TartalomTartalomEmlékezzünk: Szabó Lőrinc

2–3. oldal2–3. oldal

Könyvfigyelő3. oldal3. oldal

Hitoktatóink bemutatkozása4. oldal4. oldal

Nyilas Misi karácsonya5. oldal5. oldal

Ifirkász (az ifjúság oldalai)6–9. oldal6–9. oldal

A Lux aeterna Wittenbergben10. oldal10. oldal

Ifitalálkozó

Jelentős évfordulók11. oldal11. oldal

Az igazak emlékezete áldott

„Nem akarnak megváltozni”12–13. oldal12–13. oldal

Egy elfelejtett zászló14–15. oldal14–15. oldal

Képgaléria16. oldal16. oldal

Eseménynaptár18–19. oldal18–19. oldal

Eklézsiánk múltjából

20. oldal20. oldal

2009. decemberX. évfolyam

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA

Alapítva 1928-ban

4. szám

Ajándék: valakinek ingyen, főképp sze−retetből vagy figyelmességből adottdolog – olvashatjuk e szó jelentését aMagyar értelmező kéziszótárban. Egy dolog, amiért nem fizetünk, amitingyen kapunk egy másik embertőlvagy emberektől, vagy netalán egyáruházban. Karácsony táján különösen sokatfoglalkozunk ezzel a témával, hiszena minket érő hatások is egyre efeléterelik figyelmünket – vásároljunkminél többet, hogy karácsonyesteminden szerettünk elégedett legyen.(Bár megfogalmazódhat bennünk akérdés – honnan tudja egy áruház−lánc, mitől lesznek elégedettek csa−ládtagjaink, ha sokszor magunknakis gondot okoz kitalálni, szerettünkmire vágyik, minek örül, mi bántja,mit szeret, vagy éppen mit nem.)Szeretünk adni, örömet szerezni, deszeretünk kapni is. Karácsonyt várvahosszasan készülünk a karácsony−esti ajándékozásra, örömmel készít−jük ajándékainkat szeretteinknek,amelyekkel szeretetünket, megbe−csülésünket fejezzük ki, majd lessükarcukat azok átadásánál. Nekünk isjólesik, ha az ajándék által az aján−dékozó szeretetét, megbecsülésétérezzük. Nem minden ajándéknak tudunkazonban őszintén örülni. Megesik,hogy valamilyen hátsó szándékot,személyes érdeket érzünk mögötte,és bizony, mi sem mindig önzetlenüladunk. Előfordul, hogy valamilyen be−vallott vagy titkolt szándékunk fűződikhozzá, pl. a megajándékozott megbe−csülését akarjuk elnyerni vele, vagyszeretnénk, ha általa megkedvelnebennünket. De ajándékozhatunkmegszokásból is, viszonzásként vagyviszonzást várva, és akár azért is –különösen karácsonykor –, mertilyenkor így illik. Hirdethetjük továbbá

státuszunkat is egy fényes ajándék−kal, vagy éppen jóságunkat, kegyes−ségünket. De szívünkhöz az igazánönzetlen szándékú őszinte ajándékokállnak közel, amelyek mentesekmindezektől a negatív érzésektől. Egy jól kiválasztott ajándék kedvesemlék lehet hosszú éveken vagy akáregy életen át, de azt is tudjuk, hogysérthetünk, bánthatunk is vele, ha amegajándékozott kritikát, célzástérez mögötte. Az áruházakban kapottajándékról pedig gyakran kiderül,hogy csak reklámfogás további vá−sárlásunkhoz, vagy valójában nem isajándék, hanem már megfizettük, ésaz áruhoz tartozik.A felsoroltakat olvasva megfogalma−zódhat bennünk a kérdés: ha valóbanilyen sok hatás befolyásolhatja ezt aszép és kedves szokást, érdemes−emég hinni abban, hogy van igazi, ön−zetlen szeretetből jövő ajándékozás?És ha van is, hol találjuk meg azt azajándékot, amely nem okoz csaló−dást, nem bántó, hanem hasznos ésszemélyes? Istenünk tökéletesre teremtett világátaz ember engedetlensége miatt meg−rontotta a bűn, mellyel Ádám és Évautódaiként küszködünk, harcolunk.Egyedül erőtlenek vagyunk ellene,sőt hajlamosak vagyunk mindent újraés újra elrontani. Atyánk viszont éppen karácsonykorajándékoz meg bennünket azzal alegnagyobb ajándékkal, amelyetember valaha is kaphat: erre a világraszületik egyetlen Fia, aki által lelkünkkiszabadulhat a bűn gyötrő állapotá−ból, mindig megújuló erőt kaphat har−caiban, és szabaddá válik a jócselekvésére. Nem a mi érdemünk ez, hiszen so−hasem tudnánk elég jók lenni ahhoz,hogy az Úrnál kiérdemeljünk bármit

TTöökkéélleetteess aajjáánnddéékk??

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

folytatás a 11. oldalon

SSzzaabbóó LLőőrriinncc

„Rajongva szerette a létezés elemi té−nyeit, a földet, ezt az elvadult, buja pa−radicsomot, ugyanakkor okosanhűvös szemüvege eredendő sze−rénységgel csillant meg azarcán. Egyszerre vésődtekbele a rendszeretet és aféktelen anarchia jelei.És az ösztönök zabo−látlan anarchiája mel−lett senki nemtolmácsolta nála hí−vebben az aggódó,reményvesztett kispol−gár remegő vágyako−zását, félig tudatos, vaktapogatózását, grotesz−kül szánalmas hányatta−tásait az örökös homályban.Anarchista volt és nyárspolgár,filológus és vadember. És mi még?Naiv gyerek és a modern európai iro−dalom talán legkönyörtelenebb pszi−chológusa. Szánalomért éskegyelemért könyörgő verseiben a le−hető legszigorúbb volt önmagához,ahogy az életben is vannak olyan pil−lanatok, amikor csak egy gyerek tudjaelviselni a meztelen igazság kimon−dását.” 1 − írja a költőről Pilinszky.Szabó Lőrinc 1900. március 31−énszületett Miskolcon. Ősei reformátusprédikátorok voltak, apja mozdonyve−zető. Iskoláit Debrecenben végezte.„A hosszú termetű, szemüveges,kócos fiatalember innét érkezett Bu−dapestre, ahol előbb gépészmérnök−nek indult, majd átiratkozott abölcsészkarra, és vegyesen tanultminden megtanulhatót, hogy azutánhátat fordítson az egyetemeknek, éselmenjen újságírónak. Már egyete−mista korában olyan verseket írt, hogyfeltűnik a Nyugat körében.” 2 Babitskarolta fel, egy ideig házába fogadtaa fiatal költőt. Mester és tanítvány−kapcsolatuk azonban megromlott, sSzabó Lőrinc menyasszonya, TannerIlonka (Török Sophie írónő) végül Ba−bits felesége lett. Szabó Lőrinc nem sokkal ezutánmegnősült, feleségül vette az Est−lapok irodalmi szerkesztőjének lányát,Mikes Klárát. Kapcsolatukat megbé−lyegezte a költő féktelen, összeférhe−tetlen természete és az állandószegénység, bár a lap sokáig biztosí−

tott munkalehetőséget a számára.Nincstelenségéről így ír: „Miénk a napfény, a levegő /s mindaz,

mit a pénz/ nem zárolhat, … s haszázszor szent is a bölcs /le−

mondás szomorúsága és/ha csoda is mindaz, amit

a pénz / nem vehet el:/mit ér a szegénynek azutcasorok / tavaszifénye, mit a percnyi/öncsalás, … hasosem /látják meg is−tent, azt, aki az / in−gyen napon és levegőn

túl / adhatna még vala−mit, /hogy ne maradjon /

hetediziglen unokáik /szá−mára is a nélkülözés / rému−

ralma a jövő?” 3

Szabó Lőrinc „jól használható újság−író, de szenved a szerkesztőségi ro−bottól. Igaz, szenved mindentől; hamást csinálna, azt is jól csinálná, ésattól is szenvedne. Utálkozva nézmaga körül. … Igazában anarchista,akinek semmi sem jó. Éles szemmelfigyeli, hol talál rosszat, embertelent,csúnyát − és ahová néz, ott láthat is.És amit lát, versben fejezi ki:” 4

„…jaj neked, aki látsz, /jaj neked,Isten / látó fia, jaj, /mert bárhova for−dulsz, /örökre előtted / az idő vándorfalain / az Ember égő tárlata: / szá−modra nincs / butúlni ital, vakúlniszépség, s üss bár karót boldogtalan/szemedbe, feléd / a végső éjszaka /egéről is az olthatatlan / tűzvész/ ré−mült freskói lobognak!” 5

Költészete új irányba fordult az 1936−ban megjelentKülönbéke c. kö−tetével. Az élet el−viselhetetlenségeelől menekülve amagánéletben,fia és lánya köré−ben próbáltamegtalálni a nyu−galmat. Kisklára−és Lóci−verseinem gyermekver−sek, hanem a va−lóságot a kicsi ésk iszolgál ta tot tgyermek szem−pontjából vizsgáló

költemények. A bagoly című költe−ményben Isten (nem)létezését kutatja: „Kisfiam kieszelte, hogy van / valaholegy mindenható, /aki megbünteti, harossz és / csokoládét hoz, ha jó. // A nagy−urat el is nevezte: / − Bagoly! –mondta –ez a neve! − / De úgy látszik, rám ha−sonlít, / mert nagy kerek szemüvege/van.” – költő nem akarja elhinni a ba−goly létezését, erre Lóci egy öreg szem−üveget vesz elő: „s én láttam, hogycsakugyan ott van, / a szemüveges ala−kot: // láttam Lócit átszellemülten,/ahogy benézett, komolyan / és gőgö−sen, mint aki érzi, / hogy rettentő sze−repe van: … s szemében ragyogott azisten, / aki a lelkében lakott.” 6

Szintén fontos részét képezik ennek akötetnek a keleti filozófia által ihletettDzsuang−Dszi−versek, például a lét vi−szonylagosságát boncolgató DsuangDszi álma című írása:„Álmomban – mondta (Dsuang Dszi)– ez a lepke voltam, / és most egy ki−csit zavarban vagyok. … most nemtudom – folytatta eltűnődve –, /mi azigazság, melyik lehetek: / hogy Dsu−ang−Dszi álmodta−e a lapkét / vagy alepke álmodott engemet?” 7

A világháború alatt behívták katoná−nak, „1944−ben már főhadnagyi rang−ban szolgált. Emiatt 1945 utánletartóztatták, és csak nehezen sike−rült tisztáznia magát.” Ráadásul a ko−rábban baloldalinak tekintett írótjobboldalinak bélyegezték, amit erősí−tett, hogy találkozott Gömbös Gyulaminiszterelnökkel, és egy lillafüredi író−találkozón előadást tartott a háborúsköltészet esztétikájáról. Az irodalmi

2 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

EEmmlléékkeezzzzüünnkk.... ..

Korzáti Erzsébet és Szabó Lőrinc

2009. december KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRélet peremére szorult.8 1949−től nempublikálhatott. Ezekben az időkbenműfordításokból tartotta el magát.Remek műfordító volt, többek közöttShakespeare és Goethe műveivelfoglalkozott. Saját bevallása szerintkétszer annyi verset (mintegy három−ezret) fordított, mint amennyit írt. Életének utolsó évtizedében írta megkét legjelentősebb szonettciklusát. ATücsökzenében a költő végigtekintéletén, saját lényén. A meghurcolt,megalázott férfi és költő teremti itt újraönmagát. Lírai önéletrajzi regénykéntis olvashatjuk, de érdemes fellapoznia ciklus egy−egy darabját is: „A legfőbb boldogság, a legkötőbb, / alegodaadóbb, istenitőbb,/ az, amely úgyhív, hogy borzongsz bele, / az, amely−ben két világ egy zene, / az, amelybena szellem szárnyra kél, / az, amely márnem is szenvedély, / az, amely fény,súlytalan súlyegyen, / az, amelybenminden jel végtelen, / az, amelyben mármozdulni se mersz, / az, amelybenörökbéke a perc, / az, amelyben meg−szakad a tudat, / az, amelyben kicseré−led magad, / az, mely, élvezve, a véggyönyöre, / s ha ébredsz, a költészetkezdete: / A legfőbb tudás nem a szé−peké − / bárkié, ki a tulsó partra jut, / stovább vinni, a közös menny fölé, / KuéFi és Kleopátra se tud.” 9

Másik ciklusa A huszonhatodik év,melyben élete nagy szerelmétől, Vét−kesné Korzáti Erzsébettől búcsúzik.Az asszony felesége legjobb barát−nője volt, s 1950−ben betegség vég−zett vele. Szerelmük huszonöt évigtartott. Hozzá írta lángoló szerelmesverseit: „Hogy rettenetes, elhiszem, /De ígyigaz. /Ha szeretsz, életed legyen / Ön−gyilkosság, vagy majdnem az. … //Nem vagy enyém, míg magadé vagy: /Még nem szeretsz. // … Alku, ha szentis, alku; nékem / Más kell már: Semmi−ért Egészen! / Két önzés titkos párbaja/ Minden egyéb; / Én többet kérek: azt,hogy a /Sorsomnak alkatrésze légy. …// Míg magadra gondolni mersz, / Mígsajnálod az életed, /Míg nem vagy, mintegy tárgy, olyan / Halott és akarattalan:/ Addig nem vagy a többieknél /Se jobb,se több, / Addig idegen is lehetnél,/Addig énhozzám nincs közöd. ...” 10

Nem csoda hát, hogy 120 szonettbenállított emléket a szeretett asszonynak.Talán ez a legszebb, legszívhezszó−lóbb alkotás Szabó Lőrinc életművé−

ben. „Itt a gyász feloldja a ridegséget;a szomorúság remekműve ez:” 11

„Mindenütt ott vagy / Mindenütt ottvagy, ahol valaha / tudtalak, láttalak,szerettelek: / út, orom, erdő veled inte−get, / falu és város, nappal és éjszaka/ folyton idéz, őszi hegy s tél hava, /vizpart s vonatfütty, s mindenben ottremeg / az első vágy s a tartó őrület /huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.” 12

Szabó Lőrinc ekkor már maga is betegvolt. 1957−ben hunyt el, szívtrombózisvégzett vele. Életéről így vallott egy Tó−biás Áronnak adott interjúban: „Nemrégiben egy kedves barátnőmidézte egy régi interjúm záró monda−tát. Akkor azt kérdezték tőlem, hogymi szeretnék lenni, ha nem volnékSzabó Lőrinc? Hadd ismételjem megaz akkori válaszomat: „Gyík egy nap−sütötte kövön.”TÁ: Ez nagyon szép. És mi a másiküzenete, a kérdezés nélküli?SzL: Békesség a Földön a jóakaratúembereknek.” 13

Vaszily Tímea

3

K ö n y v f i g y e lK ö n y v f i g y e l őő

Hogy mindenkinek mással szerezhe−tünk örömöt, ha csupán részben is, deigaz. Próbáljuk ajándékokkal előcsalo−gatni egymásból azt az emelkedettérzést, s ez többé−kevésbé sikerül isnekünk. Úgy érezzük, minden pénztmegér, ha láthatjuk, amint egy kisfénysugár felragyog szüleink, gyer−mekeink, szeretteink szemében ésarcán, aztán az ünnep elmúlik, s avarázslatnak vége. Angelica Mon−temaggiore (a Borostyán szerzője) Alegdrágább ajándék című regé−nyében nem ilyen ajándékról van szó.Ez a karácsonyi történet újabb bi−zonyíték arra, mennyire egyekvagyunk mi mindannyian. Mi az, aminélkül csak szenvedés és vergődés azélet, amitől igazán élni kezdünk, amierő, energia, világosság és melegségegyben, amire egyszerűen szükségvan, s bár tudattalanul is arra vágyik,mégsem adatik mindenkor minden−kinek. A kötetke könnyű, fordulatos,minden ízében az ünnepekre valókellemes olvasmány. Itt−ott talán kisséabszurd, helyenként enyhén édeskésis, ám mondanivalójának épp a kará−csony ad különös aktualitást és ko−

molyságot. Szenvedés és veszély,bánat és csalódás, kísértés éstehetetlenség, minden, ami átszövimindennapjainkat, ami foglalkoztatbennünket, felkelti és leköti az érdek−lődésünket. Jó, ha képesek vagyunkbelátni, hogy mindezen túl mi is valamimisztikumra vágyunk. Hiszen rajtunkis egyedül a Csoda segíthet.

Szalay Cecília

Lábjegyzet:1 In.: http://jelesnapok.oszk.hu2 In: http://www.literatura.hu3 In: Szabó Lőrinc összegyűjtött versei,Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp, 1977,171.o. Miénk a napfény4 In: http://www.literatura.hu5 In: uo., 193.o., Tárlat: a Sátán műreme−kei6 In: Szabó Lőrinc összegyűjtött versei,Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp, 1977,347.o. A bagoly 7 In: uo., 393.o., Dsuang Dszi álma 8 Lásd in: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_L%C5%91rinc9 In: http://mek.oszk.hu/01000/01068/01068.htm#283, 283 − A legfőbb boldogság10Semmiért egészen, in: http://www.jomagam.hu/versek/szabo_lorinc__semmiert_egeszen.htm11 In: http://www.literatura.hu12 In: http://enciklopedia.fazekas.hu/memo/Szabo_Lorinc.htm13 http://www.pimmedia.hu/object.FC6C0F9E−3B01−4B68−82D7−BE168FF281AA.ivy

4 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖRÚ j d o n s ü l t h i t o k t a t ó i n k b e m u t a t k o z á s aÚ j d o n s ü l t h i t o k t a t ó i n k b e m u t a t k o z á s a

Tóth Zsuzsanna vagyok, idén aSelye János Gimnázium reformátushitoktatója. De hogy ne a végénkezdjem egy kicsit késői bemutat−kozómat, elmondanám, hogy egygyönyörű völgy szülötte vagyok,Felsővályból származom, amely Ri−maszombattól 20 km−re van.

Általános iskolába Gömörmihályfa−lára, majd Tornaljára jártam. Ez utánjelentkeztem a Losonci Pedagógiaiés Szociális Akadémiára, amely in−tézmény óvó− és nevelőnőket képez.Egyetemre 3 helyre vettek fel, s Ko−márom először talán nem is a ma−gyar–kateketika szakpárosításommiatt vonzott. Inkább a velem ide jövő

volt osztálytársak, barátok miatt.

Végül is a véletlennek nem lehethozzá köze, hogy ide kerültem, hiszaz egyetem alatt nagyon sok ta−pasztalatot szerezhettem, belekós−tolhattam az élet rossz és árnyaltoldalaiba egyaránt. Amiért mindig ishálás leszek a Selye János Egye−temnek, s azon belül is a TeológiaiKar vezetőségének és a zsinati ta−nácsnak, hogy 4. évemet kint tölt−hettem Németországban, Halléban,a Diakonisches Werk ösztöndíjasa−ként.

Hitbeli megerősödésemet pedig ahelyi lelkipásztoroknak, ifinek és agyülekezetnek köszönhetem/köszö−nöm! – Mert itt elsősorban miattukérezhetem otthon magam.

Komárom egyre több lehetőségetkínál a számomra. Ez év júliusában,az egyetem befejeztével felvettek aTeológiai Kar doktorandusz hallga−tói közé, amiben, azt hiszem, úttö−rőnek számítok hitoktatóként. AzÚrnak terve van velem, nem tudommásnak tulajdonítani ezt a végtelenkegyelmet, amellyel vezeti éle−temet. „A sok jót, mellyel áld, ki semmondhatja szám…”

Az idei iskolai évben aktívan résztveszek a lepramisszió újraszerve−zésében, illetve ami az elmúlt he−tekben lázasan és lelkesen leköt,az a Nyilas Misi Karácsonya elne−

vezésű „cipősdoboz−akció”, amely−ben önkéntesként próbálom segí−teni Lengyel Zoltán munkáját agyűjtésben és szervezésben.

Kedvenc időtöltésem az olvasás,sport és az éneklés, ami abban ismegmutatkozik, hogy 5. éve tagjavagyok a Firesz, Cantate Domino(Énekeljetek az Úrnak) országoskórusának, melynek Süll Kingaegyházzenész a karnagya.

Tavaly, ötödévesként lehetőségetkaptam, hogy hittanórákat tartsak aMarianum Egyházi Gimnáziumban.Nagyon hasznos volt számomra azaz év, s újra csak megköszönném alehetőséget, ami nagyon sokat je−lentett nekem.

Hogy visszacsatoljak az első in−formációhoz, idén teljesen más kor−osztállyal találkozom hetente ahittanórákon, ami nagyon sok erő-

vel és mondhatni már−már barátikapcsolattal gyarapít engem.

Végül szeretnék minden kedvesolvasónak áldott, szeretetben ésegészségben gazdag, megelége−déssel és nyugalommal teli ünne−peket kívánni!

„Dicsőség a magasságban Isten−nek, és a földön békesség, és azemberekhez jóakarat.” (Lk 2, 14)

„…higgyétek, hogy mindazt, amiértimádkoztok, és amit kértek, meg−kapjátok, és meg is adatik nektek.”

(Mk 11, 24)

Szeretettel és tisztelettel köszön−telek, Kedves Olvasó! Szeretnék

bemutatkozni, és beszámolni arról,hogyan kerültem Komáromba. AHornyák nevet édesapámtól örököl−tem, az Esztert pedig édesanyám−mal közösen választották nekem.Királyhelmecen születtem, s egyébközöm nincs is a városhoz, hiszenNagykaposon nőttem fel. Nagyinakés szüleimnek köszönhetem, hogymár a gyermek Eszti kezét imárakulcsolták, és szelíden tereltékIsten felé. Sohasem kételkedtem,számomra mindig is hihetetlennektűnt, hogy a Világegyetem véletlenfolytán jött létre: tudtam, hogy Ő lé−tezik. Nem fantáziáltam arról, hogyIsten hogyan néz ki, vagy hogy miteszik stb.

Sokat töprengtem azon, hogy milegyek, ha nagy leszek. Óvó− és ne−velőnőképző szakközépiskolábajártam, melynek sikeres befejezéseután ismét a „merre tovább?” fog−

lalkoztatott. A fenti Igét válaszulkaptam kéréseimre, s azóta is szí−vemben őrzöm. Nem kérdés többéa „mit?”, hisz mennyei Atyám tudja,hogy mire van szükségem. Komá−romba kerültem, és itt végeztem fel−sőfokú tanulmányaimat. A SJETanárképző Karának magyar nyelvés irodalom–kateketika szakán sze−reztem diplomát. Nem tudok, mertlehetetlen, röviden beszámolni arróla kegyelemről, mellyel szüntelenülelhalmoz. Nemrég egy szál liliomüzenetet hozott Tőle: „Az Úr, a ti Is−tenetek, aki előttetek megy, Ő ha−dakozik ti érettetek.” Ilyenbiztatással kezdtem el az idei isko−lai évet a Marianum Egyházi Iskola−központban. Áldom az Urat, mertmunkámban naponként megta−pasztalhatom az Ő csodálatos je−lenlétét!

52009. december KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRSajnos, beszámolóm nem teljes, mert az akció még nemzárult le – a lapzárta sürget –, s így csak részleges is−mertetést tudok nyújtani az idén 3. alkalommal meghirde−tett cipősdoboz−akcióról.

A jó hír az, hogy ez volt az egyetlen rossz hírem, mert azidei gyűjtés eredményesebbnek kínálkozik a tavalyinál. Adobozok száma már most, pár nappal a gyűjtés lezárásaelőtt, meghaladja az 1000 dobozt, míg tavaly kicsivelkevesebb csomag volt, mint 1000.A tavalyi „Csángó csomag” megnevezést idén más névreváltoztattuk, mivel idén Kárpátaljára is szállítunk cso−magokat. A Magyar Református Szeretetszolgálat főko−ordinátora volt az, aki megkért minket, hogy Nyilas MisiKarácsonya néven szervezzük a gyűjtést, mint Ma−gyarországon. Igyekeztünk minél többféleképpen tájékoz−tatást nyújtani a gyűjtésről. Így Lengyel Zoltán, a SzlovákiaiReformátus Keresztyén Egyház Diakóniai Központjánakönkéntese plakátokat készített, ő tulajdonképpen a főko−ordinátor. Minden hír felkerül a reformata.sk honlapra, aholfolyamatosan frissítjük az információkat, illetve másoldalakra is. A bekapcsolódó szlovákiai református gyülekezetek, ame−lyekről eddig tudunk: Révkomárom Marcelháza, Kisújfalu,Dunamocs, Martos, Baracska, Bese, Pozba, Perbete,Kamocsa, Bátorkeszi, Gúta, Ímely, Naszvad, Nagyölved,Alistál, Csicsó, Párkány, Farnad, Nagysalló, Alsólánc.Egyedüli negatív tapasztalatunk a dobozok kapcsán az,hogy több dobozt fel kellett nyitni, mert nem volt rajta kor−osztály, vagy nem felelt meg a követelményeknek, s ekkorszembesültünk azzal, hogy sokan agyonhasznált dolgo−kat tettek a csomagba. Pedig többször is hangsúlyoztuk,hogy ezek nem segélycsomagok, hanem karácsonyiajándékcsomagok.

Nyilas Misi Karácsonyának cipősdobozgyűjtése hiva−talosan december 5−én egy táncházzal, filmvetítéssel,Boldog Gyermekszív fotópályázat képeinek kiállításávalzárul, a Rév – Magyar Kultúra Házában. Ami a fotópá−lyázatot illeti, 43 fénykép érkezett, amelyek, itt: http://gale−ria.cserkesznet.sk/v/bgy/ és a facebookon a Nyilas MisiKarácsonya csoportban láthatók.A 10 legjobb képre 27−e után lehet licitálni a cipos−doboz.sk@jobbadni.hu – elektronikus címen – árajánlat−tal, névvel, e−mail címmel, telefonszámmal. Licitálnidecember 20−ig lehetséges. Kikiáltási ár min. 10 €.A képek elbírálói Marek Janíček fényképész (www.mar−craft.net), Győri Lajos, a Magyar Fotósművészek Szövet−ségének elnöke, Csiba Zoltán segédlelkész, CserepesErika hobbifotós és természetesen Nyilas Misi. Többek között a csomagok útját Stevkó Katalin gyülekezetitag intézi, felügyeli. A révkomáromi cserkészcsapat pedigfelajánlotta otthonát a csomagok gyűjtőhelyéül.Ezúton is szeretnénk minden kedves segítő kézértköszönetet mondani; nem csupán az ajándékokért, de alehetőségért is, hogy szintén határokon kívül rekedtsorstársainkat megajándékozhassuk. Az Úrnak legyenhála a lélekmelengető munkáért és az egymás iránti sze−retetünkért, törődésünkért.

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cse−lekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt 7, 12)

szöveg: Tóth Zsuzska, koordinátorasszisztensfotó: Lengyel Zoltán

NNyyiillaass MMiissii

KKaarrááccssoonnyyaa

6 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

Ahogy havonkénteddig is, így no−vemberben is film−klubot szervezettaz ifi. A film a címealapján – „Édes no−vember” – nagyonc s á b í t ó n a kígérkezett, főlegezekben a sötét,d e p r e s s z i ó b adöntő őszi napok−ban.Az elvárásaimmalellentétben azon−ban egy kicsitcsalódtam azalkotásban. Egy

happy enddel végződő szerelmi történetet vártam, de nemígy lett…A főszereplő rákos nő havonként olyan férfiakat választott

ki és élt velük együtt, akiknek tartalmatlan volt az életük.Munkamániásak voltak. Sarah azt tette fel magában, hogyfelnyitja a szemüket, hogy meglássák, mennyi öröm vanaz életükben: elvitte őket fagyizni, a természetbe, kutyátsétáltatni, eldobatta velük az órájukat és a telefonjukat.Ezeknek az embereknek megváltozott az életük, mindátértékelték azt. Sarah azonban a betegségét, életénekfontos részleteit eltitkolta előttük, és egy hónap után„dobta” mindegyiket. A novemberre kiszemelt férfival, Nelsonnal azonbanegymásba szerettek. De a nő egy alkalommal nagyonrosszul lett, és Nelson megtudta, hogy szerelme halálosbeteg. A lány arra kérte őt, ne legyen mellette a szenvedé−sei alatt, hagyja őt egyedül meghalni, hogy így, életerősen,boldogan, élvezve az életet maradjon meg emlékeiben. Alány ezáltal magányra ítélte magát, eltaszította a sze−relmét. A film megtanított arra, hogy mennyi minden van, amiértokunk van dicsőíteni az Urat, így már maga az életünk is,és hogy Jézus nélkül a jó szándék is rosszul valósulhatmeg. A jó célunk, amelyet bűnös utakon érünk el, nemkedves az Úr előtt.

Egy ifis

I F i l m k l u bI F i l m k l u b

Talán az első alkalom volt a mostani –hosszú idő után –, amely a ki−csit idősebb, de még fiatalnakszámító korosztálynak készült.Ilyen volt a novemberi tésiértelmiségi elcsendesülős,vidám hétvége, melyen 15 ember vettrészt. Mielőtt a szállásunkramegérkeztünk volna, egyfajta kellemes,euforikus hangulat töltött el. Mindenüttköd, az utak kihaltak, sötétség, de ben−nünk ott volt az ének, hogy „Tüzed,Uram Jézus, szítsd a szívemben…”Erre vágytunk mindannyian. A rövidkipakolás és vacsora után játszottunk,kötetlenül beszélgettünk, ismerkedtünk.A reggel „vidáman, hangos dallal”kezdődött, és pillanatok alatt túrafelsze−relésben találtuk magunkat, ugyanisegy 15 km−es gyalogtúra várt ránk. Elin−

dultunk a kisséködös erdőbe, ésráhagytuk ma−gunkat az erdeij e l z é s e kv e z e t é s é r e .Útközben adódottalkalom vitatkozni,b e s z é l g e t n i ,segíteni egymás−nak, mivel az útnagy része sáros,latyakos volt. Ko−szosan, de annálv i d á m a b b a n

érkeztünk meg Várpalotára, amely 15

km−re volt a szállásunktól. Itt páranmegnézték a Tri−anon Múzeumot,ahol a témábankülönféle képek,bélyegek, szobrok,tudósítások, filmekvoltak, ill. szobák,mint pl. aReményik Sándorszoba vagy ak i t e l e p í t e t t e kszobája, az utóbbikissé belénk foj−

totta a szót. Ezzel párhuzamosan acsoport másik fele a tési kovácsmű-

helyt és a szélmalmokat vette célba,tekintette meg. A szállásra érve mármeleg vacsora várt mindannyiunkat.Ezt követően egy bibliaórás beszél−getést tartottunk Mária és Mártatörténetéről, hogy melyik a jobb rész, ésmiért kell azt választani… Azimaközösség után szituációs játékokmosolyogtattak meg bennünket. Vasár−nap reggel a térképre bökve elindul−tunk, és meglátogattuk a bodajkireformátus gyülekezetet egy isten−tisztelet erejéig. Hazafelé mindenkimegosztotta a hétvégén átélt élményeit.

A „találkozás” jegyében zajlott ahétvégénk, és hálásak vagyunka szervezőknek, hogy Jézussalés egymással is találkozhattunk.

szöveg: Gál Lórántfotó: Tompa Gabriella

Értelmiségi hétvégeTésen

I F i r k á s zI F i r k á s z

72009. december

I F i r k á s zI F i r k á s z

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR2 kis magzat beszélget egy anyahasában− Te hiszel a születés utáni életben?− Természetesen. A születés utánvalaminek következnie kell. Talán itt isazért vagyunk, hogy felkészüljünk arra,ami ezután következik− Butaság, semmiféle élet nem létezik aszületés után. Egyébként is, hogyannézne ki?− Azt pontosan nem tudom, de biztosantöbb fény lesz ott, mint itt. Talán a sajátlábunkon fogunk járni, és majd aszájunkkal eszünk− Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. Ésszájjal enni − ez meg végképp nevet−séges! Hiszen mi a köldökzsinóronkeresztül táplálkozunk. De mondok énneked valamit: a születés utáni életetkizárhatjuk, mert a köldökzsinór mármost túlságosan rövid.− De, de, valami biztosan lesz. Csakvalószínűleg minden egy kicsit máskép−pen, mint amihez itt hozzászoktunk.− De hát onnan még soha senki nemtért vissza. A születéssel az élet egysze−rűen véget ér. Különben is az élet nemmás, mint örökös zsúfoltság a sötétben.− Én nem tudom pontosan, milyen lesz,ha megszületünk, de mindenesetremeglátjuk a mamát, és ő majd gondos−kodik rólunk.− A mamát? Te hiszel a mamában? Ésszerinted őmégis hol van?

− Hát mindenütt körülöttünk! Benne ésneki köszönhetően élünk. Nélküleegyáltalán nem lennénk.− Ezt nem hiszem! Én soha, semmifélemamát nem láttam, tehát nyilvánvaló,hogy nincs is.− No, de néha, amikor csendbenvagyunk, halljuk, ahogy énekel, és aztis érezzük, ahogy simogatja körülöttünka világot. Tudod, én tényleg azt hiszem,hogy az igazi élet még csak ezután várránk.

A 2 kis magzat beszélget 70 évmúlva− Te hiszel a halál utáni életben?− Természetesen. A halál utánvalaminek következnie kell. Talán itt isazért vagyunk, hogy felkészüljünk arra,ami ezután következik− Butaság, semmiféle élet nem létezika halál után. Egyébként is, hogyannézne ki?− Azt pontosan nem tudom, de biztosantöbb fény lesz ott, mint itt. Talán nemlesz testünk, és csak lelki táplálékot

eszünk.− Hát ez ostobaság! Test nélkülnem lehet. És lelki táplálékot enni − ezmeg végképp nevetséges! Hiszen mi aszánkon keresztül táplálkozunk. Demondok én neked valamit: a halál utániéletet kizárhatjuk, mert a testünkmeghal és azzal együtt mi is. − De... de valami biztosan lesz. Csakvalószínűleg minden egy kicsit máskép−pen, mint amihez itt hozzászoktunk.− De hát onnan még soha senki nemtért vissza. A halállal az élet egyszerűenvéget ér. Különben is, az élet nem más,mint örökös rohanás, keresés...− Én nem tudom pontosan, milyen lesz,ha meghalunk, de mindenesetremeglátjuk az Atyát, és ő majd gondos−kodik rólunk.− Az Atyát? Te hiszel az Atyában? És sz−erinted őmégis hol van?− Hát mindenütt körülöttünk! Benne ésneki köszönhetően élünk. Nélküleegyáltalán nem lennénk.− Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféleAtyát nem láttam, tehát nyilvánvaló,hogy nincs is.− No, de néha, amikor csendbenvagyunk, halljuk, ahogy szól hozzánk,és azt is érezzük, ahogy simogatjakörülöttünk a világot. Tudod, én ténylegazt hiszem, hogy az igazi élet még csakezután vár ránk.

(Lihi József nyomán írta Fotesz)

Egy megszületnivágyó gyermeklevele

A Nap épp nyújtogatni kezdte sugarait a Föld felé, mikorlegkedvesebb felhőpárnámról a Földre tekintettem.Kedves időtöltéseim közé tartozott ez, mivel ilyenkor megfi−gyelhettem az emberek munkáját. Csodálatos volt látni, ahogylassanként barátaim is megérkeztek a Földre, és szüleikkel,testvéreikkel elhagyták a kórháznak nevezett épületet.Teltek az évek és egyre nagyobbak lettek. Megtanultákhasználni végtagjaikat, járni, beszélni. Sokat játszottak,nevetgéltek, de néha egypár könnycseppet is láttam le−csordulni az arcocskájukról. Később barátokkal is−merkedtek meg az óvodában, az iskolában és újabbismereteket szereztek a világról.Vágyakozva néztem utánuk, és szerettem volna, haegyszer én is ott lehetnék. Ha apró kis lábacskáimmegérinthetnék a legtarkább bolygó talaját.Az Úr látta, tudta, hogy mennyire szeretném én is átélnimindezt, és már akkor elkezdte készíteni az utat, amelyenmajd járnom kell. Izgatottan vártam a napot, amikor betel−

jesedhet. De még nem volt itt az ideje. Mennyei Édes−atyám elkészítette számomra az otthont, ahová majdelküld, de én mindenről még mit sem tudtam.És végre elérkezett a várva várt pillanat, mikor az Úrmegszólított: „Gyermekem, most elküldelek egy kis időre aFöldre” – örültem, de mégis félelem fogott el, mi leszvelem, hogyan beszélgethetek majd az Atyával – „De nefélj, én veled leszek és az angyalok is, kiket őrként állítokmelléd. Bármikor szólhatsz hozzám.” Mielőtt indultamvolna, az Úr szelíden megsimította arcomat, és fülembesúgta őrzőangyalaim nevét: édesanya, édesapa.Hirtelen sötétség vett körül, de megnyugtató dallam csilla−pította ijedtségem. Édesanyám szívverésének hangja voltaz, melyet hallgattam. És már ott a külvilágtól elválasztva,a biztonságban kezdtem újabb és újabb hangokatfelfedezni. A legcsodálatosabb volt édesanya hangja,amely ma is megnyugtat.Egyre közelebb és közelebb kerültem ahhoz a naphoz,mikor megpillanthattam a fényt, és végre édesanyám ésédesapám védő karján pihenve folytathattam az utat. AzÚr kegyelmében élhettem napjaim, megtanulhattam járni,beszélni, iskolába járhattam és újra találkozhattam,beszélgethettem az Atyával…

Nagy Zsóka, Marianum

Kis magzatok

Kis magzatokbeszélgetnek

beszélgetnek

8 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

KKAARRÁÁCCSSOONNYYII KKÖÖRRKKÉÉRRDDÉÉSSMit jelent számomra a karácsony?Mit gondolok az ajándékozásról?

Fóti Péter:„Számomra egy különös érzés jelentia karácsony lényegét: Szenteste,mikor a templomban ülök, teljes nyu−godtság fog el, miközben felhangzika 326. dicséret. Ekkor az emberekmáshogy viszonyulnak egymáshoz,mintha senkinek nem lenne gondjasenkivel és semmivel, teljes békeuralkodna − ez az érzés teljesen kör−behálóz. Istentisztelet után boldogkarácsonyt kívánunk egymásnak, s jóérezni, hogy még létezik szeretet avilágban. Az ajándékozással kapcsolatban azöregotthonok lakói jutnak eszembe.Elszomorít, amikor karácsony előttiszolgálatunk idején arra panaszkod−nak, hogy ők egyedül töltik a kará−csonyt, senki sem gondol rájuk.

Boldogsággal tölt el, amikor látom akönny áztatta arcukon azt az örömöt,hogy őket is megajándékozza valakiegy verssel, egy énekkel. Mi szívből,őszinte szeretettel adjuk, és őkugyanolyan nyitott szívvel és őszinteszeretettel fogadják. Mindenfajtaajándékozást ez kellene, hogyvezéreljen.”

Borbély Károly:„Nálam a karácsony mindig a sze−retet, a megbékélés és az egymáshozvaló közeledés ünnepe, amit nagyonszeretek, és vágyom is rá, hogy acsaládom körében tölthessem el ezt apár napot... Az ajándékozással kap−csolatban csak annyit szeretnéktanácsolni, hogy olyan ajándékot ad−junk szeretteinknek, amely kapcsolódika karácsonyhoz, tehát olyan jellegelegyen, hogy magába foglalja a kará−csony lényegét.”

Lengyel Zoltán:„Számomra a karácsony azt jelenti,hogy az Úr elküldte az ő fiát, hogymegváltson bennünket. Jézus Krisz−tus születésnapját ünnepeljük, aminem egy átlagos születésnapi buli.Annál sokkal többről van szó…Az ajándékozással kapcsolatban örökérvényű igazságokat kell, hogy meg−fogalmazzak. Szerintem tagadhatatlan,hogy „jobb adni, mint kapni”. Szá−momra sokkal többet jelentenek azokaz ajándékok, amelyeket szívből advalaki, mint amiket „muszájból”ajándékoz. Nagyobb az eszmei értékeszámomra annak, amiben benne vanaz ajándékozó munkája, lelke, sze−retete, mint annak, amit esetleg csakúgy megvesz valaki az első sarki bolt−ban. Sajnos, azt tapasztalni, hogyigencsak rossz irányba tart a világ. Afelgyorsult életünkben sokszor nincsidő beletenni az ajándékba a szívünket,

Sokszor észre sem vesszük, mennyiajándékot kapunk. Természetesnektartjuk az egész életet, és nem fogjukföl, hogy ez Isten ajándéka. „De mégaz is, hogy az ember eszik és iszik, ésjól él az ő egész munkájából, az Isten−nek ajándéka.” (Préd. 3.13)Tegnap este gondolkoztam el azon,hogy aznap is mennyi ajándékot kap−tam, amit akkor észre sem vettem, sőtmeg sem köszöntem. Pedig milyen jóérzés ajándékot kapni, és az Uratmég arra sem méltatjuk, hogymegköszönjük neki.Most leírhatnék ide ezernyiajándékot, amelyeket az Úrtól kap−tam, de talán fölösleges. Mindenki,aki elmereng egy kicsit, látni fogja,hogy az ő életében is rengeteg van.A legnagyszerűbb az egészben,hogy az Úr nem csak lelki éskegyelmi ajándékot ad. Sokszor még

megfogható tárgyi ajándékot is (bárezeket mi nem az Úrtól kapottajándéknak tekintjük sokszor).Talán mégis leírom az egyik ajándékot,amelyet az Úrtól kaptam. Ez pedignem más, mint hogy meggyógyítottengem az én betegségemből. Gye−rekkoromban ugyanis epilepsziásvoltam. Nagyon sokszorvoltam beteg, egyszerkórházba is kerültemlázgörccsel, mindennaporvosságot kellett szed−nem, gyakran kellett kivizs−gálásra járnom. Aztánlassan elmúltak a folytonosbetegeskedések, a kivizs−gálások is jó ered−ményeket mutattak. 3 évelteltével el kellett mennemegy kontrollvizsgálatra,ahol kimondták, hogy telje−

sen tünetmentes vagyok. Azazegészséges. Ezt a gyógyulástnevezhetjük csodának, szerencsének,a sors ajándékának… és még egyébszámtalan dolognak. Csak egyet kelltudni: mindezek mögött az Úr áll, ésneki kell hálát adni…

fotesz

92009. december KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

KKAARRÁÁCCSSOONNYYII KKÖÖRRKKÉÉRRDDÉÉSS BizonyságtételBizonyságtételTudom, és hiszem, hogy életemet,sorsomat a szerető Isten intézi,vezérli.Ezt naponként számtalanszor megta−pasztaltam. Pl. emberi szemmelnézve „gyógyíthatatlan betegségtől” Őgyógyított meg. Nála nincs lehetetlen.Testi és lelki gyógyulást Ő adott.Ingyen kegyelméből, az ige által. Makegyelméből, hittel mondhatom: Ő

olyan, aki még hűtlen gyermekének iscsak az igazi jót akarja. Azt, hogymegtaláljam a hozzá vezető utat, aminem más, mint Jézus Krisztus. Hálakegyelmének, hittel mondhatom, csakJézus által juthatunk az örök élethez. Minden imádságomban arra kéremŐt, mutassa meg az akaratát, adjon

igaz hitet, bölcsességet, hogymegértsem, megcselekedjem azt, ésmindenért Neki tudjak mindenkorhálát adni.Minden körülmény között: „öröm,bánat, fájdalom” mellett Jézusra te−kinteni, mert Ő mindig velem van.Imádkozom azért, hogy soha több nekelljen, csak az Ő szeretete éskegyelme.Egyedül Istené a dicsőség!

Lavó József

A gyermekmint ajándék

Úgy teljes a család, ha ott gyermekekis születnek. Az esküvőnk után azttervezgettük a párommal, hogy majdhamarosan gyermekeink születnek, 1,2, talán 3 is? Hamarosan kiderült, azelső már útban van. Nem sokáig örül−hettünk, sajnos, mert az Úrnak másterve volt vele, nem születhetett meg.Talán bennünket akart próbára tenni?Azzal vigasztaltam magam, hogyvalószínűleg nem lett volnaegészséges, ezért jobb így neki is,nekünk is. Értettem én, hogy csak azÉlet Urának áll jogában életet adni éselvenni. Sokan vigasztaltak úgy, hogymajd lesz másik, ne aggódjak.

A várakozás nehéz volt, hol türelmesen,hol türelmetlenül telt. Lázadozva (más−nak miért olyan természetes, nekemmiért nem?), máskor lemondóan, aztánreménykedve, hogy az Úrnál nincslehetetlen. Mert:„Nagy azereje az igaze m b e rb u z g ókönyörgé−sének.” (Jak5,16) Tudom,hogy sokan imád−koztak értünk. S amikor nem számítot−tam rá, akkor történt meg a csoda. Egypici élet költözött a hasamba, veleegyütt szívembe véghetetlen nyugalomés felhőtlen öröm. Valahogy végigéreztem, hogy most nem lesz semmiprobléma, az Úr gyermekkel ajándékoz

meg. Ebben az az ige erősített meg,amelyet akkor olvastam, amikor meg−tudtam, hogy gyermekem lesz: „Magasz−tallak, dicsérem neved, mert csodákatvittél véghez…” (Ézs 25,1); és „Az énUram, az Úr letörli a könnyet mindenarcról.” (Ézs 25,8)Leírhatatlan öröm töltött el egészvárandósságom alatt. Isten ajándé−kaként fogadtam ezt a gyermeket. Ezaz ajándék különleges, egyedi, nemlehet más, hiszen az Úrtól van. Igaz,csak egy időre kapjuk, nevelésre, s elkell számolnunk vele. S miután megszületett, érzem,különösen felelős vagyok azért, hogyaz Urat mint Megváltóját megismerje.„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek,az anyaméh gyümölcse jutalom.”(Zsoltárok 127,3.)

Egy kislány édesanyja

Drága Szüleim!Nagyon örülök, hogy megfogantam, bár ennek még csak egy hónapja.Remélem, lesz lehetőségem megszületni és úgy fogsz rám vigyázni, mintitt bent. Itt most nagyon biztonságosan érzem magam. Ha rajtam múlik,akkor 8 hónap múlva egészségesen fogok innen kibújni. Remélem, mellet−tetek maradhatok, és szeretni fogtok, mert én nem akarok nektek semmirosszat. Még nem tudjátok, fiú leszek−e vagy lány, de remélem, szép nevetválasztotok nekem, és lassan elkezdhetitek tervezni a gyerekszobámat. Biz−tos nagyon örültök nekem, bár lehet, hogy nem. Ha nem örülnétek mostannak, hogy én nemsokára megérkezem közétek, akkor próbáljátok megezt elfogadni, és semmiképpen ne tegyetek olyat, amivel nekem árthattok.És bízzatok Istenben, mert ő erőt ad nektek és neked, hogy kihordhassengem, és mikor megszületek, erőt ad és segít, hogy egészségben és sze−retetben fel tudjatok nevelni.

Egy megszületni vágyó gyermekGy. Réka, Marianum

Oláhné D. Ilona:„Az advent számomra az örömöt, aboldogságot jelenti. Látom agyülekezetet, hogy szaporodik, ittvannak a fiatalok, és reménység vana szívemben, hogy megértem olyat,hogy a gimnáziumok szalagavatói is−tentisztelet keretén belül történnek.Hogy egy olyan nagy ünnep, amelyenpedagógusként kb. 40−45 alkalommalvettem részt – ezeknek talán felén éntettem fel a szalagot –, most a temp−lomban zajlik... Nagyon örülök, hogymegélhettem ezeket a pillanatokat.Mindamellett, hogy a karácsony szá−momra szomorúságot is hozott –mert mindkét szülőm karácsonykorment el –, mégis boldogságot érzek,hogy van reménységünk, mert Jézusmindannyiunkért eljött.” −szerk−

„Mert azt, aki nem ismert bűnt,bűnné tette értünk, hogy miIsten igazsága legyünk őbenne.”

2Kor 5,21

ezért az csak puszta tárgy marad éskönnyen értéktelenné válhat.”

10 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖRWittenbergben járt a Lux Aeterna kamarakórusWittenbergben járt a Lux Aeterna kamarakórus

Mikor egy évvel ezelőtt meghívást kap−tunk Wittenbergbe, Luther városába,hogy részt vegyünk a reformáció ün−nepén, talán egyikünk sem gondoltavolna, hogy ennyi csodálatos élmény−ben lesz részünk.

Közel tízórás út után, rövid drezdaikitérővel értük el az úticélt. Épp időbenérkeztünk az esti próbára. Az éjszakákatkedves és vendégszerető családoknáltölthettük, ezúton is köszönet érte.Szombat reggel korán ébredtünk, iránya történelmi városközpont. A kötelező

német pontossággal értünk oda az az−napi első, angol nyelvű istentiszteletre.A wittenbergi gyülekezetben ugyanisszolgál egy amerikai lelkész, StephenGodsall−Myers is. Míg a következő is−tentiszteletre várakoztunk, volt alkal−munk körülnézni a vártemplomban.Hatalmas, gótikus épület, színes üveg−ablakokkal, finom mintázatú, boltívesmennyezettel. Kapuján – melyre a le−genda szerint Luther maga függesztetteki 95 tételét – ma ott állnak a reformá−ciót elindító alapgondolatok.Az ezt követő német nyelvű isten−tiszteleten már mi is énekeltünk.A délután városnézéssel telt. A reformá−ció napja ünnepnap Németországban.Wittenbergben ilyenkor mindig közép−kori vásárt rendeznek. Számtalanközépkori ruhába bújt kézműves, mu−tatványos, zenész és énekes, étel− ésitalkimérések várták az utcákon höm−pölygő tömeget. Nem csoda, hogy mi iskedvet kaptunk egy kis utcazenéhez. Azemberek nagyon kedvesek voltak, mégegy magyar családdal is találkoztunk,akik szintén örültek a zenénknek.Azonban hamarosan indulnunk kellett

az esti koncertre, melyet ThomasHerzer és felesége, Sarah szerveztek.Mi az oltár előtt felállított pódiumonénekeltünk, illetve néha fent a karzatona környékbeli gyülekezetek és a vár−templom kórusával, néhány rézfúvóssal

és orgonakísé−rettel. Nagyélmény volt aközös zenélés,talán csak akarzaton ülő−álló nézőkszámára voltkissé komikus,hogy többszöris kénytelenekvoltunk utattörni köztük,hogy idejébenfelérjünk az or−g o n á h o z .Lehet, hogy

még a szervezők sem számítottak arra,hogy a templom ennyire megtelik majd.Azt hiszem, a koncert mindannyiunkszámára emlékezetes marad. Este egy, a reformáció politikai és tár−sadalmi hatását vizsgáló konferenciáravoltunk hivatalosak. Christian Lehnertlelkész úr meghívott minket egy beszél−getésre, a konferencia tagjai ugyanistöbbet sze−rettek volnatudni aközép−kelet−e u r ó p a io r s z á g o kéletéről. Ter−mészetesens o k a nmeglepődtekazon, hogymi kisebb−ségi ma−g y a r o kvagyunk. Ámrendkívül nyi−tottak és kedvesek voltak, hamarmegértették a helyzetünket. A beszélgetés után a Luther−házbakalauzoltak el bennünket, ahol többekközött megnézhettük Cranach fest−ményeit, illetve Luther és felesége,Katharina von Bora konyháját, ahol többmint ötven embert étkeztettek nap mintnap. Beléphettünk a híres dolgozó−szobába is, ahol le kellett cserélni Luther

asztalának fedőlapját, mert a 19. századturistái szálkánként hordták haza em−lékbe. Egy magyar vonatkozású külön−legessége is van a háznak. Számosmagyar református teológus tanultegykor a városban, s a diákok közülegyedül ők alapítottak egyesületet.Zászlójukat a magyar címerrel ma amúzeum őrzi. Az este megkoronázásaképpenmegkóstoltuk a híres Luther−sört. Csakjavasolni tudom mindenkinek, igazikülönlegesség. Jó hangulatban búcsúz−tunk el vendéglátóinktól, hiszen másnapreggel korán tovább kellett indulnunk. A vasárnapi úticélunk Brandenburg ander Havel volt. Ulrich Barnisketiszteletes úr fogadott bennünket. Adélelőtti istentiszteleten szolgálhattunkegy csodálatos akusztikájú, románkori templomban, mely sok kincset rejtmagában. A gyülekezet keresztelőme−dencéje közel ezeréves, ám máigkeresztelnek benne gyerekeket. A dél−után már Jezerigben talált bennünket,Martin Zinkernagel tiszteletes úrgyülekezetében. Ez az apró városkaalig néhány utcából áll, mégis sokaneljöttek a koncertre. Itt énekeltünk aleghosszabban, s bár a leheletünkmeglátszott a fagyos őszi idő miatt,mégis örömmel énekeltünk, hiszen a

hangulat nagyon családias volt. Újra azene volt az, ami a nyelvi különbségekellenére közvetíteni tudta mindazt,amit át szerettünk volna adni.Számtalan élménnyel és mély hálával aszívünkben indultunk haza. Remélemés hiszem, hogy Isten eszközei lehet−tünk ezen az utunkon is.

szöveg: Vaszily Tímeafotó: Viola András

Drezda - Zwinger

Brandenburg an der Havel: St. Nikolai templom

112009. december KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

JELENTJELENTŐŐS ÉVFORDULÓKS ÉVFORDULÓK

Január• 120 éve, 1890−ben született Karel Čapek cseh regényíró, publicista, filozófus• 115 éve, 1895−ben született Mécs László magyar költő• 65 éve, 1945−ben halt meg Szerb Antal magyar író, irodalomtörténész • 90 éve, 1920−ban született Federico Fellini olasz filmrendező, forgatókönyvíró • 150 éve, 1860−ban született Anton Pavlovics Csehov orosz író • 150 éve, 1860−ban halt meg Bolyai János, a leghíresebb magyar matematikus

Február• 80 éve, 1930−ban született Csoóri Sándor magyar költő, író• 185 éve, 1825−ben született Jókai Mór magyar író • 410 éve, 1600−ban halt meg Giordano Bruno itáliai tudós, filozófus, csillagász • 475 éve, 1535−ben született Bornemisza Péter magyar író, protestáns prédikátor • 160 éve, 1850−ben született Jászai Mari magyar színésznő

• 360 éve, 1650−ben halt meg René Descartes, francia filozófus, matematikus, író

Március• 200 éve, 1810−ben született Frédéric Chopin lengyel származású francia zeneszerző

• 50 éve, 1960−ban született Kaszás Attila magyar színész • 70 éve, 1940−ben halt meg Mihail Bulgakov szovjet−orosz író, költő• 125 éve, 1885−ben született Kosztolányi Dezsőmagyar író, költő, műfordító, újságíró• 105 éve, 1905−ben született Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író • 110 éve, 1900−ban született Szabó Lőrinc magyar költő• 105 éve, 1905−ben halt meg Jules Verne francia író

(forrás: www.wikipedia.hu)

is, és teljes biztossággal nem fogunktudni soha semmit úgy „viszonozni”neki, ahogyan az közöttünk szokás. Aparadicsomban tett ígéretét váltottabe Isten az ige testet öltésével, ésszent akaratát közölte – megbékítettea világot önmagával. A karácsonykor megszülető Jézus abeteljesedő ajándék, aki így tett ma−gáról bizonyságot: „Én vagyok az út,az igazság és az élet; senki semmehet az Atyához, csakis énáltalam.”(János 14,6)Aki hagyta magát ezzel az ajándék−kal megajándékozni, megtalálta a re−ményt és lelke békességét,nyugalmát, amely független mindenmás emberi körülménytől. Nyissuk meg szívünket ezen a kará−csonyon, és fogadjuk el ezt az igaziajándékot, és szívünkben ünnep lesz,ami megmarad, ha körülöttünk azünnep elmúltával kialudtak is a kará−csonyi fények.

Szabó Annamária

folytatás az 1. oldalról

Ifjúsági találkozóIfjúsági találkozó

MarcelházánMarcelházánEgy kicsit késve érkeztem atalálkozóra, már mindenki benn volt atemplomban. Lényegében ekkor máraz éneklés folyt. Mikor beléptem,megcsapott annak az örömnek az ára−data, amely az arcokról tükröződött.Jólesett a meleg fogadtatás.

Ismét ellátogattak hozzánk a WolÉlet Szava Alapítvány tagjai. Nem kisörömömre szolgált, hogy itt voltak,mivel azon a találkozón is részt vet−tek, amely számomra az első volt!

(Perbetén volt ez a találkozóvalamikor 2008 októberében.) Az alkalom témája a Bibliaolvasás volt.Egy prezentáció segítségével mutattákbe és magyarázták el, hogy hogyan ésmilyen figyelemmel kellene hozzákez−denünk a Biblia olvasásához. Nagyonfontos, hogy ne kényszerből és neképmutatásból olvassuk, hanem mertőszintén szükségünk van nap mintnap az ige tanítására.Természetesen játékban is voltrészünk! 4 csoportra lettünk osztva,és kaptunk egy banánt. Le kellettvenni a héját, és úgy kellett adogatnia csoportban! Ha elért az utolsóhoz,akkor az a személy körbefutotta minda 4 csoportot, és továbbadta akövetkezőnek. Az nyert, aki hama−rabb visszaért a helyére ésmegette a banánt!Ugyanezt megcsináltuk cit−rommal is! Nekem nagyontetszett ez a játék. Báregyszer sem én ettem,lehet, hogy ez az oka.A játék befejeztével be−mentünk a gyülekezetiházba, és nekiálltunk apalacsintaevésnek! E mel−lett rengeteg sütemény isvolt! A teaszünetben is sü−

tiztünk. Nagyonfinom volt minden! Ezek utánvisszamentünk a templomba, és foly−tatódott a program. Az alapítvány tag−jai előadással is készültek nekünk.Egy pantomimmal! Később meghall−gattunk egy szaxofonos előadást.Ezek után csoportbeszélgetésekvoltak. A tékozló fiú példázatátbeszéltük meg. Volt lehetőségünkangol, illetve német csoportba menni.Mindezek után elbúcsúztunkegymástól, és hazatértünk.Már nagyon várom a következő

Fireszes alkalmat, amely a szilvesz−teri összejövetel lesz, Nagymegye−ren. Remélem, sokan leszünk.

szöveg: Varjú Csabafotó: Kis Lukács

Kádár László Felfedező biblia-tanulmányozás című előadása

Az „Őrült játék” közben

A reformáció ünnepén, október 31−énesti istentisztelet alkalmával emlékezettmeg gyülekezetünk az 1517−es év ese−ményeiről. Isten kegyelméből újabbemléktáblát leplezhettünk le templo−munkban, az utca felőli bejáratnál.Most már kőbe vésve is olvasható azonlelkészek névsora, akik hivatalosanmegválasztva szolgáltak gyülekeze−tünkben, egészen a jelenkori lelkésze−inkkel bezárólag. Ebből az alkalombólOláh Imréné gondnoknő tartott beszé−det, melyet sokak kérésére teszünk köz−zé lapunk következő hasábjain.

Szeretve tisztelt ünneplő gyülekezet!Ezekben a napokban szinte mindenember megáll hosszabb−rövidebbidőre, és emlékezik. Emlékezik elhunytszeretteire – erre a Példabeszédek 10.részének 7. versében ezt olvashatjuk:„Az igazak emlékezete áldott.”Isten iránti hálával emlékezik aprotestáns ember 1517. október 31−re, Luther Mártonra, Kálvin Jánosra.Sok református család falán függegész éven át a naptár, melyen Kálvinképe fölött olvasható: „Az Ige volt azigazi világosság, amely megvilágosítminden embert.” (Ján 1:9)A komáromi református gyülekezetpedig végre ünnepélyesen lelep−lezheti beiktatott lelkipásztorai em−léktábláját. Örömünknek ésreménységünknek itt is az Ige azalapja, Sámuel I. könyvének 2.

része, 35. vers: „Támasztok azonbanmagamnak hűséges papot, ki ked−vem és akaratom szerint cselekszik;és építek neki állandó házat.” Szen−teljünk most pár perc figyelmet em−lékezésünk e harmadik tárgyának!Ehhez azonban szükséges, hogytöbb évszázadot röpüljünk vissza.Szeretett városunk történetét vérescsaták és ostromok mellett számostermészeti csapás – árvíz, föld−rengés, tűzvész, járvány – is jelzi. Avár tucatnyi ostromot állt ki – falaidacoltak tatárral, törökkel, osz−trákkal, némettel, orosszal. Kimond−hatatlanul sokat szenvedett a városnépe, de talán éppen a létért valófolytonos küzdelem acélozta meg aszíveket és lelkeket.Komárom első jelentős szabadalmait1265−ben IV. Béla királytól kapta.Ekkor ugyanolyan jogokkal ren−delkezett mint Buda. Kiváltságaitmegerősítette Mária királynő, Zsig−mond király, V. László – Komáromszülötte. Lendületesen fejlődött Má−tyás király idejében, aki a várban re−neszánsz palotát építtetett, ésgyakran járt ide pihenni. Itt fej−lesztette ki a királyi naszádosokdunai hajóhadát. Az örökké gyászosemlékű mohácsi csata után I. Fer−dinánd német katonái foglalták elKomáromot. Az ide került katonákNémetország különböző vidékeirőlszármaztak, és szép számban voltakközöttük protestáns vallásúak is.1530−tól már saját prédikátoraikat ismeghívták maguk közé. A protestánseszmék nem maradtak az erős vár−falak között, a bejáró kézművesek ésiparosok révén kiszivárogtak a várospolgárai közé is. Később a magyarajkú lakosság főleg a protestantiz−mus másik irányzatához, a kálviniz−mushoz csatlakozott, olyannyira,hogy amikor a Felvidék híres refor−mátora, a lánglelkű szónok HuszárGál útjába ejtette Komáromot, szintetestvérek közé került. 1562−ben máritt magyar nyelven hirdette Istenigéjét a kálvini tanítás szerint. Ezértőt tekintjük Komárom reformátorá−nak. Az elkövetkező évtizedek azon−ban hatalmas megpróbáltatásokathoztak a városra. A 15 éves háborúsorán a város szinte megsemmisült.

1604−ben szedte áldozatait a pestis.A bécsi és zsitvatoroki békekötésután lassan újraépült Komárom. Re−formátus lakosai 1606−ban mega−lapították az országszerte híresKomáromi Református Kollégiumot.1614−ben itt tanított a zsoltáríróSzenczi Molnár Albert is.1635 és 1637−ben árvizek pusztítot−tak, 1710−ben jött újra apestisjárvány.A török háborúk és Habsburg−el−lenes felkelések után gyorsanújjáépült és fejlődött Komárom,1720−ban lakosainak száma 10 420volt. Csak Brassó, Buda, Kolozsvárés Nagyszeben voltak népesebbek.Azonban 1763−ban jött a nagy föld−rengés. A kisebb földmozgások 2évig tartottak. Ezt követte 3 hatalmastűzvész, majd 1783−ban szinte a 20évvel előbbivel azonos földrengésrázta meg a várost.E csapások mellett a reformátusokatlelki csapások is sújtották. 110 évenkeresztül (1672–1781) állandó elnyo−más, megaláztatás, üldöztetés volt arészük. Templomukat, iskolájukat el−vették, lelkipásztoraikat, tanítóikatelűzték. Jókai Mór „Az elátkozottcsalád” című regényében megrázóerővel írja le a mai Kossuth téren állóreformátus templom lebontását.De a lelkekből az új hitet kiirtani márnem tudták. Hiába vitték gályarabság−

ra a prédikátorokat, hiába juttattákmáglyára Száki János lelkipásztort,akit Komárom főterén égettek el. Bára város utcáit református papoksöpörték, a lelkekben tovább parázs−lott a magyarság megtartása mellett a

„Az igazak emlékezete áldott”„Az igazak emlékezete áldott”12 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

KK öö ss zz öönn ttőőKESZEGH PÁL lévita

2009. december18-án ünnepli 90. születésnapját.

Ebből az alkalomból testvérünkre Isten gazdag áldását kérjük a

következő igeverssel:

„Áldjon meg tégedet az Úr, és õrizzen meg tégedet.

Világosítsa meg az Úr az Õ orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad.

Fordítsa az Úr az Õ orcáját tereád, És adjon békességet néked.”

(4 Móz.6,24-26)

protestáns hitvallás. A komáromiprotestánsok üldözéséről hitelesképet éppen egy kiváló piarista pap,a komáromi származású Takáts Sán−dor fest, aki tagja volt a Magyar Tu−dományos Akadémiának is.Titokban azonban továbbra is voltakistentiszteletek, főleg a gondnokokotthonaiban. (Pl. abban a házban is,ahol később megszületett JókaiMór.) Működött a Kollégium is.Ebben az időben volt rektora a hírespolihisztor, Hatvani István.Az ellenreformáció borzalmaséveinek II. József császár Türelmirendelete vetett véget 1781−ben.Ettől kezdve a protestánsokválaszthattak maguknak papot,tanítót, építhettek imaházat (harangnélkül), de bejárata nem lehetettközútról. (Pl. a pápai régi reformátustemplom ma is egy belső udvarbanáll.) A komáromi templom tornya is 44évvel később épült, mint a templom.A komáromi hívek első prédikátora azutrechti egyetemen tanulmányaitéppen befejező Péczeli József lett,másodiknak a Bécsben tanult Mind−szenti Sámuelt hívták meg. Őkkezdték a templomnak, majd későbba kollégiumnak a felépítését. A temp−lom építése 1784−ben kezdődött, 4 évalatt épült fel minden állami támo−gatás nélkül. Debrecen után Ma−gyarország második legnagyobbreformátus temploma. Mind a 2300férőhelyről tökéletes rálátás van azország egyik legszebb barokkszószékére.És ma este végre olvashatjuk azok−nak a beiktatott lelkipásztoroknak anevét az emléktáblán, akik erről aszószékről hirdették és hirdetik azIsten igéjét.Egytől egyig minden lelkész életérőlés munkásságáról jó lenne előadáskeretében megemlékezni.De ma mindenekelőtt adjunk hálátIstennek értük, és kérjük Őt, hogy azélőknek és az utánuk jövőknekadjon erős hitet, bölcsességet, testi−lelki és szellemi egészséget, hogyszavukkal és életükkel hirdessék azIsten hatalmas kegyelmét és sze−retetét, szolgálatuk legyen áldássánemcsak a református híveknek,hanem az egész városnak javára.

szöveg: Oláhné D. Ilonafotó: Gulyás Sándor

2009. december 13KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

„Nem akarnak megváltozni.”

(Zsolt 55:20)

A jó irányba történő változás áldá−sok láncolatát jelenti. A hala−dáshoz, fejlődéshez hozzátartozika változás. Amikor az Úr Jézus el−hívta tanítványait, megváltozott azéletük. Van, aki a hálót, más a vám−szedő asztalt, a samáriai asszonya koporsóját hagyta el, Saul adamaszkuszi úton fényesnekígérkező jövőjéről mondott le. Aváltozás formálja, alakítja azéletünket. Változik az életünk gyer−mek−, ifjú− és felnőttkorban. A vál−tozás nem kerüli el az idős embertsem.A nyugdíjazással életünk új sza−kaszához érkezünk. Emlékszem,tele voltam még lendülettel, erővel.Betegeket látogattam (magnóval,Cseri−igehirdetéseket hallgattunk),három kisgyermekes unokahúgom−nál besegítettem, csendesnapokon vettem részt. Ez az időskor napfényes oldala. Tudoksegíteni, hasznos vagyok. De azévek rohannak. A gyerekek fel−nőnek, önállósulnak, az idősember élettere zsugorodik, egyrekisebb lesz, ereje fogy. Rájön arra,hogy már boldogulnak nélküle is.Nem tud lépést tartani a gyorsulófejlődéssel, a körülmények megvál−toztak. Most van szükség a belsőváltozásra, arra a vezetésre,tanításra, amit hű Urunk tud nyúj−tani, ha elfogadjuk.A fent említett beszűkült világbankönnyen megterem a keserűség,zúgolódás, panaszkodás. Ezt amagatartást akadályozza meg a

változás. Igen, én akarom a vál−tozást. Az út a hálaadásonkeresztül vezet. Hogyan?Leborulással. Megköszönöm azÚrnak az erőt, szolgálatkészséget,hogy megláttatta velem azt, mikor,hol segíthettem, hogy só, vilá−gosság lehettem a tőle kapottkegyelemből. Olyan sok okom vana hálaadásra. És most csendbenfélreállok, és folytatom a szolgálatotösszetett kézzel imádkozva az Úrelőtt a családért, így segítek a ter−hek hordozásában. Az idős em−bernek arra is vigyáznia kell, hogyne hánytorgassa fel, hogy „mennyittettem értetek”. Legyen ez elfelejt−ve, vagy indítson hálára, hogymegtehettem. Mi, idős emberekegyformák vagyunk abban is – há−tunk mögött sok értékes tapaszta−lattal –, hogy szeretnénkmegkímélni szeretteinket a buká−soktól. Engem ebben is vezet azÚr. Megtörtént nemegyszer, azUrat kértem meg, hogy Ő beszél−jen az illetővel, és adjon tanácsot arászorulónak, mert ez hatásosabblesz, mintha én mondanám.Naponta az Úr elé viszem országaépítőit. Olyan nagy a munkaterület,és olyan áldás, hogy ima által elju−tok az iskolákba, a hittanórákra,kórházakba, börtönökbe, államigondozottakhoz, magányosokhoz,árvákhoz, özvegyekhez. Így tesziaz Úr áldottá, békéssé napjaimat. Legyen áldott szent neve!

Puskás Gizella

14 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

Amikor az ember belép gyülekezetünk múzeumszobájába,balkézre egy impozáns zászlót talál. Nemrég fedeztem felezen a zászlón egy értékes évszámot: 1909. Kálvin János szü−letésének a 400. évfordulóját ünnepelte akkor a református−ság. Mi pedig ebben az évben az 500. évfordulóra emléke−zünk! Nézzük meg, hogyan ünnepelték meg ezt az évfordulóta komáromi ifjak!

Három ifjú – Pongrátz Sándor, Takács Pál és BerinkeyJános – fejében született meg az a gondolat, hogyProtestáns Ifjúsági Egyesület alakuljon.1 1897 januárjábantervüket megosztották Antal Gábor püspökkel és TóthJános akkori segédlelkésszel, akik helyeselték ezt, és tá−mogatták őket.1897. január 24−én délután aKollégium nagytermében mint−egy százan gyűltek egybe azifjúság köréből, hogymegbeszéljék az ifjúságiegyesület alakítási tervét! AntalGábor püspök köszöntötte az if−jakat, és felhívta őket nyilatkoz−zanak arról, óhajtják−e aKomáromi Protestáns IfjúságiEgyesület megalakulását, ésabba belépni hajlandók lesznek−e?2 A fiatalság öröme és lelkeséljenzése után az elnöklőpüspök kimondta a határozatot:a Komáromi Protestáns Egylet akét protestáns egyház védnök−sége alatt álljon, és abba a tagokfelekezeti különbség nélkül felve−hetők legyenek!3 Az alakítási ter−veket egy bizottság végezteKonkoly Thege Béla főgondnokelnöklete alatt. Az ifjúságiegyesület célja a valláserkölcsiélet fejlesztése, a közművelődésterjesztése és a segélyezés volt. E célok megvalósításá−nak eszközei: a Szentírás olvasása, önképzés, könyvtárés lapok, felolvasások, dal−, zene− és szépművészetetgyakorló, valamint vallásos estélyek tartása, és végültagdíjak és önkéntes adományok begyűjtése!4 Azegyesület alapszabályát 1898. március 1−jével a Belügy−minisztérium jóváhagyta. 1897−ben a Protestáns IfjúságiEgyletnek 3 alapító, 35 rendes és 200 pártoló tagja volt. Az első tisztikar és választmány névsora a következő:díszelnök Antal Gábor püspök−lelkész, elnök KonkolyThege Béla, titkár Osvald Kálmán, jegyző Tárnok Gyula,pénztáros Keszegh István, ellenőr Jókay Lajos, háznagyTakács Pál, választmányi tagok: Berinkey Bálint, ifj. TárnokDezső, Mórocz Lajos, Csonka János, Pongrátz Sándor,Csukás Sándor, Hegyi István és Tóth Lőrinc.5

A tagok vallásos neveléséről Osvald Kálmán titkár gondos−kodott: a Szentírás magyarázata és felolvasása az ő fela−data volt. Az önképzést és a közművelődést egy 35 tagot

számláló műkedvelő csoport végezte Fülöp Zsigmondvezetésével, akit az 1897. március 7−én tartott választ−mányi ülésen választottak meg.6 Emellett dal−, zene−, val−lásos és művelődési estéket tartottak. Első nyilvánosszereplésük 1897. május 9−én volt. Az estély műsora akövetkező volt: 1. 137. zsoltár első verse. Énekelték a je−lenlevők; 2. Ima. Mondta Hankó Gyula segédlelkész; 3.Megnyitó. Tartotta Konkoly Thege Béla; 4. Ráchel siralma,Arany Jánostól. Szavalta Farkas Béla e. tag.; 5. Karének.Előadta az egyházi első énekkar; 6. A reformációtörténetéből. Felolvasta Osvald Kálmán e. titkár; 7.Közének. Énekelte a közönség.7

A vallásos esték mellett magánjelenet−, szavalat−, ének−és tánccal egybekötött estélyt isrendeztek, gyakoriak voltak aszeretetvendégségek. Ezekmellett a vezetőség gondos−kodott szolid szórakoztatókról:beszereztek sakkot és két régitekeasztalt, melynek ára 20dákóval, 5 karambolgolyóval 90koronába került, de a javításiköltségekkel együtt 192 korona82 fillér tett ki.8

1900. február 14−én megláto−gatta az egyesületet SzillassyAladárral, a budapesti reformá−tus ifjúsági egyesület elnökévelFermaud Károly genfi ezredes,az Ev. Ref. Ifjúsági EgyesületekNemzetközi Szövetségénektitkára. Ezek az idők igazán felemelőkvoltak a komáromi reformátusifjúság számára, azonbanszórakozásaik kezdtek elvilágia−sodni, a hiterősítő cél feledésbemerült! De akik hűségesekmaradtak, azok továbbművelték

magukat: Volt egy értékes ifjúsági könyvtáruk, amelybőltömegével kölcsönöztek a nem tagok is! Azok az ifjak, akikmindenekelőtt Jézus Krisztust keresték, a bibliakörök mélyhangulatában találtak otthonra, mert sokan nem helye−selték a világi színdarabokat. A csak szórakozni vágyókpedig más egyesületekben találták meg helyüket. Ez az evangéliumi mag azonban továbbvitte a Reformá−tus Ifjúsági Egyesületet, és 1909. június 8−án zászlóavatásiünnepséget rendezett. Kettős ünnepre virradt Komáromreformátussága: a gyülekezet hálát adott Istennek AntalGábor püspök 40 éves tanári és lelkipásztori szolgálatáért,és megemlékezett az ifjúság által Kálvin Jánosszületésének 400. évfordulójáról. A zászlóanyai tisztetAntal Gáborné vállalta, és az ő személyének köszönhető,hogy 43 zászlóhölgy vitte be a zászlót méltó helyére! Azünnepség délután 5 órakor kezdődött óriási közönséggel.Az Ifjúsági Egylet énekkara nyitotta meg az ünnepélyt aXC. zsoltár első versével, majd Konkoly Thege Béla elnök

Egy elfelejtett zászló...

2009. december 15KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRköszöntötte az egybegyűlteket. Ezután Bóday Aladár ki−bontotta a fehér selyemzászlót az egyesület jeligéjével:„Légy hív mindhalálig!”, majd Antal Gáborné nemzeti színű

szalagot kötött a zászló rúdjára e felirattal: „Erős hitmegsegít!” Ezek után Boross Kálmán kamocsai lelkipász−tor lépett az emelvényre, és tartotta meg igei avatóbeszédét. Utána a zászló megáldása következett; ez egyigével vagy egy buzdító verssel történt! Dr. Antal Gábordíszelnök igéje a következő volt: „A test nem használ sem−mit, lélek az, amely megelevenít!” Gróf Tisza István ker. fő-

gondnok: „Szeresd hazádat s ne mondd!” Konkoly ThegeBéla elnök: „Krisztus szeretete vezéreljen benneteket!”Boross Kálmán szónok: „Ne legyenek teneked idegen is−teneid!” Végül az énekkar Sulacsik Lajos egyházmegyeiénekvezér vezényletével Huber Nemzeti zászló című

művét adta elő, s a hatásos ének befejezése után az ün−nepség véget ért!9

Ma már erre az ünnepségre csak egy zászló emlékeztet,amely ott porosodik a múzeumszobában! De vajon azevangéliumi szöveg, amelyet akkor a zászlóra véstek:„Légy hív mindhalálig!”, ott él−e a mi ifjaink szívében?Tudjuk−e azt mondani, hogy ma is vannak, sőt lesznekkálvinista ifjak, akik megőrzik a hitet, reménységet és sze−retetet? Biztassuk mi is ifjainkat azzal a kettős imádság−gal, amellyel Vargha Sándor alelnök áldotta meg a zászlótés saját egyesületének a közösségét: „Uram! Könyörülj raj−tunk!” és „Isten! Áldd meg a magyart!”

Lábjegyzet:1 Fülöp Zsigmond: A komáromi ref. ifjúsági egyesület alap−szabályai – Tíz év az egyesület történetéből, Szénássy ésSipos gyorssajtóban, Komárom 1909, 11.2 Jegyzőkönyv felvétetett 1897. évi január hó 24−én azalakítandó Protestáns ifjúsági egyletnek a Collegiumnagytermében tartott értekezletéről. 3 Jegyzőkönyv felvétetett 1897. évi január hó 24−én azalakítandó Protestáns ifjúsági egyletnek a Collegiumnagytermében tartott értekezletéről. 4 Fülöp Zsigmond: A komáromi ref. ifjúsági egyesület alap−szabályai – Tíz év az egyesület történetéből, Szénássy ésSipos gyorssajtóban, Komárom 1909, 3.5 Fülöp Zsigmond: A komáromi ref. ifjúsági egyesület alap−szabályai – Tíz év az egyesület történetéből, Szénássy ésSipos gyorssajtóban, Komárom 1909, 3–4.6 Fülöp Zsigmond: A komáromi ref. ifjúsági egyesület alap−szabályai – Tíz év az egyesület történetéből, Szénássy ésSipos gyorssajtóban, Komárom 1909, 5.7 Fülöp Zsigmond: A komáromi ref. ifjúsági egyesület alap−szabályai – Tíz év az egyesület történetéből, Szénássy ésSipos gyorssajtóban, Komárom 1909, 6–7.8 Fülöp Zsigmond: A komáromi ref. ifjúsági egyesület alap−szabályai – Tíz év az egyesület történetéből, Szénássy ésSipos gyorssajtóban, Komárom 1909, 6.9 Emléklapok a komáromi ref. Ifj. Egyesület 1909. évi júniushó 8−án tartott zászlóavatási ünnepélyéről, Szénássy ésSipos, Komárom 1909, 5–23.

Buza Zsolt segédlelkész

Áprily Lajos: Kálvin, 1535

Ott ül a tornyos, vén Basileában,fiatalon, a zord idők fokán.Helvét magasság ég a messzeségbens a kor viharsugára homlokán.

Páris felől piros máglyák lobognak,jajgatva sír egy messzi, tompa kar.Ádám esendő, átkozott fajábanlázad a bűn és zúg a zűrzavar.

Vergődve látja lázmeleg szemével,igazság annyi hőse hogy zuhan.S kitör a jajszó nyugtalan szivéből:Meddig a próba, meddig még, Uram?

A vörös Münster várja már Erasmust,az őszt, ki hullva is világtudás.De Pál apostol óriás alakjafölébe nő, mint égő látomás.

S feleletül mögötte felmagaslika vérestestű embernek−fia:fény hull sebéből és a fény zenéje:Egyedül Istené a glória.

S két szót kiált a bibliás magasság,hogy megkondul belé a végtelen:Eleve−elrendeltetés az egyik,s megváltó arcú társa: kegyelem.

S megered tolla lázas éjszakákon,és növekedve ír és írva nő.Amit leír, a századokba csendül,sors lesz belőle, szellem és erő.

Acélos új rend, győzelmes tanítás,világformáló s mégis ősi szó.S teremtve hull a szomjazó szivekbe:Igaz tudomány. Institutio.

16 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖRA házsártos idős asszony (Paluska Flóra) és az Angyal(Fazekas László) az Álom vagy valóság premierén

Lajkó Félix és Brasnyó Antal

Munka közben...

A Lux aeterna tag-jai örvendve fogad-ják a hideg őszi időtBrandenburgban :)

A tökéletes szerva

elsajátítása, avagy

a tenisz alapjai...

A Canticum Sacrum kórus

A Beugró címűjáték pillanatai atési hétvégén

Ezeréves keresz-

telőmedence egy

brandenburgi

templomban...

KKÉÉPPGGAALLÉÉRRIIAA

Tési pillanatok egyike az erdő mélyén...

2009. december 17KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

istentisztelet a gyermek−istentiszteletes gyer−mekek szereplésével

istentisztelet úrvacsoraiközösséggelistentisztelet

istentisztelet úrvacsoraiközösséggelistentisztelet

istentiszteletistentisztelet

óévi istentisztelet

újévi istentisztelet úrva−csorai közösséggelistentisztelet

A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR IS-TENTISZTELETI ALKALMAI

GYÜLEKEZETÜNKBEN

dec. 24.Csü 16.00

dec. 25.Pé 10.00

17.00dec. 26.Szo 10.00

17.00dec. 27.Va 10.00

17.00dec. 31.Csü 17.00jan. 1.Pé 10.00

17.00

Bajcsi Kornélia:ÉbredjetekVan−e élet víz nélkül?Van−e béke szeretet nélkül?Tudsz−e olyan helyet, hol várnak rád,ahol határtalan a boldogság?

Vadvirágok, tündököljetek,hogy e földön kaptatok helyet!Ragyogó napsütés melenget,ez nem más, mint az isteni szeretet.

E bűnös szó, mely összeköt minket,embereket,kibékíti az ellenségeket.Bizalmat, békét áraszt,mindenkor Ő nyújt támaszt!

Emberek! Higgyetek, ne csüggedjetek!Engedjétek el félelmeiteket,céljaitok megvalósulnak,csak hinni kell önmagatokban!

Közben azonban ne feledd!Az összekötő kapocs a szeretet.Tárd ki előtte szívedet,Vele csodálatos lesz az életed!

Pilinszky János:

A karácsony margójára

Túl a történeti valóságon, Jézusmegtestesülése – a bölcsőtől a ko−porsóig – egyúttal az isteni−emberitörténet legtömörebb, legegyszerűbbés legösszetettebb képeit és szim−bólumait ajándékozza nekünk. Máriaés József alakja a bölcsőben fekvő

gyermekkel: a család, minden családörök bensőséges képe. Ugyanakkorazonban, szinte észrevétlenfordulattal, isteni költészettel:az örök szüzesség képe is. Acsalád, a termékenység je−gyei mögött itt az embermásik magasrendű életfor−májának, a természetfölöttiélet előképének, a szü−zességnek is legbensősége−sebb „hármasában” gyönyör−ködhetünk. Külön−külön ésegyütt: Jézus, Mária ésJózsef alakjában, a szentcsalád, a karácsonyi barlangszeplőtelen látványa, egy−szerre kimeríthetetlen szem−léleti kincse minden család−nak, s vezércsillaga mindenegyes – társas vagy végképpmagányos – emberi életnek.Csodálatos egyetemességetrejt magában, s oly észre−vétlenül egyszerű „fogal−mazásban”, amire egyedül atermészetfeletti képes. Mint család:áldást osztó képe az emberiségnek, sugyanakkor – a szüzesség istenimélységű fölfedésével – az örök,egyszeri ember megszentelése, an−nak kodifikálása, hogy az egyes em−ber a történelemnek nemcsak lánc−szeme, hanem egyúttal fölülmúlhatat−lan végcélja, Isten szeretetének

legfőbb tárgya is. Természetes és ter−mészetfeletti eme csodálatos egyen−súlyában csakis így lehet jelen mármost és már itt az a hatalmas feszült−ség, mely drámájával az egész uni−verzum sorsát kimérte, s melybe mármost és már itt belefér a kereszt éjsza−kája, a bal és jobb lator, Veronikakendője és Júdás árulása, az egészemberi történelem, s azon is túl azegész teremtett világ „türelmetlenvárakozása”. Az egyszerű képet(pásztorok, királyok és ökrök

foglalatában) ihletett kézzel és kia−padhatatlan odaadással nem hiábaidézték fel templomok falán aszázadok. E kép, mely természetfelet−ti „elkötelezettségével” mindentfölülmúló történést ígér – így érkezikma is közénk, az éjszakábanmegeredő hóesés intimitásával.

Felhívás!

• Szeretnénk felhívni az ifjúság fi−gyelmét, hogy december 29−énjátékos ifidélutánt tartunk agyülekezeti teremben. Szeretettelvárunk mindenkit az alkalomra!

• December 31−én pedig amegszokott hagyományokhozhíven a Firesz−szilveszter ismegrendezésre kerül Nagymegye−ren 18:00−tól.

Köszönetnyilvánítás!

• Sok áldást kívánunk ésköszönetünket fejezzük ki SungkonParknak, aki havi rendszerességgelkölcsönadja a projektort.

• Hálás köszönettel tartozik az IFI agyülekezetnek a Mikulás napimeglepetésért: a két vadonatújjátékért.

• Köszönet az éves munkáért min−denkinek, aki valamilyen formábansegítette az ifjúságot...

Szeptember 15. Kálvin−emlékkonferenciára került sor a SJE konferencia−központjában. Az előadások után, délután dr. Márkus Mi−hály nyugalmazott püspök hirdette az igéttemplomunkban. Az istentisztelet alkalmával a Tabulatúrarégizene−együttes adott koncertet.

Szeptember 27. Esti istentisztelet részeként a prágai teológia volt kórusa,a Canticum Sacrum adott koncertet.

Szeptember 28–Október 4. Marcelházán volt evangelizációs alkalom esténként. BagiLászló igehirdetéseit gyülekezetünk tagjai is hallgatták.

Október 4. Erre a vasárnap délelőtti istentiszteletre meghívtuk és el−hoztuk idős testvéreinket. Az igehirdetés után a fiatalokköszöntötték őket verssel, énekekkel. A templomi alkal−mat a frissítővel megterített fehér asztal melletti beszél−getés követte gyülekezetünk múltjáról és jelenéről.

Október 6. A nőegylet koszorúzott az aradi vértanúkra emlékezve.

Október 11.A nagyobbak bibliaórájának mintájára ettől a naptólkezdve a konfirmandusok korosztálya számára is vankülön bibliaóra a gyülekezetben. Ezek az alkalmak szom−batonként 16:00−tól kezdődnek.

Október 15–18.Alistálban tartottuk a konfirmandus−hétvégét. Ezen a bá−torkeszi gyülekezet konfirmandusaival együtt voltunk. Azelőadásokat Fazekas Zsuzsanna, az esti áhitatokatCzinke Tímea tartotta. Emellett természetesen jókat ját−szottunk, és Fóti Péter gitárkíséretével sokat énekeltünk.

Október 19–25. Új borBűnbánati istentiszteleteinken készültünk az úrvacsoraiközösségre, melynek alkalmával az új borért adtunk hálát.

Október 25. A Bátorkeszi István Napok keretén belül egyházmegyeiközgyűlésre és presbiteri konferenciára került sor Bátor−keszin. Az igét ezen az alkalmon Fazekas László püspökúr hirdette.

Október 27. A nőegylet tartotta a nyári szünet utáni első rendes ösz−szejövetelét.

Október 31.Idén szombatra esett a reformáció emléknapja, így a re−formációra esti istentisztelet alkalmával emlékeztünk.Ezen az estén lepleztük le a templomban gyülekezetünkújabb emléktábláját, melyen a gyülekezetünkben ez idáigmegválasztott lelkészeinek névsora található. Ez alka−lommal Oláh Imréné gondnoknő testvérünk szólt a jelen−lévőkhöz.

November 1.Erre a vasárnapi istentiszteletre meghívók mentek mind−azoknak, akik az elmúlt esztendő leforgása alatt szeretteikközül valakit elveszítettek. Isten Igéjének erejével igye−keztünk vigasztalni.

November 6–7. Péntek és szombat este a nyári gyerektáborok résztve−vőinek rendeztek a tábor vezetői egy−egy esti városikincskereső játékot.

November 11.A nyolcadikos konfirmandusainkat mutattuk be gyüleke−zetünknek. A gyerekek két ifjúsági énekkel köszöntötték aközösséget! Fontos, hogy ezek a gyerekek otthon érez−hessék magukat gyülekezetünkben.

Az elmúlt hónapok eseményeiAz elmúlt hónapok eseményei18 2009. decemberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

2009. december 19KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

November 20–22.A gyülekezet húsz év feletti fiataljai a magyarországi Tésentöltötték a hétvégét. Erről az alkalomról bővebb beszámolótalálható az újságban.

November 26.Ezen a csütörtöki bűnbánati istentiszteleten is megterí−tettük az úrasztalát. Itt voltak a Marianum végzősei is,hogy közös istentiszteleten adjunk hálát Isten megtartókegyelméért.

November 26–29. Adventi könyvvásár volt a gyülekezetünkben az esti isten−tiszteletek előtt és után.

November 28.Már a VII. egyházmegyei hittanversenyre került sor Mar−toson. Egy egész autóbusznyi hittanos utazott Komá−romból három hitoktató (Ódor Zsuzsanna, Szalay Cecíliaés Hornyák Eszter) kíséretében. A felkészülés meghoztaa gyümölcsét, mert két versenycsapatunk is második he−lyen végzett. Köszönetet és gratulációt érdemelnek a fel−készítők és a részt vevő gyerekek is.

November 29. A bűnbánati hét lezárásaként, és első adventi vasárnaplévén, úrvacsorás istentisztelet volt a gyülekezetben. Ád−venti estéink is megkezdődtek. Első alkalmunkon Faze−kas Zsuzsanna tiszteletes asszony tartott vetítéseselőadást Megszentelt ünnep címmel.

Keresztségben részesültek:

SZEPTEMBER

András – Mórocz Sándor református gépészés Molnár Ildikó református hivatalnoknőgyermeke

NOVEMBER

Andrián – Hriňa István katolikus gépészmérnök és Vér−cse Mónika református közgazdász gyermeke

Dominik – Marikovec László katolikus elektrotechnikusés Zajos Edina református munkás gyermeke

Házasságot kötöttek

SZEPTEMBER

Žigó Gábor 29 éves katolikus pincér és Takács Hajnalka29 éves ref. agrármenedzserBölcskei Zoltán 33 éves katolikus grafikus és Józsa Judit28 éves ref. közgazdászFarkas Attila 28 éves ref. építkezési vállalkozó és Ča−vojská Marcela 27 éves felekezeten kívüli üzletvezetőKacz Péter 27 éves ref. fejlesztőmérnök és Fray Éva 29éves katolikus hivatalnoknő

Eltávoztak a földi életből

SZEPTEMBER

özv. Petrik Ferencné Jancsár Erzsébet 85évesen, Kürthy Zoltánné Stojanov Júlia 77évesen, Bernáth Sándor 76 évesen

OKTÓBER

özv. Csukás Józsefné Szabó Rózsa 87 évesen

NOVEMBER

Paulcsík János 57 évesen, Szmich Margit 69 évesen,Mácsai Ferenc 78 évesen, özv. Lóránt Károlyné KosárMargit 83 évesen

Tisztelt Olvasó!Felhívjuk figyelmét arra, hogy már elektronikus for−mában is elérhetőek vagyunk. Mindennemű észre−vételét, ötletét, ajánlatát, gyülekezeti életünkkelkapcsolatos beszámolóját és fotóit szívesen fo−gadjuk a kis.tukor@gmail.com email címre! Szíve−sen válaszolunk az újsággal, cikkekkel kapcso−latosan felmerülő kérdésekre is. − szerk −

20 2009. december

Eklézsiánk múltjábólKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

Hát ilyen volt, kérem, Jókay Mórnak(Jókai) az első napja a kollégium első

osztályában, ahogy ezt az előzőekbenleírtam. Egy kicsit szégyenkezett is, ami−kor nevét kellett bediktálni az osztályta−nulók lajstromába, mert ő csakegymaga képviselte ezt a furcsa fiúne−vet. Na de lesz ennek még folytatása is,ahogy ezt majd meglátjuk, pesti tartóz−kodása idején.

Egyelőre maradjunk a tett színhelyén, akomáromi kollégium házatáján, amely akis Móricnak a szellemi bölcsője lett. Ve−gyük fel a fonalat ott, ahol „sikerült” be−fejeznie az első tanítási napot. Atovábbiakat ő maga így mondja el:„...engem pedig a jó rektor úr fogottkézen s úgy vezetett haza abba a nagymesszeségbe; negyedik volt a házunkaz iskoláig: de én olyan messze még

nem voltam soha. Otthon úgy fogadtak,mint valami diadalútról hazatérő bajno−kot, jó néném szilvásderelyét készítettszámomra, a miért jól viseltem maga−mat s úgy hiszem, hogy büszke voltama cselédség előtt, midőn kiültem a sze−derfa alá s fenn hangon elkezdtem ta−nulni a Kis Káté és a Hármas Kis Tükörnevezetes tudományait. Egy hét múlvalevetettem nemes vetély útján nem csaka mezítlábas szomszédot, hanem azegész első padot ott előttem egyenkint:csupán az első gyerek állta még velema versenyt egy hónapig, akkor legyőz−tem azt is.”Tehát így indult el a kis Móric a betűve−tés útján, a jó öreg kollégium falai között.1835 őszén szülei Pozsonyba küldik,cseregyerekként német szóra, ahol kétévig volt tanulója az evangélikus líce−umnak: „Tízéves koromba a szülőimcserébe adtak ...Zsigmondy tanárfiai/leányai voltak az én testvéreimnekés nekem helyetteseim Komáromban.”Az író, pozsonyi diákéveinek hatásaalatt született a „Mire megvénülünk”című regénye, melyben Dezső, az egyikhős leírja, hogy miként került Po−zsonyba.Jókai 1837 nyarán tér vissza Komá−romba. Ekkor éri az alig 12 éves fiúcskátéltének első csapása, édesapjának el−vesztése. Ő maga a tragédiáról így em−lékezik meg: „mikor Pozsonybólhazakerültem, már akkor az én feledhe−tetlen jó apámat halálos betegen talál−tam. Még abban az évben meg kellettismernem … a ... nagy fájdalmat, ami

az árvaságra jutás. Ez annyira össze−törte lelkemet, hogy halálos beteg let−tem. Csak áldott jó Eszter nénémápolásának köszönhettem, hogy meg−maradtam.” Nemes Ásvay Jókay Józseftemetéséről érdemes kissé bővebbenszólni. A szolgálatot három lelkész vé−gezte. A templomban felravatalozott el−hunyt felett először Tüdős József, azeklézsia első lelkésze búcsúzott. Majdmég ugyanitt Vály Ferenc, a kollégiumrektora mondott rekviemet. Érdemesidéznünk a Jókai−gyermekekhez szólószavait. „Szeretett kedves Gyermekek!Károly, Eszter, Móricz. Ti a legjobb Atyátvesztettétek el, sírjatok, óh, ezt az adóta természet kívánja, a szív parancsolja!”(Vály Ferenc, alig egy esztendő múlvafeleségül veszi Móricz nővérét, Esztert.E házassággal kapcsolatban Mikszátha követekezőket írja: „Ezt a nemes kül−sejű, értékes férfit mintegy kárpótlásulküldte az ég a Jókay családnak. Móricznemcsak sógort, de nesztort, példány−képet és atyát kapott benne.”)A temetési szertartás a temetőben feje−ződött be, ahol Szondy László, az egy−házközség másodlelkésze mondottimát az elhunyt felett.

PhDr. Szénássy Zoltán

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

FELELÕS KIADÓ: Fazekas LászlóFÕ SZER KESZ TÕ: Tom pa Gab ri el laGRAFIKAI ELRENDEZÉS: Vi o la And rásMUNKATÁRSAK: Csiba Zoltán, FazekasZsuzsanna, Gál Lóránt, Jakab István,Szalay Cecília, Szénássy Zoltán, TurányiJózsef, Vaszily Tímea

SZERKESZTÕSÉG: Jó kai utca 34.945 01 RévkomáromE-MAIL: kis.tukor@gmail.comNYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

A Révkomáromi Re for má tus Egy ház köz -ség hi va ta los lap ja. Meg je le nik min denne gyed év ben. Meg ren del he tõ a szer kesz -tõ ség cí mén, egy példány ára: 0,50€.Kül de mény ként pos ta költ sé get is hoz zá -szá mí tunk.

X. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM2009. DECEMBER

A Kis Tükörszerkesztőségeáldott ünnepeketkíván!