Kis Tükör │ 1

XVI. évfolyam 2015. december 4. szám

KIS TÜKÖRA RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJA Ára: 0,50 €

2 │ Kis Tükör

Karácsony – szívet és lelket Karácsony – szívet és lelket

érintő, életet melengető, érintő, életet melengető,

Isten-ember találkozásIsten-ember találkozás

Akár így, akár úgy, de megszólítottak vagyunk ebben az ünnepben. Mind a keresztyének, mind akik más meggyő-ződés szerint élnek, egy ponton, egy ünnepen találkoznak egymással. Ez a pillanat számunkra, a keresztyén kul-túrkörben többnyire a karácsony. Nagyon nem kell a kedves Olvasónak magyarázni, hogy miről szól ez az ün-nep. Ezért inkább történeti és liturgia-történeti visszatekintő és összegző útra invitálom meg e sorok olvasóit.Történetét tekintve ez az ünnep(kör) az, amely a három nagy keresztyén ünnep(kör) közül (húsvét – pünkösd – karácsony) legkésőbb vált hivata-losan is ünneppé, valamikor a Kr.u. 4. századtól. Ezen az ünnepkörön, de különösen a karácsonyon nagyon jól látható és nyomon követhető, aho-gyan a korábbi ún. pogány ünnepek keresztyén ünnepekké válhattak. Mint tudjuk, karácsony az északi földteke

számára valahol a téli napforduló kör-nyékére esik. Akkorra, amikor már nem hosszabbodnak az őszben egyre sötétebbé váló napok, hanem ebben beáll a fordulat. A fény, a világosság kezd lépésről lépésre előtérbe kerülni. Míg a pogány világ ezt a napfordu-lónak – mint természeti jelenségnek – köszönte és tulajdonította, addig a keresztyénség a világ világossága, Jé-zus születésének köszöni ezt a fordula-tot. Ez jelenti tehát az igazi változást. Bár ebben a természeti jelenség szinte elvész, és a keresztyén teológiai üze-net lesz meghatározó. A pogány nap-kultusz gondolatát át lehet formálni, más irányba lehet állítani. Hiszen már maga a csillag elegendő fényt adott ah-hoz, hogy tudja a megszólított ember, merre induljon el, hogy eljusson az iga-zi világosságig.Bizonyos értelemben a karácsony és az ezt körülvevő ún. „adventi ünnepkör” egy adott földrész természeti adottsá-gaival olyan, amilyen. A téli napfordu-lóhoz kötődő karácsony csak az északi félteke emberének illeszkedik úgy a hangulati és gondolatvilágába, hogy ez a hideg, télies, néha embert próbáló idővel párosul. (Csak zárójelben jegy-zem meg, hogy a déli féltekén furcsa lenne a mi szimbólumvilágunkkal ka-rácsonyt ünnepelni. Pár évvel ezelőtt egyik ismerősöm írta Dél-Afrikából, hogy milyen más itt a karácsony, ami-kor nyári melegben éppen a strandon vagyunk). Természetesen magunk is látjuk, hogy ez a valamikor ‘ünnepnappá’ vált ter-mészeti, majd a gondolkodás és annak irányultságában beállt fordulat, a mai világban mégis egyre szekulárisabb formát ölt magára. Azaz: nem egy esetben túlzó módon törekszünk arra, hogy ünnepeljünk és ajándékozzunk. Persze tudva azt is, hogy erre nincs mindenkinek egyformán lehetősége. Sőt arra sem, hogy legyen egyáltalán kinek és mit ajándékoznia.A karácsony a maga történeti alakulá-sában – ahogy már utalás is történt rá - minden évben, egy ünnepkörben válik központi eseménnyé, mintegy liturgi-kus történéssorozattá. Az adventi idővel indul a karácsonyi ünnepkör, ami ma-gába foglalja a készülődést, az ünnepre való ráhangolódást. Mert nemcsak úgy „belecsöppenünk” az ünnepbe, hanem készülünk rá a lelkünkben, a gondol-kodásunkban. Az általam gyakran ‘klasszikus liturgiáknak’ nevezett ró-mai katolikus vagy anglikán liturgia adventi vasárnapjai a felolvasandó

igeszakaszokkal egyben fel is készítik a közösséget és az egyént Jézus (visz-sza) jövetelére. Először megszólalnak a végítéletről szóló igeszakaszok, melye-ket követnek a Keresztelő Jánosra mint útkészítőre vonatkozó, majd végül a Máriának mondott angyali üzenet gondolatkörei. Mindegyiknek megvan a maga helye a liturgia adta felkészítő keretekben. Így élhető át évről évre, hogy bár az év vége felé közeledünk a naptár szerint, a keresztyén egyházi ünnepkör Jézussal és az ő születésére (visszajövetelére) vonatkozóan mégis a kezdetre utal. Hiszen ekkor, az advent-tel kezdődik az egyházi év. Az ember útja a megszületett Úrral.A karácsonyi ünnepkör liturgiai szem-pontból adventtől az ún. epifánia ünne-peken keresztül február 2-ig tart. Ebbe az időszakba esik pl. január elseje, me-lyet a keresztyén gondolkodás szintén átformál. Nyolc nappal vagyunk Jézus születése után, így a körülmetélésére és névadására ekkor kerül sor. Január elseje így szintén megtöltődhet bibliai üzenettel. Majd jön január 6., vízke-reszt ünnepe (mondja a hagyományos nyelv), amely Jézus megkeresztelke-dése, színrelépése, megjelenése (Is-ten-jelenés, epifánia) az akkori világ előtt. Tudjuk, hogy a keleti (ortodoxia) egyház ekkor ünnepli Jézus születését – pontosabban a világban való meg-jelenését. És ahogy a hagyományos zsidó életgyakorlat adja, negyven nap-pal a születés után illik hálát adni, az áldozatot bemutatni a megszületett életért. Lukács evangéliuma tudósít bennünket erről (Lk 2,21-től), Simeon és Anna vannak ott ezen a hálaadáson. Ezzel mintegy a folyamatot is lezárva a Jézus-érkezést illetően.Ahogy láttuk, advent első vasárnapjától február 2-ig tart számunkra a téli időt és sötétséget színeiben és tartalmában átformáló karácsonyi ünnepkörünk. Utalva arra is, hogy ebben az ünnep-körben emlékezünk, tekintünk vissza arra, hogy Jézus földi élete valamikor és valahol elkezdődött közöttünk. Ebbe kapcsolódunk be évről évre, hogy ez újra meg újra a természetes életritmu-sunkká váljon: az Isten-ember találko-zás Jézusban.

Légy boldog a karácsonyban,Ha lehet, ünnepeld meg másokkal,de mindenképpen azzal,„Aki van, volt és eljövendő.”

prof. Kocsev Miklós a SJE RTK gya-korlati teológiai tanszékének vezetője

ptúrkNagmagneptörtinvTöraz, ünn– klosa4. skülláthgyakeretud

Ünn

epein

k

idővel zem mlenne a

KISSS TTTTTTTTTÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜKKKKKKKÖÖÖÖÖÖÖÖRRRRRRyt ü

egyik ismrácsonyimimimimmmmppppprrreeesesssszszszszzuummmmm

XVVII. ééévvffffooolyyyaaaammmm, 4444. szzzááámmm220011115... DDDDEEECCCCEEEEMMBBBEEERRR

FELELŐŐSSS KKKKKIIAAADDDÓÓÓ:::: RRRéééévvkkooommmmmmárrooommmmiiiReformátuusss EEEEgggyyyhhházzkköööözzzsééééggFŐSZERKKKKEEEESSZZZZTTTŐŐŐŐ:: FFFFaaazeeeekkassss ZZZZssuuzzsaaaannnnaaGRAFIKAAIII EEELLLLRRREEENNNDDDDDEEEEZZÉÉÉÉSSS::Viola AnddrááássssMUNKAATTTÁÁÁÁRRRSSSAAAKKK: CCCCsibbbbaa ZZZZoooolltáánnn, ÉÉÉdddees Enikő, Koovvváccccs CCCsssibbbaaa KKKKrrrisssszztiinaa,, KKuuusssstyyyáánn Ilona, Szabbóóó CCseeekkkeeii TTíííímmmeeeeaa, SSSzzzaaalaayy y CCCCeeecí-lia, Tanító PPPéttteerr,, TTTuuurráánnnnyyyi JJJJóózzseeefff

SZERKEESSSZZZZTTTŐŐŐSÉÉÉÉGGGG: Jóóóókkaaaai uutttca 334...945 01 RévvkkkoooommmááárrrommmmE-MAIL:: kkkiis.ttuuukkkooor@@@@@gggmmmmaaill.cccoommNYOMDDAAA: NNNeeec AAArrrteeee sppppool. sss.rrr.oo.CÍMLAPPFFFOOOOTTTÓÓÓÓÓ: TTTuurrrrááánnyyyii JJJJóózzssseef

A Révkoommmáááárroommmmmi RRRReeefoooormmmmáááttuuuss EEEgggyy-házközségg hhhivvvaattaaalooosss laaapppjaa. MMMMMeggjeelllennniikk k minden nneeegyyyeeedddévvbbbeennnn. MMMMMeggggrrreeeendeeellhheeettő a szerkesztőőősséggg cííímmmééénnnn, eggggyy ppppéééldddáánnnyyyy áááraa: 0,50 €. Küüldddeeeemmmééénnnykkkééénnnnt poooosstaaakkkkööölttséééggggeeet iis hozzászámmííítuuuunnnkkk.

© Révkomáárrrommmmmii RRReeefooorrrmmmmáátátuuuus EEggggyyyhhhházzkkköööözssségg.Bárminemműűű mmmááásollláás ééés sooookkkszoorrroooosííítáás a szerkeszzttőssssééggg eeellőőzzeeeeteeessss ennnnggggeeeddélllyyééhhheez kötött. Feelhhhívívvvjjuuuk OOOOllvvvvasóóóóinnkkkk fifi fifiggyeeellmmmét, hogy kéziiraaatoookkkaaat nnneeemmmm őőőőrzzüüüünnnkkkk mmmeeeg éés nem küldüünnnkkkk vvvissssszaa.

Kis Tükör │ 3

L o r á n t f f y Zsuzsánna bibliá-jában ennél a vers-nél kézzel írva volt olvasható: „Sen-ki, bizony senki!” Hogy ki írta oda, nem lehet tudni. De hogy a Szent-írás tulajdonosa egész életében eb-ben a bizonyosság-ban élt, az biztos.Úgy 15 éves le-hettem, amikor áldott emlékű l e l k ip á s z t o r om hitvese kezembe adta a Lorántff y Zsuzsánna életéről

írt könyvet. Azóta szinte mindent elolvastam, ami erről a csodálatos asszonyról a kezembe került. Édesanyám után életem második példaképe. De hogyan lehet a 17. század Magyarországának leggazdagabb asszonya, Erdély fejedel-mének, I. Rákóczi Györgynek a felesége példaképe egy egy-szerű komáromi asszonynak a 21. században?! Úgy, hogy Zsuzsánna méltó társa volt férjének, megállta helyét mint vagyonukra ügyelő gazdasszony, példamutató volt család-szeretete, tevékeny, istenfélő az élete. Buzgón munkálko-dott a református egyház megerősítésén, hallatta szavát a kora emberét feszítő kérdésekben, határozott véleményét nem rejtette véka alá.Közben közismert volt szerénysége, szelídsége, igazságsze-retete, szorgalma, azon igyekezete, hogy élete Istennek tet-sző legyen. Ezen tulajdonságok nagy értékei lehetnek a 21. század asszonyainak is.Lorántff y Zsuzsánna 1600-ban, tehát 415 éve született. 16 évesen ment férjhez a 7 évvel idősebb Rákóczi Györgyhöz. Boldog házasságuk 32 évig tartott, s ezalatt született 6 fi ú-gyermekük. Az első három és a hatodik meghalt egészen kicsi gyermekkorban. Felnőtt kort megélő, nagyműveltségű Zsigmond fi a féléves házasként, ifj ú feleségével együtt halt meg epidémiában. Csupán Ferenc fi a, későbbi I. Rákóczi Ferenc erdé-lyi fejedelem élte túl édesanyját 3 hónappal, háborúban esett el. Egy kicsi fi a maradt, aki édesapja volt a Magyarország szabadságá-ért küzdő II. Rákóczi Ferencnek. Az ő édesanyja volt Munkács vár-védője, Zrínyi Ilona.A közmondás szerint szörnyű ne-héz dolog szülőt temetni, annál nehezebb csak gyermeket temet-ni.Lorántff y Zsuzsánna öt fi át te-mette el. A vezérigéjéből akkor is tudta, hogy az Úristen vele van. Hatvan évig tartó földi élete alatt végzett munkájának gyümölcsei napjainkban is láthatóak. Az ő

életében Magyarország 3 része volt szakítva. A fejedelmi pár, majd - férje halála után - Zsuzsánna egyedül is fel-karolta a reformált vallásnak az ügyét; pártfogásba vette a református iskolák sorsát, pl. a gyulafehérvári, a debreceni, kolozsvári, nagyváradi, de főként a sárospataki kollégiu-mot. Ide hívta a nagyszerű pedagógust, Coménius Ámos János püspököt, aki a protestánsüldözés miatt kénytelen volt Morvaországot elhagyni. Ekkor jött létre a híres pata-ki nyomda. Itt nyomtatták ki Coménius több híres peda-gógiai művét, köztük az első, részben magyar nyelven írt tankönyvet, az Orbis pictust (A világ képekben). Addig a tankönyveket latin nyelven írták.A kollégiumban fi úk tanultak.Lórántff y Zsuzsánna támogatta a fi atalok későbbi, külföldi tanulmányait is.A lányok nevelése fent folyt a várban, itt tanultak háztartást vezetni, kertészkedni, kézimunkázni, betegeket ápolni.Lorántff y Zsuzsánnáról elmondhatjuk, hogy élete a Példa-beszédek 31. fejezetéből ismert „Derék asszony” élete volt. Áldott legyen érte az Úr neve.A Révkomáromi Protestáns Nőegylet Lorántff y Zsuzsánna születésnek 400. évfordulóján ellátogatott Sárospatakra. Velünk jött több katolikus asszonytestvérünk is. Örültünk ennek, hiszen Sárospatak nemcsak a reformátusok nagy-asszonyának volt az otthona, hanem itt született 1207-ben Árpádházi Szent Erzsébet is, II. András király és Gertrudis királyné lánya. Erzsébet 1221-ben kötött házasságot Wart-burg várában Lajossal, Th üringia grófj ával. Boldog házas-ságukból 3 gyermek született. De a boldogság csak 6 évig tartott. Lajos 1227-ben a keresztes háborúban halt meg.Erzsébet mindössze 24 évet élt – rövid életében mégis ki-tűnt az elesettek, a szenvedők iránti kivételes jótékonyko-dásával.Áldott dolog lenne mindkét sárospataki nagy magyar asz-szony életéről minél többet tudni, és amennyire lehet, végre példájukat követni.„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.” (Péld. 31,10)

Oláhné D. Ilona gondnok asszony

„„HHHa azzz Issssteeen vveelüüüünnk, kiicssssodddaaaa ellleeeennüünnnnk??” (Róm. 8.31)

4 │ Kis Tükör

„Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért ter-jesztettem reád az én kegyelmességemet.” (Jer. 31,3)

Az Úristen iránti hálát és örömöt érzek szívemben, hogy idős koromban boldogan elmondhatom: életem minden pillanatában érvényes volt reám a fenti ige. Istenfélő, boldog, békés családban születtem, drága anyám, apám nagy-nagy örömére. Már aránylag idősek voltak, kisgyer-mek örökbefogadásán gondolkodtak, és egyszercsak meg-születtem. Ha visszagondolok életemre, állandóan velem volt az Úr szeretete és kegyelme. A családi háttér mellett nekem még az is megadatott, hogy református iskolába járhattam. Ahogy írom ezeket a sorokat, íróasztalomról szüleim, nagyszüleim és elsős tanítónénim fényképei néz-nek reám mosolygósan, szeretettel. Tizenhárom éves ko-romban ezekhez a csodálatos emberekhez még kaptam egy olyan lelkipásztort, aki a fent említett szeretteim mellett nagymértékben hozzájárult lelki életem csiszolásához. A Szentírás szigorú, de szeretetteljes megismertetéséhez va-lójában ő vezetett. A zsoltárokkal és dicséretekkel is kicsi gyermekségemtől fogva ismerkedtem meg. Vagyis, hogy mit jelent számomra a Biblia és egyáltalán az a tény, hogy református magyar vagyok, tulajdonképpen olyan termé-szetes dolog, mint a levegővétel.Mint mindenkinek, úgy az én életemben is voltak boldog, gyönyörű időszakok, de voltak nagyon nehéz események is. A teljesség igénye nélkül szeretnék most itt felsorolni néhány igét, amelyek számomra nagyon nagy jelentősé-gűek voltak.Tízéves lehettem, amikor az állomáson sok emberrel együtt sírva, megdöbbenve álltunk a marhavagonok mellett, amelyek vitték a sok ismerőst, barátot, pajtá-saimat Magyarországra (érdekes, eddig úgy volt, hogy Magyarországon élünk!) úgy mondták, kitelepítik őket. Az egyik vagonból az én drága tanítónénim nézett ránk szomorúan. Én akkor egy cédulácskát nyújtottam fel neki, kis ákombákom írásommal: „Az Úr énnékem őri-ző Pásztorom!” (Évtizedek óta ez az ige van az ágyunk felett)Mikor sok év múlva, közel 100 évesen a mezőberényi idő-sek otthonában visszaadta lelkét Teremtőjének, ez a kis cédula a bibliájában volt.Boldog házasságomért naponta hálát adok Istennek. Lel-kipásztorom az Efézusi levél 3,14–20. verseivel esketett bennünket: „…Hogy lakozzék Krisztus hit által a ti szí-vetekben...”54 év múlva ezzel az igével búcsúztatta páromat mostani lelkipásztornőm.Nagyon fi atal voltam mikor elment Édesanyám. Ültem az ágya szélén, és olvastam neki a napi igét: „… mert meg-szabadítod lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől.” (Zsolt. 56,14). Békés szemekkel nézett rám, még annyit szólt: „vég”. 4 óra múlva kilehelte lelkét. De én tudtam, hogy Isten megígérte, tehát megszabadította lelkét a haláltól.Konfi rmandus koromban fejből meg kellett tanulnom a Derék asszony dicséretét. (Péld. 31,10–31.). Az Úr segít-ségét kérve igyekeztem, amennyire csak ember erre képes, derék asszonynak lenni. Pál apostol írja a Timóteushoz írt 1. levele 5,8-ban: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél”. Asszonytársaim, ez nagyon meg-szívlelendő!

Majd 2012 tavaszán elkövetkezett életem legnehezebb napja. Emberileg végleg egyedül maradtam. Testvérem, gyermekem nincs, nem is volt soha. Édesapám már 25 éve elment. Akkor itt volt nálunk öt lelki testvérem a nő-egyletből, apámmal együtt elénekeltük a 90. zsoltárt, és elaludt. (14 évig volt magatehetetlen).De visszatérve arra a bizonyos márciusi reggelre, elolvas-tam a napi igét, melyben ezt mondja Isten: „Mindenkor örüljetek”. (1Th ess. 5,16) és Ézs. 35,10: „Hisz az Úr meg-váltottai megtérnek és ujjongás között Sionba jönnek, és örök öröm fejükön, vigasságot és örömöt találnak, és el-tűnik a fájdalom és sóhaj”. Kell ennél több?!Csodálatos dolog, hogy engem, kis porszemet örökkévaló szeretettel szeret az Isten, és a Biblia által egész életemen át beszél hozzám. Csak az a fontos, hogy meghalljam és megértsem. De még ebben is segít.„Áldjad én lelkem, az Urat...” (Zsolt. 103,1)

Oláhné D. Ilona, gondnok asszony

Én azért olvasom a Bibliát, mert erőt ad, útmutatást a napi élet és a problémák megoldásában, megnyugvást nyújt a rohanó világunkban (lásd a 25. Zsoltár 4. rész 7. versét). Én kései szekeresgazda-ivadék vagyok, aki még folytatja az ősök foglalkozását és mint ilyen, naponta ta-lálkozom a fölöttünk való Úristennel (lásd az 5. Mózes 28-ik részében a 3-ik verset). A gazdálkodásom alatt irá-nyított az Úristen a 12. vers szerint: „megnyitja néked az Úr az Ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek min-den munkáját.” Továbbá minden parasztemberre igaz 1. Mózes 8. rész 22. vers: „Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.”A Bibliában az élet igazságai vannak, és főleg az Ótes-tamentum tele van jelekkel, hiszen Jákob is jeleket kért az Úrtól. A mai ember is jeleket kér, hogy könnyebben tudjon hinni. Sajnos elmegyünk sokszor a jelek mellett, nem veszünk tudomást róluk, pedig a jelek ott vannak (lásd a kiátkozás Igéit Évára és Ádámra 1. Mózes 3-ból 16–19. versek). Tökéletesen igaz ez a Föld minden népére: lásd az asszonyok szülését vagy a férfi ak munkájában a tökéletlen gyomirtást. Végezetül az ifj úság, de mindenki felé is kötelező olvasmányként ajánlom a Példabeszédek és a Prédikátor könyvét, a férfi aknak a Derék asszony dicsé-retét és a Szeretet himnuszát.Befejezésül egy nagyon kedves Igémmel szeretném zárni a bizonyságtételemet (Jób könyve 22. rész 27–28. vers): „Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefi zeted fogadásidat. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerült az né-ked, és a te útaidon világosság fénylik.”Atyafi ságos szeretettel:

Farkas Gáspár, gondnok

Édesapám, Fekete Vince napi bibliaolvasása, imaéletének példája, valamint közös imádkozásaink hatására 33 éves zenepedagógusként 1988-ban elkezdtem olvasni a Bibliát, az Ószövetséget. A Krónikák 1. könyvének 1. fejezetében a nemzetségtáblázatnál abbahagytam az olvasást, és le-tettem a Bibliát. „Nehéz” volt olvasni az érthetetlen zsidó neveket, és akkoriban az Ótestamentum még érthetetlen volt számomra. Majd Édesapa tanácsára újból elkezdtem olvasni. Az Újszövetséget 10 hónap alatt, 1990 karácsony-tól október közepéig olvastam el. Másodszor már köny-

járhaszülenek rrombolyannagySzentlójábgyermmit jreforszeteMintgyönis. A néhágűek TízévegyümellesaimMagyAz egszom

g

neki,ző PáfelettMikosek o

Miér

t olva

som

a Bib

liát?

Miér

t olva

som

a Bib

liát?

Kis Tükör │ 5

nyebben ment az Újtestamentum olvasása, 6 hónap alatt elolvastam.A Biblia olvasásának köszönhetően döntöttünk úgy 1992 tavaszán, hogy családommal „leköltözünk” Pöstyénből Komáromba az egyértelmű életért: hitben, szóban, élet-vitelben, kiállásban és helytállásban. Azért hogy vasárnap elmehessünk templomba, azt mondhassam, hogy: „Jó na-pot kívánok”, gyermekeink magyar iskolában tanulhas-sanak, a Marianumban nevelkedhessenek és tagjai lehes-sünk a református gyülekezetnek. Mert mindezt a Biblia szavai (Józsué 24,15) sugallták: „válasszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok, én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”Mostanában a bibliaolvasó vezérfonala szerint olvasom a Bibliát azért, hogy a felvidéki református testvérekkel együtt olvashassam a napi igét. A Generális Konvent el-nökségének igyekezete az, hogy a Kárpát-medencében egyforma legyen a bibliaolvasó-vezérfonal. Így még ér-dekesebb lehet az olvasás, ha tudjuk, hogy Komáromtól Sepsiszentgyörgyig és Ungvártól Muraközig azonos napi igét olvashatunk.És nekem miért jó olvasni a Bibliát? Mert szeretem a Te-remtő Istent, napi küldetésem van a családomban, a mű-vészeti iskolában, református egyházamban, a felvidéki reformátusságban és a magyar nemzeti közösségben, mert engem is szeret Jézus Krisztus, kinek földi munkatársa lehetek. Ahhoz, hogy tudjam, merre kell mennem a napi szolgálataimban, útmutatóként szolgál a Biblia olvasása. Ezért jó olvasni a Bibliát.Áldás, békesség köszöntéssel:

Fekete Vince, főgondnok

1946. május 20-án a konfi rmáció alkalmával egy Bibliát kaptam a következő újszövetségi igével: „Légy hív mind-halálig, és néked adom az élet koronáját.” (Jel. 2,10). Ez az ige volt, amely elindított az életem folyamán. Ahhoz, hogy valaki koronát nyerjen, szabályszerűen kell küzdenie. (2Tim. 2,5) Az élet koronájáért pedig naponként szük-séges a Szentírás olvasása. Amiképpen a test táplálására naponként szükségünk van, úgy a lélek táplálására is. Én ezért minden reggel a Szikszai-féle imádságos könyvből imádkozom és olvasom a Szentírást, melyekből megka-pom a napi igét. Ez választ ad kérdéseimre és útmutatást a napi élet problémáinak megoldásában. Ezért hálát adok az Úrnak, és kérem segítségét a további munkámra. Főbb gondolatok az Ige olvasásával kapcsolatban:- Rámutat hitetlenségemre.- Lelkileg biztat és vezet igéje által.- Megnyugvást ad a rohanó világunkban.- Rámutat a helyes úton való járásra.- Válaszol kérdéseimre.- Útmutatást ad a lelki élet problémáinak megoldásához.- Felhívja fi gyelmemet a mások iránti szeretetre.- Biztat az Ige hallására: istentiszteletek, bibliaórák láto-gatására.Azok az igék, melyek által az elmúlt évtizedekben na-gyobb események alkalmával biztatást kaptam, a követ-kezők:- A komáromi tanoncéveim alatt kezdetét vette a hitbeli életem is: elkezdődött a munkahelyi bibliaolvasás, az if-júsági bibliaórák látogatása. Ekkor ezt az igét olvastam: „Valaki az eke szarvára teszi kezét és hátratekint, nem al-kalmas az Isten országára.” (Lukács 9,62.)

- Házasságkötésem alkalmával az új élet reményében Is-ten ezt az igét helyezte a szívemre: „Nem jó az embernek egyedül lenni: szerzek néki segítő-társat, hozzá illőt.” (1Mózes 2,18) - 1965-ben a nagy dunai árvíz alkalmával, amikor az ott-honunk a víz martalékává vált, így szólt hozzám az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolatom” - Az Úr segítségével új otthon építését kezdtem el Komá-romban, mellyel kezdetét vette egy lelki-testi élet a követ-kező igével: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad.” (Zsolt. 55,23)- Presbiteri szolgálatom után a komáromi gyülekezet gondnokká választott 2002. március 24-én, melyet az Úr kegyelméből a mai napig végzek. Ez templomi, temetési szolgálatból áll, valamint a bibliai órák látogatásából. „És hálát adok annak, a ki engem megerősített a Krisztus Jé-zusban, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt rendel-vén a szolgálatra.” (1Tim. 1,12)- Az Úristen kegyelméből december 3-án megértem a 83. életévemet, s ha visszatekintek az elmúlt éveimre, csak hálával és köszönettel a szívemben mondhatom el, hogy mindenkor megsegített az Úr.„Mert a mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorú-ság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repül-nénk.” (Zsolt. 90,13)Ezért legyen dicsőség és hála, mert egyedül az Istené a dicsőség. „Soli Deo Glória.”

Cséplő Bálint, gondnok

Miért olvasom a B

ibliát?M

iért olvasom a Bibliát?KöszöntőKöszöntő

Gyülekezetünk szeretett főgondnoka,Fekete VinceFekete Vinceszeptember hónapban

ünnepelte 60. születésnapját.

E szép ünnep alkalmábólszeretettel köszöntjük,és Isten oltalmát kérjük életérea következő Igével:

„Áldjon meg tégedet a z Úr,és őr iz zen meg tégedet . Vi lágos ít sa meg a z Úr a z Ő orcáját terajtad, és könyö-rüljön terajtad . Fordítsa a z Úr a z Ő orcáját tereád, és adjon békességet néked .”

(4Móz. 6,24–26)

6 │ Kis Tükör

Igeh

irdet

ésen

hallo

ttuk

Krisztusban Szeretett Testvérek!A mai napon olyan kérdést hallottunk az Igéből, amit maga az Isten intéz hozzánk. Milyen furcsa ez, nem? Hi-szen mennyire megszoktuk, hogy mi kérdezünk Istentől, és nem Isten kérdez tőlünk. S talán végig sem gondol-juk, hogy sokszor mennyi gőg, mennyi megvetés, mennyi elbizakodottság van a kérdéseinkben, melyet Isten felé intézünk. Miért engedi meg, hogy megtörténjenek dol-gok? Meddig tart még az, amit nem szeretünk? Miért van szenvedés ezen a világon? Miért kell nekünk többet szen-vednünk, mint azoknak, akik nem ilyen derék emberek, mint mi? Sorjáznak a kérdéseink. Most azonban Isten kérdez, és majd látni fogjuk, hogy az életünk függ attól, meghalljuk-e az Ő kérdéseit, és mit válaszolunk azokra. S ebben a kérdésben mindig benne van Isten érthetetlen, felfoghatatlan szeretete, hívása. Hol vagy? Isten keres té-ged. Mert nagyon szeret. Isten aggódik érted. Hol vagy? Szinte nagymamám hangját hallom, amikor szürkület-kor jött utánam a kert végébe, és aggódó hangon kiáltott mindig: – Lacika, hol vagy? Testvérek, vasárnapról vasárnapra szól a harang. Hív az Isten. Keres az Isten. Ádám, hol vagy? Miért? Miért szó-lította? Azért testvérek, mert Ádámot eszméltetnie kell. Nem csak arról, hogy rosszat tett. Hanem arról, hogy nem jó helyen van. Ádámot Isten embernek teremtette, és nem bogárnak, csúszómászónak, hogy egy bokor alatt bujkáljon. Ezért kérdezi Isten Ádámot és a mindenkori Ádámokat: – Hol vagy? Hol járkálnak most is a gondo-lataid, miközben fél füllel hallgatod az igehirdetést? Hol szoktál kóborolni az interneten? Miket nézel ott meg? Mi-ket szeretnél még megnézni, ha nem szégyellnéd vagy ha mindig csak egyedül lennél? Hol vagytok mint házaspár? Elindultatok szerelemmel, egymást segítve, a szerényebb anyagiakkal is megelégedve, most több van, mint az in-duláskor volt, s talán a párodnak a jelenléte is idegesít már. Hogy jutottatok ide? Mi lehet ennek az oka? – Hol vagy vasárnaponként? Pizsamában egész nap? Vagy még keményebben dolgozol, mint máskor, mert akkor aztán

magadnak csinálod? És az Isten pa-rancsa? Az Isten ajándékai, amiket kínálna az Ő igéjében, az imád-ság csendjében, a hívők közössé-

gében? Nem kell? Vagy meg is szoktad már, hogy anélkül

is megvagyunk valahogy? Valahogy megvagyunk, de kérdés: élet-e? – Hol

vagy? A szeretőd ágyában, míg a párod kínlódik a gyerekekkel meg a prob-lémákkal? Szorongatod

azt, aki majd valaki másnak a hitvese lesz

később? Hol vagy? Vagy nem csinálsz sem-mi ilyet, csak titokban irigyled azokat, akik „bátrak” erre és meg is

teszik? Hol vagy, Ádám? Mit keresel ott a bokorban? Jó neked ott? Jó

dolog félni? Jó dolog, hogy annyi mindent takargatni kell? Titkolni, magyarázni, elhallgatni? Közben ismered a belső magányt, néha már saját magadat is megveted. Hol vagy? Bebetonoztad magad a kételyeidbe és büszke vagy rájuk, csak éppen nem visznek sehova. Vagy megmere-vedtél egy sértettségben, és abból nem lehet kimozdítani? Vagy ott pöff eszkedsz a magad önelégültségében, kriti-zálva mindenkit? Vagy éppen a magad kétségbeesésében? Vagy valami langyos vallásosságban pancsikálsz, és ítél-kezel mindenki felett, az egész hitetlen világ felett, csak éppen Jézushoz nem vezetsz senkit, mert nem is tudod, hol van Jézus, mert nem vele élsz, hanem csak hallottál róla. Amikor meghallotta az ember az Úristen hangját, el-rejtőzött a kert fái között és ezt mondta: „Hallottam han-godat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” Tudjátok-e, ha Isten világos kérdésére Ádám egyszavas, világos választ mond, segíteni lehetett volna a bajon? Mi volt Isten kérdése? Ettél arról a fáról, amelyről tiltottalak? Mit kellett volna mondani? Ettem. Ennyit. Nem büszkén, hanem szégyenkezve. Szégyellem, hogy ettem, és tudom, hogy ezzel ellened lázadtam fel. Van-e valami megoldás, Uram? Nem ez hangzott el. Me-sélnek, magyaráznak jobbra-balra. Egymásra hárítják a felelősséget. Ádám még Istent is hibáztatja. Éva a kígyót okolja. Összehordanak hetet-havat. Kígyót-békát dobál-nak egymásra, csak a bűnvallás világos szava nem jön ki a szájukon. Nem felesleges ám, amikor Isten azt kérdezi Ádámtól, és azt kérdezi most tőlünk: Hol vagy? Ott van emögött az Ő keresése. És tudjátok mit, testvérek? Így lehet hazatalálni. Amikor az ember elmegy a hang irá-nyába. Elindul és kimondja azt, amit abban a helyzetben, amibe sodorta magát, egyedül helyes kimondani: vétkez-tem. Mert Isten ma is hívogat abból az állapotból, ami-be nélküle kerültünk. Azt mondja: gyere ki! Haza lehet jönni. Gyere ki a büszkeségedből, a félelmeidből, a bírás-kodásodból. Gyere ki a bűnből, az Isten nélküli állapot-ból. Akkor is, ha nem tudnál felsorolni és az ellenséged se tudna rád sütni valami szörnyű vétket. Akkor is a bűn-ben vagy, mert az Isten országán kívül születtünk mind-nyájan. A kaput becsaptuk magunk mögött, és tetszik, nem tetszik, itt jövünk a világra. Innen lehet hazatérni. Miért? Mert valaki kinyitotta a kaput. Igen, testvér. És nem fogok újat mondani: az a Jézus Krisztus, akiben ez a megbántott, megsértett Isten utánunk jött. Szeretetével most is hívogat vissza, és azt akarja, hogy újra szabadok legyünk. Kinyitotta a kaput, és azért jött utánunk, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ez a „megtart-sa” szó a Biblia eredeti görög szövegében ezt is jelenti: megszabadítani, üdvözíteni. Ezért jött az Emberfi a, hogy ne maradjunk itt a kapun kívül, ne pusztuljunk el. De ki kell mondanunk: ettem. De akárhol vagyunk, onnan hív magához. Ott lesz belőlünk újra igazán ember: a vele való szoros közösségben. Nemcsak boldog ember, hanem mások számára is áldott ember. Ha valahova menekülni kezdünk, akkor ne feledjük el, soha ne Isten elől, mindig Istenhez meneküljünk. Ne Őelőle, hanem Őhozzá! Aki ezt kipróbálja akár már ma este, igazán boldog, igazán áldott lesz. Ezt kívánom én mindenkinek! Ámen.

ThDr. Gál László simonyi lelkipásztor(részletek a komáromi református templomban

2015. november 22-én elhangzott igehirdetésből)

Kis Tükör │ 7

Hogyan olvassuk a Bibliát?„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a meg jobbításra, az igazságban való neve-lésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timóteus 3,16–17)

A Biblia a „Könyvek Könyve”, a legismertebb, legolva-sottabb, legtöbb nyelvre lefordított könyv a világon. A mindenható Isten kinyilatkoztatását, üzenetét tartal-mazza. Mondanivalója örök érvényű, aktuális ma is. Hálásak lehetünk az Úristennek, hogy lehetőségünk van naponta, szabadon, az anyanyelvünkön olvasni, tanul-mányozni a Szentírást! Mindent megtalálunk benne, amit tudnunk kell, ami szükséges az üdvösségünk szem-pontjából.Azt gondolom, az nem kérdés, hogy olvassunk-e Bibliát, de az, hogy hogyan olvassuk, talán már nem mindenki számára annyira egyértelmű.

Az Igét naponta olvassuk! Az Istennel töltött idő hasz-nos és áldásos a számunkra!Ugye a mindennapok során bármennyi teendőnk, gon-dunk, problémánk is van, nem feledkezünk meg a tes-tünk táplálásáról. Nem mondjuk, hogy ma nem eszem vagy nem iszom, mert túl elfoglalt vagy túl fáradt va-gyok, nincs kedvem hozzá vagy éppen nincs időm. Hogy egészségesek legyünk, maradjunk, nagyon fontos a rendszeres, tudatos táplálkozás, mert csak így juthat hozzá a szervezetünk a szükséges tápanyagokhoz, vita-minokhoz. Ezekből nyerhetünk elegendő erőt, energiát a létezésünkhöz, munkálkodásunkhoz. Nem mindegy, hogy mivel tápláljuk a testünket! Táplál-kozásunk bizony kihat az egészségünkre, közérzetünkre.Ha nem eszünk vagy ha nem tudunk enni, annak va-lami oka van! Talán az, hogy betegek vagyunk, vagy olyan dolgokat fogyasztottunk, amelyekkel elrontottuk a gyomrunkat, vagy amik elvették az étvágyunkat.Mindez igaz a lelkünkkel kapcsolatban is! A rendszeres, tudatos lelki táplálkozás elengedhetetlen, mert csak így őrizhetjük meg a lelki egészségünket. Ha nem tápláljuk a lelkünket egészséges lelki táplálék-kal, előbb-utóbb legyengülünk, megbetegszünk. Vigyáz-zunk, mert sok egészségtelen táplálékot, sok hiábavaló-ságot, sok szennyet kínál ez a világ, persze szívet-lelket gyönyörködtető csomagolásban! Ezek elaltatják, tönkre-teszik, megkötözik, megbetegítik a lelkünket.

A bibliaolvasásban jó a rendszeresség!Ne a megfelelő időre várjunk, mert az nem fog eljönni! Mindig lesz valami, ami fontosabb, sürgősebb a lelki fel-töltekezésnél.Határozzuk meg a bibliaolvasásunk idejét, és ezt tartsuk is be! Mindannyian mások vagyunk. Van, akinek nem jelent gondot a koránkelés, mások este bírják tovább. Mindenki igazítsa a bibliaolvasását a saját életritmusá-hoz, napirendjéhez. Aki a Bibliát Isten szavának tekinti, élete egyedüli zsi-nórmértékének, akinek fontos, hogy az Istennel való kapcsolata ne csak egyoldalú legyen, ne csak mindig ő szóljon az Úrhoz, de kíváncsi az Isten szavára, útmuta-tására is, az meg fogja találni azt az időpontot, amikor elcsendesedhet az Úr előtt.

Bibliaolvasás előtt javaslom, hogy keressünk egy csendes zugot, ahol nem zavarnak minket, ahol el tudunk csen-desedni, ahol maximálisan Istenre tudunk figyelni. A lelki elcsendesedés legalább ilyen fontos! Sok háztartásban ott porosodik a Biblia a polcon, de nem veszik elő, nem olvassák, mert nem értik meg a benne le-írtakat. A betűket a Szentlélek eleveníti meg számunkra, Ő teszi érthetővé, élővé, személyessé az üzenetet. Kérjük minden bibliaolvasás előtt, hogy segítsen minket abban az Úristen, hogy tudjunk teljes mértékben odafi-gyelni az Ő szavára, tudjunk minden zavaró körülményt kizárni, segítsen megérteni és befogadni az Igét, tegyen késszé a változásra, változtatásra.

Mivel kezdjük?Haladhatunk sorban a bibliai könyvekkel vagy választ-hatunk tematika szerint. Kezdhetjük az Újszövetséggel is, amiből megismerhetjük többek között Jézus Krisztus életét, tanítását, csodáit, váltsághalálát és feltámadását. Jónak és hasznosnak tartom azt is, ha valaki a bibliaol-vasó kalauz szerint halad. Hogy mivel kezdjük, az le-gyen mindannyiunknak a saját döntése!Ha valamit nem értünk, és lehetőségünk van rá, hasz-náljunk bibliamagyarázatokat, kommentárokat. Olvas-sunk utána a dolgoknak, hozzuk fel, beszéljük meg a kevésbé érthető részeket, igeverseket bibliaórán, és ter-mészetesen bátran fordulhatunk lelkipásztorunkhoz is segítségért. Óvatosan bánjunk az interneten fellelhető magyarázatokkal, mert sokuk nem tekinthető megbíz-ható forrásnak!Ha egy Ige megszólít, húzzuk alá vagy jegyzeteljük ki, jó, ha meg is tanuljuk, hogy később is emlékezzünk rá. Adódhatnak ugyanis olyan élethelyzetek, amikor akár nekünk, akár a környezetünknek szükségünk lenne egy vigasztaló, bátorító szóra, jó tanácsra, de nincs kéznél a Bibliánk. Ilyenkor jó, ha fejből tudjuk idézni a megfelelő Igét! Ahogyan a Példabeszédek írója mondja:

„Mint az aranyalma ezüs ányé-„Mint az aranyalma ezüs ányé-ron, olyan a helyén mondo ige.”ron, olyan a helyén mondo ige.”Isten a mi teremtőnk, tőle kaptuk az életet, mindennél jobban szeret bennünket, Ő viseli gondunkat nap mint nap. A legjobbat akarja nekünk! Elkészítette és kínálja számunkra a szabadulás lehetőségét, az üdvösség útját. Sok mindent kínál ez a világ is. A Kísértő állandóan azon mesterkedik, hogy elvonjon bennünket Isten kö-zeléből, hogy ne találjuk meg a keskeny utat, vagy ha már megtaláltuk, akkor letérítsen minket arról. Könnyű eltévedni, zsákutcába jutni! Bízzunk az Úrban, hagyjuk, hogy az Úr Isten vezessen minket az Ő Igéje által, mu-tassa az utat, legyen az Ige mécsessé a mi lábunk előtt! Tekintsünk rá úgy, mint egy iránytűre, mely megmutat-ja a helyes irányt, hogy elérkezhessünk a célba!Fontos, hogy amit megértettünk, felismertünk, azt épít-sük is be a mindennapjainkba, mert e nélkül értelmetlen a bibliaolvasásunk: hagyjuk, hogy az Ige által formáljon bennünket az Isten! Kérjük, hogy tegyen késszé és ké-pessé, hogy a szerint éljünk!

Sasák Ilonakamocsai lelkipásztor

8 │ Kis Tükör

„Elkövetkezendő időszak”„Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjá-tok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Mt 24,33)

Jézus nagyon sokszor tanította a tanítványokat és a kö-rülötte állókat példázatokban. Ezek a példázatok min-dig az elkövetkezendő időszakra utaltak, vagyis Isten országának a közeledését hirdették. Bultmann szerint Jézus olyan próféta volt, aki hasonlóan Keresztelő Já-noshoz, a közeli véget hirdette. Jézus arra adott lehe-tőséget, hogy a szavára meghozott döntés az emberek végső döntése legyen Isten mellett és a világ ellen. En-nek a döntésnek az órája határidőhöz van kötve, mert a világ számára a döntés órája itt van. Isten országa Jézus számára olyan közel van, hogy árnyékát előrevetíti. Is-ten országa megjövendölésének az a sajátossága, hogy az elkövetkező időszak, vagyis a vég, nem a jelentől való távolságban nyer elképzelést, hanem Jézus ezt a jö-vőt nagyon közelinek látja. A jövő nem a jelenen kívül áll, hanem belenyúlik ebbe az időbe. Ez akképpen le-hetséges, mint ahogy Jézus szeretete már nyilvánvalóvá lett ebben a világban. Jézus az eljövendő világról a fügefa példázatában be-szél. (Mt 24,32-kk.) Azt mondja Jézus a körülötte ál-lóknak, hogy amikor látják, rügyeznek az ágak és a fa leveleket kezd hajtani, erről tudják, hogy közel van a nyár. Amikor pedig bekövetkeznek az előre kinyilat-koztatott jelek, azok azt jelentik, hogy közel van a végső idő. Közel van az az idő, amikor az Ember Fia megjelenik, mert közel van Ő, az ajtó előtt. Ez a képes beszéd ébresztő kiáltás, mely az idők jeleire, mégpedig Jézus munkájára tesz figyelmessé. Jézus a példázatos beszéd által abban az értelemben beszél a tanítványok előtt, hogy Isten országának titkait megnyissa előttük. Mindenki, aki egyszer Jézustól hallotta „a hited meg-tartott téged”, megérti, hogy csak ezen a módon jöhet és fog Isten országa eljönni. A tanítványoknak el kell viselniük a búzának és a konkolynak egymás melletti létezését. Jézus az üdvöt hozza, melyet ítélet fog követ-ni. Jézus láthatatlan munkáján keresztül jön el az Isten országa, mely által minden új lesz. A példázatok ma is megváltoztatás nélkül érvényesek. A keresztyénség két-ezer éves története után az új emberből és az új világból nem láthatunk semmi mást, mint a mustármagot. Ha az Isten országa ilyen módon érkezik el, akkor az embe-rek által nem kényszeríthető sem a farizeusok teljesítése által, sem az esszénusok szigorúsága által, sem a zélóták aktivitása által. Isten országát csak megtalálni lehet, mint a kincset a szántóföldben és az értékes gyöngyöt. Aki megtalálta, az mindent elad azért az egyért, önként és örömmel. Isten országa a példázatok által nem úgy fog eljönni, mint azt Keresztelő János várta: láthatóan, hanem elrejtve a magvető emberi munkáján keresztül. Nem bírói szétválasztás által érkezik el, hanem vetés és gyűjtés által. A példázatok azt magyarázzák, amiknek Jézus által meg kell történniük. A hallgatókat meggyő-zi a képek ereje, de ezeket a képeket csak akkor értik meg, ha Jézust követni fogják. Ezek a példázatok min-denkihez szólnak. De csak a Jézus követésére indulók ragadják meg ezt. Ádventben, karácsonyra készülődve ragadjuk meg azt a kegyelmet, szeretetet, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk küldött. Készítsük a mi szí-vünket megbánva a mi bűneinket, hogy ebben a zajos,

gyűlölködő, mindenből kiábrándult világban mondjuk el: Jézus él. Ma is él. Mert az Ő szeretete bennünket is körülvesz. Ez az isteni, krisztusi „agapé” töltse be a szíveinket. Áldott karácsonyt mindenkinek.„Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait” (Mt 13,11).

Tanító Péter csallóközaranyosi lelkipásztor

Neh

ezen

érth

ető

Igék

a B

ibliá

ban

Neh

ezen

érth

ető

Igék

a B

ibliá

ban

Sík Sándor:Regös énekHaj regö rejtem,azt is megengedteaz a nagy Úristen.

Haj regö rejtem.Régi szívem keltem,Régi regém regölöm.Ajkam amik hatják:Búk néma lakatját,Dallal én ma megtöröm.Fájás ma ne fájjon,Szívemre ma szálljonMuzsikáló szent öröm.

Megjöttem, megjöttem,Dalba öltözöttenLám e csuda-estelen.Régi szavam hallom,Régi dalom dallom,Régi magam meglelem.Szent karácsony-estenAz a nagy ÚristenEzt mívelte énvelem.

Hej regö rejtem.Zúgtanak elejbemNagy zimánkós záporok.Haj messze sok országFurcsa szerit-sorját,Kiket vernek viharok,

Sok emberek útjátÉrték, kitanultákÉnekmondó jámborok.

Sokat ott érténekRegösök szegényekHavas hegyek zugain.Balgatagok bújátFogas szelek fújjákKörmös télben odakinn.De mostan szívünknekGyertyagyújtó ünnepFényes szép csillaga int.

Haj regö rejtem.Régi-magam leltemÚj-magamnak fenekén.Régi tüzek titkátÚj dalok felittákLelkem síró rejtekén.Mondok azért mostan:Újnak amit hoztamÖreg mondást nektek én.

Kicsi KrisztuskánakSzép Szűz MáriánakMostan igen örülünk.Minden feleinknek,Mind elleneinknekBő sok áldást regölünk.Míg a világ világ,Gondod legyen miránk,Uram Isten, légy velünk!

Kis Tükör │ 9KiKiss TüTükökör r │ │ │ 99

Könyvfigyelő

Könyvfigyelő

Czeizel Endre – mivel semmi vesztenivalója – halála előtt őszintén és kendőzetlenül feltár mindent, ami az életé-ben meghatározó volt. Egy rendkívüli em-ber nem mindennapi életútja bontakozik ki előttünk a fogantatás-tól a halálig. Ez az élet bővelkedik a sikerek-ben, az elismerésben és megbecsülésben, de azok velejáróiban, a kudarcokban és csaló-dásokban is. E gondol-kodó egyénnek nem csupán változatos ér-zelmi életébe kapunk bepillantást, de számtalan tudományos nézet, személyes elképzelés és politikai eszme is elénk tárul, melyekből egyesek beigazolódni, mások elhamvadni látszanak. Ma-gyar viszonylatokban káprázatos karriert futott be dr. Czeizel Endre orvos-genetikus. Nevét mindannyian is-merjük, de azt, hogy valójában milyen személyiség áll az ismert név mögött, hogyan lett azzá, akivé, mi mindenen ment keresztül, már kevesen tudjuk. Pályája kisfi ú korá-tól felfelé ível, látszólag könnyen veszi az akadályokat, és igen gyakran fogalmaz úgy, hogy „szerencsém volt”, „megint szerencsém volt”. Szerencséje volt hát egy hosz-szú, gyümölcsöző élet megéléséhez, mégpedig a materia-lizmus, a tudományok bűvöletében, s érthetően nem sok ideje maradt arra, hogy a saját lelkével törődjön. Isten azonban mindig is fogta a kezét, mindig mellette volt. Ennek felismerésére csak a későbbiekben döbbent rá.M.Kiss Csaba, Czeizel Endre: Két életem egy halálom című életrajzi írása lehet, hogy lerombolja azok illúzióit, akik csak a televízióból ismerik a doktort, de akik a va-lóságra kíváncsiak, azoknak felemelő olvasmány lehet. A könyvben megjelennek az idős férfi naplószerű történetei, kiselőadásainak töredékei, valamint a könyv szerkesztőjé-nek gondolatai is. „Életrajzot írni csakis teljes őszinteséggel érdemes. Az igazság szabaddá tesz. Ennek meg felelően min-den benne van ebben a könyvben, ami teljessé tette Czeizel professzor életét. … Olyan emberről szerettem volna írni, aki annak ellenére tud népszerű lenni ma is, hogy van mö-götte valódi tartalom.” (M. Kiss Csaba)

Szalay Cecília

Keresztelésben részesültek SZEPTEMBER

Mia – Czifra Tamás református alkalma-zott és Kuchta Mónika református könyvelő gyermekeRéka – Jakab Zsolt református autószerelő és Skabla Zsuzsa református könyvelő gyermekeBenedek – Mórocz Sándor református gépész és Molnár Ildikó református tanárnő gyermekeHanna – Szeder Roland római katolikus gépja-vító és Bagócsi Angelika református magánvál-lalkozó gyermeke

OKTÓBEREszter – Jankó Péter református magánvállalko-zó és Both Zsuzsanna református óvónő gyer-mekeBorbála – Csicsó Attila római katolikus magán-vállalkozó és Szajkó Gyöngyike református ma-gánvállalkozó gyermeke

NOVEMBERTamás – Keszegh Béla református tanár és Simona Moni római katolikus hivatalnoknő gyermekeDávid – Koštialik Marian alkalmazott és Csöbönyei Tímea református adminisztrátor gyermekeCsepke – Lukácsi Csaba református ellenőr és Bognár Zsuzsanna magánvállalkozó gyermeke

Házasságot kötöttek SZEPTEMBER

Fekete Bálint Ádám 25 éves református techni-kus és Inczédy Helga 31 éves református köz-gazdászMórocz Attila 35 éves református autószerelő és Beke Krisztina 35 éves római katolikus ápoló-nő

Eltávoztak a földi életből SZEPTEMBER

Csepi Ágota testvérünk 40 éves korában

NOVEMBERözv. Kazán Ferencné Vörös Erzsébet 84 éves ko-rábanVarga Tamás 59éves korábanözv. Hengerics Péterné Bocska Júlia 78 éves ko-rában

„A Mindenhatóról gondolkodom, és a Mindenhatóval beszélgetek, aki e bo-nyolult világ felett létezik, és a sorsun-kat uralja, irányítja. És most minden este megköszönöm neki a napot, hogy még megvolt. Hogy még ezt is megél-hettem. És hát kérem, hogyha lehet, ak-kor engedjen még egy kicsit élni.”

Czeizel Endre

10 │ Kis Tükör

Rotterdami ErasmusRotterdami ErasmusA középkori katolikus egyház egyik legnagyobb hibája az volt, hogy megtiltotta a Biblia olvasását a világiaknak. A Bibliával kapcsolatos magyarázatok megfogalmazása, a Szentírás értelmezése kizárólag a klérus privilégiuma volt. A Biblia vizsgálatára tett kísérletek a valdensek1 óta eretnek-ségnek számítottak. A 15. században a Mediterráneumban megváltozott a politi-kai helyzet, és számos, a Nyugat számára nem ismert ókori könyv került humanista tudósok kezébe. Így került a huma-nizmus először összeütközésbe az egyházzal. Az emberek most már eredetiben tanulmányozhatták a görög és héber szövegeket, és egybevethették a Nyugaton használt latin verzióikkal. Így derült ki a latin Vulgata számos fordítási hibája. Nyilvánosságra lehetett hozni a teljes és hiteles szöve-geket, újra meg lehetett őket vizsgálni. Ebből adódóan pedig száműzni lehetett az egyház életéből minden hiedelmet és gyakorlatot, mely bibliailag nem megalapozott. A napvilág-ra került szövegek terjedésében hatalmas szerepet játszott a könyvnyomtatás elterjedése. Az egyházi cenzúra pedig nem tudott hatékonyan működni, annyira felgyorsult a terjesz-tés és annak mennyisége, hogy a cenzorok képtelenek voltak megbirkózni vele. Egy ilyen történelemi helyzetben született meg Erasmus 1466-ban, egy pap törvénytelen gyermekeként. Általában ilyen hendikeppel születve az egyetlen esély az volt, ha a gyerek is majd egyházi pályára lép. Erasmusra is ez a sors várt, apja révén kolostori iskolákban tanult, majd szerzetesi fogadalmat az Ágoston-rendnél tett. Szerencséjére Cambrai püspökének titkára lett, és feloldozást kapott a szerzetesi fogadalma alól, melyet a pápa később véglegesített. Több egyetemen is megfordult, többek között a párizsi Sorbonne-on, Cambridge-ben és Leuvenben is tanult, bizonyíthatóan járt Észak-Itáliában is. Európai vándorlásai során főleg iro-dalommal és teológiával foglalkozott, s lett korának egyik legnagyobb tudósa. Erasmus elsősorban alkotni és megis-merni akart, de úgy vélte, kötelezettségek mellett erre nem lenne lehetősége, ezért időről időre elutasította a különböző jól jövedelmező állásokat, és továbbállt. Angliában életre szóló barátságot kötött John Colettel, akinek Oxfordban meghallgatta Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének magya-rázatát, mely új értelemben világította meg a páli szöveget. Maga is elhatározta, megtanul görögül, hogy eredetiben újra elolvashassa a Szentírást. A létfenntartáshoz és a tanulmá-nyaihoz szükséges pénzt pedig könyvek írásából kívánta elő-teremteni. Erasmus művei elsősorban az irodalomtudománnyal és a ka-tolikus vallással foglalkoztak, melynek reformját egész éle-

tében támogatta. Rengeteg művet írt, melyekben a keresz-tény életről, az oktatásról, az egyház és az állam helyzetéről elmélkedett. Szabad gondolkodóként elvetette az egyház középkori mentalitását, és keményen bírálta a klérus merev hozzáállását a reneszánsz életérzéshez. Nagyon sok művében maró gúnnyal bírálta a korabeli egyház hibáit. Egyik legki-emelkedőbb műve a görög-latin nyelvű Újszövetség kiadása, melyet először ő tett hozzáférhetővé a nyugati katolikus ke-resztények számára.Erasmus nagyon sok mindenben egyetértett a lutheri refor-mációval. Úgy gondolta, hogy a keresztény élet alapja a hite-les, szöveghű Biblia. Elvetette a mechanikus kereszténységet: a búcsút, a zarándoklatot, a különleges kiváltságokat, a hol-tak lelki üdvéért mondott miséket és a pénzen megvásárolt üdvösséget. Egyetértett a jámborság, az áhítat és különösen az ima fontosságával. A tudós magát hithű katolikusnak tartotta, akinek célja egy individuálisabb és szabadelvűbb keresztény közösség létre-hozása volt. Luther hosszú időn keresztül arra buzdította a németalföldi tudóst, hogy csatlakozzon hozzá, ő azonban nem szándékozott eltávolodni a katolicizmustól.Élete utolsó szakaszát a svájci reformáció egyik szellemi köz-pontjában, Baselben töltötte, de élete végéig megmaradt ere-deti hitén, az viszont igaz, hogy a városban egy református felekezet számára „átkeresztelt” székesegyházban helyezték őt végső nyugalomra.

Édes Enikő,az alistáli ref. iskola történelem szakos igazgatnője

Lábjegyzet:1 A 12. században Franciaországban alakult mozgalom, mely a pápai tekintély helyett a Biblia tekintélyét ismerte el; az egye-temes papság elve alapján elutasította az egyházi hierarchiát és a különálló klérust, illetve az apostoli szegénységet hirdette. Ta-gadták a purgatórium létezését, a búcsút és a halottakért mon-dott imát. Nemzeti nyelvű Bibliát használtak.

Erasmus, Colet és az ereklyékValamikor 1511 és 1513 között a kor két legnagyobb tu-dósa – Rotterdami Erasmus és John Colet – látogatást tett Becket Szent Tamás sírjánál Canterburyben. Mindkét tudós jámbor férfi ú, s látogatásuk fő oka a tisztelet volt. A sír-hely hivalkodóan gazdag díszítésének látványa szinte letag-lózta Erasmust, ahogy erről egy későbbi művében beszámol. Aránytalannak és nem odaillőnek tartotta a pompát, „amely mellett még Midas és Krőzus is koldusnak látszana.” A sír-helyről VIII. Henrik emberei harminc évvel később 4994 uncia aranyat, 4425 uncia aranyozott ezüstöt, 5286 uncia színezüstöt és huszonhat szekérrakomány egyéb drágaságot távolítottak el. Colet felbőszítette az őket kísérő templom-szolgát, amikor megjegyezte, hogy a szent bizonnyal jobban örülne, ha mindeme kincset szétosztanák a szegények között. Vétkét még azzal is súlyosbította, hogy nem volt hajlandó megcsókolni egy ereklyét, Szent György karját, s egy állító-lag Szent Tamás vérébe mártott szövetdarab láttán is csak megvetően füttyentett egyet. A várostól kétmérföldnyire, a harbledown-i szegényháznál újabb tápot kapott haragja, amikor egy hatósági engedéllyel rendelkező koldus szentelt vízzel hintette meg őket, és Szent Tamás cipőjét csókra kí-nálta fel.– Ezek a hülyék tényleg azt hiszik, hogy meg fog juk csókolni minden jó ember cipőjét, aki valaha élt? – kérdezte dühösen. A két férfi ezután visszalovagolt Londonba.

A reformációó kkappppuuujáááábaaannnEc

clesia

semp

er re

fformmm

anndaaa

eest!

AAAz eeee

gyyhá

zzznaaak

úúújrra

mmmegg

keeeelll úú

juulniaaa

....

Kis Tükör │ 11

Apát-kúti völgy ésSpartacus-ösvény

körtúra

Visegrád középpontjába érve a Bertényi Miklós Füvészkert és az Ördögmalom erdei étterem irányába fordulunk el. Autónkkal az étterem bejárata előtt tu-dunk leparkolni.Déli irányban indulunk el P sávjelzésű aszfaltúton. Elhaladunk a Telgárthy-rét, a pisztrángtenyésztő tavacskák és az Apát-kúti vadászház mellett. Elhagyjuk balról az út menti Ördögbánya sziklás katlanját, majd egy sorompónál a P sáv-jelzések levezetnek a betonútról a patak partjára, ahol a népszerű, bővizű Kaán-forrásnál frissülhetünk fel.A hangulatos Apát-kúti völgyben tú-rázunk tovább, a patak menti széles, kényelmes úton hatolunk be az egy-re mélyebbé, sötétebbé, vadabbá váló völgybe. Tíz perc séta után balról érint-jük a moha lepte sziklák közti, gyér vizű Alpár-forrást, majd hatalmas sziklák közt megyünk a szurdokká szűkülő patakvölgyben. Hamarosan elérjük az első sziklás gázlót, melyet még tíz követ.

Közben lassan szélesedik a völgy, és a ti-zenkettedik átkelésnél már egy fahidat és erdei pihenőt is találunk. Innen már pár perc alatt beérünk a szlovák telepe-sek által alapított Pilisszentlászlóra. A falu közepén a kis kápolnánál a P sáv-jelzést a Z sávra cseréljük. A felvidéki szemmel talán az arcunkra mosolyt is csaló Jánosík kocsma utcáján érünk ki a takaros focipálya mellett a házak közül. A feszület után mezei úton legelőket és mezőket keresztezve egy ház mel-lett érünk be ismét az erdőbe. Rövid, de markáns lejtő után találjuk a kicsit túlzó fi gyelmeztetéseket is tartalmazó

táblánál az idén ok-tóbertől már turis-tajelzéssel jelölt (Z sáv) kultikus hírű Spartacus-ösvény le-ágazását.Az ösvény végig ké-nyelmesen szintben halad, és a középső kb. 1km-es és egy-ben leglátványosabb szakaszt leszámítva jó időjárás esetén semmilyen nehéz-séggel sem jár a vé-gigjárása, de a biztos lépés, az odafi gyelés azért kell. Tartó-san esős napok után, vagy havas-jeges időben viszont tényleg veszélyes ez az útvonal, mert helyenként az igencsak meredek domboldalban mindössze kb. 30cm széles ösvény marad csak a lá-bunk alatt.A Jenő-kunyhót elérve fi gyeljünk, mert

kb. 50m után ismét keskeny ösvényre fordulunk. Pár méter erejéig ismét el-érünk egy erdőgazdasági utat, majd bal-ra felfelé fordulunk. Innen már az Apát-kúti völgy felett megyünk Visegrád felé. Hamarosan már a túránk kezdetéről is-mert pisztrángos felett gyaloglunk. Rövidesen elágazáshoz érünk, az egyko-ri P háromszög jelzés most Visegrád irá-nyába Z sávként folytatódik. Mi jobbra térünk le a Z+ jelzésen. Pár perc alatt bezárul a kör, mert elérjük az autópar-kolót.

-hgy-

Térkép: Pilis és Visegrádi hegység (Cartographia),Táv: 13,5km, szintemelkedés 300 m. Menetidő: lassan, nézelődve kb. 5–6 óra.Távolság Komáromtól: 80km,1óra 20perc autóval

BarangolóBarangoló

12 │ Kis Tükör

Augusztus 30. Tanévnyitó istentiszteleten köszöntöttük a pedagúgusokat, a kis elsősöket, valamint szüleiket. Bemutatkoztak a tan-év hitoktatói: Balázs Lilla, Kovács Anikó, Mórocz Katalin, Sánta Eszter és Szalay Cecília.Augusztus 31- szeptember 5.Bűnbánati hetünk igehirdetésein a napi ószövetségi igék alapján haladtunk.

Szeptember 6.Az újkenyérért adtunk hálát úrvacsorai közösségünkben.

Szeptember 13.Gyülekezetünk nőegyletének tagjai az egyházmegye nő-szövetségeinek találkozóján vettek részt Kamocsán, ahol munkáinkról, szolgálatunkról hangzottak el beszámolók.

Szeptember 15. Ezen a szép kora őszi napon presbitereink, pótpresbitereink családtagjaikkal együtt túráztak a Börzsöny lankáin. Kö-szönet a szervezőknek, Mikos Sándornak és Gittának.

Szeptember 18.Gyülekezetünk szervezte az idei III. egyházmegyei jóté-konysági bált a Selye János Egyetem éttermében. A jelenlé-vők kellemes estét töltöttek együtt a megterített asztalnál. Köszönet mindenkinek, aki süteménnyel, anyagilag vagy tevőlegesen is segítette az alkalmat! A bevétellel egyházme-gyénk különböző alkalmait támogatjuk.Gyülekezetünk is bekapcsolódott az Egyetemes Egyház Diakóniai Központja által meghírdetett Iskolatáska prog-ramba, melynek keretében használt, de jó állapotban lévő tanszereket gyűjtöttünk.

Szeptember 19. A Komáromi Protestáns Nőegylet, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesülete és a Csemadok Komáromi Városi Szervezete Orgoványi Anikó Himnusz című festményki-állításának megnyitóját szervezte meg a Csemadok Galé-riában.

Szeptember 20.Gyülekezetünktől ezen a napon búcsúztak Kalocsai Ale-xandra beosztott és Kalocsai Tamás segédlelkészünk. Isten áldása kísérje továbbra is szolgálatukat, életüket!

Szeptember 22. A Szlovákiai Magyar Református Lelkészegyesület misz-sziói napjának keretében nt. Csoma László deregnyői lelki-pásztor hirdette az igét templomunkban ezen a rendhagyó istentiszteleten. Vendégünk volt a németországi, anhalti lelkészegyesület küldöttsége is, akik szintén köszöntötték gyülekezetünket.

Szeptember 24.A nőegylet szervezésében Verdi Othello című emlékezetes előadását láthattuk a budapesti Operaházban.

Szeptember 27. Gyülekezetünk pdagógusai Martoson az egyházmegyei pedagógus találkozón vettek részt, ahol Miklya Luzsányi Mónika Virtuális rém? című előadása alapján gondolkod-hattak együtt arról a résztvevők, hogy miben mások a di-gitális kor gyermekei.

Az e

lmúlt

hóna

pok e

semé

nyei

Az e

lmúlt

hóna

pok e

semé

nyei

Kis Tükör │ 13

Szeptember 27.Ezen a vasárnap délutánon sor került templomunkban a Selye János Egyetem végzős hallgatóinak kibocsátására.

Szeptember 29. A nőegylet tartotta összejövetelét, melyen Elek László Ün-nepeink címmel tartott előadást.

Október 4.Ezen a vasárnap délelőtti istentiszteleten új segédlelkésze-ink mutatkoztak be: Takács Klaudia, Veszelovszky Angeli-ka és Marci Márió.

Október 6. Nyári gyülekezeti hetünk résztvevői elevenítették fel az emlékeket vetítéses előadás keretében, melyért köszönet Turányi József presbiter testvérünknek.

Október 8–11.Konfi rmandus hétvégét tartottunk Bátorkeszin a 8. évfo-lyamot látogató gyerekeink számára.

Október 11. Az új konfi rmandusainkat mutattuk be a gyülekezetnek ezen a vasárnapon, amikor a szépkorúak alkalmát is meg-tartottuk az Élő Víz nem befektetési alap szervezésében. Köszönet a segítőknek!

Október 17.Közösségi munka alkalmával a temetőben sírokat tettünk rendbe. Köszönet minden segítőnek!

Október 19–24.Bűnbánati hetünkön az Ige alapján a magyar református hithőseink életéből merítettünk buzdítást.

Október 24.Presbiteri továbbképzésen vettünk részt Nagymegyeren, melyen Huszár Pál,a Magyarországi Református Egyház zsinati világi elnöke a gondnoki és presbiteri tisztségről tartott előadást.

Október 25.Az újborért való hálaadás alkalmával az úrasztalát is meg-terítettük.

Október 27.A nőegylet összejövetelén életéről, munkásságáról, művé-szetéről vallott Szilva József, városunk elismert festőművé-sze.

Október 31.Ünnepi istentiszteletünkön a reformációra emlékeztünk, felelevenítve az 1517-es eseményeket, levonva ezzel a ko-runkat, egyházi életünket, kegyességünket érintő tanul-ságait

November 1. Az elmúlt évben kedvesüket elvesztett gyászolóinkat hív-tuk meg istentiszteletünkre, melyen az örök élet és a feltá-madás hitében erősödtünk az Ige által, kérve Isten Lelkét, hogy vigasztalja a szomorúakat.

November 8.Diakóniai vasárnapi istentiszteletünk perselypénzével gyü-lekezetünk rászorulóit szeretnénk támogatni.Egyházmegyei közgyűlésünkön és a presbiteri konferenci-án Perbetén Szűcs Attila dadi presbiter, az Eurotrade Kft. igazgatója Reformátusként az üzleti életben, üzletember-ként a református egyházban címmel tartott gondolatéb-resztő előadást.Ezen a napon volt Szepsiben nt. Molnár Árpád volt püspö-ki titkár, szolgatársunk lelkipásztori beiktatása. Isten áldja és őrizze őt és családját új szolgálati területükön. Az ün-nepségen több gyülekezeti tagunk is részt vett.

November 13. A Limes Galériában Pap Gábor-emlékkiállítás nyílt halálá-nak 120. évfordulója alkalmából. Pap Gábor a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, gyülekezetünk lelki-

Az elmúlt hónapok eseményei

Az elmúlt hónapok eseményeifotó: Gulyás Sándor

14 │ Kis Tükör

pásztora volt, aki Isten iránti hűséggel állt helyt a nehéz egyházpolitikai helyzetben.

November 15.Gyülekezetünkben szolgált a budapesti Nagyvárad téri gyü-lekezet kórusa, igét hirdetett Zila Péter lelkipásztor. Az al-kalom után fi nom ebéddel vendégeltük meg a kórus tagjait. Köszönet minden segítőnek!

November 17.Alistálon tartották az egyházi énekverseny első fordulóját, melyen gyülekezetünkből 18 gyerek vett részt.

November 18.A Marianum Iskolaközpont szalagavatója alkalmából a vég-zős diákok, szüleik és tanáraik gyülekezetünkkel együtt úr-vacsorai közösségben adtak hálát Istennek.

November 21. Ezen a napon egyházmegyei bibliaismereti verseny volt Mar-toson, melyen a gyülekezetünkből 16 gyerek vett részt. Kö-szönet a felkészítőknek és a szállítást vállaló presbiter testvé-reknek! Felkészítőik: Sántha Eszter, Szalay Cecília.III. Kategóriában 3. helyezést értek el: Vanya Zsuzsika, Vö-rös Virág, Vörös Kata, Német Dominik. A csoport felkészítője: Ódor Zsuzsanna. Gratulálunk a helyezetteknek.

November 22. Istentiszteleten szolgált nt. Th Dr. Gál László simonyi lel-kipásztor. A bűneset története alapján Isten embert kereső szeretetéről tett bizonyságot.

November 24.A nőegylet vendégei: nt. Th Dr. Szénási Szilárd esperes úr és felesége, nt. Th Dr. Szénási Lilla martosi lelkipásztorok Val-lás, család, Európa címmel tartottak nagysikerű előadást. Isten áldja és őrizze őket továbbra is szolgálatukban.

November 23–28.Adventre készülve bűnbánati istentiszteleteinken az ószövet-ségi hírhozók történeteibe tekintettünk bele az Ige alapján.

November 27.Ezen a napon Rimaszombatban volt az Egyetemes Egyház által megszervezett énekverseny. Gyülekezetünk hittanosai is kiválóan szerepeltek.1. kategória: Mézes Virág – aranysáv (igényes előadás)2. kategória: Mikla Bence – aranysáv (zsűri dicséretével)3. kategória: Zsidek Alexandra – aranysávAranysávos csoport: Bathó Lilla, Máté Zsóka Elvira, Cintula Zsófi a, Szénássi Kata.Aranysávos csoport a zsűri dicséretével: Bagin Rebeka, Farkas Emma, Zsidek Alexandra, Szénássi Levente.Felkészítőik: Simon Márta, Mórocz Katalin, Vörös Hajnalka. Gratulálunk a gyerekeknek, és köszönet a felkészítőknek!

November 29.Advent első vasárnapját úrvacsorai közösséggel is ünnepeltük.

Ebben az évben ünnepeljük a Vizsolyi Biblia kiadásának 425. évfordulóját. Presbitériumunk határozata alapján így min-den 5. osztályba járó református hittanosnak Bibliát aján-dékoztunk. Szeptember-október hónapokban végigjártuk városunk alapiskoláit, hogy egy-egy rendhagyó hittanórán a bibliaolvasás, a Szentírás történeteinek megismeréséről be-széljünk a gyerekeknek. Köszönet Oláhné D. Ilona gondnok asszonyunknak, Szlanyicska Mirtill és Cseh Lajos gimna-zistáknak, valamint Fazekas Zsuzsának, akik személyes bi-zonyságtétellel buzdították a gyerekeket a Biblia megismeré-sére. Tervezzük, hogy a tanév minden negyedévében egy-egy bibliaolvasós hittanórát tartunk, melyet egy kora nyári szép kirándulás koronáz majd meg Vizsolyba. Imádkozzunk gye-rekeinkért, hogy helye legyen az életükben Isten szavának!

Az e

lmúlt

hóna

pok e

semé

nyei

Az e

lmúlt

hóna

pok e

semé

nyei

Kis Tükör │ 15

Tisztelettel emlékezünkTisztelettel emlékezünk

PhDr. Szénássy Zoltán 2015. október 10-én lett volna 90 éves. Ebből az alka-lomból emlékezünk rá nagy tisztelettel.A mostani emlékezés főhajtás az Ember előtt, az előtt az életút előtt, melyet a tisztesség, a becsület, a hűség, a kitartás, a szeretet kísért mindvégig.Az, hogy mint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke most én emlékezem meg PhDr. Szénássy Zoltán születésének 90. évfordulójáról az egye-sület nevében, éppen neki köszönhető.Az ő jóvoltából lehettem 2000-ben az újraalakult egyesület 17 alapító tagjának egyike, az ő kérésének, unszolásának en-gedve vettem részt aktívan az egyesület elnökségének munkájában, és az ő javas-latára választott meg az egyesület elnök-nek 2005-ben, immár 10 esztendeje. PhDr. Szénássy Zoltán 1925. október 10-én született. Pápán a tanítóképzőben érettségizett, egyetemi tanulmányait 1956-ban fejezte be Pozsonyban, ahol magyar-történelem szakos tanári okle-velet szerzett. A komáromi pedagógiai iskolában tanította a jövendő óvónőket, utána a 11 éves középiskolában magyar, történelem és földrajz tantárgyakat ok-tatott. 42 év aktív tanítás után 1991-ben vonult nyugdíjba. Tanítványait mindig, minden körülmények között nemzetünk iránti hűségre, tiszteletre nevelte. Saját bevallása szerint a pedagógiai munka, maga a tanítás sok gyönyörű élményt adott neki. Megjelent könyveiből, az ő személyes példájából megtanulhatjuk az ősök, apáink és anyáink tiszteletét, nyel-vünk, kultúránk megbecsülését, szere-tetét. Figyelmeztet minket arra, hogy felelősek vagyunk azért az örökségért, amit elődeink ránk hagytak, hiszen eb-ből építhetjük tovább a jövőt.

Helytörténészi munkája is értékes, 1959-től nemcsak szűkebb pátriájában, hanem Magyarországon és Erdélyben megjelenő folyóiratokban is publikált, s 16 megjelent könyve közül 14 Komárom történelmével, a város neves személyisé-geivel és a Jókai Egyesület 100 évével foglalkozik. Díjak, kitüntetések sora és az, hogy Révkomárom, Dél-Komárom és Neszmély község is Pro Urbe Díjjal tüntette ki, igazolja, hogy becsülték az általa elvégzett munkát, sokfelé ágazó tevékenységét.PhDr. Szénássy Zoltán 2009-ben át-vehette a Pro Probitate Díjat is. Akik ismerték őt, bizton állíthatják, hogy ez a díj is a megfelelő emberhez került, hi-szen egész élete és munkássága igazolta mélységes szeretetét és hűségét szülővá-rosa, iskolája, pedagógusi hivatása iránt. A család mellett számára a legfontosab-bat Komárom és a tanítványok jelentet-ték. 2012-ben, halála után egyesületünk javaslatára posztumusz Külhoni Ma-gyarságért Díjban részesült.Szívós igyekezet, állhatatos kitartás kellett ahhoz, hogy az erőszakkal meg-szüntetett Jókai Egyesületet feltámassza, visszahozza a némaságból, s amikor ez sikerült, végtelen öröm töltötte el. Fel-ismerte és felismertette velünk, hogy a Jókai Egyesület úgy hozzátartozik a vá-roshoz, a felvidéki magyar közösséghez, mint fához a gyökere. Az egyesület munkájában, tiszteletbe-li elnökként nagy kitartással, aktívan tevékenykedett egészen haláláig, 2011. november 28-áig. Tuba Jánost könyvében úgy jellemezte, mint Komárom kultúrtörténetének fá-radhatatlan harcosát, minden jó és ne-mes gondolat prófétáját. Elmondhatjuk, hogy a 21. század Komáromának PhDr. Szénássy Zoltán volt ez a fáradhatatlan harcosa, minden jó és nemes gondolat prófétája. A Tuba János sírján olvasható sorokat gyakran idézte. Most gondo-

latban az ő sírjára is felírható lenne az idézet: „Szülővárosáért élve nemzetének dolgozott!”Rendületlen kitartással, türelemmel, élete példájával okított, tanított, nevelt és biztatott, hogy vigyük tovább a fák-lyát, hogy tovább égjen, világítson. Élete egyik mottója volt: „Szeretni ezt a te-nyérnyi földet itt a Duna és Vág között, amit Komáromnak hívnak”.Én magam is nagyon sokat kaptam tőle. Tanítványa középiskolás éveimben ugyan nem voltam, de örömömre ő nyil-vánosan tanítványává fogadott engem. Ezt nagy megtiszteltetésnek vettem. Igy nem a véletlen, hanem az ő személyes döntése volt, s ez nekem a legtöbbet je-lentette. Évtizedekre szóló útravalóval látott el, kijelölte számomra az utat, jelet kaptam Tőle, amit büszkén viselek és fo-gok viselni mindig. Mi, a Jókai Egyesület tagjai és jómagam is, hittel, kitartással folytatjuk a munkát, amit vele közösen kezdtünk el. Járjuk az utat, amit kijelölt nekünk, vigyázva minden lépésünkre, hogy az égi kated-ráról büszkén fi gyelhesse, hogy kitartó-an „új magot hintünk, hogy terebélyes fa nőhessen belőle”, úgy, ahogy tanított, vezetett minket.Utolsó gondolatként még meg kell val-lanunk, hiányzik nekünk nagyon! Hi-ányzik az iskolának, a templomnak, s hiányzik az ő egyesületének, a Jókai Köz-művelődési és Múzeum Egyesületnek és a városnak, Komáromnak! Köszönjük neki mindazt, amit a Jókai Egyesületért, Komáromért mint a város szerelmese, hűséges krónikása tett. A nagy elődök nyomán híven szolgálta szülővárosát, a számára kivételes várost, Komáromot. Elment, s mégis itt van velünk minden gondolatával, tettével, terveivel. Emléke örök.

Dr. Keszegh Margit, a Jókai Közmű-velődési és Múzeum Egyesület elnöke

16 │ Kis Tükör

Arra Arra taníta laktaníta laka m i a ja v ad r a v á l i k ,a m i a ja v ad r a v á l i k ,a z o n a z o n a z a z ú t o nú t o nvezetlek, amelyenvezetlek, amelyenj á r n o dj á r n o d k e l l ” k e l l ”

(Ézs 48,17)(Ézs 48,17)Ez az Ige vezérigeként szerepel az első Károli-fordítású Bibliám első lapján, amelyet konfi rmációm alkalmából kaptam nagymamámtól 2002. május 5-én. Beismerem, mikor ezt az Igét először olvastam tizennégy évesen, még nem értettem, hogy igazából mit is jelent. Évek múlva viszont eljutot-tam egy bizonyos érettségi szintre, és tudatosult bennem, hogy mindig két út van, és Isten akaratából mi magunk döntünk és választunk utat, amelyen járunk. Történik mindez azért, „mert ember tervez, és Isten végez – Isten ter-vez, és ember végez”.Ebben a hitben, tudatban indultam el egy úton, és 2010 tavaszán jelentkez-tem a SJE Református Teológiai Ka-rára, ahová 2010 szeptemberében fel is vettek. Tanulmányaim befejeztével a komáromi református gyülekezetbe kerültem, hogy elkezdjek azon az úton járni, amelyre tanítva voltam, hogy az a javamra váljon. Ahhoz, hogy idáig eljuthattam, szük-ség volt nevelésre és támogatásra, ame-lyet nagymamámtól, édesanyámtól és a lelkészemtől teljes mértékben meg-kaptam, sőt még annál is többet. Az Istenben való hit sohasem volt szá-momra kérdés, és mint ahogyan azt a neveltetésem bizonyította, és a meg-

szerzett tapasztalatok is alátámasztot-ták: mindig és mindent Istentől kell kérni és neki kell köszönni. Lehet máshogyan is, hisz az Ige is azt mond-ja: ,,mindent szabad, de nem minden használ”, ezért a döntés Isten akarata által mindig a mi kezünkben van. Hi-tem és jelenlegi tapasztalataim alapján, úgy gondolom, hogy igenis harcolni kell az igazságért, és nem szabad hagy-ni, hogy rossz emberek vezessenek, és rosszul irányítsanak. Életem meghatározó jelmondata, amely sajnos sokak számára már elcsé-pelt és üres gondolat Soli Deo Gloria. Hiszem és vallom, hogy mivel minden Isten akaratából van, így mindent az Ő dicsőségére is kell tenni, majd pedig az Egyházunk javára, és végül, de nem utolsó sorban, magunk miatt is, hogy világossá váljon mindenki számára: nem a cukormázzal bevont kegyesség az igazi református keresztyénség, ha-nem az, amikor hitünk tetteinkben és életvitelünkben nyilvánul meg, ami nemcsak nyilvánvalóvá is válik mások számára, hanem követendő példává is. Tisztelettel és alázattal:

Marci Márió

Takács Klaudia vagyok. Szülőfalum egy innen nem messze fekvő Vág-parti település, Negyed. Talán kimondha-tom, hogy nemcsak ebben a faluban, de az itteni református gyülekezetben is nőttem fel – rendszeres és aktív lá-togatója voltam a vasárnapi iskolának, hittanóráknak, bibliaversenyeknek és egyéb alkalmaknak. A helyi alapis-kolában kezdtem meg a tanulmánya-imat, majd a Selye János Gimnázium egy nyelvi osztályában érettségiztem

2009-ben. Már a gimnáziumi évek alatt kollégista lévén belekóstolhattam a komáromi életbe. Ekkor még úgy gondoltam, hogy én biztosan jogász leszek, s ezért igyekeztem is mindent megtenni – szorgalmasan tanulmá-nyoztam történelmünket és az ehhez kötődő tantárgyakat. Ám hamar kide-rült, hogy az Úrnak más terve van ve-lem: az érettségi után következő évben bár több mindent kipróbáltam, mégis egyre erősebb volt a vonzalom és elhí-vás a teológia iránt. A Selye János Egye-tem Református Teológiai Karán tett sikeres felvételi vizsgát követően azon-ban beiratkoztam a győri egyetem jogi karára, de rögtön passzív évet is kérvé-nyeztem, hiszen ekkorra már éreztem, hogy az én helyem a teológián és Isten szolgálatának útján van. Egyre inkább erősödött bennem a konfi rmációm után áldásként felém hangzó Ige valósága:

„BoldogokBoldogok, akikéhezik és szomjúhozzákszomjúhozzákaz igazságotaz igazságot,,mert ők megelégíttetnek.megelégíttetnek.”

(Mt 5,6)(Mt 5,6)Teológus éveimet is talán leginkább a kalandos és változatos szavak jelle-mezhetnék, hiszen az első éveket táv-úton végeztem, majd jöttek a külföldi élmények is: egy szemesztert töltöttem cserediákként a budapesti Károli Gás-pár Református Egyetemen, majd egy évet egyházunk által a Gustav Adolf Werk ösztöndíjasaként Lipcsében. Hi-szem azt, hogy a Jóisten mindezt azért engedte meg számomra, hogy ezen tapasztalatok által is csiszoljon, for-máljon, erősítsen, és így is készítsen a hivatásomra. Tehát ilyen út vezetett Isten kegyelméből engem ahhoz, hogy immáron komáromi segédlelkész le-hessek, azzal az Ady által versbe foglalt vággyal a szívemben, hogy: „Imádni az Istent / És egymást szeretni…” (Ady Endre: Karácsonyi rege) Ebben segítsen a mi kegyelmes Mennyei Édesatyánk e számomra már most oly kedves gyü-lekezetben, hogy minden szolgálatom és cselekvésem itt szolgálja az Ő nagy dicsőségét és országa épülését, hogy köztünk is érzékelhetőek legyenek a Szentírás szavai: „Most azért megma-rad a hit, a remény, a szeretet, ez a há-rom; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13)

Takács Klaudia

Bem

utat

kozu

nkB

emut

atko

zunk

Kis Tükör │ 17

Keresztyén Gyülekezet, Kedves Ko-máromiak! Hálatelt szívvel és öröm-mel köszöntelek Titeket.,,Szeresd az Urat, teljes szívedből.”: Az öröm, amiért ezeket a sorokat ír-hatom nektek, nem más, mint hogy Isten iránti hálából lehetőséget, fel-adatot és egyben felelősséget is kap-hattam a komáromi egyházközségben közöttetek. 1989 áprilisában szület-tem Dunaszerdahelyen. Szülőfalum Apácaszakállas, és az apácaszakállasi egyházközségből érkezhettem közé-tek. Ahhoz, hogy most itt lehetek, felsorolhatatlanul sok dolog hozzájá-rult, amiket kivételes embereknek és számomra különleges eseményeknek köszönhetek. Már gyermekkorom-ban sok minden igazán értékessé vált számomra: a szülői és nagyszülői szó, ölelés és nevelés, a dolgos napoknak és az életnek a szeretete, a tapasztal-tabbak tisztelete, a szüleimhez és a nagyszüleimhez való örökös ragasz-kodás. Hálaadás van a szívemben és gondolataimban Isten iránt, hogy életemnek minden fontos értékét, amit szüleimtől kaphattam, Istennek köszönhettem, és ezt sohasem veheti el tőlem senki sem, és nem is felejtem el. Életemben egy időben történt, hogy alapiskolásként hittanórára kezdtem járni, ekkor vett nagymamám kar-jaiba és elvitt magával az istentisz-teletekre, és ugyanebben az évben nyáron vettem részt életem legelső egyházmegyei gyermektáborában.Ezután lassan teltek az évek, és már egyre többen kérdezgették: „Vajon mi leszel, ha nagy leszel”. Bármikor és akárhányszor is kérdezgették, ragyo-gó szemekkel válaszoltam vagy éppen fogalmazásokban írtam meg több-ször is, hogy örülnék és bízom benne, hogy papnéni lehetek majd. Középis-kolás fi atalként Isten kegyelméből ta-nulmányaimat egyházi intézmények-ben folytathattam. Mit is jelentettek

számomra ezek az évek? Ragaszko-dást a hithez, a reformátussághoz, a múlthoz, a gyökerekhez. Pár sorral előbb említettem a ragaszkodást és az ígéretet. Még középiskolás lányként megígértem és megfogadtam nagy-mamám temetése napján a következő Igét szívembe zárva:

,,Ne féljNe félj, mertm e g vált ottm e g vált ott a l ak ,,neveden szólítottalak,neveden szólítottalak,

enyém vagyvagy”(Ézs 43,1)(Ézs 43,1)

hogy a templompadban a mellette lévő helyet megőrzöm, és az nem fog üresen maradni. Közben követték egymást az évek, az Istenünk iránti dicséret, szeretet és remény szívemben még erősebb, az ígéretemhez való ra-gaszkodás is annál nagyobb lett. Kö-zépiskolás éveim után 2010-ben Isten iránti hálaadással kezdhettem el ta-

nulmányaimat a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, ahol az évek alatt tanulhattam, változtat-hattam, tapasztaltam szépet, jót és elkerülendőt, sok mindent magamba szívhattam, és annál több mindent megtanultam okosan elkerülni. Na-gyon szerettem ezt az intézményt is, mert lehetőséget kínált arra, hogy azt sajátíthassam el, amire a későbbi életem során hivatásomként és éle-tem meghatározó eseményei alapja-ként tekinthetek majd. Nem is olyan könnyű szavakba önteni, hogy mit is jelent számomra Isten szolgálatába állni veletek együtt, köztetek és érte-tek. Szeretem az embereket meghall-gatni, személyes értékeikre fi gyelni, a gyermekek csengő hangját hallani és mosolyukat látni, nevetésüknek örülni, a tapasztalattal teli embereket hallgatni és rájuk fi gyelni, a szépko-rúaknak kezét megfogni, csendben együttérezni vagy könnyeiket letöröl-ni, ha kell.Szeretettel jegyzi mindezeket:

Veszelovszky Angelika

„„Milyen jó a közeledben élni,Milyen jó a közeledben élni,ISTENEM!ISTENEM!

Benned bízom,Benned bízom,

Örökkévaló Isten,Örökkévaló Isten,és hirdetem tetteidetés hirdetem tetteidet

mindenkinek!mindenkinek!””

Zsoltárok 73,28Zsoltárok 73,28

Bemutatkozunk

Bemutatkozunk

18 │ Kis Tükör

Gyülekezetünk fi ataljai már évek óta hétről hétre találkoz-nak, hogy együtt sportoljanak, focizzanak, s szívesen fogad-nak soraikba minden új, sportolni vágyó tagot hosszú évek óta hétről hétre összejárva sportolnak, fociznak. A sportoló fi atalok váltják egymást: az idősebbek helyett újabbak jön-nek. Időről időre eljutunk különböző focikupákra, így vol-tunk már Győrben, Komáromban és Budapesten is. Idén karácsonykor ismét Budapest, pontosabban Rákosmente a

cél. Ott szervezi meg immár negyedik alkalommal egy otta-ni szervezet az IKK jótékonysági focikupát. Amellett, hogy sportolunk egy szombati napon, még az ottani rászoruló fi a-talságnak is gyűjtünk. A mi csapatunk mind a három IKK-s kupán ott volt, és szépnek mondható mérlegünk van. Két-szer voltunk tornagyőztesek és egyszer 2. helyezettek. Idén is mindenképp az arany-éremért fogunk küzdeni, de a legfontosabb, hogy a fi atalok közösségben legye-nek, barátokat szerezzenek és tartsanak meg, legyen kitűzött céljuk, és mindezt Isten támogatásával és sze-retetével tegyék. A csapat-tagok között megfordult már több testvérpár, lelkész családok apraja-nagyja, teo-lógus, presbiter. A képen az 1. tornán diadalmaskodó csapat tagjai láthatók.

Szuri András

Sportoló ifjúságSportoló ifjúság

Móra Ferenc: A szánkó (részlet)Móra Ferenc: A szánkó (részlet)Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fi ainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép piros-ra, tán a kötele is selyemből volt.Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.– Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne – biztattak a bíró fi ai.Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhe-tett a nyomunkba aztán.– Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba – motyogta félősen Jánoska –, csak egyetlenegyszer, csak egyik sarok-tól a másikig!Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát: – Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár! Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:– Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segí-tettem neki kivinni a csizmákat a piac-ra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.

Délután lementünk a szenesboltba, vet-tünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fe-nekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó.

Biz az nem egé- szen olyan volt, mint a bíró fi aié, de éppúgy csúszott.Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Csak arra gon-doltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, iste-nem, de jó lesz!Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtóki-lincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.– Megállj, Ferkó – mondja a Jánoska –, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öreg-asszony bizonyosan alszik.

Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva sza-ladt előre.Kati néni ott gubbasztott a vackán, elké-kült orcával, dideregve vékony kendőjé-ben. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.– Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim – sóhajtozott az öregasszony.Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúz-ta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szán-kónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leol-vadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetet-te háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fi ait, akik ér-zik, hogy milyen jól esik repülni a szán-kón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.

„Tiszta és szeplő nélkül való isten-tisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özve-gyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

(Jakab 1,27)

Kis Tükör │ 19

Utolsó évemet töltöm a gimnázium-ban. Eddig minden nap ugyanaz for-gott körbe-körbe: reggel suli, délután zenesuli, haza, tanulni, alvás... Éltem a napjaimat mindig ugyanúgy. Min-dentől óva voltam. Aztán döntenem kellett. Merre tovább?? Egyetem? De hova? Nem is ismerem még magamat se. Hogy lehet így dönteni? Képtelen-ség. Valamit ki kéne előbb próbálni. Vajon mennyit bírok el? Mik a hatá-raim? Milyen ember vagyok egyál-talán? Milyen dolgokhoz adott Isten tálentumot?Aztán jön a lehetőség. Külföldre ön-kéntesnek. Uhh... hát jó, próbáljuk meg. Aztán az az érzés, mikor megvan a dátum. Megrendelem a repülőjegye-met. Csettintésre az ismeretlenbe. Csettintésre kiesni a megszokott kis körforgásomból, amely olyan nagy biztonságot nyújtott. Rengeteg kér-dés, félelem, izgalom, kíváncsiság, fájdalom, honvágy keveredik ben-nem.Ülök a repülőn és utazok oda, ahol fogalmam sincs, mi fog történni, milyen emberek lesznek, akikkel ott találkozom. Vajon örülni fognak-e nekem? Megérkezem. Már nincs visszaút. Mindent megmutatnak. Túl sok az új arc,és túl sok szem fi gyel fel rám. Inkább hazamennék. Nem mehetek haza? Nem baj, még apu itt van. Ő még eljött velem, segít. Amíg itt van, biztonságban vagyok. Kicsit megis-merjük a várost, mi hol van. Aztán eljön a búcsú ideje.Azt hiszem, sosem féltem ennyire.

De Isten ide vezetett, biztosan nem akar rosszat. Aztán eljön az első na-pom. Megmutatják, hova kell men-nem. Bár izgulok, valahogy érzem, hogy minden rendben lesz és, hogy erős vagyok. Mindenki mosolyog, de azért látom a tekintetükben, hogy na, most mi lesz. A napok telnek, és egyre jobban megszokom a helyzetet, és én is megszokottá válok. Már sok ember nevét tudom, és már reggel is mosolyognak rám. Már nem látom a szemükben azt, hogy idegen lennék. Kezdenek megismerni, talán megsze-retni. Tudják már, hogy mihez értek, és ennek örülök. Örülök, hogy nem vagyok haszontalan, hogy tudok ten-ni értük valamit, hogy segíthetek. Egy idő után felgyorsulnak a dolgok. Sok a program, amiben egyre job-

ban érzem magam, és egyre jobban örömet szerez az, ha segíthetek bár-kinek, bármiben. Összebarátkozom a főnöknőmmel, a kollégáimmal és mindenkivel, akivel naponta talál-kozom. Minden nap boldog vagyok attól, hogy láthatom őket. És még ha nem is értem sokszor amit mon-danak, jó rájuk nézni. Megszerettem őket. Sok mindenben segítenek és na-gyon törődnek velem. Nem hagynak egyedül. Jó érzés, ha tudom, vannak mellettem valakik. Hogy most már ismét van biztos pont, ahol segítsé-get is kaphatok. Sokszor úgy érzem, megfognék és szorosan magamhoz szorítanék mindenkit. Hihetetlen, hogy Isten szavak nélkül is mekkora szeretetet tud adni az emberek iránt. Most, ha elutazom akár szabadságra, akár szemináriumra, mind az idősek, mind a kollégáim tudják. Az egyik idős hölgy már többször rajzolt ke-resztet a homlokomra, ha elutaztam, és azt mondta, hogy Isten legyen ve-lem és hozzon vissza épségben. Aztán mikor visszaérkezem, látom, hogyan örülnek nekem.Aztán ismét valami új kezdődik. Va-lami más, talán nehezebb. De Isten ad hozzá erőt, amin én is meglepő-döm. Minden nap fáradtan, de öröm-mel megyek haza.Aztán közeledik a vége, a búcsúzás ideje. Búcsúznom kell a kilenc hó-naptól, az emberektől, a szeretetüktől. Sok szép tanulsággal a bőröndömben és sok emberrel, szeretettel és emlék-kel a szívemben térek haza rég nem látott otthonomba. Jó újra itthon!

Fazekas Zsuzsi

Képzeld el!Képzeld el!

20 │ Kis Tükör

„…az Úr akarja a te házadat építeni…” [2Sámuel 7,11]„…az Úr akarja a te házadat építeni…” [2Sámuel 7,11]www.reformata.skwww.reformata.sk

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház

A Kis TükörA Kis Tükörszerkesztősége áldottszerkesztősége áldott

ünnepeket kíván!ünnepeket kíván!