KISÚJFALU ÉS KÖRNYÉKE TERMÉSZETI KINCSEI

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KÓSA KÁROLY KERT ÉS TÁJÉPÍTÉSZ

KISÚJFALU - BUDAİRS, 2006. MÁRCIUS

Kisújfalu és környéke természeti értékeit képviseli a hozzávetıleg 184 ha kiterjedéső, európai viszonylatban is jelentıs madárlelıhelynek számító, Párizsi mocsarak - a Párizs patak völgye (aluvium) élıhelyei, valamint a cserjés, bokros Som-hegy. A Párizsi mocsarak – Nemzeti Természetvédelmi Rezervátum Nyugat-Szlovákiában, a Duna menti alföldön, a Duna menti dombvidéken, Köbölkút és Kisújfalu kataszterében található mintegy 184 ha kiterjedéső területen, melybıl kb. 143,7 ha a tényleges mocsaras, lápos terület, a fennmaradó rész pedig szántóföld és „egyéb” terület. (1. térkép) A Párizsi patak, melynek árterülete 232,78 km2, Kıhídgyarmatnál torkollik a Garamba. (1. térkép) A Párizsi patak vízgyőjtı területe A 19. század elején Köbölkút és környéke nagykiterjedéső náddal (Phragmites communis) benıtt mocsaras, lápos, vizenyıs terület volt és a mai védett rezerváció helyén egy nagy tó volt található. Ekkor került sor a mesterséges vízelvezetı-csatorna kiépítésére, melyet Párizsinak neveztek el a francia származású tervezıje után. 1967-ben került sor az oldalkanális megépítésére, melynek segítségével a térség mesterséges vízszabályozása történik. A réteglerakódás által a mocsár aljzata folyamatosan emelkedik, ami által egyre sekélyebb. Ez kifejti hatását a mocsári élıvilág (biotóp) fejlıdésére is.

A növénytakaró gerincét náddal benıtt szigetek alkotják (Phragmites communis), kisebb mértékben bokros főzek (Salix.sp) is találhatók a terület északi és nyugati részében (1. kép). További ritka és védett fajok is találhatók itt, mint a: közönséges rence (Utricularia vulgaris), virágkáka (Butomus umbellatus), békakorsó (Berula erecta), mocsári nefelejcs (Myosotis palustris)... és mások.

(1. kép) Szabad vízfelületet csak a terület közepén átfutó patak, valamint az apróbb, elszórt vizek jelentenek A Párizsi mocsarak területe elıször 1966-ban vált védett lelıhellyé kb. 140,59 hektáron, majd 1988-ban 184 hektárra bıvülve a szlovák állam által védett természeti rezervátummá, és végül az 1944. év. 287-es sz. természetvédelmi törvénye alapján 1995-ben besorolták a Nemzeti Természetvédelmi Rezervátumok csoportjába, a legmagasabb 5. védettséggel. A rezervátum területén tilos a vadászat, halászat, az élıvilág pusztítása és természetesen, a környezetszennyezés! A terület besorolást nyert a Generelbe - a régiók feletti rendszerek ekológiai stabilitási rendszerébe (GNÜSES), mint biocentrum, valamint a Nemzeti Ekológiai Hálózatba (NECONET - IUCN 1995).

Mivel a terület ornitlógiai szempontból európai jelentıséggel bír, ezért 1997-tıl a Ramsari Konvenció (1990. július 2. - Feuchtgebiete, Schutz und Erhaltung im Rahmen der Ramsar - Konvention) által a védet területek közé sorolták a következı követelmények teljesítése alapján: - Ritkaságszámba menı mocsaras, nádas terület a közép-európai síkságon. - Ritka, értékes és veszélyeztetett növények és élılények találhatóak itt. Ritkaságszámba menı fajok mellett a vízimadarak közösségének állandó fészkelıhelye. - Vízhez kötıdı énekesmadarak jelentıs fészkelıhelye, átvonuló madarak pihenıhelye és egyben az áttelelı madarak lelıhelye. Megtalálhatóak itt a halak, kétéltőek, rovarok, emlısök különféle képviselıi. Az ornitológiai (madártani) kutatások ezen a területen 1954-tıl egészen napjainkig datálódnak. Az elsı kutatásokat Kux (1954-66, 1975-86), Kux és Randík (1961), továbbá Čapek és Kloubec (1984-85, 1987-1992) végezték. A mocsárvilág ornitológiai feltérképezését legteljesebben Čapek és Kloubec (1993) végezték felhasználva az elıdök adatait is. Szerintük 101 madárfaj került feltérképezésre, melybıl 40 faj a mocsárban fészkel, míg 61 faj berepül vagy a külsı biotopokban fészkel. A mocsár leggyakoribb fajai a következık (a teljesség igénye nélkül): - foltos nádiposzáta - 29,1% - cserregı nádiposzáta - 11,6% - nádi tücsökmadár - Locustella luscinioides 11,1% - nádi sármány - Emberiza scholniclus 10,5% - nádirigó - Acrocephalus arundinaceus (3. kép) - bakcsó - Nycticorax nycticorax - nyári lúd - Anser anser - bütykös hattyú - Cygnus obor - sárga billegetı - Motacilla flava - szárcsa - Fulica atra - vízityúk - Gallinula chloropus - kékbegy - Cyanosylvia svecica - barkóscinege - Panurus biarmicus - függıcinege - Remiz pendulinus (2. kép) - jégmadár - Alcedo atthis - barna rétihéja - Circus aeruginosus - sárszalonka - Gallinago gallinago - vörös gém - Ardea purpurea - szürke gém - Ardea cinerea

A jelentıs fészkelı fajok közé sorolhatók a: - törpegém - Ixobrychus minutus - bölömbika - Botaurus stellaris (5. kép) - kis vízicsibe - Porzana parva - fülemülesitke - Lusciniola melanopogon (4. kép)

(2. kép) Függıcinege (Remiz pendulinus)

(3. kép) Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)

(4. kép) Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon)

(5. kép) Bölömbika (Botaurus stellaris)

A fészkelı mocsári fajok száma vélhetıleg mintegy 1.700 párra tehetı. A hártyásszárnyúak (Hymenoptera) képviselıi közül meg kell említenünk a Gbelcia crassiceps-t, melyet Köbölkút (Gbelce) községrıl neveztek el és a tudomány számára Bouček (1961) írt le. Hasonlóan fontosak a szitakötık népes családja (Odonata), melyek egyben a víz tisztaságának is az ún. indikátorai. A vizenyıs, lápos területek további jelentıs lakója a vidra (Lutra lutra) (6. kép), melyet több szerzı is megemlít. Az utolsó megfigyelések 1994-bıl (Medveď) valók, amikoris egy elhullott példányt találtak a Köbölkút - Szıgyén melletti út mentén.

(6. kép) Vidra (Lutra lutra)

Meg kell még említenünk az apróbb testő vízirágcsálók néhány képviselıjét is (természetesen a teljesség igénye nélkül), mint pl. a Miller-vízicickányt (Neonys anomalus), a közönséges kószapockot (Arvicola terrestris), és nem utolsósorban a patkányfejő pockot (Microtus oeconomus), melynek ez a legkeletibb elterjedési területe Szlovákiában. Találkozhatunk még a nem ıshonos pézsmapocokkal (Ondatra zibethica), mely gyakori lakója a Párizsi mocsaraknak. A természetvédelmi rezervátum területére a belépés október 1-jétıl március 31-ig engedélyezett. A téli hónapokban a környezetvédelmi hivatal engedélyével folyik a nád kitermelése (7. kép) kb. a terület 20%-án, természetesen a hatóság követelményeinek megfelelıen.

(7. kép) Nádaratás Napjaink egyik legnagyobb problémája a védett terület helyes és természetvédelmi szempontból is megfelelı vízháztartásának megırzése, amit jelentısen befolyásol a sajnos nem a megfelelı helyen elhelyezett zsilip (a terület délnyugati oldalán) és annak hozzá nem értı szabályozása valamint az idıjárási és éghajlati viszonyok is.

A Párizsi mocsarak a hosszútávú megfigyelések alapján a biocenózisban végbement változások ellenére Európa egyik legértékesebb mocsári élıvilága, amit alátámaszt a Ramsari Konvenció által a védett területek közé való besorolása is. A térség természetvédelmi szempontból fontos területe, amely szoros kapcsolatban van a Párizsi mocsarakkal, a Párizs patak - aluvium (8. kép), melynek területe 1988-ban védett természeti képzıdménnyé lett nyilvánítva, majd az 1986-os 293-as számú törvény alapján átcsoportosították védett területté, 4. védettségi fokozattal, amely alapján a következı tevékenységek tiltottak: - fakivágás a jóváhagyott erdıgazdálkodási tervezeten kívül, - mezıgazdasági állatok legeltetése, - a sás, tızeg, homok, agyag, kavics stb. kitermelése, továbbá egyéb tevékenység folytatása és geológiai vizsgálatok végzése, - a terület vízháztartásának megváltoztatása, - a háziállatok (fıleg kutyák) szabadon engedése, - ipari létesítmények létrehozása, melyek meggátolják az itt található élılények migrációját és a szabad genetikai információ áramlását - reklám, tájékoztató és egyéb táblák elhelyezése, kivéve a környezetvédelmi hivatalok által meghatározott területeket, - szemétlerakatok kialakítása és terjeszkedése, valamint mőtrágyák raktározása, - az utak és járdák sózása - a mőtrágyák és vegyi anyagok repülıgéppel történı aplikálása vagy széleskörő alkalmazása, - a környezetvédelmi hatóság által kijelölt területeken kívüli táborozás, tőzrakás, sport- és turisztikai tevékenység, - a növények, az élılények, az ásványok, a kövületek és azok részeinek győjtése, kivéve a tudományos kutatómunkát, - a füves területek égetése. A fent említett tevékenységek végzéséhez a környezetvédelmi hivatal engedélye szükséges.

A természetvédelmi terület, melyet a Párizs patak és a környezı mocsaras rész képeznek, Kürt és Kisújfalu kataszterében található, 103 ha-on. Ez egy keskeny, kb. 3.200 m hosszúságú és kb. 250 m széles aluviális sáv. A védett terület Kürt községben a közúti hídtól délkeletre kezdıdik és egészen a Kisújfalu – Arad bekötıútig terjed. A terület mindkét oldalát, melyre fıleg a bokros, a fás növényzet jellemzı (Salix sp.) mezıgazdaságilag mővelt földek szegélyezik. A Párizs patak bal partján náddal benıtt szigetek vannak elterjedve, melyek a magasabban fekvı részeken füves területekbe váltanak át (Carex sp.), míg a jobb parton nedves, nyirkos rétek találhatók (és ezek különbözı átmeneti fejlıdési szakaszai). Ezek a nyirkos, mocsaras növénytársulások megfelelı életkörülményeket biztosítanak a különféle élılények számára, valamint pihenıhelyük és jelentıs élelemforrásuk a költözı és migrálló madaraknak. Ez a mocsári növénytársulás jelentıs biológiai és tájépítészeti értéket képvisel az adott területen.

(8. kép) A Párizsi patak és környéke - természetvédelmi terület

A Som-hegy (János-hegy, ill. Nagy-hegy) a Duna menti alföldön, a Duna menti dombvidéken, Kisújfalu és Köbölkút kataszterében található (2. térkép) mintegy 4 hektáron, melyet 1964-ben Természetvédelmi Rezervátummá nyilvánítottak. (2. térkép) A Som-hegy som (Cornus) Magát a védett területet a füves dombtetı és a 226-os kóta déli lejtıi alkotják, melyek az északi terület és a déli domboldalak szılısei és gyümölcsösei között fekszenek. A rezervációt minden oldalról ún. védıövezet határolja, melyet elhagyott (megmőveletlen) gyümölcsösök, rétek és legelık alkotnak. (9. kép) A terület klimatológiai szempontból igencsak száraz, minimális csapadékkal, az évi átlaghımérséklet 10°C.

(9. kép) A Som-hegy Az eredeti növénytársulást a molyhos tölgyek (11. kép) alkotta erdık képezték, melyek emberi közbenjárással eltőntek és helyüket a melegkedvelı főfélék képviselıi, mint pl.: a csenkesz-ek különbözı fajtái (Festuca vallesiaca, Festuca sulcata) váltották fel. A Som-hegy lejtıin további védett és ritka növényfajokkal találkozhatunk, mint pl: - som - (Cornus) - mandula - (Amygdalus nana) (12. kép) - leánykökörcsin - (Pullsatilla grandis) (14. kép) - tavaszi hérics - (Adonis vernalis) (15. kép) - pusztai árvalányhaj - (Stipa pulcherrima) (10. kép) - magyar nıszirom - (Iris aphylla) - kígyószisz - (Echium russicum) (13. kép). (10. kép) Árvalányhaj (Stipa pulcherrima)

(11. kép) Molyhos tölgy és termése (Quercus pubescens)

(12. kép) Mandula (Amygdalus nana)

(13. kép) Kígyószisz (Echium russicum)

(14. kép) Leánykökörcsin (Pullsatilla grandis) (15. kép) Tavaszi hérics (Adonis vernalis) A természetvédelmi területet 2003-ban a NATURA 2000 elnevezéső európai jelentıségő természetvédelmi területek rendszerébe javasolták besorolni az SKUEV0292-es kód alatt. Tegyünk meg mindent, hogy megırizzük ezeket a ritkaságszámba menı rezervátumokat a jövı nemzedékei számára is.

Felhasznált szakirodalom: Tóth Imre, 1969: Díszfák és díszcserjék Karel Hieke, 1978: Praktická dendrologie 1, 2(Aplikált dendrológia) J.Pagan,D.Randuška, 1988: Atlas drevín 1, 2 (Dísznövények atlasza 1,2) R.T.Peterson, 1986: Európa madarai zákon č. 543/2002 Z.z. o ochrane prírody a krajiny (2002-es 543. sz. a természet- és tájvédelemrıl szóló törvény) Evidenčný list chráneného územia - Drieňová hora (a Som-hegy védett terület nyilvántartólapja) A. Trnka, M. Čapek, Jr., B.Kloubec, 2003: Vtáky Národnej prírodnej rezervácie Parížske močiare (A Nemzeti Természeti Rezervátum madarai - Párizsi mocsarak) RNDr. Vladimír Kmeť, 1998: Hidrológiai tanulmány - Kisújfalu Szalánczy Béla: FOTO NATURA Krivánszky Árpád: FOTO NATURA