Kosztolnyi Dezs: Halotti beszd

Ltjtok feleim, egyszerre meghalts itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.Ismertk t. Nem volt nagy s kivl,csak szv, a mi szivnkhz kzel ll.De nincs mr.Akr a fld.Jaj, sszedlta kincstr.

Okuljatok mindannyian e pldn.Ilyen az ember. Egyedli pldny.Nem lt belle tbb s most sem l,s mint fn se n egyforma kt levl,a nagy idn se lesz hozz hasonl.

Nzztek e ft, ez sszeoml,kedves szemet. Nzztek, itt e kz,mely a kimondhatatlan kdbe vszkv meredve,mint egy ereklye,s r krssal van karcolva ritka,egyetlen letnek si titka.

Akrki is volt , de fny, de h volt.Mindenki tudta s hirdette: volt.Ahogy szerette ezt vagy azt az telt,s szlt, ajka melyet mostan lepecstelta csnd, s ahogy zengett flnkbe hangja,mint vzbe sllyedt templomok harangjaa mlybe lenn, s ahogy azt mondta nemrg:des fiacskm, egy kis sajtot ennk,vagy bort ivott s boldogan meredt akezben g, olcs cigarettafstjre, s futott, telefonlt,s sztte lmt, mint sznes fonlt:a homlokn feltndklt a jegy,hogy millik kzt az egyetlenegy.

Keresheted t, nem leled, hiba,se itt, se Fokfldn, se zsiba,a mltba sem s a gazdag jvbenakrki megszlethet mr, csak nem.Tbb soha

nem gyl ki halvny-furcsa mosolya.Szegny a forgand tndr szerencse,hogy e csodt jlag megteremtse.

des bartaim, olyan ez ppen,mint az az ember ottan a mesben.Az let egyszer csak rja gondolt,mi meg meslni kezdtnk rla: Hol volt...,majd rzuhant a mzss, szrny mennybolt,s mi ezt mesljk rla srva: Nem volt...gy fekszik , ki kzdve trt a jobbra,mint nmagnak dermedt-nma szobra.Nem kelti fl se knny, se sz, se vegyszer.Hol volt, hol nem volt a vilgon egyszer.