kell részesíte-ni azt, aki a személyes gondoskodást is el tudja látni,nem számol a realitásokkal. Ráadásul a gondozás vál-lalásáért a gondnokot semmiféle díjazásban nem ré-szesítik. A gondozást elsõsorban a többször említettspeciális intézményi hálóval, a lakókörnyezetbenkellene megoldani. A gondnok alapvetõ feladataitpedig, ha nem is törvényi, de rendeleti szinten min-denképp részletesen kellene szabályozni. A szabályo-zásban pedig a költségtényezõket is számba kell ven-ni. A feladatok megszabását és a gondnokok díjazásá-nak emelését nem lehet tovább halogatni. Hiszen agondnokrendeléssel egy felnõtt állampolgár jogaitcsorbítjuk vagy vesszük el, és azokkal egy másik sze-mélyt ruházunk fel. Akitõl ennek a képviseletnek abetöltését szinte a semmiért várjuk el! (A hivatásosgondnokok díjazása belefér ebbe a fogalomba.)

Problémát jelent, hogy az ügyintézõ is és a hivatá-sos gondnok is a gyámhivatal munkatársa, tehátkollégák. Az ügyintézõ a kollégáját (a gondnokot)ellenõrizni és felügyelni, utasítani köteles, miköz-ben nem õ a fõnöke. Ebbõl a kollegiális helyzetbõlfakad a másik probléma is. Hogy az ügyintézõ és ahivatásos gondnok egymással óhatatlanul lojálisabb,mint a gondnokolttal. Ezt a lehetetlen állapotot vé-leményem szerint törvényi szinten kell megoldani.Az lenne a kívánatos, ha a gondnokok egy, az ön-kormányzattól és a gyámhivataltól független szer-vezet munkatársai lennének, megfelelõ anyagi ésszakmai támogatással.

AZ ÜGYINTÉZÕ PROBLÉMÁIRÓL

Az ügyintézõnek egyszerre kell megértõ, türelmescsaládgondozóként, gyors, határozott döntéshozó-ként, szigorú, számkukac ellenõrként, bulldog

módjára küzdõ, tántoríthatatlan érdekvédõként,felkészült jogászként és állandóan üzemelõ kijáró-emberként napi 8 órában, évente 250 ügyfélügyében munkálkodni.

Ha beázik az alatta lakó (és beázik), ha sokat han-goskodik a házban (de mennyit), ha elviselhetetle-nül piszkos a lakása (amely lakás objektíven szem-lélve nem is hasonlít lakásra, mert csak egy luk), hahajléktalan szállón lakik és segélyt sem tud igényel-ni, ha a hozzátartozói a krónikus belgyógyászatiosztályon felejtették a nyugdíjával vagy anélkül, haa lakásából épp kiköltöztette a hármas csere másikszereplõje, az ügyfél hamar a mi ügyfelünk lesz.

A hivatásos gondnokok munkájának egy része is át-hárul az ügyintézõre: a hivatásos gondnoknaknincs állandóan elérhetõ irodája, nincs postai ésiroda eszköze, nincs pénze folyton telefonon intéz-ni az ügyeket. Mivel a gondnok nagyon rosszul vanmegfizetve, és a költségeit nem téríti meg az ön-kormányzat, az ügyintézõ „besegít” neki, hiszen õúgyis ott van kéznél. Az ügyintézõt pedig folyvástszorítja a határidõ és az adminisztrációs elõírásokbetartásának kötelezettsége.

Van olyan ügyem, amelyik nyolc évvel ezelõtt in-dult: az együttlakó testvér ellen pert indítottam azértelmi fogyatékos ügyfelem kisemmizése miatt.A vagyonelszámolás iránt folyó per a mai napignem ért véget, háromszor megjárta az elsõ és há-romszor a másodfokot. Nincsenek vérmes remé-nyeim az ügyben: ha egyszer mégis kiteszik azutolsó pontot a bíróságon, akkor sem fogjuk tudnivégrehajtatni a követelést.

Nagy kérdés, hogy hány olyan ügyintézõ van, aki2-300 ügy mellett belemegy a kellemetlen, végelát-hatatlan, sokszor kudarcra ítélt nyomozásba éspereskedésbe. Véleményem szerint pedig munka-köri kötelessége, hogy az ilyen eseteket isfelvállalja. A mai struktúrában és finanszírozásmellett az égvilágon semmi nem ösztönzi a hivatalt


19

(és a gondnokot) arra, hogy a gondnokolt érdeké-ben a mindennapi formális feladatok kipipálásamellett és után, igazi érdekvédelmet biztosítson.

A GONDNOKSÁGGAL KAPCSOLATOSELKÉPZELÉSEIMRÕL

Elõrebocsátom, hogy kölcsönöztem az alábbi elkép-zeléseket, mert fontosnak és megvalósítandónak ér-zem õket. Ezek nélkül tisztességtelen az egész gond-noksági rendszer, és sérül az egészséges, teljes jogúfelnõttek társadalma is. Hiszen nagyon sok családérintett egy-egy gondnokolt ügyében, és bármelyi-künkkel megtörténhet, hogy gondnokság alá kerül.

A jelenlegi törvénymódosítási munka korábbiszakaszában még azt lehetett hinni, hogy alapvetõszemléleti és törvényi változás lesz ezen a terüle-ten, és forradalmian új intézményi struktúra ki-építését is célba veheti az új szabályozás. A 2000júliusában a Parlament elé került tervezetben márinkább csak rokonszenves „tódozgatásokat” talál-ni, bár ezek megvalósulásáért is szurkolnunk kell.A nagy újítást én abban láttam volna, ha végrenemcsak gondnokságot lehetne kiszabni, hanem,figyelembe véve a létezõ sokszínû „jogesetet”,több megoldásról is beszélhetnénk: a gondnokságmegelõzésérõl, ezek eszközeirõl, formáiról, és agondnokságot kiváltó intézményrendszerrõl is.Ezekhez az intézkedésekhez a megszokott szerep-lõk mellett (a pszichiáteren, az ápolón, a bírón ésa gyámügyi ügyintézõn kívül) más szakembereketés segítõket is be kellene vonni, és ki kellene ala-kítani egy speciális és komplex szolgáltatást.

A szakszolgáltatás magát a beteget, a gondnokát, ahozzátartozóját és akár a gyámhivatali ügyintézõtis segítené munkájában.

Igazán elõremutató akkor lenne a törvény, ha a be-teg személyiségének sérült területein nemcsak kor-látozna, elvenne, hanem adna is: intenzív, sokrétûés hathatós támogatást. A gyermekvédelmi törvényszellemét, alapelveit kellene adaptálni a felnõtt be-teg ember védelmére: a sorrend a megelõzés, azalapellátás, a védelembe vétel, és csak végszükségesetén lenne a családból, lakókörnyezetbõl kieme-lés. Azaz az állapotánál, betegségénél vagy épp fo-gyatékosságánál fogva amúgy is hátrányos helyzetûszemélyt minél tovább saját otthonában kellene tá-mogatni, védeni. A védett lakhatás és foglalkozta-tás, a közösségi támogató- és ellátórendszer az ügy-feleim jelentõs részénél – ha idejében érkezne a se-gítség – megoldás lehetne. Az önálló életvitel tá-mogatására hivatott intézményi rendszer a nagyondrága bentlakásos intézeteket, és sok esetben aszintén drága kórházi ágyakat válthatná ki. Sok em-bernek kevés pénzbõl jelentõsen javítani lehetne ahelyzetén (mivel a közösségi ellátásoknak nincsolyan beruházási és mûködtetési költsége, mint egybentlakásos, szakosított intézetnek).

A törvénymódosítás jó irányba indítja el ezt a fon-tos intézményrendszert, de ha ezekhez nem kap-csolódik többletforrás, akkor olyan megoldásokszülethetnek, amelyek rosszabbul fognak mûködnia jelenleginél. Ezzel pedig érvényteleníthetik a jószándékú, és a szabadságjogokra a korábbinál job-ban odafigyelõ jogalkotási munkát.


20

Mielõtt rátérek elõadásom tárgyára, fontos tisz-tázni azt, hogy milyen „háttérbõl” jövök. A maitanácskozás többi elõadója foglalkozása, hivatásaalapján került kapcsolatba a cselekvõképesség kor-látozásával, a gondnokság intézményével. Szakem-berek, akik többé-kevésbé önként választották élet-pályájukat, aminek része e problémakör.

Én nem igazán önkéntes választás alapján kaptammeg az „elmebeteg” címkét. Az önkéntesség moz-zanata nálam abban áll, hogy az életemet ért kihí-vásra válaszul a magyar pszichiátriai beteg önsegítõés érdekvédõ mozgalom megalapozásában valórészvételt választottam.

Szervezetem, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum(PÉF) olyan szövetség, melynek célja a pszichiátri-ai betegek emberi jogainak elõmozdítása. Civilszervezeteket tömörítõ „ernyõ”, melynek tagjai kö-zött vannak a pszichiátriát „felhasználó” emberek(„betegek”) szervezetei, hozzátartozói csoportok,elmeegészségügyi ellátást nyújtó reformszellemûalapítványok. A Fórum különlegessége, hogy alap-szabálya megköveteli, a döntéshozó testületekben apszichiátriaviselt embereknek kell többségben len-niük, akik egyúttal valamelyik önsegítõ szervezetaktív munkatársai is.

A Fórum és tagszervezetei rendszeresen szembe-sülnek a gondnokság alatt álló sorstársaink nehéz-ségeivel. Az önsegítõ szervezetek munkájában résztvesznek gondnokság alatt állók is, és rendszeresenmegkeresik a Fórumot problémáikra megoldástkeresõ gondnokoltak. A PÉF és tagszervezetei szo-ros kapcsolatot alakítottak ki pszichiátriai betegott-honokkal, ahol az ápoltak kiugró többségegondnokság alatt áll.

Amikor az Igazságügyi Minisztérium a cselekvõké-pesség, a gondnokság újraszabályozásának koncep-cióját szétküldte civil szervezeteknek véleménye-zésre, a Fórum még csak születõben volt. Egyikalapítója, a kizárólag pszichiátriaviselt emberekbõlálló Lélek-Hang Egyesület azonban több ízbenmegvitatta az anyagot. Véleményünk kialakítása so-rán különös súllyal vettük figyelembe a gondnok-ság alatt állók szempontjait, a velünk együttmûkö-dõ betegotthoni lakóönkormányzatok véleményét,de megismerkedtünk a pszichiátriai otthonokbandolgozók gondnoksággal kapcsolatos tapasztalatai-val is.

A késõbbiek során több összejövetelt, köztük or-szágosat is (Sajtoskál, 2000. augusztus 8-9.) szer-veztünk, melyeken elmélyítettük álláspontunkat,egyúttal tovább gyarapítva a gondnokság okozta le-hetetlenségekrõl, emberi jogi sérelmekrõl valógyakorlati tudásunkat. Más összejöveteleinken kül-földi gondnoksági rendszerekkel, illetve a gond-nokság alternatíváival ismerkedtünk meg.

Elõadásomban egyetlen „témára” hozok fel néhányélet szülte „variációt” arról, milyen a meglévõgondnoksági rendszerünk belülrõl nézve.

A „TÉMA”, AVAGY CSAPDÁK APSZICHIÁTRIAI BETEGEK ÉLETÉBEN

Senki nem születik pszichiátriai betegnek, élete so-rán válik azzá. A cselekvõképességet is érintõ „nagykórképek” esetén legtöbben fiatal felnõtt koruk-ban. Éppen megkezdték, vagy meg kellene kezde-niük „nagykorú”, kompetens életpályájukat, ami-kor történik valami, s ez letéríti õket a hagyomá-nyos életvonalról. Kórházba kerül, reménykedik,

Gombos Gábor: A pszichiátriai kezeltek szemével

21

3 a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke

Gombos Gábor3

A pszichiátriai kezeltek szemével

környezete is aggódva várja, mi lesz a kórisme.„Ugye nem elmebeteg?” – hallatszik gyakran a szü-lõ kérdése a szakorvoshoz. S amikor megszületikaz „elmebetegség” diagnózisa, valami visszavonha-tatlanul megváltozik a beteg életében, bár legtöb-ben ezt csak némi késéssel veszik észre.

Mûködésbe lép a stigma. Új „karrierjét” épphogyelkezdõ embertársunk, túl az összeomlás gyakranijesztõ élményén, távozva a kórházból, a gyógysze-rektõl gyakran eltompulva, más helyzetben találjamagát, mint az összeomlás elõtt volt. Gyógyszerel-ve, gyakran meglassulva, nem ritkán erõs szorongá-sokkal kellene folytatnia tanulmányait, vagy eredetiszakmáját. Nagy az esélye, hogy ez nem sikerül.Kevesen kapunk ehhez adekvát segítséget, és szintesoha nem szervezett, intézményes formában.

Nem akarok túl pesszimista képet festeni. Vannak,akiknek sikerül kidolgozniuk magukat a szoronga-tó élethelyzetbõl, visszaállnak pályájukra. Vannak,akik sikeresen módosítják azt, s az új pályán rend-ben haladnak elõre. Most azonban azokról van szó,akik gondnokság alá kerülnek.

Esetükben a kórházi kezelések ismétlõdnek, nemritkán akaratuk ellenére utalják õket be (hiszen abelátókészségükkel baj van…). Fontos eredmény,hogy az egészségügyi törvény szigorúan szabályoz-za a beutalás, a kötelezõ és sürgõsségi gyógykezelésfeltételeit, akkor is, ha a gyakorlatban vannak prob-lémák. Könnyû belátni azonban, hogy az akarataellenére beutalt, kezelt páciens akkor is traumátszenvedhet, ha beutalása, kezelése jogszerû és in-dokolt. Gyakran halljuk, hogy az akaratuk ellenérekezelt betegek állapotuk javulásával belátják a keze-lés szükségességét. Arról ritkábban szokott szó es-ni, pedig az önsegítõ csoportokban nem ritkánhangzik el, hogy a beutalás okozta trauma, fruszt-ráció sokakban sokáig feldolgozatlanul megmarad.

Egy idõ után embertársunk feladja a tanulást, abba-hagyja szakmája gyakorlását. Kisegítõ munkát

vállal, rehabilitációs foglalkoztatás keretében „do-bozol”, borítékot hajtogat, függetlenül intellektuá-lis és szakmai képességeitõl, korábbi ambícióitól.Anyagilag függõvé válik a szüleitõl. A rokkantosításcsak idõ kérdése.

Komoly esélye van annak, hogy ezenközbenmegromlik a szülõvel való kapcsolata. (Elég a be-utalásokra gondolni. A kialakuló, eleinte lappan-gó feszültség feloldását az ellátórendszer ritkánkínálja föl, az erre is kiterjedõ pszichoterápia je-lenleg nem része az „elmebeteg” gyógyításának.)Ezt nehezíti az egyre mélyülõ egzisztenciálisfüggés a családtól.

És eljutunk a gondnokság alá helyezéshez. Ember-társunk már bír diagnózissal, bebizonyította, hogynem képes megállni a lábán, belátási képességehibádzik. A „hozzávalók” együtt vannak.

NÉHÁNY TIPIKUS PROBLÉMA AGONDNOKSÁG ALÁ HELYEZÉS SORÁN

Sorstársnõm örült, hogy ideiglenes gondnokot je-löltek ki számára. Már õ maga is belátta, hogy egye-dül képtelen megbírkózni a hétköznapok terhével,s elege volt abból, hogy mindenért a mamájávalkell harcolni. Jobb lesz, hogy egy gondnok fogsegíteni – gondolta. Arról nem tudott, hogy ideig-lenes gondnoksága alatt beadták a kérelmet szociá-lis otthoni elhelyezésére. Lakása ma már nincs, sbár nem békélt meg még teljesen sorsával, nemgondol komolyan arra, hogy a betegotthont valahais elhagyja, hisz nincs hová mennie.

A Lélek-Hang Egyesület angol klubjának volt lel-kes tagja egy másik sorstársam. Egy ízben teljesenfeldúlt állapotban jött: megkapta a végzést a kizárógondnokság alá helyezésrõl. Ez volt az elsõ doku-mentum, ami eljutott hozzá, arról nem tudott,hogy gondnokság alá helyezése folyamatban volt.Ma õ is Budapesttõl 300 kilométerre él egy beteg-otthonban. Angolul már nem tanul…


22

Kizáró gondnokság alatt álló sorstársunk gondnokaapja volt. Panaszkodott rá, hogy apja nem az õ ér-dekeit képviseli. Mindig õ juttatta kórházba, sanyagi természetû érdekellentétük is volt. Volt idõ,amikor fia tehetségére féltékeny volt. Anyja meg-erõsítette az elmondottakat. Kérdésemre, miértnem kezdeményezik a gondnok személyénekmegváltoztatását, azt felelték: reménytelen, az apá-nak mindenhol, a gyámhatóságon is jó összekötte-tései vannak. Bár egyet nem értettem velük, meg-értettem, hogy miért bizalmatlanok a jogorvoslatlehetõségével szemben. A fiatalember már nem él,öngyilkos lett. Egzotikus, szép regényét halála elõttbízta egyesületünkre.

Hosszan sorolhatnám még az ideiglenes gond-nokság alatt történt visszaélésekrõl, az érintettrészvétele nélkül zajló gondnokság alá helyezésrõlszóló történeteket.

GONDNOKSÁG ALATT

Energikus férfi, aki idõnként „felpörög”, mindenpénzét (s a családét) szétszórja. Saját maga kértegondnokság alá helyezését. Egy ideig elégedett volt,elkeseredése akkor kezdõdött, amikor nem kapottmeghívót a választásokra. Utánament, s megtudta,hogy nem rendelkezik választójoggal. Máig nem ér-ti, ha arra volt „belátása”, hogy a pénzzel idõnkéntvészes mértékben nem tud bánni, miért ne lenne jo-ga arra, hogy politikai véleményét kifejezze. Ugyan-így érthetetlennek és megalázónak tartotta, amikormûtétjéhez a gondnoka belegyezését kérték.

A pokol sok bugyrát megjárt, s így az önsegítõszervezet számára különösen értékes sorstársunkatjelölték az egyesület elnökségébe. Tisztségviselõimegbízását a választók egyhangú voksa hitele-sítette. Ám ekkor kiderült, hogy cselekvõképes-ségét korlátozó gondnokság alatt áll. Egyesületimunkáját nem szeretnénk nélkülözni, de megalá-zónak tartjuk, hogy a közgyûlés osztatlan bizalmaellenére sem lehet tagja az elnökségnek.

Betegotthonban élõ társunk elvesztette édesapját.Temetésére öltönyt akart magának vásárolni, hogyezzel is kifejezze tiszteletét az elhunyt iránt. Az ott-hon igazgatója képtelen volt a gondnokot elérni,hogy a vásárláshoz szükséges pénzt megszerezzéktõle, bár kétszer is elhalasztották a temetést. Végülaz igazgató maga elõlegezte meg az öltöny árát.

Ugyancsak az otthon dolgozói „dobták össze” análuk elhunyt társunk temetésének költségeit,annak ellenére, hogy volt lakójuk tisztes vagyon-nal bírt. Hónapokig tartott, míg a gondnoktól apénzt visszakapták.

Évekkel ezelõtt az egyik betegotthon kizáró gond-nokság alatt álló lakója szeretett volna beiratkozni aközségi könyvtárba. Zavarba jött, amikor a szemé-lyi igazolványát kérték. Mikor kiderült, hogy „ho-vá is való”, megkérdezték, miért nem inkább akocsmába jár, mint „onnan” a többiek.

Szintén betegotthonban lakó pár elhatározta, ösz-szeházasodnak. Az intézetben „intimszoba” akkormég nem volt, s a természet ölén való együttléthezöregnek tartották magukat. Már csak a közös, két-ágyas szobába kerüléshez is szükségesnek tartottáka házasságot. Gondnokaik, s a gyámhivatalok azon-ban nem engedélyezték az esküvõt. Végül a hely-béli pap megoldotta dolgot, bár kételyük támadt,hogy ha lelkiismereti és vallásszabadságuk alapjánpolgári esküvõt akartak volna, egy szobában lakhat-nának-e, megmaradhatott volna-e a kapcsolatuk.

MIÉRT IS „CSAPDA” A GONDNOKSÁG?

A felsorolt esetek mindegyikében a gondnokoltakelismerik, hogy az élet bizonyos területein segít-ségre van szükségük, önállóan nem tudják ügyeiketvinni. Miért beszélek mégis csapdáról? Ezt is egytörténettel illusztrálom.

Angoltanárnak készült. Budapest egyik elit gimná-ziumába járt, anyja magasra tette a mércét.

Gombos Gábor: A pszichiátriai kezeltek szemével

23

Összeomlott, s végigjárta az elõadásom elején vá-zolt karrier állomásait. Anyja, gondnoka „min-dent megtett” a lányáért, a lánya helyett, nehogybaj érje. A lány már nem fiatal, rokkantnyugdíjas,a rehabilitációs foglalkoztatásból is kihullott. An-golul már nemigen mer beszélni, néha még írgyönyörû verseket. Szavalni már nem tud, agyógyszerektõl összeakad a nyelve, mintha részeglenne. Az élet dolgaitól, már amiket egyáltalánmegismerhetett, teljesen elszokott. Ügyeit gond-noka vitte. Az õ véleménye nem számít. Fontosdöntéseket évtizedek óta nem hozott, még azonterületeken sem, ahol valaha képes lett volna rá.Már félne is dönteni bármiben – mondja. Agondnok azzal vigasztalja magát, hogy legalább aszociális otthontól meg tudta menteni. De milesz vele, ha anyja meghal?

A lány már csak néha gondol arra, mi lett volna,

ha fogyatkozásait erõsíteni próbálták volna. Habátorítják és segítik, hogy döntéseket hozzon,ahol tud. Ha szakszerû támasz mellett pozitívmegküzdési stratégiát dolgozhatott volna ki éle-tére, betegségére. Ha nem a betegség lett volna azélete, hanem a betegség az élete egy része. Hanem cselekvõképtelenségét segítették volna elõ,hanem cselekvõképessége korlátainak tágításávalpróbálkoztak volna. Ha a „fekete-fehér” gondno-ki „tehermentesítés” helyett lett volna alternatí-va, mely ésszerû terheléssel segíti, edzi. Ha cse-lekvõképességét, jogi értelemben is rendszeresenfelülvizsgálták volna.

Ha egy sérülten, de méltósággal megélhetõ életetélhetett volna ahelyett, hogy az életét mások éltékvolna le helyette, s az elment volna fölötte.

Hogy alakul a jövõje? S a többieké?


24

Több elõadó is hivatkozott arra, hogy a pszichiáter-tõl várható a válasz arra a kérdésre, hogy ki a kom-petens. De hogyan is történik annak orvosi elbí-rálása, hogy cselekvõképesnek tekinthetõ-e valaki?A téma bevezetésére az alábbi, filmbõl vett idézetetszántam (részlet a Mr. Jones c. filmbõl):– Tisztában van vele, hogy miért van itt? – Igen, ez egy kompetencia vizsgálat.– Tisztában van ezen eljárás lehetséges következmé-

nyeivel?– Tisztában vagyok. Az akaratomtól függetlenül elme-

gyógyintézet gondjaira bízhatnak, és a kibocsátásom bi-zonytalan.

– Elkezdheti az eljárást!– Kérem, közölje a nevét!– Dr. Elizabeth Bowen. – Nos, ön az orvosi tanács engedélyével praktizál ebben

az államban?– Igen, uram.– Ön szerint miért kellene Mr. Jones-t õrizet alatt tartani?– Mert véleményem szerint kétpólusú mániás depressziós

zavarban szenved. És jelenleg mániás szakaszban van.– Mivel támasztja alá Mr. Jones viselkedése az ön állítását?– Két incidenssel. Elõször önnön biztonsága érdekében

kellett megfékezni, mivel közölte, hogy le akar repülniegy ház tetejérõl.

– Szerintem igen kreatív cselekedet, ha nyitott szellemmelnézzük, hiszen... OK, rendben, elnézést.

– Másodszor a rendõrség hozta be, mert félbeszakított egyszimfonikus hangversenyt.

– Elnézést, nincs itt véletlenül az igazi karmester? – Mr. Jones, kérem, a meghallgatás során lesz alkalma

válaszolni.– Értem, köszönöm. Köszönöm szépen bírónõ.– Folytassa, Dr. Bowen.– Szerintem Mr. Jones önveszélyes, mert csorbult az íté-

lõképessége.

– Ezt kifejtené?– A mániás szakaszt többnyire depresszió követi.– Melyek a depresszió tünetei?– Kétségbeesés, reménytelenség, az örömérzés képességé-

nek hiánya.– Nos doktornõ, ezek a kifejezések jutnak spontán az

ön eszébe, amikor rám tekint? Igen? Hát ezt kétlem.Én nagyra tartom Dr. Bowent, mert csodálatos orvosés respektálom a tanácsait, de most azt mondom, hogynem. Köszönöm, de nem. Arról van szó, hogy a dok-tornõ és a többi remek gyógyász eldöntötte, hogy két-pólusú vagyok. De figyelmen kívül hagyták, hogyilyesmire semmiféle bizonyítékuk nincs, hiszen raj-tam egyszer sem tapasztalhattak depressziós tüne-teket. Nem így van?

– De igen. – Köszönöm szépen. Tény, hogy talán sohasem zuhanok

magamba. Talán mindig ilyen vidám nemtörõdöm ma-radok. Bírónõ! Az az igazság, hogy ez egy nagyonszimpla ügy. Ha a dolgokat érdemben vizsgáljuk, lát-hatjuk, hogy nagyon is szimpla eset. Nos, arról van szó,hogy produktív emberi lény vagyok.

– Csupán az Egyesült Államokban tavaly 75.000 ember,aki depresszióban szenvedett, öngyilkos lett.

– Bírónõ! Kérem, nézzen rám! Öngyilkos alkatnaktûnök?

– Mr. Jones! Mivel magyarázza azt a két incidenst, ame-lyet a doktornõ említett?

– A repüléses mókát? Mondtam már, hogy nem nagyügy. Semmiség. Csak gyerekes dolog. Én egy nagyszemélyiség vagyok, fellengzõs, gyerekes. Gyerek va-gyok, és az is maradok. Elnézést kérek. Bírónõ! Es-küszöm, az életemre esküszöm, én jobban el tudtamvolna vezényelni azt a csodás Beethoven mûvet. Ko-molyan mondom. Kérem, kérem, kérem bírónõ, ké-rem, hogy ne zárasson be. Semmi szükség nincs rá,ígérem, hogy jó fiú leszek. És vannak ott valódi

Szabó Péter: A pszichiáter szemével

25

Szabó Péter4

A pszichiáter szemével

4pszichiáter, a Magyar Pszichiátriai Társaság jogi és etikai bizottságának elnöke

betegek, nekik ott jobban kell az a kórházi ágy, mintnekem.

– Üljön le Mr. Jones. – OK. Még egyszer köszönöm. Köszönöm bírónõ!

Nos, azt hiszem, hogy érdekes lenne föltennem akérdést: Önök szerint vajon hogyan döntött abírónõ? Vajon mi a történet folytatása? Akik láttáka filmet, azok számára nem meglepetés, amit mon-dok, hogy Mr. Jones-t a bíróság kompetensnekítélte – a pszichiáter véleményével szemben.Nálunk, azt gondolom a hétköznapokból, hogy afordítottja gyakrabban elõfordul.

A továbbiakban azokat a tényezõket szeretném leg-alább vázlatosan összefoglalni, amelyek a pszichiát-riai vizsgálat folyamatában megalapozzák a választarra a kérdésre, hogy „ki a kompetens?”.

Mit is mérlegel a pszichiáter? Mindenképpen nagyon fontos, hogy a személyesészlelése, tapasztalatai alapján mondjon véle-ményt. Természetesen meghallgatva ezenközbena beteg által elmondottakat, a mesterség szabályaiszerint részletes kérdéscsoportokat feltéve, „ke-resztkérdéseket” megfogalmazva, és nem szabadfigyelmen kívül hagynia a másoktól, harmadikszemélytõl származó elõzményi adatokat sem. Adottesetben ez lehet az egészségügyi személyzettõlvagy éppen a beteg környezetébõl érkezõinformáció, és nyilvánvalóan annak, aki korrektvéleményt akar adni, a korábbi kezelés adatait ismérlegelnie kell.

Nem vagyok ugyan teljesen biztos a dologban, defeltételezem, hogy valóban így gondolkodik min-den kollégám: amikor mérlegeljük a „ki a kom-petens” kérdésre adandó választ, akkor alapvetõ-en a beteg érdekeit nézzük, de nem tudunk elte-kinteni a közösség érdekeitõl sem. Fontos és kí-vánatos lenne egyszerre érvényesíteni szakmai,vagyis a pszichiátriai szempontokat, valamintegyidejûleg a jogi szempontokat is.

Ahhoz, hogy a mérlegelési folyamat valóban ilyenideálisan mûködjön, jó lenne, ha minden kollé-gám hasonlóképpen használná a pszichiátriai be-tegség, a mentális zavar meghatározását. Vagyis csakazokat a zavar jeleket tekintenénk pszichiátriai be-tegségnek, amelyekben klinikailag jelentõs magatar-tási vagy pszichológiai tünetcsoportnak hatása figyelhe-tõ meg, méghozzá oly mértékben, ami zavaró ha-tással bír az emberi kapcsolatok és a szerepek mûködésé-re. És figyelemmel lennénk arra is, mert figye-lemmel kellene lennünk arra, hogy nem számítbetegségnek, ha 1.) a tüneteket kizárólag egy esemény bekö-

vetkezte váltja ki, például a gyász;2.) a magatartás deviancia, legyen ez a bûnözés

például;3.) az egyén és a társadalom közti konfliktusról

van szó – itt csak utalnék a rossz emlékû politi-kai pszichiátriai történésekre.

Amikor megpróbáljuk mindezen információkatösszefoglalni, nagyon sokszor, legalábbis a leletektanulsága szerint, szakmai konyhanyelvünk kifeje-zései mögé bújunk, terminus technicusok takarják elmagát az embert, a személyiséget. Én azt gondo-lom, hogy az a jó leírás, ahol mások számára is re-konstruálható módon megjelenik mindaz, amitmegfigyeltünk, követhetõek a megfigyeléseink, il-letve következtetéseink. Valóban jó megfigyelõnekkell lenni, és vállalni azt, hogy a megjelenést, a visel-kedést, a beszédet fontos jellemzõiben megragadjuk,majd egy meghatározott szerkezetben értékeljükezután az észlelésünket.

A hagyományos, a klasszikus pszichiátriai munkasorán a kóros lelki mûködéseket megfelelõ téte-lekben kell vizsgálnunk és értékelnünk ahhoz,hogy az a vélemény korrekt legyen. Ennek a leírá-sával találkozhat a szakértõi véleményekben a bí-róság is. Itt egy pillanatra elbizonytalanodtam: va-jon találkozik-e az orvos leírásával az alperes, lát-hatja-e a róla készült véleményeket. Gondolokugyanis arra a hagyományos magyar gyakorlatra,


26

amikor a rólam szóló lelet zárt borítékban közle-kedik, és nem biztos, hogy én magam azt láthatomés olvashatom.

Összefoglalva, a pszichopatológiai megfigyelése-ket tételesen, körültekintõen és gondosan kell rög-zíteni. Nagyon fontos, hogy az összbenyomást és azértékelést tudjuk megadni, ami alapján majd meg-születik a vélemény, hogy kompetens-e az illetõvagy sem. Ezeknek a tételeknek kell meg-alapozniuk a késõbbi döntést.

Mérlegelnünk kell, mint említettem már, a jogi és aszakmai szempontokat is. Elsõként a két kategóriát, acselekvõképességet és a döntésképességet próbálnámmegkülönböztetni, hiszen ez az akarat, a szándékkinyilvánításakor, annak értékelésében rendkívülfontos tényezõ.

Az orvosi felfogásban, ami azt gondolom, inkábbvalahogy a belátási képesség körül értelmezendõ, na-gyon sokféleképpen közelíthetünk a mérlegeléssorán. Nagyon tág értelmezést jelentene, ha bár-mely döntési képességet a belátási képesség bizonyíté-kának tekintenénk. Félrevinné az ítéletalkotásun-kat, ha csupán a helyes döntés képességét értékelnénk.Akkor ismernénk el a beteg belátási képességét, haa beteg vélekedése megerõsítené a miénket. Köze-lebb visz az igazsághoz, ha a logikus mérlegelés képes-ségét tudjuk alátámasztani.

Amikor a belátási képességet vizsgáljuk, összessé-gében talán a leghasznosabb a gyakorlat számáraaz, amikor a belátási képességben megjeleníthet-jük az elõzmények és következmények mérlegelését, amellette és ellene szóló érveknek a megjelenését. Nemcsupán azt nézzük, hogy racionális és logikus-e abeteg döntése, hanem azt is, hogy olyan-e a dön-tési folyamat, amely minden szempontból korrektítéletalkotásra utal.

A cselekvõképtelenség kategóriájába az kerül, aki-nek a belátási képessége állandó jelleggel és teljességgel

hiányzik, életkora vagy betegsége miatt. Elgondol-kodtam azon, hogy vajon miért írják le olyan ne-hezen ezt a pszichiáterek. A gyámügy vagy a bíró-ság miért hiányolja a véleményükbõl ezeket akulcskifejezéseket. Azt gondolom, hogy azért,mert ezek meglehetõsen súlyos értékelések. Jelenkörülmények között nagyon súlyos következmé-nyekkel járnak a joggyakorlatban, éppen ezért –nem tudom, hogy mennyire tudatosan vagy tudat-talanul – a pszichiáter hárítja ennek a kérdésnek amegválaszolását, noha a gyakorlatban a kom-petencia kérdése orvosi kérdés, pszichiátriai kér-dés, és megkerülhetetlen is.

A véleményt adó pszichiáter döntési kényszerbenvan, s ezzel mindjárt a jelenlegi szabályozástilletném kritikával. Ezt a helyzetet az „igen vagynem” döntés kényszereként jellemezném. Aztsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szakértõivélemény, ami a legtöbb esetben ugye egytalálkozás után – bár minden korábbi adatmérlegelésével – születik, mégiscsak korlátozottinformációkon alapul. Elhangzott itt délelõtt,hogy talán a hosszabb intézeti megfigyelés volnahivatott arra, hogy korrekt választ adjanak a „ki akompetens?” kérdésre. Ugyanakkor, ha végig-gondolom, akkor elbizonytalanodom, mert azintézeti kezelésnek a mai egészségügyi törvényszerint, és felfogásom szerint is akkor van helye,ha a beteg közvetlen veszélyeztetõ állapotban van, ésaz csak az intézményi körülmények között hárítható el.Olyan valakit, akinél ez (értsd: „közvetlenveszélyeztetés”) nincs meg, csupán a potenciálisveszélyeztetettség, vagy valami egészen bizonyta-lanul definiálható veszélyeztetettség, akkor igazá-ból nincs jogom fölvenni az osztályra – és ennekellenére a gyakorlat mégis az, hogy ezt kezdemé-nyezik, ezt kérik, és ilyen ellentmondásos körül-mények között kell egyezségre jutni a pácienssel.Mindez a mai rendszerbõl adódik: mivel a kor-látozások differenciálatlanok, ebbõl adódóan a szak-értõi vélemények nagyon beszûkítik a továbbilehetõségeit az alperesnek.


27

A merev korlátok között hozott döntésünkkel szak-mai szempontból talán még azt is tagadjuk, hogykedvezõ prognózisa várható a pszichiátriai betegség-nek – nagyon is állapotjelleget konzervál a kompe-tencia-kérdés ilyetén eldöntése, mert nincsenekbenne idõkorlátok. Addig szól, amíg valamikor eset-legesen, véletlenszerûen fölülvizsgálás nem törté-nik, tehát megkerülhetetlenül bekövetkezik az a jog-fosztottság, amirõl itt már több példát hallottunk.

Ezt a gondolatsort összefoglalásul azzal erõsítenémmeg, hogy ma már úgy gondolkodhatunk a pszichi-átriai betegségekrõl, hogy azokban bizonyos fázikusfejlõdés ragadható meg. Van egy szakasz, amikor azelsõ komoly egyensúlyvesztés elõtt csak az elõjelekutalnak arra, hogy valami lehet. Aztán bekövetkezikegy akut fázis, amikor vagy járóbeteg-ellátás terüle-tén, vagy az osztályos körülmények között lehet mittenni, és van is mit tenni. Aztán jön (jöhet) egyegyensúlyi szakasz, annak ellenére, hogy a pszichiát-ria betegségek jelentõs részére (vagy azokra, ame-lyek itt, mint diagnózisok nevesíthetõek lennének)jellemzõ az, hogy élethossziglan elkísérik a páci-enst. De van más ilyen betegség: szoktunk példá-lózni a cukorbetegséggel. Ha a cukorbeteg rendsze-res ellenõrzésre jár, ellenõrizzük a vércukorszintjét,megkapja a megfelelõ gyógyszert, diétát tart, akkor be-tegsége ellenére ugyanolyan minõségû életet élhet, mintbárki más – noha nehéz egyértelmûen megválaszol-ni azt a kérdést, hogy meggyógyult-e a diabéteszé-bõl? Nyilvánvalóan nem, mert az elkíséri egész éle-tén keresztül. Bizonyos esetben azt gondolom,hogy ez a párhuzam érvényes a pszichiátriai beteg-ségek csoportjára is. Vagyis (ebben az értelemben)gyógyíthatónak tekintendõ az élethossziglan kocká-zatú pszichiátriai betegség is!

Amikor e hosszú távra meghatározó véleményt le-írja, akkor a szakember önmagával kerül szembe,mert tagadja a személyiség fejlõdési potenciáját. Haa szakember a belátási képesség állandó hiányátkényszerül megállapítani a döntési korlátokszûkössége miatt, akkor ezzel azt is tagadni kény-

szerül, hogy a szakmában komoly változások men-tek végbe. Ez utóbbi kérdést röviden a kezelési stra-tégia változásaiként vázolnám. Néhány száz évvelezelõtt az elkülönítés a társadalom számára kelle-metlenül, furcsán, másként viselkedõ embereknekaz elkülönítését jelentette, majdhogynem börtön-szerû körülmények között.

Majd a tünetek kezelését kizárólagos célnak tekintõ or-voslás után jött a következõ (korszak)váltás, amikormár megcélozhattuk a visszaesések megelõzését. Ma alegfontosabb stratégiai célkitûzés a modern pszi-chiátriában az életminõség megõrzése, a lehetõ legjobbéletminõség elérése. Amikor ilyenfajta „véglegeshatályú” véleményt fogalmazunk meg, akkor bi-zony ezek után nehéz, majdnem lehetetlen feladata változás esélyérõl nyilatkozni ugyanannak a szak-embernek.

Vegyük közelebbrõl szemügyre, hogy a döntési ké-pesség és a cselekvõképtelenség tényleg egymástkizáró fogalmak-e? Hogyan lehetne azt megoldani,• hogy ha léteznek is bizonyos korlátozások,mégiscsak érvényesíthetõ legyen az önrendelkezés:tehessen jognyilatkozatot az is, akit egy korábbidöntés bizonyos mértékig korlátozott;• hogy beleegyezhessen dolgokba, és elutasít-hasson dolgokat, azt is figyelembe véve, hogy adöntési képesség és annak változása csak folyama-tában kezelhetõ dolog;• hogy most egy aktuális, keresztmetszeti kér-désrõl van szó, vagy valami hosszú távon kiható, haúgy tetszik, befejezett, lezárt állapotról, megfordít-hatatlan dologról?

Az alábbiakban a gyakorlat számára foglalom ösz-sze, hogy amikor egy szokványos – nem igazság-ügyi – vizsgálati szituációban (mondjuk egy ügye-leti helyzetben) próbáljuk megítélni a kliensnek adöntésképességét, akkor nagyjából milyen kérdé-sekre kell nekünk választ kapni. (Függetlenül attól,hogy az illetõ cselekvõképességérõl született-ekorábban bírói döntés.)


28

Kiindulásul a pszichiátriai mesterség szabályai sze-rint mûködtetett pszichiátriai vizsgáló szituációszolgál. Mindabból, ami ebben a helyzetben a kli-ens és közöttünk történik, kell megítélni, hogy 1.) felismeri-e a páciens, hogy egy választás lehetõ-

sége elõtt áll. Aztán, ha megfogalmazza a vá-lasztását, akkor

2.) tisztában van-e annak a következményeivel, tehátnagyon leegyszerûsítve betegnek érzi magát,maga is segítséget kér, és úgy gondolja, hogy akórházban jobb esélye van ezt elkezdeni, tehátnyilatkozhasson a felvételérõl akár önként az,akit egyébként a jog kizárna.

3.) Ésszerû indokokon alapul-e a választása; azegész nem csupán arról szólt, hogy kapott egykérdést és arra igennel vagy nemmelválaszolt, hanem egy párbeszéd zajlott, egyinteraktív kommunikáció a szakember és afogyasztó között,

4.) E kommunikáció része kell, legyen a kliensmegfelelõ tájékoztatása, ami kellõ terjedelmû kell,legyen ahhoz, hogy õ a megfelelõ döntéstmeghozhassa.

Befejezésül a gondnoki rendszer és mûködtetésé-nek néhány anomáliájáról. Megragadott a „jogha-lál” kifejezés, amit a bírónõ használt elõadása során.Jól megragadja azt a kettõsséget, azt az ellentmon-dásos helyzetet, hogy a gondnokság, mint intéz-mény maga a jelenlegi mûködési rendje mellett,egyszerre „jogvédelmet és jogi halált” jelent.

Nagyon jó lenne, ha a kívánatos változások a gya-korlatba átkerülnének, amire bizakodó ember

lévén azt gondolom, hogy van esélyünk. Fontosnaktartom ehhez, hogy a törvényi változtatás vitájábansikerüljön a szakmának, a civil szervezeteknek és afogyasztók érdekvédelmi csoportjainak véleménytadni a döntéshozók számára.

Remélhetõen differenciált változások lesznek an-nak érdekében, hogy a lehetõ legnagyobb jogké-pesség õrzõdjön meg annál is, akit a betegsége be-látási képességében valamilyen mértékben korlá-toz, és hogy ez a mechanikus – hellyel-közzel ta-lán még megkockáztatom azt is, hogy embertelengondnoki rendszer, amikor a gondnok és a gond-nokolt alig ismeri egymást – megváltozzon! Köz-tudott, hogy a fõváros pszichiátriai betegeket ápo-ló, gondozó intézetei jó messzire a határ mellettvannak. A gondnoknak is nehéz oda elutazni, abetegnek pedig esélye nincs arra, hogy visszake-rüljön majd az eredeti környezetébe. És hát a szo-morú történeteket talán magam is folytathatnám:megdöbbenéssel láttam egy felülvizsgálat kap-csán, hogy egyetlen komoly pszichiátriai kezelésután (amelynek a jelentõségét nem akarom lebe-csülni) valakit gondnokság alá helyeztek. Elõszörbekerült a páciens egy fõvárosi pszichiátriai osz-tályra, egyetlen találkozás a pszichiáterrel és arendszerrel elég volt ahhoz, hogy az illetõ villám-gyorsan gondnokság alá kerüljön. Egy huszon-éves, és közelebb a húszhoz életkorú fiatalember-rõl van szó, aki miután elkerült a határszélre, mára lakcímére sem emlékezett, a lakását is elveszí-tette, kapcsolatai lebénultak. Ezzel minden esé-lyét elvesztette arra, hogy valaha is megfelelõminõségû életet élhessen.


29

DR. HUSZÁR ILONA (PSZICHIÁTER,IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTÕ)

Három kérdéshez szeretnék hozzászólni. A bíró-asszony fölvetette elõadásában, hogy míg a gond-nokság alá helyezés kitûzött célja a jogvédelem,megvalósulása jogfosztottságot eredményez – õ ajoghalál kifejezést használta, de azt hiszem, hogy akettõ nem áll messze egymástól. Van egy másik el-lentétpár is ebben az egész folyamatban, és ez az el-lentétpár a gondnokság alá helyezés és a rehabilitá-ció között áll fenn. Ha szakértõi véleményt adok,akkor az egyik lényeges törekvésem az, hogy meg-próbáljak egy pontos diagnózist meghatározni. Ez amunkám egyik része, de sok más körülmény is van,amit a szakértés idején fontolóra kell venni. A szak-értés alkalmával – nem 10 perc, hanem sokkal hosz-szabb idõ alatt – kell eldönteni, hogy az illetõ egyénkörülményeit tekintetbe véve mit helyezzek elõtér-be: a jogvédelmet vagy a rehabilitációt. Van, amikoraz elõbbire van szükség, van, amikor az utóbbira.Nagyon lényegesnek tartom ezt a kérdést. Azok a„karrierek”, amelyeket Gombos Gábor Önökkelmegismertetett, pontosan ilyen helyzetekbõl fakad-nak. Részben a pszichiátria részérõl megmutatkozóhiányosságokból, abból, hogy nem foglalkoztak azilletõ egyénnel olyan értelemben, hogy megadják,megmutassák neki azokat a lehetõségeket, amelyekaz adott megbetegedés mellett fennállnak.

Amikor a gondnokság alá helyezésre kerül a sor,akkor még mindig ott van az igazságügyi pszichiá-ter, akinek ezt az egész kérvényt mérlegelnie kell.Döntenie kell, hogy támogassa-e ezt a lépést, vagypedig elutasítsa. Probléma ebben a kérdésben az,hogy a pszichiátriai gondozóktól éppen azt igény-lik, hogy azt írja le: az illetõ teljesen és véglegesenstb. nem képes a cselekvésre, a belátási képességeteljesen hiányzik. Ezzel a kéréssel indítanak, eztigénylik, és itt kerül aztán az igazságügyi

pszichiáter is ellentmondásba. Szó sincs róla, hogyez legyen a mérlegelésnek az alapja, a mérlegelés-nek az alapja lényegében az, hogy egyáltalán szük-ség van-e a gondnokság alá helyezésére, vagy sem.Itt fõleg a Gombos Gábor által fölvetett skizofrénbetegeknél merül fel ennek a nagyon alapos figye-lembevétele. A kérdés nemcsak orvosi oldalrólmerül föl. A bíróasszony hívta fel a figyelmet, hogyvizsgálni kell, egyáltalán van-e olyan ügye abetegnek, ami miatt szükség van a gondnokság aláhelyezésre. Tulajdonképpen csak ott van szükség,ahol az illetõ egyén jogvédelmet igényel. Egyéb-ként miért? Kell, hogy legyen valami olyan peresügye, amelyben jogvédelmet igényel.

Hogy a gondnokság szükségességének megítélésé-ben milyen problémák merülnek fel? Sok-sok évvelezelõtt sorozatban érkeztek véleményezésre azt hi-szem Nógrád megyébõl olyan esetek, amikor vala-ki egy bipoláris kórképpel, amirõl mindenki tudja,hogy 1 hónap, 2 hónap, 3 hónap alatt lezajlik, a kli-nikai felvétellel párhuzamosan szépen megindítot-ták a gondnokság alá helyezését. Ami természetesenúgy nézett ki a szakértõi véleményi idején, hogy ottállt egy egészséges ember, akinek ugyan megvolt aza lehetõsége, hogy 1 év, 2 év vagy 5 év múlva megintdepresszióssá válik, de minden másban tökéletesenjogképes valaki volt. Na most azt hitte az ember,hogy ez most már végleg elmúlott és itt már 15-20éve ilyen dolog nem történik. Hát megtörtént, egyévvel ezelõtt az egészségügyi törvénynek a módosí-tása során. Elõírták, hogy a kötelezõ gyógykezelésindokoltságáról döntõ bírónak kezdeményezniekell a gyámhatóságnál a gondnokság alá helyezésmegindítását, amennyiben a beteg cselekvõképte-len. Természetes, hogy az a beteg, akit felülvizsgál-nak a sürgõs felvétel alkalmával, az egy akut állapot-ban, veszélyeztetõ állapotban történik, tehát biztos,hogy abban az idõszakban cselekvõképtelen. Ezegyértelmû. Ez az állapot azonban nem azonos a


30

Hozzászólások

gondnokság alá helyezésre alapot adó cselekvõkép-telenséggel. Helyesebb lett volna a kettõ összekeve-résének elkerülésére az egészségügyi törvényben abelátási vagy döntési képességet használni. Ponto-san Gyõr megyében történt, hogy minden beteg-nek, aki a kórházban orvosi felülvizsgálatra került,elküldték a papírját, és megindították ellene a gond-nokság alá helyezési eljárást. Tökéletesen feleslege-sen, egészen egyszerûen azért, mert az illetõ 1 hó-napig vagy 2 hónapig beteg volt, utána meggyógyultés rendben volt. Ezt sikerült eliminálni, csak példa-ként hoztam föl arra, hogy nagyon oda kell figyelnia szükségesség kérdésére.

A harmadik kérdés, amit hangsúlyozni szeretnék, azaz, hogy nagyon-nagyon oda kell figyelni a garanci-ális intézkedésekre. Ha elolvassuk a hatályos tör-vényt, ott is találunk szabályokat arra nézve, hogy mimindent tehet meg maga az illetõ egyén akkor, hacselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt van,mégis ezeket a rendelkezéseket sorra megszegik.Teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy köthet meg-határozott szerzõdéseket, a pénzével saját maga gaz-dálkodhat stb., és ez természetesen azután a tör-vénytelenségek egész sorát vonja maga után. Én eztnagyon lényegesnek tartom, mert ezeknek a garan-ciális intézkedéseknek döntõ jelentõsége van. Hiábafogalmazza meg még pontosabban, még precízeb-ben, még körülírtabban a törvény, hogy mik a feltét-elei a gondnokság alá helyezésnek, jogtalanságok ittis történhetnek természetesen, de döntõen a megva-lósításnak az okán. Dallos Judit fölvetéséhez csatla-koznék, hogy ne kelljen, ne lehessen szociális kérdé-seket a gondnokság alá helyezéssel megoldani. Vol-tam több olyan konferencián, ahol ez a kérdés szóbakerült. Emlékszem egy esetre, amikor egy ápolásiprobléma miatt akartak valakit gondnokság alá he-lyezni. Az illetõ egyén ellátásra szorult, kellett volnavalakit kijelölni arra, hogy õt szépen fürdesse, tisztá-ban tartsa, ellássa, ehelyett a szakértõt óhajtották ar-ra kényszeríteni, hogy adjon egy olyan jellegû véle-ményt, ami a gondnokság alá helyezést meg-alapozza. Az ilyen természetû ügyeket le kell válasz-

tani a gondnokság témakörérõl. A gondnokság aláhelyezés célja a jogvédelem, és nem a szociális ügyekelintézésére szolgál.

DR. KUNCZ ELEMÉR (PSZICHIÁTER,IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTÕ)

Elõször arról a bizonyos szakorvosi bizonyítványról,amit a gyámhatóság megkövetel. Aki pszichiáter ésszakértõ, az két ember. Egyfelõl klinikus, aki kezelia beteget, és a beteg visszajön hozzá, ugyanúgy, mintahogy a gyámhatóság is, hosszútávon észleli a bete-get. Másfelõl ha szakértõként dolgozik, akkor egy-szer vagy kétszer látja a beteget, megvizsgálja, ad egyvéleményt, úgy, mint a bírónõ, állást foglal. Ez a ket-tõsség szerencsére ugyanarra a betegre nem is vo-natkozhat, mert a kezelõorvos és az igazságügyiszakértõ különbözõ személy kell legyen. De rámu-tat arra, hogy két oldalról látjuk a dolgokat. Azt a bi-zonyos szakorvosi bizonyítványt, amit a gyámható-ság kér tõlünk, magam is sokszor fogcsikorgatvakénytelen voltam kiállítani, mert egy gyógyulóbanlévõ betegrõl volt szó. Ha volt is olyan ügye – hang-súlyozom, ez egy rendkívül lényeges dolog –, amimiatt a gondnokság alá helyezés esetleg indokolt le-hetett volna, akkor is inkább egy eseti gondnok jö-hetett volna szóba. Hiszen az eseti gondnok az, akitegy ügyre vonatkozóan neveznek ki. Érdekes mó-don a gyámhatóságok, akikkel nekem kapcsolatomvolt, ezt az intézményt nem szerették, és kizárólagaz ideiglenes gondnokság címû fejezetet használták.Ebbõl ered, hogy le kell írnom egy gyógyulóban lé-võ betegrõl, hogy állandó jelleggel, azaz véglegesenhiányzik a cselekvõképessége. Ez teljes képtelenség.De muszáj ezt leírni, mert az ideiglenes gondnok-nak van teljes hatásköre – ahogy azt mondta is agyámhatóság képviselõje –, tehát ez alatt az 1 év alattmindent csinálhat azért, mert õ az ideiglenes gond-noka. Az 1 év leteltével ez megszûnik, de addigramár más folyamatok lépnek életbe. Most ezt a bizo-nyítványt a klinikus kénytelen kiállítani. Többszörmegpróbáltuk azt leírni, hogy a beteg olyan állapot-ban van, hogy gondnokság alá helyezése indokolt

Hozzászólások

31

lenne, ennek fokát azonban igazságügyi szakértõ hi-vatott megállapítani. Ez nem volt jó, természetsze-rûleg, hallottuk, hogy miért nem. Úgyhogy ez egykényszerhelyzet, amiben az ember nem szívesenvan benne, és nem szívesen megy bele.

Mint a gondnoksági eljárás során kirendelt szakér-tõ, szembetalálkozom azokkal a véleményekkel,amelyeket a klinikus adott az eljárás indítványozá-sakor. Ez az elsõ, amit ilyen értelemben nem veszekfigyelembe, hanem azt veszem figyelembe, hogymit ír le az érintett betegségérõl. Sõt, ez rendszerintnem is elegendõ, beszerzem még külön a kórházki-vonatot vagy a zárójelentést is. Tehát mint szakértõ,egy részletesebb felvilágosítást kérek a klinikustól abeteg állapotára vonatkozóan, és így teszem le a vé-leményt. Sajnálatos módon – a bírónõnek monda-nám ezt – mi nem tudunk másra válaszolni, mintamit kérdeznek tõlünk. Ez egy alapvetõ szakértõiszabály, hogyha azt kérdezik tõlünk, hogy az ügyeiviteléhez szükséges stb., nem mondom végig, akkorén csak ezt tudom visszamondani, hogy igenis, azügyei viteléhez ilyen és ilyen az állapota.

Csatlakoznék Huszár Ilona felvetéséhez a sürgõskórházi felvételnél történõ szakértés kérdésében.Az egészségügyi törvénynek arra a szabályára gon-dolok, amely kimondja, hogy a kezelés szükséges-ségét vizsgáló szakértõnek egyidejûleg nyilatkozniakéne arról is, hogy cselekvõképes-e a beteg. Mertha nem az, akkor automatikusan megy a gyámha-tósághoz értesítés. Abban a bizonyos gyõri ügybenértekezlet hívtak egybe, a gyámhatóság, bíróság,ügyészség képviselõje jelen volt. Magam is ott vol-tam és véleményünket elõadtuk, majd írásban,szakmai hírként is megjelentettük, hogy ügyelje-nek a szakértõk arra, hogy ügyesen válaszoljanakebben a helyzetben. A Ptk.-ban az van, hogy akkorhelyeznek valakit cselekvõképességet kizáró gond-nokság alá, ha teljesen és véglegesen elveszítettebelátóképességét. Ha egy akut betegrõl van szó, ír-ják le, hogy teljesen elveszítette a belátóképességét,de ez az állapot nem végleges. Ebben a pillanatban

meg van fúrva a gondnokság alá helyezés, mert aPtk. 17. paragrafusa szerint az ilyen beteg gond-nokság alá helyezés nélkül is cselekvõképtelennekszámít addig, ameddig ilyen állapotban van.

A cselekvõképes ügycsoportok kérdésérõl szeret-nék még szólni. Teljesen egyetértek azokkal, akikazt mondták, hogy ez képtelenség. A törvényjavas-latban föl van sorolva tizenegy ügycsoport, amely-re nézve a bíróság megállapíthatja, hogy a gond-nokság alá helyezett cselekvõképes. De mivel azthangsúlyozzák, hogy így „különösen”, tehát ez aztjelenti, hogy a végtelenségig szaporítható a szá-muk. Sokkal egyszerûbb lenne azt meghatározni,hogy milyen ügycsoportokra nézve nem cselekvõ-képes az érintett. Gondoljunk arra, azokra a bete-gekre, akik az úgynevezett perlekedési téboly ne-vén szerepelnek, akikkel a pszichiáter találkozik alegritkábban, mert õk a hatóságokat nyaggatják éj-jel és nappal, levelekkel és telefonon át. Ezeket azembereket egyetlen egy helyen kellene korlátozni,hogy pert ne indíthassanak. Minden egyebet tud-nak csinálni. A napokban vizsgáltam szakértõkéntegy ilyen hölgyet, aki nem is mondom, hogy hánykilós aktát hozott magával, de megnyugtatott, ha ezkevés, akkor még otthon van egy csomó. Én márismerve a tervezetet, ráírtam – mivel jelenlegMagyarországon más mód nem áll rendelkezésem-re –, hogy a beteg állapota a jelenleg fennálló tör-vények értelmében nem éri el azt a bizonyos nagymértéket, tehát értsen belõle a bíróság, hogy sem-mi oka nem volt egyébként korlátozni ezt a bizo-nyos hölgyet. Sajnálatos módon a szokás eddig azvolt, hogy az ilyen betegeket korlátozó gondnokságalá szoktuk helyezni, azért, hogy próbáljuk meg-akadályozni a további perek keletkezését.

Az intézetben történõ megfigyelés, az egy szükség-szerû rossz lesz. Valószínû, hogy kell, mert voltnagyon sok olyan polgári eset, ahol egyszerûenazért szûnt meg az eljárás, mert a beteg nem volthajlandó bemenni. Holott beteg volt, de bevitetnirendõrrel nem lehetett, vizsgálatra elõállítani nem


32

lehetett. Most hogyha megfigyelés ilyen formábanlesz, én nem tudom, hogy mi lesz az eredménye,de ki kell próbálni.

PELLE ANDREA (ÜGYVÉD, A TÁRSASÁGA SZABADSÁGJOGOKÉRT ÜGYVIVÕJE):

A TASZ jogsegélyszolgálatán elvállaljuk gond-nokság alá helyezési ügyekben az alperesek jogiképviseletét, így nekünk is van tapasztalatunk aperes gyakorlatról. Néhány esetet már a jogerõsítéletig végigkísértünk, illetve jelenleg isfolyamatban van több gondnokság alá helyezésieljárás, amelyben mi látjuk el az alperes jogiképviseletét. Az eddig szerzett tapasztalatokalapján, azt hiszem, bátran ki merem jelenteni,hogy azokban a perekben, ahol csak ügygondnokképviseli az alperes jogait, gyakorlatilagjogvédelemrõl nincsen szó. Ezek az eljárásoktipikusan úgy zajlanak, ahogy azt Dallos Judit iselmondta, hogy egy rövid tárgyalás az elején, utánaegy szakértõi vizsgálat, amely az esetek 99 %-ábana kereseti kérelemmel megegyezõ gondnokságifokozatot tart indokoltnak. Ezt követõen az újabbtárgyaláson kihirdetik az ítéletet. Különösebbbizonyítást ezen kívül nem szoktak felvenni.

Azonban olyan esetekben, amikor jogi képviselõ állaz alperes mellett, a bizonyítás alaposabb,kiterjedtebb. Soha nem egyetlen tárgyaláson dõl elaz alperes jogképességének a sorsa, hanem a bíró -nyilván az indítványok alapján is - megpróbáljaminél körültekintõbben, minél részletesebbenfeltárni az alperes életviszonyait, és sok esetbennem a kereseti kérelemmel egyezõ gondnokságifokozatot állapít meg. Sõt, olyan is elõfordul, hogyegyáltalán nem ad helyt a felperes keresetének,vagyis nem helyezi gondnokság alá az alperest.Érdemi jogi képviselet mellett így zajlanak ezek azügyek, ez is mutatja, mekkora nagy hibalehetõségvan azokban az esetekben, amikor egy formáliseljárás alapján kerül valaki gondnokság alá. Amikorelõfordulhat, hogy valakinek egy körülbelül 10-15

perces elmeorvos-szakértõi vizsgálat eldöntheti ahátralévõ sorsát, hiszen a néhány perces vizsgálatnyomán kialakított vélemény az érintett számára ajoghalált eredményezi.

REGÁSZ ALAJOSNÉ (A FERENCVÁROSIGYÁMHIVATAL VEZETÕJE)

Szabó Péter úrtól kérdezném, hogy mit tesz akkor apszichiáter, amikor nem szerepel a beteg a nyilván-tartásában. Ugyanis nekünk egyre több a problé-mánk azzal, hogy a beteg nem szerepel a pszichiát-riai gondozó nyilvántartásában, és kérésünkre nemszakvéleményt kapunk, csak ennek a ténynek a köz-lését. Ami azt jelenti, hogy miután nekünk taxatívefel van sorolva, hogy a perindításhoz csatolnunk kel-lene a szakvéleményt, nem tudjuk. Csak azt kapjuk,hogy nem szerepel a nyilvántartásban. Az ideggon-dozó azt mondja, hogy õ nem mehet ki a beteghez– nem is megy ki –, és õ nem is hívja be a beteget.

A másik észrevételem az ötévenkénti felülvizsgá-latokra vonatkozik. Bizonyára a bírónõ tudja a leg-jobban, hogy nagyon sok olyan beteg van, aki egy-szerûen fél a bíróságtól. Hogy ötévente odarángas-sák a bíróságra ezeket az akár korlátozottan cselek-võképes embereket, én ezzel nem értek egyet. In-kább olyan megoldást látnék szívesen, hogy kérnikellene elõtte egy szakvéleményt, és ha a szakvéle-mény alátámasztja azt, hogy a fokozathoz, amilyengondnokság alá helyezték, ahhoz képest van elté-rés, csak akkor kelljen pert indítani. Egyrészt ke-vésbé terhelné a bíróságokat ez a módszer, más-részt meg nem kellene feleslegesen olyan betege-ket oda vinni, akiket kizáró gondnokság alá helyez-tek, és magatehetetlen betegek. Az orvos nagyjábólel tudja dönteni, hogy egyáltalán van-e valamilyenváltozás a fokozatban. A korlátozás terén én is azttartanám jónak, hogy azt kellene meghatározni, miaz, amiben korlátozni kell az érintett személyt.Ugyanis nagyon sokszor fordul elõ az, hogy azértkell valakit gondnokság alá helyezni, mert mond-juk, nem tudja beosztani a pénzét.

Hozzászólások

33

BODOR GYÖRGY (IGAZSÁGÜGYIORVOSSZAKÉRTÕ)

A tervezett törvényi változtatások az igazságszol-gáltatás mûködését tovább terhelik, és kérdés az,hogy hány szakértõnek kéne lenni ebben az or-szágban ezeknek az ügyeknek a megoldására. Tízévvel ezelõtt, amikor arról volt szó, hogy bíróságszáll ki a pszichiátriai osztályokra és nemcsak a szo-kásos bírói szemle zajlik majd, akkor magam ismegsértõdtem. Egészen más hatáskörrel jelennekmeg az igazságszolgáltatás, illetve a bíróság képvi-selõi egy elmeosztályon, ami szerintem egy szak-mai kompetenciába tartozó dolog, dehát a jogalko-tó így látja biztonságosnak. Nem tudom, hogy abelgyógyászaton miért nem mûködik ez így. Apu-kámat nemrégen operálták meg, a kutya se világo-sított fel arról, hogy milyen szövõdmények lesz-nek, és az történt, hogy gyógyszeresen ellátva éskábán aláírt egy papírt, hogy az invazív vizsgálatbabeleegyezik. Azt is aláírta, hogy elfogadta ezt a ke-zelést és a kockázattal is tisztában van, amirõl én aztgondolom, hogy nem biztos, hogy tisztában voltvele. Túlélte, úgyhogy nincs gond.

Nem tudom, hogyan lehet majd ezt a differenciáltelbírálást megoldani – a bíróságon, vagy valaholmásutt –, de az intézménynek ez a fajta felaprózásaigen fontos feladat lesz. Szükség van arra, hogy kü-lönbözõ lényeges kérdésekben differenciálni tud-juk. Már csak azért is, mert a visszaélés nemcsak azigazságszolgáltatás, nemcsak a pszichiáterek részé-rõl, és nemcsak a 15 perces vizsgálatok miatt lehet-séges. (Ez utóbbi megállapítást, hogy a vizsgálatoktizenöt percig tartanak, én is visszautasítom.) Énazt látom, hogy a betegek részérõl is van visszaélés.Éppen nemrég vizsgáltam egy urat, aki debilitás ésszemélyiségzavar – mindkettõ a tankönyv szerint akorlátozott gondnokság alá se való eset– korlátozott gondnokság alatt lévén, eladta a laká-sát. Felvette a pénzt, elnyaralta, majd azt mondta,hogy õ gondnokság alatt állt és visszakér mindent.Ha azt mondom, hogy õ cselekvõképes volt, mert

átlátta a szerzõdés lényegét, akkor már eleve megvagyok fenyegetve a gondnoka által, aki a testvére,hogy hogyan fog engem feljelenteni, mint aki azigazság ellen teszek. Tehát én azt gondolom, hogyrengeteg olyan konfliktus van, amelyet mindkét félmeghallgatásával kellene megpróbálni rendezni.Vannak betegek, akik rászorulnának, hogy gond-nokság alá kerüljenek, illetve nem betegek, akikgondnokság alatt vannak, továbbá a szociális szféra,aki gondnokság alá akarja helyezni a beteget, hogyvalamit csinálhasson vele. Ezekben a helyzetekben,akár valamiféle civil szervezet közvetítésével is, meglehetne kísérelni a konfliktusok feloldását, akkorkevesebb pert kellene vinni a bíróságokon.

TAKÁCS ILONA (MEGYEI GYÁMHIVATAL)

Gyámhivatalban dolgozom, de nem szívesen mon-dom, mert én nem tudom ilyen hivatali szemmelnézni, ahogy itt a kollégák tekintették ezt a kérdést.Én a felülvizsgálat kapcsán éreztem úgy, hogy nemtudom ezt szó nélkül hagyni. Számomra teljesen ér-telmetlen dolog a felülvizsgálat. Megmondom,hogy miért. Mert hogy a gondnokság alá helyezettbeteg az mindvégig perképességgel rendelkezik ab-ban a tekintetben, hogy bármikor pert indíthat agondnokság megszüntetésére. Következésképpen ittnem ez a probléma. Itt az a probléma, hogy a betegerrõl a jogáról nem tud. Nem kell rutinszerû felül-vizsgálatokat tartani, mert az a beteg számára gya-korlatilag megkérdõjelezi az egész eljárás eredmé-nyességét, pontosan a tömeges felülvizsgálatokbóleredõen. Az eljáró intézményeknek kellene gondos-kodni arról, hogy a beteg legyen tisztában a jogaival.Amikor a gondnokság alá helyezés megtörténik, abeteget tessék fölvilágosítani arról, hogy õvele mostmi történt. Õ milyen jogokkal rendelkezik, mibenvan korlátozva és mi az, ami a számára mindvégigmegmarad. Tudom, hogy ez kellemetlen is lehet,mert pont annak, akit a perlekedése végett helyez-nek gondnokság alá, egybõl megmondjuk, hogy in-díthat pert a gondnokság megszüntetésére. De ilyenesetbõl kevés van. Értelmetlen a rutin-felülvizsgálat,


34

mert a gondnokság megszüntetésének eddig is meg-volt a lehetõsége, és ennek kezdeményezésére min-den beteg föl volt jogosítva, és ezután is föl lesz jo-gosítva. Csak meg kellene, mondjuk nekik. Ez azegyik gondom a tervezettel.

A másik kérdésem az volna, hogy a nagy jogelvek-ben le van szögezve ugye, hogy alkotmányos jogokatcsak bíróság korlátozzon. Én azt gondolom, hogy ezelfogadható, amennyiben ez olyan menynyiségûügy, ami valójában és tényleg indokolt. Hogy a bírószabadon mérlegelje az ügyet, ne feltétlenül kösse õtbármilyen szakértõi vélemény. Én csak azt az egyetnem értem, hogy miért kétféle szakértõi véleményjelenik itt meg. Megjelenik az egészségügy oldala,megjelenik a jogi oldala, és a kettõ között, ami való-jában az adott betegnek a képességét meghatározza,meg kéne jelenjen egyfajta szociális prognózis. Aznincsen. Hogyan fogja tudni meghatározni akár abíró, vagy akár az elmeorvos-szakértõ, hogy az adottbeteget milyen jogaiban lehet korlátozni, és milyenjogát lehet meghagyni akkor, ha nem gondolja aztvégig egy arra képzett szakember, hogy az adott be-tegnek milyen szociális támogatásokkal, milyen ellá-tórendszerben, milyen segítségre van szüksége. Ez-zel összefüggésben milyen jogait kellene meghagy-ni, és egyáltalán milyen jogainak az érvényesítésérelesz õneki magának módja.

HÍDVÉGINÉ ADORJÁN LÍVIA

Ha valakit cselekvõképtelenség miatt kizáró gond-nokság alá helyeznek, a perbeli képességei – kizáró-lag abban a perben, ami a gondnokság megszünte-tésére irányul – megmaradnak, ez igaz. A dologugyanakkor teljesen illuzórikus. Nem ismerekegyetlen olyan ügyet sem, amikor kizáró gondnok-ság alatt álló pert indított volna a gondnoksága meg-szüntetésére. Arra komolyan nem gondolhatunk,hogy egy eldugott kis intézményben elhelyezett tel-jesen cselekvõképtelen beteg bemegy a bíróságra,ahová mi cselekvõképesek is nehezen megyünk be,és saját maga megindítja az eljárást. Akkor, amikor

erre intézményes rendszer még nincs, tehát nincshova fordulnia, nem tudják ilyen körülmények kö-zött a megszüntetést kezdeményezni.

Ezzel szemben a felülvizsgálat nem ilyen dolog.Elõször is nem formális, mert ha formális lenne,akkor az egésznek nem volna semmi értelme. Atörvénytervezet teljesen eurokomform a felülvizs-gálatok vonatkozásában. Egybevetettem a belga,német, holland, francia megoldásokkal, mindenüttszerepel a felülvizsgálat. Másodszor, az eljárás a be-teg számára nem sértõ, megérteti vele, hogy agondnokság nem feltétlen élete végéig tart. Jogilagkínálunk segítséget neki az ügye felülvizsgálatában,pszichiáterek és bírók bevonásával. Egyetértek az-zal, hogy jelenleg a bíróság az a független szervezet,amely ezt az eljárást le tudja folytatni.

DR. PETÕ KATALIN(PSZICHIÁTER, A VIII. KERÜLETIPSZICHIÁTRIAI GONDOZÓ VEZETÕJE)

A rendezvényre a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fó-rum pszichiáter tagjaként kaptam meghívást. Hi-hetetlen érdeklõdéssel vártam ezt a tanácskozást,elsõsorban tanulni jöttem, fõleg a délelõtti szekci-óba, és ez a tanulási igényem itt kiderült, hogy tel-jesen megalapozott. Sajnos azt, hogy mit lehet, ésmit nem, azt nemcsak a korlátozott vagy kizárógondnokság alatt levõ beteg nem tudja, hanem mipszichiáterek sem. Egy csomó dolgot nem tudunk,nem kapunk róla tájékoztatást, nincs eligazítás,nincs róla szóróanyag, nincs róla semmi. Kiderültitt az is, hogy a gyámhatóság képviselõi is egy cso-mó dolgot nem tudnak.

Az egyik ilyen fontos kérdés számunkra, hogy ki in-díthatja el a gondnokság alá helyezést, ki kezdemé-nyezheti, hogy az illetõ személyt pszichiátriaivizsgálatnak vessék alá. Mert ezen a téren sokprobléma adódik. Azzal a problémával, amit a IX.kerületi gyámhatósági kolleganõ elmondott, a Fõ-városi Pszichiátriai Gondozók Egyesületének

Hozzászólások

35

vezetõjeként találkoztam. A pszichiáterek azzal for-dultak hozzám, hogy mi történjen olyan esetekben,amikor teljesen ismeretlen betegrõl a gyámhatóság-tól kapják sorozatban a megkereséseket. Mi a köte-lességük ilyen helyzetben. Magam is azt szoktamírni, hogy az illetõ személy nem szerepel nyilván-tartásunkban, de én azt a mondatot is hozzá szok-tam tenni, hogy amennyiben a T. Gyámhatóságnakvan olyan információja, ami indokolttá teszi a pszi-chiátriai vizsgálatot, azt kérem, közölje velem. Illet-ve javaslom, hogy lépjen kapcsolatba a háziorvossal,mert ily módon is megindulhat valami az ügyben.

Én ezt a kérdést nagyon fontosnak tartom, és re-mélem, hogy nem veszik idõhúzásnak, hogy el-mondom, miért. Miközben a betegek személyisé-gi jogait igyekszünk maximálisan figyelembevenni a pszichiátriai kezelés szempontjából – mi-kor kezelhetjük, mikor nem, mikor akaratával,mikor akarata ellenére –, akkor a gyámhatóságnakcsak az nem tehet bejelentést, aki nem akar. Ne-kem bizony millió olyan ügyem van, amikor ki-derül, hogy még csak nem is férj, feleség, anyós –bár ez is nagyon gyakori –, hanem mondjuk egylakóközösség, egy ház aláírja, hogy az illetõ sze-mély rendetlen, piszkos, kiabál, részegeskedik.Emiatt bejelentést tesz a gyámhatósághoz, és ak-kor én a gyámhatóságtól megkapom a megkere-sést. Ha vállalnám ezt a nemes feladatot, amitnem vállalok, akkor az a beteg, aki nem is beteg,nálunk abban a pillanatban nyilvántartásba kerül-ne, és egy karrier elindulhatna. Ezért gondolom,hogy ez borzasztóan fontos kérdés.

A tanácskozás címére utalva, ne csak azon gondol-kozzunk, hogy a beteg miben kompetens, hanemazon is, hogy mi, szakemberek vagy hatóságok, mi-ben vagyunk kompetensek. Azt is meg kell monda-nom, hogy én nagyon megértem a gyámhatóságnakaz álláspontját, hiszen magunk is kerülünk sokszorabba a helyzetbe, hogy olyan nagy a nyomás ránk,hogy csináljunk már valamit, hogy akkor az embermegpróbálja tovább passzolni ezt a feladatot.

A következõ, amit fölvetnék, a gondnokság foko-zatának megváltoztatása. Van egy csomó olyaneset, amikor a beteg vagy a gondnoka mérsékelniszeretné a gondnokság alá helyezést, vagy esetlegmegszüntetni. Nem kapunk egyértelmû eligazí-tást arra nézve, hogy hogyan kell. Ki azt mondja,hogy a beteg indítsa, ki azt mondja, hogy én indít-sam, körbe-körbe karikába megy az egész dolog,most is éppen van ilyen ügyem.

A kórházi megfigyelés kérdéséhez. Ha én jól ér-tem, arról van szó, hogy azt a beteget, aki valamimiatt nem hagyja magát megvizsgálni, azt ugyenekem kell majd a kórházba beutalni. Kapok egypapírt, végzést, hogy utaljam be kórházba, azutánmajd a kórház értesíti a szakembert, és akkor azmajd kimegy az osztályra a beteget megvizsgálni.Hát egy: nem utalhatom be, mert akarata ellenérecsak akkor utalhatom be, ha közvetlenül veszé-lyeztetõ állapotban van. Kettõ: ki fogja megfigyel-ni õt azon a pszichiátriai osztályon? Ugyanis õ aterületileg illetékes pszichiátriai osztályra kerül,ahol nincs ott az, aki hivatalból megvizsgálhatja.Mert az a szakértõ oda kell, menjen az osztályra,és bizony ugyanúgy csak egyszer vagy legfeljebbkétszer fogja látni a beteget. Legalábbis a napi gya-korlat az ezt mutatja.

A következõ és az utolsó, amit mondanék, agondnok személyére vonatkozik. Ki legyen agondnok, ez az én régi vesszõparipám. Amennyi-ben ugyanis a gondnokság intézményét megakarjuk reformálni, akkor ezt mindjárt az elején,ennél a kérdésnél kell elkezdeni. Addig, amígmajdnem akárki lehet gondnok, amíg a gondnokikinevezést nem kötik semmilyen végzettséghez,képzettséghez, addig bizony változást nemremélhetünk e téren. Addig elõfordul, amitmindenki pontosan tud, aki ilyen ügyekkelfoglalkozik, hogy sokszor teljesen alkalmatlangondnokokkal kell tárgyalnunk a betegünkügyeirõl. Egy gondnokra pedig nem tíz beteg jut,hanem annak sokszorosa.


36

II. Milyen változásokvárhatók a PolgáriTörvénykönyv reformjától?

Magam is köszönettel kezdem, mert hasznosnaktartom, hogy a TASZ egy asztalhoz ültette azokat,akiknek errõl a kérdéskörrõl mondanivalójuk le-het. Mi, akik az Igazságügyi Minisztériumban atörvény elõkészítésén dolgoztunk, magunk is többalkalommal szerveztünk hasonló fórumokat. Amai vita talán az eddigi rendezvényeknél is kedve-zõbb alkalmat teremt arra, hogy több terület szak-embereinek, több szempontból sikerüljön megvi-lágítania a kérdést. Ugyanakkor a törvénytervezetvitája már zajlik a Parlamentben, ez pedig szûkíti ajogszabály elõkészítõinek mozgásterét.

Mivel a kompetencia a mai tanácskozás központikérdése, a saját kompetenciámról e kérdéskörbenannyit, hogy kodifikátor vagyok, az Igazságügyi Mi-nisztériumban jelenleg ezzel a területtel foglalko-zom. Korábban évekig bíróként dolgoztam, és na-gyon sok gondnoksági pert is tárgyaltam. Még kez-dõ bíróként úgynevezett felülvizsgálati eljárásokrajártam ki pszichiátriai intézményekbe, ahol pozitívés negatív tapasztalatokat egyaránt szereztem. Az el-múlt években többször vettem részt olyan fórumo-kon, amelyet olyan érdekvédõ csoportok tartottak,akik sérült emberekkel foglalkoznak, és ezen alkal-makkor is sok impulzus ért. Így amikor egy kérdés-ben kialakítom a magam álláspontját, mindezek atapasztalatok formálják véleményemet.

Rátérve magára a jogalkotás folyamatára. Az elõ-készítõ munka még 1998-ban kezdõdött. Addigramár elég sok tapasztalat gyûlt nálunk össze ahhoz,hogy elérkezettnek lássuk az idõt a gondnokságújraszabályozásának elõkészítésére. Bár idõköz-ben megkezdõdtek a Polgári Törvénykönyv átfo-gó felülvizsgálatának munkálatai, úgy éreztük,hogy ez a kérdéskör, miután meglehetõsen intakt,

önmagában is szabályozható. Mindenképpen cél-szerûnek látszott a cselekvõképességet érintõ sza-bályok kidolgozását elõbbre venni, hiszen máigbizonytalan, hogy mikor lesz elfogadott törvényaz új Ptk. tervezetébõl.

Az impulzusokat részben a bírói gyakorlatból me-rítettük, részben az elmúlt években egyre inkább ahangukat hallató érdekvédelmi civil szervezetektõlis kaptunk jelzéseket. Az állampolgári jogok or-szággyûlési biztosa és az adatvédelmi biztos is többesetben megkeresett minket a cselekvõképességproblémakörébe tartozó ügyekben. Mindenkép-pen elérkezettnek látszott tehát az idõ a munkamegkezdéséhez.

Elõször egy problematika készült – a kérdésfelveté-sek szintjén –, amit viszonylag széles körben meg-szondáztattunk. Akkor még nem ismerhettük azEurópa Tanácsnak a témába vágó ajánlását, amelyet1999. február 23-án fogadtak el. Utóbb örömmelészleltük, hogy amilyen úton elindultunk és ami-lyen kérdéseket feltettünk, azok nagymértékbenegybevágtak az Európai Tanács ajánlásaival. Ez adokumentum a késõbbiekben egyik fontos kiindu-lópontja volt a szabályozás kidolgozásának. Máskülföldi példákat is megvizsgáltunk, így például azitt is említett német Polgári Törvénykönyvet, aminéhány kérdésben szintén megfontolandó példátkínált.

A szabályozás koncepcióját a kormány megtárgyal-ta, és ezzel az elõkészítési munka egy olyan sza-kaszba érkezett, amikor a koncepció tézisei megha-tározták a további jogalkotó munkát. Igyekeztünkmind a koncepció elkészítésénél, mind a törvény-javaslat tervezetének kidolgozásánál tényleg elég

Milyen változások várhatók a Polgári Törvénykönyv reformjától?

38

Makai Katalin1

A tervezet elõkészítõjének szemével

1 fõosztályvezetõ helyettes, Civilisztikai és Gazdasági Kodifikációs Fõosztály, Igazságügyi Minisztérium

széles körbõl információt, javaslatokat, észrevétele-ket gyûjteni. Az érdekeltek többször is megkaptákészrevételezésre ezeket az elképzeléseket: úgyszól-ván a teljes bírói kar, azon kívül azok az érdekvédõszervezetek, akik a látókörünkbe kerültek és azutolsó fázisban, már tervezet formájában, a gyám-hatóságok is. Más kérdés, hogy az elkészült terve-zettel nyilvánvalóan senki sem maradéktalanul elé-gedett, ez szinte törvényszerû, hiszen más-más ol-dalról közelítik meg az egyes szereplõk a kérdést.

A mai délelõtt is jó példa volt arra, hogy más-másaspektusból szemlélve, sokszor egymásnakmennyire ellentmondó következtetésekre jutnakaz egyes szereplõk. A saját helyzetébõl kiindulvamennyire mást érez fontosnak az egyik jelenlévõ,mint a másik, bár a végsõ cél azonos a gyámügyiszakembernek, a bírónak és az igazságügyiorvosszakértõnek egyaránt. De az bizonyos, hogya tervezett új szabályok elfogadásával egy jelentõselmozdulás történhet, ami azután további válto-zásokat indukálhat. Hiszen le kell szögeznünk,hogy ez a törvénytervezet csak a Polgári Tör-vénykönyvnek és a polgári eljárásjognak a vonat-kozó részét szabályozza újra. Ehhez természete-sen csatlakoznia kell majd további jogszabály-módosításoknak. Az máris bizonyos, hogy agyámhatósági eljárás szabályai felülvizsgálatra ke-rülnek, hiszen ez az egy végrehajtási rendeletevan a Ptk. e fejezetének.

Természetesen a szociális törvényt is több pontonmódosítani kell majd – nemcsak egy szakasz erejé-ig, ahogyan az a törvényjavaslat végén történt. Ha-sonlóképpen az egészségügyi törvénynek is módo-sulnia kell. Mi szerettük volna, hogy e módosításmár e törvényben megtörténjen, de a másik tárcaszakemberei még akkor nem érezték elérkezettnekrá az idõt. Így késõbbre halasztódott ez a módosí-tás, de semmiképp sem maradhat el, hiszen erre al-kotmánybírósági döntés is kötelezi a jogalkotót.Tehát ami eddig történt, ez a munkának csak egyszakasza. Kizárólag azokat a jogi kérdéseket szabá-

lyozza, amelyek a gondnokság alá helyezéssel ésannak jogkövetkezményeivel kapcsolatosak.

Fölmerült a mai délelõtt során, hogy szükség volnaolyan intézményekre, amelyek megelõzhetik, hogyvalakit gondnokság alá kelljen helyezni. Bizonyos,hogy ilyen gondozásra nagy szükség lenne. Azon-ban csak az érintett együttmûködésével lehetne ilymódon eredményt elérni. De ez az ellátás nem en-nek a törvénynek a tárgya. A törvényjavaslat azt azesetkört szabályozza, amikor a gondnokság alá he-lyezés szükségessé válik.

A délelõtti vita során többen elmondták – és énmaximálisan egyetértek velük –, hogy nem kellmindenkit gondnokság alá helyezni, akinek vala-milyen betegség vagy állapot folytán a belátási ké-pessége nem áll fenn maradéktalanul. Hozzáfûz-ném azonban, hogy amikor viszont szükséges,akkor ezeket az eljárásokat le kell folytatni. Mie-lõtt nekiláttunk volna a törvényjavaslat elõkészí-tésének, megnéztük, hány embert érint a gond-nokság alá helyezés. Pontos felmérést készítet-tünk, most azonban az egyszerûbb áttekintéskedvéért kerekítve ismertetem az adatokat. Jelen-leg 34.000 személy áll bíróság által hozott ítéletfolytán gondnokság alatt. 22.000 a cselekvõké-pességet kizáró gondnokság alatt állók száma,12.000 a korlátozottaké. Egy másik fontos adat:jelenleg összesen országosan 626 hivatásos gond-nok mûködik, és õk 10.860 személynek látják el agondnokságát. Ez az összes gondnokoltnak mint-egy egyharmada. És itt elõre ugrom egy vitatottkérdéshez: csökkentsük-e az egy gondnok általellátott gondnokoltak számát. A képviselõi indít-ványok között szerepel olyan javaslat, hogy maxi-máljuk tizenötben azoknak a személyeknek a szá-mát, akiket egy gondnok egyszerre elláthat. Ezhelyes törekvés, azonban a feltételek jelenlegnem adottak. Fontos lépés ugyanakkor, hogy a jö-võben a hivatásos gondnokoknak képzésben kellrészesülniük. A törvény végén szerepel az a fel-hatalmazás, hogy el kell készíteni a hivatásos

Makai Katalin: A tervezet elõkészítõjének szemével

39

gondnokok képzésére, képesítésére vonatkozóelõírásokat. Fontos ugyanis, hogy csak valóbankompetens személyek láthassanak el gondnokifeladatot. A jelenlegi szabály negyven fõben ma-ximálja azok számát, akiket egy gondnok elláthat.Korábban ez a szám esetenként egészen kirívóanmagas volt, és az emberi jogok országgyûlési biz-tosának közbelépése kellett ahhoz, hogy a negy-venben megszabott felsõ határ megszülessen.Már ez egy nagy elõrelépés volt, és egyik napról amásikra nyilvánvalóan nem lehet forradalmi vál-tozásokat hozni ezen a téren.

Azt is megnéztük, hogy hány per indul évente agondnokság alá helyezés iránt, és hány per a meg-szüntetés iránt. Ez nagyon fontos kérdés, errõl isszó volt. A számok önmagukban nem mondanaksokat, inkább arányokat mondok. A gondnokságalá helyezési perek számához viszonyítva, 5-10%-ban indul a gondnokság megszüntetése iránti per,és nyilvánvalóan nem feltétlen azokban az ügyek-ben, amelyekben kellene. Bár az elvi lehetõség agondnokság megszüntetésére valóban eddig isadott volt, megfigyelhetõ, hogy az eseteknek csak atöredékében indul megszüntetés iránti per. Eznyilvánvalóan nem elegendõ.

Az a 34.000 személy, aki jelenleg gondnokság alattáll, nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa. De ahogymár az elõbb is mondtam, nem is indokolt, hogy eza szám jelentõsen növekedjen. Nem kell minden-kit gondnokság alá helyezni, akinek a belátási ké-pessége valamilyen mértékben sérült, de az biztos,hogy a jelenleginél nagyobb számban lenne szük-ség erre a jogvédõ intézkedésre. Erre tekintettel ke-rült be a tervezetbe az a rendelkezés, hogy ameny-nyiben indokolt, és a hozzátartozó nem indítjameg a gondnokság alá helyezésre irányuló eljárást,akkor ez a gyámhatóság feladata lesz. Ne fordul-hasson elõ, hogy a hozzátartozó, nem szívesen vál-lalva a felperes szerepét, arra vár, hogy valaki mástegye meg ezt a lépést, s a végén senki nem kezde-ményezi az eljárást.

Most néhány olyan kérdésrõl, amelyeket én – talánszubjektíven – a legfontosabbnak érzek a törvényja-vaslatban. Engem mindig zavart, hogy a gondnok-ságra a gyámság szabályait kell alkalmazni. Tehátugyanazokat a rendelkezéseket, elõírásokat, mintamikor kiskorú gyermekrõl nem a szülõ gondosko-dik, hanem gyám. Ez volt az elsõ pont, ahol aztmondtuk, hogy ez tovább nem tartható. Teljesenmás az a személyi kör, akiket a szabályozás érint.Hiszen ha valaki 8 vagy 9 éves, természetes, hogynem hoz önálló döntéseket, mindenben a szülõdönt. Még egy 15 éves sem hozhat fajsúlyosabbkérdésekben egyedül döntést. De egészen más ahelyzet, ha valaki akár születésénél fogva, akár azélet késõbbi stádiumában jut olyan helyzetbe, hogybelátási képessége korlátozottsága, hiánya miatt jog-védelemre van szüksége. Az elõzõ kör homogé-nebb, a kiskorúak nagyjából hasonló belátási képes-séggel rendelkeznek. Hogyan lehetne velük azonosmódon kezelni a másik kört, ahol sokkal differenci-áltabb okok húzódnak meg a gondnokság alá helye-zés mögött, és a belátási képesség csökkentsége, hi-ánya igen különbözõ mértékû lehet. Elsõ lépéskénttehát a két kört külön kellett választani, más-másszabályokat kellett alkotni, még ha ezek a szabályoknéha értelemszerûen hasonlóak is.

A mindennapi életben a legtöbb problémát azokozta az azonos szabályozásnál, hogy ha gyámgondoskodik egy kiskorúról, akkor az õ feladata avagyoni ügyekben más célt szolgál, mint a gond-nokság alatt állók esetében a gondnok feladata.

A gyám feladata a kiskorú esetében az – és agyámhatóságnak ezt kell ellenõriznie –, hogy ha akiskorúnak valamilyen vagyona, jövedelme van,az lehetõleg maradjon meg, õrzõdjön meg addigaz idõpontig, amíg a gyermek nagykorúvá válvamaga gondoskodhat a szükségleteirõl. Magadönthet arról, hogy mire használja fel a megõr-zött vagyonát. Tehát itt valóban az a cél, hogylehetõleg megmaradjon az a tõke, amivel teljesjogúként rendelkezhet.


40

Ezzel szemben egy gondnokság alatt állónál nyil-vánvalóan nem lehet cél a vagyon megõrzése csakazért, hogy azt majd az örökösök használhassák fel.A vagyonnak – ha jó esetben van – arra kell szol-gálnia, hogy javítsa a gondokolt életminõségét, snem az a cél, hogy az anyagi erõforrások felhalmo-zódjanak és megõrzõdjenek. A gondnoknak ezek-bõl a forrásokból – természetesen ésszerû keretekközött – a gondnokolt kívánságait kell teljesítenie.

A következõ kérdés az arányosság kérdése, és itt is-mét utalnom kell az Európa Tanács ajánlására. Azönálló döntési jogkör korlátozásának arányosnakkell lennie a védendõ céllal, és a gondnokság csakaddig tarthat, ameddig feltétlenül szükséges. Ami-kor a törvényjavaslatba bekerült az az elõírás, hogya bíró, ahol erre mód kínálkozik, differenciáltan,ügykörök szerint rendelkezzen a cselekvõképességfenntartásáról, egy nagyon fontos szemléletváltásalapjait teremtettük meg. Nem biztos, hogy ennekalkalmazása kezdetben a bíróságoknak maradékta-lanul sikerülni fog, de hogy szemléletváltást idézelõ, abban biztos vagyok.

Az eredeti elképzelésünk az volt – a koncepciónk-ban még úgy is szerepelt –, hogy azokat a jogkörö-ket határozza meg a bíróság, ahol korlátozza azérintett személy cselekvõképességét. Utána ez át-fordult, ugyanis a Legfelsõbb Bíróság és az Orszá-gos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kifejezet-ten azt kérték a saját szakmai szempontjaik miatt,hogy ilyen formában kerüljön szabályozásra a dif-ferenciálás, ahogy a törvényjavaslatban jelenlegszerepel. Az indokuk az volt, hogy maga a bíróságieljárás, még ha a legkörültekintõbben zajlik is – atörvény szerint a bíró hivatalbóli bizonyítást is le-folytathat, egészen addig vizsgálódhat, amíg egyér-telmû meggyõzõdésre nem jut a helyes döntést il-letõen –, nem mindig vezet oda, hogy a bíró min-den jogterületet áttekintve tudja kiválasztani azokataz ügyköröket, ahol feltétlenül korlátozni szüksé-ges a döntési jogosultságot, szemben a többi ügy-körrel, ahol semmiféle korlátozásra nincsen

szükség. Az a félelem is munkált a bíró kollégák-ban, hogy ha egy olyan területen nem korlátozzákaz érintett cselekvõképességet, amirõl késõbb kide-rül, hogy szükséges lett volna, ez több problémátokozhat, mint az ellenkezõje.

Az ügykörök szerinti differenciált döntés mellettlegalább ilyen fontos kérdésnek tartom, hogy meg-jelent a cselekvõképességrõl hozott döntés idõsza-kos felülvizsgálatának jogintézménye. A törvény azérintett személy állapotát nem tekinti véglegesnek,hiszen abban javulás és sajnos rosszabbodás egy-aránt bekövetkezhet.

Az ügykörök kérdésére visszatérve, amellett, hogyáltalában nehéz kiemelni akár pro, akár kontra egy-egy területet, ne felejtsük el, hogy a szabályozáseleve sok kérdésben fenntartja a cselekvõképessé-get korlátozó gondnokság alá helyezés esetén adöntési autonómiát. Az önálló döntésre általában amindennapi életben nyílik lehetõség: számos sze-mélyi jogi kérdést érint, így a cselekvõképességetkorlátozó gondnokság alá helyezett házasságot köt-het, vagy közvégrendeletet készíttethet, a minden-napos élettel együtt járó szerzõdéseit megkötheti.Sõt, a korlátozottan cselekvõképes személy érvé-nyesen köthet nagyobb jelentõségû szerzõdéseketis, amennyiben azokból elõnye származik. Ezek-ben az ügyekben tehát mindenféle kontroll és tá-masz nélkül önállóan eljárhat.

Ide kapcsolódik még egy kérdés, amit fontosnaktartok, s eddig nem esett szó róla. A hatályos szabá-lyozás azt mondja, hogy a korlátozottan cselekvõ-képes személy maga tehet tulajdonképpen mindenterületen jognyilatkozatot a gondnoka elõzetes be-leegyezésével vagy utólagos hozzájárulásával, de agondnok minden kérdésben önállóan is eljárhatgondnokoltja helyett. Ezzel szemben az új szabá-lyozás azt mondja, hogy azokban a kérdésekben,ahol korlátozott a cselekvõképességed, nem dönt-het helyetted a gondnokod. Õ megadhatja az elõ-zetes hozzájárulást, utólagos beleegyezést, de te

Makai Katalin: A tervezet elõkészítõjének szemével

41

vagy az ügy ura, és igenis magadnak kell döntened.Elhangzott az egyik elõadásban, hogy ha huzamo-sabb ideig nem hozunk valakit döntési pozícióba,el is felejti azt, hogy hogyan kell dönteni.

Nagyon fontosnak tartom, amint már említettem,a felülvizsgálat jogintézményét. E felülvizsgálatotperes eljárásban kell majd lefolytatni. Ez az eljárásugyanis nem lehet formális, itt olyan új informáci-ókat kell a bíróság elé vinni, amelynek alapján dön-teni tud arról, hogy vagy megerõsíti, vagy meg-szünteti a korábbi státuszt. A kizáró gondnokságalatt állókra ez a rendelkezés nem vonatkozik, a be-nyújtott törvényjavaslat szerint ebben a körbennincs felülvizsgálat, csak kivételesen indokolt eset-ben. A tervezetnek ehhez a pontjához több képvi-selõ nyújtott be módosító indítványt. Az igazság-ügy támogat olyan módosítást, amely fõszabállyáteszi a felülvizsgálatot a cselekvõképességet kizárógondnokság esetén is. Amikor azonban a szakértõpéldául egy súlyos fokú értelmi fogyatékosnál aztmondja, hogy véglegesnek tekinthetõ az állapota,ilyen esetekben – kivételként – továbbra is mellõz-hetõnek tartjuk a felülvizsgálatot. Ilyenkor meg-maradna a régi út, tehát pert lehet indítani a gond-nokság megszüntetése iránt. Ellenkezõ esetben azegész bírósági eljárásnak a lényegét veszélyeztetnéaz, hogy 3 évenként vagy 5 évenként olyan sze-mélynek az ügyében lenne köteles a bíróság vizsgá-lódni, akinél egészen bizonyos, hogy nem várhatósemmiféle olyan pozitív változás, amely a kötelezõrendszerességû felülvizsgálatra alapot adna.

Befejezésként a gondnok személyével kapcsolatosúj szabályokról szeretnénk szólni. A jövõben

nyomatékos szerepet kap a gondnokolt a gondno-ka kiválasztásánál. Ez fontos követelmény, hiszenez olyan kapcsolat, amelynek alapvetõen bizalmonkell alapulnia. Mindenképpen célszerû, hogy az aszemély lássa el ezt a feladatot, akiben megbízik agondnokolt. Az új szabályozás az eddiginél diffe-renciáltabban szabja meg a gondnok tevékenysé-gét. A gondnok tevékenysége fölötti kontrollt egy-részt szigorítja, másrészt viszont nem teszi mecha-nikus kötelezettséggé a részletes elszámoltatást,amikor az nem indokolt. Nem kell évente tételeselszámolást adni a gondnoki tevékenységrõl akkor,amikor a gondnokoltnak nincsen vagyona, és acsaládja tartja õt el.

Összegzésül annyit, hogy az új szabályozás megíté-lésem szerint a jelenlegi merev és homogén rend-szerhez képest komoly váltást jelent. Az érdemiváltozás megteremtéséhez azonban több szereplõegyüttmûködésére van szükség. Természetesenpénz is kell, ezt magam sem vitatom, de legalábbolyan fontos az is, hogy olyan gyámügyesek, olyanszakértõk és olyan bírók mûködjenek közre ezek-ben az eljárásokban, akik a változtatásokat szüksé-gesnek tartják és támogatják. Akiknek valóban fon-tos, hogy ezen a téren elõbbre lépjünk. Éppen ezértörömmel mondhatom, hogy az a bírói kör ésgyámügyes kör, melyet az új szabályok elõkészíté-se során megkérdeztünk – tudván tudva, hogy a ja-vaslat megvalósulása esetén több munkájuk lesz,nehezebb és differenciáltabb döntés vár rájuk –szinte kivétel nélkül támogatták a reform irányát ésvállalták a többletfeladatokat. Az õ egyetértésük azén szememben az egyik legfontosabb garancia arra,hogy a törvény a kívánt változásokat el fogja érni.


42

Elöljáróban azt kell mondanom, hogy nem osztomMakai Katalinnak azt az álláspontját, hogy túl késõnvagyunk. Nem gondolom, hogy már eldõlt volna atörvénynek a sorsa. A törvényalkotás meneténekmég két szakasza elõttünk van: a bizottsági vita és arészletes vita. Ha az elõterjesztõ nem presztízskér-désként tekinti, hogy a benyújtott törvényjavaslatotlehet-e továbbfejleszteni, akkor a hátralévõ idõbenmég nagyon sok változtatást lehet beépíteni. Erre aparlamenti döntéshozatal mechanizmusa minden-képpen lehetõséget szolgáltat. Ha már megtörténtvolna a végszavazás, és akkor ülnénk le tárgyalni akérdésrõl, nyilván más lenne a helyzet.

Az együttmûködés és közös gondolkozás azért isszükséges, mert valóban több évtizedes lemaradástpótol ez a törvény. Ilyen értelemben az esetlegesegy vagy két hónapos elhalasztása a végsõ döntés-nek többet ér, mintha egy olyan törvényt alkotunkmeg, amelyrõl a megszületése pillanatától lehettudni, hogy esetleg nehezen vállalható kompro-misszumok tömegét tartalmazza. Olyan megoldá-sokat kínál, amelyeket a közeljövõben kényszerûenmeg kell változtatni.

A vitában eddig elhangzottak alapján világos, hogyarról nem kell vitatkoznunk: szükséges-e ez a tör-vénymódosítás, vagy sem. Mindenki egyetért ab-ban, hogy szükséges. Abban is egyetértés van – és ezlátható volt a parlamenti vitában is –, hogy a be-nyújtott javaslat alapvetõen jó irányba indít el válto-zásokat. Azok a megoldások, amelyeket a törvényja-vaslat tartalmaz, helyes, támogatandó irányban vál-toztatják meg a jelenlegi szabályozást. A kérdés ezekután az, hogy elegendõ-e az a változás, amelyet abenyújtott javaslat tartalmaz, vagy lehetne továbbilépéseket is tenni. Lehetne olyan pontokat találni

még a javaslatban, ahol új megoldások beiktatásával,még a benyújtott javaslathoz képest is jobban szol-gálná a törvény az érintettek érdekeit. Az elhangzottszámokból is tudhatjuk, hogy százezres nagyság-rendû az a populáció, akik személyükben, vagyhozzátartozóik révén érintettek a törvény által. Azelõttem szólóhoz hasonlóan magam is arra szorít-kozom, hogy az általam legfontosabbnak tartott ele-meket emeljem ki. Elsõsorban nem azokat az ele-meket, amelyekkel egyetértek, hiszen ezekrõl azelemekrõl kellõ súllyal esett szó eddig is.

Az elsõ kérdés, amelyben vitám van az elõterjesz-téssel, hogy szerencsés-e úgy szabályozni a gond-nokság alá helyezés intézményét, hogy a törvényal-kotó szemet huny az események mögött meghúzó-dó érdekek bonyolult rendszere fölött. Mire gon-dolok? Nem kerülgetem a forró kását, az eddigigyakorlat azt mutatja, hogy a gondnokság alá helye-zések során olyan helyzetek jönnek létre, amelyekvisszaélésekre adnak alkalmat. A visszaélés abbannyilvánul meg, hogy a hozzátartozók és az ügyben– szakértõként vagy döntéshozóként – résztvevõhatósági személyek esetleg érdekeltté válhatnak ab-ban, hogy végleges hatályú intézeti elhelyezésre sorkerüljön, mert ily módon lehet hozzájutni a gond-nokság alá helyezett személy ingatlanához.

A visszaélések száma csökkenthetõ, ha megfelelõösszeférhetetlenségi szabályokat alkotunk a gond-nok személyére vonatkozóan. A legerõteljesebbváltozást azonban az hozhatja, ha egy független éspártatlan testület dönt arról, hogy ki lenne az a sze-mély, aki az érintett érdekeinek képviseletére a leg-alkalmasabb. Amennyiben a gondnok kirendeléséta bíróságok végzik, úgy a gondnokság alá helyezésibírósági eljárásban mérlegelik az esetleges érdek-

Hack Péter: Az országgyûlési képviselõ szemével I.

43

Hack Péter2

Az országgyûlési képviselõ szemével I.

2 Országgyûlési képviselõ, SZDSZ, az Alkotmány- és igazságügyi bizottság tagja

ellentéteket a gondnokolt és lehetséges gondnokaközött. A gondnokolt helyzetét erõsíti, ha a bíró-sághoz fordulhat, amennyiben gondnoka visszaélhelyzetével.

Ellenvetéseim vannak a központi nyilvántartásbólvaló adatkéréssel szemben. Ez a nyilvántartás tar-talmazná a jövõben a cselekvõképesség korlátozá-sára vonatkozó adatokat. Az elõterjesztõ elképze-lése szerint névjegyzékként mûködne, idézem atervezetet: „A névjegyzék adatairól csak azok kap-hatnak felvilágosítást, akik az ehhez fûzõdõ jogiérdeküket igazolják vagy legalább valószínûsítik.”A garanciát tehát az jelenti, hogy igazolni, vagyvalószínûsíteni kell a jogi érdeket ahhoz, hogy anévjegyzékbõl adatokat kapjunk. Hogyan fog ezmûködni a gyakorlatban? Valaki az alábbi kére-lemmel fordul a központi adatbankhoz: X.Y-tól,ilyen és ilyen cím alatti lakostól, szeretném meg-vásárolni az ingatlanát, vagy szeretnék tõle ingóvagyont vásárolni. Szerzõdést kívánok kötni vele,ezért szeretném megtudni, hogy az illetõ nemáll-e a cselekvõképesség korlátozása alatt. Ez ele-gendõ alapot ad arra, hogy az adatkezelõk úgyminõsítsék: valószínûsítette, hogy jogi érdeke fû-zõdik a kért információhoz. Kiadnak egy papírtanélkül, hogy utána bárki meg tudna gyõzõdniarról, hogy ténylegesen fennállt-e ez a szerzõdés-kötési szándék, vagy sem.

A parlamenti vitában használtam egy hasonlatot,most is csak ezt tudom megismételni, hogy olyanez, mint az eredetvizsgálat a gépjármû adásvétel-nél. Kérem, ne bántódjanak meg a hasonlaton,nem bántó éllel mondom; a konstrukcióra akarokutalni, nem az ügyben érintett személyekre.A gépjármû adásvételnél az eredetvizsgálatot min-den esetben el kell végezni, hogy bizonyos legyen,a gépjármû, amit a vevõ megvesz, az eredeti-e.Hasonló konstrukciót jelentene, ha minden jog-ügyletnél meg kellene vizsgálni a szerzõdõ partner„eredetiségét”, azt, hogy van-e jogképessége vagynem. Ez szerintem egy abszurd megoldás, az így

kezelt adatokhoz korlátozhatatlan számú személyjuthatna hozzá.

A helyes megoldás az lenne, ha nem bárki kérhet-ne adatokat ebbõl a nyilvántartásból, csak az a sze-mély, akinek az adatait tartalmazza az adatbank.Amennyiben a jogügylet során a szerzõdõ félnekkétsége merül föl, akkor kérheti a másik felet, hogylegyen szíves, mutasson be egy igazolást arról,hogy nem áll a cselekvõképességét korlátozó gond-nokság alatt. Ily módon nem a kívülálló személyjutna hozzá az adatokhoz, csak maga az érintett, éscsak a saját adataihoz. Ez a megoldás az informáci-ós önrendelkezési jogot tiszteletben tartja, szem-ben az elõterjesztésben szereplõ javaslattal. Ebbenaz esetben a nyilvántartás nem válik közprédává, ésnem válik esetleges visszaélések alapjává. Ismétel-ten leszögezem, ez a megoldás a megítélésem sze-rint jobban megfelel az adatvédelmi követelmé-nyeknek is, mint a beterjesztett javaslat.

Nagyon fontosnak tartanám, hogy a gondnokren-delés feladata ne a gyámhatóság feladata legyen, ha-nem, ahogy a korábbiakban is kitértem rá, a bírósá-gé. A bíróság rendelné ki a gondnokot és határoz-ná meg a gondnok feladatait és jogköreit is. Ebbenaz esetben a jogorvoslat eshetõsége is hatékonyab-ban mûködhetne. Egyetértek azokkal a felvetések-kel – Makai Katalin is említést tett róla –, hogy ahivatásos gondnokokkal kapcsolatos követelmé-nyeket emelni kell. Lényeges elemnek tartanám aztis, hogy a törvény korlátozza a hivatásos gondnokáltal egyidejûleg ellátott személyek számát. 15gondnokoltnál több semmiképp ne tartozhassonegy hivatásos gondnokhoz.

Olyan módosító indítványt is benyújtottunk,amely a gondnok és a gondnokolt közötti kapcso-lattartás ellehetetlenülését akadályozná meg. Aztjavasoltuk, hogy legyen objektív törvényi feltétele agondnok és gondokoltja közötti kapcsolattartásnak:az oda-visszautazás ideje együttesen 2 óránál töb-bet ne vegyen igénybe.


44

Végezetül szeretném újra hangsúlyozni, hogy ál-láspontom szerint a javaslat önmagában helyesirányban tesz változtatási lépéseket. A korábbi sza-bályok felülvizsgálata nyomán olyan elõterjesztésszületett, amely megvalósulása esetén, már jelenformájában is, lényeges elõrelépést jelent. Ugyan-akkor vannak olyan pontok, ahol az emberi méltó-ság tisztelete érdekében még további változtatásokis elképzelhetõek, és ezeket a változtatásokat jólenne, ha az elõterjesztõ megfontolná.

Hack Péter: Az országgyûlési képviselõ szemével I.

45

A mai tanácskozás témája rendkívül aktuális – úgygondolom, ezt tovább méltatni ma már szükségte-len. A magyar társadalom fejlõdése, az Európai Uni-ós csatlakozás elérhetõ közelségbe kerülése törvény-szerûen irányította a figyelmet erre a témára. Hosszúideje készül az a közepes terjedelmû szabályozás, amia Polgári Törvénykönyv és a Polgári Perrendtartásegy-egy fejezetének átfogó felülvizsgálatát tartalmaz-za. A több évtizedes jelenlegi szabályozást a differen-ciáltabb, a személyiség jogokra jobban tekintettel lé-võ jogalkotói tevékenységnek kell felváltani.

A Polgári Törvénykönyv kodifikációja folyamatbanvan, ezért felvetõdött bennünk, hogy célszerû-e azegész kodifikációs folyamatból a gondnokságra vo-natkozó szabályozást kiragadni, és önállóan tár-gyalni. A kérdésre a válasz egyértelmû volt: a mostvitatott szabályozás elõremutató, és ez már illesz-kedik a teljes kodifikációs folyamatba. Az intéz-mény korszerûsítése az új évszázad elsõ évtizedei-nek szól, kellõen illeszkedik, mint önálló rész, a szabályozás egészébe.

Örömmel üdvözöltük a Társaság a Szabadságjog-okért jogvédõ és jogfejlesztõ szervezet kezdemé-nyezését, elemzéseinek jelentõs részét magunkévátudtuk tenni. Már több törvény módosítása soránhallatták hangjukat, és meggyõzõdésünk, hogy ja-vaslataikat nemcsak meghallgatni kell, hanem azokérdemi megvitatása után a jogalkotás folyamatábabe is kell illeszteni. Ennek elsõdleges indoka az,hogy a civil szervezetek élõ és egyre erõteljesebbsejtjei a magyar közéletnek, szükségszerûen hallat-ják hangjukat. Tapasztalataikat a mindennapi életvalóságából merítik, munkájuk során számtalanesetben találkoznak a gyakorlattal; így a mindenna-pi problémák megragadásának és elemzõ továbbfej-

lesztésének lehetõségeit jelenítik meg. Úgy érzem,hogy a magyar társadalom tízéves fejlõdése kötele-zõvé teszi számunkra az odafigyelést, a munkájuk-ban jelentkezõ szakmai értékek figyelembevételét.Úgy gondolom, nem mondok újat azzal, hogy amagyar társadalomban jelentõs számú népcsoportél másoknak kiszolgáltatott helyzetben. Ez pedigmindannyiunktól – így jogalkotóktól és jogalkalma-zóktól egyaránt – fokozott felelõsséget igényel.

A mai elõadásomra készülve azt kellett eldönte-nem, hogy annak alapját mi képezze? Jogharmoni-zációs eszmefuttatások, elvont értékelések és elem-zések bírálata avagy továbbfejlesztése, vagy pedig amegfogható valóságból adódó feladatmegoldásoksegítése. Ez utóbbit választottam.

Erre való tekintettel az országgyûlési vita alatt állóés a mai tanácskozás alapját képezõ törvényjavaslat-nak nem általános értékelését kívánom adni, ha-nem arról akarom tájékoztatni a tisztelt tanácsko-zást, hogy a TASZ vezetõivel és szakértõivel folyta-tott megbeszélések után milyen konkrét módosítójavaslatokkal próbáljuk – megítélésünk szerint –jobbítani a törvénytervezetet.

Tisztában vagyok azzal, hogy néhány megoldási ja-vaslatunk a vita alatt álló törvénytervezet koncepció-ját is érinti, így azok parlamenti elfogadása kétséges-nek tûnik. Az imént említett megbeszélések sorántöbbször is kifejtettem azt, hogy a koncepcionálisváltoztatások elfogadtatása a parlamenti vitaszakasz-ban jelentõs nehézségekbe ütközik. Arra való tekin-tettel azonban, hogy ezek a módosító javaslatok mára törvénytervezet elõkészítése során is felvetõdtek,nem jelenthetnek teljesen új megoldási lehetõsége-ket az elõterjesztõ kormányzati szerv szakértõi szá-


46

Csákabonyi Balázs3

Az országgyûlési képviselõ szemével II.

2 országgyûlési képviselõ, MSZP, az Alkotmány- és igazságügyi bizottság tagja

mára sem. Erõsítette ezt a szándékomat annak a fel-ismerése is, hogy a törvénytervezetben foglaltak elfo-gadása valóban a jövõnek szól, így célszerû a szemlé-letében is elõremutató szabályozás szorgalmazása.

Mindezekbõl az következik, hogy – a teljesség igé-nye nélkül – ismertessem néhány, a TASZ-szalmegvitatott és általunk is elfogadni javasolt módo-sító indítvány tartalmát. Hangsúlyozni kívánom,hogy az ismertetendõ javaslatok csak egy részét ké-pezik azoknak az önálló képviselõi indítványoknak,amelyek a törvénytervezet általános vitájának lezá-rásáig benyújtásra kerültek, továbbá jelezni szeret-ném azt is, hogy a közeljövõben lezajló részletes vi-ta lezárásáig módunkban lesz kapcsolódó módosí-tó indítványok benyújtására is. Ma még nem is-merjük az igazságügyi kormányzat konkrét állás-foglalását indítványainkkal kapcsolatban, így tehátezek sorsa bizonytalan.

Az egyik leglényegesebb vezérlõ elvnek tekintjükmódosító javaslataink során azt, hogy a szabályozásegészében az egyén önrendelkezési jogát a legna-gyobb mértékben tiszteletben kell tartani és meg kellõrizni, továbbá az egyén felett gyakorolt jogi fennha-tóság csak a legszükségesebb mértékû lehet. Ez kö-vetkezik a kiadott TASZ álláspontból is. Mindezektovábbfolytatásaként egyetértünk azzal, hogy az ed-digi szabályozásnál differenciáltabban közelít a tör-vénytervezet a cselekvõképességükben érintettekügyletképességéhez, a bíróságoknak mozgási teretengedélyez az egyes nevesített ügycsoportok tekinte-tében is. Mindezekkel együtt tehát a javaslat azt teszia bíróság feladatává, hogy azokat az ügyköröket hatá-rozza meg, amelyekben az érintett önállóan eljárhat.

A bevezetõben kifejtettekre tekintettel egyetértünka TASZ álláspontjával a tekintetben, hogy a bírósá-goknak azokat az ügyköröket kellene meghatároz-nia, amelyekben a cselekvõképességében érintettönállóan nem járhat el. Úgy gondoljuk, hogy azember önrendelkezési jogának korlátozásakor nema jog meghagyását, hanem annak korlátozását kell

indokolni. Ezt a célt szolgálja – koncepcionális jel-leggel is – az a módosító indítványunk, amely meg-fordítja a kormány által benyújtott törvényterve-zetben javasoltakat, és azokat az ügycsoportokathatározza meg, amelyekben a bíróság korlátozástkíván alkalmazni. Ugyanakkor a példálózó jelleggelfelsorolt ügycsoportokat bõvíteni is szándékozzuk,mert az egészségügyi önrendelkezéssel kapcsolatosügyekben történõ döntéshozatalt, a hozzátartozó-ként tett jognyilatkozatokat, az egészségügyi ellá-tással kapcsolatban felmerült vagyonjogi és egyébigények érvényesítését, továbbá a közügyek intézé-sével kapcsolatos ügycsoportokat is idetartozónakvéljük. Ezt a módosító indítványt alternatívakéntterjesztjük elõ, akként, hogy a koncepcionális vál-toztatás el nem fogadása esetére csak az ügykörökfentiek szerinti bõvítése kerülhet szóba.

Fontosnak tartjuk azt a módosítást is, hogy a gond-nokság alá helyezett személy azokban az ügyekben,melyekben teljes cselekvõképességgel rendelkezik,eljárást kezdeményezhessen. Külön módosító ja-vaslatként is benyújtottuk a közügyek intézésévelkapcsolatos lehetõség megteremtését.

Módosítani kívánjuk a törvényjavaslat azon rendel-kezését, hogy a korlátozottan cselekvõképes gond-nokolt közokiratban feljogosíthatja a gondnokát –annak hozzájárulása esetén – arra, hogy helyette ésnevében általános jelleggel eljárjon, jognyilatkoza-tot tegyen. Itt a módosításunk arra irányul, hogy eza feljogosítás ne idõkorlátozások nélküli legyen,hanem legfeljebb egy évre szóljon, természetesenazzal a toldattal, hogy az általános felhatalmazásmegismételhetõ.

Ugyancsak koncepcionális jellegû az a módosítóindítványunk, amely a törvényjavaslat elsõ szaka-szával módosítottan a Ptk. 15. §. (4) bekezdésétérinti. A törvényjavaslat szerint a cselekvõképes-séget kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagy-korú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhezszükséges belátási képessége – pszichés állapota

Csákabonyi Balázs: Az országgyûlési képviselõ szemével II.

47

vagy szellemi fogyatkozása miatt állandó jelleggelteljesen hiányzik. Itt a módosító javaslat lényegeannak a felismerése, hogy a belátási képességcsökkenése az élethelyzetek sokféleségébõl adó-dóan különbözõ lehet.

Nem zárható ki, hogy bírói mérlegelés döntsön ar-ról, hogy az egyébként cselekvõképtelen személykivételes döntési körökben önállóan vagy a korlá-tozottan cselekvõképes személyekre vonatkozószabályok szerint dönthessen. Ezzel összhangbancélozza módosító javaslatunk a definíció módosítá-sát; amely módosítás megfelel annak az alapelvnek,hogy a korlátozás csak akkor jogszerû, ha csak alegszükségesebb mértékben érinti a jogi cselekvõ-képességet. Így tehát a módosító javaslat szövegé-ben a tartalomra is irányadó javaslat a következõ: Acselekvõképességet kizáró gondnokság alá a bíróságazt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei vite-léhez szükséges belátási képessége – pszichés álla-pota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan éstúlnyomó mértékben hiányzik.

Igen jelentõsnek tekintjük azt a benyújtott módo-sító javaslatot is, amely a Ptk. 15. §. (5) bekezdé-sében a törvényjavaslatban megfogalmazottakkalszemben kötelezõvé teszi azt, hogy a bíróság acselekvõképességet kizáró gondnokság alá helye-zést kimondó ítéletében rendelkezzék az ítéletneka 14/A. §. szerinti felülvizsgálatáról. Javasoljuk aztis, hogy a felülvizsgálati eljárás megindítására és akereseti kérelemre a 14/A. §. (2) bekezdésébenfoglalt rendelkezések legyenek az irányadók. Emódosító javaslat indokolása elsõsorban az, hogya cselekvõképtelen állapot nem jelent változatlan,élethosszig tartó állapotot. A pszichés betegségekgyógyítása egyre nagyobb hatékonyságú, mind-ezekbõl adódóan nem tartjuk megengedhetõnek,és az alkotmányos alapjogokkal ellentétesnek vél-jük azt, hogy valakit a felülvizsgálati kötelezettségmellõzésével végleges hatállyal helyezzenekgondnokság alá. Megjegyzem, hogy az EurópaiTanács ajánlása is alapelvnek tekinti a felülvizsgá-

lat intézményét. Így tehát nem tartjuk indokolt-nak a javaslatban szereplõ korlátozó rendelkezést.

Szervesen illeszkedik módosító javaslataink sorábaannak a kötelezõ kimondása is, hogy a gondnoknaka véleménynyilvánításra képes gondnokolt kívánsá-gát, kéréseit a döntések meghozatala elõtt meg kellhallgatni, és figyelembe kell venni. Javaslatunk lé-nyege az, hogy ennek a figyelembevételnek nem-csak lehetõségként kell megjelennie a szabályozás-ban, hanem kogensen elõírt módon. Ez a gondno-kolt minél szélesebb körû véleménynyilvánításánakfigyelembevételét biztosítja, de ugyanakkor nemzárja ki a kérés, kívánság teljesítésének mellõzhetõ-ségét abban az esetben, ha az ésszerûtlen, célszerût-len, illetve ellentétes a gondnokolt érdekeivel.

Fontosnak tartjuk azt a módosító indítványt is,amely a gondnokság alá helyezés nélkül is cselek-võképtelen személyek jogállását szabályozza. A tör-vénytervezet azt a megoldást választotta, hogygondnokság alá helyezés nélkül is cselekvõképtelenaz, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhezszükséges belátási képessége – tartósan vagy a jog-nyilatkozata megtételekor átmenetileg – teljesenhiányzik. Megítélésünk szerint a szabályozási kon-cepció megváltozására (hiszen adott ügykörökbena cselekvõképtelen személy megõrizheti cselekvõ-képességét) elégséges, ha a belátási képesség ezenesetekben nem teljesen, hanem túlnyomó mértékbenhiányzik. Javaslatcsomagunk ezt a koncepciót vé-gigvezeti, és az azonnali intézkedést igénylõ gond-nokrendelés feltételeként is azt kívánja elõírni,hogy az érintett személy ügyei viteléhez szükségesbelátási képessége ne állandó jelleggel, teljesen, ha-nem tartósan és túlnyomó mértékben hiányozzon.

Az ideiglenes gondnok személyének meghatározá-sa csakúgy, mint a gondnok kiválasztása, kiemelke-dõ figyelmet és körültekintést igényel. A gondno-kolt érdekeinek védelme megítélésünk szerint aztigényli, hogy az ideiglenes gondnok kirendelésérõlis a bíróság döntsön, miként a gondnokság alá


48

helyezett személy részére is a bíróság rendeljen kigondnokot. Ezeket a módosító indítványokat, azthiszem, kellõképpen indokolja, hogy az elfogulat-lan, befolyástól mentes bírói döntés jelentheti a kel-lõ garanciát, mert így a gondnokrendeléssel kapcso-latos esetleges visszaélés eleve megakadályozható.

A törvényjavaslat lehetõvé teszi, hogy a gondnokoltrészére kivételesen több gondnok is kirendelhetõlegyen. Megítélésünk szerint a többes gondnok-rendelésnek nem kivételes, hanem általános sza-bályként kellene funkcionálnia, ezért a kivételesentörténõ szûkítést elhagyni javasoljuk. Ennek meg-tartása esetén félõ lenne, hogy a bírói gyakorlat akivételes jellegbõl adódóan csak elenyészõ esetbenélne a gondnokolt érdekeit szolgáló többes gond-nokrendelés lehetõségével.

Szükségesnek tartjuk azt is, hogy a gondnok fel-mentése kibõvüljön azzal a rendelkezéssel, ha agondnok felmentését fontos okból a gondnokoltszorgalmazza. Ez a rendelkezés a gondnokolt érde-keinek védelmét szolgálná, mert a kirendelõ ható-ságnak az eset összes körülményeinek mérlegelésétkövetõen a gondnokolt kérésére is lehetõségelenne a gondnok felmentésére.

Megfontolásra érdemesnek tartjuk azt a javaslatun-kat, amely a gondnok és a gondnokolt rendszereskapcsolattartását tenné lehetõvé. Ennek megfelelõ-en a hivatásos gondnok köteles lenne minden hé-ten elõre meghirdetett idõpontban és helyen foga-dóórát tartani.

A fogadóórák helye lehetne pl. a település polgár-mesteri hivatala, szociális vagy egészségügyi intéz-ménye, avagy bármely olyan helyisége, amely alkal-mas arra, hogy a gondnok és gondokoltja találkozzék.

Megítélésünk szerint e törvényben kellene szabá-lyozni azt, hogy egy gondnok csak meghatározottszámú gondnokoltat képviselhessen, illetve szabá-lyozni kellene a gondnokra vonatkozó összeférhe-

tetlenség intézményét is. Ezért módosító javasla-tunk akként került benyújtásra, hogy egy gondnoklegfeljebb 20 gondokoltat képviselhet, továbbá agondnokság alá helyezett személy hivatásos gond-noka nem lehet a gondnokoltnak ellátást nyújtószociális és egészségügyi intézmény vezetõje,munkavállalója, a gondnokolt ingatlanának (ideértve az önkormányzati lakásra létesített bérletijogviszonyt is) fekvése szerint illetékes településiönkormányzat képviselõ testületének tagjai, a tar-tózkodási helye szerint illetékes települési önkor-mányzat polgármesteri hivatalának köztisztviselõi,valamint ezek hozzátartozói. Ezen javaslatból azkövetkezik, hogy a gondnokok körébõl kizárnánkazokat a tisztségeket, amelyek jellegüknél fogvaalá-fölérendeltségi helyzetet teremthetnének agondokoltat érintõ ügyekben.

Említésre méltónak tartjuk azt a módosító javasla-tunkat is, amely a gondnokság alá helyezés irántiperben az alperes elmeorvos szakértõi megfigyelé-sére vonatkozó fekvõbeteg gyógyintézetben törté-nõ elhelyezésére vonatkozik. Megítélésünk szerinta törvényjavaslatban szereplõ 30 napos idõtartamtúlzottan hosszú. E korlátozás aránytalan sérelmétjelenti a személyes szabadság jogának. A nem ve-szélyeztetõ állapotú személy esetében – összhang-ban az egészségügyi törvénnyel – nem elfogadható,hogy akarata ellenére pszichiátriai osztályon lehes-sen tartani egy hónapig az érintett személyt annakaz elõfeltevésnek az indokolására, hogy ügyei vite-léhez szükséges belátási képességgel rendelkezik-e.Megítélésünk szerint ez az elhelyezés az egyéb tör-vényes feltételek maradéktalan fennállása esetén iscsak legfeljebb 8 nap idõtartamra engedhetõ meg.

Módosító javaslataink foglalkoznak még többek kö-zött a gondnokság alá helyezettek országos névjegy-zékének összeállításáról, az országosan összekapcsoltszámítógépes nyilvántartás felfektetésérõl. Megítélé-sünk szerint az ügyleti forgalom biztonságát nemszolgája olyan arányban egy újabb központi nyilván-tartás létrehozatala, mint amilyen arányban korláto-

Csákabonyi Balázs: Az országgyûlési képviselõ szemével II.

49

zódik a személyes adatok védelméhez fûzõdõ jog.Amennyiben egy jogügyletben résztvevõ fél oldalánmegkérdõjelezõdik a másik fél cselekvõképessége, afelek megállapodása alapján az érintett fél a jelenlegihelyzetben is kérheti annak igazolását az illetékes bí-róságtól, hogy a gondokoltak névjegyzékében nemszerepel-e. Erre való tekintettel a törvényjavaslat 2.§-ával módosított 1952. évi III. törvény 311. §. (5)bekezdésének elhagyását javasoljuk.

Mint bevezetõmben utaltam rá, a teljesség igényenélkül kívántam módosító javaslataink egy részétismertetni. Remélem, hogy a mai tanácskozás ishozzájárul ahhoz, hogy ezekbõl a módosító in-dítványokból minél több elfogadásra kerüljön,mert úgy gondolom, hogy ezek minél szélesebbkörû elfogadása a gondokoltak érdekeit szolgálná,mint ahogy ez a mai tanácskozás is kizárólag csakezt a célt szolgálja.


50

A konferencia végén, a TASZ képviseletében – spersze néhány ponton a magam véleményét el-mondva – öt kérdésben szeretném kifejteni állás-pontunkat: 1.) a cselekvõképesség differenciáltsá-ga, a cselekvõképes ügycsoport fogalma; 2.) eljárá-si formák; 3.) jogkorlátozó eljárási intézkedések;4.) eljárási jogosítványok; 5.) a gondnoki intéz-mény humanizálása.

Elõbb azonban szeretnék a minisztérium képvi-selõjéhez kapcsolódva egyvalamit most, elöljáró-ban leszögezni. A jogalkotás folyamatában két-ségkívül fontos megismerni a majdani jogalkal-mazók, hatóságok, bíróságok álláspontját. Olson,Sartori és néhány más kiváló szervezetszocioló-gus leírta, hogyan mûködik a bürokráciák önér-dek érvényesítése: ez jelen esetben a felelõsségelhárításában, az ügyek lehetõ legteljesebb sema-tizálása és az eljárások szimplifikálása irántiigényben ölt testet. A bírósági, hatósági vélemé-nyeket ezen szociológiai tények figyelembevéte-lével kell értékelni. Nem engedhetõ meg, hogy abürokrácia önérdeke tartsa fogságában a jogalko-tási folyamatot.

Visszatérve elõadásom fönt ismertetett menetéhez,elõször szeretném röviden vázolni a TASZ által vá-lasztott elméleti megközelítést a cselekvõképességszabályozásához. A polgári jogi autonómia talajánszerezhet az ember saját nevében jogokat és vállal-hat kötelezettségeket. Ennek a polgári jogi autonó-miának adja foglalatát a cselekvõképesség intézmé-nye. Korlátozása – könnyen belátható – nem egy-szerû jogkorlátozás: a teljes alapjogi katalógustérinti, attól függõ mértékben, hogy az egyes alapjo-gok mennyire állnak szoros összefüggésben az ön-rendelkezési joggal.

A korlátozás generális jellege már önmagában iselégséges érv ahhoz, hogy a törvényalkotó különösérzékenységgel mérlegelje a szükségesség és ará-nyosság szempontjait. A TASZ álláspontja szerintegy társadalom minõsége éppen abban mutatkozikmeg, miként érvényesül az egyenlõ tisztelet elveazokkal a polgárokkal szemben, akik azt egyébkénta maguk számára kikövetelni nem képesek. Azegyenlõ tisztelet elvébõl fakad, hogy a hiányos be-látási képességekkel rendelkezõk önrendelkezésijogosítványai éppúgy csak a feltétlenül szükségesmértékben korlátozhatók, mint például a „több-ség” szólásszabadsága. A polgárait egyenlõ méltósá-gú személyként kezelõ állam pedig nem háríthatjael annak felelõsségét, hogy idõrõl-idõre számot ad-jon a jogkorlátozást szenvedõ emberek mindegyi-kének az õket érõ korlátozás szükségességérõl ésarányosságáról.

A – jogi mûszóval – „cselekvõképességükben érin-tett” személyek cselekvõképessége térben és idõ-ben egyaránt rendkívül differenciált. Az idõbenidifferenciáltság indokolja a rendszeres felülvizsgá-lat intézményét. Az ún. „térbeni” differenciáltságnem más, mint annak fel- és elismerése, hogy azérintett bizonyos élethelyzetekben (pl.: vagyoniügyek) csökkent, míg másokban (pl.: közügyek)teljes cselekvõképességgel bírhat. Jelenleg a bíróidöntések alapjául szolgáló orvosi diagnózisok dif-ferenciáltsága és a polgári jogi kategóriák sematiz-musa között égbekiáltó az ellentmondás.

Csak csatlakozni tudok Csákabonyi képviselõ úrálláspontjához: a bírói végzésnek arról kell rendel-keznie, mely ügycsoportokban nem járhat el önál-lóan a korlátozottan cselekvõképes személy. Éspe-dig azért, mert a jogkorlátozást kell indokolni, és

Schiffer András: A jogvédõ szemével

51

Schiffer András4

A jogvédõ szemével

4 jogász, a Társaság a Szabadságjogokért szakértõje

nem a jog érintetlenül hagyását. Az eljáró bíró szá-mára a fordított megoldás nyilván egyszerûbb fel-adatot jelent. A praktikus szempontok azonbannem élvezhetnek elsõbbséget a morális elvekkelszemben. Segítséget jelenthet talán, ha, a keresetle-vél kötelezõ mellékleteként, az érintett teljesanamnézise is a bíróság asztalára kerül.

Az ügycsoportok definiálásánál a házassági, ill. acsaládjogi ügyeket élesen ketté kell választani sze-mélyi és vagyoni jogi ügyekre. Ki kell továbbámondani: az eljárás kezdeményezési jog mindig azalapul fekvõ anyagi jog sorsát osztja, cselekvõké-pességi szempontból.

Fontos, hogy önálló ügycsoportként legyen nevesít-ve a „közügyek intézése”. Nagyon lényegesnek tar-tom, hogy az érintett személyek önszervezõdéseikútján – lehetõségeikhez mérten – bekapcsolódhassa-nak a róluk szóló közösségi döntések elõkészítésébe.A kiskorúakra is gondolva, megfontolandó az egye-sülési jogról szóló törvény olyan irányú módosítása,hogy egy általuk választott – cselekvõképes – egye-sületi gondnokkal akár a cselekvõképtelenek egye-sületei is egyenlõ résztvevõi legyenek a társadalmidiskurzusnak. Megjegyzem, a „cselekvõképességük-ben érintettek” kollektív emancipálását segítené azis, ha lennének olyan korlátozottan cselekvõképe-sek, akik a közügyek tekintetében teljes cselekvõké-pességgel bírnak, s így teljes jogkörrel képviselhet-nék sorstársaik érdekvédelmi szervezeteit is.

S végül: ha elfogadjuk, hogy egy meghatározottcselekvõképességi szintig a belátási képesség az életkülönféle területein eltérõ mértékben csökkent,feltételezni kell, hogy így van ez e képletes cselek-võképességi szint alatt is. Szabaddá kell tehát tenniaz utat azelõtt, hogy a cselekvõképességet kizárógondnokságról rendelkezõ bíró személyre szabot-tan mérlegelhesse annak lehetõségét: megállapít-hatók-e olyan kivételes körök, ahol az egyébkéntcselekvõképtelen személy korlátozott (vagy éppenteljes) ügyletképességgel rendelkezhet?

Kívánatos, hogy a cselekvõképességi szintek közöttioldódás idõdimenzióban, tehát az eljárásjogban ismegjelenjen. Egy alkotmányos demokráciábanmegengedhetetlen, hogy bárkivel szemben, bármi-lyen szakvélemény alapján lehetõség nyíljon egy, azidõszakos felülvizsgálat lehetõségét nélkülözõ, gya-korlatilag végleges és teljes hatályú gondnokság aláhelyezésre! Egy ilyen, az esetleges – mégoly csekélymértékû, bár egy-egy ügycsoportban adott esetbenreleváns – állapotváltozást évtizedekre elõre kizáró,ráadásul a tudomány változatlanságát is tételezõmegoldás alapvetõen sérti az emberi méltósághozfûzõdõ jogot. A cselekvõképességet kizáró gond-nokság alatt állókat ugyanúgy megilleti az emberiméltóság joga – állapotuk idõszakos felülvizsgálat-ára, s az esetleges pozitív változások figyelembevéte-lére elidegeníthetetlen joguk van. A felülvizsgálatiidõszaknak az õ esetükben is ítéletben elõírtnak éstörvényben maximáltnak kell lennie. Belátási képes-ségük hiánya tartós vagy átmeneti – de nem állandó.

A gondnokság alá helyezésre (a gondnokság hatályá-nak növelésére), ill. a gondnokság megszüntetéséreirányuló peres eljárásoktól alapvetõen különbözik azidõszakos felülvizsgálat intézménye, mely utóbbi –álláspontom szerint – nemperes eljárási formában ismegtörténhet. A gondnokság alá helyezést elrende-lõ ítéletben meg kell állapítani a gondnokság felül-vizsgálatát célzó eljárások sûrûségét. Az idõszakosfelülvizsgálat során a bíró egyes ügycsoportokranézve a gondnokság hatályát korlátozhatja, meg-szüntetheti: perindítás nélkül a gondnokságot meg-szüntetheti, cselekvõképességet kizáró gondnoksá-got cselekvõképességet korlátozó gondnoksággá mi-nõsíthet át; a felülvizsgálatok közötti idõközt lerövi-dítheti; korlátozottan cselekvõképes esetén megálla-píthatja a cselekvõképtelenség feltételeinek fennáll-tát; egyes ügycsoportokra nézve a korlátozás (továb-bi korlátozás) feltételeinek fennálltát. Utóbbi kétesetben, kitûzött határidõn belül, az arra jogosultpert indíthat a nemperes bíró megállapításaira hivat-kozva. A felülvizsgálatot lefolytató bíró ugyanakkora gondnokság hatályát semmilyen irányban nem nö-


52

velheti – a peres eljárás garanciái hiányában csakhatály-csökkentésre lehet jogosítványa.

A javaslat lehetõvé tenné, hogy valakit harmincnapra intézetbe lehessen utalni annak megállapítá-sára, hogy mentális állapota idézett-e elõ változástcselekvõképességében. Az intézeti megfigyelésesetköre, véleményem szerint, az anamnézis köte-lezõ csatolásával minimalizálható. Az intézeti el-memegfigyelést kizárólag bíróság rendelheti el, scsak a feltétlenül indokolt idõre. Pusztán pergaz-dasági érdekbõl azonban még bíróság sem hozhatilyen intézkedést.

A TASZ elfogadhatatlannak tartja, hogy a gyámha-tóság saját hatáskörében gondnokot – úgynevezettideiglenes gondokot – nevezhet ki valaki számára,akinek cselekvõképességét bírósági eljárásban mégnem vizsgálták. Az ideiglenes gondnokrendelés – abevezetõben elmondottak tükrében – szintén ge-nerális jogkorlátozás (ld. még elõzetes letartózta-tás), s mint ilyen sui generis bírói mérlegelési ésdöntési jogkör, melyet hatóság el nem vonhat.Egyebekben is abszurd helyzet, ha a per tárgyáról –még ha ideiglenes jelleggel is – nem a perbíróságrendelkezik. A vagyoni zárlat ezzel szemben nemjelent generális jogkorlátozást. Az eljáró hatóság –kellõ érdekmérlegelés után – záros idõn belüli per-indítási kötelezettséggel a zárlatot elrendelheti, aperbíróságnak pedig haladéktalanul döntenie kell azárlat hatályának fenntartásáról. A jogállami elvárá-sok mellett, az esetleges visszaélések kiszûrése isindokolja a hatósági jogkörök radikális visszamet-szését ezen a területen.

További eljárásjogi kérdés, hogy ki kezdeményez-heti a gondnokság alá helyezési eljárás megindítá-sát. A Ptk.-nak egyértelmûen rendelkeznie kell ar-ról, hogy a családtag mennyi idõn belül kezdemé-nyezheti – kizárólagosan – a gondnokság alá helye-zési eljárást, s mikortól illeti meg ez a jog a ható-ságot is. Fontos leszögezni:a hatósági szerepvállalásszubszidiárius megoldás!

A peres eljárás kizárólag akkor jelent garanciát, haaz érintett személy világos, egyértelmû, és fõkéntegyenrangú eljárási jogosítványokkal (pl. bizonyí-tási indítványok önálló megtétele) rendelkezik,különösen az általa indított, ill. azon perekben,ahol még nem áll gondnokság alá helyezéstkimondó ítélet hatálya alatt. Ide tartozik, hogy sajátmaga indítványozhassa a nyilvánosság kizárásáta beszámítási képességét taglaló tárgyalásról.E látszólag mellékes eljárási jogosítványok hiányá-ban az egész peres forma nem sokat ér.

A hivatásos és a családon belüli gondnokiszerepnek egyaránt vannak buktatói. A gondnokiintézmény humanizálása iránti igény mégis ahivatásos gondnokság visszaszorítása irányábamutat. Hivatásos gondnok esetében nemcsak aképzettségi követelményeket kellene végre meg-határozni, hanem az összeférhetetlenségi szabá-lyokat is. Elõírássá kellene tenni a gondnoki foga-dóórát; az egy gondnokra esõ maximálisgondnokolti létszámot; a gondnok mûködési he-lye és a gondnokolt lakhelye közötti maximálistávolságot.

Lényeges a Ptk. alapvetõ szabályozási tárgya –„személyi és vagyoni viszonyok” – mentén kétfélegondnoki pozícióról rendelkezni. A pénzügyi és aszemélyi gondnok esetleges vitáiban a családjog-ban már ismert módon járhat el a bíróság.

Meg kell teremteni továbbá annak lehetõségét is,hogy az ember cselekvõképessége birtokában jog-hatályosan rendelkezhessen afelõl; esetleges cse-lekvõképtelensége (korlátozott cselekvõképessé-ge) esetére kit kíván (vagy éppen nem kíván)gondnokául.

Célszerû elgondolkodni a szervezeti gondnoki in-tézmény bevezetésén. Így gondnokként olyan –nem állami – közhasznú szervezeteket is ki lehet-ne rendelni, melyek az érintett társadalmi csoportsegítését vállalták közhasznú célként.


53

Az elõttem szólók valamennyien érintették a gond-nokoltak adatainak nyilvántartását szolgáló központiadatbankot. A TASZ az információs önrendelkezésijog sérelmének tartja a kormány javaslatát, hiszen anyilvántartásba bárki betekinthet, aki valamiféle jog-ügylet létrejöttét akár csak valószínûsíteni tudja.Szükségtelen is a gondnokoltak adatait egy országosadatkezelési rendszerben kezelni, a cél eléréséhezelegendõ lenne a területileg illetékes gyámhatóságoknyilvántartását használni. A lehetséges visszaélésekazzal elõzhetõk meg, ha a szezõdéskötés során –amennyiben azt a másik fél igényli – maga az érin-tett kérne igazolást arról, hogy cselekvõképességeérintett-e az adott jogügylet tekintetében.

A TASZ Álláspontban javasolt megoldás: központiadatbank helyett a gyámhatóságok nyilvántartásai-nak használata, és az érintett saját kérésére történõadatszolgáltatás biztonságos megoldást nyújtanamind a szerzõdni kívánó fél érdekét, mind a cse-lekvõképességében korlátozott személy adatainakbizalmas kezelését illetõen.

Az itt elhangzottak alapján arra jutottam, hogy akormányjavaslathoz képest az információs önren-delkezési jog sérelmét az is enyhíthetné, ha ezeketaz adatokat nem központi nyilvántartásban összesí-tenék, hanem feltüntetnék az egyes közhitelû nyil-vántartásokban. Így az iparjogvédelmi-, illetve acég és ingatlan nyilvántartásokban, amennyiben acselekvõképesség jogi korlátozása érinti ezeket a te-rületeket. Különbséget érzek ugyanis aközött, hogyvalaki besétál egy központi nyilvántartásba, és szer-zõdési szándékára hivatkozva valakirõl általános in-formációkat kap arra nézve, hogy gondnokság alattáll-e, vagy pedig egy védjegy bejegyeztetése során,az adott üggyel összefüggésben értesül az érintettjogi korlátozottságáról.

A törvényjavaslat alighanem legnagyobb hibája az,hogy egy komplex jogintézményhez a teljes – érint-kezõ – joganyag górcsõ alá vétele nélkül nyúl hozzá. Az egyesülési jogról szóló törvény esetleges

módosítását az imént már felvetettem, de kézenfek-võ volna a Csjt. és a gyermekvédelmi törvény meg-vizsgálása is. A cselekvõképességre irányadó jog-anyag revíziója aligha teljes az egészségügyrõl szóló1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) vonatkozó szabá-lyainak áttekintése nélkül. Egyrészt azért, mert azalapvetõ kategória, a cselekvõképesség, ill. annak hi-ánya esetében az Eütv. a Ptk.-ra támaszkodik, s ígya Ptk. vonatkozó szabályainak revíziója jogalkalma-zási problémákhoz vezethet az egészségügyi önren-delkezés terén. Másrészt az Eütv. nem csak a Ptk.fentebb bírált differenciálatlanságait vette át, hanema betegjogok gyakorlása terén az egyébként csakkorlátozottan cselekvõképes személyeket egykéntkezeli a cselekvõképtelenekkel, s ezzel jognyilatko-zat-tételi jogosultságukat praktikusan megszünteti.

Az Eütv. fosztja meg a korlátozottan cselekvõképesszemélyeket a tájékoztatásról való lemondás, vala-mint a helyettes döntéshozó kijelölésének jogától.Korlátozottan cselekvõképes személy tehát nem te-het olyan személyes jellegû jognyilatkozatot, melyszerint nem kívánja megtudni, hogy betegségeesetleg gyógyíthatatlan, és olyat sem, amellyel cse-lekvõképtelensége esetére jelölne ki valakit, aki he-lyette jogosult a beleegyezés, ill. az ellátás vissza-utasításának jogát gyakorolni.

Az Eütv. 24. § /6/ bekezdése teljes egészében elvon-ja a cselekvõképtelen betegtõl a saját egészségügyidokumentációjába való betekintés jogát, és azt ahelyette eljáró képviselõhöz telepíti. Ez azért érde-kes, mert az adatvédelmi törvény alapján az egyénbetekintési joga a rá vonatkozó különleges adatok-ba az információs önrendelkezési jog egyik eleme.Márpedig a Ptk. ezt a jogot – elvileg – még cselek-võképtelenek esetében sem korlátozza!

Az Eütv. betegjogi fejezetének a törvényes képvise-lõt „favorizáló” megoldása különösen nyugtalanítóakkor, amikor a gondnok szerepét – elsõdlegesen apénzügyek kezelésével megbízott – hivatásos gond-nok tölti be, vagy olyan távoli hozzátartozó, aki


54

nem tud, nem akar a gyógyítás kérdéseibe beavat-kozni. A gondnokság alatt álló személyek tipikusanhosszabb-rövidebb ideig gyógyintézeti, egészenpontosan pszichiátriai kezelés alatt is állnak. Innen-tõl kezdve az Eütv. nem egy szaktörvény a sok kö-zül, hanem a Ptk.-val egyenlõ súlyú státustörvényea cselekvõképességükben korlátozott polgároknak.

Nem lehet megkerülni azt sem, hogy az 1997-benszületett Eütv. alkotmányos alapelveket sértõviszonyulása a nem cselekvõképes betegek joga-ihoz elsõsorban az elõzõ, nevében szociálliberálistörvényhozás és kormányzat lelkiismeretét terheli,

mely a kérdést láthatóan kiszolgáltatta az egészség-ügyi bürokrácia technokratáinak.

Az elõzõ elõadásokból kiderült, hogy jelenleg szá-mos, az érintettet megilletõ eljárási jogosítványnem több puszta elvi lehetõségnél. Utalni szeret-nék példaként csak arra, milyen arányban kezde-ményezik az érintettek státusuk felülvizsgálatát.

Úgy gondolom, a gyakorlatias szempontokat való-ban figyelembe kell venni, de nem a hivatalos szer-vek kímélése, hanem a jogkorlátozást elszenvedõszemélyek érdekében.


55

MAKAI KATALIN

A névjegyzék kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Je-lenleg egy teljesen archaikus és eleve funkció nél-küli megoldás van életben: ki kell függeszteni agondnokság alá helyezésrõl egy hirdetményt a bíró-ság és a jegyzõi hivatal hirdetõtáblájára. Ez nyilván-valóan nem tartható. A gondnokság alá helyezésnem két vagy három ember magánügye. A gond-nokság alá helyezett érdekét is szolgálja, de esetle-ges üzleti partneréét is, hogy a gondnokságról az,aki erre jogosult, informálódhasson. Erre adott a bí-róságok számítógépes rendszere. Ez a rendszer ösz-szekapcsolódhat. Elvben jelenleg is megtehetné aztvalaki, hogy az ország összes bíróságát végigjárva azott vezetett névjegyzékekbõl tájékozódjon. Nyil-vánvalóan célszerûbb – és ki kell használni a tech-nikát ilyen szempontból is –, hogy olyan központinyilvántartás készüljön, ami közhiteles és napra-kész. Ezt az Országos Igazságszolgáltatási TanácsHivatala, tehát kvázi a bíróminisztérium kezelné, ésnagyon fontos garanciális szabálynak tartom és ele-gendõnek is, hogy mindenfajta adatkérést pontosanrögzítenek benne: az okot, a személyt, aki kéri, ésazt, hogy milyen célból. Az is szerepel a törvényja-vaslatban – összhangban az adatvédelmi törvénnyel–, hogy a jogellenes adatkérés, adatfelhasználás jog-következményét a felvilágosítást kérõ viseli. Úgyérzem, hogy jó szándékú, de nem igazán életszerûaz a javaslat, hogy valakivel szerzõdéses kapcsolatbaakarok lépni, és azt mondom, hogy hozzál egy pa-pírt, hogy teljesen cselekvõképes vagy-e. A szerzõ-désbõl semmi sem lesz, ha így állnak a partnerekebben a szituációban egymáshoz. A kérdést az adat-védelmi biztossal egyeztettük, hiszen megküldtükezt a törvényjavaslatot.

A bizonyítás kérdéséhez: mit kell bizonyítania a bí-róságnak? Azt hogy korlátozza a cselekvõképessé-get, vagy azt, hogy fenntartja. A bizonyítás alap-

vetõen természetesen arra irányul – függetlenül at-tól, hogy mi kerül az ítéletbe –, hogy fenntartja-e acselekvõképességet vagy nem, hogy kell-e az illetõtcselekvõképességet érintõ gondnokság alá helyez-ni, vagy sem. Tehát a bizonyítás lényegében mind-végig azonos irányba halad. Ismételten hangsú-lyoznám, hogy az esetek többségében akármilyenis a szabályozás, nem lehet majd differenciálni. Abíróság nem tud kiemelni se így, se úgy, egy-együgykört a többi közül.

Végezetül arról, hogy ki rendelje ki a gondnokot?Ez a kérdés az elõkészítés során is fölmerült. Ez is.A gyámhatóságok – pedig nekik ez többletfeladat –és a bíróságok is egységesen azt mondták, hogy ahatályos rendszert kell fenntartani. A gondnok ki-rendeléséhez szükséges információval a gyámható-ság rendelkezik, nem beszélve arról, hogy õ az, akiaztán felügyeli a gondnokot. És mi lenne a követ-kezõ lépés, ha fel kell menteni a gondnokot? Azújabb gondnokrendelés megint a bírósághoz ke-rülne? Mindezek miatt a gondnok kijelölése nemmûködne a bíróságoknál.

HACK PÉTER

Arról az érvrõl, hogy mi az életszerû és mi a neméletszerû. Velem szemben többször támasztottákmár azt a nem életszerû követelményt, hogy egy hi-vatalból kérjek papírt arról, hogy büntetlen elõéletûvagyok. Ez a gyakorlat a hivatali alkalmazásnál. Er-re mondanánk, hogy nem életszerû az a gyakorlat,hogy az érintett maga kérje az igazolást magáról?

Mennyivel életszerûbb ennél az, hogy nem én ké-rem ki a szükséges iratot, akire az adat vonatkozik,hanem az, aki velem szerzõdni akar. Õ megy be ahivatalba, és õ kér rólam adatot arról, vajon nem ál-lok-e cselekvõképességet korlátozó gondnokságalatt. Õ kap egy papírt arról, hogy ebben az ügyben


56

Hozzászólások

nem állok gondnokság alatt, de egy csomó másügyben igen. Ez utóbbihoz ugyan mi köze lehet?

Tisztességesebb, a polgári normákhoz jobban igazo-dó eljárás lenne, ha kétely esetén a szerzõdõ fél kér-né a másik féltõl az igazolás beszerzését. A szerzõ-déskötésnél megfelelõ gondossággal kell eljárnia afeleknek, és ebbe beletartozik – életszerûtlenneknem nevezhetõ –, hogy az egyik fél arra szólítsa föla másikat: igazolja a szerzõdés megkötése elõtt, hogymegvannak a szerzõdéskötésnek a jogi feltételei.Ugyanígy kell eljárni az ingatlan adásvételi ügyek-ben: az ingatlanról igazolni kell a szerzõdõ félnek,hogy az tehermentes, az õ tulajdonában van. Az er-re vonatkozó igazolást be kell szerezni. A tulajdonilap beszerzése sem elsõdlegesen a partner feladata,persze õ is bemegy az ingatlan-nyilvántartásba.

Miért ne lehetne ugyanígy a szerzõdéskötésnél agondnokság körébe tartozó igazolás beszerzését ki-kötni szerzõdõ félként. Ráadásul így sokkal keve-sebb visszaélési lehetõség nyílik, mert nem azt kellnyilvántartani, hogy ki mindenki szerzett rólamadatot, hanem én magam tudom, hogy hányszorkérek ki magamra vonatkozó adatot. Továbbá a sa-ját adataimmal én magam rendelkezem, és ha aszerzõdõ félnek ez a feltétele számomra nem tet-szik, akkor nem kötök vele szerzõdést. Ez is az énjogkörömbe tartozik. Szerintem ez a megoldás seköltséges, se bonyolult, se életszerûtlen nem lenne,csak annyiban különbözne a kormány által benyúj-tott javaslattól, hogy jobban tisztelné az egyén in-formációs önrendelkezési jogát: azt a jogosultságát,hogy személyhez fûzõdõ adatai kezelése során azadatai fölötti rendelkezési jogát megõrizhesse.

FRIDLI JUDIT (JOGVÉDÕ,TÁRSASÁG A SZABADSÁGJOGOKÉRT)

Makai Katalin részérõl elhangzott, hogy az adat-védelmi biztos úr látta ezt a jogi megoldást, ésnem tett észrevételt. Ez igaz. De az is igaz, hogy avéleményezés során egy késõbbi idõpontban az

adatvédelmi biztos úr ebben a kérdésben újbólmegkereste az igazságügyi tárcát.

Ennek elõzménye az volt, hogy a TASZ megfogal-mazta aggályait a gondnokoltak adatairól vezetettközponti nyilvántartással szemben, és beadvány-ban fordult az adatvédelmi biztos úrhoz, vélemé-nyét kérve a központi nyilvántartás tervezett felál-lításáról. Az adatvédelmi biztos úr a TASZ-nakküldött válaszában kitért arra, hogy a tárcakörözéssorán látta ezt a javaslatot és annak tartalmávalszemben nem emelt kifogást. Az általunk felvetettaggályokat jogosnak tartja. Osztja azt a nézetünket,hogy a tervezett megoldás – a gondnokoltak sze-mélyes adatait bárki megismerheti, aki a megisme-réshez fûzõdõ jogi érdekét valószínûsíti – szükség-telenül és aránytalanul korlátozza az érintettek in-formációs önrendelkezési jogát, és ezért az igazság-ügy-miniszterhez fordult a rendelkezés felülvizs-gálatát kezdeményezve.

A TASZ álláspontja kialakításakor azt is figyelembevette, hogy a központi adatbázis létrehozása önma-gában is növelni fogja az ilyenfajta igazolással kap-csolatos igényeket. Nyilvánvaló, hogy az eddigi sza-bályozás – a gondnokság alá helyezettek adatainakhirdetõtáblán történõ kifüggesztése – nem kínáltmegoldást arra a problémára, hogy a szerzõdõ félmegtudhassa, nem áll-e gondnokság alatt a másikfél. Korábban az emberek egy-egy szerzõdés elõttnem is nagyon firtatták egymás jogi cselekvõképes-ségét, ez a kérdés csak akkor merült föl, ha erre na-gyon nyomós ok mutatkozott. Amennyiben a jövõ-ben egy könnyen elérhetõ formában tájékozódnilehet arról, hogy valaki gondnokság hatálya alatt áll-e, akkor egyre többen lesznek, akik egy jogügyletelõtt adatkéréssel fordulnak a nyilvántartóhoz. Ön-magában a nyilvántartás megteremtése már növelnifogja az adatkéréssel kapcsolatos igényeket. Ez isamellett szóló érv, hogy olyan megoldást keressünk,amely egyszerre biztosítja a cselekvõképesség eset-leges jogi korlátozottságával kapcsolatos adat megis-merését, ugyanakkor tiszteletben tartja az egyén

Hozzászólások

57

információs önrendelkezési jogát. A TASZ állás-pontja szerint ilyen megoldást kínál, ha az érintettmaga kérheti ki a szükséges igazolást.

REGÁSZ ALAJOSNÉ (A IX. KERÜLETIGYÁMHIVATAL VEZETÕJE)

Schiffer András amellett érvelt, hogy a gondnokot abíróság rendelje ki, így elkerülhetõek lennének avisszaélések. Én ezt lassú eljárásnak tartanám, és avisszaéléseket másképp is el lehetne kerülni. Itt a ké-pesítési elõírásokra gondolok. A gyámhivatalokban aképesítési elõírásnak megfelelõ emberek dolgoznak,de szakértelemmel nagyon sokszor nem rendelkez-nek. A gyámhivatali ügyintézõknek több száz szer-zõdést kell elbírálniuk abból a szempontból, hogy amegállapodás a kiskorú vagy a gondnokolt érdekeitszolgálja-e. Csakhogy ezeket a szerzõdéseket ügyvé-dek írták, akik egyrészt jogot végeztek, másrészt jo-gi szakvizsgával rendelkeznek, és igen furfangosantudnak fogalmazni. Én nem hiszem, hogy egy fo-gász vagy egy szociálpedagógus ezt el tudja bírálni. Amegoldást abban látnám, ha a képesítési elõírásokatmegváltoztatnák, és a gyámhivatalokban kizárólagjogászok dolgozhatnának. Jelenleg még a vezetõneksem kell jogásznak lennie, elég, ha az Államigazgatá-si Fõiskolát elvégezte. Az Államigazgatási Fõiskolána polgári jogot fél évig oktatják, e félévben van ben-ne a családjog, valamint a gazdasági jog és a kereske-delmi jog is. A jogi egyetemeken legalább négy fél-évig tanulják a polgári jogot, és ezen felül külön akereskedelmi jogot és a gazdasági jogot. Ezen lenneérdemes elgondolkodni. Nem biztos ugyanis, hogya vitatott ügyekben mindig visszaélésrõl van szó.Nagyon sokszor egyszerûen hozzá nem értésrõl.

DR. HUSZÁR ILONA (PSZICHIÁTER,IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTÕ)

Az igazságügyi pszichiáter szakértõ szemszögébõlszeretnék hozzászólni a cselekvõképesség meghatá-rozásának kérdéséhez. Mikor megláttam az ügykö-rök felsorolását a törvényjavaslatban, rendkívül

megörültem, mert az egyes döntési körökre vonat-kozó kompetencia olyan kérdés, amivel mi,orvosszakértõk munkánk során találkozunk.Ugyanakkor azt hittem, hogy sajtóhiba került a tör-vényjavaslat megfogalmazásába. Mire is gondolok?

Én, mint szakértõ, kapok egy olyan kérdést, hogykell-e az illetõ egyént cselekvõképességet korlátozógondnokság alá helyezni. Természetesen a kérdéseldöntéséhez megkapom az addig öszegyûlt orvosiadatokat, megvizsgálom az illetõ egyént. És ekkorkiderül, hogy egy olyan egyénnel állok szemben,akivel nagyon jól el tudok társalogni, aki nem kü-lönbözik tõlem, a másiktól, a munkatársamtól, aharmadiktól, de kiderül az, hogy egy meghatáro-zott, körülhatárolt területen problémák vannak. Eza probléma például a perlekedési tébolynál teljesenegyértelmûen megmutatkozik, de voltak olyan ese-teim is, amikor egy egyebekben kiválóan funkcio-náló valakinél pontosan a feleségével kapcsolatbanléptek fel téves eszmék. A paranoid gondolatok ki-zárólag a feleségével és vagyonjogi kérdésekkelkapcsolatban mutatkoztak meg.

Na most itt áll akkor a szakértõ, hogy mit tegyen.Pontosan ezért kellene fordítva megcsinálni az ügy-körönkénti meghatározást., mert azt én nagyon jólmeg tudom fogalmazni, hogy az illetõ egyén az életminden területén kiválóan megállja a helyét, dekorlátozni kell a cselekvõképességét egy meghatá-rozott, körülhatárolt területen. Ezt én bizonyítani,igazolni tudom, ilyen jellegû adatok állnak a rendel-kezésemre. Megfordítva képtelen lennék meghatá-rozni azt, hogy ha én vizsgálok valakit, hogy abbana 16 vagy 12 ügykörben, ami a felsorolásban szere-pel, a cselekvõképességét megtartotta-e. Ezt egysze-rûen lehetetlenség a vizsgálatnál megoldani, míg amásik megközelítés egyértelmûen adódik a vizsgá-latnak a körülményeibõl, adataiból és így tovább.

Ebben a kérdésben teljesen az itt elõadó képviselõurakkal értek egyet, avval, hogy nem is lehet apszichiáter szakértõ oldaláról másképpen közelítve


58

tisztességesen megvizsgálni a cselekvõképesség kér-dését. Ezt szerettem volna hangsúlyozottan monda-ni. A másik lényeges kérdés, és erre a mai tanácsko-zás is jó példával szolgált, hogy sem az orvosok, sema gyámügyi hatóság emberei – tisztelet a kivételnek –,nem ismerik a hatályos jogszabálynak azokat a pont-jait, amelyek jogot adnak a korlátozott cselekvõké-pességû vagy a cselekvõképtelen egyén számára is,hogy ilyen-olyan-amolyan ügyekben rendelkezhes-senek. Maguk a gondnokoltak sem ismerik azokat aszabályokat, amelyek a jogaikat védik. Éppen ezért énvalahol beiktatnám a törvénybe azt, nem tudom ,hogy ki és hol, de hogy valaki fel kell világosítsa ma-gát a gondnokoltat, hogy neki milyen jogokat bizto-sít a törvény. Ezt nagyon lényegesnek látom valaho-vá beiktatni a törvény szövegébe.

Egy utolsó megjegyzést arról, hogy milyen messzirevezet ez az egész kérdés. Adatokat hallhattunk arról,hogy milyen nagy számban helyeznek embereketcselekvõképességet kizáró gondnokság alá. Meg-mondom, miért ez a nagy esetszám. Az az eredete,hogy az elmeszociális otthonokba való felvételhezezt szokták megkövetelni. Amennyiben a fõvároselmeszociális otthonai nem a határszélen mûködné-nek, és kellõen vonzó intézmények lennének, akkora betegeket nem kéne cselekvõképességet kizárógondnokság alá helyezni ahhoz, hogy legyen, aki azotthonba való elhelyezésükhöz a beleegyezést adja.

KUNCZ ELEMÉR (PSZICHIÁTER,IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTÕ)

Hozzászólásomhoz Huszár Ilonának a délelõtti vitafolyamán említett példáját használnám kiindulásul.Amikor egy nagyon nyugtalan, veszélyeztetõ maga-tartású beteget a pszichiátriai osztályon korlátoznikell a szabadságában, ez az intézkedés az emberi jo-gok korlátozásának számít, és ennek megfelelõenmeg van szabva, hogyan kell ilyen esetekben eljárni.És itt használjuk azt a kifejezést, ami a cselekvõké-pesség korlátozásával kapcsolatosan is követelmény-ként felmerült. Meg van pontosan fogalmazva, hogy

a korlátozás csak a feltétlenül szükséges mértékûlegyen, és csak a legszükségesebb ideig tartson, akorlátozás elrendelését megfelelõen indokolni iskell. Ha mindezt áttesszük egy másik dimenzióba, agondnokság alá helyezésre ugyanez érvényes: ott iscsak a feltétlenül szükséges mértékben és ideig lehetkorlátozni az érintett cselekvõképességét.

A legszükségesebb idõ követelménye mutatkozikmeg az idõszakonkénti felülvizsgálatban. Ezt azon-ban lehetne úgy szabályozni, hogy arra esetenkénteltérõ idõpontokban kerülhessen sor. Míg azegyiknél – egy súlyos értelmi fogyatékosnál– azthiszem, teljesen fölösleges évente vagy 5 évente fe-lülvizsgálni az állapotát, lehetne ritkábban is, addigegy skizofrén betegnél erre sokkal gyakrabban kel-lene sort keríteni, mert ott a gyógyulás, a javulás le-hetõsége valószínû, nem hogy nem kizárt.

Az ügykörök szerinti döntésnél azt a vonalat képvi-selném, amelyik azt mondja meg, hogy csak ezen aterületen korlátozom, s a többinél pedig szabad agazda. Akinél általános korlátozás szükséges, aztúgyis úgy fogalmazzuk meg. Szó volt arról, hogy azegyes betegségek és a betegségek fokozatainak a ha-tárai nem élesek. Valóban nagyon gyakran nem.Van, amikor tökéletesen és pontosan lehet diag-nosztizálni és elkülöníteni, van, amikor a határokbizony elmosódottak. Sajnálatos módon azt kellmondjam, az igazságügyi pszichiátriai szakértõneképpen az a feladata, hogy ennek ellenére polgáriügyekben a három doboz valamelyikébe beletegyea beteget: a cselekvõképesek dobozába, a cselekvõ-képtelenekébe vagy a korlátozottan cselekvõképes-ekébe. Úgyhogy ez a lépés, ami az európai nor-máknak megfelelõen fellazítja az értékelés merevrendszerét, és több dobozt nyit meg, várhatóan aszakértõi munkát is rugalmasabbá teheti.

Még egy gondolat a gondnok személyére vonatko-zóan. A törvény tartalmazza azt a rendkívül helyeselgondolást, hogy a gondnok lehetõség szerintolyan legyen adott esetben, aki a gondozást is tudja

Hozzászólások

59

vállalni, vagy abban is szerepet tud játszani. Ez át-vezet ahhoz az általam helytelennek tartott javas-lathoz, hogy a bíróság nevezze ki a gondnokot.Tudniillik a gyámhatóság ismeri a gondnokait, is-meri a területet, tudja, hogy melyik gondnok le-hetne a legalkalmasabb az õ számára. Megfordítvais igaz, ha a klinikus pszichiáter akár a gondozóban,akár a kórházban azt észleli, hogy a gondnok nemmegfelelõen teljesíti funkcióját, rövidebb úton tu-dunk a gyámhatóságokkal kapcsolatot teremteni ésbejelenteni azt, hogy itt valami probléma van,mintha ez is a bíróságon keresztül intézõdne.

DALLOS JUDIT

Mindennel egyetértettem, amit Schiffer úr mon-dott, fantasztikus volt. Ez a szemlélet a jó. Ezért til-takozom egyrészt az ellen, amit Makai Katalinmondott, hogy általában a gondnokoltak ilyenekvagy olyanok. Hogy lehetne általánosságban be-szélni arról, hogy milyenek a gondnokoltak. Egé-szen biztosan nem. Tíz év alatt elég sokat megis-mertem ahhoz, hogy ezt kijelenthessem.

A másik, hogy mennyire fontos a pénz. Pénz nél-kül ez az egész törvény papíron marad, semmifélehatást nem fog tenni. A bíróságokon nem lesz sem-mi, a gyámhatóságokon nem lesz semmi és a gond-nokoknál nem lesz semmi.

Arról, hogy helyes-e, hogy azt nevezzék ki gond-noknak, aki az érintett gondozását is vállalja. Ez ígynagyon szépen hangzik, de ki és miért vállalná? Rá-adásul ingyen? Még azt a megbízást is visszaadja,amit elvállalt. Azt, hogy a gondnokolt nyugdíját ha-vonta fölvegye és odaadja neki. A 12 ezer, 17 ezer,21 ezer forintos nyugdíjat vigye oda neki, és mond-ja azt neki, hogy na, osszad be jól. Ha azt akarják,hogy a gondnok a gondozást elvállalja, akkor tessékhozzá pénzt adni. Tessék ösztönözni õt erre. Tessékösztönözni a gyámügyi ügyintézõt, hogy belemen-jen ezekbe a borzalmas ügyekbe. Tessék ösztönöznia bíróságot. A bíróságok vehessenek föl annyi mun-

katársat, amennyi ahhoz kell, hogy megvalósítsákmindazt, amirõl Hack Péter és a többiek beszéltek.Én el tudom fogadni, hogy elvi kérdéseket ne gya-korlati alapon döntsünk el, de akkor tessék hozzá apénzt is biztosítani. Magyarország szegény ország,nem élünk Hollandiában. De legalább ne mondjukki, hogy nem kell hozzá pénz, és ne mondjuk azt,hogy a jelenlegi gyámügyesekkel és bírói szakembe-rekkel az új szabályozás mûködtethetõ. Nem azértkell több pénz a gondnoknak, mert annak a nem jólmûködõ gondnoknak többet akarok adni. Hanemazért, hogy olyan gondnok jöjjön oda dolgozni, akialkalmas a feladatra, és nem olyanok, akik ma jön-nek, mert azokkal nem lehet. És ez a probléma többtízezer gondnokoltat érint, akikbõl a mi kerüle-tünkre csak 400 esik, de ez is nagyon sok. Nem tud-juk megoldani a problémájukat.

Hack Péter úr mondta elõadásában, hogy ne legyena gondnokolt a gondnokától két óra utazásnál mesz-szebb. A mi gondnokoltjaink most Szentgotthárdonvannak. És amikor én azt szeretném, hogy helybenrendeljenek ki neki gondnokot, akkor visszaír az in-tézet, hogy náluk a 440 gondnokoltnak összesen 6gondnok intézi az ügyeit. Akkor ne maradjon meginkább a budapesti gondnoka? Mert mi a szegényJózsefvárosban elértük, hogy egy hivatásos gond-noknak nincs több gondnokoltja 12-15 személynél.Ennyi gondnokunk van. Nem tudom, hány önkor-mányzatnál érnek el hasonlóan kedvezõ arányt. Deezek a gondnokok nem jók. És az ügyintézõk semjobbak, mert nem tudnak jobbak lenni ebben arendszerben. Nem fér bele 300 ügy mellett, hogybelemásszunk bonyolultabb ügyekbe – ha van jog-tudásunk, ha nincs. Én egyébként a vonatkozó jog-szabályokat ismerem. Az egy dolog. De nincsenekmeg hozzá a feltételek. Tehát, én tisztelettel azt kér-dezem a minisztérium illetékesétõl, van pénz erre atörvényre vagy nincs? Mert ha nincs, akkor ebben atörvénytervezetben néhány szakaszt nem szabad el-fogadni. Mert akkor csak azért fogadjuk el ezeket arendelkezéseket, hogy újabb húsz évig ne kelljen atörvény szövegéhez nyúlni.


60

MAKAI KATALIN

Több kérdés hangzott el, kezdeném a gondozáskérdésével. Az elõttem szóló kifogásolta azt a meg-fogalmazást, hogy amennyiben van olyan személy,aki vállalná a gondnokság alá kerülõ gondozását is,akkor õt jelöljék ki gondnoknak. Példaként vegyükazt az esetet, amikor egy családban van egy testvérés van egy anya, és mind a ketten hajlandóak és ké-pesek lennének betölteni a gondnok szerepét, deegyikük ezenfelül vállalja a gondozást is. Ilyen ese-tekben a gyámhivatal azt a személyt preferálja, akia többletfeladatot és többletáldozatot vállalja. Eztaz elõírást tartalmazza a javaslat, és én indokolat-lannak tartom a kritikát. Bár érzem a mögötte rej-lõ problémát, azt, hogy sokszor épp nem a jelöltekközötti választás a gondja a gyámhivatalnak, hanemaz, hogy egyáltalán tud-e gondnokot rendelni éskirendeli. Ez azonban nem változtat azon, hogyvannak esetek, amelyekre ez a szabály alkalmazha-tó, amikor több jelölt közül kell kiválasztani.

Arról, hogy van-e pénz vagy nincs pénz: ez a törvényönmagában természetesen nem hoz pénzt, hiszencsak azokat a jogi kereteket szabályozza, amelyek ma-gára a gondnokság alá helyezés feltételére és techni-kájára vonatkoznak. Ezért sem lehetséges, hogy mostkimondja a törvény, hogy 15 vagy 20 gondnokoltnáltöbb ne jusson egy gondnokra, mert biztos, hogynincs hozzá pénz. Nem mondhat ki olyat egy jogsza-bály, ami végrehajthatatlan. De mindenképpen indu-kálhat egy változást, ami biztos meg is indul, hiszena következõ lépés már a gyámhatósági eljárást szabá-lyozó kormányrendeletnek a felülvizsgálata.

Nagyon röviden Schiffer úrnak annyit a felülvizs-gálatról, hogy lehet, hogy valami félreértés van, deez a törvényjavaslat szerint kizárólag peres eljáráslehet. Egyrészt azért, mert minden olyan eljárás,ami nem irat alapú, tehát ahol meghallgatják újra –és ez elengedhetetlen – a gondnokság alá helyezet-tet, újabb tanúkat és szakértõt is kirendelnek,mindez nem lehetséges nem peres eljárásban. Azt

meg végképp nem tudom elképzelni, hogy ha egyperes eljárás után született ítélet mond valamit, ígyvagy úgy korlátoz, azt aztán egy nem peres eljárásmódosítsa. Tehát a felülvizsgálat egy peres eljárástfeltételez és tesz szükségessé.

CSÁKABONYI BALÁZS

Fölvetõdött a vita során, hogy kell-e a törvényjavas-lathoz az anyagi hátteret felmutatni. Erre nagyonegyszerû válaszolni, a jogalkotási törvény elõírja,hogy a hatásvizsgálatot el kell végezni. A hatásvizs-gálatnak része, hogy a javasolt szabályozás anyagilagmennyire megalapozott, vagy mennyire nem. Van,amikor ez megtörténik, van, amikor nem történikmeg. Jelen esetben nem láttam ezzel kapcsolatosháttéranyagot, de nem is nagyon vannak ebben atörvényben olyan rendelkezések, amelyek közvetle-nül igényelnének forrásokat általában, így én a kol-léganõnek teljesen igazat adok. Nem ennek a tör-vénynek feladata költségvetési forrást teremteni azönkormányzatoknak ahhoz, hogy a hivatásos gond-nokot tisztességesen meg tudják fizetni. Ez egy másdolog. Ez a Polgári Törvénykönyv.

A délelõtti elõadásban is többször elhangzott, hogyolyat igényelnek ettõl a törvénytõl, ami nem tarto-zik a szabályozási körébe. Ugyanis a Polgári Tör-vénykönyv elsõsorban a vagyoni- és a személyiségijogokat szabályozza, csak bizonyos körben nagyonáttételesen érinti az egészségügyet, és az egyéb kap-csolódó témaköröket. Ezek a témakörök túlmutat-nak a törvény szabályozási körén.

Válaszolni szeretnék a gondnokrendeléssel kapcso-latos javaslatunkat érintõ észrevételekre. Nagyonsokat gondolkoztam rajta és vitatkoztunk is rajta,hogy helyes-e a bíróság feladatául tenni a gondnokkirendelését. Az elsõ ellenérvem ezzel kapcsolat-ban nekem is az volt, hogy a helyi gyámhatóság az,aki ismeri a kirendelhetõ személyek körét, ez a ké-zenfekvõ. De a gyakorlat viszont azt mutatja – ésezt a TASZ is alátámasztotta a saját eseteivel –,

Hozzászólások

61

hogy gyakoriak a gondnok személyének kiválasztá-sa körüli visszaélések. Mivel van, ahol visszaélnek agondnokrendelés lehetõségével, és ez komolyproblémákat okoz. Igenis az volna a megnyugtató,ha a bíróság rendelné a gondnokot. Ezért – egy ki-csit talán a lehetõségeket megelõlegezve – került beez a módosító javaslat. Természetesen, hogyha en-nek a feltételei nincsenek meg, akkor nyilvánvaló,hogy ez a módosító javaslat nem kerülhet elfogadásra.

Még egyetlen egy dolog, ugyancsak röviden. Valóigaz, hogy jogi munkát kell végeznie annak, aki agondnokolt személyét érintõ szerzõdéseket az õszempontjaiból felülvizsgálja, hogy elõny szárma-zik-e belõle, stb. Tájékoztatásként mondom, hogyaz ügyvéd az ügyvédi törvénybõl adódó kötelessé-gének teljesítése során nem szerkeszthet olyanszerzõdést, amely jogszabály kijátszására irányul.Tehát ez egy törvényi garancia, azzal együtt, hogynem biztos, hogy mindig és mindenütt betartják.Továbbá az ügyvéd nem csak szerkeszti, hanemellenjegyzi az okiratot. És csak olyan okiratot ellen-jegyezhet, amelyet a saját irodája vagy õ saját magakészített és szerkesztett. Ebbõl következik, hogyamennyiben a szerzõdéssel kapcsolatban bármi-lyen probléma adódik, akkor az ügyvéd igenisanyagi és fegyelmi felelõsséggel tartozik érte. Eznem mentesítheti a gyámhatóságot az érdemi fe-lülvizsgálat alól, de ennek során a gyámhatóságnakcsak azt kell szem elõtt tartania, hogy a szerzõdés agondnokolt érdekeit szolgálja-e vagy sem.

DR. BODOR GYÖRGY (PSZICHIÁTER,IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTÕ)

A gondnokság alá helyezésre irányuló peres eljárá-sokban az elmeszakértés a bizonyítás egyik eleme.Nem látom igazán tisztán, hogy a törvényjavaslat-ban milyen ügykörök merülnek föl, amelyekre néz-ve az orvosszakértõnek vizsgálnia kell a cselekvõké-pességet. Úgy vettem észre, mintha arról lenne szó,hogy valamiféle jövõbeli jogügyletekkel kapcsolat-

ban tennének fel kérdést az elmeszakértõknek. Ar-ra várnának választ, hogy azokban a bizonyos jog-ügyletekben valamikor a jövõben képes lesz-e a sa-ját érdekeiben eljárni az illetõ vizsgált személy, vagynem lesz képes. Ez azon is múlik, hogy a fantáziánkmilyen dús. A fantáziánktól függ, hogy mennyirefogjuk tudni ezt elképzelni, vagy sem. Amennyibenegy szakértõ nehezen tudja majd elképzelni, akkormilyen eszközök állnak majd a bíró rendelkezésére?Hogyan tud majd ezek közül a lehetõségek közülválasztani, milyen egyéb bizonyítékokat von majdbe a peres eljárásba? Hiszen eddig a bíróság a gyám-hatóság iratanyagán kívül csak az orvosszakértõivizsgálatra támaszkodott. Hogyan fog a bíróságezekben a kérdésekben dönteni?

Egy másik kérdésrõl. Én örülök, hogy Schiffer ügy-véd úr ennyire pozitívan áll a tudomány fejlõdésé-hez. Meggyõzõdésem, hogy lesznek olyan kórké-pek és vannak olyan kórképek, amelyek a jövõbensem fognak jelentõsebben pozitív irányba változni.Sõt, inkább valószínûsíthetõ, hogy negatív iránybaváltoznak, és ez már ma megjósolható róluk. Az akérdés, hogy a betegség lefolyásában a jövõben vár-ható-e vagy sem valamilyen fajta pozitív, illetve ne-gatív változás, a szakmai kompetenciába tartozó do-log. Ennek a kérdésnek az eldöntése a szakértõ fel-adata kellene hogy legyen, ahogyan a kártérítési pe-rekben ezt meg is szokták tõlünk kérdezni. Egyébperes eljárásokban is van példa arra, hogy megkér-dezik a szakértõtõl: mi fog itt változni az érintettszemély állapotában. És errõl innen a jelenbõl nyi-latkozni tudunk a jövõre nézve. Elkerülhetõ lenne,hogy bizonyos veleszületett problémák, örökletesbetegségek esetén, vagy szellemi hanyatlás bekövet-keztével, újabb eljárások keletkezzenek. Mindezmegfér azzal, hogy pozitívan gondolkodjunk a tár-sadalomról és az egyénekrõl, és a szabadságjogokatis maximális tiszteletben tartsuk.

Fontos lenne, hogy a bizonyára jogilag jól meg-alapozott eljárásokban a szakmai elvek és a racio-nális korlátok is érvényesülhessenek. A szakértõ


62

hosszabb távra szólóan is tehessen érvényes nyi-latkozatot a beteg állapotáról. Ugyanilyen fontoskérdés, hogy milyen ügykörökre nézve kell majdvizsgálni a cselekvõképességet, és ennek megálla-pításánál a bíró milyen bizonyítékokra fog tudnitámaszkodni.

SCHIFFER ANDRÁS

Két elhangzott dologra térnék ki. Makai Katalinészrevételére a felülvizsgálati eljárás peres vagynemperes voltát illetõen mindenekelõtt azt vála-szolnám, hogy én nem érzem olyan lényeges vita-pontnak ezt a kérdést. Ezért csak arra a szemlélet-beli különbségre világítanék rá, hogy szemben azösszes többi perrel és performával, a gondnokságiperben a kontradiktórius eljárás elve meglehetõ-sen sajátosan érvényesül, pontosan az elõbb el-mondottak miatt. Olyan nagy elvi ellenmondástabban, hogy van egy perbírósági ítélet, és utánaegy azonos hatáskörû nem peres bíróság ezt fölül-bírálja, nem látok. Pusztán azért jutott ez azeszembe, mert egyrészt a kontradiktórius eljárásielv fenntartásának nem nagyon látom értelmét ak-kor, amikor az érintett státuszában csak pozitívirányban történhet változás, másrészt pedig azügyek gyorsítása miatt.

Az igazságügyi elmeszakértõnek lehet, hogy igazavan abban, hogy egyes kórképeknél változatlansá-got tud a jövõre nézve megállapítani. Ezzel én nemkívánok vitatkozni, hiszen nekem a megfelelõ mu-níció ehhez hiányzik. Ugyanakkor fenntartom aztaz álláspontomat, hogy amennyiben akár csak egyszázaléknyi esély van egy veleszületett örökletesbetegségnél arra, hogy jogilag értékelhetõ módon –akár 20 év vagy 30 év múltán is –, pozitív változáskövetkezzen be, akkor nem lehet pusztán eljárásvagy ügygazdasági szempontok miatt elvenni a le-hetõséget attól, hogy ha kell, akkor 5-10 évente –egy viszonylag egyszerû eljárás keretében – vizsgál-ják, hogy történt-e állapotváltozás.

CSATÓ ZSUZSA

A Down Egyesület vezetõje vagyok, amely egy szü-lõkbõl álló, értelmi sérülteket képviselõ egyesület.Kevés szó esett eddig róluk, szeretném megkö-szönni Schiffer Andrásnak, hogy megvédett min-ket, mert sokkal könnyebb neki védeni minket,mint nekünk magunkat.

Az elsõ kérdés a felülvizsgálat, amihez szeretnékhozzászólni. Úgy gondolom, hogy minden ember-nek joga van ahhoz, hogy ne mondjanak le róla, te-hát joga van a felülvizsgálathoz. Ez annál is köny-nyebben megvalósítható, mert más rendszerekbenmár biztosítják azt, hogy az értelmi sérülteknek le-gyen felülvizsgálata. Kötelezik arra a gyógypedagó-giai fejlesztõ rendszereket, hogy rendszeresen fe-lülvizsgálják a klienseiket és számukra egyéni fej-lesztõ tervet építsenek föl.

Másodszor arról az állításról, hogy vannak-eolyan mentális állapotok, amelyeknél változatlan-ság elõre prognosztizálható. A kutatásokban, atudomány fejlõdésében én is hiszek, de egy to-vábbi szempontot szeretnék felvetni: a diagnózi-sok meghatározásának kérdését. Az igen súlyosértelmi sérüléssel élõ emberek esetében leírt di-agnózisokról tudni kell, hogy azok attól függe-nek, hogy ki és milyen körülmények között állít-ja föl õket. Amikor éppen arról van szó, hogy azipolytölgyesi otthonban van egy szabad hely, ak-kor a vizsgált személy, az intézmény profiljánakmegfelelõen, cselekvõképességében teljesen kor-látozott, igen súlyos állapotú ember lesz. Haugyanezen ember számára találnak egy lakóott-hont, akkor a diagnózis sokkal kedvezõbb lesz. Adiagnózis kérdéséhez tartozik, hogy ugyanazonember különféle körülmények között egészenmás teljesítményekre képes. Hogy különféleszakemberek mást és mást állapítanak meg. Hogyezeket a kategóriákat különbözõ országokban kü-lönbözõképpen állapítják meg.

Hozzászólások

63

Számomra egyértelmû, hogy szükség van felül-vizsgálatra, és szükség van a különféle felülvizsgá-ló, diagnózisfelállító és fejlesztõ rendszerek össze-hangolására. A mögött, hogy a törvényjavaslatban acselekvõképtelenek esetére nem terveztek felül-vizsgálat, háromféle érdek azonosítható. Egyrésztaz ápoló-gondozó intézetek számára többletmun-kát jelent, hogy felülvizsgáljanak, másrészt az ön-kormányzatok ellenérdekeltek abban, hogy a felül-vizsgálati eredmények megszülessenek. A harma-dik pedig az, hogy a szülõk rettenetesen félnekminden felülvizsgálattól, mert minden ilyen vizs-gálat nagyon megalázó, ilyen élmények élnekbennük ezzel kapcsolatban.

A másik dolog, amihez hozzá szeretnék szólni,hogy a szülõk egy évtizede vagy még sokkal ré-gebb óta várnak arra, hogy megszülessen egy újgondnokságról szóló törvény. A törvénytõl aztvárják, hogy õk, mint természetes gondnokokgyermekük 18 éves életkora fölött is hasonló jog-körökkel élhessenek, mint addig, hiszen az õkapcsolatuk és viselkedésük ugyanaz marad az ál-taluk gondozott gyermek nagykorúsága idején is.Pillanatig sem vitatom, hogy vannak visszaéléseka hivatásos gondnok tevékenységéhez kapcsoló-dóan, és ez súlyos problémát jelent. Nem helyesazonban a szülõ-gyermek problémáját is ilyennézõpontból megközelíteni: alapvetõen abból ki-indulni, hogy minden szülõvel, vagy a szülõktöbbségével megeshet az, hogy rosszul viselkedikgyermekével.

Egy utolsó gondolat a kizáró gondnokságról. Ki-záró gondnokság alá helyezni bárkit is már csakazért is elgondolkodtató, mert szerintem senki, havégiggondolja, nem ismer olyan embert, aki sem-miben nem tud dönteni. Hiszen még az az emberis, aki ott fekszik elõttünk és csak a szeme villaná-sával jelez, még az is meg fogja mutatni, hogy azalmát vagy a körtét szereti – ha megkérdezik tõle.Azt kimondani, hogy semmiben nem döntõké-pes, az nem igazán szerencsés. Ide tartozik az a

kérdés is, hogy lehet-e embereket intézeti elhe-lyezésbe utalni azért, hogy orvosi döntés szület-hessen a cselekvõképességükrõl. Nekünk az a ta-pasztalatunk, és ebben nagyon sokan egyetértenekszakemberek is – itt most elsõsorban gyógypeda-gógusokra gondolok –, hogy azok az emberek,akiket kivesznek a megszokott környezetükbõl észárt viszonyok közé, egy idegen világba helyez-nek, elveszítik biztonságérzetüket. Olyan dolgo-kat tesznek, olyan módon viselkednek, amelyekalapján megítélni azt, hogy õk mentálisan meny-nyire épek, vagy mennyire cselekvõképesek, nemigazán tisztességes.

DÓSA ÁGNES (ORVOS-JOGÁSZ)

Köszönöm Schiffer ügyvéd úrnak, hogy fölhívta afigyelmet egy problémára az egészségügyi tör-vényben. Az, hogy a korlátozottan cselekvõképesilletve cselekvõképtelen beteg ne kapjon jogot azorvosi irataiba való betekintésre, indokolatlan. Ki-véve abban a nagyon-nagyon szûk körben, amikora pszichiátriai betegeknél ez a betekintési jog bi-zonyos esetekben korlátozható. Miután most fo-lyik az egészségügyi törvény módosítására irányu-ló munka, hogy az alkotmánybírósági határozat-nak eleget tegyen a jogalkotó, én mindenképpenfontosnak tartom, hogy ez a kérdés rendezésrekerüljön.

A központi nyilvántartás kérdéséhez az késztethozzászólásra, amit az ügyvéd úr arról mondott,hogy inkább a cégnyilvántartásban, meg itt-ott ké-ne ezeket az adatokat föltüntetni. Azt azért végigkell gondolni, hogy az ingatlan-nyilvántartás nyil-vános. Bárki megnézheti bárkinek az adatait, ésmég csak igazolni sem kell semmiféle jogi érdeket.Így, ha ebben az irányban keresnénk a megoldást,akkor az érintettek adatvédelmi szempontból sok-kal rosszabbul járnának.

A harmadik észrevételem a fogyatékos gyerekekkelkapcsolatos. Én pont arra emlékszem, amikor a


64

Csató Zsuzsa által szervezett fórumokon voltunk,hogy a fogyatékos gyereket nevelõ szülõk azt is na-gyon rosszul élik meg, hogy egyszer is el kell vinnia gyereket a gondnokság alá helyezés miatt a bíró-sági tárgyalásra. Azt borzasztóan rosszul viselnék,ha egy mozgáskorlátozott, súlyosan fogyatékosgyereket ötévenként kellene odavinni, hogy újra ésújra lefolytassák az eljárást.

HACK PÉTER

Egy kiegészítõ megjegyzést szeretnék tenni. Én isegyetértek azzal, amit Dósa Ágnes mondott. Azadatok nyilvántartásának kérdésében az az irány,amit Schiffer ügyvéd úr említett, szerintem rosz-szabb irány, mint amit a törvénytervezet javasol.Épp a fordítottjára lenne szükség. Amennyiben lét-rejön egy központi adatbázis, amihez csak az juthathozzá, aki a saját magára vonatkozó adatait kéri, ak-kor az ingatlan-nyilvántartásban feleslegessé válikezeknek az adatoknak a feltüntetése. Annak idejénéppen azért kezdték el bevezetni ezeket az adatokataz ingatlan-nyilvántartásba, mert ez még mindignagyobb biztonságot szolgáltatott, mint a kifüg-gesztés. Az az eljárás, hogy ki volt függesztve vala-hol, valamikor, hogy az illetõt gondnokság alá he-lyezték. Az elõterjesztés e tekintetben – az adatokegy helyen legyenek nyilvántartva – jobb, mint azelhangzott ellenérv. Azzal a megkötéssel, hogymindenki csak a saját adatához férhessen hozzá.

SCHIFFER ANDRÁS

Ehhez csak annyit fûznék hozzá, hogy ha a javaslat-tal összevetem azt, amit én mondtam, akkor a kö-vetkezõ különbséget találjuk. Ha a javaslatban sze-replõ megoldás lép majd életbe, akkor ha én KovácsIstvánról ki akarok kérni adatot, meg fogom tudni,hogy õ cselekvõképességet kizáró vagy korlátozógondnokság alatt áll-e. Megint más az a helyzet, hameg akarok venni egy céget, egy ingatlant vagy egyszabadalmat, betekintek annak a nyilvántartásába ésahhoz képest, azzal összefüggésben tudom meg azt,hogy a tulajdonos adott esetben korlátozott-e azügyletkötésben. Hatalmas különbség.

CSÁKABONYI BALÁZS

Én egy fél percre kértem csak szót. Schiffer Andráskollégám többször hivatkozott az elõadásában azáltalam elmondottakra. Én ezt nem rejtettem vékaalá, hogy majdnem egy forgatókönyvbõl dolgoz-tunk, mert a TASZ ajánlását rendkívül sok vonat-kozásban magunkévá tettük. Hadd jegyezzem megazt, hogy ha egy civil szervezet úgy dolgozik, minta TASZ, és az általa elkészített anyagok szakmaiszínvonala olyan magas, mint amilyen ezé az anya-gé, akkor ez az õ munkájuk értékének fokmérõje.És hogyha az általuk felvetett megoldásokból vala-mennyi is bekerül a törvénybe, akkor azt hiszem,hogy nem végeztek hiábavaló munkát.

Hozzászólások

65

III. Milyen módosításokkal fogadta el a Parlamenta cselekvõképesség és gondnokság új szabályait?

III. Milyen módosításokkalfogadta el a Parlament acselekvõképesség ésgondnokság új szabályait?

Az Országgyûlés 2001. április 17-én fogadta el agondnoksági szabályok módosítására szolgáló tör-vényt. A törvény szövegét az olvasó a kötet mellék-letei között teljes terjedelmében tanulmányozhatja.Befejezésül azt szeretnénk számba venni, hogy elõ-segítették-e a vitaülésen elhangzottak, hogy a terve-zet parlamenti vitája során egyes módosítások beke-rüljenek a törvény véglegesen elfogadott szövegébe.

A törvénytervezet parlamenti vitájára a vitaülésen isfölvetett kérdésekben ellenzéki képviselõk nyújtot-tak be módosító indítványokat. Az MSZP frakciójá-ból Csákabonyi Balázs, az SZDSZ frakciójából HackPéter dolgozta ki az indítványokat. A javasolt változ-tatások a bíróság ügykörök szerinti döntését, a gond-nokrendelést, a gondnokság alá helyezés feltételeit, agondnokoltak felülvizsgálatát és nyilvántartását érin-tették. Hogy milyen fogadtatásra találtak a parlamen-ti vitában, arról az alábbiakban adunk összefoglalást.

ÜGYKÖRÖK SZERINTI DÖNTÉS

Az elõterjesztõ a tervezet parlamenti vitája során akijelölt parlamenti bizottságok elõtt támogattaHack Péter módosító indítványát az ügykörök sze-rinti döntésrõl. A kormányjavaslat szerint, amikor abíró csak részlegesen korlátozza a gondnokolt cse-lekvõképességét, meg kell neveznie azokat az ügy-köröket, amelyekre nézve fenntartja a gondnokoltteljes cselekvõképességét. Hack Péter módosító ja-vaslata arra irányult, hogy részleges korlátozás ese-tén azokat az ügyköröket határozzák meg, amelyek-ben nincs meg az alperesnek a szükséges belátásiképessége. A kérdés tehát az volt, hogy arról hatá-rozzon-e a bíróság, hogy milyen döntéseiben nemkorlátozza az alperest, vagy arról, hogy milyen dön-téseiben korlátozza. A módosítás mindhárom bi-zottság támogatásával került a Parlament elé, amelyazt meg is szavazta. Így a jövõben a cselekvõképes-ség részleges korlátozása esetén a bíróságnak arranézve kell a bizonyítást lefolytatnia és állást foglal-nia, hogy melyek azok a döntési területek, ahol agondnokolt cselekvõképessége korlátozott.

A GONDNOKOLT JOGNYILATKOZATÁ-NAK ÉRVÉNYESSÉGÉRÕL

A cselekvõképesség korlátozása a korlátozó gond-nokság alá helyezésre irányuló bírói eljárásban tör-ténhet általános jelleggel és részlegesen. Amikor ál-talános jelleggel korlátozzák a cselekvõképességet,akkor a gondnokolt jognyilatkozata csak abban azesetben érvényes, ha azt a gondnoka beleegyezésé-vel tette (vagy abba a gondnoka utólag beleegye-zett). Amikor részlegesen korlátozzák a cselekvõ-képességet, akkor a korlátozás csak bizonyos ügy-körökre terjed ki. Hogy melyek ezek az ügykörök,azt a bíróság ítéletében meghatározza. A korlátozásalá nem esõ ügykörökben a gondnokolt önállóanjogosult eljárni és dönteni.

Továbbra is fennmaradnak a Ptk.-nak azok a ren-delkezései, amelyek még az általános jelleggel cse-lekvõképességükben korlátozottak esetében is,egyes területeken elismerik az önálló döntés lehe-tõségét. Így a gondnokolt kisebb értékre – gyakor-latilag a napi szükségletei körébe tartozó ügyekben– gondnoka közremûködése nélkül, maga köthetszerzõdést. Általában minden olyan szerzõdéstmaga köthet meg, amellyel kizárólag elõnyt szerez.

A cselekvõképességet kizáró gondnokság elrende-lése esetén a bíróság még kivételképpen sem ne-vezhet meg olyan ügykört, melyben a gondnokoltgondnokával közösen járhat el. Az erre irányulómódosító indítvány nem kapott támogatást.

Az ideiglenes gondnokrendelésnél meg kell jelölniea gyámhatóságnak, hogy mely ügyekben járhat el azideiglenes gondnok az érintett személy helyett.

INTÉZETI MEGFIGYELÉS

Az elõterjesztés törvényes lehetõséget teremt arra,hogy valakit pusztán elmeállapotának megfigyelésecéljából harminc napra pszichiátriai intézménybeutaljanak. Erre okot adhat, ha az igazságügyi

Milyen módosításokkal fogadta el a Parlamenta cselekvõképesség és a gondnokság új szabályait?

68

orvosszakértõ hosszabb megfigyelést lát szükséges-nek a belátóképesség érintettségének vizsgálatára,vagy ha a vizsgálatra berendelt személy a vizsgála-ton nem jelenik meg. A módosító indítványok fel-hívták a figyelmet arra, hogy az egészségügyi tör-vény csak a közvetlen veszélyeztetõ állapotú betegakarata ellenére történõ intézeti beszállítását enge-délyezi. E rendelkezéssel nincsen összhangban,hogy valakit pusztán megfigyelés céljából harmincnapig pszichiátriai osztályon lehessen tartani. Amódosító javaslatok arra irányultak, hogy intézetimegfigyelésre csak akkor kerülhessen sor, ha azérintett másodszori felhívásra sem jelent meg azorvoszakértõi vizsgálaton, de akkor is legfeljebbnyolc napos idõtartamra lehessen a benntartást el-rendelni. A kormány által javasolt rendelkezés vál-tozatlan formában került megszavazásra.

GONDNOKRENDELÉS FELTÉTELEI

A vita során az elõterjesztéshez képest megváltozotta cselekvõképességet kizáró gondnokság alá helyezés,illetve az ideiglenes gondnokrendelés egyik feltétele.Eddig ezeket az intézkedéseket a belátási képesség ál-landó és teljes hiánya indokolta. A módosítással az ál-landó jelleggel kifejezést a tartósan váltja föl. Ez felelmeg annak a szemléletmódnak, amely nem tekintimegváltoztathatatlannak a mentális képességek fo-gyatékosságát, ezért nem zárja ki a változás, valaminta terápia útján történõ fejlesztés lehetõségét.

IDÕSZAKOS FELÜLVIZSGÁLAT

Hasonló megfontolásból születtek módosító indít-ványok a cselekvõképességet kizáró gondnokságalatt állók idõszakos bírói felülvizsgálatának beve-zetésére. A kormány javaslata az volt, hogy az õesetükben erre csak kivételesen indokolt esetbenkerüljön sor. Az elõterjesztõ a parlamenti vitábantámogatta a felülvizsgálat kiterjesztését. A jövõbenmindenkit, akit bíróság gondnokság alá helyezett,öt évenként felülvizsgálnak, hogy esetleges állapotvagy élethelyzetbeli változásaihoz igazítsák a gond-

nokság fokozatát illetve fenntartását. A felülvizsgá-lat elrendelésétõl a bíró kizárólag akkor tekinthetel, ha a mentális képességek megfogyatkozásaolyan mértékû és természetû, hogy azt azorvosszakértõ véglegesnek minõsíti.

GONDNOK KIRENDELÉSE

Gondnok személyének megválasztásánál megsza-vazták a képviselõk azt a módosítást, hogy elsõ he-lyen az érintett által megnevezett személyt kell ki-rendelni. A parlamenti vita során bõvült a törvényazzal a módosítással, hogy bárki még cselekvõképesállapotában elõre kijelölheti közokiratban, hogyesetleges cselekvõképtelensége esetére kit nevezze-nek ki gondnokának.

Nem támogatták sem az elõterjesztõ, sem a kijelöltbizottságok azt a változtatást, hogy a gondnokot –ide értve az ideiglenes gondnokot is – ne a gyámha-tóság, hanem a bíróság rendelje ki. Nem kerültek bea törvénybe a gondnok személyére javasolt összefér-hetetlenségi szabályok és egyéb, a gondnok feladatá-ra vonatkozó módosítások sem. Így annak elõírása,hogy egy gondnoknak ne legyen 15-nél több gond-nokoltja, a kapcsolatttartás érdekében az oda-vissza-utazás idõ igénye ne legyen több két óránál, éslegyenek meghirdetett gondnoki fogadó órák.

A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZETTEKNYILVÁNTARTÁSA

Az elõterjesztés úgy fogalmazott, hogy a gondnok-ság alá helyezettek adatait tartalmazó névjegyzék-bõl a jövõben az kérhessen tájékoztatást, aki ehhezfûzõdõ érdekét valószínûsíti. A parlamenti vita so-rán úgy módosult a rendelkezés, hogy nem elég va-lószínûsíteni az adatok megismeréséhez fûzõdõ jo-gi érdeket , azt igazolni is kell. Ugyanakkor nemkapott bizottsági támogatást az a módosítóindítvány, hogy az adatot kizárólag maga az érintettkérhesse, amikor ennek szükségessége a szerzõdés-kötés során a másik fél részérõl felmerül.


69

Ha áttekintjük a törvénybe került módosításokat,azt találjuk, hogy néhány döntõ kérdésben – azügykörök szerinti döntés, felülvizsgálat, gondnokszemélyének megválasztása – elfogadásra kerülteka vitaülésen is tárgyalt megoldások. Ebben komolyszerepe volt, hogy a fenti módosításokat a bizott-sági üléseken Makai Katalin az elõterjesztõ kép-viseletében támogatta. Ugyanakkor továbbra sem abíróság jelöli ki a gondnokot, ami biztosítékotnyújtott volna az ezzel kapcsolatos visszaélések ki-védésére. Nem csupán az érintett kérhet adatot agondnokoltak nyilvántartásából.

És, ami a legdöntõbbnek látszik a tekintetben,hogy lényegi változtatásokra számíthatunk-e agondnoksági eljárások új szabályozásának életbelépése után: a korlátozás általános jellegû fenntar-tásának lehetõsége. A törvényben ugyan elfogadás-ra került, hogy a bíróság meg kell határozza a cse-lekvõképesség korlátozottságával jellemezhetõügyköröket, ami azzal a következménnyel jár,hogy a határozatban fel nem sorolt ügykörökbenaz érintett maga jogosult eljárni és nyilatkozni. Ezazonban csak arra az esetre igaz, ha a bíróság a cse-lekvõképesség korlátozottságának részlegességétállapította meg. De fenntartja a törvény annak le-hetõségét, hogy a korlátozottság megállapításáraáltalános jelleggel is sor kerülhessen. Akit a bíró-ság általános jelleggel korlátoz a cselekvõképesség-ében, annál nem differenciál az egyes döntési te-rületenként a belátási képességrõl hozott ítéleté-ben, ily módon az érintett döntési lehetõségeit isáltalános jelleggel korlátozza.

A TASZ álláspontja szerint az általános jelleggeltörténõ korlátozás fenntartása és az ügykörökszerinti differenciált döntés bevezetése ellent-

mondásban állnak egymással. Az utóbbi abbólindul ki, hogy nem beszélhetünk valamiféle min-den ügy vonatkozásában fennálló korlátozottbelátási képességrõl, hanem e képességet funkció-iban kell vizsgálnunk. A bíróságnak az a feladata,hogy a korlátozó gondnokság alá helyezésre irá-nyuló eljárásban bizonyítsa, miben és miért kellkorlátozni az alperest. Nehezen tartható fenn ez-zel egyidejûleg az az állítás, hogy vannak embe-rek, akiket mégis általánosságban, minden hely-zetben meg kell fosztani attól, hogy saját ügyük-ben maguk dönthessenek.

Az általános korlátozás lehetõségének fenntartásagyakorlati aggályokat is fölvet. A gondnoksági el-járásokat kezdeményezõ gyámhatóságok és az eljá-rást lefolytató bíróságok számára kevesebb munkátjelent, ha nem kell kiterjedt vizsgálódásba kezdeni-ük, hogy milyen ügyeiben szorul segítségre azérintett. Egyszerûbb számukra a korábbról ismertmegoldás: az általános korlátozás kezdeményezéseés elrendelése. Amennyiben az eljáró intézményekszakmai és pénzügyi támogatást nem kapnakahhoz, hogy a cselekvõképesség differenciáltabbmegítélése irányába mozduljanak, akkor félõ, hogyezt nem is fogják megtenni.

Kötetünkkel szeretnénk hozzájárulni, hogy min-denki, aki a gondnoksági ügyekben érintett vagyérintett lehet, megismerje, milyen problémákat vetföl a gondnokság intézménye, és milyen lehetõsége-ket kínál ezek kivédésére az új szabályozás. Célunkaz, hogy a gondnokság alá helyezési eljárás hivatalosrésztvevõi csak a legszükségesebb mértékben korlá-tozzák a cselekvõképességében érintett döntési lehe-tõségét, az érintettek pedig ismerjék meg az eljárás-sal kapcsolatos jogaikat, és éljenek is velük.


70

Mellékletek

A cselekvõképességgel, a gondnoksággalösszefüggõ egyes törvénymódosításokról

72

A kormány által T/2935. számon azOrszággyûlés elé terjesztett törvényja-vaslat a cselekvôképességgel, gondnok-sággal összefüggô törvények elsô átfo-gó felülvizsgálata a rendszerváltás és azuniós jogharmonizáció kezdete óta.

A cselekvôképességükben érintett sze-mélyek jogi képviseletének nemzetközinormái immár megszilárdultak és azalábbi alapelvek tiszteletben tartásánnyugszanak:

az egyén önrendelkezési jogát a le-hetô legnagyobb mértékben tisztelet-ben kell tartani és meg kell ôrizni;

az egyén fölött gyakorolt jogi fenn-hatóság csak a legszükségesebb mérté-kû lehet.

A jogi szabályozás az alábbi megoldá-sokból kell kiinduljon:

a cselekvôképesség „igen”–„nem”megítélése helyett (az érintett személyvagy cselekvôképes vagy cselekvôkép-telen), rugalmasabb, több fokozatú fe-losztást kell bevezetni;

gondnok kirendelésére oly módon,hogy az érintett személy jogi cselekvô-képességét teljesen megvonják, csaklegvégsô megoldásként kerülhet sor;

az érintettel együtt (vagy az érintetthelyett) döntésre feljogosított személyfeladatköreit, jogosultságait pontosanmeg kell határozni;

a korlátozó intézkedéseket idôbelihatárok közé kell szorítani;

a döntési jogkör korlátozására csakmegfelelô eljárási garanciák mellettkerülhet sor.

A TASZ álláspontja szerint a kormányáltal benyújtott törvényjavaslat ezekneka nemzetközi normáknak kíván megfe-

lelni, egyes megoldásaiban mégis el-lentétbe keveredik velük. Alább ezekrea helyekre szeretnénk rámutatni véle-ményünkben.

AA cselekvôképességrôl

Jelentôs elôrelépésnek tekinthetô, hogy aJavaslat az eddigi szabályozásnál diffe-renciáltabban közelít a cselekvôképessé-gükben érintettek ügyletképességéhez:lehetôséget ad a bíróságnak arra, hogyegyes ügycsoportok tekintetében fenn-tartsa az érintett személy teljes cselekvô-képességét [Jav. 14. § (6)]. Ugyanakkor aJavaslat azt teszi a bíró feladatává, hogyazokat az üüggyykköörröökkeett határozza meg,melyekben az érintett öönnáállllóóaann eelljjáárrhhaatt.A TASZ álláspontja szerint nagyobb ga-ranciát jelentene az indokolatlan jogkor-látozásokkal szemben, ha a bíróságok-nak aazzookkaatt aazz üüggyykköörröökkeett kellene meg-határozniuk, mmeellyyeekkbbeenn a cselekvôké-pességében érintett öönnáállllóóaann nneemm jjáárrhhaatteell, segítségre szorul. Ez felelne meg an-nak a nemzetközileg elfogadott elvnek,hogy az ember önrendelkezési jogánakkorlátozásakor nneemm aa jjoogg mmeegghhaaggyyáássáátt,,hhaanneemm aa kkoorrllááttoozzáássáátt kkeellll iinnddookkoollnnii.. Ezta megoldást követi a német szabályozásis (Betreuungsgesetz, 1990).

Ha a bíróságnak az érintett által önál-lóan képviselhetô ügycsoportokat kellmeghatároznia, még az is elôfordulhat,hogy valaki azért nem gyakorolhatja –például – a közügyekhez való jogait,mert a bíróság ügyének tárgyalása soránnem mutatott érdeklôdést e döntési körvizsgálata iránt. A bizonyítás lefolytatásamindenképp arra kell irányuljon, hogy

milyen ügyekben nneemm kkééppeess az alperesügyei vitelére. Erre nézve kell a bíróság-nak a tényeket szemrevételeznie, az érin-tetteket meghallgatnia.

Az Emberi Jogok Európai Bizottságaaz Ollila v. Finland ügyben úgy foglalt ál-lást, hogy a gondnokolt számára elôre-láthatóak kell legyenek a gondnokságalá helyezésének következményei. Azeellôôrreelláátthhaattóóssáágg kköövveetteellmméénnyyéénneekk is ele-get tesz az a szabályozás, amely azokataz ügyköröket rendeli meghatározni,amelyekben az érintett helyett gondnokafog dönteni.

Ugyanakkor az a megoldás, hogy abíróság az önállóan gyakorolható ügy-csoportokat határozza meg, alkalmazha-tó volna a kkiizzáárróó ggoonnddnnookkssáágg alá helye-zett személyeknél.

JJavaslatunk

A variáció: – A gondnokság elrendelé-sének szabályai a Javaslathoz képestúgy változnának, hogy a bíróság meg-határozza aazzookkaatt aazz üüggyyccssooppoorrttookkaatt,,aammeellyyeekkbbeenn aa ggoonnddnnookkssáágg aalláá hheellyyee--zzeetttt nneemm jjáárrhhaatt eell öönnáállllóóaann.

B variáció: – Korlátozottan cselekvôké-pesnek minôsített személyek eseténazokat az ügycsoportokat határoznámeg a bíróság, amelyekben a korláto-zó gondnokság alá helyezett nem jár-hat el önállóan.

• Cselekvôképességet kizáró gondnok-ság alá helyezésnél pedig azokat azügycsoportokat nevezné meg a bíró-ság, amelyekben az érintett egyedül(vagy gondnokával közösen) jogosultdönteni. (Errôl l. „A cselekvôképességhiányáról” c. szakaszt a 2. oldalon.)

13.

szá

m

A CSELEKVÔKÉPESSÉGGEL, GONDNOKSÁGGAL ÖSSZEFÜGGÔ

EGYES TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOKRÓL

TASZ Álláspont, 13. szám

73

AA cselekvôképességgelösszeegyeztethetô ügycso-

portokról

A cselekvôképesség fenntartását megen-gedô ügycsoportoknak a Javaslat Ptk.14. § (6) bekezdésében szereplô felsoro-lásában az eeggyyeess üüggyyccssooppoorrttookk ddeeffiinníícciióó--jjaa nem kellôen átgondolt. Bár az ügykö-rök felsorolása természeténél fogva nemlehet teljes körû, nnééhháánnyy ttoovváábbbbii kkéérrddééss--kköörr szerepeltetését fontosnak tartjuk. En-nek az észrevételnek természetesen ak-kor van jelentôsége, ha a jogalkotó afenti javaslatot sem A, sem B variációjá-ban nem fogadja el.

JJavaslatunk

• A 3. számú ügycsoportban nem célsze-rû együtt szerepeltetni – s majdan egy-ként megítélni – a házassági vagyonjog-gal kapcsolatos nyilatkozatra és a többi,személyes jellegû családjogi nyilatkozat-ra való képességet. Megoldást jelenthet,ha a bíróság egyenként dönt a ccssaallááddjjoo--ggii kkéérrddéésseekk vváállffaajjaaiirróóll.• Hasonló problémát látunk a 8. számúügycsoport meghatározásában. Azegészségügyi ellátással számos jogosít-vány függ össze, így az érintett egész-ségügyi önrendelkezési joga, az ellátás-sal kapcsolatban felmerülô vagyonjogiigénye, de az ôt hozzátartozói minôsé-gében megilletô jog is! Itt is célszerûlenne elkülönülten kezelni aazz eeggéésszzsséégg--üüggyyii öönnrreennddeellkkeezzééssii jjoogg gyakorlására(saját kezeléséhez kapcsolódó dönté-sek) való képességet az egészségügyiellátással kapcsolatos egyéb jogokgyakorlására való képességtôl.• A felsorolásba kerüljön be aa kköözzüüggyyeekkiinnttéézzéésséébbeenn vvaallóó rréésszzvvéétteell képessége.Ebbe a gyûjtôfogalomba tartozhatna,egyebek mellett, az egyesületi tagságkérdése. Külön szeretnénk kiemelni an-nak jelentôségét, hogy az érintettek a be-teg-érdekvédelmi szervezetekben – akártisztségviselôként is – részt vehessenek.• A Javaslat nem tér ki az érintettek (köz-igazgatási, ill. polgári) eelljjáárrááss--kkeezzddeemméé--nnyyeezzééssii jjooggára. Álláspontunk szerint egy-értelmûen ki kell mondani: az eljárás-kezdeményezési jognak mindig az ala-pul fekvô ügyletre való képesség sorsátkell osztania, egy jognak ugyanis imma-nens része az érvényesítésére való jogo-sultság (pl. ingatlanvagyonnal kapcsola-tos rendelkezési jog és telekkönyvi eljá-rás kezdeményezése).

• A Javaslat Ptk. 16. §-a nincs harmóniá-ban a 14. § (6) bekezdésével. Ha egyszervalakit a bíróság bizonyos ügycsoport-ban ügyletképesnek tartott, akkor ez aszemély az adott ügycsoportban a ggyyáámm--hhaattóóssáágg jjóóvvááhhaaggyyáássaa ((1166.. §§)) nnééllkküüll tehetérvényes jognyilatkozatot.

AA korlátozás idôszakosfelülvizsgálatáról

A TASZ elôrelépésnek tekinti, hogymegjelenik a polgári anyagi jogban akötelezô felülvizsgálat, ill. a felülvizs-gálati idôköz maximalizálása (Jav.14/A. §).

Ugyanakkor a Magyar KöztársaságAlkotmányával és az európai normák-kal élesen ellenkezônek tartjuk, hogy aJavaslat a cselekvôképtelenek esetébencsak kivételképpen tartja szükségesneka felülvizsgálatot. A pszichiátria és a re-habilitációs szakmák tevékenysége nyo-mán a pszichés betegségek gyógyítha-tóak, illetve lefolyásukban hosszú tünet-mentes idôszakok teremthetôk, a szelle-mi képességeikben érintettek képessé-gei fejleszthetôek. Az, hogy valaki egyadott idôpontban nem rendelkezik azügyei viteléhez szükséges belátási ké-pességgel, nem jelenti azt, hogy ez azállapot végérvényes volna.

Alkotmányos demokráciában meg-engedhetetlen, hogy bárkit az idôsza-kos felülvizsgálat automatizmusát mel-lôzve, gyakorlatilag vvéégglleeggeess tteelljjeess hhaa--ttáállyyúú ggoonnddnnookkssáágg alá helyezzenek. Azesetleg mégoly csekély mértékû – báregy-egy ügycsoportban adott esetbenlényeges – állapotváltozást évtizedekreelôre kizáró, ráadásul a tudomány vál-tozatlanságát is feltételezô megoldásalapvetôen sérti az emberi méltóság-hoz fûzôdô jogot.

Az Európa Tanács e témában szüle-tett ajánlása [R.(99)4] is alapelvnek te-kinti, hogy a cselekvôképességrôl hozottdöntést idôszakonként felül kell vizsgál-ni. A dokumentum tartalmazza aa ddöönnttéé--ssii kkééppeesssséégg mmaaxxiimmáálliiss mmeeggôôrrzzéésséénneekkeellvvéétt: ezt az alapelvet is sérti, ha elma-rad a döntési képesség korlátozásánakidôszakos vizsgálata, hiszen emiatt ese-tenként a szükségesnél korlátozóbb in-tézkedés marad érvényben.

Aggályosnak tartjuk, hogy a felülvizs-gálati eljárásban lehetôség nyílik a jog-korlátozás mértékének nnöövveelléésséérree. Agondnokság szükségességének felül-vizsgálata nneemmppeerreess eelljjáárráássbbaann is meg-

történhet, így az nem irányulhat a gond-nokság fokozatának szigorítására. Ál-láspontunk szerint aa jjooggkkoorrllááttoozzááss mméérr--ttéékkéénneekk nnöövveelléésséérree ccssaakk ppeerreess eelljjáárrááss--bbaann kkeerrüüllhheett ssoorr.

JJavaslatunk

• A felülvizsgálati eljárás mmeeggiinnddííttáássáárraajjooggoossuullttak körét ki kell egészíteni agondnokolttal és a gondnokkal, illetvemindazokkal, aakkiikk aa ggoonnddnnookkssáágg aallááhheellyyeezzéésstt kkeezzddeemméénnyyeezzhheettiikk. Azt is rög-zíteni kell, hogy a felülvizsgálati eljáráskezdeményezésének elmulasztása – agondnok és a gyámhatóság részérôl –egyúttal a személyhez fûzôdô jogokmegsértését is jelenti. E nélkül ugyanis atörvényi maximum nem nyújt garanciátaz érintett számára.• AA ffeellüüllvviizzssggáállaattii eelljjáárrááss aa kkiizzáárróó ggoonndd--nnookkssáágg aallaatttt áállllóókkrraa iiss kkii kkeellll tteerrjjeeddjjeenn:a felülvizsgálati idôszakot az ô esetük-ben is a törvényben maximalizálni kell.• A bíróság a felülvizsgálat során egyesügycsoportokra nézve a gondnoksághatályát korlátozhatja, megszüntetheti;perindítás nélkül lerövidítheti; meg-állapíthatja a cselekvôképtelenség felté-teleinek fennálltát és megállapíthatjaegyes ügycsoportokra nézve a korláto-zás (további korlátozás) feltételeinekfennálltát. AA ffeellüüllvviizzssggáállaattoott vvééggzzôô bbíírróó--ssáágg azonban aa ggoonnddnnookkssáágg hhaattáállyyááttsemmilyen irányban nneemm nnöövveellhheettii: ha-táridô kitûzése mellett, saját megállapí-tásaira hivatkozva, felszólíthatja az arrajogosultakat perindításra.

AA cselekvôképesség hiányáról

A Javaslat fenntartja a Ptk. definícióját,mely szerint cselekvôképtelen az, akinekbelátási képessége áállllaannddóó jjeelllleeggggeell tteell--jjeesseenn hhiiáánnyyzziikk. A felülvizsgálat szüksé-gességénél szóltunk arról, miért elfogad-hatatlan a belátási képesség hiányát ál-landónak tekinteni és idôbeni korlátoknélkül kezelni. Ugyanilyen fontos, hogy aképesség hiányának mértékérôl is lehes-sen differenciáltan dönteni.

A döntési képesség maximálizálásá-nak korábban már idézett nemzetközialapelvét figyelembe véve, a korlátozásúgy lehet jogszerû, ha csak a legszüksé-gesebb mértékben szûkíti az érintett jogicselekvôképességét.

Adott cselekvôképességi szinten aa bbee--llááttáássii kkééppeesssséégg aazz éélleett kküüllöönnffééllee tteerrüülleettee--iinn eellttéérrôô mméérrttéékkbbeenn ccssöökkkkeennhheett. Ezen


74

alapul az a gyakorlat, hogy a cselekvô-képességet korlátozó gondnokság csu-pán az ügykörök egy részére terjed ki.De ez a megállapítás mmiinnddeenn ccsseelleekkvvôô--kkééppeessssééggii sszziinntteenn egyformán igaz. Ezérta cselekvôképességet kizáró gondnok-ságról rendelkezô bíró számára sza-baddá kell tenni az utat, hogy személy-re szabottan mérlegelhesse annak lehe-tôségét: megállapíthatók-e olyan kkiivvééttee--lleess ddöönnttééssii kköörröökk, ahol az egyébkéntcselekvôképtelen személy korlátozott(vagy éppen teljes) ügyletképességgelrendelkezhet. Ennek megfelelôen kellmeghatározni a cselekvôképességetkizáró gondnokság intézményét.

JJavaslatunk

• A cselekvôképességet kizáró gondnok-ság alá az a nagykorú személy helyezhe-tô, akinek ügyei viteléhez szükséges bbeelláá--ttáássii kkééppeessssééggee – pszichés állapota vagyszellemi fogyatkozása miatt – ttaarrttóóssaann ééssttúúllnnyyoommóó mméérrttéékkbbeenn hhiiáánnyyzziikk.• A bíróság ítéletében kivételképpenmeghatározhat oollyyaann üüggyyccssooppoorrttookkaatt,,aammeellyybbeenn aa ggoonnddookkoolltt gondnokávalegyüttesen (vagy önállóan) is eelljjáárrhhaatt.

KKiskorú teljesítésre kötelezésérôl

A TASZ aggályosnak tartja, hogy a Ja-vaslat Ptk. 13/B. § (2) bekezdése fenn-tartja azt a korábbi szabályt, miszerintaz a kiskorú, aki cselekvôképességét il-letôen a másik felet megtéveszti, a szer-zôdés teljesítésére is kötelezhetô.

Úgy véljük, ez a rendelkezés éppen acselekvôképesség korlátozásának, mintjogvédô intézkedésnek való felfogásaellen szól. Ha a gyermek cselekvôké-pességét korlátozza a jog, azt azért isteszi, hogy ne tartozzon felelôsséggelolyan dolgokért, amelyek mérlegelésé-re nem képes.

A kiskorúak által okozott károkértvaló polgári jogi felelôsségrôl a Ptk.kárfelelôsségi – Javaslattal nem érintett– szabályai amúgy is rendelkeznek.

AA gondnokrendelésrôl

A Javaslat továbbra is aa ggyyáámmhhaattóóssáággookkffeellaaddaattáávváá tteennnnéé aa ggoonnddnnookk sszzeemmééllyyéé--nneekk kkiijjeellöölléésséétt [Jav. 19. § (1)]. Álláspon-tunk szerint aa ggoonnddnnookk sszzeemmééllyyéénneekk ééssppoonnttooss ffeellaaddaattaaiinnaakk mmeeggnneevveezzééssee aa

bbíírróóssáágg hhaattáásskköörréébbee kell tartozzon. Adöntési képesség differenciáltabb vizs-gálatán alapuló bírósági eljárásnak fon-tos eleme kell legyen, hogy ki lenne az aszemély (vagy személyek), aki (akik) aszükséges döntéseket elfogulatlanul, ki-zárólag a gondnokolt érdekeinek szemelôtt tartásával meghozná. Ezt a megol-dást követi az osztrák gondnoksági tör-vény, amikor a bíróság hatáskörébeutalja a gondnok kinevezését és feladat-köreinek meghatározását (Bundesgesetzüber die Sachwalterschaft,1983).

Az eddigi tapasztalatok arra is utal-nak, hogy a gyámhatóság gyakran ön-kényesen jelöli ki a gondnok személyét,döntésével szemben az érintett nem sokeséllyel léphet föl. A gondnok személyé-nek kijelölése súlyos visszaélés forrásalehet, nem helyes a döntést egy hivataliügyintézô kezében hagyni.

Számos országban (pl: Anglia, Kana-da, USA) jogi lehetôséget nyújtanak ar-ra, hogy az érintett elôre rendelkezzenarról a személyrôl, akit cselekvôképte-lensége esetére feljogosít a képviseletére(durable power of attorney). Van példahasonló jogi megoldásra az egészség-ügyi ellátások igénybevételekor (azegészségügyi törvény lehetôvé teszi a ke-zelési döntés átruházását az okiratbanelôzetesen megjelölt személyre). A Ja-vaslat hasonló megoldással él, amikor aszülôk esetében lehetôvé teszi, hogy ha-láluk esetére rendelkezzenek arról, kitöltse be gyermekük mellett a gondnokszerepét [Jav.19/A (2). §]. Lehetôségetkell teremteni arra, hogy a cselekvôké-pes személy ookkiirraattbbaann eellôôrree mmeeggjjeellööll--hheessssee aazztt aa sszzeemmééllyytt,, aakkiitt eesseettlleeggeess ccssee--lleekkvvôôkkéépptteelleennssééggee eesseettéérree aa vvaaggyyoonniivvaaggyy sszzeemmééllyyii ddöönnttéésseekkrree ffeelljjooggoossíítt.. Abíróság a gondnok személyérôl valódöntésekor elsô helyen az érintett általkorábban az adott feladatkörre (szemé-lyi, vagyoni vagy mindkettô) megjelöltszemélyt nevezhetné ki.

A gondnok feladatköreinek, jogosult-ságainak meghatározása komoly ga-ranciát jelent, különös tekintettel arra,hogy az új szabályozás differenciáltabbelbírálást vezet be a cselekvôképességmegítélésében, s ezzel együtt aa ggoonnddnnookksszzeerreeppee iiss ddiiffffeerreenncciiáállttaabbbbáá vváálliikk. Ese-tenként különböznek majd az ügykörök,amelyekben a gondnoknak az érintettképviseletében el kell járnia, ezzel össze-függésben különböznek a gondnok fel-adatai is. Fontos a pontos rendelkezés eterületen azért is, mert többnyire család-tagot jelölnek ki gondnoknak, akitôl abbíírróóii iirráánnyymmuuttaattááss hhiiáánnyyáábbaann még

kkeevvééssbbéé vváárrhhaattóó,, hhooggyy ttiisszzttáábbaann lleeggyyeennjjooggoossuullttssáággaaiivvaall.

Javasoljuk, hogy a gondnok kapjonáltalános megnevezést, aszerint, hogymilyen típusú ügycsoportokra neveztékki. Ismert megoldás, hogy a törvény kkéétt--ffééllee ggoonnddnnookkoott nevez meg:• Pénzügyek gondnoka: fizetési telje-sítések, munkaügyek, bankügyek, be-fektetések, adás-vétel, örökösödésiügyek stb.• Személyi ügyek gondnoka: kezelési,szociális ellátási ügyek, lakhatás, intéz-ményi szolgáltatások igénybevétele, stb.

Helyes lenne arra is jogi lehetôségetteremteni, hogy a feladatkörök gyakor-lása terén felmerülô jjooggvviittáákkkkaall aa ffeelleekkaa bbíírróóssáágghhoozz ffoorrdduullhhaassssaannaakk. Jelenlega gondnok és gondnokoltja között tá-madt vitában a gyámhatóság dönt, füg-getlenül az ügy súlyától [Jav.14/B § (1)].Ha például a jogvita tárgya az érintettpszichiátriai bentlakásos otthonban valóelhelyezése, akkor a tiltakozó gondno-kolt helyett a gyámhatóság ügyintézôjeírhatja alá az elhelyezés tudomásul vé-telét, jóllehet az érintett nem cselekvô-képtelen, csak korlátozottan cselekvôké-pes [1993. évi III. tv. 93. § (2)]. Ilyen sú-lyú ügyekre mindenképp biztosítani kella bírói út lehetôségét.

A többes gondnokrendelésnek a Ja-vaslat 19/B. §-ban szereplô szûkítése –csak akkor lehet még egy gondnokot ki-rendelni, ha a feladat külön szakértel-met kíván – felesleges, éppen a többesgondnokrendelés lényegének mond el-lent. Akkor kell egy gondnokoltnak többgondnokot kirendelni, ha azt ügyei ter-mészete megkívánja.

JJavaslatunk

• AA bbíírróóssáágg a cselekvôképesség korláto-zását kimondó ítéletében rreennddeellkkeezziikk aaggoonnddnnookk((ookk)) sszzeemmééllyyéérrôôll..• A gondnok kirendelésnél figyelem-be kell venni a nagykorú személy eellôô--zzeetteess jjooggnnyyiillaattkkoozzaattáátt aa ggoonnddnnookk sszzee--mmééllyyéétt iilllleettôôeenn..• A bíróság ítéletében mmeegghhaattáárroozzzzaa agondnok ffeellaaddaattkköörreeiitt.• A gondnokolt pénzügyeinek intézé-sére kirendelt ppéénnzzüüggyyii ggoonnddnnookk – bí-róság által közelebbrôl meghatározott– feladatkörébe tartozhatnak fizetésiteljesítések, munkaügyek, bankügyek,befektetések, adás-vétel, örökösödésiügyek stb.• A gondnokolt személyi ügyeinek inté-zésére kirendelt sszzeemmééllyyii ggoonnddnnookk – bí-róság által közelebbrôl meghatározott –


75

feladatkörébe tartozhatnak a szociális ésegészségügyi ellátások igénybevételévelkapcsolatos döntések, lakhatási ügyek,családjogi ügyek, gyógykezelési dönté-sek stb.• A gondnok jogosultságai körüli vviittáákkeesseettéénn, a gondnok és gondnokoltja kö-zötti nagyobb súlyú konfliktus esetén, va-lamint a gondnok személyének megvál-toztatására irányuló kérelemmel lleehheettbbíírróóssáágghhoozz ffoorrdduullnnii.• Egy gondnokolt részére ttööbbbb ggoonnddnnookkiiss kirendelhetô, hhaa aazztt üüggyyeeii tteerrmméésszzeetteemmeeggkkíívváánnjjaa.

AA hivatásos gondnokról

A hivatásos gondnoki intézmény komolyátdolgozásra szorul. Az elmúlt évtize-dekben minden képzettség nélkül lehe-tett betölteni ezt a feladatot. A tapaszta-latok szerint a hivatásos gondnok egy-szerre akár ötven-hatvan ember ügyei-ben gyakorol teljhatalmú döntést, köte-lezettsége a gyámhatóság felé na-gyobbrészt a pénzügyekkel való éves el-számolásból áll.

A Javaslat – minden igyekezet dacá-ra – nem kezeli elég hatékonyan a hi-vatásos gondnoki rendszerbôl adódóanomáliákat. Nem állít összeférhetet-lenségi szabályokat és nem szab felsôhatárt a gondnokolti létszámnak.

JJavaslatunk

• A törvény szabjon ffeellssôô hhaattáárrtt az egyhivatásos gondnokra esô ggoonnddnnookkoollttiillééttsszzáámmrraa és a gondnok-gondnokolt kö-zötti ffööllddrraajjzzii ttáávvoollssáággrraa.• A Javaslat 19/A. § (3) bekezdésébencélszerû volna eellssôôbbbbssééggeett biztosítani akköözzhhaasszznnúú sszzeerrvveezzeettnneekk (szervezetigondnok intézménye bevezetésével) ahivatásos gondnokkal szemben.• ÖÖsssszzeefféérrhheetteettlleennssééggii sszzaabbáállyyookkaatt kkeellllaallkkoottnnii a hivatásos gondnok személyérenézve. Kívánatos lenne törvényben kizár-ni a kirendelhetô hivatásos gondnokokkörébôl a gondnokoltnak ellátást nyújtószociális és egészségügyi intézmény al-kalmazottait; a gondnokolt lakó-, ill. tar-tózkodási helye szerint illetékes hatósá-gok köztisztviselôit; ha a gondnokolt in-gatlanvagyonnal rendelkezik, az ingat-lan fekvési helye szerint illetékes hatósá-gok köztisztviselôit is; ha a gondnokolt-nak önkormányzati lakásra (helyiségre)létesített bérleti jogviszonya van, az adottönkormányzati képviselôtestület tagjait

és mindezek közeli hozzátartozóit.• A Javaslat 20. §-ban, a hivatásosgondnok esetében célszerû lenne agondnokkal szemben azt a követelményttámasztani, hogy meghirdetett ffooggaaddóóóórráátt ttaarrttssoonn, legalább heti rendszeres-séggel a polgármesteri hivatalban. Ilymódon biztosítható, hogy a gondnokoltfelkereshesse gondnokát.

AA gondnok kötelezettségeirôl,jogosultságairól

A gondnokoltat érintô döntésekben agondnokolt véleményét mindig – és nemcsak „lehetôség szerint”– figyelembe kellvenni [Javaslat 15/A. § (1) bek.]. Akkor,amikor egy elavult szabályozást új elve-ken alapuló, az egyén önrendelkezésiszabadságát tiszteletben tartó szabályo-zással kívánnak felváltani, aa kkoorrllááttoozzáásslleehheettôôssééggéétt ilyen ttáágg hhaattáárrookk kköözzöötttt mmeegg--eennggeeddôô rreennddeellkkeezzéésseekk elôre látható mó-don nemkívánatos jogértelmezésnek en-gednek teret.

Hasonlóan nemkívánatos joggyakor-lathoz vezethet a Javaslat 14/B. § rendel-kezése aazz áállttaalláánnooss mmeegghhaattaallmmaazzáássrróóll.Az általános meghatalmazás teljes le-mondást jelent a jogok gyakorlásáról.Külön kiemelése a gondnoksági szabá-lyok között olyan joggyakorlatot segíthetelô, ahol a korlátozottan cselekvôképesszemélyek „lemondatása” a gondnokkorlátlan döntési jogának megteremtésé-re kínál „bíróságon kívüli” eszközt. A Ja-vaslat arra amúgy is módot ad, hogy azérintett akadályoztatása esetén a gond-nok egy személyben döntsön [14/B. § (5)bek.]. Az általános meghatalmazás he-lyett célravezetôbb, ha a korlátozó gond-nokság alá helyezett személy meghatá-rozott ügyben vagy ügycsoportban, meg-határozott idôre ad meghatalmazástgondnokának. Erre – és az általánosmeghatalmazásra is – a Ptk. egyéb, álta-lános jellegû szabályai amúgy is lehetô-séget adnak.

A Javaslat értelmében a korlátozottancselekvôképes személy és gondnoka kö-zötti jjooggvviittaa eesseettéénn aa ggyyáámmhhaattóóssáágg ddöönntt[14/B. § (1)]. A gyámhivatal azonbanegyben munkáltatója is a hivatásosgondnoknak. Ez jellegzetes összeférhe-tetlenségi helyzet. Lehetôséget kell terem-teni arra, hogy komolyabb súlyú dönté-sek esetén a jogvitát a bíróság döntse el,illetve a gyámhivatal e körbe tartozódöntésével szemben minden esetben biz-tosítani kell a korlátozottan cselekvôké-

pes személy számára a bírósági fellebbe-zést. A korábban már idézett osztrákgondnoksági törvény bármely a gondno-kolt és gondnoka közötti jogvita eseténlehetôséget nyújt arra, hogy a felek a bí-rósághoz fordulhassanak.

A Javaslat 14/B. § (2) bekezdésének c.pontja szûkíti a korlátozottan cselekvôké-pes személyek jogát, hogy mmuunnkkáávvaallsszzeerrzzeetttt jjöövveeddeellmmüükkkkeell mmaagguukk rreennddeellkkeezz--zzeenneekk. A Javaslat megvalósulása eseténmár csak keresményük felét kaphatjákkézhez, jóllehet az eddigi szabályozásszerint a teljes összeg fölött rendelkezhet-tek. A TASZ álláspontja szerint a fenti kor-látozást nneemm ffôôsszzaabbáállyykkéénntt,, ccssaakk eeggyyeeddiieesseettbbeenn,, bbíírróóssáágg ddöönnttééssee nnyyoommáánn indo-kolt megengedni.

A Javaslat szerint a gondnoknak a jö-vôben is csak pénzügyi beszámolási kö-telezettsége lenne. Ily módon a javasoltszabályozás megôrzi azt az egyoldalúsá-got, hogy csupán a pénzügyi döntésekkörében támaszt követelményeket agondnokkal szemben, jóllehet a gond-nok tevékenysége egyre növekvô mérték-ben irányul a magánélettel, a gondno-kolt személyével kapcsolatos döntésekre.Sôt, az is lehetséges az új szabályozásszerint, hogy a gondnok megbízatása ki-zárólag erre a feladatkörre vonatkozzék,a pénzügyek kezelésére nem. A jogsza-bályok egyre több területen – egészség-ügyi ellátás, szociális ellátások – kívánjákmeg a törvényes képviselô hozzájárulá-sát. Indokolt ezért, hogy a törvény kkééttfféélleebbeesszzáámmoolláássii kköötteelleezzeettttssééggeett írjon elô:• ppéénnzzüüggyyii beszámolót és• sszzeemmééllyyii ügyekrôl szóló beszámolót.

AAz orvosi vizsgálat intézetbentörténô elrendelésérôl

A Javaslat harminc napos pszichiátriaiintézeti megfigyelés elrendelésére teremtmódot. Egyfelôl orvosi indokból, más-részt eljárási érdekbôl.

Az oorrvvoossii iinnddookkról: a tények azt mu-tatják, hogy az igazságügyi orvosszakér-tôk többnyire egyetlen vizsgálat alapjánelkészítik szakvéleményüket. Ritkán kerülsor arra, hogy további vizsgálatra ren-deljék be az érintettet. Erre természete-sen továbbra is módot kell teremteni. Azigazságügyi orvosszakértô véleményemegalkotásában felhasználja az addigkeletkezett orvosi iratokat, hiszen akivelszemben gondnokság alá helyezési eljá-rás indul, az jó néhányszor megjártamár a kórházat. A gondnokság alá he-


76

lyezési eljárás megindításának eleve fel-tétele egy orvosi vélemény a cselekvôké-pesség érintettségérôl. Miért lenne szük-ség kórházi megfigyelésre?

A pszichiátriai intézeti beszállítás aszemélyes szabadságjogok súlyos korlá-tozását jelenti, erre jogállamban bíróságdöntésére is kizárólag akkor kerülhetsor, ha a beteg veszélyeztetô állapotbanvan. Az egészségügyi törvény hasonló-képpen rendelkezik: nem teszi lehetôvé,hogy a beteg érdekei védelmében ren-deljenek el beszállítást, ha az állapotaegyébként nem veszélyeztetô. Elfogad-hatatlan, hogy egy nem veszélyeztetô ál-lapotú nagykorú személyt akarata ellen-ére pszichiátriai osztályon lehessen tar-tani egy hónapig, annak megállapításá-ra, hogy képes-e ügyei vitelére.

Az eelljjáárráássii éérrddeekkrôl: A gyógyintézetielhelyezés elrendelése pusztán eljárási– „pergazdasági” – érdekbôl, még bí-rói döntés esetén is, nyilvánvalóanaránytalan jogkorlátozást jelent. Errecsak végsô esetben és a lehetô legszû-kebb idôtartamra lehet törvényes fel-hatalmazást adni.

JJavaslatunk

• az alperes orvosi vizsgálatát intézeti el-helyezés formájában ccssaakk eelljjáárráássii éérr--ddeekkbbôôll lehessen elrendelni az alábbi ga-ranciák mellett:a) ha az alperes az igazságügyi orvosi

vizsgálaton nem jelenik meg, a má-sodik idézésben fel kell hívni a figyel-mét arra, hogy a vizsgálat lefolytatá-sa érdekében intézeti elhelyezéserendelhetô el;

b) ha az alperes a második idézésre semjelenik meg a szakértôi vizsgálaton,akkor elrendelhetô, hogy a mentô-szolgálat állítsa elô a vizsgálatra, haez valamiért nem lehetséges, akkorközvetlenül gyógyító intézetbe valóbeszállítása rendelhetô el;

c) a vizsgálat elvégzése céljából az alpe-rest nnyyoollcc nnaappon túl nem lehet intézet-ben tartani.

ÁÁltalános eljárásjogi kérdésekrôl

A Javaslat 14. § (3) bek. és 15. § (3) be-kezdése nem mondja meg, hogy a köze-li hozzátartozónak mmeennnnyyii iiddôônn bbeellüüllkkeellll aazz eelljjáárráásstt kkeezzddeemméénnyyeezznniiee, mikor-tól illeti meg ez a jog a gyámhatóságot.Ez a hiányosság hatósági önkényneknyithat teret.

A peres eljárás kizárólag akkor jelentgaranciát, ha az érintett személy világos,egyértelmû és fôként eeggyyeennrraannggúú eelljjáárráá--ssii jjooggoossííttvváánnyyookkkal (például: bizonyításiindítványok önálló megtétele) rendelke-zik, különösen az általa indított perek-ben, illetve akkor, amikor még nem állgondnokság alá helyezést kimondó ítélethatálya alatt. Alapvetô követelmény,hogy saját maga indítványozhassa anyilvánosság kizárását a beszámítási ké-pességét taglaló tárgyalásról.

A bíróság az alperes részére ügy-gondnokot rendel ki (Jav. 308. §). A ta-pasztalatok szerint a legritkább esetbenkerül sor arra, hogy az ügygondnok azalperest felkeresse, tájékozódjon tôle azügy körülményeirôl, felkészítse ôt atárgyalásra. Javasoljuk, hogy a törvénytegye az üüggyyggoonnddnnookk kköötteelleessssééggéévvéé,,hhooggyy aazz áállttaallaa kkééppvviisseelltt sszzeemmééllyytt atárgyalás elôtt sszzeemmééllyyeesseenn mmeeggkkeerreessssee.Pontosan ezt írja elô az egészségügyitörvény a pszichiátriai beteg ügygondno-ka számára, aki a kezelés elrendeléséreirányuló bírósági eljárásban képviseli abeteget [Eütv. 201. § (5) bekezdés].

AAz ideiglenes gondnokrendelésrôlés a zárlatról

A Javaslat a jövôben is megengedné,hogy a gyámhatóság ideiglenesgondnokot jelöljön ki a cselekvôkép-telen személynek „azonnali intézke-dést igénylô esetben” [Jav. 18/A. § (1)bekezdés]. A TASZ álláspontja szerint a generálisjogkorlátozások – így például az elôze-tes letartóztatás – esetében elsôrangúalkotmányos követelmény a bíróságdöntési monopóliumának rögzítése.HHaattóóssáágg még ideiglenes hatállyal semhelyezhet valakit gondnokság alá, mi-vel mméégg iiddeeiigglleenneess jjeelllleeggggeell sseemm vvoonn--hhaatt eell eeggyy ssuuii ggeenneerriiss bbíírróóii mméérrlleeggeellééssiiééss ddöönnttééssii jjooggkköörrtt. Felesleges is, hogy agyámhatóság rendeljen ki ideiglenesgondnokot, mert amennyiben sürgôsgondnokrendelésre van szükség, akkora bíróság a jelenlegi törvény szerint is,még a per lefolytatása elôtt ideiglenesgondnokot rendelhet ki.

Egyedül a perbíróság jogosult – le-hetôség szerint még a tárgyalás elôtt –ideiglenes intézkedésében ideiglenesgondnokrendelésre és a zárlat hatá-lyának fenntartására. A jogállami el-várások mellett az esetleges visszaélé-sek kiszûrése is indokolja a hatósági

jogkörök radikális visszametszésétezen a területen.

A vagyoni zárlat esetében, mivel ezszûkebb körben érint alapvetô jogokat,elégséges garanciát jelent, ha a gyám-hatóságot a zárlat elrendelése eseténazonnali perindítás kötelezi.

JJavaslatunk

• a Javaslat 18/A. §-t – alkotmányosokokra is hivatkozva – el kell hagyni,iiddeeiigglleenneess ggoonnddnnookk kkiirreennddeellééssee aa bbíírróó--ssáágg jjooggkköörréébbee ttaarrttoozziikk;• a hatóság a vagyoni zárlatot csakperindítás mellett, ügyészi jóváhagyás-sal, meghatározott idôre, ill. a bíróidöntésig rendelheti el.

KKözponti nyilvántartáslétrehozásáról

A TASZ aggályosnak tartja, hogy agondnokság alatt álló személyekrôlközponti nyilvántartás készüljön. A Ja-vaslat Pp. 311. § (4) azoknak is lehetô-séget ad a központosított nyilvántartás-ból való informálódásra, akik csak va-lószínûsítik jogi érdeküket. A jogi érdekvalószínûsítése alkotmányos mércévelmérve nem minôsül a különleges ada-tokhoz való hozzáférés elfogadható in-dokának. Fontos szempont továbbá,hogy a nagykorú személy, gondnokságalá helyezés nélkül, állapotánál fogvais cselekvôképtelennek minôsülhet. Ígya szerzôdni vagy egyéb jogügyletbe bo-csátkozni kívánó félnek amúgy semszolgáltat teljes biztonságot a névjegy-zék adatainak megismerése.

A visszaélések és a jogtalan adatke-zelések megelôzésére megoldást az kí-nálna, ha aa nnaaggyykkoorrúú sszzeemmééllyy mmaaggaakkéérrnnee iiggaazzoolláásstt aa ggyyáámmhhaattóóssáággttóóll,, hhaavvaallaammiillyyeenn üüggyylleett ssoorráánn aa mmáássiikk ffééll eezzttaa ffeellttéétteelltt sszzaabbnnáá. A lakóhely szerintigyámhatóság rendelkezik a gondno-koltak pontos listájával, a bírósági ítéle-tek másolatával (többnyire ôk kezde-ményezik a gondnokság alá helyezésieljárást, minden esetben ôk felügyelik agondnokok munkáját, az ô feladatuk afelülvizsgálati eljárás kezdeményezése),így sszzüükkssééggtteelleenn aazz aaddaattvvééddeellmmii sszzeemm--ppoonnttbbóóll eelleevvee aaggggáállyyooss kköözzppoonnttii nnyyiill--vváánnttaarrttááss llééttrreehhoozzáássaa. Illetéktelen sze-mély sem férhet a különleges adat bir-tokába, hisz az igazolást csak maga azérintett kérheti.


77

JJavaslatunk

• A 311. § (4) és (5) bekezdése marad-jon el.• A nagykorú személy a lakóhelye sze-rinti ggyyáámmhhaattóóssáággttóóll iiggaazzoolláásstt kkéérrhheettaarrrróóll,, hhooggyy nneemm áállll ccsseelleekkvvôôkkééppeessssééggeettkkoorrllááttoozzóó ggoonnddnnookkssáágg aallaatttt.• A cselekvôképességet korlátozógondnokság alatt álló személy ugyanittkérhet igazolást arról, hogy aa mmeeggnnee--vveezzeetttt üüggyyccssooppoorrtt vvoonnaattkkoozzáássáábbaann jjoo--ggoossuulltt--ee öönnáállllóóaann eelljjáárrnnii.

AAz egyéb törvénymódosításokról

A cselekvôképességre irányadó jog-anyag revíziója aligha teljes az 1997.évi CLIV. tv. kapcsolódó szabályainakfelülvizsgálata nélkül. Egyrészt azért,

mert az alapvetô kategória – a cselek-vôképesség, illetve annak hiánya –esetében aazz eeggéésszzssééggüüggyyii ttöörrvvéénnyy aajjeelleennlleegg hhaattáállyyooss PPttkk..--rraa ttáámmaasszzkkooddiikk,,ss ííggyy aazz eeggyymmáássttóóll eellkküüllöönnüüllôô ttöörrvvéénnyy--mmóóddoossííttááss jjooggaallkkaallmmaazzáássii pprroobblléé--mmáákkhhoozz vveezzeetthheett.

Másrészt az egészségügyi törvénynemcsak a jelenleg hatályos Ptk. diffe-renciálatlanságait veszi át, hanem a be-tegjogok gyakorlása terén még azegyébként korlátozottan cselekvôképesszemélyeket is cselekvôképtelennek te-kinti, s ezzel jognyilatkozat-tételi jogo-sultságukat gyakorlatilag megszünteti.Ezt a megoldást aazz AAllkkoottmmáánnyybbíírróóssáággalkotmányellenesnek minôsítette. A bí-róság ez év októberében hozott határo-zata 2001. december1-i hatállyal mmeegg--sseemmmmiissíítteettttee az egészségügyi törvény-nek azt a rendelkezését, amely a korlá-tozottan cselekvôképes betegek egész-ségügyi ellátással kapcsolatos önren-

delkezési jogát egyként ítélte meg a cse-lekvôképtelen betegekével.

A gondnokság alatt álló személyektipikusan hosszabb-rövidebb ideiggyógyintézeti, egészen pontosan pszi-chiátriai kezelés alatt is állnak. Ezért azegészségügyi törvény nem egy szaktör-vény a sok közül, hanem a cselekvôké-pességében korlátozott polgároknak aPolgári Törvénykönyvvel egyenlô súlyústátustörvénye.

A cselekvôképességet érintô kérdés-kör újraszabályozása nem lehet teljesaz egészségügyi törvény kapcsolódószabályainak átdolgozása nélkül.

Ezek kikerülhetetlen érvek amellett,hogy a Ptk. új szabályainak hatályba-léptetésével egyidejûleg át kell dolgozniaz egészségügyi törvénynek azokat aszabályait, amelyek érintik a cselekvô-képesség kérdését, errôl a Javaslatbanrendelkezni kell.

Kiadta a

2000 DECEMBERÉBEN

1114 BUDAPEST,Eszék utca 8/B. fszt. 2.

Tel./Fax: 1-209-0046; 1-279-0755e-mail: [email protected]

http://www.c3.hu/~hclu/

ELSÕ RÉSZ

A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV.

törvény módosítása

1. §

A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény

(a továbbiakban: Ptk.) II. fejezete helyébe a következõ

rendelkezések lépnek:

“II. FEJEZET

A cselekvõképesség

11. § (1) Cselekvõképes mindenki, akinek cselekvõ-

képességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki.

(2) Aki cselekvõképes, maga köthet szerzõdést vagy

tehet más jognyilatkozatot.

(3) A cselekvõképességet korlátozó szerzõdés vagy

egyoldalú nyilatkozat semmis.

A kiskorúság miatti korlátozott cselekvõképesség,

illetve cselekvõképtelenség

12. § Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még

nem töltötte be, kivéve ha házasságot kötött. A házasság-

kötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házas-

ságot a bíróság a cselekvõképesség hiánya vagy a kisko-

rúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya

miatt nyilvánította érvénytelennek.

12/A. § (1) Korlátozottan cselekvõképes az a kiskorú,

aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cse-

lekvõképtelen.

(2) A korlátozottan cselekvõképes kiskorú nyilatko-

zatának érvényességéhez – ha jogszabály kivételt nem

tesz – törvényes képviselõjének beleegyezése vagy utó-

lagos jóváhagyása szükséges. Ha a korlátozottan cselek-

võképes kiskorú cselekvõképessé válik, maga dönt a füg-

gõ jognyilatkozatainak érvényességérõl.

(3) A korlátozottan cselekvõképes kiskorú a törvé-

nyes képviselõjének közremûködése nélkül is

a) tehet olyan személyes jellegû jognyilatkozatot,

amelyre jogszabály feljogosítja;

b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségle-

teinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentõségû szer-

zõdéseket;

c) rendelkezik munkával szerzett keresményével; ke-

resménye erejéig erre kötelezettséget vállalhat;

d) megköthet olyan szerzõdéseket, amelyekkel kizá-

rólag elõnyt szerez.

(4) A törvényes képviselõ a korlátozottan cselekvõké-

pes kiskorúnak – a d) pontban foglaltak szerint – ígért

vagy adott ajándékot a gyámhatóság engedélyével vissza-

utasíthatja. Ha a gyámhatóság a törvényes képviselõ

visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá, ez a határo-

zata a törvényes képviselõ elfogadó nyilatkozatát pótolja.

(5) A törvényes képviselõ a korlátozottan cselekvõké-

pes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatokat, ki-

véve azokat, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cse-

lekvõképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, illetve

amelyek a munkával szerzett keresményre vonatkoznak.

12/B. § (1) Cselekvõképtelen az a kiskorú, aki a ti-

zennegyedik életévét nem töltötte be.

(2) Cselekvõképtelen az a tizennegyedik életévét

már betöltött kiskorú is, akit a bíróság cselekvõképes-

séget kizáró gondnokság alá helyezett. A gondnokság

alá helyezési eljárásra a 15. § rendelkezései megfelelõ-

en irányadók. A gondnokság hatálya a nagykorúság el-

érésével áll be, de a kiskorú már a határozat jogerõre

emelkedésével cselekvõképtelenné válik.

78

2001. évi XV. törvény a cselekvõképességgel,gondnoksággal összefüggõ egyes törvények módosításáról

2001. évi XV. törvénya cselekvõképességgel, gondnoksággal összefüggõegyes törvények módosításáról

79


12/C. § (1) A cselekvõképtelen kiskorú jognyilatko-

zata semmis; nevében a törvényes képviselõje jár el.

(2) Nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvõképte-

len kiskorú által kötött és már teljesített csekély jelentõ-

ségû szerzõdéseket, amelyek megkötése a mindennapi

életben tömegesen fordul elõ, és különösebb megfonto-

lást nem igényel.

12/D. § A törvényes képviselõnek a kiskorú szemé-

lyét és vagyonát érintõ jognyilatkozata megtétele során a

korlátozott cselekvõképességû, illetve az ítélõképessége

birtokában lévõ cselekvõképtelen kiskorú véleményét

figyelembe kell vennie.

A korlátozottan cselekvõképes és a cselekvõkép-

telen kiskorúakra vonatkozó közös szabályok

13. § (1) A törvényes képviselõ jognyilatkozatainak

érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges,

ha a jognyilatkozat

a) a kiskorút megilletõ tartásról történõ lemondásra,

b) a kiskorút örökösödési jogviszony alapján megille-

tõ jogokra vagy kötelezettségre; külön is visszautasítha-

tó vagyontárgyak öröklésének visszautasítására,

c) a kiskorú ingatlantulajdonának átruházására vagy

bármely módon történõ megterhelésére vonatkozik, ide

nem értve azt az esetet, amikor az ingatlan ellenérték

nélküli megszerzésével egyidejûleg kerül sor haszonél-

vezet alapítására,

d) a kiskorú külön jogszabály alapján beszolgáltatott

vagyonára,

e) a kiskorú olyan egyéb vagyontárgyára, illetve va-

gyoni értékû jogára vonatkozik, amelynek értéke meg-

haladja a külön jogszabályban meghatározott összeget.

(2) Bírósági vagy közjegyzõi határozattal elbírált jog-

nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása

nem szükséges.

13/A. § (1) A kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyá-

sával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot,

amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelõ

ellenérték nélkül felelõsséget vállal, vagy amellyel jo-

gokról ellenérték nélkül lemond.

(2) Ez a szabály nem gátolja a korlátozottan cselekvõ-

képes kiskorút a munkával szerzett keresményével való

rendelkezésben, és nem zárja ki a szokásos mértékû

ajándékozást.

13/B. § (1) A korlátozott cselekvõképességen és a

cselekvõképtelenségen alapuló semmisségre csak annak

érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvõképessége

korlátozott vagy hiányzik.

(2) Aki cselekvõképességét illetõen a másik felet

megtéveszti, ezért felelõsséggel tartozik, és felelõssége

alapján a szerzõdés teljesítésére is kötelezhetõ.

A cselekvõképesség korlátozása és kizárása gond-

nokság alá helyezéssel

14. § (1) Korlátozottan cselekvõképes az a nagykorú,

akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.

(2) A gondnokság alá helyezést a nagykorú személy

házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gyámható-

ság és az ügyész kérheti.

(3) Ha a gondnokság alá helyezés szükségességérõl a

gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helye-

zési eljárást meg kell indítania, ha ezt a (2) bekezdésben

meghatározott közeli hozzátartozó a gyámhatóságnak a

perindítás szükségességérõl való tájékoztatását követõ

60 napon belül nem teszi meg.

(4) Cselekvõképességet korlátozó gondnokság alá a bí-

róság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei vi-

teléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota,

szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt –

általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozá-

sában – tartósan vagy idõszakonként visszatérõen nagy

mértékben csökkent.

(5) Ha a belátási képesség korlátozottsága csak rész-

leges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan ér-

vényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekin-

tetében a bíróság a cselekvõképességet korlátozó ítélet-

ben a gondnokolt cselekvõképességét nem korlátozza.

(6) A bíróság különösen a következõ ügycsoportok

tekintetében korlátozhatja a gondnokság alá helyezett

személy teljes cselekvõképességét:

80


1) társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli

ellátás igénylése, illetve az azzal, valamint a munkavi-

szonyból és munkaviszony jellegû jogviszonyból szár-

mazó, a 14/B. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt mérté-

ket meghaladó jövedelemmel való rendelkezés;

2) ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelke-

zési jog;

3) családjogi jognyilatkozatok megtétele

a) a házassági vagyonjoggal kapcsolatos jognyilatkozat,

b) a származás megállapításával kapcsolatos nyilat-

kozat megtétele,

c) a gyermeke nevének meghatározása és annak

megváltoztatása,

d) a gyermekének örökbefogadásához való hozzá-

járulás;

4) tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés

meghozatala;

5) a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele

(a szerzõdés megkötése, illetve felbontása);

6) örökösödési ügyek;

7) bentlakásos szociális intézetben történõ elhelye-

zéssel kapcsolatos jognyilatkozatok;

8) az egészségügyi ellátással összefüggõ jogok

gyakorlása;

9) tartózkodási hely meghatározása.

14/A. § (1) A bíróságnak a cselekvõképesség korláto-

zását kimondó ítéletében rendelkeznie kell a gondnok-

ság alá helyezés kötelezõ felülvizsgálata iránti eljárás

megindításának idõpontjáról, mely nem lehet késõbbi,

mint az ítélet jogerõre emelkedésétõl számított öt év.

(2) A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak kell

megindítania. A kereseti kérelem a gondnokság alá he-

lyezés megszüntetésére, annak hatályában való fenntar-

tására, a cselekvõképességet korlátozó gondnokság cse-

lekvõképességet kizáró gondnoksággá változtatására, a

cselekvõképességet kizáró gondnokság cselekvõképessé-

get korlátozó gondnokság alá helyezésre történõ módo-

sítására, illetve cselekvõképességet korlátozó gondnok-

ság esetén a gondnokolt által önállóan nem gyakorolha-

tó jogkörök módosítására irányulhat.

14/B. § (1) A korlátozottan cselekvõképes személy

jognyilatkozata általános jelleggel, illetve a bíróság ítéle-

tében meghatározott ügycsoportok tekintetében – a (2)

bekezdésben foglaltak kivételével – csak akkor érvényes,

ha azt a gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváha-

gyásával tette. A gondnokolt és gondnoka közötti vita

esetén a gyámhatóság dönt. Ha a korlátozottan cselek-

võképes személy cselekvõképessé válik, maga dönt a

függõ jognyilatkozatainak érvényességérõl.

(2) A korlátozottan cselekvõképes személy a gond-

noka közremûködése nélkül is

a) tehet olyan személyes jellegû jognyilatkozatot,

amelyre a jogszabály feljogosítja;

b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségle-

teinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentõségû

szerzõdéseket;

c) rendelkezik a munkaviszonyból, munkaviszony jel-

legû jogviszonyból, társadalombiztosítási, szociális és

munkanélküli ellátásból származó jövedelme 50 %-ával;

annak erejéig kötelezettséget is vállalhat;

d) megköthet olyan szerzõdéseket, amelyekkel kizá-

rólag elõnyt szerez.

(3) A korlátozottan cselekvõképes gondnokolt köz-

okiratban feljogosíthatja a gondnokát – annak hozzájá-

rulása esetén – arra, hogy helyette és nevében – általános

jelleggel – eljárjon, jognyilatkozatot tegyen, kivéve a (2)

bekezdésben meghatározott jognyilatkozatokat, illetve

azokat, amelyeknél jogszabály a korlátozottan cselekvõ-

képes személy saját nyilatkozatát kívánja meg.

(4) A gondnokolt a (3) bekezdés szerinti általános

felhatalmazást teljes bizonyítóerejû magánokirattal – a

gondnok egyidejû tájékoztatása mellett – bármikor

visszavonhatja.

(5) Azonnali intézkedést igénylõ esetben, illetve kü-

lön törvényben foglaltak szerint a gondnok a (3) bekez-

désben meghatározott megállapodás hiányában is eljár-

hat a korlátozottan cselekvõképes gondnokolt helyett.

15. § (1) Cselekvõképtelen az a nagykorú, akit a bíró-

ság cselekvõképességet kizáró gondnokság alá helyezett.

(2) A gondnokság alá helyezést a nagykorú személy

házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gyámható-

ság és az ügyész kérheti.

81


(3) Ha a gondnokság alá helyezés szükségességérõl a

gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezé-

si eljárást meg kell indítania, ha ezt a (2) bekezdésben

meghatározott közeli hozzátartozó a gyámhatóságnak a

perindítás szükségességérõl való tájékoztatást követõ 60

napon belül nem teszi meg.

(4) A cselekvõképességet kizáró gondnokság alá a bí-

róság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei vite-

léhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota

vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mér-

tékben hiányzik.

(5) A bíróságnak a cselekvõképességet kizáró gond-

nokság alá helyezést kimondó ítéletében rendelkeznie

kell a 14/A. § szerinti felülvizsgálatról, kivéve, ha az

érintett személy belátási képességének hiánya végleges-

nek tekinthetõ. Errõl az igazságügyi orvosszakértõnek

szakértõi véleményében nyilatkoznia kell.

15/A. § (1) A cselekvõképtelen személy jognyilat-

kozata – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – semmis;

nevében gondnoka jár el. A gondnoknak a vélemény-

nyilvánításra képes gondnokolt kívánságát, kéréseit –

pl. a tartózkodási helyére vonatkozóan – a döntések

meghozatala elõtt meg kell hallgatnia és lehetõség sze-

rint figyelembe kell vennie. Ha a gondnok e kötele-

zettségét folyamatosan megszegi, ez a 19/C. § (2) be-

kezdésében foglaltak szerinti elmozdítását vonhatja

maga után.

(2) A cselekvõképtelen személy maga is megkötheti

azokat a csekély jelentõségû szerzõdéseket, amelyek a

mindennapi életben tömegesen fordulnak elõ, és külö-

nösebb megfontolást nem igényelnek.

A cselekvõképességet korlátozó és a cselekvõké-

pességet kizáró gondnokság alá helyezettekre vo-

natkozó közös szabályok

16. § (1) A cselekvõképtelen személy gondnoka, kor-

látozott cselekvõképesség esetén pedig az érintett sze-

mély és gondnoka jognyilatkozatainak érvényességéhez

a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatko-

zat a gondnokolt

a) tartására,

b) örökösödési jogviszony alapján megilletõ jogára

vagy kötelezettségére,

c) ingatlantulajdonának átruházására vagy bármely

módon történõ megterhelésére vonatkozik, ide nem

értve azt az esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélkü-

li megszerzésével egyidejûleg kerül sor haszonélvezet

alapítására,

d) A 20/B. § alapján beszolgáltatott vagyonára,

e) vagyonának mértékétõl függõen a gondnokot ki-

rendelõ határozatban megállapított összeget, de legalább

50.000 Ft-ot meghaladó értékû egyéb vagyontárgyára,

vagyoni értékû jogára vonatkozik.

(2) A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben

hozzájárulhat

a) a cselekvõképtelen személy gondnoka, korlátozott

cselekvõképesség esetén pedig a gondnokolt és a gond-

nok közös kérelmére a gondnokság alá helyezett személy

leszármazójának önálló háztartás alapításához, fenntartá-

sához, illetve más létfontosságú célja eléréséhez a gond-

nokság alatt álló vagyonának terhére; a támogatás mérté-

ke a leszármazó kötelesrészét nem haladhatja meg.

b) a korlátozottan cselekvõképes gondnokolt és

gondnoka közös kérelmére a gondnokolt által történõ –

az a) pontban foglaltak alá nem tartozó – ajándékozás-

hoz, vagy jogokról ellenérték nélkül lemondásához, il-

letve közcélra történõ felajánlásához, feltéve, hogy a jog-

ügylet a gondnokolt megélhetését nem veszélyezteti.

(3) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására

a) bírósági vagy közjegyzõi határozattal elbírált jog-

nyilatkozat érvényességéhez,

b) ha a bíróság ítéletében a cselekvõképességet korlá-

tozó gondnokság alá helyezett személy cselekvõképes-

ségét az (1) bekezdésben meghatározott jognyilatkoza-

tok tekintetében nem korlátozta.

16/A. § (1) A korlátozott cselekvõképességen és a

cselekvõképtelenségen alapuló semmisségre csak annak

érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvõképessége

korlátozott vagy hiányzik.

(2) Aki cselekvõképességét illetõen a másik felet

megtéveszti, ezért felelõsséggel tartozik, és felelõssége

alapján a szerzõdés teljesítésére is kötelezhetõ.

82


Cselekvõképtelenség gondnokság alá helyezés

nélkül

17. § (1) Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvõ-

képtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei vitelé-

hez szükséges belátási képessége – tartósan vagy a jognyi-

latkozata megtételekor átmenetileg – teljesen hiányzik.

(2) A gondnokság alá helyezés nélkül cselekvõképte-

len személy jognyilatkozata – a (3) bekezdésben foglalt

kivétellel – semmis.

(3) A gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvõ-

képtelen nagykorú személy jognyilatkozatát – a végin-

tézkedése kivételével – cselekvõképtelenség miatt

nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és kö-

rülményeibõl arra lehet következtetni, hogy a jognyi-

latkozat a fél cselekvõképessége esetében is indokolt

lett volna.

Zárlat elrendelése és ideiglenes gondnokrendelés

18. § (1) Ha cselekvõképességet korlátozó vagy ki-

záró gondnokság alá helyezés iránti perindítás indo-

kolt és az érintett személy vagyonának védelme sürgõs

intézkedést igényel, a gyámhatóság a vagyonra zárlatot

rendel el, és ezzel egyidejûleg zárgondnokot rendel ki.

A zárlatot elrendelõ határozat ellen nincs helye

fellebbezésnek.

(2) A zárlatra, illetve a zárgondnok mûködésére a bí-

rósági végrehajtásról szóló törvény biztosítási intézke-

dések végrehajtására vonatkozó fejezetének a rendelke-

zéseit kell megfelelõen alkalmazni.

18/A. § (1) A gyámhatóság kivételesen, azonnali in-

tézkedést igénylõ esetben ideiglenes gondnokot rendel-

het annak a nagykorú személynek, akinek az ügyei vite-

léhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota

vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mér-

tékben hiányzik és az érdekeinek védelme más módon –

elsõsorban zárlat elrendelésével – nem lehetséges. Az

ideiglenes gondnokot kirendelõ határozat ellen nincs

helye fellebbezésnek.

(2) A gyámhatóság az ideiglenes gondnokot kirende-

lõ határozatában megjelöli, hogy az ideiglenes gondnok

a 14. § (6) bekezdésében meghatározott ügycsoportok

közül melyekben járhat el az érintett személy helyett.

18/B. § A gyámhatóságnak a zárlat elrendelését, illet-

ve az ideiglenes gondnokrendelést követõ 8 napon belül

a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bí-

róságnak pedig legkésõbb a keresetlevél benyújtásától

számított 30 napon belül a zárlatot, illetve az ideiglenes

gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia.

A gondnok kirendelése

19. § (1) A bíróság által gondnokság alá helyezett sze-

mély részére a gondnokot a gyámhatóság rendeli ki. A

gondnokrendelés részletes szabályait külön jogszabály

határozza meg.

(2) Gondnok lehet minden cselekvõképes, nagykorú

személy. Gondnokul csak az rendelhetõ ki, aki a gond-

noki tisztséget vállalja.

19/A. § (1) Gondnokká – ha ez az érdekeivel nem el-

lentétes – a gondnokság alá helyezett által még cselekvõ-

képes állapotában közokiratban kijelölt vagy a gondnok-

ság alá helyezést követõen megnevezett személyt, ha ez

nem lehetséges, akkor elsõsorban együttélõ házastársát

kell kirendelni. Ha ilyen nincs, vagy a házastárs kirende-

lése veszélyeztetné a gondnokság alatt álló érdekeit, a

gyámhatóság gondnokul olyan személyt rendel ki, aki a

gondnokság ellátására az összes körülmények figyelem-

bevételével alkalmasnak mutatkozik.

(2) A gondnok kirendelésénél az arra alkalmas sze-

mélyek közül a szülõket, illetve a szülõk által – a haláluk

esetére – közokiratban vagy végrendeletben megneve-

zett személyt, ilyenek hiányában más hozzátartozókat –

akik szükség esetén a személyes gondoskodást is el tud-

ják látni – elõnyben kell részesíteni.

(3) Ha a gondnok az (1) – (2) bekezdésben foglaltak

szerint nem rendelhetõ ki, a gondnokolt számára hivatá-

sos gondnokot kell kirendelni. Hivatásos gondnok csak

büntetlen elõéletû személy lehet. Hivatásos gondnokul a

fogyatékosokkal, szenvedélybetegekkel vagy pszichiátriai

betegekkel foglalkozó társadalmi szervezet (pl. egyesü-

let) által a tagjai közül ajánlott személy is kirendelhetõ.

83


(4) Nem lehet gondnokul kirendelni azt, akinek a

személye ellen a gondnokság alá helyezett kifejezetten

tiltakozik.

19/B. § (1) A gondnokolt részére kivételesen több

gondnok is kirendelhetõ. Többes gondnokrendelésre

akkor kerülhet sor, ha

a) a gondnokság alá helyezett személy mindkét szü-

lõje, illetve két közeli hozzátartozója vállalja a gondnok-

ságot, vagy

b) a gondnokolt vagyonának kezelése, illetve egyes

más ügyeinek intézése külön szakértelmet igényel.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott eset-

ben a gyámhatóságnak meg kell határoznia a gondnokok

feladatkörének pontos megoszlását.

(3) A gondnok kirendelése mellett a gyámhatóság a

gondnokolt részére helyettes gondnokot is rendelhet. A

helyettes gondnok dönthet a távollévõ vagy más okból

ténylegesen akadályozott gondnok helyett a gondnokol-

tat érintõ, azonnali intézkedést igénylõ ügyekben.

19/C. § (1) A gyámhatóság a gondnokot a tisztségé-

bõl felmenti, ha

a) a gondnokság alá helyezést a bíróság megszüntette,

b) a gondnokolt meghalt,

c) a gondnok fontos okból a felmentését kéri,

d) utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amely a gond-

nok kirendelésének is akadályát jelentette volna.

(2) A gyámhatóság a gondnokot tisztségébõl elmoz-

dítja – azonnali intézkedést igénylõ esetben ezt megelõ-

zõen a gondnokot a tisztségébõl felfüggeszti –, ha a

gondnok a kötelezettségét nem teljesíti vagy olyan cse-

lekményt követ el, amellyel a gondokolt érdekeit súlyo-

san sérti vagy veszélyezteti.

(3) Ha a gyámhatóság a gondnokot a tisztségébõl az

(1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból menti

fel, ezzel egyidejûleg a gondnokolt haláláról a gondnok-

ság alá helyezést elrendelõ bíróságot értesítenie kell, a

halál tényének a gondnokoltak névjegyzékébe történõ

bejegyzés végett.

A gondnok tevékenysége

20. § (1) A gondnok – általános jelleggel, illetve a cse-

lekvõképességet korlátozó ítéletben meghatározott

ügyekben – a gondnokság alá helyezett személy vagyoná-

nak kezelõje és törvényes képviselõje.

(2) A gondnok indokolt esetben – vállalása esetén – a

gondnokság alá helyezett gondozását is ellátja.

20/A. § A gondnok tevékenységét a gyámhatóság fel-

ügyeli. A gondnok a mûködésérõl, illetve a gondnokolt

állapotáról a gyámhatóság felhívására bármikor, egyéb-

ként pedig évente köteles beszámolni a gyámhatóságnak.

20/B. § A gondnok köteles a gyámhatóság felhívásá-

ra beszolgáltatni a gondnokolt pénzét, értékpapírjait, va-

lamint értéktárgyait, ha azokat – figyelemmel a 20/C. §-

ban foglaltakra is – a rendes vagyonkezelés szabályai sze-

rint folyó kiadásokra készen tartani nem kell. A gyámha-

tósághoz beszolgáltatott vagyonnal való rendelkezéshez

a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

20/C. § A gondnok vagyonkezelésének a gondnokolt

jólétét kell szolgálnia. A gondnok köteles a gondnokolt

személyes kívánságait meghallgatni és a vagyon állagától

függõen a jogos igényeket lehetõség szerint teljesíteni.

20/D. § (1) A gondnok a vagyon kezelésérõl – a (2)

bekezdésben foglalt kivétellel – évente köteles szám-

adást adni a gyámhatóságnak. Ha a gondnok a gondno-

kolt közeli hozzátartozója és a gondnokolt vagyoni vi-

szonyai rendes számadást nem tesznek szükségessé, a

gyámhatóság egyszerûsített számadást is engedélyezhet.

(2) A hivatásos gondnok kivételével a gondnok nem

köteles éves számadásra, ha a gondnokoltnak nincsen va-

gyona és a munkaviszonyból származó jövedelmének,

nyugdíjának, egyéb járadékának havi összege nem halad-

ja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket.

(3) Ha a gondnokolt gazdálkodó szervezet tagja

(részvényese), a gondnoknak a gondnokolt vagyoni

hozzájárulása 50 %-át, de legalább 100.000 Ft-ot megha-

ladó mértékû kötelezettségvállalásához a gyámhatóság

jóváhagyását kell kérnie. Ha a gazdálkodó szervezet a

84


számviteli törvény szerinti beszámoló készítésére köte-

les, a beszámolót a gondnoknak az éves számadás során

a gyámhatósághoz be kell nyújtania.

(4) A gyámhatóság a gondnokot az (1) és (3) bekez-

désben meghatározottakon kívül – indokolt esetben –

eseti számadásra kötelezheti. Eseti számadás elõírásának

a gondnokolt kérésére is helye lehet.

(5) A gondnok vagyonkezelésének részletes szabálya-

it külön jogszabály határozza meg.

A gondnokság alá helyezés megszüntetése, illetve

módosítása

21. § (1) A cselekvõképességet érintõ gondnokságot

a bíróság megszünteti, ha elrendelésének oka már nem

áll fenn.

(2) A gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt

maga a gondnokság alatt álló, házastársa, egyeneságbeli

rokona, testvére, a gondnok, a gyámhatóság és az ügyész

indíthat keresetet.

(3) A gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti

perindításnak a 14/A § szerinti kötelezõ felülvizsgálat

idõpontja elõtt is helye van.

(4) A (2) bekezdésben felsoroltak a gondnokság alá

helyezés megszüntetésén kívül kérhetik cselekvõképes-

séget korlátozó gondnokság esetén azon ügycsoportok

módosítását, amelyek vonatkozásában a bíróság a gond-

nokolt cselekvõképességét korlátozta, a cselekvõképes-

séget korlátozó gondnokság cselekvõképességet kizáró

gondnoksággá változtatását, illetve a cselekvõképességet

kizáró gondnokság cselekvõképességet korlátozó gond-

nokság alá helyezésre történõ módosítását is.”

MÁSODIK RÉSZ

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tör-

vény módosítása

2. §

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

XVIII. fejezete helyébe a következõ rendelkezések

lépnek:

“XVIII. FEJEZET

Gondnokság alá helyezés

Az általános szabályok alkalmazása

304. § A gondnokság alá helyezési perben az I-XIV.

fejezet rendelkezéseit a jelen fejezetben foglalt eltéré-

sekkel kell alkalmazni.

Illetékesség

305. § (1) A gondnokság alá helyezési perre az a bí-

róság is illetékes, amelynek területén az alperes huza-

mos idõn át bentlakásos szociális intézményben vagy

fekvõbeteg gyógyintézetben tartózkodik.

(2) Ha a gondnokság alá helyezési pernek sem a 29.

§, sem a jelen § alapján nem volna illetékes belföldi bí-

rósága, a perre a Pesti Központi Kerületi Bíróság illeté-

kes.

A perbeli személyek jogállása és képviselete

306. § (1) A gondnokság alá helyezési perben a kor-

látozottan cselekvõképes felperes, valamint az alperes

teljes perbeli cselekvõképességgel rendelkezik.

(2) A perben a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hoz-

zátartozó részére adott meghatalmazáson a fél aláírását,

illetve kézjegyét közjegyzõ által hitelesíttetni kell.

Keresetindítás; intézkedések a keresetlevél

alapján

307. § (1) A gondnokság alá helyezés iránti kereset-

levélben a 121. §-ban meghatározott adatokon kívül fel

kell tüntetni azokat az adatokat is, amelyekbõl a kereset-

indításra való jogosultság megállapítható, illetve az alpe-

res ingatlanvagyonára vonatkozó adatokat.

(2) A keresetlevélhez az elõadott adatokat igazoló ok-

iratokat mellékelni kell, így különösen az alperes ingatla-

nainak tulajdoni lapját. Ha a gyámhatóság a felperes, a

keresetlevélhez csatolnia kell az alperes elmeállapotára

vonatkozó szakorvosi véleményt, az alperes lakóhelyén

készített környezettanulmányt, ideiglenes gondnokren-

delés, illetve zárlat elrendelése esetén pedig az erre vo-

natkozó határozatot is.

307/A. § (1) A gondnokság alá helyezési perben a

127. § alkalmazásának nincs helye.

(2) A gondnokság alá helyezésre irányuló kereset

csak ugyanazon személy gondnokság alá helyezésére

vagy szülõi felügyeletének megszüntetésére irányuló

más keresettel kapcsolható össze.

308. § (1) A gondnokság alá helyezési perben az al-

peres részére a tárgyalás kitûzésével egyidejûleg ügy-

gondnokot kell kirendelni.

(2) Ha a gyámhatóság a felperes és a perindítást meg-

elõzõen az alperes vagyonára zárlatot rendelt el, vagy az

alperes számára ideiglenes gondnokot rendelt (Ptk. 18.

– 18/A. §-ok), a bíróság a keresetlevél kézhezvételétõl

számított 30 napon belül megvizsgálja a gyámhatóság ál-

tal hozott intézkedések fenntartásának szükségességét.

Ennek során a 207. §-ban meghatározott elõfeltételek

hiányában is elõzetes bizonyítást rendelhet el, így külö-

nösen az alperes igazságügyi elmeorvosszakértõvel tör-

ténõ megvizsgálását.

(3) Ha az elõzetes bizonyítás 30 napon belül nem fe-

jezõdik be, a bíróság a zárlatot, illetve az ideiglenes gond-

nokrendelést legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja.

(4) A (2) bekezdés szerinti vizsgálat eredményeként a

bíróság a zárlatot, illetve ideiglenes gondnokrendelést a

per jogerõs befejezéséig hatályában fenntartja, vagy a

gyámhatóság döntését megváltoztatva a zárlatot, illetve

ideiglenes gondnokságot megszünteti és errõl a feleket

haladéktalanul értesíti.

308/A. § Ha a gondnokság alá helyezés szükségessége

valószínû és az alperes érdekének védelme ezt indokolja,

a Ptk. 18. §-ában és 18/A. §-ában meghatározott zárlatot,

illetve ideiglenes gondnokrendelést a bíróság is elrendel-

heti ideiglenes intézkedéssel a tárgyalást megelõzõen, a

308. § (2) bekezdés elõzetes bizonyításra vonatkozó ren-

delkezésének megfelelõ alkalmazásával, illetve a tárgyalás

elhalasztása esetén. Az ideiglenes intézkedésre hivatalból

is sor kerülhet. A zárlatra, illetve az ideiglenes gondnok-

rendelésre vonatkozó végzését a bíróság a szükséges in-

tézkedések megtétele, így az ideiglenes gondnok kiren-

delése érdekében megküldi a gyámhatóságnak.

308/B. § A zárlat, illetve az ideiglenes gondnokren-

delés fenntartására, valamint elrendelésére vonatkozó

határozat ellen külön fellebbezésnek van helye, de azt a

bíróság elõzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja.

308/C. § Az ideiglenes gondnokrendelés az alperes

perbeli cselekvõképességét nem érinti.

Tárgyalás és bizonyítás

309. § (1) A gondnokság alá helyezési per tárgyalásá-

ról a nyilvánosságot a felperes kérelmére is ki lehet zár-

ni, ha az alperes személyiségi jogainak védelme érdeké-

ben ez indokolt.

(2) A felperes a keresetétõl az eljárás bármely szaká-

ban az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat. Ha a fel-

peres a keresetétõl az elsõ fokú eljárás befejezése után,

de még az ítélet jogerõre emelkedése elõtt áll el, az íté-

letet az iratoknak a fellebbezés folytán való felterjeszté-

se elõtt az elsõfokú, egyébként a másodfokú bíróság he-

lyezi hatályon kívül.

(3) A gondnokság alá helyezés iránti perben az alpe-

res személyes meghallgatása csak kivételesen indokolt

esetben, különösen akkor mellõzhetõ, ha ismeretlen he-

lyen tartózkodik vagy a meghallgatása más elháríthatat-

lan akadályba ütközik. Ha a személyes megjelenésre

idézett alperes a tárgyaláson nem jelent meg, a bíróság

elrendelheti az elõvezetését, egyéb kényszereszköz al-

kalmazásának azonban nincs helye.

(4) Ha a gondnokság alá helyezés iránti pernek akár

az elsõ, akár a folytatólagos tárgyalását az alperes mu-

lasztja el, a mulasztás jogkövetkezményeit nem lehet al-

kalmazni.

(5) Az eljárás szünetelésének a 137. § (1) bekezdésé-

nek c) és d) pontja esetében van helye.

310. § (1) A gondnokság alá helyezés iránti perben a

bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatal-

ból is elrendelheti.

85


(2) A bíróság az alperes elmeállapotának vizsgálatára

igazságügyi elmeorvosszakértõt rendel ki. A szakértõ ki-

rendelése csak a 309. § (3) bekezdésében meghatározott

okokból mellõzhetõ. Ha a szakértõi vizsgálattal kapcso-

latban az alperes hosszabb ideig tartó megfigyelésére van

szükség, vagy az alperes a szakértõi vizsgálaton ismételt

idézés ellenére sem jelenik meg, a bíróság elrendelheti

az alperes megfelelõ fekvõbeteg gyógyintézetben való –

legfeljebb harminc nap idõtartamú – elhelyezését. Az

erre vonatkozó határozat ellen külön fellebbezésnek van

helye.

(3) A perben a tanú a 170. § (1) bekezdésének a)

pontja alapján, a tanúként kihallgatott orvos pedig

ugyanezen rendelkezés c) pontja alapján a tanúvallomást

nem tagadhatja meg.

310/A. § Ha az alperes a gondnokság alá helyezés

iránti per jogerõs befejezése elõtt meghal, a bíróság a

pert megszünteti és a perben esetleg már hozott ítéletet

hatályon kívül helyezi.

Határozat a gondnokság alá helyezésrõl

311. § (1) A gondnokság alá helyezés hatálya a gond-

nokság alá helyezésrõl rendelkezõ ítélet jogerõre emel-

kedését követõ napon kezdõdik. Az ítélet mindenkivel

szemben hatályos.

(2) Az alperes gondnokság alá helyezését elrendelõ

jogerõs ítéletet az elsõfokú bíróság a gondnok kirende-

lése és az esetleg szükséges egyéb intézkedések megtéte-

le végett közli a gyámhatósággal.

(3) Ha az alperesnek ingatlana van, vagy ingatlanon

haszonélvezeti joga áll fenn, az elsõfokú bíróság hivatal-

ból intézkedik a gondnokság alá helyezésnek az ingat-

lan-nyilvántartásba való feljegyzése iránt, kivéve, ha az

ingatlannal való rendelkezés tekintetében a bíróság az

alperes teljes cselekvõképességét fenntartotta.

(4) A gondnokság alá helyezést be kell vezetni a

gondnokoltakról a bíróság által vezetett névjegyzékbe.

Cselekvõképességet korlátozó gondnokság alá helyezés

esetén a névjegyzékben fel kell tüntetni, ha a bíróság

csak egyes ügycsoportok tekintetében korlátozta a gond-

nokság alá helyezett személy cselekvõképességét. Ha az

ítélet errõl rendelkezik, a névjegyzéknek tartalmaznia

kell a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatának bíróság

által megállapított idõpontját is. A névjegyzék adatairól

csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fûzõ-

dõ jogi érdeküket igazolják.

(5) A bíróság a gondnokság alá helyezettek névjegy-

zékének adatairól számítógépes nyilvántartást vezet. Az

országosan összekapcsolt számítógépes közhiteles nyil-

vántartást az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivata-

la kezeli. A Hivatal jogszabályban meghatározott költség-

térítés ellenében az országos névjegyzék adatairól – a (4)

bekezdésben meghatározottak szerint, – felvilágosítást ad.

Az adatszolgáltatás tényét a számítógépes rendszerben

olyan módon kell rögzíteni, hogy az adatszolgáltatás idõ-

pontja, jogcíme és az adatkérõ személye megállapítható

maradjon. A jogellenes adatkérés, illetve adatfelhasználás

jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérõ viseli.

A gondnokság alá helyezés módosítása, illetve

megszüntetése

312. § (1) A gondnokság alá helyezés megszüntetése,

cselekvõképességet korlátozó gondnokság esetén azon

ügycsoportok módosítása, amelyek vonatkozásában a bí-

róság a gondnokolt cselekvõképességét korlátozta, a cse-

lekvõképességet korlátozó gondnokság cselekvõképessé-

get kizáró gondnoksággá változtatása, valamint a cselek-

võképességet kizáró gondnokság cselekvõképességet

korlátozó gondnokság alá helyezésre módosítása iránt a

keresetet az ellen kell megindítani, akinek keresete foly-

tán a bíróság a gondnokságot elrendelte, ha pedig a

gondnokság megszüntetését vagy módosítását az kéri, a

gondnokolt ellen. Ha az, akinek keresete folytán a bíró-

ság a gondnokságot elrendelte, meghalt, vagy ismeretlen

helyen, illetve külföldön tartózkodik, a keresetet a bíró-

ság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(2) Ha a bíróság a gondnokság alá helyezésrõl ren-

delkezõ ítéletében a gondnokság alá helyezés kötelezõ

felülvizsgálatát írta elõ a Ptk. 14/A. §-ának megfelelõen,

a gyámhatóság keresete az (1) bekezdésben meghatáro-

zottakon kívül a gondnokság alá helyezés fenntartására

is irányulhat.

(3) Az eljárásra a 304. – 311. §-ok rendelkezései meg-

86


felelõen irányadók. A gondnokság alá helyezett a perben

teljes perbeli cselekvõképességgel rendelkezik.

(4) Ha a bíróság a gondnokság alá helyezést módosít-

ja, illetve megszünteti, a gondnokoltak névjegyzékében

az alperesre vonatkozó adatokat az ítéletnek megfelelõ-

en módosítani kell.”

HARMADIK RÉSZ

A cselekvõképességgel, gondnoksággal össze-

függõ egyéb törvénymódosítások

3. §

(1) A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazga-

tásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban:

Gyvt.) 115. §-ának e) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[A városi gyámhivatal a gyámsággal, gondnoksággal

kapcsolatban]

“e) külön jogszabályban meghatározott esetekben

zárlatot rendel el, zárgondnokot, eseti gondnokot, ügy-

gondnokot, az ügyei vitelében akadályozott személy

képviseletére és méhmagzat részére gondnokot rendel

és ment fel, továbbá megállapítja a munkadíjukat.”

(2) A Gyvt. 124. §-ának (1) bekezdése helyébe a kö-

vetkezõ rendelkezés lép:

“(1) Az eljárásra annak a települési önkormányzatnak

a képviselõ-testülete, jegyzõje vagy az a gyámhivatal (a

továbbiakban: eljáró szerv) illetékes, amelynek területén

a) a gyermek szülõi felügyeletet gyakorló szülõjének,

gyámjának,

b) az ügyei vitelében akadályozott, illetõleg cselekvõ-

képességet érintõ gondnokság alatt álló személynek,

c) ideiglenes gondnokrendeléssel, zárgondnok ki-

rendelésével, valamint gondnokság alá helyezési eljárás-

sal érintett személynek a lakóhelye van.”

4. §

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló

1993. évi III. törvény 93. §-ának (2) bekezdése helyébe a

következõ rendelkezés lép:

“(2) Ha az ellátást igénylõ személy cselekvõképtelen,

a kérelmet, illetve indítványt – az érintett személy véle-

ményét lehetõség szerint figyelembe véve – a törvényes

képviselõje terjeszti elõ. A korlátozottan cselekvõképes

személy a kérelmét, indítványát a törvényes képviselõjé-

nek beleegyezésével, vagy – ha e tekintetben a bíróság a

cselekvõképességét nem korlátozta – önállóan terjeszt-

heti elõ.”

NEGYEDIK RÉSZ

Hatályba léptetõ és átmeneti rendelkezések

5. §

(1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétel-

lel – a kihirdetését követõ hatodik hónap 1. napján lép

hatályba.

(2) A törvény 2. §-ának a Pp. 311. §-a (5) bekezdését

megállapító rendelkezése 2003. január 1-jén lép hatály-

ba.

(3) Ahol jogszabály a cselekvõképességet korlátozó

gondnokság alá helyezés tényéhez jogkövetkezménye-

ket kapcsol, ezek a jogkövetkezmények csak akkor alkal-

mazhatóak, ha a bíróság általános jelleggel vagy az érin-

tett ügycsoportok tekintetében a cselekvõképességet

korlátozó gondnokság alá helyezett személy cselekvõké-

pességét korlátozta.

6. §

(1) A törvény 1. §-ának a Ptk. 14/B. §-át, 15/A-16. §-

át, 19-21. §-át megállapító rendelkezéseit a törvény ha-

tálybalépését megelõzõen elrendelt gondnokság alá he-

lyezések tekintetében is megfelelõen alkalmazni kell, ha

87


88

a jognyilatkozat megtétele vagy az intézkedés szükséges-

sége a törvény hatálybalépése után következik be.

(2) A törvény 2. §-ának a Pp. új XVIII. fejezetét meg-

állapító szabályait a törvény hatályba lépését követõen

indított perekben kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a

gyámhatóságnak a törvény hatálybalépését követõ év-

ben, a gondnok számadásának elbírálásával egyidejûleg

– ha annak feltételei egyébként fennállnak – határozatot

kell hozni az egyszerûsített számadás vagy a számadás

mellõzésének alkalmazásáról, valamint a Ptk. 16. § (1)

bekezdésének e) pontja szerinti összeghatárról.

(4) A gyámhatóság a gondnokoltak névjegyzéke

adatainak hatályosítása érdekében 2002. március 31-ig

tájékoztatja a gondnokság alá helyezést elrendelõ bíró-

ságot a törvény hatálybalépéséig meghalt gondnokol-

tak adatairól.

7. §

(1) A törvény hatálybalépését megelõzõen hatályos

törvényi rendelkezések alapján elrendelt cselekvõképes-

séget korlátozó gondnokság alá helyezéseket a Ptk. 14/A.

§ (2) bekezdésének megfelelõen – a (2) bekezdésben

meghatározottak szerint – felül kell vizsgálni.

(2) A gyámhatóságnak

a) 2002-ben az 1980 elõtt,

b) 2003-ban az 1980 és 1990 között,

c) 2004-ben az 1990 és 1994 között,

d) 2005-ben az 1994 és 1998 között,

e) 2006-ban az 1998-tól e törvény hatálybalépéséig,

illetve azt követõen még a korábbi rendelkezések sze-

rint elrendelt cselekvõképességet korlátozó gondnok-

ság alá helyezések felülvizsgálata iránt kell a bíróságon

pert indítania.

8. §

(1) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy

a Pp. 311. §-a (5) bekezdésében meghatározott számító-

gépes nyilvántartás igénybevételének részletes szabályait,

illetve a költségtérítés összegét rendeletben állapítsa meg.

(2) Felhatalmazást kap a szociális és családügyi mi-

niszter, hogy a hivatásos gondnoki feladatot ellátók ké-

pesítési elõírásait rendeletben szabályozza.

9. §

A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Ptk. hatály-

balépésérõl és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tör-

vényerejû rendelet 8-14. §-a, 41. §-a, valamint 44-45. §-

a és a Gyvt. 125. §-ának a (6) bekezdése a hatályát veszti.


Documents

Ki a kompetens? - TASZ · létrehozásával az állam intézményt teremt arra, hogy legyen valaki, aki az önmaga képviseletére nem képes személy képviseletében eljár. Azok